Pongor-Juhász Attila interjúja Kovács Gusztávval

Pongor-Juhász Attila Imádok Vállalkozni Blogja

Pongor-Juhász Attila interjúja Kovács Gusztávval Pongor-Juhász Attila: Mosolygós napot kívánok neked! Pongor-Juhász Attila vagyok, az Imádok Vállalkozni Társaság megalapítója és az Időmilliomos vállalkozó beststeller könyv szerzője, és egy fantasztikus ember ül itt mellettem, Kovács Gusztáv barátom, akit 2006-2007-ben ismertem meg, illetve ő ismert meg engem, mert elkezdett a különféle tréningjeimre, programjaira járni. Gusztiról azt kell tudni, hogy egy fantasztikus vállalkozó Hévíz városából, egy csodálatos édesapa, férj, nagyon jó barát, akitől rengeteget tanulok én is. Tehát nem csak ő tanul éntőlem, meg olvassa a könyveinket, hanem én is rengeteg tippet, trükköt tanulok őtőle. Azért kértem meg őt az Imádok Vállalkozni Blogunk interjújához, mert ő egy olyan vállalkozó, aki veled rengeteg olyan tapasztalatot tud megosztani, amivel az ő indulása, majd meg fogod hallani, honnan indult, milyen kis faluból, és hogyan ért el egy hétszázmilliós vállalkozás működtetéséhez, milyen lépéseken ment át, kiktől tanult, miket tapasztalt, milyen sikereket ért el. Egy gondolatot had emeljek ki. Guszti az elmúlt hét Évindító Célkitűző Edzőtáborban, mindegyiken ott volt. Azt gondolom, hogy ez is talán egyik sikere titka, hogy jössz rendszeresen tanulni, újratanulod és meg is valósítod mindazt, amit ki is tűzöl. És van még egy nagyon fontos gondolat Gusztitól. Guszti 2009 áprilisában ott volt az első Agytröszt programon, ami egy olyan vállalkozóknak, üzletembereknek szóló cél kikristályosító, pontosító mastermind program, ahol vállalkozók jönnek össze, és az én segítségemmel pontosítják, kristályosítják ki a number one üzleti céljukat. És a harmadik nap végén, a záró körben Guszti csak annyit mondott, hogy engem mindenki marslakónak néz Hévíz városában, mert én Budapestre járok marketinget tanulni, mert direkt reklámjaim vannak, szórólapozom, h irdetést írok, és egy csomó olyan dolgot csinálok, amit senki nem csinál körülöttem Hévízen, és azt mondják, hogy én egy marslakó vagyok ott. És úgy is érzem magam, mint egy marslakó ott Hévízen. És szétnézett az Agytröszt csoportban, hogy itt körülöttem mindenki marslakó. Ez a történet Gusztitól ered, kérlek hallgasd végig az interjút, egy fantasztikus élettörténet, nagyon nagy példákkal. Te is tudsz belőle tanulni. Szóval hajrá, figyelem és jegyzetelj!

http://pongorjuhaszattila.tumblr.com/


Pongor-Juhász Attila: Gusztikám, 2006-2007 óta ismerlek téged. Ismerlek téged, mint ember, ismerlek téged, mint barátot, ismerlek téged, mint vállalkozót, családapát, férjet. Egy fantasztikus ember vagy, akit nagyon-nagyon tisztelek. Kérlek, mutasd be magad! Hogy honnan jöttél, hol születtél? Mik voltak azok a főbb pontok a szakmai karrieredben, tanulmányaidban, hogy eljutottál a mai napig? Kovács Gusztáv: Én Szentimrefalván születtem, egy kis faluban, Veszprém megyében. Ott én megtanultam, hogy kell dolgozni. Kertekben, állattenyésztés, bármilyen területen a fizikai munkát megtanultam. És amikor mi elköltöztünk Hévízre, a nagybetűs élet elkezdése előtt még a szakmunkás iskolát is el kellett végeznem úgymond, mert én nem nagyon szerettem tanulni. Sőt, kifejezetten nem szerettem tanulni. Édesanyám nagyon meg volt rémülve, amikor iskolába kerültem. Azt mondta, hogy ha én három hónapot kibírok, és nem fognak kivágni a suliból, akkor tök jó lesz. Na, most ezt úgy sikerült ezt az iskolát elvégeznem, hogy szakma kiváló tanulójaként végeztem. PJA: Ez milyen szakma volt? KG: Ez húsfeldolgozó, magyarul hentesnek tanultam, és így gyakorlatilag az iskolából két hónappal előbb szabadultam, és tök jó volt. A lényeg még az volt benne, hogy előbb felszabadultam, és nem az, mint a fiatalok életét éltem, hogy irány buli és nem csinálunk semmit, hanem amíg a többiek iskolába jártak, addig nekem már volt három munkahelyem is. Tehát akkor is ezt a lelkesedést, hogy igen, dolgoznom kell, dolgoznom kell, és eljött az idő, amikor megvilágosodtam, hogy ez nem én vagyok, ez nekem kell ezt csinálnom, hogy 8 órában dolgozzak. Édesapámmal sokat gondolkodtunk, hogy végül is mit csináljak? Akkor elkezdtünk egy vállalkozáson gondolkozni, ami Hévíz városában egy baromfi szaküzlet címen indítottunk egy kis üzletet. Régi menyasszonyommal, jelenlegi feleségemmel közösen elindultunk egy vállalkozás útján. PJA: Hány éves voltál akkor? KG: Én akkor 21 éves voltam pontosan. És akkor nagyon hamar nekiálltuk, tényleg a nagybetűs életet, összeházasodtunk és családot alapítottunk. És azt mondom, hogy az első pillanat az nem volt annyira csodás, mert egy tragédiának éltük meg azt a pillanatot, amikor első gyermekünk megszületett. Down szindrómával született, de később pár héttel rájöttünk, hogy egy csodát kaptunk, amire azt mondjuk, hogy igenis, hozzánk kellett, hogy pottyanjon ez a kisgyermek, mert teljesen megváltoztatta az életünket pozitív irányba. Nem mondom azt, hogy egy könnyű út volt, de érdemes volt megjárni, mert most már 18 éves a gyerkőc, és egy csodálatos, szép pasi lett belőle. Mellette persze a vállalkozást ugye csinálni kellett, én ugyanúgy csináltam, mint ahogy a földeken dolgozni kell, ásni, kapálni, és igenis kőkeményen dolgozni. Mindent én csináltam, elejétől végéig.



PJA: Tehát ott tartottunk, hogy 21 évesen vállalkozó lettél, hol tart ez a vállalkozás, 2015-ben? KG: Hát 2015-ben most úgy állunk, hogy jelenleg 6 saját üzemeltetésű üzletünk van, plusz mellette egy nagykereskedést is üzemeltetünk. 25 fővel dolgozunk, és olyan évi 700 milliós árbevétellel rendelkezünk. Ami azt mondom, hogy tényleg az első induláshoz képest egy óriási menet volt, mert azért azt tudnunk kell, hogy mi egy olyan piacon dolgozunk, mint Hévíz, ami egy világhírű üdülőváros. És innentől kezdve nem csak a helyi versenytársakkal kell megküzdeni, hanem országos versenytársakkal is. Tehát nem könnyű a dolgunk, de álljuk a sarat. PJA: Mit tesz igazából a te vállalkozásod? Miben más a te húsboltod, most nem akarok megnevezni multi konkurenciát, de miért hozzád jönnek az emberek vásárolni? KG: Nekem 2006-ban volt a nagy felismerésem, ami azt mondta, hogy valamit máshogy kell csinálnom. Ugye ahogy említettem, én munkáscsaládban nőttem fel, ugyanúgy magam a vállalkozásomba zártam magam. Talán Michael Gerbernek a V mítoszában lehet erről olvasni, hogy amikor kalickába zárja magát a vállalkozó, és tényleg én is úgy voltam, minden nap én is úgy éltem, hogy nem voltam szabad. Ugyanúgy dolgoztam, nem 8 órában, hanem szinte napi 20-24 órában, de éjjel-nappal, és 2006-ban volt a nagy felismerés, hogy valamin változtatnom kell. És akkor kezdtem intenzíven tanulni, és ez nekem a marketing vonal volt, hogy hogyan kell mégis úgy csinálni, hogy ne kelljen ennyit dolgozni? A marketing területén sikerült olyan ismereteket szerezni, amivel a vevőket gyakorlatilag úgy sikerült becsábítani az üzletbe, olyan érzelmi hullámokat megpendítve, miáltal kötődik hozzám, és szinte engem, mint a vállalkozás irányítóját, aki nincs is ott a boltban, úgy ismer, mintha családtag lennék, és minden nap találkoznánk és beszélgetnék vele. És ez tényleg nagyon nagy elismerés számomra, hogy amikor a Mariska néni bejön az üzletbe és úgy szólít, mintha az unokája lennék, és hogy Gusztikám, de jó, hogy vagytok, és gyönyörű szép az árutok, és köszönök mindent. És tényleg, ez egy nagyon nagy csoda. PJA: Tegnap ugye itt voltál nálunk és az egyik coaching csapatomnak tartottál egy előadást. Két és fél órás előadás volt, lényegében kis kereskedelmi marketingről. Tehát az, amit te 2006 óta megtanultál, megvalósítottál. Ott azonban meséltél a brandről. Tehát volt egy időpont, talán 5-6 évvel ezelőtt, amikor eldöntötted, hogy nem csak egy húsbolt a sok közül, hanem adtál ennek valami igazi márkát, egy brandet. El tudnád mondani azt, hogy mi volt ez a momentum, amikor azt gondoltad, hogy erre szükség van, és egy magyarországi kisvállalkozónak is szükséges ezt csinálnia? KG: Amikor nekiálltam marketinget tanulni, gyakorlatilag mindig ott volt, hogy a kommunikáció, amit folytatsz a partnereiddel, vevőid iránt, azt leegyszerűsíti, hogy ha van egy branded, egy márkád, vagy egy márkaneved, amivel végül is egybefogod az egész vállalkozást. És nagyon sokat gondolkoztam rajta, éveket, mert tudtam azt, hogy ha egyszer ezt megcsináljuk, akkor ezzel kell élnünk nagyon sokáig. Mert ez nem olyan, mint a cipő, vagy az ing, hogy minden nap váltogatjuk. Ezt tényleg ki kell találni, és azzal kell dolgozni. És piacot kutattunk, kérdeztük a vevőket.



Mindenféle technikát bevetettünk, ami segítette a mi munkánkat. Találtam egy nagyon jó kis csapatot, külsős csapat, akivel együtt tudtunk dolgozni, magában az arculattervezésben részt vett, és körülbelül 1,5-2, majdnem 3 év volt, mire azt mondom, hogy megszületett maga a márkanév, maga a brand. Utána persze az arculatelemek azért már gyorsabban mentek, de mégis maga a GusztaHús az én személyemre utal, van a nevemre utaló kis rész, meg maga az, hogy guszta, tehát gusztusos, tényleg jó, friss termékeket árulunk, és hát persze, hogy hússal foglalkozunk, és ugye ezért nagyon sokat jelent. És köszönöm mai napig egy hölgynek, aki egy konferencián adta ezt az ötletet. Tehát azt mondom, hogy ez nem a mi ötletünk volt, de megcsíptük azt a kis morzsát, és felhasználtuk. PJA: Gondold meg, hogy hányan lehettek ott a konferencián, akik hallgathatták ugyanazt a hölgyet, hányan nem csinálták meg? KG: Így van! PJA: Ez az egyik fő különbség a siker és a sikertelenek között. Én téged sikeres embernek tartalak, magánéleted tekintetében, üzletemberként, barátként is. De foglald össze, hogy szerinted, mi a sikered titka? KG: Sikerem titka? Gyakorlatilag kitartás. Lelkesedés. Tehát én mindenért, amibe belekezdek, lelkesedem. Ha nem, akkor nem is érdekel, akkor nem csinálom. PJA: Ugye vállalkozó vagy, húsz éve, ha jól számolom. Szerinted mi a number one, a legfontosabb vállalkozói készség? De akár soroljunk fel hármat. Mi az a három legfontosabb vállalkozói készség, tudás, amire igazából szüksége van egy olyan embernek, vállalkozónak, vagy vállalkozni akarónak, aki tényleg sikeres, tartósan sikeres akar lenni? KG: Az első biztos, hogy a kitartás. Maga a végigcsinálás, tehát hogy ha valamit elkezd, akkor csinálja végig. Tök mindegy, hogy az mennyire lesz sikeres, mert akkor tanulja meg az ember, hogy az elé gördülő akadályokat ne problémának élje meg, hanem leküzdendő feladatoknak. Tehát ez nagyonnagyon fontos, ez biztos. A másik, hogy a tanulásvágy, tehát, hogy mindig tanulni kell. Tanulni. Ha tényleg azt mondom, hogy vállalkozol, akkor ülj be újból az iskolapadba, és tanulj, tanulj, tanulj. Lehetőleg ne egy mestertől, hanem soktól. Mert akkor találod meg az igazit, hogy na most kitől kell mélyebben megtanulni akár egy leckét, egy marketinget, bármit. Hogy az irodában a finomságokat megtaláljad. Én talán ezt a kettőt. Sok van, de ez a kettő biztos, hogy ott van. PJA: Ha nincs harmadik, akkor hadd kérdezzek egy pontosító kérdést erre a másodikra. Azt mondod, üljön vissza az iskolapadba. Hogy mész ki, az iskolapad még nekem is előúszik az általános iskolai iskolapadok. Tehát ezt felejtsük el, mert én se tartoztam a legjobbak közé. Milyen, hogy néz ki egy vállalkozónak úgymond az iskolapad? Hogy tanuljon egy vállalkozó?



KG: Hát a világ legegyszerűbb dolga, mert az lehet a nappalid, lehet a dolgozószobád, a hálószobád, bármi. Fogsz egy könyvet és máris tanulsz, jegyzetelj, firkálj bele, bármi egyéb, és rengeteget tudsz belőle venni, mert tényleg ahány könyv, annyi fontos mondat van benne. És lehet, hogy egy könyvet végigolvas az ember, és csak egyetlen egy mondat van bent, ami azt mondja, hogy na csúcs, ez aztán beütött, és akkor abból felépít egy csodálatos vállalkozást. Vagy éppen egy extra profitot hozó reklámkampányt csinál, bármi egyebet. Vagy vannak konferenciák, előadások, ahol tényleg azt mondom, hogy rengeteg vállalkozó van ott, hasonlószerű vállalkozó, aki hasonló gondokkal, problémákkal küzd, akikkel tudsz beszélgetni, és azt mondod, hogy figyelj ide, nekem van egy ilyen problémám, és figyelj, múltkor nekem ugyanez megvolt, és ezt meg ezt találtam ki rá. És azt mondod, hogy tényleg, de jó ötlet, és máris meg van oldva a gondod, problémád. PJA: Vagy csinálnak egy mini mastermind csoportot? KG: Így van! PJA: Gusztikám! Segíts nekünk információt adni arról, hogy ha visszanézel erre a vállalkozói önfejlesztő életedre az elmúlt 8-9 évben, melyik könyvek, tréningek, anyagok, tananyagok voltak igazán nagy hatással arra, hogy te azzá váltál, aki ma vagy? Konkrétumokat. KG: Hú, nagyon nehéz kérdés, mert szinte fel kéne sorolnom a mini könyvtáramnak az összes példányát. PJA: Azt a kettőt-hármat, ami úgy nagyon mélyen. A V Mítoszt mondtad, Michael Gerbertől. KG: Így van! V mítoszt Michael Gerbertől ajánlom mindenkinek. Szerintem vállalkozást csak úgy szabadna indítani, hogy ha azt minimum háromszor elolvassa mindenki. Akkor, ami nekem nagy élmény volt, az Dan Kennedy az Időgazdálkodás vállalkozóknak című könyve, Earl Nightingale, Jim Rohn, Napoleon Hill, Dale Carnegie, nagyon sokat tudnék sorolni. Akkor a magyarok közül Tonk Emilnek az első két könyve az, ami nekem nagyon-nagyon tetszett, akkor Feargal Quinn Bumeráng értékesítés, mivel hogy kiskereskedelemmel foglalkozik, az nekem nagy élmény volt. Ugye akár Wolf Gábort is mondanám, benne is szerepelek a könyvében. Akkor Nógrádi Bencétől elkezdve... Nem is tudom, rengeteget tudnék felsorolni. Nekem nagyon sok, szinte minden könyvben volt egy olyan meghatározó mondatélmény, amit fel tudtam használni a vállalkozásom fejlődésében. PJA: Engedj meg egy személyes kérdést. Mi volt eddig a legjobb dolog az életedben, amit csináltál? KG: Minden nap egy legjobb dolog. PJA: De egyet válassz ki.



KG: Amikor a vállalkozásomat elkezdtem. Mert utána egy olyan más dimenzióba kerültem, ami megadta a lehetőséget arra, hogy szabad legyek, tehát azt csináljak, amit én akarok. És ezt minden nap úgy élem meg, hogy tök jó, és nincs az, hogy egy főnök van az ember feje fölött, holott saját magam főnöke vagyok, de ha én ezt jól csinálom, akkor nem egy hülye főnököm van, hanem jó. PJA: Akit nem utálsz, hanem szeretsz. KG: Így van. PJA: Azt látom, hogy te egy hihetetlen pozitív ember vagy. Figyelj csak, van még egy jó kérdésem! Mi volt eddig a legvadabb célod, amit kitűztél, és meg is valósítottál? KG: Hát a hőlégballon verseny egy vad cél volt. PJA: Ott voltam. KG: Így van. Tehát azok meredek dolgok voltak, tehát ilyen magánéleti. Üzletibe olyat tudok említeni, egy üzlet megszerzése. PJA: Üzlethelyiség? KG: Igen. Azt mondtam, hogy én ezen a területen, ezen a helyen, ebben a városban itt üzletet akarok létrehozni. És gyakorlatilag nem volt szabad üzlethelyiség, mindenhol működött minden, és senki nem hitt benne. Azt mondták, hogy ez lehetetlen lesz, ez hülyeség. És évek teltek el, sőt 12 év telt el, de én hittem benne, hogy ott én üzletet fogok megvalósítani. És 12 év után, egyszer csak jött, nem tudom, hogy hogyan. PJA: Beérés törvénye akkor hozta. KG: Így van. Amúgy tudom, hogy hogyan jött, de létrejött. PJA: Hol látod magad tíz év múlva? KG: Tíz év múlva? Tengerparton koktélt nyalogatva. Igen. Tehát akkor már nagyon minimálisat fogok dolgozni. Szinte azt mondom, hogy semmit se. PJA: És akkor milyen vállalkozást építesz fel ehhez, hogy ezt meg tud tenni? KG: Hát egy önjáró vállalkozást, ami működik nélkülem. Hát azért most is már sikerült azért eljutni egy olyan szintig, hogy nem kell ott lennem nap mint nap, nem kell úgymond bábáskodni felette. Vannak még csiszolandó területek, de hát ezért dolgozunk nap mint nap. PJA: Ez egy jó cél! Gusztikám, egy utolsó kérdésem van hozzád. Miért imádsz vállalkozni?



KG: Hm. Miért imádok? Azért imádok vállalkozni, mert megalkothatok egy olyan dolgot, felépíthetek egy olyan vállalkozást, ami száz év múlva is itt van, és az emberek szolgálatában áll. És ha már én nem vagyok ebben a földi mivoltomban, akkor is ez a vállalkozás működik. Úgy, abban a formában, ahogy én elképzeltem. Engem minden nap ez éltet, hogy igenis, hogyan kell, milyen rendszereket kell felépíteni ahhoz, hogy ez tudjon működni, ne az én személyemtől függjön. Persze, természetesen a profitért, hogy azzal meg tudjam valósítani a magánéleti célomat, hogy én a tengerparton tudjak koktélt szürcsölgetni. PJA: Melyik tengerparton? Nem mindegy, hogy az albán tengerparton, vagy az Északi-tenger partján. KG: Hát valami jó helyen! PJA: Mi ez a jó hely? KG: Őszinte leszek, nem nagyon gondolkodtam. Bora Bora szigetén el tudnék tölteni egy pár hetet. PJA: Önmegvalósítás első része, hogy pontosan kell fogalmazni. KG: Így van! PJA: Eszembe jutott még egy utolsó kérdés. Utolsó utáni kérdés. Ezt nekem tették fel jó pár nappal ezelőtt, amikor Amerikában voltam egy mastermind programon. Egy ember körbe-körbe járt egy kis kamerával, és mindenki, egy kampós kérdést, beakasztós kérdést tett fel. Ez pedig arról szólt, hogy neked ugye két fiad van. Ha megtudnád, hogy holnap elmész erről a világról, akkor mit üzennél a fiaidnak? Mi lenne a tanácsod a fiaidnak? KG: Nagyon jó kérdés. Soha ne add fel! És mindig csináld végig, amit kigondoltál, elterveztél és valósítsd meg céljaidat. PJA: Nagyon köszönöm! KG: Én köszönöm szépen!


Pongor-Juhász Attila interjúja Kovács Gusztávval

Recommend Documents