JAKAB ANNAMÁRIA RAMÓNA Prostitúció és emberkereskedelem
1. Bevezetés Előző publikációmban (Jakab, 2013) bemutattam a prostitúció magyarországi történetét, a 19. századtól napjainkig. Ezt a kutatásom fontosnak részének tartom, mert így egy alapra helyezhető az olvasó számára a prostitúció létrejötte, változásai, az ellene való küzdelem és „megengedés” mérlegének folyamatos változásai. Ezen felül sikerült bemutatnom azt, hogy a prostitúcióval szemben a hosszú évek alatt sok küzdelmet vívtak meg, de ezt a tevékenységi kört eltűntetni vagy megszűntetni nem sikerült. A másik fontos dolog melyről, az előző publikációmban írtam, a szociális munkás szerepe a prostitúció elleni küzdelemben. Leendő szociális munkásként erre a részre nagy hangsúlyt fektettem, és ezáltal vált nyilvánvalóvá számomra az a tény, hogy a prostituáltakkal való munkának nagyon sok nehézsége van. A Magyarországon működő prostituáltakat segítő civil szervezetek munkásságát is bemutattam, valamint ismertettem még a prostituáltaknak azon betegségét, mellyel legtöbbjük küzd, a poszttraumás stressz-zavart, mert komoly munkát igényel, hogy ebből „kigyógyítsák” a szociális munkások a prostituáltat. Ebben a publikációban kutatásom legújabb eredményeinek bemutatása, a prostitúció és az emberkereskedelem kerül a központba. Fontos volt számomra, hogy a két tevékenység közötti összefüggést megmutassam, ezen túl írok még a prostitúció három modelljéről, melyek napjainkban leginkább jellemzik a különböző országokban működő szabályozást. Azt feltételezem, hogy a prostitúcióban élő nők a „szakmába” kerülés előtt és után fizikai vagy szexuális bántalmazást szenvedtek el, ezen felül az életkörülményeik sem megfelelőek. Ezek a tények pedig nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a prostitúcióban élő nőknél lelki trauma, vagy poszttraumás stressz-zavar alakulhasson ki. Úgy gondolom, hogy az utcai szociális munkát végző szakembereknek nagyon összetett és nehéz feladatkörük van a prostituáltakkal végzett munkában, mert számos tényezőre kell odafigyelniük. Ilyen például a prostituált drog- és társfüggősége. Emellett 1
a szociális munkásoknak nemcsak klienseik-, de saját mentálhigiénéjükre is oda kell, figyeljenek.
2. Fogalmak jogszabályi meghatározása Prostituált: az a személy, aki anyagi ellenszolgáltatásért szexuális szolgáltatást nyújt, függetlenül az ellenszolgáltatás nyújtásának időpontjától, illetve attól, hogy az ellenszolgáltatás a szexuális szolgáltatás igénybevevőjétől vagy – a szolgáltatásra tekintettel – más személytől származik.1 Közterület: a közhasználatra szolgáló minden olyan magán-, állami vagy önkormányzati tulajdonban álló terület, amely mindenki számára korlátozás nélkül igénybe vehető, ideértve a közterületnek közútként szolgáló és a magánterületnek a közforgalom elől el nem zárt részét.2 Védett övezet: a közterületnek a települési (Budapesten a fővárosi) önkormányzat képviselő-testülete rendeletében meghatározott azon része, ahol a prostituált a szexuális szolgáltatásra nem ajánlkozhat fel, szexuális szolgáltatást nem nyújthat, a védett övezetre vonatkozó tilalmakat a közterület e részén fekvő nyilvános helyre is alkalmazni kell.3 Türelmi zóna: közterületnek az önkormányzat rendeletében a prostitúció tömeges megjelenése esetén kijelölt azon körzete, ahol a prostituált szexuális szolgáltatásra felajánlkozhat vagy a szexuális szolgáltatására irányuló kezdeményezést elfogadhatja; 4 Emberkereskedelem: Aki mást elad, megvásárol, elcserél, ellenszolgáltatásként átad vagy átvesz, illetve meghatározott cselekmény megvalósítása érdekében szállít, elszállásol, elrejt vagy másnak megszerez, az emberkereskedelem miatt elítélhető.5 Kényszermunka: Aki mást, annak kiszolgáltatott helyzetét kihasználva, illetve erőszakkal vagy fenyegetéssel munkavégzésre kényszerít.6 1
1999. évi LXXV. 4§ e, pont 1999. évi LXXV. 4§ g, pont 3 1999. évi LXXV. 4§ h, pont 4 1999. évi LXXV. 4§ i, pont 5 2012. évi C. törvény 192. § (1) 2
2
Személyi szabadság megsértése: Aki mást személyi szabadságától megfoszt aljas indokból vagy célból, a sértett sanyargatásával, védekezésre képtelen személy sérelmére, fegyveresen felfegyverkezve, jelentős érdeksérelmet okozva, vagy hivatalos eljárás színlelésével.7 Kényszerítés: Aki mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, és ezzel jelentős érdeksérelmet okoz.8
3. Prostitúció szabályozására létrehozott jogszabályok 3.1. Az 1912. évi XLIX törvénycikk A törvénycikk 1904. május 18-án a leánykereskedés elnyomása végett Párizsban létrejött nemzetközi megállapodást 1905. január 18-án iktatta törvények közé. A törvénycikk magába foglalja, hogy minden szerződő állam köteles felállítani egy olyan szervezetet, amely felkeresi a külföldön prostitúcióval foglalkozó „lányait” és hazahozza, illetve köteles a másik ország szervezetével folyamatosan levelezni. Fel akarnak minden olyan lányt és hölgyet keresni, akik a prostitúcióban részt vesznek, és ha rájuk találnak, azokat azonnal jelentetni kell. Azokat a nőket és lányokat, akiket megtaláltak, ki kell kérdeztetni, hogy ki kényszerítette őket a hazájuk elhagyására és kéjelgésre, és azonnal haza kell őket küldeni saját országukba. Ha egy „hazaszállítandó” kéjhölgy nem képes állni a hazaút költségeit és se gyámja, se férje nincs, akkor a szülőhazájára terhelődik ez a költség. Minden olyan ügynökség és intézet felett a kormánynak felügyeletet kell tartania, amely nők utaztatásával foglalkozik.9 3.2. A 160100/1926. B. M. számú belügyminiszteri körrendelet A
körrendelet
szerint
a
prostitúciót
mind
erkölcsrendészeti,
mind
közegészségügyi szempontból szabályozni kell. A körrendelet szerint csak az a nő lehet prostituált, aki bejegyezteti magát, és rendszeresen orvosi vizsgálatra jár. Rendelkeznek arról, hogy a kéjelgést csak az a nő űzheti, aki a rendőrségen jelentkezik, orvosi és vérvizsgálaton átesik, és a személyazonosságát igazolni tudja. Kiskorú bejegyeztetése
6
2012. évi C. törvény 193. § (1) 2012. évi C. törvény 194. § (1) (2) 8 2012. évi C. törvény 195. § 9 1912. évi XLIX. törvénycikk: 1§- 5§ 7
3
esetén a családot ki kell hallgatni, és ha megtörténik a bejegyeztetés, akkor értesíteni kell az illetékes gyámhivatalt. A kényszerbejegyeztetést tiltja a körrendelet, illetve kimondja, hogy nem jegyeztethető be valaki, ha a 18. életévét még nem töltötte be, nemileg érintetlen, vagy terhes.10 3.3. Az 1955. évi 34. törvényerejű rendelet Az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomása tárgyában New Yorkban, 1950. évi március hó 21. napján kelt nemzetközi egyezményt Magyarországon az 1955. évi 34. törvényerejű rendelet tette hatályossá. A New Yorki Egyezmény, mint azt a cím is mutatja, a maga 28 pontján belül a prostitúció és az emberkereskedelem ellen lép fel. E rendelet tartalma röviden: első részeiben kötelezi a szerződő felet azoknak a személyeknek a büntetésére, akik részt vesznek a prostitúcióban. Magába foglalja még, hogy a törvény külföldi állampolgárokra is vonatkozik. Szabályozzák a nemzetközi-, illetve a kiadatási jogokat, és azt, hogy tilos nyilvántartást vezetni a prostituáltakról. Továbbá kötelezi a szerződő felet egy szervezet fenntartására, mely a prostitúciót kutatja fel, illetve kötelezi a szerződő felet a prostitúció terjedésének akadályozására. Az egyezményben részt vevő fél köteles akadályozni az emberkereskedelmet, védeni ellene a be- és kivándorlókat, s felhívni az emberek figyelmét a jelenségre. Magában foglalja még, hogy a szerződő fél köteles
adatokat
gyűjteni
külföldi
állampolgárságú,
prostitúcióval
foglalkozó
személyekről, és azokról, akik őket esetlegesen hazájuk elhagyására rábírták, és ezeket az adatokat az illető állam hatóságaival megosztani. 3.4. Prostitúció és emberkereskedelem Az emberkereskedelem és a prostitúció az elmúlt 100 évben a nemzetközi együttműködés témájává vált. Ennek egyik oka, hogy a szervezett bűnözés egyik komoly szegmensét képezi az emberkereskedelem, azon belül is a szexuális emberkereskedelem. A prostitúciós célú emberkereskedelem legfőbb szereplői nők, illetve 18. életévüket nem betöltött lányok.
10
160100/1926. B. M. számú belügyminiszteri körrendelet
4
4. A prostitúció szabályozása A következő pontokban be szeretnék mutatni három modellt, melyek a prostitúció legalilázálását „szabályozzák” ellentétes módokon. 4.1. Svéd modell A svéd modellt egy 1999-ben kiadott svéd prostitúciós törvény, a szexuális szolgáltatások vételének tilalmáról (Kvinnofrid, azaz „béke és tisztaság a nőkért”) alkotta meg, melyet a radikális feminista felfogású nők, illetve tagok kezdeményeztek. Ők azt mondták, hogy a prostitúció nem más, mint a férfiak szexuális erőszaka a nőkön. Ezen felül azt vallották, hogy a prostitúció intézménye teljesen megszűnne, ha a férfi nem keresné ezt a fajta szolgáltatást. Ezen felfogás alapján tehát beadtak egy törvényjavaslatot Svédországban, melyet elfogadott a parlament, ezzel pedig akceptálva azt, hogy a prostitúciót teljes mértékben tiltani kell. A törvény elsődleges célja a „kliensek” büntetése volt, mivel ők tehetnek arról, hogy a prostitúció működik. A törvény tehát kimondja, hogy büntetni kell azt a személyt, aki alkalmi szexuális kapcsolatot létesít fizetség ellenében. Büntetik azt, aki elősegít, vagy anyagilag kihasznál egy szexuális kapcsolatot létesítő másik személyt, tehát büntetik a kerítést. Büntetik a szexuális emberkereskedelmet, azt, aki azért tart fent egy ingatlant, hogy abba bármilyen szexuális aktust lebonyolítson, tehát bordélyházat tartson fent. Végül büntetik azt, aki fiatalkorúakkal szexuálisan közösül, illetve fiatalkorúakat futtat (Tamási, 2011, 1-10).
4.2. Holland modell Hollandiában (és az e modellt alkalmazó országokban pl.: Németország, Ausztria, Dánia) a szexipar minden módon törvényes: a prostituáltak, a szolgáltatások igénybevevői és a futtatók, akik a legalizáció által üzletemberré váltak. Ezenkívül a holland modell a bordélyházakat, a masszázsszalonokat mind törvényes térré változtatja, így ott üzleti alapon folyik a szexuális szolgáltatások lebonyolítása. 2000-től a holland kormány olyan határozatot fogadtatott el, mely szerint a prostitúció gazdasági tevékenység, így lehetővé tették, hogy más országokból származó nők kaphassanak munkavállalói engedélyt a holland szexiparban. Ezen felül a holland modell lehetővé teszi azt, hogy a prostituált a nap bármely órájában kínálhatja magát hiányos öltözetben a bordélyházak ablakiból, vagy épp a kirakatból a kereslet növelése érdekében. Mára a 5
holland modell olyan mértékig nőtte ki magát, hogy egyesületek jöttek létre abból a célból, hogy előrelendítsék a prostitúciót. Ezek az egyesületek a kormánnyal együttműködnek és így próbálják érvényesíteni érdekeiket. Az egyesületek vezetői és tagjai olyan férfiak, akik rendszeresen „használják” a prostituáltakat, és akiknek a legfőbb céljuk az, hogy elfogadottabbá tegyék a prostitúciót és annak igénybevételét. Az egyik érv a holland modell létrehozásakor az volt, hogy véget tudjanak az emberkereskedelemnek, és a gyermekprostitúciónak (Raymond, 2004, 2-8).
4.3. Magyar modell Magyarországon jelenleg a prostitúcióval szemben egy kettősség, egy felemás nézet alakult ki. Azért gondolom ezt így, hisz ha az előbbiekre visszatekintünk, az erre született szabályozásokban igyekeznek közrendvédelmi keretek közé szorítani a prostitúció intézményét. A jelenleg hatályos 1999. évi LXXV. tv. törvény kötelezi az önkormányzatokat a türelmi zónák kijelölésére, ezzel korlátozva, de mégis megengedve a prostitúció működését. Tehát a magyar modellre legjellemzőbb kifejezés a vegyes szabályozási rendszer.
5. Összegzés Úgy gondolom, hogy a svéd, illetve a holland modell nagyon szélsőségesen kezeli a prostitúció intézményét. A svéd modell minden mértékben tiltja annak működését, de a prostititúciót nem lehet teljesen beszüntetni vagy eltűntetni. Ezzel a törvénnyel, melyet a svéd modellben bemutattam, arra sarkallják a prostituáltakat, a futtatókat és az igénybevevőket, hogy megszegjék a törvényt. Ezzel a titkos prostitúciót segítik elő és így sokkal nagyobb lesz annak a veszélye, hogy a szexmunkások és a klienseik is károkat szenvednek. Ezen belül gondolok például az orvosi ellátásra, a jogi segítségnyújtásra. Ugyanakkor nemcsak a kereslet ellen lép fel, hanem a szexuális emberkereskedelem ellen is. A holland modell viszont véleményem szerint túl nagy teret enged a prostituáltaknak. Abból a szempontból mindenképpen jobbnak gondolom ezt a modellt, hogy a prostituáltak nagy része tekintettel arra, hogy bejelentett munkát végez, köteles pl. megszabott időközönként kivizsgáltatni magát. Tehát így a lehetséges nemi betegségeket, ha nem is teljesen, de nagymértékben ki tudják védeni.
6
A magyar modell a két modell között foglal helyet, ennek részletesebb vizsgálata jelenti a kutatás további irányát.
6. Irodalomjegyzék Jakab Annamária Ramóna: A prostitúció története Magyarországon, és a legalizálás kérdése szociális munkás szemmel In. Dr. Bús Imre (szerk.:) Tehetségek felsőfokon. PTE IGYK, Szekszárd 2013. Raymond, Janice G.: Tíz érv a prostitúció legalizálása ellen. In: Forgács Zsuzsa – Juhász Géza (szerk.:) Mi a baj a prostitúcióval?– szöveggyűjtemény – 2001–2004. Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom, 2004. http://www.prostitucio.hu/szoveggyujtemeny.pdf A letöltés ideje: 2014. 06. 30. Tamási Erzsébet: Egy törvény exportja. A prostitúció szabályozásának svéd modellje. In: Jogelméleti Szemle, 2011/4.
7. Jogszabályjegyzék 1. 1912. évi XLIX. törvénycikk: a leánykereskedés elnyomása végett Párizsban létrejött
nemzetközi
megállapodás
és
egyes
hozzátartozó
okiratok
beczikkelyezése tárgyában 2. 1999. évi LXXV. tv. A szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek
elleni
fellépés
szabályairól
és
az
ehhez
kapcsolódó
törvénymódosításokról 3. 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 4. 1955. évi 34. törvényerejű rendelet az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomása tárgyában, New Yorkban, 1950. évi március hó 21. napján kelt nemzetközi egyezmény kihirdetéséről 5. 160100/1926. B. M. számú belügyminiszteri körrendelet
7
