Politikai ökológia – Esettanulmány
Telki erdőterület belterületté nyilvánításáról szóló konfliktus
Készítette: Pataki József ELTE-TÁTK Humánökológia MA 2014. április-május
Bevezetés Dolgozatom témája egy már lezárult környezeti konfliktus, ami az 1990-es évek második felében, Telkiben robbant ki annak kapcsán, hogy a helyi önkormányzat belterületbe kívánt vonni egy nagyobb erdőterületet, hogy annak egy jelentős részét felparcellázva értékesítse. Az önkormányzat így kívánt bevételhez jutni, amit a leendő óvoda, iskola és orvosi rendelő felépítésének finanszírozásába kívánt visszaforgatni. Az elképzelést különböző okokra való hivatkozással, azonban egy helyi civil szervezet megtámadta. Végül a konfliktust egy helyi népszavazás zárta le. Ugyan ez az ügy amint említettem, már lezárult, de aktualitását mégis az adja, hogy különösen a budapesti agglomerációban (de nem kizárólagosan itt) az egyes önkormányzatok külterületük belterületbe vonásával, majd annak értékesítésével igyekeznek kedvezni a befektetőknek, gazdasági érdekcsoportoknak. Sok önkormányzat nem is tehet mást, hiszen a megcsappanó állami normatíva miatt, csak saját vagyonukra (ami a legtöbb esetben éppen valamilyen természeti szempontból inkább megóvásra érdemes terület) támaszkodhatnak, ha plusz bevételi forráshoz kívánnak jutni. Hasonló dolog történt 1996-97-ben Telkiben is, de hogy az ügy érthetőbb legyen, be kell mutatnom a rendszerváltás utáni Telki fejlődési irányát. Az esettanulmányt két korabeli helyi újság cikkeit feldolgozva, a Telki honlapján talált adatok, illetve a jelenlegi önkormányzati tisztviselőkkel folytatott beszélgetés alapján írtam meg. Telki az 1990-es évek első felében Telki az 1980-as évek végéig egy valamivel több, mint 300 lelket számláló, közigazgatásilag a szomszédos Budajenőhöz tartozó kistelepülés volt, amit a kádári párt elit vadászain kívül nem igazán ismertek. A falu a rendszerváltást követően, 1990-ben vált le Budajenőről, majd gyors fejlődésnek indult. A megalakult önkormányzat kihasználva a budapesti agglomerációban elfoglalt kedvező helyzetét földvásárlásokkal, majd azok parcellázásával mind több és több elsősorban magas státuszú lakót csábított a faluba.1 Kállai László önkormányzati képviselő így írt erről a korszakról2: „A Budajenőtől történő szétválás után effektív adóssággal kezdtük önálló önkormányzati életünket. A községben csak villany volt, a vízhálózat építése kezdeti szakaszában, gázról, telefonról, pormentes útról csupán álmodhattunk. Miután önkormányzati helyiség nem létezett, az első üléseket a polgármester úr pincéjében rendeztük. Megfogalmaztuk célkitűzéseinket: Telkit el kell látni infrastruktúrával, vízzel, gázzal, telefonnal, pormentes utakkal, majd ezt követően ki kell építeni az intézményi hálózatot, óvodát, iskolát, orvosi rendelőt... Mindezen elképzelésekhez forrásokat kellett keresnünk. A lakosságot anyagilag semmilyen formában nem kívántuk terhelni, Telkiben a mai napig nincs helyi adó. Akkor egyetlen lehetőségként adódott a földvásárlás, majd az azt követő parcellázás. A lakosság létszámát növelni kellett, mert ez egyrészt személyi jövedelemadóban, másrészt állami normatívákban pénzt hoz, harmadrészt kell egy bizonyos lakosságszám a szükséges szolgáltatásokhoz, valamint az intézményrendszer fenntartásához. A célok megvoltak, hozzákezdhettünk a megvalósításhoz.”
1 2
http://telki.hu/index.php/telki/jelen Telki Napló, 1997. július, 1. oldal
A telki önkormányzat tehát létkérdésnek, kulcsfontosságúnak tartotta a szuburbanizációt és mindent meg is tett azért, hogy elősegítse a folyamatot.3 A falu az 1990-es évek második felére kezdett egyre inkább alvótelepüléssé válni. Amellett, hogy lakosságszáma már meghaladta az 1000 főt, az itt lakók nagy része továbbra is főleg Budapesten dolgozott. Ekkorra kiépült az alap infrastruktúra: víz, gáz, telefon, út- és csatornahálózat. Következett tehát az intézményi hálózat4 (óvoda, iskola, orvosi rendelő) kiépítése, amihez az önkormányzat a pénzügyi fedezetet újabb belterületbe vonással, parcellázással kívánt biztosítani. A konfliktus előzményei Az egyes cikkek olvasása közben bebizonyosodott, hogy a telki önkormányzat már évek óta tervezte az egykori tulajdonában lévő erdőterület visszaszerzését, hogy azt áruba bocsátva teremtse elő a szükséges anyagi forrást az óvoda, iskola és orvosi rendelő építéséhez. E tervéről azonban az érintett lakosságot csak az után tájékoztatta, hogy 1996. december 28-án megkötötte az adásvételi szerződést. Hogy nem volt minden rendben az üggyel kapcsolatban, azt mi sem mutatja jobban, hogy a történteket az önkormányzat hivatalos lapjában csak 1997 júliusában hozzák nyilvánosságra miután egy helyi civil szervezet elkezdte felgöngyölíteni a szálakat. Az önkormányzat ezen írását5 mégis ide, az előzményekhez írtam, mert így vált világossá számomra is, hogy az önkormányzat mit és hogyan képzelt el. „Az 1994-ben újraválasztott polgármester6 és önkormányzat évek óta vissza kívánta vásárolni a falu közigazgatási határain belül elterülő kb. 80 hektárt, amely a második világháború előtt a község tulajdonában volt. (Később ez a terület —jelenleg elhanyagolt rét, legelő, szántó, vízmosás és árok — a magyar állam tulajdonába és a Pilisi Parkerdő Rt. kezelésébe került.) A falu vezetése azt tervezte, hogy a terület egy jelentős részét erdősíti, míg a fennmaradó részt belterületbe vonja és parcellázza. Tekintettel a terület fekvésére és a tájvédelmi szempontokra, az önkormányzat 400-1000 négyszögöles telkek kialakítását tervezte, ahol a beépíthetőség maximuma 15 százalék. A rendezési terv azt is elő kívánta írni, hogy a déli fekvésű domboldalban csak a tájba illő, földszintes lakóház építhető. Fontos megjegyezni, hogy az önkormányzat a telekértékesítésből befolyó vételárat óvoda, iskola és orvosi rendelő építésére kívánta fordítani. (Telki az egyetlen magyar falu, amely a központi forrásokból 1997-98-ban iskolaépítési támogatást kaphatna, ha a szükséges saját erőt elő tudná állítani.) A Pilisi Parkerdő Rt. jelenleg is hivatalban lévő vezérigazgatója is támogatta 1994-95-ben a falu szándékát, és erről többoldalas levelet írt az FM-nek. Az ügy 1995-ben „elaludt", de 1996-ban a falu vezetősége újabb erőfeszítéseket tett a 80 hektár megvásárlása érdekében. A tárgyalások az ÁPV támogatása mellett a KVI vezérigazgatójával folytak. A KVI által megrendelt vagyonértékelés a területet (mint elhanyagolt külterületi legelőt) aranykoronánként 5000 forintra értékelte, ami a helyben szokásos ár ötszöröse. Így a teljes terület értékét 9 millió forintban állapították meg. Hosszas tárgyalások után a KVI és az önkormányzat — a PM írásos engedélye birtokában — 1996. december 28-án kötötte meg a 80 hektárra vonatkozó adásvételi szerződést. A vételár 15 millió forint volt. A szerződésben a KVI előírta, hogy a 80 hektárból 12 hektárt az önkormányzat saját költségén 1997. december 31-ig köteles erdősíteni és azt erdőművelési ágba soroltatni. Az önkormányzat — nehéz pénzügyi helyzetére tekintettel — 1996 decemberében megkeresett a 3
Dövényi Z. – Kovács Z. 1999 Óvodába és iskolába a szomszédos településekre (Budajenő és Budakeszi) vitték a gyerekeket. 5 Telki Napló, 1997. július, 4. oldal 6 Kerese János – 2014. március 18-án hunyt el. 4
faluban lakó néhány vállalkozót, akik közül három magánszemély késznek mutatkozott az erdősítésre kijelölt 12 hektárt 15 millió forintért megvásárolni, és az erdősítés költségét is magára vállalni. Így végül az önkormányzat megszabadult az erdősítés költségétől, és 68 hektárhoz további pénzügyi teher vállalása nélkül jutott. 1997 elején kiderült, hogy az Állami Erdészeti Szolgálat a 80 hektár egy részén (kb. 44 hektáron) már korábban erdősítést tervezett, bár erről hivatalos formában a telki önkormányzatot nem értesítették. Ezt követően vita alakult ki az önkormányzat és az erdészeti hivatal között az 1996. decemberi adásvételi szerződés érvényességéről. A vita jelenleg még nem zárult le. Az önkormányzat bármilyen kompromisszumra kész, ami nem sérti a falu érdekeit.” Tehát a lényeg, hogy az önkormányzat egy 80 hektáros terület belterületbe vonásával, majd e terület értékesítésével kívánt pénzhez jutni, hogy az általa tervezett óvoda, iskola és orvosi rendelő felépüléséhez szükséges önrészt előteremtse. Ebből a 80 hektárból területből 44 hektár közvetlenül a Budai Tájvédelmi Körzet által határolt terület, a fennmaradó 36 hektár pedig a temető környékén van. Megjegyzendő, hogy a 44 hektáros terület a falut északról övező Budai-hegység lejtőin található, aminek a beépítésével a falukép és a táj is sérülne, ráadásul fokozná a lejtőkről akadálytalanul lezúduló csapadék okozta eróziós károkat is. A konfliktus kibontakozása és az események A konfliktus tehát az 1996. december 28-i adásvételi szerződés nyilvánosságra kerülése után bontakozott ki. Az ügy egymással szembenálló két főszereplője a telki önkormányzat és a Telki Barátainak Köre (a továbbiakban TBK) nevű civil szervezet. Természetesen mindkét szereplőnek voltak külső támogatói is. Az önkormányzatot Telki másik civil szervezete a régi telki lakosokat tömörítő Telki Klub és az üggyel szintén összefüggésbe hozott Bankár Kft., míg a főleg új telki lakosokat tömörítő TBK-t elsősorban a faluban már többséget alkotó újonnan beköltözött telkiek támogatták. A TBK minden lehetséges eszközt megragadott annak érdekében, hogy az ügy minél szélesebb nyilvánosságot kapjon. Saját helyi lapjukban a Telki Hírvivőben tájékoztatták a telki lakosokat az ügyről; írtak a terület országgyűlési képviselőjének és az akkori Privatizációs Miniszternek, Csiha Juditnak; tüntetést szerveztek; aláírást gyűjtöttek; majd előálltak két helyi népszavazási kérdéssel is. Az önkormányzat szintén mozgósította erőforrásait. Az önkormányzat hivatalos lapjában, a Telki Naplóban folytatott kampányt a belterületbe vonás mellett, megszólaltatva a Telki Klub és a Bankár Kft. képviselőit, de az önkormányzati képviselők is kifejtették álláspontjukat, majd előálltak egy népszavazási kérdéssel. A Telki Napló és a Telki Hírvivő hasábjain természetesen ment az oda-vissza üzengetés, egymás érveinek a megcáfolása. Az ügyről aztán megjelent a Magyar Hírlapban is egy cikk, de hogy pontosan mikor és mit tartalmazott, azt nem tudom, mert a Telki Naplóban csak egy válaszreakció született a cikkre, a Magyar Hírlap honlapjának archívumában pedig hiába kerestem a cikket, nem találtam. Hogy szemléltessem az eseményeket, a megnevezett újságok7 cikkeiből ragadok ki idézeteket arra vonatkozóan, hogyan tematizálták az érintettek a konfliktust, illetve mik voltak a válaszreakciók pro és kontra.
7
Telki Napló és Telki Hírvivő
A Telki Napló közlése alapján a legkorábbi esemény az ügy kirobbanása után egy tüntetés volt 1997. április 16-án, amit a TBK szervezett. A tüntetésről a Telki Klub képviseletében Gárdonyi Gáborné írt egy rövidebb cikket (részlet)8: „Valami rosszízű személyeskedést is véltünk felfedezni az április 16-i gyűlésen is: inkább szóltak a hozzászólások egyéni sérelemről, mint a falu érdekeiről. Miről van szó? Felvetik a község jelenlegi adósságát, amely adódik a közművek (csatorna, villany), illetve az új területekre való vezetése költségeinek megelőlegezéséből, amit az érintett lakosoknak utólag kell befizetni, ami még nem történt meg — és az önkormányzat olyan nagylelkű, hogy a nem fizetőknek még kamatot sem vetett ki eddig. Tiltakoznak a belterületi bevonások és újabb parcellázások ellen, mivel, főleg az újonnan beköltözőknek, már nem kell újabb beköltöző, illetve építkező, mivel nem tud a lakásából egyből kisétálni az erdőbe „jó levegőt szívni"? (Talán az utcán, kertben, lakásban, Telkiben már nincs jó levegő?, illetve nem hallja a kertjéből a szarvasbőgést, mint régen?) Mi régi lakosok sem halljuk, mert újonnan építkezők minket már körbeépítettek, valamint már nincs vad, mert kilopták az erdőből. A község már korábbi viták alapján eldöntötte, hogy kell az óvoda, iskola. Erre az önkormányzat megpályázta az állami támogatást, amelyhez hozzá kell tenni a községnek a másik felét. Ehhez pedig még több pénz kell, amit csak a telkek eladásából lehet biztosítani, vagy kivetni a különböző adókat? Ezt is kérhetik a lakosok. Csakhogy Telki község régi lakosságának (a többségnek is jelenleg) nincs olyan anyagi helyzete, hogy még több kötelezettséget tudjon vállalni. Tehát akkor két lehetőség van: telkek eladása és vállalkozók támogatása, akik nagyobb volumenű vállalkozásból nagyobb adót tudnak és hajlandók a községnek fizetni (lásd Bankár Kft. stb.). Mi az oka ezek ellen, a vállalkozók ellen a hangulatkeltésnek? Ellenérdekeltség?” E kis cikkrészletből is kiderül, hogy a régi lakosokat tömörítő Telki Klub a rendszerváltás óta bevált stratégiát (belterületbe vonás, parcellázás, majd a telkek eladása) követve képzeli el a falu további fejlődését (ezzel együtt viszont a növekedését is), ami mondhatjuk, hogy kényelmes megoldás, hiszen a falu lakóinak semmit sem kellett finanszíroznia, mindent átvállalt az önkormányzat. Ha már a cikk végén előkerült a Bankár Kft., akkor az ő szerepüket tárgyalom a következőkben. A Telki Napló májusi különszámában jelent meg Szabó Tibor azon írása 9, amely a Bankár Kft-t próbálja kivonni az ügyből. „Másik kérdésemre azt a választ kapom, hogy az sem felel meg a valóságnak, hogy az ő vállalatcsoportjuk adott volna kölcsön az önkormányzatnak tavaly decemberben X összeget azért, hogy az élni tudjon a kínálkozó lehetőséggel, és olcsón megvásároljon a Kincstári Vagyonkezelőtől 80 hektárnyi erdőt. Az azonban igaz - teszi hozzá Réthy úr 10 -, hogy három magánszemély, közöttük mi ketten ebből a 80 hektárból tizenkettőt megvásároltunk. És ez az összeg történetesen egyezett a teljes terület vételárával. Így juthatott hozzá a község. 8
Telki Napló, 1997. május, különszám, 7. oldal Telki Napló, 1997. május, különszám, 6. oldal 10 Réthy Imre: 1997-ben még a Bankár Kft. tulajdonosi köréhez tartozott, de inkább mint adószakértő működött, majd az 1998-as önkormányzati választásokon bejutott a telki önkormányzat képviselő-testületébe. 9
Így van – veszi magához a szót Kovács Úr 11. – Ezzel szerettünk volna hozzájárulni mint magánszemélyek ahhoz, hogy lakóhelyünk egy értékes területtel gyarapodjék. Valahogy elegánsabbnak éreztünk egy ilyen gesztust, mint ha pénzt adtunk volna. Gondolom, önök sem járnak rosszul, amikor majd parcellázásra kerül a sor. A mi 12 hektárunkon biztosan nem. A vételi szerződésben, ami a Kincstári Vagyonkezelő és az önkormányzat között született, 12 hektár erdősítési kötelezettség van előírva. Nos, mi éppen ezt a 12 hektárt vásároltuk meg, és szándékunk is az, hogy Ott erdő legyen. A község gyakorlatilag készpénzráfordítás nélkül jutott a fennmaradó 68 hektárhoz. Ha nem önök, a polgármesteri hivatal majd parcelláz. Épp ettől félnek a telkiek, ezért a tiltakozások. Nos, hogy a képviselő-testület hogyan dönt, miként hasznosítja a földjét, az ő dolga; akár parcellázhat is. Gondoljuk, ebből épít majd óvodát, iskolát, utat, járdát, azt, amire a falunak szüksége van.” „A másik elképzelés, aminek a kapcsán a kft. neve itt helyben közszájon forog, egy magánklinika. Pontosabban: kórház – igazítanak ki a Bankár vezetői.” „Annyit sikerült megtudnom, hogy egy zöldmezős beruházásról lenne szó, ami a szervezés szakaszában tart. Még a megfelelő ingatlant sem választották ki.” A Telki Napló júliusi számában12 aztán újra megerősítik, hogy a Bankár Kft-nek semmi köze a területvásárlásokhoz, igaz a kft. három tulajdonosa valóban megvásárolt 12 hektárt, hogy segítse a falu fejlődését. „A sajtóban megjelent, hogy az ügy hátterében a Bankár Kft. áll. Meg kívánjuk jegyezni, hogy a Bankár Kft. egyetlen négyzetméter földet sem vásárolt Telkiben, az önkormányzattal e tárgyban semmilyen szerződést nem kötött, és nem is kíván kötni. Tény, hogy az említett, erdősítésre kijelölt 12 hektárt a Bankár Kft. három — magánszemély— tulajdonosa vásárolta meg, hogy ezzel is támogassa a falu fejlődését.” De miért támogatná ellenszolgáltatás nélkül egy kft. tulajdonosi köre egy falu fejlődését? Esetleg ők lennének majd a későbbi befektetők? Nem véletlenül hagytam az idézett szövegben a kórház beruházásának tervezését. Az azóta elkészült Telki Kórház felépítését a Bankár Kft. (jelenleg Bankár Holding Zrt.) finanszírozta. Ha megnézzük a honlapjukat13 a befektetéseik14 között kizárólag olyan nagyberuházások vannak, mint pl. a Telki Kórház, a Gróf Buttler Borászati Zrt., a Sopronbálfalvi Kolostor, az Ybl Villa, Kogart Ház. Ugyan ez csak spekuláció, de talán a kft. három tulajdonosa azért „segített” az önkormányzatnak, hogy az önkormányzat által megszerzett területeken, vagy annak egy jelentős részén majd a kft. végezhesse el a beruházásokat. Arra vonatkozóan, hogy voltak, vagy lehettek ilyen terveik, szintén találtam egy kis cikket a TBK-sok újságjában, a Telki Hírvivőben15. „A hírek szerint Bankáréknak pontos elképzeléseik vannak a hasznosítást illetően. Az EU és a NATO tisztségviselőinek kívánnak lakóparkot építeni, mondják a jólértesültek. Ez 11
Kovács Gábor: a Bankár Kft. (Budapest) ügyvezető igazgatója, majd Bankár Holding Zrt. elnök-vezérigazgatója 2012-től a Bankár Zrt. igazgatósági elnöke; http://www.bankar.hu/hu/kovacs-gabor-az-igazgatosag-elnoke 12 Telki Napló, 1997. július, 4. oldal 13 http://www.bankar.hu/hu/ 14 http://www.bankar.hu/hu/befektetesek 15 Telki Hírvivő, 1997. július, 3. oldal
számukra igazi nagy üzlet lehetne. Nem is vehetjük zokon, hogy üzletemberekként megpróbálnak egy kínálkozó lehetőséget kihasználni. Ez a dolguk.” E gondolatmenethez hasonlóan a Magyar Narancs 2006. december 7-i internetes cikke 16 is diplomata-negyed megvalósításáról írt. „A falu a Pilis Parkerdő Rt.-től megvett volna egy nagyobb területet, hogy ott ingatlanfejlesztők bevonásával diplomáciai lakóparkot létesítsen - és a közös kasszát gyarapítsa. A vételár kifizetése mellett a vevőnek öt hektáron el kellett volna végeznie az erdősítést is. Az akvizícióra ugyan Telkinek egy vasa sem volt, de nem is kellett, hiszen a facsemetékre váró öthektáros területdarabot a Bankár-csoport azonnal átvette volna. Pont annyiért, amennyiből a falu kifizethette volna az erdészeket. A partner ugyanakkor részesedést kapott volna a lakópark hasznából, nem mellesleg a hozzá kerülő öt hektár szomszédos volt a cégtulajdonos telkével.” Írásos bizonyítékok, szerződések ugyan nem jutottak a kezembe, de igen valószínű, hogy a Bankár Kft. és az önkormányzat a háttérben olyan üzletet kötött, amiből mindkét fél profitált volna. Az ügy tehát korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek az elsőre, akár számomra is látszott. S hogy a közvéleményt, a helyi lakosságot mennyire nem tájékoztatták (félre tájékoztatás, féligazságok) arról, hogy mi készül, vagy mit terveznek, azt jól mutatják az ellenérdekelt felek írásai. A Telki Napló 1997. májusi különszámában a konfliktus mindkét főszereplője képviseltette magát írásaival. A Telki Napló Szerkesztőbizottsága (önkormányzati vélemény) a következő írásban17 ugyan az egymás érveit meghallgató és megvitató párbeszéd fontosságát emelik ki, de azért a (napjainkban is újra és újra az országos és helyi politikában is előkerülő) képviseleti elvre hivatkozva utasítják el a kritikákat. „Zajos napokat él mostanában Telki. Indulatok kavarognak, taktikák és stratégiák fogalmazódnak, olykor már-már ellenségeskedésbe torkolló viták alakulnak. Jobb lenne a békesség. Nem, nem az elvtelen megalkuvás, hanem sokkal inkább az egymás érveit meghallgató, olykor elfogadó, olykor ellenérvekkel cáfoló tárgyalásos, megvitató békesség.” „Hiszünk vagy legalábbis bízunk abban, hogy minden indulatot a település jövőjéért érzett felelősség és jóindulat vezérel. Ezért is a különszám: ismerje meg mindenki, hogy mi motiválta a polgármestert és a képviselő-testületet döntései meghozatalakor. S ha már a képviselő-testület szóba került: le kell szögeznünk, hogy a polgármestert és a képviselőket a település lakossága választotta – a demokratikus választások szabályai szerint. Ezek a szabályok kimondják a négy évre szóló mandátumot, a döntési és a döntésekért való felelősséget. Ennek jegyében és tudatában dolgoznak a képviselők. A döntések meghozatalához elengedhetetlen a közvélemény ismerete, az érvek és vélemények meghallgatása és bizonyos határig azok figyelembevétele. Ezért volt tehát az önkormányzat ajánlata a társadalmi bizottságokat illetően, ezért hát a Megállapodás, amelyet végül is a Telki Klub és a polgármester megkötött. A lehetőség más civil szervezetek előtt is adott volt, nem éltek vele, illetve olyan feltételeket szabtak, amelyek törvénytelenné tették volna a Megállapodást. Jó lenne megfékezni – közösen – a telki indulatokat. Hogy találkozzon minden tisztességes és jóindulatú, a faluért való szándék. Hogy kiszűrjük az esetleg meglevő rosszindulatot. 16 17
http://magyarnarancs.hu/belpol/telki_es_az_agglomeracio_lyukak_a_terkepen-66376 Telki Napló, 1997. május, különszám 1. oldal
Tisztelet hát minden jó szándéknak.” A kezdetben „Az aláírásgyűjtők” néven ismertté vált, az önkormányzat kiszivárgott terveit ellenző, leginkább TBK-sok alkotta csoport azzal kampányolt, hogy ugyan nem zárkóznak el Telki vagyonának földszerzés útján való gyarapításától, azonban elutasítják az önkormányzat e terület hasznosítására vonatkozó terveit, mert nem bíznak abban, hogy a befolyt pénzek valóban az intézményrendszer fejlesztését célozzák majd. Mint írják18: „az önkormányzat korábban többször állította már meggyőződéssel más eladásra ítélt földterületekről, hogy az óvoda és az iskola megvalósításának céljait fogják szolgálni (BECCO-területek, Legelődomb stb.), most mégis azzal próbálja revolverezni a más véleményen lévőket, hogy felelőtlenül az oktatási és nevelési intézményeitől akarják megfosztani a falut. A valóságban egyetlen fillér nem képződött ilyen célra, sőt a falu adósságállománya 95 millió Ft körül mozog. Félő tehát, hogy a döntéshozók megint a gazdálkodás hiányosságaiból keletkezett lyukak betömésére fogják használni az eladásból származó bevételeket.” Azzal a mondatukkal azonban, miszerint: „A népszavazás nem terheli az önkormányzatot, hanem a központi költségvetés állja a költségeket.” magas labdát adtak az önkormányzatnak, amit aztán az ki is használt. Természetesen valamennyi egyik oldalon megjelent bírálatra, érkezett rögtön a másik oldal válasza. Az önkormányzat részéről Kállai László egy egész oldalas cikkben19 írta le véleményét a konfliktusról. Terelve a figyelmet a kérdésről, kérdőre vonta „Az aláírásgyűjtőket”, majd azzal támadta őket, hogy felelőtlenül a falu érdekei ellen cselekszenek, félretájékoztatják a lakosságot, a népszavazással plusz terhet pakolnak az önkormányzatra, végül kiemeli, hogy a rendszerváltás óta mennyi fejlesztést vitt végbe döntően ugyanaz a képviselő-testület. Ebben az írásban említődik meg először az 1998-as önkormányzati választás, utalva arra, hogy az ügyet a politikai ellenfelek karolták fel. „Vajon kiket takarnak „Az aláírásgyűjtők” – miért nem vállalják fel kilétüket a község lakossága előtt, ha tiszta ügyért harcolnak? A tényleges aláírásgyűjtők egyébként többségében a TBK (Telki Barátainak Köre) tagjai – miért nem vállalják fel TBK-tagságukat? Kit képviselnek – ki kérte fel őket, hogy a község lakosságának „egésze” nevében eljárjanak olyan ügyben, ami még csak folyamatban van? A község önkormányzata 1996. december 28-án megvásárolt a Magyar Államtól jelentős földterületeket, de a szerződést több helyről megtámadták. Nem gondolják az „Az aláírásgyűjtők”, hogy tevékenységükkel (újságok, újságírók, hatóságok, minisztériumok megkeresése) az adásvétel tényleges realizálása – s ezáltal a falu érdekei ellen cselekszenek?” „Az önkormányzat „belterület-kialakítási elvei” kristálytiszták és egyszerűek: Lehetőleg minden olyan területet belterületbe kell vonni, ami építési-szakmai szempontból megfelelő és a lakosság érdekeit képviseli, hiszen így nagyobb értéket képez.” „Felelőtlen félretájékoztatás, hogy a helyi népszavazás a központi költségvetést terheli, a falunak kell megfizetni a felmerülő jelentős költségeket, elvonva ezzel a forrásokat fontosabb dolgoktól.” 18 19
Telki Napló, 1997. május, különszám, 2. oldal Telki Napló, 1997. május, különszám, 3. oldal
„A területek csak akkor értékelődnek fel, ha belterületbe lesznek vonva, ha rendezési terv készül rájuk, ha infrastruktúrával vannak ellátva.” „Az őslakosok tudják, milyen volt az élet 5-6 éve, amikor csak elavult villamosvezeték-hálózata volt a falunak, vízért a fővárosba vagy Budakeszire kellett bejárni, de a sáros földutakon még személygépkocsival sem lehetett közlekedni. Ki gondolt arra, hogy újabb pár éven belül ingyenesen, a lakosság terhelése nélkül le lesz cserélve a teljes elektromos hálózat, csatornahálózat épül ki teljeskörűen az őslakosok számára szintén ingyenesen, hogy a földbe került infrastruktúra fölött a környező települések legjobb úthálózatán közlekedhetünk?” „Épült új ABC, felújításra került az orvosi rendelő, az önkormányzat épülete, kis postahivatal is kialakításra került. Minden évben Budajenő számára a Telki Önkormányzat több millió forintot utalt át az oktatási intézmények működtetésére. Különféle közösségi rendezvények anyagi támogatását is felvállalta az önkormányzat (pl. juniálisok, táncház, „falu disznaja" stb.), függetlenül attól, hogy az ötlet és a szervezés az önkormányzat, a TBK, a Telki Klub, a Székelykör tagjainak érdeme volt-e?! De a fejlesztések folyamán semminemű helyi adó nem került kivetésre, a lakosság nem lett anyagilag terhelve.” „Nem azon kellene munkálkodni, hogy kettészakadjon és megosztásra kerüljön a falu lakossága, hanem azon, hogy az előttünk lévő célokért közösen, egymás érdekeit figyelembe véve dolgozzunk, és egy valóban családias, baráti, kulturált légkört alakítsunk ki községünkben.” „Közelednek a választások. Bízzuk a döntéseket a falu lakosságára 1998-ban, bízzunk az emberek bölcs értékítéletében — hogy különbséget tudnak tenni a jó és rossz között — az eredmények és a ígérgetések — a tenni akarók és a névtelen „Az aláírásgyűjtők” között.” A TBK vezetője Péter András szintén a megrendült bizalmat említi cikkében 20 a jelenlegi önkormányzattal szemben, illetve azt, hogy a település vezetőinek nincs átfogó terve a falu fejlesztésére. Megoldási javaslatként felmerül egy másik terület (Legelődomb) értékesítésének lehetősége, azzal a nagyobb lejtővel bíró, fásításra szánt területtel szemben, amit az önkormányzat és a mögötte lévő érdekcsoport kívánt pénzzé tenni. „Jelenleg az önkormányzat nem rendelkezik olyan átfogó tervvel, amely — legalább egy tízéves periódust tekintve — irányt mutatna a falu fejlődésének.” „Kisebb átalakulásokkal a vezető testület hét éve van a falu élén. Az eltelt idő alatt sokat változott a település képe, miként az ország legtöbb hasonló méretű településének is. A helyi kiemelkedően jó adottságokat is figyelembe véve felmerül azonban a kérdés: hol testesül meg az a többlet, amelynek a kedvező lehetőségek ügyes kiaknázása útján kellett volna a falu javát szolgálnia. Ennek a többletnek nem láthatóak jelei.” „Naponta tapasztalom őslakosok részéről is a megrendült bizalmat. Már látható, hogy a Legelődomb veszteséges vállalkozás lesz, az adósság halmozódik. Érdekes, a vagyon csökken, az adósság nő. Most végre megtalálták volna az egyedül üdvözítő megoldást? Gondoljuk csak végig, akkora területet akar a vezetés a település nyakába akasztani, amekkora a jelenlegi falu fele!” „Meggyőződésem szerint Telki problémái orvosolhatók a Legelődomb felett megszerezhető 36 hektár földterület parcellázásával és értékesítésével, amely semmivel nem rosszabb adottságú, mint a budajenői HILL TOP. Ez a köz számára lehetőséget jelent, de ennek a területnek a fejlesztése nem szolgálja bizonyos csoportok érdekeit.”
20
Telki Napló, 1997. május, különszám, 4. oldal
A cikk írója azzal, hogy egymásnak ellentmondó megállapításra jut a Legelődomb kapcsán, támadási felületet adott az önkormányzati képviselőknek, amit Déri Gábor ki is használt viszontválaszában.21 A képviselő, ahogy azt már Kállai László is megtette a saját írásában, kiemeli, hogy a rendszerváltás óta működő testület mennyi eredményt ért már el a falu fejlődése érdekében, s ez tovább akkor folytatható, ha a problémás kérdéseket megbeszélve, a TBK az önkormányzat mellé áll és támogatja azt a szóban forgó terület minél előbbi pénzzé tételében. „Mi is úgy gondoljuk, hogy a jövőt felelősséggel kell tervezni, úgy a megvalósítandó feladatok oldaláról, mint a forrásokéról. Ez magyarázza, hogy Telki már 91 óta — a térségben először és egyedülállóan — készíttetett egy 20 éves távlatra szóló településfejlesztési rendezési tervet. Az élet viszont gyorsabb volt, a jövő hamar utolérte a jelent (valószínűleg mert volt távlati koncepció). Már az első terveken szerepeltek az óvoda, iskola, orvosi rendelő, szolgáltató-központok helyei. Ennek köszönhetően ítélte oda az állam Telkinek — az országban egyedülállóan — a 180 milliós építési támogatást.” „Sajnos eddig a falunak nem volt forrása, hogy a jogosan növekvő igényeket megvalósítsa. A 90 százalékban a falu önerejéből előteremtett bevételeket közművek, közműfelújítások, utak építése emésztette fel.” „Egyetértés mutatkozik abban is, hogy e példátlan vagyont — melynek megszerzésén évek óta dolgozunk — profi kezek gyarapítsák a falu javára. Ez csak egy módon biztosítható, ha működnek olyan társadalmi bizottságok, melyek a vagyonkezelőt segítik és ellenőrzik. Ezt javasoltuk az általatok is leközölt megállapodás-tervezetben, amelynek aláírását elutasítottátok.” „Az önkormányzat és a Telki Klub elnöke észrevételeiteket figyelembe véve aláírt egy megállapodást — jelen számunkban közöljük —, melyhez várjuk csatlakozásotokat. Végül egyetértés van abban is, hogy a telki problémák orvosolhatók. Az orvoslás mikéntjében viszont álláspontjaink nem találkoznak. A TBK azt mondja, hogy a Legelődomb melletti 36 hektár — amely szerinted a budajenői HILL TOP-pal egyenértékű — eladása lenne az üdvözítő. Szintén a TBK mondja, nemrégiben a falugyűlésen, hogy a Legelődomb „veszteséges" beruházás. Tehát: vagy mégsem veszteséges, vagy nem ez a legjobb megoldás. Tudjuk, hogy a HILL TOP 6 éve épül, és még csak 8 ház van rajta. Nem azért, mert rossz a marketingje, hanem mert fekvése objektíve rosszabb, mint a déli, vadvédelmi kerítés feletti lejtő. Egy ilyen lassan megtérülő üzleti befektetés más célokat kell, hogy szolgáljon, nem a sürgősen biztosítandó közintézmények forrását.” „A TBK javaslatával szemben az önkormányzat azt mondja, hogy a közeljövőben építendő közintézmények költségeit egy biztosan tervezhető forrásból kell megteremteni. Nem azért, mert ez egy „bizonyos csoport érdekeit szolgálja”, hanem azért, mert ez így logikus.” „Szeretnénk, ha abban viszont feltétlen egyetértés lenne, hogy a gondokat közösen kell megbeszélni — ehhez az önkormányzat biztosít fórumot —, civilizáltan, európai módon. Mert hogy mikor mennyit és honnan ad el a falu, azt csak közösen, szakmai, gazdasági és társadalmi szempontok figyelembevételével lehet eldönteni: Telki Önkormányzata így cselekedett minden esetben (Telki Víziváros és Újtelep közötti terület vagy a Legelődomb esetében is).” Már többször hivatkoztak az önkormányzati képviselők a polgármester és a Telki Klub között létrejött megállapodásra22, ebből a következőkben közlök részleteket.
21 22
Telki Napló, 1997. május, különszám, 4-5. oldal Telki Napló, 1997. május, különszám, 8. oldal
„A TK jóváhagyólag tudomásul veszi a TKÖ határozatát, amely felhatalmazza a Polgármestert egy vagyonhasznosítási szerződés megkötésére, az alábbi feladatok elvégzésére. 1. Telki Község hosszú távú fejlődési céljainak kijelölése, az optimális lakosságszám megtervezése. 2. Területfejlesztési stratégia kialakítása, a szükséges kommunális beruházások (iskola, óvoda, egészségügyi és kereskedelmi létesítmények) koncepciójának kidolgozása. 3. Pályázatok, tenderek előkészítése, kiértékelése. 4. Infrastrukturális beruházások előkészítése és lebonyolítása. 5. A belterületi parcellák értékesítésének megszervezése és lebonyolítása. A vagyonhasznosító a fenti feladatokat a TKÖ-vel és a létrehozandó illetékes bizottságokkal együttműködve, az azoktól kapott irányelvek és eseti felhatalmazások keretein belül végzi.” „A TK támogatja, hogy a Magyar Államtól megvásárolt mintegy 80 hektár földterületből (az erdősítésre szánt kb. 20 hektár kivételével) kb. 60 hektár 1997-ben belterületbe legyen vonva. A kb. húsz hektár erdősítendő terület a fejlesztés „A” zónájában található. Ebből 12 hektár magánszemélyek tulajdonában van, akik az erdősítés költségét is viselik. További nyolc hektár erdősítendő terület a jelenlegi vadkerítés mellett — egy kb. 150 méter széles védősávot képezve — a TKÖ tulajdonában marad. A Felek ezt az új erdősávot a község közelmúltban elhunyt elismert művészéről, Csergezán Pálról kívánják elnevezni. A TKÖ tulajdonában maradó nyolc hektár erdősítési költségét a TKÖ fedezi a belterületbe vonandó területek értékesítéséből befolyó vételárból. A TKÖ vállalja, hogy mindent elkövet annak érdekében, hogy a külterületben maradó kb. 20 hektár művelési ága 1997. december 31-ig „erdő” művelési ágra legyen megváltoztatva, és a Földhivatalnál ez a tény bejegyzésre kerüljön.” „A kidolgozás alatt álló rendezési tervnek továbbá biztosítania kell, hogy a fejlesztés „A” zónájában továbbra is lehetőség nyíljon kirándulásra, sétára. Biztosítani kell a teljes zóna zöldövezeti jellegének fennmaradását. Kiemelt hangsúlyt kell helyezni a tájvédelem fenntartására. Ennek érdekében rögzíteni szükséges, hogy a kialakítható minimális teleknagyság 400 négyszögöl. A beépíthetőség nem haladhatja meg az 500 négyzetmétert. A rendezési tervnek kerékpárutakat és szabadidősport-létesítményeket is tartalmaznia kell.” „A TKÖ vállalja, hogy az „A” zónában lévő maximum 10 hektár értékesítéséből befolyó összeget elsőként az óvoda- és iskolaépítésre fordítja. Az esetleg fennmaradó összegekből a község adósságát kell visszafizetni, vagy mérsékelni, illetve azt közműfejlesztésre lehet fordítani. A Felek megállapodnak, hogy a fejlesztés „B” zónájában (a temető környékén) a TKÖ a belterületbe vonást követően szabadon, külön megkötés nélkül értékesíthet telkeket.” „A Felek tekintettel a közöttük létrejött megállapodásra — úgy ítélik meg, hogy célszerűtlen a jelen megállapodás tárgyában helyi népszavazást tartani, mert az ismételten megoszthatja a község lakosságát. Ezért felajánlják, hogy az egyes önkormányzati képviselők és a TK tagjai által a község jegyzőjéhez benyújtott népszavazási kezdeményezések visszavonásra kerüljenek, feltéve, hogy a TBK tagjai és a TBK-hoz közel álló egyes magánszemélyek szintén visszavonják népszavazási kezdeményezésüket.” „A Felek jelen megállapodás aláírásával ismételten felszólítják a község lakosságát a demokratikus, toleráns együttélés szabályainak maradéktalan betartására. A jelen megállapodáshoz a TBK is csatlakozhat, oly módon, hogy az erről szóló levelét megküldi a község jegyzőjének, aki erről értesíti az aláíró feleket.” A Kerese János polgármester és Hárskuti István a Telki Klub elnöke között létrejött megállapodás a megszerzett terület jövőbeli hasznosításáról fogadott el alapelveket, amihez
várták a TBK csatlakozását is. Csakhogy az alapvető különbség miatt (jelesül, hogy a TBK és a lakosság egy jelentős része nem szerette volna, hogy a megszerzett erdőterületek, tehát a 44 hektáros „A” zóna, hasznosításra kerüljön), ennek semmi realitása nem volt. Ugyanakkor mint azt a TBK képviseletében Varga Mihály megjegyzi 23, ha csak a másik („B” zóna) területét kívánnák értékesíteni, azzal szemben nem lenne kifogásuk. „Valóban az iskola felépítése múlik ezen területek megszerzésén és beépítésén? Miért nem finanszírozható az a temető környékén lévő 36 hektárból” hiszen, s itt hivatkozik a polgármester és a Telki Klub közötti megállapodás egy tételére: „A felek megállapodnak, hogy a fejlesztés "B" zónájában ( a temető környékén ) a TKÖ a belterületbe vonást követően szabadon ‚külön megkötés nélkül értékesíthet telkeket.” Természetesen az építész szakma is kifejtette saját nézőpontját a vitatott terület áruba bocsátása ügyében. A BECCO24 képviseletében Varga Béla írta le a cég állásfoglalását25. „A BECCO üzleti érdeke a falu tervezett és szabályozott növekedése, az ahhoz tartozó infrastruktúra kiépülése, különös tekintettel az óvodára és az iskolára, orvosi rendelőre. Ezen létesítmények nélkül Telki hosszú távon nem lehet teljes értékű lakóhely. Ha egy település népessége tervezetten nő, a lélekszámhoz tartozó alapellátás biztosítása (óvoda, általános iskola, orvosi ellátás) ugyanolyan kötelezettség, mint a közműellátás.” „Figyelembe véve a távlati településfejlődés költségeit, nem kétséges, hogy azok csak további területértékesítéssel fedezhetők. Ezért elvben nem ellenezhető az a szándék, hogy az önkormányzat állami tulajdonú területet vásároljon, és azt a megépíteni kívánt létesítmények céljára hasznosítsa. A hasznosításnak módja azonban a BECCO számára egyáltalán nem mindegy, de nem közömbös a falu számára sem. A tárgyalás alatt álló 80 hektár nagyságú terület több földrészletből áll, amelyek közül a legértékesebb és a legjobb adottságú éppen a BECCO fejlesztés feletti terület. Ha az önkormányzat rákényszerül arra, hogy rövid idő alatt pénzt teremtsen elő (iskola saját rész előteremtése, költségvetési hiány pótlása stb.), akkor számára legalkalmasabb ezen terület eladása, mégpedig olyan áron, amilyenre a körülmények kényszerítik. Ha sok pénz kell, és nagyon gyorsan, akkor a területeket nyomott áron fogják eladni, sokkal olcsóbban, mint azt bárki más tehetné a piacon. Mivel nagy területről van szó, a BECCO számára kedvezőtlen hatású az ilyen konkurencia. A BECCO üzleti pozícióját azonban igazából az gyengíti, ha a természetvédelmi területtel határos, faluszéli területként hirdetett és értékesített terület megszűnik faluszéli területnek lenni, és a projekt a leggyümölcsözőbb és a legfontosabb értékesítési időszakban elveszti egyik nagy vonzerejét. Ez egy ellentmondásos állapot, és az önkormányzat és a BECCO, mint a település növekedésében - érdekelt két fél érdekütközését jelenti. Nyolcvan hektár megszerzett terület elég nagy ahhoz, hogy több ütemben, hosszú távon a falu javára lehessen hasznosítani. Úgy gondolom, hogy a hasznosítás mikéntjével kapcsolatban a BECCO érdekeit mindenképpen figyelembe kell venni.” A BECCO, mint a Bankár kft. mellett a másik befektető vállalat a faluban az üzleti érdekekre hivatkozva bírálta az érintett terület hasznosításának tervezetét. Egyrészt az önkormányzat nem egyeztetett a BECCO-val, holott a hasznosítandó terület egy korábbi BECCO beruházás közvetlen közelében van, ráadásul korábban sikeresen együtt tudtak
23
Telki Hírvivő, 1997. július, 3. oldal BECCO Hungary Mérnöki és Építési Kft. 25 Telki Napló, 1997. május, különszám, 5-6. oldal 24
működni más fejlesztésekben. Másrészt megemlítették a konkurenciát, ezzel is utalva arra, hogy nem nézik jó szemmel, hogy a közvetlen közelükben a Bankár kft. tevékenykedne.
Callmeyer László építész állásfoglalásából26 vett részletek: „Évek óta azon töprengek, Telki község és környéke hogyan tudja majd megtartani vitathatatlan szépségét, ugyanakkor megfelelni a rendkívül erős építési kedvből fakadó településnövekedés egymásnak feszülő kettős igényének?” „Telki beépített területét a rendezési terv készítői a Maguk eszközével megpróbálták oly módon beszegni, amely a továbbépítést megakadályozza a hegy irányában, a túlépítés elkerülése érdekében.” „Magyarországon is alkalmazott módszer a tájkép megóvása érdekében (Dunakanyar) a rétegvonalon meghúzott építési magassághatár alkalmazása. A Zsámbéki-medencében is célszerű lenne – a regionális szemlélet jegyében, a kialakult állapotok figyelembevételével – a további hegyirányú építések visszafogása. El kell kerülni, hogy a medence települései egymás hibáiban gyönyörködjenek! Nagyon illúzióromboló egy villanyoszlopokkal teletűzdelt begyhát. Mérlegelve az érvek és ellenérvek özönét, valahol a már kialakult helyzetnél nem kéne magasabbra kapaszkodni.” Callmeyer László állásfoglalásában elsőre olvasásra talán úgy tűnik (főleg a területet kevésbé ismerő olvasóknak), hogy ezzel mintha a belterületbe vonás és a beruházás ellen szólna, csakhogy az Üdülőtelep területén már ekkor is voltak magasabban lévő lakóépületek. Tehát mintha rejtetten a belterületbe vonás mellett szólna, hiszen ezek szerint addig a magasságig lehet építkezni az új belterületbe vonandó területeken is. Az önkormányzat még a népszavazás előtt egy olyan üzenetet 27 fogalmazott meg a lakosságnak, amiben próbált az érzelmekre is hatni, de a fejlesztést illetően továbbra is a korábbi elképzelése mellett állt ki. „Nagyon leegyszerűsítve a kérdésünk az: akarják-e a telkiek az új óvoda-iskola komplexumot, vagy sem. Akarják-e a telki polgárok, hogy gyerekeik, unokáik itt helyben egy kulturált körülmények között magas színvonalat biztosító iskolában tanuljanak, vagy pedig lemondanak erről, s vállalják (miért vállalnák?) gyerekeik utaztatását más településekre?” „Most lehetősége lenne településünknek az iskolaépítésre, hiszen az országban egyetlen kistelepülésként elnyertünk egy pályázatot, ami száznyolcvanmillió forintot jelent Telki számára. A vissza nem térítendő támogatás alapfeltétele ugyanis az: el kell kezdenünk az építkezést, az alapoknak az év végéig el kell készülniük. Az önkormányzat jelenlegi anyagi helyzete csak a biztos anyagi háttér birtokában engedné meg a munkák felelős elkezdését. Ezért kellett és kell tehát az a bizonyos terület, s ezért kellene-kell majd parcellázni. Az az elképzelés, amely a terület megszerzését nem ellenzi, de még kis részének felhasználását is tiltja, a falu jövője ellen való — bár minden bizonnyal jó szándékú — tett. 26 27
Telki Napló, 1997. május, különszám, 7. oldal Telki Napló, 1997. július, 1. oldal
Gondolkozzunk, és döntsünk hát a falu jövőjéről felelősségteljesen. Jó szándék kell, és közös akarat. Mert a lehetőség még nem múlott el, úgy tűnik, minden — külső és belső — támadás ellenére lehetősége van még Telkinek a területszerzésre, s ezzel együtt a fejlődésre.” A TBK-s Varga Mihály a hiányos információkra hívja fel a figyelmet, amikor a következőket kérdezi:28 „Milyen forrásokból kívánja az önkormányzat megoldani a villany, víz, gáz és szennyvízkapacitás növelését? Miből oldaná meg a csapadékvíz elvezetését? Mennyivel csökkentenék a realizálható nyereséget ezek az elodázhatatlan kiadások? Mennyi lenne a tényleges haszna a falunak mindebből? Ki az aki végre őszintén beszélne erről ? Ki az akinek hinni tudnánk ?” Majd az 1990. évi LXV. törvény egy részletét idézi: „A helyi önkormányzat érvényre juttatja a népfelség elvét, helyi közügyekben demokratikus módon, széleskörű nyilvánosságot teremtve kifejezi és megvalósítja a közakaratot.” Fekete György írásában29 szintén a hiányos információkat említette, s azt, hogy szükség van a vitákra a konfliktus kezeléséhez. „Még mindig silány az információáramlás, túl sok a csúsztatás, féligazság, de hol vagyunk már a néhány évvel ezelőtti hallgatásba burkolózástól!? Túl sokáig tartott a szőnyeg alá söprés! Felbolydult a falu. Ez a dolgok természetes menete. Ha minden titokra fény derül, meg fognak nyugodni a kedélyek. Addig is vitatkozunk, érvelünk, ellen-érvelünk egyre több információ megszerzése mellett. Ez talán csak Déri úrnak furcsa. Pedig ha az általa annyit emlegetett BBC egyik parlamenti közvetítését legközelebbi londoni útja során megtekintené, meggyőződhetne arról, hogy ott aztán keményen vitatkoznak. Ne próbáljunk tehát Telki szájára lakatot tenni! Fogadjuk el, hogy ezek már az új idők szelei!” A TBK népszavazási kampányban terjesztett szórólapjából 30 vett részleteket azért emeltem be a dolgozatba, mert ez által vált nyilvánvalóvá a leginkább: a TBK amellett, hogy képviselt egy csoportot, akiknek nem tetszett az, hogy az önkormányzat egy erdőterületet kíván belterületbe vonni, az ügyet saját politikai törekvésük érdekében is ki kívánták használni. „A TBK céljai világosak: törvényes eszközökkel megakadályozni egy hitelét vesztett önkormányzatnak, hogy Telki utolsó jelentős értékeit elprédálva, hosszú időre meggátolják a falu mindennemű fejlődését, hogy a kővetkező önkormányzati ciklusra a jelenleginél is mélyebb pénzügyi válságba sodorják a remélhetőleg új testületet és hogy az eddig a falu rovására szépen gyarapodó magánszemélyek további szép summákat helyezzenek el, szintén a falu rovására kerekedő bankszámlájukon. Telkinek (Telkinek!!!) vagyonra szüksége van! A gazdálkodás hiányosságai miatt most jobban mint eddig bármikor. Társadalmi kontroll hiányában viszont nem biztosítható, hogy a bevételek a falu pénztárába kerüljenek. Az a megállapodás amelyet az önkormányzat és a Telki Klub vezetője hanyatt-homlok aláírt, semmiféle biztosítékot nem nyújt erre. Iskola és óvoda is kell, de hogy milyen, azt nem tudja senki, különösen azok nem, akiknek az hivatalból 28
Telki Hírvivő, 1997. július, 3. oldal Telki Hírvivő, 1997. július, 1. oldal 30 Melléklet - szórólap 29
kötelességük lenne. Jelen körülmények között, amit a falu vezetése csinál nem más mint felelőtlen kalandorság, hasonlóan a korábbi évek gátlástalanul pazarló helyi pénzügyi politikájához. Aki ehhez asszisztál, az közösséget vállal a herdálókkal, azokkal, akik saját anyagi boldogulásukat mindenkor a település érdekei elé helyezik, akik áldatlan tevékenységükkel már most rendkívül súlyos helyzetbe sodorták a falut. Inog a piedesztál! A tisztelt urak saját maguk által lehelt glóriája lassan szertefoszlik. Hogyan használták fel az eddigi bevételeket, miért kerül nálunk minden közmű a sokszorosába mint máshol, miért nincsenek közösségi létesítményeink, miért van 100 milliós (és hozzá amiről még nem is tudunk) adósságunk, miért nem történtek lépések a törvény szerint a megüresedett jegyzői állás betöltésére? Mert beleláthat a kártyákba és a törvényesség őreként intézkedhet? Ezekre és még sok hasonló kérdésre kellene először választ kapni! Dőreség lenne elhinni, hogy amit hét éve ígérgetnek, majd pont a hátralévő egy évben fog realizálódni. Nem, urak, inog a légvárakból épített szobortalapzat. Miként is gondolkozhatnak az urak? Mi is a teendő? Gyorsan vigyük, amit még lehet, aztán a gyeplőt odadobva, bizonygassuk a következő testületről, hogy milyen tehetetlen.?” Az ügy lakosok általi tematizálásának végére hagytam a Szalai Péter írásából 31 vett részleteket. A megjelent írások közül ebben jelent meg egyedül határozottan a környezet szempontja. A szerző például olyan kérdést boncolgat az ügy kapcsán, hogy mi az érték valójában? Úgy tűnt egy felelősen gondolkodó ember cikkét olvashattam. „Érdekek és indulatok csaptak össze a vadkerítésen túli területek hasznosítása kapcsán Telkiben. A közelmúlt eseményeit leírták már forintban, hektárban, iskolában mérve. Mi az érték valójában? Meg lehet határozni a természeti környezet szépségét és hasznát forintban? Van-e ÁFÁ-ja, és azt ki fizeti?” „Aki itt él, vagy ide vágyódik, tudja, mi a vonzereje ennek a környéknek, még ha nem is fogalmazza meg tételesen.” „Tudom, Telki „válságos anyagi helyzetben van”. Elfogadom, hogy bizonyos helyzetekben muszáj felélnünk tartalékaink egy részét. Most azonban Telkinek egy olyan értékes területe került a rajzasztalra, amelynek hosszútávú hasznosításáról nagyon bölcsen kellene dönteni. Egyáltalán, tényleg „helyzet” van? Ugyan nem vagyok túl tájékozott a közgazdaságtan labirintusában, egy fogalmat azonban nagyon érdekesnek találtam, így hangzik: „a költségek társadalmasítása”. Ez egy rendszerint gazdasági számításokon alapuló művelet, melynek anyagi előnyei valamely intézménynél, szervezetnél, vállalatnál vagy magánszemélyeknél jelentkeznek, de bármely veszteség költségeit a társadalom viseli. A közvetlen, számszerűsíthető költségeket és bevételeket ugyan kiszámítják, de a jelenlegi és különösen a jövő nemzedékek számláján jelentkező társadalmi és környezeti költségeket nem. A hasznot bezsebelők és a tényleges költségeket viselők térben és gyakran időben sem ugyanazok az emberek. Ez itt a „helyzet”. A természet az egyes ember szemében és különböző időpontokban más-más értéket képvisel, és ez állítólag nem forintosítható.” „Tudjuk, hogy nagy esőzések mind gyakrabban lepnek el szökőárszerűen településeket, mert a vízgyűjtőit, nagyobb lejtőit az ember szilárd burkolattal – utakkal, háztetőkkel fedte le, elzárva az egyébként a talajba felszívódó víz útját. Hiába gondoskodunk a víz szabályos elvezetéséről, egy hirtelen lezúduló kiadós esőt a legnagyobb szomjú csatornák sem képesek elnyelni. Vajon csak ez utóbbi jelenség Telkiben hány forintnyi kárt okozott eddig? Vitatkozunk egymással, miközben mindnyájan vesztésre állunk. Nehezen látjuk be, utódainknak legalább annyira szükségük lesz a természet értékeire, mint nekünk. A józan ész és a méltányosság azt kívánná, legyünk elővigyázatosak, ne terjeszkedjünk gátlástalanul. Nem 31
Telki Hírvivő, 1997. július, 5. oldal
tudhatjuk, mire lesz szüksége a következő nemzedékeknek, és mi az, amit nélkülözni tudnak majd. Gyakran éri az a vád a parcellázások ellenzőit, hogy valamiféle későbbi anyagi vagy egyéb előny érdekében cselekszenek. Természetesen ez igaz, hiszen ők is tagjai annak a bizonyos társadalomnak, amely egy esetleges hibás döntés következményeit megfizeti. Egyetlen és kizárólagos igazság persze nem létezik, a telki történet is csak nekem, családomnak, és néhány hasonlóan elkeseredett embernek fejeződik be, de illik a végére: Aki nem hiszi, járjon utána…” Összegezve az írások alapján a véleményeket a következő megállapítások vonhatók le a konfliktussal kapcsolatban. Mindenki egyetért azzal, hogy Telki vagyonát gyarapítani kell, s az intézményi infrastruktúra (óvoda, iskola, orvosi rendelő) fejlesztéséhez szükség van a telekeladásokból származó bevételekre. A legnagyobb különbség abban mutatkozik, hogy mely területeket vonják belterületbe (merre terjeszkedjen tovább a falu), a beruházást ki végezze, s milyen módon menjen végbe a beruházás. Az önkormányzat alternatívát nem ismerve végig kitartott azon álláspontja mellett, hogy a szükséges fejlesztésekhez elengedhetetlen önrész előteremtéséhez belterületbe kell vonni és parcellázni kell a vitát kiváltó erdőterületet is. Aki ez ellen tesz, az az egész tervet lehetetlenné teszi és ezzel a falu fejlődését is hátráltatja. Ugyanakkor viszont az ügy lezártáig hangoztatta a párbeszéd fontosságát. A TBK a bírálat mellett felmutatta, hogy az erdőterület, mint vagyon, elherdálása nélkül is lehetséges a szükséges pénzügyi fedezet előteremtése a fejlesztésekhez más, elsősorban a Legelődomb és a temető környéki területek értékesítésével. Ennél komolyabb bírálat a részükről az önkormányzatban megrendült bizalom és az, hogy az önkormányzat nem nyújtott kellő információt a tervekről, a fejlesztésekről. A TBK-t azonban észrevehetően más is vezérelte, mint ez a környezeti konfliktus, már az 1998-as önkormányzati választásokra készültek, mint kihívó (erről leginkább a népszavazási kampányban terjesztett szórólapjuk árulkodik). A beruházói csoportok32 képviselői pusztán az üzleti érdekeik szerint nyilatkoztak a konfliktusban. Szerencsére egy-két magánszemély is kifejtette a véleményét az ügyben. Közülük Szalai Pétert emelném ki, aki elsősorban a környezet szempontjából, de nem kerülve ki az ember és természet közötti kapcsolatot sem, vetette papírra a gondolatait. Írásában a jövő nemzedékekre is hivatkozott. A népszavazás A Telki Önkormányzat képviselőtestülete az 1997. május 28-i ülésén döntött a vadvédelmi kerítés feletti területek belterületbe vonhatóságáról kezdeményezett népszavazás lebonyolításának időpontjáról, amit 1997. július 27-re tűztek ki.33 A népszavazási kérdéseket már a május folyamán nyilvánosságra hozták. A TBK és a hozzá kapcsolódó magánszemélyek az áprilisi tüntetés után kezdtek aláírásgyűjtésbe, annak érdekében, hogy az önkormányzat írjon ki népszavazást az erdőterület belterületbe vonásának kérdésében. A TBK és egyéb magánszemélyek a következő kérdésekben 34 kezdeményezték a népszavazást:
32
Bankár kft. és BECCO Telki Hírvivő, 1997. július, 1. oldal 34 Telki Napló, 1997. május, különszám, 2. oldal 33
1. „Kívánja-e a község lakossága, hogy a község által megvásárolt, az Anna-laki út felett, a régi vadvédelmi kerítés és az erdő között elterülő mintegy 80 ha-os területet az önkormányzat belterületbe vonja és építési területként hasznosítsa? 2. Kívánja-e a község lakossága, hogy a kerítéses terület egésze a község tulajdonában maradjon és fásítása megtörténjen, hogy ezt követően az mint pihenőerdő szolgálja a falu lakosságát?” A képviselőtestület 4 tagja35 szintén népszavazás kezdeményezésével lépett fel36: „Akarja-e Ön, hogy a község lakosságának célkitűzéseit megvalósítva, a kor követelményeinek megfelelő oktatási és kulturális lehetőséget, valamint az egészség megőrzéséhez való jog elősegítését biztosítva az önkormányzat Telkiben óvodát, iskolát és orvosi rendelőt építsen és a község önkormányzata a fent említett célok megvalósítása érdekében a központi állami támogatáson felüli kötelező önrészt mint forrást – a lakosság anyagi terhelése nélkül, az önkormányzat által az államtól 1996. december 28-án megvásárolt Telki 088/2, 089/2, 099/2, 0102, 0104/2, 0105, 0107, 0108, 0109 helyrajzi számú területek belterületbe vonásával, a község lakosai számára a munkavállalás lehetőségét biztosítva – építési területként történő hasznosításával biztosítsa?” A TBK a saját lapjában magyarázatokat 37 is fűzött a népszavazási kérdésekhez, amiben még egyszer kifejtette álláspontját: Az önkormányzati képviselők által feltett kérdésről: „Ez a kérdés négy önkormányzati képviselő kezdeményezésére került fel a szavazólapra. Ha az Ön válasza IGEN, akkor ez azt jelenti, Ön szabad kezet ad az Önkormányzatnak ahhoz, hogy az iskola, óvoda, orvosi rendelő beruházásának költségeihez képest lényegesen nagyobb értékű területtel korlátlanul rendelkezzen. Ha NEM-et mond, az nem jelenti a beruházások elmaradását, csupán arra szavaz, hogy ne a vadvédelmi kerítés feletti terület értékesítéséből valósuljanak meg a TBK számára is kívánatos és fontosnak tartott intézmények. A TBK tehát támogatja az önkormányzat területszerző törekvéseit, a felhasználás tervezett módját azonban elhibázottnak tartja.” A TBK saját, illetve egyéb támogatóik által feltett kérdésekről: 1. „A népszavazást kezdeményezők szándéka az, hogy a falunak az erdő felé való terjeszkedését megakadályozzák, mert ebből a falunak - az eredeti elképzeléseket ismerve - számottevő haszna nem származna. A TBK tárgyalásokat kezdeményezett az önkormányzattal egy elfogadható megoldás kidolgozására, de ajánlatunkat elutasították. Feltételezhető tehát, hogy az Önkormányzat és a Telki Klub által aláírt megállapodásnak megfelelően kívánják e területeket hasznosítani, ami számunkra elfogadhatatlan. Ha Ön erre a kérdésre igennel szavaz, akkor elfogadja az önkormányzat elképzeléseit, és szabad kezet ad a jelenlegi vezetésnek, hogy a jól ismert eredményességgel kezelje ezt a vagyont is. Ha az Ön válasza NEM, akkor egyrészt meghagyja a lehetőséget a jelenlegi önkormányzatnak arra, hogy a temető mögötti terület hasznosításával valósítsa meg terveit, másrészt fenntartja magának a jogot, hogy egy év múlva újra döntsön ebben a kérdésben.” 2. „Ha erre a kérdésre igennel felel, két lehetőséget ajánl fel a jelenlegi önkormányzatnak. Vagy megvalósítja a népszavazás kezdeményezőinek a kérdésben megfogalmazott óhaját, és ezzel egyszer s mindenkorra lezárja ezt az ügyet, vagy egy évre elhalasztja az erdősítés megkezdését, és egy év múlva lehetőséget ad a falu lakóinak arra, hogy Újra véleményt nyilvánítsanak ebben a kérdésben. Ez alatt az egy 35
Bakos Károly, Déri Gábor, Jeck János, Kállai László Telki Napló, 1997. május, különszám, 2. oldal 37 Telki Hírvivő, 1997. július, 6-7. oldal 36
év alatt az Önkormányzat a temető mögötti 36 hektár értékesítéséből megvalósíthatja terveit bebizonyítva, hogy képes az ingatlanüzletből valóban nyereséget termelni.” A szavazásra jogosult lakosságnak a Telki Napló májusi, júliusi és a Telki Hírvivő júliusi számaiban megjelent írásokból, illetve a kampány során kiküldött szórólapokból szerezhető információk alapján kellett döntenie. A népszavazás eredményesen és a környezeti konfliktus szempontjából sikeresen zárult38. A szavazásra jogosult 790 főből 447 fő (56,6%) jelent meg a szavazáson. A leadott szavazólapokból 441 volt érvényes. Az érvényesen szavazók mindhárom kérdésre, nagyjából kétharmad – egyharmad arányban nemmel szavaztak, így a vitatott terület nem került az önkormányzat belterületébe. (A terület nagy része azóta szinte teljes egészében beerdősült.) A népszavazás által érintett terület
A google-ról szedett térképre rajzoltam be azt az erdőterületet, amit belterületbe kívántak vonni. A bejelölésben nagy segítséget nyújtott egy szórólap39, amit az önkormányzat terjesztett az 1997-es népszavazás előtt. A szórólapon a belterületbe vonandó terület térképe látható.
38 39
Melléklet - népszavazás Melléklet - térkép
Egy általam készített képen is bejelöltem azt a területet, amiről a népszavazásban döntöttek. Következtetések, összegzés Hogy a dolgozatban tárgyalt környezeti konfliktus sikeresen zárult, vitathatatlan érdeme volt a Telki Barátainak Köre (TBK) nevű civil szervezetnek. A TBK hívta fel a lakosok figyelmét a belterületbe vonásra, ők csináltak „ügyet” belőle. Tüntetést, aláírásgyűjtést szerveztek, kiharcolták a népszavazást. Saját újságjukban igyekezték informálni és megszólaltatni a helyi lakosságot. Természetesen a népszavazás sikeréhez szükség volt a telki lakosokra is. A szavazáson megjelent 447 fő (56,6%) bizonyítja, hogy a telkiek érzékenyen reagáltak már arra a felvetésre is, hogy veszélybe kerülhet az a táj, az a környezet, ahová többségében éppen a fővárosból költöztek ki. (Ekkorra már többségben voltak a faluban a frissen ideköltözött, döntőrészt a középosztályhoz tartozó, egykori budapesti lakosok.) De hogy az ügy korántsem pusztán a megnevezett erdőterület belterületbe vonásának és értékesítésének megakadályozásáról szólt, az megmutatkozott a TBK és az önkormányzat kommunikációjában is. A TBK saját politikai céljaira is felhasználta ezt a konfliktust, rámutatva az önkormányzat alkalmatlanságára. Az 1998-as önkormányzati választáson40 azonban még nem sikerült elérniük a kívánt célt, hiszen Kerese János (aki idén, 2014. március 18-án hunyt el) harmadszor is megnyerte a polgármester választást, ekkor került be a
40
http://magyarnarancs.hu/belpol/telki_es_az_agglomeracio_lyukak_a_terkepen-66376
képviselő testületbe az a Réthy Imre is, aki korábban a Bankár Kft. egyik tulajdonosa volt. 200241-ben viszont már a TBK egyik vezéregyénisége Varga Mihály lett a polgármester. Azt már a jelenlegi polgármestertől, Deltai Károlytól tudtam meg, hogy a TBK jelenleg, mint civil szervezet nem tevékenykedik. Az önkormányzati választások környékén bukkantak csak fel a belterületbe vonásos konfliktus óta. Mindenesetre az 1997-es civil fellépés sikere a mai napig hatással van a helyi ügyek intézésére. Telkiben éppen a környezetvédelmet felkaroló civil mozgalom a legerősebb és legaktívabb. Ezek többsége nem intézményesült formában, hanem leginkább öntevékeny módon szerveződnek a közösségi oldalak segítségével (rengeteg programot – kirándulás, szemétszedés, faültetés, gyomlálás, özönfajok irtása – eleve ott beszélnek meg). Következtetés gyanánt még annyi levonható, hogy ez a belterületbe vonásos konfliktus is azt bizonyítja, hogy helyi szinten az ilyen és ehhez hasonló ügyek csak úgy kezelhetők, ha valamilyen intézményesült formában működő szervezet felkarolja azokat, s a lakosság támogatását is élvezve, illetve az ő segítségükkel küzd a konfliktus rendezéséért. (Akár párbeszéd, vita, fórumok, tárgyalás, népszavazás útján.) Persze ehhez mindenképp elengedhetetlen, hogy a helyi lakosság magáénak érezze az adott ügyet.
Források: A Telki Önkormányzat hivatalos lapja, a Telki Napló 1997. évi májusi és júliusi számai A Telki Barátainak Köre lapja, a Telki Hírvivő 1997. évi júliusi száma Telki honlapja: http://telki.hu/ Bankár Zrt. honlapja: http://www.bankar.hu/hu/ http://magyarnarancs.hu/belpol/telki_es_az_agglomeracio_lyukak_a_terkepen-66376
41
http://www.nvi.hu/onkval2002/so02/onktjk3/tjk14152.htm
