PONTYRÓL PONTYRA. Tartalom:

PONTYRÓL PONTYRA DIÁKÚJSÁG

2005/2006. tanév 1. szám

Hunfalvy János Fôvárosi Gyakorló, Kéttannyelvû Külkereskedelmi, Közgazdasági Szakközépiskola

Tartalom: Karácsony……………………………………………..1 Gólyatábor…………………………………………….2 Osztálykirándulások……………………….……......2-6 Diákcsere Bad Neustadt………………………….....7-8 Diákcsere Dijon……………………………….……....9 Az alkoholfogyasztás………………………….….10-11 Könyvajánló……………………………..…….……..12 Critical mass………………………………….………13 Akiken segítesz……………………………..….…14-15 Fontosabb dátumok……………………………..……16 Vers…………………………………………….…….17 Zene………………………………………….…...18-21 Hirdetések…………………………………………....21 Felhívás, rajzpályázat…………………………..…....22

PONTYRÓL PONTYRA

Hungarian Christmas--A Personal Account

For St. Nicholas' day, (December 6), children put out a pair of well-cleaned shoes the night before; the understanding is that if they have been good throughout the year, in the morning the shoes will be filled with sweets

and small toys or gifts. If they've not been good, they received potatoes, stones, or a wooden spoon. (When we were children, we usually received some of both!).The house was decorated a little more each day as Christmas drew closer: pine boughs and cards on the mantelpiece, a manger scene of cornhusk dolls from Slovakia on a side table, candles, embroidered tablecloths and runners around the living and dining rooms.Supper on Christmas Eve always began with sauerkraut soup, very piquant with dried mushrooms and

2

2005/2006. tanév I. szám

sausage (kolbasz) floating in it. We usually had poppyseed rolls (baigli) or crepes (palacsinta) for dessert.The Christmas tree was not put up until Christmas eve. As children, we were sent into another room to play after supper, and told to "listen for the angels". In a little while, a bell would ring, and we would come back into the room to find a beautiful Christmas tree fully decorated with the wrapped presents arranged underneath its boughs. The decorations always included "szalon cukor" a kind of wrapped fondant candy that was imported from Hungary, ornaments embroidered on felt from Hungary, and wooden ornaments from Slovakia. We were asked if we had heard the angels' bells, as they had rung them as they were leaving. Gifts were then opened, and the whole family went to church later for midnight mass.In terms of Christmas carols, I have lyrics to a number of traditional and folk carols in Hungarian, as well as a Hungarian version of Silent Night. Many of them are sung by the members of the Hungarian dance group I teach, as we have established our own tradition of visiting Hungarian families and serenading them with carols in Hungarian; we usually do this the week before Christmas. I understand that caroling in Hungarian villages was usually done between Christmas and

PONTYRÓL PONTYRA


New Year's eve. As we visit the various families, they reward our efforts with pastries, a little brandy, chocolates, or money; this is very much like what the carolers used to receive in the village tradition!

Gólyatábor 2005

2005 augusztusában második alkalommal volt szerencsém részt venni a gólyatáborban, de már nem gólyaként, hanem ifisként segíthettem a tanárok munkáját. Idén is nagyon sok élvezetes és izgalmas program és feladat várt az ifjú hunfalvysokra. Az 5 nap alatt az osztályok nemcsak szellemi tevékenységet és kreativitást igénylı feladatokban mérhették össze erejüket, hanem ügyességet feltételezı gyakorlati játékokban is. Csütörtök estére kellett a csapatoknak felkészülniük egy különleges elıadásra, amely során minden osztálynak a Hamupipıke címő mesét mutatta be különféle felfogásban. Például: népies megközelítésben, horrorisztikus felfogásban, rapperes feldolgozásban, stb. Ezen az estén még táncbemutatót is élvezhettünk, valamint versmondókat is hallhattunk. Mi, ifisek is bemutatkoztunk. Mind a fiúk, mind a lányok egy-egy saját koreográfiát készítettünk, amivel megleptük a gólyákat. Az este folyamán hirdettük ki az egész heti versenyzés végeredményét, de azt reméljük, hogy a helyezéstıl függetlenül mindenki nagyon jól szórakozott és remekül érezte magát ezen az 5 napon. Hazafelé a vonaton az egész társaság kimerülten, de gazdagon, élményekkel teli tért haza. A szeptemberi iskolakezdéskor már barátokként üdvözölhettük egymást.

Osztálykirándulásunk Szeptember 16-án mentük fel a Várba. Reggel a Batthyány-téren találkoztunk, onnan indultunk utunkra. Elıször körülnéztünk a várnál, elmentünk a Sándor Palota elıtt, ahol a Köztársasági Elnök rezidenciája található, aztán a Siklót néztük meg. Legjobban mindenkit a lábunk elıtt heverı Budapest kötötte le, mindenki érdeklıdve nézte, a reggeli, nyüzsgı várost. Szépen lassan csapatokba verıdtünk, és miután megkaptuk a feladatlapokat, mindenki lelkesen járta a szők utcákat, kerestük a híres házakat, szobrokat, emléktáblákat. Voltak csapatok, melyek szétváltak, voltak olyanok, amelyek együtt dolgoztak, mindenki lelkiismeretesen végezte a feladatát. Voltak érdekes feladatok, de néhány feladattal meggyőlt a bajunk. A megbeszélt idıpontban a Halászbástyánál leadtuk a feladatlapokat és mindannyian jókedvően, viccelıdve indultunk hazafelé. Örültünk, hogy együtt tölthettünk egy izgalmas, érdekes napot.

***

Százhalombattai kirándulás

A Déli pályaudvarnál találkozott az osztály 8: 15-kor, és onnan mentünk vonattal Százhalombattára. Benéztünk egy bronzkori

Kelédi Orsolya

***

régészeti parkba. Ott megkóstoltuk a kemencében sülı finom lepényt, majd egy

3

PONTYRÓL PONTYRA idegenvezetı segítségével körbejártuk a parkot. A kor megismerése után lehetett fejleszteni a kreativitásunkat. Készíteni kellet egy bronzkori „mini fegyvert” és egy szintén

korabeli ékszert. Amikor végeztünk itt, meglátogattunk egy református templomot és egy katolikust is. A templomokban elmondták a templomok történetét, majd ezekkel az ismeretekkel is gazdagodva távoztunk, s indultunk hazafelé. 16: 30-ra már a Déli pályaudvaron is voltunk. 9. A ***

Osztálykirándulásunk Szeptember 16-17-én volt az osztálykirándulás. Elsı nap a Pálvölgyi barlangban voltunk. Két turnusra oszlottunk, azon belül is két csoportra. Az elsı turnus reggel tizenegy órakor, a második délután egykor találkozott a helyszínen. Kaptunk védıöltözetet, sisakot, jó tanácsokat többek között. A sisakokon volt lámpa is, ami elég hamar kialudt... A barlangászok, akik vezettek minket, nagyon kedvesek voltak. Segítettek, ha elakadtunk, biztattak, ha azt hittük valamirıl, hogy nem sikerül megcsinálnunk. Nagyon szép volt a barlang, minden terem múltját megismerhettük. Ezalatt a néhány óra alatt is jobban összefonódott az osztály, mindenki segített a másiknak, ha nehézsége akadt. Másnapra egy kérdıívet kaptunk, így csapatokban bejártuk a Halászbástya környékét, és kerestük a válaszokat a feltett kérdésekre. Sétáltunk, nevetgéltünk, összedolgoztunk. Mindenki kivette a maga részét a "munkából". Aznap is nagyon jól éreztük magunkat és reméljük, sok ilyen kalandban lesz még részünk. Takács Vivien, 9.b

4


***

A Miskolc-Tapolcai kirándulás

Szeptember 15-16-án az osztályommal, a 10. c-vel Miskolc-Tapolcára és környékére mentünk kirándulni. Ez a kirándulás nem csak azért volt jó, mert elmehetett az osztály együtt pár napra, hanem azért is, mert jobban megismerkedhettünk a 10. b-sekkel, akik szintén odamentek. Az elsı napon elmentünk a Diósgyıri várba, mely a XIV-XVI. században élte fénykorát; elıbb Nagy Lajos kedvenc pihenıhelye, majd a királynék jegyajándéka volt. Megnéztük a panoptikumot, ahol Nagy Lajos korát idézı életképeket láthattunk. Utána átsétáltunk a csontterembe, ahol az állatok csontjainak kiállítását nézhettük meg. Itt, aki akart még pénzérmét is verethetett magának. Az egyik bástyában lévı 93 lépcsıfok után beláthattuk az egész várat. Páran közülünk még kipróbálták az íjászatot is. A második napi program a barlangfürdı volt. Nem lehetett megunni egy hamar, mivel a fürdı több részbıl állt. Jó néhány órát töltöttünk el itt a másik osztállyal. Miután kipróbáltuk a szaunát, a pezsgıfürdıt és bejártuk a fürdı részeit, kifelé menet megálltunk még egy-két csoportkép erejéig. A maradék idınkben még elmentünk megnézni néhány miskolci nevezetességet. Így pl. láthattunk egy virágórát, ami egy virágágyás közé épített mechanikus óra és a Miskolci Nemzeti Színházat, ami a mai Magyarország területén lévı elsı kıszínház volt. Az osztály nevében elmondhatom ez a kirándulás jól sikerült.

***


PONTYRÓL PONTYRA nem késtük volna a le a buszt, ami visszavisz Veszprémbe. Itt meg kell említenem az isteni finom vacsorát, amire az éhségtıl már fuldokolva, össze-vissza 2 órát kellett csak várnunk, de bizony megérte.

11. b osztálykirándulás

Az idei osztálykiránduláson Sopronban voltunk. Az elsı napon a helyi sörgyárba látogattunk el. A második napon a nagycenki Széchenyi-kastélyt és a Mauzóleumot tekintettük meg. Szabadidınkben várost néztünk, szórakozás gyanánt boboztunk. Nagyon jól éreztük magunkat.

***

Veszprém (2005. szeptember 15-16.) Egy szokásos csütörtöki reggelen 9 óra környékén indultunk feszült izgalommal Veszprémbe a Déli pályaudvarról. A Hotel Veszprém nevezető szállodában szálltunk meg. Ezután egy kis pihenést igénybe véve felügyelet nélküli központnézés következett persze… Mi találtunk pár jó helyet a környéken, amikbe be is invitáltuk magunkat. Majd el is indultunk feltérképezni a környék lélegzetelállító épületeit, illetve azoknak maradványait. Elsı utunk Nagyvázsonyba vezetett, a Kinizsi-várba, ami elég nagy érdeklıdést váltott ki belılünk. Ezután átsétáltunk a másik oldalon levı Postamúzeumba, ami nevezetesen Gacsal urat és Bodor urat is megihlette, így ezt meg is örökítették egy gyönyörő versbe foglalva. Aztán betértünk egy kis utcába, ahol meglátogattuk a Néprajzi Múzeumot, azaz a Schumacher-házat, ami 1825-ben épült. Érdekfeszítı volt. Elindultunk haza, vagyis ha

Másnap reggel elsı utam az erkélyre vezetett, hogy végre némi friss levegıhöz jussak, de máris nagy volt a rohanás. Igen… reggel 8-kor… Kicsivel késıbb már Veszprém utcáit jártuk. Meglátogattuk a híres Szent István- és feleségének szobrát, majd egy kút pontos megvizsgálása után betértünk az Érseki Palotába. Mindenki lábán hirtelen egy nagy mamusz villogott, amit én személy szerint nagyon élveztem, mert eléggé csúszott a padló. Ezek után már csak a veszprémi állatkert hiányozhatott látogatásunkból, így hát sikerült egy kisebb, minimum 4 órás gyalogtúrát megtenni oda és vissza… Ezek után, egy cseppet sem érezvén a fáradtság jeleit, nagy nehezen elindultunk hazafelé. Hangsúlyozom, szép lassan haza is értünk. A pályaudvarra érkezve, már köszönni sem volt erınk, mindenki úgy eltőnt, hogy észre se vettük. Összefoglalva: egy jó, elme-, és testépítı osztálykirándulás volt… Bodnár Barbara 11.D

***

Osztálykirándulás Visegrádon a 12. d –vel

Azt a feladatot kaptam, hogy mutassam be iskolatársaimnak, milyen is volt a mi utolsó osztálykirándulásunk. Nem biztos, hogy mindenki számára izgalmas ez a cikk, de a kirándulás mindenesetre fantasztikus volt. Az indulás reggele, szeptember 13-a. Mindenki izgatottan gyülekezett a kellemesen hideg ıszi reggelen, a buszpályaudvaron, indulásra készen. Ki nagyobb, ki kisebb csomagokkal megrakodva. Kísérı tanáraink Varga László (osztályfınök) és Kosaras Béla tanár urak voltak. 5

PONTYRÓL PONTYRA 11 óra körül megérkeztünk Visegrádra. Az idı kellemes volt, csak egy kicsit fújt a szél. Rövid gyaloglás után a szállásunkra is megérkeztünk, ami elmondhatjuk, igen takarosnak bizonyult. Amikor már mindenki elfoglalta a szobáját, egy rövid megbeszélést tartottunk. Megegyeztünk, hogy délután 2-kor találkozunk a szálláson és elmegyünk körülnézni, többek között megtekintjük a várat és elnézünk a bob-pályára. A várig igen fárasztó és kimerítı volt az erdei út, mégis akadtak köztünk olyanok, akik még futni is bírtak az olykor igen meredek parton. Miután megnéztük a várat, elmentünk a bobpályára, amit már mindenki nagyon várt. Itt aztán igazán jól éreztük magunkat, rengeteget csúsztunk, úgyhogy nem is maradt túl sok pénzünk az estére. Amikor visszaértünk a szállásra, mindenki célba vette a zuhanyt, mert a túra nem maradt meg nyom nélkül. Este voltak, akik pizzázni, voltak, akik sétálni a partra és voltak, akik csocsózni mentek. De késıbb mind együtt töltöttük el az est hátralévı részét a szálláson egy igen baráti légkörben. Másnap mindenkinek rosszul esett a reggeli ébresztı. Végül azért sikerült elkészülnünk és fáradtan, csomagokkal megrakodva indultunk a buszmegállóba. Pesten még egy kisebb dugóba is keveredtünk, így kénytelenek voltunk elıbb leszállni a buszról. Innentıl kezdve mindenki a neki megfelelı útvonalon haladt tovább. A vasárnap délután hátralévı részét pihenéssel töltöttük, igaz voltak, akiknek az osztálykirándulás nem volt elég és még elmentek biliárdozni egyet.


2005. szeptember 14-én, szerda délután indultunk Abaligetre, ahol a vasútállomástól a buszmegállóig gyönyörő utat tettünk meg gyalog. Utunkat Orfőig – ahol a szállásunk volt - immár a Hermann Ottó-tó tükrében megcsillanó holdsugár kísérte. Ez a tó

mindvégig jókora szereppel bírt: éjszakánként itt beszélgettünk, ide jöttünk napfelkeltét nézni, és strandolni is itt szerettünk volna. A kirándulás második napján az abaligeti cseppkıbarlangot néztük meg, a harmadik napon pedig Pécs városának nevezetességeit és jelentıs történelmi emlékeit kerestük fel, köztük a Csontváry- és a Vasarely Múzeumot, a török épületeket és az ókeresztény síremlékeket. Összességében rendkívül vidám és élményekben gazdag i idıtöltésben volt részünk, a szállás és a helyszín nagyszerő volt, izgalmas kalandokban még a hazafelé vezetı vonatút is bıvelkedett. A folytatás május végére várható! ***

Záborszki Helga 12.d Osztálykirándulás Sopronban ***

A 12. f osztálykirándulása

6

Idén szeptemberben kétnapos osztálykiránduláson vettünk részt Sopronban és környékén. Sopronba többórányi vonatozással érkeztünk meg, és szerencsénkre


PONTYRÓL PONTYRA

szép idı fogadott minket, így nem volt akadálya a városnézésnek. Kötelezı programként megtekintettük az óvárost, a Stornó-házat, majd szabadfoglalkozás keretében felmentünk a Tőztoronyba, illetve megkerestük a Sopron Plázát is. Sopronból néhány perces buszozással jutottunk el

és nem jelentett akadályt megérteni ıket és megértetni magunkat. Bár az elsı nap, a parlamenti látogatás után rá kellett jönnünk, hogy koránt sem szeretnek annyira sétálni a városban, mint amennyire mi azt hittük, mégis érdeklıdve kérdezısködtek az eltervezettekrıl. Talán számukra az egyik

Fertırákosra, ahol a szállásunk volt. 3-4 ágyas szobákban helyeztek el minket, azután kisebb csapatokra oszlottunk. A fiúk elsı útja a közeli focipályára vezetett, a lányok pedig vagy a faluban bolyongtak, vagy a szobákban beszélgettek. A kirándulás fénypontja az este volt. Utolsó közös osztálykirándulásunkon jókedvően beszélgettünk, táncoltunk és kártyáztunk, amíg ránk nem hajnalodott. Másnap kellemes sétát tettünk a Kıfejtıig, és meg sem álltunk egészen Ausztriáig, ahol gyakorolhattuk egy picit nyelvtudásunkat is. Azonban ez a nap is hamar eltelt, a késı délutáni vonattal márt indultunk vissza Budapestre.

legizgalmasabb programnak a Csodák Palotája bizonyult, ahol különleges játékokat próbálhattak ki több-kevesebb sikerrel. A hétvége az iskolától kötetlen családi programmal telt. A magyar diákok közös megegyezése után a hétvégébıl 1 napot mindannyian Visegrádon töltöttünk, ahol a Fellegvár nyújtotta látvány mellett lehetıségünk nyílt a bob-pályán „bobozni”. Kihagyhatatlan élményeink közé kell sorolnunk közös iskolai napjainkat a Hunfalvyban, ahol közös német órán is részt vettünk, és ahol többek között kipróbálhatták magukat a tornatermünkben. A német diákoknak nagyon tetszett az iskolánk, annak

Diákcsere 2005 Budapest, Április - Bad-Neustadt, Szeptember Az idei diákcsere program résztvevıi -a Hunfalvy János Szakközépiskola és a Siemens Realschule szervezésébengazdagnak mondhatják magukat, mind élményekben, sikerekben és nem utolsó sorban kitőnı nyelvgyakorlási lehetıségben. Az elıször hozzánk látogató német csoport áprilisban tette nálunk tiszteletét 10 teljes napon keresztül. Minden napra tartogattunk nekik egy-egy gyöngyszemet Budapest látványosságaiból, melyek közül lassan többek nevét elıször németül mondjuk ki, semmint magyarul. Mindezek mellett maradt szabadidınk bıven, lehetıséget kapva arra, hogy a fogadó és fogadott diákok közelebbrıl is megismerhessék egymást, és hogy német partnereink betekintést nyerhessenek jó magyar szokásainkba, kultúránkba, oktatási rendszerünkbe és a kimaradhatatlan gasztronómiánkba, mint például bioételnek éppen nem mondható pörköltjeinkbe, paprikásainkba, stb. 1-2 nap alatt hamar beleszoktunk a németajkú fiatalok hadarásába

stílusa és hangulata, valamint a tornyunk, amire igen kíváncsiak voltak. Az utolsó teljes napon egy kvíz versenyt rendeztünk nekik az iskola klubjában egy búcsúesttel egybekötve, ahol tanárainkkal együtt próbáltuk ıket elkápráztatni remek fızési tudományunkkal, szintén több-kevesebb sikerrel. A 10 nap mintha nem is lett volna olyan gyorsan szállt el és reggel már csak kinyújtott, integetı karjaink jelezték a végét, de mindannyian tudtuk, hogy még nincsen vége, találkozunk mi még… Szeptember 8-án, reggel vágott neki buszunk az útnak Bad-Neustadt felé. 12 óra múlva érkeztünk meg, egy igen szép, hangulatos kis városba Bad-Neustadtba, ahol a már sokat 7

PONTYRÓL PONTYRA


hallott és látott „Fachwerk” házak sorakoztak egymás mellett, elıttük a cserediákjaink és szüleik. Habár mindannyian sokat változtunk a nyár alatt, semmi perc alatt összetalálkoztak az ismerıs, baráti arcok egymással és

elmondhatom, mindannyiunk számára a Hochseilgarten jelentette. 8m magasan hegymászó felszerelésben különbözı kifeszített köteleken csúszva-mászva, ahogy

ölelésekkel üdvözöltük egymást. Újabb 10 nap várt ránk. Elsı nap a Siemens gyárban tettünk látogatást, ahol mondanom sem kell, hogy mirıl volt szó, természetesen technológiáról, fejlesztésekrıl, termékekrıl, oktatásról. Figyelmünk lankadásakor ebéddel kedveskedtek nekünk. Látogatást tettünk múzeumokban, köztük talán az egyik legérdekesebb az Iskola Múzeum, ahol régi padokban ülve hallgathattuk a régi iskolarendszer történetét, jártunk az aschachi kastélyban, a fekete mocsárnál egy kvíz versenyben vettünk részt, Nürnbergben egy egész napot eltölthettünk, ahol a vár mellett a Fembo házban a Noricama címő filmet

tudtunk feladatok vártak ránk, de osztályfınökünk, Baranyai Anita tanárnı merészsége azt hiszem, mindannyiunknak kellıképpen erıt adott, bár neki nem is volt sok esélye a tiltakozásra, mivelhogy a német tanár, Christian vérbeli

vetítették le nekünk, ami legnagyobb meglepetésünkre igen fiatalosan mutatta be Nürnberg történelmét, ezzel figyelmünket felkeltve.Mégis a legizgalmasabb, legjobb és egyben a legborzalmasabb élményt

8

profiként húzta magával minden feladatra. Ma már mindannyian együtt nevetünk a kérdésen: „Átkapcsolhatom?” Az utolsó két napot az iskolában töltöttük. Közös órákon vettünk részt, valamint tablókat kellett készítenünk közös élményeinkrıl, ezek a tablók ma már megtekinthetık iskolánk falán a bejárat mellett. Utolsó este búcsúestet adtak nekünk az iskola aulájában, ahol a rengeteg étel mellett, amit a családoknak maguk kellett készíteniük, mi is megszerettük volna köszönni, így egy magyaros táncmulatságot csaptunk, ahol egyes cserediákjaink talán jobban rakták ide-oda lábaikat, mint olykor mi. A búcsúzás talán sosem az a pillanat, amit annyira szeretünk és ez a mi esetünkben is így volt. Az újabb 10 nap alatt még jobban megismertük és megszerettük egymást. Sokan igazi barátra és igazi családra leltünk a másik országban. Iskolai szervezésen belül 2 év múlva várható velük újabb diákcsere, de mi már most tudjuk, hogy hamar elszáll a tél és itt lesz a nyár, amikor már önálló kereteken belül valósítjuk meg a közös idıtöltést német barátainkkal, akár itt Budapesten, akár a Balatonon, akár

PONTYRÓL PONTYRA


Németországban, akárhol, mert ezek a baráti kötelékek, habár iskolai programon belül köttettek, a magán, önálló életünkben fognak továbbélni… Kámán Kata 11.e

nulladikosok kivételével minden évfolyamból (a 10. a-ból, 11. a-ból, 12. a-ból és 12. f-bıl). Színes és változatos programot biztosítottak számunkra. A francia családok mindent megtettek, hogy a magyar gyerekek jól érezzék magukat. A hétvégét a gyerekek a családoknál töltötték, majd hét közben az egész csapat minden

Beszámoló a 2005- ös dijoni diákcserérıl A dijoni Lycée Privé les Arcades iskolával immáron tíz éve áll iskolánk cserekapcsolatban, a viszony baráti. A francia diákokat 2005 áprilisában fogadták a magyar diákok, felejthetetlen élményekben gazdag hetet töltött Budapesten 24 francia

diák és 3 tanár. A diákokat családoknál, a tanárokat a Bolyai Kollégiumban szállásoltuk el. A kapcsolat nyáron sem szőnt meg, számos diák volt francia cserediákjánál nyáron is. Idén 2005. október 1-7-ig jártunk Franciaországban, 31 magyar diákkal a francia kéttannyelvő osztályokból, a

reggel 8-kor találkozott az iskola elıtt és délután fél 6-ig együtt vettek részt a programokban, majd az estét ismét családokkal töltötték a gyerekek. Hétfın az iskolát néztük meg, jártunk a könyvtárban és az informatika teremben, majd órákat látogattunk. Megdöbbentı volt mindenki számára a magyar és a francia iskolarendszer közti különbség. Délután a helyi múzeumban jártunk, a burgundiai népviseletet, régi tárgyakat, üzleteket láttunk. Kedden felfedeztük Dijon nevezetességeit és titkait, majd délután egy kortárs táncelıadáson vettünk részt a helyi baletttársulat elıadásában. Szerdán a közeli Beaune-ban jártunk, meglátogattuk a Kórházmúzeumot, majd a Clos de Vougeot kastélyban láttuk a világ legnagyobb présgépét, majd a festıi Chateau Neuf körül sétálgathattunk a gyönyörő délutáni napsütésben. Este a dijoni iskola diákjai színelıadást tartottak, hatalmas sikerük volt, különösen a magyar nyelven elıadott Ady versnek.

Csütörtökön Párizsban jártunk, sikerült bejutnunk egy pár óra erejéig a Louvre-ba, nagy hatással volt mindenkire a hatalmas múzeum. Ezután a Tuileriák kertjében sétáltunk a Concorde térig, majd az Igazságügyi Palotában a börtöncellákat próbálgattuk. A zsúfolt nap a búcsúesttel ért véget. A másnapi elválás szomorú volt, mint mindig, ismét fel akartak kapaszkodni francia diákok a buszra, de végül is az eredeti létszámmal tértünk szerencsésen haza. A diákcsere idén is sok új barátságot eredményezett, a régieket elmélyítette, és mint nyelvtanár mondhatom, hogy nagyon 9

PONTYRÓL PONTYRA nagy haszonnal járt, a beszédben önbizalomra tettek szert a diákok, bátrabban beszélnek, és nem utolsó sorban a civilizációs ismeretekben is gazdagodtak.

Németh Violetta és Szabó Zsófia


Jellinek amerikai biostatisztikus szerint az „alkoholizmus az alkoholfogyasztásnak mindazon módja, amely az egyén vagy közösség, vagy mindkettı károsodásához vezet.” Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete a következıképpen fogalmazza meg az alkoholfogyasztók szociális mintáját:absztinensek, akik nem fogyasztanak alkoholos italokat;

Alkoholfogyasztás

Az elızı tanév végén olvashattatok a dohányzásról, most pedig az alkohol káros hatásaira szeretném felhívni a figyelmeteket. Úgy érzem nem túlzás egy szakközépiskolában az alkoholizmusról írni, ugyanis bulik alkalmával sokszor elıkerül ez az egészségre is igen káros szer, ezért nem árt, ha mielıtt leinnánk magunkat a sárgaföldig, elolvasnánk ezt a cikket. Szinte minden társadalomban fogyasztanak alkoholt, melyet elsısorban gabonafélék, gyümölcsök vagy zöldségek lepárlásával állítanak elı. Az erjesztett ital alkoholtartalma desztilláció révén tovább fokozható, így készítik a tömény italokat, például a rumot vagy a pálinkát. Az ily módon elıállított ital fogyasztása, amennyiben az az egyén vagy a közösség, vagy mindkettı károsodásához vezet, alkoholizmusnak nevezhetı. Tudnunk kell (és sajnos a felmérések alapján sokan tapasztalatból tudják is), hogy már kevés alkohol elfogyasztása is változásokat okoz a viselkedésben. 0,03-0,05 %-os véralkoholszintnél (30-50 mg alkohol 100 ml vérben) az ember például nagyobb önbizalommal bír, mozgásos reakciói viszont lelassulnak. Ez a két tényezı az, ami miatt rendkívül veszélyessé válik az alkoholfogyasztás utáni autóvezetés, és ez az, amit oly sokan figyelmen kívül hagynak. 0,10 %-os véralkoholszintnél a beszéd hadaróvá válik, megnehezül a kar és a lábmozgások koordinálása, egyesek agresszívvé, mások csendessé válnak. Súlyos tehetetlenséggel jár a 0,20 %-os véralkoholszint, a 0,40 %-os érték pedig akár halálos is lehet. A legtöbben azonban csak évek múlva halnak bele…

10

szociális ivók, akik fıleg társaságban isznak, az ivás célja nem a részegség, bár idınként ez is elıfordul; nagyivók, akik rendszeresen és sokat isznak, gyakran lerészegednek; közéjük tartoznak a "probléma-ivók", akik nem rendszeresen, de önkontroll nélkül isznak, hogy gondjaiktól megszabaduljanak (ık gyakran válnak alkoholbetegekké); alkoholbetegek, akiknek tevékenységük, gondolataik az alkohol megszerzése körül forognak, kezelésük esetén elvonási tünetek alakulnak ki, ami mindenképpen orvosi ellátást igényel. A túlzott szeszesital fogyasztásnak jól ismertek a társadalmi hatásai is, melyeknek leginkább a családok szeszesital okozta szétesése révén az ilyen családokban élı gyerekek vannak kitéve. Bár az alkoholizmus etimológiájában egyre nagyobb hangsúlyt kap a genetikai meghatározottság, bizonyított tény, hogy alkoholista környezetben az örökbefogadott gyermekek is 3-4-szer gyakrabban lesznek alkoholisták, mint azok, akiknek szülei nem isznak. Egyértelmő tehát, hogy a genetikai tényezık mellett az alkoholizmus kialakulásában a környezet is meghatározó szerepet játszik. Az alkoholbetegek gyakran ki is lépnek a családi kötelékekbıl (vagy a család türelme fogy el velük szemben), menekülnek a felelısségre vonás elıl, és olyan csoportokhoz csatlakoznak, ahol az ivási szokások elfogadottak. Gyakran álokokat keresve másokra, a körülményekre hárítják a felelısséget, eközben nem tudnak megfelelni a munkahelyi elvárásoknak, gyakran válnak munkanélkülivé. A pszichés függıségen túl, a hosszan tartó ivás fizikai függıséget is okoz, és az út végén ott vannak a súlyos egészségügyi problémák.


PONTYRÓL PONTYRA

A mértéktelen alkoholfogyasztás szinte az egész szervezetet károsítja. A máj kezdetben elzsírosodik, késıbb zsugorodni kezd - ez már visszafordíthatatlan károsodást jelent -, amikor pedig teljesen felmondja a szolgálatot, bekövetkezik a májkóma, mely halálhoz vezethet. Könnyen életveszélyes állapotot idézhet elı a hasnyálmirigy károsodása, valamint gyakran

Levertség, fáradékonyság, izom- és izületi fájdalom, étvágytalanság, puffadás, a jobb bordaív alatt érzett tompa nyomásérzés vagy fájdalom, émelygés, hányinger, hányás, fogyás, láz – mindezek májbetegség tünetei is lehetnek.

alakul ki magas vérnyomás, felléphetnek szívritmus-zavarok, szívelégtelenség is. Az idegrendszer elváltozásai is gyakoriak, jellemzı tünet a kézremegés, a végtagokon jelentkezı érzészavarok és az elbutulás. A delírium tremens már nagyon súlyos állapot, ahonnan ritkán van visszaút, jellemzı rá a tudatzavar, az érzékcsalódások. Ilyenkor látják a betegek a bogarakat és azokat a bizonyos fehér egereket. Ezeket ne várjuk meg! A máj a szervezet anyagcseréjének legfıbb helye, mely a tápanyagok minden alkotórészének átalakításában, feldolgozásában szerepet játszik. Cukrot tárol, ez képezi a szervezet igen könnyen mozgósítható cukortartalékát. Képes felépíteni, átalakítani és lebontani a zsírokat és a fehérjéket is. A máj mőködése a szervezetbe kerülı méreganyag ok lebontása szempontjáb ól is igen fontos: a mérgezı anyagokat úgy alakítja át, hogy azok a vesén keresztül kiüríthetık legyenek. Mivel létfontosságú szervrıl van szó, melynek már enyhébb betegségei is jelentıs károkat okozhatnak az egész szervezetben, feltétlenül ismernünk kell súlyos bántalmainak jellegzetes tüneteit, hogy idıben felismerjük a bajt. Általános tünetek:

Sárgaság:

A májmőködés elégtelenségének legszembetőnıbb tünete. Elıször a szemfehérjén alakul ki, majd a bır is sárgára színezıdik. A sárgarépa és a sütıtök sárga színő festékanyagának, a karotinnak nagy mennyiségő fogyasztása szintén okozhat sárga elszínezıdést, de ez nem jelez májmőködési zavart. Hasonlóan a dohányzáshoz, az italozáshoz is igen gyakran kortársai nyomására szokik hozzá a fiatal. Mindenki magára hallgasson és ne egy adott társadalmi csoport befolyása miatt cselekedjen felelıtlenül. Úgy érzem,

már elég nagyok vagyunk ahhoz, hogy mérlegelni tudjunk jó és rossz között. Ugyanis az alkohol legális drog, így mindenki hozzá tud jutni. A döntés a mi kezünkben van. 11

PONTYRÓL PONTYRA


Záborszki Helga 12. d

***

Könyvajánló Anthony Burgess: Gépnarancs -Na? Mi legyen? Egyszerre a Karóva tejbárban találjuk magunkat, ahol a fıhıs,

keresztüljutnia,

az

egész

életét,

Alex és három drúgja tejmegméget (tej, meg még valami) pittyelnek, horrorsón vígyelnek tıle mindenféle látomásokat, aztán érdekes kalandokba keverednek, nemsokára már folyik is a piros-piros króv, a két kis szıke gyévocska lepláttyétlanodik, az író csolovek

házát feldúlják, elıkerül a Gépnarancs, a macskás sztáraja ptyíca pedig csak krícsál, mire jönnek a milicilik. Alex jövıje így elég kilátástalanná válik, és innentıl már csak úgy agyinókjában kell megoldania a problémáit, ami bizony elég nehéz feladatnak bizonyul… Alex, a történet mesélıje egy fiatalkorú bőnözı, a komolyzene szerelmese és szakértıje, aki nem lopja be magát feltétlenül az olvasó szívébe, de stílusa miatt

könnyebben megérthetjük, részben azonosulhatunk vele. Az ı gondolatain és (felettébb meghökkentı) tettein keresztül mélyedhetünk el a könyv fı filozófiai kérdésében: Meddig marad ember az ember, hol van vajon az a pont, ahonnan már csak egy tárgy, egy mások által irányított élı szerkezet, vagyis egy „gépnarancs”? A kérdésre választ kapunk, mielıtt még Alex is gépnaranccsá válna, de ahhoz, hogy ı maga is megértse, sok megpróbáltatáson kell

12

gondolkodását, énjét megváltoztatják, kísérleti nyúlként bánnak vele egy emberségesebb világ megteremtéséért. Az olvasó pedig végig vele van, minden szenvedését átérzi, még akkor is, ha nem ért vele egyet mindig. Alex végül az öngyilkosságba menekül, amivel mindent megold, és a történet tovább folytatódik… A regény olvasását egy málenkissé depressziós hangulat és antiszociális érzelmek teszik igazán teljessé, de a paranoia sem hátrány, az oroszul tanulók pedig villámszkóró megértik majd a sajátos nyelvezető szöveget. Az emberek feletti hatalom megszerzése és a fıhıs jellemének változása mellett a humor egy morbid változata is jelen van, ez részben


a szláv eredető szavakat használó szlengnek köszönhetı. *** Critical Mass 2005. 09. 22. A Critical Mass nevő rendezvény egy biciklis tüntetés, melyet azért rendeznek, hogy felhívják az emberek figyelmét korunk egyik legnagyobb problémájára: környezetünk elsısorban a levegımértéktelen szennyezésére. A felvonulás célja még, hogy megmutassa, hogy a biciklizés jó, és hogy a városi közlekedésnek van egészségesebb, praktikusabb és környezetvédelmi szempontból sokkal elınyösebb módja is, mint az autózás (ami ráadásul könnyedén leküzdi a magas üzemanyag-ár problémáját is). A kerékpárosok a program szerint 18 órakor indultak volna a Hısök terérıl, valójában viszont olyan sokan voltunk, hogy nem fértünk el a téren, sıt még a környékén sem: 18 óra 30 perckor türelmetlen biciklisek végtelen hada látszott mindenfelé… Szépen lassan el is indultunk, lépésben haladtunk

végig az Andrássy úton, ahol itt-ott lelkes fotósokba ütköztünk (szó szerint). Az Oktogontól a Deák Ferenc térig már simábban haladtunk, ahol viszont elég kellemetlen fogadtatásban részesültünk, itt álltunk ugyanis elıször szemtıl-szemben a reménytelenül várakozó autósokkal. Viselkedésük

PONTYRÓL PONTYRA kimondottan változatos volt: néhányan hangot adtak nemtetszésüknek, például két szimpatikus fiatalember autógumit füstölt tehetetlen haragjában, amely cselekedetüket hangos „Ezt szívjátok!” kiáltás kísérte (de persze ık szívták jobban), egy másik gépkocsi-tulajdonos pedig vidám zenét szolgáltatott a felvonulás résztvevıinek. Ilyen közönségünk volt egészen az Erzsébet-hídig (bár a Független Magyar Hírszolgálat szerint az útlezárások sehol nem okoztak fennakadást a forgalomban). A hídról gyönyörő látvány fogadott minket: már az is elképesztı volt, hogy autók nélkül közlekedtünk, ehhez párosult a város mögött lenyugvó nap és a kivilágított Lánchíd és a Budai Vár csodás képe. Budán már sokkal kedvezıbb körülmények között haladtunk, kocsikkal alig találkoztunk, és csendes játszóterek mellett mentünk, itt-ott meg is csapta orrunkat a fő illata… Utunkat errefelé kisebb domborzati akadályok is nehezítették, így bizonyos idıszakonként eléggé („kitt-katt”) kattogtak a sebváltók. A Moszkva-tér jobb oldalán lévı lejtın lefelé száguldozva kanyarodtunk a Margithíd felé, ahonnan ismét az Oktogonra jutottunk, és kezdetét vette utunk végsı szakasza, vissza a Hısök terére. A hagyományos „bicikliemelés” után a szervezésben közremőködık tanácsára mindannyian békésen hazatértünk. Ebben az évben ez volt a második Critical Mass, a szervezık – az április 22-i tapasztalatok és sikerek után - 20 000 résztvevıre számítottak, de szerintem jóval többen voltunk, és ez az, amiért remek dolognak tartom ezt a megmozdulást, hiszen ez azt jelenti, hogy Budapesten van legalább 20 000 ember, akik valamilyen okból összetartanak. Néha hangos és örömteli csatakiáltás hulláma terjedt el a tömegben: épp mintha harcba vonuló magyar vitézek volnánk! Nagyszerő érzés volt közéjük tartozni, velük együtt biciklizni és fáradtan a célba érni. Nem is kívánhatnék ennél kellemesebb idıtöltést, kár, hogy ilyen ritka alkalomról van szó. Remélem, most sokan kedvet kaptak hozzá, és legközelebb még többen leszünk. Varga Bori 12. f 13

PONTYRÓL PONTYRA


érzékelhetjük a pénz, valamint a rajta vásárolt élelmiszer súlyát. A legtöbb diák esetében a biztos anyagi háttér a dolgozó szülı, hiszen a

Akiken segítesz…

Az Északi-hegység és az Alföld találkozásánál fekszik 21 Borsod megyei és 1 Heves megyei település. 117 védelembe vett gyermek (nemcsak anyagilag hátrányos helyzetőek, hanem családi problémák miatt is él) él itt. Az egy fıre jutó jövedelem kevesebb, mint a normális nyugdíj. A térségben a munkahelyteremtés és a munkába állás ösztönzése nincs szinkronban egymással. A tartól élelmiszerekre a hónap második felében már nagy szüksége van a családoknak. A települések nevei, a gyermekek száma (0-18 éves korig), és a védelembe vett gyermekek száma a következı: Mezıkövesd Szomolya Bogács Noszvvaj Cserépváralja Sály Egerlövö Mezınagymihály Mezıkeresztes

3494 294 465 207 100 547 118 293 1041

44 18 20 5 4 5 1 11 7

Kérünk benneteket, hogy a csomagokat készítsétek el a megadott határidıig! *** Adománygyőjtés Miben különbözik az adománygyőjtés, ami csak a pénz hiányáról szól és mirıl, ami a valós okról, az étel hiányáról szól? Mennyire vagyunk tisztában a pénz értékével? Az e heti adománygyőjtés rámutat az életünk egy fontos állomására és a segítségnyújtás mellett saját szemünkkel láthatjuk és kezünkben 14

legtöbb fiatal, aligha dolgozott még, de ha dolgozott is keresetével nem volt felelıs semmiért, saját magára költhette. Hányan gondoltunk bele diákok közül, hogy akár a nyári diákmunka során keresett pénzbıl segíthetünk is. Nem feltétlenül kell átlépni határainkat (bár a világban sok a nyomor és embertársainkon segíteni kell, mert sosem tudhatjuk, elénk mit vet a sors, és mi mikor kerülünk hasonló helyzetbe), az országban sajnos akad így is épp elég olyan település, falu, kisközség, mely segítségre szorul, és nem kell messzire menni, hogy segítséget kérı emberekbe akadjunk. Hol az emberség határa? Nem elég pár percig elmerengni és sajnálkozni rajtuk és akármennyire is terhesek vagyunk elıítéletektıl, hogy valóban megérkezik-e az elküldött pénz, álljunk meg egy pillanatra... Ne a tömeg fertızze meg gondolatainkat, legyünk egy percre a tükörbe nézı egyén, aki nem hiszi el, hogy nem jut el hozzájuk a segítség, ez a segélyakció ne magunk miatt legyen fontos, hanem azért a 117 gyerekért, akiknek esélyt adhatunk. Esélyt a túlélésre, esélyt arra, hogy az asztalon végre legyen egy kis étel. Egy kg liszt is segítség, ami 69-79 Ft, nem a pénzt várjuk, hanem az életüket mentı élelmet. Egy db márkás csoki drágább egy kg lisztnél, ebbıl többet is megesztek egy nap, máshol ez egy család napi adagját jelenti más élelmiszerben mérve... Az iskolában kiosztott papíron az alap csomag ára, M mindenbıl középminıségő terméket veszünk 1250 és 1500 Ft közé esik, a kiegészítı csomag további 500 Ft. az erıs mőanyag zacskó 20 Ft. Ha mindezt összeadjuk, elgondolkozunk rajta, hogy egyébként ezt az összeget mire is költenénk? Valószínőleg a válasz szinte mindenkinél ugyanaz lenne, ki sem kell mondani hozzá, mert szégyelljük... Olyan dolgokra, melyek csak pillanatnyi örömöt okoznak, amit nem becsülünk meg és ami a legfontosabb nincs nyoma az életünkben, nem válik sem hasznunkra, sem javunkra... Akkor


PONTYRÓL PONTYRA

mi is éri meg igazán jobban? Nem az a 100 Ft-ot érı csoki...

***

15

PONTYRÓL PONTYRA


FONTOSABB DÁTUMOK

November Február 10: Tévéhíradó 4. órában és Negyedikesek vetélkedıje 21: Szülık könyve ellenırzés és figyelmeztetık beírása 25: Megemlékezés Hunfalvy-ról: szobor, ház, temetı.

December

6: Fogadóóra 16.00-17.00 Szülıi értekezlet 17.30-… 14: Valentin nap 15: Tévéhíradó 4. órában 21: Farsang 24: Kommunizmus áldozatainak napja-megemlékezés Március

6: Mikulás a Hunfalvyban. 7: 13.00-kor Karácsonyi vásár 12: Karácsonyfaállítás 21: 1-3 óra tanítás, 2. óra tévéhiradó, 4-5 óra osztálykarácsony. Dec. 22- jan. 2-ig: téliszünet

Január

6: 18.00 Szalagavató bál, Körcsarnokban 17-22: (I) sítábor20: Félév, osztályzatok lezárása és Magyar Kultúra Napja 23 + 24: Osztályzó konferencia 14.00-kor 22-27: (II) sítábor 26: Félévi értesítı kiosztás 27: Félévzáró konferencia 16

13: Március 15. ünnepség 14: Hunfalvy nap (szavalóverseny, tanulmányi, sport versenyek) 15: Ünnepnap 16-17: Kulturális nap

PONTYRÓL PONTYRA


De nem engedem, mert nem látsz, Mindig csak a szép szavakra vársz, És nem jelenik meg elıtted semmi más, Csak egyetlenegy, valótlan csalfa árny. Eshalaan

Azt látod, amit szeretnél…

A szavakon túl, más embert látsz, Nem látsz félelmet és semmi mást, Csak a múltat, min nem más, csak emlék, De te azt látod, amit szeretnél.

Nem látsz engem, se a félelmemet, Nem látod, ahogy tekintetedtıl megremegek, Csak azt látod, hogy minden szép, Mindig azt látod, amit szeretnél.

Smaragd rekettye nevet Sudár akác illatozik Bronzszín nap ébred Bíboran hajnalodik Csillannak opál harmatszemek Azt kérdezem az ıszi széltıl Ezüst színő, méla éjtıl Mikor leszek Veled? Vidáman csönget a zápor Fák tövén lomha szellı Simogatja a rétet Zafír égen álmos felhı Aranytőzben táncol

Nem látsz az álarcom mögé, Nem látod mi lenne, ha megölelnél. Csak azt látod, hogy minden szép, Nem tárul más eléd, csak egyetlenegy kép.

Azt kérdezem az ıszi széltıl Ezüst színő, méla éjtıl Mikor látlak Téged?

Nem látsz a szavaim mögé, Nem tulajdonítasz nekik más jelentést, Mindig csak azt látod, amit szeretnél, Nem látsz engem, pedig itt vagyok én.

Gyöngyházfényő szárnyon Tarka madár repül Bronzszín hajnal ébred Ágak között megül S örök már az álom…

Itt állok elıtted, én mégis látlak, Látom, hogy ki is vagy valójában, Látom, hogy szeretnél látni engem, Szeretnéd, hogy engedjem, hogy szeress.

Azt kérdezem az ıszi széltıl Ezüst színő, méla éjtıl Miért nem jöttél el? Kiss János

Bóna Dorottya 12.D

17

PONTYRÓL PONTYRA


várakozott a küzdıtéren. Azokban a percekben tudatosult bennem, hogy a ma este más lesz, mint az eddigi fellépések. Most megjelenı mixalbumom, a Travelling to Happiness 02. elsı lemezbemutató szettjének kezdı darabja, Szeifert vs. Krash-Emotion Slow Motion remixel indítottam el a szettet és Nagy M. István – Gizella Péter Tiësto buli - ahogy Szeifert látta Nem mindennapi bulinak a részese lehetett, aki Tiësto koncertjére a Budapest Sportarénába látogatott. A hazai színeket Szeifert képviselte, aki új mixlemezének, a Travelling To Happiness 02. lemezbemutató szettjével lepte meg a több mint tízezres közönséget. A magyar trance-DJ készséggel osztotta meg élményeit. Számomra óriási várakozás elızte meg a szombati fellépést attól kezdve, hogy kiderült, jön Tiësto fıvárosunkba egy nem mindennapi turné keretein belül - kezdi beszámolóját a magyar trance-DJ. - Két nappal buli elıtt valamilyen

a legnagyobb csodálkozásunkra elindult az "esti ırület" . A klubokban megszokott bulizási formáktól eltérıen itt mindenki a DJ pult felé fordulva várta a hangokat. Muszály volt kommunikálnunk egymással. Eufórikus érzés volt látni, ahogy megtelt az aréna, a reakciók egyre hevesebbek és egy tapsra vagy kéz felemelésre a tömeg szinte egy emberként, nagyon hevesen reagált hangok illetve mozdulatok formájában. Megdöbbentı volt! Akkor ott - azon a helyen - valahogy minden zenének más hangulata volt, mint máskor. Egy vokál vagy hang megérkezése fölrobbantotta a levegıt. Minden elfogultság nélkül úgy érzem, ez eddigi, 15 éve tartó DJ pályafutásom legemlékezetesebb szettje volt. Boldoggá tesz, hogy a trance végre itthon is bebizonyította létjogosultságát és – egy kicsit lemaradva a világtól – elfoglalta vezetı helyét a klubzenei stílusok között – fejezte be mondandóját Szeifert.

vizsgadrukkszerő dolog vette kezébe az irányítást és egyre lassabban telt az idı… Érkezéskor a Sportaréna hátsó bejáratán keresztül a lemezlovaspulthoz mentem, ahol megtörtént az elsı kontaktus a közönséggel. Fél 9 lehetett és már akkor öt-hatezres tömeg

18

„Egy nagylemezen nincs helye töltelékdaloknak.” A Zanzibár 2004 decemberében kezdte el negyedik nagylemezüknek a munkálatait. Az Új napra ébredsz névre hallgató korong több újdonságot és meglepetést tartogat a zenebarátoknak. Az új dalcsokor megjelenésének apropójából Sidit, a csapat gitárosát kérdeztük. Kérlek mutasd be az albumot! - Az elızı év decemberében már elkezdtük a munkálatokat. Körülbelül 40 nóta közül választottuk ki a 12 albumon szereplı dalt. Stílusát tekintve egy kicsit visszakanyarodtunk az elsı kettı lemez hangzásvilágához persze továbbra is

PONTYRÓL PONTYRA


gitárcentrikus rock muzsika maradt. A harmadik albumhoz képest pedig több lírai darab is helyet kapott a lendületes nóták mellett. Konfliktusmentes lemezfelvétel volt, jó hangulatban. Mindenki tudta mi a dolga és arra koncentrált. Talán ezért is lett egy gyöngyszem az "Új napra ébredsz" a zenekar számára. Már alig várjuk, hogy élıben is

- Egyelıre Szilveszterkor Miskolcon fogunk egy "keleti" lemezbemutató koncertet tartani, mert ezt a régiót mostanában elhanyagoltuk egy kicsit, aztán márciustól az egész országban és Budapesten is igyekszünk bemutatni élıben is az új anyagot. - Készültök valami különlegességgel?

játsszuk a dalokat! Minden nótába ugyanannyi energiát fektettünk, nem foglalkoztunk többet az esetleges klip dalokkal, hanem minden dalból a lehetı legtöbbet akartuk kihozni! Mindig is ahhoz tartottuk magunkat, hogy egy nagylemezen nincs helye töltelékdaloknak.

- Sok meglepetéssel szolgálunk majd, mind látványelemekben mind pedig audió formában nagy dolgokkal készülünk de ezekrıl sajnos még nem árulhatunk el részleteket...

- Milyen szempontok szerint válogattátok ki a dalokat? - Elıször is, az volt a lényeg, hogy minden tagnak tetsszen minden dal. Nem is volt sok vita, a 12 dal pedig valahogy adta magát. Nem sokat kellett tanácskozni a válogatások miatt. Nem azt néztük, hogy mennyi gyors vagy lassú dal legyen egymás mellett, hanem, hogy a kiválasztott dal rögtön mőködjön, és valódi üzenettel rendelkezzen.

-

Hogyan

zajlottak

a

A zenészek is (sport)emberek! Másodszorra volt lehetıségem meglátogatni a média válogatott edzését a Csömöri úti sporttelepen. És megérte. Nem azért, mert egy rakás izzadt közismert, vagy kevésbé közismert embert láttam focizni, hanem azért, mert lesütött Róluk, hogy élvezik azt, amit csinálnak. A Magyar Média Válogatott fél éve létezik szervezett formában. Nem csupán focizgatni járnak össze: elsıdleges céljuknak tekintik, hogy "a médiaszemélyiségek, sportolók, és egykori sportolók aktív részvételével

lemezfelvételek?

- Gabszi házistúdiójában vettük fel a dalok alapjait, majd Kecskeméten Háry Péter stúdiójában zajlottak a végleges rögzítések. A stúdió érdekessége, hogy Kecskemét mellett egy tanyákkal övezett részen van, így tökéletesen el voltunk zárva a külvilágtól. Péterrel már az elsı lemeznél is együtt dolgoztunk és nagyon jó producernek tartjuk! Rengeteg hangszerelési ötlettel színesítette meg a dalokat. Mi pedig (bár eddig minden új lemeznél elmondtuk, és azt hittük igaz is :o) ) most tisztultunk le igazán! Nem problémáztunk fölösleges apróságokon, hanem csak az igazán fontos dolgokkal foglalkoztunk, lényegretörıen! Jó hangulatban dolgoztunk és így kreatívabbak is tudtunk lenni! - Hol, mikor lesz a lemezbemutató koncert?

lehetısé get biztosíts anak a szabadi dı kulturált eltöltésé hez, sportren dezvény ek szervez ésével elısegít sék a labdarú gás, valamin t az 19

PONTYRÓL PONTYRA


egyéb szabadidısportok lehetıségeinek bıvítését". A cél érdekében járják az országot, jótékonysági gálameccseket rendeznek, rengeteg meghívásnak tesznek eleget és nem utolsó sorban hírül viszik a sport rendkívüli jelentıségét. Hozzáteszem, a sport népszerősítése alatt nem csak a focit értik: a média válogatott bármilyen sportban örömmel

A létszám annak ellenére volt alacsony, hogy a csapat két új "igazolása" is bemutatkozott Majka és Pákó személyében. Mindketten jól játszanak, bár a fekete bırő "klasszis" - azon kívül, hogy a sötétben olykor néhány pillanatra eltőnt a bırszíne miatt - egy óra intenzív játék után a fáradtságát mőesésekkel és önfeledt nevetéssel, valamint „énekléssel” l

képviselteti magát. A múlt heti edzésre fél órát késve, fáradtan érkeztem. Mint talán legtöbben közülünk, én is tartottam kicsit a nagyképő, lenézı "sztároktól", akik szóba se állnak az emberrel, ha mégis, akkor felemelt orral odaböknek egy szót, és közben éreztetik azt, hogy ık valami felsıbb rendő faj képviselıi. Az idı szorított, így elıítéleteimet és gyávaságomat félredobva kénytelen voltam a közelben lévı TNT-tagtól, Intitıl gyors helyrajzot kérni pályaügyben, aki nagy megdöbbenésemre abszolút segítıkészen tudatta, hogy jó helyen járok. Megkönnyebbülten ültem le az amúgy rendkívül jó minıségő pálya mellé, elıkaptam a fényképezıgépet, és elkezdtem képeket készíteni. Fotós legyen a talpán, aki ilyen fényeknél is képes tökéleteset alkotni, mindenesetre igyekeztem, de mivel nem vagyok fotós, nem is törekedtem a tökéletességre. Mondanom sem kell, a képek pocsékak lettek. Mindenesetre jó érzés volt látni azt, ahogy Balázs Pali és a Fiesta-s Csordás Tibi megdicsérik egymást egy-egy szép akció után, vagy ahogy a friss házas Timo és a Juventus rádiós Suri Imre szebbnélszebb lövésekkel próbálja meg bevenni Inti kapuját. Látszott az egész csapaton, hogy szeretnek együtt játszani, és a nagyon lelkesek.

eplezte, ami a sportemberek körében nem aratott osztatlan sikert. Pedig nem is rasszisták... A pálya szélén egyrészt rohadt hideg volt, másrészt az egyik zsebemben volt Majka mobilja, másikban Pákó slusszkulcsa, így motoszkált bennem a gondolat, hogy lelépjek, de aztán mégis maradtam, mert edzés után mindenképp el akartam készíteni pár interjút. Két óra játék után ki is fáradt a csapat rend esen , és elin dult ak a zuh any zób a. Figy ele mre mélt ó, hog y a csapatszellem nem csak a pályán érvényesül: néhányan közülük ilyenkor a sporttelep büféjében még pár üveg üdítı társaságában beszélgetnek egymással, egymásról, a csapatról, a következı meccsrıl.

Eltelt egy hét, és kicsit másképpen indultam útnak. Tudtam én, hogy ezekért az emberekért megırül rengeteg rajongó, de valahogy mégis máshogy gondoltam Rájuk mint az elsı edzés elıtt. Ráadásul a múlt heti érzéseimmel ellentétben ezeket nem cáfolták meg a viselkedésükkel. Pedig joggal idegeskedhettek volna, hiszen jóval kevesebben jöttek el az átlagoshoz képest. Fittyet hányva a létszámra elkezdtek játszani. 20

Hiába, a Média Válogatott tagjai egytıl-egyig sportemberek, akiknek ez a heti egy edzés

jóval többet jelent egy jó kis focinál. Bevallásuk szerint ilyenkor nem csak kiadják magukból a felesleges energiákat, hanem képesek "feltöltıdni" is. Ezeknek a zenészeknek, médiaszemélyiségeknek,

PONTYRÓL PONTYRA


sportolóknak egyetlen edzés kellett ahhoz, hogy számomra is bebizonyítsák a nyálas közhelyet, aminek üzenetét mindenkinek el szeretnék juttatni, miszerint a sport összehozza az embereket. Nagy M. István Kettıt fizet, egyet kap! Szeretettel várunk mindenkit a december 7én megrendezésre kerülı karácsonyi vásár alkalmából, amikor is, mi is jelen leszünk és nagyon finom, ízletes süteményekkel várunk titeket! Sıt még vásárolhattok tılünk olyan dolgokat is, amiket esetleg a többi cégnél nem tudnátok beszerezni! Ilyen például a gyönyörőbbnél gyönyörőbb gyertya készletünk, no persze a gyöngyös karkötıket sem hagyhatjuk ki! Mindezeknek tetejében, fincsi sütiben sült jókívánságokat is kaphattok nálunk, potom-áron! Mi vagyunk a Kettıt fizet, egyet kap Kft. Nálunk érdemes a pénzt költeni! A GUMICSIRKE KFT. AJÁNLATA:

Karácsonyi dísztárgyak Karácsonyi ajándékok Mécsesek Mécsestartók Különleges Gyertyák

szélcsengık És még sok minden más Látványosság OLCSÓN SZERINTEM NÉZZ BE HOZZÁNK, MERT MEGÉRI…. SZERINTÜNK!

Extrém ékszerek, és egyéb ajándéktárgyak várnak rátok, ha ellátogattok hozzánk!!! Meglepetést is tartogatunk

sütemények csokik

sütemények: -kókuszgolyó -szerencsesüti -mézeskalács és még sok minden

Egzotikus füstölık Gyönyörő Füstölıtartók Érdekes

21

PONTYRÓL PONTYRA


Felhívás 2005. december 7-én várjuk téli ruha, játék és gyermekkönyv adományaikat a tornateremben. Helyszín: tornaterem 12. és 11.e

Rajzpályázat Az iskolaújság szerkesztısége rajzpályátatot indít a vállalkozó szellemő hunfalvysok számára: a diákok mőveiket e-mailben is elküldhetik.

E-mail címünk: [email protected] Ha rajzaitokat inkább személyesen adnátok le, keressétek fel Galdóczy Gábor tanár urat a tetıtéri kistanáriban. Minden rajzot szívesen fogadunk, a legjobb alkotásokat vásárlási utalvánnyal jutalmazzuk. Külön felhívnám azoknak a különösen kreatív diáktársaimnak a figyelmét, akik a 015-ös terem hátsó padjainak felületén bontakoztatják ki tehetségüket. A pályázóknak sok sikert kívánunk: A szerkesztıség IMPRESSZUM

Plánk Tibor Felelıs szerkesztı Galgóczy Gábor Tanár fıszerkesztı Jurinka Gergely Diák fıszerkesztı

Munkatársak:

Bóna Dorottya Varga Borbála Rizó Regina Záborszki Helga Kámán Kata Kelédi Orsolya Nagy M. István

E-mail: [email protected] Honlap: http://iskolaujsag.dy.hu

Szıke Imre Technikai felelıs Készült a Hunfalvy János Fıvárosi Gyakorló, Kéttannyelvő Külkereskedelmi, Közgazdasági Szakközépiskola házinyomdájában, 250 példányban.

22

PONTYRÓL PONTYRA. Tartalom:

Recommend Documents