BIZTONSÁGTECHNIKA
PAÁL GERGELY
PLAKÁTOK ÉS KÉMEK POSTERS AND SPIES A második világháború idején valamennyi hadviselı fél a rendelkezésére álló kommunikációs szervezetet és kommunikációs eszközöket igénybe vette a lakosság és a haderı tájékoztatására. Mivel a rádió, a film, a nyomtatott sajtó mellett a legtöbb embert az utcai plakátok érték el, ezeket igen nagy példányszámban a különféle kommunikációs üzenet típusokkal nyomtatták ki. Az egyik, minden félnél fellelhetı típusú volt a „fecsegéskémek” üzenetőek, melyek tulajdonképpen a kémelhárítás preventív eszközei voltak. A cikk áttekintést nyújt a szövetségesek ezirányú plakátjai fıbb típusairól, a harmadik birodalom totális kommunikációs szervezete létrejöttérıl és elemzi a német „fecsegéskémek” üzenető plakátok a fejlıdését.
During the Second World War the belligerent parties used the communication organizations and media to inform the inhabitants and the military troops. Beside the broadcast, movie and printed press the street posters could reach most of the people. These posters were printed with several types of messages. One of these types was the „loose talk” poster, which was actually preventive device of the counter espionage. This article gives a summary about the main types of these propaganda posters and the establishing of the total communication organization of the third empire.
1. Bevezetés Napjainkban a tömegkommunikáció számára szinte számtalan csatorna áll rendelkezésre a kommunikációs üzenetek eljuttatására. A technikai eszközök sokfélesége, melyek száma idıvel csak növekedni fog- lehetıséget biztosít a „gyanútlan szemlélıdı” sokoldalú meggyızésére, mondhatnánk: megdolgozására. A második világháború idején- mai szemmel nézve- a lehetıségek száma nagyon is behatárolt volt, azokkal kellett gazdálkodniuk a hadbanálló feleknek. Sok kommunikációs üzenetet kellett párhuzamosan eljuttatni a lakosságnak, ezek révén megerısíteni a hitet a gyızelemben és buzdítani az áldozatvállalásra. Az egyik ilyen terület volt a kémek elleni harc. 161
A hírszerzıket az információk érdekelték. Információhoz jutás történhetett a szervezeteken belül (katonai, politikai, gazdasági/, azaz az információk létrejöttének helyein, az áramlások folyamataiban /posták, futárszolgálatok, vezetékes és rádiós híradóközpontok, ezek lehallgatása révén stb.) és a felhasználók végpontjain (törzsek, vezetési szintek, ipar, közlekedés stb.). De értékesek lehettek azok az „apró” információk is, melyekkel be lehetett pontosítani, be lehetett „metszeni” a már meglevı információkat, vagy melyek alapján információigényt lehetett támasztani a hivatásos hírszerzık, illetve az általuk mőködtetett hálózatok fele. A szervezeteknél, a továbbítási folyamatoknál és a végpontoknál az információkiáramlást a szakosított szervezetek — kémelhárító szolgálatok — próbálták megakadályozni, az informátorokat lefogni. Azonban az információ-töredékeket „elfecsegı” személyek esetében a legjárhatóbb útnak az „elfecsegés” preventív megakadályozása volt. Alapelv volt, hogy mindenki csak annyit tudjon, amennyi feltétlenül szükséges feladata végrehajtásához. Erre szervezetet felállítani képtelenség volt, tehát rá kellett döbbenteni a polgárokat óvatlan fecsegésük esetleges következményeire. Ehhez viszont olyan kommunikációs rendszerre volt szükség, mely gyakorlatilag minden állampolgárt- lett légyen katona, avagy civil- elért. Ez a probléma minden hadviselı félnél felmerült. Az adott válaszok is valamelyest hasonlóak voltak, attól függıen, hogy az adott ország mennyire tudta központosítani kommunikációs rendszerét, mivel tudta azt megtámogatni és milyen technikai feltételekkel tudta azt ellátni. A „harmadik birodalom” — e téren is egyedülálló — lehetıségekkel rendelkezett. A legújabb kori történelemben két olyan hatalom volt, mely a propagandát a legmagasabb állami szintre tudta emelni. Mind a kettı pártállam volt, az uralkodó párt összemosódott az államhatalommal. Így a hatalmát megszilárdító és fenntartó és igazoló akaratát a propaganda totális módon és eszköztárral tudta segíteni. A totalitárius médiamodell a XX. század totális diktatúráinak jellemzıje. A totális állam magába olvasztotta, az elnyomó gépezet részévé tette a médiát, propaganda eszközként felhasználva minden lehetséges kommunikációs eszközt. A kor egyik magyar gondolkodója már 1933-ban az alábbiakat írta a III. birodalom létrejöttével kapcsolatban:”a weimari alkotmány népképviselete helyébe a nemzeti szocialista párt könyörtelen diktatúráját ültették, ahogy a gondolatnak és gondolkodásnak szabadságát megszüntették, a szót és betőt politikájuk rabszolgájává kényszeríttették”. (01) 162
BIZTONSÁGTECHNIKA
A totális állam létrehozása is párját ritkító teljesítmény volt, melynek létrejötte az alkotmányosság összes látszatával rendelkezett.
2. Egy párt, egy birodalom, egy propaganda 2.1 Egy párt, egy birodalom Németországban a Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei (NSDAP). Nemzetiszocialista Német Munkáspárt- a kizárólagos vezetı szerepét úgy tudta biztosítani, hogy „egyesítette az államot a párttal”. Ennek elsı lépése volt a „felhatalmazási törvény” elfogadtatása (1933. március 21), mely kimondta a parlamenti többségi elv megszüntetését, a kormányzást személyes felelısséghez kötötte és ugyanakkor, a birodalmi kormány az egész országra hatályos „birodalmi törvényeket” hozhatott. Második lépés volt a „birodalom és az államok egy nevezıre hozásának ideiglenes törvénye” (1933. március 31), amely a porosz parlamenten kívül a többi államok parlamentjét (Landtag) feloszlatta. Ehhez kapcsolódott 1933. április 7-ei törvény, mely a porosz államot kivéve, a többi állam élére birodalmi helytartót (Reichstatthalter) nevezett ki, akinek feladata volt az egyes államokban érvényt szerezni a kormány intézkedéseinek. Harmadik lépés volt az „elıkészítı törvény” meghozása (1933. július 14), mely kimondta a politikai pártok alakításának tilalmát és ugyanakkor az egyedüli egyetlen politikai pártnak, a Nemzetiszocialista Német Munkáspártot ismerte el. Negyedik lépésben fogadták a „párt és az állam egységérıl rendelkezı törvényt”. Ez feketén- fehéren kimondta, hogy az N.S.D.A.P., amely súlyos áldozatokkal harcolta ki a harmadik birodalmat, a német állami gondolatnak, a nemzet politikai akaratának egyedüli hordozója, a nemzetiszocialista állam vezetı és mozgató ereje, és mint ilyen, az állammal felbonthatatlanul össze van kötve. A pontot az „i”betőre Hindenburg elnök halála napján hozott törvény tette fel (1934. augusztus 2.) azzal, hogy a párt vezetıjét és a birodalom kancellárját egy személyben egyesítve, a Birodalmi Vezéri rangra emelte. Ezen jogi út eredményeképpen a német állam a hivatalos terminológia szerint „nemzetiszocialista vezérállam”lett, (National Sozialistische Führerstaat), amelynek élén Hitler vezér és kancellár állt. A 163
„Führerprinzip” elv lett a törvény az N.S.D.A.P.-ban, az SS-ben és végsı sorban az egész német totalitárius társadalomban. A „klasszikus demokrácia” látszatát sem tartották fontosnak, a parlament ülését egyszer egy évben a hatalom átvételének emléknapján (január 30.) hívták össze. Vita azonban akkor sem volt, az egyetlen szónok: Hitler, aki ezeken az üléseken csak egy beszámolót tartott. A párt és az állam összefonódásának legjellemzıbb jellemzıje volt, hogy minden klasszikus értelemben vett állami vezetı egyúttal a profiljának megfelelı pártvezetıi funkciót is betöltötte. Például a birodalmi földmővelıdési miniszter második minıségében „Reichsbauernführer”, vagyis „birodalmi parasztok vezére” funkciót is betöltötte. Tehát vezetıje volt a földmővelési minisztériumnak állami funkció és a párt agrárpolitikai hivatalának, (Reichsamt für Agrarpolitik der N. S. D. A. P.), amely párthivatal volt. Egyben vezetıje lett a Reichsnährstand nevő csúcsszervezetnek is, amely összefogta az állami és a párthivatalt. Így válhatott dr. Paul Joseph Goebbels „birodalmi népfelvilágosító és propaganda” miniszterré és egyúttal az N.S.D.A.P. propagandáért felelıs vezetıjévé. (02) 2.2 Egy propaganda Reichsministerium für Volksaufklärung und Propaganda /RMVP/. (Népelvilágosítási és Propaganda Birodalmi Minisztérium) Magyarul nem igazán visszaadható jelentéső minisztérium a III. birodalom egyik meghatározó jelentıségő és nem kevés hatalmú irányító szerve volt. Hindenburg elnök 1933. március 13.-i rendeletében intézkedett a propaganda minisztérium létrehozására, melynek feladatait a birodalmi kancellár határozta meg. (03) 1933. június 30-án Adolf Hitler — mint birodalmi kancellár — az új minisztérium feladatairól így intézkedett: „A birodalmi miniszter felelıs a felvilágosítás és propaganda összes feladatáért, a nemzet lelki befolyásolásáért, az állam, a kultúra és a gazdaság nyilvánosságáért, a hazai és külföldi nyilvánosság tájékoztatásáért. Vezetıje dr. Josef Goebbels (1897–1945) lett. Goebbels már 1930 áprilisától a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt birodalmi propaganda vezetıje volt, így kész és határozott elképzelései voltak a feladatokat illetıen. Vallotta: „a minisztérium felelıs Németországban a szellemi mozgósításért. A szellemi mozgósításra talán nagyobb szükség van, mint a fegyveres erık felfegyverzésére”. 164
BIZTONSÁGTECHNIKA
A minisztérium igen gyors fejlıdésen ment keresztül, 1933-ban öt osztályán 350 munkatárs dolgozott, 1939-re az osztályok száma 17- re növekedett, a munkatársak száma viszont 2000 fıre. (04) Goebbels komolyan vette önmagát és a feladatait is. Így az általa kialakított minisztérium a teljes német társadalmat, gazdaságot, kultúrát, politikát és tájékoztatást átfogta, ennek révén tudta azt befolyásolni. Mintegy állam lett az államban, az ügyességén múlott, hogy nélkülözhetetlenné tudta magát tenni, ezzel mindvégig megtartotta Hitler bizalmát, ez pedig akkortájt felért egy életbiztosítással.
3. A plakát A plakát kommunikációs üzenetek közvetítésének, azaz kommunikációs célok megvalósításának egyik legrégebbi, és helyes megfogalmazás esetén a legsőrítettebb formája. A jó plakátot nem olvassák, nem nézegetik, hanem csupán megpillantják. De a jó plakátot nem csak az elsı pillanatban érzékelik, azt a szemlélıdı vizuális memóriája is elraktározza, azt hosszú ideig fel is tudja idézni. (05) A plakátnak három fı követelménynek kell megfelelnie: a) Figyelemfelkeltés. A plakátot a szemlélıdı csak másodpercekig látja, nincs ideje hosszabb ideig szemlélıdni. Ezért szövegi-képi kompozíciójában, az alkalmazott színek megválasztásában és méretében olyannak kell lennie, hogy a szemlélıdıben „megragadjon”. b) Megértés. A plakát kommunikációs üzenetét, azaz mondanivalóját a szemlélıdınek gyorsan fel kell tudni fognia, a túl bonyolult képi vagy szöveg megfogalmazás viszont ezt lehetetlenné teheti. Lényege a jelképek közérthetı használata, ha csak tudatosan nem „rétegplakátot” kívánunk megalkotni, ugyanis a jó plakát nyelvezete univerzális. c) Meggyızés. Ahhoz, hogy egy plakát meggyızı legyen, elég egyetlen feltételnek megfelelnie, azaz mondjon igazat. Ez a feltétel azonban bizonyos kommunikációs célok megvalósítása esetében igen nehezen teljesíthetı. Gondoljunk az antant hatalmak plakátháborújára az elsı világháború idején, mikor is a császári német hadsereg „véres kegyetlenkedéseirıl” tudósítottak az elfoglalt területeken. 165
Ugyan voltak valóban megtorlások „ellenállókkal” szemben, de közel sem olyan mértékben és nem olyan széles körben, mint azt a plakátokon megjelenítették. De a kommunikációs cél nem a valóság megjelenítése, megismertetése volt, hanem a győlölet, az ellenállás kiváltása. A megfogalmazás egy árnyaltabb változata: a plakát akkor is meggyızı, ha valóságtartalma valamelyest igaz és az jól van kommunikálva. A meggyızés útja lehet az érzelmekre történı ráhatás is: egy síró gyerek arca mindig hat a szemlélıdıre. A plakátokat típusaik szerint három csoportba sorolhatjuk: figurális, betőplakát és szöveggel ellátott figurális. A figurális plakát csak és kizárólag grafikai elemeket tartalmaz, vagyis csak rajzok és képek szerepelnek a plakáton. A betőplakát nevébıl adódóan csak szöveget tartalmaz, ami ideális esetben egyenletes ritmusú, túlzott cifrázásoktól mentes. A szöveggel ellátott figurális plakát az elızı kettı kombinációja, és minden esetben a leghatásosabb eszköz. Fontos, hogy a szöveg ne zavarjon, hanem magyarázzon, de ne a kép beszéljen a szöveg helyett. A megfelelı arányok természetesen döntı befolyással vannak a plakát sikerességére. (06) A plakát tervezésekor figyelembe kell venni a pszichológia tudomány egyik részterületének, az alkalmazott pszichológia kutatási eredményeit, melyeket a hatás növelése érdekében ki is kell használni. Ilyen tényezık: képi motívumok, szimbólumok, felhasznált színek, alkalmazott betők típusa és méretei. (07) A kommunikáció modellje: KOMMUNIKÁCIÓS ÜZENET-KÓDOLÁS- ÁTVITEL-CSATORNÁK-VÉTEL DEKODOLÁSA-MEGÉRTÉS-REAKCIÓ-VISSZACSATOLÁS. A folyamat egyes tényezıit különféle zavarok érhetik, melyek a végeredmény- azaz a kommunikációs cél magvalósulását befolyásolják. A folyamat tükrében a plakát, mint egy kommunikációs technikai eszköz — ÁTVITEL-CSATORNA — funkcionál. Ha több ÁTVITEL-CSATORNA vonal mőködik párhuzamosan, azaz az üzeneteket más megjelenítési forma is eljuttatja a célszemélyekhez, a hatásfok számottevıen javulhat.
4. Kémek és plakátok a szövetségeseknél Valamennyi szövetséges állam — valószínőleg az elsı világháborús tapasztalatok alapján — kezdte el a katonaság és a lakosság felvilágosítását a hadvezetıség véleménye szerint mindenütt ott levı és mindent kihallga166
BIZTONSÁGTECHNIKA
tó kémeket illetıen. Ezek a plakátok részei voltak a társadalmat megdolgozni kívánó propagandának. A plakátokat a képi motívumuk alapján négy csoportba lehet sorolni: 4.1 I. csoport Fı képi motívum a csinos, csábos nı, aki adott esetben nem csak meghallgatta az óvatlan hadfit, hanem beszéltette is. A megkörnyékezı nı- a „nagy háború” idejébıl származó „Mata-Hari” effektus lehetett. A kor elképzelése szerint az ilyen hölgyek voltak, akik „behálózták” az óvatlan tiszteket, ily módon szabadítva meg ıket a hadititkoktól. A plakátokra minden esetben magyarázó szöveget is elhelyeztek, ami egyértelmősítette a plakát kommunikációs mondanivalóját.
4.2 II. csoport Fı motívum egy hallgatódzó személy, akit a legtöbb plakáton az érthetıség kedvéért Hitler arcmásával jelenítettek meg. Amerikai plakátokon elıfordult még a jellegzetes japán arc ábrázolása is. Ezeken, a plakátokon jelentek meg a magyarázó és az utasító szövegrészek. Az egyes plakátokon más és más volt a képi szituáció, az ehhez kapcsolódó magyarázó és az utasító szövegrész viszont azonos volt,- így az szlogenné vált. A „loose talk, can cost lives” igen kifejezıen ragadta meg a lényeget. 167
4.3 III. csoport Ezeken, a plakátokon brutális szemléletességgel mutatták be a gondatlan fecsegés következményeit. Az elsı alcsoport elsı plakátja azért nagyon érdekes, mert mintegy megjeleníti a fecsegés- és következménye folyamatot. A plakát felsı részén két nı beszélget egy szórakozóhelyen, beszélgetésüket a szomszéd asztalnál üllı férfi hallgatja ki. A plakát alsó részén már viszont a „fecsegés” következményeként az elsüllyesztett szállítóhajó látható. A plakát un. montázs technikával készült, a képek egymás alá helyezése folyamatot jelenít meg, ezzel is fokozva a hatást. A második plakáton a fényképszerő ábrázolás egy — a felirat szerint — a fecsegés következtében elsüllyedı hajót ábrázol.
A harmadik plakát képi megfogalmazásában, a felhasznált színek szempontjából talán a leglényegretörıbb. 168
BIZTONSÁGTECHNIKA
A piszkoskék tengeren lángolva, füstölögve süllyedı hajó látható, a háttér a hatás fokozása érdekében vörös. A fecsegés-következmény típusú plakátok egy másik alcsoportja a személyes tragédiákat mutatja be, ezzel az érzelmi motivációval kíván hatni a plakátot szemlélıre. Az elsı plakáton egy kislány átölelve tartja elesett édesapjának egyenruhás fényképét, a második plakáton — a rajzoló által elképzelt — tipikus amerikai szülık láthatók a gyászhír kézhezvételét követıen. A harmadik plakáton egy katonasír látható, hol a keresztre a rohamsisakot helyezték fel.
4.4 IV. csoport A csoport plakátjain a képi megjelenítés már a „fecsegés”, a veszélyes információkiáramlás egyetlen ellenszerét ábrázolja. Az ábrázolások a mindennapokban is használt, így mindenki által ismert, megérthetı jelzést jeleníti meg, eltérı képi környezetet felhasználva. Az elsı plakáton megjelenı csillagos-sávos kalapú „Uncle Sam” bácsi — 1812-óta amerikai nemzeti jelkép —, használata az egész nemzetet szólítja meg. „Sam bácsi” a közismert kézmozdulattal figyelmeztet a hallgatásra. A második plakáton az amerikai szárazföldi haderı egyenruháját viselı lány a „hallgass” mozdulattal inkább a hivatali titkokra hívja fel a figyelmet. A harmadik plakáton az orosz dolgozónı szintúgy a jólismert mozdulattal jelzi a „ne beszélj”! A három plakát hatásosságát kívánták fokozni, hogy az ábrázolt személyek mélyen a szemlélıdı szemébe néznek, ezáltal a megszólítás közvetlenné, személyessé válik. A negyedik plakáton a csillagos169
sávos kéz, mely egész Amerikát jelképezi- nemes egyszerőséggel, befogja a renitens fecsegı száját.
5. A III. birodalom és a „spionfrász” 5.1 Plakátok A kémektıl való félelem, ezen belül a meggondolatlan fecsegések következtében történı információkiáramlás mind a véderı parancsnokságát, mind a mindenható birodalmi propagandaminisztérium vezetését komolyan aggasztotta. Talán már a lengyel hadjáratot követıen felmerült ez a félelem, de Franciaország elfoglalását követıen, a részben angol segítséggel megszervezésre került ellenállási mozgalmak, melyek egyúttal hírszerzı hálózatként is mőködtek, alapot is adtak minderre. Túlságosan leegyszerősítenénk a „fecsegés” fogalmát csak a kocsmák színtereire, a német megfogalmazás szerint a „fecsegés” fogalomköre ennél bıvebb, azaz akire nem tartozik valami, azt azzal a személlyel nem kell közölni sem hivatalosan, sem magánemberként. Mind ennek tudatosítására a lakosság számára, preventív intézkedésként sokrétő propagandát folytattak, melynek a plakátok csak az egyik részét képezték. Az egyik elsı ilyen plakát magánviseli a klasszikus elképzelést, azaz kocsma, két 170
BIZTONSÁGTECHNIKA
ivogató és beszélgetı személy, akik közül az egyik katonatiszt és az elıtérben egy ıket kihallgató, alig feltőnı kém,- azaz ahogy a rajzoló a kémet elképzelte. Az ital oldja a gátlásokat, így jobban megered a kliensek nyelve. A figyelmeztetı- értelmezı információ közli: vigyázat kémek, az utasítás: óvatosság a beszélgetésnél. Az ilyen típusú plakátok, bár mennyire is látványosak voltak, nem rendelkeztek egy jól felismerhetı, emblematikus figurával és megjegyezhetı jelmondattal-, azaz szlogennel. Valakinek eszébe jutott egy,- már az elsı világháború idején jól bevált plakát, melynek alapján egy kórszerő, a kommunikáció igényeinek jobban megfelelı változat készíthetı el. A plakátot eredetileg a császári hadsereg számára tervezték, mely a vezetékes híradókat és a tábori telefont használókat figyelmezteti: „Vigyázz! Az ellenség hallja a beszélgetésedet!”. A „Feind hört mit” — az ellenség hall-jelszót már lényegretörınek, jól megjegyezhetınek —, mintegy emblematikusnak ítélték meg. Ennek nyomán született meg az a „rétegplakát”, melynek megcélzott személyei a hírszerzések érdeklıdését felkelthetı információval rendelkezı mőszaki értelmiség.A plakáton egy „jókiállású” szıke, kisportolt, elszánt tekintettel a messzeségbe nézı német fiatalembert ábrázolnak, kezében a mőszaki értelmiségi mivoltát jelzı tervrajztekercs. Gót betőkkel nyomtatva az utasító rész: „Német, légy büszke és hallgass!”. A háttérben — kismérető betőkkel, melyek alig tőnnek ki, így nehezebben is olvashatók — van a magyarázó rész: „Ellenség hall”. Azaz egy olyan jelszó, mely kifejezı, lényegretörı, jól megjegyezhetı, sok képi megjelenítés rendelhetı mellé, azaz már alkalmas a további kommunikációs felhasználásra. 171
A plakát képi szerkesztésében és kommunikációs megoldásában is elırelépést jelentett, gyakorlatilag ezt a szerkesztési megoldást használták némi változtatásokkal a háború végéig. Egy vaskereszttel kitüntetett katona partnernıje combjára fektetett térképen magyarázza alakulatának helyzetét, ebbıl kiragadott mondatrész: „tovább nyugat fele…” . A kiragadott mondatrész sugallja, hogy tulajdonképpen lényeges információt közöl a hölggyel, aki akár ellenséges kém is lehet. De a plakát tervezıje az ellenséget ugyan elvonatkoztatott, de jól látható, a késıbbiekben jelképként is használt formában jeleníti meg: a párra és a háttérre rávetıdı „árnyékember” formában. A megoldás teljesen újszerő, az ellenségnek nincs megfogalmazható és ábrázolható megjelenése. Valami nagy, fekete és ráborul az óvatlan „fecsegıkre”. A plakát alján a magyarázó rész: „Az ellenség hall!”. A plakát szemlélıjében megragad: fecsegı katona, „az ellenség hall!” felirat és a plakát felületének nagyobbik felét betakaró fekete árnyék. A plakát megtervezésekor szembekerültek azzal a problémával, hogy a katona túl konkrét megfogalmazás-, azaz mintha csak a fegyveres erık tagjaira vonatkozna a kommunikációs üzenet. Én a cikk megírásakor nagyszámú II. világháborús plakátot néztem át, keresve az összefüggéseket, az egymásra épülést, illetve a párhuzamokat. Az árnyék, árnyékember — mint kommunikációs jelkép — már megjelent egy francia plakáton, legkevesebb egy évvel megelızve a német modellt. Hajlok arra a véleményre, hogy a német plakát tervezıi láthatták, így mintaként használhatták fel a francia plakátot. A képi megjelenítés: egy katona valamit súg egy másik személy fülébe. Felül az utasító rész: „Hallgass!”. Alul a magyarázó rész: „Az ellenség figyel téged”. A beszélgetı személyek mö172
BIZTONSÁGTECHNIKA
gött megjelent az „árnyékember”, mely a keménykalapos úriember árnyéka, egyúttal az ellenség jelképes megjelenítése. Még mindig a katonáknál tartva, a következı plakáton frontról szabadságra hazatérı katona mesél feleségének. A magyarázó rész megszövegezése, a szöveg elhelyezése ugyan az,mint az elızı plakát esetén, és ha kevésbé is, de jól látható az „árnyékember”. A plakát kommunikációs üzenete, hogy a katona még a családjának, feleségének se beszéljen a fronteseményekrıl. Fı a bizalom! A civilek sem maradhattak ki a kommunikációs megdolgozásból, erre példa a plakát. A beszélgetı személy kérdése: „a föld alatt?”. Maga a kérdés mintegy sugallja, hogy akár hadi titokról is szó lehetne, mert ugyan mi is lehet a föld alatt, ami ekkora érdeklıdésre tarthatna számot. A magyarázó rész és az „árnyékember” ábrázolása megegyezik az elızı plakátnál látottal. A plakát kommunikációs célzatossága kettıs. Egyrészt „Hans írt, a hadosztály jön….” információt egy katona nem írhatta volna meg a barátnıjének, másrészt a barátnı,ha már tud róla-, ezt nem mondhatta volna el munkatársnıjének. Az „árnyékember” a helyén van, de megjelent egy rendelkezı utasítás is, a „pst!”, azaz a nálunk is használatos, egyértelmő jelentéssel bíró: „pszt!” kifejezés. Ennek az elemnek megjelenése azért érdekes, mert mintha nem lett volna egyértelmő az eddigi plakátok kommunikációs üzenete. Mintha a szemlélıdı nem fogta volna fel, hogy mi is a tıle elvárt viselkedés és azt a „pst!” utasítással kellett volna nyomatékosítani. 173
A plakáton sétáló úriemberek kedélyes beszélgetés közben szemlélik „az erdı széle mögött ott fekszik….” valamilyen, egyébként az emberi szem elıl elrejteni kívánt valamit. Talán az egyik legismertebb német plakát. A „kémfrász” totálisságának és abszurditásának talán legszemléletesebb példája. Két kımőves falazgat a tetıtérben és a tégla malterozása közben az egyikük egy alakulatról beszél. Az ábrázolt személyek foglalkozásának megválasztása- egyszerő kımővesek -kell, hogy sugallja: mindenki, a leghétköznapibb emberek is rendelkezhetnek valamilyen, a véderıt veszélyeztetı titokkal. A plakát képi megjelenése fejlıdött az elızı példákhoz képest. A beszélgetık szájából már nem tekeredik ki a célzatos mondanivaló, mely a „titkos információt” volt hivatott érzékeltetni, megjeleníteni. Az információ áramlás egyik leghagyományosabb és legbeváltabb helyszíne- a kocsma. Itt beszélgetı- szemmel láthatóan magyarázó személy lehet a titok tudója. Az értelmezı rész és az utasító rész betőinek mérete megcserélıdıt, a „pst!” utasítás lett nagyobb mérető betőkkel nyomtatva, ezzel is azt kiemelve, szembetőnıbbé téve. Az „árnyékember” is markánsabban borítja be a beszélgetıket. A plakát kommunikációs szempontból a csúcsot képviseli. Az igen csak kopottas pár egy kis vendéglıben ülnek, valószínőleg élelmiszerjegyükre vacsoráznak. A férfi magyaráz valamit. Semmi feltőnı, semmi rendellenes. Lehetne ez egy ártalmatlan zsánerkép is. De feltőnik az „árnyékember” és alatta csak az utasító „Pst!” felirat. A plakát sugall174
BIZTONSÁGTECHNIKA
ja, hogy a német „néptársnak” mindenhol és mindenkor át kell gondolnia és meg kell fontolnia, hogy kinek mit mond. Végállomás. A fénykép 1945-ben, Berlinben készült a harcok elültével. A hirdetıoszlop, ha megtépve is,- de túlélte a harcokat, rajta a szinte az utolsó percig mőködı „kémellenes” felvilágosító propaganda szemléletes bizonyítéka. 5.2. A totalitás példái A birodalmi propagandaminisztérium kémek elleni kampányában nem csak a hagyományosnak tekinthetı kommunikációs hordozókat-, plakátokat használta fel. Az azonos kommunikációs cél- párhuzamos kódolás és átvitel, de eltérı csatornák /hordozók/ módszere a hatásfokot javította. A minisztérium megrendelésére készült 1940-ben a „Figyelem! Ellenség hallja!” címő, tanmesén alapuló film. A gyerekek sem maradhattak ki a propaganda áldásos hatásai alól. Így a játék révén lehetıségük lett megtapasztalni barátaikkal, vagy a családdal a kémüldözés izgalmait. A társasjáték ajánlása szerint „ Egy izgalmas játék fiatal és öreg részére.”. Az már természetes, hogy egy katonai építmény, egy erıdítmény folyosójának falára elhelyezett telefonkészülék fölött is megtalálható a figyelmeztetés.
175
Ugyancsak feltőnt a felirat az erıdök betonfolyosóinak falán.
Cigarettásdoboz oldalára is rákerült a, már „Pst!” utasítással kiegészített jelszó.Nagyon érdekes, mert a kommunikáció kódolásának fejlıdésére látható példa ezen a gyufásdobozon. A magyarázó rész és a hozzá kapcsolódó képi ábrázolás már elmaradt, az utasítás„Pst!” és az „árnyékember” megjelenítése a szemlélıben már kiváltotta a kívánt hatást. A kommunikáció-tudomány ma ezt a megoldást „Pavlovi reklám” jelenségnek hívja. 176
BIZTONSÁGTECHNIKA
Az emblematikus jelképek használatának csúcsa látható a képen. Sem magyarázó, sem utasító szövegrész, sem kapcsolódó képi megjelenítés nem látható. A betonfolyosó falára felfestett „árnyékember” az Emden-ben levı erıd legénységét riogatta annak idején. 5.3 Az „árnyék” propagandakampány A Propaganda minisztérium egyik utolsó nagy propaganda kampányának fedıneve volt az „árnyék kampány”. Göbels – 1943. október 12.-i naplóbejegyzése szerint- személyesen foglalkozott a nagyszabásúnak tervezett propagandaakcióval. 1944. elején a front még messze húzódott a birodalom határaitól, de folytatódtak a szovjet csapatok elırenyomulása balti front, ukrán front, román határ elérése, Krím-félsziget felszabadítása, az amerikai csapatok szállnak partra az itáliai Anziónál és Nettunónál, majd ha csigalassúsággal is, de a szövetséges csapatok nyomultak Róma felé. Az „árnyékkampány” célja volt, hogy próbálja megszakítani,- ezzel megakadályozni a felelıtlen fecsegéseket, - melyek az ellenséget segíthették. A kampány módszere- német megfogalmazás szerint: „Mund-zu-Mund Propaganda” volt, azaz szájtól szájig propaganda, azaz szóbeli propaganda. Mivel minden német „néptársat” ezúton megszólítani fizikailag lehetetlenség volt, gyakorlatilag számoltak a „kétszakaszos információáramlás” jelenségével. Az információk a kommunikátoroktól eljutottak a megcélzott személyekhez, ezektıl pedig tovább a még nem érintett személyekhez, majd így tovább. A kampány alátámasztása céljára új plakátokat is terveztettek,- melyek közös képi motívuma volt a megjelenített „árnyék” és a „pst” felirat 5.3.1 Elsı fázis: 1944.01.15-1944.04.02. A Propaganda Minisztérium és az NSDAP szervezetei által felkészített propaganda csoportok — általában öt fı — tagjainak meg kellett szakíta177
ni minden olyan beszélgetést, mely a véleményük szerint sértette volna a német véderı érdekeit. Erre szolgáltak azon oktatott formaszövegek, például: „pszt! Az ellenség figyel! Te biztosan nem szeretnél nekik segíteni!” Mindezt a közbeszóló személynek udvariasan, gyengéden, de természetesen olyan komolysággal kellet megtenni,- mint aki teljesen meg van gyızıdve igazáról, és mélységesen aggódik Németország jövıjéért. 5.3.2 Második fázis: 1944.04.02.- 1944.04.30. Ebben az idıszakban a felkészített propaganda csoportok tagjainak már hangosabban, határozottabban kellet fellépniük a „renitensnek” ítélt „néptársakkal” szemben. A megszólított, fecsegınek ítélt személynek már csak a „Pszt! Az ellenség figyel!” figyelmeztetéssel jutatták eszébe a helyes viselkedést. 5.3.3 Harmadik fázis: 1944. 05.01.- 1944.05.15. A fázis során a propaganda csoportok tagjainak még következetesebben kellett közbeszólniuk a fecsegıknek. Mivel a „szlogen” jelentése és értelme az elsı és második fázis során már közismertté vált, így elég volt a legtöbb esetben a „Pszt!” figyelmeztetéssel élni. A propagandistáknak – tekintet nélkül a következményekre- határozottan meg kellett szakítaniuk a beszélgetést, vállalva a nem mindig baráti reakciókat. A propagandista csoportokat felkészítésük során példa-történetek felhasználásával gyızték meg a kampány fontosságáról, adott esetben ezeket érvanyagként is felhasználhatták tevékenységük során. Ezek a „tanesetek” felölelték mind a katonai biztonság, mind az ipari biztonság területeit. A tapasztalat azt mutatta, hogy a „néptársak” a napi több tucatnyi figyelmeztetés foganatosítása következtében igen csak megfáradtak. Mint kiderült, egyeseknek kevés volt az egy figyelmeztetés, azokat többször is, kitartóan feddték meg. A program megtervezésekor úgy számítottak, hogy ha a német lakosság egytizedét ilyetén módon „megszólítják”, a program sikeresnek mondható. A többi kilenctizedhez egymás közötti kommunikáció /kétszakaszos információáramlás/ útján jut el a „Pszt!” szlogen jelentése: „Figyelem! Az ellenség figyel! Légy óvatos! Hallgass!” (08) 178
BIZTONSÁGTECHNIKA
6. Befejezés Sajátos fejlıdésen ment át a német „kémfrász” kommunikációhordozókon történı megjelenítése. Az elsı plakát még követte a klasszikus, „beszélgetıket kihallgató kém” ábrázolást. Ezt nem találhatták elég hatásosnak, került elıtérbe a „feind hört mit” jelszó és ezzel együtt az „árnyékember” megjelenése. Az „árnyékember” egy elmosódott, arcnélküli valaki volt, aki a titokzatosság növelése céljából nagykarimájú kalapot viselt. Az „árnyékember volt az, akitıl félni kellett, az arctalan ellenség. Továbblépés volt a „pst!” utasítás megjelenése, mely egyértelmővé tette a kommunikációs üzenetet. A folyamat csúcsa volt, hogy bizonyos hordozókon már csak a „pst!” utasítás, vagy a kommunikációs üzenettel jól asszociálható „árnyékember” jelent meg.
179
Felhasznált irodalom Hivatkozások 01. Fenyı Miksa: Hitler. Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 20. szám http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:hMa9l5cJ7G0J:ep a.oszk.hu/00000/00022/00564/17645.htm+nemzetiszocialistaforradalom&cd=1&hl=hu&ct=clnk&gl=hu 02.http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:5amUSiXLT_wJ :betiltva.com/files/lovass_ns_germania03.php+blockleiter&cd=1&hl=hu&ct =clnk&gl=hu&lr=lang_hu. 03. http://www.documentArchiv.de/ns/propaganda.html 04.http://de.wikipedia.org/wiki/Reichsministerium_f%C3%BCr_Volksaufkl %C3%A4rung_und_Propaganda 05. Ernst Growald: Das Plakat- Siegel 06. http://elib.kkf.hu/edip/D_13825.pdf 07. http://www.ektf.hu/~botal/tanegys/marketing/hazidolg/jeles.doc 08. http://www.calvin.edu/academic/cas/gpa/pst.htm
Felhasznált szakirodalom Malkovics Tibor: Tömegkommunikáció és társadalom. ZSKF jegyzet. Malkovics Tibor: Sajtó és médiatörténet. ZSKF jegyzet.
Képek forrásjegyzéke http://www.earthstation1.com/warpostr.html http://www.calvin.edu/academic/cas/gpa/posters2.htm http://history1900s.about.com/library/photos/blyindexww2 http://www.keithball.net/dod/ http://www.crazywebsite.com/Free-Galleries-01/USA_Patriotic/pgWWII_Posters_Vintage/World_War_2_USA_Homeland_Safety_Security_ Loose_Talk_Posters-1index.html http://www.zazzle.com/loose+talk+can+cost+lives+gifts http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Feind_h%C3%B6rt_mit.jpg http://www.blofelds-wallace.de/IFK2/IFK24.JPG http://www.der-weltkrieg-war-vor-deiner-tuer.de.tl/Deutsch.htm http://berliner-unterwelten.de/bunkerbesuch-auf-jersey.449.0.html
180
