POSZTRÓMAI TELEPÜLÉS OLTSZEM-HOMOKBÁNYA LELŐHELYEN (KOVÁSZNA MEGYE) Előzetes megfigyelések

Dan Buzea–Radu Zăgreanu

POSZTRÓMAI TELEPÜLÉS OLTSZEM-HOMOKBÁNYA LELŐHELYEN (KOVÁSZNA MEGYE) Előzetes megfigyelések

O

ltszem a Szentgyörgy-medencében fekszik, közigazgatási szempontból a kovásznamegyei Bodok községhez tartozik. A lelőhely 10 kilométerre északra fekszik Sepsiszentgyörgytől, a Brassó-Csíkszereda közti DN-12 országút két oldalán (1. t./1.). A falun keresztül folyik az északról dél felé tartó Olt, amely a medencét a Tusnád szoroson keresztül hagyja el. A falu elsősorban, az északi szélén lévő két lelőhelynek köszönhetően, egy Erősd-Cucuteni kultúrájú település1 és egy római castrum2, jól ismert a régészeti szakirodalomban. A Baróti-hegyeket, amelyek az 1000 m magasságot is elérő kisebb, erdőborította csúcsokkal, a folyó jobb oldalán lévő területet határolják, keleten, nyugaton és délen az Olt völgye veszi körül. Az Olt bal oldalán találhatóak a belső márgás homokkő vidékéhez tartozó, homokkőből, mikró-konglomerátumokból és kréta-kori márgából képződött Bodoki-hegyek, amelyek magassága valamivel nagyobb, mintegy 800 és 1200 méter közötti. 2000 tavaszán, Oltszem déli szélén, a DOMARKT KFT által nyitott homokbánya területén két régészeti lelőhelyet fedeztek fel. Ezek közül az egyik (A lelőhely) az Olt jobb parti magas teraszát foglalja el és a falu déli részétől dél felé terjed, megközelítőleg 800 méter hosszúságban, egy, nyugati felében a DN 12 országút, keleti felében a 1. LÁSZLÓ 1911, 178; LAZAROVICI és mások, 1996, 669-687; 73; CAVRUC 1998, 48 2. XXX 1960, 351; SZÉKELY 1967, 138; SZÉKELY 1993, 279 – 282; CAVRUC 1998, 49

Brassó-Csíkszereda vasúti sínek által közrefogott 80200 méter széles területsávon. A másik lelőhely (B lelőhely) a DN 12 országúttól nyugatra fekszik, az A lelőhely északi részével szemben, egy évekkel ezelőtt felhagyott homokbánya északi felében. A B lelőhely nagyjából egy 60x80m-es területet foglal magában. Mindkét lelőhelyet bolygatták: az A lelőhely déli részét a korábbi homokkitermelések míg keleti felét a vasút, a B lelőhelyet pedig a régi homokbánya és a DN 12 országút. (1. t./2.) 2001-2005-ös években, a Keleti-Kárpátok Múzeuma és a DOMARKT közötti, régészeti kötelezettség alóli mentesítés céljából kötött szerződés értelmében, e két lelőhelyen megelőző feltárásokra került sor. (2. t./1-8.) Az A lelőhelyen belül kutatott 15000 m²-es és a B lelőhely 220 m² felületén összesen 410 eneolitikumra3, bronzkorra4, késővaskorra5 és posztrómai időszakra keltezhető régészeti objektumot tártak fel. (3. t.) A kutatásokat Valeriu Cavruc, a Keleti-Kárpátok Múzeumának igazgatója vezette. A régészeti kollektívából Dan Buzeu vett részt végig a kutatásokban. Különböző időszakokban a kutatásokban még részt vett Galina Cavruc (2001), Janovics István (2001), Mariana Cristina Popescu (2001) Asztalos István (2004), Marian Bobei (2004), Costel Cioancă (2004), Andrea Chiricescu (2004), Mirela 3. BUZEA 2006, 67 - 122 4. IDEM 5. CAVRUC, BUZEA 2005, 121-155; SÂRBU, CAVRUC, BUZEA 2008, 109-148; SÂRBU, CAVRUC, BUZEA 2006, 229-251

39

Dan Buzea–Radu Zăgreanu POSZTRÓMAI TELEPÜLÉS OLTSZEM-HOMOKBÁNYA LELŐHELYEN (KOVÁSZNA MEGYE) Előzetes megfigyelések Cotruţă (2002-2005), Bartha István (2001-2003), Răzvan Luca (2004-2005) és Ugron Kinga (2005). A kutatások eredményeit részben Valeriu Cavruc és Dan Buzea közölte a Romániai Régészeti Kutatások Krónikájában (Cronica Cercetărilor Arheologice din România).6 Az elkövetkezőkben igyekszünk a tudományos világgal megismertetni az A lelőhelyen feltárt posztrómai régészeti leleteket. A lelőhely. Általános rétegtan. A kultúrréteg nagyon szegényes. A 0,3-0,6 cm vastag szántásréteget fekete humusz képviseli. Rögtön ez alatt jelentkezik a sárga színű, steril agyagréteg. A lelőhely teljes területe gépesített művelés alatt volt és van jelenleg is, amely a kultúrréteget időközben elpusztította. Csak a steril, agyagrétegbe ásott objektumok maradtak az emberi beavatkozástól sértetlenül. Házak: Az É-D tájolású 1 ház (7. t./1-6.) a jelenlegi járószinttől -0,4 m mélyen került elő. A lakóház megmaradt részét a sárga, steril agyagba ásták. Gödrének foltja megközelítőleg ovális formájú volt, íves oldalfalakkal és félköríves aljjal. A lakóház gödrének méretei: 9,5x4 m, 0,8 m mélyre ásva a steril rétegbe. A ház mérete az alja felé jelentősen csökken, helyenként sikerült megfigyelni a lépcsőket a felmenő falak mentén.7 A ház mellett feltártak és megvizsgáltak egy tűzhelyet. Kezdetben egy 1,6 m átmérőjű kerek, íves oldalfalú és teknős aljú gödröt ástak, ezután kirakták kővel, majd homokkal soványított agyaggal agyagozták ki, tetejét jól lesimítva. A tűzhely egyharmada korabeli bolygatást szenvedett. A lakóház déli felében egy 0,6 m átmérőjű, meredek oldalfalú, teknőszerű aljú cölöpnyomot bontottak ki, amelyet 0,6 m mélyre ásták a steril földbe. Betöltése homok-és szénszemcsés humusz volt. 6. CAVRUC, BUZEA 2002, 219-221; 2003, 217-219; 2004, 220-222 7. BUZEA 2002, 185-187, Pl.IV, IX-XII

40

2 ház (7. t./7, 8.) É-D tájolású, a jelenlegi járószinttől 0,6 m mélyen került elő. A lakóháznak megközelítőleg 30 százaléka megsemmisült, amikor a bánya meredek oldala beomlott. A ház megmaradt része a steril rétegbe volt ásva. A gödör foltja ovális formájú volt, oldalfalai meredekek, alja egyenes. A lakóház gödrének méretei: 5, 2 x 3,4-4 m, 0,8 m mélyre ásták a steril talajba.8 A 3 lakóház (8. t./1-4.) É-D tájolású, a jelenkori járószinttől 0,5 m mélyen dokumentálták. A ház megmaradt részét a steril talajba ásták. A gödör foltja négyzetes volt, felmenő oldalfalai meredekek, alja egyenes. A lakóház gödrének méretei: 5x5 m, a steril talajba 0,2 m mélységbe ásva. A lakógödör körül, a steril talajban nyolc cölöpnyomot dokumentáltak, míg belső felében másik tízet bontottak ki (ebből kilenc az oldalfalak mentén, egy majdnem a közepénél). A cölöpök, minden valószínűséggel, a földfelszín feletti oldalfalakat és a tetőt tartották. A cölöpnyomok elhelyezkedése alapján nyeregtetőről beszélhetünk. A cölöplyukak metszetben kónikusak vagy félkörívesek, méretük változó, átmérőjük 0,2-0,6 m közötti. Betöltésük egységes, homokos, faszénszemcsével kevert humusz. A lakóház alján, északi felében, a lakógödör két későbronzkori, Noua kultúrájú „szemetesgödröt” (Gr. 157 és Gr. 158) vágott. A 4 lakóház (8. t./5-8.) K-Ny tájolású, a jelenkori járószinttől -0,4 m mélyen került elő. A lakóház megmaradt részét a steril földbe ásták. A gödör foltja négyzetes, oldalfalai meredekek, alja egyenes. A lakógödör méretei: 4x3,2m, és 0,6 m mélyre ásták a steril földbe. A lakóház belsejében, keleti felében nyolc cölöplyukat dokumentáltak. A cölöplyukak metszetben kónikusak vagy félkörívesek, átmérőjük 0,15-0,3 m közötti. Betöltésük egységes, homokos, faszénszemcsével kevert humusz. A lakóház északkeleti felében egy 0,7 m átmérőjű tűzhely került elő. A tűzhely homokkal soványított, felső felében jól elsimított, agyagozott, közvetlenül a lakóház padlóján fekszik. 8.

Buzea 2003, 74; 2003a, 28; 2003b, 29

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN Az 5 lakóház (9. t./1-4.) É-D tájolású, a jelenkori járószinttől -0,4 m mélyen került elő. A lakóház megmaradt részét a steril földbe ásták. A gödör foltja négyzetes, oldalfalai meredekek, alja egyenes. A lakógödör méretei: 5x5,6m, 1,1 m mélyre ásták a steril földbe. A lakógödör közelében, a steril talajban egy cölöplyukat dokumentáltak, belsejében másik tízet (ebből nyolc a déli oldala mentén, egy a keleti falánál és egy majdnem a közepénél). Minden valószínűséggel, a cölöpök a földfelszín feletti oldalfalakat és a tetőt tartották. A cölöpnyomok elhelyezkedése alapján nyeregtetőről beszélhetünk. A cölöplyukak metszetben kónikusak vagy félkörívesek, méretük változó, átmérőjük 0,15-0,8 m közötti. Betöltésük egységes, homokos, faszénszemcsével kevert humusz. A lakóház északnyugati felében, egy 4x3 méteres felületet áglenyomatos patics és kőomladék fedett, közte néhány kerámiatöredék volt. Az omladékréteg eltávolításával kiderült, hogy az egy tűzhely maradványa lehet, mivel az agyagozás alatt a föld erőteljesen átégett volt. A 6 lakóház (7. t./3, 4.) É-D tájolású, a jelenlegi járószinttől -0,4 m mélyen került elő. A lakóház megmaradt részét a steril földbe ásták. A gödör foltja négyzetes, oldalfalai meredekek, alja egyenes. A lakógödör méretei: 4,6x4,4m és 0,6 m mélyre ásták a steril földbe. A lakóházon belül 18 cölöplyuk volt (ebből hét a déli, öt a nyugati, három a keleti, kettő az északi oldalánál, egy pedig majdnem a közepénél), ugyanakkor a déli oldalánál egy árok is előkerült. A legnagyobb valószínűség szerint a cölöpök a földfelszín feletti oldalfalakat és a tetőt tartották. A cölöpnyomok elhelyezkedése alapján nyeregtetőről beszélhetünk. A cölöplyukak metszetben kónikusak vagy félkörívesek, méretük változó, átmérőjük 0,20,5 közötti. Betöltésük egységes, homokos, faszénszemcsével kevert humusz. A lakóház alján, északkeleti felében egy kőtűzhely 0,6x1m méretű tűztere került napvilágra (az agyagozott tűztér a padlón feküdt; a homokkal soványított agyagozásba köveket is beépítettek, felet-

te nagy mennyiségű hamu és elszenesedett famaradvány volt), a folyami kövekből épített tűzhelyboltozat omladéka 1,2x1,2 méteres területen szóródott szét. A 7 lakóház (7. t./5, 6.) K-Ny tájolású, a jelenlegi járószinttől -0,4 m mélyen került elő. A lakóház megmaradt részét a steril földbe ásták. A gödör foltja négyzetes, oldalfalai meredekek, alja egyenes. A lakógödör méretei: 3,6x3,4m, 0,2 m mélyre ásták a steril földbe. A lakóházon belül öt cölöplyuk került elő (ebből három a sarkokban, kettő a keleti részből). Minden valószínűséggel, a cölöpök a földfelszín feletti oldalfalakat és a tetőt tartották. A cölöpnyomok elhelyezkedése alapján nyeregtetőről beszélhetünk. A cölöplyukak metszetben kónikusak vagy félkörívesek, méretük változó, átmérőjük 0,2-0,4 közötti. Betöltésük egységes, homokos, faszénszemcsével kevert humusz. Középtájon két nagyméretű, ovális, 0,7x1m átmérőjű gödör került elő (Gr.1 és Gr.2). Mindkettő meredek oldalfalú, aljuk egyenes és -0,6 m (Gr.1), illetve -1,1m (Gr.2) mélyre ásták őket a steril talajba. Betöltésük feketés-barna humusz. A lakóház alján két tüzelőberendezés került elő: egy tűzhely és egy kő kemence. A tűzhely 0,6 m átmérőjű, 8 cm vastag platnija kerek formájú volt, a lakóház északnyugati felében került elő. A homokos soványítású agyagplatni közvetlenül a padlón feküdt, felső felét nagy mennyiségű, megkövesedett hamu fedte. A kemencéből a 0,7x0,5m átmérőjű tűztér maradt meg (a homokkal soványított platni közvetlenül a padlón feküdt), oldalfalai leomlottak. A kemence leomlott oldalfalait és tetőboltozatát alkotó nagyméretű, 12x15x5 cm-es folyami görgeteg kövei 1,4x1,2 m-es felületen feküdtek (korabeli pusztulás). Egyes köveken égetésnyom látszott. A kövek közül kézzel és korongon formált edénytöredékek kerültek elő. A 8 lakóház (7. t./7, 8.) K-Ny tájolású, a jelenlegi járószinttől -0,4 m mélyen került elő. A lakóház megmaradt részét a steril földbe ásták. A gödör foltja megközelítőleges ovális volt, ol-

41

Dan Buzea–Radu Zăgreanu POSZTRÓMAI TELEPÜLÉS OLTSZEM-HOMOKBÁNYA LELŐHELYEN (KOVÁSZNA MEGYE) Előzetes megfigyelések dalfalai meredekek, alja kissé íves. A lakógödör méretei: 5,8x3,8 m, 0,84 m mélyre ásták a steril földbe. A lakógödrök betöltése szén- és paticsszemcsés (feltételezhetően a földfelszíni építmény maradványai lehetnek) feketés-barna humusz képezte. Tekintettel arra, hogy a lakóházakon belül kevés ág- és karólenyomatos paticstapasztás darabja került elő, arra kell gondolnunk, hogy felső része könnyen bomló anyagból épült (fa, szalma stb) belekeverve az agyagba és azzal tapasztva is. A lakóházak betöltéséből kikerülő régészeti anyag kézzel formált és korongolt edénytöredékekből, megmunkált kövekből, örlőkövekből, fenőkövekből, csont-, üveg- és vaseszközökből, valamint állatcsontokból állt. Kemencebokrok: 5 objektum/kemencebokor a jelenlegi járószinttől -0,4 m mélyen került elő. Három kemence tartozik hozzá (1, 2, 3 kemencék) és három munkagödör (a hamu kikotrására szolgáltak). A kemencék egy 4,1x2,1 méteres felületen kerültek elő, kelet-nyugatra tájolták őket. Formájuk ovális, lekerekített volt, méretük 0,85-1,1 m, magasságuk pedig 0,15-0,3 m közötti. A kemencéket boltozták, ez csak a 3. kemencénél maradt meg. Az 1 és 2. kemence már régen összeomlott. A 3. kemence boltozatát homokkal kevert agyagból építették, vastagsága 2 cm, teljesen épen megmaradt (11. t./7, 8.). A kemencék homokkal kevert agyag tűztere az égetések során téglavörösre égett ki, tetejét, amelyen főztek, egyenesre simították el. A platni közvetlenül a padlón feküdt, vastagsága 4-6 cm közötti. A munkagödrökből/hamusgödrökből csak kevés kerámiatöredék került ki, egyesek kézzel formáltak, mások korongoltak. 9 objektum/kemencebokor a jelenlegi járószinttől -0,4 m mélyen került elő. Egy kemencéből (1 kemence) és egy hamusgödörből állt, illetve másik két hamusgödörből, amelyek, korábban elpusztult kemencékhez tartoztak (2 és 3. kemencék). A kemencekomplexum 4,8x3,2 m felületen feküdt, kelet-nyugatra tájolták.

42

A lekerekített tojásdad formájú kemence 0,85x1,04 m átmérőjű és 0,2x0,3 m közötti magas volt. Boltozata már régen beomlott. A kemence homokkal kevert agyagból épült, az égetés során téglavörösre égett ki. A platni közvetlenül a padlón feküdt, felső felületét lesimították, vastagsága 4-8 cm közötti volt (12. t./2-6.). A hamusgödörből kevés kerámiatöredék került napvilágra. Szemetesgödrök A feltárt településen 101 szemetesgödör került elő. A szemetesgödrök legnagyobb része metszetben zsák formájú volt (6. t./4-6.). Szájuk kerek vagy ovális, oldalfaluk meredek vagy íves, aljuk íves volt. (6. t./2, 3.) Egy másik típust a szabálytalan formájú, lépcsősen ásott oldalfalú, egyenes aljú gödrök alkották. (6.t./1.) A gödröket 0,3x2,6 m mélyre ásták a steril homokba. Betöltésük szén-és paticsszemcsével kevert feketés barna humusz. A gödrökből mind kézzel formált, mint korongolt kerámia került elő; megmunkált kövek, őrlőkövek, fenőkövek, csont-, üveg-és vaseszközök, valamint állatcsontok. A szemetesgödrök valós száma nagyobb lehet, hiszen 96 objektumot nem sikerült megállapítani: - olyanokat, amelyekből szegényes, atipikus kerámiákból álló szegényes leletanyag került ki, ezek alaposabb elemzést igényelnek. - olyan gödrök, amelyekből nem került elő leletanyag, kulturális és tipológiai besorolásuk csak formájuk és betöltésük alapján lehetséges. Feketésbarna, esetenként homokkal kevert betöltésük szén-és paticsszemcsékkel kevert. A Marosszentanna-Csernyahov kultúra, Kr.u. 4. század Kr.u. 3. század ’60-as éveiben a római adminisztráció és hadsereg feladja Dacia provinciát, csatlakozik hozzájuk a civil lakosság egy része. Ezt egy népmozgásokkal teli időszak követi, amelyet a legtöbbször népvándorlás kornak, vagy posztrómai kornak neveznek Romániában. Marosszentanna–

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN Csernyahov kultúrájú leleteket Románia területén Kovács István, a marosszentannai és marosvásárhelyi (Maros megye) temetőkben folytatott ásatásai nyomán, már a 20. század elejéről ismerünk. A kevésbé kutatott Marosszentanna–Csernyahov települések miatt a kultúrával foglalkozó tanulmányok a legtöbbször a temetők által nyújtott információkra alapozódnak.9 A Kr.u. 4. században Dél-Kelet Erdélybe is kiterjeszkedik a Marosszentanna–Csernyahov kultúra. Ennek a régészeti entitásnak etnikai és nyelvi hovatartozását illetőleg megoszlanak a vélemények a szakirodalomban: míg egyes kutatók a gótokhoz kötik, mások a vegyes összetételét hangsúlyozzák és bizonyítékokat hoznak fel mind a bevándorló elemre (gótok, szarmaták, szlávok), mind a helyben élő dák jellegre. Az a tény biztos csak, hogy egy adott pillanatban a gótok uralták politikailag ezt a területet.10 A térségben jelenleg megközelítőleg 80 lelőhelyet kötnek a kultúrához. A Kr.u. 4. századi leletek száma ennél nagyobb, de sok szórványos leletből, nem kutatott településből áll, amelyeknek kulturális hovatartozásuk még nem volt megfelelően meghatározva, éppen ezért lehetséges, hogy nagyrészük ehhez a kultúrához tartozik. Dél-Kelet és Kelet-Erdélyből, a Marosszentanna–Csernyahov kultúrájú leletek közül meg kell említenünk a következőket: Barátos/Brateş, Bereck/Breţcu, Csernáton/Cernat, Dálnok/Dalnic, Fiatfalva/Filiaşi, Kézdialbis/ Albiş, Kézdibélafalu/Poian, Kézdivásárhely/Târgu Secuiesc, Killyén/Chilieni, Komolló/Comolău, Köpec/Căpeni, Nagyborosnyó/Boroşneul Mare, Oltszem/Olteni, Réty/Reci, Rugonfalva/Rugăneşti, Sepsibesenyő/Pădureni, Sepsiszentgyörgy/Sfântu Gheorghe, Szászhermány/Hărman, Tekerőpatak/ Valea Strâmbă, Timafalva, Vargyas-szoros/Cheile Vârghişului és Zagon/Zagun.11 A Marosszentanna–Csernyahov kultúrájú lelőhelyek többsége alacsonyabb teraszokon, folyók mentén és kisebb völgyekben, általában enyhén lej9. IONIŢĂ 2001, 618 10. CAVRUC 2000, 38 11. COSTEA 1995, 150-175; CAVRUC 1998, 25; 2000, 38

tős dombokon találhatóak. A kutatott települések minden esetben nyitottak és nem mutatkoztak erődítésre utaló nyomok. Néhány település magasabb fekvése kapcsolatba hozható azokkal a megélhetésre kiváló természeti adottságokkal, amelyeket az illető domborzati formák jelentenek. Kiterjedés szempontjából, ezek a települések nagy felületen fekszenek, ezért a leletanyag valamennyire szétszóródva található a kultúrrétegben, a lakóházak között.12 Ami a háztípusokat illeti, mindenhol találkozunk mind földbemélyített, mind felszínre épített lakóházakkal. Ennek a korszaknak a kerámiája két csoportra osztható: korongolt, finom kerámia, színük általában szürke, sárgás és néha téglapiros és fekete, jól, egységesen kiégetettek, néha felfényezték őket. Ehhez a kategóriához tartoznak a kaviccsal soványított edények, homokkal és kaviccsal az összetételükben, ilyenek a nagyméretű tárolóedények. Különleges helyet foglalnak el a nagy, vastagfalú, néha bekarcolt vonal- és hullámvonalköteggel díszített ún. Krausengefässe tárolóedények, amelyek nem hiányoznak a Marosszentanna–Csernyahov településekről (8. t./1-7.) A kézzel formált edényeket homokkal és kaviccsal soványították, általában gödrökben, rosszul kiégetettek, másodlagos égésnyomokkal. Ez a kategória megtalálható különböző fazék-, tál- és tárolóedény típusoknál. Népes csoportot alkotnak a kónikus, kézzel formált tálak (9. t./1-7.) A kézzel formált edényeket szegényesen, általában ujjbenyomkodással díszítették. Néhány fazék külső felületén ujjnyomokat lehet megfigyelni. A Marosszentanna–Csernyahov kultúra a nagy hun invázió idején ért véget, egyidejűleg a gótok és a szarmaták költözésével. A hun csapatok megjelenésével előidézett bizonytalanság a Marosszentanna–Csernyahov kultúrájú települések végét okozta, lakóik védettebb helyekre húzódtak.13 Néhány előzetes megfigyelés. A kutatások a következő években folytatódhatnak, úgy döntöttünk, hogy ezeket a felfedezéseket meg kell ismertetni a korszakkal foglalkozókkal, 12. IONIŢĂ 1966, 189 - 200 13. IONIŢĂ 1966, 201-252; 2001, 637

43

Dan Buzea–Radu Zăgreanu POSZTRÓMAI TELEPÜLÉS OLTSZEM-HOMOKBÁNYA LELŐHELYEN (KOVÁSZNA MEGYE) Előzetes megfigyelések mivel igencsak jelentősek a térség Kr.u. 4. századi történelmének megismertetésében, amely korszakból csak kevés nagy kiterjedésű felületen kutatott település van. A lelőhely. Bizonyos, hogy egy jelentős népességet jelez a térségben, mivel az összes jellegzetes lelet előfordult itt: lakóházak, tűzhelyek, kemencék és különböző funkciójú gödrök. Figyelembe véve a nagy felületen feltárt leleteket, mondhatjuk, hogy a terasz szélével párhuzamosan egy vonalban, valamint erre merőlegesen sorakoznak fel a gazdaságok. Objektumok. A feltárás során sikerült néhány részletet megfigyelni a lakóházak építésének módját, a felhasznált építőanyagokat és a tüzelő berendezéseket illetően. Földbe mélyített és csak részlegesen földbe mélyített lakóházak kerültek napvilágra. Formájuk szerint két típusúak: négyzetesek (3., 4., 5., 6. és 7. lakóházak) és oválisak-lekerekítettek (1., 2. és 8. lakóházak). 20-40 m²-es alapterületűek, 1 méter mélységig ásták le őket a steril földbe. A tető valószínűleg nyeregtető, amelyet oszlopok tartottak. A felmenő oldalfalak nyomait és a tetőt tartó cölöp- és karónyomokat mind a lakóházakon belül, az oldalfalak mentén, mind kívül sikerült megfigyelni. A feltárt lakóházak mindegyikéhez tartozott tüzelőberendezés (tűzhelyek és kemencék) mind belül (4., 5., 6., 7. és 8. lakóházak), mind kívül (1. lakóház). Egy esetben (3. lakóház) nem került napvilágra tüzelőberendezés. A betöltésük szén-és paticsszemcsével kevert fekete humusz volt, amelyből elsősorban kerámia leletanyag került elő. Ezekből a lakóházakból előkerülő szegényes leletanyag csak megközelítőleg utal a

44

lakók foglalkozására, ami mégiscsak legfőképpen a földművelés volt. A háztartási gödrök helyük, formájuk és betöltésük alapján agyagnyerő gödrök lehettek, amelyeket később háztartási hulladékokkal töltöttek fel, ezek az objektumok elterjedtek a posztrómai településeken. Mivel nyílt terepen, különleges kialakítás nélkül helyezkedtek el, valószínűtlen, hogy élelmiszer tárolására használhatták volna őket. Néhány gödörből vassalak került elő, fa-és paticsdarabokkal együtt, amelyek feltételezhetően vasolvasztásból származnak. Nem zárjuk ki a lehetőségét annak sem, hogy egyes gödröket ebből a célból ástak. Oltszem déli részén, a homokbányánál folytatott megelőző ásatás során, az A lelőhelynek kb. 80%-át tárták fel. A megbízó Domarkt Kft a homokbánya kiterjesztését tervezi a település déli vége felé, lehetőségünk lesz így teljesen feltárni a lelőhelyet. A Dél-Oltszem-Homokbánya, A lelőhely megelőző régészeti feltárásának dokumentációja az ásatási naplóból, felszín-és metszetrajzokból, filmes és digitális fényképekből, videofilmből, leltárlapokból és besorolási jegyzőkönyvekből áll, és a Keleti Kárpátok Múzeumának Tudományos Adattárában találhatóak meg. Az oltszemi megelőző feltárások vezetői nem szakértői a posztrómai korszaknak, így a feltárt objektumokból előkerült leletanyagot nem elemezték. A Dél-Oltszem posztrómai település leletanyagának feldolgozása és közlése iránt érdeklődő kutatók az ásató régészek részéről megkapják a dokumentációt és a kollegiális segítséget.

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN IRODALOMJEGYZÉK BUZEA, Dan 2002 Săpăturile arheologice de salvare de la Olteni „Cariera de nisip”. Angustia 7.183-226 2003 Sat Olteni, jud. Covasna „Cariera de nisip”. Catalog. 73-80 CAVRUC, Valeriu – BUZEA, Dan 2002 Olteni, comuna Bodoc, jud. Covasna. Campania 2001. Cronica. 219-221 2003 Olteni, comuna Bodoc, jud. Covasna. Campania 2003. Cronica. 217-219 2004 Olteni, comuna Bodoc, jud. Covasna. Campania 2003. Cronica. 220-222 CAVRUC, Valeriu 1999 Repertoriul arheologic al judeţului Covasna. Sfântu Gheorghe 2000 Repertoriul arheologic al judeţului Harghita. Sfântu Gheorghe COSTEA, Florea 1995 Repertoriul arheologic al judeţului Braşov (I). Braşov IONIŢĂ, Ion 1966 Contribuţii cu privire la cultura Sântana de Mureş-Cerneahov pe teritoriul R.S.R. Arh.Mold IV. 189-252 2001 Populaţia locală în secolul al IV – lea în regiunile extracarpatice. În: Istoria Românilor III. 616-638 LÁSZLÓ Ferencz 1911 Haromszék vármegyei praemykenaei jellegű telepek. Dolgozatok. 175–226 LAZAROVICI, Gheorghe–MAXIM, Zoia–MEŞTER, Mihai–RADU, Sorin 1995 Şantierul Arheologic Olteni. ActaMN. 669-687 SZÉKÉLY Zoltán 1967 Descoperiri epigrafice şi arheologice pe graniţa de est a Daciei Romane. ArhMold V. 133 – 143 1993 Castrul roman de la Olteni. Noi rezultate ale cercetărilor de teren din anii 1987 – 1988. ArhMold XVI. 279 – 283

45

Dan Buzea–Radu Zăgreanu POSZTRÓMAI TELEPÜLÉS OLTSZEM-HOMOKBÁNYA LELŐHELYEN (KOVÁSZNA MEGYE) Előzetes megfigyelések Locuirea post-romană de la Olteni „Cariera de nisip”, jud. Covasna. Consideraţii preliminare (Rezumat) Satul Olteni se află situat în depresiunea Sfântu Gheorghe şi aparţine din punct de vedere administrativ comunei Bodoc din judeţul Covasna. Este situat la 10 km nord de oraşul Sfântu Gheorghe, de ambele părţi ale D.N-12, Braşov - Miercurea Ciuc (Pl. 1/1.). Satul este străbătut de la nord spre sud de râul Olt, după ce acesta părăseşte trecătoarea Tuşnad. În toamna anului 2000, în zona carierei de nisip deschise de către firma S.C. DOMARKT la marginea de sud a satului Olteni, au fost descoperite două situri arheologice. Primul dintre acestea (Situl A) ocupa terasa înaltă din dreapta Oltului şi se întindea de la marginea de sud a satului spre sud, pe o lungime de circa 800 m, pe o fâşie de teren lată de 80–200 m limitată din vest de DN 12, iar din est de calea ferată Braşov – Miercurea-Ciuc. Cel de-al doilea sit (Situl B) se află la vest de DN 12, în faţa sectorului nordic al sitului A, la marginea de nord a unei cariere de nisip abandonate cu mai mulţi ani în urmă. Situl B cuprinde suprafaţa de cca. 60 m x 80 m. În anii 2001–2005, conform unui contract de eliberare a terenului de sarcină arheologică, încheiat între DOMARKT şi Muzeul Carpaţilor Răsăriteni, ambele situri au făcut obiectul unor săpături arheologice preventive (Pl. 2/1-8.). Cercetările efectuate pe suprafaţa de cca. 15.000 mp în cadrul sitului A, şi respectiv 220 mp, în cadrul sitului B, au scos la iveală 410 de complexe arheologice datând din eneolitic, epoca bronzului, a doua epocă a fierului şi perioada post-romană (Pl. 3.). Situl A. Stratigrafia generală Stratul de cultură este extrem de sărac. Solul arabil are o grosime de 0,3– 0,6 m şi este reprezentat de pământul negru. Imediat sub acesta apare solul steril format din argilă de culoare galbenă. Pe toată suprafaţa sitului s-au practicat şi se practică lucrări agricole cu mijloace mecanizate, care au distrus în timp stratul de cultură. Doar complexele adâncite în solul steril au rămas neafectate de intervenţiile antropice. Locuinţele: Locuinţa 1 (Pl. 7/1-6.). De formă ovală şi prelungită, a avut dimensiunile de 9,5 x 4 metri şi 0,8 metri adâncime în sol steril. Aceasta a fost descoperită la 0,4 metri de la suprafaţa de teren. Groapa avea pereţii înclinaţi (în pantă), si fund sferic. O vatră de foc de 1,6 m şi o gaură de stâlp cu diametrul de 0,6 m au fost investigate în apropiere de casă. Locuinţa 2 (Pl. 7/7, 8.). Conturul casei a avut o formă ovală, gaura a avut ziduri verticale şi orizontale şi planul de jos. Dimensiunile gaurei casei: 5,2 x3, 4 - 4 m. Aceasta a fost de 0,8 m adâncime în sol steril. A fost descoperit la -0,6 m de la suprafata terenului. a fost descoperită la –0,6 m de la suprafaţa. Locuinţa 3 (Pl. 8/1-4.) a fost descoperită la – 0,5 m de la suprafaţa terenului. Conturul gropii sale avea forma pătrată, groapa avea pereţii verticali şi fundul orizontal şi drept. Dimensiunile gropii locuinţei: 5x5 m, fiind adâncită cu 0,2 m în solul steril. În jurul gropii locuinţei au fost identificate 8 gropi de stâlpi, iar în perimetrul ei au fost depistate alte 10. Pe fundul locuinţei, în partea sa nordică, groapa locuinţei a secţionat două gropi „menajere” (Gr.157 şi Gr.158), ce datează din perioada târzie a epocii bronzului, aparţinând culturii Noua. Locuinţa 4 (Pl. 8/5-8.) a fost descoperită la – 0,4 m de la suprafaţa terenului. Conturul gropii sale avea forma rectangulară, groapa avea pereţii verticali şi fundul orizontal şi drept. Dimensiunile gropii locuinţei: 4 x 3,2 m, fiind adâncită cu 0,6 m în solul steril.În interiorul gropii locuinţei au fost identificate 8 gropi de stâlp dispuse în partea sa estică. Pe fundul locuinţei, în partea nord-estică, a fost depistată şi cercetată o vatră cu diametrul de 0,7 m.

46

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN Locuinţa 5 (Pl. 9/1-4.) a fost descoperită la –0,4 m de la suprafaţa terenului. Conturul gropii sale avea forma rectangulară, groapa avea pereţii verticali şi fundul orizontal şi drept. Dimensiunile gropii locuinţei: 5x5,6 m, fiind adâncită cu 1,1 m în solul steril. În jurul gropii locuinţei, în solul steril, a fost identificată o groapă de stâlp iar în perimetrul său au fost depistate alte 10. În partea nord-vestică a locuinţei, pe suprafaţa de 4x3 m a fost descoperită o aglomerare formată din bucăţi de lipitură (unele cu amprente de pari şi nuiele), pietre şi puţine fragmente ceramice. După ce bucăţile de lipitură au fost îndepărtate s-a constatat că acestea provin probabil de la un cuptor, deoarece sub lipitură se află pământ cu multă arsură. Locuinţa 6 (Pl. 7/3-4.) a fost descoperită la –0,4 m de la suprafaţa terenului. Conturul gropii sale avea forma rectangulară, groapa avea pereţii verticali şi fundul orizontal şi drept. Dimensiunile gropii locuinţei: 4,6x4,4 m, fiind adâncită cu 0,6 m în solul steril. În perimetrul locuinţei au fost depistate 18 gropi de stâlp iar pe latura sudică a fost depistat şi un şanţ. Pe fundul locuinţei, în partea nord-estică, a fost depistat şi cercetat un cuptor pietrar din care s-a păstrat vatra, cu dimensiunea de 0,6x1 m şi bolta formată din bolovani de piatră răspândiţi pe suprafaţa de 1,2x1,2 m (bolta s-a prăbuşit din vechime). Locuinţa 7 (Pl. 7/5-6.) a fost descoperită la – 0,4 m de la suprafaţa terenului. Conturul gropii sale avea forma rectangulară, groapa avea pereţii verticali şi fundul orizontal şi drept. Dimensiunile gropii locuinţei: 3,6x3,4 m, fiind adâncită cu 0,2 m în solul steril. În perimetrul locuinţei au fost depistate 5 gropi de stâlp. În zona centrală au fost identificate două gropi mari (Gr.1 şi Gr.2), de formă ovală, cu dimensiunile de 0,7x1 m. Ambele au pereţii drepţi spre fundul plat şi sunt adâncite cu –0,6 m (Gr.1) şi 1,1 m (Gr.2) de la solul steril. Pe fundul locuinţei, au fost depistate şi cercetate două instalaţii de foc: o vatră şi un cuptor pietrar. Vatra are forma circulară cu diametrul de 0,6 m, grosimea de 8 cm şi era dispusă în partea nord-vestică a locuinţei. Din cuptor s-a păstrat vatra cu dimensiunea de 0,7x0,5 m (lutuiala vetrei a fost amenajată direct pe sol şi este formată din lut în amestec cu nisip) şi pereţii dărâmaţi. Pereţii şi bolta cuptorului erau formate din bolovani de râu de dimensiuni apreciabile 12x15x5 cm, răspândiţi pe suprafaţa de 1,4x1,2 m (bolta s-a prăbuşit din vechime). Locuinţa 8 (Pl. 7/7, 8.) a fost descoperită la –0,4 m de la suprafaţa terenului. Partea păstrată a locuinţei a fost adâncită în solul steril. Conturul gropii sale avea forma aproximativ ovală, groapa avea pereţii verticali şi fundul uşor înclinat. Dimensiunile gropii locuinţei: 5,8x3,8 m, fiind adâncită cu 0,84 m în solul steril. * Umplutura gropii locuinţelor a fost formată din pământ de culoare brun-negricioasă, pigmentată cu fragmente de lemn şi lut ars, acestea din urmă reprezentând probabil resturi ale părţii construcţiei de deasupra terenului. Având în vedere că în perimetrul locuinţelor au fost descoperite puţine resturi de lipitură cu amprente de pari şi nuiele, trebuie admis că partea sa superioară a fost construită din materiale perisabile (lemn, paie etc) prinse şi acoperite cu lut. Materialul arheologic descoperit în umplutura locuinţelor este reprezentat de ceramică lucrată atât cu mâna cât şi lucrată la roată, pietre prelucrate, râşniţe, gresii, piese din os, sticlă, fier, şi resturi de oase animaliere. Complexe de cuptoare: Complexul 5 (Pl. 11/7, 8.) a fost descoperit la –0,4 m de la suprafaţa terenului. El este reprezentat de 3 cuptoare (Cupt. 1, 2, 3) şi 3 gropi pentru degajarea cenuşii. Cuptoarele sunt orientate pe direcţia est–vest. Cuptoarele au forma oval–rotunjită, cu dimensiunile cuprinse între 0,85–1,1 m şi înălţimea între 0,15-0,3 m. erau prevăzute cu boltă sferică, aceasta păstrându-se doar în cazul Cupt. 3. Complexul 9 (Pl. 12/2-6.) a fost descoperit la –0,4 m de la suprafaţa terenului. Este reprezentat de un cuptor (Cupt.1), o groapă pentru degajarea cenuşii şi 2 gropi ale unor cuptoare distruse din vechime (Cupt. 2 şi 3). Complexul este orientat pe direcţia est–vest. Cuptorul păstrat are forma oval–rotunjită cu dimensiunile de 0,85–1,04 m şi înălţimea între 0,2-0,3 m. Acesta era prevăzut cu boltă sferică, distrusă din vechime.

47

Dan Buzea–Radu Zăgreanu POSZTRÓMAI TELEPÜLÉS OLTSZEM-HOMOKBÁNYA LELŐHELYEN (KOVÁSZNA MEGYE) Előzetes megfigyelések Gropile „menajere”: Acestei locuiri îi aparţin 101 gropi „menajere”. Majoritatea gropilor „menajere” descoperite au forma de sac (Pl. 6/4-6.) Au gura circulară sau ovală, pereţii verticali sau arcuiţi, fundul sferic sau plat. O categorie de gropi, au gura circulară, pereţii oblici spre fundul sferic (Pl. 6/2). O altă categorie de gropi, au forma neregulată, pereţii săpaţi în trepte şi fundul plat (Pl. 6/1.). Gropile sunt adâncite între 0,3–2,6 m, în solul steril. Umplutura este constituită de pământ brun-negricios, tasat, în amestec cu resturi de lemn şi lut ars. Inventarul gropilor este reprezentat de: ceramică lucrată atât cu mâna cât şi la roată; pietre prelucrate, râşniţe, gresii, piese din os, sticlă, fier şi oase animaliere, etc. Numărul gropilor „menajere” este probabil mai mare, deoarece există 96 de complexe a căror datare este nedeterminată. Câteva consideraţii preliminare. Cercetarea putând continua în anii următori, ne-am decis să introducem descoperirile de aici în circuitul ştiinţific datorită importanţei lor pentru cunoaşterea istoriei zonei din sec. IV, epocă din care se cunosc puţine aşezări cercetate pe suprafeţe extinse. Situl. Este evident că se atestă existenţa unei comunităţi însemnate în zonă, întrucât s-au descoperit toate vestigiile caracteristice: locuinţe, vetre, cuptoare şi gropi cu diverse utilităţi. Având în vedere vestigiile descoperite în suprafaţa mare săpată, putem spune că avem de a face cu un şir de gospodării aliniate paralel cu marginea terasei şi unul perpendicular pe aceasta. Complexele. Cercetările au permis câteva observaţii privind modul de construcţie a locuinţelor, a materialelor folosite şi a instalaţiilor de încălzit. S-au descoperit locuinţe uşor adâncite şi locuinţe adâncite în solul steril. Forma acestora este de două tipuri: rectangulară (Loc. 3, 4, 5, 6 şi 7) şi oval-rotunjită (Loc. 1, 2, 8). Suprafaţa lor este cuprinsă între 20–30 mp şi sunt adâncite până la 1 m în solul steril. Acoperişul era construit probabil în două pante şi se sprijinea pe stâlpi. Urmele de pari de la pereţii şi acoperiş au fost surprinse atât în perimetrul locuinţelor de-a lungul pereţilor dar şi în exterior. Locuinţele descoperite aveau instalaţii de încălzit (vetre şi cuptoare) în interior (Loc. 4, 5, 6, 7 şi 8) dar şi în exterior (Loc. 1). Într-un singur caz (Loc. 3) instalaţia de încălzit nu a fost descoperită. Umplutura constă din pământ negru, tasat, amestecat cu resturi de lut şi lemn carbonizat, în care au fost descoperite resturi de cultură materială, în special ceramică. Materialul sărăcăcios descoperit în aceste locuinţe se referă numai cu aproximaţie la ocupaţiile locuitorilor, care erau totuşi preponderent agricole. Dacă avem în vedere poziţia, forma şi umplutura gropi „menajere”, le putem încadra în categoria celor de extragere a lutului şi, apoi, de umplerea lor cu resturi menajere, complexe larg răspândite în toate aşezările din perioada post-romană. Fiind în spaţii deschise şi fără amenajări speciale e puţin probabil ca ele să fi fost utilizate la păstrarea rezervelor alimentare. În unele gropi au apărut aglomerări de zgură de fier, împreună cu resturi de lemn şi lut ars, rezultată probabil de la reducerea minereului de fier. Nu excludem posibilitatea ca unele gropi să fi fost săpate în acest scop. În urma săpăturilor arheologice preventive de la Olteni Sud–Cariera de Nisip, Situl A, s-a cercetat circa 80 % din suprafaţa sitului. Beneficiarul acestei lucrării, firma Domarkt S.R.L doreşte extinderea exploatărilor de nisip înspre sudul aşezării şi vom avea şansa să cercetăm exhaustiv această aşezare. Documentaţia privind cercetarea arheologică preventivă de la Olteni Sud–Cariera de Nisip, Situl A, este formată din jurnale de săpătură, planuri, profile, fotografii clasice, fotografii digitale, filme, fişe de evidenţă, dosare de clasare şi este depusă la Arhiva Ştiinţifică a Muzeului Carpaţilor Răsăriteni. Autorii săpăturilor arheologice preventive de la Olteni Sud nu sunt specializaţi pe perioada locuirii postromane şi prin urmare nu au efectuat studii şi analize pe materialul arheologic descoperit în complexele cercetate. Cercetătorii interesaţi de prelucrarea şi publicarea materialului aparţinând locuirii post-romane de la Olteni Sud, vor primii din partea autorilor săpăturii arheologice documentaţia şi sprijinul colegial.

48

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN The Post–Roman habitation from Olteni, „The sand quarry”, Covasna County. Preliminary report (Abstract) Olteni village is situated in the Sfântu Gheorghe depression and Bodoc commune, Covasna County, administrates it. The village is lying 10 km north of Sfântu Gheorghe, on both sides of D.N. – 12, Braşov to Miercurea Ciuc, and the Olt River also crosses it, from north to south,, after it leaves the Tuşnad pass (Plate 1/1,1). In the autumn of year 2000, in the area of the sand quarry exploited by S.C. DOMARKT, in the southern part of the village, two archaeological sites have been discovered. The first one, site A, occupied the higher terrace on the right side of the Olt river, and spread on about 800 meters towards south, on an 80 – 200 meters wide land sheet, limited on the vest by DN 12 and on the east by the Braşov–Miercurea Ciuc railroad (Plate 1/2.). The second site, site B, is placed on the vest of DN 12, in front of the northern section of site A, at the northern edge of an abandoned sand quarry. Site B has a surface of about 60 x 80 meters. Both sites have been affected: site A, on its southern side, of the older sand exploitations, and in the eastern side of the Braşov–Miercurea Ciuc railroad; site B has been heavily affected by the old sand quarry and by the construction of DN 12. In years 2001-2005, according to a service contract, both sites have been researched. The 15.000 square metres diggings in site A and the 220 square meters in site B have revealed over 410 archaeological complexes, dating from the Eneolithic, Bronze Age, the second Iron Age and the Post–Roman Period (Plate 3.). In the following, we want to introduce into the scientific circuit the Post–Roman relics discovered in Site A. Site A. General stratigraphy The culture strata is extremely poor. The arable terrain is 0,3 – 0,6 meters thick and is represented by black soil. The sterile soil, of yellow clay, appears immediately underneath it. In time, people have undertaken agricultural works with mechanised means, on the entire surface of the site, thus destroying the cultural strata. Only the complexes deepened in the sterile soil have managed to remain untouched by the anthropical interventions. The houses House 1 (Plate 7/1-6.) of oval and prolonged shape, it had the dimensions of 9,5x4 meters and 0,8 meters deep in the sterile soil. It has been discovered at -0,4 meters from the surface of the terrain. The hole has inclined (sloping) walls and spherical bottom. A fire hearth of 1,6 m and a post hole with the diameter of 0,6 m have been investigated nearby the house. House 2 (Plate 7/7, 8.) The outline of the house had an oval shape, the hole had vertical walls and horizontal and plane bottom. The dimensions of the house hole: 5,2x3,4 – 4 m. It was 0,8 m deep in the sterile soil. It has been discovered at –0,6 m from the surface. House 3 (Plate 8/1-4.) has been discovered at –0,5 m from the surface. The outline of the house had square shape, the hole had vertical walls and horizontal and plane bottom. The dimensions of the house hole: 5x5 m, 0,2 deep in the sterile soil. There have been identified 8 post-holes in the sterile soil around the house, and other 10 post-holes in its perimeter. House 4 (Plate 8/5-8.) has been discovered at –0,4 m from the surface. The outline of its hole had rectangular shape, the hole had vertical walls and horizontal and plane bottom. The dimensions of the house hole: 4x3,2 m, 0,6 m deep in the sterile soil.

49

Dan Buzea–Radu Zăgreanu POSZTRÓMAI TELEPÜLÉS OLTSZEM-HOMOKBÁNYA LELŐHELYEN (KOVÁSZNA MEGYE) Előzetes megfigyelések There have been identified 8 post-holes inside the house hole, disposed in its eastern section. In the north-eastern section of the house, on its bottom, a heath, with the diameter of 0,7 m, has been revealed and investigated. House 5 (Plate 9/1-4.) has been discovered at -0,4 m from the surface. The outline of the house hole had rectangular shape, the house hole had vertical walls and horizontal and plane bottom. The dimensions of the house hole: 5x5,6 m, 1,1 m deep in the sterile soil. There has been identified a post-hole in the sterile soil around the house, and other 10 post holes in its perimeter. House 6 (Plate 7/3, 4.) has been discovered at –0,4 m from the surface. The outline of the house hole had rectangular shape; the house hole had vertical walls and horizontal and plane bottom. The dimensions of the house hole: 4,6x4,4 m, 0,6 m deep in the sterile soil. There have been discovered 18 post-holes inside the perimeter of the house. In the north-eastern section, on the bottom of the house, a hearth made of stone has been revealed and researched. House 7 (Plate 7/5, 6.) has been discovered at –0,4 m from the surface. The outline of the house hole had rectangular shape; the house hole had vertical walls and horizontal and plane bottom. The dimensions of the house hole: 3,6x3,4 m, 0,2 m deep in the sterile soil. House 8 (Plate 7/7, 8.) has been discovered at -0,4 m from the surface. The outline of the house hole had an approximately oval shape; the house hole had vertical walls and slightly inclined bottom. The dimensions of the house hole: 5,8x3,8 m, 0,84 m deep in the sterile soil. Some preliminary considerations The research is still going on in the present, thus we cannot formulate conclusions before ending it. But we decided to introduce into the scientific circuit the discoveries made so far, on account of their importance for revealing the history of the area, beginning with the IVth century, a period from which there are only a few settlements researched on large scale so far. The site. It is obvious that a large community was settled in this area, on account of all the characteristic elements discovered so far: houses, hearths, ovens and holes with miscellaneous functions. According to all the elements revealed on the entire large researched surface, we can say that there has been a row of houses, aligned parallel to the edge of the terrace, and another row perpendicularly on it. The complexes. The researches made it possible to formulate some observations upon the techniques used to construct the houses, the materials that were thus used, and the heating installations. We have revealed slightly deepened houses, and also houses dug deep in the sterile soil. Their shape varies between rectangular outlines (houses 3, 4, 5, 6, and 7) and oval-rounded outlines (houses 1, 2, and 8). Their surface varies between 20 – 30 mps. The roof was probably double-sloped, leaning upon posts. The traces of wall-post and roof-posts were revealed both inside and outside of the perimeter of the houses. The revealed houses had heating installations, heaths and ovens, inside (house 4, 5, 6, 7 and 8) and outside (house 1). There is a single situation where the heating installation hasn’t been found. The infill of the house holes consists of brown-black soil, pigmented with burned wood and clay fragments, the latter representing probably remains of the construction from above the surface. The poor material discovered in these houses is slightly representative for establishing what were the main occupations of the inhabitants, but we can say that these were mainly agrarian ones. If we take into consideration the position, shape and infill of the “trash” holes, we can categorise them as first being used for digging out clay, and then, for filling them up with trash. Being found in

50

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN open spaces and without any special arrangements it is quite unlikely that there were used for storing food provisions. As a result of the preventive archaeological researches from Olteni South – The Sand Quarry, Site A, an area of 80% of the entire surface was studied. The Domarkt Company wishes to extend its sand exploitation towards the south of the settlement, and thus we will have the chance to research fully this settlement. The authors of the archaeological diggings from Olteni South are not specialised on the Post-Roman Period, thus they haven’t made any studies and analyses related to the archaeological material revealed so far during the research. The researchers who might be interested in studying and publishing all the Post- Roman material discovered at Olteni Sud will receive all our help and support, including the documentation resulted after the research.

Translated by Andrea Chiricescu

51

Dan Buzea–Radu Zăgreanu POSZTRÓMAI TELEPÜLÉS OLTSZEM-HOMOKBÁNYA LELŐHELYEN (KOVÁSZNA MEGYE) Előzetes megfigyelések

52

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN

1. tábla. Oltszem/Olteni–Homokbánya (Olteni–The Sand Quarry). 1: földrajzi fekvés (the Geographical Position), 2: a lelőhelyek helyzete (the Geographical Position of both Sites)

53


2. tábla. Oltszem/Olteni–Homokbánya (Olteni–The Sand Quarry). 1: a homokbánya (the Sand Quarry), 2: az A lelőhely körülhatárolása (the outline of Site A), 3-8: a 2002-2005-ös ásatások (aspects of the 2002-2005 researches)

54


3. tábla. A 2001-2005-ös ásatások összesítő térképe (The General Plan 2001 - 2005). Jelmagyarázat (The Legend): a Noua-kultúra (The Noua Culture), b dák objektumok (The Dacian Complexes), c posztrómai objektumok (The Post-Roman Period Complexes), d meghatározatlan korú objektumok (Undetermined Complexes), e cölöplyukak (The Post-holes), f meredek oldal (The Abrupt Slope)

55


4. tábla. A 6. lakóház (House 6.). Jelmagyarázat (The Legend): a humusz (the arable soil),b a lakógödör betöltése (the dwelling pit infill), c altalaj (sterile soil), d kövek (stones), e tűzhely (the hearth daub), f árok (ditch), g cölöplyukak (post-holes)

56


5. tábla. A 7. lakóház (House 7.). Jelmagyarázat (The Legend): a humusz (the arable soil), b a lakógödör betöltése (the dwelling pit infill), c altalaj (sterile soil), d kövek (stones), e tűzhely (the hearth daub), f szemetesgödrök („trash” holes), g cölöplyukak (post-holes)

57


6. tábla. Szemetesgödrök („Trash” holes). Jelmagyarázat (The Legend): a humusz (the arable soil), b a gödör foltja (the outline of the hole), c altalaj (sterile soil), d kövek (stones), e cserepek (pottery)

58


7. tábla. Oltszem/Olteni–Homokbánya (Olteni–The Sand Quarry). 1, 2: 5. lakóház (House 5), 3, 4: 6. lakóház (House 6), 5, 6: 7. lakóház (House 7), 7, 8: 8. lakóház (House 8)

59


8. tábla. Korongolt edények (pottery made on potter’s wheel)

60


9. tábla. Kézzel formált edények (hand-made pottery)

61

62

POSZTRÓMAI TELEPÜLÉS OLTSZEM-HOMOKBÁNYA LELŐHELYEN (KOVÁSZNA MEGYE) Előzetes megfigyelések

Recommend Documents