PROSPECTA. Conținutul acestei broșuri nu reflectă în mod necesar poziția oficială a Uniunii Europene

RO

HU

PROSPECTA Proiectul este implementat prin Programul de Cooperare Transfrontalieră Ungaria-România 2007-2013 (www.huro-cbc.eu) și este finanțat de Uniunea Europeană prin Fondul European de Dezvoltare Regională. Conținutul acestei broșuri nu reflectă în mod necesar poziția oficială a Uniunii Europene

“Acţiuni comune pentru protejarea speciilor în zona trasfrontalieră Ungaria-România din cadrul Conventiei CITES , Directiva Păsări şi Habitate “PROSPECTA” derulat de Garda Naţională de Mediu Comisariatul Regional Timiş în parteneriat cu Inspectoratul Regional de Mediu Tisa Inferioară din Szeged, proiect finanţat de Uniunea Europeana din Fondul European de Dezvoltare Regională prin Programul de Cooperare Transfrontalieră Ungaria – România – 2007-2013 - HURO 1001/281/1.3.1. Perioada de implementare a proiectului este 01.05.2012-31.12.2012. Valoarea totala a proiectului este de 69.530 euro. Scopul general al proiectului este de armonizare a procedurilor legate de protecția și conservarea speciilor pe cale de dispariție, combaterea braconajului și comerțului ilegal de specii protejate în cele două țări, în zonele de frontieră Obiectivele proiectului sunt : 1.

Imbunătățirea cooperării între organismele de protecția mediului de ambele părți ale frontierei.

2.

Imbunătățirea activității personalului propriu al organismelor de protecția mediului de ambele părți ale frontierei.

3. O mai bună informare în rândul organizațiilor și cetățenilor în privința speciilor protejate Grupul țintă al proiectului îl reprezintă personalul de inspecție din județele de graniță și orgnizații publice locale din aria eligibilă a proiectului.

Proiectul este implementat prin Programul de Cooperare Transfrontalieră Ungaria-România 2007-2013 (www.huro-cbc.eu) și este finanțat de Uniunea Europeană prin Fondul European de Dezvoltare Regională. Conținutul acestei broșuri nu reflectă în mod necesar poziția oficială a Uniunii Europene

RO Râul Mureş este un râu transfrontalier între România şi Ungaria. Este cel mai mare afluent al Râului Tisa, care este principalul afluent al Fluviului Dunărea. Suprafaţa bazinului hidrografic al râului Mureş este de 29.767 km2 şi lungimea cursului principal este de 789 km, din care 28.310 km2, respectiv 761 km sunt incluse în teritoriul României; astfel este cel mai lung curs interior şi unul din râurile cele mai semnificative ale bazinului carpatic. Mureşul străbate bazinul Transilvaniei spre direcţia vestică şi se varsă în Tisa la Szeged.

Însă atunci când vorbim despre biodiversitate trebuie să vorbim îndeosebi despre protecţie şi conservare şi nu despre dezvoltare, căci pierderea biodiversităţii şi degradarea ecosistemelor ar avea efecte negative atât asupra patrimoniului natural al parcului, cât şi asupra dezvoltării socio-economice a comunităţilor din zona limitrofă parcului. Vegetaţia acestei zone se dezvoltă într-o climă continental moderată, cu veri călduroase şi ierni moderate. Temperatura medie anuală este de 10.5oC, iar precipitaţiile

Parcul Natural Lunca Mureşului Suprafeţele naturale sau cvasinaturale ale parcului sunt relativ restrânse, limitate la rezervaţiile naturale din interiorul acestuia. Acest lucru însă nu poate fi spus despre diversitatea faunistică şi floristică a întregului parc, deoarece aici putem întâlni o biodiversitate ridicată şi un număr mare de specii protejate prin tratate şi acorduri internaţionale şi prin legi interne, naţionale. Pot fi întâlnite peste 200 de specii de păsări, marea lor majoritate protejate, aria protejată fiind declarată la nivel internaţional ca Arie de Importanţă Avifaunistică Câteva dintre aceste specii sunt: acvila ţipătoare mică (Aquila pomarina), dumbrăveanca (Coracias garrulus), raţa cârâitoare mică (Anas querquedula), barza neagră (Ciconia nigra), stârcul cenuşiu (Ardea cinerea), egreta mică (Egretta garzetta), lăstunul de mal (Riparia riparia), prigoria (Merops apiaster), ciocârlia (Alauda arvensis), codalb (Haliaeetus albicilla), sturzul cântător (Turdus philomenes) etc. Speciile protejate din parc ridică valoarea ştiinţifică şi peisagistică a parcului nostru, putând în acelaşi timp să reprezinte un suport şi un promotor pentru comunităţile din regiune, prin promovarea şi dezvoltarea ecoturismului.

medii anuale sunt de 550 mm. Multe plante din zonă au nevoie de perioada de inundaţii ca să germineze şi să consume substanţele nutritive proaspăt dizolvate în apă. În afara speciilor ierbacee cultivate în terenurile arabile din zona dig-mal sau terasă înaltă-mal, în flora spontană se întâlnesc frecvent specii ca: Calamagrostis epigeios, Agropyron repens, Artemisia vulgaris, Filago arvensis, Falcaria vulgaris, Malva pusilla, Lepidium draba, Festuca valleriaca.


1

RO Cele mai importante habitate de interes comunitar din Lunca Mureşului sunt cele forestiere şi cele de zone umede. Dintre primele, habitatul 91F0- “Păduri ripariene mixte cu Quercus robur, Ulmus laevis, Fraxinus excelsior sau Fraxinus angustifolia, din lungul marilor râuri (Ulmenion minoris)” este cel mai bine reprezentat în ceea ce priveşte suprafaţa ocupată. Speciile caracteristice zonei şi care alcătuiesc acest habitat sunt stejarul pedunculat (Quercus robur), frasinul (Fraxinus angustifolia) şi mai rar velnişul (Ulmus laevis) şi ulmul de câmp (Ulmus minor). Din păcate, specia cea mai importantă – stejarul pedunculat nu fructifică abundent şi des pentru a asigura regenerarea naturală. Dintre habitatele de zone umede, 3270- “Râuri cu maluri nămoloase cu vegetaţie de Chenopodion rubri şi

Bidention” este cel mai important. Mamiferele mai importante sunt cerbul (Cervus elaphus), mistreţl (Sus scrofa), vulpea (Vulpes vulpes), vidra (Lutra lutra), liliacul de seară (Nyctalus noctula), pârşul de alun (Muscardinius avelanarius), popândăul (Spermophylus cytelus) etc. Herpetofauna (amfibieni şi reptile) este bogat reprezentată, datorită caracterului de zonă umedă a luncii Mureşului. Specii ca: brotăcelul (Hyla arborea), buhai de baltă cu burta roşie (Bombina bombina); broasca de lac (Rana esculenta), tritonul crestat (Triturus cristatus), şopârla cenuşie (Lacerta agilis), năpârca (Anguis fragilis), broască ţestoasă de apă (Emys orbicularis) pot fi întâlnite frecvent în interiorul parcului. Cele 50 de specii de peşti fac din lunca Mureşului inferior

cel mai bogat segment al Mureşului, din punct de vedere al ihtiofaunei. Amintim aici: somnul (Silurus glanis), cega (Acipenser ruthenus), zvârluga (Cobitis taenia), răspărul (Gymnocephalus schraetzer), ţiparul (Misgurnus fossilis).

Măsurile de conservare aplicabile zonei sunt: · Administrarea si managementul ariei protejate; · Managementul biodiversitatii si al peisajului; · Managementul terenurilor si exploatarea durabila a resurselor; · Dezvoltarea rurala durabila si conservarea traditiilor, a elementelor istorice si arheologice; · Promovarea si realizarea constientizarii publice si a educatiei ecologice; · Managementul turismului si al recreerii; · Masuri de management specifice Sitului Natura 2000 Lunca Muresului · Inferior si Zonei Umede de Importanta Internationala;


2

RO

Râul Mureş, care izvorăşte în Carpaţii de Est ajunge la graniţa ungară după ce parcurge şapte sute de kilometri. În Ungaria parcurge cincizeci de kilometri, din care pe o lungime de 21 de km este fluviu de graniţă între România şi Ungaria. Între timp atinge oraşul Makó şi la Szeged se varsă în fluviul Tisa, fiind cel mai mare afluent al acestuia. Din bazinul hidrografic 90 % este alcătuit din dealuri şi munţi, din care 2432 km2 aparţine Ungariei, care este câmpie. În albia majoră a malului drept al Mureşului o zonă de 421 hectare a fost declarată protejată sub numele de Pădurile Makó-Landor. Împreună cu alte zone din judeţele Csongrád şi Békés şi acestea pot fi parte a Parcului Naţional Crişuri-Mureş înfiinţat la 16 ianuarie 1997. Zona care este denumită Lunca Mureşului şi-a atins suprafaţa de 2852 hectare în prezent prin includerea pădurilor din luncă de lângă Csanádpalota, Magyarcsanád, Apátfalva, Makó, Maroslele şi Szeged. Zona ungară Natura 2000 (Mureş rezervaţie naturală de importanţă deosebită/Maros SCI/, codul HUKM20008). În formarea florei şi faunei din partea ungară un rol fundamental îl joacă faptul că aici viteza Mureşului scade semnificativ. Dintre afluenţii Tisei, Mureşul are panta cea mai mare, debitul cel mai mare şi antrenează cea mai mare cantitate de aluviuni. Datorită acestui fapt au loc şi procesele naturale de formare a albiilor care se pot urmări şi în prezent. Astfel zona asigură habitatul multor specii care trăiesc în râu. Dintre afluenţii Tisei Mureşul are de asemenea şi bazinul hidrografic cel mai mare, în special cu afluenţi din zone muntoase şi face legătură directă între flora şi fauna montană şi de câmpie. În pădurile care formează jumătate din zonă,

caracteristic albiei majore copacii cu lemn de esenţă tare şi moale alternează. Dintre acestea iasă în evidenţă partea din Vetyeháta dintre Makó, Maroslele şi Szeged, care cu o suprafaţă totală de 1000 hectare se consideră zonă forestieră însemnată. Din păcate este semnificativ şi numărul plantaţiilor de arbori. Dintre plantele protejate primăvara timpuriu înfloreşte toporaşul (Scilla vindobonensis). La începutul verii înfloreşte planta protejată Epipactis helleborine din familia orhideelor şi în câteva pete de pădure de lemn de esenţă moale înfloresc (Epipactis helleborine) care face parte din familia rhideelor şi căpşunica (Cephalanthera damasonium). În pajiştile din albia majoră pe alocuri se pot întâlni plantele protejate ca: cocoşcanul (Clematis integrifolia). Dintre speciile care trăiesc pe pajiştile de loess pe dealul Beka, este specia foarte valoroasă sunătoarea (Hypericum elegans) şi mărăciniş (Phlomis tuberosa). Aspecte importante ale faunei de melci a Luncii Mureşului este faptul că o parte din speciile de melci aduse din Carpaţi de Mureş s-au şi stabilit în această zonă. Astfel de specie este specia protejată Melcul de Banat (Chilostoma banatica), care se poate întâlni de-a lungul Mureşului în Ungaria. Este descoperire interesantă specia de muscă (Sphyracephala europaea) descoperită în anul 1996 de biologul Paulovics Péter şi înregistrată ca specie nouă, care şi pe plan european este valoare deosebită. În Europa acesta este singurul reprezentant al familiei, rudele cele mai apropiate trăiesc dincolo de Munţii Caucaz. Printre speciile importante de lângă Mureş sunt gândacul (Potamophilus acuminatus) care se găseşte doar local în număr mic, şi coleoptera


3

RO

(Macronychus quadrituberculatus) care este foarte sensibilă la calitatea apei. Dintre peşti în Mureş se găsesc şi specii indigene cum ar fi petrocul (Gobio kessleri), răspărul (Gymnocephalus schraetzer), pietrarul (Zingel zingel) şi fusarul (Zingel streber), dar se poate întâlni şi specia protejată plevuşca (Leucaspius delineatus) precum şi dunăriţa (Sabanejewia aurata) is. De-a lungul râului Mureş se găsesc în mai multe locuri colonii de stârc, iar în păduri extinse îşi găseşte loc potrivit pentru cuibărit codalbul (Haliaeetus albicilla) şi barza neagră

zonele de câmpie. Deplasarea cu pluta a atins vârful din anii dualismului austro-ungar (1867) până la Primul Război Mondial. Este o curiozitate din domeniul sportului şi totodată şi record că în anul 1904 dr. Petz István cu un caiac denumit Brigach a parcurs Mureşul. Drumul a început la 21 iulie şi s-a terminat la 4 august la Szeged.

Adresă de internet recomandată: www.kmnp.hu

(Ciconia nigra). Conform celor mai recente evaluări în pădurile de pe lângă Mureş este semnificativă populaţia de liliac de baltă (Myotis dasycneme). Râul Mureş a avut contribuţie importantă şi în comerţ, pe aici se transportau lemnele din Ardeal şi sarea până la Szeged. O curiozitate a istoriei culturale a Mureşului era deplasarea cu pluta, care este pomenită într-un act din anul 1632. Copacii exploataţi din pădurile din Carpaţi au fost prinse ca plută astfel că pe râu lemnele se puteau deplasa până la construcţiile care erau în desfăşurare în

Fotografii: Alcedo atthis foto Csaba BARKOCZI.JPG- BARKÓCZI Csaba Haliaetus albicilla foto Barkóczi Csaba .jpg BARKÓCZI Csaba Mouth of river Maros foto Lovászi Péter.jpg – LOVÁSZI Péter sphyracephala_europaea foto Földvári Mihály.jpg – FÖLDVÁRI Mihály


4

HU

legközelebbi rokonai a Kaukázuson túl élnek. A Maros mentének jelentős fajai közé tartozik a kisszámú, lokális előfordulással rendelkező nagy karmosbogár (Potamophilus acuminatus) és a v í z m i n ő s é g r e i g e n é r zé ke n y n é g y p ú p ú karmosbogár (Macronychus quadrituberculatus) is. A halak közül védett, bennszülött fajok is megtalálhatók a Marosban, mint amilyen a homoki küllő (Gobio kessleri), a selymes durbincs (Gymnocephalus schraetzer), a magyar bucó (Zingel zingel) és a német bucó (Zingel streber), de előfordul a szintén védett kurta baing (Leucaspius delineatus) és a kőfúró csík (Sabanejewia aurata) is. A folyó mentén több helyen találunk gémtelepeket,

érdekessége a tutajozás, amit már 1632-ben is említenek egy oklevélben. A Kárpátok erdeiből kitermelt fát tutajokká ácsolták össze, hogy a folyón a faanyag leszállítható legyen az alföldi területeken folyó építkezésekhez. A tutajozás az osztrák-magyar Kiegyezés (1867) éveitől az I. Világháborúig volt a legintenzívebb. Sporttörténeti érdekesség, hogy Dr. Petz István 1904-ben a Brigach nevű túrakajakkal végigevezte a Marost. Az út július 21-én kezdődött és augusztus 4-én ért véget Szegeden.

Ajánlott honlap: www.kmnp.hu

a nagy kiterjedésű erdőkben pedig megfelelő költőhelyet talál a rétisas (Haliaeetus albicilla) és a fekete gólya (Ciconia nigra). A legfrissebb felmérések szerint jelentős a Maros-menti erdők tavidenevér-állománya (Myotis dasycneme) is. A Maros kiemelt szerepet játszott a kereskedelemben, részben itt szállították az erdélyi fát és sót Szegedig. A Maros kultúrtöréneti

A kiadvány a Magyar-Román Határmenti Együttműködési Program (HU-RO CBC) HURO/1001/1.3.1/281 sz. projektje keretében készült. A pályázat címe: Határmenti összefogás a védett állatfajokkal kapcsolatos ellenőrzési tevékenység harmonizálása érdekében. Jelen brosúra tartalma nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió hivatalos álláspontját.

5

HU

A Keleti-Kárpátokban eredő Maros folyó hétszáz kilométer megtétele után éri el a m a g ya r h a tá r t . Ö t ve n k m - e n h a l a d Magyarországon, amiből határfolyó 21 km-en Magyarország és Románia határán. Közben érinti Makó városát és Szeged városnál ömlik a Tisza folyóba, aminek legnagyobb mellékfolyója. A 90 %-ban domb- és hegyvidéki vízgyűjtő területből 2432 km 2 tartozik Magyarországhoz, amely teljesen síkvidéki. A Maros jobb parti hullámterében MakóLandori erdők néven 1990-ben nyilvánítottak védetté egy 421 hektáros területet. Más Csongrád és Békés megyei területekkel együtt ez is része lett az 1997. január 16-án létrejött Körös-Maros Nemzeti Parknak. A Maros-ártér néven kialakított részterület Csanádpalota, Magyarcsanád, Apátfalva, Makó, Maroslele és Szeged határában fekvő további ártéri erdők és gyepek bevonásával érte el jelenlegi 2852 hektáros kiterjedését. A teljes magyar szakasz Natura 2000 te r ü l e t ( M a ro s k i e m e l t j e l e ntő s é g ű természetmegőrzési terület /Maros SCI/, kódja HUKM20008). A magyarországi szakasz élővilágának alakulásában is alapvető szerepet játszik az itt már erősen lelassult folyó. A Maros a Tisza mellékfolyói közül a legnagyobb esésű, legnagyobb vízhozamú és a legnagyobb hordalékszállítású. Ennek köszönhetően érvényre juthatnak a természetes mederalakító folyamatok is, melyek jelenleg is nyomon követhetők. A terület így változatos élőhelyet biztosít a folyóvízi élővilág számára. A

Maros a legnagyobb vízgyűjtőterületű is a Tisza m e l l é k fo l y ó i kö z ü l , fő ké n t h e g y v i d é k i mellékfolyókkal, így közvetlen kapcsolatot teremt a hegyvidéki és síkvidéki növény- és állatvilág között. A terület felét kitevő erdőkben a hullámterekre jellemző kemény- és puhafás állományok váltják egymást. Ezek közül is kiemelkedik a Makó, Maroslele és Szeged határába eső vetyeháti rész, mely több, mint ezer hektáros összterületével térségi szinten is jelentős erdőterületnek számít. Sajnos jelentős a faültetvények (nemes nyarasok) aránya is. A védett növényfajok közül kora tavasszal nyílik a ligeti csillagvirág (Scilla vindobonensis). Nyár elején néhány puhafás erdőfoltban virágzik az orchideák közé tartozó védett széleslevelű nőszőfű (Epipactis helleborine) és fehér madársisak (Cephalanthera damasonium). A hullámtéri ecsetpázsitos kaszálókon szórványosan fordul elő a védett réti iszalag (Clematis integrifolia). A löszpusztagyepek fajait őrzi a Bekaihalom, melynek kiemelkedő értéke a karcsú orbáncfű (Hypericum elegans) és a gumós macskahere (Phlomis tuberosa). A Maros-ártér csigafaunájának érdekessége, hogy a Kárpátokból a Maros által lehordott fajoknak egy része tartósan meg is telepedett a területen. Ilyen a védett bánáti csiga (Chilostoma banatica) is, amely a magyarországi szakasz mentén végig, sokfelé előfordul. Érdekes felfedezés a tudományra új fajként leírt, 1996-ban Paulovics Péter biológus által itt megtalált európai nyelesszemű légy (Sphyracephala europaea), mely európai viszonylatban is kiemelkedő érték. Európában ez családjáak egyetlen képviselője,


6

HU A legfontosabb, Európai közösségi szinten is fontos élőhelyek a Maros ártérben az erdők és a vizes élőhelyek. Az elsők között a 91F0 élőhely- “Keményfás ligeterdők a következő fafajokkal: kocsányos tölgy (Quercus robur), vénicszil (Ulmus laevis), magas kőris(Fraxinus excelsior) vagy pannon kőris (Fraxinus angustifolia), a nagyobb folyók mentén (Ulmenion minoris)” a legjobban képviselt ami az elfoglalt területet illeti. A jellemző fajok, amelyek az élettérben találhatóak: kocsányos tölgy (Quercus robur), pannon kőris (Fraxinus angustifolia) és ritkábban a vénicszil (Ulmus laevis) és a mezei szíl (Ulmus minor). Sajnálatosan, a legfontosabb faj, a kocsányos tölgy nem termel elég magot, hogy biztosítani tudja a természetes regenerálódást. A vizes élőhelyek közül a legfontosabb a 3270- “Iszapos partú folyók, Chenopodion rubri és Bidention növényzettel”.

A fontosabb emlősök: szarvas (Cervus elaphus), vaddisznó (Sus scrofa), róka (Vulpes vulpes), vidra (Lutra lutra), rőt koraidenevér (Nyctalus noctula), mogyorós pele (Muscardinius avelanarius), közönséges ürge (Spermophylus cytelus) stb. A herpetofauna (kétéltűek és gyíkok) gazdagon képviselt a Maros-ártér nedves jellege miatt. A természeti parkban gyakran találkozhatunk olyan fajokkal, mint: zöld levelibéka (Hyla arborea), vöröshasú unka (Bombina bombina); kecskebéka (Rana esculenta), tarajos gőte (Triturus cristatus), fürge gyík (Lacerta agilis), lábatlan gyík(kuszma) (Anguis fragilis), mocsári teknős (Emys orbicularis)Az 50 itt található halfaj a

Maros alsó ártérből a Maros halfajban leggazdagabb részét csinálják. Itt a következő halfajokat említhetjük meg: harcsa (Silurus glanis), kecsege (Acipenser ruthenus), csík (Cobitis taenia), selymes durbincs (Gymnocephalus schraetzer), réti csík (Misgurnus fossilis).

A természetvédelmi területen alkalmazott megóvási lehetőségek: · A védett terület ügyvezetése és kezelése; · A biodiverzitás és tájgazdálkodás menedzsmentje; · Földgazdálkodás és erőforrások fenntartható kiaknázása; · Fenntartható vidékfejlesztés és a hagyományok, történelmi és régészeti jellemzők védelme; · A lakosság tudatosságának növelése és a környezeti nevelés; · A turizmus és kikapcsolódás menedzsmentje; · Sajátos kezelési intézkedések a Maros Ártér Natura 2000-ben; · A Maros folyó alsó szakaszában és Nemzetközi fontosságú vízi életterekben


7

HU A Maros folyó egy, a Románia és Magyarország között a határon átlépő folyó. A Maros a Tisza legnagyobb mellékfolyója, amely a Duna fő mellékfolyója. A Maros vízgyűjtő területe 29.767 km2 és a hossza 789 km, amelyekből 28.310 km2, illetőleg 761 km Románia területén található; így a leghosszabb belső folyó és a Kárpát medence egyik legfontosabb folyója. A Maros átfolyik Erdély medencéjét nyugat felé és Szegeden beömlik a Tiszába.

elvesztése által és az ökoszisztéma romlása negatívan hatna ki a park természeti örökségére és a parkot körülvevő közösségek társadalmi-gazdasági fejlődésére. A növényzet ezen a területen egy mérsékelt kontinentális éghajlaton fejlődik, meleg nyarak és enyhe telek jellemzik. Az o éves átlaghőmérséklet 10.5 C, míg az átlagos éves csapadékmennyiség 550 mm. Sok növény ezen a területen igényli az árvizet, amely elősegíti a csírázást és a vízben sok feloldódott tápanyagot biztosít a növények számára. A

Maros-ártér természeti park A park természetes területei viszonylag kicsik, és a belső természetvédelmi területekre korlátozódnak. Ez azonban nem mondható el a teljes park növény-és állatvilág biodiverzitásáról, mivel itt a biodiverzitás nagy és a nemzetközi egyezmények és megállapodások valamint a nemzeti jogszabályok számos fajt védenek. A természeti parkban több mint 200 madárfaj található, melyek közül a legtöbb védett, a védett terület nemzetközi szinten a Fontos madár élettér kategóriába van sorolva Egy pár ilyen faj a következő: békászó sas (Aquila pomarina), európai szalakóta (Coracias garrulus), böjti réce (Anas querquedula), fekete gólya (Ciconia nigra), szürke gém (Ardea cinerea), kis kócsag (Egretta garzetta), partifecske (Riparia riparia), gurgyalag (Merops apiaster), mezei pacsirta (Alauda arvensis), rétisas (Haliaeetus albicilla), énekes rigó (Turdus philomenes) stb. A park védett fajai emelik a park tudományos és táj fontosságát, egyúttal egy támasz lehet a regionális közösségeknek az ökoturizmus támogatásában és fejlesztésében. Akkor viszont, amikor biodiver-zitásról beszélünk, elsősorban a védelemről és megőrzésről beszélünk, és nem a fejlődésről, mivel a biodiverzitás

szántóföldeken termesztett fűféle fajokon kívül a gát-part zónában, vagy a magas terasz-part részeken, a vadon termő növények között gyakoriak a: siskanád (Calamagrostis epigeios), közönséges tarackbúza (Agropyron repens), fekete üröm (Artemisia vulgaris), Gyapjas penészvirág (Filago arvensis), közönséges sarlófű (Falcaria vulgaris), mályva (Malva pusilla), útszéli zsázsa (Lepidium draba), Festuca valleriaca.


8

"Magyarország-Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program - CITES egyezmény, Élőhelyek és Madarak Igazgatósága keretén belül szervezett közös tevékenységek" “PROSPECTA” amelyet a Temes Megyei Környezetvédelmi Őrség vitelezett ki a szegedi Alsó-Tisza Környezetvédelmi Felügyelőséggel, projekt, amelyet az Európai Únió finanszíroz az Európai Regionális Fejlesztési Alapból. Magyar-Román Határon átnyúló Együttműködési Program - 2007-2013 - HURO 1001/281/1.3.1. A projekt megvalósítási időszaka: 2012.05.01-2012.12.31. A projekt teljes értéke: 69.530 euró. A projekt általános célja: A veszélyeztetett kihalófélben levő fajok védelme, az orrvadászat elleni fellépés és a védett fajokkal való illegális kereskedelem elleni eljárások összehangolása a két országban a határmenti térségben. A projekt célkitűzései: 1.

A környezetvédelemi szervezetek közti együttműködés javítása a határ mindkét oldalán.

2. A környezetvédelemi szervezetek saját személyzetének tevékenységének javítása a határ mindkét oldalán. 3.

A szervezetek és állampolgárok védett fajokat illető minél jobb informálása.

A projekt célcsoportja az ellenőrzést végző személyzet a határmenti megyékben és helyi társadalmi szervezetekben a projektet illető területen.


RO

HU

TERMÉSZET HATÁROK NÉLKÜL

PROSPECTA A kiadvány a Magyar-Román Határmenti Együttműködési Program (HU-RO CBC) HURO/1001/1.3.1/281 sz. projektje keretében készült. A pályázat címe: Határmenti összefogás a védett állatfajokkal kapcsolatos ellenőrzési tevékenység harmonizálása érdekében. Jelen brosúra tartalma nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió hivatalos álláspontját.

PROSPECTA. Conținutul acestei broșuri nu reflectă în mod necesar poziția oficială a Uniunii Europene

Recommend Documents