2010.08.10. 0000
Radio Cafe
Hírek A mostaninál rövidebb és gyakorlatiasabb szakképzést akar a kormány. Czomba Sándor foglalkoztatáspolitikai államtitkár, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara vezetőivel közösen tartott sajtótájékoztatón elmondta: a szakképzést a foglalkoztatáspolitika szerves részeként fogják fejleszteni. Parragh László, a kamara elnöke azt emelte ki, hogy az új szakképzési rendszer középpontjába a vállalati gyakorlati képzést kell állítani. Szerinte erősíteni kell a kamarák szerepét a szakképzésben, és olyan oktatási rendszert kell kialakítani, amely rugalmasan követi a gazdálkodó szervezetek céljait.
2010.08.10. 1816
Duna TV
Duna hírek
Mv.: - Itthon megreformálná a szakképzés módját és menetét a kormány. A német modellt követnék, azaz a gyakorlat kerülne előtérbe. A célirányos szakképzéssel esélyt kaphatna a képesítés nélküli 900 ezer munkanélküli is. R.: - Fodrászok, szerelők, szakértő, dolgos kezek. A minisztérium szerint az iskola után a szakmunkások kevesebb mint 1 százaléka tud elhelyezkedni. Reformra készülnek most, a tervek szerint például a jövőben a szakmai gyakorlatot az iskolai képzés keretében is meg lehetne szerezni. Parragh László elnök, Magyar Kereskedelmi és Iparkamara: - A dolog célja az, hogy összekössük az iskolát a szakkép..., a gyakorlati képzőhelyet és a családot, a gyereket, hogy elérjük azt, hogy ne zsákmányolják ki a gyereket, hogy ne kérjenek pénzt azért, hogy beiratkozhasson mondjuk a fodrászhoz. R.: - A német modellt alkalmazva visszaállítanák a szakmunkásképzést és már az általános iskolában megkezdenék a tanulók pályaalkalmassági orientációját. Czomba Sándor államtitkár, Nemzetgazdasági Minisztérium: Hetedik, nyolcadik osztályban legkésőbb hozzá kell kezdeni, de még korábban is célszerű lenne, a szülőket és a tanulókat megfelelő irányba irányítani.
R.: - A minisztérium most 27 szakma képzését fogja össze, de célja az is, hogy szeptembertől visszaállítsa az állami felügyeletű kamarai szakképzést.
2010.08.10. 2205
MR1
MR1 - Krónika
Műsorvezető: - Átalakítaná a szakképzést a kormány és a kamara is, mert egyre többen választják az érettségit is adó szakközépiskolát a szakképző intézetek helyett. Bőti Attila információi. Bőti Attila riporter: - Sokkal több gyakorlati képzésre van szükség a szakmák oktatásában - ez az egyik legfőbb változtatnivaló a szakképzésben a kormány és a kamarák szerint. Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke német példát hozva hangsúlyozta, hogy míg ott négyezer óra a gyakorlati képzés, addig ez Magyarországon alig a harmada. Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke: A gyerek ne csak az iskolában tanulja a szakmát, hanem menjen el egy élő, valódi munkahelyre, és a valós munkahelyen találkozzon a szakma kihívásaival! Bőti Attila riporter: - Jelenleg a vállalkozások csupán másfél százaléka vesz részt a szakképzésben, ezért Czomba Sándor foglalkoztatáspolitikai államtitkár elképzelhetőnek tartja, hogy valamilyen támogatást kapjon majd az a cég, amely vállalja a tanulók gyakorlati foglalkoztatását. A hiányszakmák képzését pedig a tanulók után adott pénzek differenciálásával kell ösztönözni - tette hozzá. Czomba Sándor, a foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár: - A hiányszakmák esetében növeljük a normatív támogatást, a túlképzés esetében pedig csökkentjük, mert ugye várhatóan sajnos az összforrás az nem lesz több a következő időszakban sem, mint most. Bőti Attila riporter: - A tájékoztatón szó volt arról is, hogy a minisztérium szerint a kamaráknak, amelyek jól működő kapcsolatban vannak a szakmákkal, az eddiginél nagyobb szerepet kell kapniuk a szakképzésben. A tankönyvek írása vagy a vizsgáztatási rendszer kialakítása ugyanis például sokkal jobb kezekben van a kamaráknál, mint az államnál - mondta az
államtitkár, hozzátéve: az ellenőrzés viszont állami feladat marad.
Promenad.hu Gyakorlatiasabb szakképzést szeretne a kormány Belföldi hírek A kormány a foglalkoztatáspolitika szerves részeként akarja fejleszteni a szakképzést. Czomba Sándor foglalkoztatáspolitikai államtitkár azt hangsúlyozza, hogy rövidebb és gyakorlatiasabb képzést tartanak szükségesnek. Az államtitkár a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara vezetőivel közösen tartott sajtótájékoztatón emlékeztetett arra, hogy csak a munkanélküliek és inaktívak táborában közel 900 ezer ember van, akinek semmilyen szakképzettsége sincs, pedig így reménytelen a belépésük a munkaerőpiacra. A kormány a foglalkoztatáspolitika szerves részeként fogja fejleszteni a szakképzést, amelyet úgy kíván megreformálni, hogy azt a gyakorlatorientáltság felé mozdítja el, és rövidíti - mondta Czomba Sándor, a Nemzetgazdasági Minisztérium foglalkoztatáspolitikai államtitkára. Az államtitkár a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával tartott közös sajtótájékoztatón hangsúlyozta: csak a munkanélküliek és inaktívak táborában közel 900 ezer ember van, akinek semmilyen szakképzettsége sincs, pedig így reménytelen a belépésük a munkaerőpiacra. Hozzáfűzte: a magyar szakképzés egyik legnagyobb kihívása lesz az aluliskolázott, hátrányos helyzetű rétegek beemelése a szakképzés rendszerébe. Ezeket az embereket különböző áthidaló képzéseken keresztül kell alkalmassá tenni a szakma elsajátítására - mondta. Czomba Sándor a szakmunkásképzés átalakításáról kifejtette: most a 9-10. osztályos közismeretis, pályaorientációs évfolyamok után kezdődik a szakképzés. Álláspontja szerint ugyanakkor már ekkor célszerű lenne elkezdeni a szakképzést. A hároméves képzési idővel gyorsan és hatékonyan, már 17 éves korban képzett szakembereket lehet kibocsátani a munkaerőpiacra. Az államtitkár elmondta: különösen az alapszakmák tekintetében vizsgálják a hároméves szakmunkásképzés bevezetésének lehetőségét. Azt is megfontolandónak tartja a kormány, hogy egy negyedik évet tisztán gyakorlati képzéssel - kvázi foglalkoztatotti státusban - kellene eltölteniük a szakmunkás tanulóknak. A jó szakképzési rendszer a foglalkoztatás
növelésének és a munkanélküliség kezelésének eszköze - mondta az államtitkár. Czomba Sándor beszélt arról is, hogy a vállalkozóknak csupán 1,5 százaléka vesz részt a szakképzésben. A kört bővíteni kell, s a finanszírozás átalakításával ösztönözni kell a vállalkozásokat a szakmunkásképzésben való részvételre. Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke elmondta, Magyarországon mindössze 0,5 millió ember végez tényleges termelő munkát, miközben 1,5 millióra lenne szükség. A bővítésben húzóágazat lehet az építőipar, a mezőgazdaság és a turizmus - vélekedett. forrás: mr1.hu
origo.hu "Forradalmi áttörést" ígér a kormány a szakképzésben 2010. augusztus 10., kedd, 13:03
A jelenlegi magyar szakképzési rendszer megreformálásának szükségességéről, gyakorlatiasabbá tételéről, és az ennek érdekében tett lehetséges intézkedésekről tartott sajtótájékoztatót Czomba Sándor, a Nemzetgazdasági Minisztérium foglalkoztatáspolitikai államtitkára, és Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke kedden, Budapesten.
"Forradalmi áttörésre készülünk a szakképzés terén is" közölte Czomba Sándor, a Nemzetgazdasági Minisztérium foglalkoztatáspolitikai államtitkára a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnökével, Parragh Lászlóval közösen tartott sajtótájékoztatóján, amelyen a magyar szakképzési rendszer átalakításának szükségességéről, és az ennek érdekében tett tervezett átalakításokról beszéltek egy budapesti sajtótájékoztatón. A kormány a foglalkoztatáspolitika szerves részeként fogja fejleszteni a szakképzést, amelyet úgy kíván megreformálni, hogy azt a gyakorlatorientáltság felé mozdítja el, és rövidíti, mondta Czomba Sándor. Az államtitkár hangsúlyozta: csak a munkanélküliek és inaktívak táborában közel 900 000 ember van, akinek semmilyen szakképzettsége sincs, pedig így reménytelen a belépésük a munkaerőpiacra.
Magyarországon félmillió ténylegesen kétkezi, termelői munkát végző ember van, miközben legalább másfélmillióra lenne szükség, mondta Parragh László is, az MKIK elnöke. Annak érdekében, hogy a jelenlegi számot feltornázzák a szükségesre, szeretnék megvalósítani a német típusú képzést, amit azt jelenti, hogy nagyobb hangsúly helyeznének a külső helyszíneken, valós munkahelyeken szerzett, hosszabb idejű gyakorlati oktatásra. Differenciált finanszírozás Az MKIK elnöke hozzá tette azt is, hogy ez természetesen sértené az iskolák érdekeit, mivel nem lenne szükség annyi elméleti oktatóra. Az iparkamara elnöke azt is elmondta, hogy a szakképzés fejlesztéséről egybecsengenek a kamara és a kormányzat elképzelései.Az [origo] kérdésére Parragh közölte, hogy azokat a szakmákat szeretnék elsősorban előnyben részesíteni, amelyek kézügyességet igényelnek. Át kell alakítani a szakképzés finanszírozását, hogy érje meg a munkáltatónak részt venni a képzésben, mondta Czomba Sándor, a Nemzetgazdasági Minisztérium foglalkoztatáspolitikai államtitkára. Szeretnék átalakítani úgy a rendszert, hogy a normatív finanszírozás helyett differenciáltan finanszíroznák a szakképző intézményeket, ami azt jelenti, hogy több pénzt kapnának azok az intézmények, ahol olyan szakmákat oktatnak, amikre nagyobb a kereslet. Czomba elmondta azt is, hogy az összes forrás a szakképzési támogatásra nem lesz több, ezért átcsoportosítással oldják meg az újfajta finanszírozást. Újságírói kérdésre Czomba a források hatékonyabb felhasználást hangsúlyozta, mert jelenleg a támogatások szétfolynak. A szakképzési hozzájárulásnál viszont szeretnék elérni, hogy az tényleg csak a szakképzés fejlesztésére fordítódjon. Akár a vállalatoknál is otthagynák a hozzájárulást, ha azt a szakképzésre fordítják, mondta apolitikus. Még nem döntött a kormány a kötelező kamarai tagság támogatásáról A kamaráknak az lehet a szerepe a szakképzési rendszer átalakításában Czomba szerint, hogy számos területen ők határozhatják meg a képzési rendszer kialakítását. Jelenleg 27 szakmában a magyar kereskedelmi és iparkamara látja el a közigazgatási funkciót, de ezt akár 127-ben is elláthatná, hangsúlyozta Czomba, aki szerint ki kell alakítani egy szakmonitoring rendszert is a megfelelő színvonalú képzés érdekében.
Az [origo] azon kérdésére, hogy a kormány támogatja-e a kötelező kamarai tagságot, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára elmondta, hogy még nincs kormányzati álláspont ebben a kérdésben.
MTI 900 ezer embernek semmilyen szakképzettsége sincs Czomba: Fejleszteni kell a szakképzést 2010. augusztus 10. 13:25
A kormány a foglalkoztatáspolitika szerves részeként fogja fejleszteni a szakképzést, amelyet úgy kíván megreformálni, hogy azt a gyakorlatorientáltság felé mozdítja el, és rövidíti – mondta Czomba Sándor, a Nemzetgazdasági Minisztérium foglalkoztatáspolitikai államtitkára kedden Budapesten sajtótájékoztatón. Az államtitkár a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával (MKIK) tartott közös sajtótájékoztatón hangsúlyozta: csak a munkanélküliek és az inaktívak táborában közel 900 000 ember van, akiknek semmilyen szakképzettségük sincs, pedig így reménytelen a belépésük a munkaerőpiacra. Hozzáfűzte: a magyar szakképzés egyik legnagyobb kihívása lesz az aluliskolázott, hátrányos helyzetű rétegek beemelése a szakképzés rendszerébe. Ezeket az embereket különböző áthidaló képzéseken keresztül kell alkalmassá tenni a szakma elsajátítására – mondta. Lerövidül a képzés Czomba Sándor a szakmunkásképzés átalakításáról kifejtette: most a 9-10. osztályos közismeretis, pályaorientációs évfolyamok után kezdődik a szakképzés. Álláspontja szerint ugyanakkor már ekkor célszerű lenne elkezdeni a szakképzést. A hároméves képzési idővel gyorsan és hatékonyan, már 17 éves korban képzett szakembereket lehet kibocsátani a munkaerőpiacra. Hozzáfűzte: szeptemberben már indul az előre hozott szakképzés, de ezzel párhuzamosan működik majd az eredeti, 5-6 éves szakképzési rendszer is. Az államtitkár elmondta: különösen az alapszakmák tekintetében vizsgálják a hároméves szakmunkásképzés bevezetésének lehetőségét. Azt is megfontolandónak tartja a kormány, hogy egy negyedik évet tisztán gyakorlati képzéssel – kvázi foglalkoztatotti státusban – kellene eltölteniük a szakmunkástanulóknak. A jó szakképzési rendszer a foglalkoztatás növelésének és a munkanélküliség kezelésének az eszköze – mondta az államtitkár.
Ösztönözni kell a vállalkozásokat Czomba Sándor beszélt arról is, hogy a vállalkozóknak csupán 1,5 százaléka vesz részt a szakképzésben. A kört bővíteni kell, s a finanszírozás átalakításával ösztönözni kell a vállalkozásokat a szakmunkásképzésben való részvételre. Hangsúlyozta: a gyakorlati képzésre úgy fektetnének nagyobb hangsúlyt, hogy nem iskolai tanműhelyekben történne a szakképzés, hanem az „életben”, a vállalkozásoknál. A kormány azon célkitűzésének megvalósításához, amely szerint 10 év alatt egymillió új munkahelyet kíván létrehozni Magyarországon, az is szükséges, hogy a mindennapokban hasznosítható tudást adjanak a szakmunkásoknak – mondta az államtitkár. Egymillió ember hiányzik a termelésből Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke elmondta: Magyarországon mindössze 0,5 millió ember végez tényleges termelőmunkát, miközben 1,5 millióra lenne szükség. A bővítésben húzóágazat lehet az építőipar, a mezőgazdaság és a turizmus – vélekedett. Az MKIK elnöke aláhúzta: az új szakképzési rendszer középpontjába a vállalati gyakorlati képzést kell állítani, amelynek egyik motorja a tanulókkal kötendő szerződés. Parragh László szerint ennek intézményrendszerét meg kell erősíteni, mivel az segíti a sikeres munkavállalói életre való felkészítést. Az MKIK statisztikáira hivatkozva elmondta: a szakiskolákban tanuló diákok átlagosan 30 százaléka tud elhelyezkedni a szakmájában a végzést követő 9 hónapon belül. Hangsúlyozta: a versenyképesebb szakképzés kialakításának fontos eleme a gazdasági kamarák szerepének erősítése és a gazdálkodó szervezetek céljait, érdekeit és tevékenységi rendszerét rugalmasan követő képzési és ösztönzési rendszer kialakítása.
Klub Rádió Megbeszéljük Klub rádió, Megbeszéljük, 2010.08.10. 16:49:25-17:02:13
Bolgár György: - A vonalban Parragh László a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. Jó napot kívánok. Parragh László: - Jó napot Bolgár úr és kedves hallgatók. Bolgár György: - Félórával ezelőtt beszélgettem a műsorban Mihályi Péter egyetemi tanárral, mégpedig annak kapcsán hogy néhány napja az ATV-ben adott egy érdekes interjút, ezt fejtette ki talán bővebben vagy más szemszögből is itt a műsorban. Hogy tudniillik az új Széchenyi terv jelentős hangsúlyt fektet a kis és középvállalkozások támogatására. És egyben egyébként konszenzus van a politikai erők között nagyon régóta, bizony nekik kell a támogatás. Mihályi pedig azt mondja hogy ez egy téves szemlélet. A kis és középvállalkozások közül gyakorlatilag csak nagyon kevés tud kiemelkedni pedig az volna a jövő útja, hogy középvállalkozások vagy nagy vállalkozások legyenek belőlük, így a többség elvegetál ráadásul kormányzati vagy uniós ingyen pénzekkel. Nem így lesz korszerű a magyar gazdaság. Mit mond Ön ehhez? Parragh László: - Hát Mihályi Péternek a munkásságát régóta ismerem és látom hogy ő milyen gazdaság filozófiát képvisel. Azt gondolom hogy nagyon sok ponton igaza van, mert kétségtelen hogy a támogatási pénzeknek egy része az olyan helyre megy ami értelmetlen. Csak ez olyan mint a reklám költség, hogy tudjuk hogy a fele az kidobott pénz, csak nem tudjuk hogy melyik fele. Tehát én azt gondolom hogyha tőlünk fejlettebb európai országok mint Németország vagy Franciaország komolyan veszik a kkv fejlesztést és ott a gazdaság gerincét ezek a cégek adják és valóban sok százból egy-kettő növi ki magát. De egy-kettő mégiscsak kinövi magát, nos akkor érdemes nekünk az ő modelljüket követni és ezt a példát magunk előtt tartani. Bolgár György: - Ez a modell valóban olyan hogy mondjuk a német gazdaságban a kis és középvállalkozások számban termelési értékben is a gazdaság zömét adják? Hát tudjuk, én nem ismerem a pontos számokat de azt tudjuk hogy a német gazdaság óriási világvállalatokból világcégekből, sok nagyon erős nagy és középvállalatból áll. Persze vannak kisvállalatok is nyilván éppen a kicsiségük miatt számban talán többen is, de a német gazdaság fő erejét nem éppen a nagy cégek adják?
Parragh László: - Hát most a válság kapcsán volt szükségem és lehetőségem rengeteget olvasni a német gazdaságról hogy ők hogyan kezelték, hogyan vészelték át. És ebből az derül ki hogy a német gazdaságnak a gerincét azt a középvállalkozások adják. Akik az exportjukat a német nagycégeken keresztül bonyolítják. De mondjuk egy Mercedesnek nagy a világpiaci jelenléte, tehát a Mercedes beszállítói igazából azok, akik a német gazdaságnak a lényegét, az igazi foglalkoztatást az igazi hozzáadott értéket adják. Bolgár György: - Dehát ezek a közép. Parragh László: - Nagyon erősek.
Bolgár György:- Középvállalatok nem azonosak a kisvállalkozásokkal amelyek Magyarországon olyannyira elterjedtek. Mert ezek legalább ötven vagy egy-kétszáz fős vállalatok, amelyek a legkorszerűbb termelésre is képesek. És természetesen sok szálon kapcsolódnak az ilyen óriás cégekhez mint mondjuk a Mercedes. De Magyarországon ezekből viszonylag kevés van, és gyakran a kisvállalkozásokat támogatjuk, valószínűleg a létező középvállalkozások helyett is. Parragh László: - Ebben Önnek maximálisan igaza van sőt még tovább is mennék. A terminológia ugye Németországban az hogy középvállalkozás mindaddig amíg nem lépi át a kétszázötven főt, vagy a negyvenmillió eurót az árbevétele ami hát tízmilliárd forint körüli nagyságrend. Tehát ezek a cégek amik ott kkv-knak minősülnek azok Magyarországon már igen nagy cégnek, talán ezer vagy kétezer ilyen cégünk van, minősülnének. Kétségtelen, a magyar gazdaság szerkezete az alapvetően hibás. Egyébként a rendszerváltó országokra igaz ez az állítás, nemcsak Magyarországra. A rendszerváltáskor a nagy magyar cégek szétestek, egy csomó kényszervállalkozás jött létre, a kisvállalkozások képtelenek megnőni vagy nehezen nőnek meg. A belső piac kicsi, erre igazából támaszkodni nem tudnak, exportra sok oknál fogva nem nagyon tudnak szállítani. Tehát valóban a magyar gazdaságban ez a kkv szektor ez rendkívül gyenge. Bolgár György: - Mihályi Péternek az volt az egyik javaslata, nem tudom mennyire kivihető és mindenesetre valószínűleg sok vitát váltana ki, hogy rosszul indítjuk a támogatásokat. Szerinte nem a kisvállalkozásokba kellene önteni a pénzt, hanem inkább a nagyobbakba. Közepesekbe és nagyokba, őket kellene támogatni és aztán ők majd felvásárolják a kisebbeket, vagy magukhoz kötik a kisebbeket, közepeseket, hogy dolgozzanak nekik. Nyilván ebbe aztán pénzt is beleölnek adott
esetben hogyha az anyagi érdekeik így kívánják. Nem lehet hogy másképp kellene ülnünk a lovon? Parragh László: - Hát ezzel nagyon nem tudok egyetérteni két oknál fogva. Egyrészt az egész világban nem ismerek olyan gazdaságfilozófiát és gazdaság működtetést, ahol ezt a fajta technológiát alkalmaznák. A másik pedig, hogy Magyarországon a nagy cégeknek a döntő része az külföldi tulajdonban van. Nem tennénk mást, mint azt az állami szubvenciót támogatást amit felhasználunk, azt odaadnánk ezeknek a nagy cégeknek. Szerintem ez egy nagyon nagyon nagy botorság volna. Hangsúlyozom, abban egyetértek, hogy meg kell nézni milyen prioritások mentén, milyen vállalatoknak, milyen szabályozással, milyen pályázati feltételekkel adjuk a pénzt. Ebben rengeteg anomália volt és van is és vélhetően lesz is. De az hogy a nagy cégeknek adjuk a pénzt és azt mondjuk hogy na akkor ezzel gazdálkodjatok ti akik egyébként is már erőfölényben vagytok, az azt gondolom hogy egy életveszélyes dolog volna. Bolgár György: - Akkor hogy lehetne változtatni azon, hogy ne nem mondom azt hogy számolatlanul, mert annyi pénz sajnos nincs hogy ne kellene megszámolni, de különösebb megfontolás nélkül és különösebb kritériumok nélkül adják oda nagyjából a vegetáláshoz a pénzt a kisvállalkozásoknak. Milyen feltétel rendszereket kellene létrehozni, megtermeteni, megszabni ahhoz, hogy valóban a többnyire az értelmesebb munkát vagy a kiugrásra alkalmat adó munkát végző cégek juthassanak támogatáshoz? Erre van-e valamilyen konkrét elképzelésük mint Kereskedelmi és Iparkamarának? Parragh László: - Hát a csalhatatlanság marsallbotja nyilván nincs nálunk sem, de azért mi évek óta ugyanazt mondjuk és nem nagyon változtatunk a véleményünkön. Nevezetesen, hogy ki kell jelölni prioritásokat, azokat a célokat amelyek mentén a gazdaság mozog mindig volt jele a magyar gazdaságban. Volt amikor rossz volt a prioritás, amikor a szén és acél országa akartunk lenni. De volt amikor jó volt, amikor mondjuk a hetvenes években a vegyipart erősítettük és mai napig ezek húzó ágazatai a magyar gazdaságnak. Nos ki kell jelölni a prioritásokat, ezek mentén meg kell mondani hogy alanyi jogon, nem pályázva, alanyi jogon aki a feltételeket teljesíti, ki az aki megkaphatja a pénzt, ezeket nagyon világossá kell tenni ezeket a feltételeket. Össze kell kötni a vállalkozásokat. Sokféle technika létezik beszállítói láncokon keresztül szövetkezeteken keresztül és így kell megpróbálni a gazdaság fejlesztésbe beletenni a pénzt és messzemenőleg elkerülve azt amit Ön mondott a felvezetőben, nevezetesen hogy a vegetálást segítsük. Nekünk az nem érdekünk. Tehát ha egy cég nem tud megélni a piacon, akkor ahhoz nem szabad segítséget adni. A kitöréshez lehet segítséget adni, ahhoz hogyha fejlődni akar,
hogyha kutatás fejlesztést akar, hogyha nagyobb hozzáadott értéket tud hozzátenni a termeléséhez ezt kell támogatni. Pusztán a létfenntartás fennmaradásra semmiképp. Bolgár György: - Lehet hogy például a tudományos kutatáshoz meg a fejlesztéshez innovációhoz szorosabban kapcsolódó cégeknek kellene extra támogatást adni? Parragh László: - Ez egy feltétlen prioritás lehetne, vagy kellene hogy legyen azzal együtt hogy a kutatás fejlesztés mint minden rendszerváltó országban Magyarországon is nagyon rossz helyen van. Először is nálunk az alapkutatás az ami leginkább favorizált, ami leginkább megvan. Aminek a közvetlen gazdasági haszna az nem nagyon jelenik meg. Ha megnézzük az amerikai gazdaságot vagy az európai gazdaságokat, nyugateurópaiakat, akkor az derül ki, hogy ott a cégek olyan kutatásba tesznek bele pénzt, aminek gyakorlati haszna lesz. Tehát ők izzót általában nem kutatnak, hanem egy meghatározott izzót akarnak feltalálni amit egy meghatározott autó lámpájában fognak használni. Ott nagyon erős a gyakorlati érzék, a gyakorlati igény a hasznosíthatóság szempontjából. A magyar tudományos élet a szemléletmód a kutatás fejlesztés szerkezetének a kialakítottsága az egyértelműen az alap kutatások irányába mutat és nem az alkalmazott kutatások irányába. Tehát nekünk az a véleményünk, hogyha pénzt teszünk ebbe, akkor az alkalmazott kutatások irányába kellene vinni, ahol azonban egy újabb nehézség jön. Nevezetesen hogy azok a cégek akik alkalmazott kutatást végeznek jobbára a multik, azok végeredményben a kutatás eredményét azt nem Magyarországon jegyzikbe, nem is itt hasznosítják, hanem kiviszik az anyaországba amúgy joggal és érthetően. Bolgár György: - Az új Széchenyi tervben is meglehetősen fontos szerepet kap a turizmus vendéglátás mint lehetséges kitörési pont. Mihályi pedig azt említette, hogy ez már korábban is így volt és ennek az eredménye sok kihasználatlan éppen hogy csak megélő félig meddig vagy teljesen üres étterem, hozzátehetném a viszonylag sok éppen csak hogy megélő szállodát panziót, elég sok épült ezekből az elmúlt időszakban. Miközben tudjuk hogy a turizmus ugyan nagyon fontos, meg valószínűleg a jelentősége valamelyest növekedni is fog. Nekünk mások a lehetőségeink ,bizonyos értelemben szűkebbek. Nem lehet hogy a könnyebb végén fogjuk meg itt is a dolgot? Olyan szép dolog a vendéglátás a turizmus, adjunk pénzt étteremre vagy adjunk pénz egy kis panzióra, azt viszonylag könnyű megcsinálni még ott is az eredménye. Aztán majd a tulajdonos dolga lesz hogy megéljen belőle. Legfeljebb nem él meg. Parragh László: - Hát ezen vitatkoznék. Én nagyon sok ilyet látok és folyamatosan vizsgáljuk monitorozzuk a gazdaságnak
ezt a szegmensét is .És az derül ki belőle, hogy a válság hatására nagyjából egy csillaggal lejjebb csúsztak a csillag minősítések. Tehát egy négycsillagos hotel az a három csillagos árát tudja elkérni. És azok az új fejlesztések amik az elmúlt öt-tíz évben történtek, azok a mai napig remekül megvannak, megélnek. Az igazi problémák az egy-két csillagos vagy csillag nélküli nem is szállodákkal, inkább szálláshelyekkel vannak. Tessék megpróbálni egy hétvégén egy wellness hétvégét utolsó pillanatban foglalni valamelyik szállodában, szinte biztos vagyok abban hogy nem lesz már üres hely. Tehát ezek meglehetősen jól működnek és meglehetősen hatékonyan működnek. Az kétségtelen hogy a profitabilitásuk az alacsony, dehát a vendéglátóiparban ezt mindenütt igaz. Tehát nem gondolom, az azt hiszem hogy maga az alapállítás nem igaz. A turizmus és a vendéglátás az jelentős létszámot tud felszívni relatíve képzetlen munkaerőt is tud foglalkozni, főleg ahol kiszolgáló iroda van és ez a magyar gazdaság mostani állapotában szerintem egy kitörési pont. Azzal együtt hogy túl dimenzionálni nem szabad. Bolgár György: - Magyarán akkor úgy összegezhetem a beszélgetésünket és az Ön véleményét, hogy van is igazság abban amit Mihályi Péter mond meg nincs is, valóban a kis és középvállalkozásokat nem szabad csak úgy anblok egészükben támogatni, jobban meg kell nézni hogy mire adnak pénzt. De azért nem az a megoldás hogy a nagyokat vagy a közepeseket támogatni csak, mert a kisvállalkozások közül is sok megérdemli ezt a támogatást. Parragh László: - Így igaz. Mindig élmény Önnel beszélgetni. Bolgár György: - Jaj, nagyon kedves. Köszönöm szépen Parragh László a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. Viszonthallásra. Parragh László: - Viszonthallásra.
2010.08.10. 1737
MR1
MR1 - Krónika MR1 Kossuth Rádió, Esti Krónika, 2010. 08. 10. 17:37:2617:41:44 Műsorvezető: - Egyre kevesebben jelentkeznek szakképző iskolákba, pedig jó szakmunkásokra mindig szükség van, és úgy tűnik, ilyenek most kevesen vannak. Átalakítanák a szakképzést, új irányokat jelölne ki a kormány és a kamara. Bőti Attila összefoglalója.
Bőti Attila riporter: - Sokkal több gyakorlati képzésre van szükség a szakmák oktatásában - ez az egyik legfőbb változtatnivaló a szakképzésben a kormány és a kamarák szerint. Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke német példát hozva hangsúlyozta, hogy míg ott négyezer óra a gyakorlati képzés, addig ez Magyarországon alig a harmada. Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke: A gyerek ne csak az iskolában tanulja a szakmát, hanem menjen el egy élő, valódi munkahelyre, és a valós munkahelyen találkozzon a szakma kihívásaival! Bőti Attila riporter: - Jelenleg a vállalkozások csupán másfél százaléka vesz részt a szakképzésben, ezért Czomba Sándor foglalkoztatáspolitikai államtitkár elképzelhetőnek tartja, hogy valamilyen támogatást kapjon majd az a cég, amely vállalja a tanulók gyakorlati foglalkoztatását. A hiányszakmák képzését pedig a tanulók után adott pénzek differenciálásával kell ösztönözni - tette hozzá. Czomba Sándor, a foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár: - A hiányszakmák esetében növeljük a normatív támogatást, a túlképzés esetében pedig csökkentjük, mert ugye várhatóan sajnos az összforrás az nem lesz több a következő időszakban sem, mint most. Bőti Attila riporter: - A tájékoztatón szó volt arról is, hogy a minisztérium szerint a kamaráknak, amelyek jól működő kapcsolatban vannak a szakmákkal, az eddiginél nagyobb szerepet kell kapniuk a szakképzésben. A tankönyvek írása vagy a vizsgáztatási rendszer kialakítása ugyanis például sokkal jobb kezekben van a kamaráknál, mint az államnál - mondta az államtitkár, hozzátéve: az ellenőrzés viszont állami feladat marad. Műsorvezető: - Összefoglaló a szakképzés jelenlegi helyzetéről Rovó Attilától. Rovó Attila riporter: - Munkában egy CNC-gép, egy számítógép vezérlésű fémmegmunkáló berendezés. Az a szakmunkás, aki ezt tudja programozni és kezelni, az kincset ér a cégeknek. Nagy belőlük a hiány, de nemcsak ez az ágazat küszködik szakmunkáshiánnyal. Koji László, az Építési Vállalkozók Szövetségének alelnöke: Soha nem látott mértékben csökkent az építőipari szakmákban végző tanulóknak a száma. Rovó Attila riporter: - Koji László, az Építési Vállalkozók Szövetségének alelnöke egy korábbi műsorunkban mondta, hogy az
építőipar ma már nem divat, szinte minden területen hiány van szakemberekből. Koji László, az Építési Vállalkozók Szövetségének alelnöke: Ács, állványozó, tetőfedő, szigetelő szakmunkások, kőburkoló. Rovó Attila riporter: - A probléma már a képzésnél jelentkezik. Egyszerűen nem mennek szakiskolába tanulni a fiatalok. Ezt tapasztalja Darázsné Nagy Terézia, a fővárosi Szilitisk nevű iskola igazgatóhelyettese. Darázsné Nagy Terézia, a fővárosi Szilitisk nevű iskola igazgatóhelyettese: - Évről évre küszködve tudunk egy huszonöt-huszonnyolc fős osztálylétszámot elindítani és így mire a végzésre kerül a sor, tizenöt-tizennyolc főt tudunk kibocsátani általában egy-egy évfolyamon. Rovó Attila riporter: - Ha egyáltalán van még képzés, merthogy a különböző szakok is tűnnek el a kihasználatlanság miatt. Erre panaszkodik legalábbis Szőts Gyula, a debreceni Hunép Zrt. vezetője. Szőts Gyula, a debreceni Hunép Zrt. vezetője: - Nekem nincs arról információm, hogy például vasbetonszerelőt képeznének. Rovó Attila riporter: - Így most szakiskolákban évfolyamonként körülbelül huszonötezren tanulnak. Állami statisztikák szerint iskolákban és tanfolyamokon együtt összesen százhatvanezer embert képeznek szakmunkára. Évente ötvenötezren tesznek szakvizsgát. A kereskedelem és a számítástechnika a legnépszerűbb több ezer vizsgával, míg például halgazdálkodóként összesen öten végeztek. Az okokat sokszor sok kutató elmondta már. Lannerth Judit, a Tárki-tudok vezérigazgatója is. Lannerth Judit, a Tárki-tudok vezérigazgatója: - Svájcban egy értelmiségi család gyerekeinek egy komoly alternatíva az, hogy szakácsnak tanul vagy asztalosnak. Ezek a szakmák ugyanolyan elismert szakmák, mint az értelmiségi. Nálunk viszont a rendszerváltás után átugrottunk egy fejlődési fokozatot és a multik megjelenésével valóban a nagyon képzett munkaerőre volt igény, viszont nem alakult ki az a kisvállalkozó réteg, aki egy saját szakmából meg tudna élni. Rovó Attila riporter: - Pedig egyébként keresni lehetne a szakmunkával, ha valaki jól csinálja. A Job Pilot munkaügyi szakmagazin gyűjtése szerint pár éve egy műkörmös nettó 100150 ezret kereshetett, egy klímás nyáron nettó kétszázezret tudott összeszedni, az összeállítás elején említett CNC-marós pedig nettó háromszázezret is hazavihet. A csúcs persze a
külföldi munka, egy tengeri fúrótornyon hegesztőként dolgozni akár havi másfél-hárommillió forintot is jelenthet. Műsorvezető: - Háromnegyed hat lesz három perc múlva.
OBSERVER
2010-08-10 07:37 m1
M1 - Ma Reggel
MTV1, Ma reggel, 2010.08.10. 07:37:54-07:43:50 Mv.: - Vendégünk a stúdióban Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. A következő a helyzet. Kétféle vállalkozó van Magyarországon, kétféle szakember, hogy úgy mondjam és most mindenféle szakmát ide értek. Az egyiknél én azt tapasztalom, hogy nagyon fontosnak, nagyon kívánatosnak tartják a kötelező kamarai tagságot, lásd orvosok, ügyvédek is talán ide tartoznak és még sorolhatnék szakmákat, elnézést, ha valakit kihagytam és van a másik fele, amiért egyébként meg is bukott a kötelező kamarai tagság. Azt mondják, hogy hagyják őket ezzel békén, a kamarai tagdíjat sem fizetik be. Úgy érzik, hogy nem kapnak semmit, nem kell. Megosztottak a szakmák ebben az ügyben. Ezt ön is így látja? Parragh László elnök (Magyar Kereskedelmi Kamara): - Persze. Én abszolút így látom. És sajnos ez egy nagyon rossz tendencia, vagy nagyon rossz helyzet, hiszen a tőlünk fejlettebb Európa az a kamarát egy olyan intézményként kezeli, ami a gazdaság szervezésének, a gazdaság erősítésének egy nagyon fontos eszköze. Ami lehet, hogy rövid távon úgy tűnik, mintha egy többlet terhet jelentene, elsősorban adminisztrációban, hiszen adatokat, információkat kell leadni a vállalkozónak. Hosszú távon azonban egy sokkal szervezettebb gazdaságot eredményez, ami minden vállalkozásnak érdeke. Tehát egyik oldalról arról beszélünk és morgunk, hogy nem jól működik a magyar gazdaság, hogy ki vannak szolgáltatva a kicsik, hogy visszaélnek a nagyok, a nemzetközi cégek az erőfölényükkel, másik oldalon pedig atomizált, szervezetlen az egész rendszer. Mv.: - Miért szűnt meg a kötelező kamarai tagság? Most ez olcsó poén - tudja - egy újságírónak azt mondja, azért, mert a hátuk közepére nem kívánták az emberek, van elég kiadásuk, be se fizették a tagdíjat. Szerintem az nem vág földhöz egyébként egy vállalkozást. Ön hogy látja, miért bukott meg ez a szisztéma? P. L.: - Hát 2000-ben egy más időszak volt azért, tíz évvel ezelőtti helyzet volt. '95-ben jött létre a kötelező kamarai tagság, amikor viszont az ehhez szükséges eszközöket az akkori gazdaságpolitikai csomag miatt nem adták át a kamaráknak és a tagdíjak mértéke az meglehetősen magas volt, amiből aztán székházakat próbáltak vásárolni, hogy azokat az eszközöket, ami a működéshez szükséges legyen, azt megteremtsék. És azt gondolom, hogy nagy hibát követtek el azzal, hogy nem koncentráltak arra, hogy meggyőzzék a vállalkozásokat, hogy Európához a kontinentális modellhez hozzá tartozik a kötelező
tagság. És hát ebben a helyzetben jött egy torgyáni vezetés, ami követelte ennek az eltörlését. Mv.: - És annyi minden tartozik hozzá. Például az nem volt-e gond, vagy nem tudom, ez így nem jó kérdés. Nem érezhették-e azt a különböző szakmák képviselői, hogy az, ami a kamrai tagsággal együtt jár, hogy én nem vagyok kókler és ezt tanúsítja egy szervezet, hogy én igenis hitelképes vagyok és valóban a szakmámat művelem, ezt is tanúsítja egy kamara. Erre mind jó a kamarai tagság, de hogy ők kaptak-e ilyen fajta szolgáltatást, tehát elégedettek lehettek, ön szerint érezhették ezt a kölcsönösséget? Vagy csak úgy élték meg ezt a dolgot, hogy be kell lépnünk, de nem kapunk semmit. P. L.: - Paradoxon dolog, mert akkor én akkor semmilyen módon nem vettem részt a kamara vezetésében, viszont vállalkozóként megéltem és nagyon sok ponton úgy éltem meg, hogy a kamara nem nyújtja azt a szolgáltatást, amit én egyébként elvárnék tőle. Ezt, ha rövid távon nézi az ember, akkor azt gondolom, hogy nagyon könnyen így tekinti. Mv.: - Ön egyértelműen Torgyán József politikai sarának gondolja, hogy megbukott a kötelező kamarai tagság? P. L.: - Én azt gondolom, hogy ebben több elem volt. Tehát ebben nagyon sok elem volt egyszerre jelen. Mv.: - Mi még? P. L.: - Ahogy említettem, volt a vállalkozói szembenállás, volt egy olyan külső gazdaságpolitikai nyomás, aminek az volt az érdeke, egyébként az összes rendszerváltó országban eltörölték a kötelező tagságot, ami mögött, ha nem is összeesküvés-elméletet keresve, de azt gondolom, hogy nem véletlen, hiszen ott van mögötte az az érdek, hogy minél jobban szétszedem a piacot, annál jobban tudok ott pozíciókat szerezni. Gondoljon bele, hogy a bevásárlóközpontok milyen túlsúlyra tettek szert az elmúlt években és hogy ez mennyire sok kárt okozott a kis- és középvállalkozásoknak, a kis üzleteknek példának okáért. Mv.: - Vághatnék most nagyon elégedett arcot, hogy ezt a választ vártam. Azt gondolom, hogy ez biztos benne van a pakliban és divat is egyébként most multiellenesnek lenni és biztos van ebben sok igazság is, csak a kérdésem az önhöz, hogy ön szerint az a fa, amit a kamarai tagság védene, hogy valóban a szakmához elhivatott és hozzáértő emberek műveljenek egy-egy szakmát, ez a lánc még nem szakadt meg? Megvannak még a szakemberek? Van még szakmai méltóság? Ezek nem csak üres szavak? P. L.: - Egyáltalán nem. Hát egy gazdaságnak - azt gondolom - mindig vannak olyan értékei, amelyeknek az erősítése és a továbbfejlesztése mindenkinek az érdeke. És vannak olyan problémák, amiket hagyományos régi eszközökkel nem lehet feloldani. Állandóan körbetartozásról beszélünk. Arról beszélünk, hogy az építőiparban milyen rendszertelenség van, milyen problémák vannak. Január 1-jétől kötelező az építőiparban a regisztráció. Ez kvázi egy kötelező tagsággal ér fel, ahol ellenőrizzük, hogy az építőipari cégnek megvannak-e az eszközei, a tudása, a munkatársai ahhoz a tevékenységhez, amit végeznek. Százezer építőipari cégről beszéltek egy éve, most 40 ezer van regisztrálva. Hatvanezerrel kevesebb. Negyven százalékára csökkent a résztvevőknek a száma a piacon. Azt gondolom, ez egy óriási lépés például.
Mv.: - 2000-ben, amikor megszűnt a kötelező kamarai tagság, a Fidesz volt kormányon. Most 2010 van, amikor előkerül a téma, ismét a Fidesz van a kormányon. Ön hogy látja az esélyeit? P. L.: - Én azt gondolom, hogy ebben a politika meg fogja várni a gazdaságnak a belső vitáját. Meg fogja várni a gazdaságnak a belső vitáját. Meg fogja várni azt, hogy mi milyen konszenzusra jutunk egymással, hogy minden érv kikerüljön az asztalra és miután ezt a vitát folytattuk, lefolytattuk, azt gondolom, hogy akkor lehet azt várni, hogy egy kormányzati döntés megszülessen. Mv.: - Parragh László köszönöm, hogy elfogadta a meghívásunkat. Kivárjuk akkor a szakmai vita végét és a politika reakcióját. P. L.: - Köszönöm szépen.
----- * * * * * -----
