Prostitúció, emberkereskedelem

Fehér Lenke: Prostitúció, emberkereskedelem

Prostitúció, emberkereskedelem Fehér Lenke

1. Bevezetés1 Az emberkereskedelem – amely amellett, hogy rendkívül súlyos bűncselekmény, az emberi jogok, az emberi méltóság súlyos megsértése is – az utóbbi néhány évtizedben a nemzetközi figyelem középpontjában áll, s az ellene való küzdelem, a nemzetközi fellépés gondolata több jelentős nemzetközi és európai dokumentumban is megfogalmazódott és testet öltött. A nemzetközi emberkereskedelem ugyanakkor a határokon átívelő, szervezett bűnözés részét is képezi, amely óriási profitot termel a szervezett bűnözői csoportoknak. Ma már nem kétséges, hogy e jelenséggel szemben fokozott fellépésre, nemzetközi összefogásra, együttműködésre van szükség. Ez magában foglalja többek között a jogharmonizációt, a sztenderdizált adatgyűjtést, az információáramlást, a tapasztalatok megosztását, illetve a legjobb gyakorlatok egymás közötti kicserélését, valamint az áldozatok segítését, és az áldozattá válás megelőzésére való törekvést. Az emberkereskedelem bűncselekménye a nők elleni erőszak részének tekintendő,2 hiszen a prostitúciós célú emberkereskedelem áldozatai elsősorban nők és gyermeklányok. Ha visszatekintünk a nemzetközi erőfeszítések történetére ezen a területen, azt láthatjuk, hogy az első, e tárgyban született egyezmények az ún. fehér rabszolgaságról, a nők és gyermekek áldozattá válása ellen próbáltak fellépni. A későbbi egyezmények hatóköre ugyan már mindkét nemre kiterjed – tehát nők és férfiak egyaránt lehetnek emberkereskedelem áldozatai –, a politikai deklarációk és a kutatások azonban hangsúlyozzák a probléma gender-dimenzióját, azaz, hogy az áldozatok túlnyomó többsége nő, illetve leánygyermek a kommerciális szexuális kizsákmányolást célzó emberkereskedelem esetében. Megjegyzendő, hogy az utóbbi években nagy számban előforduló, ún. kényszermunkára, rabszolgasághoz hasonló gyakorlatra irányuló emberkereskedelem áldozatai között is igen sok a nő, bár a férfi áldozatok száma itt jelentős. Ez utóbbi területen jelenleg számos kutatás folyik, amelyek révén majd pontosabb adatokat nyerhetünk a nemek

1

A tanulmány az OTKA támogatásával készült (nyilv. szám: 46973). Lásd az Európa Tanács 2002 évi 5. sz. ajánlás a tagállamok felé a nőknek az erőszakkal szembeni védelméről című dokumentuma mellékletének, 1. d.) pontját.

2

211

Szerepváltozások

közötti megoszlásról, az e csoportba tartozó bűncselekmények sértettjei körében. Az emberkereskedelem problémája összefonódik egy sor más jelenséggel. Így pl. az illegális migráció vagy az embercsempészés során, a kiszolgáltatott helyzetű személyek körében fokozott a veszélye az emberkereskedelem áldozatává válásÁnak is. A világ globalizálódik, s a gazdaság földrajzilag egyenetlen, helyenként lassú, míg másutt kiemelkedő volumenű fejlődése, területileg is koncentrálja a tőkét, az ipart, a munkalehetőségeket. Ez helyenként magasabb életszínvonalat, életnívót és fokozott munkaerő-keresletet eredményez, míg a gazdaságilag hátrányosabb helyzetű régiókban nagy volumenű, szabad munkaerőkapacitást, munkaerő-kínálatot indukál, ami szervezett vagy szervezetlen, legális vagy illegális módon áramlik a kiemelt és vonzó munkaerőpiacokra. Az Európai Unión belül, az ún. Maastrichti Szerződés (1992) célkitűzéseinek sorában szerepel többek között egy olyan belső piac, amelyet az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke tagállamok közötti szabad mozgását gátló akadályok eltörlése jellemez. A nem uniós országok viszonylatában azonban a munkaerő szabad mozgása természetesen nem érvényesül ennyire korlátlanul. Az ún. Amszterdami Szerződés (1997) szerinti egyik cél: az Unió fenntartása és fejlesztése a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló olyan térségként, ahol a személyek szabad mozgásának biztosítása a külső határok ellenőrzésére, a menekültügyre, a bevándorlásra, valamint a bűnmegelőzésre és bűnüldözésre vonatkozó megfelelő intézkedésekkel párosul. Az EU folyamatosan törekszik arra, hogy megfelelő politikát, stratégiát dolgozzon ki a bevándorlás problémáinak kezelésére. „A Bizottság különösen az illegális bevándorlásra vonatkozó közös politikáról szóló 2001-es közleményében hangsúlyozta, hogy az ’illegális bevándorlás kérdését olyan átfogó megközelítéssel kívánja kezelni’, amely a migrációs folyamat valamennyi, különböző szakaszával foglalkozik.”3 Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az emberkereskedelemnek az illegális migrációval való összefüggése, nem jelenti azt, hogy az emberkereskedelem minden áldozata illegális migráns lenne vagy, hogy minden illegális migráns emberkereskedelem áldozatává válik. Az összefüggés abban áll, hogy az illegális migránsok kiszolgáltatottságuk okán veszélyeztetettebbek, így nagyobb a valószínűsége annak, hogy ilyen bűncselekmény áldozatává válnak. A migráció, illetve a munkaerő vándorlása elé kerülő mennyiségi és minőségi korlátokat az illegális migrációból, valamint az illegális migránsok munkáltatásából hasznot húzó bűnözők és bűnöző szervezetek igyekeznek áthidalni. A határokon átívelő, szervezett bűnözés elleni fellépés rendkívüli 3

Az Európai Bizottság közleménye a harmadik országok állampolgárainak illegális bevándorlása elleni küzdelem politikai prioritásairól {SEC(2006) 964} {SEC(2006) 965} {SEC(2006) 1010} /* COM/2006/0402 végleges */

212


fontosságú kérdés, amely szoros európai és világméretű összefogást tesz szükségessé. Az emberkereskedelem jelenségének, okainak vizsgálata során, hosszú távon nem mellőzhető a prostitúciós célú emberkereskedelem, s ennek kapcsán érintőlegesen a prostitúció, és az arra épülő kizsákmányoló jellegű cselekmények vizsgálata sem. Mint ismeretes, a prostitúciós célú emberkereskedelem áldozatai elsősorban és szinte kizárólagosan nők és gyermekek. Az utóbbi években azonban a kényszermunkát célzó emberkereskedelem is a figyelem, a kutatások középpontjába került, s e területeken a becslések és a kutatások alapján számottevő a férfiak viktimizációja is. A gender-orientált szemléletmód tehát a jelenség további fontos aspektusaira is ráirányíthatja a figyelmet. Az emberkereskedelemmel kapcsolatban egységes az álláspont, így a világ szinte minden országában súlyos bűncselekménynek tekintik és pönalizálják. A prostitúcióra ráépülő magatartások zöménél is hasonló a helyzet, ám a prostitúcióról vallott eltérő álláspontok miatt, nincs teljes egyetértés a jelenség megközelítését illetően. A továbbiakban először a prostitúció európai szabályozási modelljeiről, a magyar szabályozás problémáiról, a kereslet szerepéről, majd ezt követően az emberkereskedelem fogalmáról, illetve a probléma hazai helyzetéről (a statisztika és az empirikus kutatás tükrében) szeretnék rövid, összefoglaló áttekintést adni.

2. A prostitúció 2.1. A prostitúció szabályozása Európában A prostitúció jelenségét az országok egy része eltűri vagy engedélyezi, más része korlátozza, vagy éppen tiltja. A prostitúció szabályozása során tehát az egyes országok a prohibicionista (tiltó), a reglementált (bizonyos keretek között engedélyező és szabályozó) vagy az abolicionista (a szabályozás ellen fellépő) modellt, illetve ezek új vagy kombinált formáit alkalmazzák.4 Az utóbbi évtizedben az ún. holland és a svéd modell szabályozási rendszerének, filozófiájának alapjai és az emberkereskedelemre gyakorolt hatásának a tanulmányozása állt a figyelem homlokterében. Mint ismeretes, egyes országok, így pl. Hollandia, tradicionálisan a reglementált modell híve. E modellt azonban folyamatosan korszerűsítik, szabályozzák, így mára már szinte legalizált modellnek is nevezhetnénk. A szabályozás filozófiájának lényege a szexuális szolgáltató szektor legális, kereső foglalkozásként történő elismerése, s ennek révén, a szexuális szolgáltatást végző függetlenítése a kizsákmányolástól. A szexuális szolgáltatás pénzkereső foglalkozásként történő elismerése valóban javít valamit a prostituáltak marginalizált helyzetén. Nem 4

A szabályozási modellekről részletesen lásd Fehér (2006).

213

Szerepváltozások

mellékes körülmény ugyanakkor az sem, hogy a korábbi, a prostitúciót kizsákmányoló személyek helyére olyan, a prostitúció infrastruktúráját, üzleti hátterét biztosítani képes, üzletemberek lépnek, akik e tevékenység megszervezéséből, menedzseléséből élnek. (A korábbi, kizsákmányoló jellegű bűncselekmény elkövetője tehát a prostitúció legalizálásával szintén legális vállalkozóvá, üzletemberré vált.) Ez a megváltozott szemlélet és struktúra sem tudta azonban teljesen kiküszöbölni az illegális prostitúciót és annak holdudvarát. Kiemelést érdemel azonban, hogy a prostitúció legalizálásával egyidejűleg, az emberkereskedelem elleni küzdelemnek is sokkal nagyobb figyelmet szentelnek a holland modellt alkalmazó országokban. A svéd modell alapja az előbbiektől teljesen eltérő, újszerű megközelítés. Annak ellenére, hogy ezt a modellt a nemzetközi irodalom nem ritkán prohibicionistának tartja, a svédek maguk, abolicionistának tekintik, és erre meg is van minden okuk. Az előbbi érvelésben is van azonban némi igazság. 1. A svéd szabályozási modell csak azon az alapon tekinthető prohibicionistának, hogy valamit tilt, nevezetesen a prostituált szolgáltatásának az igénybe vételét. Viszont attól nem klasszikusan prohibicionista, hogy nem magát a prostitúciót tiltja. Nézetem szerint tehát fordított prohibicionista, mert a kliens (nem pedig a prostituált) magatartását bünteti. 2. Ugyanez a szabályozás viszont azért tekinthető abolicionistának, mert a prostitúció szabályozása eltörlésének a híve, egy modern, neo-abolicionista szemlélet alapján. Megjegyzendő, hogy Svédországban 1999. január 1-jén lépett életbe a nők integritásának súlyos veszélyeztetéséről szóló törvény.5 Ez kimondja, hogy a prostitúció a nők és a gyermekek ellen elkövetett erőszak egy formája. A svéd Büntető Törvénykönyv6 értelmében, a szexuális szolgáltatások „vásárlása”, illetve az arra tett kísérlet bűncselekménynek számít, és pénzbírsággal vagy maximum hat hónapig terjedő szabadságvesztéssel sújtható. A kerítés bűncselekménye viszont négytől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.7 Ezzel szemben a prostituált cselekménye nem büntetendő, sőt a prostituáltak számára képzési és munkáltatási programok állnak rendelkezésre, amelyek segítik a prostitúciós életformából történő kilépést. 2002. július 1-jétől lépett életbe Svédországban a szexuális célú emberkereskedelmet bűncselekménnyé minősítő szabályozás, amelyet 2004-ben kiterjesztettek a más céllal megvalósított emberkereskedelemre is. A cselekmény szankciója kettőtől tíz évig terjedő szabadságvesztés. A svéd modell filozófiája véleményem szerint rendkívül korszerű, amely az emberi jogok, az emberi méltóság tiszteletén alapul. E szemlélet alapján a 5

Kvinnofridslagstiftningen Svéd Btk. 6. fejezet. 11. §. 7 Svéd Btk. 6. fejezet, 12. §. 6

214


szexuális szolgáltatás nem lehet árucikk. A mindeddig anonim kliensre (aki a kereslet oldalt testesíti meg) történő rámutatás, s az ezzel járó társadalmi stigma, elgondolkodtatja az embereket arról, hogy vajon helyesen cselekszenek-e, amikor pénzért úgy vásárolnak szexuális szolgáltatást, mint azt bármely más árucikk, illetve szolgáltatás esetében tenni szokták. Ez a szolgáltatás ugyanis alapvetően más, mint a többi, mert az ember testét, mint árucikket ajánlja fel. A kliens magatartásának, a kereslet problémájának a felvetése olyan hatással jár, amely a kérdéssel kapcsolatban felelős magatartásra késztet. Ez pedig, ha rövid távon nem is, de hosszú távon minden bizonnyal megváltoztatja az emberek mentalitását, szokásait, értékrendjét. A fentiekben, dióhéjban ismertetett, kétféle szabályozás előnyeit és kritikus pontjait számosan értékelik és vitatják. A holland modell filozófiáját nem mindenki értékeli egyöntetűen pozitívan. A modell rendkívül pragmatikus. Legfőbb erényeként a legális, ezért átláthatónak feltételezett rendszert tekintik. Mások szerint, az emberkereskedelem elleni küzdelem szempontjából a svéd modell nagyon hatékony. A kliens magatartásának szankcionálása miatt ugyanis megváltozik az ebbe a régióba irányuló emberkereskedelem volumene, radikálisan csökken a külföldi prostituáltak száma. Vannak azonban olyan vélemények, melyek szerint elsősorban a prostitúció utcai, nyílt, látható formái tűnnek el, s az új szabályozás nem megszünteti, hanem inkább csak illegalitásba, zárt helyekre tereli a prostitúciót (zárt klubok, táncos szórakozóhelyek, hajók), tehát megváltoztatja a kínálati szokásokat, illetve esetlegesen átcsoportosítja, áthelyezi a keresletet más országokba. Mindkét előbb említett modell mellett és ellen sorakoztatnak fel érveket, illetve ellenérveket. Magam inkább a svéd abolicionista modell híve vagyok. A kritikai megállapítások ellenére úgy vélem, vitathatatlan, hogy ez a modell új szemléletet hozott, amely termékenyítőleg hatott a gondolkodás irányára, és ennek nyomán, több országban is hangsúlyozottan megjelent a kereslet elleni fellépés igénye.

2.2. A prostitúció hazai szabályozása Tagadhatatlan tény, hogy a prostitúció és a prostitúcióra ráépülő kizsákmányoló jellegű cselekmények, valamint az emberkereskedelem között számos összefüggés mutatható ki. A prostitúció szabályozási modelljének ugyanakkor jelentős szerepe van az emberkereskedelem jelenségének alakulására is. A prostitúció szabályozási modelljét tekintve, a magyar megoldás nézetem szerint felemásra sikerült, s ennek következményei számos területen bizonytalanságot eredményeznek. Az elvi problémák közül elsősorban azt emelném, ki, hogy a prostitúció szabályozási modellje ún. korlátozott abolicionista. A szabályozásnak meg kellett volna maradnia az abolicionizmus keretei között, mivel Magyarország ratifikálta az emberkereskedés és mások 215

Szerepváltozások

prostitúciója kihasználásáról szóló ENSZ Egyezményt (New Yorki Egyezmény).8 Az Egyezmény bevezető részében kimondja, hogy „a prostitúció és az azt kísérő rossz, a prostitúció céljait szolgáló emberkereskedés az ember személyi méltóságával és értékével összeegyeztethetetlen és veszélyezteti az egyén, a család és a társadalom jóllétét.” A magyar szabályozás során, nézetem szerint, a törvényalkotó9 a prostitúció jelenségét nem komplexen, hanem elsősorban közrendvédelmi szempontból közelítette meg. Ennek megfelelően, a cél az volt, hogy a jelenség területi és tartalmi kereteinek a megállapításával, a prostitúció megfelelő korlátok közé kerüljön, az utcákról eltűnjön, illetve kiszoruljon a jogszabály által körülírt, definiált védett övezetekből. Az ily módon létrejött, a prostitúcióra vonatkozó szabályozás keretei azonban inkább elviek, mint pragmatikusak voltak. A szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló 1999. évi LXXV. törvény (a továbbiakban Szbtv.), azzal, hogy nem csupán a (prostitúciótól) védett övezeteket határozza meg, hanem az önkormányzatok számára lehetővé, illetve bizonyos esetekben kötelezővé teszi az ún. türelmi zónák kijelölését, nézetem szerint túllépett az abolicionista modellek keretein, és átlépett az ún. reglementáris rendszerű modell keretei közé. Mint ismeretes ugyanis, a reglementációs rendszer abból indul ki, hogy a prostitúciót illetően a teljes tiltás reménytelen és eredménytelen, ezért (a prostitúciót szükséges rossznak tekintve) megpróbálja azt szabályozni, korlátok közé szorítani. A joghátrányt ez a modell sem iktatja ki teljesen, csak késlelteti, hiszen a büntető szankcióra – mint végső eszközre – sor kerül akkor, ha a közbeiktatott szabályozást, a kontroll elemeit nem tartják tiszteletben. A reglementációs rendszer – azzal, hogy bordélyházakba, speciális negyedekbe tereli a prostitúciós tevékenységet (távol a közintézményektől), s meghatározott feltételekhez köti annak gyakorlását (felnőtt korúság, egészségügyi kontroll), azt bizonyos fokig ellenőrzés alatt tudja tartani. A korlátozó jellegű szabályozás ugyanakkor erősíti azt a benyomást, hogy olyan, társadalmilag elfogadott jelenségről van szó, amely már több, mint a jelenség passzív eltűrése. Ha a prostitúció – bár korlátok között is – de engedélyezett, akkor ez azt jelenti, hogy a prostituált egy lépést tett a legalitás felé. Sajnálatos módon azonban – bár nemkívánatos következményként – vele együtt a legális szférába kerülhet a prostitúció üzleti hátterét, infrastruktúráját biztosító „üzletember”, a futtató is. A filozófiai, emberi jogi megközelítés problémáin túl, a törvény által szabályozott jelenséggel, illetve a törvény értelmezésével kapcsolatban számos 8

Convention for the Suppression of the Traffic in Persons and of the Exploitation of the Prostitution of Others. (New York, 21 March, 1950) 9 A folyamat leírását lásd bővebben Borai (2003) tanulmányában.

216


probléma merült fel. E kérdések közül, néhánnyal az Alkotmánybíróság (AB) is foglalkozott.10 Problémát okozott a türelmi zónák kijelölése körüli bizonytalanság, az önkormányzatok vonakodása a zónák kijelölésétől, illetve a néhány kijelölt övezet esetében a helyi lakosság tiltakozása. Gyakorlati problémaként merült fel a védett övezetek fogalmának értelmezése is, s a hatóságok ebben hosszú ideig semmiféle gyakorlati segítséget nem nyújtottak. Így a hatóságok a valóságban igen keveset tettek annak érdekében, hogy a prostituáltak jogszerűen elkerülhessék a védett övezetek határait, ami növelte az ilyen szabálysértések kockázatát. Az utóbbi egy-két évben a prostituáltak bátorítást kapnak az egyéni vállalkozói engedély kiváltására, az adózás érdekében. A türelmi zónák kijelölésének elmulasztása kérdéseivel 2003-ban az Országgyűlési Biztos Hivatala (OBH)11 is foglalkozott és jelentést készített12. A jelentés leszögezi, hogy „a jogbiztonság elvét sérti, ha egy jogszabály rendelkezései félreérthetőek vagy eltérően értelmezhetőek.” „Az általános helyettes összességében megállapította, hogy mindazok a települési önkormányzatok, amelyek az Szbtv. 8. § (1) bekezdésében13 és 62. § (4) bekezdésében14 megállapított kötelezettségüket nem teljesítették, törvénysértő mulasztás állapotát idézték elő. Ez a törvénysértő mulasztás és az ennek következtében előálló jogbizonytalanság alkotmányos visszásságot okoz a prostituáltak törvényben legalizált jogaival és törvényes érdekeivel összefüggésben.”15 Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese továbbá azt is „javasolta a belügyminiszternek, hogy dolgozzon ki koncepciót a közterületi prostitúció jogállami követelményeknek megfelelő szabályozása érdekében, valamint az új koncepció alapján dolgozza ki a közterületi prosti-

10 Pl. 2/2001. (I. 17.) AB határozat; 55/2003. (XI. 13.) AB határozat; 54/2003. (XI. 13.) AB határozat. 11 OBH 4007/2003. Lásd: Példatár. Válogatás az állampolgári jogok országgyűlési biztosainak jelentéseiből. A 2002-ben iktatott ügyek. http://www.ombudsman.hu/allam/2004/4_1.htm (Letöltés dátuma: 2008. nov. 13.) 12 A jelentést Takács Albert, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese készítette. 13 8. § (1) Az önkormányzat a prostitúció tömeges megjelenése esetén rendeletében egy türelmi zónát jelölhet ki. Kivételesen – ha egy türelmi zóna kijelölése nem lehetséges – több türelmi zóna is létesíthető. A közterületi prostitúció folyamatos észlelése esetén türelmi zóna kijelölése nem mellőzhető az 50 000 lélekszám feletti települések esetében. 14 62. §. (4) Ha a prostitúció tömeges (4. § j) pont), az 50 000 lélekszám feletti település önkormányzatának képviselőtestülete (fővárosban a fővárosi közgyűlés) a törvény hatálybalépésétől számított hat hónapon belül, ha pedig a jelenség a törvény hatálybalépése után válik tömegessé, ennek megállapításától számított kilencven napon belül köteles a türelmi zóna kijelöléséről a rendeletet megalkotni. A türelmi zóna helyének kijelölése tekintetében egyetértési jogot gyakorolnak azok a kerületi önkormányzatok, amelyek az egyeztetés során vállalják, hogy a saját területükön türelmi zónát alakítanak ki. 15 A törvényi rendelkezés ellenére a türelmi zónák kijelölésének elmulasztása sérti a prostituáltak jogait.

217

Szerepváltozások

túció kérdéseit a jogállami jogbiztonság követelményeinek megfelelően szabályozó normaszöveget.” (OBH 4007/2003) Az előbbiekből látható tehát, hogy a szabályozás sem filozófiai síkon, sem a gyakorlati jogértelmezés, sem annak végrehajtása szempontjából nem tekinthető megfelelőnek és egyértelműnek. Tekintve, hogy a törvényalkotó egy majdnem teljesen reglementált rendszer kereteit vázolta fel, de kizárólag az egyéni prostitúciót engedélyezte, meglehetősen sok kérdőjelet hagyott. Ezek egyike, és ez szerintem a legfontosabb, hogy a törvény szellemisége nem egyeztethető össze az emberkereskedelem és mások prostitúciója kizsákmányolásának elnyomása tárgyában született nemzetközi egyezmény, a New Yorki Egyezmény16 6. cikkével,17 amely tiltja a prostituáltak speciális regisztrálását, különleges ellenőrzését. A hazai szabályozás túlmegy az abolicionizmus határain, amelynek lényege a prostitúcióra vonatkozó szabályozás eltörlése. Mint ismereretes, az abolicionista rendszer nem magát a prostitúciót szünteti meg, hanem a prostitúció feletti hatósági kontroll gyakorlását, azaz a szabályozott rendszert törli el. Az abolicionista álláspont szerint a prostituált helyzete a nyilvánosházban olyan, mint a rabszolgáé, s a prostitúcióval való kereskedés pedig egyértelműen emberkereskedelem. Ennek jegyében, ellenzi a prostitúció gyakorlására szolgáló helyek hivatalos kijelölését, a kötelező regisztrációt és a prostituáltak kötelező orvosi vizsgálatát. E nézet szerint nem a prostitúciót magát kell szabályozni vagy visszaszorítani, hanem annak harmadik személy általi kizsákmányolását, továbbá a köznyugalmat zavaró prostitúciót kell tiltani és büntetni. A prostituáltat áldozatnak tekinti, és hangsúlyozza a nemek közötti egyenjogúságot. (Fehér, 2007) A magyar szabályozás, deklaráltan korlátozott abolicionista, azaz a vegyes szabályozási modellek közé tartozik. Nézetem szerint azonban, a jelenlegi magyar modell, amely bár szándékai szerint korlátozott abolicionista, szellemiségében inkább reglementáris. Sajnálatos módon azt kell mondanom, hogy a magyar megoldás ténylegesen, a valóságban inkább kaotikusnak nevezhető. Kétségtelen tény, hogy a jelenlegi rendszer nem megfelelő. Ezért a prostitúció kérdését és a hatályos szabályozást egyaránt feltétlenül felül kell vizsgálni, széles társadalmi vitát kell folytatni e kérdésekről a civilszervezetek, a jogvédő szervezetek, valamint a prostituáltak érdekvédelmi szervezeteinek a bevonásával. Szembesíteni kell a szabályozás lehetséges módozatait az emberi jogi egyezmények, nemzetközi dokumentumok tartalmával, a gyermekek jogainak védelmével. Foglalkozni kell a svéd modell gyakorlati ta16

A New Yorki Egyezményt Magyarország az 1955. évi 34. törvényrendelettel ratifikálta. 6. Cikk: A jelen Egyezményben részes Felek kötelesek az összes szükséges intézkedést megtenni minden hatályos törvény, szabályzat vagy igazgatási gyakorlat hatályon kívül helyezésére vagy eltörlésére, amely szerint a prostitúcióval foglalkozó vagy azzal gyanúsított személyek különleges nyilvántartásba tartoznak magukat vétetni, külön igazolvánnyal kell rendelkezniük, vagy különleges ellenőrzési vagy bejelentési előírások alá esnek.

17

218


pasztalataival, és figyelembe kell venni a keresletet megcélzó intézkedések lehetséges módozatait.

2.3. A magyarországi empirikus vizsgálat és eredményei A prostitúció jelensége és gyakorlásának körülményei ugyan vitatottak Magyarországon, a prostitúció körüli élősdi jellegű cselekmények fogalma és büntetőjogi szabályozása azonban megfelelő. A joggyakorlat, jogértelmezés kérdései azonban itt sem nevezhetők teljesen problémamentesnek. Az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) 2004 és 2006 között kutatást folytatott a magyarországi prostitúció és emberkereskedelem témakörében. A kutatás középpontjában, (amely 220 akta empirikus vizsgálatát is magában foglalta) az állt, hogy a prostitúcióval kapcsolatos szabályozás, a büntetőpolitika változása és ellentmondásossága mennyiben hatott a bűncselekmények elkövetési gyakoriságára, azok formáira, és hogyan érintette a prostitúcióra épülő egyes bűncselekmények megítélését. A kutatás a prostitúció európai és hazai jogi helyzetének rövid, elméleti jellegű áttekintésén túl, empirikus vizsgálat keretében a prostitúció körüli élősdi jellegű cselekmények (a Btk. 205. §ában foglalt „üzletszerű kéjelgés elősegítése”, a Btk. 206.§-ában foglalt „kitartottság”, a Btk. 207. §-ában foglalt „kerítés” bűncselekménye) problematikájával is foglalkozott. Mindhárom bűncselekmény szoros kapcsolatban áll a prostitúcióval, jellemzően azt kizsákmányolja, abból hasznot húz.18 A kutatás adatai alapján a prostitúció átstrukturálódására lehet következtetni, ami nagy valószínűséggel a prostitúció szabályozási modelljének problémáira vezethető vissza. A prostitúció megjelenési formáival kapcsolatban, jellemzőnek mondható a magánlakásokban, burkolt hirdetés alapján zajló prostitúció. Emellett gyakori a magánlakásban történő, valamint az utcai prostitúció gyakorlásának a kombinálása is, amelynek oka a kliensek változó forgalmának a kiegyensúlyozására való törekvés. Igen elterjedt jelenség a szexuális szolgáltatások és szolgáltatók interneten keresztül történő reklámozása, illetve hirdetése, valamint a „virágnyelven” megfogalmazott újsághirdetések közreadása a kliensek elérésére. A magánlakásban folyó prostitúció esetén gyakori a lakásnak egy prostituált által történő bérbe vétele, majd a lakáshasználat, -bérlet és a lakásrezsi megosztása más prostituáltakkal. Más, szervezettebb konstrukcióban viszont egy személy látja el a szervezési, hirdetési, vezetési és egyéb feladatokat, s a többieket is ő alkalmazza. A törvényi tilalom ellenére, egyes üzletek a legális tevékenység mellett, illegális melléktevékenységként szexuális szolgáltatást is nyújtanak. Így pl. 18

A Büntető Kollégium (BK) 172. számú (1997. V. 26.) kollégiumi állásfoglalással módosított, BK 109. számú állásfoglalás az üzletszerű elkövetés megállapítása szempontjából – a prostitúcióhoz való szoros kötődés mint jellemző körülmény alapján – az üzletszerű kéjelgés elősegítését, a kitartottságot, és a kerítést hasonló jellegűeknek tekinti.

219

Szerepváltozások

egyes masszázs vagy erotikus masszázs szolgáltatást nyújtó szalonokban is előfordul esetenként szexuális szolgáltatás nyújtása, de találkozhatunk ilyen esetekkel az éjszakai bárokban, klubokban és más szórakozóhelyeken is. A legálisan masszőrként, táncosnőként, pultosként alkalmazott személyek egy része a legális foglalkozáson kívül, üzletszerű kéjelgést is folytatott, a tulajdonos vagy az üzletet üzemeltető szervezésében. Előfordult, hogy a cselekmény lelepleződéséig viszonylag hosszabb ideig, akár több évig is zajlik e tiltott tevékenység, a bordélyház üzemeltetése. A vizsgált mintában nagy számban fordultak elő olyan esetek, amikor az elkövetők a fiatal lányokat közvetlenül a különböző intézetekből, nevelőotthonokból toborozták, vagy közvetve, már beszervezett társaik felhasználásával győzték meg őket. Sajnos, az sem volt egyedi eset, hogy korábbi intézeti neveltek szervezték be társaikat, prostitúció céljára. Az ilyen és hasonló jelenségek ellen, sürgető megelőző intézkedéseket kell tenni. A prostitúcióból elsősorban nem a prostituált profitál, hanem mindazok, akik biztosítják a prostitúció hátterét, körülményeit, infrastruktúráját, klienseit. A mások prostitúciójából származó jövedelemből él a kitartott is, akit a közvélemény, de még a jogi szakma egyes reprezentánsai is hajlamosak a prostituált védelmezőjének, a közöttük levő viszonyt pedig egyértelműen konszenzusos viszonynak tekinteni.19 Ez különösen azért anakronisztikus, mert a bírói gyakorlat nem tekinti halmazatnak, ha a kitartott több személlyel is kitartatja magát, akár egyidejűleg is. A kitartók számát a büntetés kiszabása során veszi figyelembe a joggyakorlat. A prostitúcióra szinte mindig ráépülnek az élősdi jellegű bűncselekmények. Ez alól sajnálatos módon egyik prostitúciót szabályozó modell sem mentes teljes mértékben. Még a sokak által előnyösnek vélt reglementált modell (amely a prostituált szolgáltatását, bármely más szolgáltatáshoz hasonlóan, legalizálja, pénzkereső foglalkozásként ismeri el) sem tudja kiszűrni teljes mértékben a prostituált ilyen jellegű kiszolgáltatottságát. Sőt, a prostitúció infrastruktúrája más által történő biztosításának az engedélyezésével, a prostitúciós szolgáltatás mellett, olyan magatartásokat is legalizál, és az üzleti szférába emel, amelyet más szabályozási modellek bűncselekménynek tekintenek.20 Ez a prostitúció legalizálásának, a prostituált viszonylagos függetlenségének és a prostitúció jövedelemszerző tevékenységként történő elismerésének a következménye (vagy úgy is fogalmazhatnánk, az ára).

19

„A kitartó és a kitartott rendszerint közös megegyezéssel folytatja bűnös tevékenységét, amelyből nem feltétlenül csak a kitartottnak származik haszna, hanem kölcsönös előnyökkel jár (a kitartó „védelmet” biztosít a kitartottnak stb.). Ezért csak az adott ügy körülményeihez képest bírálható el, hogy a kitartó sértettnek tekinthető-e.” A Legfelső Bíróság 3/1999. büntető jogegységi határozata. 20 Pl. a bordélyház működtetése, ahhoz anyagi eszközök szolgáltatása stb.

220


3. Az emberkereskedelem 3.1. A szabályozás háttere A prostitúció kizsákmányolása kapcsán, elkerülhetetlenül beszélnünk kell az emberkereskedelemről is. A prostitúcióra jellemző, hogy globalizált, kiterjedt jelenség, amelynek rendkívül nagy a mobilitása. A migráns prostitúció szerepe igen jelentős, hiszen a prostitúciós szolgáltatás szektora a kliensek érdekében igényli a változatosságot, a szolgáltatók folytonos cseréjét, megújulását. A kereslet-kínálat viszonya hatást gyakorol erre a szektorra is. A kutatások adatai szerint, a prostitúció szabályozási modelljei kialakításának, illetve a gyakorlatban történő érvényesülésének, a kontrollnak is jelentős szerepe van az emberkereskedelem megelőzésében. Így pl. az előzőekben bemutatott svéd modell bevezetése jelentősen visszaszorította mind a prostitúció, mind pedig az emberkereskedelem volumenét. Két évvel az új modell alkalmazását követően a prostituáltak száma felével, a kliensek száma háromnegyedével csökkent (Ekberg, 2001). A svéd álláspont szerint a nemzetközi emberkereskedelem nem virágozna a helyi prostitúciós piacok nélkül. A prostitúció és az emberkereskedelem ugyanis feltételezi a keresletet. Ha egyesek nem tekintenék magától értetődőnek, hogy a nőket és a gyermekeket adják-veszik és kizsákmányolják, akkor sem a prostitúció, sem az emberkereskedelem nem létezne többé (FACTSHEET, 2004). Az utóbbi néhány évben, mint azt már említettem, az emberkereskedelem problémája a korábbinál sokkal intenzívebben a figyelem középpontjába került, és a nemzetközi szervezetek keretében több, jelentős dokumentum is megfogalmazásra került. Ezek sorában kiemelkedő jelentőségű az ENSZ Transznacionális Szervezett Bűnözésről szóló Egyezménye és annak kiegészítő jegyzőkönyvei, így az emberkereskedelem tárgyában született Jegyzőkönyv21 (továbbiakban ENSZ Jegyzőkönyv) létrejötte. Emellett óriási jelentőségű az Európa Tanács emberkereskedelem elleni fellépésről szóló Egyezményének22 (továbbiakban Európai Egyezmény) a megszületése is, mely 2008. február 1-jén lépett hatályba.23 Az Európai Egyezmény, elismerve és rendkívül nagy jelentőségűnek tartva az ENSZ Jegyzőkönyv érdemeit, elfogadta az emberkereskedelem abban szereplő definícióját.

21

Protocol to Prevent, Suppress and Punish Trafficking in Persons Especially Women and Children, Supplementing the United Nations Convention against Transnational Organised Crime (2000.). 22 The Council of Europe Convention on Action against Trafficking in Human Beings (2005). 23 Az Európai Egyezményt 22 Európai Bizottságban képviselt ország írta alá: Andorra, Belgium, Finnország, Németország, Görögország, Magyarország, Izland, Olaszország, Írország, Litvánia, Luxemburg, Hollandia, Lengyelország, San Marino, Szerbia, Szlovénia, Spanyolország, Svédország, Svájc, “Macedónia volt Jugoszláv Köztársaság”, Ukrajna és az Egyesült Királyság.

221

Szerepváltozások

Az Európai Egyezmény tehát átveszi az ENSZ vonatkozó jegyzőkönyvének definícióját, és sok vonatkozásban azonosul a kitűzött célokkal is, azonban nézetem szerint, helyenként más hangsúlyokat állapít meg. Az Európai Egyezmény az emberi jogi, a nemek közötti esélyegyenlőség kérdéseit helyezi a figyelem középpontjába, illetve ugyanezen az alapon a sértett védelme és segítése szempontjait tartja kiemelkedően fontosnak, emellett az Egyezmény hatékony ellenőrző rendszerének a kidolgozására is nagy hangsúlyt helyez. Utóbbi, azaz az ún. monitoring rendszer létrejöttére 2009 januárjában kerül sor, amint a GRETA24 tagjait megválasztják. Az Európai Egyezmény az emberi jogi, az esélyegyenlőségi kérdésekre fókuszál, amikor többek között célul tűzi ki: • az emberkereskedelem megelőzését és az ellene való harcot a nemek közötti esélyegyenlőség garantálásával, illetve • a sértett emberi jogainak védelmét, a sértett védelméhez és segítéséhez szükséges megfelelő keretek kijelölését a nemek közötti egyenlőség garantálásával, s a hatékony nyomozás és bűnüldözés biztosításával. Az Európai Egyezmény felhívja a részes államokat, hogy alakítsanak ki és szilárdítsanak meg hatékony politikát és programokat az emberkereskedelem megelőzésére. Ennek eszközei között említi a kutatást, az információáramlás elősegítését, a figyelemfelkeltő és oktató kampányokat, a társadalmi és gazdasági kezdeményezéseket, valamint a tréning programokat, különösen az emberkereskedelem szempontjából veszélyeztetett személyek, valamint olyan szakemberek számára, akik az emberkereskedelemmel kapcsolatba kerülnek.25 E programok megvalósítása során, az emberi jogi megközelítést, a „gender mainstreaming” alkalmazását és a probléma megközelítését illetően, a gyermekek iránti érzékenységet tartja kiemelkedően fontosnak.26 Az Európa Tanács 2006–2008. évi széleskörű és rendkívül sikeres kampánya ráirányította a figyelmet a nők elleni erőszak, valamint az emberkereskedelem problémájára. A kampány során, tizenegy regionális szeminárium került megrendezésre az Európa Tanács tagállamaiban, s ezek keretében, többek között a megelőzés kérdéseit, az áldozatok emberi jogainak védelme és az elkövetők felelősségre vonása érdekében tett intézkedések hatékonyságát vitatták meg a résztvevők.

24

Group of Experts on Action against Trafficking in Human Beings (GRETA) ET Emberkereskedelem elleni egyezmény 5. cikk 2. pont 26 ET Emberkereskedelem elleni egyezmény 5. cikk 3. pont 25

222


3.2. A kereslet szerepe az emberkereskedelemben A kereslet elleni fellépés gondolata már 2002-ben, az ún. Brüsszeli Nyilatkozatban27 is megfogalmazódott, akként, hogy a figyelemfelkeltés körében olyan kampányokat tart szükségesnek, amelyek az emberkereskedelem keresleti oldalát célozzák meg.28 Ez a gondolat a svéd modell filozófiája nyomán, ismét a figyelem középpontjába került. Több nemzetközi szervezet, így pl. az International Organisation for Migration (IOM) is foglalkozott a kereslet-kínálat szerepével az emberkereskedelem alakulásában. (IOM, 2003) Az ENSZ emberkereskedelem elleni Jegyzőkönyvnek, a megelőzésről szóló 9. cikke (5) bekezdése is kitér erre a kérdésre. Ennek értelmében: „A Részes Államok olyan jogalkotási vagy egyéb, például oktatási, szociális vagy kulturális intézkedéseket fogadnak el, vagy azokat megerősítik kétoldalú vagy többoldalú együttműködés révén is, amelyek segítségével csökkenthető az az igény [azaz a kereslet]29, amely az emberek, különösen a nők és a gyermekek kizsákmányolásának valamennyi formáját táplálja, és amely az emberkereskedelemhez vezet.” Az Európai Egyezmény 6. cikke kifejezetten a kereslet, a prostitúció iránti igény visszaszorításával kapcsolatos intézkedéseket tartalmazza. Nézetem szerint, azzal, hogy külön, önálló címet szentel a témának, hangsúlyozza a kereslet elleni fellépés rendkívül nagy szerepét az emberkereskedelem megelőzésében és az ellene való küzdelemben. Az Európai Tanács által 2005. december 1.-én elfogadott az emberkereskedelem elleni küzdelemre és annak megelőzésére vonatkozó legjobb gyakorlatokról, normákról és eljárásokról szóló európai uniós terv, meghatározza e terület középtávú ütemtervét. Ez a cselekvési terv intézkedéseket irányoz elő egy sor kérdés kezelése érdekében. Ezek sorában szerepel a bűncselekmény (mint jelenség és annak dimenziói) jobb megértése, az emberkereskedelem megelőzése, valamint a kereslet csökkentése. Lényegesnek tartjuk kiemelni, hogy az előbbieken kívül, sok más kérdéssel kapcsolatban is intézkedéseket irányoz elő az ütemterv, így pl. a nyomozás és a büntetőeljárás hatékonyabbá tétele, az áldozatok védelmének, támogatásának, biztonságos visszatérésének és újra beilleszkedésének az elősegítése, valamint az emberkereskedelem elleni küzdelemmel kapcsolatban felmerülő problémák az ún. harmadik országokban. A cselekvési terv kifejezetten előírja a veszélyeztetett csoportokkal, így például a nőkkel és gyermekekkel kapcsolatos különleges megelőzési stratégiák kidolgozását is.30 27

Brussels Declaration on Preventing and Combating Trafficking in Human Beings. The European Conference on Preventing and Combating Trafficking in Human Beings – Global challenge for the 21st century. 18–20th September, 2002. Brussels. 28 Brussels Declaration (Point 10.) 29 A szerző megjegyzése. 30 A Bizottság közleménye a harmadik országok állampolgárainak illegális bevándorlása elleni küzdelem politikai prioritásairól c. Az emberkereskedelem elleni küzdelem. 28. pont.

223

Szerepváltozások

Az Amerikai Egyesült Államok Külügyminisztériumának az emberkereskedelem elleni küzdelmet monitorozó, 2007. évi jelentése,31 külön alcím alatt, kiemelt figyelmet szentel a kereslet–kínálat tényezőinek, okainak és következményeinek az ismertetésére.32 Ebben hangsúlyozza, többek között, hogy az olcsó, kiszolgáltatott és illegális munkaerő, valamint a prostituáltak iránti kereslet elsődleges húzóerőt („pull” factor) jelent. A jelentésben szereplő országok beszámolói is utalnak azokra a kampányokra, intézkedésekre, amelyeket, a keresletet megcélozva vezettek be. Az USA Külügyminisztériumának az emberkereskedelemről szóló, 2008. évi jelentése is központi szerepet tulajdonít a megelőzésben a keresleti oldalt megcélzó intézkedéseknek. (US State Dep., 2008: 28)

3.3. A magyarországi példa – szabályozás és adatok Magyarország, mind az előbb említett, az USÁ-ban készült jelentések szerint, mind pedig az európai jogharmonizáció szempontjait figyelembe véve, megfelel az emberkereskedelem elleni fellépés terén támasztott alapkövetelményeknek. Több területen viszont, így a keresletet megcélzó intézkedéseket illetően is, még sok feladat áll előttünk, illetve számos olyan kihívás van, amelynek meg kell felelnünk. Magyarország az emberkereskedelem elleni fellépést illetően, a büntetőjogi szabályozás és a jogpolitika terén törekszik a jelentős nemzetközi dokumentumok tartalmának, valamint az európai uniós jogharmonizációs feladatoknak megfelelni. Az európai országok között példásan korán33 szabályozta a Büntető Törvénykönyvben az emberkereskedelem büntetőjogi tényállását, majd hamarosan módosította azt,34 az ENSZ Jegyzőkönyvben foglaltaknak való megfelelés érdekében. A szabályozás, bár alapvetően követte a Jegyzőkönyv definícióját, több vonatkozásban attól eltérő jogtechnikát al{SEC(2006) 964} {SEC(2006) 965} {SEC(2006) 1010} / COM/2006/0402 végleges / http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2006:0402:FIN:HU:HTML (Letöltés dátuma: 2008. nov. 15.) 31 US State Department: Trafficking in Persons Report, June 2007. 32 „Demand for cheap labor and for prostituted women, girls, and boys is the primary “pull” factor. Customers for the products of forced labor are often completely ignorant of their involvement with slavery. Sex buyers are far more complicit in the victimization of sex trafficking victims, and thus are logical targets for education on the link between prostitution and human trafficking. Sex tourism and child pornography have become worldwide industries, facilitated by technologies such as the Internet, which vastly expand the choices available to pedophiles and permit instant and nearly undetectable transactions. Trafficking is also driven by the global demand for cheap, vulnerable, and illegal labor. For example, there is great demand in some prosperous countries of Asia and the Middle East for domestic servants who sometimes fall victim to exploitation or involuntary servitude.” US State Dep. (2007: 35) 33 1998. évi LXXXVII. törvény 43. §. 34 2001. évi CXXI. törvény 21. §.

224


kalmazott. Így pl. a bűncselekmény alapesetét akként határozta meg, hogy annak megvalósításához nem szükséges az erőszak, kényszer elemének a fennforgása. Ezeket az elemeket a minősítő körülmények sorában helyezi el, tehát azok fennforgása esetén, szigorúbban rendeli büntetni a cselekményt. Ez tulajdonképpen nem kifogásolható, sőt kifejezi, hangsúlyozza a bűncselekmény súlyosságát. A minősítő körülmények sorában viszont nem szerepel a sértett sebezhető, kiszolgáltatott helyzetével való visszaélés. Ezt a fogalmat egyébként (több mással egyetemben),35 az ENSZ Jegyzőkönyv hivatalos magyar szövege véleményem szerint pontatlanul, a „védekezésre képtelen állapottal való visszaélés”-nek fordítja. A „sebezhető, különösen sebezhető” sértett fogalma ugyanis ennél tágabb.36 (Fehér, 2008.) Az emberkereskedelem szempontjából Magyarország, mint ismeretes, kedvező földrajzi helyzeténél fogva elsősorban tranzitországnak számít, s csak kismértékben tekinthető származási és/vagy célországnak. Az ismertté vált emberkereskedelem bűncselekmények száma hazánkban, évente nem haladja meg a 34-et, sőt 2006-ban 5, 2007-ben pedig 28 volt, ahogyan azt az alábbi, 1. táblázat szemlélteti. 1. táblázat Ismertté vált emberkereskedelemmel kapcsolatos bűncselekmények száma, 2000–2007 Év 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007

Esetek száma 16 34 34 19 22 28 5 28

Forrás: Egységes Rendőrségi és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika (ERÜBS)

Az emberkereskedelem sértettjeiről készült kriminálstatisztika adatai azt mutatják, hogy 2001–2005 között, azaz öt év alatt az összes ismertté vált emberkereskedelemmel kapcsolatos bűncselekmények száma 137 volt, e bűncselekmények összes sértettje pedig 120. Ebből 27 esetben fiatalkorú, 6 esetben pedig gyermekkorú volt a sértett. Ez meglehetősen magas arány, 35

E témában lásd még Hollán (2008). Vö.: „…the reference to the abuse of a position of vulnerability is understood to refer to any situation in which the person involved has no real and acceptable alternative but to submit to the abuse involved. …” (Interpretative notes for the official records of the negotiation of the Protocol to Prevent, Suppress and Punish Trafficking in Persons, especially Women and Children, supplementing the UN Convention against TOC. Article 3 Use of terms.) 36

225

Szerepváltozások

amellyel mindenképpen kiemelten kell foglalkozni, különösen annak fényében, hogy a kutatások adatai szerint az áldozattá vált felnőtt korúak között vannak olyanok, akik fiatalkorúként váltak prostitúcióval kapcsolatos, élősdi jellegű bűncselekmény sértettjévé, s ezt követően pedig, alig 18-19 évesen már emberkereskedelem sértettjeivé váltak. A prostitúcióval kapcsolatos bűncselekmények tanulmányozása mellett, az elmúlt évben, az emberkereskedelem témakörben is folytattunk empirikus vizsgálatokat az Országos Kriminológiai Intézetben. Ennek során az emberkereskedelem köréből 50 eljárás aktáinak a tanulmányozására nyílt lehetőségünk. Az 50 esetből 48 volt ún. prostitúciós célú emberkereskedelem, míg a fennmaradó két ügyben gyermekek örökbeadása kapcsán került sor emberkereskedelem megállapítására.37 A vizsgált esetek többsége ún. belföldi, azaz az ország határain belül zajló emberkereskedelem volt. E tény ellenére, szinte alig volt olyan eset, ahol ne találkoztunk volna az elkövetők külföldi kapcsolataira való utalással, a sértettek külföldre történő eladásával való fenyegetéssel vagy tényleges külföldre közvetítésével. Esetenként az elkövetők a vád tárgyává tett emberkereskedelem bűncselekmény sértettjét több alkalommal, hosszabb-rövidebb időre, külföldre utaztatták és ott (szex-klubokban vagy bérelt magánlakásban) prostitúcióra kényszerítették. Az emberkereskedelem körébe tartozó bűncselekmények elkövetési körülményei közül nem hagyható figyelmen kívül az elkövetőknek a bűncselekmény elkövetése során tanúsított brutalitása, kíméletlensége. A cselekmény végrehajtása során általában erőszakkal, fenyegetéssel törték meg a sértett akaratát. A bűncselekmény alig néhány esetben történt a sértett beleegyezésével. Ahogy azt már korábban megemlítettük, ez utóbbi tény nem játszik szerepet a bűncselekmény tényállásának megállapításánál, de az előforduló néhány esetben, a büntetés kiszabásánál enyhítő körülményként értékelték a bíróságok. A vizsgált mintában, az elkövetők általában társtettességben követték el e cselekményt, az elkövetők száma 2–9 között váltakozott. Közöttük igen magas volt a büntetett előéletűek, illetve a visszaesők aránya. Jellemzően az emberkereskedelem mellett, azzal halmazatban, más bűncselekményeket is elkövettek, így jellemzően okirat-hamisítást, személyi szabadság megsértését, erőszakos, személy elleni bűncselekményeket, erőszakos nemi bűncselekményeket. Az ismertté vált sértettek száma egy-egy bűncselekmény kapcsán általában több, legalább 2–4 volt. A sértettek közül minden ötödik állami gondozásban, családotthonban, nevelőszülőnél nevelkedett fiatalkorú leány volt. A fiatalkorú sértettek közül néhányan eltűnés miatt körözés alatt álltak, mások rendőrségi rutinintézkedés alkalmával kerültek a rendőrség látókörébe. Az elkövetők szinte minden esetben tisztában voltak a sértettek életkorával, sőt

37

Ezek az eljárások még a jelenleg hatályos Btk.-t megelőző szabályozás alapján indultak.

226


személyi adataik, elsősorban életkoruk leplezésére hamis okmányokkal látták el őket, illetve esetenként külsejüket is megváltoztatták. A fiatalkorú sértettek vonatkozásában gyakori, hogy az igazságügyi szakértői vélemény sodorhatóságot, befolyásolhatóságot, személyiségfejlődési zavart állapított meg az elsődleges kapcsolati zavarok talaján. Az empirikus vizsgálatba bevont sértettek döntő többsége hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű volt, rossz szociális és rendezetlen családi körülményekkel. Gyakori volt a szegénység, az alkoholizmus, az érzelmi elhanyagolás problémája a családban. Az esetek a legkülönbözőbb módon jutottak a hatóság tudomására: a sértett feljelentése, a sértett eltűnés miatti körözése, közúti ellenőrzés stb. Az általunk vizsgált mintában jellemző, hogy a bűncselekmények felderítésére elsősorban rendőrségi rutinellenőrzések kapcsán került sor. Az országhatárokon belül zajló, ún. belföldi emberkereskedelem jellemzője, hogy az elkövető(k) a sértettet prostitúcióra kényszerítik, és az ebből származó jövedelmet tőle elvéve, azt saját céljaikra fordítják. Tudatosítják bennük, hogy a megvásárlásakor értük fizetett összeget le kell dolgozniuk, meg kell keresniük. Egyes sértetteket utcán, autópályák mentén, másokat magánlakásban vagy különböző erotikus klubokban, éjszakai bárokban „foglalkoztatják.” A sértettek a szálláson és ellátáson kívül általában nem részesülnek az általuk megkeresett jövedelemből. Ezen túlmenően azonban, személyi szabadságuk más módon is korlátozott. Az elkövetők a sértettekkel durván bánnak, félelemben és abszolút kontroll alatt tartva őket. Az elkövetők megszabják a sértettek által nyújtandó szolgáltatások körét, tarifáit, feltételeit. A sértetteket megfélemlítik, rettegésben tartják, illetve rendszeresen bántalmazzák, ha ellenszegül, ha nem produkál kellő jövedelmet, ha szökni próbál, ha elrejt a bevételből stb. Sok esetben a prostitúción túl, más tevékenységet is kell végezniük. Gyakran előfordul, hogy a sértettek az átélt traumák és a rettegés következtében még a szökésre kínálkozó alkalommal sem tudnak élni. Olyan példa is akadt, amikor a sértettek még akkor sem mertek segítséget kérni, és felfedni a hatóságok előtt, hogy emberkereskedelem áldozatai, amikor a tilalmi zónában gyakorolt prostitúció miatt rendőrségi intézkedés történt velük szemben. Éppen ezért, igen nagy jelentősége van annak, hogy a rendőrség számoljon az ilyen helyzetekkel, pro-aktív módon viszonyuljon azokhoz, és lehetőség szerint felismerje az ilyen bűncselekményeket és azok áldozatait. A felderített bűncselekmények esetén, az eljárás során, a hatóságok biztosítják a sértett anonimitását, a sértett/tanúvédelmet. Ennek ellenére előfordul, hogy az elkövetők megkísérelnek a sértettre nyomást gyakorolni. Előnyök adásával vagy éppen súlyos sérelem okozásának kilátásba helyezésével igyekeznek rábírni a sértettet a terhelő vallomás visszavonására. Az ilyen események, és sok más egyéb tényezőnek a hatására előfordul, hogy a sértett elbizonytalanodik, megváltoztatja, illetve visszavonja a tanúvallomását. Ez természetesen meghosszabbítja és megnehezíti a bizonyítási eljárást. Az 227

Szerepváltozások

elkövetők teljes tagadása szinte általános, ezért nagy jelentősége van a sértett vallomása mellett az egyéb bizonyítékoknak. A sértett fokozott védelmére, a sértetti kockázat folyamatos elemzésére, valamint az egyéb bizonyítékok összegyűjtésére a nyomozó hatóságnak egyre nagyobb figyelmet kell szentelnie.

4. Következtetések A magyar törvényi szabályozás és jogpolitika szándékai szerint vitathatatlanul az emberkereskedelem elleni hatékony fellépést célozza. Az emberkereskedelem nyomozására létrehozott speciális egység aktivitása, a tanúvédelem eszközei, az áldozatsegítés állami intézményei, valamint a civilszervezetek tevékenysége, mind-mind az emberkereskedelem elleni fellépés hatékonyságát szolgálják. A Társadalmi Bűnmegelőzés Nemzeti Stratégiája38 ugyan prioritásai között39 nem szól kifejezetten az emberkereskedelemről, az áldozattá válás megelőzése azonban természetesen az emberkereskedelem vonatkozásában is kiemelt cél. 2006. január 1-jén hatályba lépett a 2005. évi CXXXV. törvény a bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről. Rendkívül fontos tény, hogy a törvény kifejezetten kimondja, hogy az emberkereskedelem áldozata számára, állampolgárságától függetlenül, biztosítja az áldozatsegítő szolgáltatásokat. Örvendetes tény az is, hogy a közelmúltban (meglehetősen hosszú munka és egyeztetés után) megszületett az emberkereskedelem elleni, 2008–2012 közötti nemzeti stratégiáról szóló Kormányhatározat.40 Az emberkereskedelem elleni nemzeti stratégia az emberkereskedelem elleni fellépés alapja, amely meghatározza annak legfőbb elveit, a megelőzésben, bűnüldözésben és az áldozatsegítésben. „A stratégia megvalósítása során alapelvként kell szem előtt tartani az emberi jogok tiszteletben tartását – különös tekintettel a gyermeki jogokra –, a kiszolgáltatott helyzetű áldozatok védelmét, valamint a diszkriminációmentességet, így különösen a nemek közötti egyenlőség biztosítását, mely a nők és férfiak eltérő szükségleteinek felismerésén alapszik.” E stratégia keretei között kerül sor a nemzeti cselekvési program kidolgozására. Az emberkereskedelem elleni fellépésnek a jogalkotás, jogalkalmazás, áldozat-orientált bűnmegelőzés, áldozatsegítés, kutatás, ismeretterjesztés és más területek mellett, a jövőben a prostitúció, a szexuális szolgáltatás iránti 38

1016/2007 (III. 20.) Kormányhatározat. A gyermek- és fiatalkori bűnözés csökkentése; a városok biztonságának a fokozása; a családon belüli erőszak megelőzése; az áldozattá válás megelőzése; a bűnismétlés megelőzése. 40 1018/2008. (III. 26.) 39

228


igény, kereslet problémájára, a kliens szerepére is fokozottabb figyelmet kell szentelnie. Hasonlóan kiemelkedő jelentőségű a munkavégzést célzó emberkereskedelem problémájának a kutatása, az e területen meglévő látencia feltárása, s a megelőzés lehetőségeinek a vizsgálata.

Irodalom Borai Á., 2003: Prostitúció. Kecskemét: Print 2000 Nyomda Kft. Ekberg, G. S., 2001: „Prostitution and trafficking: The legal situation in Sweden”. Paper presented at Journées de formation sur la mondialisation de la prostitution et du traffic sexuel. Montréal, Quebec (Canada): Association Québécoise des Organismes de Coopération Internationale. FACTSHEET 2004: Prostitution and trafficking in women FACTSHEET. Ministry of Industry, Employment and Communications. January 2004. http://www.rapereliefshelter.bc.ca/issues/prostitution_fact_sheet_sweden_2004.pdf (Letöltés dátuma: 2008. nov. 15.) Fehér L., 2007: A prostitúció szabályozásának európai modelljei. Állam- és Jogtudomány, XLVII. évf. 3. sz. pp. 31–51. Fehér L., szerk., 2008: Nemzetközi emberkereskedelem. Közlemények, 22. sz., Budapest: MTA Jogtudományi Intézete, pp. 150–156. Hollán M., 2008: Az emberkereskedelem hatályos hazai szabályozása nemzetközi egyezmények és más instrumentumok tükrében. In: Fehér L. szerk., 2008: Nemzetközi emberkereskedelem. Budapest: MTA Jogtudományi Intézete, Közlemények, 22. sz., pp. 250–269. IOM, 2003: Is trafficking in human beings demand driven? A multi-country pilot study. Prepared for IOM by Bridget Anderson, University of Oxford and Julia O’Connell Davidson, University of Nottingham. December, 2003. Geneva. US State Dep., 2007: Trafficking in Persons Report, June 2007. The many causes of trafficking: supply and demand. US State Department Publications 11 407. http://www.state.gov/documents/organization/82902.pdf US State Dep., 2008: Prevention: spotlight on addressing demand In: US State Department: Trafficking in Persons Report, June 2008. p. 28. http://www.state.gov/g/tip/rls/tiprpt/2008/ (Letöltés dátuma. 2008. dec. 10.)

229

Prostitúció, emberkereskedelem

Recommend Documents