Prosi 236x284_Layout :38 Page 1

Prosi 236x284_Layout 1 2013.10.28. 10:38 Page 1



A vonal alatt / Below the line Kelemen Zénó A szobor a művészeti tér meghatározó eleme. A semmibe írott jel. Forma, ami meghatározza a teret. Megteremti saját formáját, s ezzel új viszonyokat teremt. Geometrikus és ugyanakkor organikus.

Kelemen Zénó tudatosan foglalkozik a térbe írható, egymásba kapcsolódó formák viszonyaival. Összefonódó Moebius-szalagok, hullámformák, csavart ívek szofisztikált szerkezete izgatja. A hullámforma, mely a maga szabályaival végső soron sematikus forma, amit valami mássá alakít, egy lüktető, önálló és soha nem volt rendszert teremt vele. Megteremt egy nyitott formát, egy valójában zárt struktúrán belül, ahol a fizikai valósággal nem egyező, új, szobrászi valóság jön létre. Az így megteremtett formavilág biomorf, az organikus és a geometrikus elemek keveredéséből kialakuló rendszer hordozza mind a két forma-elmélet jellegzetességeit. A szobrok hangsúlyosan nyitottak, a lendület és légiesség jellemzi őket, a tömeg egyensúlyának játéka. Az alapgondolat az egyenes vonal és annak térbeli horizontális kiterjedéséből induló sík, két párhuzamos forma ritmusszerű fejlődésének segítségével térformává alakítása, melyben a síkvonalak állandó mozgásukkal, kifordított felületeikkel fokozatosan teremtik meg a térbeliséget.

A történeti konstruktivisták El Liszickijtől Naum Gabóig, szintén jelentős formákat teremtettek, de a geometria lehetőséghatárain belül. A vizuálisan közeli rokon, a Moebius-szalag is a valós mértani folyamatosság elvén alapul, nem így Kelemen Zénó műve, ahol a geometriai valóság határai átlépésre kerültek. A zárt síkfelület megvágása majd megcsavarodása által kialakuló hullámzó formák megnyitják a zárt síkot és kilépnek a térbe. A kezdeti finom vonalvezetést, a lassan mozgó és fejlődő elnyújtott formákat, fokozatosan felváltják a hektikusabb mozgású vonalak, melyek elérve a csúcspontot, ismét visszatérnek egyfajta nyugalmi állapotba. Ez a leírás Kelemen Zénó szobrainak többségére alkalmazható, ugyanis nem a konkrét művet, hanem az alkotói metódust járja körül. Korábbi, publikus művein, mint például a „Hullámpad” című munkáján, amely az Art Universitas program keretében készült 2010-ben az ELTE Bölcsészkar udvarára, a rendkívül monumentális, hét méter hosszú hullámívű plasztika matt fehér színével hangsúlyos pontot jelöl ki a kissé szigorú építészeti környezetű, belső udvarban.

A szobor és térbútor közötti, átmeneti tárgyként működő plasztika egyszerre organikus és geometrikus forma, egyfajta átmenetet képez az épület és az udvar fái közt. Emlékeztethet a szívverés, vagy az agyhullámok mérésére szolgáló EKG, EEG görbéire is, de térbeli olvasata legalábbis az időbeliség, történés, változásra vonatkozó asszociációkat kelt. Felfogható a fokozódó és újra kisimuló feszültség ábrázolásaként is: a szobrász, mint biorealista szobor határozta meg a művet. Az egyszerű alapformán ejtett hasítás, majd a csavarások párhuzamos sorsok zajlásának képe is lehet. A hullámzó mozgás, a kerek formák talán könnyebben összhangba hozzák a kissé rideg épületek által közrefogott teret. A szobor, mint használati – üldögélésre alkalmas – tárgy is szolgálja a bölcsészkar hallgatóit.

3



2011-ben az Art on Lake című kiállításon, a Városligeti tó vízén két egymásba kapcsolódó körformából építette fel szobrát. A „Gömbölyített hurok” című mű, ez az első pillantásra egyszerű szobrászi test, a tó vizén megkétszereződött a visszatükröződés segítségével. A puritán alakítás, az egyszerű geometrikus formák és síkok, a természeti elem – a víz – hatására egészen burjánzó, barokkos összhatású lett. A hely, a környezet öszszefüggései Kelemen Zénó műveinél mindig igen fontos szerepet játszanak. Anyaga a acrylgyanta, melynek alapszíne fehér, s legtöbb szobránál ez is marad a végső és meghatározó szín is. Ez akár természeti, vagy akár épített környezetbe helyezve mindenképpen kiemelkedő, szinte szimbolikus hatást teremt, a fehérség a tisztaság, érintetlenség, de az artificialitás jele is. Elüt mindentől a környezetében, felhívja magára a figyelmet, oda vonzza a tekintetet.

2013-ban a Fővárosi Képtár / Kiscelli Múzeum Templomterében rendezett kiállítás előkészületei több mint egy évvel korábban kezdődtek. Korábbi nagyméretű szobrai szinte kivétel nélkül szabad térre készültek, ahol a természeti és épített környezet moduláló hatásait is mindig figyelembe kellett vennie. Kiállítási szituációban – white cube – három nagyobb méretű szobra szerepelt a győri Városi Múzeumban, a „Rezonancia”, a „Csapásirány” és a Saját vonal”. Ezek, mellesleg, már nem a hófehér, polírozott felületű szoborcsaládjához tartozó művek, hanem a grafittal satírozott, gazdag felületű, a fény-árnyék modulációt alkalmazó művek csoportjához tartoztak. Az első döntés lényege mindenképpen az volt, hogy a XVIII. századi eredetű, de igen sokszor módosult, lerombolt, átépített, de szakrális lényegét áttételesen megőrző Templomteret és a készülendő művet elvileg is összehangolja. A tér a barokk karakterét, térosztását elvesztette, a diadalívek árkádos átalakításával és részleges befalazásával antik hatást is teremtenek. A vakolatlan falak öreg nyerstégla felülete, faktúrája, a látszólag értelmetlen, csonkult falazatelemek, a megtörő ívek létező geometriája, mint a helyszín adottságai, kihívást és ugyanakkor támpontot is adtak a készítendő műhöz.

A formai kiindulópont a 2007-ben készített, „Saját-vonal” című szobor volt. Zászló-szerű, függőleges téglatest, felhasítva, felpenderítve, kiléptetve a függőleges síkjából, hozta létre a kompozíciót. Van a műnek valami lebegő, templomi zászló jellege, légies és mégis határozott forma.

A „Below the Line” álló, vékony téglapalástja léptékében sokkal nagyobb, ötméteres, jobboldala ennek is felhasított, ez a forma kanyarodik előbb balra, majd egy elkeskenyedő, jobbraforduló hurkot leírva visszafordul, emelkedik és egyúttal határozottan elkeskenyedve magasba tör, s végül csúcsa eléri a palást bal felső sarkát. A műleírás meglehetősen száraz, nem képes érzékeltetni a geometrikus forma grandiozitását, lendületét és ritmusát. A szalagszerű geometrikus test csavarodik, fordul, elvékonyodik, egészen különös, légies íveket teremtve, ami ebben a méretben egészen meglepő hatású.

5



Kelemen Zénó minden műve magában hordozza azt, a szobrászi technikából fakadó kettősséget, miszerint a legkorszerűbb anyagokból tradicionális módon – faragással – készíti szobrait. A mű alapja, a poliuretánhab tömb, melyből izzó cekásszal faragja ki a formát. A következő lépésben egyre finomabb szemű csiszolóvásznakkal alakítja ki a felületeket, míg márvány finomságúak lesznek. Ezután vinilészterrel átitatott üvegszál paplanokkal borítja a szobortestet, ami megszilárdulása után rendkívül kemény – és ugyanakkor könnyű – felület képez. Ebből a vegyipari anyagból készülnek a versenyvitorlások és modern autók karosszériái is. Ezt az anyagot aztán további csiszolásnak, alakításnak (kittelés) veti alá, míg kialakul a végső felület. A döntő alakítási maga a faragás, miközben a végeredmény valamiféle egészen hightech hatású tárgy, ahol a szemlélő nehezen tudja eldönteni, hogy miféle anyaggal is van dolga.

2006-ban készítette el az első satírozott szobrát. A teljes felületet 8B finomságú grafitceruzával teljes egészében besatírozta. A mozdulatsor lehetőségei igen behatároltak, a csuklómozgás hatóköre körülbelül tíz centiméter, ezért egy-egy 10x5 centiméteres egység tud képeződni egy-egy satírozási menetben. Ettől a felület kis téglalap alakú foltokból áll össze, amelyek hatása emlékeztet a kalapáccsal történő fémmegmunkálás trébelt felületére. A satírozással kialakított felület kis vonalak millióiból alakul ki, és teljesen megváltoztatja a szobor egész karakterét.

Ezt a technikát alkalmazta a „Below the Line” című szobornál is, monumentális méretben. A satírozás kézimunkája végtelen sok időt, koncentrációt, szerzetesi fegyelmet kíván. A felületet kialakító gesztus egyszerre heves és lendületes, és ugyanakkor végtelenül monoton. A teljes felület kialakítása rendkívül sok időt, hónapokat vesz igénybe, monotonitása pedig az imamalmok repetitív meditációira emlékeztet. Az örökkön ismétlődő mozdulatsor, a vonalköteg egységek újra és újra egymásba kapcsolása a végtelen rózsafüzérsor morzsolására emlékeztethet. Ez a felület átalakítja a formát, vagy legalább is újrafogalmazza, determinálja. A kész mű látványa egyszerre plasztikai és grafikai, a felület tompán csillog – fémesen, de ugyanakkor érzékelhetően nem fém. A selymesen zaklatott felületek megváltoztatják a forma érzékelését is, új dimenziókat nyit a befogadó számára. Nehéz megítélni, hogy a formai vagy felületi alakítás-e a fontosabb, a szobor vagy a szobrászat képe a döntő. A mű címe, „Below the Line” (a vonal alatt, vagy mögött) szimbolikus értelmű, hiszen a forma maga is a térbe léptett vonal – a csavarodó, görbülő, felfelé törő ív – s a felület pedig maga a vonalrengeteg.

A „Below the Line”, mint helyspecifikus mű, betölti a Templomteret, tompán fénylő felülete intenzív kapcsolatban van a Templomtér öreg, nyerstégla falainak faktúrájával, a mű lendületes ívei reflektálnak a diadalív árkádjainak formájára, ugyanakkor a térbe írt lendületes gesztusforma ellenpontozza az architektúra mozdulatlan méltóságát. A mű zsenialítása, hogy nem legyőzni kívánja ezt a különleges terek, hanem értelmezésként illeszkedik hozzá, úgy, hogy karaktere is önálló marad. Fitz Péter

7







Below the line / A vonal alatt Zénó Kelemen A statue is a decisive element of an artistic space. A symbol created in nothing. A shape that determines space. It creates its own shape by which it creates new relations. Geometrical and at the same time organic. Zénó Kelemen consciously deals with the relations of shapes that are created in space and connected with each other. He is fascinated by the sophisticated structure of interweaving Moebius-tapes, waves and twisted curves. Waves which are basically schematic forms by their own rights, are transformed into something else, and thus he creates a pulsating, independent and never existing system. He develops an open form, within a close structure where a new reality of the sculptor is forged which is so different from the physical reality. The shapes created this way are biomorphic, the system that is based on the mixture of organic and geometrical elements carries the characteristics of both shape theories. The statues are intentionally open, they have momentum and air, and game coming from the play of the balance of mass. The basic idea is a straight line and a plane which is basically the horizontal extension of the line in space, then two parallel shapes whose rhythmic development evolves into a three-dimensional shape in which the lines with their continuous moves and reverse surfaces create dimensions gradually. Historic constructivists from El Liszickij to Naum Gabóig also create substantial forms within the limitations of geometrics. A visually close relative, a Moebius tape is also based on the principal of geometrical continuity, not like Zénó Kelemen’s piece of art in which the boundaries of geometrical reality have been ignored. The waving shapes due to the cuts and then the twists open up in the closed planar surface and step out into space. The initial subtle lines, the slowly moving and developing stretched shapes are gradually replaced by some more hectic lines, which reside into a kind of resting stage after having reached their culmination. This characterisation can be used for describing the majority of Zénó Kelemen’s statues as it is rather about the artist’s method than a concrete piece of art. One of his earlier, public pieces of art, for example the one with the title of ’Waving Bench’ („Hullámpad”) was sculpted in the framework of Art Universitas Program for the ornamentation of the courtyard of the Faculty of Arts at Eötvös Loránd University (ELTE) in 2010. This extraordinarily monumental, 8-meter long wavy plastic statue with its white colour assigns a very emphatic point in its slightly austere architectural surroundings in the inside courtyard. The plastic statue, which acts as a transitional object between statue and street furniture, is of an organic and a geometrical shape at the same time creating a kind of transition between the building and the trees in the courtyard. It may reminds one of the curves of alpha waves in the electroencephalogram (EEG) measuring brain waves or the electrocardiogram or heart rate monitor showing heartbeat (ECG). At the same time its dimensions in space may cause one to associate it with time, action and change. It can also be interpreted as intensifying and then disappearing tension: the sculptor determines the work of art as a bio-realist statue. The split in the simple basic shape, then the twists may as well evoke images of parallel lives. It can be due to the waving movement and the rounded shapes that the space among the slightly rigid buildings is more easily harmonised. The statue as a useful object (for sitting) serves the students of the University of Arts. 13



In 2011 at the Art on Lake Exhibition he sculpted his statue of two connecting circles in the City Park Lake. He titled it „Rounded Loop” (A „Gömbölyített hurok”). This is a very simple statue at first sight which is doubled by its reflections in the water. Owing to its puritan structure, simple geometrical shapes and planes as well as the involvement of the natural element (water) its overall impact is very rich and reminds one of baroque style. The location and the contexts of the surroundings always play a very important part in Zénó Kelemen’s works. His favourite material is expoxy resin whose basic colour becomes white when working on the surface, and this remains the last and most relevant colour of the majority of his statues. No matter if the statues are placed in a natural or even in a built-in environment they apparently create a symbolic impact since white is the colour of cleanliness, purity, and even of artificiality. It is so strikingly different from everything else in its environment, draws the attention to itself and catches the eye. The preparations for the exhibition in 2013 in the Templespace of the Municipal Gallery/Museum Kiscell were started more than one year earlier. Zénó Kelemen’s former monumental statues were almost all created for outdoors where the modulating effects of the natural and built environment always needed to be taken into consideration. Three of his monumental statues were in an exhibition situation – white cube –, a „Resonance” („Rezonancia”), „Pathways” („Csapásirány”) and „Own line” („Saját vonal”). On the other hand these statues do not belong to the family of snow-white, polished-surfaced statues but belong to the group of graphite-shaded and enriched-surfaced works which apply light-shadow modulation. By all means the most essential part of the first decision was to harmonise in principal too the work in the making with the Templespace that originates from the 18th century and has been modified, destroyed and rebuilt several times ever since, however, somehow it still preserves its sacred nature in an indirect way. The Templespace has lost its baroque character and floor plan, the arches of triumph have been converted into arcades and are partially built-in, as a result it has an antique effect. The unplastered walls with their pure brick surfaces and facture, the seemingly meaningless and truncated parts of the walls, the existing geometry of the broken arches as well as the special characteristics of the place meant a challenge as well as a stronghold for the work in the making. The formal starting point was made in 2007 when the statue “Own line” („Saját-vonal”) had been sculpted. It is a banner-look-a-like, vertical cuboid space, split, rolled up, taken out, moreover made to step out from its vertical plane in order to arrive at a composition. This work of art has the character of a fluttering church banner because it is airy and at the same time still a quite well-defined shape. The upright thin brick cover of „Below the Line” is a good deal greater, its five-meter tall right side is also split, this shape bends in a curve first left, then with a narrowing loop on the right it turns back, rises and at the same time skyrockets while getting definitely narrower and narrower, then eventually culminates, moreover, overreaches the top left-hand corner of the cylinder. The description of the work of art is rather dry and not really able to make the reader feel the grandiosity, the momentum and rhythm of the geometrical form. The tape-like geometrical body is twisting, turning, thinning while creating very special airy arches which cause to have a fairly surprising effect given the great size that the statue has. Zénó Kelemen’s every and each work of art carries the double value originating in his sculpture techniques since he prepares his statues from the most modern materials, however, when it comes to his working on them, 15



he uses the most traditional method: he carves them. The basis of his works of art is a polyurethane foam block while his main tool to carve it with is a ThermoCut (hot wire) foam cutter. The next step is the application of sanding cloths with finer and finer grits on the surface to make it as smooth as marble. Then he covers the statue with glass fibre fabric soaked in epoxy resin, which makes an extremely rocky, nevertheless very light material after it has congealed. Racing sailing boats and the motor car bodies of modern automobiles are made of such chemical industrial materials. This material is further sanded and shaped (kitted) until the final surface has been developed. The most determining step of the process is carving itself as a result of which the final outcome will be an ultimately high-tech quality object which can make any viewer puzzle and give them the hard task to decide what kind of material they face. Zénó Kelemen made his first shaded statue in 2006. The whole surface of the statue was fully shaded with an 8B graphic pencil. The possibilities in the series of movements are rather limited, the wrist may be able to move approximately in a circle of 0,1 meter diameter, which means that a 0,1x 0,05 meter unit can be shaded at one go. This composes a surface of little rectangular patches whose effects remind one of the hammered embossed surface of metal. The shaded surface consists of millions of little lines, and changes the whole character of the statue completely. This method was applied in a monumental size when the statue titled „Below the Line” was being created. Hand-made shadowing requires a lot of time, concentration and the self-discipline of a monk. The gesture forming the surface is vehement and dynamic at the same time, and also ultimately monotonous. It takes very much time, actually many months to develop the whole surface, and its monotony is a reminder of the repetitive meditations of prayer mills. The constantly repeated moves and the connection of the stack of lines units reminds the viewer of endless rose beads counting. This surface transforms the shape, or at least it creates a new concept and determines it. The sight of the fully prepared piece of art expresses plasticity and graphic solutions at the same time, the surface shines bluntly, like a metal, however, it is obvious that it is not metal. The exulted silky surfaces modify the sensation of the shape and open up new dimensions for the viewer. When walking around the statue the shaded surfaces are continuously changing, metallically waving while creating pulsating surfaces due to the sensation during the movements. It is difficult to decide whether the transformation of the shape or the surface is more important, or the statue or the image of sculpturing is more relevant. The title of the piece is, „Below the Line” which has a symbolic meaning since a shape itself is a line that enters space – a curve twisting, arching, aiming high – while the surface itself is filled with lines. „Below the Line” being a work of art so characteristic of its surroundings fills the Templespace. With its bluntly shining surface it is in an intense relationship with the surface of the old brick walls of the Templespace, the ambitious arches of the piece are very similar to the shape of the arch of triumph. At the same time the ambitious gesture form created in the space establishes a counter-point for the stagnant dignity of the architecture. The ingenious nature of the piece lies in the fact that it is not intended to defeat this very special space but it rather complements it as a kind of interpretation while its character still remains independent. Peter Fitz 17





ÉLETRAJZ Kelemen Zénó 1995-2001 Magyar Képzőművészeti Egyetem 2012- MKE Doktori Iskola Egyéni kiállítás 2013 Budapest, Kiscelli Múzeum / Fővárosi Képtár 2010 Győr, Városi Múzeum 2008 Budapest, Óbudai Társaskör Galéria 2007 Budapest, Mom park 2007 Budapest, Fészek Művészklub 2006 Budapest, K.A.S. Galéria Csoportos kiállítások / Válogatás 2011 Győr, Városi Múzeum / Intonáció 2011 Budapest, Fészek Művész klub / Jubileum 30 2010 Budapest, Városligeti Tó / Art on Lake (Szépművészeti Múzeum szervezésében) 2010 Berlin, Collegium Hungaricum, Spicy Collection 2009 Szentendre, Művészet malom / II. Szobrász Bienálé 2009 Cunovo, Meulensteen art museum / A tolerancia művészete 2008 Budapest, Kogart ház / A gyűjtemény új darabjai 2008 Róma, Magyar Akadémia / Római ösztöndíjas beszámoló 2008 Győr, Városi Múzeum (Napóleon ház) / Möbiusz 2008 Bécs, Magyar Intézet / válogatott Derkovits 2007 Szentendre, Művészet Malom / I. Szobrász Biennálé 2007 Brüsszel, Magyar Intézet / válogatott Derkovits 2007-2009 Budapest, Ernst Múzeum, Derkovits ösztöndíjas beszámoló 2007 Helsinki, Magyar Intézet / válogatott Derkovits 2003 Oisterwijk Etienne & van Loon Gallery 2001 Budapest, Műcsarnok, Szobrászaton innen és túl Díjak/Ösztöndíjak 1999 Deutsche Telekom díj (Képzőművészeti Egyetem pályázat) 2006-2009 Derkovits Gyula ösztöndíj 2007 Római Magyar Akadémia ösztöndíj 2007 Art-Universitas pályázat / ELTE Trefort kert, első díj 2008 Futureal Ingatlanfejlesztő Zrt. Homlokzati pályázat, első díj 2009 II. Szobrász biennále MKISZ díja 2011 Élet Menete köztéri szobor pályázatának első díja 2012 Szebeton Zrt Centenáriumi köztéri szobor pályázat közönség díj 2012- Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskola állami ösztöndíja 2013 Egis Gyógyszeripari Zrt. Centenáriumi köztéri szobor pályázat I. díj 2013 Nka köztéri szobor pályázat, Tordas Munkák köztéren és gyűjteményekben: Köztér: Ausztria, Eisenstadt, Eszterházy kastély park Budapest, ELTE Trefort kert Budapest, Flórián udvar Budapest, Nagytemplom utca Gyűjtemények: Esterhazy Privatstiftung, CigPannonia Biztósító Zrt., Deutsche Telekom, Kogart művészeti gyűjtemény, Futureal Zrt., Walker and Williams Ltd., Freshfilds-Bruckhause-Deringer ügyvédi iroda, Terracotta Zrt. 21



CURRICULUM VITAE Zénó Kelemen 1995-2001 University of Fine Arts Budapest 2012- The Doctorate Programme of the Hungarian Academy of Fine Arts Solo Exhibitions 2013 Budapest, Museum Kiscell / Municipal Gallery 2010 Győr, City Museum 2008 Budapest, Óbudai Társaskör Gallery 2007 Budapest, Mom park 2007 Budapest, Fészek Gallery 2006 Budapest, K.A.S. Gallery 1999 Budapest, Pannon Pipe Gallery Group Exhibitions (Selected) 2011 Berlin, Collegium Hungaricum, Spicy Collection 2011 Budapest, Fészek Gallery/ 30. Jubilee 2010 Budapest, Városligeti Tó / Art on Lake 2009 Cunovo, Meulensteen Art Museum 2009 Szentendre, Cultural Center / II. Hungarian Sculpture Biennale 2008 Rome, Hungarian Cultural Institute 2008 Budapest, Kogart House 2008 Győr, City Museum/ Mobius 2008 Vienna, Hungarian Cultural Institute, 2008 Budapest, Ernst Museum Exhibition of Derkovits Award 2007 Szentendre, Cultural Center / I. Hungarian Sculpture Biennale 2007 Brussels, Hungarian Cultural Institute 2007 Helsinki, Hungarian Cultural Institute 2007 Budapest, Ernst Museum 2003 Oisterwijk, Etienne & van Loon Gallery, 2001 Budapest, Műcsarnok (Kunsthalle) Awards/Grants 1999 Deutsche Telekom Award 2006-2009 Derkovits Gyula Grant 2007 Hungarian Cultural Institute Rome Grant 2007 Award Winner of Art-Universitas, public art competition ELTE University 2008 Award Winner of Futureal Rel Estate Development, public art competition 2009 Award Winner of II. Sculptor biennale Hungarian Association of Fine and Applied Artists 2011 Award Winner of March of Living Foundation public art competition 2013 Award Winner of Egis Pharmaneutical Company, public art competition 2013 Award Winner of Directorate of the National Cultural Fund of Hungary, public art competition Artworks in public places and in collections: Public: Austria, Eisenstadt, Eszterházy Park Budapest, ELTE University Trefort Garden Budapest, Flórián Budapest, Nagytemplom street Collections: Esterhazy Privatstiftung, CigPannonia Insurance Zrt., Deutsche Telekom, Kogart Art Collection, Futureal Zrt., Walker and Williams Ltd. Freshfilds-Bruckhause-Deringer Law Office Terracotta Zrt.

23


Prosi 236x284_Layout :38 Page 1

Recommend Documents