„Egészség-ismeretek átadását és készségek fejlesztését célzó szakmai támogató anyagok fejlesztése a TÁMOP-6.1.1-12/1-2013-0001 projekt keretében”
Szakmai standardok, működési modellek fejlesztése, szakmai anyagok, útmutatók, az egészségfejlesztési programokhoz kapcsolódó értékelési és mérési eszközök fejlesztése, ezekből egészségnevelési tudásbázis építése.
Szakmai irányelvek Sérülés-megelőzés és elsősegélynyújtás
Készítette: Dr. Borda Stefánia csecsemő- és gyermekorvos, iskolaorvos
2015. január 20.
Tartalomjegyzék 1. Bevezetés .................................................................................................................................. 3 2.
Az irányelvek megalkotásának céljai és célcsoportjai .................................................................. 4
3.
A jogszabályokban rögzített feladatok áttekintése ....................................................................... 6
4.
Nemzetközi kitekintés ................................................................................................................. 7
4.1.
WHO akcióterv ....................................................................................................................... 7
4.2.
Angol törekvések .................................................................................................................... 8
4.3.
Németország .........................................................................................................................10
4.4.
Finnország ............................................................................................................................11
4.5.
USA-Kalifornia állam..............................................................................................................11
4.6.
Olasz példa ...........................................................................................................................12
5.
A hazai helyzetkép bemutatása .................................................................................................12
6.
Az irányelvek meghatározásának és fejlesztésének szükségessége ..........................................15
7.
Általános irányelvek a sérülés-megelőzés és elsősegélynyújtás témakörében ...........................15
8.
Az irányelvek bevezetésével várható eredmények .....................................................................20
9.
Az irányelvek bevezetésének feltételei.......................................................................................22
9.1.
Korosztályonkénti bontás: 1-4. évfolyam (6-9 év): ..................................................................22
9.2.
Korosztályonkénti bontás: 5-8. évfolyam (10-14 év): ..............................................................23
9.3.
Korosztályonkénti bontás: 9-12. évfolyam (15-18 év): ............................................................23
10.
A várt eredmény megfogalmazása, javasolt indikátorok .........................................................24
11.
Elsajátítandó tartalmak korcsoportok szerint ..........................................................................26
11.1.
Első korcsoport: 1-4. évfolyam (6-9 év) ..............................................................................26
11.2
Második korcsoport: 5-8. évfolyam (10-14 év) ....................................................................27
11.3
Harmadik korcsoport: 9-12. évfolyam (15-18 év) ................................................................28
12.
A pedagógusok felkészítése az irányelvek alkalmazására......................................................30
13.
A programba bevonásra javasolt külső szakember csoport tagjai és szakmai szervezetek .....31
14.
Összegzés, javaslatok ...........................................................................................................32
15.
Fogalomtár ............................................................................................................................34
16.
Melléklet ................................................................................................................................40
17.
Felhasznált irodalom..............................................................................................................41
1. Bevezetés Gyermek- és serdülőkorban a legtöbb egészségveszteség a balesetek miatt jön létre, melyhez hozzá járul az a tény, hogy a gyermekek és serdülők veszélyérzete életkorukból adódóan még nem alakult ki. Emellett tudatosan is keresik a veszélyt és erre az életkorra fokozottan jellemző a kockázatkereső magatartás. Felelősségteljes feladat az iskolákban a balesetek megelőzése, a létrejött baleset kapcsán a megfelelő intézkedések megtétele, illetve a helyes elsősegélynyújtás biztosítása. Mindenkinek szüksége van a megfelelő ismeretekre arról, hogyan lehet elkerülni a baleseteket és hogyan kell ezeket az ismereteket a gyakorlatban alkalmazni. Az ismeretek megszerzésén kívül szükség van a tudatos attitűdformálásra is, hogy a tanuló megértse egészsége, testi épsége értékét és kerülje a felesleges kockázat vállalását (1). A magatartás sikeres megváltoztatásához képesség, lehetőség és motiváció szükséges (COM-B modell: capability, opportunity, motivation, behaviour)1. A 6-18 éves korosztály egészséggel kapcsolatos
magatartásának2 (Health-related behaviour)
alakításában nagy felelőssége van a nevelési-oktatási intézményekben zajló egészségfejlesztésnek (Health promotion), mely lehetőséget biztosít azon viselkedésformák támogatására, amelyeknek pozitív hatása van a gyermek, serdülő egészségére. Az egészséggel kapcsolatos műveltség (Health literacy) nem elválasztható részét képezi az általános műveltségnek, melyet elsődlegesen a nevelésioktatási intézményben szerez meg a 6-18 éves korosztály. Ha az egészséggel kapcsolatos műveltség javul, akkor a korcsoport egészsége is javul, ezért szükség van olyan programok integrálására az oktatásba, melyek a fenti célt szolgálják (2). Az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization; WHO) az egészségfejlesztés legfőbb színteréül az iskolákat jelöli meg, támogatva az „Egészségesebb iskolákért” (Health Promoting Schools; HPS) hálózatának kialakítását (3). A HPS program ajánlása szerint az iskolai egészségfejlesztésnek komplexnek kell lennie, amely kiemelt témakörként kezeli a sérülések3 megelőzését. A WHO ajánlására az eddig használatos „baleset” (accident) fogalmat egyre szélesebb körben felváltja a „sérülés” (injury) kifejezés, mely utal a sérülés, mint bekövetkező esemény megérthetőségére, taníthatóságára és így megelőzhetőségére. A terminológia váltás a hazai komplex egészségfejlesztés gyakorlatában folyamatban van. Az ajánlás értelmében a gyermekkori sérülések lehetnek véletlenek vagy szándékosak. A véletlen sérülések körébe tartoznak többek között a közúti sérülések, mérgezések, esések, égési sérülések és a fulladás. A szándékos sérülések lehetnek például az erőszakos vagy szándékosan önártalmat okozó cselekmények4. A HPS program a megvalósítás színtereként 6 fő területet határozott meg, amely magába foglalja például az iskola fizikai környezetét (udvar, eszközök, felszereltség, iskolai környezet), a személyes egészséggel kapcsolatos készségek fejlesztését és az iskola-egészségügyi szolgálatot (4). A WHO célja, hogy programjukhoz minél több nemzet, minél nagyobb arányban
1
http://www.behaviourchangewheel.com/about-wheel (2015.04.03.) A dőlt betűvel szedett kifejezések a Fogalomtárban részletesen meghatározásra kerülnek. 3 A WHO meghatározása szerint „a sérülés a test fiziológiai tűréshatárt meghaladó mértékű heveny külső energiahatás (mechanikai, hő, elektromos, kémiai, sugárzás) által okozott szervezet szintű megváltozása. Bizonyos esetekben (például fulladás, stranguláció, fagyás) a sérülés egy, az élethez szükséges tényező hiányából következik be”. A nemzetközi gyakorlatban a sérülés (injury) kifejezés magában foglalja a véletlenül bekövetkező baleseteket, a szándékos önártalmat és az erőszakos cselekményeket is. 4 www.who.int/ceh/capacity/injuries.pdf?ua=1 (2015.04.02.) 2
csatlakozzon és így egy egységes egészségfejlesztési elveket megvalósító hálózat jöjjön létre. Erre azért van szükség, mert saját adataik szerint évente közel 11 millió gyermek hal meg úgy, hogy a halálesetek kétharmada költséghatékony beavatkozásokkal megelőzhető lenne. Átlagosan az 5-14 éves korcsoportban a balesetek az összes haláleset 27%-áért felelősek. A WHO elemezte a baleseti okokat és statisztikákat és arra a következtetésre jutott, hogy a balesetek többsége megelőzhető, de ehhez különböző stratégiai színtereken megvalósuló intézkedéseket kell hozni. A két legfontosabb tényező, ahol ezek az intézkedések érvényesülhetnek, a balesetek megelőzése és a már bekövetkezett sérülések súlyosságának csökkentése megfelelő szintű elsősegélynyújtással (5). A sérülés-megelőzés és elsősegélynyújtás ismereteinek megszerzése és megfelelő szinten tartása egy életre szóló feladat, amelynek alapjait célszerű, ha már fiatalkorban, a gyermek és serdülő korosztály a nevelési-oktatási intézményekben sajátítja el.
2. Az irányelvek megalkotásának céljai és célcsoportjai Pozícionálás A teljes körű iskolai egészségfejlesztés témakörében a sérülés-megelőzés és elsősegélynyújtás közoktatásban megvalósítandó irányelveinek átadása pedagógusok részére. Célok ·
A sérülés-megelőzés és elsősegélynyújtás alapjainak megismertetése az iskolai komplex egészségfejlesztés része, amelynek célja, hogy a 6-18 éves korosztály egészséggel kapcsolatos tudását (Health knowledge) javítsa. Mindennek részben elméleti, részben gyakorlati oktatásként kell megvalósulnia, mind intézményi, mind egyéni, mind pedig közösségi színtéren.
·
A nevelési-oktatási intézmény és környezete, mint színtér az egészségért (Settings for health), feleljen meg a sérülés-megelőzés és biztonságos környezet kívánalmainak.
·
A sérülés-megelőzés és elsősegélynyújtás oktatás megvalósításának az eszközei meg kell, hogy feleljenek az úgynevezett SMART (Specific, Measureable, Achievable, Relevant and Timeframe specific) alapelveknek, azaz specifikusnak, mérhetőnek, elérhetőnek, relevánsnak és időkeretben megvalósíthatónak kell lennie (3).
·
A folyamati célok, amelyek azt szolgálják, hogy a kimeneti célok megvalósuljanak, lehetnek például: o
a koordinációs csoportok és koordinációs mechanizmusok felállításai, amelyek a releváns szektorok képviseletének együttműködését biztosítják
o
elősegítik
a
sérülés-megelőzés
és
elsősegélynyújtást
oktató
egyesületek,
szervezetek hálózatba tömörülését o
a hálózatépítés elemei közé tartozik a szakmai és közösségi partnerek bevonása és a kölcsönös közösségi szerepvállalás
·
A kimeneti célok meghatározzák, hogy mit kell a hatékony sérülés-megelőzés és elsősegélynyújtás oktatás megvalósítása érdekében hozott intézkedésekkel elérni:
o
emelkedjen
azon
tanulók
aránya,
akik
tudatosan
figyelembe
vesznek
balesetvédelmi szempontokat az iskolai környezetben és azon kívül o
emelkedjen azon tanulók aránya, akik készek az életkoruknak megfelelő szinten elsősegélyt nyújtani
o
hosszú távon csökkenjen az iskolai és otthoni gyermekbalesetek száma
o
az iskolai környezet kialakításában érvényesüljenek a sérülésmentes környezet kialakításának alapelvei
o
a sérülés-megelőzés és az elsősegélynyújtás ismereteinek átadása révén csökkenjen a fiatalok rizikó magatartása és közösségi szinten javuljon a biztonságra való törekvés
Célcsoportok Elsődleges célcsoport: pedagógus A pedagógusok közvetlenül érdekeltek a hatékony és gyakorlatközpontú sérülés-megelőzés és elsősegélynyújtás oktatás megvalósításában, mert ezzel már rövidtávon csökkenhet az iskolai gyermekbalesetek száma. Ha a pedagógus nem képes hatékonyan átadni az ismereteit a gyermekeknek, akkor azok a bevezetőben is ismertetett életkori viselkedési sajátosságok alapján kockázatos magatartást fognak folytatni, függetlenül a pedagógus felkészültségétől. A pedagógus elsősegély nyújtási ismereteinek elsajátítása hozzájárulhat a sérülések súlyosságának csökkentéséhez, a következmények mérsékléséhez. Továbbá, a pedagógus a szakmai tudás elsajátításával, nagyobb önbizalommal tudja a későbbiekben kezelni az iskolai veszélyes helyzeteket. Ezért aktív résztvevőként kell szerepelniük a program korai fázisaitól és a hatékony oktatás megvalósításához képzésüket biztosítani kell. Másodlagos
célcsoport:
fiatalokat
segítő
szakemberek
(például
egészségfejlesztő,
iskolavédőnő, gyakorlati oktatás vezető), kollégiumi nevelők, szülők Célszerű mindazokat a másodlagos célcsoportba sorolni, akik a tanórákon kívül (például szakmai gyakorlatok, sportköri foglalkozás, kollégiumi foglalkozás) kapcsolatba kerülnek a tanulókkal. Nagy jelentőségű, hogy mindannyian biztonsággal felismerjék a veszélyes helyzeteket, tisztában legyenek a segítség és segélyhívás alapjaival és szintjüknek megfelelő elsősegélynyújtást tudjanak biztosítani. Továbbá lényeges szempont, hogy ezekre a helyzetekre a tanulók figyelmét is fel tudják hívni, illetve a sérülés-megelőzésre meg tudják őket tanítani. Különösen fontos a biztonságosság felismerése és az alapvető elsősegély nyújtási ismeretek birtoklása a szakmai gyakorlatok, a kollégiumi vagy a sporttevékenységek színterein, amikor a tanulók felszabadultabbnak érzik magukat az órai kötöttségek alól és ez kockázat kereső magatartáshoz vezethet. Mivel a balesetek jelentős része otthoni környezetben történik, célcsoportként tekintünk a szülőkre is és célszerű őket egy adott szinten bevonni a programba. Végfelhasználó: tanulók, korosztályonkénti bontásban
Az életkori sajátosságok szerint az alábbi korosztálybontásban kerülnek meghatározásra az elsajátítandó ismeretek: 1-4. évfolyam (6-9 év), 5-8. évfolyam (10-14 év), 9-12. évfolyam (1518 év). A fiatalok önbizalmát, valamint a biztonság és veszélyérzet megítélésével, a sérülések típusainak felismerésével és ellátásával kapcsolatos attitűdjét az elméleti tudással együtt megszerzett gyakorlati készség nagymértékben javítja. Az elméleti tudás készségszintre emelésének így nem csak közvetlen, hanem közvetett céljai is vannak, melyek a tanuló személyiség fejlesztésének részét képezik és egészségműveltségüket továbbfejlesztik. Külső szakemberként bevonható: védőnő, pszichológus, mentőtiszt, házi-, mentő- és iskolaorvos
3. A jogszabályokban rögzített feladatok áttekintése 20/2012. EMMI Rendelet. A tanuló- és gyermekbalesetekkel összefüggő feladatok Magyarországon
a
nevelési-oktatási
intézmények
sérülés-megelőzési
tevékenysége
és
a
bekövetkezett tanulóbalesetek jelentési kötelezettsége kormányrendeletben meghatározott. Ennek megfelelően az intézmény - nyitvatartási idejében - köteles biztosítani a tanuló felügyeletét, védelmét, figyelemmel a sérülés-megelőzés szempontjaira. Olyan környezeti feltételeket kell teremteni, amely alkalmas a tanulók balesetbiztonsággal kapcsolatos magatartásformáinak kialakítására. Ehhez szükség van a tanórai és az egyéb foglalkozások során a - nevelési-oktatási intézmény sajátosságainak figyelembe vételével - sérülés-megelőzési ismeretek átadására az alábbi kiemelt témakörökben: közlekedési balesetek, mérgezés, fulladás, égés, áramütés, esés. A sérülésmegelőzési ismeretek átadásával fejleszteni kell a tanuló biztonságra törekvő viselkedését. Minden tanulóbalesetet dokumentálni és nyilván kell tartani, továbbá meg kell tenni a hasonló balesetek megelőzéséhez szükséges lépéseket (6).
A Kormány 110/2012. (VI. 4.) Rendelete a Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról Magyarországon a sérülés-megelőzés és az elsősegélynyújtás alapjainak megismertetése a tanulókkal tantervi szinten is meghatározott a Nemzeti Alaptanterv (NAT) stratégiájában. A tanulók balesetbiztonsággal kapcsolatos magatartásformáinak fejlesztését a 110/2012. (VI.4.) Rendelet II.3.5. „Ember és természet” című alfejezet „Fejlesztési feladatok” 6. pontjában „Az ember megismerése és egészsége” címmel korcsoportonként határozza meg - az életkoroknak megfelelő igények figyelembe vételével - magába foglalva a biztonságra törekvő baleset-megelőző és az alapvető elsősegély nyújtási ismeretek átadását (7). Az 1997. évi CLIV. Törvény az Egészségügyről
Az Egészségfejlesztés című alfejezet 38. § (1) kimondja: „A köz- és felsőoktatási, valamint a szakképzési rendszer, illetőleg a felnőttoktatás keretében az életkorhoz és a tanulmányokhoz igazodva meg kell ismertetni…, az elsősegélynyújtás elméletét és gyakorlatát.” A 26/1997. (IX.3.) NM Rendelet az iskola-egészségügyi ellátásról A 26/1997. (IX.3.) NM Rendelet 5. § az iskola-egészségügyi ellátás feladatai közé sorolja többek között az alapvető balesetvédelmi oktatás biztosítását az iskolaorvos, a védőnő, az oktatási intézmény vezetője, illetve szakmai szervezetek együttműködésével. A sérülés-megelőzés és az elsősegélynyújtás ismereteinek átadása az elsődleges (primer) egészségügyi prevenció körébe tartozik, mely alatt olyan tevékenységeket értünk, amelyek részben az egészséget támogató környezet (balesetveszély-mentes környezet, sérülés-megelőzés) kialakítására, valamint az egészséget támogató életmód ösztönzésére szolgálnak (alapvető elsősegély nyújtási ismeretek, baleset megelőző attitűdformálás) (8).
4. Nemzetközi kitekintés
4.1. WHO akcióterv Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az Európai Bizottsággal és az Európai Unió Tanácsával együttműködve már az 1990-es években kezdeményezte az úgynevezett „Egészségesebb iskolákért” (Health Promoting Schools; HPS) program kidolgozását, mely szerint az egészségfejlesztést, mint módszert multifaktoriálisan, több szempontból kell egyidejűleg megvalósítani. Ennek elemei a tanórán belüli tudás és készség elsajátítása, az iskolai szociális légkör és környezet megváltoztatása és a program szélesebb körben való kiterjesztése a környezet bevonásával. Ahhoz, hogy iskolai szinten a hatékony egészségfejlesztés megvalósulhasson, mindezeket figyelembe kell venni és különösen nagy hangsúlyt kell fektetni a környezeti faktorok egészségre gyakorolt hatására, biztonságosságára és az egyéni képességek fejlesztésére. Az „Egészségesebb iskolákért” kezdeményezés célja, hogy a közös kitűzött feladatokat, irányelveket, egészségfejlesztési értékelési standardokat, amelyek mind a diákok, mind az oktatók egészséggel és biztonsággal kapcsolatos tudását javítják, minél több iskola fogadja el és kapcsolódjon ehhez a globális egészségfejlesztési hálózathoz. Ennek alapeleme, hogy az iskolák megosszák egymással gyakorlati tapasztalataikat és ez által tanuljanak egymástól. A „Health Promoting School” program keretében számos iskolai egészségfejlesztő program elemzését végezték el, annak érdekében, hogy képet kapjanak az egyes témákban elért eredményekről és egyes módszerek hatékonyságáról. Általában az egészségfejlesztő programok hatékonyságát növeli az alábbi szempontok figyelembe vétele: Ø A programokba nagy számban és hosszú távon kell az osztályokat bevonni. Ø A programokban nélkülözhetetlen az iskolai kollektíva aktív és példamutató részvétele.
Ø Azok a programok, ahol a szülőket is bevonták, hatékonyabbnak bizonyultak. Ø A kortárs vezetők („peer leader”) a szemléletformálásban legalább olyan hatékonyak voltak,
mint
a
felnőttek,
ami
felveti
a
kortárs-nyomás
kihasználását
az
egészségfejlesztésben (4). A WHO számos tanulmány átfogó elemzését végezte el abból a célból, hogy átfogó képet kapjon az egyes egészségfejlesztési területek (például táplálkozás, testmozgás, dohányzás, iskolai erőszak) hatékonyságáról. A biztonság és sérülés-megelőzés témakörében mindössze egy 2004-es projekt fókuszált a gyermekbiztonságra. A program bátorította az iskolába biciklivel járó 10-11 éves diákokat a biztonsági sisak viselésére 2 éven keresztül. A program azonban csak az első fázisában bizonyult hatékonynak, amikor még többen nyilatkozták, hogy rendszeresen viselnek védősisakot, de ez a pozitív hatás gyorsan lecsengett (9). Mindez felveti a hosszú távú, a közoktatásba rendszerszerűen beépített, elméleti és gyakorlati síkon egyaránt megvalósuló sérülés-megelőzés és elsősegélynyújtás oktatásának
szükségességét.
A
WHO
a
gyermek-
és
fiatalkori
balesetek
megelőzését
népegészségügyi prioritásként kezeli. A balesetek a gyermekek és serdülőkorúak körében évente, világszerte 875.000 halálesethez vezetnek. Több mint 95 %-ban a fenti baleseti halálesetek a fejletlen és közepesen fejlett országokban következnek be. Bár a fejlett országokban, arányában jóval kisebb a baleseti halálesetek száma, azonban a balesetek során bekövetkező halálesetek az összes halálesetek 40%-át adják a 18 év alattiak között. Ennek az az oka, hogy míg a fejlett országokban az egyéb megbetegedésekből adódó haláleseteket az utóbbi évtizedekben nagyon jelentős mértékben sikerült csökkenteni, addig a balesetekből adódó halálozás ebben a korosztályban nem csökkent ugyanilyen mértékben. Felismerve a helyzet súlyosságát a WHO kidolgozott egy 10 éves cselekvési programot („Child and adolescent injury prevention: A WHO plan of action 2006-2015”), amely kifejezetten a gyermek és serdülőkori balesetek megelőzésére, hatékonyabb prevenciós programok kidolgozására és ez által a balesetek következtében létrejött megbetegedések és halálozások csökkentésére irányult. A program ma is érvényes legfontosabb üzenete, hogy a gyermekbalesetek jelentős része megelőzhető, ehhez globális, regionális és nemzeti szintű összefogásra és a helyi viszonyoknak megfelelő akciótervek kidolgozására van szükség (5).
4.2. Angol törekvések Nemzeti Kerettanterv Az angol nemzeti kerettanterv (National Curriculum in England) céljai között szerepel az 5-14 éves korosztály egészséges életmódra nevelése (Design and technology programmes of study, stages 13), azonban a tanterv elsősorban az egészséges életmódra és az egészséges táplálkozásra fókuszál, és nem tartalmazza az elsősegély nyújtási ismeretek átadását. Az utóbbi években a nemzeti Vöröskereszt (British Red Cross) javaslatára nyílt vita bontakozott ki az elsősegély nyújtási ismeretek egységes bevezetéséről az alapszintű oktatásban. Ez a kezdeményezés elérte a parlamenti törvényhozás szintjét is és felkérte a kormányzatot, hogy fontolja meg az elsősegély nyújtási ismeretek oktatásának bevezetését a nemzeti kerettantervbe (10). Ezt a javaslatot az angol
törvényhozás egyöntetűen támogatta, mert a hivatalos statisztikák szerint a lakosság csupán 7%-a tud és hajlandó vészhelyzetben elsősegélyt nyújtani. A nemzeti kerettanterven felül a „Personal Social Health & Economic Education Association” (PSHE Association) mint szervezet segít és vesz részt az iskolák tantervének kialakításában, hogy az megfeleljen ismeretanyagában a személyes, közösségi, egészségi és gazdasági oktatás („Personal, Social, Health & Economic Education”; PSHE oktatás) feltételeinek (11). Azok az iskolák, akik elfogadják a PSHE Association iránymutatásait, tantervükbe kötelesek beépíteni a szervezeti követelményi javaslatokat. Az „Egészség és jólét” témakörben a sérülés-megelőzés és elsősegélynyújtás vonatkozásában a következő kompetenciákat jelölik meg (1. ábra). Az angol példa alapján láthatjuk, hogy a probléma jelentőségét felismerve nemzeti stratégiai szinten
törekednek
a
sérülések
megelőzésének
és
az
elsősegélynyújtás
oktatásának
egységesítésére. 1.ábra A PSHE Association iránymutatásai az „Egészség és jólét” témakörben korcsoportok szerint Egészség és jólét témakör kompetencia ajánlásai 1. és 2. korcsoport (5-7 és 7-11 év) ·
mit értünk egészséges életmód alatt
·
hogyan reagáljunk vészhelyzet
3. és 4. korcsoport (11-14 és 14-16 év) ·
hogyan becsüljük meg és kezeljük az egészségügyi kockázatokat és vigyázzunk magunk és mások biztonságára
esetén ·
hogyan reagáljunk vészhelyzet esetén, beleértve az elsősegélynyújtást is www. pshe-association.org.uk
British Red Cross A Nagy-Britanniai Vöröskereszt (British Red Cross) megfogalmazott célja, hogy minél több 6-11 éves gyermek ismerje meg az elsősegélynyújtás alapjait, mert ennek elsajátításával kellő önbizalmat szereznek az életmentéshez. Honlapjukon videós esetbemutatással, játékokkal, kvíz kérdésekkel, oktatócsomagokkal, úgynevezett „online teaching package” formájában vezetik rá a 6-11 éves gyermekeket, hogy megszerezzék az alábbi képességeket: ·
A segítségnyújtást kívánó helyzet felismerése.
·
A segítségnyújtáshoz szükséges alapismeretek birtoklása.
·
Mindezek birtokában a kellő önbizalom kiépítése, amely a segítségnyújtás alappillére.
·
Segítségnyújtás.
A honlapjukon ingyenesen, bárki számára hozzáférhető programjuk a „Life. Live it. First aid education for children.” című játékos oktató programjuk elsősorban a 6-11 éves korosztályt célozza meg. A hangsúlyt arra helyezi, hogy a diákok és tanárok számára egyaránt biztosított segédanyagokkal (videós esetbemutatások, rajzos feladatok, órai témavázlatok) akár tanórán, akár iskolán kívül segítségnyújtásnak és a segélyhívásnak az alapjait. Az egyes témákat követően kvíz kérdések
segítségével ellenőrizheti a gyermek a megszerzett tudást (12). Mint jó gyakorlat példájából hazai szinten is megvalósítható törekvések lehetnek az interaktív elsősegély nyújtási oktatás kezdetének kiterjesztése kora gyermekkorra, valamint a témához kapcsolódó online, ingyenes oktatóprogramok elérése. St. John Ambulance Az angol jótékonysági szervezet, jelentős részt vállal a nemzeti sérülés-megelőzési és elsősegély nyújtási képzésekben, kurzusaikon évente 800.000 fő vesz részt. Emellett másik két fő tevékenységi területük a sürgősségi ellátást biztosító szolgálatok támogatása és az önkéntesekre épülő programok biztosítása. Kitűzött céljuk, hogy a képzéseiken résztvevők „kitűnjenek az átlagból” azzal, hogy segítséget tudnak nyújtani kollégáiknak, barátoknak, a családon és a közösségen belül egyaránt.5
4.3. Németország Szövetségi oktatási terv A német tartományi rendszerben az egyes tartományok külön-külön építik ki a helyi tanterveiket és ezen belül a baleset-védelmi és elsősegély nyújtási ismeretek oktatását. A szövetségi kormányzat felismerte, hogy a balesetekből adódó halálesetek számát már az általános iskolákban elkezdett oktatással jelentősen csökkenteni lehet. Véleményük szerint az egyes szövetségi tartományok némiképp különböző elsősegély nyújtási oktatási anyagából a jó gyakorlatokat összesítve a szövetségi oktatási tervbe be kell építeni. Így például a bajor oktatási tervben szereplő „ifjúsági segítők” (Juniorhelfer) képzésére vonatkozó ajánlásokat vagy a Szászországból, Schleswig-Holstein és Hessen tartományokból származó konkrét elsősegély nyújtási témákat mind hasznosítják. Az egységesített szövetségi képzési terv kidolgozását a német Vöröskereszt (Deutsches Rotes Kreuz) és ifjúsági tagozata (Jugendrotkreuz) vállalta magára (13). Az alábbi elsősegély nyújtási oktatási témákat javasolják az alsóbb évfolyamokban (néhányat kiemelve): 1. évfolyam: sebek, sebellátás, csípések, napszúrás, forrázás, kihűlés 2. évfolyam: elsősegély nyújtás folyamata, segélyhívás, hasi fájdalom, fulladás, mérgezés 3. évfolyam: sokk, kötözések, törések 4. évfolyam: orrvérzés, háromszögkendő használata, stabil oldalfekvés
Jugendrotkreuz A német Vöröskereszt Ifjúsági szervezete („Jugendrotkreuz”) tartományokon átívelő szakmai javaslatokat tett és megoldási modelleket nyújtott az elsősegély oktatás korcsoportonkénti megvalósítására. Javaslatuk szerint az általános iskola 3. osztályában tanulói munkacsoportokat 5
https://www.sja.org.uk/sja/default.aspx (2015.04.03.)
hoznak létre („Schülergruppe”) az elsősegély nyújtás iránt érdeklődő diákok részvételével, akik a tanulmányi év során megszerzik az életkoruknak megfelelő alapismereteket. Közülük választják ki azokat az ifjúsági segítőket („Juniorhelfer”), akik iskolai rendezvényeken, szünetekben vigyáznak saját kortársaikra és szükség esetén, a saját lehetőségeiken belül segítséget nyújtanak. Ez a program egy járulékos, de pedagógiailag és egészségügyileg is értékes irányt képvisel. A német rendszer arra helyezi a hangsúlyt, hogy az elsősegély nyújtás oktatását minél korábbi évfolyamokra terjesszék ki, lehetőleg már első osztálytól részesüljenek a tanulók képzésben. Továbbá, használják ki az úgynevezett kortárs-nyomás előnyeit és az oktatás alappillére pedig a folyamatos ismétlés és a gyakorlati képzés legyen (14).
4.4. Finnország A finn kerettantervben a 12-15 éves korosztály részesül először az alapvető baleset-védelmi és elsősegély nyújtási ismeretek oktatásában, melynek elemei például a közlekedés biztonság alapelvei, a veszély és baleseti helyzetek felismerése és az alapfokú elsősegély nyújtási ismeretek elsajátítása. A 16-19 éves korosztály oktatása elsősorban az elsősegélynyújtásra, a sérülések laikus szintű elsődleges ellátására és a segítség hívás elsajátítására fektet hangsúlyt (15).
4.5. USA-Kalifornia állam Kalifornia államban a baleset-védelmi és elsősegély nyújtási ismeretek átadását évfolyamonként (1-től 6-ig) meghatározza a helyi kerettanterv: Első évfolyam: A sérülések rizikójának csökkentése otthon, az iskolában és a közösség szintjén. Megfelelő biztonsági eszközök használata a közlekedésben (védősisak, biztonsági öv, láthatósági mellény). Második évfolyam: A tanulók gyakorolják és elsajátítják a veszély elhárítására irányuló magatartást. Harmadik évfolyam: Vész- és életveszélyes helyzetek felismerése (például szívroham, asztmás roham, görcsroham), valamint a segítségnyújtásra képzett személyek megismerése. Negyedik évfolyam: Segélyhívás és alapvető elsősegély nyújtási teendők mérgezések esetén. Különböző veszélyhelyzetek kockázatának csökkentése, úgymint égés, fulladás, motoros és gyalogos balesetek, esés. Ötödik évfolyam: Az előző évfolyamokban tanultak ismétlése és gyakorlása. Hatodik évfolyam: Alapvető elsősegély nyújtási ismeretek elsajátítása, különös tekintettel a fogsérülésekre. Égés és kihűlés kockázatai. Külső tettlegesség és a fegyverhasználat veszélyeinek összefüggése (16).
A kaliforniai példa rámutat az elsősegély nyújtási ismeretek korai és ismétlő jellegű oktatásának szükségességére, alkalmazkodva a helyi viszonyokhoz.
4.6. Olasz példa Az olasz tanulmány szerint a lakosság legalább 20%-át kellene elsősegély nyújtási oktatásban részesíteni ahhoz, hogy a balesetekből származó halálesetek száma szignifikánsan csökkenjen. Részmegoldásként kísérleti szinten 8-11 éves tanulóknak oktattak elsősegély nyújtási ismereteket az alábbi 3 fő témát érintve: fogsérülés, orrvérzés és gyermek alapszintű újraélesztés. Az oktatási modul magába foglalta az elméleti oktatást, a gyakorlati bemutatást, a gyakorlatok elsajátítását és a kurzus végén egy felmérő írásbeli értékelést. A tanulmány egyértelműen rámutatott, hogy azok a diákok teljesítettek jobban a kurzus végén, akik nem csak az elméleti, hanem a gyakorlati oktatáson is részt vettek. A szerzők szerint egy ilyen módszer, amely hangsúlyt helyez a gyakorlati oktatásra is, sikeres lehet az általános iskolások képzésében és javasolják, hogy az elsősegélynyújtás tantárgyként kerüljön be az olasz kerettantervbe és a képzést terjesszék ki középiskolai szintre is (17). Mint jó gyakorlat példájából hazai szinten is megvalósítható törekvések lehetnek az elsősegély nyújtási oktatás korai, gyermekkori kezdete és a gyakorlati oktatásra irányuló tendencia.
5. A hazai helyzetkép bemutatása A sérülés nemzetközi definíciói közül legelterjedtebb az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által elfogadott: „a sérülés a test fiziológiai tűréshatárt meghaladó mértékű heveny külső energiahatás (mechanikai, hő, elektromos, kémiai, sugárzás) által okozott szervezet szintű megváltozása. Bizonyos esetekben (például fulladás, stranguláció, fagyás) a sérülés egy, az élethez szükséges tényező hiányából következik be”. A sérülés kifejezés magában foglalja a véletlenül bekövetkező baleseteket, a szándékos önártalmat és az erőszakos cselekményeket is (18). Hazai baleseti statisztikák gyermek- és serdülőkorban 2005 és 2007 között Magyarországon véletlen balesetek során 0-24 éves életkorban minden korcsoportban közlekedési balesetben halt meg a legtöbb gyermek és fiatal, míg a második helyen a fulladás, a harmadik helyen a mérgezés okozta halálozás állt. Ugyanezen idő intervallumban a véletlen balesetek kapcsán bekövetkezett kórházi felvételek száma azt tükrözi, hogy ugyanebben a korosztályban minden korcsoportban az esések állnak az első helyen, amit a csecsemő- és kisded korúak kivételével a közlekedési balesetek követnek (19). Magyarországon 2007 és 2009 között az 519 éves korosztály körében a sérülésből származó halálesetek száma a gyalogos balesetek következtében a legmagasabb, elsősorban a 15-19 éves korcsoportban. Aggodalomra ad okot a második helyen álló fulladás okozta halálesetek száma (nem tartozik bele az önakasztás, öngyilkossági kísérlet, illetve a zsinegelés okozta halálozás), amely főleg a 10-19 éves fiúk között magas (2. ábra) (20). Azonban, a balesetek következtében bekövetkező halálozási adatok csak a
„baleseti jéghegy” csúcsát képviselik, mert a járóbeteg ellátásban, illetve a kórházi kezelésben részesült gyermekek száma ennél jóval magasabb, nem is beszélve az olyan sérülésekről, amikor nem vesznek igénybe egészségügyi ellátást. A 2005-2007 és 2007-2009 közötti időszakok véletlen balesetek kapcsán bekövetkező halálozási adatait a gyermekek és serdülők korosztályában megvizsgálva azt láthatjuk, hogy az a tendencia, mely szerint legtöbbjüket közlekedési balesetben, valamint fulladás okozta haláleset kapcsán veszítjük el, sajnos nem változott. 2. ábra. A balesetekből bekövetkezett halálesetek száma az 5-19 éves gyermekek és serdülők körében korcsoportokra, nemre és halálokra bontva 2007 és 2009 között Magyarországon. Sérülésből származó halálesetek száma / 100.000 fő Fiúk
Lányok
Életkor
5-9 év
10-14 év
15-19 év
5-9 év
10-14 év
15-19 év
Gyalogos
0,81
0,96
2,01
0,42
0,52
1,00
0,13
0,49
0,53
0,00
0,38
0,11
Fulladás
0,54
2,17
2,75
0,28
0,76
0,67
Esés
0,13
0,24
0,64
0,00
0,12
0,22
Égés,
0,13
0,25
0,00
0,00
0,00
0,11
0,4
0,6
0,32
0,00
0,52
0,11
baleset Kerékpáros baleset
forrázás Mérgezés
Child Safety Country Profile 2012, www.childsafetyeurope.org
Az Iskoláskorú Gyermekek Egészségmagatartása című (Health Behaviour in School-aged Study; HBSC) nemzetközi kutatás részeként Magyarországon 2006-ban, 5., 7., 9. és 11. évfolyamosok között elvégzett felmérés alapján kitűnik, hogy egy naptári év alatt a tanulók átlagosan 39,9%-a szenvedett egészségügyi ellátást igénylő balesetet. A balesetek előfordulásának helyszínében nagyok voltak a nemi különbségek a sportlétesítményben, otthon, közutakon bekövetkező baleseteknél, viszont ez a különbség minimálisra csökkent a közoktatási intézmény (iskola) helyszínén (1. Melléklet) (21). Ugyanezen mintavételezéssel 2010-ben ismételten elvégzett kutatás eredményei alapján egy naptári év alatt a tanulók 32,3%-a szenvedett egészségügyi ellátást igénylő balesetet, ez 7,6%-kal kevesebb, mint a 2006-os felmérés eredménye. A balesetek helyszínére vonatkozó statisztikai adatok a 2010-es felmérés eredményei alapján lényeges változást nem mutattak (22). A hazai gyermek- és serdülőkori balesetekből származó halálozási adatok, illetve a balesetek előfordulásának aránya azért is figyelem felhívó, mert a Nemzeti Gyermek- és Ifjúságbiztonsági Akcióterv programja szerint a 2005-2007 közötti adatok alapján végzett számításaik azt mutatták, hogy a közlekedési balesetek mintegy 30%-a, és a nem közlekedési véletlen balesetek közel 25%-a megelőzhető (19).
Azonban, a sérülések megelőzésének fontosságát nem csak a halálozási adatok támasztják alá, hanem más egészségveszteség mutatók is. Ilyen például a „Disability Adjusted Life Years”, az úgynevezett DALY6 indikátor, azaz a megromlott egészség miatti életévveszteség. A megromlott egészség két okból vezethet az életévek elvesztéséhez: egyfelől az egészségprobléma nyomán kialakuló korlátozottság miatt, másfelől a betegségek miatt bekövetkező „idő előtti” halálozás miatt. A balesetek esetében nemcsak az idő előtti halálozás, hanem a korlátozottság kialakulása is döntő szerepet játszhat, például gerincsérülés esetén. A „Global Burden of Disease” (GBD)7 adatbázisban 2010-től visszamenőleg elérhető adatok alapján, összehasonlítva a hazai közúti balesetekből származó sérülések 2000 és 2010-re vonatkozó DALY értékeit nemre való tekintet nélkül, az alábbi tendencia figyelhető meg: az 5-9 éves korosztályban 48%-kal, a 10-14 éves korosztályban 33%-kal, a 15-19 éves korosztályban 24%-kal csökkent a megromlott egészség miatti életévveszteség. Ezek az adatok tükrözik a hazai sérülés-megelőzés irányába tett eddigi tevékenységek hatékonyságát és alátámasztják a megelőzhetőség elvének jogosultságát. A sérülés-megelőzés és elsősegélynyújtás oktatásának létjogosultsága A fentebb bemutatott adatok tükrében kijelenthető, hogy a sérülések jelentik a gyermekkor egyik fő egészségügyi problémáját. A 20/2012. (VIII.31.) EMMI Rendelet a teljes körű egészségfejlesztés kiemelt témaköreihez sorolja a sérülés-megelőzés és elsősegélynyújtás ismereteit. Számos hazai jogszabály, kezdeményezés azt a célt szolgálja, hogy az egészségfejlesztő iskola színterén hatékony legyen az egészséggel kapcsolatos tudás átadása és megszerzése. A „Közös kincsünk a gyermek” című Nemzeti Csecsemő- és Gyermekegészségügyi Programban megfogalmazott álláspont szerint a sérülések jelentős kockázatot hordoznak a gyermekek és serdülők egészségfejlődése szempontjából. A gyermek- és serdülőkori sérülések hosszú távú fizikai következményeket és pszicho-szociális károsodásokat okozhatnak (23). A sérülések megelőzésére a következő hatásos eszközök állnak rendelkezésre: ·
Jogi szabályozás és annak betartatása.
·
Biztonságos termékek tervezése, előállítása és forgalmazása.
·
Biztonságos környezet kialakítása.
·
A családok, különösen a kisgyermeket nevelők számára személyre szabott tanácsadás.
·
Oktatás, készségfejlesztés: Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a fejlett országokban végzett sérülés-megelőző oktatás és gyakorlati képzés jelentős mértékben hozzájárul a gyermekkori sérülésekből következő halálesetek számának csökkenéséhez.
·
6
Közösségre épülő komplex sérülés-megelőzés (5).
A DALY (Disability Adjusted Life Years) indikátor – a betegségteher kifejezője – egyesíti a betegséggel kapcsolatos korai halálozás miatt elveszett életéveket és azon évek számát, amelyek valamilyen egészségi korlátozottság miatt vesztek el. Így egy DALY egyenértékű egy teljesen egészségesen eltöltött életév elvesztésével. http://www.ksh.hu/szamlap/hosszuel_bet.html (2015.04.04.) 7 http://www.healthdata.org/gbd (2015.04.04.)
A nevelési-oktatási intézményekben, a 6-18 éves korosztály attitűdformáló egészségfejlesztésében a fenti eszközök közül az oktatásra és a készségfejlesztésre kell az elsődleges hangsúlyt fektetni. Továbbá a hatékony megvalósításhoz szükség van a biztonságos környezet kialakítására és bizonyos csoportok (például szülők, nagyszülők) bevonására. Azonban meg kell teremteni a lehetőséget arra, hogy a sérülés-megelőzés és elsősegély nyújtás területén megszerzett tudás készségszintre emelkedjen és ehhez nélkülözhetetlen az egységes gyakorlati oktatás bevezetése nemzeti szinten, amelynek gyermekkortól serdülőkorig mindenki számára elérhetőnek kell lennie.
6. Az irányelvek meghatározásának és fejlesztésének szükségessége A közoktatásba integrálásra javasolt irányelveknek célszerű olyan, már stratégiai szinten elfogadott elveknek lenniük, melyeknek létjogosultsága nem kérdőjelezhető meg és irányelvszintű bevezetésére adott korosztályokban egy egységes nemzeti program részeként szükség van. Az egészségfejlesztési programtól elvárható, hogy olyan irányelveket adjon meg a végfelhasználók számára, akik jelen esetben a 6-18 éves gyermekek és serdülők, hogy az egészségtudatos magatartás fejlődjön és érvényesüljön a biztonságos környezet iránti igény és elsajátítsa a laikus segítség nyújtás képességét, valamint
a
segítségnyújtás
iránti
elkötelezettséget.
Továbbá,
a
sérülés-megelőzés
és
elsősegélynyújtás oktatásának irányelvei szolgálják az egészségvédelmet minden korosztályban és hozadékaik elérhetőek legyenek minden társadalmi csoport számára, különös tekintettel a hátrányos helyzetűekre. Az irányelvek meghatározására szükség van, mert így előtérbe kerülnek olyan kockázati tényezők (Risk factor), amelyek hatással vannak a gyermekbalesetek bekövetkezésére. Az irányelvek fejlesztésének szükségességét maga után vonja egyrészt a változó környezet, amelyben a gyermek él (urbanizáció, motorizáció, egyéb környezeti változások), másrészt az egyes korosztályok változó igényei (életkoronként eltérők a jellemző baleset típusok). A sérülés-megelőzés és elsősegélynyújtás irányelveit először nemzeti stratégiai szinten kell meghatározni és elfogadni. Ahhoz, hogy ez a stratégia elérje a célját, olyan eszközöket kell hozzárendelni, amelyek biztosítják az egészséget támogató környezetet (Supportive environment for health), a támogató programokat és a megvalósításhoz szükséges támogató erőforrásokat. A legoptimálisabb eszköze és helyszíne az irányelvek megvalósíthatóságának maga az úgynevezett egészségfejlesztő iskola, mint nevelésioktatási
intézmény,
ahol
a 6-18 éves korosztály
a legnagyobb
számban elérhető.
Az
egészségfejlesztés színterén gyakorlatban megvalósuló stratégiai elvek kedvező irányba befolyásolják a tanulók egészséggel kapcsolatos magatartását és egészséggel kapcsolatos műveltségét. Amennyiben az irányelvek hosszú távú megvalósítása biztosított, akkor elérhető az úgynevezett egészség cél (Health target), amely maga után von kedvező szociális, környezeti és gazdasági hatásokat is (3).
7. Általános irányelvek a sérülés-megelőzés és elsősegélynyújtás témakörében
„Közös kincsünk a gyermek” Nemzeti Csecsemő- és Gyermekegészségügyi Program
A 2005-ben elfogadott Nemzeti Csecsemő- és Gyermekegészségügyi Program célja, hogy a gyermek és ifjúkor alapozza meg a későbbi életkorok fizikai és szellemi teljesítőképességét, az egészség megőrzésének, és a betegségek megelőzésének esélyét, tekintettel arra, hogy ennek az időszaknak a hiányosságai később már nem pótolhatók. Ez a megállapítás a gyermek- és ifjúkori balesetek okozta hatásokra messzemenően igaz és a program a „multidiszciplináris/multiszektoriális együttműködést igénylő népegészségügyi feladatok” alpontja első feladataként a balesetek megelőzését jelöli meg. Nemzeti Gyermek- és Ifjúságbiztonsági Akcióterv, 0-24 évesek véletlen baleseteinek megelőző programja 2010-2019 Az akcióterv küldetése: „Nemzeti összefogás a gyermekek és fiatalok nagyobb biztonságáért”. A Nemzeti Gyermek- és Ifjúságbiztonsági Akcióterv a „Közös kincsünk a gyermek” Nemzeti Csecsemőés Gyermekegészségügyi program keretében azt a célt fogalmazta meg, hogy a 0-24 éves kor közötti véletlen balesetek miatt bekövetkező halálozás 2010 és 2019 között 30%-kal csökkenjen. Véletlen balesetek során szándékosság az elszenvedő vagy más személy részéről nem feltételezhető. E cél megvalósulása esetén a hazai gyermek-, serdülő- és ifjúkori véletlen baleseti halálozás a legkedvezőbb helyzetben lévő európai országok jelenlegi halálozási szintjét érné el. Az akcióterv meghatározza azokat a fő területeket, amelyek a legkritikusabbak a véletlen balesetek miatti halálozások bekövetkezésében: ·
közlekedésbiztonság: Bár a 2008-ban bevezetett új törvényi szabályozások (például zéró alkohol tolerancia) és azok szigorú betartatása hozzájárult a baleseti halálozási adatok csökkenéséhez, de az eredmények fenntartásához a gyermekeket és fiatalokat védő komplex megelőzést folytatni kell. A 0-24 éves korosztály halálos és súlyos közúti baleseti sérüléseinek jelentős számszerű csökkentése a közúti biztonság valamennyi területén folyó összehangolt tevékenységgel valósítható meg. Kiemelt figyelmet kell fordítani a például a gyermekek, fiatal gépjárművezetők, gyermeket szállító szülők oktatására, baleset-megelőzési készségeik javítására.
·
otthonbiztonság: Az otthoni balesetek szempontjából a gyermekek és serdülők különösen veszélyeztetettek. A 0-24 éves korosztály halálos és súlyos otthoni baleseti sérüléseinek jelentős csökkenése elérhető a lakókörnyezet biztonságának, a gyermekek, fiatalok, szülők, védőnők, házi gyermekorvosok/háziorvosok, pedagógusok, gondozók-nevelők sérülésmegelőzési készségeinek javításával.
·
gyermekintézmények biztonsága: Az iskolák, a kollégiumok a gyermekbalesetek lehetséges helyszínei. A 0-24 éves korosztály nevelési-oktatási intézményben bekövetkező baleseti sérüléseinek jelentős csökkentése érhető el a biztonságos környezet kialakításával, a gyermekek, fiatalok, szülők, gondozók, nevelők, az iskola-egészségügyi szolgálat, a fenntartó sérülés-megelőzési készségeinek javításával.
·
játék, szabadidő, sportbiztonság: A 0-24 éves korosztály játék, szabadidőtöltés, sportolás közben bekövetkező halálos és súlyos baleseti sérüléseinek jelentős csökkentése érhető el a
szabadidős tevékenység feltételeinek, valamint a gyermekek, fiatalok, szülők, pedagógusok és szabadidős intézmény fenntartók sérülés-megelőzési készségeinek javításával. ·
koordináció, értékelés, monitorozás:
Az eredményes és fenntartható gyermek-
és
ifjúságbiztonsági tevékenység elképzelhetetlen az intézmények közötti együttműködés, a koordináció, az értékelés, a monitorozás elméletének kidolgozása és gyakorlatának bevezetése nélkül (19). Nem véletlen, hogy a Nemzeti Gyermek- és Ifjúságbiztonsági Akcióterv a 0-24 éves korosztály védelmére, biztonságára fektet hangsúlyt, hiszen anatómiai, élettani, pszichológiai sajátosságaik, valamint az egyes korosztályok különböző magatartási- és életformája, tevékenysége miatt fokozott baleseti kockázatot képviselnek. Javasolt az irányelv fő elemeinek adaptálása a közoktatásba, úgymint sérülés-megelőzés és elsősegély nyújtási ismeretek oktatása, a sérülés-megelőzési készség javítása, a biztonságos környezetre való törekvés és a hatékony interszektorális együttműködés (Intersectoral collaboration). Nemzeti Baleset-megelőzési Stratégia A Stratégia (2010) hangsúlyozza a gyermekek és fiatalok fokozott kockázatát, kiemelt célként kezeli a megelőzést. A program öt átfogó célt tűz ki a 2010 és 2020 közötti időszakra: ·
Növekedjen a születéskor várható élettartam 1-45 éves korban.
·
Növekedjen az egészségben eltöltött életévek száma.
·
Csökkenjen a balesetek miatt potenciálisan elveszített életévek száma.
·
Csökkenjen a baleseti ellátásra fordított összeg.
·
Csökkenjen a baleset miatt rokkantságban töltött évek száma.
A program intervenciós javaslatai között szerepelnek többek között az alábbiak: ·
Égés-prevenciós programok 3-14 éves korig, pedagógiai oktatócsomaggal.
·
Csecsemő- és gyermekkori leesések megelőzése a védőnők bevonásával.
·
Biztonságra nevelés kiemelt kezelése a testnevelő tanárok körében.
·
Kampányok tervezése, például a baleset-megelőzés terén (24).
Közúti Közlekedésbiztonsági Akcióprogram 2008 és 2010 között a Közúti Közlekedésbiztonsági Akcióprogram több eleme célozta közvetlen vagy közvetett módon a gyermek- és fiatalkorú közlekedők biztonságának javítását. Az iskolai közlekedésnevelési program korszerűsítése, a közlekedési, közlekedésbiztonsági programok beépítése az oktatási rendszerbe, a médiával való együttműködés a biztonságért, a gépjárművezető képzés fejlesztése közvetlenül érinti ezt a korosztályt. Nemzeti Népegészségügyi Program
2003 és 2012 között a Nemzeti Népegészségügyi Program azzal a célkitűzéssel jött létre, hogy Magyarország népességének egészségi állapotát arra a szintre emelje, amely megfelel az ország társadalmi és gazdasági fejlettségéből adódó követelményeknek és minden magyar állampolgár a lehető legegészségesebben éljen. Bár a programban a sérülés-megelőzés nem jelent meg kiemelt célkitűzésként, megvalósulása mégis segítette a balesetek számának csökkenését. Az „egészséges ifjúság” alponton belül szorgalmazta az iskolák biztonságossá tételét, az egészségfejlesztési ismeretek folyamatos és rendszeres átadását, valamint a fiatalok egészséges szabadidő eltöltését. A WHO irányelvei Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az Egyesült Nemzetek Nemzetközi Gyermek Gyorssegélyalapja (United Nations International Children's Emergency Fund; UNICEF) közös állásfoglalást adott ki a gyermekkori balesetek megelőzésének stratégiájáról. Véleményük szerint a felnőttekre alkalmazható egyszerű és biztonságos stratégiák nem védik hatékonyan a gyermekeket. Azok a megelőző programok, amelyek figyelembe veszik a gyermekek sérülékenységét és multidiszciplináris megközelítést alkalmaznak, hatékonyan csökkentik a gyermekbalesetekből származó halálozást. Számos ország figyelemre méltó csökkenést ért el, némely esetben akár 50%-ot meghaladóan. Javaslatuk szerint 6 alapelv megvalósításával lehet a leghatékonyabb sérülésmegelőzést elérni: ·
törvényi szabályozás és azok betartatása
·
termékmódosítás (biztonságos termék)
·
környezeti módosítások (biztonságos környezet)
·
támogató családlátogatások
·
a biztonsági eszközök bevezetése és használata
·
oktatás és készség fejlesztése
Néhány releváns példa: ·
törvényi szabályozás és azok betartatása: sebességkorlátozások, gyermekülés használata, védősisak használata, játszóterek felszerelésének standardizálása, használati meleg víz hőmérsékletének csökkentése
·
termékmódosítás (biztonságos termék): gépjárművek ütköző zónájának módosítása, gyermekülések és gyermekbiztonsági övek módosítása, biztonsági üvegek beépítése, biztonságos gyógyszerzáró kupakok használata
·
környezeti
módosítások
(biztonságos
környezet):
gyermekbarát
infrastruktúra,
biztonságos játszóterek, biztonságos iskolai útvonalak, korlátok kiépítése, egészségre káros anyagok biztonságos tárolása ·
oktatás és készség fejlesztése: védősisak és biztonsági öv használatának oktatása, közvetlen elsősegély nyújtása sérüléseknél (25)
WHO-Health 2020 A WHO Európai Regionális Bizottsága által 2012-ben, két éves előkészítő munka után elfogadott „Health 2020”8 egy olyan stratégiai program, melynek átfogó célja egy egészségpolitikai hálózaton keresztül az egészség és a jól lét előmozdítása az európai régióban. A program célkitűzései: ·
A népesség egészségének és jól létének jelentős javítása.
·
Az egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentése.
·
A népegészségügy megerősítése.
·
Az „ember-központú” egészségügyi rendszer egységessé, egyenlővé, fenntarthatóvá és magas színvonalúvá tétele.
A XXI. század újszerű egészségpolitikai stratégiájának kulcselemei az életciklusokon átívelő, az egyén saját felelősségét is hangsúlyozó, de mindenki számára egyformán elérhető egészségügyi rendszer, amely képes megbirkózni az Európát érintő fertőző és nem fertőző betegségekkel. Továbbá, előtérbe helyezi az elsődleges betegellátást és megelőzést és figyelembe veszi a szociális és egészségügyi igényeket. „Egészséges Magyarország 2014-2020” Egészségügyi Ágazati Stratégia9 A meghirdetett új, átfogó Egészségügyi Ágazati Stratégia specifikus népegészségügyi célkitűzéseket is megfogalmaz. Ezen belül az egyik stratégiai prioritás a sérülés-megelőzés, melyhez további népegészségügyi prioritásokat jelentő beavatkozásokat rendeltek, mint például: ·
A gyermekek megelőző (preventív) szemléletű egészségfejlesztése és az egészségbeli egyenlőtlenségek csökkentése.
·
Sérülés mentesség.
A célok eléréséhez a Kormány előírta a „Sérülés-megelőzési Szakpolitikai Program” elkészítését. Ezen kívül a megvalósítást támogató egyéb színtér programok koncepciói közül kiemelendő a teljes körű iskolai egészségfejlesztés megvalósítása a köznevelési intézményekben.
Az irányelvek eddigi megvalósulásának elemzése erősségek és gyengeségek szintjén Erősségek
8
http://www.euro.who.int/en/health-topics/health-policy/health-2020-the-european-policy-for-health-and-well-being (2015.04.04.) 9
http://www.kormany.hu/download/e/a4/30000/Eg%C3%A9szs%C3%A9ges_Magyarorsz%C3%A1g_e%C3%BC_ strat%C3%A9gia_.pdf (2015.04.04.)
·
Magyarországon évek óta jelentős erőfeszítéseket tesznek a gyermek balesetek megelőzése érdekében.
A
hatékonyság
növelésére
törekedve
hazánk
számos
nemzetközi
kezdeményezéshez is csatlakozott. ·
Magyarországon a sérülés-megelőzés és az elsősegélynyújtás alapjainak megismertetése a tanulókkal tantervi szinten meghatározott a Nemzeti Alaptanterv (NAT) stratégiájában, amely országos érvényű. A tanulók balesetbiztonsággal kapcsolatos magatartásformáinak fejlesztését a NAT korcsoportonként (1-4., 5-8. és 9-12. évfolyam), az életkoroknak megfelelő igények figyelembe vételével írja le, magában foglalva a biztonságra törekvő sérülés-megelőzés és az alapvető elsősegélynyújtás ismereteinek átadását (7).
·
Mivel az egészségfejlesztés alapelvei tantervi szinten meghatározottak, az egészségfejlesztés színtere a nevelési-oktatási intézmény, ahol a gyermekek és serdülők korcsoportonkénti bontásban a lehető legnagyobb létszámban és leghatékonyabban érhetők el. Gyengeségek
·
A TACTICS (Tools to Address Childhood Trauma, Injury and Children’s Safety) program részeként 2012-ben a „Child Safety Report Card” (Gyermek Biztonsági Jelentő Kártya) Magyarországra vonatkozott felmérése nemzetközi standardok alapján segített feltárni azokat a pontokat, amelyek további fejlesztést igényelnek. Ennek alapján kijelenthetjük, hogy szükség van a standardizált, kötelező baleset-védelmi és elsősegély nyújtási oktatás továbbfejlesztésére az általános és középiskolákban (20).
·
Az ágazatok közötti, úgynevezett interszektorális együttműködések hiánya hátráltatja a hatékony baleset-védelmi és elsősegélynyújtás oktatást, mivel a feladatok pontos meghatározása és szakmai szintű megosztása nem tisztázott.
·
A gyakorlati tapasztalat alapján kijelenthetjük, hogy az egységes és hatékony baleset-védelmi és elsősegély nyújtási oktatáshoz a nevelési-oktatási intézményekben standard feltételek nem vagy csupán részben állnak rendelkezésre (személyi, tárgyi és anyagi feltételek), továbbá a kompetenciák mind oktatási, mind pedig egészségügyi oldalról nem tisztázottak.
·
Követelmény szinten az egységes, átfogó jellegű elsősegély nyújtási ismeretek megszerzésére csak a jogosítvány megszerzése kapcsán kerül sor, ami miatt nem valósulhat meg a már gyermekkorban megszerezhető elsősegély nyújtási hajlandóság.
·
Mind az oktatói, mind az egészségügyi szféra részéről gyakran tapasztalható a hatékonyságot csökkentő motiváció hiánya.
8. Az irányelvek bevezetésével várható eredmények
Az irányelveknek megfelelően megvalósuló egészségfejlesztési programtól elvárható, hogy a célcsoportokban olyan attitűd mintákat adjon/erősítsen, melyek az egészségesebb választást
megkönnyítik, valamint a sérülés-megelőzés és elsősegélynyújtás területén a korosztálynak megfelelő ismereteket adjon át. Közvetlen hatás: A projekt közvetlen eredményei már érzékelhetőek és jól mérhetőek a helyi közösségek szintjén akár egy évvel a program indítása után. Ezek jellemezhetőek az egészséggel kapcsolatos műveltség, a sérülés-megelőzési és elsősegély nyújtási ismeretek birtoklásával, a veszélyhelyzetek felismerésével és az elsősegélynyújtás iránti elkötelezettségre való ráhangolódással. Várható, hogy a gyermek és serdülőkori balesetek egyes színterén, például otthon, iskolában, sportlétesítményben csökken a balesetek előfordulása. Továbbá, bővül mind a célcsoportoknak, mind pedig a tanulóknak a biztonságos közlekedésre, a biztonsági eszközök használatára és az elsősegélynyújtásra vonatkozó ismerete. Mindezekkel párhuzamosan javul az iskolai és az otthoni környezet biztonságossága, mely a megszerzett tudáson alapuló veszélyes helyzetek felismerésének és elkerülésének, valamint a biztonsági eszközök használatának a következménye. Közvetett hatás: A program köztes céljait időben később, kb. 1-3 év távlatában lehet érzékelni nagyobb társadalmi csoportok vetületében is. Ezek jellemzését az egészséges életmód és az egészséget támogató környezet indikátorai segítik. Várható, hogy a gyermek és serdülőkori balesetek előfordulása minden baleseti színtéren csökken, valamint a nemek között észlelt különbségek a baleseti helyszínek szempontjából mérséklődnek. Javul a gyermekek és serdülők elsősegély nyújtási hajlandósága és készsége, valamint önbizalma, amely pozitív példát mutat mind családi, mind közösségi szinten. A gyermek által mutatott pozitív attitűd, mint modell a szülőre, illetve a család többi tagjára is hatással lehet, így javulnak a családtagok, illetve a közvetlen környezet sérülés-megelőzési készségei. A kortárssegítők képzésével számos intézményi baleset megelőzhetővé válik. Továbbá, csökken a nevelési-oktatási intézményekbe vezető úton és környékükön bekövetkező balesetek száma és súlyossága. Köztes eredményként várhatjuk a halálhoz vezető gyermekbalesetek számának csökkenését, illetve a megromlott egészség miatti életévveszteség (DALY) csökkenését Magyarországon. Hosszú távú hatás: A globális célt megvalósító hosszú távú hatás mérhetősége egy program kezdetétől számított 5-10 év időintervallumba esik, melynek indikátorai több területet érintenek, és társadalmi hatások jellemzik (26). A nevelési-oktatási intézményekben egyre több laikus elsősegélynyújtásban jártas munkatárs áll rendelkezésre. Mind a pedagógusok, mind pedig a diákok körében javul a segítségnyújtásra és a biztonságosságra irányuló elkötelezettség.
Ha a baleset-
védelmi és elsősegély nyújtási tudás javul a jövő felnőttjeinek számító gyermek és serdülő korcsoportban, akkor az egészségügyi ellátórendszer (Primary health care) igénybevétele átrendeződik a hatékonyság javulás irányába és a társadalom versenyképessége erősödik.
9. Az irányelvek bevezetésének feltételei
Az irányelvek feltételeinek meghatározásához szükséges általános helyzetkép feltárása A gyermekbalesetek előfordulását számos tényező befolyásolja. A balesetek gyakoriságát az ország fejlettsége, gazdagsága nagymértékben meghatározza, a nemzeti jövedelem növekedésével együtt jár a gyermekbalesetek számának csökkenése. A fejlődő országokban ötször többen halnak meg balesetben, mint a fejlett országokban. Azonban az adott országon belül a családok társadalmi, gazdasági körülményei (szülők iskolázottsága, gazdasági aktivitása, jövedelmi viszonyai), valamint a családok szerkezete (kétszülős, egyszülős, nagycsalád, többgenerációs család, nevelőszülők, nevelőotthon) is befolyásolja a balesetek előfordulását, típusát és helyszínét. Sokkal magasabb a balesetek száma ott, ahol magas a munkanélküliek aránya, zsúfoltak es komfort nélküliek a lakások, ahol rosszul szervezett a közlekedés. Magasabb a balesetek száma ott is, ahol hiányoznak a gyermekintézmények és nincsenek
biztonságos játszóterek. A szegényebb családok nem
engedhetnek meg maguknak drága biztonsági felszereléseket. A balesetek előfordulását a makro- és mikrokörnyezeti hatásokon kívül az egyéni tényezők is befolyásolják. Minden életkorban több balesetet szenvednek el a fiúk. Közöttük sokkal magasabb az agresszív magatartással, élménykereséssel, alacsony impulzus kontrollal, kockáztató magatartásformákkal jellemezhetők aránya,
amely
tulajdonságok
és
magatartásformák
összefüggést
mutatnak
a
balesetek
gyakoriságával. A rendszeres alkohol- es drogfogyasztás szintén szoros összefüggést mutat a sérülések elszenvedésével. Mind a fiúk, mind a lányok között másfélszer gyakrabban fordul elő baleset az érzelmi és magatartás problémákkal küzdők között (27)
9.1. Korosztályonkénti bontás: 1-4. évfolyam (6-9 év): 3. ábra: Az irányelvek bevezetésének feltételei 1-4. évfolyamon Humán tényezők
Infrastruktúra
Rendszerfeltétel
Eszközfeltétel
Prioritások
Pedagógus.
Tantermek és
Tanórán belül
Vizuális technika
Veszélyhelyzetek
Opcionálisan
audiovizuális
minimum 4
eszközei.
felismerése és
külső szakember
technika
tanóra/év.
Irodaszerek.
sérülés-
hívható, például:
(vetítés
Tanórán kívül
Sérülés-
megelőzés.
pszichológus,
lehetősége,
minimum 3
megelőzési és
Alapvető
képzett
CD, DVD
tanóra/év (például
elsősegély
elsősegélynyújtás.
elsősegélynyújtó,
lejátszás,
egészségnapon).
nyújtási oktatási
mentőtiszt,
projektor).
Kerettantervi
egységcsomag.
Opcionális: az
védőnő, orvos.
beépíthetőség:
Seb makett.
újraélesztés
Anyagi juttatások.
Környezetismeret;
Anyagköltség.
gyakorlata.
Technika, életvitel
Opcionális:
és gyakorlat
Újraélesztési
tantárgy; Vizuális
oktatásra
kultúra.
szolgáló gyakorló modell (gyermek/felnőtt)
9.2. Korosztályonkénti bontás: 5-8. évfolyam (10-14 év): 4. ábra: Az irányelvek bevezetésének feltételei 5-8. évfolyamon Humán tényezők
Infrastruktúra
Rendszerfeltétel
Eszközfeltétel
Prioritások
Pedagógus.
Tantermek és
Tanórán belül
Vizuális technika
Veszélyhelyzetek
Opcionálisan
audiovizuális
minimum 4
eszközei.
felismerése és
külső szakember
technika (vetítés
tanóra/év.
Irodaszerek.
sérülés-
hívható, például:
lehetősége, CD,
Tanórán kívül
Sérülés-
megelőzés.
pszichológus,
DVD lejátszás,
minimum 3
megelőzési és
Alapvető
képzett
projektor).
tanóra/év
elsősegély
elsősegélynyújtás.
elsősegélynyújtó,
(például
nyújtási oktatási
mentőtiszt,
egészségnapon)
egységcsomag.
védőnő, orvos.
Kerettantervi
Seb makett.
Fokozatosság:
Anyagi juttatások.
beépíthetőség:
Anyagköltség.
Felnőtt/gyermek
Biológia-
Újraélesztési
laikus újraélesztés
egészségtan
oktatásra
oktatásának
tantárgy
szolgáló modell
bevezetése lehet
(gyermek/felnőtt)
fokozatos.
9.3. Korosztályonkénti bontás: 9-12. évfolyam (15-18 év): 5. ábra: Az irányelvek bevezetésének feltételei 9-12. évfolyamon
Humán tényezők
Infrastruktúra
Rendszerfeltétel
Eszközfeltétel
Prioritások
Pedagógus.
Tantermek és
Tanórán belül
Vizuális technika
Veszélyhelyzetek
Opcionálisan
audiovizuális
minimum 4
eszközei.
felismerése és
külső szakember
technika (vetítés
tanóra/év.
Irodaszerek.
sérülés-
hívható, például:
lehetősége, CD,
Tanórán kívül
Sérülés-
megelőzés.
pszichológus,
DVD lejátszás,
minimum 3
megelőzési és
Alapvető
képzett
projektor).
tanóra/év (például
elsősegély
elsősegélynyújtás.
elsősegélynyújtó,
egészségnapon).
nyújtási oktatási
Az újraélesztési
mentőtiszt,
Kerettantervi
egységcsomag.
oktatásra szolgáló
védőnő, orvos.
beépíthetőség:
Seb makett
gyakorló modell
Anyagi juttatások.
Biológia-
Anyagköltség.
rendelkezésre
egészségtan
Újraélesztési
állása esetén
tantárgy
oktatásra
prioritást élvez:
szolgáló gyakorló
Felnőtt/gyermek
modell
laikus újraélesztés
(gyermek/felnőtt)
oktatásának bevezetése
10. A várt eredmény megfogalmazása, javasolt indikátorok Az irányelvek bevezetését követő 1-2 éven belül várható, rövid távú eredmények és a hozzárendelt indikátorok a Nemzeti Gyermek- és Ifjúságbiztonsági Akcióterv 2010-2019 ajánlásai alapján: Eredmények: A projekt közvetlen eredményei már érzékelhetőek és jól mérhetőek a helyi közösségek szintjén akár egy évvel a program indítása után. Ezek jellemezhetőek az egészséggel kapcsolatos műveltség, a baleset-védelmi és elsősegély nyújtási ismeretek birtoklásával, a veszélyhelyzetek felismerésével és az elsősegélynyújtás iránti elkötelezettségre való ráhangolódással. Várható, hogy a gyermek és serdülőkori balesetek egyes színterén, például otthon, iskolában, sportlétesítményben csökken a balesetek előfordulása. Továbbá, bővül mind a célcsoportoknak, mind pedig a tanulóknak a biztonságos közlekedésre, a biztonsági eszközök használatára és az elsősegélynyújtásra vonatkozó ismerete. Indikátorok: Ø Közlekedés biztonsági eszközök használata a gyermekek körében (láthatósági mellény, védősisak, biztonsági öv és biztonsági gyermekülés használata)10. Ø Egészségügyi ellátást igénylő otthoni balesetek aránya.
10
Langford R,et al. The WHO Health Promoting School framework for improving the health and well-being of students and their academic achievement. Cochrane Database of Systematic Reviews 2014, Issue 4. Art. No.: CD008958. DOI: 10.1002/14651858.CD008958.pub2.,
Ø Az elsősegélynyújtással és sérülés-megelőzéssel kapcsolatos ismeretek beépülése. Ø Iskolai sérülés-megelőzési programban részt vevő tanulók száma. Ø Elsősegély-nyújtással kapcsolatos programokban részt vevő tanulók száma. Az irányelvek bevezetését követő 2-5 éven belül várható, közepes távú eredmények és a hozzárendelt indikátorok a Nemzeti Gyermek- és Ifjúságbiztonsági Akcióterv 2010-2019 ajánlásai alapján: Eredmények: A program köztes céljait időben később, kb. 1-3 év távlatában lehet érzékelni nagyobb társadalmi csoportok vetületében is. Várható, hogy a gyermek- és serdülőkori balesetek előfordulása minden baleseti színtéren csökken, valamint a nemek között észlelt különbségek a baleseti helyszínek szempontjából mérséklődnek. Javul a gyermekek és serdülők elsősegély nyújtási hajlandósága és készsége, valamint önbizalma, amely pozitív példát mutat mind családi, mind közösségi szinten. Javulnak a szülők sérülés-megelőzési készségei, a kortárssegítők képzésével számos intézményi baleset megelőzhetővé válik. Továbbá, csökken a nevelési-oktatási intézményekbe vezető úton és környékükön bekövetkező balesetek száma és súlyossága. Köztes eredményként várhatjuk a halálhoz vezető gyermekbalesetek számának csökkenését Magyarországon. Indikátorok: Ø Intézményben balesetet szenvedett tanulók aránya. Ø A 11-14 és 15-18 éves korosztályokban közlekedési balesetet elszenvedett tanulók sérülési és halálozási száma. Ø Égés, mérgezés, hosszú csöves csontok törése miatti kórházi ápolás aránya. Ø Az elsősegély nyújtási ismeretek birtoklása és az elsősegély nyújtási hajlandóság. Az irányelvek bevezetését követő 5-10 éven belül várható, hosszú távú eredmények és a hozzárendelt indikátorok a Nemzeti Gyermek- és Ifjúságbiztonsági Akcióterv 2010-2019 ajánlásai alapján: Eredmények: A globális célt megvalósító hosszú távú hatás mérhetősége a program kezdetétől számított 5-10 év időintervallumba esik, melynek indikátorai több területet érintenek, és társadalmi hatások jellemzik. A nevelési-oktatási intézményekben egyre több laikus elsősegélynyújtásban jártas munkatárs áll rendelkezésre. Ha a sérülés-megelőzési és elsősegély nyújtási tudás javul a jövő felnőttjeinek számító gyermek és serdülő korcsoportban, akkor az egészségügyi ellátórendszer igénybevétele átrendeződik a hatékonyság javulás irányába és a társadalom versenyképessége erősödik. Indikátorok: Ø Az intézményben rendelkezésre álló laikus elsősegélynyújtásban jártas dolgozók száma. Ø Fiatal gépjárművezetők által okozott balesetek száma. Ø Biztonsági szempontból megfelelőnek minősített intézmények aránya.
Ø Játékok biztonságosságával kapcsolatban elrendelt hatósági vizsgálatok száma.
11. Elsajátítandó tartalmak korcsoportok szerint
11.1. Első korcsoport: 1-4. évfolyam (6-9 év) Korosztály jellemzők: A gyermekek fokozott baleseti kockázatát egyrészt az anatómiai, élettani sajátosságaik jelentik (testmagasság, testsúly, még fejlődésben lévő szomato-szenzoros érzékelés), másrészt nem ismerik fel azokat a veszélyeket, amelyek a felnőttek számára kialakított környezetben rejtőznek. A gyermekek ebben a fejlődési szakaszban nehezen vagy egyáltalán nem tudják magukat mások helyzetébe képzelni és ekkor még nem képesek a több szempontot figyelembe vevő osztályozásra. A gyerekek nyitottak a cselekményre, vagyis a konkrét személyekről szóló konkrét eseményeket tartalmazó történetekre (28). A korosztály jellemzőit figyelembe véve törekedni kell az egyszerűségre és az interaktív gyakorlatra, valamint teret kell adni a vizuális önkifejezésnek. Célszerű olyan, az egészségfejlesztést célzó programokat szervezni, amely a diákokat, a szülőket és az iskola közvetlen környezetét célozza meg. A német példa alapján már ebben az életkorban érdemes a kortárssegítők képzésére hangsúlyt fektetni. A Nemzeti Alaptantervben már jelenleg is meghatározott ismeretek: A betegség felismerése, baleset és betegség megkülönböztetése, a megelőzés szabályainak megismerése. Elsajátítandó tartalmak életkori bontásban 1-4. évfolyam számára (6. ábra). 6. ábra: 1-4. évfolyam (6-9 év) Elsajátítandó új ismeretek
Az
Készségek kialakítása
Kívánatos
ismeretátadás
attitűd
módszere
bemutatása
Biztonság megítélése különböző
Előadás,
Gyakorlati
Diagnosztikus
szempontokból (közlekedés,
összegző
elsősegélynyújtás:
értékelés: rajzos
játék, iskola, játszótér, otthon,
ismétlés.
sebellátás, vérzés,
önkifejezés;
vízpart). Sérülés fogalma és
Gyakorlati
orrvérzés, égés,
gondolkodtató
típusai, súlyosságának
bemutatás és
forrázás, napszúrás,
és probléma-
megítélése. Balesetek formái.
interaktív
ájulás, fogsérülés,
megoldó
Esés. Forrázás. Fogsérülés.
alkalmazás.
csonttörés, csípések.
kérdések;
Segítség és Segélyhívás.
Konstruktív
Stabil oldalfekvés.
interaktív
Életkornak megfelelő szintű
pedagógia.
Szituációk eljátszása,
gyakorlati
alapfokú elsősegély nyújtási
Rajzos
megbeszélése.
feladatmegoldás
ismeretek elsajátítása.
önkifejezés.
Opcionálisan: gyermek
szerepjátékok.
Rendhagyó
/felnőtt laikus
Kortársvezetők
szülői értekezlet
újraélesztés
képzése.
és probléma
megbeszélés.
megismertetése.
Kortársképzés.
Az elsajátítandó tartalmak megvalósulásának célja: Az elsősegélynyújtást ösztönző tényezők erősítése (segíteni akarás; iskolai példa; az oktatás során megszerzett elméleti és gyakorlati tudásbázis) és az elsősegélynyújtást gátló tényezők gyengítése (félelem és bizonytalanság érzés; ismeret és gyakorlat hiánya; pánikhangulat hatása). A megszerzett ismeretek készség szintre emelése.
11.2
Második korcsoport: 5-8. évfolyam (10-14 év)
Korosztály jellemzők: A gyermekek fokozott baleseti kockázatát egyrészt az anatómiai, élettani sajátosságaik jelentik (testmagasság, testsúly, a tovább folytatódó szomato-szenzoros érzékelés fejlődése), másrészt nem ismerik fel azokat a veszélyeket, amelyek a felnőttek számára kialakított környezetben rejtőznek. A rendkívül dinamikus testi fejlődés komoly fizikai teljesítményekre sarkallhatja ezt a korosztályt. Ugyanakkor elkezdődik az önmegvalósítás kifejlődése és az egyéniséggé válás folyamata. A korosztályt általában a nyitottság és a válaszkeresés jellemzi, ami egyben befogadóvá is teszi őket az új információkra. Ebben a korcsoportban egyre jobban igénylik, hogy a tananyagot életszituációkkal kapcsoljuk össze, ami pedagógiailag fokozódó igényt támaszt a gyakorlati
oktatásra
és
a
konstruktív
pedagógia
megvalósítására.
Célszerű
olyan,
az
egészségfejlesztést célzó programokat szervezni, amely a diákokat, a szülőket és az iskola közvetlen környezetét célozza meg. A programokban való aktív részvétellel az egészségmagatartást és a biztonságot támogató tudáselemek beépülhetnek a mindennapi tevékenységbe. A Nemzeti Kerettantervben már meghatározott ismeretek: 5-6. évfolyam: A környezeti állapot és az ember egészsége közötti kapcsolat felismerése, igény az egészséges életkörülményekre. Az orvoshoz fordulás céljának, helyes időzítésének megértése. 7-8. évfolyam: Az alapfokú elsősegély nyújtási ismeretek elsajátítása. A rendszeres egészségügyi és szűrővizsgálatok, az önvizsgálat, a
védőoltások, a higiénia, bőrápolás és az egészséges életmód, betegségmegelőzés jelentőségének beláttatása. Az orvoshoz fordulás céljának, helyes időzítésének megértése. Elsajátítandó tartalmak életkori bontásban 5-8. évfolyam számára (7. ábra). 7. ábra: 5-8. évfolyam (10-14 év) Elsajátítandó új ismeretek
Az
Készségek kialakítása
Kívánatos
ismeretátadás
attitűd
módszere
bemutatása
Biztonság megítélése különböző
Előadás,
Gyakorlati
Diagnosztikus
szempontokból (közlekedés,
összegző
elsősegélynyújtás:
értékelés:
játék, iskola, játszótér, otthon,
ismétlés.
sebellátás, vérzés,
gondolkodtató
vízpart). Egyéni és közösségi
Gyakorlati
orrvérzés, égés,
és probléma-
biztonság. Segítség és
bemutatás és
forrázás, napszúrás,
megoldó
Segélyhívás. Sérülések típusai,
interaktív
ájulás, fogsérülés,
kérdések,
súlyosságának megítélése.
alkalmazás.
csonttörés, csípések.
interaktív
Balesetek formái és
Konstruktív
Keringés és légzés
gyakorlati
megelőzésük. Esés. Forrázás.
pedagógia.
vizsgálata.
feladat
Fogsérülés.
Rajzos
Eszméletlenség
megoldás.
Életkornak megfelelő szintű
önkifejezés.
megítélése. Stabil
Szerepjáték.
elsősegélynyújtás. Gerincsérülés.
Rendhagyó
oldalfekvés. Alapfokú
Elsősegély
Fulladás. Mérgezés.
szülői értekezlet
gyermek /felnőtt laikus
nyújtási
Agyrázkódás. Eszméletlenség.
és probléma
újraélesztés
versenyek.
Légzés és keringés vizsgálata.
megbeszélés.
megtanulása.
Kortársvezetők
Alapfokú felnőtt/gyermek laikus
Kortársképzés.
Szituációs játék.
képzése.
újraélesztés (BLS). Önsértés.
Kockázatkerülő szemlélet kialakítása.
Az elsajátítandó tartalmak megvalósulásának célja: Az elsősegélynyújtást ösztönző tényezők erősítése (segíteni akarás; iskolai példa; az oktatás során megszerzett elméleti és gyakorlati tudásbázis) és az elsősegélynyújtást gátló tényezők gyengítése (félelem és bizonytalanság érzés; ismeret és gyakorlat hiánya; pánikhangulat hatása). A megszerzett ismeretek készség szintre emelése.
11.3
Harmadik korcsoport: 9-12. évfolyam (15-18 év)
Korosztály jellemzők: A serdülők fokozott baleseti kockázatát társadalmi és magatartási tényezők erősen befolyásolják, így
a szabályszegő magatartás,
a fokozott
kockázatvállalás és a
rizikómagatartások. Ugyanakkor a testi fejlődést ebben a korosztályban utoléri a lelki, szellemi, érzelmi fejlődés, így a tanulók észlelik az ellentmondásokat és keresik a megoldásokat. Észreveszik és
követik az általános, mindenkire kötelező szabályokat. Értelmi státuszuknak megfelelően a legjobban fejleszthető korosztály, gondolkodásuk perspektivikus és fogékony a baleset-védelmi és elsősegély nyújtási ismeretek befogadására és ebben az életkorban különösen érvényesülhet a kortárs-nyomás hatása. A Nemzeti Kerettantervben már meghatározott ismeretek: Az alapfokú elsősegély nyújtási ismeretek és az alapfokú újraélesztés elsajátítása. Fontosabb betegjogok értelmezése. Egészség és homeosztázis, az immunrendszer állapota és a betegségek kialakulása közötti összefüggés megértése. Az orvoshoz fordulás céljának, helyes időzítésének megértése.
Elsajátítandó tartalmak
életkori bontásban 9-12. évfolyam számára (8. ábra). 8. ábra: 9-12. évfolyam (15-18 év) Elsajátítandó új ismeretek
Az
Készségek kialakítása
ismeretátadás
Kívánatos attitűd bemutatása
módszere Egyéni és közösségi biztonság.
Előadás,
Gyakorlati
Diagnosztikus
Balesetek formái és megelőzésük.
összegző
elsősegélynyújtás az
értékelés:
Közlekedéssel (autóvezetéssel)
ismétlés.
alábbi helyzetekben:
gondolkodtató és
kapcsolatos sérülések
Gyakorlati
sebellátás, vérzés,
problémamegoldó
megelőzése, kockázatkerülő
bemutatás és
orrvérzés, égés,
kérdések, interaktív
szemlélet kialakítása Sérülés
interaktív
forrázás, napszúrás,
gyakorlati
fogalma és típusai, súlyosságának
alkalmazás.
ájulás, csonttörés.
feladatmegoldás.
megítélése. Esés. Forrázás.
Konstruktív
Keringés és légzés
Tesztírás.
Önsértés. Segélyhívás.
pedagógia.
vizsgálata.
Szerepjáték.
Alapfokú elsősegély nyújtási
Rendhagyó
Eszméletlenség
Elsősegélynyújtó
ismeretek elsajátítása.
szülői
megítélése. Stabil
versenyek.
Gerincsérülés. Vízbefúlás.
értekezlet és
oldalfekvés. Alapfokú
Kortársvezetők
Fulladás. Mérgezés. Agyrázkódás.
probléma
gyermek /felnőtt laikus
képzése.
Eszméletlenség. Légzés és
megbeszélés.
újraélesztés.
keringés vizsgálata. Alapfokú
Kortársképzés.
Szituációs játék.
felnőtt/gyermek laikus újraélesztés
Kockázatkerülő
(BLS).
szemlélet kialakítása.
Az elsajátítandó tartalmak megvalósulásának célja: Az elsősegélynyújtást ösztönző tényezők erősítése (segíteni akarás; iskolai példa; az oktatás során megszerzett elméleti és gyakorlati tudás bázis) és az elsősegélynyújtást gátló tényezők gyengítése (félelem és bizonytalanság érzés; ismeret és gyakorlat hiánya; pánikhangulat hatása). A megszerzett ismeretek készség szinten tartása. A
biztonságra törekvő fiatal járművezetők számának emelkedése. A kockázatkerülő szemlélet kialakulása.
12. A pedagógusok felkészítése az irányelvek alkalmazására A pedagógus irányításával a nevelési-oktatási intézményekben folyó egészségfejlesztési tevékenység feladata, hogy az elméleti oktatás mellett hangsúlyt fektessen a megszerzett elméleti tudás gyakorlati készség szintre emelésére és ezzel hozzájáruljon hosszú távon a diákok életminőség javulásához. A feladatok hatékony megvalósításához biztosítani kell a tárgyi, személyi és anyagi feltételeket, illetve a motivált, példamutató iskolai légkört. Mindehhez a pedagógusnak elméleti és gyakorlati szinten egyaránt rendelkeznie kell a sérülés-megelőzés és az alapszintű elsősegélynyújtás ismereteivel. A WHO önálló kezdeményezésként útjára indította az úgynevezett TEACH-VIP programot, amely 2012ben már 2. fázisába ért. Célja, hogy online képzési programot biztosítson több témakörben, például a sérülés-megelőzés területén a különböző társadalmi csoportoknak, beleértve a pedagógusokat is. A képzés online jellegénél fogva, szabadon hozzáférhető, időkorlát nélkül megvalósítható és ezért hazai szinten is követendő példa lehetne. A program koherens kapcsolatban áll a WHO sérülésmegelőzésre vonatkozó irányelveivel és ezekre vonatkozóan biztosít képzési támpontokat, úgymint: Ø a sérülés-megelőzés általános elvei Ø balesetek és sérülések osztályozása Ø gyermekbalesetek előfordulása, kockázati tényezői Ø gyakorlati alapismeretek (29). A jelen tanulmány irányelveinek megfelelően, a sérülések megelőzésére és az alapszintű elsősegély nyújtási tudás gyakorlati szintre emeléséhez a pedagógusnak, mint elsődleges célcsoportnak szükség van az alábbi ismeretek megszerzésére: Ø Betegség és baleset fogalmai, megkülönböztetése. Segélyhívás. Ø Balesetek formái és elkerülhetőségük. Ø Kockázatkereső magatartás felismerése. Ø Sérülések osztályozása és alapszintű ellátása. Ø Vérzések és sebek fajtái. Ø Napszúrás, égés, forrázás, csípés. Ø Fogsérülés, csonttörések. Ø Eszméletlenség meghatározása, fajtái és alapszintű ellátása. Ø Gerincsérülés, agyrázkódás, egyéb fejsérülések. Ø Légzés és keringés vizsgálata. Ø Alapszintű gyermek/felnőtt újraélesztés. A pedagógusok
tudásszintjének megszerzéséhez
és fenntartásához,
a háttérintézménynek
gondoskodnia kell az oktatók rendszeres továbbképzéséről, amely a színvonalas tanítás elengedhetetlen
feltétele,
javaslatunk
alapján
minimum
4
óra/kétévente
időtartamban.
A
továbbképzések során átadott információk egységessége alapvető a hatékony nemzeti szintű oktatáshoz. A továbbképzéseket a programba bevont külső szakemberekkel folytatott konzultációk, szituációs esetmegbeszélések vagy egyéb specifikus gyakorlati részképzés is kiegészítheti.
13. A programba bevonásra javasolt külső szakember csoport tagjai és szakmai szervezetek Ø képzett elsősegélynyújtó Ø mentőtiszt Ø iskolavédőnő Ø pszichológus Ø orvos (például: háziorvos, mentőorvos, iskolaorvos, belgyógyász, gyermekgyógyász) Ø Országos Mentőszolgálat Ø Magyar Vöröskereszt Ø Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Ø Országos Egészségfejlesztési Intézet (OEFI) Ø Emberi Erőforrások Minisztériuma Ø Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Ø Országos Gyermek-egészségügyi Intézet (OGYEI) Ø Országos Kémiai Biztonsági Intézet (OKBI) Ø Országos Rendőr-főkapitányság – Országos Baleset-megelőzési Bizottság (ORFK – OBB) Ø Katasztrófavédelmi Főfelügyelőség (OKF) Ø Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság Ø Közlekedéstudományi Intézet Nonprofit Kft. (KTI) Ø Baleseti ellátást nyújtó intézmények Ø Országos Alapellátási Intézet (OALI) Ø Magyar Védőnők Egyesülete Ø Magyar Máltai Szeretetszolgálat Ø Johannita Segítő Szolgálat Ø Fodor József Iskola-egészségügyi Társaság A külső szakemberek feladata minden esetben a már megszerzett alaptudás pontosítása, szükség szerinti kiterjesztése, gyakorlati bemutatása, illetve a gyakorlatban megtanultak készség szintre emelése. A külső szakember bevonása azt a célt szolgálja, hogy azokon a területeken is használható tudást szerezzen a diák –érdeklődésének megfelelően-, ahová a pedagógusi kompetencia nem terjed ki (például bizonyos egészségügyi mérések, szűrések elvégzése és elemzése, speciális baleseti élethelyzet értékelése, bizonyos egészségi állapotok felismerése, gyakorlati képzések során előforduló balesetek megelőzése).
14. Összegzés, javaslatok Gyermek- és serdülőkorban a korosztályra jellemző anatómiai, élettani, mentális sajátságok nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy ezekben a korcsoportokban a legtöbb egészségvesztés a balesetek miatt jön létre. A sérülés-megelőzés és elsősegélynyújtás egy összetett feladat, amelyből jelen tanulmányban elsősorban arra a törekvésre fókuszálunk, mely az oktatási-nevelési intézményekben folyó egészségfejlesztési programoknak eddig is része volt, de elméleti és gyakorlati szintű
megvalósítása
nem
egységes.
A
6-18
éves
korosztály
egészséggel
kapcsolatos
magatartásának alakításában nemzeti szinten támogatni kell azon viselkedésformákat, melyek a balesetek elkerülését, a vészhelyzetekben való helyes cselekvési mintát és az elsősegélynyújtás szándékát erősítik. A jogi szabályozások és a hazai, nemzetközi akciótervek mind azt a célt szolgálják,
hogy
Magyarországon
a
bekövetkező
gyermekbalesetek
és
az
ebből
adódó
gyermekhalálozási és a tartós egészségveszteséget jelző indikátorok (például: DALY) csökkenjenek és elérjék a legkedvezőbb helyzetben lévő európai országok halálozási szintjét. Ezáltal megvalósulhat, hogy a születéskor várható egészségi állapot kilátás, mint újszerű népegészségügyi mutató javuljon. A nemzetközi példák azt mutatják, hogy az elsősegélynyújtás oktatásának egységesítése, az oktatás minél korábbi korosztályokra való kiterjesztése és ennek mind elméleti, mind pedig gyakorlati szintű megvalósítása szükséges és reális cél. A hazai erőfeszítések számos területen hatékonyak, de a „védőhálót” a gyermek- és serdülőkorú fiatalok köré képletesen szólva, még „szorosabbra kell szőni”. A hatékonyság növelhető, ha minél szélesebb körben vonunk be csoportokat, közösségeket a programba, a kortárs csoportoktól kezdve a szülők közösségéig. A veszélyhelyzetek felismerése, az elsősegély nyújtási akcióterv életkornak megfelelő szintű átadása nem csak közvetlen, az adott korosztályokat érintő baleseti halálozási és tartós egészségveszteséget jelző adatokban mutathat javulást, hanem hosszú távú gazdasági, társadalmi átrendeződés is várható. Az oktatási módszerek és feladatok kidolgozása korcsoportok szerint (1-4., 5-8., 9-12. évfolyam) valósítható meg, hiszen figyelembe kell venni az életkori sajátságokat, a tananyag befogadásának lehetőségeit és ennek alapján kell a tematikát felépíteni. A baleset-védelmi és elsősegély nyújtási oktatás gyakorlati elemének megvalósítása csak interszektorális együttműködésben képzelhető el, hiszen a fenti korosztály csoportok hatékony egészségismeret fejlesztése részben pedagógiai, részben pedig egészségügyi feladat. A program hatékonysága csak akkor biztosított, ha elemei évről évre, hosszú távon és minél nagyobb létszámot bevonva valósulnak meg. A program megvalósításához tett javaslatok ·
Interszektorális együttműködés: A 26/1997. (IX.3.) NM Rendelet 5. § az iskolaegészségügyi alapellátás feladatai közé sorolja többek között az alapvető balesetvédelmi oktatás biztosítását az iskolaorvos, a védőnő, az oktatási intézmény vezetője, illetve szakmai szervezetek együttműködésével. A gyermek balesetek megelőzése azonban csak az egészségügyi
(orvos,
védőnő),
illetve
az
oktatási
szektor
(pedagógus,
nevelő)
együttműködésével valósítható meg hatékonyan, ezért az elméleti és gyakorlati oktatást tárca szinten össze kell hangolni.
·
Javaslatok a Nemzeti Alaptantervben leírtak módosítására: A Kormány 110/2012. (VI. 4.) Korm. rendelete a Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról; II.3.5. Ember és természet alfejezet 6. táblázatában „Az ember megismerése és egészsége” címmel leírt témavázlatokat a következőképpen javasoljuk kiegészíteni az egyes korcsoportokban: 1-4. évfolyam: Életkornak megfelelő szintű alapfokú elsősegély nyújtási ismeretek elsajátítása. 5-6. évfolyam: Életkornak megfelelő szintű alapfokú elsősegély nyújtási ismeretek és az alapfokú laikus felnőtt/gyermek újraélesztés elsajátítása 7-8. évfolyam: Az alapfokú laikus felnőtt/gyermek újraélesztés elsajátítása.
·
Programszerű működés: Az irányelvek elfogadását követően az egyes korcsoportokra vonatkozó sérülés-megelőzési és elsősegély nyújtási ismeretek oktatása kerüljön be a nevelési-oktatási intézmények egészségfejlesztési munkatervébe és helyi tanrendjébe. Az egészségfejlesztés egyes témaköreihez kapcsolódjanak saját fejlesztésű, az adott környezeti feltételekhez adaptált modulok.
·
Gyakorlati megközelítések: Az elméleti tananyag beépülése, alkalmazása, így az oktatás hatékonysága nagymértékben függ attól, hogy a megszerzett tudás a gyakorlatban előhívható-e. A jó gyakorlatok alapján úgy tűnik, szükség van a gyakorlati oktatás kiterjesztésére tanórán belül és tanórán kívül. A tanórán kívüli gyakorlat orientált, probléma megoldó oktatás kivitelezéséhez szükség van külső szakmai személyek bevonására, akiknek ugyanúgy biztosítani kell az oktatáshoz szükséges szakmai továbbképzéseket, mint az oktató pedagógusoknak minimum kétévente 4 óra időtartamban.
·
Intézményfejlesztés: A fentiek akkor valósíthatók meg, ha a sérülés-megelőzés és elsősegélynyújtás oktatásának megvalósul a saját háttérintézménye: személyi feltételek, tárgyi feltételek, anyagi feltételek. Személyi feltételek: pedagógus, mint belső szakértő felelős a tanórán belüli oktatás minőségéért; bevont külső szakértő (védőnő, orvos, mentőtiszt) felelős a tanórán kívüli gyakorlati oktatás minőségéért. Tárgyi feltételek: az oktatáshoz szükséges
tanterem,
vizuális
technika,
irodaszerek,
szemléltető
eszközök
(képek,
folyamatábrák) és a gyakorlati képzéshez szükséges eszköztár biztosítása úgy, mint sérülésmegelőzési és elsősegély nyújtási egységes oktató csomag, seb makett, felnőtt/gyermek újraélesztési oktatásra szolgáló gyakorló modell. A gyakorló modell lehetőség szerint legyen mind felnőtt, mind gyermek torzó, ami megteremtheti a későbbiekben az alsó tagozatos tanulóknak is az újraélesztés oktatásának alapját. Az eszközfejlesztésként fentebb javasolt demonstrációs eszközök azonban ne az iskola-egészségügyi szolgálat minimum feltételeként jelenjenek meg, hanem az oktatási intézmény saját eszköztárát képezzék. Anyagi feltétel: a többletmunka díjazásának biztosítása. ·
Biztonságos fizikai és társas környezet kialakítása: A sérülés-megelőzés alapelveit elméleti síkon meg lehet tanítani, azonban a megszerzett tudást a diák akkor fogja használni, ha mindez mindennapi környezetének, a nevelési-oktatási intézménynek a része. Az iskolai padlók, asztalok, székek minőségére, az akasztók elhelyezésére, a biztonságos udvar kialakítására intézményi törekvés kell, amihez elengedhetetlen az anyagi források biztosítása.
Az iskolán kívüli környezet és az iskolába vezető utak gyermekbaráttá és biztonságossá tétele elemi feltétel. A biztonságos környezet kialakítása mellett elengedhetetlen a
közösség
formálása, a kockázatkerülő, veszélyfelismerő, segíteni akaró attitűd felépítése. Mindez csak megfelelő tudásbázis és gyakorlati készség birtoklásával érhető el, amely önbizalmat, magabiztosságot és egymásra figyelést feltételez.
15. Fogalomtár TÁMOP 6.1.1. Köznevelési Alprojekt IEK Fogalomtár 2.1 alapján Egészség cél (Health target): Egy adott populáció egészségi állapotának javítása érdekében elért eredményt, változást (kimutatható egészségi állapot-mutatókkal) jelenti egy meghatározott időtartam alatt. A célok konkrét és mérhető egészséggel kapcsolatos eredmények vagy részeredmények. Egészségesebb iskolákért (Health promoting schools): Az egészséges iskola, mint egészséges társadalmi intézményi színtér folyamatosan fejleszti környezetét a mindennapi élet során. A fenti cél elérése érdekében az egészséges iskola eléri az egészségügyi, oktatási szakembereket, tanárokat, diákokat, szülőket és a közösség vezetőit is az egészségbarát iskolai környezet kialakítása, valamint
egészségnevelési,
egészségfejlesztési
programok
és
szolgáltatások
megvalósítása
érdekében. Egészséget támogató környezet (Supportive environment for health): Az egészséget támogató környezet védelmet nyújt az egészséget veszélyeztető ártalmakkal szemben, és lehetőséget biztosít a lakosság egészségi állapotának javítására. Az egészséget támogató környezet az emberek mindennapi életterét jelenti, a helyi közösséget, otthonaikat, munkahelyeiket is beleértve, valamint azokhoz a forrásokhoz való hozzáférést is, amelyek egészségük védelmét szolgálják. Az egészségbarát környezetet megteremtő akcióknak több dimenziója van. Közvetlen politikai akciót is jelenthet olyan politikák és szabályok kifejlesztésével és bevezetésével, amelyek az egészségbarát környezet megteremtését segítik. Lehet közgazdasági beavatkozás, különösen amely folyamatos gazdasági növekedést tesz lehetővé és társadalmi akció is. Egészségfejlesztés (Health promotion): Az egészségfejlesztés az a folyamat, amely képessé teszi az embereket arra, hogy megértsék és növeljék befolyásukat a saját egészségük meghatározói felett annak érdekében, hogy egészségük jobb legyen. •Szemléletmód, amely társadalmi és gazdasági jólétet szolgálja interszektorális módon. •Képesség, amely az egyén és csoport szintjén megvalósítja és fenntartja az egészség állapotát. •Folyamat, amely képessé teszi az embereket arra, hogy megértsék és növeljék befolyásukat a saját egészségük meghatározói felett annak érdekében, hogy egészségünk jobb legyen. Az Ottawa Karta (EVSZ, Genf, 1986) 5 tevékenységi területet jelöl ki prioritásként: • Egészséget támogató politikai gyakorlat; • Egészséget támogató környezet biztosítása;
• Egészségbarát közösségi akciók támogatása; Egyéni képességek fejlesztése; • Az egészségügyi ellátórendszer új hangsúlyainak megteremtése. A Jakarta Nyilatkozat szintén 5 tevékenységi területet jelöl ki prioritásként a XXI. Századra: • A társadalmi felelősségvállalás támogatása az egészségért; • A beruházás az egészségbe megközelítés használata; • Az együttműködés kiszélesítése az egészségfejlesztés érdekében; • A közösségi erőforrások növelése és az egyén képessé tétele egészsége javítására; • Infrastruktúra biztosítása az egészségfejlesztés számára. Eszközrendszere: • Propagálás: az egészség pártolása – egyéni és társadalmi akciók kombinációja, politikai elkötelezettség, politikai támogatottság, társadalmi elfogadottság, konkrét egészség cél vagy program érdekében. • Felkészítés – az egyént képessé teszi az egészség feletti kontrollra. • Közvetítés (közbenjárás) – különböző érdekek és szektorok egyeztetik álláspontjaikat az egészség érdekében. Egészségfejlesztő iskola: Minden rendelkezésre álló eszközzel elősegíti az egészség és a tanulás fejlesztését; • Együttműködik az egészségügyi és az oktatásügyi szakemberekkel, diák-, tanár- és szülői szervezetekkel annak érdekében, hogy az iskola egészséges „környezet” legyen; • Egészséges környezetet, iskolai egészségnevelést és iskolai egészségügyi szolgáltatásokat biztosít, ezekkel párhuzamosan együttműködik a helyi közösség hasonló programjaival, valamint az iskola személyzetét célzó egészségfejlesztési programokkal. Kiemelt jelentőséget biztosít az egészséges étkezésnek, a testedzésnek és a szabadidő hasznos eltöltésének, teret ad a társas támogatást, a lelki egészségfejlesztést és a tanácsadást biztosító programoknak. • Olyan stratégiákat alkalmaz, melyek tekintetbe veszik az egyén jól-létét és méltóságát, többféle lehetőséget kínál fel a siker eléréséhez, elismeri az erőfeszítést, a szándékot és az egyéni előrejutást. • Törekszik arra, hogy elősegítse az iskola személyzetének, a családoknak, a helyi közösség tagjainak, valamint diákjainak egészségét; együttműködik a helyi közösség vezetőivel, hogy utóbbiak megértsék: a közösség hogyan járulhat hozzá – vagy éppen hogyan hátráltathatja – az egészséget és a tanulást. A közoktatási törvény módosítása során az oktatási tárca megteremtette a mindennapi egészségfejlesztő testmozgás jogszabályi feltételeit a kt. 52 § (9-10), valamint az 53.§ (9) bekezdéseiben foglaltak, továbbá a Nemzeti Alaptanterv kiadásáról szóló 243/2003 (XI. 17.) Korm. rendelet keretei között. Az egészségfejlesztő iskolai testmozgás programnak célja a gyermekek egészséges testi-lelki fejlődésének elősegítése a testmozgás eszközeivel, hiszen tapasztaljuk, hogy a modern kor és az azzal együtt járó technológiák az embert olyan életmódba kényszeríthetik, amely a mozgásszegény életmódhoz, a fizikai képességek hanyatlásához, vezethet, áttételesen elősegítve ezzel a szellemi teljesítmény romlását.
Egészséggel kapcsolatos magatartás (Health-related behaviour): Bármilyen magatartás vagy tevékenység, amely a mindennapi élet része, de hatással lehet az egyén egészségi állapotára. Az egészséggel kapcsolatos magatartásnak pozitív vagy negatív hatása is lehet az egyén egészségére. Az egészségfejlesztési tevékenységeink során azon viselkedési formákat érdemes támogatni, amelyeknek pozitív hatása van az egészségre és azon viselkedési formákat, amelyek veszélyeztetik az egyén egészségét érdemes elkerülni vagy csökkenteni. Egészséggel kapcsolatos műveltség (Health literacy): Az egészséggel kapcsolatos műveltség azon a megismerő és társadalmi-szociális készségek összességét jelenti Az egészséggel kapcsolatos műveltség azon a megismerő és társadalmi-szociális készségek összességét jelenti, amelyek meghatározzák az egyén motivációját és képességét, hogy egészségi állapotát javítani tudja, az egészségét befolyásoló információkhoz és lehetőségekhez való hozzájutás, megértés és használat által. Az egyéni és közösségi szintű egészségfejlesztéshez szükséges tudást, egyéni képességeket és a kívánt tevékenységhez szükséges önbizalom meglétét is magába foglalja. Az egészségünk feletti kontroll feltétele, hogy rendelkezzünk bizonyos szintű egészséggel kapcsolatos műveltséggel. A lakosság számára biztosítani kell az egészséggel kapcsolatos információkhoz való hozzáférést és képessé kell tenni őket, hogy ezeket a lehető leghatékonyabban hasznosíthassák. Természetesen az egészséggel kapcsolatos műveltségünk szintje az általános műveltséggel szoros összefüggésben van. Egészséggel kapcsolatos tudás (Health knowledge): Az egyének által hozzáférhető információt jelenti, amely az egészséggel, egészségmagatartással és egészséget kockáztató magatartással kapcsolatos döntések alapjául szolgál. A múltban az egészségnevelési akciók az egészséggel és kockázatos magatartással kapcsolatos tudás fejlesztésére törekedtek. Azt hitték, hogy ez a tudás attitűdváltást és következésképpen viselkedésváltozást fog eredményezni. Az egészségnevelésben ez a "tudás, attitűd, magatartás" megközelítés nem eredményezett magatartásváltozást és a modell folyamatos fejlesztése ("health belief" modell = "az egészségbe vetett hit" modellje) sem volt hatásos. Az egészségfejlesztésben a társadalmi és környezeti tényezők egészségi állapotot meghatározó szerepe ugyan úgy fontos, mint az egyéni magatartás és életmód. Az egészségfejlesztési akciók szerepe, hogy választási lehetőségeket kínáljanak fel az egyének számára egészségük javítása érdekében. Egészségtudatos
magatartás:
Az
egészségtudatos
magatartás
az
egyén
szemléletének,
viselkedésének, tevékenységének összessége annak érdekében, hogy minél tovább és minél egészségesebb maradhasson. Ennek során döntéseiben fontosnak tartja és érvényesíti az egészség szempontjait saját maga és – szűkebb és tágabb – környezete érdekében. kontrollálásával
(pl.:
helyes
táplálkozás,
testmozgás,
szexuális
Szokásainak tudatos
szokások;
egészségkárosító
magatartások, káros szenvedélyek kerülése; stb.) tevékenyen részt vesz egészségének fejlesztésében, elsajátítja a laikus segítség és önsegítés képességeit, az egészségügyi ellátással és az ellátórendszerrel kapcsolatban
kialakítja
és
alkalmazza
a
tájékozott
fogyasztói
magatartást.
Egészségügyi ellátórendszer (Primary health care): Az alapvető szolgáltatások a következők: -
A megfelelő élelmiszerekkel való ellátás és az egészséges táplálkozás biztosítása.
-
Elegendő és biztonságos víz- és alapvető közegészségügyi ellátás.
-
Anya- és gyermek egészségügyi ellátás, a családtervezést is beleértve.
-
Immunizáció.
-
A betegségek és sérülések megfelelő gyógyítása.
-
A legalapvetőbb gyógyszerekkel való ellátás.
Egészségvédelem: Az elmúlt két évtizedben az egészségvédelem definiálására sok javaslat született. A legtöbb definíció a kívánt végeredményt a jobb egészségben és a nagyobb jólétben mérve fogalmazza meg; néhányan az egészség karbantartását is célként jelölik meg. A definíciók abban különböznek lényegesen, ahogy az elérendő célokat, folyamatokat, cselekményeket azonosítják - ahogy azt meghatározzák, hogyan javítja az egészségvédelem az egészséget. Van, ahol a környezetre összpontosítanak, van ahol az egyénre, a legtöbb definícióban azonban felismerik annak szükségességét, hogy mindkettővel számoljanak. A definíciók megalkotói olyan folyamatként tekintenek az egészségvédelemre, amely nagyon különböző, az egyénre és a környezetre irányuló események során valósul meg, amelyek a nagyobb kontroll révén egyértelműen jobb egészséget és nagyobb jólétet tesznek lehetővé. Az Ottawai Charta 1986-os definíciója (melyet a szakirodalom legmeghatározóbbnak tart az egészségvédelem, az egészségfejlesztés szemléletének szempontjából) ezen túl sok, a területen dolgozó szakember által elfogadottnak, illetve fontosnak tartott jellemvonást emel ki: azt, hogy az egészségvédelem alapvetően az a folyamat, amely módot ad az embereknek, közösségeknek, egészségük fokozottabb kézbentartására és tökéletesítésére. [1]
↑ Kutatás, monitorozás, értékelés az
egészségfejlesztésben. - Bp : Oefi, 2004 Életminőség javulás: Az életminőség javulásának két fő területe: • a képességek/funkciók (önellátás, mozgás, kommunikáció, munkaképesség stb.) javulása, a fájdalom megszűnése, csökkenése, • az állapottal való megbékélés, együttélési képesség kialakulása. Hálózat (Network): Emberek, szervezetek és egyesületek csoportja, amelyek nem hierarchiai alapon szerveződnek valamilyen közös téma vagy megfontolás apropóján és szisztematikusan, bizalommal és egymás iránti elkötelezettséggel tevékenykednek. Az EVSZ egyes színterek és témák esetén létrehozott és fenntart különböző hálózatokat egészségfejlesztési témákban. Például: Egészséges Városok Hálózata, Egészséget Támogató Iskolák Hálózata, Régiók az Egészségért Hálózat. Kezdeményezte ezek együttműködését is azzal a céllal, hogy globálisan lehessen szövetségeket kialakítani az egészségfejlesztési tevékenységekre Hátrányos helyzet: A Gyvt. VIII. fejezet 67/A. §: „A hátrányos és a halmozottan hátrányos helyzet megállapítása 67/A. § (1) Hátrányos helyzetű az a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre jogosult gyermek és nagykorúvá vált gyermek, aki esetében az alábbi körülmények közül egy fennáll: a) a szülő vagy a családba fogadó gyám alacsony iskolai végzettsége, ha a gyermeket együtt nevelő mindkét szülőről, a gyermeket egyedül nevelő szülőről vagy a családba fogadó gyámról - önkéntes nyilatkozata alapján - megállapítható, hogy a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény igénylésekor legfeljebb alapfokú iskolai végzettséggel rendelkezik,
b) a szülő vagy a családba fogadó gyám alacsony foglalkoztatottsága, ha a gyermeket nevelő szülők bármelyikéről vagy a családba fogadó gyámról megállapítható, hogy a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény igénylésekor az Szt. 33. §-a szerinti aktív korúak ellátására jogosult vagy a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény igénylésének időpontját megelőző 16 hónapon belül legalább 12 hónapig álláskeresőként nyilvántartott személy, c) a gyermek elégtelen lakókörnyezete, illetve lakáskörülményei, ha megállapítható, hogy a gyermek a településre
vonatkozó
lakókörnyezetben
vagy
integrált
városfejlesztési
félkomfortos,
komfort
stratégiában
nélküli
vagy
szegregátumnak
szükséglakásban,
nyilvánított illetve
olyan
lakáskörülmények között él, ahol korlátozottan biztosítottak az egészséges fejlődéséhez szükséges feltételek. (2) Halmozottan hátrányos helyzetű a) az a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre jogosult gyermek és nagykorúvá vált gyermek, aki esetében az (1) bekezdés a)-c) pontjaiban meghatározott körülmények közül legalább kettő fennáll, b) a nevelésbe vett gyermek, c) az utógondozói ellátásban részesülő és tanulói vagy hallgatói jogviszonyban álló fiatal felnőtt. Interszektorális együttműködés (Intersectoral collaboration): A társadalom különböző szektorai akcióinak is hatása van az egészségi állapot változásaira, így ezek hatásosabbak, hatékonyabbak és még inkább fenntarthatóak lehetnek, amennyiben interszektorális együttműködés eredményeként jönnek létre. A szektorok közti együttműködés az esélyegyenlőség biztosításának lehet a záloga az egészség érdekében, különösen akkor, amikor a döntéshozatali vagy cselekvési lehetőség az egészségügyi szektor kompetenciáján kívül van (mezőgazdasági, oktatási vagy pénzügyi kérdésekben). Iskola-egészségügyi ellátás: 26/1997. (IX. 3.) NM rendelet az iskola-egészségügyi ellátásról: A 3-18 éves korosztály, valamint a 18 év feletti, középfokú nappali rendszerű iskolai oktatásban résztvevők megelőző jellegű, az egészségügyi alapellátás keretében szervezett iskola-egészségügyi ellátásban (a továbbiakban: iskola-egészségügyi ellátás) való rendszeres részvételéről az óvodák és iskolák (a továbbiakban együtt: nevelési-oktatási intézmények) e rendeletben foglaltak szerint gondoskodnak. Az iskola-egészségügyi ellátás iskolaorvos és védőnő együttes szolgáltatásából áll, amelyet fogorvos és fogászati asszisztens közreműködésével látnak el. Az iskola-egészségügyi ellátást valamennyi nevelési-oktatási intézményre kiterjesztve kell intézményenként vagy több intézmény ellátásának közös biztosításával megszervezni. Az iskola-egészségügyi ellátást végző iskolaorvos és védőnő tevékenységét a gyermek, a tanuló háziorvosával (házi gyermekorvosával), illetőleg területi védőnőjével egyeztetve és vele együttműködve végzi. Kockázati tényező (Risk factor): Társadalmi, gazdasági, biológiai státusz, magatartásformák vagy környezeti
feltételek,
amelyek
nagyobb
fogékonyságot
jelentenek
(jelenthetnek)
bizonyos
megbetegedésekkel vagy sérülésekkel szemben. Az egészséget veszélyeztető magatartásformákhoz
hasonlóan,
a
kockázati
tényezők
is
lehetnek
az
egészségfejlesztési
stratégiák
és
akciók
megtervezésének kiindulópontjai. Kortárs-nyomás:
Kortársaink
véleménye
nagymértékben
befolyásolja
gondolkodásunkat
és
viselkedésünket. A kortárscsoport - főként serdülőkorban, amikor a társak szerepe, befolyása a leginkább meghatározó - tud nagyon erős nyomást gyakorolni a csoport tagjaira. Népegészségügy: A népegészségügy társadalmi és politikai koncepció, amelynek célja populációs szinten az egészség fejlesztése, az élet meghosszabbítása és az élet minőségének javítása a lakosság körében az egészségfejlesztés, a betegségmegelőzés és más egészséget befolyásolni szándékozó tevékenység által. Az új népegészségügyi koncepció azon az átfogó megközelítésen alapszik, hogy az életmód és az életkörülmények miként befolyásolják az egészségi állapotot. Továbbá azon a felismerésem alapszik, hogy a különböző politikáknak, programoknak és szolgáltatásoknak erőforrásokat kell mobilizálni és beruházni az egészséges életvitel támogatása és az egészségbarát környezet kialakítása érdekében. A népegészségügy ökológiai koncepciója a populációs szintű egészség gazdasági és környezeti meghatározóit hangsúlyozza, abban az értelemben, hogy a gazdasági beruházás a lehető legjobb egészségi állapotot eredményezze, teremtsen egyenlő esélyt annak eléréséhez és az erőforrások folyamatos felhasználását tegye lehetővé. Prevenció: Magyarul ”megelőzés”. Azon orvosi és nem orvosi egészségügyi eljárások, életviteli módok, valamint motivátorok, amelyek célja a betegségek megelőzése, korai felismerése, a szövődmények kialakulásának megelőzése. Primer prevenció - elsődleges megelőzés: Középpontjában az egészség általános védelme és támogatása áll; célja a betegség kifejlődésének megakadályozása általában nem orvosi eszközökkel (az egészségre ártalmas hatások kiiktatása, az egészségtudatos életmód kialakítása stb.), kifejezetten orvosi tevékenységre alapozottan (pl.: védőoltás). Tevékenységi körébe tartozik az egészségügyi felvilágosítás minden területe. Sérülés (Injury): Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) meghatározása szerint „a sérülés a test fiziológiai tűréshatárt meghaladó mértékű heveny külső energiahatás (mechanikai, hő, elektromos, kémiai, sugárzás) által okozott szervezet szintű megváltozása. Bizonyos esetekben (például fulladás, stranguláció, fagyás) a sérülés egy, az élethez szükséges tényező hiányából következik be”. A sérülés kifejezés magában foglalja a véletlenül bekövetkező baleseteket, a szándékos önártalmat és az erőszakos cselekményeket is. Stratégia (Strategy): Tevékenységek tervezése, amelyek a kitűzött célok megvalósítását elősegítik a felmerülő akadályok elhárításával és a szükséges források megteremtésével. Színtér az egészségért (Settings for health): Az a helyszín, ahol az emberek mindennapi tevékenységeiket végzik, és ahol környezeti, szervezeti és egyéni faktorok befolyásolják az egészségi állapotukat, illetve jólétüket. Színtér az is, ahol az emberek aktívan használják és formálják környezetüket ezzel egészségüket támogató körülményt biztosíthatnak, vagy környezeti problémákat oldhatnak meg. Az egyes színterek fizikailag körülhatárolhatóak, az ott megtalálható emberek közös szereppel rendelkeznek vagy közös szervezeti keretek között tevékenykednek. Az egészséget támogató tevékenységek színtér megközelítés szerint a következők lehetnek: szervezeti átalakítás, a fizikai
környezet, a szervezeti struktúra, az adminisztráció és menedzsment megváltoztatása. A színtér megközelítést azok elérésével alkalmazhatjuk, akik az adott színtéren élnek, dolgoznak és játszanak; vagy a szélesebb közösség bevonásával az egyes színterek interakciójakor. Példák lehetnek a különböző színterekre az iskolák, munkahelyek, kórházak, faluk és városok. Személyiségfejlesztés: Az önismeret és a személyiségfejlesztés ugyanannak a dolognak a két oldala, hiszen a személyiségfejlesztő módszerek célja az egészséges emberek önismeretének a fokozása, segítése az önmegértésben (Bagdy, Telkes, 1989, Buda, 1994), valamint célja az egyén érzelmi, és kommunikációs készségeinek, képességeinek fokozása (Buda, 1998) Bagdy, E., Telkes, J. (1990) Személyiségfejlesztő
módszerek
az
iskolában.
Tankönyvkiadó,
Budapest.
Buda,
B.
(1994)
Mentálhigiéné. A lelki egészség társadalmi, munkaszervezeti, pszichokulturális és gyakorlati vetülete. Animula, Budapest. Buda, B. (1998) Elmélet és alkalmazás a mentálhigiénében. Animula, Budapest. Hatvani,
A.
(szerk.)
Tanári
személyiségfejlesztés
és
attitűdformálás.
ttp://old.ektf.hu/hefoppalyazat/tanszemfejl/index.html Születéskor várható egészségi állapot (Health expectancy): A születéskor várható egészségi állapot kilátás egy adott populáció egészségi állapotát jellemző mutató, amely az egészségesen, betegség és fogyatékosság nélkül eltöltött életéveket becsüli meg a társadalmi normáknak és szakmai standardoknak megfelelően. Ez egy új egészségi állapot mutató, amely azzal a céllal lett kifejlesztve, hogy egy adott populáció egészségi állapotát és az azt meghatározó tényezőket pontosabban tudjuk jellemezni. Ilyen indikátor például a fogyatékosságtól mentes életév és a jobb életminőséget jellemző életévmutató.
16. Melléklet 1. Melléklet: Különböző baleseti helyszínek aránya nemek szerinti megoszlásban Magyarországon 5., 7., 9. és 11. évfolyamosok közötti felmérés alapján 2006-ban. (N=1784)
Baleset helyszínének aránya az összes baleseten belül (%)
40
37,2
35
31,8
30 23,9
25 19,8
20
Fiú
21,5
Lány
17,9 15,4
16,6
15 7,4 8,5
10 5 0 Sportlétesítmény
Otthon
Utca, országút
Iskola
Egyéb
Páll G.: Sérülések és balesetek. In: Serdülőkorú fiatalok egészsége és életmódja. Szerk: Németh Á., Budapest, 2007, www.ogyei.hu
17. Felhasznált irodalom 1. Simon T.: A biztonság-balesetek, elsősegélynyújtás, balesetvédelem. In: Egészségfejlesztés – Alapismeretek pedagógusok számára. Szerk.: Barabás K. Medicina, Budapest 2006. 137-140. 2. Solymosy J. B. (2010) Az egészség-műveltség jelentősége és fejlesztésének lehetőségei. Egészséges
Városok
Magyarországi
Szövetsége
XXII.
Szimpózium
előadás,
OEFI
www.oefi.hu/sjb_20101112.pptx (2014.12.22.) 3. WHO: School Policy Framework; Implementation of the WHO global strategy on diet, physical activity and health. 2008. http://www.who.int/dietphysicalactivity/schools/en/ (2015.01.22.) 4. Stewart-Brown S (2006). What is the evidence on school health promotion in improving health or preventing disease and, specifically, what is the effectiveness of the health promoting school approach? Copenhagen, WHO Regional Office for Europe (Health Evidence Network report) http://www.euro.who.int/__data/assets/pdf_file/0007/74653/E88185.pdf (2015.01.12.) 5. Child and adolescent injury prevention: A WHO plan of action 2006-2015. WHO Geneva, Switzerland (2015.01.02.)
2006,
www.who.int/violence_injury_prevention/publications/other_injury/en/index.html
6. 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet a nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról, XVIII. Fejezet: A tanuló- és gyermekbalesetekkel összefüggő feladatok 168.§, 169.§ 7. A Kormány 110/2012. (VI. 4.) Korm. rendelete a Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról, Magyar Közlöny 2012. évi 66. szám 8. Aszmann A.: Egészség megőrzése az iskolában. In.: Egészségvédelem a közoktatásban Szerk.: Aszmann A., Országos Gyermekegészségügyi Intézet Budapest, 2005. 14-34. 9. Langford R,et al.: The WHO Health Promoting School framework for improving the health and wellbeing of students and their academic achievement. Cochrane Database of Systematic Reviews 2014, Issue 4. Art. No.: CD008958. DOI: 10.1002/14651858.CD008958.pub2. 10. www.parliament.uk (2015.01.03.) 11. www. pshe-association.org.uk (2015.01.03.) 12.
http://www.redcross.org.uk/What-we-do/Teaching-resources/Teaching-packages/Microsite/Life-
Live-it-first-aid-education-for-children (2015.01.03.) 13. Initiative „Erste Hilfe für den Bildungsplan!” www.jugendrotkreuz.de (2015.01.05.) 14. Erste Hilfe für den Bildungsplan. Rotkreuz Deutschland, gefördert durch Bundesministerium für Familie, Senioren, Frauen und Jugend, www. jugendrotkreuz.de (2015.01.03.) 15. National Core Curriculum for Basic and Upper School Education, Finnish National Board of Education http://www.oph.fi (2015.01.06.) 16. California Department of Education: Grade Level Curricula www.cde.ca.gov (2015.01.06.) 17. Lubrano R. et al. (2005) How to become an under 11 rescuer: a practical method to teach first aid to primary school children. Resuscitation 64:303-307. 18. Baker SP, O'Neill B, Karpf RS. The injury fact book. Lexington, MA, Lexington Books, 1984 19. Nemzeti Gyermek- és Ifjúságbiztonsági Akcióterv. 0-24 évesek véletlen baleseteinek megelőzési programja 2010-2019. www.ogyei.hu (2014.12.29.) 20. Child Safety Country Profile; Child Safety Report Card 2012, Hungary. www.childsafetyeurope.org (2014.12.29.) 21. Páll G.: Sérülések és balesetek. In: Serdülőkorú fiatalok egészsége és életmódja. Az Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása elnevezésű, az Egészségügyi Világszervezettel együttműködésben
zajló nemzetközi kutatás (Health Behaviour in School-aged Study, HBSC) 2006. évi felmérésének Nemzeti jelentése Szerk.: Németh Á., Budapest, 2007. www.ogyei.hu (2014.12.31.) 103-111. 22. Páll G.: Sérülések, balesetek. In: Serdülőkorú fiatalok egészsége és életmódja. Az Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása elnevezésű, az Egészségügyi Világszervezettel együttműködésben zajló nemzetközi kutatás (Health Behaviour in School-aged Study, HBSC) 2010. évi felmérésének Nemzeti jelentése Szerk.: Németh Á., Költő A. Budapest, 2011. www.ogyei.hu (2015.01.01.) 59-66. 23. „Közös kincsünk a gyermek” Nemzeti Csecsemő- és Gyermekegészségügyi Program www.ogyei.hu (2015.01.01.) 24. Bényi M. et al.: Nemzeti Baleset-megelőzési Stratégia, users.atw.hu/balesetmegeloz/download/strategia.pdf (2014.12.29.) 25. World Report on Child Injury Prevention, WHO-UNICEF, 2008 Edited by M. Peden et al. Chapter 7. http://whqlibdoc.who.int/publications/2008/9789241563574_eng.pdf (2015.01.26.) 26. Solymosy J. B. Előterjesztések hatásvizsgálata az egészség szempontjából. (Útmutató az előterjesztések és miniszteri rendelet-tervezetek hatásvizsgálatához és módszertani segédlet az előterjesztések és miniszteri rendelet-tervezetek mellékleteként csatolandó hatásvizsgálati lap megfelelő kitöltéséhez); OEFI; hatasvizsgalat.kormany.hu (2015.01.03.) 27. Kökönyei Gy. et al.: Bevezetés. In: Serdülőkorú fiatalok egészsége és életmódja. Az Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása elnevezésű, az Egészségügyi Világszervezettel együttműködésben zajló nemzetközi kutatás (Health Behaviour in School-aged Study, HBSC) 2006. évi felmérésének Nemzeti jelentése Szerk.: Németh Á., Budapest, 2007. www.ogyei.hu (2014.12.31.) 8-51. 28. Knausz I.: A tanítás mestersége. Egyetemi jegyzet. 2001 Budapest-Miskolc http://mek.niif.hu/01800/01817/01817.htm (2015.01.04.) 29. TEACH-VIP 2 user’s manual, WHO 2012 http://whqlibdoc.who.int/publications/2012/9789241503464_eng.pdf?ua=1 (2015.01.27.)
