2015. május
Deákné Török Erzsébet
Jöjj Szentlélek Istenünk, Szent házadban légy velünk Jöjj Szentlélek Istenünk Szent házadban légy velünk. Midőn a Te Nevednek Lelki házat szentelünk. Melyben Téged dicsérünk És szent Igéddel élünk.
Méltó vagy, hogy dicsérjünk Urunk mindenek felett. Mert sok jótéteményid Megszámlálni nem lehet. Melyet ránk pazaroltál Sasszárnyakon hordoztál.
Csordultig van szívünk Boldog hálaadással. Áldva-áldjuk Szent Neved Szép dicséret mondással. Megújult templomunkért Anyaszent egyházunkért.
Jöjj Szentlélek Istenünk Szenteld meg e falakat. Szenteljed meg híveid Kicsinyeket, nagyokat. Add, hogy benépesítsük Házad így ékesítsük.
Pünkösd „tanítványai” Ahogy a pünkösdi történetet olvassuk, rögtön szembe tűnik, hogy Isten a pünkösdi eseményeket előzmények nélkül indítja. Ugyan Jézus halála előtt elmondja, hogy küldi a másik Pártfogót (János 16:7), mennybemenetelekor mondja a tanítványoknak, hogy amikor a Szentlélek eljön rájuk, tanúkká lesznek az Ő dolgairól (Ap. Csel 1:8), a Lélek kitöltetése váratlanul hat a tanítványokra is, de Jeruzsálem lakóira is. A Jeruzsálemben lévők – az Ige tanúsága szerint – összefutnak, hogy mi is történt, és akkor előáll Péter a keresztyénség legnagyobb üzenetével. Igehirdetése ma is minden keresztyén igehirdetés tartalma. Aztán olvashatunk arról, hogyan vélekednek a kétkedők, hogyan próbálják magyarázni az eseményeket azok, akik látják mi történik; de azt is, hogyan alakul az első gyülekezet, majd sorjában a többi Isten Lelkének indítására. Az addig csendben bujkáló tanítványok Isten Lelkének indíttatására megváltoznak. És az Ige sorai közt azt is kiolvashatjuk, hogy ezt bizony nehezen értik meg az emberek.
Teológiai szemezgetés - A Pünkösd „tanítványai”
2. oldal
Pünkösd arról szól, hogy az emberi lélek felett Isten Lelke átveszi az uralmat. A tanítványok ugyan együtt vannak imádságra, de nem igazán tudják, mit kellene tenniük. Ennek az időszaknak – húsvét és pünkösd között – legjellemzőbb állapota a tanácstalanság. A mennybemenetel megtörtént és várják vissza Jézust, de nem igazán tudják, mitévők legyenek. Mit várt volna tőlük Jézus? - tették fel talán ők is a kérdést. Emberi elgondolásaikat, terveiket, érzéseiket, szempontjaikat írja felül Isten Szentlelke pünkösd napján. Itt már nem az a fontos, hogy ők mit gondolnak feladatuknak (Mátyás apostollá választása), hanem hogy Isten mit helyez a szívükre. Félelmek által irányított emberekből Lélek által irányított emberek lesznek. Imáinkban mi is ezt kérjük. A „Mi Atyánk” kérései egy olyan világért való könyörgés, amely a mennyben lesz valósággá. „És addig?” – tehetjük fel a kérdést! Isten – imánknak megfelelően – elkezdi munkálni bennünk az Ő Országának megvalósulását. Ehhez több dolog kell, amiknek szükségességét a pünkösdi eseményekből is látjuk: 1. A tanítványok közösségében kell lenni. Ma az egyház testesíti meg ezt. Nem véletlen, hogy az első gyülekezet is ezen a napon jön létre. Isten Lelke és az egyház működése mindig összefügg. Mint a mennyei világ képviselőiként kellene önmagunkra és gyülekezetünkre néznünk. Hiszen az Ő Lelke bennünk munkálkodik. Munkája pedig éppen az, hogy formáljon minket a mennyei életre. Ez az egyház létalapja, célja, küldetése – minden más megnyilvánulása az egyháznak csak ez után következhet. A tanítványi közösség a pünkösdi történetben azért fontos, mert nem csak emberember között teremt kapcsolatot Isten Lelke, hanem a Szentháromság Isten közösségébe von be. Ha pedig jobban belegondolunk: a mennyben is azok közösségében leszünk, akik már itt készek voltak Isten irányítása alatt élni. 2. Vállalni kell, hogy ha Isten Lelke nem a megszokott életet várja tőlünk. Az első pünkösdön a szélzúgás és a lángnyelvek túllépik az emberi világ megszokott szabályait. Akárcsak a tanítványok életének alakulása. Már nem földi szempontok vezetik őket áldozatvállalás, tervek, életcél meghatározásában. Kiáll Péter az első pünkösdön a nép elé és Jézusról beszél. Már nem gondol azzal, hogy elfoghatják, bebörtönözhetik. Már valóban kész lenne meghalni Jézusért is – pedig a tagadásig is eljutott, mikor Jézus miatt életét féltette. 3. Életünkön látszik Isten keze nyoma. A zúgás miatt összefut a nép és mindenki a maga nyelvén hallja beszélni a tanítványokat. Ez nem emberi teljesítmény. Nem tehető meg a nyelveken szólás kizárólagos jelévé Isten bennünk való munkálkodásának. De arra felhívja a figyelmet, hogy valamit megláttak az emberek, amitől a tanítványok másakká lettek. Egyesek gúnyolódtak velük, mások megtértek azt látva, ahogy viselkednek, vagy amiről beszélnek. De válasz nélkül nem maradt, amit életükön láttak. Folytatás a 10. oldalon
Olvasandó: Apostolok Cselekedetei 2. rész
Kedves Testvérek! Mára – azt mondják – az emberek lelke megkeményedett, az életük lélektelenné vált, mert ilyenné tette őket ez a mai világ. Nosztalgiával hajtogatják: Bezzeg régen! De mi okozta ezt a változást? Talán annak az érzésnek a hiánya, amiről így olvashatunk a fenti Ige szakasz 7. versében: „álmélkodtak és csodálkoztak”. Igen, rácsodálkozni a világra őszintén, gyermekien! Nem okos felnőttként az igazság letéteményesének tudni magunkat, vagy éppen terhek alatt roskadva csak a sötét fellegeket látni, vagy talán a rózsaszín felhők takarásában nem érzékelni a valóságot. Isten világa tele van csodákkal, csak elfelejtünk rájuk csodálkozni! Csodának tartjuk talán, ha valaki egy súlyos betegségből meggyógyul, túlél egy balesetet, végrehajt valami ember feletti feladatot. De nem érezzük csodának, ha a gyermekünk átölel, ha a társunk mellettünk van, hogy a szüleink gondoskodnak rólunk. Amikor megtörténik, természetesnek vesszük, amikor nem, akkor panaszkodunk. Ugyanígy vagyunk Istennel is. Hányszor megyünk el naponta egy-egy templom előtt, természetesnek tartva, hogy ott van. Hogy csak a kerületről beszéljek, hányszor léptünk be akár a Béke téri vagy a Lehel téri templomba, hogy álmélkodjunk és csodálkozzunk? Mikor csodálkoztunk rá egy idegen városban egy templomra, nem csak műemlékként, hanem Isten üzeneteként, hogy itt is velünk van. Mikor álmélkodtunk azon utoljára, hogy 104 éve segíti Isten az angyalföldi reformátusokat hittel, templommal, gyerekzsivajjal, szeretettel? Rácsodálkozni csak arra lehet, aminek részese az ember. Az első pünkösd alkalmából is csak azok álmélkodtak, akik megálltak és meghallgatták Péter bizonyságtételét, akik csatlakoztak az első gyülekezethez, akik részesei voltak a mindennapok csodáinak, akik megértették, hogy Isten csodái ott rejtőznek a mindennapok egyszerűségében. A pünkösd új látást hozott akkor régen, és ezt teszi azóta is a Lélek nemzedékről nemzedékre. Akik merik nyitott szívvel észrevenni Isten csodáit, azok megértik a saját nyelvükön – a saját életükben – az Ő üzenetét. Hívok hát mindenkit ennek az új kezdetnek a közös megélésére a templomba, a gyülekezeti alkalmakra. A szülőket bíztatom, hogy küldjék gyermekeiket táborainkba, hogy együtt álmélkodjunk és csodálkozzunk Isten végtelen kegyelmén az életünkben. Isten adjon Szentlelke által új látást mindannyiunknak! Testvéri szeretettel: 2015. pünkösdjén.
Szloboda József lelkipásztor
Kisszínes
4. oldal
Házaspár bibliaóra, nem csak házaspároknak Úgy hangzik, mint egy zártkörű rendezvény jelmondata. Sokkal könnyebben fogalmazzuk meg azt, hogy miért maradnánk távol tőle, mint azt, hogy mit is keresnénk ott. Azt gondoljuk, biztos csak azok mennek el, akik szép házasságban élnek, és ha már nem, vagy még nem, vagy éppen most nem tartozunk ebbe a körbe, akkor talán jobb is, ha távol maradunk. El kell áruljam a nagy titkot. Nincs olyan pár, aki középre állítható lenne. De még ha lenne is, akkor sem olyan mintákat keresünk, ami alapján szándékunkban áll a föld összes emberét egyformára faragni. Az alkalom megnevezése inkább egy ajtó elnevezése lehet. Egy ajtóé, amin nem csak azokat engedjük be, akinek oda szóló belépője van, hanem egy olyan ajtóé, amin nagyra tárva, keresztyén emberként kilesünk, hogy kapcsolódási pontokat keressünk a világgal. Nem gondolom, hogy volna ember, aki ne lett volna szerelmes – vagy éppen most is az – s egészen közelről tapasztalta volna meg az érzést, hogy bár néha nagyon nehéz valakivel együtt élni, de mégis könnyebb és jobb, mint egyedül lenni. Bibliaóra ez, a szó szoros értelmében. Igeolvasással, értelmezéssel, magyarázattal, Isten vezetésének keresésével. Valószínű, hogy az igehelyek legtöbbje már szószéki szolgálatban is előkerült. Itt mégis lehetőség van a társas kapcsolatok, családi kötelékek olyan módon való boncolgatására, ami megerősíthet mindenkit ezek Krisztus szerinti megélésben. Azt gondolnám, hogy az én gondom teljesen egyedi. Senki sem éli meg ugyanazt a félelmet, fájdalmat, örömöt, türelmetlenséget, törekvést, amit én. Mindannyiszor amikor mások bölcsességeit olvasom könyvekben, akkor van időm elmélázni rajta, s ha vitatkozni van kedvem, akkor senki nem akarja rám erőltetni a véleményét. Tovább gondolom, és személyre szabom az iránymutatást. A könyvet olvasva. De egy házaspár bibliaórán elkerülhetetlen a konfrontálódás, s hogy valaki alul fog maradni. Azt gondolnám. Csakhogy ebben az a szép, hogy a saját tapasztalataiból kiindulva, mindenki az Ige felé közeledik, s egymást is erre segítjük. Szándékunk nem az, hogy ha én a 14-es villamossal jövök templomba, akkor mindenki másnak is azzal kell jönnie. A cél az, hogy bizonyságot tegyünk arról milyen a párunkkal kézen fogva megtett úton Isten felé közeledni. Azt gondolnám, hogy mindent meg tudok oldani a saját házasságomban. Minek ehhez mások asszisztálása? Azt gondolnám. Mégis a titkon ellesett mondatok és tapasztalatok megtanítanak, hogy a Bibliában is sok olyan szereplő van, akik azt gondolták, hogy mindent meg tudnak oldani egyedül. Mégis teljes kapcsolata annak lehetett, aki el tudta fogadni, hogy mindent csak Isten tud megoldani, sőt, Isten nélkül nem is érdemes bármit is megoldani.
5. oldal
Kisszínes
Azt gondolnám, hogy én senkinek nem szolgálhatok semmilyen jó tanáccsal, és különben sem akarnám magamat felfedni, vagy elárulni. És valóban. Nálamnál jobban senki nem tudja, milyen elhibázott lehet a túl hamar kimondott szó. Ha tehát valaki csak hallgatni, vagy meghallgatni szeretne, annak éppen azért van helye közöttünk, hogy tőle tanuljunk hallgatni és egymásra figyelni. Végül is az odafigyelés az egyik alapja a jó házasságnak. A másikra való odafigyelés, s az oda fel valókra való figyelés. Azt gondolnám, hogy amit itt kaphatok, azt megkapom én máshol is. Bibliaórán, imaközösségben, istentiszteleten, igehirdetésben. És igen, valóban így van. De olyan jó a testvérekkel egységben élni, hogy ez a „még egy” lehetőség, még gazdagabbá tesz. Nem a formája más, hanem az Istenre nevetés íze. Hívunk és várunk hát szeretettel mindenkit. KTF
„Ezek után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot…”
(Mózes 1, 22)
Ne tévesszen meg senkit a cím! Ez az írás nem Ábrahám ama történetét meséli el, amelyben Isten parancsára kész feláldozni egyetlen gyermekét Izsákot. Ez az írás egy teljesen más történetet hivatott bemutatni. A szemfülesebbek bizonyára kitalálták már, hogy valamilyen irodalmi művet, regényt, verset, esetleg egy novellát ajánlok az olvasó szíves figyelmébe, amely bár címében kötődik a Bibliához és írója maga is református hitben nevelkedett, a történet mégsem bibliai és nem is kifejezetten vallási vonatkozású. Akkor mégis hogyan kerül ebbe az újságba? Teszik fel talán néhányan maguknak a kérdést. Miről szólhat, mit nyújthat nekünk keresztyéneknek? Nos, a válasz egyszerű. Igen, mi keresztyének vagyunk, de nemcsak azok. Mi gyermekek, szülők, nagyszülők, testvérek, feleségek, férjek, vejek, menyek is vagyunk, ezért Szabó Magda: Mózes egy, huszonkettő (Európa Könyvkiadó 2008, Budapest) című regénye mindannyunknak szól, korra, nemre, társadalmi szerepre, vallásra való tekintet nélkül. Életünk során számos szerepnek kell megfelelnünk, számos pozícióban kell helyt állnunk. Mindezek közül mégis talán a legnehezebb a családban való helytállás. Legnagyobb tétje annak van, ahogy ott teljesítünk. A családban való szerepünk-
Kisszínes
6. oldal
ben érhetjük el a legnagyobb sikert és a legnagyobb bukást is. Ez az, ami igazán meghatároz bennünket, amely igazán fontossá teszi létezésünket, és amely valódi értelmet ad életünknek. A pszichológia fejlődésével egyre többet tudunk arról, hogyan kell jó szülőnek lenni, mi mindenre kell figyelni, mi mindent kell a gyermeknek megadni ahhoz, hogy tökéletes, boldog, kiegyensúlyozott felnőtté cseperedjen. És arról is sokat hallhatunk, olvashatunk manapság mi mindent kell egy gyermeknek teljesítenie, mi mindenben kell 100%-osnak lennie ahhoz, hogy tökéletes, boldog, kiegyensúlyozott felnőtté váljon. Sok példát láthatunk arra, ahogyan szülők így vagy úgy, de belegebednek abba, hogy a társadalom és saját értékrendjük szerint jó szülők legyenek, hogy elkerüljék azon hibákat, amelyeket szüleik követtek el, miközben ők is belegebedtek abba, hogy jó szülők legyenek. Mindenki rettenetesen iparkodik, hogy tökéletes legyen, csak éppen ebben a nagy, tudományosan megalapozott igyekezetben elfelejtenek figyelni egymásra, elfelejtik meghallgatni egymást és elfelejtik elfogadni egymást. Szülő a gyermeket, olyannak amilyen, és gyermek a szülőt, olyannak amilyen. Szabó Magda annak idején nagy port kavart regénye ezen életérzéseket, problémákat fogalmazza meg, a maga zseniális, hátborzongatóan őszinte módján. Sokat gondolkodtam rajta, miként tudnám összefoglalni ennek az 1967-ben megjelent, de máig oly aktuális problémákat, életérzéseket boncolgató regénynek a mondandóját. Végül arra jutottam, nem tudom összefoglalni. Annyira összetett, annyira sokrétű, hogy csak akkor lehet megérteni, ha valaki elolvassa. Persze a tartalmát le lehetne írni, de azok a sorok üresen konganának, monotonon zakatolnának, akár a réges-régi MÁV vagonok unatkozó kerekei. Ezt a regényt el kell olvasni. El kell olvasni, gyermekeknek, szülőknek, testvéreknek, nagyszülőknek. Mindenkinek másról szól majd, mindenkiben más húrt pendít majd meg, de valamit megpendít, valamilyen gondolatot elindít, és talán kicsit segít abban, hogy a legfontosabb pozíciónkban boldogabbak legyünk. Budavári Andrea
A lap készítésében közreműködött: Bartal Zsuzsanna, Budavári Andrea, Goldbach Ferenc, Kiss Gyöngyi, Koroknai Tegez Ferenc, Lelleiné Kovács Eszter, Szloboda József, Uitz Viktória Kiadja: Budapest Angyalföldi Református Egyházközség A szerkesztőség címe: 1139 Budapest, Frangepán u. 43. Telefonszáma: 350-8659 е-mail:
[email protected] A gyülekezet számlaszáma: 10700691-25603301-51100005
7. oldal
Kisszínes
Református énekeink „Jövel Szentlélek Isten” 1 Gyülekezeti énekeink istentiszteleteink szerves részét képezik. Hétről hétre énekeljük őket, vannak kedvenceink is köztük, mégis olyan keveset tudunk róluk, keletkezésükről, történetükről, szerzőik sokszor meglehetősen kalandos életútjáról. Most pünkösd alkalmából ismerkedjünk meg egy, talán kevéssé ismert, pünkösdi énekünkkel! Énekeskönyvünk 368. dicsérete Szegedi Kis István (1505, Szeged – 1572, Ráckeve), református teológus és tanítómester műve. Külföldi tanulmányait Bécsben, Krakkóban, majd 1543-ban Wittenbergben végezte, ahol ugyanakkor tanult Heltai Gáspár, reformátor, protestáns lelkész, a magyar késő reneszánsz irodalom kiemelkedő képviselője is. Szegedi Kis István hazatérve megkezdte tanítói, prédikátori szolgálatait, ami az akkori időkben sok nehézséggel, üldöztetéssel járt számára. A munkában fáradhatatlan, nagytudású, de szelídszavú, békességszerető embernek később lelkészi és püspöki teendői mellett is legfőbb gondja volt az iskolai oktatásra és az egyházi embereknek az igaz hitben való további erősítésére. 1561-ben, kálmáncsehi prédikátorsága idején esett török fogságba, melyből sok viszontagság után szabadulva, végül Ráckevére került, ahol már nyugodtabb körülmények között, élete végéig szolgált. Teológiai munkái Genfben és Bázelben csak halála után jelentek meg. Több hátrahagyott éneke közül a „Jövel Szentlélek Isten” kezdetű hazánkban először Huszár Gál 1574-es, Komjátiban kinyomtatott énekeskönyvében szerepel, mely „A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok” címmel jelent meg. Ma használatos dallamával az 1774-es debreceni énekeskönyvben találkozhatunk. Ez a méltánytalanul ritkán énekelt pünkösdi könyörgés 5 rövid versszakával, világos dallamvezetésével, egyszerűségében megragadó bizonyságtételével szerzőjének tiszta evangéliumi hitét sugározza, mely példa lehet számunkra is. „Jövel Szentlélek Isten! Tarts meg minket igédben, Ne legyünk setétségben, Maradjunk igaz hitben.” Lelleiné Kovács Eszter 1
Forrás: • Protestáns Szemle, 1909. 421-443. o. • http://hu.wikipedia.org/wiki/Szegedi_Kis_Istv%C3%A1n • Csomasz Tóth Kálmán: Dicsérjétek az Urat! Tudnivalók énekeinkről. 1971, Református Zsinati Iroda.
Riport
8. oldal
Sosem késő avagy, konfirmáció felnőtt fejjel Sokan vannak, akiknek ilyen-olyan okból nem adatik meg, hogy gyermekkorban konfirmáljanak. Talán családi okokból, talán azért mert a hittel később találkoznak, vagy egyszerűen csak nem tartják sem ők, sem szüleik fontosnak. Mindegy mi az ok, tény az, hogy ha gyerekként le is maradtunk erről a nagyszerű élményről, felnőttként még bőven bepótolhatjuk. Az idei év felnőtt konfirmandusait Kiss Gyöngyi kérdezte hogyan jutottak arra az elhatározásra, hogy konfirmálnak, mit jelent ez és a gyülekezethez való tartozás számukra? Hogyan érzik magukat a templomban, a közösségben, melynek ez által tagjaivá válnak. Kiss Gyöngyi: Hogyan jutottatok arra az elhatározásra, hogy konfirmálni szeretnétek? Török László: Gyermekkoromban gyakran jártunk templomba szüleimmel, viszont később kiderült, nekem csak névadó ünnepségem volt, keresztelőm nem. Amikor megismertem a páromat - aki református - szóba került a vallás kérdése, mivel ő és a szülei is hívő emberek, ezért fontos számukra. Elhatároztam, hogy eljárok konfirmációs oktatásra, hogy közös vallásúként házasodjunk össze, legyen templomi esküvőnk és vallásos szülőként, hívőknek neveljük gyermekeinket. Szőke Tamás: Az ember életében szerintem alapvető a hit. Ez nálam is így volt és van. Kérdés, hogy az ember hogyan akarja a hitét gyakorolni és minél tisztább formába hozni. A konfirmációval kapcsolatos döntés számomra e kérdéssel és annak igényével született meg, hogy a hittel összefüggő jeleket értelmezni akartam. Rengeteg jel és érzés keletkezett-keletkezik nap, mint nap körülöttem, amely világi magyarázatokkal nem leírható. Az élmények pedig továbblépésre ösztönöztek. Ehhez pedig a tanulás és a konfirmáció fontos eszköz. Földes Dóra: Én azért döntöttem a konfirmáció mellett, mert úgy éreztem el kell indulnom egy úton. Egy olyan úton, ami már többször felbukkant az éltemben, csak valahogy sosem figyeltem rá igazán. Kiss Gyöngyi: Mennyiben formálódott a látásotok a világról, egyházról, Bibliáról? Török László: Mivel csak gyermekként jártam templomba, az egyház, illetve a Biblia feledésbe merült számomra és éppen ezért elég nehéz változtatni felnőttként a szokásokon és a látásmódon. Mikor elkezdtünk a házasságról beszélni, el-
9. oldal
Riport
kezdtem utánajárni a református vallásnak, az egyháznak, illetve jelentkeztem a konfirmációs oktatásra, ami segít a Biblia megismerésében. A látásmódom annyiban változott amióta járok az oktatásra és újból templomba, hiszem, hogy mindennek megvan az oka, nem véletlenül történnek dolgok az ember életében. Próbálok máshogy közelíteni az emberek felé és megítélni őket. Tudom, hogy vannak bűneink, de létezik megbánás. Hiszem, hogy a Bibliát azért írták, hogy tanítson, jobbá tegye az emberek életét. Szőke Tamás: Korábban is olvastam egyedül a Bibliát. Érdekelt az egyházak története is, főleg a reformáció és az azzal összefüggő események. Ami új élmény, hogy a Biblia képi világát most már másképpen, pontosabban látom, és ezzel összefüggésben a világ történetével kapcsolatban is új felismeréseim születtek, tágult a nézőpontom. Földes Dóra: Sokat szoktam elmélkedni azon, amiről az órákon beszélünk és örülök neki, hogy az általatok elmondottakból a családomnak is át tudok adni gondolatokat. A mi családunkban ugyanis sosem volt szó Bibliáról, Istenről. Kiss Gyöngyi: Milyen történetek tetszettek és miért? Török László: A teremtés története tetszett, hiszen a kezdeteknél kiderült, hogy a hatalomvágy mindent a háttérbe szorít. Számomra azt az üzenetet hordozza, hogy az ember mindig arra vágyik jobban, amitől tiltják. Ez mind a mai napig így van, főképp a gyermekek esetében. Szőke Tamás: Történetet nem emelnék ki. Földes Dóra: Az első, ami eszembe jut a történetekről – hiába bontjuk elemeire az atomot, az életet nem tudjuk definiálni. A legtöbb tudós hisz Istenben. Tehát a tudomány és a hit nemhogy kizárják, hanem erősítik egymást. Egy olyan racionális világból ahonnan én jövök, amilyen hiedelemrendszerre épült az eddigi életem, ez az összefüggés korábban lehetetlennek tűnt. Kiss Gyöngyi: Hogy éreztétek magatokat a templomban? Török László: Templomba jó érzés járni, hiszen a történetek illetve a prédikációk sokszor felnyitják az ember szemét, elgondolkodtatnak, pozitív erővel gazdagítanak, bátorságot, hitet és reményt adnak. Az istentisztelet végén mintha egy egészen új, tiszta, megvilágosult emberként távoznék. Szőke Tamás: Korábban is jártam templomokban, részt vettem különféle istentiszteleteken, így ez önmagában nem volt új érzés. A változást az jelentette, hogy kívülállóból idetartozóvá váltam-válhatok. Értem mi miért hangzik el és miért történik. Ez egy jó érzés, egy közösségi élmény.
Riport
10. oldal
Amikor a gyermek rálép a felnőtté válás útjára avagy gyermekek a konfirmációról Az interneten nagy népszerűségnek örvendve kőröznek gyermek szájából elhangzott jópofa mondások, definíciók, életigazságok, arról, ahogyan ők látják a világot, amit számukra egy-egy fogalom, élethelyzet, érzés jelent. Ezen felbuzdulva kérdeztük mi is konfirmandus gyermekeinket, mondják el, miért szeretnének konfirmálni. Bakkay Richárd Levente: Azért szeretnék konfirmálni, hogy végre én is a gyülekezet teljes jogú tagja lehessek. Gál Richárd Gellért: Azért szeretnék konfirmálni, mert a szüleim a keresztelésemnél megfogadták, hogy ha majd ennyi idős leszek, lekonfirmálok. Mujzer Bettina: Azért szeretnék konfirmálni, mert szeretek a gyülekezetbe járni. Horváth Ábel: Azért szeretnék lekonfirmálni, mert a dédnagymamámnak megígértem halála előtt egy héttel, hogy le fogok konfirmálni. És a gyülekezet teljes jogú tagja szeretnék lenni. Istennek bizonyságot tenni. Végh Péter: Mert több dolgot szeretnék tenni a gyülekezetért” Zsoldos Mátyás Koppány: Mert az én Uramra rátalálva megbizonyosodtam a Szentlélek, Jézus Krisztus és az Atya, vagyis a Szentháromság és az egy örök Isten örökkévaló szeretetéről Szentlélek által. Összeállította: Budavári Andrea
Folytatás a 2. oldalról
Isten ma is Lelke közreműködésével cselekszik általunk. A hívő ember ma is másként él, gondolkozik, mint az, aki Isten Szentlelkének munkáját nem ismeri. A tanítványokat az az Isten-tapasztalat vezérelte, amiben Isten hatalmasságát és szeretetét átélhették – erről szólt húsvét. A pünkösdi Lélek pedig annak jele volt, hogy életüket Isten a maga hatalmasságával megáldotta, szeretetével pedig megértette velük, hogy élni, csakis az örökkévalóságnak érdemes. Azért Jézusról tesz bizonyságot Péter, mert ez az üzenet csak Általa érthető meg. Adjunk hálát Istennek, hogy az Ő Lelke ma is a mennybe hív, az örök boldogságra és lássuk meg az Ő segítségével, hogy Országa ügyéért mi mit tehetünk! Kiss Gyöngyi lelkipásztor
11. oldal
Aktualítások
Nyári Hittan tábor Kedves Szülők! Örömmel tudatjuk, hogy gyülekezetünk idén is megrendezi a hittanos gyerekek nyári táborait. A hagyományos HITTAN TÁBOR ismét Balatonfűzfőn a helyi református templom parkjának területén kialakított, jól felszerelt ifjúsági táborban kap helyet, 2015. július 6. és 11. között. A hittanos foglalkozások mellett strandolás és kirándulás is színesíti a napi programokat. Ebédelni, mint mindig, most is a közeli étteremben fogunk, míg a reggelit és a vacsorát közösen készítjük magunknak a tábori konyhában. Részvételi díj: 22 000 Ft + útiköltség, melyet kérünk legkésőbb a tanévzáró ünnepélyig befizetni. Az óvodás és alsó tagozatos kisgyermekek NYÁRI NAPKÖZIS TÁBORA 2015. július 20-24. között, reggel 8-tól 16 óráig lesz a Frangepán utcai református templom kertjében és közösségi helyiségeiben. Programok: hittanórák, kézműves foglalkozások, játékok. Részvételi díj: 11 500 Ft, mely a napi háromszori étkezést is magában foglalja. Kérjük, minél hamarabb jelezzék a gyermekek részvételi szándékát a hitoktatóknál, vagy a lelkészi hivatalban, ahol kérdéseikre is szívesen válaszolunk. Minden gyermeket szeretettel hívunk és várunk! Orgovánné Káté Erzsébet és Némediné Vajnai Márta hitoktatók
Nyári IFI tábor Kedves Fiatalok! Az augusztus 20-ai héten – a hagyományokhoz híven – ismét megrendezésre kerül nyári ifjúsági-táborunk. Szeretettel hívunk minden idén, vagy korábban konfirmált fiatalt erre a hétre, ahol egy remek csapat vár benneteket egy kis lelki közösségre, ismerkedésre a Bibliával és egymással, játékokkal, valamint sporttal. Az ifi tábor híres arról, hogy évről évre, új helyet, eldugott, ismeretlen települést hódítunk meg. Ezen a nyáron úti célunk a Szelidi-tó és Dunapataj, augusztus 17-23-ig. Hétfőn reggel együtt utazunk busszal és vasárnap együtt érkezünk haza, előre láthatólag a népligeti buszpályaudvarra. A reggelit mi készítjük magunknak, utána egy rövid eligazítás, illetve megbeszéljük az aznapi programot. Egyszeri főtt ételt rendelünk, programtól függően, ebédet vagy vacsorát.
Aktualítások
12. oldal
Strandolás, egy kisebb túra, baseball, röplabda, városnézés és a térség kulturális hátterének megismerése szerepel a terveinkben. Este pedig beszélgetéssel, imaközösséggel fejlesztjük nemcsak a testünket, hanem a lelkünket és a szellemünket is. Minden tábor életre szóló élmény, ne hagyjátok ki, gyertek bátran! Aki kedvet kapott, hogy idén ő is az angyalföldi gyülekezet ifi-táborához csatlakozzon, a részletekért érdeklődjön a lelkészi hivatalban, illetve internetes elérhetőségeinken! Várunk benneteket! Uitz Viktória
Szeretethíd Kárpát-medencei Református Önkéntes Napok A Szeretethíd elnevezésű önkéntes napokat 2009-ben hívta életre a Magyar Református Szeretetszolgálat. A Szeretethíd olyan segítségnyújtó akció, mely mindenkit szeretettel vár, hogy közösen tegyünk egymásért, a gyülekezetünkért, szűkebb és tágabb környezetünkért, mind azért, amit munkánkkal szebbé, jobbá tehetünk. Az Angyalföldi Református Egyházközség 2011-ben csatlakozott a programhoz. Azóta minden évben az Ezüstfény Gondozóház lakóit örvendeztetjük meg kis műsorral, beszélgetéssel, igés kártyákkal, de a kisebb takarítási munkákba is besegítünk az otthon dolgozóinak, lakóinak. Idén látogatásunkra május 29-én, pénteken kerül sor, délután három órától. Sok szeretettel várjuk, azon testvéreinket, akik szívesen bekapcsolódnának a programba. Tudjuk, hogy a dolgos hétköznapok sokaknak nem teszik lehetővé, hogy részt vegyenek ezekben az eseményekben, ezért örömmel tudatom, hogy van lehetőség másol, másképpen szolgálni. Például: az ORFI-ban takarítás valamint segédkezés a Református Zenei Fesztivál lebonyolításában. Részletekért kérem érdeklődjenek hivatali időben Lelkészi Hivatalban.
Diakóniai csendes nap 2010 óta számos program önkéntesek segítségével zajlik gyülekezetünkben. Az önkéntesek számára tartjuk havonta a diakóniai bibliaórát, félévente csoportos szupervíziót, illetve ugyancsak félévente csapatépítő, lelkesítő alkalmainkat. Soron következő alkalmunkat 2015. június 6-án, szombaton 10-13 óra között tartjuk. A program: közös áhítat, imádság, kreatívkodás, beszélgetés és kis falatozás. Erre a délelőttre nemcsak a már szolgáló testvéreket várjuk, hanem mindazokat, akik szeretnének önkéntes feladatokat vállalni. A csendes nap segít megismerni az önkéntes csapatot és a feladatköröket.
