2011. június
Dsida Jenő:
Pünkösdi várakozás Kész a világ, Feszült ünnepi várás Tereng felette. Halotti csend. Csak néha néha Sóhajt az Isten Lelke. Kimérve minden pálya Megtöltve minden lélek-lámpa, Ahol csak úr a lét... De jaj, sötét van, Mélységes, iszonyú sötét! A zordon tömeg-árnyék Némán zokogva kering útjain, S csak egyet tud és egyet érez... Most váratlanul vágyón megvonaglik És felzúg Istenéhez: Betelt az idő! Sugarat, fényt, színt adj nekünk, Mert epedünk! Fényesség nélkül oly sivár az élet! Nagy alkotónk, oh mondd ki szent igédet Legyen világosság!... És ismétlik mindig erősebben A felviharzott étheren keresztül És felharsan az egek harsonája S a végtelennek zsolozsmája zendül Zsibongva, zsongva... És nagy szavát az Úr - kimondja!
Köszöntjük gyülekezetünk legifjabb tagjait! Kedves Konfirmandusok! Májusban a gyülekezet nagy nyilvánossága előtt (szomorúan vettem tudomásul, hogy bőven elfértünk a gyülekezeti termünkben) számot adtatok mindarról a tudásról, amit az elmúlt évek során hitoktatóitok és a Nagytiszteletű úr hathatós közbenjárásával megszereztetek. Ezen a megmérettetésen – okosak, ügyesek és szépek voltatok. Én útravalóul Mózes 2. könyvének 20. részében a 3–17-ig terjedő versek között található, egy, a vizsgán is elhangzott, szerintem nagyon fontos mondatot ajánlom figyelmetekbe. Szám szerint a 4. parancsolatot abból a tízből, amellyel Isten vezeti az embert: „Megemlékezzél a nyugodalom napjáról, hogy megszenteljed azt!” Azért pont ezt, mert tapasztalatból tudom, hogy életünk során számtalan kifogást keresünk és találunk arra, hogy miért is nem tudunk bejönni a templomba. Ezek között legelőkelőbb helyen szerepel az, ami valahogy így hangzik: „Az egész hetem rohanással telt, nem tudtam a munkáim végére érni, ezért még ezt vagy azt most kell megcsinálnom.” Higgyétek el nekem, ha szembemegyünk az Isten parancsolataival, vagyis az elvégzett dolgainkon nincs ott az Úr áldásának pecsétje, az semmit nem ér! Kérem, gondolkodjatok el ti is és gondolkodjunk el mi, régi gyülekezeti tagok is ezen. Végezetül kérem az Urat, terjessze ki áldó és óvó kezét fölétek további életetek során. Ámen! Goldbach Ferenc világi elnök A lap készítésében közreműködött: Budavári Andrea, Lellei Eszter, Lindner Gyula, Szloboda József, Nagy Gábor, Kekk Edina, Goldbach Ferenc A szerkesztőség címe: 1139 Budapest, Frangepán u. 43. Telefonszáma: 350-8659 е-Mail:
[email protected] Kiadja: Budapest Angyalföldi Református Egyházközség A gyülekezet számlaszáma: 10700691-25603301-51100005
2
1 És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának. 2 És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala. 3 És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. 4 És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nékik szólniok. 5 Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak. 8 Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, amelyben születtünk?
(Apostolok Cselekedetei 2:1-5, 8)
Kedves Testvérem! Pünkösd nagy csodája a hallás és az értés. Az a tizennégy nemzetből összejött gyülekezet azon az első pünkösdön hallotta az Isten nagyságos dolgait. Pedig nagy volt a tömeg és ebből adódóan a zaj is. Kihallani, meghallani a lényeget, a fontos dolgot nem volt egyszerű! Főleg, hogy nem üvöltve, rikító színpadon hangzottak el a péteri mondatok. A XXI. században pedig még nehezebb hallani. Érdekes, éppen a múlt héten számoltam meg a metrón: körülöttem tízből hat embernek fülhallgató volt a fülében. Csak azt hallani, amit én akarok! Isten ma is úgy szól, mint régen, halkan, szelíden, csak rajtunk múlik kiveszszük-e a jelképes füldugót, és akarjuk-e az Ő hangját, véleményét hallani, amely néha nem egyezik a miénkkel, de mégis rólunk és értünk szól. Ebből adódik a második lépés, érteni az Ő szavát a saját nyelvünkön. Sokszor hallottam már azt a mondatot, hogy olyan szépen beszélt a lelkipásztor, de amikor visszakérdeztem, mit értett meg az illető az igehirdetésből, csak zavart válaszokat kaptam. Sokszor nem könnyű megérteni Isten szavát, no nem azért, mert nem magyarul hangzik az Ige, hanem, mert nem akarjuk megérteni, hogy személyes üzenete van éppen aktuális élethelyzetünkben. Akkor régen is sokan hallották, de csak háromezren értették meg az isteni szót. Kevés vagy sok, nem az én jogom megítélni, de az biztos, hogy akik megértették saját nyelvükön az üzenetet, azoknak az élete megváltozott. Más lett az értékrendjük, viszonyuk az időhöz, a másik emberhez, önmagukhoz. Istennek hála ez a történet az emberi szívekben több mint 2000 éve újra és újra megismétlődik. Ezért van egyház, gyülekezet, keresztyénség! Ezért íródott ma Neked, Testvérem ez a levél, hogy az Isten Lelkével meghalljad a szavát, és megértsd, része lehetsz valami más látásnak és átértékelheted az életed. Ezt elmagyarázni nem lehet, csak megélni! Nem meggyőzni akarlak, hanem csak megmutatni egy lehetőséget! Rajtad áll Testvérem, milyen lesz a holnapod! Isten áldását kívánom életedre a találkozás reményében. 2011. pünkösdjében Szloboda József lelkipásztor 3
Szentlélek – teológiai szemezgetés az ünnep apropóján
A
20. század emberére sajnos egyre inkább jellemzővé vált, hogy elbizonytalanították, összezavarták és rabul ejtették mindenféle ideológiák, „tudományos” mítoszok, erkölcsromboló liberális nézetek. A reformáció örökségével megáldott történelmi egyházainkban is széles körben befolyása alá vonta a közgondolkodást a mindent relativizáló korszellem. Ennek eredménye, hogy gyülekezeteinkben sem tudunk mit kezdeni már olyan, egyébként hitvallásaink sarokkövének számító fogalmakkal, mint a feltámadás és a Szentlélek. Nem tudjuk hova elhelyezni őket, elvégre egyikből sem élünk jól itt a földön, nem leszünk, vagy maradunk feltétlenül egészségesek és egyáltalán, nem ezek határozzák meg a mindennapok küzdelmeit. Éppen ezért nagyon nehéz ma már arról beszélni, hogy mit is jelent a feltámadás, ki is a Szentháromság harmadik személye, a Szentlélek. Nagyon nehéz erről beszélni, amikor ezt az életet mégiscsak itt kell leélnünk, és folyton azzal szembesülünk, hogy nincs biztos anyagi hátterünk. A pénzért vívott harc és a napi robot lassan felőrli az embert, kivész a szeretet a családokból, az emberek magukba fordulnak, beteg lesz a testük és a lelkük is. Miközben valóban igyekszünk a realitások talaján maradni, kézzelfogható kapaszkodókat keresni, mégis, félelmetes burjánzásként terjed az új kijelentések igényével fellépő, erőket, jeleket és csodákat hajhászó, „szentlelkező”, de valójában a hitetés bűvöletébe került rajongás is. Mi lehet akkor segítségünkre, hogy ebben a mindenféle végleteket felmutató kavalkádban megértsük – és pünkösd előtt állva most egészen konkrétan –, hogy ki is a Szentháromság harmadik személye, a Szentlélek? Fontos ugyanis, hogy ne valamiféle ködös misztikum, az Atya és a Fiú mellett egy meg nem értett harmadik maradjon számunkra a Lélek. Nem véletlenül nevezték ugyanis a református keresztyén teológiát minden időben a Szentlélek teológiájának, hanem azzal a meggondolással, hogy itt minden tanításnak csak annyiban van értelme és érvénye, amennyiben a Szentlélek belső bizonyságtételén nyugszik. Elegendő segítség tehát számunkra, ha visszanyúlunk elődeinkhez, és kizárólag a Szentírás alapján (a reformáció ezen elvét nevezik sola Sciptura-nak) álló bizonyságtételeik, hitvallásaik felfrissítésével így mi magunk is (újra) közelebb kerülünk a pünkösdi történet nagy ajándékához és csodájához. A Heidelbergi Káté 53. kérdés-felelete azt mondja a Szentlélekről, hogy „Ő az Atyával és a Fiúval egyenlő valóságos és örök Isten. Másodszor, hogy Ő nekem is adatott; hogy igaz hit által engem Krisztusban, minden Ő jótéteményében részeltessen, vigasztaljon és mind örökké velem maradjon.” Fontos dolgokat mond itt ki a Hitvallás, mivel a Szentlélek személye és műve között tett különbség oda vezetett, hogy személyét valamiféle pszichotikus állapot elérésével azonosították, tehát emberi tényezővé tették azt. 4
A Hitvallás azonban kimondja, hogy az nem puszta lélek, vagy szellem, hanem Szentlélek Isten. Szuverén hatalommal jelent meg az első pünkösd alkalmával, ami azt jelenti, hogy nem volt alávetve sem a Fiúnak, sem az Atyának, mert velük teljes mértékben egyenrangú. Azt valljuk, hogy a Szentlélek az egy isteni természetnek a harmadik személye. Harmadik személy, de nem az időre, sem a fokozatra, sem a méltóságra, hanem a létmódjára és munkáinak rendjére nézve. Nehéz ezt megértenünk, mivel gondolkodásunk oly nagyon hierarchikusan felépített. Tehát fokozatokban, egymás alá és fölérendeltségében tudjuk csak elhelyezni a dolgokat. Azonban ez az, amit a Szentháromság megértésénél teljesen el kell vetnünk. Itt ugyanis nincs hatalommegosztás, nincs sorrend. Egy természet van, ami személyében, tehát munkájában és hatásában tér el egymástól. Jézus ismételten ígéri tanítványainak, hogy elmegy és elküldi a Vigasztalót, a Szentlelket. Máshol pedig azt ígéri, hogy a Lelket az Atya küldi el. Azt jelenti ez, hogy a Szentlélek, éppen úgy, mint a Fiú, nem magától van, hanem a Fiú az Atyától született, a Szentlélek személye pedig az Atyától és a Fiútól származott. A Fiú és a Szentlélek is öröktől fogva való Isten, de kezdete van személyük megnyilvánulásainak, munkájuknak és hatásuknak. Jézus az idő és a tér egy adott pontján testet öltött, megváltotta az Anyaszentegyház választottait és bennük a világot, a Szentlélek pedig megszenteli, tehát tovább viszi, személyessé teszi Isten akaratát és ajándékait – ez az a pont, ahol személyének munkássága elkezdődött. Éppen ezért a keresztyén élet is, amelyet valóban annak nevezhetünk, csak a személyiséggel bíró Szentlélek által nyer értelmet. A keresztyénnek nevezett élet alanya ugyanis a Szentlélek Isten, aki által az Atya Isten merőben egyéni módon benne él az emberben, hogy konkrét életközösséget teremtsen vele. Ismerhetem ugyanis a saját külső és belső életfeltételeimet, de hogy ebben a pillanatban mi az én Istentől rendelt hivatásom, azt magamtól nem tudom. Ismerhetem az Istentől adott rendet a családban, az egyházban, az államban, de hogy éppen most mit jelent számomra az Istentől adott rend, azt szintén nem tudhatom magamtól. Ezeken a pontokon lép közbe a Szentlélek és teszi személyessé életemben azt, ami a bűn miatt egyébként idegen tőlem: az Igében rejlő isteni ajándékokat elfogadtatja velünk és elfogadhatóvá tudja tenni számunkra. A Szentlélek által hangzik el Istennek személyes megszólítása az emberhez. Sem Istent, mint Atyát, sem Krisztust, mint Fiút senki sem ismerheti meg a Lélek nélkül. A Szentlélek munkája utat nyit az emberi szívekben, hogy képes legyen közösségre lépni más emberekkel (gyülekezet) és magával Istennel is. Helyesebben: a Szentlélek maga hozza azt a közösséget, amelyet az ember önerejéből létrehozni nem tud. „Bizony, bizony, mondom néked, – mondta Jézus Nikodémusnak – ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.” (Jn 3,5) 5
Az Isten országába való bejutás feltétele az újjászületés. Ez pedig a Szentlélek kizárólagos munkája. Továbbá a keresztyén élet nem magányos, hanem közösségi élet. A Szentlélek nem azért töltetett ki, hogy annak adományaival ki-ki a saját útján haladjon, magányos imádkozások és elmélkedések közepette keresve a maga üdvösségét. A Szentlélek kitöltetése az Anyaszentegyházban való életet jelenti, ahol a tagok egymásnak szolgálnak, a Főnek, Krisztusnak vezetése alatt, az Isten dicsőségére. Az egyházban való élet folytonos ihletője pedig a Szentlélek. Amint ezt Kálvin kimerítően megfogalmazta: „De milyennek is mondta Krisztus a Lelket, melyet tanítványainak ígért? Olyannak, aki nem magától szól, hanem lelkükbe csöpögteti és sugallja mindazt, amit az Ige által már rájuk hagyott. A Léleknek tehát, aki nekünk ígértetett, nem az a dolga, hogy új és soha nem hallott kijelentéseket eszeljen ki, vagy valamiféle új tant koholjon, hogy ezzel eltérítsen bennünket az evangélium elfogadott tanításától, hanem ellenkezőleg éppen az a tiszte, hogy elpecsételje elménkben azt a tanítást, melyet az evangélium nyújt. Mert az Úr egyfajta kölcsönös kapcsolatot létesített Igéje bizonyossága és Lelke között, hogy mélységes tisztelet hassa át szívünket az Ige iránt, úgyhogy amikor ráesik a Lélek fényessége, Isten arcát szemlélhessük benne.” (Institutio I. 9., 1.3) Kekk Edina
Végre itt a nyár, a táborozások ideje Hittantábor Balatonfűzfőn 2011. június 27-től július 2-ig kerül megrendezésre a már hagyományosnak számító nyári hittantábor. Idén is – akárcsak tavaly – Balatonfűzfő ad otthont csapatunknak, ahol rendkívül jól felszerelt táborhelyen, szép környezetben hittanórák, játék, fürdőzés és egyéb számos program várja a 6 és 14 év közötti gyermeket. A tábor díja: 17 000 forint, amely tartalmazza az útiköltséget, a szállást, a napi ötszöri étkezést, a strandbelépőt, illetve az egyéb programok árát is. Jelentkezni június 5-ig lehet a lelkészi hivatalban, illetve Szloboda Józsefné (Kati néni) és Pálfi Viktória hitoktatóknál. A tábor díját június 5-ig a lelkészi hivatalban, hivatali időben vagy vasárnaponként az istentiszteletet követően lehet befizetni. A tábor menetéről és a részletekről június 5-én a tanévzáró ünnepség után tartunk tájékoztatót.
Napközis tábor Idén először kerül megrendezésre napközis táborunk, ahol a 6 és 12 év közötti hittanos gyermekeknek biztosítunk hittanórákkal egybekötött, játékos nyári 6
programokat, 2011. július 25 és 29-e között 8-tól 16 óráig, a Frangepán utca 43. szám alatti református templom gyülekezeti házában. A tábor várható költsége: 10 000 Ft. Jelentkezni 2011. június 5-ig a lelkészi hivatalban lehet. Kérjük a tábor díját is legkésőbb eddig az időpontig befizetni. A tábor 10 fő esetén indul. A maximális létszám 25 fő. Bővebb felvilágosítást Pálfi Viktória hitoktatótól kérhetnek a kedves érdeklődők. Budavári Andrea
Ifi tábor 2011 Úgy néz ki, idén sem marad el a fergeteges hangulat, a jó társaság és a nyárvégi bulik minden szükséges elemét magában hordozó gyülekezeti ifjúsági tábor. Ahogy az lenni szokott, az augusztus 20-i héten, jó társasággal, Balatonnal, Jóska bával, focival, pingponggal, kirándulással várjuk a konfirmandus, már konfirmált, de még nem felnőtt, már felnőtt, de magát még gyereknek képzelő, komoly és komolytalan testvérünket, ill. nemre, vallásra és zenei stílusra való tekintet nélkül minden kedves érdeklődőt, gyülekezeten innen és túl. Tehát mindenkit, aki úgy érzi, hogy egy hét kikapcsolódással közelebb kerülhet az angyalföldi gyülekezeti közösség fiatalabb tagjaihoz, miközben éjszakába nyúló beszélgetéseket folytat a tábortűz mellett. Ez mindenképpen lesz, cserébe gyere el augusztus 15-én, hétfőn reggel a Déli pályaudvar kijelzőjéhez 6:45-re, de csak miután Balatonszemesig megvetted a 7:11-kor induló nagykanizsai gyorsra 1240 forintért a diák/nyugdíjas, vagy 2480 forintért a felnőtt jegyet. Ez mindenképpen szükséges a leutazáshoz, ahogy a Biblia, fürdőruha, szúnyogriasztó, ping-pong ütő és túrázáshoz alkalmas zárt cipő is elengedhetetlen részét fogja képezni az előtted álló hétnek. A korábbi évek gyakorlata szerint a csomagokat Nagytiszteletű úr lehozza utánunk kocsival, így azokat célszerű az utazás előtti vasárnapon (14-én) elhozni a templomba. A tábor helye a Balatonőszöd-Balatonszemes Református Egyházközség parókiája lesz. Címe: 8637 Balatonőszöd, Szabadság u. 104. Az ottani lelkipásztor Karikó Zoltán Nagytiszteletű úr, akitől további fölvilágosítást lehet kérni a 06/30-632-3786-os telefonszámon. A tábor díja 14 ezer forint, amiben a le- és hazautazás költségein kívül minden benne van, így a szállás, étkezés, esetleges belépők, buszjegyek ára is. Hálózsák nem szükséges, mivel az egyházközség biztosít ágyneműt. Az étkezést az eddigi évekhez hasonlóan magunk oldjuk meg, így nagy örömmel vesszük az anyukák, nagymamák sütemény, keksz, ropi fölajánlásait. A hazaérkezés 21-én, vasárnap 16:25-kor lesz a Déli-pályaudvarra. További információ: a www.oszod-szemesi.shp.hu - oldalon, amely az őszödi egyházközség honlapja. Jelentkezni lehet Szloboda Nagytiszteletű úrnál minden vasárnap, valamint Lindner Gyulánál (06/30-711-8330,
[email protected]). Lindner Gyula 7
A húsvéti nagy-nagy kerttakarítás
A
templom ablakai csodálkozva néztek a kertben nyüzsgő emberek hadára. Persze megszokták már a jövés-menést, a sok népet, na de nem szombaton! Ráadásul hajnalok hajnalán! Nem tudták mire vélni. A torony is kíváncsian faggatta a harangot, hogy mi lehet ennek a nagy felbuzdulásnak az oka. A harang dörmögő, kissé álmos hangján válaszolt: „Mondd, te hol voltál az elmúlt hetekben? Nem hallottad, hogy húsvét előtti kerttakarítás lesz ma? Azért vannak itt ilyen sokan. Hadd számolom! Ha jól látom, harmincan-negyvenen biztos jöttek már. Nézd a férfiakat, hogy pakolják a sittet meg az építkezésből megmaradt egyéb szemetet! A lányok a hátsó részen gereblyéznek és szedik a gallyakat, itt elöl meg ültetik azokat a gyönyörűséges virágokat az én legnagyobb örömömre, hiszen nagyon szeretem őket. Figyeld, még a gyerekek is segítenek, milyen ügyesen gyűjtögetik a kisebb ágakat, az avart!” A torony kissé durcásan felelt: „Honnan kellett volna hallanom, úgy kalimpálsz állandóan, hogy bedugul a fülem, órákig tart, amíg visszanyerem a hallásom. De mi ez az illat? Oh! Pörköltet főznek! Bográcsban! Biztos ez lesz az ebéd a nagy munka után.” Ebben aztán meg is nyugodtak, és csöndben figyelték a hívek szorgoskodását, drukkoltak, nehogy eleredjen az eső. Szerencsére felhőszakadásnak még a jele sem mutatkozott. A nap ragyogott, a levegő meleg volt, csak a szél fújt rendületlenül, de ez minket cseppet sem zavart. Ebédre megtelt szeméttel, gallyakkal a hatalmas konténer, a kert tiszta, rendezett, valamint gazmentes lett, mi pedig kellemesen elfáradtunk, és hálás szívvel gondoltunk a pörköltre, amely a terített asztalon gőzölgött. Sokan eljöttek. Sok kéz sokra is ment. A kerttakarítással egybekötött bográcsozás remekül sikerült. Olyannyira, hogy amint alkalom nyílik rá, megismételjük, hiszen egy kertben mindig akad tenni-szépíteni való, és ha mindezt az ember jó társaságban teszi, nemcsak a kertnek, de a testnek és a léleknek is felüdülés. Budavári Andrea 8
Presbiterválasztás 2011 Újságunk húsvétkor megjelent számában már olvashattak a testvérek az idén aktuális presbiterválasztásról, amelynek most egy újabb állomásához érkeztünk. A megalakult jelölőbizottság tagjai hamarosan megkezdik munkájukat.
A választások menetrendje 2011. 09. 06. – A választási közgyűlés időpontjának és a választás menetrendjének meghatározása, a választási bizottság megválasztása, vezetőjének megválasztása. 2011. 09. 11. – A választási bizottság gyülekezetben való bemutatása, fogadalomtétele. A jelölés módjának és a választás menetének ismertetése a gyülekezettel. 2011. 10. 06. – A jelölő bizottság átadja az új presbitériumra, gondnokokra, főgondnokra szóló javaslatát a szolgálatban lévő presbitériumnak. 2011. 10. 23. – A presbiter-, a gondnok- és a főgondnok-jelöltek névsorának közzététele a szószékről és egyéb módokon annak kihírdetése, hogy mikor lesz bemutatásuk a gyülekezetben és a szószékről a választási közgyűlés helyének és napjának első hirdetése. 2011.10.30. – A presbiter-, a gondnok- és főgondnok-jelöltek bemutatása istentisztelethez kapcsolódóan a templomban, és a szószékről a választói közgyűlés helyének és napjának második hirdetése. 2011. 11. 06. – A választói egyházközösségi közgyűlés napja. 2011. 11. 09. – A választói közgyűlésről készült jegyzőkönyv hiteles másolatának megküldése az egyházmegye elnökségének. 2011.11.22. – Az új presbitérium és a gondok (főgondnok) megválasztása jogerőssé válik, amennyiben nem nyújtottak be panaszt a választások ellen. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, milyen fontos, hogy a testvérek részt vegyenek a választásokon és leadják voksukat az általuk legalkalmasabbnak tartott jelöltre. Ezért is kérjük, kövessék nyomon az ezzel kapcsolatos eseményeket. Részletesebb összefoglalót a szeptemberi számunkban közlünk majd, személyes felvilágosításért pedig a Gondnok úrhoz vagy a Nagytiszteletű úrhoz fordulhatnak az érdeklődők. Budavári Andrea 9
Monoszlói hétvége
M
iután sikeresen átverekedtük magunkat Budapest csúcsforgalmán, az M7-sen felborult cementszállító által okozott dugón, és sikerült a Balaton megfelelő oldalára kerülni (ki komppal, ki gépjárművel Zánka felé kerülve), megérkeztünk a szemet gyönyörködtető és lelket üdítő Balatonfelvidéki kicsiny faluba, Monoszlóra. Szállásunkul egy felújított és kibővített valamikori iskolaépület szolgált, amelyet régi, a paraszti világot időző bútorokkal rendeztek be, otthonos miliőt teremtve az utazó számára. A péntek este gyorsan tovaszállt. A vacsorát az áhítat követte, majd éjszakába nyúlóan beszélgettünk némi sütemény társaságában. Szombaton reggel borús, esős nap köszöntött ránk, de kedvünket ez egy cseppet sem szegte. Reggeli után felkerekedtünk és meg sem álltunk a tapolcai Tavasbarlangig, na meg az Öregmalomig. A barlangban türelmesen kivártuk a sorunkat, és önfeledten élveztük a nem mindennapi barlangi csónakázást. Délután a szigligeti várba látogattunk el, amely impozáns emléke a régmúlt dicső lovagi időinek. Szerencsére pont ott jártunkkor tartott előadást a lovagi fegyverek használatáról a helyi hagyományőrző egyesület, ezzel is növelve a vár nyújtotta élvezeteket. A vasárnap rendhagyóan kezdődött. A korai reggelit szinte rögtön az istentisztelet követte, így ebéd és hazaindulás előtt még lehetőségünk nyílt megnézni hazánk egyik geológiai csodáját, a Hegyestűt. Tartalmas és vidám hétvégét töltöttünk együtt. Hálát adunk Istennek, hogy ott lehettünk, hogy együtt lehettünk, hogy épségben megtartott és hazahozott minket. Budavári Andrea
