R ó mer Ferenc Flóris élete és működése

R ó mer Ferenc Flóris élete és működése. Irta

K u m lik Emil.

Négy a rcké p p e l, két h a so n m á ssa l.

A s z e r z ő s a já tja .

jt e in e r Zs. k ö n y v ke re s ke d ő bizom ánya. Pozsony, 1907.

ÁRA I KORONA.

A n g e r m a y e r Károly k ö n y v n y o m ta tó intézete. P o z s o n y

RÓmeR F. FLÓRIS 1859 ÉVI ARCKÉPE. (K 0 Z IC 5 6 D £ P 0 Z 5 0 N V I TTiÜHeLVÉBÖL.)

ELŐSZÓ. A pozsonyiaknak, szeretett szülővárosom p o lg ára in a k irom és ajánlom ezt a m unkát, m ely Pozsony egyik jeles fiának é le tra jzá t m u ta tja be e város közönségének. A szabadságharc pozsonyi v értanúiról szóló, két évvel ezelőtt m egjelent könyvem egyik fejezete a császári haditörvényszéknek számos oly v ád lo ttjá ró l szól, akiket 1849-ben itt Pozsonyban Ítéltek hosszabb-rövidebb bör­ tönre vagy fogságra. H ogy az a könyv kelle­ ténél terjedelm esebbé ne váljék, e „vértelen“ pozsonyi m ártíro k ra vonatkozó igen sok adatot felhasználatlanul kellett akkor az Íróasztal alá hullatnom . E nnek a kárbaveszett élet- és korra jz i a n y ag n ak leg jav a Róm er F ló risra, a ké­ sőbb híressé v á lt rég iség b u v árra vonatkozott, aki szentbenedekrendi lelkész korában a po­ zsonyi kir. akadém ia term észetrajzi profeszszóra volt s k it Pozsonynál tö rté n t elfogatása u tá n „fegyveres zendülésben való részvétek* m ia tt nyolcévi várfo g ság ra Ítéltek. A róla szóló irodalom m eglehetősen bőséges, úgy hogy biográfiájának főbb m ozzanatait gondos i

feldolgozásban nagyrészt készen találtam . Azonfelül városi m úzeum unknak egyik jókora kéziratcsom ója és több értékes ereklyéje, nem külöm ben pedig R óm ernek itt élő rokonaitól és ism erőseitől szerzett adataim abban az idő­ ben annyi érdekes és becses tu d n ivalóval já r u l­ ta k hozzá a nyom tatásban meglevő fo rrá s­ a n y a g kibővítéséhez, hogy a szigorú váloga­ tás és irg alm atlan m egrostálás m u n k ája nem csekély önm egtagadásom ba került. M ár akkor föltettem m agam ban, hogy alkalom adtán önálló füzetben, esetleg kis könyv a la k jáb a n is feldolgozom Róm er F ló ris életrajzát, különös tek in te tte l a pozsonyiakat érdeklő helyi vonatkozásokra, m elyekre a fő­ városi életrajzírók m indeddig kevés sú ly t he­ lyeztek. E zt a kedvező alk alm at városunk hires szülöttje em lékszobrának ez év n y a rá n végbemenő leleplezése szo lg áltatja nekem. Az Országos Régészeti és E m b ertan i T á r­ su lat e szobor létesítése érdekében m ár a millenium i ünnep évében (1896-ben) in d íto tt a m aga kebelében m ozgalm at, m elyhez Pozsony szab. kir. város képviselő-testülete készörömest an y ag i áldozattal is hozzájárult. S t r ó b l A lajos budapesti képfaragó-m üvész nem ­ sokára el is készítette a mellszobor, m in tá já t. K isebbített m ásolata néhány évig polgárm es­ terü n k dolgozószobáját díszítette. A szép terv m egvalósítását tizenegy évi liuza-vona u tá n végre az a körülm ény siettette, hogy a m a­ g y a r orvosok és term észetvizsgálók ez év a u -

3

gusztus h av án ak végén itt Pozsonyban ta r t­ já k 34.vándorgyűlésüket, m elynek lefo ly ását a Pozsonyi Orvos- és T erm észettudom ányi E gyesület a m aga ötvenéves fen n állásán ak m egünneplésével köti össze. R óm er F ló ris po­ zsonyi szobra ad d ig ra m ár, a dicső h a lo tt szü­ lőháza felé fo rd íto tt ércáb rázatáv al, készen fog állan i a Ferenciek-terén, örök időkre h irdetve Pozsony város egyik kiváló fiának nevét és h e rv a d h a ta tla n érdem eit. H a a jelen szerény műveeslcével R óm er F lóris dicső em léké­ nek az ő szülővárosában való öregbítéséhez b árm ily csekély m értékben a m agam részéről is hozzájárulnom sikerül, m unkálkodásom bő­ ven m egleli erkölcsi ju ta lm á t. Jelen dolgozatom m eg írására te h á t a lig választh attam volna a jelennél időszerűbb alkalm at. Vállalkozásom kivitelét n agyban m egkönnyítette a „N yugatm agyarországi H irad ó “ szerkesztő-tulajdonosának, dr. V u t k o v i c h Ödönnek abbeli szives készsége, hogy la p já n a k h a sá b ja it oly tárcacikksoro­ zat közlésére bocsátotta rendelkezésem re, m ely a m aga egészében lehetőleg teljes képét fogja adni Róm er F lóris életének és működésének. E tárc ák n a k különlenyom atban való összefog­ h a s s a csekély anyagi kockázattal teszi nekem lehetővé az egész dolgozatnak könyvalakban való kiadását. Am i az an y ag feldolgozását illeti, törek­ vésem leginkább a rra irán y u l, hogy az elszórt íro tt adatoknak összegyűjtésével és ném i önH

4

álló, eredeti kutatásom m al ism eretterjesztő ol­ vasm ányt, azonfelül pedig form ai tekintetben oly dolgozatot, adhassak pozsonyi p o lg á rtá r­ saim kezébe, am ely — kerülve az olcsó frázist és az üres szószaporitást, de tartózkodva egy­ ú tta l száraz adatok fárasztó felsorolásától — szépirodalm i tekintetben is k iá llja a jóakaró bírálato t. E m ellett a tá rg y kom olyságánál fogva sok szigorúan tudom ányos dolog felöle­ lése, nevezetesen pedig Róm er Flóris régészeti, tö rté n etíró i és term észetkutató tevékenységé­ nek ism ertetése v álik szükségessé. A m ennyi­ ben ism ereteim e téren fogyatékosak, lehető­ leg híven oly elism ert szakírók (H am pel J ó ­ zsef, F rak n ó i Vilmos, O rtv ay T ivadar) m un­ káihoz tarto m m agam at, akik Róm er F io risi m int tudóst m ár jóval az én csekélységem előtt tették kellő m éltatás tárg y á v á. A felhasznált Írott fo rrásokat és élőszóbeli adatok szerzőit a szövegben is idézem, dolgo­ zatom végén pedig együttesen is felsorolom. Pozsony,

1 9 0 7 . m á ju s h a v á b a n

K . E.

Születése, szárm azása és családja. R ó m e r Ferenc (a F lóris nevet csak szerzetes korában kapta) 1815 áp rilis 12-én Pozsonyban született. N ém etajkú szüleinek ki­ te rje d t rokonságából néhány család városunk­ ban m a is létezik. (M ergl, Flock, Bau.) Róm erek Pozsony legrégibb polgári családai közt szerepelnek. E g y ik Róm er Ján o st m á r az 1439. évi városi telekkönyvben ta lá l­ ju k a pozsonyi házbirtokosok közt felsorolva és O rtvay T iv a d ar* ), h a b á r a család szárm a­ zását nem lehet m egbizhatóan k im utatni, a névből valam elyes olasz (római) eredetre kö­ vetkeztet. Ezzel szemben Róm er Ferenc egyik Pozsonyban élő rokonának birto k áb an levő családi cim erre lehet hivatkozni, m elynek fölirása szerint a családot eredetileg R a m m e rnak hívták. A cim er a la tt pedig ez á ll: „A us B a v e rn “. V árosi lev éltáru n k ősrégi B ü rg e l­ imeli-já n a k tan ú sá g a szerint végül, m ely a Pozsonyban polgárjogot n y e rt házbirtokosok, iparosok, szőlőgazdák és önálló értelm i kere­ setet folytató lakosok neveit s egyéb életviszo­ n y a it tartalm azza, R óm er F erenc édesatyja, aki polgári cipészm ester volt, valószinűlegv *) Pozsony város utcái és terei. Pozsony, 1905.

6

csak a X IX . század elején vándorolt be B é c sb ő l Pozsonyba.*) Vélem ényem szerint a Kóm erek szárm a­ zására nézve felsorolt három féle adat egyike sem z á rja ki teljesen a m ásik kettőt. A ki v a ia ­ li a böngészte egy levéltár, vagy egy könyv­ g y ű jtem ény régi ira ta it, jól tu d ja , hogy a tulajdonnevek helyesírása egészen a legújabb korig m indenféle ingadozást m utat. A ném et­ a jk ú pozsonyiak beszédközben m a sem külömböztetik m eg szigorúan az „ á “-t az „ó“-tól. S igy a R am m er v agy R am er épúgy lehet a R óm er táj szólásbeli változata, valam int az sem. lehetetlen, hogy egy eredetileg róm ai szárm azású ilynevű család m ár a középkorban is i tt élt, később pedig egészben vagy részben B ajorországba szakadt és utóbb Bécsen át m egint csak visszakerült Pozsonyba. Merő* szőrszálhasogatás volna, h a a k á r az egyik, a k á r a m ásik vagy harm ad ik nézet m ellett a k a rn á n k —- döntő bizonyíték h íjá n — sík ra *) „Bürgerbuch 1791—1819. Am 2. Október 1810 Franz R o m m e r von W i e n gebürtig, ein Schuhmacher meister, katli. 12 fl.w — E levéltári adat szerint a bécsi születésű idősb Rómer Ferencet 1810 október 2-án vették föl a városi polgárok sorába, mely alkalommal Ő 12 forint illetéket fizetett a városi pénztárba. — Az ugyanezévi Protocollimi actionale-ban 2984. sorszám alatt a következő bejegyzés olvasható: „Franz Ramer von Wien gebürtig, kath., ein Schuhmacher. Dessen Bürgen Johann Pauer, genannter Biirger, und Anton Moser, beide bürgerliche Schuhmachermeister.w Pauer János és Moser Antal nevű cipésztársai tehát a polgárrá való felavatásnál mint ajánlók és s z a v a t a l ó k (Bürgen) szerepeltek. Megjegyzendő, hogy valamely mesterember az ő bevándorlása és állandó letele­ pedése után csak két esztendő múlva volt fölvehető a vá­ rosi polgárok jegyzékébe. Valószínű tehát, hogy Rómer Flóris atyja 1807- vagy 1808-ban jött Pozsonyba, itt üzletet nyitott és 1810 végén történt megnŐsülésével egyidejűleg lett pozsonyi polgárrá.

szállani. Még* egy polgári család cím erének fö lira ta sem bizonyít sem m it, vagy csak n a­ gyon keveset. Régebben (vagy ta lá n még m a is) m inden valam irevaló, jobbm ódu városi lakos nagyon szerette (és szereti) adni a p at r i c i u s i szárm azású n ag y u ra t. Cím erekre, sőt család fák ra is elég sű rű n akadunk és nem ritk a a ném et „v o n“ , a latin „de“, esetleg holm i nemesi praedieatum -féle jelzőnek ille­ téktelen használata sem. Ne törődjünk az ilyen könnyen m egbocsátható gyengeségekkel, bíz­ zuk a társad alm i élői téletek ápolását a „nem esi“ osztály h á tra m a rad o ttab b képviselőire és azok gy arló ság ain ak p olgári utánzóira, mi pedig elégedjünk meg egyszerűen azzal, hogy B óm er F erenc egy jó ra való pozsonyi suszter­ nak volt a fia, m ely „alacsonyt szárm azás sem m ikép sem akadályozta m eg abban, hogy utóbb a szabadságharc vitézei, m ajd pedig a hazai tudom ány legérdem esebb m űvelői közt ne szerepeljen. A ty já t szintén Ferencnek, a n y já t leány­ korában V e t s e r a (Vecsera) A nnának liitták. É d esan y ja révén rokonságot ta rto tt Ve­ csera B ern áttal, a későbbi v áro skapitány nyal, ki viszont nagy a ty ja volt a R udolf trónörökös tra g é d iá ja révén szomorú h írn év re ju to tt Ve­ csera M ária bárónőnek. F ranciscus Rom er keresztszülei g y a n á n t „Josephus S c h i l l e r civis su to r et Susanna n a ta F r a ni b a c h con­ sors e ju s“ v an n ak bejegyezve a városi fő­ plébánián őrzött anyakönyv 16133. lapján. A felsoroltakon k ív ü l föl jeg y zésre m éltó családi a d a tra e helyen nem akadtam . A városi m úzeum unkban levő Rómerereklyék közt egy fából készült cukorszelence is láth ató , m elyet a r a jta levő tré fás ném et v e rs tan ú ság a szerint Róm er Ferenc éd esaty já­

8

nak egyik jó b a rá tja , M ü 11 e r pozsonyi eszter­ gályosm ester készített az öreg R a m m e r eipészm esternek. A szelence falán egy suszterm űhely á b rá ja van k ifarag v a. A m űhely cimtá b lá ja fűben heverő csinos bécsi urfit m utat. F e lírá sa : Zum schönen W iener. (A bécsi szép legényhez.) R am m er apó b o ltja és m űhelye eleinte a nyerges- (mai Deák-) utcában u g y an ­ ott volt, ahol most az E n g e l - féle d iv atá ru süzlet van, azaz a 10. számú, m ost R ichter-féle házban. Később a K larissza-utcába költözött.

Szülőháza. A családi szárm azásnál sokkal nehezeb­ ben m egoldható kérdés Róm er Ferenc s z ü l őh á z á n a k m ár régebben is sokat v ita to tt ügye. A kilencvenes évek közepe tá já n csak a rró l folyt a szó- és toliharc, v á jjo n a régi lakatos-utcának m elyik épületében született.’ Most folyó k u tatásaim során azonban e’g y figyelm en kivid nem hag y h ató uj a d a tra akad­ tam , m elynek alaki hitelességéhez kétség nem fér s m ely szerint R óm er szülőháza nem is az utóbb róla elnevezett lakatos-utcában, hanem m ásfelé keresendő. Pozsony város m úzeum á­ ban ugyanis a Róm er-féle hag y aték ereded ira ta i közt a dicső h alo ttn ak egv s a j á t k e ­ z ű 1 e g i r t ö n é l e t r a j z i t ö r e d é k e is szerepel, m elyet tudom ásom szerint a biografusok egyike sem ism ert vagy legalább nem használt m indeddig forrásul. E nnek a máskiilömben is érdekes és becses önéletrajzi vázlat­ nak legelső m ondata betűszerint igv szól:

R ó m e r F. F ló ris sa já tke zü le g írott ö n é le tra jz i tö re d é ké n e k első m ondata, flz eredeti telje szöveg P ozsony szab. kir. város m ú ze u m á b a n van. (L. a 9. o ld a lt.)

9

„Születtem 1815. A p rii 12-én Posonyban anyai öregatyám V ccsera József liáza m ellett a n a g y k a l a p o s - n t c a szögletházában, m ely az apáczákkal szemközt á l l . . K ö n y ö k i József főreáliskolai prof esz szór, városi m nzeum unknak 1900-ben m eghalt érdem es knsztosza volt az a lelkes k u tató és tollforgató, aki a szülőház körül keletkezett v itá t annak idejében a l a k a t o s - u t c a ja v á ra döntötte el. Érdem esnek találom , hogy K önyökinek ezt a perdöntő cikkét*), m ely eg y éb irán t is sok figyelem rem éltó apróságot foglal m agában, e h e ly ü tt — ném i rövidítéssel — szószerint idézzem: „ P á r évvel ezelőtt városunkban mozgalom indult m eg az irá n t, hogy R ó m e r Flóris, h a ­ zánk és városunk tudós fia s z ü l ő h á z á r a e m l é k t á b l a kerüljön. Az illető körökben m indenki tu d ta, hogy a születési ház a L ak a­ tos-utcában van, de m e 1 y i k az a ház, m ely­ ben bölcsője állo tt a n agy hazafiúnak, a rró l a nézetek eltértek. Én, m int R óm ernek nem csak tisztelője, de r o k o n a is, a L akatos-utcának jelenlegi 10. szám ú házát jelöltem ki annak. E gy 80 éves asszony, ki Róm er család ját ism erte, azt állíto tta, hogy F lóris nem a 10. szám ú házban,, hanem ennek átél lenében, a T e 11 á r üveges m ester 9. szánni házában született. E g y becsületes pozsonyi cipészmester, H. M„ ki jelenleg (1895.) m ár nagyon közel áll a 80. évhez, azt á llítja , hogy fiatal ko rá­ ban az öreg Róm er apónál, m int segéd, a Tellár-féle házban dolgozott. A rra nem em lékszik, hogy a házban em lítés té te te tt volna a rró l, hogy Róm erék a 10. szánni házban laktak. *) Lásd „Nyugatm. Híradów 1895. február 10.

10

Sem az öregasszony, sem H. M. ú rn a k á llí­ tása sem cáfolja m eg azt, liogy F lóris a 10. szám ú házban született, m ert tekintetbe véve H. M. ú r és Róm er F ló ris k o rát — h a jelenleg élne, —, úgy, am ikor H. M. R óm ernál dolgo­ zott, m indketten feln ő tt ifjú korukban voltak, s igy alig volt ok a rra nézve, hogy Róm er csa­ lád já n ál a h a jd a n i lakásuk szóba kerüljön. Róm er apónak bo ltja — „Zum scliönen W ie n e r" cim mel — a jelenlegi D eák-utcában, Stam pfel u d v a ri könyvkereskedő m ellett v o lt.. Sok m egrendelésnek örvendvén, a 10. számú házban lévő lak ást o tth a g y ta és m űhelyét a T ellár-féle 9. szám ú házba tette át. M inthogy azonban az em lített u ra k R óm er születésének házát o k ira tilag bebizonyítva nem ta lá ltá k , a városi képviselő-testületnek oly indítvány té te te tt, hogy a L akatos-utca „R ó m e r F I ór i s - u t c á n a k “ neveztessék el, m it a képviselő-tesetület el is fo g a d o tt. .. 1845. évi október elején a pozsonyi k irá ly i akadém iának bölcsészeti tan fo ly am a m ásodik osztályába m int rendes h allg ató iratkoztam be. E k k o r jö tt Róm er F ló ris Győrből, m in t a te r ­ m észettan ta n á ra , az akadém iához. . .. Szigorú, de rendkívül leereszkedő, barátságos bánás­ m ódban részesítette ta n ítv á n y a it, és igy velünk lévén, g y a k ra n elbeszélt nekünk gyerm ekko­ rából kiilömböző épizódokat, a többi közt azt is, hogy ő a L akatos-utcában a 10. szám a la tt levő házban lá tta a napvilágot. É n te h á t m ár 50 évvel ezelőtt Róm er s a já t állitása folytán ism ertem születése házát. 1875-ben az országos tö rtén eti tá rsu la t boldogult I p o l y i A rnold püspök elnöksége a la tt Pozsonyban ta rto tta vándorgyűlését. Az első közgyűlés alk alm áv al a tag o k at bizottsá­ g o k b a osztották, s m inthogy a tá rsu la tn a k ré-

11

gészeti bizottsága is volt, Kóm er m int elnök, én pedig m int jegyző le ttü n k a bizotságba b e ­ osztva. A találkozó m ásnap 9 órakor a városi íáz k a p u ja előtt v o lt; de a többi bizottsági ta g közül egyik sem jelent meg, m inek következ­ tében azt határoztuk, hogy megnézzük és öszsz eirju k a középkori m űem lékeket, hogy azok­ ról a közgyűlésnek jelentést tegyünk. A v áro s­ házról elm entünk a szentferenciek tem plom á­ ba, onnan pedig a L akatos-utcán keresztül a szt. M ihálv-tornyon lévő cím ereket a k a rtu k m eg­ nézni. Midőn a 10. szám ú ház elé k erü ltünk, R óm er m egállt a kapu előtt és igy szólt hoz­ zám : „ L á s s a k e d v e s b a r á t o m , eb b e r a házban s z ü l e t t e m , — i t t é l t em z s e n g e g y e r m e k k o r o m a t.“ E szavakat könvezve s felindulva, m ond­ h atn ám sirv a intézte hozzám. E jelenet a lk a l­ m ával m int a villám m ent át fejem en az esz­ me, hogy, ha R óm er m egtalálna h aln i és ha n e ta lán a kegyeletes utókor em léktáblával a k a rn á m egjelölni e házat, én leszek az a biz­ tos forrás, a ki határo zo ttan á llíth a tja azt, hogy R óm er m aga m u ta tta m eg születésének helyét. M iután kijelentettem Róm ernek, hogy a h á z at ism erem , a rra kértem eg y ú ttal, hogy a lakást m utassa m eg; kijelentésem re Róm er ism ét könyczni kezdett, fölm entünk az e l s ő e m e l e t r e s egy n y ílt folyosón keresztül k e rü ltü n k egy kis konyhába; ennek baloldalán az a jtó egy szobába vezet, m elyet Róm er m int a t y-j a m ű h e l y é t jelö lt meg. A jobb olda­ lon levő ajtó egy kétablakos szobába n y ílt, m elynek egyik ab lakánál Róm er a fela d ata it fa n u lta és irta. E szobából ism ét egy szobába

12

értü n k , m elynek csak egy ab lak a van, s ezt a szobát jelölte ki R óm er annak, h o l e l ő s z ö r látta a napvilágot.... Nem m ulaszthatom el ez ú tta l idősb dr. Y u t k o v i c h Sándor akadém iai ta n á r b a rá ­ tom ra is hivatkozni, kinek Róm er F lóris szin­ tén m aga jelölte ki a 10. sz. a la tti házat, m int szülőházát. “ E cikkhez idősb dr. Y u t k o v i c h S án­ dor szerkesztő a következő m egjegyzést fűzte: „K önyöki József u rn á k rám való h iv a t­ kozása teljesen jogosult. Róm er F lóris vaia hányszor csak szülővárosába jö tt, m indannyi­ szor m egörvendeztetett látogatásával. E sorok Író ján ak is azt beszélte, hogy a b b á n a h á zb a n született, m elyet pozsonyi legkedvesebb híve, K ö n y ö k i ú r, ki j elöl. “ A szülőházra vonatkozó eltérő adatok dolgában én m agam most nem régen F 1 o c k G yula úrhoz, a boklogultnak unokaöccséhez fordultam , akiről köztudom ású, hogy n ag y ­ b á ty já v a l annak élete fog y táig m eghitt rokoni viszonyban volt. Flock ú r anélkül, hogy K ö­ nyöki cikkét elolvasta vagy annak ta rta lm á t ism erte volna, személyesen elm ent velem a m ai R óm er F lóris-utcába. O tt egvenesen elvezetett a 10. szánni háznak első em eletére, m elynek n y ílt folyosójáról ü v eg ajtó vezet egy kétszobás lakásba. A folyosóról a konyhába ju t az ember. Jobb- és balfelől egy-egy kis szoba van. Most P e r s c h i l l adóhivatali tisztviselőnek özve­ gye lakik bennük. A ház S c h ö n h o f e r T iv ad ar nyug. városi árvaszéki pénztáros tu ­ lajdona. A házban m indenki úgy tu d ja , hogy R óm er F lóris a jelzett lakásban született. Flock ú r pedig a lehető leghatározottabban el­ m ondta nekem a következőt: Róm er körülbelül félévvel elhunyta előtt

13

az 1888. n y a rá n — itt Pozsonyban m eglá­ to g a tta több rokonát és egyéb jóem berét, többi közt m ag át Flock G yula városi ren d ő rtisztv i­ selőt is, akinek most nem rég elhalt felesége U óm er F ió ris unokahuga volt. A városházáról, ahol szintén m egfordult, Flock ú r kíséretében aznap elm ent a l a k a t o s - u t c á b a és ott a 10. szám ú házhoz érve, igy szólt: „Valószínű, hogy ez alkalom m al u to ljá ra vagyok Pozsonyban. Nem m ulaszthatom el, hogy m ég egyszer m eg ne látogassam az én s z ti 1 ő h á z a m a t.“ A zután eg y ü tt be is m entek a házba. M ielőtt a szűk lépcsőházba értek, fölem lítette, hogy annak felső végén annak idején egy kis rácsos vask o rlát volt, am ely pozsonyi lakatosm unka és a X V II. (?) századból való. Fölérve a lép­ csőn, nagyon m egörült neki, hogy ez a vaskor­ lá t m ég m indig o tt van. Pedig hányszor vé­ gezte r a jta kisfiú korában vakm erő torn am u ­ ta tv á n y a it! (Midőn Flock ú r velem fölm ent a lépcsőn, legott m egállapította, hogy ugyanez a kis vask o rlát m ég most is m egvan a régi helyén.) M ajd az im ént jelzett lak ást is k ét­ séget kizáró h atározottsággal fölism erte Róm e r annak, am elyben született és gyerm ekévei n agy részét töltötte. Az u tca alsó végével szem­ ben utóbb a F erencrendiek tem plom ának külső sa rk á n levő néhány fülkére m utatv a, derült a rc c a l elm ondta, hogy „azon a tem plom sarkon be sokszor játszo ttu n k — s z e n t e s d i t.“ M ag yarázatúl hozzá tette, hogy ez a já té k a tem plom belsejében levő néhány szentszobornak lehetőleg hű utánzásából állott. Az egyik fiú egy összekulcsolt kezű szent püspököt, a m ásik egy térdeplő szentet, a harm ad ik vasp áncélu szent lovagot áb rázolt — ki-ki a m aga fa li fülkéjében. A kegyeletien játé k n ak egy-

u szer a m ogorva sekrestyés azzal vetett h irte lenül véget, hogy a gyertyaoltó-kupak hosszú nyelével irg a lm a tla n u l közéjük csapott. B árm ennyire kell is h ite lt adnom Könyöki József, V utkovich Sándor és Flock G yu­ la k ifogástalan tanúbizonyságának, mégsem voltam képes R óm ernek a n agy kai apos-utcára vonatkozó sajátkezű föl jegy zését egyszerű­ en elsikkasztani. V ájjo n m i in d íth a tta őt arra,, hogy egyszer igv Írjon, m ásszor meg am úgy beszéljen, a rr a feleljen, aki tud. É n m ég csak an n y it jegyzek meg, hogy a szóban levő önélet­ ra jz i vázlat nincs u g y a n dátum m al ellátva* a m úzeum ban őrzött egyéb eredeti k é z irattal való összehasonlítás azonban, nem külöm ben a helyesírás és a stílus, a papiros m eg a tén ta m i­ nősége is am ellett szól, hogy Róm er F ló ris az. öt nyolcadrét oldalra terjedő biografi a-töredéket alighanem az ötvenes években — ta lá n épenséggel olm ützi v ag y josefstadti fogsága idején — irta. (E m ellett alighanem az a k ö rü l­ m ény is szól, hogy a benne foglalt életrajzi ada­ tok csak a szabadságharc kezdetéig terjednek.) Jó v a l később alkalm asint rá jö tt, hogy a szülő­ ház dolgában annak idején tévedett. Egész bizonyos külöm ben, hogy szülei egy ideig a nagykalopos-utcában is lak­ tak. E rre aztán Róm er F lóris utóbb úgy emlé­ kezett, m intha ott lett volna a szülőháza. Még később azonban m ásképp értesü lt rokonai valószínűleg m egm agyarázták neki a tévedést. B atk a János városi levéltáros is, ak it Róm er Ferenc utolsó pozsonyi tartózkodása alkalm ából (1888. ju n iu s 22-én) szintén m eg­ látogatott, határozottan úgy emlékszik, hogy a tudós főpap akkor a L akatos-utcának azt a épületét jelölte m eg szülőháza gy an án t, am ely előtt akkor m ég n y i l v á n o s k ú t állo tt a

sarokban. Ez pedig a 10. szám ú liáz. (A k u ta t utóbb, m időn a vízvezeték elkészült, használ­ h a ta tla n n á tették, m a jt egészen eltávolí­ tottak.) Az 1812— 13. évi „Schem a contribution ale“ szerint, m ely a város adófizető polgá­ ra in a k katonaügyi te rh e it tü n te ti fel, a belvá­ ros 54. szám ú házában akkor R o m m e r F e ­ renc cipészm ester lakott. A ház K tinstner A ntalé volt, aki ugyancsak a cipészm esterséget iizte. Ez a hivatalos ad at m e g e r ő s í t i m a­ gának R óm er F lórisnak abbeli állítását, hogy szülei 1815. tá já n , te h á t körülbelül az ő szüle­ tése idejében, a nagy kalapos-utcában laktak. A 54. számú ház csakugyan ebben az utcában, te h á t a m ai H u m m e l - u t c á b a n volt. A Róm cr-féle önéletrajzban em lített Vecsera-féle ház, m ely az ő állítólagos szülőházának szom­ szédságában állott, az idézett „Schem a contributionale“ szerint a belvárosnak 42. sz. épüle­ te. (A házszámok akkoriban g y a k ra n „ugrálta k “ s igy az 52. szám ú épület közvetlenül a 42. szánni m ellett is lehetett.) Be v an te h á t bizonyítva, hogy Rom m erék 1815. e l ő t t csakugyan a nagvkalapos-utcában laktak. K érdés csak az, v á jjo n 1815-ben, a kis Ferenc születése n a p já n m ég ott laktak-e. Ő m aga akkor, a m ikor az idézett é letrajzi tö­ redéket m egírta, határo zo ttan úgy tu d ta, hogy: i g e n . Később valószínűleg elm ondták neki, hogy szülei még az ő v ilá g ra jö tte előtt h a g y ­ ták ott a nagykalapos-utcai lak ást és elköltöz­ tek a lakatos-utcába. A m ai H um m el-utcának a képe azóta alaposan m egváltozott. Az állítólagos szülőház an n ak a saroképületnek a helyén állott, mely ma a 6. számot viseli, ez pedig egyfelől a Hűm ­ mel József szülőháza, m ásfelül a m ai kiskala-

16

pos-utcának 8. sz. épülete m ellett van. A sa­ rokkal szemben levő épületek akkor is csak­ u g y an az O rsolya-apácáké voltak s így Róm er F ló ris b iográfiájának e részben is igaza van. A kérdéses sarokház, m elyben Róm er F ló ris állító lag született, később á té p ü lt és tulajdonosa néhányszor változott. Ma a városi tisztviselők nyugdíj - a la p ján a k tulajdona, nem sokára pedig a szomszédos házzal együtt lebontják, hogy helyére — D urvay A ntal épitőpiester p ály an y ertes terv e a la p já n — a kiskalapos-utca tetem es kiszélesítésével nagy, m odern bérházat em eljenek.

G yerm ekkora. Pozsonyi és trencséni tan u ló ­ évei. A család vagyoni viszonyai. %

G yerm ekéveire nézve H am pel József*) ezt írja : „K isiparos n ém etajkú család szülötte. A m űhely és gyerm ekkori környezete a céhélet egész hum orával h a to tt fiatal kedélyére és nyom ot h a g y o tt r a jta m indvégig; l e l k é n e k d e r ü l t s é g e , m ely néha szélesebb jó kedv­ től sem irtózott, m int becses adom ány kisérte végig hoszú életén.“ Az idézett tudós szerzőnek ez a jelle m ra j­ zi a d a ta igen helyes és találó. Róm er vígkedvű, élénkeszű fiú volt és hum orát viszontagságos életének válságos p illan a ta ib a n sem vesztette el. Még ag g asty án korában is nagyon szeretett adomázni. Ifjú sá g á n a k tré fás epizódjairól so­ *) „Emlékbeszéd Rómer F. Flóris rendes tagról.“ Lásd az akadémiai Emlékbeszédek VI. kötetének 13. számát.

17

k á t m esélt rokonainak, pozsonyi ism erőseinek. Ilyenkor a kissé vastag ab b kom ikum tól főpap létére sem idegenkedett.Pozsonyi láto g atásai a l­ kalm ával különösen a gyerm ekkori em lékek föl idézésekor akárhányszor a n n y ira felvidult a lelke, hogy környezetét is alaposan m egne­ v e z e tte . Ezek a „zaftosabb44 R óm er-adom ák nagyrészt olyanok, hogy nem igen illenek egy komoly biográfia keretébe, m ert szerzőjét nagyonis „pongyolában44 m u ta tjá k be. Számos jóizű ötletének egyikét azonban, m ely an n ak idején a rokonság körében szállóige g y a n á n t elterjed t, R óm er F ló ris népies hum orának élő bizonyítékaként e h e ly ü tt el kell mondanom. Setét Józsefné szül. B au P a u lin a , R óm ernek egyik Pozsonyban m a is élő unokahuga, kinek szóbeli ad a ta i liires honfitársunk életének néhány epizód já ró i szo lgáltattak ne­ kem becses anyagot, 19 éves korában (1866ban) m ajdnem felesége lett egy derék fiatal cipésznek, aki m á r m eg is kérte a fiatal leány kezét. M időn n a g y b á ty ja, Róm er F lóris, m eg­ tu d ta a dolgot, tréfás célzással a családnak m áris sok cipész-tagjára, ezt a m egjegyzést te tte : »U gyan -ugyan, h á t m é g j o b b a n e l akarjátok suszterolni a rokon­ s á g o t? “ Nem tudom, v á jjo n a nagybácsinak ez a tré fás m egjegyzése akadályozta-e meg azt a házasságot. Tény azonban, hogy P au lin a kis­ asszony nem sokára S e t e t s k a Józsefnek lett a felesége, akivel m a is boldog házasság­ ban él. (F érje a kilencvenes években R óm er F lóris ösztönzésére S e t é t-re m agyarosította a nevét. Foglalkozására nézve m ost városi lielypénzszedő a vásártéren. (Azelőtt pedig

18

m aga a cipész volt s igy P a u lin a egy időre m égis csak „els u s z te ro k a t a rokonságot.) Setétné egész határo zo ttan úgy tu d ja, hogy az öreg R óm ernek a K Iarissza-utcában, közvetlenül a boltív m ellett háza volt és hogy a család R óm er F lóris gyerm ekkorában a nagykalapos- (mai Hűm m el-) u tcán ak abban a sarokházában lakott, am ely m a is az i p a r o s t a n y a (H erberge) tőszom szédságában van. (8. sz.) H ogy R óm er F ló ris az utóbb róla elnevezett lakatosutcában született, Setétné csak h á l l o m á s b ó l tu d ja. A kis F ra n c i nevelése, iskoláztatása a szó igaz értelm ében gondosnak és céltudatosnak m ondható. Szülei, ügy látszik, elejétől fogva a papi p á ly á ra szánták. Első osztályait a pozso­ nyi dóm -iskolában végezte. Göndör K áro ly úr, a pozsonyvárosi kath. elemi iskolák igazga­ tója, szives volt nekem átnézés végett odaen­ gedni a szt. M ártonról elnevezett elemi iskola régi évkönyveit, m elyek a tanulók neveit, családi viszonyait és érdem sorozatát fo glalják m agukban.*) Ezekben az 1819—20. iskolaév m ásodik felének d iák ja i közt akadtam rá elő­ ször a kis R o m m e r Franciscus nevére. Belé­ p e tt az első osztályba 1820 m áju s 7-én. A fél­ év végén h ittan b ó l (doctrina christiana) I., az iskolai törvényekből (ex legibus scholasti­ cis) IL, ném etből I., szépírásból (ex manuscriptis) II., a szabályok alkalm azásából (re­ gularu m applicatio) I., erkölcsi m agaviselet­ ből (mores) I. osztályzatot kapott. É rte lm i tehetsége ( facu ltates anim i) b o n a e (jó ), azok alkalm azása (applicatio facultatum ) s at i s b o n a (elég jó) volt. Az 1820—21. év első * i Informatio ilo progressu in moribus et literis iuventutis reg. primariae natioiialis Scholae Posòniensis. 18l9/.,0—1824'32

19

felében hasonló jó osztályzat m ellett i n f i rm i t a s (gyöngélkedés) m iatt 28-szor táv o l­ m ara d t az előadásokról (em ansit e scholis). H asonló okból a következő évben 10 előadási napot m ulasztott el. 1821— 22-ben m ár egyszer sem m ulasztotta el az iskolát. Ez évben R a ni­ ni e r Franciscus-nak van beírva. Később is­ m ét R o m m e r lett belőle. L e g u to ljára az 1822— 23. tan é v harm ad ik osztályának m áso­ dik felében fordul elő a neve. Előm enetele ak ­ kor ez volt: V allástanból, b ibliai történetből, m a g y a r nyelvből, dietandó-irásból, stílusból és fogalm azásból (stylo seu concepti c iv ili), m echanikából, földrajzból, latin -m ag y ar, né­ m et és hivatalos szépírásból (ealligrapliia can­ cellarla) , szám tanból „e“ (em inens), geome­ triá b ó l „1“ (jeles). Tehetsége „jeles“, annak alkalm azása „kitünő“ (em inens), m agavise­ leté „1“ (jeles) volt. U gyanebben az évben be­ lépett az iskolába F erencnek J ó z s e f nevű hatéves öccse, aki szintén a legjobb tanulók közé tartozott. Utóbb a m ag y ar nyelv m egtanulása végett T a t á r a, m ajd tót izzóra T r e n c s é n b e küldték. E ddigi é letrajzíró i nem em lítik föl, hogy tizenhété vés korában a trencséni gim názium ­ ban első osztályába já r t, 1825-től 1828-ig pe­ dig a p o z s o n y i g i m n á z i u m o t lá to g a t­ ta. Polikeit K ároly u rn ák , a pozsonyi kir. kath. főgim názium ig azgatójának szives közrem ű­ ködésével sik e rü lt ezekre a tanulóévekre néz­ ve m egbízható ad ato k at szereznem. A helybeli főgim názium régi könyvei közt ugyanis az egész pozsonyi tan k erü let tan u ló ifjú ság án ak osztálykönyveit őrzik. A tankerülethez a t r e n c s é n i gim názium is tartozott. E nnek 1824. évi classis gram m atica-ja 1. éves h a llg a ­ 2*

20

tói közt a nyolcéves „F ranciscus R om m er“ is szerepel. H itelesen be v an te h á t igazolva, hogy a m i Róm er Ferencünk, aki abban az időben m in t „c s e r e-f i u “ Trencsénben volt, ott a gim názium első osztályába volt beirva. M aga­ viseletből „első“ (jeles) osztályzatot kapott» előm enetelre nézve busz em inens közt a n yol­ cadik lett. T ehát igen jól tan u lt. G im názium i isk o latársai is m ondják, hogy jó deák volt s k iv á lt a la tin rem ekírókból egész könyveket tu d o tt elszavalni. (H am pel József.) U gyanezt bizo n y ítják a Szt. Benedekrend p o z s o n y i főgim názium ának név- és osztálykönyvei.*) Ezek szerint Rom m er F e ­ renc elejétől végig jeles erkölcsű (morum p ri­ m a classis) diák volt, a hittan b ó l (doctrina religionis) előbb 27., m ajd 26., utójib 16., 13.y 11., a többi stúdium ból 13., 23., 17., 3., 11., a m a g y a r nyelv- és irodalom ból 26., 27., 18., 7.,. 3. „em ines“ lett. A pozsonyi főgim názium tanulóinak száma akkor egy-egy sem estérben sohasem m ara d t százon alul, legtöbbször pedig a m ásfélszázat is m eghaladta. H a teh á t Romm er F erenc két Ízben egy-egy tan tá rg y b ó l csak 27. em inens volt is, m ég m indig oly m agas előm eneteli osztályzatot kapott, hogy P o­ zsonyban is okvetetlenül a j ó tanulók közé kell őt soroznunk. 1827-ben egy tízéves J o s e p h u s Rom m er szerepel a pozsonyi főgim ná­ zium tanulói közt. Ez, m inthogy a ty ja k é n t „F ranciskus Rom m er, civis Posoniensis“ v an b eirv a az illető rovatba, csakis R óm er F erenc testvéröccse lehetett. G yerm ekkoráról és diákéveiről m aga Ró­ m er Ferenc a m ár idézett önéletrajzában ezt *) Informatio de scholastica inventate reg. arch. — gymnasii Posoniensis ord. S. Benedicti. Anni 1824 25 — 1526/27.

21

í r j a : A tyám j ó m ó d ú iparos lévén, h á r ­ m u n k ra , t. i. reám , Jó sef és K áro ly öcséimre m inden nevelési gondot fordított, m indegyi­ künket a m ag y a r és tót nyelv ta n u lá sá ra c s er é b e adta. J ó s e f öcsém m int m agyarkim lei (Győr egyházm egyei) igen tisztelt lelkész h a lt m eg 42 éves ko ráb an ; K á r o l y öcsém, ki az aranyozó m esterséget gyakorolta, de m eglehe­ tősen könnyelm ű volt, a 48-as évben b eállt pesti önkénytesnek, és a szabadságharcz a la tt veszett el. A norm ális és a gym nasium i iskolá­ k a t töb bnyire Pozsonyban végeztem ; az első osztályba T r e n c s é n b e küldettem , a tót nyelv tan u lása végett, a 4-iket T a t á b a n já rta m a m ag y ar nyelv kedvéért. A hatodik o sztály t, b á r a jelesek sorában voltam , részint a la tin költészet kedvéért, részint, hogy a Szt. Benedek rendjébe való fölvételre alkalm asabb legyek, ism ételtem , és a jelesek közt az első h e ly e t kiérdem eltem . A fölvétel a vizsgálat előtt biztosítva Ion, és igy P a n n o n h a 1 m á r a indultam , hol az ujonczi évet kiállo t­ ta m .“ Hogy a la tin költészetet nem csak kedvelte, de szél) sikerrel m űvelte is, a rró l a városi m úzeu­ m unkban levő egy sajátkezüleg Írott nég y rétű füzete tanúskodik, m elynek 22 la p ja tele van ■ékes la tin sá g u versekkel. A füzet cim e: „ E x e r­ citia poetica p er F ranciscum Rom er II. liumanit. alum n. Posonii proprio M arte elaborata. 1830.“ Az első költem ény egy alkalm i elegia (qua V ates ineunte altero studiosum Sem estri ad continuandam solertiam per conscliolarem ex stim u la n tu r). E zt egy m ásik versus elegiaeus követi. (Ad M arcum adolescentem.) M ajd hosszabb-rövidebb stró fák váltakoznak a j á ­ tékszerű logogryplm s-okkal és epigram m ákkal. M utatóul álljon itt a következő két vers:

22

E pigram m a, in se m utuo am antes. (V ersibus hendecasyllabis.) C onstantinus am at videns Cyrillum* C yrillus sed a m at nim is rem otum , (Prosequens odio, carente fine.) Non liic m utuus est am or, rogo Te. x

1

Logogryphus. (H exam etris.) E st opus e setis confectum ; vertice dempto» D at textum vestes tib i; toti syllaba tern a Si desit, frontis p a rs torva, sim ulque iocosa. H uic demas crines, uVbem spectare licebit, Quae vires D anaum denis eluserat annis. P lu ra li num ero si dicas, virgo gameti is Non bene nota suis, est; sig n at et intim a ven­ tris. A füzet végén m eg ta lá lju k a b e tű re jtv é ­ nyek m egfejtését. (Solutio Logogryphorum .) Az idézett rejtelm es hexam eter jelentősége ez: „Cilicium ,*) licium , cilium , ilium , ilia.“ É d e sa ty ját m aga Kóm er F lóris is. „j óm ó d ú - n a k m ondja, am it azzal bizonyit, hogy három fiát m eglehetős költséges nevelés­ ben részesítette. De bizonyítja ezt az a körül­ m ény is, hogy a cipészüzlet fölé L üttgendorff F erdinánddal, az akkoriban m ár híres németországi festővel, aki 1832-től 1840-ig Pozsony­ ban m űködött, művészi kivitelű cégért készitte*) Cilicium = kecseszörböl készített szőnyeg vagy takaró. Licium. = szövetszál, kötő, szalag. Cilium == szem pilla. Hinni — Trója. — Ufa ágyék, belek.

23

tett. Ez volt a m ár előbb em lített „Zum sebonen W iener“-féle cégtábla.*) A Setét-család lak ásán Róm er F ló ris édes­ a n y já n a k egy olaj festésű arcképet m u ta ttá k m eg nekem, am ely alighanem L üttgendorff bárónak a m űve és valószínűleg a harm incas évekből szárm azik. Setét Józsefnének an y ai részről való n a g y a n y ja édestestvére volt Róm er F ló ris an y ján ak , a későbbi v ároskapitány, Vetsera B ernát húgának. V etsera Bern á t arcké­ pét abban az időben szintén L üttgendorff fes­ te tte itt Pozsonyban. Szüleinek vagyoni viszonyait a m ár em lí­ te tt Schem a contributionalis-ban olvasható az a tén y is v ilá g ítja m eg, hogy Rom m er Ferenc cipészm ester 1812—13-ban katonai adó fejében 21 forint 31 k ra jc á rt fizetett a városi pén ztár­ ba. Ez akkor m eghetős n agy összeg volt és h atáro zo ttan a család jóm ódja m ellett szól. Később, m int m á r szintén em lítettem , a lakatos-utcától a K larissza-utcába költöztek. Az 1847. évi Scliaiba-féle „ P ressb u rg er Auskun fts-K alen d er“ (városi cím- és névtár) ta ­ núsága szerint R onuner Ferenc cipészm űhelye a 147. számú házban volt. A belvárosnak 147. szánni háza a többször idézett városi adókönyv szerint a K larissza-utcába esett és 1.812— 13ban m ég Spéciit Ferenc asztalosm esteré volt. E bben az u tcáb an (148. sz. a.) W e i n s t a b 1 József tű g y á rtó és háztulajdonos is lakott. E n ­ nek unokaöccse W einstabl Mór, m a is élő ék­ szerész, leánya pedig L i n d e n m a y e r József *) Lásd W. Leo Frli. und Radierei* Ferdinand v. (Frankfurt a. M., 1906) 227. sorolt képei között az említett Kaufmann Romei*. “) A fára szélessége 3 láb volt.

v. Liitgendorffnak „Dér Maler Lütgendorffw c. könyvének lapját. A művésznek ott fel­ cégtábla is le van Írva. („Für festett olajkép hossza 9 láb,

24

k iru rg u s és városi képviselő özvegye, aki m áig is tulajdonosa a jelzett K larissza-utcai háznak. L indenm ayerné (lakik: Búzapiac 2) 79 éves kora dacára m a is élénkeszű, vig asszonyság és valóságos tá rh á z a a Róm er-epizódoknak, m elyek közül egyet-m ást m ég lesz alkalm am e m unkába fölvenni. K em ény Lajos városi főszámvevő u rn ák , aki szives volt őt a jelen dol­ gozatba fölveendő adatok megszerzése végett fölkeresni, habozás nélkül elm ondta, hogy Rom m er F erenc cipészm ester a z ő F l ó r i s fia kedvéért, aki benediktinus ta n á r volt, a negy­ venes évek közepe tá já n m egvette a boltív m ellett levő (ma 8. számú) házat és pedig egy K r a c h nevű szatócstól, ö reg , rozzant kis épület volt; m a kétem eletes bérház. Az öreg Rom m er aztán jó k arb a helyeztette és F ló ris fia egy ideig n á la is lakott. A cipészüzlet — L in­ denm ayerné szerint — nem volt abban a ház­ ban, hanem csakis a lakás m eg a m űhely. Az eladási ra k tá r, vagyis a „bolt“ m indvégig a nyerges-utcában m aradt.

Benedekrendi növendék-évei. — G y ő ri ta n á r­ kodása. Róm er Ferenc ifjú sá g á n a k legjelentősebb, egész életére legerősebben kiható fo rd u la ta tizenötéves korában következett be. A kkor in ­ dult P a n n o n h a l m á r a és azontúl a bene­ dekrendi barátok, k u ltú rá n k n ak a nem zeti ujászületés idejében legbuzgóbb, legsikeresebb m űvelői és terjesztői gyakorolják m aradandó befolyásukat a széptehetségű pozsonyi növen­ dék fogékony elm éjére.

A rend öltözetét 1830. október 16-án vetté föl. P annonhalm a és Széphalom között épp .akkoriban létesült az a benső b a rá ti viszony, m ely (Ipolyi A rnold szavai szerint) „irodal­ m unk egyik legszebb epizódját képezi“. Széplialom ban élt és m űködött u g yanis K a z i n ­ c z y Ferenc, a m ag y a r irodalom p á triá rk á ja , kit a bencések szellemi vezérüknek ism ertek el és rendházaikban többször vendégül is tisz­ teltek. P annonhalm án hosszabb ideig ta rtó z ­ kodott. E leinte G u z m i c s Izidor a p á tn á l la ­ k o tt és étkezett. Később a szerzetesekkel is m indsűrűbben érintkezett és Guzmics a rró l biztosította, hogy társa i közül „öregek és if­ jak , m ind érdem lik bizodalinát“. Az ifja k sorá­ ban R ó m e r is volt, aki félévvel azelőtt, a szerzetbe való belépésekor k a p ta a F 1 ó r i s nevet. „És a lelkes szavak, m ik a sir szélén álló n a g y h írű ag g asty án a jk a iró l elhangzot­ tak, a m ag y a r nem zetiség és irodalom k u ltu ­ szát hirdetve, a pozsonyi ném et polgár fiának lelkében term ő ta la jr a ta lá lta k 4*. (Fraknói.) E g y ik szerzetbeli b a rá tjá n a k , a Pozsonyra nézve is felejthetetlen em lékű R ó n a y J á c in t­ n ak abból az időből (1831— 1833) né h án y levele m ara d t fenn, am elyek halála u tán a pannonhalm i archívum ba k erü ltek . E levelek rom antikus hangu­ latából a m agasabb régiókban csatangoló fiatal óriások fellengző v ág y ai tükröződnek vissza és külöm ben is sok érdekes dolgot m ondanak el a széprem ényű két ifjú h a jla m a i­ ról, terv eirő l és szellem i környezetük elme lerm ékenyitő befolyásáról. T anulm ányairól m aga Róm er ezt Írja ö n ­ életrajzáb an : „A philosophiát G y ő r ö t t h a ll­ gattam , jeles sikerrel két évig, m ajd a h a rm a ­ d ik at B a k o n y b é l b e n végeztem, m ely

u tá n elnyervén a ta n ítá s ra való szabadságot^ egyszersm ind nagy hajlam om volt az oklevél­ ta n ra . A theologiát S z t .-M á r t o n b a n h a ll­ g a tta m négy évig; ezen idő a la tt sokat foglal­ koztam a k ö n y v tár in cunabulum jaival, kéz­ ira ta iv a l és a rendezésben is nagy részt v et­ tem. E kkor m ásoltam Szt.-István okm ányát H o rv áth Istv á n szám ára, kezdtem cikkezni a bécsi F eierstunden- és S onntagsblátter-ekben, valam int a M. N. M úzeum ban is. Elvégezvén a theologiai tanfolyam ot, T i h a n y b a k e rü l­ tem , hogy o ttan B r e s s t y é n s z k i A lb ert a p á t oldala m ellett m in t szertárnok m űködvén, a philosophiai rigorosum okra készüljek. Az el­ ső vizsgát le is tettem — és egy év u tán G y ő rb e tétettem át, hogy ottan a 2-dik la tin osz­ tálytol kezdve a 3. és 4-iket ta n ít sani. “ A növendékpapok v izsgálatainak lefolyá­ sáról és a bakonybéli ap átság belső életéről két följegyzés szól. Az elsőt Guzmics apát, a m ásikat m aga R óm er Flóris, Guzm icsnak egyik legkedvesebb növendéke irta. Az 1834. jú liu s 17-én lefolyt vizsgálatról az a p á t a kö­ vetkező m egjegyzést veti az ap átság n ap ló já­ ba*) : „Fidelisnek exam enje a diplom atikából jelesen m ent több vendég jelenlétében. K ülö­ nös ügyességet és hajlandóságot m u ta to tt ben­ ne F l ó r i á n (Róm er F ló ris ), ki m ár azelőtt B akonybélt rajzolta. Ezen szépszorgalnni, műeszű fiatal em ber irà le a tih a n y i 1530—32-i kéziratot tökéletes facsim ilében a M agyar Tudom ányos T ársaság kiv án atára.* * ) M aga *) Lásd: „A panonhalmi szent Benedek-rend törté­ nete, IX. kötet. A bakonybéli apátság története. II. Irta Sörös Pongrácz. Budapest, Stephaneum, 1904.“ **) Ez az ugyn. Pisky-codex. 1834 szept. 17-én feljegyzi Guzmics: „Döbrentei látogatá P o z s o n y b a n az apátot, kinek általadá a tihanyi kézirat másolatát.“ — Utóbb a Tört. Tárban közölte maga Rómer.

*27

az a körülm ény, hogy Romei* ezt a nehézen ol­ vasható, kusza szám adásokat, j ohbágyadózá­ sokat tartalm azó füzetet le tu d ta m ásolni, m u ta tja , hogy jól készültek. E gyébként a vizs­ g á la t a n y a g át bizonyára S cliw artner tette, bő­ vítve eredeti oklevelek olvasásával . . . A vizs­ gálatok u tán a házi tanácskozás következett, am elyekről a jegyeket a tan áro k külön je g y ­ zőkönyvbe fo g la ltá k /4 M aga R ó m e r F ló ris „A B akony44 című, 1860-ban G yőrött m egjelent m u n k ájáb an igy írja le a szerzetbeli növendékek életének egyes epizódjait, m elyek élénken v ilá g ítjá k m eg a későbbi term észetbúvár egyik ifjú i h a jla m á t: „A lig várául, hogy tudós Guzmics ap át védő­ szárnyai a la tt a bakonybéli ap átság világtól elzárt fala i közt folytathassam tan u lm á n y a i­ m at. Föl is használtuk szabad ó ráin k a t a te r ­ jedelm es e r d ő m inden irá n y b a n való be­ barangolására. M ondhatom , kedvesen lepett meg bennünket a bükkösöknek az a sa já tsá g a , hogy a csalit és bokor a m ajdnem örökös á r ­ nyék m ia tt nem tenyészhetvén, a fák a ljá t egészen tisztának ta lá ltu k s m ind ezért, m ind pedig m ivel a csordák az á g a k a t m indenütt egyenlő m agasságra rá g tá k le, köröskörül jó messzire e lláth attu n k . V alóban elragadó ezen eredeti színfalak közt, hogy ott a fát, csalán t, gom bát g y ű jtő em berekből és vie: kolompolás közt legelő m arhákból oly változatos csopor­ tok tű n n ek föl szem eink előtt, m intha m eg­ ford íto tt távcsövön néznénk. A K ertes-, Fehér-, Hegyes- és Odvaskő nevű óriás sziklák — m elyek Szent Istv án idejében a gazdag a p á t­ ság h a tá ra it képezték, m a pedig részben a h a­ talmas!) szomszédok h a tá ra in jóval belől fek­ szenek — továbbá a K őris-, Som- és G áthegy, v a la m in t az időjósló Tönkölös g y a k ra n valá-

—

28

—

m ik csütörtöki k irá n d u lása in k végpontjai. K észítettünk pálcikákból m alm okat, m elye­ ket a sokszor rak o n cátlan Gerence csendes h u llá m ira bíztunk; sütögettük önösszvehordta száraz ágak p arázsa a la tt a Bakony főterm é­ nyét, a jó lisztes burgonyát, m ig Vilmos b áty án k , m agányunk p á triá rk á ja , n a g y h írű méhésze, eleven n ap lója — kirán d u lásain k b an tá rs u n k és vezetőnk — kis m ozsara durrogtatásiv a l a százszoros visszhangot késztető fele­ letre. R ákásztunk sajátkészitm ényű varsáv al, ^eprésztünk, v a rg án y ásztu n k és lioszzú k irá n ­ dul ásinkból visszatérve, többnyire a p á ra tla n szépségű hárm as fo rrás terebélyes blikkjei a la tt nyugodtunk meg. B orostyánkőnek h íjá k e bájos helyet, a nép pedig Szent K ú t név a la tt ism eri és szájában a m ai napig is fönn­ m ara d t azon jám b o r hit, hogy a régi jobb időkben az ap átság i tem plom ból az angyalok éjjelenként, elragadó hangokon zengedezvén az Ü r dicsőítésére zsolozsmáikat, láto g aták ezen szent h e ly e t E szent helyen önkénytele­ n ü l vevők le a gyéren áttörő su g arak fényé­ ben úszó m egváltásunk jele előtt föveginket — és elevenitők összhangzó á jta to s d alaink­ kal e gyönyörű m agány csendét. A •hegy­ völgyről visszatérő m unkásnép m egálla és im á ja só h ajtási énekeink h a n g já v a l egyesül­ vén, illatos áldozatképen emelkedőnek a Te­ rem tő zsámolyához^. Szórakoztató szünetekben, gyalogséták­ ban és kirándulásokban te h á t — h á la a benedekrendiek e g é s z s é g e s nevelési rendszeré­ nek — nem volt hiány. Az elm epihentető és léleknem esitő m ulatságokhoz szám ítandók az időközben előforduló színi előadások és pásztorjátékok, m elyekben a növendékek is szerepel­ je k . ü g y látszik, egyes ily színpadi m űvecskék

29

a növendékek tollából is k erü ltek ki. Ide szám itandó továbbá a fiatal em berek k e r t é s z ­ k e d é s e is, m elyre Guzmics szoktatta rá őket. E nnek F ló ris később — pozsonyi ta n á r korában — g y a k o rla tila g is hasznát vette. 1833— 34- ben R óm er F ló riá n a filozófiai tanfolyam egyes tárg y aib ó l a következő osz­ tály zato t k a p ta : Az I. félévben pedagógiából, rhetorikából, görög archeológiából, philologi ából „em inentiis 3us“ ; a II. félévben aesthetikából „em inentiis 3us“, diplom atiká-ból „em i­ nentiis fns“, poézisből „em inentiis 2us“ , rór m ai archeológiából „em inentiis 2us“ , philologiából „em inentiis 2us“. Lelke m ár akkor is é p an n y ira g yönyör­ ködött az ősi kéziratokban és egyéb régiségek­ ben, m in t a term észet szépségeiben. A nap föl­ keltét leiró egyik latin versével p á ly a d ija t is nyert. G yőrött M aár Bonifác, a rendnek jeles történésze, k it K azinczy „a legjobbak leg­ jo b b ja i közzé“ soroz, volt — „aranyszájid* Guzmics m ellett — az a professzora, kinek világirodalm i szinvonalu előadásai csak­ h a m a r a histó ria szolgálatába vonzották. Mi­ dőn Guzmics a X V I. századbeli m ag y a r nyelv­ em léknek m ár em litett m áso latát a M agyar Tudós T ársaságnak beküldte, a hozzá m ellé­ kelt levélben ezt Írja : „K észité ezt szerzetem ­ nek széprem ényű növendéke: R óm er F ló riá n . . . . Tévé pedig e nem csekély gondu és fá ­ radságai m unkát m inden ju talo m vagy dij kiv á n a ta nélkül; azt ta rtv á n legszebb ju ta lm á ­ nak, hogy a Nem zeti Tudós T ársaság n ak s ez á lta l édes h azáján ak m éltó leh etett szolgálni.“ 1834 őszén Szent-Mártonba, a P an n o n h alm ára költözött, hogy ott a hittndom ány négyévi tan fo ly am át végezze. Rendes tan u lm án y ai m ellett szabad idejének nagy ré-

30

szét a m onostorban felhalm ozott irodalm i és m űem lékek á tk u ta tá s á ra fordította. Mohón m ásolta a rég i okleveleket és egyik legfőbb v á g y a az volt, hogy valam ikor ő is levéltárnok lehessen. A rend gazdag k ö n y v tárán ak rende­ zése körül is buzgólkodott s igy g y ak o rlatilag h a to lt bele a könyvtártudom ány titkaiba. E b beli m unkálkodásának eredm ényei felől az ak k o r m ár P esten tartózkodó C z u c z o r Ger.adott időközönkint számot, aki hozzá intézett több levelében örömmel köszönte m eg a tudós fiatal szerzetes figyelm ét és m indnagyobb szor­ galom ra buzdította őt. A diplom atikába (okm ánytan) C z i n á r M ór*) vezette be. Ebbe a korba vezethető vissza a codexek és incanabulum ok (ősnyom tatvá­ nyok) irá n t való érdeklődése, m ely egész éle­ ten á t kisérte, és utóbb a M átyás király könyv­ tá ra körül fo ly tato tt buzgó k u tatá saib a n n y il­ vánult. U gyancsak theologus korában kapott kedvet — F u x h o fer és C zinár idevágó m űvei­ nek tanulm ányozása u tá n — a hazai monos­ torok m onográfiájának m egírására, és m int másodéves egész szünidejét a rra szánta, hogy a M agyarország területén fennállott kolosto­ ro k at feltüntető m ap p át állítson össze. „A té rk é p “ — ír ja ő m aga 27 évvel későbben**) — „m ajdnem gyerm ekes, tökéletlen kivitele dacá­ ra, nagy örömet okozott; azt m u tatv án , hogy nem egyedül a középkorban, de m ostanában is azok, hol őskirályaink, n ag y jain k , községeink a fejlődő polgárosodásnak, az okszerűbb gaz*) tanította. mint a M. **) II. 227. 1.

1812—14-ig- a pozsonyi gymnáziuraon a fizikát 1829—19-ig ez intézet igazgatója volt. Meghalt Tud. Akadémia tagja 1875-ben. Győri Történelmi és Régészeti Füzetek. 1852.

31

kaszatnak, a vallásos eg y ü ttlétn ek első bölcsőit a la p itá k .“ F igyelm e azonkívül a külföldre is irán y ú lt. K u ta tá sa i közben A usztria történ etét illető fontos kolevelekre akadt. E kkor G yurikovics G yörgy történettudóshoz fo rd u lt t a ­ nácsért az irá n t, hogy m i módon értékesítse azokat a tudom ány hasznára. U gyanakkor M orvaország történ etét érdeklő okirato k ra h ív ­ t a föl Boczek A ntalnak, az olm ützi egyetem tudós ta n á rá n a k figyelm ét, aki m eleghangú levélben m ondott neki ezért köszönetét. (1837. m árcius 8.) Ily előzm ények u tá n v irra d t fel a nagy nap, 1838. jú liu s 26-ika, m ikor Róm er F ló rist p a p p á szentelték. E nnek az em lékét később is rendszerint ünnepi h an g u latb an , hálás keg y e­ lettel szokta m egülni. Az utóbbi évek nem csekély fáradalm ai u tán , különben is gyönge egészsége m iatt, pi­ henő évet engedett neki a rend főnöke, m i­ előtt ta n á rs á g ra alkalm azta volna. A B alaton kies m ellékére, T i h a n y b a küldte, ahol B resztyenszky Béla a p á t a ty a i gondja m ellett segédlekészkedett, A tettvágyó, örökös m un­ kához szokott ifjú pap azonban ezt az üdülésre szánt időt is tan u lm á n y i fo ly ta tá sára hasz­ n álta. K észült a bölcsészeti szigorlatra és dok­ tori diplom ával té rt vissza a szerzet székhe­ lyére. Szabadságának n agy részét T ihanyban is, P annonhalm án is rajzolással és festéssel töl­ tö tte, melyhez régtől fogva erős hajlandósága volt. K isebb-nagyobb kirán d u lásai m ajd a B alaton kies tá ja i, m ajd a vadregényes B a­ kony felé vitték, m iközben a n n y ira m egked­ velte a term észetet, hogy idővel m ár nem érte be a tá jé k külső form ainak m űvészi utánzásé-

32

vai, de g y ű jtö g e tn i és tanulm ányozni is kezdte? a vidék növényeit, ásványait, kagylóit és a föld a la tt ta lá lt őskori tá rg y a it. A term észetvizsgálást és archeologia! k u ta tá st azonban ak ­ kor m ég nem űzte rendszeresen, liánéin inkább csak kedvtelésből és a finom m űveltségű em ber k u tató ösztönével. Fölebbvalói nem igen törődtek különös liajaulaival. A szerzedesrendeket nem ok nél­ kül m ondják az egyház hadseregeinek. K öz­ k ato n áit sokszor válo g atás nélkül od aállítják , ahol leginkább szükség v a n ráju k . Az egyéni hajlan i ilyenkor a m agasabb érdek előtt k é n y ­ telen m eghajolni. F lóris szerzetes engedelm es­ séget fogadott és azért ellentm ondás nélkül oda kellett m ennie, ahol épen üresedés volt. E £ pedig a bencések g y ő r i gvm názium a volt, m elynek alsó osztályaiban az 1839. év őszétől kezdve a latin és m ag y a r nyelv tanszékének betöltéséről k ellett gondoskodni. Filológusnak, küldték te h á t a rend egyik legfiatalabb ta g já t: Róm er F lórist, aki eddig legszívesebben tö r­ ténelm i búvárkodásokkal foglalkozott. T an ítási tá rg y á n a k r á nézve száraz, ke­ véssé változatos v o ltáért eleinte azzal kárp ó ­ to lta m agát, hogy ism ét a festésre és rajzo lásra fanyalodott, m ajd pedig term észeti tá rg y a k és régiségek u tá n keresgélt. Hozzá is fogott m ostm ár egész kom olyan a győri intézet te r ­ m észetrajzi gyűjtem ényének kiegészítéséhez, és rendezéséhez. E ttő l fogva azután m indin­ kább a term észet és az em beri őskor tu d o m á­ nyos fölism erését kezdte élete egyik céljának tekinteni. vFőnöke nem sokára föl is m entette a neki nem való filológiai tá rg y a k ta n ítá sá ­ tól és ahely ett a term észetrajz ta n ítá sá t bízta reá. A bban az időben teljes gyűjtem ényt állá—

F^OMef^ FeReisc floris F»0N\?ÉD-HIDÁSZFŐHADNA6V 18 48 -4 9 -B E R TÓTH ÁGOSTON nevű fogolytársának olmützi akvarellje után. (Eredetije Pozsony sz. kir. város múzeumában.)

33

lő tt össze a m egye flórájából és csakham ar ki­ tűnő és kedvelt professzor liirére te tt szert, — „leginkább azért, m ert nem könyvből m ag y a ­ rázott, hanem az é l ő t e r m é s z e t e t tá r ta föl ta n ítv á n y a i előtt, kikkel sű rű n te tt kirándulásokat“. (Hampel.) Filológiai tan árk o d ása oly rövid ideig t a r ­ tott, hogy — m int fejlődésére jelentéktelen epizódot — az önéletrajzban föl sem em líti. A n­ nál is inkább kiem eli azonban a nehézségeket, m elyeket historikus létére a fizikai, term észetra jz i és gazdasági professzorrá tö rtén t á tv e d 1 é s okozott neki. Ö néletrajzban ő m aga így m ondja el győri tan árk o d ásán ak esem ényeit: „Befejezvén szi­ gorú vizsgálataim at, a tá j festéssel foglalkoz­ tam , m ajd üresség tám ad v án a rend Collegium ában, a term észettan és term észetrajz ta n á ­ rá n a k neveztettem ki. Ezen ta n tá rg y , m ely régi hajlom om tól egészen elütött, m inden m el­ léktudom ányával, t. i. a chem iával, astronom iával és gazdászattal e g y ü tt igen sok nruná llap o tb an ta lá lta m ; a v e g y ta n ra dr. S e b e m i t z barátom adott u tasításo k at, m íg a nő­ ni i t z barátom adaott u tasításo k at, m ig a nö­ v énytanban S t e l t z n e r N ándor győri s ó ­ t i s z t v olt vezetőm. A ta n ítá s m ásodik évében m ár otthonosnak éreztem m agam at ta n tá r ­ gyam ban, és ném i sikerrel tan íto ttam is.“

34

A pozsonyi akadém ián. — Viszonya városunk társadalm ához. — Belső m eghasonlás. T anítási sikere bizonyára m ár akkoriban sem volt oly csekély, a m inőnek ő, a m aga sze­ rénységében, azt föl tünteti. M ert G yőrött csak öt esztendeig h a g y tá k m eg gim názium i pro­ fesszornak, azután pedig — 1845 n y a rá n — a pozsonyi „ k irá ly i f e 11 a n o d á n á 1“ (m agyarul igy cím ezték az akadém iai ran g ú főiskolánkat) a f i z i k a , a t e r m é s z e t r a j z és a m e z e i g a z d á s z a t nyilvános rendes ta n á rá v á nevezte ki dr. C li e r r i e r Miklós apát, aki kevéssel azelőtt A dam kovits M ihály apáttól*) vette á t a pozsonyi tan u lm á­ nyi kerület főigazgatói állását. E lődje a pozso­ nyi tanszéken, a kiről önéletrajzában nem épen hízelgő módon emlékszik meg, D ú s s i i Illés bencésrendi áldozópap — az intézetnek a ttó l fogva (1845—48) aligazgatój a (prodirector) — volt. Róm er F lórisnak a főapát á lta l tö rté n t kineveztetését a föléje rendelt hely tartó tan ács ugyanez év augusztus 26-án vette tudom ásul. Ez időtől fogva a szabadságharc évéig m ű­ ködött szülővárosának főiskolai k a te d rájá n . A pozsonyi kir. akadém ia, m ely akkor még (egészen 1850-ig) a M ária Terézia-féle ratio educationis a la p já n volt szervezve, abban az időben hazánk leghíresebb főiskolájának h íré t élvezte. K ülönösen F elsőm agyarország főúri és egyéb m iveit család jai szívesen küldték ide fiaikat. Az országnak alig h a van tanintézete, m elyen annyi m ág n ásifju ta n u lt volna, m int épen a pozsonyi akadém ián. K özülük sokan *) Meghalt 1845. május 25-én. Utána Che m er követ­ kezett és 1848-ig maradt a főigazgatóság élén. (L. Ortvay: „Száz év egy hazai főiskola életéből Budapest, 1884.“

35

Drszágoshirű em berek lettek pozsonyi ta n u l­ m ányaik befejezése után. Pozsony külöm ben, m int az országgyűlés székhelye, fővárosa volt az országnak és így R óm er F lóris harm incéves korában a csönde­ sebb vidéki környezetből egyszerre a n ag y v á rosiabb jellegű s a já t ősi fészkébe k erü lt viszsza, a honnan őt húsz esztendővel annak előtte az életh iv atás elszakította volt. Ő m aga ugylátszik igen kevéssel vagy ta lá n eg y á ltalá b a n sem m ivel se já r iü t hozzá, hogy Pozsonyba visszajöhessen. E rre v allan ak a pozsonyi tan á rság idejéről szóló sajátkezű föl jeg y zései. Bennök a m é l y e l k e s e r e d é s h a n g ja az, am i az olvasónak legott fel­ tű n ik . T a g társain a k irigykedesé és a sokfelől tap aszto lt m éltatlan bánásm ód nem engedte m eg neki, hogy szülővárosában a férfikor lelki öröm eit oly m értékben élvezhesse, am int azo­ k a t m ás környezetben talá n teljesebb m érték ­ ben élvezhette volna. Elégedetlenségének oka azonban nem a város polg árság án ak m aga­ ta rtá sá b a n , hanem részint a papi és ta n á ri kol­ legákban, részint pedig m agában Róm er Flórisban, az ő f ü g g e t l e n életmódjáb a n é s v é r m e s t e m p e r a m e n t u m áb a n keresendő. Az önéletrajznak ez a psychologiailag legérdekesebb része így szól: ' „Ü resedésbe jővén a p o s o n y i physikai tanszék, a főapát az öregebb tan á ro k at k ín á l­ ta m eg e catliedrával, és m ikor azt elfogadni vonakodtak, végre engem nevezett ki, b á r a posonyi akadém iai collegák előre restelték, hogy ily fiatal ta n á r koczkáztassa az akadé­ m ia ta n á rsá g tekintélyét. Ism ét rendezetlen, elhanyagolt sz ertárt k ellett átvennem ug y an attó l, ki h a jd a n e tudo­ m ányban tanárom vaia. Egész szünnapok a la tt 3*

36

rendeztem és ja v íto tta m a készleteket. Fellé­ pésem a p o s o n y i a k nagy m é l t á n y l ás á v a l tö rté n t; diákjaim közül, némelyek,, m int az E r d é l y i e k , a n v á ra d i püspök ro­ konai, m ár a szünnapok a la ttt csatlakoztak hozzám; előadásim at az akadém iai jogászok, v á r o s i t i s z t v i s e l ő k és az evangelicum 1 y c e u in p h y s i c u s a i kezdték seregesen látogatni, mi szokatlansága m ia tt collegáim közt, kik m ár egyenlőre nem igen kedveltek,, i r i g y s é g et tám asztott és a prodirector á lta l consensualiter felszólittattak, hogy a v e nd ég e k e t előadásim tól e l t á v o z t a s s a m . E n ­ gednem kellett, pedig m aga a prodirector volt az, ki a B o l e m a n á lta l erre fölkért F a b e r ta n á r kérésére engem felszólított, hogy a lyceum belieknek előadásim láto g atását, — m ig o tta n ta n á r nem fogna kineveztetni, m egen­ gedjem . Tehettem volna éhből z a jt és b o trányt. Elkezdtem előadás a la tt dictálni, és a h a llg a ­ tóság nagy része el is m aradt. K ét évi m űködésem a la tt a szigorúság em ­ berinek, kik i r i g y s é g ü k e t e s z e n t b u r k o l a t t a l t a k a r g a t t á k , volt elég oka működésem mel m eg nem elégedniök. Nem tetszett az, hogy egész nap a m úzeum ban vol­ tam , hogy g y a k ra n a vidékre k irándultam , és pedig többnyire hallgatóim m al, hogy efféle kirándulásokról nem pontban a vacsora ó rá­ já r a tértem haza stb. Hozzá já ru lt, hogy a l a ­ p o k , és a l a k o s o k m éltatv án emberséges, iparkodó törekvéseim et, dicsértek; hogy m ig m ásokat gúny versekkel piszkoltak, nekem csak e l i s m e r é s t szavaztak, hogy a 1 i g e tb e n a la p íto tt f i i v é s z i k e r t é r t m agasz­ taltak. Ez elég volt a rra , hogy a főapáthoz egyn éh án y n ak ellen vádak Írattak , és az egész

37

h á z előtt, a higg ad tab b ak nem csekély rosszalásával, m egróvattunk. Ezen perctől fogva minden kedvemnek a szerzethez vége v o l t ____ “ Ezek az önéletrajzi adatok jellemző rövid­ ségükben oly beszédesek és sokatm ondók, hogy fölösleges, sőt k á r volna bárm it is hozzátenni. Belőlük a k ö r n y e z e t é v e l é s p a p i h i ­ vatásával meg hason lőtt lélek egész keserűsége, azonfelül pedig egy ö ná l 1 ó egyéniségnek az a hatalm as b e l s ő f o r r o n g á s a szól a huszadik századbeli ol­ vasóhoz, m ely a negyvennyolcas esem ényeket közvetlenül megelőző időben sok m ás tettre "vágyó férfit is az önszabaditó cselekvés teré re rag a d o tt. * Pozsonyi tan árk o d ásán ak külső mozza­ n a ta i közül egyet-m ást föl kell em litenem , m ielőtt ism ét neki adom á t a szót. R óm er F lóris — Írja K önyöki a „Ny. H iradó“-nak 1895. évi feb ru á r 10-iki szám á­ ban — „lelkesedéssel kezdte ta n á ri m űködését és látv án , hogy a tankönyvek nem állo ttak volt a tudom ány akkori szinvonalán, a h iá ­ nyokat akként pótolta, hogy külföldi könyvek­ ből a m ostohán kezelt és nálunk még nem is­ m ert egyes tantételeket n agy r a j z o l t f a l i ­ k é p e k b e n m u ta tta be. Csekély szem élyem et és N u s h a l L ajos pozsonyi sütőm ester fiát s tan u ló -társam at kérte fel a rra , hogy külföldi könyvekből készítsünk nagy fali képeket. Róm er m inden szabad idejét a term észettani sz ertárb a n töltötte, hol m i az ő felügyelete a la tt készítettük a rajzokat, m elyek, m int h a l­ lom, m ég most is m egvannak a pozsonyi k irá ­ ly i gym názium ban.“ Az akadém ia term észet-

38

ta n i szertára akkor a bencések igazgatósága a la tt levő főgim názium m ásodik em eletén volt. Az akadém ia és a gim názium ifjú ság a, u g \ látszik, közösen h asználta e gyű jtem én y ek et és az ug y an o tt levő fizikai m úzeum ot is. U gyancsak K önyöki cikkéből tu d ju k , hogy Róm er rendkívül barátságosan b án t az ő ta n ítv á n y a iv a l és szívesen el-elbeszélgetett velük. E m ellett azonban szigorúan m egköve­ telte, hogy kötelességüket pontosan telje sít­ sék. Az u rh atn am ság o t és léha viselkedést nem tű rte szó nélkül. Pozsony város m úzeum ában ráa k a d ta m Róm er F lóris professzornak az: 1846—47. tanévből való sajátkezűleg irt k at a l o g u s á r a , m ely K önyöki révén k e rü lt oda, s m ely a „másodévi bölcsészek44 neveit és osztályzatait fog lalja m agában. E nnek a k a ta ­ lógusnak egyik ro v atáb an ném ely h allg ató k ­ nál ily m egjegyzések olvashatók: „ K á v é ­ házban volt, oskolában nem; n y u g t a l a n az e l ő a d á s o k a l a t t ; ol­ v a s k ö n y v e k e t ; t ö b b s z ö r a b s e n s.“ A kkori hallg ató in ak szám a 51 volt. Köz­ tü k csak két m ágnásra akadunk: W alterskirchen Ottó és W alterskirchen Roderich b á­ rókra. A főurak akkor is m ajdnem kivétel nélkül a jogászi v ag y a katonai p á ly á ra lép­ tek; filozoptereknek inkább csak a polg ári if­ ja k és a kevésbé jóm ódú köznemesek ivadékai iratk o ztak be. R óm er F ló risn ák tudom ányos és peda­ gógiai buzgósága abban az időben époly n y il­ vánvaló, m int az a m eleg rokonérzés, m ely nem csak az ő akadém iai ta n ítv á n y a it, hanem a ve n d é g i m inőségben előadásaira já ró hallgatókat, sőt a város egyéb m űvelt tá rsa d a l­ m i köreit is — hitfelekezeti külöm bség nélkül — a tudós fiatal pap-professzor felé vonzotta.

89

Róm er akkor m ár egész lélekkel t e rm é s z e t t u d ó s volt. Részt is v e tt az orvo­ sok és term észetvizsgáloknak kisebb-nagyobb gyűlésein itt Pozsonyban és A usztriában. H ír ­ nevének itt vetette meg az a la p já t és utóbb is, m ikor m ár régen m ás szakra té rt át, úgyszól­ ván élte végéig e ljá rt a v á n d ó r g y ü l é ­ s e k r e valahányszor csak teliette. (Hampel.) Ez egyik okkal több a rra , hogy városunk é r­ telm isége Róm er szobrának az 1907. évi v á n ­ dorgyűléssel csaknem egybeeső leleplezése alk alm áv al annál őszintébb kegyelettel ü lje m eg a pozsonyi születésű tudós emlékezetét. H azai és külföldi szakférfiakkal levelezési összeköttetésbe és csereviszonyba lépett. T ó t h Ezekiel és P e t é n y i Salam on jeles term é­ szettudósokhoz (Hampel szerint) szoros b a rá t­ ság fűzte és nem egyszer el is j á r t az előadá­ sukra. E zt a b a rá tság o t néhány vakbuzgó p a p ­ tá rs a és egyéb rövideszű hitsorsa, úgy látszik, rossz néven is vette tőle, m ert m indakét tudós — p r o t e s t á n s volt. E zt az utóbbi adat külöm ben (eltekintve P etényi lu th erán u s voltától) nem tudom be­ bizonyítani, hanem csak hallom ás szerint irom le. H atározottan állíth ato m azonban, hogy R óm er városunknak egyéb protestáns p o lg áraiv al is szívesen érintkezett, sőt e g y ik kel-m ásikkal össze is barátkozott. Ig v P a u schenwein A ndrás vászonkereskedővei, kinek lakása — a Rómerélioz közel — a K larissza-utcában, üzlete pedig a M ihály-utcában (a Stam pfel Hugó-féle könyvkereskedés m ai helyén) volt. Az öreg Pauschenw einnak E r n ő nevű fia, aki most szintén vászonkeres­ kedő a M ihály-utcában, néhány eredeti levelet m u ta to tt m eg nekem, am elyek egytől-egyik arról tanúskodnak, hogy R óm er F ló r is é l e t e

40

f o g y t á i g m eghitt b a rá ti viszonyt ta r to tt fenn a protestáns v allása pozsonyi kereskedő­ vel. Sőt kényesebb term észetű m agánügyeinek egyikét-m ásikát is m ég soká ő vele intéztette el. 1854-ben egyébiránt, am int később látn i fogjuk, oly b á to r lélekre és nemes szivre valló szolgálatot te tt neki Pauschenw ein, hogy tel­ jesen m eg érth etjü k B óm ernek ő ira n ta érzeti, m ély hálaérzését. Petényitől, a m ár em litett hires ornithologustól és praeparotortól, Pozsonyban eltan u lta az állatok kitöm ésének m esterségét, m elyet egy ideig n agy kedvvel űzött. Önéletra jzáb an m aga is end iti, hogy a po­ zsonyi L i g e t b e n b o t a n i k a i k e r t e t alap íto tt. Ezzel az ősrégi park későbbi díszé­ nek és tanulságos v o ltának a la p já t vetette meg. Legkedvesebb szakm ája ugyanis abban az időben a botanika volt. M ert a herbárium ok sz áríto tt növényei nem elégítették ki, a L iget berk eit élőnövény-kertté változtatta. H am pel szerint ezt s a j á t k ö l t s é g é n tette. U gyan­ csak H am pel Írja , hogy a pozsonyi polgárság­ nak „a v i 1 á g o s s á g t ó 1 i r t ó z ó“, „ó s d i “ elemei an n y ira zokon vették tőle ezt az ú jítá st, v a la m in t a L i g e t b e n pap létére ta rto tt n y i l v á n o s h e t i e l ő a d á s o k a t , hogy áskálódásuk m iatt csakham ar kénytelen volt a dolgot abbahagyni. A m agam részéről H am pelnak ez á llítá ­ sa ira nézve nem b írta m m egbízható adatot szerezni. Idősebb em berek szájhagyom ányai és a ,,P ressburger Z e itu n g é n a k abban az idő­ ben közölt nagyonis szűkszavú hírei csak azt igazolják, hogy a ligeti p ark egy részének új a la k ja igen tetszett a pozsonyi közönségnek. A pozsonyiaknak holmi ellenkezéséről senki sem tud, lígyszinte a Róm er nyilvános előadá­

41

sálról sem. Ösmerve azonban H am pel József nek tudom ányos lelkiism eretességét, nem k ét­ lem, hogy a szóban levő ad atokat oly helyről (talán m agától R óm ertóll) kapta, m elynek hitelességéhez kétség alig férhet. Valószínű egyébiránt, hogy irigykedő ellenségei a ligeti szereplés dolgában is leginkább az ő kollegái és egyéb lateinerek körében keresendők, ak ik ­ nek m aradi elemeivel elejétől fogva nem tudott m egbarátkozni. A pozsonyi előkelő v ilág n ál s a polgárság m űveltebb köreinél nagy kedveltségre te tt ■szert a kitűnő m odorú fiatal bencés ta n á r; a legelőkelőbb családoknál (Írja Ham pel) szíve­ sen kezdtek h á z i e l ő a d á s ó k r a m eg h ív ­ ni, és am ikor a Pozsonyban székelő n á d o r i c s a l á d in stru k to t keresett, őt érte a megtisztelés, hogy a serdülő J ó z s e f f ő h e r c e g ­ n e k * ) term észetrajzi leckéket adjon. Ebben az időben keletkezett az a m eghatóan szép v i­ szony a fejedelm i növendék és a szerény szer­ zetes professzor között, m elyet a balsors és az osztrák rab ság évei meg nem szakítottak és am ely Róm er F lóris h aláláig szilárdan fenn­ állott. E viszony bensőségéről a városi m úze­ um unkban őrzött néhány eredeti levél is ta ­ núskodik, m elyekből e m unkának egy későbbi fejezetében lesz alkalm am m u tatv án y o k at kö­ zölni. Hasonlóképen le fogom nyom atni R ó­ m er F lórisnak József k irá ly i herceg jellem ére és tudom ányos m űködésére vonatkozó néhány eredeti föl jegyzését, m elyek K önyöki József révén kerü ltek Pozsony város m úzeum ába és tudom ásom szerint eddig m ég sehol sem jelen­ te k meg nyom tatásban. *) Született 1833-ban az országháza mellett levő Ventur-utcai kúriában. ^Ma Wittmann-Denglasz-féle ház.)

A nádori u d v a rn á l elfoglalt állásán ak kellemes v o ltát külöm ben legélénkébben az ön­ é le trajzi töredéknek erre vonatkozó része v ilá ­ g ítja meg. O tt ezt az évet é l e t e l e g b o l d o ­ g a b b s z a k á n a k m ondja. M int a kis József főherceg nevelője sokat kocsikázott az u d v a ri fogaton és ilyenkor — L indenm ayerné szerint — leányism erőseinek is barátságosan in teg etett az utcán. A Lindenm ayer lányokat (a m ásik B ran d stád ter postakom iszáriusnak volt a neje) a lakásuk szom­ szédságában levő gim názium fizikai term ében többször el e k t r i z á 11 a. Ezek az apróságok is R óm er F lóris közkedveltségéről tesznek ta ­ núságot. Vig, kedves és barátságos fiatal pap­ nak ism erte a város ap ro ja-n ag y ja. A pozsonyi polgárság körében élvezett népszerűségét azzal is fokozta, hogy az ős k o r o n á z ó - d ó m tete jé n levő k o r o n á r a , m elyet akkor tisz títo ttak és ú jra m egaranyoztak, sa já tta lá lm á n y u v i l l á m h á r í t ó t il­ lesztett, m ely a pozsonyi székesegyházat a villám csapás ellen m indm áig m egvédte. A m últ század negyvenes évei óta legalább senki­ nek sincs tudom ása arró l, hogy a dóm koroná­ já n vagy to rn y án z iv a tar okozta k á r esett volna. Székesegyházunk to rn y á n a k két évvel ezelőtt tö rté n t tataro zásak o r a Róm er-féle villám hárító-szerkezetet még teljes épségben m egtalálták. 1905 n y a rá n tisztítás végett le­ v ették a h atalm as koronát. A tisztásnak kényes és fáradságos m u n k á já t W einstabl Móric aranym űvesre bízta a katliolikus hitközség elöljárósága. W einstabl ú rtó l tudom, hogy a korona ágai közül négynek a g olyójára és a közepén álló keresztre egy-egy rézből készült platinliegyben végződő kis v illám h árító volt

43

és van m ost is rácsav arv a. A torony ren o v álá­ sánál ezt a Róm er F lóristól szárm azó szerke­ zetet, am ely h a tv a n éven á t teljesen b evált, tisztítás n tá n eredeti épségében m eghagyták. * Pozsonyi ta n á rsá g a idején a vakációt t a n u l m á n y u t a k r a szokta felhasználni. É rdekes a városi m úzeum ban őrzött követ­ kező szövegű eredeti ú t l e v é l : „ A lu lirt ezzel bizonyítom m indenkinek, kit illetend, hogy jelen ira tn a k felm u tató ja nagytiszteletű ‘s tudom ányi! R ó m e r F ló ris pannonhalm i sz. Benedek rendű áldozó pap, a pozsonyi kir. főtanodában a term észettan, term észetrajz és a m ezőgazdaságnak nyilv. kir. rendes ta n á ra , a S. M. és Bölcsészet tudora, Ss Nms Mosony V árm egyének T á b lab irá ja , a gőrliczi és száz-altenburgi term észetvizsgáló tá rsu la tn a k levelező ta g ja s a t., M a g y a r honunknak bővebb i s m e r t h etés e v é g e t t e b b e n u t a z a n d ; m inek be­ bizonyítására néki jelen u t i l e v e l e t tu la j­ don kezem irásával, és a kir. A kadém iai pecsét­ tel m egerősítve adám , Őt m indenkinek, kikhez eziránt n etalán folyam odnék, szives hajlam ába,, ‘s p ártfo g ásáb a ajánlván. K e lt Pozsonyban 1846-ik J u liu s 31-dik n ap ján . D u s s i 1 Illés s. k., K ir. Akad. al-igazgató.^ Hasonló — ném et szövegű — ú tlevelet 1847. áp rilis 1-én is á llíto tt ki neki az aligaz­ gató, midőn Róm er F ló ris W ienbe, ille tv e W iener-N eustadtba utazott.

44

A szabadságharc. Romei* m aga a m. tud. A kadém ia 1874-ik évi alm anach 133. la p já n em liti, hogy 1846-től 1848-ig a „P ressb u rg er Z e itu n g é b a a ta n ü g y ­ ről irt egyet-m ást, e lap n ak „P an n ó n ia44 cim ű m ellékletében pedig „naponként a történelm i a d a to k a t44 közölte. A m agam részéről a neve­ zett pozsonyi lapok három jelzett évfolyam á­ ban semmi biztos nyom át nem ta lá lta m R óm er F lóris publicisztikai m űködésének. M inthogy azonban az ő apró cikkei, illetve napi jegyze­ tei teljesen névtelenül vagy pedig álnév a la tt jelentek meg, nem csoda, ha az ily kis közlemé­ nyek elkerülik az em ber figyelm ét. E g y éb irán t erős a hitem , hogy a városunk n á d o r i u d ­ v a r á r ó l szóló gyakori híradások egy ideig R óm er tollából kerültek ki. E g y közlem ényről egészen bizonyos, hogy ő irta. Ez pedig az a rem ekül m egfogalm azott f e l h í v á s , m elyben a tan u ló ifjú ság o t feg y ­ ver alá szólítja a m ag y a r szabadság védelm ére. E rrő l később m ég lesz szó. Most pedig hadd m ondja el m aga Róm er F lóris, hogyan k e rü lt J ó z s e f n á d o r udvarához, m int a p alatín u s fiának nevelője és hogyan v etettek véget a k i­ törő szabadságharc esem ényei az ő fényesnek Ígérkező e l s ő k a rrierjé n e k . E rre vonatkozó­ lag ezt ír ja az ö néletrajzban: „A lig, hogy az akadém iai előadásokhoz hozzáfogtam , J ó s e f f ő h e r c e g Ő fensége nevelője keresett fel a m úzeum ban és m egkért, hogy növendéke ta n ít­ ta tá s á t az alsóbb állatosztályokban, az ásvány és földtanban v á lla lja m el. M eggondolási időt kértem , de m ár az nap négy ó rára kérettem m eg a G rassalkovicsféle p alotában való m eg­ jelenésre; hol A n d e r s ezredestől azon h irt vettem , hogy P estről lévén ezen állom ásra

45

aján lv a, különben is nevelési nézetein á lta l iski lévén elégitve, m ásnap a ta n ítá s t elkezd­ hetem. A külső zaj és zavar dacára e z e n é v e t életem legboldogabb szakának v a l l o m. Azon r a g a s z k o d á s , m elyet m inden felvigyázat daczára tanítványom ban tapasztaltam , azon r e n d k í v ü l i k e d v és s z o r g a l o m , m elylyel tá rg y a im a t felkarolá, holott m ásutt nem értetvén és nem m éltányol-tatv á n , nem nagy kedvvel h a llg a tta ta n á ra it, rendkívül serkentettek, hogy a l e g j o b b a t elérhessem . A gyakori kirándulások, a fényes p róbahét eszközlék, hogy a m agas ta n ítv á n y m ind inkább ragaszkodott személyemhez, és ezen év em lékét m aga részéről is legkedvesbnek nem egyszer n y ilvánitá. October havában m eg k in áltattam a m áso­ dik n e v e l ő á l l ó m á s á v a i a főhercegnél. De a h a z a p a r a n c s o l t , a főhercegnél való alkalm azásom m ég inkább ingerlé ellenei­ m et — előbb önkénytesnek, m ajd rendes utász­ nak csaptam fel — és elhagytam a kolostort, a fényes u d v a ri szolgálatot — hogy a posonyi kaszárnyában a m a g y a r k i r á l y k á t on á i k ö z é , k ö z l e g é n v k é p e n b e áll jak.. Az önéletrajzi töredék ezzel v é g z ő d i k . f

*

Az 1847—48. évi pozsonyi országgyűlés korszakalkotó esem ényei csakugyan v á l s á g s z e r ű fordulatot a d tak a tudós szerzetes­ professzor életének. A m árciusi nagy napok­ ban a népszabadság és az ország függetlensége kivívásának gondolata az ő lelkét is valóságos

46

lázba e jte tte és e llen állh atatlan u l a te tt meze­ jé re vonzotta. A pozsonyi nem zetiérzelm ű ifjú ­ ság* h atalm as m ozgalm ában nemcsak m int szem- és fü ltan u , de cselekvő tényezőként is résztvett. U tóbb le is utazo tt P estre, ahol m eg­ h a llg a tta a nem zeti m uzeum előtt Jellachich ellen folyó tüzes szónoklatokat. O nnan P estrő l 1848. október 1-én a következő levelet Írja egyik pozsonyi rokonának*) : „Nem birok ellenállani a vágynak, hogy táb o rb a vomii jak. Örökké a g y á v a s á g v á d já t emelném m a­ gam ellen, ha elm ulasztanám az alkalm at, mely most nyílik, hogy erőteljes karom szol­ g á la tá t a hazának fö la ján lja m . . . H a a közlel­ kesedés ta n ú ja volnál, a m egindulás könyeit ontanád. A hazaszeretet, m ely szabadságunk a la p ja, egyszersm ind győzedelm ünk biztosíté­ ka. E gyedül a n y á m irá n ti szeretetem , am i lelkem ben m inden egyéb érzést h á tté rb e szőrit, ta rth a tn a vissza. De Te pótolni fogsz nála. És m ikor m ajd visszatértem , a szent és igazságos ügy harczosát fokozott szeretettel fogja ölelni , . . . Még g y ü j t e m é n v e i m sorsa aggaszt . . . A zokat s z ü l ő v á r o s o m intézeteinek hagyom ányozom . . .“ Az édesanyja irá n t érzett szeretet, mely ebből a levélből oly m eghatóan kisugárzik, ab­ ban az időben annál m élyebb aggodalom m al tö lth ette el Róm er F ló ris tettrev ág y ó lelkét, m ert a ty ja akkor m ár nem volt életben. Az öreg cipészm ester 1847. decem ber 10-én h a lt meg klarissza-utcai lakásán. Életének utolsó éveiben vizibetegségben szenvedett, mely meg *) Lásd Fraknói Vilmos közleményét a „Századokw 1891. évi 3. füzetében., A szóban levő „rokonw alighanem Rómernek J ó z s e f nevíí ö c c s e , aki a k k o r ib a n N ezsid eren -segédlelkész volt és utóbb magához vette édesanyját.

47

is ölte az alig 63 éves, v a la h a erőteljes em­ bert.*) * (Az öreg Rom m er Ferencnek — a m ár idézett Lindenm ayerné tan ú ság a szerint — nagy vörös orra volt, am i a rra enged követ­ keztetni, hogy a bort épenséggel nem u tálta . Az 1845— 46. évi C ontributions-Schem a szerint tiz napszám ra terjedő s a já t szőlőkertje is volt, m ely u tá n adót fizetett. Összes adója abban az évben 9 forint 57 k ra jc á rt te tt ki. Özvegye 1849— 50-ben, te h á t a szabadságharc lezajlása u tá n beállott reakció idején 21 fo rin t 50 k r a j­ c á r adót fizetett és pedig a klarissza-utcai ház után 16.38, a szőlő u tán 2.12, a b o r - és s ö rm é r é s u tá n 3.00 forintot. T ehát k o r c s m a is volt a házában. E zt azonban valószínűleg bérbe adta, m ert a korcsm árosok közt Rom ­ m erné neve akkoriban nem szerepel és 1849 vége óta nem is élt Pozsonyban.) 1848. október 1-én B uda-Pesten több he­ ly en népgyülés volt. A polgárm ester, a városbiró és ren d ő rk ap itán y lelkes szónoklattal buz­ d íto tták a népet a fölkelésre. R ikító sziliekkel festették a főváros biztos elpusztulását az eset­ re, h a a polgárság és a köznép erélyesen m eg nem védi B uda-Pestet a közeledő császári h ad ­ sereg ellen. Este fáklás-zene volt a két város népesebb utcáin, am i még inkább feltüzelte a töm eget. Róm er F ló ris -a k k o r B uda-Pesten volt. Pozsonyba visszatérvén, itt lázas sietség gel hozzáfogott az i f j ú s á g t o b o r z á s áh o z. « *) A pozsonyi főplébániának — akkoriban már ma­ gyarnyelvű— halálozási anyakönyve szerint Rommer Ferenc cipész a jelzett napon „vizkórságbanu balt meg. A Szt. András-sirkertben temették.

48

Flock G yula ú r családi szóhagyom ány révén úgy ,tu d ja , hogy a K larissza-utcának (ma) 1. szám ú házában levő s z a b ó - t a n y a korcsm ájában Róm er F lóris lelkes szónok­ la tta l a nemzeti sereg szám ára v e r b u v á l ­ t a a z a k a d é m i a é s g i m n á z i u m t an u l ó i f j a i t. Midőn ez később, W r b n a császári altábornagy bevonulása és az ostromállap o t kihirdetése u tá n kitudódott, a tan y a vendéglősét, M e r g l Ja k ab o t (a későbbi polgárm eseter édesatyját, aki R óm erékkal rokon ságban volt) a haditörvényszék elé á llíto ttá k és csak V e t s e r a váro sk ap itán y közbenjá­ rásá n a k sikerült m egakadályoznia, hogy fö! nem akasztották vagy legalább is néhány évi v árfo g ság ra nem Ítélték. Róm er F lóris akkor m ár h o n v é d volt és távol a császáriak kezében levő szülővárosá­ tól csatázott a nem zeti hadsereg kötelékében.. Belépése — sa já t ö néletrajza szerint — itt Pozsonyban, a v i z i k a s z á r n y á b a n tö rtén t. Könyöki szerint az ünnepies fö lav atás a M ihály-kapu előtt, a m ai N agy L ajos-téren m ent végbe. A m agyarhangzású R ó m a i n e­ vet azokban a napokban vette föl. Z i e h r e r Géza, nyug. főgim názium i ta ­ n á r ú r szives volt nekem elm ondani, hogy Római Ferencet abban a z i d őli e n i s in e r t e , s ő t v e l e e g y ü t t s z o l ­ g á l t a II. h o n v é d - h i d á s z - z á s z l óa l j n á l . U joncásuk a vizi kaszárnyában tö rtént. Róm ai m agas, erőteljes, szélesvállu, szókébaju férfin volt. B ajusza, szakálla, m in t­ hogy csak Inem régen kezdte növeszteni, m ég gyönge és ritk a . N éhány hónapig számos m ás pozsonyi fiatalem berrel eg y ü tt Z iehrer és R ó­ m ai a II. liidász-zászlóaljhoz került. E nnek a derék, nagy rali iv ato tt m űszaki csap atn ak

49

utóbb sokszor fontos szerep ju to tt egy-egy ü t­ közet előkészítésénél. A „ P ressb u rg er Z eitungé novem ber 31-iki szám ában ritk íto tt sorokkal és feltűnő betűk­ kel a következő n y ílt szózat jelent meg: Felhívás volt hallgatóim hoz. B arátaim ! Az e l s ő li o n v é d z á s z 1 óa 1 j szervezve van, én beléptem köteléké­ be. T udjátok, m ily elism erést n y ilv án íto tt m ég az ellenség is rögtönzött tüzérségünk­ kel szemben; ez eddigelé legnagyobbrészt f i a t a l d i á k o k b ó l állott. A mi zász­ lóaljunk fontos feladata, hogy hézagot pótoljon seregünkben és egyelőre hozzá­ értő tiszteket neveljen. — B arátaim ! Ti nem vagytok a rra hivatva, hogy csupán fegyvert hordjatok vagy csörtető karddal az utcákon büszkélkedj titok, ti a hazának és önm agatoknak képessége'1t.ek fejlesz­ tése á lta l sokkal lényegesebb szolgálatot teljesíth ettek . H a m ég volnának kollégiu­ m aink, ezen írásbeli felhívásra nem lenne szükség; ti bizonyára seregesen követnétek engem. Most azonban a szabadság b ajno­ kai szám ára álln ak készen a tanterm ek, a k a d é m i á n k k a s z á r n y á v á a 1 ak u 1 1 á t és Isten tu d ja , m ikor kezdődnek m egint az előadások. H ogyha azonban lekötelezésünk három esztendeje a la tt m ég­ is hasznosat tan ulni, m agatokat a rnathem atikai és gépészeti tudom ányokban k i­ az képezni a k arjáto k , k ö v e s s é t e k é n p é l d á m a t ! Ha egy 18 év óta egé­ szen elütő, gondtalan, sőt kényelm es életet

50

folytató férfiú egy altiszti állás k ed v éért o tth a g y ta a biztos tanszéket, hogy te lje ­ sen a haza szolgálatának szentelje m agát, m iért nem rag ad n áto k m eg ti, határozott életpálya nélkül levő ifja k a legszebb al­ k alm at a rra , hogy jo bbat tegyetek, m int nyom orult filiszterek m ódjára az unalom ­ tól és tétlenségtől megpenészesedni. A m i hadtestünk a m agas m iniszté­ riu m á ta l a közel jövőben bizonyára an y ag ilag is előnyesebb helyzetbe j u t y m int a többi honvédzászlóalj, ezért rem é­ lem, hogy m int u t á s z o k hozzám c sa t­ lakozni nem késlekedtek. A kiben te h á t közületek elég hazaszeretet, bátorság, h a j­ lam és tehetség van a rra , hogy ezen a p á ­ ly án lényeges szolgálatot teljesítsen a honnak, csatlakozzék volt tanítójához és b arátjáh o z és jelentkezék m inél előbb az utászirodában, vízik a s z á r­ n y a, az I. em eleten jobbra. P o z s o n y , 1848. nov. 13. Dr. Kómái, azelőtt a term észettan tanára» őrm ester a II. században.44 A kocka teh át el volt vetve. Kómer F lóris ezért a nyom tatásban m eg­ jele n t fölhívásért k e rü lt később a h a d itö r­ vényszék elé. Az ifjú ság „elcsábítása44 m iatt, m ely „ b ű n te tt44 fölszentelt papnál és profeszszornál annál súlyosabban esett a latba, nyom ­ ban a császáriaknak Pozsonyba tö rtén t bevo­ nulása után (decb. 18.) köröző-levelet bocsá­ to ttak ki ellene és valósziniileg d ija t is tűztek ki az ő kézrekeritésére. *

51

A pozsonyi II. hidász-zászlóalj parancs­ noka K a z i n c z y Lajos őrnagy volt, — K a ­ zinczy Ferencnek fia, aki utóbb v é rta n ú h a lá lt szenvedett. (Született 1820-ban, agyonlőtték Aradon, 1849. október 20-án.) Az őrnagy né­ hány héttel a fölavatás után, m időn Róm er m ár a fegyverfogásban és az altiszti szolgálat körül ném i g y akorlatot s a já títo tt el, őrm ester­ ré nevezte őt ki. Z i e h r e r Géza ugyanakkor kapott altiszti rangot és azután egy-két hónap­ ig e g y ü tt szolgált R óm aival ugy an an n ál a zászlóaljnál. Pontosan azonban nem em lék­ szik ezekre a részletekre. (Z iehrer akkor tizen­ hat-, Róm ai harm inchárom éves volt.) Csak a n n y it tud, hogy kem ény téli idő volt, midőn a honvédek Pozsonyt elhagyták. H a j ó v a l G ö n y ő i g m entek, onnan G y ő r felé m arsiroztak. Győr előtt sáncm unkálatokkal voltak elfoglalva m indaddig, am ig W indiscligraetz herceg előrenyom uló csapatai Buda felé nem szorították. * Köztudom ású, hogy Pozsony város pol­ g árai és egyéb lakói a szabadságharcból dere­ kasan kivették részüket. Midőn az 1848. évi pozsonyi országgyűlésen hozott reform törvé­ nyek v é g re h a jtá sa a k a m a rilla áskálódása m ia tt m eghiúsult, a nemzet föllázadt önérzete legelőször Pozsonyban m ozdult meg. M egindult a polgári nemzetőrség, m ajd pedig a honvéd­ sereg szervezése, a L i g e t szélén levő s á n ­ c o k a t pedig Jellachich közeledtének h írére m egerősítették. A kkor készült el a ligeti diszk e rte t délfelől övező t ö l t é s egy részének m ai alakzata. H adi célja az volt, hogy védő­ sáncul szolgáljon a D unántúlról fenyegető tám adás ellen. Az ágyuknak szánt helyek a

52

töltés belső oldalán itt-o tt m ost is láthatók.*) Ezekben a sáncm unkálatokban sok pozsonyi p o lg árai és fiatalem berrel e g y ü tt Róm er F ió ris is résztvett. H eteken á t folyt ott lázas sietség­ gel a földhányás, tapasztás, kövezés és gyöptéglázás m unkája, m elynek során Romei* nem csak m érnöki, de önkéntes n a p s z á m o s i teendőket is végzett. (Ezt H e i l l e r K ároly, a későbbi városplébános akárhányszor m esélte ism erőseinek. H eiller, m int tudjuk, iskolatársa, m ajd pedig pap-kollegája volt Rómernek és a ligeti sáncm unkálatokra rendesen eg y ü tt szoktak volt a városból átm enni. K é­ sőbb aztán u taik m indinkább szétváltak.) O któber 7-én Jellach ich bán a m aga had­ testével át a k a rt jönni a pozsonyi hajóhídon. Jó lleh et a várost bom bázással fenyegette, a tanács és a képviselőtestület mégsem volt h a j­ landó a liorvátok közeledésének liirére lebon­ to tt hidat visszahelyezni. E rre Jellachich, anélkül, hogy fenyegetését beváltotta volna, nem sokára Bécs felé távozott. Pozsonyból indultak azután a honvédek és a helybeli nem zetőrség a W indisehgraetz á lta l m egostrom olt Bécs föl m entésére, de október 16. és 20-ika között előbb P arn d o rfn ál, m ajd Sckw ecliatnál csatát vesztettek. Egyes életrajzírói szerint Róm er F ló ris résztvett a parndorfi ütközetben, m elynek pozsonyi komb attán sai közül R á z g a P ál tábori lelkész, városunknak volt evangélikus hitszónoka és későbbi v é rta n ú ja m agaslott ki. Z iehrer Géza m itsem tud arról, hogy Róm er P arn d o rfn ál lett volna. Bizonyos csak annyi, hogy novem ­ ber elején itt Pozsonyban erősen toborozta az ifjú ság o t a honvédzászló alá, novem ber végén * „Visszapillantások. Irta iti. B ú r iá n Pál.u Kiilöalenyomat a „Ny. Híradó “-boi. Pozsony. 1904.

53

v agy decem ber elején pedig m ár Győr felé in d u lt a hidászokkal. M időn pedig W indischgraetz decem ber 18-án Pozsonyba bevonult és W rbna-F reudentha 1 hadtestparancsnok m ásnap kih ird ette az ostrom állapotot, Róm erék m ár G yőrt is elhagyták, m ivel a három felől szorongatott felsődunai m ag y ar hadsereg az egész vonalon ta rth a ta tla n n á vált. Róm ai F erenc honvéd-élm ényeiről nin­ csenek egész pontos, m egbízható föl jegy zése­ ink. Ő m aga idősebb korában nem szívesen beszélt ezekről az időkről, vagy, ha beszélt is, itt Pozsonyban csak m eg h itt em bereinek m on­ dott el egyet-m ást. Az ellen, hogy szabadsághősként m agasztalják, m indig h atáro zo ttan tiltakozott. Ámde azért semmi kétségünk nem lehet az irán t, hogy fegyver a la tt és az ellen­ ség füzében rendkívül vitézül m egállta helyét. A szabadságharc krónikái is fölem lítik, élet­ rajz író i időrendben is elm ondják a főbb rész­ leteket. G yőrött a sáncm unkák körül k ife jte tt m űszaki tevékenységéért m egkapta a tisztibojtot. A lhadnagy lett és e minőségben a kism egyeri, püspökerdei és szabadhegyi sánco­ lásokban vett részt. A h a d já ra t elején szabad óráiban sem pi­ hent. H ainpel Írja , hogy új szakm ája elm életi ism ereteit könyvekből igyekezett m egtanulni. Sok ideje persze nem volt erre. Midőn a m a­ g y a r sereg Győrből visszavonulni kényszerült* Róm ai Ferenc alhadnagy a m aga bátorságának s szemességének szép p é ld á ját adta. A parancs­ nok o t t f e l e j t e t t e a két utászzászlóaljat G yőrött. Az érkező osztrák sereg m ár nagyon közel volt s akkor Róm ai hadnagy lélekjelen­ létének és helyism eretének sikerült a két zász­ ló aljat a veszedelemből kim enteni.

54

A tiszai h a d já ra t a la tt főhadnagynak ne­ vezték ki a TI. zászlóaljnál. O tt volt a váci ütközetnél, ott az ó-barsi hídépítésnél, segítette építeni a kom árom i és a budai sáncokat. Né* hányszor élete kockáztatásával is vitéz hadi tettek et v itt véghez. íg y B u d a v á r o s t r o m á n á l létrákon vezette föl legényeit a v á r fa lá ra és pedig az ennek északkeleti végén levő bécsi kapu közelében. É rdem eiért ezután k api­ tá n y i ran g g al ta n á rn a k nevezték ki a Ludo­ vica akadém iához. A kinevezést ott k a p ta B u d av ár feh é rv á ri k a p u já n a k közelében, m i­ kor a sáncoknál volt elfoglalva. T an ári székéi azonban sohasem fo g lalta el. T a n ítá sra akko­ rib a n nem volt idő. A kom árom i, m ajd a váci ütközetnél is ju to tt szerepe, m ajd m eg N agy S ándor tartalék o s seregében á tjá ra to k a t zárt el, hid ak at bontott és épített, g y a k ra n élet­ veszélyben és — csak egy huszárszakasztól ki­ sérve — m indig nagy nélkülözések közepette. K atonai p á ly á ja Debrecenben é rt véget. Századát hősi küzdelem u tá n szétverték Paskievics tábornok m uszkái. (1849. aug. 2.) K iki m enekült, a m erre b írt. Róm ai Ferenc Á rv a m egyének vette ú tjá t. O tt aztán valaki el­ á ru lta , m ire elfogták és hadi fogolyként Po­ zsonyba kisérték. (Mások szerint K o m á r o m és P o z s o n y közt tö rté n t az elfogatása. S etétné m agától Róm ertól hallotta, hogy F é l s ő r é v k ü l s ő h a t á r á b a n fogták el — állító lag Ve t s e r a B ern át városkapi­ tá n y közrem űködésével, aki itt Pozsonyban á t­ adta a haditörvényszéknek. R óm er édesanyja térden állva könyörgött az ő b á ty já n ak , hogy tegyen valam it a fiú m egm entésére. V etsera azzal igyekezett őt vigasztalni, hogy „m ajd m egm enti József n ádor“ és „ha be is csukják, nem sokára kegyelm et k ap “.

55

A „P ressb u rg er Z e itu n g é n a k 1849. no­ vem ber 24-iki szám ában a következő itélet-kiM rdetés jelent m eg: „A pozsonyi cs. kir. haditörvényszék f. hó 24-én kelt liadjogi Ítéletével R ó m e r ( R ó m a y ) F e r e n c e t, szül. Pozsonyban, M agyarországban, 34 éves, benedekrendi lel­ kész és a pozsonyi kir. akadém ián a term é­ szettudom ányok ta n á ra , ki a törvényszerű­ en m egállap íto tt tén y állás m ellett beval­ lotta, hogy m ultévi novem ber 9-én m int köz­ legény belépett a m ag y a r fölkelők (Rebellen) utász-csapatába, az ú jsá g b a n m egjelent fölhívásával volt h allg ató it péld ája követé­ sére szólította fel és az em lített csapatnál f. é. augusztus haváig, u to ljá ra m int fő­ hadnagy, szolgált, — a f e g y v e r e s z e n ­ dülésben való részvétel mi­ att vasbilincsben töltendő n y o l c é v i v á r f o g s á g r a ; — továbbá S t a rk István parasztot, szül. M agyar-K im lén, Mosonmegyében, fegyvereltitkolás m i­ a tt jogszerű végzéssel vasbilincsben tö lten ­ dő négyheti fogságra Ítélte el és m indkét íté le te t felsőbb m egerősítés u tá n végre­ h a jto tta d

O lm ütz. JosefstadtN agy lelki erővel és nemes rezignációval viselte a súlyos csapást, m ely m ost reá nehe­ zedett. A V irágvölgyben levő T ransportshausból előbb Bécsbe, onnan 0 1 m ü t z b e szállítót-

ták. O tt és végül J o s e f s t a d t b a n össze­ sen öt évet tö ltö tt ki a nyolcévi várfogságból. E lszállítása előtt egész ingó-vagyonát, nevezetesen tudom ányos gyűjtem ényeit, é d e s a n y j á n a k ajándékozta. E rrő l a városi m ú­ zeum ban őrzött következő eredetileg ném et szövegű o k irat (Urkunde) tanúskodik: „A lul­ íro tt ezennel ünnepiesen kijelentem , hogy b á r­ m ely néven nevezendő összes könyv-, növény-, m adár-, kép-gyüjtem ényem et stb., m elyek je- . lenleg anyám hazában v an n ak őrizet a la tt, a fogságom a la tt tőle élvezett ellátás és egyéb tám ogatás hálás elismerése fejében szeretett anyám nak, özvegy R om m er Ferencné szül. A nnának k o rlátlan tu lajd o n a g y a n á n t átenge­ dem és átruházom . M inek hiteléül sajátkezű aláírásom . Pozsonyban, 1849. decem ber 6-án. Dr. R ó m e r Ferenc s. k.“ — Az a lá írá st 6 r a t z 1 József városi főszám.vevő (Róm er F lóris egyik legjobb b a rá tja ), továbbá S z é n n o r Vilmos cs. k. hites tolm ács és egy o lv ash atatlan nevű h arm adik tanú hitelesíti. F ogságának egész ideje a la tt sohasem Vesztette el bizodalm át egy s z e b b j ö v ő ­ b e n . Még ő volt az, aki kevésbbé optim ista fogoly tá rsa it — papi hivatásához liiven — vigasztól ni igyekezett. Leveleiben édesanyját is egyre b iztatta. F rak n ó i Vilmos e levelek egyikéből a következő részt idézi: „Tökéletes boldogságomhoz semm i sem hiányzik. V an a n y á m, ki jóságával és bocsánatával életem m inden percét m egédesíti. V an t e s t v é r e m, ki ezen névre valóban méltó, m ert hogy szen­ vedéseimet enyhítse, az élet m inden kényel­ m éről lem ondani kész. Sőt szerencsétlenségem ­ mel ú j b a r á t o k a t szerztem, kiket sem m i­ féle veszély nem riaszt vissza, hogy börtönö­ m et örömök csarnokává varázsolják . .. Végül

57

honfitársaim között h iv atásán ak élő, becsületes polgár h íré t h ag y tam h á tra .64 Az ebben a levélben em lített jó testvér Róm er F ló risn ak J ó z s e f nevű öccse, aki édesanyját m agához vette és jólehet m eglehe­ tős szegény falusi pap volt, m inden lehető ké­ nyelem mel ellátta őt. ( 1849. novem ber haváig — a kezemben levő eredeti adatok tan ú ság a szerint — N e z s i d é r é n segédlelkész volt, később plébánosi m inőségben Magyark i in lé r e került, ahol édesanyja m ég József h alála u tá n is egy ideig tartózkodott. Rom m er József plébános — M agyarkim léről beszerzett értesülésem szerint — 1857. augusztus havában h a lt meg. E szerint teh á t h alálakor nem leh etett 42 éves, m int azt Róm er FI ór is a fentebb idézett önéletrajzban m egírja. M ert, ha csakugyan 42 éves korában h a lt volna m eg, szülőévé 1815 lett volna. Ez pedig nem lehet igaz, m ert 1815-ben m aga Róm er F erenc F ló r is született.) •*

Róm er Ferenc idejét a börtönben részint komoly tanulm ányokkal, részint rajzolással és festéssel vagy pedig csecsebecsék készítésé­ vel töltötte. B a rá tjá v a l, Tóth Ágoston volt honvédezredessel (aki m int a M. Tud. A kadé­ m ia ta g ja h alt m eg 1889-ben) L iviust olvasta, in athem atikai és m érnöki m u n k ák at tan u lm á ­ nyozott és a fra n c ia nyelvben is gyakorolta m agát. „D é r ü l t é n élünk44 — Írja egyik (ugyancsak F rak n ó itó l idézett) levelében. „E l p u s z t i t h a t a t l a n jó kedvem­ től p a r á n y i t sem v e s z t e t t e m el. . . M egvan a l e g t i s z t á b b ö n t u d a t u n k , hogy az em b e r i s é g n e k s z o l g á l a t o t • a k a r t u n k t e n n i . É & e g y &zebb j ö ­ v ő n e k b á r távol fekvő, r e m é n y e é l t e t .

58

Nemes célra törekedtünk. Nem tehetünk róla, hogy az erőszak elnyom ott.44 A v á r f o g l y o k l e v e l e z é s e szigorú alakiságok á lta l nagyon m eg volt nehezítve. E rre nézve is érdekes okiratot ta lá lta m a pozsonyvárosi m úzeum R óm er-tárgyai között. % A mosoni kerü let cs. kir. biztosa (aféle császári szolgabiró) 1853. novem ber 9-én kelt h iv a ta ­ los levelében R o m e r J ó z s e f nagykim lei plébánossal (Flóris öccsével) „m iheztartás v é g e tt44 közli a cs. k. katonai bíróságnak ugyanez évi szeptem ber 25-én kelt rendeletét, m ely a várfoglyoknak levelezése körül szemel­ ta rta n d ó intézkedéseket fo g lalja m agában. E szerint m inden várfogolynak csak e g y „leve­ lezője44 lehetett, kinek nevét és lak ását a fogoly bejegyzés végett közölni tarto zo tt a v á rp a ­ rancsnokkal. A foglyok cím ére érkező vagy tőlük eredő levelek rendszerint német nyelven voltak írandók. K ivételesen latin , fran cia és olasz levelek is voltak megnegedve. A foglyok minden h a rm a d ik hónapban csak egyszer Írhattak és k a p h a t t a k l e v e l e t. Ez alól kivételnek csak sürgős ese­ tekben volt helye. A levelek csupán c s a l á d i és v a g y o n i ügyekről szólhattak. E rendel­ kezések fölsorolását „a m agyarországi n y il­ v á n ta rtá s alá tartozó politikai foglyok által m egnevezett levelezők névsorának k iv o n ata44 követi. A kivonat ro v atai szerint a fogoly neve : R ó m e r F e r e n c ; büntetési helye : Josefstadt; a levelező neve : R ó m e r J óz s e f; lakóhelye : Magy arkimle (U n g ar.-K im lin g ), Moson m ellett. — Ebből az okm ányból teh á t világos, hogy Róm er Flórig m int várfogoly csak József nevű test­ v é rb á ty já v a l levelezhetett és rendszerint h á ­ rom hónaponkint irt neki és kapott tőle leve­

59

let. É d esan y ja ebben az időben N agykim lén volt és igy József ú tjá n k a p ta a Ferenc fiától érkező liireket. Az olm ützi v árb an számos m ag y ar fogolylval e g y ü tt raboskodott, akik m agukat keserű h um orral „k. k. S t a a t s r e b h u h n “-nak nevezték.*) A többi közt T a s y B élával, Fehérvárm egye árvaszéki elnökével is volt el­ zárva, a k it azonban valam elyik ütközetben kapott sebeinek g y ó g y ítására m ár 1850 jú n iu s közepe tá já n szabadlábra helyeztek. Tasy egy kis papirfüzetkében összegyűjtötte h e t v e nnyolc ra b tá rsá n a k sajátkezű aláírásait. Ezekről az aláírásokról utóbb hasonm ások készültek, am elyeket kevés példányban sok­ szorosítottak. E g y ik levonatát id. B u r i á n P ál ny. Ítélőtáblái biró ű r (aki azt B u z n a A lajos nyug. m agy. kir. honvédezredes ú rtó l kapta) szives volt két évvel ezelőtt rendelkezé­ sem re bocsátani. Az illető hasonm ás szövege ez: „Róm ai Ferenc volt kir. akadém iai ta n á r, az utászkari II. zászlóaljban főhadnagy. íté l­ te te tt 8 évi v árfo g ság ra vasban. “ 1852. tavaszán Csehországba szállították, J o s e f s t a d t várába. Pozsony város m úze­ um ában láth ató k a b i l i n c s e k , m elyeket josefstadti rabsága a la tt viselt, továbbá am a cartonage-munkálatok egy d a ra b ­ ja, m elyekkel fogságában foglalkozott. Az illető kem énypapir-doboz Róm er j o s e fs t a d t i c e l l á j á t ábrázolja. A bútorzatot egész pontossággal m in iatű rb en utánozta; m ég a n y i r f a s e p r ű sem hiányzik, m ely c e llájá n a k ta k a rítá sá ra szolgált. A 45—b. szá­ m ú cellában lakott. Társai voltak: H a y d n * Fogolymadár = Rebhuhn. (L. „Visszapillantások. Irta idősb B u r i á n Pál. Különlenyomat a Nyugatm. Híradó­ iból. Pozsony 1904.“

60

Lajos, n ag y v árad i akadém iai ta n á r, K l e i n József (aki 1861-ben a b á rtfa i evang. hitköz­ ség lelkésze lett és 1864-ben Fessler tö rtén etét a d ta k i ) , egy m ásik evang. lelkész és egy kato ­ natiszt. A négy társ egyike ezt irta vérével a cella fa lá ra : H a ide zárától, hazám fia, Tudd meg, hogy négy m ag y ar előtted itt vaia. 1849. A bilincsek a legkönnyebb nem űek és úgynevezett l á b k é z v a s a k , súlyuk m ás­ fél kiló, a lánc hossza 120 ctm. A láncokat a pokorláb jó a k a ra tá n a k köszönhette, ki emlékju ta lo m é rt azokat neki átengedte. E pokorlábot külöm ben is jó em bernek m ondotta, aki csak a vizsgáló tisztek előtt szokott velük gorom báskodni. * ) A karkötő-vasra Róm er e szavakat vésette : „H a z á m é r t é s m e g g y ő z ő d é s e m é r t 1850. m á r c i u s 1 5 - t ő l 1854. á p r i 1 h ó 24 - i g “ Fölötte érdekes a cartonage-m unka külső oldalfalára Róm ertól sajátkezűleg irt n é vj e g y z é k m elylyel m egörökitette m ind­ azokat, kik Olm ützben és Jo sefstad tb an vele egy időben voltak fogva. Összesen 107 férfiú nevét ta lá lju k ott, kik között több jeles főúr neve is szerepel. T alálunk m űvészeket, tanuló­ k at is, azonkivül egész sorát oly katonatisztek­ nek, akik az osztrák seregben szolgáltak és 1848-ban a honvédséghez léptek át. T alálható ott sok lelkes papnak, nem külöm ben tisztvise­ lőnek és ügyvédnek neve is. Fölem litem M o g a János tábornokot, a fiatalok közül K u z e 1m a n n A ntal és B o r t n i k Sándor művész* Lásd K ön y o k i József cikkét a r Pozsonvmegyei Közlönyu 1889. májns 12-iki számában.

61 tanulókat, K u m e c z k ' y J u liá n jogászt, a volt katonatisztek közt Q u e r l a n d o N á n ­ dor és D o b a y József alezredeseket. (Querlando hosszabb ideig a pozsonyi Sándor-ezrednél szolgált, Dobav pedig, m in t későbbi m. kir. honvédaltábornagy, a pozsonyi közönségnél kedves em lékben m aradt.) V árosi m úzeum unkban ezenkiviil Róm ernek a börtönben készitett több r a j z á t és f e s t m é n y é t is őrzik. Özvegy K ö n y ö k i József né szül. L a c zk o v i c s Ida úrnő birto k áb an — ő n ag y ság á­ n ak pozsonyi lakásán — csinos kivitelű l á n c a l a k ú n y a k é k e t láttam , m elyet R óm er F lóris halcsontból és lószőrből készitett u g y an ­ csak várfogsága idején. Midőn olm ützi és josefstadti tá rs a i közül néhányan am nesztiát k ap tak és szabadságu­ k at visszanyerték, időközönként a csiiggedés v ett r a jta erőt. I)e csakham ar le tu d ta küzdeni. E gy alkalom m al József nevű öccse levélben kegyelm i kérvény szerkesztésére szólította föl. E zt m éltatlankodással visszautasította. „ É re tt m egfontolás u tá n “ — Írja* válaszában — „ki­ jelentem , hogy e l v e i m t ő l , m iknek a lelki nyugalom m egbecsülhetetlen ja v a it köszönöm, s e m m i e f ö l d ö n ne m t é r i t h et el. . E gy k o r F erenc fran cia k irá ly m ondá: M in­ dent elvesztettem a b e c s ü l e t e n kivid. É n pedig elm ondhatom : M indent elvesztettem , de 1e 1 k i i s m e r e t e m n y u g a 1 m á t m eg­ m entettem . . . Ám p o rla d jan a k itt csontjaim , . . . . de azt a m it Te kiengesztelődésnek neve­ zetsz, én pedig a legnagyobb becstelenségnek tarto k , többé ne em lítsdí E lég időm volt, hogy m agam m al tisztába jőjek. M inél tovább állot­ tam a m agam itélőszéke előtt, lelkem nemesebb részében annál s z a b a d a b b n a k érezem

62

írj agam at. Ám kínozzák a testet, a s z e l l e m f ü g g e t l e n m a r a cl. Te azt ta lá n phrasisnak fogod ta rta n i. M ily kevéssé tndod felfogni a férfiút, ki a becsületességet m inden egyéb­ nél többre becsüli !“ E zt a levelet 1852. december 6-án irta. Még m ásfél évnél tovább kellett raboskodnia, am ig végre ü tö tt a szabadulás órája. 1854 ta ­ vaszán — Ferenc József császárnak E rzsébet b a jo r hercegnővel tö rté n t egybekelése alkal­ mából — am nesztiát kapott.

Ismét itthon. Szabadonbocsátása áp rilis 24-én történt. U gyanakkor a következő szövegű „C ertificat“ot adták á t neki: „M intán ez okm ány felm u­ ta tó ja , R o m e r (R ó m a y) F e r e n c — született Pozsonyban, 39 éves, katholikus v a l­ lási!, nőtlen, szerzetesrendi lelkész — , aki a fegyveres zendülésben való részvételnek b ű n ­ tette m ia tt nyolcévi v árfo g ság ra volt elitélve, a cs. k. m agas hadsereg-főparancsnokságnak 1854. á p rilis 12-én 1691— 12. I II .— 1. szám a la tt kelt leirata értelm ében ő cs. k. apostoli Felsé­ gétől a büntetés h átralevő része tekintetében kegyelm et kapott, a jelen o k irat kézbesítettik neki, valam ennyi cs. k. katonai és polgári te­ kintetes hatóságot pedig hivatalos tisztelettel az irá n t kerestetnek meg, hogy nevezettet in ­ nen — P rá g á n és Olmützön keresztül — P o z s o n y b a engedjék utazni és kérésére őt m inden lehető tám ogatásban részesítsék. Josefstadt, 1854. áp rilis 24-én. S p a n n o c c h i g r„ s. k., altáb o rn ag y és várparancsnok. (K övet- -

63

kezik ő kegyelm ességének valam ennyi címe és rendjele.) “ Az ok irat h á tla p já n S t r o m ­ f e l d várbiztos m egjegyzi, hogy nevezett v á r ­ fogoly ugyanaznap h a t f o r i n t viaticum m al ú tra indult és egyidejűleg a várfoglyok létszám ából és illetékeiből kilépett. (Az ok irat eredetije a városi m úzeum unkban látható, ahová K önyöki József révén került.) H aza m ehetett tehát. E l is jö tt szülőföld­ jére : P o z s o n y b a . A visszanyert szabadság azonban egyideig alig volt jobb a korábbi fog­ ságnál. A rendőrség folytonos felügyelet a la tt ta rto tta . E kkor külföldi útlevelet szere­ te tt volna kapni, hogy h a z á já t e l h a l j a . De nem ad tak neki, sőt értesítették, hogy nem csak az országot, de egyelőre m ég Pozsony városát az országból, de egyelőre m ég Pozsony váro sá­ ból sem szabad távoznia. I t t egy ideig — szerető rokonok h iá n y á ­ ban — P a u s c l i e n w e i n A ndrás b a r á tjá ­ nál, a derék lu th erán u s vászonkereskedő klarissza-utcai lakásán tartózkodott, aki szives örömmel n y ú jto tt m enedéket a rendőri fel­ ügyelet a la tt levő s azért m indenkitől kerü lt, rab v iselt pap-honvédnak. A lig négy hónapi itt-tartózkodás után , 1854. augusztus elején P a n n o n h a 1 m á r a utazott. 4-én érkezett oda. Hogy álláshoz ju s ­ son és polgári jo g ait visszanyerje, odamene­ kült, ahonnan a szabadságharc kezdetekor erős elhatározással k iv ált: a szentbenedekrendi szerzet csöndes falai közzé. Innen — ir ja F rak n ó i a szerzet n ap ló ja nyom án — „rövid idő m úlva, felsőbb helyről gyakorolt nyom ás következtében, B a k o n y b é 1 b e küldetett c s ö n d e s v i s s z a v o n u l á s i * a.“ Kezdődött szám ára a szigorú e g y h á z i v e z e k 1 é s. A világtól elzárva, böjttel és

64

im ád ság g al töltött néhány hónapot. Vezekelt, m ert a szerzetesi fogadalom egyik legfőbb p a ra n c sá t: az engedelm ességet h at évvel ez­ előtt megszegte. Bakony bél ben érte az a szerencse, hogy S z u b o r i t s A ntal, a pozsonyi főhercegi ud­ v a r jószágigazgatója, fia mellé nevelőnek liivta meg. E zt az állást csak felsőbb engedelemmel fo g lalh atta el. A helytartó-tanácshoz kellett folyam odnia, hogy a h i v a t a l v e s z t é s terh e alól fölszabaduljon. E m agyarnyelvű folyam odvány eredeti p éldányát szintén m eg­ talá lta m a városi nuizemn R óm er-iratai közt. Szórni- szóra igy hangzik: „N agym éltóságú cs. kir. H e ly ta rtó O sztály! Folyó év Á pril 24-én Ő cs. kir. Felsége legm agasb kegyelm e következtében fogságom ból kiszabadulván, szeretett Főnököm R i ni e 1 y M ihály pannon­ halm i sz. benedekrendi főapát Ő M éltósága parancsából — hogy a m egbántott E gyházzal is ki engesztelőd jem — a bakonvbéli m ag án y ­ ban tartózkodtam . Leróván azt is, m ivel az E gyháznak tartoztam , leg újabban u g y an Ő M éltósága kegyes E lőljárom az ide m ellékelt elbocsájtó levél á lta l engedelm et s illetőleg parancsot adott, m iszerint Pozsonyban lakó I s t v á n és J ó s e f f ő h e r c e g e k Ő F e n ­ ségeik teljh a ta lm ú titoknokának, S z u b or i t s A ntal U r fija m ellett m agán-nevelői állom ást foglaljak. Ezen alkalm azás helyére, m int legfőbb parancs szerint b e l z e t t * ) , m indaddig nem indulhatok, m ig a legm agasb korm ány engedelméből a belzés bilincseitől legkegyelm esebben föl nem oldatom. B átor­ kodom teh át ezen valóban nagy kegyelem ért a legm agasb korm ányhoz m inden alázattal ^ I n t e r n á l t , azaz felügyelet alatt levo.

G5

folyam odni, esedezésem tám ogatásául azon •egy indokot felhozván, m iszerint a m int poli­ tik a i m agam viselet e félévi szabadulásom óta oly feddhetlen volt, hogy biztos rem ényem szerin t a szigorú vizsgálatot k iállandja, úgy jövendőre meg m erem ígérni, hogy m inden alk alm at a legkisebb kifogásra legszorosabban ki fogom kerülni. Midőn ezen legalázatosb kérelm em foganatosítása végett a Nagym éltóságu cs. kir. H ely tartó i O sztálynál hathatós p á rtfo g ásé rt, ügyem a já n lásá é rt legm élyebb alá z a tta l könyörögni bátorkodom , rem ényiem egyszersm ind, hogy a legm agasb korm ány en­ gem a bel zés nyom asztó kötelékeitől kegyesen feloldani, s a fenn em lített tanítói állom ás elfcg la llia tá sá t helyben hagyni fogja. K i külömh en m aradok legm élyebb hódolattal a Nagym éltóságú cs. kir. H elytartói-osztály — B a­ kony bél, 1854. Okt. 15-én — leghívebb szol­ g á ja : R ó m e r F l o r i s, sz. benedekrendű ;áldozár.“ Folyam odásának volt is fo ganatja. A hely­ ta rtó ta n á c s nagykegyesen m egengedte a po­ zsonyi akadém ia egykor országliirű tan á rán a k , hogy m agáim é velőnek álljo n be. Előbb Szuborics A n tal főhercegi jószágigazgató házánál m űködött, de csak rövid ideig. Érezte, hogy az ilyen állás többé nem neki való. Az új v i­ szonyok kellem etlenségeibe nem sik erü lt bele­ törődnie. Még a főhercegi udvar, m elynek tám o g atására pedig erősen szám ított, sem teh e tett ebben az időben jóform án sem m it az alig kiszabadult várfogoly helyzetének ja v í­ tá sá ra s így körülbelül egyévi nevelősködés u tá n ism ét állás nélkül volt. 1856 fe b ru á r 5-én f e l s é g f o l y a m o dv á n y t küldött Becsbe, m elyben a p o z s o ­ li y i f ő r e á 1 i s k o 1 á n á 1 m egüresedett h i t-

o k t a t ó i állás elnyeréséért esedezik. M eg­ ígéri, hogy kötelességét a lehető legpontosab­ ban fogja teljesíteni, papi h iv atásán ak is te l­ jes odaadással és törhetetlen lovalitással fog ezentúl élni, a m inthogy büntetésének kiállása óta eg y általáb an is feddhetetlen lelkipásztori működéssel igyekszik m ú ltjá t e lfe le jte tn iM ár néhány hónappal előbb, 1855 őszén, a vá~ r o s i d o 1 o g h á z káp o ln ájáb an teljesítendő rendes istentisztelet m eg ta rtá sá ra kérte az engedelm et a városi tanácstól. E zért évi 36' fo rin t tiszteletdij és egy öl kem ényfa já r t az. illető papnak. A tanács 1855. novem ber 17-én kelt h atáro zatáv al h ely t adott Róm er Flóris kérelm ének, m iről D r ö x l e r dologházi gond­ nok néhány nappal később Írásban értesítette. Az em lített felségfolyam odvány eredetije,, m ely utóbb a cs. k. kultuszm inisztérium tól a pozsonyi hely tartó ság i osztályhoz érkezett vissza véleményezés vissza, ugyszinte a dologházi ügy darab is a városi m uzeum ira ta i közt m egvan. A felségfolyam odvány elintézése ú g y lá t­ szik kedvező volt, az á llá st azonban m ással töl­ tötték be. ( A főreáliskola évi értesítőiben R óm er F lóris neve eg y általáb an nem fordul elő.) A dologházban pedig csak néhányszor préd ik ált és m isézett, m ert 1856 tavaszán m ár gróf E r d ő d y K ároly*) fiai m ellett m űködött m int nevelő. A grófi családdal Pozsonyban is­ m erkedett meg. Innen főúri növendékeivel egy időre V a r a s d m e g y é b e került. Az Erdődyek novim aroffi házában ism ét term észettudom ányi kutatásokkal foglalkozott. H am pel *) Erdődy Károly gr. Pozsonyban halt meg 1864. jan. 27-én, 42 éves korában. Nejétől, Kolovrat-Krakovsky Julia grófnőtől két fia született Rudolf és István. Rudolf 1857-ben 13-, István 11 éves volt.

szerint ő á lta la v á lt híres palaeontologiai lelőhelylyé R a d o b o j s ő fedezte föl a r e in et i n e c z i halkövületek telepét. Azonban o tt se volt m aradása. E gyik Pozsonyban élő rokoná­ nak á llítá sa szerint a grófné kelleténél többet beszélt bele Róiner nevelési módszerébe. E g y alkalom m al aztán igy fak a d t ki a szerinte ille­ téktelen gyám kodás ellen: „Grófné, ön a fink édesanyja, a n e v e l ő j ü k pedig é n vagyok !“ Szereplését ezzel be is f e je z te .. . H am pel erről vagy hasonló összekoccanásról nem tud, sőt azt írja , hogy a grófi háznál és a m egye más m a­ g y a r családi körében is szeretettel vették kö­ rül. B árm i okból is h a g y ta ott V arasdm egyét, elég az hozzá, hogy 1857-ben feljö tt M a , g y a r k i m 1 é r e, ahol József nevű öccsének h a lá la u tá n plébános szeretett volna lenni. De csak adm inisztrátori teendőket végzett egy ideig. Plébánossá se Ki mién, se M agyaróváró tt, a hová a hi vők egy része egyenesen m eg­ hív ta, nem lehetett. A hatóság állítólag még m indig veszedelmes em bernek ta rto tta s azért lelkészszé való kineveztetését m indenféle mó­ don m eghiúsította.

Újabb tanári pályája. „A Bakony.46 Ipolyi Arnold hatása Rómerre. Régészeti tanulmá­ nyok. Győrből Pest-Budára, Közel három évi vándorlás u tá n 1857-ben v isszatért a g y ő r i szerzetesházba, hogy negyvenkéteves korában ott folytassa p á ly á ­ já t, ahol közel 18 évvel ezelőtt megkezdte. A Pozsonyból fölterjesztett felségfolyam odásnak

68

an n yiban volt fo g an atja, hogy most m ár m int teljesen „ r e h a b i l i t á l t “ egyén a rend kö­ telékében közszolgálati állást v á lla lh a to tt el. Professzor le tt teh át ism ét. E leinte persze nem oly előkelő helyen, am ilyen m últjához méltó le tt volna, hanem a Benedekrend k ő s z e g i kis gim názium án. Innen csak akkor szabadult ki, midőn Schw abenau lovag, a soproni cs. kir. helytartó-osztály tanácsosa, ki m int buzgó köv ü letg y ü jtő ism erkedett m eg vele, személyes p á rtfo g ásáb a vette. Az ő protekciójából kerü lt 1858-ban Győrbe. R égi te tte re je itt lassankint föl éledt. A term észetrajzol ugyan egyelőre csak a gim názium alsó osztályaiban tan ito tta, de m ellette folyton olvasgatott, irt, g y ű jtö tt és tan u lt. Közel négy évig m a ra d t Győrött. Ebben az időben ism erkedett m eg ú jr a és közelebbről rég i iskolatársával, I p o l y i A rnolddal, a „M agyar M ythologiá“-’n ak akkor m ár híressé v á lt írójával. Ipolyi, ki a pozsonyi E m ericanum ban tö ltö tt növendékévei u tán a bécsi P ázm áneum ban fejezte be tan u lm án y ait, 1849— 1859-ig a pozsonymegyei Pálffv grófok kegyuraságálioz tartozó Z o h o r községben lelkészkedett. N ála te tt látogatása, m elyet Ip o ly i nem sokára viszonzott, igazi forduló­ pont Róm er Flóris tudom ányos fejlődésében. E zentúl e g y arán t gondot fo rdít a term észetra jz i gyűjtem ény és az a r c h a e o l o g i a i m u z e u m m egalakítására. Ipolyi p é ld á ját leginkább a r égiség - búvárkodás teré n igyekszik követni. Később akárhányszor elm ondta, hogy Ipolyinak köszönhette ,,m eg­ térését “ az archaeologiára és hozzá intézett leveleiben szívesen vallo tta m ag át a nagy hazai tudós tan ítv án y án ak . Az átm enet azonban, m iként H ainpel hang-

súlyozza, nem úgy esett meg, hogy eddig ked­ velt term észettudom ányát liirtelenül o tth a g y ta volna. A „Győri K özlöny44 1859. évfolyam a sű rű n közölte Romei* F lóris cikkeit a környék róm ai és egyéb régiségeiről. E m ellett — po­ zsonyi m últjához híven — m egalapítja a hon­ véd-ligetet, b e fá sitja a győri v á sá rte re t és gyakori kirándulásokon a szabad term észetet tanulm ányozza diákjaival, akik valósággal rajo n g a n ak szeretett ta n á r ik é r t. Közben a m e t e o r o 1 o g i a is érdekli. Az ő b izta tá sá ra és serény közreműködésével keletkezett akkori­ ban a pannonhalm i, bakonybéli és győri „légtan i észlelde“. Term ékenységének fényes bizonyítéka az a sok cikk és értekezés, am it Győr város egyet­ len lap ja , a „Gy. K özlöny44 ú tjá n adott á t a nyilvánosságnak. B a rá ta i ezért a sok „irkálásé rt“ nem egyszer m egintették^ A zt a k a rták , hogy ne forgácsolja szét m u n k aerejét; töreked­ jék inkább nagyobb cél felé. „Tudom 44, Írja. e rre vonatkozólag*) „hogy. . . sokan m éltósá­ guk a la tt való dolognak tekintik, hogy néha v i d é k i l a p b a is bepillantsanak. De hagyján ! Csak én Ítélhetem meg, m it köszönhetek lapunknak, m ert mégis csak e l s ő t e e n d ő i n k közé számítom azt, m iszerint e g é s z erőnkből tartozunk legközelebbi v i d é k ü n k r e hat n i.“ R óm er akkor m ár a szó legjobb értelm é­ ben „vidéki tek intély44 volt, de azért az országtudósai rég ism erték nevét. A B akonyról irt levelei először a „Győri K özlönyben44 jelentek m eg és m ár akkor m éltó feltűnést keltettek. Ezeket utóbb könyvalakban is kiadta. Ez volt Róm er Flóris első önálló*, nagyobb műve. C im e: „A Bakony. T erm észetrajzi és régészeti vázlat. Győr, 1860.“ A 207 nyolcadrét lap ra terjedő *) „A Bakony“ 51. 1.

könyv a vidék földtani viszonyait, növény- és á lla tv ilá g á t, lakosságát és őstörténetét egy­ a rá n t behatóan ism erteti. „A term észettudós és rég iség b u v ár közös term éke e m ű.44 (F raknói.) Népszerű módon, dióhéjba összeszoritva, tá rg y a lja benne azt a töm érdek anyagot, ameley t 40 négyszögm értföldön két-liárom hónap a la tt összegyűjtött. Ez idő a la tt száznál több községet láto g a to tt m eg és m egvizsgált m in­ dent, am i ú tjá b a esett. Figyelm e a társad alm i és k u ltu rá lis viszonyaira is k ite rje d t s m ind­ erről könnyed tárca-stilu sb an szám olt be a győri közönségnek, m ely eleinte a cikkeket, utóbb pedig a könyvet mohó érdeklődéssel ol­ vasta. E könyv szinte p á ra tla n sikerének, meg Ipolyi A rnold b a rá ti buzgólkodásának köszön­ hette, hogy a M. Tud. A k a d é m i a 1860 ok­ tób erh av áb an ta rto tt nagygyűlésén levelezőta g ja i sorába választotta. Székfoglaló érteke­ zése, m elyet 1861. ju n iu s 17-én olvasott fel, „M agyarország föl dira ti és term ényi á lla p o tá ­ ról a középkorban“ elm en az A kadém ia É rte ­ sito 1860—1-ik évi kötetében jelent meg. A dolgozat túlnyom ó részét m indam a növény és á lla t felsorolása tölti be, m elyeket a tö rtén eti forrásokban talá lt. Az okm ányok nagy töm e­ géből leginkább a h a tá rjá rá s o k a t használta föl, m elyekben a h a tá rfá k elnevezései értékes szókincset is őriznek. H am pel szerint e m un­ kának egyik főérdeme, hogy hazánk régi víz­ rajz i á lla p o tá ra vonta a szakírók figyelmét. Ezzel a m unkával m integy búcsút v e tt a term észettudom ánytól. M ostm ár véglegesen a tö rté n etírá s és rég iség k u tatás szolgálatába lépett. Ebbéli buzgóságáról a „Győri tö rténeti és régészeti füzetek44 is tanúskodnak. Ezeket E á tli K áro ly iv al egyesülve m ár 1860-ban

71 kezdte kiadni. Sim or János, akkor győri püs­ pöknek áldozatkész tám ogatásával. H azánkban ez volt a legelső folyóirat, am ely kizárólag a nem zeti m últ em lékei ism ertetésének szentelte h a sáb ja it. Összesen négy évfolyam jelent meg belőle. Az első kötetben m aga R óiner lmsz kisebb-nagyobb cikket közölt. Szólnak pedig ezek a népszerű tanulm ányok róm ai sírokról és a n tik em lékekről, középkori épületekről, m iserubákról, ötvösm unkákról stb. A Bakony u tá n a V értest, m ajd meg Nográdm egyét és utóbb Z alának balato n p arti vidékeit, 1861 n y arán , a vakáció idején pedig Zala többi részét já r ta be s e közben nagy pon­ tossággal g y ű jtö tte össze jegyzőkönyveiben az ú ti benyom ásait. (E jegyzőkönyvek fenn­ m arad tak . Róm er h a lá la u tá n a m űem lékek országos bizottsága szerezte meg.) N éhány H tjáról a közönségnek is adott számot „R égé­ szeti levelek^ cium cikkeiben, m elyeket 1860ban és 63-ban te tt közzé a V asárnapi Ú jság. Zalam egye leveleit is Ipolyi Arnoldhoz intézte. Az egyikben ezt Írja : „Intézem pedig soraim at hozzád, m ert ifjú k o ri kedvenc ta n u l­ m ányainkhoz nem csak visszavezettél, hanem leg ú jab b an bennük m esterem is levél.“ H am pel kiem eli, hogy e levelek m ár csupán archaeologiai tartalm ú ak . Ipolyi példája és befolyása m ostm ár állandóan g y akorolja reá term éke­ nyítő hatását. A bban az időben fedezte föl a tárn icséi és képeit. U gyanakkor az ércm űvesség is érde­ kelte, am ire szintén Ipolyitól k ap ta az im pul­ zust. 1859-ben ugyanis, m időn Ipolyit m eglá­ to g atta, eg y ü tt vizsgálták a p o z s o n y « z e n t g y ö r g y i r é g i h a r a n g o k a t. Az Otte-féle „G locken-K unde“ m in tá já ra ak ­ koriban egy m a g y a r h a r a n g - i s m é -

72

ii e k a m eg írását tervezte. A V asárn ap i Ujságu tjá n fölhívást is intézett az ország plébánosai­ hoz, jegyzőihöz és tanítóihoz, hogy gyűjtsenek szám ára pacskolatokat (azaz eernza poros p a ­ pirossal lenyom atott m ásolatokat) községeik h a ra n g ja iró l és kü ld jék be hozzá. 1861-ben m ár a n n y ira belétannlt szak­ m ájába, hogy az egyházi arehaeologiából a győri szem inárium növendékpapjainak elő­ adásokat ta rto tt. A győri püspök, Sim or János, szívesen p ártfo g o lta Romei* ebbeli igyekezetét, m ert m aga is érdeklődött a régi m űem lékek irá n t, am it azzal is tan ú síto tt, hogy a régi püspöki kápolnát s a H éderváry- kápolnát gon­ dosan resta u rá lt atta. E gyik régészeti levelében ezt írja : „Az: örökké bolygó zsidó sorsa az én sorsom szün­ nap jaim alatt. Jönni-m enni egyedüli k ív án ­ ságom. L egjobban szeretem azt, ki nem tartó z ­ tatn ak . R ö v i d a z é l e t — é s n e k e m s o k é v e t k e l l p ó t o 1 n o m. M ajd m egjő m agától a szünet, m ikor nem is ó h a jtju k vagy keressük.u Róm er m unkaereje m ár akkor szinte h a ­ tá r t nem ism ert. S zakm ájának tá rg y a in kívül ism ertetett középiskolai énekeket, boszorkány porokét, közölt győrm egyei hely rajzokat, k i­ adott ism eretlen okm ányokat és közzétette első tan u lm á n y á t M átyás k irá ly kö n y v táráró l, m elynek utóbb is m ég annyi időt és fáradságot szentelt. A m ellett híven végezte professzori teendőit és a rra is ta lá lt időt, hogy elkészítse akadém iai székfoglalóját, m elyről m ár fönnebb szólottunk. *

A ta n á ri állással já ró teendők szürke egy­ hangúsága és a kisvárosi élet szellem bénitó h a tá sa idővel mégis csak m utatkozott rajta*

H a b á r a győriek nagyon szerették, sőt m á r 1860-ban a törvényhatósági bizottság ta g já v á is m egválasztották, m indjobban érezte, hogy m ár tú ln ő tt ezen a sziik kereten. A f ő v á r o s b a vágyott, m elynek egyre élénkülő tudom á­ nyos életétől u j táplálóerőt rem élt tettv ág y ó szelleme részére. G yőrött édesanyja se ta rto tta többé vissza, aki József h a lá la óta az ő házánál élte utolsó n a p ja it. Az öregasszony G yőrött h a lt m eg 1859-ben és ott is v an eltem etve. Róm er m ostm ár annál inkább elkívánkozott e kis városból. Ó haja csakham ar teljesült. B a rá ta i a k é zirattárn o k i á llá st szerezték m eg neki a M. Tud. A kadém ia kö n y v tárán ál, és noha ez csak 300 fo rin t tisztelet d ija t jövedelm ezett, m égis örömmel fogadta az a já n lato t. „M inthogy u jjá szülöttnek érzem m agam at, m ert m ost egyedül kedvenc tan u lm án y aim n ak élhetek.44 E zt irja Toldy F erencnek 1861. jú liu s 13-án. A G yőri Füzetekben közölt egyik cikké­ ben erősen hangsúlyozta ,hogy m ár ifjú k o rá ­ ban „könyv- vagy levéltárnokság volt m inden v ágyának tető p o n tja 44. É s a m ikor ezt most el­ érte, csakugyan boldognak érezte m agát. Á llását 1861. őszén foglalta el. Az A kadém ia k é z irattárá n a k kincseit nem csak őrizni és rendezni, de a tudom ány szám ára értékesíteni is igyekezett. A T rattn er-K áro ly i-h áz szűk u d v a ri szobájában egész kis paleográfiái isko­ lá t szervezett. A M. T örténelm i T ársu latn ak később híressé v á lt ta g ja i közül többen, igy F ra k n ó i Vilmos is, ott és akkor szereztek g y a ­ k o rlato t e régi okiratok olvasásában.

74

A pesti főgim názium on. Az A rchaeologiai É r ­ tesito. Pozsonyi szerepelése 1865-ben. Á rpád sirja. Kedves régészeti tan u lm án y ain ak nem soká élhetett zav artalan u l. A politikai viszo­ nyokban 1860 u tán beállott ford u lat nagy m értékben kedvezett Róm er előrejutásának. A lighogy a fővárosban m egtelepedett, egyik volt jeles ta n ítv á n y a , dr. M é s z á r o s Ferenc Iielytartósági titk á r figyelme reá irán y u lt, m i­ dőn a Pesten nem rég ala p íto tt kir. katli. fő­ gim názium újjászervezése került napirendre. Ig azg ató n ak nevezték ki ehhez az intézethez, m ely elejétől fogva az ország egyik leg k itű ­ nőbb állam i középiskolája volt s ahol elism ert jelességű, de többnyire ném et tanárok m űköd­ tek m indaddig, am ig h irtelenül a ínegm agyarositáslioz nem fogtak. A kkor néhány jó régi ta n á r mellé, aki a hazai nyelvet b írta, az elbo­ csáto tt idegen erőket a legsilányabb elem ek­ kel kellett ham arosan pótolni, úgy, hogy az intézet színvonala rövid idő a la tt siralm as mó­ don alászállott. E k ritik u s időponton, 1862-ben, bízták Róm er kezére a pesti főgim názium ot, m ely a következő hét esztendőben ő a la tta lassa n k in t ism ét em elkedett. Az intézet h ajlék a és Róm er igazgató lakása is az egykori német színháznak félig rom badőlt csarnokaiban, a G izella-téri H aas-palota helyén volt. „Nem is lehet arcliaeologusnak illői)!) lak ása44, Írja egyik zalai levelében*), „m int oly kolosszeumféle nagyszerű omladék, m ely m indennap sa já t tan u lm á n y á ra és a v ilá g á llh a ta tla n sá g á ra em­ lékeztesse.44 H ivatalos ta n tá rg y a ez időben is a term é­ szetrajz volt, m elyet három osztályban adott *) „Vas. Ujságu, 1863. 450.

<elő. S a já t gazdag gyűjtem énye, kiv ált szép h erb áriu m a, tetem esen könnyítették felada­ tát. (Ezeket utóbb a pesti gim názium ra h a g y ­ ta.) Szabad ó ráit most is régészeti k irá n d u lá ­ sokra és archaeologiai m unkásságra fordította. Midőn számos nagynevű, országosliirű férfi 1862-ben a Nem zeti M úzeum refo rm ján ak m eg­ in d ításá ra ült össze, Rórner volt az értekezlet egyik szakértő ta g ja s e g y ú tta l ipgyzője. Nem ­ sokára a „k. k. U n te rric litsra th “ ta g já v á ne­ vezték ki, m ely állásáb an többször lelkesen fölem elte szavát az iskolák m ag y arság áért. E tek in tetb en nem sokára a politik ai viszonyok fejlődése jö tt segítségére. E g y m ás bécsi testü let is, a m űem lékek állam i központi bizottsága, m agyarországi ta g ja i közzé választotta. Az e révén szerzett összeköttetéseinek sokszor vette hasznát a h a ­ zai tudom ány. A m a g y a r o r v o s o k é s t e r n i és z e t v i z s g á 1 ó k 1863. évi budapesti v á nd o r g y ü 1 é s é n az archaeologiai szakosztály jegyzője volt. Ez alkalom m al m int szakiró is vonta m ag ára a figyelm et „Zalam eírye közép­ kori építm ényei és azok jellem zése^ cím ű dol­ gozatával. E bben Z alának 39 rom án stilli és 34 csúcsíves tem plom áról értekezett, m elyeknek létezéséről ő előtte a tudom ányos világ sem ­ m it sem tudott. A M. Tud. A kadém ia archaeologiai bizott­ ságába m ár 1860-ban választo tták be és m ig ő P esten élt, e bizottságnak nem is volt n á lá ­ n ál tevékenyebb tag ja . M ikor 1863-ban a bi­ zottság előadója, Ipolyi A rnold, E gerbe tette á t székhelyét, Róm er lett az ő u tó d ja s ettől kezdve tiz évnél hosszabb ideia* v itte a bizott­ ság ü g y eit hozzáértéssel és buzgalom m al, hogy h a tá sa — H am pel szerint — az egész or-

—

76

—

szágban észlelhető volt. N agyon é rte tt ahhoz,, hogy kell az archeológiának tevékeny b aráto ­ k a t szerezni. Sokan Romei* lelkes tol szélit ására beállottak gyűjtőknek. „Buzdító levelei, m elyekkel vidéki m u n k atársain ak közrem űkö­ dését biztosította, m indannyi hadüzenet volt a közöny és a tétlenség ellen. “ M int előadó buzgón k a ro lta fel M átyás k irá ly híres k ö n y v tárá n ak ügyét. A m ár akkor tervezett konstantinápolyi expedíció, m ely a C orvina egyes hiányzó részeinek visszaszer­ zését célozta, ug y an nem jö tt létre, de Róm er ezentúl egyik életföladatának tek in tette a H un y ad y -k ö n y v tár hely reállítását. E m ellett m indig egyidejűleg három -négy nagyobb m ű ­ vön és szám talan értekezésen dolgozott. Róm er ja v a s la tá ra in d íto tta m eg a régé­ szeti bizottság 1868-ban az A r c h a e o l o g i a i É r t e s í t ő t , m elynek első szerkesztője is ő volt. E leinte röpke ivek fo rm ájában, utóbb m in t rendes foly ó irat jelent meg. „Éveken á t ő m aga volt jóform án egyedüli m egbízható m unkatársa. Csak lassan-lassan nevelt m agá­ nak fiatalabb erőket és vidéki szakkedvelőket.“ (Hanipel.) E gy Ízben az irók és a közönség nem bánom sága m ia tt való elkeseredésében ierv k iált föl : „ H a 1a t u d o m á n v o s p a n g á s jövőre is igy ta rt, m in t eddig három köteten á t voltam kénytelen tapasztalni, úgy az A rd i. É rtesítő c. lapra ellenm ondás nélkül oda Ír­ hatom s z e r k e s z t i helyett, hogy i r j a R óm er F i o r i s i (L. A rch. É rt. III. 1870., 13. sz.) É s ezt b á tra n m ondhatta, m ert azon a 60 ivén, m ely addig e fo lyóiratból m egjelent, h a t ­ v a n n á l t ö b b é r t e k e z é s eredt az ő tollából és még egyszer annyi a Róm er-féle apróbb közlem ények száma. „M egengedem /4 —írja H am pel József -

77

.„hogy aki e dolgozatokat tudom ányunk m ai m ag aslatáró l b írá la t alá venné, sok kifogásol­ ni v aló t ta lá l bennük. A k ad h at oly biráló is, a k i az akkori A rch. É rte sítő t nem is a n n y ira szaklapnak, m int inkább encyklopedikus folyó­ ira tn a k m ondhatná. Szó v an itt néprajzról és m űiparról, m odern m űvészetről és paedagogiáról s a nem zeti szellem m indenféle egyéb ny íl vánulásáról, olyanokról is, am elyeknek nincs is m indig közvetlen vonatkozásuk a folyóirat cim ében szereplő archeológiára. A kad sok hazafias cikk, m ely a h a tv a n a s évek elegikus h a n g já n elpanaszolja nem zetünk h á tra m a ra ­ d á sát a m űvészetben és a tudom ányban . . . . Sokszor nem is a n n y ira az értelem re, m int in ­ kább a kedélyekre kíván h atn i, és tekintve az •elérendő célt, m elyre törekedett, igaza volt, hogy igy te tt . . . Olvasó közönséget a tiszta tudom ány m agas, száraz tónusán nem lehetett volna terem ten i.u N agyon len d ített a folyóirat és a m ag y ar régiségtudom ány ügyén, hogy J ó z s e f kir. herceg is belépett az A rd i. É rtesítő m u n k atá r­ sa i közzé. Ő Fensége leveleit Rúm er m indig h ű ­ ségesen közölte, de nem külön helyen, hanem többnyire a rendes levelek során. E zt term észe­ tesen nem csekély örömére szolgált a többi le­ velezőnek, m ert amidőn ő velők egyidejűleg a legnépszerűbb főherceg is érdeklődött közös tudom ányukért, ők annál inkább érezték a m aguk közlésének fontosságát. A napi sajtó is m inderősebben felkarolta a folyóiratot s igy a 6. évfolyam elején m ár 173 (!) előfizetője volt, — am i abban az időben bizony nem csekély sikert jelentett. Midőn az­ u tán az első évek nehéz, úttörő m u n k ája után E óm er m ár úgy talá lta , hogy szakszerűbb ér fékezésekre is m egjött az idő, a folyóirat t a r ­

78

talm a m indinkább m egfelelt a haladó tudo­ m ány követeléseinek. „Ö m aga jól ism erte az európai tudom ány v ív m án y ait és gondja is volt reá, hogy megfelelő adagokban az ő olva­ sóközönsége is értesüljön róluk. A folyóirat fő­ érdem e azonban m indig az volt, hogy R óm er személyes összeköttetéseinél fogva szüntelenül érte sü lt az egész országban előforduló rég é­ szeti leletekről és ásatásokról és igy É rte s ítő ­ jé t a hazai archeologia nélkülözhetetlen a d a t­ tá rá v á te tte .“ (Hampel.) F rak n ó i a P esten tö ltö tt éveket R óm er F ló ris élete f é n y k o r á n a k m ondja. V égre egy célnak szentelhette egész erejét, és az eléréséhez szükséges segédeszközök kivételes teljességében á llo tta k rendelkezésére. H iv a ­ tala in a k sokféle teendőit nem csak lelkiism ere­ tesen, hanem lelkesedéssel is végezve, sűrűn te tt kirándulásokat az ország különféle részei­ be, ahol érdekesebb leletek kínálkoztak, vagy ásatások voltak rendezendők. E s mind eközben sohasem feledkezett m eg az ő s z ü 1 ő v á r os á r ó l . N agy része volt az 1865. augusztus 26-tól szeptem ber 2-ig Pozsonyban ta rto tt or­ vosi és term észettudom ányi kongresszus elő­ készítésében, rendezésében és sikerének h a th a ­ tós előm ozdításában. A kongresszus régészeti szakosztályainak ő volt az ülésvezető elnöke, a G rassalkovich-palotában ez alkalom m al ren ­ dezett ipari, régészeti és inűkiállitásnak egyik legbuzgóbb közrem űködője. H eteken át szem é­ lyesen fáradozott a k iállítás régészeti osztályá­ nak berendezése körül ; a tá rg y a k nagy részét v agy m aga szerezte v agy az ő felszólításra adták össze a gyűjtők. A k iállítási katalógus archaeologiai részét Róm er szerkesztette. Ez volt akkor a m ag y a r orvosok és term észetvizs­ gálók X I. nagygyűlése. A pozsonyi ta g tá rsa k

79

ez alkalom ból kiad ták a „P o z s o n y é s k ö r n y é k eu cimű könyvet, m elyben városunk tudom ányos életének korifeusai szakszerű a la ­ possággal ism ertették Pozsony m ú ltjá t és jele ­ nét. íg y a term észettani viszonyokról K ornliuber A ndrás tan á r, Pozsony történetéről Rakovszky Istv án értekezett, a város h ely rajzi és statisztik ai ism ertetése Szekcső Tam ás ta ­ n ár, az orvosi ügyek leírása dr. K anka K ároly, végül pedig a ' „ P o z s o n y régészeti m ű e m 1 é k e i“ cimű, 58 óidra terjedő fejezet dr. R ó m e r F ló ris tollából k e rü lt ki. Jó leh et m aga is b ev allja, hogy igen rövid idő a la tt kel­ le tt ezt a dolgozatot befeznie, közben pedig folyton m ás ügyekkel zavarták, a m unka m ég­ is sikerült, sőt ú ttérő volt a m aga nemében és m indm áig sok tekintetben a n y ag fo rrásu l szol­ g á lh a t a legújabb idő szakbeli kutató in ak is. Az 1865. évi kongresszus és k iállítás körül szerzett érdem ei egy m aguk is teljesen elegen­ dők lehetnének a rra , hogy m inket pozsonyia­ k a t a Róm er F ló ris em lékének oly h á la telt m egtisztelésére indítsanak, a m inőnek ez év n y arán , a m agyarországi orvosok és term észetkutatók 33. vándorgyűlése alkalm ából lelep­ lezendő pozsonyi Rómer-szobor ünnepies megkoszorázásakor tan ú i leszünk. A következő évben ú jab b önálló m ű is je ­ lent m eg tőle „ Ő s k o r i m ű r é g é s z e t “ címen. (Pest, 1866.) M int m ag á n tan á r m á r akkor ta rto tt előadásokat a pesti e g y e t e m e n, m ajd u g yanott rendkívüli és 1868-ban r. ta n á ra lett az archaeologiának. „ Itt érvénye­ sü lh etett teljesen az ő egyénisége, m ely igazán a r r a volt terem tve, hogy t a n í t s o n . G yúj­ tó szava közvetlenül talált rést hallgatói leiké­ hez, autopsián alapuló benyom ásai előadását élénkítették és biztos ta p in ta tta l m indig el

80

tu d ta talá ln i azt a m értéket, m ely hallgatósága m indenkori fölfogása fokának felelt m eg.44 íg y jellem zi R om ért, m int professzort, egyik jeles ta n ítv á n y a , H am pel József, aki később m aga is hires archaeologus lett. „R égi paedagógiai elvét, hogy a k i r á n d u l á s o k fölfrissitik a fiatalság tan u lási kedvét, az egyetem en is sikerrel érvényesítette. M indig azok voltak legkedvesebb leckéink, m elyeket szívesen elbe­ szélgető ta n á ru n k társaság áb an az ó-budai síkságon v agy egyebütt, róm ai vagy közép­ kori romok közös szem lélgetésében tö ltö ttü n k .44 E h ely ü tt meg kell em lékeznünk Róm er F ló ris amaz érdemes szerepléséről, melyhez a n a p ja in k b an ak tu ális hírességre ju to tt F e ­ li é r e g y h á z rom jainak részben való m eg­ m entése fűződik. Az uj alkotm ányos korszak harm ad ik esztendejében (1869-ben) tö rtén t, hogy az ó-budai h a tá rb a n a V iktoria-téglag y á r telepét fölépítették s e m unka közben le kellett hordani a telep közepén levő halm ot, m ely m integy n y ú lv án y a volt a m ellette levő hegyoldalnak. A halom belsejében igen szép t e m p i o m - r o ni r a akadták, m elyben szá­ mos em beri csontot, szarkofágot, régi tá rg y a t találtak . A lelet feltűnést keltett és sokan m in d já rt a rr a gondoltak, hogy ez lehet ama F e h é r e g y h á z , m elyet Anonym us szerint Á r p á d s i r j a fölé építettek. E rre gondolt Y á s á r h e l v i Géza földbirtokos is, aki Tinnyén n y a ra lt és vőlegény sorban lévén, g y ak ­ ra n bekocsizott P estre m enyasszonyához. Vársárh ely i m aga is buzgó m űkedvelő archaeolo­ gus volt és a V ik tó ria-tég lag y ár m ellett elhalad tában, többször leszállt kocsijáról, hoo,v megnézze a romot. T apasztalatáról irt is tudó­ sítást a R óm er szerkesztette „Areh. É rte sítő 44 akkor m egjelent füzetébe, később, 1849v-ben

RÓMER FLÓRIS ARCKÉPE AZ ARANYMISE IDEJÉBŐL. (NAGYVÁRAD 1888.)

81

pedig* dr. W ekerle Lászlóhoz ir t levélben el­ m ondotta a rom fö ltárásán ak körülm ényeit. V ásárhelyi ezt Írja a rom okról: „F öltárásuk u tán a legnagyobb vandalizm ussal rom bolták szét, hogy igazán kő kövön nem m ara d t s el­ m ondhatjuk, m iként nem török fosztott m eg ez egyik ta lá n legdrágább nem zeti em lékünk­ től, de m egfosztott s a já t gondatlanságunk é& kegyeletünk hiánya. “ M egm aradt azonban a tem plom hajó fele és a szánktu ^ riuniót sem bántották. E nnek oka pedig az volt, hogy a tég la g y ár igazgatósága több a tem plom ban lelt régiséget elküldött a Nem zeti M úzeum nak, m ire E ó m e r Fióri s kim ent a telepre és h a táro zo ttan kijelentvén, hogy ez a rom a F e h é r e g y h á z , kíméletet, k é rt a szanktuárium szám ára, m ert ebben sej­ tette a Szent Istv án tó l épített kápolnát. íg y csak a hajó n y u g a ti felét és a pincét rom bolták le, a m ég el nem szállított csontokat pedig a szanktuárium ba v itték és a m egm aradt tem ­ plom részt ism ét betem ették. —A rom köveit 1881-ben eladták Szantner M átyás ó-budai pol­ g árn ak , aki a követ háza építéséhez vette meg. Ez a Szantner a rom ot fö ltá rv a ta lá lta és csá­ kánynyal, p u skaporral törette és szétrobban­ totta. Ily módon lerom bolta az egész földfölötti részt, m elyet 1869-ben R ó m e r közbelépésére m eghagytak. Szerencsére csak a földfölötti? részszel boldogult, m ert a falak alapzata betonf a jtá jú lévén, a m unka nehéz és költséges volt, úgyhogy abbahagyta. A pádim entum a la tt levő részeknek most is m eg kell lenniök. A szanktuárium ban levő csontokat pedig, a le­ rom bolás után , a s p ó d i u m - g y á r b a ju tta ttá k .* ) *) Közelebbet erről a „Bp. Hirlapu 1907. május 24-iki számának „Árpád sírjának viszontagsága* c. cikkében találhat az olvasó. b

A budapestieknek ez a vandalizm usa élén­ ken em lékeztet am a kegyeletlensége, m elyet egy hozzánk sokkal k ö z e l e b b eső város ve­ zető körei követtek el, am ikor a történ eti neve­ zetességű k o r o n á z á s i d o m b o t (1870. m ájus havában) lerom bolták és köveit a M alom ligetbe v itették , honnan aztán a pozso­ nyi szélrózsa m inden irá n y á b an széthordódtak. H a pedig Hómer F lórisnak nem csekély érde­ me van abban, hogy 1869-ben a Fehéregyház teljes elpusztítását m egakadályozta s ez á ltal az Á r p á d s i r j a felk u tatásását W ekerle Lászlóéknak most lehetővé tette, örökké csak sa jn á ln i lehet, hogy egy évvel később a pozso­ nyi koronázási domb elhordása ellen nem emel­ te föl tiltakozó szavát.

A Nemzeti Múzeumnál. Parisban. Sokoldalú termékenység. Múzeumok Pozsonyban és egye­ bütt. A háziipar fejlesztése. Néprajzi gyűjté­ sek. A pesti állatkert. Műtörténeti és könyvé­ szeti munkák. A kadém iai működésével és egyetem i ta ­ n ársá g á v a l 1869 óta a Nemzeti M úzeum nál el­ foglalt osztály őri állást is egyesítette. M úzeu­ mok létesítése, rendezése és fejlesztése körül régtől fogva annyi g y ak o rlati jártassá g g al b irt, hogy a Nemzeti Muzeum régiségi osztá­ ly án ak kusztoszi helyét nála m éltóbb szakem­ berrel alig tö lth ettek volna be. M ár két évvel előbb, 1897-ben, H óm ért küldték ki P á r i s b a, hogy az országgyűlés m egbízásából a v ilág ­ k iállításra küldött m ag y a r múzeumi kincsek

83

fe lá llítá sá ró l és őrzéséről gondoskodjék. A k i­ küldött tá rg y a k a t is ő v álo g atta össze, külö­ nös sú ly t vetve a régi m ag y ar ötvösm unkákra. O tt, a k iállítás helyszínén aztán élőszóbeli m a ­ g y a rá z a tta l szolgált az érdeklődőknek és fra n ­ ciául szerkesztett k atalógust is nyom atott. P á risi tevékenysége n ag y b an já r u lt hozzá, hogy a szakem berek az akkor E urópában m ég ism eretlen m agyarországi ősrégiségekkel m eg­ ism erkedhettek. Rémei* tudom ányos fejlődésére a párisi tartózkodás nem csekély fontosságú. Életében akkor volt először hosszabb ideig külföldön. L á th a tta és tanu lm án y o zh atta a fra n c ia és a közbeeső ném etországi m úzeum okat és é rin t­ kezhetett kiilömböző nemzetek szakem bereivel, kiknek egy részével azután levelezésben m a­ radt. A k iállítás idején rész tv ett a nemzetközi ősrégézseti kongresszuson. Ez alkalom m al ügyesen szerkesztett értekezésben ism ertette a m agyarországi őskor emlékeit. E zután is m ég sokáig Róm er F lór is neve képviselte a külföld előtt a m ag y a r archaeológiai irodaiinat. M ikor a Nemzeti Múzeumhoz került, a külföldi szaktársak m indsűrűbben keresték fel őt és az addig jóform án ism eretlen intézetet. A p árisi kiállítás m ag y a r osztályának si­ kere körül szerzett érdem ei elism eréséül a k irá ­ lyi tanácsosi cím et k a p ta és egy évvel később, m időn a nagyérdem ű É rd y János nyugalom ba vonult, nem ta lá lh a tta k volna R óm ernál a lk a l­ m asabb utódot. Tevékenysége az eddiginél is szélesebb keretet nyervén, most oly term ékeny tiz év kezdődött az ő életében, m ely valóság­ gal bám u latb a e jth e ti a nyom ában já ró bio­ g rá f üst. T anít az egyetem en, viszi az archae­ ológiai bizottság dolgait, szerkeszti, sőt n a g y ­ részt még m indig m aga Írja folyóiratát, az 6*

84

A rd i. É rtesítő t, u jjáren d ezi a N. Múzeum ré­ gészeti osztályát, közzéteszi az erről szóló képes kalauzát, levelez és érintkezik arcliaeológiai ügyekben több száz em berrel, g y a ra p ítja és gondozza gyűjtem ényeit, kérdezősködőkkel bárm ikor szóba áll, kereskedőkkel alkuszik, szakem berekkel kalauzol, pártfogóknak u dva­ rol és m indenkinek közepette m eg írja és közzé­ teszi nagyobb m űveinek egész sorát. Buzgón résztvesz a T örténelm i T ársu lat m egalkotásá­ ban és az első évben alig van a tá rsu la tn a k szorgalm asabb előadój a. Tevékenységének jellem zésére Ham pel József például idéz néhány hónapot az 1868. évből, am időn a T ört. T ársu lat m egkezdte m ű­ ködését: M in d járt a februáriusi ülésen föl­ olvasta F rak n ó i Vilmos jelentését a Róm ában létező, addig ism eretlen Corvin-kodexről, és ez­ u tá n hosszabb előadást ta rto tt a to k aji H egy­ a ljá n és Pécs vidékén, valam in t E rdélyben ta lá lt kőkorszakbeli eszközökről, e g y ú ttal pedig m árnm arosi és dunapetelei leleteket ism erte­ tett. M árciusban jelentést te tt br. N y áry Jenő* p ilin i ásatásairól, b em u tatta Ebenhöch Ferenc koroncvidéki őskori g y ű jtését és előterjesz­ tette B u d avárnak Bécsben ta lá lt 1591. évi lá t­ képét. Á prilis elején az ó-budai téglavető-tel­ ken ta lá lt róm ai sírokat á s a tja föl, m elyeket a k irály Ő Felsége is megszemlélt. M ájusban Csanádon m egnézte a régi Szent G ellért-féle tem plom helyét. U gyanez év tavaszán br. Eötvös József m iniszternél kieszközölt 250 forintot, hogy Ó-Budáról szekér szám ra szál­ lítson róm ai föliratos emlékeket a Nemzeti M úzeumba. M ájusban B aján is rendezett régé­ szeti ásatásokat. E zu tán az ország nyug. részei­ be láto g ato tt el, m egfordul Bécs-U jhelyen is, tartózkodik Sopronban és Győrött és m indé-

85

u ü t t g y ű jt régészeti adatokat. Jú n iu sb a n be­ m u ta tja a Régészeti T á rsu la t ülésén Kelecsén y i József nyitram egvei, Lehoczky T iv ad ar beregm egyei, H aan L ajos békésm egyei és M a­ rosi Ján o s kisbérvidéki régiségeit. U gyanez évben m ég b e já rja aM arosvölgyet és E rd ély t, résztvesz a Tört. T á rsu la t kolozsvári ülésén, lehámozza sajátkezüleg a kolozsvári tem plom egyik káp o ln ájáb an a régi freskókat tak a ró m észréteget, vissza jövet b e já rja az Alföld n agy részét, és m ert m indez nem elég, niegin-* d itja az A rch. É rtesítő t, szerkeszti a Győri T ört. Füzetek IV. kötetét, résztvesz m int a régészeti osztály jegyzője a term észettudósok egri gyűlésén, ir cikkeket a Századokba, az E g y h ázi Lapokba, a „H azánk és a K ülföld66be, m eg a V asárnapi Ú jságba, m e g ta rtja a k a ­ dém iai emlékbeszédét hű társa , R á th K ároly fölött, és referál ugyancsak az A kadém ián a C orvina ügyében te tt ú jab b vizsgálatokról, „ íg y niegyen ez év év u tá n életének ez em léke­ zetes időszakában. M intha egész nemzedékek m u lasztásait kív án n á p ó to ln i/6 (Hampel.) Régészeti társu lato k és m úzeum ok a la p í­ tá s a ebben az időben valóságos szenvedelme volt. K ezdte G yőrött, fo ly ta tta P o z s o n y b a n. I tt — Rakovszky Istv án , H eiller K áro ly és K önyöki József m ellett — R ó m e r Flórisnak tu lajdonítandó a főérdem abban, hogy 1867-ben lé tre jö tt a v á r o s i m u z e u m . Az előm ukálatok ez ügyben m ár 1865 óta folytak, m ikor a term észettudósok kongresszusa a lk a l­ m ából rendezett kiállításon számos szebbnélszebb pozsonyi eredetű v ag y pozsonyi v onat­ kozású régiséget és m ű tá rg y a t g y ű jtö tt össze. K ö n y ö k i József, in u r a ln u n k legelső ren ­ dezője és kusztosza, nagynevű rokona: Róm er F lóris ú tm u tatása szerint végezte az intézet kö­

86

rü l az alapvető teendőket. A pozsonyi régiséggyűjtem ény válo g ato tt d a ra b jai R óm er köz­ vetítésével k erültek a p árisi v ilág k iállításra, ahol öregbíteni segítették a m ag y ar osztály sikerét. Pozsony u tán B udán és Pesten p róbálta összegyűjtetni e városok sa já t m ú ltján ak em­ lékeit, — de hiáb a; m ajd fölkérte a herceg­ prím ást, hogy alapítson P esten „keresztény m úzeum ot". (Ez sem jö tt létre.) Szabolcsúiégyében br.Vécsey Józseffel és dr. Jósa A ndrás­ sal m eg in d ítja a m uzeum társulatot, és u g y a n ­ csak 1869-ben az ő lelkes szava a békésm egyei­ ket is indította hasonló kezdeményezésre. T a­ n ítv á n y a i a la p íto ttá k a biharm egyei, vasés fehérm egyei régészeti egyesületet és m ikor 1869 őszén Aha ú jban tartózkodott, a H ernádvölgy m entén oly érdeklődést tudott kelteni az archaeológia felkarolása irá n t, hogy nem ­ sokára K assán létesült a F elsőm agyarországi M úzeum; utóbb pedig Gödöllőn és a Tisza m entén is keletkeztek kutató és ásató tá rs u la ­ tok. Meggyőződését e vidéki m ozgalomról egy Ízben igy fejezte k i: „A m int a test nem csak szívből áll, m elybe a vér összetódul, de onnan ism ét m inden egyes tag b a vissza kell á ra m la nia, igy legyen ez a tudom ányos m ozzanatok­ kal is. E tekintetben pártolom a d e c e n t i * al i z á c i ó t , hogy a vidéki tudom ány kedvelő s a já t tűzhelye közelében is szemlélhesse te rü ­ lete ritk a sá g a it, azokat tanulm ányozhassa és m egóvhassa." („Arcli. É rt." 1869. I. 233.) A m ag y ar h á z i i p a r rendszeres fejlesz­ tése körül is sok tekintetben Róm eré a kezde­ ményezés érdeme. Szóval és Írásban h ird e tte főkép e kérdés k ö z g a z d a s á g i jelentő­ ségét. Régi m inták gyűjtése és terjesztése á lta l

k ív á n ta emelni a h áziip ari, a Nem zeti M nzeum rég iség táráb an pedig pom pás népipari, keram ikai, sző vési és himzési gy ű jtem én y t alapí­ tott. Sok időt és fárad ság o t szentelt a m ag y ar n épipari emlékek gyűjtésének s ennek köszön­ hette, hogy 1872-ben a m inisztérium őt és X antus Já n o st bizta m eg a bécsi v ilá g tá rla t m ag y ar nép rajzi osztályának szervezésével. Ez alkalom m ol a szakkörök a n n y ira elism er­ ték R óm er hozzáértését, hogy a nemzetközi zsűri a h áziipar osztály biráló-bizottságába választotta és a jelentés m egírásával őt bizta meg. Róm er és X an tu s akkor végzett g y ü jto­ nni nká ja szolgált a la p já u l a később lé tre jö tt m ag y a r n éprajzi m úzeum nak. Mindezek m ellett a m űipar és a rajz o k ta ­ tás fejlesztése is kiválóan érdekelte. A Bécsben m egalapított cs. k. iparm űvészeti m ú­ zeum m agyarországi levelezőtagjának válasz­ to tta Róm er F ió rist. Hasonló intézetnek n á­ lunk való m eghonosítása körül azonban h iába próbálkozott. F ia ta la b b éveiben e lsa já títo tt t e rm észettudo m á ny i ism ereteit a p e s t i á l l a t k e r t alap ítása körül érvényesíthette szép sikerrel. Az eszmét X an tu s János penditette m eg először és Róm er F ló r is m ár 1862 ja n u á r 29-én terjesztette a Term észettudo­ m ányi T á rsu la t közgyűlése elé. Az akkor ki­ küldött bizottság fáradozásának köszönhető, hogy 1866-ben lé tre jö tt a „P esti á lla tk e rti r. t.“, m ely utóbb (1871-ben) „Á llat- és Növényhonositó-Társaság“-gá a lak u lt át. A pesti á lla tk e rt sohasem tu d o tt igazán boldogulni.Jó­ zsef kir. herceg fővédősége a la tt is csak tengő­ dött. 1906 végén pedig gr. A ndrássy G yula bel­ ügym iniszter feloszlatta a bukófélben levő társu lato t. Az intézetnek e m eglehetős tra g i-

88 kus sora azonban m itsem von le Róm er F lóris kezdőlépésének érdem es voltából. Róm er F lóris elévülhetelen érdeme az is, hogy a Nem zeti Muzeum r ó m a i feliratos 'em léktára m ár 1870-ben E urópának legjele-> sebb hasonló gyűjtem ényei közt foglalt helyet. E rn e st D esjardins párisi tudós, ki a németfra n c ia háború után B udapesten tartózkodott, 1873-ban fran cia nyelven ism ertette ezt a gyűjtem éyt. D esjardinsnak m unkáját, m ely Ró­ m er szakszerű közreműködése nélkül létre sem jö h e te tt volna, m ásfél évvel későbben bocsá­ to tta közre tetem esen bő v ített és helyesbitett m ag y ar kidásban. A fran cia könyv m egjele­ nése óta m ásfélszáznál több róm ai fö lira tta l g y a ra p ito tta a Nem zeti Múzeumot, m elynek a m ag y ar kiadásban m ind föl vannak véve és kellően m éltatva. E zt a g y ű jtő i m unkát 1875ben ú jab b sorozattal bővitette. A m ai M agyarország róm ai korának fel­ k u tatá sa körül e g y általáb an senkisem vég­ zett a k k o rtá jt R óm ernál eredm ényesebb m un­ kát. P annonia történetét, h ely rajzát, katonai és polgári á llap o tát kortársai közül egy 'Sem ism erte jobban. M omm sennak v ilá g h írű „Cor­ pus inscriptionum la tin a m u l44 c. gyűjtem ényét is ő gazdagította igen jelentékeny m értékben. A C orvinák felk u tatása érdekében évtize­ deken á t óriási m u n k át fe jte tt ki. M átyás korabeli kódexekért Rómától Szentpétervárig b e já rta egész E u rópát, és nagy volt az öröme, m időn 1876-ban az A kadém ia nagygyűlésén k i l e n c v e n h é t C orvin-könyvtári kötetről szám olhatott be. 1874-ben, tizévet m eghaladó k u tatá s után, k iad ta „Régi falképek M agyarországon44 cím ű díszes m űvét, m elyben a X I I I —XV. századból való kilencvennél több érdekesnél érdekesebb

89

em léket tá r t föl és pedig többnyire olyant, m elyről ő adott legelőbb h irt a tudom ányos v i­ lágnak. A hazai m űtörténet terén végzett ta ­ nulm ányai során a hazai téglaépitészetről, a m ag y a r fatem plom okról, a zala- és somogym egyei épületekről számos cikket te tt közzé, 1876-ben pedig az Archaeol. Közlem ények X. kötetében m ás száz hazai régi tem plom mono­ g ráfiájá v al lépett a nyilvánosság elé. E m un­ kához az ország m inden vidékén te tt utazásain g y ű jtö tte volt össze az anyagot. Hasonlóképen B uda-Pest régi emlékei körül is sokat b ú v á r­ kodott és 1873-ben közzé is tette „A régi P e st44 c. érdekes kötetét. A hazai öltözetek tö rtén eté­ vel különösen a hetvenes évek elején foglal kozott behatóbban. Rendes tagsági székfogla­ lója a Tud. A kadém ián (1872.) a régi m ag y ar jelm ezekről szólt, m ely m u n k ája azonban csak kivonatban m ara d t fönn. A viselettel eg y ü tt m aguk a régi arcképek is érdekeltek. Többször értekezett M átyás és B eatrix, v alam int Ulászló és családja képm ásairól. Az ő buzgalm ának köszönhető, hogy lé tre jö tt a bécsi képes króni­ ka m ásolata a Nemzeti M uzeum részére. H am pel hangsúlyozza, hogy álta lá b a n nincs a\ históriának oly segédtudom ánya, me­ lyet R om ért legalább egy-két figyelem rem éltó cikkel ne m ozditott volna elő. A hazai b i b 1 i og r á f i a terén pedig egyenesen úttörő szere­ pet tu la jd o n itan a k neki a szakértők. E zt a szakm át külöm ben m ár ifjú k o ra óta rendkívül kedvelte. A C orvinákról szóló akadém iai beszá­ m olójával csaknem egyidejűleg indult meg 1876-ban a M agyar Könyv-Szemle, m elynek •első szám át R ó m e r F lóris közlem énye n y ito t­ ta meg.

90

K ilépése a szerzedesrendből. Stockholm ban. Az archaeologusok nemzetközi kongresszusa B uda­ pesten. N ag y v árad i működése. H alála. 1873-ban a vaskoronarend lovagjává a v a t­ ta a fejedelm i kegy. Ez volt — az 1867-ben k apott k irá ly i tanácsosság u tá n — a m ásodik kitüntetés, m elyben ugyanaz a fejedelem részesitette, kinek nevében a haditörvényszék 1849-ben nyolcévi v árfo g sá g ra Ítélte. K irá ly a utóbb m egkegyelm ezett neki, szerzete azonban, az engedelmességi fogadalom megszegése címén, vezekiésre, majd bnjdosásra és keserves nélkülözésekre kényszeritette a rabságból kiszaoadult szab idságharcosd. Ko­ m ért ez a bánásm ód m élyen elkeserítette és m ár akkor k ív án t m egszabadulni a rend békái­ ból. Ez azonban csak húsz évvel később sik e­ rü lt neki, midőn m á r a hazai tudom ány vezér­ em berei sorába küzdötte fel m agát. 1875-ben a róm ai szentszék feloldozta szerzetesi foga-K dalm aitól s igy most m ár a világi papság kö­ rébe léphetett át. F ia ta lk o ri b a rá tja és első archaeologiai m estere, Ipolyi A rnold szem élyé­ ben püspököt is talá lt, aki az elbocsátott szer­ zetest készörömest egyházm egyéjébe fogadta. A szentbenedekrend fő a p á tja akkoriban K ruesz K ryzosztom volt, ki m aga is a hazai tudom ány jelesei közzé tartozott. Ő tu d ta, — ír ja H am pel — m it vészit a szerzet Rómerban, és h a nehéz lelki küzdelem u tán mégis m egadta neki az elbocsátást, tette ezt azért, m ert meg volt róla győződve, hogy Róm er nagyérdem ű m unkásságával leszolgálta azt a tartozást, m elvlyel m inden szerzetes az ő ren d je irá n t le van kötve. Ipolyi előterjesztésére Róm er 1876-ban m egkapta a jánosi cím zetes apátságot, m ely-

91 nek (Gömörmegyében levő) rég i rom án tem p­ lom át ő fedezte fel és irta le, sőt részben sa já t költségén stílszerűen re s ta u rá lta tta is. Tudom ányos p á ly á já n 1875-ben, a stockholmi nemzetközi ősrégészeti kon­ gresszus alkalm ával érte el legnagyobb sike­ rét. Tekintélye és közkedveltsége a külföldi szaktársak előtt akkor m ár oly nagy volt, hogy a kongresszus egy h an g ú lag elfogadta azt a ja v a sla tá t, hogy a jövő évben tarta n d ó archaeologiai nagygyűlés színhelye 11 u d ap e s t legyen. Ehhez nem csekély bátorság kel le tt; a magyar tudomány akkor meg annyira ifjú volt, hogy bárk i nem m erte volna ily v ilá g ­ raszóló próbának kitenni. Komor azonban te l­ jes tu d atá b an volt am az óriás feladatnak, me­ lyet m agára vállalt, m ert „jól tu d ta, hogy csak ő tőle függ a nagy v á llalat sikere vagy k u d a rc a /4 (Hampel.) Midőn 1876 szeptem ber 9-én a kongresszus a Nemzeti Múzeum n a g y ­ term ében ünnepiesen m egnyílt, Róm er Floris* m int a nemzetközi rendezőbizottság fő titk ára, büszkén m ondhatta: „E lkészültünk, beváltot­ tam szavam at!44 B ev álth atta, m ert m ásfél évet teljesen ez ügynek szentelt és ez idő a la tt ak ­ kora tevékenységet fe jte tt ki, a m inőre csak ő volt képes. B ám ulatram éltó m unkaerejének sik e rü lt a kongresszus idejéig elkészíttetni M agyarország nagy p raeh isto riai m ap p á jat és rendezni egy oly ősrégészeti kiállítást, mely m éltán ra g a d ta lelkes dicséretre az egész vilúgról összesereglett tudósokat. A kongresszus tá rg y a lá sa it és esem ényeit az alig egy évvel később francia nyelven ki­ adott em lékkönyv (Compte Rendű) I. köteté­ ben örökítette meg. E zt nem sokára követte a m ásodik kötet, m elyben teljes áttekintését a d ta

92

az á lta la tiz éven összegyűjtött ősrégészeti ada­ toknak. Ez volt Romer utolsó nagy irodalmi müve, m elyet Budapesten ir t és kiadott, s igy elju to ttu n k m unkás életének utolsó szakához. R ö­ viddel a budapesti kongresszus u tán Lipovniczky Istv án n a g y v á ra d i püspök a k á p ta la n ­ já n á l fennálló irodalmi k a n o n o ks á g o k (stallum litte rare ) egyikére hozta jav a slatb a Róm er F ló rist és a k irá ly ki is nevezte erre a jól jövedelmező egyházi tiszt­ ségre, mely — későn b ár, de nem elkésve — kedvezőbb an y ag i existenciát és csöndesebb m unkakört biztosított neki. E zután még egy évtizeden tú l élvezhette „m unkás n y u g alm át4*. Aminő kedveltségnek örvendett Budapesten, ugyanoly szives vonzal­ m at tu d o tt N agyváradon is ébreszteni, és pedig (H am pel szerint) nem csak azért, m ert d et ü 11 k e d é l y e itt is soká állandó tá rsa volt, de azért is, m ert állá sát oly beneficiumn a k tekintette, mely a j ó t e v é s keresztény ■erényét kötelességévé tette, s végül azért ked­ velték, m ert itt is, k iv ált az első években, m i­ kor még jó egészségnek örvendett, sok üdvös közügynek volt a m ozgatója. V áradon is a tudom ánynak és a közmű­ velődésnek élt. A szunnyadó B iharm egyei T örténelm i és Régészeti E gyesületet új életre ébresztette s azután tiz évig szép sikerrel v itte a n n a k ügyeit. R endezett régészeti és ip arm ű ­ vészeti k iállítást. N yilvános előadásokat is t a r ­ tott. Az ő ja v a s la tá ra és az ő felügyelete a la tt folyt a püspöki palota s a székestemplom hely­ re á llítá sa , am ikor pedig a régi v á rb a n Szt. László tem plom ának rom jai előtűntek, tá rsa i ö t bízták m eg az ásatások vezetésével. (1882 — 83.)

93

1880-ban Lisszabonba utazott, a nem zet­ közi ősrégészeti kongresszusra, 1885-ben pedig a m ag y a r országos régészeti gyűlés egyik el­ nöke volt. 1888-ban a m ag y ar term észetkuta­ tok tá tra fü re d i nagygyűlésén vett részt és Liptóm egyében a m ahal falvai H radiszkó őstáb o rá t k u ta tta át. Ez volt utolsó régészeti szakvizsgálata. 1888 augusztus 15-én m ég m egülte áldozópap­ ságának ötvenéves jubileum át. E kkor az or­ szág m inden részéből százával érkeztek N ag y ­ v á ra d ra az üdvözletek. L egnagyobb örömet fenséges egykori ta n ítv á n y á n a k : József kir. hercegnek sürgönye okozott neki. Ezen a n a ­ pon, jólehet m ár Ipolyi A rnold h alála (1886) óta szomorú sejtelm ek gyötörték, egyszer m ég igazán boldognak érezték m agukat. M élabús h an g u latáb an m ár jó v al a jubileum előtt gon­ doskodott sirb elyérői, sőt sírem léket is rendelt m agának. É ltető eleme m indvégig a m unka volt. Szádeczky L ajos Írja, hogy utolsó n ap jaib an , m időn a nehéz kór m ár m unkaképtelenné te t­ te, csak az f á jt neki, hogy nem dolgozhat. A halál véget v e te tt ennek a fájdalm ának is — egy szép, m unkás, eredm énydús élet után. 1889 m árcius 18-án örökre leh u n y ta sze­ mét. Végtisztessége két nappal később m ent végbe az ország tudom ányos köreinek rész­ vételével. K épviselve volt a Tudom ányos A ka­ démia, a budapesti egyetem , a Nemzeti Múze­ um, a Régészeti T ársulat, a Történelm i T á r­ sulat stb. * Földi p ály afu tásán ak ezt a vázlatos leírá ­ sát nem fejezhetnék be szebben, m int h a szórul-szóra idézzük Róm er F lóris egyik jeles volt tan ítv án y án ak , F rak n ó i V ilm osnak szavait,.

94

nki igy végezte a Történelm i T ársu latb an róla ta rto tt emlékbeszédét: „Róm er hű m arad t sírig azon eszményekhez, m elyeknek félszázad előtt szolgájává a v a tta m agát. Összes irodalm i m un­ káiban egy sort sem talá lh a tn i, am i ellen a Szt.B enedekrend legszigorúbb cenzora is k i­ fogást em elhetne; egy sort sem, am iért az egy­ kori honvédnek p iru ln ia kellett volna. Utolsó éveiben főpapi keresztje és a vaskorona-rend jelvénye m ellett büszkén viselhette a 48-as honvéd em lékérm ét. A szív, m ely alattok do­ bogott, e g y a r á n t h ű v o l t a k e r e s z t ­ h e z , a k o r o n á h o z é s a h o n h o z.“

Á lta lá n o s jellem zése. — V iszonya szülő­ városához. Az előbbeni fejezetekben összegyűjtött éle tra jzi adatokból tu d ju k , hogy Róm er F lóris nem csak m int lelkesítő ta n á r, nem csak m int szorgalm asan búvárkodó tudós, de m int e mb e r is am a ritk a egyéniségek közé tartozott, akik szereterem éltóságuk és nemes szivük á lta l m indenkinek tiszteletét és vonzalm át egy­ a rá n t bírták. Szádeczky is hangsúlyozza, hogy ifja k és vének, nők és férfiak, polgárok és k a ­ tonák, hitsorsai épúgy m int m ásfelekezetűek, m indnyájan vonzódtak az ő barátságos, em ber­ szerető szivéhez, fölm elegedtek hazafias lelke­ sedésétől, m inden nemes ü g y é rt s főkép k u l­ tu rá lis eszm ékért hevülő lelkületűtől. Ham pel pedig jószivű em bernek, k ipróbált jeles haza­ finak, igazi kereszténylelkületű papnak m ondja. ö v é in gyöngéd szeretettel csüngött. Meny-

95 n y it aggódott a n y já é rt és m ennyire go n d ját viselte a gyöngélkedő öregasszonynak, azt nem csak életrajzírói, de pozsonyi rokonai is kivétel nélkül jól tu d já k és számos levéllel igazolják. Irá n tu k külöm ben egytől-egyig a szerető nagybácsi vonzalm ával viseltetett és egyik-m ásik érdekében többször sikerrel érvé­ nyesítette befolyását. J ó szivéről és áldozatkészségéről H am pel nyom án elm ondhatjuk, hogy B udapesten és Nagyváradon százával részesítette támogatásá­ ban a szegény deákokat, öreg honvédeket és «gyéb szűkölködő felebarátokat. Semmitsem Ígért könnyen, de m indig h í­ ven állo tta szavát. Jelszav a és életelve ezLvolt: . S z ó v a l , t e t t e l . * * A munkát mindenekfölött szerette és Rousseau m ódjára nem a té t­ lenségben kereste a pihenést, hanem a m u nk a változatosságában. A világot sohasem kerülte. Szerette a társadalm i örömöket, m ert vig kedve nem volt rem eteségre terem tve. „Jó kedélyének, kitűnő társadalm i tehetségének, meg p á ra tla n szívós­ ságának köszönhette m ozgalm as p á ly á já n sike­ reinek és népszerűségének javarészét . . . Büsz­ ke férfi volt ő fölfelé, m ert érezte önbecsét, és könyörületes, emberséges volt a legutolsókkal. Gőg nem bántotta, önérzetét pedig senki rossz néven nem vette, m ert a m ivé lett, önerejének, szellemi tehetségeinek és törhetetlen k ita r tá ­ sának köszönhette/4 (Hampel.) Szókimondó bátorsággal g y ak ran szállt szembe évszázados előítéletekkel és nem e g y ­ szer tévedésen alapuló egyházi tradíciókkal is. Legism eretesebb az a tudom ányos m eggyő­ ződésén alapuló merészsége, am elylyel az erdé­ lyieknek három babonaszerű előítélete ellen küzdött. E gyik az úgynevezett d e é s i e m-

96

1 é k, ahol honfaglaló őseink állító lag m eg­ szállottak, m ásodik a d e m s u s i t e m p i o m, m elynek róm ai eredetét v ita tjá k , h arm adik pedig a liires rhabonbán p o h a r a. „E zek66 — írja Rómer*) — „egy k ritik a nél­ küli korszakban oly nemzeti nim bust öltöttek, hogy ahhoz m ag y a r em bernek ny ú ln i szentség­ töréssel h a tá ro s /6 Nevezetesen a rhabonbánp o hárról „m inden jo b b ra-b alra kacsintgatás n élkül66 k ijelenti, hogy az a X V I. századból v a ­ ló egyszerű k ó k u s z d i ó - e d é n y , am inő sok van a Nem zeti M úzeum ban. M áskor ép ily k u rtá n bánt el a kőszegi liires misemondó­ ru h áv al, m elyet tévesen Szent Erzsébettől ere­ dőnek ta rto tta k . E zt a m iseru h át hasonló a la ­ possággal m egfosztotta ősi fényétől, m in t a szegedi ferenerendiek Szt. Gellért-kazuláját „Szerintem 66, igy szól**) ezekről „ n e m s z o ­ rul a katholika egyház arra, hogy ilyen, h a m in d já rt canonica visitatio h i­ telére alap íto tt, de a dolog minősége á lta l m eg­ cáfolt régiségekkel kérkedjék . . . A ttól tarto k , m ikép elleneink idővel a rra h asználandják az ilyen hagyom ányok kegyeletét, hogy m ég v alóságos és kétségbevonhatlan régiségeink ellen is ellenvetéseket tegyenek.66 H anem azért jő pap volt. E gyházi életét a nemes kötelességtudás je lle ­ mezte, és ebben (H am pel szerint, aki közel állott hozzá) „messze túlm ent a szerzetesi obediencián, mert ez néha csak gépies vak megadás a kötelességtudás pedig az em beri m éltósággal is inkább m egfér.66 A laikusok közt — Írja ugyancsak H am ­ pel — m indig jól érezte m agát, m ert h u m á n u s és t ü r e l m e s volt idegen nézetek é& *) „Arch. Ért.“ I. 1869 250. **) „Arch. Ért “ 1869. I. 251.

RÓMER FLÓRIS UTOLSÓ ARCKÉPE. (NAGYVÁRAD, 1889.)

97

h ite lv e k irán t. „Solise nézte a vallást, csak az e r k ö 1 c s ő t és a v e l i e m e t, és fölfogása a keresztény pap hiv atásáró l nagyon messze á l­ lott azon türelm etlen túlzók vakbuzgó hitétől, kik a szeretet vallásán ak zászlaja a la tt erő­ szakkal ostrom olják m ás em berek lelkiism ereti sz ab a d sá g á t/4

Róm er F ló ris egész életében igaz szeretet­ tel csüngött szülővárosán. Pozsonyhoz való ra ­ gaszkodását szépen jellem zi a következő leve­ le, am elyet 1879-ben intézett H o s z t i n s z k y Jánoshoz, a város országgyűlési képviselőjé­ hez: „M élyen tisztelt képviselő Ü r! Tessék elhinni, hogy benső örömöm re szolgált az, m iszerint vannak még i m á d o t t s z ü 1 őf ö 1 d e m e n, kik rólam ilyen becses em­ lékekkel m egemlékezvén, m u ta tjá k azt, hogy még m indig m agukhoz szám ítanak. E lég sajnos, hogy olyan messze és épen a hazának ellenkező részére esem, de azért gondolatim m al és fohászim m al csak azok­ kal érzek, kik a s z é p P o z s o n y t oly hőn szeretik! Fogadom-e illően N agyságod szives leveleit és szellemdús to a s z tja itü Néni csak hogy hideg bókkal és kiszám í­ to tt u d variassággal fogadom, de elteszem könyvtárom ba s z e r e t e t t „ P o z s o n y o m “ mellé, hogy avval m inél többször ism ét kihúzzam és m ú ltjá b a n lapozgas­ sak. E gyet sajnálok, hogy o t t a n nem fogok m ajdan n y u g o d n i , a hol igény­ telen bölcsőm állott, — de azért tiszta és valódi örömmel veszek m inden hazafias nyilatkozatot, am ely onnét jön, a hol h a j6

98 dán liazám fiai szerettek és egy kissé be­ csültek. F o g ad ja kérem m ég egyszer szives köszönetemet, am ely Ível vagyok és m a ra ­ dok N agyságodnak alázatos híve és tisz­ telője — V á r a d ó n, szept. 5-én 1879. — R ó m e r F lóris s. k.“ Pozsonyt, valahányszor csak tehette, m in­ dig m eglátogatta. Ilyenkor ism erőseit és roko­ n a it is rendesen fölkereste és szivesen elbeszél­ g etett velük. (G ratzl, H aybl, Libiseli-W ein stabl, S trantzl-M au thner, Vutkovicli, Floek. Könyöki.) V árosunk k u ltu rá lis haladása iráni, m indenha élénkén érdeklődött. A városi m úze­ um és levéltár,^ úgvszinte a „T o 1 d y - k ö r u ügyeit távol szülőföldjéről is szivén hordozta. A hazai tudom ány és irodalom körül szerzett érdem eiért a Toldv-kör 1879. ja n u á r 5-én t a r ­ to tt V. évi közgyűlésén t i s z t e l e t b e l i t a g j a i sorába választotta meg egyhangú lelkesedéssel R óm er F lórist. Az erről szóló levél eredetét, m elyet Orosz László elnök és A ranyossy László, a kör jegyzője, irt alá a v á ­ rosi m úzeum ban őrzött R óm er-tárgyak között találtam . Sokan úgy vélik, hogy Pozsony nagyérde­ mű szülöttje inkább „s z ó v a 1“ m intsem „t e it e 1“ m u ta tta meg szülővárosához való ragasz­ kodását. Á ldozatkészségét — így m ondják a szkeptikusai)!) helybeli bírálók — Pozsony m ég akkor sem érezte, m időn az ő vavvoni viszonyai m ár gyökeresen m egjavultak. Tudó­ mé uvos gy>* i töm ényeit is nagyrészt más' \ árosoknak ajándékozta oda. Pozsonynak „esakis“ néhány ereklyeszerű tá rg y a t h a ­ gyott végrendeletében. Sőt m ég arró l sem intézkedett kellőképen, hogy holttestét — többször n y ilv á n íto tt szóbeli óhajához képest — eltem etés végett Pozsonyba vigyék.

99

Midőn ném elyek igy gondolkoznak és be­ szélnek, elég felületesen az oly „jó pozsonyiak*4 u tán Ítélik m eg R óm er F ló rist is, akik csak addig „im ád ják “ városunkat, a m ed­ dig itt élvezik annak kellem ességeit, m ihelyt azonban m ásutt letelepedtek, nem sokára m egfe­ ledkeznek m indenről, am i azelőtt csupa „szere­ tetve44 és „ h á lá ra 44 in d íto tta ; a fővárosban pe­ dig ugyanők m indinkább e 1 b u d a p e s t i e ­ s e d n e k , és m ég jó, h a s á rra l nem dobálják nem rég oly rajongóan kedvelt P o z so n y u k a t. . Ámde Róm er F ló ris egy percig sem volt e v á ­ rosnak ily hűtlen fia és á l-b a rá tja . E zt szám ­ talanszor nem csak szóval hangoztatta, de c s el e k e d e t e i v e l is bebizonyította. E nnek az életrajzi vázlatnak m ajd m inden fejezete kéz­ zelfoghatóan bizonyítja, hogy R óm er a szó legjobb értelm ében „j ó p o z s o n y i44 volt, és an n ak v a llo tta m agát m ég akkor is, m időn a fővárosi élet zaja más, kevésbé jó em berünket szülőföldjének szeretetétől ta lá n teljesen a Pozsonyt lenézők vagy ócsárlók táborába csá látottá volna el. H ogy végrendeletében a la p ítv á n y t nem: te tt Pozsony város ja v á ra , ennek m agyarázata ez ő k ö r n y e z e t é b e n keresendő. Halála, előtt m integy m ásfél évvel Bécsben, ahol e g e ­ két rokonát m eglátogatta, a bérkocsiról leszállva, oly szerencsétlenül elesett, hogy erős m á j z ú z ó d á s t szenvedett. Ez a b aja sok fájd a lm a t okozott neki és nem sokára h a lá lá t is vonta m aga után. Elkeresedésében és betegség­ okozta tehetetlenségében azután a különben erős szervezetű öreg em ber végrendelete m eg­ szerkesztésénél egészen azok befolyása alá ke­ rü lt, akik ápolták és környezték s akik első sor­ ban nem a végrendelkező szülővárosának érde­ két nézték.

ì 00

L eg u to ljára 1888. jú n iu s 22—24-ig volt Pozsonyban. E láto gatásáról valam ennyi la punk megem lékezett. Flock G yulával, kinek felesége Róm er unokahuga volt, m egnézte lakatos-utcabeli s z ü l ő l i á z á t (°?) M ajd a vár. m ü z e n m irá n t is igen m elegen érdek­ lődött a helyszínén, B a t k a J . levéltáros k a ­ lauzolásával. A m úzeum ú jo n n an m egszerzett tá rg y a i közül akkor — m int B atka egy helyi lapban m eg írta — T ilgner V. néhány ajándéka, L anfranconi gyűjtem énye és a feg y v e rg y ű jte ­ m ény lepte m eg és érdekelte leginkább. Könyöki József m úzeumi őr m űködéséről ez alkalom ­ mal is a lehető legnagyobb dicséret h a n g já n nyilatkozott. Egészségi állapotáról akkor m indenkinek sokat panaszkodott. A já rá s fájd a lm a t okozott neki és noha látszólag jószinban volt, az élesebbszemű megfigyelő m égis észrevehette ra jta a „facies H ip ocratica“ nevű baljóslatú arck i­ fejezést. B atka Ján o sn ak ez alkalom m al el­ m ondta, hogy szeretné, ha p o z s o n y i f ö l db e n tem etnék, s írjá ra pedig p o z s o n y i t e r m é s k ő b ő 1 á llíta n á n ak neki emléket. . . A lig nyolc hónappal később m ár h alo tt volt. Pozsony szab. kir. város törvényhatósági b izottságának közgyűlése 1890. év szeptem ber h av áb an elhatározta, hogy a L akatos-utcát nevezzék el R ó ni e r F 1 ó r i s - u t c á n a k, a városi m úzeum ban pedig m á rv á n y tá b lá ra v i ­ selt fö lirat örökítse meg em lékét az utókor szám ára. Az erre vonatkozó in d ítv án y t — a m űem lékek országos bizottságának fölkérésére — T) a n k o József pozsonyi prépost tette.

101 Tudományos működése. Irodalmi munkássága* O rtvay T iv ad ar Írja,*) hogy Romei* F lóris tulajdonképen a hazai régiségtudom ány m e g a 1 a p i t ó j a és széles körben való n é p s z e r ű s i t ő je. M aradandó érdeme, hogy az archaeologiai terén az akkor m ég kezdetleges tudás m ellett is i s k o l á t alapított, m ely az­ tán tan ítv á n y a ib an európai színvonalra emel­ kedett. H írét m int a régiségtudom ány m űve­ lője a la p íto tta meg. Az ő tan ítv án y ai közül H a m p e 1 József, a Nemzeti Múzeum rég iség tárán ak igazgatója, ism ertette és m éltatta legalaposabban R óm er F lóris archaeologiai működését. Haiiipel, kinek akadém iai Em lékbeszéde külömben is — a pozsonyi vonatkozású dolgoktól eltekintve — ez é letrajz m egírására a legtöbb adatok szol­ g á lta tta , R ó m e r m űködésének jelentőségét szakszerű tárgyilagossággal b írá lja s íerv bizo­ n y á ra nem esem az émelygős m agasztalás h i­ bájába, a midőn az ő m egbízható nyom án jellem zőm néhány sorban R óm erünk tudom á­ nyos egyéniségét. A h atv an as években ő volt ama három hazai arcliaeologus egyike, kik legtöbbet te t­ tek ebben az országban ezért a tudom ányért. H enszlm ann Im re m ásfél évtizeddel előzte meg, Ipolyi A rnold után öt évvel ő következett. M indketten — H enszlm ann is, Ipolyi is — mé­ lyebb nyom okat h ag y tak a m ag y a r irodalom ­ ban m int ő; de „m ig H enszlm ann csak néhány szaktudósnak szólt s Ipolynak, m int archaeolo gusnak, hatása csak igen szűk körre szorítko­ zott, addig Róm er tudott h a tn i a nem zet m inden rétegére. Jól tu dta, hogy épen a régiségtudo* „Pozsony város utcái és terei. “ 1905.

102

Hiány az, am ely a nép m inden osztályának gyám olitására reászornl“. A nép e fontos közrem ű­ ködésének m egszerzésében senkinek több érde­ me nem volt, m int ő neki. Személyének, sza­ vainak h a tá sa á l t a l á n o s volt és tartó ssá ­ g áról tanúskodik az a nagy n é p s z e r ű s é g, mely hazánk egyes helyein nevét m ég évekkel h a lá la u tá n is környezte. H am pel a tudom ány egyik-m ásik szaká­ ban, nevezetesen a klasszikus (görög-róm ai) arehaeologiában au to d id ak tán ak m ondja Ro­ m ért. E zt azonban hazai tudom ányunk és köz­ oktatásunk akkori fejletlenségével fogva te r ­ mészetesnek ta lá lja . H á trá n y a ezen a téren az volt, hogy fiatalabb éveiben nem lá to g a th a tta a külföld nagy m úzeum ait és csak 1867-ben nézte meg a párisi Louvre-t, 1869-ben pedig Itá lia m űkincseit. Sokkal tökéletesebb volt képzettsége a k ö z é p k o r i arehaeologiában. E bben m ár nem volt rendszertelenül kiképzett m űkedvelő, hanem jeles m esterének, Ipolyi A rnoldnak, m éltó tan ítv án y a. A középkori építészet az ő szemében az egyházi m űvészet betetőzése volt. E zt oly ideálnak tek in tette, m elyen az utóbbi korok csak ro n to tta k ; azért a renaissanee-ot, a barokkot és rokokót lelke m élyéből u tálta. Csak a régibb egyházi m űalkotásokban ta lá lt m egnyugvást és kielégítést. Mig e részben teljesen az e g y h á z kö­ zépkori á llásp o n tja h itv a lló ján a k bizonyult, v lehető legmesszebbmenő e l f o g u l a t l a n s á g g a 1 viselkedett az arehaeologia ő s k o r i része irá n t. Sohse vonta kétségbe a s z a b a d k u t a t á s jo g át és sohse habozott tudom ányos igazság g y a n á n t elfogadni m indazon eredm é­ nyeket, m elyekre szigorú módszeres m egfigye­ lések a la p ján a tudom ány eljutott. E gyházi

—

ip a

—

á llá sp o n tja sohasem bénította m eg fejtegetőseit az őskori civilizáció legkényesebb term é­ szetű kérdéseiről. A praeliistoria m ivelésénél nagy előnyé­ re szolgáltak t e m i é s z e t r a j z i tan u lm á­ nyai, m elyekre az ősrégiségkutató léptennyom on reászorul. H am pel E óm er F lórisnak elévülhetetlen érdem ei közzé sorolja, hogy a p rae h isto riá t term észettudom ányi alapon egye­ temi diciplina ra n g já ra emelte nálu n k oly idő­ ben, midőn E uró p án ak m ég egyik egyetem én sem ta n íto ttá k azt a katliedráról. A hazai é r n i é s z e t i l e k is szentelt az egyetem en egy-egy félévet és ezt a száraznak hiresztelt, egyhangúsága m iatt nehezen ta n ít­ h a tó tá rg y a t igazán élvezetessé tu d ta tenni az által, hogy érdekes módon kapcsolatba hozta a középkor m űvészetének többi m aradványaival. Volt-e hazánkfiai között, — kérdi H am pel — aki többet te tt P a n n o n i a tudom ányos fölfedezése dolgában, volt-e, aki a m ag y ar érm észetet, a m ag y a r viselet történetét előbbre vitte, és v á jjo n tett-e v alak i többet a hazai ős­ kor s a hazai középkori festészet fölkutatása körül ? B árki veszi föl ú jra a fonalat, kényte­ len lesz ott m egragadni, ahol ő elhagyta, és m u n k ájá n ak m inden követője hálásan kény­ telen elism erni, hogy Róm er, ha nem is volt m indenütt kezdő és úttörő, de i r á n y t m ut a t o 1 1 és a n v á g ó t g y ű j t ö 11. Sokan kifogásolták, hogy nagyon sokat ir t és hogy irói term ékenységét a tartalo m m élységének rovására fitogtatta, m iért is ta ­ lán egyetlenegy műve sem ta rto tta meg értékét hosszabb időn át. ,,De ki m eri á llíta n i, hogy hazánkban a 60-as és 70-es években ily m in ta­ szerű m ű létesítése lehetséges volt ? V agy le­ het-e fényes palotákat építeni ott, ahol sem a

104

kőbányák nincsenek m egnyitva, sem az anyag* nincs összehordva? . . . . A zért ad ju n k h á lá t a Gondviselésnek, hogy tudom ányunknak ily előharcost adott, aki segített leküzdeni nem ­ zetünk legnagyobb belső ellenségeit, a k ö ­ z ö n y t és a t é t l e n s é g e t , aki segítette m egterem teni azt a lüktető életet, m ely alko­ tásra hajlandó és aki az ú j nemzedéknek a tudom ány m érhetetlen m ezején szám talan ös­ v ényt ny ito tt, m ely e l ő l ) b r e vissen. M ajd­ nem m inden szakban, m elyet ő m űvelt, a k a d ­ tak m unkaképes utódai . . . M inden ú jab b m ű, m ely a gyorsan fejlődő irodalm at előbbre v it­ te, abból a talajból nőtt ki, m elyet évtizede­ ken keresztül az ő m unkás keze term ékenyite tt.£< (Hampel.) F r a k n ó i Vilmos a M agyar Történelm i T ársu lat fo ly ó ira táb a n :í) közzétett" emlékbe­ szédében leginkább m int t ö r t é n e t í r ó t m é lta tja Róm er F lórist. Am a nyolc tudós egvike volt ő, akik 1880-ban Ipolyi A rnold in d ít­ v á n y á ra a Történelm i T ársu lat m eg alapítását elhatároztak; m ajd pedig annak legbuzgóbb m unkásaihoz tartozott. A tá rs u la t alapsza­ bályaiban kijelölt célok egyike: „a hazai törtörtén ett adom ánynak m e g k e d v e l . t e t é s e , irá n ta az érdeklődésnek m i n é l s z é l e s e b b k ö r ö k b e n való élesztőse4*. E cél elérésére a lig volt képes más valaki oly s i k e r e s e n közrem űködni, m int éppen Róm er Flóris. „Az ő könnyen lobbanó lelkesedésében, nemes szive mélyéből fakadó nyájasságában, kedélyének k ifo g y h atatlan derültségében h a­ talm as fegyverek állo ttak rendelkezésére, me­ lyekkel a nemzeti m últ emlékei irá n t eltérje dett közönyösséget leküzdeni segítette. A s a j­ tóban és a m agán érintkezésben k ife jte tt té v é *) »Századok.« 1891. 3. füzet.

105

kenységével a tudom ány b a rá ta in a k egész se­ regét toborzottá össze. A tanszékből gyakorolt befolyásával m éltó ta n ít vány okát és utódokat nevelt. És ezen h a tá sá n ak el nem múló értéké­ inél lett még a tudom ányos m űvek bosszú soro­ zatát h a g y ta rá n k örökségül . . . . Az ő sokol­ dalú szelleme nem volt képes egészen a szoros értelem ben vett régiségtudom ány körére szo­ rítkozni. Az egyháztörténet, a h elytörténet és a m űvelődéstörténet m ezejét föl-föl kereste nem egyszer, m ély nyom okat h ag y v a azokon/4 (Fraknói.)

Irodalm i m unkássága. A ki a R óm er F ló ris u tá n fennm aradt ön­ álló tudom ányos m űvek és ism eretterjesztő cikkek lehetőleg teljes b ibliográfiája irá n t ér­ deklődik, m eg találja azt a Szinnvei József-féle „M agyar írók élete és m u n k ái44 cím ű könyvé­ szeti lexikon 98. és 99. füzetében. Ezek a biblio­ gráfiái adatok h a t sűrű petitnyom ásu lexikon oldalnál többre terjednek. R óm er íro tt m unkái együttvéve egész kis k ö n y v tárt tesznek ki. F e l­ sorolásuk e dolgozat k eretét és célját nagyonis túllépné. A szakem ber am úgy is szakszerű forrásm unkákból k u ta tja az ily részleteket, az olvasó nagyközönséget pedig* alighanem job­ ban érdekli, ha könnyen áttekinthető statiszti­ kában ism ertetjü k R óm er irodalm i m unkás­ ságát. Legelső íro tt dolgozata, nielyröI^-Szinnyeinek tudom ása van, 1837-ben jelent meg az „O esterr. Z uschauer44 cím ű bécsi lap 80. számá-

106

ban. Cime: „Der kiihne B a re n jà g e r in Un,g a rn “. (A bátor m edvevadász M agyarorszá­ gon.) Midőn ez n apvilágot látott, IIóm er 22 éves volt. E zu tán sű rű n dolgozott a győri „Vate rla n d “-ba (a 40-es években), a Tudom ány T á rb a (1841), a bécsi F eiertag stu n d en és S onntagsblátter-be, a „P r e s s b u r g e r Z e it u n g “-ba és „P a n n o n i a “ c. m ellékletébe (1846—48). A Győri Közlönyben 1859—61-ig körülbelül 60 cikket te tt közzé, a V asárnapi Ú jságban 1860— 78-ig negyven és egynéhá­ nyat. A Győri Tört. és Rég. Füzetek 1861—68 -ig m integy 40 értekezését és egyéb hosszabb közlem ényét hozták. I r t m ég az „ O rs z á g ib a n (1863) egy, a Sürgöny-ben (1863) három , az Idők T anujá-han (1863) egy, az Arehaeol. Közlem ényekben (1863— 79) huszonnégy, a M agyar Sion-ban (1863—66) öt, a „M. orvosok és term észetvizsgálók Mu n ká 1a t ai “ -ban (1864 — 70) négy, a P esti N aplóban (1864— 75) ti­ zenegy, a R eligió-ban (1864),. az Uj K orszak­ ban (1865) egy—egy, a „M ittheilungen dér k. k. Centralcom m ission“ c. gyűjtem ényben (1865) két, az O rszág Tükré-ben (1865). a „ P o z s o n y é s k ö r n y é k e“ c. v á r o s i k a l a u z szám ára (1865; m ag y aru l és néme­ tül) , a „M agyarország képekben“ c. folyóirat részére (1867) egy-egy hosszabb közlem ényt. Az A rckaeológiai É rtesítő egym aga húsz év a la tt (1867—87) 150-nél több terjedelm esebb cikkét közölte. További cikkei a Századokban (1868—85-ig 12 d rb .), az E gyházi Lapokban (1868-ban 2), az A kadém iai É rtesítőben (1868 — 73-ig 7), a B udapesti Közlönyben (1869— 75-ig 6), az U ngar. L loydban (1869— 74-ig 2), az U j M agyar Sionban (1870-ben 1), a T ö rté ­ neti A d a ttá rb an (1871-ben 2), az O rszág-V ilág­ ban (1871; 1), a V ilág T ükrében (1872; 1), a

107 Poster Lloyd-baii (1872; 1), a „M agyarország és a N a g y v ilá g ib a n (1873—75; 3), a Je le n ­ korban (Ì875; 1), a H on-ban (1875— 76; 12), a M agyar Könyv-Szem lében (1876—79; 5), a K elet Népében (1876; 1), az Életképekben (1876; 1), a R evue A rd i. (1877; 1), a S á rré t­ ben (1878; 2), a Történelm i T árban (1879— 80; 1), a P r o t e s t á n s E gyházi és lsk. L ap­ ban (1879—84) ; 3), a Képzőm űvészeti Szemlé­ ben (1880; 1) , a B ihar-ban (1880— 83; 5), a Tájékozo-ban (1880;!), az Egyházm űvészeti L apokban (1881; 1), a B iharm egyei Rég. és Tört. E gylet. É vkönyvében (1888; 4) jelentek meg. N éhány közleménye ezenkívül itt fel nem so rolt f r a n c i a és n é m e t régészeti és tö r­ ténelm i folyóiratokban lá to tt napvilágot. Szá­ mos értekezése különlenyom atban is m arad i fenn. A hetvenes évek elején a P r e s s i ) u rg e r Z e i t n n g-nak is irt egyet-m ást. (névte­ lenül) . Összes értekezéseinek és nagyobb cikkei­ nek száma (az apró közlem ényektől eltekintve) Szinnyei József felsorolása szerint m egközelíti az ö t ö d f é 1 s z á z a t. Ezek közt p o z s o n y i vonatkozásnak (a helybeli lapokban m egjelent közlem ényeken ■és a m ár em lített „Pozsony és vidéke44 c. k alauz­ ban közölt régészeti értekezésen kívül) : „A pozsonyi m ag y ar Szent E rzsébetről cin ü női koródában létező zománcos és filigrános m a­ g y a r kehely44 (A rdi. É rtesítő, 1877) és „A po­ zsonyi k á p ta lan ú ja b b a n ta lá lt egyházi ék­ szerei44 ( Századok, 1868). 1865-ben K an k a K árolyival és Rózsay E m illel szerkesztette a „M agyar Orvosok és Term észetvizsgálók M u n k á la ta ié t. (Pozsony, 1865.) A Győri Tört. és Régészeti Füzeteket (R áth K árolyival) 1861. febr.-tól 1869. decem-

108

bérig, az A rd i. É rte sítő t 1868—72-ig szerkesz­ tette. N yom tatásban m egjelent ö n á l l ó m ag y a r m u n k á i n a k a szám a (Szinnyei sz •rin t) épen h a r m i n c . Nevezetesen: 1. „A B akonyt Győr, 1860. — 2. „M agyarország földira ti és term ényi állapotáról a középkorban.4* A kadém iai székfoglaló; Pest, 1862. 3. „Név­ sorozata azon i p a r-, r é g é s z e t i és m ű k iá 1 1 i t á s n a k, m ely a m ag y ar orvosok és term észetbúvárok összejötté alkalm ával P o ­ z s o n y b a n rendeztetett 1865. aug. 27-én.u Pozsony, 1865; Sieber örökösének nyom dája. 4. „M űrégészeti kalauz, különös tek in tettel M a­ gyarországra. I. rész. Ó-kori műrégészet. Pest, 1866. — 5. Catalogne special du róva ume de H ongrie. Les objets de 1‘liistoire du travail hongrois á 1‘expositkm uni verselte de 1867. P a ris, 1867. — 6. R áth K ároly ni. tud. akadé­ m iai tag emlékezete. Pest, 1869. —- 7. Rem ek m űvészeti ereklyetartók. Pest, 1869. —- 8. Á rpás és m óriczliidai szent Jak ab ró l e. prépostság története. Pest, 1869. — 9. Képes ka­ lauz a M. N. M uzeum régiségtárában. Pest, 1870. (Németül u. o. 1870.) — 10. Díszlapok a róm ai k ö n y v tárak b an őrzött négy Corvincodexből. P est, 1871. — 11. A M. N. Muzeum róm ai feliratos emlékei. Bpest, 1873. — 12. A régi Pest. Bpest, 1873. — 13. M agyarország a bécsi világ tárlato n . Bpest, 1873. 14. Régi falképek M agyarországon. Bpest, 1875. — 15. K irchliche W andgem álde des X III. und X IV . J a h rh u n d e rts in dér E isenburger Gespanscliaft. W ien, 1874. — 16. B ericlit dér G ruppé X X I. (N ationale H ausindustrie) dér W iener W eltausstellung 1873. W ien, 1874. — 17. Catalog dér bei G elegenheit der X L V III. Versainm lung dér deutschen A erzte und N atu rfo rsclierr

109

versam m lung in Graz aus l u g a n i ausgestell ten praeliistorischeii Gegenstànde. Graz, 1875. — 18. Felhívás a B udapesten tartan d ó nem ­ zetközi ősrégészeti congressus ügyében. B uda­ pest, 1875. — 19. Die nationale H ausindustrie a u f dei* W iener W eltausstellung. W ien, 1875. —20.Diseours du secrétaire général au Congrès International d4 antliropologie et d4archéologie préhistorique V ili, session à Budapest 4. sept. 1876. Bpest, 1876. (Angolul is m egjelent. W ashington, 1877.) — 21. K iad atlan róm ai feliratok. Budapest, 1876. — 22. E lnöki beszéd, m elyet m ájus 20-án 1876-ban Gödöllőn mon dott. Budapest, 1877. — 23. A győri káp talan antiphonáléja. Bpest, 1877. — 24. A dalék a budai v árn ak a török foglalás előtti helyszíne­ léséhez. Bpest, 1877. — 25. K ia d a tlan róm ai feliratok. Bpest, 1877. — 26. K ivándorlás a kerczi apátsághoz E rdélyben. Bpest, 1877. — 27. R ésultats généraux du m ouvem ent arcliéologique en H ongrie av an t la V III-e session du Congrès in tern ati onale d4Archéologie préhistorique è Budapest 1876. Bpest, 1878. (Compte Rendű II. Voi.) — 28. É szaknyugati utam . Bpest, 1879. — 29. Az episcopatus ceretensisről. Bpest, 1881. — 30. M utatványok a hiharm egyei népiparból és a nép ruházatából; a budapesti 1885. orsz. kiállítás alkalm ából. Bpest, 1885. K é z i r a t b a n Róm er Flórisnak Követ­ kező m unkái m arad tak fenn: „A róm aiak erő­ dítési rendszerre a D una m entében.44 (Ném etül is.) — „M agyar jelm eztan.'44 — „Corvin M á­ tyás k ö n y v tá ra /4 — „A fazekas m űvesség.44 „Somogy régészeti m o nographiája.44 — „A hyssusokról.44 — „A rég i m isem ondóruhákról M agyarországon.44 — „Casula und P luviale K aiser Friedrich III. von den J a h re n 1444—

110

1448.46 — „E gy régi kelielyfelirás.“ — „Z alam egye m onographiája.44 (I. kötet.) — „ B ih a rm egyének régiségei, rajzo k k al.46 — „A rchaeologiai kirándulás a Szilágyságba.46 — Ide szá­ m ítandó továbbá a jelen m unka első öt fejeze­ tének m egírásánál forrásul h asznált ö n é i e tr a j z i t ö r e d é k (1860 körül 1). Továbbá a jánosi tem plom fölavatásánál ta rto tt beszéd (1876. febr. 2.) és végül egy húsz oldalra te r­ jedő kézirat, am ely J ó z s e f kir. herceg életé­ ről és tudom ányos m űködéséről tartalm a z ér­ dekes, eredeti rem iniszcenciákat. (Ezekről a következő — utolsó — fejezetben lesz szó.) A három legutóbb nevezett R óm er-kéziratot, m elyről a bibliográfusoknak eddig nem volt tu ­ dom ásuk, Pozsony szab. kir. m úzeum ában őrzik. % Ezzel befejeztem Róm ai F lóris életének és m űködésének ism ertetését abban a keretben, m elyet e dolgozat bevezetésében m egjelöltem . V á r o s u n k e g y h i r e s és é r d e m e s szülöttjének i r od a I m i a r c k é p é t óh ajto ttam bem utatni abból az alkolomból, hogy az ő ércem lékét a m ag y a r orvosok és te r ­ m észetkutatók X X X III. vándorgyűlése na] ja in itt Pozsonyban leleplezik. M unkám h ib áit és gyöngéit m agam Ösmerem legjobban. M entse ki azokat a rendelkezé­ sem re levő idő rövidsége és az eszközök kor­ látoltsága. Dolgozatom távolról sem m eriti ki R óm er F lóris m űködésének tudom ányos jelen­ tőségét. Hogy ezt a feladatot nálam nál hivatottabb, szakirói toll eddig nem teljesítette, talán az em beri term észet és a nem zeti lélek abbeli gyöngéjének tulajdonítandó, hogy a v ilág h a ­ ladása közben a k o rtá rsa k nagyonis gyorsan felejtenek . . . .

Ili

Ám de azért a meglevő források felhaszná­ lásával és némi önálló k u tatás segítségével ta ­ lán m égis sik erü lt hozzájárulnom az e m b e r és a t u d ó s oly egységes ism ertetéséhez, am ely Ível Pozsony város polgárságának és ta ­ nulóifjúságának, nem külöm ben pedig az 1907. évi vándorgyűlésre Pozsonyban m egforduló honfitársaknak is egv-két érdekes és ta n u lsá ­ gos ú ja b b dogot vagy m ár elfe le jte tt régibb igazságot m ondhattam el egy igénytelen „helyiérdekű** olvasm ány keretében. I g a z s á g r a törekedtem , m ert se Róm er F lóris m egdicsőült szelleme, sem pedig P o­ zsony, az ő szülővárosa, nincs reá szorulva, hogy a kettő közt fennálló kapcsolatok k u ta ­ tásán ál a való tények fö ltárása elől k itérjü n k , vagy azokat b árm i irá n y b a n szépitgessük. A következő — utolsó — fejezetben R óm er F ló risn ak J ó z s e f kir. herceghez való viszo­ nyáról m ondott el egyet-m ást, a m i dolgozatom kiegészitéseképen érdekelheti az olvasót.

Róm er F lóris és József kir. herceg. F ran k n ó i Vilmos „a m aga nem ében p á ra t­ la n é n a k m ondja am a viszony bensőségét, am ely Róm er F ló ris és József kir. herceg között négy évtizedet m eghaladó időn á t fennállott. „Meg vagyok győződve, hogy egykor a hazai tcrtén e tirá s is szólani fog róla**, Írja E m lék­ beszédében ugyanaz a tudós pap, aki m int R ó ­ m er volt ta n ítv á n y a és később ta g tá rs a közvetetlen forrásból sok érdekes dolgot tu dott m eg a népszerű kir. hercegnek Róm er irá n t érzett vonzalm áról.

112

T udjuk, hogy R om ért, aki 184q-ben m int a term észetrajz és fizika ta n á ra a pozsonyi kir. akadém iához került, ugyané tárg y a k előadá sára a tizenötéves József m ellé liivták meg a nádori udvarhoz, m ely akkor a G rassalkovichp alotában réz ideált. N em sokára a nevelő-he­ lyettesi teendők ellátásáv al is m eghízták. E lő­ adási m ódszerének érdekességével és szeretetre­ méltó, term észetes m odorával csakham ar a n n y ira m egnyerte az élénkeszű és nyíltszívű herceg szim pátiáját, hogy kettő jü k közt egész életükre kiható benső jóviszony fejlődött ki. A szabadságharc esem ényei és Róm er várfogása néhány évre m egszüntette u g y a n az érintkezé­ süket, de egyikükben sem csökkentette a köl­ csönös rokonérzést. F rak n ó i Róm er Ferencnek az olm ützi v árban, 1850. feb ru á r 27-én kelt le­ velét idézi, am elyben édesanyjával tu d atja , hogy szeretne a fiatal főhercegnek Írni. „Benső v ágy ösztönöz, hogy ezt tegyem . M ert én s z e r e t t e m őt, m int keveset tan ítv án y aim közül. Utolsó csöpp vérem et is ontanám érette. És ezt ő j ó 1 t u d j a. Á m d e, nem m egkegyelm eztetésem érdekében akarok kol­ dulni. Hiszem, ha értem valam it tehetne, ő, ki a n n y ira ragaszkodott hozzám, bizonyára nem feledkezett volna m eg rólam .“ Es csakugyan nem feledkezett meg. Rész­ vétét ism ételt közbenjárásával bizonyította be. M ikor pedig katonai szolgálata Josefstadtba v itte a főherceget, az ott őrzött „ á lla info­ g n iv i sorsának enyhítésére m indent m egtett, am it csak lehetett. Midőn Róm er ezért köszönőlevelet irt a kir. hercegnek, ez a következő nemes szavak­ kal válaszolt neki: „Ha én egykor rosszabb időkben azt tettem , am it felebaráti kötelesség parancsol, ez csak h á l á s é r z é s e m súgása

113 vaia egykori kedvelt tanítóm irá n t; kielégítve úgysem lehet az soha. H a pedig m int h a z af i élte kedvetlen óráiban segitőleg közeledék, tessék azt m a g y a r e r k ö l c s ö m n e k tu ­ lajdonítani." 1860-ban Kóm er m egküldte a kir. herceg­ nek első m unkáját, a „B akonyt"-t. E zt m egkö­ szönve, levelében hangsúlyozza, hogy a könyv „nem csak azért becses előttem , m ert hazánk egy igen érdekes és m ég eddig ta lá n regényes részét Írja le, de nekem m ég annál becsesebb, m ert szeretett tanítóm emléke. Legyen m eg­ győződve arról, hogy v á ltig köszönettel és örömmel emlékezendek azon szép napokra, m elyeket jobb időkben, gyerm ekkorom ban tö ltöttünk eg yütt." K ét évtized m úlva (1879. m árc. 23-án) ezt írja Kómer F ló risn ak : „Sokszor, ha fiaim ­ m al botanizálunk vagy bogarászunk, és ben­ nük a term észet irá n t látom ébredni az érde­ keltséget, a tu d v ág y at, visszaemlékezem azon boldog órákra, m ikor P o z s o n y kies vidéken kedvenc tanárom m al g y ű jtö ttü n k . Az akkor egym ás irá n t kifejlődött rokonszenv nő tton nőtt, és oly érzéssé vált, m elyet sem helyi, sem idő viszony ok nem törölhetnek el és m ely a higadtabb kor m egfontolása m ellett m ind­ inkább m egszilárdul a kebelben." Kóm er m ár a h atv an as évek végén a ré g i­ ségtudom ánynak igyekezett m egnyerni fen­ séges jó ak a ró já n a k hajlam át. És ez csakham ar sikerült is neki. 1868. decb. 21-én a kir. herceg ezt ír ja R óm ernek: „ ü g y látszik, hogy a te r­ mészettudósok mind beszegődnek az archaeo* logiába!" Kezdetben a M argitszigeten fölásott régiségeket küldte meg Róm ernek a Nemzeti Múzeum szám ára, később pedig A lcsúton m aga rendezett ásatásokat és ezekről szakszerű jelen-

ili léseket készített, m elyek az „A rchaeol. É rte ­ sítődben, Rórner F lóris folyóiratában, látta k napvilágot. (1871. és 1873., TV. és V I. kötet.) Hogy a kir. herceg külömben is a la]) hű és szorgalm as m unkatársaihoz tartozott és ezzel öregbíteni segítette Róiner sikereit, arról m ár föntebb em lékeztünk meg. Gyerm ekeinek nevelése ügyében többször kérte ki Róm er tanácsát. E gy ideig azzal a gondolattal foglalkozott, hogy ö reá bizza a fiatal hercegek nevelését. „E ngedje az E g “, — írja neki 1874. jan . 6-án „hogy J ó z s i m is m ondhassa egykor: kedves tanárom R óm er.“ E zt a terv et elejtette ugyan, de később (1877. szept. elején) A lesűtra hívta meg, hogy a ne­ velő m egválasztása dolgában értekezzék vele. 1872. ja n u á r 1-én f á k é l v b e t küldött neki a kir. herceg, am it am erikai feketedió­ fából saját kezű log eszterga lyozott az ő számá ra. A kehely falába, ezt a k ö rirato t véste: „A r a n y p a p n a k f a k e h e 1 y .“ Az eh­ hez irt kísérőlevél a következő m agyarázatot tartalm azza: „Ju g la n s am ericana nigra a ke­ hely fája, de term ett vaia hazánk h a n tja ib a n , a elassikus sírokkal te lt alesúthi kertben; ró­ mai csontok trá g y á ja növesztő su g ár alakká; igy került balta és véső alá, lett a pogány fából keresztény jelvény. Ha m egtölti és szájához emeli, emlékezzék tan ítv án y áró l és s i r á s ó t á r s á r ó 1, ki minden jót kíván . . . . É ljen az a ra n y pap!“ A kir. herceg g y ak ran vendégül is szíve­ sen lá tta őt alesati p alo tájában, midőn pedig honvédfő]m rancsnoki teendői N agyváradra ve­ zették, m egtisztelte látogatásával Róm er F ló­ ris kanonok házát, m elyen azóta m árv án y táb la örökíti meg emlékezetét az o tt tö ltö tt kedves óráknak. *

115

Róm er F loris életrajzírói és bibliográfusai ugyan nem em lítik föl, hogy m eglehetős gazdag kézirathagyatékában József kir. hercegre vo­ natkozó terjedelm es följegyzések is m aradtak fenn, F ra kilói Vilm osnak azonban tudom ása van arról, hogy Róm er a kir. herceg fiainak nevelése ügyében folyt értekezletről naplósze­ rű jegyzeteket készített. Ezek a jegyzetek, m elyeket eddig senkisem hozott nyilvánosság­ ra, Pozsony szab. kir. város m úzeum ában szin­ tén m egvannak. Oda Könvöki József közveti lésével kerültek Rómer F lóris hagyatékából. E dolgozat keretét messze túllépné, ha v á ­ rosunk érdem es szülöttjének közel busz sűrűn Írott oldalra terjedő napló-töredékét e h ely ü tt lenyom atnám és m agyarázó jegyzetekkel kisér­ ném. A kéziratban számos oly visszaemlékezés is foglaltatik, m ely a boldogult nádor család­ já ra , u d v a rá ra , vagyis József kir. herceg szü­ leire és ifjú k o ri környezetére vonatkozik. Egészben véve sok érdekes és becses adatot t a r ­ talm az, amely újabb meg újabb oldalról nm ta tja be a boldogult „legm agyarabb főherceg4 vonzó jellem képét. A jelen m unka m egírásá­ nál azonban m áris an n y ira visszaéltem olvasó­ im türelm ével, hogy jobb, ha ezeknek a közzé­ tételét m ás alkalom ra halasztóin. Azonkívül a nyolcvanas évek második fe­ lében kelt négy eredeti m agánlevelet is őriznek városi m úzeum unkban, am elyeket József kir. herceg irt Róm er Flórisnak. Tér és idő hiánya egyelőre ezeknek a közlésétől is e ltiltja e Sorok íróját. A kir. herceg „K edves A tyám u r á n é ­ nak szólítja bennük volt ta n ító já t, aláírásuk pedig m indenha ez: „V áltig legőszintébb háladatos tan ítv á n y a József fhg.“

Irodalom. ( F e l h a s z n á l t f or r á s ok. ) F r a k n ó i Vilmos: Komor Flóris emlékezete.44 („Századok44 1891. 3. füzet.) H a m p e l József: „Emlékbeszéd Romei* F. Flóris rendes tagról,44 (Akadémiai emlékbeszédek VI. köt., 1899.) O r t v a y Tivadar: „Száz év egy hazai főiskola életéből.44 Budapest, 1884. Or t v a y Tivadar: „Pozsony város utcái és terei.44 Pozsony, 1905. S z i n n y e i József: „Magyar irók élete és mun­ kái.44 Budapest, 1891 —. S ö r ö s Pongrác : „A bakonybéli apátság története/4 Budapest, 1904. S z á d e c z k y Lajos : „Komor Flóris Ferenc/4 (Nekrológ.) „Századok44 XX11I. évf., 4 füzet. (1889.) Ifj. B ú r iá n Pál: „Visszapillantások/4 (Különle­ nyomat a ,,Ny.-Hiradók‘-ból.) Pozsony, 1904. L fi t g e n d o r ff, W. Leo Frh. vonjt ,,Der Malőr und Radierei4Férd. v. Lütgendorff. Frankfurt a. M., 1906. A P a l l a s Nagy Lexikona. Budpest, 1893—1904. W ur z b a eh Constantin : „Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich.44 Wien, 1856—91. „N y u g a t m a g y a r o r s z á g i Hi r a d ó44 1895. (K ö n y ö k i József cikke.) „ P o z s o n y m e g y ei K ö z 1ö n y44 1889. május 12. (Könyökű) „ P r e s s b u r g e r We g we i s e r * 4 (Pozsonyi Út­ mutató) több évfolyama. „P i\e s a b u r g e r A u s k u n f t s - K a 1e n d e r 44 (Schaiba), 1847. „ B u d a p e s t i H i r 1 a pu 1907. május 24. K u m 1 i k Emil: A szabadságharc pozsonyi vér­ tanúi.44 Pozsony, 1905. * A legutóbb megnevezett munka fölemlitésénél nyil­ vánosan is köszönetét mondok Stam pici Károly urnák, a ki az illető mű kiadását annak idején meglehetső

117

mostoha üzleti viszonyok közt (nyári évad, iskolai szünet stb.) ö n z e t l e n k é s z s é g g e l elvállalta. Ezzel nem csak engem kötelezett hálára, de szülővárosa körül is szerzett érdemet. Az a munka volt különben Stampini Károlynak utolsó kiadói vállalkozása. 1905 elején vonult — 32 esztendei sikeres kulturfejlesztő tevékenység után — a jól megérdemelt nyugalomba és azóta marosak a név tartja fenn (Budapesten) Stampici Károly ki adóüzl et ének hírnevét. A pozsonyi b i z o m á n y-üzletet a cégalapítójának Ila, Stampfel Hugó vezeti és fejleszti tovább. * Előszóval vagy levélben a következő urak és hölgyek adatai és útbaigazításai segítettek munkám megírásával : B a r i l 1 i ts Viktor r. k. segédlelkész (Nezsider). B a tk a János, Pozsony sz. kir. város levéltárosa. Dr. B u r i á n Pál ny. Ítélőtáblái biró (Pozsony). E 1 o c k Gyula rendőrségi irodavezető (Pozsony). Gr 1 a d i eh Pál pápai kamarás, plébános (MagyarKimle). Gr ö n d ö r Károly népiskolai igazgató (Pozsony). H e 1 m á r Ágost tanár (Pozsony). K e m é n y Lajos városi *főszámvevő (Pozsony). Dr. K ö n y ök i Alajos kir. fővegyész (Fiume). Ozv. K ö ny ö k i Józsefné szül. Laezkovics Ida (Pozsony). özv. L i n d e n m a y e r Józsefné szül. Weinstabl Erzsébet (Pozsony). M o s e r Sándor, N á d o r Imre és S c h n i t z l e r Sándor főegyházi segédlelkészek (Pozsony). P a u s c h e n w e i n Ernő vászonkereskedő (Po­ zsony). P o 1 i k ei t Károly kir. íőgimnáziumi igazgató (Pozsony). Dr. 0 r t v a y Tivadar c. apát (Budapest). S e t é t Józsefné szül. Bau Paulina, Setét József és Setét Anna (Pozsony). S t a m p f e l Károly magánzó (Pozsony). T e s t o r y Ferenc vár. múzeumi segédőr (Pozsony). W e i n s t a b l Móric ékszerész és aranyozó (Pozsony). Z i e r e r Géza ny. főgimn. tanár (Pozsony).

118

Fogadják nevezettek ez utón is szive3 köszönetéinél abbeli készségükért, hogy engem részint emlékeik elmondásával, részint hasznos tanácsukkal és egyéb közreműködésükkel támo­ gatni kegyeskedtek. P o z s o n y b a n , 1907. julius 1. Kamiik Emil.

% i»

Hibák és tévedések helyreigazítása. Az 5. lapon a M e r g i család is föl van említve Róni érék pozsonyi rokonai közt. Illetékes helyről utóbb figyelme ztettek, hogy ez az adat téves. A 48. lapon em­ lített Mergl Jakab nem rokona, hanem jóismerőse és b e n s ő b a r á t j a volt a Rómer-családnak. — Ugyané mondatban az áll, hogy Mergl Jakab Vetsera városkapitánynak köszön­ hette a haditörvényszéktől való megmenekülését. Erre nézve később ágy értesültem, hogy első sorban K a m p f m ü l l e r polgármester járt közben Mergl szabadonbocsátása érde' kében. A 14. lapon az van mondva, hogy a Rómer-féle ön­ életrajzi töredék „az ötvenes években, talán épenséggel (Rómernek) olmützi vagy josefstadti fogsága idején44 Íródott. Utóbb meggyőződtem, hogy ez helytelen. Az illető frag­ mentumot az ötvenes évek v é g e (1858—80) előtt nem írhatta. A 25. lapon alulról a 8. sorban a „ s z e l l e m i 44 jelző elhagyandó. A 33. lapon alulról az 5. sor („m i t z . . . . , míg a női44) törlendő. A 41. lapon az áll, hogy egy későbbi fejezetben le fogom nyomatni Rómer Flórisnak J ó z s e f kir. hercegre vonatkozó néhány eredeti följegyzését. A legutolsó feje­ zetben (115.) ezzel ellenkezőleg azt irom, hogy e jegyzetek közzétételét m á s a l k a l o m r a kell halasztanom. Erre tér és idő hiánya készteti egyelőre e sorok íróját. Legközelebb azonban valamely budapesti lapban szándékozom az illető naplótöredékről bővebben írni. A 63. lapon felülről a 16. sor („az országát . . . . vá­ rosát44) t ö r l e n d ő . A 72. lapon alulról a 12. sorban „középiskolai44 he­ lyett „ k ö z é p k o r i 44 (énekek) olvasandó. A 80. lap utolsó sorába „1849-ben44 helyett „1894 ben44, a 82. lapon alulról a 4. sorban „1897u helyett „186744 olvasandó.

*

*

*

A könyvben megmaradt hibák nagy számát mentse ki az a körülmény, hogy napilapban megjelent tárcacikkek í v e n k i n t történt különlenyomatáról lévén szó. az e g é s z uiiivet annak kiszedése után egységesen és kellő gondossággal nem revideálhattam.

T a rta lom . La p

Előszó ................................................................................ 1 Születése, származása és c s a l á d j a ......................... 5 Szülőháza.......................................................................... 8 Gyermekkora. Pozsonyi és trencséni tanulóévei. — A család vagyoni v is z o n y a i.................................... lő Benedekrendi növendékévei. Győri tanárkodása . . 21 A pozsonyi akadémián. Viszonya városunk társadal­ mához. Belső meghasonlás ............................................ 34 A szabadságharc.............................................................. 44 01 mütz. Josef sta d t ..........................................................55 Is.mét itthon....................................................................... 62 Újabb tanári pályája. „A Bakony.w Ipolyi Arnold hatása Rómerre. Régészefi tanulmányok. Győrből Pest-Budára....................................................... G7 A pesti főgimnáziumon. Az Archaeologiai Értesítő. Pozsonyi szereplése 1865-ben. Árpád sírja. . . . 74 A Nemzeti Múzeumnál. Parisban. Sokoldalú termékeny­ ség. Múzeumok Pozsonyban és egyebütt. A háziipar fejlesztése. Néprajzi gyűjtések. Á pesti állatkert. Mütörténeti és könyvészeti munkák........................82 Kilépése a szerzetesrendből. Stockholmban. Az archaeologusok nemzetközi kongresszusa Budapesten. Nagyváradi működése. H a l á l a ................................ 90 Általános jellemzése. Viszonya szülővárosához . . . 94 Tudományos m ű k ö d é s e ................................................ 101 Irodalmi m unkássága.................................................... 105 Rómer Flóris és József kir. h erceg...........................111 Irodalom (Felhasznált források)...................................l l ő Hibák és tévedések helyreigazítása...........................119

A rc k é p e k . Rómer Flóris 1858- 60-ban (Pozsony, Kozics Ede műter­ méből. Római Ferenc honvédhidász-föhadnagy. (TóthÁgoston nevű fogolytársának olmiitzi akvarellje után.) Rómer Flóris aranymiséje idején (1888.augusztus; Nagyvárad). Rómer Flóris utolsó arcképe (1889 elején; Nagyvárad).

Hasonm ások. Az önéletrajzi töredék első mondata. (Pozsonyi szülőháza.) Rómer Flóris és Lehoezky János olmiitzi kezeirása és névjegyzése (1850).

K ülönlenyom at a .X lyugatm agyarországi fSiradó' -bòi.