EMBERKERESKEDELEM, SZEXUÁLIS KIZSÁKMÁNYOLÁS, PROSTITÚCIÓ

EMBERKERESKEDELEM, SZEXUÁLIS KIZSÁKMÁNYOLÁS, PROSTITÚCIÓ

MONA – Magyarországi Női Alapítvány

Budapest 2012

2. bővített, átdolgozott kiadás

Az átdolgozást és a sokszorosítást az ARETUSA „Szegénység, nemek, emberkereskedelem” címmel, az Európai Unió Daphne III. Programja keretében folytatott projektje finanszírozza

Kiadja: MONA – Magyarországi Női Alapítvány 1537 Budapest, Postafiók 453/277. www.mona-alapitvany.hu [email protected]

Szerkesztette: Balogh Lídia, Betlen Anna, Kassa Nóra, Matolcsi Andrea, Sáfrány Réka

Budapest, 2012.

TARTALOMJEGYZÉK

Matolcsi Andrea: Emberkereskedelem és szexuális kizsákmányolás

3

Mítoszok és tévképzetek a prostitúcióról

13

Emberkereskedelem, szexuális kizsákmányolás – Kérdések és feleletek

15

Betlen Anna: Szabadon és önként

17

Füstös Mónika: A „Police.hu” közvéleményformáló szerepéről

23

Matolcsi Andrea:

EMBERKERESKEDELEM ÉS SZEXUÁLIS KIZSÁKMÁNYOLÁS1

1. EMBERKERESKEDELEM – SZEXUÁLIS KIZSÁKMÁNYOLÁS Noha a két jelenséget gyakran egymástól függetlenül kezelik, elválaszthatatlanul összefüggenek egymással. A szexuális kizsákmányolás céljával folytatott emberkereskedelem valójában a prostitúciós szisztéma beszállítója. A Palermói Jegyzőkönyv2 értelmében az emberkereskedelem célja, s ekképp lényege a kizsákmányolás, az áldozat szexuális vagy munkajellegű tevékenységének kihasználásából, esetleg rabszolgaként való tartásából, koldultatásából, szerveinek eladásából stb. való profitszerzés. Az emberkereskedelem: táplálja a prostitúció intézményrendszerét: az emberkereskedelem a szexuális kizsákmányolás rendszerei által gerjesztett kereslet kielégítését szolgálja újabb és újabb áldozatok szállításával. tünet: a társadalom szexuális kizsákmányolás, ezen belül a prostitúció iránti toleranciájának tünete. a kizsákmányolás hasznot hoz: ezért van emberkereskedelem. Az Europol 2007–es jelentése3 szerint az emberkereskedelemből összességében 31,6 milliárd, ezen belül a szexuális kizsákmányolás céljából folytatott emberkereskedelemből 27,8 milliárd dollár haszon származott. Az emberkereskedelem és a kizsákmányolás minimális anyagi vagy egyéb ráfordítást igényel, ugyanakkor óriási hasznot termel. Ha fel akarjuk venni a küzdelmet az emberkereskedelem ellen, haladéktalanul kezelni kell annak alapvető okait. Vagyis fel kell lépnünk a szexuális kizsákmányolás, a prostitúció, a rabszolgatartás-szerű munkáltatás ellen, amelyek hátterében különböző egyenlőtlenségek – elsősorban a nemek közötti egyenlőtlenség, valamint gazdasági, faji-etnikai és társadalmi egyenlőtlenségek – húzódnak meg.

A cikk alapjául a szerző “Trafficking and Sexual Exploitation” című, az Európai Bizottság Bővítési Főigazgatóságának “People 2 People” elnevezésű programja által szervezett „Defending Women’s Rights” (A nők jogainak védelme) c. konferencián elhangzott előadása szolgál (Brüsszel, 2011. március 22.) 1

„Az „emberkereskedelem”: személyek toborzását, szállítását, eladását, elrejtését, vagy átvételét jelenti fenyegetés, erőszak vagy a kényszer más formáinak alkalmazásával, erőszakos elrablás, csalás, megtévesztés, hatalommal vagy kiszolgáltatott helyzettel való visszaélés útján, vagy anyagi ellenszolgáltatás vagy előnyök adásával, vagy elfogadásával annak érdekében, hogy a kizsákmányolás céljából elnyerjék egy olyan személy beleegyezését, aki más személy felett hatalommal rendelkezik. A kihasználásnak magában kell foglalnia legalább a mások prostituálásának kihasználását, vagy a szexuális kizsákmányolás más formáit, kényszermunkát vagy szolgáltatásokat, rabszolgatartást vagy a rabszolgatartáshoz hasonló gyakorlatot, mások leigázását vagy emberi test szerveinek tiltott eltávolítását; 2

b) az emberkereskedelem áldozatának a jelen cikk a) pontjában leírt, szándékolt kizsákmányolásba való beleegyezését nem kell figyelembe venni, ha az a)pontban felsoroltak bármelyikét alkalmazták; c) egy gyermek kizsákmányolás céljából történő toborzása, szállítása, eladása, elrejtése vagy átvétele emberkereskedelemnek minősül még akkor is, ha az nem jár a jelen cikk a) pontjában leírtak alkalmazásával; d) gyermeknek minősül bármely, 18. életévét be nem töltött személy.”Az ENSZ az emberkereskedelem, különösen a nőkkel és gyermekekkel való kereskedelem megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló jegyzőkönyve (“palermói jegyzőkönyv”) 3. cikke, (2000). 3

Europol, Trafficking Human Beings in the European Union: a Europol Perspective (2007), 4. o.

3

A szexuális kizsákmányolás és az emberkereskedelem a nemek közötti egyenlőtlenséggel szorosan összefüggő probléma. Egy 2009-es UNODC jelentés4 szerint világszerte a különböző típusú – munkacélú és szervkereskedelmet is magába foglaló – emberkereskedelem áldozatai között körülbelül 79% a nők aránya. Másrészről ugyanakkor az emberkereskedelem összes áldozata közül is mintegy 79% szenved el szexuális kizsákmányolást. A jelentés megállapítja, hogy „miközben a munkacélú kizsákmányolás esetei, illetve a férfi áldozatok minden bizonnyal viszonylag nagyobb arányban azonosítatlanok maradnak, a szexuálisan kizsákmányolt nők felülreprezentáltsága régiókon átívelő jelenség, és jellemző még azokban az országokban is, ahol az emberkereskedelem más formáit is rendszeresen sikerül felderíteni.” Ezen túlmenően, az UNODC adatai arról tanúskodnak, hogy a látókörükbe került esetekben az emberkereskedelem női áldozatainak 85%-át szexuális kizsákmányolásnak vetették alá, 2%-át munkacélú kizsákmányolásnak, miközben 13%-uk esetében mindkét fajta kizsákmányolás tetten érhető volt. 5

Az emberkereskedelem és prostitúció szoros kapcsolata A prostitúció és a szexuális kizsákmányolást célzó emberkereskedelem között szétválaszthatatlan a kapcsolat. Ha toleráljuk a prostitúciót, egyben támogatjuk az emberkereskedőket és a szervezett bűnözést is. A következőkben összehasonlítjuk a prostitúcióval kapcsolatos különböző jogi megközelítéseket, és megvizsgáljuk azoknak a prostitúció és a szexuális kizsákmányolást célzó emberkereskedelem mértékére, a prostitúcióban lévő nőkre, illetve a nők elleni erőszak társadalmi elfogadottságára gyakorolt hatását. Németország 2002-ben Németország dekriminalizálta a prostitúcióra való megszerzést, más néven kerítést, kiszélesítette a bordélyok és más prostitúciós vállalkozások alapítására vonatkozó jogszabályi lehetőségeket, megszüntette a prostitúció elősegítésének6 tilalmát, és a prostituáltak számára lehetővé tette, hogy szerződést kössenek prostitúciós intézményekkel, illetve, hogy részesedjenek azok hasznából. Egy a szövetségi kormány által készített értékelés azt mutatta ki, hogy a német prostitúciós törvénynek nem sikerült „visszaszorítania a bűnözést a prostitúció világában”. Ezen kívül, a kormány, a rendőrség és civil szervezetek jelentéseikben a következőket állapították meg a 2002 utáni időszakról, a prostituáltak helyzetével kapcsolatban: A német prostitúciós törvény nem járult hozzá a prostitúciós iparban lévők körülményeinek javításához, és nem segítette elő a kilépésüket. A 2002-es törvény híveinek reményei ellenére nem halványodott a prostituáltakat sújtó stigma. A prostituáltakkal való bánásmód nem változott csupán amiatt, hogy immár legális bordélyokban „dolgoztak”: 2009-ben a gazdasági visszaesés alatt néhány német bordélyban különösen alacsony áron kezdtek el szexuális szolgáltatásokat ajánlani. Mivel a szexipar és a prostitúció legális, ezért a bordélytulajdonosoknak napi bért kell fizetniük a prostituáltak számára, tekintet nélkül arra, hogy hány kliensük van. Emiatt néhány bordélytulajdonos olyan ajánlatot tett a klienseknek, amelynek keretében egy-egy alkalommal tetszőleges számú prostituálttal létesíthettek szexuális kapcsolatot, nagyon alacsony áron. Volt olyan bordély, ahol a

4

UNODC, Global Report on Trafficking in Persons (2009), 11. o., http://www.unodc.org/documents/Global_Report_on_TIP.pdf.

Kristiina Kangaspunta, Mapping the inhuman trade: preliminary findings of the database on trafficking in human beings, Forum on Crime and Society, vol. 3, Nos. 1 and 2, December 2003, http://www.heartintl.net/HEART/030106/MappingtheInhumanTrade.pdf. 5

A Magyar büntetőjogban (Btk. 205.§) a helyiség, lakás prostitúció céljára való rendelkezésre bocsátása – szobáztatás –, és a bordélytartás, ill. működtetés tartozik ez alá a fogalom alá. 6

4

kliensek 10% engedményt kaptak, ha pl. kerékpáron érkeztek a helyszínre.7 Az efféle, a nők testének használatára vonatkozó ajánlatok és kedvezmények különösen lealacsonyítóak az érintett nőkre nézve, és nem jelzik, hogy nőtt volna a prostituáltakkal szembeni tisztelet. Két kutatás8 eredményei is egyeztek abban a tekintetben, hogy a megkérdezett prostituáltak nem találták úgy, hogy az új törvény javított volna jogi, szociális vagy gazdasági helyzetükön. Az egyik megkérdezett bordélytulajdonos egyenesen azt nyilatkozta, hogy a törvény „több előnnyel jár a bordélyok tulajdonosai és vezetői, mint a prostituáltak számára”. A szociális és gazdasági biztonságra vonatkozóan ugyanez a két kutatás azt állapította meg, hogy valójában nagyon kevés prostituált jelentette be magát mint munkavállalót; többségük nem vált jogosulttá társadalombiztosításra és egészségbiztosításra. Az új törvény ellenére a legtöbb prostituált továbbra is nagyon rossz feltételek között működik. Az általuk keresett pénz többségét elveszi a futtatójuk és a lakásadójuk, és – ha megpróbálják betartani a törvényt – az adóhivatal is. Azaz, a szexipar irányítói továbbra is kizsákmányoló tevékenységet folytatnak; a prostitúció törvényessé tétele nem oldotta meg ezt a problémát. Ezen kívül, a törvény nem nyújt nagyobb segítséget azoknak a külföldi prostituáltaknak, akik tartózkodási státuszuk miatt nem kaphatnak legális munkavállalási engedélyt; ők ugyanannyira – ha nem még inkább – sérülékenyek és kizsákmányoltak, mint a törvény életbe lépése előtt. Hollandia Hollandia 2000-ben szintén feloldotta a bordélyok üzemeltetésére vonatkozó tilalmat. A holland kormány által megrendelt, 2007-es Daadler-beszámoló9 a következőket állapította meg: sok prostituáltnak továbbra is van futtatója; azoknak a prostituáltaknak is, akik ablakokban, escortügynökségek keretében és magánlakásokban tevékenykednek (tehát a törvény által szabályozott és felügyelt területeken is); a törvény végrehajtása óta nem csökkent a futtató által ellenőrzött prostituáltak száma; az engedéllyel rendelkező vállalkozásokban alig változtak a munkaügyi viszonyok; nem következett be számottevő javulás; „a prostituáltak jogi helyzete nem kedvező”; a prostituáltak „érzelmi jólléte minden mért területen kedvezőtlenebb, mint 2001-ben, és a szerhasználat mértéke nőtt a körükben”; arra vonatkozóan, hogy léteznek-e valódi alternatívák és lehetőségek a szexiparból való kilépésre, 2007ben, a tanulmány készítése idején „az önkormányzatoknak csak 6%-a számolt be arról, hogy a közpolitikai intézkedéseikben megjelennek a prostitúciós iparból való kilépéshez nyújtott lehetőségek.” 2008-ban a holland Rendőrség kutatást végzett10 a legalizált prostitúciós szektorban jelentkező emberkereskedelemről. A kutatók becslése szerint a legális bordélyokban a prostituáltak 50-90%-a „nem önkéntesen “Recession-hit brothels offer novel promotions,” The Telegraph, 28 July 2008, http://www.telegraph.co.uk/news/worldnews/europe/germany/5922789/Recession-hit-brothels-offer-novel-promotions.html 7

Sozialwissenschaftliches FrauenForschungsInstitut an der Evangelischen Fachhochschule Freiburg, The Act Regulating the Legal Situation of Prostitutes – implementation, impact, current developments, 2007, http://www.turnofftheredlight.ie/wpcontent/uploads/2011/02/Germany-prostitution-report_englisch.pdf; Emilija Mitrovic, Working in the sex industry: Report on the findings of a field research “Social change in dealing with prostitution since the new legislation’s entry into force on 1.1.2002”, 2004. 8

A.L. Daalder, Prostitution in the Netherlands Since the Lifting of the Brothel Ban, WODC (Research and Documentation Centre, Dutch Ministry of Security and Justice), 2007, www.wodc.nl/images/ob249a_fulltext_tcm44-83466.pdf. 9

5

dolgozik”. Ezekből a becslésekből kiindulva, csupán az amszterdami legális bordélyszektor évente mintegy 4.000 olyan prostituáltat „alkalmaz”, akik emberkereskedelem áldozatai. A jelentés arról is beszámolt, hogy „az az elképzelés, hogy egy tiszta, normális üzleti szektor alakul ki, puszta illúzió…” Mivel mind a legális, mind az illegális prostitúciós szektor működtetésében nemzetközi szervezett bűnözői hálózatok vesznek részt, számos hollandiai városban – például Amszterdamban és Rotterdamban – a közelmúltban lezárták a legális prostitúciós piac nagy részét.11 Ezen kívül a holland törvényhozás jelenleg olyan jogszabályi változtatásokat fontolgat, amelyek egyrészt magukba foglalnák a prostituáltak törvényes alsó korhatárának 18-ról 21 évre való emelését; másrészt a vevők büntetését, de csak azokét, akik engedéllyel nem rendelkező prostituáltaktól vásárolnak ún. prostitúciós szolgáltatást. Tehát, ez a szabályozás nem azt jelentené, hogy az emberkereskedelem vagy „kényszerprostitúció” áldozataitól szexuális szolgáltatást vásárlókat büntetnék, hanem azt, hogy azok számíthatnának szankcióra, akik jogellenesen (azaz engedély nélkül) tevékenykedő prostituáltaktól vásárolnának szexuális szolgáltatást – bár természetesen a két csoport között jelentős átfedés van. Ezek a lépések azt jelzik, hogy a holland hatóságok és döntéshozók felismerik a jelenlegi megközelítésmód hiányosságait, illetve egy más megközelítés szükségességét, többek között a prostitúció keresleti oldalának kezelését, még ha annak nem is teljes spektrumára vonatkozóan. A svéd/északi modell Nagyjából egy időben azzal, hogy Németország, Hollandia és más országok a legalizáláson, illetve szabályozáson alapuló megközelítésmód mellett köteleződtek el, Svédország teljesen más utat választott: 1999-ben itt fogadtak el elsőként olyan törvényt, amely büntetni rendeli a szexuális szolgáltatások vásárlását, de még az arra tett kísérletet is. Fontos hozzátenni, hogy a törvény semmilyen módon nem bünteti a prostituáltakat: ez azt a szemléletet tükrözi, amely szerint a prostitúció a nők elleni erőszak egyik formája, és ennél fogva a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdés; illetve, amely szerint mindaddig nem létezhet valódi egyenlőség a nemek közötti, amíg létezik prostitúció. 2010-ben a svéd kormány közzétett egy jelentést 12 a törvény életbelépése óta eltelt időszakról. Az értékelésben a következők szerepeltek: Az utcai prostitúció keretében kizsákmányolt emberek – főként nők – száma Svédországban 1999 óta felére csökkent, míg a riport készítésének idején a szomszédos Dániában és Norvégiában a ráta mintegy háromszorosa a svédországinak. Azt a félelmet, hogy a prostitúciós tevékenységek „földalattivá” válnának, vagy más színterekre tevődnének át, a vizsgálat nem találta beigazolódottnak. Különösen az nem bizonyítható, hogy a lakásokon folyó prostitúció mértéke nőtt volna, és bár nőtt az interneten hirdetett prostitúció volumene, ez minden más országra is igaz, illetve, az interneten prostitúciós célra kínált személyek száma Dániában és Norvégiában sokkal magasabb volt. Korps landelijke politiediensten, Schone Schijn: De signalering van mensenhandel in de vergunde prostitutiesector [Keeping Up Appearances: The Signs of Human Trafficking in the Legalized Prostitution Sector] (KLPD, Driebergen, 2008), cited in Gunilla S. Ekberg, Kasja Wahlberg, “The Swedish Approach: A European Union Country Fights Sex Trafficking”, Solutions Journal, Volume 2: Issue 2: Mar 02, 2011, http://www.thesolutionsjournal.org/node/895. 10

11

Ekberg and Wahlberg, “The Swedish Approach.”

En utvärdering. Förbud mot köp av sexuell tjänst (SOU 2010:49) (1999-2008). http://regeringen.se/content/1/c6/14/91/42/ed1c91ad.pdf [Summary in English: Government Offices of Sweden. Evaluation of the ban on purchase of sexual services [online] (2010). www.sweden.gov.se/sb/d/13358/a/149231] 12

6

A vizsgálat nem találta úgy, hogy a szociális munkások vagy a hatóság nagyobb nehézségek árán tudták volna csak megközelíteni a prostitúcióban lévő személyeket, vagy hogy a törvény eredményeképpen a prostitúcióban lévő személyek helyzete romlott volna. A jelentés fontos megállapítása volt az is, hogy a törvényi tilalom elriasztotta a prostitúciós célú emberkereskedelmet folytató szervezett bűnözői hálózatokat attól, hogy Svédországban tevékenykedjenek: azaz, Svédországban egyszerűen már nem éri meg emberkereskedelmet folytatni. A törvény normatív hatása eredményeképpen Svédországban az elmúlt tíz évben megváltozott az emberek hozzáállása, azaz mára a lakosság 70%-a támogatja a törvényi tilalmat, és említést érdemel az is, hogy a törvény támogatóinak többségét fiatalok alkotják. A férfiak hozzáállása is változott: egy 2008-ban készült tanulmány szerint azoknak a svéd férfiaknak az aránya, akik valaha vásároltak prostitúciós szolgáltatást, az 1996-ban mért 13,6%-ról 7,8%-ra csökkent le 2008-ra, illetve a válaszadók egy része azt állította, hogy a törvény hatására hagyott fel a szexuális szolgáltatások vásárlásával.13 A szexturizmus növekedésére sincsen bizonyíték; azaz nem bizonyított, hogy a svéd férfiak nagyobb számban utaztak volna külföldre szexuális szolgáltatások vásárlásának céljából. Tehát a svéd megközelítésnek, amely a szexuális szolgáltatások iránti keresletet kezeli annak érdekében, hogy visszaszorítsa a szexuális kizsákmányolást és az emberkereskedelmet, voltak pozitív hatásai. Ahogyan korábban már említettük: ha le akarjuk küzdeni az emberkereskedelmet, a prostitúció rendszerét kell kezelnünk, ennek pedig a leghatásosabb módja a kereslet visszaszorítása – nem is feltétlenül büntetésekkel, hanem inkább azáltal, hogy a klienseknek nem biztosítjuk többé azt az anonimitást, amelyet oly sokáig élveztek. Felmérések tanúsága szerint ez a kliensek legfőbb félelme: tehát, a férfiakat a szexuális szolgáltatások vásárlásától leginkább az rettenti el, ha esélyes, hogy feleségük, partnerük vagy családjuk, környezetük megtudja, mit csinálnak. 2009-ben Norvégia és Izland is hasonló törvényt fogadott el; jelenleg Írországban és Franciaországban van napirenden a szexuális szolgáltatások vásárlására vonatkozó törvényi tilalom bevezetése. Norvég rendvédelmi szakemberek a törvénynek a svédországiéhoz hasonlóan pozitív hatásairól számolnak be, a törvény bevezetése óta eltelt mintegy három év tapasztalata alapján: többek között a prostitúció visszaszorulásáról, illetve arról, hogy a rendőrség számára a törvény megkönnyítette a prostitúciós ipar nyomon követését, valamint a futtatók és emberkereskedők elfogását. Elmondható tehát: egyre több kormány látja be, hogy az emberkereskedelem és a prostitúciós rendszerek között egyértelmű összefüggés áll fenn – ám a prostitúció és a szexuális kizsákmányolás egyéb formái nem csupán azáltal jelentenek problémát, hogy fenntartják a keresletet új emberkereskedelem-áldozatok iránt. A prostitúció a nők elleni erőszak egyik formája A prostitúció magában hordozza az erőszakot: A prostitúcióban levő nők erőszaknak vannak kitéve a használóik („kliensek”), a futtatóik, a rendőrök és az „átlagemberek” (a szélesebb társadalom) részéről. Egy kilenc országra kiterjedő felmérés során a prostitúcióban (utcán vagy bordélyban) lévő nők beszámolói szerint 73%-ukat érte a prostitúció során fizikai, 63%-ukat nemi erőszak14. Egy másik kutatásban megkérdezett férfiak 25%-a szerint „nevetséges” annak a gondolata is, hogy egy prostituált nő szexuális erőszak áldozatává válhat. 15

13

Ekberg and Wahlberg, “The Swedish Approach.”

14

Ibid.

7

Egy1985-ben és egy 1992-ben Kanadában elvégzett felmérés arra a következtetésre jutott, hogy a prostitúcióban lévő nők és lányok halálozási aránya az országos átlaghoz képest 40-szer magasabb16; egy 2004-es egyesült államokbeli vizsgálat pedig azt állapította meg, hogy „semelyik korábban vizsgált női populációban még megközelítőleg sem volt akkora a nyers halálozási ráta, a standardizált halálozási arány, illetve a gyilkosság miatti halálesetek előfordulási gyakorisága”, mint amit az általuk vizsgált prostituáltak körében mértek. Az vizsgált csoportban az átlagos halálozási életkor 34 év volt, és „a vezető halálokok között szerepelt az emberölés (19%), a drogfogyasztás (18%), különféle balesetek (12%) és az alkohol(9%)”.17 A prostitúcióban lévő személyek lelki erőszakot szenvednek el: a fent említett, kilenc országra kiterjedő felmérés tanúsága szerint a prostitúcióban lévő nők 68%-a a poszttraumás stressz-zavar hasonlóan súlyos jeleit mutatta, mint a kínzás áldozatai. 18 A prostitúció nem csak a prostituált nőkre van kihatással, hanem minden nőre A prostitúciónak az az üzenete, hogy fizetség ellenében teljesen normális és elfogadható dolog a másik ember testét szexuális célra használni. Ez nem csak a szexet vásárló kliensek prostituáltakkal, hanem általában a férfiak nőkkel, a nők önmagukkal, illetve a társadalomban betöltött szerepükkel kapcsolatos attitűdjét is tükrözi. A prostitúciónak kihatása van a nők és férfiak kapcsolatára, illetve szerepeikre: a „prostitúciót használók” 54%-a ismerte be, hogy agresszív szexuális magatartást tanúsított nem prostituált partnerével szemben. 19 Ez az adat azért lényeges, mert vizsgálatok kimutatták, hogy a szexet vásárlók vélhetően több mint felének felesége vagy állandó partnere van (és gyakran gyerekei is). A prostitúcióval szembeni tolerancia kihatással van a nők elleni erőszak társadalmi elfogadottságának mértékére is. Az egyesült államokbeli Nevada államban – amely egyike azon néhány USA-államnak, ahol bizonyos megyékben legális a prostitúció – 2007-ben ötször magasabb volt a szexuális erőszak eseteinek rátája azokban a kevéssé urbanizált megyékben, amelyekben legális volt a prostitúció, mint amelyekben nem, illetve, az államon belüli, urbanizáltabb megyék szexuáliserőszak-adataihoz képest is kedvezőtlenebb képet mutattak ezek a megyék. Ezenkívül, Nevada egészére az szövetségi átlagnál következetesen magasabb szexuáliserőszak-ráták jellemzőek. Ezek az adatok nem támasztják alá azt a vélekedést, miszerint a legális prostitúció visszaszoríthatja a szexuális erőszakot, mivel törvényes kereteket biztosít ahhoz, hogy a férfiak „erőszakos szexuális vágyaikat” kiélhessék; ezzel szemben azt az állítást támasztja Melissa Farley, Julie Bindel and Jacqueline M. Golding, “Men who buy sex. Who they buy and what they know. A research study of 103 men who describe their use of trafficked and non-trafficked women in prostitution, and their awareness of coercion and violence”, Prostitution Research and Education et Eaves, 2009, http://bit.ly/ja2ihO 15

Special Committee on Pornography and Prostitution, 1985, Pornography and Prostitution in Canada, 350; BALDWIN, Margaret A. (1992), “Split at the Root. Prostitution and feminist discourses of law reform”, Yale Journal of Law and Feminism, vol. 5 : 47120, idézet helye Richard Poulin, “The legalization of prostitution and its impact on trafficking in women and children”, 2005, http://sisyphe.org/spip.php?article1596. 16

Poterrat et al., "Mortality in a Long-term Open Cohort of Prostitute Women," American Journal of Epidemiology, Apr. 2004, http://aje.oxfordjournals.org/content/159/8/778.full. 17

18

Ibid.

Montoo, Mac Ree, “A comparison of the male customers of female street prostitutes with national samples of men”, International Journal of Offender Therapy and Comparative Criminology, 2005. 19

8

alá, hogy a legális prostitúció növeli annak esélyét, hogy a – prostituált és nem prostituált – nők szexuális erőszak áldozataivá válnak.20 Akadnak, akik azzal érvelnek, hogy ha egy nő prostitúciós tevékenységet kíván folytatni, akkor ez az ő szabad választása, amit tiszteletben kell tartani. Azonban a prostituáltak között végzett felmérések nem támasztották alá azt a vélekedést, hogy a prostitúcióban lévő nők többsége valóban önként, szabad választásából végezné ez a tevékenységet. A droggal, gyógyszerekkel és alkohollal való visszaélés a rendelkezésre álló adatok szerint magasabb a prostituáltak körében, mint az átlagos női populációban. Az Egyesült Királyság belügyminisztériuma által 2004-ben kiadott jelentés21 szerint az utcai prostitúcióban lévő nők mintegy 93%-a vény nélkül kapható gyógyszereket használt. 10 prostitúcióban lévő nő közül 9 szeretne a prostitúció rendszeréből kilépni, ha lenne más megélhetése. 22 Nemzetközi kutatások a prostitúcióba való kerülés átlagéletkorát 12-14 éves korra teszik,23 gyerekek esetében aligha lehet végiggondolt, tudatos döntésről beszélni. Fontos átgondolni azt is, hogy mennyiben tekinthető választásnak az, ha egy nő úgy érzi, hogy nincs más lehetősége a túlélésre, mint a prostitúció; illetve, ha gyerek- vagy felnőttkorában szexuális erőszak áldozatává vált, és ezért úgy tekint a testére, mint egy mások által használható tárgyra. Több egybehangzó kutatás szerint a prostitúcióban lévő nők jelentős részét érte már a prostitúcióba való bekerülés előtt erőszak, ideértve a családtagok, ismerősök és partnerek által elkövetett szexuális, testi és lelki, illetve verbális bántalmazást. Egy kutatás, amely a gyerekkorban elszenvedett szexuális bántalmazás felnőttkori hatásait vizsgálta, kimutatta, hogy azok a gyerekek, akiket szexuálisan bántalmaztak, négyszer nagyobb eséllyel váltak később prostituálttá, mint akiket nem ért szexuális bántalmazás gyerekkorukban.24 Az Európai Női Lobbi „Not for Sale” (Nem eladó) című filmjében egykori prostituáltak beszámolóit ismerhetjük meg; arról, hogyan élték meg a prostitúciót.25 A prostitúció nem a szexualitásról, hanem a hatalomról szól. A prostitúció a legszélsőségesebb formája a férfiak rendelkezésének a nők teste és szexualitása felett; pénz ellenében, illetve egyenlőtlen gazdasági viszonyokkal való visszaélés által. A vérfertőzést, a nemi erőszakot, és még a házasságon belüli nemi erőszakot is bűncselekménnyé nyilvánították, de a prostitúció, a nők és férfiak közötti egyenlőtlenség megtestesítője és fenntartója még mindig elfogadott, és sok országban legális jelenség. A prostitúció elutasítása nem jelent mást, mint állásfoglalást amellett, hogy világszerte minden nőt és lányt – és fiút is – az emberi méltóság egyenlően magas szintje illet meg. Mindaddig nem beszélhetünk nők és férfiak közötti társadalmi egyenlőségről, amíg férfiak nőket prostituálhatnak..

Chrystal Ruggieri, Terance D. Miethe and Timothy C. Hart, Rape and other Sex Offenses in Nevada, 1990-2007, State Data Brief, University of Nevada Las Vegas, July 2009. CACS 2009-01-03EN, http://bit.ly/10O8Ul . 20

21

Hester and Westmarland. Tackling Street Prostitution: Towards an holistic approach. UK

Home Office, 2004, http://rds.homeoffice.gov.uk/rds/pdfs04/hors279.pdf. 22

Farley et al 2003.

Richard J. Estes and Neil Alan Weiner, Commercial Sexual Exploitation of Children in the U.S, Canada and Mexico, University of Pennsylvania (2001), http://bit.ly/9KPMoq; M.H. Silbert and A.M. Pines "Victimization of street prostitutes”, Victimology: An International Journal, 7 (1982): 122-133; D. Kelly Weisberg, Children of the Night: A Study of Adolescent Prostitution, Lexington, Mass, Toronto, 1985. 23

Ziegler S, et al., (1991). Adult survivors of childhood sexual abuse and subsequent risk of HIV infection. American Journal of Public Health, 81(5). 24

25

Lásd: http://www.youtube.com/watch?v=TQydMMjbL5o&feature=related

9

2. EMBERKERESKEDELEM ÉS SZEXUÁLIS KIZSÁKMÁNYOLÁS MAGYARORSZÁGON Tendenciák Magyar nők és gyerekek rendszeresen válnak szexuális kizsákmányolás és emberkereskedelem áldozatává Magyarország határain belül és külföldön egyaránt. A nemzetközi emberkereskedelem tekintetében Magyarország elsősorban kiindulási és tranzitország a nők és gyerekek sérelmére elkövetett, szexuális kizsákmányolást célzó emberkereskedelmet illetően, noha vannak olyan esetek is, amikor a szomszédos országokból – főként az ottani magyar nyelvű lakosság köréből –, illetve távolabbi országokból kerülnek Magyarországra nők, lányok és fiúk emberkereskedelem áldozataiként. Ami a külföldre irányuló emberkereskedelem magyar női áldozatait illeti, a rendelkezésekre álló adatok szerint Amszterdam „piroslámpás negyedében” a magyar nők és lányok alkotják a legnagyobb csoportot a külföldi prostituáltak körében, illetve ők teszik ki az összes prostituáltak 25-30%-át. A negyeden belül egy utcát „Nyíregyháza utcaként” emlegetnek, mert ebből a magyarországi városból érkezett a nők legtöbbje. Zürichben az utcai prostituáltak 98-99%-a magyar. A rendőrség emberkereskedelem-elleni részlegei és a fenti két városban dolgozó szervezetek néhány éve már magyarul beszélő kollégákat is alkalmaznak, és kifejezetten a nagy számba jelen lévő magyar prostituáltak igényeihez szabott szolgáltatásokat nyújtanak. Holland és svájci szociális munkások azt hangsúlyozzák a beszámolóikban, hogy a magyar prostituáltak rossz mentális és fizikai állapotban vannak, majdnem mindegyiküknek van futtatója, és feltűnően kizsákmányolják őket. Készült egy kutatás az amszterdami „piroslámpás negyedben”, amely azt mutatta ki, hogy a megkérdezett magyar nők 82%-át megtévesztették a rájuk váró körülményeket illetően, még azokat is, akik tudtak arról, hogy prostitúciós tevékenységet fognak folytatni. Ezen a két fő célállomáson kívül a magyar nők sérelmére elkövetett emberkereskedelem további célországai között szerepel Ausztria, Olaszország, Görögország, Németország, Írország, Norvégia, Kanada és az Egyesült Arab Emírségek. Magyarországon belül az emberkereskedelem és a szexuális kizsákmányolás áldozatainak forgalma általában a szegényebb, kevésbé fejlett térségek felől a fejlettebb, városiasodottabb területek felé zajlik, tehát főként a falvak és kisvárosok felől a nagyvárosok irányába, elsősorban Budapestre, de ugyanígy a turisztikai célpontok, útvonalak felé is. Itt a kizsákmányolásuk az utcán, illegális bordélyokban, lakásokon/házakban történik, a hirdetésük pedig az interneten zajlik. Az áldozatok jellemzői Az áldozattá válás veszélyének különösen a kirekesztett társadalmi csoportokba tartozók vannak kitéve, vagyis a társadalmi-gazdasági szempontból kedvezőtlen helyzetben lévők, például a romák, illetve azok a lányok és fiúk, akik állami gondozásban – pl. gyermekotthonban vagy nevelőintézetben – élnek, illetve nőttek fel. Toborzási módszerek A toborzás különféle módjai között szerepel a megtévesztés, pl. amikor az áldozatnak azt mondják, hogy éttermi vagy házimunkát fog végezni, és végül prostituáltként dolgoztatják a célországban vagy -városban. Némely futtató, emberkereskedő szerelmi kapcsolatot is létesít az áldozataival, így könnyebben tudja belecsalni őket a prostitúcióba. Az áldozatok eladósodottságára alapuló zsarolás és kényszerítés is gyakori módszer. Ezenkívül sokszor erőszakot, illetve azzal való fenyegetést is alkalmaznak: verést, kínzást és nemi erőszakot. Az áldozatok kizsákmányolását és eladását gyakran ismerősök, pénzt kölcsönzők (uzsorások), az áldozatok férfipartnereként viselkedő férfiak, férjek végzik; bizonyos esetekben pedig családtagok, pl. apák vagy fivérek adják el a lányaikat, illetve lánytestvéreiket. A probléma mértéke ellenére a magyarországi törvényeket, az elérhető segítséget és szolgáltatásokat, illetve a hatóságok szemléletét illetően komoly hiányosságok figyelhetők meg: 10

A jelenleg hatályban lévő törvények hatástalanok a prostitúció és a szexuális célú emberkereskedelem leküzdése terén és az áldozatok védelmét illetően. Segítség- és a szolgáltatásnyújtás tekintetében jelenleg nem létezik országszerte működő, összehangolt, szakmaközi együttműködésen alapuló rendszer Magyarországon a prostitúcióban lévő személyek és az emberkereskedelem áldozatainak segítésére. Ismereteink szerint Magyarországon nem működik egyetlen olyan, a nemzetközi standardoknak is megfelelő védett otthon sem26, amelyik kifejezetten ezzel a célcsoporttal foglalkozna. A védelemre szoruló áldozatokat vagy hajléktalanokat ellátó, vagy krízishelyzetben lévő családok otthonába helyezik, (mivel nincsenek a nők elleni erőszak áldozatainak ellátására specializálódott intézmények), és előfordul, hogy egyszerűen sehol nincs számukra elhelyezési lehetőség, és magukra hagyják őket. Mindezek ellenére számos elkötelezett, kiváló szakember küzd azért a hiányzó feltételek, a változó jogszabályi és pénzügyi környezet nehéz körülményei között is az áldozatokért. A MONA Alapítvány munkája a prostitúció és a szexuális kizsákmányolás céljából folytatott emberkereskedelem elleni küzdelem terén A MONA Alapítvány megoldásokat javasol a büntetőjog és az áldozatellátás terén tapasztalt hiányosságok orvoslására, a hatóságok és szakemberek hozzáállásának kedvező befolyásolására – elsősorban kutatások, lobbitevékenység, szakemberek képzése és tudatosságnövelő tevékenységek révén. 2006-2007-ben, egy több országra kiterjedő kutatás keretében a MONA interjúkat készített vezető államigazgatási és rendészeti tisztviselőkkel és politikusokkal, az emberkereskedelmet és prostitúciót érintő ismereteikre és hozzáállásukra vonatkozóan. Az interjúalanyok arra a kérdésre, hogy szerintük mennyi idősnek kell lennie egy prostituáltnak ahhoz, hogy gyerekprostitúcióról beszélhessünk, szinte minden esetben helytelen választ adtak: 12, 14 vagy 16 éves életkort említettek, noha a helyes válasz 18 év), és többek vélekedtek úgy, hogy egy prostituált akkor tekinthető gyereknek, ha még nem érte el a biológiai fejlettséget; azaz, amint egy lány menstruálni kezd – még ha csupán 10-11 éves is –, már elég idős ahhoz, hogy prostituált legyen..27 2008–2010-ben a MONA – a Norvég Civil Támogatási Alap támogatásával – megvalósított egy18 hónapig tartó projektet, amelynek eredményeként elkészült egy jogszabály-módosítási javaslatcsomag, valamint egy részletes protokoll-terv a szakmaközi együttműködési rendszer kiépítésére. A projekt keretében rendezett nemzetközi konferencián, 2010 márciusában, norvég, svéd és amerikai vendégek is szerepeltek előadóként. A projekt során kísérleti jellegű, érzékenyítő-kapacitásbővítő képzésekre is sor került a rendőrség munkatársai részére; a résztvevők visszajelzései kiemelkedően pozitívak voltak. 28 2010-ben a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség nevű ernyőszervezet – amelynek a MONA Alapítvány is tagja – más szervezetekkel együtt petíciót kezdeményezett,29 amely felhívta a magyar kormány figyelmét a gyerekprostitúció problémájára, valamint felszólította a kormányt, hogy tegyen hathatós lépéseket a Évről évre változó otthont támogat az állam, más és más elvárást támasztva vele szemben. Az utóbbi év során egy viszonylag jól felszerelt igen jól képzett munkatársakat foglalkoztató ún. CSÁO láthat el emberkereskedelem-áldozatokat, igen csekély számban, viszonylag rövid ideig, minimális (és jogszabályban nem szabályozott) állami támogatással. 26

„A társadalmi nemi egyenlőség alapelveinek érvényesítése az emberkereskedelem, valamint a nők és a gyermekek szexuális kizsákmányolásának megakadályozása érdekében” című kutatási összefoglaló elérhető az interneten: http://bit.ly/QU1gmM 27

A projekt eredményeit összegző kiadvány „Jog, jogvédelem, ellátás – Szakmaközi együttműködés kiépítése Magyarországon a prostitúció és szexuális kizsákmányolás céljából folytatott emberkereskedelem leküzdése és az áldozatok segítése érdekében (Egy projekt eredményei), 2010” címen elérhető a MONA weboldalán: http://bit.ly/SZFEBi 28

29

Lásd: http://www.gopetition.com/petition/42744.html

11

jelenség leküzdése, illetve az áldozatok védelme érdekében. A petíciót több mint ezer magánszemély és harmincnál több magyarországi – a nemek közötti egyenlőség kérdéseivel és ifjúságvédelemmel foglalkozó, illetve szociális, egészségügyi, oktatásügyi és hasonló területeken dolgozó – civil szervezet írta alá. A MONA 2011-ben újabb érzékenyítő-kapacitásbővítő képzéseket szervezett, ezúttal szélesebb célcsoport számára: a gyerekjóléti szolgálatok és a gyámhivatalok szociális munkásait, tanárokat és prostituáltakkal dolgozó szociális munkásokat is bevonva a képzésbe. A MONA rendszeresen végez a szélesebb társadalmat is megszólító, a prostitúció és a szexuális kizsákmányolást célzó emberkereskedelemmel kapcsolatos ismeretterjesztő és tudatosságnövelő tevékenységeket: részt vesz például az Európai Női Lobbi „Együtt a prostitúció nélküli Európáért” elnevezésű kampányában, amely 2010-ben indult.30 A kampány céljai: a témával foglalkozó civil szervezetek láthatóbbá tétele; annak tudatosítása, hogy a prostitúció a nők elleni erőszak egyik formája; Európa-szerte használható kampányanyagok készítése; az egyes országokban zajló prostitúcióellenes tevékenységek és stratégiák támogatása; lobbizás a prostitúció rendszerének felszámolása érdekében az Európai Unió szintjén; az együttműködő partnerek és támogatók körének szélesítése. A kampány felhívja a figyelmet arra, hogy az előrelépés érdekében szükség van: tudatosságnövelésre, vitalehetőségekre és ismeretterjesztésre a prostitúcióval kapcsolatban; a prostitúció áldozatainak támogatására, és mondanivalójuk megjelenítésére; olyan férfiak bevonására, akik elutasítják a prostitúciót, és akik – a közhangulat ellenére, azt megváltoztatandó – a nemek közötti egyenlőség támogatására és a nők jogainak tiszteletére biztatnak; 31 társadalmi és politikai változásra! (Sáfrány Réka fordítása)

További információk a kampányról, illetve a csatlakozás lehetőségéről az EWL weboldalán találhatóak: http://www.womenlobby.org/spip.php?rubrique187 30

Példa erre a Le Monde selon les femmes nevű szervezet „Stop Prostitution” elnevezésű kampánya keretében készült belgiumi figyelemfelkeltő videó: http://www.youtube.com/watch?v=sLP0sdY0G4A; valamint argentínai videó: http://www.youtube.com/watch?v=6f1_b7QN5rY 31

12

MÍTOSZOK ÉS TÉNYEK A PROSTITÚCIÓRÓL32 A PROSTITÚCIÓT SZÁMOS RÉGI ÉS ÚJ MÍTOSZ ÉS TÉVKÉPZET VESZI KÖRÜL, AMELYEK AKARVA-AKARATLAN A PROSTITÚCIÓ LÉTJOGOSULTSÁGÁNAK IGAZOLÁSÁT SZOLGÁLJÁK.. LÁSSUNK NÉHÁNY PÉLDÁT.

„A legősibb mesterség” – nem mesterség, nem is foglalkozás, hanem elnyomás – és különben is a földművelés volt az első. „Áldozat nélküli bűncselekmény” – a prostitúcióban élő nők, gyerekek és férfiak emberi jogai folyamatosan sérülnek: így sérülnek az emberi méltósághoz, a fizikai, mentális, lelki és szexuális biztonsághoz, egészséghez és integritáshoz fűződő alapvető jogaik. Egy kanadai tanulmány azt mutatta ki, hogy a prostituált lányok és nők körében az átlagosnál negyvenszer magasabb halálozási rátával kell számolni33. A prostitúció által teremtett társadalmi légkörben a nők, gyerekek és férfiak elleni, végnélküli erőszak üzletiesedik, és elfogadottá válik. A prostitúció áldozata – és nem elkövetője – maga a prostituált. „A prostitúció-ellenes feministák nem is a prostitúcióval, hanem a prostiúcióban lévő nőkkel szemben lépnek fel” – a prostitúció mellett lobbizók vádjainak egyike, hogy a prostitúció legalizálása ellen küzdő feministák valójában a prostituáltak ’ellen vannak‘. Ennek éppen az ellenkezője igaz. A prostitúció-ellenes aktivisták a prostitúció intézményével szállnak szembe, miközben a prostitúcióban lévő nők (és férfiak) dekriminalizásáért (büntetlenségéért) küzdenek. „Meg kell értenünk, hogy egyes férfiaknak – például a fogyatékosoknak –, akik nehezen vagy egyáltalán nem tudnak szexuális partnert találni, joguk van a prostituált nők ’szolgáltatásaihoz’ ” – senkinek nincs ’joga‘ arra, hogy szexet vegyen. A fogyatékkal élő nők vajon miért nem követelnek hasonló ’szolgáltatás‘-okat? „A prostitúció révén megelőzhető ‘a többi nő’ elleni szexuális erőszak” – a szexiparban a legtöbb nő nemi erőszak áldozata – hasonlóan sok millió nem-prostituált nőhöz a világon. Ez a vélekedés hozzájárul annak a tévhitnek a fenntartásához is, hogy a férfiak nem képesek az ösztöneiken uralkodni, és hogy szexuális ’szükségleteiket’ muszáj kielégítenük (lásd a következő pontot). A nemi erőszak nem a szexuális vágyról, hanem az erőszakról és a hatalomról szól. „A férfiaknak szükségük van a szexre” – szexhiányba még soha egyetlen férfi sem halt bele. A férfiak sincsenek jobban kiszolgáltatva a hormonjaiknak, mint a nők. A férfiak nem szexuális vágyaikártatlan áldozatai, a nőknek és gyerekeknek pedig nem az a rendeltetése, hogy ezeket a vágyakat kielégítsék. „A prostitúcióban igazából a nők zsákmányolják ki a férfiakat, és nem fordítva” – mivel a pénz a nők kezén megy keresztül, sokan azt tartják, hogy a prostitúciós ipar a nők kezében van. A valóságban ritkán marad a pénz nagy része – vagy akármekkora része – a prostitúcióban lévő nőknél: a futtató, az emberkereskedő, a közvetítő, a bordélyház-tulajdonos vagy valaki más elveszi tőlük.

Az összeállítás az alábbi források felhasználásával készült: Bindel, Julie: Press for Change. A guide for journalists reporting on the prostitution and trafficking of women, interneten hozzáférhető http://goo.gl/KAHnh, 12–13 o.; – AlterMedia, Unsprezece mituri despre prostitutie, interneten hozzáférhető http://goo.gl/JMUnL (magyar változat: http://bit.ly/Q5Fpr8 32

33

(Special Committee on Pornography and Prostitution, 1985, Pornography and Prostitution in Canada 350.)

13

„A prostitúciót a nők választják” – még ha választják, akkor is: más választási lehetőség hiányában. A prostitúcióban lévő nők jelentős része gyerekként került bele a prostitúcióba; már akkor, és sokukat azóta is folyamatosan bántalmazták; nem gondolja, hogy képes lenne ’rendes‘ munkát szerezni – és meg van győződve róla, hogy a prostitúción kívül nincs más választása. Amerikai és magyar kutatások során meginterjúvolt, prostitúcióban élő nők közül szinte az összes kiszállna a prostitúcióból, ha tehetné – és egyikük sem szeretné, hogy a gyermeke prostituált legyen. „A prostituált nők számára ez élvezetet jelent” – aki fizet a szexért, sokszor szereti elhitetni magával, hogy a prostituáltak élvezik a prostitúciós szexet. Idézzünk hát párat a prostituált nők vallomásaiból: „Síkosítót kellett használnom, mert a hüvelyem száraz volt és fájt. A férfiak nem egyszer dübe jöttek ettől, főleg, ha részegek voltak. Mintha sértve érezték volna a férfiasságukat miattam.” „A szex mindig borzalmas volt – az volt a legrosszabb, hogy úgy kellett tennem, mintha élvezném –, és még az volt a legjobb az egészben, hogy általában két és fél perc alatt megvoltak vele!” És érdemes összehasonlítani az alábbi, „kliensektől” származó mondatokkal: „A lányoknak még sokkal jobb, mint nekem! Pénzt keresnek vele, és azon kívül még … nagyon is megkapják, ami kell nekik!” „Hogy szerintem élvezik-e? Persze, hogy élvezik. Ha nem lenne nekik jó, nyilván nem csinálnák.” „A prostitúció veszélyei ellen lehet védekezni. Biztonságossá lehet tenni” – a veszélyt elsősorban maguk a futtatók és a „kliensek” jelentik, akik gyakran erőszakosan bánnak a nőkkel. A biztonság nem csak óvszer – és a nemi betegségek elleni védekezés – kérdése. „A prostitúció, és általában a szexipar legalizálása fokozná a nők biztonságát, a „kliensek” kevésbé jelentenének veszélyt” – ez az egyik legelterjedtebb tévhit. A prostitúcióban lévők üldözése valóban tovább növeli a prostituált nők, gyermekek és férfiak kiszolgáltatottságát, s ezzel maga is veszélyezteti épségüket, életüket. De amellett nem sikerült még bizonyítékokat gyűjteni, hogy a prostitúció intézményeinek, a bordélyoknak, a türelmi zónáknak, a pornókészítésnek, a futtatásnak az engedélyezése javította volna a prostituáltak biztonságát. Ellenkezőleg: A legalizáció a szexipar bővüléséhez és elfogadottságához vezet, így egyre több és többféle nő, gyerek és férfi iránt mutatkozik igény, s a megnövekedett kereslet kiszolgálása érdekében mind kiterjedtebb és rafináltabb kerítői tevékenységre és emberkereskedelemre van szükség . „Prostituáltat nem lehet megerőszakolni” – ezzel szemben köztudott, hogy a prostituált nők nagy része számára a szexuális erőszak gyakori, szinte mindennapos élmény. Pedig sok nő megfogalmazása szerint a prostitúció önmagában is „leginkább a megerőszakoláshoz hasonlít”.

14

EMBERKERESKEDELEM, SZEXUÁLIS KIZSÁKMÁNYOLÁS KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK Igaz-e, hogy az emberkereskedelem minden esetben országhatár(ok) átlépésével jár? Nem. Az emberkereskedelem országon belül, a helyi lakosság körében is előfordulhat. Például, ha egy futtató Nyíregyházáról Budapestre visz valakit prostituáltként, hogy ott eladja egy másik futtatónak, az ugyanannyira emberkereskedelem, mint amikor Ukrajnából „szállítanak” áldozatokat Amszterdam vöröslámpás negyedébe, hogy ott eladják őket egy bordélynak, vagy kiállítsák egy „ablakba”. Kikből áll a szexuális kizsákmányolás (beleértve a prostitúciót), valamint a szexuális célú emberkereskedelem áldozatainak többsége? Nőkből és gyerekekből. A szexuális kizsákmányolás és a szexuális célú emberkereskedelem áldozatainak többsége nő és gyerek. Ez több okra vezethető vissza. Az egyik fő ok, hogy a szexuális szolgáltatásokra irányuló keresletet túlnyomórészt olyan férfiak jelentik, akik nőket és gyerekeket akarnak kizsákmányolni, „használni” és bántalmazni. Emellett, a nők és gyerekek nagyobb mértékben vannak kitéve az emberkereskedelem és a szexuális kizsákmányolás veszélyének, alacsonyabb társadalmi és gazdasági státuszuk, valamint a lehetőségek hiánya miatt. Létezik-e olyan ország, ahol a szexuális szolgáltatások (például egy prostituálttal folytatott szex) vásárlása büntetendő? Igen. „Ha nem volna kereslet, nem lenne kínálat sem”, ismerte fel elsőként Svédország, és a szexuális célú emberkereskedelem és a szexuális kizsákmányolás elleni hatékonyabb fellépés érdekében olyan törvényt vezetett be 1999-ben, amely minden körülmények között bünteti a szexuális szolgáltatások vásárlását. Ez azt jelenti, hogy pénzbírságot vagy börtönbüntetést lehet kiszabni, ha valaki pénz, vagy bármilyen más értékkel bíró dolog, „szívesség” ellenében szexuális aktust létesít – vagy ezt megpróbálja – egy másik személlyel, vagy ha szexuális kapcsolatot létesít valakivel, és ezért egy harmadik személy fizet. Azóta drámaian csökkent az utcai prostitúció Svédországban, valamint a Svédországba irányuló szexuális célú emberkereskedelem. 2009-ben Norvégiában és Izlandon hasonló törvényt fogadtak el. Egyes más országokban bizonyos esetekben büntetendő a szexuális szolgáltatások vásárlása, például ha bebizonyítható, hogy a szexuális szolgáltatást nyújtó személy emberkereskedelem vagy „kényszerprostitúció” áldozata, fiatalkorú (18 év alatti). Fontos, hogy azokban az országokban, ahol büntetendő a szexuális szolgáltatások vásárlása, a szexuális szolgáltatás nyújtása vagy felajánlása általában nem bűncselekmény, mivel ezen országok jogszabályainak értelmében a prostitúcióban lévő személy nem bűnöző, hanem áldozat. Igaz-e, hogy azok, akik prostituáltaknak fizetnek, általában magányos, egyedülálló férfiak, akik más úton képtelenek lennének partnert találni, és szexuális kapcsolatot létesíteni ? Nem. Több kutatás kimutatta, hogy a szexuális szolgáltatásokért fizető férfiak legalább 50%-ának van állandó partnere – legyen az barátnő vagy feleség –, és sok esetben gyerekeik is vannak. A szexuális szolgáltatásokért fizető férfiak körében minden társadalmi réteg képviselteti magát: ezek a férfiak változatos társadalmi-gazdasági háttérrel rendelkeznek – van köztük gazdag üzletember, politikus, stb.

15

Igaz-e, hogy a prostitúcióba való belépés szabad és tudatos választás eredménye? Az, hogy a prostitúcióba való belépés szabad akaratból történik-e vagy sem, heves vita tárgya mind a döntéshozók, mind a civil szervezetek és aktivisták köreiben. Vannak, akik szerint az ember minden kényszer nélkül is dönthet úgy, hogy prostituált akar lenni. Mások ugyanakkor, s köztük e kiadvány szerzői is úgy vélik, hogy a prostitúcióba kerülés hátterében jellemzően – ha akad is kevés számú kivétel – erőszak, kényszer, megtévesztés, csalás, visszaélés rejlik.. Jelen kiadványunk több oldalról is ezt az álláspontot szándékozik igazolni.

16

Betlen Anna:

SZABADON ÉS ÖNKÉNT34 Ismét fellángolt a vita a prostitúcióról, s az ember örömmel állapítja meg, már megint nem élt hiába. Kitapintható, hogy a MONA (Magyarországi Női Alapítvány) április-májusban tartott két fórumán elhangzottak izzították fel a kedélyeket, csak úgy sistereg a sajtó a túlbuzgó, keményvonalas „nősténysovinisztáktól”, „megmentünkipari” sztahanovistáktól. A két becéző megnevezést köszönettel vettük. Sárosi Péter a Népszabadságban, Papp László Tamás a Hírszerzőn érvel a jelzett hévvel amellett, hogy két felnőtt ember egyenjogú megállapodása a szexuális vagy bármilyen más szolgáltatás nyújtásáról, valamint ennek ellentételeképp fizetendő összegről nem képezheti tilalom tárgyát – s itt most sok különféle érv jön: hogy amire igény van, azt úgysem lehet megtiltani, hogy ha valakinek joga van extrém sporttal, dohányzással, csokizabálással rongálni az egészségét, akkor miért ne lenne joga prostituáltként ártani magának, ha olyan nagyon akar, meg persze, hogy mindig volt… stb. Egy valamiben azonban vitapartnereink is egyetértenek velünk s egymással is: a kényszerítés, az emberkereskedelem, a kiskorúakkal folytatott prostitúció természetesen tilos. Nos, ez jó ötlet. Olyan, mintha megtiltanám a dohányzást: de csak a beszívást. Kifújni természetesen szabadjon, a meghatározott helyeken, ahol nem zavarunk másokat. De beszívni minden körülmények között tilos, mert hiszen árt. Tessék csak megnézni! Dohányosunk ott áll a kijelölt zónában és szabályszerűen fújja kifelé a füstöt. Akadályoz valakit bármely tevékenységében vagy akár csak a kellemes jóérzésében? Nem! Hát akkor mit akarunk tiltani? Így állunk ugyanis a prostitúcióval is. Azok a nők, akiknek az érdekvédelmét, amint azt Sárosi Péter írásából megtudjuk, a TASZ nemzetközi hálózat keretében kívánja biztosítani igen dicséretes módon, egytől egyig erőszak, emberkereskedelem áldozatai, és majdnem mind gyerekként kerültek bele. A prostitúcióba való bekerülés átlagéletkora számos nemzetközi kutatás tanúbizonysága szerint 14 év. Vitapartnereink szerint legyen legális, mi több, vállalkozások, adófizetés, érdekvédelem stb. keretei között egyenesen intézményesüljön az önkéntes, felnőtt, szabad prostitúció (a kifújás), de nyilván tiltsuk és akadályozzuk minden erőnkkel a gyerekprostitúciót, az emberkereskedelmet, a nők és lányok (és persze fiúk) erőszakkal a prostitúcióba kényszerítését (a beszívást). Beszéljük egy kicsit az önkéntességről.

Felsorolhatatlan mennyiségben állnak rendelkezésünkre a (sajnos csak külföldi) tanulmányok, vizsgálatok, felmérések arról, hogy a prostitúcióban élő nők és lányok előélete miféle abúzusokkal, bántalmazásokkal, nélkülözésekkel volt tele. Hihetetlen arányszámokat hoznak ki a kutatók: 75-80-95% mondja a megkérdezett prostituáltak közül, hogy bántalmazták, elhanyagolták gyerekkorában, hogy rendszeresen vagy tömegesen megerőszakolták, mielőtt a prostitúcióba került. 95% körüli azok aránya a kutatások során megkérdezettek között, akik azonnal otthagynák a prostitúciót, ha tehetnék. Az önkéntesség megkérdőjelezéséhez mindez azonban nem elegendő. Tudjuk, ugyancsak számtalan külföldi kutatás eredményeit olvasgatva, hogy bántalmazás, abúzus, elhanyagolás még annál is több mindenkit ér, mint ahányan prostituáltak lesznek. A korai szexuális erőszak, az elnyomás, a bántalmazás, az erőszak szemlélése, az elhanyagolás, az utcagyereklét alapja lehet a prostituálttá válásnak, de oknak nem elég. Elképzelhető, hogy az

34

A cikk eredetileg megjelent: Élet és Irodalom LIII. évf., 2009, 29. sz. (július 17.).

17

elhanyagoltak, bántalmazottak, a szexben csak erőszakot és megaláztatást látók, az éhezők és nélkülözők közül némelyek választják, avagy legalább elfogadják a prostitúciót, mások meg nem. A prostitúció tehát az előbbiek esetében önkéntes választás következménye. Simán lehet, hogy így sokkal jobb körülmények közé kerülnek, mint voltak előtte. Például kapnak enni. Nem verik meg őket minden nap… vagy ha mégis, nem annyiszor és legalább nem az apjuk…. Vagy ha mégis, legalább a húguknak nem kell ugyanezt átélnie… Mint látható, önkéntes, szabad választás is lehet tehát. Kivéve, ha gyermekkorban történik. Minthogy az önkéntességet, és a felnőtt emberek szabad szerződésének elvét magunk is mélyen tiszteletben tartjuk, a MONA konferenciáján, noha szimpátiával idéztük a svéd jogalkotást, minden ellenkező híresztelés ellenére nem követeltük, hogy vezessék be nálunk is a kliens büntetésének svédországi modelljét. A Norvég Civil Alap támogatásával folytatott projektünk egyik várható eredményeképp sok egyéb alkalmas jogszabály-változtatás mellett a fiatalkorú prostituáltat használó kliens büntethetőségére fogunk csupán javaslatot tenni 35. Egyelőre nekünk ennyi pontosan elég is lenne kliens-büntetésből. Ki szeretnénk mondatni a magyar jogban, hogy a gyermek (az ENSZ A Gyermek Joga c. egyezménye értelmében minden 18 év alatti személy gyermek) nem prostituálható. Aki őt ebbe belevonja, belekényszeríti, a prostitúcióban alkalmazza, kihasználja, eladja, megveszi, bérbe veszi (ez utóbbi, ugyebár, a kliens): az bűncselekményt követ el, amely bűncselekménynek a gyermek az áldozata (és nem pedig tanúja vagy netán résztvevője, egyenesen társtettese). Idáig, remélem, egyetérthetünk. Emberkereskedelem és kényszerítés

A nagy nemzetközi szervezetek elképesztő számokat tartanak forgalomban arról, hogy hány nőt adnak-vesznek az emberkereskedelem hihetetlenül élénk és jól jövedelmező piacain. Az IOM (Nemzetközi Migrációs Szervezet) például évi 700 ezer és 2 millió közé teszi az emberkereskedelem női és gyermekáldozatainak számát a világon, ezen belül – saját megállapításuk szerint konzervatív (vagyis a határokon belüli emberkereskedelmet nem tartalmazó) becsléssel – 120 ezer Nyugat-Európába behurcolt nőt és gyermeket emleget. Ha tehát föltételezzük – ahogyan azt vitapartnereink teszik –, hogy a prostitúcióban részt vevő felek (a prostituált és a kliens) alapesetben szabadon, önként és egyenrangúan szerződnek az eladandó, illetve megvásárlandó szolgáltatásról s annak ellenértékéről, szóval ha föltesszük, hogy a prostitúció tulajdonképpen normális munkatevékenység, amiből egész jól meg is lehet élni, akkor fölmerül a kérdés, vajon minek kell évente újabb százezreket kényszerrel behurcolni a „szakmába”, miért is nem töltik meg az ekkora keresletet teremtő gyümölcsöző iparág munkahelyeit az önként jelentkező öntudatos szexmunkások? Ne tessék erre azt válaszolni, hogy azért, mert illegális. Nem: Nagy-Britanniában, Hollandiában, Németországban, Ausztriában teljes mértékben, másutt részben legális a prostitúció. A teljes körű legalitás országaiban is dúl azonban az emberkereskedelem, sőt, éppen azokban van a legtöbb külföldről behozott prostituált. (Tavaly Nagy-Britanniában hoztak ugyan egy új törvényt, meglátjuk, milyen eredménnyel jár majd. Eszerint a kliens büntethető, ha fiatalkorú prostituáltat használ vagy emberkereskedelem áldozatának szexuális szolgáltatását veszi igénybe, akkor is, ha előzetesen nem tudta, hogy fiatalkorúval, illetve emberkereskedelem áldozatával van dolga, sőt, akkor is, ha direkt rákérdez erre, és az illető őt félrevezetve azt mondja: nem, ő nem fiatalkorú, nem, ő nem emberkereskedelem áldozata.)

Amikor a cikk született, nem tudtuk – nem a mi hibánk! -, hogy 2007 óta hatályos a Btk. 202/A paragrafusa: „Aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személlyel ellenszolgáltatás fejében közösül vagy fajtalankodik, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” 35

18

A sok százezer gyermek és nő, csak akik évente újként kerülnek bele a nyugat-európai szexpiac legmélyebb bugyraiba, a biztosan nem önkéntesek: a leánykereskedelem áldozatai, ők mind-mind naponta sok klienst szolgálnak ki utcákon, bárokban, lakásokon, legális és titkos bordélyokban a legalitás és a tiltás országaiban. A legális prostitúció Németországából ezrével autóznak, buszoznak át a szexturisták a cseh-német határ kis falvaiba, ahol a falusi házak ablakaiban négyesével ülnek-állnak tizenéves kis gyereklányok, és harsányan kínálgatják magukat. A cseh határtól kissé messzebb lakó német polgároknak Bulgária exportálja százával a tizenegy-tizenkét éves kislányokat (német rendőr személyes közlése). Tiszta szerencse, hogy legális a prostitúció, ki tudja, hová fajulna mindez a tiltás következtében, nemdebár. Valami ok miatt tehát a prostitúció, a szexipar olyan terület, amely nagy arányban, végtelen számban szívja fel az emberkereskedelem gyalázatos csatornáin behurcolt, iszonyatos szenvedéseknek kitett, külföldről, más kultúrából származó, a nyelvet esetleg nem is jól beszélő, nagyon gyakran fiatal, sokszor gyermekkorú „munkaerőt”. Szegényebb, avagy kevésbé fejlett országok felvevőpiacain inkább a hazai, helyi felhozatal dominál: Magyarországon például magyar prostituáltakkal lehet Dunát, Tiszát, Balatont rekeszteni. De egy pillanatig se higgyük, hogy ők sokkal szabadabbak, önállóbbak, függetlenebbek, mint innen külföldre, vagy külföldről ide hozzánk behurcolt társaik. Nem egy prostituált interjúalanyom mondta azt, hogy hálás annak a férfinak, aki szállást ad neki, aki befogadta, s aki vigyáz a gyerekére, míg ő pénzt keres … Nem egy nyilatkozott úgy, hogy önként, strici nélkül csinálja ezt, s mi sem természetesebb, mint hogy a szállásadója, jótevője ellenszolgáltatást kap tőle. De egyetlen prostituálttal sem beszéltem, aki prostituált akart volna maradni, aki ezt a szakmát már gyermekkorában kinézte volna magának. És egyetlen prostituált sem volt, aki igennel válaszolt volna a kérdésre: akarja-e, hogy a lánya is prostituált legyen? Sárosi Péter Népszabadság-beli cikkének egyik internetes kommentelője azt javasolja, jó, akkor menjen ő, álljon ki egy legális szexpiacú ország standjára, és kínálja fel ő pénzért, szabadon és önként a testnyílásait. Ha olyan nagyon munka, pénzkereset, meg önkéntes és szabad. Hát igen. Én nem kívánom neki. De másnak sem. A prostitúcióval kapcsolatban végzett nemzetközi kutatások egyike 36 azt mutatta ki, hogy a prostituáltak mortalitási (halálozási) rátája 40-szerese (negyvenszerese) a lakosságénak. Negyvenszeres. Nagyon veszélyes és nagyon kellemetlen tevékenység: nem csak a szexuális úton terjedő fertőző betegségek miatt, amelyek örvén oly nagyon tud aggódni még Papp László Tamás is a prostituáltakért (persze az őket használókért még inkább), hanem a prostituáltakat érő mindennemű erőszak, igen gyakori gyilkosság és más veszélyek miatt is. Egész könyveket írnak tele azokkal a testi bajokkal, amelyek egyrészt a rendeltetésszerűtlen szex (pl. anális), másrészt az erőszak (nemi erőszak, ütlegelések, különféle eszközök használata stb.), harmadrészt az iszonyat elviselését könnyítő szerhasználat következtében lépnek fel a prostituáltakban. És további könyvhegyek szólnak arról a rettenetes lelki kárról, amit a bántalmazás, a használati cikként való élés, az állandó undor, félelem és rettegés, a méltóság folyamatos sárba tiportsága révén szenvednek el ezek a kislányok és nők (sokszor fiúk is). PTSD-nek, poszt-traumás stressz-betegségnek hívja az orvostudomány ezt a jelenséget, és – nem csak azért, mert minálunk ennek kezelésére alig-alig képeznek szakembereket – rendkívül nehéz a gyógyítása. Nem volna bölcsebb elfogadni mégis, hogy kényszernek, erőszaknak kell a háttérben lennie? Erőszak a közvetlen, azonnali erőszak, amely kiváltja, megelőzi azt a döntést vagy elfogadást, amely a lányt, nőt prostituálttá teszi. De erőszak és kényszer az a légkör, felnevelő környezet is, amelyet a nők megvetése, lealacsonyítása, haszonjószágként tartása jellemez, amelyben egy kislány úgy nő fel, hogy ő csak, vagy elsősorban erre jó: kiszolgálni a férfiakat, illetve áruként hasznosulni. Énképe, öntudata is eköré szerveződik, s bár halálosan szenved attól, ahogy szextárgyként próbálgatják, használgatják a környezetét alkotó férfiak, fiúk, mégsem tud

36

www.rapeis.org/activism/prostitution/prostitutionfacts.html

19

kritikusan, határozottan szembeszállni ezzel: honnan is tudna? Alkarján szaporodnak a fehérre forrott vágatok: a falcolás egyértelmű jelei. A MONA Alapítvány 2 évvel ezelőtt végzett kutatása – ezt mutattuk be egyebek között a bevezetőben emlegetett konferencián – azt vizsgálta, milyen ismeretei vannak, s mi a véleménye fontos pozíciókban dolgozó politikusoknak, állami vezetőknek, rendőri vezetőknek, illetve a területen dolgozó rendőröknek a prostitúcióról és az emberkereskedelemről. Csak néhány interjút készítettünk, így eredményeink nem reprezentatívak 37. A kérdéseinkre adott válaszokból (miképp lesz az ember prostituált, mi tesz valakit a prostitúció kliensévé, használójává) kibontakozott a prostituált és a kliens „profilja”. Eszerint a prostituált a szegénység, a gazdasági érdek, a megélhetés vagy egyenesen a jólét igénye miatt választja a prostitúciót, illetve a gyenge erkölcsi tartás, a barátnői, édesanyja, nővérei (tehát a nők) által mutatott rossz példa viszi erre az útra. A kliensek ezzel szemben valamilyen pszichológiai, szexuálpszichológiai probléma, baj, betegség (perverzió, impotencia, kapcsolatképtelenség, fogyatékosság) miatt kényszerülnek arra, hogy prostituálthoz folyamodjanak. A prostituált szerintük tehát – ha nem is feltétlenül jókedvében – választja ezt a szerepet, a kliens viszont belekényszerül. Jó. Hát képzeljük el magunkat, önálló és független nőket, akik – mint ahogy a TASZ által ajánlott videó szereplője, a svéd önkéntes szexmunkás-aktivista mondja – azért, hogy albérletünket ki tudjuk fizetni, vagy mert az általunk választott életformához valamiért ez kell, naponta 23 idegen férfit szopunk le állva egy kapualjban vagy a kamion mögött, függetlenül attól, hogy tetszik-e a tárgy, amelyet munkába kell vennünk, vagy legalább rokonszenvezünk-e tulajdonosával. Természetesen önként. Ez kérem a munkánk nekünk. Kérdezi a svéd szexmunkás-ideológus, hogy mennyivel rosszabb ez, mint öreg haldoklókat ágytálazni egy kórházban… Hm. Vagy képzeljük el magunkat mint ún. escort-girlöket (ez, állítólag a csúcs, a krém, na, itt aztán degeszre keresi magát az ember, s még élvezi is), amint megállunk egy lakás ajtajában és megnyomjuk a csengőt. Ide hívtak bennünket. Egyedül vagyunk… Valaki most ajtót fog nyitni. Na, milyen érzés? Mi van, ha többen vannak? Vagy mi van, ha tényleg előveszi a bilincset, a bőrszíjat, a korbácsot? Most az olvasót kérdezem: lehet-e ide önként, felelős döntéssel jutni? És ha szabad? És ha önkéntes?

Feledjük hát az összes eddigi fontolgatást, mérlegelést, tegyük fel, hogy vitapartnereinknek alapvetően igaza van: létezik, de legalábbis elképzelhető olyan rendszer, amelyben a prostituáltak általában szabad, önkéntes, ezt a tevékenységet bejelentve, vállalkozóként vagy alkalmazottként végző öntudatos, az állampolgárokat, a munkavállalókat megillető törvények és a szakszervezetek védelmét élvező dolgozók. Nyilván van olyan, aki maga akarja ezt, pont ebben talál örömet, és nagyon meg is éri neki. Amerikai kutatók a prostituált-piramis 2%-nyi csúcsára teszik az ún. elitprostituáltakat, akik kevés klienst szolgálnak ki viszonylag több pénzért életük egy hozzávetőleg rövid periódusában, ami után kilépnek, esetleg megveszi, s a továbbiakban eltartja őket egy férfi. A következő, 38%-ot kitevő tömeg azokból a prostituáltakból áll, akik rászorulnak a pénzre, s akiknek a szexuális kizsákmányoltság mint megélhetési forma a gyermekkori bántalmazás és szexuális abúzus talaján elfogadható realitásnak tetszik, s akiket most súlyos anyagi helyzetük, betegség, erőszakos partnerkapcsolatból való menekülés, vagy más rendkívüli nehézség lökött a prostitúcióba. A piramis alján a legkiszolgáltatottabb, legreménytelenebb 60% áll. Túlélési esélyük minimális. Őket általában közvetlen fizikai kényszerrel nyomták a prostitúcióba. Számukra végképp nemigen kínálkozik kilépési lehetőség. (Forrás: nagy számú, ellenőrzött, a 37http://bit.ly/QU1gmM

20

prostituáltaknak szolgáltatást nyújtó segítőszervezetek munkatársai által készített személyes interjúk és a terület szakértőinek becslései, 2008.38) Az American Journal of Epidemiology által közölt kutatás szerint39 a prostituáltak 51-szer gyakrabban esnek „munkahelyi emberölés” áldozatául mint a következő legveszélyeztetettebb női foglalkozás betöltői, a kocsmai felszolgálónők. A tanulmány szerint a prostituáltak átlagos halálozási életkora 34 év. Egy nemrég közzétett európai uniós vizsgálat40 klienseket kérdezett meg arról, hogy mit tesznek, ha a prostituáltról kiderül, hogy emberkereskedelem, és/vagy kényszer, erőszak áldozata (például a sarokban kuporog és zokog). Semmit. Akkor már benne vagyok, válaszolják a kliensek, pláne, ha már ki is fizettem a pénzt. Szóval akkor már végigcsinálom. Jön tehát a kuncsaft, a kliens. Mit is akar? Szexet, ellentmondás nélkül. Nem hódít, nem csábít, hanem kiválaszt. Nem kérdezi: téged eladtak-e, megvettek-e, bántalmaztak-e, kényszerítettek-e, szabad, avagy rab vagy-e itt? Általában elvárja, hogy ne legyen problémázás, a szolgáltató (bérnőstény, ahogy a hazai kliensportálok nevezik) még jó képet is vágjon a dologhoz. Megmondja, körülbelül mit kíván, s megkérdezi: mennyi. Ezt a szexet a prostitúción kívüli világban csak veréssel, megfélemlítéssel, kényszerrel (magyarul: nemi erőszakkal) lenne képes elérni. Itt azonban rendelkezésére áll a nő, akit neki már nem kell megvernie, nem kell megfélemlítenie, nem kell kényszerítenie: hiszen amit a prostitúcióban eladnak s megvesznek, az nem a nő teste, nem is a szexuális szolgáltatása, hanem az erőszak, amelyet a prostitútorok hosszú láncolata a nőbe korábban beléfektetett. (Természetesen a befektetés ellenértéke is az ő markukat üti – de nekünk ezt nem kell már tudnunk.) Szóval: mit is akar a kliens? Lehetőleg teljesen, de minimum többé-kevésbé kiszolgáltatott, kuncsafti kényénekkedvének magát alávető nőt, még jobb, ha gyerek… Ne legyenek önálló (meg nem rendelt) vágyai. Ne kelljen alkalmazkodni hozzá, kitalálni óhaját. Ne legyen saját szexualitása. Legyen dolog, tárgy, eszköz. Én nem csodálkozom, hogy Nyugaton már szinte csak külföldről behozott, etnikai kisebbséghez tartozó vagy kiskorú prostituáltakat találni. A fejlett Nyugat emancipált nőtársadalma, amelyhez sajnos nem társul emancipált férfitársadalom is, bizony nem mindig képes immár megfelelni a fentebb körülírt igénynek. A valóban emancipált, a tényleg öntudatos, az igazából dolgozó, pénzt kereső, magát el- és fenntartani tudó nők olyan űrt hagytak maguk után a férfiak velük lépést tartani nem tudó csoportjában, amit ezek szegények már csak a külföldről, elmaradott területekről behurcolt, nagyon kiszolgáltatott, súlyos erőszakkal alávetett nők és gyermekek tömegeinek használata révén képesek valahogy betölteni. Mi, kelet-európaiak még nem tartunk itt. Nálunk a hazai kínálat is megteszi: épp eléggé elnyomott, kiszolgáltatott, alávetett. Hallgassuk meg…?

Ha kihajolunk időgépünk ablakán, s odakiáltunk a jóságos Shelbyék farmján dolgozgató Tamás bátyának: „akar-e, Bátyó, szabad lenni? Rossz-e magának a rabszolgaság?” Vajon mit válaszol? S ha netán azt válaszolja, hogy „Nekem jó ez így, én teljesen elégedett vagyok a sorsommal”, akkor talán mozgalmat indítunk a rabszolgaság legalizálása érdekében? Igény ugyanis garantáltan volna rá… „Hallgassuk meg az érintettek hangját”, ismételgetik a szexmunka-ideológia hívei, a TASZ és más, magukat liberálisként feltüntető csoportok. Mintha mi, „megmentünkiparosok” nem az érintettek beszámolóiból vontuk volna le

38

www.prostitutionresearch.com

39

NJE, 2003., Vol. 159, No. 8

Prostitution and Human Trafficking: Focus on Clients, Di Nicola, A.; Cauduro, A.; Lombardi, M.; Ruspini, P. (Eds.) , Springer, 2009. 40

21

a következtetéseinket. De mindegy is, hiszen buta versengés ez: ki tud több vagy hangosabb „hangot” felvonultatni a saját igaza mellett. Hát hallgassuk meg a nők elnyomásának másik, talán a legiszonyatosabb intézményrendszere élő, szenvedő tanúit. Mit is mondanak a klitoriszukat 8-10 éves korban, borzalmas fájdalomban, anyjuk, nagyanyjuk, közösségük női vezetője keze által elkövetett rettenetes szenvedés és veszélyeztetés közepette örökre, visszavonhatatlanul elveszítő afrikai nők? Akiknek a nemi szervét úgy „operálják” át, hogy ne csak élvezetet, de kellemességet se érezhessenek soha a nemi aktus közben? Hogy minden szex a gyermeknemzés mellett elsősorban a par excellence nemi erőszakot jelentse számukra: egész közösségek összes nő tagjai számára? Hát kiállnak mellette! Büszkék rá! Lenéznek, kinevetnek bennünket, akik nem tudjuk, mi az igazi női lét. Öntudatosan biztosítanak bennünket arról, hogy leányukon ők maguk fogják elvégezni ugyanezt a beavatkozást. Akár a törvény erejével velük szemben fellépő államhatalommal dacolva is! A tisztelt olvasó még soha nem hallott alkalmazkodásról, agymosásról, ideológiai, közösségi, vallási stb. manipulációról? „Hallgassuk meg az érintettek hangját.” Cinikus duma. Társadalmunk a prostitúcióban élő nőknek nem kínál valódi alternatívát, legföljebb azt, hogy hihetik és hirdethetik, hogy a test és a lélek feladása, a fizikai és a mentális egészség feláldozása, az önérték és a méltóság sárba tiprása tulajdonképpen munka, olyan, mint a többi. Nem az a kérdés tehát, hogy ezek a nők akarnak-e benne maradni a prostitúcióban, hanem az, hogy a férfiak akarnak-e alávetett, tárgyként, haszonállatként, maszturbációs eszközként használható nőket bérelni maguknak. És az a kérdés, hogy mi, a társadalom, legitimként tekintünk-e erre az igényre, és igyekszünk-e intézményesen kiszolgálni azt. Felhívott a svájci TV2 riportere, hogy mit tudok arról, hogy a Püspökladányban, valamint Berettyóújfalun élő közösségekben miféle sajátos patriarchális szubkultúra honolhat, hogy onnan olyan sok fiatal, sőt gyerekprostituáltat adnak el a zürichi bordélyokba? Én visszakérdeztem, miféle sajátos patriarchális szubkultúra honolhat Zürichben, hogy épp fiatal nőkre és lányokra van kereslet Kelet-Magyarországról, és nem – teszem azt – Jonatán-almára?

22

Füstös Mónika

A „POLICE.HU” KÖZVÉLEMÉNYFORMÁLÓ SZEREPÉRŐL41 2012-ben egy nagyobb kutatást végeztem, amelynek célja a prostitúció médiában történő megjelenítésének vizsgálata volt. Margit Patrícia kutató 2003-ban publikált egy hasonló kutatást, és ezzel hasonlítottam össze a 2008 és 2012 között megjelent általam vizsgált cikkekben talált eredményeket. Margit Patrícia 2003-ban a téma egyoldalú tárgyalására, illetve a prostituáltak sajtóban történő megalázására hívta fel a figyelmet. A kutatás elején az feltételeztem, hogy nem változott a helyzet. Kutatásom szerint azonban, egyre többször jelenik meg a téma emberi jogi aspektusa. Ennek ellenére a nők elleni erőszak és a prostitúció, mint az elnyomás és jelenkori rabszolgaság, továbbra sem kap megfelelő publicitást. Kijelenthető tehát, hogy a téma médiában való megjelenítésén még sokat lehetne változtatni és javítani. Ennek a kutatásnak a keretén belül vizsgáltam a police.hu-t is, mint a média egyik jelentős forrását. Csak a hírként megfogalmazott írásokat vettem figyelembe, és a 2008 előtti cikkek sem kerültek be a mintavételbe. Így közel kilencven cikket vizsgáltam meg. A cikkekben a prostituáltak megjelenítését tekintve azt lehetett megállapítani, hogy a cikkek felében, negyvenhét cikkben jelennek meg a prostituáltak bűnözőként, ezekben az esetekben a bűn csak a prostitúció, hét további cikkben más jellegű bűnöket is kapcsolnak a prostituáltakhoz: lopás, megtévesztés stb. Margit Patrícia tíz évvel ezelőtti kutatásában hasonlót talált az újságokban: „A cikkírók gyakran más bűnözési formákat és bűnözői köröket is a prostitúcióhoz kapcsolnak. A bűn bűnnel jár. A prostitúció így mosódik össze konkrét bűntényekkel: így válik eggyé a maffiával, a zsebtolvajlással, a rablással és az autólopással. A sajtóban egy-egy példa alapján általánosítanak.”42 A Police.hu prostituáltakról konstruált képe teljesen megegyezik azzal a tíz évvel ezelőtti sajtógyakorlattal, melyet Margit Patrícia kritizált. A prostituáltról az általam vizsgált cikkek több mint felében bűnözőként írnak, és a cikkek tíz százalékában explicite kijelentik a rendőrök, hogy utcai harcot, küzdelmet folytatnak a prostitúció ellen. A kilencven cikkből közel húsz egy város rendőrkapitányságának cikkei – tehát a cikkek majdnem negyede –, és ezekben a prostituált kivétel nélkül bűnözőként jelenik meg, a cikkek szóhasználata gúnyos és megalázó. Az említett város rendőrségének sajtóosztálya gyakran használ a prostituált szóra gúnyos szinonimákat. A „test tettes” és „notórius testmunkás” kifejezések például kifejezetten ezen rendőrségi források által használt szófordulatok. A többi rendőrségi kommunikációs testületre is jellemző azonban a gúnyos hangvétel, a cikkekben többször előfordulnak a „hölgyek”, „kéjhölgyek”, „pillangó”, „dolgozó lányok”, „utcalány” és „örömlány” kifejezések, a prostitúcióra szintén viccelődő, ironizáló kifejezéseket alkalmaznak: „kéjszolgáltatás”, „elmegy alkalmi ismerősével”, „bájait árulja”, „szolgáltatásait kínálgatja”. A rendőrök saját tevékenységüket „utcai harcnak”, „küzdelemnek” tartják, illetve a nagyszabású ellenőrzéseknek külön nevet, a „szüret” elnevezést adták, melynek eredménye a „betakarítás” volt. Ezek a szavak, kifejezések amellett, hogy megalázóak, és gúnyosak, patriarchális és elnyomó szemléletet is kifejezésre juttatnak. A prostituáltak áldozatként is megjelentek a cikkek körülbelül tíz százalékában, ezekben az esetekben kiderült, hogy a prostituálódásuk oka a kényszer és az erőszak. Ahhoz azonban, hogy így jelenjenek meg, súlyos bűncselekmény(ek)nek kell történnie velük szemben. Az utcán álló prostituáltakkal találkozó és az erről beszámoló rendőröknek látszólag eszébe sem jut, hogy az utcán álló prostituáltakról ugyanúgy elképzelhető, hogy erőszak illetve bűncselekmények következtében kerültek oda. A prostituált áldozatként jelenik meg továbbá az emberkereskedelemről szóló cikkekben, amelyek kivétel nélkül a Nemzeti Nyomozó Irodától származnak. A megyei 41

Részlet A prostitúció médiareprezentációja Magyarországon c. egyetemi szakdolgozatból, 2012. ELTE BtK.

42

Margit Patrícia (2003), „Megalázó szavak fogságában.” Médiakutató, Ősz. http://bit.ly/WgXMaO

23

sajtómunkatársak azonban nagyon ritkán említik a futtatók és kerítők felelősségét: ha sikerül ilyen szervezetet felszámolni, csupán akkor jelennek meg ezek a szereplők. Említésük aránya azonban az utcáról előállított prostituáltakhoz képest elenyésző: míg közel ötven cikkben jelent meg prostituált rajtakapott bűnözőként, addig futtató vagy kerítő elfogása összesen hat esetben. Mindössze négy cikkben jelenik meg, hogy fiatalkorú a prostituált, ezekben az esetekben szintén őket hibáztatják, az − egyébként sokkal súlyosabb – bűncselekményt elkövető kliensről szó sem esik. A kilencven cikk közül kettőből derül ki, hogy a kliens is büntethető, ha védett övezetben köt üzletet. Kliens rajtakapásáról egy alkalommal olvashatunk (míg a prostituáltakat közel ötven cikkben sikerült rajtakapni, ráadásul egy-egy cikkben általában több elfogott prostituált is szerepel): megtudhatjuk, hogy húszezer forintos helyszíni bírsággal büntették. A kliens a többi cikkben – ha egyáltalán megjelenik – kifosztott, becsapott stb. áldozatként láthatjuk. Ugyanezt a fajta férfiszolidaritást leplezte le Margit Patrícia a sajtóban tíz évvel ezelőtt: „Patriarchális szemlélet és feltétlen férfiszolidaritás jellemzi a kliensek és stricik ábrázolásmódját is. Míg a prostituáltakra a szerzők ironikusan utalnak, addig a futtatókat kevésbé degradáló terminusokkal illetik: „»munkafelügyelő«, »szervező«, »üzletember«, »bordellotulajdonos«. Emellett az újságírók mindig pontosan megnevezik őket, így anonim csoporttagok helyett személyiségként jelennek meg a sajtóban. A kliensek általában hiányoznak a történetekből. A 74 elemzett írásból összesen öt cikkben szerepelnek: háromszor turistákként, egyszer középkorú úriemberként, egyszer pedig pszichiátriai betegként. Míg Svédországban például a jogalkotó bünteti a prostituáltak szolgáltatásait igénybe vevőket, a magyar sajtó szimpatizál a kliensekkel, sőt, többnyire kiszolgáltatott áldozatot lát bennük.”43 Két további cikk szól arról, hogy holland rendőri delegáció érkezett az együttműködést elősegítendő, egy cikk arról, hogy a MONA Alapítvány érzékenyítő tréninget szervezett a rendőröknek, és egy cikk egy emberkereskedelem elleni kampányról, amely az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium és az Országos Rendőr-főkapitánysággal együttműködésében, az IOM Nemzetközi Migrációs Szervezet és a MOL közreműködésével a keresletcsökkentést célozta. Utóbbi cikk átfogó, statisztikákkal alátámasztott képet adott a prostitúcióról mint jelenségről. Összefoglalva elmondható, hogy a rendőrségi kommunikáció a téma kezelését tekintve a tíz évvel ezelőtti panelekből építkezik, és a rendőrség szemlélete a cikkek alapján a prostitúció prohibíciós, tehát teljesen tiltó modelljéhez áll közel, melyben a prostituáltat −, a legkönnyebben elfogható szereplőt − büntetve igyekeznek felszámolni azt. Ezen a ponton érdemes megjegyezni, hogy hat cikkben tévesen használták az illegalitás fogalmát a prostitúcióval kapcsolatban, és csupán egy cikkben helyesen, illetve egy helyen derült ki a kontextusból, hogy van a prostitúciónak illegális része, a többi esetben − tévesen − azt közvetítette a cikk, hogy a prostitúció Magyarországon illegális. Ez tévedés: Magyarországon a prostitúció − legalábbis a prostituált tevékenysége − legális, de bizonyos körülmények között szabálysértésnek számít. Ezek a részletek nem derülnek ki a rendőrségi hírekből, sőt úgy tűnik a cikkírók sincsenek tisztában a szabályozás részleteivel. Ez azért jelent nagy problémát, mert a Police.hu a sajtó egyik fontos forrásaként működik, a tévedéseket, a helytelen, megalázó szavakat, a gúnyos beszédmódot, meghaladott szemléletmódot tehát így nem csak saját oldalukon, de az oldalt forrásként használó újságok körében is terjesztik, amennyiben az adott újság szerkesztői nem tekintenek ezekre a forrásokra kritikusan. Mivel tehát a police.hu kiemelkedő forrása a médiának, fontos lenne, hogy olyan anyagot nyújtsanak az újságíró-szerkesztő kollégáknak, amely kellő odafigyeléssel és érzékenységgel áll ehhez a témához. A cikkek célja elsősorban ne a meghökkentés, szórakoztatás, hanem a tájékoztatás legyen, melynek része az is, hogy a jelenség pszichológiai, szociológiai és büntetőjogi háttere is megjelenjen, akár minden cikk végén röviden, hogy azt az újságírók felhasználhassák, és kontextusba tudják helyezni a történetet.

43

Uo.

24