PH.D ÉRTEKEZÉS TÉZISEI
DARÁZS LÉNÁRD:
VERTIKÁLIS
KARTELLEK
KONZULENS: DR. KISFALUDI ANDRÁS EGYETEMI TANÁR
ELTE ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR BUDAPEST, 2006
BEVEZETŐ GONDOLATOK ÉS PROBLÉMAFELVETÉS A modern gazdasági folyamatok zavartalansága és többek szerint a társadalmi demokrácia kiteljesedése feltételezi a piacgazdaság motorjának, a gazdasági versenynek a hatékony jogi védelmét. A versenyjog ma már a „gazdasági alkotmányosság” alapvető területe, szabályozási terjedelme és szerepe meghatározó a jogrendszer egészében és mindenekelőtt a gazdasági jogban. A versenyjogi szabályozás egyrészt az államra vonatkozó versenyjogi szabályokon (közbeszerzésen, állami támogatások jogán), másrészt a vállalkozásokra vonatkozó versenyjogi rendelkezéseken (tisztességtelen verseny elleni jogon és a versenykorlátozások elleni jogon) keresztül kívánja a gazdasági versenyt védeni. A vállalkozásokra vonatkozó, versenyvédelemmel kapcsolatos szabályok a modern piacgazdaságokban elsődlegesen arra koncentrálnak, hogy a széles értelemben felfogott közérdek védelme céljából a „versenyt”, mint a konkrét piaci szereplők individuális érdekeitől elszakadt, egzakttá vált ”intézményt” védjék. Az individuális, egyedi versenyjogi jogviták háttérbe szorulnak, és átadják helyüket az „intézményesült” verseny védelmének, azaz a közérdek megóvásának. Így a mai jogrendszerekben döntő súlyt kap a versenykorlátozások elleni jog három területe: a versenykorlátozó megállapodások (kartellek) tilalma, az erőfölénnyel való visszaélés tilalma és a fúziókontroll joga. A versenykorlátozások közül jelentőségét és a versenyre gyakorolt hatását tekintve kiemelkedik a kartelljog. A versenykorlátozás a kartell esetében azzal valósul meg, hogy a vállalkozások olyan tágabb értelemben felfogott „megállapodást” kötnek egymással, amely alkalmas a verseny torzítására. A kartellnek, mint versenykorlátozó „megállapodásnak” az elméleti és jogalkalmazási behatárolása, annak komplex mivolta miatt, rendkívül nehéz feladat. Ezért általában a kartellhez a legújabb versenyjogtudomány három különböző, de egymást átfedő aspektusból közelít. Megragadható egyrészt a „megállapodás” annak technikai megvalósulása oldaláról, amely szempont szerint teszünk különbséget a „megállapodás” versenyjogi fogalmán belül összehangolt magatartás, a polgári jogilag is értelmezhető megállapodás és az ún. vállalati társulás döntése között. Egy másik megközelítési mód lehet annak vizsgálata, hogy a (bármilyen technikai formában megvalósult) kartellnek milyen jellemző tartalma van. A leginkább funkcionális, a kartell lényegéhez legjobban közelítő szempont az a harmadik aspektusa a „megállapodásnak”, amely elsődlegesen arra koncentrál, 2
hogy a bármilyen formában és bármilyen tartalommal létrejövő kartell kik között, azaz a gazdasági verseny (a piac) mely szereplői között valósul meg. A kérdés úgy is felvethető, hogy a piaci folyamatok mely szintjén elhelyezkedő vállalkozások a kartell résztvevői. Ebből a szempontból teszünk különbséget a horizontális és a vertikális kartellek között. A horizontális kartell alapvetően azt jelenti, hogy az áruforgalom (szolgáltatásnyújtás) vertikumában azonos szinten elhelyezkedő vállalkozások, azaz a versenytársak kötnek egymással versenykorlátozó megállapodást. Ezzel szemben a vertikális kartell esetében a megállapodás egy adott áru (szolgáltatás) vertikumában különböző szinten elhelyezkedő vállalkozások (pl. termelő-nagykereskedő, nagykereskedő-kiskereskedő) között jön létre. Hosszú fejlődés, elméleti és jogalkotási útkeresés után mára konszenzus alakult ki a modern versenyjogokban abban a kérdésben, hogy a hatékony versenyvédelem azt feltételezi, hogy a kartellek minden megjelenési formája tiltott legyen, azaz a jogrendszerek „generálklauzula” jelleggel tiltsák meg a versenykorlátozó megállapodásokat. Ezt a megoldást követi a Római Szerződés 81. Cikke, a magyar Tpvt. 11. §-a, valamint a jogrendszerek döntő része. A versenyvédelemhez fűződő általános kartelltilalmi érdek elvitathatatlan, azonban alapvető kérdésekben mégis látszólagosan feloldhatatlan diszkrepanciákat szül. Különösen élesen jelentkezik ez a vertikális kartellek esetében. Amíg a versenytársak közötti horizontális kartellnél evidens az általános tilalom, addig a vertikális kartelleknél a tilalom azt az antagonisztikus ellentmondást eredményezi, hogy egyik oldalról a versenyvédelem megkívánja a generális kartelltilalmat, azonban a másik oldalon a vertikális kapcsolatok fogalmilag feltételezik a megállapodások létét. Hogyan tudna ugyanis egymáshoz másként kapcsolódni pl. egy nagykereskedő és egy kiskereskedő, ha nem „megállapodással”? Hogyan lehet úgy általánosan tiltani valamit (a megállapodást), ha fogalmilag feltételeznünk kell a megállapodás létrejöttét? A vertikális kartellek léte elengedhetetlen velejárója a modern gazdasági kapcsolatoknak, a vállalkozások közötti szerződéses rendszereknek. Ugyanakkor kétségtelen, hogy számos előnyük és hátrányuk a közgazdasági és a jogi vizsgálódások, valamint jogalkotási dilemmák tárgyává tették a vertikális kartelleket. Az elmúlt évek és a jelenkor versenyjogtudományát ennek az ellentmondásnak a feloldása foglalkoztatja leginkább. A legnagyobb kihívások, a legtöbb megválaszolandó elméleti és jogalkalmazási kérdés, valamint a kartelljog jövőbeli fejlődésének irányai iránti kutatás a modern versenyjogtudományban a vertikális kartellek elemzése témakörében jelentkeznek. A fent 3
röviden felvillantott problémák vezettek oda, hogy a vertikális kartellek versenyjogi megítélése alapvetően átformálta a modern kartelljogi szabályokat. A kartelltilalom kívánatos általános jellegének fenntartása mellett a versenyjogi szabályozás bonyolult korrekciós jogintézmény-hálózatot honosított meg a jogrendszerekben. Az általános kartelltilalom mellett létrejött a „mentesség”, a „mentesülés” és a „kivételek” szabályozási komplexuma, amelynek fő érvényesülési területe ugyancsak a vertikális kartellek jelensége.
I.
A KUTATÁSI FELADAT RÖVID ÖSSZEFOGLALÁSA
A kutatási feladat elsődleges célja a vertikális kartellek komplex problematikájának sokoldalú elemzése, elméleti és gyakorlati aspektusainak tudományos igényű bemutatása. Jelenleg a magyar jogirodalomból hiányzik a vertikális kartellek koncentrált, átfogó vizsgálata. A kartelljog bemutatását maguk elé célul tűző kiváló magyar nyelvű munkák a kartelljogot a maguk komplexitásában tárják elénk. A vertikális kartelleknek a magyar gazdaságban és a magyar jogban betöltött hangsúlyos szerepe azonban ma már indokolja a vertikális kartellek önálló elemzését. Így az értekezés alapvető tárgya a vertikális versenykorlátozó megállapodások, azaz a vertikális kartellek vizsgálata. A vertikális kartellek bemutatását a fenti fő célkitűzés figyelembe vételével két szabályrendszer és jogterület (a kartelljog és a magánjog) kölcsönhatásában kívánja elvégezni a dolgozat. A vertikális kartell problematika része az általános kartelljognak, így a versenykorlátozó megállapodásokra vonatkozó általános szabályrenden belül is el kell helyeznünk azokat. Ugyanakkor a vizsgált problémakört, annak terjedelmét és a kutatás irányait érzékeltetendő megemlítjük, hogy a vertikális kartell problematikája tartalmilag lefedi többek között a disztribúciós és áruforgalmi folyamatok jogi megítélésének nagy részét, a kizárólagossági kapcsolatokat, a franchise és más hasonló típusú együttműködéseket, szelektív forgalmazási rendszereket, a kereskedelmi ügynöki kapcsolatokat, más forgalmazási modifikációkat, licencia (know-how stb.) együttműködéseket stb. A fentiek szerint a vertikális kartellek problematikája egy különösen jól megragadható átfedés a magánjog és a kartelljog között. A vertikális megállapodások döntő része a magánjog (pl. a szerződési jog, kártérítési jog) számára pont akkora kihívást jelent, mint a versenyjogban. Ráadásul a meghatározottság kölcsönös, mert a vertikális megállapodások magánjogi fejlődését alapvetően meghatározza a versenyjogi megítélésük, míg a versenyjog számára a 4
magánjogi konstrukciók változatossága jelenti a nagy kihívást. A kutatás és a dolgozat ezeknek az aspektusoknak a feldolgozását is tárgyának tekinti. Meggyőződésünk, hogy a vertikális kartell problematikája csak a „kartelljog” és a „magánjog” bonyolult kölcsönhatásrendszerében tárható fel a maga teljességében. Ezért a dolgozat ennek a célkitűzésnek is meg kíván felelni.
II.
A VIZSGÁLATOK RÖVID LEÍRÁSA (FELDOLGOZÁS MÓDSZEREI), A KUTATÁS ELŐZMÉNYEI, A DOLGOZAT FELÉPÍTÉSE
1.
A vizsgálatok módszerei
A vertikális kartelleknek az értekezésben elvégzett vizsgálata kapcsán szükséges megfogalmaznunk néhány metodikai kérdést, amelyek a téma feldolgozását meghatározták. Mindenek előtt rögzítenünk kell, hogy a vertikális kartellek elemzése kapcsán egyenlő hangsúlyt kívántunk adni azok két alapvető aspektusának: a versenyjogi és a magánjogi jellemzőiknek. A dolgozatban a szükséges kartelljogi vizsgálódás mellett fontosnak tartottuk bemutatni – egyébként a modern tendenciákkal és a nemzetközi jogfelfogással összhangban – a magánjogi relevanciákat is. Így az értekezésben végigvonul a kartelljogi-magánjogi aspektusok vizsgálatának szimbiózisa. Tekintettel arra, hogy a dolgozat centrumában a „vertikális kartell” problematika áll, szükséges volt a téma vizsgálatát szűkítenünk mind a kartelljogon, mind pedig a magánjogon belül. A vertikális kartellek elemzése során ugyanis nem arra törekedtünk, hogy a kartelljog egészét bemutassuk, hanem a kartelljognak csak azokat a kérdéseit vizsgáltuk, amelyek a vertikális kartellekkel összefüggenek. Ez a módszer teszi ugyanis lehetővé azt, hogy a vertikális kertellek sajátos elméleti és gyakorlati problémáit feltárjuk. Természetesen a szükséges mértékben érintünk általános kartelljogi problematikákat is, de csak annyiban és olyan terjedelemben, ahogy azok a vertikális kartellek témakörébe illeszkednek. Ugyancsak igaz ez a magánjogi kérdésekre is. Nem kívánjuk elemezni a vertikális (kereskedelmi, disztribúciós) szerződési kapcsolatok általános polgári jogi tartalmát és annak valamennyi összefüggését. A vertikális kapcsolatok polgári jogi tartalmát illetően azoknak a
5
problémáknak a bemutatását tűztük célul magunk elé, amelyek a magánjog oldaláról kartelljogilag relevánsak. A dolgozat az élő jog fontos gyakorlati jogintézményéhez tudományos szempontok alapján közelít. Így nem mellőzzük a vertikális kartellek elméleti megágyazottságának vizsgálatát sem. Kitérünk a vertikális kartellek közgazdasági (versenypolitikai) megítélésének elemzésére, történeti fejlődésének bemutatására, valamint nemzetközi összefüggéseire is. Mindezt azonban olyan terjedelemben tesszük, amely a vertikális kartell témakörével összefügg. Terjedelmi korlátok miatt így nem lehetett bemutatni „a kartelljog” történetét és (közgazdasági) versenypolitikai összefüggéseit a maguk teljességében, hanem ezeknek a vertikális kartellek szempontjából absztrahálható lényegét vizsgáltuk. A dolgozat elsődlegesen a „vertikális kartellek” magyar jog szerinti elemzését tűzte célul maga elé. Tekintettel azonban arra, hogy a magyar jogi szabályozás alapvetően meghatározott az Európai Unió közösségi versenyjoga által, így a dolgozatban folyamatosan jelen vannak a közösségi jogi aspektusok. A vertikális kartellek egyes aspektusai ezért nagymértékben magyarázhatóak a közösségi jog szabályaival, gyakorlatával, valamint az azzal kapcsolatban született jogtudományi eredményekkel. Egyes kérdések vizsgálata során utalunk a magyar és az EU jog párhuzamos vagy esetleg eltérő megoldásaira. Mindez lehetővé teszi, hogy a magyar jogot „európaizált kartelljognak” tekintsük, és a két jogrendszert funkcionális egységként is bemutassuk. A dolgozat nem jogösszehasonlító munka, de széles körben felhasználja a jogösszehasonlítás egyes módszereit is. Egyes külföldi jogok (pl. a német, amerikai, francia, svájci jog) megoldásaira csak annyiban utalunk, amennyiben az azonosságot vagy az alapvető különbséget kívánjuk kidomborítani, de részletkérdések elemzésére ebben a dolgozatban nincsen lehetőség. A dolgozat igyekezett feldolgozni a témakört érintő magyar nyelvű irodalmat. A vizsgálatok során felhasznált elsődlegesen német, továbbá angol nyelvű források jól reprezentálják a külföldi jogokhoz (elsődlegesen az EU közösségi kartelljogához) kapcsolódó jogtudományi eredményeket. A dolgozat alapvetően a vertikális kartellek anyagi jogát elemzi, és nem vizsgálja részletesen a jogérvényesítés (hatály, hatáskör, kollíziós jog, szervezeti rendszer, szankciók, eljárási jog) kérdéseit. A témakör teljesebb bemutatása céljából azonban mégis kitérünk a dolgozatban a 6
vertikális
kartellekkel
kapcsolatos
egyik
lényeges
jogérvényesítési
problémára:
a
jogkövetkezmények anyagi jogi bemutatására. Itt is törekszünk azonban a „közjogi” és „magánjogi” aspektusok egyenrangú kezelésére. A dolgozat tudományos alapossággal igyekszik feltárni és bemutatni a vertikális kartellek jelenségét. Az elméleti megalapozás azonban szoros szimbiózisban marad a gyakorlati, jogalkalmazási szempontokkal, mert a gazdasági jog ezen alapvető jogintézménye csak az elmélet és a gyakorlat oldaláról együttesen értelmezhető.
2.
A kutatás előzményei
A dolgozat a tágabb értelemben felfogott versenyjog tárgykörében folytatott saját korábbi kutatások egyes részeredményeire is épít, és igyekszik azokat a vertikális kartellek problematikájára fókuszálva szintetizálni. Ezek a kutatások elsődlegesen a Heidelbergi Egyetemen zajlottak, és alapvetően a versenyjogi szabályok hatályproblematikájára, az anyagi kartelljogra, valamint a tagállami (társult tagi) státusz és az EU közösségi kartelljog hatásrendszerére koncentráltak. A dolgozat megírása során jól hasznosíthatóak voltak a verseny- és kartelljog eddigi tanítása során felmerült metodikai és értelmezési kérdésekre adott válaszok, valamint tapasztalatok.
3.
A dolgozat felépítése
A dolgozat szerkezete és felépítése logikusan következik az értekezés célmeghatározásából és az alkalmazott kutatási módszerekből. A dolgozat így öt meghatározó, érdemi részre tagolódik. Az első részben a vertikális kartellek jogi és gazdasági problematikájának (szabályozási dilemmájának) bemutatása olvasható. Bemutatásra kerülnek a vertikális kartellek előnyei és hátrányai (pozitív és negatív hatásai), amelyek miatt a jogi szabályozás kiépítette a generálklauzula kartelltilalom mellett a sokszínű korrekciós intézményrendszert. Ebben a részben kerültek rögzítésre a dolgozat célkitűzései és az alkalmazott metodika főbb elvei. A második rész a vertikális kartellek általános (elméleti) alapjait mutatja be. Ennek során először megvizsgálásra került, hogy az egyes, elsődlegesen közgazdasági megközelítésű 7
versenyelméletekben (a versenyteóriák és a versenypolitikák között) hogyan jelenik meg a vertikális kartell problematikája. Ezt követi a vertikális kartell jogi (alkotmányjogi és magánjogi) beágyazottsági alapjának elemzése. Itt elsődlegesen azt vizsgáltuk, hogy a vertikális kartellek szabályozása és a szerződési szabadság között milyen látszólagos konfliktusok húzódnak meg, és ezek miként oldhatók fel. Az általános alapok körébe tartozónak tekintettünk egy nemzetközi jogi kitekintést annak vizsgálata céljából, hogy egyes jogrendszerek (német, angol, francia, svájci, amerikai és az EU kartelljog) miként közelítenek a vertikális kartellekhez. Ennek a résznek a záró fejezetében feltártuk a vertikális kartellek történetét, amelynek során azt vizsgáltuk, hogy a magyar és az EU közösségi kartelljogban milyen fejlődési lépéseken keresztül jutottunk el a mai megoldásokhoz. A harmadik rész tárgya a vertikális kartellek „kartelljogi” elemzése. Itt helyezzük el a vertikális kartelleket a kartelljog általános szabályrendszerében, és mutatjuk be a vertikális kartellek kartelljogilag releváns kérdéseit. Megvizsgáltuk azt, hogy a vertikális kartellek miként jelennek meg az általános kartelltilalom szabályrendszerében. Külön figyelmet szenteltünk a korrekciós intézményrendszernek (a mentesülésnek és kivételek szabályainak). Megvizsgáltuk a vertikális kartellekre vonatkozóan a bagatellkartell problematikát, valamint a nem független vállalkozások közötti vertikális kartelleket is. Kitértünk az egyedi mentesítési szabályok megváltozására, azok „kivétel-rendszerre” történt átalakítására. Lényeges, részletesen elemzett témakör a csoportmentesülés kérdése, amelynek során behatóan megvizsgáltuk az ezzel kapcsolatos szabályozási rendszert is. A negyedik rész a vertikális kartellek magánjogi tartalmával foglalkozik. Ebben a részben elemezzük a fontosabb vertikális kartelleket: így különösen a franchise jogviszonyt, a kizárólagossági kapcsolatokat, egyes disztribúciós rendszereket, a kereskedelmi ügynöki kapcsolatokat és a szelektív forgalmazási rendszereket. Az ötödik részben a tilalom alá eső vertikális kartellekhez fűződő jogkövetkezményeket vizsgáltuk. Bemutattuk a leginkább alkalmazott közigazgatási (kartelljogi) szankciók tartalmi érvényesülését. Nagyobb figyelmet szentel azonban a dolgozat ezen része annak a mai nemzetközi jogtudományban is különösen vizsgált témakörnek, hogy miként lehetne a magánjog oldaláról megerősíteni a tiltott kartellekkel szembeni fellépést és a magánjogi szankcióknak (érvénytelenség, kártérítés) nagyobb teret adni.
8
III.
TUDOMÁNYOS
EREDMÉNYEK
RÖVID
ÖSSZEFOGLALÁSA,
AZOK
HASZNOSÍTÁSI LEHETŐSÉGEI
1.
A kutatás főbb eredményei
A vertikális kartellekkel kapcsolatos elemzésünk főbb megállapításait és eredményeit az alábbiakban foglaljuk össze.
a)
A vertikális kapcsolatokban jelentkező versenykorlátozó megállapodások (a vertikális kartellek) versenyjogi és magánjogi tartalma csak egységesen ragadható meg. A vertikális megállapodások kartelljoga, valamint magánjoga bonyolult kölcsönhatásban áll egymással, és intenzíven hatnak egymásra.
b)
A vertikális kartellek szükségszerű velejárói a modern disztribúciós folyamatoknak,
előnyei
tagadhatatlanok
az
áruforgalmazás
és
szolgáltatásnyújtás hatékony működése során. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a bennük rejlő versenytorzító hatások elleni fellépésről le kellene mondania a jogi szabályozásnak. A vertikális kartellek valamennyi jogi problémája abból adódik, hogy egyszerre kellene azokat a káros hatások miatt tiltani, valamint szükségszerűségük miatt megtűrni (esetleg támogatni). A jogi fellépés optimális keretei csak összetett vizsgálat eredményeként határozhatóak meg. Ennek során a vertikális kartellek elméleti alapjainak szem előtt tartása mellett a versenyjogi és magánjogi aspektusokat együtt kell kezelni.
c)
A
versenyjog
egyes
jogintézményei
funkciójának
megítélésében,
szabályozásában, elméleti és gyakorlati kezelésében meghatározóak az egyes versenyteóriák és az azokhoz kapcsolódó versenypolitikai koncepciók. A versenyteóriák és versenypolitikai koncepciók, valamint ezeken keresztül a közgazdasági megközelítések nem adnak egységes iránymutatást a vertikális kartellek kezelését illetően. A versenykoncepciókból leszűrhető konkrét szabályozási
javaslatok
nagyon
sokszínűek.
A
vertikális
kartellek
versenypolitikai megközelítésében együtt van jelen a „per se tilalom” (versenyszabadság elmélet és egyes wokability koncepciók), a „rule of reason” 9
és a „per se tilalom” komplex alkalmazása (a legtöbb wokability koncepció és az ordoliberalizmus), valamint a teljes megengedettség, a „per se legitimitás” (Chicago iskola) iránti igény. A képet tovább árnyalja, hogy a versenypolitikák és közgazdasági kiindulópontok is egymásra épülnek, hatnak egymásra, és így a vertikális kartelleknek egyre komplexebb közgazdasági és versenypolitikai szempontrendszernek kell megfelelniük. A ma általánosan elfogadott versenyteóriák „közös nevezője” szerint mégis azt mondhatjuk, hogy a vertikális kartellek általános tilalma mellett egy komplex korrekciós intézményrendszer mellett szállnak síkra a mérvadó versenyteóriák és versenypolitikák.
d)
A verseny szabadsága és a szerződési szabadság alkotmányos gyökereinek vizsgálata közvetlen konzekvenciákat hordoz a vertikális kartellek számára is. Amennyiben a vertikális kartellek szabályozásán (tilalmán) keresztül a verseny szabadságának védelme valósul meg, márpedig a kartelltilalom részeként erről van szó, úgy az része az alkotmányos államcélnak. Ezért a vertikális kartellek esetében is, amelyek megjelenési formáinak nagy része polgári jogilag értelmezhető szerződés, a szerződési szabadság alkotmányosan korlátozható. A polgári jognak itt el kell ismernie azt, hogy az erős alkotmányos beágyazottsággal rendelkező versenyvédelmi igény felülírja a szerződési szabadság korlátlan érvényesülését. Le kell továbbá vonnia a polgári jognak a kartelltilalomba ütköző megállapodások magánjogi konzekvenciáit (pl. semmisség, kártérítés) is, hiszen az államcél a konkrét jogi szabályozásban valósul meg. A fenti eredmény azonban csak azt mutatja, hogy a szerződési szabadság elve nem korlátozza a vertikális kartellek szabályozását (tilalmát), valamint a polgári jognak nyitottnak kell lennie a kartelltilalom érvényesítése irányában. Magának a vertikális kartell lényegének mélyebb feltárásában azonban nem segít. Az alkotmányos alapkérdések nem adnak arra választ, hogy milyen terjedelmű legyen a vertikális kartellek tilalma. Megengedően vagy szigorúan álljon-e a vertikális kartellekhez a jog? Mivel az alkotmányos államcél jelleg felhatalmazást ad a törvényalkotónak a verseny hatékony védelmére, ezt pedig a polgári jogi szerződések vonatkozásában a szerződési szabadság elve nem korlátozhatja, valójában a konkrét törvényalkotókon
10
múlik, hogy esetleg valamelyik versenykoncepció figyelembe vételével, milyen terjedelmet szánnak a vertikális kartellek szabályozásának (tilalmának).
e)
Külföldi jogrendszerek (a német, francia, angol, amerikai, valamint az EU közösségi kartelljogának) megoldásai azt mutatják, hogy az elmúlt néhány évben alapvető szakítás ment végbe a kartelljogon belül a „visszaélés” elvvel, és a jogrendszerek egyöntetűen a „tilalmi elvet” alkalmazzák a kartelljogban. Ez Európában egy intenzív jogegységesülési folyamatot eredményezett a kartelljogon belül, hiszen a korábban eltérő megoldást felmutató, tradicionális jogrendszerek is egyre inkább konvergálnak az EU közösségi kartelljogával. A tilalmi elv (az általános kartelltilalom) érvényesülése kiegészül egy korrekciós intézményrendszerrel amely a legtöbb államban jogszabályban rögzített, de legalábbis a bíróságok jogalakító gyakorlatában érvényesül.
f)
Az EU közösségi kartelljogának a vertikális kartelleket érintő szabályai közvetlenül hatályosulnak a tagállamok jogában a tagállami kereskedelmet érintő versenykorlátozások esetén. Így a vertikális kartellek megítélésében a magyar jog mellett szoros szimbiózisban kell vizsgálnunk a közösségi kartelljogot is. Vizsgálódásaink egyébként azt mutatják, hogy a két kartelljogi szabályrendszer nagymértékben hasonlít egymáshoz, a magyar jog szinte a közösségi
kartelljog
szabályaival,
elméletével
és
gyakorlatával
megmagyarázható.
g)
Az
EU
közösségi
kartelljogában
az
elmúlt
években
végbement
„rendszerváltozás” beépült a magyar jogba is. A kartelljogi rendszerváltás szinte valamennyi eleme érintette a vertikális kartelleket.
h)
A magyar kartelljog fejlődése (története) jól mutatja, hogy a vertikális kartellek szabályozási (tilalmának) hiánya diszfunkciókat eredményez a gazdasági folyamatok zavartalan működésében. Ezért volt szükség még az „átmeneti gazdaságban” is, a társult tagi státusz alatt a vertikális kartell problematika EU kompatibilis jogszabályi kezelésére.
11
i)
A magyar jogban, hasonlóan az EU kartelljogához, valamint a modern jogrendszerekhez, egy generálklauzulaként funkcionáló, széles körű általános kartelltilalom érvényesül, amely a kartellek minden formációjára, így a vertikális kartellekre is kiterjed. A teljes kartelltilalom fogalmilag össze kell, hogy kapcsolódjon egy komplex korrekciós szabályrendszerrel annak érdekében, hogy a kartelltilalom ne legyen öncélú, és ne akadályozza a gazdasági folyamatok hatékony működését. A vertikális kartellek általános tilalma, valamint a hozzájuk kapcsolódó korrekciós intézményrendszer, mint szabályozási modell, teljes mértékben indokolt, koncepcionális változtatásra nincsen szükség.
j)
A vertikális kartellek minden olyan technikai formában megvalósulhatnak, mint
általában
a
kartellek.
Így
elképzelhető
ezek
„összehangolt
magatartásként”, „megállapodásként” vagy „vállalati társulási döntésként” való megjelenése. A gyakorlatban és a vertikális kartellek jellegéből adódóan azonban ez a versenykorlátozó magatartás a legjellemzőbben többnyire polgári jogilag is értékelhető „megállapodás” formájában jelenik meg.
k)
A „megállapodás” kartelljogi kategóriája nem azonos a polgári jog „szerződés” fogalmával.
A
vertikális
kartell
„megállapodás”
formájában
történő
megvalósulásához nincsen szükség „szerződésre”. A versenykorlátozás megjelenhet valamely szerződési elemben, valamely „megállapodásban”, egyoldalú jognyilatkozatban, és már ezek bármelyike is vertikális kartellnek minősülhet. Nem szükséges a kartell fennállásához a megállapodás érvényessége,
hatályossága,
kikényszeríthetősége,
a
felek
szándékolt
versenytorzító célzata.
l)
A vertikális kartellek bármilyen tartalommal megvalósulhatnak, elegendő a „megállapodás” versenytorzításra „alkalmas” mivolta.
m)
A
vertikális
kartellek
szabályozásában
kiemelkedő
szerep
jut
a
generálklauzulaszerű tilalom korrekciós jogintézmény-rendszerének: így a mentességeknek, a kivételeknek és a csoportmentesülésnek.
12
n)
A mentesség körében a nem független vállalkozásoknak fontos szerep jut a vertikális viszonyokban is, mivel számos disztribúciós rendszer kifejezetten a kartelltilalmi mentesség miatt így épül fel. Ez azonban pont a legfejlettebb disztribúciós formára, a franchise jogviszonyra nem igaz, mert ott magánjogi fogalmi elem a franchise vállalkozások függetlensége.
o)
A bagatellkartell szabályozása a vertikális kartellek területén is jelentősséggel bír, hiszen számos versenykorlátozás emiatt nem tartozik a tilalom alá. A „kivétel kivételeként” jelentkező szabályok, azaz a tilalom érvényesülése (pl. az árkartell vagy a piacfelosztó kartell esetében) azonban közvetlenül nem érinti a vertikális kartelleket a bagatellkartell körben, mert azok csak a horizontális versenykorlátozásokra vonatkoznak.
p)
Az EU közösségi kartelljog mintájára megszűnt a magyar jogban is az egyedi mentesítés lehetősége. Az egyedi mentesítést felváltó törvényi „kivétel” szabályok jogpolitikailag indokolhatóak, de még kevés tapasztalat van a konkrét hatékonyságot illetően. Jelenleg a gyakorlat oldaláról érezhető egyfajta bizonytalanság amiatt, hogy az egyedi elbírálás lehetősége megszűnt, és úgy tűnik, hogy „individualizált” mentesítési igényeket az új szabályrendszer nem tud befogadni. Továbbá a vállalkozások számára a „kivétel” alá tartozás saját maguk által történő mérlegelése is jogbizonytalanságot hordoz.
r)
A
vertikális
kartellek
szabályozásában
kiemelkedő
szerepet
kap
a
csoportmentesülési szabályozás. Ennek a megoldásnak a hatékonyságát a gyakorlat
visszaigazolta,
ráadásul
teljes
mértékben
EU
kartelljog
kompatibilisnek tekintendő. Nincsen komoly indok amellett, hogy ezt a szabályozási modellt megváltoztassuk. Ugyanakkor a magyar jogalkotó meglehetősen sematikusan építette be az EU közösségi szabályozást a magyar jogba, alkalmazva ezt a tisztán nemzeti relevanciájú vertikális kartellekre. A csoportmentesülési
szabályokban
indokoltnak
mutatkozik
egy
esetleg
részletesebb, kifejtőbb szabályozás, hogy a rendelet alkalmazása könnyebb legyen a vállalkozások számára. Különösen fontos lenne a csoportmentesülési rendelet alkalmazási körét illetően pontosabban meghatározni a tisztán vertikális kartellekre, illetve a horizontális kartellekre is kiterjedő szabályozás 13
tartalmát. Ugyancsak szükséges lenne a horizontális és vertikális kartellek határterületén mozgó „integrált beszerzési együttműködésre” való alkalmazást is jogszabályban rögzíteni.
s)
A vertikális kartell jelensége speciális vizsgálati módszereket kíván a releváns piac meghatározása során.
t)
A vertikális kartellek magánjogi tartalmának meghatározását illetően pozitív megoldásnak tekintendő a hatályos rendszer, amely a vertikális kartelleket egységes versenyjogi problematikának kezeli, és nem kívánja szabályozni (ellentétben azzal, ahogy ezt a korábbi csoportmentesülési szabályok tették) az egyes magánjogilag releváns kartellformációkat, az egyes szerződéseket. Ezzel csökkent a szerződési gyakorlat túlzott „elkartellesedési” tendenciája, szabadabb tér nyílik a legális vertikális kapcsolatokat kiépítő felek magánautonómiájának.
u)
A vertikális kartellek magánjogi tartalmának feltárása során részletesen megvizsgáltuk a franchise jogviszonyt, a kizárólagossági kapcsolatokat, a szelektív forgalmazási rendszereket, valamint a kereskedelmi ügynöki megállapodásokat. Ezek azok a legösszetettebb, leggyakrabban megjelenő és legfontosabb disztribúciós forgalmazási formák, amelyekben a vertikális kartell problematikájának a kartelljogi és magánjogi összetevői a legintenzívebben hatnak egymásra. Valamennyi esetben azt láttuk, hogy a magánjogi tartalom nagymértékben meghatározza kartelljogi megítélésüket, miközben a kartelljogi szempont visszahat azok tartalmi, magánjogi kialakítására.
ü)
A franchise, mint a legkomplexebb disztribúciós forma, a vertikális kartell tilalma alá tartozik, de a kartelljogi korrekciós intézményrendszer miatt a franchise jogviszonyok döntő része mentesül a tilalom alól. Ugyanez a helyzet a kizárólagossági kapcsolatokkal (a kizárólagos értékesítéssel, beszállítással, beszerzéssel és az egyedüli márka kikötéssel). A szelektív forgalmazási rendszerekben, azaz a szakkereskedelmi forgalmazási formáknál különösen az ún. mennyiségi szelekciós rendszerek igényelnek kitüntetett figyelmet mind a kartelljogban, mind pedig a magánjogban. 14
x)
Az egyes vertikális kartellek magánjogi tartalmának meghatározása, és ennek a kartelljoggal való kapcsolatának feltárásában a legnagyobb bizonytalanság a kereskedelmi ügynöki kapcsolatok és a vertikális kartellek egymásra hatásában tapasztalható. Bár az Európai Bizottság is többször próbálkozott értelmezési iránymutatások kiadásával, sem az EU közösségi kartelljogában, sem pedig a magyar jogban nem tisztázott teljesen a jogszabályok szintjén a kereskedelmi ügynöki kapcsolatok pontos megítélése. A kereskedelmi ügynöki szerződések kartelljogi megítélése során mindig egy meglehetősen komplex vizsgálati módszer szükséges. Ma már egyáltalán nem érvényesül az EU közösségi kartelljogában korábban egyöntetű nézet, hogy a kereskedelmi ügynöki jogviszony per se kivétel lenne az általános kartelltilalom alól. A modern kereskedelmi ügynöki kapcsolatok napjainkban inkább abba az irányba hatnak, hogy főszabálynak a kartelltilalom érvényesülését kell tekintenünk. A kérdés megítélésében segítséget nyújthat a „valódi” és a „nem valódi” ügynöki kapcsolatok elhatárolásának szempontrendszere. A nem valódi kereskedelmi ügynöki szerződési tartalmak a kartelltilalom érvényesülését vonják maguk után. Tekintettel azonban arra, hogy a kereskedelmi ügynöki szerződések versenytorzító tartalma vertikális kartellnek tekintendő, vonatkoznak rájuk a kartelltilalom korrekciós intézményei, különös tekintettel a csoportmentesülés szabályai.
y)
A magyar gyakorlatban (egyezően az EU gyakorlatával) egyre növekvő szigorúsággal lép fel a versenyhatóság a kartellekkel szemben. Ez mindenekelőtt a horizontális kartellekre igaz. Emellett azonban kevesebb figyelem jut a vertikális kapcsolatok kartelljogi gyakorlatának alakítására. Szükséges lenne a versenyhatóság vertikális kartelleket illető szélesebb gyakorlatára,
hiszen
ez
elősegítené
a
korrekciós
intézményrendszer
hatékonyabb alkalmazását, valamint a vállalkozások között növelné a kartelljogi tudatosságot is. Ezzel elejét lehetne venni a gyakorlatban tapasztalható jogbizonytalanságnak, amely egyes szerződési szabályokban jelentkezik a vertikális kartellek területén.
15
v)
Bár a jogszabályi környezet adott, mégis mindeddig háttérbe szorult a tilalom alá eső vertikális kartellek magánjogi szankcionálása. A magánjogi szankciók érvényre juttatása egyrészt megerősítené a tiltott vertikális kartellekkel szembeni védelmet, másrészt emelné a nem tilalmazott vertikális kartellek tartalmi színvonalát. Hasonlóan a nemzetközi tendenciákkal, azzal kell számolnunk, hogy a jövőben tudatosabban alkalmazzák a magyar piacon is a magánjogi szankciókat.
z)
A magyar nemzeti magánjognak szerepe van mind az EU közösségi kartelljoga, mind a magyar versenyjog hatálya alá eső tiltott vertikális kartellek szankcionálásában. A Római Szerződés 81. Cikkének (2) bekezdése ugyanis a tagállamok jogában (így a magyar jogban is) közvetlenül hatályosuló semmisségi okot ír elő a tiltott kartellekre vonatkozóan. A semmiség jogkövetkezményét a tagállamok joga szerint kell levonni, de magát a semmisséget az EU hivatkozott elsődleges jogforrása mondja ki. A magyar jog szerint is semmisnek tekintendőek a tiltott vertikális megállapodások. A Ptk. 200. § (2) bek. szerinti, azaz a jogszabályba ütközés miatti semmisséget ugyanis párhuzamosan kell alkalmazni a Tpvt. 11. § (3) bek. alapján más jogkövetkezményekkel.
zs)
Az EU jogfejlődés fontos eredménye a közelmúltból az, hogy közvetlenül a közösségi jog alapján kártérítési lehetőséget biztosít a kartell károsultjainak. A tiltott vertikális kartell szűkebb körben kártérítési igényt a magyar jogban is megalapozhat, azonban erre nincsen speciális versenyjogi szabály, itt az általános kártérítési alakzatot kell alkalmazni.
2.
A kutatás eredményeinek hasznosítási lehetőségei
A kutatás eredményeinek hasznosítása széles körben és lehetőségek között valósulhat meg. Mindenek előtt a szerző a kutatás eredményeit az egyetemi oktatásban tudja hasznosítani, amelyre lehetősége nyílik a nappali tagozatos oktatásban, valamint a jogi továbbképzésben (kereskedelmi jogi, valamint társasági jogi szakjogász képzésben) általa vezetett állandó kurzusokon. A szerző tervei szerint a kutatás eredményeinek felhasználásával egyetemi
16
tankönyv (jegyzet) készülne mind a nappali tagozatos, mind a jogi továbbképzős oktatás számára. A kutatás eredményei lehetővé teszik, hogy a szerző a feltárt témakörrel továbbra is intenzíven bekapcsolódjon a magyar és a nemzetközi versenyjogi tudományos életbe. A kutatás eredményei talán hasznosíthatóak lesznek kívülállók számára is, hiszen azok az értekezés publikálása esetén a versenyjoggal foglalkozó szakemberek számára széles körben hozzáférhetővé válnak.
IV.
SZERZŐNEK AZ ÉRTEKEZÉS TÉMAKÖRÉT ÉRINTŐ PUBLIKÁCIÓI
Bevezetés az európai kartelljogba I. rész in: Versenyfelügyeleti Értesítő 11/1993, 336. skk. o. II. rész in: Versenyfelügyeleti Értesítő 12/1993, 372. skk. o. III. rész in: Versenyfelügyeleti Értesítő 1/1994, 31. skk. o. A
vertikális
kartelltilalom
hiánya
a
magyar
jogban
és
jogharmonizációs
kötelezettségeink – Egy javaslat a megoldásra-, Magyar Jog 12/1994, 724. skk. o. A monopolhelyzettel való visszaélés a német, az európai és a magyar kartelljogban, in: Nyugat-Európai hatások a magyar jogrendszer fejlődésében II. (szerk.: Kisfaludi András / Margitán Éva), Budapest 1994, 27. skk. o. A szabad verseny korlátai, Cégvezetés 9/1995, 54. skk. o.
Unfair Trading Practices in Hungary, in: The Comparative Law Yearbook of International Business, Special Issue 1996, pp. 183-207. Franchise szerződés, in: Aktuális szerződésminták minden üzleti esetre (szerk. Wellmann György), I. kötet, Budapest 1997.
17
Az új magyar verseny- és kartelljog (magyarul, angolul, németül), in: Internationale Schriftenreihe BBMW Rechtsanwälte, München, 1997. A franchise szerződés versenyjogi mentesítése, in: Franchise Évkönyv 1998, 5. skk. o. Competition and Cartel Law, in: Business Law in Hungary, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1998., pp. 453-485. Az “Európai Kartelljog” hatása az “Európai Magánjog” és a nemzeti magánjogok fejlődésére, in: Liber Amicorum Studia L. Vékás dedicata, Budapest, 1999, 63. skk. o.
Európai versenyjog, in: Európai Közösségi jogi elemek a magyar magán- és kereskedelmi jogban (szerk. Vékás Lajos), Budapest, 2001, 365. skk. o. Termékfelelősség a franchise rendszerekben, in: Liber Amicorum Studia E. Weiss dedicata, ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszék, Budapest 2002, 45. skk. o.
EG-Vertriebsrecht und assoziiertes nationales Kartellrecht, EuZW 2003, 138. skk. o. Das Zusammenwachsen des ungarischen und europäischen Kartellrechts in: Vékás, Lajos / Paschke, Marian (Hrsg.): Europäisches Recht im ungarischen Privat- und Wirtschaftsrecht, Münster 2004, S. 409 ff.
18
