PLENÁRIS ÜLÉS ELİADÁSAI

PLENÁRIS ÜLÉS ELİADÁSAI

1

2

ÚJABB ADATOK A BURGONYABOGÁR BIOLÓGIÁJÁNAK ISMERETÉHEZ Szentesi Á.1 – Jermy T.2 1

Eötvös Loránd Tudományegyetem, Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék, Budapest 2 MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Állattani Osztály, Budapest

A burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata Say) európai megjelenését követıen intenzív kutatások célpontjává vált, amelyek elsısorban az ellene irányuló sikeres védekezés lehetıségeit voltak hivatva feltárni. Ez az idıszak a legtöbb országban akkor zárult le, amikor a kártevı már véglegesen megvetette a lábát és a védekezési módszerek tárháza az egyetlen, napjainkban is megbízhatónak bizonyult, kémiai kezelésekre korlátozódott. Manapság a burgonyabogár biológiájának kutatása újabb reneszánszát éli. Ennek legalább két oka van: az egyik az alternatív védekezési módszerek kidolgozása során felmerülı alapkutatási igény, a másik az USA-beli tudósoknak a korábbi idıszakhoz képest sokkal intenzívebb bekapcsolódása, amit nem utolsó sorban a bogár kémiai ölıszerek elleni, riasztó méreteket öltött rezisztenciája motivál (Forgash 1985). Gyakori, hogy az amerikai irodalomban "szuperkártevınek" nevezik. Erre széleskörő elterjedtsége (napjainkban már Oroszország távolkeleti területein is megtalálható), gazdasági jelentısége, adaptációs képessége és sok tekintetben sajátos, egyben érdekes biológiája miatt szolgált rá. Ennek a rövid áttekintésnek az a célja, hogy - korántsem a teljesség igényével - csokorba foglalja az elmúlt húsz év legfontosabb eredményeit. Az alábbi fıbb területeket emeljük ki: 1. A tápnövény megtalálása (térbeli orientáció, vizuális és kémiai ingerek) Az áttelelt imágók betelepedése a burgonya vetésekre május közepénvégén indul meg. Magyarországon az elızı évi fertızött területhez közeli burgonya tábla fokozottan veszélyeztetett e tekintetben, mert azt a bogarak a talajfelszínen mozogva könnyen elérik, de repüléssel jelentısebb távolságokra is eljutnak. A hazai tapasztalatoktól eltérıen, az USA egyes államaiban, a bogarak szántóföldi területekhez közeli erdıszéleken, erdısávokban telelnek tömegesen (Weber és Ferro, 1993). 3

A tápnövényhez jutás egyik kézenfekvı módja a tápnövény által szolgáltatott vizuális ingerek felhasználása. Az 530-560 nm színtartományban ("rovarzöld") reflektáló objektumokhoz, amelyben a zöld növényi anyag visszaveri a fényt, sok fitofág rovarfaj vonzódik (Prokopy és Owens, 1983). Mivel ez általános vonása a növényeknek, nem tekinthetjük a megtalálást elısegítı speciális ingernek a burgonya és a burgonyabogár viszonyában sem. Olyan információt jelenthet, amely a repülı vagy mászó bogár számára a növényzet és nem növényzet elkülönítést teheti lehetıvé. A polarizált fény észlelése lehetséges és a mozgási irány fenntartásában lehet szerepe speciális idıjárási körülmények között, bár a burgonyabogár esetében erre csak indirekt bizonyítékaink vannak. A növény levele által keltett polarizáció viszont valószínőleg nem játszik szerepet annak felismerésben (Horváth G., szóbeli közlés). A burgonyabogár preferál egyes színeket (Stüben 1972), repül sárgaszínő ablakcsapdára (Zehnder és Speese, 1987), közeledik sziluettekhez (Jermy és mtsai, 1988), sárgaszínő lapokhoz (van der Ent és Visser, 1991) és fekete-fehér ill. fekete-sárga függıleges csíkos kontrasztos objektumokhoz (Lönnedonker, 1993). Laboratóriumi arénában vizsgáltuk (Szentesi és mtsai, in press) hím és nıstény bogarak vizuális válaszreakcióit különbözı színő és mérető objektumokra. Alkalmas számítógépes programokkal (Ethovision és Observer, Noldus Information Technology, Wageningen) követtük, regisztráltuk és értékeltük a tesztállatok mozgását. Azt találtuk, hogy a burgonyabogarak szignifikánsan nagyobb mértékben kedvelték a sárgászöld és világoszöld színeket másoknál. Lehetséges, hogy hasonló vizuális ingerek a tápnövény felkeresését, kisebb távolságon belül, elısegítik. Intenzív vizsgálatok tárgyává az 1980-as években vált az az elképzelés, hogy a tápnövénybıl származó kémiai illatanyagok elısegíthetik annak megtalálását. Jelentıs kémiai analitikai munka (Visser és mtsai, 1979), valamint laboratóriumi körülmények között, szélcsatornában végzett vizsgálatok (Visser, 1979) kimutatták, hogy a burgonyabogár imágók az ép burgonya növénybıl származó illékony vegyületek hatására kb. 50-60 cm távolságból az illatforrás irányába haladnak. Késıbb, a megtett útvonal és irányultság nagy pontosságú mérésére alkalmas ú.n. lokomotoros kompenzátort használva megállapították, hogy a burgonyából származó illékony anyagok speciális összetétele fokozza a forrás irányába való haladást és a megfelelı arányoktól való eltérés gátlást vált ki (Thiery és Visser, 1986). Ugyanilyen körülmények között, ha a bogarakkal szemben nincs légáramlás, gyakran mutatnak irányultság nélküli körkörös mozgást, míg áramló, de növényi illat nélküli levegıben mozgásuk fokozottan a légáramlás ellen irányul, de ekkor sem egyenes vonalú. Szinte teljesen egyenes vonalú mozgássá akkor válik, ha a légáramban a növénybıl származó illatanyagok is jelen vannak (Visser, 1985). Ugyanakkor az is kitőnt, hogy a 4

burgonyanövénybıl kimutatott és a bogarakra vonzást gyakorló illatanyagok (transz-2-hexén-1-ol, 1-hexanol, cisz-3-hexén-1-ol, transz-2-hexenál és a linalol) nem specifikusak önmagukban (csak meghatározott összetételő elegyükben) és a növények túlnyomó részénél megtalálható, un. zöld illatot szolgáltatják, amelyre sok fitofág rovar hasonlóan reagál. Kiegészítı vizsgálatok kimutatták, hogy kb. 20 illékony anyag van jelen az ép burgonyanövény légterében. Elektroantennogramos módszerrel megerısítették a fenti vegyületek vonzó hatását, egyúttal hozzáadtak olyanokat, mint a metil szalicilát, nonanal, indol és cisz-3-hexenil-butirát (Dickens 1999, 2000). Burgonyabogarak, olfaktométerben, fokozottan törekedtek olyan burgonya növényhez, amely sérült volt és burgonyabogár lárvák rágták meg, szemben az ép növénnyel (Landolt és mtsai, 1999). A rövid távolságra ható vizuális (reflektált színek) és olfaktorikus (növényi eredető kémiai) ingerek jelentıségét nem tagadva, szabadföldi nagymérető arénában a talajfelszínen, a kerületen elhelyezett burgonya és káposzta növények irányában mozgó bogarak orientációjáról Jermy és mtsai (1988) azt a következtetést vonták le, hogy a tápnövényhez-találás véletlenszerő esemény, amelynek valószínőségét a nap-iránytő felhasználásával megvalósuló egyenes vonalú mozgás megnöveli. 2. Reprodukciós biológia és magatartás Az ivarok egymásra találását elısegítı ingerek és érzékelési mechanizmusok kutatása a burgonyabogár esetében hosszú idıre tekint vissza és viszonylag szerény eredményeket mutat fel. Bonyolult rendszerrıl van szó, amelyben vizuális és kémiai ingerek egyaránt szerepet játszhatnak. Szentesi és mtsai (in press) kimutatták (lásd a vizuális ingerek jelentıségének tárgyalásánál leírt módszereket), hogy a bogarak kedvelik és megközelítik a fekete-sárga csíkos mintázatú objektumokat. Még intenzívebbé vált a hímek válasza (rövidebb lett a megtett úthossz, egyenesebb az útvonal), amennyiben a vizuális inger megpillantása elıtt olyan felületet vizsgálhattak meg, amellyel elızıleg egy nıstény bogár érintkezett. A visszamaradó anyag nyilvánvalóan izgalmi állapotot hozott létre, amelynek eredménye fokozott mozgásaktivitás lett. A hímek viselkedése alapján a nıstényhez köthetı szex feromon elválasztása és azonosítása a mai napig nem járt sikerrel. Levinson és mtsai (1979) és velük egy idıben Jermy (nem publikált adat) biotesztben (Jermy és Butt, 1991) kimutatta a hímek pozitív válaszát nısténybıl készült extraktumokra és izolált nıstény szárnyfedıre. Ugyanakkor az extraktumokból nem sikerült olyan anyagokat elkülöníteni, amelyek felelısek lettek volna a fenti válaszokért (Francke W., szóbeli közlés). A nıstény által termelt anyagnak egyesek a valószínőtlen afrodiziákum szerepet tulajdonítják 5

(Otto, 1997). Valamennyi vizsgálat, egy kivételével (Edwards és Seabrook, 1997), kiemeli, hogy a feromon csak rövid távolságra hatásos, inkább érintı jellegő ingernek számít. Ugyanakkor sikerrel járt egy hím-specifikus aggregációs feromon elkülönítése és meghatározása (Oliver és mtsai, 2002), amely biotesztben mindkét ivart csalogatja (Dickens, 2002). A burgonyabogár reprodukciós rendszere nıstényt-ırzı poliginia részleges spermium keveredéssel (Szentesi, 1985; Boiteau, 1988). Ez azt jelenti, hogy a hímek folytonos keresı mozgást végeznek a burgonya állományban. Ha magában álló nıstényt találnak, akkor kopulálnak vele, hosszabb ideig vele maradnak és megvédik más hímek hasonló próbálkozásától. Egy bizonyos idı után azonban elhagyják az eddig ırzött nıstényt és másikat keresnek fel, ahol esetenként súlyos kimenetelő harcot folytatnak az ott ırzı funkciót betöltı hímmel. Vagyis a hímek egyfelıl maximalizálják a párzások számát, másfelıl optimalizálják a nıstény ırzésére fordított idıt, amellyel biztosítják, hogy az utódok egy része tılük származzon. 3. Tápnövény-kapcsolatok Annak ellenére, hogy az amerikai és európai populációkat hosszabb idıtartamú (kb. 70 év) térbeli izoláltság választja el, egy sor, különféle tápnövényekkel kapcsolatos magatartásban nem találtunk jelentıs különbségeket (Szentesi és Jermy, 1993). A fitofág rovarok egy sajátos tanulási formájának, az indukált preferenciának, kimutathatósága a burgonyabogár esetében ellentmondásos. Kitartó próbálkozásaink ellenére sem sikerült sem lárvális, sem korai imaginális indukciót bizonyítanunk a faj esetében (Jermy és Szentesi, nem publikált eredmények). A burgonyabogár és tápnövénye(i) kapcsolata vizsgálatának egyik fı vonása az elmúlt évtizedekben az volt, hogy bár több elsıdleges (pl. szacharóz, aminosavak) táplálkozást stimuláló, és szekunder anyagcsere termék (pl. glükoalkaloidok, limonoidok) gátló hatásáról tudtunk, semmilyen specifikus, ú.n. jelzı (token) stimulus nem volt ismeretes, amellyel a specificitást alátámasztani és magyarázni lehetett volna (Schoonhoven és mtsai, 1998). Ennek a speciális ingernek az a feladata, hogy egyértelmően jelezze a megfelelı tápnövényt a rovar számára. Csak nemrégiben sikerült olyan extraktumokat készíteni burgonya növénybıl, amelyek stimulálták a bogár táplálkozását (Müller és Renwick, 2001). Ezzel szemben, még a tápnövényre jellemzı anyagok (glükoalkaloidok) is, elsısorban táplálkozásgátló hatásúak és a tényleges eredmény a stimuláló és gátló ingerek relatív mennyiségétıl függ, amelyben a fontosabb szerepet a gátlók játsszák (Mitchell, 1994). Éppen ez teszi lehetıvé, hogy a rokonfajokban (pl. Solanum chacoense) elıforduló glükoalkaloidokat (leptinek), mint 6

antibiotikus kémiai rezisztencia faktorokat használjuk fel a bogár ellen. A leptinek kedvezı tulajdonsága az, hogy csak a földfeletti zöld részekben jelennek meg, a gumóban nem, ezért nem veszélyeztetik az emberi fogyasztást. Jelentıs antixenotikus és antibiotikus hatás érhetı el az elsı stádiumú lárvák ellen. A mai megközelítés a biotechnológiai út, amikor is a leptin termelésért felelıs géneket építik be a S. tuberosum-ba. A tapasztalat szerint azonban a gén expresszálódása nem elég erıs és jelentısen variál (Silhavy és mtsai, 1996). A kémiai természető táplálkozást gátló anyagok között egy sor szervetlen (pl. fémsók, amelyek közül is kiemelkedik a Cu2+ hatása) és szerves (elsısorban növényi eredető) anyag ismeretes. Terjedelmi korlátok miatt csak említeni tudjuk az egyik hatásosnak és perspektivikusnak talált táplálkozás- és tojásrakásgátló, valamint metabolikus zavarokat okozó (pl. Schmutterer, 1987) vegyületet, a neem-fa kivonatokban található azadirachtint. A termésbıl készült extraktumok több mint 70 különféle, többségében a limonoidok, meliacinok és kvasszinoidok közé tartozó triterpenoid vegyületet tartalmaznak sokféle hatással. Kiemelkedik több vegyület táplálkozásgátló hatása, melyet szisztemikusan fejtenek ki. A fenti anyagokkal rokon limoninek (Alford, 1994), valamint a Cu-vegyületek (Szurdoki és mtsai, 1991) szerkezet módosítása és hatás-vizsgálata további hatékony táplálkozást gátló anyagokhoz vezetett. A növényi ellenálló képesség természetes faktorai a Solanum berthaultii közel rokon fajnál megtalálható mirigy szırök is, amelyek között A és B típust különböztetünk meg (Tingey és Yencho, 1994). A hosszabb B szırök olyan cukrokat bocsátanak ki, amelyek megfelelı enzimatikus átalakítással hatékony ragasztóként mőködnek. A rövidebb A szırök szeszkviterpéneket, amelyek polifenol oxidázokkal reagálva szintén viszkózus anyagot hoznak létre, így mindkettı csökkenti a fiatal burgonyabogár lárvák mozgását és táplálkozását. Fontos szempont, hogy a mirigy szırök jelen vannak a S. tuberosum x S. berthaultii hibrideken is (pl. L-235) és ellenálló képességet kölcsönöznek. 4. Biológiai védekezés A természetes ellenségek alkalmazásának áttekintése gazdag múltra és szegény jelenre vet fényt. A burgonyabogár elleni védekezések kézenfekvı módja volt, a kémiai szerek mellett, a természetes ellenségek (patogének, predátorok és parazitoidok) betelepítése. Ezek a próbálkozások rendre kudarcot vallottak Európában vagy a kívánt hatást nem érték el. Késıbb kiderült, hogy populációszint-szabályozó képességük az ıshazájukban is mérsékelt. Leszőrve a tapasztalatokat, ma általános az a vélemény, hogy a természetes ellenségek önmagukban nem képesek a burgonyabogár 7

populációk méretének szabályozására (Ferro, 1994). Ez nem jelenti azt, hogy manapság - elsısorban környezetvédelmi okokból - nem kap kellı hangsúlyt a terület. Jelenleg az alábbi taxonokkal folyik kutatás: Bacillus thuringiensis, a chalcidoidea Edovum puttleri, Beauveria bassiana, Perillus bioculatus, futóbogarak, fürkészlegyek, ragadozó fátyolkák, mikrosporidiák, pókszabásúak, coccinellidák és nematodák. A siker reménye változó az egyes ágensek szerint. A legnagyobb kutatási ráfordításokat az elsı négy fajnál tették. Igazán perspektivikusnak a B. thuringiensis bizonyult, amely permetezés formájában kielégítı eredményt adott, azonban laboratóriumban, 17 nemzedék alatt, 200-szoros ellenálló képességet mutattak ki ellene a bogárban (Whalon és mtsai, 1994). A transzgenikus burgonyanövény (New Leaf Plus), amelybe a CryIIIA Bt gént vitték át, teljes védettséget élvez a burgonyabogár ellen. A közvélemény ellenállása következtében termesztése azonban egyre csökkent az USA-ban, míg 2001-re meg is szőnt (Gianessi és mtsai, 2002). Európában és így hazánkban is, nincs tudomásunk jelentıs kísérletekrıl, amelyek természetes eredető, populáció szintet szabályozni képes ágensekkel folynának a burgonyabogár elleni sikeres biológiai védekezés reményében. Irodalom Alford, R. (1994): Deployment strategies for antifeedants in management of Colorado potato beetle. In: Advances in Potato Pest Biology and Management. Eds. G.W. Zehnder, M.L. Powelson, R.K. Jansson and K.V. Raman, pp. 342-356, APS Press, St. Paul. Boiteau, G. (1988): Sperm utilization and post-copulatory female guarding in the Colorado potato beetle, Leptinotarsa decemlineata. Entomologia Experimentalis et Applicata, 47: 183-189. Bolter, C.J., Dicke, M., van Loon, J.J.A., Visser, J.H., and Posthumus, M.A. (1997): Attraction of Colorado potato beetle to herbivoredamaged plants during herbivory and after its termination. Journal of Chemical Ecology, 23: 1003-1023. Dickens, J.C. (1999): Predator-prey interactions: olfactory adaptations of generalist and specialist predators. Agricultural and Forest Entomology, 1: 47-54. Dickens, J.C. (2000): Sexual maturation and temporal variation of neural responses in adult Colorado potato beetles to volatiles emitted by potato plants. Journal of Chemical Ecology, 26: 1265-1277. Dickens, J.C. (2002): Attracting volatiles for the Colorado potato beetle. Int. Soc. Chemical Ecology, 19th annual meeting, Germany. Abstracts. 77.

8

Ent, van der, L.J. and Visser, J.H. (1991): The visual world of the Colorado potato beetle. Proceedings of Experimental and Applied Entomology, N.E.V. Amsterdam, 2: 80-85. Edwards, M.A. and Seabrook, W.D. (1997): Evidence for an airborne sex pheromone in the Colorado potato beetle, Leptinotarsa decemlineata. Canadian Entomologist, 129: 667-672. Ferro, D.N. (1994): Biological control of the potato beetle. In: Advances in Potato Pest Biology and Management. Eds. G.W. Zehnder, M.L. Powelson, R.K. Jansson and K.V. Raman, pp. 357-375, APS Press, St. Paul. Forgash, A.J. (1985): Insecticide resistance in the Colorado potato beetle. University of Massachusetts, Massachusetts Agricultural Experimental Station, Research Bulletin, 704: 33-52. Gianessi, L.P., Silvers, C.S., Sankula, S. and Carpenter, J.E. (2002): Plant biotechnology: Current and potential impact for improving pest management in U.S. agriculture. An analysis of 40 case studies. NCFAP website, 21. Jermy, T. and Butt, B.A. (1991): Method for screening sex pheromone extracts of the Colorado potato beetle. Entomologia experimentalis et applicata, 59: 75-78. Jermy, T., Szentesi, Á. and Horváth, J. (1988): Host plant finding in phytophagous insects: The case of the Colorado potato beetle. Entomologia Experimentalis et Applicata, 49: 83-98. Landolt, P.J., Tumlinson, J.H. and Alborn, D.H. (1999): Attraction of Colorado potato beetle (Coleoptera: Chrysomelidae) to damaged and chemically induced potato plants. Environmental Entomology, 28: 973-978. Levinson, H.Z., Levinson, A.R., and Jen, T.L. (1979): Sex recognition by a pheromone in the Colorado beetle. Naturwissenschaften, 66: 472-473. Lönnendonker, U. (1993): Features effective in course control during object fixation by walking Colorado beetles. Journal of Comparative Physiology A, 172: 741-747. Mitchell, B.K. (1994): The chemosensory basis of host-plant recognition in Chrysomelidae. In: Novel Aspects of the Biology of Chrysomelidae, Eds. Jolivet, P.H., M.L. Cox and E. Petitpierre, pp.141-151, Kluwer Acad. Publ., Dordrecht. Müller, C. and Renwick, J.A.A. (2001): Different phagostimulants in potato foliage for Manduca sexta and Leptinotarsa decemlineata. Chemoecology, 11: 37-41. Oliver, J.E., Dickens, J.C. and Glass, T.E. (2002): (S)-3,7-Dimethyl-2-oxo6-octene-1,3-diol: an aggregation pheromone of the Colorado potato beetle, Leptinotarsa decemlineata (Say). Tetrahedron Letters, 43: 9

2641-2643. Otto, D. (1996): Some properties of the female sex pheromone of the Colorado potato beetle Leptinotarsa decemlineata Say. (Col. Chrysomelidae). Anzeiger für Schädlingskunde, Pflanzenschutz, Umweltschutz, 70: 30-33. Prokopy, R.J. and Owens, E.D. 1983. Visual detection of plants by herbivorous insects. Annual Review of Entomology, 28: 337-364. Schmutterer, H. (1987): Fecundity-reducing and sterilizing effects of neem seed kernel extracts in the Colorado potato beetle, Leptinotarsa decemlineata. Proceedings of the 3rd International Neem Conference, pp. 351-360. Schoonhoven, L.M., Jermy, T. and van Loon, J.J.A. (1998): Insect-Plant Biology. From Physiology to Evolution. Chapman and Hall, London. Silhavy, D., Szentesi, Á. and Bánfalvi, Zs. (1996): Solanum chacoense lines with different alkaloid contents - a potential source of genes involved in leptine synthesis. Acta Agronomica Hungarica, 44: 113-120. Stüben, M. (1972): Untersuchungen zum Farbwahlvermögen des Kartoffelkäfers Leptinotarsa decemlineata Say. Nachrichtenblatt für den Deutschen Pflanzenschutzdienst (Braunschweig), 24: 40-41. Szentesi, Á. (1985): Behavioral aspects of female guarding and inter-male conflict in the Colorado potato beetle. University of Massachusetts, Massachusetts Agricultural Experimental Station, Research Bulletin, 704, 127-137. Szentesi, Á. and Jermy, T. (1985): Antifeedants of the Colorado potato beetle: An overview and outlook. University of Massachusetts, Massachusetts Agricultural Experimental Station, Research Bulletin, 704: 17-27. Szentesi, Á. and Jermy, T. (1993): A comparison of food-related behaviour between geographic populations of the Colorado potato beetle (Coleoptera, Chrysomelidae), on six solanaceous plant species. Entomologia Experimentalis et Applicata, 66: 283-293. Szentesi, Á., Weber, D.C. and Jermy, T. (2002): Role of visual stimuli in host and mate location of the Colorado potato beetle. Entomologia Experimentalis et Applicata (in press) Szurdoki, F., Szentesi, Á., Abdel-aal, M.T., Székács, A., Horváth, J., Bauer, K., Matolcsy, G. & Jermy, T. (1991): Novel feeding deterrents against the Colorado potato beetle. In: Insect Chemical Ecology. Ed. Hrdy, I., pp. 251-254, Academia, Praha. Thiery, D. and Visser, J.H. (1986): Masking of host plant odour in the olfactory orientation of the Colorado potato beetle. Entomologia experimentalis et applicata, 41: 165-172. 10

Tingey, W.M. and Yencho, G.C. (1994): Insecticide resistance in potato: a decade of progress. In: Advances in Potato Pest Biology and Management. Eds. G.W. Zehnder, M.L. Powelson, R.K. Jansson and K.V. Raman, pp. 405-425, APS Press, St. Paul. Visser, J.H. (1979): Olfaction in the Colorado Beetle at the Onset of Host Plant Selection. Ph.D. Thesis, Agricultural Univ., Wageningen. Visser, J.H. (1985): Behavioral responses of the Colorado potato beetle to stimulation by wind and plant odors. University of Massachusetts, Massachusetts Agricultural Experimental Station, Research Bulletin, 704: 117-125. Visser, J.H., van Straten, S. and Maarse, H. (1979): Isolation and identification of volatiles in the foliage of potato, Solanum tuberosum, a host plant of the Colorado beetle, Leptinotarsa decemlineata. Journal of Chemical Ecology, 5: 13-25. Weber, D.C. and Ferro, D.N. (1993): Distribution of overwintering Colorado potato beetle in and near Massachusetts potato fields. Entomologia experimentalis et applicata, 66: 191-196. Whalon, M.E., Rahardja, U. and Verakalasa, P. (1994): Selection and management of Bacillus thuringiensis-resistant Colorado potato beetle. In: Advances in Potato Pest Biology and Management. Eds. G.W. Zehnder, M.L. Powelson, R.K. Jansson and K.V. Raman, pp. 309-321, APS Press, St. Paul. Zehnder, G. and Speese, J. III. (1987): Assessment of color response and flight activity of Leptinotarsa decemlineata (Say) (Coleoptera: Chrysomelidae) using window flight traps. Environmental Entomology, 16: 1199-1202. ADVANCES IN THE BIOLOGY OF THE COLORADO POTATO BEETLE Á. Szentesi1 – T. Jermy2 1

2

Loránd Eötvös University, Department of Systematic Zoology and Ecology, Budapest, Zoology Department, Plant Protection Institute, Hungarian Academy of Sciences, Budapest

Visual stimuli may assist host and mate location behaviours of the Colorado potato beetle (CPB), however, chemicals both of plant- and beetle-origin seem to be decisive in short range recognition. Although we are a few steps closer to understand the proximate causes of host acceptance, there are still no plant-specific token stimuli demonstrated. The manipulation of host chemical characters (glycoalkaloids) and plant resistance factors (glandular trichomes) hold promise. Biological control agents are not effective alone and have not become established in Europe. Transgenic potato plants show perspectives for control of CPB, but have been removed from production following public protests, due to the lack of adequate evidence of not representing potential human health hazards.

11

A KORRAL JÁRÓ REZISZTENCIA BAKTÉRIUMOS NÖVÉNYBETEGSÉGEK ESETÉBEN Klement Z.1 – Sárdi É.2 – Hevesi M.2 1

2

MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest Szent István Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest

Növénykórtani szakemberek és növénynemesítık elıtt jól ismert jelenség, hogy számos baktériumos betegség esetében a növény felsı, fiatal levelei fogékonyak, de az idısebb, alsó levelek betegség ellenállóak. Ezt a jelenséget nehéz megmagyarázni a genetikailag azonos növény különbözı levélszintjein, ahol a „gene for gene” rendszernek kellene érvényesülnie. A baktériumos levélbetegségre jellemzı a zsírfoltosság, ami egyben a fogékonyság kifejezıje, míg a rezisztenciára a sejt szinten jelentkezı „hiperszenzitív” apró nekrózis. A kérdés az, hogyan lehetséges, hogy ugyanazon a fogékony növényen a felsı levelek fogékonyak, az alsók rezisztensek? A fiatal leveleken jelentkezı zsírfoltosságot a levelek sejtközötti járataiban a kórokozó által termelt nyálkás baktérium burokanyag, az extracelluláris poliszaharid (EPS) okozza. Ugyanis az EPS fizikai tulajdonságánál fogva a környezetébıl megköti a vizet, így a sejtközötti járatok vízzel telítıdnek (zsírfoltosság) ami alkalmas környezetet biztosít a kórokozók további tömeges szaporodásának Az EPS azonban csak akkor termelıdik, ha a növényben elegendı mennyiségő glukóz van. Ezért megvizsgáltuk a glukóz mennyiségét a fiatal és idıs bab, uborka, gyapot leveleiben. Azt tapasztaltuk, hogy a zsírfoltok megjelenésében és a glukóz tartalomban jellemzı pozitív korreláció van. Ha azonban kísérletesen meggátoltuk a növény glukóz termelését pl. úgy, hogy fertızés után a növényeket sötétbe helyeztük, és ezáltal a fotoszintézist megakadályoztuk, akkor a fiatal levelekben nem a zsírfoltok, hanem csak a gyors nekrózis jelentkezett, ami már a rezisztenciára jellemzı tünet. Számos, más bizonyító kísérlet alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a levél glukóz mennyisége jellemzıen meghatározza a levél fogékonyságát. Ez annak köszönhetı, hogy alacsony glukóz szinten a baktérium sejtek nem képesek EPS burkot képezni. Ennek hiányában a baktérium-sejtfal és a növény-sejtfal közvetlenül érintkezik és így a hiperszenzitív reakcióra jellemzı rezisztencia folyamatok indulnak meg. Ezért az idısebb levelekben, ahol a glukóz szint egyötödére csökkent, zsírfolt nem alakulhat ki, hanem már a fertızés korai szakaszában a levél hiperszenzitív módon reagál, és így a fertızés sejtszinten lokalizálódik. 12

LEVÉLTETVEK JELENTİSÉGE A BURGONYA VÉDELMÉBEN Kuroli G. – Németh L. – Polgár Á. Nyugat-Magyarországi Egyetem, Mezıgazdaság-és Élelmiszertudományi Kar, Növényvédelmi Tanszék, Mosonmagyaróvár A burgonya azok közé a növények közé sorolható, amelynek termıterülete az utóbbi évtizedekben a leglátványosabban csökkent. Az 1970-es évek adataihoz (140 ezer ha) viszonyítva napjainkban csak 30-35 ezer ha a bejelentett területfoglalás. Az adatokkal igazolt helyzet kialakulása sok tényezı együttes hatásának következménye, amelyek elemzése önálló tanulmányként is helyt állna. A problémák közé tartozik a levéltetvek szerepének jelentısége, megvitatása és az általuk okozott kedvezıtlen hatások bemutatása. A termésképzıdés és a gumókban felhalmozódott tápanyag raktározódásának folyamata abban a sajátos környezetben megy végbe, amelyben a növényállomány létezik és életfolyamatai zajlanak. A burgonya fajtákban rejlı eltérı genetikai tulajdonságok érvényre juttatásához tartozik a levélzet asszimilációs tevékenysége, amit segítenek, vagy akadályoznak a különbözı környezeti hatások. A burgonyatermesztés eredményességét egyik leginkább befolyásoló hatás a vírusos megbetegedés, amelynek nagyságrendje évenként eltérı mértékben változik. Szélsıségeket is figyelembe véve utántermesztésben a leromlás 30-100 %, a termésveszteség 30-90 % is lehet. A vírusfertızés mértékének egyik alapja a szaporítóanyag egészségi állapota, a másik a termıhelyi környezet, beleértve a vírus rezervoár növényeket és a terjesztésben szerepet játszó levéltetveket, valamint a hatékony védekezési megoldások hiányát. Szempontjainkra figyelemmel azonban ki kell emelni a levelek és a lombozat egészének szerepét, hiszen a növény és a levéltetvek kapcsolatának soktényezıs összetevıibıl adódó folyamatok bonyolult rendszerérıl van szó. Ebben a kapcsolatban dıl el, hogy mely levéltető fajok telepednek meg, táplálkoznak, szaporodnak és alkotnak kolóniát. Továbbá az is fontos, hogy az egyes növény fajtáknak, azok tápanyagellátottságának, az ökológiai feltételeknek milyen az érvényesülı hatása az egyedszám alakulására. A vizsgálatokat 1982 óta folyamatosan végezzük. A rendelkezésre álló adatok egyrészt alkalmasak a tendenciák meghatározására, másrészt pedig a növény-levéltető kapcsolat egyes részleteinek megértésére. Az ismeretek lehetıséget kínálnak az integrált védekezés elemeinek összehangolt alkalmazására és olyan védekezési perspektíva felvázolására, amely minden bizonnyal közelítést jelent a növényegészségügyi szempontokat kielégítı 13

megoldások gyakorlati alkalmazásához. Irodalmi áttekintés A burgonyatermesztés eredményességét befolyásoló, sıt meghatározó több mint 30 vírusbetegség közül hazánkban érvényesülı súlyos leromlást a burgonya levélsodródás vírus (potato leafroll Luteovirus) (Harrison 1984, De Bokx és Van der Vant 1987) és a burgonya Y-vírus (potato Y Potyvirus) valamint annak NTN törzse (Beczner és mtsai, 1984) okozza. A vírusos megbetegedés természetes környezetben elérheti a 80-90 %-ot, de nem ritka a 100%-os mértékben fertızött állomány sem. A megbetegített növények 30-90 %-os termésveszteséggel reagálnak a károsító hatásra (Arenz és Hunnius, 1959; Borghardt és mtsai, 1964; Jatof, 1971; Csavdarov, 1973; Dedič, 1975; Kolbe, 1981; Kuroli 1993, 2000; Horváth és Wolf 1994). A termésveszteség okozóiként az elsık között szerepeltetett vírusok terjesztéséért és a járványok kialakulásáért a vektor szerepet betöltı levéltetvek a felelısek (Horváth, 1972, 1988, 1990; Harten, 1983; Siegvald, 1984, 1990; Kuroli, 1993, 2000; Basky, 2001 a,b). A közvetlen és közvetett károkat okozó levéltetvek repülve (migráció és/vagy rajzás) keresik fel a kedvezı tápnövényeket, közöttük a burgonyát. A levéltetvek repülése az egyedszám állandó változása ellenére gyakorlatilag tavasztól ısz végéig tart. A fajok és azok egyedszáma csapdázással folyamatosan ellenırizhetı ill. felmérhetı. Erre a feladatra eredményesen alkalmazhatók a sárgatálak (Moericke, 1950, SzalayMarzsó, 1958; Baldy és Rabasse, 1983; Neitzel és Raeuber, 1983; Nasser és Basky, 1987; Stier és mtsai, 1988; Duenas és Ovilo, 1990; Kuroli, 1999) és a szívótornyok (Basky, 1998; Basky és Harrington, 2000). A légtérben repülı levéltetvek közül csak kevés faj egyedei telepednek meg, táplálkoznak és szaporodnak a burgonyán. Ezek a fajok döntıen a Myzus persicae Sulz., az Aphis nasturtii Kalt., és a Macrosiphum euphorbiae Thom. Alapvetıen a felsorolt fajok felelısek a burgonya leromlását okozó patogén vírusok terjesztéséért. Éheztetést követı átviteli kísérletekben (irányított körülmények között) több fajról is igazoltak vektor szerepet (Van Hartenm, 1983; Siegvald, 1984). Ezekhez a kísérleti eredményekhez nem fér kétség, de a vektor hatékonyság ilyen alapon való számítása egyértelmően nem tükrözi a természetes körülmények között zajló folyamatokat. A rajzásban résztvevı vektor tevékenységre képes fajok többségének (Aphis fabae Scop., A. frangulae Kalt., Acyrtosiphon pisum Harr., a Rhopalosiphum padi L., R. insertum Walk., Phorodon humuli Schrk., Brachycaudus helichrysi Kalt., Metopholophium dirhodum Walk.) nem választott tápnövénye a burgonya. Ezért célszerőnek tartjuk, ha a „kumulatív vektornyomás”-t számító kutatók (Basky, 2001a,b) a repülésben 14

résztvevı fajokkal párhuzamosan a tápnövényen élıket és azok egyedszámát folyamatos felvételezéssel ellenırzik. A burgonya levélzeten élı levéltetvek egyedszáma több tényezı együttes hatásától függıen változik. Közöttük jelentısége van a levelekben lévı fehérje-, aminosav-garnitúra, szénhidrát-, zsír- és alkaloida tartalomnak (Auclair, 1963; Akey és Beck, 1971; McDonald, 1977; Kuroli és mtsai, 1998). Nitrogén mőtrágyázás következtében növekedett a burgonyalevelek táplálóértéke, ami a M. persicae egyedszám változására pozitív hatással volt (Ferguson és Chapman, 1993). Fontos a növényállomány szerkezete, aminek függıségében fenológiai állapotonként változik a növényállomány klima (Jansson és Smilovitz, 1985; Honek, 1987; Rossi és mtsai, 1990; Kuroli, 1993, 1999) és ezzel együtt az élıhelyi feltételek állandó módosulásával is számolni kell. A zárt növényállomány hımérséklete, relatív páratartalma kedvezıen hat a levéltetvek fejlıdésére és szaporodására, ellentétben a növényzet feletti értékekkel (Varga-Haszonits, 1992; Kuroli, 1993). Anyag és módszer A burgonya-levélsodródás és a burgonya Y vírusfertızést kísérleti parcellák és szántóföldi területek növényállományában a látható szimptómák figyelembe vételével 100-100 növényen mértük fel. A termésbıl mintát vettünk és azok felhasználásával ısszel (októbernovember) valamint tavasszal (március-április) rügydugvány vizsgálatot végeztünk az e célra kialakított módszerrel. A vizsgálati eredmények megbízhatóságát ELISA módszerrel (Bioreba A.G.) ellenıriztük. A szaporítóanyagot felhasználva utántermesztést végeztünk a vírusfertızés mértékének megállapítására. A gumó tárolás alatti vírusfertızésének változását grafikonon mutatjuk be. A vírusfertızés okozta termésveszteséget – erre a célra kijelölt beteg és egészséges növények termésének mérésével – állapítottuk meg. A légtérbe repülı szárnyas levéltetvek győjtésére sárga tálcsapdákat alkalmaztunk a burgonya tenyészidejében. A csapdázást azonos módon 20 éven át (1982-2001) végeztük és így jutottunk tendencia értékő adatsorhoz. A krómsárga színő 35 cm átmérıjő mőanyag fogótálakat a tábla szélétıl számított 10 m mélységben helyeztük el. A sárgatál magasságát a növényállomány fejlettségének megfelelıen változtattuk. A magasság szabályozását a földbe vert vascsövön oldottuk meg úgy, hogy a sárgatál alja közvetlenül a növényállomány szintje fölött legyen. A csapdák rovartartalmát 3 naponként leszőrtük, amit jelölt üvegfiolákban 75 %-os alkoholban tartósítottunk a meghatározásig. A csapdákat minden esetben tisztavízzel töltöttük fel a peremtıl 3 cm-re fúrt, tüllszövettel védett 15

túlfolyóig. A vizet – felületi feszültséget csökkentı – mosószerrel lágyítottuk, hogy a levéltetvek az edény aljára süllyedjenek és ezáltal jó morfológiai állapotban maradjanak a fajmeghatározásig. A sárga tálcsapdákkal fogott levéltetveket meghatároztuk és így vált megállapíthatóvá a rajzás idıtartama, a repülés aktivitása, a fajszám és a dominancia viszonyok. A levéltető fajok repülésére vonatkozó adatokból elkészítettük a rajzás tendenciáját bemutató grafikont. Ökológiai feltételektıl függı eltérések tapasztalhatók évenként, ezért különösen kirívó esetként külön ábrán mutatjuk be a 2002.-ik éves rajzást. A burgonyán táplálkozó levéltetvek egyedszám-változását „100 növény” vizsgálati módszerrel mértük fel. A felvételezésre kijelölt növények föld feletti részén teljes vizsgálatot végeztünk hetenként egy alkalommal. Számoltunk a levéltetvek növényállományokban érvényesülı diszperziójával, ezért a felvételezési helyeket arányosan elosztva, a sakktábla minta módszer alapján jelöltük ki. A felvételezések minden helyen 25 növényre terjedtek ki. A levéltetvek inhomogén eloszlásából adódóan így volt megközelíthetı a valóságnak megfelelı állapot. A felvételezések adatait jegyzıkönyvben rögzítettük. Fajmeghatározás céljából a levéltetves növényrészeket begyőjtöttük, laboratóriumban vízsugaras lemosást alkalmaztunk, amikor a levéltetveket tüllhálón fogtuk fel. Más esetben hőtıszekrényben 5 °C-on helyeztük el a mintákat és azt követıen ecsettel tudtuk leszedni a levéltetveket, amelyeket 75 %-os alkoholban elöltünk. A fajmeghatározás minden fejlıdési alakra kiterjedt, amelyek együttesen kezelt adatait a tendenciát bemutató grafikonon tüntettünk fel. A tendenciákhoz viszonyított jelentıs eltérést külön grafikonokon (2002. év) mutatjuk be. A növényállományokban elvégzett bonitálások során azt tapasztaltuk, hogy a szabad levegı és a zárt állomány hımérséklete lényeges eltérést mutat. Ennek igazolására mértük a hımérsékletet és a páratartalmat digitális kijelzéső hımérséklet és páratartalom mérıvel. Az adatokat grafikonon dolgoztuk fel. Az egyedszám-változások ok-okozati összefüggésének feltárásához és az indokok felsorolásához igénybe vettük a klimatikus tényezık értékingadozását bizonyító 2002. év meteorológiai adatait. Táblázatba foglaltuk a hımérséklet napi értékek alapján kategorizált adatait, amelyeket a meleg, hıség és a forró napok szerint csoportosítottunk. Erre alapvetıen azért van szükség, mert a levéltetvek 30 °C-on elpusztulnak. A felvételezések során tapasztalhattuk, hogy az egyes burgonyafajtákon eltérı számban élnek a levéltetvek. Kerestük ennek okát, ezért levélmintákat győjtöttünk az analitikai vizsgálatokhoz hetenként egy alkalommal. A leveleket 45 °C-on szárítottuk, majd porrá ıröltük. A vizsgálatok során megállapítottuk az abszolút szárazanyag-, nyerszsír-, a könnyen oldható 16

szénhidrát- és a nyersfehérje tartalmat. Az abszolút szárazanyag és nyerszsír meghatározásakor a magyar szabvány (MSz) 6826-66 ide vonatkozó pontjai (5.) 122., 5.5. szerint jártunk el. A nyersfehérje tartalmat Kjel-Foss Nitrogén meghatározó automatával mutattuk ki. A minták szénhidrát tartalmát KNAUER HPLC-Pump-KNAUER Differential Refractometer-rel kromatografáltuk. Az analitikai vizsgálatok során kapott adattömeg lehetıséget adott a statisztikai-matematikai értékelésre és arra, hogy összefüggéseket állapítsunk meg a levéltető-egyedszám és a burgonyafajták leveleinek primer anyagcsere-termékei között. Az összefüggés vizsgálatokat lineáris regresszió analízissel végeztük, aminek eredményeit grafikonon mutatjuk be. A tápanyag-ellátottság és a levéltető-egyedszám közötti kapcsolat vizsgálatára kísérleteket állítottunk be Kónyban. A parcellák mérete 28 m2 volt. A vizsgálatot 11 burgonyafajtára (Agota, Agria, Amorosa, Arnova, Aladin, Fontane, Impala, Kondor, Kuroda, Raja, Sinora) terjesztettük ki, 4 kezelésben és 4 ismétlésben. A kezelésekben alkalmazott tápanyagokat és azok mennyiségét az 1. táblázatban foglaltuk össze. 1. táblázat: Tápanyag dózisok Kezelések standard 2 3 4

Tápanyagok (hatóanyag/ha) N P K Mg Fe Mn Cu Zn B Co Mo 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 80 40 160 0 0 0 0 0 0 0 0 120 60 240 0 0 0 0 0 0 0 0 162 244 486 24,38 0,125 0,152 0,61 0,613 4,845 0,05 0,035

Eredmények A burgonya súlyos leromlását okozó vírusfertızések létrejötte összefüggésben van a levéltetvek egész tenyészidıszakra kiterjedı repülésével és a növényállományon belüli diszperzió folyamatos homogenizációjával. Ennek következménye a fertızések fokozatos létrejötte és a betegség kialakulása. A termesztett fajták szaporítóanyagának különbözı idıpontokban való vizsgálata igazolta a tárolás alatti vírusmultiplikációt és a rügyek irányába történı transzlokációt. A megállapítás igazolása az 1. ábrán kerül bemutatásra, ahol a termesztés évében 12%-os levélsodródás vírusfertızést állapítottunk meg. A szaporítóanyag ıszi vizsgálatakor a fertızés mértéke 20-, a tavaszi vizsgálatkor pedig 33% volt. Az utántermesztésben a lombozat 45%-án lehetett a jellegzetes szimptómák alapján diagnosztizálni a betegséget. A vizsgálatot 20 fajtán végeztük el és 17

minden esetben hasonló tendencia érvényesülését állapítottuk meg mint a Desirée fajtánál.

1. ábra: A levélsodródás vírus okozta megbetegedés %-os növekedése a növényekben és a szaporítóanyagban

A levélsodródás vírussal megbetegített növények termésének értékelésekor Cleopátra és Desirée fajtáknál eltérést tapasztaltunk gumószámban- és tömegben (2. táblázat). 2. táblázat: Egészséges és levélsodródás vírussal fertızött burgonya termése Termés

Mértékegység

Cleopátra

Desirée

Egészséges Vírusbeteg Termésveszteség Egészséges növény gumószáma Vírusbeteg növény gumószáma Veszteség a gumószámban

g/növény g/növény % db

1780,0 591,0 66,8 17,3

954,0 192,0 79,9 13,8

db

11,6

7,4

%

32,9

46,4

Az abszolút értékek alapján számítva a Cleopátra gumószáma 32,9, a Desirée fajtáé 46,4%-kal csökkent. A leromlás okozta termésveszteség a beteg növények esetében 66,8 ill. 79,9% volt. 18

A hazai ültetıgumó-elıállítás nehézségeit vizsgáló és/vagy magyarázó vírusfertızés folyamata, valamint a termésveszteség nagyságrendjének alakulását bizonyító adatokat összevetve a 20 éven keresztül elvégzett – levéltetvekre vonatkozó – felmérések eredményeivel, megállapítható a kapcsolatuk közötti ok-okozati összefüggés. A repülés tenyészidıre kiterjedı volta, a repülı fajok száma és tápnövény kötıdése, a növényen táplálkozó fajok száma, dominancia-viszonya, a meghatározott fajok egyedszáma és diszperziója a növényállományban együttesen hozzájárult a megbetegedéshez és a leromláshoz. A 20 éven keresztül elvégzett sárga tálcsapdázás során győjtött levéltetvek meghatározott fajszáma 26 volt. Közöttük szerepeltek azok, amelyekrıl kísérletileg igazolták a vektor tevékenységet: Myzus persicae Sulz., Aphis nasturtii Kalt., A. fabae Scop., Aulacorthum solani Kalt., Phorodon humuli Schrk., A. frangulae Kalt., Macrosiphum euphorbiae Thom., Acyrtosiphon pisum Harr., Rhopalosiphum padi L., Brachycaudus helichrysi Kalt. és Metopolophium dirhodum Walk. Az adatsorok felhasználásával készítettük el a repülı és a burgonyán táplálkozó levéltetvek egyedszám-változásának tendenciáját bemutató 2. ábrát.

2. ábra: A levéltetvek egyedszámváltozása burgonyán 1982 és 2001 között

19

A tendenciák az évenként várható bekövetkezésre utalnak, de rögtön hozzátesszük, hogy az egy évre vonatkozó érvényesülés ezen belül eltérésekben jut kifejezıdésre. A levéltetvek repülése a május elejétıl szeptember végéig terjedı tenyészidıt fogja át. Az általánoshoz viszonyított eltéréseket leginkább idıjárási okokkal lehet magyarázni. A légtérben repülı és csapdázható levéltetvek egyedszám-csúcsa június-július hónapokban volt, ami az utóbbi évtizedben többnyire június elsı felében érvényesült. A levéltetvek repülését igazoló tendencia alapján megállapíthatjuk, hogy a tenyészidıszak egészében bekövetkezhet a burgonyaállomány vektorokkal való feltöltıdése, az új kolóniák kialakulása, a diszperzió homogenizálódása és a fertızések gyakoriságának növekedése. A csúcsrajzás idıpontjának döntı szerepe van a vírusfertızés nagyságrendjének alakulásában, mert ebben az idıpontban kedvezı, fogékony fenológiai szakaszban van a növényzet. Ebbıl a szempontból az is nagyon fontos, hogy a burgonyán csak a M. persicae, A. nasturtii, és a M. euphorbiae fajokat tudtuk 20 éven át győjteni, a vírusok terjesztésére képes egyéb fajokat viszont nem. A burgonyaállományokban hetenként elvégzett felvételezésekkel igazoltuk, hogy a levéltetvek eltérı egyedszámban, de a tenyészidı egészében jelen vannak a növényeken. Figyelemfelkeltı az, hogy egyes években már az elsı megjelenı leveleken megtalálhatók a levéltetvek. Ez a koraiság különösen fontos figyelemfelhívás a vírusterjesztés hatékonyságának megvalósulására, mivel a beteg növényekbıl már ekkor felvehetı és terjeszthetı a víruspartikula. A rendelkezésre álló adatsorok felhasználásával megszerkesztett 2. ábra bizonyítja, hogy a levéltetvek a tenyészidıben változó egyedszámban végig megtalálhatók a burgonyán. Az egyedszám-csúcs kialakulása egybeesik a virágzás és a lombzáródás fázisával, amikor a levelek tápanyag szolgáltató képessége és az ökológiai feltételek (növényállomány klíma) ideális vagy közel optimális körülményeket biztosítanak a táplálkozáshoz, a szaporodáshoz, a diszperzió homogenizálódásához és ezzel együtt a vírusterjesztéshez. Gyakorlati szempontokra is figyelemmel ettıl az idıponttól kezdve kell számolni a lombtalanítással vagy a szárzúzással. Az elvirágzást követi a burgonyaszárak szétterülése, amikor megbomlik a zárt növényállomány és ezért megszőnnek, vagy mérséklıdnek a levéltetvek számára addig meglévı kedvezı ökológiai feltételek. Ezzel párhuzamosan csökken az egyedszám, majd a lombszáradással egyidıben bekövetkezik az elnéptelenedés. A 2. ábra bizonyíték arra is, hogy a növényeken élı levéltetvek egyedszáma meghaladja a rajzásban résztvevıkét és ez ugyancsak az életfeltételek minıségével van összefüggésben. 20

A 2. ábra tendencia értékő, értékhatárai között érvényesülnek az évenkénti eltérések. Az eltérı adatokkal jellemezhetı évek közül kiemelésre érdemes 2002. A 3. ábrán feltüntetett egyedszám-változás igen korai rajzásról és táplálkozó egyedszámról tanúskodik, ami látványos csökkenésbe ment át a június-júliusi csapadékszegény, magas hımérséklettel párosult idıszakban.

3. ábra: A levéltetvek 2002. évi rajzó és táplálkozó egyedszáma burgonyán

Különleges évként kezeljük a 2002-es évet, mert a korai kedvezı feltételek igen nagy egyedszámú rajzást eredményeztek már május hónapban. Ezt követte a kolóniák gyors és nagy számú kialakulása. A rajzáscsúcs május 19-e és június 9-e között volt 683-731 egyeddel, a táplálkozásban résztvevı fajok is május 19-én érték el az egyedszám tetızést. A korán bekövetkezett tömegszaporodás csapadékhiány és a vele együtt érvényesült hımérséklet (3. táblázat: kritikusan meleg és forró napok) következtében nem folytatódott. Május végétıl június végéig stagnált az egyedszám (200-300 egyed/100 növény), majd június 30-ára bekövetkezett a teljes elnéptelenedés. A csapadékhiány miatt a teljes lombzáródás sem következett be, így korlátozás nélkül érvényesült a léghımérsékleti hatás, ami 26 °C fölött korlátozta, 28 °C fölött pedig kritikussá tette a levéltetvek élet-tevékenységét. 21

3. táblázat: A kategóriába Mosonmagyaróvárott 2002-ben Hónapok Május Június Július Augusztus Összesen:

sorolt

Meleg napok 15-28 °C Kritikus napok 28-30 °C 27 4 16 5 10 5 16 12 69 26

maximum

hımérsékleti

adatok

Hıség napok 30-35 °C

Forró napok 35 ° C fölött

0 8 14 3 25

0 1 1 0 2

A 30 °C és afölötti hımérséklet pusztulásukat eredményezte (3. táblázat és 3. ábra). A levéltetvek repülése minimális egyedszámmal a tenyészidıszak végéig mérhetı volt, de ennek ellenére hımérsékleti okok miatt a növényeken már nem tudtak megtelepedni. Azokban az években, amikor a növényállomány fejlıdése zavarmentes és eléri az egységesen zárt állománnyá fejlıdést, biztosított a levéltetvek élıhelyi igényét szolgáló komfortos ökológiai feltételrendszer. Ilyen esetben a léghımérséklettel és a relatív páratartalommal ellentétben a fejlıdés és szaporodás feltételei közel optimális körülmények között érvényesülnek (4. ábra).

4. ábra: A szabad levegı és a növényállomány hımérsékletének, valamint relatív páratartalmának eltérése 2001-ben

22

Klímakamrában fenntartott tenyészetekkel bizonyítottuk, hogy a levéltetvek fejlıdésének és szaporodásának optimuma 18-22 °C között van. Ehhez viszonyítva a 2002. év májusában és július elsı napjaiban kialakult kedvezı ökológiai feltételrendszert kedvezıtlen körülmények váltották fel, amelyek ettıl számítva már nem biztosították az életfeltételeket (5. ábra).

5. ábra: A klimatikus tényezık alakulása 2002-ben

A röjtökmuzsaji fajtakísérletekben elvégzett felvételezések során feltőnı különbségeket állapítottunk meg az egyes burgonyafajtákon táplálkozó levéltetvek számában. Keresve ennek okát, megvizsgáltuk 74 burgonyafajta levelének a nyersfehérje- (x1), a nyerszsír- (x2) és a szénhidrát (x3) tartalmát. A feltételezett levéltető egyedszámot befolyásoló hatást regressziós egyenlettel fejeztük ki (6. ábra). A szénhidrát tartalom-levéltető egyedszám összefüggésre utaló korrekciós koefficiens és a P = 0,1%-os szignifikancia szintet igazoló T érték egyértelmően nagyon szoros negatív kapcsolatot igazol. A nyerszsír tartalom és a levéltető egyedszám között P= 5%os szinten van az igazolt negatív kapcsolat. Az elızıekkel ellentétben a nyersfehérje tartalom és a levéltető egyedszám között P= 5%-os szinten pozitív kapcsolatot bizonyítottunk. 23

6. ábra: Kapcsolat 74 burgonya fajta levélzetének szénhidrát-, nyerszsír-, nyersfehérjetartalma és a levéltető egyedszám között

Az eredmények arra a feltételezésre jogosítanak fel bennünket hogy hasonló körülmények között a burgonya levélzet nagyobb szénhidrát és nyerszsír tartalma a levéltető egyedszám csökkenését, a nagy nyersfehérje tartalom pedig a növekedését eredményezi. A levéltetvek táplálkozó egyedeinek száma változik a tenyészidı folyamán. Az egyedszámcsúcs a virágzás és egyben a lombzáródás fázisában alakul ki. Az ökológiai hatások egyedszám befolyásoló szerepét már tárgyaltuk. A táplálék-összetevık minıségének változását a hetenként győjtött levélmintákból határoztuk meg Desirée burgonyafajtából. A 4. táblázatban 5 év vizsgálati eredményeinek átlagértékeit tüntettük fel, amelyek tartatalmazzák az abszolút szárazanyagot, az abszolút szárazanyag %-ában a szénhidrát-, a nyerszsír- és a nyersfehérje-tartalmat, valamint a levéltetőegyedszámot. Az adatok lehetıséget adnak annak megállapítására, hogy a primer anyagcsere-termékek mennyisége juvenilis szakaszban többnyire kiegyenlített. Összességében több a nyersfehérje és kevesebb a szénhidrát, valamint a nyerszsír mennyisége. A szeneszcens szakaszban megnı a nyerszsír és a szénhidrát mennyisége, a nyersfehérje viszont csökken.

24

4. táblázat: Primer anyagcsere-termékek a Desirée burgonyafajta leveleiben és a levéltetvek egyedszám-változása öt év átlagában (1998-2002) Tenyészidıszak/ hét

Abszolút szárazanyag %

3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17

90,67 91,01 90,42 90,71 91,11 90,94 90,39 90,92 90,65 90,75 90,64 90,44 90,87 91,30 89,83

Az abszolút szárazanyag %-ában Nyerszsír Könnyen Nyersfehérje % oldódó % szénhidrát % 2,64 4,92 33,46 2,85 5,41 31,29 3,32 5,53 32,91 3,12 3,32 31,73 3,41 3,08 27,92 4,29 6,05 27,49 4,74 5,67 28,83 5,64 6,47 22,68 6,04 7,38 24,98 5,86 5,94 23,16 5,46 5,59 28,09 5,61 5,54 27,58 6,15 3,96 25,49 5,79 2,26 24,97 7,84 4,98 20,97

Levéltető egyedszám/ 100 növény 1010,4 1064,2 1391,0 1057,8 881,2 769,0 281,8 112,0 39,2 36,2 20,6 27,6 9,6 1,6 0,0

Ezek az adatok figyelemre méltóak, mert 5 év vizsgálati eredményeit tartalmazzák. A levéltető egyedszám növekedését segíti a juvenilis szakaszban mért nagyobb nyersfehérje és kevesebb szénhidrát, valamint nyerszsír tartalom. A szeneszcens szakaszban az arányok változnak, ami más hatásokkal együtt hozzájárul az egyedszám csökkenéshez. Az 5 év átlag-adatai az évenkénti eltérések ellenére jól szimbolizálják azt, hogy a levéltetvek életfeltételeire kedvezıen hat a növények levélzete, mint táplálékforrás. A lombozat zártsága pedig közel optimális élıhelyi körülményeket biztosíst a teljes virágzást követı szeneszcens állapot kezdetéig. A levéltetvek egyedszámát befolyásoló hatások között bizonyítható szerepe van a növények tápanyag-ellátottságának. A vizsgálatba vont burgonyafajták mindegyikén mérhetı volt a következmény, ami különösen a Nitrogén emelt adagú hatásával volt összefüggésben. Az egyedszám alakulását befolyásoló tápanyaghatás a 7. ábrán került feltüntetésre. A fajták közötti eltérések további elemzések szükségességét vetik fel, ami nyilvánvalóan hasonlóan érvényesül, ahogy azt a korábban elvégzett vizsgálatokkal igazoltuk.

25

8000 Egyedszám / 120 növény

7000 6000 1. Kezelés

5000

2. Kezelés

4000

3. Kezelés

3000

4. Kezelés

2000 1000 SINORA

RAJA

KURODA

KONDOR

FONTANE

ALADIN

ARNOVA

AMOROSA

AGRIA

AGOTA

IMPALA

0

Burgonya fajták

7. ábra: A tápanyagellátottság hatása a levéltetvek éves egyedszámára

Irodalom Akey, D. H. and Beck, S.D. (1971): Continuous rearing of the pea aphid, Acyrtosiphon pisum, on a holidic diet. Ann. Ent. Soc., 64: 363356. Arenz, B. und Hunnius W. (1959): Der Einflus verschiedener Virusarten auf die Ertragsbildung bei der Kartoffel. Bayerisher Landwirtsschaftlicher Jahrbuch, 36: 163-173. Auclair, J. L. (1963): Aphid feeding and nutrition Ann. Rev. Ent., 8: 439490. Baldy, C.H. and Rabasse, J. M. (1983): Caractéristiques speciales de préges jannes utilisés poula capture des aphides. Agronomie, 3: 161-166. Basky, Zs. (1998): Fluctuation of cereal aphid abundance in a suction trap in Hungary. In: Nieto Nafria, J.M. and Dixon, A.F.G. (eds): Aphids in natural and managed ecosystems. Universidade de León, 519-523. p. Basky Zs. (2001a): A burgonya vírusvektor országos felmérésének elızetes eredményei. Burgonyatermesztés Augusztus: 19-20.p. 26

Basky Zs. (2001b): Eredmények értékelése, a kísérletekben szereplı burgonya fajták vírusfertızöttsége. Az országos burgonya vírusvektor felmérés 2001. évi eredményei. Budapest, 18-32.p. Basky, Zs. and Harrington, R. (2000): Cereal aphid flight activity in Hungary and England compared by suction traps. Anz. Schändlingskunde, 73: 70-74. Beczner, L., Horváth, J., Romhányi, I. and Förster, H. (1984): Studies of the etiology of tuber necrotic ringspot disease in potato. Potato Research, 27: 339-353. Borghardt, G., Bode, O., Bartels,R. und Holz, W. (1964): Untersuchungen über die Minderungen des Ertrage von Kartoffelpflanzen durch Virusinfektionen. Nachrbl. Dt. Pflschutzd. (Braunschweig), 16: 150-154. Csavdarov, Cs. (1993): Vözmozsnoszti za proizvodsztvo na obezviruszen poszdöcsen material ot kartofi. Rasztit. Zast., 21, 5: 13-15. De Bokx, J.A. and Van der Want, J.P.H.(1987): Viruses of Potatoes and Seed-Potato Production. Pudoc. Wageningen, 259 pp. Dedič, P. (1975): The effect of virus A (PVA) yield in some potato varieties. Sbornik ÜVTI-OCHRONY Rostlin, 11. 127-133. Duenas, E. and Ovilo, I. (1990): Trampeo de áfidos en el cultivo de la remolachal Bol. San. Veg., 16: 150-154. Ferguson, J.S. and Chapman, R.K. (1993): Factors involved in carbarylinduced population buildups of Myzus persicae (Sulzer) (Homoptera: Aphididae) on potato. J. Agric.Ent., 10: 51-64. Harrison, B.D. (1984): Potato leafroll virus. CMI/AAB Descriptions of Plant Viruses, 291: 1-6. Harten, A. van (1983): The relation between aphid flights and the spread of potato virus YN (PVYN) in the Netherland. Potato Research, 26: 15. Hoňek A. (1987): Effect of plant quality, and microclimate on population growth and maximum abundance of cereal aphids Metopolophium dirhodum (Walker) and Sitobion avenae F. (Hom., Aphididae). J. Appl. Ent., 104: 304-313. Horváth J. (1972): Növényvírusok, vektorok, vírusátvitel. Akadémiai Kiadó, Budapest, 515. pp. Horváth, J. (1988): Potato gene centres, wild Solanum species, viruses and aphid vectors. Acta Phytopath. et Entomol. Hung., 23: 423-448. Horváth J. (1990): A burgonyavírus-kutatás helyzete Magyarországon: múlt, jelen, jövı. Burgonyatermesztés, 2: 36-66. Horváth J. és Wolf I. (1994): A burgonya biológiai helyzetének alakulása 1993-ban Magyarországon. Burgonyatermesztés, 2: 13-19. 27

Jansson, R. K. and Smilovitz, Z. (1985): Development and reproduction of the green peach aphid, Myzus persicae (Homoptera: Aphididae) on uper and lower leaves of the three potato cultivars. Can. Ent. Ottawa, 117: 247-252. Jatoff, L. (1971): Untersuchunger über Ertragsdepressionen der Kartoffeln, die durch verschiedene Viruskrankungen und Klimatbedingungen in Bulgarien verursacht wurden. Potato Research, 14: 161-164. Kolbe, W. (1981): Ergebnisse eines Kartoffel-Nachbauversuches. Kartoffelbau, 31: 352-353. Kuroli G. (1993): Levéltetvek szerepe néhány szántóföldi agrobiocönózisban. MTA Doktori értekezés. Mosonmagyaróvár, 202 pp. Kuroli G. (1999): A levéltetvek rajzása és egyedszámváltozása burgonyán. Növénytermelés, 48: 153-166. Kuroli G. (2000): A burgonya termésveszteségét okozó fontosabb kártevık. Burgonyatermesztés, 4: 22-26. Kuroli G., Németh L. és Pocsai K. (1998): A primer anyagcsere termékek hatása a levéltetvek egyedszámára. Növényvédelem, 34: 539-544. McDonald, M. S. (1977): Effect of leafroll virus infection on the amide amino nitrogen status of bulking tubers of the potato plant. Sci. Proc. Prot. Ser. A., 6 (2): 9-15. Moericke, V. (1950): Über das Farbensehen der Pfirsichblattlaus (Myzodes persicae Sulz.). Z. Tierpsyc., 7: 265-274. Nasser, M. A. K. és Basky Zs. (1987): Különbözı csapdázási módszerek az uborkavetımag-termı táblán rajzó vírusvektor levéltetvek vizsgálatára. Zöldségter. Kut. Int.Bull., 20: 105-112. Neitzel, K. and Raeuber, A. (1983): Vergleich mehrjähriger Gelbschalenfange von Aphiden der Befallsfugintensität im Freiland und ihre Bedeutung für die Epidemiologie pflanzlicher Viren. Nachrbl. Pflschutz. (DDR), 37: 213-216. Rossi, M.M., Matioli J. C. and Carvalho, C. F. (1990): Efeitos de factores climátios sobre algumas aspécies de puloes (Homoptera: Aphididae) na cultura da batata, em Lavras-MG. Ann. Soc. Ent. Brasil, 19: (1) 75-86. Siegvald, R. (1984): The relative efficiency of some aphid species as vectors of potato viurs Y0 (PVY0). Potato Research, 27: 285-290. Siegvald, R. (1990): Aphids on potato foliage in Sweden and their importance as vectors of potato virus Y0. Acta Agric. Scand., 40: 53-58. Stier,F.R., Bachmann, F. und Matthes, O. (1988): Ergebnisse von Untersuchungen zum Auftreten von Kartoffelblattläusen im 28

Zeitraum von 198l bis 1987 im Bezirk Karl-Marx-Stadt. Nachrbl. Pflschutz. (DDR), 42: 38-40. Szalay-Marzsó, L. (1958): Populationsdynamische Untesuchungen und Bestanden der Rübenlatthaus (Aphis)=Doralis fabae (Scop.) in Ungarn, in den Jahren 1955 und 1956. Acta Agric. Hung., 8: 187211. Varga-Haszonits Z. (1992): A növényvédelem meteorológiai alapjai. Mosonmagyaróvár, 55 pp. Köszönetnyilvánítás: Munkánk az OTKA T034154 támogatásával készült. IMPORTANCE OF APHIDS IN THE PLANT PROTECTION OF POTATO G. Kuroli – L. Németh – Á. Polgár University of West Hungary, Faculty of Agricultural and Food Sciences, Department of Plant Protection, Mosonmagyaróvár Virus infection rate of the potato variety Desirée was carried out by eye cutting test. Infection of sprouts of stored potato tubers increased owing to the virus multiplication and translocation. The 100% infection by Potato leafroll Luteovirus caused 66.8% and 79.9% yield losses in the case of Cleopatra and Desirée varieties, respectively. We have a long term data range (1982-2001) in connection with flying of aphids and changes of the number of aphids feeding on potato. On the base of surveying we could establish some tendencies. Establishments in connection with the flying of aphids concern the time of flying, the flying species, the number of aphids, the dominancy of species and the seasonality. Dominancy of species feeding on potato, the time of feeding, the number of aphids and the changes in the aphid number, the peak of the number of aphids were determined on the base of the data. Tendencies give a valid basis for calculating the deviations among the investigated years. Looking for the reason of changing of aphid number we determined modifying effects and their role. Positive effect of raw protein content, the amount of nitrogen fertilizer and the microclimate of closed plant stand on the number of aphids was proven by the investigations. Negative connection was proven between aphid number and carbohydrate, raw fat, days with critical (28-30°C), hot (30-35°C), and heat (above 35°C) temperature.

29

A MAGYARORSZÁGI BURGONYATERMESZTÉS VIROLÓGIAI PROBLÉMÁI: VÁLASZÚT ELİTT Horváth J. Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezıgazdaság-tudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, Növénykórtani és Növényvirológiai Tanszék, Keszthely „A kártevıkkel és kórokozókkal szemben rezisztens, a helyi körülményekhez alkalmazkodó burgonyafajták genetikai bázisa teremtheti meg a fenntartható és környezetbarát burgonyatermesztést. A genetikai bázis szélesítéséhez a specifikus kromoszómák és kromoszóma régiók megismerése szükséges.” R. Ortiz (2001)

A 20. század magyarországi agrárintézményei fontos szerepet játszottak az európai burgonyakutatásban, burgonyanemesítésben és a burgonya víruskutatásban. Gulyás Antal (1884-1980), Teichmann Vilmos (18981967), Göllner (Dohy) János (1905-1990), Barsy Sarolta (1903-1980), Hinfner Kálmán (1906-1976), Sárvári István (1923-1996) és Szirmai János (1909-2001) tudományos eredményei felbecsülhetetlen és maradandó értéket hagytak az utókorra. A II. Világháború gazdasági pusztításai és az azt követı téves ideológiák nemcsak az intézményrendszert, hanem annak személyi állományát is súlyosan érintették. Az ország lakosságának ellátására – az alacsony termésátlagok és leromlott burgonyafajták miatt – külföldi fajták behozatalára volt szükség. A hazánkba kerülı vírusfogékony fajták a nem kielégítı ellenırzés és szakszerőtlen, vagy elhanyagolt védekezés következtében gyorsan leromlottak, és vírusfertızöttségük miatt a hazai fajták (pl. Gülbaba, Mindenes, Kisvárdai rózsa) sebezhetıvé váltak. A külföldi burgonyafajták behozatala (pl. Ackersegen) azzal a következménnyel is járt, hogy olyan víruskórokozók (vírustörzsek) jelentek meg hazánkban, amelyek korábban ismeretlenek voltak [pl. burgonya Yvírus (Tabakrippenbräune-Stamm, veinal necrosis strain)]. Az új vírusok és vírustörzsek fellépése az 1960-as években szükségessé tette a burgonya vírusrezisztenciára nemesítést. Ennek a munkának az alapját a Solanum géncentrumokban és génbankokban elıforduló vírusrezisztens vad Solanum fajok teremtették meg. A vírusrezisztenciára nemesítés kezdeti eredményei (viszonylag) rezisztens fajták (Keszthelyi 550, 590, 630, Keszthelyi rózsa, 30

Signál, Magyar rózsa, İszi rózsa, Nyírségi korai, Szabolcsi rózsa) elıállításában nyilvánultak meg, de a vad Solanum fajoknak a minıségre gyakorolt kedvezıtlen hatásai miatt nevezett fajták elismerését rövid idın belül vissza kellett vonni. A magyarországi burgonyanemesítés kezdeti nehézségei és részben sikertelensége ellenére mégis korszakváltást eredményezett, amely az alábbiakban nyilvánult meg: (a) új nemesítési technikákat dolgoztak ki és alkalmaztak, (b) új rezisztens vad Solanum fajokat használtak fel, (c) új vírusdiagnosztikai módszereket (szerológiai, elektronmikroszkópia) vezettek be, (d) megteremtették a fitoftora (Phytophthora infestans), és a fonálféreg (Globodera rostochiensis) rezisztenciára nemesítés alapjait. Ez a grandiózus munka milliós nagyságrendő burgonya hibrid magonc elıállítását követelte meg, amelyre azért volt szükség, hogy a burgonya tetraszómás átöröklését tekintve a szelekció után elegendı magonc álljon rendelkezésre a gazdasági és kultúrtulajdonságokra való kiválogatáshoz. A szakmailag kétségbevonhatatlan és indokolt elképzelés megvalósítása azonban nem járt teljes eredménnyel, amelyben szerepe volt a „túl nagy sietségnek, a kellıen át nem gondolt, eltúlzott mérető vetıgumó-termesztésnek és a kellı ellenırzés hiányának”. A hazai burgonyanemesítésben bekövetkezett megtorpanás újból tág teret engedett a külföldi burgonyafajták behozatalának. Ez ismételten azzal a veszéllyel járt, hogy új vírusok és vírustörzsek kerültek hazánkba. Ezek közül az egyik legjelentısebb az általunk 1984-ben külföldi fajtából izolált burgonya Y-vírus burgonya gumó nekrotikus győrősfoltosság törzs [potato tuber necrotic ringspot strain (PTNR=NTN)], amely domináns szerepet játszik a hazai burgonya ökoszisztémában, és amely ma már rezisztenciát áttörı tulajdonságánál fogva a legnagyobb veszélyt jelenti nemcsak a hazai, de a világ összes burgonyafajtájára is. Tudományos bizonyítékok állnak rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a Solanum géncentrumokban és a génbankokban elıforduló vad Solanum fajokkal, mint rezisztenciára nemesítési alapanyagokkal, olyan egzotikus, elsısorban burgonyamaggal terjedı (átvihetı) vírusok kerültek Európába, amelyek az európai burgonyafajtákban már elıfordulnak, és nemzetközi cserekapcsolatok következtében egyre inkább elterjednek. A hazai burgonya ökoszisztémák vizsgálata során az elmúlt években olyan vírusok (pl. dohány mozaik vírus, paradicsom bronzfoltosság vírus, Chenopodium mozaik vírus, beléndek mozaik vírus) elıfordulását állapítottuk meg, amelyek maggal és rovarvektorokkal (levéltetvek, tripszek) történı terjedıképességük és patogenitásuk miatt fokozott veszélyt jelentenek a burgonyára. Saját kutatásaink során vált elıször ismertté a maggal terjedı Chenopodium mozaik vírus elıfordulása Magyarországon. Nevezett vírus már Peruban is fellépett a mexikói Puebla nevő burgonyafajtán. Figyelemre méltó a Dél31

Amerikából származó Solanum hannemannii vad faj tymovirus fertızöttsége, amelynek kimutatására szintén Magyarországon került sor. Nevezett vírus feltehetıen maggal terjed. A burgonyavírusok jelentıs hazai elterjedése, az általuk elıidézett súlyos termésveszteségek, valamint a rezisztenciát áttörı képességő új vírustörzsek (burgonya Y-vírus NTN törzs) fellépése és populációdinamikája, a genetikai anyagok (vad Solanum fajok, fajták) behozatalával és nemzetközi cseréjével kapcsolatos vírusok elıfordulásának veszélye, az importból származó 1160 hektáron termesztett vírusfogékony szaporítóanyag, az 50-55 ezer hektár szántóföldön és az ezt kiegészítı mintegy 15-20 ezer hektár kiskerti termelésben elıforduló, súlyos vírusfertızöttségő fajták ültetése, a burgonyavírusokkal szemben fogékony egyéves és évelı növényfajok (flóraelemek) széles köre (vírusgazda növények és vírusvektor tápnövények), a vírusokat terjesztı szervezetek (vektorok) nagy egyedszáma és migrációja, a vektorok aktív és passzív terjedése, a levéltető vektorokra jellemzı „próbaszívogatások” fertızést fokozó volta (nem perzisztens, ill. stylet-borne vírusok),egyes vírusok perzisztenciája és propagatív képessége a vektorban [cirkulatív (perzisztens), ill. propagatív vírusok] olyan alapvetı tények és biológiai tulajdonságok, amelyek ellentétben a baktériumok és gombák tulajdonságaival, nem teszik lehetıvé in vivo az eredményes védekezést. A burgonyavírusok elleni direkt és indirekt védekezési módszerek (hıterápia, kemoterápia, tej, lefölözött tej és könnyő nyári olajok, inszekticidek, izoláció és szelekció, szártalanítás, nyári ültetés stb.) nehézségei, sikertelensége (eredménytelensége) és gazdaságtalansága következtében a kutatás figyelme a legeredményesebb agrotechnikai módszerre, a rezisztenciára nemesítésre összpontosult. Genetikailag értékes vad Solanum fajok felhasználásával (S. demissum, S. acaule, S. andigenum, S. chacoense, S. stoloniferum, S. spectabile, S. hongasii) és keresztezésével megkezdett hosszú éveken át tartó kutatómunka az 1980/1990-es években burgonya Y-vírussal, burgonya Avírussal, burgonya X-vírussal szemben extrém rezisztenciát (immunitás), a fitoftórával (Phytophthora infestans) a fonálféreg (Globoderea rostochiensis) Ro1 és Ro4 patotípusaival, vagy a közönséges varasodással (Streptomyces scabies) szemben rezisztenciát mutató, olyan közkedvelt hazai burgonyafajták elıállításához vezetett, mint a Ciklámen, Sarolta, Kánkán, Százszorszép, White Lady, Hópehely és Góliát. Feltétlen ki kell emelni a Veszprémi Egyetem, Regionális Burgonyakutatási Központ (Keszthely) fajtái közül a Lilla nevő fajtát, amely 2002. évben kerül állami elismerésre, és amely burgonya S-vírussal és fonálféreggel (Globodera rostochiensis) szemben is rezisztens. A legújabb Liza fajtajelölt pedig burgonyavírusokkal (burgonya X-, burgonya Y-, burgonya A-, burgonya S-, burgonya levélsodródás vírus) és fonálféreggel (Globodera rostochiensis) 32

szemben komplex rezisztenciával rendelkezik. Nem hagyhatók figyelmen kívül azok az ún. zirci Sarpo-fajták sem, amelyek fitoftóra rezisztensek, vagy a Debreceni Egyetem Kutatóközpontjában (Nyíregyháza) elıállított Réka és Rebeka fajták, amelyek jó ékezési tulajdonsággal és nagy termıképességgel rendelkeznek. A hazai burgonyanemesítés eredményei kétségbevonhatatlanok. Mégis azt látni, hogy a hazai burgonyatermesztés válságban van. A válság alapvetı problémái a következık: 1. A kutatás személyi és tárgyi feltételei még az 1960-as évekhez képest is romlottak. A 30 kutatót (mérnököt) foglalkoztató 5 burgonyanemesítı intézet (tudományos osztály) helyett jelenleg 3 kutatóhelyen 5 kutató (mérnök) foglalkozik burgonyanemesítéssel és víruskutatással. 2. A növényvirológiával az 1960-as években foglalkozó l6 kutatóhely 65 virológusa (29 kutató fıállásban, 36 kutató részmunkaidıben) jelenleg 8 kutatóhelyre csökkent, ahol a virológus kutatók (oktatók) létszáma 20 fı. 3. A felsıfokú agrárintézményekben (Budapest, Debrecen, Gödöllı, Keszthely, Mosonmagyaróvár, Sopron) 1977-ben 9 virológus, ma pedig 5 virológus oktató (kutató) dolgozik. Öt felsıfokú agrárintézménynek – Keszthely kivételével – nincs virológus oktatója. 4. A burgonya vetıgumó-szaporító terület 90%-án külföldi, vírusokkal szemben fogékony fajtákat termesztünk, és a 3 uralkodó fajta (Desirée, Kondor, Cleopátra) több mint 70%-os területi részesedése (31-, 29-, 15%) is kedvezıtlen. 5. A hazai vírusrezisztens burgonyafajták területi aránya csupán 10%. 6. Az 1960-as években jól mőködı hazai vetıburgonya szaporítási rendszer (zárt körzetek, leromlásra kevésbé alkalmas területek, szigorú ellenırzés és minısítés, összehangolt kutatási feladattal ellátott témakollektívák) fellazult és a személyi feltételek is romlottak. 7. Az európai átlagfogyasztáshoz (86 kg/fı/év) képest a hazai átlagfogyasztás (az 1960-as éveket tekintve) 50%-kal csökkent (50 kg/fı/év), ennek ellenére burgonya importra van szükség. 8. Az ország szükségleteinek megtermeléséhez 65-70 ezer ha vetésterületre lenne szükség. Ezzel ellentétben a vetésterület alig haladja meg a 30 ezer hektárt. 9. A kedvezıtlen biotikus és abiotikus tényezık miatt az áruburgonya termelésben lévı, vírusfogékony fajtákat legalább 2 évenként, az egyéb fajtákat legalább 3 évenként államilag ellenırzött, minısített és fémzárolt vírusmentes vetıgumóra kellene cserélni. Ehhez azonban 33,5 ezer ha olyan vetésterületre lenne szükség, ahol a 60-65 ezer tonna fémzárolt vetıburgonya megtermelhetı lenne. Ezzel szemben jelenleg 1160 ha a hazai vetıgumó szaporító terület nagysága, amelyen a 33

feltétlen szükséges vetıburgonya mennyiség 1/3-1/4 részét lehet megtermelni. 10. A vetıburgonya elıállítását ma Magyarországon 15 megyében 86 termelı végzi. A vetıburgonya elıállítására ökológiailag alkalmatlan megyék, a vetıgumó szaporítást végzık túlságosan megnövekedett száma, igényességbeli különbözısége, elszigeteltsége, szétszórtsága, és a technikai feltételek (gépesítés, növényvédelem, tárolás) hiánya, a szaporítási területek elaprózott volta (termelıként átlag 15-16 ha) miatt magas biológiai értékő vetıburgonya elıállítása nem lehetséges. A felsorolt – talán nem is teljes körő – problémák a magyarországi burgonyatermesztést, burgonyanemesítést és burgonya víruskutatást válaszút elé állítják. Noha ezek a problémák nem új keletőek, de megválaszolásuk most döntı szakaszhoz érkezett, és talán még nem késı. Mielıtt a döntéshozók meghoznák a tılük régóta várt döntéseket, néhány újabban felvetıdı probléma említése is szükséges. Mint ismert, az Európai Unió (EU) tagországaiban a burgonya igen fontos szerepet játszik az élelmezésben. Az 1996. évi adatokat ismerve az EU-ban a burgonyafajták száma 632. Magyarországon jelenleg 32 külföldi és 11 (8 keszthelyi, 2 nyírségi és 1 fajta zirci) hazai fajta kapott állami elismerést, de szaporítási engedélye csak 9 fajtának van. A külföldi fajták területi részesedése a vetıés áruburgonyát tekintve 90% körül van. Ez a tény – más szempontokat is figyelembe véve – Magyarország EU tagságát követıen számos újabb probléma felvetıdésével jár. Melyek azok a problémák, amelyek a döntéshozókat újabb feladatok elé állítják: 1. Magyarország EU tagságát követıen minden az EU-ban minısített burgonyafajta – külön engedélyezési eljárás nélkül – felkerül a hazai fajtalistára, és ennek következtében termelhetı lesz. 2. A külföldi fajták számának itthoni csökkentésére a hazai hatóságoknak nem lesz lehetısége. 3. A multinacionális cégek hatáskörébe kerülı vetıgumó-elıállítás esetén a magyar fajták – még esetlegesen jobb tulajdonságaik ellenére is – a hazai termesztésbıl kiszorulhatnak. 4. Magyarországon 1998-ban a genetikailag módosított szervezetekrıl szóló törvény elfogadása után, megfelelı engedély birtokában köztermesztésbe kerülhetnek transzgénikus burgonyafajták, olyan fajták, amelyekkel Magyarország még nem rendelkezik. 5. A multinacionális cégek transzgénikus burgonyafajtákkal monopolhelyzetbe kerülhetnek.

34

Stratégiai szempontból olyan fontos növénynek, mint a burgonyának – amelyet Wenzel a Müncheni Technische Universität, Mezıgazdaságtudományi és Növénytermesztési Tanszék professzora az Európai Burgonyakutatók Társaságának elnöke a 2002. évi hamburgi konferencián tartott elıadásában úgy jellemzett, hogy „Potato diseases a key object for hunger, Potato a key object against hunger, Potato a key object for transgenics” – a kutatására az EU csatlakozás hátra lévı éveiben kívánatos lenne jelentıs erıforrásokat biztosítani. Nemzetközi színvonalú támogatással, hazai és külföldi együttmőködıkkel, akár olyan multinacionális cégekkel is jó lenne együttmőködni, akik genetikailag módosított burgonya szabadalmakkal rendelkeznek, vagy közös vírusrezisztens fajták elıállításában, transzgénikus burgonya elıállításban és fajtafenntartásban hajlandóságot mutatnak részt venni. A válaszút ideje elérkezett. Miközben a hazai burgonyatermesztés problémáiról és a megoldás lehetıségeirıl elmélkedtem (és talán vizionáltam is), és elıadásomnak „A válaszút ideje elérkezett” c. mondattal végére értem, kezembe került az Országos Burgonya Terméktanács – amely együttmőködik a Földmővelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Agrárrendtartási Hivatalával, az Országos Mezıgazdasági Minısítı Intézettel, a növényvédelmi hatóságokkal, a Vám- és Pénzügyırség Országos Parancsnokságával, a Fogyasztóvédelemmel és más országos érdekvédelmi szervezetekkel – „A burgonyatermesztés jelenlegi helyzete és kilátásai a csatlakozás után” c. cikke (In: Agrárágazat, III. évf., 7. szám, 2002. augusztus, 14. oldal), amely utópisztikus hangulatba ejtett. Az említett cikk többek között a következıket tartalmazza: „…a vetıburgonyát továbbra is külföldrıl fogja beszerezni az egyre magasabb színvonalon termelı és egyre csökkenı számú termelı, a kb. 20 ezer ha körül állandósuló területre”. Jól tudom, hogy a „Válaszút ideje elérkezett”, hisz ezt a kijelentést én aposztrofáltam elıadásomban, de hogy a döntés meg is történt-e már, arra remélem nemcsak a fenti cikk idézete az egyetlen válasz.

Köszönetnyilvánítás Köszönetemet fejezem ki dr. Polgár Zsoltnak és Wolf Istvánnak a Veszprémi Egyetem, Regionális Burgonyakutatási Központ (Keszthely) igazgatójának és munkatársának, dr. Basky Zsuzsa tudományos fımunkatársnak (MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest), dr. Lönhardt Miklósnak a Pannon Agrártudományi Egyetem (Keszthely) 35

egykori burgonyanemesítıjének, dr. Bukai Józsefnek és dr. Mándi Lajosnénak, a Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum, Kutató Központ (Nyíregyháza) tudományos tanácsadóinak és ifj. dr. Sárvári István burgonyanemesítınek, a SARPO Kft. (Zirc) vezetıjének a burgonyakutatással, -nemesítéssel és burgonyavirológiai kérdésekkel kapcsolatos eszmecseréért, és értékes közlemények rendelkezésre bocsátásáért és felhasználhatóságáért. VIROLOGICAL PROBLEMS OF POTATO PRODUCTION: AT THE CROSS-ROADS J. Horváth Department of Plant Pathology and Plant Virology, Institute of Plant Protection, University of Veszprém, H-8360 Keszthely, P.O. Box 71, Hungary

The author gave a historical rewiev about some questions of the Hungarian potato research, breeding and virus research. He particularly dealed with the appearance of the new potato virological problems, with special regard to veinal nerosis and tuber necrosis strains of potato Y potyvirus (PVYN and PVYNTN strains). He critically appreciated the beginning of a new era in the Hungarian potato breeding, occurring in the 1960’s. Special attention were paid to those risks and problems which are connected with the international change of genetic materials (wild Solanum species, hybrids, varieties), predicting the appearance of new, exotic potato viruses transmitted by true seeds of potato. New host-virus relations were described from potato ecosystems and attention was paid to the necessity of investigations of resistance to the above mentioned viruses. Virological problems of the Hungarian potato production were analized and it was proved that there is difficult or no reality to produce healthy potato, free from viruses. The reasons are the followings: 1. Imported, virus susceptible varieties are grown on the 90 % of the whole growing area [falling into the background of the Hungarian varieties - resistant to viruses, Phytophthora, scab and nematodes - (White Lady, Százszorszép, Ciklámen, Kánkán, Sarolta, Hópehely, Góliát) are understanding and unfair] 2. Broad host range of plant species susceptible to potato viruses 3. Great amount of virus vectors and difficulties to protect against them Negative changes, regarding individual and material conditions as compared to the 1960’s were also analized. The author evaluated critically the breaking up into little bits and ecological suitability of Hungarian seed tuber propagative areas, individual and material conditions. Those questions, problems and possible solvings were also discussed, which stand already now potato growing and national decision makers before cross-roads, regarding to join the European Union.

36

A PHYTOPHTHORA INFESTANS VÁLTOZÉKONYSÁGÁVAL ÖSSZEFÜGGİ ÚJ KIHÍVÁSOK A BURGONYA- ÉS PARADICSOMVÉSZ ELLENI VÉDEKEZÉSBEN Érsek T. MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest A növénykórokozó mikroorganizmusok feketelistájának élén minden bizonnyal a Phytophthora infestans áll. Írországban 1845-ben és a következı 2-3 évben olyan hatalmas burgonyavész-járványt okozott, hogy a nyomában kitört éhínség következtében másfél millió ember halt éhen és legalább ugyanannyi kényszerült hazája elhagyására (Erwin és Ribeiro, 1996). E kórokozó és rokonai evolúciós szempontból is kivívták a tudományos világ érdeklıdését. Fonalas szervezıdésük alapján ugyanis a gombákra emlékeztetnek és hagyományosan a gombákhoz soroltatnak (Oomycetes-osztály; régebben Peronosporales-, újabban Pythiales-rend). E gombaszerő szervezetek egyéb sajátosságaikat tekintve azonban igencsak eltérnek a gombák többségétıl, az ún. valódi gombáktól, és filogenetikailag az algákhoz állnak közelebb (cf. Hawksworth és mtsai, 1995). A kórokozó új populációjának térhódítása Bár a kórokozó elsıdleges gazdanövénye a burgonya, a burgonyvészként számon tartott betegség az egyéb Solanaceae-családbeli növényeket (pl. paradicsom, padlizsán) is megtámadja. Szakemberek attól tartanak, hogy a burgonyavész a XXI. században az egész világra kiterjedı és az írországinál sokkal nagyobb éhínséget okozhat, ha nem készülünk fel kellıképpen ellene. Ennek a komoly figyelmeztetésnek a hátterében az áll, hogy az utóbbi években a kórokozó számlájára írható kártételek drasztikusan emelkedtek szerte a világon. Ennek oka a P. infestans egy igen agresszív, új populációjában keresendı, amely a feltételezett mexikói ıshazából a burgonya export–importja révén terjedhetett el a hetvenes évek vége felé és ahol megjelent, igen gyorsan kiszorította a régi populációt, amelyet a XIX. század közepén valószínőleg szintén egy migráció alapozott meg (Fry és mtsai, 1993). Az új populáció térhódítása elıtt Mexikón kívül csak A1-es párosodási típusú és egyetlen klónvonalat reprezentáló törzsek terjedtek el, ezért a régi populációban – heterotallikus szervezetrıl lévén szó – csupán lassú és kis variabilitást eredményezı ivartalan kölcsönhatások mehettek végbe. 37

Az új populáció az A1-es és az A2-es párosodási típus együttes megjelenítésével viszont olyan genetikai kölcsönhatások forrásává vált, amelyek révén a talajban évekig túlélı oospórák keletkeznek, lehetıvé téve ezáltal az ivaros utódnemzedékek nagyfokú és sokkal gyorsabb változékonyságának kialakulását. Az új populáció egyedei – akár az A1-es, akár az A2-es párosodási típust reprezentálják is – mindazonáltal komplex virulenciájúak (több domináns rezisztenciagén letörésére képesek), a fenilamid típusú (pl. metalaxil [Ridomil]) szisztemikus fungicidekkel szemben pedig csökkent érzékenységőek, és mint ilyenek felváltják a kevésbé agresszív és a metalaxillal hatékonyan kezelhetı populációt, komoly kihívással illetve a nemesítésben és növényvédelemben tevékenykedı kutatókat és gyakorlati szakembereket egyaránt (cf. Érsek és Bakonyi, 1997; Érsek, 1999). Ahhoz, hogy felkészülten alkalmazkodjunk a megváltozott körülményekhez és hatékonyan léphessünk föl a P. infestansszal szemben, ismernünk kell a jelenlegi hazai populációk összetételét és tulajdonságait. A kórokozó hazai elıfordulása Párosodási típus. Magyarországon már 1847-ben, tehát két évvel az írországi megjelenését követıen észlelték a burgonyavészt (cf. Schilberszky, 1928), és valószínőleg az akkor betelepülı törzsek adták a mintegy másfél századon át uralkodó, ún. régi populáció alapjait. Az A2-es párosodási típusra elıször egy 1996-os izolátum jellemzésekor bukkantunk (Bakonyi és Érsek, 1997a, 1997b), de amikor régebbi izolátumokat is bevontunk vizsgálatainkba, kiderült, hogy ez a párosodási típus már legalább 1991 óta jelen van (Bakonyi és mtsai, 1998). Behatóan 36, burgonyáról és paradicsomról 1991-tıl, de fıként 1998-ban győjtött izolátumot vizsgáltunk. Ezeknek a 3/4-e azt a párosodási típust (az A2-est) reprezentálja, amelyet Európában a nyolcvanas évek elején találtak meg elıször (Hohl és Iselin, 1984). Burgonyán mintegy fele-fele arányban találtuk az A1 és A2 párosodási típust, paradicsomon azonban az A2 ( 80%) dominált (Bohár és mtsai, 1999). Metalaxilérzékenység. Az izolátumok többsége a metalaxilra érzékenynek bizonyult, mintegy 20%-uk azonban egyértelmően fungicidrezisztens volt. A fungicidrezisztencia nagyobb gyakorisággal került ki a burgonyáról származó, illetve az A1-es típusú izolátumok közül. Az európai felmérések arról tanúskodnak, hogy a fungicidérzékeny és -rezisztens, valamint az átmeneti érzékenységő törzsek eloszlása évrıl évre változik, és a rezisztencia gyakoribb az A1-es párosodási típusú törzsekben (Gisi és Cohen 1996). 38

Virulencia. Eddigi izolátumaink döntı többsége összetett rasszkarakterő, hiszen legalább 4–8, vad Solanum-fajokból származó rezisztenciagén letörésére képes a burgonyában. E rasszok mindegyike tartalmazza a nagyobb számértékő (7–11, vagyis az ilyen számértékő rezisztenciagén letörésére képes) virulenciafaktorok valamelyikét, ami azért érdekes (de az európai adatokat tekintve nem meglepı!), mert a hetvenes évek végéig ilyenekrıl nem volt tudomásunk, addig csupán a kis számértékőek (1–4) terjedtek el (Bohár és mtsai, 1999). Megjegyzendı még, hogy a régi génkészletbıl (Mudich, 1965) az 1-es virulenciafaktor valamennyi vizsgált rasszban, a 3-as és a 4-es pedig legtöbbjében megvan, a 2-es viszont csak néhányban. Bár az európai populációkban is ritka, mégis kissé meglepı, hogy a 6-os virulenciafaktor egyik rasszban sem fejezıdött ki. Molekuláris bélyegek. Izozim- és DNS – RFLP-fingerprint – elemzés (Goodwin és mtsai, 1992, 1995) alapján meghatározott hazai genotípusok némileg hasonlítanak ugyan más európai országok (kiváltképpen hazánk két fı burgonyaellátója: Hollandia és Lengyelország) új populációiban domináló genotípusokra, mégis sokkal inkább az egyediség jellemzi ıket. Például a peptidáz (Pep) enzim olyan allélkombinációját (Pep 83/96 [heterozigóta] genotípust) mutattuk ki, amilyent sehol másutt nem azonosítottak, mindemellett a nálunk leggyakoribb 96-os allél más európai országokban igen ritka. Ezzel szemben a glükóz-6-foszfát izomeráz (Gpi) három leggyakoribb alléljébıl a mi izolátumaink mindegyike csak a 100-ast tartalmazta, azaz Gpi 100/100 (homozigóta) genotípusúnak bizonyult. Tovább menve, a hazai RG57-fingerprint genotípusok egy kivétellel teljesen egyedinek tekinthetık Európában. (Az RG57 egy 1,2 kb nagyságú, a P. infestans genomjában enyhén ismétlıdı DNS-szakasz, amelyet próbaként használunk az izolátumok genomi eltéréseinek, vagyis a fajon belüli változékonyság kimutatására.) Összesített genotípusos jellemzık (párosodási típus, valamint Gpi, Pep és RG57) alapján a 36 hazai izolátum 20, ún. multilokuszos genotípusba sorolható, vagyis csaknem minden második izolátum egyedi klónvonalnak felel meg. Mivel a burgonyáról, illetve a paradicsomról származó izolátumok gyakran azonos genotípusba tartoznak, felvetıdik a kérdés: indokolt-e az a nézet, amely gazdanövény szerinti szubpopulációt feltételez. Nos úgy tőnik, igen, mert általában a burgonyáról származó izolátumok kevésbé agresszívek a paradicsomon, a paradicsomról származóak viszont mindkét növényen agresszívek (Legard és mtsai, 1995). Tehát a mindkét növényen megtalált azonos multilokuszos genotípusok valószínőleg a paradicsomról kerültek át a burgonyára. Újabb klónvonalak. 2001-ben a nagy nyári szárazság nem kedvezett a burgonyavész kialakulásának, ezért viszonylag kevés helyrıl tudtunk győjteni. A mintegy 30 izolátum jó része (kb. 30%-a) metalaxilrezisztens, és kb. fele-fele arányban képviseli a két párosodási típust. A Gpi-genotípusok 39

közül ez esetben is csak a Gpi 100/100, a Pep-genotípusok közül pedig a korábban is megtalált Pep 83/96, 96/96 és 100/100 fordult elı. Ezzel szemben az RG57-genotípusok egyike sem azonos a régebbi izolátumokéval. Összesített genotípusos jellemzık alapján, Nagy és mtsai még nem közölt eredményei szerint, az új izolátumok a régebbiekétıl eltérı (tehát hazai szempontból újabb) klónvonalaknak minısülnek. Új védekezési stratégia szükséges Mind a fenotípusos, mind pedig a genotípusos jellemzık kétséget kizáróan mutatják, hogy azok a változások, amelyek az utóbbi két évtizedben világszerte végbementek a P. infestans populációiban, hazánkat sem kerülték el (Bakonyi és mtsai, 1998, 2002). Annak ellenére, hogy a bizonyítékok alapján az új populáció a maga változatosságában egy gyors migrácó következménye, a kétféle párosodási típus együttes elıfordulása mindazonáltal további és kiszámíthatatlan változások forrása. Bár az ivaros (kizárólag az új populáció egyedei közötti) rekombináció egyértelmő bizonyítékát Európában csak Lengyelországból (Sujkowski és mtsai, 1994) és Hollandiából (Drenth és mtsai, 1994) jelezték, a metalaxilérzékenységben tapasztalható variabilitás (az átmeneti érzékenységő izolátumok térhódítása) és a virulencia-fenotípusoknak az egyszerőbıl igen gyorsan sokrétővé alakulása, valamint a molekuláris bélyegek eloszlása azt sugallja, hogy az ivaros rekombináció sokkal elterjedtebb, mint azt gondolnánk (Gisi és Cohen, 1996). Mindez egyben azt is jelenti, hogy a burgonya- és paradicsomvész elleni védekezési stratégiát új alapokra kell helyezni. Részben azért, mert a talajban évekig áttelelı oospórák állandó fertızési forrást jelentenek az adott termıterületen, tehát emiatt a vetésforgó mint agrotechnikai védekezési mód veszít hatékonyságából. Másrészt pedig azért, mert a kémiai védekezés visszafordíthatatlan károkat okozhat azokon a területeken, ahol a fungicidérzékeny törzsek mellett rezisztensek is élnek. Hogy az érzékeny törzsek kiirtásával ne nyithassunk teret a rezisztensek fölszaporodásának, tanácsos volna a kísérletesen már sikerrel kipróbált (Gisi, 1991; Power és mtsai, 1995) két eltérı hatásmechanizmusú szisztemikus vegyület egy kontakt hatású szerrel alkotott kombinációjának bevezetését, ennek elıfeltételeként pedig a különbözı gyártói érdekek összehangolását szorgalmazni. Mindazonáltal az új populációk komplex virulenciafenotípusai a nemesítık számára is kihívást jelentenek. A korábban preferált vertikális rezisztenciára való nemesítés nem hozhat megoldást az ilyen komplex rasszokkal szemben, hiszen a populációban megvan az eddig feltárt 11 rezisztenciagént letörni képes valamennyi virulenciafaktor. Úgy tőnik, a különbözı rasszok ellen általánosan hatásos, ún. horizontális 40

rezisztenciatípus az, amit a jövıben alaposabban kellene tanulmányozni; jelenleg keveset tudunk róla. Irodalom Bakonyi, J. and Érsek, T. (1997a): First report of the A2 mating type of Phytophthora infestans on potato in Hungary. Plant Dis. 81: 1094. Bakonyi J. és Érsek T.(1997b) A burgonyavész fenyegetı jelei Magyarországon. Növényvédelem 33: 221–228. Bakonyi, J., Láday, M., Dula, T., and Érsek, T (1998): Characterization of Phytophthora infestans isolates from Hungary. Acta Phytopath. Entom. Hung. 33: 49–54. Bakonyi, J., Láday, M., Dula,T., and Érsek, T. (2002): Characterisation of isolates of Phytophthora infestans from Hungary. Eur. J. Plant Path. 108: 139–146. Bohár Gy., Bakonyi J., Dula B.né, Apponyiné Garamvölgyi I. és Érsek T. (1999): A Phytophthora infestans új populációi Magyarországon. Növényvédelem 35: 301–306. Drenth, A., Tas, I. C. Q., and Govers, F. (1994): DNA fingerprinting uncovers a new sexually reproducing population of Phytophthora infestans in the Netherlands. Eur. J. Plant Path. 100: 97–107. Erwin, D. C. és Ribeiro, O. K. (1996) Phytophthora Diseases Worldwide. APS Press, St. Paul, Minn. Érsek T. (1999): Veszélyben a burgonya és a paradicsom. Növényvédelmi Tanácsok, 8(7): 29–30. Érsek T. és Bakonyi J. (1997): A burgonyavész kórokozója: a Phytophthora infestans. Növényvédelem 33: 353–382. Fry, W. E. et al. (1993): Historical and recent migrations of Phytophthora infestans: chronology, pathways, and implications. Plant Dis. 77: 653–661. Gisi, U. (1991): Synergism between fungicides for control of Phytophthora. In: Phytophthora (szerk.: Lucas, J. A. et al.), Cambridge University Press, Cambridge. 361–372. Gisi, U. and Cohen, Y. (1996): Resistance to phenylamide fungicides: A case study with Phytophthora infestans involving mating type and race structure. Annu. Rev. Phytopathol. 34: 549–572. Goodwin, S. B., Drent, A., and Fry, W. E. (1992): Cloning and genetic analysis of two highly polymorphic, moderately repetitive nuclear DNAs from Phytophthora infestans. Curr. Genet. 22: 107–115. Goodwin, S. B., Schneider, R., and Fry, W. E. (1995): Use of celluloseacetate electrophoresis for rapid identification of allozyme genotypes of Phytophthora infestans. Plant. Dis. 79: 1181–1185. 41

Hawksworth, D. L., Kirk, P. M., Sutton, B. C., and Pegler, D. N. (1995): Ainsworth-Bisby’s Dictionary of the Fungi. CAB International, Wallingford, UK. Hohl, H. R. and Iselin, K. (1984): Strains of Phytophthora infestans with A2 mating type behaviour. Trans. Br. Mycol. Soc. 83: 529–530. Legard, D. E., Lee, T. Y., and Fry, W. E. (1995) Pathogenic specialization in Phytophthora infestans: agressiveness on tomato. Phytopathology 85: 1356–1361. Mudich A. (1965): A Phytophthora infestans (Mont.) De Bary déldunántúli biotípusainak meghatározása. Növényvédelem 1: 27–32. Power, R. J., Hamlen, R. A., and Morehart, A. L. (1995): Variation in sensitivity of Phytophthora infestans field isolates to cymoxanil, chlorothalonil and metalaxyl. In: Phytophthora infestans 150 (szerk.: Dowley, L. J. et al.). Proc. Conf., Dublin, Boole Press Ltd., Dublin. 154–159. Schilberszky K. (1928): A burgonyavész gombájának ökológiája. Wodianer és Fiai Rt., Budapest. Sujkowski, L. S., Goodwin, S. B., Dyer, A. T., and Fry, W. E. (1994): Increased genotypic diversity via migration and possible occurrence of sexual reproduction of Phytophthora infestans in Poland. Phytopathology 84: 201–207.

42

A DOHÁNYTERMESZTÉS VIROLÓGIAI KÉRDÉSEI MAGYARORSZÁGON Gáborjányi R.1 – Takács A.1 - Horváth J.1, – Kazinczi G1. – Jenser G.2 – Fekete T.3 – Bujdos L.3 – Nagy Gy.4 – Bukai A.4 1

Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezıgazdaságtudományi Kar, Keszthely, MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest, 3Universal Leaf Tobacco Magyarország Rt., Nyíregyháza, 4Agrotab Kft., Debrecen-Pallag

2

Magyarországon a dohány évszázados kultúrával termesztett ipari növényünk, ami különösen az ország északkeleti területein (Nyírség, Szabolcs) két évszázad alatt vált nagy munkát és figyelmes gondoskodást igénylı, de elismert kultúrává. Bár jelentısége csökkent, termesztése több tízezer embernek ad kenyeret a munkanélküliség problémáival különösen sújtott területeken. Dohányt 2001-ben mintegy 5500 hektár termıterületen termeltek, a termés mintegy 8,8 tonna volt, ami 1,6 kg/hektár termésátlagnak felelt meg (Lukács, 2002). A dohánytermelık jelenleg döntıen hazai piacra termelnek. Hazánk csatlakozása az Európai Unióhoz – számos elınye ellenére – több olyan helyzetet teremt, ami a jelenlegi termesztési gyakorlatok, és növénytermesztési rendszerek változatlan fennmaradása esetén a mezıgazdaságnak és ezen keresztül a nemzetgazdaságnak súlyos veszteségeket, károkat okozhat. A kedvezıtlen versenyfeltételek mellett csak azok a növénytermelési rendszerek maradhatnak fenn, amelyek a tudomány eredményeinek felhasználásával, a fejlett agrotechnikai módszerek alkalmazásával garantáltan új, minıségi termékeket állítanak elı, a fenntartható fejlıdésnek megfelelı környezetbarát termékek és megırzik versenyképességüket az egyre élesebb nemzetközi megmérettetésben (Gáborjányi és mtsai, 1995a). Csak a terület jellegzetességeit, a termıhely adottságait figyelembevevı, a mezıgazdasági kultúra hagyományait megırzı sajátos növények termesztése biztosítja a termelés színvonalának emelését és a tájegység lakosságának megtartását. A dohánytermesztés évszázados kultúráját, szokásait alapvetıen meg kell változtatni ahhoz, hogy a nemzetközi piacon versenyképes maradhasson. E szempontból a termesztés biztonságát és minıségét jelentıs mértékben befolyásoló vírusfertızések visszaszorítására szolgáló intézkedések sem kivételek.

43

Kiemelt fontosságú termesztési rendszerek vírusfertızöttsége A Nyírség és Szabolcs a hagyományos, két évszázados termesztési hagyományokkal rendelkezı növénye a burgonya és a dohány, míg a DunaTisza közén az említett kultúrák mellett a zöldségnövények közül az erısen munkaigényes étkezési paprika és paradicsom. Ezek a részben zöldség-, illetve ipari növények minıségi termesztésének legnagyobb akadálya az állandó vírusfertõzöttség, ami az egymással rokon, a burgonyafélék családjába (Solanaceae) tartozó növényeknél sok azonosságot mutat. E kultúrákban a vírusfertızés okozta gazdasági kár évenként milliárdos nagyságrendő, olyan jelentıs, hogy veszélyezteti nemcsak a termés minıségét és jövedelmezıségét, de a termésbiztonságot is. A burgonya, a dohány, a paprika és a paradicsom integrált növényvédelme a virológiai problémák figyelembe vétele nélkül lehetetlen, hiszen a vírusok elleni közvetlen (terápiás) kémiai védekezés lehetıségei igen korlátozottak és gyakorlatilag megvalósíthatatlanok. A rendszerváltozást követı idıszak tulajdonviszonyaiban beállt változások, az idegen földrıl érkezett fogékony fajták, stb. a mezıgazdasági termelésben kedvezıtlen feltételek, az évtizedekkel ezelıtti gondok, a termelési fegyelem lazulása és a szakszerőtlen termesztés miatt a virológiai problémák újból elıtérbe kerültek. Vírusjárványok – elsısorban a burgonya Y-vírus (Potato Y potyvirus, PVY) dohányon érbarnulást okozó törzsének fertızése (Horváth, 1969 a,b,c) – miatt a szabolcs-szatmári dohánytermesztés több tízmilliós veszteségeket könyvelhetett el. A dohányon már évtizedek óta ismert paradicsom bronzfoltosság vírus (Tomato spotted wilt tospovirus, TSWV) a dohány, a paprika, a paradicsom és újabban a burgonya új veszélyes kórokozójává vált (Gáborjányi és mtsai, 1993, 1995a,b, 1999, Jenser 1995, Jenser és Gáborjányi 1998; Jenser és mtsai, 1991; 1995; 1996; Horváth és mtsai, 2001). A dohány legfontosabb víruskórokozói A dohány mintegy 125 növénypatogén vírus fertızésére fogékony. Közülük a dohány mozaik vírust (Tobacco mosaic tobamovirus, TMV) már az 1800as évek végén, – a kórokozó elsı leírásával gyakorlatilag egyidejőleg – hazánkban is leírták. A dohány vírusbetegségeinek felismerésében és leküzdésében Gulyás (1936) munkássága játszott úttörı szerepet. Az egyes vírusfajok jelentısége az eltelt évszázad alatt természetesen megváltozott. A dohánypatogén vírusok által elıidézett veszteségekrıl korábbi tanulmányaiban (Horváth, 1969b,c) adott összefoglaló áttekintést. Ez alapján megállapítható, hogy a CMV 32%-os, a PVY 30%-os a CMV+PVY komplex fertızés 72,9%-al csökkentette hat dohányfajta átlagtermését. 44

Adatok vannak arra vonatkozólag is, hogy a PVY dohány érbarnulás törzse 60%-os termésveszteséget idéz elı. Az utóbbi évek tapasztalatai alapján megerısítést nyert, hogy a hazai körülmények között négy vírusnak, a TMV, PVY és TSWV mellett, az uborka mozaik vírusnak (Cucumber mosaic cucumovirus, CMV) van gazdasági jelentısége (Fekete, 1999; Nagy, 1999; Gáborjányi és mtsai, 2001). Szabadföldi felvételezések alapján 2002-ben a kórokozók százalékos megoszlása az alábbi volt (1. táblázat). 1. táblázat: A dohányt fertızı vírusok megoszlása szántóföldi felvételezés alapján (United Leaf Tobacco, Magyarország Rt. 2002) Fajta H–9 H – 17 H – 18 P –1 P–3 P–4 P–5 TN – 86 Összes FCV Összes Burley

Egyedszám 2600 400 200 400 1000 600 800 600

PVY TSWV CMV TMV Komplex Más vírus szám % szám % szám % szám % szám % szám % 2 0,1 3 0,1 6 0,2 2 0,1 0 0 0 0 2 0,5 6 1,5 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 1 0,5 0 0 0 0 1 0 0 0 2 0,5 3 0,8 1 0,3 2 0,5 0 0 0 0 2 0,2 2 0,2 1 0,1 0 0 1 0 0 1 2 0,3 2 0,3 3 0,5 0 0 0 0 0 0 1 0,1 6 0,8 2 0,3 0 0 0 0 1 0,1 0 0 2 0,3 1 0,2 1 0,2 0 0 0 0

3200

4

0,1

10

0,3

6

0,2

2

0,1

1

0

0

0

3400

7

0,2

15

0,4

8

0,2

3

0,1

1

0

1

0

Az említett kórokozók közül gazdasági jelentısége alapján két vírust, a burgonya Y vírust és a paradicsom bronzfoltosság vírusát emeljük ki és tárgyaljuk részletesebben. E kiemelés oka elsısorban az, hogy mindkét kórokozó a burgonyát is fertızi, és a dohánypatogén vírusok elleni integrált védekezés kidolgozása a burgonya növényvédelme nélkül megoldhatatlan feladat. A dohány mozaik vírus elıfordulása a rezisztens fajták széleskörő elterjedésével veszített jelentıségébıl. Az uborka mozaik vírus fertızése is állandó veszélytényezı, de az ellene való védekezés részben a kórokozó nagy gazdanövényköre, változékonysága és a nemesítési problémák miatt a védekezés egyelıre megoldatlan feladat. A burgonya Y-vírus vírusökológiai és járványtani tulajdonságai A burgonya Y-vírus a Potyviridae család és a Potyvirus nemzetség típustagja. A világ minden burgonyatermesztı területén elıfordul. A burgonya legfontosabb, és legsúlyosabb károkat elıidézı kórokozója. Fertızése okozta kár elérheti a 80%-ot is (Horváth, 1996). A PVY 45

változékony kórokozó, több törzse ismert (Horváth, 1966a,b; 1967a,b; Takács és mtsai, 1998; Takács, 1999). A kórokozó gazdanövényköre tág, több mint 400 fajt tesz ki, ezek közül járványtani szempontból a legfontosabbak a Solanaceae család termesztett és gyomfajai. Burgonyán szisztemikus tüneteket okoz az ún. normál törzs (PVY0), míg dohányról az érnekrózist okozó törzset írták le (PVYN). Az anomale törzs átmeneti tulajdonságokat mutat az O és az N törzsek között. A C törzs (PVYC) különlegessége, hogy levéltetvekkel nem terjed. Ez utóbbi törzs hazánkban nem fordul elı. A burgonyatermesztésben rendkívüli károkat okoz a gumókon győrős nekrózist okozó (PVYNTN ) törzs (Takács és mtsai, 1998). A PVY a fertızött növény nedvével sebeken keresztül is fertız, de a gumóátvitel mellett legfontosabb a nem perzisztens levéltető átviteli forma. A nem-perzisztens átviteli forma azt jelenti, hogy a vektor a fertızött növénybıl a vírusrészecskéket már alig egyperces szívás után is fel tudja venni és más növényre a kórokozót hasonlóan rövid idı után át tudja adni. Ez a védekezés szempontjából igen kedvezıtlen körülmény, bár az is igaz, hogy a vektor fertızı képességét egészséges növényen táplálkozva hamar elveszti (Horváth, 1972). A vírusvektor levéltető fajok száma több mint negyven, ezek rajzásideje is, vektorhatékonysága is lényegesen eltér (Wolf és Horváth, 1990; Wolf és mtsai, 1990; Basky és mtsai, 1999). Magyarországi körülmények között a zöld ıszibarack-levéltető (Myzus persicae), a sárga burgonya-levéltető (Aphis nasturtii), a zselnicemeggylevéltető (Rhopalosiphum padi), a sárga szilva-levéltető (Brachycaudus helichrysi) a legfontosabb vektor fajok. Hazai adatok szerint a vektorként számításba vehetı levéltető fajok egyedei június közepétıl kezdıdıen nagy számban repülnek, ettıl az idıponttól kezdıdıen szükséges a fertızés veszélyével számolni (Jenser és mtsai, 2001b). A PVY fertızése által okozott gazdasági kár az egyes években az epidémia kialakulásának függvényében változó lehet. 1989-ben csak a dohánytermesztésben bekövetkezett kár 0,5 milliárd forint volt. 1999-es felmérés szerint a viszonylag alacsony fertızöttség (6-8%) esetén a termésveszteség mértéke kb. 270 millió forintot tett ki (Fekete, 1999). Országos virológiai felmérés szerint a köztermesztésben elterjedt vírusfogékony fajták elterjedése miatt az erıs infekciós nyomás következtében a vírusfertızés mértéke egy év alatt elérheti a 60-80%-ot is, a terméscsökkenés pedig a 20-30%-ot is (Horváth, 1996). A burgonya Y-vírus veszélyessége gyors és hatékony terjedési módjai és tág gazdanövényköre mellett elsısorban gyors változékonyságában rejlik. Az elmúlt négy évtizedben megnıtt a korábban ismeretlen – többnyire virulens – törzsek száma. A dohány PVY rezisztenciáját biztosító va gént az új virulens törzsek 80-90%-a áttörte. A PVYNTN törzse az egyéb 46

vírustörzsekkel szemben eddig rezisztens burgonyafajtákat is megtámadja, ezért rezisztenciaáttörı törzsként ismert (Takács és mtsai, 1998). A paradicsom bronzfoltosság vírus vírusökológiai és járványtani tulajdonságai A paradicsom bronzfoltosság vírus a tospovirusok jellegzetes képviselıje. A világ egyik legelterjedtebb, 50-90%-os termésveszteséget elıidézı kórokozója. Mintegy 700 növényfajt fertız, köztük legfontosabb kertészeti növényeinket. Mind a vírusgenom felépítésében, mind a génmőködésében rendhagyó tulajdonságai miatt e kórokozó inkább a rovarpatogén vírusokkal mintsem a növényi kórokozókkal mutat rokonságot. Átviteli tulajdonságai is sajátosak: tripsz fajokkal terjed. A virionokat a szúró-szívó szájszervő állatok lárvái veszik fel, de csak késıbb, imágó állapotban lesznek fertızıek. A virionok a vektor testében is replikálódnak, így az egyszer fertızött állatok életük végéig megtartják vírusterjesztı tulajdonságukat. A TSWV-t kezdetben, mint dohánypatogén kórozót tartották számon, elsısorban a szabolcs-szatmári tájkörzetben, illetve a Nyírségben okozott súlyos gazdasági károkat (Ligeti és Nagy, 1972). Nagy és Kiss (1991) felmérései szerint 1990-ben a dohányról kimutatott összes vírusos megbetegedés 34%-át már a TSWV okozta. TSWV-vel fertızött paprika- és paradicsomnövények természetes elıfordulásáról 1994-ben tettünk említést (Gáborjányi és mtsai, 1994), bár ennek az esetnek akkor gazdasági jelentısége még nem volt. Paprikában az elsı járványszerő fertızést 1995 nyarán tapasztaltuk a Szentes környéki fóliás termesztésben. A paprikáról és paradicsomról és dohányról származó izolátumok szerológiai tulajdonságaikban azonosak voltak (Gáborjányi és mtsai, 1995b,c). A TSWV-t terjesztı tripsz fajok közül Magyarországon két faj fordul elı, a dohánytripsz (Thrips tabaci) és a nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis). A dohánytripsz a Kárpát-medencében ıshonos, általánosan elterjedt, populációjában mind a hím, mind a nıstény egyedek elıfordulnak (Jenser, 1995; Jenser és Gáborjányi, 1998; Jenser és mtsai, 1996, 2001a,b). Szabadföldi körülmények között évente 4-6 nemzedéke fejlıdik ki. A TSWV évelı lágyszárú növényekben és a dohánytripsz nıstényeiben telel át. Az elsı tavaszi fertızés forrásai az áttelelt dohánytripsz nıstényei (Basky és mtsai, 2001). Az elsı nyári nemzedék egyedei abban az esetben lehetnek vírusvektorok, ha lárváik fertızött növényen táplálkoztak. Ebben az esetben a gyomnövényeknek van jelentısége. A nyári hónapokban okozott fertızések dohányon már csak részleges károsodást okoznak. Az áttelelt nemzedék száma tavasszal az esetek többségében kicsi, rendszerint csak június, július folyamán emelkedik és augusztusban éri el tetıpontját. 47

Üvegházban egész évben szaporodik, itt 10-12 nemzedéke fejlıdik ki (Jenser 1995; Jenser és mtsai 1998). A TSWV járványszerő elterjedésének oka feltehetıen a nyugati virágtripsz európai gyors elterjedésének következménye. Ezt a fajt az 1980-as évek elején hurcolták be Európába. Szabadföldön nem telel át, de az üvegházi és fóliás zöldségtermesztés biztosítja áttelelését. Szabadföldön csak a nyári, ısz eleji hónapokban fordul elı. Nemzedékeinek száma változó (Jenser 1995). A vírusok elleni védekezés elvi lehetıségei A növénypatogén vírusok elleni védekezésnek három fı iránya van: a biológiai (hagyományos genetikai és biotechnológiai), az agrotechnikai és a közvetlen kémiai védekezés. E fı irányok közül legfontosabb az öröklıdı tulajdonságokon alapuló hagyományos, rezisztenciára nemesítés, rezisztenciaforrások hiányában a tolerancia kialakítása. Legyen bármilyen fejlett az agrotechnikai vagy a kémiai védelem, fogékony fajok védettségét nem lehet elérni e két módszerrel, és csak rezisztens növények termesztésével sikerül megfelelı védettséget kialakítani. A hagyományos növénynemesítési eljárások mellett a biotechnológia eszköztára több olyan lehetıséget is kínál, amivel rezisztens alapanyaghoz juthatunk. A génsebészeti módszerek közül kiváló elvi eredményeket értek el a patogéntıl származtatott rezisztencia alkalmazásával, azonban ez az út a genetikailag módosított szervezetek elterjesztésével kapcsolatos aggályok miatt egyelıre nem járható, bár mar vannak olyan transzgénikus, csak kísérleti célra elıállított dohányfajták, amelyek megfelelı PVY ellenállósága van. Az agrotechnikai védelem eszköztára szinte kimeríthetetlen, de csak a betegség megelızésére irányul. Célja egyrészt a növények harmonikus vízés tápanyagellátásán keresztül a kondíció növelése (diszpozíciós profilaxis), másrészt a fertızés elkerülése (infekciós profilaxis). A járvány kialakulásának csökkentését a fertızési források csökkentésével, a vektortevékenység korlátozásával érhetjük el. Feltételei: az egészséges, vírusmentes vetıanyag (palánta) használata, izoláció térben és idıben, a termesztés ideje alatt végzett szelekció, a rokon kultúrák (Solanaceae családba tartozó fajok) izolálása, az árvakelések, gyomok elleni küzdelem, a termelés szabályainak és a termesztési fegyelemnek betartása. Csak e szabályok együttes alkalmazása mellett lehet – ha vírusmentességet biztosítani nem is, de – elkerülni a nagy termésveszteségeket okozó járványok kialakulását. Az úsztatásos palántanevelési eljárással a vírusfertızés jelentıs mértékben visszaszorítható. 48

A kémiai védekezés módszerei részben a közvetlen védekezést, részben a vírusterjesztı vektorok elleni kémiai védelmet jelentik. Közülük a vírusellenes anyagok a közvetlen kémiai védekezésben nem terjedtek el, részben költségességük, részben fitotoxikus voltuk miatt. Az eredménytelenség fı oka a vírusok azon biológiai tulajdonságán alapszik, hogy a vírusreplikációt maga a gazdaszervezet végzi, így a kórokozó szelektív eltávolítása a gazdanövény károsodása nélkül szinte lehetetlen feladat. A vírusterjesztı vektorok elleni kémiai védekezést mindenkor be kell építeni a nem célszervezetek védelmét is biztosító környezetkímélı integrált védekezésbe, figyelembe véve a vektorok életmódját, rajzásdinamikáját stb. A jelenlegi dohánytermesztési rendszerek hiányosságai és hibái A dohánytermesztés legnagyobb gondja a köztermesztésben elterjedt – elsısorban külföldi – vírusfogékony burgonyafajták termesztése, ami a jelenlegi magas infekciós nyomás mellett a burgonya gyors leromlást eredményezi. A termesztési idı végére a fajták többsége 60-80%-ban fertızött lesz. Gyakori az utántermesztés, a fertızött tövek pedig elsıdleges vírusforrást jelentenek a környezetben levı kultúrfajok, így a dohány számára is. A burgonyafélék családjába tartozó kultúrnövényeket gyakran egymás mellett termesztik. Hiányzik a kártevık országos elırejelzési rendszere. E téren jelentıs elırehaladás történt a vírusterjesztı vektorok számának rendszeres helyi ellenırzésével, mind a fólia alatt termesztett palánták között, mind a szabadföldön. Az agrotechnikai védekezési lehetıségeket nem használják ki egészükben, nincsenek integrált termesztési rendszerek, bár erre az utóbbi években a felvásárló cégek nagy hangsúlyt fektetnek. Rossz az ágazat gazdaságos termelésének feltételrendszere, magasak a termelési költségek, a kistermelıknél alacsony színvonalú a szakértelem, laza a termesztési fegyelem. A felsorolt hiányosságok túlnyomó része nem vezethetı vissza pénzügyi nehézségekre, a feltételek kialakítása gyakran csak gondosságot és tudatos tervezést igényel. Elsısorban a szaktanácsadási rendszer fejlesztésével a területfejlesztési programokban többet kellene foglalkozni. Irodalom Basky Zs., Gáborjányi R., Jenser G. és Horváth, J. (2001): A termesztett Solanaceae fajok (burgonya, paprika, dohány) vírusbetegségei elleni védekezés megalapozása. XII. Növényvédelmi Fórum. Keszthely, Abstr. p. 10. 49

Fekete, G. (1999): The economic effect of PVY on tobacco in Hungary. PVY Conference, Budapest, 1999. Gáborjányi, R., Jenser, G. and Graselli, M. (1999): Survive of tomato spotted wilt virus under continental conditions. VII. IPVES Conference, Almería, Abstr. pp. 137-138. Gáborjányi R., Jenser G. és Nagy Gy. (1993): A paradicsom bronzfoltosság vírus (TSWV) járványtani kérdései. Növényvédelem 29: 543-547. Gáborjányi, R., Jenser, G. and Vasdinyei, R. (1994): Characterization and natural spread of tomato spotted wilt virus isolated in Hungarian tobacco plantations. Horticultural Science 26: 91-94. Gáborjányi R., Horváth J., Kazinczi G., Fekete T., Bujdos L., Bukai A., Nagy Gy. és Takács A.P. (2001): Dohányfajták virológiai vizsgálata a Nyírségben. 6. Tiszántúli Növényvédelmi Fórum, Debrecen. 68-72. Gáborjányi R., Kımíves T. és Király Z. (1995a): A fenntartható mezıgazdaság növényvédelme. Növényvédelem 31: 49-57. Gáborjányi, R., Csilléry, G., Tóbiás, I. and Jenser, G. (1995b): Tomato spotted wilt virus: A new threat for pepper production in Hungary. Eucarpia, Budapest. Abstr. 159-160. Gáborjányi R., Csilléry G., Vasdinyei R., Almási A. és Ekés M. (1995c): A paprikát és paradicsomot fertızı paradicsom bronzfoltosság vírus hazai izolátumainak tünettani és szerológiai jellemzése. Növényvédelem 31: 533-540. Gulyás A. (1936): A magyar dohányok vírusbetegségei. Kísérletügyi Közlemények 1-3: 1-35. Horváth, J. (1966a): Studies on the strains of potato virus Y. 1. Strain C. Acta Phytopath. Acad. Sci Hung. 1: 125-138. Horváth, J. (1966b): Studies on the strains of potato virus Y. 2. Normal strain. Acta Phytopath. Acad. Sci Hung. 1: 333-352. Horváth, J. (1967a): Studies on the strains of potato virus Y. 3. Strain causing browning of midribs in tobacco. Acta Phytopath. Acad. Sci Hung. 2: 95-108. Horváth, J. (1967b): Studies on the strains of potato virus Y. 4. Anomalous strain. Acta Phytopath. Acad. Sci. Hung. 2: 195-210. Horváth, J. (1967c): Separation and determination of viruses pathogenic to potatoes with special regard to potato virus Y. Acta Phytopath. Acad. Sci Hung. 2: 319-360. Horváth J. (1969a): A dohánypatogén vírusok jelentısége és azonosításuk módszerei, Dohányipar 16: 54-60. 50

Horváth J. (1969b): Szimptomatológiai vizsgálatok dohánypatogén vírusokkal és vírus-komplexekkel hazai dohányfajtákon. 1. Dohány mozaik vírus és uborka mozaik vírus. A Növényvédelem Korszerősítése 3: 31-38. Horváth J. (1969c): A dohánypatogén vírusok és víruskomplexek okozta termésveszteségek hazai dohányfajtáknál. Burgonya Y-vírus, uborka mozaik vírus és dohánymozaik vírus. Kísérl. Köz. (Növénytermelés) 62: 159-184. Horváth J. (1972a): Növényvírusok, vektorok, vírusátvitel. Akadémiai Kiadó, Budapest, 515 p. Horváth S. (1996): Burgonyatermesztésünk helyzetér l és a termesztés technológiájáról. Agrofórum VII. 2. 1-3. Horváth J., Gáborjányi R., Kazinczi G. és Takács A.P. (2001): A paradicsom bronzfoltosság vírus (Tomato spotted wilt tospovirus, TSWV) elsı hazai elıfordulása burgonyán. Növénytermelés 50: 545548. Jenser G. (1995): A tripszek szerepe a paradicsom bronzfoltosság vírus terjedésében. Növényvédelem 31: 541-545. Jenser, G. and Gáborjányi, R. (1998): Ecological aspects of tomato spotted wilt epidemy in Hungary. Recent Progress in Tospovirus and Thrips Research. IVth Int. Symp. on Tospoviruses and Thrips in Floral and Vegetable Crops, Wageningen pp. 81-82. Jenser G. Gáborjányi R. és Nagy Gy. (1991): A paradicsom bronzfoltosság vírus elıfordulása és terjedése Magyarországon. Növényvéd. Tud. Ért., Budapest. Abstr. Növényvédelem. Jenser G., Almási A. és Szénási Á. (2001a): A dohánytripsz jelentısége a paradicsom bronzfoltosság vírus járványokban. Magyar Dohányújság 109: 1-2. 30-33. Jenser G., Basky Zs., Gáborjányi R., Almási A., Szénási Á., Grasselli M., Bukai A. és Lipcsei S. (2001b): Termesztett Solanaceae fajokat veszélyeztetı vírusjárványok vektorológiai összefüggései a Nyírségben. 5. Tiszántúli Növényvédelmi Fórum, Debrecen. Jenser, G., Gáborjányi, R., Vasdinyei, R. and Almási, A. (1995): Epidemiological aspects of tomato spotted wilt virus infection in Hungary. Tomato Spotted Wilt Conf. Taiwan. Abstr. Jenser, G., Gáborjányi, R., Vasdinyei, R. and Almási, A. (1996): Tospovirus infections in Hungary. Tospoviruses and Thrips. Acta Horticulturae 431: 51-56. Ligeti L. és Nagy Gy. (1972): A Lycopersicum vírus 3 dohányültetvényeink új, veszedelmes kórokozója. Dohányipar 41-43. 51

Lukács A. (2002): Az uniós elıírásoknak megfelelı cigaretta jövedéki adó bevezetésének következményei. Magyar Dohányújság 110: (12.) 7-12. Nagy, Gy. (1999): Breeding tobacco in Hungary for resistance to PVY. PVY Conference, Budapest, 1999. Nagy Gy. és Kiss I. (1991): Vírusos betegségek elterjedése dohányültetvényeinkben 1990-ben. Magyar Dohányújság 1: 1822. Takács A. (1999): A burgonya Y-vírus (potato Y potyvirus, PVY) morfológiája, genetikája és törzsei, vektorai, gazdanövényköre és tünettana. Növénytermelés 48: 199-208. Takács A., Horváth J. és Kazinczi G. (1998): A burgonya Y-vírus (potato Y potyvirus) NTN törzse (PVYNTN). Növényvédelem 34: 621626. Wolf I. és Horváth J. (1990): A burgonyapatogén vírusok elleni védekezést megalapozó vírusökológiai vizsgálatok. Burgonyatermesztés 2: 15-36. Wolf. I., Kölber M., Horváth J. és Hajnal T. (1990): A burgonyapatogén vírusok fertızésdinamikájának alakulása. Burgonya Y-vírus (Potato virus Y). Növényvédelem 6: 274-275. Köszönetnyilvánítás A szerzık köszönetüket fejezik ki a „Széchenyi” Nemzeti Kutatásfejlesztési Program (No. 4/008/2001) anyagi támogatásáért. VIROLOGICAL ASPECTS OF TOBACCO PRODUCTION IN HUNGARY R. Gáborjányi1 – A. Takács1– J. Horváth1– G. Kazinczi1 – G. Jenser2 – T. Fekete3 – L. Bujdos3 – Gy. Nagy4 – A. Bukai4 1

2

Veszprém University, Georgikon Faculty of Agriculture, Keszthely, Plant Protection Institute, Hungarian Academy of Sciences, Budapest, 3Univesal Leaf Tobacco Magyarország Ltd, Nyíregyháza, 4Agrotab Ltd., Debrecen-Pallag

Tobacco is an important industrial crop in Hungary, grown in 5500 ha, with about 8,8 tons yield. Virus diseases highly influence the productivity. According to the recent survey Tobacco mosaic tobamovirus (TMV), Cucumber mosaic virus cucumovirus (CMV), Potato Y potyvirus (PVY) and Tomato spotted wilt tospovirus (TSWV) are the most frequent viral pathogens in the fields. This paper deals only with the ecology and epidemics of PVY and TSWV.

52

Potato Y potyvirus (PVY), the representative pathogen of the Potyviridae family, affects tobacco and other Solanaceous crops world-wide and the causes serious yield losses especially in tobacco, potato, paprika and tomato production. In Eastern Europe PVY is the most widespread viral pathogen of tobacco plantations. It is naturally transmitted by several aphid species in a non-persistent manner. Flu-cured, burley and oriental tobaccos have been affected almost equally. Yield reductions 37 and 86% was estimated in susceptible varieties, but complete losses have occurred in highly infected fields. The virus showed a high level of variability, strains of tobacco, potato and pepper were described. It is generally accepted, that the PVY infested potatoes could be the unique sources of primer infection in the nature, and it is not possible to achieve success of the viral problems tobacco production without solving the similar ones in potato cultivation. According to our previous observation the infection of PVY isolates which cause only mild and negligible symptoms on potato plants can induce severe necrotic symptoms on tobacco fields Tomato spotted wilt virus (TSWV) belongs to the Tospoviridae. It means real threat in tobacco plantations. TSWV is vectored by thrips species. Onion thrips (Thrips tabaci) is endemic and common in tobacco fields and have a significant role in the outbreak of epidemics of TSWV. Imagoes could hibernate in perennial herbaceous wild growing plants in Hungarian conditions, and serve as primer infection sources for young seedlings in the spring. Other vector species, the adventive western flower thrips (Frankliniella occidentalis) lives only in greenhouses and plastic tunnels infecting the young seedlings. This species is not able to hibernate in our climatic conditions. At the same time it can survive during the vegetation period in the field in the flowers of different plants. By the monitoring of flying insects both in plastic tunnels and in tobacco fields the TSWV infection significantly suppresses. By the distribution of Frankliniella occidentalis, TSWV became a common pathogen in paprika and tomato plantations too. Isolates from these plants are identical with the tobacco isolates. Control measures against tobacco viruses closely correlate with the integrated virus control of potato fields. The most important item is the use of virus-free seed potatoes and the separate growing of Solanaceous plants (tobacco, paprika, tomato, potato), which are the common host of most viruses. By agrotechnological measures it is possible to eliminate the weeds, the natural owervintering hosts of PVY and TSWV. By monitoring of virus vectors both in plastic tunnels and in the fields it is possible to determine the chemical treatments. The virus free tobacco seedling production is a crucial point of tobacco growing. Tobacco production needs a continuous field inspection. By the use of resistant varieties it will be possible to decrease the losses caused by viruses.

53

54

NÖVÉNYKÓRTANI SZEKCIÓ ELİADÁSOK

55

56

NAPRAFORGÓ-HIBRIDEK FEHÉRPENÉSZES SZÁRTİKORHADÁS (SCLEROTINIA SCLEROTIORUM) IRÁNTI FOGÉKONYSÁGA FAJTA- ÉS PROVÁCIÓS KÍSÉRLETEKBEN Gergely L. - Birtáné Vas Zs. - Szabó T. - Zalka A. Országos Mezıgazdasági Minısítı Intézet, Budapest Bevezetés, Irodalmi áttekintés A fehérpenészes szár- és tányérrothadás (Sclerotinia sclerotiorum) a napraforgó-termesztés állandó vámszedıje világszerte. A kórokozó a növény valamennyi részét fertızheti különbözı betegség-formákat idézve elı (csíranövény elhalás, szártı-, szárközép- bimbó és tányérrothadás). Hazánkban a szártıkorhadás a leggyakoribb betegségforma, melynek elıfordulása néhány %-tól 40-60 %-ig változik, de szélsıséges körülmények között (helytelen vetésforgó és tápanyagellátás – N túladagolás – , gyomos és/vagy túl sőrő állomány, csapadékbıség, fogékony fajta) akár a 80-100 %ot is elérheti (Hahn, 2000). Mivel a termésveszteség mértéke gyakorlatilag megegyezik a fertızöttség értékszámával (fertızött db %), a szártıkorhadásos betegségforma – hatékony vegyszeres védekezés hiányában – jelentısen befolyásolja a termesztés jövedelmezıségét. A védelem alapja a minden elemében szakszerő agrotechnika és a helyes fajta (hibrid) megválasztás (genetikai védelem). Teljes ellenállóságot biztosító rezisztencia-források nem ismeretesek, ezért a nemesítés célja kielégítı mértékő szántóföldi rezisztencia elérése. Anyag és módszer 2002-ben az OMMI Fajtakísérleti Állomásain természetes fertızöttségő teljesítmény kísérletekben (Jászboldogháza, Eszterágpuszta), valamint monokultúrás provokációs kísérletben (Röjtökmuzsaj) vizsgáltuk 87 napraforgó genotípus (75 fajtajelölt és 12 standard fajta) fehérpenészes szártıkorhadással szembeni viselkedését. A 4 ismétléses, véletlen blokk elrendezéső kísérletek fıbb agronómiai adatait az 1. táblázatban, a természetes csapadék ellátottságot a 2. táblázatban közöljük.

57

1. táblázat: A kísérleti helyek fıbb agronómiai adatai

Provokáció módja: Elıvetemény Tápanyagellátás N : P : K (h.a./ha) Vetésidı: Parcella méret Öntözés: Gyomírtás(l,kg/ha)

Röjtökmuzsaj monokultúra öntözés napraforgó (4. éve) 85 : O : O

Jászboldogháza -

Eszterágpuszta -

facélia 116 : 48 : 48

ıszi káposztarepce 40 : 105 : 105

2002. 05.01. 12,88 m 5 x 25 mm Dual Gold 1,5 + Igran 2,5

2002. 04. 15-17. 20,16 m Trophy 1,0 + Racer 2,5

2002. 04. 29. 25,76 m Dual Gold 1,5 + Racer 2,5

2. táblázat: A kísérleti helyek természetes csapadék ellátottsága, mm Hónap Január Február Március Április Május Június Július Augusztus Összesen:

Röjtökmuzsaj 9,0 27,2 62,3 49,0 34,1 55,6 46,2 71,5 354,9

Jászboldogháza 20,0 20,0 38,8 5,4 27,5 39,6 127,0 37,7 316,0

Eszterágpuszta 9,2 49,8 5,7 102,0 117,2 39,3 96,9 114,8 534,9

A szártıfertızés mértékét (fertızött db %) az elvirágzás után, illetve a viaszérésben állapítottuk meg a betegség tipikus tünetei alapján. A rezisztencia-viszonyokat a fertızöttség szélsıértékeivel jellemeztük, éréscsoportonként kiemelve a legkisebb és legnagyobb fertızöttséget mutató genotípusokat (3.táblázat).

58

3.táblázat: A fertızöttség szélsı értékei, 2002. Érés-csoport

Igen korai

Fajta szám

14

Fehérpenészes szártıkorhadás

f.db%

fajtakísérlet Magog LHA 150/01 RUH 113 MR RPGT 004

23,6 13,0 3,4 3,4 8,1 27,1 25,8 24,4 2,4 4,0 11,4 20,9 19,6 2,5 5,6 10,4 22,3 16,3 3,6 4,6 8,8

Átlag: LHA250/R1

GK 137-22 Korai

44

Sonrisa MH 0309 MAT 8389

Átlag: Középéréső

15

AK 0430 LHA 351/01 RPGT 916 Aréna PR

Átlag: Étkezési

14

Átlag: Vizsgálati helyek:

HSXS20106 XF 4123 NSH 1208K Birdy Eszterágpuszta Jászboldogháza

prov.kísérlet Magog LHA 150/01 Suvi L 99 999

f.db%

57,5 66,8 30,5 31,4 48,8 Ramszesz 61,5 Rigasol PR 59,9 Ozirisz 59,7 2193/00 10,1 Aitana 11,9 34,5 AK 0430 58,4 Zoltán 57,4 RPGT 916 14,1 Aréna PR 22,6 36,8 HSXS20106 35,2 HSX 0001 29,8 Birdy 10,7 NSH 1200K 16,6 23,1 Röjtökmuzsaj

Eredmények és megvitatás • A fehérpenészes szártıkorhadás iránti legnagyobb fogékonyságot az igen korai és korai éréső hibridek mutatták, ami megerısíti a korábbi (Békési, 1972) és a legutóbbi vizsgálati eredményeket (Békési és mtsai 2001, Gergely és mtsai 2001). • Az egyes betegségformák közül egyértelmően a szártıkorhadás elıfordulása dominált, a szárközép- és tányérfertızések gyakorisága lényegesen kisebb volt. Feltehetıen a nyári idıszakban (június - július) gyakori meleg, aszályos periódusoknak tulajdonítható az aszkospórás fertızések mérsékeltebb elıfordulása (Békési, szóbeli közlés). • A genotípusok szártı-fertızöttségében számottevı különbségeket mutattunk ki valamennyi éréscsoportban, hasonlóan az elmúlt évi vizsgálatainkhoz (Gergely és mtsai 2001). 59

Mivel az igen korai és korai éréső hibridek mutatják a legnagyobb fogékonyságot a fehérpenészes szártıkorhadásra, a termesztésük során elkövetett agrotechnikai hibák (nem fémzárolt, csávázatlan vetımag használata, helytelen vetésforgó és tápanyagellátás, sőrő növényállomány, gyomosság) esetén jelentıs kockázattal kell számolnunk. Több éves tapasztalataink alapján a fogékonyság-különbségek az államilag elismert hibridek között is megnyilvánulnak (OMMI leíró fajtajegyzékek). Ezért a fajtamegválasztáskor élni kell a kielégítı szántóföldi rezisztenciával bíró napraforgó-hibridek nyújtotta elınyökkel, hiszen a hazánkban gyakori szártıkorhadás ellen nem ismerünk hatékony vegyszeres védelmet. Irodalom Békési P. (1972):.Növényfajták tenyészidejének és a gombabetegségek iránti fogékonyságának összefüggése. 1970.évi Országos Fajtakísérletek, Mezıgazdasági Kiadó, Budapest. Békési P., Birtáné Vas Zs. és Szabó T. (2001): Sclerotinia sclerotiorum: napraforgó hibridek fogékonysága testtájanként - a védelem lehetıségei. XI. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum 2001:7.p. Gergely L. Birtáné Vas Zs. és Zalka A. (2001): Napraforgó hibridek fehérpenészes szár- és tányérrothadás (Sclerotinia sclerotiorum) iránti fogékonysága. 6. Tiszántúli Növényvédelmi Fórum, 2001. nov. 6-8., Összefoglalók: 37-43. Hahn, V. (2000): Resistance to Sclerotinia head rot in sunflower after artificial infection with inoculated millet seed. 15th Int. Sunflower Conf., 12-15 June 2000, Proceedings (Vol. 2.): 19-22. THE SUSCEPTIBILITY OF SUNFLOWER F1-HYBRIDS TO SCLEROTINIA STEM-BASE ROT IN HUNGARIAN VARIETY TRIALS L. Gergely - Zs. Birtáné Vas -T. Szabó - A. Zalka National Institute for Agricultural Quality Control, Budapest 87 sunflower genotypes were tested for their susceptibility or resistance to Sclerotinia stembase rot (Sclerotinia sclerotiorum) under moderate and high infection pressure in field trials. Monoculture with high level of N-fertilization and irrigation were used as methods for disease provocation. Very early and early hybrids were proved to be the most susceptible. Of the disease types stem-base rot was much more frequent than head rot. Considerable varietal differences in susceptibility were observed in all maturity groups.

60

A VETÉSIDİ HATÁSA A NAPRAFORGÓ HIBRIDEK TERMÉSÉRE ÉS NÉHÁNY BETEGSÉGÉNEK ELİFORDULÁSÁRA Zsombik L. Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum, Mezıgazdaságtudományi Kar, Növénytermesztési és Tájökológiai Tanszék, Debrecen A ’90-es évek elejétıl a napraforgó hibridválaszték nagy léptekkel bıvült, ami a hibridspecifikus termesztéstechnológiák kialakítását indokolja. Emellett szól az is, hogy a hibridek az eltérı ökológiai és agrotechnikai körülményekhez való adaptációs képessége nem egyöntető. A hibridválaszték bıvülésével a különbözı biológiai alapok patogén szervezetekkel szembeni ellenállóképessége, illetve agronómiai tulajdonságai is heterogén képet mutatnak, melyeket jelentısen módosíthatnak az eltérı agrotechnikai paraméterek (pl. vetéstechnológia, tápanyagelléátás, növényvédelem, stb.). A vetéstechnológiai elemek közül a vetésidı nagymértékben befolyásolja az agronómiai paraméterek alakulását. A napraforgó vetési idejének megválasztásánál alapvetı szempont az adott hibrid vetésidı-optimum intervallumának, illetve az optimálistól eltérı vetésidı termésre és agronómiai paraméterekre gyakorolt hatásának hibridenkénti ismerete az adott termıhelyen. Irodalmi áttekintés Beard és Geng (1982) fıkomponens és path analízissel megállapították, hogy a fenotípusosan és genetikailag eltérı fajták reagalása a különbözı vetésidıkre hasonló. Similaru (1987) illetve Nicolae és mtsai (1981) romániai vizsgálatai alapján az optimális vetési idı április 1-15, ha a talaj hımérséklete a vetés mélységében eléri a 6 oC-t. Bilteanu és mtsai (1986) tíz éven át tartó kísérleteik alapján megállapították, hogy rozsdabarna erdıtalajon az 50 %-nál több olajat tartalmazó hibridek optimális vetési ideje március vége és április 15. között van. Monotti és Cremasch (1981) olaszországi vizsgálatainak eredményeképpen a minél korábbi vetést ajánlják, amikor a talaj hımérséklete a vetés mélységében eléri a 7 oC-ot. Hasonló megállapítást tettek a talajhımérsékletre Sin és mtsai (1978), de felhívják a figyelmet arra, hogy egyes nagy olajtartalmú hibridek magjai gyengébben csíráznak ezen a hımérsékleten. Dorozskin és mtsai (1980) a napraforgó vetésidejét 8 - 10 ºC talajhımérsékletnél határozták meg. A korai vetés kedvezı hatását figyelték meg 61

Harper és Ferguson (1979), akik szerint a termést és az olajtartalmat a korai vetés kedvezıen befolyásolta. Antal (1978, 1992) megállapításai alapján a nagy olajtartalmú napraforgót 8-12 oC talajhımérsékletnél (április közepe), a kis olajtartalmú napraforgót 7-8 oC talajhımérsékletnél (április elején) kell vetni. Ezt támasztják alá Ferenczi (1994) vizsgálatai, mely szerint a napraforgó vetését meg kell kezdeni, ha a talaj hımérséklete a vetés mélységében tartósan eléri a 8-12 oC-ot, ez általában április 5-15. Vrânceanu (1977) szerint a nagy olajtartalmú fajták vetésideje akkor van, ha a vetés mélységében a talajhımérséklet 10 oC felett állandósul. Láng (1976) megállapítása alapján a vetést akkor lehet megkezdeni, amikor a talaj hımérséklete 11-12 oC-ot ér el. A májusi vetés határozott terméscsökkenést okozott Prodan és mtsai (1985) vizsgálataiban. Az USA középsı részén végzett vizsgálatok alapján a késıi (júliusi) vetés alacsony termést adott Owen (1983). Az USA Észak-Dakota államában a május 20-i vetés az optimális, az ennél késıbbi vetés csökkenti az olajtartalmat (Gardner és mtsai, 1986). Az optimálisnál korábbi vetésidı esetén a Botrytis cinerea és Sclerotinia sclerotiorum kórokozók nagyobb mértékő károsítását tapasztalta Jurkovič és Čulek (1998). A vetésidı és a Diaporthe helianthi fertızöttség összefüggéseinek megállapítására irányuló kísérletekben (Békési és Birtáné 1994; Vágvölgyi és mtsai 1999, Zsombik 2002) a legnagyobb fertızöttség és szártörés a legkorábbi vetésidınél adódott. Anyag és módszer Vizsgálataink a hajdúsági löszhát területén elhelyezkedı, mészlepedékes csernozjom talajon folytak. A szántóföldi kisparcellás kísérletek négy ismétlésben, véletlen blokk elrendezéssel kerültek elhelyezésre. A vetésidı hatásának vizsgálatánál az optimálisnál korábbi (I.) (1999-ben április 6., illetve 2000-ben március 30.), optimális (II.) (április 21., illetve április 12.), illetve az optimálisnál késıbbi (III.) (május 5., illetve május 4.) vetésidıt alkalmaztunk egységes, 55.000 tı/ha állománysőrőséggel. A szárbetegségek (Diaporthe helianthi, Sclerotinia sclerotiorum) felvételezése a tenyészidıszak folyamán folyamatosan történt, a közölt eredmények mindkét vizsgált évben augusztus 10-11. közötti bonitálási idıszakban mért adatok. A Sclerotinia sclerotiorum esetében a fertızöttségi értékek a primer és szekunder tünetek gyakoriságát együttesen tartalmazzák. A Diaporthe helianthi esetében a fertızöttségi indexet 0-10-ig tartó bonitálási skála alkalmazásával számítottuk. A szárszilárdsági paraméterek felvételezése a betakarítást közvetlenül megelızı idıszakban történt. A betakarított terméseredményeket 8 % nedvességtartalomra korrigálva standardizáltuk. 62

Eredmények

II. vetésidı

U

re na

A

Fl

I. vetésidı

til

100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 or es N at il Tr en til A le xa nd ra Fl or H y s ix un 32 1 R ig as ol Ly m pi l

fertızöttségi %

Az 1999-es tenyészév idıjárását az átlagot meghaladó hımérséklet és csapadék jellemezte. A júniusi és júliusi csapadékos idıjárás magas léghımérséklettel és páratartalommal párosulva kedvezı klimatikus feltételeket biztosított a szárfoltosság betegségek (Diaporthe helianthi, Phoma macdonaldii, Sclerotinia sclerotiorum, Alternaria spp.) nagyfokú infekciójának, ami – az állományok kedvezı kezdeti fejlıdése ellenére – a terméseredményeket kedvezıtlenül befolyásolta. A 2000-es tenyészévben a csapadék mennyisége jóval alatta maradt a 30 éves átlagnak. Ez különösen májusban és júniusban jelentkezett – alacsony relatív páratartalommal együtt –, így a betegségek számára kedvezıtlenül alakultak a klimatikus feltételek. A szárbetegségek sok esetben az észlelési szintet sem érték el. A csapadékhiány ellenére az állományok erıteljesen fejlıdtek, a termés rekordértéket ért el. A szárfoltosság betegségek közül 1999-ben meghatározó volt a diaportés szárfoltosság és -korhadás. A vizsgált hibridek közül a legalacsonyabb fertızöttségi gyakoriságot tapasztaltunk az Util, Alexandra, Hysun 321 hibrideknél. A vetésidık fertızöttségi %-ra gyakorolt hatása szignifikánsan különbözött a hibridek többségénél, a vetésidı késıbbre tolódásával a fertızöttség gyakorisága csökkent. A kórokozóval szemben érzékenyebb hibridek esetében (Flores, Natil) a késıbbi vetésidı nem járt a fertızöttség jelentıs csökkenésével (1. ábra).

III. vetésidı

1. ábra: A vetésidı hatása a napraforgó hibridek Diaporthe helianthi fertızöttség mértékére (Debrecen, 1999)

63

II. vetésidı

na

A re

Fl or e

I. vetésidı

U t il

10 9 8 7 6 5 4 3 2 1 0 s Na til Tr en til A le xa nd ra Fl or H ys ix un 32 1 R ig as ol Ly m pi l

fertızöttségi index

A diaportés szárfoltosság és -korhadás súlyosságát kifejezı fertızöttségi index a vetésidık között kivétel nélkül szignifikánsan csökkent a vetés késıbbre tolódásával, tehát a korai vetés a betegségre hajlamosító évjáratban súlyosabb tünetek kialakulását eredményezte. A hibridek között meglévı fogékonyságbeli különbségeket jól mutatja a fertızöttségi index, alacsony értékeket tapasztaltunk az Util, Lympil, Hysun 321, illetve Alexandra hibrideknél (2. ábra).

III. vetésidı

2. ábra: A vetésidı hatása a napraforgó hibridek Diaporthe helianthi fertızöttségi indexére (Debrecen, 1999)

A szárfoltosság-betegségek közül a fehérpenészes szárfoltosság (Sclerotinia sclerotiorum) primer és szekunder tünetei is megjelentek 1999ben. Az optimálisnál korábbi vetésidı nagyobb fehérpenészes szárfoltosságfertızöttséget eredményezett 1999-ben (3. ábra).

64

I. vetésidı

re na

til

A

U

Fl

or es N at il Tr en t A le x il an dr a Fl or H y s ix un 32 1 R ig as ol Ly m pi l

fertızöttségi %

20 18 16 14 12 10 8 6 4 2 0

II. vetésidı

III. vetésidı

3. ábra: A vetésidı hatása a napraforgó hibridek Sclerotinia sclerotiorum fertızöttségére (Debrecen, 1999)

I. vetésidı

na A

re

t il U

ig as ol Ly m pi l

R

32 1

or ix

ys un H

Fl

til le x an dr a A

Tr en

at il N

or e

s

20 18 16 14 12 10 8 6 4 2 0 Fl

fertızöttségi %

A vizsgált hibridek között jelentıs mértékő eltérés adódott a szártörés vonatkozásában (4. ábra). Alacsony szártörés jellemezte az Util és Rigasol hibrideket, ugyanakkor a Natil és Alexandra hibridek szártörési értéke a hibridek átlagához viszonyítva magasnak mutatkozott. Az optimálisnál korábbi és az optimális vetésidıben a hibridek átlagában tapasztalt szártörés mértéke közötti különbség nem haladta meg a szignifikáns szintet, azonban az optimálisnál késıbbi vetésidıben jelentıs mértékő csökkenés mutatkozott.

II. vetésidı

III. vetésidı

4. ábra: A vetésidı hatása a napraforgó hibridek szártörésére (Debrecen, 1999)

65

Az 1999-es évben a hibridek közül a Lympil hibrid mind az optimális, mind az attól eltérı vetésidıben a legnagyobb termést adta (5. ábra). A vetésidık átlagai között minimális, nem szignifikáns különbség adódott. Bizonyos hibrideknél az eltérı vetésidık hatására szignifikáns különbséget tapasztaltunk a termés mennyiségében, ezek a hibridek a vetésidı változására érzékenyen reagáltak 1999-ben (Florix, Rigasol, Lympil). Nem adódott szignifikáns terméskülönbség az Alexandra, Hysun 321 illetve Arena hibrideknél, így ezek a hibridek a vetésidı biológiai optimumon belüli változására kevésbé voltak érzékenyek a vizsgált évben.

termés (kg/ha)

6000 5000 4000 3000 2000 1000

Fl o

re s N at i Tr l en A le til xa nd ra Fl o r H ys ix un 32 R 1 ig as o Ly l m pi l U t il A re na

0

I. vetésidı

II. vetésidı

III. vetésidı

5. ábra: A vetésidı hatása a napraforgó hibridek termésére (Debrecen, 1999)

A 2000-es tenyészévben a fertızöttség gyakorisága egyik vetésidıben sem ért el olyan szintet – a statisztikai megbízhatóság ellenére –, mely lehetıvé tette volna a hibridek fogékonyságának, illetve a különbözı vetésidık fertızöttségre gyakorolt hatásának megbízható összehasonlítását. Az optimálisnak tekintett vetésidıben tapasztaltuk a legmagasabb fertızöttséget, de ennek mértéke is csak 8 %, ami – a diaportés szárfoltosság és -korhadás esetében – nem tekinthetı jelentısnek. A fertızöttségi index értékekre hasonló megállapítások tehetık, a betegség alacsony szintjét ez a mutató is jól tükrözi, így ezen mutató értékei alapján sem állapíthatók meg különbségek a hibridek fogékonyságát illetve fertızöttségét illetıen. A fehérpenészes szárfoltosság – a klimatikus viszonyoknak köszönhetıen – primer és szekunder tünetei 2000-ben kis számban fordultak 66

elı a vizsgált állományokban. A legmagasabb fertızöttséget a Fleuret, illetve Florix hibrideknél tapasztaltunk, de a fertızöttség mértéke a 3,0 %-ot nem haladta meg. Az alacsony fertızöttségi szint a hibridek fogékonyságbeli eltéréseit sem fejezte ki kellıképpen a 2000-es tenyészévben. Szártörést a vizsgált állományokban 2000-ben nem tapasztaltunk a betakarítást megelızı idıszakban. A 2000-es évben végzett termésvizsgálatok eredményei a megkésett vetésidı kedvezıtlen hatását igazolták minden hibrid esetében (6. ábra). Kiemelten érzékeny az Alexandra nevő hibrid, melynél a megkésett vetésidı közel 1,8 t/ha-os terméscsökkenést okozott. A vizsgált hibridek az optimálisnak tartott, április közepi vetésidınél mutattak termésmaximumot, azonban több hibridnél (Alexandra, Hysun 321, Arena) az optimálisnál korábbi vetésidı nem okozott szignifikáns terméscsökkenést. 6000 termés (kg/ha)

5000 4000 3000 2000 1000

I. vetésidı

II. vetésidı

til U

Lu c

il Ly m pi l

Fl

eu r

et La ri so l Fl or ix R ig as H ys ol un 32 A 1 le xa nd ra A re na

0

III. vetésidı

Hibrid átlaga

6. ábra: A vetésidı hatása a napraforgó hibridek termésére (Debrecen, 2000)

Irodalom Antal

J. (1992): Napraforgó in Bocz E. szerk.: Szántóföldi növénytermesztés. Mezıgazda kiadó, Budapest 634-635. Antal J. (1978): A napraforgó termesztése. in Antal J. szerk.: Olajnövények termesztése. Mezıgazdasági Kiadó, Budapest 11-35. Beard, B. H. and Geng, S. (1982): Interrelationship of morphological and economic characters of sunflower. Crop Sciences 22. 4. 817-822. Békési P. és Birtáné Vas Zs. (1994): Napraforgó fajták és hibridek rezisztenciája. Agrofórum 5. 4. 6-7. 67

Bilteanu, G., Roman, G. V., Gheorghies, C., and Nica, O. (1986): Cercetari privind epoca de semanat a florii-soarelui in zona solului brun-roscat din Cimpia Romana. Productia Vegetala. Cereale si Plante Tehnice 38. 2. 13-23. Dorozskin, A. N., Kondrat’ev, V. I., and Piven’, L. E. (1980): Prodolzsitelnoszt’ provedenija szeva i uborki podszolnecsnika. Zemledelie 9. 18-19. Ferenczi Gy. (1994): A napraforgóvetés gyakorlata. Agrofórum 5. 4. Különszám 13. Gardner, J. C., Schatz, B. G., and Olson, H. M. (1986): How planting date affects yield of sunflower? North Dakota Farm Research 44. 3. 13-16. Harper, F. and Ferguson, R. C. (1979): The effects of bitumen mulch and sowing date on the establishment and yield of oil-seed sunflower (Helianthus annuus L.). Journal of Agricultural Sciences 93. 1. 171180. Jurkovič, D and Čulek, M. (1998): Incidence of the most important sunflower diseases in eastern Croatia. Fragmenta Phytomedica et Herbologica 26. 1-2. 67-75. Láng G. (1976): Szántóföldi növénytermesztés. Mezıgazdasági Kiadó, Budapest. 239-247. Monotti, M. and Cremasch, D. (1981): Gli aspetti agronomici. L’Informatore Agrario 37. 23. 16023-16024. Nicolae, H., Sin, G., Gumaniuc, N., Filipescu, H., and Bondarev, I. (1981): Epoca de semanat si densitatea plantelor la florarea-soarelui. Analele ICCPT Fundulea 46. 289-297 p. Owen, D. F. (1983): Differential response of sunflower hybrids to planting date. Agronomy Journal 75. 2. 259-262. Prodan, H., Prodan, I., and Pipie, F. (1985): Cercetari privind influenta epocil si densud-vestul Cimpei Romane. Productie Vegetala, Cereale si Planta Tehnice 37. 2. 3-8. Similaru, E. (1987): Epoca si desimea de semanat – verigi de baza ale tehnologiei culturii florii-soarelui. Productia Vegetala. Cereale si Plante Tehnice 39. 2. 25-34. Sin, G., Pintlie, C., Nicolae, H., Cseresnyés, Z., Bondarev, I., Ionescu, F., Lascu, I., and Dumitrescu, N. (1978): Influenta densitatii si epocii de semanat asupra productici la floarea-soarelui. Analele Institutul de Cercetari pentru Cereale si Plante Tehnice. Fundulea Ser. C. 43. 311-317. Vágvölgyi S., Romhány L., Sziklai Z. és Bohák H. (1999): Fenológiai és kórtani megfigyelések késıi napraforgóvetésben a Nyírségben. Gyakorlati Agrofórum 10. 12. 35-41. 68

Vrânceanu, A. V. (1977): A napraforgó. Mezıgazdasági Kiadó, Budapest. 197-214. Zsombik, L. (2002): The effects of planting technology on the yield of sunflower hybrids and its agronomy traits. Proceedings of the AlpsAdria Scientific Workshop, Opatija. 180-184. THE EFFECT OF SOWING-TIME ON YIELD AND OCCURENCE OF SOME DISEASES OF SUNFLOWER HYBRIDS L. Zsombik Debrecen University, Centre for Agricultural Sciences, Faculty of Agronomy, Department of Plant Production and Applied Ecology The yield is significantly affected by the modification of sowing-time inside the biological optimum and also by plant density and the product of stock of plants. In the case of sunflowers the effect of the density is very important since the optimal range is narrow. Our trials were made on calcic chernozem soil in the Hajdúság area (Eastern Hungary) in 1999 and 2000. The small-plot field experiments were randomized and four times repeated. Earlier than the optimum (end of March in 1999 and beginning of April in 2000), optimum (middle of April) and later than the optimum (beginning of May) sowing-times were used in the course of our experiments using 55.000 plant ha-1 density. We standardized the harvested yield results, corrected to 8 % water-content. In 1999 significant differences could be established, regarding the optimal sowing-time, which is one of the critical elements of the hybrid-specific production management. In 2000 the climatic factors were disadvantageous for the development of diseases, owing to this the yield was higher than in 1999. The examined hybrids gave the highest yield by applying the optimal sowing-time at the middle of April, but there was not significant yield reduction at some other hybrids (Alexandra, Hysun 321, Arena). The effect of sowing-time is determined by the cropping year. The sunflower can be produced with absolute certainity using the optimal sowing-time (middle of April). The earlier sowing-time resulted higher incidence rate of the Diaporthe helianthi – in the favourable cropping year for the disease – and the damage has also increased.

69

KOLUMBIAI DATURA VÍRUS (COLOMBIAN DATURA VIRUS, CDV): ÚJABB VESZÉLYES POTYVIRUS ELİFORDULÁSA MAGYARORSZÁGON Salamon P.1 –Palkovics L.2 1

2

4521 Berkesz Mezıgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont 2100 Gödöllı Bevezetés, irodalmi áttekintés

Az utóbbi években a mérsékelt égöv alatt is világszerte egyre nagyobb érdeklıdés tapasztalható a szubtrópusi és mediterrán eredető zöldség- és dísznövények iránt. Ezek egy részét szabadföldi viszonyok között, vagy termesztıházakban egynyári növényként termesztik, míg másokat évelıként, átteleltetve nevelnek. Az „újabb”, hazai viszonyok között is egyre népszerőbb növények közé sorolhatók a burgonyafélékhez tartozó, dísznövényként termesztett angyaltrombita fajok és hibridek (Brugmansia spp.), valamint a gyümölcsükért zöldségnövényként termeszett perui földicseresznye (Physalis peruviana L.) és pepino (Solanum muricatum Ait.). A Dél- és Közép Amerikából származó fenti növényfajokat számos, az ıshazában endemikus vírus fertızi, melyek vegetatív szaporítóanyaggal (angyaltrombita, pepino) kerültek Európába. Különösen veszélyes kórokozóként tartja nyilván az európai növényvédelem a pepinóról leírt pepino X-virust (Pepino X potexvirus, PeVX), amely Angliában, Franciaországban és Hollandiában paradicsomon lépett fel (Vlugt és mtársai, 2000; Anderson, 2000). Hasonlóan veszélyes kórokozó a 60-as években angyaltrombitákon felfedezett kolumbiai Datura vírus (Colombian Datura virus, CDV; Kahn és Bartels, 1968), amelyet Hollandiában és Németországban angyaltrombitákról, petúniáról valamint Juanulloa aurantiaca-ról izoláltak (Lesemann és mtsai, 1996; Verhoeven és mtsai, 1996; Feldhoff és mtsai, 1998). A CDV Hollandiában üvegházi viszonyok között okozott járványt paradicsomon (Verhoeven és mtsai, 1996). Tekintettel arra, hogy az angyaltrombiták az utóbbi években Magyarországon is elterjedt dísznövényekké váltak, továbbá a pepinóval és a perui földicseresznyével is egyre kiterjedtebb termesztési kísérletek folynak, indokoltnak tartottuk, hogy a fenti növényfajok hazai viszonyok között alig ismert kórokozóit és kártevıit, különösen vírusos betegségeit figyelemmel kísérjük. Kutatásaink részeredményeit növényvédelmi fórumokon, valamint a Kertészet és Szılészet c. szaklapban tettük közzé (Salamon, 2002; Salamon és mtsai, 2002; Salamon és Palkovics, 2002). Az alábbiakban részletesebben is ismertetjük azokat az eredményeket, amelyek 70

igazolják a kolumbiai Datura vírus hazai fellépését a fenti növényfajokon. Anyag és módszer A növényminták származása A vizsgált angyaltrombita növényeket (sárga, fehér és rózsaszín virágú Brugmansia fajok és hibridek) 2000 és 2002 között győjtöttük Apostagon, Budakeszin, Budapesten és Gödöllın. Az eredeti beteg növényekrıl hajtásdugványokat készítettünk, amelyeket üvegházban elkülönítetten neveltünk. A perui földicseresznye fertızött egyedeit 2000-ben Velencén és Berkeszen az elsı szerzı szabadföldi kísérleti állományaiban győjtöttük. A beteg pepino növényt 2001-ben Gödöllın győjtöttük fóliasátor alatt termesztett kísérleti állományban. Patológiai vizsgálatok A növényminták vírusfertızöttségének megállapításához beteg leveleiket foszfát pufferben (1: 5 v/w, 1/15 M, pH=7.0) homogenáltuk, majd az így nyert szövetnedvvel virofil és virofób tesztnövények (Capsicum annuum, Chenopodium amaranticolor, Ch. murale, Ch. quinoa, Cucumis sativus, Datura stramonium, Nicotiana spp., Phaseolus vulgaris) leveleit dörzsöltük be. A mechanikai átvitelekhez abrazívumként cellitet használtunk. Egy izolátum tiszta kultúrájának elıállításához Chenopodium növényekrıl kiindulóan egyléziós passzálást alkalmaztunk. Elektronmikroszkópos vizsgálatok Elektronmikroszkópos vizsgálatokhoz az eredeti gazdanövények leveleibıl, vagy a paaszált vírusizolátumokkal fertızött tesztnövények leveleibıl készítettünk 2 %-os uranil-acetáttal kontrasztozott csepp preparátumokat. Átvitel levéltetővel A levéltető átvitelt zöld ıszibarack levéltető (Myzus persicae Sulz.) szárnyatlan adult egyedeivel végeztük, amelyeket paprikán tartottunk. A levéltetveket éheztetés után 5 percig tartottuk a vírusforrás tesztnövény levelein, majd 5-5 levéltetvet helyeztünk 5 fiatal, egészséges Xanthi-nc dohány leveleire. A levéltetveket 10 perc vírusleadási idı után Lannate inszekticiddel elpusztítottuk. Az átvitelek eredményét szimptomatológia módszerrel értékeltük. 71

Molekuláris vizsgálatok Potyvirusok jelenlétének megállapításához az eredeti növényminták és/vagy tesztnövények leveleibıl totál nukleinsav kivonatot, majd polyT oligonukleotid primer hozzáadása után reverztraszkripcióval cDNS-t készítettünk. A Potyvirus specifikus DNS-t PCR módszerrel amplifikáltuk, melyhez polyT és poty-7941 oligonukleotid párt használtunk. A PCR termékeket EcoRI, BamHI restrikciós endonukleázokkal vágtuk és a kapott kb. 1700 bázispárnyi szakaszokat 1 %-os agaróz gélbıl izoláltuk. A DNS fragmenteket Bluescript SK+ plazmidba klónoztuk. Valamennyi PCR terméket SacII enzimmel emésztettük, mivel a SacII hasítóhelyek a CDV-re specifikusak. Egy Gödöllırıl származó Brugmansia izolátum teljes (kb. 1700 bp) klónját szekvenáltuk, amely tartalmazta a Potyvirusokra jellemzı NIb gén 3’ végét, a CP gént és a vírusgenom 3’ nem kódoló régióját. A szekvencia adatokat a CDV négy külföldi izolátumának nemzetközi adatbankban elhelyezett bázissorrend adataival hasonlítottuk össze. Eredmények Vírusbetegségek elıfordulása földicseresznyén és pepinón

és

tünetei

angyaltrombitán,

perui

Angyaltrombitán (fehér virágú hibrid) vírusfertızésre utaló tüneteket Magyarországon elıször 1989-ben figyeltünk Keszthelyen egy magánkertben nevelt konténeres növényen, amelynek levelein klorotikus foltosság és nekrotikus győrősfoltosság jelent meg. Az ebbıl a növénybıl izolált vírus a 90-es években elveszett, azonban feljegyzéseink szerint teljes patológiai azonosságot mutatott az ebben a dolgozatban ismertett újabb izolátumokkal. Az utóbbi években az ország távoli pontjain (Apostag, Velence, Budakeszi, Budapest, Gödöllı, Berkesz) állapítottuk meg, hogy a magánkertekben nevelt különbözı virágszínő és levélalakú angyaltrombiták (a fajok pontos meghatározása még nem történt meg) többsége vírusfertızésre utaló klorotikus levélfoltosság és/vagy érszalagosodás tüneteket mutat. A fertızöttségre jellemzı, hogy 2002 tavaszán az ország egyik legismertebb dísznövény forgalmazó cégének telephelyén az árusításra nevelt angyaltrombiták gyakorlatilag 100 %-án tapasztaltunk érszalagosodás és súlyos mozaik tüneteket. A perui földicseresznye szabadföldi állományain két vírusos betegség tüneteit figyeltük meg Velencén és Berkeszen. A beteg növények többsége csak kisebb kárt okozó zöld mozaik és levélelkeskenyedés szimptómákat mutatott. Nagy kárt okozó vírusos fertızésnek tulajdonítottuk azonban a 72

növényegyedek 4-5 %-án tapasztalt súlyos mozaik, levélhullás és teljes elhalás betegséget. Pepinó növényeken elıször 2001-ben állapítottuk meg a mozaik betegség fellépését fóliaházban nevelt állomány egyedein Gödöllın. A leveleken megjelenı világzöld mozaik foltosság és mintázat különösen átesı fényben volt feltőnı. A betegség a növényeken jelentısebb növekedéscsökkenést, legyengülést nem okozott. Vírusizolálás és elızetes vizsgálatok A különbözı növényfajokon megfigyelt betegségek vírusos eredetének igazolásához és a vírusok azonosításához öt angyaltrombita, két súlyos mozaik és teljes elhalás tüneteket mutató perui földicseresznye, valamint egy pepinó növényrıl végeztünk mechanikai átviteli kísérletet tesztnövényekre. Az akceptor-indikátor tesztnövényeken kialakuló lokális és/vagy szisztémikus tünetek minden esetben igazolták a vizsgált növények vírusfertızöttségét. Az angyaltrombita és perui földicseresznye izolátumok között a tesztnövényeken okozott tünetek alapján jelentıs különbségeket nem tapasztaltunk. Ezek az izolátumok súlyos szisztémikus érnekrózist, érközi nekrotikus foltosságot okoztak a Xanthi-nc dohányfajtán, teljes elhalást idéztek elı a Datura stramonium, a Nicotiana benthamiana és a N. clevelandii tesztnövényeken, klorotikus-nekrotikus lokális léziókat okoztak a Chenopodium fajokon, azonban nem okoztak tüneteket a paprikán, az uborkán és a babon. Dohányra végzett visszafertızéssel igazoltuk, hogy a tünetmentes tesztnövények látensen sem fertızıdtek. Mivel az elızetes vizsgálatok alapján az angyaltrombitákról és perui földicseresznyérıl származó vírusizolátumok között jelentıs különbséget nem tapasztaltunk, a továbbiakban részletesebben csak egy Gödöllın győjtött angyaltrombita izolátumot (BRG/H) tanulmányoztunk. A BRG/H izolátumot Chenopodium amaranticolor tesztnövény egyetlen léziójából kiindulóan dohányon felszaporítottuk A beteg pepino szövetnedvével inokulált tesztnövények többségén a fentiekben ismertetett tünetek alakultak ki, kivéve az uborkát és a paprikát, amelyeken szisztémikus mozaik, illetve levélelkeskenyedés és bokrosodás szimptómák alakultak ki. Az uborkán és paprikán megjelenı tünetek arra utaltak, hogy a pepinót a BRG/H izolátumhoz hasonló víruson kívül feltehetıen az uborka mozaik vírus (Cucumber mosaic Cucumovirus, CMV) is fertızte. A CMV jelenlétét nukleinsav hibridizálással igazoltuk (Salánki, szóbeli közlés). A CMV-vel együtt elıforduló másik vírust a CMV-tıl nem szeparáltuk, azonban a pepinóból nyert totál nukleinsav preparátumot a késıbbiekben Potyvirusok jelenlétének igazolására vizsgáltuk. 73

Vírusidentifikálás Gazdanövénykör és szimptomatológia A gazdanövénykör és a szimptomatológiai tulajdonságok megállapításához a BRG/H izolátummal különbözı növénycsaládok fajait inokuláltuk. Megállapítottuk, hogy a vírus lokálisan szisztémikusan fertızi az alábbi növényfajokat: Browallia demissa, Datura stramonium, Lycopersicon esculentum (15 fajta), Nicotiana benthamiana, N. clevelandii, N. glutinosa, N. megalosiphon, N. tabacum cvs. Xanthi-nc, B21, Pallagi 3, Pallagi 4, valamint G2 és G3 PVY rezisztens transzgénikus vonalak; Physalis peruviana, Petunia hybrida, Solanum nigrum /Solanaceae/. Lokálisan fertızte a Chenopodium amaranticolor, Ch. murale és Ch. quinoa /Chenopodiaceae/, Gomphrena globosa /Amaranthaceae/ és Ipomea purpurea /Convulvulaceae/ fajokat, azonban nem fertızte a Cucumis sativus /Cucurbitaceae/, Phaseolus vulgaris és Vigna sinensis /Leguminosae/, valamint a Capsicum annuum cv. Albaregia és Solanum tuberosum cvs. Desiree és Kisvárdai rózsa /Solanaceae/ növényeket. A BRG/H izolátum különösen súlyos, teljes elhalással, vagy nekrotikus foltossággal járó tüneteket okozott a dohány és maszlag fajokon. A gazdanövénykör és a megfigyelt tünetek alapján a BRG/H izolátumot a burgonyafélékrıl Magyarországon eddig izolált vírusokkal nem tudtuk azonosítani. Néhány tesztnövényen okozott tünettıl eltekintve ugyanakkor a BRG/H izolátum nagy hasonlóságot mutatott a Brugmansia fajokról elıször Kahn és Bartels (1968) által izolált kolumbiai Datura vírussal. A perui földicseresznyébıl származó vírusizolátum hasonló vizsgálatok alapján a BRG/H izolátummal azonosnak bizonyult. Elektronmikroszkópos vizsgálatok A BRG/H izolátum eredeti gazdanövényébıl, valamint törzsfenntartó tesztnövényeibıl készített csepp-preparátumokban a Potyvirus nemzetségre jellemzı, fonál alakú, kb. 750 x 12 nm mérető virionokat figyeltünk meg. Átvitel levéltetvekkel A BRG/H izolátum Myzus persicae Sulz. levéltetővel dohányróldohányra átvihetınek bizonyult. Az átvitelt követıen öt akceptor dohány tesztnövény közül négy növényen tapasztaltuk a vírusizolátumra jellemzı tünetek kialakulását. Molekuláris diagnosztikai vizsgálatok 74

Potyvirus specifikus primer-párt felhasználva PCR módszerrel minden vizsgált angyaltrombita, perui földicseresznye és a pepinó totálnukleinsav kivonatából a várt kb. 1700 bp hosszúságú DNS-t amplifikáltunk. Ezek a PCR termékek a CDV-re jellemzı SacII hasítóhelyekkel rendelkeztek. A BRG/H izolátum 3’ végi, kb. 1700 bp hosszúságú klónjának teljes bázisszekvenciáját meghatároztuk, amelyet Acc. No.: AJ437482 számon nemzetközi adatbankban helyeztünk el. A nemzetközi adatbankban található szekvencia adatokkal történı összehasonlítás alapján a BRG/H izolátum klónozott régiójának bázissorrendje 99.12 - 99.31 %-os azonosságot mutatott a CDV négy különbözı külföldi izolátumának ismert bázissorrendjével. Következtetések és megvitatás Az angyaltrombita, a perui földicseresznye és a pepino a burgonyafélék Magyarországon újabban termesztett fajait képviselik, melyek vírusbetegségeirıl korábban nem voltak hazai ismereteink. Szimptomatológiai vizsgálataink azt bizonyították, hogy a növénycsalád gazdaságilag fontos más fajaihoz (pl. burgonya, paprika, paradicsom, petúnia) hasonlóan a vírusokkal szemben ezek a növények is különös fogékonyak. Az angyaltrombiták vírusos megbetegedése országszerte gyakori, ami visszavezethetı a vegetatív szaporításra és az anyanövény állományok fertızöttségére. A Physalis peruviana, mint magról nevelt, palántázott, nálunk egyéves kúltúra egészséges állományokkal indul, állományainak olykor járványszerő megbetegedése primér fertızések következménye. A pepinó állományokat több helyen tanulmányoztunk (Budapest, Zomba, Gödöllı), azonban vírusos betegséget ezen a növényfajon eddig csak elvétve találtunk. Mivel a pepino szaporítása is dugványozással történik és ez a szaporítási mód kedvez a vírusok terjedésének, nem kérdéses, hogy az anyanövények virológiai szőrése nélkül a forgalomba hozott pepinó növények között is egyre több fertızött egyeddel kell számolnunk. Az angyaltrombitákról származó vírusizolátumokat reprezentáló BRG/H izolátum minden eddigi vizsgálati eredmény szerint a Potyvirus nemzetséghez tartozó CDV-vel azonos. Gazdanövényköri vizsgálataink ugyanakkor rámutatnak arra, hogy a CDV hazai izolátumai és a szakirodalomban leírt izolátumok között patológiai különbségek vannak. Így pl. a BRG/H izolátum súlyos szisztémikus tüneteket (elhalást) okozott a D. stramoniumon, amelyet más szerzık a CDV-vel kapcsolatban korábban nem figyeltek meg (lásd Kahn és Bartels, 1968; Verhoeven és mtsai, 1996). A CDV és a burgonyaféléket fertızı más Potyvirus fajok (pl. PVY, PVA) 75

között fontos patológiai differenciáló bélyeg, hogy a CDV nem fertızi a paprikát és a burgonyát. A hazai CDV izolátumok is fertızték ugyanakkor a paradicsomot, melynek egy üvegházi állományán a vírus Hollandiában járványt is okozott. A levéltetvekkel történı könnyő átvihetıség, valamint a Brugmansia növények országszerte tapasztalható CDV fertızöttsége miatt hasonló járványra nálunk szabadföldi viszonyok között is számíthatunk mind a paradicsomon, mind a dohányon. A vírus esetleges megjelenését a dohányon különösen veszélyesnek tartjuk, mert tünetei nagyon emlékeztetnek a burgonya Y-vírus nekrotikus törzse (PVYN) által okozott súlyos szimptómákhoz. Különös figyelmet érdemel, hogy a növényi rezisztencia génekkel rendelekezı és a transzgénikus PVYN rezisztens dohányfajták a CDV-vel szemben egyaránt nagyon fogékonyak. A CDV természetes fertızése a perui földicseresznyén és a pepinón a növényvirológiai szakirodalomban eddig nem volt ismert. Mindkét növényfaj megbetegedése nyilvánvalóan összefügg a közelben talált angyaltrombiták fertızöttségével, amelyek a vírus primer forrásai lehettek. Ezek az esetek egyúttal jelzik, hogy a CDV más vírusforrás növényeken (pl. az évelı Physalis alkekengii-n, a vegetatív szaporítású petúniákon) is megtelepedhet, amelyek a továbbiakban újabb állandó vírusforrásokká válnak. Fentiek miatt a CDV-t Magyarországon a veszélyes vírusok között kell számontartani. További terjedését elsısorban az angyaltrombiták virológiai szőrésével és ellenırizetlen szaporításának megakadályozásával kellene meggátolni. Összefoglalás Az elmúlt években az ország több pontján (Budapest, Gödöllı, Apostag, Budakeszi) figyeltünk meg olyan beteg angyaltrombita (Brugmansia fajok és hibridek, /Fam.: Solanaceae/) növényeket, amelyek levelein vírusok fertızésére utaló tünetek alakultak ki. A beteg növényekbıl minden esetben mechanikailag könnyen átvihetı növényvírust izoláltunk. A gazdanövénykör tanulmányozásával megállapítottuk, hogy az izolált vírus nem fertızi a burgonyát és különbözı paprika fajokat. Súlyos tüneteket okozott azonban különbözı dohány tesztnövényeken és termesztett dohányfajtákon, valamint a paradicsomon. Gazdanövényköre alapján a kórokozó a burgonyaféléket fertızı, Magyarországon ismert Potyvirus fajokkal nem volt azonosítható. Elektronmikroszkópos vizsgálattal megállapítottuk, hogy a vírus virionjai kb. 750 x 12 nm méretőek, fonál alakúak, a Potyvirus nemzetségre jellemzıek. 76

A vírust Myzus persicae Sulz. levéltetővel nem perzisztens módon sikeresen vittük át dohányról dohányra. Egy izolátum (jelölése: BRG/H) RNS-ének 3’ végi kb. 1700 bázis hosszúságú szakaszát, amely tartalmazta a teljes köpenyfehérje gént klónoztuk és meghatároztuk az izolált gén bázissorrendjét. A bázissorrend közel 100 %-os azonosságot mutatott a kolumbiai Datura vírus (CDV) köpenyfehérje génjének nemzetközi adatbankban elhelyezett bázissorrendjével. A gazdanövényköri és szimptomatológiai adatok, valamint a molekuláris vizsgálatok alapján a Brugmansia növényekrıl izolált Potyvirus fajt a CDV-vel azonosítottuk. A CDV elıfordulását kimutattuk szabadföldön termesztett súlyos mozaik és teljes elhalás tüneteket mutató perui földicseresznyébıl (Physalis peruviana), valamint az uborka mozaik vírussal (CMV, cucumber mosaic Cucumovirus) komplex fertızésben pepino (Solanum muricatum) növénybıl. Ez a két növényfaj a CDV világviszonylatban is új természetes gazdanövénye. A CDV Magyarországon új, a burgonyafélék több termesztett fajára veszélyes Potyvirus. További terjedését elsısorban a forgalomba kerülı angyaltrombiták egészségi állapotának ellenırzésével kellene megakadályozni. Irodalom Anderson (2000): http://agriculture.gouv.fr./actu/brv/welcome.html Feldhoff, A., Wetzel, T., Peters, D., Kellner, R. and Krczal, G. (1998): Characterization of petunia flower mottle virus (PetFMV), a new potyvirus infecting Petunia x hybrida. Arch. Virology 143, 475-488. Lesemann, D.E., Preissel, H.G. and Verhoeven, J. Th. J. (1996): Detection of Colombian Datura Potyvirus and two unidentified Potyviruses in Brugmansia hybrids. Acta Horticulturae 432, 346 352. Kahn, R. and Bartels, R. (1968): The Colombian Datura Virus - A New Virus in the Potato Virus Y Group. Phytopathology 58, 587- 591. Salamon P. (2002): A Physalis-fajok vírusos betegségei. Kertészet és Szılészet 51 (14), 7-8. Salamon P. és Palkovics L. (2002): Magyarországon új kórokozó a Kolumbiai Datura vírus. Kertészet és Szılészet 51:8, 13. Salamon P., Palkovics L. és Salánki K. (2002): A paradicsomfa (Cyphomandra betacea), angyaltrombita (Brugmansia spp.) és perui földicseresznye (Physalis peruviana) vírusos betegségeinek fellépése Magyarországon. 48. Növényvéd. Tud. Napok, Budapest, p. 95. Verhoeven, J. Th. J., Lesemann, D.E. and Roenhorst, J. W. (1996): First 77

report of Colombian Datura potyvirus in tomato. Eur. J. Plant Pathol. 102, 895 - 898. Vlugt, R. A.A. van der, Stijger, C. C. M. M., Verhoeven, J. Th. J. and Lesemann, D.E. (2000): First report of pepino mosaic virus on tomato. Plant Dis. 84, 103. COLOMBIAN DATURA VIRUS (CDV): OCCURRENCE OF A NEW DANGEROUS POTYVIRUS IN HUNGARY P. Salamon1 – L. Palkovics2 1

2

4521 Berkesz, Rákóczi út. 14

Agricultural Biotechnology Center, 2100 Gödöllı, Szent-Györgyi Albert str. 4.

In the past years angel-trumpet (Brugmansia spp., Fam.: Solanaceae) plants showing chlorotic spots, vein-banding and/or necrotic ringspots were observed at distant locations (Budapest, Gödöllı, Apostag, Budakeszi) in Hungary. All of the diseased plants have been found affected by a mechanically transmitted plant virus. The virus isolates had filamentous particles of ca. 750 x 12 nm in size characteristic of the Potyvirus genus. By host range studies the Brugmansia Potyvirus isolates could be differentiated from all of the Potyvirus species known to infect solanaceous plants in Hungary. They did not infect potato and different Capsicum species, but induced severe symptoms on tobacco test plants and on commercial tobacco and tomato cultivars. The virus was transmitted from tobacco to tobacco by the aphid Myzus persicae Sulz. in non-persistant manner. The coat protein (CP) gene of the isolate marked BRG/H have been cloned and sequenced. The CP gene of this isolate showed almost 100 % similarity to the CP gene of Colombian Datura Potyvirus (CDV). Based on the host range and symptomatological studies as well as on the molecular data the Potyvirus isolates from Brugmansia plants could be identified as slightly different strains of CDV. CDV has also been isolated from cape gooseberry (Physalis peruviana) plants affected by severe mosaic and lethal necrosis symptoms. It has been found in complex with cucumber mosaic virus (CMV) in diseased pepino (Solanum muricatum). These plants are new natural hosts of CDV. CDV is a new Potyvirus in Hungary that endangers several economically important solaneceous plants. Production and maintaince of virus-free Brugmansia mother plants is needed to restrict its further ditribution.

78

VENTÚRIÁS VARASODÁS ELLENI NÖVÉNYHIGIÉNÉS ELJÁRÁSOK HATÉKONYSÁGA KÖRNYEZETKÍMÉLİ ALMATERMESZTÉSBEN Holb I.J. Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum, Mezıgazdaságtudományi Kar, Növényvédelmi Tanszék, Debrecen Bevezetés, Irodalmi áttekintés A növényhigiénés eljárásokkal az elsıdleges fertızıanyag képzıdését gátoljuk a fertızés bekövetkezte elıtt. A növény-egészségügyi prevenció alapelemei mechanikai, agrotechnikai, biológiai és kémiai növényvédelmi eljárásokra épülnek. A legtöbb betegségnél a növényhigiénés eljárások eredményei a kórokozó primer fertızıanyagának csökkentésén, vagy az áttelelési formák megsemmisítésén alapulnak. Az alma ventúriás varasodás esetében a tavasszal kifejlıdı pszeudotéciumok számának csökkentése, ill. a fertızött lombozat megsemmisítése az elérendı cél. Az e témában készült tanulmányok jelentıs része a legegyszerőbb és a legolcsóbb mechanikai és agrotechnikai eljárásokat vizsgálja. Már az elmúlt évszázad elején végzett kísérletekben tanulmányozták pl. a lehullott levelek talajba forgatásának, összegyőjtésének valamint elégetésének hatását a következı évi fertızések kialakulásában. Curtis (1924) és Louw (1948) eredményei az elıbbi mechanikai eljárások alkalmazásával 40-65 %-os levél-fertızıdés csökkenést mutattak ki a következı év tavaszán azokhoz a kezelésekhez képest, ahol ezeket az eljárásokat nem alkalmazták. Csak évtizedekkel késıbb, az 1980-as években kezdték el újra vizsgálni a mechanikai növényhigiénés eljárások lehetıségeit. Vizsgálták a fertızött lomblevelek feldarabolása milyen mértékben csökkentheti a következı év tavaszán képzıdött fertızıanyag mennyiségét. Sutton és MacHardy (1993) vizsgálatai szerint a géppel történı ıszi, ill. tavaszi levélfeldarabolás 70-80 %-kal csökkentheti a következı évi aszkospóra mennyiséget. Egyes vizsgálatok szerint a fóliával történı talajtakarás, a fertızési forrástól számított 60 m-es körzeten kívül, 85-95 %-os tavaszi tünetszám-csökkenést is eredményezhet (Holb, 2001a,b). Vizsgálataink célkitőzése volt, hogy a számításba vehetı növényhigiénés eljárások hatékonyságát vizsgáljuk betegségekre fogékony fajtán környezetkímélı (ökológiai) almatermesztésben.

79

Anyag és módszer A vizsgálatokat egy Hollandia középsı tartományában található kísérleti almaültetvényben állítottuk be Randwijk-ban. A kísérlethez kiválasztott 9 ha-os ú.n. ökológiai technológiájú almaültetvény a Wageningeni Egyetem Gyümölcskutató Intézetének gondozásában állt. Az ültetvényt 90 %-ban M9-es alanyra oltott Jonagold fajtával telepítették 3,75 x 1,25 m sor- és tıtávolságban. Az ültetvényt a "Holland ökológiai termesztés szabályai" szerint kezelik (Anonymus, 1997). Az ültetvényben a lehullott lombozat mennyiségének csökkentésére irányuló eljárásokat – a vizsgálati éveket megelızıen – nem alkalmaztak. A lehullott lombozat mennyiségének csökkentésére 8 kezelést állítottunk be, 4 ismétlésben, 2000 és 2001 ıszén. A vizsgálati parcellák mérete 25 x 100 m volt. Az egyes kezeléseket közvetlenül lombhullást követıen, illetve korán tavasszal végeztük el, melyek a következık voltak: 1) levelek talajba keverése tárcsás talajmővelı eszközzel (LT), 2) levelek összegyőjtése levélelszívó és -győjtı készülékkel (Ethesia Hidro 100, LL), 3) levelek ıszi és tavaszi felaprítása (LF), 4) a teljes talajfelület fóliatakarása (FT), 5) 2 % -os mészkénlé permetezés ısszel (MKL), 6) 2 %-os mészkénlé permetezés plusz a levelek ıszi és tavaszi felaprítása (MKL + LF), 7) 2 %-os mészkénlé permetezés plusz a levelek ıszi és tavaszi felaprítása plusz a levelek talajba keverése tárcsás talajmővelı eszközzel (MKL + LF + LT), 8) kezeletlen kontroll. Az ıszi kezeléseket a mészkénlé permetezéssel kezdtük a betakarítás után, de még levélhullás elıtt 2000, illetve 2001. november elején. A levélaprításra és -összegyőjtésre mindkét évben november végén, a lombhullás után került sor Ethesia Hidro géppel. A levelek talajba forgatását az ıszi levélaprítás után november végén végeztük. A tavaszi levélaprítási kezeléseket 2001, illetve 2002. február közepén kezdtük. Betakarítást követıen, de még a lombhullást megelızıen minden ismétlésben meghatároztuk a levelek fertızöttségi %-át 100 x 50 db levél vizsgálatával. A kezelések beállítását követıen is meghatároztuk a talajfelszínen maradt, lehullott levelek számát ısszel és tavasszal. A felvételezett értékeket a kontroll parcellák %-ában fejeztük ki. Tavasszal (2001 és 2002. években) az elsı négy közepes vagy erıs fokozatú Mills-féle fertızési periódust követıen felvételeztük a primer levelek fertızöttségi %80

át. 1000 db primer levél varasodását bonitáltuk és ennek alapján a fertızöttségi %-ot számoltunk. A tavaszi felvételezésig a betegségek elleni védekezést szüneteltették. Eredmények İszi levélfertızöttség A lombhullást megelızı késı ıszi lombfelvételezés kétéves eredményeit az 1. táblázatban láthatjuk. A táblázat adatai valamennyi kezelésben hasonló mértékő (39-52 %) ıszi levélfertızöttségi értékekrıl tanúskodnak. A jelenleg rendelkezésre álló védekezési lehetıségek mellett a 60 % alatti késı ıszi lombfertızöttség kielégítı ökológiai növényvédelemnek minısíthetı holland idıjárási viszonyok között. 1. táblázat: Ventúriás varasodás levélfertızöttség értékek növényhigiénés eljárások kezeléseiben (Jonagold fajta, Randwijk, 2000-2002)

c

Kezelések

Kezeletlen kontroll LT LL LF FT MKL MKL + LF MKL + LF + LT

ısza 2000 45,1 44,2 47,3 51,4 44,5 43,7 50,4 48,2

Levélfertızöttség % 2001

a a a a a a a a

d

39,1 41,2 42,5 45,2 39,2 41,2 41,4 43,2

a a a a a a a a

tavaszb

2001

2002

25,4 a 21,4 ab 11,4 c 18,5 bc 4,8 d 20,4 ab 15,4 c 11,5 c

23,3 22,1 14,2 16,5 5,8 22,3 13,5 12,2

a a b b c a b b

a

A lombhullást megelızı felvételezések levél fertızöttségi adatai. Az elsı négy Mills-féle fertızési periódust követı felvételezések levél fertızöttségi adatai. c A kezelések kódjai: LT = levelek tárcsával történı talajba keverése, LL = levelek levélelszívó berendezéssel történı összegyőjtése, LF = levelek ıszi és tavaszi felaprítása, FT = teljes talajfelület fóliatakarása, MKL = 2 %-os mészkénlé permetezés. d Az egymástól különbözı betők a szignifikáns különbséget jelölik P=0,05 szignifikancia szinten. b

A kezelések lehullott lombleveleket csökkentı hatása ısszel és tavasszal Az ıszi kezelések – a mészkénlé és a levélaprítási kezelések kivételével – jelentısen (50-99 %-ban) csökkentették a lehullott levelek számát (2. táblázat). A legnagyobb levélmennyiséget csökkentı hatást a fóliás talajtakarással és a levelek összegyőjtésével lehetett elérni. Tavaszra a lomblevelek száma jelentısen csökkent azokban a kezelésekben, ahol lomblevelek ıszi felaprítását is elvégeztük. A többi kezelésben a 81

lomblevelek száma megközelítıen azonos volt az ısszel mért értékekkel. A két év alapján megállapítható, hogy a levelek tárcsás talajba forgatása, valamint a levelek felaprítása 45-55 %-kal, a mészkénlé permetezéssel kombinált kezelések 50-70 %-kal, a levélelszívó berendezéssel történı levélösszegyőjtés 70-85 %-kal, a teljes talajfelület fóliatakarása pedig 95-99 %-kal csökkentheti az áttelelt levelek arányát a növényhigiénés eljárásokban nem részesített áttelelı avarhoz képest. 2. táblázat: Növényhigiénés eljárások hatása az avaron fellelhetı lomblevelek számára a kezeletlen kontroll %-ában (Jonagold fajta, Randwijk, 2000-2002) Lomblevelek szám a kezeletlen kontroll %-ában tavasza

ısz b

Kezelések Kezeletlen kontroll LT LL LF FT MKL MKL + LF MKL + LF + LT a

b

2000 100 ab 49,5 b 15,4 c 95,4 a 1,5 c 100 a 93,6 a 45,6 b

2001 100 a 46,3 b 17,5 c 95,5 a 0,9 c 100 a 96,5 a 47,9 b

2001 100 a 50,1 b 19,5 cd 51,2 b 2,2 d 98,1 a 42,4 b 32,5 bc

2002 100 a 49,2 b 22,5 c 53,4 b 1,4 d 95,1 a 44,6 b 34,6 bc

A kezelések kódjai: LT = levelek tárcsával történı talajba keverése, LL = levelek levélelszívó berendezéssel történı összegyőjtése, LF = levelek ıszi és tavaszi felaprítása, FT = teljes talajfelület fóliatakarása, MKL = 2 %-os mészkénlé permetezés. Az egymástól különbözı betők a szignifikáns különbséget jelölik P=0,05 szignifikancia szinten.

Tavaszi levélfertızöttség A tavaszi levélfertızöttség értékei a kezelések átlagában jelentıs különbségeket mutattak a négy Mills-fertızési periódust követıen (1. táblázat). A kezeletlen kontroll fertızöttsége volt a legmagasabb (23-26 %). A levelek talajba forgatása és mészkénlé permetezés önmagában való alkalmazása 5-15 % tünetszám-csökkenést eredményezett a kezeletlen kontrollhoz képest. A mészkénlé permetezések és a mechanikai eljárások kombinációival, valamint a levelek felaprításával 45-70 %-os, míg a lomblevelek összegyőjtésével 60-80 %-os tünetszám-csökkenést lehetett elérni. A legkedvezıbb értékeket a fóliatakarásos eljárás mutatott (80-90 %os tünetszám csökkenés).

82

Megvitatás A lombhullást követıen alkalmazott tárcsás talajmővelés, vagy sekély szántás kielégítıen csökkentheti az áttelelt levelek számát. Ezen eredményeink Curtis (1924) és Louw (1948) adataihoz hasonlóak voltak. Ennek a kezelésnek – a következı év tavaszán – a ventúriás varasodás fertızésre gyakorolt csökkentı hatása azonban a saját vizsgálatainkban nem volt olyan jelentıs, mint az elıbb említett két korai tanulmányban. Ennek oka az, hogy a talajfelszínen maradt áttelelı, fertızött levelek – még erısen csökkent mennyiség esetén is – jelentıs számú aszkospórát produkálnak a csapadékos, kedvezı éghajlatú holland körülmények között. Megjegyzendı azonban, hogy a fertızési nyomás csökkent és kisebb volt a járványkialakulás esélye is, mintha nem végeztük volna el a levelek talajba keverését. Holb (2001b) megállapításaihoz hasonlóan ezen eljárás alkalmazása a környezetkímélı termesztésben mindenképpen javasolt, különösen akkor, ha a talajmunkát egyébként is el kell végezni. Curtis (1924), Louw (1948), valamint Sutton és MacHardy (1993) eredményeihez hasonlóan a levelek felaprítása, összegyőjtése, vagy a mészkénlé permetezések és a mechanikai eljárások kombinációja már sokkal jelentısebb mértékben csökkentette a következı évi fertızések számát, mint a levelek talajba keverése, ill. forgatása. Környezetkímélı termesztésben feltétlenül javasolható valamelyik eljárás, vagy azok kombinációi. Ha nem is áll rendelkezésünkre speciális – levélelszívásra, illetve -aprításra alkalmas – üzemi mérető gépi berendezés, egyéb más módon történı levélösszegyőjtés, illetve -aprítás, jelentısen növelhetné a hatékonyságot a ventúriás varasodás elleni ökológiai védekezés gyakorlatában. A fóliás talajtakarás hatása volt a legjelentısebb a következı évi fertızések csökkentésében (80-95 %). Az eredmények a korábbi kísérleti adatainkhoz hasonlóak (Holb, 2001a,b). Bár az eljárás kiváló hatékonyságú, nagy munkaigénye és költségvonzata miatt nem várható széleskörő elterjedése a gyakorlatban. Köszönetnyilvánítás Köszönettel tartozom a Wageningeni Egyetem Alkalmazott Növénykutatási Intézet munkatársainak segítıkész együttmőködésükért. A tudományos munka sikerességét a PPO-131 National Reseach Support és az Eötvös József Közalapítvány anyagi forrásai támogatták.

83

Irodalom Anonymus (1997): SKAL Informatie Handboek, Statuten, regelingen en voorschriften. PR.PR1/A.28. Curtis, K.M. (1924): Black spot of apple and pear. New Zeeland Journal of Agronomy, 28: 21-28. p. Holb I. (2001a): Az almafavarasodás epidemiológiája integrált és organikus gazdálkodású almaültetvényben. PhD Értekezés. Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum Mezıgazdaságtudományi Kar, Debrecen pp. 146. pp. Holb I. (2001b): Egyszerő preventív eljárások a Venturia inaequalis ellen és azok beépíthetısége az integrált almatermesztésbe. 319-323. In: Kövics Gy. (szerk.): A növényvédelem idıszerő kérdései az új évezred kezdetén. DE ATC MTK Kiadó, Debrecen. Louw, A.J. (1948): Fusicladium of apples. IV. Can this disease stamped out? Farming S. African Journal, 5: 28-32. p. Sutton, D.K. and MacHardy, W.E. (1993): The reduction of ascosporic inoculum of Venturia inaequalis by orchard sanitation. Phytopathology, 83: 247. p. EFFICACY OF SANITATION PRACTICES AGAINST SCAB IN ENVIRONMENTALLY-BENIGN APPLE PRODUCTION I.J. Holb Debrecen University, Centre for Agricultural Sciences, Faculty of Agronomy, Department of Plant Protection, Debrecen In a two-year-study, different sanitation practices were examined to reduce apple scab primary inoculum sources in environmentally-benign apple production. The tested sanitation practices in autumn were ploughing leaves into soil, collecting leaves with special leaf-collector, shredding of fallen leaves, covering the soil surface with plastic foil, autumn spraying with lime sulphur, and combination of lime sulphur spraying with different mechanical sanitation practices. Sanitation treatments reduced leaf litter density by 45-55 %, 50-70 %, 70-85 %, and 95-99 % with ploughing, combination of lime sulphur spraying with different mechanical sanitation practices, leaf collecting and soil covering methods, respectively. The collecting, the shredding and the covering methods significantly reduced scab symptoms in spring. On the base of our results ploughing, shredding, and collecting methods as well as their combinations were suggested to reduce spring infection of apple scab in environmentally-benign apple production.

84

A BURGONYA RALSTONIA SOLANACEARUM (SMITH 1896) YABUUCHI ET AL. 1996 OKOZTA BAKTÉRIUMOS HERVADÁSA ÉS BARNA ROTHADÁSA Németh J. Baranya Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Bakteriológiai Laboratórium, Pécs A Ralstonia (Pseudomonas) solanacearum baktérium és az általa okozott betegségek földrajzi elterjedése és gazdanövényköre széleskörő. Elsısorban a Solanaceae család tagjait, azon belül is a burgonyát, a dohányt, a paradicsomot, paprikát és a tojásgyümölcsöt, a gyomnövények közül a csattanó maszlagot, a fekete ebszılıt, a kesernyés csucsort fertızi, de sok egyéb fajt is megbetegít. Összesen több mint 200 gazdanövény faja ismeretes. A kórokozó gazdanövényekre specializálódott változatai rasszokba sorolhatók, amelyekbıl jelenleg mintegy féltucatot különböztetünk meg. A Ralstonia solanacearum izolátumokat biokémiai tulajdonságok alapján Hayward 5 biovariánsba sorolta. Az elsısorban a mérsékelt égövi viszonyok, vagy a trópusi égöv magashegyi viszonyai között elıforduló, de mediterrán és szubtrópikus körülmények között is fellépı, és fıként a burgonyát megbetegítı 3-as rassz (Hayward rendszerében a 2. biovariáns) Európa déli országaiban feltételezhetıen évtizedek óta jelen van. Az elmúlt 3 évtizedben bebizonyosodott, hogy e rassz a viszonylag hővösebb éghajlatú Észak- és Nyugat-Európában is meg tud telepedni. A burgonya Ralstonia solanacearum okozta baktériumos hervadás és barna gumórothadás betegségét Magyarországon elıször 2000-ben kisárutermelıi étkezési burgonya állományokban észlelték. A 2000., 2001. és 2002. évi hazai elıállítású vetıgumó tételekben látens gumófertızöttséget mutattak ki. A kórokozó potenciálisan súlyos hazai kártételére utal, hogy 2000-ben Rakamazon a táblán elrohadt termés arányát 50 %-ra, Jászberényben 5-25 %ra becsülték. A kórokozó edénynyaláb parazita, a növényekbe a fertızött gumóból az edénynyalábokon keresztül, a talajból a sérült gyökereken, szársebzéseken keresztül jut be, de a gázcserenyílásokon keresztül is behatolhat. A fertızött állományban kezdetben az egyes szárak hervadása hívja fel magára a figyelmet. A kórfolyamat elırehaladtával a hervadás kiterjed az egész bokorra. A tünetes szárak keresztmetszetén az edénynyalábok barnás elszínezıdése tapasztalható. 85

A gumókat kettévágva a győrők barnás színét, valamint nyomás hatására a győrő mentén piszkosfehér-krémszínő baktérimnyálka kiválását tapasztaljuk. A meleg idıjárás (24-35 °C), a magas talajnedvesség, a nedves vagy esıs periódusok kedveznek a kórokozó terjedésének és a betegség fejlıdésének. A baktérium terjesztésében a legfontosabb szerepet a fertızött gumó játssza. Egyes gyomnövények, mint pl. a kesernyés csucsor (Solanum dulcamara) mint a kórokozó köztes gazdanövényei szerepelnek, amelyeken, illetve amelyek gyökérzónájában a kórokozó tünetek elıidézése nélkül fennmarad. Infekciós forrásként szolgálhat az árvakelés is. A növények öntözıvíz útján is fertızıdhetnek, amelyben a baktérium életképességét több hétig is megırzi, de terjeszthetik a kórokozót a fonálférgek is. A kórokozó állományon belüli terjedése általában lassú és korlátozott, de megfigyelések szerint optimális esetben egy beteg tırıl a gyökérzeten keresztül 5-5 szomszédos tı is megfertızıdhet. A betegség okozta kártétel tıpusztulásban, de legfıképp a gumó rothadásában jelentkezik. A betegség elleni hatékony vegyszeres védekezés nem ismerertes. Eredmény a megelızı, adminisztratív intézkedésektıl várható. Ezek sorában elsıként említendı a fertızésmentes vetıgumó alkalmazása. A jelenlegi laboratóriumi ellenırzı módszerrel az alacsony fertızöttségő tételek nem szőrhetık ki biztonságosan, ezért idális az lenne, ha vetıgumót csak fertızéstıl mentes országokból vásárolnánk. A hazai vetıgumóbeszerzés jelenlegi gyakorlata mellett a kórokozó behurcolásának, ezáltal hazai terjedésének valószínősége a külföldi és a hazai alapos ellenırzések ellenére a jövıben is fennáll. A cél az, hogy az utántermesztett vetıgumótételek fokozott ellenırzésével a fertızött növényállományokat és vetıgumótételeket a szaporításból kizárják, megakadályozva, hogy azok a kórokozó további terjedéséhez forrásul szolgáljanak. A behurcolt kórokozó fennmaradásának és terjedésének megakadályozására 4-5 éves vetésváltás szükséges, amely megfelelı higiéniával párosítva hatékony eszköz a betegség elleni védekezésben.

86

A DOHÁNY BURGONYA Y VÍRUSSAL SZEMBENI ELLENÁLLÓSÁGÁT VIZSGÁLÓ NEMZETKÖZI KÍSÉRLET EREDMÉNYEI Nagy Gy. – Bukai A. Agrotab Kft., Debrecen-Pallag Bevezetés A dohánykutatás nemzetközi szervezetének, a CORESTA-nak a növénykórtani munkacsoportja 1995-ben elhatározta, hogy a tagországok bevonásával kutatást szervez a burgonya Y vírussal (Potato virus Y Potyvirus, PVY) kapcsolatos kérdések tanulmányozására, lehetıleg minél szélesebb körő részvétel mellett. A kísérlet fıbb célkitőzései a következık voltak: 1. A burgonya Y vírussal szembeni rezisztenciaforrások tanulmányozása. 2. Kimutatni azokat a vírustörzseket, melyek képesek áttörni a rezisztenciát. 3. Vizsgálni a burgonya y vírustörzsek elterjedtségét. Tekintettel arra, hogy a burgonya Y vírus dohányültetvényeink legveszedelmesebb kórokozója, mi is bekapcsolódtunk ezekbe a vizsgálatokba. A továbbiakban az eddigi hazai eredményekrıl szeretnénk beszámolni. Anyag és módszer A kísérlet évente a világ 25-30 országában azonos módszerrel van beállítva, szántóföldi körülmények között. A kísérletbe állított fajták: -A burgonya Y vírussal szemben rezisztensek /a “va” gént hordozók/: VAM TN 86 PBD 6 Virginia SCR Hevesi 9 /hazai nemesítés/ Pallagi 4 /hazai nemesítés/ -A burgonya Y vírussal szemben fogékonyak: Burley 21 K 326 NC 85 MN 944 Ky 17 87

A kísérletet 4 ismétlésben, 25 töves parcellákon állítottuk be. A kísérlet területén a dohányültetvényekben szokásos agrotechnikát alkalmaztuk – beleértve a növényvédelmet is –, de a növényeket nem tetejeztük, és nem takarítottuk be. A kísérletben a vírusfelvételezés szimptomatológiailag történt, esetenként ELISA-teszttel kiegészítve. A PVY vírus tüneteket az alábbiak szerint csoportosítottuk: - Mozaik típusúak: érkivilágosodás érsárgulás érszalagosodás klorotikus győrők - Nekrotikus tünetek: nekrotikus foltok nekrotikus győrők érnekrózis A vírusfelvételezéseket hetente végeztük és százalékosan értékeltük. Eredmények és megvitatás A dohányfajták fertızöttségének alakulását az 1. táblázatban foglaltuk össze. Az adatokból a következı fıbb megállapítások tehetık: - a fogékony fajták – kivéve a 2000. évet –, csaknem száz százalékig megbetegedtek. A fertızöttség gyakoriságából nem lehet arra következtetni, hogy a vírusfertızés intenzitása az utóbbi években változna. A vizsgált évek közül a 2000. évi alacsony, ill. a 2002. év viszonylag mérsékelt fertızöttsége feltehetıen az alacsonyabb vektor tevékenység következménye. A PVY vírussal szemben fogékony fajták ilyen nagyarányú és rendszeres megbetegedése ismételten bizonyítja, hogy hazánkban csak ezen vírussal szemben ellenálló fajtákat lehet eredményesen termeszteni. - a fogékony fajták megbetegedési szintjébıl nem lehet egyértelmően következtetni az ellenálló fajták megbetegedésének arányára. - esetenként az ellenálló fajták is megbetegedtek, azaz a beléjük épített rezisztencia gént a PVY vírus áttörte, de a megbetegedésük lényegesen differenciáltabban történt és rezisztencia szintjük szerint négy csoportba sorolhatók: • legellenállóbb a: VAM • igen ellenálló a: Pallagi 4 és TN 86 • jó ellenálló a: Hevesi 9 és PBD 6 • ellenálló a: Virginia SCR

88

1. táblázat: Eltérı fogékonyságú dohány fajták burgonya Y vírussal való fertızöttsége %-ban kifejezve, Debrecen-Pallag, 1996-2002 Ellenálló Év

VAM

TN 86

PBD 6

1996

0

2

1997

0

1998

Fogékony Pallagi 4

Hevesi 9

Burley 21

K 326

Nc 95

K 17

MN 944

-

Virgin SCR 7

0

0

100

-

100

-

100

3

26

40

2

16

100

100

100

-

100

0

3

21

35

3

17

100

100

100

-

89

1999

3

4

7

17

1

13

100

100

100

-

100

2000

0

2

4

3

3

0

20

18

18

-

23

2001

0

2

9

25

2

8

100

100

98

96

-

2002

1

1

9

11

0

10

92

83

75

83

-

89

-

Örvendetes, hogy az igen ellenálló csoportba sorolható az általunk elıállított Pallagi 4-es fajta, ami hazai nemesítésünk jó színvonalát bizonyítja. - Az ellenálló vonalak megbetegedésébıl sem lehet arra következtetni, hogy a vírusfertızés intenzitása az utóbbi években növekedne, vagy csökkenne, bár az egyes évjáratnak megfelelıen változó. Annak ellenére, hogy a fajtákba épített rezisztencia gént a PVY vírus áttörte, e fajták szántóföldi körülmények között megbízható védelmet nyújtanak – megfelelı agrotechnikai feltételek mellett – a PVY vírussal szemben. A kísérletekben a PVY fertızésdinamikáját is vizsgáltuk. Az ezzel kapcsolatos eredményeket az 1. és 2. ábrán mutatjuk be. Az ábrákon az ültetés után egy, két, ill. három hónappal felvételezett adatokat szemléltetjük. Látható, hogy: - a rezisztens fajták június 15-20 körül gyakorlatilag fertızéstıl mentesek, július 15-20. idıszakban kialakuló fertızöttségük meghatározó jellegő, csak ritkán emelkedik tovább meredeken (pl. 1998-ban). - a fogékony fajták lényegesen gyorsabban fertızıdnek. Július közepén, a ritka kivételtıl eltekintve, már 50-100 százalékban megbetegedtek. Fertızöttségük már júniusban magasabb lehet, mint a rezisztenseké a tenyészidı végén.

1. ábra: A PVY vírussal szemben rezisztens dohány Debrecen-Pallag, 1997-2002

90

fajták fertızöttsége,

2. ábra: A PVY vírussal szemben fogékony dohány fajták fertızöttsége, Debrecen -Pallag, 1997-2002

Az általunk kapott 2001. évi vizsgálati eredményeket összehasonlítottuk a kísérletben résztvevı néhány más ország adataival, mely adatokat a CORESTA-tól kaptunk, s a 2. táblázatban közlünk. Az adatokat vizsgálva a következı fıbb megállapításokat tehetjük: - A világ sok országában jelent gondot a PVY vírus. - Kínában, Brazíliában és – a táblázatban nem közölt – Iránban a rezisztens fajtákat lényegesen nagyobb arányban fertızte a PVY vírus, mint hazánkban, de a fogékonyakat – kivéve Brazíliát – lényegesen kevésbé. Ezekben az országokban, ellentétben a hazaiakkal, a mozaik típusú tünetek dominálnak. Ez azt jelenti, hogy ezekben az országokban teljesen más a PVY vírus populáció összetétele, mint hazánkban. - Európában elsısorban a nekrotikus tünetek a legjellemzıbbek. Magyarország az egyik legveszélyeztetettebb a PVY vírus fertızés szempontjából. A hazánkban nemesített PVY vírussal szemben rezisztens fajták más európai országokban is megtartják rezisztenciájukat.

91

2. táblázat. A magyarországi burgonya Y vírus fertızések összehasonlítása a nemzetközi eredményekkel, %-ban kifejezve (2001-es adatok) Ország

Hely

KÍNA Qingzhou JAPÁN Tochigi BRAZÍLIA Santa Cruz MAGYARORSZÁG Debrecen-Pallag FRANCIAORSZÁG Limersheim LENGYELORSZÁG Pulawy OLASZORSZÁG Scafati

Tünet

VAM

TN 86

PBD 6

Virgin SCR

Burley 21

K 326

Nc 95

Ky 17

nekrotikus

8

5

29

13

27

13

13

32

összesen

46

71

90

54

64

37

49

80

nekrotikus

0

0

0

0

26

16

24

29

összesen

0

0

0

0

26

16

24

29

nekrotikus

0

0

3

0

25

45

31

-

összesen

20

20

13

38

100

95

92

-

nekrotikus

0

1

9

23

100

100

98

96

összesen

0

2

9

25

100

100

98

96

nekrotikus

0

0

3

10

50

47

68

61

összesen

0

0

3

10

57

61

70

62

nekrotikus

0

0

0

0

75

69

61

59

összesen

0

0

0

0

75

74

61

66

nekrotikus

0

0

0

0

1

0

8

8

összesen

0

0

0

0

10

0

8

19

92

A kísérletbıl begyőjtött vírus izolátumok pontos meghatározását Franciaországban és Lengyelországban végzik, melyek eredményeirıl még nem tudunk beszámolni. Összefoglalás A CORESTA keretében 7 éve veszünk részt a PVY vírussal kapcsolatos nemzetközi kísérletben. A vizsgálati eredmények szerint hazánk Európában a PVY vírus fertızés szempontjából az egyik legveszélyeztetettebb terület. A dohányfajtákba épített rezisztenciát a PVY vírus áttörte, ennek ellenére a rezisztens fajták a gyakorlatban jó védelmet nyújtanak ezen vírussal szemben. RESULTS OF PVY INTERNATIONAL COLLABORATIVE EXPERIMENTS ON THE TOBACCO G. Nagy – A. Bukai Agrotab Co. Limited., Debrecen-Pallag Since 1996 we have collaborating with CORESTA’s Phytopathological Subgroup on Potato virus Y potyvirus (PVY) resistance research. On the base of our trial results, Hungary is one of the most infested country in Europe by PVY on tobacco. Hungarian strain(s) of PVY broken down the resistance built in tobacco varieties but in spite of this fact the field resistance was acceptable and assured reasonable protection.

93

A 75 ÉVES SZEPESSY ISTVÁN PROFESSZOR KÖSZÖNTÉSE Kövics Gy. J.1 – Békési P.2 1

Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum, Mezıgazdaságtudományi Kar, Növényvédelmi Tanszék, Debrecen 2 Országos Mezıgazdasági Minısítı Intézet, Budapest

1927. augusztus 20-án született Dr. Szepessy István, a növénykórtan professzora. Az Agrártudományi Egyetem Mezıgazdaságtudományi Karán még egyetemi hallgató volt, amikor demonstrátorként segítette az oktatói munkát, gyakorlatokat vezetett. Dr. Husz Béla és dr. Uzonyi Ferenc professzor irányításával végezte munkáját, az egyetem elvégzése után 1950tıl tanársegédként. 1952-ben a moszkvai Tyimirjazev Mezıgazdasági Akadémia Növénykórtani Tanszékére került, ahol Dunyin professzor vezetésével aspiránsként dolgozott és 1956. decemberében „Immunológiai vizsgálatok a búzaporüszög kórokozójával” címmel védte meg kandidátusi értekezését. 1957. januárjától újra Gödöllıre, a Növénykórtani Tanszékre került, ahol adjunktus (1957-), docens (1959-), majd egyetemi tanár (1966-) beosztásokban dolgozott. 1970-ben a Debreceni Agrártudományi Egyetemre helyezték át, ahol a Növényvédelmi Tanszéket vezette 1988-ban bekövetkezett nyugdíjba vonulásáig. Szakmai munkássága az általános növénykórtan területén a növényimmunitástan, a járványtan, a prognosztika és a csávázás egyes kérdéseinek kutatására irányult, a részletes növénykórtan tekintetében a búza, a rizs és a cukorrépa betegségeinek tanulmányozásában fejtett ki eredményes munkát. Oktatói pályája is kiemelkedı. 1959-ben megszervezte Gödöllın a Növényvédelemtani Tanszéket, melynek 1969-ig vezetıje volt. Múlhatatlan érdeme, hogy útjára indította az elsı növényvédelmi szakmérnök képzést, az elsı évfolyam hallgatói 1960. februárjában kezdték meg tanulmányaikat. Ez a posztgraduális, nappali tagozatos képzési forma nemcsak a növényvédelem területén volt az elsı, hanem a mezıgazdaságtudományok területén is. A Szepessy professzor által szervezett növényvédelmi szakmérnök képzés különös értéke, hogy az oktatás színvonala kezdetektıl rendkívül magas 94

volt, minden szakterület oktatásában annak legjobb ismerıi, kutatói megbízott elıadóként vettek részt. A társegyetemek oktatóin kívül a Növényvédelmi Kutató Intézet számos nemzetközi hírő kutatója is oroszlánrészt vállalt a leendı szakmérnökök felkészítésében. A Debreceni Agrártudományi Egyetemre kerülését (1970) követıen bekapcsolódott az 1968-ban elkezdıdött posztgraduális növényvédelmi szakmérnökök oktatásába, illetve megszervezte az agrármérnök hallgatók növényvédelmi szakirányulású képzését (1972-75), amely éppen 30 esztendeje kezdıdött Debrecenben. A Növényvédelem címő folyóirat létrehozásában is fontos szerepet vállalt Szepessy professzor. Az 1965-ben indított szaklap felelıs szerkesztıje volt 1969-ig. Az életrajzi adatokhoz tartozik szakírói munkássága: több mint 80 szakcikk, egyetemi jegyzet és tankönyv szerzıje. És most – amikor a jeles évforduló alkalmából az utód és a tanítvány a pályatársak sokasága nevében köszönti Professzor Urat – egy másik évfordulót is meg kell említenünk: 25 éve, 1977-ben jelent meg Növénybetegségek címő könyve, amit az agrártudományi egyetemeken tankönyvként engedélyeztek és melybıl az általános agrármérnök és szakmérnök jelöltek százai tanultak. Munkásságának eredményességét az a 8 találmány, szabadalom is jelzi, ami nevéhez főzıdik. Oktatói munkájának elismeréseként 1960-ban Kiváló Dolgozó, 1965-ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozója címet kapta. Életmővéért 1987. októberében a MAE Növényvédelmi Társaságának vezetı testülete Horváth Géza emlékérem-mel tüntette ki. Amikor Szepessy professzor úr oktatói tevékenységét méltatjuk, különös hangsúllyal kell megemlékeznünk kiváló elıadói képességeirıl. Elıadásai lebilincselıek voltak: szakmai pontosság, színes, élvezetes stílus jellemezte azokat; még azok számára is élményszámba mentek, akik nem érdeklıdtek különösebben a növénykórtan iránt. Egyszerősége, közvetlen barátságos magatartása jó alapot teremtett arra, hogy tanítványai bizalommal forduljanak hozzá, sokszor nemcsak szakmai problémáikkal, és gyakran tették ezt tanulmányaik befejezése után is. És most nyilván sokakban felmerül a kérdés, hol van most ez az ember akit jelen megemlékezésünkkel a 75. születésnapja alkalmából köszöntünk? Ma is itt él Debrecenben. Súlyos látásromlása miatt nemcsak a szakmai közélettıl vonult vissza, hanem általában is a magányt választja. Ez az 95

önkéntes magányosság szöges ellentétben áll azzal a meglepı tájékozottsággal, amivel a világ dolgairól rendelkezik. A rádió és a televízió segítségével naprakészek ismeretei, fantasztikus szellemi frissességgel dolgozza fel a kapott információkat. Egyetlen dolgot nem vállal: a nyilvánosságot. Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy a pályatársak és a tanítványok nevében ezúton nagy tisztelettel és szeretettel köszöntsük a 75 esztendıs dr. Szepessy István professzor urat, és valamennyiünk nevében jó egészséget és hosszú, boldog életet kívánjunk Neki! GREETINGS FOR PROFESSOR ISTVÁN SZEPESSY ON HIS 75TH ANNIVERSARY G.J. Kövics1 – P. Békési2 1

Plant Protection Department, Faculty of Agricultural Sciences, University of Debrecen 2 National Institute for Agricultural Quality Control, Budapest

Dr István Szepessy, professor of plant pathology was born on 20th August 1927. His carrier started at Gödöllı Agricultural University as an associate professor under instructions of Béla Husz and Ferenc Uzonyi professors. His PhD research work carried out in Moscow with guidence of professor Dunin from 1952 to 1956. The title of his Thesis: "Immunological studies with Ustilago tritici wheat smut pathogen". From 1970 he worked for the Debrecen Agricultural University as the head of the Plant Protection Department. His research work focused on plant immunology, epidemiology, disease prognosis and seed dressing on wheat, rice and sugarbeet plant diseases. The first two-year-long intensive course of postgraduate plant protection specialists (plant doctors) was organized in 1960 at Gödöllı by Dr Szepessy. Graduate and postgaruate plant protectionists have been educated also in Debrecen since 1968 where professor Szepessy was the head of Plant Protection Department from 1970 until his retirement in 1988. He was the establisher editor in chief of "Növényvédelem" (Plant Protection), Hungarian scientific journal of plant protectionists in 1965. Now we commemorize on the 25th anniversary of publishing his "Növénybetegségek" (Plant Diseases) handbook which served as an essential source for hundreds of Hungarian specialists. Professor Szepessy was an excellent, enjoyable interpreter of plant pathology sciences. You might ask us, where is Professor Szepessy now, when we want to greet him on his 75th anniversary of his birthday? Well, he is living in Debrecen but because of his serious eye disease he was totally shunned not only from plant pathology but even from publicity as well. Ladies and gentlemen! Please allow us to greet with honour professor István Szepessy on his 75th anniversary in the name of his greatful students, co-workers and friends. Many happy returns of the day!

96

LEVÉLSÁRGULÁS ÉS TÖRPESÉG TÜNETET OKOZÓ GABONAVÍRUSOK 2002. ÉVI ELİFORDULÁSA A GABONAFÉLÉKBEN Pocsai E.1 – Szunics L.2 – Murányi I.3 – Papp M.4 – Vida Gy.2 1

Fejér Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Velence 2 MTA Mezıgazdasági Kutatóintézete, Martonvásár 3 SZIE Fleischman Rudolf Mezıgazdasági Kutatóintézet, Kompolt 4 Gabonatermesztési Kutató KHT, Szeged A 2002. év a gabonavírusok évének tekinthetı, mert az ország számos régiójában, különösen az ország nyugati részén a levélsárgulás és törpeség tüneteket elıidézı gabona vírusbetegségek a korábbi évekhez viszonyítva szinte járványszerően léptek fel és gazdaságilag jelentıs termésveszteséget idéztek elı. A levélsárgulás és törpeség tünetet több gabona-patogén vírus idézheti elı, melyek közül ki kell emelni az árpa sárga törpeség vírusokat (Barley yellow dwarf viruses). Az árpa sárga törpeség vírusok csoportjába négy hazánkban elıforduló víruskórokozó tartozik (árpa sárga törpeség vírus-MAV=BYDVMAV, árpa sárga törpeség vírus-PAV=BYDV-PAV, árpa sárga törpeség vírus-RMV=BYDV-RMV és az árpa sárga törpeség vírus-SGV=BYDVSGV). Ezeket a vírusokat korábban a z árpa sárga törpeség vírus törzseiként tartottuk nyilván, amelyeket a vírusátviteli vektorspecifikusság, a kórokozó virulenciája és a szerológiai tulajdonsága alapján különítettek el. Az árpa sárga törpeség vírusokhoz teljesen hasonló tünetet idéz elı a gabona sárga törpeség vírus-RPV (Cereal yellow dwarf virus-RPV=CYDV-RPV) és a búza törpeség vírus (Wheat dwarf virus=WDV) .Az árpa sárga törpeség vírusok és a gabona sárga törpeség vírus-RPV a Luteoviridae család tagjai, levéltetvekkel terjednek. Míg a búza törpeség vírus a Geminiviridae családba tartozik és kabócákkal terjed. Európában a fı vektora a Psammotettix alienus. Irodalmi áttekintés Magyarországon az árpa sárga törpeség vírust ıszi árpában írták le elsı alkalommal (Szirmai, 1967).Öt évvel késıbb 1972 évben a vírusbetegség ıszi búzán is megjelent (Szunics és Szunics, 1980). A késıbbiek során egyre több gabonafajon való károsításra vannak hazai irodalmi adatok. Igy a kukoricán (Milinkó és mtsai, 1984), rizsen (Pocsai és mtsai, 1985) tritikálén és tavaszi árpán (Pocsai és mtsai, 1995a,b), tavaszi zabon (Pocsai és mtsai, 97

1997) és dúrum búzán való elıfordulásáról (Pocsai és mtsai, 1998) számoltak be. Az árpa sárga törpeség vírusok csoportjába tartozó vírusok igen gyakoriak a gabonafélékben (Pocsai és mtsai, 1995, 2002). A különbözı árpa sárga törpeség vírusok dominancia viszonyai termıhelyenként és évenként is változhat az ökológiai tényezık változásától függıen (Pocsai és mtsai, 2000a; Pocsai, 2001). A gabona sárga törpeség vírus-RPV a legújabb taxonómiai besorolás alapján került elkülönítésre az árpa sárga törpeség vírusoktól, melyet korábban annak RPV törzseként vagy szerotipusaként ismertünk. A búza törpeség vírus ıszi búzán való károsításáról (Bisztray és mtsai, 1998) és ıszi árpán történı tömeges fellépésérıl hazánkban (Pocsai és mtsai, 1991) számoltak be elsı alkalommal. Azóta jelenléte és kártétele szinte valamennyi gabonafajban kimutatást nyert. Az utóbbi években a búza törpeség vírus elıfordulási aránya szignifikánsan növekedett a többi ugyancsak levélsárgulás és törpeség tünetet okozó gabona-patogén vírusokkal szemben (Pocsai és mtsai, 1998a,b; 1999a,b; 2000; 2001; 2002; Pocsai,2001a,b; Szunicsés mtsai, 1997; 2000; 2002). A nagyobb mérvő elıfordulásból adódóan jelentısége fokozódik nemcsak hazai, hanem európai viszonylatban is (Vacke, 1988; Bakardjeva és Habekuss, 1998; Huth, 1998; Commandeur és Huth, 1998; Lindsten és Lindsten, 1998; Habekuss és Schliephacke, 2002).Jelenleg hazánkban a búza törpeség vírus a gabonafélékben a leggyakrabban elıforduló és a legnagyobb károkat okozó vírusbetegség. Anyag és módszer 2002 évben a gabonafélékben a levélsárgulás és törpeség tünetet elıidézı gabonavírusok (árpa sárga törpeség vírusok-MAV, -PAV,- RMV, -SGV, gabona sárga törpeség vírus-RPV és a búza törpeség vírus-WDF) elıfordulásának mértékét vizsgáltuk ıszi búza, dúrum búza, tavaszi dúrum búza, ıszi árpa, tritikálé és tavaszi zab gabonafajokban az ország három különbözı tájegységén (Martonvásár, Kompolt és Szeged). A virológiai vizsgálatokhoz a növényminták győjtését 2002 májusában végeztük a vírus tüneteit mutató növényekrıl. Martonvásáron 50 ıszi búza, 50 dúrum búza, 10 tavaszi dúrum búza, 50 ıszi árpa, 50 tritikálé és 50 tavaszi zab mintát vizsgáltunk. Kompolton 10 ıszi árpa nemesítési anyagból összesen 100 növénymintát és Szegeden 10 ıszi búzafajtából összesen 100 mintát vizsgáltunk. A vizsgálati növénymintákat a 1:10 arányban hozzáadott mintapufferrel rovátkolt tengelyő levélpréssel homogenáltuk. A vírusok diagnosztizálását ELISA teszttel végeztük fent leírt vírusok jelenlétének kimutatására. Az árpa törpeség vírusok (Barley yellow dwarf viruses) BYDV-MAV, -PAV, -RMV, -SGV, a gabona sárga törpeség vírus98

RPV (Cereal yellow dwarf virus-RPV) kimutatásához Agdia, míg a búza törpeség vírus (Wheat dwarf virus) diagnosztizálához a Sanofi cég által forgalmazott diagnosztikumot használtuk. Eredmények Martonvásáron győjtött levélsárgulás és törpeség tünetet mutató gabonafajokban az árpa sárga törpeség vírusok, a gabona sárga törpeség vírus és a búza törpeség vírus 2002 évi elıfordulási arányait az 1. ábra adatai szemléltetik.

1. ábra: Az árpa törpeség vírusok(BYDV-MAV,-PAV,-RMV,-SGV), a gabona sárga törpeség vírus-RPV (CYDV-RPV) és a búza törpeség vírus (WDV) elıfordulási aránya a gabonafajokban , Martonvásár, 2002.

İszi árpában a búza törpeség vírus önmagában 72%-ban fordult elı a vizsgált növénymintákban. A különbözı árpa sárga törpeség vírusok csak a búza törpeség vírussal együtt kombinált fertızöttség formájában voltak jelen a minták 28%-ában. Így, 2002-ben az ıszi árpában kialakult erısmérvő vírusfertızöttség elıidézésében a búza törpeség vírus játszotta a fı szerepet. A különbözı gabonafajokban az árpa sárga törpeség víruscsoporton belül az egyes vírusok elıfordulásának mértékét az 1. táblázatban foglaltuk össze. İszi árpában a BYDV-MAV 11 mintában és a BYDV-PAV 4 mintában volt 99

jelen a búza törpeség vírussal együtt. A gabonafajok között 2002. évben az ıszi árpában volt a legnagyobb mértékő a búza törpeség vírus elıfordulása, mivel a vizsgált 50 tünetes mintában jelen volt tisztán, önmagában vagy kombinált fertızöttség formájában. 1.táblázat: MTA Mezıgazdasági Kutatóintézetben (Martonvásár) győjtött levélsárgulás és törpeség tünetet mutató minták 2002. évi vizsgálati eredményei Fajta

İszi búza İszi árpa Durum búza Tavaszi durum búza Tritikale İszi zab

Vizsgált Összes mintaszám V i r o l ó g i a i v i z s g á l a t o k e r e d m é n y e i fert. növ. (db) BYDV BYDV BYDV BYDV- CYDV WDV (db) -PAV -MAV -SGV RMV -RPV 50 7 1 4 43 45 50 4 11 50 50 50 4 2 47 47 10

-

-

-

4

-

10

10

50 50 260

4 8

-

1

8

1 7

49 38 237

49 38

18

239

İszi búzában az 50 tünetes mintából 45 mintában mutattunk vírusfertızöttséget. Az ıszi búzában is a búza törpeség vírus jelenléte dominált, önmagában a minták 66%-ában, az árpa sárga törpeség vírusokkal kombináltan 14%-ban és a gabona sárga törpeség vírussal kombináltan 6%ban volt jelen. A különbözı árpa sárga törpeség vírusok tisztán a minták 2%-ában, a gabona sárga törpeség vírus önmagában szintén 2%-ban volt jelen. Az árpa sárga törpeség vírusok közül a BYDV-MAV 7 mintában és a BYDV-SGV 1 mintában volt jelen. Dúrum búzában is a búza törpeség vírus volt jelen a legnagyobb arányban. Önmagában a minták 82%-ában, az árpa sárga törpeség vírusokkal kombináltan 8%-ban és a gabona sárga törpeség vírussal kombináltan 4%ban fordult elı. Az árpa sárga törpeség vírusok közül csak a BYDV-RMV volt jelen. Hasonló eredményeket kaptunk a tavaszi dúrum búza esetében is, itt is csak a BYDV-RMV volt jelen. Tritikáléban a búza törpeség vírus elıfordulási aránya már évek óta a legnagyobb. 2002-ben is a tritikálé volt a legfertızöttebb a búza törpeség vírussal, mely önmagában a minták 88%-ában, az árpa sárga törpeség vírusokkal kombináltan 8%-ban és a gabona sárga törpeség vírussal kombináltan 2%-ban fordult elı. Az árpa sárga törpeség vírusok közül csak a BYDV-PAV volt jelen. 100

Tavaszi zabban csak a búza törpeség vírus fordult elı a minták 76%-ában. A Kompolton győjtött levélsárgulás és törpeség tünetet mutató ıszi árpa nemesítési anyagokban az árpa sárga törpeség vírusok, a gabona sárga törpeség vírus és a búza törpeség vírus 2002 évi elıfordulási arányait a 2. ábra adatai mutatják.

100 90 80 70 60 50 40

BYDV BYDV +W DV W DV

30 20 10 0 AT337

AT338

PA348

AT349

AT350

AT364

AT366

AT500

AT538

AT569

2.ábra: Az árpa törpeség vírusok(BYDV-MAV,-PAV,-RMV,-SGV), a gabona sárga törpeség vírus-RPV (CYDV-RPV) és a búza törpeség vírus (WDV) elıfordulási aránya az ıszi árpa nemesítési anyagokban, Kompolt, 2002.

Vizsgált 10 nemesítési anyagban az árpa sárga törpeség vírusok és a búza törpeség vírus volt jelen tisztán és kombinált fertızöttség formájában. Kompolton is a búza törpeség vírus tömeges elıfordulását állapítottuk meg. A vizsgált anyagokban a búza törpeség vírus önmagában 20-90%-ban, az árpa sárga törpeség vírusokkal kombináltan 10-20%-ban fordult elı. Az árpa sárga törpeség vírusok önmagukban mintegy 10%-ban voltak jelen, melyek között a BYDV-MAV a leggyakoribb. Ezen kívül a BYDV-PAV és BYDV-SGV fordult elı. A különbözı ıszi árpa nemesítési anyagokban az árpa sárga törpeség víruscsoporton belül az egyes vírusok elıfordulásának mértékét a 2. táblázatban foglaltuk össze.

101

2.táblázat: SZIE Fleischmann Rudolf Kutatóintézetben (Kompolt) győjtött levélsárgulás és törpeség tünetet mutató minták 2002. évi vizsgálati eredményei Össz. Vizsg. minta V i r o l ó g i a i v i z s g á l a t o k e r e d m é n y e i fert. növ. (db) BYDV- BYDV- BYDV- BYDV- CYDV- WDV (db) PAV MAV SGV RMV RPV

Fajta

İszi árpa: AT - 337 AT - 338 Pa - 348 AT - 349 AT – 350 AT – 364 AT – 366 AT – 500 AT – 538 AT – 569

10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 100

1 1 1 3

1 2 2 2 1 1 9

1 1

-

-

9 10 9 7 10 8 10 10 10 8 91

10 10 9 7 10 9 10 10 10 8 93

A Szegeden győjtött levélsárgulás és törpeség tünetet mutató ıszi búzafajtákban az árpa sárga törpeség vírusok, a gabona sárga törpeség vírus és a búza törpeség vírus 2002 évi elıfordulási arányait az 3. ábra adatai szemléltetik. 60 50 40 30 BYDV BYDV+WDV BYDV+CYDV BYDV+CYDV+WDV WDV CYDV+WDV

20

Jubilejnaja 50

GK-Verecke

GK-Petur

GK-Öthalom

GK-Kalász

GK-Jászság

GK-Héja

GK-Élet

GK-Bagoly

0

GK-Attila

10

3.ábra: Az árpa törpeség vírusok (BYDV-MAV,-PAV,-RMV,-SGV), a gabona sárga törpeség vírus-RPV (CYDV-RPV) és a búza törpeség vírus (WDV) elıfordulási aránya az ıszi búzafajtákban, Szeged, 2002.

102

Az árpa sárga törpeség vírusok tisztán való elıfordulása a vizsgált ıszi búzafajtákban 10-60% között ingadozott. A gabona sárga törpeség vírus csak kombinált fertızöttség formájában volt jelen. A GK-Bagoly fajtában az árpa sárga törpeség vírusokkal együtt fertızöttség mértéke 20%-ot tett ki. A gabona sárga törpeség vírus a GK-Bagoly és a GK-Élet ıszi búzafajtákban az árpa sárga törpeség vírusokkal és a búza törpeség vírussal együtt fordult elı 40-40%-os elıfordulási aránnyal. A búza törpeség vírus önmagában mintegy 10-30%, az árpa sárga törpeség vírusokkal együttes elıfordulása 10-30%-os gyakorisággal szerepelt. A különbözı ıszi búza nemesítési anyagokban az árpa sárga törpeség víruscsoporton belül az egyes vírusok elıfordulásának mértékét az 3. táblázatban foglaltuk össze. 2002 évben a vizsgált 10 ıszi búzafajtáról győjtött 100 tünetet mutató növénymintában a BYDV-MAV 35 mintában, a BYDV-PAV 14 mintában, a BYDV-SGV 19 mintában és a BYDV- RMV 12 mintában volt jelen. A vizsgálati eredmények alapján megállapítható, hogy a levélsárgulás és törpeség tünetet mutató gabonafajokban a gabonapatogén vírusok elıfordulásának mértéke tájegységenként változott. Míg Martonvásáron és Kompolton a búza törpeség vírus tömeges elıfordulását, addig Szegeden az árpa sárga törpeség vírusok domináns szerepét állapítottuk meg. Az árpa sárga törpeség vírusok közül mindhárom vizsgálati helyen a BYDV-MAV volt jelen a legnagyobb hányadban a vizsgált gabona mintákban. A kártételek megelızése érdekében ıszi árpánál kerüljük a túl korai vetést, a többi gabonafajnál pedig figyeljük a levéltetvek és kabócák ıszi megjelenését és tömeges elıfordulásuk esetén be kell iktatni a termesztési technológiába az inszekticides kezelést. Irodalom Bakardjeva, N. and A. Habekuss (1998): Incidence of cereal viruses in Bulgaria.VIII. Conference on Virus Diseases in Europe.Abstracts. May 25 to 28, 1998. Goslar, Germany. Bisztray Gy., Gáborjányi R. és Vacke, J. (1988): Búza törpülés vírus: Új gabonapatogén kórokozó Magyarországon. Növényvédelmi Tudományos Napok. Budapest 1988. február 23- 24. Commandeur, U. and Huth, W. (1998): Differentiation of strains wheat dwarf virus (WDV) in infected wheat and barley plants by means of polymerase chain reaction (PCR). VIII. Conference on Virus Diseases in Europe.Abstracts. May 25 to 28, 1998. Goslar, Germany. Habekuss, A. and Schliephake, E. (2002): Importance of BYDV and its vectors in Central Germany.In:M. Henry and A. McNab: .Barley Yellow Dwarf Disease: Recent Advances and Future 103

Strategies.Proceedings International Symp. El Batan, Texcoco, Mexico, 1-5 September 2002, 50. Huth, W. (1998): Viruses of Gramineae in Germany – A short overview. VIII. Conference on Virus Diseases in Europe.Abstracts. May 25 to 28, 1998. Goslar, Germany. Lindsten, K. and Lindsten, B. (1999):Wheat dwarf –an old disease with new outbreaks in Sweden. Zeitschrift für Pflanzenkrankheiten und Pflanzenschutz 106, 325-332. Milinkó I., Nagy P., Rakk Z. és Dezséry M. (1984): Elõzetes közlemény egy hazánkban új kukoricapatogén vírusról. Növényvédelem 8, 350352. Pocsai E., Simonné Kiss I., Basky Zs. és Dezséry M. (1985): Árpa sárga törpeség vírus fellépése rizsen. Abstr. Növényvédelem 7, 308. Pocsai, E., Murányi, I. and Kobza, S. (1991): Epidemiological occurrence of wheat dwarf virus on barley breeding materials in Hungary. Sixth Cong. on VirusDiseases of Gramineae in Europe. Torino, June 1821, 1991, 14. Pocsai, E, Kovács, G., Murányi, I., Orosz, Á., Papp, M., and Szunics, L. (1995a): Differentiation of barley yellow dwarf luteovirus serotypes infecting cereals and maize in Hungary. Conf. Virus Dis. Poaceae in Europe. Versailles, May 15-18, 1995. 7. Pocsai E., Kovács G., Murányi I., Orosz Á., Papp M. és Szunics L. (1995b): Az árpa sárga törpeség vírus hazánkban elıforduló törzseinek megállapítása árpa, búza, tritikále és kukorica kultúrákban. Növényvédelem 31, 547-554. Pocsai E., Murányi I., Papp M. és Szunics L.(1995): Az árpa sárga törpeség vírus gabonafélékben károsító törzseinek meghatározása Magyarországon. 41. Növényvédelmi Tudományos Napok. Budapest. 1995. február 21-22. 105. Pocsai E., Murányi I., Papp M. és Szunics L. (1997): Az árpa sárga törpeség Luteovirus törzsek és a búza törpeség Geminivirus elıfordulási aránya az árpa sárga törpeség vírus tüneteit mutató gabonafélékben. Növényvédelmi Fórum '97. Keszthely, 1997. január 30-31. 48. Pocsai, E., Fónad, P., Murányi, I., Papp M., and Szunics, L. (1998): Incidence rates of barley yellow dwarf luteovirus and wheat dwarf geminivirus in cereals showing leaf yellowing and dwarfing symptoms.VIII.Conference on Virus Diseases in Europe.Abstracts. May 25 to 28, 1998. Goslar, Germany. Pocsai E., Fónad P. és Szunics L. (1998a): A búza törpeség geminivírus szerepének vizsgálata ıszi búzán az árpa sárga törpeség víruséhoz 104

hasonló tünetek elıidézésében. 44. Növényvédelmi Tudományos Napok. Budapest. 1998. február 24-25. 126. Pocsai, E., Lindsten K. és Szunics L.(1998b): A búza törpeség geminivírus elıretörése a kalászos gabonafélékben.130 éves az agrár felsıoktatás Debrecenben. – A környezeti hatások növényvédelmi hatásai.(3. Tiszántúli Növényvédelmi Fórum) Debrecen. 1998. november 4-5. 20. Pocsai E., Lindsten, K., Szunics L. és Murányi I. (1999a): Búza törpeség geminivírus és az árpa sárga törpeség luteovírus elıfordulási aránya a tünetes árpa nemesítési anyagokban.Növényvédelmi Fórum’99, Keszthely. 1999.január 27-29. 51. Pocsai E., Fónad P., Lindsten K., Murányi I. és Szunics L. (1999b): A búza törpeség vírus domináns szerepe a levélsárgulás és törpeség tünetet mutató gabonafajokban.Növényvédelmi Tudományos Napok 1999. Budapest. 1999. február 23-24. 122. Pocsai E., Szunics L., Vida Gy., Murányi I., Papp M. és Tomcsányi A. (2000): Az árpa sárga törpeség luteovírus törzsek dominancia viszonyainak évenkénti változása. Növényvédelmi Tudományos Napok 2000. Budapest. 2000.február 22-23. 116. Pocsai, E. (2001a): The yearly variation of the dominance of Barley yellow dwarf virus strains.Abstr. IX. Conference on Virus Diseases of Gramineae in Europe, York, UK. 21-23 May, 2001. Pocsai E. (2001b):A búza törpeség vírus dominanciája a különbözı gabonafajokban. 6. Tiszántúli Növényvédelmi Fórum. Debrecen. 2001. november 6-8. 27-35. Pocsai E., Szunics L., Vida G., Murányi I., Fónad P., Papp M. és Tomcsányi A. (2001): A búza törpeség mastrevírus fertızöttség mértékének alakulása a törpeség és levélsárgulás tünetet mutató gabonafajokban. 47. Növényvédelmi Tudományos Napok. Budapest. 2001. február 27-28. 108. Pocsai, E., Murányi, I., Papp, M., Szunics, L., Tomcsányi, A., and Vida, G. (2002): Incidence of Barley yellow dwarf viruses in symptomexhibiting cereal species. In: M. Henry and A. McNab. Barley Yellow Dwarf Disease: Recent Advances and Future Strategies.Proceedings International Symp. El Batan, Texcoco, Mexico, 1-5 September 2002, 50. Szirmai J. (1967): Új vírusbetegség gabonaföldjeinken. Magyar Mezıgazdaság 22, 19. Szunics L. és Szunics Lu. (1980): Vírus a búzán. Magyar Mezõgazdaság 35, 9. Szunics Lu., Pocsai E. és Szunics L. (1997): Adatok a búza törpeség vírus elıfordulásához. Martonvásár, 1997/2. 14-15. 105

Szunics, L., Pocsai, E., Szunics, Lu., and Vida, G. (2000): Viral diseaes on cereals in Central Hungary.Acta Agron. Acad. Sci. Hung. 48 (3), 237-250. Szunics L., Vida Gy., Veisz O., Láng L. és Pocsai E. (2002): Gabonavírusok 2002-ben. Gyakorlati Agrofórum 9, 56-58. Vacke, J.(1988): Occurrence and economical importance of wheat dwarf virus in Czechoslovakia. 5th Conf. on Virus Diseases of Gramineae in Europe. Budapest, 24-27. May, 1988. 43. OCCURRENCE OF LEAF YELLOWING AND DWARFING SYMPTOMS ON CEREALS IN THE YEAR 2002 CAUSED BY DIFFERENT VIRUSES E. Pocsai E.1 – L. Szunics2 – I. Murányi3 – M. Papp4 – G. Vida2 1

2

Fejér County Plant Protection and Soil Conservation Service, Velence Agricultural Research Intstitute of Hungarian Academy of Sciences, Martonvásár 3 SZIE Fleischman Rudolf Agricultural Research Institute, Kompolt 4 Research Institute for Cereals, Szeged

In the year 2002 occurrence of leaf yellowing and dwarfing symptoms were studied in different cereal species, namely winter wheat, winter and spring durum wheat, winter barley, triticale, and spring oat in three cereal growing areas of Hungary (Martonvásár, Kompolt and Szeged, situated in Central, Northern and Southern Hungary, respectively) caused by cereal viruses (barley yellow dwarf viruses MAV, -PAV,- RMV, -SGV, cereal yellow dwarf virus -RPV, and wheat dwarf virus -WDF). Diagnosis were set up with ELISA-kits. On the base of results the occurrence of cereal pathogen viruses causing leaf yellowing and dwarfing differed by growing areas. In the Martonvásár and Kompolt areas the large-scale volunteering pathogen was wheat dwarf virus, however in the Szeged area the dominance of barley yellow dwarf virus was observed. Among the barley yellowing symptoms the BYDV-MAV was the most frequent virus in all the three areas.

106

AZ İSZI BÚZA REZISZTENCIA-VIZSGÁLATOK 2002. ÉVI EREDMÉNYEI Hertelendy P. Országos Mezıgazdasági Minısítı Intézet, Budapest A 2002. évben az OMMI Növénykórtani Osztálya az ıszi búza fajtakísérletek rezisztencia-vizsgálatát összesen 15 teljesítménykísérleti helyen és 2 provokációs kísérletben vizsgálta. A fajtajelöltek elı- és fıkísérleteit 6 helyen, az államilag elismert fajták kísérleteit 9 kísérleti helyen, míg a provokációs kísérleteket (szárrozsda és lisztharmat) 1 helyen (Röjtökmuzsaj) állították be, illetve ennyi helyen adtak a kísérletek értékelhetı adatokat. További két provokációs kísérlet (sárga levélfoltosság és kalászfuzariózis) eredményei még feldolgozásra várnak, ezek most nem kerülnek bemutatatásra. A fajtajelöltek esetében 6 kísérleti helyen összesen 7, különbözı jellegő kísérlet adott használható eredményt. Az államilag elismert fajtákat 3 kísérletben vizsgáltuk. A kísérletek minden esetben azonos mérető, kb. 12 m2-es kisparcellákba, véletlen blokkelrendezésben lettek elvetve. Kivételt képeztek a provokációs kísérletek, ahol 0,8 m2-es mikroparcellákon folytak a felvételezések. A teljesítménykísérletek spontán fertızıdését bonitálással mértük fel akkor, amikor a fajták, illetve a fajtajelöltek közötti különbség a legnagyobb volt (május utolsó hete-június elsı hete) A provokációs kísérleteknél lisztharmat esetében monokultúrát és klímaprovokációt, valamint fél parcella mérető, szélsıségesen fogékony fajták keverékével vetett provokáló parcellák közbevetését alkalmaztunk. A szárrozsda esetében a monokultúra mellett a provokáló parcellákat a BBCHskála szerinti 45. stádiumban a leggyakoribb 3 rassz uredospóra keverékének szuszpenziójával mesterségesen fertıztük. A megbetegedés mértékét itt is bonitálással mértük fel. A fajták és fajtajelöltek teljesítménykísérleteiben 2002. évben csak a lisztharmat (Erysiphe graminis f. sp. tritici), illetve (az államilag elismert fajták 1 kísérletében) a levélrozsda (Puccinia recondita) okozott értékelhetı mértékő fertızést. Az egyes kísérletek rezisztenciális szélsıértékeit az 1.-4. táblázat tartalmazza. Az adatokat fertızött felület %-ban adtuk meg. A 2002. évi eredményekre a tavaszi (májusi) nagy hıség jelentıs hatást gyakorolt. „Jó” lisztharmat adatokat csak olyan kísérleti helyeken lehetett felvételezni, ahol vagy rendkívüli csapadék hullott (pl. Dalmand), vagy a jó talajadottságok és jó agrotechnika segített a növényeknek tovább 107

megırizni a lisztharmat számára még megfertızhetı állapotban a leveleket (Szombathely, Röjtökmuzsaj, Debrecen). Az Alföld nagy részén a búza ugyanakkor már május közepére annyira felégett, hogy semmilyen betegség nem tudta a már elhalt növényeket megfertızni. Ez a túlzottan száraz idıjárás okozta, hogy a levélrozsda esetében csak 1 kísérleti hely (Debrecen) 3 kísérlete adott értékelhetı adatot. A levélrozsda a 2001/2002. évi telet hazánkban a nagyon erıs fagyok miatt nem élte túl, a déli irányból történı újrafertızıdés pedig a rohamosan száradó leveleken nem tudott elhatalmasodni és a fajtaminısítés számára értékelhetı mértékő fertızést létrehozni. 1. táblázat: Államilag elismert ıszi búzafajták rezisztenciális szélsıségei, 2002. Kísérlet jele ÁE I

ÁE II

ÁE III

Lisztharmat Fajta Mv Panna GK Jászásg Mv Dalma Renesansa Abony Jarebica átlag Róna Mv Csárdás GK Zugoly (st.) Mv Emma (st.) GK Marcal Mv Magvas átlag GK Holló (st.) Brea Hajdúság GK Véka átlag

Levélrozsda Fertızött felület % 2,5 7,5 7,0 54,3 46,1 44,4 23,8 7,9 9,1 9,2 37,1 36,1 35,6 21,1 7,0 9,6 33,6 32,3 18,3

108

Fajta GK Kalász Ukrainka Mv Marsall Flori-2 Mv Matild Mv Prizma átlag Alex Carlo Russia Mv Emma (st.) Bossanova Buzogány átlag Capo Ludwig Mv Matador (st.) Brea átlag

Fertızött felület % 1,0 1,0 1,0 50,0 50,0 40,0 13,9 2,5 5,0 7,5 65,0 57,5 50,0 26,2 1,0 5,0 42,5 30,,0 14,1

2. táblázat: Korai éréső ıszi búzafajta-jelöltek rezisztenciális szélsıségei, 2002. Kísérlet jele I/A-1

I/A-B

Lisztharmat Fajta

Levélrozsda Fertızött felület % 9,7 9,8

GK Pántlika GK Cinege *

Fajta GK Smaragd * Mv 10-2000 * GK Rubin *

FD 97046-27 * HP 193-00

47,3 34,0

átlag

23,8

GK Élet (st.) Alföld 90 HP 54-99 * átlag

Mv 05-02 Mv 07-02

2,0 3,2

GK Attila GK Delfin

AG 1/01 FK 92849 átlag

47,5 34,2 18,6

GK Élet (st.) GK Öthalom (st.)

Fertızött felület % 1,0 1,0 1,0 45,0 45,0 37,5 18,8 0 0 50,0 36,3 15,8

Megjegyzés: * = Elıterjesztésre kerülı fajtajelöltek 3. táblázat: Középéréső ıszi búzafajta-jelöltek rezisztenciális szélsıségei, 2002. Kísérlet jele II/A-1

II/A-B

II/B

Lisztharmat Fajta Mv 10-2000 GK Örs Eureka * GK Torontál Mv Emma (st.) átlag DI 9812 Mv 09-02 GK Kenyér FK 92906 átlag SzD 780 SzD 14-08 HP 185-01 Anastasia átlag

Levélrozsda Fertızött felület % 2,7 3,7 4,8 35,6 34,4 15,4 6,6 6,2 53,7 42,9 23,3 6,2 6,6 53,7 42,9 23,3

Megjegyzés: * = Elıterjesztésre kerülı fajtajelöltek

109

Fajta GK Zugoly (st.) Mv 19-2001 GK Anna

Fertızött felület % 1,0 1,0 1,0

Saturnus * GK 2000 átlag GK Zugoly (st.) GK Hamlet FK 92986 SzD 2418 D átlag

51,3 51,3 22,0 1,0 1,0 50,0 45,0 25,6

4. táblázat: Késıi éréső ıszi búzafajta-jelöltek rezisztenciális szélsıségei, 2002. Kísérlet jele III/A

III/B

Lisztharmat Fajta WW 2879 Taifun * Bill Stru 971401.2 Mv Matador (st.) SzD 3755 átlag Mv 1402 SzD 2319B GK 54/2001 Hybnos-1 átlag

Levélrozsda Fertızött felület % 4,3 4,8 6,6 25,6 25,4 25,2 16,6 2,0 5,4 28,7 28,3 15,9

Fajta GK Holló (st.) WW 2879 FK 80896 Aspirant Taifun * Lars átlag

Fertızött felület % 1,0 1,4 1,4 63,8 60,0 55,0 31,1

Megjegyzés: * = Elıterjesztésre kerülı fajtajelöltek

THE RESULTS OF RESISTANCE TESTS OF WINTER WHEAT IN 2002 P. Hertelendy National Institute for Agricultural Quality Control, Budapest Experiments for testing the resistance of winter wheat varieties and candidates were placed on 15 locations in 2002. Ten of them could be tested under natural infection conditions and one of the two provocative trials gave results. The powdery mildew and the stem rust provocative trials provided assassable results in this year only. The leaf rust disease could be tested in 3 trials in Debrecen only becuse of the unusual cold winter and the hot and dry late spring. There were significant differences in the susceptibility of candidates and registered varieties to each diseases.

110

GOMBAÖLİ SZERES KEZELÉS HATÁSA AZ İSZI BÚZA SIKÉRTARTALMÁRA Füzi I. BASF Hungária Kft., Budapest A nedvessikér-tartalom a búza minıségének fontos mutatója. Alakulását számos tényezı befolyásolja, melyek közül a legfontosabbak: a búzafajták genetikai tulajdonságai, az évjárati hatások (klimatikus tényezık) és a nitrogén-ellátottság (Gyıri és Gyıriné, 1998). A gombaölı szeres kezelést a gyakorlat általában úgy tartja számon, hogy az elsıdlegesen a termés mennyiségi növelésének eszköze. Minıségjavító szerepének ugyanakkor nem tulajdonít nagy jelentıséget, kivéve talán a fuzáriumelhárítást. Minıségi problémát azonban nemcsak a fuzáriózis, hanem más gombabetegségek (levélbetegségek) is okozhatnak a búzatermesztésben. Ezek föllépésükkel az asszimilációt akadályozzák, gátolják a búzaszem anyagainak zavartalan beépülését. Köztudott, hogy a szárrozsda erıs fertızésekor a megszorult búzaszemekben jelentıs sikércsökkenés is tapasztalható (Horváth és mtsai, 1995). A levélrozsda, melynek okozója a Puccinia recondita Rob. Ex Desmaz. f.sp. tritici (Erikks.) C.O. Johnson (syn.: Puccinia triticina Erikss.) (Kövics, 2001) gyakori betegség, de kisebb a károsítási potenciálja, mint a szárrozsdának (Barabás, 1987; Horváth és mtsai, 1995). Kedvezı körülmények között azonban a levélrozsda (vörösrozsda) is erısen fölszaporodhat, megtámadhatja és idı elıtt leszáríthatja a búza lombozatát, a termésképzıdésben legaktívabban résztvevı zászlós levelet is beleértve (Füzi és Kövics, 2002). A levélzet károsodása – a betegség súlyosságától függıen – termésveszteséggel jár, és a búza sikértartalmának csökkenésében is megnyilvánul (Füzi, 1995, 1996, 2000). Anyag és módszer A szabadföldi kisparcellás (12-20 m2/parcella) kísérleteket 4 ismétlésben állítottuk be különbözı búzafajtákban Bólyban, Mezıfalván, Szekszárdon és Telekgerendáson. Olyan fajtákat választottunk, melyek általában jó vagy kiváló minıséget adnak, és a termıképességük is megfelelı. Kísérleteink döntı többségében a tápanyag-utánpótlást három részletben végeztük: ısszel alaptrágyaként 30-40 kg, tavasszal fejtrágyaként a bokrosodáskor 90-110 kg, és a szárba szökkenés idején 30-50 kg nitrogén111

hatóanyagot juttattunk ki hektáronként. A megdılés elkerülése végett tavasszal a gyomirtással egy menetben 2 l/ha Cycocel szárszilárdítóval kezeltük az állományt. A gombaölı szeres permetezést Tee Jet 11002-es fúvókákkal fölszerelt Gloria típusú „biciklis” permetezıgéppel végeztük. A nyomás 2,9 bar, a hektáronkénti permetlémennyiség 250 liter volt. Kísérleteinkben egységesen a Juwel gombaölı szerrel kezelt állomány termésátlagát és sikértartalmát hasonlítottuk a fungiciddel nem kezelt állományéhoz. Ez a készítmény az ıszi búza valamennyi fontos gombás eredető levél- és kalászbetegségének elhárítására alkalmas, a rozsdabetegségek elleni hatékonysága gyakorlatilag 100 %-os. A Juwelt 1,0 l/ha-os adagban juttattuk ki a búza kalászolásakor vagy a virágzás kezdetén. A védekezés helyes idızítésének megállapítására irányuló kísérletekben ennél korábbi (a zászlós levél megjelenésének idején) és késıbbi (a virágzás végén) végzett permetezések is szerepeltek. Az állomány rozsdafertızöttségének %-os mértékét (felületi borítottság) tejeséréskor és viaszéréskor értékeltük. A betakarított termény sikértartalmának meghatározását megrendelésünkre a szekszárdi Minerág Kft. terménylaboratóriuma végezte. A sikérmeghatározás az egyes kezelések 4 ismétlésébıl vett átlagminta vizsgálatával történt. Eredmények A vizsgálat mindhárom évében azt tapasztaltuk, hogy a gombaölı szeres védekezés – a kórokozók (elsısorban a Puccinia recondita) elhárításának következtében – növeli a búza sikértartalmát (1. táblázat). A levélrozsda fertızési nyomása és a fungiciddel elért sikérnövekedés között összefüggés mutatkozott (1. ábra). Az összefüggés annak ellenére nyilvánvaló volt, hogy arra zavarólag hatott több tényezı (a fajták esetenként eltérı reakciója, a rozsda mellett egyéb gombabetegségek föllépése, a fertızöttség fölmérésének kisebb idıbeli különbségei stb.). Az 1. táblázatban megfigyelhetı, hogy azokban a kísérletekben, amelyekben a rozsdafertızés elenyészı volt (5 %-os borítottság a kontrollban tejeséréskor) nem következett be jelentıs sikérnövekedés a gombaölı szeres védekezés hatására. Ahol viszont a rozsda erıs fertızést (70-90 %-os borítottság a kontrollban tejeséréskor) okozott, ott a Juwel kijuttatása 10-20 %-os sikérnövekedést eredményezett. A védekezés hatására a termésnövekedés mértéke szinte minden esetben jelentısen meghaladta a sikérnövekedését. A védekezés általában akkor is számottevı termésnövekedést eredményezett, ha a fertızési nyomás alacsony volt, ami a Juwel élettani hatásának (juvenilizálás) tulajdonítható. 112

113

1. ábra: A levélrozsda fertızési nyomása és a gombaölı szeres kezeléssel (Juwel 1,0 l/ha kalászoláskor vagy a virágzás kezdetén) elérhetı sikérnövekedés kapcsolata, Bóly, Mezıfalva, Szekszárd, Telekgerendás, 2000-2002.(adott évben egy-egy fajtában beállított kísérletek átlagai alapján)

A védekezés idızítése is befolyásolta a nedvessikér-tartalom és különösen a termésátlag alakulását. A rossz idızítés (túl korai vagy megkésett védekezés) következtében a termésátlag nagymértékben csökkent, ugyanakkor a termény sikértartalma csak kevéssel maradt el az optimálisan idızített védekezésnél kapott értékektıl (2. és 3. táblázat).

114

Megvitatás A Puccinia recondita országos járványt 1994-ben, 1995-ben és utoljára 1999-ben okozott hazánkban. A 2000-2002. esztendıkben ugyan nagy kiterjedéső járványokról nem beszélhettünk, de mindhárom évben voltak olyan területei az országnak, ahol a levélrozsda súlyosan károsította az ıszi búzát. Mivel a csapadékigényesebb kórokozók (pl. Pyrenophora tritici-repentis (Died.) Drechs., anamorf: Drechslera tritici-repentis (Died.) Shoemaker (syn.: Helminthosporium tritici-repentis Died.; Mycosphaerella graminicola (Fuckel) J. Schröt. In Cohn, anamorf: Septoria tritici Rob. Ex Desmaz; Fusarium spp.) jobbára csak alacsony, esetenként alig észlelhetı szinten léptek föl, a Puccinia recondita ezekben a száraz esztendıkben domináns kórokozónak számított. Így volt ez kísérleteink többségében is. A levélrozsda erıs fertızés esetén számottevı termésveszteséget okoz. A betegség következtében összeaszalódott búzaszemekben csökken a sikértartalom. Már kisebb rozsdafertızés is kimutatható sikércsökkenést eredményezhet, a betegség súlyos föllépése pedig a termény akár több kategóriával való leminısítését eredményezheti. 115

Az ıszi búza sikértartalma hatékony gombaölı szeres védekezéssel növelhetı. A sikértartalom-növekedés közvetett úton megy végbe: a gombabetegségek, elsısorban a levélrozsda elhárításának köszönhetıen. Adott területen a búza teljesítıképességét csak a megfelelı gombaölı szer megválasztásával és a védekezés optimális idızítésével használhatjuk ki teljes mértékben. Az idızítés a sikértartalom alakulását is befolyásolja, de lényegesen nagyobb hatással van a terméshozamra. Irodalom Barabás Z. (szerk.): 1987. A búzatermesztés kézikönyve. Mezıgazdasági Kiadó, Budapest. 265-287. Füzi I. (1995): Az 1994. évi vörösrozsdajárvány tanulságai. Agrofórum, 6:4 7-10. Füzi I. (1996): Gombabetegségek elleni védekezés ıszi búzában, 1995-ben. Agrofórum 7:4 4-9. Füzi I. (2000) A vörösrozsda kártételi jelentısége hazánkban. Gyakorlati Agrofórum 11:5 27-29. Füzi I. és Kövics Gy. (2002): A gombás betegségek és a terjedésüket szimuláló mesterséges levéleltávolítás hatása az ıszi búza terméshozamára. Növényvédelem 38: 194-198. Gyıri Z. és Gyıriné M. I. (1998) A búza minısége és minısítése. Mezıgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest. 84 pp. Horváth J., Fischl G., Kadlicskó S., Kiss E. és Pintér Cs. (1995): A szántóföldi növények betegségei. Mezıgazda Kiadó, Budapest. 1543. Kövics Gy. (2001): Növénybetegséget okozó gombák névtára. Mezıgazda Kiadó, Budapest. 255 pp. Horváth J., Fischl G., Kadlicskó S., Kiss E. és Pintér Cs. (1995): A szántóföldi növények betegségei. Mezıgazda Kiadó, Budapest. 1543. Köszönetnyilvánítás Köszönetemet fejezem ki dr. Kovács Imre kollégámnak a kísérletek értékelésében, Beregi Endrének, Lırincz Józsefnek, Reinhardt Lászlónak, Vajda Lászlónak és Varga Zoltánnak pedig a kísérletek beállításában, ápolásában és betakarításában nyújtott segítségéért.

116

EFFECTS OF FUNGICIDE TREATMENTS ON GLUTEN CONTENT OF WINTER WHEATS I. Füzi BASF Hungária Kft., Budapest Puccinia recondita caused epidemics in 1994, 1995, and the latest 1999 years in Hungary. As a rusult of serious leaf rust epidemics considerable yield losses occured. Gluten contentent of rivelled seeds decreased. Even a moderate leaf rust infection can reduce the gluten content and the quality of seeds by some category. The gluten content of winter wheat seeds can be increased by effective fungicide treatments. This could happen indirectly, based on healthy developed plants. The yield and quality of wheats can be increased by choosing effective fungicide treatments and optimal timing of spraying. The proper timing has influence not only on yield but gluten content of seeds, too.

117

TRICHODERMA GOMBÁK SZEREPE A PARADICSOM RIZOSZFÉRÁJÁBAN Harcz P. Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum, Mezıgazdaságtudományi Kar, Növényvédelmi Tanszék, Debrecen Már régóta ismert, hogy azok a mikroorganizmusok, amelyek a növényi gyökerekkel együtt illetve a gyökerek közelében élnek, közvetlen hatással vannak a növények növekedésére és fejlıdésére. A növénypatogének káros hatásait gyakran vizsgálják különbözı tanulmányokban. A hasznos rhizóbium-szimbiózisok és az egyes növénycsoportoknál nagy jelentıségő, az egészséges növényi fejlıdéshez nélkülözhetetlen mikorrhiza együttélések is jól ismertek. A Trichoderma gombákat elsınként antagonista tulajdonságaik miatt tanulmányozták, amelyet mikoparazitizmuson, illetve az antibiotikus anyagcseretermékek termelésén keresztül fejtenek ki. Már régen felfigyeltek a Trichoderma-k azon képességére, hogy a növényi növekedést képesek gátolni, vagy éppen elısegíteni (Lindsay és Baker, 1967). Munkám során arra próbáltam választ kapni, hogy a T. harzianum izolátummal különbözı módon, illetve a különbözı Trichoderma törzsekkel, azonos módon kezelt paradicsomnövényeken milyen terméshozambeli eltéréseket tapasztalhatók? Választ kerestem arra is, hogy a gyökérzónába juttatott Trichoderma-k a gyökerekrıl visszanyerhetık? Irodalmi áttekintés A hasznos illetve káros hatások megállapítása néha nehézségekbe ütközik a talajban jelentkezı különbözı mikrobiológiai és egyéb kölcsönhatások miatt, amelyek a Trichoderma fajok és más mikroorganizmusok, valamint a növényi gyökerek között fel lépnek (Thuy, 1991). Többen megfigyelték gátló, illetve fitotoxikus hatású anyagok jelenlétét, (gliotoxin, viridin), amelyek a csírázást és a kezdeti gyökérnövekedést gátolták (Wright, 1951; Lumsden és mtsai, 1992). Chang és Baker (1986) a talaj Trichoderma harzianum spóraszuszpenziójával történt kezelése után eredményesebb csírázásban, gyorsabb, bıségesebb virágzásban és nagyobb terméstömeg képzésben megnyilvánuló növekedést serkentı hatást figyeltek meg. Windham és mtsai (1986) és Lynch és mtsai. (1991) eltérı körülmények között demonstrálták T. harzianum és T. koningii törzsek növényi 118

növekedést serkentı hatását, amely kukoricán, paprikán, paradicsomon, dohányon, retken és salátán jelentkezett és csírázási arány növekedésében, szárazanyag-tömeg, illetve kelési arány növekedésében nyilvánult meg. A rizoszféra kolonizáló képesség fogalmán egy mikroorganizmus azon tulajdonságait értjük, melyekkel képes megélni a növények gyökérzónájában, és ott hatással van a környezı mikrobiális életre, illetve versengésben áll más mikroorganizmusokkal (Harman, 1992). Sivan és Chet (1989) szerint a vad-típusú Trichoderma izolátumok is rendelkeznek bizonyos fokú rizoszféra kolonizáló képességgel. A rizoszféra kolonizáló képességgel kapcsolatban a következı kérdések merülhetnek fel (Harman, 2000): – Képes-e a Trichoderma a gyökeret teljes mértékben kolonizálni, a gyökér növekedésével is lépést tartva? – Milyen talajmélységig képes a gyökeret kolonizálni? – Hogyan képes versenyezni a jelenlévı kórokozókkal? Anyag és módszer A kísérleteink során alkalmazott Trichoderma izolátumok a DE ATC MTK Növényvédelmi Tanszékének törzsgyőjteményébıl származnak, saját izolátumok (Trichoderma harzianum D/087, T. virens D/091) illetve már korábban hatékonyságra szelektált törzsek (Trichoderma hamatum Tha-2, T. viride Tv-5) voltak. A vizsgálatok során tesztnövényként paradicsomot használtunk (UNO/K652/ és Pavia fajták). A Trichoderma törzsek felszaporítását, konídiumnyerés céljából malátaagaron végeztük, 10 napos tenyésztést követıen a képzıdött konídiumokat desztillált vízzel lemostuk. Az így nyert szuszpenzió cca. 107 db konídiumot tartalmazott, amelyeket a paradicsommagvak kezelésére, illetve a tenyészidıszak folyamán a paradicsomtövek beöntözésére is felhasználtuk. A talajoltáshoz a maláta-agaron tenyésztett 10 napos teleprıl steril mőanyag kanállal lekapart Trichoderma harzianum konídiumokat kevertem össze nedves kukoricadarával, és ezen szobahımérsékleten felszaporítottuk. 3 nap után, amikor a kukoricadarán látható volt a micéliumok növekedése, akkor 250g átszövetett kukoricadarát, 20 liter virágföldben. egyenletesen, elkevertük. Magkezelés: T. harzianum konídiumaiból a már ismertetett módon készített szuszpenzióval csáváztam a paradicsommagvakat (UNO fajta). A magvak ezután kezeletlen virágföldbe lettek elvetve. Talajoltás: Az T. harzianum-mal már ismertetett módon beoltott virágföldbe vetettem el a paradicsommagvakat (UNO fajta). A palánták tápkockákban fejlıdtek kiültetésig. 119

Beöntözés: A kísérletben felhasznált 4 Trichoderma izolátumból készített, tízszeresen felhígított szuszpenziót öntöztem ki a paradicsomtövekhez a kiültetés után 14 nappal, egy alkalommal. A szabadföldi kísérletek beállítása a Növényvédelmi Tanszék Bemutatókertjében történt, véletlenszerő blokk elrendezésben, kezelésenként 4 ismétlésben, 2 paradicsomfajtával. A termés betakarítása kézzel történt, 3 alkalommal. Az eredmények között a termés tövekre számított átlagát értékeltem egytényezıs varianciaanlízissel. A gyökerek kolonizálását ellenıriztük, paradicsom tesztnövényeken, amelyeket speciális, nyomdai szitaszövetbıl készített, 30 cm mélyen a talajba süllyesztett zsákokba, a bemutatókert talajába vetettük el. A kikelt paradicsomnövényeket szintén beöntöztük az izolátumok spóraszuszpenziójával. A zsákok szövete 120-as mérető, amelyen feltehetıleg a növények hajszálgyökerei nem képesek áthatolni, de ugyanakkor a talajoldat a növekedéshez szükséges tápanyagokkal eljut a gyökerekhez. A pórusokon át a talajban élı mikroorganizmusok szintén átjuthatnak, és kapcsolatba kerülhetnek a növény gyökereivel. A kis pórusátmérıjő szövet szintén biztosította, hogy a gyökerek felületére ne tapadjanak szennyezı talajszemcsék, így a gyökerek lemosása elkerülhetı volt a táptalajra helyezés elıtt. A visszaizolálás Trichodermaszelektív táptalajra (Askew & Laing, 1993) helyezett gyökérdarabokról történt, majd monospórás tenyészetek készítése után a gombákat malátaagaron felszaporítottam, illetve mikroszkóp alatt a faji bélyegek alapján azonosítottam. Eredmények és megvitatás A T. harzianum-mal kezelt parcelláról betakarított termés tömege mindhárom kezelési mód esetében szignifikánsan nagyobb volt a kontrollnál. A beöntözött és a talajoltott Trichoderma kezelések között a különbség nem volt szignifikáns, de a magkezelt paradicsomokról betakarított tövenkénti átlagtermés szignifikánsan több volt a beöntözéses kezelésnél (1. ábra).

120

1,8

Termés tömeg (kg/tı)

1,6 1,4 1,2 1 0,8 0,6 0,4 0,2 0 Kontroll

magkezelt

talajoltott

beöntözött

Kezelések SzDP5%=0,33

1. ábra: Növényenként betakarított termésátlag (kg/tı) UNO paradicsomfajtánál

A négy különbözı Trichoderma izolátummal beöntözött UNO paradicsomfajta esetében a kezelések a kontrollhoz képest szignifikáns különbségeket mutattak a betakarított termés tömegében. A vizsgált törzsek között is jelentkezett különbség, a T. harzianum (D/087), T. viride (Tv-5) és a T. virens (D/091) törzsek szignifikánsan több termést eredményeztek, mint a T. hamatum (Tha-2) (2. ábra). 2

Termés tömeg (kg/tı)

1,8 1,6 1,4 1,2 1 0,8 0,6 0,4 0,2 0 Kontroll

T. harzianum

T. hamatum

T. viride

T. virens

Fajok SzDP5%=0,24

2. ábra: Növényenként betakarított termésátlag (kg/tı) UNO paradicsomfajtánál Trichoderma törzsekkel beöntözött kísérletben

121

A Pavia paradicsomfajta esetében a kezelések szintén szignifikáns különbségeket mutatnak a kontrollhoz képest, de itt az egyes törzsek között szignifikáns különbséget nem tapasztaltam (3. ábra). 1,6

Termés tömeg (kg/tı)

1,4 1,2 1 0,8 0,6 0,4 0,2 0 Kontroll

T. harzianum

T. hamatum

T. viride

T. virens

Fajok SzDP5%=0,35

3. ábra: Növényenként betakarított termésátlag (kg/tı) Pavia paradicsomfajtánál Trichoderma törzsekkel beöntözött kísérletben

A nyomdai szitaszövetben nevelt paradicsomok gyökerérıl izolált Trichoderma fajok között megtalálhatók voltak a beöntözéssel kijuttatott Trichoderma fajok. A kapott eredmények igazolják azt, hogy a növények gyökérzónájába juttatott Trichoderma izolátumok ott megtelepedve a növény produkciójára kedvezıen hatnak. A gyökérzetrıl történt reizoláció igazolja azt, hogy ezek a törzsek a gyökerek felszínén, illetve a gyökerek közvetlen közelében is fellelhetık. További kísérletek szükségesek annak a megállapítására, hogy a növények vegetatív növekedésére milyen hatással vannak a vizsgált hasznos szervezetek. További vizsgálatok tárgya lehet még más módszerek alkalmazása a Trichoderma inokulum kijuttatásakor. Meg kell vizsgálni továbbá, hogy a gyökerekrıl izolált „vad-típusú” Trichoderma fajok, illetve izolátumok felhasználhatók-e a továbbiakban a rizoszférába visszajuttatva a növényi produktivitás fokozására, kihasználva a rizoszféra-kolonizáló tulajdonságaikat.

122

Irodalom Askew, D.J. and Laing, M.D. (1993): Adapted selective medium for the quantitative isolation of Trichoderma species. Plant Pathology 42(5) 686-690. Chang, Y.C. and Baker, R. (1986): Increased growth of plants in the presence of the biological control agent Trichoderma harzianum. Plant Disease 70:145-148. Harman, G.E. (1992): Development and benefits of rhizosphere competent fungi for biological control of plant pathogens. J. Plant Nutr. 15: 835-843. Harman, G.E. (2000): Changes in preceptions derived from research on Trichoderma harzianum T-22. Plant Disease 84:377-393. Lindsey, D.L. and Baker, R. (1967): Effect of certain fungi on dwarf tomatoes grown under gnotobiotic conditions. Phytopathology 57:1262-1263. Lumsden, R.D., Ridout, C.J., Vendemia, M.E., Harrison, D.J., Waters, R.M. and Walter, J.F. (1992): Characterization of major secondary metabolites produced in soilless mix by a formulated strain of the biocontrol fungus Gliocladium virens. Can. J. Microbiol. 38:12741280. Lynch, J.M., Wilson, K.L., Ousley, M.A., and Whipps, J.M. (1991): Response of lettuce to Trichoderma treatment. Lett. Appl. Microbiol. 12:59-61. Sivan, A. and Chet, I. (1989): The possible role of competition between Trichoderma harzianum and Fusarium oxysporum in rhizosphere colonization. Phytopathology 79: 198-203. Thuy, L.B. (1991): Rhizosphere competence of two selected Trichoderma strains. Acta Phytopath. Entom. Hung. 26:327-331. Windham, M.T., Elad, Y., and Baker, R. (1986): A mechanism for increased plant growth induced by Trichoderma spp. Phytopathology 76: 518-521. Wright, J.M. (1951): Phytotoxic effects of some antibiotics. Ann. Bot. 15:493-499.

123

THE ROLE OF TRICHODERMA IN THE RHIZOSPHERE OF TOMATO PLANTS P. Harcz University of Debrecen, Centre for Agricultural Sciences, Faculty of Agriculture, Department of Plant Protection It is well established that microorganisms are closely associated with the roots of plants can directly influence plant growth and development. Species of Trichoderma, on the other hand are primarily studied for their ability to control plant disease. The ability of species of Trichoderma to directly promote or inhibit plant growth has been noted for many years. Tomatoes were treated with different Trichoderma strains by seed treatment and soil inoculation. The Trichoderma were grown on malt-agar medium and conidia were washed off by sterile water for making suspension which contained 107 CFU/ml (colony forming unit/ml). The suspension was used for seed treatment and for the soil inoculation by watering as well. The artificial soil inoculation was made by Trichodermas growing on grounded maize were mixed in mould and tomato seed were sown in it. Tomato seeds were also sown in bags made of close-meshed material which allowed the soil microorganisms to colonize the roots but it simultaneously protected the roots from soil contamination. Roots were put on Trichoderma selective medium to check the root colonization of the Trichoderma. The tomato plants were bedded out in a field in four repetition. After harvesting by hand, the results supported by statistics shown that there was significant differences between the yield of the untreated and treated tomato plants by Trichoderma strains.

124

A GOMBAÉLET A GOMBÁN - A FÉNYI-ERDİ MIKOFIL GOMBÁI Lenti I. Nyíregyházi Fıiskola, Nyiregyháza Mikocönológiai vizsgálataink során azt tapasztaltuk, hogy az általunk felvételezett nagytestő gombafajok némelyike mikoparaziták által erısen fertızıdött. Tudjuk, hogy a gombák filogenezisük során különféle szubsztrátumokat hódítottak meg. Számos gombafaj a „saját fajtáját” választotta táplálékforrásul, így egyenesen más gombafajokkal táplálkoznak. Ezek a mikofil, vagy mikoparazita gombák. Célkitőzésünk a mikofil gombák felvételezése a Fényi-erdıben; a parazitált nagygomba fajok számbavétele; a mikoparazita gombák morfológiájának tanulmányozása. A szakirodalmi adatok szerint a mikofil gombák lehetnek egy és több nagytestő gombafajon élısködık (Helfer, 1986). A kutatók több, mint 140 mikoparazita gombát identifikáltak az elmúlt évtized végéig (Helfer, 1991). A 207 nagytestő gombafajról izolált gombaparazita gombák a rendszertan széles spektrumát reprezentáló nemzetségekbıl kerültek ki. A mikofil gombák közül a Hypomyces genust azonosították a leggyakrabban, hisz imperfekt alakjai több nemzetség fajait jelenítik meg, így: a Sepedonium, Cladobotryum, Stephanoma, Sibirina, Arnoldiomyces, Mycogone és a Helminthophora fajokat. A legszélesebb gazdakörrel a Hypomyces chrysospermus (Bull.) Tul. aszkospórás gomba rendelkezik, ugyanis Arnold (1976) szerint 26 genusból legalább 50 makrogomba fajt képes parazitálni. A gombafelvételezések helyét a „véletlen bejárás” módszerével határoztuk meg a Fényi-erdıben. A makroszkópikus gombák fajainak identifikálásához Moser (1983), Svreček és Vančura (1983), Phillips (1990) és Lincoff (1995) mőveit és határozókulcsait használtuk. A mikofil gombák meghatározása Helfer (1991) ajánlott módszerével történt. Az 1999-2001-es évek felvételezései során megállapítottuk, hogy a Fényi-erdı nagytestő gombáit ezidáig 11 mikofil gombafaj parazitálta (Alternaria olivacea, Cladobotryum arnoldii, Cl. tulasnei, Cl. varium, Mucor hiemalis, Penicillium expansum, Sepedonium chrysospermum, S. chlorinum, S. tulasneanum, Spinellus fusiger, Trichoderma viridae). E gombafajok 17 makrogombát fertıztek meg. Gombaszociológiai vizsgálataink jövıbeni folytatásaként tovább kutatjuk a mikofil gombák problémakörét. Reméljük, hogy a környezet és a tolerancia elvét a gombákkal, mint indikátor fajokkal, a mikofilekkel, talán tudjuk finomítani, ill. erısíteni! 125

UBORKAPERONOSZPÓRA FERTİZÖTTSÉG ALAKULÁSA SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYÉBEN 1998-2000 KÖZÖTT Simon Z. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Nyíregyháza Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében az elmúlt 10 évben jelentısen átalakult a konzervipari célra elıállított uborka termesztése. Az 1994. évi 11.900 t konzervuborka termés a megyében 1997-ben 24.586 t-ra növekedett, amely kb. 35-40 %-a a hazai összes uborka termésnek. A szabadföldi síkmőveléső uborka termesztése növényvédelmi és betakaritási nehézségek miatt erıteljesen visszaszorult. A termesztéstechnológiában egyre többen választották a támrendszeren történı nevelést, melynek megépítése jelentıs költséget igényel, de a beruházás 1-2 év alatt megtérül. A három éves vizsgálat célja az volt, hogy figyelemmel kísérjem egy 8,6 haos kordonos uborkaültetvény növényegészségügyi helyzetét különös tekintettel az uborkaperonoszpórára, értékeljem a növényvédelmi technológia okszerőségét és hatékonyságát. A vizsgálatot a nyírmadai Uránia-96 Kft 8,6 ha-os (28.800 fm) területén végeztem Crispina fajtán. Az uborkaperonoszpóra (Pseudoperonospora cubensis /BERK. et CURT./ ROSTOW) fertızöttségének felmérését a "Hatósági fungicid és baktericid vizsgálati módszertan" elıírásai szerint végeztem el. 1998-ban az ültetvényt 25 alkalommal permetezték, s mindannyiszor használtak gombaölı szert az uborkaperonoszpóra ellen. A kezelések hatására az augusztus 13-i értékeléskor a fertızés gyakorisága 9,0 %, míg a fertızés mértéke 0,1 % volt. A közepes erısségő fertızési viszonyok nem indokolták a nagy számú permetezést. 1999-ben az elızı évihez képest jelentısen csökkent a permetezések száma (17). A száraz idıjárás nem kedvezett az uborkaperonoszpórának, így a kevesebb számú permetezéssel ugyanolyan jó védelmet értek el, mint 1998ban. 2000-ben a száraz idıjárásnak köszönhetıen mindössze észlelési szinten jelent meg a betegség tünete a növények levelein, ennek ellenére 18 alkalommal védekeztek gombaölı szerrel. A növényvédelmi permetezések 126

általában 4-5 naponta ismétlıdtek, és 10 alkalommal felszívódó készítményt is használtak. Az eredményekbıl az tőnik ki, hogy a konzervipari célra termesztett kordonos uborka nagy peszticidterhelésnek van kitéve. A nagyértékő ültetvényekben a fertızési körülményekhez jobban alkalmazkodva a fungicidek felhasználását ésszerően csökkenteni lehet. A fogyasztói igény eltolódása a 3-5 cm hosszúságú uborkaméret irányába csökkenti a két szedés közötti idıintervallumot 1-2 napra. Ezen okból kifolyólag az uborkában engedélyezett növényvédı szerek többségének használata során az engedélyokiratban elıírt élelmezés-egészségügyi várakozási idı csak nehezen tartható.

CUCUMBER DOWNY MILDEW (PERONOSPORA CUBENSIS /BERK. & CURT./ ROSTOW) INFECTION BETWEEN 1998-2000 IN SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG COUNTY Z. Simon Szabolcs-Szatmár-Bereg County Plant Protection Service, Nyíregyháza The cucumber production for preserving industry has been changed in Szabolcs-SzatmárBereg County. More producer had choosen the cordon cultivating system. The aim of this 3-year research was to observe the plant hygienic condition of a 8.6 ha area plantation, where 17 and 18 spraying was used in the vegatation period. Spraying were done in every 4-5 days, and 10 times systemic fungicides were applied. The cucumbers for preserving industry are exposed to a high pesticide pressure, so decreasing pesticide usage should be reasonable.

127

RÉZPÓTLÓ KÉSZÍTMÉNYEK HATÉKONYSÁGA ÉS FITOTOXICITÁSA ÖKOLÓGIAI ALMA- ÉS KÖRTETERMESZTÉSBEN Holb I.J. Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum, Mezıgazdaságtudományi Kar, Növényvédelmi Tanszék, Debrecen Bevezetés, Irodalmi áttekintés Napjainkban egyre nagyobb érdeklıdés mutatkozik az ú.n. biogyümölcsök iránt. A biogyümölcs termesztését szabályozó elıírások azonban nagyon szigorúak. Különösen a növényvédelmi lehetıségek szőkkörőek. A növényi betegségek ellen engedélyezett leghatékonyabb készítmények a réz- és a kéntartalmú hatóanyagokra korlátozódnak. Számos tudományos munka bizonyította, hogy ezek a hatóanyagok gyakran fitotoxikusak és kis hatékonyságúak a ventúriás varasodás ellen (Cooley és mtsai 1991; Ellis és mtsai, 1991; 1994; Holb és Heijne, 2001; Holb, 2001). A kontakt módon ható réztartalmú készítmények a legtöbb gyümölcsbetegség ellen hatékonyak, azonban a réz gyakran fitotoxikus a leveleken és a gyümölcsökön. A hatóanyag számos környezetszennyezı és humántoxikológiai tulajdonsága miatt pl. Hollandiában és Dániában betiltásra került. Az elemi kén hatóanyagú készítmények a rézzel ellentétben kevésbé fitotoxikusak, de hatékonyságuk jóval szerényebb, pl. a ventúriás varasodás ellen. Ökológiai technológiájú almaültetvényekben végzett rézhelyettesítési vizsgálatok bizonyították, hogy a rendelkezésre álló lehetıségek közül a mészkénlé és kombinációi a legjobb hatékonyságúak (Ellis és mtsai 1991, 1994, Holb, 2001). Már a XX. század elején elvégzett vizsgálatok igazolták, hogy a mészkénlé hasonló hatékonyságú a rézhez, sıt azzal szemben néhány órás kuratív hatással is rendelkezik (Cordley, 1909; Hamilton, 1931, Lewis és Hickey, 1972). Az utóbbi évek kutatásai pedig egyre határozottabban állítják, hogy a mészkénlé és elemi kén kombinációja jelentıs szerepet fog betölteni a jövı ökológiai növényvédelmében (Tate és mtsai, 2000, Holb és Heijne, 2001). Azonban még mindig kevés információval rendelkezünk a mészkénlé ventúriás varasodás elleni hatékonyságáról és fitotoxikus mellékhatásáról az almaterméső növények esetében. Jelen tanulmány célkitőzése az elemi kén és mészkénlé hatóanyagok ventúriás varasodás elleni hatékonyságának és a növényre gyakorolt fitotoxikus hatásának vizsgálata volt ökológiai alma- és körtetemesztésben. 128

Anyag és módszer A vizsgálatokat Hollandia középsı tartományaiban, a Wageningeni Egyetem Gyümölcskutató Intézetének alma- ill. körteültetvényeiben állítottuk be 2001-ben és 2002-ben. A kísérletek ventúriás varasodásra fogékony Jonagold almafajtán és Conference körtefajtán folytak. Mindkét ültetvényt 1996-ban telepítették 3 x 1,25 m sor- és tıtávolságban M9-es alanyon. Az ültetvényeket a telepítés évétıl a kísérletek beállításáig a "Holland ökológiai termesztés szabályai" szerint kezelték (Anonymus, 1997a). Mind a körte-, mind az almaültetvényekben a fertızési periódusokat METY számítógépes alapú idıjárás- és varasodás elırejelzı rendszer segítségével határoztuk meg, Mills és Laplante (1951) nyomán. A kezeléseket 9 fából álló blokkokban, 4 ismétlésben állítottuk be. A permetezéseket szórópisztolyos rendszerő, EMPASS típusú permetezıgéppel végeztük 1000 l/ha lémennyiségben kijuttatva. Azonos kezeléseket állítottunk be az alma- és körteültetvényekben is. A kezelések megtervezése annak megfelelıen történt, hogy a lehetı legkisebb fitotoxicitás, de a legnagyobb hatékonyság legyen elérhetı. A kezelések 2001-ben és 2002-ben a következık voltak: -

0,15 % kaptán (Captosan), mint hagyományos kezelés, 0,5 % elemi kén (Kumulus S), 0,4 % elemi kén (Kumulus S) és 0,1 % réz-hidroxid (Funguran-OH 50WP) kombináció, 2 % mészkénlé (Kalkzwavel), 1,5 % mészkénlé (Kalkzwavel) és 0,3 % elemi kén (Kumulus S) kombináció, 2 % mészkénlé (Kalkzwavel) és 0,4 % elemi kén (Kumulus S) kombináció.

A permetezéseket mindkét évben hetenkénti gyakorisággal végeztük április elejétıl június közepéig. Június közepétıl betakarításig valamennyi parcella 10-14 naponkénti gyakorisággal (összesen 9 alkalommal) egységes kezelést kapott 0,45 % -os elemi kén (Kumulus S) oldat kijuttatásával. A kezelések blokkjaiban 200 db levél és 50 db gyümölcs fertızöttségi %a, valamint fitotoxikus melléktünetei kerültek felvételezésre mind a körte-, mind az almaültevényekben. A levélfelvételezéseket 2001. június 15-én és 2002. június 20-án, a gyümölcsre vonatkozóakat pedig betakarításkor végeztem. A levélen mutatkozó fitotoxicitást 1-5-ig, míg a gyümölcsét 1-4129

ig terjedı skálaértékekben fejeztem ki az EPPO (Anonymus, 1997b) útmutatása szerint. Eredmények Ventúriás varasodás fertızöttség %-a levélen és gyümölcsön Az alma ventúriás varasodás fertızöttség % -os értékei Jonagold fajta levelén és gyümölcsén 2001. és 2002. években az 1. táblázatban láthatók. Mindkét évben a konvencionális kezelés szignifikánsan jobb hatékonyságú volt valamennyi réz ill. kén permetezéshez képest. Valamennyi kezeléskombináció szignifikánsan jobb hatékonyságú volt, mint az elemi kén önmagában. A legjobb alma ventúriás varasodás elleni védelmet 2001ben az 1 %-os mészkénlé plusz 0,4 %-os elemi kén kezeléskombináció szolgáltatta. Ugyanezen szempont szerint a legjobb kezelésnek 2002-ben a 0,1 %-os réz-hidroxid plusz 0,4 % elemi kén kezeléskombináció bizonyult. A fentebb említett két kezeléskombináció nem mutatott szignifikáns különbséget egymáshoz képest sem a levél-, sem pedig a gyümölcstünetekben. Megjegyzendı, hogy a konvencionális kezelés kivételével a gyümölcsfertızöttség valamennyi kezelésben jelentısen alatta maradt a piaci elvárásoknak. 1. táblázat: Réz- és kéntartalmú permetezések hatása a levél és gyümölcs ventúriás varasodás fertızıdésére (%) Jonagold almafajtán (Randwijk, 2001, 2002) 2001 Kezelések és dózisok

a

K (0,15 %)

levél 5,0 a b

2002

gyümölcs

levél

gyümölcs

0,4 a

6,2 a

0,7 a

EK (0,5 %)

43,1 d

47,2 c

51,3 d

44,2 d

RH (0,1 %) + EK (0,4 %)

11,8 ab

10,4 b

16,1 b

12,8 b

MKL (2 %)

19,1 c

18,8 b

25,6 bc

20,8 c

MKL (1 %) + EK (0,4 %)

11,2 bc

10,2 b

21,5 b

17,6 bc

MKL (1,5 %) + EK (0,3 %)

14,5 bc

11,3 b

31,6 c

15,2 bc

a

A kezelések kódjai: K = kaptán, EK = elemi kén, RH = réz-hidroxid, MKL = nyári hígítású mészkénlé. Zárójelben a dózisok láthatók, %-ban. b Az egymástól különbözı betők a szignifikáns különbséget jelölik P=0,05 szignifikancia szinten.

A körte ventúriás varasodás fertızöttség % -os értékei Conference körtefajta levelein és gyümölcsén a 2001 és 2002. években a 2. táblázatban láthatók. Az értékelést alapvetıen meghatározza, hogy a Conference körtefajtán mind a levelek, mind a gyümölcsök fertızöttsége fele ill. harmada volt a Jonagold almafajtánál mért értékeknek. A réz- és 130

kénkezelések hatékonysága hasonló volt az alma ventúriás varasodás fertızöttségénél bemutatottakhoz. A körte ventúriás varasodás elleni védekezésben a 0,1 %-os réz-hidroxid plusz 0,4 %-os elemi kén valamint az 1 %-os mészkénlé plusz 0,4 %-os elemi kén kezeléskombinációkon kívül, mindkét évben jól szerepelt a 1,5 %-os mészkénlé plusz 0,3 %-os elemi kén kezeléskombináció is. 2. táblázat: Réz- és kéntartalmú permetezések hatása a levél és gyümölcs ventúriás varasodás fertızıdésére (%) Conference körtefajtán (Randwijk, 2001, 2002) 2001 Kezelések és dózisok

a

levél

K (0,15 %)

2,0 a

EK (0,5 %)

2002

gyümölcs b

levél

gyümölcs

0,1 a

3,0 a

0,3 a

14,1 c

11,8 c

18,1 d

13,8 c

RH (0,1 %) + EK (0,4 %)

5,3 b

4,2 b

5,2 ab

5,1 b

MKL (2 %)

7,2 b

5,8 b

7,1 bc

7,5 b

MKL (1 %) + EK (0,4 %)

5,6 b

6,1 b

6,5 bc

5,2 b

MKL (1,5 %) + EK (0,3 %)

4,9 b

5,2 b

9,2 c

6,3 b

a, b

magyarázat az 1. táblázatnál

Fitotoxikus mellékhatás levélen és gyümölcsön A réz- és kéntartalmú permetezések fitotoxikus mellékhatása levélen és gyümölcsön Jonagold fajtán 2001. és 2002. években a 3. táblázatban láthatók. 3. táblázat: Réz- és kéntartalmú permetezések fitotoxikus hatása Jonagold almafajta levelén és gyümölcsén (Randwijk, 2001, 2002) 2001 Kezelések és dózisok

a

levél

K (0,15 %)

1,2 a

EK (0,5 %)

2002

gyümölcs b

levél

gyümölcs

2,2 a

1,3 a

2,1 a

1,7 b

2,5 ab

1,5 a

2,2 ab

RH (0,1 %) + EK (0,4 %)

2,5 c

3,4 dc

2,8 b

3,1 c

MKL (2 %)

3,1 d

3,1 c

2,9 b

3,0 c

MKL (1 %) + EK (0,4 %)

2,4 c

2,8 bc

2,5 b

2,6 bc

MKL (1,5 %) + EK (0,3 %)

2,7 cd

2,8 bc

2,6 b

2,9 c

a, b

magyarázat az 1. táblázatnál

A hagyományos kezelést alapul véve megállapítható, hogy az elemi kén nem, vagy csak kis mértékő fitotoxikus mellékhatást idézett elı a levélen. 131

Az elemi kén plusz réz, vagy a nyári hígítású mészkénlé, ill. a nyári hígítású mészkénlé plusz elemi kén kombinációk viszont jelentıs perzselést váltottak ki levélen. Ugyanakkor az elıbb felsorolt kombinációk gyümölcsre gyakorolt negatív hatása kisebb volt a hagyományos ill. az elemi kén kezelésekhez viszonyítva. A réz- és kéntartalmú permetezések fitotoxikus mellékhatása levélen és gyümölcsön Conference körtefajtán 2001. és 2002. években a 4. táblázatban láthatók. A levelekre gyakorolt fitotoxikus hatás kisebb, míg a gyümölcsök parásodása nagyobb mértékő volt a körtén mint az almán. A körte esetében is a réz-hidroxid plusz elemi kén, a nyári hígítású mészkénlé, ill. a nyári hígítású mészkénlé plusz elemi kén kezeléskombinációk mutattak szignifikáns fitotoxicitás növekedést a többi kezeléshez képest. 4. táblázat: Réz- és kéntartalmú permetezések fitotoxikus hatása Conference körtefajta levelén és gyümölcsén (Randwijk, 2001, 2002) 2001 Kezelések és dózisok

a

levél

K (0,15 %)

0,5 a

EK (0,5 %)

2002

gyümölcs b

levél

Gyümölcs

2,4 a

0,6 a

2,2 a

0,75 a

2,8 a

0,75 a

2,6 a

RH (0,1 %) + EK (0,4 %)

1,9 c

3,6 bc

2,0 c

3,5 b

MKL (2 %)

1,7 bc

3,7 dc

1,8 c

3,3 b

MKL (1 %) + EK (0,4 %)

1,5 b

3,2 bc

1,3 b

3,1 b

MKL (1,5 %) + EK (0,3 %)

1,4 b

3,1 b

1,5 bc

3,3 b

a, b

magyarázat az 1. táblázatnál

Megvitatás A kétéves eredmények azt igazolták, hogy a primer fertızés idıszakában a 0,1 %-os réz-hidroxid plusz 0,4 % elemi kén és az 1 %-os mészkénlé plusz 0,4 %-os elemi kén kezeléskombinációk voltak a leghatékonyabb a ventúriás varasodás ellen a kísérleti almaültetvényben. Körte esetében ez kiegészült a 1,5 %-os mészkénlé plusz 0,3 %-os elemi kén kezeléskombinációval. Az irodalmi adatok szerint (Ellis mtsai, 1991, 1994; Holb & Heijne, 2001; Holb, 2001) a réztartalmú készítmények helyettesítésére a nyári hígítású mészkénlé használható. E jelenlegi tanulmány eredményei szerint a nyári hígítású mészkénlé önmagában való alkalmazása jobb hatékonyságot mutatott, mint az elemi kén, de nem érte el a réz plusz kén kombináció hatékonyságát. Ugyanakkor a nyári hígítású mészkénlé plusz elemi kén kombináció a rezes kombinációkhoz hasonló 132

eredményeket mutatott. Azaz, a nyári hígítású mészkénlé plusz elemi kén kombináció a primer fertızés idıszakában egy jól használható alternatíva lehet a réz kombinációk helyettesítésére. Megjegyzendı azonban, hogy az alma esetében a ventúriás varasodás fertızöttség valamennyi réz és kén hatóanyagú kezelésben jelentıs mértékő volt, ami mindenképpen kedvezıtlenül befolyásolja a gyümölcsök értékesítését. A körte esetében pedig kiemelendı, hogy bár a gyümölcsök varasodása kisebb mértékő, de a parásodás jelentıs volt az egyes kezelésekben. A körte piaci normái jobban elviselik a fitoxicitási küllemi hibát, mint az alma esetében a varasodás, vagy a fitotoxicitás okozta minıségromlást. Összefoglalóan megállapítható, hogy az ökológiai növényvédelemben engedélyezett, jelenleg használatos készítményeket mindenképpen újabb készítményekkel, ill. eljárásokkal kellene helyettesíteni a hatékonyabb betegségek elleni ökológiai védekezés elısegítéséhez. Köszönetnyilvánítás Köszönettel tartozom a Wageningeni Egyetem Alkalmazott Növénykutatási Intézet munkatársainak segítıkész együttmőködésükért. A tudományos munka sikerességét a PPO-131 National Reseach Support és az Eötvös József Közalapítvány anyagi forrásai támogatták. Irodalom Anonymus (1997a): SKAL Informatie Handboek, Statuten, regelingen en voorschriften. PR.PR1/A.28. Anonymus (1997b): Guideline for the efficacy evaluation of plant products: Phytotoxicity assessment. European and Mediterranean Plant Protection organisation, 1/135 (2): 31-36. Cooley, D.R., Gamble, J.W. and Mazzola, M. (1991): Effects of sulfur and copper fungicides on fruit finish, scab, and soil acidity. Fruit Notes, 56 (1): 22-23. Cordley, A.B. (1909): Lime-sulphur spray as a preventive of apple scab. Better Fruit, 3: 33-35. Ellis, M.A., Madden, L.V. and Wilson, L.L. (1991): Evaluations of organic and conventional fungicide programs for control of apple scab, 1990. Fungicide and Nematicide Test, 46: 10. Ellis, M.A., Madden, L.V., Wilson, L.L. and Ferree, D.C. (1994): Evaluations of organic and conventional fungicide programs for control of apple scab in Ohio. Ohio Agric. Res. Dev. Cent. Res. Cir., 298: 63-68. 133

Hamilton, J.M. (1931): Studies of fungicidal action of certain dust and sprays in the control of apple scab. Phytopathology, 21: 445-523. Holb, I.J. and Heijne, B. (2001): Evaluating primary scab control in organic apple production. Gartenbauwissenschaft, 66: 254-261. Holb I.J. 2001: Vizsgálatok a réztartalmú szerek helyettesíthetıségére ökológiai almatermesztésben. 307-312. In: Kövics Gy. (szerk.): A növényvédelem idıszerő kérdései az új évezred kezdetén. DE ATC MTK Kiadó, Debrecen. Lewis, F.H. and Hickey, K.D. (1972): Fungicide usage on deciduous fruit trees. Annual Review of Phytopathology, 10: 399-428. Mills, W.D. and La Plante, A.A. (1951): Diseases and insects in the orchard. Cornell Ext. Bull., 711: 100. Tate, K.G., Manktelow, D.W., Walker, J.T. and Stiefel, H. (2000): Disease management in Hawke’s Bay apple orchards converting to organic production. New Zealand Plant Protection, 53: 1-6. EFFICACY AND PHYTOTOXICITY OF COPPER REPLACING PRODUCTS IN ORGANIC APPLE AND PEAR PRODUCTIONS I.J. Holb Debrecen University, Centre for Agricultural Sciences, Faculty of Agronomy, Department of Plant Protection, Debrecen Efficacy and phytotoxicity of copper, elementary sulphur and lime sulphur sprays in various combinations were evaluated against apple scab in order to find possible alternatives for replacing copper products in organic apple and pear productions. The twoyear-study showed that treatments of 0.1 % copper hydroxide plus 0.4 % elementary sulphur and 1 % lime sulphur plus 0.4 % elementary sulphur were the most effective treatments against apple scab. In the pear orchard, the combination of 1.5 % lime sulphur and 0.3 % elementary sulphur also provided sufficient scab control during the scab primary infection period. The effectiveness of combinations of elementary sulphur and lime sulphur were similar to that of the copper and elementary sulphur combination. In most cases, phytotoxicity was lower in treatments of elementary sulphur and lime sulphur compared to copper and elementary sulphur combination. Therefore, combination of elementary sulphur and lime sulphur might replace the copper and elementary sulphur combination during primary infection season. Results indicated that fruit incidence of apple scab was much higher than the market requirements. In the case of pear, the incidence of fruit phytotoxicity was considerably high. These results imply that currently used products in organic apple and pear productions have to be replaced with other products or methods in order to ensure better disease control.

134

NÖVÉNYVÉDELMI ÁLLATTANI SZEKCIÓ ELİADÁSOK

135

136

VÉDEKEZÉS KUKORICAMOLY ÉS GYAPOTTOKBAGOLYLEPKE ELLEN CSEMEGEKUKORICÁBAN „CHEMIGATION” TECHNOLÓGIÁVAL Jobbágy J.1 – Molnár I.2 – Tóth E.2 1

Hajdú-Bihar Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Debrecen 2 DuPont Magyarország Kft., Budapest

A károsítók elleni védekezés eredményességét a kijuttatástechnika nagymértékben meghatározza. Különösen „érzékenyek” a megfelelı fedettségre a kontakt készítmények, hiszen ezek csak ott tudnak hatást kifejteni, ahová kijuttattuk azokat. A kukoricamoly és gyapottok-bagolylepke elleni védekezést kukoricában légi és szántóföldi permetezéssel lehet megoldani. Kínálkozik – ezen túl – egy olyan lehetıség is a Pivot rendszerő öntözıberendezéssel rendelkezı gazdaságokban, amely az öntözıvízzel egymenetben növényvédıszert is ki tud juttatni a károsítók ellen. Az öntözıvízzel együtt való kijuttatást már a hazai irodalom is tárgyalta. Csemegekukoricában ezzel a technológiával jó hatékonyságot értek el kukoricamoly ellen (Frommer és Molnár, 1989). Anyag és módszer A kísérleteket 1999. és 2002-ben végeztük Balmazújváros körzetében. A vizsgálatok során az indoxacarb hatóanyag két dózisát (37,5 és 51 g aktív h.a./ha), valamint st .kontrollként teflubenzuron és zeta-cipermetrin hatóanyagú készítményt teszteltünk. A védekezést fény- és szexferomon csapdás rajzásvizsgálathoz, valamint táblaszintő felvételezéshez idızítettük. A kijuttatásnál a csemegekukorica fenológiáját is figyelembe vettük (címerhányás). A légi kijuttatást KA-26 helikopter végezte Tee-Jet D6-45-ös szórófejjel, 3 m-es repülési magassággal, 70 km/órás sebességgel és 60 l/ha-os permetlé felhasználással. Az öntözıvízzel való kijuttatás Pivot „linear” öntözıberendezéssel történt 3,2 - 5 mm/ha-os víznormával, hektáronként 3 liter napraforgóolaj felhasználásával a tapadás fokozása céljából. A kijuttatásra címerhányáskor, a lárvák zömének L1 - L3-as fejlettségi stádiumában került sor. Az értékelés a Hatósági Zoocid Vizsgálati Módszertan idevonatkozó fejezete alapján történt: 137

gyapottok-bagolylepke esetén a kezeléseket követı meghatározott napokon parcellánként 10 x 20 növényen található élı hernyók száma alapján; • kukoricamoly értékelésénél parcellánként 4 x 100 tı fertızöttsége illetve – a nagy fertızöttségre való tekintettel – 2002-ben 4 x 100 növényen található élı hernyók száma alapján is. Hatékonysági % számítás az Abbott képlettel történt. A kezelések esetleges fitotoxikus hatását a biológiai értékeléssel egyidıben parcellánként 2 x 100 növény bonitálásával vizsgáltuk. •

Eredmények és következtetések Az 1999-ben végrehajtott kísérletek azt mutatták, hogy a Steward 30 DF készítmény légi kijuttatással 170 g/ha dózisban hatékony a kukoricamoly hernyói ellen. A 2000-ben elvégzett vizsgálatok során a következı eredményeket tapasztaltuk gyapottok-bagolylepke hernyói ellen: - a Steward 30 DF 170 g/ha-os dózisa jobb hatékonyságú a 125 g/ha-nál, - mindkét dózis felülmúlta a st. kontroll hatékonyságát, - a Steward 30 DF 170 g/ha-os dózisa chemigation technológiával kijuttatva jobb eredményt produkált a légi kijuttatásánál. A 2001-es év lehetıséget kínált az elmúlt évi vizsgálathoz hasonló kísérlet kukoricamoly elleni megismétléséhez. Az eredmények hasonlóakm, és jók voltak. A 2002-ben tapasztalt igen erıs kukoricamoly és gyapottok-bagolylepke fertızés felszámolása céljából ebben az évben két kezelést hajtottunk végre lineár öntözıberendezéssel, egy védekezésre volt lehetıség a légi úton történt standard kontroll permetezésre. Emiatt viszonyítást tenni csak az elsı kezelés utáni értékeléskor lehetett. Az elsı kezelés után 7 nappal a Steward 30 WG 170 g/ha-os dózisa kiváló hatékonyságú volt, mindkét kártevıfaj ellen, mely messze felülmúlta a st. kezelés eredményét (1-2. táblázatok). A második kezelés utáni 4. napon a hatékonysági %-ok szintén kiválóak voltak, melyek a 10. napi értékelésre kukoricamoly esetén csökkentek ugyan (kb. 10 %-ot), de még ekkor is igen jónak nevezhetık (3-4. táblázatok). A kezeléseknek fitotoxikus hatása nem volt. A több éves vizsgálat egyértelmően igazolta, hogy a lineár öntözıberendezéssel történı kijuttatás (Steward 30 WG) mindkét kártevı ellen hatékonyabb a légi kijuttatásnál. Ennek valószínőleg több oka is van: a nagy lémennyiségbıl adódó tökéletes fedettség, illetve az alkalmazott hatóanyag azon tulajdonsága, hogy az a levél viaszrétegébe kötıdik, így esıállóvá válik. Hozzájárul az eredményességhez a kukorica botanikai 138

sajátossága is, mivel a permetcseppeket a levélhónaljba győjti, így a lárvák egyik kedvelt tartózkodási helyét áztatja át. Jelenleg csak a Steward 30 WG készítmény az, mely lineár öntözıberendezéssel történı kijuttatásra is engedélyezett. 1. táblázat: A Steward 30 WG kukoricamoly lárvák elleni hatása csemegekukoricában az elsı kezelés után, Balmazújváros, 2002. A kezelés idıpontja: 2002.08.23. Az értékelés idıpontja: 2002.08.30. Ismétlés átlag

Kezelés Kezeletlen kontroll

1 2 átlag 1 2 átlag 1 2 átlag

Fury 10 EC 0,2 l/ha st.kontroll Steward 30 WG* 170 g/ha

Fertızött tövek száma 4 x 100 növénybıl 7. nap 342 364 353 192 147 169,5 30 24 27,0

Hatékonysági % 7. nap 51,98 92,35

* = öntözıberendezéssel, 5 mm-es víznormával kijuttatva 2. táblázat: A Steward 30 WG gyapottok-bagolylepke lárvák elleni hatása csemegukoricában az elsı kezelés után, Balmazújváros, 2002. A kezelés idıpontja: 2002.08.23. Az értékelés idıpontja: 2002.08.30. Ismétlés átlag

Kezelés Kezeletlen kontroll Fury 10 EC 0,2 l/ha Steward WG* 170 g/ha

30

1 2 átlag 1 2 átlag 1 2

átlag

Élı hernyók száma 10 x 20 növényen 7. nap 152 206 179,0 69 40 54,5 9

Hatékonysági % 7. nap

69,55

14

11,5

* = öntözıberendezéssel, 5 mm-es víznormával kijuttatva

139

93,57

3.táblázat: A Steward 30 WG kukoricamoly lárvák elleni hatása csemegkukoricában a második kezelés után, Balmazújváros, 2002. A kezelés idıpontja: 2002.08.23., 08.30. Az értékelés idıpontja: 2002.09.03., 09.09.

Kezelés

Ismét lés átlag

Kezeletlen kontroll

1

Steward 30 WG* 170 g/ha

Fertızött tövek száma 4 x 100 növénybıl 4. 10. nap nap 378 391

Élı hernyók száma 4 x 100 növényen 4. 10. nap nap 826 842

2 átlag 1

386 382,0 35

388 389,5 80

1146 986,0 37

1103 972,5 142

2 átlag

29 32,0

72 76,0

30 33,5

126 34,0

Hatékonysági % Tıfertızés Hernyók száma alapján alapján 4. nap 10. nap 4. nap 10. nap

-

-

-

-

91,6

80,5

96,6

86,2

elleni

hatása

* = öntözıberendezéssel, 5 mm-es víznormával kijuttatva 4. táblázat: A Steward 30 WG gyapottok-bagolylepke lárvák csemegekukoricában a második kezelés után, Balmazújváros, 2002. A kezelés idıpontja: 2002.08.23., 08.30. Az értékelés idıpontja: 2002.09.03., 09.09. Ismétlés átlag

Kezelés Kezeletlen kontroll Steward WG* 170 g/ha

30

1 2 átlag 1 2 átlag

Élı hernyók száma 10 x 20 növényen 4. nap 10. nap 77 60 56 52 66,5 56,0 4 3 6 5,0

6 4,5

* = öntözıberendezéssel kijuttatva 5 mm-es víznormával

140

Hatékonysági % 4. nap 10. nap -

-

92,48

91,96

Összefoglalás A „Pivot linear” öntözıberendezéssel történı kijuttatás Steward 30 WG készítmény + étolaj felhasználásával hatékony védelmet biztosít kukoricamoly és gyapottok-bagolylepke ellen. A kezelés eredménye nem azonnal jelentkezik, hanem a kijuttatást követıen fokozatosan nı, mivel a hatást az emésztés során aktiválódott toxikus metabolit váltja ki. A légi kijuttatás hatékonyságát az „insectigation” technológia meghaladta mindkét faj esetében. Az öntözésre berendezett területen az insectigation technológia gazdasági elınnyel is jár a repülıgépes védekezéssel szemben. Irodalom Frommer L. és Molnár I. (1989): Kukoricamoly elleni védekezés chemigation technológiával. Növényvédelem, 25:5 Gascho, G. J. and Hook, J. E. (1984): Nitrogen management for irrigated corn grown on sand. Fer. Issues 1:1 1-6. Harder, H. H., Riley, S. L., McCann, S. F. and Irving, S. N. (1996): A novel broad-spectrum, environmentally soft insect control compound. 1996, Proceedings of the 1996 Brighton Conference Brighton, UK. Molnár I., Tóth E., Somlyay I., Szendrei L. és Molnár J. (2000a): Steward: az új évezred rovarölı készítménye. Növényvédelmi Tudományos Napok. Összefoglaló 65. Molnár I., Tóth E., Somlyay I., Szendrey L. és Molnár J. (2000b): Steward, az Új évezred rovarölı készítménye. Integrált termesztés a kertészeti és szántóföldi kultúrákban, XXI. Budapest, 2000. november 8. (elıadás) Pluschkell, U., Horowitz, A. R., Weintraub, P. G. and Ishaaya, I. (1998): DPX-MP062 a Potent Compound for Controlling the Egyptian Cotton Leafworm Spodeptera littoralis (Boisd.) 1998, Pesticide Science 54: 85-90. Smittle, D. A. (1981): Irrigated multiple-cropping production systems: A summary of progress 1977-1980. University of Georgoia. Coastal Plain Experiment Station. Tifton. G A. 46 pp. Threadgill, E. D. (1980): Irrigated multiple-cropping production systems: A progress report, 1977-1979. University of Georgia. Coastal Plain Experiment Station. Tifton. GA. 46. Wing, D. K., Sschnee, E. M., Sacher, M. and Connair, M. (1998): A Novel Oxadiazine Insecticide is Bioactivated in Lepidopteran Larvae. 1998, Archives of Insect Biochemistry and Physiology 37: 91-103. 141

Wing, D. K., Sacher, M., Kagaya, Y., Tsurubunchi, Y., Muldering, L., Connair, I. R, M. and Sschnee, M. (2000): Bioactivation and mode of action of oxadiazine indoxacarb in insects. 2000, Crop Protection 19: 537-545. PROTECTION AGAINST THE LARVAE OF THE EUROPEAN CORN BORER AND THE COTTON BOLLWORM IN SWEET CORN WITH „CHEMIGATION” TECHNOLOGY J. Jobbágy1 – I. Molnár2 – E. Tóth2 1

Hajdú-Bihar County Plant Protection and Soil Conservation Service, Debrecen 2 DuPont Hungary Ltd., Budapest

Irrigating of the Steward 30 WG + cooking oil emulsion with the so-called „Pivot linear” irrigation system in dose of 3.2 - 5 mm/ha water makes an effective tool against the European corn borer and the cotton bollworm. The effectiveness of the watering (spraying) cannot be observed right after the treatment because it is need to be converted to a toxic metabolite by the digestion of the larvae. The „insectigation” technology was better at both species. It is also noteworthy that the above technology also has advantages of air-spraying.

142

EMLÉKEZZÜNK DR. ENTZ FERENCRE (1805-1877) Bognár S. Szent István Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest A magyar kertészeti szakirodalom, a felsıfokú kertészeti szakoktatás, továbbá a magyar növényvédelem történetének kiemelkedıen nagy egyénisége volt Entz Ferenc orvos és kertész, iskolát alapító, és kiváló szakíró. Halálának 125. évében kegyelettel és tisztelettel emlékezzünk rá. Rövid életrajza Sümegen 1805. december 6-án született. Bécsben 1831-ben orvosi diplomát szerez. Pályakezdıként elıbb Batthyány Fülöp herceg alsóausztriai uradalmában helyezkedik el. Nem sokkal késıbb Bouquoy grófnı felkérésére annak birtokára Csehországba ment. Ott folytatta orvosi gyakorlatát. Az egyre erıteljesebb honvágy arra késztette, hogy hazatérjen. Ismét a Batthyány-családnál helyezkedik el, azok enyingi birtokán. Lakását a Veszprém megyei Mezıkomáromban jelölte ki. Ott, letelepedésekor azonnal nagy érdeklıdéssel fordult a kertészeti termesztés felé. Túl azon, hogy hivatásszerően látta el orvosi munkáját, Mezıkomáromban elıbb faiskolát, majd mintaszılészetet és gyümölcsöst telepített. Az 1848-as szabadságharcban honvéd fıorvosként vett részt. A szabadságharc leverését követıen orvosi gyakorlatot nem folytathatott. A fıvárosba költözött 1850-ben, ahol faiskolát, majd oktatási intézményt alapított. Érdemeit elismerve 1858-ban az MTA tagja lett. Fokozódó szembetegsége miatt 1876-ban minden addigi munkáját lemondta és a mai Budafok jogelıdje, Promontor településre vonult vissza, 1877. május 9-én ott is fejezte be földi életét. Entz Ferenc a kertész és iskolateremtı A fıvárosba költözését 1850-ben határozta el. Elıbb a Kerepesi út mentén, a „haszontalan” száraz homoktalajon 16 kat. hold földet vásárolt. Azon faiskolát, mint szılészetet és gyümölcsöst telepített. Azóta is vitatott, hogy lényegében hol is volt az a bizonyos mintakertészet. A vélemények megoszlanak. Vannak, akik a mai Keleti pályaudvar környékére (Kerepesi út l6. sz.), mások a Rottenbiller utcára esküsznek. Látva sikeres faiskolai stb. telepítéseit, úgy határozott, hogy minél elıbb oktatási intézetet (tanintézetet) kell szervezni. Így jutott arra a döntésre, hogy 1853-ban életre hívja a mai Szent István Egyetem Kertészettudományi Karának jogelıdjét, a 143

„HASZONKERTÉSZEKET KÉPZİ GYAKORLATI TANINTÉZETET”. Az intézet tanulmányi ideje 3 esztendı volt. Elgondolása és iskolaprogramja szerint az volt a célja, hogy jól képzett, széleslátókörő, mővelt gyakorlati szakembereket adjon át a hazai kertészeti termesztésnek. Az elméleti képzés elsısorban az ú.n. reáltárgyakra épült. Nagy súlyt helyezett a növényélettani ismeretek biztos elsajátítására. Ezzel korát is messze megelızte. Hol volt még akkor a kiváló német fiziológus H. MOLLISCH magyarul „Növényélettan, mint a kertészeti termesztés elmélete” – Term. Tud. Társ., Budapest gondozásában, 1928-ban megjelent könyve? Tanítási tervében 10 tantárgy kapott helyet: l. Növénytan, 2. Ásványtan, 3. Állattan, leginkább a kertészetre káros és hasznos állatok természetrajza!, 4. Physika elemei, 5. Vegytan, 6. Physikai földleírás – climatológia, 7. Növényi földleírás, 8. Meteorológia, 9. Növényi kór- és gyógytan p.o. mézgafolyás és annak gyógyítása, stb!, 10. A kertmővészet elmélete. Mennyire elırelátó volt! Hiszen tantervével messze megelızte korátkortársait. Így a többi között Entz Ferenc után több mint 20 évet kellett várni, hogy még nagyobb minıségő változás következzen be a növénykórtani kutatás területén. Mindez LINHART GYÖRGY /1844-1925/ munkásságának köszönhetı, aki természetesen messzemenıen figyelembe vette mindazt, amit Entz Ferenc iskolája tanított. A korabeli tárgyilagos politikus (olyan is volt!) körök támogatták a „császári kegyvesztett” egykori orvos erıfeszítéseit, és 1200 ezüstforint anyagi támogatásban részesítették az Entz Ferenc alapította iskolát. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület 1859-ben új kertészeti iskola indítását javasolta és szervezte: „VINCELLÉR- ÉS KERTÉSZKÉPZİ GYAKORLATI TANINTÉZET” néven, majd 1860. május 29-én hivatalosan is megnyitották. Ebben az intézetben is 3 éves volt a tanulmányi idı. Gyorsan be is népesült, mert dr. Entz Ferenc, hallgatóival együtt – miután magániskoláját felszámolta – áttelepült a Gellérthegy déli lejtıin és a Lágymányoson létesített új iskolába. Az új tanintézet változatlanul gyakorlati szakembereket nevelt. Vidéki települések, városok, szakmai körök sorra küldték ösztöndíjas ifjaikat, akik a végzést követıen az ıket küldı városok, egyletek értékes munkát végzı kertészei lettek. A tanulók száma 33-35 fı volt. A gyakorlati oktatásra már 34 kh terület állhatott rendelkezésre. Az addigi 3 éves tanulmányi idı mellé még 1 éves borászati tanfolyamot is szerveztek. Ezért az intézet címe 1865-tıl „Vincellér-, Kertész- és Pinczemestereket Képzı Tanintézet”-re változott. Az intézetet 1869-ben újra átszervezték. A tananyag indokolt változása és bıvítése miatt az iskola neve az „ORSZÁGOS MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET BUDAI VINCELLÉREKET és PINCZEMESTEREKET KÉPZİ TANINTÉZETE” lett. A képzés ideje akkor 2 év volt. Az átszervezéseket mindig Entz Ferencre bízták. Évek óta kínzó szembetegsége arra 144

kényszerítette, hogy – mivel már nem volt képes ellátni az egyre több gondot adó intézet vezetését – 1876-ban nyugdíjazását kérje. Az általa vezetett intézet az ı 23 évi mőködése alatt 150-nél több kertész, szılész és borász szakembert adott a hazai kertészeti gyakorlatnak. Tanítványai nemcsak itthon, hanem külföldön is mindig nagy elismerést vívtak ki. A pomológus Elsıként ismertette a magyar almafajták közül a Magyar rozmaringot, a Szercsikát, Sikulait és a Téli piros pogácsát. A körték közül a Császár, Kálmán és a Vilmos körtét. A szilvák közül a Besztercei és a Zöld ringló fajtákat. A hálás utókor – egykori tanítványai – róla egy új almafajtát „ENTZ ROZMARING”-nak neveztek el. Entz Ferenc a szakíró Mint szakíró is nagy érdemeket szerzett. Tapasztalatait írásaiban is közreadta mind a hazai, mind a külföldi folyóiratokban. Kitőnı, olvasmányos stílusban, helyenként szellemes humorral is színezve jelentek meg közleményei. A korabeli jeles írókkal is közvetlen kapcsolatot tartott. Így a többi között Jókai Mór is gyakran kereste gondjaival a kiváló, orvosból lett kertész Entz Ferencet, hogy tanácsait, segítségét kérje. Volt olyan eset is, amikor ketten sem tudtak „zöldágra vergıdni”. Az egyik ilyen megoldásra váró növényvédelmi kérdését Jókai Mór azzal zárta le, hogy „erre még a tudós Entz Ferenc sem tudott választ adni, pedig ı nagyon sokat tud!”. Szerkesztette és kiadta a Borászati Füzeteket, idıvel Borászati Lapok néven olvashatták az érdeklıdık. Mindezeken túl rendszeresen írt hazai és külföldi természettudományi folyóiratokba, gazdasági és napilapokba. Az Országos Gazdasági Egyesület gondozásában kiadott „KIS TÜKÖR”-ben a szılészeti és más kertészeti fejezeteit mindig ı írta. Majd a Benkı és Mórócz által kiadott „MEZEI GAZDASÁG” c. könyv kertészeti fejezete is az ı munkája. Kiemelkedınek kell tekintenünk a kitőnıen írt és szerkesztett ”KERTÉSZETI FÜZETEK” c. kiadványsorozatot, amelyet az 1854-1859 közötti években jelentetett meg 15 füzetben. Nekünk, mai utódoknak – illene és érdemes is elgondolkozni azokon a mondatokon, amelyek pl. az Elıszóban olvashatók. „…A kertész gyakorlati tudománya mostani állapotánál fogva, nem születik pusztán; mert az ı kezén nem egy, egyes megye, vagy tartománynak honos növényei fordulnak meg, hanem az egyetemes világ valamennyi zugából minden, mi a növényzet tág országában hasznos – vagy szépnek mutatkozik. Neki már nagyobb készültség kívántatik a gyakorlati, de leginkább a természeti tudományokból, hogy a választott pályáján némi szerencsével 145

mozoghasson.” „Ez ösvényen halad azon népek civilisatiója, kiket a mosolygó szerencse hosszabb béke áldásaiban részesítette, de ily mosolygó szerencse nem övezte körül a magyaroknak, mint Európa új polgárjának bölcsıjét és gyermekkorát. Századokon keresztül a nyugati polgáriasodásnak védıbástyáját képezvén, idıt nem vehetett magának addig, míg kardkovácsolás helyett a béke mővészetinek szerszámait készíthesse és használhassa.” Sanyarú, de valós, hogy számos esetben még ma is alig tudunk kilépni ebbıl a több, mint ezer esztendı óta tartó „kardkovácsoló” helyzetünkbıl. Miközben a „mővelt Nyugat” még ma is természetesnek tartja a mi sajátos helyzetünket. Záró gondolatok Most, amikor gondolatban május 9-én hálával és nagyrabecsüléssel gondolhattunk Entz Ferencre, halálának 125-ik évfordulóján, nekünk – nem mindig méltó – utódoknak szeretettel kell tovább ápolni és gondozni az İ emlékét és munkásságának eredményeit. Irodalom Bognár S. (1994): A magyar növényvédelem története a legrégebbi idıktıl napjainkig (1030-1980). Mosonmagyaróvár. Geday G. (1978): Válogatott fejezetek dr. Entz Ferenc Kertészeti Füzetek c. mővébıl.Budapest Geday G. és Hornyák M. (1978): Kertészeti Egyetem. Budapest. Révai Nagy Lexikon (1912): VI. kötet: Budapest. 519-520. Magyar Nagy Lexikon (1998): VII. kötet: Budapest. 339.

146

THE MEMORY OF DR. FERENC ENTZ/ 1805-1877/ S. Bognár University of St. Stephen, Faculty of Horticulture, Budapest Dr. F. Entz was born on the 6th of December 1805 at Sümeg. He has got his degree of medical man in 1831 at Vienna. Due to his participation in the Independence War of 184849, the following of his medical practicizing was prohibited, so he began to deal more intensely with horticulture.. In 1853, he established the „PRACTICAL SCHOOL FOR EDUCATING MARKET GADENERS”. The participants studied there for three years long. As far as theoretical education was concerned, mainly the applied real subjects were emphasized, with special respect to plant physiology, plant pathology, zoology, art of horticulture etc. In 1859 a new horticultural school was established under the name of: „VINE-DRESSER AND HORTICULTURIST PRACTICAL EDUCATION INSTITUTE”. In 1865 the school functioned under the name of: ”VINE-DRESSER, HORTICULTURIST AND CELLARMAN PRACTICAL EDUCATION INSTI-TUTE”. In 1869 owing to the change in the subjects treated the name of the new school was to be: „EDUCATION INSTITUTE OF THE NATIONAL HUNGARIAN AGRICULTURAL ASSOCIATION FOR VINE-DRESSERS AND CELLARMEN IN BUDA”. Dr. F. Entz was not only a passionate horti- and viticulturist, but a well-known author of specialized articles. He described even the simple growing methods employed in horticulture attractively and amusingly; everybody read his articles with pleasure. He wrote his „Kertészeti füzetek” (Horticulturist’s Booklets), which were used as text-books by students. In order to solve practical and theoretical questions of Hungarian viticulture, the periodical: BORÁSZATI FÜZETEK established in 1869 in the school; editor was dr. F. Entz. In 1874 the title has been changed to: BORÁSZATI LAPOK. Dr. F. Entz had to retire in August of 1876, because he had eye complaints. By laying the foundation of theory and practice of Hungarian horticulture he accomplished immortal services. He has got to be the member of the Hungarian Academy of Sciences in 1858. He died on the 9th of May 1877 at Promontor (the today’s Budafok). May we all remember him and his works with respect in the 125th anniversary of his death.

147

A ROVARPATOGÉN FONÁLFÉRGEK SPECIÁLIS MOZGÁSJELENSÉGE: NIKTÁCIÓ, AVAGY „INTEGETÉS” (SZEMLE) Csontos A. Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum, Mezıgazdaságtudományi Kar, Növényvédelmi Tanszék, Debrecen A rovarpatogén fonálférgek számos érdekes viselkedésformát mutatnak. Ezek közül ebben a rövid munkában csak talán a legérdekesebb viselkedésükkel, az „integetés’” vagy niktáció jelenségével foglalkozom. Már az 1970-es években Croll és Matthews (1977) rámutattak arra, hogy a rovarpatogén fonálférgek több viselkedésformája tulajdonképp egy összetett viselkedéssor, mely ha aktivizálódik, akkor elindul és addig tart, míg az egész cselekvéssor be nem fejezıdik. Ishibashi és mtsai (1987) kimutatták, hogy a Steinernema carpocapsae kitartó lárváinak niktációs viselkedése is tulajdonképp egy összetett viselkedéssor, nem összefüggéstelen egyedi mozgás- és viselkedésformák láncolata. Az „integetés” vagy niktáció a fonálférgek nagyon egyedi és jellegzetes viselkedésformája. A niktáció azzal kezdıdik, hogy a kitartó lárvák felemelik elülsı testvégüket és feji részükkel elkezdenek himbálózni, „integetni”. Ez a viselkedés magába foglal nagy elhajlásokat (large waving), melyek akár órákig is eltarthatnak. Késıbb ezeket kisebb kilengések („integetések” /small waving/), ingamozgáshoz hasonlatos mozgásformák (pendulum swinging) és egyenletes merev állás (straight standing) is követhetik. Az ingamozgásnál a fonálféreg teste szinte egyenes és így végez kilengı mozgásokat egy ponton az alapzathoz rögzülve. Az integetés minden esetben elıször a talapzatról történı felemelkedést (start standing) követıen a feji rész erıs himbálódzásával kezdıdik, amely oda vezethet, hogy a kitartó lárva majd teljesen vízszintesen kitérve, 2 „távoli” talajszemcse között „hidat” képez (bridging). A nematodák feji végének himbálását sokan a környezet eltérı stimulusaiból történı mintavételként értelmezték (Green, 1980). Az ingamozgást végzı (kisebb, lágyabb elhajlások) és a mereven égnek álló kitartó lárvák néha maguk képzik a „talapzatot” más juvenilek integetı mozgásához. A kis elhajlásokat és ingamozgást végzı kitartó lárvák átmehetnek ún. „ugráló” (leaping) mozgásformába, mely azzal kezdıdik, hogy az addig lágyan himbálódzó egyedek hirtelen nagy kilengést hajtanak végre, majd szinte görcsösen összerándulva hurkot képeznek, melybıl szinte „kilınek”, elhagyva addigi helyüket és távolabb landolnak (Reed és 148

Wallace, 1965). E viselkedésnek a hátterét még nem nagyon ismerjük, de valószínőleg arra jó, hogy a kitartó lárvák aktív mozgásként hirtelen helyváltoztatásra legyenek képesek káros környezeti, hirtelen mikroklimatikus változások, vagy éppen ragadozóik elıl. Az ugrás jelenségét akkor is megfigyelték, ha hirtelen fényfelvillanást alkalmaztak, vagy levették a tenyészedény tetejét (Ishibashi és mtsai, 1987). Külön ki kell emelni, hogy erre a viselkedésre csak a nematodák kitartó lárvái képesek, semmilyen más fejlıdési alakban még nem figyeltek meg ehhez hasonló viselkedést (Kondo és Ishibashi, 1986). A fajok között különbségek mutatkoznak abban, hogy milyen gyakran integetnek, akkor milyen hosszú ideig és milyen intenzitással végzik, illetve abban is, hogy miként végzik a niktációs tevékenységüket (1. táblázat). A fonálféreg gazdaállatába történı penetrálásában szerepet játszik az, hogy az adott fonálféreg „ambusher” vagy „cruiser” viselkedésmódot mutat-e. 1. táblázat : A niktálás módja szerint elkülöníthetı fonálférgek (Heterorhabditis és Steinernema fajok) áttekintı táblázata Fajok besorolása

Példák a fajokra

Elsırendő kulcsinger

H. bacteriophora H. megidis CRUISER S. glaseri S. arenaria S. feltiae INTERMEDIER

S. riobrave

AMBUSHER

S. carpocapsae S. scapterisci

CO2

Niktáció módja

Gazdaállatok köre Hajlamosak a nagy vagilitásra és a talaj mélyebb rétegeibe történı migrálásra: Ritkán niktálnak, inkább a kevésbé akkor rövid mozgékony talajban vagy ott ideig szünet élı, nélkül diapauzáló rovarok integetnek ellen használhatók sikerrel

Mindkét csoport tulajdonságait változó mértékben magukon viselik: „köztes” fajok. Kevéssé vagilisek, a Több Aktív talaj felszínén befolyásoló integetés, az aktívan niktálnak és tényezı ingázó az ott mozgó létezik mozgás és a rovarok ellen szünet jól használhatók nagy elhatárolódik sikerrel.

A cruiser fajok, mint a Heterorhabditis bacteriophora, H. megidis, S. glaseri, S. arenaria hajlamosak a nagy vagilitásra és a talaj mélyebb rétegeibe történı migrálásra is a gazdaállataik csalogató hatására. Ezek a fajok tehát inkább a kevésbé mozgékony, talajban élı, vagy ott diapauzáló rovarok ellen használhatók sikerrel. 149

1. ábra: Niktáló S. carpocapsae kitartó lárva. A kép elérhetısége az Interneten: http://www.rci.rutgers.edu/~nematode/Nictat.htm

Az ambusher fajok, mint pl. a S. carpocapsae vagy a S. scapterisci kevésbé vagilisek, a talaj felszínén aktív niktálásra hajlamosak és a talajon aktívan mozgó rovarok ellen is hatásosak (1. ábra). Az ambusher fajok a tılük néhány mm-re lévı állatot sem érzékelik, amennyiben az nem mozog és passzívan „helyben ülve” várnak arra, hogy az útjukba kerülı rovarokra felkapaszkodva fertızhessék azokat. Az ambusher fajok kemoreceptorai tehát a távoli fajok által kibocsátott CO2-t nem érzékelik. A cruiser fajok esetében ezzel ellentétben a rovarok által kibocsátott CO2 a legfontosabb inger a gazdaállat megtalálásában és kevésbé hajlamosak niktálásra. A cruiser és az ambusher fajok mellett találunk még ún. „intermedier” fajokat is, melyekre mind a cruiser mind az ambusher jellegek keveredve megtalálhatóak: ilyen faj pl. a S. riobrave. Poinar (1979) arra a következtetésre jutott a S. carpocapsae faj diszperzitásvizsgálatában, hogy a vizsgált egyedek túlnyomó része inkább a “bevárás” taktikáját folytatja, s csak akkor válik “agresszív támadóvá”, mikor a gazdaállat már a “megfertızhetıségi zónába” lépett. A Heterorhabditis fajok véletlenszerő mozgást végeznek a talajban, s csak a gazdaállat megfelelı közelsége esetén kémiai és fizikai ingerektıl vezettetve találnak rá áldozatukra. A S. carpocapsae aktívan integet: a kiegyenesedett állapotban történı ingázó mozgás, majd a szünet jól elhatárolódik. A S. feltiae ugyan szintén niktál, de csak rövid ideig és ekkor kiegyenesedve szünet nélkül „integet”. A S. glaseri ezzel szemben csak ritkán végez 150

hasonló jelenséget, általában csak akkor, ha megfelelı közelségbe kerül valamely más élı szervezethez (Kondo és Ishibashi, 1986). Bár ezt a jelenséget még nem tanulmányozták eléggé behatóan, következésképp még nem teljesen értelmezett, valószínőleg az aktív mozgásjelenségek egyik érdekes fajtájával állunk szemben. Ekkor ugyanis a niktáló egyedek 2 távolabbi talajrészecske között mintegy „hidat” képezve, vagy éppen egyik talajrészecskérıl a másikra „átugorva” aktívan mozognak, vagy a gazdaállat felkutatásában vesz részt aktívan a niktáció. Campbell és Gaugler (1993) kimutatta, hogy a cruiser fajok (H. bacteriophora, S. feltiae és S. glaseri) kitartó lárvái a megfigyelési idı hosszabb periódusát (fajonként a megfigyelési idı 88,8; 80,3 és 92,5 % -át) töltötték kúszással és kígyózó mozgással, ezáltal távolabbra jutottak el (22,4; 18,6 valamint 24,3mm-t tettek meg) és nagyobb területet fésültek át (18,3; 13,7 és 26,6 mm2-t), mint az ambusher fajok. Az ambusher-nek számító S. carpocapsae és S. scapterisci kitartó lárvái rövidebb távolságot tettek meg (4,8 és 4,7 mm-t) és jóval kisebb területet mozogtak be (3 és 2,5 mm2-t), mert a megfigyelési idı nagy részét (77,5 és 78,2 %-át) niktásásal töltötték. Az aktívan niktáló S. carpocapsae kitartó lárvái 43-szor hatásosabbak voltak a felszínen aktívan mozgó zsákmányállatok felkutatásában, mint a niktálásra kevésbé hajlamos H. bacteriophora. A rovarpatogén fonálférgek kitartó lárvái sokkal mozgékonyabbak, mint a 3. állapotú lárvák a normál fejlıdési ciklus során (Ishibashi és mtsai, 1987). Ezt a viselkedést a szabadon élı életformához történı adaptációként is felfoghatjuk, ahol a zsákmányállat felkutatásához és megközelítéséhez nagyobb vagilitásra van szükség. A S. carpocapsae DD-136-os törzsének kitartó lárvái az egyik a legkevésbé mozgékony kitartó lárvák, mégis kétszer olyan mozgékonyak még így is, mint a fejlıdı (L1-L2-es) juvenilek. A kitartó lárvák percenként agaron akár 245 µm-t is migrálhatnak, míg ugyanennyi idı alatt a fejlıdı lárvák csak maximum 132 µm megtételére képesek. A kitartó lárvák niktációs hajlamát nagyban befolyásolja, hogy milyen táptalajon vannak fenntartva. A 2% agart tartalmazó agaros táptalajon csak ritkán figyelhetı meg ilyen viselkedés. Az integetés leginkább érdes felülető táptalajon, illetve szabadföldi körülmények között a talajfelszín közelében, egymástól távolabb lévı talajszemcsék között figyelhetı meg. A szubsztrátot (táptalajt) képzı partikulumok mérete nagymértékben befolyásolja a niktáció gyakoriságát és milyenségét (Reed és Wallace, 1965). Niktáló egyedek gyakrabban figyelhetık meg zárt Petri-csészékben, mint olyanokban, melyekre nincs ráhelyezve a tetı. Ez arra enged 151

következtetni, hogy a magasabb relatív légnedvesség elınyös a niktációhoz. Integetés nagyon széles skálájú nedvességtartalmú táptalajon is végbemehet, de telített felszíneken kisebb mértékő az elıfordulása, mint valamelyest szárazabb viszonyok között. Ez a megfigyelés valószínőleg azzal függ össze, hogy szárazabb és ennek következtében szilárdabb felszínen a kitartó lárvák képesek e mozgás kivitelezésére, hiszen a talaj az ágaskodva himbálódzó egyedeket képes megtartani. Nem úgy a telített talajokon, ahol az „ingoványos” viszonyok között az integetésre hajlamos egyedek visszasüppednek a táptalajba. Sem a niktációnak, sem pedig a leaping jelenségének a fonálférgek infekciójával való kapcsolata még nem teljesen tisztázott, bár az elıbb említett jelenségek az olyan talajnedvességi értékeknél a leggyakrabbak, ahol a rovarok mortalitása is a legnagyobb volt (Kondo és Ishibashi, 1985). A niktáció jelensége egyébként gyakori a rovargazdák kutikuláján és serteszırein is. Bár a rovarpatogén fonálférgek gazdaspektruma laboratóriumi körülmények között sokszor nagyon tág, természetes viszonyok között gyakran jóval kevesebb rovart képesek megfertızni. A jelenség jobb megértéséhez a kitartó lárvák etológiájának kutatása minden bizonnyal közelebb visz majd bennünket. A niktáció jelenségének kutatása tehát fontos: számos lényeges kérdésre választ kaphatunk e rendkívül érdekes jelenség további tanulmányozásával. Irodalom Campbell, J.F. and Gaugler, R. (1993) Nictation behaviour and its ecological implications in the host search strategies of entomopathogenic nematodes (Heterorhabditidae nad Steinernematidae), Behaviour, 126: (3-4), 155-159. Croll, N.A. and Matthews, B.E. (1977): Biology of Nematodes, Blackie, Glasgow, Chap. 4. Green, C.D. (1980): Nematode sex attractants, Helmithol. Abstr., B49, 81. Ishibashi, N., Tabata, T. and Kondo, E. (1987): Movement of Steinernema feltiae infective juveniles with emphasis on nictating behavior, J. Nematol., 19, 531. Kondo, E. and Ishibashi, N. (1985): Effects of soil moisture on the survival and infectivity of the entomogenous nematode, Steinernema feltiae (DD-136), Proc. Assoc. Pl. Prot. 31, 186. Kondo, E. and Ishibashi, N. (1986): Nictating behavior and infectivity of the entomogenous nematode, Steinernema spp. to the larvae of common cutworm, Spodoptera litura (Lepidoptera: Noctuidae), on the soil surface, Appl. Entomol. Zool., 21, 553. 152

Poinar, G.O. Jr. (1979): Nematodes for biological control of insects, CRC Press, Inc. Boca Raton, FL. 1-249. Reed E.M. and Wallace, H.R. (1965): Leaping locomotion by an insect parasitic nematode. Nature 206, 210. A SPECIFIC TYPE OF MOVEMENT OF THE ENTOMOPATHOGENIC NEMATODES A. S. Csontos DebrecenUniversity, Centre for Agricultural Sciences, Faculty of Agriculture, Plant Protection Department, Debrecen The nictation is a very specific behavioural phenomenon of the infective juveniles of the entomopathogenic nematodes. This is a complex behaviour which has different and consecutive stages. First a juvenile lift its head and „nictate” with it („start standing” position). Later it makes „small wavings” and „large wavings”, „pendulum swingings”, „straight standings” or even „leapings” depending on the species itself. Infective juveniles tend to make „brigdes” creating a „bridging position”. Ambusher nematodes tend to nictate, that is they search by standing on their tail, elevating most of their body free in the air. This sit-and-wait approach to find hosts is clearly a surface-adapted behaviour, since it is not possible to nictate effectively within the soil. This behaviour is typical of the species like S. carpocapsae and S. scapterisci. By contrast, cruisers are highly responsive to host-released volatiles like carbon dioxide. Ambush species tend to be found in the upper soil layer, especially near the soil surface whereas cruiser species can be found distributed throughout the soil profile. Nictating infective juveniles can easily be found on setae or the body surface of their hosts. Nictating is not fully understood yet, so further ethological experiments should be done with these extremely mysterious creatures for better understandings of their behaviour.

153

ALKALMAZHATÓSÁGA ALMÁBAN Balogh L. Dow AgroSciences PvGmbh Magyarországi Képviselete, Budapest A Runner 2 F új, tojás- és lárvaölı, szelektív rovarölı szer az alma lepkekártevıi ellen. A készítmény a vedlést felgyorsító vegyületek családjába tartozik. A Runner 2 F kiváló hatékonyságot, széles hatásspektrumot, valamint hosszantartó rovarölı hatást biztosít a Lepidoptera kártevıkkel szemben. A Runner 2 F nem károsítja a hasznos ízeltlábúakat, mint például a ragadozó atkákat, a fátyolkát, a katicabogarakat, pókokat, a fürkészdarazsakat és a mézelı méheket, amelyek fontosak az integrált védekezés és a növények beporzása szempontjából. A Runner 2 F inszekticiddel almában az almamoly, aknázómolyok, sodrómolyok ellen védekezhetünk. Almamoly ellen az elsı nemzedék lárvakelésekor, a rajzás kezdetétıl számított 8. napra, majd a rajzás erısségétıl függıen 10-14 naponként kell a kezelést elvégezni. Aknázomolyok közül az almalevél aknázómoly, az almalevél törpemoly, a lombosfa fehérmoly ellen használható. Az imágók rajzásakor a lerakott friss tojások ellen kell idızíteni a kezelést, amelyet blokkszerően 2, legfeljebb 3 alkalommal, 10-14 naponként ismételjünk. Sodrómolyok közül az almailonca, kerti sodrómoly, ligeti sodrómoly és dudva sodrómoly lárvái ellen hatékony és a lárvák minden fejlıdési alakja ellen hatásos. Felhasználásra javasolt dózis: 0,4-0,5 l/ha 500-1200 l vízzel hektáronként kijuttatva. A Runner 2 F hatására a hernyók táplálkozása azonnal leáll és azonnal megszőnik a károkozás. A hernyók vedlési folyamatát gyorsítja fel, ezért valamennyi lárvastádiumban hatékonyan alkalmazható. A Runner 2 F környezetkímélı (IPM) technológiába is beilleszthetı készítmény.

154

EGY KÖRNYEZETKÍMÉLİ NÖVÉNYVÉDELMI TECHNOLÓGIA KABÓCAEGYÜTTESEKRE GYAKOROLT HATÁSAI Bleicher K.1 – Markó V.1 – J. Cross2 – Orosz A.3 1

2

Szent István Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest Horticulture Research International, East Malling, Kent, U.K. 3 Magyar Természettudományi Múzeum Állattára, Budapest Bevezetés

A Nagy-Britanniában található East Malling Kertészeti Kutatóintézetének egy kísérleti almaültetvényében 2001. tavaszán átfogó növényvédelmi vizsgálatsorozat vette kezdetét, melynek részeként ízeltlábú közösségek biodiverzitásának felmérését végezzük. Jelen munka a kabócaegyüttesek biodiverzitásának alakulását mutatja be az elsı év vizsgálati eredményeinek összegzése alapján. Munkánk során három különbözı inszekticid terheléső almaültetvény Arthropoda együtteseit vizsgáljuk. Megfigyeléseink célja a szermaradványmentes növényvédelmi technológia (zero pesticide residue system) hatékonyságának, illetve biodiverzitás kímélı voltának megállapítása. Ez kerül összehasonlításra hagyományos növényvédelemben részesített, valamint kezeletlen blokkokkal. A szermaradványmentes technológia lényege, hogy az inszekticides kezelések csak a virágzás elıtti idıszakra korlátozódnak. Célkitőzéseink között az alábbiak szerepeltek: • a szóban forgó almaültetvény Auchenorrhyncha fajösszetételének megállapítása • a szermaradvány-mentes növényvédelmi technológia kabócaegyüttesekre gyakorolt hatásának vizsgálata: - az egyedszámokra gyakorolt hatás - a fajgazdagságra gyakorolt hatás - a parazitáltságra gyakorolt hatás vizsgálata. Irodalmi áttekintés A kabócák (Auchenorrhyncha) gyümölcsösökben nagy gyakorisággal jelenlévı, szúró-szívó szájszervő kártevı rovarok. Nagy-Britanniában jelenleg 344 fajuk ismert (LeQuesne, 1960). Nagymértékő felszaporodásuk súlyos károkat okozhat a különféle kultúrákban, gyümölcsösökben a levelek 155

szívogatása nyomán fellépı klorofillhiány elıidézésével jelentıs károkat, esetenként idı elıtti lombhullást is okozhatnak (Jay és Cross, 1996). Agrárterületeken nemcsak potenciális kártevıkként lehet szerepük, de mivel nagy mennyiségben fordulnak elı- jó indikátorai lehetnek a különféle növényvédelmi kezelések hatásainak. Mindezidáig csak kevés vizsgálat foglalkozott e rovarcsoport szerepével gyümölcsültetvényekben (Teulon és Penman, 1986). Nagy-Britanniában csupán néhány alapozó jellegő felmérés történt a kabócák almaültetvényekben betöltött szerepére vonatkozóan, melyek az almaültetvényekhez kötıdı fajokat, illetve azok relatív gyakoriságának meghatározására irányultak (Chiswell, 1964; Jay és Cross, 1996). Anyag és módszer A vizsgálatok egy kísérleti almaültetvényben zajlottak, mely 12 blokkra lett felosztva, ahol 3 féle növényvédıszeres kezelést alkalmaztak 4 ismétlésben, véletlen blokk elrendezésben. Ezek az alábbiak voltak: 1. hagyományos növényvédelemben részesített blokkok: a teljes tenyészidıszak során rendszeresen alkalmaztak inszekticideket és fungicideket, köztük széles hatásspektrumú szereket is; 2. szermaradvány mentes növényvédelmi technológiával kezelt blokkok: inszekticideket csak a virágzás elıtt alkalmaztak; 3. kezeletlen blokkok: növényvédelmi kezeléseket nem alkalmaztak. A kabócák lombkoronáról való győjtését ragacsos sárga lapokkal végeztük. Minden egyes blokkba két darab 20 x 20 cm nagyságú, mindkét oldalán ragacsos sárga lapot helyeztünk ki a lombkoronába. Ezeket kéthetente cseréltük június elejétıl október elejéig. A sárga lapokról való leszedés után az állatok meghatározásra kerültek. Kabócák esetében pontos faji meghatározásra csak a hímeknél van lehetıség, a nıstények ezért csak nemzetség szinten lettek identifikálva. Ez az oka annak, hogy a továbbiakban a hímek és a nıstények külön kerülnek kiértékelésre. A ragacslapokon begyőjtött imágókban elıforduló parazitoidok nem kerültek identifikálásra. Az adatok kiértékeléséhez a Ministat 3.2. -es programcsomagot használtuk. A ragacsos sárga lap egyik oldalát vettük mintavételi egységnek. Az adatok páronkénti összehasonlítását Games-Howell illetve Tukey-Kramer teszttel végeztük. Eredmények és következtetések Az vizsgált tenyészidıszak során, sárga ragacslapokkal történı győjtések eredményeképpen összesen 40 faj több, mint 6300 egyedét 156

győjtöttük be. A leggyakoribb fajok csökkenı sorrendben a következıek voltak: Empoasca decipiens, Edwardsiana rosae, Edwardsiana crataegi, Ribautiana debilis, Zyginidia scutellaris, Javesella pellucida, Alnetoidia alneti, Empoasca vitis, Zygina flammigera, Alebra albostriella, Agallia ribauti, Eupteryx atropunctata, Deltocephalus pulicaris, Arthaldeus pascuellus, Philaenus spumarius, Euscelis incisus. A begyőjtött kabóca egyedek többsége (76%) hím, a nıstények aránya 24% volt. A hímeknél a domináns faj az Empoasca decipiens, 67%-os – igen nagy arányú – részesedéssel. Ez a faj egyes szerzık szerint polifág, különféle lágy- és fásszárú tápnövényei ismertek, de almán nem jelentıs (Ossiannilsson, 1981). Mások szerint ez a faj elıfordul ugyan almán, ám azon jelentıs károkat nem okoz (Schiemenz, 1990; Chiswell, 1964). Alford (1984) szerint az E. decipiens almakártevıként is jelentkezhet. Az E. decipiens -t az egyedszámok sorrendjében három további faj követi: az Edwardsiana rosae (6%), a Ribautiana debilis (5%) és az Edwardsiana crataegi (3%). Ezek a fajok fıként a Rosacea család fajain fordulnak elı, almán pedig kártevıként tartják számon ıket (LeQuesne, 1981; Ossiannilsson, 1981; Schiemenz, 1990). A Zyginidia scutellaris szerepel még a gyakori fajok között, amely egy lágyszárúakon elıforduló faj (LeQuesne, 1981), mégis 3%-os részesedéssel fordult elı a lombkoronában győjtött mintákban. Az 1. táblázat szemlélteti a sárga lapokkal győjtött kabócák egyedszámának, illetve fajszámának alakulását a különféle kezelések eredményeképpen. A hímek legnagyobb egyedszámban a kezeletlen blokkokban kerültek begyőjtésre. A kezeletlen és a szermaradványmentes blokkokban tapasztalt egyedszámok szignifikánsan különböztek egymástól, ugyanakkor a kezeletlen és a hagyományos blokkokban jelentkezı egyedszámok nem mutattak jelentıs különbséget. Ez az eredmény a domináns faj, az E. decipiens hagyományos blokkokban megfigyelhetı nagy egyedszámának volt köszönhetı. Ha az E. decipiens hímek egyedeit kihagyjuk az értékelésbıl az egyedszámok sorrendje megváltozik: így már a hagyományos blokkokban a legkisebbek az egyedszámok, a kezeletlenekben pedig a legnagyobbak. A nıstények esetében a hagyományos blokkokban voltak a legkisebb, a kezeletlenekben pedig a legnagyobb az egyedszám. Az egyes kezelések fajgazdagságra gyakorolt hatását illetıen megállapítható, hogy a kezeletlen és a szermaradvány-mentes blokkokban azonos fajszám volt tapasztalható (mindkét féle kezelés 157

esetében 30 faj). A hagyományos blokkokban ugyanakkor összesen 24 faj fordult elı. A szermaradvány-mentes kezelés ugyanakkor nem csökkentette szignifikáns mértékben a fajgazdagságot a kezeletlen blokkokhoz viszonyítva, ami ezen kezelésmód biodiverzitás megırzésre gyakorolt pozitív szerepére utal. 1. táblázat: A sárga lapokkal győjtött kabócák egyedszámának és fajgazdagságának alakulása a különféle növényvédelmi kezelések szerint

Összes egyedszám Hím

átlagos 1

egyedszám

Hagyományo s

Szermaradvány mentes

Kezeletlen

Σ

2106

1735

2542

6383

107,56ab

81,63a

112,81b

-

(47,66)

(23,92)

(3378)

22,19a

26,81a

45,00b

(5,39)

(9,64)

(11,04)

1387

814

1059

3260

719

921

1483

3123

24

30

30

47

9,75a

11,75b

13,44b

-

(2,08)

(2,75)

(2,34)

(±szórás) Nıstények átlagos 2

egyedszáma

-

(±szórás) E.

decipiens

egyedszámai összegyedszám (hím+nıstény) E.

decipiens

nélkül Fajok száma Fajgazdagság/min 3

ta (±szórás)

A különbözı betők az alábbi szignifikancia szinteket jelölik: a: P≤ 0,05 b: P≤ 0,01 ab: P≤ 0,1

A 2. táblázat szemlélteti a különféle növényvédelmi kezelések hatását a leggyakoribb kabócafajokra. A statisztikai elemzés alapján – a hímeket tekintve az E. decipiens – amely az összes kezelés esetében a leggyakoribb faj volt - szignifikánsan nagyobb egyedszámban fordult elı a hagyományos blokkokban. E faj szermaradvány-mentes, ill. kezeletlen blokkokban tapasztalt denzitása között nem mutatkozott szignifikáns különbség. Ez az eredmény arra enged következtetni, hogy az E. decipiens hímjei nagymértékő migrációs aktivitással rendelkeznek. Ezzel ellentétben az Empoasca nıstények esetében, 158

amelyek feltehetıen döntıen az E. decipiens fajhoz tartoznak, a hagyományos és a szermaradvány-mentes blokkokban hasonlóan kisebb, a kezeletlen blokkokban pedig szignifikánsan nagyobb volt az egyedszám. Ezek az eredmények arra mutatnak, hogy a szermaradvány-mentes blokkokban tavasszal folytatott kezelések az Empoasca nıstények egyedszámára hónapokkal késıbb is korlátozóan 2. táblázat: A leggyakoribb kabócafajok egyedszámának alakulása a különféle növényvédelmi kezelések szerint: átlagos egyedszám / sárga lap (±szórás) Hímek

Hagyomány os

Szermaradv ány mentes

Kezeletlen

E. decipiens1

86,25a (45,95) 4.88a (4,00) 1,19a (1,05) 1,38a (1,31)

50,88b (13,32) 5,56ab (1,97) 3,44b (3,12) 2,25a (3,26)

66,00b (23,96) 8,25b (4,96) 5,44b (3,12) 10,13b (11,17)

6,50a (3,54) 0,44a (0,51)

6,56 a (2,87) 0,50a (0,82)

11,56b (4,62) 2,50b (1,86)

E. rosae1 E. crataegi1 R. debilis1 nıstények Empoasca sp. 2 Edwardsiana sp. 2

A különbözı betők az alábbi szignifikancia szinteket jelölik: a: P≤0,05 b: P≤0,01

hatottak. Feltehetıen az Empoasca nıstények csak kismértékő migrációs aktivitással bírnak, vagy esetleg jobban kötıdnek az almafákhoz, mint a hímek. Az almához kötıdı fajok esetében - mint az Edwardsiana rosae, Edwardsiana crataegi és Ribautiana debilis – megfigyelhetı, hogy e fajok egyedszáma tendenciaszerően legnagyobb a kezeletlen blokkokban, legkisebb a hagyományos blokkokban. A szermaradvány-mentes blokkokban a kettı közötti egyedszámokat állapítjuk meg. A szermaradvány-mentes növényvédelmi technológia tehát –noha az egyes fajok esetében különbözı mértékben- csökkentette az almafákhoz kötıdı fajok egyedszámát. A legnagyobb mértékő csökkentı hatást ez a kezelés a R. debilis egyedeire gyakorolta (hasonló tendencia figyelhetı meg az Edwardsiana fajok nıstényei esetében), a legkisebbet pedig az E. crataegi egyedeire. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a szermaradvány-mentes kezelések mérsékelni tudták e fajok egyedszámát, annak ellenére, hogy a védekezések virágzás elıtti idıszakra korlátozódtak. A parazitáltságot (3. táblázat) vizsgálva megállapítható, hogy a mindhárom 159

kezelés esetén domináns faj, az Empoasca decipiens egyedei között csak viszonylag kis arányban fordultak elı parazitáltak. Ezen belül a parazitáltság a hagyományos blokkban volt a legkisebb. A legnagyobb mértékő parazitáltság az Edwardsiana crataegi esetében volt tapasztalható. Ezt követte az Edwardsiana rosae, valamint a Ribautiana debilis. E három, almafákhoz kötıdı faj a hagyományos kezeléső blokkokban a többi kezeléshez viszonyítva kisebb egyedszámban fordult elı, ugyanakkor a parazitáltság ugyanitt nagyobb arányú volt. A legkisebb mértékő parazitáltságot –meglepı módon- mindhárom faj esetén a kezeletlen blokkokban figyeltük meg. Ez a tendencia az E. crataegi esetében jelentkezik a legfeltőnıbben, ahol a hagyományos blokkokban befogott – igaz csak kevés számú – egyed mindegyike parazitált volt. 3. táblázat: A kabóca fajok parazitáltságának (%) alakulása a különbözı kezelésben részesített blokkokban (sárga ragacslapos győjtések) hímek E. decipiens parazitáltság E. rosae parazitáltság E. crataegi parazitáltság R. debilis parazitáltság nıstények Empoasca sp. parazitáltság Edwardsiana sp. parazitáltság

Hagyományos

Kezeletlen

6,5 49,5 100 69,4

Szermaradvány mentes 11,9 50,89 70,9 48,8

1,4 4,3

0,65 3,3

1,2 14,8

9,32 41,38 66,7 36,2

A nıstényeket vizsgálva megállapítható, hogy a hímekénél jelentısen kisebb mértékben fordultak elı parazitált egyedek. Az Empoasca fajok nıstényeinél ez az arány szinte jelentéktelen volt. Az Edwardsiana nıstényeknél több volt a parazitált egyed, és – szemben a hímekkel – a legnagyobb mértékő parazitáltságot a kezeletlen blokkokban lehetett megfigyelni. Összefoglalás Az eredményeket összevetve valószínősíthetı, hogy míg a hímek jelentıs bevándorlással részben kompenzálják az inszekticides kezelések okozta egyedszám csökkenést, addig a nıstények diszperziós képessége jelentısen kisebb. Ez különösen feltőnı az E. decipiens esetén, aholis a hagyományos kezeléső blokkban a kezeletlen blokkhoz képest a nıstények esetén szignifikánsan kisebb, míg a hímek esetén szignifikánsan nagyobb egyedszámot figyeltünk meg. Összességében megállapítható, hogy a ragacslapokon begyőjtésre kerülı nıstény egyedek parazitáltsága jelentıs 160

mértékben kisebb volt, mint a hímeké. A hímek és nıstények parazitáltsága eltérı tendenciákat mutatott a különbözı kezeléső blokkokban. Több faj esetén a hagyományos blokkban nagyobb parazitáltságot figyeltünk meg, mint a kisebb szerterheléső blokkokban. A vizsgált fajoktól, nemektıl és a parazitáltságtól függı eltérı betelepülési ráták együttesen alakíthatták ki az eltérı inszekticid terheléső blokkokban megfigyelt egyedszámbeli és parazitáltsági mintázatokat. Vizsgálatainkat 2002-ben folytatjuk. A vizsgálatok a DEFRA támogatásával zajlottak. Project szám: HH2502 STF Irodalom Alford, D. V. (1984): A colour atlas of Fruit pests, their recognition,biology and control, Wolfe Publishing Ltd., London Chiswell, J. R. (1964): Observations on the life histories of some leafhoppers (Homoptera: Cicadellidae) occurring on apple trees, and their control with insecticides, J. Hort. Sci 39: 9-23. Cross, J. V., Berrie, A. M. and Yeo, H.: Integrated Pest and Disease Management approaches to produce apples without using pesticides during fruit development: First years results. IOBC/WPRS Bulletin, 2003 (in press) Jay, C. N. and Cross, J. V. (1996): Survey of leafhoppers and their damage to apple, Contract report HRI IAS no.30715, APRC Project No. SP106, East Malling, U.K. LeQuesne, W. J. (1960): Handbooks for the identification of British insects, Vol II. Part 3 – Hemiptera – Fulgoromorpha, Royal Entomological Society of London LeQuesne, W. J. (1981): Handbooks for the identification of British insects, Vol II. Part 2(c) – Hemiptera – Cicadomorpha – Typhlocybinae, Royal Entomological Society of London Ossiannilsson, F. (1981): The Auchenorrhyncha (Homoptera) of Fennoscandia and Denmark II., The families Cicadidae, Cercopidae, Membracidae and Cicadellidae (excl. Deltocephalinae). In: Fauna Entomologica Scandinavica, Klampenborg, Denmark 7:2 Schiemenz, H. (1988): Beitrage zur Insectenfauna der DDR: Homoptera – Auchenorrhyncha (Cicadina), Teil III.: Unterfamilie Typhlocybinae, In Faunistische Abhandlungen – Staatliches Museum für Tierkunde Dresden Teulon, D. A. J. and Penman D. R. (1986): Sticky board sampling of leafhoppers in three apple orchards under different management regimes. New Zealand Journal of Agricultural Research 29: 289-298. 161

EFFECT OF A REDUCED PESTICIDE MANAGEMENT SYSTEM ON CICADA (AUCHENORRHYNCHA) ASSEMBLAGES K. Bleicher1 – V. Markó1 – J. V. Cross2 – A. Orosz3 1

University of St. Stephen, Faculty of Horticulture, Department of Entomology, Budapest 2 Horticultural Research International, Department of Entomology and PP., East Malling, Kent, UK 3 Hungarian Natural History Museum, Budapest

A comprehensive survey of arthropod biodiversity is in progress in Great-Britain in an experimental apple orchard at Horticulture Research International, East-Malling. The results of the first year’s investigations – which began in spring, 2001 – of the cicada (Auchenorrhyncha) assemblages are summarised here. The experimental orchard was divided into 12 plots where three different plant protection systems were used: 1.) Conventional (CONV): with a season-long broad spectrum routine pesticide programme; 2.) Zero pesticide residue system (ZERO): insecticides were applied in pre-blossom period only; 3.) Untreated (UNTR). The collections were provided by yellow sticky traps. The basic intention of this study is to observe the effectiveness and biodiversity conserving role of the ZERO treatment compared to the two other methods. The ZERO treatment reduced the number of species known as harmful to apple (Edwardsiana rosae, Edwardsiana crataegi, Ribautiana debilis) to a similar extent as the CONV treatment. At the same time the ZERO treatment did not reduce the number of species compared with UNTR plots. These results indicate a positive role of the ZERO treatment in pest management and conservation of biodiversity in apple orchards. The parasitisation level of the cicadas was also investigated. We found that the parasitisation level was lower at the females than at the males. At many species higher level of parasitization was observed in conventionally treated plots. The studies are continuing in 2002. This study was supported by DEFRA, project number HH2502 STF

162

A VADGESZTENYELEVÉL-AKNÁZÓMOLY (CAMERARIA OHRIDELLA DESCHKA ET DIMIČ) NEMZEDÉKSZÁMA BUDAPESTEN, FÉNYCSAPDÁS GYŐJTÉSEK ALAPJÁN Reider I.-né 1 – Nowinszky L. 2 – Puskás J. 2 – Kiss M. 2 1

Fıvárosi és Pest Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Gödöllı 2 Berzsenyi Dániel Fıiskola, Szombathely Bevezetés és irodalmi áttekintés

A vadgesztenyelevél-aknázómoly (Cameraria ohridella Deschka et Dimič) magyarországi megjelenését Szabóky (1994) közölte elsıként, bár Tóth és mtsai (1999) szerint elsı hazai kártételét 1991-ben egy dél-baranyai település vadgesztenyefáin észlelték. Elterjedésével, felszaporodásával és károsításával Czencz és Szabolcs (1995), Czencz (1996), Reiderné és mtsai (1996), Kerényiné (1997), Ábrahám és mtsai (1998), Kükedi (2000, 2001) foglalkoztak. Életmódját Keszthely környékén Czencz és Bürgés (1996) tanulmányozták. Megállapították, hogy 1995-ben három nemzedék alakult ki. A rajzáscsúcsokat május elején, július elején és augusztus elsı felében tapasztalták. Telelése kizárólag báb alakban, a lehullott levelekben történik. Reiderné és mtsai (1997) szerint évente több nemzedéke van, 1996-ban 3 nemzedék fejlıdött. Az elsı nemzedék rajzáscsúcsa április végén, a másodiké június közepén, a harmadiké pedig augusztus elején volt. Az augusztus végi, szeptember eleji rendkívül hővös, szeles, esıs idıjárás az újabb nemzedék kialakulását megakadályozta. Bürgés és Törıcsik (1997a) a harmadik nemzedéket találták a legnépesebbnek, amikor a fertızés következtében a fák a lombozat 80—100 %-át is elveszíthetik. A különbözı védettségő vadgesztenyefák fertızöttségének összehasonlító vizsgálatával Józsa és Czencz (2000) foglalkoztak, akik a felvételezések adatainak statisztikai összehasonlító elemzésére a hagyományos hibaszámítás mellett a vizsgálat céljára adaptált „információs statisztikát” alkalmaztak. Thúróczy és Reiderné (1998) megállapították, hogy a vadgesztenyelevél-aknázómoly populációra fokozatosan rátelepülı parazitoidoknak az erıs gradáció visszaszorításában van szerepük, ezért környezetkínélı növényvédelmi technológia alkalmazását javasolják. Balázs és Thúróczy (1999a,b) a parazitoidok betelepülésének intenzitása, faj és egyedszámuk mennyisége nagymértékben függ a környezet diverzitásától. Horváth és Benedek (2001) a vadgesztenyelevél-aknázómoly parazitiod 163

közösségének faji összetételét vizsgálták. Tóth és mtsai (1999) pedig a nyári és a telelı nemzedékek parazitáltságával foglalkoztak. Szıcs és mtsai (2001) meghatározták a vadgesztenyelevél-aknázómoly szexferomonjának kémiai szerkezetét, és kifejlesztették a gyakorlatban jól alkalmazható feromon csapdát is. A védekezési lehetıségeket Bürgés és Szidonya (2000, 2001) tekintették át. Az avar megsemmisítés az áttelelı bábok ellen irányul. Ezt az eljárást többen is szorgalmazzák (Bürgés, 1997; Kerényiné, 1997). A rezisztencianemesítés, a pirosvirágú vadgesztenye (Aesculus carnea) elterjesztése lassú, de eredményes lehetıségnek kínálkozik. Endoterápiás kezelés során Bürgés és Szidonya (2000, 2001) a fák gyökérnyaki részébe injektáltak szisztemikus inszekticidet. Szoliter, kis csoportos fák és zárt területeken levı, vagy nehezen megközelíthetı állomány kezelésére a kidolgozott eljárás perspektivikus lehet. A kijuttatás technikai kérdéseivel Bürgés és Törıcsik (1997a,b) foglalkozott. Avar és mtsai (1998) környezetkímélı védekezési eljárásokat próbáltak ki, és a kitinszintézisgátló készítmények megbízhatóan jó eredményt adtak. Petró és Márfi (1999) közlik, hogy a kitinszintézisgátló készítményeket a levél színére, az elsı nemzedék ellen a fák lombkorona magasságának feléig, a második és a harmadik nemzedék ellen pedig a lombkorona teljes magasságára – éjjel 22-03 óra között – kell kijuttatni. Újabb vizsgálatok még nem publikált eredményei szerint azonban, már az elsı nemzedék ellen a teljes lombkoronára kell juttatni a permetlevet. Feltőnı, hogy a hazai szakirodalomban nem találhatók olyan közlemények, amelyek a vadgesztenyelevél-aknázómoly (Cameraria ohridella Deschka et Dimič) fénycsapdázásával foglalkoznak. Igaz, a faj egyedei nappal és éjszaka is repülnek, de Szeıke és Reiderné (2000) szerint fénycsapdával is nyomon követhetı a rajzások menete. A gyapjaslepke (Lymantria dispar L.) hím példányai szintén aktívak nappal és éjszaka, a fénycsapda mégis alkalmas a kártétel megbízható elırejelzésére (Mészáros, 1993). Megvizsgáltuk ezért, hogy a vadgesztenyelevél-aknázómoly (Cameraria ohridella Deschka et Dimič) nemzedékek megjelenési idejének és az egyedszámok változásának kimutatására is használható-e a fénycsapda. Anyag és módszer Vizsgálatainkhoz a Budapest XI. Haraszti utcában Reider Imréné által üzemeltetett fénycsapda győjtési adatait használtuk fel. Ez a csapda 1997-ben mutatta ki elsı alkalommal a kártevı jelenlétét. Ettıl az esztendıtıl kezdve minden évben jelentıs számban győjtötte a Jermy-típusú fénycsapda. Munkánk céljára az 1997-2000. közötti 4 év adatai álltak rendelkezésre. Valamennyi évben naptári naponként ábrázoltuk a befogott 164

egyedek számát és az így kapott görbékrıl állapítottuk meg a fénycsapdával kimutatott nemzedékek számát, megjelenési idejét és a fogási maximumok idıbeli helyzetét. Eredmények Eredményeinket az 1.- 5. ábrák szemléltetik.

1. ábra Cameraria ohridella (Deschka et Dimic) fénycsapdás fogása 1997-ben (Budapest, Haraszt u.)

40 35 30 25 20

Dátum

165

1997.10.28

1997.10.19

1997.10.10

1997.10.01

1997.09.22

1997.09.13

1997.09.04

1997.08.26

1997.08.17

1997.08.08

1997.07.30

1997.07.21

1997.07.12

1997.07.03

1997.06.24

1997.06.15

1997.06.06

1997.05.28

1997.05.19

0 -5

1997.05.10

15 10 5 1997.05.01

Példány

50 45

Példány

Példány

1999.07.03 1999.07.12

1999.07.30 1999.08.08 1999.08.17 1999.08.26 1999.09.04 1999.09.13 1999.09.22 1999.10.01

1998.06.24 1998.07.03 1998.07.12

Dátum

Dátum

166

1999.07.21

1998.06.15

1998.07.21 1998.07.30 1998.08.08 1998.08.17 1998.08.26 1998.09.04 1998.09.13 1998.09.22 1998.10.01

1999.10.10

1998.10.10

1999.10.19

1998.10.19

1999.10.28

1998.10.28

2. ábra Cameraria ohridella (Deschka et Dimic) fénycsapdás fogása 1998-ban (Budapest, Haraszt u.)

1999.06.24

1998.06.06

50 45

1999.06.15

1998.05.28

40 35

1999.06.06

1998.05.19

30 25

1999.05.28

20 15

1998.05.10

1999.05.19

3. ábra Cameraria ohridella (Deschka et Dimic) fénycsapdás fogása 1999-ben (Budapest, Haraszt u.)

1998.05.01

1999.05.10

10 5

0 -5

30

25

20

15

10

5

0

-5 1999.05.01

Példány

90

80

70

2000.05.10 2000.05.19 2000.05.28 2000.06.06 2000.06.15 2000.06.24 2000.07.03 2000.07.12 2000.07.21 2000.07.30 2000.08.08 2000.08.17 2000.08.26 2000.09.04 2000.09.13 2000.09.22 2000.10.01 2000.10.10

2001.10.19

2000.10.19

2001.10.28

2000.10.28

4. ábra C ameraria ohridella (D eschka et Dimic) fénycsapdás fogása 2000-ben (Budapest, Harasz t u.)

2001.10.10

60

2001.10.01

50

2001.09.22

40

2001.09.13

30

2001.09.04

20

2001.08.26

0

2001.08.17

10

2001.08.08

2000.05.01

D átum

Dátum

2001.07.30

5.ábra Cameraria ohridellaDeschka et Dimic fénycsapdás fogásai 2001-ben (Budapest, Haraszt u.)

167

2001.07.21

16

2001.07.12

14

2001.07.03

12

2001.06.24

8

2001.06.15

10

2001.06.06

6

2001.05.28

4

2001.05.19

2

2001.05.10

0

-2 2001.05.01

Példány

Megvitatás Az elsı vizsgált évben – 1997-ben – három, egymástól jól elkülönülı nemzedék jelenik meg a rajzási görbéken. Május közepén és június végén egy-egy kisebb fogási maximum tapasztalható az egyébként alacsony példányszámú nemzedékeknél. Július végétıl szeptember közepéig jelentıs egyedszámmal repültek a harmadik nemzedék imágói, augusztus második felében kiugró maximummal. 1988-ban csak két nemzedéket jelzett a fénycsapda. Június végétıl július elejéig látszott egy jelentéktelen példányszámú nemzedék, augusztus közepén azonban itt is az elızı évihez hasonló kiugró maximumot észleltünk. Hasonlóan alakult az 1999-es év fogási görbéje is. Az elsı nemzedéket csupán a május elején megjelenı néhány lepke sejttette, augusztus elsı felében azonban itt is megjelent a jelentıs példányszámban repülı nemzedék, amelynek fogási maximuma augusztus közepén mutatkozott. 2000-ben ellenben június második felében egy rövid ideig tartó, de igen magas példányszámmal jellemezhetı maximum volt tapasztalható, majd augusztus közepén és egész októberben egy-egy alacsony példányszámú nemzedék jelent meg. Három nemzedéket tehát csak 2 évben mutatott ki a fénycsapda Budapesten, a másik 2 évben gyakorlatilag csak egy teljes nemzedék jelent meg, további egy-egy nemzedék inkább csak sejthetı volt a rajzási görbéken. A különbözı években tapasztalható jelentıs eltérések okára további vizsgálatoktól várunk választ. Ezekhez további fénycsapdák adatainak felhasználására lenne szükség. A további vizsgálatok adhatnak csak választ arra, hogy kaphat-e szerepet a fénycsapda ennek a veszélyes kártevınek az elırejelzési rendszerében. Irodalom Avar K., Szeıke K., Reider I.-né, Tóth B., Herczig B., Havasréti B., Urfiné és Fogarasi É. (1998): Vadgesztenyelevél-aknázómoly (Cameraria ohridella) elleni környezetkímélı védekezések tapasztalatai 1997-ben. Növényvédelmi Tudományos Napok. Budapest, 39. Ábrahám G., Havasréti B. és Lakatos F. (1998): A vadgesztenyelevélaknázómoly (Cameraria ohridella Deschka et Dimič 1986, Lep., Lithocolletidae) elterjedése és károsítása Gyır-Moson-Sopron megyében. Növényvédelem 34:3 127-130. Balázs, K. und Thúróczy, Cs. (1999a): Über den Parasitoidkomplex von Cameraria ohridella Deschka et Dimič 1986 (Lep., Lithocolletidae). Internaz. Ent. Tagung, Basel, 14-19. März 1999. Abst. 68. 168

Balázs K. és Thúróczy Cs. (1999b): A vadgesztenyelevél-aknázómoly parazitáltsága a környezet diverzitásának függvényében. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest. 39. Bürgés, Gy. (1997): Neu Pflanzenschutzprobleme der urbanisierte Gebiete in Ungarn. Internaz. Symposium über Pflanzenschutz, Universität, Gent (6. May, 1997) 62/2a: 321-330. Bürgés Gy. és Szidonya I. (2000): Endoterápiás kezelések a vadgesztenyelevél-aknázómoly ellen. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest. Összefoglalók. 48. Bürgés Gy. és Szidonya I. (2001): Vadgesztenyefák (Aesculus hippocastanum) injektálása vadgesztenyelevél-aknázómoly (Cameraria ohridella) ellen. Növényvédelem 37:6 291-296. Bürgés Gy. és Törıcsik P. (1997a): A vadgesztenye és a platán veszélyes károsítói, valamint az ellenük való védekezési lehetıségek, különös tekintettel az alkalmazás technikára. Növényvédelmi Tudományos Napok. Összefoglalók. 47. Bürgés Gy. és Törıcsik P. (1997b): Lakott területek aktuális növényvédelmi problémái. Növényvédelmi Fórum ’97. Keszthely, Összefoglalók. 10. Czencz K. (1996): A vadgesztenyefák új kártevıje a vadgesztenyelevélaknázómoly (Cameraria ohridella). Agrofórum 7:5 60-62. Czencz K. és Bürgés Gy. (1996): A vadgesztenyelevél-aknázómoly (Cameraria ohridella Deschka et Dimič 1986, Lep., Lithocolletidae). Növényvédelem 32:9 437-444. Czencz K. és Szabolcs J. (1995): Keszthely védett vadgesztenyefáinak korai lombhullása (Cameraria ohridella, Lep., Lithocolletidae). Növényvédelmi Tudományos Napok ’95 Budapest. 39. Horváth B. és Benedek P. (2000): Elızetes vizsgálatok a vadgesztenyelevél-aknázómoly (Cameraria ohridella Deschka et 1986, Lepidoptera: Gracillanidae) parazitoidjairól Dimič Északnyugat-Magyarországon. Növényvédelmi Tudományos Napok. Budapest, Összefoglalók. 52. Horváth B. és Benedek P. (2001): A Cameraria ohridella parazitoid közösségének szerkezete két egymást követı esztendıben és a lombkorona két szintjében. Növényvédelmi Tudományos Napok. Budapest, Összefoglalók. 51. Józsa S. és Czencz K. (2000): Különbözı védettségő vadgesztenyefák aknázómoly- (Cameraria ohridella Deschka et Dimič) fertızöttségének összehasonlító vizsgálata. Növényvédelem 36:6 291-300. Kerényiné Nemestóthy K. (1997): A vadgesztenyelevél-aknázómoly (Cameraria ohridella Deschka et Dimič 1986) kártétele a fıváros 169

közterületein. Növényvédelem 33:1 19-22. Kükedi E. (2000): Tapasztalatok a vadgesztenyelevél-aknázómoly és a vadgesztenye-levélbarnulás elterjedésérıl és károsításáról. Gyakorlati Agrofórum 11:5 64-71. Kükedi E. (2001): A vadgesztenyelevél aknázómoly (Cameraria ohridella Deschka et Dimič Lep. Lithocolletidae). Növényvédelmi Tanácsok. 12: 14-17. Mészáros Z. (1993): Gyapjaslepke (Lymantria dispar L.). In: Jermy T. és Balázs K. /szerk./ (1993): A növényvédelmi állattan kézikönyve 4/B. Akadémiai Kiadó Budapest. 677-682. Petró E. és Márfi K. (1999): A vadgesztenyefák (Aesculus hippocastanum L.) permetezhetısége. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest. Összefoglalók. 71. Reider I.-né, Szeıke K. és Tóth B. (1996): A vadgesztenyelevélaknázómoly hazai elterjedése és a védekezés lehetıségei. Integrált Termesztés a Kertészetben. Növényvédelmi Tanácskozás. 95-97. Reider I.-né, Tóth B. és Szeıke K. (1997): Vadgesztenye aknázómoly hazai elterjedése és a védekezési lehetıségek. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest. Összefoglalók. 68. Szabóky Cs. (1994): A Cameraria ohridella Deschka et Dimič, 1986 elıfordulása Magyarorországon Növényvédelem 22:11 529-530. Szeıke K. és Reider I.-né (2000): A vadgesztenyefák aknázómoly fertızöttségének és a környezetkímélı védekezés lehetıségeinek vizsgálata Magyarországon 1997-ben. (http://www.abblende.hu/gesztenyefa/newpage1.htm) Szıcs G., Kárpázi Zs., Tóth M. és Francke, W. (2001): A vadgesztenyelevél-aknázómoly (Cameraria ohridella) szexferomonjának szerkezetmeghatározása és kártevıspecifikus, nagy vonzóképességő feromoncsapda kifejlesztése. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest. Összefoglalók. 66. Thúróczy Cs. és Reider I.-né (1998): A vadgesztenyelevél-aknázómoly parazitáltságának és a hasznos élı szervezeteknek a vizsgálata a fıvárosi és a megyei NTÁ-k eredményei alapján. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest. Összefoglalók. 74. Tóth B., Szántóné Veszelka M., Urfiné Fogarasi É., Thúróczy Cs. és Reiderné Saly K. (1999): Vadgesztenyelevél-aknázómoly parazitoidok vizsgálata és határozása Magyarország területén 19961998. évig. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest. Összefoglalók. 82.

170

A HAJTATOTT PAPRIKA NÖVÉNYVÉDELMÉNEK EGYES KÉRDÉSEI Budai Cs. – Kiss F. né Csongrád megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Hódmezıvásárhely Hazánkban a zöldséghajtatással hasznosított növényházakban a paprika foglalja el a legnagyobb (kb. 2500 ha) felületet. Exportálható mennyisége évek óta kedvezıen alakul. A zöld- és fehérhúsú fajtaváltozatokat üvegházakban, nagy légterő fóliaházakban és fóliasátrakban termesztik. A fajtától és a mővelési módtól függıen az év különbözı idıszakaiban ültetik ki. A paprikahajtatásában a magas termelési érték miatt kiemelt szerepe van a növényvédelmi tevékenységnek. A következıkben néhány meghatározó kérdésre világítunk rá. Idısödı termesztı-berendezésekben, és különösen talajfőtés esetén, a gyökérgubacs fonálférgek (Meloidogyne spp.) veszélyes fellépésére lehet számítani. A nematodák elleni védekezés legegyszerőbb és legpraktikusabb módja a fonálféreg-ellenálló fajták termesztése volna, de amíg paradicsom esetében nagy választék áll ilyen fajtákbólrendelkezésre, addig paprikánál még nem jelent meg a köztermesztésben ilyen változat. A védekezés általános módja a talajfertıtlenítés. Nehezíti a helyzetet, hogy nemzetközi egyezség értelmében a leghatékonyabb eljárást, a metil-bromidos gázosítást 2005-ig be kell szüntetni. Helyettesítése komoly feladatot jelent. A paprikahajtatásban jelenleg két veszélyes károsító áll a középpontban, a kaliforniai virágtripsz (Frankliniella occidentalis) és a paradicsom bronzfoltosság vírus (tomato spotted wilt Tospovirus, TSWV). Ellenük nem könnyő a védekezés, és a veszélyeztetettség összefonódik azáltal, hogy az említett tripsz az elsı számú terjesztıje a karantén státuszú vírusbetegségnek. A vírust a tripszlárvák a beteg növények szívásával veszik fel, majd életük végéig megırzik a fertızıképességet, így táplálkozásuk és migrációjuk során terjesztik a betegséget. A tripszek elleni kémiai védekezésben a gázosodó szerektıl, illetve a többször ismétlıdı légtérkezelésektıl lehet sikert várni. Az utóbbi idıben örvendetesen terjedıben vannak a biológiai eljárások is: ragadozóatka, ragadozó virágpoloska alkalmazásával. Ez a védekezésmód biztonságosabb is.

171

CONTRIBUTIONS TO SOME PLANT PROTECTION PROBLEMS OF FORCED PAPRIKA PRODUCTION Budai, Cs. – Mrs. Kiss, F. Csongrád megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Hódmezıvásárhely The highest rate in the forced vegetable growing is the paprika in Hungary with cca 2500 ha greenhouse and plastic tunel area. There are good export markets for the forced paprika fruits. The most emphasized element of the growing technology is the effectiveness of plant protection. In the elder growing houses, especially with soil-heating technology, the most difficulties caused by nematodes (Meloidogyne spp.). Nematode-resistant paprika varieties are not available for the growers opposit to the tomato producers to whom a big joice of nematoderesistant tomato varieties mean the best solution. Metil-bromide still useable till 2005 and its replacement will cause difficulties in the future. Moreover Frankliniella occidentalis and tomato spotted wilt tospovirus (TSWV) can contribute to the most difficult plant protection problems. Applying of biological control methods have increasing importance with carnivorous mites and flower bugs.

172

EFFICIENCY OF NEEMAZAL-T/S AGAINST COLORADO POTATO BEETLE Bozsik, A. Plant Protection Department, Faculty of Agricultural Sciences, University of Debrecen, Hungary Extract of seed kernels of the tropical neem tree (Azadirachta indica Juss., Meliaceae) is well known as one of the most important botanical insecticides. The neem tree is endemic in Asia (India, Pakistan) but can be grown also at other tropical and subtropical areas of the world like Africa. The tree can be grown in the plains and areas of elevation of about 1850 m, however it is cultivated from sea level to only 1500 m elevation. It is very tolerant to the different soil types (dry, stony, shallow soils, sands and clays) and to a wide range of pH values (5 to 8.5 pH). On soils with little zinc and potassium good growth and development of the neem cannot be expected (www.neemfoundation.org). Neem kernel extracts can be hardly characterised analytically because they are complex mixtures of components which cannot be defined exactly. However, e.g. the NeemAzal products have been analysed by HPLC (HighPerformance Liquid Chromatography) recently. According to these results seven major components have been found: azadirachtin A (35.8 %), azadirachtin B (5.6 %), azadirachtin H (2.4 %), desacetyl-nimbin (0.5 %), desacetyl-salannin (0.7 %), nimbin (0.8 %) and salannin (3.0 %) (Tross, 1996). Among them the most efficient compounds are the azadirachtins (chemically steronoids), which have deterrent, feeding and moulting inhibitor, chemosterilant activity against various insects (beetles, moths, flies, hymenopterous insects, bugs, aphids, whiteflies, grasshoppers) but also mites and nematodes (Schmutterer, 1995). In addition, they have fungicide efficiency, as well. It is important to mention that other derivates of neem kernels and leaves are widely used in traditional and modern medicine because of their anti-fungal, anti-bacterial, anti-viral and antifertility activity. Neem products for plant protection are registrated and used in USA and Western Europe but not in Hungary. In spite of the lacking registration the efficiency of some neem preparations have been proven by several investigations also in our country. The following report focusing on the neem efficiency to the colorado potato beetle is one of them.

173

Materials and methods Trial conditions Crop: potato (Desiree), tuber quantity 3000 kg/ha Test organism: larvae and adults of potato beetle (CPB) (Leptinotarsa decemlineata Say) Cultural conditions Soil type: on sandy loess developed chernozem Fore-crop: alfalfa Fertilization: 10 metric ton of manure/ha (1995) Tillage: digging (in 30 cm depth), harrowing. Place: Hungary, Debrecen, Experimental Area of the Crop Protection Department of the University of Debrecen. Time of planting: 1997 April 30 Row space: 70 cm Plant space: 30 cm Planting depth: 5-6 cm Plot size: 6 x 3 = 18 m2 Number of replicates: 3 Treatments Untreated check Test product: NeemAzal-T/S (1 % Azadirachtin A) (officially registrated by Biologisher Bundesanstalt), Produced by Trifolio Gmbh (Germany) Concentrations: 0.5 % Water quantity: 3.3 l/18 m2 Type of application: spraying with a hand sprayer Time of applications: 1997 June 24, July 03, July 23 Reference product: Gaucho 350 FS (350 g/l imidacloprid) Dose: 36 ml/100 kg. Type of application: tuber treatment Time of application: 1997 April 29 Weed control: Proponit Combi 560 EC 7 l/ha applied in 300 l/ha water (1997 May 15) Assessment Type of assessment: 10 plants have been examined per plot. The number of eggs of L1-2, and of L3-4 and that of the adults to be found on a plant as well as the percentage of foliage damage have been recorded. The efficiency of the preparations was calculated according to the Abbott formula (A% = (1A/B) x 100, A = number of living individuals on the treated plant; B = number of living individuals on the control plant). 174

Time of assessments: 1997 May 26, June 9, June 16, July 24, July 2, July 10, July 18, July 29 and August 6. Data were analyzed statistically by one way ANOVA (Sváb, 1981). Results The overwintered CPB adults appeared at the end of May because of the disturbed weather of that year. Only a few adults have been observed on 26 May when the first assessment took place. This time might have been the beginning of the immigration. The sprouting of potato was quite slow. On the plants of all plots temporary and slight phytotoxical symptoms (drying and dying leaves on the crop's top) have been found as the consequences of herbicide treatment. Table 1. and 2. present only the data concerning to the reference product's (Gaucho 350 FS ) efficacy. At the time of the 3. assessment the number of larvae on the check plants were very high but the adults (1st generation) have migrated. Both treatments reduced significantly all instars of the pest. The reference product showed better efficiency than the test product but the difference between the two preparations only in case of the foliage damage was significant. This is represented also by the Abbott values (Table 3). 4. assessment. The adults of 1st summer generation appeared. The number of L1 larvae was extraordinarily low even in the check plot that is why it cannot be evaluated objectively. NeemAzal-T/S showed significant differences compared with the check in case of all parameters (except L1). The reference preparation's efficiency was outstanding, CPB individuals could not practically cause any damage on the foliage. In comparison with the neem preparation only at the damage level was found significant difference (Table 4). 5. assessment. The number of adults of the new generation increased longer. However, it is interesting that the number of larvae in the check plot was minimal. That can be explained perhaps by the very serious foliage waste. NeemAzal-T/S showed better results in case of all parameters but the foliage damage compared with the reference product. However, the differences found were not significant between the treatments (Table 5). 6. assessment. The foliage damage of check is huge. Probably to that was due the relatively little density of pest on the crop. Consequently the most reliable assessment parameter was the foliage damage. The efficiency of NeemAzal-T/S seemed to be better than that of the reference product (Gaucho 350 FS) but for the foliage damage (Table 6). At the time of the last assessment the pest density was very small and there were not significant differences (in most cases) between them. The foliage less is the most important parameter. The neem product proved to be significantly more effective than the reference preparation (Table 7). 175

Table 1: Effect of the reference product on different stages of Leptinotarsa decemlineata and on the crop foliage. Assessment parameters of the plot to be treated by NeemAzal-T/S. (Debrecen, 1st evaluation - 1997. June 16.) ____________________________________________________________________________ Value of efficiency according to the Abbott formula L3-4 Adult Damage L1-2 L3-4 Adult Damage L1-2 (%) (%) ___________________________________________________________________________ Treatments

Average number of pest specimens per plant

NeemAzal-T/S


5.83

0.07

0.57

5.07

Gaucho 35O FS

0

0

0.53

Check

2.83

0.60

0.80

-

-

-

-

0

100.0

100.0

33.7

100.0

5.30

-

-

-

-

2.277 1.250 1.694 3.119 SD5% ____________________________________________________________________________ Values are given as means. *, , ,  indicate statistical significance at P = 0.1, 0.05, 0.01 and 0.001 level, respectively.
to be treated by NeemAzal-T/S 176

Table 2:Effect of the reference product on different stages of Leptinotarsa decemlineata and on the crop foliage. Assessment parameters of the plot at the moment of treating by NeemAzal-T/S. (Debrecen, 2nd evaluation - 1997. June 24.) ____________________________________________________________________________ Average number of pest specimens Treatments per plant

Value of efficiency according to the Abbott formula

L1-2

L3-4 Adult Damage L1-2 L3-4 Adult Damage (%) (%) ___________________________________________________________________________ 6.37 0.07 9.90 NeemAzal-T/S
10.17 Gaucho 35O FS Check

0 22.00

0

0.23

3.40

0.13

0

100.0

13.87

-

100.0 -

NC -

100.0 -

SD5% 16.716 5.994 0.781 5.413 ____________________________________________________________________________ Abbreviations as in Table 1 NC = not to be calculated because the treatment's value was higher than that of the check

177

Table 3: Effect of the treatments on different stages of Leptinotarsa decemlineata and on the crop foliage. (Debrecen, 3rd evaluation - 1997. July 02.) ____________________________________________________________________________ Value of efficiency according to the Abbott formula L3-4 Adult Damage L1-2 L3-4 Adult Damage L1-2 (%) (%) ____________________________________________________________________________ Treatments

Average number of pest specimens per plant

NeemAzal-T/S

2.63

1.77

0.03

9,33

87.1

94.0

NC

67.5

Gaucho 35O FS

0.33

0.23

0.13

0

98.4

99.2

NC

100.0

20.37

29.57

-

-

-

-

Check

0

28.67

SD5% 7.936 7.346 0.773 5.089 ____________________________________________________________________________ Abbreviations as in Table 1 and 2

178

Table 4: Effect of the treatments on different stages of Leptinotarsa decemlineata and on the crop foliage. (Debrecen, 4th evaluation - 1997. July 10.) ____________________________________________________________________________ Value of efficiency according to the Abbott formula L1-2 L3-4 Adult Damage L1-2 L3-4 Adult Damage (%) (%) ____________________________________________________________________________ Treatments

Average number of pest specimens per plant

NeemAzal-T/S

0.03

0.13

0.57

Gaucho 35O FS

0

0

0.47

Check

0.10

1.50

10.8

10.17 0 39.60

67.0

91.1

94.7

74.3

100.0

100.0

95.6

100.0

-

-

-

-

SD5% 0.519 0.712 0.825 3.098 ____________________________________________________________________________ Abbreviations as in Table 1 and 2.

179

Table 5.: Effect of the treatments on different stages of Leptinotarsa decemlineata and on the crop foliage. (Debrecen, 5th evaluation - 1997. July 18.) ____________________________________________________________________________ Value of efficiency according to the Abbott formula L1-2 L3-4 Adult Damage L1-2 L3-4 Adult Damage (%) (%) ____________________________________________________________________________ Treatments

Average number of pest specimens per plant

NeemAzal-T/S

0.43

0.57

0.90

9.77

NC

NC

97.2

77.0

Gaucho 35O FS

1.43

1.13

2.70

0

NC

NC

91.8

100.0

Check

0

0.33

32.60

-

-

-

42.53

-

SD5% 3.298 2.676 4.326 11.165 ____________________________________________________________________________ Abbreviations as in Table 1 and 2

180

Table 6: Effect of the treatments on different stages of Leptinotarsa decemlineata and on the crop foliage. (Debrecen, 6th evaluation - 1997. July 29.) ____________________________________________________________________________ Value of efficiency according to the Abbott formula L1-2 L3-4 Adult Damage L1-2 L3-4 Adult Damage (%) (%) ____________________________________________________________________________ Treatments

Average number of pest specimens per plant

NeemAzal-T/S

0.07

0.03

1.33

Gaucho 35O FS

0.60

1.27

5.83

Check

0.33

0.47

8.87

10.37 0 76.30

79.7

93.0

85.0

86.4

NC

NC

34.3

100.0

-

-

-

-

SD5% 0.275 0.717 7.393 5.581 ____________________________________________________________________________ Abbreviations as in Table 1 and 2

181

Table 7: Effect of the treatments on different stages of Leptinotarsa decemlineata and on the crop foliage. (Debrecen, 7th evaluation - 1997. August 06.) ____________________________________________________________________________ Value of efficiency according to the Abbott formula L1-2 L3-4 Adult Damage L1-2 L3-4 Adult Damage (%) (%) ____________________________________________________________________________ Treatments

Average number of pest specimens per plant

NeemAzal-T/S

1.30

0.10

1.63

11.00

39.0

92.7

23.5

86.7

Gaucho 35O FS

1.20

0.67

3.03

21.13

43.7

51.1

NC

74.5

Check

2.13

1.37

2.13

82.90

-

-

-

-

SD5% 3.239 0.716 16.780 5.456 ____________________________________________________________________________ Abbreviations as in Table 1 and 2

182

Conclusions The results clearly prove that in spite of the very massive CPB density, the efficiency of 3 consecutive treatments of NeemAzal-T/S was equivalent with that of the highly effective reference commercial product, Gaucho 35O FS. Although about 10 % of foliage damage have been found on plants treated with the test product, it might be due to the fact that the first treatment has been applied a bit late, when the CPB larvae were already more developed. The test product did not cause any symptoms of phytotoxicity. Summary Neem seed kernel extracts are widely used against various arthropod pests either traditionally in Asia or in modern formulations in USA and in countries of Western Europe. Their use as important substances for eco-friendly and so sustainable farming in the New World and Europe has had a history of about 30 years. Despite the continuous development and spreading of plant protection neem products have not been known and registrated in Hungary. Present contribution shows the efficiency of a German neem product against colorado potato beetle, the most important arthropod pest of potato. References Anonym (2002): http://www.neemfoundation.org Troß, R. (1996): Neem and analytics. In: Kleeberg, H. and Zebitz, C.P.W. (Eds.): Practice oriented results on use and production of Neemingredients and pheromones. Proceedings of the 5th Workshop, Wetzlar, Germany, Jan. 22-25, 1996, p. 9-14. Schmutterer, H (Ed.) (1995): The neem tree, Azadirachta indica A. Juss. and other melacious plants: Sources of unique natural products for integrated pest management, medicine, industry and other purposes. VCH-Verlag, Weinheim, pp. 696 Sváb J. (1981) Biometriai módszerek a kutatásban (Biometrical methods in research work). Mezıgazdasági Kiadó (Budapest) pp. 557

183

A NEEMAZAL-T/S HATÉKONYSÁGA BURGONYABOGÁR ELLEN Bozsik A. Debreceni Egyetem, Mezıgazdaságtudományi Kar, Növényvédelmi Tanszék, Debrecen Az ázsai neem fa magvainak kivonatát ízeltlábúak ellen széleskörően alkalmazzák, egyrészt hagyományosan az ázsai országokban, másrészt modern formulációkban az Egyesült Államokban és Nyugat-Európa országaiban. Ezek a készítmények, mint a környezetkímélı és fenntartható mezıgazdasági terméles fontos kiegészítıi, jelentıs, kb. 30 éves múltra tekinthetnek vissza a fejlett országokban. Annak ellenére, hogy a neem alapú növényvédı szereket folyamatosan fejlesztik, s így egyre inkább terjed használatuk, Magyarországon nem ismertek eléggé és nincsenek engedelyézve sem. Jelen közlemény egy német gyártmányú, ott engedélyezett neem készítmény hazai hatékonyságát mutatja be burgonyabogár ellen.

184

GYOMBIOLÓGIAI SZEKCIÓ ELİADÁSOK

185

186

GYOMOSODÁSI VISZONYOK A BURGONYÁBAN VEGYSZERES GYOMIRTÁSI KÍSÉRLETBEN Dobozi M.1 – Horváth S.2 – Lehoczky É.1 1

Veszprémi Egyetem Georgikon Mezıgazdaságtudományi Kar, Herbológiai és Növényvédıszer Kémiai Tanszék, Keszthely 2 Regionális Burgonyakutatási Központ, Keszthely

Kisparcellás kísérletünkben öt eltérı hatásmechanizmusú herbicidnek a gyomflóra összetételére gyakorolt hatását vizsgáltuk hét kezelésben. A kísérletben alkalmazott fajta a White Lady volt. A vegetáció során BalázsUjvárosi –módszer alapján gyomfelvételezést végeztünk. Vizsgáltuk az egyes herbicidek hatását a gyomosodás mértékére és a burgonya gyomfajösszetételére. A kapott eredmények feldolgozása után dominancia sorrendet állítottunk fel Irodalmi áttekintés Az utóbbi években a szántóföldi gyomvegetáció jelentıs változáson ment keresztül. Egyes fajok elterjedtek, míg mások visszaszorultak. A herbicidek rendszeres használata során a mővelt területek gyomflórája kedvezıtlen irányba alakult át: nehezen irtható, toleráns és rezisztens gyomfajok jelentek meg és terjedtek el (Reisinger 2001). Minden kultúrnövénynek megvan a speciális gyomnövényzete. A gyomösszetételt számos tényezı befolyásolhatja, többek között a tápanyagellátottság is (Lehoczky 1995). A burgonya gyomnövényzetére a melegigényes egynyári gyomok jellemzık, melyek közül legismertebbek a disznóparéjfélék (Amaranthus spp.), a libatopfélék (Chenopodium spp.), a parlagfő (Ambrosia artemisiifolia L.), a kakaslábfő (Echinochloa crus-galli /L./ P.B.), és a muharfélék (Setaria spp.). Az évelık sorából a mezei acat (Cirsium arvense /L./ SCOP.) és az apró szulák (Convolvulus arvensis L.) okozhat gondot, foltszerő gócokban fertızve a területet (Reisinger 2000). A gyomnövények által okozott károk mértéke és formái igen változatosak. A károsítás hatására csökken a termés mennyisége és minısége, elsısorban a gyomnövények által elvont tápanyag-, és vízmennyiség miatt (Fischl és mtsai, 2002). A korai kompetíció megelızésében, minimálisra csökkentésében fontos szerepe van a preemergens herbicid kezeléseknek. A herbicidek kultúrnövények növekedésére, biomassza produkciójára és a termés 187

minıségére gyakorolt hatásának vizsgálata lehetıséget ad az egyes növények reakciója és érzékenysége közötti különbségek érzékelésére (Lehoczky és mtsai, 2000). Anyag és módszer Szabadföldi kisparcellás kísérletben vizsgáltuk a burgonya gyomfajösszetételének változását különbözı hatóanyagú herbicidek és herbicid kombinációk hatására. Kísérletünkben öt herbicidet alkalmaztunk hét kezelésben kijuttatva. A herbicid kezelések kódja, a hatásspektrumok, valamint a herbicidek dózisa az 1. táblázatban látható. A kísérletet négy ismétlésben végeztük. A kísérleti parcellák négysorosak, 9,2 m hosszúak voltak. Egy sorba huszonnyolc gumót ültettünk, White Lady fajtát. Az ültetés április 23-án történt. A preemergens kezeléseket május 2-án végeztük el, a posztemergens kezelések május 22-én történtek. A burgonya betakarításának idıpontja szeptember 17-e volt. A vegetáció során rendszeresen végeztünk gyomfelvételezéseket a Balázs-Újvárosi módszeren alapuló becsléssel. Ebben a dolgozatban a sorok záródása után végzett felvételezés eredményét mutatjuk be. 1. táblázat: A herbicid kezelések kódja, a herbicidek hatásmechanizmusa, hatásspektruma és dózisa

Kezelés 1 2 3 4 5 6 7

Herbicid

Hatásspektrum

Patoran 50 WP (metobromuron) + Dual 960 EC (metolaklór) Dual 960 EC (metolaklór) Sencor 70 WG (metribuzin) alapkezelés Sencor 70 WG (metribuzin) posztkezelés Titus 25 DF (rimszulfuron) + Sencor 70 WG (metribuzin) posztkezelés Titus 25 DF (rimszulfuron) posztkezelés Titus 25 DF (rimszulfuron) poszt + Command 48 EC (klomazon) alapkezelés

Egyéves kétszikőek + egyszikőek Elsısorban egyszikőek

Alkalmazott dózis kg/ha, l/ha 4 kg/ha+ 2,2 l/ha 2,2 l/ha

Egyéves egy-, és kétszikőek

1,2 kg/ha

Egyéves egy-, és kétszikőek

0,75 kg/ha

egy és kétszikőek

60 g/ha + 0,75 kg/ha

egy és kétszikőek

60 g/ha

Magról kelı egy-, és kétszikőek

60 g/ha + 0,1 l/ha

188

Eredmények Az adatok feldolgozása során megállapítottuk, hogy az egyes kezelések eltérı hatást gyakoroltak a burgonya gyomflórájára. A legnagyobb összes gyomborítást a 6-os kezelésben (TITUS 25 DF) tapasztaltuk. A legjobb gyomirtó hatást a 3-as kezelésben (SENCOR 70 WG) értük el (1. ábra). 90 80 70 borítás %

60 50 40 30 20 10 0 1

2

3

4

5

6

7

kezelések

1. ábra: A kísérleti terület összes gyomborítottsága, %

A felvételezés alapján kezelésenként gyomfaj-dominancia sorrendet állítottunk fel. A Solenaceae családba tartozó Solanum nigrum (L.) faj hat kezelésben bizonyult dominánsnak. Legkisebb borítással az 5. kezelésben (SENCOR 70 WG + TITUS 25 DF) szerepelt (7,96 %), míg a legnagyobb borítását a 6. kezelésben (TITUS 25 DF) mértük (25,78 %). A 3. kezelésben (SENCOR 70 WG), ahol az Echinochloa crus-galli volt a domináns faj (6,43 %), ott a S. niprun csak 0,65 %-os borítást adott (2. táblázat). A burgonya jelentıs gyomnövényei közé tartoznak az Amaranthus-fajok. Ezek közül az Amaranthus chlorostachys (WILLD.) az 1. és 2. kezelésekben 14 %-os borítással fordult elı, míg az 5., 6. és 7. kezelésekben nem találtunk ilyen fajt. A Chenopodium-fajok is a burgonya fontos gyomnövényei közé tartoznak. A Chenopodium album (L.) et kísérleti parcellákon 3,90 és 14,91 %-os borítással fordult elı a 2. 4., 5. és 6. kezelésekben, az 1., 3. és 4. kezelésben nem találtunk. A napjainkban rendkívül elterjedt Ambrosia artemisiifolia az 5. kezelést kivéve minden parcellán megtalálható volt, az 1., 3. és 4. 189

2. táblázat: Gyomfaj dominancia sorrend az egyes kezeléskben 1.kezelés

2.kezelés

3.kezelés

4.kezelés

5.kezelés

6.kezelés

7.kezelés

gyomfaj

borítás %

gyomfaj

borítás %

gyomfaj

borítás %

gyomfaj

borítás %

gyomfaj

borítás %

gyomfaj

borítás %

gyomfaj

borítás %

CIRAR

15,83

SOLNI

16,14

ECHCG

6,43

SOLNI

9,23

SOLNI

7,96

SOLNI

25,78

SOLNI

18,31

AMACH

14,16

CHEAL

14,91

AMACH

3,18

CONAR

7,81

ECHCG

6,56

POROL

12,50

CONAR

9,37

SOLNI

12,50

AMACH

14,71

CIRAR

0,80

ECHCG

5,95

CALSE

6,25

CONAR

10,93

LATTU

7,81

POLAV

3,75

AMBEL

7,81

SOLNI

0,65

CALSE

3,90

CONAR

4,68

AMBEL

10,93

AMBEL

7,81

AMBEL

1,87

CONAR

3,59

AMBEL

0,49

CHEAL

3,90

MATIN

0,45

CALSE

6,25

CHEAL

7,57

ECHCG

0,49

CALSE

3,48

POLLA

0,10

AMACH

2,26

CIRAR

0,36

CHEAL

6,04

POLAV

4,06

POLLA

0,36

MATIN

3,43

STEME

0,00

CIRAR

1,74

STEME

0,00

POLAV

3,90

CIRAR

2,89

CHEAL

0,00

LATTU

3,12

AMABL

0,00

AMBEL

0,67

AMABL

0,00

POLLA

3,85

MATIN

1,04

CONAR

0,00

ECHCG

2,26

POROL

0,00

MATIN

0,23

POROL

0,00

CIRAR

2,89

POLLA

0,62

CALSE

0,00

POLLA

1,24

POLAV

0,00

AMABL

0,10

POLAV

0,00

ECHCG

1,87

CANSA

0,36

LATTU

0,00

CIRAR

0,36

MATIN

0,00

LATTU

0,00

CANSA

0,00

LATTU

0,00

AMACH

0,00

STEME

0,00

STEME

0,10

CONAR

0,00

POROL

0,00

CHEAL

0,00

AMACH

0,00

ECHCG

0,00

MATIN

0,00

AMABL

0,00

CALSE

0,00

STEME

0,00

LATTU

0,00

CANSA

0,00

POROL

0,00

POROL

0,00

POROL

0,00

CHEAL

0,00

POLLA

0,00

AMACH

0,00

STEME

0,00

STEME

0,00

AMABL

0,00

POLAV

0,00

LATTU

0,00

POLAV

0,00

POLLA

0,00

AMABL

0,00

AMABL

0,00

CANSA

0,00

CANSA

0,00

CANSA

0,00

CANSA

0,00

AMBEL

0,00

MATIN

0,00

CALSE

0,00

190

kezelésekben alacsonyabb borítással (0,49-1,87 %); míg a 2., 6., és 7. kezelésben 7,81-14, 71 %-os borítási értékkel szerepelt. Az egyszikő gyomnövények közül csak az Echinochloa crus-galli fordult elı a területen. A 3., 4. és 5. kezelésben 6 % körüli borítást felvételeztünk, míg a 7. kezelésben nem fordult elı ez a faj. Az évelı gyomok közül a Cirsium arvense megtalálható volt minden kísérleti parcellán, bár az 1-es kezelést kivéve, ahol 15,83 %-os borítással szerepelt, elıfordulása nem volt jelentıs. Összefoglalás Kisparcellás szántóföldi kísérletet végeztünk. A kísérletben öt eltérı hatóanyagú és hatásmechanizmusú herbicid hatását vizsgáltuk a burgonya gyomflórájának alakulására. A legnagyobb összes gyomborítást a 6-os kezelésben (TITUS 25 DF posztkezelés) tapasztaltuk. A legjobb gyomirtó hatást a 3-as kezelésben (SENCOR 70 WG alapkezelés) értük el. A felvételezés alapján kezelésenként gyomfaj-dominancia sorrendet állítottunk fel. A Solenaceae családba tartozó Solanum nigrum faj hat kezelésben bizonyult dominánsnak, 7,96-25,78 %-os borítással. Az Amaranthus és Chenopodium fajok a burgonya jelentıs gyomnövényei közé tartoznak. Az 1. és 2. kezelésekben Amaranthus chlorostachys, míg a 2. 4., 5. és 6. kezelésekben Chenopodium album fajt tudtunk felvételezni. Az egyszikő gyomnövények közül csak az Echinochloa crus-galli fordult elı a területen. Az évelı gyomok közül a Cirsium arvense megtalálható volt minden kísérleti parcellán, de elıfordulása nem volt számottevı. Ennek a felvételezésnek az eredménye egy vegetációs idıszak, illetve egy év adatait mutatják be egy kísérleti területen. Ahhoz, hogy különbözı herbicidekkel történı vegyszeres gyomirtás eredményét és a gyomflóra összetételére gyakorolt hatását megbízhatóan össze tudjuk hasonlítani, több éven át tartó rendszeres gyomfelvételezésekre van szükség. Irodalom Fischl G., Béres I. és Mikulás I. (2002): Biológiai védekezés lehetıségei a gyomnövények ellen (Biológiai gyomirtás – biológiai gyomszabályozás). Magyar gyomkutatás és Technológia. III. évf. 1. sz. 3-12. Lehoczky É. (2000): A gyomnövények tápanyagfelvétele és tépelemtartalma. In HUNYADI K., BÉRES I., KAZINCZI G.: Gyomnövények, gyomirtás, gyombiológia. Mezıgazda Kiadó, Budapest, 321-333. Lehoczky É. (1995): Effect of nitrogen fertilization on crop-weed competition. 9th EWRS (European Weed Research Society) Symposium Budapest. 191

Lehoczky É., Debreczeni B-né, Hunyadi K. és Karamán J. (1988): Az ıszi búza és néhány gyomnövény tápanyagtartalmának és felvételének vizsgálata üzemi táblákon. Növénytermelés, 37 (2), 115-124. Reisinger P. (2001): Weed surveys on farmlands in Hungary (1947-2000). Magyar Gyomkutatás és Technológia. II. évf. 1. sz. 3-13. Reisinger P. (2000): A szántóföldi kultúrák gyomirtása: Burgonya. In HUNYADI K., BÉRES I., KAZINCZI G.: Gyomnövények, gyomirtás, gyombiológia, Mezıgazda Kiadó, Budapest, 508-509.

INVESTIGATION OF THE WEED CONDITIONS OF POTATO IN A HERBICIDE WEED CONTROL TRIAL M. Dobozi1, – S. Horváth2 – É. Lehoczky1 1

University of Veszprém, Georgikon Faculty of Agriculture, Department of Herbology and Pesticide Chemistry, Keszthely 2 Regional Potato Research Center, Keszthely In a field trial the effect of five herbicides on potato and its weed population was examined. Herbicides as follows PATORAN 50 WP (metobromuron), SENCOR 70 WG (metribuzin), DUAL 960 EC (metolachlor), TITUS 25 DF (rimsulfuron), COMMAND 48 EC (chlomazon) were applied in seven treatments. One Hungarian potato variety (White Lady) was planted. We made the trial in four replications. Experimental plots were four rows wide and 9,2 m long. Twenty-eight potato tubers were planted in a row. Planting was made on 23th April. Pre-emergence herbicides were applied on 2nd May. Post-emergence applications were made on 22nd May. Potatoes were harvested on 17th September. During the growing season we made weed mapping by Balázs-Ujvárosi method. Including 1., 2., 3., 4., 6. and 7. treatments on each plot Solanum nigrum. have been found in the highest area with 7,96-25,78 %. In the 3. treatment Echinochloa crus-galli was the dominant species. From among weeds with T4 life form Amaranthus chlorostachys was found with 14 % in the 1. and 2. treatments. In the 2., 4., 5. and 6. treatments Chenopodium album was found with 3,9 – 14,91 %. Exluding 5. treatment where Ambrosia artemisiifoliae L. was found on each plots.

192

ÚJ LEHETİSÉGEK A NAPRAFORGÓ GYOMIRTÁSÁBAN Horn A. Summit-Agro Hungaria Kft, Budapest A Summit-Agro Hungaria Kft több növényvédıszer gyártó cég termékét forgalmazza Magyarországon. Számos korábbi publikációban beszámoltunk az utóbbi idıben kifejlesztett protox-inhibitor gyomirtószer csoport egyik tagja, a flumioxazin hatóanyagú PLEDGE kukoricában (elsısorban kétszikő gyomok ellen) történı felhasználásáról. A PLEDGE a Summit-Agro Hungaria Kft 5 éves kísérlet-sorozatának eredményei alapján a napraforgó pre- és posztemergens gyomirtására is alkalmas. Javasolt dózisok napraforgóban: Preemergens tankkeverékek egy és kétszikő gyomok ellen 80 g/ha PLEDGE + egyszikő hatásspektrumú gyomirtószer (acetoklor, metolaklor stb.) Posztemergens gyomirtás kétszikő gyomok ellen: 80 g/ha PLEDGE a napraforghó 2-4 leveles állapotában kijuttatva. A PLEDGE hatékonyságát számos tényezı – de elsısorban a csapadékviszonyok – erısen befolyásolhatják. Posztemergens kijuttatás esetén a napraforgóra kifejtett fitotoxikus hatás vonatkozásában az alábbiakra célszerő ügyelni: • A napraforgó szikleveles állapotában nem javasolt permetezni (a sziklevél nagyon érzékeny a hatóanyagra). • Késıbb, 2-4 valódi leveles állapotban viszont a napraforgó kevésbé érzékeny a PLEDGE-re mint más, ezidáig használt herbicidekre. A PLEDGE a már kikelt gyomnövényeket kontakt és talajherbicidként is pusztítja. A PLEDGE napraforgóban való engedélyezése folyamatban van. (Az engedély elırelátható ideje 2002. vége, 2003. eleje.) 193

NEW POSSIBILITIES FOR WEED CONTROL IN SUNFLOWER A. Horn Summit-Agro Hungaria Ltd., Budapest Summit-Agro Hungaria Kft is representing in Hungary about 40 pesticides produced by different manufacturers. In several previous papers it was already published the application possibility of a relatively new protox-inhibitor herbicide: flumioxazine (PLEDGE- SUMISOYA) in maize. As a result of 5 years development work of Summit-Agro Hungaria Ltd. flumioxazin (PLEDGE-SUMISOYA) can be used as preemergent and postemergent herbicide – also in sunflower – under hungarian conditions. Dosage recommendation in sunflower: Preemergent tankmix recommendation: 80 g/ha PLEDGE (50 % flumioxazine) against broadleaf weeds + suitable herbicide against grassweeds (acetoclor, metolaclor, etc.) Postemergent usage: Against broadleaf weeds 80 g/ha PLEDGE at the time of 2-4 real leaves stage of sunflower. The efficacy of flumioxazine can be strongly influenced by meteorological conditions (mainly the rainfall). Phytotoxicity on sunflower: In case of postemergent application the usage in cotyledon phenological stage has to be avoid.

194

REGLONE (DIQUAT-DIBROMID) GYOMIRTÓ SZER TRANSZLOKÁCIÓJÁNAK VIZSGÁLATA ÉS FELHASZNÁLÁSA KÖRNYEZETKÍMÉLİ (SZELEKTÍV) GYOMSZABÁLYOZÁSRA Mikulás J. 1 – Kazinczi G.2 – Lázár J. 1 1

2

FVM SZBKI, Kecskemét Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezıgazdaságtudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, Keszthely Irodalmi áttekintés

A herbicidek jelentıs része a növények egyik legfontosabb folyamatával, a fotoszintézissel lép kapcsolatba. Fotoszintézis folyamán a növények a napenergiát kémiai energiává alakítják át. Az így keletkezett energia segítségével megy végbe a légkör és a víz CO2-jának szerves megkötése. A fotoszintézis a kloroplasztiszban zajlik le (Hunyadi, 2000). A fotoszintézist két nagy fotokémiai rendszerre osztjuk. A Reglone (a bipiridilium hatóanyagú herbicid) az elsı fotokémiai rendszerre (PS I) van hatással. Fotoszintetikus elektrontranszport-gátlókkal (PS II) (pl. atrazin, monuron) szemben ez a herbicid az elektronáramlási folyamatokat nem szakítja meg, hanem eltéríti. Az elektrontraszport mindaddig folytatódik, amíg a kloroplasztisz granális szerkezete el nem bomlik. Az elektroneltérítı herbicidek fény jelenlétében igen rövid idı (1-2 nap) elıidézik a kezelt növények föld feletti részének teljes pusztulását. Emiatt a magról kelı fiatal növények állománykezelésére igen alkalmasak, viszont az évelık, kellıen életerıs (általában geofita) növények ellen csak idıleges hatást mutatnak (Bihari, 1982). A Reglone-t ezért nem szelektív kontakthatású lombtalanító és gyomirtó permetezıszerként tartják nyilván. A szántóföldi növények lombtalanítására, szılı, gyümölcs és kultúrnövények kelés elıtti gyomirtására van engedélyezve. Használati utasítás szerint a diquat–dibromid hatóanyagát (1,1 - etilén -2,2bipiridilium/dibromid) az egész növényfelületre kell eloszlatni, mert a növényen belüli szállítás igen csekély mértékő (Ubrizsy - Gimesi, 1969). Kádár, 1983 szerint is. a magról kelı fiatal növények állománykezelésére igen alkalmas, viszont az évelı kellıképpen életerıs (általában geofita) növények ellen csak idıleges hatást mutat. Hunyadi (2000) véleménye szerint is az évelıkön csak perzselést okoznak. A Reglone ezért a szılı fakadása elıtti gyomirtó szer (gyökérherbicid) kombinációk egynyári gyomnövények elleni posztemergens 195

partnere lehet. A szılı fakadása után (amennyiben a szılı zöld részeire kerül) már a tıkét is károsítja, illetve károsíthatja. Az ültetvényekben található, a szılı fakadása elıtt kihajtó évelı gyomnövények (Agropyron repens, Cardaria /Lepidium/ draba (útszéli zsázsa), Taraxacum officinale (gyermekláncfő) Cirsium arvense (aszat) /egyrésze/, Convolvulus arvensis (aprószulák) /egyrésze/ eredményes irtására több totális hatású (glifozát hatóanyagú, illetve hormonhatású /a kétszikőek ellen/) készítmény áll rendelkezésre. Az évelı főfélék a szılı fakadása utáni szabályozása a speciális graminicidekkel megoldható. Anyag és módszer A szılıben van, illetve vannak olyan évelı kétszikő gyomnövények, melyek hazánkban a szılı fakadásával egy idıben hajtanak ki, jönnek a talajfelszínre. Ennek egy „jó” példája a vaddohány (Asclepias syriaca), mely (kifejlett állapotban) közel azonos magasságot ér el, mint a szılıtıke. Szılıben eddig nem volt megfelelı szelektív gyomirtó szer, gyomszabályozási eljárás ez ellen az agresszív gyom ellen. Ez a növény nem speciális szılıgyomnövény. Felszaporodása más területen is komoly gondot jelent, mind a termesztett növényeknek (gabonafélék, erdı stb.,), mind a környezetnek, amennyiben térhódításával (például nemzeti parkban) elnyomja a tájra jellemzı növényeket, e mellett vírusvektor is. Általában a kultúrnövény vetése vagy ültetetése után hajt ki. A tarlókezelés totális hatású készítményekkel nem elég hatékony (többek között) a növény biológiája miatt. Növeli a vaddohány jelentıségét, hogy magról is nagymértékben szaporodik és terjed az ország egész területén. A gond megoldásán néhány év óta dolgozunk, különbözı készítményekkel és eljárási módokkal. Közülük a Reglone olyan kijuttatási eljárásán munkálkodunk, ami csak a célzott növényt (gyomnövényt) pusztítja el, a környezete pedig teljesen érintetlen marad. A Reglone a fotoszintézis gátlás útján fejti ki hatását. A növényben viszonylag stabil, vízoldható szabad gyökké redukálódik. Ehhez a folyamathoz a fotószintézis, kisebb mértékben a légzés (respiráció) szolgáltatja az energiát (Bihari, 1983). A képzıdött szabad gyökök a molekuláris oxigénnel könnyen erdeti diquaterner ionokká oxidálódnak. Ennek során hidrogén-peroxid és erısen reaktív gyökök képzıdnek, amelyek a növényi sejteket elpusztítják. A szabadgyök képzıdéshez napközben fotoszintézis, éjszaka oxigén jelenléte szükséges. A hatás gyorsaságát a fényviszonyok és a hımérséklet befolyásolják. Felhıs idıben és alacsonyabb hımérsékleten az ölı hatás lassúbb, valószínőleg a növény lelassult anyagcseréje miatt, de a pusztulás ebben az esetben is bekövetkezik. 196

Kísérletünkben három kérdésre kerestük a választ: • Nagy koncentrációban a Reglone valóban csak kontakthatású? • Amennyiben transzlokálódik, ez milyen irányba történik? • Milyen gyakorlati jelentısége lehet a környezetkímélı termesztésben? Ennek érdekében a tesztnövények levelét vagy levélkéjét hígítás nélkül kezeltünk Regloneval Eredmények Az elsı lépésként megállapítottuk, hogy a Reglone az eddigi ismereteinkkel (és szakirodalommal) ellentétben, nem kontakt, hanem szisztemikus hatású abban az esetben, ha nagy koncentrációban (pl. töményen) a növény valamely részére felvisszük. Reglone transzlokálódik az Asclepias syriaca növényben. A vaddohánynak csak a felsı 2 levelét kezeltük, a növénnyel kapcsolatos többi hajtás is (2) elpusztult. • Késıbb megállapítottuk, hogy a szállítás elıször (apikális) csúcsirányú, majd bazipetális (alapi rész) irányú. Akác levélzet felsı levélkéje kezelés hatására a levélkék felülrıl lefelé pusztultak (a Reglone felülrıl lefelé transzlokálódott). Akác levélzet alsó levélkéje kezelésének hatására felette lévı levélkék is a pusztulni kezdtek (a Reglone alulró felfelé transzlokálódik). • Az elızı megállapításunkból adódóan azt tapasztaltuk, hogy hatékony és gyors eredményt akkor lehet elérni, ha a növény felsı részét (levelét) kezeljük. Megállapítottuk, hogy ha a herbicidet elegendı dózisban (0, 2 gramm/növény) az Asclepias syriaca felsı két (jól fejlett) levelére felvisszük az egész növényt (környezeti tényezıktıl függıen) tökéletesen (gyökerestıl) elpusztítja. • A növényenkénti dózis növelésével (ha több levelet kezeltünk) elértük, hogy az Asclepias syriaca azon kezeletlen hajtásai is elpusztulnak, amelyek gyökérzetükön keresztül kapcsolatban voltak a kezelt hajtásokkal. • A készítmény filcfejjel, vagy szivacsos fejjel ellátott kismérető (50-100 cm3 ) mőanyag flakonnal, nagyobb felület kezelésére is alkalmas. Megfelelı védıfelszerelés - elsısorban gumikesztyő - használatát javasoljuk. Több kultúrában és több növény ellen is perspektivikusnak tartjuk a Reglone ilyen módú és technikájú felhasználását. Azokban a kultúrákban, ahol az évelı növények (pl. Asclepias syriaca, Taraxacum officinale, Cirsium arvense, Rumex sp., stb.) foltokban jelennek meg, kezelésükre és a kezelés hatékonyságának megállapítására, (esetleges korrigálásra) relatíve •

197

hosszú idı áll rendelkezésre (akár több hónap is, pl. vaddohány) vagy csak a vegetáció ideje határozza meg (gyermekláncfő). Az eddigi tapasztalatok alapján a Reglone ilyen módon történı felhasználását szántóföldi kultúrákban (gabonafélék, kukorica, lucerna), kertészeti kultúrákban (szılı, gyümölcs), parkokban (gyermekláncfő), erdészetben (vaddohány, gyomfák) gyomnövények szabályozására javasoljuk. Nemzeti parkokban fajidegen növények (pld. vaddohány, bálványfa, stb.) szelektálására is alkalmasnak találjuk. Összefoglalás A Reglone nagy koncetrációban felhasználva a tesztnövényekben szisztemikus hatású. a transzlokációja elıször apikális, majd bazipetális. Az ismertetett tulajdonságának feltárása és felhasználása legjobb tudásunk szerint mind hazánkban, mind nemzetközileg teljesen új. Hátránya, hogy csak az évelı gyomok ellen tőnik gazdaságosnak, mivel kézi munkaerıt igényel (bár ez elıny is lehet: munkahelyteremtés!), de a környezetszennyezés szempontjából jelentısége felbecsülhetetlen. Mivel gyakorlatilag minden növényt el lehet vele szelektíven, környezet kímélıen pusztítani, ezért bármely területen fel lehet használni. Az alkalmazástechnika továbbfejlesztésén munkálkodunk. Irodalom Bihari F. (1982): Gyomirtó és termés-szabályzó szerek. In Kádár (szerk.), Gyomirtás vegyszeres termés-szabályozás. Mezıgazdasági Kiadó Budapest, 57-59, 95-99. Hunyadi K. (2000): Herbicidek. In Hunyadi K. - Béres I. – Kazinczi G. (szerk.): Gyomnövények, gyomirtás, gyombiológia. Mezıgazdasági Kiadó, Budapest, 383-385, 406-407, 502. Ubrizsy G. és Gimesi A. (1969): A vegyszeres gyomirtás gyakorlata. Mezıgazdasági Kiadó, Budapest, 85

198

RESEARCH ON THE TRANSLOCATION OF REGLONE (DIQUATDIBROMIDE) HERBICIDE AND USING FOR WEED CONTROL IN ENVIROMENTALLY BENIGN MANAGEMENT J. Mikulás1 – G. Kazinczi2 – J. Lázár1 1

2

FVM SZBKI Kecskemét Veszprémi Egyetem Georgikon Mezıgazdaságtudományi Kar Növényvédelmi Intézet, Keszthely

REGLONE used in high degree of concentrate has systemic action in test plants. The translocation is apical first and basical later on. Exploring and using of the stated characteristics are new way in weed controlling in Hungary and internationally as well. Applying this new method is economical just against perennial weeds, as disadvantage. It needs manual workers, that can be advantage by giving employment. From the point of view of enviromental pollution the importance is invaluable. Whereas, in practice it is possible to kill all weeds by selective and enviromental friendly way, therefore it can be used in all fields. We are busy at working on the further development of this method.

199

A MEZEI ACAT (CIRSIUM ARVENSE /L./ SCOP.) ELLENI VÉDEKEZÉS LEHETİSÉGEI İSZI BÚZÁBAN Szabó L. Hajdú-Bihar megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Debrecen Bevezetés, irodalmi áttekintés A szántóföldjeinket fertızı gyomnövények elleni védekezés komplex feladat, ami többek között magában foglalja az agrotechnikai és kémiai védekezést. A szakszerő agrotechnikai védekezés elısegíti, megkönnyíti és biztosítja a felhasználásra kerülı gyomirtó szerek megfelelı hatékonyságát. Az integrált védekezés elmulasztásával számos gyomnövény ellen nem tudunk megfelelı eredményt elérni, és ez külön igaz a mezei acat elleni küzdelemre. Már elıdeink is tudták és írták, hogy a mezei acat „okszerő irtására pedig minden eszközt, és minden módot kellene a gazdáknak megragadnia” (Wagner, 1908). Az elıbbi mondatokból következik, hogy ismernünk kell területünk gyomflóráját, ezen belül a mezei acattal való fertızöttséget, és ezek tudatában is kialakítani az agrotechnikát a vegyszeres gyomirtást, illetve meghatározni a termesztésre kerülı kultúra milyenségét. Sajnos tudnunk kell, hogy a védekezés egyik láncszemét adó herbicidek felhasználása egyes kultúrában (pl.: napraforgó, burgonya, stb.) nem segíthet be a mezei acat elleni küzdelembe. Ebbıl következik, hogy ahol a mezei acat mentesítés a legfıbb cél (a legutóbbi országos szántóföldi gyomfelvételezés ezt is igazolja), ott ezen kultúrák termesztésétıl 2-3 évig el kell tekinteni. A mezei acat elleni védekezés Felvetıdik a kérdés, hogy milyen stratégiát dolgozzunk ki a mezei acat elleni küzdelemben. A válasz sokrétő és összetett, mert: az utóbbi idıben vizsgáljuk, illetve próbáljuk feltérképezni a hazánkban elıforduló acat ökotípusokat; újra kell értékelnünk a tarlóhántás, tarlóápolás szerepét; a mentesítésben ki kell használnunk a fekete és zöldugar lehetıségét; át kell gondolni a kultivátor és más sorközmővelı eszközök alkalmazását; ki kell használni az altalajlazítás, ıszi mélyszántás adta lehetıségeket; 200

jól kell ismernünk a forgalomban levı herbicidek hatásspektrumát; jól kell megválasztani a kémiai védekezésnél az adott herbicid megfelelı dózisát, és a védekezés idıpontját. Összességében a mezei acat elleni küzdelemben arra kell törekednünk, hogy a vegetáció folyamán állandóan zavarjuk a gyomnövény „normális” életét. Vizsgálataim alapján, a mentesítési program elsı évében lehetıség szerint érdemes kalászos gabonát termeszteni, ahol a legolcsóbb a vegyszeres védekezés, és viszonylag tág fenológiai határok között védekezhetünk. A kalászosok betakarítását követıen tarlóhántással, tarlóápolással, és totális herbicidek felhasználásával folytathatjuk a védekezést. Az ısz folyamán az altalajlazítás és a mélyszántás adta lehetıségeket is ki kell használni. A következı években lehetıleg kukorica termesztésére kerüljön sor, ahol a célirányos posztemergens kezelések mellett kihasználhatjuk a néhány preemergensen kukoricában alkalmazott herbicid mezei acat elleni mellékhatását (pl. Merlin, Callisto). A harmadik év a mezei acat mentesítés érdekében véleményem szerint ismét kalászos gabona termesztését indokolja, ahol a védekezés a korábban leírtak szerint történjen. A mezei acat elleni védekezés összetett folyamat, aminek a vegyszeres védekezés csak egy láncszeme, pontosabban úgy is fogalmazhatnánk, hogy az adott herbicid felhasználásával tesszük fel az „i”re a pontot a mentesítés érdekében. Elıadásomban az ıszi búzában alkalmazott és engedélyezett készítmények, kombinációk hatékonyságáról számolok be. Anyag és módszer A vizsgálatot a Darvas Csiff-Land Kft területén 2001. 10. 16-án vetett Jubilejana 50 ıszi búza táblában állítottuk be. Az elıvetemény ıszi búza volt. A kísérleti terület 2,95 % szervesanyag tartalmú, 51 KA kötöttségő réti csernozjom talaj, pH= 6,2. A posztemergens kezeléseket Nissan- ra szerelt permetezıgéppel, AI 11004 VS típusú szórófejek alkalmazásával, 275 l/ha vízmennyiség felhasználásával 3,0 bar nyomáson végeztük. A vizsgálatban szereplı készítményeket és hatóanyagokat az 1. táblázat tartalmazza. A kezelések körülményeit a 2. táblázatba foglaltuk. A gyomirtó és fitotoxikus hatás értékelését a posztemergens kezeléseket követıen május 3-án, május 27-én, az újrahajtás megjelenését június 24- én, valamint a tarlókezelést követıen az újrahajtás értékelését 2002. szeptemberében végeztem két alkalommal a „Hatósági herbicid vizsgálati módszertana” elıírásai szerint. 201

1. táblázat: Készítmények és hatóanyagok Készítmény

Hatóanyag

Gyártó

Actirob Dikamin 720 WSC

2,4-D

Nitrokémia 2000 Rt.

Duplosan DP

diklórpop- P

BASF

Duplosan KV

mekoprop-P

BASF

Ecopart SC

piraflufen-etil

Nihon Nohyaku

Esteron 60

2,4-D (etil észter)

Dow AgroSciences

Granstar 75 DF

DuPont Aventis

Lintur 70 WG

tribenuron metil jodoszulfuron- metil-nátrium + 15% mefempír- dietil dikamba+4% triaszulfuron

Lontrel 300

klopiralid

Dow AgroSciences

Mustang

Dow AgroSciences Aventis

Solar

floraszulam+452 g/l 2,4-D amidoszulfuron+1,25% jodoszulfuronmetil-nátrium +12,5% mefenpír-dietil cinidon-etil

Trend 90

90% etoxilált izodecil alkohol

DuPont

U-46 M Fluid

500 g/l MCPA

BASF

Huszár

Secator

202

Syngenta

BASF

2. táblázat: Az elvégzett kezelések körülményei Kezelés módja

ps1

Kezelés ideje

2002. 04. 18.

Meteorológiai viszonyok kezeléskor: Léghımérséklet

(oC)

20,2

Rel.páratartalom

(%)

50

Szélsebesség

(m/sec.)

2-4

Felhıborítás

(%)

50

Csapadék 2/4 hét (mm)

23,8/60,7

Permetezés körülményei: Permetezıgép

Nissan

Szórófej típusa

AI 11004 VS

Permetlé mennyisége (l/ha)

275

Nyomás (bar)

3,0

Permetezés módja

ps1

Növények és fenológiai állapotuk kezeléskor: TRZAW

1 nódusz

CIRAR

8-12 levél

Eredmények értékelése A kísérletben szereplı készítmények, illetve kombinációk az ıszi búza betakarításáig jól fékezték a mezei acat növekedését, fejlıdését. A célzott gyomnövényre gyakorolt gyomirtó hatást a 3. táblázat tartalmazza. Az ıszi búza betakarítását követı mezei acat újrahajtását a negyedik értékelés mutatja (3. táblázat). Az eredmények végsı értékelése 2003 tavaszán a mezei acat újrahajtását követıen történik.

203

3. táblázat: A mezei acat újrahajtása (4 értékelés) Kezelések

Dózis

Kezelés módja

Sekator Actirob

300 g/ha 1,00 l/ha

ps1

Huszár Actirob

200 g/ha 1,00 l/ha

ps1

Solar Duplosan DP

0,20 l/ha 1,50 l/ha

ps1

Solar Duplosan DP Granstar 75 DF

0,20 l/ha 1,50 l/ha 5 g/ha

ps1

Duplosan DP

2,00 l/ha

ps1

U-46 M Fluid

2,00 l/ha

ps1

Granstar 75 DF Trend 90

25 g/ha 0,1 %

ps1

Mustang Esteron 60

0,60 l/ha 0,40 l/ha

ps1

Mustang Lontrel 300

0,60 l/ha 0,20 l/ha

ps1

Lontrel 300

0,40 l/ha

ps1

Lintur 70 WG

150 g/ha

ps1

204

Értékelés 1. 2. 3. 4. 1. 2. 3. 4. 1. 2. 3. 4. 1. 2. 3. 4. 1. 2. 3. 4. 1. 2. 3. 4. 1. 2. 3. 4. 1. 2. 3. 4. 1. 2. 3. 4. 1. 2. 3. 4. 1. 2. 3. 4.

Gyomirtó hatás % 70 90 90 90 50 90 92 80 75 95 90 70 80 95 92 85 80 95 92 92 70 95 95 92 60 95 90 85 75 95 92 98 85 90 92 100 40 90 92 98 70 90 90 98

Fitotox. % 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

3. táblázat (folyt.): A mezei acat újrahajtása (4 értékelés) Kezelések

Dózis

Kezelés módja

Dikamin 720 WSC

1,50 l/ha

ps1

Duplosan KV

1,50 l/ha

ps1

Ecopart Duplosan KV

0,40 l/ha 0,60 l/ha

ps1

Értékelés 1. 2. 3. 4. 1. 2. 3. 4. 1. 2. 3. 4.

Gyomirtó hatás % 85 95 90 92 50 98 92 92 60 90 92 92

Fitotox. % 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

METHODS TO CONTROL CIRSIUM ARVENSE (L.) SCOP. IN WINTER WHEAT L. Szabó Hajdú-Bihar County Plant Protection and Soil Conservation Service, Debrecen Control of Cirsium arvense is possible only using several methods of weed management (rotation of cultivated plants, mechanical control, herbicides). There are a lot of possibilities to control this species in winter wheat and maize, then we suggest cultivating them in the first three years of the „control program”. Cirsium arvense was treated with 14 herbicide combinations in winter wheat in 2001. Weed control and phytotoxicity effects were evaluated four times in 2001 and 2002 (Table 3).

205

SZULFONIL KARBAMIDOK UTÓHATÁSÁNAK VIZSGÁLATA LÚGOS TALAJON Nagy M. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Nyíregyháza Az elsı generációs szulfonil karbamidok lassúbb, a késıbb engedélyezettek gyorsabb lebomlásúak. Más herbicid csoporthoz viszonyítva nem is a lebomlás gyorsaságában van lényeges különbség, hanem a különbözı növényfajok közötti érzékenységben. Az egyes növény fajok ill. kultúrnövények szulfonil karbamidokkal szembeni érzékenysége közötti különbség ezerszeres is lehet. E különbségek meszes talajokon hatványozottabban jelentkeznek, amire az engedélyokiratok is felhívják a figyelmet. A magas pH-jú talajokon kevés csapadék és a hideg idıjárás fokozza az utónövény fitotoxicitási veszélyét. A külföldi szakirodalomban pl. a különbözı szulfonil karbamid hatóanyagokat összehasonlítva BULCKE és mtsai (1996) illetve CALLENS és mtsai (1997) megállapították, hogy egyes hatóanyagok lényegesen rövidebb talajbeli reziduális hatással rendelkeznek, mint mások, ugyanis az utóvetemény kultúrák közül a gyorsabb lebomlású szulfonil karbamidkezelést követıen öt hét elteltével vetett árpa, len, borsó és rozs nem károsodott, ezzel szemben ugyanezen kultúrák a lassabb lebomlást mutató szulfonil karbamid-kezelés után erıs fitotoxikus tüneteket mutattak. A külföldi lebomlási vizsgálatok adaptációja valamint a hazai tapasztalatok ez irányú bıvítése érdekében végeztünk kísérletet. Az elsı évben 1-1 kukorica, második évben ugyan azon a parcellákon 1-1 búza szulfonil karbamidos kezelés utónövényre gyakorolt hatását vontuk vizsgáltuk lúgos (7 pH feletti) talajon. A provokációs vizsgálat során a gyomirtó szereket 1x-es, 2x-es, 4x-es dózisban juttattuk ki. Az utónövényként vizsgáltuk az ıszi búza, ıszi árpa, káposzta repce, mák, cukorrépa, kukorica, napraforgó, saláta, káposztára gyakorolt hatását. Az elvégzett vizsgálat eredményei a nemzetközi tapasztalatokat megerısítették. Szulfonil karbamidok alkalmazásakor, magas pH-jú talajokon lassúbb lebomlásúak. A vizsgált különbözı kultúrnövények eltérı érzékenységet mutattak. Ugyanazon a területen egymást követı években szulfonil karbamidok csoportjába tartozó herbicidek alkalmazása során extrém idıjárási viszonyok esetén bizonyos hatóanyagok esetén a hatás 206

összeadódhat, a szenzitív utónövény károsodása fokozódhat. Ezt tapasztaltuk a vizsgálat második évében, amikor 2000-ben az átlagtól jóval kevesebb csapadék hullott, ami e hatóanyagok lebomlását tovább lassította (hasonlóan más hatóanyag-csoportokhoz, pl. triazinok). Hazai viszonyok között is megállapítottuk, hogy a környezeti tényezık (pl. talaj, pH, nedvesség) hatással vannak a szulfonil karbamidok bomlására; a kísérletek arra is rávilágítottak, hogy a bomlás gyorsasága valamint az utóveteményként vetett növényekre gyakorolt hatás tekintetében nagy különbségek adódhatnak az egyes szulfonil karbamid hatóanyagok között is. POST-EFFECTS OF SULFONIL-UREA HERBICIDES ON ALCALINE SOILS M. Nagy Szabolcs-Szatmár-Bereg County Plant Protection and Soil Conservation Service, Nyíregyháza There are differences between sensitivity of several cultivated plants to sulfonil-ureas. Alcaline soil, cold weather and too little rainfall increase the sensitivity. Responding of winter wheat, barley, rape, sugarbeet, maize, sunflower, and poppy were examined to sulfonil-ureas applying in previous culture. Several agents were different in decomposition and phytotoxicity effect.

207

SELYEMMÁLYVA (ABUTILON THEOPHRASTI MEDIC.) ÉS OLASZ SZERBTÖVIS (XANTHIUM ITALICUM MOR.) KIVONATOK CSÍRÁZÁSRA GYAKOROLT HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA Dávid I. – Radócz L. Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum, Mezıgazdaságtudományi Kar, Növényvédelmi Tanszék, Debrecen Bevezetés, irodalmi áttekintés A selyemmályva (Abutilon theophrasti) és a szerbtövis fajok (Xanthium spp.) évrıl-évre több problémát okoznak a növénytermesztésben. Más melegigényes fajokhoz hasonlóan látványosan nıtt a borításuk az utóbbi évtizedben. (Szıke, 2001). Erıteljes növekedésük, kiváló hı- és szárazságtőrésük révén kompetíciós elınyhöz juthatnak egyes kultúrnövényekkel szemben (Patterson, 1992). Kórokozók és kártevık terjesztıi is lehetnek. Újabb vizsgálatok szerint, pl. a Xanthium fajok gazdái a BNYV vírusnak (Dikova, 1997; Kutluk és mtsai, 2000) Elıretörésük kapás kultúrákban (különösen napraforgóban, kukoricában, cukorrépában) jelentıs, ahol már kisebb mértékő jelenlétükkel is komoly károkat okoznak (Czimber és mtsai, 1994; Wilson, 1995). Nagyobb sőrőségő állományai jelentıs mértékben gátolják a kultúrnövény fejlıdését, és csökkentik annak termését (Bosák-Mód, 2000; Varga és mtsai, 2000). Veszélyességük több okra vezethetı vissza. Többek között elhúzódó kelésük, nagy kompetíciós képességük, ill. a selyemmályvánál igazolt allelopatikus hatás miatt érdemelnek megkülönböztetett figyelmet (Czimber és mtsai, 1994; Hoffmanné, 2001). A selyemmályva allelopatikus tulajdonságait több kultúrnövényen vizsgálták, pl. napraforgó, kukorica, szója lucerna, paradicsom, stb., ahol csírázást és növekedést gátló hatását is értékelték (Gressel és Holm, 1964; Sterling és Putnam, 1987; Kazinczi és mtsai 1991, 2001). Korábbi kutatások, különbözı kísérleti körülmények között többékevésbé eltérı eredményeket hoztak, illetve a kivonatok készítése is többféle eljárással történt, aminek következtében módosultak az eredmények is. Gressel és Holm (1964) sterilizált és nem sterilizál talajon is megállapították a selyemmályva kivonatok gátló hatását paradicsom csíranövényeken. Sterling és Putnam (1987) szerint nem sterilizált talajon a nagyobb dózisú kezelések kivételével megszőnt a gátló hatás, amit a mikrobiológiai 208

degradációnak tulajdonítottak. Azt is megállapították továbbá, hogy két különbözı populáció eltérı mennyiségő exudátumot termelt, eltérı töménységben, ami a növények fejlıdésével különbözı mértékben és irányban változott. Ezen túl üvegházban nevelt egyedekbıl nagyobb mennyiségő kivonatot tudtak nyerni, mint szabadföldiekbıl, (ami az UV sugárzással, eltérı mikrobiológiai aktivitással, csapadék okozta kimosódással is magyarázható), ugyanakkor a szabadföldi populációk kivonatai toxikusabbak voltak. A környezeti tényezık egyéb különbségeinek hatását is kimutatták Sterling és mtsai (1987). Vízstressz hatására csökkent a kivonatok mennyisége, ugyanakkor nıtt a koncentrációja, ezáltal aktivitása is. Az allelopatikus hatást okozó vegyületek többfélék lehetnek. Elmore, 1980a) a selyemmályva esetében a savas frakciónál talált a legnagyobb aktivitást, amely fenolokat tartalmazott. Ezek gátló hatását Colton és mtsai (1980) is kimutatták retek csíranövényeken. Ezeken túl szabad aminosavak is kifejtenek gátló hatást (Elmore, 1980b), továbbá flavonoidok is (Paszkovski-Kremer, 1988). Az allelopatikus hatás Colton és mtsai (1980) szerint valószínőleg a vízfelvétel gátlásán, és a klorofill mennyiségének csökkenésén keresztül valósul meg. Az inhibítorok sokfélesége miatt az allelopatikus hatású anyagot termelı és a vele kölcsönhatásban lévı növény között kialakuló kapcsolatban is eltérések várhatók a környezeti tényezık változásával. Éppen ezért szükséges lehet e gyomfajok több fenológiai állapotában, illetve különféle stresszhelyzetekben kiváltott csírázás- és növekedés gátló hatását vizsgálni. Anyag és módszer A csíráztatási kísérletekhez Abutilon theophrasti és Xanthium italicum hajtásaiból és gyökerébıl készítettünk kivonatokat csapvíz, 96%-os etilalkohol, híg sósav (pH 6,5) és NaOH (pH 10) oldatok felhasználásával. 100 ml kivonószerhez a megfelelı növények 4, 6, 8g hajtását vagy gyökerét adtuk. Az oldatokat 24 óra után vákuum-szőrıvel leszőrtük. A kivonatok készítéséhez felhasznált növényeket a következı körülmények között neveltük: 1./ Klímaszekrényben, poharakban (6x9 cm), komposzton 70 napig, 16-26 oC-on, 15 óra világos és 9 óra sötét fényviszonyok mellet. Ezekbıl a növényekbıl készített kivonatok: Szerbtövisbıl: 4VHX1=4g hajtás/100 ml csapvíz 209

8VHX1=8g hajtás/100 ml csapvíz 20VHX1=20g hajtás/100 ml csapvíz 4EHX1=4g hajtás/100 ml etanol 8EHX1=8g hajtás/100 ml etanol 20EHX1=20g hajtás/100 ml etanol 4VGX1=4g gyökér/100 ml csapvíz 8VGX1=8g gyökér/100 ml csapvíz 20VGX1=20g gyökér/100 ml csapvíz 4EGX1=4g gyökér/100 ml etanol 8EGX1=8g gyökér/100 ml etanol 20EGX1=20g gyökér/100 ml etanol Selyemmályvából: 4VHA1=4g hajtás/100 ml csapvíz 8VHA1=8g hajtás/100 ml csapvíz 4EHA1=4g hajtás/100 ml etanol 2./ Szabadföldi körülmények között, poharakban, komposzton nevelt selyemmályvából és szerbtövisbıl. 2/a, gyakori (2 naponta) bıséges vízutánpótlással. Ezekbıl a növényekbıl készített kivonatok: Vö-tt=4g hajtás/100ml csapvíz, HClö-tt=4g hajtás/100ml HCl oldat, NaOHö-tt=4g hajtás/100ml NaOH oldat, 2/b, korlátozott vízutánpótlással. Ezekbıl a növényekbıl készített kivonatok: Vö-len=4g hajtás/100ml csapvíz, HClö-len=4g hajtás/100ml HCl oldat, NaOHö-len=4g hajtás/100ml NaOH oldat. 3./ Poharakban, szobahımérsékleten (18-20 oC), természetes fényben (üvegen keresztül megvilágítva), 70 napig, perliten nevelt selyemmályvából. 3/a, mőtrágya adagolással: hetente az öntözıvízben 0,035% N, 0,015% P2O5, 0,03% K2O, kéthetente vas-szulfát az öntözıvízben. Ezekbıl a növényekbıl készített kivonatok: 4VHAMT3=4g hajtás/100ml csapvíz, 6VHAMT3=6g hajtás/100ml csapvíz, 4HClHAMT3=4g hajtás/100ml HCl oldat, 6VGAMT3=6g gyökér/100ml csapvíz. 3/b, mőtrágya adagolás nélkül. Ezekbıl a növényekbıl készített kivonatok: 4VHA3= 4g hajtás/100ml csapvíz, 6VHA3=6g hajtás/100ml csapvíz, 210

4HClHA3=4g hajtás/100ml HCl oldat, 6VGA3=6g gyökér/100ml csapvíz. A csíráztatást 9 cm átmérıjő Petri-csészékben végeztük, csészénként 5 ml kivonatot és 40 vagy 50 db kerti zsázsa (Lepidium sativum) és cukorrépa (Beta vulgaris var. saccharifera) magot adagolva. Kezelésenként 4 ismétlést állítottunk be. A csírázás ütemét a zsázsa esetében naponta, a cukorrépa estében pedig kétnaponta értékeltük. A zsázsa fejlettségét 3 és 6 nap, a cukorrépáét 6 és 11 nap után mértük. A kivonatok hatását a csírázási százalékkal és zsázsa esetében átlagos gyökérhosszúsággal, cukorrépa esetében 50 magból kelt növények összes gyökérhosszúságával fejeztük ki. Eredmények Klímaszekrényben nevelt selyemmályva és szerbtövis allelopatikus hatása Mindkét gyomfaj esetében vizsgáltuk a csírázásra gyakorolt hatást a cukorrépán és a kerti zsázsán is. A cukorrépa esetében a vizes hajtáskivonatok gátló hatását tapasztaltuk mind a csírázás ütemére (1. ábra), mind a gyökér- ill. hajtásnövekedésre vonatkozóan (2. ábra). Azonos koncentráció mellett a selyemmályva hajtáskivonatai nagyobb mértékben gátolták a csírázást (dózistól függıen a kontroll értékének 43 és 33%-t érték el a kezelt magok) és az összegzett gyökérnövekedést is (a kontroll 26 és 5%-a). A szerbtövis hajtáskivonatai hatására a csírázás 66 és 52%-ra, a gyökér produkció pedig 58 és 32%-ra csökkent a 4VHX1 és 8VHX1 kezelésekben. Mindkét faj kivonatai a koncentráció növelésével erısödı hatást mutattak, a töményebb ABUTH kivonat pedig szinte teljes mertekben blokkolta a növekedést. A szerbtövis gyökérkivonatai csak magasabb dózisban fogták vissza számottevı mértékben a répát a fejlıdésben. Kerti zsázsán a vizes kivonatokon túl 96%-os etil-alkoholban készült kivonatok hatását is vizsgáltuk. A csírázásban nem volt különbség a kezelések között, a gyökér növekedését viszont befolyásolták a kivonatok (3. ábra). A selyemmályva hajtáskivonatai víz és alkohol kivonószerrel is jelentıs mértékben gátoltak (a 6 napon a 4VHA1 38%-ra, a 8VHA1 28%-ra és a 4EHA1 15%-ra csökkentette a növekedést), különös tekintettel az utóbbira, ahol a 3. napra megállt a növekedés. A szerbtövis kivonata ezekre a csíranövényekre is kisebb mértékő gátlást gyakorolt azonos koncentráció mellett (6 napon: 4VHX1 74%, 8VHX1 52%), de a dózis növelésével (20VHX1) már 9 mm-re (22%) csökkent a zsázsa átlagos gyökérhossza. Az alkoholos kivonatok enyhébb hatásúnak bizonyultak, csak a töményebb oldatok mutattak gátló hatást. Fordított eredmény született a szerbtövis gyökerébıl készített vizes és alkoholos kivonatok vonatkozásában. A vizes 211

kivonatok serkentették a növekedést, ami a nagyobb dózis (20VGX1) hatására még intenzívebbé vált (a 6. napon a kontroll 181%-a). Az alkoholos gyökérkivonatok viszont nagyobb koncentráció (8EGX1, 20EGX1) mellett gátló hatásúak voltak.

1. ábra.: ABUTH és XANIT kivonatok hatása a cukorrépa csírázására

2. ábra: ABUTH és XANIT kivonatok hatása a cukorrépa gyökér- és hajtásnövekedésére (50 magból kelt növények összes gyökér- és hajtáshosszúsága)

Tápanyag utánpótlás hatása az allelopatikus anyagok termelésére A tápanyag utánpótlás különbségeinek az inhibítorok termelésére gyakorolt hatását vizsgáltuk szintén laborban. Perliten nevelt mőtrágyázott ill. nem mőtrágyázott selyemmályva növények kivonatait teszteltük cukorrépa csíranövényeken csapvíz és híg sósav kivonószerek felhasználásával. A hajtáskivonatok különbözı mértékben gátolták a cukorrépa csíranövényeket. A csírázást és az 50 magból kelt növények által elért 212

összes gyökérhosszúságot értékelve azt tapasztaltuk, hogy a tápanyagutánpótlás nélkül nevelt egyedek gátló hatása erısebb volt vizes kivonatok esetében, mint amelyek mőtrágyát kaptak. Fordított jelenséget tapasztaltunk

3. ábra: ABUTH és XANIT kivonatok hatása a kerti zsázsa gyökérnövekedésére

savas kivonatoknál (4. és 5. ábrák). A 4VHA3 oldatokkal kezet növények összes gyökérhossza a 6. napon 28, a 11. napon 47%-a volt a 4VHAMT3 oldatokkal kezelteknek, míg a 4HClHAMT3 kivonatokkal kezeltek produkciója 35 és 61% volt a 6. és 11. napon 4HClHA3-hoz viszonyítva (5. ábra). A gyökerekbıl készített oldatok a csírázást általában enyhén gátolták, a gyökér növekedését viszont nem. A 6. napon pedig a mőtrágyával kezelt növények kivonata (6VGAMT3) serkentette is a növekedést (az átlagos gyökérhosszúság 249%-a, az 50 magból kelt növények összes gyökérhosszúsága 151%-a volt a kontrollnak, 5. ábra). A víz utánpótlás hatása az allelopatikus anyagok termelésére Természetes (júliusi) megvilágítás és hımérsékleti viszonyok mellett virágcserepekben nevelt Abutilon és Xanthium növények reakcióit vizsgáltuk vízhiány és bıséges vízellátás mellett. A növényekbıl készített hajtáskivonatok gátló hatása minden esetben megmutatkozott, változott viszont fajtól, vízutánpótlástól, kivonószertıl függıen (6. és 7. ábrák). Megfelelı vízutánpótlásban részesülı selyemmályva esetében a gátló hatás vizes (Vö-tt) kivonószerrel volt a legerısebb, savas (HClö-tt) és 213

lúgos (NaOHö-tt) esetében enyhébb, az összesített gyökérnövekedés a vizes hajtáskivonathoz képest 144 és 162% volt. Vízhiányban nevelt selyemmályva esetében viszont a savas (HClö-len) és lúgos kivonószer

4. ábra: ABUTH kivonatok hatása a cukorrépa csírázására

5. ábra: ABUTH kivonatok hatása a cukorrépa növekedésére (50 magból kelt növények összes gyökérhosszúsága)

(NaOHö-len) hatására kismértékben csökkent a gyökér produkció a vizes hajtáskivonathoz (Vö-len) képest (7. ábra). Vízzel bıségesen ellátott szerbtövis hajtásainak vizes kivonata gátolta legkisebb mértékben a cukorrépa csíranövények fejlıdését. Savas és lúgos kivonószer hatására fokozódott a gátlás: az összesített növekedés a vizes hajtáskivonathoz képest csupán 40 és 32% volt. Vízhiányban nevelt egyedek vizes kivonatai erıs gátló hatást mutattak, hasonlóan a savas és lúgos kivonószerrel készültekhez. 214

6. ábra: Különbözı csapadékviszonyok között nevelt ABUTH és XANIT hajtások kivonatainak hatása a cukorrépa csírázására

7. ábra: Különbözı csapadékviszonyok között nevelt ABUTH és XANIT hajtások kivonatainak hatása a cukorrépa gyökérnövekedésére

Az eredmények alapján joggal feltételezhetjük, hogy a környezeti tényezık számottevı mértékben módosíthatják a növények közötti allelopatikus kapcsolatot. Ezen tényezık sokfélesége miatt további vizsgálatokra van szükség a módosító hatások jellegének és erısségének megismeréséhez.

215

Irodalom Bosák P. és Mód S. (2000): Különbözı gyomfajok hatása a cukorrépa termésére. Növénytermelés 49, 571-580. Colton, C. E. and Einhellig F. A. (1980): Allelopathic mechanisms of velvetleaf (Abutilon theophrasti Medic. Malvaceae) on soybean. Am. J. Bot. 67, 1407-1413. Czimber Gy., Karamán J. és Tamás I. (1994): A selyemmályva. Agrofórum 5/6, 18-27. Dikova, B. (1997): Weeds in sugarbeets-infections containers for the virus of the “Rhizomania” (beet necrotic yellow vein virus-BNYVV). Rastenievdni Nauki, 34:7-8, 93-96. Elmore, C. D. (1980a): Inhibition of turnip (Brassica rapa) seed germination by velvetleaf (Abutilon theophrasti) seed. Weed Science 28, 658-660. Elmore, C. D. (1980b): Free amino acids of Abutilon theophrasti seed. Weed Research 20, 63-64. Gressel, J. B. and Holm, L.G. (1964): Chemical inhibition of crop germination by weed seeds and the nature of inhibition by Abutilon theophrasti. Weed Research 4, 44-53. Hoffmanné P. Zs. (2001): Védekezési lehetıségek a parlagfő és a selyemmályva ellen. Agrofórum 12/9, 44-46. Kazinczi G., Béres I., Hunyadi K., Mikulás J. és Pölös E. (1991): A selyemmályva (Abutilon theophrasti) allelopatikus hatásának és kompetitív képességének vizsgálata. Növénytermelés 40, 321-331. Kazinczi, G., Béres, I., and Narwal, S. S. (2001): Allelopathic plants. 3. Velvetleaf (Abutilon theophrasti). Allelopathy Journal 8, 179-188. Kutluk, N. D., Erkan, S., Bicken, S., Haas, H. U., and Hurle, K. (2000): Weeds as hosts for Rhizomania’s agent. Zeitschrift für Pflanzenkrankenheiten und Pflanzenschutz, 17, 167-171. Paszkowski, W. I. and Kremer, R. J. (1988): Biological activity and tentative identification of flavonoid components in velvetleaf (Abutilon theophrasti Medic) seed coats. Journal of Chemical Ecology 14, 1573-1584. Patterson, D. T. (1992): Temperature and canopy development of velvetleaf (Abutilon theophrasti) and soybean (Glycine max). Weed Technology 6, 68-76. Sterling, T. M., Houtz, R. L., and Putnam, A. R. (1987): Phytotoxic exudates from velvetleaf (Abutilon theophrasti Medic.) grandular trichomes. American Journal of Botany 74, 543-550.

216

Sterling, T. M., Putnam, A. R. (1987): Possible role of glandular trichome exudates in interference by velvetleaf (Abutilon theophrasti). Weed Science 35, 308-314. Szıke L. (2001): A melegigényes gyomfajok gyors terjedése és a klímaváltozás összefüggése. Növényvédelem 37, 10-12. Varga P., Béres I. és Reisinger, P. (2000): Gyomnövények hatása a kukorica terméseredményére és levélfelület-változására szántóföldi kísérletekben. Növényvédelem 36, 625-630. Wilson, R. G. (1995): Response of sugarbeet, common sunflower and common cocklebur to clopyralid or desmedipham plus fenmedipham. Journal of Sugar Beet Research. 32 :2-3, 89-97.

EFFECT OF EXUDATES OF VELVETLEAF AND HUNTER BURR ON GERMINATION AND GROWTH OF SEEDLINGS I. Dávid – L. Radócz University of Debrecen, Centre for Agricultural Sciences, Department of Plant Protection, Debrecen Velvetleaf (Abutilon theophrasti Medic.) and Cocklebur species (Xanthium spp.) are more and more dangerous and „difficult to control” weeds in several cultivated plants. The ground cover of these species have became larger in Hungary like other warm-philous species. There are several causes of danger of them, for example: large capability for competition, allelopathic effect, keeping on of emergence. The allelopathic effect of these weeds were examined on sugarbeet (Beta vulgaris L.) and cress (Lepidium sativum L.). Extracts of plants growing under different conditions have several effect on these species. Extracts of shoots inhibited the germination and growing of sugarbeet and cress, but water soluble extracts of roots stimulated the growing of cress. Abutilon theophrasti plants were growing in perlite to examine the effect of supplying with nutritive materials on production of inhibitors. The water soluble exudates of the weed growing with no artificial fertilisers inhibit stronger than growing with them. Acid soluble exudates have contrary effect. The effects of extracts of shoots were not different on cress depending on supplying of artificial fertilizers or solvent (water or acid). The exudates made of roots inhibited the sugarbeet less than shoots, and they did not inhibit the cress. Effect of drought stress on production of inhibitors was examined on both of two weeds. The species responded to missing of water different, and the water, acid, basic soluble exudates had different effect, too.

217

218

POSZTEREK

219

220

A FEJES KÁPOSZTA VÉDELME A DOHÁNYTRIPSZ ELLEN Fail J. – Pénzes B. – Hudák K. Szent István Egyetem, Kertészettudományi Kar, Rovartani Tanszék, Budapest Hazánkban, az 1980-as évek óta a dohánytripsz (Thrips tabaci Lind.) kártétele évrıl-évre rendszeresen megfigyelhetı a fejes káposzta (Brassica oleracea L. convar. capitata /L./ Alef. var. alba /DC./) fejet alkotó levelein. A barna szemölcsök formájában megjelenı károsítás a nyári idıszakban fejesedı fajták esetében gyakran jelentıs mértékő minıségi veszteséget okoz. A Szent István Egyetem, Kertészettudományi Kar, Rovartani Tanszékén, illetve a jogelıd intézményben a kártétel kialakulását, valamint annak mértékét a különbözı fajták esetében több éve vizsgáljuk. Tekintettel a téma gyakorlati jelentıségére jelen közleményben az eredményes védekezés lehetséges módjait foglaljuk össze. Irodalmi áttekintés Magyarországon a ’80-as évek óta soroljuk a dohánytripszet a fejes káposzta jelentıs kártevıi közé, bár a külföldi szakirodalomban a fejes káposztán okozott alkalmi kártételérıl ekkor már több közlemény megjelent. Szabadföldön okozott kártételérıl Wolfenbarger és Hibbs (1958), illetve a fejes káposzta tárolása során bekövetkezett károsításáról Fox és Delbridge (1977) közölt adatokat. Elsıként Pénzes (1980) figyelte meg a dohánytripsz károsítását karalábé és fejes káposzta palántákon, laboratóriumi viszonyok között, majd Kristófné és Pénzes (1984) már a szabadföldi fejes káposztán okozott kártételérıl számolt be. A kártétel fokozódásának okát az új, hibridfajták bevezetésének és az intenzív fejes káposzta-termesztéstechnológia elterjedésének tulajdonították (Kristófné és Pénzes, 1984). Azóta a dohánytripsz hazánkban ugyanúgy, mint a világ számos más, arid klímájú országában a minıségi fejes káposzta-termesztés egyik jelentıs korlátozójává vált. A kártevı kifejlett egyedei 1 mm hosszúak, színük a szalmasárgától a sötétbarnáig változik. Két pár átlátszó, hártyás szárnyuk kis felülető, ezért nem jó repülık. Tojásokkal szaporodnak, hím egyedeket a fejes káposztán ez idáig nem találtunk, minden egyed nıstény, amelyek képesek a tojásrakásra. A tojások mérete 0,1 mm körüli, szabad szemmel nem láthatóak. Ezeket a tápnövények bırszövete alá süllyesztik tojócsövükkel, így roppant nehéz felfedezni ıket. Néhány nap alatt kikelnek a lárvák és elkezdenek táplálkozni. A kezdetben viaszszínő, majd sárgára színezıdı 221

lárvák mérete 0,3 és 1 mm között változik. A fejet alkotó levelek között prenimfa és nimfa stádium közbeiktatásával alakulnak szárnyas imágókká. A fej belsejében uralkodó állandó, magas relatív páratartalom megóvja a nem táplálkozó prenimfa és nimfa alakokat a kiszáradástól. Ezért a kártevı a fej elhagyása nélkül szaporodik. A teljes ciklus lezajlásához 25 ºC-os, állandó hımérsékleten mintegy két hétre van szükség (Murai, 2000). A kártételt az imágók és a lárvák táplálkozása okozza. Szúró-szívó szájszervük erıs, kitinizált szúrósertéjével a növény bırszövetét felszakítják és a másik két rugalmas sertébıl kialakuló csövön át a növényi sejtek nedveit felszívják. A leveleken ejtett sebeken hegszövet képzıdik, majd legfelsı rétege megbarnul, elparásodik. Így alakulnak ki a jól ismert világosbarna vagy sötétbarna színő dudorok (Kristófné és Pénzes, 1984; North és Shelton, 1986). Az imágók tömeges betelepedésére akkor kell számítanunk, amikor a fejesedés megkezdıdik, és a dohánytripsz más tápnövényei már nem biztosítanak megfelelı táplálkozási feltételeket a kártevı számára. A tavaszi tápnövényeik elszáradása, illetve a vöröshagyma leveleinek elöregedése után új tápnövényeket keresnek. Ezért a nyári idıszakban fejesedı káposzta állományokban mindig számíthatunk kisebbnagyobb kártétel kialakulására (Pénzes és Szani, 1992; Fail és Pénzes, 2002a). Ettıl az idıponttól kezdve valamennyi fejlıdési alak megtalálható a káposztafej belsejében (Fail és Pénzes, 2002a). A nyár második felétıl a hımérséklet csökkeni kezd, ami nem kedvez a kártevı szaporodásának. Általában szeptembertıl már kevesebb a tápnövényt keresı dohánytripsz és lassul a szaporodásuk is. Amikor az éjszakai lehőlések erısödnek, az imágók telelési helyet keresnek évelı keresztesvirágú növényeken, áttelelı hagymaféléken, de a fejes káposzta fejébe is behúzódnak, ahol sokáig fennmaradhatnak. A „magas” hımérsékleten (10 ºC-on) tárolt káposztafej belsejében is szaporodnak. Általános termesztıi tapasztalat, hogy a káposztafej belsejébe húzódott dohánytripsz ellen a kémiai növényvédelem hatástalan. Ezt a nemzetközi szakirodalom (Andaloro és mtsai, 1983), valamint több éves megfigyeléseink (Pénzes és mtsai, 1996, 1998; Fail és Pénzes, 2002b) is megerısítik A meleg, nyári idıszakban betakarított fajták között egyszer sem találtunk teljesen tünetmentes növényeket, a többszöri rovarölı-szeres kezelés ellenére sem. A kifejlett egyedek betelepedését ugyan mérsékelheti az inszekticidek ismételt használata, de hatékonyan meggátolni nem tudja. Ugyanis a kijuttatott és a dohánytripsz ellen egyébként hatékony növényvédı szerek a fejet alkotó külsı levelek alatt nem érik el a kártevıt. Tehát a fej sajátos felépítése következtében a dohánytripsz védett a növényvédı szerekkel szemben. A fejlevelek között táplálkozó és szaporodó populáció ellen pedig nincsen hatékony és engedélyezett kémiai védekezési módszer (Fail és Pénzes 2002b). 222

A természetes ellenségek dohánytripsz korlátozó szerepének tisztázása további vizsgálatokat igényel. A nemzetközi szakirodalom említést tesz ragadozó atkák (Amblyseius spp.) szabadföldi kijuttatásának lehetıségérıl fejes káposzta állományban (Hoy és Glenister, 1991), de a módszer még nem kellıen hatékony. Saját megfigyeléseink szerint, a dohánytripsz hazánkban egyébként honos predátorai (pl. ragadozó tripszek, ragadozó poloskák) általában megtalálhatók fejes káposzta-állományokban, de rendkívül alacsony egyedszámban. Ez az egyik oka annak, hogy nem képesek eredményesen korlátozni a kártevı populációt. A másik ok pedig az, hogy nem tudják követni a fej belsejébe húzódó dohánytripszet. Megfigyeltünk ragadozó poloskákat a káposztafejben, de csak a legkülsı fejlevelek alatt, sohasem mélyebben. A méretük miatt valószínőleg nem is képesek arra, hogy a fiatalabb fejlevelek közé behúzódjanak. A ragadozó tripszek imágóit is csak a külsı fejlevelek alatt találtuk meg (Fail és Pénzes, 2002b). Két lehetséges módszer kínálkozik a hatékony védekezésre: ellenálló fajták termesztése (Shelton és mtsai, 1998), illetve a termesztés idızítése (Stoner és Shelton, 1988). A védekezés második módszere azon alapul, hogy idıben elválasszuk a káposzta fejesedését a dohánytripszek felszaporodásának idıszakától. Amennyiben a fejesedés idıszaka ezzel egybeesik, akkor bizton számíthatunk kisebb-nagyobb mértékő kártétel kialakulására. Ha a kiültetést úgy idızítjük, hogy a fajta legkésıbb június végén betakarítható vagy csak szeptemberben kezd el fejesedni, akkor még a fogékony fajták esetében is lényegesen kisebb kártétellel számolhatunk. Ez az idızített termesztés lényege. Mindkét módszer létjogosultságát illetıen a nemzetközi szakirodalom hivatkozásai, és saját megfigyeléseink egybeesnek. A továbbiakban röviden ismertetjük a 2001. évben végzett vizsgálataink idevágó eredményeit. Anyag és módszer A 2001. év vegetációs idıszakában 43 fejes káposzta-fajta dohánytripszellenállóságát értékeltük az Országos Mezıgazdasági Minısítı Intézet tordasi, szarvasi és fertıdi (Nyárliget) fajtakísérleti állomásain. A vetımag kereskedelmi forgalomból származott, a palántanevelést a fajtakísérleti állomások végezték. A fajták kiültetésére Tordason május második, harmadik, illetve június elsı dekádjában került sor. A szarvasi és fertıdi állomásokon viszont június harmadik, illetve július elsı és második dekádjában ültették ki a növényeket. Minden fajtát két ismétlésben, 65 növényt tartalmazó, véletlen elrendezéső parcellákban helyeztek el 50 x 50, 60 x 60, illetve 70 x 60 cm-es térállásban, az adott fajta tenyészterület igényének megfelelıen. A fejes káposzta tápanyag-utánpótlását szerves- és 223

mőtrágyák kijuttatásával végezték. A növényállományban megjelenı kórokozók és a kártevı állatok ellen rendszeresen védekeztek, a gyomirtás pedig kézi kapálással történt. A kísérleti parcellákat a káposzta vízigényének megfelelıen mindkét évben többször, esıszerően öntözték. A fajták dohánytripsz-ellenállóságának összehasonlítására a betakarítási érettség állapotában felmért kártétel szolgált. Június 6-a és december 6-a között 19 alkalommal végeztünk értékelést. A megvizsgált fajtákat 7 különbözı csoportba osztottuk be úgy, hogy az egyes csoportokba tartozó fajták értékelésének ideje között kevesebb, mint 15 nap telt el. Mindhárom helyszínen a kísérleti parcellák közelében elhelyezkedı vöröshagyma állományok biztosították a tápnövényt keresı dohánytripsz imágók tömeges jelenlétét. A kártevı természetes betelepülése mellett, kizárólag a fejleveleken kialakult tünetek vizsgálatának módszerét használtuk. Minden fajta esetében 10, betakarításra érett növényt választottunk ki egy idıpontban és véletlenszerően. Az értékelést a következı kártételi skála alapján végeztük: 0: tünetmentes levél 1: néhány parás folt a levélen elszórtan, a levélfelület max. 10%-át borítva 2: a parás foltok a levélfelület max. 1/3-át borítják 3: a parás foltok a levélfelület max. 1/2-ét borítják 4: a parás foltok a levélfelület max. 3/4-ét borítják 5: a parás foltok a levélfelület min. 3/4-ét borítják. A növény külsı leveleinek eltávolítása után feljegyeztük az elsı, fejet alkotó levélen kialakult károsítás mértékét, vagyis a fenti kártételi skála megfelelı értékét, valamint a levél sorszámát. A számozás a legkülsı fejet alkotó levéllel kezdıdött (1) és egészen az utolsó értékelt levélig tartott. A már értékelt fejlevél eltávolítása után vizsgáltuk meg a következı leveleket, egészen addig, amíg három tünetmentes, fejet alkotó levél nem követte egymást. A többi fejlevelet tünetmentesnek nyilvánítottuk. Az értékelések legalább 98 %-át - a szubjektivitás kiszőrésének érdekében -, ugyanaz a személy végezte. A fajtákat kódok jelölték, amelyek jelentését a vizsgálatot végzı személyek az értékelések végéig nem ismertek. Az egyes fejlevelekhez tartozó kártételi értékeket (0-5) megszoroztuk a fejlevél sorszámának négyzetgyökével. Az így számított értéket neveztük „módosított skálaérték”-nek. A kártétel mértékének jellemzésére mind a 10 megvizsgált káposztafej esetében külön-külön kiszámítottuk a „módosított skálaérték”-ek összegét. A továbbiakban ezzel az egy mérıszámmal jellemeztük a megvizsgált káposztafejeket. A mérıszámok összehasonlítására varianciaanalízist és Games-Howell tesztet hajtottunk végre a Ministat programcsomag segítségével. 224

Eredmények A fajták károsodása között a legjelentısebb különbségeket júliusaugusztus hónapokban figyeltük meg. Június és szeptember hónapokban is tapasztaltunk szignifikáns eltérést a fajták fogékonysága között, de ekkor a szórás mértéke az átlagok arányában már jelentısen nagyobb volt. Korábbi vizsgálataink is ezt támasztják alá. Ezért azt a következtetést vontuk le, hogy bár a megfigyelések csaknem a teljes vegetációs idıszakra kiterjedtek, a fajták potenciális ellenálló-képességérıl megbízható adatokat a július és augusztus hónapokban végzett felmérések szolgáltatnak (1. táblázat). A fajtánként megvizsgált 10 káposztafej esetében számított kártételi összeg statisztikai átlagát kifejezı „Átlagos kártétel” (1. táblázat 3. és 7. oszlop) értéke jellemzi a fajták fogékonyságát. A magasabb értékek fogékonyságot, az alacsonyabb értékek ellenállóságot fejeznek ki. A mérıszámokon végzett statisztikai vizsgálat eredménye csak az azonos csoportban értékelt fajták összehasonlítására szolgál. Megállapíthatjuk, hogy a vizsgált fajták fogékonysága között jelentıs különbségek vannak. Ellenállónak minısültek az Autumn Queen F1, Balashi F1 és Riana F1 fajták, amelyeken a károsodás mértéke a legfogékonyabb fajták esetében tapasztalt értéknek az 5 %-át sem érte el. Jó minısítést kaptak az Ammon F1 és Quattro F1 fajták. Megfigyeléseink alátámasztják a dohánytripsz-ellenálló fejes káposzta-fajták termesztésében rejlı védekezési eljárás létjogosultságát. 1. táblázat: A fajták károsodása a 2., 3. és a 4. csoportban, Tordas, 2001. Fajta

Hurricane Geronimo Quisto Sutri Quisto

Átlagos Értékelés ideje kártétel♦ 3. csoport Aug. 17. 72,4 a Aug. 17. 82,1 ab Aug. 3. 39,8 bc Aug.10. 38,5 bc Aug. 17. 35,8 bc

Bronco

Aug. 10.

31,3 cd

Fieldforce Ducati Ama-Daneza Agressor Leopard Quattro Matsumo Riana Balashi Autumn Queen

Aug. 3. Aug. 3. Aug. 17. Aug. 17. Aug. 10. Aug. 17. Aug. 3. Aug. 10. Aug. 10. Aug. 3.

13,8 9,6 10,1 7,3 6,6 3,8 6,4 2,4 1,3 0,6

de de defg e ef efg efgh fgh gh h

Szórás 17,0 32,3 9,0 12,4 13,6 15,1 7,0 4,9 6,3 2,4 3,0 1,6 4,0 1,9 1,6 1,0

Fajta

Átlagos Értékelés ideje kártétel♦ 2. csoport Július 27. 110,4 a Július 27. 73,3 a Július 20. 31,5 b Július 27. 31,8 bc Július 20. 24,2 bcd

Green Gem Consul Farao Marcello Pandion Júniusi Július 13. 20,7 bcd óriás Surprise Július 13. 16,6 cd Histona Július 27. 13,3 d 4. csoport Vestri Aug. 29. 48,6 a Sutri Aug. 29. 47,0 a Azan Szept. 10. 23,4 b Triptor Aug. 29. 19,3 b Galaxy Aug. 29. 5,9 c Pict Aug. 29. 3,7 c Ammon Szept. 10. 2,4 c

Szórás 14,8 31,5 10,1 13,0 10,3 10,4 6,8 6,3 19,8 11,0 9,2 7,0 7,2 3,8 2,8

Szignifikancia: az azonos betővel jelölt átlagok egy oszlopon belül nem különböznek szignifikánsan egymástól p=0,05–os szinten (ANOVA, Games-Howell).

♦

225

A dohánytripszek elszaporodásának sebessége évrıl-évre változik. Hazai idıjárási körülmények között a betelepedés mértékének és a naptári idıpont kapcsolatának vizsgálatát célzó megfigyelésekrıl, adatokkal alátámasztott közlemény ez idáig nem jelent meg. Bár a 2001. évben végzett megfigyeléseink elsısorban a fajták ellenállóképességének összehason-lítására irányultak, néhány fajtát több helyszínen és idıpontban is értékeltünk. Ezen megfigyelések alapján nem lehetséges az idızített termesztés során a vegetációs periódus különbözı idıszakaiban várható kártétel pontos becslése, de az idızített termesztés, mint lehetséges védekezési eljárás, a kártétel mérséklésére gyakorolt hatását jól szemléltetik. A különbözı idıpontban értékelt és összehasonlított fajták esetében a termesztés helyszíne is eltérı volt. Az eredményeket mégis összevethetınek ítéltük, mert mindhárom helyszínen a fejes káposzta parcellák közvetlen szomszédságában vöröshagymát is termesztettek. Ez feltételezésünk szerint kiegyensúlyozta a dohánytripsz populációjának méretében a különbözı termıhelyek között esetleg meglévı különbségeket. Korábbi megfigyeléseink során sem tapaszaltunk lényeges különbséget a tordasi és a szarvasi helyszín között. A fertıdi és a szarvasi helyszínen értékelt azonos fajták között sem tapasztaltunk szignifikáns különbséget (2. táblázat). Ezért a 2. és 3. táblázatban szereplı, eltérı idıpontban értékelt fajták fogékonyságában tapasztalható különbségeket elsısorban az értékelés idejének tulajdonítjuk. A kérdés tisztázása részletesebb megfigyeléseket igényel. 2. táblázat: A termıhely és az idızítés hatása a kártétel mértékére Fajta

Autumn Queen

Hinova

AmaDaneza

Helyszín Átlagos kártétel Tordas 0,62

Dátum Szórás augusztus 3. 1,01

Helyszín Átlagos kártétel Fertıd 1,38

Dátum Szórás október 9. 3,03

Tordas 0,62

augusztus 3. 1,01

Szarvas 0,88

október 11. 1,30

Fertıd 1,38 Fertıd 19,4 Tordas 10,11 Tordas 10,11 Fertıd 2,17

október 9. 3,03 november 13. 13,99 augusztus 17. 6,28 augusztus 17. 6,28 november 13. 2,98

Szarvas 0,88 Szarvas 10,63 Fertıd 2,17 Szarvas 2,40 Szarvas 2,40

október 11. 1,30 november 14. 10,38 november 13. 2,98 november 14. 4,68 november 14. 4,68

Szignifikáns differencia

Nincs p=0,05 Nincs p=0,05 Nincs p=0,05 Nincs p=0,05 Van p<0,01 Van p<0,01 Nincs p=0,05

Az Ama-Daneza F1 fajta esetében a nagyjából azonos idıpontban, de 226

eltérı helyszínen - Fertıdön és Szarvason - elvégzett értékelések között nem volt szignifikáns különbség. Ezzel szemben, a közel három hónappal ezt megelızıen, Tordason elvégzett megfigyelés eredménye szignifikánsan nagyobb mértékő kártételt mutatott ki. Az ellenálló minısítést kapott Autumn Queen fajta nem csak októberben mutatott jelentéktelen mértékő károsodást, hanem a két hónappal korábbi tordasi megfigyelés során is. Ez alapján arra következtetünk, hogy a nagyfokú ellenálló-képességgel rendelkezı fajták esetében a termesztés idızítésének nincsen szerepe, azok a tenyészidıszak során bármikor termeszthetık. A 3. táblázatban néhány fajta példáján keresztül érzékeltetjük a betakarítási idıpont augusztusról 1-1,5 hónappal késıbbre tolásának hatását. A károsítás mértéke minden esetben szignifikánsan alacsonyabb volt. 3. táblázat. Az idızítés hatása a kártétel mértékére Fajta

Quisto Ducati Geronimo Hurricane Agressor Quattro Triptor

Helyszín Átlagos kártétel Tordas 39,75

Dátum Szórás augusztus 3. 8,97

Helyszín Átlagos kártétel Szarvas 7,09

Dátum Szórás szeptember 25. 5,09

Tordas 9,60

augusztus 3. 4,87

Szarvas 0,14

szeptember 25. 0,45

Tordas 82,10 Tordas 72,41 Tordas 7,34 Tordas 3,80 Tordas 19,33

augusztus 17. 32,31 augusztus 17. 16,97 augusztus 17. 2,40 augusztus 17. 1,60 augusztus 29. 6,99

Szarvas 8,63 Szarvas 29,01 Szarvas 1,53 Szarvas 1,53 Szarvas 2,38

szeptember 25. 8,62 szeptember 25. 13,52 november 14. 4,26 október 11. 1,57 szeptember 25. 3,26

Szignifikáns differencia

Van p<0,01 Van p<0,01 Van p<0,01 Van p<0,01 Van p<0,05 Van p<0,05 Van p<0,01

A kísérleteket az FVM K+F 24/3/00 sz. pályázat támogatásával végeztük.

Irodalom Andaloro, J.T., Hoy, C.W., Rose, K.B. and Shelton, A.M. (1983): Evaluation of insecticide usage in the New York ProcessingCabbage Pest Management Program. Journal of Economic Entomology 76: 1121-1124. Fail J. és Pénzes B. (2002a): A dohánytripsz (Thrips tabaci) kártétele szántóföldi zöldségféléken. Agrofórum, 13, 4.: 70-72. Fail J. és Pénzes B. (2002b): Dohánytripsz fejes káposztán. Kertészet és Szılészet, 51, 2.: 7-8. 227

Fox, C.J.S. and Delbridge, R.W. (1977): Onion thrips injuring stored cabbage in Nova Scotia and Prince Edward Island. Phytoprotection 58(2-3): 57-58. Hoy, C.W. and Glenister, C.S. (1991): Releasing Amblyseius spp. (Acarina: Phytoseiidae) to control Thrips tabaci (Thysanoptera: Thripidae) on cabbage. Entomophaga 36(4): 561-573. Kristóf L.-né és Pénzes B. (1984): Parás szemölcsök fejes káposztán (Suberized verrucae on cabbage). Kertészet és Szılészet. 33. 49.: 9. Murai, T. (2000): Effect of temperature on development and reproduction of the onion thrips, Thrips tabaci Lindeman (Thysanoptera: Thripidae), on pollen and honey solution. Applied Entomology and Zoology 35, 4.: 499-504. North, R.C. and Shelton, A.M. (1986): Ecology of Thysanoptera within cabbage fields. Environmental Entomology 15: 520-526. Pénzes B. (1980): A dohánytripsz egyedfejlıdése és populációjának dinamikája vöröshagymán. Doktori Értekezés Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem, Budapest. Pénzes B. és Szani Sz. (1992): A dohánytripsz (Thrips tabaci) kártétele fejeskáposzta fajtákon. Növényvédelmi Tudományos Napok. Budapest: 56. Pénzes, B., Szani, Sz., and Ferenczy, A. (1996): Damage of Thrips tabaci on cabbage varieties in Hungary. Supplement of Folia Entomologica Hungarica, 52: 127-137. Pénzes B., Szani Sz. és Ferenczy A. (1998): A dohánytripsz kártétele fejes káposztán. Növényvédelem 34. 2.: 67-73. Shelton, A.M., Wilsey, W.T. and Schmaedick, M.A. (1998): Management of onion thrips (Thysanoptera: Thripidae) on cabbage by using plant resistance and insecticides. Journal of Economic Entomology 91(1): 329-333. Stoner, K.A. and Shelton, A.M. (1988): Effect of planting date and timing of growth stages on damage to cabbage by onion thrips (Thysanoptera: Thripidae). Journal of Economic Entomology 81(4): 1186-1189. Wolfenbarger, D. and Hibbs, E.T. (1958): Onion thrips (Thrips tabaci Lind.) infesting cabbage. Journal of Economic Entomology 51: 394396.

228

PROTECTION OF WHITE CABBAGE AGAINST THE ONION THRIPS J. Fail – B. – Pénzes – K. Hudák Szent István University, Faculty of Horticultural Sciences, Department of Entomology, Budapest Since both chemical and biological protection of white cabbage against the onion thrips proved to be inefficient outdoors the possible means of protection are narrowed down to resistant varieties and timed growing. The means of the latter two are further emphasized with observations. In 2001 the resistance of 43 white cabbage varieties was assessed outdoors against the onion thrips (Thrips tabaci Lind.), based on the degree of damage occurring on the head leaves. In case of each variety, all the damaged leaves of 10 mature cabbage heads were marked with the appropriate value of the six-degree damage rating scale created for the procedure. The ratings for each leaf were multiplied by the square root of the leaf-number. Varietal resistance was represented by the sum of these values expressing the damage observed on the whole head. All varieties suffered smaller or greater damage. However, ‘Balashi’, ‘Riana’, ‘Autumn Queen’, ‘Ammon’ and ’Quattro’ were the least damaged, therefore described as resistant varieties. It was established that July and August are the most suitable months for variety assessment based on the degree of damage caused by natural infestation. The effect of timed growing was illustrated by several varieties assessed both in August and in September, although at different locations. The significantly reduced damage was primarily attributed to timing. In the case of a resistant variety (‘Autumn Queen’) it had no effect.

229

LIPOXIGENÁZ ENZIM AKTIVITÁSÁNAK MÉRÉSE TOBAMOVÍRUSOKKAL FERTİZÖTT PAPRIKA NÖVÉNYEKBEN Gullner G. – Tóbiás I. MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest Bevezetés A lipoxigenáz enzimek (LOX, EC 1.13.11.12.) nem-hem vasat tartalmazó dioxigenázok, amelyek a többszörösen telítetlen zsírsavak peroxidációját katalizálják a levegı oxigénje segítségével. A keletkezı nagy reakcióképességő zsírsav-hidroperoxidok a növényi sejtek membránjait károsítják, így felhalmozódásuk a növényi sejtekben nekrotikus tünetek megjelenéséhez vezet. Másrészt viszont ezek a vegyületek az oktadekanoid jelátvivı rendszer kulcsfontosságú intermedierjei és ezen kívül számos más fontos növényi anyagcsere-folyamatban és védekezési reakcióban is részt vesznek. Így számos vizsgálat kimutatta, hogy a LOX enzimek szerepet játszanak az egyes fertızött növényekben lezajló hiperszenzitív reakcióban (HR). A jelen vizsgálat során közel-izogén paprika (Capsicum annuum L.) növények leveleiben mértük a LOX enzimaktivitás változásait vírusfertızések hatására. Anyag és módszer A kísérletekben közel-izogén paprika vonalakat használtunk: Javított Cecei, (L+), D.Cecei/432 (L1), TL327/105 (L3) és 105/18-2 (L4). A magokat dr. Zatykó Lajos (Zöldségtermesztési Kutatóintézet, Budatétény) bocsátotta rendelkezésünkre. A növényeket 10-12 lombleveles korban inokuláltuk a következı vírusokkal: dohány mozaik vírus (TMV-Fe), paradicsom mozaik vírus Ob törzs (ToMV-Ob) és paprika enyhe tarkulás vírus (PMMoV-SL) és így különbözı kompatibilis és inkompatibilis gazda-parazita kapcsolatokat vizsgálhattunk (Tóbiás és mtsai, 1982, 1989). A kísérletekben kompatibilis növény-gazda kapcsolatok a következık voltak: Javított Cecei - TMV-Fe, D. Cecei - ToMV-Ob és TL327/105 PMMoV-SL. Az inkompatibilis növény-gazda kapcsolatok: D. Cecei - TMV-Fe, TL327/105 - ToMV-Ob, 105/18-2 - ToMV-Ob és 105/18-2 - PMMoV-SL voltak. A levélmintákat a fertızést követı napon kezdtük el győjteni, kivételt képez az L1 rezisztenciagént tartalmazó paprikafajta, ahol két nappal késıbb kezdtük a mintavételt. 230

Fél gramm növényi levelet dörzsöltünk el 2 ml 0,2 M citrát-foszfát pufferben (pH 7,6), amely 0,5% Triton X-100 detergenst és 1% PVP-t tartalmazott. A présnedvet lecentrifugáltuk és a felülúszót használtuk fel az enzimaktivitás mérésekhez. Szusztrátumként linolénsavat használtunk, amelynek peroxidációját spektrofotometriásan mértük 234 nm-en Axelrod és mtsai (1981) leírása szerint. Eredmények és következtetések Az L3 és L4 rezisztenciagént tartalmazó paprikafajták inokulált levelein általában a harmadik napon figyelhetı meg a lokális nekrotikus lézió, míg az L1 rezisztenciagént tartalmazó paprika növényen a negyedikötödik napon. A kompatibilis gazda-parazita kapcsolatokban látható tünet nem vagy nagyon enyhe klorotikus lokális lézió volt megfigyelhetı. A LOX aktivitás jelentıs indukcióját tapasztaltuk az inkompatibilis vírus-paprika kölcsönhatásokban (D.Cecei/432 - TMV-Fe, TL327/105 ToMV-Ob, 105/18-2 - ToMV-Ob és 105/18-2 - PMMoV-SL), míg a kompatibilis kölcsönhatásokban az enzimaktivitás nem változott meg jelentısen (Javított Cecei - TMV-Fe, D. Cecei/432 - ToMV-Ob és TL327/105 - PMMoV-SL). Az 1. ábrán a D. Cecei paprikafajtánál mért értékek láthatók. Az inkompatibilis (TMV-Fe) kapcsolatban az LOX aktivitása megnı a lokális lézió megjelenésével egyidıben, míg a kompatibilis kapcsolatban (ToMV-Ob) lényegesen nem változik.

1. ábra: Lipoxigenáz enzim aktivitások indukciója D.Cecei/432 (L1) paprikafajtánál TMVFe (inkompatibilis) és ToMV-Ob (kompatibilis) vírusfertızést követıen. Nyillal jelöltük a tünetek megjelenését. 3

L

Hasonló LOX aktivitás növekedés figyelhetı meg a 2. ábrán, ahol az rezisztenciagént tartalmazó paprika esetében az inkompatibilis 231

kapcsolatban (ToMV-Ob) nı, míg a kompatibilis kapcsolatban (PMMV-SL) nem változik. A rezisztenciagént nem tartalmazó Javított Cecei fajtánál csak kompatibilis kapcsolat - nem volt lényeges változás az LOX aktivitásban. Az L4 rezisztenciagént tartalmazó paprika esetében inkompatibilis gazda-parazita kapcsolatok - az LOX aktivitás nı a lokális nekrotikus léziók megjelenésével egyidıben. Minden esetben az LOX aktivitás megemelkedése egybeesett a látható lokális nekrotikus tünetek megjelenésével. Hasonló eredményeket kapott Buanaurio és Servili (1999) a paprika - Xanthomonas campestris pv. vesicatoria esetében, ahol megfigyelték az LOX aktivitás növekedését a hiperszenzitív reakció megjelenésével egyidıben. A kompatibilis és inkompatibilis növény-gazda kapcsolatok között megfigyelhetı különbségek arra utalnak, hogy a LOX aktivitás indukciója szerepet játszik a vírusokkal szembeni rezisztencia kifejezıdésében.

2. ábra: Lipoxigenáz enzim aktivitások indukciója TL327/105 (L3) paprikafajtánál ToMVOb (inkompatibilis) és PMMoV-SL (kompatibilis) vírusfertızést követıen. Nyillal jelöltük a tünetek megjelenését.

Összefoglalás 232

Közel-izogén paprika (Capsicum annuum L.) növények leveleiben mértük a LOX enzimaktivitás változásait vírusfertızések hatására. Az L1, L3 és L4 rezisztencia-géneket tartalmazó fajtákat, amelyek rezisztenciát mutattak tobamovírusokkal szemben, valamint a fogékony gazdanövényt (L+) olyan tobamovirusokkal (PMMoV, TMV / Fe és ToMV / Ob) fertıztük, amelyek eltérı mértékben voltak képesek az egyes rezisztencia-géneket áttörni. A LOX aktivitás jelentıs indukcióját tapasztaltuk az inkompatibilis víruspaprika kölcsönhatásokban (L1 - TMV / Fe, L3 - ToMV / Ob, L4 - ToMV / OB és L4 - PMMoV), de a kompatibilis kölcsönhatásokban az enzimaktivitás nem változott meg jelentısen (L+ - TMV / Fe, L+ - ToMV / Ob, L1 - ToMV / Ob és L3 - PMMoV). A LOX aktivitás megemelkedése egybeesett a látható lokális nekrotikus tünetek megjelenésével. Irodalom Axelrod, B., Cheesbrough, T.M. and Laakso, S. (1981): Lipoxygenase from soybeans. Methods in Enzymology 71: 441-451. Buonaurio, R. and Servili, M. (1999): Involvement of lipoxygenase, lipoxygenase pathway volatiles, and lipid peroxidation during the hypersensitive reaction of pepper leaves to Xanthomonas campestris pv. vesicatoria. Physiological and Molecular Plant Pathology, 54: 155-169. Tóbiás, I., Rast, A.Th.B. and Maat, D.Z. (1982): Tobamoviruses of pepper, eggplant and tobacco: comparative host reactions and serological relationships. Neth. J. Plant Pathol. 88: 257-268. Tóbiás, I., Fraser, R.S.S. and Gerwitz, A. (1989): The gene-for-gene relationship between Capsicum annuum L. and tobacco mosaic virus: effects on virus multiplication, ethylene synthesis and accumulation of pathogenesis-related proteins. Phys. Mol. Plant Pathol. 35: 271-286.

233

MEASURING LIPOXIGENASE ACTIVITY IN PEPPER PLANTS INFECTED BY TOBAMOVIRUSES G. Gullner – I. Tóbiás Hungarian Plant Protection Institute, Budapest Infection of plants by phytopathogenic viruses often results in oxidative stress in the infected leaves, which leads to irreversible damage of cellular membranes (lipid peroxidation) and to the appearance of visible necrotic disease symptoms. The hypersensitive reaction (HR), the rapid cell death at the pathogen entry sites is a characteristic feature of incompatible plant-pathogen interactions. Lipoxygenase enzymes (LOX, EC 1.13.11.12.) that catalyze the formation of hydroperoxy derivatives of polyunsaturated fatty acids, were also shown to participate in HR. The hydroperoxy fatty acids produced by LOX enzymes are deleterious to membrane functions and their accumulation can lead to necrotic damage. On the other hand, they are also key intermediates in the octadecanoid signalling pathway and in other important metabolic processes. In the present study the induction of LOX activity was followed in near-isogenic pepper (Capsicum annuum L.) plants. Cultivars containing the L1, L3 or L4 resistance genes and a susceptible host (L+) were inoculated with tobamoviruses overcoming neither, one, two or all of the resistance genes. LOX activity was induced in case of incompatible hostvirus relationships (L1 - TMV / Fe, L3 - ToMV / Ob, L4 - ToMV / OB and L4 - PMMV), but no significant changes were observed in case of compatible host-virus interactions (L+ TMV / Fe, L+ - ToMV / Ob, L1 - ToMV / Ob and L3 - PMMV). The increase of LOX activity coincided with the appearance of visible local necrotic lesions. The specific induction of LOX in the incompatible plant-virus combinations suggested that LOX may be involved in the development of resistance against tobamoviruses.

234

KAJSZIÜLTETVÉNYBEN ELİFORDULÓ KABÓCÁK Dér Zs.1 – Pénzes B.1 – Orosz A.2 1

Szent István Egyetem, Kertészettudományi Kar, Rovartani Tanszék, Budapest 2 Magyar Természettudományi Múzeum Állattára, Budapest

A csonthéjasok európai fitoplazmás sárgulása (European stone fruit yellows, ESFY) Európában általánosan elterjedt. Gazdaságilag jelentıs károkat fıleg a mediterrán övezetben (Olaszország, Spanyolország, Görögország, Franciaország) okoz, de az északibb részeken (Németország, Csehország) is megtalálható. A betegség Magyarországon is egyre nagyobb jelentıségő, a termés minıségének romlását, termésveszteséget, a termı fák élettartamának csökkenését, és végsı soron pusztulását okozza. A betegség terjesztésében a rovarok közül elsısorban a kabócák és a levélbolhák játszhatnak szerepet. Magyarországon a kajszi ültetvényekben elıforduló kabócák faji összetétele ez idáig ismeretlen volt. A betegség potenciális vektorainak megismeréséhez, fel kellett mérni a gyümölcsösben elıforduló kabócafajokat és azok egyedszámának alakulását. Ezért vizsgálatunk elsıdleges célja a hazai kajszi ültetvények kabóca faunájának felmérése volt. Valamennyi gyümölcsösben, így a kajsziültetvényekben a környezetvédelmi és a humán toxikológia szempontjából egyaránt kívánatos a növényvédı szerek használatának csökkentése. A közeljövıben az inszekticid terhelés várható csökkenése miatt azonban számolnunk kell a kabócák jelentıségének növekedésével. Irodalmi áttekintés A csonthéjas gyümölcsfák fitoplazmás betegségét már az 1900-as évek elejétıl ismerték, de akkor még a kajszi gutaütéssel hozták összefüggésbe. Elıször Morvan-nak sikerült oltással átvinni a kórokozót, amit ekkor még vírusos eredetőnek vélt. Késıbb megállapította, hogy okozója a klorotikus levélsodródás mikoplazma (Morvan és mtsai, 1957, 1973, cit.: V. Németh, 1979). Lorenz és mtsai (1994, cit.: Viczián és mtsai, 1997) a csonthéjasok európai sárgulásának (European stone fruit yellows phytoplasma, ESFY) nevezték el. Magyarországon a betegséget elıször 1992-ben észlelték Süle és mtsai (1997). A kórokozót hazánkban a kajszin kívül megtalálták még ıszibarackon, japánszilván, mandulán, cseresznyén és sajmeggyen is (V. Németh és mtsai, 2000). 235

A betegség természetes vektorai ismeretlenek, feltételezhetı, hogy több más fitoplazmás betegséghez hasonlóan, a csonthéjasok európai sárgulását is a kabócák terjesztik. Bonfils és mtrsai (1976) a Fieberiella florii-t vélik a kórokozó vektorának, mely az apple proliferation (Krczal és mtsai, 1988) és az USA-ban a csonthéjasokon elıforduló X-disease vektora (Jensen, 1969). Mariano és mtsai (1994) kísérleti úton át tudták vinni a kórokozót az Asymmetrasca decedens által Catharantus roseusra. Poggi és mtsai (1997) pedig a Typhlocybinae alcsaládba tartozó kabócákból, valamint az Anaceratagallia és az Euscelis nemzetségbe tartozó fajokból mutatta ki az ESFY-t, valamint más fitoplazmák jelenlétét is. Azonban a fitoplazmapozitív kabócák aránya igen alacsony volt. Carraro és mtsai (2001), valamint Jarausch és mtsai (2001) a szilva-levélbolhát (Cacopsylla pruni) tartják a betegség egyik természetes vektorának. Anyag és módszer Pomázon 2001-ben, növényvédelemi kezelésben részesített, ESFYvel fertızött kajszi ültetvényben egy teljes tenyészidıszakon át rendszeres győjtéseket végeztünk. Az ültetvényt közvetlenül alma és ıszibarack ültetvény, valamint természetes növényzet határolja. Ez utóbbi helyen elsısorban galagonya, vadrózsa, kökény, vadcseresznye, vadszilva, dió, szamóca és főfélék fordulnak elı. Az ültetvény sorközeiben mechanikai és vegyszeres gyomirtást is végeztek. Az ültetvényben április elejétıl június végéig rovarölıszeres kezeléseket végeztek, háromszor szerves foszforsav-észterrel (Dimecron 50, Parashoot CS, Danadim 40 EC), egyszer piretroiddal (Karate 2,5 WG). A győjtéseket Malaise csapdák, lombszívó gép és sárga ragacslapok segítségével végeztük el. Az ültetvényben két Malaise csapdát helyeztünk el, egyet az ültetvény belsejébe, egy másikat pedig a szélére. A csapdákat április eleje és november közepe között hetente ürítettük. Az ültetvényben lombszívó gép (Mc Culloch) segítségével kéthetente rendszeresen győjtöttünk mintákat a lombkoronából, az aljnövényzetbıl és az ültetvényt határoló szegélyrıl. Az ültetvényben elszórtan a fák koronájába helyeztünk el 10 db 10 x 16 cm-es, a Csalomon cég által gyártott sárga ragacsos lapot. Ezeket is kéthetente cseréltük. Eredmények A 2001-ben végzett győjtések során összesen 3117 kabócát sikerült befogni 5 család 85 fajából. Ez a hazai fauna 13%-a. Feltehetıen egy faunára új faj is elıkerült (Edwardsiana sp.), de ennek meghatározása, 236

azonosítása még folyamatban van. Az 1. táblázat tartalmazza a kajszi ültetvényben győjtött fıbb kabóca fajok listáját, feltüntetve a különbözı győjtési módszereket. Mivel a nıstények pontos faji meghatározása nem minden esetben lehetséges, ezért a további értékelésekben csak a hím példányokat vettük figyelembe. 1. táblázat: A kajszi ültetvényben győjtött fıbb kabóca fajok listája (Pomáz, 2001) Fajnév Cixiidae Reptalus cuspidatus Cercopidae Aphrophora alni Philaenus spumarius Delphacidae Dicranotropis hamata Laodelphax striatellus Cicadellidae Anoplotettix horváthi Aphrodes bicinctus Edwardsiana crataegi Edwardsiana lamellaris Edwardsiana prunicola Edwardsiana rosae Emelyanoviana mollicula Empoasca decipiens Empoasca solani Enantiocephalus cornutus Eupteryx atropunctata Eupteryx calcarata Eupteryx stachydearum Fieberiella florii Macrosteles laevis Macrosteles sexnotatus Micantulina stigmatipennis Mocydia crocea Psammotettix alienus Ribautiana scalaris Zygina flammigera Zyginidia pullula

Leíró neve, leírás ideje

Malaise csapda gyüm. szeg.

Sárga lap

fa

(Fieber, 1876)

+

+

(Fallén, 1805) (Linnaeus, 1758)

+ +

+

(Boheman, 1847) (Fallén, 1826)

+

+

+

+

+ + +

+ + + +

+ + + + + + +

+ +

+ +

+ +

+ +

+ +

+

Metcalf, 1955 (Schrank, 1776) (Douglas, 1876) (Ribaut, 1931) (Edwards, 1914) (Linnaeus, 1758) (Boheman, 1845) Paoli, 1930 (Curtis, 1846) (Herrich-Schäffer, 1838) (Goeze, 1778) Ossiannilsson, 1936 (Hardy, 1850) (Stal, 1864) (Ribaut, 1927) (Fallén, 1806) (Mulsant & Rey, 1855) (Herrich-Schäffer, 1837) (Dahlbom, 1850) (Ribaut, 1931) (Fourcroy, 1785) (Boheman, 1845)

237

+ + +

+

+ + +

+

+ + + +

+

+ + + +

+

+ +

+ + +

Szívócsapda aljnöv. szeg.

+ + +

+ +

+ + + +

+ + +

+

+

+

+ + + + + + +

+ + + +

+

+

+

+

+

+ +

+

+

A Malaise csapdás győjtések eredményeként 1473 kabócát sikerült befogni. Összesen 5 család 57 faját mutattuk ki. A fajok 70 %-a a Cicadellidae családba tartozik. A gyümölcsösben és az ültetvény szegélyén egyaránt az Edwardsiana lamellaris a domináns faj. Ezen kívül nagy egyedszámban fordult elı az Edwardsiana rosae, az Empoasca solani és az Empoasca decipiens is. A kajszin az Eupteryx calcarata, az ültetvény szélén pedig a Ribautiana tenerrima fordult elı még jelentısebb egyedszámmal (1. ábra).

Edwardsiana lamellaris 33%

a többi faj 42%

Eupteryx calcarata 7%

Empoasca decipiens 6% Empoasca solani 6%

Edwardsiana rosae 6%

1. ábra. A kabóca fajok megoszlása a gyümölcsösben (Malaise csapda)

A gyümölcsösben és annak szélén elhelyezett Malaise csapda leggyakoribb fajai megegyeznek, egyedszám-alakulásuk is hasonló, így a 2. ábrán csak a gyümölcsösben győjtött fajok egyedszámának alakulását mutatjuk be. A vizsgálatokat április elejétıl kezdtük el, azonban igazán értékelhetı mennyiségben május közepétıl győjtöttünk be kabócákat. Az idıjárási viszonyoktól függıen májustól kell számítani a kabócák megjelenésére, és az egész tenyészidı végéig jelen vannak az ültetvényben. Az Edwardsiana lamellaris-hoz hasonlóan az E. rosae és az Eupteryx calcarata is május végén – június elején mutat nagy egyedszám növekedést a növényvédelmi kezelések ellenére. Az Edwardsiana lamellaris-ról igen keveset tudunk, a külföldi növényvédelmi szakirodalmakban, mint kártevıvel nem találkoztunk. Az Edwardsiana rosae hazánkban igen elterjedt kártevı. Fı tápnövénye a vadrózsa és a nemesített rózsák. Ezekrıl repül át a gyümölcsfákra, legjobban az almát és a birset kedveli. Ezeken kívül számos tápnövénye ismert, melyek többnyire a rózsafélék családjából kerülnek ki. Sáringer szerint dióról és kajsziról ez idáig hazánkban nem sikerült begyőjteni (Sáringer 1989). 238

Az Eupteryx calcarata-t ez idáig Urtica sp. (Ossianilson, 1981), Ballota sp. és Salix sp. (Schiemenz, 1990) fajokról írták le. Az egyes fajok elıfordulási gyakorisága és a lombkorona vizsgálata alapján megállapítható, hogy az Edwardsiana lamellaris, E. rosae, valamint az Eupteryx calcarata fajoknak a kajszi is tápnövénye. Nagy egyedszámmal a Malaise csapdából kerültek elı, ami arra enged következtetni, hogy az ültetvényen kívüli területekrıl repültek be a gyümölcsösbe. Mérsékelt egyedszám növekedést az Empoasca solani és E. decipiens mutatott augusztus közepe, szeptember vége és október közepe felé. Az általunk fogott egyedek alapján az E. solani esetében két rajzáscsúcsot állapíthatunk meg augusztus és október közepén. Az E. decipiens május, június és július végén is mutat kisebb egyedszám növekedést. 100

egyedszám

80 E d w . ro s .

60

E u p t .c a l. E d w . la m .

40 20

nov. 1.

okt. 4.

szept. 6.

okt. 18.

g yő jté si id ı p o n to k

szept. 20.

aug. 23.

júl. 26.

aug. 9.

júl. 12.

jún. 14.

jún. 28.

máj. 31.

máj. 3.

máj. 17.

0

2 . á b r a . A z E d w a r d s ia n a l a m e l l a r is , E . r o s a e é s a z E u p t e r y x c a l c a r a ta e g ye d s z á m a la k u lá s a (M a la is e c s a p d a )

A sárga ragacslapos győjtések során 35 kabóca faj 742 egyedét sikerült begyőjteni. A fajok 80%-a a Cicadellidae családba tartozik. A domináns faj az Empoasca solani, mely az összegyedszám 52 %-t teszi ki. Nagyobb egyedszámban fordult elı az E. decipiens, a Zygina flammigera, az Emelyanoviana mollicula, az Anoplotettix horváthi és a Fieberiella florii (3. ábra).

Fieberiella florii 1%

a többi faj 22%

Empoasca solani 52%

Anoplotettix horváthi 2% Emelyanoviana mollicula 2%

Empoasca decipiens Zygina flammigera 15% 6% 3. ábra. A sárga ragacsos lapok által győjtött kabóca fajok megoszlása

239

Az elsı három faj egyedszám-alakulása az 4. ábrán látható. Az Empoasca solani augusztus közepén, szeptember végén - október elején mutat nagyobb egyedszám-növekedést, hasonlóan a Malaise csapdás győjtések eredményeihez. A második rajzáscsúcs 5-szöröse az augusztusinak. Az E. decipiens egyedszámát ábrázoló görbe két rajzáscsúcsot ad július és szeptember végén. A Zygina flammigera nagyobb tömegben augusztus közepén jelent meg.

160

egyedszám

120 80

Zyg.flam .

40

E m p .sol.

E m p .d ec.

okt. 19.

okt. 5.

szept. 7.

aug. 24.

szept. 21.

győjtési idıpontok

aug. 10.

júl. 27.

júl. 13.

jún. 29.

jún. 15.

jún. 1.

0

4. ábra. A sárga ragacslapos győjtések fıbb kabócafajainak egyedszám alakulása

Az Empoasca decipiens és E. solani igen elterjedt polifág fajok, hazánkban mindenütt elıfordulnak. Nagy mennyiségben zöldségféléken, elsısorban burgonyán (Kuroli, 2001), paradicsomon, paprikán, borsón, babon, répán, valamint lucerna-, repce- és gabonaállományokban találhatóak meg. Gyümölcsfák közül almán, szılın figyelték meg kártételüket (Sáringer, 1989). Az aster yellows fitoplazma terjesztésében fontos szerepük van. 2-4 nemzedékesek, az egyes nemzedékek nem különülnek el élesen egymástól. A sárga lapok és a Malaise csapda által fogott egyedek alapján mindkét faj esetében két nemzedéket lehet megállapítani. Szívógép segítségével késı ısszel igen nagy egyedszámban győjtöttük be az aljnövényzetbıl, mely igazolja, hogy imágó alakban telelnek át az avarban. A Zygina flammigera az Empoasca sp. fajokkal együtt száraz, meleg ısszel tömegesen jelenik meg a kultúrnövényeken. Olaszországban és Spanyolországban is az egyik leggyakoribb faj a csonthéjas ültetvényekben, azonban eddig vektor szerepét nem sikerült bizonyítani (Mariano és mtsai, 1994). A szívógép segítségével jól el lehetett különíteni a lombkoronában és az aljnövényzeten élı fajokat. A szívógép a sorközökben fıleg az 240

aljnövényzetre jellemzı fajokat fogta nagy egyedszámban, mint pl. Enantiocephalus cornutus, Mocydia crocea, Dicranotropis hamata és Psammotettix fajok. Az aljnövényzetben győjtött fajok legnagyobb része nem került elı a lombkoronából. Ugyanez tapasztalható a lombkorona és a szegély között is. A szegélyen a jellemzı fajok az Edwardsiana prunicola, E. crataegi, valamint a Mocydia crocea voltak. A lombkoronában megtalálható fajok: Philaenus spumarius, Edwardsiana rosae, Emelyanoviana mollicula, Empoasca solani, Psammotettix alienus és Zygina fajok. A Fieberiella florii szívógép segítségével aljnövényzetbıl került elı, valamint a sárga lapokról az ıszi hónapokban. Nagy egyedszámban fordult elı a dél-franciaországi kajszi területeken is, ahol laboratóriumi körülmények között átvitte a kórokozót egyik növényrıl a másikra (Bonfils és mtsai, 1976). Ezen kívül az almasöprősödés (apple proliferation) (Krczal és mtsai, 1988) és az USA-ban a csonthéjasokon elıforduló X-disease vektora (Jensen, 1969; Douglas, 1988). Az aljnövényzetben és az ültetvény szélén igen gyakori faj volt a Mocydia crocea, melyrıl igazolt, hogy a szılı fitoplazmás sárgulását terjeszti. A gyümölcsösben megtaláltuk a Hyalestes luteipes fajt, melynek vektorszerepe még tisztázatlan (Sforza és mtsai, 1998). A vizsgálataink eredményének a korábbi irodalmi adatokkal történı összevetése meghatározza a vizsgálataink további irányát, miszerint tisztázásra szorul, hogy a megtalált fajok tartalmazzák-e az ESFY fitoplazmát, és ha igen, képesek-e átvinni. Irodalom Bonfils, J., Lauriaut, F., and Leclant, F. (1976): Leafhopper fauna of apricot orchards in southern France: Observations on the biology of a presumed vector of chlorotic leafroll, Fieberiella florii stal; Transmission trials. Acta Horticulturae, No. 67: 137-140. Carraro, L., Loi, N. and Ermacora, P. (2001): Transmission characteristics of the European stone fruit yellows phytoplasma and its vector Cacopsylla pruni. European Journal of Plant Pathology 107:7, 695-700. Douglas, S.M. and McClure, M.S. (1988): New integrated approach for controlling X-disease of stone fruit. The Connecticut Agricultural Experiment Station, Bulletin 854. 2-10. Jarausch, W., Danet, J.L, Labonne, G., Dosba, F., Broquaire, J.M., Saillard, C., and Garnier, M. (2001): Mapping the spread of apricot chlorotic leaf roll (ACLR) in southern France and implication 241

of Cacopsylla pruni as a vector of European stone fruit yellows (ESFY) phytoplasmas. Plant Pathology 50, 782-790. Jensen, D.D. (1969): Comparative transmission of Western X-disease virus by Colladonus montanus, C. geminatus, and a new leafhopper vector, Euscelidius variegatus. Journal of Economic Entomology, Vol. 62: 1147. Krczal G., Krczal H., and Kunze, L. (1988): Fieberiella florii, a vector of apple proliferation agent. Acta Horticulturae, No. 235: 99-105. Kuroli G. (2001): A burgonyán táplálkozó Empoasca solani Curtis és E. decipiens Paoli kabócafajok egyedszámváltozása. Növényvédelem 37 (5): 225-230. Nicotina, M., d'Errico, F. P., and Ragozzino, A. (1994): Cicadine possibili vettrici del "giallume" e della "rosetta" del pesco in Campania. Informatore Fitopatologico 11/1994: 42-44. Ossiannilsson, F. (1981): The Auchenorrhyncha (Homoptera) of Fennoscandia and Denmark. Scandinavian Science Press. Poggi, C.P., Giunchedi, L., Bussani, R., Mordenti, G.L., Nicoli, A.R., and Cravedi, P. (1997): Early results of work on the vectors of european stone fruit yellows phytoplasma. Integrated plant protection in stone fruit. Bulletin-OILB-SROP, 20:6, 39-42. Sáringer Gy. (1989): Egyenlıszárnyú rovarok - Homoptera. In: Jermy T. and Balázs K. (szerk.): A növényvédelmi állattan kézikönyve 2. Bp. Akadémia K. pp. 13-75. Schiemenz, H. (1990): Beiträge zur Insektenfaune der DDR. Staatliches Museum für Tierkunde Dresden. In: Faunistiche Abhandlungen. pp. 141-185. Sforza, R., Clair, D., Daire, X., Larrue, J., and Boudon-Padieu, E. (1998): The role of Hyalestes obsoletus (Hemiptera: Cixiidae) in the occurence of Boir noir of grapevines in France. J. Phytopathology 146: 549-556 Süle S., Viczián O. és Pénzes B. (1997): A kajszi fitoplazmás pusztulása. Kertészet és Szılészet, 45: 8-11 V. Németh M. (1979): Gyümölcsfák vírusos, mikoplazmás és rikettsiás betegségei. Mezıgazdasági Kiadó, pp. 479-482. V. Németh M., Kölber M. és Hangyál R. (2000): Az ıszibarack fitoplazmás pusztulása. Kertészet és Szılészet 49. évf. (50) 15-17. V. Németh M., Kölber M., Hangyál R., Süle S., Viczián O., Mergenthaler E. és Fodor M. (2000): Csonthéjasok fitoplazmás pusztulása Magyarországon. Agrofórum, 11 (13): 26-32. Viczián O., Süle S., Pénzes B. és Seemüller E. (1997): A kajszi fitoplazmás pusztulása Magyarországon. Új Kertgazdaság 3.(1): 4851. 242

LEAFHOPPERS OCCURING IN APRICOT ORCHARDS Zs. Dér1 – B. Pénzes1 – A. Orosz2 1

Szent István University, Department of Entomology, Budapest 2 Museum of Natural Science, Budapest

European stone fruit yellows (ESFY) is widespread in Europe. The disease, which is increasing in Hungary, causes losses in yield, deterioration in fruit quality, decrease in the lifespan of fruit bearing trees and finally causes death of the plant. It is most probably the leafhoppers and the psyllids that play role in the spread of the disease. In Hungary, the species composition of leafhoppers in apricot orchards had not been known before our research was carried out. In order to search for the potential vectors of the disease, research was undertaken to identify the leafhopper species present in the orchard along with their population changes. Samplings and checks were taken periodically in a pesticide-treated apricot orchard infected with ESFY in Pomáz, during the whole vegetation period of 2001. Various collecting methods were used for monitoring the species. Samples were obtained from the canopy, the undergrowth and the plants adjacent to the orchard by the means of Malaise traps, suction traps and yellow sticky boards. 3117 individuals belonging to 85 leafhopper species were collected during our samplings. A species (Edwardsiana sp.) presumably new to the fauna was also collected, although research is still underway to remove all doubts about its identification. The leafhoppers were present throughout the vegetation period. A significant increase in the number of Edwardsiana lamellaris, E. rosae and of Eupteryx calcarata was detected between the end of May and the beginning of June, whereas in the middle of August, at the end of September and in mid-October an increase in the number of Empoasca solani, E. decipiens and Zygina flammigera was observed. On the basis of the abundance of the species as well as that of the study of the canopy it can be stated that apricot trees are among the host-plants of Edwardsiana lamellaris, E. rosae and Eupteryx calcarata. Our objectives for further studies are to assess the role in ESFY transmission of the leafhopper species collected.

243

RESULTS REGARDING THE VIRULENCE OF PUCCINIA STRIIFORMIS IN WESTERN ROMANIA Gh. Bunta1 – E. Bucurean2 – M. Csép2 1

Agricultural Research - Development Station, Oradea, Romania 2 University of Oradea, Romania

In the last 50 years the yellow rust attack was present with high intensity in 1961, 1967, 1978, 1985, 1988, 1991 and 2001 in Romania. Although we have studied the appearance and evolution of Puccinia striiformis pathogen of wheat since 1998 at Oradea but only in 2001 pointed out the presence of significant attackes on differential wheat variety set. This carried out studies contributed to the identification of wheat genes which were or were not effective in protection against Puccinia striiformis races. All wheat genes were effective except Yr 6 (?+2) from Heine’s Kolben, Yr 7 from Lee, and Yr A+ from Anza cultivars respectively. Heavy attack of yellow rust during the year 2001 demonstrated that the cultivars Decan, Fundulea 4, Delia and Dropia are susceptible to the pathogen races in the presence of local Puccinia striiformis population. Others, like Boema, Expres, Ardeal (Romanian cultivars) and G.K. Öthalom (Hungarian) were resistant ones. The correlation studies between morpho-physiological characters of wheat and/or yellow rust resistance demonstrated that the yellow rust reduced the yield of grains significantly. The most affected genotypes were the early ripening, reduced ear density, short stalk, and resistant to lodging ones. Introduction The wheat yellow rust (legitim name: Puccinia striiformis Westend. var. striiformis /Kövics, 2000/) disease has a cyclic evolution in Romania, because in this region it has not optimal climatic conditions for overwintering (Ittu & al., 1989). Although this disease has a reduced frequence of appearance, it is able to cause very high damages, like happened in 1961, 1978 (Ceapoiu and Negulescu, 1983), moreover in 1985, 1991 (Bărbulescu & al., 1991). In Hungary, the yellow rust has became an important disease since 1985, especially in the south of country (Szunics, 1986). The distribution of pathogen races depending on local cultivars. By replacing a cultivar assortment with another, induces changes in the structure of races (Stubbs, 1988). For example 104 E 137 race from North244

West of Europe, now prevalents in East. In addition, in Western Europe appeared by mutation new races of Puccinia striiformis resistant to pesticides (Ittu, 1996). Bayles (1998) observed that some very resistant cultivars became susceptible when they were cultivated in another area with a different race structure of pathogen population. Johnson (1988) showed that Moro cultivar became susceptible when it was introduced in the USA. By Stubbs (1988), Romania is situated in the 4-th zone of yellow rust spread, which covers South-East of Europe, Near East, and Egypt, where the most frequent races are 104 E 137, 6 E 16, and 82 E 16. Some authors (e.g. Ash and Rees, 1994) showed that a yellow rust attack depends on climatic conditions, beeing maximum temperature between 13 and 250C, and light intensity at the same time. Another limiting factor is in the study of yellow rust races the missing of differential set of isogene lines. That is why, it is essential to study the reaction of new cultivars against to yellow rust and to realize the changes in the structure of pathogen populations. Materials and methods The genes which control the yellow rust resistance and their effectiveness were studied at Fundulea (South Romania), at Podu Iloaie (Moldavia), at Turda (Transylvania), and at Oradea (Western Romania). Studying the presence of virulent races in the local populations of Puccinia striiformis was used a differential set of 25 wheat genotypes and a susceptible check cultivar, Lovrin 855. These genotypes have different genes, gene combinations, or the same gene from different genotypes for resistance to Puccinia striiformis. The usage of this differential set, permites the identification of structure and frequency of yellow rust races, giving information about genetical density of pathogen populations that affect the wheat on these areas. The differential cultivars were sawn on two rows with one-meter length and 30-centimetre distance between them in every year. The standard susceptible variety (Lovrin 855) was inserted in every 10 rows. The attack of yellow rust was estimated on different dates at those stages when we could evaluate the appropriate differences using Cobb's modified scale to estimate the type and intensity of infection. The reaction of breeding lines and cultivars to yellow rust attack was estimated by notes that reflect syntetically the attack at leaf level and at entire plot. The evidence the interdependence of yellow rust with morphological and physiological characters of wheat were calculated by simple correlation method among factors. 245

Results During the years 1998 and 1999 the natural occurrence of yellow rust appeared in Romanian zone, but not on differential cultivar set. During the years 2000 and 2002 no symptoms were detected in our part of country. We can explaine this situation by the follows: - the spores appeared in zone at the end of the vegetation period when the leaves of the most cultivars had already dried; - climate conditions were unfavourable for the pathogen; - differential set was incomplete so it does not covered the entire race spectrum of Puccinia striiformis. In April 2001, when the yellow rust attacked heavily the wheat, the weather was warm (medium temperature was 10.8 0C), extremely rainy (102.1 l/m2) and wet (81 % RH). At the first estimation (30 May), Puccinia striiformis was present on Lovrin 855 (susceptible cultivar), Heine’s Kolben, and Lee, the type of infection beeing the same (MR - medium resistant) and the maximum intensity was approximately equal (30% of leaf covered by pustules). The wheat genes which were inefficient to Puccinia striiformis attack were Yr 6 (? +2) included in Heine’s Kolben and Yr 7 included in Lee, respectively (Table 1). These data confirmed the occurrence of 1-2 races of yellow rust accordance with Ceapoiu and Negulescu (1983), who had found the most widely spread virulence genes of Puccinia striiformis which were corresponding to resistance genes of wheat Yr 6 and Yr 7 in Romania. Ittu & al. (1989) found that Puccinia striiformis has virulence on Yr 7, Yr 9 and Yr 10 genes of wheat. The second estimation was made at 13 June, when we observed sporulating lesions on Anza cultivar, too. The type of infection was medium resistant (MR) at Heine’s Kolben and Anza, medium susceptible (MS) at Lee, and susceptible (S) at check cultivar, Lovrin 855. Comparing the results from Oradea with the results obtained in Western Europe showed by Bayles (1998), the attack of Puccinia striiformis was stronger than in Romania (Table 2). In addition, the number of virulent races in western Romania were less (only 3) than in France (9), Denmark (10), Holland (8) or England (8). Although the data proceed from different climatic area and different years (1995 and 2001), these results should be an attention for the breeders of our country known expansion of new races toward East. The yellow rust attack appeared on the cultivars and breeding lines tested in Oradea experimental field, too. This situation permitted their characterization regarding to Puccinia striiformis resistance in natural infection conditions. 246

Table 1: The efficacy of wheat resistance genes to Puccinia striiformis attack, Oradea, 2001

Resistance gene

Differential genotypes

Chinese 166 Yr 1 Yr 2 Heine’s VII Yr 2 Kalyansona Yr 3a, + Vilmorin 23 Yr 3a, + Nord Desprez Yr Hybrid 46 3b, Yr 4b Yr 3c Maris Huntsman Yr 5 Triticum sp. var. album Yr 6, Yr 2 Heine’s Peko Yr 6 (?+2) Heine’s Kolben YR 6+7 Pavon 76 YR 7 Lee Yr 7+ Reichersberg Yr 8 Compair Yr 9+ Slejpner Yr 10 Moro Yr 11 Joss Cambier Yr 14 Moulin Yr 17 VPM CV Carstens V CV+ Hereward Yr A+ Anza So Suwon 92 / Omar Sd Strubes Dickkopf Sp Speldings Prolific Lovrin 855 (susceptible check)

Yellow rust attack May 30 June 13 infecti- intensi- infecti- intension type ty on type ty MR MR MR

30 30 32

MR MS MR S

40 45 40 57

The first pustules appeared at early May on Decan breeding line. Very susceptible cultivars were Fundulea 4, Delia and Dropia. These genotypes have in their genom the Yr 9 resistance gene (Ittu & al., 1995).

247

Table 2: The comparative virulence of local races of Puccinia striiformis populations in some West-European countries and western Romania

Country France Denmark Holland England Romania (Oradea)

V1

V2

V3a

62 4 100 90 0

100 91 100 99 0

100 100 100 100 0

V3b V4b 84 100 27 67 0

V6

V7

51 27 87 35 40

0 0 0 0 45

Virulence of races V 8 V9 V10 0 0 0 0 0

92 80 100 95 0

248

0 0 0

V17

VCV

VA

VSo

VSd

VSp

0 6 70 0

0 18 0 36 0

16 13 40

84 98 0

100 100 100 0

0 0 0 0

The most resistant genotypes were Boema, G.K. Öthalom and Expres (Table 3). G.K. Öthalom, a Hungarian cultivar, confirmed the results had obtained in Hungary with wheat yellow rust resistance. Vida & al. (2002) introduced some new wheat cultivars with resistance to this disease, like Mv. Palotás, Mv. Emma, Mv. Csárdás, Mv. Magdaléna, etc. Table 3: The reaction of some wheat genotypes to yellow rust attack, Oradea, 2001

Class.

Genotype

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25

Boema G. K. Öthalom Expres Ardeal Turda 2000 Farmec Efect Bezostaia Lovrin 34 Falnic Crina Flamura 85 Romulus Arieşan Destin Delabrad Alex Emul Dor Turda 95 G. K. Góbé Dropia Delia Fundulea 4 Decan

Yellow rust infection value May 30 June 13 Maximum 2.0 2.0 2 2.0 2.0 2 2.2 2.2 3 2.5 2.5 3 2.5 2.5 3 2.5 2.5 3 2.7 2.8 4 3.0 3.0 3 3.0 3.0 3 3.0 3.0 4 3.0 3.2 4 2.8 3.2 4 3.0 3.3 4 3.2 3.3 4 3.5 3.5 5 3.7 3.7 4 3.7 3.8 5 4.2 4.2 6 4.2 4.3 7 4.0 4.7 6 4.5 4.8 6 4.7 5.3 8 4.8 5.7 7 4.7 6.3 7 5.7 6.7 8

The evidence of interactions and effects between yellow rust attack and morpho-physiological characters of varieties were determined by correlation analyzis between all pair of features (Table 4). Thus, the yield was negative and significant influenced by the yellow rust intensity. 249

Table 4: Correlation between morpho-physiological characters of wheat

Nr 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15

CHARACTER 2 Plants density .06 Ears density Height Earing date Maturity date Lodging Powdery mildew Leaf rust Yellow rust Drechslera tritici-repentis Nr. of grain/ear Grain weight/ear TKW Hl weight Yield

3 .08 +.06

4 5 6 7 .400 .23 +.35 +.25 .37 .5100 +.21 .430 +.40* +.35 +.59** +.42* +.92** .08 +.22 .05 +.40* +.41*

8 +.15 .15 .26 .410 .17 .24 +.12

10 11 12 9 .20 +.08 +.17 .17 .410 .31 .08 .420 390 .390 .5300 .430 +.21 .440 +.01 +.07 +.31 .35 +.02 +.15 .4700 .09 .470 .5500 .07 0.12 +.02 .27 .01

+.21 +.11

+.03 +.03 .06

13 +.06 .26 +.34 +.01 +.05 +.17 +.26

14 .04 .35 +.32 +.36 +.36 +.07 +.39*

15 .05 +.19 .37 .440 .5700 .21 .480

+.22 .12 +.04

.25 .05 .08

.06 .390 +.21

+.76** .5700 +.06 +.04 +.32

+.34 +.38

+.26 +.07 .02

+.39* +.08 .11

250

Cultivars with a low density of ears were the most attacked, according to Ash and Rees (1994), that affirmed that the most illuminated field were the most attacked beeing in accordance with light intensity. The cultivars with short stalkes, early and resistant to lodging were the most attacked by yellow rust. It is possible that this situation was in relationship with the light intensity, too. Another aspect that powdery mildew (Blumeria /Erysiphe/ graminis) attacks the most intensively that cultivars which are heigh, belated, and susceptible to lodging opposed to yellow rust. Conclusions 1. The resistance genes, that did not conferred protection of wheat against the local population of yellow rust, were Yr 6 (? +2), Yr 7, and Yr A+. 2. Some of the wheat cultivars tested have a good resistance to yellow rust: Boema, G.K. Öthalom and Expres. 3. The intensity of yellow rust attack depends not only on genotype but height, density of ears, and precocity, too. References Ash, G.J. and Rees, R.G. (1994): Effect of post-inoculation temperature and light intensity on expression of resistance to stripe rust in some australian wheat cultivars. Austr. J. Agr. Res. 45 (7): 1379 - 1386. Bayles, R. (1998): Yellow rust of wheat. Annual report 1997 – COST 817. Population studies of airborne pathogens on cereals as a means of improving strategies for disease control. European Comm., Ed. H. Ostergard. 55 - 64. Bărbulescu, Al. & al. (1992): EvoluŃia unor boli şi dăunători ai cerealelor, plantelor tehnice şi furajere în Ńara noastră în anul 1991. Probl. prot. pl., XX, (1 - 2): 67 - 83. Ceapoiu, N., and Negulescu, Floare (1983): Genetica şi ameliorarea rezistenŃei la boli a plantelor. Ed. Acad. RSR. 225 - 228. Ittu, Mariana, Săulescu, N.N., Ittu, Gh., and Moldovan, Mariana1989): Elemente noi în strategia ameliorării grâului pentru rezistenŃa la boli. Probl. genet. teor. aplic., XXI, 3: 123 - 147. Ittu, Mariana, Săulescu, N.N., and Ittu, Gh. (1995): Tipuri şi factori de rezistenŃă la boli utilizaŃi în programul de ameliorare a grâului de la ICCPT Fundulea. An. ICCPT, LXII: 35 - 45. Ittu, Mariana (1996): A 9-a ConferinŃă Europeană şi Mediteraneană – Ruginile şi făinările cerealelor, Lunteren, Olanda, 2 – 8 septembrie 1996. Probl. gen. teor. aplic., XXVIII, (2): 135 - 140. 251

Johnson, R. (1988): Durable resistance to yellow (stripe) rust in wheat and its implications in plant breeding. Breeding strategies for resistance to the rust of wheat. Mexico, D. F., CIMMYT. 23 - 28. Kövics, Gy. (2000): Növénybetegséget okozó gombák névtára. Mezıgazda Kiadó, Budapest 255 pp. Stubbs, R.W. (1988): Pathogenicity analysis of yellow (stripe) rust of wheat and its significance in a global context. Breeding strategies for resistance to the rust of wheat. Mexico, D. F., CIMMYT. 23 - 38. Szunics, L. (1986): Wheat resistance research team. Research results from the Agricultural Research Institute of the Hungarian Academy of Sciences, 1981 – 1985. Ed. L. Balla, Martonvásár. 66 - 72. Vida, G., Szunics, L., Veisz, O., Láng, L., and Bedö, Z. (2002): Martonvásári búzafajták sárgarozsda ellenállósága 2001-ben. Martonvásár 2002/2, XIV, 6-7.

252

A SZÉLERİSSÉG HATÁSA A LEPIDOPTERÁKRA Kúti Zs. – Puskás J. Berzsenyi Dániel Fıiskola, Szombathely Irodalmi áttekintés A rovarok repülési aktivitását és ezzel együtt a fénycsapdás rovargyőjtésünk eredményességét, számos más abiotikus tényezı mellett, az idıjárás is befolyásolja. A befogott példányok száma ezért a különbözı éjszakákon eltérı arányban képviselik a faj jelenlévı egyedeinek tényleges mennyiségét. Ez különösen a növényvédelmi prognosztika számára jelent komoly nehézséget. Több kutató foglalkozott az idıjárás győjtést módosító hatásának feltárásával (Williams, 1940, 1962; Manninger, 1948; Persson, 1972). Hazánkban az 1950-es évek végén kezdıdött meg az egyes idıjárási elemek és a begyőjtött egyedek száma közötti összefüggések elemzése. Kezdetben, amikor még kevés adat állt a kutatók rendelkezésére, célként tőzték ki a különbözı rovarrendek repülési aktivitása szempontjából a kedvezı és kedvezıtlen értéktartományok megállapítását. E téren Wéber (1957, 1959, 1960), Balogh (1962), B. Balázs (1965), Nowinszky (1977) írtak le alapvetı megállapításokat. Késıbb Járfás és mtsai (1977, 1979) frakcionáló fénycsapda győjtési adatainak segítségével határozták meg a hımérséklet, a relatív páratartalom, a csapadék, a szélsebesség és a légnyomás győjtést módosító hatásait (Nowiszky és mtsai, 1994). Vizsgálatainkban azt tőztük ki célul, hogy megállapítsuk, a repülési aktivitást a szélerısség mértéke mennyiben befolyásolja. A vizsgálat anyaga és feldolgozási módszere A győjtési adatok a Balaton északi partjáról egy Jermy-típusú fénycsapdával felszerelt megfigyelıhelyrıl származnak. A fénycsapdát Balatongyörökön dr. Bozai József üzemelteti. A térség területén éghajlat befolyásoló tényezı a Balaton közelsége. A tópart mikroklímáját kedvezıen befolyásolja a víz felületérıl visszaverıdı napfény. A körzet szélklímájában a különbözı égtájak képviseltetik magukat, uralkodó szélirányai az É-i és a DK-i. A kutatások céljára e csapda két éves (1998-1999) nyári fogási anyagából a nagylepkék (Macrolepidoptera) és a molylepkék (Microlepidoptera) eredményeit használtuk. 253

A szélerısség óránkénti (20, 21, 22, 23, 24, 1, 2, 3, 4, 5) mérési eredményeit Keszthelyrıl, az Országos Meteorológiai Szolgálat Agrometeorológiai Kutatóállomásáról származnak. Az adatok óraátlagok, például 1 órához a 0 és 1 óra közötti idıszak átlaga tartozik. Az adatokat a MILOS nevő finn automata meteorológiai állomás mérte. A vizsgálatokban a 22 órai adatokat használtuk, ennek oka, hogy korábbi vizsgálatok kimutatták - a Macrolepidoptera fajok esetében -, azonos megvilágítás és hımérséklet, valamint azonos megvilágítás és relatív páratartalom mellett az éjfél elıtti fogás magasabb, mint az éjfél utáni (Nowinszky és mtsai, 2000). A fénycsapdával naponta begyőjtött rovaregyedek számából rendenként százalékos fogási értékeket számoltunk úgy, hogy az évenként befogott napi egyedszámokat összesítettük, majd ebbıl számoltuk ki a napi fogást százalékos értékben [(napi/Σ) x 100]. Győjtési adatok a teljes éjszaka során csapdába került lepkék számát jelentik, mivel a fénycsapda fogási eredményeibıl nem állapítható meg, hogy a rovarok az éjszaka melyik részében kerültek a csapdába. A feldolgozás során ezen adatokat vetettük össze az éjszakai szélerısséggel. Munkámban nem számoltam éjszakai szélerısség átlagértékeket, hanem egységesen a 22.00 órás adatokat felhasználva szélerısség típusokat használtuk a következı módon: A szélsebességet a Beaufort fokok (1. táblázat) szerinti beosztás alapján három kategóriába osztottuk: I. szélcsend: 1 Beaufort fok (0,0-0,2 m/s), II. gyenge légáramlás: 2–3 Beaufort fok (0,3 – 5,4 m/s), III. erıs szél 4 Beaufort fok (5,5 m/s) felett. Eredmény és megvitatás Az eredményeket a 2. és 3. táblázatok mutatják. Összegzésként megállapítható, hogy a fénycsapdázás eredményessége szempontjából kedvezıtlen, illetve a rovarok repülési aktivitását jelentısen csökkenti az erıs szél. Az erıs szélerısségő éjszaka utáni gyenge szélerısségő éjszakán a begyőjtött egyedek - mind a Macrolepidoptera, mind a Microlepidoptera – száma emelkedett. A Lepidopterák repülése szempontjából a legkedvezıbb a szélcsendes éjszaka. Néhány esetben enyhe légmozgás idején a Microlepidopterák aktívabbak a Macrolepidopteráknál.

254

1. táblázat: A szél sebessége a Beaufort fokok szerint Be aufort

Elnevezés

A szél hatása szárazföldön

Ffok 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

Szélsebesség

m/sec Kkm /h füst 0 - 0.2 0 -0.7

Szélcsend

Teljes szélcsend, a egyenesen száll felfelé Enyhe A szélirányt csak a füst mutatja, légmozgás a szélzászló nem leng Könnyő A szél az arcon érezhetı, a leveszellı lek rezegnek, a szélzászló mozog Gyenge A levelek és a vékony gallyak szellı mozognak, a zászlót lobogtatja Mérsékelt Felemeli a port és a papírt, mozszellı gatja az ágakat Élénk A kis lombos növények ingaszellı nak, a tavon fodrok képzıdnek Erıs szél Az erıs ágak mozognak, a telefonvezeték zúg Metszı Az egész fát mozgatja, fárasztó szél a széllel szemben közlekedni Viharos Letépi az ágakat a fákról, veszészél lyes a szabadban tartózkodni Vihar A házakon kisebb károkat okoz

0.3 1.5 1.6 3.3

3.4 5.4 5.5 7.9 8.0 10.7 10.8 13.8 13.9 17.1 17.2 20.7 20.8 24.4 Erıs vihar Fákat tép ki, a házakon károkat 24.5 okoz 28.4 Orkánszerő Nagy viharkárokat okoz 28.5 vihar 32.6 Orkán

13

255

0.8 5.4 5.5 11.9

12.0 19.4 19.5 28.4 28.5 38.5 38.6 49.7 49.8 61.6 61.7 74.5 74.6 87.8 87.9 102.2 102.3 117.4 32.7 - 117.5 36.9 132.8 37.0 - 132.9 41.4 149.0

2. táblázat: A Lepidopterák aktivitása és a szélerısség, 1998

Dátum 1998 07. 25. 07. 26. 07. 27. 07. 28. 07. 29. 07. 30. 07. 31. 08. 01. 08. 02. 08. 03. 08. 04. 08. 05. 08. 06. 08. 07. 08. 08. 08. 09. 08. 10. 08. 11. 08. 12. 08. 13. 08. 14. 08. 15. 08. 16. 08. 17. 08. 18. 08. 19. 08. 20. 08. 21. 08. 22. 08. 23. 08. 24. 08. 25. 08.26.

MacroMicrolepidoptera % lepidoptera % 0,0 0,0 4,5 1,0 2,0 0,7 1,0 0,8 1,5 1,7 1,5 0,7 0,1 0,4 1,0 0,6 0,5 1,2 1,3 0,8 0 0,1 4,4 5,3 3,2 2,6 5,0 7,0 5,4 6,0 2,8 1,6 4,3 3,7 6,8 9,0 7,4 9,7 1,7 2,0 5,3 6,8 5,6 8,2 5,1 4,9 5,4 4,1 4,9 6,6 1,8 1,6 7,6 7,2 2,6 2,0 0,9 0,9 1,5 0,7 0,6 0,6 1,2 0,1 1,9 1,0

256

Szélerısség m/s 8,4 0,0 0,7 0,0 0,0 1,1 3,6 0,0 0,0 0,4 4,3 0,0 0,0 0,2 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 3,0 0,5 0,6 0,3 0,0 5,5 0,0 0,0

Szélerısség kategória III I II I I II II I I II II I I I I I I I I I I I I I I II II II II I III I I

3. táblázat: A Lepidopterák aktivitása és a szélerısség, 1999

Dátum 1998 07. 03. 07. 04. 07. 05. 07. 06. 07. 07. 07. 08. 07. 09. 07. 10. 07. 11. 07. 12. 07. 13. 07.14. 07. 15. 07. 16. 07. 17. 07. 18. 07. 19. 07. 20. 07. 21. 07. 22. 07. 23. 07. 24. 07. 25. 07. 26. 07. 27. 07. 28. 07. 29. 07. 30. 07. 31. 08. 01. 08. 02. 08. 03. 08. 04. 08. 05. 08. 06. 08. 07. 08. 08. 08. 09. 08. 10. 08. 11. 08. 12. 08. 13. 08. 14. 08. 15. 08. 16. 08. 17.

MacroMicrolepidoptera % lepidoptera % 0,4 0,3 0,6 0,4 0,4 0,0 0,0 0,4 0,4 0,2 0,4 0,4 0,2 0,7 2,0 1,8 3,1 4,5 7,0 0,1 0,6 0,1 2,9 5,7 3,4 3,7 2,9 3,4 2,4 3,7 1,7 3,0 2,6 3,6 5,9 2,2 3,4 5,1 3,0 2,4 2,6 1,7 4,2 2,5 2,4 0,0

0,2 0,4 1,5 0,6 0,3 0,0 0,0 0,4 2,9 1,6 1,7 0,7 0,8 1,3 1,3 1,0 2,7 3,0 5,6 0,0 0,1 0,0 3,5 5,4 3,0 3,2 4,7 4,2 2,2 9,3 1,9 4,8 1,3 1,9 2,0 1,8 5,5 5,6 2,0 2,3 1,4 0,8 2,9 1,9 0,7 0,0

-- a meteorológiai mőszer nem mőködött 257

Szélerısség m/s

Szélerısség kategória

0,1 1,0 1,4 0,0 2,2 9,2 4,2 2,9 0,7 1,0 0,8 0,8 1,3 1,2 0,0 --0,2 0,5 7,6 2,2 6,4 3,1 0,7 1,3 0,9 1,7 0,3 1,4 1,4 0,1 1,1 0,2 --2,0 1,7 0,8 2,2 0,7 1,9 2,8 0,6 1,8 7,3 --

I II II I II III II II II II II II II II I --I II III II III II II II II II I II II I II I --II II II II II II II II II III --

Irodalom Balogh I. (1962): A pécsi fénycsapda lepkeanyagának ökológiai és faunisztikai vizsgálata. Pécsi Pedagógiai Fıiskola Évkönyve. 19611962. 397-415. B. Balázs K. (1965): Lepkekártevık rajzásadatai a meteorológiai tényezık függvényében. Rovartani Közlemények. 18:28 481-503. Járfás J. (1977): Kártevı sodrómolyok fénycsapdázásának eredményei. Kertészeti Egyetem Közleményei. 41: 123-125. Járfás J. (1979): Kártevı lepke-fajok elırejelzése fénycsapdával. Kandidátusi Értekezés. Kecskemét. 127. Manninger G. A. (1948): Kapcsolat az éghajlat, az idıjárás és az állati kártevık között. In: Réthly A. és Aujeszky L. (1948): Agrometeorológia. Quick. Nowinszky L. (1977): Idıjárási tényezık rovarokra gyakorolt hatásának elemzése hidrotermikus számok alkalmazásával, két Lygus faj (Heteroptera, Miridae) példáján bemutatva. Növényvédelem. 13:12 538-543. Nowinszky L., Ekk I., Károssy Cs. és Tóth, Gy. (1994): 9. Az idıjárási elemek. A fénycsapdás rovargyőjtést módosító abiotikus tényezık I. kötet 85-90. Nowinszky L., Puskás J. és Tóth Gy. (2000): A vetési bagolylepke (Scotia segetum Schiff.) fényre repülésének cirkadián ritmusa. Növényvédelem 36:4 173-179. Persson, B. (1972): Longevity of Noctuid moths in relation to certain daytime weather factors. Oikos. 23:3 394-400. Wéber M. (1957): Meteorológiai tényezık szerepe a rovarok életében. Pécsi Mőszaki Szemle 3: 17-23. Wéber M. (1959): Frontváltozások hatása a fényre repülı rovarokra. Pécsi Pedagógiai Fıiskola Évkönyve 259-275. Wéber M. (1960): Biometeorológiai problémák a rovarok körében. Pécsi Pedagógiai Fıiskola Évkönyve 278-289. Williams, C. B. (1940): An analysis of four years captures of insects in a light-trap. Part II. Trans. Roy. Ent. Soc. London 90: 228-306. Williams, C. B. (1962): Studiens on black flies (Diptera: Simuliidae) taken in a light-trap in Scotland. III. The relation of night activity and abundance to weather conditions. Trans. Roy. Ent. Soc. London 114: 1 28-47.

258

GYOMTÁRSULÁSOK VIZSGÁLATA ELTÉRİ TALAJMŐVELÉSI VÁLTOZATOKBAN KUKORICA VETÉSBEN Kovács Sz. – Nyakas A. Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum Növénytani és Növényélettani Tanszék Irodalmi áttekintés A fenntartható gazdálkodási rendszer céljainak megvalósításához szervesen hozzá járulnak a talajkímélı mővelési eljárások, amelyek a hagyományos talajmőveléshez képest legtöbbször csökkentett menetszámot biztosítanak, hozzájárulva a talaj szerkezetének tartós javulásához. A talajkímélı direktvetéskor a talaj legfeljebb 10%-án történik talajbolygatás, amit vegyszeres gyomirtás egészít ki. A forgatás nélküli alapmővelési rendszerek alkalmazásával mérsékelhetı a rögösség, a vízvesztés, valamint idı- és költségmegtakarítás is elérhetı mivel ilyenkor csökken az alkalmazott menetszám a mővelés során (Birkás és mtsai, 2001; Birkás, 1995; Nyíri, 1993; Ángyán és Menyhért, 1997; Búvár és mtsai, 1999). Számos szerzı foglalkozik a különbözı talajmővelési változatok talajra gyakorolt hatásával. Eredményeik szerint a forgatás nélküli talajmővelés minden esetben több nedvességet hagy vissza a talajban , mint a szántás (Vajdai, 1991; Rátonyi, 2001). A talajellenállás is függ a talajmővelési módtól. Rátonyi (2001), Gecse és Galovics (2001), valamint Fenyves (1997) vizsgálatai alátámasztják, hogy a direktvetés talaja erısen tömıdött, a tárcsás -lazítós és a sekély tavaszi alapmővelés viszont kedvezı talajlazultsági állapotot alakít ki. A hagyományos szántásos alapmővelésnél két tömör réteg azonosítható. A csökkentett menetszámú mővelési módok azonban fokozott gyomosságot vonnak maguk után, amely terméskiesést okozhat. Varga és mtsai (2000, 2002) 30-tól 70%-ig terjedı terméscsökkentı hatást tapasztaltak az Ambrosia artemisiifolia L. az Abutilon theophrasti és az Echinochloa crusgalli L. esetén kisparcellás kísérleteikben. Az elszaporodó gyomok zöme egyszikő, ezért javasolják Hunyadi és mtsai (1998) továbbá Mike és mtsai (1999), hogy célszerő az egyszikő fajok gyökérváltását figyelemmel kísérni, mivel ekkor irthatóak a leghatékonyabban, így hozzájárolhatunk egy költségtakarékosabb gyomszabályozás megvalósításához.

259

Anyag és módszer A kísérlet beállítása: Felmérésemmel a KITE Rt. által, Csárdaszálláson beállított csökkentett menetszámú talajmővelési módokat vizsgáló kísérletsorozathoz kapcsolódtam. Az üzemi körülmények között beállított kísérlet során három csökkentett menetszámú talajmővelési változat (I, II, III, kezelés) és a hagyományos, sok menetszámú technológia (IV. kezelés) néhány gyomtársulási jellemzıit vetettem össze. A mintaterület talaja alföldi kötött, középkötött réti agyagtalaj. Jelen közlemény az elmúlt két év adataira épül. Kezelések: A kb. 15 ha-os terület 4 nagy mérető parcellára van osztva. Ezeken az alábbi mővelési változatokban folyik a kezelés. I kezelés: ısszel szárzúzás, tavasszal direktvetés II. kezelés: ısszel szárzúzás, tárcsás-lazítós alapmővelés 30 cm (Disk Ripper), tavasszal magágykészítés, vetés

III. kezelés:

mélyen

ısszel szárzúzás, tarlóhántás (2-szer), tavasszal sekély, forgatás nélküli alapmővelés Mulch Finisherrel (12cm), vetés ısszel szárzúzás, tarlóhántás (1-szer), alapmővelés IV. kezelés: ıszi szántással (27cm), tavasszal magágykészítés, vetés (hagyományos mővelés) Az I, II, III-as kezelések forgatás nélküli alapmővelésre épülı, csökkentett menetszámú talajmővelési módszerek. A IV. kezelés hagyományos, forgatásos alapmővelésre (szántásra) épülı eljárás. Kemikáliák: İsszel N45, P45, K45 kg/ha hatóanyagú mőtrágya került kiszórásra az alapmővelés elıtt. Tavasszal a vetéssel egyidıben 102 kg/ha hatóanyag-tartalmú ammónium-nitrát mőtrágyát juttattak ki, valamint a direktvetésben még 5 l/ha Roundup-os kezelést alkalmaztak. Vetés utáni, kelés elıtti gyomirtást valamennyi kezelés esetén preemergens szerkombinációval végeztek, majd ezt követıen posztemergensen is kezelték a növényállományt. A betakarítást mindkét évben október végezték. Mérések: Mindkét év tenyészidıszakában a kukorica különbözı fenológiai fázisaiban történt a mintavétel. 2 x 2m-es mintavételi kvadrátokat alkalmaztam és 10 ismétlésben végeztem a cönológiai alapfelmérést. A felmérés során elkészítettem a hajtásos növények fajlistáját, becsültem a fajok dominanciáját (relatív gyakoriság). A fajok meghatározása Simon (1992), Újvárosi (1973) és Hunyadi és mtsai (2000) alapján történt. A C4-es fajok beazonosítására Nyakas és Kalapos (1996) munkája szolgált alapul.

260

Eredmények és értékelésük Az egyszikő és kétszikő gyomok arányának alakulása

Az értékelés során a kezelésenkénti összes gyomborításból megoszlási viszonyszámokat számoltam és a kapott adatokat az 1. ábrán jelenítettem meg. A két tenyészidıszakot tekintve megállapítható, hogy az egyszikő fajok aránya a csökkentett menetszámú mővelési módok közül a direktvetésben (I.kezelés) 7,5%-os, a tárcsás alapmővelésre épülı rendszerben (II.kezelés) 56 %-os, míg a tavaszi sekély mővelésben (III.kezelés) 55,7%-os borításnövekedést mutat. A hagyományos technológiát alkalmazva (IV.kezelés) viszont 1,85 %-al visszaesett az egyszikőek aránya. Az egyszikő és kétszikő fajok aránya (2000-2001) 100%

8,03 20,6

90% 80%

Borítás (%)

70% 60%

80,35

72,83

63,99 76,28

50%

74,34

76,19

25,66

23,81

IV. 2000

IV. 2001

91,97 79,4

40% 30% 20% 10%

19,65

27,17

36,01 23,72

0% I. 2000

I. 2001

II. 2000

II. 2001

III. 2000

III. 2001

Talajmővelési változatok Egyszikőek

Kétszikőek

1.ábra: Az egyszikő és kétszikő fajok aránya eltérı talajmővelési változatokban (2000-2001)

Az egy- és kétszikő fajok arányát vizsgálva kiderült, hogy a csökkentett menetszámú mővelési módok egyértelmően növelik, míg a hagyományos szántásos talajmővelés visszaszorítja az egyszikő gyomokat. A növekedés különösen a tárcsás–lazítós és a sekély tavaszi alapmővelésnél szembetőnı, amely hasznos információt nyújt a növényvédı szakemberek számára. Az egyszikőek drasztikus elszaporodása több okkal magyarázható. • A csökkentett menetszámú talajmővelés a magvak zömét a felsı 5 cmes zónában teríti el, ahol maximalizálja számos faj csírázását (pl. Setaria viridis, Setaria verticillata, Echonichloa crus-galli). 261

A tárcsás lazítós mővelés és a sekély tavaszi alapmővelés elısegíti a tarackok feldarabolását, ezáltal serkenti elterjedésüket. • A direktvetésnél tapasztalható viszonylag kisebb mértékő növekedés oka a mindkét tenyészidıszakban tapasztalt magas fajszám (23 ill.24), amely miatt az egyszikőek több fajjal kényszerülnek kompetícióra. Agresszivitásukat támasztja alá, hogy még így is képesek az általuk borított terület növelésére. • A technológiával magyarázható okok mellett segítik az egyszikőek elterjedését azon tulajdonságaik, amelyek az evolúció legsikeresebb növénycsoportjává tették ıket. Nevezetesen a kisebb párologtatást biztosító keskeny levéllemezek és a bulliform sejtek, az óriási magprodukció, a szélbeporzás és a hatékony ivartalan szaporodási formák (tarack, rizóma). • Végül érdemes azt is leszögezni, hogy a mintaterületen a két év során megtalált egyszikő fajok valamennyien C4 úton kötik meg a légköri CO2-t, amely szintén növeli kompetíciós képességeiket. •

A C3-as és C4-es fajok aránya Érdemes megvizsgálni a C3-as és a C4-es fotoszintézisü fajok arányát a különbözı talajmővelési változatokban. A vizsgált két év tenyészidıszakában fellelhetı fajok közül 6 faj C4-es, közülük 3 egyszikő (Echinochloa crus –galli L., Setaria viridis L., Setaria verticillata L.) 3 pedig kétszikő ( Amaranthus retroflexus L., Amaranthus chlorostachys Willd., Atriplex tatarica L.). 2001-re az Atriplex tatarica L. eltőnt a mintaterületrıl. Az 1. táblázatból kitőnik, hogy a legnagyobb dominanciájú elsı 10 faj között valamennyi mővelési módnál találunk C4-es gyomfajt. A hagyományos mővelési módnál 3, a csökkentett menetszámú mővelési módoknál viszont 4-5 ilyen faj van, ráadásul igen elıkelı helyen. Különbség van két év viszonylatában a C4-es egyszikőek és kétszikőek között a rangsorban elfoglalt helyük szerint. Míg 2000-ben a kétszikő Amaranthus retroflexus L. dominált (kivéve a hagyományos mővelést) maga után utasítva C4-es egyszikőeket, addig 2001-re háttérbe szorult, miközben a C4-es egyszikőek tartották pozíciójukat vagy jelentısen elıreléptek a rangsorban. Közülük az Echinochloa crus-galli L. a legsikeresebb, ıt követi a Setaria viridis L. és a S. verticillata L. Az adatok alátámasztják azt a tényt miszerint a C4-es fajok jobban tőrik a szárazságot és a meleget, gyors és erıteljes növekedésre képesek így könnyebben jutnak a fényhez ami kompetitív elınyt jelent számukra.

262

1. táblázat: A legnagyobb dominanciájú 10 faj rangsora kezelésenként 2000

2001

I. kezelés

II. kezelés

III. kezelés

IV. kezelés

I. kezelés

II. kezelés

III. kezelés

IV. kezelés

1

Amaranthus retroflexus

Amaranthus retroflexus

Amaranthus retroflexus

Stachys annua

Cirsium arvense

Echinochloa crus-galli

Setaria viridis

Stachys annua

2

Sonchus asper

Echinochloa crus-galli

Echinochloa crus-galli

Echinochloa crus-galli

Echinochloa crus-galli

Setaria viridis

Echinochloa crus-galli

Echinochloa crus-galli

3

Setaria viridis

Setaria viridis

Stachys annua

Polygonum lapathi-folium

Amaranthus retroflexus

Abutilon theophrasti

Setaria verticillata

Solanum nigrum

4

Convolvulus arvensis

Hibiscus trionium

Sonchus asper

Datura stramonium

Setaria verticillata

Cirsium arvense

Cirsium arvense

Hibiscust rionium

5

Stachys annua

Sonchus asper

Atriplex tatarica

Setaria verticillata

Matricaria maritima ssp.inidora

Setaria verticillata

Amaranthus retroflexus

Chenopodium hybridum

6

Matricaria maritima ssp. inidora

Stachys annua

Matricaria maritima ssp. inidora

Amaranthus retroflexus

Sonchus asper

Datura stramonium

Convolvulus

7

Echinochloa crus-galli

Reseda lutea

Setaria verticillata

Convolvulus arvensis

Hibiscus trionium

Hibiscus trionium

Hibiscus trionium

Polygonum convolvulus

8

Cirsium arvense

Chenopodium hybridum

Polygonum convolvulus

Solanum nigrum

Amaranthus chlorostachys

Abutilon theophrasti

Datura stramonium

9

Atriplex tatarica

Amaranthus chlorostachys

Lathyrus tuberosus

Chenopodim hybridum

Amaranthus chlorostachys

-

Amaranthus chlorostachys

Chenopodium album

10

Conisa canadensis

Convolvulus arvensis

Hibiscus trionium

Hibiscus trionium

Conisa canadensis

-

Chenopodim hybridum

Setaria verticillata

arvensis

Setaria viridis

Megjegyzés: a szürke mezık a C4-es fajokat jelölik

A speciális CO2-fixálási mód lehetıvé teszi, hogy zárt gázcserenyílásoknál is fotoszintetizáljanak, csökkentve ezáltal vízveszteségüket. Összefoglalás Vizsgálataink során a hagyományos és három csökkentett menetszámú talajmővelési változat gyomnövény-együtteseit hasonlítottuk össze. Célunk annak megállapítása, hogyan alakul az egy- és kétszikő fajok aránya illetve a C3-as és C4-es növények megoszlása két tenyészidıszak adatait összevetve. Az egy- és kétszikőek arányát tekintve megállapítható, hogy a hagyományos 263

talajmővelésnél 1,85%-al csökkent, a direktvetésben 7,5%-al , a tárcsáslazítós alapmővelésnél 56%-al míg a tavaszi sekély mővelésnél 55,6%-al emelkedett az egyszikő fajok részesedése a két év viszonylatában. A C3-as és C4-es fajok vizsgálatából kiderült, hogy a hagyományos mővelési módnál alacsonyabb a C4-es fajok száma (3 faj) mint a csökkentett menetszámú talajmővelési módoknál (4-5 faj). A C4 fajokon belül az egyszikőek intenzív elterjedése figyelhetı meg valamennyi mővelési változatban. A két tenyészidıszak alatt 6 C4-es faj azonosítottam, melyek közül három egyszikő három kétszikő Irodalom Ángyán M. és Menyhért Z. (szerk) (1997): Alkalmazkodó növénytermesztés ésszerő környezetgazdálkodás. Mezıgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest. pp.158-166. Birkás M. (1995): Energiatakarékos, talajvédı és kímélı talajmővelés. GATE K.T.I. Egyetemi jegyzet, Gödöllı. Birkás M. (szerk) (2001): Talajmővelés a fenntartható gazdálkodásban. Akaprint Nyomdaipari Kft., Gödöllı. Búvár G., Fodor I. és Honti L. (1999): Talajkímélı, csökkentett menetszámú technológiák a KITE fejlesztésében. Agrofórum. X.évf. 7. 48.p. Hunyadi K., Béres I. és Kazinczi G.(szerk) (2000): Gyomnövények, gyomirtás, gyombiológia. Mezıgazda Kiadó, Budapest. Hunyadi K. és Mike ZS. (1998): Jelentıs szántóföldi egyszikő vizsgálata. gyomnövények kezdeti gyökérfejlıdésének Növénytermelés 47:6 623-633. Fenyves T. (1997): A talajmővelés és a trágyázás hatása a talaj állapotára és a kukorica termésére gödöllıi barna erdıtalajon. Növénytermelés 46:3 289-298. Gecse M. és Galovics A.(2001): A hagyományos és a csökkentett mővelés hatása a talajállapotra. Növénytermelés 50: 2-3 237-247 Rátonyi T. (2001): A hagyományos és kímélı mővelés hatása a talajok állapotára. Korszerő talajmővelés és talajállapot javítás Konferencia Kiadvány, Gödöllı 55-67. Mike ZS., Bónis P. és Hunyadi K. (1999): Újabb adatok a kukorica legfontosabb egyszikő gyomnövényeinek gyökérváltásához. Herbicidek hatása a gyomnövények kezdeti fejlıdésére. Növénytermelés 48:1 69-78. 264

Nyakas, A. and Kalapos, T. (1996): Variation in C4 type leaf anatomy in the Hungarian Angiosperm flora. Abstracta Botanica 20(2) 93-104. Nyíri L. (szerk) (1993): Földmőveléstan. Mezıgazda Kiadó, Budapest. Simon T. (1992) A Magyarországi edényes flóra határozója. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Újvárosi M. (1973 ): Gyomnövények. Mezıgazdasági Kiadó, Budapest. Vajdai I. (1991): A forgatás nélküli talajmővelés hatása a talajnedvesség alakulására. Növénytermelés 40:1 67-70. Varga P., Béres I. és Reisinger P. ( 2000): A gyomnövények hatása a kukorica terméseredményére és a levélterület változására szántóföldi kíérletekben. Növényvédelem 36:12 625-631. Varga P., Béres I. és Reisinger P. ( 2002): Három veszélyes gyomnövény kompetitív hatása a kukorica terméseredményére eltérı évjáratokban. Növényvédelem 38:5 219-226. EXAMINATIONS ON MONOCOTYLEDONOUS AND DICOTYLEDONOUS WEED SPECIES FOR VARIANTS OF TILLAGE Sz. Kovács – A. Nyakas Agrobotany Department, Faculty of Agricultural Sciences, University of Debrecen, Hungary During the research work we compared the weed communities of a traditional tillage and three reduced tillage systems to each other, focusing on some botanical characteristics. The goal of the investigation was to find out the pattern of the ration of monocotyledonous to dicotyledonous plant species, and the breakdown by species of C3 and C4 in two vegetation periods (2000-2001). For the ratio of monocotyledonous plants to dicotyledonous ones were found that there was a decrease of 1.8 per cent in the ratio for the traditional tillage, meanwhile there were increases of 7.5 per cent, 36 per cent and 55.6 per cent in the ratios for direct sowing, cultivation by Disk Ripper, and the narrowly cultivated field, respectively. In the two vegetation periods six C4 species were identified of which there were three of monocotyledonous species and three of dicotyledonous ones. The examination of the ratio of C3 species to C4 species revealed that the number of C4 species is lower for the traditional tillage (three species) compared to the reduced tillage variants (four - five species). We found that monocotyledonous of C4 species had spread intensively.

265