RAIMUNDUS LULLUS ÉS AZ ARS MAGNA* LÁNG BENEDEK `Istennek hála a Lullianát nem tudom, azok csak bolondságoknak bolondságai, nem csak hiábavalóságoknak hiábavalóságai, melyről többet nem szólok, hanem csak azt mondom: ha tudós embernek nagy búsulása vagyon, vagy melancholiája érkezik, olvassa Raimundus Lullust1, kivált cum iconibus, elfakad nevetve rajta.@ (Bethlen Miklós élete leírása magától I/8.2) `... tudjad az astronomiának minden kánonjait, hagyd el a jövendőmondó astrologiát és Lullius művészetét, mert az csalás és hívság.@ (Gargantua levele fiához, Pantagruelhez oktatási ügyekben; Rabelais: `Gargantua és Pantagruel@ II/8.3) `... l' art de Lulle [sert] ŕ parler sans jugement de celles qu'on ignore.@ (Lullus művészete arra szolgál, hogy ítélet nélkül is beszélhessünk olyan dolgokról, melyeket nem ismerünk.) (Descartes: Discours de la méthode II/5.4)
`Az ő módszere szerint megfelelő eljárással s nem szellemi, hanem tisztán testi munkával a legtudatlanabb személy jutányos áron írhat bölcsészeti munkákat, verseket, politikai, jogi, matematikai és teológiai értekezéseket, anélkül hogy egy szikra tehetsége vagy műveltsége volna hozzá.@ (Swift: `Gulliver@ III/5.5)
* A tanulmány ─ remélt ─ erényeiért Fehér Mártát illeti köszönet, az esetleges hibákért ugyanakkor a szerzőt terheli a felelősség. Az írás egy terjedelmesebb dolgozat rövidített változata. A redukció során kénytelen voltam elhagyni Llull életrajzát, az Ars Magna korábbi változatainak ismertetését, az alkimista Llullról szóló legendákat és a magyar lullistákat (Skalich Pált, Keresztúri Pált stb.), valamint a lullizmust és nagy ellenfeleit említő fejezeteket. Egy másik változat az Internetto májusi és az ABCD 2. számában került a közönség elé. 1 Raimundus Lullus (latinul) vagy Ramon Llull (katalánul) nevének helyesírása mind a forrásokban, mind a szakirodalomban esetleges. Teljes neve szabadon előállítható keresztneve (Ramon, Raimond, Raymund, Raymond, Raimundus) és családneve (Lull, Lulle, Llull, Lully, Lullius, Lullus) egy-egy alakjának kombinációjaként. Alábbiakban a Llull változatot részesítjük előnyben. 2 Bethlen 1980, 533. o. 3 Rabelais 1954, 92. o. 4 Descartes 1950, 53. o.
187
A fönti idézetek Raimundus Lullus Ars Magnáját választották gúnyuk tárgyául. Az Ars Magna C szerzője szándéka szerint: az emberi gondolkodás univerzális algoritmusa C sajátos helyet foglal el a filozófia történetében. Az utókor megítélése ambivalens, a módszer sokáig meg sem nyerte, de el sem veszítette a kanonizációért folyó küzdelmet. Célkitűzése nem volt kevesebb, mint hogy fényt derítsen Isten valódi természetére, fölfedje és bizonyítsa a világban lévő igazságokat, s egyetemes kulcsot adjon a fölhasználó kezébe, aki az arkánum révén a teljes tudást birtokába veheti. Bár azok köre, akik a módszert (vagy kései változatát) ellenezték, félig lefedi a kora újkor értelmiségének körét, a gondolat ugyanakkor pártolókra is lelt olyan jelentőségű tudósokban, mint Nicolaus Cusanus, G. W. Leibniz, Isaac Newton, Johann Heinrich Alsted, valamint olyan, később részben gyanússá vált személyek körében, mint Pico della Mirandola, Agrippa von Nettesheim, Athanasius Kircher, Giordano Bruno, Bernard de Lavinheta és Juan de Herrera (az Escorial építésze). Fölmerül továbbá Llull neve a permutációs versíró automatákat konstruáló németeknél: Georg Philipp Harsdörffernél és Quirinius Kuhlmannál, végül pedig a magyar Skalich Pál, Keresztúri Bíró Pál és Szentiványi Márton írásaiban. Nem szükséges azonban efféle nevekre hivatkoznunk, hogy bizonyítsuk a téma jelentőségét, mert C mint arra Alexandre Koyré is rámutatott, a kuhni alapokra helyezkedő tudománytörténetírásban pedig magától értődő C a tudománytörténeti kudarcok és az elvetélt ötletek is megérdemlik a kutatást, hiszen alkalmasint többet mondanak el keletkezésük koráról, mint a kanonizálódott találmányok. Kérdés természetesen, hogy a módszer, melyet Ramon Llull illumináció útján Istentől kapott, vajon elhalt oldalhajtása-e a középkori tudomány- és filozófiatörténetnek, vagy működőképes metódus, melyet csak valamiféle szervezési hiba következtében nem tudunk ma használni. (Ha tudnánk, lévén az Ars Magna a szerző szándéka szerint egyetemes érvényű mind tematikailag, mind a fölvetődő kérdések tekintetében, valamennyien polihisztorok lennénk.) Ramon Llull összetett gondolatvilágának bizonyos elemei a XVI. századra mágikusnak, bűvészkedésnek és sarlatanizmusnak ítéltettek, másokat nagy filozófusok használták kiindulópontként, megint más összetevőit a modern kori kibernetikában lelhetjük föl. Használati értékéről nyilatkozván maga Llull sem mondható következetesnek. Sokáig tökéletesnek hiszi, ha panaszkodik is, csak azért teszi, mert a könyv (ekkori formájában: Libre de contemplació) kiválóságának okait föl sem tudja sorolni: annyira számosak, hogy erre sem a hely, sem az idő nem elegendő.6 Az Ars egy hónapos használata C írja C többre vezet, mint a logika egyéves alkalmazása.7 Később azonban, öregen és csalódottan, látva előadásainak és propagandájának sikertelenségét, zsidók, szaracénok, tatárok
Swift, 239─240. o. Libre de contemplació, ch. 366, 9.: `tantes coses són aquelles per les quals aquest libre és bo, que no. ns basta temps ni loc a recontar totes les bonees ni les granees per les quals aquest libre és bo.@, idézi Llinares 1963, 132. o. 7 Lullus 1617, 537─538. o. 5 6
188
térítése helyett már csak meghalni akar a szeretet tengerében.8 Csalódás hangján szól a Desconort, avagy Raimond elbátortalanodása (12969) című versében és a Liber natalis pueri parvuli Christi Jesu (A kisgyermek J. Kr. születésének könyve) című művében is.10 Szomorú és nagy gyöngeség kerítette hatalmába. Kétségbe vonja a metódus értékét és saját sikerét, mert senkit nem talált, aki meg akarná és meg tudná tanulni, vagy tökéletesen birtokolni a híres Arsot. Szenved, hogy egy ilyen nemes módszer, mely semmi kinccsel össze nem hasonlítható, teljesen elvész.11 Raimundus Lullus 1316-ban meghalt, az Ars Magnát pedig azóta is kommentálják és magyarázzák, tökéletesítik vagy tökéletességéről értekeznek. Jelen tanulmány ilyen nagy föladatra nem vállalkozik. Célkitűzése az Ars Magna deskripciója, genezisének firtatása és a héber kabbalával való szerkezeti-gondolati rokonságának kutatása. Emellett szükségszerűen háttérbe szorul Llull rendkívül izgalmas élete, bonyolult személyisége és az utókorra tett sokrétű hatása. Két kérdés tolakszik előtérbe az alábbiakban, melyek mindketten az Ars Magna azon törekvéséből következnek, hogy a teljes emberi tudást absztrakt nyelvi formákban kezelje és őrizze: (a) Hogyan kell egymás mellé illeszteni a tökéletes nyelv elemeit és hogyan ismerjük föl egyértelműen egy képlet-mondat szemantikai rendszerét, valamint ha mindez sikerül, szükségese még a fölhasználó szubjektuma a rendszer kezeléséhez, vagy az Gólemként függetlenítheti magát az emberi értelemtől? (b) Létrehozván a Clavis Universalist megszüntethetnénk-e a bábeli nyelvzavart? Llull az utóbbira igent válaszolva szerkesztette meg a rendszerét, anélkül hogy az előbbit megfelelően tisztázta volna. Az utókort C és ennek részeként jelen tanulmányt is C az első kérdés foglalkoztatja.
8 Llull 1981, 512. o. ─ Novell saber hai atrobat; pot n'hom coneixer veritat e destruir la falsetat. Sarrains seran batejat, tartres, jueus e mant errat, per lo saber que Déus m'ha dat. Som hom vell, paubre, menyspreat, no hai ajuda d'home nat e hai trop gran fait emparat. Gran res hai de la món cercat; mant bon exempli hai donat: Vull morir en pelag d'amor. (Cant de Ramon 1299) (Hozzávetőleges magyar fordításban: Új tudásra tettem szert, amely által meg lehet ismerni az igazságot és leleplezni a hamisságot. Az Istentől nekem adott tudás által a szaracénok, a tatárok, a zsidók és számos hitetlen fölveszi a keresztséget. (...) Öreg ember lettem, szegény és megvetett; Magamra maradtam, senki sem segít. Túl nagy vállalkozásba kezdtem. Sokszor adtam jó példát, mégsem ismernek, s senki sem szeret. A szeretet küzdelmében akarok meghalni. [Puskely 1990, 187.]) 9 A vers datálásához lásd Hillgarth 1971, 124 o. 320. j. 10 Lull: Opera Latina 1975, t. VII, 72. o. 11 Uo.
189
Ramon Llull A szeretet hullámzó, szelek korbácsolta tenger, amelynek nincs kikötője, sem partja. A szerelmes a tengerbe vész, és vesztében elvesznek gyötrelmei és megszületnek teljességei.12
Változatos tudományok, művészetek és gondolatok lelnek első megfogalmazásukra Ramon Llullnál (1232 v. 33C1315 v. 16). Tárgyalhatnánk akár a katalán irodalmat,13 a kombinatorika történetét vagy a modern kibernetika eredetét, az első fejezetet mindhárom esetben neki kellene szentelnünk. Keresztény filozófus a neoplatonikus tradícióban, az Ibériai-félsziget első nagy misztikusa. Európában elsőként ír kortárs témáról prózát; először ír teológiát, filozófiát és tudományt köznyelven C a vernakulárist ilyesmire eddig nem tartották alkalmasnak C; híres misszionárius, keleti nyelveket oktató iskola alapítója (szándéka szerint Magyarországon is létesülne ilyen14) és mindenekelőtt az Ars gondolatának szülőatyja. A látszólagos sokféleség mögött egységes szándék áll: amikor Szent Lajos vezetésével az utolsó keresztes hadjárat kudarcot vall Tunisznál, Ramon Llull békés spirituális keresztes hadjáratot hirdet15 az iszlám, a zsidók és az averroisták ellen, és könyveit írva, iskolát alapítva, térítve vívja e hadjárat vértelen csatáit. Az életmű legalább akkora változatosságot mutat, mint írójának tevékenysége. Megtérésekor egy könyv megírását határozza el, végül két és fél százat ír.16 Ezek közül sok csak néhány oldalas, hét mű körülbelül 150 000 szavas (így a Compendium Artis Demonstrativa [A demonstratív művészet rövidített változata], a Blanquerna, a Felix és az Ars generalis ultima [Végső egyetemes művészet]), három mű 250 000 szó körüli, egy mű (Arbor scientiae [A tudományok fája])
A szerelmes és a Szeretett könyve 234. vers, Llull 1994, 37. o. Vö. Riquer-Comas-Molus: Historia de la Literatura Catalana t.I.,197C352. o. 14 Tractatus de modo convertendi infideles, 3. rész: `Studium unum fiat Rome, quia est caput Ecclesie; studium autem aliud unum fiat Parisius, cum ibi sit plus de scientia quam in aliquo alio loco, et quia plures studentes conveniunt ibi ... aliud studium fiat in Yspania propter Sarracenos et Tartaros quam alii homines, et alias in Pruscia; aliud in Ungaria, aliud in Capha; aliud in Hermenia; aliud Taurus et in pluribus aliis locis compentibus ad addiscendum linguas diversas et ad disputandum.@ Idézi Llinares 1963, 353. o. 15 Duhem 1915, t.VI. 96. o. 16 Pontos számot nehéz adni, saját bevallása szerint 1311-ig 123 könyvet írt (Vita coaetanea 44: `Fecit enim iste famulus Dei, summae veritatis et profundissimae trinitatis verus expressor, inter cotidianos labores suos centum viginti et tres libros, et plures.@). Mai felmérések szerint 237 maradt fenn és 26 elveszett (Bonner 1985, Catalogue of Works, t. II). A végeredmény bizonytalan az apokrif művek nagy mennyisége miatt, valamint azért, mert Llull egy művet több nyelven is megírt, és kisebb művekről olykor kiderül, hogy nagyobbak részletei. A zavart fokozza, hogy jelentős számú mű kezdődik az Ars ismertetésével, azonos szavakkal. 12 13
190
400 000 és egy könyv, a Libre de contemplació [A szemlélődés könyve] több mint egymillió szavas. Változatos méretű könyvekben írt változatos témákról,17 változatos nyelveken: keresztényeknek katalánul (a katalán ebben a korban a Földközi-tenger nyugati medencéjében világnyelv), klerikusoknak latinul, araboknak arabul. Végül pedig a címek is rendkívül sokfélék, ugyanannak a könyvnek van katalán és latin címe is, vagy esetleg több latin. E könyvtárnyi iromány talán egy túlságosan aktív,18 lendületes, avagy középkoriasan: kolerikus alkat terméke, aki magát szemléletesen túlterhelt almafához hasonlítja.19 Egy érzékeny, soha nem közömbös vándoré, aki gazdag szülők egyetlen gyermekeként, nehezen késleltetve vágyait, a világi életben gyors sikereket ér el (az isteni kinyilatkoztatás is csak növeli önbizalmát). Nagy boldogságot és nagy fájdalmakat átélő (de korántsem tragikomikus20) egyéniség, akinek a legtöbb kell: Isten és az érte halt mártírhalál. A jótékony hagyomány végül megadta a legnagyobb tisztességet, melyet a történelemtől nem tudott kiharcolni: a mártíromságot. Ramon Llullról szinte lehetetlen monográfiát írni. Ez a tanulmány nem foglalkozik a paradox módon extrovertált misztikussal; sem a költővel, akit képzelőereje soha nem visz e világon túlra, mint Dantét; a Doctrina puerilben [Gyermekekről szóló tudomány] és a Blanquernában megszólaló nevelővel sem, aki tapasztalatait Mallorca trónörökösét nevelve gyűjthette; és a szintén a Blanquernában véleményt nyilvánító szociológussal és pszichológussal sem. Jelen keretek között csupán a szerelmesről esik szó, aki szeretetének tárgyát, Istent C a kabbalistákhoz hasonlóan C tudományosan, észérvekre támaszkodva szeretné bemutatni.
A metódus Mondd, bolond, miben kezdődik a bölcsesség? Válaszolt: C A hitben és az áhítatban, melyen mint lajtorján az értelem fölkapaszkodik, hogy megértse Szerettem titkait. S a hitnek s az áhítatnak honnan van a kezdete? Válaszolt: C Szerettemtől, aki megvilágosítja a hitet, s fellobbantja az áhítatot.21
Ramon Llull 1276-ban írt egy teológiai vitairatot Libre del gentil e los tres savis [A pogány és a három bölcs könyve] címmel.22 A könyv arról szól, hogyan próbál
Lásd föntebb A pszichológiai eszmefuttatáshoz lásd Llinares 1963, 129─169. o. 19 Libre de meravalles, ch. 31: `havia un pomer que era tan fortment carregat de pomes, que moltes branques havia trencades en aquell poder, per la gran multitud d'aqueller pomes@, idézi Llinares 1963, 131. o. 20 Mint Gardner állítja, 1958, Preface. 21 A szerelmes és a Szeretett könyve 287. vers, Llull 1994, 43. o. 22 Az 1100-as évektől kezdve keresztény írók szívesen fejtik ki teológiai nézeteiket ún. vallásütköztetéses művekben. Ilyen például: Disputatio Judei et Christiani Gilber Crispintől; Dialogus inter philosophum, Judaeum et Christianum Pierre Abélard-tól és a Dialogus Petri cognomento Alphonsi ex Judaeo Christiani et Moysi Judaei Pierre Alphonse-tól. Lásd Courcelles 1993, 120. o. 191 17 18
egy zsidó, egy mohamedán és egy keresztény tudós meggyőzni egy hitetlent saját vallásának igazáról. A három bölcs csodaszép mezőn bájos hölggyel találkozik, akiről kiderül, hogy maga az Értelem, célja pedig nem más, mint Isten megismerése és szeretete. Ezután a bölcsek kifejtik vallásuk alapelveit az időközben megjelenő, majd később eltávozó pogánynak, végül magukra maradván megállapítják, hogy tulajdonképpen egyazon Istenben hisznek, és Értelem Úrnő útmutatásait megfogadva, vitatkozva eljuthatnának az egyetlen igazságban való hithez. Ennek a vallási vitának eszköze az Ars. A három világvallás megegyező nézeteit, tehát Isten mindenki által elfogadott méltóságait, dignitásait, bizonyos értelemben attribútumait alapul véve, ezeket mechanikusan kombinálva, szimbolikus kalkuláció útján, színes, mnemotechnikus ábráktól segítve, a fölhasználó nem csupán a rejtőzködő Istent, hanem az egyetemes emberi tudást is megismerheti. Az Ars alkalmas a jog, az orvostudomány, egyáltalán minden tudomány és a teológia tanulmányozására;23 nemcsak a meglévő tudást bizonyítja, de eddig ismeretlen kombinációk által új igazságokat is föltárhat. Az Ars alapföltevése szerint a teremtmények mind Isten képmásai, így annak tulajdonságai és az evilági létezők tulajdonságai hasonló viszonyban állnak egymással. A főszerep az `Értelem Úrnőé@24. Hiába állítják az averroisták, hogy a keresztény hit ésszel nem bizonyítható, Llull a maga részéről úgy véli, hogy amit nem lehet intellektuális úton belátni, az nem lehet igaz.25 Az intellektus útjainak formalizálása az egyetemes művészet, hiszen ha az aritmetikában rögzített szabályok szerint, műveletek precíz elvégzésével bármilyen igazságot bebizonyíthatunk, miért ne menne ugyanez a filozófiában, ahol az egyetemes igazság keresése a cél. Az ész eszközei az észérvek, a kényszerítő erejű raons necessaries. Nincs szükség tekintélyekre, Llull a mindenki által elfogadott alapokból, a
23 Lásd Desconort, in Llull 1928, 73. o.: `Encara us dic que port una Art general / que novamant és dada per do espirital /per qui hom pot saber tota re natural, / sergons que entinement ateny lo sensual. / A dret e a medicina e a tot saber val / e a teologia, la qual m˙és mais coral, / e a soure qüestions nulla art tant no val, / e a destruir errors per raó natural, / e tenc ─ la per perduda car quaix a hom no en cal; / per que eu en planc e en plor e n˙hai ira mortal / car null hom qui perdés tan preciós cabal / no poria haver mais ganig de re eternal.@ 24 `Megkérdezte a szerelmes az értelmet és az akaratot, melyikük van közelebb Szerettéhez: s mindkettő futott, és az értelem előbb volt Szeretténél, mint az akarat.@ A szerelmes és a Szeretett könyve 18. vers, Llull 1994. 12. o. 25 Vita coaetanea, 43. `Quoniam si fides catholica secundum modum intelligendi est improbabilis, impossibile est, quod sit vera.@
192
neoplatonista emanációkat idéző dignitásokból26 dedukál egy hatalmas absztrakt rendszert, amely maga a világ. Művészet ez, ars, tehát `egy tudomány technikája és kifejtési módja@27, de művészet a mai értelemben is, amennyiben a kombinációk segítségével a következtetések C legalábbis a föltaláló szándéka szerint C maguktól adódnak. Nem vesszük most sorra e szimbolikus kalkuláció egyes megfogalmazásait, nem vizsgáljuk meg, hogyan lett az eredetileg tervbe vett `egyetlen könyvből@ több tucat a hosszú fejlődés és egyszerűsödés folyamán, mely az illuminációt követően lejegyzett Art abreujada d'atrobar veritat [Az igazság megtalálásának rövidített művészete] (1274) és az Arsok legutolsó változata, az Ars generalis ultima, illetve a még azt is tovább rövidítő Ars Brevis [Rövid művészet] (1308)28 ideje közt végbement. Ehelyett rögtön az Ars Magna később elhíresült utolsó változatának ismertetésére térünk. Llull 1308-ban úgy döntött, hogy az isteni igét nem egyszerűsíti tovább, így születik meg az Ars utolsó, letisztult formája: az Ars generalis ultima. Tankönyvnek pedig összeállít egy rövidített változatot is, az Ars Brevist. Az ábrák és betűk száma nem csökken az előzőkhöz képest, eltűnnek azonban az algebrikus jelölések, az elemtan veszít jelentőségéből, s az analógiás érvelés átadja helyét a hagyományos logikának. Megtartja az Arsok fontosabb újításait: bináris, hármas és négyes kombinációkat a princípiumokat jelképező betűk közt, a négy, színekkel illusztrált grafikus ábrát és a lullusi észérvekre való hivatkozást. Az A ábra megmutatja a kilenc abszolút princípiumot, Isten kilenc dignitását (jóság, nagyság, örökkévalóság vagy tartósság, hatalom, bölcsesség, akarat, erény, igazság, dicsőség29) és a köztük lehetséges kapcsolatokat (1. ábra30). Bármely fogalom lehet szubjektum és predikátum is. Mondhatjuk azt, hogy a jóság nagy, de azt is, hogy a nagyság jó és így tovább, összesen 72 állítást fogalmazhatunk meg. A T ábra a relatív princípiumokat veszi sorra (különbözőség, egyezőség, ellentétesség, kezdet, közép, vég, nagyobbság, egyenlőség, kisebbség) (2. ábra31). A fogalmak egy zöld, egy piros és egy sárga háromszög csúcsaiban helyezkednek el, minden csúcshoz három species tartozik. A B csúcsot szemügyre véve például azt mondhatjuk, hogy különbség lehet egy szenzuális és egy intellektuális létező közt, ahogyan test és lélek között is, de lehet két intellektuális, és két szenzuális létező között is, mint lélek és Isten, vagy egy kő és az oroszlán között.
26 A dignitás szó nemcsak méltóságot jelent, a görög axióma szó bevett skolasztikus fordítása volt a középkorban, Llull éppen a kettős jelentése miatt választhatta. Bonner 1985, 59. A dignitások jelentőségéhez lásd még: Vita coaetanea, 26. 27 Gilson 1962, 552. o. 28 Az Ars fejlődéséhez lásd Llinares 1963, 181─235. és Bonner 1989. 29 A fogalmak magyar fordításához lásd Déri 1994, 223─224. o. 30 Az 1. ábra lelőhelye: Lullus: Opera Latina, t. XII. 31 A 2. ábra lelőhelye: Lullus: Opera Latina, t. XII.
193
194
A 3. ábra az első két ábrából választott fogalmak 36 lehetséges, kételemű kombinációját mutatja be (3. ábra32).33 Egy betű jelentheti a neki megfelelő princípiumot mind az első, mind a második oszlopból. Így efféle állítások adódnak: a jóság nagy; a jóság tartós stb., valamint a jóság különböző, a jóság megegyező stb. A három statikus mnemotechnikai ábrát követi a mobilis gondolkodógép, három forgatható tárcsa, mely a kilenc betű háromelemű kombinációit tartalmazza (4. ábra).34 Ma használatos kombinatorikai módszerrel megállapíthatjuk, hogy kilenc
A 3. ábra lelőhelye: Yates 1982. Kilenc betűből ismétlés nélkül kettőt választani 36 féleképpen lehet. 34 A 4. ábra lelőhelye: Yates 1982. 32 33
195
()
betűből hármat 93 = 84-féle módon választhatunk ki. Llull valamivel bonyolultabb úton jut ugyanerre az eredményre. Az ábrák leírását követi a princípiumok definíciója. A kilenc hierarchikusan elrendezett princípium (Isten, angyal, menny, ember, képzelőerő, érzékelés, vegetatív funkciók, elemiség, eszköziség) tükrözi a fogalmi hálót, melyben Llull és általában a középkori ember a létezőket elrendezettnek vélte. Llull szavaival élve: `Kilenc szubjektum, melyek alá sorolható minden, ami létezik és rajtuk kívül semmi sincs@ (`Novem subiecta, in quibus cadit, quidquid est et extra ipsa nihil est@).35 Az elképzelés neoplatonikus hagyományokra nyúlik vissza: a létezés nagy láncolatát `Istennel, az Eggyel legfelül és a testi létezés világával legalul@,36 Plotinostól kezdve PseudoDionysiosnál, sőt magánál Aquinói Szent Tamásnál is megfigyelhetjük.37 Az intellektus C mind a hagyományban, mind Llullnál C a létezők létráján tud fölhágni Istenhez. Íme egy művészet, egy ars ascendendi et descendendi, mely segítségével az ész a világot megismeri (5. ábra38). A princípiumok leírását követik a regulák, az arisztoteliánus hagyomány tíz kategóriája (Vajon létezik-e? Mi az? Miből van? Miért van? Mekkora? Milyen? Mikor van? Hol van? és az utolsó kettő összevonva: Hogyan van? valamint Mivel van?). A kilenc kérdést megsokszorozza, hogy mindegyik számos `speciest@, alkérdést rejt magában. A fogalmak vegyítése a táblázatból olvasható ki (6. ábra39). A 84 ternér betűkombináció mindegyikéhez húsz négyes kombináció tartozik. BCD alatt találjuk például BCTB-t, BCTC-t és még tizennyolc hasonlót. A T betű csak a mnemotechnikai apparátus része, azt jelzi, hogy az előtte álló betűk az abszolút princípiumokra értendők, a T-t követők pedig a relatív princípiumokra. BCD mindegyike vonatkozhat mindkét típusú dignitásra. Könnyen beláthatjuk, hogy ez 20-féleképpen történhet: jelöljük az abszolút princípiumokat BCD-vel, a relatívokat bcd-vel. Így hat elem (BCDbcd) közül kell kiválasztani hármat, és ez 63 = 20 módon történhet. Például Bcd Llullnál BTCD-nek felelne meg, hiszen C és D a T után van, tehát a relatív princípiumok közül való. A Tabula 84 oszlopában 20C20 ilyen kombináció található, egy kérdésre 20 válasz közül választjuk ki a helyeseket. Összesen 84 $ 20 = 1680 darab T betűs kombináció van, de ezek között C és erről Llull nem ír C sok az ismétlés. 1680 hármas kombinációja ez 18 princípiumnak, a zavart és a T betű bevezetését csak az okozza, hogy egy betű két fogalmat is jelölhet. Számításaim szerint ezek között
()
Ars Magna, IX. Kristeller 1979, 80. o. 37 Szőnyi 1992, 81─88. o. 38 A 5. ábra lelőhelye: Yates 1966. 39 Lelőhelye: Eco 1993/b, 69. o. 35 36
196
( )
csak 18 3 = 816 valóban különböző kombináció van, a többi ezeknek az ismétlése.40
40 Platzeck általam nem ismert módon 729-et kap eredményül, lásd La `Combinatoria Lulliana@, Revista de filosofia 12, 13, 1953/54, idézi Eco 1993/b, 70. o.
197
A harmadik ábra evakuációja című rész még tovább bonyolítja a rendszert. Llull itt visszatér a bináris kombinációkhoz, és fölvilágosítja az olvasót, hogy egy camera két betűje, pl. BC 12 különböző kijelentést foglalnak magukba. BC ugyanis jelenti BB-t, CC-t, valamint CB-t is, s minden betű jelentheti mindkét típusú princípiumok megfelelő példányát. BC tehát egyaránt vonatkozik a jóságra, a nagyságra, a különbözőségre és az egyezőségre. E négy fogalomból kettőt 12-féleképpen választhatunk ki. Mind a tizenkét ilyen módon létrehozott kijelentéshez (propositio) hozzátehetjük a B vagy a C kérdést, így rögtön 24 kérdést (questio) kapunk, melyek ilyen típusúak: Vajon a jóság nagy? Mi az a nagy jóság? 36 camerához így 36 $ 12 = 432 propositio és 432 $ 2 = 864 questio tartozik, abban az esetben legalábbis, ha a kérdések különböző specieseit nem számítjuk. Ha az olvasó eddig nem vesztette el a fonalat, a 4. ábra multiplikációja című résznél bizonyára megteszi, amikor Llull bevezeti a conditio fogalmát. Ezt azonban fölösleges részletezni, mert a hármas kombinációk multiplikációja ugyanazt jelenti, mint a binér kombinációkat tartalmazó 3. ábra evakuációja. A mű utolsó részében a szerző részletesen sorra veszi a szubjektumokat, az igazság szempontjából releváns kérdéseket és az Ars tanításának módját, melynek időtartama az elmélyülés fokától függően kettő, négy vagy hat hónapos.41 Ramon Llull az Ars Brevisszel végezvén kijelenti: több logikai művet nem ír, és bár az elhatározását rövidebb opusok kedvéért fölfüggeszti, a kinyilatkoztatott Arsot többé nem írja át.
41 Az Ars Brevis részletesebb elemzéséhez lásd W. W. Artus: The Ars Brevis of Ramon Lull, A Study, Ph D. dissertation, St. John's University 1967.
198
Hátravan még a princípiumok és a szabályok összevegyítése, az Ars Magna kvintesszenciája, ahonnan kitűnik, hogyan is lehet a kombinációkat megfeleltetni a filozófiai nyelvnek. Tekintsünk fordítási gyakorlatként két kérdést: BDTB C Utrum in aeternitate sit differentia? (Van-e különbség az örökkévalóságban?) BDTD C Utrum inter divinam bonitatem sit contrarietas? (Van-e az isteni jóságon belül ellentét?) A mondatok szavai rendre megfelelnek az őket szimbolizáló betűknek, az abszolút princípiumok a T előttieknek, míg a relatívok a T-t követőknek, a kérdőszót pedig az első betű határozza meg, ily módon az kettős föladattal bír. Azzal azonban el is hagyjuk a bizonyosságok területét, ha azt kérdezzük, miért éppen ezek a kérdések fogalmazódtak meg Llullban, mikor a betűkombinációkat szemlélte, vagy éppen azt, hogyan lehet, hogy ugyanazok a kombinációk az Ars más és más részein különbözőképpen fordíttatnak le. Pedig döntő fontosságú ügy ez: ha nyitva hagyjuk, az Ars Magna kompetenciája kerül veszélybe.
Az Ars Magna kompetenciája Megkérdezték a szerelmest, miben áll a tisztelet. Válaszolt, hogy Szerette értésében s szeretésében. S megkérdezték tőle, miben áll a nemtisztelés. Válaszolt, hogy Szerette elfelejtésében, nem-szeretésében.42
A metódus kompetenciájának firtatása kényes kérdés, amelyet az általam olvasott szakirodalom nagyobb része megkerül. Az Ars eszköztárának (ábráknak, dignitásoknak és a táblázatnak) ismertetése után a szakkönyvek nem térnek rá a rendszer tulajdonképpeni működésére, pedig számos kérdés tisztázatlan e téren. Hogyan kell lefordítani egy természettudományos, logikai vagy teológiai kérdést a kilenc betű nyelvére, és hogyha ez sikerült, hogyan adódik automatikusan a válasz? Használható-e az Ars kérdések megválaszolására? Ha nem használható, miért nem ír erről a szakirodalom? Ha mégis, miért nem lesz polihisztor minden Llull-kutatóból? A szerző szerint kérdések megválaszolására nincs is jobb módszer: `... kérdések megoldására és tévedések észérvekkel való lerombolására egyetlen művészet sem alkalmas ennyire@ (`... e a soure qüestions nulla art tant no val, e a destruir errors per raó natural...@).43 Az öregedő Llull C ahogy a tanulmány elején láttuk C miként az utókor, elbizonytalanodik. Agrippa, Bruno, Valeriis és Alsted hosszas kommentárokban magyarázzák az Arsot, próbálván használhatóvá tenni. Etienne Gilson C azon kevesek egyike, akik nem kerülik meg a problémát C kijelenti,
42 43
A szerelmes és a Szeretett könyve 107. vers, Llull 1994, 22. o. Lo Desconhort, Llull 1928, 73. o.
199
hogy ma nem tudjuk működtetni a gondolkodógépet, s az is kérdés, hogy Llull maga tudtae.44 Hogyan lesz betűkombinációból, fogalmak egymás mellé rendeléséből gondolat? Szükséges-e a fölhasználó zsenije? Vajon a fogalomkombináció csak generatív mag-e, és a gondolat megfogalmazása már ihlet dolga volna? Déri Balázs válasza összhangban áll saját tapasztalataimmal: `Az egyes kombinációkon belül azok mondatba öntése már ötletszerű, nem kötödik szabályhoz, a szeretet s a princípiumok állhatnak jelző, főnév vagy ige alakjában is, illetve a formulázás történhet állító, tagadó vagy kérdő alakban egyaránt.@45 A kombinációk segíthetik, terelhetik az emberi gondolkodást, új gondolatszikrákat gyújtanak a kellően fogékony fölhasználó agyában, de nem kényszerítenek propozíciók elfogadására vagy elvetésére, mint a formális logika, sőt, mint láttuk, még arra sem, hogy egy kombinációt éppen egyféleképpen fejtsünk meg. Az Ars Magna ilyen módon nem több retorikai segédeszköznél. De vajon nem túlságosan kényelmes válasz ez? Hiszen Llull nemcsak a hozzá hasonlóan találékony embereknek írta Arsait, hanem az egyszerű emberek számára is,46 akik úgymond néhány hónap alatt megtanulhatják őket. Egy módszer márpedig vagy mechanikusan működik, vagy a fölhasználó lírai érzékére utalja magát. És hogyan várhatna el lírai érzéket olvasóitól a didaktikus Ramon Llull, aki C kései követőivel szemben C egyáltalán nem ezoterikus hajlamú, inkább következetes népszerűsítő, aki azt szeretné, hogy rajta keresztül az Isten által adományozott egyetemes művészet mindenkihez eljusson? A fölhasználó, a Llull által természetesnek tartott kritériumok alapján, a kombinációk közül kizárja az értelmetlen és a hamis eredményeket. Hogy mik ezek a kritériumok, nehéz volna megmondani. Ma önkényesnek és körbenforgó okoskodásnak tűnik az eljárás, de ez a bírálat nem egyszerűen az Ars Magnának, inkább az önnön paradigmájából kiszakított Ars Magnának szól. A fölhasználó talán hasonló módon zárhatta ki az érvénytelen kombinációkat, mint ahogy anyanyelvünkből zárunk ki értelmetlen betűkapcsolatokat, másokat pedig, mint szavakat, helyesnek tartunk. Mint az analógia is mutatja, a kanonizáció, melynek során bizonyos kombinációk elfogadtatnak, mások pedig kizáratnak a szemantikai térből, nem független előzetes tudásunktól (példánkban a nyelvismerettől), ilyen módon az Ars Magna valóban körbenforgó okoskodás, mert csak azt bizonyítja be, amit kezelője korábban elfogadott.47 A kombinációk halmazát, értelmezését és elfogadását az ontológiai lehetségesség korlátozza. Llull elutasította azt, ami a kozmikus valóságnak nem felelt meg, s tette ezt anélkül, hogy figyelembe vette volna a mi kozmikus valóságunk egészen más evidenciáit. Súlyosabb probléma,
Gilson 1962, 462. o. Déri 1994, 225. o. 46 Vita coaetanea, 14. o. 47 Erre a következtetésre jut Eco is: 1993/b, 70─73. o. 44 45
200
hogy térítő logikájának kiszemelt célpontjai, a zsidók és az arabok is mást tartottak elgondolhatónak és mást lehetetlennek, mint Llull, így az Ars Magna `szükségszerű érvei@ őket minden bizonnyal nem kényszerítették a következtetések elfogadására. Mindent összefoglalva: a rendszer formálisan nem zárja ki azt sem, hogy Istenről a nem-jót állítsuk, ha viszont (az ilyen blaszfémiákat kizárandó) a rendszeren kívülről viszünk be korlátozó tényezőket, úgy semmi sem garantálja, hogy csak olyan elemek kerüljenek be, amelyeket Llull elfogadhatónak tartott volna, és például nem az iszlám alaptételei.
Az Ars Magna előfeltevései Az Ars Magna hasonlóképpen bukott meg a logikatörténeti kanonizáción, mint szerzője a szentek kanonizációján. Kneale szerint: `Az alapfogalmak kiválasztásában Lullus nem tanúsított valami nagy filozófiai tehetséget; kombinációs módszere pedig nem bizonyult eredményesnek sem a mások megtérítésében, sem a tudomány előrehaladásának terén. Rendszere azonban, melyet követői Ars Magnának neveztek, hatással volt a logika fejlődésére.@48 Prantl szabadkozik, hogy helyet szentel Llullnak logikatörténetében49, Gardner C bár vele kezdi a logikai gépekről és diagramokról szóló könyvét C mint tragikomikus csodabogárról ír róla, nem mulasztva el megemlíteni az Ars logikai elégtelenségét.50 A kifogások azonban nem tűnnek jogosnak, ha Llull intencióját is figyelembe vesszük. Princípiumai egyszerre principia essendi és principia cognoscendi, mert a létezés és a gondolkodás alapelvei szerinte megegyeznek.51 A létezők fogalmi és valóságos fölbontása hasonló: az Ars logika és metafizika egyszerre, ezért tűnik értelmetlennek kizárólag a logika szemszögéből vizsgálva. (Más kérdés, hogy az ontológiai logika a modern logikában contradictio in adiecto.) Az Ars azért ér többet minden más logikai műnél Llull szerint, mert nem csupán secunda, hanem prima intentio is egyben, tárgynyelv és metanyelv egybeesik, így a transzcendens igazság is kimutatható.52 Az Ars kezeléséhez a lélek mindhárom ereje szükséges: az emlékezet a fogalmak megjegyzéséhez, az akarat, mely szereti és akarja az igazságot és az értelem, az intellektus, mely a munka oroszlánrészét elvégzi. Olyan módszer ez,
Kneale 1987, 240. o. Prantl: Geschichte der Logik im Abendland, idézi Bonner 1985, 2. o. 50 Gardner 1958, 18. o. 51 Mint Anselmusnál és Bonaventuránál: ordo et connexio idearum est ordo et connexio rerum. 52 Hasonlóképp, mint a korai Wittgenstein írásaiban. 48 49
201
amely nem csupán az eddigi tudás megjegyzésére53 és strukturálására alkalmas, hanem új igazságok fölfedésére is, igazolás-logika és fölfedezés-logika egyszerre. Ramon Llull a nyelvet is egyetemes művészetének szolgálatába állítja. Gondolatainak kifejezése érdekében egyetlen szóból több mint egy tucat szóalakzatot hoz létre, így lesz a nagy szóból nagyság, naggyá tevő, nagyot tevő, naggyá tett, nagyságot tehető, naggyá tétel, nagyság tétel, nagyság tehetőség, képesség arra, hogy naggyá tegyen, és így tovább.54 Minthogy Llull az Arsát egyetemes érvényűnek tartotta, tudományos munkáit értelemszerűen az Ars szabályai szerint szerkesztette. Az Ars szabályai szerint épül föl a tudás hatalmas organikus enciklopédiája, az Arbor scientiae is, amelynek tizennégy fája gráfszerűen köti össze egyegy témakör alapfogalmait.55 Az első hét fa, az Arbor Elementalis, Vegetalis, Sensualis, Imaginalis, Humanalis, Moralis és Imperialis (elemek, növények, érzékek képzelőerő, emberek, erkölcs, birodalom fája) a profán ismeretek rendszere, míg a második hét, az Arbor Apostolicalis, Coelistalis, Angelicalis, Aeviternalis, Maternalis, Christianalis és Divinalis (apostolok, ég, angyalok, örökkévalóság, anyag, kereszténység, Isten fája) pedig a vallásos ismereteké. A tizenötödik fa, az Arbor Exemplificalis példákkal illusztrálja a rendszert, allegorikus történeteket és szokásokat említ, a tizenhatodik pedig, az Arbor Questionalis, kérdéseket mutat be. Egy-egy fa leírása tíz-húsz oldalas, a két utolsóé ennél jóval több, az egész mű mintegy ezer oldalt tesz ki. Minden fa hét részre tagolódik: gyökerek, törzs, ágak, gallyak, levelek, virágok, gyümölcsök (7. ábra56). A fák gyökerei közt ott találjuk a tizenhat princípiumot, az Arbor Elementalisban például ezek formálják meg a materia informist, melyet a törzs jelképez. A teljességre törekvő, tudását impozáns és áttekinthető rendszerbe foglaló skolasztikus gondolkodás megnyilvánulása ez az enciklopédia; megszerkesztettsége, hatalmassága, és a részek belső összefüggése számos kutatót57 a középkori katedrálisok látványára
53 Erről bővebben: Yates 1966, 173─198. Az Ars bevezeti a mnemotechnikába a mozgást. A hagyományos mnemotechnikai eljárások közül felhasználja a helyhez-kötés módszerét, pl. a tudományok fa-struktúrájában. 54 Riquer-Comas-Molar: Historia de la Literatura Catalana, t. I., 342. Concrets Abstractes Circumstancials Agent potencial magnificatiu magnificativitat magnificativament Agent actual magnificant magnificança magnificado magnificament Acció magnificar Complement potenciál magnificable magnificabilitat magnificablement Complement actual magnificat magnificació magnificadament (Vö. még: Déri 1994, 225. o.) 55 A mű deskripciójához lásd még Llinares 1986, 1963, 208. o. 56 Lelőhelye: Yates 1982. 57 Így Carreras y Artau-t (idézi Llinares 1963, 210.) és Bonnert 1989.
202
emlékeztet.58 Metafizika és logika ugyanúgy keveredik, mint az Ars Magnában: a fa ábra nem egyszerűen formális klasszifikációja az ismereteknek, hanem a dolgok közt fönnálló összefüggéshálózat szimbóluma.59 A skolasztikus gondolkodás és a gótikus építészet párhuzamához lásd Panofsky 1986. Az Arbor Scientiae jelentőségéhez és az Arshoz való viszonyához lásd még a tanulmány végén az Összefoglalást. 58 59
203
Intellektuális keretek A madarak énekelték a hajnalt, s fölébredt a szerelmes, aki a hajnal; s a madarak bevégezték énekük, és a szerelmes meghalt Szerettéért a hajnalban.60
A llulli dignitások emanatív jellege, az égi princípiumok földiekre gyakorolt hatása, a létezők nagy láncolatára emlékeztető hierarchikus elrendezése a szubjektumoknak: mind olyan elemei Llull filozófiájának, melyek erős neoplatónikus hatást mutatnak. A középkori platonizmus61 azonban három csatornán keresztül is eljuthatott a doctor illuminatushoz, hiszen a kor Hispániájában, három kultúrkör találkozási pontján, a neoplatonizmus különböző változatai jelen voltak a keresztény hagyományban, az arab misztikában és a zsidó kabbalában egyaránt. A Llull írásaiban föltűnő geometriai ábrák eredetének vizsgálata is hasonló kérdést vet föl: az isteni metódus magyarázataihoz az arab, a zsidó vagy a keresztény tradíció elemei szolgáltak eszközül? Ha pedig több hagyományból merít, mennyire támaszkodik az egyes forrásokra? Az eredet kutatásában a leghomályosabb és egyben a legtöbb vitát kiváltó pont az Ars kabbalisztikus jellege, ezért e tanulmány a keresztény és az arab hagyományok ismertetését a hely hiánya miatt mellőzve, erre fordítja minden figyelmét.
Ramon Llull és a Kabbala A Szeretett megkérdezte a szerelmest, mi a szeretet. Válaszolt, hogy a Szeretett arcvonásainak s szavainak jelenléte a szerető sóhajtozó szívében, s a vágy és a könnyek miatti lankadás a szerelmes szívében.62
A kabbala63 szó jelentése: átvétel, elfogadás64 és a zsidó misztika összefoglaló neveként használatos.65 Míg a nem-zsidó miszticizmus célja a vallásos érzés kifejezése az ész kikapcsolásával, a misztikusé pedig az Istennel való egyesülés, a zsidó miszticizmus a világegyetemet ésszerűen akarja harmóniába hozni a Bibliával, s a megszokott tapasztalatokon túlmenően akarja megragadni Istent és a teremtést. A kabbala célja, hogy fölfedje a világ architektúráját, s e célból a zsidó eredetű és
A szerelmes és a Szeretett könyve 26. vers, Llull 1994, 13. o. A platonikus gondolkodás fejlődéséhez lásd Kristeller: `A reneszánsz platonizmus@, in Kristeller 1979; Koyré: `Aristotélisme et platonisme dans la philosophie du moyen age@, in Koyré 1966. 62 A szerelmes és a Szeretett könyve 169. vers, Llull 1994, 29. o. 63 A szó helyesírása a szakirodalomban következetlen, egy és két b-vel is előfordul. 64 A tradíció elfogadása. 65 A kabbala történetéhez és világképéhez lásd Scholem 1995, Goetschel 1992, Secret 1964. 60 61
204
a Palesztinában gyakorolt allegorikus interpretáció módszeréhez fordul. A létezők `leírásához gazdag szimbólumrendszert alkalmaz, a természet minden rejtett szegletét és a kultúrának valamennyi elemét mozgósítják, hogy a felső misztériumokat érthetővé tegyék@66. A kabbala misztikájába ezoterikus elemek is vegyültek, így végül olyan tudássá vált, mely csak szimbólumok és metaforák segítségével volt hagyományozható, de nem volt hagyományozandó. A hagyomány három alapkönyve közül az egyik: a Széfer Jecirá, a teremtés vagy megformálás könyve (a IICVI. századból). A mindössze 1600 szavas kozmogóniai elmélkedés szerint a világ Isten neve betűinek (JHV) permutációiból keletkezett, tágabb értelemben pedig az ábécé 22 betűjéből és az első 10 szám által jelképezett 10 szefirotból. A nyelvnek tehát ontológiai és kozmogóniai értéke van. A XII. századi Provence-ban keletkezett Száfer ha-Bahir, `A Ragyogás könyve@ az isteni erőhatások egészét szent fában ábrázolja. A szent fa megmutatja a tíz szefirot viszonyát, a hierarchikus rendbe állított Keter, Hokmá, Bina, Gedullá, Gebúná, Tiferet, Necá, Hód, Jeszód, és Malkút, vagy keresztény elnevezéssel: Gloria, Sapienta, Veritas, Bonitas, Potestas, Virtus, Eternitas, Splender, Fundamentum egyes hagyományok szerint Isten nevei, mások szerint Isten emanációi vagy Isten megnyilvánulásának tíz erőhatása, az isteni cselekvés eszközei. A végtelen és a véges közti átmeneti stádiumok, melyek a rejtőzködő én szófból, az abszolút, rejtett, végtelen és elbeszélhetetlen transzcendenciából áradnak ki. Az imádságok és tanítások célja C megközelíthetetlensége miatt C nem lehet az én szóf, csak ennek megnyilvánulása a szefirákon, Isten attribútumain keresztül. Más módja is van azonban a rejtőzködő Isten megismerésének: az egyes betűk kombinációi is az egyetemes tudás birtoklását ígérik. Három út kínálkozik erre: a gemátria vagy izopszífia, ami a betűk számértékén alapul; a temurá, mely egy szó betűinek bizonyos szabályok szerint történő helycseréje, és a nótárikon, ami a szó betűinek mint egész mondatok rövidítésének értelmezése. A kabbala hagyományának harmadik nagy könyve a Zohar. Bár a könyvet az I. században élt Simon bar Jóháj hiteles művének tartják, legnagyobb része minden bizonnyal a leoni Mose ben Sém Tóv (1240C1305) tollából származik. A Zohar legfontosabb részei 1293 és 1305 között kezdenek terjedni a Hispán félszigeten mind időben, mind térben közel Llullhoz.
De auditu cabbalistico A kabbalista Llull legendájának genezise két hagyományban érhető tetten. Az egyikért egyetlen mű felelős, az önmagát Llull könyvének állító De auditu cabbalistico (A kabbalisztikus megértésről). Mint már Duhem is megállapította,
66
Goetschel 1992, 101. o.
205
ennek a műnek nincs sok köze a kabbalista tudományhoz, Llull logikájának rendszerét67 valamint egy etimológiai fejtegetést találunk benne, miszerint a kabbala az aba és az ala, apa és istenem jelentésű arab szavakból származik.68 Ez a mű azonban, bár Zetzner Llull antológiájában is helyet kapott (és valószínűleg így terjedt el) nem Llull hiteles műve, ő maga valószínűleg egyszer sem írta le a kabbala szót. A De auditu cabbalistico Pietro Mainardi (1456C1529) veronai író hamisítványa, aki Pico föltevését próbálta egy forrással megtámogatni.69 Pico della Mirandola volt ugyanis az első, aki az Ars és a kabbala gondolati rokonságára fölhívta a figyelmet és a kapcsolat lehetőségét megfogalmazta.
Llull és a kabbala harmóniája70 Llull 1275 táján foglalja először írásba az Ars Magnát, akkoriban tehát, amikor Mose ben Sém Tóv Kasztíliában lejegyzi a Zohárt, Abulafia pedig bibliai betűk permutációjára alapozza meditációs módszerét. Nem sokkal azután írja meg a Libre de Contemplaciót, hogy Provenceban Vak Jichak és tanítványai a Széfer ha-Ijjunt, azaz a kontempláció könyvét tanulmányozzák, melynek fénymisztikájában Scotus Erigena hatása is kimutatható. Llull dignitásai hasonlóan viszonyulnak a Szentháromságot jelképező névtelen A-hoz, mint a tíz szefirot a megfoghatatlan én szófhoz. A szefirákat a kabbalista hagyomány Isten neveiként is számontartja, Llull dignitásainak előképei Pseudo-Dionysiosnál és Scotus Erigenánál szintén ebben a tisztségben részesülnek. A dignitások és a szefirák között megtaláljuk a gloriát, mely a scotista hagyományban hiába kerestünk, a Bahir fa-szimbólumát pedig viszontlátjuk az Arbor scientiaeban. Mind Llull, mind a kabbala a nyelvet faggatva akar a kinyilatkoztatás igazságához hozzáférni. Míg azonban a kabbalisták par excellence isteni nyelve a héber, Llull a latint részesíti előnyben. A keresztény filozófus választása érthetővé válik, ha figyelembe vesszük a latin nyelv praktikus voltát (lévén a térségben domináló neolatin nyelvek alapja),
Duhem 1914, t. VI., 517. o. Lásd még Secret 1964, 288.; Lullus, Opere ea 1617, 44.: A mű háron része közül `... tertia est regularum quibus scientiantur, quae omnia mirabiliter oblivioni resistut, et dicitur haec doctrina Kabbala, quod idem est secundum Hebraeos, at receptio veritatis cujus libet rei divinitas revelatae animae rationali, et secundum modernos Kabbalistas Kabbala, cum sit nomen compositum ex duabus dictionibus videlicet abba et ala, abba enim arabice : idem est quod pater latine, et ala arabice idem est quod Deus meus et cum Deus meus nomen nihil aliud importet nisi Cristum dominum nostrum benedictum qui vere filius Dei est: et filius Dei nihil aliud importet nisi sapientiam divinam.@ 69 Paola Zambelli: il 'de auditu kabbalistico' e la tradizione lulliana nel Rinascimento, in: Atti dell' Accademia Toscana di Scienze e Lettere `La Colombaria@ 30 (Firenze 1965), 115─247. Idézi Bonner 1985, 74. o. 70 A témához lásd még Satz 1986, Courcelles 1993, 58. o. 67 68
206
valamint azt a tényt, hogy a középkori Spanyolországban a héber, az idegen zsidók nyelve, minden bizonnyal gyanús nyelv hírében állt, nem beszélve arról, hogy Llull nem is tudott héberül. Hasonlít a két rendszer mnemotechnikai módszere is, mégis míg a kabbala (a tudás emlékezete és az emlékezet tudása71) a múlt felé fordul (a Zohar is a régmúltban keresi saját hitelességét), Llullt a jelen és a jövő foglalkoztatja, választott nyelve is a praktikuma C és nem az ősisége C miatt preferált latin. Bár formailag és stílusukban harmóniát mutatnak, szándékuk különbözik: a kabbalisták célja a héber tradíció életben tartása, míg Llullé a keresztény teológia racionális köntösbe bújtatása. A kapcsolat léte ellen fölhozható érv, hogy Llullnál nyoma sincs a Széfer Jecira és a Zohar ezoterizmusának, valamint az isteni attribútumok hierarchikus rendjének.72 Gershom Scholem, a kabbala-kutatás szaktekintélye pedig minden argumentáció nélkül kijelenti, hogy a szefirák és a dignitások közti hasonlóság csupán felszínes.73 Közös forrásnak tűnik az arab-zsidó Avicébron, avagy Salamon Ibn Gabirol (1020C1070) a Fons vitae (Az élet forrása) szerzője, aki hatott egyfelől a XIII. századi katalán és kasztíliai kabbalistákra74, másfelől C mint az egyetlen nem gyanús arab C hatott a ferencesekre és Llullra is az angyali szubsztanciákról vallott nézetében.75 Föltűnő lelki rokonság köti Llullt Abraham Abulafiához (1240C1292), bár nem tudunk arról, hogy ismerték volna egymást. Abulafia, az eksztatikus kabbala legnagyobb XIII. századi képviselőjeként, nem a szefirák útján közelít Istenhez: az eksztázist betűk és mássalhangzók kombinációjaként kívánja elérni. Élete is meglehetős hasonlóságokat mutat Llulléval. Mestere Moses Maimonides (1135C1204), akinek Michna Tora című műve méltó párja az Arbor scientiaenek az emberi tudás enciklopédikus összegzésében. Abulafia C akárcsak Llull C rengeteget utazik, bejárja Görögországot, Palesztinát, Itáliát és szülőhazáját, Spanyolföldet, szintén alapít iskolát (Capuában), de megkeresztelkedő diákjaiban csalódva odább áll. Ő is profetikus víziókon keresztül ismeri meg az isteni igazságot, és ő is fölkeresi a pápát, bár ezért majdnem kivégzik. Később egy barcelóniai rabbi vádolja be sarlatanizmusért, végül Comino szigetén, száműzetésének színhelyén megírja a Széfer ha-Oth-ot, a `Jel könyvét@, és 1291-ben eltűnik a történészek szeme elől. Itáliai, barcelóniai útjai, marginalitása, csalódottsága egyaránt Llullra emlékeztetnek.
Satz 1982, 66. o. Probst 1914, 26. o. 73 `Pour les noms et la structure des Sephirot et des dignitates, la concordence n'est que toute superficielle et fugitive.@ Scholem: Les origines de la kabbale, Paris 1966, 412. Idézi Courcelles 1993, 58, és még sokan mások. 74 Goetschel 1992, 88. o. 75 Duhem 1914, t. VI.: 100. a ferencesekhez, 119─122. Llullhoz. 71 72
207
A fölsoroltaknál nagyobb bizonyító erővel bírnak a Moshe Idel által bemutatott források.76 Idel kutatásait nem a szefirákra és nem is az eksztatikus kabbalára koncentrálja, mint Scholem és Yates, hanem C úgy, mint a De auditu cabbalistico hamisítója, csak több sikerrel C Pico híres mondatára alapozza. Giovanni Pico della Mirandola herceg, tudós és lovag77 a következőket írta Apológiájában egy bizonyos kabbaláról: `... amit a kombináció művészetének mondanak, és a tudományokban való előrehaladás egy bizonyos módja. Valami ehhez hasonló az, amit nálunk Raimund művészetének neveznek, jóllehet a kettő eltérő módon halad előre@ (`... quae dicitur ars combinandi, et est modus quidam procedendi in scientiis et est simile quid, sicut apud nostros dicitur ars Raymundi, licet forte diverso modo procedant@).78 Ezt Scholem és Yates az eksztatikus kabbala betűkombinációira való utalásnak vélte. Nem helytálló azonban ez a következtetés C olvassuk Idelnél C, mert az eksztatikus kabbala célja a prófécia és az Istennel való egyesülés, ezzel szemben Picónál az ars combinatoria a tudomány érdekében áll. Pico így folytatja: `Ezt a kombinációs művészetet nevezem tételeimben az ábécé körforgásának@ (`Illa enim ars combinandi, est quam ego in conclusionibus meus voco Alphabetarum revolutionem.@)79 Abulafiánál és az eksztatikus kabbalában a betűk ugyan helyet cserélgetnek, de korántsem forognak, márpedig a revolutio rotációt is magában foglal. Tételezzük föl, hogy Pico valami másra gondolt ezeket írván, és nem az eksztatikus kabbalára. Idel bemutat egy XIII. századi anonim liturgia-kommentárt, amelynek ábrái kísértetiesen hasonlítanak Llulléira (8. ábra80). Három koncentrikus körön helyezkednek el a héber ábécé betűi valódi revolutio alphabetorumként (b ábra). Egy különálló táblázat mutatja, mely betűk mely fogalmaknak felelnek meg (c ábra). Az alefhez például Isten, az Egy, az igazság, az úr és az eredeti fény tartozik, és a betűkkel magukat a fogalmakat kombináljuk. A szerző ezt a módszert az értelmezés eszközének szánta, és valószínűleg nem mondandója kedvéért találta ki, hanem egy már létező metódust alkalmazott. Lehetséges tehát, hogy Pico erre a szövegre, vagy e módszernek egy másik megjelenésére gondolt, amikor a kabbalát a Llull Arsával összevetette. Azt azonban még mindig nem tudjuk, hogy Llull ismerhette-e a bemutatott kommentárt. Bár Scholem szerint a mű a XIII. század végén keletkezett,81 Idel egyéb kabbalista írásokkal összehasonlítván arra a következtetésre jutott, hogy 1275-re már elkészült, így Llull olvashatta. A Széfer Jecirának egy Wormsi Eleazar által írott kommentárjában az Ars Magna harmadik ábráját
Idel 1988. A szépirodalomban való föltűnéséhez lásd Szerb Antal `Pico herceg és Monna Lianora története@ című novelláját valamint Thomas Mann `Fiorenza@ című drámáját. 78 Pico della Mirandola 1572, 180. o. 79 Pico della Mirandola 1572, 181. o. 80 Lelőhelye: Idel 1988. 81 Scholem: Kabbalah, Jerusalem 1974, 179. Idézi Idel 1988, 172. o. 76 77
208
209
ismerhetjük föl (8. ábra, d). Ez a munka bizonyíthatóan hatással volt Abulafia eksztatikus kabbalájára is. Hátravan még annak vizsgálata, hogy milyen úton juthattak el e kabbalista szövegek Llullhoz. A katalán filozófus Liber praedicationis contra Judaeos (A zsidók ellen szóló prédikációk könyve) című könyvének volt egy katalán változata is (a latin mellett), mely elveszett. A XVI. századi lullista, Joan Bonllavi könyvtárából viszont tudunk róla, hogy az elveszett mű incipitjében szerepelt három rabbi neve82, akik a barcelónai zsidó értelmiség tagjaiként kapcsolatban állhattak Llullal. A három rabbi egyike, Yehudah Salmon, ismerte Abulafiát is. Ha Idel föltételezése helyes, ő jelentette az összekötő csatornát Llull és a kabbala között. Márpedig ha igaznak bizonyul a gondolat, hogy a bemutatott iratok tartalma ilyenformán eljuthatott Llullhoz, alátámasztást nyer az a vélemény, miszerint a kabbala, ha nem is teológiai, de technikai hatást gyakorolt az Ars Magnára.
A lingua universalis keresése Térjünk rá végül Llull filozófiájának egy olyan kabbalisztikus aspektusára, amely nem teológiai vonatkozású és nem is technikai jellegű. Vizsgáljuk meg Llullnak a tökéletes nyelv eszméjéhez fűződő viszonyát a kabbala nyelvelméletének tükrében. A lingua universalis keresése azóta folyik, mióta Isten a nyelveket Bábelnál összezavarta. A kabbalisták a hébert tekintik ősnyelvnek, vagy legalábbis annak, ami Ádám nyelvéhez a legközelebb áll. Llull a latint választaná az egységes Európa közös nyelvének, azt vallva, hogy a népek egyetértése és a világbéke az egységes nyelvhasználatnak a következménye, valamint, hogy a háborúk oka a soknyelvűség és az ebből adódó sokféle gondolkodásmód.83 Emlékeztet ez Whorf hétszáz évvel későbbi gondolatára, miszerint a nyelvhasználat formálja tapasztalatainkat, a világról alkotott konceptuális hálónkat. Llull a lingua universalist azonban nem a latinban véli megtalálni, hanem egy nyelvek mögött álló közös magban, ahonnan e nyelvek matematizálható része ered. Mint Dante és Abulafia, Llull is hitt a nyelvet megelőző generatív nyelvtan létezésében.84 Az ember az intellectus agens által megszemélyesített isteni áramlástól el van vágva (ahogy Abulafia állítja), ezt az elszigeteltséget kell a nyelven keresztül, a nyelvet faggatva megszüntetni. A kabbala azt tanítja85, hogy `az isteni nyelv betűinek kombinációjából jött létre minden. Ezek a betűk azonban a héber nyelv betűi, hiszen ez az ősnyelv és a
82 R. Guilleumas: `La biblioteca de Joan Bonllavi, membre de l'escola lullista de Valencia al segle XVI.@, in Revista valenciana de filosofia 1954, idézi Courcelles 1993, 66. o. 83 Llinares 1963, 363─364. o. 84 Dantéhoz és Abulafiához: Eco 1993/a, 43. Llull generatív nyelvtanához: Satz 1986, 65. o. 85 Az alábbi részhez: Scholem: `Isten neve és a kabbala nyelvelmélete@, in Scholem 1995.
210
kinyilatkoztatás nyelve.@86 A `Széfer Jecira@ írja, hogy Isten a tíz szefirot és a huszonkét mássalhangzó segítségével teremtett, majd a teremtésre pecsétként a JHV betűk hat lehetséges kombinációját tette. A betűk úgy helyezkednek el a szférán két koncentrikus körön, hogy egymással szembeforgatva a két kört (valahogyan úgy, mint a 8. b ábra két tárcsáját) a huszonkét betűből 2-2 egymás mellé kerülve 231 különböző kombináció adódjon. Ezek a kombinációk a kapuk, amelyekből minden teremtmény előbújik.87 Az ábécé az eredete mind a nyelvnek, mind a létezésnek, és minden teremtett dolog nyelvi természetű.88 A betűkhöz funkciókat, napokat, állatövi jegyeket, planétákat, hónapokat és az emberi test szerveit rendelik C Llull ízlésének megfelelően C, így felel meg egymásnak makrokozmosz és mikrokozmosz. Abulafiánál ezért a betűk kombinációi (amelyekben Isten neve tagolja magát) tartalmazzák az összes igazságot. A Zoharral ellentétben Abulafia úgy tartja, hogy Isten megismerése a nyelvmisztika útján magasabb rendű, mint a tíz szefirot útján: ez az egyetlen lehetőség ugyanis, amely révén kapcsolat teremthető az isteni nyelvvel. Llull rendszerét a kabbala nyelvelmélete csak részben fedi le. A nyelvet megelőző egyetemes generatív képesség tekintetében C úgy tűnik C hasonlít a véleménye a kabbalistákéhoz. Célja C mint láttuk C olyan filozófiai nyelv létrehozása, amelyben a szemantikai elemek viszonyait föltárva, az állítások igazságértéke egyértelműen meghatározható. De nem az elveszett lingua adamicát, a kinyilatkoztatás nyelvét kutatja, mint az ősi bölcsességre áhító mágusok, vagy az isteni tudást fölfedő kabbalisták, hanem egy ilyen nyelv létrehozására vállalkozik. A tökéletes nyelv keresésének történetében a következő fölvonás Leibniz filozófiájában játszódik, a legutolsó pedig a modern kor kibernetikájában.
Összefoglalás, avagy a lullizmus, mint informatika és szépirodalmi téma Az Ars Magna működési elvének és a lullizmus történetének összegzéséül, valamint kitekintésképp nézzünk meg két olyan utópisztikus elképzelést, amelyek C véleményem szerint C Llull eszméinek újrafogalmazásai: Leibniz characteristica universalisát és Hesse (részben a characteristicán alapuló) üveggyöngyjátékát89.
Uo. 116. o. Scholem 1995, t. II., 120. Ez újabb jel Idel föltételezésének alátámasztására, mely szerint az ábécé betűinek tárcsákra helyezése és ilyen módon történő kombinációja a kabbalában bevett dolog volt. 88 Uo. 120─121. o. 89 Az üveggyöngyjáték és a characteristica rokonságához lásd Antosik 1992. 86 87
211
Leibniz metódusának nagyratörő céljai megegyeznek az Ars céljaival: új tudás fölfedezése és a meglévő ismeretek igazságértékének megállapítása. Leibniz törekvése egy logikai-metafizikai rendszer létrehozása, amelyben a tények és a róluk szóló állítások között szoros kapcsolat van, valamint a gondolkodás formalizálása egy olyan (tökéletes) filozófiai nyelv keretében, amelyben a hamis állítások nyilvánvaló értelmetlenségnek hangzanak. A tökéletes algoritmus létrejöttével a következtetést kalkuláció váltaná föl. Hesse univerzális algoritmusának alapjai: a matematika, a logika és a zene. Az üveggyöngyjáték terepe a világ intellektuális tartalma: `...a szellemi értékeknek mindeme roppant anyagán az üveggyöngyjátékos úgy játszik, mint orgonán az orgonista, és ez az orgona szinte elképzelhetetlenül tökéletes, billentyűzete és pedálja letapogatja a teljes szellemi kozmoszt, regiszterei csaknem megszámlálhatatlanok; ezen a hangszeren, elméletileg, eljátszható a világ egész szellemi tartalma.@90 Az üveggyöngyjáték eszközei: képletek, rövidítések és kombinációk. `...az ifjúság szellemi elit-köreiben mindenütt kedvelték a képletsoroknak és képletpárbeszédeknek ezt a játékát.@91 Ha Llull talált sikeres tanítványokat, valószínűleg ők is képletpárbeszédeket folytattak. Akárcsak Llullnál, a metódus tökéletes használata világbékéhez vezet. Leibniz characteristicája a problémák mechanikus megoldásával megszüntet minden további vitát. Az üveggyöngyjáték esetében: `Ha béke van a világban, ha minden dolog nyugalomban van, ha változásaikban a felsőbb parancsokat követik, akkor a zene tökéletes. (...) A tökéletes zenének megvan a maga oka. Az egyensúlyból jön létre. Az egyensúly a törvényből, a törvény a világ értelméből keletkezik.@92 Az üveggyöngyjáték C úgy gondolom C sajátosan lullista elképzelés, még ha Hesse az eszme múltját áttekintve nem is említi Llullt. Hivatkozik ellenben Leibnizre, s idézi Nicolaus Cusanus gondolatát: `...a szellem jelképesen is felméri, összehasonlítás útján, hogy miként veheti igénybe a számot és a mértani alakzatokat, hogy rájuk, mint hasonlatokra hivatkozhassék@93, márpedig mind Cusanus, mind Leibniz szellemi elődjeként tartja számon Llullt. Míg Leibniz az Akadémiát, Hesse pedig a Rendet szánja arra, hogy az C platóni elitként C a metódust használva és tökéletesítve a világot jobbá tegye, Llull azért küzd, hogy Arsát a párizsi egyetem diáksága a magáénak tekintse.94 Három, matematikán alapuló módszer (hasonló célkitűzésekkel, működési elvvel és politikai ambíciókkal), amely a világ összes intellektuális tartalma felett működik, de nem magára hagyva, függetlenül. Leibniz Enciklopédiája foglalja össze
Hesse 1984, 15. o. Hesse 1984, 36. o. 92 Hesse 1984, 31. o. 93 Hesse 1984, 17. o. 94 Antosik, akinek (Hessét és Leibnizet illetően) gondolatmenetét követem, rámutat még egy hasonlóságra: mindketten érdeklődtek Kelet és a kínai filozófia iránt. 90 91
212
a characteristica universalis elvei szerint rendezett tudást, Hessénél az archívumok szolgálnak az üveggyöngyjáték számára felhalmozott ismeretek tárolására.95 Minden egyes eljáráshoz egy enciklopédia is tartozik. Llull Ars Magnájának működési terepe az ars által strukturált Arbor scientiae. A párosítás és ez az interpretáció részünkről nem önkényes, hiszen az Ars amativához (A szeretet művészete) Llull tervbe vette az Arbor amoris (A szeretet fája) megírását (ebből csak az Arbor de filosofia d'Amor [A szeretet filozófiájának fája] készült el), az Ars memorativához (Az emlékezés művészete) pedig az Arbor reminiscentiaet (Az emlékezet fája) (de mindkettő csak terv maradt).96 Minden programhoz tartozik egy-egy adatbázis C a számítógép nyelvén szólva, jogos hasonlattal, hiszen Leibniz módszere (és régebbre nyúlva: Llull kísérlete az ismeretek mechanizációjára,) a számítógép ideájának egyik ősi megvalósulása,97 ahol a szoftver az egyetemes módszerben, arsban, characteristicában, az adatbázis pedig a szoftver elvei szerint szerkesztett enciklopédiában vagy arborban testesül meg. Játsszunk el végül a gondolattal, hogy ez a llulliCleibniziChessei univerzális algoritmus működésbe lép. Művelői C ahogy az üveggyöngyjátékosok is tették C minden bizonnyal eltávolodnak az egyháztól és a teológiától, lévén az algoritmus pusztán az értelem terméke.98 Elitista iskolájuk talán minden figyelmével saját magára koncentrál, az algoritmus öncélúvá válik. Az emberi értelem termékeként a metódusra érvényes lenne az, amit Scholem a számítógépről és a Gólemről ( két tipikusan kabbalisztikus-lullista gondolatról) ír: `A Gólem C ha ember alatti szinten is C megjeleníti az ember teremtő erejét. A világegyetem, mondják a kabbalisták, alapjában a számok és betűk őselemeiből épült, mert Isten nyelvének betűi C az emberi nyelv csak ennek tükröződése C nem egyebek összesűrűsödött teremtő energiánál. Így a kabbalista ha a teremtő misztériumát szemlélve átitatja szellemét ezen őselemek valamennyi lehetséges sorával és kombinációjával, ebből az elemi erőből átsugároz valamennyit a Gólembe. A Gólem megalkotása ekképp az ember alkotó és teremtő erejét tanúsítja. Ha mégoly szűk keretek között is, a teremtés munkáját idézi.@99 Ha pedig kiderül, hogy az embernek teremtő ereje van, és teremtményébe belehelyezheti szellemét, Istent többé nem fogják becsülni, azaz Nietzschének lesz igaza.
95 Az Üveggyöngyjáték előszavának egy korábbi változatában a játék megjelenésének leírása explicitebb, mint a végső változatban. Ebből kiderül, hogy a játék leginkább egy kártyajátékra emlékeztet, amelyhez abakuszszerűen drótra fűzött gyöngyök is tartoznak. Lásd még: Antosik 1992, 36. j. 96 Rossi 1961, 199. o. 97 Leibniz kidolgozott egy eljárást, amellyel számokat bináris számrendszerbe lehet átváltani. Bár akkoriban még nem volt elektromosság, ezzel és az osztani és szorozni is képes számológépével megelőlegezte a modern számítógép gondolatát. 98 Hesse 1984, 46. o. 99 Scholem: `A prágai és a rehovoti Gólem@, in Scholem 1995, t. II., 195; Nyíri 1993, 11─48. o.
213
Llull azonban a XIII. században élt, s ezt a gondolatkísérletet valószínűleg másképp fejezte volna be a metódusnak Istenhez közelibb jövőt képzelve el. Ő még az elején állt annak a kornak (nevezzük modernségnek), amely a huszadik században a végét járja. Llull filozófiájában embrionális formában van jelen a mindenható emberi szellembe vetett hit, amelynek az Üveggyöngyjáték írója csalódottan búcsút int.
Bibliográfia Források Bethlen Miklós 1980, Kemény János és B. M. művei, Budapest Descartes, René 1950, Discours de la méthode, Paris Llull, Ramon 1928, Poesies, Barcelona Llull, Ramon 1969, Libre de meravelles, Schaffhausen Llull, Ramon 1981, Obra escogida, Madrid Llull, Ramon 1985, Selected Works ICII., Princeton Llull, Ramon 1994, A szeretet filozófiájának fája, Budapest (ford.: Déri Balázs) Lull, Ramón 1943, Imádónak és imádottnak könyve, Budapest (ford.: P. Szedő Dénes) Lull, Ramon 1914, L´Art de contemplació, in Probst, Jean Henri 1914, La mystique de Ramon Lull et l´Art de contemplació, Münster Lull, Raymond 1966, Le livre du gentil et des trois sages, Paris Lulle, R 1930, L'ars compendiosa, Paris Lulle 1967, L'arbre de philosophie d'amour. Le livre de l'ami et de l'aimé etc, Paris (trad. Louis SalaMolins) Lulli, Raimundi 1959, Opera Latina ICIV. Lullus, Raimundus 1617, Opera ea..., Francofurti Lullus, Raimundus 1959, Opera Latina t. VIICXIII. Pico della Mirandola, Giovanni 1572, Opera Omnia, t. ICII., Basileae (reprint: 1969, Hildesheim) Rabelais, François 1954, Gargantua és Pantagruel, Budapest Swift, Jonathan, é. n., Gulliver Irodalom Antosik, Stanley 1992, `Utopian machines: Leibniz's `computer@ and Hesse's Glass bead game@, The Germanic Review 67 Bonner, Anthony 1985, `Ramon Llull@, in Selected works of Ramon Llull, Princeton Bonner, Anthony 1989, `The current state of studies on Ramon Lull's thought@, in Catalonoa Review 2, Barcelona Brummer, Rudolf 1976, Bibliographia Lulliana (1870C1973), Hildesheim
214
Burman, Thomas E. 1991, `The influence of the Apology of Al-Kindi...@, in Mediaeval Studies 53, Toronto Carreras y Artau, Joaquin 1946, De Ramon Lull a los modernos ensayos de fomación de una lengua universal, Barcelona Courcelles, Dominique 1993, La parole risquéé de Raymond Lulle, Paris Déri Balázs 1994, `Ramon Llull@, in Ramon Llull: A szeretet filozófiájának fája, Budapest Döbrőssy Lajos 1935, A buzsiai vértanú. Raymundus Lullus, az első mohamedán misszionárius, Budapest Duhem, Pierre 1914, Le systčme du monde, t. IVCVI., Paris Eco, Umberto 1993/a, `A tökéletes nyelv keresése az európai kultúrában@, in 2000, 1993. október Eco, Umberto 1993/b, La ricerca della lingua perfetta, Roma Gardner, Martin 1958, Logic Machines and Diagrams, New YorkCTorontoCLondon Gilson, Etienne 1962, La philosophie au moyen age, Paris Goetschel, Roland 1992, A kabala, Budapest Harrison, John 1978, The Library of Isaac Newton, Cambridge Herepei János 1965, `Néhány adat Keresztúri Bíró Pál életéhez. Néhány adat Bethlen Miklós tanulóéveiből, in Adattár a XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez, ICII. k., BudapestCSzeged Hillgarth, J. N. Lull, in: Dictionary of the Middle Age Hillgarth 1971, Ramon Lull and Lullisme in Fourteenth-century France, Oxford Hillgarth 1991, `Ramon Llull's early life@, Mediaeval Studies 53, Toronto Idel, Moshe 1988, `Ramon Lull and ecstatic Kabbalah@, Journal of the Warburg and Courtauld Institutes 51, London Kneale, William & Martha 1987, A logika fejlődése, Budapest Kristeller, Paul Oskar 1979, Szellemi áramlatok a reneszánszban, Budapest Koyré, Alexandre 1966, Études d'histoire de la pensée scientifique, Paris Llinares, Armand 1986, `L´arbre de science@, in Actes du colloque sur Raymond Lulle 1984, Fribourg Llinares, Armand 1963, Raymond Lulle, philosophe de l´action, Grenoble Lohr, C.CMadre, A. 1990, `Raimundus Lullus und der Lullismus@, in Contemporary Philosophy, ed. by G. Floistad, t. VI., Philosophy and Science in the Middle Ages, DordrechtCBostonCLondon Mateu, Miquel Colom 1982, Glossari general lulliana, Mallorca Nyíri Tamás 1993, Mélylélektan és ateizmus, Budapest P. J. 1916, Lull Rajmund, Komárom Panofsky, Erwin 1986, Gótikus építészet és skolasztikus gondolkodás, Budapest Pereira, Michela 1989, The Alchemical Corpus Attributed to Raymond Lull, London Platzeck, Erhard Wolfram 1962, Raimund Lull, Düsseldorf Probst, Jean Henri 1914, La mystique de Ramon Lull et l´Art de contemplació, Münster Puskely Mária 1990, Ezer év misztikájából, Szeged Riquer-Comas-Molar, Historia de la Literatura Catalana, t. I.
215
Rossi, Paolo 1961, `The legacy of Ramon Lull in sixteenth-century thought@, Mediaeval and Renaissance Studies 5, London Rossi, Paolo 1983, Clavis Universalis: arti della memoria e logica combinatoria da Lullo a Leibniz, Bologna Sala-Molins, Louis 1974, La philosophie de l´amour chez Raymond Lulle, Paris Satz, Bruno 1986, `Raymond Lull et la kabbale@, in Actes du colloque sur Raymond Lulle 1984, Fribourg Scholem, Gershom 1995, A kabbala helye az európai szellemtörténetben, Budapest Secret 1964, Les kabbalistes chrétiens de la Renaissance, Paris Sugranyes, Ramon 1986, `Philosophe et missionaire@, in Actes du colloque sur Raymond Lulle 1984, Fribourg Szőnyi György Endre 1992, Keresztény mágia, John Dee és az európai humanizmus, Kandidátusi értekezés, Szeged Szulakowska, Ursula 1988, `Thirteenth century material pantheism...@, Ambix 35/3, Cambridge Thorndike, Lynn 1934, A History of Magic and Experimental Science, t. IICIV., New York Urvoy, Dominique 1992, `Sur un aspect de la combinatoire arabe et ses prolongements en occident@, Arabica, 39/1, Leiden Yates, A. Frances 1966, The Art of Memory, Chicago Yates, A. Frances 1982, `The art of Ramon Lull. Ramon Lull and John Scotus Erigena@, in Collected Essays, vol.I., London
216
