Pierre Kossi Odi AZ ANGOLAI NÉPKÖZTÁRSASÁG GAZDASÁGI FEJLŐDÉSÉNEK N É H Á N Y JELLEMVONÁSA
Az angolai gazdaság helyes föltérképezését többek k ö z ö t t megnehezíti az a tény, hogy a 'portugál gyarmatosítok befolyása alatt készült, és a rész ben még m a is készülő elemzések két alapvető hibától terheltek. Az egyik hiba az a tévhit, hogy a p o r t u g á l g y a r m a t u r a l o m nem volt képes a nagy gyarmati h a t a l m a k példáját követő „ésszerű" kizsákmányolás modelljét kikényszeríteni, a másik pedig az az előzőhöz fűződő tévhit, amely abban nyilatkozik meg, hogy lebecsüli a g y a r m a t t a r t ó ország gazdasági érdekelt ségének jelenlétét, és ebből azt a következtetést vonja le, hogy az a p o l i tikai függetlenség elnyerése u t á n képtelen a neokolonialista k i z s á k m á n y o lásban szerepet vállalni. A valóság azonban egyik véleményt sem tá masztja alá. A tények ezzel szemben azt mutatják, hogy Angola gyarmatosításának folyamatába — különösen a 20-as évektől kezdődően — beleépült a k i zsákmányolás „ésszerű" rendszerének kialakítása. Ez a folyamat abba a z i r á n y b a h a t o t t , hogy megteremtsék az azelőtt nem létező piaci gazda ságot ebben az országban, és ily m ó d o n föltételeket teremtsenek egy olyan gazdasági s t r u k t ú r a kialakításához, amely szavatolja a kapitalista kizsákmányolást, függetlenül attól, hogy milyen formában m a r a d fönn a g y a r m a t t a r t ó hatalom közvetlen politikai h a t a l m a , sőt attól függetlenül, hogy ez a politikai hatalom esetleg teljesen megszűnik.
A PORTUGÁL FÜGGŐ KAPITALIZMUS
IDŐSZAKA
Ennek a folyamatnak a lényege az volt, hogy a portugál g y a r m a t pusztán kereskedelmi jellegű kizsákmányolásáról és az alacsony terme lékenységű k é n y s z e r m u n k a alkalmazásáról fokozatosan áttértek egy ha ladóbb pénzgazdálkodásra, a piaci gazdálkodás megteremtésére, habár ennek kibontakozása elé g á t a t emelt a. g y a r m a t t a r t ó hatalom viszonyla gos tőkeszegénysége. Angola gazdasága egész az 50-es évekig úgyszólván kizárólag az ala-
csony műszaki szintű mezőgazdasági termelésre és az olcsó munkaerőn alapuló extenzív gazdálkodásra épült. A belső piac igen szűk és fejlet len volt, a külkereskedelem mechanizmusa pedig a k a d á l y o z t a a helyi ak kumulációt. A z 50-es években azonban megindult a gazdaság átalakulá sának folyamata az úgynevezett Fomento-terv alapján, a m e l y lehetővé tette a feldolgozóipart szülő infrastruktúra létrehozását, a bányászat ki bontakozását és a szakképzettebb m u n k e r ő k i a l a k í t á s á t . í g y aztán m á r a 60-as évek közepén a helyi szükségleteket kielégítő gazdaság mellett fejlődésnek indult a piaara termelő afrikai mezőgazda ság, a gépesített intenzív ültetvényes termelés és a hasonlóképpen gyor san fejlődő bányászat. Ezzel az angolai gazdaság a termékeket nézve sok rétűbbé válik és állandóan gyorsuló fejlődést m u t a t , azzal, hogy ezen a fejlődésen megérződnek a függő kapitalizmus jellegzetességei. Elsősorban abban, hogy a fejlődés nem kiegyensúlyozott, a beruházások a külföldi eszközökre alapulnak (elsősorban a helyi akkumuláció szegénysége és bizonytalansága miatt), ezek a külső befektetések viszont elsősorban a k i vitelre való termelést mozdítják elő. A z eredmény azonban n e m m a r a d t el: Angola fokozatosan és elég gyorsan bekapcsolódott a nemzetközi munkamegosztásba, ami egyben létrehozta a kizsákmányolásnak azt a mechanizmusát, amely lassan függetlenítette m a g á t a közvetlen politikai uralomtól is. A másik említett hiba abból ered, hogy nem ismerik föl azt a jelentős szerepet, amelyet a portugál gazdaság játszott Angola piaara termelő gaz daságának kibontakozásában. A p o r t u g á l gazdaság viszonylagos gyenge ségeit ugyanis a gyarmatosítók közvetlen politikai h a t a l m á v a l pótolták, és ezzel lehetővé vált a kulcságazatok, például a b a n k o k , ellenőrzése és a portugál tőke jelenléte m i n d e n ü t t , amivel szemben a más eredetű kül földi tőke csak a gazdaságnak bizonyos ágazataiban jelentkezett és je lentkezhetett. Egészében véve az a körülmény, hogy a függetlenség után nem a piac ra termelő gazdaság tett szert egyeduralomra Angolában, nem a n n a k t u d h a t ó be, hogy a portugál g y a r m a t u r a l o m n e m t u d t a létrehozni a ki zsákmányolás „ésszerű" rendszerét, nem t u d t a megteremteni a függő k a pitalizmusra jellemző gazdasági s t r u k t ú r á k a t , más szóval a portugál gaz daság nem azért nem t u d t a a függetlenség elnyerése után fenntartani a neokolonialista kizsákmányolást, mert a portugál t ő k e nem hatolt be a gazdasági élet m i n d e n pórusába és nem hozta létre saját intézményeit. Ennek a neokolonialista rendszernek a felszámolásában m á r d ö n t ő sze rephez jutottak az ország belső erői, amelyek meg t u d t á k változtatni a portugál g y a r m a t u r a l o m n a k a nemzetközi tőke támogatásával megte remtett, neokolonialista kizsákmányolást szülő struktúráját.
AZ ELŐZŐ FEJLŐDÉS
MARADVÁNYAI
A neokolonializmus elleni küzdelemben döntő szerephez jutott az, hogy a kapitalista hatalmak — beleszámítva a portugál g y a r m a t o s í t ó k a t is — nem t u d t a k maguk mögött hagyni, vagyis nem t u d t a k létrehozni egy olyan elitet, amely érdekelt lett volna abban, hogy hídként összekösse a neokolonialdsta érdekeket és az új angolai h a t a l m a t . A hatalom Angolá ban a nacionalista, forradalmi erők kezébe k e r ü l t , amelyek visszautasít ják a függő kapitalizmust, m e r t t u d a t á b a n v a n n a k annak, hogy ez az ú t gúzsba kötné igazi fejlődésüket. Ezek az erők most azzal a súlyos feladat tal küszködnek, hogy fölszámolják azt a gazdasági struktúrát, amely Angolát az elmaradottság állapotában t a r t o t t a és tartja még ma is. A függetlenség elnyerése után Angolában lejátszódott változások jobb megértéséhez hangsúlyoznunk kell, hogy Angolának a függetlenség elnye réséig terjedő gazdasági történelmét k é t időszakra oszthatjuk, mégpedig a g y a r m a t u r a l o m előtti gazdaságra és a gyarmati gazdaságra. Az első korszak maga is több szakaszra osztható, úgyhogy az ország gazdasági fejlődésében nagyjából a következő időszakokat különböztethetjük meg: az igazságtalan kereskedelem (1482,—1850), a rabszolgakereskedelem (1520—1885), a katonai megszállásért v í v o t t háborúk (1885—1910), a kapitalista kizsákmányolás (1910—1961) és az angolai forradalom (1961—1975) korszakát. Persze ez a beosztás nagyon is föltételes, m á r azért is, m e r t egy-egy időszaknak a kezdete nem m i n d i g esik egybe az előző k o r s z a k n a k a lezártával. Szembetűnő azonban, hogy a fenti t ö r t é nelmi időszakok egybeesnek az úgynevezett „gazdasági ciklusokkal", amelyeket a legfőbb kiviteli termékek fémjeleznek: a rabszolgák, a viaszk és a kaucsuk oiklusa (1892—1910), a gyémánt és a kukorica (1917— 1945), a k á v é (1946—1972) és a kőolaj (1973-tól) ciklusa. M á r maga a fenti beosztás n y i l v á n v a l ó v á teszi, hogy nem szólhatunk Angola pillanatnyi gazdasági helyzetéről, anélkül, hogy n e vessünk egy visszapillantást az előző évtizedekre, arra az időszákra, amelynek ered ményei beépültek a mai korszakba, még a k k o r is, ha nyilvánvaló, hogy a helyzet mind a gazdálkodás eredményeiben, m i n d pedig a s t r u k t ú r á t nézve lényegesen és mélyrehatóan megváltozott. Ahhoz azonban, hogy ezekről a változásokról b á r m i t is mondhassunk, k o n k r é t a n meg kell vizs gálnunk a megtett út és fejlődés egyes jellegzetességeinek indítékait. Ásványkincseiben, területe oroszlánrészének megművelhetőségében és egyéb természeti adottságaiban. Angola a leggazdagabb afrikai országok közé tartozik. A portugál g y a r m a t u r a l o m lehetőségeihez mérten mindent megtett a n n a k érdekében, hogy ezt a hatalmas gazdagságot a maga javá ra hasznosítsa. A hatalmas lehetőségeket felismerve dr. D a Silva C u n h a , a portugál tengerentúli területek minisztere 1970-ben látványos tervet dolgozott ki Angola gazdasági fejlődésének meggyorsítására. A mezőgaz daság általános helyzetén ez a terv nem sokat t u d o t t változtatni, az ipari fejlődés lendülete azonban teljes egészében indokolta dr. D a Silva C u n h a lelkesedését. Az ipari termelés ugyanis 1962-től olyan nagy lendületet
vett, hogy 1969-ig m á r megháromszorozódott, mivel évente 17 százalék kal növekedett. Igaz, hogy ez a felvirágzás elsősorban a k i v i t e k e szállító iparra k o r l á t o z ó d o t t . D e a fejlődés intenzivitása t a g a d h a t a t l a n , elég csak megemlítenünk, hogy mindössze k é t év alatt, 1968-ban és 1969-ben, töb~ mint 400 engedélyt a d t a k ki a m a n u f a k t ú r a jellegű tevékenység beindí tására és javítására. Ez az egész tevékenység a kiviteli termékek feldolgo zására irányult. A helyzetre jellemző, hogy milyen rohamosan növekedett a g y a p o t k i vitel is. Értéke az 1967. évi 1,5 millió fontsterlingről 1970-ben több m i n t 6 millió fontsterlingre emelkedett. Igaz, hogy ez a kivitelre irányuló ter melés a helyszínen igen kevés változtatást h o z o t t , és a változások hatása csak a gazdaságilag kiváltságos helyzetben lévő fehérekre korlátozódott. A fejlődésnek ezt a g y a r m a t i korlátait figyelembe véve elmondhatjuk, hogy a gazdaság fejlődése kétségtelenül szenzációs eredményeket hozott. A z igazi f o r d u l a t 1964 áprilisában következett be, amikor az afrikai háborúk t e r h e alatt és külföldi partnereinek nyomása alatt Lisszabon a g y a r m a t u r a l o m történetében ismeretlen lépésre szánta magát, mégpedig arra, hogy g y a r m a t a i t megnyissa a külföldi tőke előtt, azzal a jelszóval, hogy „a külföldi beruházó még a portugállal szemben is előnyben része sül". A z eredmény nem m a r a d t el. A külföldi beruházások 1964-ben a b r u t t ó állótőkének alig 15 százalékát tették ki, 1969-ig viszont részará nyuk m á r 25 százalékra emelkedett és t o v á b b r a is állandó n ö v e k v ő i r á n y z a t o t m u t a t o t t . Ettől az évtől, vagyis 1964-től kezdődően a p o r t u gál tőke m á r csak kevés tevékenységi területen t a r t o t t a meg egyedural mát, a b á n y á s z a t n a k pedig m i n d e n fontosabb ágazata száz százalékosan a külföldi tőke kezébe került. Angolai b i r t o k á n a k megtartásáért harcolva a rendszer arra kényszerült, hogy a p r á n k é n t áruba bocsássa mindazt, ami ezen a birtokon érték volt, hogy így a z t á n viselni tudja a z o k a t a költsé geket, amelyeket az angolai nép felszabadító háborúja kényszerített rá. Megfelelő tőke hiányában a portugál g y a r m a t u r a l o m a gazdaságot m i n d inkább a külföldi tőkének engedte át, miközben ő maga a tiszta neokolonialista uralom kiépítésére állott át. Ebben az időszakban 1965-től 1970-ig az ország ásványkincseinek k i szállítása megkétszereződött és évi 170 millió fontsterling értékre ugrott. M a j d n e m az egész fenti kivitel a külföldi tőke kezében volt. Az angolai ásványércek oda v o n z o t t á k a nyugati világ néhány m a m m u t v á l l a l a t á t , m i n t a nyugat-németországi K r u p p , vagy az amerikai Gulf, u g y a n a k k o r azonban a dél-afrikai tőke is m i n d jelentősebb pozíciókat h ó d í t o t t m a gának az angolai gazdaságban. Az angol—amerikai rézcsoport — amely ben neve ellenére túlsúlyban volt a dél-afrikai tőke — 1971-ben n a g y szabású k u t a t ó m u n k á l a t o k b a kezdett Angola keleti részén, ahova felté telezhetően á t n y ú l t a zambiai és katangai (zairei) rézövezet. Egy észak amerikai társaság foszfátot t á r t föl Benguele környékén. D e hasonló k u t a t ó m u n k a folyt az ország más részében is. A g y a r m a t t a r t ó rendszer tehát t a r t a l m á b a n és intenzitásában egy sajá tos k o r s z a k o n ment át. Lényegében semmi sem változott az angolaiak
iránti viszonyon. A négerek továbbira ás puszta munkaerő m a r a d t a k , ame lyet megszerveztek a fehérek által i r á n y í t o t t és a fehérek javára m ű k ö d i gazdaságban. A különbség csak az volt, hogy a megváltozott helyzet több profitot h o z o t t az amerikaiaknak, a németeknek, a franciáknak, az ango loknak és a „gazdag v i l á g " egyéb képviselőinek. H a b á r nincsenek pontos a d a t a i n k a fehérek és a négerek közötti kereseti viszonyokról, tényként állapíthatjuk meg, hogy bizonyos fokig javult az afrikaiak keresete is, de a fehérek életszínvonala a megnövekedett bevételek a r á n y á b a n sokkal rohamosabban növekedett. Egyszóval kialakult egy olyan rendszer, amely nem az egész közösség nek, hanem csak a kisebbik részének hasznát nézte, mégpedig a fehérek hasznát. Angolában pedig 300 000 fehér és 5 millió afrikai élt. A gazda ság gyarmati jellegére még jellemzőbb v o l t , hogy Angola szinte korlátlan mennyiségben t u d t a előállítani a gyapotot, u g y a n a k k o r a szövetet és a gyapottermókeket a „metropolistól" vásárolta. í g y például Angola 1967ben 6,1 millió fontsterLing értékben v á s á r o l t külföldön gyapotszövetet, mégpedig ebből 5,6 millió fontsterling értékűn Portugáliától. N e m vitás, hogy ez a gazdaság egy o l y a n gépezetnek a kialakítását szolgálta, amely a j a v a k a t a „fejletlen" Angolából Portugáliába és a többi „fejlett" or szágba j u t t a t t a el, többek k ö z ö t t J a p á n b a is, amely a dél-angolai Kassingiban a K r u p p vállalat által kitermelt vasérc legfőbb vásárlója lett. Angolában többek k ö z ö t t az alábbi multinacionális társaságok m ű k ö d tek: a) Nyersanyagtermelés: — C o m p a n n i a dos Diamantes d e Angola, S. A. R. L.-Diamang 1972ben több m i n t 70 százalékban nem portugál tőkével, Angola gyémánt termelését teljes egészében kezében t a r t o t t a ; — C o m p a n h i a Mineira do Lobito — portugál tőkével, vagyis az ak kori angolai k o r m á n y és a portugál részvényesek tőkéjével, kezében t a r t o t t a Angola majdnem egész vasérctermelését; — G a b i n d a Gulf Oil G o m p a n y , a Gulf O i l Corporation fiókvállalata, amerikai tőkével, a z egész k i v i t e k e szánt kőolajat ő termelte ki; — Tenneco-Angola Inaco amerikai tőkével; — C o m p a n h i a Geral dos Algoddes d e Angola C o t o n a n g — belga és portugál tőkével a legfőbb g y a p o t t e r m ő t a r t o m á n y majdnem egész gya pottermelését t a r t o t t a kezében; — S E T A — amerikai és portugál tőkével a dohánytermesztés terén. b) Behozatali szektor: Személygépkocsik és más j á r m ű v e k , m o t o r o k és szerszámok behozata lával foglalkoztak a külföldi társaságok erős fiókszervezetei: — Casa Americana Comercial, — H u l l Bluth (Angola) — Róbert H u d s o n and Sons ( P T Y ) Limited, dél-afrikai székhellyel, — Sociedade Comercial Luso-Holandesa, — F I N A (Angola) — belga és p o r t u g á l tőke, — Texaco Petróleos de Angola — amerikai tőke.
c) A hazai piacra termelésben: E területen a műszakilag fejlettebb országok v a n n a k képviselve, kevés bé a portugál vállalatok és az itteni vállalatok néhány kivételével eléggé elaprózottak voltak. K ö z ü l ü k a legnagyobbak: — Petrangol — C o m p a n h i a de Petróleos d e Angola — a F I N A v á l lalat és az akkori angolai állam tőkéje, — Secil csoport — d á n és portugál tőke, — Angola African O x y g e n — dél-afrikai, angol, portugál tőke, — Angotronicas — a japán H i t a c h i fiókvállalata, — Jalber (Angola) szépítőszerek, francia és p o r t u g á l tőke. Ezenkívül volt még néhány szállítással, biztosítással stb. foglalkozó nagy társaság is, m i n t például a C o m p a n h i a dos Caminhos de Ferro de Benguela, Delta Line, Mitsui Osk Line, Ahdenix Assurance C o m p a n y stb.
A GYARMATURALOM UTOLSÓ ÉVE Az angolai gazdaság, illetve fejlődésének vizsgálata n e m lenne teljes, ha nem foglalkoznánk legalább vázlatosan 1973-mal, vagyis a portugál g y a r m a t u r a l o m utolsó évével, amikor még rendelkezett minden föltétel lel szándékának megvalósítására. M e r t m i n t ismeretes, 1974. április 25-én Portugáliában a forradalmi tisztek megdöntötték a fasiszta d i k t a t ú r á t és ezzel megteremtették a föltételeket ahhoz, h o g y egy évre rá, 1975-ben, Angola fölszabaduljon. Valamennyi rendelkezésünkre álló statisztikai a d a t szerint az 1973. év jelentette Angola kapitalista kizsákmányolásának csúcsát. A z a d a t o k ezt meggyőzően igazolják. 1961-től 1973-ig az angolai külkereskedelem a következőképpen alakult:
Kivitel tonnában 1961 1965 1969 1973
1 1 7 15
328 941 997 446
618 193 883 491
Behozatal tonnában 472 430 860 1 055
350 118 896 277
A fenti adatokból az alábbi következtetések a d ó d n a k : a) a kivitel sokszorosan túlszárnyalta a behozatalt, b) a kiszállított áru éréke 112 263 359 000 escudo volt a behozatalié 100 362 562 000, ami a z t jelenti, hogy a n a g y a r á n y ú mennyiségi többlet ellenére a kiviteli többlet mindössze 11 900 000 000 escudo, c) a kivitel évente 19,8 százalékkal, a behozatal pedig csak 11,8 szá zalékkal növekedett, d) a kivitel pénzbeli értéke évente 17,7 százalókkal, a behozatalé pe-
dig csak 14,4 százalékkal növekedett, ami különösen v o n a t k o z i k az 1970—1973. évi időszakra, amikor is megnövekedett a kőolaj kivitele, és ez befolyásolta az egész kiviteli-behozatali s t r u k t ú r á t , e) nem tudni pontosan, hogy állandó á r a k o n számolva hogyan alakult ténylegesen a kivitel és a behozatal közötti arány, de biztos, hogy itt a növekedés jóval kisebb volt, m i n t az előző p o n t b a n feltüntetett 17,7 szá zalékos, illetve 14,4 százalékos növekedés. A z említett időszakban a legfontosabb kiviteli termékek az alábbiak voltak ( % - b a n ) :
Év
1961 1965 1969 1973
Kávé
34,45 46,75 34,50 26,60
Gyémánt
13,92 15,73 19,60 10,40
Vasérc
4,25 2,56 11,70 6,30
Kőolaj
— 0,70 5,20 30,00
Érc
18,17 18,99 36,50 46,70
K á v é és érc együtt 53,62 65,74 71,00 73,30
A legfőbb termékek 1960-ban az összkivitelnek alig a felét tették ki, míg 1973-ban m á r az összkivitel közel háromnegyedére emelkedett rész a r á n y u k . Megkülönböztetett figyelmet érdemel a kőolajkivitel rohamos növekedése, a k á v é , és a gyémántkivitel viszonylagos visszaesése, valamint a vasérckivitel ingadozása. A z érckivitel 1961-ben 20 százalék alatt volt, 1973-ban pedig m á r az összkivitelnek! közel a felét adta.
A NEMZETI GAZDASÁG MEGTEREMTÉSE A függetlenség elnyerése után a nemzeti újjászületés érdekében az A n golai N é p k ö z t á r s a s á g k o r m á n y a fordulatot hajtott végre a népgazdaság ban. Változtatni kellett ugyanis a fent vázolt helyzeten, amikor az angolai gazdaság mindenkit kiszolgált, csak éppen az angolaiakat nem. Eddig azonban az angolai nép álmának megvalósításában csak az első lépéseket tették meg és még sok erőfeszítésre és nagy akaraterőre lesz szükség ahhoz, hogy a k i t ű z ö t t célt teljes egészében el is érjék. Nehéz volt kivívni a függetlenséget, de az angolaiak most n a p r ó l n a p r a tapasz talhatják, hogy a „ s z a b a d " haza igazgatása semmivel sem k ö n n y e b b fel adat. A nehézségeket csak növeli, hogy Angola még mindig hadüzenet nélküli háborúban áll déli szomszédjával, az erős Dél-afrikai Köztársa sággal. A z M P L A — P T (Angola Népfelszabadító Mozgalom — M u n k a p á r t ) gazdasági programja az alábbi célokat t a r t a l m a z z a : 1. Megteremteni a politikai, t u d o m á n y o s és műszaki föltételeket az or szág általános fejlődéséhez, növelni a termelést és a termelékenységet a gazdasági élet minden területén.
2. Fejleszteni és oltalmazni a gazdaság állami szektorát a gazdaság döntő területein (bankok, villanygazdaság, biztosítás, egészségügy, k ö z igazgatás), hogy az legyen a nemzeti gazdaság lényeges alapja, aminek érdekében: — elkoboztak minden elhagyott vállalatot és h o z z á l á t t a k a többi vál lalat államosításához, hogy az ország minden kincse azokat illesse meg, akik munkájukkal azt létrehozták; — fejleszteni a nehézipart mint a független és haladó gazdaság alap ját stb. A fenti programcélokkal összhangban 1975. november 11-e, vagyis a függetlenség elnyerése óta az Angolai N é p k ö z t á r s a s á g k o r m á n y a több mint 270 v á l l a l a t o t és intézményt államosított (vagy kobzott el). Kezébe ra gadta az ország gazdaságának minden fontosabb emelőjét és döntően be folyásolja a m e g m a r a d t külföldi tőkét is. M a m á r az angolai állam ke zében van a kőolajkitermelés 51 százaléka, a gyémántbányászat 61 szá zaléka, a cukortermelés 100, a cementgyártás 58, a margaringyártás 76, a sörgyártás 85, a szappangyártás 55, a p a p í r g y á r t á s 100, a személygép kocsi összeszerelés 100, a hajóépítés 100, a szállítás 100 és a villanygaz daság 100 százaléka. A fiatal független ország számára azonban nem k ö n n y ű feladat moz gásban tartani és igazgatni ezt a gazdasági gépezetet. A feladatot csak megnehezíti, hogy Angolát 1975 után több m i n t 350 000 lakosa (főleg a g y a r m a t t a r t ó k ) bagyta el, köztük zömmel' a szakkáderek. így aztán m a Angolának évente k b . 200 millió amerikai dollárba kerül a külföldi szakemberek fizetése. A létfontosságú termékek termelése azonban nem esett vissza, mint ahogy a kapitalista h a t a l m a k számították, elsősorban arra kalkulálva, hogy a z országnak nagy gondot okoz majd az állandó dél-afrikai agreszszió. T o v á b b r a is naponta 200 000 barel kőolajat termelnek k i , d e ez a mennyiség állandóan növekszik. A kávétermelés kissé visszaesett, m e r t nehézségek t á m a d t a k a nyugati gépekkel való ellátásban, a gyémántkiter melés pedig 30 százalékkal csökkent. Legnagyobb nehézségek azonban az élelmiszer-termelésben m u t a t k o z n a k . Ezeket a nehézségeket azonban h a marosan leküzdi az ország, mivel a dél-afrikai agresszorok betörései miatt délen megműveletlenül m a r a d t földek kieső termését a K a m a b a t e l a Luingában 350 000 hektáron és Quicuchiban 12 000 hektáron létrehozott agráripari komplexum termelése hamarosan pótolja. Végezetül, összefoglalóként még a z t kell elmondanunk, hogy az an golai gazdaságnak csak most kell igazán kibontakoznia ahhoz, hogy a társadalom minden rétegét egyformán szolgálja. Ehhez azonban meg kell teremteni a szükséges feltételeket, elsősorban az Angolában annyira h i á n y zó szakkádereket, akik képesek lesznek a n a g y eszméket tettekké alakítani. Bálint
István
fordítása
