2013. május
Dsida Jenő
Pünkösdi várakozás Kész a világ, Feszült ünnepi várás Tereng felette. Halotti csend. Csak néha néha Sóhajt az Isten Lelke. Kimérve minden pálya Megtöltve minden lélek-lámpa, Ahol csak úr a lét... De jaj, sötét van, Mélységes, iszonyú sötét! A zordon tömeg-árnyék Némán zokogva kering útjain, S csak egyet tud és egyet érez... Most váratlanul vágyón megvonaglik És felzúg Istenéhez: Betelt az idő! Sugarat, fényt, színt adj nekünk, Mert epedünk! Fényesség nélkül oly sivár az élet! Nagy alkotónk, oh mondd ki szent igédet Legyen világosság!... És ismétlik mindig erősebben A felviharzott étheren keresztül És felharsan az egek harsonája S a végtelennek zsolozsmája zendül Zsibongva, zsongva... És nagy szavát az Úr - kimondja!
Teológiai szemezgetés – Mi akar ez lenni?
2. oldal
„ ... mi akar ez lenni” 1 „Mi lett volna, ha…?” Az ilyen és ehhez hasonló felvezetéssel induló okfejtéseket szoktuk általában nagyon hamar leállítani, mondván: semmi értelme az így kezdődő mondatoknak. Sok esetben ez így is van, de én most mégis azt kérem, játsszunk el a gondolattal: mi lett volna, ha Krisztus feltámadása után 50 nappal nem jön el a Szentlélek? Az a titok ugyanis, amiről pünkösd kapcsán beszélünk (de jó lenne élni is, nem csak beszélni róla…), könnyebben értelmezhetővé válik, ha – a történés elé egyfajta negatív előjelet helyezve – abból indulunk ki: mi lett volna, ha nem jön el pünkösdkor a Szentlélek? Mi lett volna? Nagy valószínűséggel a következő: „Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindannyian együtt voltak ugyanazon a helyen, igen nagy meleg volt, még csak egy kis szellő sem lebbent az égen. Nem zavarta őket semmi és senki. Miért is zavarta volna? Minden csoda három napig tart! Ki emlékszik már arra, mi is történt 50 nappal ezelőtt? Egyazon szomorkás hangon ismételgették: »…de szép idők is voltak azok: együtt a Mesterrel!« Sok kegyes zsidó tartózkodott akkor Jeruzsálemben. Szóba került a Názáreti Jézus ügye is: »Már nem hallani a követőiről. Úgy látszik, hogy elszéledtek.«Azután témát váltottak, és kezdték dicsérni Kajafás főpap zarándokokhoz intézett ünnepi szónoklatát. Egyik tanítvány így szólt: »Ki kell józanodnunk egy szép álomból!« A kis csoportnak azonban Péter – ki más – mégis tartott egy rövid kis beszédet: »Kedves testvéreim, ti, akik szintén a Jézusra való emlékezésből éltek. Lassan hozzá kell szoknunk, hogy Ő nincs közöttünk. Fő, hogy a zsidóktól sem kell félnünk, az ügy lecsendesedett. Nyugton hagynak bennünket. Amikor akarunk, találkozhatunk ebben a padlásszobában, hogy az Ő emlékét ápolgassuk. Másoknak nincs mit keresni közöttünk, jelenlétük csak zavaró volna.« Így teltek a napok, lassan már két hónap múlt el a felkavaró húsvéti események óta. Az összesereglett ünnepi sokaság maradandó élmény nélkül utazott vissza Jeruzsálemből a Római Birodalom különböző városaiba. A tanítványok pedig egyre ritkábban találkoztak. Emlékeik egyre halványabbak lettek, szép lassan meg is öregedtek. Nem lépték át már régóta galileai falujuk határát. Lassan mind meghaltak, és a Jézus-mozgalom ezzel véget ért.” (Pfingsten heute gesagt, Gütersloh, 1974. 124.1.) Folytatás a 7. oldalon
1
Apostolok Cselekedetei: 2, 12/c
„A hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt. Senki sem mondott vagyonából bármit is magáénak, hanem mindenük közös volt.” Apostolok Cselekedetei 4:32
Kedves ünneplő Gyülekezet, kedves Olvasóink! Ebben a rövid igeszakaszban a pünkösdi gyülekezet egyik csodálatos tulajdonságát látjuk. A hívők teljes gyülekezetének a Szentlélek-Isten által kimunkált egységét. Szeretném, ha először azt derítenénk ki, hogy mit törölt el, mit számolt fel a Lélek. Elsőnek leomlottak azok a falak, melyek addig elválasztották az egyik embert a másiktól. Megszűntek a származásbeli, rangbeli, társadalmi különbségek. Valami különös békés forradalom volt ez, mely fegyverek nélkül a szívek mélyén zajlott, és ott hozott mélyreható változásokat. Azok az érdekek, amelyek addig elválasztották, és egymás ellen fordították az embereket, az Isten Lelkének hatására egyszerűen megszűntek. Az a rendkívüli csoda is bekövetkezett, hogy még az anyagi javak, a pénz sem választották el őket egymástól. A bűnbeesés óta tudjuk, hogy az anyagi javak birtoklása és a telhetetlenség az ember egyik legnagyobb kísértése. Szörnyű teherként hordozza évezredek óta az emberiség, hogy mindig több és több kell. Ha máshogy nem megy, elveszi az egyik ember a másiktól, az erősebb a gyengébbtől. Most viszont azt a rendkívüli csodát látjuk, hogy birtoklás vágyát legyőzte az összetartozás ereje! Az a sok-sok kis külön világ, amit az emberek önmagukban képviselnek, a Lélek jelenlétében csodálatos egységgé formálódott össze. Pár héttel ezelőtt láttam egy nagyszerű természetfilmet a tűzhangyák társadalmáról. Ezek a különleges kis teremtmények a legjobb példái az egységnek. A tudósok különböző módszerekkel vizsgálták viselkedésüket. Vettek egy marék hangyát és vízre tették őket. Pár másodpercen belül a hangyák elkezdtek nyüzsögni, és addig rendeződtek, míg létrehoztak egy szép, kör alakú hangyatutajt. Érdekes módon egyikük sem sodródott el, egyikük sem merült alá a vízbe. Azután megfogtak egy másik marék hangyát. Ezeket egy tölcsérbe rakták. A hangyák ekkor elkezdtek folyadékként viselkedni. Egyikük sem zuhant le, mert szép lassan, hosszú sugárba összekapaszkodva, szó szerint lecsorogtak a földre. A legérdekesebb pedig az volt, amikor a kutatók elkezdték dobálgatni a maréknyi hangyát. Ekkor a hangyák egy képlékeny labdává formálódtak, és egymásba kapaszkodva megint túlélték a próbát. A Teremtő úgy „programozta be” őket, hogy az összetartozás ösztöne erősebb volt minden más ösztönnél. Valami hasonló csodálatos egység jött létre pünkösdkor a hívők között is. Azok az emberek, akik addig többnyire csak magukért éltek, hirtelen közösségi lényekké váltak. Ahogy Joó Sándor nagyon találóan mondja: „egy összefüggő organizmusszerű valósággá váltak”. A Szentlélek munkája által hirtelen erősebbé vált az, ami összetartotta őket annál, ami elválasztotta őket. Az emberek meg-
Aktualitás
4. oldal
változtak és megtanultak egymásért élni és egy közös célt szolgálni. És ennek a belső változásnak az lett a külső következménye, hogy az egyház folyamatosan erősödött és túlélt minden megpróbáltatást (akárcsak a filmben a hangyák). Amikor Pétert és Jánost megfenyegették, hogy ne tanítsanak többé Jézus nevében, összezártak és „egy szívvel-lélekkel felemelték szavukat az Istenhez”. A Pétert és Jánost ért fenyegetés azonnal mindnyájuk harca lett. Nem hagyták őket magukra, mondván: ez nem a mi ügyünk. Amikor pedig a gazdasági helyzet úgy alakult, hogy a gyülekezet egysége csak a teljes vagyonközösséggel maradhatott meg, akkor a hívek minden vagyonukat eladták, és az apostolokra bízták annak elosztását. Az egyház megint túlélte a próbát, s közben nem engedte el a gyengébbek kezét. Ennek fényében pünkösd nem más, mint egy kihívás a mindenkori egyház számára. Azt mutatja meg, hogy mivé formálódhatunk Isten Szentlelkének jelenlétében. Tudunk-e szívvel lélekkel egymásra találni, Isten céljaiért összefogni. Isten adja meg, hogy ez a gyönyörű kihívás imádsággá váljon mindannyiunk szívében! A Szentlélek-Istentől megáldott ünnepet kívánunk minden Testvérünknek! Pető Balázs lelkipásztor
EGYSZER VOLTUNK, HOL NEM VOLTUNK BALATONSZÁRSZÓN Szokatlan egy tavaszunk volt, annyi bizonyos. A zord idő a gyülekezeti hétvégét sem kímélte. Sokan – talán megijedve a március 15-ei autópálya-katasztrófától – inkább itthon maradtak. Nekem sem sok kellett, hogy lemondjam az utazást, elég bizarr gondolat szakadó esőben a Balatonon hétvégézni. De aztán úgy éreztem, szükségem van a már jól megszokott csendes hétvégére, a jól ismert és kedvelt emberekkel. Ezek az összejövetelek hosszú hetekre meghatározzák a hangulatomat, feltöltenek, reményt öntenek belém és segítenek elviselni a néha igencsak elviselhetetlen hétköznapokat. Így aztán péntek délután felkerekedtünk és irányt vettünk Balatonszárszó felé. Az üdülő szép, hatalmas park veszi körül, jól felszerelt, a személyzet pedig több mint kedves. Mint rendesen most is vacsoraidőre érkeztünk meg. Olyan bőségesen tálaltak a finom brassói aprópecsenyéből, hogy jó sokáig fenn kellett ma-
5. oldal
Aktualitás
radnunk beszélgetni. Másnap reggel, az időjárás nem volt kegyes hozzánk, így csak egy nagyon rövid sétát tettünk a Balaton parton. Szerencsére Szárszón azért van más is, ami élményt nyújt. Bár még jócskán szezon előtt jártunk, kinyitották kedvünkért a nemrégiben felújított és interaktívvá épített József Attila emlékházat. Őszintén, nem öntött el a lelkesedés, mikor megbeszéltük, hogy ez lesz a szombati program oroszlán része, ugyanis az ilyen múzeumokkal már régről rossz tapasztalatokat gyűjtöttem. Néhány kép, egy-két versrészlet, az iskolában unalomig belénk sulykolt lexikai ismert anyag vég nélküli szajkózása. Esetleg mindezzel jár még egy „túravezető”, aki a falakra kifüggesztett leírásokat ismétli monoton hangon. De ez a múzeum más. Nagyon más. Kicsi, de rendkívül jól felépített struktúrával, érdekes ismertetőkkel, profi módon kiválasztott és elhelyezett tárgyakkal, fülhallgatóval hallgatható, ismert művészek által elmondott József Attila veresekkel nem. Gyerekeknek külön sarok, ahol József Attiláról tanulhatnak észrevétlenül, kötetlenül, szó szerint játszva. Idegenvezetőnk, a jegypénztáros néni, hihetetlen profizmussal, átéléssel mesélt nagy költőnkről, süt róla, hogy szereti és érti az ő művészetét és munkáját odaadással és élvezettel végzi. Csupa új és érdekes dolgot mesélt József Attiláról, életéről és családjáról. Irodalomból mindig is jó voltam, de József Attila különösebben nem tartozott a kedvenceim közé, de ez a múzeumlátogatás, teljesen új távlatokat nyitott meg előttem az ő személyisége és költészete felé. Ha valaki esetleg Szárszón jár, ne mulassza el ezt az emlékházat, feltétlen szánjon rá időt még, akkor is, ha ragyog a nap. Sajnos rettenetesen hideg volt, így a nap jelentős részét fedett helyen kellett töltenünk, orrunkat csak rövid időre dugtuk ki a közeli Balaton partra. De a rossz időért kárpótolt bennünket az esti beszélgetés, a finom házi süti és a tudat, hogy egy hétvégét mégis csak a Balatonon töltöttünk.
Budavári Andrea
A lap készítésében közreműködött: Bartal Zsuzsanna, Budavári Andrea, Goldbach Ferenc, Hajdú Bálint Kadosa, Pető Balázs Szloboda József Kiadja: Budapest Angyalföldi Református Egyházközség A szerkesztőség címe: 1139 Budapest, Frangepán u. 43. Telefonszáma: 350-8659 е-mail:
[email protected] A gyülekezet számlaszáma: 10700691-25603301-51100005
Aktualitás
6. oldal
A PÜNKÖSDRŐL… Csak nem akart tavasz lenni. A tél túl hosszúra, túl borongósra nyúlt. Beleszürkültünk az esőbe, a hidegbe, a világ színtelen egyhangúságába. Úgy kellett már a napfény, úgy kellett a szín, az öröm, az illat, a madárdal, egy cseppnyi öröm. Olyan nehéz mostanában, olyan nehéz az élet. Kinek ezért, kinek azért, de nehéz. Sok a gond, a fájdalom. Van, akit anyagi terhek súlya nyomaszt, van, akit betegség tör meg, és van, akit a gyász fájdalma köt gúzsba. Akad olyan is, aki már-már kilábalni látszott egy mély gödörből, úgy tűnt, talán sikerül háta mögött hagyni a nyomorúságot, a szenvedést, a kétségbeesést, majd történt valami, ami ismét visszataszította a mélybe. És még a nap se akart kisütni. A húsvét szokatlanul hidegre, borongósra sikerült. Nyomát se láttuk az újjászületésnek, a megújulásnak, a természet, a lelkünk feltámadásának. Mert az nem kétséges, hogy minden tavasszal, a tél után feltámad a lelkünk, ahogyan feltámad a természet is körülöttünk. A böjt alatt elrendezzük Istennel a dolgainkat (legalábbis megpróbáljuk), talán még egy diétára is rászánjuk magunkat. Belevágunk a tavaszi nagytakarításba, felássuk a kertet, elültetjük a virágokat, szóval készülünk a feltámadásunkra. De ez idén nem akart eljönni. Áprilisban még a fogason lógtak a nagykabátok, és bizony, igencsak használtuk a téli csizmákat is. Aztán, mint egy varázsütésre, végre beköszöntött a tavasz. A fák virágba borultak, a levegő megtelt a megújuló élet illatával, a pocsolyák felszáradtak, a meleg ruhák a szekrény mélyére száműzettek, és mi vadul nekiláttunk a ház körüli elmaradásainkat bepótolni és a felszedett kilókat leadni. A gondok persze nem szűntek meg. Azok maradtak, de a napfényben, a nevető, színes világban picit talán más szemmel nézzük őket. Talán meghalljuk Isten szavát, talán jobban észrevesszük a megoldást, amit készít nekünk, talán megértjük a választ, amelyet kérdéseinkre ad. Megérezzük a szentlelkét, amelyet mindennap – akár esik, akár süt a nap – kiterjeszt ránk. De gyakran elfelejtjük, hogy a szürkeségben, a gondokban nem vagyunk egyedül, mint ahogy nem vagyunk egyedül a napfényben, a boldogságban sem. A bajban segítséget, vigaszt és támaszt nyújt nekünk, az örömünkben, a boldogságunkban pedig osztozik, hiszen azt is tőle kapjuk. Ha unjuk már a világot, ha úgy tűnik, hogy nincs remény, ha fáj az élet, Isten akkor is velünk van, vigyáz ránk, hiszen szeret bennünket. Ezt nem szabad sem elfelejtenünk, sem figyelmen kívül hagynunk. Bármi történik is velünk, jó vagy rossz, az Isten akaratából történik. Szentlelke nemcsak pünkösdkor munkálkodik bennünk, értünk, hanem egész évben, mindennap. Budavári Andrea
7. oldal
Teológiai szemezgetés
Folytatás a 2. oldalról
Mi lett volna, ha nem töltetik ki a Szentlélek? Nem más, mint hogy a tanítványok számára jobb híján marad a Krisztusra való emlékezés, és így eme szegényes lelki eledelen vegetáló közösség szép lassan „hagyományőrző egyesületté” silányul. Olyan társasággá, melynek tagjai egy ideig még össze-összejártak volna, hogy felidézzék a régi anekdotákat. Összejöttek volna, hogy a nosztalgiázás üres, értelmetlen pátoszába való elmerüléssel, egyfajta lelki érzéstelenítésbe meneküljenek a bennük tátongó tanácstalanság, céltalanság és félelem nagyon is valóságos fájdalma elől. Egy ideig így lett volna, aztán pedig vége. Ámde – tudjuk – nem ez történt! A beszámolók nem félelemről, nem bizonytalankodásról, nem céltalanságról beszélnek, hanem épp ellenkezőleg: bátorságról, erőről, határozottságról, örömről, csodákról. De leginkább valami teljesen újnak kezdetéről az Isten-ember kapcsolatnak, minden eddigi határát szétfeszítő kiteljesedéséről és annak következményeiről! Miről is szól valójában a pünkösd? Egy szavakkal nehezen leírható grandiózus csodáról. Hisz nézzük csak meg, maga Lukács is keresi a szavakat, csak „körbedadogni” tudja a titokzatos jelenséget, amikor „szélrohamhoz hasonlóról” és „valami lángnyelvekről” ír. Valami olyan jelenségről, amelyet ilyen kifejezésekkel lehet leírni, de mégsem pusztán ennyi. Bizony több ennél, mérhetetlenül több! Mi ez a csoda? Hadd mondjam így: Isten emelte a tétet. Mert pünkösd üzenete még a karácsony mondanivalóját is felülmúlja! Mert már nem pusztán velünk az Isten (Immanuel) Krisztus által, hanem innentől fogva: bennünk az Isten, a Szentlélek által! Micsoda távlatok, micsoda lehetőségek! Közvetlen mennyei vezetés a földi tanácstalanságban. Isteni erő az emberi erőtlenségünkben, földöntúli békesség mindenféle evilági nyugtalanság közepette, bátorság nagyon is valós félelmeinkkel szemben. Egyszóval: Isten jelenléte Bennünk! Kedves Olvasó! Hidd el, ez az idei ünnep is több akar lenni, mint puszta emlékezés! Kérjük el a Szentlelket, tudatosan, buzgón, vágyakozva (vö. Lk 11,13), hogy az élő Isten valóságos jelenlétének minden áldásából részesülhessünk! Áldott készülődést, áldott ünnepet! Hajdú Bálint Kadosa
Alkalmak , Programok
8. oldal
Tavaszi programjaink – hitéleti és missziós alkalmak. Istentiszteleti alkalmaink – Áldozócsütörtök
- Istentisztelet
– Pünkösd vasárnap
- Istentistelet, Úrvacsora május 19. 10 óra felnőtt konfirmáció
– Pünkösd Hétfő
- Istentistelet, Úrvacsora május 20. 10 óra
– Szentháromság vasárnap - Istentistelet, legátus
május 9. 18 óra
május 26. 10 óra
A felsoroltakon kívül minden vasárnap délelőtt 10 órakor tartunk Istentiszteletet és a hónap utolsó vasárnapján megterítjük az Úr aszalát is.
Egyéb hitéleti és gyülekezeti alkalmak – Baba-Mama kör
-május 10. 10 óra Helyszín: Gyülekezeti terem
– Angyalföldi játszódélután -május 11. 15 óra Helyszín: Templomkert (kézműveskedés, arcfestés, szeretetvendégség) – Zenés áhitat -május 12. 17 óra Helyszín: Templom (Közreműkodők: Pax et Bonum Kamarakórus & Ábrahám Sára csellóművész) – Bibliaiskola
-május 14. 18 óra Helyszín: Gyülekezeti terem
– Kórház misszió
-május 14. 9.30 óra Helyszín: Nyírő Gy. Kórház -május 28. 9.30 óra Helyszín: Nyírő Gy. Kórház
– Szoptatási tanácsadás
-május 24. 10 óra Helyszín: Gyülekezeti terem
– Szeretethíd
-május 24. 15 óra Helyszín: Ezüstfény G. H.
Egyéb programjainkról és az esetleges változásokról az Egyházközség weboldalán: www.frangepan.hu címen tájékozódhatnak.
