Pirido[2,3-b]pirazinok, mint tumorellenes hatású vegyületek, és aszimmetrikus kondenzációs reakcióik izoméria viszonyai Doktori tézisek
Dr. Kékesi László
Semmelweis Egyetem Gyógyszertudományok Doktori Iskola
Témavezető: Hivatalos bírálók: Szigorlati bizottság elnöke: Szigorlati bizottság tagjai:
Dr. Kéri György, egyetemi tanár, D.Sc. Dr. Majer Zsuzsa, egyetemi docens, Ph.D Dr. Czompa Andrea, egyetemi adjunktus, Ph.D Dr. Szökő Éva, egyetemi tanár, D.Sc. Dr. Nyitrai József, egyetemi tanár, D.Sc. Dr. Dombi György, egyetemi tanár, D.Sc.
Budapest 2014
1. Bevezetés A modern rákkutatás egyik új irányzata, hogy a gyógyszeres kezeléssel a tumoros sejtpopuláció azon kis részhalmazát célozzuk, mely a hatékony kezelés után jelentkező problémáért, a daganat kiújulásáért felelős. A munkánk
során
célunk
hatóanyagmolekulákat
az
állítsunk
volt, elő,
hogy amelyek
olyan
új
daganatos
betegségekben potenciálisan a rezisztenciát okozó sejteket is gátolni tudják, illetve elpusztítják. Ezt egy olyan fenotípusos előszűrő technikával közelítettük meg, melyben szerzett rezisztenciával rendelkező sejtvonalat gátló hatóanyagokat kerestünk. A megközelítés alapja az volt, hogy az érzékeny és rezisztens sejteket is gátló vegyületek rendelkezhetnek olyan hatásspektrummal, amely a megnövekedett rezisztenciával rendelkező rezisztenciát okozó sejtek gátlására is alkalmas lehet. 1.1. A célzott terápiák és a szerzett rezisztencia A fejlett országokban jelenleg minden negyedik halálesetért a tumoros megbetegedések felelősek. A daganatok genomikai hibákra visszavezethető betegségek. Amikor egy normál sejt tumorsejtté alakul, több gén szintű változás és az irodalomban túlélési faktorként említett növekedési faktor 2
aktiváció következik be. A daganatterápia három fő ága a lokális sebészi és sugárterápia, illetve a szisztémás gyógyszeres kezelés, a kemoterápia. A citosztatikumok alkalmazhatóságát az adja, hogy hatásukat főként a gyorsan osztódó sejteken fejtik ki. Ha a sejtek között vagy a sejten belül működő jeltovábbítási hálózatnak valamelyik eleme hibásan működik, a keletkező hamis jel egy jeltovábbítási kaszkádot indíthat el, ezzel a sejt patológiás működését, például kontrollálatlan sejtosztódást válthat ki. A daganatos betegségek jelentős részének hátterében jeltovábbítási problémák, pl. hamis túlélési, vagy proliferációs jelek állnak. A rendellenesen működő szabályzó elemek ellen fejlesztett hatóanyagok célzott terápiát tesznek lehetővé, hatékonyabbá téve ezzel a kezelést és csökkentve a lehetséges mellékhatások kockázatát. Ilyen túlélési faktorok jelátviteli útvonalait célzó, kis molekulájú tirozinkináz-gátlószer (TKI) a gefitinib, erlotinib, imatinib, dasatinib, lapatinib, sunitinib, sorafenib. A gefitinib az epidermális növekedési faktor receptor (EGFR) tirozin kináz első szelektív gátlószere. Nem kissejtes tüdőkarcinómában (NSCLC) a kezelés minden vonalában alkalmazzák
olyan
betegeken,
akikben
EGFR
mutáció
található. A gefitinibet az erlotinib EGFR-gátló szer követte. 3
Az EGFR gátlószerek hatékonyak az érzékenyítő mutációt hordozó NSCLC sejteken, de nem hatékonyak a vad típusú EGFR-t tartalmazókon. Az EGFR TKI-okat széles körűen alkalmazzák NSCLC-ben. Az EGFR aktiváló mutációit tartalmazó daganatok jól reagálnak ezekre a szerekre. Irodalomból és a klinikai gyakorlatból egyaránt ismert probléma a hatékony gefitinib vagy erlotinib kezelés utáni visszaesés,
avagy
a
szerzett
rezisztencia.
Ez
sokféle
mechanizmussal megtörténhet. A betegek 50-60 %-ában ez a rezisztencia az EGFR-ben történő T790M úgynevezett „gatekeeper”
mutációjával
valósul
meg.
Az
egyik,
rezisztenciához kapcsolódóan gyakran vizsgált sejtvonal a humán NSCLC PC9 sejtvonal. A szerzett rezisztencia hátterében az a jelenség állhat, hogy a tumorsejtek egy kis hányada mindig túléli a kezelést, és ezért rezisztens kiújulást vagy áttétet okozhat. Ezen sejtek több daganatos átalakuláshoz szükséges túlélési faktort fejeznek ki (expresszálnak), és védettebbek, mint a terápiára érzékeny tumorsejtek, ami a teljes gyógyuláshoz vezető terápiát meghiúsítja. Ezáltal alkalmazkodhatnak és túlélhetik még a sugárterápiát vagy a kemoterápiát, megfelelő körülmények között kiújulást okozva. Ha a daganatsejt populációnak meghatározott mutációja vagy génamplifikációja van, az első 4
generációs tumor nagy része a meghatározó (driving force) mutációt
célzó gátló
hatóanyagokkal
eltávolítható. Ezt
követően azonban egy második generációs populáció nőhet ki, amelyet egy eddig nem gátolt jelátviteli út vezérel. Ezeket a jeleket együtt, egyszerre kell gátolnunk, hogy eltávolítsuk az első kezelésre rezisztens sejteket. Mivel a normál szöveti sejtek nem függenek ezektől a jelektől, szelektív módon túlélhetik a kezelést. 1.2. A rezisztenciáért felelős, tumor-iniciáló sejtek (daganat őssejtek) A kemoterápiás kezelés során jelenleg a probléma általában nem csak a hatóanyagra adott elsődleges válasz hiányában van, hanem jelentős problémát okoz a hatékony kezelés utáni visszaesés vagy a tumor kiújulása, amiben az úgynevezett tumor-iniciáló sejteknek (TIS; tumor-initiating cells) kritikus szerepet tulajdonítanak. Az irodalom tumor őssejteknek (cancer stem cells; CSCs), vagy rezisztenciáért felelős sejteknek is említi őket. A klinikai fejlesztés során a tumort legnagyobb mértékben csökkentő szereket részesítették előnyben. Ez a módszer azonban figyelmen kívül hagyja, hogy ezeket a kezeléseket leginkább épp a tumor-iniciáló sejtek élik túl. Ezek a daganatsejtek tumorképződést indítanak, iniciálnak, 5
azáltal, hogy önmegújításon és elköteleződésen mennek keresztül, hasonlóképpen, mint a normál őssejtek. Az így keletkező
gyorsan
osztódó,
érett
daganatsejtek
nem
rendelkeznek ezekkel a tulajdonságokkal. Jellemzőjük az önmegújítás, nem pedig a magas a proliferációs képesség. Az érett daganatsejtekkel ellentétben ezen sejteknek magas a kolonizáló képességük. Immunszupprimált egerekbe emberi daganatszövetből származó sejtszuszpenziót injektálva ezen sejtek nagyobb arányban képesek a kolonizációra illetve tumorképzésre. A 90-es évek közepén John Dick és munkatársai beazonosítottak egy lehetséges daganatőssejt hierarchiát, ami követte a normál haematopoetikus őssejt hierarchiáját. A leukémiában kimutatott hierarchikus szerveződés mintájára hasonló modelleket vizsgáltak szolid tumorokban is, TIS-ekkel a hierarchia tetején. (emlőtumor, agydaganat, vastagbélrák, petefészek-,
melanóma, máj-,
tüdő-,
hasnyálmirigy-, gyomorrák,
fej-,
prosztata-, nyak
rák,
mesenchymalis sejtek). A tumor-iniciáló sejtek azonosítására több marker alkalmazása ismeretes. Ilyen markerek: CD133 glikoprotein, CD44 antigén, aldehid dehidrogenáz-1 (ALDH1) enzim, ABCB1 és ABCG2 transzporterek, BMI1 onkogén. 6
A
citotoxikus
ágensek
vagy
ionizáló
sugárzás
hatásossága gyakran a belső vagy szerzett rezisztencia függvénye. A TIS-ek rezisztenciáját szabályozó jelátviteli utak terápiás célpontul szolgálhatnak. Az irodalomban eddig leírt önreprodukáló jelátviteli utak közé tartoznak: Wnt, Hedgehog útvonal, Notch útvonal, BMI1, PTEN, BMP, TGF-β. A sejtfelszíni
markerek
(CD133+)
alapján
kiválogatott
rezisztenciát okozó sejtek Akt kináz gátlásának hatására nagyobb érzékenységet mutatnak, csökken a migrációs és inváziós készségük és ezek sejtek proliferációja és túlélése az Akt kináz aktivációjához köthető. 2. Célkitűzések A
munka
során
gyógyszerhatóanyag-molekulák
új,
szabadalmaztatható
előállításán
dolgoztunk.
Célunk az volt, hogy olyan szerkezeteket találjunk, amelyek daganatos betegségekben potenciálisan rezisztenciát okozó sejteket is gátolnak. Ezt egy olyan előszűrő technikával közelítettük meg, melyben szerzett rezisztenciával rendelkező sejtvonalat gátló hatóanyagokat kerestünk. Néhány ígéretes molekulát
a
rezisztencia-okozó
sejtek
gátlásának
modellezésére használt klonalitás tesztben vizsgáltunk.
7
Előállítottuk a hatékonynak bizonyuló pirido[2,3b]pirazin alapszerkezet számos származékát. A szintézis során az alapszerkezet két féle regioizomerjének keletkezésére van mód. Célunk volt a kívánt, biológiai hatással rendelkező származék
szerkezetének
igazolása,
és
a
reakció
szelektivitásának optimalizálása. 3. Módszerek 3.1. Biológiai módszerek Az előszűrés során in vitro modellben szerzett rezisztenciával rendelkező sejtvonalat gátló hatóanyagokat kerestünk. Olyan anyagokat tehát, melyek nem csupán erlotinib-érzékeny, de az erlotinib rezisztenciáért felelős, szerzett EGFR mutációt tartalmazó NSCLC sejtvonalon is hatnak. Fenotípusos szűrés során PC9 sejtvonalat és PC9-ER erlotinib-rezisztens variánsát használtuk. 3.2.
Az
Akt1
kinázgátló
hatású
referenciaanyagok
előállítása Vegyülettárunk
részeként,
referencia
anyagnak,
előállítottam három, irodalomból már ismert kinázgátló hatású vegyületet. A vegyületeket ismert Akt1 kinázgátló hatásuk miatt választottuk ki. Az A-674563 (1), A-443654 (2) 2,3,7-
8
tri(2-tienil)pirido[2,3-b]pirazint
vegyületeket
(3)
(1. ábra)
irodalmi módszer alapján állítottam elő. N
N
HN
HN O N
O
H2 N
N
H N
H2 N
A-674563
A-443654
1
2
S
S N
S
N
N 3
1. ábra. Akt1 kinázgátló hatású referenciaanyagok 3.3. Az ismert anyagok szerkezetének kombinálása új származékok
tervezéséhez,
és
fókuszált
vegyülettár
előállítása az új szerkezet köré Az 1 és a 3 vegyület szerkezetét kombinálva új típusú vegyületet
terveztem
(29a)
(2. ábra).
Ezen
szerkezet
szubsztituenseit változtatva fókuszált vegyülettárat állítottam elő (3. ábra).
9
N HN O N HN
H2 N
N 1
N S
S
N
N
N N
N
29a
S
3
2. ábra. Új szerkezet származtatása ismert Akt kinázgátló anyagok szerkezetéből. OH
HO O
O
48% HBr, DMSO N
N
48-60 °C, 6,5 óra 25 O
X N Y
Br
(PPh3)2Pd(II)Cl2, vízmentes DMF, CH3COOK
B
X N
88-95 °C, 24 óra
28a-b
10
O X = N vagy C, Y = C vagy N
Y
NH2
Br
1
O
R
O
R
+ N
NH2
EtOH
Br
2
N
R
N
R
2
24, 26a-d, 27a-p
R1 = H vagy aril R2 = H vagy aril
22
1
N
(dba)3Pd(0) TEA
(PPh3)4Pd(0) Na2CO3.aq O
R R = H vagy pinakolát
R
Ar
B O
Sn
92-98°C 2-3 óra
70-85 °C 2-18 óra
N
N N 16 H
P
N Ar N
HN
1
N
R
N
R
2
29a, 30a-d, 31a-t, 32a-b, 33a-v, 34a-c
N
1
N
R
N
R
1
29a-f H N
H N N N
Na2S.9H2O, DMF/EtOH
N +
N
3
NH2 35
Q
N
R
4
vízmentes DKM/THF
N O R3 = Br, Ar
N
N
80-85 °C, 6 óra
O N N N
N N
O
O
33j
R
N
3
N
R
N
N O
forralás, 7 + 24 óra
OH
Q 36a-c, 37a-e, 38
4
R
27k, 33i Q = N vagy O
3. ábra. Szabadalmaztatható származékok általános előállítási sémája. A referenciaanyagok szerkezetéből kombinált új származék (29a) szubsztituensein az alábbi módosításokat végeztem: I. 2-es helyzetű hidrogén helyettesítése aromás- vagy heteroaromás-gyűrűkkel; 11
II. 3-as helyzetű fenil-csoport cseréje heteroaromásgyűrűkre, illetve szubsztituált fenil-csoportra; továbbá lehet szubsztituálatlan a 3-as pozíció; III. 7-es helyzetű metilindazol gyűrű helyettesítése más aromás és heteroaromás gyűrűkkel. Az alapszerkezetet a felsorolt pontokon módosítva vizsgáltuk annak hatását a biológiai eredményekre. A legjobb hatású származékokat kiválasztottam, és ezek szerkezetét vettem alapul a következő módosításhoz. Ilyen iterációs ciklusokon
keresztül
jutottam
a
leghatékonyabb
származékokhoz. 4. Eredmények 4.1. PC9, PC9-ER sejtek osztódásának gátlása Az
erlotinib
EC50
értéke
az
általunk
használt
rendszerben 0,005 µM volt a PC9 sejtvonalon és 5,65 µM PC9ER sejtvonalon. Meghatároztuk továbbá a két referencia vegyület EC50 értékét (A-674563: PC9 - 0,91 µM, PC9-ER 5,65 µM; 3: PC9- >30 µM, PC9-ER - 15,64 µM). A
legjobb
hatású
vegyület
2-es
helyzetben
szubsztituálatlan, 3-as helyzetben 2,3-dihidro-1,4-benzodioxin6-il csoportot, 7-es helyzetben pedig 1H-indol-5-il csoportot tartalmaz (33m, EC50 PC9: 0,09 µM; PC9-ER: 0,15 µM). 12
Szerkezet-hatás összefüggés A biológiai hatásért felelős szerkezeti elemek: a)
a
pirido[2,3-b]pirazin
alapváz
2-es
pozíciója
szubsztituálatlan; b) 7-es helyzetben lévő szubsztituens 4-indolil, 5-indolil vagy 5-indazolil heteroaromás gyűrű, aminek az 1-es pozícióban lévő nitrogénje szubsztituálatlan, tehát a megfelelő pozícióban lévő NH esszenciális; c) a 3-as pozícióban a vizsgáltak közül a legjobb hatással
a
33m
vegyületben
benzodioxin-6-il-csoport
található
rendelkezik.
A
2,3-dihidro-1,43-as
helyzet
szubsztituálatlansága és a vízoldhatóság javítása céljából a 3fenil-csoportra bevitt oldalláncok rontottak a hatáson. 4.2. A kondenzációs reakció regioizomériájának vizsgálata, szelektivitásának
optimalizálása
és
a
regioizomerek
azonosítása A felállított szerkezet-hatás összefüggésből kiderült, hogy a hatást jelentősen befolyásolja, hogy a pirido[2,3b]pirazin alapváz pirazin gyűrűje 2-es, 3-as vagy mindkét pozícióban szubsztituált-e. A reakciókörülményeket úgy optimalizáltuk, hogy szelektíven a kívánt izomer keletkezzen. 13
A 22 diamin- és 25 dioxo-vegyület kondenzációjában a keletkező két izomer (7-bróm-2- vagy 3-[4-(piperidin-1katalizátor
il)fenil]pirido[2,3-b]pirazin)
nélkül,
szobahőmérdsékleten összemérhető mennyiségben keletkezett (4. ábra),
így
az
ezek
arányát
befolyásoló
tényezők
szignifikánsan vizsgálhatóak voltak. Az izoméria viszonyokat LCMS mérés segítségével követtük. N
Br N HO
N
NH2
Br
+ N
22
N
OH
27m +
O
NH2
N
N N
Br
25
N
N
27n
4. ábra. A vizsgált kondenzációban két féle regioizomer keletkezésére van lehetőség. A hőmérséklet hatása a regioszelektivitásra Az oldatban végzett reakciók szokásosan alkalmazott reakcióhőmérséklet-tartományában végeztem a vizsgálatokat: -25 °C, 0 °C, szobahőmérséklet (22 °C), 70 °C és 120 °C. A szelektivitás a hőmérséklet csökkentésével nőtt. 70 és 120 °C-on bomlástermékek megjelenése volt tapasztalható. Analitikai vizsgálatok alapján kiderül, hogy 25
14
kiindulási anyag bomlásterméke (2,5 óra, 70 °C) a 4-(piperidin1-il)benzoesav (39) volt. Szobahőmérsékleten a reakció teljes lejátszódása előtt a kondenzáció
vízeliminációt
megelőző
köztiterméke
volt
azonosítható a kromatogramon. 0 °C-on a szelektivitás nőtt, de a reakciósebesség jelentősen csökkent. Tovább csökkentve a hőmérsékletet, -25 °C-on a reakció 60 nap után gyakorlatilag megállt. A sav-bázis katalízis hatása a regioszelektivitásra A sav és bázis katalízis szelektivitásra gyakorolt hatását DMF oldatban vizsgáltam. 10 % DBU a 25 dioxo-vegyület részleges bomlását okozta. A korábban beazonosított 39 bomlástermék mellett az oxo(4-piperidin-1-ilfenil)ecetsav (40) megjelent. Öt ekvivalens ecetsav a 27m:27n izomer arányt 58:42ről 70:30-ra változtatta. Ezután az oldószert lecserélve a reakciót ecetsavban végeztem. Még magasabb szelektivitás volt
elérhető
erősebb
sav
–
TFE
oldószerként
való
használatakor. Nem csak a szelektivitás volt növelhető a savas oldószerek alkalmazásával, de a reakcióidő is lecsökkent. A DMF-fel higított THE oldószerben a szelektivitás csökkent.
15
Az előbbiek értelmében az alacsonyabb hőmérséklet növeli a szelektivitást, ezért vizsgáltam az izomerek arányát TFE-ben, 0 °C-on. 27m:27n 98:2-nek adódott. A regioizomerek azonosítása A regioizomerek jellemzése HPLC retenciós idejükkel és az NMR spektrumaikkal történt. Tömegspektrometriás fragmenseikben és az UV spektrumaikban nem mutatkozott szignifikáns különbség. 27m izomer szerkezetét röntgen krisztallográfiával is bizonyítottuk. 4.3. Klonalitás vizsgálat Hét vegyületet, melyek mind a PC9, mind a PC9-ER sejtvonalakon jó hatást mutattak, klonalitás tesztben vizsgáltuk HCC827 EGRF mutációt tartalmazó sejtvonalon. Kontrollként a gefitinibet használtuk. A mérés eredményeképpen azt találtuk, hogy a kontrollként használt, klinikumban alkalmazott EGFR gátló gefitinibhez képest (23,08 %) a 33r (4,14 %) és 33a (3,32 %) vegyületek közel egy nagyságrenddel kevesebb túlélő, klónképzésre alkalmas, rezisztens sejtet eredményeztek a kezelés után. 4.4. Az előállított származékok Akt1, EGFR kináz-gátlása és kináz-gátló profilja
16
A két tumoros sejtvonal EGFR mutáns sejtvonal volt, a kiindulási molekulánk pedig két Akt1 gátló hatású vegyület származéka. Néhány fontosabb vegyületet megvizsgáltunk vad típusú, L858R és L858R/T790M mutáns EGFR biokémiai tesztekben, Akt1 kinázon, továbbá a 33a vegyület széles körű kináz profilja is fel lett tárva. A rezisztenssé váló sejtek gátlásának hatásmechanizmusa nem ezen enzimek gátlásán keresztül valósul meg. A hatásmechanizmus felderítése további kutatási munkát igényel. 5. Következtetések Az értekezésben bemutatott eredmények alapján a következő megállapításokat tehetjük: 1. Előállítottam az A-674563, az A-443654 jelű Akt1-gátló hatású anyagot, a 2,3,7-tri(2-tienil)pirido[2,3-b]pirazin Aktgátló
hatású
kombinálásából
anyagot,
és
a
fenilpirido[2,3-b]pirazint.
ezek
szerkezetének
7-(3-metil-1H-indazol-5-il)-3Ennek
szubsztituenseit
az
alapgyűrű 2, 3 és 7 pozícióiban változtattam. A szintetikus munka során előállítottam összesen hatvanhárom darab új molekulát.
17
2. A vegyületek biológiai hatásossága alapján — erlotinibérzékeny és -rezisztens PC9 sejtek gátlása — öt fejlesztési ciklusban határoztam meg szerkezet-hatás összefüggést. A hatásért felelős szerkezeti feltételek: a) a pirido[2,3b]pirazin alapváz 2-es pozíciójában hidrogénatom legyen; b) a 3-es pozícióban lévő szubsztituensek közül a legjobb hatással a 2,3-dihidro-1,4-benzodioxinil rendelkezik a vizsgáltak közül; c) a 7-es pozícióban a nitrogén tartalmú, 4’ és 5’-ös helyzetben kapcsolódó, 1’-es helyzetben szubsztituálatlan, [5+6] tagú heterociklusos gyűrűk (indol, indazol) voltak hatásosak. 3. Vízoldhatóság
javítása
céljából
bázikus
oldallánccal
rendelkező származékot is előállítottam, ám ezek némileg csökkentették a vegyületek hatásosságát. Az alifás amint tartalmazó származékok vízoldhatósága javult a 31n kiindulási vegyülethez képest. 4. A regioizomereket eredményező kondenzációs lépésben a jobb biológiai hatású izomer köztiterméke szelektíven előállítható 0 °C-os, TFE-s oldatban. A savas közeg a szelektivitás mellett a reakció sebességet is növeli. A regioizomerek
szerkezetét
NMR
röntgenkrisztallográfiával egyértelműen igazoltunk 18
és
5. A legjobb hatású vegyület 33m vegyület nagyságrendileg ugyanolyan
mértékben
gátolta
az
erlotinib-érzékeny
sejtvonalat, mint az erlotinib, de az erlotinib-rezisztens sejtvonalat több, mint 30-szoros mértékben. Ez alapján kijelenthetjük, hogy sikerült olyan anyagot találnunk, amely az erlotinib-érzékeny és az erlotinibre-rezisztensé váló sejtvonalak gátlására egyaránt alkalmas. 6. Klonalitás tesztben azt vizsgáltuk, hogy a szerzett rezisztenciával rendelkező sejteket gátló anyagok milyen mértékben képesek gátolni a HCC827, EGFR mutációt tartalmazó sejteket. A legjobb anyagok a gefitinibhez képest
közel
egy
nagyságrenddel
hatásosabbnak
bizonyultak a klónképző sejtek számának visszaszorítására. A
doktori
munkám
során
feltárt
szerkezet-hatás
összefüggés, a molekulák biológiai hatékonysága és a szintézis során problémaként fellépő regioszelektivitás optimalizálása lehetővé teszi, hogy ezen szubmikromólos gátlószerek ígéretes lehetőséget
nyújtsanak
új
kifejlesztéséhez.
19
tumorellenes
gyógyszerek
6. Saját publikációk jegyzéke Kékesi L, Sipos A, Németh G, Pató J, Kéri Gy, Őrfi L. Pyridopyrazines as anticancer agents. WO2014106763 számú nemzetközi szabadalmi bejelentés. (2014 Január 7.) Kékesi L, Sipos A, Németh G, Pató J, Breza N, Baska F, Örfi L, Kéri G. (2013) Synthesis and biological evaluation of novel pyrido[2,3-b]pyrazines inhibiting both erlotinib-sensitive and erlotinib-resistant cell lines. Bioorg Med Chem Lett, 23(22): 6152-6155. doi szám: 10.1016/j.bmcl.2013.09.005. Kékesi L, Dancsó A, Illyés E, Boros S, Pató J, Greff Z, Németh G, Garamvölgyi R, Baska F, Őrfi L, Kéri Gy. (2014) Preparation
of
pyrido[2,3-b]pyrazine
ring
system
via
regioselective condensation reaction. Lett in Org Chem, 11(9): 651-656. doi szám: 10.2174/1570178611666140606205028. Baska F, Szabadkai I, Sipos A, Breza N, Szántai-Kis Cs, Kékesi L,, Garamvölgyi R, Nemes Z,, Baska F, Neumann L, Torka R, Ullrich A, Kéri Gy, Őrfi L. (2014) Pharmacophpre and binding analysis of known and novel B-RAF kinase inhibitors. Curr Med Chem, 21(17): 1938-1965. doi szám: 10.2174/0929867321666140304152606.
20
