pingvin_3_layout.qxp :10 Page 1

pingvin_3_layout.qxp

2008.03.27.

11:10

Page 1


2

2008.03.27.

11:10

Page 2

TA R TA L O M

„AZ ÉN URAM ÚJRA ÉL MOST, ORSZÁGÚTJÁN MENDEGÉL MOST...“ DSIDA JENÕ: HÚSVÉTI ÉNEK AZ ÜRES SZIKLASÍR MELLETT

ÁLDOTT HÚSVÉTOT KÍVÁN: A SZERKESZTÕSÉG

Beköszöntõ Dr. Kerekes Károly ny. zirci apát köszöntése „…adni, adni és szeretni érdemes” Kérdések és válaszok Ami a legfontosabb… Osztályprogramok Mentünk, láttunk, visszamennénk Farsangi képriport A diákkamarás felmérés eredménye Rákóczi Szövetség A Békefi terem felújítása Cserkészet Fejvadász az iskolában Miért hasznos? Hovatovább Talentum Kórustalálkozó Kodály-vetélkedõ a Békefi teremben Jótékonysági bál Az elnyomás évei Tiszta szív, tiszta divat Mese Szövegalkotási gyakorlatok Vallató Simplex Nem csak elméleti szakember Riport Balog Zsófia tanárnõvel Emericus hírek Vitorlás táborok Balatonakaliban Sport talentum Fékezett Habzás

3 4 5 8 10 11 14 17 18 19 20 21 22 25 26 27 28 29 30 31 32 34 35 37 38 39 40 42 44 46 48

Kiadja: Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium Felelõs kiadó: Dr. Párdányi Miklós Fõszerkesztõ: Turócziné Pesty Ágnes Nyelvi lektor, korrektúra: Posta Isván A címlapon látható kép készítõje Szalay József Hátoldal: Kõvári Zsuzsanna Fékezett Habzás-rovatvezetõ: Palenik Gergõ Tördelõszerkesztõ: Csepely-Knorr Miklós Havasi Máté Turóczi Márton

E-mail: [email protected] A következõ szám lapzártája: 2008. április 21.


2008.03.27.

11:10

Page 3

B E K Ö S Z Ö N T Õ

3

…absconditus (…rejtõzködõ) „Feltámadt a halálból, elõttetek megy Galileába. Ott

Tamás esete) ellenére is. Ám valóban, többé már semmi

viszontláthatjátok…” - adta a két Mária értésére a

se lett olyan, mint korábban. A Mester ettõl kezdve „új

villámtekintetû, ragyogóan fehér ruházatú illetõ, amikor az

edzésmódszereket alkalmazva folytatta a kiképzést és

asszonyok hajnalban a sírhoz mentek, de azt már üresen

felkészítést”. Elõször is már nem volt velük állandóan,

találták. Aztán maga a feltámadott személyesen is

hanem ismételten „megjelent” csupán, sõt sokszor csak

megerõsítette ezt a tájékoztatást a magdalaihoz szólván,

felismerni lehetett, vagy rájönni, hogy hiszen ez Õ. Nem

és ezzel lényegében „sínre tette” Egyházát, amelyik ettõl

is egészen úgy „nézett ki”, mint korábban. Izzadtak is

még „nem indult be”, de haladásának iránya kijelöltetett.

eleget

Vagyis hogy továbbra is lehet és kell követni a Mestert

feltámadottság-megdicsõültség „külsõ és tartalmi jegyeit”

oda, ahová õ tart. És ebben nem volt semmi megrázóan

a mennybemenetelig hátra lévõ 7 hét eseményeivel

új. Mármint a követésben. Akkor már jó három éve

összefüggésben.

követték a tanítványok (köztük az asszonyok). Hallgatták

rendezéséhez”, a küldetésre való elõkészülethez kellett,

szavait, amelyekhez hasonlót még a próféták földjén sem

ami csodálatosan emberi gesztusa Istennek. Hogy aztán

hallott senki korábban, látták-tapasztalták megrendítõ

ismét „fel lehessen menni” Jeruzsálembe, de már az

csodáit

Egyház-küldetésre felkészülve, amire Jézus ki is adja az

és

egyáltalán

nem

konvencionális,

sokszor

az

evangélisták,

Galilea

hogy

az

érzékeltetni

erõgyûjtéshez,

tudják

a

a

„sorok

–

„utasítást” (ráleheléses módszerrel): Menjetek! Tanítsatok!

keltett

Kereszteljetek! Bûnöket bocsássatok vagy tartsatok meg!

mindenkiben, aki „odafigyelt” rá. A hihetetlenül új az volt

És egy mindent eldöntõ megerõsítés ígéretét fûzte hozzá:

a dologban, hogy ezúttal egy „hullától” kapták a

a Szentlélek kiáradását. Ám csak akkorra, amikor Õ már

felszólítást; mégpedig nem arra, hogy a Seólba menjenek

nem

utána, hanem többségük szülõföldjére – Galileába. Vagyis

Istenember

egy természetes módon ismert terepre, „hazai pályára”

Gondviselés „Új Szövetség”-e, amelyik a világ végezetéig

(Kafarnaum, Magdala, Názáret, Tibériás, Kána, Naim stb.),

tartóan érvényes. (És Õ velünk van mindodáig. És azóta

ahonnan a „virtigli” zsidók szerint nemigen jöhetett

a múltunk is, jelenünk is, jövõnk is - ma van, mint ahogy

semmi különösen jó. A „fõváros”, a Templom felõl nézve

Galilea és Jeruzsálem is itt van.)

döbbenetes eleddig

a

kétes

„viselkedését”,

soha

nem

státusú

„tengerentúli”-

amivel

érzett

–

viszont

reménységet

szamaritánusok

periférikus

valami

területrõl

földje van

mögötti,

szó,

ahová

lesz

jelen

úgy,

küldetése

ahogy véget

megszokták, ért,

és

lévén

életbe

lép

az a

… Idén korán volt, van, lesz Húsvét...

legfeljebb visszavonulni (=„eltûnni”) lehet a jeruzsálemi-

…

golgotás „fiaskó” után.

A helyzet változatlan. A határidõ folyamatos....

Hanem mégis, micsoda öröm és reménység forrásává válhattak

ezek

az

„információk”,

minden

emberi

gyengeség, félelem, csüggedés, sõt hitetlenkedés (v.ö.

Párdányi Miklós


4

2008.03.27.

11:10

Page 4

É L E T Ú T

Dr. Kerekes Károly ny. zirci apát köszöntése A Ciszterci Diákszövetség Budai Osztálya és a Ciszterci Diákszövetség Egri Osztálya szervezésében köszöntöttük 2008. március 10-én Dr. Kerekes Károly ny. apát urat 90. születésnapján. A köszöntésen megjelent DDr. Zakar Ferenc Polikárp zirci fõapát és Dr. Párdányi Miklós igazgató úr is. Az iskola énekkarát Farkas Mária és Szemkeõ-Martin Orsolya tanárnõ vezényelte. Az iskola nevében Párdányi Miklós, a diákszövetség nevében Balogh Endre (volt osztálytársa) köszöntötte az apát urat. Igazgató úr Károly atyának átadta a Szent Imre-érmet is

köszönetül mindazért, amit az iskola átadása elõtti idõszakban az iskoláért tett, és azért, hogy azóta is az iskolai alapítvány kuratóriumi elnöki tisztjét látja el. A köszöntõk után dr. Kilián István egyetemi tanár, volt ciszterci diák tartott elõadást Kerekes Károly költészete címmel, és meglepetésként az egri öregdiákok Oláh Gyula szervezésében átadták az atyának az általuk összegyûjtött 500 versét kötetbe kötve.


2008.03.27.

11:10

Page 5

É L E T Ú T

5

"…adni, adni és szeretni érdemes" Beszélgetés Dr. Kerekes Károly ny. zirci apáttal 90 éves születésnapján

90 éves születésnapján mire emlékszik vissza szívesen az életébõl? Egyetlen egy emléket említek, de az számomra a „mag, amelyben már minden benne van, minden más csak ennek a kibontakozása. Kisgimnazista koromban, amikor magam kezdtem tanulmányozni a Szentírást, a II. Makkabeusok könyve 6. fejezetének 18-31. versében ráakadtam egy kilencvenéves korban is nagyon tevékeny, igen rokonszenves „embernyi ember" életének rövid leírására. A neve Eleázár. Nevének jelentése: segítsen az Isten. Nagyon nagy közszeretetnek örvendett, és nemcsak a babiloni fogságban levõ zsidók, hanem a pogányok között is. Mindenkivel tiszteletteljes és emberséges volt. Történt, hogy a pogány uralkodó nagy népünnepet rendezett a fõistenük tiszteletére, a közlakomán mindenkinek ennie kellett, hogy egyesüljön az „égi istenséggel". Itt került szembe Eleázár az uralkodóval, aki kimondta, hogy aki nem vesz részt ezen az ünnepségen, az halál fia. Az öreg Eleázár azt mondta: én nem veszek részt ezen. Nincs kivétel, meg fog halni! Az õt tisztelõ pogányok azt gondolták, hogy olyan ételt készítenek, amelyik csak kívülrõl hasonlít az uralkodó által elkészített lakomához, azt egye meg. De Eleázár azt mondta, hogy

nekem a legnagyobb örömöm volt, hogy a fiatalok tiszteltek engem, ha ezt a fiatalok megtudják, azt mondják, elment az esze, megbolondult az öreg Eleázár. Inkább meghalok. És valóban vállalta a mártírhalált. Ez bennem élt kisdiák korom óta, egész életemben ez foglalkoztatott, az ember, akiben valami felcsillan az Istenbõl. Mindig arra is gondoltam, hogy vajon én elérhetem-e a kilencven évet, aminél nagyobb kitüntetés nincs földi ember számára, a háromszor harminc év! A kilencvenéves Eleázár egy életen keresztül egyszerû szívû tudott lenni Istenhez, emberhez. Az én édesapám a falu bírájaként is ilyen egyszerû szívû ember volt. Az egyszerû szívûség olyan ember jó tulajdonsága, aki sohasem „kétszívû". Mi az a legfontosabb életeszme, amit a mi diákjaink szívébe írna? Pozitíve: legyen készséges mindenkor a kedvesen (vigasztalóan, bátorítóan, megbocsátóan) szólásra. Negatíve: sohase hazudjék, semmi áron! Nyolcéves lehettem, amikor egyszer felküldött az édesapám a szõlõbe, hogy hozzak bort a pincébõl. Azt veszem észre, hogy amikor a lopótökkel kiszívtam a bort


6

2008.03.27.

11:10

Page 6

É L E T Ú T

a hordóból, az ajtóban áll az öreg Miska bácsi. A szomszédban éjjeliõr is volt, köztiszteletben álló ember, aki nagyon szerette a bort. Látja a gyöngyözõ bort az én kezemben. Majd kiszakadt a szíve a vágyakozástól. És akkor én mondtam, mert édesapámtól tapasztaltam, hogyha ismerõs ember jön, azt be kell hívni és megkínálni: „Jöjjön be Miska bácsi egy pohár borra." Ez egy kis mennyország volt neki. A pohár bor, énnekem viszont az, amit cselekedtem. De lelkiismeret-furdalásom is volt, mert én még gyerek vagyok, nem engedhetem meg magamnak, hogy így behívjak valakit. Megmondtam édesapámnak, hogy jött a Miska bácsi, és én adtam neki bort. Édesapám néz rám hosszan, és egyszer csak mosolyra húzódik a szája. És csak annyit mondott: „Ember vagy, fiam". Ennél nagyobb dicséretet embertõl én nem kaptam. Csak attól lehet nagyobb az ember, amit szívébõl ad. Nem akkor leszek nagy, amikor kapok, hanem amikor adok. Sík Sándor fogalmazása - az „embernyi ember" számomra az érzésemet, az errõl vallott hitemet fejezi ki: „Embernyi ember vagytok-e, ember nyomokat hagytok-e?" Kérdése a mai és mindenkori fiatalságnak szól. Késõbb megismertem azt a fogalmat is, hogy „emberebb ember", de azt már nem a testi édesapámtól, hanem lelkiatyámtól, aki nekem tanárom, apátom volt, akinek késõbb utódja lettem. Hadarits-Endrédy Vendel, aki úgy mint én, szintén parasztcsaládban született, és ugyanúgy alakult a sorsa mint az enyém. Csak õt elítélték 14 évre, amibõl 6 évet magánzárkában ült le. Azt írta visszaemlékezésében, hogy azt a 6 esztendõ magánzárkát és az ott megélt dolgokat semmiért nem adná ezen a világon. Amit ott tanult, az volt a „több emberség",

pedig többször verték félholtra. Azt mondta, hogy kijárta az élet legmagasabb fokú iskoláját. „Az adni tudás a legnagyobb erõ, akik engem bántottak, azokra a legkisebb neheztelés vagy vád sincs a szívemben. Azt kívántam nekik, hogy térjenek meg, és legyenek jó emberek, akik csak jót tudnak adni." Kerekes Károly: Életszabály Csak az él, aki szeret. De csak az szeret (igazán), aki mindent odaad. A minden Isteni - légy egy Vele! Add Õt, a Forrást, melynek cseppje vagy; áradj, légy Óceánná, kis patak! Élj így, s a szeretet zsenije vagy… Hiszen tudod: Csak az él, aki szeret, - s csak ad, csak ad. Budapest, 2008. március 17.

ÉLETRAJZ Dr. Kerekes Károly ny. zirci apát, teológiai tanár 1918. március 17-én született, Kistályán; 1929-tõl az egri Szent Bernát Ciszterci Gimnázium tanulója; 1934-tõl a budai Szent Imre Gimnázium tanulója mint oblátus (rendi növendék); 1937-tõl 1940-ig a Pázmány Péter Tudományegyetem latin-görög-orosz szakos hallgatója; 1944-tõl 1950-ig középiskolai és fõiskolai tanár; 1951-tõl 1957-ig Szomolyán;

orosztanár

Adonyban

és

1957-tõl 1973-ig káplán Baján, Jánoshalmán, Akasztón, Dunapatajon, Bácsalmáson, Bátyán, Kalocsán; 1973-tõl 1983-ig Szegeden telológiai fõiskolai tanár, biblikus nyelvészetet tanít; 1983-tól a Pázmány Péter Hittudományi Akadémia elõadója; 1987-tõl 1996-ig zirci apát; 1996 óta nyugalmazott apát, teológiai tanár.


2008.03.27.

11:10

Page 7

É L E T Ú T

7

A próbaidõt, Uram, köszönöm Az ember mértéke az Isten Isten az emberteremtéskor - jól tudod Szentebb modellt, magasabb célt nem adhatott, Mint tökéletes örök-boldog önmagát; Mértéked s kincsed õ, ébredj és láss csodát! Tudd meg, hogy végtelenül szeret s arra vár, Hogy tõle te is megtanulhasd végre már, Hogyan lehet szeretni minden földi lényt, Nem szidva árnyakat, árasztva fényt. „Ellenséget szeretni - kérded - hogy' lehet?" Én nem cáfolok most, de én is kérdezek: Hogyan szerethet lator fiút egy anya? S gyógyíthat õrült gyilkost - szívvel - orvosa? Lássuk be, gyilkos õrültek s lator fiak Mind Isten képét hordják - jégpáncél alatt. Olvaszd le szíved melegével a jeget, Nehéz, de meglásd, végül gyõz a szeretet. A Jézus nyomában járók hites tanúk: A gyõzelemhez véres, tövises az út… Aranykulcs-titkuk bibliás szó: Béke, Irgalom! S egy nagy felismerés, mely mindent fénybe von. „Az ember mértéke az Isten" - mormolom Mint olvasómat - s drága kincsként átadom. …Az Isten szeret, végtelenül, hidd el ezt; Jézusra nézz, s mit Õ szeret, te is szeresd! Mértéked Isten, csak õt keresd, Jézusra nézz, - csak õt kövesd!

Valaki elküldött és visszavár! Így sejti ezt sok fáradó szív. Nem én rendeztem életem sorát Valaki elküldött, és egykor majd hív. Szeret, s tudom, hogy velem célja van. Nem töprengek hát bús miérten; egy itt a kérdés, a „hogyan", e szent küldetést hogyan végzem. Uram, te küldtél, ennyit már tudok, s hogy miért szeretsz, azt csak sejtem. Te nem tudsz nem-szeretni, s e titok-magot szívembe rejted, hogy teremjen. Az élet - szántóföld s próbaidõ a szeretet-mag érlelésére: legyen virága és termése bõ a tékozlóknak - üdvösségre! Hogy hogyan, mintha ezt is sejteném, hogy hogyan hoz a mag bõ termést: Csak „ahogy Jézus tette", tegyem én, ez adja életem értelmét. Én mindennap Jézusba öltözöm, s tanulom, Jézus hogyan tette; az Õ vérébõl szõtték köntösöm, s így imádkozom minden este: A próbaidõt, Uram, köszönöm, táplálj naponként, Krisztus teste, s ha örök hajlékodba költözöm, hadd legyek részed mindörökre!

Kerekes Károly O.Cist.

Budapest, 2008. márc. 17.

Kerekes Károly O.Cist.


8

2008.03.27.

11:10

Page 8

I N T E R J Ú

Kérdések és válaszok A DIÁKKAMARA

VEZETÕI KÉRDEZTÉK AZ IGAZGATÓ URAT

Októberben a Diákkamara meghirdette a WChónapot, akkor elkezdõdött egy akció a vécépapír folyamatos feltöltésére, a mostani diákkamarás felmérés mégis azt bizonyította, hogy a diákok 71 %-a elégedetlen a mellékhelyiségek állapotával. Milyen erõfeszítéseket tesz az iskola ez ügyben? Nagyon sok pénzt fektettünk eddig is a mellékhelyiségek felújításába. Ti már nem láttátok, hogy mi volt itt pl. 15 éve… Azóta folyamatosan teljes felújítást végeztünk a vizes helyiségekben. Általánosan is minden erõnkkel korrekt és higiénikus környezetet akarunk létrehozni. Idén a vécépapírt a karbantartók töltik fel hetente többször, de hiányzik még egy visszajelzõ-rendszer. Diákok vállalhatnák, hogy azonnal jelentik, ha valamelyik mellékhelyiségben gond van. A diákok legyenek kezdeményezõk, oda kell menni Forintos úrhoz, meg kell mondani, hogy van itt néhány diák, aki a diákvécékért felelõsséget vállal. A költségvetésbe is több pénzt terveztek a vécépapír biztosítására? Félmillióval többet terveztünk idén a tisztasági és higiéniás feladatok ellátására, amibe a papír-program is beleértendõ. A másik aktuális kérdés a menzára vonatkozik. Most, hogy két hét próbaideje letelt az új rendszernek, Igazgató úr személyesem mit gondol errõl? Elõször is a próbaidõ nem ért véget. Egyáltalán, az egész élet valójában próbaidõ… Meggyõzõdtem arról, hogy az a lehetõség, ha egyszerre nagyon gyorsan le tudunk ültetni 100 embert, az 2-3 perc megnyerését teheti lehetõvé a szünetekben. Még egy csomó dolog „nyekereg” a rendszerben. Tegnap is többórás megbeszélés volt egy konyhákkal foglalkozó szakemberrel, aki folyamattervezõ, és megfigyelte a konyha mûködésének egész rendszerét, pl. oda kell tenni a poharakat és a szalvétákat mindjárt a folyosó elejére, sõt már a második fogáshoz való eszcájgot is fel kell tudni venni az elején. Az egész technológiai folyamatot is ütõképessé akarjuk tenni: vásárolunk egy kenyérvágó gépet, készíttetünk két gurulós pohártartó állványt, beruházunk egy új mosogatóés vízlágyítógépet is, megoldjuk a melegvíz folyamatos biztosítását 55 fokon. Azt gondolom azonban, hogy az ebédelés rendje igazából azon múlik, hogy a felügyelõ tanárok ott vannak-e az ebédlõben. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy az ifjúság is tudatosan vegyen részt a folyamat alakításában. Mi az, ami a diákokat közvetlenül érinti majd?

Például az, hogy a kenyeret megpróbáljuk kosárba kitenni, hogy vegyen mindenki annyit, amennyire szüksége van, továbbá megkérjük a diákokat, hogy különválogatva tegyék le a használt evõeszközüket. Fontos, hogy a diákok is kulturáltan akarjanak étkezni. Az új rendszer jobb? Lehetõséget látok benne, hogy talán jobb legyen. Továbbra is kritikus pont az iskolában a nyelvoktatás kérdése. A diákoknak több órája van a nagyon jól felszerelt nyelvi laborban, de a labor lehetõségeit nem használják ki a tanárok. Miért? Igaz, hogy a kollégák hozzáállása a nyelvi labor adta lehetõségekhez vegyes. Vannak, akik esküsznek rá, hogy a hagyományos rendszerû tanítás jobb. Annak idején, amikor kialakítottuk ezt a rendszert - egyébként 40 millió forintos ráfordítással -, akkor mondták is az informatikusaink, hogy ez legalább két évvel megelõzi a helyi igényeket. Megfelelõ programokra, új tantárgyi tervezésre lenne szükség, ami ennek a felhasználására szólnak. Az iskolavezetés ehhez minden támogatást megad. A továbbképzésre külön kerete van az iskolának, pénzen nem múlik, minden munkaközösségnek külön munkaközösségi kerete is van. Igazgató úrnak újbóli megbízatása alkalmából milyen tervei vannak? Viccre véve a dolgot, óriási terveink vannak: uszoda az iskola és a templom közé, angolkert a belsõ zárt udvarba, az összes pályák lerekortánozása, esetleg a hegyoldalba beépíteni egy tornacsarnokot… Bár ez igazából nem feltétlenül szükséges, ha jól karbantartjuk és mûködtetjük, és ha kell, fejlesztjük a meglevõ pályákat. És konkrétan, amire van kilátás? Az iskola koncepciója ki van találva, megfogalmaztuk


2008.03.27.

11:10

Page 9

I N T E R J Ú a pedagógiai programban. A nevelõ iskola koncepciójáról van szó, amibe az is beletartozik, hogy a diákokat bevonjuk szinte mindenbe, de nem formálisan, hanem közös munkával. Tanulni orrvérzésig, minél hatékonyabban, de ez szakmai kérdés, amiért a munkaközösségek a felelõsek. Nagyon fontos a munkájuk, adminisztrálni is kell magukat. Évente háromszor van a munkaközösség-vezetõkkel értekezlet, ahol beszámolnak, az elképzeléseiket elmondják, amihez mi igyekszünk hozzárendelni a szükséges személyi és pénzügyi dolgokat. Ezzel kapcsolatban a tanterveket is folyamatosan felülvizsgálják, és ha kell, változtatják. Mindenféle ellenõrzés folyik, óralátogatások, különösen a kezdõ tanárok segítése, adminisztráció ellenõrzése stb. Az ellenõrzéseket egyre aprólékosabbá tesszük. Egy dolog van azonban, amit én mint történész is látok, hogy amikor a rendszerek nagyon elbürokratizálódtak, akkor az már biztos, hogy válságtünet volt. A törvény akkor válik fontossá, amikor az emberek természetes igénye, hozzáállása nem mûködik eléggé. Ha már muszáj törvények szerint élni, akkor már baj van. Minden emberi közösség akkor igazán hatékony, amikor tényleg vannak közös összetartó elvei, erkölcse stb. A törvény, pláne az adminisztráció akkor veszi át a vezetõ szerepet, amikor „a mindenséget összetartó – igazán összetartó – erõk megrendülnek”. Személyesen az a törekvésem, hogy tényleg egymás megértése és együttmûködés alakuljon ki. Milyen a jelenlegi helyzet? Nem tartom rossznak. Az értéket, erkölcsöt, a személyes szándékot és akaratot tartom fontosnak. De azért én végzem az adminisztrációs ellenõrzést is, írom az „átokleveleket” a szülõknek, ez igazgatói megrovásnak számít, de nem azzal a céllal, hogy kirúgjunk valakit, hanem az a cél, hogy tessék már megjavulni. Milyen új beruházások várhatók, mint például a kisbusz? A pécsi ciszterci iskola keresett meg, hogy lehetõségük van új buszt venni, és a régit kedvezõ áron átadnák nekünk. Schulek tanár úrnak szóltam, mert tudtam, hogy õ egy busz vásárlására fogékony lesz. A busz mellett a belsõ udvar, a kutak körüli ülõhelyek, a könyvtár elõtt kávéház jellegû rész kialakítása is célunk. Az ablakfelújítási programot be akarjuk fejezni a nyáron. A diákkamara nálunk más hagyományokkal mûködik, mint más iskolában. Miben látja Igazgató úr az elõnyét? Az állandó együttmûködésnek sokkal jobb fóruma, mintha valami formális diákparlamentként létezne. Tényleg õszintén kíváncsiak vagyunk a diákság véleményeire. Jól átgondolt, strukturált, felelõsséggel vállalt véleményére, javaslataira, kéréseire. Próbáljuk megoldani az esetleges problémákat, de mi is elvárjuk,

9

hogy támogassák az iskola törekvéseit, amelyek egyébként is mind az ifjúság javáról szólnak. Olyan diákembereket kell találni, akikkel lehet együtt dolgozni.


10

2008.03.27.

11:10

Page 10

É L E T Ü N K

Ami a legfontosabb... Ami a legfontosabb: alapelvünk, hogy az egészséges és színvonalasan-kulturáltan alakított életvezetés lehetõségeire irányítsuk „gyermekeink" figyelmét, folyamatos tájékoztatással, felvilágosítással és fõleg az iskolában vagy az iskolához kapcsolódóan megszervezett-kialakított igényes környezet és atmoszféra megteremtésével. Ezért komoly erõfeszítéseket teszünk: minél több rendszeres sportolási lehetõség, színjátszás és moziélet, képzõmûvészkedés, ének és hangszeres zenélés, színvonalas osztály- és iskolai szintû szórakoztató rendezvények, tanulmányutak-túrák-táborozások, valamint a cserkészélet szervezése útján, amibe a lehetõ leghatékonyabb módon igyekszünk bevonni magukat a tanulókat, tehát, hogy „maguknak csinálják" tanári-felnõtt segédlettel = EGYÜTTKÖZÖSEN! Ezért igyekszünk komolyan bevonni fiataljainkat minden iskolai környezetfejlesztésbe, akár még igazgatói szinten is. Ugyanebbõl a célból sokat konzul-

tálunk a szülõk közösségének és öregdiákjaink képviseletének prominenseivel, és nagyon tudatosan számítunk is a segítségükre-együttmûködésükre. Erõfeszítéseink helyenként szép sikereket hoztak, amit sokféle családi körbõl és volt diákjaink - még nálunk kialakult - kapcsolatrendszerének körébõl érkezõ visszajelzés igazol. Reményeink szerint talán jó úton járunk. Mindenesetre folyamatosan keressük és kerestetjük az értékképzés lehetõségeit a veszélyek megelõzése érdekében.

Párdányi Miklós (Idézet a Mester és Tanítvány c. pedagógiai folyóirat következõ számában megjelenõ cikkébõl)

Két nap síelés a II. János Pál pápa osztállyal A 7.a osztály február 15-16-án kétnapos síelésen vett részt Mátraszentistvánon, a Síparkban. A papírgyûjtésen elért elsõ helyezésért járó egy szabadnapot erre használták fel. Külön öröm volt, hogy kivétel nélkül mindenki részt vett a kiránduláson, még az a 10 gyerek is, akik soha nem tapasztalhatták meg ennek a sportágnak a szépségét. A hiányzó felszereléseket az osztályon belüli felajánlásokból, az osztályfõnök „felesleges" síléceibõl, illetve az összeadott pénzekbõl helyszíni kölcsönzésekbõl biztosítottuk. Kováts Beatrix tanárnõ most is bizonyította remek szervezõkészségét, igen méltányos áron kapták a gyerekek az olcsó, kifogástalan szállást, a meleg vacsorát és a síbérletet, s még arra is megoldást talált, hogy a rászoruló családok az osztálypénzbõl, illetve néhány adakozó szülõtárs segítségének köszönhetõen költségeikhez támogatást kapjanak. Bea tanárnõ nemcsak angoltanárként és osztályfõnökként állja meg a helyét, de nagyszerû síoktató is, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a második napon már a kezdõk is lesiklottak a piros pályán. Köszönjük Kováts Bea osztályfõnöknek és a kísérõ Bencze tanár úrnak ezt a nagyszerû élményt, s ígérjük, jövõre is teljes létszámban ott lesznek a gyerekek!

egy szülõ a 7.a-ból


2008.03.27.

11:10

Page 11

É L E T Ü N K

11

Kamaraest a Szent Flórián osztályban (5.a)

Rendhagyó, de reméljük hagyományteremtõ kamaraestet adtak február közepén a Szent Flórián osztály tanulói, tanárai, szülõkkel és kisebb-nagyobb testvérekkel együtt. Hogy kinek? Egyelõre maguknak, illetve egymásnak. G. Horváth Gyöngy osztályfõnök, aki az est szervezõje és minden második fellépõ „kamarapartnere" volt, szenzációs ötletet valósított meg. A koncertre a díszteremben került sor, mivel csak az ott lévõ zongora volt olyan állapotban, hogy a fellépõk hangszereit hozzá lehessen hangolni. És bár a mûfaj kisebb helyiséget („kamarát") feltételez, ez a gyönyörû és hatalmas terem is kiváló helyszínnek bizonyult, legalább láthattuk, hogy legközelebb egy egész évfolyam is befér… A hangulat kitûnõ volt, a diákok lelkesek és ügyesek, még saját csoportos produkcióval is készültek, ami azt jelzi: nem kellett õket erõltetni. Gondolom, hogy nem csak a zenész szülõk nevében mondhatom: köszönjük, tanárnõ, és kérünk még ilyen koncerteket! Fodor Tamás

A Szent Fausztina osztály (6.b) közössége A hónap harmadik szerdáján este sietõs léptek igyekeznek a kápolna felé. Õk a Szent Fausztina osztály diákjainak szülei. A kápolnában Zita néni vagy valamelyik szülõ vezetésével rövid elmélkedés után közösen imádkoznak az osztályért, kérve az Úr és a Szûzanya segítségét. A közös ima után már könnyebben megy a

gondok, feladatok megbeszélése az osztályteremben. A kötetlen beszélgetést segítik a finom sütik, amivel egymást vendégelik meg. Szerintük ez is hozzátartozik a közösség építéséhez.

ÉG


12

2008.03.27.

11:10

Page 12

É L E T Ü N K

A Savio Szent Domonkos osztály (12.b) Miskolcon Megteremtettünk. Kétszer is. Egymást hívtuk életre egy kézfogással, küzdeni. Bekötni a szemünket, vaknak lenni az Igazság elõtt. Egy napig tartott megvallani a sebeinket, megmutatni a szögek helyét a kerítésen. Felismerni a vakságunkat, és tehetetlenségünkben bizalommal ajándékozni meg a másikat. Felelõsséget vállalni, vezetni a gondjainkra bízottat, figyelni rá, nehogy elessen. Könyörtelenül õszintén magunkba nézni, elmerülni mélyen, és látni Istent. Megbélyegzettnek lenni, nem tudni, miért, kitéve gúnynak, bántalomnak. Próbára tétetni emberségbõl, önfegyelembõl. Isten kopogtatott - fehér szalagok zizegõ homlokcsókja. És újrateremtettük egymást. Kézenfogva vittük a kiválasztottunkat Jézus elé a vakok miséjén. Megnyugtató, idõs kezek satujában tisztultunk meg. Kegyelmi pillanat: sötétben rácsodálkozni a fényre. A hályog felszakadt, a kendõ lehullt, az oltár elé halomba. Sokak arcán könnyek.

Másnap „szembe gyónni", csupa jót hallani ebben az újabb, letisztult életben. A hely egyszerû misztikuma, a térbõl és idõbõl kihasadt nyugalma és harmóniája feledtetett minden más hétköznapit. Két nap alatt talán mind e nyolc év ért meg. Helyre tettünk, felismertünk minden eddigit: kapcsolatokat, személyeket, változást. Olyan kapocs zárult össze, ami soha, SOHA nem szakad el, bármi történjék. Erre a lelkinapra most értünk be. Bármi lehetett ezelõtt, amit tanár úrnak és egymásnak köszönhetünk, el kellett jönnie ezeknek a pillanatoknak is: ennyi õszinte, feltétlen bizalmat adni és kapni. Mindenkinek köszönöm. Mindenkinek a maga személyét, ottlétét, a tõlünk eddig idegen érettséget. Torokszorító érzés találkozni Istennel, másokkal és önmagammal, ahogy Ádám atya mondta.

Schöck Cecília (12. b)

Másfél nap - egy kicsit máshogy… Assisi Szent Klára osztály (11.b) Február 29-én, pénteken tanítás után a Keleti pályaudvaron gyülekeztünk. Hála a MÁV-nak, csak némi nehézségek árán jutottunk le Miskolcra, de öröm az ürömben, hogy - egy leleményes osztálytársunk ötletére - a késve érkezett IC helyjegyeit visszatérítették, így másnap bõségesen nassolhattunk ebéd után. Mikor megérkeztünk a jezsuita gimnáziumba, már várt ránk Tamás atya és három segítõje. Még aznap este csoportokba osztottak minket. Ezután minden közös elmélkedést egy kiscsoportos beszélgetés követett. Ezeket az a három egyetemista fiú vezette, akiket segítségül hívott az atya. Vegyes érzelmekkel érkezett mindenki. Sokan mondták, hogy mi mindent csinálhatnának péntek este imádságok

helyett - de valahogy a beszélgetések alatt feloldódott a feszült hangulat. Érdekes, hogy immár hat és fél éve vagyunk osztálytársak, mégsem ismerjük eléggé egymást. Sok új, komoly téma vetõdött fel, és azok is megnyíltak, akik a mindennapokban ritkán hangoztatják a véleményüket. A szombat misével zárult. Szerintem mindenki, ha fáradtan is, de a szívében örömmel tért haza. Úgy érzem, és talán nem alaptalanul, hogy eddig ez volt a legtartalmasabb lelkinapunk a hét év során. Ezúton is köszönjük osztályfõnökünknek és Palenik tanár úrnak, hogy elkísértek minket. _@/


2008.03.27.

11:10

Page 13

É L E T Ü N K

13

Lelkinap a Merici Szent Angéla osztályban (10.a) Pontosabban lelkinapok, mert osztályunk idén két napos lelkigyakorlaton vett részt. A sors (vagy inkább az osztályfõnök, Gálné Palágyi Erzsébet tanárnõ) Adonyba vitt minket, egy igen kicsiny városba a Duna mellé. Itt alapított rendházat és öregek otthonát a rendszerváltás után a Szeplõtelen Szûz Mária Szolgálóleányai rend, röviden csak az „indiai nõvérek". Az õ õseik már majdnem kétezer éve keresztények, még Szent Tamás apostol térítette meg õket az elsõ században. Pénteken korán megérkeztünk Adonyba, ahol elõször megmutatták nekünk az öregek otthonát, majd pedig az otthon kicsiny kápolnájában elmélkedésen és keresztúton vehettünk rész Kristofory Valter atyával, aki itt a helyi plébános. Utána egy kevésbé érdekfeszítõ elõadást hallhattunk az erõszakmentes kommunikációról a helyi kántornõ szájából, majd megvacsoráztunk. Vacsora után kezdetét vette az általános iskola tornatermében, ahol az éjjeli szállásunk is volt, a fölös energiák levezetése egy kis foci keretében. Másnap reggeli után ismét a kápolnába mentünk, ahol a rendfõnök nõvér tartott nekünk elõadást a fiatalok

küldetésérõl és a hazájáról, Indiáról. A nõvér, aki társaival tizenegynéhány éve él itt Magyarországon, szinte kifogástalanul megtanult magyarul. Az õ egyszerû személyisége, mégis igen erõs intellektusa nagyon megnyerõ volt számomra, mindig mosolygott, és velünk volt a lelkigyakorlat nagy része során. Az elõadás után az adonyi cserkészekkel íjászkodtunk és métáztunk (a zuhogó esõben!), valamint segítettünk az öregek otthonában, feldíszítettük a házat. Ebéd után (ami menzai mivoltához képest szuper volt) hazaindultunk, és véget ért a lelkinap. Kalandjaink viszont korántsem értek véget. A feltámadó viharban iszonyatos szelekkel szemben jutottunk el a vasútállomásig, majd hazavonatoztunk, de egy felsõvezeték-szakadás miatt három órát késett a szerelvényünk, így végül késõ estére keveredtünk haza. Kísérõtanáraink Mészáros Éva tanárnõ és Havasi Máté tanár úr voltak, külön köszönet Havasi tanár úrnak a fényképezésért! Simonkay Márton

A Szent István király osztály (7.b) lelkinapja Az idei lelkinap kicsit rendhagyó volt a Szent István király osztályban, ugyanis már pénteken elõre kaptunk feladatokat. Például el kellett hozni egy tárgyat, ami minket jellemez, vagy le kellett írni egyik osztálytársunk jó, illetve rossz tulajdonságait. A keresztút a Gellérthegyen vezetett fölfelé, a végállomása pedig a Citadella volt. Itt mindenki odaadott egy barátjának egy szendvicset, amit otthon neki kellett megcsinálni. A keresztút után leballagtunk a felsõ-krisztinavárosi plébániára, ahol különbözõ érdekes feladatokat kaptunk. Ezek alatt jobban megismerhettük egymás belsõ tulajdonságait, vagy megtudhattuk, mit gondolnak rólunk osztálytársaink. A feladatok között lehetõségünk nyílt gyónni is. József atya sok érdekes dolgot mesélt nekünk és megtudhattuk, mi az a karizma (nem a kar izma). A napot misével zártuk, melynek különlegessége az volt, hogy az átváltoztatásnál az oltár köré gyûlhettünk, hogy

még közelebb kerüljünk Jézushoz. Végül József atya megáldotta a „ránk jellemzõ" tárgyat. Igazság szerint az elején úgy indultam el, hogy micsoda idõpazarlás ez, mikor otthon tévézhetnék. A nap végére azonban rájöttem, ez sokkal többet ér egy otthon töltött délelõttnél, amikor semmi hasznosat nem csinál az ember. A lelkinapok során én mindig elgondolkozom, milyen jó is kereszténynek lenni. Ez a nap igazán fel tudott készíteni a húsvét örömhírére, hogy Krisztus értünk halt meg a keresztfán, nem törõdve a testi és lelki kínokkal.

Langer Dániel (7.b)


14

2008.03.27.

11:10

Page 14

V Á N D O R Ú T O N

Mentünk, láttunk, visszamennék… A Comenius-program keretében a 11. évfolyam franciás csoportja lehetõséget kapott, hogy kiutazzon Franciaországba, erõpróbáló és felettébb kalandosnak ígérkezõ kilenc napra. Az utazást megelõzõ hetekben mindenki feje feMusée d’Orsay lett láttam a kérdõjelet, és szinte éreztem a lázas készülõdést. Mindegyikünk próbálta helyrerakni magában az eddig tanultakat és rendszerezni a sok ide-oda röpködõ francia kifejezést. Végül aztán elkerülhetetlenül eljött január 19-e, amikor is az évfolyam krémje (vagy legalább egy része) megjelent Ferihegyen, és miután mindenki jól viselkedett, fel is engedtek minket a gépre. Onnantól kedve nem volt megállás. A hangulatot Vittay úr és Folyó Gergõ biztosította. Egy kellemes csevegésért mindig lehetett Csazshoz vagy Csilluhoz fordulni. Dóri és Szilvi megadták az alaphangot, a bés lányok, Eszti és a két Anna pedig az alapzajt. Vida Petivel pedig bármikor lehetett egy kis történelmi elemzést folytatni valamelyik õsrégi épületrõl… Egyszóval a társaságon belül jól kiegészítettük egymást, s két vezetõ tanárunk (Gianone és Havasi tanár urak) mindig óvó tekintettel figyelt ránk. Szombaton tehát egy rövid repülõút és egy hosszú metrózás után megérkeztünk párizsi szálláshelyünkre, majd azonnal indultunk is tovább felmérni a terepet és hosszas beszélgetést folytatni az idõjárásról. Borzasztóan hangulatos volt végigsétálni a Szajna mellett, látni az esti fényeket, és szívni be azt a bizonyos külföldi levegõt. Ha nem utaztam volna négy órát Párizsig, akkor is éreztem volna, hogy messze elhagytam a poros Pestet. Figyelemfelkeltõ, turistaközpontú, vendégváró és elbûvölõ volt egyben. A következõ két napban hatalmas túra várt ránk. Vasárnap reggel nyolckor már a felhõkarcolók közt cikáz-

tunk; figyeltem hogy változik a táj. Ahogy kijutottunk a toronyházak erdejébõl, rögtön „a romantikus Párizs” képét mutatta a város. Persze elõjött mindenkibõl a turistaszellem, végigbaktattunk minden nevezetességen, ami nem hiányozhat a címtárból: Orsay múzeum, Rodin múzeum, Montmartre és Sacre Coeur... A Festõk tere mindenkit lenyûgözött, és egytõl egyig megbotránkoztunk a pimasz és erõszakos afrikai karkötõárusokon, akik törték az angolt és közben ilyeneket mondtak, hogy „ h a k u n a matata”… Vasárnap lévén, a misét sem hagytuk ki a sokak szerint lenyûgözõ Notre Dame-ban. Engem nem a nagysága, hanem inkább a vízköpõi nyûgöztek le , a Notre Damei toronyõr címû mese miatt ugyebár. Párizs gyors körbejárásához elengedhetetlen volt, hogy igénybe vegyük a város metróhálózatát. Szekrényméretû ellenõrökkel nem találkoztunk, helyettük a szerelvényeken zenélõ kéregetõk szórakoztatták az utasokat. Párizsban ugyanis szabad lézengeni az utcán, és nem kevés cigánymuzsikus táncos produkcióját láthattuk. Kedvencünk mégis az a rajzmûvész volt, aki a metrón ülve körülbelül fél perc alatt végzett portréival – egy megálló elég volt neki ahhoz, hogy papírra vigye egy-egy utas arcvonásait (mindezt annak tudta és beleegyezése nélkül, de amúgy is csak magának dolgozgatott). Mi éppen azon spekuláltunk, melyik utastárs lesz a következõ, illetve mikor szúrja ki a magyar lányokat, de aztán le kellett szállnunk, ezért sohasem tudtuk meg. Egyik este Gergõ hódolni akart egyetlen szenvedélyének, annak, hogy minél magasabbra mászik, ezért az õ kifejezett kérésére felmásztunk az Eiffel-toronyra és


2008.03.27.

11:11

Page 15

V Á N D O R Ú T O N megvártuk, míg ránk esteledik, s szánkat szárazra fújja a szél. Ezután Gergõ újabb kérésére felültünk egy óriáskerékre. Ekkor érte el a párizsi út a csúcspontját. Csodaszép volt a város onnan fentrõl, aki még nem volt,

15

Egy röpke Comeniusos ismerkedés után megindulhatott a munka francia és

Az iskoláról A tanítás Rennes-ben is reggel nyolckor kezdõdik (a téli idõszakban ekkor még jócskán sötét van) és este hatig tart. A tanórák 55, a szünetek viszont alig ötpercesek. Szerencsére az ebédszünet hosszabb, ekkor a diákok választhatnak az iskolai menza és a gyorsétterem között. Rengeteg cserediák jön az iskolába nyelvtanulás céljából, számos országból (ekkoriban például egy szentimrés diák, Farkas Balázs tartózkodott itt). Többfajta tagozat közül lehet választani, így tudományos, üzleti és mûvészeti szakok közül. az menjen és üljön fel este az óriáskerékre. Nem láttad Párizst, míg nem láttad fentrõl. Hétfõn elérkezett a várva várt pillanat, felültünk a TGV-re (a beavatatlanok kedvéért: Train á Grand Vitesse = iszonyú gyors vonat) és elszáguldottunk Rennes-be, Bretagne egyik nagyvárosába. Torokszorító érzés fogott el minket a vonaton, mielõtt megismertük volna a családot, akik egy hétre „örökbefogadtak” minket. Én egy tizenöt éves fiúcskát kaptam házigazdául, aki Rennes-tõl úgy 20 kilométerre lakott…. Bár szerintem volt az több is. Helyes kis házban laktam, amit nemrég újítottak fel, de megõrizte a francia vidéki otthonok jellegét, amit eddig talán csak képen láthattam. A családom nagyon vendégszeretõ volt, látszott hogy felkészültek és a mai napig visszasírom azt a hatalmas pihe-puha ágyat, amit nekem vetettek meg. Másnap reggel mindent meg kellett beszélnünk. Ki hol lakik, és mi volt a vacsora. Meglepve konstatáltuk, hogy mindenhol répaleves volt és egyedül Csilla volt az, aki onnantól kezdve mindennap répalevest kapott. Kiderült, hogy többen laknak farmon, ahol sok disznó vagy marha van, Csazs szerint a nyulak is elég barátságosak, egyáltalán nem olyanok, mint otthon.

ak 10 cent Ehetõ fácska - cs

német diáktársainkkal. Elõször Törökország uniós tagságát taglaltuk, majd az internethasználatot és Harry Pottert, angolul, franciául makogva és mutogatva. Így teltek a napok és eljött a csütörtök, amikor is felpattantunk egy buszra és elmentünk Mont SaintMichelbe világot látni, és nem utolsó sorban azért, mert állítólag néha lehet ott fókát is látni. SaintMaloban hatalmas palacsintákat ettünk és vásároltunk. A többiek addig sziklákon ugráltak a tengerparton a francia diákok vezetésével. Saint-Malo kikötõváros, nosztalgikus hangulatba kerültem, mikor eszembe jutott a nyelvtan

A francia ételek A francia ételek nem voltak rosszak, bár kicsit hiányoltam a karakteres fûszereket. Nagy rajongója vagyok a tenger gyümölcseinek, de a nyersen tálalt osztriga, amit rágás nélkül kell lenyelni, még nekem is sok volt. A helyi specialitások közül kiemelkedik a galette, ami lényegében palacsinta, és hagyományosan tojással, sonkával vagy sajttal, illetve ezek kombinációjával töltve fogyasztják. Hasonló a crepe, ami olyan, mint a mi édes palacsintánk. Öszességében nem volt rossz, de az iskolán belül szívesebben választottam volna a Ez itt egy crepe... gyorséttermet, mint a menzát.


16

2008.03.27.

11:11

Page 16

V Á N D O R Ú T O N

Mont-Saint-Michel Utazásunk egyik legérdekesebb része volt a kirándulás Mont-SaintMichel apátságához, melyet régebben gyakran neveztek „a Nyugat csodájának.” Bár a térképre nézve nem egyértelmû (a Bretagnefélsziget és a Cotentin-félsziget közös tövénél található), de ez a terület már Normandiához tartozik. Több mint ezer éve, 966-ban rakták le az alapkövet, bár az elsõ apátság kinézetre és méretre korántsem volt ennyire grandiózus… (Az odabent található múzeumi rész makettjein nyomon követhetõk a fázisok, ahogy az épületegyüttes végül elnyerte mai formáját.) A tengerpartról markánsan kiemelkedõ sziget és a magasba törõ falak láttán mi sem csodálkoztunk azon, miért zarándokol ide annyi turista és hívõ… tollbamondás egy alapmondata, ami valahogy így szól minden alkalommal: „Az árbocról még látni lehet a kikötõ lámpáinak színes buráit…” A visszafele út nem zajlott zökkenõmentesen, a repülõgépet ide-oda dobálta az orkán erejû szél. De szép befejezése volt az útnak a tapsvihar, amit a pilóta kapott, amiért épségben hozott le minket az égrõl… Mikor kiértünk a váróba mindenki fáradtan hullott a szerettei vállára. Elragadott minket a viszontlátás öröme, de én tudtam, már amikor landolt a gép, hogy mentem, láttam és visszamennék még. Köszönjük Gianone András tanár úr szervezõ munkáját!

Összeállította: Sebõ Saci valamint Ónodi Dóra, Vida Péter, Vittay Márton, Havasi Máté illetve a csoport más tagjai

TGV


2008.03.27.

11:11

Page 17

FA R S A N G

17

FARSANGI KÉPRIPORT A madarak folyton fészkelõdtek

k A hüllõk is bemelegedte

A medvék téli álmukat szakították meg a verseny kedvéért A békazene egészen kellemes volt

A százlábú(ak) még nem állt(ak) össze A sportkommentátorok vezették fel az állatcsapatok felvonulását

adott a békáknak A királylány csók helyett aranyérmet

Összeállította: Marczel Márton

A lábasfejûek jelm eze nekünk okozot t fejtörést


18

2008.03.27.

11:11

Page 18

D I Á K K A M A R A

A 2007. decemberi diákkamarás felmérés eredménye Száznegyvenöt, véletlenszerûen választott diákot kértünk meg decemberben, hogy válaszoljanak néhány, a diákokat nap mint nap érintõ kérdésre, problémára. A kérdõívek kiértékelése megerõsített minket munkánkban, az eredmény pedig a Diákkamara diák-érdek-védelmi programjának alapjául szolgál. Az alábbiakban százalékosan ismertetjük az eredményeket. • Az iskolával kapcsolatban milyen érzésekkel érkezel ’reggelente’? 53% örömmel érkezik 37% számára közömbös 8 % szorongva, idegesen 2% kifejezetten utálja az egészet • Kérjük, jelöld be az alábbiak közül azt, amit a leginkább igaznak találsz! 1 % Tanáraim mindig pontosan érkeznek az órára, és pontosan fejezik be azt. 2% Tanáraim pontosan kezdik az órát, de tovább tartják. 81% Tanáraim közül van, aki késik, van aki pontosan kezdi, néhányan tovább tartják az órát 15% Tanáraim többsége késik az óráról, és tovább tartja azt. 1% Nincs olyan tanárom, aki pontosan betartaná az órakezdéseket és zárásokat…

A megkérdezettek egyharmada nagyobb higiéniát vár, több poharat és kancsót, illetve sótartót szeretne. 51% kéri, hogy a valóságban is legyen kiszolgálás 15 óráig, és 15:15-ig benn lehessen tartózkodni … • Hogyan jellemeznéd a büfét az árak, a kínálat és a minõség alapján? 1% szerint olcsó 5% szerint az árak átlagosak 52% tartja kicsit drágának 42% véli nagyon drágának 7% szerint nagy a választék 48% elégedett 45% kevésnek tartja a választékot 90% tisztának, higénikusnak, rendezettnek tartja a büfét • Milyen, jelenleg nem kapható dolgot látnál szívesen a büfében? (több válasz lehetséges!) melegszendvics: 59% pizza, hot-dog: 51% több és nagyobb péksütiket: 46% elõmelegített pogácsa: 30% forró csoki: 59% egyszerû, olcsó ételek (kifli, tej…): 20% füzet, ceruza, toll: 32% papírzsepi: 23%

• Mennyire vagy megelégedve az érettségivel és továbbtanulással kapcsolatos tájékoztatással? 9% teljes mértékben, mindenrõl értesül 44% nagyjából képben van, de azért sok dolognak utána kell járnia 35% nem igazán kap tájékoztatást az iskolától 12% semmirõl nem tud

• Mennyire vagy megelégedve a Diákkamara munkájával? 20% szerint nincs eredménye 3% elégedetlen 10%-ot nem érdekli 34% véli úgy, hogy jól dolgoznak 33% szerint egyre jobbak, sokat fejlõdnek

• Mennyire vagy megelégedve az iskolai mosdók állapotával? 13% egyáltalán nincs megelégedve: nincs papír, a mosdók nem tiszták… 55% nem igazán: sokszor nincs papír, szappan, lehetne tisztább… 21% szerint nincs különösebb probléma 9% szerint jók: szokott lenni papír, szappan, a tisztaság se rossz 2% tökéletesen elégedett

A Pingvin Szigettel kapcsolatban nagyon sokan kiemelték a hely jó hangulatát, és mindenki dicsérte a kiszolgálókat is. Ugyanakkor elõkerültek azok a kritikák is, melyekkel sajnos a szervezõk is tisztában vannak, és folyamatosan igyekeznek orvosolni: sokszor kicsi a teaválaszték, nincs jó zene, nem mûködik a ’sütinap’. Természetesen kaptunk visszajelzéseket az algimnazistáktól a ’csaknagyok’ napok eltörlésére, míg a nagyobbak a kisebbek további „kiszorítását” kérték. (Ezzel kapcsolatban marad a két vegyes nap, két csaknagyok nap, mivel a Pingvin Sziget minden diák számára nyitva kell álljon, de figyelembe kell venni a fõgimnazisták eltérõ igényeit, céljait.) Felvetõdött, hogy hosszú távon a Simplex is ide

• Mi a véleményed a menzáról: mit hiányolsz, miben változtatnád meg?


2008.03.27.

11:12

Page 19

D I Á K K A M A R A költözne, ezt azonban a többség nem tartja jó ötletnek. Néhányan csocsót, biliárdot és pókerasztalt hiányoltak – errõl szólva: a póker az elmúlt hetekben a kezdeményezés révén megvalósult, míg a Diákkamara felvetésére néhány hét múlva a belsõ udvaron újra lesz lehetõség csocsózni is. Mindezeket és a további észrevételeket (pl. portaszolgálat) ismertetjük az igazgatósággal. „Jók az ötletek, csak nem látszik a megvalósítás” – kaptuk a kritikát a decemberi felmérésben. Valóban, sokszor mi is úgy érezzük, hogy számos tervünk, ötletünk a valóságban elvérzik, vagy nem hozza meg a várt sikert. Talán a leginkább ezekért az okokért lett igen magas, 20%-os azoknak az aránya, akik nem igazán látják, hogy a Diákkamara munkája érne valamit. Tudnunk kell

19

azonban, hogy a mindennapokban számos olyan változtatás zajlik vagy éppen fogalmazódik meg kérésként az iskolavezetés felé, mely sikerrel valósul meg, csak éppen nem kap nagy propagandát. Nagy örömmel – és kis meglepettséggel – fogadtuk, hogy a diákság 34%-a szerint jól dolgozunk, és 33% pedig egyre inkább elégedett munkánkkal. A jövõben igyekszünk a támogatást meghálálva minden erõnkkel tovább dolgozni, és az elégedetlenek számára is pozitív csalódást okozni – a szórakozási lehetõségek fejlesztésétõl az érdekvédelmen át a vécépapírig.

TB

Rákóczi Szövetség 2008. február 16-a, szombat, a Rákóczi Szövetség vezetõképzésének napja. Iskolánkat ketten képviseltük a reggeltõl késõ estig tartó programokon. Ez idõ alatt sok tapasztalattal lehettünk gazdagabbak, szerezhettünk barátokat, és egy kicsit belepillanthattunk más iskolák életébe, szervezetébe. Napunknak feszes beosztása volt. A vezetõképzõ nyitóbeszéddel kezdõdõtt, majd az iskoláknak be kellett mutatniuk a saját maguk által létrehozott Rákóczi Szövetségszervezetüket. Bár elején picit bátortalanul, de mi is kiálltunk a nagy publikum elé, és megtartottuk tízperces, részletes beszámolónkat a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium szövetségi munkájáról. Társaink tartalmas elõadásából sok ötletet meríthettünk. Ezután következett az ebéd, amin alkalmunk nyílt baráti beszélgetésekre. A nap további részét még családiasabb hangulatban tölthettük. Az ebéd elfogyasztása után egy kicsit komolyabb fejezethez értünk: híres embereket hallgathattunk meg arról, hogy õk hogyan képzelik el a jó vezetõ teendõit, lényét, döntéseit. Bevezettek minket a tapasztalataikba és a maguk mögött hagyott idõkrõl beszéltek. Tanulhattunk Mádl Ferenc volt köztársasági elnöktõl, Andrásfalvy Bertalan néprajztudóstól, Ugron Gáspártól, a Rákóczi Szövetség fõtitkárától, és megismerhettük a német származású Hans Kaisert is. Miután a négyórás elõadás-sorozat véget ért, a büfében felfrissülhettünk a következõ beszámolóra, amit Lukács Csaba tartott.

Katasztrófahelyzeteket mutatott be, az ember szenvedõ, segítõ és boldog arcát. Nagyon tanulságos volt. Láthattunk képeket nyomorgó emberekrõl, akiknek a házát víz mosta el, találkozhattunk a képeken olyanokkal, akik nem tudják, mi a kényelem és a biztonság. Észrevehettük a szemükben, hogy látták közelrõl a halált, és nehéz helyzetük ellenére szemük bízott a jobb sorsban. A kicsit megrázó elõadás után átvonultunk az étterembe vacsorázni. Eközben tovább építhettük ismeretségeinket, jobban elmélyült a magyarságtudatunk is, hiszen találkoztunk az anyaországon kívül élõ és magyarságukhoz erõsen ragaszkodó diáktársainkkal. A vacsora után filmnézés következett, ami már fakultatív program volt. Vasárnap városnézéssel zárult a hétvégi program. Köszönöm a lehetõséget, hogy képviselhettem iskolánkat ezen a fontos eseményen. Rengeteg ötlettel és lelkesedéssel indultam haza szombat este. Azt hiszem, bátran kijelenthetem: nagy dolog az, hogy iskolánk tagja ennek a szervezetnek. Nemcsak hogy egymáson segítünk, és építjük kapcsolatainkat, de beleláthatunk a jövõnkbe, a számtalan lehetõségbe és a hazánkat körülvevõ kinti világba is!

Váczi Virág (10.d)


2008.03.27.

20

11:12

Page 20

É L E T Ü N K

A BÉKEFI

TEREM FELÚJÍTÁSA

Lukácsi Huba tanár úr indítványára 2008 januárjában a mûszakiak feltérképezték a Békefi terem színpadának állapotát. A vizsgálatra azért volt szükség, mert a színpad az elõadások alatt elviselhetetlenül nyikorgott, az élõbeszéd megértése a szereplõk helyváltoztatása alatt nehezen volt hallható. Az OSB-borítás felemelése után feltárult a tartószerkezet, ami jelentõs problémákat mutatott. A tartó lábak mintegy fele nem volt beépítve a szerkezetbe, a lábak szétcsúsztak, és a deszkaborítás alátámasztása is kezdetleges és rossz minõségû volt. A korábban elképzelt hangtompító anyag felhelyezése helyett így a tartószerkezet kiegészítésével kellett kezdeni a munkálatokat. A szerkezetet a lábakig szétszedtük, és új lábak pótlásával, megfelelõ rögzítések és összekötések beillesztésével a tartószerkezet végre teljesen mereven állt a lábán. A deszkaborítás helyett a tanár úr támogatója, Nagy Péter segítségével új OSB-lemezek kerültek fel hangszigetelõ anyaggal burkolva, és erre került vissza a régi OSB-borítás. A munkák a mai nappal fejezõdtek be, a színpadon nesztelenül lehet közlekedni, legfeljebb csak a felépítmény miatti dobogás kelt hangot. A folytatásban a korábbi függönyszerkezetet állványos kialakításúra cseréljük át, így a függönyök alacsonyabbra kerülnek, és eltûnik a díszítést takaró fémszerkezet.

Forintos Miklós mûszaki vezetõ

A DIÁKSZÍNPAD IDEI BEMUTATÓJA: TAMÁSI ÁRON: CSALÓKA SZIVÁRVÁNY

CÍMÛ HÁROMFELVONÁSOS DRÁMÁJA. A BEMUTATÓ TERVEZETT IDÕPONTJA: 2008. MÁJUS 26. TOVÁBBI ELÕADÁSOK: MÁJUS 28., 30., JÚNIUS 3.

MASZATOS

GYEREKEK

Minden pénteken, tanítás után összegyûlik 10-15 „mûvészlélek” a rajzteremben, hogy alkothassanak. Ezen alkalmak célja az, hogy az érdeklõdõk megtanulhassák, milyen alkotni, létrehozni valamit, és átlépni egy másik dimenzióba, ahol csak a mûvészet uralkodik, mellyel elérhetnek egy belsõnyugalmat. Minden korosztályból érkeznek rajzolni vágyó emberek – legyen szó ötödikes diákokról, vagy egyetemistákról. A gyerekek megérkeznek 3 órára, szenet ragadnak, és már mehet is a munka. Szalay tanár úr pedig körbejár, és helyreigazítja a munkákat, amik többé-kevésbé jól is sikerülnek. Természetesen nem a Tanár úr tökéletesíti a rajzokat, egyszerûen csak megmondja, mit hogyan kell igazítani, aztán elválik, hogyan produkál a delikvens. A lerajzolásra váró csendéletek, drapériák már évek óta ugyanazon a helyen vannak, ugyanolyan helyzetben. Nyilván azért, mert nem mindenki dolgozik ugyanolyan tempóban, a gyorsabbak unják magukat, a lassúak meg élvezik a rajzolás lehetõségét, szépségét. Igencsak megnyugtató munka, emellett kihozza az emberbõl a maximumot. Persze van, aki inkább a szén helyett agyagot fog a kezébe, és azzal maszatol. De ennek a cikknek nem ez a témája. Inkább vegyük csak sorba, miféle felszerelés kell egy szénrajzhoz: ugyebár szén, jó minõségû papír, radír (de nem olyan, amit dolgozat közben használ az ember), rongy, meg esetleg egy csap, amelynél kezet moshatunk. A rajz fixálásához kell még egy kis hajlakk, és már szállításra kész a remekmû. Ezeket a hozzávalókat persze nem a gyereknek kell összeguberálnia, megteszi helyette – a segítõkész, és mindig rendelkezésre álló – Szalay Tanár úr. Nekünk csak a becsület-kasszát kell feltölteni, ahhoz pedig nem kell nagy tehetség (esetleg valami vastagsággal bíró buksza). A hangulatról nem kell gondoskodni, amúgy is elég jó. Sõt! Tökéletes. Néha olyan, mintha egy perzsa vásárba csöppentünk volna, néha pedig könyvtári csend uralkodik. A foglalkozások változatosak, élvezetesek, és mindenki megtalálhatja a saját magában rejlõ tehetséget, kreativitást. Unatkozni nem lehet. Mindig van valami új feladat, néha talán kihívás. A kész mûvek hazavihetõk, és ki tudja? Lehet, hogy pár év(tized) múlva rengeteget fog érni, ez azonban egy másik cikk megírásának oka, és még csak a jövõ titka...

Nagy Zita (9.d)


2008.03.27.

11:12

Page 21

C S E R K É S Z E T

21

ORSZÁGOS CSERKÉSZBÁL 2008 Egy már-már megszokottnak is nevezhetõ eseményt nem szokványos külsõségekkel ruházni fel – ez nem kevés fejtörést okozott a szervezõknek. Minden évben hozni az elõzõ bál színvonalát, és mindig egy kicsivel többet, jobbat, szebbet, különlegesebbet adni, ez az igazi kihívás, de úgy tûnik a visszajelzésekbõl, és reméljük tiszta szívbõl, hogy ez eddig mindig és ebben az évben is sikerült, hiszen idén nyitotta meg kapuit a tizennegyedik alkalommal az Országos Cserkészbál. Az idei bál keretmeséje a szervezés megkezdése elõtt már vagy egy évvel megszületett, és habár nem aratott elsõre osztatlan sikert, mégis ott pislákolt benne rengeteg lehetõség, amit illett kihasználnunk. Így lett a bál fõvédnöke Farkas Bertalan dandártábornok, az elsõ magyar ûrhajós, és tartott egy fantasztikus elõadást nem mindennapi élményeirõl, és ezért öltözött alufóliába az épület – az ûrös keretmesének köszönhetõen. Persze idén is hosszas – ámde lelkes! – szervezõmunka, készülõdés elõzte meg a nagy eseményt.

SZERETETSZOLGÁLAT – A Szent Imre Szeretetszolgálat szervezésében évek óta folyik ebédkészítés az év néhány vasárnapján hajléktalanok számára. Ez nagy tál leveseket, süteményt és teát jelent, ami fõleg télen nagyon jól esik a tizenegyedik kerületi hajléktalanoknak, akik a Szeretetszolgálatot látogatják. A Karitász péntekenként tart nekik hittanórát, beszélgetést, szervezetten járnak szentmisére, segítenek a templom körül. A 433-as Szent Bernát Cserkészcsapat tagjai Horváth Eszter vezetésével több éve önként vesznek részt a fõzés és az azt követõ beszélgetés levezetésében. Ebben az évben, mi 25-ösök is csatlakoztunk, sõt, saját szervezésben is tervezünk efféle akciókat. Hogy milyen érzés volt? Nagyon érdekes… cseppnyi félelemmel mentem oda, nem tudtam, mi fog történni, hányan lesznek, mit mondok nekik, mit kell csinálni, hogyan… A helyszínen segédkeztünk az elõkészítésben, majd a déli mise után megérkeztek vendégeink, mintegy

A meghívó mellé idén a karszalagot is bevezettük, hogy segítse munkánkat, volt sötétben világító „egyéjszakás” karkötõ, monitorfal, csillagkapu, a már megszokott fotós fal – most egy UFO társaságában, jósda, kakaóház, ûr-divatbemutató, szoba a már megrendezett és a még eljövendõ dzsemborik számára, meghívtuk a Humuszt, ismét nálunk zenélt az Irish Coffee, teaházak, büfé, és persze rengeteg tánctér, három helyszínen – hiszen abból sosem elég, a bálon – szerencsére – mindig tele a parkett! A nyitótánc idén is fergetegesre sikeredett, természetesen visszatapsolták a tetõtõl talpig fehérbe öltözött ûrtáncosokat! Õket követte a keringõ, melynek zenéjét egy közel ötvenfõs, cserkészekbõl álló zenekar szólaltatta meg. A bál, mint rendesen, most is nyolc órakor kezdõdött, és közel négy óra volt, mire felcsendült a bált záró ének, miután kéz a kézben kívántunk egymásnak jó munkát és jó éjszakát! Fábry Nóra

KARITÁSZ CSERKÉSZ MÓDRA

20 nõ és férfi. Nagyon barátságosak voltak, szimpatikusak, elõítéleteim ezzel el is szálltak. A hangulat mondhatni fergeteges volt, beszélgetés, az élmények hallgatása, régebbi emlékek felelevenítése… Mi is volt az igazán fontos? Hogy közöttük ülve együtt költöttük el az ebédet, adtunk egy kicsit magunkból, a figyelmünkbõl, szeretetünkbõl, kedvességünkbõl. És nem az ebéd, a forró tea, hanem ez a figyelmesség volt az, ami erõt tudott adni nekik. Nem az volt a fontos, hogy ki, mennyit eszik, hanem, hogy velük is foglalkozik valaki, meghallgatja õket, mind a fájdalmas, mind a vidám történeteiket. Összefoglalva: egy efféle alkalom életre szóló élményt ad nekünk, erõt ad nekik. Mindössze egy fél napunkat áldozzuk rá, de a jellemünk erõsödik tõle. Remélem, minél többször lehet még részünk ebben az élményben, és egyre többen segítségüket adva, átélhetik, amit mi, akkor, ott megéltünk.

ÁBP


22

2008.03.27.

11:12

Page 22

I N T E R J Ú

Fejvadász az iskolában BESZÉLGETÉS GAÁL ANNA

Az elmúlt idõben több osztályfõnök meghívta, hogy beszéljen a diákoknak a pályaválasztás kérdésérõl. 2005-ben a Szent Imre Napon, melynek az Út volt a témája, elõadást tartott a témában. A szolid polgári-tanári külsõ nem mindennapi életutat és tapasztalatot takar. Bár az ELTE-n angol-német szakos tanárnak tanult, az egyetem után mégsem gimnáziumi tanárként helyezkedett el. Elõször egy nyelviskolában tanított, majd a Munkaügyi Minisztérium angol tanácsadójának lett tolmács-asszisztense. A projekt befejezõdött, és döntenie kellett, marad asszisztens, vagy elindul valamilyen szakma felé, ahol nem csak titkári teendõket bíznak rá. Az utóbbi mellett döntött: ez az ugrás három hónapnyi munkanélküliségbe került. Annyi állásinterjún fordult meg a következõ hónapokban, hogy megtetszett neki ez a világ, és elhatározta: õ bizony az íróasztal másik oldalán szeretne ülni. Több mint ötven pályázatot adott fel, megfordult vagy húsz munkaközvetítõ, toborzó- és egyéb ügynökségen, részt vett interjúkon, és végül több ajánlat közül egy brit cég mellett döntött, ahol fejvadászként, vagyis munkaerõ-közvetítési tanácsadóként dolgozott. Késõbb a Siemens HR (humán erõforrás) osztályának volt munkatársa, itt határozta el, hogy egy huszárvágással változtat eddigi pályáján, és gimnáziumi tanár lesz.

TANÁRNÕVEL

Esküvõ két interjú között Az igaz, hogy tanárnõ majdnem lekésett a saját esküvõjérõl egy interjú miatt? A polgári esküvõnket szûk, négyfõs körben terveztük egy békés csütörtök délelõtt 11 órára. Akkoriban gõzerõvel kerestem állást, és úgy gondoltam, aznapra is befér még egy interjú 9-kor, pár villamosmegállónyira a Bocskai úti önkormányzattól. Az interjú az elegáns krisztinavárosi irodában elhúzódott, s a fejvadász feltette azt a kérdést, amely egyébként nem jogszerû, mert diszkriminatív: „Mondja, Anna, Ön házas?” Mire én: „Hát, ha így folytatjuk, akkor attól tartok, nem, ugyanis húsz perc múlva a házasságkötõben kéne lennem.” Mondanom sem kell, hogy a tapasztalt, középkorú fejvadász nem jutott szóhoz, s csak mikor két hét múlva elhelyezkedtem a Recruitment Internationalnél, jött az értesítés, hogy annak ellenére, hogy ifjú feleség voltam, felvettek a konkurens osztrák céghez is. Miért is fontos egy állásinterjún, hogy házas-e? A munkaadók olyan munkatársakat keresnek, akik várhatóan még hosszú évekig náluk maradnak, és a beléjük fektetett képzést, betanítást több évig kamatoztatják a cégnél. Ezért a nõket a legtöbb helyen kevésbé szívesen látják, mert arra gondolnak, hogy bármikor elmehetnek szülni, vagy ha már vannak gyerekeik, sokat fognak hiányozni a gyerekbetegségek miatt. Emiatt inkább választanak férfi munkatársat egy adott pozícióra, ha megtehetik. Egy nõnek negyvenéves korban, három gyerek és tíz év kihagyás után pedig nehéz megfelelõ szintû munkát találni. Akkor hogy tervezze meg egy mai lány a karrierjét? Mindenekelõtt használja ki az idejét, mert ember tervez, Isten végez. Hiába gondolja végig, hogy 18 évesen egyetem, 23 - munka, kis turbó-karrierépítés, aztán 27 házasság, 28 - elsõ gyerek stb. Lehet, hogy úgy alakul, hogy már az egyetem alatt férjhez megy, de az is lehet, hogy a hõn szeretett võlegénye éveken keresztül csak udvarolgat, neki meg telik az ideje. Aztán pedig a gyerekvállalás: nem jön a baba, s utálja a munkáját, alig várja már, hogy GYES-re menjen. Mitévõ legyen? Váltson állást? De milyen kellemetlen az új munkahelyen, ha aztán rögtön szülési szabadságra megy. Persze dehogy kellemetlen, legfeljebb a munkaadójának, a lány lelkiismeretes döntést hozott. Adott helyzetben egy fiú már hónapokkal elõbb munkahelyet váltott volna. Legjobb, ha átimádkozott döntéseket hoz, s mindig rugalmasan alkalmazkodik a körülményekhez, de nem adja fel álmait.


2008.03.27.

11:12

Page 23

I N T E R J Ú Magánnyomozó Álom és valóság. E kettõ között Tanárnõ szerint hogy lehetne megtalálni az egyensúlyt? Álmok nélkül az ember nem tud továbblépni. Fontos, hogy legyen álmod, még ha nem is olyan konkrét. Biztos vannak szerencsés osztálytársaid, akik már ötéves koruk óta tudják, hogy orvosok vagy mérnökök akarnak lenni. Te pedig lehet, hogy csak annyit tudsz, hogy szereted a természetet, s azzal akarsz foglalkozni, de hogy mit, az még homályos. Most a legfontosabb feladat az, hogy mint egy szagot kapott nyomozó, fáradhatatlanul felderítsd a valóságot. Mit? Elsõsorban tudj meg mindent arról a területrõl, ami érdekel. Ne a felvételi tájékoztatót böngészd, hanem inkább a szüleid email-listáját: vannak-e barátaik, akik a természettel foglalkoznak, s mit csinálnak? Hopp, egy madarász ismerõs – na, gondolod, azt mindenki tudja, mit csinál egy madarász. Tévedés, menj el, és nézd meg egy napját, vagy nyáron dolgozz mellette egy hetet. Pontosan mik a feladatai, tényleg az erdõben tölti a napjait? Munkája mekkora része zajlik irodában adminisztrációval, pályázatírással? A másik ismerõs: kertészmérnök. Biztosan kerteket tervez, gondolod: lehet, hogy tényleg az ideje nagy részét íróasztalnál tölti, de lehet, hogy kertépítõ vállalkozása van, és télen-nyáron kint felügyeli a kivitelezési munkákat. Az is lehet, hogy öltönyös-nyakkendõs figura és locsolórendszereket árul. Milyen emberekkel van napi kapcsolatban az egyik, milyenekkel a másik és a harmadik? A megbízója lehet egy nemzetközi beruházócsoport képviselõje, a vevõje egy hisztis újgazdag feleség, a munkatársai pedig székely vendégmunkások… Ez nincs semmilyen tájékoztatóban leírva, pedig ez fogja meghatározni a jövõben a napjaidat: milyen körülmények között, milyen munkatársakkal, ügyfelekkel és milyen típusú munkát végzel. És itt jön a másik, még fontosabb nyomozati kérdés: hogy Te vajon milyen ember vagy? Milyen típusú feladatokkal szeretsz foglalkozni? Ismerd meg önmagad! De hát honnan tudjam, mivel szeretek foglalkozni, ha még nem dolgoztam soha? Ó, sokkal szemléletesebb helyzetekben próbáltad már ki magad: osztálykiránduláson, szereplésen, otthoni munkában. Mit szeretsz csinálni? Együtt krumplit hámozni, fát gyûjteni a többiekkel vagy félrevonulva biciklit javítani, ne szóljon bele senki? Az osztálymûsor elõkészítésekor te vagy az, aki új ötletekkel állsz elõ, vagy azt szereted inkább, ha megmondják, hogy mit kell csinálnod? Mindig a bevált sütidet sütöd, vagy szeretsz kipróbálni újakat? Követed a receptet vagy kísérletezel? Olyan munkakörben leszel igazán boldog, ahol a fõ tevékenységed olyan munka lesz, amit nem is érzel munkának, mert már most is szereted csinálni osztályban, otthon, vagy a cserkészetben.

23

Munka kontra tanulás Rendben, megismertem magam, körülnéztem, és döntöttem, hogy mi szeretnék lenni. Hogyan tovább? Külföldre utazás, egyetem/fõiskola vagy azonnali munkavállalás – melyiknek mi az elõnye vagy buktatója? A klasszikus sorrend: érettségi – egyetem – munka. Csakhogy ez ma már nem mûködik. A pályakezdõk ezrei nem találnak munkát. A munkaadót ugyanis nem az érdekli, hogy milyen volt a bizonyítványod, hogyan végezted el az egyetemet, hanem az, hogy hogyan válnál be az adott munkakörben: el tudnád-e, el akarod-e végezni a munkát, és tudnál-e a munkatársakkal együttmûködni, vagyis beleillenél-e majd a csapatba. Ehhez pedig azt kell bizonyítanod, hogy Te már így 22-23 évesen is rendelkezel munkatapasztalattal: „már gimnáziumi éveimben nyaranként dolgoztam”, „egyetemi tanulmányaim mellett négy órában dolgoztam egy logisztikai cégnél asszisztensként”, „tanulmányaimat megszakítva egy évig gyakornokként dolgoztam egy zürichi építészirodában” – egy-egy ilyen mondat zene füleiknek. Ekkor az életrajzod nem a pályakezdõknek fenntartott süllyesztõben fog landolni a HR osztályok és a fejvadászok adatbázisában, hanem az adott szakterület tapasztalt pályázói között. Eljutsz oda, hogy esélyed van, hogy behívjanak egy interjúra. Van viszont egy másik szempont, ahol a klasszikus verziót ajánlom: tessék a tanulmányaitokat minél hamarabb és minél kevesebb anyagi veszteséggel befejezni. Nem halasztgatni, átnyergelni, másod-, harmaddiplomát szerezni. Ez rendkívül pazarló, és ráadásul nem célravezetõ. Az életrajzban teljesen mindegy, hány diplomád van, ha nem tudsz felmutatni munkatapasztalatot, kukába kerül. Tehát irány a munka, utána – ha még van energiád - a továbbképzés. Orosz – mandarin Az angoltudás ma szinte minden álláshoz követelmény. Tanárnõ szerint mennyire igaz ez? Elég-e ez a nyelv a boldogulásához, vagy érdemes egy második nyelvet is jól tudni? Számomra a némettudás most nem létkérdés, de kimondhatatlanul élvezem, hogy eredetiben olvasom Dürrenmattot vagy Heinrich Böllt, és nem kellett nagyon a feliratokkal bajlódnom a Simplexben bemutatott fantasztikus német film közben (Das Leben der Anderen – A mások élete). Kérdésedre válaszolva a magyar piacon a második nyelv ritkán követelmény. Az angol olyannyira kell, hogy fejvadászként két év alatt egyetlen olyan megbízást sem kaptam, ahol ne kellett volna legalább társalgási szintû angolnyelv-tudás. Pedig jórészt német tulajdonú cégek voltak a megbízóim. Késõbb a Siemensnél dolgoztam, ami száznegyven éves német óriásvállalat, de mivel ma már 450 ezer alkalmazottja van világszerte, a


24

2008.03.27.

11:12

Page 24

T O V Á B B . . .

belsõ nyelv az angol, úgyhogy a német központ angol nyelvû utasításokat küld az osztrák irodának éppúgy, mint nekünk. Természetesen vannak állások, ahol követelmény egy másik nyelv is. Akinek van nyelvtehetsége, és szívesen használja is a nyelvet, tanuljon csak még egy-két nyelvet – ajánlhatom például az oroszt és a kínait. Pl. tolmácsként némettel vagy franciával kiugrani nem könnyû, de ha profi vagy gazdasági mandarin nyelven, akkor kapkodnak érted a piacon. Végezetül: nem bánta meg a Tanárnõ, hogy munkahelyet váltott? Jól érzi magát itt, a Szent Imrében? Egy pillanatig sem bántam meg. Amint eldõlt bennem, hogy otthagyom a profitorientált világot, és tanár leszek, olyan boldogság és béke töltött el, amit fel nem cserélnék semmilyen más ajánlattal. Akkoriban a fizetésem ötödéért jöttem el, már ez a pillanat megérte, amikor bejelentettem a fõnökömnek, hogy máshova megyek dolgozni. Ellenajánlatot akart tenni: kérdezte, hova megyek, mert ha ezen múlik, megemeli a fizetésem. Olyan

T O V Á B B . . . jól esett egy lágy mosollyal közölni, hogy gimnáziumi tanár leszek. Másnap beszéltem húgommal, s kiderült, hogy itt van egy hónapok óta betöltetlen állás. Harmadnap megkaptam az állást, és 2002. január elején kezdtem dolgozni. A béke és szeretet szigete volt ez a sok intrika, törekvés és nyereséghajhászás után. Nagy megtiszteltetés és kihívás számomra, hogy ilyen sok elkötelezett, nagy tudású kolléga és értelmes, tiszta tekintetû diák körében taníthatok. És talán emlékszel, az osztálynak is elmondtam az elõadásomon, hogy talán nem is tudjátok, milyen szerencsések vagytok: az osztályokban túlsúlyban vannak az egészséges családokban nevelkedõ, kiegyensúlyozott diákok, akinek az értelmi képessége természetesen magasan az országos átlag felett van. Ez fantasztikus starthelyzet, erõsítsétek egymást, karoljátok fel a gyengébbeket, s az életben való boldogulást fogjátok fel kötelességnek!

Az interjút készítette: Ágh Nóra (11.d)

Néhány év múlva A következõ években várhatóan enyhén növekedni fog a diplomás pályakezdõk iránti kereslet. De önmagában az a tény, hogy valakinek a zsebében diploma van, nem jelenti azt, hogy sikerül is ennek megfelelõen munkát vállalnia. A különbözõ felmérések szerint az elkövetkezõ években a mérnökök és az informatikusok lesznek a legkelendõbbek. Ezzel ellentétben viszont a vendéglátó- és turistaiparba jelentkezõknek, valamint a közgazdászoknak egyre nehezebb lesz munkát találniuk. Természetesen régiónként eltérõek lesznek a hiányszakmák. A szakértõk szerint az ország nyugati térségében még 35 év múlva is nagy lesz a kereslet a mérnökök és ezen belül is a gépész- valamint villamos mérnökök iránt. Ezenkívül a dunántúli régió az elkövetkezõ években egyre több informatikust és pénzügyért fog tudni foglalkoztatni. Az informatika területén jártas szakemberekre, a különbözõ beruházások miatt Közép-Magyarországon is egyre nagyobb igény várható; továbbá a logisztikai képesítést igénylõ munkahelyek is egyre nagyobb számban fognak emelkedni. Magyarország keleti részén, elhelyezkedése alapján elsõ sorban egészségügyi (orvos, szakápoló), oktatási (pedagógusi) és szociális állások lesznek a legnagyobb számban betöltetlenül. Sokak számára a meglepõ módon a jogászt is a következõ évek hiányszakmájának tartják a szakemberek; szerintük évi 1200 jogász képzése szükséges. Az elmúlt évek „divatszakján”, a kommunikáción végzettek elhelyezkedési esélyeik is folyamatosan csökkennek. Az idén diplomázottak 2%-a tudott mindössze ilyen munkát találni! Az elkövetkezõ évben nagy valószínûséggel a mérnökök lesznek a legkeresettebbek. Ezt jól mutatja az is, hogy körülbelül 6600 mûszaki szakember képzése lenne az ideális.

Természetesen a mérnöki diploma sem jelent biztos munkát, hiszen régióként más és más típusú mérnökökre lesz szükség. A különféle statisztikák azt mutatják, hogy egyre kevesebb közgazdászra lesz szükség. Ezzel ellentétben a bölcsészek száma ideális, bár az e téren dolgozók szerint az a baj, hogy a magyar egyetemek nem szakosítanak. A hallgató csak megtanulja az alapokat, míg a szakmai ismereteket kénytelen más úton megszerezni. Ezek az elemzések természetesen nem azt jelentik, hogy egyáltalán nem lesz szükség például közgazdászra, hanem arra hívja fel a figyelmet, hogy ezekkel a diplomákkal egyre nehezebb lesz elhelyezkedni. Ezt még több tényezõ is befolyásolja. Az egyik ilyen legfontosabb a nyelvtudás. Ennek hiányában tízbõl hat egyetemet végzett nem tud munkát szerezni. Fontos tehát az egy-két nyelvvizsga és az is, hogy ez a nyelvtudás valóban használható legyen. A követelmény másik pedig a jó kommunikáció. Emellett a magabiztosság, amihez a meggyõzõ elõadásmódnak kellene kapcsolódnia. Továbbá fontos még a problémamegoldó képesség (csapatmunkában, önálló feladatmegoldásban) fejlesztése is. Végezetül nem árt, ha van (alapfokú) számítógépes jártasságunk, valamint fontosak az alapvetõ matematikai ismeretek is. Az elmúlt évben a hallgatók 42%-át olyan képzésre vették fel, ahol az igényeltnél kevesebben, 38%-át pedig olyanra, ahol a szükségesnél többen kezdték el a tanulmányaikat. Szakértõk szerint pillanatnyilag nincs jobb mutató, mint a megszerezhetõ fizetés mértéke: ha ez sokkal magasabb az átlagnál, akkor hiány van, ha pedig alacsonyabb, akkor pedig túltelített az adott szakma. Bó


2008.03.27.

11:12

Page 25

T O V Á B B . . .

T O V Á B B . . .

25

Miért hasznos? Az ELTE TTK-s nyílt nap rövid összefoglalója A nyílt napokról mostanáig sokan sokfélét mondtak nekem. Felhozták azt, hogy ez csak amolyan kampány, ahol még minden egyszerûnek, szépnek és jónak ígérkezik, és hogy az egyetemek ezzel csak hallgatókat igyekeznek toborozni. Mások ellenben hasznosnak tartják, mert így a diák 3D-ben is megláthatja, hova adja be majdan a jelentkezési lapját, megéri-e, és valóban itt tud felkészülni a jövõjét illetõen. Nos, én személy szerint a nyílt napról hazafelé tartva már ez utóbbi táborhoz tartozónak éreztem magam – lássuk, miért. Mire osztálytársaimmal megérkeztünk az ELTE Pázmány Péter sétányon lévõ C épületébe, már igen nagy tömeg gyülekezett, de nem csak felvételizni kívánó diákok, hanem szülõk és középiskolai tanárok is. Egy gyors regisztrációt követõen kezünkbe adtak egy programfüzetet, ahol az szerepelt, hogy milyen elõadások, hol, mikor és kivel lesznek. Szerepelt ezek között a bolognai rendszerrõl, a hallgatói életrõl és a felvételi eljárásról szóló központi elõadás, valamint a karok és laboratóriumok bemutatói, illetve például a Hallgatói Önkormányzat beszámolója. A legnagyobb forgalmat bonyolító helyek azonban a standok voltak, ahol a különbözõ szakokról lehetett kérdezni. Osztálytársammal szinte már versenyeztünk azon, ki tud bonyolultabb, mégis fontos kérdést feltenni, de legnagyobb csodálkozásunkra egy sem volt, amire ne tudtak volna válaszolni! Szakosodási lehetõségek, kötelezõ tárgyak, elhelyezkedés, mit is csinál pontosan egy geológus, hány diákot rúgnak ki egy félévben… egyszóval minden, ami régóta foglalkoztatott minket. A hallgatók pedig nem szépítettek, kerek perec elmondtak mindent, jót és rosszat egyaránt, tehát azzal nem lehetett megvádolni õket, hogy csak reklámfogásként kezelik az ügyet. A száraz tények mellett persze egy kicsit bemutattak a tudományukból is, a kémiásoknál ezüsttükörpróbákat lehetett végezni, a biológiás standnál egerek rohangáltak, a környezettanosoknál pedig újrahasznosított papírból készült székeken ülve tehetted fel a kérdéseidet. Mindemellett körbevezették az érdeklõdõket az ásványtárban,

benézhettek a Paleontológiai Múzeumba, vagy akár próbaérettségit írhattak. Összegzésként elmondhatom, hogy egyáltalán nem bántam meg, hogy eljöttem ide, mert rengeteg tájékoztató anyagot kaptam, mind a karokról, mind a felvételi követelményekrõl, mind arról, hogy milyen is lehet az egyetemi élet. Sokáig azt hittem, hogy az egyetemisták mind nagy és komoly emberek, de itt a természettudományi karos hallgatók között nem éreztem magam olyan kicsinek; és olyan emberek között lehettem, akik hasonló célt tûztek ki maguk elé: hogy tudásukhoz mérten helyrehozzák, megelõzzék a természetet ért károkat, vagy tanárként neveljék az ifjúságot a környezettudatos szemléletre, vagy akár felfedezzenek, kutassanak, hogy ez a föld számunkra ne csak szállás, hanem otthon is legyen. Személy szerint én nagyon sokat nyertem ezzel a nappal, mert láthattam magam elõtt, hogy amit elterveztem és amit tehetek, az akár itt is megvalósulhat. Szóval maradok azon a véleményen, hogy aki tudja, vagy akár csak sejti, hogy hol szeretne továbbtanulni, az mindenképp érdeklõdjön nyílt napok után, és beszélgessen ott el hallgatókkal, 100%-ig megéri, hisz igazán csak õk tudják, hogy amit az adott egyetemen megtanulsz, azzal mit tudsz kezdeni a valóságban. Egy másik dolog, amit még úton-útfélen hangoztattak a hallgatók, hogy nyelvvizsga nélkül nem érdemes megkezdeni az egyetemet, mert ott már sokkal kevesebb idõnk lesz a nyelvtanulásra, és nyelvvizsga nélkül ma már nem tudunk messzire menni, de ez egy másik történet. Akit bõvebben érdekel a természettudományi kar, az ELTE vagy a felvételi, annak a következõ honlapokat tudom http://ttk.elte.hu, vagy ajánlani: www.elte.hu, www.felveteli.elte.hu

Ágh Nóri (11.d)


26

2008.03.27.

11:12

Page 26

T O V Á B B . . .

T O V Á B B . . .

Hovatovább Pár éve még az otthoni PC-den, modemes internetnél ücsörögve vártad, hogy betöltõdjön kedvenc holnapod, majd felhívtad a haverod telefonon, de gyorsan letetted, mert drága volt a vezetékes hívás, fõleg vidékre - mondjuk Budaörsre. Ma elõveszed a kicsit nyúzott laptopodat, örülsz, ha egy szabadon használható WiFi adóra bukkansz, hogy elolvashasd leveleidet, vagy megnézd az aktuálisan legviccesebb videót a neten. Egyébként pedig nyugodtan dumálsz az osztálytársakkal mobilon, hiszen szinten ingyen van (vagy a szüleid fizetik...) Öt év múlva az érintõképernyõs mobilodon internetezel majd, a buszon unalmadban TV-t nézel, az elérhetõ párszáz csatorna közül valamelyiket választva. A mobilodban alapbeállítás lesz a videofonálás, kizárólag hangalapon már csak a plüssmaciddal beszélgetsz. Teljesen természetes lesz a 100%-os internet-lefedettség, kedvenc szórakozásod pedig dolgozataid megírás utáni levideózása lesz, amit azonnal szétküldesz bluetooth-on a teremben az összes osztálytársadnak, nyilván kizárólag eredmény-egyeztetés céljából, hiszen a wikipediáról úgyis mindenki leszedte már a kérdések helyes megoldását. Nem csak ezen, a mindennapjainkban igen erõsen megjelenõ területen folyik ilyen hihetetlen gyors fejlõdés: száz és száz kutatóintézetben sokezer kutató dolgozik azon, hogy a számítástechnika, a biológia, az anyagtudományok és a kvantumfizika legújabb eredményeit piacra dobható termékbe ültesse, amelyek aztán lassan vagy gyorsabban megváltoztatják életünket. A testbe ültetett gyógyszeradagolók, a nanotechnológia fantasztikus eredményei, a mûvégtagok, mûérzékszervek, közvetlenül aggyal irányított gépek és egyéb ember-gép

kapcsolódások gyors fejlõdése és terjedése, a gyógyszertervezés innovációja, a mindennapivá váló 3D-s orvosi képalkotó és diagnosztizáló eljárások mind közvetlen hatással vannak életünkre: a gépek és mûszerek már nem ritka luxuscikkek, hanem mindennapi használati cikkek közvetlen környezetünkben, vagy akár a saját testünkben. Ezen eszközök és tudományterületek oktatását és kutatását vállalta magára a PPKE Információs Technológiai Kara a mûszaki informatikus és a molekuláris bionikus szakon meghirdetett képzéseiben. A SOTE-val, a Tudományos Akadémia kutatóintézeteivel, valamint sikeres cégekkel együtt indított képzések célja, hogy olyan kutatók és mérnökök kerüljenek ki a karról, akik képesek bekapcsolódni a legfrissebb kutatásokba is, sõt, vegyes informatikai és biológiaifizikai képzettségükkel egyedi színt tudnak vinni a tudományos életbe. Amennyiben érdeklõdsz az robotikától az atomerõmû-szabályzáson át a mûszem-fejlesztésen keresztül a grimaszoló mûfejig bármi iránt, szívesen foglalkoznál gyógyszerfejlesztéssel, fehérjemodellezéssel, rajintelligenciával vagy telekommunikációval, nagyszerû választás lehet a PPKE-ITK. Hogy mit kell ezért tenni? Tanulni egy „kevés” matematikát, biológiát, fizikát és néhány további, mérnöki tárgyat. Persze a tanulmányok mennyisége és nehézsége nem elhanyagolható, ám a hallgatók segítségére van a nagyszerû oktatói kar (számtalan akadémikussal és professzorral), a kiváló hallgatói közösség, valamint a külföldi és hazai kutatási lehetõségek végtelen sora. Akit – bármilyen távolról is – érdekelnek az ilyen témák, esetleg szívesen hallana-látna néhány további dolgot a karral kapcsolatban, bátran látogasson el a Kar nyílt napjára! Rudan János, PPKE-ITK, 3. évf.


2008.03.27.

11:12

Page 27

TA L E N T U M

Talentum Kémia OKTV Hegyessy András (11.a) a döntõbe jutott (Felkészítõ tanár: Thuróczy Éva és Perczel Tamás)

Kerületi biológiaverseny Kosik Zsófia (7.a) I. helyezett Konczos Kata (7.b) III. helyezett (Felkészítõ tanár: Moldoványné Wagner Katalin)

Arany Dániel matematika-verseny A harmadik fordulóba továbbküldött dolgozatok: Haladók: Simonkay Márton (10.a) Felkészítõ tanár: Gálné Palágyi Erzsébet Kezdõk: Botond Ákos (9.b), Embey-Isztin Tamás (9.b), Pintz András (9.b) Felkészítõ tanár: Auer Tamás Szima-Mármarosi Eszter (9.c) Felkészítõ tanár: Ellenriederné M. Éva

Gordiusz matematikaverseny, körzeti forduló Simonkay Márton (10.a) 6. hely Schulek Iringó (10.a) 8. hely Pálffy András (10.a) 11. hely Pálmai Norbert (10.a) 12. hely Felkészítõ tanár: Gálné Palágyi Erzsébet

Zrínyi Ilona matematikaverseny, területi forduló Oláh Márton (6.a) 4. helyezett Klicsu Soma (8.b) 5. helyezett Véges Katalin (8.a) 7. helyezett, Felkészítõ tanár: Lõrincz Éva Lógó János (7.b) 13. helyezett,

Felkészítõ tanár: G. Horváth Gyöngy Simonkay Mártont (10.a) meghívták az olimpiai válogatóversenyre matematikából.

Szép magyar beszéd verseny (Kazinczy-verseny) 5-6. évfolyam: I. Ungvári Álmos (6. b) Felkészítõ tanára: Dr. Kemény Gáborné II. Péterffy Lili (6. a) Felkészítõ tanára: Szendrõdy Dorottya III. Horváth Gergely (6. b) Felkészítõ tanára: Dr. Kemény Gáborné 7-8. évfolyam: I. Koós Albert (7. b) Felkészítõ tanára: Almássyné Mudri Mária II. Fekete Tünde (7. b) Felkészítõ tanára: Almássyné Mudri Mária III. Bánki Dániel (8. b) és Papp Mátyás (8. b) Felkészítõ tanára: Várkonyi Anikó 9-12. évfolyam: I. Kerényi Rita (9. b) Felkészítõ tanára: Várkonyi Anikó II. Kozma Bence (11. b) Felkészítõ tanára: Dr. Kemény Gáborné III. Urbán Eszter (9.d) Felkészítõ tanár: Posta István

Elekes Attila szavalóverseny (iskolai) Tomcsányi Árpád (11.a) 1. helyezett Bakos Viktória (11.d) 2. helyezett Kiss-Szemán Anna (11.d) 3. helyezett Felkészítõ tanáruk: Várkonyi Anikó

Országos Nyugat szavalóverseny Tomcsányi Árpád (11.a) 8. helyezett Felkészítõ tanára: Várkonyi Anikó

A hazafias költészet a magyar irodalomban - budapesti szavalóverseny Ungváry Álmos (6.b) 4. hely Felkészítõ tanár: Dr. Kemény Gáborné

Implom József országos helyesírási verseny Kárpáti Orsolya (10.d) 13. helyezett Felkészítõ tanár: Dr. Kemény Gáborné

MU Színház Újbuda szavalóverseny Ungváry Álmos (6.b) I. helyezett Felkészítõ tanár: Dr. Kemény Gáborné

Kerületi Szép magyar beszéd verseny (Kazinczy-verseny) Ungváry Álmos (6.b) 6. helyezett Felkészítõ tanár: Dr. Kemény Gábor Koós Albert (7.b) 7. helyezett Felkészítõ tanár: Almássyné Mudri Mária

Kerületi népdalverseny Bács Annamária (5.b). kiemelt arany minõsítés Csány Gergely (12.a) arany minõsítés

Budapesti népdalverseny Bács Annamária (5.b). arany minõsítés


28

2008.03.27.

11:12

Page 28

É N E K - Z E N E

Kórustalálkozó Nagy szeretettel és izgatottsággal a szívünkben indultunk el, hogy meglátogathassuk pécsi testvéreinket. Mert, mint azt tudni illik, vannak pécsi testvéreink, és nagy, gyönyörû hangjuknál csak a vendéglátói szeretetük nagyobb. Ezalatt a két nap alatt mindkettõt volt szerencsénk tapasztalni. A cél az volt, hogy minél többet énekeljünk együtt, s ezért, ahogy megérkeztünk, azonnal próbálni kezdtünk. Az elsõ fellépésünk egy megyei versenyen volt, ahol mezõnyön kívül szerepeltünk. Az énekversenyen a megye különbözõ iskoláiból érkezett osztályok vettek részt, és énekeltek rengeteg kategóriában. Szerintünk príma ötlet. Lehetne nálunk is hasonlót tartani... Második szereplésünk már a pécsi kórussal volt a dzsámiban, épp ezért elõtte sokat gyakoroltunk, próbáltunk, fõleg a gregoriánokat, hisz azokat ahány kórus, annyiféleképpen énekli. A sikeres éneklés után megünnepeltük egymást (persze elõtte felmentést kaptunk az atyától a böjt alól a mulatozás idejére), és meghallgattunk egy együttest is, ami öregdiákokból állt. Színes élményekkel tértünk haza. Köszönjük tanárainknak, Farkas Mária és SzemkeöMartin Orsolya tanárnõknek, valamint a vendéglátó pécsieknek, hogy megtehettük ezt az utat.

Éry Franciska (8.b)


2008.03.27.

11:12

Page 29

É N E K - Z E N E

29

Kodály-vetélkedõ a Békefi teremben December 1-jén sem unatkozhattunk otthon, mert a Békefi teremben tartott Kodály-versenyen vettünk részt. A versenyt Stróbl Katalin, Kovácsházi István (operaénekes) és felesége, Katona Zsuzsa, valamint Barcsák Mariann találta ki és rendezte meg, Kodály Zoltán születésének 125. évfordulója alkalmából. A vetélkedõre szorgalmasan készültünk, nem is akárhogyan. Két hétig kaptuk folyamatosan (e-mailen) Kodályról a különbözõ témájú szövegeket, képeket és

operajegyet adott a Kodály születésének évfordulójára alkalmából rendezett operaházi díszelõadásra, december 16-ára. Osztályunkból tízen vettünk ezen részt – ráadásul mi, vagyis az Esztrella csapat érte el az 1. helyezést! Még egyszer nagyon köszönjük a rendezõknek és az Operaház tagjainak ezt a csodálatos délutánt!

Imre Júlia (6.b)

SALVETE HIC ET NUNC Vár a latin est! kottákat. Az érdekes szövegekbõl még szüleink is sok mindent tanultak, a kottákról eljátszottuk a darabokat. A felkészülésben még az is segített, hogy ellátogathattunk a Kodály-házba. Dezsényiné Gerey Magdi néni vezetett minket végig a szobákon, aki egykor Kodály tanítványa volt. Mikor eljött a várva várt nap, izgatottan léptünk be a Békefi terembe, amely majdnem zsúfolásig megtelt. Kb. 110-en voltunk, ebbõl 75 versenyzõ. 7-9 fõs csapatokba álltunk, és elkezdõdtek az úgynevezett „csokikérdések”. (Minden csapat csokit kapott a helyes válaszért.) Ha a csapat nem tudta a választ, egy másik is válaszolhatott rá, de hogy megkapja a csokit, népdalt kellett énekelnie. A villámkérdések után az Operaház meghívott tagjai, Gémes Katalin (mezzo) és Massányi Viktor (bariton) énekeltek nekünk, Katona Anikó korrepetitor pedig zongorán kísért. Az operaénekesek a Háry János c. darabból énekeltek részleteket. Az volt a feladatunk, hogy leírjuk, ki melyik szerepet énekli a Háryból. Ez már nehezebb volt, de nekünk ez is ment. A feladatlapok beadása után aztán már mindenki csak az eredményhirdetésre várt. A versenyre különben lehetett rajzolni, ami a csapatnak egy-egy pluszpontot hozott. Végül megszületett az eredmény. A zsûrinek nagyon nehéz feladata volt, de végül is mindenki kapott valami jutalmat (hangjegyes zokni, ceruza, CD-s könyv). A legszebb, legjobb Háry János-rajzokat, jelmezterveket készítõ gyerekeknek az operaénekesekbõl álló zsûri

2008. április 4-én, pénteken 16 órától 19 óráig a Békefi teremben kalandos vetélkedõ Aeneas nyomában, versenyek eredményhirdetése, római lakoma, a latintanárok meglepetés produkciója. Hozz egy római tálat, és nyerj! ARMA VIRUMQUE CANO

MAGISTRAE LINGUAE LATINAE


2008.03.27.

30

11:12

Page 30

A L A P Í T V Á N Y

Jótékonysági bál 2008. Program: 19:00-20:00 Pezsgõs fogadás 20:00-20:20 Köszöntõk: DDr. Zakar Ferenc Polikárp zirci fõapát, Molnár Gyula polgármester, Dr. Párdányi Miklós igazgató Nyitótánc Rege néptáncegyüttes Klasszikus táncok 21:00-21:30 Kolonits Klára és Kovácsházi István operaénekesek népszerû operarészleteket adnak elõ 21:30 A Csány testvérek zenélnek a II. emeleti aulában, továbbá az elõzõ évben történt fejlesztések megtekintése (fizika és biológiai elõadó, könyvtár) 22:00 A Malibu zenekar játszik (díszterem) Sándor György elõadása a Békefi teremben 22:30 Jazzation együttes a Tükörteremben 22:45 Fantasztikus rögtönzések - a Latinovits Diákszínpad tagjainak elõadása (díszterem) 23:00 Tombola (díszterem) 23: 30 A Malibu zenekar játszik Az egész este alatt sörözõ, borozó, teaház, büfé. Konferál: Szemkeõ-Martin Orsolya és Schulek Dávid Szervezõ szülõk: Bajor Péter, Váczi Péter, Pintzné Paczolay Kinga, Bucsi Szabó Zsolt és Tünde, Molnár István és Szalay Márta, Szabó Csaba és Varga Gabriella, Ferenczy Zsolt, Gresz István, Träger Gábor, Csányi Tamás és Erzsébet, Szõnyi Kinga, Rizmajer Jószef, Vásárhelyi Tamás és Györgyi, Komáromi Ferenc és Mária, Virághalmy Judit, Radeczky Géza és Rozina, Reiter Szilvia, Hofmeister Katalin, Vácziné Boray Szilvia, Petikné Huszti Kinga, Tóthpálné dr. Padányi Ágnes, Almayné Reicher Krisztina, Gregorné Tóth Erika, Stipkovitsné Jónás Eszter, Szalontayné Faragó Zsuzsanna, Veresné Mohari Katalin, Dr. Farkas Beáta, Herczegné Mosolygó Mária, Tamásiné dr. Tóth Marietta, Halmyné Huszti Mária

JANUÁR

19.


2008.03.27.

11:13

Page 31

G U L Á G - N A P

31

Az elnyomás évei RIPORT SZEMES KÁLMÁN Hogyan lehetett átvészelni az elnyomás éveit? Miképp élte meg ezeket a napokat? Képzeljétek el, hogy egyik napról a másikra más lesz az iskolátok neve, veletek tanul legalább száz teljesen idegen ember, akik teljesen más életfelfogással rendelkeznek, a tanárok úgyszintén újak, új eszméket vallanak... Ugyanaz az épület, de valójában teljesen más iskola. Megjelennek a tiltólistás szavak, elnyomnak és folyamatosan a diákokon tartják a pillantásukat. Ezt szerintem lehetetlen ellenszenv és undor nélkül, pozitívan megélni. De túléltük valahogy.... Az indulatok mennyire válhattak tettekké Önnél és a közvetlen környezetében? Az egyszerû ártatlan embert megalázták, megfenyítették testileg és lelkileg, igazoltatták útonútfélen. Már kisgyerekként belénk plántálták a félelmet, olyan erõs félelmet, amely még az elképzelhetetlen, határtalan indulatot is felülmúlta. Tanultunk azok példájából, akik lázadozni mertek.... A mûveltebb ember szavakkal kinyilváníthatta a véleményét, mert olyan ostobák voltak a „rendfenntartók”, hogy meg sem értették a valódi tartalmat. Hogyan mélyülhet el és maradhat meg a hit egy éppen formálódó, fiatal személyiségben, amit a társadalom ellenére vall? Elõször betiltják a hittanoktatást, majd államosítják az egyházi iskolákat, végül év végén már ki sem mondhattunk a cserkész szót. Minden szálat elvágtak az egyháztól, de a hitet nem ölhették ki. Élesen él az emlékezetemben, amikor egy esztergomi kirándulás alkalmával egy csínytevés közepette találkoztunk Mindszenty bíboros úrral, és megkérdeztük, hogy mi lesz

PÉCSI CISZTERCI ÖREGDIÁKKAL

most? Mitévõk legyünk most? És õ azt felelte: a Mester azt mondta, hogy „bízzatok, mert én legyõztem a világot. Kérjetek, mert amire szükségetek van, meg fogjátok kapni”. Nem a ti dolgotok ez, ne háborogjatok! Nektek csak tanulnotok kell. Ez volt a lecke, amit ha megszegtünk, abból mindig baj lett. Csak hittel és reménnyel lehetett túllépni a hétköznapok megaláztatásain. Ön szerint hagyott a kommunizmus nyomokat az országban? Ejtett mély sebeket az emberekben? A válaszom egyértelmû igen. Hatalmas szellemi leépülésen ment keresztül a társadalom egy kényszerítõ erõ hatására, nem beszélve a rengeteg emberáldozatról. Ami a legszomorúbb, hogy ezt az eszmét még a mai politikusok is képviselhetik és képviselik is, nagy bátorsággal... Mi az üzenete a mai fiatalságnak, és mi az az eszme, amit érdemes lenne követni egy összetartó nemzet érdekében? Egyetlen üzenetem volt, az már elhangzott, nem más, mint az a bibliai passzus, amivel a bíboros úr eresztett minket szélnek, aki azt követi, rossz ember nem lehet. Egy másik fontos idézet, szintén Jézustól: „Szeressétek egymást, úgy ahogy én szerettelek benneteket”. Az összetartás és a kitartás legyen mindenek felett, én ezt vallom.

Budafoki Mira

A KOMMUNIZMUS ÁLDOZATAINAK EMLÉKNAPJA ALKALMÁBÓL FEBRUÁR 26-ÁN A DÍSZTEREMBEN A 10., 11. ÉS 12. ÉVFOLYAMOS DIÁKOKNAK LEVETÍTETTÜK AZ „OROSZORSZÁG, AMIT ELVESZÍTETTÜNK” C. DOKUMENTUMFILMET (1992, RENDEZÕ: STANISLAV GOVORUHIN).


32

2008.03.27.

11:13

Í G Y

Page 32

I S

L E H E T. . .

Tiszta szív, tiszta divat! PURE FASHION HUNGARY DIVATMISSZIÓ A 2007. szeptemberében megrendezett budapesti Városmisszió eseményei, kegyelmei és lelkesedése adták az ötletet, hogy

Magyarországon is divatmissziós program szervezésébe fogjunk. A „Pure Fashion” (magyarul: „Tiszta divat”) egy hiten alapuló program a Katolikus Egyház támogatásával, amely a 14 és 18 év közötti fiatal lányokat tanítja olyan életvitelre, melyben Isten gyermekeihez illõ méltósággal élnek és öltözködnek. Segíti õket, hogy magabiztos személyiségekké váljanak, akik az egyszerûség és a tisztaság erényeit élik meg iskolájukban, és közösségeikben. A Pure Fashion programot mindössze néhány család indította el az Egyesült Államokban nyolc évvel ezelõtt és ma már fiatal lányok ezreit vonja be Amerika és Európa számos területérõl. Nyolc hónapos képzési program keretében - amely magában foglalja nyilvánosság elõtti beszéd, viselkedés és szociális érzékenység kérdéseit, a hajápolás és sminkelés mûvészetét, a mozgáskultúrát, és még sok mást is - a résztvevõ lányok, vagyis a „Pure Fashion modellek” megtanulják, mennyire fontos, hogy az életüket Isten akaratával összhangban éljék, és a szív, a gondolkodás és a test tisztaságán keresztül hiteles „modellekké”, vagyis példaképekké váljanak. Ebben a felkészülésben Magyarországon is neves szakemberek segítik, a lányok munkáját, az etikett képzésben például Habsburg Christiana fõhercegnõ, a beszéd-

kultúrában: Süveges Gergõ, az öltözködésben és mozgáskultúrában: Szõnyi Kinga és még sokan mások. A program elsõ évét próbaévnek szántuk, de már most 31 fiatal vesz részt a képzésben, összesen 8 iskola képviseletében és mindenütt hatalmas az érdeklõdés. A Pure Fashion lányok majdnem fele gimnáziumunk tanulója, õk a 9. és 10. évfolyam diákjai. A program csúcspontját egy divatbemutató jelenti, olyan ruhák felvonultatásával, amelyek csinosak, de nem kihívóak; divatosak, mégis ízlésesek. A divatbemutató célja, hogy közvetítse az egyszerûség, tisztaság, és méltóság üzenetét a résztvevõk számára. A Pure Fashion show egyben lehetõséget teremt a fiatal lányok számára, hogy a nézõközönség elõtt is bemutassák, amit a Pure Fashion program folyamán megtanultak, s ezzel pozitív példaképként jelenjenek meg a fiatalság körében, amire egész ifjúságunknak nagy szüksége van. Törekvéseink - Pure Fashion credo A Pure Fashion modelljeiként hiszünk abban, hogy: - meg kell õriznünk testünk és lelkünk tisztaságát és értékeit - a fehérnemûnk nem válhat a felsõruhánkká - a testünk szent és megszentelt, és a ruházatunk nem mutathatja meg azt, aminek rejtve kell maradnia


2008.03.27.

11:13

Í G Y

Page 33

I S

L E H E T. . .

- minden évszakban az erényesség a legfontosabb „viselet” - az egészséghez és a jó közérzethez mindig hozzátartozik a tisztaság és a jól ápoltság - támogatnunk kell azokat a kereskedõket, tervezõket és magazinokat, amelyek az erényes viselkedést hangsúlyozzák - anélkül is csinosak lehetünk, hogy kihívóak lennénk - az igazi modell: példakép a társadalom számára - a ruházatunk üzenetet hordoz a környezetünk számára, és tükröznie kell méltóságunkat, amely abból fakad, hogy Isten gyermekei vagyunk - elkezdhetjük megváltoztatni a világot a szívünk, a gondolkodásmódunk és a ruházatunk megváltoztatásával. A Pure Fashion célja, hogy visszaállítsa ezen értékek társadalmi megbecsülését és Isten kegyelmi ajándékainak elismerését. A divatmisszió azon a szilárd hiten alapszik, mely szerint a kultúra megváltoztatható. A szervezõk és a résztvevõk szeretnék a divatot tisztává, a tisztaságot pedig „divattá” tenni, melyet a divatmisszió – lányok által választott – szlogenje is kifejez: „Tiszta szív, tiszta divat!” Törekvéseinkben komoly lelki támogatást kapunk Egyházunktól is, sõt Bíró László püspök úr – egy januári konferencia alkalmával – külön kérte a program mielõbbi hozzáférhetõvé tételét a katolikus ifjúság minél szélesebb köre számára. Ehhez azonban egyre több elkötelezett segítõre volna szükségünk, akik támogatják a lányok munkáját és erõfeszítéseit. Aki szívesen segítené valamilyen területen a programot, vagy annak részleteirõl érdeklõdik, Vancsura Lillánál, a divatmisszió vezetõjénél jelentkezhet (e-mail-címe: [email protected]), megtekintheti az eredeti program honlapját (www.purefashion.com), vagy a március közepétõl induló magyar honlapot is: www.purefashion.hu

Vancsura Lilla, a Pure Fashion Hungary Divatmisszió vezetõje és Csizy Judit, egyházi felelõs

33

Végezetül néhány vélemény, hogyan látják a Pure Fashion programot azok a lányok, akik 2007 szeptembere óta vesznek részt benne:

„Szerintem az a legfontosabb, hogy megmutassuk a világnak: a keresztény tini lányok nem visszamaradottak a divat terén, mégis megvan bennük a tartás. A divatmisszió által át tudjuk adni azokat az értékeket, amiket itt kapunk.” (Anna) „Számomra a PF program legfontosabb célja, hogy megmutassuk a világnak: kereszténység nem arról szól, hogy beburkolózunk, elszürkülünk, hanem nyugodtan lehetünk divatosak, és vállalhatjuk a hitünket, mert ez nem ciki!” (Zsuzsi) „Nagyon fontos, hogy jól nézzünk ki, de az még fontosabb, hogy milyenek vagyunk belülrõl. A PF segít abban, hogy elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk.” (Emília) „Ha látják a többiek, hogy mi fontosnak tartjuk a PF által megmutatott értékeket, és büszkén tudunk a mai társadalomban eszerint élni, talán rájönnek, hogy ez az út vezet Istenhez...” (Noémi) „Megtanuljuk, hogyan fejezzük ki a belsõ értékeinket az öltözködésünkkel, és hogyan teremtsünk testi-lelki harmóniát.” (Luca) „Fontosnak tartom, hogy úgy tudjunk beilleszkedni a társadalomba, hogy közben mindig szem elõtt tartsuk: Isten gyermekei vagyunk, és eközben igényesen, jól nézzünk ki.” (Eszter) „Önbizalmat ad és ráébreszt arra, hogy el kell fogadnunk önmagunkat.” (Enikõ) „Szerintem az a legfontosabb, hogy megmutassuk az embereknek: azért, mert katolikusok vagyunk, még nem vagyunk unalmas emberek, akik zsákokban járnak. Attól, hogy hiszek Istenben, még követhetem a divatot, és sminkelhetem maga, hiszen én is csak egy kamaszlány vagyok…” (Emese) „A legfontosabb szerintem a belsõnk és a külsõnk tökéletes összhangja. A szép külsõ mögött nagyon kiábrándító egy sivár lelkivilág. Belsõnket Istennel való kapcsolatunkkal ápolhatjuk megfelelõen, és ebben is meg kell találni az egyensúlyt.” (Szidi) „Megtanultam, hogy a divatos, csinos külsõ nem zárja ki Isten követését, és ez fordítva is igaz.” (Bogi) Ezúton is szeretnénk megköszönni mindazoknak a támogatását, akik iskolánk részérõl a divatmisszió ügye mellé álltak. Elsõsorban Primász Róbert O.Cist. atyának, a gimnázium spirituális vezetõjének, Huszár Lõrinc O.Cist. atyának, aki a lányok februári lelkigyakorlatát segítette és természetesen dr. Párdányi Miklós igazgató úrnak.


34

2008.03.27.

11:13

Page 34

L I T E R AT Ú R A

Mese A Fûvészkertért Alapítvány 2007 októberében írt ki egy meseíró pályázatot a Pál utcai fiúk megjelenésének 100. évfordulója alkalmából. Témája tetszõleges volt, de a mese helyszíne a Fûvészkert kellett hogy legyen. A pályázatra 64 mese érkezett, melyekre az interneten keresztül is lehetett szavazni. A díjkiosztó ünnepség keretében a gyerekek elõször örökbe fogadták a kert egyik öreg fáját, majd következett a díjak és ajándékok kiosztása. Az emléklap mellé mindenki kapott egy kis meglepetés csomagot is. Az öttagú zsûribõl hárman is kedvenc meséjüknek választották Träger Magdolna meséjét, köztük a zsûri elnöke, Kéry Kitti színmûvésznõ.

TRÄGER MAGDOLNA (6.B) TÜNDÉREK KÖVE

- Tudod kincsem, ez az út a Tündérek Kövéhez vezet. Ez a kõ egy gyönyörû kristály, ami csodálatos varázserõvel bír. Aki ezt a követ az otthonában õrzi, az megóvja önmagát és családját a különféle bajoktól. Ezek az emberek azért tolakodnak, hogy õk érhessenek elsõként ehhez a csodálatos kõhöz. Ekkor a néni kezét nyújtotta a kislánynak, hogy együtt induljanak el az úton. A kislány gyorsan kabátkája zsebébe rejtette a kis cicát, aki boldogan pislogott új kis gazdájára. Az út nagyon furcsa volt. Hol sima és egyenes, hol göröngyös és meredek. A néni kedvesen, de határozottan vezette a kislányt, nem engedte, hogy elcsábuljon. Az út mentén csodaszép parkok hívogatták az embereket. A parkokban apró kis tavacskák, vízesések szebbnél szebb növények csábították a kíváncsiskodókat. Akik közelebb léptek ezekhez a növényekhez azok látták, hogy virágai csillogó kövekbõl vannak. Aki leszakított egy-egy ilyen virág-követ az meglepõdve vette észre, hogy lépésrõl lépésre egyre nehezebb lett a kincse. Végül olyan nehéz lett, hogy már nem is tudott elõre menni. Bizony sokan ácsorogtak az út mentén, szorongatva kincsüket. Aki mégsem szakított le virágot, az késõbb evett az ínycsiklandó ételekbõl, amik az út melletti asztalkákon tornyosultak. Volt itt vagy száz féle gyümölcs, torta, sütemény, üdítõ. Aki nem tudott ellenállni a csábításnak és ezekbõl evett, az rögtön elkezdett hízni. Csak hízott és hízott, míg olyan kövér nem lett,

A város zajos világában van egy kert, ahol csend és nyugalom van. Ezt a kertet mindenki csak Fûvészkertként emlegeti. Ebben a kertben van egy nagyon-nagyon öreg ginkgó. Sok mindent látott, hallott már életében. Sok-sok barátja van, de legjobban az odvában lakó kis manót kedveli. Ickiri - így hívták a kis manót -, öreg barátja alatt megpihenõ gyerekeknek kedves meséket súg. Legutóbb mikor arra jártam ezt a mesét hallottam Ickiritõl: Egyszer egy kislány szomorúan bandukolt haza az iskolából. Útközben egy hófehér cicával találkozott. Mivel a kislány nagyon szerette az állatokat rögtön lehajolt a cicához, hogy megsimogathassa. Miközben simogatta a kis hófehér állatkát, az barátsága jeléül dorombolni kezdett. A szomorúsága máris elszállt a kislánynak, pedig az igazi meglepetés csak ezután következett. A cicus egy furcsa úthoz vezette Az emléktábla közelrõl a kislányt. Ezen az úton rengeteg ember tolakodott. Mindenki csak ment elõre, nem törõdve másokkal. Szegény kislány megszeppenve állt meg az út szélén. Egyszer csak egy kedves idõs nénike jött oda hozzá. - Ez a sok ember miért tolakszik annyira? Hova igyekeznek? – kérdezte bátortalanul a kislány. A néni mosolyogva válaszolt:

Az örökbe fogadott fa


2008.03.27.

11:13

Page 35

L I T E R AT Ú R A hogy inkább visszafelé gurult, mint, hogy elõre tudott volna menni. Az úton egyre kevesebben voltak. Kapzsiságuk és torkosságuk megakadályozta õket, hogy tovább menjenek. Most az út hirtelen csúszóssá vált. Az idõs nénike egyre határozottabban fogta a kislány kezét. Szelíden bíztatta, hogy ne adja fel. Így mentek egyre csak elõre. Már senki nem volt körülöttük, amikor megpillantották a tündérek kastélyát. A néni szeretettel simogatta meg a kislány fejét, majd egy gyönyörû pillangóvá változott és elrepült. A kislány csodálkozva nézett a tovatûnõ pillangó után. A kislány magához szorította hófehér cicáját és egy kicsit bátortalanul, de elindult a kastély felé. Ahogy közeledtek, a kapu nagyot nyikordulva kinyílt elõttük. A megszeppent kislány, mikor belépett a hatalmas kapun, egy tágas, csillogó terembe érkezett. A terem közepén egy kis asztalon egy pohárka víz és egy kosárka állt. A friss forrásvízzel a kislány megitatta cicáját, majd

35

õ is kortyolt a hûvös vízbõl. Miután mindketten felfrissültek, megnézték mit rejt a kosár. Ebben egy aranyos betûkkel írt levelet találtak, melyben ez állt: „Ha ezt a levelet elolvastad, fogd meg a kosárkát és menj át a szomszéd szobába. Ott találsz majd egy arannyal átszõtt batyut, melyben A díjkiosztás kincseket találsz, de ezt csak otthon szabad megnézned! A batyut tedd be a kosárba és indulj a következõ szobába. Itt megtalálod a Tündérek Kövét egy kék dobozban. Óvatosan tedd a batyu mellé és ültesd rá a cicát! Keresd meg a napsárga függöny mögött lévõ ajtót! Ha ezen kilépsz, egy piros csúszdán hazaérsz.” A kislány mindent úgy tett, ahogy a levélben olvasta. Otthon mindent elmesélt Édesanyjának. A tündérektõl kapott kincsekbõl mindig adtak a rászorulóknak, de a kincses batyu soha nem ürült ki. A környéken mindenki csak Tündérkéknek hívta õket. Azóta is baj nélkül, boldogan élnek.

Szövegalkotási gyakorlatok SZÖVEGALKOTÁSI

FELADATOK A

10.B-BEN

Folytasd – egyetértõleg vagy vitázva – Márai Sándor gondolatmenetét. Gondolatok Márai nyomán

„Az igazi élmény az ember számára tehát elsõrendûen ennyi: önmagának megismerése. A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtetõ, félelmetes vagy tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás. Rómában vagy az Északi-sarkon járni nem olyan érdekes…” (Márai Sándor) …,mint saját lelkünk titokzatos, hihetetlenül gazdag tájait bebarangolni. Az út az önismeret felé hosszú és fájdalmas, apró csónakunknak ki kell bírnia rengeteg vihart, háborgó vizeken kell átküzdenie magát, míg

kiköthet az emberek által korábban sosem érintett földön, az igazi énünk szigetén. A bátor, önmagának megismerésére vállalkozó kalandor ekkor kiszáll, otthagyja addigi társát és segítõjét, a csónakot, s egymaga indul az új terület fölfedezésére. Lassan fölismeri gyarlóságait, megérti, mely tulajdonságát kellene legyõznie, melyiket megszelídítenie, és ennek megfelelõen megküzd lelke „fenevadjaival”, az egyébként mesés sziget ellenségeivel, s az akadályok legyõzése során egyre beljebb és beljebb jut, egyre közelebb a szíve legmélyén rejtõzõ titkokhoz. Ahogy halad elõre, hitetlenkedve ismeri föl a mesés kincseket, a rengeteg lehetõséget, melyet lelkének szigete tartogat magában. Mennyi apró hajtás, melyekbõl kis segítséggel korábban soha meg nem ízlelt gyümölcsöt termõ fa sarjadhatna! Aki pedig elindul az úton befelé, többé nem lesz ugyanaz az ember, aki volt. Képes lesz rá, hogy küzdjön, mert rádöbben, hogy olyan erõ lakik benne, amirõl nem is álmodott.

Kovács Ági 10.b 2007. október


2008.03.27.

36

11:13

Page 36

L I T E R AT Ú R A

Készíts önjellemzést a következõ szavak, fordulatok felhasználásával: gyakran úgy érzem; õszinteség; a tükör néha csal; azt tartom a legfontosabbnak; nem kenyerem; tisztelem; a példakép

ÖNJELLEMZÉS New Yorktól mintegy 8000 km-re keletre, a németországi Aachenben születtem, ennek ellenére az anyanyelvem és szüleim magyarok. Gyermekkorom szabadsága bennem mindmáig megmaradt, ugyanakkor tisztán csengnek bennem édesapám intõ szavai. Abszolút az autentikus élet híve vagyok, azt tartom a legfontosabbnak, hogy õszintén, a társadalmi konvencióktól mentesen, szeretetben, mások érzelmeit tiszteletben tartva, ugyanakkor a belsõ értékrendemet hûen kifejezve, egyszóval teljes életet éljek. Azonban gyakran úgy érzem, hogy nem tudok életelvárásaimnak teljességgel megfelelni, és sokszor botlok meg az élet buktatóin. Gyakran szorulok mások segítségére, de nem kenyerem az emberek kihasználása, ezért megpróbálok mindig segíteni bajbajutott embertársaimon. Ez az életkép egy ragyogó, tiszta, fényes példaképként lebeg mások szeme elõtt. Bár sokan hiszik, hogy a tökéletesség eme magas szintjére jutottak (ezzel engem utolérve), a tükör néha csal, és e fennkölt, dicsõséges eszme az alvilág mocskos, erkölcstelen, süppedékes, bûzölgõ mocsarából kikelõ torz, sötétzöld, gennyes mirigyekkel borított bõrû, sokszarvú, kíméletlen patás ördögeként jelenik meg életükben. Én most itt lakom a panelban, Messze van Hawaii, De szárítom a kannámat, és Elkerül a baj.

MIBÕL LESZ A CSEREBOGÁR? SZÖVEGALKOTÁSI FELADATOK Takács István estéje otthon, azután, hogy belelátott hivatali életébe, versben elbeszélve (Kosztolányi Dezsõ: A kulcs c. novellája alapján)

fia

Cipõtalpa koppan az aprócska verandán, Kéz tapad a kilincsre és nyomja le azt lustán, Takács István hivatalnok lép be a kis házba, A kályha mellett virrasztó felesége várja. - Szerény az otthonunk, két kicsiny szobácska, a kisszobában alszik Pista, remélem szép az álma. Így tûnõdik István az ajtóban merengve, mellé lép felesége vállát veregetve. - Pista máma sírva jött haza. Mit mondtál neki, mondjad csak el, apa! - Nem mondtam én semmit, te küldted nyakamra a kamrakulcsért be a hivatalba. - Miért mit látott ottan, bántottad-e mondd csak? - Látta, hogy dolgozom, kis asztalon, hát ezt, na. - Uramisten, István csak nem úszott el álma, hogy olyan ember legyen, mint az õ apukája? - Nem tudom, elúszott-e. De ne nyaggass már, asszony! Adjál inkább ennem, ne kelljen éhen halnom. - Biztos látta már, mily kemény az élet. Vannak jók s rosszak, gazdagok s szegények. Korán látott be a felnõtt világba, s eltûnt, miben eddig élt, az õ álomvilága. Így mereng Viola, Pista anyukája de hangosan csak ennyit rebegett a szája: - Remélem, ebbõl levonta a fiam a tanulságot Azt, hogy álmokból nem lehet felépíteni a világot! Baló Ágnes szakító verse (Mikszáth Kálmán: A néhai bárány c. novellája alapján)

Tél Bálint

Én egyetlen szívem, Ifj. Pajor Endre! Ugye már kitûztük az esküvõt keddre? Nem lesz abból semmi, én egyetlen párom, Jött az esõ, a víz hetedhét határon, Elvitte a házunk és az én kelengyém. Így nõül nem vehetsz, drága kicsi Endrém! De majd ha lesz pénz és új kelengye, Frigyet kötünk mi, még azon az este! És akkor majd mulatunk, úgy biz édes Endrém. Nagy menyegzõnk lesz odaát, Szentendrén. Addig is téged szeret, ölel, csókol: A te kis párod, Baló Ágnes Bodokról.

Péter Flóra 7.a


2008.03.27.

11:14

Page 37

VA L L AT Ó

Vallató Név: Illyés Erika Születési idõ: 1977. november 9. Születési hely: Budapest Országa: Viva Italia!!! Városa: helyett egy picike falu a Bükkben: Kács Étele: igazi olasz pizza Itala: vinum regum, rex vinorum: Tokaji Édessége: marcipán Színe: kék - minden árnyalatban Állata: mókus Könyve: Szabó Magda: A pillanat Költõje: Ady Endre, Vergilius Filmje: Berlin felett az ég, Misszió, A tizedes meg a többiek és még sorolhatnám.... Színésze: Harrison Ford, Ewan McGregor Színésznõje: Juliette Binoche, Emma Thompson Zene: teljesen hangulattól függ (dolgozatjavítás közben leginkább Yanni és Enya, hogy kellõen nyugodt maradjak) Hobbija: tánc, színház (nézni és csinálni), kirándulás Mesealakja: Micimackó és Zsákos Frodó Barátok a suliban: erõt ad, hogy vannak! Külön köszönet Gáll Zsófinak és a latinosoknak! Szerelem: váratlan ajándék Házasság: egy lehetséges út Válás: zsákutca Félelem: megfoszt attól, hogy igazán szabadon dönthess Halál: evilágról nézve fájdalmas és félelmetes kapu Pénz: utálom, hogy szükségem van rá Életre szóló élmény: camino Életelv: "Maga az út a vándor otthona" Tanári hivatás: Gutta cavat lapidem non vi, sed saepe cadendo. (A vízcsepp kivájja a követ, de nem erejével, hanem gyakori hullásával.) Mely tantárgyakat szerette leginkább és legkevésbé? A történelem és a magyar irodalom volt az igazi kedvencem, a fizika állt tõlem a legtávolabb. Mi volt valaha a legrosszabb jegy a bizonyítványában és milyen tantárgyból? Négyes nyelvtanból. Legkínosabb iskolai élménye? 1989-ben, a tanév végi utolsó énekórán - hogy én is valamivel hozzájáruljak a rendszerváltáshoz - kitéptem az Internationalét és a Bunkócska címû orosz dalt az énekkönyvembõl, mire az osztály is tépkedni kezdett, de már nemcsak az énekkönyvet... Nagy botrány volt... Melyik országba utazna szívesen? Szentföld, Görögország, Olaszország

El Camino

nál A Grand Canyon

37


38

2008.03.27.

11:14

M O Z I ,

Page 38

M O Z I ,

M O Z I

A SIMPLEX tavaszi programjából RÓMEÓ + JÚLIA (AMERIKAI FILMDRÁMA, 1996., R.: BAZ LUHRMANN) Shakespeare klasszikus szerelmi története modern környezetben, az amerikai Verona Beachen elevenedik meg. A tengerpartért, a hatalomért és a pénzért harcol egymással a két rivális banda, a Capulet és a Montague család. Tagjai villogó, díszes autóval száguldoznak, kard és tõr helyett pisztollyal ölik egymást. A film fókuszában a fiatalság öngyilkos rohanása áll – és mellékesen a felnõttek vaksága. A rendezõ Baz Luhrmann mesterien játszik a giccsfogásokkal és egyben azok ironizálásával, kitûnõen keveri az ízeket: ebben a filmben minden giccses és valódian rémes, komikus és tényleg szörnyû. METROPOLIS (NÉMET NÉMAFILM, SCI-FI, 1927., R.: FRITZ LANG) A nyolcvan éve készült film páratlanul nagy hatást gyakorolt a sci-fi és a filmutópiák mûfajára, expresszionista képi világa pedig ma is drámai és lenyûgözõ erejû. John Masterman gigantikus Metropolisában csupán egy kiváltságos réteg élvezi a technikai fejlõdés nyújtotta elõnyöket. Számukra csodálatos kertek és ligetek kapui állnak nyitva, õk fényben és ragyogásban élnek. A város alsó szintjén tengõdnek a szegények, a munkások, akik napfényt sose látnak, mesterségesen megvilágított körülmények között robotolnak naphosszat. A két szintet liftek kötik össze, egyébként lakóik között nincs semmi kapcsolat. Mígnem egy napon "lentrõl" érkezett gyerekcsapat zavarja meg a fentiek szórakozását, élükön a fiatal tanítónõvel, Mariával. Ericet, Masterman fiát megszédíti a lány szépsége, és utána ered az alsó városba…

SZINDBÁD (MAGYAR FILMDRÁMA, 1971., R.: HUSZÁRIK ZOLTÁN) A Krúdy Gyula Szindbád-novelláiból készült klasszikus mindenkinek kötelezõ. „Mit akar Szindbád? Elsõsorban élni, minden életközegben benne lenni - tájban, nõben, tárgyban, az ételek jóízében, kifakult borospoharak tükrében, temetõk mohos kertjeiben... Nem hagy maga után mást csak a pillanat szétroncsolt emlékmûveit.'' (Huszárik Zoltán) AMÉLIE CSODÁLATOS ÉLETE (FRANCIA VÍGJÁTÉK, 2001., R.: JEAN-PIERRE JEUNET) A SIMPLEX történetének legtöbbször játszott filmje – megérdemelten. Amélie, a naiv fiatal lány Párizsban él, a Montmartre-on. Élete egyhangúan telik, egy környékbeli bisztróban felszolgálóként dolgozik, a szomszédokkal pedig olyan bensõséges kapcsolatot tart fenn, mintha egy kisvárosban élne. Ám egy nap váratlan fordulat történik: lakásának egy titkos zugában kis dobozra talál, amely az elõzõ lakó gyerekkori emléktárgyait tartalmazza. Elhatározza, hogy visszajuttatja a kis dobozt jogos tulajdonosának. Ettõl kezdve élete gyökeresen megváltozik, rájön, hogy valami módon képes környezetét boldogabbá tenni. Szívesen boronál össze magányos embereket, amibõl gyakran komoly bonyodalmak származnak. De jótéteményei közepette megismer egy különös fiatalembert, és most már a környezetén a sor, hogy segítsenek rajta...

FÕFÕNÖK (DÁN-SVÉD VÍGJÁTÉK, 2006., R.: LARS VON TRIER) A világ filmmûvészetének egyik legmeghatározóbb alakja, Lars von Trier véleménye nem változott a világról, emberi kapcsolatokról az Idióták, a Táncos a sötétben vagy a Dogville óta. A földi világ fõ mozgatórugója a hazugság, a másik kíméletlen átverése – az árral szemben csak megszállottak úsznak. A nehezen cáfolható alaptézist ebben a vígjátékban sokfelõl körbejárja, a probléma színét és fonákját is fölmutatja. Ahhoz, hogy a világról valljon, elég egy cég mûködését bemutatni: Ravn el akarja adni a számítógépes vállalkozását. Ezzel nem is lenne gond, ha az alapításkor ki nem talált volna egy Amerikában élõ, képzeletbeli fõnököt, akire az évek folyamán mindig ráfoghatta a népszerûtlen intézkedéseket. A céget felvásárló üzletember viszont ragaszkodik ahhoz, hogy személyesen tárgyaljon a nagyfõnökkel. Ezért Ravn felbérel egy színészt, hogy játssza el a fõnököt a szerzõdés aláírásakor. Ám az események irányítása kicsúszik a kezébõl, amikor a beosztottjai véletlenül összetalálkoznak a folyosón a sosem látott fõnökkel, minden bajuk okozójával…

A

VETÍTÉSEK MINDEN HÉTEN CSÜTÖRTÖKÖN ESTE FIGYELD A PLAKÁTOKAT!

7-KOR

KEZDÕDNEK.


2008.03.27.

11:14

Page 39

K Ü LV I L Á G

39

Nemcsak elméleti szakember… VENDÉGÜNK

VOLT

GEORG SPÖTTLE,

BIZTONSÁGPOLITIKAI SZAKÉRTÕ

- Pontosan mit csinált Afganisztánban a Pentagon megbízásából? - Hát csak turistáskodtam. (Nevet) Erre sajnos nem válaszolhatok. Viszont sok más kérdésre válaszolt január 25-én Georg Spöttle, magyar származású német állampolgárságú biztonságpolitikai szakértõ, aki a felsõgimnazistáknak tartott izgalmas elõadást a terrorizmusról és a terrorellenes harc mindennapjairól. Georg Spöttle szülei a kommunizmus elõl menekültek az akkori Nyugat-Németországba. Õ nyughatatlan lélek volt, és belépett a Bundeswehrbe, majd a GSG-9-ben, a német hadsereg különleges terrorelhárító kommandójában szolgált. Az elmúlt években a Pentagon (az amerikai hadügyminisztérium) megbízásából „dolgozott” szerte a világon. Elõadásának bevezetõ részében elmondta, hogy milyen típusú problémákat okoz a terrorizmus Irakban, Afganisztánban, Palesztinában. Saját utazásai és harci bevetéseinek élményei alapján megvilágította, hogy mi motiválja az arab világban felnövekvõ fiatalok egy részét akár az öngyilkos merényletekre is. Képeket vetített az iszlám világ mindennapjairól, kies afgán tájakról, forgalmas pakisztáni bazárokról, elképesztõ szegénységben élõ emberekrõl. Lassacskán kiderült, hogy nem egy elméleti szakemberrel állunk szemben, aki íróasztal mögül írja a tanulmányokat a terrorizmusról, hanem egy különlegesen képzett katonával, aki olykor saját kezûleg foglalkozik a terroristákkal (pontosabban nem kézzel, hanem, mint elmondta, a legkedvesebb eszköze egy H&K MP-5-ös géppisztoly). Az elõadása befejeztével lehetett kérdezni. Elõször csak néhányan mertek, aztán egyre jobban belemelegedett a diákság és egyre kényesebb kérdéseket tettek fel, amire egyre izgalmasabb válaszokat kaptak. Kiderült, hogy több éles harci bevetésen vett részt Afganisztánban és Irakban. Volt, hogy rosszkor, rossz helyen dobták le és „a fogadóbizottság szakállas alakokból állt, akik mind lõttek rám, nem volt mese, futni kellett”. Amúgy egyedül szeret dolgozni (one-man show – ahogy õ mondta), mert akkor nem kerülnek mások bajba miatta, és õ sem keveredhet zûrbe mások hibájából.

Persze a marcona kommandós manapság már nem egy barbár harcos. Van két diplomája, és beszél négy nyelven (ebbõl az egyik az arab, a magyart is akcentus nélkül beszélte, annak ellenére, hogy Németországban nõtt fel), és szeret operába járni. Mindazonáltal elmondta, hogy nemcsak az európai, de az arab kultúrát is szereti, õ alapvetõen jól tudja magát érezni az arab világban, vannak ott barátai. Ezzel kapcsolatban is elmondott egy érdekes történetet: „Pakisztáni szõnyegkereskedõ barátom egyszer megkérdezte, hogy miért van nálatok olyan sok válás Európában. Elkezdtem magyarázni neki, hogy hát az emberek megváltoznak az idõ múlásával, és a kapcsolatok már nem úgy mûködnek, a nõ esetleg mást szeretne, mint eddig stb. Erre õ mondta, hogy neki is beszélt egyszer ilyesmirõl a felesége, de õ fogott egy jófajta husángot, jól eltángálta vele az asszonyt, és feleségül vett mellé egy fiatalabbat. A nõnek azóta nem voltak ilyen ötletei. Hát, mondtam neki, ezt írd meg a Cosmónak, jók lesznek az olvasói levelek!” Hát igen vannak a világnak olyan részei, ahol máshogy mûködnek a dolgok. Végül megtudtuk, hogy most éppen a tajvani kormány bérelte fel õt. Hogy mit kell ott csinálnia? Mostanában egyre nagyobb a feszültség Kína és Tajvan között. A többit találjuk ki mi …

Bencze Dávid


40

2008.03.27.

11:14

Page 40

S P O R T

Riport Balog Zsófia tanárnõvel Amikor kilencedikben bementünk az elsõ tesiórára, a számunkra még ismeretlen testnevelõ egybõl a futófolyosóra irányított minket, hogy lefuthassuk az elsõ 1 km-t az Imrében. Futás után aztán leültetett minket a fûbe, hogy megismerkedjünk vele. Balog Zsófia tanárnõvel ezután a tesiórák zömmel hasonló felépítésûek voltak, kemény munka, de mellette történetek, amik a sportról, régebbi osztályokról vagy a tanárnõ útiélményeirõl szóltak. Az óráknak megvolt a maga családias hangulata, így amikor felmerült az ötlet, hogy a tanárnõ eddigi pályájáról és pedagógiai tapasztalatairól kell õt kérdeznem, örömmel vállaltam a feladatot. Tanárnõ annak idején miért választotta a testnevelõi pályát? Elsõs elemista koromban fedeztem fel elõször, hogy nagyon jól futok. Ha nekiiramodtunk, mindenkit lehagytam, és kergetõzésnél senki nem ért utol. A tanítóm egybõl futóversenyeken kezdett elindítani. Ötödikes koromban egy megyebajnokságon 60 m-en jobb idõeredményt futottam, mint az elsõ helyezett fiú. Kitalálták, hogy nagy a hátszél, és újra futtatták a futamot, de másodszor is ugyanaz volt az eredmény. Elsõs gimnazista koromban atlétaként megkaptam a „Siófok legeredményesebb sportolója" címet. A Somogyi Néplap állandóan cikkezett rólam, hogy: „a jövõ nagy reménysége". Akkoriban Siófok kis község volt, nem volt atlétikai sportegyesület, így edzõ hiányában, csak a magam tehetségébõl élve, az is maradtam. Kedves emlékeim közé tartozik, hogy amikor megyei válogatottként feljutottam a Népstadionba, az Országos Vidékbajnokságra, a 200 m-es idõfutamoknál mindenki verte le a rajtgépét. Nálunk az iskolában ilyen nem volt, sose láttam, hát elkezdtem két gödröcskét kapirgálni a lábaimnak. Fejvesztve rohant oda a fõrendezõ, és nagyon leszidott, hogy mit képzelek, tönkreteszem a futósávot. Aztán amikor bejutottam a hat legjobb közé, a döntõ elõtt meg sem mertem mozdulni, hogy gödröt ássak, de a rendezõ odajött, elmosolyodott, és kedvesen, tisztelettel szólt hozzám: nyugodtan ássa a kis gödröcskéit. Amikor pályaválasztásra került sor, egyértelmû volt, hogy olyan dolggal szeretnék tovább foglalkozni, amit addig is csináltam és szerettem. A sportszeretet vitt erre a pályára. No persze az öröklött gének is determináltak. Édesanyám tornászott, remek vívó és néptáncos volt. Édesapám is nagyon szerette a sportot. Õ orvos volt, és amikor a három gyerek közül az elsõ elprüsszentette magát október táján, elõvette a stoppert, és kiadta a parancsot: gatyára! (Két fiútestvérem volt.) Fürdõruhában

le kellett rohannunk a Balatonhoz, ott két bója között le kellett úszni oda-vissza 5 hosszt, s aki a leggyorsabban hazafutott, az kapott egy zacskó finom, töltetlen apró savanyúcukorkát. Ezt a versenyt, ha 100 km-es szél fújt vagy öt fok volt a levegõ, akkor is meg kellett tennünk. Nem is voltunk betegek soha. A család megértõ támogatása nagyon fontos volt számunkra mindenben, ezért örömmel vettem, amikor a nagyon szigorú, de végtelenül jó humorú édesapám így nyugtázta terveimet: jól van kislányom, ugrabugráltál eddig is, ugrabugrálj eztán is. Menj a TF-re. Az ugrabugrálásból aztán komoly hivatásszeretet lett, s ezt õrzöm a szívemben a mai napig is. A pályája elején megismert és a most tanított diákok között milyen különbségek vannak? Kiket volt nehezebb tanítani, õket vagy minket ? Régebben udvariasabbak, tisztelettudóbbak, fegyelmezettebbek voltak a diákok. Ma elvadult a világ, és a kis egyéniségek, a tömegemberek vele vadulnak. Kevés az igazi, tartásos, karakán, tiszta fiú és lány. Régen nem volt ennyi hamisság. Ma mindenki cselezve akar élni. A korábbi diákok önfeledtebbek voltak. Fiatalok és gyerekek voltak a szó igazi értelmében. Ma sok a koravén, szomorú gondolkodású, elfáradt, lelkileg megfáradt gyerek. A testnevelés szempontjából a lendületesség, ami változott. A régiek lángoltak, és meg akarták


2008.03.27.

11:14

Page 41

S P O R T változtatni a világot. Ma mindenki olyan békességesnek látszóan közömbös. Talán úgy mondhatnám, hogy kiégettebbek a gyerekek, és reménytelenebbül állnak a jövõjük építéséhez. A fegyelem szempontjából megdöbbentõ számomra, hogy a mi versenyeinken, pl. a KIDS-en, ha bizonyos sportmérkõzésekre bemegyek szurkolni, egy bekapott gól után a mieink üvöltve skandálják, egy mûanyag flakonnal verve a pad szélét, hogy: bosszuld meg, bosszuld meg! Hát, az igazi sport nem errõl szól. A testet a lélektõl elválasztani nem lehet. A kettõ egységben van. Ha úgy megy neki valaki egy versenynek, hogy megbosszulom, akkor ott valami komoly baj van. És komoly baj az is, ha ezt hagyják és elfogadják, vagy erre buzdítanak. Nagyon szeretem a diákokat, és ha õszintén tárok föl valamit, azt azért teszem, hátha elõbukkan még sok-sok rejtõzködõ igaz ifjú. A mostani generációhoz több szeretet, több türelem és több megértés szükséges. Ma leterheltebbek a diákok. Ha két dolgozat van egy nap és a tesióra ezek után jön, hát sokat kezdeni egy 12.-es leányosztállyal már nem lehet. Ezért is csökkentették le a 12. évfolyamon a testnevelésórák számát kettõre, mert a leánykák elnehezülnek, és sok a felmentési kérelem. Testnevelõtanári szemmel azt mondom, hogy ma fárasztóbb tanítani egy 11-12. évfolyamos leánycsapatot, mint korábban. A 7-10. évfolyamig nincs nagy baj. Ha jól tudom, a tanárnõ nagyon szeret utazni. Van kedvelt helye? Igen. A szigetek. A 70-es, 80-as években háromévente kaptunk „kapitalista" országba útlevelet. Ilyenkor ki kellett használnom az engedélyezett harminc napot. Az Osztyapenkó-szobornál (az M7-es autópálya elején) kiálltam az út szélére, és autóstoppal bejártam Európát. Kalandos, izgalmas, gyönyörû utak voltak. Mindent látni akartam, ezért egy-egy országhoz tartozó szigetvilágra is kíváncsi voltam. Azt tapasztaltam, hogy a szigeteken tisztább lélekkel élnek az emberek. Jobban megõrzik az õsi kultúrát, a szokásokat, és eleve létezik õslakosság, akikkel beszélgetve rengeteg újdonságot, értéket fedeztem fel. Így kedvenceim közé tartozik észak felé a Norvégiához tartozó Lofoten-szigetek, nyugat felé a Spanyolországhoz tartozó Kanári-szigetek, különösen Lanzarote. Ha délnek megyek, akkor Korzika és Szicília, ha keletnek, akkor Mikonosz, Szantoríni és Szamosz. És természetesen kedvelt helyem még a nagy sziget: Anglia, Walesszel és Skóciával együtt. Ha tehetném, Óceánia szigetvilágát nézném meg szívesen, akár évekig is hajókázva. Legközelebbi kétéves tervem az Azori- és a Zöldfoki-szigetek feltérképezése. A világban én mindenhol

41 1 4

jól érzem magam, és Isten kegyelmébõl a jég hátán is elboldogulok. Amikor pedig a Székelyföldet járom, fülig ér a szám, mert ott otthon érzem magam. Melyik az a sportág, amit a Tanárnõ szívesen tanít? Az egyéni sportokat: atlétikát, tornát. Az egyéni sportokhoz erõs akarat, fanatizmus kell. Ott amit teljesítesz, az a te eredményed, a te ügyességed, gyorsaságod, felkészültséged. Ott nem lehet másra fogni semmit. A sportjátékok közül a kosárlabdát szeretem a legjobban. Okos, komoly, intelligens játék, szigorú szabályokkal. Tanítani is nagyon szeretem. A labdarúgás szeretete pedig gyerekkoromban alakult ki bennem. 11 fiú lakott az utcánkban, lány egy se, így velük rúgtam a bõrt egész nap. Ráadásul Kocsis, Puskás, Grosics, Bozsik Cucu, és a többi „nagy" számomra megélt valóság. Ma is látom õket a szemem elõtt. Örömöm, hogy a 6.a és 6.b osztályban vannak rájuk emlékeztetõ tehetséges ifjak. Szép, elegáns csapatjátékkal és egyéni tudással nyernek is mindent. Végezetül: kiket egyszerûbb tanítani, fiúkat vagy lányokat? A fiúkat. Õk teli vannak mozgásvággyal. Már becsöngetés elõtt kint toporognak a folyosón, és várják a mozgáslehetõséget. A lányokat sokszor úgy kell kiterelgetni az öltözõbõl. A hozzáállás nagyon fontos. A tanárnak is jobb a kedve, ha látja, hogy a gyerekek szeretettel közelednek a mozgás felé. Talajtornában a fiúk rosszabbak, mert kötöttebbek, de más területen hamarabb megértenek mindent. A lányoknak aprólékosan fel kell építeni egy-egy mozgásanyagot és akkor általában 2-3 embertõl eltekintve megtanulják. A fiúk a taktikai, logikai feladatokat is hamarabb megértik. A lányok elvarázsoltabbak. Lassabban tanulnak, és bizony némelyek feladják a küzdelmet. Éppen 35. éve tanítok testnevelést e szép történelmi épület falai között, de fiú még sose mondta pl. egy szekrényugrás vagy egy magasugrás elõtt, hogy: nem, nem merem, nem csinálom, úgysem tudom, és soha nem bújt el a másik háta mögé, hátha nem veszem észre. A lányokhoz sok türelem kell, de az ügyesek megszépítik az életemet. Az esztétikus, rendezett, szép mozgás gyönyörû mind a fiúknál, mind a lányoknál. Annak ellenére, hogy a fiúkat könnyebb tanítani, én örülök, hogy sok leányosztályom van. Sose választom a könnyebb utat, mert szeretem a kihívásokat. Úgy gondolom, hogy minél magasabbra teszik elém az ugrómércét, annál megtisztelõbb a feladat: átugrani.

Ágh Nóri (11.d)


42

2008.03.27.

11:14

Page 42

E M E R I C U S

Emericus hírek

BUSZ Márciusban meghirdetett gyûjtésünkre (amelyben iskolánk mikrobuszára gyûjtünk) köszönjük az eddig nyújtott támogatásokat! Lapzártáig már közel 1 millió forint gyûlt össze, amely fele a teljes vételi árnak. Köszönjük!

BALATONAKALI KERT A nagyhéten érkezik a tábor területére mintegy 300 köbméter termõföld. Ezzel be tudjuk fejezni a sportpályát, valamint a teljes felsõ területet újjá tudjuk varázsolni. Egykét héten belül munkagépek fogják szétteríteni ezt a hatalmas mennyiséget. Köszönjük Pálffy Tibornak és Szepesházy Andrásnak az óriási segítséget!

AKALI TANÁRI Turi András segítségével négy szobát teljesen újjá fogunk varázsolni, ugyanis vadonatúj berendezéseket (ágyakat, szekrényeket, lámpákat) kapunk ajándékba. Köszönjük!

AKALI VILÁGÍTÁS A tavaszi szünetben folytatjuk az elektromos rendszer korszerûsítését, biztonságosabbá tételét, amely sajnos elkerülhetetlen beruházás.


2008.03.27.

11:14

Page 43

E M E R I C U S

43

AKALI HAJÓPARK VÉGRE!! Többéves szervezést és tervezést követõen idén nyáron megkezdi mûködését Akaliban a vitorlástáboroztatás! A Piarista Tartományfõnökség közösen egy vitorlásflottát hozunk létre, hogy egész nyáron osztályok, csoportok szervezett oktatás keretében tanulhassanak vitorlázni. Osztályok jelentkezését már várjuk! Részletek a „Vitorlástáborok Balatonakaliban" c. újságcikkben, ahol Turóczi Gáborral, a Piarista Tartományfõnökség mûszaki igazgatójával beszélgetünk, és mesélünk az új programról.

TAVASZI KERTÉPÍTÕ NAPOK AKALIBAN Hamarosan hírül adjuk (idõjárástól és a munkaszervezéstõl függõen), hogy mikor szervezünk egy a tavalyi évhez hasonló „kertépítõ napot" Akaliban, amikor lemegyünk rendbe szedni a tábort. Részletek a két honlapon. Várunk minden érdeklõdõt!

Kertépítõ tábor Balatonakaliban 2006-ban

JÓTÉKONYSÁGI SPORTNAP AZ ISKOLA MIKROBUSZÁÉRT Szeretettel hívjuk az ötödik osztályos családokat április 6-án, vasárnap jótékonysági sportnapunkra. Program: „apukák és fiaik" focimérkõzések, ügyességi versenyek, "óriáscsocsó" verseny az udvaron, „mamás" kosárlabdatorna a tornateremben, valamint ügyességi kerékpárverseny az udvaron! Szünetben „virsliparti" és díjkiosztó. Szeretettel várunk minden érdeklõdõt! További részletek iskolánk honlapján.

5. osztályos családok versenye 2006. (A mûfüves pályáért)


44

2008.03.27.

11:15

Page 44

E M E R I C U S

Vitorlástáborok Balatonakaliban A PIARISTA TARTOMÁNYFÕNÖKSÉG

ÉS AZ

EMERICUS SPORTEGYESÜLET

EGYÜTTMÛKÖDÉSE

Hosszú évek szervezõ és tervezõ munkájának eredményeként az idei esztendõben végre sikerül megvalósítanunk régi álmunkat és vágyunkat, a vitorlázást a Balatonon! Néhány évvel ezelõtt (amikor az alapítványi bált is a hajókért szerveztük) megvalósítottuk a 11 kenu-ból álló flottánkat, de már akkor is a vitorláshajós álmainkat dédelgettük. Akkor még nem volt meg akali táborunk, így vágyunk álom maradt. Turóczi Gáborral - aki a Piarista Tartományfõnökség mûszaki igazgatója - évek óta tervezzük, hogy miként lehetne végre a mi álmunkat és a piaristák régi hagyományait egyszerre megvalósítani. Az idei esztendõben úgy tûnik a beruházás zöld utat kap, és végre meghirdethetjük az elsõ KALAZANCIUS VITORLÁSTÁBORT! Turóczi Gáborral beszélgettem a hagyományokról, a jelenrõl, és a jövõrõl. Milyen hagyományai vannak a vitorlázásnak a piaristáknál, mire alapozzátok a mai vitorlástáborok szervezését? Az 1960-as években indult piarista vitorlázás a vízi cserkész hagyományokra épült. Az egyhetes balatoni túrákon a kapitányok és a legénység is a hajókon éltek, az éjszakákat általában a kikötõkben töltötték, a hajókon aludtak, fõztek. Tehát egy hétre a hajók váltak a túrázók otthonává. A pesti és kecskeméti diákok több évtizeden át saját építésû kismerülésû jollékkal járták a Balatont, éltek át viharokat, sajátították el a vitorlázás rejtelmeit. Két-három nyári túra után pedig hajó-vezetõi vizsgát tehettek, hogy ezután már kapitányként vehessenek részt iskolai vagy saját szervezésû túrákon. Mi változott azóta a vitorlázásban, miért nem tudjátok egyszerûen ott folytatni, ahol a tradíció megszakadt? Sajnos a több mint negyvenéves hajók mára már teljesen kiöregedtek, tönkrementek. Ráadásul azóta sok minden megváltozott a Balaton körül. A hagyományos balatoni vízitúrázás lehetõségei jelentõsen átalakultak a 40 évvel ezelõtti állapotokhoz képest. A kikötõket átépítették, és a túrázásra gyakorlatilag csak nagy tõkesúlyos hajók alkalmasak, ami a piarista iskolai

hagyományoktól teljesen eltérõ feltételek megteremtését igényelné. Ugyanakkor a vitorlázás elsajátításához sokkal alkalmasabbak a mai modern, könnyû siklótestû kishajók, amelyek azonban túrázási célokra nem alkalmasak. Miért gondoltátok, hogy a Szent Imrével közösen lehetne feleleveníteni a régi hagyományt? A Balatonakaliban két évvel ezelõtt indított Szent Imre Tábor egyik titkos célkitûzése volt a balatoni vízi élet megteremtése is. Ebbe a keretbe jól beilleszthetõ a kishajós vitorlásoktatás, amelyhez elengedhetetlen egy bázist jelentõ vízhez közeli táborhely. A Piarista Tartományfõnökség az általa mûködtetett intézmények lehetõségeit is mérlegelve elhatározta, hogy idén nyáron új alapokon megteremti a diákok számára a vitorlázás tanulásához szükséges feltételeket. Így merült fel helyszínül a Szent Imre Tábor, amelyhez már „csak" a hajópark és a biztonságot jelentõ motoros mentõhajó beszerzése szükséges. Természetesen ez szoros együttmûködést jelent a tábort üzemeltetõ Szent Imre Gimnáziummal is. Milyen hajótípust választottatok? A piaristák alapos mérlegelés után az induláshoz hat Laser Pico típusú hajó vásárlása mellett döntöttek. Ezeket a kishajókat kifejezetten fiatalok számára fejlesztették ki,


2008.03.27.

11:15

Page 45

E M E R I C U S és alkalmasak oktatásra is. A kétszemélyes, könnyû siklótestû hajókkal (elsõ ütemben) két csoportban összesen 24 diák vitorlásoktatására nyílik lehetõség. Milyen rendszerben mûködik majd a vitorlásiskola? A táborokat ötnaposra tervezzük, ami elsõ lépésként kezdõ szintû táborokat jelent, ahol a vitorlázás alapjait lehet megtanulni gyakorlott vitorlázóktól, oktatóktól: Elméleti ismeretek: Hajózási földrajz, vízrajzi alapismeretek Meteorológiai alapismeretek Hajóelmélet, hajók felépítése, felszerelése Hajóvezetéstan Víziközlekedési ismeretek Vitorlázáselmélet Kitérési szabályok

45

Azok, akik az alaptáborban már megtanulták a vitorlázás alapismereteit, a következõ években haladó szintû táborokban továbbfejleszthetik tudásukat. Hosszabb távon szeretnénk megteremteni annak a lehetõségét is, hogy a tematikusan felépített táborok alatt a diákok hajóvezetõi vizsgára is felkészülhessenek és a jogosítványt is megszerezhessék. Hamarosan a szentimréseknek is meghirdetjük az elsõ vitorlástáborunkat! A jelentkezési lapot egy-két héten belül fel fogjuk tenni iskolánk honlapjára és az emericus honlapra, ahol további információk is lesznek a hajókról és a programokról!

Schulek Dávid

Gyakorlati ismeretek: Kötelek és csomók Vitorláshajó fel- és leszerelése Vitorlázási irányok Vitorlák beállítása Elindulás Nyíltvízi manõverek Vízbõl mentés Kikötés

a Laser Pico típusú hajótest


46

2008.03.27.

11:15

Page 46

S P O R T

2008. január 28. - február 2.

Sítábor - Insbruck-Igls 68 diák, 12 felnõtt segítõ szervezõ tanárok: Schulek Dávid, Kovács Norbert, Palenik Gergõ, Gáll Zsófia, Szemkeõ-Martin Orsolya, Bencze Dávid

Országos Alpesi Sí Diákolimpia Nekem a síelés mindig nagy öröm. Különösen akkor, ha sikerek is kapcsolódnak hozzá. Második éve megyek nagyobb csapattal az Országos Alpesi Sí Diákolimpiára. Idén, mint ahogy már tavaly is, az ausztriai Grebenzenen került megrendezésre ez a verseny. Az ország minden részérõl érkeztek versenyzõk. Mi a versenyek elõtt egy nappal már a lejtõkön robogtunk lefelé, hogy besízhessük magunkat. Megérte. Volt, aki épp most váltott lécet, és az új, hosszabb „lovat" meg kellett zabolázni, mert mindig kiszaladt alóla. Szerencsére ez a rövid idõ elég volt rá, hogy a versenyen a dobogó legfelsõ fokára állhasson. A csapat

tagjai rendszeresen járnak edzeni, sokan közülük, például Bács Anna és testvére, Marci, valamint Haller Bálint idén nagyon sokat fejlõdtek. Az eredmények magukért beszélnek. Csak Annát és Marcit sajnálom, mert az õ lécük lecsatolt a nehéz hóban, pedig a dobogóra, vagy annak közelébe vártam õket. Szerencsére jövõre is lesz diákolimpia, akkor bizonyíthatnak. Ha nagyon jó síelõ vagy, és te is vállalkoznál egy ilyen kalandra, ITT A HELYED, VÁRUNK!

Kováts Bea


2008.03.27.

11:16

Page 47

S P O R T

Sport talentum Labdarúgás Kerületi Labdarúgó Terembajnokság III. korcsoport (5-6. oszt.) Iskolánk csapata I. helyezett lett (Püski Zsombor (6.a), Kaán Kristóf (6.a), Pongor Márton (6.b), Dalmi Kristóf (6.b), Oláh Márton (6.a), Molnár Szabolcs (6.a), SüleSzigeti Attila (6.b)) Felkészítõ tanár: Balog Zsófia Röplabda Kerületi Miniröplabda III. korcsoport (5-6. oszt.) Iskolánk csapata II. helyezett lett Felkészítõ tanár: Schulek Dávid Kerületi Röplabda Bajnokság VI. korcsoport (11-12. oszt.) Iskolánk csapata I. helyezett lett. Felkészítõ tanár: Schulek Dávid Kézilabda Kézilabda Lány Amatõr Budapest Bajnokság Iskolánk csapatai megszerezték az I. és a II. helyet is. Felkészítõ tanár: Skoumal György Kézilabda Fiú Amatõr Budapest Bajnokság Iskolánk csapatai megszerezték az I. és a III. helyet is. Felkészítõ tanár: Kovács Norbert és Tengelyné Kovács Andrea Országos Alpesi Sí Diákolimpia Egyesületen kívüli kategória III. korcsoport Gaál Kinga (6.b) 2. hely Haller Bálint (7.a) 7. hely IV. korcsoport Bessenyey Bertalan (7.a) 4. hely Gaál Réka (7.a) 5. hely Igazolt versenyzõk IV. korcsoport Köllõd Csaba (8.b) 1. hely V. korcsoport Huszár Dorottya (11.d) 6. hely VI.korcsoport Köllõd Luca (12.b) 1. hely Felkészítõ tanár: Kováts Bea

47


2008.03.27.

11:16

Page 48

FÉKEZETT HABZÁS A szentimrés szappanopera

Iskolánk diákjai nemrégiben megismerkedhettek az új menza étkeztetési rendszer fõszereplõjével. Ime a levesestál.

Nyugodtan mondhatjuk, ez új színt vitt megszokott kis életünkbe.

Többek szerint feketét...

Már a bejárat elõtt elkezdtük a brutális sorbanállást. Valahonnan ismerös volt ez a helyzet... De honnan is?

Kajajegyeket ellenörzésre kérjük felmutatni!

Sorbanállás közben a tanárok és az Igazgató úr próbálták elmagyarázni mik az új rendszer lényeges mozzanatai.

ja megvan! BKV. Metró bejárat!

Na ez kész!

Nem mondanám hogy megértettük... Azt viszont mindjárt vágtuk, hogy miután megettük a levest, benn ismé sorba kell állni!

Miért van ott az az üres szék??? Ide még pont befér egy ötödikes!

Minden asztalhoz HAT gyereknek kell leülni, a kollektivitás érdekében mindegy hogy ismerik e egymást...

Úgy éreztük az elsõ napokban, némely szünetben tényleg kusza volt minden.

Ha már kitalálták Tanárnõ, megoldjuk tanárnõ! Érti? MEG-OLD-JUK!

Igazgató úrnak jelentem, kialakult a káosz.


2008.03.27.

11:16

Page 49

I gazgató úr, Igazgató úr, elfogyott a TÁLCA!!

KÉRETIK TÁLCÁT HOZNI!!!

Igazgató úr, Igazgató úr, elfogyolt a TÁNYÉR!

KÉRETIK TÁNYÉRT HOZNI!!!

Különben is. A pozitív életszemlélet...

Lassan azért helyrerázódtak a dolgok

A víz jó..

Kíváncsi vagyok kit ültetetnek ide hatodiknak... Még jó hogy nyolcadik utasunk nem lesz mert az a halál!

Meg a humor mindig átsegít a nehéz perceken...

Van leves. Néha még több is jut. Ez egy biztos pontl!

“... Ha mindnyájan beleegyeztek én nem ellenzem...” ( találjátok, ki honnan az idézet)


Érdekességek a Nagyvilágban rovat

2008.03.27.

11:17

Page 50

A Fékezett Habzás két újkeletü rovattal is kedveskedik olvasóinak ebben a számban. Itt érdekességeket láttok, méghozzá olyanokat, melyeket Iskolánk diákjai fényképeztek le a távoli országokban.

Ezt a szép angliai templomot 10. A-s cserekapcsolatos tanulóink tekintették meg tavaly Alcesterben. A torony különlegessége a baloldalon látható Harangszoba, amelyben a különbözõ harangokat ilyen összetett féle haranghúzó kötélzettel lehetett kezelni.

Ugyanabban a szobában látható a falon egy szép ódon barna fatábla, a Miatyánk szövegével angolul. Aki még nem tudja, innen megtanulhajta...

Ezt pedig a repülõrõl láthattuk, nem sokkal a magyarországi felszállás után. Ez a Balaton egy egészen különleges szögbõl

Utolsó két képünket Varga Dániel 2002-ben végzett öreg diákunk küldte be, akit jósorsa és kalandvágya egy varázslatos távolkeleti körutazásra vezetett. Még mindig kint van, de pár képet már küldött Burmából ezek közül látunk itt kettõt.

Burmában még nem tart ott a motorizáció ahol Európában, ezért ha emeletes buszra van szükségük egy teherautó is megteszi... A taxis kép pedig magáért beszél...


2008.03.27.

11:17

Page 51

f Rejtvény rovat

FÉKEZETT HABZÁS 1. Hány fiú van ezen a képen? a) Egy. b) Kettõ c) Három

1. Mire gondolt mosolygós pajtásunk amikor elcsattant a fotó? a) Csokikrémes lett az újjam, lenyalom. b) A körömlakkom nézzétek milyen diszkrét. c) Látjátok, nekem egy középsõ ujj van a bal kezemen. Nektek mennyi?

A.

B.

1. Hol érezték jobban magukat a lányok?? a) Az A képen. b) A B képen. c) Semelyiken, mert csak megjátszották hogy örülnek, valójában emberkerülõ, passzív, visszahúzódó kislányok .

Baró képek rovat Új rovatot indít a diákok kreatív, vizuális világlátására kíváncsi Fékezett Habzás! Akinek vannak különösen jól sikerült képei, fõleg ha az iskolánk környezetében, vagy tanulóinkról készült, juttassa el az alábbi email címre: [email protected] A legjobbak, legötletesebbek, legviccesebbek közül párat leközlünk a következõ számban. Ha akartok címet vagy rövid, frappáns feliratot is mellékelhettek a képekhez! (De ha a szerkesztõség frappánsabbat talál ki, fenntartja a jogot hogy azt írja oda :)

Az elsõ hármat ismeretlen mûvész készítette az idei Sítáborban

A Kanalak is pihennek a menzán... Aludj el szépen kis Balázs.

Esõcseppek fantázia

A csésze flörtje a bögrével


2008.03.27.

11:18

Page 52

pingvin_3_layout.qxp :10 Page 1

Recommend Documents