prof. h.c. prof. Ing. Ondrej HRONEC, DrSc. doc. Ing. Jozef TÓTH, CSc

prof. h.c. prof. Ing. Ondrej HRONEC, DrSc. doc. Ing. Jozef TÓTH, CSc. Szlovák Mezıgazdasági Egyetem, Nitra Európai tanulmányok és regionális fejlesztések tanszék, Košice

A Tıketerebesen tervezett energiaforrás talajra, növénytermesztésre, állattenyésztésre, ökoszisztémákra és táplálékláncra kifejtett hatásainak értékelése

Košice, Nitra 2007. augusztus

Tartalom A Tıketerebesen tervezett erımő talajra és ökoszisztémára kifejtett hatásainak értékelése Az adott térség talajtípusainak jellemzése A gyorsított talajsavasodás hatásbecslése a talaj szempontjából

3 3 9

A talaj szikesedése és kilúgzása A talaj nehézfémekkel való szennyezettségének értékelése

14 16

A talaj szerves anyagokkal való szennyezettségének értékelése A talaj fizikai eróziója A Kelet-szlovákiai alföldre ható emberi tevékenységek, melyek hatással bírnak a talajviszonyokra és természeti forrásokra A javasolt erımő növénytermesztésre való hatásbecslése

18 19 22

Az EVO Vojany-ban történı növénytermesztés komplex hatásbecslése A javasolt erımő állattenyésztésre való hatásbecslése

29 31

Az energiaforrás értékelése a táplálékláncban résztvevı veszélyes anyagok szempontjából

33

Összefoglalás Mellékletek

35 36

–2–

26

A Tıketerebesen tervezett erımő talajra és ökoszisztémára kifejtett hatásainak értékelése Az értékelés szempontjából figyelembe vett terület határainak meghatározásával összhangban, mely a Kelet-szlovákiai medence térségben, a Kelet-szlovákiai alföldön (VSN), a Kelet-szlovákiai fennsíkon, a Tıketerebes-i kataszterben terül el, a mezıgazdasági talajok kihasználásáról és védelmérıl szóló 220/2004 sz. törvény értelmében történik a talajok értékelése, különös tekintettel a légszennyezettség helyi jellemzıire, melyek a vidéki típusú környezet atmoszférahatárának szennyezettségét fejezik ki. A figyelmet a Szlovák Köztársaság, elsısorban a kiragadott terület, a Kelet-szlovákiai alföld és Tıketerebes-i kataszter mezıgazdasági területein jelenleg lejátszódó bomlási folyamatokra összpontosítjuk. A talajra vonatkozó lényeges bomlási folyamatok a talaj savasodása, szalinizációja (szikesedése), kilúgozódása, nehézfémekkel és szerves anyagokkal való kontaminációja a határértékeket meghaladó mértékben, valamint a kémiai jellegő bomlási folyamatok. Továbbá ide tartoznak a fizikai jellegő bomlási folyamatok, elsısorban a talajtömörödés és kompakció , amelyek a Kelet-szlovákiai alföld és Tıketerebes-i kataszter nehéz szemcsézettségő talajfajtáira (agyag, agyagos talaj) jellemzık. A víz okozta erózió csak az enyhe és közepesen meredek vulkanikus hegyvidéki eredető lejtıs talajokat érinti, és ezeken a helyeken ezt az erózióvédelmi intézkedések felszámolása gyorsította. Tömören az elıre jelzett klímaváltozás és ártalmainak a talajra vonatkozó lehetséges hatásait is értékeljük a kiragadott területen, elsısorban a talaj vízháztartásának szempontjából, amely a talaj termıképessége szempontjából meghatározó tényezı. Az eddigi ismeretek és feljegyzések alapján a Kelet-szlovákiai alföld alacsonyabban klímaváltozásra legérzékenyebb talajfajták az agyagos talajok.

fekvı

területein

a

A talajfajták jellemzése a kiragadott területen A Kelet-szlovákiai alföld geológiai felépítésében a legnagyobb hányadban neogén és kvarter kızetek találhatók. A neogéneket a vulkanikus eredető és fiatal harmadidıszaki üledékek képviselik, melyek változó mértékben kb. 30 m átlagvastagsággal alakultak ki. A Bodrogközben (a Kelet-szlovákiai alföld egy része, melyet a Tisza, Latorica és Bodrog folyók, és az ukrán-szlovák és magyar-szlovák államhatárok határolnak) a harmadidıszaki

–3–

képzıdmények a Királyi hegyek és a Tarbucka. A hordalékokon nehéz agyagos talaj alakult ki, melyek szigetelı födémet jelentenek a talajvizek vertikális áramlásakor, ami a felszínnel részlegesen feszült vagy feszült áramlássá alakul. A talajvizek szabad felszíne csak a Bodrogköz délkeleti részére, a részlegesen feszült pedig a Latorica és Pribeník környékén jellemzı. A Tıketerebes környékének talajfajtáit az 1. sz. talajtérképen tüntetjük fel. Jelölésük a szlovák ábécé nagybetőivel történik a Szlovák talajok morfogenetikus kategorizálási rendszere alapján (VÚPOP - Talajismeretek és talajvédelmi kutatóintézet, 2000)

Jelmagyarázat a Talaj 1 térképhez: Č4 – csernozjomos barna talaj – ČMh és másodlagos nyirok csernozjom, ČMg löszös, lösz-agyagos talaj c c Č6 – karbonátos csernozjom Čmm, szórványosan jellemzı karbonátos ČAm karbonátos fluviális üledék Č7 – fekete karbonátos csernozjom – ČMč, kísérı karbonátos feketetalaj ČAc, szórványosan szolonyeces, szoloncsákos talaj, lokális szolonyec és szoloncsák – S – a karbonátos fluviális és löszös üledékeken N1 – jellemzı fluviális, FMm karbonátos, közepesen nehéz N4 – fluviális nyirok FMG, kísérı nyirok – GL nagyon nehéz aluviális üledékeken N6 – fluviális pelikus nyiroktalaj - FMG, járulékos nyirok – GL, szoloncsákos, fluviális FMc szoloncsákos és szolonyeces talajok – s M1 – jellemzı barnatalaj –HMm, helyileg eróziós és jellemzıen karbonátos regotalaj-RM c löszön M4 – luviális barnatalaj – HM1 és luviális talaj – LM lösz-agyagos talajon M5 – másodlagos nyirok barnatalaj és másodlagos nyiroktalaj Hmg, Pgm löszös és polienetikus agyagtalajon D1 – szilikátos arenikus regotalaj – RMm, járulékos arenikus telített kambiumos talaj KMm, helyileg pangó részeken kialakult arenikus nyiroktalaj. nem karbonátos futóhomokon – G H1 – jellemzı kambiumos talaj, telített vagy savas KMm, KMm, kísérı rankerek RNm savas kızettakarón S – szoloncsák és szolonyecek- SK és SC G1 – jellemzı másodlagos nyiroktalaj Pgm és luvitalajos telített és savas másodlagos nyiroktalajok PG1n, PG1a löszös agyagtalajon és lejtıs talajon G2 – poligenetikus agyaggal telített másodlagos nyiroktalajok, járulékos nyirkos átfedéses fekete talaj A Kelet-szlovákiai alföld tágabb mezıgazdasági területén megtalálható fıbb talajtípusok meghatározása az 1. sz. táblázatban szerepel. –4–

A Kelet-szlovákiai alföld fıbb talajtípusai 1. sz. táblázat Jelzés

Fıbb talajtípusok

Szántóföldekbıl való hányada %-ban 4,5

ČM

Csernozjom

ČA

Fekete mezıgazdasági talaj

0,5

ČAg

Fekete nyirok talaj

2,0

HM

Barna mezıgazdasági talaj

6,0

FM

Fluviális talaj (öntéstalaj)

6,9

FMg

Fluviális nyiroktalaj

32,5

LM

Luviális talaj

2,8

KM

Kambiumos talaj

10,5

PG

Másodlagos nyiroktalaj

17,6

RM

Regotalaj

2,5

RA

Rendzina

0,3

GL

Nyiroktalaj

13,1

SK,SL

Szoloncsákos, szolonyeces talaj

0,2

LI

Litotalaj

0,5

Lejtıhordalékos talaj

0,1

Forrás: VÚPOP (Talajismeretek és talajvédelem kutatóintézet), SCVP

A mezıgazdasági területek talajismereti adatai alapján (1. sz. táblázat) kiderül, hogy a Kelet-szlovákiai alföld mezıgazdaságilag kihasznált területeinek 59%-a hidromorf-aluviális körülmények között keletkezett. A talaj hidromorf szintjét befolyásolja az agyagos részecskék magas hányada is, melyek szedimentációja a pangó területeken volt jellemzı. A talajvíz és a felszíni vizek hosszú távú hatására a nagyon nehéz alluviális üledékeken keletkeztek a fluviális nyiroktalajok (FMG) és a kedvezıtlen fizikai és fizikai-kémiai tulajdonságú fekete nyiroktalajok (ČAG). Ezek mezıgazdasági tulajdonságait elsısorban az agyagos részecskék hányada határozza meg a teljes talajprofilban illetve a szántóföldek alsó rétegeiben is. A fluviális nyiroktalajok rossz minıségő humusz tartalma viszonylag magas (3-4%). Ezen talajtípusok döntı része savas, illetve enyhén savas jellegő. A csernozjom típusú talajtípus a Malčice-i és Tıketerebes-i kataszterben található. Ezek kedvezı mezıgazdasági tulajdonságait elsısorban a 40-80 cm mély, 1,3-3% minıségi humusz tartalmú erıs humuszos réteg fejezi ki. A 2. sz. táblázat és az 1. sz. térkép ábrázolja a talajtípusok elıfordulását. A talaj szemcséssége és a Kelet-szlovákiai alföld mezıgazdasági talajfajtáinak elıfordulása a –5–

klimatikus régiók szerint a 3. sz. táblázatban található. A talajfajták elıfordulása 2. sz. táblázat Jellemzés

Szemcsézettségi kód

Szántóföldekbıl való hányada %-ban

könnyő talajok

1

3,2

közepesen nehéz talajok

2

54,1

nehéz talajok

3

22,1

nagyon nehéz talajok

4

20,6

forrás: VÚPOP, SCVP

A klimatikus jellemzık elıfordulása a Kelet-szlovákiai alföld mezıgazdasági területein 3. sz. táblázat Jellemzı

Régió kódja

meleg, nagyon száraz, alföldi, kontinentális

03

Szántóföldekbıl való hányada %-ban 87,7

viszonylag meleg, száraz, medencei, kontinentális

05

0,8

viszonylag meleg, mérsékelten száraz, hegyvidéki, kontinentális

06

9,2

mérsékelten meleg, mérsékelten nedves

07

1,5

mérsékelten hideg, mérsékelten nedves

08

0,7

forrás : Vilček, J. (2004)

A Kelet-szlovákiai alföld talajainak döntı része mezıgazdasági célokra használt talaj (69%), ebbıl a szántóföldek 68%-ot tesznek ki. A terület szántóföldein elsısorban sőrőn vetett gabonaféléket (37%), szemes kukoricát (10%), hüvelyeseket (5%), olajos növényeket (10%), cukorrépát (5%) és egyévi takarmánynövényeket (8%) de többévi takarmányféléket (12%) termesztenek. Megjegyezzük, hogy a szántóföldek jelenlegi kihasználtsága az adott régióban nincs összhangban a terület termékenységi mutatójával. A 4. sz. táblázatban feltüntetjük a Kelet-szlovákiai alföld mezıgazdasági területeinek –6–

tipológiai – termékenységi csoportjait (3. sz. térkép)

A Kelet-szlovákiai alföld mezıgazdasági területeinek tipológiai – termékenységi csoportjai 4. sz. táblázat Jellemzı nagyon termékeny szántóföldek termékeny szántóföldek közepesen termékeny szántóföldek kevésbé termékeny szántóföldek kis mértékben termékeny szántóföldek közepesen termékeny szántóföldek és nagyon termékeny gyepes talaj kevésbé termékeny szántóföldek és közepesen termékeny gyepes talaj kis mértékben termékeny szántóföldek és kissé termékeny gyepes talaj nagyon és közepesen termékeny tartós növényzető talaj kissé termékeny tartós növényzető talaj kis mértékben termékeny tartós növényzető talaj mezıgazdaságilag alkalmatlan terület

Szántóföldekbıl való hányada %-ban 11,3 28,6 7,8 6,1 0,2 21,8 0,9 3,5 0,4 17,9 0,7 0,8

forrás : Vilček, J. (2004)

Ahogyan az a 4. sz. táblázatból kiderül, a nagyon termékeny szántóföldek és a termékeny szántóföldek a Kelet-szlovákiai alföld mezıgazdasági területeinek 40%-át teszik ki, ami megalapozza a régió mezıgazdasági tevékenységét. A talajok mezıgazdasági kihasználtsága összefügg azok közgazdaságtani jellemzıivel is. Amint azt az 5. sz. táblázat mutatja, a Kelet-szlovákiai alföld közgazdasági mutatóinak értékelése az egyes talajtípusok alapján történik. A megfelelı vetési menet megválasztásának az adott talajtípuson a közgazdaságtani mutatóknak megfelelıen kell történnie. A költségeket és kihozatalt figyelembe véve meghatározható az adott talajtípus jövedelmezısége, rentabilitása. A talajtípus azonban csak egy azon jellemzık közül, amelynek közvetlen hatással bír a potenciális termékenységre és ebbıl kifolyóan a nyereségre. A Kelet-szlovákiai alföld talajszerkezetét döntı mértékben fluviális nyiroktalaj alkotja (32,5%), amelyek azonban negatív rentabilitás értéket érnek el (-0,35%), ezzel 39Sk/ha veszteséget okoznak. A második legnagyobb hányadot a talajtípusok szempontjából a másodlagos nyiroktalajok jelentenek (17,6%), ezek rentabilitása lényegesen negatívabb, eléri a -1,85%-os értéket, amely 160 SK/ha veszteséget jelent. A nyiroktalajok – ezek hányada a –7–

Kelet-szlovákiai alföld teljes területének 13%-a – megmővelésének közgazdaságtani mutatója -385 Sk/ha. Hosszú távú közgazdaságtani eredményt a feketeföldek érnek el (1502 Sk/ha) és a csernozjom talajok (1441 Sk/ha), melyek hányada a Kelet-szlovákiai alföld mezıgazdasági területeinek 5%-a. A közgazdasági mutatókat figyelembe véve nyereséges talajtípusoknak számítanak még a barna mezıgazdasági talajok, melyeknél a rentabilitás mértéke 7,6% körül mozog, ez 946 Sk/ha nyereséget jelent.

A Kelet-szlovákiai alföld talajtípusainak közgazdaságtani mutatói 5. sz. táblázat Jelzés

Fıbb talajtípus

Költségek Sk/ha-ban

Hozamok Sk/ha-ban

Nyereség Rentabilitá Sk/ha-ban s mértéke %-ban

ČM

csernozjom

18183

19624

1441

7,92

ČA

fekete mezıgazdasági talaj

18434

19936

1502

8,15

ČAG

fekete nyiroktalaj

15056

15842

786

5,22

HM

barna mezıgazdasági talaj

12365

13312

946

7,66

FM

fluviális talaj

13044

13503

459

3,52

FMG

fluviális nyiroktalaj

11100

11061

-39

-0,35

LM

luviális talaj

9607

9685

78

0,81

KM

kambiumos talaj

6979

6706

-273

-3,91

PG

másodlagos nyiroktalaj

8635

8475

-160

-1,85

RM

regotalaj

9795

10285

490

5,00

RA

rendzina

5020

4631

-389

-7,75

GL

nyiroktalaj

7337

6952

-385

-5,25

SL

szolonyeces talaj

3064

2646

-418

-13,64

LI

litotalaj

1837

1530

-307

-16,71

forrás: Vilček, J. (2004)

A talajpotenciált és a talaj közgazdaságtani mutatóit további tényezıkkel szorozhatjuk meg, melyek befolyásolják a lehetséges termést, ezek a megfelelı termény megválasztása, a vetés menetének megfelelı megválasztása, trágyázás, kalcinálás, a növények vízigényének biztosítása, stb. A felsorolt tényezık lényegesen megnövelhetik a termékenységet és a növények minıségét és majdani értékesítését a piacon, magas nyereséget biztosítva. Az értékelés alá tartozó terület körülményeinek megfelelıen napjainkban a talaj –8–

potenciáljára és annak közgazdaságtani tényezıire negatív hatással van a nagyon alacsony intenzifikáció az ipari és szerves mőtrágyák extrém lecsökkenése hatására, melyek tápanyagigénynél jóval alacsonyabb szintet képviselnek. A növény- és egészségvédelem elsısorban a mezıgazdasági anyagi források hiánya miatt az 1989 elıtti színvonal alatt van, és a fejlett országok növényvédelmi szintjét sem éri el. A megfigyelt területen jóval alacsonyabb a vegyi termékek felhasználása, mint általában a Szlovák Köztársaságban jellemzı.

A gyorsított talajsavasodás hatása a talajváltozások szempontjából A légszennyezettséget nem lehet szétválasztani a hidroszféra és pedoszféra szennyezettségétıl. A talaj és víz rovására megtörténik a levegı kitisztulása, amely aztán úgy jelentkezik, hogy a megszőnik a talaj védıképessége a termesztett növények károsítására nézve, és így a tápanyagok ártalmatlansága sem biztosított. Nagyobb terjedelemben a talaj gyorsított savasodása játszódik le. Ez antropogén kezdeményezéső talajdegradációs folyamat, különösen az emissziós tevékenységek és a fiziológiailag savas mőtrágyáknak a hatására, melyek gyorsítják a természetes savasodási folyamatot. A mezıgazdasági ökoszisztéma a természetes és antropogén talajsavasodási folyamatait kiegyenlítı hatása a talaj pufferkapacitásával és potenciáljával adott, amely a talaj savasodással szembeni ellenálló képességét fejezi ki. A SAŽP (Szlovák Környezetvédelmi Ügynökség) és VÚPOP adatai alapján a savas földterületek kimérése, valamint a savas jellegő légszennyezı anyagok - SO2 és NOx mennyisége 1975 óta egyaránt csökken (SMHÚ – Szlovák Hidrometrológiai Intézet). Nyugtalanító azonban az enyhén savas talajok kialakulásának tendenciája, amely 1995 óta növekvı jelleget mutat, és 2000-ben elérte a 31,5%-ot, amely 1970 óta a legmagasabb érték (Makovníková 2004. Acidifikačné trendy poľnohospdárskych pôd Slovenska. In Zborník referátov z konf. pôdoznalcov, VÚPOP, ISBN 80-89-891-11-4). A savas és enyhén savas talajok a mezıgazdaságilag kihasznált területek 47%-át képviselik. A talaj savasodási állapotának közvetlen mutatója a talaj kémhatása (pH értékként kifejezve), valamint az Al3+/Ca2+ hányados, amely a talaj bomlásának mértékét fejezi ki. A talaj kémhatásának értékei meghatározzák a mezıgazdasági ökoszisztémában lejátszódó kémiai és biokémiai folyamatokat. A savasodás reverzibilis folyamat. A helyreállítás módja általánosan jól ismert – meszesítéssel. A jelenlegi meszesítés az értékelés alá tartozó területen különösen lényegesen alulmarad a szükséges szintnél, ezért a talajok savas mértéke enyhén növekszik. Nagyobb mérték nem jellemzı egyrészt a SO2 emissziók fokozatos csökkentése révén, hanem a fiziológiailag savas – fıleg nitrogéntartalmú – mőtrágyák felhasználásának köszönhetıen. A savasodás problematikája még fontosabb a savas jellegő anyakızeteken (gránit, csillámpala, stb. üledékek) kialakult savas talajok esetében. Ezeken a Kelet-szlovákiai alföld –9–

kambiumos, másodlagos nyiroktalajai, barnatalajai, némely fluviális talajai, némely nyirok talajai, szemcsés nehéz és nagyon nehéz talajai, barnatalajai és podzolos talajai képzıdtek. A savas kızetek és a többi savasodási forrás (elsısorban biokémiai folyamatok, talajban lejátszódó redox folyamatok, stb.) a talajképzı folyamatok révén fokozatosan játszódnak le, és gátolva vannak az üledékes jellegő karbonátos anyakızetek (mészkı, dolomit, márga, szekunder mészkı, amely az alacsonyabban fekvı folyók alluviális folyamöblöztében választódnak ki) által, a karbonátok pedig a savas lerakódások neutralizációjában játszanak fontos szerepet. A talaj ellenálló képességének mértéke a savasodással szemben a talaj egyes puffer rendszereinek kapacitásától és ellenhatásától függ. A talaj savasodási hajlamának térképét Szlovákiára vetítve Čurlík (1992) dolgozta ki. Ebben feltüntetjük a Tıketerebesen tervezett erımő és mezıgazdasági térségének talajsavasodási hajlamára vonatkozó részt. Ebbıl kiderül, hogy a savasodásra nem hajlamos talajtípusok a Tıketerebes-tıl keletre, északkeletre fekvı, a Michalovce-tıl délkeletre fekvı alkalikus talajok, továbbá a karbonátos talajok, míg a savasodásra hajlamos talajok az ásványi anyagokban gazdag médiumokon kialakult savasodásra hajlamos típusok, melyek az Ondava, Latorica és Bodrog mentés helyezkednek el, a savasodásra nagyon hajlamos típusok, pedig a Latorica és Bodrog között fekvı humuszos jellegő laza talajok. A talajfajták képviselıi közül a savasodással szemben ellenállók közé tartoznak a karbonátos üledékeken kialakult talajok (csernozjom, fekete talaj és barna talaj), továbbá a karbonátos alluviális üledékeken kialakult fluviális talajok, a telített kambiumos talajok és rendzina. Az értékelés alá tartozó terület talajaiban a jellemzı puffer rendszert jelentik a szilikátok és cserélhetı kationos rendszerek, domináns a CaCO3- és MgCO3- mentes anyakızet, valamint a poliszilikátos kötésben lévı Ca és Mg. Az agyag üledékek közelében lévı savas üledékek esetében az Al a puffer rendszer. A talaj savasodásának több irányába kifejtett negatív hatását fontos érzékelnünk, fıleg talaj termıképességét a szélsıségesen alacsony, pH KCl < 4,0 értéknél, amikor is bekövetkezik az Al3+ ionok és nehézfémek túlzott toxicitása, beleértve a többletmennyiségben jelenlevı nélkülözhetetlen mikroelemeket, másrészrıl pedig csökken a talajban a növények számára felvehetı P, Mg és Mo. A pH/KCl hányados célértéke a szántóföldek esetében a 220/2004 sz. Törvény értelmében az alábbiak szerint meghatározott: - könnyő talajok pH/KCl 5,8 – 5,9 - közepesen nehéz talajok pH/KCl 6,4 – 6,5 - nehéz talajok pH/KCl 6,6 – 6,7 A tartós növénytakarós talajok esetében a pH/KCl célérték egy szinttel alacsonyabb. A 6. sz. táblázat tartalmazza a térség talajértékelését.

– 10 –

A programozott erımő tágabb körzetében a talaj agrokémiai vizsgálatai (ASP) alapján végzett talajállapot felmérés eredményét – a Tıketerebes-i, Michalovce-i, Sobrance-i, Košice-i járás és a Szlovák Köztársaság termıföldjeinek összehasonlítását a 6. sz. táblázat tartalmazza (az ASP X. ciklusa). A talaj ellenhatásának kialakulása 1994-2001 között (Központi Mezıgazdasági Vizsgálati és Ellenırzı Intézet – ÚKSÚP) az esetek többségében a mérési hibával meghatározott tartományban mozog. Kis eltérések fordulnak elı a kambiumos talajok szántóföldként vagy tartós növénytakarós talajként való felhasználása esetében, továbbá a másodlagos nyiroktalajok szántóföldként vagy tartós növénytakarós talajként való felhasználása esetében, és rendzina talajok tartós növénytakarós talajként való felhasználása estében. A rendzina talajokban a karbonátok semlegesítı hatása érvényesül, de a lejtıs talajokon mérsékelt klíma esetében a karbonátok oldódása és transzlokációja történik meg. A talaj ellenhatásának áttekintése a járások szerint és a programozott erımő környezetében Tıketerebes (pH/KCl kategóriák az ASP X. ciklusának teljes terjedelmének %-ban) – szántóföld 6. sz. táblázat Járás Michalovce Tıketerebes Sobrance Košice régió Szlovák Köztársaság Michalovce Tıketerebes Sobrance Košice régió Szlovák Köztársaság Michalovce

Szennyezett szántóföld

EK 1,11

SK 4,63

K 10,27

Ó<5,5 16,01

SLK 44,06

N 32,58

A 7,34

SA 0,00

1,78 3,99 1,62 1,59

3,20 8,76 4,15 3,33

8,43 12,43 9,06 7,36

13,41 25,18 14,83 12,27

39,88 50,90 42,36 31,45

35,72 22,15 33,36 34,56

10,67 1,77 9,28 21,62

0,31 0,00 0,17 0,09

9,41 8,75 18,55 11,07 13,63

19,87 15,80 16,68 17,94 15,40

37,82 30,82 54,60 36,57 44,25

30,29 41,87 36,49 33,86 27,54

22,99 21,63 6,92 20,49 19,70

8,98 5,68 1,99 9,08 8,42

0,00 0,00 0,00 0,00 0,09

2,01

5,31

11,39

18,71

42,42

31,37

7,50

0,00

2,29 5,93 2,85 3,53

3,83 9,99 5,11 4,78

9,36 13,28 9,90 8,48

15,48 29,20 17,86 16,79

40,12 48,67 41,16 30,72

34,02 20,33 31,58 32,45

10,11 1,78 9,26 19,93

0,27 0,00 0,15 0,09

Rétek és legelık 8,54 6,27 19,37 10,56 15,23

Tıketerebes Sobrance Košice régió Szlovák Köztársaság

Mezıgazd terület

forrás: VÚPOP

A szélsıségesen savas, pH < 4,5 körülmények között a fluviális nyiroktalajok (Malé Raškovce, Poľany, Veľké Kapušany, Leles, Boťany, Čičarovce, Kapušianske Kľačany, Ruská), közepesen nehéz talajok (felszínen nyirkos nehéz és nagyon nehéz talajok), melyek jellegzetes fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkeznek (a szélsıségesen alacsony pH – 11 –

kivételével ez a kedvezıtlen vízháztartás, nagy mért tömeg, a hozzáférhetı tápanyagok alacsony tartalma és hasonlók). A talaj alapvetı megmunkálása esetén is folyamatosan megnövekedett költségvonzattal járnak. Az értékelés alá tartozó területen a szélsıségesen savas talajfajták közé tartoznak továbbá talajvizet tartalmazó nehéz és közepesen nehéz másodlagos nyirkos kambiumos talajok (Boťany, Čičarovce), továbbá a nehéz és nagyon nehéz nyiroktalajok (Vysoká nad Uhom, Kapušianske Kľačany, Leles, Zatín). A savas és szélsıségesen savas talajok kialakulása szempontjából a talaj savasságát meghatározó tényezı azok nem karbonátos eredető alluviális üledékes anyagtartalma. Ezek a talajok a Szlovák Köztársaságban a legalacsonyabb tengerszinten, kevesebb mint 110 m magasságban helyezkednek el. A síkság és a talaj nyirokszintje befolyásolják a terület elárasztottságát, a talaj hidromorf tulajdonságait, amely az alacsonyabb talaj bonitásba torkollik. A felsorolt talajok az Al puffer rendszerbe jutnak. Az amorf Al-hidroxidok tartalmától függıen a további savasodás azok lebomlása és elhordása után játszódik le. Az Al bomlások viszonylag bonyolult folyamatok, mivel a felsıbb rétegekben lezajló bomlás az alsóbb rétegek feldúsulásához vezet. A legalsóbb rétegekben az Al-hidroxidok precipitálása történik, és így a felszíni rétegek alumíniumban elszegényednek, míg az alsó rétegek alumíniumban gazdagok. A fluviális nyiroktalajok eredeti természetes növényzetét az ártéri erdık és rétek képviselik. Ezek a talajok az alacsonyabban fekvı folyók alluviális üledékein alakultak ki. A további talajtípusok, melyek ellenhatása alacsonyabb a pH 5,5 értéknél, a fluviális talajok és ezek savas, 50% alatti szorpciós komplex telítettség értékő altípusai, továbbá a másodlagos nyirkos kambiumos talajok, melyek átmenetet képeznek a jellegzetes kambiumos talajok és másodlagos nyiroktalajok felé, és a nehéz és nagyon nehéz nyiroktalajok. Ezek a talajok a Kelet-szlovákiai alföldön bekövetkezett talajrendezésig évente elárasztás alá tartoztak, és azok savas ellenhatása a meszes mőtrágyák nagy adagjaival való meszezés ellenére is a transzformáció idejéig a savas és nagyon savas tartományban volt. A kisebb területő csernozjom talajok, fekete nyiroktalajok, barnatalajok, luviális talajok, melyek a poligenetikus löszös agyagon keletkeztek, tágabb pH tartományba esı ellenhatással rendelkeznek, általánosságban azonban az enyhén savas pH 5,5-6,5 és semleges pH 6,6-7,2 értékek a jellemzık. A talaj savasodással szembeni képessége a pufferitás. A VÚPOP eredményei alapján a fıbb talajfajták alábbi csökkenı sorozatát állították föl: csernozjom > fekete talaj > fluviális talaj > rendzina > barnatalaj > kambiumos talaj > luviális talaj > rander > podzolos talaj, nyiroktalaj, szoloncsákos talaj

– 12 –

A feltüntetett talajtípusok alapján meghatározhatók a meszes mőtrágyákkal elvégzett talajjavító és fenntartó kezelési módozatok. A szemcsésségi elemzés alapján a legelterjedtebbek a nehéz és nagyon nehéz (vályogos és agyagos) talajok, melyek 53,7 %-ot képviselnek. A sebezhetı „perces” talajok közé tartoznak. Az alumíniumos talajok az érdekelt területek 32,39%-át képezik. A fennmaradó területet a könnyő talajok és alumíniumos homokos talajok képviselik. A Kelet-szlovákiai alföld jellegzetes talajtípusai közé tartoznak a fluviális nyirok és nyirok talajok, amelyekben a lényegesen lecsökkent áteresztıképesség következtében a hosszan tartó szezonális átnedvesítése során bekövetkezik a nyirkosodás. Ezek talajképzı anyagai a különbözı tulajdonságú réti és deluviális üledékek, ezért fizikai és kémiai tulajdonságaik túlnyomó többsége nagyon változékony. Az ilyen alacsony termıképességő talajokon az alumínium aktivitása veszélyes tényezı, ennek hatását a pH/KCl értéktıl függıen meszezéssel szükséges gátolni, miközben a közepes talajokat pH 6,5 értékig, a nehéz talajokat pedig pH 6,9 értékig szükséges meszezni. A 0,3%-nál magasabb karbonát tartalmú talajokat nem szükséges meszezni, mert azok természetes puffer rendszere a talaj savas hatásainak semlegesítéséhez elegendı. Mint ismeretes, a talaj savasodása pH/KCl < 5 értékhez vezet, megtörténik a humuszos anyagok bomlása és a további kedvezıtlen hatások kialakulása a talaj termıképességére és ökológiai feladataira nézve. Ezért ezeknél a talajtípusoknál szükséges kihangsúlyozni a talaj ellenhatásának meszezéssel történı optimalizációjának fontosságát. A meszezés éves szükséglete a Michalovce, Tıketerebes és Sobrance járásokban a Košice régióval és Szlovák Köztársasággal összevetve az ASP X. ciklusa alapján a 7. sz. táblázatban található.

A meszezés éves szükséglete a térségben járások szerint, a Košice régióban a Szlovák Köztársasággal összevetve 7. sz. táblázat Járás

Terület ha-ban Teljes Meszezés szükséglet 24978 Michalovce 39660 29865 Tıketerebes 51479 14829 Sobrance 19060 Košice régió 200743 120981 1325868 621492 Szlovák Köztársaság

Átlagos pH/KCl értékek Éves Ca felhasználás Szántóföld Mezıg. talaj Összes t-ban Szükséglet t/ha-ban 6,3 6,2 11593,5 0,29 6,4 6,3 13140,9 0,26 6,0 5,9 7792,0 0,41 6,3 6,3 55831,1 0,28 6,5 6,4 295481 0,22

forrás: ÚKSÚP

– 13 –

Összegezve, a talaj ellenhatásának állapotfelmérése, az eddigi és aktuális meszezés igény érték és a talajképzıdés alapján levonhatjuk a következtetést, hogy a talaj savas ellenhatása a talaj természeti tulajdonságainak és képzıdésének függvénye. A Kelet-szlovákiai alföldön a savas esı, mint savasodást elıidézı tényezı mérhetıen nem jellemzı. A savas talajok kimérésének csökkentésére és a talaj ellenhatásának optimalizálására irányuló intézkedések az ASP legújabb eredményeibıl (melyeket az ÚKSÚP biztosít), és a mezıgazdasági gyakorlat alapelveibıl következnek. A meszes anyagok alkalmazásának módszertana a 220/2004 sz. Törvény 4. paragrafusa 2. bekezdésének értelmében a talaj szemcsésségének figyelembe vételével alakul ki. Az analógiából kiindulva, hogy 1991-ben a Vojany-i erımőbıl (EVO) kibocsátásra került 56470t SO2, 2002-ben ez az érték 3211,347t SO2 volt. A tervezett erımő esetében a megadott SO2 kibocsátási érték 2854,8t SO2, tehát 88,89%-a az EVO SO2 kibocsátásának. Mivel az EVO kibocsátásából adódó savasodási hatás a talajban nem jelentkezett, kijelenthetjük, hogy a tervezett erımő SO2 kibocsátásából adódó kockázat nem jelentıs. 1991-ben az EVO-ból történt NOX kibocsátási érték 17315t NOX, 2005-ben ez az érték 5978t NOX volt. A tervezett erımő esetében a megadott NOX kibocsátási érték 2854,8t, amely az EVO 2005-ös kibocsátási értékének 47,75%-a. Regionális tekintetben az NOX hatásából származó talaj savasodást kizárhatjuk.

A talaj szikesedése és kilúgzása A talaj szikesedése és kilúgzása azon talajbomlási folyamatok, melyek esetében okozati összefüggés található a programozott erımő kivitelezésével és mőködésével. Azonban összefüggnek az értékelt terület állapotára és veszélyeztetettségére vonatkozó paraméterekkel, különösen a talaj sebezhetıségével, mint a költségigény meghatározójával, melyet a talaj tulajdonságainak felújításába kell fektetni, amely elsısorban a talaj sózásával károsodott. Ezért tömören értékeljük a talaj szikesedését, ami az adott területen a szoloncsákos talajtípusokra jellemzı. A szikesedést a semleges nátriumsók, fıleg a NaCl és Na2SO4 jelenléte okozza. Ezek a sók az alacsony talajvízszinttel rendelkezı területek talajaiban halmozódnak fel. A talaj kilúgzása (szolonyecesedés) az alkalikus nátriumsók (Na2CO3, NaHCO3, Na2SiO3) jelenlétének függvénye. A Kelet-szlovákiai alföld körülményei között a talaj kilúgzása és elsózódása kombinálódik, és a talajban jelen vannak a semleges és alkalikus nátriumsók egyaránt. A sók fı forrása a talajban, ezzel együtt pedig sós lápok és szolonyecek kialakulását idézik elı az ásványi anyagokat tartalmazó talajvizek, amelyek a párolgásos fázisban a víz – 14 –

szintjének emelkedésével a talajszintbe juttatják az oldott sókat. A víz elpárolgását követıen a sók kicsapódnak, és a szabad Na+ ionok a talaj szorpciós komplexen szorbeálódnak. A VÚPOP (2002) adatai alapján a magas Na-tartalmú területek közé tartoznak a Malé Raškovce kataszterben található talajok, ahol közepes és magas sótartalmat mutattak ki, amely itt az alsóbb talajrétegekben történik meg. A nátrium tartalom növekedésével a talaj szorpciós komplexben így növekszik a talajhalmazok peptidációja és ezzel csökken a talaj vízáteresztı képessége. Az ilyen talajok száraz állapotban megszilárdulnak, nedvesen pedig iszaposodnak, ezért a megmővelésük nehéz. A talajvizek hidrológiai értékelésének eredményei alapján (Szlovák Köztársaság Környezetvédelmi Minisztériuma, 2005), a Kelet-szlovákiai alföld talajvizeinek pH értékei 7,5-7,8 értékek között mozognak, a magas sótartalom és magas nátrium tartalom, mely ezekben túlsúlyban van, a szolonyecképzı hatással rendelkezik. A Kelet-szlovákiai alföld szolonyeces talajaira Laborec, Latorica, Ondava, Bodrog folyók alluviális löszös területein találhatók. A VÚPOP adatai alapján a szolonyec talajok kimért területe 670 ha, szolonyeces talajok 1920 ha területen találhatók, a mélyen szolonyecesedett talajok 3641 ha területet képviselnek, a szolonyecesedésre hajlamos kimért földek pedig 30023 ha területet képviselnek (Čurlík, a kol., 2003). A pangó területeken jelennek meg, ahol a felszíni vizek győlnek össze, melyek elpárolognak, mint a magas nátrium tartalmú talajvizek egyaránt. A Kelet-szlovákiai alföld szolonyec talajinak revitalizációja igényli a sók kilúgozását a talajfelszínbıl, a nedvesség lecsökkentését, és a szekunder szolonyecesedés megakadályozását. A talajok szikesedése és kilúgzása kizárólag a kedvezıtlen fizikai tulajdonságokkal rendelkezı nehéz talajokra vonatkozik, amelyek kevéssé levegısek, vízáteresztı képességük kicsi, vagy nem áteresztık. A képesített becslések, klímaváltozások és a VÚPOP által készített „A Szlovák Köztársaság talajainak hatásaira és tulajdonságaira ható klímaváltozások ártalmai” c. projekt eredményei alapján a Kelet-szlovákiai alföld talajain a leggyorsabban az erıs nyirkosodási tulajdonságokkal rendelkezı elárasztott pangó területeken jelentkeznek a negatív hatások. Ezeken az alacsonyabban fekvı területeken, feltételezve a megnövekedett száradási hajlamot, negatívan jelenik meg a talaj lúgosodása és szikesedése, mint az általánosan elvárt leggyorsabban lejátszódó kémiai folyamat, mint a talajvizek ásványi anyag tartalmának elıre jelzett megnövekedésének hatása (a talaj szennyezettségének térképe).

– 15 –

A talaj nehézfémekkel való szennyezettségének kockázata A VÚPOP és ÚKSÚP eredményei alapján elmondható, hogy 1990 után a szlovákiai talajok veszélyes anyag tartalmának mérsékelt csökkenése történik (Matušková – Vojtáš, 2005). Ez az ipari és mezıgazdasági termelésbıl származó levegıbıl belépı szennyezı anyagok tartalmának csökkenésének a hatása. A talaj higiéniai állapotának megítélésekor a kiindulási alap a talajra ható nehézfémek hosszú távú hatása, ezek közül a nem lebomló elemek hosszabb ideig lehetnek jelen. A veszélyes anyagok határértékeit a 220/2004 sz. Törvény a talajtípusok alapján határozza meg, a Cd, Pb és Ni esetében a talaj ellenhatása alapján. Az említett törvény érvénybe lépéséig a Szlovák Köztársaság Környezetvédelmi Minisztériumának a talajban lévı veszélyes anyagok engedélyezett értékeirıl szóló 531/1999 – 540 sz. rendelete alapján meghatározott értékelés volt érvényben, melyben az agyag tartalom és szerves anyag tartalom alapján standard talajra vonatkoztatott értékek szerepelnek. A Szlovák Köztársaság talajainak jelenlegi fejlıdésének értékelése a Részleges monitor rendszer – a talaj, mint a Szlovák Köztársaság környezetének monitor rendszerének része alapján történik. Eddig kiértékeltek lettek az elsı ciklus 1997-ben és a második ciklus (VÚPOP, 2002). A Szlovák Köztársaság talajinak felületi szennyezettségi vizsgálata Bratislava-ban, az ÚKSÚP közremőködésével történik, a választott katasztrális területeken a megnövekedett nehézfém tartalom alapján, melyeket az elızı ciklusban végzett felületi vizsgálatok során állapítottak meg. A Keletszlovákiai alföld talajaiban lévı veszélyes anyagokat a „Talajok szennyezettségének felületi vizsgálata” 1. ciklus 1991-1995 eredményei alapján a 8. sz. táblázat tartalmazza. Amint Linkeš a kol. (1997) feltünteti, a Tıketerebes-i járásban összesen 34559 ha területen 817 dőlın, a Michalovce-i járásban pedig 34826 ha területen, ami 637 dőlıt jelent, végeztek felmérést. A Kelet-szlovákiai alföld feltüntetett járásaiban az egyes veszélyes nehézfémek a koncentrációs intervallumban helyezkedtek el (2M HNO3 oldat, Hg össztartalom).

– 16 –

A Kelet-szlovákiai alföld járásainak talajiban lévı veszélyes anyagok 8. sz. táblázat Veszélyes elem

Járás

Határérték mg/kg

(anyag) Michalovce

Tıketerebes

Cr

0,30 - 10,90

0,56 - 8,81

10 A1

Ni

0,60 - 10,90

10 A1

As

< 2,00 - 2,60

0,90 - 22,30+ < 2,00 - 5,20+

Cd

0,03 - 1,26

0,03 - 0,97+

0,3 A1

Hg

0,025 - 0,245

0,027 - 0,210

Pb

4,70 - 22,40

0,15 - 57,60

0,3 A 30 A1

Cu

-

6,63 - 12,45

Zn

-

6,34 - 12,48

5 A1

20A1 40 A1

A1 határérték – a referenciaérték azt jelenti, hogy a talaj nem szennyezett A határérték – a referenciaérték az adott térség háttérértékét jelenti A táblázatból kiderül, hogy Michalovce járásban a Ni a háttérértéket meghaladta (az A1 határérték mérsékelt túllépése), míg a Tıketerebes járásban a Ni esetében az A1 határérték túllépése, az As (századokban kifejezett) és Cd esetében mérsékelt túllépése jellemzı. Az ÚKSÚP folytatta az idegen anyagok felületi vizsgálatait a további években is. 1998-ban a Cd esetében az elvárt érték (A1 határérték) túllépése történt, elsısorban az afrikai országok üledékes foszfátjaiból készített foszfát tartalmú mőtrágyáknak köszönhetıen. Az elvárt értéket meghaladta a Ni. Ennek eredete semmilyen forrásból nem zárható ki. A következı években azonos eredmények születtek. Összegezve, a Kelet-szlovákiai alföldön a C határérték - erısen szennyezett talajok túllépése nem volt megállapítható, míg a B határérték azt jelenti, hogy a szennyezettség a Ni esetében analitikusan kimutatható volt Hraň kataszter területen. Ez az alluviális üledékek elterjedését jelenti, fıleg a löszös területekrıl, és a talajvizek szintjének csökkenését. Az elvárt A1 értékeket meghaladó értékeket mértek a következı években az alábbi sorrendben: Ni > Cr > Cu > Zn.

– 17 –

A jelenlegi feljegyzések alapján területek nem csoportosíthatók a nehézfémek határértéket meghaladó azonos értékő szennyezettségi koncentrációja alapján. A veszélyes nehézfém tartalom kapcsán összegezve megállapíthatjuk, hogy a Kelet-szlovákiai alföld talajai viszonylag tiszták, nem szennyezettek és higiéniai szempontból egészségesek. Ezt dokumentálja „A geológiai környezeti tényezık vizsgálata”, a Szlovák Köztársaság talajainak geotérképe alapján elkészített térkép, amely a 36 kémiai elem teljes mennyisége alapján készült (Čurlík- Šefčík, 1999). Talajkémiai szempontból ez a projekt egyes veszélyes elemek a talaj felsı rétegeiben való eloszlásának értékelésére irányul. Ebbıl következik, hogy az értékelés alá tartozó terület talajai viszonylag tiszták, felületi (diffúz) szennyezettségtıl és Cr, Cu és As pont szennyezettségétıl mentes a déli területeken, az államhatár közelében. Ezen pontszennyezıdések eredete az alluviális üledékek, a Cu és As esetében pedig a szılıtermesztı területeken a fungicid jellegő mezıgazdasági vegyi anyagok maradékai. Kiindulva a tervezett erımőbıl kibocsátott szilárd szennyezı anyagok mennyiségébıl, melyek az 2005-ben az EVO által kibocsátott szilárd szennyezı anyagok mennyiségének 2,80%-át teszik ki, és az ezeken a részecskéken kötött nehézfémek tartalmából (a Hg kivételével, melyek részlegesen gızök formájában is jelen vannak), egyértelmő következtetést vonhatunk le, miszerint a talaj higiéniája szempontjából regionális mértékben a talaj szennyezıdése kizárható.

A talaj szerves anyagokkal való szennyezettségének értékelése A Szlovák Köztársaság talajainak felületi szennyezettségi vizsgálata (ÚKSÚP) keretében a szerves anyagok közül az ásványi olajokat, policiklusos aromás szénhidrogéneket (PAHösszes), poliklórozott bifenileket (PCB-összes) és klórozott szénhidrogéneket vizsgálják. A felületi vizsgálat eredményei alapján a PAH értékek pont jelleggel rendelkeznek, és a Tıketerebes járásban 0,02-0,192 értékhatárok között mozogtak, míg a határérték (220/2004 sz. Törvény alapján) 1mg/kg száraz anyagból. A feltételezett hatással rendelkezı PCB gyártó, a Chemko Rt., Strážske környékének talajaiban a mért határértéket meghaladó értékek lényegesen eltérnek a többi talajban mért értékektıl, ahogy azt a Michalovce-ben található Regionális agroökológiai Kutatóintézet vizsgálatainak eredményei is alátámasztják. A VÚPOP 82002) alapján az 1997-2002 idıszakra készített felületi talaj szennyezettségi vizsgálat alapján a Tıketerebes járásban a klórozott szénhidrogéneket, a Michalovce járásban

– 18 –

pedig a PAH és PCB tartalmat vizsgálták. Egyik esetben sem állapítottak meg határértéket meghaladó értéket. A szerves xenobiotikumokkal való szennyezés az eddigi talajvizsgálatok eredményei alapján pont jellegő (baleseti jellegő). A megoldás a talaj remediációjában rejlik, melynek oka az ilyen anyagok biológiai bomlása a kereskedelmi és tanúsított biológiai anyagok hozzáadásának segítségével, melyek mikroorganizmusai képesek lebontani a jellemzı szennyezı anyagokat. A talaj nagymértékő szennyezettsége esetén ex situ intézkedések elvégzése szükséges (a szennyezett talajréteg feltárása és telepen való tisztítása). A további szerves szennyezı anyagokra, mint a nem metános illó szerves anyagok (NMVOC), perzisztens szerves anyagok (POPs) vonatkozó határértékek a talajban nem meghatározottak. Ezek hányada a Szlovák Hidrometrológiai Intézet (SHMÚ, 2005) szerint 2-3%-ban a tüzelési folyamatok idézi elı, a további években jellegzetesen csökkenı jelleget mutat. Pl. a NMVOC esetében az 1990-ben mérté értékhez képest a csökkenés mértéke 0,957%. A POPs emissziójának lényeges csökkenése jellemzı az ipari gyártási technológiákban végzett változások következtében, a kis forrásokban történı fatüzelés káros hatásainak csökkentése érdekében.

A talaj fizikai bomlása A fizikai tulajdonságok szempontjából a legveszélyeztetettebb talajtípusok a nehéz szemcsésségő talajok, az agyagos és ún. perces talajok (nagymértékben korlátozott idıvel rendelkeznek a talajmővelési intézkedések elvégzésére). A talajtípusok alapján ezek olyan talajok, melyek szelvényében jellegzetesen csökkent vízáteresztı képességő réteg (ún. iluviális talajréteg) található, vagy hosszú távú hatással vannak rájuk a felszíni és talajvizek, esetleg magas vagy nem megfelelı arányú sótartalommal rendelkeznek. A Szlovák Köztársaságban a talajtípusok alapján a fizikai bomlás szempontjából legveszélyeztetettebb talajok az értékelt terület talajai. A fluviális talajok, másodlagos nyirok talajok és barnatalajok csakúgy, mint a Kelet-szlovákiai alföld többi talajtípusa is, alacsonyabb sőrőséggel rendelkeznek a szántóföldeken, mint a 0,3-0,35m mélységben, ezzel együtt pedig alacsonyabb porozitással is rendelkeznek. A növények számára vízáteresztı pont és a vízzáró pont közötti alacsony különbséggel rendelkezı vízkapacitásuk szárazság és öntözés esetén elıidézi a termesztett növények nem elegendı vízellátását (9. sz. táblázat). A talaj kompakciója (tömörödése) a talaj bomlásának jellegzetes folyamata, így befolyásolja a talaj termıképességét és ellenálló képességét, vagy a talaj egyéb degradáció folyamatokra való hajlamát. Elsıdlegesen az összes nehéz talajtípus genetikai tulajdonságai, vagy másodlagosan a mezıgazdasági gépek kerekének nyomása, vagy a nem megfelelı – 19 –

gazdálkodás (nem elegendı szerves trágyázás, a mőtrágyák nem megfelelı választéka, nem kiegyensúlyozott vetési eljárások, stb.) befolyásolják. Az értékelt területen a talaj ellenálló képessége a tömörödéssel szemben a 7. sz. térképen található. Ebbıl kiderül, hogy a Keletszlovákiai alföld talajainak jelentıs része kedvezıtlen fizikai tulajdonságokkal, a tömörödéssel szemben gyenge ellenálló képességgel rendelkezik. Kelet-szlovákia

legelterjedtebb

szántóföld

típusainak

fizikai

tulajdonságai

térfogatszázalékokban 9. sz. táblázat Talajtípus Mélység m-ben

Kambiumos 0,05-0,1 talaj 0,30-0,35 0,05-0,1 Fluviális talaj 0,30-0,35 Másodlagos 0,05-0,1 nyiroktalaj 0,30-0,35 Barnatalaj 0,05-0,1 0,30-0,35 Csernozjom 0,05-0,1 0,30-0,35

Sőrőség Teljes pórusosság Vízkapacitás 3 g/cm -ben Könny Közep Nehéz Könny Közepe Nehéz Könny Közepe Nehéz ő esen ő sen ő sen nehéz nehéz nehéz 1,45 1,40 1,30 45,5 48,3 51,6 31,8 33,5 35,6 1,62 1,41

1,49 1,33

1,45 1,32

40,0 47,6

44,9 50,2

46,7 50,6

30,1 29,4

33,7 31,1

36,9 40,9

1,51 -

1,55 1,42

1,44 1,41

47,1 -

43,7 46,8

46,6 47,6

26,2 -

33,9 34,1

40,2 33,8

-

1,57 1,42 1,61 1,35 1,50

1,52 1,44 1,52 1,31 1,42

-

41,7 47,3 40,3 47,3 44,2

43,8 46,3 43,2 50,7 46,7

-

34,8 28,9 30,8 32,4 34,2

36,5 32,8 32,8 33,1 34,6

forrás: SCPV, VÚPOP

A talaj tömörödésével szemben csak átfogó módszerrel lehet fellépni, melyben fı szerepet játszanak elsısorban a megelızı talajképzı intézkedések, szükség esetén a mechanikus porhanyósítás, a talajra ható nyomás csökkentése, megfelelı vetési eljárások, a tömörödéssel szembeni ellenálló képesség növelése, ésszerő meszesítés, stb. A víz okozta erózió a talaj bomlási folyamatai közül egy nagyon jellemzı folyamat, amely a talaj minıségének romlásához nagymértékben hozzájárul. A finom talajréteg elhordásával a talajfelszínen a finom talajrészecskéken felhalmozódott tápanyagok és humusz hiánya következik be. A 220/2004 sz. törvény értelmében a talajelhordás határértékei 0,3 m mélységig 4t/ha évente, a közepesen mély talajok (0,3-0,6 m) esetében 10t/ha évente, a mély

– 20 –

talajok esetében (0,6-0,9 m) 30t/ha évente. Az értékelt terület aktuális vízi eróziójának csoportjait a térképen szemléltetjük. Ebbıl kiderül, hogy az alföld meghatározó részén a talaj eróziója nagyon csekély vagy nincs. A közepesen erıs és erıs erózió kelet-Szlovákia vulkanikus eredető hegységeinek enyhén és közepesen meredek oldalain jellemzı. Az erózióvédelmi intézkedések megválasztásakor figyelembe kell venni a terület talajökológiai feltételeit. Ezek fıleg az alábbi intézkedések: a talajvédelmi hatásokkal rendelkezı vetési eljárások megvalósítása, a köztes termények bevonása a vetési eljárásba, a szántás mentes megmővelési technológiák bevezetése, a mezıgazdasági haszon növényzet és védınövényzet kiültetése, stb. A talaj megóvása a vízi eróziótól a nagy feldolgozású talajmegmővelés bevezetésével az ökológiai és mezıgazdasági technológiai szempontok alapján az egyik legfontosabb szempontnak minısül. A következı évtizedekben ehhez társultak a különbözı balesetek az elárasztott területek, áradások formájában júliusban, augusztusban, különösen keletSzlovákiában. A Szlovák Köztársaság Mezıgazdasági Minisztérium adatai alapján pl. 1999ben Szlovákiában 181433 ha terület lett elárasztva, 2001-ben ez az érték 22993 ha volt, 2004-ben pedig 13714 ha. Ez összefügg a talaj alacsony infiltrációs képességével és alacsony beszivárgási tulajdonságával, a szerves anyag tartalomtól és a talaj szerkezetétıl függıen. A VÚPOP csoportosítása alapján a Kelet-szlovákiai alföld talajainak többsége az eróziótól mentes és kissé erodált talajok közé (fluviális talajok, luviális talajok, feketetalaj) tartozik, míg a szélsıségesen erodált talajtípusok a barnatalajok és rendzina, melyek a Slanské hegység és Zempléni hegység lejtıs területein találhatók.

– 21 –

A Kelet-szlovákiai alföld antropogén tevékenységeinek hatása a talajviszonyokra és természeti erıforrásokra Az adott térség antropogén tevékenységei, melyek befolyásolják a talajviszonyokat és természeti erıforrásokat, a következık: -

a növénytakaró átszervezése, vízháztartási eljárások, hidromeliorációs eljárások.

A növénytakaró átszervezése a gazdálkodási rendszer változtatásaiból adódó talajrendezések során történt. A lecsupaszító fakitermelési módszer jelentısen lecsökkentette az erdei növények mennyiségét elsısorban a régió északkeleti részében. Az intenzív erdıirtást elıidézték az erdıket sújtó balesetek is, melyek elsısorban a Vihorlat és Slanské hegységek hegyoldalait sújtották, ami meggyorsította a vízi eróziós folyamatokat, a talajtakaró bomlását, a talaj fizikai tulajdonságainak romlását, különösen a talaj telítıdését és víztartó képességét. Az erdık irtásának hatására megtörténik a talaj nedvességtartalmának fokozott elpárolgása és ezzel a talaj hidrológiai mőködésének változása. Különösen káros hatással a talajra nézve az 1950-1953 között mezıgazdasági nagyipari termelési célokból történt „akadálymentesítés”, azok mértéktelenül nagy gazdaságokba való tömörítése (1975-1985 között), melyek megjelentek a további környezet alakító eljárások eltörlésében a termelés specializációja érdekében. A monokultúrájú gazdálkodási módszer károsan hatott a talaj agrokémiai tulajdonságaira. A Kelet-szlovákiai alföldön a vízháztartási eljárások a vízgazdálkodási eljárásokból adódtak, melynek fı célja az árvíz elleni védelem volt. Ezek megnyilvánultak a víztározók, vízelvezetı csatornarendszerek, védıgátak építésében és az Ondava, Latorica, Laborec és Uhu folyók medreinek szabályozásában. Ezek a vízgazdálkodási eljárások megváltoztatták a terület vízmőködését és talajmőködését. Ezzel megszakadt a kapcsolat a vízszintek és szomszédos területek között, amely a töltésen kívüli területre került. Ez okozta a felszíni vizek felgyorsult elfolyását a Kelet-szlovákiai alföld területérıl, valamint a talajvizek szintjének csökkenését. A hidromeliorációs eljárások lényege a fluviális és luviális talajok lecsapolása a folyam öblözetekben, amivel megtörtént a talajok nem megfelelı lecsapolása és a talaj termıképességének csökkenése. Megtörtént a tartó növényzető talajok lecsapolása, amely ebben az esetben a környezet ökológiai stabilizációs elemeként szerepel. A terület ésszerő kihasználása megköveteli a terület teljes körő értékelését és a helyreállító módszerek bevezetését, melyek a talaj fejlıdését célozzák meg. – 22 –

A regionális légszennyezettség összefüggése a programozott erımő imisszióival és a SO2 és NOx határértékeivel a növényzet és az ökoszisztémák védelmében A növényzet és az ökoszisztémák védelmére a Szlovák Köztársaság Környezetvédelmi Minisztériumának 705/2002 sz. rendelete meghatározza a SO2 és NOX határértékeit. A célértékek és a hosszú távú célok az ózon szempontjából meghatározottak. A megnevezett rendelet 3. sz. Melléklete szerint a SO2 és NOX mérésére szolgáló területeknek több mint 5 km távolságban kell elhelyezkedniük a többi beépített területtıl, ipari létesítményektıl és autópályától. Ebbıl következik, hogy regionális szennyezésrıl van szó, melyek az EU alkotmányával összhangban a légszennyezettség értékelésére meghatározott, figyelembe véve a növényzetet és ökoszisztémákat. A Szlovák Köztársaság területén a Nemzeti légszennyezettségi monitorozási rendszer 5 állomása található meg, ebbıl 2 keletSzlovákiában, Stará Lesná és Starina településeken található. Regionális tekintetben a SO2 és NOX mellett további légszennyezı anyagok is szerepet játszanak, melyek tartózkodási ideje pár órától pár napig terjedhet, így az emissziós forrástól nagyon távolságokban is megtalálhatók. Ezek közé a szennyezı anyagok közé tartoznak a szilárd anyagok – PM10, és ezekben jelenlévı nehézfémek, szerves illó anyagok (VOC), ammónia, ammónium ionok és az alkáli fémek ionjai. A növényzet és az ökoszisztéma védelme szempontjából meghatározottak a SO2 és NOX célértékein kívül még a talaj menti ózon is, amely fıleg a fotokémiai szmog idején jellemzı (a jellemzı külsı tényezık esetén, melyek a levegı stagnálása, napos és meleg nyári idıjárás), és a mezıgazdasági termések és ökoszisztémák szempontjából meghatározó kockázati tényezınek számít. Bizonyos feltételek mellett a különbözı imissziók egyesült hatása jelentkezik, melyek az elegyben vagy szinergikus, vagy antagonikus hatást fejtenek ki, és az egyes imissziók változásokon mennek keresztül. Pl. az atmoszférában a SO2 2-7 nap alatt SO3 formává oxidálódik. Ezt a reakciót különösen az NOX vegyületek katalizálják, de a különbözı szilárd aeroszolokhoz kötıdı fémek is. A SO2 egy része reakcióba lép a vízzel, így H2SO3 keletkezik, amely tovább oxidálódik H2SO4 vegyületté. A levegıben jelenlévı alkáli részecskék, pl. a CaCO3, MgCO3, CaO, MgO, de az NH3 légnemő részei esetében is bekövetkezik azon semlegesítése és szulfitok képzıdése. A SO2 az atmoszférából öntisztítási folyamatokkal távozik, száraz (ülepedés) vagy nedves (atmoszférából történı kimosás) csapadék formájában. A nedves csapadék a SO2 atmoszférából való távozásában 80% szerepet tölt be, tehát az atmoszférikus csapadékok jelentıs része savas kémhatású, ún. savas esı. Az NOX az összes nitrogén-oxid összetevıket: NO, NO2, HNO3, szervetlen aeroszol, NO3-, HNO2, és a szerves nitrátokat. Tüzelés során túlsúlyban NO keletkezik, amely az NOX kb. 90%-át képezi, míg az atmoszférában (nem ipari) a NO kb. 10%-ot, a NO2 90%-ot képvisel. A nitrogén vegyületek az atmoszférában nagyobb távolságokig eljutnak mint a kén vegyületek. Ez összefügg a száraz anyagok alacsonyabb sebességével, az NOX kismértékő kimosásával és gyorsabb nitrát- és szulfitképzıdéssel. Az NOX eltávolításakor az – 23 –

atmoszférából a legnagyobb részt a szilárd NO2 tartalom és a száraz és nedves HNO3 tartalom jelentik. Az aeroszol részecskék jelentıs része a nálunk jellemzı körülmények között 3-5 nap alatt távoznak a csapadékokkal, aminek következtében a csapadékok többsége savas jellegő. A jelenlegi alkotmány, a Szlovák Köztársaság Környezetvédelmi Minisztériumának (MŽP SR) 705/2002 sz. rendelete meghatározza a levegı állapotának értékelését a határértéket meghaladó értékek esetében, amelyre meghatározott a SO2 20 µg/m3 érték a naptári év átlagos idıszakában, továbbá az ökoszisztéma védelme értékeléséhez a felsı határt (HM) 12µg/m3 (a határérték 60%-a), valamint az alsó határt (DM) 8µg/m3 (a határérték 40%a). A NOX-re vonatkozó határértékek az átlagozott évben 30µg/m3, ennek HM értéke 24µg/m3, a növényzet védelmére meghatározott határérték 80%-a, a DM értéke pedig 19,5µg/m3, a határérték 65%-a. A 2005-ben végzett mérési eredmények (SHMÚ, MŽP SR, 2006) „Közlemény a levegıminıségérıl és az egyes források részesedése a légszennyezettségbıl a Szlovák Köztársaság területén” alapján növényvédelem érdekében meghatározott határérték a naptári évben (ugyanúgy, mint az elızı években sem) nem érte el a növényzet védelme szempontjából meghatározott SO2 határérték ötödét sem, a Nemzeti légszennyezettségi monitorozási rendszer 5 állomása közül az egyikben sem. A Košice régióban Krompachy és Veľká Ida településeken kívül a lokális SO2 szennyezettség mérése történik még Strážske településen, a Kelet-szlovákiai alföld északi részében. A 2005-ös évben az adott régióban egyik állomáson sem lépte túl az egészségvédelmi szempontból meghatározott szintet, sem a napi, sem az egy óra alatt mért határértéket. A lokális légszennyezettség a területeken és agglomerációkban az éves átlag SO2 érték nem kerül kiértékelésre. A regionális szinteken, amelyekben a légszennyezı anyagok vertikálisan terjednek, a földfelszín menti kénvegyületek koncentrációja alacsonyabb a lokális szennyezettség helyén mért értéknél. A 2005-ben a SHMÚ regionális állomásainak mérési eredményeibıl kiderül, hogy a növényzet védelmében megállapított NOX határérték túllépése egyik állomáson sem történt meg. A legmagasabb mért érték az összes állomás esetében a 8,7µg NOX/m3, amely a határérték kevesebb, mint 30%-a. Ezek az eredmények megfelelnek a többi évben mért eredményeknek. Ebben az összefüggésben megjegyezzük, hogy 1991-ben a Milhostov-ban található regionális állomáson történt mérés, aminek eredményeibıl következtethetünk a növényzetre és ökoszisztémákra ható hosszú távú hatásokra a tervezett erımő közvetlen közelében. Az alapvetı módszerek közé tartoznak a saját és európai levegı-, egészség- és növényvédelemre vonatkozó alkotmány értelmében a matematikai modellek. A matematikai modellek lehetıvé teszik a források és imissziók terjedésének bemutatását, és az egyes források hányadának becslését. A SHMÚ (Szabó 2004) feltüntetett számításai alapján a – 24 –

Vojany térségben megvalósult SO2 imisszió a légszennyezı anyagok terjedésére vonatkozó kedvezı hatásoknak köszönhetıen 4-6µg SO2/m3 érték körül mozog, és csak egyedi esetekben az EVO forrás maximumától számított kis területen éri el a 12µg/m3 értéket. Az átlagos éves nitrogén-oxidok koncentrációja a 10-12µg/m3 értékintervallumban található, és csak egyedi esetekben kis területen éri el a 21µgNOX/m3 értéket. A tervezett Tıketerebes-i erımőre, emissziós viszonyokra, kémények magasságára, a forrás elhelyezésére, a SO2 és NOX terjedésének feltételeire és a jelenlegi szennyezettségi szintre vonatkozó alapvetı adatok alapján az emissziós forrás hozzájárulása a regionális légszennyezéshez a növényzet és ökoszisztémák szempontjából meghatározott átlagos éves koncentrációs adatok alapján nem jelentıs. Az utóbbi idıszakban a növényzet károsodásának megvalósulása az O3 hatásával magyarázott, amely roncsolja a levelek sejtrendszerét. Az ózon és a további fotooxidánsok (az ózon és napsugárzás hatására a szénhidrogének emissziójából keletkezı anyagok) olyan mértékig roncsolják a sejthártyát, hogy a savas esık hatására bekövetkezik az alapvetı tápanyagok kimosódása. A talaj menti ózon koncentrációjának mérése nálunk 1992-ben kezdıdött. A fontos állomások a talaj menti ózon mérésére a SHMÚ regionális állomásai és a Štrbské Pleso, Kojšovská hoľa és 2003-tól a Lomnici csúcson lévı hegyi állomások. A Szlovák Köztársaság Környezetvédelmi Minisztériumának 705/2002 sz. rendelete alapján a 2010-es évre meghatározott célértékek vannak az ózonra nézve és a növényzet védelmében AOT40, kiszámítva a május-július közötti 1-órás értékek alapján ez 18000µg/m3 öt év alatt. A hosszútávú cél a növényzet védelme szempontjából az AOT40 6000µg/m3. A SHMÚ (2006) alapján a szélsıségesen meleg és fotokémiailag aktív 2003 évben mérték a talaj menti ózon legmagasabb értékeit a SHMÚ állomásainak többségében. A növényzet védelmében meghatározott AOT40 célértékeket 2001-2005 között a szlovákiai állomások 50%-ban meghaladta a mért érték. Ez a tény meglepı, figyelembe véve az ózon prekurzorok (NOX, VOC, CO) jelentıs csökkenését nálunk és egész Európában egyaránt az utóbbi 10-15 évben. Feltételezzük, hogy a talaj menti ózon meghatározó tényezıi az atmoszféra magasabb rétegeibıl származó ózon, a távolsági és interkontinentális átvitelő ózon és fıleg a globális felmelegedés.

– 25 –

A tervezett erımő hatásának értékelése a növénytermesztésre Az alkotmányban lefektetett, a növényzet és ökoszisztémák védelmében meghatározott SO2 és NOx határértékeknek megfelelıen értékeljük a növénytermesztésre vonatkozó hatásokat, elıször a standard körülmények között, meghatározott fényerısség, hımérséklet és nedvesség értékek mellett szerzett elméleti feljegyzések alapján, ezt követıen értelmezzük a Vojany-i és Zemianske Kostoľany-i hıerımőbıl távozó imissziók a mezıgazdasági termésekre kifejtett hatásait a Kelet-szlovákiai alföld és Horná Nitra agroökológiai feltételeinél. Az eddigi ismeretek terjedelmessége miatt nem fogjuk felsorolni a publikált munkákat. Ezek az alábbi munkákban feltüntetettek: Hronec-Tóth-Holobradý: A szennyezıanyagok hatása a kelet-szlovákiai talajokra és növényzetre (Exhaláty vo vzťahu k pôdach a rastlinám východného Slovenska), Bratislava: Príroda, 1992. 195.o. ISBN 80-0700576-3 és Hronec-Tóth-Tomáš: Idegen származású anyagok és azok veszélyessége (Cudzorodé látky a ich riziká), Košice: Harlequin Quality, 2002. 198 o. ISBN 80-968824-0-6. Mint ismeretes, akárcsak az egész északi félteke légköre, Szlovákia légköre is kén oxidokkal és nitrogén oxidokkal szennyezett. Ezeket a légszennyezı anyagokat ENSZ szinten több tíz jelentésbe vonták be, melyek a távolsági szennyezettségrıl, a SO2 és NOx emissziók csökkentésérıl és az Európában történı távolsági átvitelérıl szóló értékelést tartalmaznak, melynek célja a távolsági átvitel monitorozása, modellezése és értékelése és kidolgozni az európai légszennyezı anyagok kibocsátásának csökkentési módszereit. A SO2 növényekre kifejtett hatására vonatkozó eddig megszerzett ismeretek alapján a kén azon részének van jelentısége, amelyeket a növények a leveleken keresztül a levegıbıl befogadnak. Feltételezzük, hogy a kén feldúsulása az imissziós körülmények között termesztett növények asszimilációs szerveiben az alábbi tényezık befolyásolják: - a SO2 koncentrációja a levegıben és a hatóidı, - a fejlıdési idıszak és a növények növekedési intenzitása, - az asszimilációs szervek károsodásának mértéke, - a talaj típusa és a növények tápanyagokkal való ellátottsága, - a növényi fajták ellenálló képessége, stb. A növényi szervezeteket érı imisszió hatatásának szempontjából elengedhetetlen ismerni az egyes imissziók koncentrációját, melyek túllépése esetén megtörténik a normál növekedés és a növényfajták fejlıdésének megsértése, ehhez pedig a gazdasági veszteségek párosulnak. A megszerzett kísérleti eredmények alapján, a növények érzékenysége a SO2-dal szemben függ azok fiziológiai aktivitásától és a biokémiai folyamatok intenzitásától. Az érzékenységük – 26 –

függ a természeti tényezıktıl és a növény egyes tulajdonságaitól, mint a levelek anatómiaimorfológiai felépítése, azok hajlásszöge, az asszimilációs felület nagysága, a légzı nyílások elhelyezkedése, azok nyíltságának mértéke, stb. A SO2 toxikus hatása a növényekre az uralkodó meggyızıdés alapján a redukciós tulajdonságokkal és savasságával adott. A SO2 hatásmechanizmusa és koncentrációja alapján megkülönböztetünk akut és krónikus növényeket. A növényi szervek akut károsodása az idıszakosan magas SO2 koncentráció hatása (a leválasztók meghibásodása, balesete esetén). Az eddigi ismeretek alapján az ilyen magas koncentrációs érték az 1mgSO2/m3 bizonyos meteorológiai körülmények (magas páratartalom, hımérséklet, intenzív napsugárzás) között és a növény érzékeny fejlıdéses idıszakában. Pl. a virágzás idıszakában az akut károsodás hatványozottan jelentkezik alacsonyabb SO2 koncentrációnál is, ilyen típusú károsodás kialakulhat a rövid ideig tartó SO2 imisszió miatt is (néhány óra alatt). A mikroszkopikus jelek az asszimilációs szervek fakulásával és barnulásával, majd azok elhalásával jelentkeznek (egyszikő növények). A kétszikő növények esetében a károsodás a levelek széle és a levélerezet között jelentkezik. A krónikus károsodás makroszkopikusan az asszimilációs szerveken nem jelentkezik, a klorofil hiánya az egyidejőleg megfigyelhetı fakulással együtt egy sor további tényezı hatása lehet. A SO2 formájában a levegıbıl felvett kén a fotoszintézis folyamán SO42- formájában halmozódik föl, és metabolikusan részlegesen hasznosítható. Irodalmi források alapján a SO2 hatása alapján a növényeket az alábbi csoportokba soroljuk: – nagyon érzékeny növények (tavaszi árpa, búza, vetett lucerna, füvek, borsó, bab, fejes zöldségek) – közepesen érzékeny növények (gyümölcsfák, szılıtıkék) – kevésbé érzékeny növények (napraforgó, repce, vetett kukorica) A SO2-ra legérzékenyebbek az egyes zuzmó fajták, melyeket fitoindikátorokként használnak a SO2 növényzetre kifejtett hatásának értékelésénél. Az elméleti kutatás és tartós SO2 hatással végzett kísérletek eredményei alapján a légszennyezı forrás, fıleg erımő közelében a SO2 koncentrációtól függıen exhalációs övezeteket jelöltek ki az alábbiak szerint (ÚVSH Praha, VÚZZP Praha, VÚCH Žatec): I. övezet – 41–50µgSO2/m3 II. övezet – 50–100 µgSO2/m3 III. övezet – 101–150 µgSO2/m3

– 27 –

Kidolgozásra került a mezıgazdasági termesztésre ható szennyezıdések értékelése és országosan ajánlott segédeszköz a Szlovák Köztársaság Mezıgazdasági Minisztériumának 12/1992 sz. irányelveként „A mezıgazdasági termesztésre ható imissziók által okozott károk megtérítésének értékelése” néven. A SO2 koncentrációjának egyes övezeteire vonatkozóan feldolgozásra kerültek a gazdálkodás alapelvei, melyek feladata a mezıgazdasági termelés veszteségeinek csökkentése. A levegıben mért régiókat általánosan viszonylag tisztának ítéljük. Amint már korábban feltüntettük, a jelenlegi 20µg SO2/m3 határérték az érvényben lévı alkotmány (705/2002 sz. rendelet) a kompatibilis EU alkotmánynak megfelelıen meghatározott. Amint korábban feltüntettük, a tervezett erımő tágabb környezetében a talaj menti SO2 koncentráció hatványozottan alacsonyabb, mint az I. övezet meghatározott értéke a mezıgazdasági növények területi viszonyainak kiszámítása esetében. Az NOx nitrogén oxidok (különösen a NO2) erıs oxidálószer tulajdonságokkal rendelkeznek. Az akut károsodás jelei emlékeztetnek a SO2 károsító jeleire. Az ilyen fajta akut károsodás egyértelmő jele a levelek széleinek barnulása. Az erımő imissziós területein a SO2 és NOX vegyületként hatnak, és a növényekbe jutnak a levél pórusain keresztül, de a kutikulákon át is (a levél károsodása esetén). A NOX vegyületben való hatása a többi imisszióval együtt sokkal toxikusabb. Különösen toxikus a SO2 és O3 keverék. Az irodalmi adatok alapján a növények NOX vegyületekkel szembeni érzékenysége összehasonlítható a növények SO2-dal szembeni érzékenységével. A szilárd imissziók és gáznemő szennyezı anyagok hatásainak eltérısége abból adódik, hogy míg a gáznemő szennyezı anyagok képesek asszimilálódni a növényi szervekben, addig a szilárd részecskék a talaj fölötti nıvényi részeken rakódnak le. Azok diszperzitásától, morfológiájától és kémiai tulajdonságaitól függ, hogy bejutnak-e a szövetekbe, vagy kémiai szempontból közömbösek és fizikai jellemzıik alapján érvényesülnek. A Légkör szennyezı anyagoktól való védelmérıl szóló 309/1991 sz. Törvénytıl eltérıen, amely a szennyezı anyagok és por imissziós határértékeit és a mezıgazdasági termények védelmét határozza meg, a jelenlegi alkotmány a szilárd szennyezı anyagok (TZL) növényvédelmi határértékeit nem határozza meg.

– 28 –

Az EVO Vojany növénytermesztésének átfogó értékelése Az EVO növénytermesztésre vonatkozó imissziós hatásait tartalmazó hozzáférhetı adatokból a legátfogóbb módszerének az 1999-2001 közötti éves jelentések minısülnek, melynek szerzıi Holobradý és Tóth (VÚPOP Bratislava, SPU Nitra). Az átfogó hozzáállás jelentése a természeti hatások jellemzése, különösen a kedvezıtlen meteorológiai hatásoké 2000-ben (szélsıségesen magas hımérséklet és extrém szárazság), az EVO emissziós és imissziós jellege, talajviszonyok, az ipari és szerves mőtrágyák alkalmazásának mértéke a talaj agrokémiai tulajdonságainak megfelelıen. Az állatok és növények feldolgozása értékelésének alapja az adott agroipari területen az elért termelési eredményekre ható imissziós hatások értékelése, különös tekintettel az okozati összefüggésekre az imisszió mértéke és a mezıgazdasági termékenység között. Ezért az idézett szerzık az imissziós terhelési adatokból, a legfontosabb (alapvetı) légszennyezı anyagokra vonatkozó érvényes imissziós határértékekbıl indultak ki. Az imissziók légkörben való terjedésének bonyolult törvényszerőségeinek teljes egységébıl, melyek befolyásolják a mezıgazdasági termékenységre ható talaj menti koncentrációkat, a fı hangsúlyt a szél irányára, sőrőségére és sebességére és az imissziók terjedésének feltételeire helyezik. Ezekbıl az okokból kiemeltek egy területet a földrajzi irányok alapján, 15 km távolságban az imissziós forrás közepétıl. Ezt a területet 8 részre osztották, a viszonylag legmagasabb talaj menti koncentrációs értékekkel rendelkezı területekre és az imissziótól viszonylag kis mértékben terhelt területekre. Az egyes területeken kapott eredmények összehasonlíthatósága érdekében kiszámolták a növény és állatfeldolgozás átlagos értékét az adott területen. Egyértelmő, hogy a mezıgazdasági termelés az emissziós forrástól azonos távolságokban valósul meg a talaj termıképességének terjedelmes feltételeinek teljesülése esetén. A bizonyos különbségek ellenére a termékeny terület az emissziós forrástól számított 15 km sugarú terület, és az értékelt területen az átlagos termékenység a legmegfelelıbb szempont, amely a leginkább közelít az összehasonlítható szempontokhoz a mezıgazdasági termelésben, az egyes területeken a talaj menti imissziós koncentrációk lehetséges hatásait figyelembe véve az imissziók terjedésének törvényszerőségei alapján. Az egyes területeken az átlagos hektáros terméseket összehasonlították az emissziós forrás teljes környezetében (r=15km az EVO-tól számítva) érvényes járási, körzeti és a Szlovák Köztársaságra vonatkoztatott átlagos termelési értékekkel. A szélrózsa alapján az eltérı imissziós koncentrációk, a szél gyakoriságának és sebességének alapján megválasztott egyes területeken az elért termelési értékek alapján nem találtak okozati összefüggést a SO2 és NOX koncentrációja és termékenység között. – 29 –

Az egyes években termesztett növények termékenységi mutatójából kiderül az évjárat egyértelmő hatása. A EVO-hoz kapcsolódóan, a terjedési tanulmányok alapján a talaj menti koncentrációk a legmagasabbak az északi-északkeleti irányban, továbbá dél-délkeleti irányban, északi-északnyugati irányban és dél-délkeleti irányban. Az alaposabb elemzésbıl kiderül, hogy az elért eredmények függnek a talaj tulajdonságaitól, a termékenységi hatásától és fıleg a mőtrágyák szükségeltétıl, azok felépítésétıl, a kémiai védelem szintjétıl és további tényezıktıl. A feltüntetett években a SHMÚ modelljei alapján a SO2 éves átlagértékeinek izotengelyei az értékelt területen a 10µgSO2/m3 érték közvetlen közelében találhatók, a forrástól északi és déli irányban pedig 2µgSO2/m3 értékre csökken. A NOX koncentrációja a forrás közvetlen közelében 14-16µgNOX/m3, északi irányban Budkovce után 2µgNOX/m3 értékre, déli irányban pedig Kráľovský Chlmec felé szintén 2µgNOX/m3 értékre csökken. Az EVO imisszióinak és a Tıketerebes-i erımő hatásainak a növénytermesztés szempontjából történı analógiája kizárható, csakúgy, mint az imissziós koncentrációk és elért termékenységi mutatók közötti okozati összefüggéseket is.

– 30 –

A tervezett erımő hatásának értékelése az állattenyésztés szempontjából Az régebbi, fıleg a 60-as években megjelent munkák, melyek a szilárd szennyezıdések eltávolításának alacsony szintjébıl, majd a porcsapadékok túllépésébıl indultak ki, egyeztek abban, hogy így megvalósul a takarmányok beszennyezése, a fotoszintetizáció mértékének csökkenése és a tápanyagok tápértékének csökkenése. A 12/1992 sz. metodikai segédeszköz alapján a SO2 imissziók állattenyésztést érintı káros hatásainak csökkentése érdekében szükséges a vetési eljárások bevezetése a II. és III. exhalációs övezetben (50µgSO2/m3 fölött) – a szálas takarmányok nagymértékő alkalmazása, a burgonya, cukorrépa termesztésének korlátozása és a köztes takarmány növények mértékének növelése – a kukorica termesztés hátrányára, a fejıs állatok tartásának korlátozása, a borjútenyésztés kizárása és a hízómarha tenyésztés mértékének növelése révén. Az egyes exhalációs övezetekben a gazdasági állatok csoportjaira hasznossági szintet határoztak meg a hosszan tartó imissziós hatások alapján. Ebbıl következik, hogy az állatok negatívan reagálnak a szennyezett légkörre a légutak és a szennyezett tápanyag révén. Ez pedig étvágytalanságban, emésztési zavarokban, csökkent hasznosságban és csökkent termékenységben jelentkezik. Az erımővek környezetében végzett tudományos-kutatási ismeretek megszerzése területén a legátfogóbb kutatás a SPU Nitra Élelmezési és takarmányozási tanszékének dolgozói által kidolgozott „A döntı energomateriális források optimalizálása az Oslany-i antropo-ökológiai rendszerben” c. projekt a Zemianske Kostoľany hıerımő imissziós területén (felelıs vezetı Kováč, 1986-1990). A projekt keretein belül az alábbi szakaszok és alszakaszok voltak értékelve: 1. Čupka (1990) „A szarvasmarha és sertés élelmezése az ipari szennyezıanyagok hatásának kitett ökológiai rendszerben” 2. Herceg (1990) „A takarmányok kémiai összetételének és azok termékenységre való hatásának és a szarvasmarha élelmezésében résztvevı termékek minıségének vizsgálata“ 3. Gálik (1990) „A központi takarmányok kémiai összetételének és azok termékenységre való hatásának és a hízó sertések élelmezésében résztvevı termékek minıségének vizsgálata” Az idézett munkák, de további tanulmányok alapján is, fıleg az állatok élelmezése kedvezıen hat a nagy kockázattal rendelkezı anyagok kockázatainak csökkentésére. Čupka (1990) tudományos érdeklıdése a szarvasmarhák és sertések élelmezésére irányult az ipari szennyezıdések hatásainak kitett mezıgazdasági rendszerben, és Gálik (1990) – 31 –

valósította meg a központi takarmányok kémiai összetételének és azok termékenységre és a hízó sertések élelmezésébıl származó termékek minıségére vonatkozó vizsgálatokat azzal a céllal, hogy élelmezési módszerekkel vizsgálja a takarmányok és ezek részeinek hatását a szennyezıdések hatásainak kitett területen és azon kívül. Herceg (1990) élelmezési kíséreltek során vizsgálta Oslany-ban az ipari szennyezı anyagok hatását az üszık, tehenek és borjúk (450 db üszı, 160 db tehén és 60-100 db borjú) hasznosságára nézve. A legelı növényzetének elemzése egy éven keresztül, 6 legelıs területen, 15 naponként levett minták alapján történt, ahol üszıket, fejısteheneket és borjúkat legeltettek. Vizsgálatokkal elemezték a JRD Oslany-i (6 terület) legelıkrıl származó széna minták emészthetıségét, összehasonlítva a Jedľové Kostoliany és Žirany (Nitra mellett) területekkel. A kísérleteket a VŠP Nitra Élelmezési és takarmányozási tanszékén végezték. Összegezve ezekbıl a Horná Nitra területek elvégzett kísérletekbıl kiderül, hogy az imisszió hatása statisztikailag kimutathatóan átfedett volt az üszık, tehenek és borjúk esetében a legeltetés módjával, az etetés rendszerével, a takarmány összetevıinek energiamérlegével, különösen a nitrogén tartalmú résszel. A takarmányok kiegyenlítésével, melynek nincs okozati összefüggése az imissziós és ellenırzı területtel, teljes mértékben kiegyenlítıdtek az élısúly gyarapodásai, tejtermelés és tej minısége is. Az arzén tartalom a tejben minden esetben a meghatározott 0,05mg/kg határérték alatt volt. Összegezve a projekt eredményeibıl következik, hogy a projekt kidolgozásának idején nem észleltek semmiféle összefüggést az állattenyésztés szintje és a Zemianske Kostoľany-i erımőbıl származó imissziós hatások között. Ezt követıen az 1999-2001 idıszakban értékelték az állattenyésztés szintjét a Horná Nitran található Zemianske Kostoľany-i emissziós forrás és a Kelet-szlovákiai alföldön található EVO Vojany-i emissziós forrás 15 km-es körzetében (Holobradý, Tóth VÚPOP Bratislava, SPU Nitra) egyes területenként és a SO2 és NOX kiszámított átlagos koncentrációi alapján. A Horná Nitra-i hıerımő imissziós területén az állattenyésztés átlagos szintje jóval magasabb, mint a szlovákiai átlagérték, és 100 ha területre átszámítva lényegesen meghaladják a szarvasmarha és sertés tenyésztés mértékét mint pl. Magyarországon, a Cseh Köztársaságban és az EU többi országában. A Kelet-szlovákiai alföld területén az állattenyésztés jóval a szlovákiai átlag alatt marad, és nem éri el a szomszédos országok szintjét sem. Hasonlóképpen mint Horná Nitra-n, a Kelet-szlovákiai alföldön sem észleltek összefüggést az imissziós hatások és az állattenyészés szintje között.

Az erımő értékelése a táplálékláncban szereplı veszélyes anyagok szempontjából

– 32 –

A táplálékláncban szereplı szennyezı anyagok közül az értékelés széntüzelésbıl származó nehézfémekre vonatkozik. Ezek a szilárd anyagokhoz PM10 vagy TSP (a légkörben lévı összes szuszpendált részecske) kötött nehézfémek. Regionális mértékben a PM10 részecskék mérése a SHMÚ Stará Lesná, Liesek és Starina állomásokon történik, a TSP mérése, pedig a Szlovák Köztársaság regionális állomásain, értéke 0,19-0,29% között mozog (SHMÚ, 2006). A többi évben a légkörben mért nehézfémek alábbi csökkenı sorozatát állapították meg: Zn > Pb > Mn > Cr > Cu > Ni > As > Cd A SHMÚ regionális állomásain továbbá a légköri csapadékokban lévı nehézfémek koncentrációját mérik. A PM10 és TSP mérések alapján egyaránt kimutatható, hogy a légköri csapadékokban a legnagyobb mértékben Zn van jelen, és az utóbbi években az összes állomáson növekszik ennek tartalma. A 2005 évben ennek értéke 7,0µg/l és 30,4µg/l között mozgott. Az ólom koncentrációja 2005-ben 1,55-2,93µg/l között volt. A többi évben a Pb koncentrációjának mérsékelt csökkenése volt jellemzı. A Ni és As tartalom a regionális állomásokon hasonló volt, 0,20-0,30µg/l érték között mozgott, a Cu 2005-ben 0,65-1,40µg/l értékre csökkent. A Cd és Pb a csapadékokban legmagasabb fontosságú fémekként 2002-tıl voltak mérve, ezért ezek jellegét nem lehetséges átfogó módon értékelni. A 2005 évben a Pb 1,96-2,93µg/l között, a Cd pedig 0,07-0,11µg/l között mozgott. Összegezve az EMEP és a Szlovák Köztársaság mérései alapján jegyzik az emissziók csökkenésének megfelelıen a PM10 és TSP részecskéken lévı és a légköri csapadékokban egyaránt jelenlévı nehézfémek koncentrációjának csökkenését. Amennyiben a legjelentısebb természeti forrásokat légkör-víz-talaj értékeljük a veszélyes nehézfémek hatásának szempontjából, egyértelmő következtetést vonhatunk le, hogy a nehézfémek csökkentésének szempontjából a legkevesebb lehetıséggel a talaj rendelkezik, mivel a levegı és víz képes áramlással való mozgásra. A talaj nehézfémekkel való szennyezettségének kockázata továbbá azok növénytermesztési termékeibe való belépésében rejlik, majd a szennyezett tápanyagokkal az állati eredető élelmiszerekbe kerül. Ezért a talajból a növényekbe való bekerülésének problematikája fontos helyet foglal el az elméleti és gyakorlati kutatásban egyaránt. Ezért bekerült a 220/2004 sz. Törvénybe is, amely meghatározza az As, Cd, Co, Cr, Cu, Hg, Ni, Pb, Se, Zn veszélyes anyagok határértékeit a talajban, azok teljes tartalma alapján. Továbbá meghatározza a veszélyes anyagok határértékeit a mezıgazdasági talaj-növényzet összefüggésében, az As, Cu, Ni, Zn, Cd és Pd kritikus értékeit mg/kg egységben kifejezve, 1mol NH4NO3 oldatban. Ezek közül a nehézfémek közül, melyek fontosak az erımő kéményén keresztül a levegıbe, a levegıbıl a talajba és onnan a táplálékláncba kerülése szempontjából, az As, Cd, Ni és Pb lényegesek. Ezek koncentrációja az – 33 –

emissziókban 0-5µgN/m3 értékek között mozog. Amennyiben ezeket a tartalmakat összehasonlítjuk a növényekbe jutó értékekkel, ami As esetében 0,4µg/kg, Cd esetében 0,1µg/m3, Ni esetében 1,5µg/kg és Pb esetében 0,1µg/kg, láthatjuk, hogy a nehézfémek koncentrációja a növényekbe kerülés szempontjából elhanyagolható. A Kelet-szlovákiai alföld mezıgazdasági területeinek szennyezettségének értékelésével hosszú ideje foglalkoznak a Michalovce-i Körzeti agro-ökológiai kutatóintézet dolgozói. A sok éves eredmények alapján kiderül, hogy a Cd, Pb, Cr, Ni, Cu és Zn tartalmak összehasonlíthatósága nem volt kimutatható, és a növényekben megállapított nehézfémek tartalma alacsony, határérték alatti volt. Csak csekély számú minta esetében állapították meg a legmagasabb megengedett mennyiség túllépését a Cd, Ni és Zn esetében. A ČSM „Idegen anyagok az élelmiszerekben és tápanyagokban” monitoring eredményei alapján a legveszélyesebb szennyezıanyag a vizsgált kémiai elemek közül a Cd, amely elsısorban az olajos magvakban halmozódik föl, ezzel együtt az utóbbi években jelentıs csökkenés volt tapasztalható, a Szlovák Köztársaságban érvényes határérték 12-76%-át érte csak el. Hatékony Cd szennyezést csökkentı agromeliorációs intézkedésként szükséges a talaj ellenhatásának beállítása a pH/KCl 6,5 értékre, ezt elsısorban meszezéssel és a savas jellegő mőtrágyák mellızésével lehet elérni. Amint már feltüntettük, a Kelet-szlovákiai alföld talajait nem vehetjük energetikai összefüggésbe az imissziókkal (a Cd fıleg a foszfor tartalmú mőtrágyákból kerül a talajba, a Ni és a Zn geokémiai eredető).

– 34 –

Összefoglalás Az alábbi természettudományi ismeretek és az erımővek imisszióinak a talaj tulajdonságaira, a talaj kémiai bomlásának mértékére, a légszennyezettség regionális mértékére ható vizsgálatai alapján a növények és ökoszisztémák védelmében meghatározott SO2 és NOX határértékekkel és a szilárd szennyezı anyagok részeként jelenlévı veszélyes nehézfémekkel összefüggésben következik, hogy a tervezett erımő imissziós hatása a tágabb mezıgazdasági régióban a talaj tulajdonságait, a növényi és állati feldolgozás mértékét és a veszélyes anyagok tartalmát a táplálékláncban nem befolyásolja, ezért a feltüntetett szempontok alapján ezt a forrást elfogadhatónak értékeljük.

– 35 –

Mellékletek

– 36 –

37. old. 1. sz. térkép

Tıketerebes térségben lévı föld fajták

– 37 –

38. old. 2. sz. térkép

A föld textúrája

– 38 –

39. old. 2. sz. térképhez Textúrás osztályok jelmagyarázat piesčitá – homokos hlinito-piesčitá – vályogos-homokos piesčito-hlinitá – homokos-vályogos hlinitá – vályogos ílovito-hlinitá – agyagos-vályogos ílovitá – agyagos íl – agyag Kamenitosť (štrkovitosť) – Kızetesség (kavicsosság) neskeletneté až slabo kamenité (0-20%) – kızetmentes gyengén kavicsos (0-20%) stredne kamenité (štrkovité) (20-50%) – közepesen kavicsos (2050%) silno kamenité (50-75%) – erısen kızetes (50-75%) veľmi silno kamenité (75-100%) – nagyon erısen kızetes (75100%)

– 39 –

40. old. 3. sz. térkép

A produktív potenciál kategóriái és pontértékei 100-91 legtermékenyebb talajok 20-11 legkevésbé produktív talajok 10-1 nem termékeny talajok nepoľnohospodárska pôda – nem mezıgazdasági talaj

– 40 –

41. old. 4. sz. térkép

Acidifikációra hajlamos talajok Acidifikációra nem hajlamos talajok alkáli talajok karbonátos talajok

– 41 –

42. old. 4. sz. térkép jelmagyarázata

Acidifikációra nagyon hajlamos talajok humuszos, textúrájukban könnyebb ill. könnyő talajok kevésbé humuszos, könnyő, homokos talajok Természetesen savas talajok Az ásványokban szegény szubsztrátokban lévı savas kilúgozott talajok Az ásványokban szegény szubsztrátokban lévı nagyon savas talajok Nagyon savas, általában fejletlen talajok, folymatos talaj takarás nélkül Az acidifikációra közepesen hajlamos talajok magasabb pufrációs hajlammal alacsonyabb pufrációs hajlammal Az acidifikációra hajlamos talajok Az ásványokban gazdagabb szubsztrátokban Az ásványokban szegény szubsztrátokban

– 42 –

– 43 –

43. old. 5 sz térkép

A talaj reakciója erısen alkáli közepesen alkáli gyengén alkáli semleges gyengén savas közepesen savas erısen savas nagyon erısen savas extrém savas

– 44 –

44. old. 6. sz. térkép

A talaj kontaminációja

– 45 –

45. old. 6. sz. térkép jelmagyarázat

Nem kontaminált talaj relatív tiszta talaj nem kontaminált talaj (ill. enyhén kontaminált talaj), ahol az egyes veszélyes elemek (Ba, Cr, Mo, Ni, V) elıfordulása eléri az A limitált értéket Diffúz kontamináció talajok, melyekben az egyes veszélyes anyagok (As, Ba, Cr, Cu, Hg, Ni, Pb, V) elıfordulása magasabb mint a B limitált értékek talajok, ahol az egyes veszélyes anyagok (As, Cu, Hg, Pb) elıfordulása magasabb mint a C limitált értékek Pont kontaminációk Pb talajok, melyekben az egyes veszélyes anyagok elıfordulása magasabb, mint a B limitált értékek As talajok, ahol az egyes veszélyes anyagok elıfordulása magasabb, mint a C limitált értékek

– 46 –

– 47 –

46. old. 7. sz. térkép

A kompakció- és intoxikációval szembeni talaj ellenállóság

– 48 –

47. old. 7. sz. térkép jelmagyarázat

Az intoxikációval szembeni talaj ellenállóság veszélyes fémek savas csoportjával slabá - gyenge stredná - közepes silná - erıs A kompakcióval szembeni talaj ellenállóság slabá - gyenge slabá až stredná - gyenge és közepes stredná - közepes stredná až silná - közepes és erıs silná - erıs Az intoxikációval szembeni talaj ellenállóság veszélyes fémek alkáli csoportjával silná - erıs stredná- közepes slabá - gyenge

– 49 –

48. old. 8. sz. térkép

A talaj aktuális vízeróziója A talaj aktuális vízeróziójának kategóriái žiadna alebo nepatrná - semmilyen vagy csekély slabá - gyenge stredne silná - közepesen erıs silná - erıs veľmi silná - nagyon erıs extrémna - extrém zastavané plochy - beépített területek

– 50 –