PROLÓGUS. Fordította Medgyesi Csilla

VIRNA DEPAUL A rossz testvérrel ágyba bújni Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest, 2013 A fordítás alapjául szolgáló mű: Virna DePaul: Bedding the Wrong Brother Fordította Medgyesi Csilla

PROLÓGUS A BŰVÉSZET DALTON-FÉLE SZABÁLYAI 1. Soha ne fedd fel a titkaidat! – Szia, katicabogár! A tizennégy éves Melina Parker keze megrándult Rhys Dalton hangja hallatán, és a gyíkocska kicsusszant a markából. A kislány felpattant, és összeráncolta a homlokát, hogy leplezze az izgalmát. – A csudába, Rhys! Majdnem egy órába telt, mire elkaptam. Rhys tizenhat éves volt, és sokkal magasabb, mint az aprócska Melina. A fiú csak a szemét forgatta a szemrehányás hallatán. Egypetéjű ikerpár egyik tagja volt, és Melina szinte el sem hitte, hogy két ilyen vonzó, mézszín bőrű, világoszöld szemű kölyök is élhet a Földön. – A mamád azt üzeni, hogy ne koszold össze magad. – Rhys elmosolyodott, és ettől előtűnt a gödröcske az arcán. – De attól tartok, elkésett a figyelmeztetés. Melina lepillantott poros farmernadrágjára. Grimaszolva porolgatni kezdte magát, aztán felnyögött. – Anya meg fog ölni. Már így is dühös, amiért nem voltam hajlandó felvenni a ruhát, amelyet vett. Látnod kellett volna, Rhys! Pöttyös! El tudsz képzelni engem egy pöttyös ruhában? – Ugyan már! Szerintem helyes lennél ruhában. A fiú halk szavaira Melina felkapta a fejét. Csak nem úgy értette, hogy…? Természetesen nem. Rhys nagyon távolságtartó volt az utóbbi időben, most sem nézett rá, inkább a kezében tartott kártyapaklit figyelte, a lapokat gyűrögette. Nem volt ebben semmi furcsa. Akárcsak a szüleik, Rhys és az ikertestvére, Max is állandóan bűvésztrükköket gyakorolt. Rhys különösen pénzérméket szeretett eltüntetni. Melina néha azt kívánta, bárcsak a fiú képes lenne ugyanolyan könnyedén eltüntetni az iránta érzett szerelmét is, de ehhez előbb be kellett volna vallania az érzelmeit Rhysnak. Ez azonban soha nem történhet meg. Melina tudta, milyen lányok tetszenek a testvérpárnak, és az olyan csúnyácska, pufók fiús lányoknak, mint ő, nem volt semmi esélyük.

Melina följebb tolta az orrán a szemüveget, és közelebb lépett, hogy lássa, mit csinál a fiú. – Hm. Hallottál Max felől? Rhys egy pillanatra abbahagyta a kártyalapok gyűrögetését. – Csak annyit, hogy közel sem utálja annyira a focitábort, mint ahogy várta. Talán a lányok miatt, akik a szomszédban nyaralnak. Melina felvihogott. – Fogadok, hogy azt kívánod, bárcsak vele mentél volna, mi? – Nem. – Miért nem? A fiú a szemébe nézett. Maxszel ellentétben Rhys pupillája körül volt egy borostyánsárga gyűrű. Melina azt olvasta valahol, hogy az egypetéjű ikrek szemszíne csak különlegesen ritka esetben különbözik. Az aprócska eltérés megmutatkozott a fiúk személyiségében is. Míg Max gondtalan és játékos volt, addig Rhys csöndes és nyugodt – mintha egy része mindig valahol máshol járt volna, ahová senki más nem juthatott el rajta kívül. A fiú vállat vont. – Tudod, milyen ritkán vagyunk itthon. Melina bólintott. Valóban így volt. Ez volt a legnehezebb a Dalton fiúkkal fenntartott barátságban – rengeteg időt töltöttek távol, és ilyenkor nagyon hiányoztak neki. Amikor Rhys szülei nem új műsort tanultak be éppen, mint például most is, akkor turnén voltak. S a fiúk, akiknek saját házitanítójuk volt, a jelek szerint élvezték az állandó utazást. Melina nagyon irigyelte őket, amiért többet láthatnak a világból az apró egyetemi városkánál, amelyet ő az otthonának nevezhetett. – Szegénykém – jegyezte meg kötekedve, miközben felvett egy fűszálat, és az ujja köré tekerte. – Milyen rettenetes lehet bejárni a világot a híres szüleiddel, mi? A fiú összeráncolta a homlokát, aztán megrázta a fejét. – Nem, igazad van. Nagyszerű dolog. – Kinyújtotta a tenyerét a lány felé. – Tessék, itt van ez az elriasztott gyík helyett. Melina kiejtette a kezéből a fűszálat, aztán a kártyalapért nyúlt. Amikor meglátta, mi az, elakadt a lélegzete: Rhys olyan ügyesen összehajtogatta a kártyalapot, hogy az határozottan egy gyíkra emlékeztetett, a fekete lándzsahegy volt az állat szeme. Szélesen elmosolyodott, és valósággal felsikkantott az örömtől. – De édes! Amikor felnézett, Melina boldogan állapította meg, hogy Rhys már nem ráncolja a homlokát. Egy tincs a fiú szemébe hullott, és a lány alig tudta megállni, hogy vissza ne simítsa a helyére. Ha Maxről lett volna szó, Melina egy pillanatig sem habozott volna, de Rhysszal? Nem kockáztathatta meg, hogy kiderüljön, hogyan érez iránta, nehogy Rhys barátságosan megpaskolja a fejét, és soha többé ne álljon szóba vele. Ebbe Melina belehalt volna. Rhys zsebre dugta a kezét, és megvonta a vállát. – Találtam egy könyvet a könyvtárban…

Melina valami mozgást vett észre a fiú válla fölött. Elkerekedett a szeme a döbbenettől. – Max? – Melina Rhysra nézett, akinek az arca megmerevedett. – Itt van Max! Melina elszaladt Rhys mellett, és Max karjába vetette magát. A fiú felnevetett, aztán felkapta a lányt, körbepördült vele, majd talpra állította. Most még egy idegen is meg tudta volna különböztetni egymástól a testvéreket: Max bőre lebarnult, a haja is hosszabb volt a szokásosnál, majdnem a válláig ért. Melina felnyújtotta a kezét, és megrángatta a fiú tincseit. – Mi ez a lányos hajviselet? Max összehúzta a szemét, aztán megpöckölte a kislány orrát. – Még mindig állandóan összekoszolod magad játék közben? Melina elütötte a kezét. – Korábban hazajöttél a vártnál. Rhys azt mondta, hogy jól érzed magad a táborban. – Így is volt, de látni akartam, hogyan áll anyu és apu az új műsorral. Valami nagyon klassz dolgot próbálnak összehozni az európai turnéra. A szüleid segítenek nekik? – A múlt héten mindennap együtt dolgoztak. Valami mechanikai izét csinálnak. Max elvigyorodott, aztán átkarolta Melina vállát. – Nagyszerű. Gyere, nézzük meg! – Oké, de előbb hadd mutassam meg, mit csinált nekem Rhys. – A kislány felemelte a papírgyíkot, és közben Rhys felé fordult. – Nagyon klassz! Rhys, gyere… Rhys csak odabiccentett felé, aztán elsétált mellette, miközben vállon veregette a testvérét. – Gyerünk, haver. Imádni fogod. Iszonyat klassz. Úgy értem… Ahogy a két fiú előtte sétált, nevetgélve és egymást lökdösve, Melina összeráncolta a homlokát. Figyelte őket, a laza viccelődésüket, és töprengeni kezdett. Néhány hét múlva ismét útnak indulnak, ő pedig a szüleivel megint magára marad a csöndes kis házban, ahol nem lesz erősebb zaj, mint a könyvlapok surrogása lapozás közben. Nem lesz, aki katicabogárnak szólítsa, és előtte gyakorolná a bűvésztrükköket. Nem lesz kiről álmodozni. Ami persze butaság volt. A szülei mindig azt mondták, hogy a dolgokat csak munkával és szorgalommal lehet elérni, nem álmodozással. És mindenben igazuk is volt. Helyesbítsünk: mindenben, a pöttyös ruhát kivéve. Nagyot sóhajtott, aztán óvatosan a zsebébe tette a papírgyíkot, és futni kezdett a fiúk után. – Hé, várjatok!

1. FEJEZET A BŰVÉSZET DALTON-FÉLE SZABÁLYAI 2. Folyamatosan keress újabb kihívásokat!

– Ezt hallgasd! – Lucy Conrad úgy lengette meg a levegőben Melina magazinját, mint vörös kendőt a bika előtt. – A nők 98,9 százaléka néha azt kívánja, bárcsak a szeretője megragadná, leteperné, aztán úgy megkefélné, hogy kettéálljon tőle a füle. – Lehajította a lapot a kanapéra, és Melinára mutatott. Rövid, vörös haja volt, a zselézett tüskék szinte remegtek a fején. – Tudod, hogy mit jelent ez, ugye? – Azt, hogy a nők szeretik, ha kívánják őket? – találgatott Melina, miközben odaadta Lucynek a Ben & Jerry’s Cherry Garcia jégkrémet, aztán leült vele szemben a székre. A lábát keresztbe vetette, megigazította az orrán a szemüveget, aztán belekanalazott a saját Chunky Monkey-jába. Pontosan hét napja engedélyezte magának először ezt a mennyei édességet. Amikor megérezte a nyelvén a fagyi ízét, a gyönyörtől lehunyta a szemét. – Hm – dorombolta. – Imádom a csajos estéket. – Én is! – szólalt meg mellette Grace Sinclair halk, de szenvedélyes hangon. Melina felemelte a kanalát, és Grace finoman összekoccantotta vele a sajátját. Grace, aki életpálya-tanácsadóként dolgozott az egyetem bölcsészkarán, maga volt a megtestesült öntudat és nyugalom. Míg Lucy volt a Cherry Garcia – meggyes jégkrém tejkaramella-forgácsokkal –, addig Grace a Crčme brűlée: édes tejsodó, karamellizált cukorörvénnyel. A szőke, karcsú, porcelánbőrű Grace kiejtésén már alig lehetett érezni a déli akcentust. – Már csak egy Viggo Mortensen-film kellene, és félig a mennyországban érezném magam. – Egyszer már kipróbáltad, nem emlékszel? Még úgy sem tudtál elélvezni, hogy Viggo dörmögött a háttérben. Grace Lucyre sandított, és meglengette maga előtt a kanalát. – Nehogy már Viggót hibáztasd! Majdnem teljesen elnyomta a hangját Philip röfögése. – Grace felhúzta az orrát. – Esküszöm, hogy a pasas tökéletesen viselkedik az asztalnál, de az ágyban… – Gúnyos mosollyal megrázkódott. Melina kuncogni kezdett, Lucy pedig megütögette a magazin fedelét, amelyből korábban felolvasott. – De komolyan – erősködött. – Ez nem azt jelenti, hogy a nők azt szeretnék, hogy kívánják őket, hanem azt, hogy megelégszenek a fantáziálással ahelyett, hogy már a kapcsolat kezdetén arra koncentrálnának, amit valójában akarnak. Te is pontosan ezt teszed, Melina. Melina felsóhajtott, aztán kényszeredetten elmosolyodott. Ha volt valami, amire nem vágyott most, akkor az egy újabb beszélgetés Lucyvel Jamie Whitcomb professzorról. Bár a bájos szeplőivel Lucy inkább diáknak nézett ki, mint egyetemi oktatónak, igazi buldog volt, ha a barátait kellett megvédenie – akár önmaguktól is. – És szerinted pontosan mire is kellene koncentrálnom? – A szenvedélyre – jött az azonnali válasz. Természetesen. A szenvedélyre. Ez volt Lucy kedvenc szava. – És szenvedélyen azt érted, hogy… – Tiszta, állatias vonzalmat. Azt a fajtát, ami miatt legszívesebben letépnétek egymásról a ruhát, és egymásnak esnétek bárhol, akár egy fatörzsnek dőlve. Azt a fajta szenvedélyt, amelyet nem érzel Jamie iránt. Azt a fajta szenvedélyt, amelyet soha nem érzett egyetlen férfi iránt sem, tette hozzá Melina gondolatban. Pontosabban egyetlen férfi iránt sem – kivéve Rhyst. De attól csak szomorú lett, ha a férfira gondolt, és a szomorúság egyszerűen nem volt helyénvaló, amikor az ember Ben & Jerry’s jégkrémet evett. – Ahh – jegyezte meg halkan, és nagyon igyekezett, hogy a hangja ne

hangozzék keserűnek. – Olyanfajta kölcsönös szenvedélyre gondolsz, ami szerelemhez és halálig tartó boldogsághoz vezet, és ami csak annyira létezik, mint az egyszarvú, meg a repülő sárkány? – Az, hogy valami ritka, még nem jelenti azt, hogy kizárólag az álmaidban létezik – magyarázta Lucy. Felpattant a székéről, az arca kipirult. Élénken gesztikulálva folytatta. – Ezt tanítják manapság a nőknek. Azt, hogy a szenvedély, az igaz szerelem és a barátság együtt elképzelhetetlen. Így aztán megelégszenek a fantáziavilággal. – Lucynak valahol igaza van – ismerte el Grace. – A szenvedély alapvető szükséglet kell hogy legyen egy nő számára. Ha nem így lenne, akkor a legtöbbjük miért sóvárogna utána? – Talán azért – próbálkozott Melina az ésszerű magyarázattal –, mert a férfiak 98,9 százaléka nem a „teperd le a nőt a földre” típus. – A tekintete automatikusan Max és Rhys fényképére tévedt, amely a könyvespolcon állt. Úgy érezte, ők ketten a kivételek közé tartoznak, nem olyanok, mint az átlagos férfiak. – A nők szenvedélyre vágynak, de ha ez a férfiak számára nem természetes, akkor mi értelme az egésznek? Összhang, kölcsönös tisztelet, talán szerelem – ez az, ami számít. – Ha tényleg így gondolod, akkor miért olvasod ezeket? – mutatott Lucy a könyvkupacra Melina dohányzóasztalán. A szex élvezete hevert a halom tetején. Melina csak vállat vont, mert szinte biztos volt benne, hogy Lucy már úgyis tudta a választ. – A férfiak szeretik a szexet. Jamie férfi. Így aztán ahhoz, hogy megszerezzem és megtartsam, szexet kell nyújtanom neki. És nem is akármilyen szexet, tette hozzá gondolatban, hanem olyat, hogy a férfi elveszítse tőle a józan eszét, úgy érezze, hogy nem tud nélküle élni, és rá se nézzen más nőre. Olyanfajta szexet, amilyet nyilvánvalóan képtelen volt nyújtani, de ezúttal hajlandó volt mesteri fokon elsajátítani, még ha ez azt is jelentette, hogy meg kellett néznie minden egyes pornófilmet, amelyet csak talált a szomszédos kölcsönzőben. – Te is szereted a szexet – mutatott rá Grace. – Erről talán elfeledkeztél? – Még szép, hogy szeretem, és kétségem sincs afelől, hogy Jamie képes megadni, amire vágyom. Lucy a torkát köszörülte, és összehúzott szemmel ránézett. – Nos, örömmel hallom, hogy nem mondtál le a vágyaidról. Vagyis Brian nem tette teljesen tönkre az önbizalmadat a szexualitás terén, amikor lecserélt a kolléganőjére. Melina elmosolyodott. Sosem vallotta volna be nekik, hogy Brian nem egyszerűen tönkretette az önbizalmát, hanem egyenesen megsemmisítette. – Az igazi szenvedélynek semmi köze a technikához, Melina – erősködött Lucy. – És nem sajátíthatod el könyvekből. Melina bólintott. – Tudom, de én soha nem voltam különösebben szenvedélyes. Brian után biztos voltam benne, hogy végeztem a férfiakkal, de aztán megjelent Jamie, aki okos, kedves, és jó a humora. Azt hiszem, vele boldog lehetnék. – Pontosan tudta, hogy kihallatszik a hangjából a bizonytalanság, mégis folytatta. – Csupán egy kis extragaranciára van szükségem, hogy én is boldoggá tudom tenni őt. Lucy felhorkantott, és megrázta a fejét.

– Ha szexről van szó, akkor nincs olyan, hogy garancia. Egyszerűen fejest kell ugranod, hogy úgy mondjam. – Nem szükségszerűen – szólt közbe Grace. – Ahogy az anyukám szokta mondani, gyakorlat teszi a mestert. Lucy összehúzta a szemöldökét, Melina pedig magában felnyögött, mert tudta, mit jelentenek a barátnője szavai. Visszafogott nő létére Grace kimondottan provokatív tudott lenni, ráadásul maga is boldogan vállalta a kihívásokat. Emiatt igyekezetett Lucy és Melina kibújni alóluk. Melina Grace felé fordult, így tisztán láthatta a barátnője arcán a huncut mosolyt. – És szerinted mégis kivel kellene gyakorolnom? Mindnyájuk tekintete egyszerre fordult az egyik polc felé, amelyen fényképek sorakoztak. Melina gyomra görcsbe rándult, miközben a legújabb fotóra pillantott. Max és Rhys elképesztően jól nézett ki fekete szmokingban. A felvételt ő készítette tavaly Vegasban, az IBM bűvészkongresszusán, amelyen a fiúk elnyerték az év bűvésze címet, megelőzve Chris Angelt és Lance Burtont. A képen természetesen mindketten átölelték aktuális partnerüket: Max egy magas, hosszú lábú vöröset, Rhys pedig egy jó alakú, hatalmas mellű barnát. Melina lenézett a kezében tartott jégkrémes dobozra. Hacsak a Ben & Jerry’s nem gyárt implantátumot is, tuti, hogy a barna még csak nem is hallott róluk. Hirtelen rátört a félelem, hogy minden kanál jégkrém újabb réteg zsírt alkot a csípőjén és a combján, ezért gyorsan letette a dobozt. – Rhysszal? – kérdezte hitetlenkedve. – Azt mondtam, garanciára van szükségem, hogy ki tudom elégíteni Jamie-t, erre te azt akarod, hogy fejjel menjek egy betonfalnak. Rhys egészen más kategóriába tartozik, mint Jamie. – Pontosan – válaszolta Grace. – Akarod őt, de a félelmeid visszatartanak. Egy hét múlva huszonnyolc éves leszel, Melina. Miért ne ütnél két legyet egy csapásra? Bebizonyíthatnád magadnak, hogy ki tudsz elégíteni egy olyan férfit is, mint Rhys, következésképpen egy olyat meg pláne, mint Jamie. – Micsoda gonosz boszorkány vagy – sóhajtotta Lucy elbűvölten. Grace kecsesen meghajolt. Melina megrázta a fejét, és felemelte a két kezét. – Várjatok csak! Azt feltételezitek, hogy képes vagyok kielégíteni Rhyst. Mekkora ennek az esélye? Még Briannek sem voltam elég jó, pedig ő életében két másik nővel feküdt le. Ahány nővel Rhys együtt volt már… – Melina nagyon nyelt, mert már maga a gondolat is mázsás súlyként nyomta a mellét. – Ez csak újabb érv amellett, hogy őt kérd meg. Gondolj csak bele, milyen nagyszerű tanítód lehetne – hangsúlyozta Grace. Melina azonban a fejét rázta. Kihívóan megragadta a jégkrémes dobozt, és bekapott egy lélekerősítő falatot. – Kizárt – motyogta kanállal a szájában. – Rhys nem is kedvel. Hónapok óta nem beszéltünk. A férfi nyilvánvalóan túlságosan el volt foglalva a showgirlökkel, akik szinte minden fényképen ott álltak mellette, és nem maradt ideje egy régi barátra. Természetesen az már réges-rég

kiderült, hogy a barátságnál fontosabb neki a környék legdögösebb csajainak az ágyba vitele. Melina hibája volt, hogy ezt sokáig nem vette észre. – Felejtsétek el! Nem kérek Rhystól semmiféle szívességet. A szavai határozottan csengtek, legalábbis Melina szerint. Pár pillanatnyi hallgatás után Lucy a szeme sarkából feléje pillantott. – Oké, ha Rhys nem jöhet szóba, akkor esetleg Max? Melina félrenyelte a fagyit, köhögött, aztán zihálni kezdett. – Max? – Természetesen – helyeselt Grace elragadtatott mosollyal az arcán. – Neki még több tapasztalata van e téren, mint Rhysnak. És vele Melina nem érzi kényelmetlenül magát. – De annyira kényelmesen se – szólt közbe Melina, a barátnői azonban rá se hederítettek. – És bízik is benne – tette hozzá Lucy. – És Max nagyon dögös. Egyszer már csókolóztak is… – Az majdnem tizenkét éve történt, és csak azért, mert megsajnált… – … és idejön a születésnapjára. Max tökéletes lesz. – Tökéletes – helyeselt Grace is. – A szexuális önbizalom megerősítése szempontjából. Melina hol az egyik, hol a másik barátnőjére nézett, miközben az agya egyfolytában járt, vadul kereste az érveket, miért rossz ötlet lefeküdni Maxszel. De egy sem jutott az eszébe. Mivel azonban megalázó lett volna túl gyorsan beadni a derekát, hunyorítva a barátnőihez fordult. – És pontosan mit bizonyít majd számotokra az, ha én megtanulok maximálisan kielégíteni egy férfit? – Először Grace-re nézett a választ várva, aki fonogatni kezdte egyik hosszú szőke tincsét. – Grace? A lány abbahagyta a játszadozást a hajával, az ajkába harapott, aztán megvonta a vállát, és az ajka keserűen gúnyos mosolyra húzódott. – Nincs értelme tagadni, hogy mi a legnagyobb félelmem, igaz? A születésnapom két héttel a tiéd után lesz, és próbálom megtalálni azt a férfit, aki talán nem is létezik: a férfit, aki képes kielégíteni. Biztosan tudom, hogy ez a próbálkozás is csak egy újabb frusztráló hétvégéhez vezet majd, de amíg kéznél van a vibrátorom, addig kész vagyok szenvedni az ügy érdekében. Bár kezdte beadni a derekát, Melina nem próbálta vigasztalni a barátnőjét. Az egész szextanfolyam Grace ötlete volt, akinek talán nagyobb szüksége volt erre a kihívásra, mint Melinának. Grace már egy éve nem randizott senkivel, mert meg volt róla győződve, hogy ha senki sem képes kielégíteni, akkor egy férfival sincs értelme összejönni. Lucy viszont annyira fontosnak tartotta a kielégülést, hogy sokkal tovább kitartott egy-egy férfi mellett, mint kellett volna. Melina most hozzá fordult, és igyekezett semmiféle érzelmet nem mutatni, bár látta, hogy Lucy rosszkedvűen összehúzta a szemöldökét. Az ő születésnapja csak hónapok múlva lesz, akkor viszont nagy mérföldkő jön: betölti a harmincat.

– Lucy úgy gondolja, hogy ezt most kihagyja – közölte szenvtelenül Lucy. – Mint tudjátok, semmitől sincs okom félni, ha szexről van szó. Már kipróbáltam mindent, amit érdemes. Nincs rá okom, hogy… – Félsz a meghittségtől – szólt közbe szelíden Grace. – Csak faszfejekkel randizol, akik soha nem kötelezik el magukat… – Az, hogy én történetesen a gondolkodó, kreatív, kissé durva férfiakat szeretem, még nem jelenti azt, hogy félek a meghittségtől – tiltakozott Lucy. – Egyetlen hétvégéről van szó, Lucy. Egyetlen hétvégéről egy kedves sráccal, akire normális esetben rá sem néznél kétszer – győzködte Melina. – Kedves sráccal? – kérdezte Lucy felháborodottan. – Ó, hát persze! Te egy dögös barátodat kéred meg, hogy a szülinapi hétvégéden mutasson meg neked mindent, amire az ágyban képes. Grace szerez valakit, aki két teljes napon keresztül folyamatosan kielégíti, vagy legalábbis megpróbálkozik vele. És mit kapok én? Egy kedves fiút, aki valószínűleg azt sem tudja, mi az a péniszgyűrű. – Felemelte a kezét, hogy elhallgattassa Melinát, még mielőtt közbevághatna. – De rendben van. Ha ti ketten benne vagytok, akkor én is. Lucy rövid szünetet tartott, aztán édesen elmosolyodott, ami nála egyet jelentett a figyelmeztetéssel. – De én szabom meg a feltételeket. Bármelyikünk, aki végigcsinálja az egész szülinapi hétvégét a tervek szerint, egy teljes napos kényeztetést kap a Silk szépségszalonban. Aki azonban visszalép, az eljön a feminista kurzusra, és az egész osztályom előtt magyarázkodik. Kínos részletekbe menően. Aztán pedig válaszol a hallgatók kérdéseire. Lucy tenyérrel felfelé kinyújtotta feléjük a kezét. Grace rövid habozás után óvatosan rátette a sajátját. Melina két keze ökölbe szorult. Rápillantott a képes magazinra, amelyből Lucy korábban felolvasott. Melina is olvasta azt a cikket, amely egy szexuális felmérés eredményeit elemezte. Egy bekezdés valósággal beleégett az agyába: „Azoknak az embereknek a 90 százaléka, akik nagyon elégedettek a szexuális életükkel, ugyanígy értékelte a házasságát, illetve a tartós kapcsolatát is. Minél kevésbé érzi magát valaki szexuális téren elégedettnek, annál kevésbé tartja jónak a házasságát, illetve a szerelmi kapcsolatát.” Milyen egyszerűnek hangzik, gondolta Melina. Minél elégedettebb egy férfi, annál kevesebb oka van félrelépni, igaz? Folyamatosan gondoskodj az őrjítően jó szexről, és a tiéd marad örökre. Ebből a szempontból a férfiak pontosan olyanok voltak, mint a rovarok, amelyeket Melina tanulmányozott: add meg nekik, amit akarnak, és mindig visszatérnek hozzád. Maxtől megtanulhatná, hogyan elégítsen ki szexuálisan egy férfit. Melina mindig kitűnő tanuló volt, csak éppen korábban nem fordított kellő figyelmet e különleges képesség elsajátítására. Ha végre veszi a fáradságot, vajon mennyire lehet nehéz megtanulni? Rátette remegő kezét a lányokéra. Rhys soha nem lehet az övé, de Maxszel lenni talán a második legjobb dolog, amit megkaphat. Egyvalami azonban biztos volt: Lucy feltételei mellett egyikük sem fog meghátrálni a próbatétel elől. * – Mikor indulsz Sacramentóba? – kérdezte Rhys Maxtől. Igyekezett úgy tenni, mintha nem igazán érdekelné a válasz, ezért a figyelmét a hajlékony női lábra irányította: felemelte a karcsú bokánál fogva, és beigazította a bőrhámba. Nem nézett Maxre, csak meghúzta a szíjat, hogy

szorosan tartson, aztán lekötözte a nő másik lábát is, végül játékosan rámorgott, amitől a lány kuncogni kezdett. A nő most már teljesen le volt kötözve. Rhys szórakozottan végigsimított az ujjai hegyével a szépen ívelt alsó lábszár, majd a puha, fehér comb belső oldalán, aztán a buja csípőn, a karcsú derékon, a gömbölyű keblen és a fej fölé emelt karon, a két összekötözött, törékeny csuklóig. Max még mindig nem válaszolt. Rhys a teljesen lekötözött, szétterpesztett lábú nő előtt állt, a mellkasa éppen csak érintette a csodálatos keblet. Hátrafordult a testvéréhez. – Max? A fivére azonban egyáltalán nem figyelt rá, maga elé bámult a padlóra, a homloka ráncokban. Rhys felsóhajtott, lekapcsolta a hámot a láncról, amelyhez korábban rögzítette, aztán Laurára mosolygott. – Adnál egy percet? Laura rendületlenül rágózott tovább, és rákacsintott. – Nem megyek sehová. Rhys meglepődött, milyen rekedt volt a lány hangja. Bár most egyszerű tornadresszt és harisnyanadrágot viselt a fellépéseken megszokott szűk, flitteres jelmez helyett, így is maga volt a megtestesült férfivágyálom. És ez ráadásul nála nem volt felvett szerep. Még amikor a tizenéves fiát figyelmeztette, hogy ne felejtse el megírni a leckét, akkor is olyan volt a hangja, mint egy telefonszex-operátoré. Rhys elindult Max felé, aki a színpad bal oldalán támasztotta a falat. Próbálta ellazítani merev vállizmait, és elfojtani a türelmetlenségét. Előre várható volt, hogy mihelyt az álmaik elérhető közelségbe kerültek, Max depresszióba esik. Normális esetben Rhys elviselte és ellensúlyozta Max hangulatváltozásait, akárcsak a testvére az övéit, de most, az állandó gyakorlással és a rengeteg idővel, amelyet a Dalton fiúk legújabb színpadi trükkjének – az eddigi leglátványosabb műsorszámuknak – a tökéletesítésére fordított, nem volt türelme ilyesmihez. A jövő heti bemutatónak tökéletesen kell sikerülnie. Ha még hozzávette a stresszt is, amelyet Melina közelgő születésnapja okozott, akkor nyugodtan elmondhatta magáról, hogy a végsőkig el volt csigázva. – Max! Max!? Max pislogott egyet, aztán kiegyenesedett, és megpróbált visszatérni a jelenbe. Rhysra, majd Laurára nézett, aki még mindig a különleges szerkezethez volt kötözve. Beletúrt már egyébként is zilált hajába, aztán Rhys felé fordult. – Szükséged van rám, hogy újra ellenőrizzük a hámot? Rhys kényszeredetten rámosolygott. – Biztos vagyok benne, hogy várhatunk, míg Laura keze elzsibbad, ha szükséged van még néhány percnyi ábrándozásra. Max a fejét rázva elindult Laura felé. – Sajnálom, bébi. Elgondolkodtam. Rhys horkantott egyet.

– Azt hittem, megállapodtunk, hogy amíg meg nem kapjuk a Seven Seastől a megbízást, addig meghagyod nekem a gondolkodást, te pedig az izmaidat mutogatod és a seggedet riszálod a közönség előtt. – Nem mindegy, hogy melyikünk riszálja a seggét? Az emberek nem tudnak minket megkülönböztetni egymástól. Rhys lehajtotta a fejét. Szó, mi szó, Maxnek igaza volt. A Dalton ikrek bűvészműsorának egész misztikuma arra épült, hogy a közönség csak annyit tudott, hogy egy kétpetéjű ikerpár egyik tagja lép fel aznap, de azt nem, hogy melyikük – egészen a show végéig. Az volt a probléma, hogy egyre szívesebben engedte át Maxnek a fellépéseket, hogy arra koncentrálhasson, amit a legjobban szeretett: a műsor összeállítására és az új trükkök kidolgozására. Gyakrabban kellett színpadra lépnie, nehogy elveszítsék a titokzatosságnak ezt a varázsát. Ráadásul az új műsor miatt Rhys számára hosszú ideig nem lesz menekülés, a Lebegő Metamorfózis ugyanis csak akkor lesz igazán látványos, ha a közönség egyszerre látja mindkét Dalton ikret a színpadon. Miután erősen megrángatta a szíjakat, ahogyan azt egy színpadra hívott önként jelentkező is teszi majd, Max bólintott Lounak, a kulisszák mögött dolgozó egyik kisegítőnek. Ahogy Lou lassan lazított a szíjakon, Max szórakozottan megpaskolta Laura csípőjét. A lány válaszul csókot dobott felé. Laura és Lou elhagyta a színpadot, de előtte a lány még vetett egy csábító pillantást a válla fölött Maxre. Rhys hirtelen megértette, miért késtek mindketten fél órát a próbáról, miért volt a hajuk kócos és miért néztek ki úgy, mint akik alig aludtak valamit az éjszaka. A fivérére meredt. – Jézusom, Max, nem bírsz nyugton maradni, igaz? Még egypár hétig sem? Max vállat vont, aztán felemelte a két kezét, mintha azt kérdezné: és akkor mi van? – Mi lesz, ha feldühíted, és itt hagy minket a bemutató éjszakáján? Tényleg próbálsz mindent elkúrni, amiért olyan sokat dolgoztunk? – Nem bízol eléggé Laurában. Nagy kislány. A múlt éjszaka jó móka volt, de még mindig odavan az exéért. A hétvégén is megy meglátogatni. Meg persze a fiát is. – Nem ez a lényeg – csattant fel Rhys. – Meg kellett dupláznom a biztonsági őrök számát, miután elkaptuk Joey Salvadort, ahogy megpróbált besurranni a kulisszák mögé. A Seven Seas ragaszkodik hozzá, hogy olyan műsorral álljunk elő, amelyet a családi estéken mutathatunk be. És arról se feledkezzünk meg, hogy a ma esti fellépés után nekem kell mindent összepakolnom és elvitetnem Renóba, miközben te Kaliforniába mész a hétvégére. Így is elég nagy az őrület, nincs szükségem arra, hogy még a szexuális életed miatt is aggódnom kelljen. Max már éppen nyitotta a száját, hogy elküldje a testvérét a fenébe, amikor megszólalt egy hang a színpad mögött. Az apjuk volt az. – Fiúk, anyátok mindjárt agyvérzést kap. Jilian szerint újítanunk kell a Seven Seas-esek kedvéért, és le kell cserélnetek a fekete nyakkendőt és a spanyol övet valami olyasmire, ami jobban illik a lányok ruhájához. Attól tartok, ölre mennek. Gyertek gyorsan! Ahogy Rhys összenézett Maxszel, hirtelen meg is feledkezett arról, miért volt az előbb dühös. Biztos volt benne, hogy az ő arcán ugyanaz a rémület látszik, mint a testvéréén. A színpadi asszisztensek csillogó, flitteres jelmezt viseltek, ami a legkülönbözőbb színekben pompázott, a rózsaszíntől a fuksziáig. Vagyis az anyjuk fuksziának hívta, de Rhys szerint egyszerűen csak pink volt. Max káromkodott egyet.

– Befejezted a piszkálásomat? Mert a magam részéről nem vagyok hajlandó színpadra lépni buzijelmezben. Rhys végighúzta a két kezét az arcán, aztán megrázta a fejét. Nem volt értelme veszekedni. Max Max volt, nem a testvére tehetett róla, hogy neki pattanásig feszültek az idegei. Vagyis nem igazán. – Basszus. Felejtsd el! Egyszerűen fáradt vagyok. Megyek, beszélek Jiliannel. – Egy pillanatig nem mozdult. – Mondd meg Melinának, hogy boldog születésnapot kívánok neki – motyogta a bajsza alatt. Rhys alig tett négy lépést, amikor Max elkapta a vállát, és visszarántotta. – Miért nem mondod meg neki magad? Tudom, hogy az utóbbi időben nem vettem ki a részemet kellőképpen a munkából. Én majd itt maradok. Menj, lepd meg Melinát! – Max elvigyorodott. – Kíváncsi lennék, most is észreveszi-e, hogy szerepet cseréltünk. Rhys elmosolyodott. Amikor fiatalabbak voltak, ő és Max ugyanazt a buta kis játékot játszotta Melinával, mint mindenkivel. A másiknak adták ki magukat, és próbálták rábírni az áldozataikat, hogy mondjanak valami sértőt a másikról. Melina volt az egyetlen, akit soha nem sikerült átverni. Egyszer sem. A lánynak megvolt az a hátborzongató képessége, hogy mindig meg tudta őket különböztetni egymástól, még nagy távolságból is. Ez volt az egyik, amit vonzónak talált Melinában az első perctől. És ez volt az oka annak is, hogy amikor rajtakapta őket, hogy a lány tizenhatodik születésnapjának éjszakáján csókolóztak, azonnal tudta: nem áltathatja magát azzal, hogy Melina tulajdonképpen őt akarta megcsókolni. Rhys arcáról lefagyott a mosoly erre az emlékre. Ez a csók az évek folyamán két kapcsolatot is megváltoztatott: azt, amelyik Melinához fűzte, és azt is, amelyik a testvéréhez. Mint kiderült, a csók csak egyszeri alkalom volt, Rhys azonban még mindig kényelmetlenül érezte magát miatta, valahányszor együtt voltak. Majdnem tíz évig úgy harcolt az érzés ellen, hogy próbált barátságban maradni Melinával. De csupán annyit ért el, hogy képtelen volt túljutni a lányon. A terve azonban működött. Az utóbbi két évben a minimálisra csökkentette a kapcsolatukat, így végre kezdett egyre kevésbé hiányozni neki. A pokolba, már akár órák – sőt, napok is – elteltek, mire Melina az eszébe jutott, és képes volt arra koncentrálni, amire kellett: a családjára, a műsorra, a sikerre. Max lökött egyet a fivérén. – Az öltözőmben van a repülőjegy. Ha most összecsomagolsz, akkor a műsor után azonnal indulhatsz is, és… Rhys megrázta a fejét. Képtelen volt a testvére szemébe nézni. – Nem lehet – nyögte ki. – Túl sok a dolgom. – Ugyan micsoda? A társulat nélkülünk is össze tud mindent csomagolni. A Salvador testvérek nem merészelnék még egyszer idedugni a képüket. Ami pedig a Seven Seas nevetséges követeléseit illeti a kölyökműsorról, feldughatják a… Rhys látványosan felvonta a szemöldökét, és ezzel azonnal belefojtotta a szót a testvérébe. Max grimaszt vágott. – Ez már túlzás volt?

– Csak egy kicsit. – Tompíthatok rajta, ha akarod. Tudom, hogy Melina örülne, ha látna… – Nem – vágott közbe Rhys a fejét rázva. – Te vagy az, akivel jól érzi magát. Mindig is így volt. – A francba, Rhys, Melina már nem gyerek. És évek óta szerelmes beléd. Rhys hátratántorodott, mintha a testvére megütötte volna, aztán figyelmeztetőn összehúzta a szemét. – Nem vagyok a helyettesed, Max, sem senki másé. Soha nem is leszek. A fivére elpirult a bűntudattól. – Csak egy csók volt, és még csak nem is ő kezdeményezte… – Igen, már mondtad, de ez ezer éve történt. Rég túl vagyok rajta. – Mélyen egymás szemébe néztek, és ezúttal Rhys pirult el. Lepillantott a földre, mert képtelen volt tovább a testvére szemébe nézni. – Mióta hazudsz? – kérdezte Max csöndesen. – És főleg, mióta tartasz idiótának? Együtt dolgozunk. Testvérek vagyunk. Nem gondolod, hogy úgy ismerlek, mint a tenyeremet? Rhys felkapta a fejét. – Igen, talán éppen ez a probléma. – Most már problémánk is van? – Azt hiszed, hogy ismersz, de ez nem igaz. És éppen így Melinát sem ismered igazán. Ha nem így lenne, el sem kezdtük volna ezt a beszélgetést. Még ha akarna is engem, és nem csupán a helyettesedként, akkor sem adhatom meg neki, amire vágyik. Ahogyan te sem. – Csak a saját nevedben beszélj – jegyezte meg Max, aztán lenézett Rhys ágyékára. – Történt valami, amiről nem tudok? – Seggfej – sziszegte Rhys. A szükségesnél kissé erősebben belebokszolt a fivére vállába. – A stabilitásról beszélek. Gyökerekről. Max megmasszírozta a vállát. – Ó. – Igen. Ó. Tudod, hogy Melina csodálatos anya lesz. Ráadásul imádja a munkáját. Az igazi amerikai álomra vágyik: kis házra fehér kerítéssel, 2,2 gyerekre. Ezt én nem adhatom meg neki. – Talán nem tudja pontosan, mire vágyik. Talán szeretne utazgatni, kalandokat átélni. – Bármikor választhatta volna az utazást, de nem tette, még a szüleit sem kísérte el. De még ha megfontolná is a lehetőséget, hosszú távon akkor sem lenne elég neki ez az életforma. Tényleg azt hiszed, hogy kitenné ilyesminek a gyerekeit? Amilyen gyerekkorunk nekünk volt, Max… – Rhys felemelte a karját, és körbemutatott a színházon. – Amilyen életet most élünk, az távol van a szokványostól. A legtöbb ember nem ilyenre vágyik. – Úgy hangzik, mintha már te magad sem ezt akarnád. Ez a helyzet?

Rhys maga sem tudta a választ. Az áttörés – az igazi áttörés – küszöbén álltak, és hozzászokott ehhez az életformához. Talán egyszer majd valami másra vágyik, de valószínűleg inkább csak azért, mert a szomszéd fűje mindig zöldebb. – Viccelsz? Soha nem szerettem annyira utazni, mint te, de ha megkapjuk ezt a szerződést a Seven Seastől, akkor legalább lesz saját színházunk, és nem kell kéthetente felkerekedni. Most vagyunk a csúcson. Mindig is ezt akartad. – Úgy érted, hogy ezt akartuk. – Mi? Max rábámult. – Úgy érted, hogy mi mindig is ezt akartuk. – Persze. Te, anya, apa, én. Mi. Így értettem. – Aha. – Fiúk! – Az apjuk kidugta a fejét a sarok mögül, gyér haja szanaszét állt, mintha idegességében megtépte volna. – Utolsó figyelmeztetés. Nem nekem kell majd színpadra állnom flitteres jelmezben. – Jövök, apu. – Rhys a fejét rázta, miközben hátrálni kezdett kifelé. – Figyelj, nem is értem, hogyan jött elő ez a nevetséges téma. Melina és én barátok vagyunk, és ez boldoggá tesz. Minden rendben van. – Rhys megfordult, hogy ne kelljen látnia a kételkedést a fivére arcán. Ahogy a kulisszák felé robogott, még hátraszólt a válla fölött. – Vidd el őt valahová! Hadd érezze különlegesnek magát. És mondd meg neki, hogy majd találkozunk… szóval, majd egyszer találkozunk. Rhys nem tétovázott, nem figyelt a hangra a fejében, ami gyáva senkiházinak nevezte. A pokolba, nem gyáva volt, csak realista. Megvolt a maga élete, és Melinának is a sajátja. Ráadásul igazat mondott Maxnek: a lány és az ő céljai annyira különböztek egymástól, hogy akár a Föld két ellenétes szegletében is élhettek volna. Ám, amikor kinyitotta a jelmezraktár ajtaját, sóhajtva kénytelen volt elismerni magának, hogy Max ajánlata nagyon csábító volt. Méghozzá elsősorban azért, mert szerette volna, ha Melina összekeveri Maxszel. Szerette volna, ha Melina csak egyszer úgy köszönti, ahogyan Maxet szokta: tárt karokkal és széles mosollyal, nem olyan barátságos, de visszafogott szenvtelenséggel, amely miatt mindig többre vágyott.

2. FEJEZET A BŰVÉSZET DALTON-FÉLE SZABÁLYAI 3. Tanulj a nálad tapasztaltabbaktól! – Taníts meg rá, hogyan elégítsek ki egy férfit! Max éppen kortyolt a söréből, és Melina kérése hallatán fuldokolni kezdett, aztán köhögőrohamot kapott. A lány nem állt fel a székéről, hogy hátba veregesse. Max letette az üveget, felemelte a két kezét, és levegő után kapkodva gyengéden ellökte magától a barátnőjét.

– Jól vagyok. Én csak… azt hiszem, valamit rosszul hallottam. Melina elvörösödött, de igyekezett lazára venni a figurát. Visszaült a kanapé melletti székbe, keresztbe tette a lábát, aztán lesimította a gyapjúszoknyáját, hogy eltakarja a térdét. – Jól hallottad. Azt akarom, hogy megtaníts rá, hogyan elégítsek ki egy férfit. Max elkerekedett szemmel bámult a lányra, aztán összehúzta a szemöldökét. Túljátszott figyelemmel körbenézett Melina apró, rendes nappalijában, aztán motyogni kezdett. – Tréfálsz velem? Rhys beszélt rá? Melina előrehajolt ültében, és lengetni kezdte a kezét Max orra előtt, mert tudta, hogy ezzel felidegesíti a férfit. – Koncentrálj, Max! Nem viccelek. Max elvigyorodott, elhessentette Melina kezét, aztán felvonta a szemöldökét. – Ó, tényleg? Mi van, hirtelen megkívántad a testemet? Nem, mintha hibáztatnálak érte, de… – Abbahagynád végre? – sziszegett rá a lány. – Komolyan beszélek. – Kirántotta a csuklóját Max markából, aztán felállt, hátat fordított a férfinak, és összefonta a karját a melle előtt. Hol voltak a barátai meg a Ben & Jerry’s jégkrémje, amikor szüksége volt rájuk? De mivel nem volt választása, folytatta. – Én… én szívok az ágyban. Nyomasztóan döbbent csend telepedett a szobára. Melina majdnem elsüllyedt szégyenében, össze kellett szednie minden bátorságát, hogy ne rohanjon ki a nappaliból. – Hé, ez jó dolog is lehet – viccelődött Max, de a tréfa érezhetően erőltetett volt. – Pocsék szerető vagyok – pontosított Melina. A szavait ismét rövid csend követte. – Ki állítja ezt? – mordult fel Max. A lány kínjában a körmeit tanulmányozta, és meglepetten állapította meg, milyen töredezettek. Újabban nagyon gyakran rágta a körmét. – Egy csomó ember. – Egy csomó? – Oké, nem egy csomó. Három. De ők saját tapasztalatból tudják. – Három? A pokolba, Melina, ez nem elég nagy szám ahhoz, hogy a véleményükből messzemenő következtetéseket lehessen levonni. És ki mondta ezt legutoljára? Az a gazember, akivel fél éve szakítottál? Ahhoz képest, hogy rovarok tanulmányozásával töltöd az életedet, elég nehezen tudod felismerni a kevéssé fejlett hím példányokat. Az a fickó valószínűleg akkor sem találná meg egy nő G-pontját, ha térképet mellékelnének hozzá. Melina felsóhajtott. Ez volt vajon az igazság? Mindegy, most nem erre kellett koncentrálnia. Biztos forrásból tudta, hogy Brian azért volt képtelen megtalálni a G-pontját, mert ő nem inspirálta kellőképpen a keresésre. Brian új barátnője kéjes örömmel hozta a tudomására a hírt. – Hát, nem minden férfi híres művész, akit üldöznek a rajongók, hogy autogramot adjon a bugyijukra.

Melina hallotta, hogy Max felállt, és közelebb lépett hozzá. – Igen, ez kemény meló, de valakinek vállalnia kell. És a pucér testükre kérik az autogramot, nem a bugyijukra. Én pedig természetesen mindig boldogan állok a rendelkezésükre. Melina felhorkantott, aztán felemelte a kezét, hogy elnézést kérjen. – Természetesen. Bocsáss meg! Max hátulról átkarolta, az állát a fejére támasztotta, és csak némán magához ölelte. Mint mindig, Melina most is biztonságban érezte magát a karjában. Nem érzett azonban iránta egy csöppnyi vágyat sem. Nem érezte azt a forróságot, a remegést, ami mindig megbabonázta, ha Rhys a közelében volt. De Max mellett legalább nem érezte idiótának magát, sem a késztetést, hogy meneküljön. Nem mintha számítana, ha vonzónak találná Maxet. Max és Rhys is klasszisokkal jobbak voltak nála, és egyikük sem mutatta iránta az érdeklődés legapróbb jelét sem. Az igaz, hogy Max mindig flörtölt és incselkedett vele. Mindig azt mondogatta, keresse meg, ha igazi férfira vágyik. De Melina tudta, hogy mint minden más, ez is csak játék volt a férfi számára. Pechjére Melina most színvallásra kényszerítette. – Ha voltak, khm, problémáitok – Max megköszörülte a torkát –, az ő hibája volt, Melina, nem a tiéd. Melina horkantott, aztán elhúzódott a férfitól. – Bár igazad lenne, de nem ő volt az egyetlen pasim, aki azt mondta, hogy fogalmam sincs, mit kell csinálni az ágyban. És az új barátnője szerint Brian igazi lepedőakrobata. Max arca megrándult. – Kérlek, ne próbálj úgy beszélni, mint a kamaszok. Nem áll jól neked. – Érted már, mire gondolok? Még beszélni sem tudok szexin. – Nem is kell szexin beszélned. Az istenverte szemüveg mögött – ütögette meg Max a nyomaték kedvéért a fémkeretet –, a laborköpeny és a vasalatlan ruhák alatt szexi vagy. Csak nem reklámozod. – Úgy van. – Melina – szólt rá Max figyelmeztetőn. – Nem becsülöm alá magam. Elégedett vagyok a külsőmmel, bár tudom, hogy nem vagyok szép, és nem nekem van a legjobb alakom a világon. Vonzó vagyok, jól öltözöm… Max idegesítően felhorkant. – …és okos vagyok. Ez is számít, nem igaz? – Melina… – Kedves vagyok. Lojális. Azt hiszem, jó anya lennék. Max csodálkozva nézett rá. – Jaj, Melina…

A lány csípőre tette a kezét. – Ó, hallgass már el! Nem kértelek rá, hogy legyél a gyerekeim apja. És nem kell emiatt annyira megkönnyebbülni, jó? De mindketten tudjuk, hogy nem vagyok a végzet asszonya. Nem is szeretnék az lenni. Csak szeretnék férjhez menni, családot alapítani. – Méghozzá nagycsaládot. Melina sok gyereket szeretett volna, nem egykét, aki magányosan nő fel, és állandóan olyan testvéri kapcsolat után sóvárog, amilyen Maxé és Rhysé. – Nem akarok elsorvadni, és rovarok társaságában meghalni. – Melina esetlenül a kanapéra roskadt, aztán hátradőlt a párnára. Max gyanakodva nézett rá. – Attól félsz, hogy ketyeg a biológiai órád? Édesem, még fiatal vagy. Rengeteg időd van a családalapításra. Amikor Melina nem válaszolt, Max leült mellé, és megfogta a kezét. – Azt hittem, szereted a rovarokat – jegyezte meg csöndesen. – Boldogtalan vagy? Miért nem beszéltél erről soha? Melina megrázta a fejét. – Szeretem a munkámat, de… de én… azt akarom, hogy szeressenek. Azt akarom, hogy valaki szeressen. – A szüleid szeretnek. Rhys és én is szeretünk, Melina. – A szüleim és te talán igen. Rhysban már nem vagyok annyira biztos. De mindegy is, mert ez nem elég. Társat szeretnék. – De eddig szexről beszéltél. Technikáról, nem pedig szerelemről. – Az egyik elvezet a másikhoz – erősködött a lány. – A férfiak számára a szex a legfontosabb, csak utána jönnek az érzelmek, nem? Max úgy nézett ki, mint aki azt kívánja, bár nyílna meg alatta a föld. Nyelt egy nagyot. – Igen, azt hiszem. Néhányuk számára… – Számodra is, igaz? – De nem én vagyok az, akitől szerelmet remélsz – jegyezte meg habozva, mintha maga sem lett volna biztos benne, Melina hogyan reagál majd a szavaira. – Nem, de te nyilván sokat vársz a partneredtől. Úgy értem, az ágyban. Max beletúrt szőke hajába. – Jézusom, Melina… – Csak mondom… – válaszolta a lány megnyugtatón. – Mi van az egész mögött? Kinéztél magadnak valakit? Melina ráncigálni kezdte a párna egyik, zsinórral szegett sarkát. Valami vonzotta Jamie-hez, bár nem az, amire Lucy gondolt. Vonzotta a férfi szokatlan humora, komoly tekintete, amely valósággal áthatolt az emberen, és arra késztette, hogy találgasson, vajon mire gondol. Esetleg éppen rá? Ugyanilyen volt Rhys tekintete is, de vele ellentétben Jamie egyértelművé tette, hogy

érdeklődik iránta. Meghívta egy italra a következő hétvégén rendezendő konferencia után. Melina nem akarta elszúrni az esélyét a férfinál. Ezúttal nem. – Úgy valahogy. – Ez elég talányos válasz. Melina ököllel a párnára csapott. – Oké, kinéztem magamnak valakit. – Hadd találgassak! Egy egyetemi oktatót? – Természetesen. A jó szex szükséges egy kapcsolat elején… – És a közepén, meg a végén is – szólt közbe tréfásan Max. – …de aztán kell valami közös vonás, amelyre alapozhatunk. Úgy értem, nemcsak okos férfi, hanem szexi is. És érdeklődik irántam. Jövő hétvégén lesz egy konferencia, és mi számolunk be… Max szeme elkerekedett a döbbenettől. – Felszólalsz egy konferencián? Mióta csinálsz ilyesmit? Amikor legutóbb a nyilvánosság előtt kellett volna beszélned, kis híján elájultál. – Kedves tőled, hogy emlékeztetsz rá – jegyezte meg összeszorított foggal, de él nélkül Melina. Maxnek igaza volt, nem szerette a rivaldafényt. A műhelybeszélgetésen, amelyet Max említett, mihelyt fellépett a pódiumra, szinte lebénult a félelemtől. Magabiztos tudósból hirtelen ostoba tyúkká változott, csak bámult a kamerába. Akkor megfogadta, hogy soha többé! Éppen azért választotta a kutatómunkát, mert a labor biztonságot és névtelenséget nyújtott. Ehhez szokott, így érezte jól magát. De Jamie-vel másképp álltak a dolgok. A férfi biztatta, hogy bújjon ki a kagylóhéjból, és meglepetésére Melina hagyta magát meggyőzni, mert bízott benne, hogy a férfi közbelép, ha elfajulnának a dolgok. Már ez a bizalom is jelentett valamit, nem? – Mindegy, Jamie-nek biztos nem olyan nehéz örömet szerezni, mint… mondjuk neked vagy Rhysnak. Ha megtennéd nekem ezt a szívességet… – Melinát hirtelen elöntötte a rettegés. – Úgy értem, egyszer megcsókoltál. Tudom, hogy ez nem jelentett semmit, de… legalábbis maga az ötlet… nem volt undorító, ugye? – Micsoda? Persze hogy nem! – vágta rá gyorsan Max, de látszott rajta, hogy pánikba esett. Masszírozni kezdte a tarkóját. – Csak arról van szó… Nem akarom, hogy azt hidd, valami baj van veled. Te csak, te csak… – Amatőr vagyok? – szólt közbe Melina, hogy kisegítse. – Hát, azt akartam mondani, hogy válogatós vagy, de annak alapján, hogy milyen férfiakkal kezdtél eddig, nyilvánvalóan nem a legjobbak közül választottál. – Ezzel mit akarsz mondani? – Ugyan, kérlek. Találkoztam a pasijaiddal. – Mindegyik okos volt. Befolyásos. Oké, nem voltak magasak és jóképűek, nem repültek Londonba, hogy fellépjenek a királynő előtt, de…

– Nem voltak igazi férfiak. És ahogy a szavaidból leszűrtem, az a fickó sem az, akivel dugni akarsz. – Nem igaz. És a többiekkel is csak az volt a baj, hogy nem ösztönöztem őket jobban. – Melina… A lány megrázta a fejét. – Valld be az igazat! Te is jobban szereted a tapasztalt nőket. Azokat, akik tudják, hogyan szerezzenek neked örömet az ágyban. – Igen, de… – A rovaroknál a hímek kizárólag egyetlen célból párosodnak: azért, mert nyernek vele valamit. Párt akarok, Max. Tudni akarom, hogyan tartsak meg egy férfit. Szóval, ha nem undorodsz attól, hogy lefeküdj velem, akkor megtennéd nekem ezt a szívességet? Max elgondolkodott a kérdésen. – Miért én? Miért nem Rhys? Mert Rhys mellett nem érzem magam biztonságban –legalábbis nem úgy, ahogyan veled, gondolta magában Melina. Ha Rhys egyáltalán beleegyezne, akkor ez az egész nem egyszerű biológiai aktus lenne, pozitúrák és technikák elsajátítása, és a végén képtelen lenne lazán kisétálni az ajtón. Elveszne. Elkezdene hinni az egyszarvúkban, a repülő sárkányokban, a kölcsönös szenvedélyben, amely halálig tartó boldogsághoz vezet. Többet akarna, mint amennyit kaphat. – Miért választottam volna Rhyst és nem téged? – kérdezett vissza. – Ugyan már, Melina! Mindketten tudjuk, hogy kettőnk közül én vagyok a gazember. Én vagyok a… a… – Selyemfiú? Max megköszörülte a torkát. – Én inkább úgy mondanám, hogy a kevésbé diszkriminatív. – Fogalmazzunk, ahogy akarunk, de te soha nem hagytál cserben csak azért, mert viszketett a farkad. – Melina felemelte a kezét, hogy Max ne mondhasson ellent. – Tudom, hogy állandóan mentségeket próbálsz keresni Rhys aznap éjszakai viselkedésére, de még sosem sikerült. És te ott voltál velem, ahogyan mindig is. Ha ez nem elég ok, akkor az mégis csak melletted szól, hogy kettőtök közül te vagy a tapasztaltabb, nem igaz? Max furcsán nézett rá. – A mennyiség nem jelent minőséget. Higgy nekem, Rhys tudja, mit csinál. Melina szinte maga előtt látta, ahogy Rhys „csinál valamit”, és ettől érdekes helyeken kezdett bizseregni a teste, a két combja pedig automatikusan összezárult. – Figyelj, akkor megteszed, vagy nem? – Még egyszer megkérdezem: miért én? – Mert megbízom benned.

– És? – Mert gyengéd leszel. Közben és utána is. Legalábbis eddig azt hittem. Most már nem vagyok benne olyan biztos – jelentette ki Melina nyomatékosan. – A szex velem nem gyengéd, Melina. A jó szex egyáltalán nem az. A lány nagyot nyelt. Milyen meleg lett itt hirtelen! – Rendben, bizonyítsd be! – És ha nemet mondok? – Akkor megkérek valaki mást. – Rhyst? – Ááá! Mi ez a megszállottság a bátyád iránt? Valami furcsa, beteges ikerdolog? A nevét fogod suttogni, miközben kefélsz? – Nem – válaszolta Max, aki szemlátomást alig bírta visszafojtani az ingerültségét. – De tudni akarom, kihez fordulsz, ha elutasítlak. Melina válaszul csak vállat vont. – Mit akar ez jelenteni? Képes lennél lefeküdni egy vadidegennel? – Miért, te soha nem tetted? Melina döbbenten figyelte, ahogy Max vérvörösre pirult. – Nem rólam van szó. Úgy beszélsz erről az egészről, mintha egy átkozott kísérlet lenne. Az nem úgy működik, hogy eldöntöd: szexdíva leszel, és megkérsz, hogy tanítsalak meg rá, Melina. – Valójában rólad van szó. És igen, pontosan ezt kérem.

3. FEJEZET A BŰVÉSZET DALTON-FÉLE SZABÁLYAI 4. A megfelelő eszközökkel gyakorolj! Váltás ruha és piperetáska. Megvan. Szexi fehérnemű. Megvan. Óvszer. Megvan. Hotelszoba. Bah. Melina csak bámulta a három, sárgaréz számjegyet Max hotelszobájának ajtaján. Nem változtak az elmúlt öt percben, mióta a folyosón ácsorgott. Ez volt az a szoba. Megvolt minden, amire szüksége volt. Kezdődjék a szexlecke! Igaz?

Az ajkába harapott, lehunyta a szemét, és próbálta rábírni magát, hogy bedugja a kulcskártyát a résbe. Nem okozott soha problémát a számára, hogy beillesszen A egységet a B-be. Ami utána történt, nyilvánvalón abban nem volt elég jó. Habozott. Valami nem stimmelt. Képes lesz levetkőzni Max előtt? Megérinteni a férfit? Hagyni, hogy Max megérintse? Egyáltalán nem volt kellemetlen elképzelni, hogy Max föléje hajol az ágyban, körbeöleli a meleg, izmos teste – de nem is vonzotta igazán. Talán tényleg valami baj volt vele. – Nézz szembe a tényekkel, Melina – mondta neki Brian, miután a lány rajtakapta az ágyban az állatorvosi kar egyik rezidensével. – Egy férfinak többre van szüksége egy fadarabnál, ha baszni van kedve. Több szenvedélyt mutatsz a rovarjaid iránt, mint irántam. Fogadd meg a tanácsomat, és szerezz egy kis gyakorlatot, ha meg akarsz tartani egy férfit. Melina nem omlott össze Brian vádjai alatt, úgy viselte a megaláztatást, mint egy igazi hölgy, aki valójában volt. Még abba is beleegyezett, hogy Briané legyen a kutya, amelyet egy évvel azelőtt közösen fogadtak örökbe a menhelyről. Aztán felhívta Lucyt és Grace-t, és együtt teleszórták dartsnyilakkal Brian fényképeit, miközben sangriát szopogattak. Ám napokig kísértette, hogy Briannel valójában basztak, miközben ő azt hitte, hogy szeretkeztek. A legrosszabb az volt az egészben, hogy Briannek igaza volt. A korábbi kapcsolataiban igyekezett aktív szerető lenni, de nem sok sikerrel. Briannel hagyta, hogy a férfi irányítson, mert azt hitte, hogy ő is ezt akarta. A baszás nyilvánvalóan sokkal bonyolultabb tevékenység volt, mint képzelte, és tetszett vagy sem, most meg fogja szerezni a gyakorlatot, amelynek hiányára Brian oly durván rámutatott. Tudományos szempontból a dolog logikusnak tűnt. Jól nevelt hölgy társaságban – kurva a hálószobában. Képes volt rá, nem igaz? Öt perc elteltével, még mindig a folyosón ácsorogva rájött, hogy a jelek szerint mégsem. A homlokát az ajtónak döntötte, aztán kétszer egymás után beleverte a fába. Másodszor már nem túl gyengéden. Mire várt? Max nagyon vonzó volt. Szexi. Törődött vele. Ráadásul megesküdött, hogy megtartja a titkukat. Lucyn és Grace-en kívül, akik részletes beszámolót vártak, senki sem fog tudni erről az egészről, csak ők ketten. Ráadásul ki volt képes előcsalogatni a benne élő ribancot, ha nem Max? Azonnal Rhys jutott az eszébe. Mintegy varázsütésre, a lelki szeme előtt megjelenő képen már nem Maxszel, hanem Rhysszal volt. A látvány természetesen nem sokban változott, hiszen egypetéjű ikrek voltak, Melina reakciója azonban igen. Mintha egy kétdimenziós kép hirtelen valódi térhatásúvá változott volna. Szinte érezte Rhys meztelen bőrének forróságát, látta, ahogy egy verítékcsepp megjelenik a homlokán, hallotta a nyögéseit, ahogy mozgott. Benne. Mi több, ezúttal Melina volt felül, holott normális körülmények között nem kedvelte ezt a pozitúrát.

Melina behunyta a szemét, és minden erejével próbált tudomást sem venni a nedvességről a lába között. Ja. Micsoda baromság! Egyformának látszottak, de csak egyikük pezsdítette fel a vérét. Méghozzá kettejük közül éppen az, aki arra sem vette a fáradságot, hogy néha felhívja. Max törődött vele, és ők ketten eléggé jó barátok voltak ahhoz, hogy képesek legyenek megtenni, amire készültek. Majd úgy tekint az egészre, mint egy tudományos kísérletre: kétnapos tesztelés, utána adatelemzés. Aztán Max visszarepül Vegasba, vagy oda, ahol legközelebb fellépnek, amikor pedig újra találkoznak, ők már boldog szerelmespár lesznek Jamie-vel. Ki tudja, talán már állapotos is lesz, ha elég sokáig tart a Dalton fivérek következő turnéja. A kép, ahogy a gyermekét a karján tartja, hatott. Bedugta a kulcskártyát a résbe, megvárta, míg kigyullad a zöld lámpa, és kitárta az ajtót. * A bárban Rhys azt figyelte, ahogy Max már vagy tizedszer az órájára nézett. A testvére nagyon furcsán viselkedett. Rhys hátradőlt a székben, aztán felemelte a kezét, és meglengette Max orra előtt. – Ki vele! – Hogy? – Mi folyik itt? Mióta csak ideértem, úgy viselkedsz, mint egy hisztérika. Mit mondott Melina, amit nem ismételhettél el a telefonban? Max összeráncolta a homlokát. – Hisztérika? – Tudod, hogy értem, seggfej. Mi a fene folyik itt? – Seggfej? Egészen különleges a szókincsed. – Amikor Rhys halkan felmordult, Max védekezőn felemelte a két kezét. – Jól van már! Lehiggadnál kicsit? Már mondtam, hogy nincs vészhelyzet. Rhys alig tudta megállni, hogy torkon ne ragadja a fivérét. – Az üzeneted pontosan így hangzott: „Valami furcsa történik Melinával. Azonnal vonszold ide a segged!” Mivel nem voltál hajlandó válaszolni a telefonhívásaimra, ezt is tettem. – Azonnal repülőre ültél volna, ha elárulom, hogy a tanácsodra van szükségem? Rhys dühösen az asztalra csapott. – A francba, Max, nincs időm ilyesmire! Tíz másodperced van rá, hogy elkezdj beszélni, vagy már indulok is vissza a repülőtérre. – Ma van a születésnapja. Rhys percekig csak döbbenten bámult a testvérére, mielőtt meg tudott volna szólalni. – Igen, tudom. Ezért kértelek, hogy a nevemben is kívánj neki boldog születésnapot. – És ez volt az oka annak is, hogy betette a bőröndbe Melina ajándékát, miközben kapkodott, hogy elérje a gépet. A biztonság kedvéért.

Max a szájához emelte a poharát – a szokásos sör helyett most vizet rendelt –, és ivott egy nagy kortyot. Rhys összehúzta a szemét. Mi folyik itt? – Az a sok marhaság, amit összehordtál arról, hogy Melina családi házat szeretne fehér kerítéssel, meg 2,2 gyereket, egy csöppet sem számít – mondta csöndesen. – Fájdalmat okozol neki. A vádaskodás felkészületlenül érte Rhyst, de tudta, hogy a fivérének igaza van. Zavartan félrenézett. – Melina nem bolond, Rhys. Elfogadta, hogy eltávolodtál tőle, nem hívod fel telefonon, nem látogatod meg. Az ördögbe, azt hiszi, hogy elfeledkeztél a születésnapjáról. És miért is lenne másképp? Ti ketten már alig beszéltek egymással. Rhys összeszorította az állkapcsát. – El van foglalva a rovarjaival, havonta egyszer meglátogatja a szüleit. Nyugodt, kedves fickókkal randevúzik. Mit kellene még tudnom róla? – Például azt, hogy mit tett vele a legutóbbi úgynevezett barátja. Rhys felegyenesedett ültében. Ezért hívta ide Max? Hogy is hívták a pancsert? Bradley? Brian? Igen, Brian. Bántotta Melinát? Megütötte? A haragtól dobogni kezdett a vér az ereiben. – Mit? Max utálkozva megrázta a fejét. – Semmit. Felejtsd el, hogy egyáltalán szóba hoztam! Rhys felállt, a két tenyerét az asztal lapjára támasztotta, és belehajolt a testvére arcába. – Semmiről se feledkezem el. Ki vele! Bántotta Melinát? Max hátradőlt, és széttárta a karját. – És mi van, ha így volt? Mit fogsz tenni? – Kinyírom a pasast. – Rhys szinte köpte a szavakat. Max rábámult, aztán elvigyorodott. – El is hiszem, hogy megtennéd. – Mit vigyorogsz? Azt hittem, szívesen segítenél. – Tudod, hogy így lenne. Csak meglepődtem, hogy hangosan is kimondtad, amit gondolsz. Amikor Melináról van szó, általában témát váltasz. Rhys fölegyenesedett, beletúrt a hajába. – Mióta volt egyáltalán kérdéses, hogy törődöm Melinával? Ő a legédesebb… – a legszexibb, legvonzóbb, legérdekesebb – nő, akit ismerek, és ezer éve a barátom. A pokolba, anyu és apu is felsorakozna, hogy összeverjük a volt pasiját. – Akkor miért? Ha annyira törődsz vele, akkor miért nem teríted ki végre a lapjaidat? Rhys megrázta a mutatóujját Max előtt.

– Ó, azt már nem! Nem kezdjük újra ezt a beszélgetést. Ne játszadozz velem, Max! Csak tudni akarom, hogy Melina jól van-e, és ki kell-e nyírnom valakit ma éjjel. Max vállat vont. – Melina jól van. A barátja megsértette a büszkeségét, ennyi az egész. Jobban bántja a szívtelen viselkedésed, mint bármi más. Tudom, hogy nem akartál idejönni, de nem fogok bocsánatot kérni tőled. Nyugodtan kívánhatsz neki személyesen boldog születésnapot! Rhys szó szerint belezuhant a székébe. Legszívesebben nekiesett volna a fivérének, amiért félrevezette, de jobban bántotta a lelkiismerete. Nem gondolta, hogy a távolságtartása ennyire bántja majd Melinát. De igazság szerint nem gondolt semmi másra, csak arra, hogy a saját fájdalmától megszabaduljon. – Rendben, ezt fogom tenni. Ez lesz reggel az első dolgom, ígérem. – Nagyszerű. Aztán mész Renóba? – Rögtön az után, hogy beszéltem Melinával. – Még néhány napig nem kell Renóban lennünk. Megszállottan… – Amikor legutóbb a Magic Undergroundban léptünk fel, katasztrofálisan rossz volt a háttérstáb. És nem neked kellett megpróbálnod megcsinálni a plasztiklapos kártyatrükköt ötszáz ember előtt, és nem te égtél, amikor nem sikerült. Nem hagyom, hogy ilyesmi még egyszer megtörténjen, főleg nem akkor, amikor a Seven Seasszel kötendő szerződés a tét. Max kinyújtotta a kezét, és a tenyerét Rhys karjára tette. – Mindig te voltál az ész, a sikereink kulcsa, Rhys. Pontosan tudom, akárcsak anyu és apu. Senki nem veheti el a dicsőséget tőlünk, még akkor sem, ha nem kapjuk meg azt a szerződést. Rhyst megdöbbentette a vallomás. – Megkapjuk, ha minden a tervek szerint alakul. Max bólintott, aztán felállt. Rhys meglepetten nézett rá. – Hova mész? – Egy szőke ül a bárpultnál, és egyfolytában minket bámul. Ha esetleg feladod a prűdséget, és kedved van csatlakozni hozzánk… Rhys nem is vette a fáradságot, hogy megnézze magának a nőt. – Menj csak! Én visszavonulok. Hullafáradt vagyok. – Jól teszed. – Max elindult, megtorpant, aztán visszafordult. – Pokoli egy évtizedünk volt, nem gondolod? – Jó móka volt. A lehető legklasszabb. Max bólintott, aztán elvigyorodott. – Pihend ki magad, rendben? Hétfőn nem túl korán találkozunk a Magic Undergroundban. Rhsy figyelte, ahogy a testvére a szőke felé sétált. A nő odaintegetett Rhysnak, aki rámosolygott és visszaintegetett, ahogyan egy ismert embernek illik, aztán gyorsan elfordult.

Elhessegette a gondolatot, hogy igyon még egy sört. Nem túlzott, amikor azt mondta Maxnek, hogy hullafáradt. Kétszer kellett átszállnia Kentucky és Sacramento között. Ráadásul, mivel az utolsó pillanatban vette meg a jegyet, az utazás kisebb vagyonba került. De végül is, ez nem számított. Tervezte, hogy eljön, még mielőtt Max felhívta volna. A kérés csak a végső lökést adta meg. Nem hagyhatta, hogy Melina azt gondolja: elfeledkezett a születésnapjáról. Bár ez segített volna fenntartani a kettejük közötti távolságot, nem akarta megbántani vele a lányt. Ösztönösen érezte, hogy helyrehozhatatlan kárt okozna a kapcsolatukban, és a végső szakítás gondolata halálra rémítette. Mint ahogyan a hirtelen, megmagyarázhatatlan bizonyosság is, hogy Melinának szüksége volt rá. Talán az ikrek közötti telepatikus kapcsolat volt a magyarázat. Melina a jelek szerint beszámolt a párkapcsolati problémáiról Maxnek, és megeskette, hogy nem mondja el senkinek. Bántó volt, hogy Melina vagy Max eltitkol előle dolgokat, de nem meglepő. Miért avatná Melina a bizalmába, amikor mindent megtett, hogy eltaszítsa magától? Ennél sokkal jobban zavarta Rhsyt a tudat, hogy a volt barátja megbántotta Melinát. Elöntötte a birtoklási vágy, de erőszakkal elfojtotta az érzést. Végül is, volt benne elég gyakorlata, nem igaz? Melina nem volt az övé, de különlegesen fontos volt a számára. Ha valaki bántotta a lányt, még ha csak a büszkeségét is, az megfizet ezért, Rhys majd gondoskodik róla. – Elnézést. Rhys felnézett, amikor meghallotta a halk női hangot. A szőke volt a bárból. Homlokát ráncolva körbenézett, de sehol nem látta Maxet. – A testvére mesélt a műsorukról. Az autóért ment. Arra gondoltam, hogy talán szeretne társaságot. A barátnőm, Jocelyn – mutatott egy anorexiásan vékony barnára, aki a bárpultnál ült, és őket figyelte – egy tündér, és nagyon rosszul érezném magam, ha magára hagynám. Mégis megtetted, gondolta Rhys, és nagyon igyekezett, hogy ne ítélkezzen a fivére ízlése felett – ő maga is sok hibát elkövetett életében, így nem volt hozzá joga. Megrázta a fejét, és lassan felállt. – Sajnálom, de éppen… – Helló! – A barna az asztalhoz masírozott, és kezet nyújtott. – Annyira örülök, hogy megismerhetem! Imádom a műsoraikat! Nem bánja, ha csatlakozom? Rhys felsóhajtott, visszaült a székbe, és figyelte, ahogy a szőke megfordult, visszaintegetett, aztán elindult a kijárat felé, nyilván, hogy találkozzon Maxszel. A barnára nézett, aki egy kicsit hasonlított Cindy Crawfordra. Csinos volt, fitt és elbűvölően mosolygott, de Rhys csak arra vágyott, hogy ágyba bújhasson. Egyedül. Semmire sem vágyott kevésbé, mint hogy a trükkjeikről beszélgessen valakivel. De nem akart gorombán bánni egy rajongóval. – Szóval, hol látott minket? – kérdezte, aztán intett a pincérnek, hogy hozzon még egy sört. * Melina a lelke mélyén attól tartott, hogy Max romantikussá varázsolta a szobát gyertyákkal, virágokkal – valamivel. De semmi ilyesmi nem történt. Az ágyneműt feszesre simították, a törülközőket a fürdőszobában szabályosan összehajtogatták, egyértelmű jeleként annak, hogy a takarítónő elvégezte a feladatát. Melina megkönnyebbülten felsóhajtott.

Ezek szerint Max tartotta magát ahhoz, amit megbeszéltek, vagyis hogy ez a hétvége pontosan az legyen, amit Melina akart: továbbképző tanfolyam, nem pedig romantikus randevúféle vagy megjátszott csábítás. Végül is, amikor egy nő arra kért egy férfit, hogy tanítsa meg, hogyan kell neki örömet szerezni, akkor nem volt szükség az elcsábítására. Ha Max ezzel próbálkozott volna, Melina még kényelmetlenebbül érezte volna magát. Letette a kis utazótáskát az ágyra, aztán még egyszer körülnézett. Mint kiderült, Max kevés holmival utazott: egy bőrönd állt az egyik sarokban, mellette a megszokott varázsláda, amelyben a kártyáit és az apróbb eszközeit tartotta. Melinában felébredt a kisördög, és alig tudta megállni, hogy bele ne kukkantson a ládába. Ám egy bűvész számára a varázslás szent dolog volt, és bármennyire közeli barátok voltak is Maxszel, sem ő, sem Rhys nem szegte meg soha ezt a szabályt, és nem faggatta, hogyan csinál meg egy-egy mutatványt. Melina természetesen végzett némi kutatást a témában az interneten, de ezt soha nem vallotta volna be nekik, mert totálisan kiakadtak volna. Mivel hivatásos bűvészcsaládban nőttek fel, Max és Rhys nem csupán szenvedélyesen rajongott ezért a szakmáért, de sok tekintetben maguk is rejtélyesek voltak. Úgy beszéltek a bűvészetről, mintha valóban elhitték volna, hogy elő lehet varázsolni a semmiből egy kártyalapot. És azt szerették volna, ha ő is hisz benne. Szerencsére Melina tudós volt, és nem lehetett ilyesmivel megetetni. Szerinte konkrét dolgokkal könnyebb volt foglalkozni, mert így legalább fel lehetett mérni a kockázatot és előre meghatározni az eredményt. A világ még ilyen szemlélettel nézve is riasztó volt. Némi varázslattal megbolondítva? Nem, kösz! Melina gyorsan kicsomagolt, aztán leült az ágy szélére. Hamarosan azon kapta magát, hogy alig képes nyugton maradni, legszívesebben elrohanna. Rágni kezdte a körmét, miközben az órára pillantott: 7.30. Max azt mondta, fél kilencnél előbb aligha ér vissza, de helyezze magát kényelembe, és várjon nyugodtan. – És a kényelmesen nem melegítőnadrágot és kinyúlt pólót értek, Melina. Valami szexi cuccot vegyél fel – parancsolta. – A hajadat engedd le, és szabadulj meg a szemüvegedtől! – De nélküle nem látok – tiltakozott a lány. – Úgy értem, azért annyit igen, hogy neki ne menjek a falnak, de az apróbb részleteket már nem. Mintha elégedettség csillant volna Max szemében, de aztán gyorsan el is tűnt. – Nincs kontaktlencséd? – Nem bírom a kontaktlencsét, mert nagyon száraz a szemem. A válasz mintha mulattatta volna Maxet. Megrázta a fejét. – Csak tedd, amit mondok, bébi. – Előrehajolt, megpuszilta Melina homlokát, ahogy régebben is szokta, aztán elindult kifelé. Mielőtt becsukta volna maga mögött az ajtót, még visszafordult. – Biztos vagy benne, hogy ezt akarod? Természetesen egyáltalán nem volt benne biztos, és legszívesebben sikítozni kezdett volna. De egyszer már igent mondott. Ráadásul egyáltalán nem állt szándékában kijelenteni ötven diák előtt, hogy gyáva nyúl az ágyban. Végül, de nem utolsósorban pedig emlékeztette magát arra, mennyire szégyenkezett amiatt, amit Brian mondott: nem elég jó, nem elég szexi ahhoz, hogy felszítsa egy férfiban a szenvedélyt. Nem hagyja, hogy valaki még egyszer ennyire megbántsa, és bízott abban, hogy Max olyan dolgokra tanítja majd, hogy Brian kis rezidense elbújhat szégyenében.

– Biztos vagyok – válaszolta. – Végül is, holnap lesz a születésnapom. Mi lenne szebb ajándék a tanulásnál? Tanulás? Micsoda dinka vagyok, gondolta Melina. Hála istennek Max csak mosolygott. – Úgy van. Ne felejtsd el, hogy nem vehetsz fel szemüveget! Rendben? – Tényleg annyira rosszul áll? – kérdezte Melina tétován, miközben az egyik kezével megérintette a fémkeretet. Azt hitte, kimondottan divatos a szemüvege. Max nem válaszolt, csak becsukta maga mögött az ajtót, de Melina így is hallotta, hogy hangosan énekeli a „Boldog születésnapot”-ot, míg az autóhoz ért. Melina akkor nagyon elégedett volt önmagával, szinte megszédítette a tudat, hogy Max hajlandó segíteni neki. Most azonban úgy bámult a szoba sarkában álló hatalmas bőröndre, mintha valami szörnyűséget rejtegetne. Felállt, megindult feléje, de megtorpant, amikor észrevette, mi mindent pakolt ki Max a hosszú komód tetejére. Egy fekete piperetáskát, egy üveg parfümöt, egy fésűt és egy… Melina szeme elkerekedett. Arrább lökte a parfümös üvegcsét. Félig a piperetáska mögött ott volt egy doboz óvszer. Melina remegő kézzel felvette a dobozt. Nyitva volt. Óvatosan körbenézett, mintha attól tartott volna, hogy valaki észrevétlenül belopakodott a szobába, aztán elolvasta a tájékoztatót. Kész szerencse, hogy Max ilyen előrelátó, mert az óvszer, amelyet Melina magával hozott, közel sem volt ilyen különleges. A legszokványosabb óvszert választotta, ez viszont Magnum volt, extra méretű, bordázott felületű és ízesített. Melina elpirult, de nem tudta megállni, és kivett egy csomagot, hogy közelebbről is megvizsgálhassa. A férfiak, akikkel eddig együtt volt, nem voltak különösebben eleresztve, inkább átlagos méretűnek voltak nevezhetők. Ez az óvszer nem látszott túlságosan nagynak. De tényleg, mekkora különbség lehet a nagy és az elfogadható méretű pénisz között? Lehet, hogy ez csak marketingfogás volt, amely a férfiak önbizalomhiányára alapozott? Csak egyetlen módon lehetett kideríteni. Beletúrt a táskájába, és előkapott egy óvszert. Keresztbe vetett lábbal az ágyra telepedett, feltépte a csomagolást, aztán letette a két kis latexkorongot a takaróra. Közelebb húzta magához a retiküljét, és az egyik oldalzsebből elővette a mérőszalagot. Az ajkát biggyesztve kitekerte, aztán kisimította mindkét óvszert. Gyorsan lemérte mindkettőt, aztán hátradőlt. Oké, egyértelműen volt köztük különbség, az óvszergyártókat tehát nem lehetett megtévesztő reklámmal vádolni. A Magnumok 30 százalékkal nagyobbak voltak a normális méretű óvszereknél. Főleg szélességben, mivel nem úgy voltak tervezve, hogy a péniszt egész hosszában befedjék. Próbálta elképzelni, ahogy segít Maxnek felhúzni egy ilyen izét. Izgatottan pihegni kezdett. Állj le, dorgálta magát. Ezzel most ne foglalkozz! Azért, hogy lefoglalja magát, mindkét kibontott óvszert betette a táskájába. Mégsem hagyhatja őket a szemetesben, mert ha Max meglátja, rájön, mit csinált. Akkor pedig ezt hallgathatná élete végéig.

De Max valószínűleg így is élete végéig cikizni fogja a hétvége miatt, ha egyszer kiheveri a sokkot. Már ha egyáltalán eljön. Melinának a gondolattól elakadt a lélegzete, és szédülni kezdett. Kétségbeesetten körülnézett, aztán észrevette a minibárt. Odaszaladt, kinyitotta az ajtaját, és sorban végignézte az apró palackokat. Látott már feltöltött minibárt, de még soha nem ivott belőle, mert minden túl drága volt. Ráadásul az apró palackok valahogy olyan hülyén néztek ki. Most azonban éppen ez illett a helyzethez, és kétségbeesetten szerette volna megnyugtatni vitustáncot járó idegeit. Kivett öt üveget, szép sorban letette mindet a komód tetejére, aztán alaposan felmérte a választékot. Kiválasztott egyet, lecsavarta a kupakját, aztán belekortyolt. És elakadt a lélegzete. Szent anyám, ez aztán égetett! A második korty már nem annyira. Miután a harmadik is lecsúszott, Melina kezdte jobban érezni magát. Visszatette a komódra az üveget, aztán az órára pillantott. Már majdnem nyolc volt. Max hamarosan itt lesz, és ő még mindig teljesen fel volt öltözve. Egyértelműen nem helyezte még magát kényelembe. Berohant a fürdőszobába, és levetkőzött. Nem maradt más rajta, csak a fehérnemű: egyszerű franciabugyi, pamuttrikó és melltartó. Az idegességtől és az alkoholtól kipirult arccal az egész alakos tükör felé fordult. Igaz volt, amit Maxnek mondott: nem volt szép, és nem neki volt a világon a legjobb teste, de vonzó volt. Persze nem annyira, amilyenhez Max vagy Rhys szokott, de Max legalább egy kicsit vonzónak találta, különben nem mondott volna igent a kérésére. Hacsak nem azért tette, mert sajnálta. Ó, szentséges isten! Szánalomból fogja megkefélni? Melinának egyáltalán nem tetszett az ötlet. Erős, független nő volt, aki mindössze szerette volna szélesíteni a szexuális repertoárját. Olvasott felvilágosító könyveket. Nézett pornót, de ezektől csak felizgult, és frusztrált lett, ám a legtöbb aktus és a szereplők reakciói csak még jobban összezavarták. Mint például a mellbimbók izgatása – szinte semmit nem érzett olyankor, míg a többi nő a filmek alapján nagyon is élvezte. És a férfiak? Ilyesmiket szeretett volna kideríteni. Amikor Briant kérdezte, a férfi mindig kigúnyolta. Maxet alaposan ki fogja faggatni, és mindent megtesz, hogy a férfi is élvezze az oktatását. Végül is, Maxnek aligha lehettek nagy elvárásai iránta. Hála istennek, legalább csókolózni jobban tudott már, mint tizenhat évesen. Melina lehunyta a szemét, és átadta magát az emléknek. Rhys megkérte, hogy azon a réges-régi éjszakán, a születésnapi bulija estéjén, találkozzon vele a szülei kertjében álló kis pavilonban. Azt mondta, hogy valami különlegeset szeretne adni neki, és valami fontosat elárulni.

Melinának mindenféle vad dolog járt az eszében. Reményektől eltelve várakozott több mint egy órán keresztül, amikor megjelent Max. Amikor megkérdezte tőle, hol van Rhys, Max először hímezett-hámozott, aztán végül nagy nehezen kinyögte, hogy a fivére éppen Trisha Jamesszel, a nagy mellű szőke vezérszurkolóval csókolózik. Trisha a szomszédban lakott, és Melina csak a szülei erősködésére hívta meg a buliba. Melina Max vállán sírta ki magát, eláztatva a fiú ingét. Max megsajnálta, és megcsókolta. Már akkor, olyan körülmények között is feltűnt Melinának, Max milyen jól csókol. Az a lassú, gyengéd, nyelves csók még mindig igen előkelő helyen szerepelt Melina listáján. Amikor Rhys végre megjelent Trishával, Melina képes volt elrejteni a bánatát, és méltóságteljesen lelépni a színről. Egész életében hálás volt Maxnek azért, amit akkor éjjel tett, és ezért volt biztos benne, hogy a férfi most sem hagyja cserben. Ismét az órára pillantott. Húsz perce maradt, mielőtt Max megjön. Felmászott az ágyra. Kipróbált jó néhány csábító pózt, de mindegyiktől csak védtelennek és idétlennek érezte magát. Végül egyszerűen csak bebújt a takaró alá, de előbb még szép sorban maga mellé tette az éjjeliszekrényre a minibárból elővett üvegcséket. Még egy kis whisky nem ártana, lélekerősítőnek, gondolta. Mire az utolsó üveghez ért, már kellemesen bizsergett belül. Hirtelen eszébe jutott Max harmadik kérése. A szemüveg! Levette, félig vakon a törékeny keretre nézett, aztán ráfektette az éjjeliszekrényre. Némi gondolkodás után vállat vont, majd a fotel felé dobta a szemüveget. Megrándult az arca, amikor meghallotta, hogy a keret valami keménynek ütődött. Nem számít, volt egy tartalék a retiküljében, és egy másik otthon is. A mai éjszakának az volt a lényege, hogy új tapasztalatokat gyűjtsön. Új érzéseket ismerjen meg. Megfogadta, hogy nagyon jó diák lesz. Ám azt is tudta, hogy akárcsak az injekciónál, néha jobb, ha az ember nem látja, mi vár rá – különösen, ha az a valami extraméretű volt. * Rhys kilépett a liftből, és fáradtan elindult a szobája felé. Már az ajtó előtt állt, és éppen a kulcskártyát halászta elő a zsebéből, amikor hirtelen megdermedt. Hátrahajtotta a fejét, és mély lélegzetet vett. Citrom – friss, tiszta illat, amelyet mindig Melinához kapcsolt. A samponnak volt ilyen illata, amelyet a lány édesanyja kísérletezett ki, kimondottan Melina hosszú, göndör barna hajához. Rhys gyomra összeszorult, ahogy újrajátszotta a fejében a beszélgetését Maxszel. A fivére két nap alatt kétszer is megforgatta a mellében a tőrt. Először azzal, hogy felfedte az ő érzéseit Melina iránt, másodszor pedig azzal, hogy a szemére vetette, fájdalmat okoz a lánynak. Mindkétszer célba talált. Rhys nem akart fájdalmat okozni Melinának. Egyáltalán nem, de miután egy évtizedig a lány folyamatosan elérhető közelségben volt, és mégsem lehetett az övé, tovább kellett lépnie. Az ördögbe is, Max és ő híresek voltak. A nők a lába elé vetették magukat. A barna, akit a bárban hagyott, egyértelművé tette, hogy nem csupán autogramot szeretne tőle, és őszintén csalódottnak tűnt, amikor elköszönt.

Bár egy-két nő képes volt egy éjszakánál hosszabb időre is lekötni az évek folyamán, senkivel nem érezte magát úgy, mint Melinával. Mintha valamikor régen egy része levált volna a testéről, aztán varázslatos módon visszanőtt volna a helyére. Mintha egy pakliba hirtelen visszakerült volna az összes ász. Ezzel az érzéssel még a Caesar’s Palace nézőinek dübörgő tapsa sem vetekedhetett. Ám mindez csupán illúzió volt. Melina nyilvánvalóvá tette, hogy jobban kedveli Max társaságát. Ráadásul, a fizikai vonzalom ellenére, amelyet talán Melina is érzett, ők ketten nem voltak egymáshoz valók, márpedig Rhys nem akarta veszekedések közepette leélni az életét, vagy csalódást okozni Melinának azzal, hogy bebizonyítja: neki volt igaza ebben a kérdésben. Megrázta a fejét, bedugta a kulcskártyát a zárba, aztán belépett a szobába. Mozdulatlanná dermedt, amikor meglátta a nőt az ágyban: álmosan pislogott, feltámaszkodott az egyik karjára. Rhys majdnem lenyelte a nyelvét, amikor a paplan lejjebb csúszott, kitakarva a lány kecses nyakát, meztelen vállát és karját. A haja, amelyet általában felkötött, most lazán omlott a vállára, mintegy nercbunda. Mintha meg lett volna babonázva, Rhys beljebb sétált – pontosabban inkább botladozott. Hallotta, hogy az ajtó bezáródik a háta mögött. A lány elmosolyodott. – Szia! Rhys megremegett. Soha nem hallotta még Melinát ilyen rekedt, álomittas hangon beszélni. A két keze ökölbe szorult, a bensőjét a pokol tüze árasztotta el. A farka olyan gyorsan megkeményedett, hogy összerándult volna a kéjtől és a fájdalomtól, ha képes lett volna rá. Ehelyett csak bámulta a lányt, és képtelen volt megszólalni. Melina felült, megigazította maga körül a paplant. – A-azt hiszem, elbóbiskoltam. – Az órára pillantott, összehúzott szemmel, hogy lássa a számokat. Mikor is látta Melinát utoljára szemüveg nélkül? – Minden rendben? – kérdezte a lány. Rhys kétségbeesetten próbálta működésre bírni az agyát. Rendben? A dolgok baszottul mesésnek tűntek onnan, ahol állt. – Akkor, először megmosakszol, vagy… – Melina megköszörülte a torkát. – Vagy nekikezdünk? Rhysnak leesett az álla. Tátogott egypárszor, mielőtt meg tudott szólalni. – Kezdjük – nyögte ki végül. Kérdésnek szánta, de állítás lett belőle. Melina édesen rámosolygott, Rhys pedig ösztönösen közelebb lépett az ágyhoz. Szent isten, a lány csodálatosan nézett ki. És a tekintete: meleg, barátságos, ahogyan már nagyon régen nem nézett rá. Fájdalom hasított Rhys mellébe, a szíve zakatolt. A farka pedig még erősebben lüktetett.

Melina kinyújtotta felé a karját. – Akkor gyere ide, nagyfiú, és tanítsd meg nekem, hogyan szerezzek neked örömet!

4. FEJEZET A BŰVÉSZET DALTON-FÉLE SZABÁLYAI 5. Légy közvetlen és személyes! Melina valahol belül úgy érezte, hogy vissza kellett volna riadnia. Maga sem értette teljesen, hogy ez miért nem következett be. Valamikor aközben, hogy bebújt az ágyba és hogy Max megérkezett, megnyugodott. Úgy érezte magát, mintha szuper szexistennő lenne, képes bármire. Lefeküdni bárkivel. Főleg most, miután maszturbált. A gondolatra alig tudta visszafojtani a kuncogást, de azt nem tudta megállni, hogy mocorogni kezdjen a paplan alatt. Vajon Max kitalálta, mit művelt? Hála istennek, az orgazmus utóremegései megszűntek, mire a férfi megjött. A maszturbálás végül is nem volt bűn. Ellenkezőleg, számára teljesen logikus volt, ahogy ott feküdt, a plafonra meredve. Az idegeit megnyugtatta, de az agya változatlanul lázasan járt. Max a barátja volt, ez igaz, de arról sem szabad elfeledkezni, hogy elképesztően dögös volt, és klasszisokkal jobb nála. Annak ellenére, amit Brian állított, Melina is ugyanúgy kívánta a szexet, mint bármelyik nő. Sőt, talán még kicsit jobban is. Ha teljesen fel lett volna izgulva, amikor Max bebújik mellé az ágyba, akkor képtelen lett volna a feladatra koncentrálni. Mivel szerencsés esetben is legföljebb egyszer elégült ki egy nap, logikus gondolatnak tűnt, hogy a maszturbálás segít, hogy észnél maradjon egész éjszaka. Miután ilyen okosan meggyőzte magát, benyúlt a bugyijába, és munkához látott: dörzsölgette és nyomogatta a csiklóját, az ujjaival döfködte a vagináját. Szerinte magától értődőn egyszerű módszer volt, Brian valahogy mégsem volt képes rá. Amikor érezte, hogy közeledik a csúcs, behunyta a szemét, és elmerült az egyik kedvenc fantáziájának képeiben. Rhys és ő szerepelt benne. És víz – sok-sok víz. Zuhogott rájuk az eső, a vizes ruha a testükre tapadt. Rhys felhúzta a szoknyáját, és nekinyomta a veranda egyik oszlopának, miközben ő átkarolta a férfi derekát a lábával. Az eső nedvessége azonban sehol sem volt a puncijáéhoz képest. Annyira nedves volt, hogy Rhys könnyedén behatolhat majd. A farka vastag és hosszú. Kőkemény. Hatalmas, gyönyörű, és tökéletesen be fogja tölteni, ő pedig elveszíti majd az eszét a férfi karjában – ahogyan a férfi is megvadul majd az ölelésében. Elképzelte, ahogy a férfi löködi a csípőjével, és a nevét kiáltja, miközben elélvez. A képtől az egész teste kéjesen összerázkódott. A feszültség egyre nőtt, végül elveszítette az önuralmát, amikor elpattant a húr. Az ajkába harapott, miközben az orgazmus hullámai átfutottak a testén. Amikor a gyönyör lecsendesült, Melina ott maradt kifulladva, egyedül az ágyban. Ismét az ajkába harapott – ezúttal azért, hogy elfojtsa a fájdalmát. Összeszorult a szíve, amikor tudatosult benne, hogy ez is csak fantázia volt, és állandóan fájni fog neki Rhys hiánya. Amikor már éppen elnyomta volna az álom, megfordult a fejében, hogy Max talán el sem jön. Ekkor meghallotta, hogy nyílik az ajtó. Itt volt hát a férfi, alig másfél méterre állt az ágytól. A magas, széles vállú, erőtől duzzadó alak pontosan úgy nézett ki, mint az álmaiban. S bár kissé ideges volt, mert fogalma sem volt, mi fog

történni, Melina nem rémült meg. Éppen ellenkezőleg: érezte, ahogy szép lassan ismét elönti a vágy. Bár Max állt előtte, a teste nyilvánvalóan Rhysra vágyott. Még szemüveg nélkül is látta, hogy Max milyen ideges, és ettől érdekes módon megjött a bátorsága. Nahát! Hamarosan kezdődik a játék! S bár nem az a Dalton fiú lesz a játszótársa, akire vágyott, legalább olyanvalaki volt, aki – ellentétben a legtöbb férfival, akivel eddig dolga akadt – kész volt megadni neki, amire vágyott, és nem csak kapni akart. Legalábbis nagyjából. Mély lélegzetet vett. Kezdődjön hát a műsor! Átvetette a lábát az ágy szélén, felállt – aztán gyorsan kinyújtotta a kezét, hogy megtámaszkodjon, mert a hirtelen mozdulattól megtántorodott. Nahát! Szemüveg nélkül nem csak alig lát, de még az egyensúlyát is elveszíti? Kirázta a szeméből a haját, és az ágytakaróba kapaszkodva lassan elindult Max felé. Amikor az ágy végéhez ért, kihúzta magát és büszkén felemelte a fejét. Elege volt a férfiakból, akik pocsékok voltak az ágyban, és emiatt őt hibáztatták. A saját tapasztalatlanságáért vállalta a felelősséget, a másokéért nem volt hajlandó többé megtenni. Ő legalább elszánta magát arra, hogy változtasson a helyzeten, kész volt megtanulni, mit kell tennie. És ki tudja? Mindig jó tanuló volt – ha Max elég jó tanárnak bizonyul, akkor talán végre megvalósíthatja az álmait. Természetesen nem Rhysszal, de talán Jamie-vel. Ha pedig vele sem, akkor majd valaki mással. Megtorpant és elmosolyodott. Már majdnem bemesélte magának, hogy butaság még egy esélyt adnia arra, hogy találjon egy férfit. Miért is? Hiszen ő soha nem adta fel! A tudattól némiképpen megnyugodva Maxra nézett. A férfi meg sem moccant, csak bámult rá, mintha megnémult volna. Vagy talán meggondolta magát? Melina ezt nem hagyhatta. Felemelte a két karját, és lassan körbeforgott, hogy a férfi jól láthassa. – Na? Elég szexi vagyok neked? * Elég szexi? Azt kérdezte, hogy elég szexi-e neki? Rhys megnyalta az ajkát, és nagyon vigyázott, nehogy bármiféle hirtelen mozdulatot tegyen. Ha elveszíti a józan eszét, akkor már vissza sem szerzi. A bugyi és trikó kevesebbet mutatott Melinából, mint egy divatosabb fürdőruha. A pokolba, a lányok fellépés közben kevesebb ruhát viseltek! De ez most Melina volt, akit még soha nem látott így. A meglepően mély dekoltázs alól kivillant a lány selymes bőre, kemény mellbimbója tökéletesen kivehető volt még a melltartó is a vékony trikó alatt. És a hófehér, sima combja, amelyet összezárt, elrejtve az izgató hasítékot Rhys elől. A férfi felnyögött, el sem tudta hirtelen dönteni, a lány melyik porcikáját szeretné előbb feltérképezni a nyelvével: a sima völgyet a melle között, vagy a selymes hasítékot a combja között, amelyet elrejtett az egyszerű, mégis nőies franciabugyi.

– Jól vagy? A kérdésre Rhys felkapta a fejét. Melina összeráncolta a homlokát. Lassan elpirult a férfi tekintetétől, rózsaszín arca egyre mélyebb pirosra változott. Rhys figyelte, ahogyan a lány egyre inkább elbizonytalanodik. Ez azonnal kirántotta a férfit a kábulatból. Melina felajánlotta neki azt, amire évek óta vágyott. Nem fogja az elutasítással megbántani. Melinához lépett, kisimította a hajat az arcából, aztán megragadta a tarkóját, a másik kezével felemelte a fejét. – Jól vagyok. Sőt, még annál is jobban. Csak soha nem hittem volna, hogy megteszed. Mármint, hogy felajánlod magad nekem. – Hát persze hogy megteszem, te buta! Semmi dolgom egész hétvégén azon kívül, hogy megtanuljam, hogyan szerezhetek neked örömet. Ez a születésnapi ajándékom magamnak. Rhys mellkasa összeszorult. Ő volt a lány születésnapi ajándéka? Mióta? És miért? Azért, mert nem hívta fel? Mert megtett minden tőle telhetőt, hogy elidegenítse magától? Talán a távolságtartás ráébresztette Melinát, hogy mennyire akarja Rhyst? Ha igen, akkor megérte szenvedni. – Rosszul látod a dolgokat, kedvesem. Te adsz nekem ajándékot, pedig az én születésnapom csak hat hónap múlva lesz. És mi lesz azokkal az észérvekkel, amelyek miatt távol tartottad magad tőle, szólalt meg a fejében a hang. A fehér kerítéssel? A 2,2 gyerekkel? Rhys gyorsan elhallgattatta a belső hangot. Most nem akart erre gondolni. Képtelen volt rá, amikor Melina így áll ott előtte. – Nem akarsz… – Melina felemelte a kezét, és a férfi mellkasára szorította a tenyerét. – Tudod? Levetkőzni? – Ezt szeretnéd? – Amikor Melina válaszképpen bólintott, Rhys hátrább lépett, majd hirtelen megmerevedett. Képtelen volt akár egy másodpercre is megszakítani a fizikai kontaktust. Finoman masszírozni kezdte a lány tarkóját, és örömmel látta, hogy Melina szeme csillogni kezdett, és beszívta az ajkát. – Tudod, hogy én mit szeretnék? A lány megköszörülte a torkát. – Természetesen. Ezért vagyok itt, emlékszel? Igaz. Melina azért volt itt, mert valami csoda folytán tudni szerette volna, hogy mivel lehet Rhysnak örömet szerezni. A férfi pedig jobban szerette, ha szavak helyett a tettek beszélnek. Rhys a lány felé hajolt. Melina összehúzta a szemét, és bandzsított. Amikor Rhys ajka az övéhez ért, a lány lehunyta a szemét. Rhys is ezt tette, hogy csak az érzésre koncentrálhasson. Melinát csókolni maga volt a mennyország. Az ajka puha volt, a lélegzete lágy simogatás a férfi arcán. Rhys finoman bedugta a nyelvét a szájába. A nyelvük izgató táncot járt. Amikor a lány pihegni kezdett, Rhys felmordult, szélesebbre nyitotta az ajkát, kissé elfordította a fejét, hogy teljessé tegye a csókot.

Melina ajka olyan édes volt, az íze annyira vadító! Vajon milyen íze lehet a testének? A farka már annyira kemény volt, hogy Rhys fájdalmasan felnyögött. Minden erejét összeszedve elhúzódott a lánytól. – Többet akarok belőled. Érezni akarom a testedet! Melina le sem vette a szemét Rhys ujjairól, miközben a férfi kigombolta az ingét. Amikor végzett, a lány felé nyújtotta a karját. – Gyere, helyezkedjünk el kényelmesen! Rhys legnagyobb meglepetésére Melina megrázta a fejét, de nem lépett hátra. Ellenkezőleg: közelebb nyomult, és a tenyerét a mellkasára szorította, aztán szinte csodálkozó tekintettel simogatni kezdte. – Annyira… – Melina nagyot nyelt, mielőtt folytatta. – Annyira meleg és kemény vagy. Rhys nem egyszerűen melegnek, hanem forrónak érezte magát, a lány keze pedig valósággal égette a bőrét. – Melina! – nyögött föl. Megragadta a lány csuklóját, és a tenyerét a lüktető farkára nyomta. – Itt! Csak egy pillanatig – könyörgött. – Kérlek, érints meg itt! Elengedte Melina csuklóját, de a lány nem mozdította meg a kezét. Rhys fején átfutott a gondolat, hogy talán elsiette a dolgot, de ekkor Melina finoman masszírozni kezdte a farkát a farmeron keresztül. Rhys feje hátrahanyatlott, a gyönyörtől összeszorította az állkapcsát. – Jó érzés? Rhys lepillantott, de Melissa nem nézett rá – legalábbis nem az arcára. A saját kezét figyelte. – Isteni érzés – nyögte ki. – Még a mennyeinél is jobb. A lány erre felkapta a fejét. – Mi lehet jobb a mennyeinél? – kérdezte incselkedve. Rhys nem tudott tovább parancsolni magának, muszáj volt megérintenie a lányt. Megmarkolta, aztán egymáshoz nyomta a mellét, majd az arcát a résbe nyomta. Finoman masszírozta a kerek halmot, miközben a puha bőrt nyalogatta. – Olyan édes! – Az egyik kezével lassan lenyúlt a lány combja közé. Az érintésétől Melina összerándult. – Olyan izgató! Nedves vagy, Melina? – É-én… Rhys felemelte a fejét, hogy a lány arcába nézzen. – Az vagy? Melina megrázta a fejét. – Nem? Újabb fejrázás. – É-én… – Semmi baj. Mi lenne, ha magam deríteném ki?

Rhys benyúlt Melina bugyija alá, és felnyögött, amikor megérezte az ujjain a nedvességet. A lány nyöszörögni kezdett. – Ó, igen! Nedves vagy. Pont, ahogyan mindig is elképzeltem! – Rhys kitapogatta a csikló kemény kis tetejét, aztán erősen rányomta az ujja begyét. – Ó, istenem! – pihegte a lány. – Mit csinálsz? Nekem kellene örömet szereznem neked! Rhys felkuncogott. – Higgy nekem, semmi sem szerez nekem nagyobb örömet, mint az a tudat, hogy nedves vagy a vágytól. Vágysz rám, Melina? Lassan bedugta egy ujját a lányba. A kéz a farkán előbb szorosan összezárult, majd megragadta a csuklóját. Melina nem próbálta meg elhúzni a kezét, csak szorította, mintha maga sem tudná, mit kellene most tennie. Még szerencse, hogy Rhys tisztában volt vele, mi a dolga. Egy második ujj csatlakozott az elsőhöz, aztán mindkettőt elfordította, hogy megtalálja azt a bizonyos pontot. Amikor sikerült, Melina a vállára ejtette a fejét, és hangosabban kezdett nyögni. Az egész teste remegett, akárcsak Rhysé. A férfit hirtelen elvesztette minden türelmét, a vágy olyan erővel ragadta meg, mint egy farkas az áldozata torkát. – Tudod, mit szeretnék még, katicabogár? Egy nagy, puha ágyat, amelyben szeretkezhetnénk. – Amikor megpróbálta kihúzni az ujjait a lányból, a szorítás a csuklóján hirtelen erősödött. Rhys lehajolt, megcsókolta Melinát, aztán finoman az ajkába harapott. Kihúzta a csuklóját a lány markából, a karjába kapta Melinát, az ágyhoz vitte, és gyengéden ledobta. – Vetkőzz! Most! Látta, hogy Melina szeme elkerekedik a kemény parancs hallatán, de nem törődött vele. Lázasan letépte magáról az inget, lerúgta a cipőjét. Kigombolta a farmert, az alsónadrágjával együtt lehúzta, aztán kilépett belőle. A zoknit is levetette, csak utána nézett fel. Melina egész idő alatt meg sem mozdult. A tekintete a farkára meredt, amely a szemén látható csodálkozástól csak még keményebb lett. – Te aztán tényleg extraméretű vagy – suttogta. Rhys alig hallotta a szavakat. Tényleg kissé nagyobb volt a farka az átlagosnál, de nem annyira, hogy Melinának problémát okozna magába fogadni. Megragadta a lány bokáját, közelebb rántotta magához, aztán már nyúlt is a trikóért. – Várj! – sikkantott fel Melina. Rhys lehúzta róla a trikót, és áthajította a válla fölött. A szemét le sem vette a csipkés melltartóról és a két kerek halomról, miközben a bugyi után nyúlt. – Látni akarlak! Meg akarlak érinteni – erősködött Melina. A bugyi repült a trikó után. Ahogyan Melinát megbabonázta a farkának a látványa, ugyanezt tette vele a lány puncija. Szent szar! Ki hitte volna? – Brazil fazont gyantáztattál – nyögte ki, miközben megsimogatta a vékony, csokoládébarna csíkot. Melina megköszörülte a torkát.

– A lány, aki csinálta, azt mondta, hogy városi fazonnak hívják. Azt javasolta, hogy szívet gyantáztassak, de ez egy kicsit nyálasnak tűnt, tekintve, hogy… – Ezt kimondottan ma éjszakára csináltattad? Melina némi habozás után bólintott. Rhys végigfuttatta az ujjbegyét a rózsaszín, finom húson, aztán gyengéden széthúzta a szeméremajkat. Szinte elcsöppent a nyála a vágytól. Egy ujját a lányba dugta, aztán lassan újra kihúzta, és figyelte, ahogyan egyre nedvesebb lett. Melina izmai összezárultak az ujja körül, próbálták belül tartani, beszippantani olyan szorosan, hogy izzadság verte ki Rhys homlokát. Letérdelt, a vállával szétfeszítette Melina combját, aztán odahajolt a szemérméhez. Mint a villám, a lány a lába közé kapta a kezét, hogy eltakarja magát, ami nem volt egyszerű, tekintve, hogy Rhys ujja még mindig benne volt. A férfi csalódottan felnyögött. – Az lenne a lényeg, hogy neked legyen jó – figyelmeztette Rhyst. Hát legyen! Rhys kihúzta az ujját, feltornázta magát, egyenesen Melina szemébe nézett, és lenyalta a nedvességet a kezéről. A lány szeme elkerekedett a döbbenettől. Rhys megragadta mindkét csuklóját, kinyújtóztatta a két karját a feje fölött, aztán olyan közel hajolt hozzá, hogy az orruk majdnem összeért. – Örömet akarsz szerezni nekem? Melina bólintott. – Akkor megmondom, mit fogunk csinálni. – Rhys lehajolt, és apró csókokat hintett végig a nyakán, egészen a füléig. Megharapdálta a cimpáját, aztán lassan végighúzta rajta a nyelve hegyét. – Csak és kizárólag egyetlen dolgot tehetsz a kezeddel. Szépen kikapcsolod a melltartódat, és leveszed. Aztán megmarkolod a melledet. Azt csinálhatsz vele, amit csak akarsz: simogathatod a bimbódat, csipkedheted finoman vagy durván. Tehetsz bármit, amitől felizgulsz, de nem takarhatod el magad. Hagyod, hogy simogassalak, nyalogassalak, és azt csináljak veled, amit csak akarok, hogy örömet szerezzek neked, világos? – Tényleg… Tényleg ezt akarod, vagy csak kedves próbálsz lenni velem? Rhys felnevetett. Kissé engedett a szorításon, és Melina kezét a melléhez irányította, a melltartó elöl lévő kapcsához. – Jobban akarom ezt, mint bármi mást a világon, Melina, esküszöm. A lány csak nézett rá, látszott rajta, hogy vívódik. Aztán bólintott, szétnyitotta a kapcsot, és előbuggyant a melle. * Eddig tényleg azt hitte, hogy nem érzékeny a melle? Bár minden elmosódott egy kicsit, azt látta, hogy a férfi a keblét nézi. Azt nem tudta megállapítani ugyan, hogy tetszik-e neki a látvány vagy sem, de mivel a farka még mindig keményen a hasának feszült, valószínűleg meg volt elégedve azzal, amit látott. Melina melle legalábbis meg volt győződve erről: mindkettő duzzadt volt, és feszült – a fájdalom enyhe volt, szinte észrevehetetlen, de egyúttal kellemes is.

Melina ösztönösen megmarkolta a mellét, végigsimított a halmon. Elakadt a lélegzete, amikor a mozdulattól még jobban megkeményedett a bimbója. Lehunyta a szemét, és felnyögött. Megcsípte a bimbóját, és még nagyobbat nyögött. – Jó érzés, bébi? Először a lágy lélegzetet érezte meg a bőrén, aztán meleg, nedves ajkat. Mivel még mindig szorította a bimbóját, a férfi felváltva nyalogatta hol az egyiket, hol a másikat, kiemelt figyelmet fordítva az érzékeny csúcsra. Képtelen volt uralkodni magán: megmarkolta a férfi haját, és közelebb húzta a melléhez. – Kérlek! – nyögött fel elhaló hangon. – Mit kérsz? – kérdezte a férfi incselkedve, aztán megszorította a bimbóját, és kicsit erősebben megcsípte, mint az előbb Melina. A kéj villámként hasított végig Melina testén, végig a lába közéig. A teste összerándult a gyönyörtől. – Kérlek! Szerezz nekem örömet! Szopogass még! Kérlek! – És aztán? – Aztán? – kérdezett vissza Melina, mert képtelen volt gondolkodni. – És aztán hagyod, hogy végigszopogassam az egész testedet? Melinának elakadt a lélegzete. Ezek szerint a férfi nem feledkezett el az eredeti célról. Bármennyire élvezte is mindazt, ami eddig történt, tényleg hagyhatja, hogy a szájával elégítse ki? Ha csak erre gondolt, azonnal szédülni kezdett. – Igen. De kérlek… – Melina felemelkedett az ágyról, szinte felkínálva a mellét a férfinak. Az felmordult, a száját rászorította az egyik bimbóra, aztán erősen megszívta. Aztán egy hangos cuppanással elengedte, és megszívta a másikat. Igen, egyáltalán nem volt érzéketlen a melle! Ellenkezőleg: szuperérzékenynek bizonyult. Nagyon-nagyon érzékenynek. A csalódottságtól halkan felkiáltott, amikor a férfi felemelte a fejét, aztán megragadta a két kezét, és visszatette a mellére. – Tartsd magadon a kezed – suttogta. Melina nem tudta megállni, hogy fel ne kuncogjon. A férfi megmerevedett. Lassan múltak a másodpercek, és nem történt semmi. Melina mocorogni kezdett. – Mi az? – Csak… Csak már olyan régen hallottalak kuncogni. Nagyon hiányzott. Melina próbált visszaemlékezni. Mintha tegnap kuncogott volna, amikor beszélgettek, nem? Kit érdekelt!

Kit érdekelt bármi más, mint az, hogy mit tesz ezután a férfi? A gondolatra Melinába belehasított a bűntudat. Soha nem gondolta volna, hogy ilyen vadul fog reagálni Max érintésére. Ráadásul arra kellene koncentrálnia, hogy örömet szerezzen neki, nem a saját gyönyörére. De minél tovább simogatta a férfi, minél tovább nézte őt… Melina összerezzent, amikor a férfi a két tenyerébe fogta az arcát, és fölébe hajolt. – Az én gyönyöröm a fontos, emlékszel, Melina? Feledkezz el arról, amiről gondolkodtál, hiszen megmondtam már, mit fogsz tenni, igaz? – De… A férfi keményen megcsókolta, egyértelművé téve, ki a főnök. Melina megremegett. – Igaz? – kérdezte újra nyomatékosan. – Igaz. – És mit fogsz csinálni? – Emlékeztetésképpen a férfi rátette a két kezét a lányéra, és lassan masszíroztatni kezdte vele a mellét. – Simogatom magam. – És mit engedsz nekem? – Hogy hozzám érj? – kérdezte suttogva. – Fejtsd ki részletesebben. – É-én… – Melina képtelen volt kimondani a szavakat. Elpirult, és megrázta a fejét. – Miért nem csinálod, ahelyett, hogy beszélünk róla? Nem látta ugyan a férfi arcát, de a hangjából hallotta, hogy mosolyog. – Nem tudtad, hogy a várakozás fél élvezet? Van fogalmad róla, milyen régóta vágytam már arra, hogy felizgassalak? Látni akarom, érezni, hallani. Szóval, mondd el szépen, hogy szerinted mit fogok csinálni, Melina! A lány megnyalta kiszáradt ajkát, és összeszedte minden bátorságát. – Meg fogsz… csókolni. Nyalogatni fogod a testemet. – Hol? Itt? – A férfi keze lassan végigsimított a szegycsontjától a köldökéig, lassú köröket írt le a hasán. Szép lassan lejjebb csúszott az ágyon, miközben apró, cuppanós csókokat nyomott mindenhová. Melina vonaglani kezdett a gyönyörtől. – Vagy itt? – A keze, aztán a szája egyre lejjebb haladt, míg megérkezett a lába közé. Akkor felemelte a fejét, Melina szemébe nézett, miközben kinyújtotta a nyelvét, és a hegyével megbökte duzzadt csiklóját. – Vagy itt? Mielőtt Melina válaszolhatott volna, a nyelve tovább haladt lefelé, míg végül Melina alig volt képes visszafojtani a nyögéseket. Automatikusan a szája elé kapta a kezét. A férfi felemelte a fejét. – Tedd vissza a kezed a melledre, Melina! Hallani akarom, hogy sikongatsz, ne felejtsd! Melina megrázta a fejét, ahogy a valóság fejbe kólintotta. A vágy nem szokta őt magával ragadni, nem volt az a sikongatós típus.

– Én nem sikongatok – jelentette ki olyan magától értődő hangsúllyal, amely teljesen ellentmondott a benne kavargó érzéseknek. – Soha? – Soha. – Rendben van, katicabogár. Akkor mindketten megkapjuk életünk legklasszabb születésnapi ajándékát. Melina zavartan összeráncolta a homlokát, de aztán mindenről elfeledkezett, amikor a férfi lehajtotta a fejét, és az arcát belefúrta a lába közé. Egy csöppet sem habozott, úgy vetette magát Melina ölére, mint az éhező a terített asztalra. Csókolgatta, szívogatta, a fogával finoman csipkedte a húsát. A nyelvével a testébe döfött, aztán olyan odaadással nyalogatta a csiklóját, hogy Melina teste képtelen volt eldönteni, elhúzódjon-e tőle, vagy közelebb nyomuljon. Először csak a száját vetette be, aztán az ujjait is, úgy játszott a lány testével, mint művész a hangszerrel. Olykor hümmögött magában, olykor kedves, szerelmes szavakat suttogott, míg végül a gyönyör annyira elborította Melina testét, hogy képtelen volt bármi mást tenni, mint engedni a férfinak. Melina felsikított, amikor az orgazmusa magával repítette, újabb és újabb hullámokban. Felsikított, amikor a második orgazmus a csodálkozás könnyeit csalta a szemébe. És felsikított, amikor az egész teste összerándult, megfeszült, hogy meneküljön a gyönyör elől, amelyet a férfi határozott szándéka volt újra kicsikarni belőle. Felkiáltott, hogy nem képes többet elviselni, hogy belehal, hogy soha senkivel nem érezte még ezt. De esélye sem volt. A férfi úgy bűvészkedett a testével, mint egy pakli kártyával. Amikor végzett, adott egy kis időt neki, hogy végre levegőt vegyen, és a karjába vette, lecsókolta az arcáról a könnyeket és megsimogatta a haját. Melina lehunyta a szemét. Szinte abban a pillanatban, ahogy a fejét a férfi mellkasára hajtotta, és meghallotta a szívverését, amely egy ritmusban vert az övével, Melina visszasiklott a szokásos fantáziájába. Érezte a meleg esőt a bőrén, a fa keménységét a háta alatt, de főleg a férfit, ahogy a teste körbeölelte, ahogy szerette őt. És olyan természetesnek tűnt ez a szerelem. Rhys, gondolta Melina, és ahogy a fáradtságtól álomba merült, észre sem vette, hogy hangosan kimondta a férfi nevét.

5. FEJEZET A BŰVÉSZET DALTON-FÉLE SZABÁLYAI 6. Használj ki minden lehetőséget a szereplésre! – Olyan izgató vagy! Újra és újra a magamévá akarlak tenni! Melina elmosolyodott, amikor meghallotta Rhys rekedt hangját, de nem fárasztotta magát a válasszal, mert a szája mással volt elfoglalva, és nem állt szándékában elereszteni a meleg testrészt, amelyet éppen szopott. Ehelyett csak hümmögött válaszul a dicséretre, és még szélesebben elmosolyodott, amikor meghallotta a férfi kéjes nyögését. – Nem tudok betelni veled, Melina. Soha, hallod? – Belemarkolt Melina hajába, és húzni kezdte. – Nézz rám!

Nem engedelmeskedett, hogy még jobban felizgassa a férfit, hanem még erősebben szopni kezdett. Körbeforgatta a nyelvét a széles makkon, aztán rászorította arra az érzékeny pontra a nyílás alatt. Rhys felszisszent, még erősebben megmarkolta a haját, és felrántotta a fejét, így kénytelen volt elengedni a farkát, bár tiltakozásképpen felnyögött. – Önző vagy, lehúztad rólam a takarót, katicabogár. Melina szemhéja felpattant, és hirtelen azt sem tudta, ébren van-e, vagy álmodik. Ébren volt – bár szemüveg nélkül és ébredés után rögtön mindig rosszul látott, annyit azért kivett, hogy egy férfi fekszik mellette az ágyon. Egy hatalmas, meztelen férfi. Álmodott – a férfi Rhys volt, az egyik karjára támaszkodva. Soha nem érzett boldogság kerítette hatalmába, de szinte azonnal el is múlt, amikor rájött a valóságra. Nem Rhyst becézte a szájával. Nem ő markolt a hajába, és hála istennek, nem ő nevezte önzőnek. Az apróságokat is meg kellett becsülni. Már emlékezett: Maxszel volt. És bármennyire szerette és csodálta is Maxet, ő nem Rhys volt, és soha nem is lesz. Soha nem lesz képes így érezni… Rémületében elkerekedett a szeme, amikor a férfi kinyújtotta feléje a kezét, és egy ujját finoman végighúzta a meztelen vállán. Olyan erővel rohanták meg az éjszaka történtek emlékei, ahogyan egy védő a támadót az utolsó helycserénél az amerikai fociban. Vagy a jéghokiban? Esetleg a baseballban? A sporthoz sem értett jobban, mint a bűvészkedéshez, de abban biztos volt, hogy a múlt éjszaka nem úgy alakult, ahogyan tervezte. Felszisszent, amikor Max bedugta az egyik kezét a takaró alá, és megmarkolta a mellét. Ahogy a múlt éjszaka, a bimbója most is nyomban megkeményedett, mintha kinyúlt volna a férfi ujjai után. A férfi, incselkedve, finoman megdörzsölte előbb az egyiket, aztán a másikat, aztán kicsit erősebben apró köröket kezdett rajzolni az ujja hegyével az egyik köré. Amikor Melina lélegzete elakadt, a férfi elmosolyodott. – Nagyon érzékenyek. Már múlt éjjel észrevettem. Melina a döbbenettől meg sem tudott szólalni, csak bámulta a férfit. Soha nem hitte volna, de ezek szerint a férfi képes volt vágyat kelteni benne. Lehet, hogy a kísérletezés beindított benne valami kémiai folyamatot? Mi mással lehetett volna magyarázni, hogy annyira begerjedt múlt éjszaka? Maxszel? A pillanatnyi helyzet nem igazolta az elméletét. Végigaludta az éjszakát – három sikítozós orgazmus után –, és kész volt a következő menetre – ahogyan a jelek szerint a férfi is. Melina szeme elkerekedett, amikor eszébe jutott még valami: hát persze hogy a férfi kész a következő menetre, hiszen nem ment el. Nem elégítette őt ki. Ülő helyzetbe tápászkodott, és még éppen idejében elkapta és magához szorította a takarót, mielőtt az lecsúszott volna a melléről. – Ó, istenem! Tudtam! Briannek igaza volt, szívok az ágyban! És nem – emelte fel a kezét, hogy megelőzze a vicces megjegyzést – jó értelemben. Felhúzta a térdét, a tenyerébe temette az arcát, aztán a fejére tette a karját. Próbálta kizárni a külvilágot, hogy gondolkodni tudjon, de így is megérezte, hogy a férfi teste megmerevedett mellette. Egyáltalán nem úgy tűnt, hogy viccelne.

– Az a gazember ezt mondta neked, és te elhitted? Még mindig így gondolod? A múlt éjszaka után is? Melina felkapta a fejét, és a férfira nézett. – Különösen a múlt éjszaka után – sziszegte, miközben az ujjával a férfi mellére bökött. – Te magad bizonyítottad be. – Elnézést, mit mondtál? – A férfi megragadta a bökdöső ujjat, aztán olyan közel hajolt hozzá, hogy az orruk majdnem összeért. Ilyen távolságból Melina még szemüveg nélkül is látta, hogy össze van ráncolva a homloka. – Múlt éjszaka csak azt bizonyítottuk be, hogy több szenvedélyre vagy képes, mint gondoltad. Bizonyíték, hogy a hátam tele van karmolásnyomokkal, és még mindig csöng a fülem. Melina elvörösödött, kirántotta az ujját a férfi szorításából, és ismét a térde mögé bújt, így alig lehetett érteni a szavait. – Csak azt bizonyítja, hogy arannyá válik, amihez csak hozzáérsz. – Mi? Melina felemelte a fejét, és még arra sem vette a fáradságot, hogy kihúzza a szájába került tincset, mielőtt válaszolt volna. – A múlt éjszaka csak azt bizonyította be, hogy jó vagy az ágyban – magyarázta. – De ezt eddig is tudtuk. Én viszont semmit sem érek, csak ezt eddig nem voltam hajlandó beismerni magamnak. A férfi megrázta a fejét. – Baromság – jelentette ki dühösen, az érintése azonban gyengéd volt, amikor hátrasimította a hajat a lány arcából. – Melina, miről beszélsz? A múlt éjszaka volt a legjobb… – Nem mentél el – kiáltott rá a lány. – Megállapodtunk, hogy megtanítasz rá, hogyan szerezzek örömet egy férfinak, és ehelyett én voltam az, aki úgy bevadult, hogy én… én… – Megrázta a fejét. – Fejezd be a mondatot. – A férfi hangja nagyon nyugodt volt, szinte jéghideg. Ráadásul elhúzódott tőle, bár csupán húsz-harminc centire, de ez éppen elég volt ahhoz, hogy Melina megérezze az elutasítást. Remek, most már dühös is volt rá! És miért ne lett volna? Melina alig ért hozzá az éjszaka. Igaz, hogy erre a férfi utasította, de lehet, hogy ez csak afféle próba volt. Valamiféle teszt, hogy lássa, Melina elég agresszív-e ahhoz, hogy megadja neki, amire valóban vágyott. – É-én önző voltam. Teljesen elfeledkeztem arról, hogy mit kellett volna tennem érted, Max. De ez csak azért volt így, mert te annyira… te annyival… – Annyival többet adott neki, mint Melina gondolta volna. Annak a réges-régi csóknak az alapján azt hitte, hogy Maxszel biztonságban lesz. Nagyon kellemes csók volt, de nem elsöprő élmény. Nem hatott rá úgy, ahogyan Rhys csókjának akár a gondolata is. Nem kezdett tőle remegni – most viszont az egész teste reszketett. Amikor a kezébe temette az arcát, és tudatosan emlékeztette magát arra, hogy kivel volt, képes volt uralkodni a vágyain. De mihelyt felemelte a fejét, és a férfira nézett – abban a másodpercben, amikor megérezte az illatát –, a vágyai felerősödtek, és alig tudta megállni, hogy kinyújtsa felé a kezét. – Mi voltam én, Melina?

A lány összeszorította az ajkát, tépkedni kezdte az ágyneműt, és nem volt hajlandó a férfira nézni. – Te bújtál az ágyamba. Nyilvánvalóan ezt az egészet te tervezted el, mintha az egyik idióta kísérleted lenne. Szóval rám fogsz nézni, az isten verjen meg! – Megragadta Melina állát, és nem túl durván, de nem is túl gyengéden maga felé fordította az arcát. – Mi voltam én? Ki vagyok én? Nyilvánvalóan? Talán nem fogalmazta meg elég világosan, hogy mit akart? Melina összeráncolta a homlokát. – Mi? – Ki. Vagyok. Én. – Te… – A lány hunyorgott, de a kép nem tisztult ki. Max volt. Mézszínű haj, egy kicsit rövidebb, mint amilyenre emlékezett két nappal korábbról, de lehet, hogy azóta járt fodrásznál. Erőteljes orr és áll. Széles, igézően pucér váll és mellkas. Melina pillantása automatikusan lejjebb siklott a vakítóan fehér paplan alól kilógó meztelen lábszárakra. Nem tudta kivenni szemüveg nélkül a finom szőrszálakat, de érezte őket a bőrén múlt éjjel. Amikor a férfi rajta feküdt, és a feje fölé szorította a karját… Mély levegőt vett, és benn tartotta. A kedvenc fantáziájának képei mellett lassan két másik emlék is az eszébe jutott. Elsőként, hogy a férfi szemlátomást meglepődött, amikor belépett a szobába, és őt az ágyában találta. Akkor azt hitte, hogy ez csak az idegességtől van, de mi van, ha más is volt mögötte? Másodszor pedig az, hogy a férfi katicabogárnak szólította. Csak Rhys hívta így. De Rhys nem volt itt. Már nem is kedvelte. Ráadásul, honnan tudta volna, hogy ebbe a szobába kell jönnie? Hacsak… – Rhys? – suttogta. Mivel már tudta a választ, felegyenesedett, és magával húzta a paplant, hogy elfedje a pucérságát. A férfi arckifejezése megerősítette az igazságot. – Melina – szólt rá figyelmeztetőn, és már nyúlt a paplan után, de a lány gyorsabb volt, és elkeseredett, és a takaróval együtt kipattant az ágyból, hogy induljon az ajtó felé. És aztán mit tegyen? Szaladjon ki pucéran a folyosóra? Csináljon magából még nagyobb hülyét? Inkább a nyitott fürdőszobaajtó felé kezdett hátrálni. Rhys felállt, szemlátomást egyáltalán nem zavarta a meztelensége. Melina tekintete lesiklott a péniszére: kicsit kisebbnek és puhábbnak látszott, mint tegnap éjszaka. – Gyere ide, katicabogár! – szólt rá csöndesen. Melina megrázta a fejét. – Te Max vagy. Mondd, hogy Max vagy! Rhys összefonta a karját a mellkasán, és kihúzta magát. – Sajnálom, de nem tehetem. Melina a szabad kezét a szája elé kapta, hogy elnyomja a rémült nyögést. Úgy érezte, hogy a térde mindjárt összecsuklik, ezért megtámaszkodott a falon. Eszébe villant, hogy tegnap este is meg kellett támaszkodnia az ágyon. Akkor azt hitte, hogy azért szédült meg, mert nem volt rajta a szemüvege, de valószínűleg inkább az alkohol volt a ludas. Az ital adott neki elég bátorságot ahhoz, hogy bemásszon az ágyba, és maszturbáljon, miközben Rhysról ábrándozott, és közben valóban azt hitte, hogy képes lesz lefeküdni az ikertestvérével. Ráadásul mindezt a tudomány érdekében, természetesen.

És ehelyett mit tett? Rhysra kényszerítette magát. Könyörgött neki, hogy tegyen a kedvére. Mit is mondott neki pontosan? Szerezz nekem örömet! Nyalogass még! – Melina… – próbálkozott Rhys újra. A lány megrázta a fejét. Most, hogy rájött az igazságra, minden olyan nyilvánvalóvá vált. Rövidebb volt a haja. Lassabban beszélt. Másképpen ért hozzá. Sokkal tétovábban. Az idő múlásával egyre tétovábban. A múlt éjszakát kivéve. Éles fájdalom hasított a gyomrába. A hasához kapott. Nem csoda, hogy a férfi múlt éjszaka meglepődött. Nyilván nem várta, hogy Melina rávesse magát. Belement a játékba, talán csak azért, hogy ne bántsa meg az érzéseit. Nyilvánvalóan nem az volt az oka, hogy őrjítő vágyat érzett volna iránta, hiszen nem is próbált kielégülni. Talán tudta, hogy vele úgysem menne. Lehet, hogy Max figyelmeztette, kár próbálkoznia. Már nem csupán zavarban volt, és a szíve sajgott, de úgy érezte, el is árulták. – Kinek a szobája ez? – Az enyém. – Nem Maxé? – Max szobája másik emeleten van. Másik emeleten. Ezek szerint a recepción tévedtek volna? Vagy Max az utolsó pillanatban visszakozott, és átverte Rhyst? Ez utóbbi volt a legvalószínűbb. Bár egy pillanatra felmerült benne, hogy Max elárulta Rhysnak, hogy mi vár rá, semmi nem bizonyította, hogy a férfi készakarva becsapta volna. Amikor a fivére nevén szólította, Rhys bosszúsnak tűnt – elégedetlennek vele, a testvérével, az egész helyzettel. – Miért… Mit… mit keresel te itt? – Iderepültem, hogy átadjam a születésnapi ajándékodat. Ott van a komódon. Nem vetted észre? – Rhys széttárta a kezét, mintha nem akarná megijeszteni Melinát, és elindult feléje. Melina menekülni kezdett, egyet lépett hátra, amikor Rhys egyet előre. Hirtelen rájött, mit érezhet egy kis nyuszi, amikor egy nagyon éhes farkas próbálja becserkészni. – Ehelyett te ajándékoztál meg engem. Nagy kár, hogy nem nekem szántad, de… – Semmi de. El kell menned. Rhys végigsimított izmos testén. – Arra akarsz kényszeríteni, hogy meztelenül távozzam? – Előbb… előbb felöltözhetsz, míg én lezuhanyozom. Rhys ismét lépett egyet előre, Melina pedig egyet hátra. – Beszéljük ezt meg! Beszéljenek. Mit volt megbeszélni azon kívül, hogy majd belehalt a megaláztatásba?

– Nem számítottál rám. Rhys megtorpant. Úgy tűnt, alaposan megfontolja minden egyes szavát. – Nem, de… – Nem akartad azt, ami történt. – Ez nem igaz. Melina felnevetett, bár közben elfutotta a könny a szemét. – Ó, akkor ezért árasztottál el a figyelmességeddel? Kivel randizol mostanában, Rhys? Fogadjunk, hogy rám hasonlít, nem igaz? Szégyenkezés futott át Rhys arcán, aztán el is tűnt, de Melina figyelmét nem kerülte el. Eszébe jutott az egyik fotó, amely a könyvespolcán állt. Az, amelyiken Rhys szerepelt, egy olyan nővel, akire még Hugh Hefner is büszke lenne. Egy élő Barbie, legalább dupla D kosaras mellel. Melinának a B kosár is majdnem nagy volt, a csípője pedig egy csöppet kerekebb a kelleténél. Valószínűleg még takarítani sem engednék be a Playboy-palotába. Amikor Melina a nyitott fürdőszobaajtóhoz ért, Rhys megrázta a fejét. – Melina, kérlek, ne… – Csak menj el – suttogta a lány. Látta, hogy a férfi a szavaira megfeszült, aztán áthelyezte a súlypontját. Azonnal tudta, hogy Rhys rá fogja vetni magát, de a férfi túl messze volt, esélye sem volt rá, hogy elérje. Ezért is kezdett káromkodni, amikor Melina beugrott a fürdőszobába, magára csukta, aztán bezárta az ajtót. Melina megrándult, amikor Rhys ököllel az ajtóra csapott, de a férfi nem próbálta kicsalogatni. Csak halkan motyogott, ömlöttek belőle a szitokszavak. Melina jót mulatott volna rajta, ha nem lett volna annyira elkeseredett. Rhys mindig meg tudta lepni, teljesen új volt számára a férfi perverz oldala és heves vérmérséklete. Melina lassan lecsúszott a padlóra, bebújt a dupla mosdókagyló alá, és összekuporodott a sarokban. Bármit mondott is, Rhys nem akarta őt. Nem miatta volt elöl a nyitott óvszeres doboz. Most pedig itt kucorgott a fürdőszobában, az összes holmija az ajtó túloldalán. Odavolt a büszkesége és a reményei. Nem érezte elég erősnek magát ahhoz, hogy elviselje még egyszer ezt a fajta fájdalmat. Soha nem lesz képes örömet szerezni egy férfinak, Jamie-nek sem. Miután Rhys távozott, felöltözik és hazamegy. Aztán beleveti magát a munkába, és soha többé nem ábrándozik családról és gyerekekről. De előbb kinyírja Maxet. * Rhys le sem vette a szemét a csukott fürdőszobaajtóról, miközben felöltözött, és egyfolytában káromkodott. Melina Maxnek hitte, amikor felajánlkozott, hogy örömöt szerezzen neki. Amikor megcsókolta a lányt. Amikor rajta feküdt, a bimbóját izgatta, és amikor a nyelvével kielégítette. Mindeközben Melina azt hitte, hogy Maxszel van.

A megbántottság és a düh csatázott a lelkében. A legszívesebben ízekre tépte volna a fivérét, és ordítva követelt volna magyarázatot Melinától arra, hogyan merészelt a testvérétől ilyen ostoba, idióta, eszement, nevetséges, személyes, intim szívességet kérni. Méghogy Melina szívott az ágyban? Tényleg annyira hitt annak a seggfej volt barátjának, hogy azt gondolta, leckékre van szüksége, hogy megtanulja, miképpen lehet kielégíteni egy férfit? És éppen a fivérétől akarta ezt megtanulni? Beletúrt a hajába, aztán idegesen járkálni kezdett, abbahagyva végre az ajtó bámulását. És a fivére belement az egyezségbe, hogy aztán a végén visszakozzon. Nem kellett zseninek lenni, hogy a múltkori, színházbeli és az előző napi, bárbeli beszélgetésük alapján, az ember kitalálja, hogy Max azt hitte, ezzel megnyitja az utat Rhys számára. Azt sem tudta, hogy legszívesebben kiverné-e emiatt a szart is Maxből, vagy megcsókolná a lába nyomát is hálából. Megtorpant, vett egy mély lélegzetet, aztán leült az ágyra. Észrevette Melina összecsomagolt cuccait, és tudta, hogy a lány addig nem fog kijönni a fürdőszobából, amíg azt nem hiszi, hogy ő elment. Felkapta a táskát, hogy kihajítsa a folyosóra. De meggondolta magát, és inkább betette az asztal alá, ahol nem lehetett észrevenni. Nem volt hajlandó megkönnyíteni Melina dolgát. Rádőlt az ágyra, és a mennyezetet bámulta, miközben végiggondolta a történteket. Bosszús volt, igen, de képes volt józanul gondolkodni, nem úgy, mint akkor, amikor Melina szinte meztelenül állt előtte a múlt éjszaka. Éppen a józanság volt az oka annak, hogy olyan jól együtt tudtak dolgozni Maxszel. A magánéletben egyértelműen a fivére volt a nyitottabb egyéniség. Az ő szenvedélyessége és lelkesedése szította fel Rhys őszinte, de visszafogottabb érdeklődését a bűvészet iránt. A fivérétől eltérően Rhys soha nem volt impulzív. Ő mindig mindent alaposan végiggondolt, legyen szó egy bűvésztrükk hihetőségéről, vagy arról, hogyan kell berendezni a helyiséget, hogy minél jobban hasson a mutatvány, vagy akár arról, hogy egy nő csak a hírneve miatt kezdett-e ki vele, vagy önmagáért. Bár az előbbi fordult elő gyakrabban, emiatt nem kell, hogy mindenáron elutasítson egy nőt. Egyszerűen csak szerette előre tudni, hogy mire számíthat, így a felügyelete alatt tarthatta a dolgokat az elejüktől a végükig, ugyanúgy, ahogy egy bűvészmutatványt. Ő döntötte el, hogy mit lássanak az emberek, és mit ne. Ő tette lehetővé, hogy valami megtörténjen. Melinával azonban más volt a helyzet. Ha róla volt szó, Rhys soha nem tartott a felügyelete alatt semmit, és talán éppen ez volt az oka annak, hogy távol maradt tőle. Ha még a Melina iránti érzelmeit sem volt képes kontrollálni, akkor hogyan gondolhatta, hogy ha egyszer megkapta a lányt, akkor képes lesz utána elmenni? Márpedig ő és a fivére mindig éppen ezt tették: elmentek. A vérükben volt a vándorlás. Rhys el sem tudta képzelni, hogy egy helyen maradjon, napról napra, hónapról hónapra ugyanazt a munkát végezze – még Melina kedvéért sem. Pontosabban el tudta képzelni, csak azt nem volt képes elhinni, hogy ez boldoggá tenné akár őt, akár Melinát. Amikor a lány Maxnek szólította, az volt az első gondolata, hogy „ne már”. Szerette a fivérét, de néha olyan érzése volt, mintha Max árnyékában élne, mintha senki sem látná őt olyannak, amilyen valójában, mert ők ketten csupán együtt léteztek. Csak azért nem borult ki teljesen, mert Melina az ő nevét suttogta tegnap éjjel, közvetlenül az után, hogy egyértelműen élete legjobb orgazmusát élte át – hála neki. A lány akkor már félig

aludt ugyan, és nyilvánvalóan fogalma sem volt róla, hogy nem Max volt mellette az ágyban, mégis az ő nevét suttogta. Ez nagyon sokat jelentett Rhysnak. Pillanatnyilag ez volt számára minden. A jobb válla az előérzettől viszketni kezdett, éppen mielőtt megszólalt volna a telefon. Átgurult az ágy másik oldalára, felvette a kagylót. Pontosan tudta, ki van a vonal másik végén. – Halott vagy! Csönd, majd Max tétován beleszólt a kagylóba. – Hol van Melina? – Ide figyelj, te kis… – Ha a testvéred az – kiáltott ki Melina a fürdőszobából –, megmondhatod neki, hogy kinyírom, ha meglátom! – Ezen már túl vagyunk, katicabogár – sziszegett vissza Rhys. – Ezek szerint még ott van? – Max büszkének tűnt. Ettől Rhys dühében úgy szorította a kagylót, mintha a fivére torka lenne. – Akkor mi a gond, ember? Feltételezem, hogy kihasználtad az alkalmat. – Éppen ez a probléma, Max. Nem szoktam kihasználni a nőket, különösen nem Melinát. – Vagyis akkor nem… – Max megköszörülte a torkát. – Tudod, mire gondolok. – Nem tudom. Miért nem világosítasz fel? Pontosan mire számítottál, mi történik, Max? – Szexi fehérnemű volt rajta? Rhys lelki szeme előtt megjelent a franciabugyi és a trikó. A legtöbb férfi szerint szerény és egyszerű holmik, amelyek most ott hevertek a földön. – Flanelpizsama. – A francba! És milyen volt a haja? Laza tincsekben omlott a vállára. Rhys már kissé megnyugodott. Kényelmesen elnyújtózott az ágyon, de a teste ismét megfeszült, amikor meghallotta, hogy kattan a zár. Közömbösséget színlelve fekve maradt, amikor Melina kilépett a fürdőszobából. A paplant a melléhez szorítva kutatni kezdett a táskája után, amelyet Rhys az asztal alá rejtett. – A szokásos kontyban volt. – És a szemüveg? – nyögte Max. – A szemüveg? Ugyanaz a rondaság, mint mindig. – Rhys egyenesen Melinára nézett, miközben ezt mondta. A lány felhúzta az orrát, és kinyújtotta rá a nyelvét. Rhys felült, mire a lány szeme a döbbenettől elkerekedett. Amilyen gazember volt, ettől persze Rhys farka azonnal megkeményedett. Bár teljesen fel volt öltözve, Melina alaposan végigmérte tetőtől talpig. Amikor más nő nézett így rá, az nem különösebben érdekelte, de Melina tétova tekintetétől a szíve hevesebben kezdett verni. – Akkor mi a csudát csináltatok egész éjszaka?

– Szerinted? Römiztünk, romantikus filmeket néztünk, én pedig a földön aludtam. Melina a szája elé kapta a kezét, hogy elrejtse a megkönnyebbült mosolyt, de Rhys így is meglátta. Kérdőn felhúzta az egyik szemöldökét. – Semmi szikra? Nevezzük inkább vulkánkitörésnek. – Egy aprócska sem. Max felsóhajtott. – Hé, sajnálom, ember. Tényleg azt hittem… Nem is tudom. Én csak azt hittem, ha valahogy rábírlak benneteket, hogy adjatok egymásnak egy esélyt… Rhys szinte megsajnálta a testvérét. Elmosolyodott, és felkelt az ágyról. – Akkor is halott vagy, mihelyt elkaplak. – És Melina jól van? Rhys egyre szélesebben vigyorgott. Melina meg sem mozdult, úgy állt ott egy helyben a paplanba tekerve, mint egy görög istennő. Rhys azonban már döntött. Várakozón a lányra nézett. Már nem számított, mit lehetett vagy kellett volna tennie korábban. Melina felajánlkozott neki. Szexuális oktatást akart? Rendben. Véletlenül vagy sem, de ő volt a legmegfelelőbb férfi erre a célra. Bebizonyítja Melinának és annak a hitvány kis gazembernek is, hogy a lány eredetileg rossz tanárt választott. Mire végez vele, Melina pontosan tudni fogja, milyen hatalma van egy férfi fölött – fölötte. – Melina rendben lesz. – Rhys végigfuttatta a tekintetét a lány gömbölyded idomain, amelyeket a keze és a szája már olyan jól ismert. Azt akarta, hogy a lány megszabaduljon a paplantól – most azonnal. És annak alapján, ahogy ránézett, Melina is pontosan megértette, mi a helyzet. – Valójában kibaszottul mesésen érzi majd magát. A bátyja felrikoltott, de Rhys belefojtotta a szót, és lecsapta a kagylót. Csípőre tette a kezét, és határozottan felemelte a fejét. – Készen állsz a következő leckére, katicabogár? Kezdődik a játék. * Melina Rhysra bámult, aztán kínjában toporogni kezdett. Következő lecke? Rhys megőrült? Vagy ő veszítette el az eszét, rátört ugyanis a vágy, hogy ledobja magáról a paplant, magához szorítsa a férfit, és soha többé ne engedje el. Szerencsére a józan énje kerekedett felül. Három kudarcba fulladt kapcsolat után már nem gondolta, hogy jobb szeretni, aztán elveszíteni valakit, mint soha nem is ismerni ezt az érzést. Különösen igaz volt ez Rhysra. Mióta az eszét tudta, szerette. Ez a szerelem azonban, különösen az után, hogy Rhys eltávolodott tőle, túl sok fájdalmat okozott neki. Ha őszinte volt magához, akkor be kellett vallania, hogy Rhys sokkal jobban megbántotta, mint Brian valaha képes lett volna, erről pedig nem volt szabad megfeledkeznie. Ha Rhys érzett egyáltalán iránta valamiféle szeretetet, akkor be kellett érnie ennyivel. Nem volt hajlandó

fáradozni azért, hogy többet kapjon tőle, hogy aztán a férfi ismét elhagyja. Visszafordult a fürdőszoba felé. – Hm, azt hiszem… – Úgy érzem, kötelességem, hogy figyelmeztesselek, ha megpróbálsz elrejtőzni a fürdőszobában, akkor rád kell törnöm az ajtót. Melina annyira meglepődött, hogy nem tudta visszafojtani a nevetést. Sokáig és hangosan nevetett. Amikor sikerült végre visszanyernie az önuralmát, Rhysra nézett. A férfi összeráncolta a homlokát. – Örülök, hogy ennyire viccesnek találod az ötletet, hogy fáradoznom kell az ajtó betörésével. Melina azon nevetett, hogy érte lenne képes Rhys fáradozni, de ezt nem árulta el a férfinak. Megrázta a fejét, és az ajkába harapott. – Sajnálom. Nem erről van szó. Én csak… mindig nevetek, amikor ideges vagyok. – Ráadásul Rhys éppen az imént fejtette ki Maxnek, általánosságban hogyan vélekedik róla. Ha rá gondoltak, a férfiak általában flanelpizsamában, feltűzött hajjal és ronda szemüvegben látták maguk előtt. Nem pont ugyanezeket a szavakat használta Max is, amikor beszélgettek? Bár Melina értékelte Rhys diszkrécióját, az járt a fejében, vajon nem azért választotta-e ezt a megoldást, mert kínosnak tartotta volna bevallani, hogy bármit is csinált vele. A gondolatra a szívébe hasított a fájdalom. – Ideges leszel tőlem? Szerinted miért van ez így? Melina minden jókedve elpárolgott. Félrefordította a tekintetét. Vagyis Rhys megtudta, hogy ideges lesz a jelenlétében. Nagy ügy! Mintha eddig nem sejtette volna abból, ahogy állandóan elpirult és hebegett-habogott, ha a férfi közelében volt. – Megkaphatnám a táskámat? Azt hittem, hogy a… – Odaadtam egy londinernek, míg a fürdőszobában voltál. Melina összehúzta a szemét. –Nem igaz. Rhys vállat vont. – Tényleg nem. Eldugtam. Nem akarom, hogy felöltözz, és elrohanj, mielőtt beszéltünk volna. – De ez… ez… – Gyerekes? Hé, kétségbeesés, meg ilyesmi. De ha meg akarod keresni, csak tessék! – Rhys körbeintett a szobán. Melina egy pillanatig csak bámult a férfira. Miért viselkedik így? Tudnia kellett, mennyire zavarban érezte magát az egész személycsere miatt, mégis vitára kényszerítette. Miért nem hagyja annyiban az egészet? Miért talált ekkora élvezetet abban, hogy megalázta? A válasz olyan hirtelen érkezett, hogy nem is értette, miért nem jutott előbb az eszébe. Nyilvánvalóan a sértett büszkesége volt az ok. Rhys talán megsértődött, amiért Maxtől kérte ezt

a szívességet és nem tőle. Hát, a férfinak egyáltalán nem volt szüksége tőle még több hízelgésre, eléggé megerősíthette az egóját a tegnap éjszaka, a tapasztalat, mennyire elolvadt az érintésétől. Körülnézett, de sehol nem látta a táskáját. A retikülje viszont ott volt a televízió mellett – Rhys kölnije és a nyitott óvszeres doboz mellett. Felkapta a retikült, beletúrt, és elővette a tartalék szemüvegét. Határozottan felemelte az állát, és feltette a szemüveget. A látása azonnal kitisztult, és ettől valahogy nyomban kissé nyugodtabbnak is érezte magát. – Komolyan, Rhys – szólalt meg, és nagyon igyekezett úgy tenni, mintha tényleg nem értené a férfit. – El sem tudom képzelni, miért ne adnád ide a táskámat. Szeretnék felöltözni. – Azért, mert borzasztóan tetszik, hogy nincs rajtad semmi a szemüvegeden kívül. – Rhys közelebb lépett, játékosan megrángatta a paplant, amelyet Melina kétségbeesetten szorított magához. – Sok férfi ábrándozik egy kimért könyvtárosnőről, aki vadmacskává változik az ágyban. Erről szól az egész, nem igaz? Hogy megtanuld, hogyan lehet örömöt szerezni egy férfinak. Azt hiszem, annyit megállapítottunk tegnap éjszaka, hogy én a férfinem egyik tagja vagyok. Legalábbis külsőleg. Nincs kedved meggyőződni róla, tényleg így van-e? – Miközben beszélt, Rhys keze a sliccére csúszott. – Nem vagy vicces. Rhys elmosolyodott, és megrántotta a vállát. – Legkevésbé sem szeretnék viccelődni. Melina eltűnődött Rhys szavain. – A férfiak tényleg könyvtárosnőkről ábrándoznak? Azt hittem, hogy egy átlagos hím a sokkal nyilvánvalóbb dolgokat kedveli. Ezért is olyan népszerűek a pornófilmek és a cicis magazinok, nem? Ezúttal Rhysből bukott ki a nevetés. – Cicis magazinok? – Mi van? Így mondják, nem? – Persze, van, aki így mondja. Csak soha nem hittem volna, hogy egyszer a te édes kis szádból hallom majd ezt a kifejezést. Melina a bók hallatán elpirult, de gyorsan elhessegette magától az érzést. – Ó, azt hitted, hogy aszexuális vagyok? Rhys arca egy szempillantás alatt elkomolyodott, aztán a tekintete égetővé vált. – Soha nem hittelek annak. Távolról sem, és különösen nem a tegnapi éjszaka után. Édesem, több szenvedély van benned, mint amennyit a legtöbb férfi kezelni tud. – A legtöbb nem, de te igen, igaz? – Úgy gondolom, egészen jól „kezeltelek” múlt éjjel. – Rhys kinyújtotta feléje a karját, és megragadta az állát, hogy ne tudjon félrefordulni. – De miért nem árulod el, egyáltalán mi vett rá, hogy Maxhez fordulj? Azt hittem, okosabb vagy annál, hogy bedőlj a volt pasid ostobaságainak, Melina. Okosabb? Igen, Melina tényleg nem volt buta. Az esze azt súgta, hogy Brian egy önbizalomhiánytól szenvedő pasas volt, átlagos méretű pénisszel, aki azért szólta le, hogy ettől

érezze magát igazi férfinak. De a sajgó szíve – a szíve, amely sóvárgott a szerelem, a kapcsolat, a család után – meggyőzte, hogy az ő hibája volt, amiért nem talált még magának társat. Ez pedig egyúttal azt is jelentette, hogy elhitette magával: Briannek igaza volt. Amikor szeretkeztek, többnyire valóban úgy feküdt az ágyban, mint egy darab fa, mert soha nem érzett késztetést másra – egészen a múlt éjszakáig. – Miért nem mondtad el Maxnek, hogy mi történt? – Azért, mert semmi köze hozzá, hogy mi történik kettőnk között. Rhys olyan szenvedélyesnek – olyan birtoklónak – tűnt, hogy Melina teste megremegett. – Ebben az esetben van hozzá köze. Ő szedett rá, nem igaz? – Nem szedett rá, csak nem árulta el, hogy mi vár rám. – És ha megtette volna? – Akkor nem vártam volna meg, hogy felajánlkozz. Rajtad lettem volna, mielőtt becsukódott volna mögöttem az ajtó. Melina egész teste életre kelt a csöndes vallomás hallatán: a bőre bizseregni kezdett, a mellbimbója megkeményedett, a lába közét elöntötte a nedvesség. Esküdni mert volna, hogy ha Rhys abban a pillanatban akár csak megsimogatta volna a haját, attól is azonnal olyan erősen elélvez, hogy talán el is ájul. Próbálta rábírni az agyát, hogy csendesítse le a vágyait, és gondolkozzon logikusan. – Hazudsz – suttogta. – Nem hívtál. Nem látogattál meg. Nem akartál foglalkozni velem. – Nem azért, mert nem akartalak. – Rhys habozott. – Nem mondhatod, hogy reklámoztad volna, hogy akarsz engem. – Én… én… – Ne hazudj! – szólt rá Rhys. Megragadta a tarkóját, és a melléhez szorította. Melina kábultan lehunyta a szemét, és átadta magát az érzésnek. Rhys a derekát simogatta. – Nem gondolod, hogy már eleget hazudtunk egymásnak? Lehet, hogy Maxet választottad, de az én nevemet suttogtad, mielőtt álomba merültél. Akarlak, Melina. Kész vagyok bevallani. Kész vagyok bebizonyítani. Melina elhúzódott, hogy a szemébe nézzen. Még mindig nem mert hinni a férfinak. – Miért most? Ennyi idő után? – Mert felajánlkoztál nekem. – Rád kényszerítettem magam. – Ez butaság, Melina, te pedig nem vagy buta. – Igen, és a butaságom itt véget is ér. – Elhúzódott Rhystól. – Ha visszakapom a ruhámat, már itt sem vagyok. – Miért? Kész voltál lefeküdni Maxszel. Talán szereted? – Nem! Vagyis persze hogy szeretem, ahogyan téged is. Egy család vagyunk. Nem akarom ezt tönkretenni, Rhys, és ha megtennénk, amit akarsz, akkor ez történne. Lásd be! Nem ugyanazt várjuk az élettől, és bolondság lenne, ha ezt nem ismernénk be.

Rhys nem ellenkezett. Hogyan is tehette volna? – Te és Max sem ugyanazt akarjátok. Akkor ő miért tehette volna meg neked ezt a szívességet, és én miért nem? Aha, szóval igaza volt, gondolta Melina, az egész a férfihiúságról szólt. – Először is azért, mert ő volt kéznél. – Most én vagyok itt. És szabad az egész hétvégém. Maxszel abban állapodtatok meg, hogy erre szánjátok ezt a hétvégét, igaz? Melina fejében megszólalt a vészcsengő. – Igen, de… – Úgy gondolom, a múlt éjszaka bebizonyosodott, hogy kívánjuk egymást, és az is, hogy képes vagyok kielégíteni téged. – Rhys nagyon nyugodtan beszélt, beképzeltségnek nyoma sem volt a hangjában. Melina úgy érezte, valami kiszívta a levegőt a szobából. – Soha senki nem kérdőjelezte meg a rátermettségedet. És most nem az én… az én… – a lány érezte, hogy elvörösödik – …orgazmusra való képességem a lényeg, hanem az, hogy nem tudok kielégíteni egy férfit. – Mondod te. – Brian Montgomery mondja. Lars Jensen. Gary Somada. – Idióták. Ha akartak tőled valamit, akkor nem dolgoztak meg érte elég keményen. Azon kívül én is meg tudom mutatni neked, hogyan kell örömet szerezni egy férfinak. – Múlt éjjel inkább azzal foglalkoztál, hogy nekem szerezz örömöt. – A két dolog összefügg. Megismertettelek valamivel, ami örömöt szerez egy férfinak: az alávetettséggel, a partnered iránti totális bizalommal. De vannak más dolgok is, és ezeket is megmutathatom neked, ha engeded. A vészcsengő még mindig szólt Melina fejében, de valahogy halkabban, mint az előbb. A kíváncsiság az oka, figyelmeztette magát. Csak kíváncsi vagyok, ennyi az egész. Nem készült megfontolni Rhys javaslatát, igaz? Mivel nem válaszolt, Rhys folytatta a győzködést. – Ne érts félre, én is keresem a kielégülést. Egy kicsit megdolgoztattál múlt éjjel. Megérdemlek egy kis viszonzást, nem gondolod? A vészcsengő kissé hangosabban kezdett csörömpölni. – Szóval ez olyasmi, mint az adósság? Kompenzáció a nyújtott szolgáltatásért? – Ez rólad és rólam szól, és arról, hogy a legjobb szexet nyújtsuk egymásnak, amelyben csak részünk volt. – Látod? Pontosan ez a lényeg. Ha csodás szexet remélsz tőlem, akkor nem fog működni, mert ideges és zaklatott leszek. Tévedsz, ha azt hiszed, hogy versenyezni tudok azokkal a nőkkel, akikkel eddig voltál, Rhys.

A férfi felvonta a szemöldökét. – Alábecsülöd az inspirációs képességeimet. Oké, Melina most már tényleg majd meghalt a kíváncsiságtól, de igyekezett nem belegondolni, mit értett Rhys ezen. – Már alig ismerjük egymást… – Te is tudod, hogy ez nem igaz. Ahogy mondtad, Melina, majdnem egy család vagyunk. Amit ezen a hétvégén teszünk, az talán túlmegy a korábbi kapcsolatunk határain, de miután vége, tudni akarom, hogy jól vagy-e. Segíthetek neked. Miért nem engeded? Miután vége, ezt mondta. Úgy értette, hogy „miután elmentem”. Melinán úrrá lett a szomorúság. Ha jól értette Rhyst, ez lesz a hattyúdaluk, afféle búcsúajándék. Mivel egy ideje már sejtette, hogy ez lesz a kapcsolatuk vége, igyekezett nem kimutatni, mennyire bántja a dolog. Vagy hogy mennyire megingatta az elhatározásában. Mihelyt elmúlt a hétvége, Rhys ismét elmegy. Ki tudja, mikor látja újra. Bolond lenne, ha nem fogadná el, amit a férfi ajánlott. – És aztán mi lesz? – kérdezte, bár tudta a választ. – Maxszel hogyan terveztétek? Valahogy obszcénnek tűnt belekeverni Maxet, ami természetesen butaság volt. – Úgy terveztük, hogy barátokként válunk el, visszatérünk oda, ahol korábban voltunk. Megállapodtunk, hogy semmit sem várunk egymástól, nem hagyjuk, hogy bármit megzavarjon köztünk ez a hétvége. Rhys egy percig habozott, aztán megszólalt. – Én képes vagyok erre. És te? Ha már egyszer a férfi ilyen lovagias volt, mit lehetett erre a kérdésre válaszolni? Melina lassan bólintott. Elégedettség csillogott Rhys szemében. – Jó. A férfi közelebb lépett, mire Melina teste megfeszült, mert azt hitte, hogy Rhys megöleli és megcsókolja. A várakozás izgalma elárasztotta a testét, de Rhys csak megfordult, előrehajolt, és kivett egy ismerős táskát az asztal alól, aztán az ágyra dobta. – Akkor öltözz! A lány döbbenten ránézett. – Most meg azt akarod, hogy felöltözzem? Rhys halványan elmosolyodott. – Aha. – Miért? A férfi felhúzta az egyik szemöldökét.

– Azért, kedves Melina, mert a következő lecke olyasmi lesz, amit csak a legjobb bűvészek és szeretők képesek kezelni finom, de biztos kézzel. – És mi lenne az? – suttogta a lány. – A kiszámíthatatlanság.

6. FEJEZET A BŰVÉSZET DALTON-FÉLE SZABÁLYAI 7. Soha ne feledkezz el a varázspálcáról! Rhys minden tőle telhetőt megtett, hogy ne lássék rajta, milyen jól mulat, miközben rákanyarodott Melina kocsijával az északra vezető autópályára. Bár a lány igyekezett fesztelenül viselkedni, nyilvánvaló volt, hogy össze volt zavarodva. Ha Rhys jól értelmezte a jeleket – márpedig ebben mindig nagyon jó volt –, akkor egyértelműen kiderült, hogy a lány nem volt boldog attól, hogy teljesen felöltözve az ég tudja éppen merre tartottak ahelyett, hogy egymás karjában élvezték volta az ágy kínálta örömöket. Rhys pontosan ezt szerette volna elérni. Nem hazudott, amikor azt mondta a lánynak, hogy a kiszámíthatatlanság a jó bűvésztrükk és szex kulcsa. Létfontosságú volt ahhoz is, hogy Melina feladja az óvatoskodást, és ne elemezzen minden egyes apróságot a végtelenségig. Végül is, ha Rhys hajlandó volt részt venni ebben a nevetséges szexkísérletben, akkor feltett szándéka volt kiélvezni minden közösen töltött percet. Ugyanezt kívánta a lánynak is. Azt akarta, hogy Melina ellazuljon, elengedje magát és élvezze a közösen eltöltött időt ahelyett, hogy a szeretkezés technikáján és statisztikákon merengjen – ahelyett, hogy minden egyes orgazmust a szexuális képességek bizonyítékaként katalogizáljon. A gondolatra majdnem hangosan felhorkantott. Melina azért hitte, hogy rossz szerető, mert Rhys nem élvezett el, holott az az igazság, hogy több szexuális örömöt talált a lány kielégítésében és abban, hogy a karjában tarthatta, miközben aludt, mint régóta bármiben. Amikor Melina félálomban, kimerülten hozzábújt, nem is gondolt arra, hogy kielégülést keressen, mert többet akart a lánytól. Több csókot. Több simogatást. Egyszerűen többet. Most pedig lehetősége volt megszerezni mindazt, amire vágyott, de csak azért, mert a lány a fejébe vette, hogy továbbképzésre van szüksége. Nevetséges elképzelés volt, de mindegy: ajándék lónak ne nézze az ember a fogát. És Rhys nem is fogja – ezúttal nem. Melina megköszörülte a torkát. – Szóval, hova megyünk? – kérdezte, mintha Rhys nem tagadta volna meg már négyszer a választ. A férfi Melinára vigyorgott. – Ha elárulnám, akkor odalenne a rejtély, nem igaz? A lány lebiggyesztette az ajkát. Olyan édes volt, hogy Rhys alig bírta megállni, hogy meg ne ragadja az állát, és ne húzza magához egy csókra. Nem kellett zseninek lenni ahhoz, hogy az

ember rájöjjön, hogy katicabogara ösztönösen ellenállt minden olyasminek, amit nem ő irányított. Ezért aztán gyorsan biztonságosabb téma felé kellett terelnie a lány gondolatait. – El is felejtettem megkérdezni: hogy vannak a szüleid? Melina azonnal abbahagyta a duzzogást, és hátradőlt az ülésben. – Jól. Most éppen Kínában vannak, megnézni a nagy falat. – Mi is jártunk ott pár éve. Csodálatos utazás volt. Sokat utazgattak az utóbbi években, igaz? És még mindig jól megvannak együtt? – Persze, miért ne lennének? Rhys a szülei állandó vitatkozására gondolt. Ez is olyan dolog volt, amelyhez kénytelen volt hozzászokni. – Kész csoda, hogy a szüleim házassága túlélte a turnézást. Néha úgy gondolom, pajzsként hurcoltak minket magukkal, hogy megvédjék a házasságukat. Melina mocorogni kezdett az ülésben. Kicsit közelebb húzódott hozzá ahelyett, hogy továbbra is az ajtóhoz bújt volna. – De kívülről úgy tűnik, hogy a szüleid tökéletesen összeillenek. Nem emlékszem, hogy valaha is hallottam volna vitatkozni őket. Rhys nem tudta elfojtani a mosolyát. – Igen, de te csak otthon láttad őket. Teljesen mások, amikor úton vagyunk. Ismered a Versenyfutás a világ körül című műsort? – Hát persze, az egyik kedvencem. Csak nem azt akarod mondani… – Ahogy azok a párok próbálják megtalálni a helyes utat idegen országokban, a verseny feszültsége nem éppen a legjobbat hozza ki belőlük, igaz? Legyen elég annyi, hogy az anyám teljesen más oldalát mutatja, amikor fáradt vagy éhes. Apám pedig nem igazán képes megértőn viselkedni, amikor valami elvonja a figyelmét, vagy úton vannak. – Nehéz elviselni, hogy sokat vitatkoztak? Valaha az volt, igen. Egészen addig, amíg Rhys meg nem értette, hogy ez része a szülei életének. Veszekedtek, aztán valószínűleg ugyanolyan szenvedélyesen ki is békültek. Miután megértette, hogy a szülei szerelme elég erős ahhoz, hogy túlélje az állandó veszekedést, többé nem aggódott miatta. Ő viszont a saját kapcsolataiban nem volt hajlandó ilyesmire. – Rhys? Melina feléje nyúlt, és gyengéden megszorította a kezét. Rhyst elöntötte a szeretet. Melina kedves volt, jószívű és ragaszkodó. Csodálatos felesége lesz egy szerencsés fickónak, és egyszer majd nagyszerű anya válik belőle. Egy pillanatra csalódást érzett, amiért ő nem lehet az a szerencsés fickó, és nem az övé lesz az a gyerek. Megszorította a lány kezét, aztán rámosolygott. – Elnézést, egy kicsit elgondolkoztam. Mit kérdeztél? – Most hogy vannak?

– Szép lassan megtanulják, hogyan élvezzék ismét egymás társaságát, de az idejük felét most úton töltik velünk. Tudod, hogy apu a menedzserünk, anyu pedig segít a lányoknak. Így aztán részesei minden egyes műsorunknak. – Zavar benneteket, amikor veletek vannak? Rhys összeráncolta a homlokát, amikor Melina elhúzta a kezét. Ránézett, és látta, hogy a lány elpirult, és kibámult az ablakon. Kérdőn felvonta a szemöldökét. Vajon mire utalt a kis katicabogara? – Egyáltalán nem. Miért kérdezed? – Nem hiszem, hogy segít… – Zavartan körbemutatott. – Hát, tudod, ti, fiúk, egy csomó nő érdeklődését felkeltitek a turnékon. Nem vagyok annyira naiv, hogy azt higgyem, nem használjátok ki a kínálkodó alkalmakat. Rhys szíve megdobbant. A legkevésbé sem akarta megvitatni a szexuális életét Melinával, de ha már a lány összeszedte a bátorságát, és rákérdezett, illett őszintén válaszolnia. – Elég nehéz nem kihasználni. Rengeteg nő ajánlkozik fel, de a dolog elég hamar unalmassá vált számomra. Akár hiszed, akár nem, gyakran kész megkönnyebbülés, ha velünk vannak a szüleim. Tökéletes indok arra, hogy megússzam a bulikat, és csak lógjak velük. – Ez kedves – jegyezte meg Melina sóvárogva, aztán a férfi felé fordult. – Mármint a szüleidhez fűződő kapcsolat. – És a te szüleid? – Rhys habozott, aztán feltette a kérdést, amelyről soha nem gondolta volna, hogy valaha is megengedi magának. – Soha nem akartál velük menni? – Nem akarták volna, hogy elkísérjem őket. Rhys a meglepetéstől összerezzent. – Ezt nem gondolhatod komolyan. A szüleid mindig imádtak. Hogy mondhatsz ilyet? – Ó, nem úgy értettem, ahogyan hangzott. Látszólag örültek volna neki, de valójában útban lettem volna. Tudom, hogy szeretnek, de kettőjüket különleges kapcsolat köti össze. Nem akarták volna, hogy elkísérjem őket. – Komolyan? – A szüleim csak akkor kezdtek el utazgatni, miután felnőttem, és elköltöztem otthonról. Talán csak ekkor érezték igazán, hogy egy pár lettek. Így azóta próbálok nem közéjük állni. Ráadásul nem is élvezem annyira az utazgatást. Elvon a munkámtól, és én szeretek otthon lenni. Újabb bizonyíték arra, hogy nem ő volt a megfelelő férfi Melinának. Neki nem volt otthona, azt sem tudta már, milyen érzés lehet. Majdnem megkérdezte, mennyit utazott egyáltalán Melina. Amennyire tudta, nem sokat, de mindig úgy gondolta, hogy ez az ő döntése volt. Most már nem volt ebben annyira biztos. Lehet, hogy csak azért nem utazgatott, mert nem akart egyedül világot járni. Ám úgy tűnt, a lány nem akart erről többet beszélni, és Rhys sem akarta erőltetni a témát, mert elszomorította Melinát. – Azt hittem, hogy miután elköltözöl otthonról, anyukád újra fellép majd. Melina édesanyja színésznő volt, és éppen kezdett nevet szerezni, amikor megismerkedett az édesapjával. Rhys évekkel korábban kivette a kölcsönzőből az asszony egyik filmjét, és

ámulatba ejtette, milyen elevennek tűnt a képernyőn. Gyerekként akárhányszor találkozott vele, az asszony mindig barátságos, de csöndes volt. Komoly – egyáltalán nem az a fecsegő, flörtölő lány, amilyeneket alakított. Bár gyerekként Melina nem volt csöndes és komoly, ahogy nőtt, egyre inkább azzá vált, és Rhys érezte, ahogy egyre jobban eltávolodik a lánytól. Most azon töprengett, hogy Melina édesanyjának melyik oldala volt az igazi és melyik a szerep. Azt már tudta, hogy Melina nyugodt külseje csodálatos szenvedélyességet rejtett, de ezt csak a múlt éjjel fedezte fel. – Á, azt az álmot régen feladta, mert nagyon szerette az apámat. Rhys nem egészen értette, hogy a színészi karrier feladása hogyan függött össze a házassággal, de el kellett ismernie, hogy ők ketten remekül összeillettek. Tulajdonképpen nehéz is volt elképzelni, hogy Susan, Melina édesanyja, valaha is a szórakoztatóiparban dolgozott. Olyan gyorsan beilleszkedett kutató férjének az életébe, mintha beleszületett volna. Az ő kapcsolatuk teljesen más volt, mint a Rhys szüleié, mert teljesen stabilnak tűnt. Melina szülei mindig tökéletes szinkronban dolgoztak együtt, hasonló volt az egyéniségük, és ettől egységként működtek. Rhys életében először tűnődött el azon, milyen érzés lehetett Melinának kívülállónak éreznie magát. Egy gyereknek soha nem lenne szabad ezt éreznie a szülei szerelme miatt, Melinával mégis megtörtént. – Térjünk vissza a nőkre! Hogyan mutatják ki az érdeklődésüket? Rhys kis híján pánikba esett. – Hm… Nem hiszem, hogy helyes erről beszélnünk. – Miért ne? Te intim részleteket tudsz a szexuális életemről, miközben nekem fogalmam sincs a tiédről. – Csak annyit tudok, hogy a múlt éjszakáig rosszul választottál partnert. – A testvéredre utalsz? Mert nem téged választottak, nem igaz? Rhys számára egyértelmű volt, miért hozta Melina állandóan szóba Maxet: pajzsként használta most is, akárcsak a múltban oly sokszor. – Itt vagy velem, vagy nem? És, ha belegondolunk, mit fogunk tenni a következő két napban, azt kell mondanom, hogy egyértelműen te választottál. Vagy megváltoztattad a döntésedet? Melina olyan sokáig nem válaszolt, hogy Rhyst kiverte a hideg veríték. Ne változtasd meg a döntésedet, könyörgött magában. Ne tedd most, amikor végre kaptam egy kis kóstolót abból, amire olyan régóta vágytam. – Nem – suttogta Melina. – Nem változtattam meg a döntésemet, ha te sem. De megvan az oka annak, hogy most itt vagyok. Ezért aztán kénytelen vagy válaszolni a kérdéseimre. Dühében Rhys összeszorította a fogát, aztán ellazította az izmait. – Általában egy levélkét küldenek az egyik jegyszedővel. Néha megvárnak minket a művészbejárónál. Egyszer… – Megköszörülte a torkát. Muszáj volt őszintének lennie. – Egy nő kiderítette, melyik szállodában lakunk, és besétált az étterembe, ahol vacsoráztunk. És… egyértelmű jelét adta annak, hogy semmit sem visel a ballonkabát alatt. Aztán közölte velem, hogy üzenete van a számomra – rúzzsal írva a testére. Percekig egyikük sem szólalt meg. Rhys próbálta kitalálni, hogyan folytassa. A francba az őszinteséggel! Nem lett volna szabad felhoznia ezt a példát.

– Szóval, miért nem… – Hát, gondolom az üzenet… félreérthetetlen volt. De a férfiak szeretik az ilyesmit, nem igaz? Működött a terve? Lefeküdtél vele? Rhys keze megfeszült a volánon. Nem fordította el a tekintetét az útról, miközben válaszolt. – Igen. De ez már régen történt, amikor még izgatott az ilyesmi, és a farkammal gondolkoztam, nem az eszemmel. – Tényleg volt valami a testére írva rúzzsal? Rhys a lányra pillantott. – Igen. Melina szeme elkerekedett. Elpirult. – Valami… félreérthetetlen? Rhys felsóhajtott, aztán vállat vont. – Legyen elég annyi, hogy szerepelt benne egy nyíl és két rövid szó. – Megtetted, ami le volt írva? – suttogta Melina. – Nem. – Miért nem? Hogyan magyarázza el, hogy nem volt hozzá kedve? Hogy soha nem tette meg, kivéve, ha jól ismerte az illetőt? Ha törődött vele. De lefeküdt akkor azzal a nővel. Az egész annyira otrombának tűnt most. Összerázkódott a gondolatra, mit hisz róla Melina. Mielőtt válaszolhatott volna, a lány megszólalt. – Fogadok, hogy ő azért leszopott téged, igaz? Rhys összeszorította az állkapcsát, aztán lassan ellazította az izmokat. Bármennyire szeretett volna tökéletes lenni Melinának, soha nem állította magáról, hogy az. Ha a lány vele akart lenni, el kellett fogadnia olyannak, amilyen volt – a hibáival együtt. De a kevéske idejükből nem akart többet olyasmire fecsérelni, amire már alig emlékezett. Ezt pedig a maga sajátos módján adta Melina tudtára. – Őszintén, az egész éjszakára alig emlékszem már. Olyan, mint egy nagy folt sanghaji vörös rúzs. Revlon, azt hiszem. Rhys visszatartotta a lélegzetét, míg a reakcióra várt, és a szemét nem vette le az útról. Melina olyan sokáig nem szólalt meg, hogy végül feléje fordult. A lány arcáról nem lehetett leolvasni semmiféle érzelmet. Rhys azt várta, hogy kioktatja majd a biztonságos szexről vagy a nők jogairól. Ehelyett nevetésben tört ki. Rhys megkönnyebbülten megsimogatta Melina combját. A lány megmerevedett, és lenézett a kezére. Rhys lágyan, nyugtatóan tovább simogatta. – Ahogy már mondtam, ez nagyon régen történt, Melina. Most már sokkal jobban megválogatom a partnereimet.

Melina arca elkomolyodott. – Kivéve, ha az egy régi barát, aki belopózott a szállodai szobádba. – Különösen akkor, ha az egy régi barát, aki belopózott a szállodai szobámba. Hidd el nekem, amikor megláttalak az ágyamban, attól jobban felizgultam, mint bármi mástól életemben. – Nem szükséges… Rhys figyelmeztetőn megszorította a lány combját. – Komolyan beszélek. Melina vállat vont. – Hát persze. Mindegy. Ismét az ablak felé fordult. Egyértelmű volt, hogy a maga részéről befejezte a beszélgetést. Rhys egy ideig hagyta, hogy eltűnődjön, de a kezét nem vette le a combjáról, hogy emlékeztesse a jelenlétére. Fél órával később a szeme sarkából látta, hogy Melina próbál elfojtani egy ásítást. – Egy darabig még nem érünk oda. Miért nem szundítasz egy kicsit? Melina megrázta a fejét. – Inkább szórakoztatlak. – Ne aggódj, szórakoztatni is fogsz. De szükséged van egy kis pihenésre. Melina szeme elkerekedett. – Mit fogunk csinálni? Rhys pajkosan rávigyorgott. – Türelem, bébi! Nagy vonalakban elmondom, ha megérkeztünk. Melina összehúzta a szemét. – Viccelődni próbálsz? Rhys csöppet feljebb csúsztatta a kezét, mire Melina lélegzete elakadt. Ahogy a férfi remélte, a lány megragadta a kezét. Elégedetten a fejleményekkel, Rhys összefonta az ujjaikat Melina térdén. – Csak pihenj! Ígérem, hogy pár órán belül mindent megtudsz. Egy pillanatig egymás szemébe néztek, aztán Rhys az ajkához emelte Melina kezét, hogy megcsókolja. – Most pedig hunyd le a gyönyörű szemed, és aludj, katicabogár! Majdnem hangosan felkuncogott, amikor látta, hogyan kerekedik el a lány szeme. Melina hátrahajtotta a fejét, és őt nézte, miközben Rhys a vezetésre koncentrált. Érezte magán a tekintetét. A hüvelykujjával finoman simogatta a kézfejét. Néhány perc múlva érezte, hogy ellazul, tíz perc múlva pedig a lány már le is hunyta a szemét. Húsz perccel később a lágy, ritmikus lélegzetvételekből tudta, hogy Melina elaludt.

Finoman ismét az ajkához emelte a kezét, és megcsókolta. * Amikor Melina felébredt, még mindig az autóban ült, de már egyedül. Felegyenesedett, a tekintetével kétségbeesetten kutatva Rhys után, és azonnal meg is látta a férfit: az autó előtt állt, és egy szakállas, baseballsapkás pasassal beszélgetett. Lehajtotta a napellenzőt, hogy ellenőrizze a kis tükörben, hogy néz ki, és megrándult az arca a látványtól. A szemüvege ferdén állt, a haja lelapult és nem volt kisminkelve. Ebben a pillanatban a két férfi feléje fordult, és Rhys integetni kezdett, hogy szálljon ki. Nagyon ostobán nézett volna ki, ha nem engedelmeskedik. Így hát megigazította a szemüvegét, vett egy mély lélegzetet, és kinyitotta a kocsi ajtaját. – Melina, ismerkedj meg régi barátommal, Roddal! – Rhys a szebb napokat látott, kétszintes épület felé mutatott. A ház mögött hosszú stég nyúlt be egy csöndes tó fölé, amelyet magas vörösfenyők öveztek. – Rodé a Holiday Harbor. Rod, ő itt Melina. Melina kezet nyújtott a férfinak. – Örülök, hogy megismerhetlek. – Részemről a megtiszteltetés. – Rod nem rázott kezet vele, hanem megölelte. – Örülök, hogy végre találkoztunk. Nagyon sokat hallottam rólad az évek folyamán a Dalton családtól. Melina elpirult az örömtől. Zavarában megigazította a haját. – E-ez igazán kedves. – Felnézett Rhysra, aki átkarolta a derekát, és közelebb húzta magához. Melina először egy kicsit elhúzódott, de ahogy Rhys folytatta a beszélgetést Roddal, lassan ellazult, és a férfihoz bújt. Rhys rápillantott, és biztatón elmosolyodott. – Rod rajta tartja a szemét a házon, amikor távol vagyok. Csak most tettem a helyére a stéget. A vízszint meglehetősen alacsony az idén, de a múlt havi esőknek hála, azért lehet csónakázni. Rodnak van egy kis sétahajója, amelyet kölcsönad, ha itt vagyok. – Hol vagyunk? – A Shasta-tónál, úgy harmincpercnyire északra Reddingtől. – É-én nem is tudtam, hogy van itt házad. – Igen, pár éve vettem. – Ó. – A következtetés egyértelműen kicsengett a hangjából. Az elmúlt pár évben alig beszéltek egymással, így nem sokat tudott arról, mit történt Rhysszal. De azon meglepődött, hogy Max sem említette a nyaralóvásárlást. – Közösen vettétek Maxszel? Rhys egy pillanatra megdermedt. – Nem, ez kivételesen teljesen az enyém. Max eljött egy párszor, de nem sokáig bírja a nyugalmat. Nem nagyon van oda a természetért. – Valahogy téged sem tudlak elképzelni a vadonban. Rod kuncogni kezdett.

– A kislány ismer téged, Rhys. De be kell vallanom, meglepően jól bírja a kényelmetlenségeket, nem mintha szükség lenne rá. Rhys háza nagyon klassz, csak kellett egy kis idő, mire lakhatóvá pofozta. Rhys építette újjá a házat? Akkor nyilvánvalóan ügyesebb volt a keze, mint gondolta. Melina elpirult a gondolatra. – Használhatnám a mosdót? – nyögte ki. – Menj az étterem mosdójába. Kényelmesebb, mint a nyilvános vécé a tónál. Melina egyetértőn bólintott. – Köszönöm. – Besietett az épületbe, miközben magán érezte a két férfi tekintetét. Átsétált egy kisebb bolton, amelyben szuveníreket és strandfelszereléseket árultak. Amikor végzett a mosdóban, jobban körülnézett a boltban. A tekintete megakadt a fürdőruhákon. Az ajkába harapott, ahogy jobban szemügyre vett egy fehér, nyakpántos bikinit. Ha itt maradnak egypár napig, és Rhys szeretné, ha úsznának egyet, akkor szüksége lesz fürdőruhára, nem igaz? Szinte biztos volt benne, hogy Rhys megpróbálja rábeszélni a nudizásra, de nem hitte, hogy képes lenne meztelenül fürdeni a férfi társaságában. Mindazonáltal… Végigmustrálta a kínálatot. Volt néhány egyrészes darab, amelyek pont úgy néztek ki, mint az, amilyen neki volt otthon: egyszerű, előnyös. De a tekintete vissza-visszarebbent a fehér bikinire. Soha életében nem mert bikinit felvenni, de nem azt mondta Rhys, hogy a váratlan szexi? Talán itt volt az esélye, hogy bebizonyítsa, milyen jó diák. Mielőtt meggondolta volna magát, gyorsan lekapta a rúdról a bikinit. – Kéri az akasztót is? – kérdezte vidáman a tinilány a kasszánál. – Hm. Nem, köszönöm – válaszolt, miközben átnyújtott a pénztárosnak két húszast. – Imádom ezt a bikinit. Nekem is van feketében. Melina egy pillanatra lehunyta a szemét. A lány természetesen fel sem venne mást, csakis bikinit. Magas volt, karcsú, és a gömbölyded idomain pontosan úgy fest egy ilyen bikini, ahogyan a tervezője megálmodta. Melina próbálta magát elképzelni a bikiniben a lány mellett. A gyomra összerándult a rémülettől. Kikapta a fürdőruhát a lány kezéből. – Tessék! Szép napot! Melina lenézett az aprócska ruhadarabra. Már egyáltalán nem volt benne biztos, hogy az alsó elfed majd mindent, amit kell. – Nem is tudtam, hogy van ez a modell feketében is. Talán meg kellene várnom, amíg kapnak belőle. A lány összeráncolta a homlokát. – Ó, sajnálom, de fürdőruhát nem cserélünk. – Tudom, de ebben a pillanatban vettem – magyarázta Melina ragyogó mosollyal. – Nem volt még rajtam, ki se vittem a boltból. – Hát…

– Mi lenne, ha egyszerűen kicserélném egy másikra? – kérdezte, miközben felkapott egy egyrészes fekete fürdőruhát. – Ez például itt jó lesz. Ráadásul akciós, igaz? – Hát, igen, de… – Akkor elviszem. Megtarthatja a különbözetet. A lány idegesen az ajtó felé pillantott. – Nem is tudom. Azt hiszem, meg kellene kérdeznem Rodtól. Elmagyarázom neki, hogy megváltoztatta a véleményét. Mi lenne, ha kimennék hozzá, és… – Ne! – kiáltott fel Melina rémülten, amivel a lányt is halálra rémisztette. – Úgy értem, nem akarok gondot okozni. Azt hiszem, mégiscsak maradok a fehér bikininél. – Begyömöszölte a fürdőruhát a retiküljébe, és már indult is az ajtó felé. – Köszönöm – szólt még vissza, aztán odasietett a két férfihoz. Mi a csudát gondolt? Soha életében nem hordott bikinit, pláne fehéret! Még fehér nadrágot sem vehetett fel, ha nem akarta, hogy úgy nézzen ki, mint egy tehén. Az egyrészes sokkal jobb lett volna. És, emlékeztette magát gyorsan, kiszámíthatóbb is. Veregesd magad vállon, hogy ilyen bátor voltál, biztatta magát. – A bolt és az étterem is nagyon kellemes – mondta egy kissé izgatott hangon Rodnak. – Okvetlenül el kell majd jönnünk újra! – Az remek lenne – vigyorgott rájuk a férfi. Melina majdnem elájult. Csak nem arra célzott, hogy Rhys és ő valamikor a közeljövőben újra visszatérnek? Együtt? Mint egy normális pár? Már éppen nyitotta a száját, hogy kijavítsa magát, de Rhys átkarolta, és megszorította a vállát. Az arcán tisztán látszott, hogy nagyszerűnek tartja az ötletet, amitől Melina csak még jobban összezavarodott, miközben a szívét átjárta a boldogság. – Örülök, hogy megismertelek, Melina. Viseld gondját a pasidnak, rendben? Mivel Melina még mindig Rhysra nézett, látta, hogy a férfi elpirul. Megnyugtatta a gondolat, hogy Rhyst is felkavarta mindaz, ami közöttük történik. Viselje Rhys gondját? Éppen ezért volt itt, nem igaz? És mi van, ha még soha nem volt rajta bikini? Kit érdekel, ha még soha nem viselte azt a darabot, amelyet az előbb vett? Elvégre nyugodtan tehet úgy, mintha mindennapos dolog lenne számára bikinit viselni, nem igaz? Lehunyta a szemét, hogy összeszedje a bátorságát. – Ó, afelől nyugodt lehetsz, hogy gondját viselem majd – mormogta. Rod és Rhys is úgy bámult rá, mint akit fejbe vágtak, amitől Melina teljesen felvillanyozódott. Elfojtott egy mosolyt, megfordult, és visszasétált az autóhoz, figyelve, hogy közben a szokásosnál kicsit jobban riszálja a csípőjét. Amikor visszanézett, látta, hogy Rhys meredten bámulja a fenekét. Amikor a váratlan fontosságáról beszélt, Rhys elfelejtette megemlíteni, mennyivel izgatóbb a csábító szerepe az elcsábítotténál, futott át az agyán. Beült az autóba, és mint a jó kutya hátát, megütögette a retiküljét. Kis híján pánikba esett az előbb, de attól, hogy megvette ezt a hülye bikinit, teljesen megváltozott: ez volt az ő szexi kis titka. Bár csupán megjátszotta, hogy olyan nő, aki ilyesmit hord, azt rajta kívül senki nem tudja. És minden pénzt megérne ismét látni azt a kifejezést Rhys arcán: a meglepetés, a helyeslés és a vad vágy keverékét.

A férfi mosolygott, amikor visszaült a volán mögé. – Indulhatunk? Felkészültél? Melina Rhys combjára fektette a kezét, jó közel a férfi ágyékához, és megszorította. Rhys lélegzete elakadt, lenézett a kezére, aztán fel az arcára. Melina tágra nyílt, ártatlan szemmel nézett vissza rá. – Én kész vagyok bármire. És te? Rhys mély lélegzetet vett, beindította a motort, és kihajtott az útra. Melina hátradőlt az ülésben, és elmosolyodott. Tagadhatatlan, hogy gyorsan tanul. * Rhys annyira felizgult Melina érintésétől, hogy attól félt, elájul. Amikor azonban rákanyarodott a házához vezető útra, nagy nehezen sikerült visszanyernie az önuralmát. Próbálta bemagyarázni magának, hogy nevetségesen viselkedik. Igaz, hogy soha nem hozott még ide nőt, de ez nem azt jelentette, hogy próbálná lenyűgözni Melinát. Semmi különleges nem volt a nyaralóban, még csak nem is a tó partján állt, bár a strand csupán néhány percnyi autóútra volt. Amikor megvette, a ház szerkezetkész volt, de annyira rossz állapotban, hogy a harmadát teljesen újjá kellett építeni. Mivel sokat turnézott, kevés ideje volt rá, de ha eljutott a tóhoz, beleadott apait-anyait. Imádott a házzal pepecselni, ez volt az otthona, csak nem tudott elég időt rászánni. Bár néha megkérte Maxet vagy Rodot, hogy segítsenek, jobban szeretett egyedül lenni. Ma azonban valahogy szükségét érezte annak, hogy idehozza Melinát. Tetszett vagy sem, izgult egy kicsit, mit szól a lány. Mint kiderült, fölösleges volt aggódnia. – Ó, Rhys – sóhajtott fel Melina, amikor meglátta a kicsi házat a földes behajtó végén. – Ez csodálatos! – Kiszállt az autóból, aztán lassan végigtekintett a környező vörösfenyőkön és a távoli hegyeken. – Milyen gyönyörű a kilátás! Szóval tetszett neki! Őszinte volt a csodálkozás az arcán, éppen olyan ámulattal nézett körül, mint ő, amikor először meglátta a házat. – Köszönöm. Nekem is tetszik. – Hogyan találtál rá? – Roddal már jó ideje barátok vagyunk, azóta, hogy néhány éve Maxszel kibéreltünk egy lakóhajót a tavon. Megemlítettem neki, hogy szívesen vennék egy nyaralót errefelé, és felhívott, amikor ezt árulni kezdték. Melina olyan boldogan mosolygott, hogy a látványtól Rhys lélegzete elakadt. – Körbevezetsz? Rhys felnevetett. – Nem sok látnivaló van, de azt mind megmutatom. Úgy harminc perccel később Rhys megdörzsölte a tenyerét. – Mit szólnál egy piknikhez a tóparton? Úszhatunk is egyet.

Melina összeráncolta a szemöldökét. – De honnan vegyek fürdőruhát? Rhys elvigyorodott. Imádta a bugyit és a trikót, amelyet a lány előző éjszaka viselt. Remélte, van nála belőle váltás. – Csak kitalálunk valamit! Melina habozott, aztán, mint aki döntésre jutott, felemelte a fejét. – Oké, kellemes lenne úszni egyet. – Elindult a vendégszoba felé, de Rhys megállította. – Az én ágyamban fogunk aludni, Melina. A lány pislogott egyet, aztán elpirult. A tekintete a nyitott ajtó felé rebbent, amelyen keresztül látható volt a hatalmas ágy. – Ó, persze. – Megfordult, belépett Rhys hálószobájába, és becsukta maga mögött az ajtót. Rhys gyorsan átöltözött, rövidnadrágot és inget vett fel. Kinyílt a hálószoba ajtaja, és Melina lépett ki rajta bő pamutsortban és túlméretezett pólóban. Bár az öltözék nem volt előnyös, Rhyst ez egy csöppet sem érdekelte. Az sem lesz baj, ha nem tudja rábeszélni Melinát, hogy levetkőzzön. A víz csodákat tesz egy sima fehér pólóval. – Kész vagyok – szólalt meg Melina csöndesen. Sokkal kevésbé tűnt magabiztosnak, mint akkor, amikor a combjára tette a kezét. Az autóban, amikor túljutott a sokkon, Rhys hamar észrevette, mennyire jólesett a lánynak a reakciója. Egyértelmű volt, hogy Melina kedveli a próbatételeket, és Rhys kész volt ebben a kedvére tenni. – Remek! – Mintha most jutott volna valami az eszébe, Rhys csettintett egyet az ujjaival. – De előbb van itt még valami. – Micsoda? Rhys Melina felé indult, miközben le sem vette a szemét a lány ajkáról. Közvetlenül előtte állt meg, így a lánynak fel kellett emelnie a fejét, hogy a szemébe nézhessen. Melina szeme elkerekedett, az ajka kissé elnyílt. – Jöjjön előbb az első kérdezz-felelek!

7. FEJEZET A BŰVÉSZET DALTON-FÉLE SZABÁLYAI 8. Szorgalmazd az aktív részvételt! A kérdezz-felelek ötlete egyértelműen nem dobta fel Melinát. Ellépett Rhys elől, összefonta a karját a mellén, és látszott a tekintetén, hogy kényelmetlenül érzi magát. – Nem vagyok igazán jó ebben. Rhys mosolyra húzta a szája szélét. Magától értődő, hiszen Melina szeretett előbb felkészülni, elvégezni a szükséges előtanulmányokat, hogy előre tudja a válaszokat, így az ellenőrzése alatt tarthassa a helyzetet. A lány szerencséjére Rhys azért volt itt, hogy kiszorítsa a komfortzónájából.

– Nincs rossz válasz azokra a kérdésekre, amelyeket fel fogok tenni. Melina gyanakodva összehúzta a szemét. – Akkor ez nem egy igazi kérdezz-felelek. A kvíz lényege, hogy csak jó vagy rossz választ adhatsz. Rhys szélesen elvigyorodott. – És mi a helyzet azokkal a kérdésekkel, amelyekre többféle helyes válasz is adható? Soha nem válaszoltad egyetlen kérdésre se azt, hogy „az összes előbb említett igaz”? – Dehogynem, előfordult – válaszolta Melina habozva. – De… – Semmi „de” – vágott közbe Rhys csöndesen. – Ebben a forgatókönyvben nem szerepel ez az opció. Először úgy tűnt, hogy Melina tovább vitatkozik majd, de aztán egyszerűen csak vállat vont. – Rendben. Ezek szerint nincs rossz válasz. – Remek. Az a szabály, hogy nem kell azonnal rávágnod a választ, nyugodtan gondolkodhatsz rajta. Akkor felelsz, amikor kész vagy rá. – Oké. Mi a kérdés? – Mit tennél meg azért, hogy megkapj engem? Melina kifejezéstelen tekintettel meredt rá. – Elnézést, mit kérdeztél? Rhys felemelte a kezét, és a hüvelykujjával megsimogatta Melina alsó ajkát. Örömmel látta, hogy az érintésre a lány lehunyta a szemét. – Gondolkozz a válaszon! Mit tennél azért, hogy megkapj engem? Természetesen szexuálisan értem. Melina összeráncolta a homlokát. – Nem vagyok benne biztos, hogy értem a kérdést. A… megállapodásunk értelmében feltételezem, bármit megtennék, hogy örömet szerezzek neked. – Vagyis így tervezed megtartani a következő férfit? Teljes hatalmat adsz neki? Bármire jogot kap? – Pontosan. – Megkötözhet? Melina szeme elkerekedett. – Azt hiszem, ez attól függ… – Szexuális játékszerek? Melina elfordította a fejét, de Rhys látta, hogy a haja tövéig elpirult. – N-nincs gondom a…

– Több partner egyszerre? Két nő? Két férfi? Melina rámeredt. – Nem. Még ahhoz is kevés vagyok, hogy egy partnert kielégítsek, nincs szükségem még valakire az ágyban, aki miatt aggódnom kell. – Honnan tudod, melyik az a pont, amelynél nem mész tovább? Próbáltad már? – Nem. Kukacot sem ettem soha, mégis tudom, hogy soha nem tenném meg. – Oké, szóval azt tudod, mi az, amit nem tennél meg, de azt nem, mi az, amit igen. – Miért nem árulod el inkább, hogy mit akarsz, én pedig majd megmondom, hogy kész vagyok-e rá, vagy sem. Rhys elkomolyodott. – Eddig vagy hajlandó elmenni a leckékben? Az egyértelmű válaszokig? Melina pontosan úgy reagált a kérdésre, ahogy azt Rhys várta. Kétségbe vonod a tudás és a bonyolult feladatok iránti kíváncsiságát, és azt hiszed, hogy annyiban hagyja? Kizárt. A lány csípőre tette a kezét, és dacosan felemelte a fejét. – Pontosan hova akarsz kilyukadni, Rhys? – Éppen olyan jól tudod, mint én, hogy néha a tudás kulcsa az, hogy magad jössz rá a megoldásra. Miért nem alkalmazod ezt a módszert most is? Melina lebiggyesztette az ajkát. – Azt hiszem, ez becsapós kérdés. Rhys felnevetett. – Lehetséges, de a válasz az, ami. Ha csak azt vagy hajlandó megtenni, amit kérek, azzal meg is adtad a választ. – Elbeszélünk egymás mellett! – kiáltott fel Melina kétségbeesetten. – Nem akarok találgatni, tudni szeretném, mit kell tennem. Éppen ezért kértem segítséget Maxtől. Nem akarok ismét kudarcot vallani. Rhys szívverése kihagyott egy pillanatra a lány szeméből sütő szorongás láttán. – Bébi, nem vallasz kudarcot. Egyszerűen lehetetlen. Melina csak megrázta a fejét, és az ajkába harapott. Rhys legszívesebben átölelte és magához szorította volna – ezért aztán pontosan ezt is tette. Átölelte, és ringatta a lányt. Melina hagyta, de nem ölelte vissza, aztán hamarosan el is húzódott. – Sajnálom. Úgy látszik, még ennyit is képtelen vagyok rendesen csinálni. Azt hiszem, el kellene mennem. – Tényleg azt akarod? – kérdezte Rhys csöndesen, miközben a kétségbeesését. – Elmenekülnél, mielőtt egyáltalán belekezdtünk volna? – Nem, de nem értem, miért kell ennyire bonyolítanod a dolgokat.

próbálta

palástolni

– Azért, mert ellentétben azzal, amit hiszel, a férfiak bonyolult teremtmények. Az örömszerzés maga sem egyszerű dolog. Nem csupán annyi, hogy megmondod a másiknak, mit szeretnél. A lényeg, hogy magad jöjj rá erre, megtanuld értelmezni a jeleket, bízz a megérzéseidben – és azoknak megfelelően cselekedj akkor is, ha kényelmetlenül érzed magad. Mert tudnod kell, hogy a végén a gyönyör megéri a fáradságot. Szemlátomást nem sikerült meggyőznie Melinát. A lány csak a szemét forgatta, amiből Rhys számára egyértelművé vált, milyen kevés örömöt szereztek neki eddig a szeretői. Nyilvánvalóan többre lesz szükség, hogy elérje, amit akar. – Oké, akkor térjünk vissza ahhoz, amiről a kocsiban beszélgettünk! Azt mondtad, hogy a férfiak az egyértelmű dolgokat szeretik. Egy rúzzsal rajzolt nyíl ebbe a kategóriába tartozik, igaz? Melina összeráncolta a homlokát. Határozottan nem tetszett neki, hogy emlékeztette arra a régi történetre. – Hát, a dolgok nem mindig ennyire fehérek és feketék – még akkor sem, ha a színük sanghaji vörös. Amikor azt mondtad, hogy a férfiak az egyértelmű dolgokat szeretik, akkor túlságosan leegyszerűsítetted. – Komolyan? – Melina még mindig nem volt meggyőzve. – Hogy érted ezt? – Amit az a nő tett… az nem volt izgató, mert gyakorlatilag pucéran jelent meg… Melina horkantott egyet, aztán elhallgatott, és csak nézett rá. – Elnézést – motyogta. – Az viszont izgató volt, hogy megpróbálta megszerezni, amit akart. Bármi volt is az oka, nagyon le akart feküdni velem – pontosabban nem okvetlenül velem, lehetett volna a helyemben Max vagy bármelyik másik híres bűvész. A lényeg az, hogy így vagy úgy, de kész volt megszerezni azt, amire kétségbeesetten vágyott. Akartál te valaha bármit ennyire, Melina? Hidd el, én igen. És soha nem hittem, hogy lesz esélyem megszerezni – egészen addig, amíg múlt éjjel besétáltam a szállodai szobámba, és ott találtalak. Egészen addig, amíg rájöttem, hogy megtennék bármit – képes lennék elfutni Vegasig, pucéran, rúzzsal írt üzenettel a testemen –, csak hogy kóstolót kaphassak belőled, mielőtt észhez térsz és elmenekülsz. Melina szaporán vette a levegőt, és elkerekedett szemmel, bódultan nézett rá, mintha életében most látná először. És bizonyos szempontból így is volt: Rhys soha nem mutatta jelét, hogy milyen szenvedélyesen vágyott rá. Most viszont engedte, hogy a lány leolvassa az arcáról az érzelmeket, ha akarta. – Éreztél valaha is ilyesmit a szeretőid iránt, Melina? A lány lassan megrázta a fejét. – Akkor az a helyzet, hogy ha az exeid kivetnivalót találtak benned, az nem ezért volt, mert nem vagy elég ügyes az ágyban, hanem azért, mert nem éreztél szenvedélyt irántuk. Ez nem azt jelenti, hogy a szenvedély ne lenne meg benned. – Én aztán csak tudom, tette hozzá magában. Ízelítőt kapott a lánytól abból, amire annyira vágyott, és ettől majdnem elveszítette az eszét. Melina megrázta a fejét, a tekintete kitisztult, a szeme összeszűkült. – Nem hiszek neked – mormogta. – Hogyan szól az a mondás? A sötétben minden tehén fekete? Egy gátlástalan nő, aki csak a saját gyönyörével törődik, követelőző lesz, és nem a férfira koncentrál. Biztosan jót tesz egy férfi önbizalmának, ha egy nő megőrül érte, de a végén akkor is

követeli a jussát. Én nem vagyok különösebben szenvedélyes, de ez nem is számítana, ha jó szerető lennék. – Nem azt mondtam, hogy egy nőnek kizárólag a saját gyönyörével kell foglalkoznia. De azzal is – ez a lényeg. Igaz, hogy a technika is számít, hogyan is lehetne másképp? De a jó szex lényege a kapcsolatteremtés, még ha kizárólag testi jellegű is. Az adok és kapok. Az, hogy valaki akar téged, azért, aki vagy, a méreteidtől, a vagyoni helyzetedtől, a társadalmi státusodtól függetlenül. Ezért izgatott fel annak a nőnek a rámenőssége – de csak bizonyos szintig. Nem engem akart, hanem a híres bűvészt, akiről azt hitte, hogy csak ennyi. Hosszan egymás szemébe néztek, aztán Melina mély lélegzetet vett. – De mindaz, amit mondtál… úgy hangzott, mintha érzelmekről beszéltél volna. Szerelemről. Rhys vállat vont. Szerette volna, ha ebbe az irányba fordul a beszélgetés, de tudta, hogy csak megrémítené a lányt – és önmagát is. Szerencsés volt, hogy legalább egy hétvégét kapott, nem engedhette, hogy a vágyai magukkal ragadják, és többre vágyjon. – Így is van, nem igaz? Mint mondtam, nagyon kevés dolog egyszerű, fehér vagy fekete. Ez a hétvége a tapasztalatszerzésről szól, arról, hogy megtanuljuk, mit szeret a másik, és mit nem. A játékról és a becézgetésről. De arról is, hogy megtanuljuk, hol vannak a másik határai. Kiderítsük, mi mozgatja a másikat. Megtudjuk, milyen messzire vagy hajlandó elmenni, hogy megszerezz. Így fogod megtanulni, hogyan szerezz örömet egy férfinak, Melina. Nem pedig azzal, hogy megmutatom vagy elmagyarázom neked. Hanem azzal, hogy motivállak: találd ki magad. – És azt hiszed, hogy képes vagy motiválni engem? Rhys nem válaszolt, csak csibészesen elmosolyodott. Ez elég is volt ahhoz, hogy Melina elpiruljon. De a javára írható, nem kezdett vitatkozni. – Lássuk, jól értem-e! Azt állítod, ahelyett hogy egyértelmű utasításokat adnál, rábírsz, hogy magam jöjjek rá, hogyan kell örömet szerezni egy férfinak? – Ígérem, hogy egyértelműen a tudomásodra hozom, tetszik-e, amit csinálsz. De lehet, hogy azt, amit én szeretek, más férfi nem kedveli. Így a módszeremmel nem csupán az önbizalmadat erősítjük meg, hanem az ösztöneidet is. – Vagy csak annyit érünk el, hogy ismét bolondot csinálok magamból, te pedig frusztrált leszel. – Ha te kész vagy vállalni ezt a kockázatot, akkor szerintem én is. Melina lebiggyesztette az ajkát, miközben elgondolkodott. – Nem is tudom, Rhys. Ez talán nem… – Mit szólnál egy kompromisszumhoz? Melina hátrább lépett. Szemlátomást nem bízott az ötleteiben. – Mire gondolsz? – Beleegyezem abba, hogy megmondjam neked, mit szeretek. Mit szeret a legtöbb férfi. Cserébe minden egyes alkalommal kipróbálsz valamit magadtól. – És mi lesz, ha valami olyat csinálok, amit nem szeretsz? – Akkor te nyersz, és többet nem kell megtenned.

– Biztos vagy benne, hogy helyes az elméleted? – Benned vagyok biztos. Elég, ha csak előttem ácsorogsz, és nem csinálsz semmit, már attól is beindulok. Ha teszel valamit, bármit, velem? – Rhys felmordult, mire Melina szeme elkerekedett. – Honnan fogod tudni, hogy nyertél? – Én nem veszíthetek, nem igaz? Megmondom neked, mit szeretnék, te pedig megteszed. Teszel valamit, ami tetszik, és az nekem jó. Kipróbálsz valamit, ami nem nyeri el a tetszésemet, és akkor visszatérünk a kiindulóponthoz, és megmondom, mit szeretnék. Így van? Melina kancsalított, mintha nehezére esne követni a férfi nyakatekert logikáját. – Igen, azt hiszem. – Remek. Most pedig indulnunk kéne, ha úszni szeretnénk egyet, mielőtt hűvösebb lesz. – Ezzel Melina kezébe nyomott egy kosarat egy takaróval és papírpoharakkal. – Mit szólnál egy kis játékhoz? – Játékhoz? – Igen. Ez is olyasmi, amit szeretnek a férfiak: az incselkedés, a játék, és nem csupán testi értelemben. A múlt éjjel kényszerítettelek, hogy megnyílj egy kicsit, hogy kimondd, mit szeretnél. Ismered a „ki tud több szót” játékot? Melina követte Rhyst az autóhoz. – Igen. – Remek, akkor kezdjük azzal. Eredetileg azt akartam javasolni, hogy kezdjük az ételekkel, aztán a stranddal, de aztán hirtelen eszembe jutott, hogy még soha nem hallottalak közönségesen beszélni. Amikor az autóhoz értek, Rhys kinyitotta a vezetőoldali ajtót, aztán Melina felé fordult. Felvonta az egyik szemöldökét. – Mit gondolsz, Melina? Tudsz közönségesen beszélni? Áruld el, melyek a szexszel kapcsolatos kedvenc szavaid! * Maga sem értette az okát, de Melinát szíven ütötte Rhys kérése. Beült az anyósülésre, és bevágta az ajtót. Miközben Rhys beindította a motort, és kikanyarodott az útra, a lány csak bámulta a férfit. – Nem gondolod, hogy megteszem, ugye? – Ellenkezőleg – válaszolta Rhys kedvesen. – Kétségem sincs. Nagyon jó vagy az utasítások végrehajtásában. Melina érezte, hogy elborul az agya, bár maga sem értette, miért ennyire dühös. Csak abban volt biztos, hogy nem tetszett neki, mennyire nyugodtnak és magabiztosnak tűnt Rhys, különösen, mert ő egyáltalán nem volt az. – Ezt hogy érted? Azt hiszed, nem vagyok elég kreatív ahhoz, hogy jó szerető legyek? Igazad van. De ha van valami, amiben jó vagyok, az a nyelvismeret.

– Miért vagy dühös? Melina kibámult a szélvédőn, összefonta a karját a mellén. – Nem is tudom. Talán azért, mert úgy tűnik, hogy ez az egész csak egy jó tréfa a számodra. Rhys váratlanul a fékre lépett, amitől Melina előreesett. A férfi a lány felé fordult, az egyik kezét a kormányon tartotta, a másikat Melina ülésének háttámlájára tette. Az arca kemény volt, az orrcimpája kitágult, ahogy ránézett. – Csak egyetlen példát mondj arra, miből gondolod, hogy ez csak tréfa számomra?! Melina idegesen megnyalta az ajkát. Igyekezett elhessegetni az érzést, hogy sarokba szorították. – Ez igazán nyilvánvaló, nem igaz? Igyekszel kényelmetlen helyzetbe hozni azzal, hogy állandóan valamiféle vallomásra kényszerítesz. Tréfát űzöl az intellektuális oldalamból. – Nem űzök semmiféle tréfát. Szeretem az intellektuális oldaladat. Jobban szeretnéd, ha egyszerűen letépnénk magunkról a ruhát, és kefélnénk párszor, hogy megnyugtassuk az idegeinket? – Igen – sikította Melina, aki ettől maga is úgy meglepődött, hogy moccanni sem tudott. Csak bámultak egymásra. Rhys megrázta a fejét. – Hát pedig nem erre van szükséged, és nem is kapod meg tőlem. Már a feltételezés is nevetséges, hogy ez csak tréfa lenne számomra. De ha nem tetszenek a módszereim, akkor hazavihetlek. Biztos vagyok benne, hogy csak szólnod kell Maxnek, és már ugrik is. Ezzel elfordult tőle. Melina összeszorította az ajkát, nehogy sírva fakadjon. – Sajnálom. Nem tudom, mi a baj velem. Nem akarom felhívni Maxet. – Téged akarlak, tette hozzá gondolatban. Mindig is téged akartalak. Rhys felsóhajtott, és elindította az autót. – Nincs veled semmi baj, csak nem érzed elemedben magad. De ahhoz, hogy előrébb jussunk, előbb-utóbb meg kell bíznod bennem. El kell hinned, hogy jót akarok neked. Melina őszintén felnevetett. – Vagyis ismét az édes kis tizenhat éves vagyok. Te parancsolsz, én pedig ugrom, és várom, hogy kegyeskedj velem foglalkozni. Trisha James is csatlakozik? Rhys összeszorította az állkapcsát. – Beszélhetünk arról az éjszakáról, ha akarod. De őszintén, nem hiszem, hogy kész vagy megtudni az igazat. Melina kíváncsiságát azonnal felkeltették Rhys szavai. Mit mondhatna azon kívül, hogy sajnálja, ami történt? Ez pedig már réges-régen megtette. Melina lehajtotta a fejét. – Nem, hagyjuk. És bízom benned, Rhys. Tényleg.

A férfi bólintott, de a jó hangulatnak vége volt, és Melina csak önmagát okolhatta ezért. Ez volt az egyetlen esélye arra, hogy Rhysszal legyen, és erre mit csinált? Tönkretette az egészet, csak azért, mert a férfi nem hajította az ágyra abban a pillanatban, ahogy beléptek a nyaralóba. Aztán szerencsére eszébe jutott, hogyan hozhatná helyre a dolgokat. – Utójáték. – Elnézést, mit mondtál? – Ez az első szexuális kifejezés. Utójáték. Rhys egy pillanatra feléje fordult, a szája sarka mosolyra görbült, a szeme huncutul csillogott. – Kedves szó, bár egy kicsit előresiettél, nem gondolod? Melina megkönnyebbülten felsóhajtott. Talán mégis megmentheti a helyzetet. – Szopás – folytatta, hogy sokkolja Rhyst. – Á, az egyik kedvencem! – bólintott a férfi. – Gondolom, nem csodálkozol rajta. Melina összehúzta a szemét, leengedte a karját, és közelebb húzódott Rhyshoz. Kicsit imbolygott az autó, ezért megtámaszkodott a műszerfalon. – Csikló. F-fasz. Rhys felnevetett, de eléggé kényszeredetten, ezért Melina nem vette a szívére. – Ezek is a kedvenceim közé tartoznak. Folytasd! Melina eltűnődött, vajon Rhys bekapcsolta a fűtést, vagy a saját vágya hevítette, mert hirtelen nagyon kimelegedett, és bizseregni kezdett a bőre. – Kielégülés. Közösülés. Korai magömlés. – Nahát! Ki hitte volna, hogy ennyi szexszel kapcsolatos szó kezdődik k-val! Bár igyekezett természetesnek tűnni, Melina tudta, hogy Rhys kezd felizgulni. A felső ajka fölött izzadságcseppek jelentek meg, és erősebben markolta a kormánykereket. Az ízületei megfeszültek, amikor a lány folytatta a felsorolást. – Párosodás. Tejszínhab. – Ez nem kapcsolódik a szexhez. – De igen, ha lenyalod valakinek a testéről. Rhys felvonta a szemöldökét. – Gyakran csináltál ilyesmit? Az ötlet, hogy Rhys esetleg féltékeny, arra késztette Melinát, hogy kicsit szépítsen a valóságon. Nemrégiben látott egy pornófilmet, amelyben a tejszínhab volt az egyik legfontosabb kellék. – Csak egyszer, de abból is egyértelműen kiderült, mit mulasztottam. Rhys nem válaszolt, csak vett egy mély lélegzetet.

– És most következzék az én egyik kedvencem! – Rhyshoz hajolt, és az ajka finoman súrolta a férfi cimpáját, miközben a fülébe suttogta a következő szót. – Puncinyalás. Rhys felszisszent. Amikor Melina a combjára tette a kezét, a férfi odakapott, és megragadta a csuklóját. – Ne csináld! – nyögte mély torokhangon. Ezúttal Melina vonta fel a szemöldökét. – Vagy mi lesz? – Vagy különben soha nem jutunk be a vízbe. És kivételesen szükségem lenne valamire, ami lehűt. – Rhys rálépett a fékre, és Melina meglepetten körbenézett. Megérkeztek a tóhoz. – A francba! Éppen kezdtem belejönni. De azt hiszem, igazad van, a férfiak tényleg szeretik, ha a nők szexről beszélnek. – Feltűnés nélkül lepillantott Rhys erekciójára, amelyet nem tudott elrejteni a rövidnadrág. – Legalábbis te. Biztos, hogy nem akarod hallani a következő szót? Rhys összehúzta a szemét. – Jó érzés, ugye? Melina hátrahajolt, és Rhys lassan elengedte. – Micsoda? – Tudni, hogy elég, ha beszélsz, és feláll tőle a farkam. Tudni, hogy már a hangod is örömet szerez. – Így is van, nem igaz? – kérdezett vissza Melina, és érezte, hogy ámulatában elvigyorodik. – Fogd vissza magad, katicabogár! Egy idő után a legerősebb férfi is megtörik. – Hol van a te töréspontod? – Elég, ha én tudom, és… – …én pedig kiderítem. Rhys rákacsintott, aztán kinyitotta az ajtót. – Gyere! Éhes vagyok. Rhys felkapta a kosarat, aztán keresett egy árnyékos helyet a parton. Melina elégedetten mosolygott magában, miközben a férfi kipakolta az ételt. Az elégedettség azonban nyomban tovatűnt, amikor öt perccel később Rhys levette az ingét. A selymes barna bőr, a kemény izmok, a kockás has látványa szinte megbabonázta. – Mit szeretnél előbb? – kérdezte a férfi a ropogós kenyérre, a gouda sajtra, a szőlőre és a sonkára mutatva. – Ááá… – Melina megrázta a fejét. – Nem vagyok igazán éhes. – Akkor gyorsan bekapok valamit – nyúlt Rhys a szőlő után. Mielőtt észbe kapott volna, Melina megfogta a kezét, hogy megállítsa. Szaporán pihegett, a szíve a torkában dobogott, miközben

a férfi szemébe nézett. – Most én jövök, ugye? Én vagyok soron, hogy tegyek valamit, amiről azt gondolom, hogy örömet szerez neked. Rhys zöld szeme elkomorult. – Mit tervezel? – Közelebb… közelebb hajolnál? Rhys engedelmeskedett. Melina felemelte a kezét, az ujjai közé fogott egy szem szőlőt, és a férfi ajkához illesztette. Amikor Rhys kinyitotta a száját, rátette a szőlőszemet a nyelvére. A férfi lassan megrágta a falatot, aztán lenyelte. – Kérsz… kérsz még egy szemet? – Igen, kérek. Melina letépett még egy szemet, és megetette a férfit. Ezúttal, mielőtt elengedhette volna a gyümölcsöt, Rhys beszívta az ujjai hegyét a szájába. Melina felszisszent. Falatonként etette a férfit, először szőlővel, aztán kenyérrel és sajttal. Amikor végül a mutatóujjára tekert egy falat sonkát, és Rhys felé nyújtotta, már mindketten nehezen vették a levegőt. Rhys finoman megfogta a csuklóját, és a szájába vette az ujját. Óvatosan lehúzta róla a sonkaszeletet, aztán erősen megszívta az ujját. Melina felnyögött, akárcsak Rhys. Miután egy hangos cuppanással elengedte a lány ujját, a férfi talpra ugrott. – Rhys – sóhajtotta Melina. – Veszélyes nőszemély vagy, Melina. Ha nem ugrom be azonnal a vízbe, nem bírom ki, hogy rád ne másszam. – Ezek szerint élvezted, hogy etettelek? – Szerinted? Melina nagyot nyelt. – Élvezted. – Ja, ez nem is kifejezés. – Ezzel Rhys hátrálni kezdett, de az utolsó pillanatig nem vette le Melináról a szemét, aztán megpördült, és felhúzott lábbal beleugrott a vízbe. Melina felsikított, amikor a víz beterítette, de közben hangosan nevetett. * – Gyere be, isteni a víz! Melina tétován ácsorgott a víz partján, miközben Rhys integetett neki. Szeretett volna a férfi közelében lenni, annyira vágyott rá, hogy szinte fájt. A teste égett, és el sem tudta képzelni, meddig bírja fegyelmezni magát. Csupán egy probléma volt – a gyávasága. Már a bikinit sem merte felvenni, ahhoz pedig túl gyáva volt, hogy egy szál bugyira és melltartóra vetkőzzön. Nem fehér alsónemű volt rajta, hanem halvány barackszínű, de annyira vékony és áttetsző, hogy semmit sem bízott a fantáziára.

Rhys észrevehette a feszengését, mert furcsán nézett rá. Melina tudta, hogy be kell mennie a vízbe, mégpedig minél hamarabb – nem volt más választása. – Már láttam mindenedet, emlékszel? – kérdezte a férfi kedvesen. Azért nem mindent, gondolta magában Melina pánikban. Rhys soha nem látta megjátszani a végzet asszonyát. Soha nem látta a testét vakító napfényben, amikor minden hurka és fölös kiló jól kivehető volt. A múlt éjszaka más volt. Akkor sötétben voltak. Múlt éjszaka Melina nem tudta, hogy Rhysszal volt, és egy kicsit be is volt csípve. Miért nem hozott Rhys bort egy romantikus piknikre? Melina megremegett, amikor rájött, hogy a kérdést hangosan is kimondta. – Azért, mert mindketten vállaljuk a teljes felelősséget azért, amit teszünk. Nem mentegetőzünk félreértésre, homályos látásra vagy alkoholos befolyásoltságra hivatkozva. Legközelebb, amikor lefekszem veled, Melina, pontosan tudni fogod, kivel vagy. – É-én… Rhys kérdőn felvonta a szemöldökét, amikor a lány képtelen volt visszavágni. Ez feldühítette Melinát. Rhys is megtudja, milyen érzés halálosan frusztráltnak lenni, mire végeznek, fogadkozott magában. Mély levegőt vett, dacosan felemelte az állát, és levette a pólóját. Hallotta, ahogy Rhys felszisszent. Mielőtt meggondolhatta volna magát, lehúzta a sortot, lerúgta a lábáról, és készült beugrani a vízbe. – Állj! Melina megdermedt a határozott parancsra, amelyet lubickoló hangok követtek. Rhys kifelé robogott a tóból. Égő tekintetét le sem vette Melina szinte teljesen meztelen testéről, amitől a lány kéjesen megremegett. Rhys egy méterre tőle megtorpant. Víz csöpögött a hajáról és a válláról, végigfolyt izmos mellén. Melina majd elepedt a vágytól, hogy addig nyalogassa a cseppeket, míg a férfi elveszti az eszét. Előrébb botladozott. Legszívesebben térdre hullott volna Rhys előtt, hogy letépje róla a vizes sortot, aztán a szájába vegye a hímtagját. Ehelyett azonban kinyögte az első dolgot, ami az eszébe jutott. – Vettem egy bikinit a Holiday Harborban, de mivel nekem az ilyesmi nem áll jól, gondoltam csak… Rhys felhorkant, és közelebb lépett, majd közvetlenül előtte megállt. – Nagyon jól állna neked a bikini, Melina. – Gyengéden megfogta a lány csuklóját, és oldalra húzta a két karját. Az arcáról sütő csodálattól Melina ágyéka összerándult. – De fehérneműben még jobban tetszel. Istenem, olyan puhának látszik a bőröd! És a melled… – Rhys felnyögött. Melina lenézett magára. Push-up melltartó volt rajta. A melle átlagos méretű volt, a bimbója azonban megkeményedett, majdnem átszúrta a csipkét. Rhys elengedte a csuklóját, kinyújtotta a karját, és a markába fogta a mellét, aztán az ujjai közé csippentette és finoman megdörzsölte a bimbóját, mielőtt elengedte. – Rhys – nyöszörgött Melina, amikor a férfi lehajtotta a fejét, és megszopogatta előbb az egyik, majd a másik bimbóját. Erősen megszívta mind a kettőt, mintha egészben le akarná nyelni a lányt. Melina belemarkolt Rhys hajába, készen arra, hogy teljesen átadja magát neki. A férfi

felmordult, csókolgatni, aztán erősen szívogatni kezdte a melle hajlatát, és Melina tudta, hogy másnap tele lesz piros foltokkal. Rhys szenvedélyének látható bizonyítékaival. Ám ekkor a férfi elhúzódott tőle – ismét. Ne, ne. Ne! – Csak egyetlen dolgot tudok elképzelni, ami szebb lenne: te fehérneműben és nedvesen. A nedvesen van a hangsúly. Mielőtt Melina válaszolhatott volna, Rhys beletúrt a hajába, aztán megfordult, és visszaugrott a vízbe. – Jössz? – kérdezte fojtott hangon, mintha alig tudta volna kipréselni a szavakat a száján. Melina elmosolyodott, bár az egész teste sajgott a vágytól. Ez azonban sokkal jobb érzés volt, mint az idegesség. Ráadásul kezdte megérteni, mit értett Rhys kiszámíthatatlanságon, és elhinni, hogy a szex lehet jó móka, még akkor is, ha alkalmi. Igaz, hogy a férfi tapasztaltabb volt nála, de ez csak arra ösztökélte Melinát, hogy még inkább megtegyen minden tőle telhetőt. Rhys után ugrott a vízbe. * Rhys a víz alatt megragadta merev farkát a sorton keresztül. Kétségbeesetten próbált kitalálni valamit – bármit –, amitől legalább részben visszanyeri az önuralmát, miközben figyelte, ahogy Melina lassan feléje közeledett. Sajnos még a kedvenc komédiasorozata sem segített. Legszívesebben azonnal magáévá tette volna a lányt. Alig bírt magával: a szexuális lexikon, Melina, ahogyan a kezéből etette, miközben le sem vette a tekintetét az ajkáról. Az önuralma végéhez közeledett, amikor meglátta a lányt bugyiban és melltartóban. Akkor mi a csudára várt még mindig? Amikor Melina sikongatni és kuncogni kezdett, aztán lebukott a víz alá, hogy megnézze, mi csiklandozta meg a lábát, Rhys rájött: erre. Erre várt. A pokolba, igen, élvezni akarta a lány testét, de ennél sokkal többet is szeretett volna: játszadozni vele, jobban megismerni, együtt nevetni vele. Amikor véget ér ez a hétvége, elveszíti minden esélyét. Melina most megnyílt előtte, mert talált rá indokot, de ha ennek vége, akkor a lány ismét olyan lesz, mint régen – sőt, valószínűleg még rosszabb. Hétfőtől nem lesz több Melina számára, mint Max testvére. De ő lesz majd az a fickó is a lány szemében, aki látta a legsebezhetőbb állapotában, és erről Melina soha nem fog elfeledkezni. Egy életnyi szeretetet kellett belezsúfolnia két napba. Melina kuncogva jött a felszínre levegőért. – Figyelmeztetned kellett volna, hogy más élőlények is vannak a tóban rajtunk kívül. Rhys vállat vont. – Te a természet gyermeke vagy. Halak vagy bogarak – nem mindegy? Melina horkantott. – Viccelsz, ugye? Tudod, a rovarok magasabb szinten állnak az evolúcióban a halaknál. Rhys kérdőn felvonta a szemöldökét.

– Tényleg? Tudott egyet-mást a rovarokról, mert Melina néha szóba hozta a munkáját. Még egy kis magánkutatást is végzett, mert ez volt az egyik – bár meglehetősen szánalmas – módja annak, hogy valamivel jobban megismerje a lányt. Ezt azonban még soha nem hallotta. Melina a hátán lebegett, behunyt szemmel. Az ajkán olyan elégedett kis mosoly játszott, mint amikor múlt éjszaka Rhys nevét suttogta, és elaludt a karjában. – Mm. Hmm. Rhys közelebb lépett. Figyelte, ahogyan a víz simogatta a lány puha, kerek hasát, érzéki combját. – És mire alapozod ezt az elméletet? – kérdezte elgondolkodva, miközben a tekintetét nem tudta elfordítani a lány köldökéről. Szerette volna beledugni a nyelvét az apró mélyedésbe, aztán tovább nyalogatni a testét lefelé. – Darwinra vagy a teremtésre? Melina ásított egyet. – Tulajdonképpen mindkettőre, de nem hiszem, hogy szívesen végighallgatnál egy hosszabb magyarázatot. Rhys egy szót sem szólt, csak átölelte a derekát, és magához rántotta. Melina rémülten felsikkantott, de átkarolta a nyakát. Rhys felhúzta a combját a dereka köré. Melina szeme elkerekedett, amikor megérezte a merevedését. Rhys szorosabban magához ölelte, aztán a homlokát a Melináéhoz érintette. – Ebben a pillanatban boldogan meghallgatok bármit, amit mondani szeretnél. Melina hátradőlt, és kinyitotta a száját, hogy válaszoljon, de aztán mégsem tette. Csak néztek egymás szemébe, az arcuk olyan közel volt, hogy Rhys tisztán kivehette az aranyszínű pettyeket a lány íriszén. Tejszín és szirup, gondolta, miközben lehajolt, és finoman megpuszilta a lány vállát, aztán a másikat is. Harapdálta, nyalogatta a selymes bőrt. – Te vagy a leggyönyörűbb dolog, amit valaha láttam, katicabogár. Melina felsóhajtott, beszívta az ajkát, aztán pislogott párat. Ahogy Rhys lehajolt, hogy megcsókolja, a lány kényszeredetten felnevetett, megrázta a fejét, elengedte a férfit, és elindult a part felé. A válla fölül még visszaszólt. – A teremtéselmélet szerint a halakat az ötödik napon teremtette az Úr, a rovarokat pedig a hatodikon. Az evolúció hívei úgy tartják, hogy az élet az ősóceánban keletkezett. A kevés dolgok egyike, amelyben mindkét fél egyetért, hogy a halak jelentek meg először, és a rovarok csak utánuk. – Hm. Ígérem, hogy megjegyzem. Most pedig gyere ide! Rhys Melina után nyúlt, de a lány elúszott tőle. A férfi csalódottan felmordult. Melina soha nem incselkedett még így vele, csak Maxszel. Sokszor figyelte, ahogy a lány és a fivére szeretetteljesen flörtöltek egymással. Ebből ő mindig kimaradt, bármennyire szerette volna, hogy ne így legyen. Azt azonban soha nem hitte, hogy ennyire élvezi majd, ha Melina incselkedik vele. – Érdekesnek találom az elméletet, hogy az embert és a rovarokat ugyanazon a napon teremtette az Úr. A hímek, az emberek és a rovarok esetében is, boldogan hajlandók bizonyos párosodási szertartásokat végezni, hogy megkapják a nősténytől, amit akarnak.

Rhys összehúzta a szemét. Volt egy olyan halvány érzése, hogy Melina próbálja újra felhúzni a kettejüket elválasztó falat. Közelebb úszott a lányhoz, aki erre elhátrált. Mivel ijesztette meg Melinát? Látszatra feladta a próbálkozást, hogy időt adjon a lánynak. Abbahagyta az úszást, de engedte, hogy a hullámok közelebb sodorják Melinához. – A te szádból az egész olyan számítónak hangzik. A nőknek – és gondolom, a nőstény rovaroknak – is megvannak a maguk céljai és igényei. – Kérdezz meg erről egy nőstény rovart! A hím átszakítja a péniszével a páncélját, hogy elhelyezhesse a spermáját. Szerintem ez elég számító viselkedés. Rhys összeráncolta a homlokát. – Mire akarsz kilyukadni, Melina? Attól félsz, hogy fájdalmat okozok neked? A párosodás a hím rovarok számára sem fáklyás menet, tudod? Ezzel mindenki tisztában van, aki látott már imádkozó sáskát párosodni. Zavart kifejezés suhant át Melina arcán, amitől úgy nézett ki, mint kislánykorában, amikor először találkoztak. Aztán ismét kényszeredetten felnevetett. – A nőstények csak ritkán harapják le a hímek fejét. Biztosan, csak olyankor, amikor megérdemlik. – Megrázta a fejét, az arca elkomorodott. – Komolyra fordítva a szót, természetesen nem hiszem, hogy fájdalmat okozol majd nekem. Azt hiszem, csak annyit akartam mondani, hogy tudom, miként mennek a dolgok. Ezért is szeretnék mindent megtudni a dolog fizikai oldaláról. Virágok, csokoládé, mélyenszántó beszélgetés – ez mind a párosodási rituálé része. A férfi kemény erőfeszítéseket tesz, hogy felkeltse a kiszemelt nő figyelmét, hogy megszerezhesse, amit akar. Rhysnak egyáltalán nem tetszett az, amit hallott. Körözni kezdett Melina körül, mint egy cápa, s közben figyelte, ahogy a lány egyre jobban elpirul, és mind szaggatottabban veszi a levegőt. – Még mindig nem értem, mire akarsz kilyukadni. – Arra, hogy… Fölösleges erőlködnöd. Szükségtelen flörtölni és piknikezni velem, bókolni nekem. Nincs szükség leckékre bizalomról és alávetettségről. Ez mind szükségtelen. Nem kell udvarolnod nekem, Rhys. Megadom, amire vágysz. Megkapsz mindent, amit szeretnél ezen a hétvégén. Az üzenet egyértelmű volt: egyetlen hétvége, semmi több. Rhys a lány felé vetette magát. Melina felsikított, de ügyesen kisiklott a markából. Bár egyre jobban forrt benne a düh, Rhys próbált a lányra vigyorogni. – Én vagyok az oktató, vagy elfelejtetted, bébi? Vagy talán azt hiszed, hogy van valami olyasmi, amit te taníthatsz meg nekem? Ha ez a helyzet, akkor kész vagyok most rögtön leheveredni arra a takaróra a parton, hogy megmutathasd, mit tudsz. Hangosan és egyértelműen a tudomásodra fogom hozni, mi róla a véleményem. Melina szeme elkerekedett. Rhys szinte maga előtt látta, hogyan kattognak a kerekek az agyában. Attól azonban, amit végül hallott, majdnem belefulladt a vízbe. – Mi lenne, ha egy ágyra heverednél le inkább, és hagynád, hogy megkötözzelek. Ez eléggé váratlan húzás lenne szerinted?

8. FEJEZET

A BŰVÉSZET DALTON-FÉLE SZABÁLYAI 9. Kötözz meg valakit, miközben kellemes zene szól! Néma csönd követte Melina szavait, nem hallatszott más, csak a hullámok lágy csapkodása. A lány nem bírta elviselni a csöndet. Lebámult a vízre, mintha abban reménykedne, hogy meglát egy halat, ahogyan a lábát súrolva elúszik. Csak nem volt túl merész? Átlépte a határt? Nem azt mondta Rhys, hogy vagy az ő szabályai szerint játszanak, vagy sehogy? – Nézz rám! Melina megremegett a parancs hallatán, de vonakodva felemelte a fejét. A lélegzete is elakadt, amikor meglátta a mindent elsöprő vágyat a férfi félig lehunyt szemében. De Rhys érezhetően egy kicsit dühös is volt. – Az attól függ, mi késztet erre. Félsz tőlem? Mert, ha ez az oka, akkor az egész… – Nem félek – szakította félbe a lány. – Persze hogy nem félek tőled. Mondtam már, hogy megbízom benned, és nem hazudtam. Csupán arról van szó, hogy ilyesmit még soha nem csináltam. Ostobának éreztem volna magam, ha ilyesmire kérem valamelyik volt barátomat. De veled… – Melina megrázta a fejét – Felejtsd el! Ez csak egy újabb ostoba ötlet… – Gyere ide, Melina! Úgy hangzott, mintha próbára akarná tenni a lány bátorságát, és ettől Melina szíve hevesebben kezdett dobogni. Felvonta a szemöldökét, hogy leplezze a felindultságát, de nem mozdult. – Miért? Rhys nem válaszolt, csak lassan közelebb úszott, míg végül közvetlenül a lány mellett taposta a vizet. A lábuk néha-néha egymáshoz ért. Mit is mondott arról, mennyire szeretné nedvesen látni? Mert ha most Rhys a megfelelő helyen hozzáérne – Melina már a gondolattól is majdnem nyöszörögni kezdett –, akkor hamar rájönne, hogy sokkal nedvesebb, mint amennyire a víztől lennie kellene. A teste pedig annyira lángolt, hogy szinte csodálkozott, miért nem forr körülöttük a víz. Rhys felemelte a kezét, megfogta az arcát, és a hüvelykujjával végigsimított a szemöldökén. A gyengéd gesztustól Melinának a hatalmas ágy jutott az eszébe a férfi hálószobájában, és szinte látta maga előtt Rhyst kikötözve, széttárt kézzel és lábbal. Azt csinálhatna vele, amit csak akar – a saját maga és a férfi örömére. Rhys elvigyorodott, mintha pontosan tudta volna, mire gondolt. – Mert meg foglak csókolni. Aztán pedig kimegyünk a vízből, összeszedjük a cuccainkat, visszamegyünk a házba, remélhetőleg egy darabban és sértetlenül, te pedig az ágyhoz kötözöl. De van egy feltételem. Rhys közelebb lebegett, míg a mellkasuk egymáshoz nem ért. Ahogy a hullámok egymáshoz lökték a testüket, Rhys mellkasa hozzádörzsölődött Melina bimbójához, és a lányon úrrá lett a vágy, hogy átkarolja a férfit, és lehúzza magával a mélységbe, mint a mesebeli szirének a hajósokat, hogy kiélhessék rajtuk a bűnös szenvedélyüket. A késztetés olyan erős volt, hogy nem is tudott ellenállni neki. Megmarkolta Rhys vállát, a combjával átfogta a derekát. – És mi lenne az?

Melinát elárasztotta a várakozás izgalma, az aggodalom és a sóvárgás felvillanyozó keveréke. Rhys megmarkolta a fenekét, és az ágyékához húzta. Világos volt az üzenet: a játszadozásnak vége. Megvárta, míg Melina nyögése elhalt, csak azután válaszolt. – Viszonozni fogom a szívességet. * Szerencsésen visszaérkeztek Rhys házához, de nem sokon múlt, hogy nem karamboloztak. Melina egyfolytában incselkedett a férfival: simogatta a mellkasát, a combját, megmarkolta a farkát, míg végül Rhys összeszorította az állkapcsát, és elkeseredetten szorította a kormányt, miközben próbált a vezetésre koncentrálni. Melina élvezte az immár ismerős érzést, hogy ő volt a főnök, ő irányított, ő volt az oka annak, hogy a férfi kis híján elveszítette az önuralmát. A helyzet azonban megváltozott, amikor Melina csókolgatni kezdte a férfit. Először a nyakát, aztán a szája szélét, majd indult lefelé, amikor Rhys hirtelen rálépett a fékre, és felrántotta a lány fejét. Hangosan lihegett, nem engedte, hogy Melina elhúzódjon, és figyelmeztetőn megrázta a fejét. – Már majdnem ott vagyunk. – A hangja elcsuklott, amitől Melina bőre bizseregni kezdett. Olyan érzés volt, mintha egy selyemkendővel simogatták volna: finom és sima, de izgató. – Akkor miért álltunk meg? – suttogta, miközben próbálta megmozdítani a fejét, hogy megcsókolhassa a férfit. Az ujjak erősebben belemarkoltak a hajába, a kéjes fájdalomtól elkerekedett a lány szeme. Az ágyéka összerándult. Nocsak, ezek szerint jobban élvezte a kemény bánásmódot, mint gondolta volna. – Mert az egy dolog, hogy simogatsz, de ha a szád egy kicsit is közelebb kerül a farkamhoz, akkor nem fogunk eljutni az ágyig, hanem félreállunk, és megkeféllek, márpedig az előbb még nem ezt akartad… – Megváltoztattam a véleményemet – pihegte a lány, magában átkozva az ostobaságát. Hogyan juthatott eszébe egyáltalán megkötözni Rhyst? Úgy nem használhatná a kezeit, márpedig Melina érezni akarta a testén a férfi tenyerét. Annyira akarta, hogy kész volt könyörögni is, ha kellett. Ám Rhys csak megrázta a fejét. – Csókolj meg! Csak egyszer. Aztán dőlj szépen hátra, és légy jó kislány, míg haza nem érünk. Melina belevájta a körmét a férfi vállába, hogy Rhysnak kétsége se legyen afelől, mennyire kívánta. – De nem akarok jó kislány lenni. Soha többé. Rhys felmordult, és megcsókolta. Az ajka a lányéra tapadt, a nyelve mélyen a szájába hatolt. Közben végig a tenyere között tartotta a lány fejét, a haját, irányította a száját, kikövetelte magának a jussát. Aztán elhúzódott. – Meg ne moccanj! – figyelmeztette a lányt, aztán elengedte, majd egy hirtelen mozdulattal visszakanyarodott az útra. Melina kénytelen volt engedelmeskedni a parancsnak. A körmét a tenyerébe vájta, és azzal nyugtatta magát, hogy hamarosan a házhoz érnek. Ám amikor a férfira nézett, hirtelen valami ördögi vágy kerítette hatalmába. Mindig nehezére esett csúnyán beszélni az ágyban, de most egyszerűen nem bírt ellenállni a kísértésnek. – Miután kikötöztelek, első dolgom lesz, hogy leszopjalak – szólalt meg csöndesen.

Rhys a meglepetéstől összerándult, ránézett, aztán összeszorította az állkapcsát, és igyekezett a vezetésre koncentrálni. – N-nem sok tapasztalatom van benne – folytatta –, mert soha nem élveztem igazán. De minden porcikádat meg akarom ízlelni. Szeretnélek beszívni a számba, egészen a torkomig, és soha többé el sem ereszteni. Rhys arca megrándult. Felnyögött. Lenyúlt a farkához, de csak egy másodpercre. Amikor mindkét keze ismét a kormányon volt, Melinára nézett, és a szeméből a lány kiolvashatta, hogy a viselkedése nem maradhat büntetlenül. – És mit fogsz csinálni, amikor a farkam már tövig a szádban van, és nem szabadulhatok? – É-én… – Melina próbált kitalálni valamit, valami trágár, izgató és romlott dolgot, de végül az igazságot nyögte ki. – Addig szoplak, amíg elélvezel. Rhys felszisszent, és oldalra rántotta a kormányt. – Hacsak te nem élvezel el előbb. – Ezt hogy érted? – kérdezte Melina értetlenül. Rhys keményen rálépett a fékre. A lány észre sem vette, hogy megérkeztek. – Úgy értem, hogy nem szoktam csak lustán hátradőlni, amikor egy nő szopja a farkam, Melina. Azonnal viszonozni szoktam a szívességet. Melina a döbbenettől csak tátogni tudott. Rhys kiszállt az autóból, átsétált a másik oldalra, és kinyitotta előtte az ajtót, aztán a karjába kapta, és felrohant vele a lépcsőn. Felvitte a hálószobába, majd gyengéden lefektette az ágyra. Keményen, erőszakosan megcsókolta, aztán vetkőztetni kezdte. Mire Melina észbe kapott, és lerántotta a férfi válláról az inget, Rhys már végzett is. Elkapta a lány csuklóját, és a feje mellett az ágyra szorította. Az arca kipirult, szaggatottan vette a levegőt, és fátyolos tekintettel a szemébe nézett. – Képtelen vagyok rá. Melina a döbbenettől megrándult, aztán elöntötte a szégyen. – Micsoda? – Ez az, gondolta. Mégsem bírja ki, hogy ne bántson. – Képtelen vagyok tovább várni. Sajnálom, Melina, azt hittem, menni fog, de… – Rhys lehunyta a szemét, és a lány homlokához szorította a sajátját, ugyanúgy, ahogyan a tónál. Melina csak ekkor vette észre, hogy a férfi egész teste reszketett. – Belehalok, ha nem tehetlek most azonnal a magamévá. Melinát megdöbbentette ez az őszinteség. Mindketten nedvesek voltak, a hajukból csöpögött a víz. A rövidnadrág szára felcsúszott Rhys combján, és az ágyékához feszült. Melina normális esetben szégyellte volna a lába közötti nedvességet, de most inkább örült neki. Ösztönösen felemelte a csípőjét, hogy hozzádörzsölje a csiklóját Rhys combjához. De sehogy sem tudott elég közel férkőzni. Próbálta kiszabadítani a csuklóját a szorításból, de Rhys nem engedte el. Melina felemelte a fejét, gyengéden megcsókolta a férfit, aztán finoman megharapdálta az ajkát. – Minden rendben, Rhys. És nem akarok tovább várni. – De azt mondtad, hogy játszadozni szeretnél…

– Az várhat. – Melina nagyot nyelt, de kimondta, amit gondolt. – Olyan régóta akarlak már téged. A testemen. A testemben. Ha te is ezt akarod… Rhys megragadta a lány egyik kezét, és bedugta a nadrágjába, aztán rászorította a farkára. Lassan mozgatni kezdte a lány kezét, le és fel, aztán lehunyta a szemét, és hátrahajtotta a fejét. – Akarom. – Akkor tegyél a magadévá – suttogta a lány. Rhys felnyögött, aztán felpattant az ágyról, lerúgta magáról a fürdőnadrágot. Az éjjeliszekrényből előkapott egy óvszert, feltépte a csomagolást, felhúzta a gumit, aztán visszafeküdt Melinára. A lány örömmel fogadta, szélesre tárta a karját és a combját, Rhys pedig beléhatolt. Nem is volt olyan egyszerű. A makkját a bejárathoz szorította, és felnyögött, amikor a feszes izmok lassan eléggé kitágultak ahhoz, hogy behatoljon. Centiméterről centiméterre egyre beljebb nyomult, és közben mélyen a lány szemébe nézett, a tekintetük egymásba fonódott. Amikor végre egy végső erőteljes lökéssel teljesen beléhatolt, mély torokhangon felnyögött, Melina pedig felszisszent a gyönyörtől. Rhys azonnal mozogni kezdett, apró lökésekkel, amelyek egyre mélyebbek és gyorsabbak lettek. – Rhys? – Melina lélegzete elakadt, amikor a férfi hozzáért egy olyan ponthoz a testében, amelynek a létezéséről sem tudott korábban. A jelek szerint Rhysnak nem okozott problémát, hogy megtalálja a G-pontját. A férfi finoman megcsókolta, éppen csak érintette az ajkát, de Melinában már ettől is tovább erősödött a vágy. – Ez annyira jó! Pont olyan, amilyennek elképzeltem. A gondolattól, hogy Rhys ábrándozott róla, Melina szemét elöntötte a könny. Erősebben megmarkolta a férfi vállát, miközben az izmok a testében összerándultak a farka körül. Ahogy az a vastag rúd minden mozdulatnál végigmasszírozta a legérzékenyebb pontját, olyan gyorsan repítette az orgazmus felé, hogy Melina teljesen elámult. Hihetetlen volt, hogy a férfi képes egyszerre elpusztítani, kicserélni, újra feltölteni és életre kelteni. – El fogok menni, Rhys – vinnyogta, mert a férfival együtt akart elélvezni. A lökések felgyorsultak. – Élvezz, bébi! Én is mindjárt elmegyek! Így is történt. Mindketten felnyögtek, megrázkódtak, az izmaik megfeszültek és összerándultak, lihegtek, az ujjaik a másik húsába martak, miközben együtt feljutottak a csúcsra. És ahogyan a legutóbbi alkalommal, amikor lassan lenyugodott, most is Rhys karjában reszketett és a férfi nevét suttogta. De ezúttal nem tért vissza a szokásos fantáziakép. Nem volt rá szükség. Álmai férfiját tartotta a karjában, ő simította hátra a haját homlokából, ő suttogott a fülébe édes szavakat. Melina érezte, hogy a szívét elárasztja a szerelem, ezért megpróbált elhúzódni. Próbálta megvédeni magát a csalódástól, míg lehetett.

– Ez most minek számít? Valaminek, amit te szeretsz?– kérdezte, aztán vett egy mély lélegzetet, hogy folytatni tudja. – Vagy valaminek, amivel magamtól álltam elő? – Nem tudom, és nem is érdekel – suttogta Rhys. – Csak az biztos, hogy újra meg akarom tenni. És aztán megint… – Megcsókolta Melina fülcimpáját, aztán a nyakát, végig a válláig. Apró csókokkal borította a bőrét, miközben újra és újra azt suttogta: és megint. * Az este további részében a „újra” és a „még” Rhys valóságos mantrájává vált. Melina elraktározta a szavakat az emlékezetébe, dédelgette őket magában, de egyben kihívásnak is vette. Egy része azt szerette volna, ha Rhys állandóan ezeket a szavakat ismételgeti, azért kényszerítette magát olyasmikre, amiket korábban nem szívesen csinált. Emlékezetébe idézve egy jelenetet a Szex és New Yorkból, először is a combja közé fogta a férfit. A fejét hátrahajtva, a karját a feje fölé emelve olyan gyorsan és keményen meglovagolta Rhyst, hogy a melle ugrándozott a lendülettől. Hát, nagyjából. A filmben Samatha melle le-fel ugrált, Melináé azonban csak rázkódott. Rhys számára azonban ez is éppen elég volt. Aztán a szókereső játék jutott az eszébe, ezért a férfi minden egyes mély, erőteljes lökésére újabb és újabb szavakat suttogott a fülébe, aztán átkozni kezdte a férfit, mert nem juttatta a csúcsra, míg végig nem ért az egész ábécén. Rhys csak nevetett rajta, leszorította a csípőjét az ágyra, hogy moccanni se bírjon. Melina kis híján pánikba esett, amikor az x-hez ért, de szerencsére eszébe jutott a „xenoerotika” szó, ami azt jelenti, hogy valaki ismeretlenek láttán izgul fel. Aztán, amikor eljutott a z-hez, Rhys hirtelen lenyúlt oda, ahol a testük egymáshoz kapcsolódott. Melina azonnal elélvezett, amitől olyan hangosan sikította a „zelofíliát”, hogy a hangja teljesen elnyomta Rhys kéjes nyögéseit. A férfi levegő után kapkodva leroskadt melléje az ágyra. – Zelofília? – kérdezte szkeptikusan. – Amikor valakit a saját féltékenysége izgat fel – lehelte a lány. – Honnan… Melina az oldalára fordult, a fejét Rhys vállára hajtotta, behunyta a szemét, és az ujjbegyével simogatni kezdte a mellkasát. – Lucy barátnőm imádja a szókirakóst. Tartottak egy kis szünetet, hogy megvacsorázzanak. Elfogyasztották az ebéd maradékát, aztán tüzet gyújtottak a kandallóban. Most a kanapén ültek, betakarózva, Melina gyakorlatilag Rhys ölében, miközben a férfi a tincseivel játszadozott. A lány a tűzbe bámult, és azon tűnődött, a nap történéseinek vajon melyik része lesz majd a kedvenc fantáziaképe, ha véget ért a hétvége. – Nagyon elgondolkodtál – szólalt meg Rhys. – Mi a baj? Melina összerezzent. Nem számított rá, hogy Rhys ennyire megérzi a hangulatváltozásait. Mosolyt erőltetett az ajkára, és megrázta a fejét. – Semmi. Csak eszembe jutott, hogy végül mégsem kötöztelek meg. Vagyis pontosabban le. Rhys abbahagyta a simogatást. – És most mi tart vissza? Melina megpuszilta a férfi vállát.

– Nem vagyok biztos benne, hogy lenne hozzá elég energiám. Talán holnap próbálkozhatunk vele, hm? Rhys megadón felsóhajtott, aztán megvonta a vállát. Amikor megszólalt, a hangja feszültnek tűnt. – Ezt nem ígérhetem meg. Melina szíve összeszorult a félelemtől. Elhúzódott a férfitól, felegyenesedett, és kutató tekintettel Rhys arcába nézett. – Sajnálom. Ha akarod, csinálhatjuk most. Csak azt hittem, hogy… Rhys megrázta a fejét, aztán a két tenyerébe fogta a lány arcát. – Vicceltem, Melina. A lány megkönnyebbülten lehunyta a szemét, aztán rácsapott a férfi vállára. – Én is tudom. – Tényleg? – Rhys újra szorosan magához vonta, a hátát a melléhez szorította, és az állával finoman megbökdöste a feje búbját. Mélyet szippantott. – Még mindig azt a sampont használod, amelyet az anyukád készített. – Mm. Úgy látszik, a szokások rabja vagyok. – Melina a szeme sarkából Rhysra pillantott. – Bár te határozottan megváltoztattál. – Nem változtattam rajtad semmit – válaszolta a férfi komoly arccal. – Még mindig ugyanaz az ember vagy, aki voltál. Egyszerűen csak hagyod, hogy az legyél, aki valójában vagy. – Hm. Hát, egy dolog biztos: soha nem hittem, hogy eljutok idáig. – Idáig? – A te… úgy értem, az egyik Dalton karjába – tette hozzá Melina, pánikba esve. Rhys megmerevedett. Melina szíve a rettenettől megállt egy pillanatra. Atyaég! Ezt tényleg hangosan kimondta? Nem elég, hogy majdnem elárulta, hogyan érez Rhys iránt, gyakorlatilag egyértelműen kijelentette, hogy a két testvér egymással helyettesíthető. Azonnal eszébe jutott, mit mondott Rhys arról a ballonkabátos, rúzsfeliratos nőről, hogy a hírességet akarta, nem pedig őt. Megrázta a fejét, és hátrafordult, hogy a férfi szemébe nézzen. – Úgy értettem… Rhys elengedte, és felpattant. Összevont szemöldöke kétséget sem hagyott afelől, hogy a lehető legrosszabbul értelmezte a szavait. – Szóval, miközben együtt voltunk, kire gondoltál: rám vagy Maxre? – Rhys, sajnálom. Ez nem az… – Talán felváltva: hol az egyikünkre, hol a másikunkra, attól függően, éppen mit csináltunk? Áruld el, engem lovagoltál meg úgy, mint egy vadlovat, vagy a testvéremet?

Melina is felállt, aztán szorosan maga köré fogta a takarót, miután Rhys rosszalló tekintettel végigmérte meztelen testét. Most először látott undort a szemében. Feléje nyújtotta a karját, és összerezzent, amikor a férfi elhúzódott az érintése elől. – Nem úgy értettem, Rhys. Esküszöm! Kérlek, higgy nekem! – Tulajdonképpen nem is értem, miért vagyok meglepve – válaszolta a férfi. A hajába túrt, aztán keserűen, gonoszan felnevetett. – Mindig jobban kedvelted Max társaságát, mint az enyémet. A pokolba, ő volt az, akitől ezt a szívességet kérted. Tényleg a barátod miatt fordultál hozzá, vagy egyszerűen csak már túl régen voltál férfival? Viszketett a segged? Hívjuk fel Maxet! És a francba, ha ő nem akarja, semmi gond, Rhys mindig ott van tartalékban. Melina hirtelen úgy érezte magát, mintha aknamezőre tévedt volna. – Nem, ez nem… Rhys felhorkantott. – Nem? Ugyan már, Melina, hiszen magad mondtad! Bármelyikünk jó lett volna. Úgy látszik, tényleg semmi nem változott az elmúlt tizenkét évben. – Azzal sarkon fordult, és elviharzott a szobája felé. Melina döbbenten bámult utána. Nem értette, mi történt. Aztán hirtelen felfogta, mit mondott Rhys a tizenkét éve történtekről, és dühösen összeszorította a szemét. – Te… Te hülye! – sikította. Rhys megtorpant, aztán lassan megfordult. – Te hülye? – kérdezte gúnyosan. – Olyan szavakat tudsz, mint a „xenoerotika”, meg a „zenofília”, mégsem jut ennél jobb az eszedbe? – Visszarobogott Melinához. Az arckifejezése láttán a lány önkéntelenül hátrább lépett. – Gyerünk, Melina! Tudsz te ennél jobbat is! Mestere vagy a szavaknak, nem igaz? – Elég – suttogta a lány rémülten. Rhys megragadta a karját, de gyorsan el is engedte, mintha erővel kellett volna visszafognia magát, hogy ne rázza meg a lányt. – Gyerünk! Szégyenkezés nélkül ki tudtad mondani a faszt, meg a farkat. Mit szólnál a seggfejhez? Az is elég kifejező szó. – Miért vagy ilyen dühös? – kérdezte Melina. – Beismerem, félreérthető volt, amit mondtam, de tudod, hogy mindig szerettelek. Rhys hátralépett. – Tudod, mit? Nincs szükségem az ilyen szeretetre! Azok a nők, akik a hírnevem miatt akarnak kefélni velem, legalább őszinték. Neked viszont sajnáltatnod kellett magadat ahhoz, hogy az egyikünket berángasd az ágyadba. Melina döbbenten hátrahőkölt. Annyira megdöbbent, hogy meg sem tudott szólalni. Rhys arcán látszott, hogy őt magát is meglepték a szavai. Melina felé nyújtotta a karját. – Ó, a francba! Sajnálom, Melina. Nem úgy értettem…

A lány két kézzel ellökte magától. Rhys a váratlan mozdulattól hátrább tántorodott. – Te… Te fasz! – A szemét elöntötték a könnyek. Megpördült, hogy kiszaladjon a szobából, de a lába beleakadt a takaróba. Megbotlott, és a földre zuhant. Szerencsére nem ütötte meg magát. Kétségbeesetten próbálta kiszabadítani magát, hogy eltűnhessen végre. Rhys melléje kuporodott, hogy segítsen, de Melina félresöpörte a kezét. – Ne érj hozzám! – sikította. – Sajnálom, amit mondtam, Melina. Sajnálom, hogy elveszítettem a fejem. Meghallgatnál, kérlek? Kérlek! Melina egész teste annyira remegett, hogy képtelen volt felállni. Felült, felhúzta a térdét, és átfogta a karjával. Valahol mélyen tudta, hogy az egészet ő kezdte azzal, hogy rosszul válogatta meg a szavait. Mégis Rhys dühe és ellenségessége, a férfinak ez a teljesen ismeretlen oldala, mégsem engedte, hogy megenyhüljön. – Rendben. De elmegyek abban a pillanatban, amikor befejezted – mondta, miközben a szemét nem vette le a takaró egyik sarkáról. Micsoda idióta vagyok, gondolta. Pontosan tudta, hogy ha megbízik Rhysban, annak rossz lesz a vége. Hogyan lesz képes ezután úgy élni, hogy tudja, mit veszítene? Rhys bólintott. – Oké. Ha ezt szeretnéd, akkor visszaviszlek. – Egyedül megyek haza – csattant fel Melina. – Te meg majd kitalálsz valamit, hogyan juss el… el oda, ahova menned kell. – Oké. – Rhys megadón felemelte a két kezét. – Oké, rendben. – Szép lassan leült a földre a lány elé. Lehajtotta a fejét, hogy megpróbálja elkapni a lány tekintetét. – Először is bocsánatot kérek azért, amit mondtam. Megesküdtem, hogy soha nem bántalak meg szándékosan, mégis megtettem. Elfogadod a bocsánatkérésemet? Melina nem volt hajlandó rá nézni, sem megszólalni, csak megrántotta a vállát. – Nagyon rosszulesett, amikor azt mondtad, hogy le akartál feküdni az egyik Daltonnal. Melina zavarában a parkettát kezdte piszkálni, ujjaival követte az évgyűrűk mintázatát. – Tudom, hogy hangzott, de nem úgy értettem – szólalt meg vonakodva. – Rendben, de ugye, belátod, hogy félreérthető volt? És azt is érted, ugye, hogy miért bántott, hogy csak a testvérem szexuális helyettesének tekintettél? Melina kényszerítette magát, hogy a férfi szemébe nézzen, és bólintott. – Igen. Belátom, ezért is próbáltam bocsánatot kérni, és megmagyarázni a szavaimat. – Tudom, és megbocsátok. Megmagyaráznád, mit akartál valójában mondani? Melina őszintén sajnálta, ami történt, és látta Rhys arcán, hogy a férfi is bánja a történteket. Gyűlölte, hogy megbántotta és feldühítette Rhyst, és tudta, hogy csak azzal teheti rendbe a dolgokat, ha magyarázatot ad. – Először azonban tudni szeretném, mit értettél azon, hogy tizenkét év alatt semmit sem változtam.

Rhys egy csöppet habozott, mielőtt válaszolt volna. – Arra utaltam, hogy megcsókoltad Maxet a kerti pavilonban, ahova én hívtalak. Tudom, hogy egyszeri dolog volt, de mindig úgy éreztem, hogy egyszerűen lecserélted az egyik Daltont a másikra. Melina döbbenten felegyenesedett. – És szerinted én hogyan éreztem magam Trisha miatt? Több mint egy órán keresztül vártam rád, és arról ábrándoztam, hogy végre… miközben te egész idő alatt Trishával csókolóztál. Nem cseréltelek le Maxre. A testvéred csak megpróbált megvigasztalni, ezért csókolt meg. Sajnálom, ha ez zavar téged, de tekintetbe véve, mit tettél, nem hiszem, hogy jogod lenne bármit a szememre vetni. Rhys megrázta a fejét, egy szót sem értett az egészből. – Mi az, hogy egész idő alatt Trishával csókolóztam? Soha nem csókoltam meg. Melina felkapta a takaró alját, nehogy megint elessen, és dühösen felpattant. – Miért hazudsz? Rhys is felállt, aztán elrobogott mellette a szobája felé. Melina hitetlenkedve figyelte. – Hová… Mielőtt befejezhette volna a mondatot, Rhys már vissza is tért, miközben próbálta magára rángatni a sortját. – Max mondta, hogy Trishával csókolóztam? Melina a melléhez szorította a takarót. Hirtelen nem tudta, mit gondoljon. – Igen. Azt állítod, hogy nem igaz? – Pontosan ezt állítom. – De miért hazudott volna? – Van egy sejtésem. – Rhys kétségbeesetten felemelte a karját, aztán járkálni kezdett. – Nem csoda, hogy olyan rosszul érezte magát utána. Próbált meggyőzni, hogy az egész nem jelentett semmit. Hogy ő kezdte. Hogy ennek nem lenne szabad megakadályoznia engem abban, hogy bevalljam neked, hogyan érzek. – Hirtelen megtorpant, és Melinára mutatott. – Én küldtem Maxet, hogy szóljon neked, hogy késni fogok. Véletlenül megláttam, hogy Trisha hányt a fürdőszobában. Hánytatta magát. Tudod jól, milyen megszállottan próbált sovány maradni. Halálra rémült, amikor lebukott. Attól félt, hogy beárulom a szüleinek, ezért mellé ültem, és elmagyaráztam neki, mit kell tennie. Amikor végre megnyugodott, és beleegyezett, kikísértem, és akkor láttalak meg Maxszel csókolózni. Aztán egyszerűen eltűntél. Amikor próbáltam beszélni veled erről, te… Melina egész testében remegett. Lerogyott a kanapéra. – Teljesen elzárkóztam előled. Annyira össze voltam törve, hogy szóba sem akartam állni veled. Többé hallani sem akartam arról az éjszakáról. Rhys leült mellé, a könyökét a térdére támasztotta, és vakon bámulta a padlót.

– Azt mondtad, mondani akartál nekem valamit akkor éjjel. Mi volt az? – El akartalak hívni valahova – válaszolt a férfi összeszorított szájjal. Melina tizenkét éve pontosan ebben reménykedett, de a férfi szájából hallani még ennyi idő után is túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen. – Úgy érted, hogy randira? Rhys szája széle mosolyra húzódott. – Igen, randira. – Vagyis „úgy” kedveltél? – Melina tudta, hogy milyen idiótának tűnt, de szerette volna, ha végre pontosan értik egymást. – Igen – válaszolta a férfi egyszerűen. – Én is kedveltelek. Még mindig kedvellek – suttogta a lány. Rhys megszorította a kezét. – „Úgy” kedvelsz? Melina felnevetett. – Igen. – Kedvelsz annyira, hogy megölelj? Melina olyan erővel vetette bele magát a férfi karjába, hogy az hátraesett, ő pedig Rhyson találta magát. Csak csókolta és csókolta a férfit, aztán végül felemelte a fejét. – Szeretnék kérdezni tőled valamit, de félek, hogy megint feldühítelek. Rhys szorosabban magához ölelte. – Lehetséges, de ígérem, hogy próbálom fegyelmezni magam, és végighallgatlak. Melina végigsimított az ujja hegyével Rhys ajkán. A férfi finoman megharapdálta az ujjbegyét, amitől a lány kuncogni kezdett. De mivel tudta, hogy a kérdés, amelyet fel akart tenni, mennyire fontos Rhysnak, komolyságot erőltetett magára. – Tényleg azt hiszed, hogy az emberek felcserélhetőnek tartanak téged és Maxet? Aki ismer benneteket, tudja, hogy nem vagytok egyformák. Rhys Melina hátát simogatta, miközben visszakérdezett. – Tényleg? És miben különbözünk? – Max kevésbé magabiztos, ezt leplezi a nagyképű viselkedéssel. Ezért fekszik le olyan sok nővel, és csinál mindenből viccet. Te inkább befelé forduló, komoly vagy. Az egész világ terhét a válladon cipeled, mert törődsz az emberekkel. Jó példa erre Trisha esete: sutba dobtad a terveidet, hogy segíts rajta. Max nem tette volna meg. Nem mintha ő nem törődne másokkal, de kényelmetlenül érezte volna magát, ha másvalaki bajával kellett volna foglalkoznia. Persze segített volna Trishának, de úgy, hogy szól valamelyikünk anyukájának, hogy beszéljen vele. Rhys egy pillanatig meg sem tudott szólalni. Meghatotta a lány véleménye, de meg is rémisztette, hogy ilyen jól ismeri. Max lazább volt az idegenekkel, de Melinának igaza volt: ez

csak a felszín volt. Rhys, a szüleik, Melina – Max kizárólag bennük bízott meg annyira, hogy látni engedje nekik az igazi önmagát. Rhys sem engedett magához sokkal több embert, vagyis Melina túlzott egy kicsit a jellemzésével, de így is jólesett neki a véleménye. – Van még egy különbség kettőtök között, de nem vagyok benne biztos, hogy el kellene árulnom, mi az. Nem akarom legyezgetni a hiúságodat – suttogta. Rhys elvigyorodott, megemelte a csípőjét, amitől a lány felszisszent. – Túl késő! Melina kinyújtózkodott, hogy a fülébe suttoghasson, s közben szándékosan nekidörzsölte a mellbimbóját a férfi mellkasának. – Megígéred, hogy nem árulod el senkinek? Rhys megragadta a csípőjét, és közelebb húzta magához. – Megígérem – nyögte. Melina felemelkedett, hogy Rhys szemébe nézhessen. – Sokkal jobban nézel ki, mint Max – jelentette ki rezzenéstelen arccal. Rhys szeme elkerekedett, aztán összehúzódott. – Te kis… – Megragadta a lányt, és könyörtelenül csiklandozni kezdte. Melina sikongatott, és elragadtatottan felnevetett, ahogy próbált szabadulni a szorításból. Rhys átkarolta, és szorosan magához ölelte. Esze ágában sem volt elereszteni.

9. FEJEZET A BŰVÉSZET DALTON-FÉLE SZABÁLYAI 10. Ismerd fel, mikor kell továbblépni! Másnap reggel Melina valami furcsa suhogó zajra ébredt. A hasán feküdt, a paplan alatt. Körbetapogatott, de ahogy sejtette is, Rhys már nem volt az ágyban. Kinyitotta a szemét, ásított egyet, aztán felszisszent, és elvigyorodott: minden porcikája kellemesen sajgott. Lassan a hátára gördült, felnézett a plafonra, aztán fülelni kezdett, hogy megállapítsa, mi lehet a furcsa zaj forrása. A szeme sarkából észrevett valami fehéret. Felült, és a szemüvege után nyúlt. Miután feltette, döbbenten meredt a kilincsen lógó fehér ruhadarabra. A bikini volt. A retiküljéből kitette tegnap, de felvenni nem merte, ezért aztán begyömöszölte az utazótáskába, mielőtt lementek volna a tóhoz. Rhys nyilvánvalóan ott találta meg. Melina elszégyellte magát. Jó, persze, Rhys szerint jól állt volna rajta a bikini, de egy ilyen feltűnő és kihívó darab? Ami annyira nem illett a személyiségéhez? Vajon kinevette őt Rhys, amiért egy ilyen bikinit vett, vagy felizgatta? Felállt, odasétált az ajtóhoz, és levette a bikinit a kilincsről. Elfintorodott a gondolatra, hogy annak a vékonyka kötéldarabnak kellene (nem) eltakarnia a fenekét. De minél tovább nézegette a bikinit, annál biztosabb lett valamiben.

Rhyst felizgatta a bikini. Miért is ne tette volna? Hiszen megválaszolta az egyik kérdést, amelyet a férfi feltett. Ha a bikini vásárlása nem bizonyította, milyen messzire volt hajlandó elmenni, hogy megszerezze a férfit, akkor vajon mi? Aztán zavartan összeráncolta a homlokát. Igen, megvásárolta a bikinit, de nem vette fel. S ami még rosszabb: Rhys valószínűleg sejtette, hogy miért. Sss. Sss. Most, hogy az ajtónál állt, erősebb lett az a furcsa zaj. Fogalma sem volt, Rhys mit csinálhat odakinn. Vajon mit szólna a férfi, ha megjelenne a bikiniben? Melina egészen izgalomba jött a gondolatra. Gyorsan felvette a bikinialsót, aztán végignézett magán. A gyantázás nyomán a bőre simának és valahogy tényleg puhának nézett ki, ahogy Rhys megjegyezte. Sajnos azonban, ha az ember közelebbről szemügyre vette, kiderült, hogy a vádliján már kezdtek kibújni a szőrszálak. Melina azt is tudta, hogy a fenekén van néhány gödröcske, amelyet a bikini nem fog eltakarni. Most már egyáltalán nem volt olyan magabiztos, mint az előbb. Elgondolkodva harapdálni kezdte az ajkát. Ez volt az utolsó napja Rhysszal, és szerette volna a legtöbbet kihozni belőle. Tényleg felvenne valamit, amiben kényelmetlenül érezné magát? Megrázta a fejét, gyorsan lekapta az alsót, és visszagyömöszölte a bikinit a táskájába, aztán beszaladt a fürdőszobába, fogat mosott, és felöltözködött. Kompromisszumos megoldásként sortot és egy csinos kis levendulaszínű topot vett fel, amelyeket kimondottan erre a hétvégére vásárolt. Kihívóbbak voltak, mint amilyeneket általában viselni szokott, így nem érezte annyira gyávának magát, amiért nem merte felvenni a bikinit. Kinyitotta az ajtót – aztán mozdulatlanná dermedt, és felszisszent az elé táruló látványtól. Rhys a nappaliban volt. A nyitott bejárati ajtón beáradt a napfény, beragyogta a férfi meztelen mellkasát és izmos karját. Ütemesen húzogatott egy darab csiszolópapírt valami fakereten. A testét verítékcseppek borították. Egy pillanatra abbahagyta a munkát, megtörölte a homlokát, aztán ivott néhány korty vizet. Melina megbabonázva figyelte a torkát. Megnyalta az ajkát, és automatikusan közelebb lépett, hogy átölelje a férfit, és együtt izzadjanak tovább. Rhys hirtelen felnézett. Amikor meglátta a lányt, olyan meleg mosoly áradt szét az arcán, hogy Melina szabályosan reszketni kezdett. Rhys letette a vizespalackot. – Szia! – Szia! – köszönt vissza a lány, még közelebb lépve. Rhys alaposan végigmérte. – Nagyon szexi, de nem bikini. Csalódottan lebiggyesztette az ajkát, amitől Melinának nevethetnékje támadt. – Nem. – Remélem, nem bánod, hogy belenéztem a táskádba. A tegnapi sortot és pólót bedobtam a mosógépbe, és gondoltam, hátha van még valami szennyesed. – Nagyon figyelmes vagy, köszönöm.

– Szívesen – válaszolta Rhys, szemlátomást jól mulatva. Melina a fadarabra pillantott, amelyen Rhys dolgozott. Valóban egy képkeret volt: finoman ívelt, cikornyás, aprólékosan faragott darab. – Ó, Rhys! Ez gyönyörű! Rhys mosolyogva megsimogatta a keretet. – Ugye? Valaki lefestette, és szerettem volna letisztítani. Mivel aludtál, gondoltam, dolgozom rajta egy kicsit, mielőtt elmegyünk. Tétován elhallgatott, aztán felvonta a szemöldökét. Melina szerette volna azt hinni, hogy amiatt, mert nem örül neki, hogy lassan véget ért a hétvége. De mivel ezt nem mondta ki, a lány csak bólintott, és próbálta meggyőzni magát, hogy csak azért szorult össze a torka, mert annyit beszélgettek előző este. Körbenézett, felkapott egy banánt a konyhapultról, és visszafordult a hálószoba felé. – Dolgozz csak nyugodtan, nekem is van olvasnivalóm. Egy konferenciára készülök… Ezúttal ő vált gondterheltté. Helló! Konferencia. Jamie. Kisbaba. Csak pár napja volt, hogy elképzelte magát, amint Jamie gyermekét tartja a karjában, de mióta Rhysszal volt, a férfi egyszer sem jutott eszébe. Egyetlen kósza gondolatot sem fecsérelt a konferencia után tervezett randijukra, és ez nem volt helyes. Lucy aggodalmai ellenére Melina őszintén kedvelte Jamie-t. A férfi vonzó volt, kedves, okos. Korábban felvillanyozta a randevújuk, a közös jövő lehetősége. A pokolba, eléggé kedvelte ahhoz, hogy szexleckéket vegyen! Most pedig szinte azt is nehéz volt felidéznie, hogyan néz ki. Nem látott – nem hallott, nem érzett, nem kívánt – mást, csak Rhyst. A férfi itt volt vele, ő pedig csak arra tudott gondolni, hogy mindennek vége lesz. – Melina? Jól vagy? Melina az ajkába harapott. Legszívesebben a férfi arcába ordította volna, hogy nem, nincs jól. Soha többé nem lesz jól, a történtek után nem. Ehelyett azonban csak bólintott. – Tudod, mennyire izgulok, ha nyilvánosság előtt kell beszélnem – nyögte ki. – Egy műhelybeszélgetésen tartunk előadást Jamie-vel. Ez remek lehetőség számomra, mert mindössze hárman kapunk szót. Jamie beszélt rá, hogy elvállaljam, de jobban izgulok, mint gondoltam. – Nagyszerűen fog menni. – Rhys letette a földre a csiszolópapírt, megkerülte a képkeretet, és széttárta a karját. – Kaphatok egy jóreggelt-csókot? Melina besétált a férfi karjába, szorosan magához ölelte, és vadul megcsókolta. Rhys megérezhette a csókból az elkeseredettségét, mert elhúzta a fejét, összeráncolta a homlokát, aztán megsimogatta a haját. – Áruld el, mi a baj. – Semmi, semmi. – Melina elhúzódott, aztán hüvelykujjával hátrabökött. – Csak megyek, és olvasgatok a hálószobában, ha nem bánod. – Biztos, hogy ezt akarod? – Igen. Tényleg muszáj dolgoznom egy kicsit. Először úgy tűnt, hogy Rhys vitatkozni fog, de végül annyiban hagyta a dolgot.

– Rendben, egy órát kapsz, aztán bemegyünk a városba. Meghívlak ebédre. Aztán esetleg sétálhatnánk egyet? – kérdezte tétován. A hangjából érezhető volt, hogy nem érti, mitől változott meg Melina hangulata. A lány próbálta megnyugtatni, mert a legkevésbé sem szerette volna, ha rossz érzéssel válnak el. – Remekül hangzik – válaszolta. Szinte érezte, ahogy a kényszeredett mosoly feszíti az arcát, ezért gyorsan visszafordult a hálószoba felé. Vidáman búcsút intett. Melina becsukta maga mögött az ajtót. A fának támasztotta a homlokát, és próbálta elhitetni magával, hogy a hétvégének még nincs vége. Még egy egész napot tölthetett Rhysszal, mielőtt a férfi elment, hogy… hogy… Melina elfintorodott. Azt sem tudta, hova megy majd Rhys. A gondolatra megrohanták az érzelmek. A banán leesett a földre, Melina pedig a szája elé kapta a két kezét, hogy elnyomja a fájdalomkiáltást. Az ágy felé botorkált, de nem ért el odáig: lassan leroskadt a földre, és összegömbölyödött. Darabokra török, gondolta. Hiába szorította össze erősen a szemét, ömleni kezdett a könnye. * Rhys szótlanul bámulta a csukott hálószobaajtót, és vívódott, hogy kövesse-e Melinát. Az ajtóhoz lépett, és már emelte is a kezét, hogy bekopogjon, de aztán meggondolta magát, és visszafordult. Megdörzsölte az arcát, halkan káromkodott. Többször is. Amikor megemlítette, hogy lassan letelik a hétvége, mintha ijedtséget látott volna átfutni Melina arcán – olyan ijedelmet, amilyet ő is érzett. De aztán a lány hirtelen elkezdett a konferenciáról beszélni, és Rhys már maga sem tudta, mit gondoljon. Csak abban volt biztos, hogy nem akarta elengedni a lányt. Az volt a kérdés, hogyan győzze meg Melinát és saját magát. Mindent komolyan gondolt, amit Maxnek mondott: másmilyen életet szeretett volna. Ha csupán önmagára kellett volna tekintettel lennie, egy pillanatig sem habozik, és változtat az életén. De nem csupán róla volt szó, hiszen alkotóeleme volt a Dalton Bűvészshow-nak. Rengeteg ember számított rá, elsősorban az apja és az anyja, akik feláldozták a nyugdíjalapjukat, hogy segítsenek megvalósítani a gyermekeik álmát. A csapatuk tagjai és az asszisztenseik családos emberek voltak, és ott volt Max… Rhys lehunyta a szemét. Max okos és tehetséges, de nem elég összeszedett és megszállott ahhoz, hogy átlássa a turné anyagi vonatkozásait. Akkor kérd meg Melinát, hogy tartson veletek, gondolta. Visszapillantott az ajtóra. Melina már bebizonyította, hogy sokkal kalandvágyóbb, mint Rhys gondolta volna. A pokolba, az aprócska bikini teljesen levette a lábáról Rhyst. Könnyedén el tudta képzelni benne a lányt, szinte látta maga előtt a hetyke, feszes keblet, a kerek csípőt, az izgató feneket. Honnan tudhatná, mit akar valójában a lány, ha meg sem kérdezte tőle? Életében először érzett némi reményt a közös jövőjüket illetően. Visszalépett a kerethez, és újult erővel látott munkához. Egy órát adott a lánynak. Aztán beviszi a városba, talán egy pohár borra is rábeszéli az ebéd mellé, aztán megkérdezi tőle, mit szólna hozzá, ha meghosszabbítanák a kis kísérletét.

Igen, ezt fogja tenni. * Miután sétáltak egy kicsit Shasta belvárosában, végignézték a régi kis üzleteket, az aranylázat bemutató múzeumot, Rhys elvitte Melinát a kedvenc éttermébe. A lány készakarva kizárta a tudatából a csodálatos időt, a virágzó azálea- és rózsabokrok látványát, a pincért. Kizárólag arra koncentrált, milyen irtózatos fájdalmat érzett reggel. Tudta, hogy ha nem akar még jobban szenvedni, akkor minél hamarabb el kell távolodnia Rhystól. – Kérsz egy kis bort? – kérdezte a férfi. Melina fel sem nézett a salátástányérból, csak megrázta a fejét. – Nem. Egy kicsit fáj a gyomrom. – Micsoda? Miért nem szóltál? Rhys hangjából kicsengett az őszinte aggodalom. Melina ránézett, és a bűntudattól kis híján remegni kezdett. Rhys aggódó arccal figyelte, pedig nem volt semmi ok a pánikra. Csak azért mondta, hogy fáj a gyomra, hogy később erre hivatkozva hazamehessen, de azért nem szerette volna tönkretenni az utolsó együtt töltött perceiket. Megszorította Rhys kezét. – Nem súlyos, de jobb, ha csak vizet iszom. Rhys felemelte és megcsókolta a lány kezét. Melina lehunyta a szemét, és kényszerítette magát, hogy ne fakadjon sírva. – Szóval – nyögte ki, miközben visszahúzta a kezét. – Új műsorra készültök, ugye? Hol léptek fel legközelebb? – Renóban. Melina kérdőn felvonta a szemöldökét. – Renóban? Ennél egzotikusabb helyekre szoktatok járni. Rhys nevetve megrázta a fejét. – Igaz, de ez lesz az egyik legfontosabb műsorunk. – Hogyhogy? Rhys kényelmesen hátradőlt a székben. – Szerda éjszaka eljön megnézni a műsort néhány nagyon fontos ember. Bizonyos szempontból fogalmazhatunk úgy is, hogy vizsgaelőadás lesz. A Seven Seas Floridából indít luxushajókat, és azt szeretnék, ha állandó fellépők lennénk, ami azt jelenti, hogy lenne végre állandó színházunk. Melina csodálkozott ugyan, miért nem hallott erről még Maxtől, a meglepetéstől és az izgatottságtól mégis felkiáltott. Bár Rhys igyekezett úgy tenni, mintha semmiség lenne az egész, Melina pontosan tudta, milyen sokat jelentett neki ez a lehetőség. – A mindenit! – kiáltott. Talpra ugrott, és lelkesen megölelte a férfit. – Ez fantasztikus! Milyen csodálatos! A szüleid biztos odavannak az örömtől. Te és Max felértek a csúcsra, ahogy mindig is szerettétek volna. – Igen, ahogy mindig is szerettük volna.

Valami volt a hangjában, ami arra késztette Melinát, hogy elengedje a férfit. Rhys izgatottságába határozottan idegesség is keveredett. Kétely. – Valami baj van? Rhys idegesen felnevetett. – Azon kívül, hogy néha elkap a tengeribetegség? Nem. Biztosítottak róla, hogy a Seven Seas hajóin a legtökéletesebb stabilizátorok működnek. Melina visszaült a helyére. – Mikortól él a szerződés? – Először még meg kell kapnunk a megbízást, de elméletileg azonnali hatályú. Melina legyintett, mintha az egész aggodalom felesleges lenne. – Azonnal tudni fogják, milyen tehetségesek vagytok – jelentette ki ragyogó mosollyal az arcán. – De mi lesz a turné többi állomásával? –Még egy fellépésünk lesz Vegasban, aztán egy kis pihenőt terveztünk. Nagyrészt éppen az szól mellettünk, hogy szabadok vagyunk. A hajóutak hét–huszonegy naposak, az útvonaltól függően. – Nahát! És minden este fel kell lépnetek? – A tervek szerint igen. – Rhys vállat vont. – De van egy kikötésük: ragaszkodnak hozzá, hogy legyen egy családi műsorunk is. Nem vagyok benne biztos, hogy meg tudjuk csinálni. – Miért nem? – Kicsit megváltozott a műsorunk, mióta utoljára láttad. Azért, hogy lépést tarthassunk a többiekkel, kicsit vonzóbbá kellett tennünk a felnőttek számára. Rhys szavaira Melina kezében megállt a villa, félúton a szájához. – Vonzóbbá? – kérdezett vissza. – Ne gondolj semmi közönségesre! – vágta rá Rhys. – Hiányos ruházat, testi humor, ilyesmi – magyarázta, miközben enyhén elpirult. – És mégis mennyire hiányos ruházat? – kérdezte Melina gyanakodva. – Van egy-két olyan rész, amikor az asszisztensek félmeztelenek. Melina meglepetésében kiejtette a villát a kezéből. – Nem viccelsz? – sikkantotta. – Nem. – De hát ez… ez annyira lealacsonyító, nem gondolod? – A meztelenségben nincsen semmi lealacsonyító – válaszolta Rhys összeszorított szájjal. – Ilyen a szórakoztatóipar. – Már megbocsáss, de ha a meztelenkedés öncélú, mint ebben az esetben, akkor az lealacsonyítja a nőket. Nem jelentenek többet egy pár cicinél.

– Ha jól értem, nem helyesled a dolgot. – É-én… Az ösztönös reakciót leszámítva Melina maga sem tudta volna pontosan megmondani, helyeselte-e a dolgot, vagy sem. Soha nem jutott eszébe elgondolkodni ilyesmin. Ráadásul abban sem volt biztos, hogy önmagában a félmeztelen asszisztensek ötlete zavarta-e, vagy az a tény, hogy Rhys körül mászkáltak minden éjszaka. – Nincs jelentősége, hogy helyeslem-e, vagy sem. Szerintem egyszerűen jó volt úgy a műsor, ahogy eredetileg előadtátok. – Tényleg jó volt, de nem értük el vele azt, amit szerettünk volna. – Nem juttatott benneteket a csúcsra. – Így igaz. Melina bólintott. A jelek szerint jól ment a Dalton család szekere. Bár őszintén örült a sikerüknek, valahogy nem tudta elképzelni Rhyst egy luxushajón – legalábbis nem gondolta, hogy sokáig bírná. De hát mit tudott ő valójában? Próbált legyűrni még néhány falatot, de végül feladta, és eltolta maga elől a tányért. – Melina, talán nem ez a legmegfelelőbb pillanat, hogy feltegyem ezt a kérdést, de tudni szeretném… – Mennem kell – vágott közbe a lány váratlanul. Rhys azonnal elhallgatott, aztán értetlenül ráncolta a szemöldökét. – Mi? Melina a tenyerébe hajtotta a homlokát. – Azt hiszem, rosszabbul érzem magam, mint az előbb. Szeretnék hazamenni. – Úgy érted, vissza a nyaralóba? – Nem. Haza, Sacramentóba. – De még tart a hétvége. Mi lenne… Melina megrázta a fejét. – Ne aggódj! Zseni vagy. Nem különböző technikákat kellett elsajátítanom, csak arra volt szükségem, hogy megerősödjön az önbizalmam, és merjek új dolgokkal kísérletezni az ágyban. Neked köszönhetem, hogy rájöttem erre, és mint mindig, ezúttal is leköteleztél. Azt hiszem, mostantól menni fog. Rhys szótlanul bámult rá, miközben az arcán szétáradt valami sötét kifejezés, talán düh. – És mi van akkor, ha nem akarom, hogy hazamenj? Melina szíve hevesebben kezdett verni e szavak hallatán. – Ezt hogy érted? Rhys közelebb hajolt, és megfogta a kezét.

– Úgy értem, hogy nagyon élveztem az együtt töltött időt. – Én is. Azt hiszem, Max terve végül is bevált. – Mondhatni, tökéletesen. – Gyere el velem Renóba! Melina meglepetten pislogni kezdett. – Micsoda? – Tudom, hogy dolgoznod kell, de azt reméltem, kivehetsz pár nap szabadságot. Hűha! A világ hirtelen forogni kezdett Melinával. Rhys sem szeretné, ha elválnának? – Nem lennék útban? – Nagyon elfoglalt leszek. Mindent el kell rendeznem a műsorhoz, aztán gyakorolni is kell, de maradna idő rá, hogy együtt lógjunk. Megtapasztalnád, milyen az életünk. Találkozhatnál anyuval és apuval. Aztán, ha el tudok szabadulni… Melina kérdőn felvonta a szemöldökét. – Igen? Rhys kacsintott. Pont úgy festett, mint Max a legkanosabb formájában. – Kefélhetünk. Melina elpirult, de nem zavarában, hanem a vágytól. – Ez tényleg csábítóan hangzik – ismerte be. De azonnal eszébe jutott, hogy ezzel csak kitolná az elválás idejét, nem igaz? És nem is lennének igazán együtt, hiszen Rhysnak alig lenne ideje rá, ami bizonyos szempontból jó lenne, másrészt viszont nem. Imádta a szüleit, akik mindig örömmel fogadták, mintha a család tagja lenne. Ez pedig azt jelenti, hogy csak még fájdalmasabb lenne az elválás. Nem tudta elképzelni, hogy több időt töltsön Rhysszal, tudván, milyen fájdalmas lesz utána elválni tőle. A szíve azt diktálta, hogy mondjon igent, de végül az esze győzött. – Értékelem az ajánlatodat, de nemet kell mondanom. Haza kell mennem, vissza a munkámhoz. Rhys hátradőlt a székében, és Melina mintha fájdalmat látott volna átsuhanni az arcán. De a férfi aztán csak egyszerűen vállat vont. – Igazad van. Mit képzeltem? Amúgy is túl sok dolgom van, jobb lesz, ha arra koncentrálok. – Szerintem is. Hiszen most válik valóra az álmotok. – Igen – suttogta Rhys. Letette a szalvétáját, elővett a tárcájából néhány bankjegyet, és az asztalra dobta. – Mehetünk?

10. FEJEZET A BŰVÉSZET DALTON-FÉLE SZABÁLYAI

11. Ne csak a kezedet, hanem az eszedet és a szívedet is használd! Miután visszaértek a nyaralóba, Melina összepakolta a holmiját, miközben Rhys eltette a nappaliból a képkeretet, és rendet tett a házban. Alig szóltak egymáshoz az étteremből hazafelé jövet, és valahányszor Melina Rhysra pillantott, kényszerítenie kellett magát, hogy ki ne mondja: meggondolta magát, mégis elmegy vele Renóba. Így kellett lennie, győzködte magát. A hétvége célja a szexuális tapasztalatszerzés volt, az önbizalma megerősítése, nem érzelmi öngyilkosság, és szerencsésnek mondhatta magát, hogy Rhysszal tölthette az időt. – Kész vagy? Ijedten megpördült, amikor meghallotta Rhys hangját. A férfi a küszöbön állt. Egyik kezével az ajtófélfának támaszkodott, a másikat a háta mögé dugta. Melina kérdőn felvonta a szemöldökét. – Újabb kérdezz-felelek játék következik? Rhys elmosolyodott – őszintén elmosolyodott, ettől elmélyültek a gödröcskék az arcán –, és Melina szinte elájult a megkönnyebbüléstől. Utálta, amikor feszült volt a helyzet kettejük között, de ha Rhys ilyen őszintén mosolygott, akkor valószínűleg minden rendben lesz. – Bizonyos szempontból igen – vallotta be a férfi. – Magammal hoztam az ajándékodat, de azt hiszem, a nagy kavarodásban elfelejtettelek felköszönteni. Melina nem akarta elrontani a játékot, ezért úgy tett, mintha elgondolkodna a férfi szavain, mielőtt válaszolt. – Igen, valóban elfelejtetted. Rhys közelebb lépett. – Akkor, kezdhetjük? Melina válaszul bólintott. – Melyik a kedvenc rovarod? Most biztosan viccelt. – Komolyan? Miféle kérdés ez? Pontosan tudod… – Ne rontsd el a játékot, jó? – vágott a szavába Rhys bosszúsan. – Oké, oké! – Melina mély lélegzetet vett. – A kedvenc rovarom a… – tartott egy drámai szünetet – …a katicabogár. – És miért? – A pöttyei miatt – nyögött fel Melina, mert azonnal eszébe jutott az a nap, amikor Rhysnak panaszkodott, mert az anyukája pöttyös ruhát akart ráadni. – A pöttyök azonban egészen másképp mutatnak egy bogáron, mint egy ruhán. Különösen, ha utóbbit egy tizennégy éves, kövér kislány viseli. Rhys vádlón rámeredt. – Nem voltál kövér, csak… jól kipárnázott. Melina felhorkant.

– Mindegy, ez talán tetszeni fog. Előrenyújtotta a kezét, és átadott a lánynak egy kicsi, egyszerű elefántcsontszínű papírba csomagolt dobozt. – Boldog születésnapot, katicabogár! Melina reszkető kézzel nyúlt a doboz után, és próbálta visszatartani a könnyeket, de nem igazán sikerült: egyetlen csepp végigfolyt az arcán, de Rhys a hüvelykujjával letörölte. Nem kérdezte meg tőle, miért sír, és Melina sem szólt egy szót sem. Leült az ágyra, óvatosan kihántotta a papírt, aztán felemelte a doboz fedelét. A szeme elkerekedett a csodálkozástól, amikor meglátta, mi van benne. Halkan felnevetett. – Ez egy bikini. Rhys leült melléje, az arcán óvatos tartózkodás, mintha aggódott volna, tetszik-e az ajándéka. – Igen. Franciaországban bukkantam rá. A fehér sokkal kihívóbb, de ez… – Vállat vont. – Nem is tudom. Egyszerűen rád emlékeztetett. Melina kivette a bikinit a dobozból. Fekete volt, piros pöttyökkel. Sem a mintája, sem a formája nem volt kihívó. Ellentétben azzal, amelyet Melina vett, ez elfedi majd minden olyan testrészét, amit nem akart mutogatni, mégis nagyon divatos volt. Mutatós. Szexi. Melina megsimogatta az anyagot, aztán Rhysra nézett. – Ilyennek látsz engem? A férfi összeráncolta a homlokát. – Mielőtt válaszolnék a kérdésedre, tudni szeretném, tetszik-e. Melinában szétáradt a boldogság. Mielőtt meggondolhatta volna magát, rávetette magát a férfira, és a hátára döntötte, miközben szorosan magához ölelte. – Imádom! Köszönöm! Erősen megcsókolta, és a nevetése lassan elhalt, amikor Rhys a két tenyere közé fogta az arcát, és visszahúzta a száját az övére. Oldalra döntötte a lány fejét, hogy rátapadhasson az ajkára, és éhesen csókolta. Aztán elhúzódott, kisimította a kósza tincseket Melina szeméből, és segített neki felülni. – Szexi vagy, ha nem fogod vissza magad. Soha ne felejtsd ezt el, Melina! Felállt, és zsebre dugta a kezét. – Befejezem a pakolást, aztán indulhatunk. Kérek még tíz percet! – Nem – vágta rá a lány. Rhys megtorpant. A válla fölött visszanézett Melinára. – Tessék? A lány talpra ugrott, letette a dobozt a komódra, aztán csípőre tette a kezét. – A bikini fantasztikus, de nem feledkeztem meg arról, mit ígértél nekem. Vagy csak a szád járt?

Rhyst szemlátomást tökéletesen meglepték a szavai és a hirtelen agresszív viselkedés. – Nem igazán értem, miről… – Azt mondtad, hogy megkötözhetlek, emlékszel? Igaz, hogy akkor túlságosan fáradt voltam, most viszont kimondottan kipihentnek érzem magam. Rhys összefonta a karját a mellkasán, és az ajtófélfának dőlt. – És mi van a gyomorfájással? – Elmúlt – vágta rá Melina vidáman. – Vagyis azt akarod… – Rhys nyomatékosan a baldachinos ágyra mutatott. – Ott fogsz ácsorogni, vagy keresel valamit, amivel megkötözhetlek? – Oké, rendben. – Rhys kihúzta magát. A szeme elhomályosodott a vágytól. – Megkapod, amire szükséged van. * A hatalmas ágyon ücsörögve Melina igyekezett lazán, szexin viselkedni, miközben Rhys előszedte a varázsládájából mindazt, amire „szüksége” volt. Olykor-olykor belenyilallt a kétség, de akkor mindig ránézett a bikinire, amely még mindig a dobozban lapult, a komód tetején. Ne gondolj a jövőre, csak arra, ami ma történik, biztatta magát. Az ittre és a mostra. Magadra és Rhysra. Amikor majd a bikinit viseli a strandon – és megesküdött magának, hogy viselni fogja –, a férfira fog gondolni, elmosolyodik, és tudni fogja, hogy ha csak rövid időre is, de megkapott valamit, amiben nem is reménykedett. Szenvedély. Kölcsönös szenvedély. Még ha hiányoztak is az egyszarvúak és a repülő sárkányok, ez a szenvedély nagyon értékes kincs volt. És soha többé nem éri be kevesebbel. – Kééész vagyok – szólalt meg Rhys a küszöbről, és Melina felült. Felnevetett, amikor meglátta a színes anyagdarabokat. Rhys mindkét kezében selyemkendőket tartott: bíborszínűt és zöldet, rózsaszínt és kéket. – Igazán dekadens – jegyezte meg a lány. – Várj csak, míg megérzed őket a bőrödön! – Ügyes próbálkozás volt, de én a te bőrödön akarom látni őket. Vagy legalábbis a bőröd egy részén. – És a többi részemmel mi lesz? Bűnös gondolatok cikáztak át Melina agyán, és amikor Rhys felszisszent, azonnal tudta, hogy az arckifejezése elárulta. – Maradjunk annyiban, hogy igyekezni fogok, hogy egyetlen porcikád se legyen elhanyagolva. * Rhys tizenöt éve élt rendszeresen nemi életet, és ezalatt sokszor hallotta mások szájából, hogy majd meghaltak a gyönyörtől, de ő maga még soha nem tapasztalt ilyesmit. Egészen mostanáig. Egészen Melináig.

Valami megváltozott a lányban, gondolta Rhys. Látta a bizonytalanságot az arcán, amikor meglengette előtte a selyemkendőket, és már attól tartott, hogy meggondolta magát. Ám hirtelen mintha elszállt volna belőle minden aggály. Melina elszánta magát, hogy végigsimogatja, végignyalogatja minden porcikáját, és az őrületbe kergeti – és pokoli ügyesen tette a dolgát. A kezét és a lábát erős csomókkal az ágyhoz kötözte. Rhys gond nélkül ki tudott volna szabadulni ugyan, de esze ágában sem volt. Melina a lábánál kezdte, onnan haladt egyre följebb – és bebizonyította, hogy állja a szavát: eddig Rhys testének egyetlen négyzetcentiméterét sem hanyagolta el. Sőt, még egy új erogén zónát is felfedezett a térde hátsó részén. Amikor a lány végigcsókolta a belső combját, Rhys farka várakozón megrándult, és a férfi felnyögött a gyönyörtől, amikor érezte az előváladékot kicsöppenni. Mi sem bizonyította jobban, milyen közel volt a csúcshoz. Melina elmosolyodott, amikor észrevette az apró cseppet a makkján. – Mm – lehelte. – Fincsi. – Ó, istenem – nyögte Rhys, aztán a lány szája nedves, forró satuként magába zárta. Amikor Melina végignyalt a makkján, a csípője magától felemelkedett, és azon csodálkozott, hogyhogy nem élvezett el abban a pillanatban, amikor a lány szopni kezdte. Melina hangosan cuppogott, és közben egyfolytában hümmögött a gyönyörtől. Rhys megemelte a csípőjét, hogy mélyebbre hatolhasson, de Melina kizárólag a makkjára fordította a figyelmét. Rhys a köteléknek feszült. – Mélyebbre. Fogadj még jobban magadba, kérlek! Melina félig csukott szemhéja alól felnézett rá, és ahelyett, hogy még jobban bekapta volna a farkát, teljesen elengedte. Rhys alig tudta elfojtani a csalódott nyögést. – Hol szeretnél lenni, Rhys? Mélyebben a számban? Vagy mélyebben valahol máshol? Rhys szeme elkerekedett. Melinából valósággal áradt az érzéki önbizalom. Úgy látszik, a kikötözés valamit felszabadított benne, és Rhys ezt csöppet sem bánta. – Mi lenne, ha a száddal kezdenénk, és később próbálkoznánk a további lehetőségekkel? Melina felnevetett, lehajolt, és már éppen ismét a szájába vette volna, amikor Rhys élesen rászólt. – Ne! Melina értetlenül ránézett. Rhys egy része sikítva tiltakozott, hogy ne legyen bolond! Hogyan foszthatja meg magát Melina szájától? Egy másik része azonban valami sokkal csodálatosabbra vágyott. – Emlékszel, mit mondtam? Nem fogok tétlenül itt heverészni, és hagyni, hogy kielégíts, Melina. Most a lány szeme kerekedett el. Lebiggyesztette az ajkát, aztán végigmérte Rhys testét. – Nekem úgy tűnik, nem sok választásod van. Az ördögbe, Rhys imádta, amikor Melina ilyen merészen viselkedett! – Tévedsz – jegyezte meg csendesen. Melina kihívón felvonta a szemöldökét, aztán lehajolt. A lehelete csiklandozta Rhys farkát. Aztán a szájába vette – mélyen. Az ajka valósággal játszott a farkával. Hol csak a makkot vette

a szájába, hol beszívta az egészet a torkáig. Egyszer lassan szopta, máskor gyorsan. Olykor gyengéden, máskor olyan vadul, hogy Rhys érezte a fogát az érzékeny bőrön, a körmét a heréin. A férfi már meg sem próbálta visszafojtani a kéjes nyögéseket. A torka is belefájdult, mire Melina visszahúzódott. A lány ajka vörös és duzzadt volt, a szemét elhomályosította a vágy. – Mire is értetted, hogy tévedek? Rhys néhány mély lélegzetet vett, mire meg tudott szólalni. – Csak az… időt húztam, bébi. – Tényleg? – Melina megmarkolta a farkát, és simogatni kezdte. Rhys tudta, hogy pillanatokon belül elélvez. – Tényleg – lihegte. – Mert innen is látom, milyen nedves a puncid. És nyalogatni fogom, miközben te visszaveszed a farkamat a szádba. Soha nem franciáztál, Melina? Rhys egy csöppet sem lepődött meg azon, hogy Melina megnyalta az ajkát, és megrázta a fejét. – Soha nem éreztem különösebb vágyat rá, hogy kipróbáljam. – Akkor ebből sem árt leckét venni. Kuporodj fölém! Nagyon megkívántam. Melina habozva elengedte a férfi farkát. – Rhys, miért nem… – Most azonnal, Melina! – parancsolt rá a férfi erélyesen. Tudta, hogy miért nem kedveli sok nő a franciázást: azért, mert kiszolgáltatottnak, bizonytalannak és ügyetlennek érezték magukat. De Rhys Melina minden részét akarta, az önbizalomtól duzzadót és a bizonytalant, a kecseset és az ügyetlent is. Nem titkolhat el semmit előle, mint ahogy ő sem Melina elől. – Érezni akarlak, Melina, a nyelvemen, a torkomban. És te is akarod, igaz? – Igen – suttogta a lány. – Akkor add meg mindkettőnknek, amire vágyunk, bébi! Melina lassan és vonakodva a megfelelő pozícióba helyezkedett. Rhys megvárta, míg kényelmesen fekszik, és óvatosan ismét a szájába veszi a farkát, aztán szép lassan átadja magát a szopás élvezetének. Ekkor felemelte a fejét, és belefúrta az arcát a lány édes pézsmaillatába. Gyengéden nyalogatta a nedves, sima szeméremajkat, de szándékosan nem ért a csiklójához mindaddig, míg Melina közelebb nem nyomta az ágyékát, és könyörögni kezdett. Akkor megadta neki, amire vágyott, nyalogatta, harapdálta a csiklóját, míg a lány csak nyöszörgött. Szinte ugyanabban a pillanatban az ajka szorítása megerősödött a farkán, mintha a lány szinte ki akarná szívni a spermát a golyóiból. Rhys egész teste megfeszült, amikor a gyönyör hullámai elárasztották. Mielőtt elélvezett volna, utolsó józan pillanatában beledugta a nyelvét a lány vaginájába, hogy pontosan egyszerre érjenek a csúcsra. Ebben a másodpercben az egész világon nem volt más, csak Melina. Egyszerre kiáltották egymás nevét.

11. FEJEZET A BŰVÉSZET DALTON-FÉLE SZABÁLYAI

12. Amikor már semmi más nem segít, kapd elő a nyulat! – Mondd, hogy csak viccelsz, Max! Kérlek! Melina szeme kipattant, amint meghallotta Rhys hangját. Gyorsan körbepillantott a szobában, a kendőkön, amelyek még mindig az ágylábakon lógtak, a becsomagolt bőröndjén, amely a résnyire nyitott ajtó mellett állt. Óvatosan felült, felkelt az ágyról, és gyorsan felöltözött. Kinyitotta az ajtót, és meglátta Rhyst, aki fel-alá járkált a mobiltelefonnal a kezében. – Nem tudnak várni a Seven Seas-es fellépésig? – Figyelmesen hallgatta a választ, beletúrt a hajába, aztán folytatta a járkálást. – Tudom, hogy az ilyesmit nem lehet előre betervezni, de aláírt szerződése van. Nem, nem azt mondom, hogy beperelem, de mégis mit vár tőlünk? Kimondottan azért választottuk őt, mert alacsonyabb a többi lánynál. Erre van szükségünk a műsorhoz – olyan valakire, aki alacsonyabb 162 centinél. – Összeráncolta a homlokát, elvette a telefont a fülétől, mintha a falhoz akarná vágni, aztán visszatette. – Van róla fogalmad, mennyi időbe telik, hogy módosítsuk? Mert nekem van. Rengetegbe. Melina belépett a szobába, és elkapta Rhys tekintetét. Mi a baj, kérdezte némán formálva a szavakat. Rhys egy pillanatra lehunyta a szemét, felemelte az ujját, aztán válaszolt Maxnek. – A Shasta-tónál vagyok Melinával. Hazaviszem, aztán repülőre ülök. Éjfél előtt ott vagyok. – Hallgatta, mit mond Max, aztán Melinára pillantva csendesen válaszolt. – Nem. Majd összecsukta a telefont. – Sajnálom, de azonnal mennem kell. Gond van a műsorral. – Nem tud fellépni az egyik asszisztensetek? – Úgy döntött, bebizonyítja az exének, hogy valóban ki akar békülni vele, és az azt jelenti, hogy azonnali hatállyal kilépett a társulatból. – És nincs senki, aki beugorhatna helyette? Rhys megszorította az orrnyergét, és lehunyta a szemét, mintha fájdalmai lennének. – Nincs. – És nem tudnátok egy másik számot előadni? – De igen, csakhogy ez meglehetősen látványos szám. Attól tartok, hogy ha lecseréljük, azzal el is úszik a Seven Seas-szerződés. Enélkül… – Rhys felsóhajtott, és megrázta a fejét. – Nem hiszem, hogy a műsor többi része önmagában elég lesz. Meglehetősen jó bűvészek a vetélytársaink, többek között a Salvador testvérek. Ők is valami teljesen új mutatvánnyal állnak elő. Mintha teljesen elszállt volna a lábából az erő, Rhys a kanapéra rogyott. Hátrahajtotta a fejét, és felnézett a plafonra. Annyira összetörtnek tűnt, hogy Melina odaszaladt, leült mellé, és megfogta a kezét. – Olyan keményen dolgoztam ezen a műsoron. De, hé! – Melina felé fordult, és kényszeredetten elmosolyodott. – Ez talán isteni jel, hogy a tenger nem nekem való. Végül is, megvan a megszokott útvonalunk, legföljebb folytatjuk úgy, ahogyan eddig.

– Miért olyan fontos neked ez a szerződés? Persze, értem, hogy rangos felkérés, de nélküle is sikeresek vagytok. – Nem a presztízs a lényeg. Ha megkapnánk ezt a szerződést, ötvözhetnénk a kétféle életformát – már amennyire ez egyáltalán lehetséges. Stabilitást jelentene, egyúttal megmaradna a fellépések izgalma. Még ha egy luxushajón élnénk is, jobb lenne, mint néhány hetente összepakolni az egész hóbelevancot, és útra kelni. Melina körbepillantott a házon, amelyet Rhys a két keze munkájával hozott helyre, és a magáénak tartott. A férfi lelkének összetettsége egyúttal gyengeség is volt. Hogyan elégíthette ki a kalandvágyát, miközben arra is vágyott, hogy végre valahol gyökeret eresszen? Melina is úgy látta, hogy a Seven Seas-szerződés lenne erre a tökéletes megoldás. – Sajnálom, Rhys – suttogta, mert nem tudta, mi mást mondhatna. – De biztos vagyok benne, hogy a műsor többi része elnyeri a megrendelő tetszését. Rhys mély lélegzetet vett, aztán szórakozottan megpaskolta a lány kezét. – Köszi. – Elgondolkodva Melinára nézett, mintha eddig nem is igazán fogta volna föl, hogy ott ül mellette. Gyengéden megcsókolta. – Mindent köszönök. – Behunyta a szemét, a homlokát a lányéhoz szorította, mélyen és nyugodtan vette a levegőt, aztán felemelte a fejét. – Kész vagy? – Azzal felpattant, és kinyújtotta Melina felé a kezét. A lány automatikusan megfogta a kinyújtott kezet, és felállt, de közben egyfolytában azon járt az esze, hogyan lehetne megoldani Rhys problémáját. Biztos van valami, amit tehetnek. Amit megtehet. Hirtelen megdermedt. Az ötlet szinte nevetséges volt, de volt más lehetőség? Megszorította a férfi kezét. – Rhys, azt mondtad, a Seven Seas képviselői elmennek megnézni az egyik fellépéseteket. Melyiket? – A bemutatót, szerdán este. – Vagyis az igazán fontos az, hogy ezen az estén be tudjátok mutatni azt a bizonyos számot. – Igen, de ahogy már mondtam, kevés az esély rá, hogy elvégezzük a változtatásokat a hozzá használt szerkezeten. – És mi van, ha nem kell módosítani? Elég csak betanítani valakit, aki elég alacsony? – Gondolom, igen, de honnan szerzek egy ilyen nőt? – Rhys megrázta a fejét. – Ahogy már mondtam, úgy terveztük az egészet… – Én 162 centi vagyok. Rhys hirtelen elengedte a kezét. – He? – Azt mondtam, hogy 162 centi vagyok. Beugorhatok, ha ez segít. Bár biztosan nehezebb vagyok, mint az asszisztensetek. És nem igazán vagyok jó előadóművész, de… Melina bizonytalanul elhallgatott. Rhys egy szót sem szólt, meg sem moccant, csak nézett rá, döbbenten. Melina érezte, ahogy zavarában elpirul. – Tudom, ez ostoba ötlet…

– Megtennéd a kedvemért? – kérdezte a férfi. – Kész lennél kiállni egy zsúfolt színház színpadára, idegenek elé, és engedni, hogy megkötözzelek? – Hát, inkább nem gondolnék az idegenekre, ha lehet… – És mi lesz a munkáddal? Azt mondtad, vissza kell menned, de ahhoz, hogy esélyünk legyen a sikerre, most azonnal Renóba kellene utaznunk, és elkezdenünk a próbákat. – Mikor kell odaérned? – Ma éjjel. Legkésőbb holnap. – Akkor előtte hazavihetsz. Összepakolok, reggel beszólok a munkahelyemre, aztán átrepülök Renóba. – Miért teszed ezt? Melina Rhys elé lépett, megfogta a két kezét, és megcsókolta. – Hogyan kérdezhetsz egyáltalán ilyesmit? Tudom, milyen fontos neked ez a szerződés. Ha bármit megtehetek azért, hogy segítsek, akkor megteszem. – Elengedte Rhys kezét, és hátrább lépett. – De kicsit ostobán is érzem magam. Úgy értem: én és a színpad? Ha nem akarod, felejtsük el az egészet, nem sértődöm meg. Most Rhys fogta meg Melina kezét. – Köszönöm. És azt hiszem… Egy pillanatra elhallgatott, és Melina visszatartotta a lélegzetét, mert félt, hogy a férfi elutasítja. – Azt hiszem, tökéletes leszel a színpadon. Melinát elöntötte a megkönnyebbülés és az öröm. – Tényleg? – Igen. A lány izgatottan ugrándozni kezdett, teljesen elfeledkezett mindenféle aggodalmáról. – Oké, akkor vágjunk bele! Berohant a hálószobába a bőröndjéért. Rhys is elindult a cuccaiért, de megtorpant, amikor Melina utána kiabált. – Ó, és Rhys! – Igen? – Szeretnék valamit tisztázni. A férfi aggódón fordult felé. – Mit? – Nem vagyok hajlandó félmeztelenül színpadra lépni. Rhys ajka kihívó mosolyra görbült.

– Biztos vagy benne? Mert istenemre, ezzel a testtel egész biztosan felhívnánk… – Rhys… – mordult fel Melina figyelmeztetőn. – Oké, rendben. Nincs pucérkodás. De ez a szabály csak a színpadra vonatkozik, ugye? – Mi jár a fejedben? – Ó, egy csomó dolog. Melina szeme elkerekedett. – Amíg nincs közönségünk, addig, azt hiszem, lehet szó róla. – Nekem jó. Úgyis egy az egyben vagyok a legjobb.

12. FEJEZET A BŰVÉSZET DALTON-FÉLE SZABÁLYAI 13. A fináléig folyamatosan fokozd a feszültséget! – Tisztázzuk, jól értem-e – erősködött Lucy. – Franciáztál, és még élvezted is? Melina behajított még egy inget a bőröndjébe, mielőtt visszafordult volna a barátnője felé. – Igen, Lucy. I-G-E-N. És igen, élveztem. A válasz ugyanaz, akárhányszor teszed fel a kérdést. Most pedig, kérlek, beszélhetnénk fontosabb dolgokról? Például arról, hogy fel kell lépnem egy színpadra anélkül, hogy összehánynám magam az idegességtől és lazán tönkretenném Rhys esélyeit, hogy megkapja a szerződést. Grace az ágyon ücsörgött, és két kézzel legyezte magát. – Nem is tudom, drágám. Azután, amit részletesen ecseteltél, hogyan tudsz egyáltalán bármi másra gondolni azon kívül, hogy mikor vetheted rá magad legközelebb? – Másrészt – szólt közbe Lucy –, gondolj arra, milyen hálás lesz neked, ha hozzásegíted a szerződéshez. Istenem, a pasas valószínűleg bármire hajlandó lesz. Bár-mi-re. Melina megrázta a fejét. – Befejeznétek? Látnotok kellett volna az arcát, amikor megmondtam neki, hogy segítek. Akarja ezt a szerződést – szüksége van rá –, és számít rám. Mi van, ha képtelen leszek megtenni? Ha cserbenhagyom? – Mi van, ha egyszarvúak és repülő sárkányok valóban léteznek? – kérdezett vissza Lucy. – Miért csak a műsorra és a szerződésre gondolsz? Miért nem arra, hogy észveszejtő, isteni szexben volt részed álmaid férfijával, aki nyilvánvalóan szerelmes beléd? Melina leroskadt Grace mellé az ágyra, hátradőlt, és a plafonra bámult. – Higgyétek el, nem tudom kiverni a fejemből a szexet. De honnan szeded, hogy szerelmes belém? – Megkért, hogy menj vele Renóba, még mielőtt Max telefonált volna – emlékeztetett Grace. Melina az ajkába harapott, aztán felült.

– Tényleg azt hiszitek, hogy szerelmes belém? – Igen – válaszolta Lucy. – Biztosan – tette hozzá Grace. – Akkor miért nem mondta? – kérdezte Melina csöndesen. – Te miért nem mondtad meg neki, hogy szereted? – kérdezett vissza Lucy. Melina elkerekedett szemmel nézett a barátnőjére. – Mert félek bevallani. – Mitől félsz? Nem utasít el. A pasas vett neked egy menő bikinit Franciaországban, az isten szerelmére! – Attól félek, hogy bármi történik, végül elmegy – erősködött Melina. Lucy már nyitotta a száját, hogy válaszoljon, de Grace szólalt meg először. – Nem igaz, Melina. Attól félsz, hogy elmegy, és megkér, hogy tarts vele. Nem vagy benne biztos, szereted-e annyira, hogy megtedd. Melina és Lucy döbbenten Grace-re nézett, aztán Lucy Melina felé fordult. – Igaz ez? – Nem. Úgy értem… – Melina lehunyta a szemét, és mélyen magába nézett, hogy megtalálja a választ a kérdésre. Aztán kinyitotta a szemét, és Grace-re nézett. – Istenem, utálom, amikor ezt csinálod! Lucy lehuppant melléje az ágyra. – Össze vagyok zavarodva. – Hát, én is – csattant fel Melina. Felpattant, és járkálni kezdett az ágy és a komód között. – Grace-nek igaza van. Amikor Rhysszal vagyok, el sem tudom képzelni, milyen nélküle. De amikor távol vagyunk egymástól, akkor azt nem tudom elképzelni, hogyan tudnék beilleszkedni az ő világába. Még abban sem vagyok biztos, hogy akarnék-e. Tudom, hogy az állandó turnézás izgalmasnak hangzik, de én, a lelkem mélyén, otthon ülő típus vagyok. Szeretnék kicsit többet utazni, de csak akkor, ha van otthonom, ahova visszatérhetek, egy hely, ahol felnevelhetem a gyerekeimet, és amelyet megtölthetek emlékekkel. Tudom, hogy Rhys is valami hasonlót szeretne, de egyszerűen nem tudom magam elképzelni állandóan úton vagy a tengeren, az árnyékban várakozva, és azt számolgatva, mikor fejezi be Rhys a fellépéseit. – Szóval az együtt töltött hétvége lényege nem az volt, hogy kiderítsd, ki tudod-elégíteni, vagy hogy szeret-e – állapította meg Lucy. – Azt állítod, hogy még ha ez mind tökéletes lenne is, nem lennél benne biztos, hogy működne köztetek a dolog? – Az aggodalmaim megalapozottak voltak, de ettől függetlenül a válaszom igen. Azt hiszem, ezt akartam mondani. Lucy, Melina tudomása szerint először életében, nem tudott mit mondani. És ez nagyon nem volt oké. – Most mit tegyek? – kiáltott fel Melina kétségbeesetten.

Grace letérdelt elé, és megfogta a kezét. – Édesem, már ráléptél a helyes útra. Itt hagyod a saját világodat, és bemerészkedsz a Rhyséba. Nem kell többé azon tűnődnöd, milyen is az, szeretnéd-e. Így vagy úgy, de kiderül. Ha vele akarsz maradni, meg kell változtatnod az életedet. Ha úgy döntesz, hogy nem ezt akarod, akkor nem ő a megfelelő férfi a számodra. És akkor mi van? Lehet, hogy Jamie való hozzád. – Ugyan, kérlek! – forgatta Lucy a szemét. – Éppen az imént vallotta be, hogy többé nem elégszik meg szenvedélytelen szexszel. Jamie Whitcomb professzor nem az a fajta, aki bármilyen nőben is képes felszítani a szenvedélyt. Az a pasas túlságos arrogáns és aggodalmaskodó. Melina egy pillanatra elfeledkezett a saját gondjairól, miközben a barátnőjét tanulmányozta. – Miért utálod ennyire? Azt hittem, alig ismered Jamie-t. – Ó, éppen elég jól ismerem. Amikor Lucy nem volt hajlandó belemenni a részletekbe, Melina Grace-hez fordult. – Mint kiderült, a dékán azt akarja, hogy Lucyék tanszéke is képviseltesse magát a konferencián holnap – magyarázta Grace. – Mivel Jamie koordinálja a… Melina felszisszent. A francba! A konferencia! Megragadta Grace kezét. – A konferencia! Beszélnem kellett volna Jamie-vel. Szüksége van rám! Lucy elutasítóan megrázta a kezét. – Ugyan, kérlek! Mintha bárki is hiányolna! – Amikor észrevette, hogyan néz rá Melina, hozzátette: – Tudod, hogy értem. PowerPoint-prezentációval készültél, nem? Jamie vagy valaki más beugorhat helyetted. – Például te – vágta rá Melina. Lucy úgy nézett rá, mintha Melina megbolondult volna, aztán felnevetett, és figyelmeztetőn felemelte a kezét. – Tessék? Nem hiszem. Mindenképpen részt kell vennem a konferencián – hozzáteszem: akaratom ellenére –, de nem terveztem, hogy elmegyek bármelyik előadásra. – Fél lábon állva is meg tudod tartani az előadásomat. Gyorsan tanulsz, és nem okoz gondot, hogy közönség előtt beszélj. – Nem vagyok rovarszakértő – tiltakozott Lucy ijedten. – Semmit nem tudok a rovarokról. Melina átrohant a nappaliba az íróasztalához, aztán egy mappával tért vissza, amelyben szépen, rendbe szedve ott volt az előadásának a szövege és a táblázatok. – Nem is kell tudnod. Ahogy mondtad, mindent előkészítettem, csak fel kell olvasnod a szöveget. Kérlek, Lucy! – É-én… – Lucy rémülten Grace felé fordult segítségért. – Holnap nem vagyok a városban – szólalt meg gyorsan Grace.

– Kérlek, Lucy! Jamie nem a lelki társam, de kedvelem és tisztelem. Nem hagyhatom cserben. Ez a konferencia nagyon fontos, és mivel Jamie szervezte, övé a felelősség. Az adósod leszek, ha megteszed, esküszöm! – Az adósom, mi? – Lucy egy csöppet sem tűnt lelkesebbnek. Melina bólintott, és felé nyújtotta a mappát. Lucy megadó sóhajjal kivette a kezéből. – Rendben. Feláldozom magam, hogy ne ess ki Jamie kegyeiből, hátha úgy döntesz, hogy mégsem akarod Rhyst annyira, mint gondoltad. – Nem Rhys miatt vagyok bizonytalan – erősködött Melina. – Többé már nem. – Édesem, nem válogathatsz. Ha kell Rhys, vállalnod kell mindent, ami vele jár. Miután a barátnői elmentek, Melina elgondolkodott Lucy szavain. Végig ezen járt az esze, míg összecsomagolt, aztán azalatt is, míg másnap reggel felszállt a repülőre. És ezen járt az esze akkor is, amikor kisétált a fogadócsarnokba, ahol Rhys várta. Mihelyt meglátta a férfit, ledobta a földre a csomagjait, és a karjába futott. Szinte sírva fakadt a megkönnyebbüléstől, amikor Rhys szorosan magához ölelte. Felemelte a fejét, hogy megcsókolja a férfit, aki éppen abban a pillanatban hajolt az ajka fölé. A nyelve becsusszant a szájába. A csóktól elakadt Melina lélegzete. Semmi más nem létezett, csak Rhys. Amikor a férfi végül elhúzódott, Melina nyelve hegyén volt a vallomás: „Szeretlek. Veled akarom leélni az életemet. Ha ez azt jelenti, hogy az életem végéig úton kell lennem, és bőröndből öltözködni, akkor megteszem.” Ehelyett azonban csak újra megcsókolta Rhyst. – Készen állsz a munkára? – kérdezte vigyorogva a férfi. Melina az arcára erőltetett egy mosolyt. – Te fogsz lekötözni, te bűvészkedsz. Nekem csak mosolyognom kell, és csinosnak lennem, igaz? Mennyire lehet ez nehéz? * Jillian ezúttal hangosabban kopogott be az öltöző ajtaján. – Elkészültél végre? Melina belenézett az egész alakos tükörbe, és a látványtól hátrahőkölt. Jillian átalakította neki a flitteres ruhát, így tökéletesen jó volt rá, csak éppenséggel Rhys szökevény asszisztense nyilvánvalóan bögyösebb volt nála. A ruha ahelyett, hogy kiemelte volna Melina kicsi mellét, még laposabbnak mutatta, a combja pedig úgy nézett ki az apró szoknyában, mint a fatuskó. – Mondtam, hogy nem áll majd jól – szólt ki a csukott ajtón keresztül. Lehet, hogy ez a nőszemély süket? – Persze hogy nem – válaszolt Jillian türelmetlenül. – Még nem fejeztem be. Most pedig gyere ki szépen, hogy folytathassuk a próbát. Melina felnyögött. Próba, hát persze. Folyamatosan dolgoztak Rhysszal attól a perctől kezdve, hogy megérkezett. Nem mintha a férfi rabszolgahajcsár lett volna: többször is engedélyezett Melina számára pihenőt, ebédidőt és sokat

szeretkeztek is, de mihelyt gyakorolni kezdtek, csak a munka számított. Melina minden porcikája fájt, olyan hosszú időn keresztül kellett lógnia kifeszítve, ráadásul fel is volt ajzva, mert Rhys nem tudta megállni, hogy állandóan meg ne simogassa. – Általában eszembe se jut semmi huncutság gyakorlás közben, az egész csak munka – mondta Melinának. Mielőtt azonban a lány lehazugozta volna, megcsókolta a nyakát, aztán a fülébe suttogta. – De amikor te fekszel itt így, valami egészen másra gondolok. Melina nyelt egyet. – És mi lenne az? – lehelte. – Még tartozom neked a múltkori kínzásért. Ne feledkezz el erről, amikor ott fekszel majd előttem kikötözve, és semmit sem tudsz majd tenni, csak könyörögni, hogy tegyelek végre a magamévá. Melina lehunyta a szemét, megnyalta az ajkát. – Én szívességet teszek neked. Nem hiszem, hogy ezt fenyegetéssel illene meghálálni. Ráadásul úgy tűnt, élvezted, amit csináltunk. Rhys válaszul csak kuncogott, aztán elengedte a ruhapróbára. Melina tudta, hogy nem húzhatja tovább az időt. Kinyitotta az ajtót, és kilesett a folyosóra. Jillian sarkon fordult, és közelebb intette magához. – Bújj már elő, hadd lássam, hogy állunk! Melina tétován előrébb lépett. Azt hitte, Jillian halálra fogja nevetni magát, ha meglátja, de legnagyobb meglepetésére a nő bólintott egyet. – Jó. Egészen jó. – Jó? – visszhangozta Melina ámultan. – Úgy nézek ki, mint egy körte egy hetvenes évekbeli topban. – Bízd ezt rám! Amikor befejezem a kosztümödet, úgy festesz majd benne, mintha színpadi szereplésre születtél volna. – Ja, kivéve, hogy nem igazán lehet szereplésnek nevezni, amit csinálok. Inkább lógásnak – motyogta Melina a bajsza alatt. Nem is értette, miért nyafogott, hiszen Rhys kedvéért vállalta a dolgot, vele lesz fenn a színpadon, és csak ez számít. Mintha olvasott volna a gondolataiban, Jillian megjegyezte: – Hát igen, a nők mindent megtesznek a férfi kedvéért, akit szeretnek. Melina automatikusan rázni kezdte a fejét. – Én csak szívességet teszek egy barátnak. Jillian erre már felnevetett. – Oké, szivi. De nem kell aggódnod. Az sem számít, hogy egyikük sem járt hat hétnél tovább senkivel, előbb-utóbb mindnyájan kicsit beleesünk valamelyikükbe. Egyszerűen csak nem mindegyikünk olyan szerencsés, hogy viszonozzák is az érzelmeit.

– Ahogy hallottam, elég sok kalandjuk akadt. – És állítólag te okos nőszemély vagy – jegyezte meg Jillian csalódottan. Mielőtt Melina válaszolhatott, felbukkant Rhys édesanyja. Már többször beszélgettek, mióta Melina megérkezett, de így is mindig örült, ha találkoztak, és az asszony is így érzett, annak alapján, amilyen szeretettel ölelte magához. – Szóval, mit gondolsz, Jillian? Nem megmondtuk, hogy Melina milyen édes pofa? Jillian bólintott, miközben megigazgatta Melinán a kosztümöt. – Az bizony. Egy kissé ugyan kétkedő a fiúk reputációját illetően a nőkkel, de egyébként elégedett vagyok vele. Melina elpirult, és próbált kinyögni valami választ, de Jillian megragadta a csípőjét, aztán alaposan végigmérte. – Ja. A közönség imádni fogja – jelentette ki magabiztosan. – Nekem elég lenne, ha a Seven Seas képviselői imádnák – jegyezte meg Rhys édesanyja, aztán az órájára pillantott. – Van még elég időtök egy utolsó próbára, Melina, de Rhys szerint nagyon gyorsan megtanultad, mi a dolgod. Nagyon elégedett veled, ifjú hölgy. – Mit csinál most? – kérdezte Melina, igyekezve nem túl mohó érdeklődést tanúsítani. – A nagyszínpadon gyakorol Maxszel és a lányokkal. – Nézhetem őket? – Természetesen! Most már te is a társulat tagja vagy. A társulat tagja… Melina mosolygott magában, miközben levette azt a borzalmas kosztümöt, és felöltözött. Bár kicsit izgult, valóban egyre inkább úgy érezte, hogy közéjük tartozik. Mindenki barátságosan viselkedett vele, tárt karokkal fogadta, elbeszélgetett vele a családjáról és arról, mennyire várják, hogy megkapják a szerződést. Miközben a főszínpad felé sétált, Melina elgondolkodott azon, amit Jillian mondott: előbb-utóbb mindenki beleesett Rhysbe vagy Maxbe, de csak nagyon kevesen voltak olyan szerencsések, hogy az érzelmeik viszonzásra is találtak. Tizennégy éves kora óta tudta, hogy Rhys és Max szereti őt. Bár voltak jobb és rosszabb időszakok a kapcsolatukban, mindig számíthatott rájuk – és a mostani jelenléte bizonyította, hogy a fiúk is rá. Óvatosan, hogy ne zavarja meg a próbát, kinyitotta a nézőtérre vezető ajtót, leült az utolsó sorba, és figyelte, ahogy Rhys az egyik trükköt csinálja a másik után. Két női asszisztens segített ennél a számnál. Miután eleget lógott már a metamorfózis nevű szerkezeten, és a saját szemével látta Rhys legújabb, bonyolult mutatványát, már értette, miért volt szükségük alacsony segítőre. A többi mutatványra azonban ez nem volt igaz. A két másik asszisztens, Amanda és Rachel 180 centi magas volt, vékony, de formás alakú, nagy mellű. Amandának hosszú, különböző árnyalatokban játszó szőke haja volt, Rachelnek rövidre vágott, hullámos, borzas vörös tincsei. Mindketten modellszépségűek voltak, ráadásul hihetetlenül kedvesek és talpraesettek. Amanda képzett ápolónő volt, Rachel pedig állandóan kristályokat viselt, és felajánlotta Melinának, hogy kártyát vet neki. Mindkettejüket kedvelte, bár idétlen tehénnek érezte magát mellettük.

Rhys egy lendületes mozdulattal befejezte a mutatványt, aztán gyorsan helyet cserélt Maxszel, aki addig egy széken ült a színpad szélén. Melina nem sok időt töltött Maxszel, csak gyorsan megszidta, aztán megcsókolta azért, amit tett. Se Melina, se Rhys nem hozta fel Trishát vagy a tizenkét évvel korábbi incidenst, de a lány érezte, hogy Max kényelmetlenül érzi magát a történtek miatt. Csöndesebb volt a megszokottnál, és a próbákat kivéve nem kereste senki társaságát. Melina rákérdezett a viselkedésére Rhysnál, de a férfi csak vállat vont, és annyit mondott, hogy Max néha rosszkedvű, de ez soha nem tart nála sokáig. Megszólalt a zene, elkezdődött az újabb mutatvány. Mindenki olyan természetesen mozgott a színpadon, mintha erre születtek volna. Rhys egyszer leállította a próbát, összedugták a fejüket Maxszel, a lányok pedig addig lesétáltak a színpadról. Melina roppant büszke volt rájuk. Nagyon jók voltak, és bár egy csapatot alkottak, nyilvánvaló volt, hogy Rhys a főnök, ő irányította az eseményeket – ő a műsor lelke. Nélküle aligha mehetne minden tovább. S ami még fontosabb volt: látszott rajta, hogy imádja, amit csinál. Valósággal sziporkázott, kivirágzott, amikor a családjával dolgozott – ezt Melina korábban nem tapasztalta, még akkor sem, amikor a Shastatónál voltak. Melina tudta, hogy nemsokára ő következik, ezért felállt, és csöndesen elindult a kijárat felé. Már majdnem az ajtóhoz ért, amikor Amanda és Rachel visszatért a színpadra. Félmeztelenek voltak, hatalmas, kerek keblük büszkén meredezett. Rhys és Max felpillantott, aztán folytatták a beszélgetést. Nyilvánvalóan csöppet sem izgatta őket a meztelen mellek látványa. Melina viszont úgy érezte, megnyílik alatta a föld. Reszkető kézzel megtámaszkodott az egyik háttámlán, és lassan leereszkedett az ülésre. Figyelte, ahogy Max egyik mutatványt a másik után adja elő, miközben valamelyik lány folyamatosan a közelében volt. Gyakran megérintette őket, szinte szórakozottan: a csípőjükre tette a kezét, megsimogatta a mellüket. Melina tudta, hogy show az egész – egyikük számára sem jelent semmit –, mégis az jutott eszébe róla, ahogyan Rhys őt érintette a próbák alatt. S bár most nem Rhys volt a színpadon, Melina tudta, hogy gyakran váltják egymást Maxszel, vagyis a férfi ugyanezt csinálta a lányokkal a fellépéseken, és ez a jövőben is így marad. Valaki megérintette a vállát. Melina ijedten hátrakapta a fejét. Rhys állt mellette komor arccal. – Szia! Melina visszafordult a színpad felé. – Szia – suttogta. Rhys leült melléje, aztán felsóhajtott. – Mondtam neked, hogy néhány számnál a lányok félmeztelenek lesznek, Melina. A lány bólintott, és megnyalta az ajkát. – Igen, figyelmeztettél. De azt nem mondtad, hogy közben állandóan tapogatjátok is őket. – Mihelyt kiejtette a száján a keserű szavakat, legszívesebben azonnal vissza is szívta volna, amit mondott, de ez nem volt lehetséges. És nem állíthatta, hogy másként érzett. Nem azért, mintha az érintések szexuális jellegűek, vagy akárcsak sértők lettek volna, hanem azért, mert ez is rávilágított arra, mennyire különbözött a kettejük élete. Rhys megfogta Melina karját, és maga felé fordította a lányt. – Ez csak szerep. Mint egy színpadi csók. Nem jelent semmit.

– Én is tudom. – De nekem jelent valamit, tette hozzá gondolatban. És Rhys ezt fogja csinálni, minden egyes este, miközben én várok rá. Miközben feladom érte a megszokott életemet. Melina a legjobb időszakaiban is bizonytalan volt magában: mennyire sérülne vajon az önbizalma, ha minden éjjel maga elé képzelné Rhys kezét egy másik nő testén? Felállt. – Enni készültem valamit a próba előtt. Mikorra kell visszaérnem? – Melina, nem beszélhetnénk meg ezt? – Nincs miről beszélni – válaszolta a lány kényszeredett mosollyal. – Ez a te életed, és nincs vele semmi baj. Szóval, mikorra kell visszaérnem? – Egy óra múlva próbálunk. Elég ennyi idő? – Bőven. Melina el akart menni Rhys mellett, de nem volt elég hely. Csak úgy fért volna el, ha hozzádörgölőzik. Tudta, hogy butaság, de inkább megfordult, és a másik folyosón sétált ki a nézőtérről. Nem nézett vissza, de nem is ment el enni. Soha nem érezte még ennyire kívülállónak magát. Céltalanul kóborolt a környező utcákon, míg egy kirakat meg nem ragadta a figyelmét. A próbababán lévő bőrszerkót Melina normális esetben nevetségesnek tartotta volna, most viszont Rhys életstílusának merész, szinte szürreális természetét látta benne. Valami ismeretlent, egzotikust – elérhetetlent. De élvezte a Renóban töltött időt, kezdett beilleszkedni Rhys világába. Nem ment simán – na és akkor mi van? Miért ne próbálhatná fel a kirakatban lévő bőrszerkót? Először biztos furán fogja érezni magát benne, de majd hozzászokik. Nem igaz? Ha mást nem ér is el vele, legalább Rhys tudni fogja, hogy próbálkozik. Talán mégis van közös jövőjük. Az is lehet, hogy ezt önmagának kellene bebizonyítania, és ha sikerülne, akkor eltűnne a lelkéből ez a kétségbeejtő üresség. Ám ha vállalja a kockázatokat, ezt Rhysnak is meg kell tennie. A férfi kiszolgáltatta magát Melina kénye-kedvének, amikor engedte magát kikötözni, de a dolgok azóta sokkal bonyolultabbak lettek. Ha kitárja a lelkét a férfi előtt, akkor ezt elvárja tőle is. Csak ez után hiheti el, hogy Rhys mély érzelmeket táplál iránta. Miután szilárd elhatározásra jutott, Melina belépett a boltba. * A próba után Rhys valósággal rohant vissza a szállodába. Kimerült volt, éhes és rosszkedvű, de főleg kétségbeesetten látni szerette volna Melinát, hogy megbizonyosodjon, minden rendben van kettejük között. Amikor észrevette a lányt a nézőtér hátsó sorában, ahogy Maxet és a félmeztelen asszisztenseket bámulta, úgy érezte magát, mintha valaki gyomorszájon vágta volna. Melina annyira szomorúnak, összetörtnek látszott, egyáltalán nem is hasonlított ahhoz a lányhoz, aki boldogan próbált beilleszkedni a számára idegen közegbe.

Rhys az incidens után magába zuhant, nem tudott koncentrálni, mindenkivel ingerült volt. Ám amikor Melina megjelent a próbán, már teljesen a régi önmagának látszott. Nevetgélt, amikor cikizték, és hosszan, vágyakozva megcsókolta Rhyst, mielőtt elhagyta volna a színházat, aztán a fülébe suttogta, hogy meglepetés várja a hotelszobában. Most, két órával később Rhys semmi másra nem vágyott, csak arra, hogy a karjába zárja a lányt. Még a másnapi műsor miatt sem idegeskedett. Bármi lesz is az eredmény, őt csupán az érdekelte, van-e jövője Melinával. Megteszi, amit már régen kellett volna. Megadja Melinának a választás jogát: a lány eldöntheti, hogy békés otthont akar-e, vagy őt. És akár tisztességes volt, akár nem, mindent megtesz annak érdekében, hogy Melina őt válassza. Nagyon csöndesen nyitotta ki a lakosztály ajtaját, nehogy esetleg felébressze Melinát. A hálószobában sötét volt, nem hallatszott más, csak a légkondicionáló hangja. Rhys becsukta maga mögött az ajtót, aztán felkapcsolta a villanyt a fürdőszobában, hogy levetkőzzön. Amikor meglátta Melinát, mozdulatlanná dermedt. – Melina? Megszólalt egy lassú, ritmusos dal. Melina felállt a sarokban lévő fotelból, és elindult felé: a csípőjét ringatva lépkedett a zene ütemére. Rhys lélegzete elakadt, amikor meglátta, mit visel. Csak nem fűző van rajta? De bizony, és nem is akármilyen fűző: nem volt bugyirésze, a puha fekete bőr rásimult a testére. Hozzáillő nyak- és csuklópántot viselt, hála istennek, nem tüskéset, hanem ezüst fűzőlyukakkal díszítettet. Erősebben volt kisminkelve, mint bármikor életében, amitől teljesen idegennek tűnt: gyönyörű, csábító, buja idegennek. Kihívóan a szemébe nézett, begörbítette az ujját, és közelebb intette. Rhys meg sem moccant. – Honnan szedted ezt a cuccot? – kérdezte rekedt hangon. – Egy csomó bolt van a környéken. – Melina szétterpesztette a lábát, a két kezét ökölbe szorítva a csípőjére tette. Rhys csak most vette észre, hogy tíz centi magas sarkú cipőt visel. – Mit gondolsz? Hogy mit gondolt? Az égvilágon semmit, mivel az agyából az összes vér a farkába tolult. – Úgy nézel ki… – Habozott, hogyan folytassa, mert nem érezte helyesnek, hogy azt mondja, „mint egy idegen”. – Dögösen. Dögösen nézel ki. De még inkább az lennél meztelenül. Melina lebiggyesztette az ajkát, aztán megrázta a fejét. – Kedves, hogy ezt mondod, de nem én leszek az, aki levetkőzik. Hanem te. – Ó, tényleg? – Rhysnak azonnal az az éjszaka jutott az eszébe, amikor besétált a sacramentói hotelszobába, és ott találta a lányt. Bármilyen meglepő volt is, valahogy helyénvalónak tűnt, hogy Melina várta. Most kicsit más volt a helyzet, de nem tudta volna pontosan megmondani, mi zavarta. – Aha. – Melina a szoba közepére húzott egy széket, megfordította, aztán széles terpeszben ráült. Kivillant a szemérmén az a vékonyka csík, amelytől Rhys valósággal megvadult. Felszisszent, és szaggatni kezdte magáról a ruhát.

Bármi volt is az, ami nem stimmelt, majd kideríti. Utána. Ledobta magáról az inget, és közelebb lépett Melinához. – Állj! – parancsolt rá a lány. Rhys engedelmeskedett, bár ökölbe szorította a két kezét, és úgy fújtatott, mint egy gőzmozdony. – Mutasd meg, mit tudsz. Szép lassan vetkőzz le! – Melina hangja éles volt. Parancsoló. Egy kicsit kurvás. Rhys farka azonnal reagált, egy része azonban ellenállt a parancsnak. – Hosszú napom volt, bébi. Nem hiszem, hogy kész… – Ó, készen állsz, azzal nincs gond. És úgy is maradsz, egészen addig, amíg én másképp nem akarom. Most pedig vetkőzz! Rhys reszkető kézzel kigombolta a nadrágját, aztán levette, a zoknival és a cipővel egyetemben. Amikor végzett, összefonta a karját a mellkasán, és félig lehunyta a szemét. – És most? Melina felállt, és a székre mutatott. – Most leülsz ide. Tedd a két kezed a hátad mögé! – Melina… – Csináld! Rhys felsóhajtott, aztán leült. Melina azonnal az ölébe telepedett, a combjával átkarolta a derekát, és a farkához dörzsölte az ágyékát, teljesen benedvesítve Rhys bőrét. Még akkor sem hagyta abba a dörgölődzést, miközben lábujjhegyre emelkedett, Rhys álla alá szorította a mellét, és hátranyúlt, hogy összekötözze a férfi csuklóját. Rhys előrehajtotta a fejét, az orrát belefúrta a lány dekoltázsába, és mélyen magába szívta az illatát. Csak ekkor eszmélt rá, hogy Melina nem kendőt, hanem bilincset tett a csuklójára. – Mi… Megcsörgette a bilincset, de Melina megrázta a fejét, aztán incselkedve meglebegtette az orra előtt a kulcsot. – Most nem lesz trükközés, Rhys. Csak te vagy, és én. Azt mondtad, hogy megkínoztalak, emlékszel? Hát, úgy vélem, egy alkalom nem volt elég, egy kicsit tovább akarlak gyötörni. Rhys soha életében nem volt ennyire dühös és kanos egyszerre. – Neked jár kínzás, és egyre jobban kihúzod a gyufát. Most pedig szedd le ezt rólam – sziszegte összeszorított fogakkal. – Mi a baj? Egy bűvész nem tud megszabadulni a bilincstől? Akkor kénytelen leszel elviselni, amit tenni fogok. Melina térdre ereszkedett Rhys előtt, széttárta a férfi combját, és elhelyezkedett közötte. Rhys figyelmeztetően az oldalához szorította a combját. Nem elég erősen ahhoz, hogy fájjon, csak annyira, hogy tudatosítsa a lányban, hogy nem játszik. – Eressz szabadon! Most azonnal, Melina. Nem viccelek.

A lány végigsimított a fenekén, az egyik ujját még a résbe is bedugta. Aztán előrehajolt, és a a szájába vette Rhys farkát, miközben egy pillanatra sem vette le a szemét a férfi arcáról. Úgy esett Rhysnak, mint egy éhező a terített asztalnak. Úgy nyalogatta a farkát, mintha fagylaltot enne egy forró nyári napon. A tenyerébe fogta a golyóit, az ujjai hegyével végig-végigsimított a hímtagján, miközben a makkot nyalogatta, szívogatta. Olyan hozzáértéssel szopott, mintha évek óta ezt csinálta volna, mintha a hét minden napján, a nap minden órájában erre az alkalomra gyakorolt volna, hogy az őrületbe kergesse Rhyst. Miután a férfi gyönyörkiáltása elhalt, Melina megtörölte a száját, aztán lenyalt róla egy csepp maradék spermát. Rhys felnyögött. Alig tudott megmozdulni, és nem csupán a bilincs miatt. – Csókolj meg – suttogta. Szüksége volt a lány közelségére, valamire, amiről maga sem tudta, mi az. Legnagyobb csodálkozására Melina megrázta a fejét. Kibújt a fűzőből, aztán besétált a fürdőszobába. Amikor visszatért, egy lovaglóostor volt a kezében. Rhys szeme elkerekedett a döbbenettől. – Vettem néhány dolgot, ha már abban a boltban jártam. – Melina végigsimított az ostorral a saját hátsóján, aztán lebiggyesztette az ajkát. – Ha jó fiú leszel, talán engedem, hogy később elfenekelj. Ez már túl sok volt Rhysnak. A smink, a hűvös gúnyolódás, az, hogy a lány nem volt hajlandó megcsókolni, és nem mutatta a kedvesség legcsekélyebb jelét sem. Felpattant, majd egy villámgyors mozdulattal előrerántotta a háta mögül összebilincselt kezét. Melina tátott szájjal pislogott, mintha nem hitt volna a saját szemének. – Ezt meg hogy… – Ezek szerint nem tudtad, hogy hipermobilitás-szindrómában szenvedek: ettől mozgékonyabbak az ízületeim, mint az átlagemberéi. Párszor már jól jött. – Kinyújtotta a két kezét a lány felé, és dühösen ránézett. – Szedd le rólam ezeket! Melina megrázta a fejét, és hátrálni kezdett. Amikor nekiment az ajtónak, Rhys megragadta a csuklóját, és a feje fölé emelte a két kezét. Aztán megfordította a lányt, az ágyra dobta, és rávetette magát. Az egész nem tartott tovább három másodpercnél. – Mi az ördög volt ez az egész? – sziszegte, miközben próbálta visszanyerni az önuralmát. Melina kétségbeesetten igyekezett kiszabadulni a szorításból. – Váratlan húzás – köpte a választ. – Azt hittem, tetszeni fog. – A szerelésed tetszik, de a smink nem, és a viselkedésed sem. Nem akarok egy szexi idegent megkefélni. Téged akarlak megkefélni. Kibaszottul szerelmes vagyok beléd, Melina. Még mindig nem érted? Melina abbahagyta a küzdelmet, a szemét elöntötte a könny. – Mit akarsz tőlem? Próbálok beilleszkedni. Igyekszem ugyanazt az izgalmat nyújtani, amit a többi nő. Rhys összeszorította a fogát. – Senkitől nem kaptam meg azt, amit tőled, Melina. Senkitől. Olyan érzéseket ébresztesz bennem, mint senki más. Ebben a pillanatban kibaszottul dühös vagyok rád, de közben szeretlek

is. Ez nem változik meg, és neked sem kell megváltoznod csak azért, mert attól félsz, hogy elmúlik a szerelmem. – De csak azért érzel így, mert most itt vagyok veled, és mert az egész újdonság. Mi lesz, ha rájössz, hogy nem illek hozzád? Mi lesz, ha megunsz? Mert így lesz, Rhys. Mindig megunod a nőket. – Mi az istennyilát akar ez jelenteni? – Senkivel nem jártál hat hétnél tovább. – Ki mondta neked ezt a baromságot? Melina összeszorította az ajkát. Rhys váratlanul elengedte a lányt, és felállt az ágyról. Melina szó nélkül fogta a kulcsot, és kinyitotta a bilincset. Rhys felöltözött. Amikor már az övét csatolta be, a lány felé fordult. – Nem tudtam nem észrevenni, hogy egyszer sem reagáltál a szerelemi vallomásomra. Hogyan értelmezzem ezt? Melina felkelt, fogta a köntöst, és belebújt. – Mondtam már korábban, hogy szeretlek. – Igen, és hozzátetted, hogy Maxet is szereted. Akkor most mi lesz, Melina? Szeretlek. Tudom, hogy az életvitelem nem olyasmi, amit magadtól választanál, de tekintettel kell lennem másokra is. Tudni akarom, hogy szeretsz-e, része akarsz-e lenni az életemnek, bármivel jár is ez. – Bármivel jár is. – Melina gúnyosan felhorkant. – Nem is kérsz sokat, igaz? Rhys válla előreesett. Lehorgasztotta a fejét. – Ez nem túlságosan biztató válasz, nemde? – Nem kérheted… Mindketten összerezzentek, amikor valaki ököllel verni kezdte az ajtót. – Rhys! Melina! Nyissátok ki! Baj van! Max volt az. Melina talpra ugrott, miközben Rhys kinyitotta az ajtót. Max berobogott a szobába. Egy pillantást vetett Melina sminkjére, mindkettejük komor ábrázatára, és megrázta a fejét. – Remek! Úgy látom, itt is jól mennek a dolgok. – Mi történt, Max? Max nekidőlt a gardróbnak, a tükörrel borított ajtó megrázkódott, ahogy nekivágta a fejét. – Valaki járt a színházban a próba után. Visszamentem, mert eszembe jutott, hogy elfelejtettem elzárni a felszerelést, és… Elhallgatott, Rhysra nézett, és a tekintetéből sütött a megbánás. – És mi, Max? – sürgette Rhys.

– És valaki tönkretette a metamorfózist. Melina felsikoltott, aztán gyorsan a szája elé kapta a két kezét. – Micsoda? – suttogta Rhys. Beleroskadt a székbe, ami még mindig a szoba közepén állt. A szeme sarkából látta, hogy Melina elindult feléje, aztán megtorpan. Ez jobban fájt, mint az, amit Max ezután mondott. – Valaki baltával szétverte. Darabokban van. Kizárt, hogy helyre tudjuk pofozni. A holnapi előadás előtt semmiképp. * Két nappal később Melina a laborban dolgozott, próbált a kísérletére koncentrálni. Nem volt könnyű, mert a szemét állandóan elöntötte a könny, és ilyenkor elnézést kért a többiektől, és elvonult, hogy kisírja magát. Reggel első dolga volt, hogy felhívja Maxet, aki elmondta, hogy a Seven Seas a Salvador fivérekkel kötött szerződést. Amikor Melina megkérdezte, hogy van Rhys, Max keserűen felnevetett. – Rhys rendbe jön, Melina. Kitalál valamit, amitől a Seven Seas térden csúszva jön majd vissza, garantálom. Abból már nem lesz olyan könnyű felgyógyulnia, amit te tettél. Melina megdermedt a férfi hangjából érződő rosszallástól. – Én? Én nem… – Olyan gyorsan eltűntél innen, amilyen gyorsan csak bírtál. Abban a pillanatban, amikor kiderült, hogy nem kell fellépned, már el is húztál. – Megbeszéltem veled és Rhysszal is. Megkérdeztem, szükségetek van-e rám, és mindketten nemet mondtatok. Rhys szóba sem állt velem. – Kiborult, és olyankor mindig magába zárkózik. Ő ilyen. Elmesélte, mi történt, mielőtt rátok törtem. Melina elborzadva felszisszent. Rhys beszámolt Maxnek a fűzőről és a lovaglóostorról? A bilincsről? Kis híján felnyögött a rettenettől, de Max csak folytatta a mondókáját. – Elmesélte, hogy megkért rá: maradj vele. Hogy szerelmes beléd. És azt is, hogy durván elutasítottad. – É-én nem tettem ilyesmit – tiltakozott a lány. – Semmi ilyesmit nem tettem. Nekem csak… esélyem sem volt válaszolni. Berobogtál a szobába, és aztán minden összeomlott, és… – És te felszálltál az első gépre, és hazarepültél. Ez volt a válaszod, Melina. És Rhys megértette. Mire befejezték a beszélgetést, Melinát szinte megbénította a kétség. Csak azért akart minél előbb hazatérni, hogy gondolkodhasson, de ezzel tényleg megadta volna a választ Rhys kérdésére? Nem volt joga végiggondolni a dolgokat, mielőtt teljesen megváltoztatja az életét? Még akkor is egyfolytában azon járt az esze, amit tett, próbálta kitalálni, mit szeretne, amikor visszatért a laborba. Máskor repült az idő munka közben, most viszont fájdalmasan lassan vánszorogtak az órák, ráadásul szinte semmit nem sikerült elvégeznie.

Amikor hazaért, egy üzenet várta a rögzítőn. Zakatoló szívvel nyomta meg a lejátszás gombot, mert abban reménykedett, hogy Rhys hívta. Ehelyett az anyja volt. Arra kérte, hívja vissza, amilyen hamar csak tudja. Melina felvette a kagylót, és tárcsázta a számot. Az édesanyja jelentkezett. – Szia, anya! – Szervusz, édesem! Köszönöm, hogy visszahívtál. Csak pár napig vagyunk telefonközelben, mielőtt elindulnánk a vietnami körútra. – Vietnam? Azt hittem, még Kínában vagytok! – Pár napja utaztunk el Kínából, kedvesem. Mondd csak, hogy vagy! Melina nagyot nyelt, próbált nyugodt hangon válaszolni, de csak egy szaggatott, fájdalmas sóhaj tört fel a mellkasából. – Ó, ne! Édesem, mi a baj? Mint az áradat, minden kiszakadt Melinából. Az érzései Rhys iránt. Grace ötlete. A szobák összekeverése, a tónál történtek, az észveszejtő szex, a zavarodottság, amelyet Renóban érzett. Mire befejezte a mondandóját, megfájdult a torka. A vonal másik végén nem volt más, csak döbbent csend. Melina a fájdalomtól eltakarta a szemét. El sem merte hinni, hogy ráborította ezt az egészet az ő csöndes, visszafogott anyjára, aki ráadásul a világ másik végén tartózkodott, így akkor sem tudott volna segíteni, ha akart volna. – Minden rendben van – szólalt meg biztatón. – Jól vagyok. Csak el kell fogadnom, ki vagyok, és rájönni, mit akarok. Ahogyan te is tetted. Ezért hagytad abba a színészetet, ugye? Mert jobban tetszett az a fajta élet, amely apa mellett várt. – Ó, Melina, kérlek! – szólalt meg végre az anyja. – Ezt te magad sem hiszed, ugye? – Hogy érted ezt? – Nem azért hagytam ott a színészetet, mert nem élveztem azt a fajta életet. Azért tettem, mert azt hittem, ez kell ahhoz, hogy megtartsam az apádat. A szülei nagyon konzervatívak voltak, és nem helyeselték a színészetet. A szemükben minden színésznő kurva volt, és legalább annyira szerettem volna megnyerni a támogatásukat, amennyire akartam az apádat. Ezért lemondtam a színészet iránti szenvedélyemről, de szerencsére találtam magamnak egy másfajtát. – Már megint a szenvedély – motyogta Melina, aztán megrázta a fejét. Az anyja pontosan olyasmiről beszélt, amiről Melina azt mondta Lucynak, hogy nem létezik. A lelke mélyén a remény bontogatni kezdte a szárnyait, mint egy pillangó. – Akkor szerinted mit tegyek? Úgy értem, te nyilvánvalóan boldog vagy. Nem bánod, hogy… Az anyja felnevetett. – Édesem, rengeteg mindent bánok. Biztosan nem fogom azt tanácsolni neked, hogy kövesd a példámat, és add fel az életedet azért, hogy Rhysszal lehess. – Szóval szerinted helyesen tettem, hogy hazajöttem? – Nem.

– Nem – visszhangozta Melina. A frusztráció miatt a következő szavai keményebben csengtek, mint szerette volna. – Akkor mit akarsz mondani, anyu? Tudni szeretném, mit kell tennem. – Erre nincs helyes válasz, Melina. A dolgok úgy alakulnak, ahogyan alakítod őket. Melina elvette a fülétől a kagylót, és döbbenten rábámult, mintha nem akart volna hinni a fülének. Valami idegen megszállta az anyja testét? Az ő anyja soha nem beszélt így. Így Rhys szokott fogalmazni. Besétált a nappaliba, miközben visszatette a kagylót a füléhez. – Nem értem – suttogta. Felvette a polcról azt a képet, amely Rhyst és Maxet ábrázolta az aktuális partnerükkel, azt a fotót, amelyet akkor is nézett, amikor Lucy és Grace legutóbb ott járt. – Egy kép van a kezemben, amely akkor készült, amikor Rhys és Max megnyerte az Év bűvésze címet Vegasban. Mindketten egy-egy lánnyal vannak rajta, és én… én nehezen tudom magam elképzelni mellettük. – Ez azért van így, mert rossz képet nézel. Rengeteg olyan fotód van, amelyen te vagy egyedül Rhysszal. Vedd elő, és nézd meg őket! Aztán kérdezd meg magadtól, mit látsz. – Tudom előre, mit fogok látni. Magamat. Ugyanolyan egyszerűnek és unalmasnak, amilyen vagyok. – De domina sem volt, legalábbis nem az a fajta, aki odavolt a bőrszerkóért és a lovaglóostorért. Nem, ha Rhys nem kedvelte az ilyesmit. Még most is megremegett, ha eszébe jutott, hogyan viselkedett Rhysszal, hogyan játszotta meg a hűvös nőszemélyt, mert azt akarta, hogy a férfi ugyanolyan sebezhetőnek érezze magát, mint amilyen ő volt. – Ha ezt látod, akkor rossz személyt nézel. Rhysra figyelj. Aztán kérdezd meg magadtól, mit látsz. – De, anyu… – Sajnálom, édesem, de mennem kell. Szeretlek! Az anyja letette a telefont, Melina pedig magára maradt a gondolataival. Az anyja utolsó szavai visszhangoztak a fülében. Visszatette a képet a polcra, és előhúzta az ágy alól azt a dobozt, amelyben a fotókat tartotta. Kiborított egy csomót az ágyra, és kiválogatta közülük azokat, amelyeken ő volt Rhysszal. Mivel évek óta ismerte a férfit, annyi ilyen kép volt, hogy beborították az egész széles ágyat. Körbesétált, és alaposan tanulmányozta mindegyiket. Igyekezett nem arra figyelni, hogyan nézett ki a képeken, kövérnek látszott-e rajtuk, vagy kócosnak. Rhysra koncentrált, az arckifejezésére, és észrevette, hogy a férfi gyakran inkább őt figyelte ahelyett, hogy a kamerába nézett volna. És akkor rájött, mire gondolt az anyja. Látta, mennyire más az a Rhys, aki a képeken szerepel, ahhoz képest, aki a polcon lévő fotón állt. Látta a különbséget az arckifejezésében, a boldogságot a szemében, aminek ő volt az oka – ugyanazt a boldogságot, amelyet ő is érzett, amikor a férfival volt. Azon nyomban visszahívta az anyját. – Anyu, tudom, hogy dolgod van, de mondhatok valamit? – Hát persze, édesem. – Bolond vagyok. Az anyja felnevetett.

– Előbb-utóbb minden tudós kénytelen szembesülni ezzel a ténnyel. Általában közvetlenül az előtt következik be, hogy megtennék a nagy felfedezést, ami megváltoztatja az életüket. – Bánod, hogy feladtad a színészetet apu miatt? – Igen. De bánom-e, hogy az apáddal éltem le az életemet? Egyáltalán nem. Becsaptam magamat, de közben becsaptam apádat is. Nem kéne neked is elkövetned ugyanezt a hibát. Biztos vagyok benne, hogy megtalálod a módját, hogyan egyeztethesd össze a kettőtök életét úgy, hogy az mindkettőtöket boldoggá tegye.

13. FEJEZET A BŰVÉSZET DALTON-FÉLE SZABÁLYAI 14. Játszd ki az összes kártyádat, és ne bánd, ha bolondot csinálsz magadból! Rhys mosolygott, és a reflektorok fényében belekezdett az utolsó számba. Tökéletesen ment minden, a közönség imádta a produkciót, mosolygó arcok tömege leste minden mozdulatát. Nézők, akik – ha csupán egy éjszakára is – szerették volna elhinni, hogy az élet több annál, mint amennyit racionális agyuk elfogad. Belül azonban nem érzett semmit, úgy dolgozott, mint egy robot. Nyoma sem volt az izgalomnak, az adrenalinnak. Nem érezte a szokott büszkeséget, hogy ő találta ki a trükkök felét. Semmi másra nem tudott gondolni, csak Melinára. Minden egyes alkalommal megremegett legbelül, amikor eszébe jutott az utolsó éjszakájuk. A lány pontosan azt tette, amire kérte: vállalta a kockázatot és próbált örömet szerezni neki. Igaz, hogy túl messzire ment, és inkább a félelem motiválta, mint a vágy, de finomabban kellett volna ezt a tudomására hoznia. Ehelyett pontosan azt tette, amit a volt barátai: azt éreztette vele, hogy nem volt elég ügyes. Hiába nem ez volt a szándéka, olyan piszkosul elkúrta, hogy nem is csoda, hogy Melina nem foglalkozott a szerelmi vallomásával, és felszállt az első gépre. Max intett neki jobb felől, jelezve, hogy ideje színpadra hívni az utolsó önként jelentkezőt. Rhys bólintott, és hálás volt, hogy a műsornak hamarosan vége. Mihelyt a tömeg ritkulni kezd, elmondja Maxnek, hogyan döntött. Ha Melina nem képes elfogadni a világát, akkor majd ő vált. Lehet, hogy eleinte nehéz lesz, de már úgyis elege van az állandó turnézásból. Már megmondta a szüleinek, akik a támogatásukról biztosították, és minden jót kívántak neki. Szerette Melinát. Ha kap rá egy esélyt, hogy visszaszerezze, akkor megragadja. Amanda és Rachel lassan visszahúzódott a háttérbe, Rhys pedig előrelépett. – Az utolsó mutatványhoz szükségem lenne egy segítőre a közönség soraiból. – Minden második ember felemelte a karját, mire Rhys pajkosan elmosolyodott. – Nem jó akárki. Olyanra van szükségem, aki szoknyát visel. – A karok háromnegyede lehanyatlott. Rhys elvigyorodott. – Szűkítsük tovább a kört! Női segítőre van szükségem, aki szoknyában van. Néhány férfi felnevetett, és leeresztette a karját. Rhys úgy tett, mintha alaposan körülnézne, holott jól tudta, hogy Max fogja kiválasztani, és felkísérni az önként jelentkezőt a színpadra. Így is történt: Max és egy sötét hajú nő elindult felé. – Á, nagyszerű! Kérem, hölgyem, jöjjön fel ide! Ahogy a páros közeledett, Rhys összehúzta a szemét, és próbálta kivenni az alakokat a vakító reflektorfényben. Ijedten felszisszent, amikor megismerte Melinát.

– Melina? – kérdezte döbbenten. Teljesen kiment a fejéből, hogy mikrofon van rajta. A név visszhangzott a színházban. – Igen, emberek, ő Melina – szólt bele a saját mikrofonjába Max, miközben felsegítette a lányt a színpadra. – Melina önként vállalkozott rá, hogy Rhys hozzáértő kezébe adja magát, ezért kérek neki egy nagy tapsot! Rhys döbbenten bámult. Melina szeme elkerekedett, sápadt arca foltokban elpirult. Nem viselt harisnyát, ugyanaz a magas sarkú cipő volt rajta, amelyet a fűzőhöz vett, de nem látszott, milyen ruha volt rajta a könnyű, világoszöld kabát alatt. Két kézzel tartotta a kabátot, mintha attól félne, hogy valaki letépi róla. – Édesem – szólalt meg végre Rhys, és már nem érdekelte, ki hallja, amit mond. – Nem kell… Max a színpad közepére vezette Melinát, aztán intett Rhysnak, hogy folytassa a műsort. Amikor a fivére tétovázott, Max melléje lépett, a kezével letakarta a mikrofont, és a fülébe sziszegett. – Minél előbb befejezed az átkozott mutatványt, annál hamarabb eltűnhet Melina a színpadról. Jobb lenne, ha igyekeznél, nehogy elájuljon. – Miért… De Max már el is sétált mellőle. Rhys Melinához lépett. A lány ránézett, az ajka remegett. Aztán felemelte a fejét, és elmosolyodott – édesen, bátran elmosolyodott. Rhys megfogta a kezét, és megszorította. A lány viszonozta a szorítást. – Csináld! – suttogta. Mintha álomból ébredne, Rhys összerezzent, aztán előhúzta a kendőket. Nem ugyanazok voltak, amelyeket Shastában használt – azokat elrejtette a komód mélyére. Felmutatott a közönségnek két fehér darabot, aztán összecsomózta őket, majd Melinához fordult. – Hölgyem, bedugná ezeket a szoknyája alá, kérem? Melina az egyik kezével a kendők után nyúlt, miközben a másikkal még mindig a kabátot szorongatta, aztán ügyetlenül alá dugta a selyemdarabokat. Előrehajolva maradt, úgy nézett fel kérdőn Rhysra. A férfi megköszörülte a torkát. – Jó. Most pedig megmondaná, milyen színű alsóneműt visel? Melina szeme még jobban elkerekedett. – M-miért? – dadogta. Rhys elmosolyodott, és a közönség felé fordult. – Okos nő! Mindig faggassuk ki az idegen férfiakat, mielőtt bármit is elárulnánk nekik a bugyinkról. A közönség felnevetett, de Melina csak bámult Rhysra, lebénulva és szótlanul. Soha nem gyakorolták előtte ezt a mutatványt, ezért magyarázni kezdett a lánynak, hogy megnyugtassa. – Ha elárulja, milyen színű fehérneműt visel, akkor egy pontosan ugyanolyan színű kendőt varázsolok a közé a kettő közé kötve, amelyeket a szoknyája alá dugott. Melina elmosolyodott. – Tényleg? Meg tudja csinálni? Ez csodálatos!

– Csodálkozna, mi mindent meg tudok csinálni a kezemmel. A közönség ismét felnevetett, de Rhys alig hallotta őket. Egymásra mosolyogtak Melinával, és napok óta először Rhys végre úgy érezte, hogy kiszáll a feszültség a testéből. Minden rendben lesz. Melina felegyenesedett, és az összecsomózott kendők lágyan leestek a földre. – Ahelyett, hogy elárulnám, milyen színű, inkább megmutatom. Rhys szeme elkerekedett a döbbenettől. Idegesen felnevetett, aztán a tömeg felé intett, amely hirtelen lecsendesedett. – Édesem, tudom, hogy a nők gyakran elfeledkeznek a társaságomban arról, hogy hol vannak, de közönségünk van. – Tudom – válaszolta Melina. – De ez fontos – tette hozzá, miközben megragadta a kabát hajtókáját. Rhys kinyújtotta a karját, hogy megállítsa. – Melina, ne… A lány azonban letépte magáról a kabátot, és a földre hajította. A közönség vadul ünnepelni kezdett. A színpad hátulján Amanda és Rachel füttyentett. A színpad jobb oldalán Max kurjongatott, és diadalittasan lengette a karját. Rhys csak bámult. Tudta, hogy a halálos ágyán – remélhetőleg egy Melinával leélt hosszú, teljes élet után – ezt a képet látja majd maga előtt: a lányt halálosan rémülten, de elszántan, egyenes háttal, felszegett fejjel, a szemében szemtelen várakozással, meri-e valaki leszólni bikinibe bújtatott alakját. Észveszejtően dögös, „bárcsak egyedül lennénk, hogy rád vethessem magam” alakját. A francba, de tökéletes a szemmértékem, gondolta magában, mert a fekete, piros pöttyös bikini pompásan illett Melinára. A közönség lassan elcsendesedett, de Rhys még mindig képtelen volt megmoccanni, vagy megszólalni. Melina összehúzta a szemét, és közelebb hajolt. Rhys csak ekkor vett észre, hogy nincs rajta a szemüvege. – Hol a szemüveged? Melina összeráncolta a homlokát. – A… a kabátzsebemben. Rhys felkapta a kabátot, és addig kutatott, míg megtalálta a szemüveget. Óvatosan a lány orrára helyezte. Melina pislogott egyet. Rhys elvigyorodott. – Ha valami igazán fontos a számodra, akkor nem tétovázol, igaz?

– Egy igazi bűvészt szeretni nem lesz könnyű. Olykor-olykor kénytelen leszek színpadra lépni veled. – Szóval szeretsz? Melina bólintott. – Már évek óta. – Szerelemmel szeretsz, szerelmem? – Szerelemmel, szerelmem – visszhangozta a lány. Rhys lehajtotta a fejét, és megcsókolta. Az áhítatos csók láttán a közönség felhördült. Melina átkarolta a férfit, az arcát a mellkasához szorította. – Lemehetnénk végre a színpadról? – Naná! – Rhys Maxhez fordult. – Átvennéd? Max odarobogott hozzájuk, mindkettejüket megölelte, aztán a közönség felé fordult. – Látják, ez az igazi próbatétel. Nos, hölgyeim, ki visel valami olyasmit, ami vetekedhet ezzel a bikinivel? A közönség felhördült, miközben Rhys felsegítette Melinára a kabátot, és lekísérte a színpadról. Beterelte az öltözőbe, aztán felkapta, és megpörgette a levegőben. A keze azonnal a kabát alá vándorolt, és Melina is követte a példáját: lerántotta róla a zakót, és villámgyorsan kigombolta az ingét. Már a cipzárnál tartott, amikor hirtelen eszébe jutott valami. – Várj! Elfelejtettem valamit. Rhys felnyögött. – Nem várhat? Éppen egy előadás közepén tartok. Melina felkuncogott, és megsimogatta a nadrágon keresztül. Rhys kéjesen felnyögött. – Csak egy másodperc, ígérem. Rhys vett egy mély levegőt. – Oké. – Kész vagyok válaszolni arra a bizonyos kérdésedre. Rhys felnevetett. – Oké – ismételte. – Arra, hogy mit tennék meg azért, hogy megszerezzelek – emlékeztette a lány. – Ezt kérdezted. – Nem felejtettem el. Szóval, mi a válaszod? Melina benyúlt a melltartó alá, és előhúzott egy könyvecskét. Rhys döbbenten meredt rá. – Ez az útleveled.

– Úgy van. Nyisd ki! Rhys engedelmeskedett. A lapok között rábukkant a papírból hajtogatott gyíkra, amelyet régesrégen adott a lánynak. – Hát megőrizted! – Múltkor nem válaszoltam, és ezt nagyon sajnálom. Szeretlek. Ha még mindig akarod, szeretnék az életed része lenni. Nem utazhatok veled állandóan, mert tudom, hogy az nem tenne boldoggá. De szerintem téged sem. – Akkor mit javasolsz? – Azt, hogy dugjuk össze a fejünket, és tegyük azt, amihez a legjobban értünk. – És mi lenne az? – suttogta Rhys. – Mi lenne? Csodát teszünk – suttogott vissza Melina.

EPILÓGUS A BŰVÉSZET DALTON-FÉLE SZABÁLYAI 15. A show-nak folytatódnia kell! Melina felnézett, amikor Rhys besétált a házba. A férfi felsóhajtott, letette a táskáját, meglazította a nyakkendőjét. Lerítt róla a kimerültség. Melina aggodalmasan felé sietett. Rhys elmosolyodott, amikor meglátta. – Szia, katicabogár! – Szia! – köszöntötte a lány, aztán megölelte és lágyan megcsókolta. Rhys felmordult, amikor Melina elhúzódott. Megragadta a fejét, és visszahúzta egy hosszabb, erősebb csókra. Mielőtt Melina észbe kaphatott volna, már hátráltak is a hálószoba felé, és Rhys olyan elszántan szaggatta le róla a ruhát, hogy a lány felnevetett. – És én még attól tartottam, hogy fáradt vagy! Rhys ciccegett. – Ehhez soha nem vagyok túl fáradt. Amikor Melina végre meztelen volt, hátradöntötte az ágyon, aztán végigsimított a hasán. Hirtelen megmerevedett. Közelebb hajolt, és szétfeszítette a lány combját, hogy jobban szemügyre vehesse. Az ujjai hegyével megcirógatta a szívet formázó finom szőrszálakat. – Hűha! Melina lebiggyesztette az ajkát. – Ennyi? Hűha? Van róla fogalmad, milyen fájdalmas egy nő számára a gyantázás? – Nincs. – Rhys finoman simogatta a lány hasának az alját. – Ne csináld többé, ha kellemetlen. – Megpuszilta a hasát, aztán lassan egyre lejjebb haladt, az ágyékáig. – De be kell vallanom, ez a szív átkozottul szexi.

– Akkor megér egy kis kellemetlenséget. Rhys kérdőn felvonta a szemöldökét. – Pontosan mi történik, amikor gyantáztatsz? Melina lenyomta a férfi fejét. – Abbahagynád végre a szövegelést, és folytatnád, amit elkezdtél? – Igenis, hölgyem – válaszolt a férfi. Mint mindig, most is minden tudását beleadta, és az eredmény varázslatos volt. Egy órával később kielégülten hevertek egymás karjában, amikor Melina hirtelen megszólalt. – Ja, majdnem elfelejtettem. Lucy telefonált. – És? – Nem lehetett nem hallani az óvatosságot Rhys hangjában. – A dékán nyaggatja, hogy tartson egy újabb előadást Jamie-vel. Úgy látszik, nagyon jó benyomást tettek az előző alkalommal. – Milyen gyorsan vágta rá a nemet? – Én is meglepődtem, de képzeld, beleegyezett. Persze az egész beszélgetés alatt morgott miatta. Azt mondta, próbálja megpuhítani a dékánt, hogy kapjon érte egy kis pluszpénzt. Rhys felhorkant. – A puhítás nem igazán Lucy műfaja. Szerintem odavan a professzorért. Melina lélegzete elakadt. – Viccelsz? Lucy és Jamie? Kizárt! Ez olyan, mintha… mintha össze akarnál boronálni egy… – Mit? – kérdezett vissza Rhys. – Egy facér hivatásos bűvészt egy kisvárosi rovarszakértővel? Rhys megsimogatta Melina karját, és a lány visszabújt hozzá. – Azt hiszem, bármi lehetséges, de mindenesetre sokkoló lenne. – Ugyanolyan sokkoló, mint az, hogy Max odavan Grace-ért? – Micsoda? – kiáltotta a lány. Ellökte magától Rhyst, felpattant, és magára kapta a köntösét. Miután megkötötte az övet, csípőre vágta a kezét. – Oké, most már tényleg szórakozol velem. Rhys a feje alá tette a két kezét, és megvonta a vállát. – Mikor? – Azon az éjszakán, amikor megjelentél a színpadon egy szál bikiniben. Grace felhívta a színházat, hogy beszéljen veled, és Max vette fel a telefont. Fogalmam sincs, miről beszélgettek, sem arról, hogy mikor és egyáltalán találkoztak-e személyesen. Csak annyit tudok, hogy a testvérem teljes kábulatban bolyongott, és közben a barátnőd nevét motyogta. Ismét olyan, mint régen, semmiben sem hasonlít az új és megjavult Maxwell Daltonhoz, az egyre híresebb Dalton Színház bűvészéhez és házigazdájához.

Melina még mindig próbálta elképzelni Grace-t Maxszel, vagy – isten ments – Lucyt Jamie-vel, miközben odasétált a komódhoz, és megérintette az apró dobozt, amelyet korábban oda dugott. Csintalanul elmosolyodott, és úgy döntött, még vár egy kicsit, mielőtt odaadja Rhysnak. – Hát, azt hiszem, megérdemli, hogy egy kicsit rosszalkodhasson. Ne feledd, neki köszönhetjük, hogy együtt vagyunk. Rhys felhorkantott. – Ne feledd, hogy miatta nem fektettelek le már tizenhat éves korodban! – Mintha ez megtörténhetett volna! – Amikor Rhys kérdőn ránézett, Melina elvigyorodott. – Oké, megtörténhetett volna. De ki vetheti a szemére, hogy féltékeny volt rád? Tudta, hogy rosszat tett, és nagyon igyekezett, hogy helyrehozza. Rhys elkerekedett szemmel felpattant, és megrázta a kezét Melina orra előtt. – Halló? Arról az emberről beszélünk, aki szétverte a metamorfózist! Melina félresöpörte Rhys kezét. – A testvéred impulzív, de elszánt. Tudta, hogy boldogtalan lettél volna, ha megkapjátok a Seven Seastől a szerződést, így aztán tett róla, hogy ez ne történhessen meg. Aztán úgy melózott, mint egy megszállott, hogy megkapjátok a szerződést a Portofinótól. Mindketten keményen megdolgoztatok érte. – Azt hiszem, igazad van – morogta Rhys. – Mindegy, a mai találkozó az ügyvédekkel jól alakult a végső simítások tekintetében. – Rhys arca valósággal felragyogott. Összedörzsölte a két kezét, aztán elkezdte kibogozni a fürdőköpeny övét. – Most pedig kiélvezem a munkám gyümölcsét – a saját otthonomban, az ágyamban a saját kis szexdinamómmal –, miközben a testvérem vesződhet a telt házas előadásokkal a legújabb vegasi luxusüdülőhelyen. Melina a szemét forgatta. – Igen, biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb megunja a hírnevet és a nőket. – Rhys a lány elé térdelt, bekukucskált a köpeny alá, és megpuszilta a hasát. A lány beletúrt a hajába, és lepillantott rá. – Szexdinamó, mi? – Hé, te vettél fűzőt és lovaglóostort! Én csak tehetetlen áldozat voltam. Melina a férfira vetetette magát, hátradöntötte, és csiklandozni kezdte. Rhys pontosan úgy reagált, ahogyan várta: hanyatt döntötte, ráfeküdt, a két kezét a feje fölé szorította. – Imádom, hogy ez a kedvenc pozitúrád – suttogta, aztán felnevetett, amikor a lány megpróbált az ágyékába térdelni. Könnyedén kivédte a támadást, a térdével szétfeszítette Melina lábát, és a legkeményebb testrészét a lány legpuhább részéhez dörgölte. Együtt nyögtek fel, és Rhys pontosan tudta, ez a jel, hogy kezdjen el gyorsan ügyködni a kezével. – Mielőtt… – Melina felszisszent, amikor Rhys megszívta az egyik bimbóját, aztán megcsiklandozta a nyelvével. Belemarkolt a férfi hajába, és hátrahúzta a fejét, hogy a szemébe nézhessen. – Mielőtt eltereled a szexszel a figyelmemet, szeretnék feltenni egy fontos kérdést. Rhys drámaian felnyögött, aztán lehajtotta a fejét Melina mellére.

– Ha muszáj, de gyorsan! Ki kell elégítenem a feleségemet. – Őszintén válaszolj! Megbántad, hogy abbahagytad a bűvészkedést? Rhys felsóhajtott, aztán a lány szemébe nézett. – Csak egyvalamit bánok – válaszolta. Melina meglepetésében összerándult, és ösztönösen hozzádörzsölte magát a férfi erekciójához. Rhys visszafojtott egy nyögést, de közben megrázta a fejét. – Ne nézz így rám! Szeretem az életemet. Szeretem az otthonunkat, azt, hogy utazgathatunk, amikor kedvünk tartja, hogy egyengethetem a testvérem egyre káprázatosabb karrierjét, és undorítóan nagy összegeket kérek tőle azokért a trükkökért, amelyeket kitalálok a számára. Összességében szeretem azt, hogy mindez az enyém, te pedig boldogan tanulmányozhatod a rovarjaidat a Nevadai Egyetemen. Szeretlek. – Akkor mit bánsz? Rhys lehajtotta a fejét, és Melina fülébe suttogott. A lány elmosolyodott. Ezúttal készakarva dörzsölte magát a férfihoz. – Rendben van. Az a bilincs úgyis csak egy rossz emlék volt. Gondolj bele, milyen jó móka lesz találni magunknak egy kedvenc darabot. – És ez nem is lesz olyan nehéz, gondolta magában, hiszen volt jó néhány összeillő kötél a komód tetején. De pillanatnyilag nem vágyott másra, csak a férfi érintésére.

Copyright © 2012 by Virna DePaul All rights reserved. Hungarian translation © Medgyesi Csilla, 2013 © Ulpius-ház Könyvkiadó, 2013 ISBN 978-963-254-896-8 Felelős kiadó Kepets András

Erstellt mit dem AVS Document Converter www.avs4you.com