Pintér László Egy üzletember halálára Éjjel viharos szél fújt, hajnalra enyhült valamennyire a dermesztő hideg, reggelre a hóhullást, lucskos havas eső váltotta föl. A csúszós utak miatt csökkent az autóforgalom, a lakósok legtöbbje otthon maradt, fűtött lakások ablakaiból nézték a zord, téli városképet. Dumont rendőrfelügyelő megigazította nyakkendőjét, kiitta a csészéből az utolsó korty teát, és bezárta íróasztalának a fiókját. Három óra elmúlt, ebédelni indult, egy közeli kifőzdébe. Ekkor lépett be az irodába titkárnője, és átadta neki az Edmond Casiragi mappát. Dumont, mint annyiszor már, ezen a napon is lemondott az ebédjéről. Visszaült az íróasztalhoz, nagy figyelemmel kezdte olvasni, az éjszakai gyilkosságról szóló beszámolót. Jegyzőkönyv. Párizs, 2012. február 9. csütörtök. Florent, bűnügyi nyomozó. A Meridien szállodában történt, szerda esti bűncselekményt, ma reggel 8 óra 17 perckor jelezte telefonon, a szálloda detektívje. Kiszálltunk a tett színhelyére. A gyilkosság, a szálloda harmadik emeleti luxuslakosztályában történt, Edmond Casiragi sérelmére. A hálószobában, holtan ült a hatvan év körüli férfi, egy fotelban, felöltözve. Keze lába össze volt kötözve, és a fotel lábához, valamint a hátlapjához volt kikötve. Az áldozat szájára széles, barna színű, csomagoláskor használt ragasztópapírt tapasztottak. Az orra, hogy ott se tudjon lélegezni, iratcsattal volt összenyomva. A szeme nyitva, döbbenten bámult a semmibe. Sem dulakodás nyomát, sem más rendellenességet a lakosztályban nem észleltünk. Néhány tárgyról ujjlenyomatot vettünk, a kötözésre szánt zsineget beszállítottuk. Sem az iratcsaton, sem a ragasztópapíron, ujjlenyomatot nem találtunk. Edmond Casiragi sötétszürke, Yves Saint Laurent márkájú öltönyt viselt. A fehér inghez bordó, selyem nyakkendő volt kötve. Bally márkájú, fekete cipő volt a lábán. A zakó belső zsebében lévő irattárcában bankkártyákat, és hétezer négyszázötven euró készpénzt találtunk. Bal csuklóján Patek Philipe aranyóra, a nyakában egy, az inggallér alól kilógó, súlyosnak tűnő arany nyaklánc volt látható. Ezen tárgyak bizonyíthatják, hogy Edmond Casiragi nem rablótámadás, hanem bosszúállás áldozata volt. Dumont hol igenlő, hol tagadó fejmozdultatokkal olvasta tovább, helyettesének a jelentését. A szálloda detektívjének elmondása szerint, a reggelit felszolgáló személyzet jelentette be a halálesetet. Az áldozat lánya, aki a szomszéd apartmanban töltötte el az éjszakát mondta el, hogy édesapja illatszergyártó, és külföldi vendégekkel volt üzleti megbeszélése az est folyamán, a szállodában. (a külföldi vendégek ma, korán reggel elhagyták a szállodát, és az Orly repülőtérre mentek). A szállodai orvos határozott kérésére, Brigitta Casiragit, aki az igazgatói irodában még mindig sokkos állapotban volt, nem lehetett kihallgatni. Közben további nyomozók, a mentősök, és Lambert rendőrorvos is megjelent, a tett színhelyén. Orvosunk, rövid vizsgálódás után jelentette, hogy mivel sem lövés, sem szúrás okozta seb nem látható a testen, első látásra, az áldozattal, fulladásos halál végzett tegnap, szerdán este 21, és 23 óra között. A szálloda igazgatójától kapott, Brigitta Casiragi névre szóló, mellékelt névjegykártyán, az Casiragi cég telefonszáma, és párizsi címe olvasható. Dumont belepillantott az üres teáscsészébe, telefonon rendelt egy másik, forró citromos teát. Rágyújtott egy cigarettára, feltárcsázta a megadott telefonszámot. Az igazgatói titkárnőtől, egy azonnali randevút kért, amibe a hölgy készséggel beleegyezett. Megitta a teát, zsebébe csúsztatta a cigarettásdobozt, és kisietett az irodából. A viharos szél megint tombolni kezdett, hajlongtak a fák lombjai ide, oda, mintha a délutáni tornájukat végezték volna. Dumont lehúzta kalapját a fülére, nehogy futnia kelljen utána, a csúszós, hótól lucskos úttesten. Amikor az autójához ért, többször belelehelt az autó zárjába, hogy
1
könnyebben ki tudja nyitni, az öreg Renault fagyos ajtaját. Közben állandóan, a barna ragasztópapír, és az iratcsat járt az eszében. Myriam Socho, a negyven év körüli, szépnek mondható titkárnő, a Casiragi vállalat legfelső emeletén, kényelmesen berendezett irodában várta, a bűnügyi nyomozót. Nem kellett megkérdezni, tudnak-e a vállalatnál a szállodai történtekről, mert kisírt szemű, fiatal hölgyek hagyták el sietve az irodát, amikor Dumont belépett az ajtón. Bemutatkozás után, feltette az első kérdést. - Mint titkárnő, ismernie kell az igazgató, tegnapi időbeosztását? - Igen – volt a halk válasz. - Mondja el, kikkel találkozott Casiragi úr tegnap, a szállodában? Az ízlésesen öltözött asszonyt, kellemes parfümillat vette körül. Hellyel kínálta a nyomozótisztet. Dumont-ra mosolygott, rekedtes hangon válaszolt a kérdésre. Lengyelekkel, csehekkel, és magyarokkal találkozott. Ismerte Casiragi úr ezeket az urakat? – kérdezte Dumont. Nem – válaszolta a titkárnő, és kihúzott egy aranyszopókás cigarettát a dobozából. Megkínálta a nyomozót. Miért találkozott, ismeretlen idegenekkel? Hosszú ez a történet, Dumont úr. Elmondom, miről van szó. Egy évvel ezelőtt, felületes piackutatás után, egy rosszul összeállított, szintetikus parfümöt kínált a piacnak, a vállalatunk, Amoroso néven. A legyártott, kezdő százezer flakonból, alig fogyott el néhány ezer. Sem reklámhadjárat nem előzte meg a piacra dobást, sem más, ilyenkor szokásos üzleti húzás nem követte a sikertelenséget. A csőd felé vezető úton volt a vállalat. Ekkor vetődött fel a gondolat, hogy a régi szocialista országokban kellene piacterületeket keresni ott, ahol nincs még pénz, a nagy márkák forgalmazására. Vagyis, el kellene sütni nekik, a büdös parfümünket. Mert itt a házban, már mindenki Büdöskének becézte, ezt a terméket. A marketing osztályunk lépett kapcsolatba az előbb említett országok parfümszakértőivel. Az íróasztalon egy kávéscsésze, hamutartó, és egy dosszié volt. A telefon egy kisebb asztalkán állt. A falakon bekeretezett képek lógtak, a legnagyobb márkákat hirdették: Guerlain, Chanel, Hermès, Jean Patou készítményeket. Az egyik sarokban, másfél méteres kölnis üveg díszelgett. Violaszínű folyadék volt benne. Az ablakokon, aranybetűs, Casiragi feliratok csillogtak. Dumont beleszívott az édeskés ízű cigarettába. Tudni szeretném, mikor érkeztek a külföldi urak, és mi volt a napi programjuk ? A programot mi szerveztük – válaszolta Myriam Socho. – Ezek az urak tegnap, a kora reggeli órákban Prágából indultak, és 9 óra 30 perckor érkeztek Párizsba, az Orly repülőtérre. Mivel csak angolul beszéltek, Brigitta kisasszony, Casiragi úr lánya, aki az Államokban végezte egyetemi tanulmányait, fogadta őket. Délelőtt 11 és 13 óra között történt a termék ismertetése. Utána, mindannyian, a szállodában ebédeltek. Délután is találkoztak. Tárgyaltak. Brigitta szerint minden rendben ment, de a vacsorát lemondták az üzletemberek : most voltak először Párizsban, szerettek volna felsétálni a Diadalívhez, megcsodálni a Champ Elyséet. Ők, ma reggel, korán utaztak haza, a Prágai géppel. Mivel Casiragi úr fáradtnak érezte magát, korán akart lefeküdni. Húsz órakor vacsorázott a lányával a szállodában, utána felment a lakosztályába. Ezt közölte velem Brigitta, tegnap este. És Brigitta kisasszony mit csinált? Azt mondta, hogy ő lemegy a szállodai vendégek számára fenntartott, privát bárba zenét hallgatni, kikapcsolódni. Hány éves Casiragi úr ? Ötvennyolc. Hány éves Brigitta ? 2
Huszonnégy. Az édesanyja a születésekor meghalt. Beszélne nekem, Casiragi úrról ? Oh, ez egy könnyű feladat – válaszolta Myriam Socho, és közelebb húzta székét az íróasztalhoz. - Én húsz évvel ezelőtt, még lent Nizzában, az első kis irodában kezdtem dolgozni a cégnél, mint gépírónő. Roppant kedves, szeretetreméltó, állandóan mosolygó úriembert ismertem meg, Casiragi úrban. Ma reggel, mindannyian megsirattuk, amikor meghallottuk, hogy meghalt. De – felemelte a mutatóujját -, megváltozott azóta, amióta két évvel ezelőtt, szívrohamban meghalt az ikertestvére, Carl. Biztos vagyok benne, hogy a szóban forgó rossz összetételű kölnink is, a családi gyász áldozata lett. Néha az volt az érzésem, hogy kissé zavarodott az igazgatónk. Rossz határozatokat hozott, ha figyelmeztettem rá, csak nézett, mintha nem értené, mit mondok. Aztán kötözködni kezdett, semmi se volt jó neki. Vagy pedig, a legsürgősebb munka idején bejött ide az irodába, és leült arra a székre, amin maga ül. Ilyenkor ugyanazt ismételgette: én kedves Myriam, már nem élek ! Carlal együtt, én is meghaltam. Beteg volt a testvére? Nem. Szívbénulásban, váratlanul halt meg. Casiragi úr – folytatta elbeszélését a titkárnő -, gyakran lement Nizzába, hogy tartsa a jó kapcsolatot a közeli Grasse városában lévő, illatszergyártókkal. De hiszen – vágott közbe Dumont –, maguk illatszergyártók ! Miért kellett kapcsolatot tartani a konkurensekkel ? Igen – válaszolta a nő –, de néha különböző készítményeket, más gyártóktól is megrendeltünk, amiket más-más néven forgalmaztunk. Tudni kell, hogy a parfümök illatait is változtatni kell, ahogy a ruhák, cipők, kalapok divatja, az asszonytársadalom ízlése szerint változik. Próbálkoztunk ezzel is, azzal is. Nekünk nem volt olyan szerencsénk, mint Coco Chanelnek, aki közel száz év óta forgalmazza, az 5-ös számú parfümjét. Dumont gondolatai, egy pillanatra, elkalandoztak. Vacsora után, Casiragi felment a lakosztályába. Várta valaki, vagy valakik az ajtó előtt ? Vagy ő maga engedte be a gyilkost, gyilkosokat ? Kik voltak ezek ? Casiragit felöltözve érte a halál. A gyilkosság a lakásba való belépésekor történhetett. Leütötték ? Mi történhetett a szobában, azokban a pillanatokban ? Voltak ellenségei Casiragi úrnak ? Ellenségei ? – húzta fel szépen ívelt szemöldökét a titkárnő. – Ellensége mindenkinek van. Csakhogy az üzletvilágban, az ellenségek, nem utcai verekedők. Legtöbbször nem is ismerjük őket, nem tudunk róluk. Dehogy valaki gyilkosságra vetemedjék, olyan ellenséget nem ismerek. A nyomozó mosolyogva kérdezte. Milyen ellenséget ismer ? Én, ellenséget, a konkurens cégek között keresnék – volt a diplomatikus válasz. – Gyártó cégek, illatszerekkel foglalkozók között. Lenne egy elképzelése ? Nem, nincs elképzelésem – mondta idegesen köhintve egyet a titkárnő, és rágyújtott egy másik cigarettára. Dumont indulni készült. Nincsen házkutatási engedélyem – mondta -, de gondolom, hogy Brigitta kisasszony távollétében, ön beleegyezhet abba, hogy átnézzünk néhány igazgatói dossziét. Házkutatásra gondol ? – kérdezte meglepetten a nő. Így is nevezhetjük. Mindent latba kell vetnünk, hogy megtaláljuk az elkövetőket. Ha nem egyezem bele – húzta föl a vállát a titkárnő -, egy óra múlva úgy is itt lesz egy felhatalmazással. Igaz ? Dumont elnevette magát. 3
Igen. Pontosan ez történne. A titkárnő széttárta a kezét, beleegyezően bólintott. Dumont, felhívta Florent hadnagyot, és utasította, hogy az igazgatói irodából, az őket érdeklő dossziékat, vigyék be a rendőrségre. Már a kilincset fogta, amikor megkérdezte, a körmeit nézegető hölgytől: Maga mit csinált tegnap este, 21 és 23 óra között. Otthon voltam – mondta zavartan a nő. – A tévét néztem. Volt valaki magával ? Nem. A válásom óta, egyedül élek. Dumont beült a Renaultba, beindította a motort. Tovább szőtte gondolatait. Casiragi szája le volt ragasztva, orra be volt csíptetve. Így kellett meghalnia. Miért így ? Hány ember kellett ahhoz, hogy lefogják, a fuldokló férfit ? Kettő, három? Ez a kérdés nem hagyta nyugton. A másik kérdés se : mi volt az indítóok ? Miért ölték meg, a színpatikusnak leírt üzletembert ? Bekapcsolta a szirénát, rövidesen a Meridien szállodánál tette le a kocsit, a járdára. A szálloda igazgatója megnyugtatta, hogy Brigitta kisasszony jobban van, mégis, az orvos beszállítatta a közeli, Szent Jakab kórházba, megfigyelésre. A szállodai detektív megmutatta a harmadik emeleti lakosztályt. Dumont csak egy pillantást vetett a rendbetett helyiségekre. Ezután megnézte Brigitta lakosztályát is. Kérésére, a detektív előkerítette az éjszakai bár igazgatóját. A férfi megmutatta a privát klub vendégkönyvét. Az érkezőket ellenőrző titkárnő bejegyzése szerint, Brigitta Casiragi a bár nyitásakor, 21 óra 12 perckor lépett be a bárba, egyedül. Távozásának időpontja - ezt nem volt kötelező beírni -, nem volt bejegyezve. A recepciónál, az egyik alkalmazott határozottan emlékezett a három, angolul beszélő külföldire. Vidámak voltak, kissé italosak is, nagy zajjal csapkodták le a szobakulcsokat a pultra. Tizennyolc óra húsz perc lehetett, amikor nevetgélve, elhagyták a szállodát. A portás elmondta, hogy ő éjfélig volt szolgálatban, és a három férfi, éjfél előtt nem jött vissza, a szállodába. A Szent Jakab kórházban nem engedték felmenni Brigitta Casiragi szobájába. Nem szeretett kérkedni vele, de itt kénytelen volt megmutatni az igazolványát. Erre lázba jött a titkárnő, csinos ápolónőt kerített valahonnan, aki felkísérte a negyedik emeletre. Dumont furcsán nézett körül a folyosókon. Nem szeretett kórházba járni. Sose volt beteg, állítása szerint orvost, három éves korában látott utoljára. Kórházban, egy másik bolygón érezte magát. Mint a szellemek, itt mindenki fehérbe volt öltözve, a folyosókon, nesztelenül siettek dolgukra orvosok, ápolók, takarítók. Némelyek, összedugva a fejüket, mintha forradalmat készítenének elő, suttogva beszéltek. Ez nem az ő világa volt. Ő a csizma vagy cipőkopogáshoz, káromkodásokhoz, pofonok elcsattanásához volt hozzászokva. A szép Brigitta kissé sápadtan, egy kényelmes bőrfotelben, kerek asztalka mögött ült. Mosolyogva nyújtotta kezét, Dumont felé. Hangját alig lehetett hallani. - Értesítettek lentről, hogy egy rendőrnyomozó jön hozzám. – Egy másik fotel felé intett. – Kérem, foglaljon helyet. Miután Dumont elmondta a kötelező részvétnyilvánítást, és megnyugtatta Brigittát, hogy a rendőrség mindent megtesz a tettes elfogása érdekében, megkérdezte: - Együtt volt egész nap a külföldi vendégekkel ? - Igen – válaszolta a fiatal lány. - Mi a véleménye, azokról a férfiakról ? Brigitta tétova mozdulatot tett a kezével. - Becsületes, jó modorú üzletemberek voltak. - Hány órakor találkozott velük utoljára ?
4
- Délután, amikor elköszöntek. Azt mondták, hogy vacsora helyett, szeretnének egy kisebb sétát tenni a környéken. A Diadalívhez szerettek volna felsétálni. Elmondtam nekik, hogy a szállodától, néhányszáz méterre van a Diadalív. Elmagyaráztam, hogyan menjenek oda. Ekkor felmentek a szobájukba összecsomagolni. Akkor láttam őket utoljára. Brigitta lehajtotta a fejét, arcát két kezébe temette. Hosszú szőke haja előreomlott, teljesen eltakarta az arcát. A felidézett emlékek fájón törhettek elő, az emlékezetében. A válla megrándult, úrrá lett rajta a sírás. Így maradt némán, lehajtott fejjel, mozdulatlanul. Dumont felállt, és lábujjhegyen kiment a szobából. Felhívta Florent hadnagyot. - Figyelj, öreg ! – szólt a készülékbe. – Nem hiszem, hogy jó ötlet, de azért vedd fel a kapcsolatot, a szóban forgó három ország rendőrségével. Hallgassák ki, az illatszakértőket. Mondják el, milyen úton mentek, és hova jutottak el, azon a szerda estén. Miket láttak útközben? Ezekről a beszélgetésekről, jegyzőkönyvet kérek. Mire beért az irodába, az íróasztalán már tucatnyi dosszié várta. Az Casiragi cég igazgatói irodájából kerültek oda. Legtöbbjét – közölte vele a titkárnője -, átvizsgálásra már elvitték. Dumont érdeklődve nyitotta ki a privát levelezések irattartóját. A fedél belső oldalára, három fénykép volt beragasztva. Az ikertestvérpár fiatalkori képei voltak. Dumont megbámulta a felvételeket. Mint két könnycsepp, úgy hasonlítottak a fiúk egymásra. Az iratgyűjtő az apa, és lánya magánlevelezését tartalmazta. Felütötte az egyik levélnél az iratcsomót. Drága jó Édesapám ! 2009 augusztus 28. Boston. Most adok csak igazán hálát a jó Istennek, hogy annak idején hallgattam Rád, és tanultam ezt a nyavalyás angol nyelvet. Most nagy hasznát veszem neki. Nagyon hiányzol, Édesapám. Már szeretnék megint, a kisszolgád lenni, kiszolgálni Téged, amikor uzsonnázol, vagy csak kávézol. Tegnap kicsúfoltak az itteni lányok, a francia akcentusom miatt. Az egyiknek úgy megrántottam a haját, hogy elesett. Nekem akart jönni, de megrúgtam a sípcsontját. Erre elfutott mind a három. Hogy van Myriam ? Dumont tovább lapozott, tovább olvasta az Interneten küldött, kinyomtatott leveleket. Drága jó Édesapám ! 2009 október. Boston. Nagyon hiányzik a nizzai nyár, a veled elköltött, «Saint Paul de Vence»-i, gyertyafényes vacsorák. Türelmetlenül várom a karácsonyi ünnepeket, amikor végre Veled lehetek. Hogy van, Myriam? Ő is ír néha e-mailt, mindig válaszolok neki. Tudom jól, hogy rend a lelke mindennek ! Jennifer nagyon sokat segít a tanulásban. Néha a Yard ligetben sétálunk. A múlt hét végén színházban voltunk. Drága jó Édesapám ! 2009 december 12. Dumont összecsukta a mappát. Sokszor elgondolkozott már azon, hogy minek következtében jut az ember eszébe olyan dolog, aminek semmi köze nincs, a pillanatnyi elfoglaltságához. Most is ez történt. A leveleket olvasva, Carl Casiragi halála jutott az eszébe. Felhívta Socho titkárnőt. Mondja, kedves hölgyem – kérdezte, amikor meghallotta a rekedtes, hallózó hangot -, meg tudná mondani, Carl Casiragi elhunytának a pontos dátumát? Igen – válaszolta rövid szünet után, Myriam Socho. – Ő két éve, valamikor 2010 júniusában halt meg. Igen. Június 9.-én, Nizzában. Dumont hangja egyszerre hivatalos tónust ütött meg. Lenne kedves bejönni a rendőrségre holnap 9 órára ? Szeretnék, néhány kérdést feltenni magának. Kilencre várom – mondta, és köszönés nélkül, letette a kagylót. 5
Pénteken reggel, pontosan 9 órakor jelentették, Myriam Socho megérkezését. A titkárnő, akit rendőr kisért végig a folyosón, ijedten lépett be Dumont irodájába. A nyomozó egy székre mutatott, hogy ott foglaljon helyet. Minden bevezető nélkül, feltette a kérdést : - Tud-e arról, hogyan halt meg, Carl Casiragi ? Myriam Socho elhelyezkedett a széken, kézi táskáját letette az íróasztal sarkára, és belefogott a történetbe. Azon a napon, Edmond igazgató úrnak le kellett utaznia Nizzába, mert tárgyalása volt, egy üzletemberrel. A testvére, Nizzában élt, Edmond igazgató úr lakásában. Előző nap tehát, innen az irodából felhívta őt, hogy úgy készüljön Carl, hogy másnap délben együtt fognak ebédelni. Dumont félbeszakította Myriam Sochot. - Hogyan halt meg, Carl Casiragi ? Mindjárt odaérek. A tisztánlátás miatt mondom el a részleteket. Folytassa ! Az igazgatónk 9 óra tíz perckor érkezett a nizzai repülőtérre, ahonnan taxival, Grasse-ba utazott. A tárgyalás végén, visszataxizott Nizzába, a testvéréhez. Milyen viszonyban volt egymás közt a két férfi ? Szerették egymást. Úgy tudom, hogy szerették egymást. Mi volt ennek a Carlnak a foglalkozása ? Ő is parfümszakértő volt. - Jó ! Maga az igazgatóval volt, azon a napon ? - Nem, ő egyedül utazott. Én itt voltam az irodában. - Mi történt ezután ? - Amikor az igazgató úr bement a lakásba, az ágy mellett, a földön fekve találta a testvérét. Azonnal értesítette a szomszédos gyerekkórházat, ahonnan percek alatt orvos, és mentők érkeztek Carl, újraélesztésére. Ennyit tudok önnek elmondani. - Hol volt ekkor Brigitta kisasszony ? - Brigitta Bostonban volt. A Howard egyetemen. Akkor folytak a vizsgái. Haza akart jönni, de édesapja nem engedte, mert kárba veszett volna az egész év. Ő csak július közepén jött vissza Párizsba. - Hány napon belül temették el Carl Casiragit, a halála után ? A titkárnő gondolkozni látszott. Számolgatott magában. - Egy hétre rá – válaszolta végül. – Június kilencedike egy szerdai napra esett, és a temetés 16.-án volt, egy szerdai napon. – Megszívta a cigarettát, leverte a hamut. – Kérdezhetek valamit, Dumont úr ? - Tessék ? - Miért érdekli önt Carl úr halála, meg a temetése ? Dumont-nak most enyhültek meg először az arcvonásai. Színpadi mosoly jelent meg az arcán. Tudja, mi bűnügyi nyomozók, kérdőjelekből összerakott emberek vagyunk. Minket mindig, minden érdekel. Például az is, hogy melyik csatornán, mit nézett maga, szerda este a tévében? A titkárnő sűrűn pislogott, gondolkozni látszott. Nem tudta megmondani, melyik filmet nézte. - Mondja, - folytatta Dumont -, volt szerelmi kapcsolat maga, és az igazgatója között? Casiragi úr felesége 23 évvel ezelőtt meghalt. Nem házasodott meg újra. Maga egy szép nő. Húsz éve dolgoznak együtt. Sose hívta meg magát egy vacsorára? Sose mentek el egy ilyen vacsora után szórakozni? És maga? Maga sose hívta meg egy italra a főnököt a lakására? 6
- Nem – volt a rövid válasz. Addig hiszek magának, amíg rá nem jövök, hogy hazudik. Különben, köszönöm, hogy befáradt, az irodámba. Kellemes napot kívánok. Elmehet. Myriam Socho csodálkozva nézett a nyomozóra. Nevetve kérdezte : Elmehetek ? Nem tartóztat le ? Dumont tréfásan megfenyegette a titkárnőt. Ezzel, asszonyom, ne viccelődjön. A letartóztatása hamarabb megtörténhet, mint gondolná. A viszontlátásra. A hirtelen elsápadt titkárnő kisietett az irodából. Dumont felhívta a második emeleti laboratóriumot. Lambert orvossal kívánt beszélni. Barátjától nevetve kérdezte : - Mond, öreg, jártál te orvosi egyetemre, vagy trafikban vásároltad a diplomádat ? Lambert is nevetett. - Na, mond, mire vagy kíváncsi ? - Csekélységre ! Arra válaszolj, hogy megegyeznek-e az ikertestvérek vércsoportja, vagy pedig, különbözőek ? Tanultál ilyesmiről az iskolában ? - Igen – válaszolta még mindig nevetve, az örökké jókedvű orvos. - Attól függ, hogy egy, vagy kétpetéjű ikrekről van e szó ? - Egypetéjűekről. - Akkor kérlek, a tudomány mai állása szerint, a vércsoportjuk megegyezik. - Hát, ez nem egy jó hír – mondta Dumont -, de hát mit csináljunk ? Mi újság van, különben ? - Van egy jó hírem ! Öt perccel ezelőtt készültünk el, az Casiragi jelentéssel. Lejövök, elmondom, mit tartalmaz. Tátva fog maradni a szád ! Lambert doktor mosolyogva lépett be az irodába. Iratköteget tett le az asztalra. Leült az asztal előtti székre, kihúzott egy cigarettát, az asztalon fekvő dobozból, és rágyújtott. Na! Hogyan képzeled el, a gyilkosság lefolyását? – kérdezte Dumontól. Hüvelyk ujjával megbökdöste a mellét. - Mert én tudom, hogy mi történt a lakosztályban ! A jelentésünkből világosan kitűnik, hogyan ölték meg Casiragit? Dumont tudta, hogy egy orvosi jelentés nagyban meglódíthatja a nyomozás menetét, irányát is, de hogy a gyilkosság lefolyását is elmesélje, arra még nem volt példa. - Ne felejtsd el – mondta -, hogy tegnapelőtt óta, csak néhány személlyel tudtam beszélni. Először a három külföldire gondoltam, hogy ők a tettesek. Most már elvetem, ezt a feltevést. Másra gondolok. Arra, hogy sem Brigittának, sem Myriam Sochonak nincsen alibije. Ez a két nő jár szüntelen az eszemben. Ugyanakkor persze az is, hogy ugyan mi lehetne az indítóokuk ? Miért ? Mert különös kegyetlenséggel végeztek a gyilkosok, az áldozatukkal. Ez ritkaságszámba megy, a női elkövetőknél. Miért beszélsz többes számban ? - kérdezte az orvos. - A jelentésem bizonyítja, hogy egyedül is, sőt, egyedül követte el valaki a gyilkosságot. Dumont értetlenül bámult az orvosra. Egyedül ? – kérdezte tamáskodva. – Hogyhogy egyedül? Röffenve nevetett egyet az orvos. Tudod, mit találtunk Casiragi arcán ? Többek között propán, bután, és dietil-éterklór maradékot. Ehhez, mit szólsz? Leesett a nyomozó álla. Gáz sprayvel fújtak az arcába? – kérdezte.
7
Úgy ahogy mondod! Még hozzá, egy nagyon erős vegyi összetételű gázt fújtak rá. Casiragi hosszú percekre, öntudatlan állapotba került. A gyilkos leragasztotta a száját, és rátette a csipeszt az orrára. Casiragi megfulladt. És még azt is elárulhatom, hogy az áldozat, ismerte a gyilkost. Innen a döbbent arckifejezése! Folytasd! – mondta Dumont. Ennyi az egész. Kezét, lábát odakötözte a fotelhoz, nehogy véletlenül magához térve, le tudja szedni a ragasztópapírt, vagy ki tudjon menni a szobából. Mindezt, egy közeli ismerőse tehette, akit Casiragi beengedett a lakosztályába. Sőt, ahelyett, hogy a lefekvéshez elkezdett volna vetkőzni, leült a fotelba, mintha hosszabb beszélgetésre számított volna. Dumont a homlokára szeretett volna csapni! Myriam Socho! Myriam Socho a gyilkos! Milyen jó volt, az első pillanattól fogva a megérzése! Tudat alatt érezte, hogy nem tiszta a levegő a nő körül. Felvette a telefont. Utasította Florent hadnagyot, hogy reggel 9 órára hozzák be Myriam Sochot a rendőrségre. Másnap reggel, az álmos szemű szépasszony dohogva ült le a székre. Csóválta a fejét. Minden nap korán kel – dünnyögte -, szombaton szokta kipihenni magát, erre hét órakor felébresztették. Mérgesen nézett a mellette álló Florent hadnagyra. Dumont rászólt az asszonyra. Myriam Socho! Amennyiben nem tudja bizonyíthatóan előadni, mit csinált szerda este 21 és 23 óra között, akkor előzetes letartóztatásba helyezem, Edmond Casiragi sérelmére elkövetett gyilkosság vádjával. Az asszony fáradtan nézett a nyomozóra. Azzal gyanúsít, hogy megöltem Casiragi urat? Mire alapozza ezt a légből kapott föltevését? Dumont nagyot ütött az íróasztalra. - Maga húsz éve dolgozik a cégnél! Edmond Casiragi, a jóképű, egyedül élő férfi könnyű zsákmánynak bizonyult, a szép gépírónő, Myriam Socho számára. Először szexuális kapcsolat alakulhatott ki kettőjük között, aztán a főnök, szerelmes lett magába. A titkárnő közbeszólt. - És ezért öltem volna meg a főnökömet? - Hogy mi volt az indítóok, azt majd maga elmondja nekünk? Lehetett az féltékenység, vagy bármi más. Szerelmi kapcsolatukra fény derülhetett, a férje elvált magától. Casiragi is szakíthatott magával. Magára tört az egyedüllét drámája. Régen várhatott már, a bosszúállás pillanatára. Ezen a szerdai napon minden egybevágott: Brigittától megtudta, hogy az apja, vacsora után felmegy, a lakosztályába. Azt is tudta, hogy Brigitta a privát klubban fog eltölteni néhány órát. A szálloda halljában, a szállodai vendégek forgatagában, észrevétlenül mehetett a lakosztály felé, hogy végrehajtsa, előre eltervezett tettét. Megölte hajdani szeretőjét! Biztos lehet benne, hogy minimum húsz év vár magára, a Santé börtönben. Mintha megadta volna magát, Myriam Socho elcsendesedett. Némán, elmélázva szívta a cigarettát, egykedvűen hallgatta a vádbeszédet. Csak néha pillantott föl a nyomozóra. Szeme, könnyektől fénylett. Amikor Dumont megkérdezte végül, van e mondanivalója az elhangzottakkal kapcsolatban, az asszony, halkan igent mondott. Elnyomta cigarettáját, rágyújtott egy másikra. Halkan kezdett beszélni. Már fiatallány koromban, nagyon szégyelltem magamat, hogy nem hasonlítok a barátnőimre. Azon vettem észre magam, hogy őket, a szép lányokat nézem vágyakozva, és nem a fiúkat. Tetszett a jó alakjuk, szép lábuk, és a kívánatos domborulatok a testükön. Először tagadtam, később azonban el kellett fogadnom, hogy homoszexuális vagyok. Férjhez mentem csupán azért, hogy minél több barátnőt gyűjthessek magam köré. Csakis az ő társaságukban éreztem jól magamat. 8
A férjem egyszer rajtakapott, hogy az egyik lánnyal csókolóztam. Akkor mindent elmondtam neki. Elváltunk. Szerdán este, Dumont úr, nem voltam egyedül, nem tévéztem. Egy fiatal nő volt nálam este hét órától, reggelig. Vele voltam. Szeretjük egymást. Lehajtotta a fejét, sokáig, szótlanul nézte a parkettát. Gondolatban valahol nagyon messze lehetett: ajkai mozogtak, magában beszélt. Elővett egy zsebkendőt, de nem törölte meg vele a szemét. Gyűrögette a két keze között. Csütörtökön reggel - folytatta -, együtt hagytuk el a lakásomat. Neki van alibije. A házunk előtti parkban, tilos helyen tette le a kocsiját. Rendőri feljelentést találtunk, a szélvédőjén. A házmester, aki a havat söpörte le a járdáról, ránk köszönt. – Felnézett a nyomozókra. - Én soha életemben nem flörtöltem, és nem feküdtem le a főnökömmel. Ha arra kérne most, kedves Dumont úr, hogy mondjam meg annak a hölgynek a nevét és a címét, aki velem volt, akkor inkább a halált választom, minthogy eláruljam őt. Csak ennyit akartam mondani, a vádaskodásával kapcsolatban. Csend volt az irodában. A két rendőr egymásra pillantott. A hallottak hihetőek, és bizonyíthatóak voltak. Dumont hosszú csend után szólalt meg. Csütörtökön reggel, amikor magánál voltam az irodában, az volt az érzésem, hogy van egy elképzelése arról, hogy ki gyilkolhatta meg az igazgatót. Konkurens cégekre, gyártókra célzott. Ezek kizárt dolgok, mert a tettes pontosan ismerte Casiragi időbeosztását. - Ha meg akarja tudni, ki ölte meg Casiragi urat, akkor el kell mondanom, egy másik történetet is. Dumont szemöldöke összeugrott. Tessék! – mondta türelmetlenül. - Érdeklődve hallgatjuk! A titkárnő felnézett Florent hadnagyra. Mondja uram, van a házban egy kis konyak, vagy Whisky? Meginnék egy pohárkával belőlük, mert szárazon, ezt a történetet nem tudom elmondani. Dumont kapkodva nyitotta ki az íróasztal alsó szekrényét. Sietve tett ki egy üveg konyakot, meg egy vizespoharat az asztalra. Teletöltötte a poharat konyakkal. Myriam Socho kiitta az egész konyakot a pohárból. Intett Dumont-nak, hogy töltsön megint, és beszélni kezdett. Brigitta kért meg rá, hogy mondjam el a következő történetet. Amikor Carl meghalt, a főnök egy hónapra elutazott Svájcba kikapcsolódni, valamennyire elfelejteni a szörnyű drámát. Amikor visszajött, furcsa határozatokat hozott. Carl emlékére hivatkozva, mindent úgy akart csinálni, hogy az a testvérének is, tessen. Mindent felforgatott. A kedvenc újságját, a Le Monde-ot, ami nélkül nem tudta azelőtt elkezdeni a napot, most lemondatta, és a közönséges France Soir-t rendeltette meg, mert az volt Carl kedvenc lapja. Lehelyezte Brigittát Nizzába, abba a kis irodába, ahol valamikor én dolgoztam. Azt mondta, keltse életre a céget azzal az idős asszonnyal, aki évek óta ott lebzsel tétlenül. Nekem is követnem kellett volna Brigittát, néhány hét után. Ezután kilátásba helyezte, hogy eladjuk a párizsi épületünket, és a cég visszaköltözik Nizzába. Oda, ahol Carl élt. Ekkor történt az, hogy egyedül döntött az Amoroso parfüm összetételéről. Ez már mindennek a teteje volt. Ilyen még sose történt meg. Azelőtt, az erre a célra fizetett szakemberek bevonásával történt, a termék minőségének az elbírálása. Nem! Most ő döntött egyedül, és rosszul! A titkárnő megfogta a poharat, kiitta belőle a konyakot. Kissé felemelte a hangját. – Egyszer, kopogás nélkül mentem be az irodájába. Olyat láttam, amitől majdnem szörnyet haltam. Az íróasztalon ült, és a France Soir-t nézegetve fütyörészett. Megálltam, tátott szájjal bámultam az asztalon ülő férfit. Ekkor döbbentem rá, hogy az asztalon nem a főnököm, Edmond Casiragi, hanem Carl Casiragi ül. Ekkor értettem meg, a nagy változásokat, a rossz határozatok miértjét, Brigitta eltávolítását a cégtől, és sok minden mást is. Mintha villám csapott volna belém, úgy ért a felfedezés, hogy azon a június kilencedikei napon nem Carl, hanem Edmond Casiragi, a főnököm halt meg Nizzában. Egy hét múlva, őt temettük el. 9
Kifolytak a könnyek, Myriam Socho szeméből. Hosszan itatgatta, törölgette őket a zsebkendőjével. A tökéletes csendben, halkan beszélt tovább. Azonnal küldtem egy repülőjegyet Brigittának. Elmentünk vacsorázni. Brigitta hadakozott: tévedek – mondta -, ez az ő apukája. A hangja, ahogy beszél, ahogy magához szorítja, simogatja a haját, csókolgatja az arcát, csakis az ő imádott papája lehet, senki más. A levelek stílusa, amiket ír, a melegségük egyáltalán nem változtak. Megmagyaráztam Brigittának, hogy én se vettem észre változást rajta, hosszú időn keresztül. Svájcból kissé lebarnulva jött vissza, eszembe nem jutott, hogy ő Carl lenne. A gyilkosság elkövetése egyszerű dolog volt. Miután eltette az órát és a nyakláncot, csak az igazolványokat kellett kicserélnie. Brigitta sokáig gondolkozott, majd a következőt mondta: Jó! Holnap fényt fogok deríteni az igazságra. Tavaly nyáron, horgászni mentünk a papával, egy közeli halastóhoz. Fogtunk egy szép nagy pontyot, amit a papa azonnal el akart készíteni a horgászházban. Amikor a bárddal le akarta vágni a hal fejét, kicsúszott a hal a kezéből, és a balkezének a mutatóujjára ütött. Komoly seb támadt az ujján, ami egy hónap múlva, egy vékony, két centis, fehér forradást hagyott az ujján. Ígérete szerint, Brigitta másnap együtt ebédelt Casiragi úrral. Nem volt forradás az ujján. Brigitta kórházi szobájában megcsörrent a telefon. Közölték vele, hogy négy rendőrnyomozó tart a szobája felé. A lány felkelt a fotelből, felvette télikabátját, és begombolkozott. A szobába belépő Dumont főfelügyelő felé nyújtotta két, összekulcsolt kezét. Szótlanul tűrte, hogy megbilincseljék. Kifelé menet, sírva suttogta: - Megölte az édesapámat. Megölte az én drága jó édesapámat.
10
