PhD-ÉRTEKEZÉS
Petővári Ákos Fábry Zoltán humanizmusa
Témavezető: Dr. Kabdebó Lóránt egyetemi tanár
Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Irodalomtudományi Doktori Iskola A doktori iskola vezetője: Dr. Kemény Gábor egyetemi tanár Miskolc, 2007.
2
TARTALOMJEGYZÉK
FÁBRY ZOLTÁN MŰVEI AZ ELSŐ KÖZTÁRSASÁGBAN..............................................4 „Testvérközösség”.........................................................................................................4 Ellentmondásos korszak (1924-34)...............................................................................7 Az új eszme: vox humana.............................................................................................15 KISEBBSÉGI LÉT AZ „ÖNÁLLÓ” SZLOVÁKIÁBAN 23 A HONTALANSÁG ÉVEIBEN .............................................................................................29 Az Üresjárat .................................................................................................................30 A vádlott megszólal.......................................................................................................33 Magyarországi publikációi............................................................................................38 HARC A SEMATIZMUS ELLEN...........................................................................................40 Az újrakezdés gondjai...................................................................................................40 A gondolat igaza...........................................................................................................42 A béke igaza..................................................................................................................43 Új kritikák.....................................................................................................................44 A Hidak és árkok...........................................................................................................45 SZEMLÉLETI GAZDAGODÁS A SZLOVÁKIAI MAGYAR IRODALOMBAN...............49 A cenzúrázott Palackposta............................................................................................50 Emberek az embertelenségben .....................................................................................54 A Harmadvirágzás........................................................................................................55 Az Antisematizmus vitája..............................................................................................57 Európa elrablása...........................................................................................................60 Felívelő kor...................................................................................................................62 Művei visszhangja Csehszlovákiában és Magyarországon...........................................66
3
A PRÁGAI TAVASZTÓL A „NORMALIZÁCIÓ”-IG..........................................................70 Remények és kételyek…………………………………………………………….......70 Az augusztusi intervenció.............................................................................................73 Stószi délelőttök.............................................................................................................76 A megtorlás kezdete......................................................................................................79 Vigyázó szemmel...........................................................................................................80 FÁBRY ZOLTÁN MŰVEINEK FOGADTATÁSA A HETVENES ÉVEKTŐL..................83 Az író hagyatéka...........................................................................................................83 Ellentétes recepció........................................................................................................85 A titkos napló sorsa.......................................................................................................89 A Fábry-vita a kilencvenes években.............................................................................90 A centenáriumtól napjainkig.........................................................................................95 IRODALOMJEGYZÉK ………………………………….………………………………. 102 A TÉMAVEZETŐ AJÁNLÁSA …………………………………………………………...104 ÖSSZEFOGLALÓ ………………………………………………………………………….105 SUMMARY ………………………………………………………………………………...108 FÜGGELÉK…………………………………………………………………………………110
4
FÁBRY ZOLTÁN MŰVEI AZ ELSŐ KÖZTÁRSASÁGBAN „Testvérközösség” Amikor a Felvidéken közeledünk Fábry Zoltán szülőfaluja, Stósz felé, a hegyek között állandóan emelkedik az út. A település fenyvesek rengetegében fekszik. A főutcán hamar megpillantjuk az író házát. Előtte hársfák állnak, amelyek a kis Bódva patakot szegélyezik. A fasort nagyapja, Fábry János ültette, a házat is ő építette korábban. „Negyvennyolcas nemzetőrkapitány és evangélikus esperességi egyházfelügyelő volt.”1 A faluban a tizenkilencedik század végén nagyrészt a német nyelvjárást beszélő mánták laktak. Fábry Zoltán 1897. augusztus 10-én született. Anyja, Jäger Zsuzsanna német, az apja, Fábry József pedig magyar származású volt. Az író így gyermekkorában a két nép kultúráját sajátította el. A rozsnyói Evangélikus Főgimnáziumban tanult. A nyugodt éveknek a világháború vetett véget. Az orosz és olasz frontokon megismerte a harcok szörnyűségeit. 1918-ban a fronton megbetegedett,
leszerelték.
Megkezdte tanulmányait
a budapesti egyetem
bölcsészettudományi karán. De egy év múlva tüdőbaja miatt az orvosok tanácsára visszatért szülőföldjére gyógyulni. Azt javasolták, hogy a stószfürdői fenyvesek között pihenjen több évig. „A dalia örök időkre letört bennem, a frontok tüdőemléke is megtette a magáét, és én a fekvőszék foglya lettem és itt, a fekvőszékben – a meditáló mozdulatlanságban – kezdtem látni, szenvedni, élni és megváltozni.” 2 Ekkor döbbent rá igazán a német expresszionista könyvek hatására, hogy a háború ellen minden eszközzel fel kell lépni. A fiatal Fábry Zoltán elsiratta az elveszett hazát. Úgy érezte, hogy hite, reményei semmivé váltak. Az egyik legkorábbi jelentős írása az Üzenet. Magyaroknak viszik… A hagyatékban találták meg a művet. A lektor tanácsára az első kötetben nem szerepelhetett 1980-ban, azóta sem jelent meg összegyűjtött írásai között. 1991-ben az Irodalmi Szemle közölte. Hazája elvesztése váltotta ki belőle fájó gondolatait 1919 februárjában. Egy évvel később emlékeztetőként megmentette feljegyzéseit. A fiatal író hontalan bitangnak érzi
1 2
FÁBRY Zoltán, Stószi délelőttök, Pozsony, Madách, 1968, 10. FÁBRY Zoltán, Magyar köszönet = F. Z., Korparancs, Pozsony, Madách, 1969, 172.
5 magát. Egyszerre állít emléket apjának és a hazáért elesett magyar honvédeknek. Az ütközetbe rohanó katonák halálát drámai módon mutatja be. A jobb jövőért harcoltak. Arra kéri elhunyt apját, hogy mondja meg a hősi halottaknak az igazat. Nem lehet a valóságot eltitkolni előttük: „a Haza nincs; elveszett, széttépték, rettenetesen elrabolták”.3 Az író édesapját és a katonákat is többször cselekvésre szólítja fel, ez teszi erőteljessé a művet. Ebben a korai alkotásában már érezhető a tehetsége, amely a későbbi esztendőkben bontakozik ki legjobb publicisztikai alkotásaiban. Írásában a legfontosabb gondolatra összpontosít. Az egyszerűségre törekszik, mégis ünnepélyes a stílusa. A mondatok sodró lendületűek. 1919. október 23-án eljegyezte Visky Máriát. Az eljegyzést Miskolcon tartották. De a házasság meghiúsult a határ megváltozása, Fábry Zoltán betegsége és érzelmeinek kihűlése miatt. De levélben még évekig tartották egymással a kapcsolatot. Pályája kezdetén, 1920-ban írta A bot című novelláját, majd költeményeket is alkotott. De rádöbbent, hogy az esszé, a tanulmány és a közírás műfajait kell választania gondolatai hatásos kifejezéséhez. A töredék magyar közösséghez akart szólni, ezért változott kezdeti szelíd hangja határozottá. A német expresszionista írók, költők felfogását követte a húszas évek elejétől. Az expresszionisták az Ember helyét, célját keresték az életben. Szenvedélyesen emelték fel szavukat az emberért. Fábry Zoltán kitűnően ismerte a kortárs német irodalmat, elsősorban a háborúellenes expresszionista műveket. A német irodalomban bővelkedő könyvtárából mindig azokat a műveket idézte, amelyek az emberről, majd az emberségről vallott hitével egyeztek, azt erősítették. A húszas évektől a weimari köztársaság irodalma keltette fel a figyelmét szociális irányzata miatt. A német népre gyakorolt hatását azonban túlbecsülte. A kortársak közül leginkább Bertolt Brecht és Johannes R. Becher gondolataival azonosult. A csehszlovákiai magyar irodalom első éveit 1924-ig a dilettánsok és az emigráns költők, írók harca jellemezte. Az emigránsok hozták létre a kisebbségi újságírást. Közülük Földes Sándor befolyásolta leginkább Fábry Zoltán nézeteit. A kisebbséget és az anyanyelvet védő első cikkeit 1922-ben írta. Már az újrakezdés kérdése foglalkoztatta ekkor. E műveket az emberek iránt érzett testvérszeretet hatja át. A Szózat – új magyar betűkhöz című írásában a Trianon utáni helyzetet méri fel. A cselekvés iránti vágy már érezhető a műben. Hangsúlyozza, hogy az alkotóknak írniuk kell. A magyar betűket az élettel azonosítja. Az Üzenet Kassán át című írásában a nyelvüket, hitüket féltő családokkal vállal közösséget. Ebben a korai műben már szigorú erkölcsiséget hirdet. Úgy 3
Uő., Üzenet: Magyaroknak viszik ….. Irodalmi Szemle, 1991, 7. sz, 739.
6 érzi, hogy a próféta ereje költözött belé. Szerinte csak a Munka hozhat megváltást az embereknek. A Kassai Napló vezércikkében az expresszionizmusra jellemző módon testvéreinek nevezi a magyarokat és az Élet szót emeli ki többször, külön mondatban. Először 1923-ban foglalkozott a felvidéki kisebbség és a kontinens kapcsolatával az Irodalom és magyarság (Húsvéti hitvita) című cikkében. A dilettáns írók műveit ítéli el a Kassai Naplóban. Ady Endre példáját tekinti irodalmi mércének. Kijelenti, hogy az irodalmi alkotásokat nem lehet pillanatnyi nacionalista érdekek alapján megítélni. Az „önképzőköri magyarság” irodalma ellen hirdet harcot. Azt akarja, hogy csak az esztétika alapján lehessen értékelni, elemezni a műveket. De az esztétikai szempontjait nem határozza meg. Szerinte Trianon ellenére is az európai művészethez kell csatlakoznia a felvidéki magyarságnak. Ő az első, aki a szlovákiai magyar irodalomban az európaiság gondolatát hirdeti. A húszas évek elejétől szövetségeseket keresett az irodalomért folytatott küzdelméhez. Különösen Mécs László, majd Győry Dezső felfogása állt közel gondolkodásához. A küldetéstudat vezérelte mindkettőjük cselekvését, művészetét. A kisebbségbe szorult magyarság egyik első szószólója Mécs László lett a Felvidéken. A felismert társadalmi gondokat hatásosan fejezte ki alkotásaiban. A premontrei szerzetes Nagykapos plébánosaként szolgált akkor. Az Ungváron megjelent első kötete, a Hajnali harangszó nagy sikert aratott. Fábry Zoltán 1923 karácsonyán a Kassai Naplóban üdvözölte első verseit. A Szász Károly és a szlovenszkói magyar irodalom című cikkében megvédte a költőt a „hivatalos” magyar irodalom hangadó kritikusának támadásával szemben. A cikk szerzője expresszív hatásra törekszik, mint a német kortársai. Az új írásmód legjellemzőbb vonása nyilvánul meg a művében: a szó kifejező ereje kap központi szerepet. A német expresszionizmusra jellemző főnévi igenevek gyakran szerepelnek a cikkben: „Egy fehér ruhájú pap költő szavára riadoznak, aki nem akar semmi mást, csak elindulni, menni és embereket simogatni.” 4 Fábry Zoltán az ember és a testvér szavakat nyomatékosítja írásában. A maradi gondolkodásúakkal szembeni ellenszenvét fejezik ki a váratlan szókapcsolások: „vasárnapi ódaböfögők” vagy „a sörház utcai bombaébredők”. Dicséri a versek hibátlan formáját és világos gondolatait. A költő érdemének azt tartja, hogy az embertársak és más népek szeretetére biztat. Fábry Zoltán azonosul a szlovenszkói magyar költő fő gondolataival. Ezt fejezi ki a cikk következtetése: „Az út ki van jelölve: magyar emberirodalom”. 5 4
FÁBRY Zoltán Összegyűjtött írásai, vál., összeállította dr. FÓNOD Zoltán, jegyz .dr. Fónod Zoltán, F. Kovács Piroska, I. Pozsony, Madách, 1980, 174. 5 Uo., 176.
7 A költő levelei Fábry Zoltán hagyatékában olvashatók a Csemadok pozsonyi székházában. A Fábry Zoltán válogatott levelezése 1916-1946 című kötetben hiába keressük azokat. A bontakozó barátságuk bizonyítéka, hogy a költő 1923-ban hosszabb vendégségbe hívta társát Nagykaposra. Levelében ilyen tanácsot ad a fiatal írónak: „Ha lehet, csak akkor írj, ha nagyon tele van a lelked. Aki nem írásaiból él, megteheti ezt a luxust művészete érdekében. Nekem az az előnyöm minden poétatársammal szemben, hogy akkor írok, mikor tudok; a legtöbb akkor ír, mikor muszáj! Ez különbség.”6 A pályakezdő Fábry Zoltán a magánytól, a reménytelenségtől eljutott a társkeresésig. Szép példa erre a Fehér egerek a fórumon, amelyet a Kassai Napló 1923 novemberében közölt. Ebben Márai Sándor Fehér egerek a kirakatban című versének védelmére kel. Inczinger Ferenc erkölcstelenséggel vádolta a szlovákiai magyar irodalmat a mű kapcsán. Fábry Zoltán az írók és költők testvérközösségére hivatkozik, annak nevében áll ki Márai Sándor mellett. Ellentmondásos korszak (1924-34) Fábry Zoltán az 1924-től 1934-ig terjedő írói korszakát utólag „szigorú szemmel” névvel jellemezte. Egyre jobban izgatták az emberek szociális gondjai, így az irodalmi alkotásokról a véleménye megváltozott. Az emberirodalom fogalmát Ady Endre, a német expresszionisták és a kisebbségi írók hatására alkotta meg. Ady Endre műveivel még a fronton kezdett ismerkedni. Attól kezdve Ady költészete meghatározta gondolkodását. Főként a magyarság sorsáról szóló költemények és a háborúellenes versek hatottak rá. Az Emberirodalom című 1924-es esszéjében többször is idéz Adytól verset. A mű az emberek testvériségét, közös sorsát hangsúlyozza. Az expresszionizmusra jellemző túlfűtött érzelmek és hiányos mondatok uralják. De még nem tűnik ki világosan, milyen írói programot akar követni. Az utolsó rész középpontjában az emberfenség szó áll, amelyet A földi kunyhóban című Ady-vers részletéhez kapcsol. A tanulmányban Földes Sándor emigráns költő olyan verséből idéz, amelyik az emberek testvériségét hirdeti. A költő egyre erősebben hatott nézeteire. Az emberirodalomról vallott felfogása egy időre szinte világnézetévé vált 1925-től. Az Emberirodalom tanúsítja, hogy a világháború átélt borzalmai kitörölhetetlen emlékként éltek benne. Német nyelvű olvasmányai révén lett antimilitarista író. A militarizmust a társadalmi fejlődés gátjának tekintette. 6
Mécs László levele Fábry Zoltánnak, Nagykapos, 1923. november 19., Fábry-hagyaték.
8 A világnézete radikálisan változott 1925-től, ezt kritikáiban nyomon lehet követni. A mérték (Adalék irodalmi anarchiánkhoz) című cikkét A Reggel közölte 1925-ben. Mécs Lászlóról korábban elismerte, hogy a testvériséget hirdette a tömegnek. De a versek stílusát már nem tartotta elég tömörnek. Azért bírálta a költőt, mert műveit a pódiumra, szavalatnak írta. A költeményeket egyre szigorúbban ítélte meg. A Mécs: harmadszor című cikkben az új kötet, a Vigasztaló kapcsán megint így marasztalta el A Reggel 1927 májusi számában: „A taps és alázatos szolgája: Mécs László, szlovenszkói költőfejedelem a legszerencsétlenebbül találkoztak”. 7 De a szerzetes nem neheztelt az íróra, a húszas évek elejétől kialakult jó kapcsolatra vigyázott. Ezt a Fábry Zoltán hagyatékában őrzött leveleiből tudjuk. Egy 1928-as keltezésű képeslapon Testvérnek szólította az írót. A fehér reverendás pap fellépéseit mindig nagy siker övezte a Felvidéken, Magyarországon, Erdélyben egyaránt. Isten igricének vallotta magát, küldetéstudat vezérelte útjain. A kritikus Móricz Zsigmondot többször bírálta, egyre keményebben. A magyarországi író 1927-ben ismerkedett meg Csehszlovákiában a haladó fiatalokkal, az „új arcú magyarokkal”. A felvidéki városokban olvasta fel műveit. Fábry Zoltán nem találkozott vele, mégis ítélkezett. A Reggel című lapban 1927 májusában A Móricz Zsigmond vagy Zsiga bácsi? című cikkében gúnyosan ezt írta róla: „az irodalom önképzőköri struccjátékos országában kedves gesztussal alkalmazkodott….”7 Pedig az író sokat kockáztatott. Az úri Magyarországon Beneš -bérencnek, hazaárulónak kiáltották ki útja miatt. Fábry Zoltán a húszas évek közepétől a német és az orosz írók hatására a marxizmus eszméjével kezdett ismerkedni. Azért rokonszenvezett a szociális irodalommal, mert a művészek az embert és a társadalmat akarták megváltoztatni. Ekkorra már hátat fordított az expresszionizmusnak. Úgy ítélte meg, hogy a művészeti irány képviselői a valóság elől menekültek. Johannes Becher alkotásait ismerte el a legjobban. A költő az expresszionizmus híveként indult, majd a húszas években kommunista lett. Az 1920-as évek közepétől a szlovákiai magyarság felocsúdott, hihetetlen aktív munkába kezdett. A felvidéki magyar fiatalok új utat kerestek Trianon után. A feladatukat a költő Győry Dezső határozta meg a Kisebbségi Géniusz című prózaversében, amelyet a kassai Renaissance Kultúregyesületben mondott el 1925 decemberében. Hitvallásában a felvidéki magyarság messianizmusát fogalmazta meg. A kelet-európai népek összefogásának szükségét hirdette.
7
FÁBRY Zoltán Összegyűjtött írásai, II, Madách, 1981, 198. Uo., 192-193.
78
9 A megszemélyesített Kisebbségi Géniusz így szólal meg a műben: „Ti legyetek a legszélesebb emberi szolidaritás, a leggazdagabb lélek, a legszebb humanitás, a leglehetőbb szabadság, legfőbb jog, legbátrabb becsület. - S ahogy ti ilyen kisebbségi lélekre tesztek szert, ezt a lelket plántáljátok át az egész magyarságba”.9 Győry Dezső szerint a magyaroknak Európa többi népére is hatniuk kell. A művet a losonci Mi Lapunk adta ki 1927 januárjában. A Kassai Napló felelős szerkesztőjeként dolgozott 1925 őszéig. Ezért még érdemes élni című versét Fábry Zoltánnak ajánlotta a lapban. A publicista hozzá vitte be cikkeit. Ekkor kezdődött el egy életen át tartó kapcsolatuk, levelezésük, amely nem volt mentes a vitáktól sem. De gondolkodásuk, hitvallásuk inkább rokon vonásokat mutatott. Fábry Zoltán lelkesülten jellemezte Győry Dezsőt a Prágai Magyar Hírlap Íróink arcképcsarnoka című sorozatában 1926 januárjában. Elismeri a költő törekvéseit, de kételyeit is megfogalmazza: szerinte a felfogása még nem következetes. De a szerző hisz benne, hogy a költő a jövőben a szegények ügyét fogja képviselni. Fábry Zoltán a húszas években úgy ítélte meg, hogy az önálló szlovákiai magyar irodalomnak hatnia kell az anyaországra. A küldetéstudat gondolatát először az Írók és irodalom Szlovenszkón (1926) című expresszionista lendületű írásában mondta ki: „Az új meglátások, az erős és földnépekkel közös új akarat színeit, életelemeit beolvasztani a változások dacára is egyetemes magyar irodalomba, hogy a központ: Budapest ájult, egészségtelen levegőjébe a nagyobb, a világbiztosabb ritmus viharát dobja bele: ez a szlovenszkói és általában az új perifériairodalom célja és lehetősége.”10 A cikket a Kassai Napló Vasárnapja közölte. Az író a felvidéki lehetőségeket túlértékelte ezekben az években. E műve Győry Dezső nézetével mutat rokonságot.
9
A műből CZINE Mihály idéz A vox humana költője című tanulmányában, Győry Dezső, Férfiének, Bp., Szépirodalmi, 1974, 14. 10 FÁBRY Zoltán Összegyűjtött írásai, II, 121.
10
A szlovákiai magyar szellemi életet az „új arcú magyarok” bontakoztatták ki. Győry Dezső adta ezt a címet verseskötetének 1927-ben. A Sarló mozgalmat szlovákiai magyar fiatalok alakították meg 1928 augusztusában Gombaszögön. A tábor parancsnoka Balogh Edgár író volt. A regöscserkészek zászlójukra a sarlót hímezték piros színnel. A baloldali falukutató mozgalom tagjai a Duna menti népek összefogását óhajtották. A húszas években abban reménykedtek, hogy a nemzetiségi gondokat így lehet megoldani. Győry Dezső Kisebbségi Géniusz című alkotását a sarlósok programjuknak vallották. A mozgalom alapító tagjai közt szerepelt két pozsonyi tanár és író: Peéry Rezső és Szalatnai Rezső. Peéry Rezső a kisebbségben élő magyarság gondjait a szociográfia segítségével akarta ábrázolni. Szalatnai Rezső a cseh és a szlovák nép irodalmát tanulmányozta, a sorsközösséget szándékozta ezzel bizonyítani. Fábry Zoltán 1926-39 között a Korunk szlovákiai szerkesztőjeként dolgozott. Szalatnai Rezső neki küldte el az erdélyi folyóirat számára cikkeit. Ezzel indult levelezésük, majd barátságuk. A Sarló tagjai: Balogh Edgár, Dobossy László, Jócsik Lajos, Peéry Rezső és Szalatnai Rezső a Korunk hasábjain a szociográfiai kutatómunkájukat esszékben dolgozták fel. A stószi szerkesztő Etnográfiai szocializmus című írását 1929 júniusában adták ki a Korunkban. Ezzel utat mutatott a Sarló-mozgalomnak. De mire a cikk megjelent, a megállapítások egy részén a Sarló fejlődése már túlhaladt. Írásában a kisebbségvédelmet a szociális munkával azonosítja. Határozottan kijelenti, hogy a néphez csak úgy lehet közeledni, hogyha küzdenek érte. A fiatalok hibájának azt tartja, hogy nem tudnak szabadulni a nacionalizmustól. A regösjárás elképzeléseit könyörtelenül bírálja. A jóakaratukat, az etnográfiai módszereiket nem tartja elegendőnek. Ehelyett a nyomor felmérését, a gazdasági sztrájkok okainak kutatását tekinti feladatnak. – De ekkorra a sarlósok már felismerték a valós teendőket. A nacionalizmustól elfordultak és eljutottak a humanizmusig – és a cselekvésig. A Sarló 1931-ben országos kongresszust tartott, amelyet Fábry Zoltán táviratban üdvözölt. Fábry Zoltán kezdeményezésére abban az évben jelent meg először Az Út című folyóirat Pozsonyban. A kongresszus után a Sarló-mozgalom tagjai közül Balogh Edgár vezetésével Jócsik Lajos, Peéry Rezső és Terebessy János vállalta a kultúrpolitikai és irodalmi folyóirat
szerkesztését.
Jó
munkabarátságot
alakítottak
ki
Fábry
Zoltánnal.
A
valóságirodalomról vallott elképzelései erősen befolyásolták a Sarló résztvevőit. Balogh Edgár szerkesztőként a munkásszociográfiát helyezte előtérbe a folyóiratban.
11 Fábry Zoltán a Sarló-mozgalomról nyilvánított véleményt A Major-per című írásában is 1931-ben Az Út ötödik számában. Nemeskosúton a csendőrök tüzet nyitottak a nélkülöző magyar földmunkások tömegére. Hárman életüket vesztették, sokan megsebesültek. Major István kommunista képviselőt bíróság elé állították és elítélték. Fábry Zoltán erről az esetről írt törvényszéki tudósítást, de a legnagyobb részt a cenzúra törölte. A tárgyaláson Terebessy János joghallgató, a Sarló tagja tanúként vett részt, mert a sztrájkolók közt tartózkodott. Fábry Zoltán ezt így értékeli: „A szocialista magyar értelmiség ifjú generációja – a Sarló – itt találkozott sorsdöntőn a magyar faluval, a kisebbségi sorssal és a kizsákmányolt proletariátussal. Itt először lett vállalás és lett mindjárt: vád és ítélet”.11 A mozgalom dokumentumait az egykori résztvevő, dr. Boross Zoltán muzeológus gyűjtötte össze a Debreceni Irodalmi Múzeumban. Így állított emléket a mozgalomnak, amelynek tagjai az emberséget hirdették és a közép-európai népek összefogásában hittek. A múzeum őrzi Fábry Zoltán cikkeit, Az Út számait. Amikor Fábry Zoltán felismerte az olasz és német fasizmus veszélyét, szövetségeseket keresett a küzdelméhez. A kommunista világnézetnek lett a híve a húszas évek végén. Ez a korszaka 1936-ig tartott. Megítélése szerint az emberirodalom csődbe jutott. A valóságirodalommal kötelezte el magát. Mit takart ez a kifejezés, amit ő alkotott meg? Az emigráns baloldali írók befolyásolták gondolkodását. A RAPP elképzeléseivel pedig mindvégig egyetértett. A nemzetközi proletárírók mozgalma a Szovjetunióból indult. Ott a RAPP (Rosszijszkaja aszociacija proletarszkih piszatyelej) 1925-től 1932-ig, felszámolásáig irányította az irodalmi életet. Képviselői a napi politikával azonosultak, a tényeket akarták leírni. Az esztétika követelményeit nem tartották lényegesnek. Fábry Zoltán a Szovjetunióról a német újságokban olvasott lelkes hangvételű írásokat, amelyek megtévesztették. A Szovjetuniót tekintette példának, a kommunista osztályharc követelményeit akarta teljesíteni. Ebben az időszakban nem törődött a magyar nemzetiség romló helyzetével. Feladta az esztétikából kiinduló kritikusi hitvallását, és szélsőbaloldali, dogmatikus szemszögből vizsgálta az irodalmi műveket.12 A valóságirodalomról vallott elképzeléseit az Író és osztályharc (1931) című hosszú tanulmányában foglalta össze. Az írónak a proletárokkal való kapcsolatát határozta meg. Az irodalmat eszköznek, a szót fegyvernek tartotta a harcban. Ezt a felfogást várta el írótársaitól. A stílusa megváltozott, elszürkült ebben az időben.
11
FÁBRY Zoltán Összegyűjtött írásai, III, Madách, 1982, 126. TURCZEL Lajos, Fábry Zoltán keresett igazságai és elzuhant reményei: I. Előszó egy Fábrytanulmánykötethez, Irodalmi Szemle, 1991, 7. sz., 748. 12
12 A Korunkban megjelent Tíz szomorú magyar év szemléletének radikális változását mutatta. Mi állt a cikk hátterében? A folyóirat irányítását Gaál Gábor kritikus, publicista vette át 1929-től. Rendszeresen küldte leveleit Fábry Zoltánnak. Egy alkalommal összefoglalta a felvidéki kritikusnak elveit. Arra bíztatta, hogy foglalkozzon az írók új műveivel: „ellenben talán
inkább
helyes
volna nem mint
irodalommal,
hanem mint
tünettel
vagy
valóságproblémával tisztára világnézeti és szociális alapon foglalkozni velük. Általában építsük le az irodalomról az irodalmat, és csináljunk helyette tribünt, elvégre ez a fontos és ez is az érdekes bennük.” 13 Fábry Zoltán hírhedt írásában a Nyugat folyóiratot és a legjobb írókat igaztalanul támadta meg a Korunkban 1930-ban. Odáig ment dogmatikus elfogultságában, hogy a Nyugat szerkesztőjét, Móricz Zsigmondot ellenforradalmárnak nevezte. Egy egész bekezdésben durván támadta személyét és alkotásait. Ebből idézek egy szégyenletes mondatot: „Hogy lesz a Hét krajcárból Úri muri, a Szegény emberekből Szépasszony kocsisa, a Fáklyából pernye, hogy lesz a forradalmárból – ellenforradalmár, nem, még ennél is kevesebb: Zsiga bácsi megbékült, virányos nemzeti réten sétálgató öreg úr: kell-e ezt százszor leírni?” 14 E mondat jellemzi a proletárirodalom jegyében írt elvakult kritikáját: „De a kor szociális parancsa, az osztályharc elől megszökött generáció legveszedelmesebb típusa a Márai Sándor-féle álbaloldali intellektuel”.
15
A felvidéki költőket, Mécs Lászlót és Győry
Dezsőt is sértő szavakkal bírálta, Győry Dezsőre azért neheztelt, mert Olaszországban, „Mussoliniában” járt. Később nagyon megbánta ezt a hangvételt. A valóságirodalmat képviselő író egyoldalú szemléletével, vonalas cikkeivel elriasztotta a lehetséges társakat. Amikor Fábry Zoltán Az Út hasábjain körkérdést tett fel az íróknak, Illyés Gyula ezt jelentette ki levelében: „Szívesen lépnék magam is a munkatársai sorába, de ahogy az Ön irodalmi álláspontját ismerni vélem, s ahogy a >> baloldali << kritika engem ma beállít, egyelőre nincs ott keresnivalóm.”
16
Ilyen különös módon indult a két író
kapcsolata. Illyés Gyula Oroszország című könyve 1934-ben jelent meg Magyarországon. Az Út részleteket mutatott be a műből és Fábry Zoltán Magyar író az SZSZKSZ-ben címmel közölt recenziót az 1935. márciusi számban. Illyés Gyulát azért marasztalta el az útijegyzet miatt, mert
nem
foglalt
állást
a
szovjetunióbeli
változások
mellett.
Csak
tárgyilagos
helyzetjelentésnek tartotta a könyvet. 13
Gaál Gábor levele Fábry Zoltánnak, Cluj-Kolozsvár, 1929. február 5-én = Fábry Zoltán Válogatott levelezése 1916-1946, vál. dr. CSANDA Sándor, VARGA Béla, Pozsony, Madách, 1978, 519. 14 FÁBRY Zoltán Összegyűjtött írásai, XII, Madách-Posonium, 2001, 92. 15 Uo., 93. 16 Illyés Gyula levele Fábry Zoltánnak, Budapest, 1931. április 11-én = Fábry Zoltán Válogatott levelezése 1916-1946, 432.
13 Egyoldalú rappista kritikái miatt a legjobb társai, Győry Dezső és Szalatnai Rezső hosszabb időre elfordultak tőle. Győry Dezső felháborodott hangú levelet írt neki Prágából. Rá és a baloldali Földes Sándorra gondolt, amikor így vélekedett: „Meg vagyok győződve róla, hogy az én mostani munkám is értéktelen a Ti vörös szemüvegetek előtt, s így terveimről nem is írok”.
17
Fábry Zoltán akkoriban szóvá tette, hogy Győry Dezső miért ír a jobbra
tolódó PMH számára. Szalatnai Rezső A krizantém nevében című cikkét Pozsonyban, A Reggel című napilapban jelentette meg. A szociáldemokrata szerző az oroszországi ötéves tervről írt lelkes hangvétellel, mondanivalója kifejtéséhez a krizantém jelképét használta. Fábry Zoltán a cikket rendkívül keményen támadta meg az Út című folyóiratában 1931-ben. A krizantém nevében? (Az ötéves terv és a magyar író) című írása Szalatnai Rezsőt azzal vádolta, hogy a proletárokkal nincs igazi kapcsolata: „Ez a krizantémmese nemcsak menekülés a pozitív állásfoglalás elől, nemcsak a szociális vakság példája, de ízléstelenség és indolencia a dolgozó és harcoló valósággal, a forradalmi erőkkel szemben”.
18
Ezután a két író
barátsága évekre megszakadt. Fábry Zoltán a Korunk szlovákiai szerkesztőjeként került kapcsolatba József Attilával. Amikor a Döntsd a tőkét, ne siránkozz című kötet 1931 márciusában megjelent, a költő több példányt dedikált. Az ügyészség napokon belül könyvét lefoglalta és vádat emelt ellene. A költő Stószra is küldött egy példányt. A dedikálás harcias reagálását bizonyítja: „Fábry Zoltánnak, elvtársi üdvözlettel, Bpest, 1931. május 9-én, a kobzás napján. József Attila.” A szerkesztő hamar felismerte a költő tehetségét. Az Út 1931 augusztusi számában lelkesen méltatta a verseskötetet. Akkor írta elismerő sorait a Könyvek (II.) című cikkében, amikor József Attilát többen is keményen bírálták kötetéért Magyarországon. Az írásban először a felvidéki irodalom helyzetét, majd az elkobzott kötetet mutatja be. Az egész cikk arról tanúskodik, hogy számára „a proletár forradalmi irodalom” az érték. A fiatal költő verseinek erejét azonos szófajú szavak, igenevek, igék, főnevek halmozásával érzékelteti. „József Attila hangja: egészség, erő, az osztályharc mindig felújuló tavasza.”19 Ugyanabban a számban kezdték közölni a Moszkvai Proletárírók Szövetsége magyar csoportjának platformtervezetét a magyar proletárirodalomról. A tervezetet a Szovjetunióban élő magyar emigránsok lapjából, a Sarló és Kalapács című folyóiratból vették át. A dokumentum bírálja a magyarországi írók többségét, Az Út című kiadványt is. József Attiláról azt állítja, hogy „a fasizmus táborában keresi a kivezető utat”. De Fábryék a költőt durván
17
Győry Dezső levele Fábry Zoltánnak, Prága, 1930. február 2-án = Uo., 290. FÁBRY Zoltán, Korparancs, Pozsony, Madách, 1969, 105. 19 FÁBRY Zoltán Összegyűjtött írásai, III, Madách, 1982, 149. 18
14 támadó sorokat kihagyták. A szlovákiai folyóirat a többi részt már nem is közölte. A rappista elveket valló író kénytelen volt felismerni hibáit. Az Út szerkesztői az íróktól azt várták, hogy vegyenek részt a vitában hozzászólásukkal. E kérésre küldte el József Attila híressé vált levelét Stószra. Ebből tudjuk meg, hogy a támadás váratlanul érte, felháborította: „Enyhén szólva egy tájékozatlan társaság frakciós tevékenységének minősítem”.
20
A levelében azokat a forradalmi témájú verseit
említi, amelyeket a bírálóinak meg kellett volna ismerniük. Támadja a magyartalan stílusukat is. Az Út 1931 novemberében adta közre a költő Lebukott című munkásmozgalmi balladáját. A szerző neve nem szerepelt, az utolsó versszakot pedig törölte a cenzúra. A folyóirat szerkesztői a Szocialisták című agitatív versét is közölték 1933-ban, a második számban, Le a kapitalizmussal címmel. E költemény miatt vádolta az ügyészség a sajtó útján elkövetett izgatással. 1932-ben Fábry Zoltánt egyhónapi börtönbüntetésre ítélték egy sajtóper miatt. A kassai cellában naplót vezetett, ebből tudjuk, hogyan élte át a hosszú, megalázó napokat. Könyveket kért, főleg Ady Endre levelezését olvasta érdeklődéssel. Erről a kötetről ezt jegyezte föl: „nekünk Ady jelentette az irodalmat”.
21
Pedig rappista korszakában mintha
megfeledkezett volna erről, alig idézte cikkeiben a költő műveit. A cellában az vigasztalta, hogy szerelmére, Wimberberg Máriára gondolt. Akkor rövid időre megfeledkezett a börtön valóságáról. Napról napra várta a levelét. A rajztanárnő jelentette számára a legfontosabb kapcsolatot a külvilágból. Ugyanabban az évben írta Az éhség legendája című riportkönyvét. A Nemzetközi Munkássegély felkérésére járta be Kárpátalja falvait. A nép nyomoráról, éhezéséről akarta tudósítani a közvéleményt. A szegények oldalára állt, akik a csehszlovák földreform áldozataivá váltak. A humánus tiltakozást kevésnek tartotta, radikális politikai változást sürgetett. Nemcsak a magyar, hanem az ukrán nemzetiségűek nélkülözését is ábrázolta művében. Tapasztalta, hogy a szegények a megjelenő csendőrök elől a hideg erdőbe menekültek félelmükben. Az éhség és a csendőr valóságaként jellemezte Verhovinát, Alsóverecke környékét. A kötettel a magyarországi szociográfiai irodalom megteremtéséhez járult hozzá. De első könyvét elkobozták tartalma miatt. Csak a Megalkuvás nélkül című antológiában jelenhetett meg 1954-ben. 20
József Attila levele Fábry Zoltánnak, Budapest, 1931. szeptember 3-án = Fábry Zoltán Válogatott levelezése, 1916-1946, 436. Írógéppel írt levél, J. monogram aláírással. 21 Fábry Zoltán börtönnaplójából, közzéteszi BATTA György, Kritika, 1979/4, 8.
15 1934-ben kiadott könyvében így fogalmazta meg írásainak elvét: „A Korparancs: változás és változtatás.”22 A kötetben felháborodottan tiltakozott a fasizmus terjeszkedése ellen. Írásaival az emberi életért akart küzdeni. A humanizmust, a szociális felelősséget hangsúlyozta a növekvő vész idején. A Magyar köszönet című bátor írása először Az Út tematikus, náciellenes számában jelent meg 1933 májusában. A német diktátorral szemben így foglalt állást: „… de tény, hogy nekem ebben a pillanatban a legszemélyesebb, a legérezhetőbb ellenségem”.
23
A szerző
köszönetet mondott a baloldali német íróknak a szellemi útmutatásért. Felháborította, hogy a nácik elnémították, bebörtönözték őket. Megjósolta, hogy a „hitleri barbarizmus” új háborúba sodorja a világot, és összefogást sürgetett ellene. Végül kimondta: erkölcsi kötelesség megmenteni az emberiséget a barbarizmustól. A Korparancs utolsó esszéit 1933-34 között írta. Felismerte a fasizmus valódi célját, a leküzdésére biztatott. Az Út 1936-os megszűnéséig a Fábry Zoltánnak több olyan cikkét közölte, amelyek bátor antifasiszta helytállásáról tanúskodtak. E néhány évig tartó ellentmondásos korszakának az a nagy érdeme, hogy az elsők között eszmélt rá a német fasizmus veszélyére. Az antifasizmus gondolatát hirdette ezektől az évektől. Az új eszme: vox humana Fábry Zoltán felemelte szavát az újraéledt barbárság, a fasizmus ellen, mert fölismerte, hogy a polgári demokrácia kulturális értékei veszélybe kerültek. A nacionalizmus térhódítása idején a magyar nemzetiség romló helyzetével foglalkozott. Publicisztikai tevékenységének ez az egyik legértékesebb időszaka. Mivel kritikáin a harmincas években megütköztek, a folyóiratokban, napilapokban nem fogadták írásait. Műveit csak a Magyar Nap vagy a Korunk adta ki. A Magyar Nap népfrontos jellegű kommunista újság volt. 1936-38 között jelent meg Pozsonyban. Fábry Zoltán főmunkatársként dolgozott a lapnál. A kritikus legendája című írásának A szlovenszkói magyar irodalmak alcímet adta. A Magyar Napban számolt be válságáról 1936-ban. Úgy ítélte meg, hogy az irodalom kiközösítette kritikái miatt és elnevezték Szlovenszkó Rémének valamint remetének. Már nem foglalkozott az új alkotásokkal, hiszen nem is tudott hozzájutni a könyvekhez. Ezután hosszabb ideig nem írt kritikákat. A Fegyver s vitéz ellen című könyv 1937-ben jelent meg. E kötet már az író megújult, emberközpontú felfogását tükrözi. A közölt művek többségét 1936-tól írta alig néhány hónap 22 23
FÁBRY Zoltán, Korparancs, 10. Uo., 171.
16 alatt. Igaza érdekében már sokkal több érvet sorakoztat fel, mint a Korparancs című kötetében. A könyv a fasizmus, a barbarizmus elleni nyílt harc jegyében született. Az előszóban a fasizmust az első számú közellenségnek nevezi. A katonaviselt író a felocsúdó nemzedéke nevében szólal fel. A többes szám első személyű igék az antifasiszta egység kibontakozását érzékeltetik. Fábry Zoltán a megtévesztett vagy közömbös embereket is a valóságra, a háborús veszélyekre akarja ébreszteni. A tolvaj tolvajt kiált című írásban a fasiszta demagógia ellen tiltakozik. A hazugság elleni harcot erkölcsi parancsnak tartja. A mű végén nevezi meg az egyetlen lehetséges feladatot: „Emberség és becsületgesztus ma már csak egy van: küzdeni az élet első számú közveszélye, a fasiszta háború ellen.” 24 1936 márciusában Szlovákia és Kárpátalja településeit járta be Pozsonytól Nagyszőllősig. A kultúra védelme címmel tartott előadást a fasizmus ellen a magyar többségű városokban. Erőteljes hatású beszédét az új világháború előérzete hatotta át. Nyomasztó frontélményeit idézte fel. Kijelentette: a fasiszták számára a kultúra fogalmát a háború jelenti. A német és olasz sajtóból idézett véleményeket, amelyek a harcot dicsőítették, a kultúrát, a humánumot tagadták. E nézeteket indulatosan cáfolta. Előadásának leghatásosabb érveit így fogalmazta
meg:
„A
kultúravédelem
alfája
és
omegája:
az
emberségbecsülés,
emberségvállalás…. A fasizmus merénylet a kultúra ellen a szabadító tett álarcában.” 25 Beszéde azt sugallta, hogy a keresztényeknek, demokratáknak, kommunistáknak össze kell fogniuk a barbarizmus ellen. Tisztelettel szólt a katolikus és a baloldali antifasisztákról, akik német börtönökben raboskodtak. A fasizmus pogánysága ellen emelte fel szavát. Kiállt a szellem és vallás szabadsága mellett. Körútján szövetségeseket akart szerezni antifasiszta harcához. Hogyan fogadták a hallgatók előadását? Szomorúan állapította meg, hogy nem érte el a várt eredményt. A kultúra védelmének kerékkötői című írásában egy ellenvéleményt emelt ki. Baráth László a rimaszombati lapban helytelenítette és propagandaszónoklatnak nevezte az előadást. Fábry Zoltán a tanulmányára hivatkozva cáfolta az újságban megjelent állításokat. A kötetben a magyar kisebbségről szóló írások a Szétszóródás előtt és szétszóródás után ciklusban találhatók. A művek a Magyar Nap hasábjain jelentek meg. A Vigyázzatok a strázsán! című jelentős írás a Békemanifesztáció ciklusban olvasható. A magyar nyelv szlovenszkói sorsa című cikksorozat leghatásosabb része a Cservenülve. Az írót nyelvünk jövője nyugtalanítja. A nyelv térvesztésének okát nem elsősorban az államhatalmi intézkedésekben, hanem a félelemben látja. Azokat hibáztatja, 24 25
Uő., Fegyver s vitéz ellen, Pozsony, Madách, 1970, 237. Uo., 44.
17 akik a jobb munkáért feladják magyarságukat. Így jellemzi a helyzetet: „Ma magyarjaink nagy része: négyszemközti-magyar, otthon-magyar”….26 A vissza-visszatérő kérdése a nyelv tömegerejére vonatkozik. Ebben nehéz hinni, amikor a szülők szlovák iskolába íratják gyermekeiket. A Szétszóródás előtt című cikkben a történelmi Magyarország elvakult nemzetiségi politikájával foglalkozik, melyet az illúzióimperializmus szóval jellemez. Igazat gondol, amikor azt állítja, hogy Trianon e magatartásnak csak következménye volt. Emiatt jutott a magyar nyelv keserű helyzetbe az utódállamokban. Nem a magyar nép sérelmeit, hanem a tragédia okait tárja fel. A kisebbségi aktivizmus című cikkében megállapítja, hogy Csehszlovákiában az állam egyoldalúan határozta meg a kisebbségi kérdést. Nem adta meg azokat a jogokat a magyarságnak, amelyek a cseheknek, szlovákoknak járnak. Az író szerint a sérelmek megoldása nem lehet egy-egy párt érdeme, dicsősége. A kölcsönösség gondolatához ragaszkodik. Ennek az írásnak még tárgyilagos a hangvétele. A koncepciós perek idején rá kellett döbbennie, hogy Sztálin milyen bűnöket követ el a kommunizmus nevében. Ezek elriasztották az írót a szocializmus tanaitól, amelyek néhány évig befolyásolták. Így 1936-tól megfogalmazta új alapeszméjét, a vox humanát, az emberséges hangot. A missziós küldetés gondolatát fejlesztette tovább. Írásaiban a béke, a szellem igazsága mellett érvelt. Ezzel Ady szellemi örökségét újra vállalta. Vigyázzatok a strázsán! címmel tartott beszédet a kassai békenapon 1936. augusztus 23-án. A fasizmus és a háború közé egyenlőségjelet tett. A humanizmust és a demokráciát állította velük szembe. Adyra így hivatkozott bátor hangvételű beszédében: „Kell, hogy a háború szuggesztiójával szemben életigenlőknek, békeakaróknak, többnek tudjuk magunkat. Embernek az embertelenségben!’ 27 A beszédét hatásosan zárta a költő Intés az őrzőkhöz című versének soraival, amelyeket az emberség változatlan korparancsának nevezett. A két költemény motívumai a későbbi években is vissza-visszatérnek Fábry Zoltán írásaiban. Ady művein kívül a kisebbségi költők, Márai Sándor és Győry Dezső jelentős versei alakították gondolkodását.28 Márai Sándor Emberi hang című kötetét 1921-ben adták ki Kassán. A versek a világháború poklát megjárt egyén kínzó fájdalmát érzékeltetik. Az alkotásai az emberség iránti vágyát fejezik ki. Fábry Zoltán nagyra értékelte a verseskötetet. Győry Dezső művei közül elsősorban a Kisebbségi Géniusz hatott rá. Fábry Zoltán mindvégig ragaszkodott a vox humana eszméjéhez.
26
Uo., 179. Uo., 232. 28 FÓNOD Zoltán, Fábry Zoltán = A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-1995, Madách-Posonium, 1997, 82. 27
18 A felvidéki magyar kisebbség feladatát, küldetését a Hazánk: Európa című tanulmányában jelölte meg. Ez az előadása a Tavaszi Parlament komáromi ülésén hangzott el 1936.december 8-án. Személyesen nem vehetett részt betegsége miatt az ülésen. A szerző már a mű elején kimondja a lényeget. Trianon után a felvidéki magyarság elvesztette országát, de az európai közösségben hazára lelt. Fábry Zoltán átélte a frontok borzalmait. Ezért véli úgy, hogy a világháború ellenhatásaként meg kellett születnie a testvériségnek. „Ebben az atmoszférában árvaságot szüntető egyformasággá színesedhettünk: emberré. Emberré, aki nem magyar, nem cseh, nem német és nem francia, de európai.” 29 A német írók, különösen Bertolt Brecht és Thomas Mann gondolatainak és stílusának hatása érezhető még az alkotásban. Az író a humánum, a morál, a kultúra földrészének tartja Európát. Szerinte a felvidéki magyarság azért tekintheti a földrészt otthonának, mert a csehszlovákiai demokrácia Európára nyitott ablakot. De tudjuk, a magyar kisebbség jogai egyre szűkültek. Fábry Zoltán hitt a köztársaságban élő népe hivatásában: „A vox humana szlovenszkói feladat lett, az a bűvös formula, mely másultságot, változást eredményezhetett a magyar szellemi atmoszférában.”30 A tanulmány műfajának lehetőségét kitágítja – ez jellemző későbbi írásaira is. A magyar nemzetiség helyzetét új szempontból, egyéni módon vizsgálja. Ugyanakkor vallomásként közli gondolatát, érzéseit – ez a többlet tanulmányában. A Fegyver s vitéz ellen című kötet a fasizmus világveszedelmére döbbenti az olvasót, védekezésre szólít fel. Indulattal, gyűlölettel fogalmazta meg gondolatait. Az erősödő nacionalizmus idején a magyar nemzetiség jogait és nyelvét védte. E könyvében mondta ki először a vox humana gondolatát. Az írástudók felelősségét határozta meg a Muszájhumanizmus című alkotásában 1937ben. A Korunknak elküldött esszét cenzúrázták, a fasizmus szót általában a „regresszió”-ra cserélték. A szerző logikusan érvel művében. Szerinte a fasizmus embertelensége kényszeríti ki a harcos humanizmus válaszát. A humanizmust erkölcsi magatartásként, muszájként értékeli – ez visszatérő motívum művében. Thomas Mann példájára, antifasiszta magatartására hivatkozik. Nem ad igazat a regresszió híveinek, akik az emigráns író aktív humanizmusát hitetlenkedve fogadták. A szerző Thomas Mann fasizmusellenes írásait a legtisztább művészetként tartja számon. A német író népéért vállalt felelősséget a fasizmus kiteljesedése idején. Fábry Zoltán szerint az írástudóknak a politikai humanizmust kell képviselniük. A publicista A magyar nyelv szlovenszkói sorsa című cikksorozatában 1938-ban az oktatásüggyel foglalkozott. Véleményét egy időszerű eseménnyel kapcsolatban fejtette ki. A 29 30
FÁBRY Zoltán, Fegyver s vitéz ellen, 194. Ua., 196.
19 szepsi járás akkor magyar többségű volt, mégsem indítottak polgári iskolát a gyermekeknek. Ezt a tapasztalt jelenséget magyarázta, majd általánosította. 1920-tól Szlovákiában a magyar iskolarendszert állandóan szűkítették. Ezt tényekkel igazolta. A magyar nyelv jövőjét féltette a járásban. Ekkor kimondta a bátor gondolatot: „Az elvetélt kisebbségi jog elvetélt demokráciára utal.”31 A kormányzat beavatkozását sürgette: A kisebbségi megbékélést kell elősegíteni, a fasizmussal csak így lehet szembeszállni. A Revizionizmus: Made in Germany! című 1938-as cikke arról tanúskodik, hogy világosan látta az európai politikai helyzetet és a magyarság sorsát. A műve eredeti formában csak 1985-ben jelenhetett meg újra. 1936-tól a Magyar Nap Mai jegyzetek rovata számára küldte politikai vagy kulturális témájú írásait. Ennek az egyszerű publicisztikai műfajnak is kitágította a lehetőségeit. Jegyzeteiben meggyőző erővel képviselte az emberséges magatartást. A gólem pozsonyi legendája erre jó példaként szolgál. Egy film ellenséges fogadtatására reagált: a hétköznapokban is megjelent sovinizmus és fajgyűlölet ellen tiltakozott. Igaz emberségét bizonyítja, hogy már 1936-tól szembefordult az antiszemitizmussal. Soha nem tett különbséget az emberek között a nemzetiséghez való tartozás alapján. Egyre gyakrabban foglalkoztatta az a tény, hogy demagógok ártatlan embereket bűnbaknak kiáltottak ki. A Magyar antiszemitizmus című írása 1938 májusában jelent meg. Ebben kifejtette, hogy ez a gyűlölet Magyarország történelmétől korábban idegen volt. A művében a felsőbbrendűséget hirdető német fasizmust a legfőbb veszélynek nevezte és elutasította a hamis hangot. Publicisztikai művei közül kiemelkedik a Kazinczy vagy Henlein? című írása, melyben a nagy előd gondolatára hivatkozik érvként a fasizmus elleni harcban. A fasiszták a szabadkőművesség ellen is támadást indítottak. Ezzel Kazinczy Ferenc tevékenységét is megkérdőjelezték. Kazinczy Kassán az irodalom útját akarta kijelölni. A sötétség ellen küzdött, a szolidaritást képviselte. Fábry az ő példáját állítja a modern kor publicistái elé. Az irodalmi hagyományokra hívja fel az olvasók figyelmét. A publicisztika a szlovákiai magyar kulturális életben kiemelkedő szerepet játszott a világháborúk közötti időszakban. Rendkívül színvonalas esszék, tanulmányok születtek, főleg a sarlós fiatalok tollából. Szalatnai Rezső Szlovenszkói magyar líra című írása a fiatal nemzedék törekvéseit, életérzését tükrözte. Az 1936-ban megjelent műben a kisebbségi humanizmus kialakulásától mutatta be a szlovákiai költészetet. Elismerően szólt az „újarcú” magyarokról, akik a szlovenszkói küldetést akarták vállalni.
31
FÁBRY Zoltán Összegyűjtött írásai, V, Madách, 1985, 46.
20 A Szlovenszkói küldetés: 1938 Fábry Zoltán egyik jellemző esszéje, eddigi gondolatait összegzi a kisebbségről. A Magyar Nap adta ki három nyári számában. Bevezetőnek szánta egy évkönyvhöz, amely a szlovákiai magyar írótársak műveit mutatta volna be. De a kötetet nem adták ki. Azután a cenzor nem engedte a Korunkban publikálni az esszét. Írásában a tudomány és a művészet alkot egységet. A társadalmi valóság tényeit általánosítja. Érvelésével új összefüggésekre döbbent rá. A moralista író szólal meg ebben az esszében, mély meggyőződésének ad hangot. Személyesség és szenvedélyes hangvétel jellemzi művét, az olvasó számára ezért marad emlékezetes. Élete a felvidéki kisebbség sorsához kötődik, de az egész magyarság helyzetét is átérzi. Későbbi esszéiben is a szlovákiai magyarság egyenrangúságát védi, sajátos kultúráját, gondolkodását mutatja be. Fábry Zoltán alkotásainak műfaji kérdéseivel és stílusával eddig kevés méltatója foglalkozott részletesen. Főként azt elemezték, hogyan hatott a kor, a társadalom a szerző műveire. Zsilka Tibor viszont azt vizsgálta Fábry Zoltán stílusáról című tanulmányában, hogyan alkalmazta az író a szépirodalom stiláris eszközeit.32 Fábry Zoltán erőteljes művet írt a szlovákiai magyarság küldetéséről. A bevezető részben a korábban vallott gondolatát erősíti meg. Mivel az anyaországban ellenforradalmi kormány jutott uralomra, ezért szerinte csak a felvidéki és az erdélyi magyarok jelenthetik a jövőt. De ugyanakkor érzékeli a feladat nehézségét is. A második részt ezzel a kijelentéssel indítja: „Az írói bátorság: politikai bátorság”. Szerinte Petőfi Sándor, Ady Endre és Féja Géza, a Viharsarok írója képviseli ezt a magatartást. Az esszében érezhető Győry Dezső Kisebbségi Géniusz című alkotásának hatása. A felvidéki magyarság messianizmusát ő is túlértékelte, mint Fábry Zoltán a küldetéstudatot. A magyar író kibővült feladatát így határozza meg: „Az európai kultúra hitén állni ma nem jelenthet mást, mint a fasizmussal szembeszállni. A küldetés neve: antifasizmus!”33 Korának eszméit idegen szavak segítségével mutatja be, ezeket ellentétbe állítja egymással. Az antifasizmus felfogása szerint „krisztianizmus, mert a fasizmus kereszténysége – neopaganizmus”. Az esszé lényeges gondolatát a különös szóösszetételek magukba sűrítik, kapcsolatot teremtenek a részek között: „bátorságélősködés, bátorságíró.” Az antifasizmus az író számára a legkényszerítőbb feladat – az érvelés hevét az anafora érzékelteti: „A tét nagy, a játék nem babra megy. A tét: az ember élete, de írói bátorság csak rizikóval lényegülhet kinyilatkoztató politikai tetté.”34
32
ZSILKA Tibor, Fábry Zoltán stílusáról, Irodalmi Szemle, 1967, 7. sz., 666-670. FÁBRY Zoltán Összegyűjtött írásai, V., 115. 34 Ua., 118. 33
21 A harmadik rész bevezető soraiban a magyar népet a mondatrészek halmozásával jellemzi. A nominális stílus uralja ezt a mondatot: „Minden elfordulás, minden különcsinálás, legyen az úri gőg, patópálság vagy népi eszmélés: autarkiás begubózás”.35 A harmincas években reálisan érzékelte a német veszélyt, amely a magyarság létét fenyegette. A germán áfium kifejezése, az esszé indulatos hangvétele Zrínyi Miklós Az török áfium ellen való orvosság című
röpiratára emlékeztet. Úgy érzi, hogy elérkezett a
szlovenszkói vox humana ideje, próbája. Fábry Zoltán túlértékelte a szlovákiai kisebbség erejét, feladatát. De a hazájukat vesztett magyaroknak segíteni akart az újrakezdésben. Azért küzdött, hogy a kisebbség nyelve megmaradjon. A provincializmust és a nacionalizmust akarta ellensúlyozni műveiben.
35
Ua., 118.
22
A szó kifejező ereje kap központi szerepet műveiben. Az egyéni szóösszetételek mindvégig jellemzik a stílusát. A német expresszionista prózától kifejezési módja abban tér el, hogy mondatai többségét a nominális stílus uralja. A gondolatait az alakzatok: a halmozás, fokozás, ismétlés nyomatékosítják. Az őszinte gondolatok és a stiláris eszközök esszéit líraivá teszik. A magyarságról szóló esszéi Németh László és Illyés Gyula műveivel rokoníthatók. A stószi író Németh László Tanú című folyóiratának írásait nagyra értékelte. A folyóirat sokat foglalkozott a közép-európai kérdésekkel és a magyarság helyzetével. Németh László A magyar irodalom antinómiái című esszéje a Válasz folyóiratban jelent meg 1934-ben. A műben a magyarság szerepét határozza meg: nekünk kell az európai kultúrának „új megoldást” nyújtanunk. Az elszakított magyarsággal is foglalkozik. A revíziós politika korában kijelenti: a magyar kisebbség sorsát, kultúráját alig ismerik az anyaországban. A felvidéki, erdélyi magyarság szociális helyzetével nem törődnek. Szerinte az utódállamokban a magyar kisebbségnek a híd szerepét kell betöltenie. A nacionalista államok ellenzékével összefogva a békét szolgálhatnák. Illyés Gyula is az európai magyarságról írt a harmincas években. A Magyarok című lírai hangvételű esszéjében 1938-ban úgy látja, hogy a keletről jött népünk nyugatra vágyakozik. Illyés a magyar szellem sajátosságait kutatja. Szerinte a magyarságnak az a feladata, hogy a szabadságot megvalósítsa. Az egyre fenyegetőbbé váló fasizmus idején Fábry Zoltán és Győry Dezső helyreállította a régi barátságot. Ennek indokát a költő így adta meg levelében: „Köztünk sok minden van, ami összeköt és ami elválaszt, de úgy érzem, olyanná alakult a mi helyzetünk ebben az országban, hogy a kultúrfronton azok ereje domborodik ki, akik a tollforgatókat, a germán veszedelemre aggódva tekintőket közelebb hozzák egymáshoz, mert ha nem is mindenben, ebben aztán egyetértenek és egyet akarnak”. Elismerte, hogy Fábry Zoltánnak igaza volt, amikor évekkel azelőtt féltette őt attól, hogy olaszországi útján a fasizmus hatása alá kerülhet.36 Az 1938 novemberében megszületett első bécsi döntés után Stósz környékét visszacsatolták Magyarországhoz. De az író faluja Csehszlovákiában maradt. Ekkor a magyar anyanyelvű lakosokra újabb megpróbáltatások vártak…..
36
Győry Dezső levele Fábry Zoltánnak, Prága, 1938. augusztus 23-án = Fábry Zoltán Válogatott levelezése 1916-1946, 295
23
KISEBBSÉGI LÉT AZ „ÖNÁLLÓ” SZLOVÁKIÁBAN
1939 márciusában Jozef Tiso miniszterelnök bejelentette az önálló Szlovák Köztársaság megalakulását. A változás hatvanhétezer magyart érintett. A diktatúra őket másodrendűként kezelte. A világháború miatt 1939-től szertefoszlottak az illúziók, a szlovenszkói magyarok nem tudták teljesíteni missziójukat. Az elkövetkező időszakban német mintára fasiszta állam jött létre. Galántai Esterházy János gróf a kisebbség összefogását tartotta elsődleges céljának. 1939-ben lett a Magyar Párt elnöke. Abban az évben hirdette meg a Magyar Házak mozgalmát, a töredéktársadalom tagjainak családi összefogását óhajtotta. A kultúrházak ápolták az összetartozás gondolatát, érzését a magyarlakta településeken. A gróf minden erejét arra fordította, hogy a felvidéki magyarságot védje a fasiszta eszmétől. Pártja irányította a sajtót. Az újságcikkek reményt ébresztettek az olvasókban, erősítették a közösséget. A cenzúra azonban egyre jobban nehezítette az írások megjelenését. Csak egy napilapot adhattak ki magyar nyelven. Az Esti Újság Pozsonyban jelent meg 1938-tól. Somos Elemér volt a főszerkesztője. A politikai lap munkatársaként dolgozott a két kiemelkedő antifasiszta újságíró, Peéry Rezső és Szalatnai Rezső. A szlovenszkói magyar értelmiség közösségért érzett felelősségét főleg az ő műveikből ismerhetjük meg. Győry Dezső a Magyar Hegyibeszéd című poémáját az újság 1939 karácsonyán közölte. Ez a mű a második kisebbségi sorsban élő magyarság dokumentuma. Az író bátran felemelte szavát a fasizmus ellen. A felvidéki magyar irodalom hagyományait folytatta. A Toldi-kör Emberi hang címen adta ki a művet újra. Az Esti Újságot mindvégig a keresztény szellemű antifasizmus jellemezte, ezért a támadások kereszttüzében állott. A hatóságok 1941-ben végleg betiltották. Utódja a Magyar Hírlap lett ugyanazzal a főszerkesztővel és kiváló munkatársakkal. A kutatók eddig keveset írtak Fábry Zoltán 1939-44 közötti tevékenységéről. Pedig a Szlovák Köztársaság első hónapjaiban még publikált a Korunkban. A későbbiekben az akadályok ellenére ki akarta adatni műveit Pozsonyban. Ekkor született írásainak több motívuma későbbi alkotásaiban is visszatér. A publicista elítélte az embertelenséget és a szellem humanizmusát hirdette. Ennek szép példája a Thomas Mann hitvallása című rövid írás. A Muszájhumanizmus után újra a német íróra hivatkozott, aki 1938-ban is hitt a demokrácia jövőjében. Fábry Zoltán az ő hitéből merített erőt. Szerinte a Csehszlovákia ellen irányuló müncheni egyezmény utáni időszakban a demokráciát erősíteni kell „az emberhez méltóbban”.
24 A „Felvidéki szellem” című írásában a Magyarországhoz visszacsatolt területek helyzetéről számolt be a Korunk hasábjain 1939 februárjában. A mű elején felidézte a nemzedéke álmát: a szlovenszkói magyar szellemiség megváltoztatja az anyaországot is. Azonban nem így történt. Keményen bírálta Jaross Andort, az Egyesült Magyar Párt elnökét, aki a Felvidéki Minisztériumot vezette. Azzal vádolta, hogy meghamisította a szlovenszkói szellemet, a csehszlovákiai életről félretájékoztatta a közvéleményt. A fasizmus szövetségesének nevezte írásában. Felháborodásának az az alapja, hogy a vox humanát képviselő szlovenszkói szellem Jaross tevékenysége révén antihumánum lett. A befejezésben minden mondat a hiszek vagy hiszem igével kezdődik. Ezzel a meggyőződését fejezte ki, hogy az igazi szlovenszkói szellem újra feléled és küldetését teljesíteni fogja. A Korunkban megjelent írásai közül kiemelkedik a Habemus papam! című alkotása (1939. március). Erről nem szoktak beszélni, írni, pedig megérdemli figyelmünket. A lutheránus Fábry Zoltán elismeréssel idézi fel XI. Pius emlékét, tevékenységét: „Az embertelenül tapodott emberség szószólót kapott a legmagasabb trónuson.”37 Nagy embernek és csalhatatlannak nevezi a pápát. XI. Pius Mit brennender Sorge (Égő fájdalommal) kezdetű enciklikájában elítélte a náci államot és a fajelméletet. „Non possumus” – nem tehetjük. Így hangzott a pápa elutasító formulája. Fábry Zoltán sokszor hivatkozik erre az összegzésre későbbi műveiben is. A hitvalló katolikusok és a fasiszták elveinek összeütközését drámai erővel ábrázolja. A pápa bátor kiállása megerősíti a szolidaritásba vetett hitében. Az alkotás tanúbizonyság arra, hogyan tágult az író szemlélete az 1930-as években. Rádöbbent, hogy a fasizmus ellen a társadalom minden rétegének, tagjának össze kell fognia. A mű csak 1967-ben jelenhetett meg újra a Valóságirodalom című kötetben. Fábry Zoltán kevés levelet írt és kapott azokban az években. Az 1939. április 16-i keltezésű rövid leveléből érezhető, hogyan élte át az egyre zordabb napokat. Gaál Gábornak nem tudott küldeni kéziratot, de nem saját hibájából történt ez: „Az élet: egyik napról a másikra. Tovább és messzebb nem nézhetünk.”38 A következő évben a Korunk megszűnt a fasizmus terjeszkedése idején. A másik jelentős mű, A halottak élén című esszé 1939 szeptemberében jelent meg Porta Hungarica címen. Fábry Zoltán a küldetését teljesíteni akarta abban a nehéz időben is, amikor Dévény (Porta Hungarica) Németországhoz került. Az esszé írója Ady Endréhez fordul, mert ő példát mutatott a költői helytállásra az első világháborúban. Ezért volt üzenete 37
FÁBRY Zoltán, Valóságirodalom: Cikkgyűjtemény a Korunk anyagából (1926-39), Pozsony, Tatran, 1967, 306. 38 Fábry Zoltán levele Gaál Gábornak, Stósz, 1939. április 16-án = Fábry Zoltán válogatott levelezése 1916-1946, 583.
25 időszerű 1939-ben is. Fábry Zoltán így látja ezt: „Aki embertelenség idején máig tündöklőn ember maradt, annak fontos mondanivalója lehet az antihumánum megszervezett kiteljesedése idején is”. 39 Ez a mondat foglalja össze az esszé egyik legfontosabb gondolatát. Az öt fejezetből az utolsó kettőt a szerkesztőség nem kapta meg a háborús viszonyok miatt. Így az olvasók nem tudhatták meg, hogyan vélekedik az író a németellenességről és a kibontakozó ellenállásról. „A magyar antifasizmusnak még nincsenek döntő körvonalai”-40 állapítja meg. Szerinte a vészre kiáltva kell figyelmeztetni. E részek csak 1959-ben jelentek meg először az Irodalmi Szemlében. Az esszé sorsáról a Szemléleti gazdagodás a szlovákiai irodalomban című részben írok. 1939 végén az írónak el kellett hallgatnia. Ekkor érezte meg a fasizmus valódi erejét. Kétszer is elhurcolták a cseh határ közelében levő illavai várbörtönbe. Milyen körülmények között élt cellájában? Így emlékezett rá tíz év múlva az Új Szó hasábjain: „Egyedül, hidegben, az olvasás jogától is megfosztva, egész nap a cella falát bámulni nem volt éppen kellemes.” 41 Akkor sok társával együtt amnesztiával szabadult. Egy évig nem publikálhatott. Az esztendő letelte után Az Ima Tolsztojért című írását álnéven postázta a Magyar Hírlapnak. Tolsztoj halálának harmincadik évfordulójára írta a megemlékezést, a fasizmus elleni tiltakozásul. De a témája miatt nem merték a lapban megjelentetni. Arra emlékeztet, hogy Lev Tolsztoj az erőszakmentességet hirdette műveiben. De a fasizmus az „erőhierarchiát” tartja elsődlegesnek. Az erősebb elpusztítja a szeretet törvényét. Fábry Zoltán mégis az író emlékét idézi fel, mert hisz abban, hogy művei, eszméi örök érvényűek. Az írásban visszatérő motívumként szerepel, hogy az erkölcsöt képviselő Tolsztoj Osztapovo vasútállomásra menekült a környezete és a társadalom elől. Tanítását a világháborúban nem szívlelik meg. Fábry Zoltán gigantikus képekkel ábrázolja a harcok pusztítását, a szőnyegbombázást. Annak a kételyének ad hangot, hogy az emberiség szembe tud-e szállni az erőszakkal. Írása csak A gondolat igaza című könyvben jelent meg, 1955-ben. A Magyar Hírlap karácsonyi számához elküldte az Egy ember meg akar szólalni című alkotását. Az írás nem jelenhetett meg, de a főszerkesztőtől megkapta a honoráriumot. Csak A gondolat igaza című könyvben olvashatta először a közönség a művet. A falu dolgos lakóinak úgy tűnik, hogy az írónak nincs semmi tennivalója. Látszólag tárgyilagosan, harmadik személyben ír önmagáról. De a valóság fájdalmas: „Az író, aki volt,
39
FÁBRY Zoltán Összegyűjtött írásai, V, 187. Ua., 199-200. 41 FÁBRY Zoltán, Az illavai lavór = F. Z., Vigyázó szemmel, Pozsony, Madách, 1971, 266. 40
26 az özönvíz előtti vox humana légüres térbe bukott, ahol meg kellett értenie, hogy nem e világról és nem e világra való. Idegen, tehertétel, csődtömeg, börtöntöltelék.” 42 A bibliai Jób sorsára gondol, aki lázadás nélkül tűrte a rá kiszabott csapásokat. Felidézi az állhatatos pompeji katonát, aki a vulkán kitörésekor nem hagyta el őrhelyét. Az írónak őt kell követnie. „Non possumus” – idézi a pápa tiltakozó szavait. Fábry Zoltán kimondja axiómáját, amely későbbi írásainak mondanivalóját adja: „A szellem: erkölcs”. A tehetetlenséget, bezártságot a nominális stílus eszközével, a főnevek halmozásával fejezi ki. Ezzel szemben a világháború borzalmai elleni tiltakozását a torlódó mozgalmas igék érzékeltetik: „Szájak habzanak, és sebek gennyesednek, tollak görbülnek, és milliók némulnak.” 43 1941-ben számtalan embert zsúfoltak össze a börtönben: főként kommunistákat és a Magyar Párt tagjait. Abban az évben Fábry Zoltánt tüdővérzése miatt szabadon engedték, de az írást megtiltották neki. Ő azonban nem tudott hallgatni. Újra és újra próbálta közzétenni műveit. De ezek a kísérletek sorra kudarcba fulladtak Szlovákiában. A magány egyre jobban hatalmába kerítette. A Kell még Tegnapról hív tanu című írása a pozsonyi Magyar Hírlap kérésére készült 1941-ben, írói álnéven. De a cenzúra nem engedte megjelenni. A budapesti Új Otthonban adták ki kordokumentumként 1948 februárjában. Ma Élő hagyomány címen ismerjük a könyvekből. Ez a műve azokhoz az írásaihoz kapcsolódik, amelyek Kölcseyről, Kazinczyról szólnak. Fábry Zoltán elismeri, hogy a szlovenszkói magyarság nagy része 1938ig hagyomány nélkül létezett. A nemzedéke a háború és Trianon után megcsömörlött, eltaszította magától a hagyományokat. De az új világégés előtt megértették a múlt erkölcsi üzenetét. Fábry Zoltán a Kölcsey-centenáriumot tartja fordulópontnak, amikor a nemzeti tradíció újjászületett a Felvidéken. Csak azt tekinti hagyománynak, amely erkölcsi többletet képvisel. A Felvidék nagy szülötteire hivatkozik II. Rákóczi Ferenctől Jókai Mórig. Szerinte ők mutattak példát az emberi magatartásra és nyelvhűségre. Ady Endrét azonosítja a felvidéki magyar hagyománnyal. Az 1920-as évektől kereste a magányt, még az alkotás eszményi feltételének érezte. De 1939-től a magány már nem ösztönözte munkára, hanem fojtogatta. Ekkor mélypontra jutott, mert megfosztották a szó és a tett lehetőségétől. Műveivel nem hathatott a közösségre. 1942 tavaszán írta Palackposta című alkotását. Üzenni akar a jövőnek: a humánumot szeretné átmenteni. A mű lírai módon közvetíti antifasiszta gondolatait. Az elkeseredett író kétségek közt hányódik. Erről tanúskodnak kínzó kérdései. Ki hallja meg őt, akinek nem szabad írnia? Könyvei, rejtegetett írásai börtönfalként zárják el a külvilágtól. Nem bír némaságban élni, az igazat elhallgatni a korról. Ilyen tehetetlenséget a fuldokló él át, ezt 42 43
FÁBRY Zoltán Összegyűjtött írásai, V, 214. Ua., 217.
27 érzékelteti az igék fokozása. Az író megszólítja a hullámokat, vigyék üzenetét az embertelenség idejéből a szebb jövőbe. Érzéseit az alliterációk és az ismétlődő, kellemes hangzású zöngés mássalhangzók fejezik ki: „Egy ember a bizonytalanság hullámaira dobja a palackot… Vigyétek, habok és viharzó vizek, rejtve zuhintsátok a mélybe, és lágyan emeljétek a megszelidült felszínre.”44 Ezt az írását csak 1960-ban, a Palackposta című kötetben publikálhatta először. A félelem, a bizonytalanság éveiben kimagasló értékű irodalmi alkotásokat írt. Az Egy ember meg akar szólalni és a Palackposta a magánytól, a hallgatástól szenvedő író letisztult esszéi. E műveit a hirtelen, heves érzelmi kirobbanásai teszik líraivá. Elkeserítő helyzetéből fakadó érzéseit, gondolatait nyíltan vallja meg. Az elragadtatott stílusa az expresszionizmus nem múló hatását tükrözi. A sorjázó kérdések és felkiáltások, az ellentétek átszövik esszéit. A kivételes műveltsége és a változásba vetett hite adja filozófiai mélységüket. Újabb, de már végleges elhurcolástól tartott. Ezért az 1938-tól írt publicisztikai esszéit egy ügyvédi irodában letétbe helyezte. 1943. március 15-én végrendeletet készített. Ebből tudjuk, hogy milyen művön dolgozott. A német lélek és Európa ideiglenes címet adta neki. Az ismereteket könyvtárából merítette, de a történelmi, politikai helyzet értékeléséhez még több könyvre lett volna szüksége. Az írók feladatát így fogalmazta meg: „Korunk német perében kell a humanizmus nevében a szellem erkölcsi igényével és hitelével ítéletet mondanunk.” (Kézirat) 45 Veres Péter 1937. novemberi hosszú levelének ösztönzésére kezdett ehhez a hatalmas munkához. A népi író így érvelt: a feladatot neki kell elvégeznie, a téma legjobb ismerőjének. Fábry Zoltán előzőleg elküldte neki a Fegyver s vitéz ellen című könyvét, hogy írjon róla bírálatot. Veres Péter így biztatta írótársát: „Egyszóval, Barátom, a fasiszta eszme és fasiszta társadalom belső ellentmondásait kell feltárni, mert csak ezzel lehet hatni.”46 A felvidéki író válaszát nem olvashatjuk a Fábry Zoltán válogatott levelezése 1916-1946 című könyvben. 1978-ban a kötet összeállítói még csak feltételezték, hogy Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában megtalálhatók az író levelei. Akkor Veres Péter hagyatéka feldolgozás alatt állt. Fábry Zoltán válaszában szép baráti gesztusként értékelte Veres Péter levelét: „Köszönöm nagyon, annál is inkább, mert ezek a gondolatok ugyanekkor az én fejemben is motoszkáltak és már régen készülök arra a feladatra, amit te oly szuggesztív módon nekem is kijelöltél”. Olyan művet akar írni, amelyben a „németség” rejtélyét fejti meg. „Nagy feladat, de már látom a kontúrokat, rengeteg anyagot kell feldolgoznom. Két vagy három évre volna 44
Uo., 228. FÓNOD Zoltán, Perben a történelemmel: Fábry Zoltán élete és munkássága, Pozsony, Madách, 1993, 169. 46 Veres Péter levele Fábry Zoltánnak, 1937. november 23-án = Fábry Zoltán válogatott levelezése 1916-1946, 635. 45
28 még szükségem, de félek, hogy Hitler erre nem hagy nekem időt és akkor torzó marad a mű és az élet.”47 Fábry Zoltán e munkát jó néhány évvel később az Európa elrablása című könyvben tárta a közönség elé. Ha visszatekintünk a némaság első éveiben írt műveire, láthatjuk, hogy gyakran hivatkozik Ady Endre példájára. Főleg az Ember az embertelenségben című verset idézi. A gondolat igazát hangsúlyozza az Emlékezés nagy halottra című költemény alapján. 1943-tól két évig nem írt műveket. E nehéz időszakban kezdte alaposan tanulmányozni Ady Endre költeményeit. 1943 szeptemberétől feljegyzéseket készített róluk egészen a hatvanas évek elejéig. A kéziratos füzetek egyes jegyzetei arról tanúskodnak, hogy a megszokott publicisztikai módszerén túllépve a stílus elemzésére is törekedett. 48 1944-ben védelmet nyújtott neki a faluja. Amikor a helybeli férfiakat az SS ellenőrizte, a náci érzelmű stósziak sem árulták el. Abban az évben a falun átvonuló magyar katonák kiásták a vaskazettába rejtett börtönnaplóját és tévedésből elvitték. Így estek áldozatul József Attila levelei is. Az író az esetre később így gondolt vissza: „Mindent lehet rekonstruálni, csak naplót nem: a pillanatot, az egyszer volt légkört másodszor nem lehet felmelegíteni.”49 Az 1939 után írt alkotásaiból kitűnik, hogy kétségbeejtő helyzete dacára hitt az emberség eljövendő győzelmében. A szellemerkölcsre hivatkozott a diktatúra elleni harcban. Az ekkor kialakult, megszilárdult nézeteihez a későbbi években is ragaszkodott, gyakran utalt rájuk.
47
FÁBRY Zoltán levele Veres Péternek 1938. február 1-jén, gépirat, Veres Péter hagyatéka, MTA Kézirattára, Ms 5493/263. jelzet. 48 TURCZEL Lajos, Fábry és Ady = FÁBRY Zoltán, Ady igaza, Madách, 1977, 25. 4 9 FÁBRY Zoltán, Az illavai lavór = F.Z., Vigyázó szemmel, 265.
29
A HONTALANSÁG ÉVEIBEN Az író nem szólalhatott meg a második világháború utáni első években sem – ezúttal magyar származása miatt. De ekkor is dolgozott: naplót írt, A vádlott megszólal című memorandumát fogalmazta és levelezett. Hazánkban pedig többször is publikált! A felvidéki magyarság jogait durván sértő rendeletek gyorsan követték egymást. A magyarok ezreinek okoztak szenvedést. A Szlovák Kommunista Párt meghirdette a magyarok kitelepítését.
A
tervet
a
Szovjetunió
támogatta!
1945.
április
5-én
a
kassai
kormányprogramban a csehszlovákiai magyarokat és németeket háborús bűnösöknek nyilvánították és az állampolgárságot megvonták tőlük. Az elkövetkező időszakban több mint hárommillió németet üldöztek el az országból. Stószról kettőszáznál több személyt kitelepítettek Németországba 1946-ban. A nyugati nagyhatalmak nem járultak hozzá a magyarok kitelepítéséhez. Ezért a szlovák vezetők más eszközökhöz nyúltak. 1946. február 27-én megszületett a magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezmény. Júniusban pedig kormányhatározatot adtak ki a reszlovakizációról. Novembertől 1947 februárjáig mintegy hatvanezer felvidéki magyart deportáltak Csehországba, a német családok helyére. 1948. február 25-én a kommunisták átvették a hatalmat Csehszlovákiában. Azonban még hónapokig semmi nem változott a magyarság sorsában. A magyar nemzetiségűek nem tudták némán tűrni sorsukat Szlovákiában. Az értelmiségiek hűségesek maradtak népükhöz, kitartottak mellette. A tevékenységükről és a papok szenvedéséről még nem ismerünk minden részletet. Ezt a korszakot nehéz feltárni, az igazságot megtudni. A kommunista párt vezetői nem akarták, hogy a hallgatás éveit megismerjük. Fábry Zoltán Összegyűjtött írásai ötödik kötete 1985-ben jelent meg. Ebben egyetlen mű sem olvasható a jogfosztottság esztendeiből. A vádlott megszólal című manifesztum kiadására akkor nem volt lehetőség. A kutatás során egyre jobban meglátjuk az összefüggéseket és elénk tárul a bonyolult kor. Fábry Zoltán naplója, a védőbeszéd, az írótársaihoz küldött levelek gondolatai összefonódnak, egységes kordokumentumot alkotnak. A levelekből számos új adatot ismerhetünk meg a jogfosztottság esztendeiről. Több jelentős levelet írt Szalatnai Rezsőnek és Peéry Rezsőnek.
30 Az Üresjárat Fábry Zoltán 1945 telén kezdte naplóját írni. Keserűen állapítja meg, hogy hosszú esztendők óta a napló az egyetlen létformája. Az Üresjárat című alkotásból jobban megismerhetjük a jogfosztottság éveit, amelyekről viszonylag kevés írás született a Felvidéken. Az író világnézeti fejlődését követhetjük nyomon a műben. Az Üresjárat kiemelkedik a kisebbségvédelem ügyében írt alkotásai közül. A naplóban töredékes, egy-két mondatnyi feljegyzések és részletesen kidolgozott gondolatok követik egymást. Úgy tűnik, többször önmagát ismétli, valójában egyre pontosabban fejti ki a korról és az erkölcsről vallott nézeteit. A huszonegy notesz egységes művet alkot, mert az író a felvidéki magyar közösség iránt érzett felelősségét fejezi ki a lapokon. A sűrűn használt idegen szavak a kor légkörét érzékeltetik. Így a napló stílusában többletet jelentenek. Számos mondatot németül idéz, fordítás nélkül. „A mi kisebbségi mottónk nem volt és nem lehet más, mint: Lieber Unrecht leiden, als Unrecht tun.”
50
A
szlovák nyelvből elsősorban főneveket épít bele mondataiba: dekrét, predseda (elnök), generál (tábornok). Idézi a szégyenletes jelszót: „Mad’ari von!”51 A napló elején olvashatjuk vallomását: sosem volt igazi marxista. 1939. augusztus 23át árulásnak tekintette, mert a megnemtámadási szerződéssel a szovjetek a németeknek lehetővé tették a háború elindítását. Akkor az író úgy érezte, hogy a kommunizmus tönkretette az életét. Kimutatja, hogy a fasizmusban és a kommunizmusban rokon vonások fedezhetők fel. Ezt megdöbbentő adatokkal bizonyítja be. A Szovjetuniót ugyanúgy Európa-ellenesnek tekinti, mint a fasiszta Németországot. Berlin eleste után a győztes átvette a vesztes módszereit. Fábry Zoltán a szovjet rendszert militánsnak tartja. „Ami nyugtalanító, az a mai kommunizmus morális, kulturális, emberségi elégtelensége”52– így összegzi a véleményét. Szerinte a proletárhumanizmus nem létezhet. A fasizmus és a kommunizmus embertömegét azonosnak látja. A felvidéki magyarok és németek sorsa 1945 elején tragikusra fordult. Fábry Zoltán ezt a szláv fasizmus uralomra jutásával magyarázza. A politikai eseményeket értelmezi, általánosítja, erkölcsi alapon ítélkezik. Indulatait zaklatott kérdések és felkiáltások érzékeltetik.
50
FÁBRY Zoltán, Üresjárat= F. Z. Összegyűjtött írásai, összeállította dr. FÓNOD Zoltán, XII, MadáchPosonium, 2001, 429. Inkább jogtalanságban szenvedni, mint azt tenni. 51 Ua., 400. Magyarok ki innen! 52 Ua., 404.
31 A magyar nemzetiség sérelmeit elemzi. Úgy látja, hogy a szlovák sovinizmus célja a magyarok kisemmizése. Az író fasiszta megnyilvánulásnak tartja azt az eseményt is, amikor a kassai dóm faláról leverték a Rákóczi-emlékművet, Löffler Béla alkotását. Szerinte a lakosságcsere sérti az emberi jogokat. 1946 februárjában, az egyezmény aláírásának napjaiban előre látta a tragédiát. A kisebbség ártatlansága mellett érvel. A felvidéki magyarok a demokráciát képviselték magatartásukkal a világháborúban. Sokan közülük fegyverrel is küzdöttek a német fasizmus ellen. Fábry Zoltán
érvei az 1946
májusában írt A vádlott megszólal című alkotásában is szerepelnek. A reszlovakizációt lélekgyilkolásnak nevezi naplójában. A magyarságtól még a nyelvét, a gondolat kifejezésének az eszközét is elvették. Ebben a kommunistákat hibáztatja. A szocializmust azért ítéli el, mert az emberi jogokat sárba tiporja. A legyőzötteket rabszolgaként deportálták. A naplójában többször hivatkozik a Szudéta-vidékre hurcolt magyarok megaláztatására. Felháborítja, hogy a győztesek cinikusan a „munkamozgósítás” szót használták a deportáció helyett. Éveken át fenyegetett helyzetben élt. Bármikor rátörhettek volna egy rendelettel. A napló legszebb gondolatai a békevágyról, szabadságról szólnak. A műben makacsul visszatér egy motívum: Van-e még értelme a vox humana jelszavának? A magányos író megpróbálja leküzdeni bizonytalanságát, elkeseredettségét. Végül leírja, hogy a sovinizmus ellenszere csak a humanizmus lehet, ami „az embertől emberig terjedő szolidaritás és becsületesség”.53 Ekkortájt ismeri fel, hogy az igazi közösségi erkölcsöt a kereszténység képviseli. Mások szeretete és megértése szemben áll a népek gyűlölködésével. A vox humana eszméje az egyéni felelősség és a lelkiismeret gondolatával is bővül naplójában. A kommunizmus erkölcsével az egyéni bátorságot és felelősséget állítja szembe. Összehasonlítja a két diktatúrát: a fasizmust és a kommunizmust is az antihumánum jellemzi. Úgy érzi, hogy a kollektivizmus az ember létét, azonosságát fenyegeti. Ezért az egyént ellenállásra biztatja az emberség jegyében. Később, 1947-ben egyértelműen megfogalmazza az írók feladatát: „Az intellektüel mai hivatása megőrizni minden ellen – ami parancsszagú, ami kötelességprimerségű, tehát külsődleges – a lélek és a szellem belső és kritikai szabadságát! 54 Az Ady-versből merített gondolat igaza visszatérő motívum a titkos naplóban: „A gondolat igazának legfontosabb kelléke: az emberi magatartás, a gondolaterkölcs, a szellemerkölcs”.55 A vox humana üzenetét főleg a szóösszetételekkel hangsúlyozza. Az 53
Ua., 375. Ua., 485. 55 Ua., 366. 54
32 erkölcs szó többször elő – vagy utótagként szerepel. „A vox humana a szellem erkölcstudatának teljessége, példaadó sugalmazása”.
56
A szóösszetételek használata
stílusának egyik legjellemzőbb vonása. A naplójában 1946-tól egyre élesebben fogalmaz a marxizmusról, az orosz kommunizmusról. A „közös haza”, Európa sorsát félti a Szovjetuniótól. A földrészünket a nyugati kultúrával azonosítja. Egyre keserűbben látja jövőjét, különösen a Szovjetunió csatlós államainak helyzetét. Világnézetének átalakulását ez a nyílt megfogalmazás mutatja: „A szláv kommunizmus mai megnyilvánulási formái ellen a fasizmussal szembeni utálat tett minket érzékennyé és elutasítóvá. Mi a parancsuralom ellentétét szomjúhozzuk, egész valónkkal az emberséges életet, az emberhez méltó életet.” 57 A naplóban több utalást is találhatunk arra, hogy kiknek írt leveleket – hogyan próbálta a hallgatást megtörni. Egy Biónak vagyis Peéry Rezsőnek elküldött leveléből idéz 1945 decemberében: „Magányos, árva poszton lévőnek tudtam magam, és nem volt kihez átkiáltanom. Most már ketten vagyunk: a helyzet mégis javult.” 58 Nem publikálhatott, de levelezett társaival, s ez bátorságát mutatja. Noteszaiban többször is ír Márai Sándorról, aki az európai kultúrát képviselte műveivel. Fábry Zoltán lelki rokonságot érez vele, társának tekinti. Pedig korábban elítélte az írónak egy regényét, a Csutorát, mert a szerzője az emberi problémák helyett egy kutyáról írt. A naplóíró a hallgatás előző éveire úgy emlékszik vissza a naplóíró, hogy Márai Sándor helyette is közölte az igazságot. A naplójában rendkívül sokszor hivatkozik Ady Endre alkotásaira. Ősének, mértéknek, példaképének tekinti a költőt, aki a némaság éveiben vigasztalja. Verseit mottóként és axiómaként építi bele műveibe, mert e költemények az embertelenség ellen tiltakoznak. Az író szemléletének bővülését mutatja, hogy felfigyel az istenes versekre. Az XX. notesz utolsó bekezdése így kezdődik: „Miért nagyok Ady istenes versei?
Egyetlen
totalitásnak van értelme: a kereszténységnek, mert ez befogja az eget és a földet egyformán, és a kezdőpont és végpont egy: Isten.”59 1948 tavaszán megszakad a napló kézirata. Már csak néhány sort ír Márai Sándor antifasizmusáról, a Sértődöttek című regényéről. Októberben a magyarok visszakapták az állampolgárságukat a Felvidéken. De a kisebbségi jogokról ekkor még nem esett szó.
56
Ua., 439. Ua., 514. 58 Ua., 410. 59 Ua., 527. 57
33 Fábry Zoltán 1948 márciusi keltezésű levelében Szalatnai Rezsővel azt közli, hogy a naplóját le akarja gépelni „és új palackpostaként elhelyezni, hogy ez és ennyi megmaradjon.” 60 A noteszeket barátai legépelték és elrejtették. A napló egy részét az ismert kassai orvos, Simai Béla és felesége, Madzsar Lili rejtegette.. A rendszerváltás után Repiszky Tamás, Madzsar Lili unokája adott közre a műből válogatást 1991-ben. Később újabb részletek is előkerültek. Az író halála előtt nem sokkal orvosának, dr. Juhász Györgynek adta a napló kéziratának egyik példányát, hogy juttassa el Illyés Gyulának. A részleteket a stószfürdői orvos szóbeli közléséből ismerem. Fábry Zoltán arra kérte, hogy vigyázzon a naplóra, nem kerülhet avatatlan kézbe, egyedül Illyés Gyula tudja megfelelően értékelni, megóvni a jegyzeteket. Fábry Zoltán szerint az Üresjárat olyan írás, amelyet abban az időszakban nem lehetett nyilvánosságra hozni. Az orvos Béres József és dr. Mede István társaságában vitte el a művet a költőnek. A napló másolata Béres József rádióriporter tulajdonába került, később ő adta át a Madách-Posonium kiadónak. Az Üresjárat teljes szövege így jelenhetett meg 2001ben. A vádlott megszólal Az egyik legjelentősebb felvidéki alkotás ez az 1945-48 közötti időszakban. Fábry Zoltán a védőbeszédet a cseh és szlovák politikusoknak, értelmiségieknek címezte 1946 májusában. Szlovák fordításban küldte el nekik, Szalatnai Rezső és Peéry Rezső aktív segítségével. Az Üresjárat és A vádlott megszólal gondolataiban számos hasonlóság figyelhető meg. De a memorandum hangvétele általában visszafogottabb, mint a naplóé. Az író a megalázott sorstársai ügyét képviseli, logikusan érvel. Igazságot kér nevükben. Műve a felvidéki irodalom egyik legértékesebb esszéje. Művészi megnyilatkozás, a polgári szabadságjogok ügyében szólal fel. A magyar kisebbség elvett jogait követeli vissza. A háború véget ért, az író mégsem lehet szabad. Magyarul nem szólalhat meg az utcán. Úgy él, mintha gettóba lenne zárva, még rádiót is tilos hallgatnia. Csehszlovákia megalakulásától 1946-ig elemzi a kínzó történelmi kérdéseket. Visszatekint antifasiszta harcára. E részben felismerhetjük korábbi írásai fő gondolatait, hangvételét. A felvidéki magyarság érdemeit nevezi meg. Csehszlovákia létrejöttétől a magyarok mindig európai embereknek vallották magukat, a haladás eszméjét őrizték. Felidézi az ifjúsági mozgalom, a
60
FÁBRY Zoltán levele Szalatnai Rezsőnek 1948. március 17-én, Szalatnai Rezső hagyatéka, MTA Kézirattár, MS 4252/361. jelzet.
34 Sarló törekvéseit. Tagjai a Duna menti népek összefogását óhajtották. A húszas években abban reménykedtek, hogy a nemzetiségi gondokat így lehet megoldani. 1945 után más országokban csak a háborús bűnösöket vonták felelősségre. A fasiszta Hlinka pártjának bűneiért nem kellett az összes szlováknak bűnhődnie. Az író fölveti a kérdést: Akkor miért büntetnek minden szlovenszkói magyart? Olyan vitás ügy olvasható a memorandumban, amelyet a mai napig nem zártak le Szlovákiában. Gróf Esterházy János és a Szlovákiai Magyar Párt tagjai ellenálltak a fasizmusnak. Az író elismerően szól arról, hogy a párt a keresztény humanizmust képviselte. A gróf egyedül nem szavazta meg a szlovák parlamentben a zsidók deportálását. Lapjában mindig az igazságot közölték. Fábry Zoltán emlékezteti a politikusokat, hogy a gróf nem menekült el az oroszok elől, a helyén maradt. – 1945-ben pedig a szovjet hatóságok elvitték a munkatáborba. Fábry Zoltán kijelenti, hogy a Felvidéken a magyarság volt az egyedüli népcsoport, amely szembeszállt a hitleri fasizmussal. A szlovákok tehát alaptalanul vádolják őket. A haladó magyar írók a világháború alatt a humánumot és az európai összetartozás gondolatát hirdették. Fábry itt Márai Sándor érvelésére hivatkozik (Magyar Hírlap, 1942. IV. 14.) Ebből idézem a bevezető sorokat: „A magyar irodalom ma az egyetlen Európában, mely az európai szellemet képviseli. Ez az eredmény az idők távlatában felér nyert csatákkal”61 A memorandumban Fábry Zoltán több alkalommal idéz Peéry Rezső és Szalatnai Rezső fasizmusellenes műveiből, amelyek főleg a pozsonyi Esti Újságban és a Magyar Hírlapban jelentek meg. Gondolatokat emel ki Peéry Peremmagyarok az idő sodrában című könyvéből is, amelyet 1940-ben adtak ki. Az ő véleményüket állítja szembe a fasiszta szlovák állam hivatalos nyilatkozataival. Tanúként idézi barátait. A háború után a magyar íróknak is felelniük kell tetteikért, írásaikért. Szalatnai Rezső és Peéry Rezső cikkei egybehangzóan bizonyítják íróink erkölcsi tisztaságát. A vox humana gondolatát versben Győry Dezső fogalmazta meg. Fábry Zoltán az Emberi hang című poémájából idéz több részletet és méltatja a helytállásra buzdító sorokat. Győry Dezső mindig a Duna menti népek összetartozását, a szeretetet, az emberséget hirdette. Makacsul ragaszkodott régi hitéhez a fasizmus tombolása idején is. Eszményei Fábry Zoltán felfogásához közel állnak. Ő is azonosul azzal a gondolattal, hogy a felvidéki magyarság sorsa elszakíthatatlan a humánumtól. A szlovák költők közül pedig Pavol Hviezdoslav neve jelenti az emberséget az esszében. Az író úgy érzi, hogy a bátor szót nem hallja meg Európa. E műben is kemény szavakkal fogalmaz: „Ami ma tájainkon uralkodik, az a pángermanizmus nagyszláv fordítása”.62 1945-ben a cseh és szlovák értelmiségiek közül senki sem védte meg a 61 62
FÁBRY Zoltán, A vádlott megszólal = F. Z., Stószi délelőttök, Pozsony, Madách, 1968, 395-396. Ua., 410.
35 magyarokat, amikor a kitelepítés gondolata elterjedt. Fábry Zoltán nem érti, hogyan lehet békeidőben a magyar népet deportálni. Az elűzött ember mindig vissza akar menni szülőföldjére. A vádlott megszólal azért is kiemelkedő kordokumentum, mert írója a neki küldött levelekből idéz. Olyan személyek gondolatait ismerjük meg, akik deportálásból vagy koncentrációs táborból tértek vissza. Az elégedetlenség hangja csendül ki soraikból. A kisebbség, a kisebbségi kérdés: tükörkép”.63 A napló gondolata e műben is szerepel. Önmagát ítéli el, aki félreállítja ezt a tükröt. Az író azt tapasztalja, hogy a győzelem napja után az antifasizmus sokak szemében túlhaladottá vált. A pert akkor veszíti el a felvidéki magyarság, ha már nincs hitele a humánumnak. Fábry Zoltán a cseh és a szlovák írókhoz fordult a szellem szolidaritására és az emberségre hivatkozva: terjesszék felhívását. 1938-ban ő közvetítette a Korunkban segélykérésüket. A memorandum mégis visszhang nélkül maradt a Felvidéken. Csak kéziratban, néhány példányban terjedt. A mű még így is bosszantotta a hatalom birtokosait. Peéry Rezső 1946 márciusában Magyarországra menekült. Abban az évben írt egy levelet Fábry Zoltánhoz. A vádlott megszólal kéziratát átadta Illyés Gyulának. Az ő javaslatára a Valóság folyóiratban akarták megjelentetni az esszét. Ezen kívül a három barátnak a korról írt memorandumait Peéry Rezső egy kötetben tervezte kiadatni. „Nagyon köszönöm, kedves barátom, hogy ilyen remek vértezetben indulsz érettünk csatába: kísérjen szerencsével a lealázottak és szenvedők Istene.”
64
Ma már tudjuk, hogy Peéry műve, a Hét
sovány esztendő gazdag termése Posoniensis álnéven megjelent a Valóságban. A vádlott megszólal című esszét a Felvidéken először az Irodalmi Szemle közölte 1968-ban. Szalatnai A csehszlovákiai magyarok 1918 és 1945 között című tanulmányát csak 1990-ben adták ki a Regio című folyóiratban. A memorandumok megírásának időpontja egybeesik. Közös elhatározásból írták alkotásaikat. A három mű feltűnő hasonlóságot mutat, különösen a történelmi háttér megrajzolásában. Mindhárman felidézik a kassai kormányprogram legfőbb vádját: a magyarok árulták el a Csehszlovák Köztársaságot. A kormányprogram azzal vádolta őket, hogy a németekkel szövetkezve bomlasztották az országot. Szalatnai Rezső elsősorban a német fasizmust teszi felelőssé az ország szétrombolásáért. A vádakkal szemben a szerzők érvekkel bizonyítják a magyarok fasizmusellenességét. A legjellemzőbb példákat kiemelem. Mindhárom író keserűen emlékezik vissza rá, hogy az „önálló” szlovák államban a kormányt az uszítás jellemezte. Fábry Zoltán leírja a mezenzéfi 63
Ua., 420. Peéry Rezső levele Fábry Zoltánnak, Budapest, valószínűleg 1946. május-június = PEÉRY Rezső, Gondolatok a tehervagonban, avagy Védőbeszéd a szlovákiai magyarok perében, jegyz., utószó TÓTH László Pozsony, Kalligram, 1993. 182. PEÉRY Rezső Hét sovány esztendő gazdag termése című memorandumát Tóth László találta meg a Valóság hasábjain. A könyvben közölte a művet. 64
36 és stószi „magyarónok” antifasiszta tettét. Amikor a helytartó Franz Karmasin Mezenzéfre érkezett, kővel dobálták meg. A két falu német lakosai magyarnak vallották magukat, ezzel tiltakoztak a fasizmus ellen. Az 1944-es besztercebányai szlovák nemzeti felkelésről mindhárman kifejtik gondolataikat. A Magyar Hírlap tárgyilagosan hadi eseményként számolt be a harcról. Szalatnai Rezső részletesen mutatja be a felkelés történetét. Számtalan magyar harcos esett el a németek elleni küzdelemben. Peéry Rezső Hét sovány esztendő gazdag termése című memoranduma az értekező próza legértékesebb hagyományait folytatja. A szlovákiai magyarok második kisebbségi korszakának tanulságai (1938-1945) alcímet kapta. A Valóság 1946-ban közölte, a harmadikötödik számban. A mű a szlovákiai magyarok kollektív háborús felelősségének kérdéséből indul ki. Fábry Zoltánhoz hasonlóan fogalmazza meg a mű fő gondolatát: a bírák nem akarják meghallgatni a magyarság védekezését. Tényekkel bizonyítja be, hogy a magyar közösség a fasizmus éveiben ésszerű és erkölcsös magatartást tanúsított, megőrizte nyugalmát. Pedig nehéz éveket élt át a magyarellenes légkörben. A kassai kormányprogram következményeiről csak a mű végén értesülünk. Egy olyan felvidéki menekültről olvashatunk, aki a nyilasok ellen harcolt. Mégis el kellett hagynia Szlovákiát. Szalatnai Rezső A csehszlovákiai magyarok 1938 és 1945 között című memorandumát krónikának szánta. Valószínűleg 1946 elején kezdte az írását. Az utolsó oldalakon A vádlott megszólal soraiból idéz, tehát e mű elkészülte után fejezte be munkáját. Fábry Zoltán a vox humana eszméjére és az antifasiszta harcra összpontosít művében. Ezzel szemben Szalatnai Rezső memoranduma mindig a szigorú tényekre épít. A demokráciára hivatkozva érvel. A mű elején írja le felvidéki magyarság megpróbáltatásait, amelyeket a kassai kormányprogram intézkedéseiből adódtak. Egy év eseményét mutatja be 1945 áprilisától. Az készteti írásra, hogy a bírák nem ismerik az igazságot. Visszatérő motívum a műben, hogy a kisebbségbe szorult magyarok a demokráciát, a kereszténységet, az emberséget képviselték. „Vallásukban és erkölcsiekben a csehszlovákiai magyarok mindig szilárdak voltak.”65 E megállapítások Fábry Zoltán gondolataira emlékeztetnek. Szalatnai Rezső szerint csak kevés szlovákiai magyar volt németbarát, a többségük hamar felismerte a valóságot a bécsi döntés után. A kitelepítés gonosz gondolata a fasizmus idején született meg. Az író felidézi: 1938ban a szlovákok teherautón hurcoltak el számos magyart az új határra. Részletesen elemzi, 65
SZALATNAI Rezső, A csehszlováliai magyarok 1938 és 1945 között, Regio, 1990.április, 134. Molnár Imre 1989-ben találta meg a művet. Szalatnai Rezső memorenduma elé címmel írt bevezetőt a Regio 1990. áprilisi számában.
37 hogy a Szlovákiában maradt töredék magyar közösséget hogyan fosztották meg kivívott jogaiktól. A lakosságcsere elképzelését is ekkor vetették fel. A szerző hivatkozik Fábry Zoltán memorandumára. Azokat a sorokat idézi, amelyeket barátja gróf Eszterházy János antifasiszta pártjáról írt. A pártnak döntő szerepe volt abban, hogy a magyarok ellenálltak a fasiszta fertőzésnek. Szalatnai Rezső nagy figyelmet fordít a kisebbségi szellemi kultúra értékeire. A magyarság véleményét a sajtó fejezte ki a nehéz esztendőkben. Ő is idéz Győry Dezső Emberi hang című költeményéből és Peéry Rezső bátor hangvitelű cikkeiből. A memorandum sokáig lappangott. Nagy késéssel, csak 1990-ben adták ki, a Regio áprilisi és szeptemberi számában. Addig a két országban erre nem nyílt lehetőség tartalma miatt. A jogfosztottság éveit csak akkor ismerhetjük meg igazán, ha a három memorandumot együtt tanulmányozzuk. Peéry Rezső Magyarországon hívta fel a figyelmet írásaival a honfitársai sérelmeire. Fábry Zoltán és Szalatnai Rezső Csehszlovákiában kísérelte meg, hogy a megalázott magyaroknak kérjen pártfogást és igazságot. A vádlott megszólal szamizdat formájában terjedt. Fábry Zoltán így tudta segíteni a szlovákiai magyarságot, hogy a kialakult bűnösségtudatát legyőzze.
38
Magyarországi publikációi A magyarországi sajtóban Fábry Zoltán több alkalommal is publikált ebben az időszakban. Két írása is megjelent az Új Otthon című hetilapban. A Szlovákiából áttelepített magyarok érdekeit az Új Otthon képviselte. Budapesten jelent meg 1947-49 között, Sándor Dezső szerkesztette. A Csehszlovákiában élő magyarok is hozzá tudtak jutni. A Felvidéken maradt vagy áttelepült írók többsége publikált az újságban, így Peéry Rezső és Szalatnai Rezső is. Fábry Zoltán A vádlott megszólal című tanulmányának egy részletét Mi volt a szlovákiai magyarság? címmel adta ki az Új Otthon 1947. augusztus 16-án. A memorandum második részét közölték a címlapon. Az írás a szlovákiai magyarok antifasiszta múltjáról, emberséges magatartásáról tájékoztatta a közvéleményt. A Kell még Tegnapról hív tanu pedig 1948. február 21-én jelent meg a címlapon. Ma Élő hagyomány címmel ismerjük a művet. Az író a kéziratot Szalatnai Rezsőnek küldte el. Fábry Zoltán, Peéry Rezső és Szalatnai Rezső egyaránt szolidaritást vállalt Esterházy Jánossal. A legutóbbi évekig a kutatók többsége megfeledkezett Fábry Zoltánnak egy írásáról, amelyet publikáltak ebben az időszakban. Az Esterházy János emlékkönyvben azonban idézik egy Magyarországon megjelent cikkét. Az 1997 márciusában tartott parlamenti emlékülésen Balogh Sándor kijelentette, hogy Fábry Zoltán reagált írásában a leghitelesebben a történelmi helyzetre. 66 A Magyar Nemzet 1947. október ötödikei számában jelent meg az Esterházy János halálos ítélete című tudósítás. A végén Fábry Zoltán név nélküli nyilatkozatát így vezetik be: „Esterházy elítélésének közlése után 1947. szeptember 17-én a szlovákiai kommunisták egyik régi, erkölcsi alapon álló, őszinte vezető egyénisége az Esterházy-perrel kapcsolatban a következő nyilatkozatot tette:…” 67 Az író a cikkben szolidaritást vállal a Szovjetunióban raboskodó gróffal, amikor a Szlovák Nemzeti Bíróság halálra ítélte. A cikk a naplóhoz hasonlóan indulatos hangvételű, tiltakozik az igazságtalanság ellen. Fábry tehát nem hallgathatott, az írás megjelenését akarta! A nyilatkozat napján Fábry Zoltán hosszú levelet írt Szalatnai Rezsőnek. Ebben az időben barátja Pozsonyban élt, a felvidéki magyarság ügyét ott akarta képviselni. A cikk és a levél egyes mondatai szinte szóról szóra megegyeznek. Egy fontos gondolatot kiemelek a
66
BALOGH Sándor, Esterházy János és a felvidéki magyarság sorsfordulói= Esterházy János emlékkönyv, Szerk.: ESTERHÁZY MALFATTI Alice és TÖRÖK Bálint, Bp., Századvég, 2001, 142. 67 Magyar Nemzet, 1947. okt. 5., 1.
39 levélből: „Az áldozatok újra mi vagyunk, mert Esterházy személyében az egész szlovenszkói magyarságot ítélték el: a kötelet mindnyájunk nyakába dobták.” 68 Az elmúlt években ez a megválaszolatlan kérdés merült fel: Miért zárkózott el 1945-48 között Fábry Zoltán attól, hogy hazánkban több műve is megjelenjen? A levelei adják meg rá a választ. Szalatnai Rezsőnek 1947 elején megírta, hogy A vádlott megszólal kiadható Magyarországon, mert Szlovákiában a címzettek megkapták a fordítását. De az idézett 1947. szeptemberi levelében így foglal állást: „Ne felejtsük el: memorandumom megjelentetésének egyik magyarországi követelménye épp az Esterházy-komplexum kihagyása, illetve megváltoztatása. Ez a belerondítás ma egyenlő lenne a szlovák halálos ítélet jóváhagyásával!” A levél végén megerősíti, hogy műve csak egészében adható ki. A vox humana gondolata a némaság éveiben teljesedett ki alkotásaiban. Erkölcsi kérdésekben elutasította a hatalmi kényszert és azt hirdette, hogy az egyén belső meggyőződése az elsődleges.
68
Fábry Zoltán levele Szalatnai Rezsőnek, Stósz, 1947. szeptember 17-én, gépirat, Szalatnai Rezső hagyatéka, MTA Kézirattár, Ms 4252/359 jelzet.
40 HARC A SEMATIZMUS ELLEN Az újrakezdés gondjai 1948. december 15-én először jelenhetett meg a magyar nyelvű Új Szó Csehszlovákiában. A főszerkesztő a Magyarországról visszatért kommunista Lőrincz Gyula lett. Fábry Zoltán végre újra közzétehette művét. Az első szó című cikkében büszkén írta le, hogy a felvidéki magyarság megőrizte erkölcsi tisztaságát a hallgatás sötét éveiben. Megmaradt a vox humana népének: „A szlovenszkói magyarság tegnap és ma csak csonkítatlan vagyonából, szociális emberségéből és emberségének élhet. Erre kötelezett el sorsunk, és ez marad további tisztünk és lényegünk.”69 A magyar kisebbség közös vonásának tartja az antifasizmust. A bátor helytállás példájaként Esterházy János parlamenti tiltakozásáról ír nevének említése nélkül. De különös, hogy az emberbarátságot hirdető cikkben bírálja a nyugat-európai országokat, mert szerinte a fegyveres imperializmus jellemzi őket. A műben ugyanúgy Ady Endre Intés az őrzőkhöz című verséből idéz, mint a világháború előtti években. Ez is mutatja, hogy az író megújuló hittel folytatja a küzdelmet a kisebbségben élő magyarság érdekében. A magyar irodalmi élet nehezen indult a Felvidéken a második világháború és a hontalanság évei után. Csak néhány író élt ekkor Szlovákiában, a többségük elmenekült az országból. Mécs Lászlónak el kellett szakadnia a királyhelmeci plébániájától 1944 őszén, amikor a szovjet front közeledett. Győry Dezső hosszú hányódás után 1949-ben Magyarországra költözött. Az irodalmi élet kibontakozását a sematizmus is gátolta. A dogmatizmus légkörében született meg Fábry Zoltán József Attila szlovákiai emléke című tanulmánya. Az első szó című cikke után rövidesen ez a tanulmány is az Új Szó című hetilapban jelent meg három folytatásban. E műve az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet érdemel. A szerző lírai módon ír József Attila kultuszának felvidéki kialakulásáról. Büszkén idézi fel az Út 1931-ben publikált kritikáját, melyben üdvözölte az új verseskötetet. A baloldal és József Attila kapcsolatáról így foglal állást: „A Társadalmi Szemle Pákozdy-cikke, úgyszintén a Sarló és Kalapács elutasító magatartása iskolapéldái a pártbotfülűségnek.”70 Hosszan idéz a költő leveléből is. A Horváth Mártonra jellemző egyoldalú gondolkodás Fábry Zoltántól távol áll. Horváth A kommunista József Attila című 1947-es kártékony írásában végig azt bizonygatta, hogy a költő nemcsak a harmincas évek elején, hanem később is kommunista volt. 69 70
FÁBRY Zoltán Összegyűjtött írásai, V, 234. Uo., 239.
41 Fábry Zoltán szerint József Attila sorsa azért volt tragikus, mert mindig a szeretetet, a társat hiányolta. Az író elgondolkodik: „Megváltó ereje csak a szeretetnek van: mért nincs Jézusnál nagyobb példa?71
A Nem emel föl című kései verset idézi, melyben a költő
kétségbeesett hangon Istenhez fordul segítségért és kér ítéletet. A tanulmány írója József Attila fasisztaellenes tevékenységét emeli ki: a humánum eszközével harcolt a barbarizmus ellen. A Duna menti népek megbékélését akarta. Fábry Zoltán szerint ez még nem valósult meg a világháború utáni első években. Pozsonyban 1949. március 5-én létrejött a Csemadok, akkori nevén a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete. Az elnök Lőrincz Gyula lett. Az alakuló összejövetelen részt vett Fábry Zoltán, akit örökös díszelnökké választottak. Az összejövetelen az anyanyelvi kultúra ápolását tűzték ki célul, a szövetségnek ehhez kellett a feltételeket megteremtenie a közművelődésben. A Csemadok sokat segített a magyar iskolák újraélesztésében. Fábry Zoltán 1948 után is ragaszkodott az Üresjárat című naplójában leírt gondolataihoz. A hatalommal nem kötött egyezséget. A kommunisták gyanakodva szemlélték munkásságát A vádlott megszólal című alkotása miatt. Írásaiban a humánum és az erkölcs kérdéseit feszegette. 1950-től többször érte megpróbáltatás a felfogása miatt. Először Bátky László bírálta meg Az inas válaszol című írásában 1950 szeptemberében. A cikkíró azt tette szóvá, hogy nem publikál az Új Szó hasábjain, nem folytatja a korábbi évtizedekben megkezdett harcát. A valóság egészen más volt. Egri Viktor, a kulturális rovat vezetője úgy vélekedett, hogy Fábry Zoltán több írása nem közölhető. 1950-ben küldött kioktató levelében azzal vádolta az írót, hogy a múltba tekint és művei nem mutatnak előre.72 Egri Viktor összesen harminckét mű közlésétől zárkózott el. Sztálin korában sok más szerkesztőhöz hasonlóan az irodalmat a szocialista propaganda eszközének tartotta. A félretett írások végül A gondolat igaza és A béke igaza című kötetekben jelentek meg. Az Új Szó és Fábry Zoltán között a jó kapcsolat csak a hatvanas években állt helyre.
A gondolat igaza
71 72
Ua., 242. FÓNOD Zoltán, Megmozdult világban, Madách, 1987, 269.
42 A világháború után csak 1955-ben jelent meg az első könyve. A tanulmányaiba átmentette nézeteit, amelyeket az Üresjárat lapjain fejtett ki. A naplóban a szellemet az erkölccsel azonosította. E felfogáshoz ragaszkodott a sematizmus éveiben is. A cím Ady Endre művére utal, az Emlékezés nagy halottra (Jean Jaurès emlékének) sorából merít. A kötetet a Számadás háromezer évről vezeti be. Az idézet Goethétől származik. Arra figyelmezteti az új nemzedéket, hogy a hagyományt, a kultúra örökségét el kell ismernie. József Attila Levegőt! című versének sorait idézi: „Emberek, nem vadak – elmék vagyunk!…” Az író szerint az új nemzedéket ez a kiállás kötelezi. „Ahol a gondolat igazat mond, ott erkölcsi tényező lesz, maradandó társadalomformáló erő, amikor a szellemi megnyilatkozás erkölcsi parancsként hat, akkor múlhatatlan tett: máig érő és mára is elkötelező jelenvalóság”.73 A könyvet a kultúra tisztelete hatja át. megjelöli, mi a kultúra történelmi és társadalmi feladata. Azon külföldi és magyar személyek munkásságát mutatja be, akik sokat áldoztak a fejlődésért és az emberség megvalósulásáért. A magyar kisebbség élete több mű tárgya a könyvben. A világháború alatt írt Élő hagyomány e kötetben jelent meg először a Felvidéken. A József Attila szlovákiai emléke a kötet kiemelkedő tanulmányának számít. A Descartes és magyar tragédiája című tanulmányát 1950-ben írta a filozófus halálának évfordulójára. Szerinte a gondolatot nem szabad megkötni. Így vélekedik Descartes Értekezés a módszerről című tanulmányáról: „A gondolatszabadság nemcsak mint emberi jog nyer itt értelmet, de mint legfőbb emberi kötelesség. Descartes tette: a szellem erkölcsi alapokmánya”.
74
A filozófus érdemének azt tartja, hogy a dogmák ellen küzdött. A
tanulmány második részében megemlékezik Descartes magyar követőjének, Apáczai Csere Jánosnak áldozatos tevékenységéről, tragédiájáról. Apáczai lemondott a külföldi jólétről, hogy hazája népének segítsen. Fábry Zoltán eszméjének bővüléséről e sorok vallanak a könyvben: „Minden igaz író lényegében humanista: az emberi méltóság szószólója. Ő a vox humana: az emberhez méltó szó, az emberért kiáltó ige – a gondolat igaza és funkciója.”75 A kötetről Robotos Imre írt korszerű recenziót. Fábry Zoltánt a magyar gondolati publicisztika legnagyobb kortárs alakjának nevezi. Mit tart az író érdemének? „A magyar léleknek ez a szenvedélyes kutatója és ismerője nem nemzeti elhatárolásban villantja fel a
73
FÁBRY Zoltán Összegyűjtött írásai, VII, Madách, 1988, 177. Uő. Összegyűjtött írásai, VI, Madách, 1986, 15. 75 Uő., A humanizmus orosz úttörője = Uo., 158. A tanulmány A. I. Herzennek állít emléket. 74
43 magyar humanista gondolkodás értékeit, hanem a világkultúrához való kapcsolódásában, a humanizmus nemzetközi értékeinek összefüggéseiben.”76 A könyv végén jegyzetben közli, hogy két másik művet készül írni A béke igaza és Ady igaza címmel. A vox humana eszméjét trilógiában akarja kifejteni. A béke igaza A két kötet összefügg egymással, a szerző a gondolat és a béke igazát azonosnak tartja. Az emberhez méltó gond bevezető tanulmányban a békét az emberség kezdőpontjának és céljának tekinti. Azzal érvel, hogy Jézus a jóakaratú emberekhez intézte a szeretet parancsát. E mondatba sűríti a könyv lényegét: „A béke a vox humana legteljesebb valósága”.77 Többször is utal József Attila Thomas Mann üdvözlése című versének soraira: „s együtt vagyunk veled mindannyian, kinek emberhez méltó gondja van.” E gondolatot építi bele a mondataiba és a címbe, mert úgy ítéli meg, hogy a humanizmusnak ez a „legreálisabb meghatározása”. Az író az emberek szolidaritását hangsúlyozza. Könyve az első világháborús nyomasztó élményével kezdődik: 1916-ban a lövészárokban az orosz katona nem szúrta le, meghagyta életét. – A háború szörnyűségeit, traumáját soha nem tudta feldolgozni. A félelmet újra és újra átélte, amikor a harcokról olvasott vagy hallott. E műveit 1924-től írta. Az első világháborútól mutatja be a kultúra gazdagítóinak és elnémítóinak küzdelmét. Szerinte a béke az egyén erkölcsi bátorságától függ. E gondolatát a Háború-kultúra –béke című előadásában adta elő 1950. december 4-én Kassán. Két könyve mentes a sematizmustól. Így művei a felvidéki magyar irodalom újjászületését támogatták. Az Ady igaza című kötetet már nem tudta összeállítani. De részben pótolta a Stószi délelőttök című könyvének Mag hó alatt című ciklusában. Új kritikák Az ötvenes években írt művei fokozatos változáson mentek át az előzőekhez képest. A felvidéki magyar irodalmat vizsgáló művek stílusa közérthetővé válik, az író kevesebb
76
ROBOTOS Imre, Egy magyar humanista igaza = Fábry Zoltán kortársai szemével, Pozsony, Madách, 1973, 180. 77 FÁBRY Zoltán, Az emberhez méltó gond = F. Z., A béke igaza, Pozsony, Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1956, 7.
44 szokatlan kifejezést használ. A tényeket gondosan elemzi új írásaiban, és a következtetéseit higgadtabban vonja le. A legértékesebb kritikusi időszaka újbóli megszólalásától az ötvenes évek végéig tartott. Ekkor vállalta az irodalomszervező szerepét. A második világháború után néhány tapasztalatlan fiatal írta az első költeményeket a szlovákiai magyar irodalomban. A „masszív” sematizmus időszakában szólaltak meg. Fábry Zoltán a magyar közösség életében rendkívül fontosnak tartotta az irodalmat. Éveken át jó szándékú kritikáival segítette az értékes művek létrejöttét. A Harmadvirágzás című írásában a sematizmus ellen küzdött. 1954-ben így vélekedett az új szlovákiai versekről: „Költőink mondanivalójának nincs elég élményrealitása, mélységtartalma, a felületet még ének fodrozza, szavalat díszíti. Nehézség és nehezék nélküli líra ez, konfliktusmentes tárulkozás, a szolidaritás fogadkozó vállalása, munka, hittevés, lelkesedés himnusza.”78 Szubjektív kritikusnak nevezhetjük, mert mindig saját meggyőződéséről beszél. Nem az a fontos számára, mi a szép a műben. Tárgyilagosnak annyiban tekinthető, hogy állandóan az igazságot keresi a műbírálatban. Elsősorban az író és az alkotás társadalmi hátterét vizsgálja minden alkalommal. A kiegyensúlyozott kritikusi időszakából származik az az írása, amely Győry Dezsőről szól. A költeményeihez csak késve juthattak hozzá az olvasók. Amikor végre a verseskötete megjelent, Fábry Zoltán írt hozzá dicsérő előszót. Megállapítja benne, hogy barátjának törekvéseit nem méltányolták eléggé. Par excellence szlovákiai magyar költőként beszél róla. Visszatekint Győry Dezső felvidéki küzdelmeire. Az Új arcú magyarok című verseskötete a fiatal nemzedék jelszava lett. Az előszóban már nyoma sincs annak a kételynek, amelyet a húszas években lehetett tapasztalni Fábry Zoltán értékelésében. Móricz Zsigmond elismerő szavaival is egyetért. Fábry Zoltán azokat a költeményeket emeli ki, amelyekben barátja a fasizmus ellen emelte fel szavát. A bevezető és befejező mondatok keretbe foglalják a művet. Az író emelkedett hangon szól. A befejezésben a tagmondatok felcserélésével nyomatékosítja mondanivalóját: „Adassék tisztelet a költőnek: az emberi hangnak! Adassék tisztelet Győry Dezsőnek! Poétanép vagyunk!! 79 A Hidak és árkok
78
FÁBRY Zoltán, Harmadvirágzás:A szlovákiai magyar irodalom legújabb fejezete = F. Z. Összegyűjtött írásai VII, Pozsony, Madách, 1988, 100. 79 Uő., Elégtétel a költőnek = GYŐRY Dezső, Zengő Dunatáj, Bp., Zrínyi, 1957, 10.
45 A kor megismerésében sokat segít bennünket Fábry Zoltán levelezése. A hozzá írt leveleket Pozsonyban, a Csemadok központjában őrzik. Nagy részük eddig még nem jelent meg nyomtatásban. A levélrészleteket Görföl Jenő engedélyével közlöm. Illyés Gyulával és Németh Lászlóval folytatott levelezését emelem ki, mert ebből jól nyomon követhető könyvei sorsa. Illyés Gyula először 1931-ben postázta levelét a felvidéki írónak, amikor egy körkérdésre válaszolt Az Út című folyóirat indítása előtt. Fábry Zoltán 1957. október 6-án figyelemre méltó levelet küldött Magyarországra. Ebben Illyés Gyula hozzájárulását kérte a Hidak és árkok című kötet bevezető versének közléséhez A Széchenyi hídja című alkotást választotta ki. Kettejük levelezése alig ismert. 2003 áprilisában nyílt meg az Illyés Gyula Archívum és Műhely Budapesten. Ebben Fábry Zoltán számos levele és dedikált könyve olvasható. A költő baráti hangvételű levelében válaszolt, azonban nem hallgatta el véleményét: „Bár irodalmi ízlésünk nem egyezik teljesen, megtiszteltetésnek veszem a versemnek szánt feladatot.”80 Fábry Zoltán számos írásában állított József Attilának szép emléket. 1955-ben három tanulmányt írt a költő emlékére. Ezek összevonva József Attila ötven éve címmel jelentek meg a Hidak és árkok című kötetben, 1957-ben. A tanulmány az életmű és a versek kapcsolatát vizsgálja. A Kora és utókora című fejezetben József Attilát a proletárlét legnagyobb költőjének nevezi. Ismét a Favágó című verset idézi, mint a harmincas évek elején. Ennek ellenére nem az agitatív műveire figyel. A költőt a kor áldozatának tekinti. De nem a magányossá váló, hanem a reménykedő alkotót mutatja be. A Költészete című fejezet a Felvidék magyarlakta városaiban előadásként hangzott el. A terjedelmes tanulmányban „az életmű teljességét” akarja ünnepelni. József Attila a társadalmi igazságtalanság ellen emelte fel szavát. Ez a tanulmány egyik legfontosabb gondolata, melyet sok versrészlet igazol. Fábry Zoltán egész életében szenvedélyesen kereste az igazságot. József Attila költeményei ezért válhattak olyan fontossá, igazzá számára. A szigorú kritikus soha nem írt elmarasztaló véleményt róluk. A költő fasizmusellenes küzdelmével, verseivel elmélyülten foglalkozik. Egy szó ismétlésével nyomatékosítja gondolatát: „A fasizmus emberfaló, emberrontó gonoszság és őrület. József Attila antifasizmusa: emberség-gazdagítás, az emberség bizonyossága és elkötelezettsége. 81 Magyarországon Szabolcsi Miklós irányításával József Attila emlékkönyvet akartak kiadni. Felkérték Fábry Zoltánt is a visszaemlékezésre. A Szlovenszkói adalék című írását küldte el, amelynek több gondolata az 1948-as tanulmányát juttatja eszünkbe. A stószi író alig 80 81
Illyés Gyula levele Fábry Zoltánnak, 1957. október 12., Fábry-hagyaték, Csemadok székház FÁBRY Zoltán, Hidak és árkok, Pozsony, Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1957, 97.
46 várta, hogy a Szépirodalmi Kiadónál megjelenjen a kötet. 1957-ben végre újra olvashattak tőle művet Magyarországon. A költő verseit a kisebbségi magyarság már az első köztársaság idején elismerően fogadta a Felvidéken. Fábry Zoltán 1945 után is sokat tett azért, hogy József Attiláról igaz kép alakuljon ki az olvasókban. Ma tanulmányai kordokumentumok. Feltárul belőlük a kor, amelyben a nagy költő kultusza kialakult. Az író a kezdetektől érdeklődött a cseh és szlovák irodalmi alkotások iránt is. A könyvében külön fejezetben foglalkozott velük. Ebből emeljünk ki példákat! Mivel szlovákul nem értett, a műveket magyar fordításban olvasta. A Hviezdoslav és a háború című írásában a költő legjelentősebb művéről, a Véres szonettekről olvashatunk méltatást. Az alkotás Hviezdoslav erkölcsi nézeteit tükrözi: elítélte a világháborút. Ady Endréhez hasonlóan tiltakozott az embertelenség ellen. A szerző rokon gondolataikat veti egybe. A cseh írók közül Alois Jirásek Mindenki ellen című regénye keltette fel a figyelmét. Jirásek a huszitizmus eseményeit dolgozta fel. Izgalmas művét Németh László fordította magyarra. A tanulmánykötetből világosan kitűnik: a szerző véleménye szerint az irodalom révén a népek megérthetik egymást. 1945 után a modern német irodalomról vallott felfogása lényegében nem változott. Thomas Mann írásait a húszas évektől idézte. A gondolatok bizonyítékként szolgáltak a vox humana eszméjéhez és a művei vitázó jellegét erősítették. A Thomas Mann antifasizmusa című 1955-ös művében jól ítéli meg, hogy az író világnézeti fordulata lassan következett be. Az 1920-as évektől leszámolt nacionalista, konzervatív eszméivel és az európai humanizmust, a demokráciát hirdette. Felfogása miatt 1936-ban megvonták tőle a német állampolgárságot. Fábry Zoltán az emigrációban, 1947-ben írt Doktor Faustus című nagy regényre hivatkozik, amelynek eseményei a fasiszta háború idején történnek. A műből azt a tanulságot vonja le, hogy a német nemzetnek végre ki kell békülnie a világgal. Szerinte Thomas Mann antifasizmusa a humanista nézeteire épül. A nagy német író a második világháború után figyelmeztetett a fasizmus feléledésének veszélyére. Fábry Zoltán a Bertolt Brecht testamentuma című írásban a német írónak állít emléket. Életművét azért gondolja töretlennek, mert Brecht mindig a háború ellen küzdött. A tanulmány írója emlékeztet rá, hogy Hitler hatalomra jutása után Brecht műveit elégették Németországban. Fábry Zoltán az embermentő szolgálatát emeli ki. De csak röviden nyilvánít véleményt a drámák sajátosságairól: a szatirikus hangnemet és a songok szerepét tartja jellemzőnek. Szerinte Brecht testamentumának lényege: a népeknek a békére kell törekedniük.
47 A kötet legszebb műve a Nagyon fáj című lírai hangvételű alkotás. Az 1956-os forradalom bukása az írót elkeserítette. Állást kell foglalnia: „De a szemek könyörtelenek, élő és holt szemek követelőznek: beszélj, szólj, írj!” 82 Az egész műben felsorolások, halmozások idézik fel az eltiport szabadságharc napjait. Fábry Zoltán rádöbben, hogy a fájdalmat nem lehet kimondani. A magyaroknak nagyon sokat kellett szenvedniük a két világháborúban. Az író is átélte a szörnyűségeket, az öldöklést. 1956-ban a magyarok megint áldozatokká váltak. Ártatlan gyermekek és anyák haltak meg az országban. Pedig az író szerint a gyermek a békét jelenti a betlehemi bölcső óta. A cím szavai újra és újra visszatérnek a műben. Ezt az írását a hatalmon lévők nem nézték jó szemmel. A megjelenésétől rendszeresen támadták, bírálták őt. A kötet metaforikus címét az Utójegyzetben fejti ki. A hidak és az árkok fogalmát több mondatban ellentétbe állítja. A gondolat és a fokozás az íróra vall: „Népek, kultúrák közlekedési útja: a híd. Az árkok: népek és kultúrák hínárbacsalói, megkötői, megrontói és elveszejtői.”83 Az embertelenséget az emberséggel szegezi szembe. Németh László és Fábry Zoltán kapcsolatát, gondolatait, találkozását főleg levelezésükből ismerhetjük meg. Fábry Zoltán rendszeresen küldött dedikált könyvet, kéziratot, levelet írótársának. Németh László többször is postázta új műveit viszonzásul. Ma már nehezen kideríthető okból csak két levele található Fábry Zoltán hagyatékában. A rendszerváltás óta fokozatosan tárul fel előttünk igazi énjük, társadalomszemléletük. Megismerhetjük alkotásaik eredeti szövegét. Szívszorító olvasni Fábry Zoltán műveinek sorsáról. Az első ismert levelet Németh László írta 1958-ban Balatonfüredről. A Hidak és árkok című esszégyűjtemény kapcsán így jellemzi a felvidéki írót, akit bátyjának nevez: „Egyenes, művelt, sokfelé tekintő, de egy cél felé törő, ifjan maradt lelket ismertem meg írásaidból; bár a magyar radikalizmusnak itthon is ez lenne a színvonala.” Beszámol visszavonultságának okáról is. A Balaton mellett él, egyedül, súlyos hipertóniája miatt. Visszagondol az 1945 előtti időszakra is: „Nagyon örülök, hogy hosszú évek után megint találkoztam a vezérrel; ifjúkori emlék volt a név.”84 Fábry Zoltán 1945 után csak késve jelentkezhetett a gondolat és a béke igazát képviselő könyveivel. Pedagógiai szándékú kritikáival támogatta a fiatal költőket, akik a sematizmus legnehezebb időszakában akarták folytatni az irodalmi életet Szlovákiában.
82
Uo., 320. Uo., 359-360. 84 Németh László levele Fábry Zoltánnak, Sajkód 1958. február 11-én = Németh László élete levelekben, szerk. NÉMETH Ágnes, Bp., Osiris, 2000, I, 524-525. 83
48
SZEMLÉLETI GAZDAGODÁS A SZLOVÁKIAI MAGYAR IRODALOMBAN
Az 1958-as esztendőben a szlovákiai irodalomban bizonyos szemléleti gazdagodás kezdődött. Ekkor jelent meg először az Irodalmi Szemle és a Fiatal csehszlovákiai magyar költők című antológia is napvilágot látott. A kötet Turczel Lajos szerkesztésében jelent meg. Filep Tamás Gusztáv metodikai szempontból ezt a szakaszolást követi: „Az 1958-1968 közötti évtized fő tendenciája – főként persze az addigiakhoz képest – a szemlélettágítás, a módszerbeli építkezés.85 Fábry Zoltán Ideje már bizony című írása fontos kortörténeti dokumentum, mert a szeptemberben elindított Irodalmi Szemle bevezetője. Az író a lap főmunkatársa lett. A címet Ady Endre Levél ifjú társakhoz című verséből idézte. A szerző megállapítja, hogy a folyóirat negyven év hiányát pótolja az irodalmi életben. Felidézi az elmúlt évtizedek gondjait a szlovákiai irodalomban. A felvidéki magyarság teendőiről szól. A korábbi írásainak motívumait ismerhetjük fel: a magyar kisebbség az emberség hangját közvetíti. De csalódottságát is érezhetjük soraiból: a magyarok törekvéseit soha nem ismerték el. Így alacsonyabbrendűeknek érezték magukat. Az író ennek leküzdésére biztat. Szerinte a fiataloknak folytatniuk kell a múltban megkezdett feladatokat, írásaikban a magyar kisebbséget kell képviselniük. Az őszinte hangvételű műnek az lett a következménye, hogy Dobos László főszerkesztőnek ideológiai tanács előtt kellett megjelennie. Egy feljelentés alapján nacionalizmussal vádolták, megfeddték. 86 A Fiatal csehszlovákiai magyar költők antológiájának nagy visszhangja volt. Különösen Cselényi László, Tőzsér Árpád, Zs. Nagy Lajos versei hoztak változást szemléletükkel a felvidéki irodalomban. Ez a változás hónapokkal korábban, a magyarországi 1956-os forradalom után kezdődött. A legjobb fiatal költők megszabadultak a sematizmus hatásától és elmélyültebb verseket alkottak. Fábry Zoltán Res poetica (1959) című irodalompublicisztikai esszéjében örömmel fogadja az antológiát. A publicisztikájában a vox humana fejezi ki az erkölcsi magatartását 1945 után is. Ezt a kritikájában is érvényesíteni akarja. Rámutat egyes versek hibáira. Cselényi László és Tőzsér Árpád költészetét nagyra értékeli. De nem elemzi esztétikai szempontból az alkotásaikat. Csak részleteket ragad ki belőlük a nézete illusztrációjához. 85
FILEP Tamás Gusztáv, A (cseh)szlovákiai magyar irodalom tudományosság és könvvkiadás nyolc évtizede = a (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918-1998, szerk. TÓTH László, Bp., Isler, 1999, III., 100. 86 DOBOS László, Fergeteges történelem (Így látják az Irodalmi Szemle 45 évét), Irodalmi Szemle, 2003, 9. sz., 11.
49 Egy-egy találó megjegyzéssel jellemzi tehetségüket. Cselényi László verseiben érzi meg a fiatalság lendületét, a műveit lírainak tartja. Az ő alkotásaival kapcsolatban fejti ki véleményét arról, hogy a költőnek nyitottnak kell lennie a világra, a magyarsága csak így válhat emberséggé. Fölfedezi a Bordal című vers újraszerűségét. Tőzsér Árpád költeményeit puritánabbnak ítéli, amelyek sorai pattognak. Becsüli a költőt, mert világtudatot képes létrehozni. A Férfikor című versét ezért emeli ki a többi közül. Jól ismeri fel, hogy az antológia verseiben a szorongás is érezhető. Ez szerinte a magyar nemzetiség helyzetéből adódik. Az eszében hosszasan fejtegeti gondolatait a békéről. Az új művészek hibájának azt tartja, hogy elhanyagolják a békeharcot. Ady Endre verseit és Goethe gondolatait hívja segítségül, hogy igazolja: a költészet ügye az emberség ügyével azonos. Az író közösség iránti elkötelezettsége erősen érezhető a műben. Eszméjének folyamatosságát így érzékelteti: „Tegnap ez a vox humana az antifasizmusban lelte meg legsajátosabb világhangját és így ma csak a béketudatosítás lehet összegező és folyamatossági önkifejezése: világadaléka”.87 1958. november 10-én zajlott a vox humana per a Szlovák Írószövetség magyar szakosztályának taggyűlésén. Turczel Lajos tartott vitaindító előadást A realizmus problémái címmel. A pártközpont ráhatására Bábi Tibor költő és Barsi Imre konzervatív felfogásmódként jellemezte a vox humanát. Turczel Lajos kiállt Fábry Zoltán igaza mellett. 88 Hagyományellenesnek nevezte a két bíráló gondolatait. Azzal érvelt, hogy az író az eszméjét akkor kezdte kidolgozni, amikor a fasizmus kiteljesedett. A megbírált író később a sematizmus egyik utócsatározásának értelmezte a botrányt. Főleg az bántotta, hogy olyan költő támadta meg, akinek tehetségéről elismerően írt. A cenzúrázott Palackposta A vox humana per után újabb megpróbáltatás érte – ezúttal a Palackposta című könyvvel kapcsolatban. A kiadó közömbösen fogadta a fasizmus időszakában született írásokat, és csak 1960-ban nyomtatták ki őket. De ezek akkor is időszerűek voltak. A válogatást a Korparancs és a Fegyver s vitéz ellen című kötetekkel az antifasizmus trilógiájának szánta. 1961 januárjában Illyés Gyulának elküldte könyvét. A leveléből és művéből Illyés Mária tudtával közlök részleteket. Fábry Zoltán a levélben bemutatja a könyv sorsát. Szerette volna, ha A vádlott megszólal függelékként megjelenik, de ettől a kiadó elzárkózott. „Amíg 87
FÁBRY Zoltán Összegyűjtött írásai, IX, Madách, 1990, 53. TURCZEL Lajos, Kapcsolataim Fábry Zoltánnal = T. L., Irodalmi hódolások és szeretetnyilvánítások, Madách-Posonium, 2000, 68. 88
50 engem operáltak, a Palackpostát is megvámolták. Egynyolcadot kidobtak belőle, átírtak, beleírtak. És mindezt tudtom nélkül”89 – panaszolja. Megcsonkították A halottak élén című tanulmányt. A dedikált példányban Az idő igaza című esszében ceruzával vagy gépírással pótolta a kihagyásokat. A kiegészítéseket Németh Lászlónak is elküldte.
Az idő igaza (1959) a Palackposta című alkotást előzi meg a kötetben. A nagy terjedelmű esszé a múlt és a jelen között teremt kapcsolatot, az író eddigi gondolatait összegzi. Az alcím is erre utal: Utószó a tegnaphoz és előszó a holnaphoz. Élete fő céljának tekintette, hogy a fasizmus eredetét, filozófiáját, kifejlődését kutassa és riasszon ellene. Látszólag gépiesen ismétli évtizedeken keresztül a témát, mégis más és más stílusban fogalmaz. A Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó az esszé első oldalától kezdve számos kisebbnagyobb szövegrészt eltüntetett, mert „kényesnek” ítélte meg. A szocializmus éveiben egészen az 1989-es rendszerváltásig Csehszlovákiában cenzúrázták a megjelenő műveket. A „tudatátalakítás” jegyében többféle eszközt alkalmaztak. A kihagyást pontokkal jelölték vagy jegyzetben magyarázták. Fábry Zoltán esszéjéből jelölés nélkül hagytak ki mondatokat, bekezdéseket. Ezen kívül az alkotásába bele is írtak. A legjellemzőbb csonkításokat mutatom be a mű rövid elemzése közben. Fábry Zoltán Összegyűjtött írásai nyolcadik kötetében a tanulmányt a hagyatékban talált kötet bejegyzései
alapján módosították.
Egy bekezdés
kivételével valóban
helyreállították az eredeti szöveget. Fábry Zoltán a hontalanság éveiben ismerte fel, hogy az igazi közösségi erkölcsöt a kereszténység képviseli. E gondolatát az Üresjárat című titkos naplójában írta le. Az esszében többször hivatkozik a vallásra, azonban ezeket a motívumokat nem tűrték, mind kihagyták. A bevezető részben eredetileg arról ír, hogy a háború idején a pápában a német fasizmus aggodalmat keltett. A hetedik rész elején a vízről, mint a palackposták továbbadó eleméről van szó. Az író az ókori filozófusokra hivatkozik, akik szerint a víz létforrás. De a gondolat logikus folytatását a kiadó megszakította. Ez a mondat kimaradt: „Az antik világot felváltó időfordulón, Keresztelő Szt. János, a Jordán vizében áll Jézussal: >> mert így illik nekünk minden igazságot betöltenünk. <<” A szerző Jézus szavait Máté evangéliumából idézi. Majd a szőlő levéről, a borról ír. De csonkították az Úrfelmutatásra utaló mondatot Jézus szavaival együtt: „Ez az én vérem”.90
89 90
Fábry Zoltán levele Illyés Gyulának, 1961. január 25-én, Illyés Gyula hagyatéka. FÁBRY Zoltán Összegyűjtött írásai,összeállította FÓNOD Zoltán, VIII,Pozsony, Madách, 1989, 295.
51 Fábry Zoltán a háború elleni küzdelemről ír a tizenkettedik fejezetben. Szerinte az idő igazát legjobban a költők testesítik meg. Ezt bizonyítja Ady háborúellenes munkásságával. A második világégéskor a haladó írók szembefordultak a fasizmussal. A fejezet utolsó előtti bekezdése így kezdődik: „A szellem ellenáll”. Ez Márai Sándor gondolatát vezeti be, de kihagyták. Az esszé szerzője az 57. oldalhoz gépiratban így mellékelte a hiányzó részt: Márai Sándor írta 1942-ben: „A magyar irodalom ma az egyetlen Európában, mely az európai szellemet képviseli … Ez az eredmény az idők távlatában felér nyert csatákkal .… Nyugodt lélekkel bizonyíthatjuk, hogy kevés nép akad e pillanatban a nagy világon, melynek fiai oly hűséges szolgálattal dolgoznának az európai népek közös kincsének s általában a világirodalomnak megértésén, megtartásán és ismertetésén, mint a magyarok … Ez a nemzet még ma is, a legnagyobb háború kellős közepén is ad valamit Európának.” Az esszé írója megjegyzi: „Ez a nagyvonalú kijelentés önnyugtánál sokkal több.”91 Ez a rész az 1989-es kiadásból is hiányzik! Az író A vádlott megszólal című memorandumában idézi először az írást,
amely a Magyar Hírlapban jelent meg 1942
áprilisában. Márai Sándor a világháború alatt az európai összetartozás gondolatát hirdette. Fábry Zoltán 1959-ben újabb világméretű háborútól rettegett, mert szerinte a fasizmus új formái jelentkeztek. Szörnyű képet fest az atomhalálról. Az Időhöz fordul a fasizmus ellen. A humánumot az idő igazával azonosítja. Az utolsó oldalon több kihagyás található és az esszét záró bekezdést átírták. Arról hallottam, olvastam, hogy a műveibe beleírtak, főleg szocialista frázisokat. De felháborodtam, amikor a valóságban láttam a szöveg torzítását: „Minden közös akaratunkon és tetteinken múlik: a vox humana harcosai vagyunk, az értelem és az erkölcs, a humánum és a szocializmus elkötelezettjei.”92 Ezt a részt a szerző dühösen áthúzta a példányban. A következő mondatok maradtak ki: „Minden más az olvasótól függ. Olvasni annyit tesz, mint ítélőszéket tartani önmagunk felett. A Palackposta sújt és felemel, elmarasztal és felment.” 93 Fábry Zoltán nem említette a levélben, de a Revizionizmus: Made in Germany című írását felháborító módon cenzúrázták a Palackposta című kötetben. A művét a Magyar Nap közölte 1938. május elsején. Ez az egyik legértékesebb fasizmusellenes alkotása. Ady Endre A fajtám sorsa című verséből választott részletet mottóként. Fábry Zoltán szerint a revízió arra szolgált, hogy elterelje a figyelmet a visszásságokról, így a kisebbségben élő magyarság ellen irányult. Németh László véleményére hivatkozott ezzel, akit tekintélynek és „a fiatalok első európai megmozgatójá”-nak nevezett a mű elején. A felvidéki író szembefordult az erősödő nacionalista felfogással és a demokráciát biztosító Csehszlovákia 91
Fábry Zoltán levele Illyés Gyulának, 1961. január 25-én, Illyés Gyula Archívum és Műhely FÁBRY Zoltán, Palackposta, szerk. Ladislav MEISLINGER, utószó Juraj ŠPITZER, Pozsony, Szlovákiai Szépirodalmi Kiadó, 1960, 90. 93 Uő. Összegyűjtött írásai, VIII, 335. 92
52 mellett állt ki. Elhatárolta magát a magyarországi politikától. Szerinte a kisebbségben élő magyarok elítélték a revizionizmus gondolatát. Az 1960-as kiadásban már az első pillantásra észrevehető az eltérés az eredeti és a cenzúrázott mű között: a mottó hiányzik. A mondanivalót a Szlovákiai Szépirodalmi Kiadó eltorzította. Nincs olyan bekezdés, amelyhez nem nyúltak volna illetéktelen kezekkel! A revízióról szóló első mondatot átírták. A változásokból a legjellemzőbb példákat emelem ki. Románia magyarellenes politikájáról írt mondatokat kihagyták, a Jugoszláviára tett utalások is általában hiányoznak. A demokratikus érzelmű csehekkel kapcsolatos kijelentést is törölték. Nem tűrték a szlovák sovinizmusról szóló mondatokat sem. Több helyen beleírtak a szövegbe, ezek a mondatok, tagmondatok az akkori szocialista történelemszemléletet tükrözik. Fábry Zoltán a csehszlovákiai magyarok nevében így foglalt állást: „Mi tényleges és mindenkire kiterjeszthető nemzeti és szociális szabadságot akarunk.94 Ezt a mondatot a következőképpen torzították el: „Mi revízió alatt tényleges és mindenkire egyformán kiterjeszthető demokratikus nemzeti és szociális szabadságot értünk.”95 A halottak élén című esszének 1945 után is hányatott sors jutott, mert a kiadó megcsonkította. Az első fejezetet átszövik Ady Mag hó alatt (1914) című versének gondolatai. A címe is az alkotásból vett sor. A költő hitt benne, hogy az emberséget a Tegnap hű tanújaként egy szebb korba tudja menteni. A fejezet vége, három oldal hiányzik a Palackposta című könyvből. Ebben szerepel az a történelmi tény, hogy a müncheni egyezmény Dévényt Németországhoz csatolta. Fábry Zoltán úgy ítélte meg, hogy a Szabad-e Dévénynél betörnöm új időknek új dalaival? szimbóluma elveszett. Szerinte ezzel a településen megszűnt a magyar emberség gondolata. A Magyar jakobinus dala című részben az író Ady Endrére mint az „emberjogok Duna-medencei megkiáltójá”-ra hivatkozik. Ezzel készíti elő Az utolsó staféta című rész gondolatait. Azonban ezeket hiába keressük a könyvben, a harmadik fejezetet teljesen kihagyták. Ebben a nagy francia forradalmat és az első világháború kezdetét, a németek világuralmi törekvéseit állítja ellentétbe. Szerinte a fasizmus cselekedeteinek a „tizennégyes szellem” az alapja. Fábry Zoltán mindig szívesen idézett Ady verseiből. De ebben a műben a költő újságcikkeiből is vesz idézeteket. Ezekkel bizonyítja, hogy Ady Endre előre látta a tragédiát. Fájt neki, hogy a magyaroknak idegen érdekekért kell harcolniuk. A Jóslások
94
FÁBRY Zoltán Összegyűjtött írásai, válogatta és összeállította dr. FÓNOD Zoltán, V, Pozsony, Madách, 1985, 61. 95 Uő, Palackposta, 189-190.
53 Magyarországról című cikkében már 1909-ben írt a német fenyegetésről. A publicisztikája és költeményei egységet alkotnak, erősítik egymást az esszében. Az író mindig fájlalta, hogy a könyvben alkotásai megcsonkítva jelentek meg. Már nem élhette meg, hogy e műveit eredeti formában közöljék. A Revizionizmus, Made in Germany és A halottak élén átírt, megcsonkított változatát 1975-ben újra kiadták a Vigyázzatok a strázsán! című kötetben. Az alkotásokat Duba Gyula válogatta. E könyvvel újabb olvasókat tévesztettek meg. A hiánytalan esszéket, tanulmányokat Fábry Zoltán Összegyűjtött írásai ötödik és nyolcadik kötetében olvashatjuk. Emberek az embertelenségben A Palackposta című kötetet egy újabb antifasiszta témájú könyv követte. A címe Ady sokat idézett háborúellenes versének hatására született. A kötetnek csak egyes részei kaptak figyelmet 1962-es megjelenése után. A műfaj neve: antifasizmus című bevezetőben Fábry Zoltán azon tűnődik, hogy milyen szerepet tölt be az irodalomban. Nem vallja magát igazi kritikusnak vagy esszéírónak. Krúdy Gyula és Radnóti Miklós, valamint a kortárs németek, köztük Thomas Mann és Bertolt Brecht művészetéről akart írni. Ezek az esszék azonban soha nem készültek el. Végül írásai műfaját különös módon így határozza meg: antifasizmus. A bevezetőt azóta többször idézték, vitatták. Tőzsér Árpád reagálásával a Fábry Zoltán műveinek fogadtatása a hetvenes évektől című fejezetben foglalkozom. A kötetben a Móricz Zsigmond és kora a legismertebb mű. Először idézzük fel a tanulmány megírásának előzményeit! A Korunk munkatársai és a vitában hozzászólók méltatlanul támadták Móricz Zsigmond művészetét a harmincas években. Fábry Zoltán 1945 után többszörösen megbánta igaztalan kijelentéseit. Mentségére válik, hogy volt ereje az őszinte önbírálathoz. Móricz Zsigmond és kora című jelentős tanulmányában az írónak szép emléket állít 1956-ban, de ekkor sem elemzi esztétikai szempontból műveit. Szociális érzékenységét tartja elsődlegesnek. A végén, lábjegyzetben ismeri el súlyos hibáját, amelyet a Korunkban követett el. Vargha Kálmánnak az Irodalomtörténetben (1957/321) közölt cikkére reagál, aki szerint a magyarországi szektás kommunisták tájékoztatták félre. „Az ugrató, bujtogató sugalmazások szinte jóvátehetetlen ferdülést eredményeztek mind a kritikus, mind Móricz Zsigmond, majd Kassák Lajos és Kodolányi János személyét illetően.”96 1945 után jóvá akarta tenni, hogy
96
FÁBRY Zoltán, Móricz Zsigmond és kora, = F. Z., Emberek az embertelenségben, Pozsony, Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1962, 76. A tanulmányt a szlovák nyelvű Móricz-kiadás bevezetőjének írta.
54 korábban többször igaztalanul támadta meg Móricz Zsigmond művészetét. Megszívlelendő az igazságtalan kortársai számára is ez a gondolata: a kritikust tévedése egy életen át kíséri. A Tíz szomorú magyar év című igaztalan írásában becsmérelte az Úri muri című alkotást. Az 1956-os tanulmányában már világosan látja, hogy Móricz a mozdulatlan úri Magyarországot vádolta regényében. A tanulmányban a valóságnak megfelelően mutatja be Móricz Zsigmond és a szlovákiai magyarok találkozását. A népi író elismerően nyilatkozott az „új arcú magyarok” törekvéseiről. Fábry Zoltán azt is pozitívan értékeli, hogy Móricz a szlovákokat testvéreinek nevezte a Sárarany fordítójához írt levelében. Fábry Zoltán könyvét elsősorban a német kérdés bemutatásának szánta. A Hidak és árkok című kötetben Thomas Mann és Bertolt Brecht munkásságát méltatta. Itt Johannes E. Becher alkotásairól ír hasonlóan elismerő sorokat. A Költő a bankár ellen című írásból érezzük, azért tartja nagyra Becher műveit, mert a költő tiltakozott az első világháború embertelensége ellen és a békéért küzdött. Fábry Zoltán le is fordította a Bankár vágtat a csatatéren című regényt, amelyet a Munkás című lap közölt több részben 1928-ban. Fábry Zoltán könyveiben mindig elismeréssel írt a német irodalom értékeiről. Ennek ellenére műveit soha nem fordították le német nyelvre. Az Emberek az embertelenségben főleg a német kérdéssel foglalkozott, így közvetlenül előzte meg az Európa elrablása című kötetet. A Harmadvirágzás A Harmadvirágzás című könyve az 1945 utáni szlovákiai magyar irodalom erősödését segíti. A címadó íráson kívül a Kevesebb verset – több költészetet, a Res poetica című tanulmányok érték el a legnagyobb hatást már a korábbi években. A Harmadvirágzás című esszéjében az új költőket bírálja és biztatja. Már ebben a művében felveszi a harcot a sematizmus, a pártosság ellen. Jól tudja, hogy a vonalas írások csak a jelennek szólnak, a napi politikát szolgálják. Az értékes irodalmat igyekszik elválasztani az értéktelentől. A múlt, vagyis a hagyomány fontosságára hívja fel a figyelmet esszéjében. A realitást az igazsággal azonosítja. A Kevesebb verset – több költészetet! című 1955-ös tanulmányában pedig az új versesköteteket értékeli. Szerinte a líra volt 1918 óta a felvidéki magyarság fő önkifejezési formája. De 1945-től még nem születtek a korábbiakhoz hasonló nagy hatású alkotások. A kritikában többször is hangsúlyozza, hogy a versek minősége a legfontosabb. Az új költők hibáját még a „frázisveszélyben” látja. Csak néhány alkotást tart jónak. Már ebben az időszakban született olyan vers, amely a Csehországba deportált magyarok
55 sorsáról szól: Gyurcsó István Szülőföldemhez tartozom című költeménye. Ekkor még nem lehetett írni erről a témáról Szlovákiában. Fábry Zoltán egyelőre nem szólhatott arról, hogy a kommunista párt volt a bűnös a kitelepítésben. A szerző a zavaros versek hibáira hívja fel a figyelmet. A megbírált költők dühösek voltak és támadták a kritikust, ahelyett, hogy elgondolkoztak volna a tanácsain. De a gyönge termésből kiemelt és megdicsért olyan verseket is, amelyek hamar értéktelenné váltak. A sematizmus időszaka elhúzódott a csehszlovákiai irodalomban. Pedig 1956 februárjában az SZKP XX. kongresszusa elítélte a személyi kultuszt. Fábry Zoltán egy ideig azt hitte, hogy a párt meg tud szabadulni Sztálin káros örökségétől. De csalódnia kellett. Új könyvére Illyés Gyula a Gondolatok a Harmadvirágzásról című írásával reagált 1963-ban a Kortársban. Méltatja a vox humana írójának addigi munkásságát, küzdelmét. Utal a némaság éveire. Korábbi fenntartásainak is hangot ad: „Fábry Zoltán íróeszményeinek jó része nekem nem eszményem. Okfejtő módja sem az enyém.”97 Az esszé a szerzőnek a felvidéki magyarság iránti őszinte érdeklődéséről tanúskodik. Fábry Zoltán a könyvét Németh Lászlónak is elküldte Sajkódra. A válasz az író metaforákban gazdag leveleinek egyik szép példája: „A kép, amely új könyvedből kibontakozik, az Öreg kertész, amint zord klímájú, áradásoktól le-lehordott kertjében rendet próbál teremteni - tán még vonzóbb, mint az eddigiek; a pedagógus s hajdani kritikus legalábbis még közelebb érzi magához.” Így biztatja a szerzőt: „Világíts még soká abban a világtalan magyar tartományban, Stósz legyen az innen átmenőknek is zarándokhely. – ahogy Sajkód, részben az én betegségem, részben az írótehetség miatt nem lehet többé.”98 Tőzsér Árpád A Harmadvirágzás ürügyén című írásában mondta el véleményét a könyvről. Tanulmányát a Hét közölte 1963-ban, a negyvenhatodik számban. A költő felfogása a kezdetektől eltér Fábry Zoltánétól, aki a „pedagógiai” kritikát képviselte. Tanulmányában őszintén kimondja: Fábry valójában nem kritikus. Szerinte az író számára egy irodalmi alkotás
csak
illusztráció
„az
esztétika
pedagógiájához
vagy
a
fasizmus
kimondhatatlanságához”. A továbbiakban a szerző így foglal állást: „Fábry oszthatatlan esztéta, aki nem azzal nevel, hogy nyeseget és reparál, hanem hogy összehasonlít és atmoszférát teremt.”99 Mi az alapvető különbség kettejük felfogása között? Fábry Zoltán az irodalomtól mindig a társadalmi elkötelezettséget várta el. Tőzsér Árpád ezzel szemben a kritika szabadságára vágyott már a pályája kezdetén és az elemzést tartotta elsődlegesnek. 97
Mi a véleménye Fábry Zoltán munkásságáról és új művéről? Illyés Gyula válasza, Kortárs, 1963, 11. sz., 1718-1719. 98 Németh László levele Fábry Zoltánnak, 1963. szeptember 30-án, = Németh László élete levelekben, II, 396. 99 TŐZSÉR Árpád, A Harmadvirágzás ürügyén = Fábry Zoltán kortársai szemével, szerk. Duba Gyula, Pozsony, Madách, 1973, 223.
56
Az Antisematizmus vitája A csehszlovákiai kommunista párt nagy késéssel, 1963-ban ítélte el a világháború utáni első évek magyarellenes tetteit. Addig csak néhány versben lehetett olvasni a jogfosztottság esztendeiről. A két új költő, Cselényi László és Tőzsér Árpád indulása egybeesett a politikai felfogás változásával. A hatvanas évek elején született prózai alkotások közül kiemelkedik Dobos László 1963-as regénye, a Messze voltak a csillagok. A szlovákiai magyar kisebbség sorsát mutatta be művében, a korábbiakban szokatlan nyíltsággal. Tőzsér Árpád az Egy szemlélet ellen című tanulmánya jelent meg a Hét hasábjain 1963 áprilisában. Az írók, költők figyelmét az őszinteségre hívta fel a műben. Szakított az előző évek irodalmi szemléletével, a dogmatizmussal. De egy szóval sem említette, hogy Fábry Zoltán milyen küzdelmet folytatott a sematizmus ellen. A tanulmány vitát robbantott ki. Fábry Zoltán 1964-ben az Antisematizmus című hosszú irodalompublicisztikai esszéjével szólt hozzá a vitához. A Hét szerkesztősége kérte fel erre. Az esszé a szlovákiai magyarság történelmi-társadalmi helyzetét elemzi. A mű hatását fokozza, hogy az író őszintén vall érzéseiről. Egyik legnagyobb alkotása ez, melyben a felvidéki magyarságot védi. Az Üresjárat gondolataira emlékeztet. „Csak ami emberségben fogant, lehet időtálló és emberhez méltó” – jegyezte fel naplójában. Sztálint a proletár ideológia machiavellistájának nevezte. Zsdanov dogmatikus kultúrpolitikáját pedig elutasította. Szerinte a szovjet politikus az európai kultúra értékeit tagadta.100 A humánum műfaja című fejezetben korának társadalmát és irodalmi alkotásait a szellem és az erkölcs szempontjából vizsgálja. A költészetet erkölcsi kinyilatkoztatásnak tartja. Többször hangsúlyozza: a költészet a humánum műfaja. Először a dogmát, a sematizmus kiváltó okát elemzi. A sztálini személyi kultusz idején vált a dogmatizmus „kórsággá”.Az író a diktátum embertelenségének, majd értelemellenesnek nevezi. Figyelmezteti a költőket: távol kell tartani magukat a sematizmustól. A poézist a lélekkel, a szellemmel, az emberrel azonosítja. A sematizmus mindezek ellentéte – Fábry Zoltán azért ír olyan indulattal róla. Kijelenti, hogy a sematizmus tönkreteszi a költészetet. Az esszében szembefordul Zsdanov kultúrpolitikájával. A műben a Csizma az asztalon című fejezet a legbátrabb rész. Németh Lászlóhoz és Illyés Gyulához írt leveleiből tudjuk, hogy ezt csak az Irodalmi Szemle szerkesztősége merte kiadni. A fejezetben az író a felvidéki magyarok sorsát a fasizmus éveitől mutatja be. Feltárja 100
FÁBRY Zoltán Összegyűjtött írásai, XII, 517-518.
57 az összefüggéseket, népe jogai mellett érvel. Hlinka uralma alatt üldözték a magyarokat, ki akarták telepíteni őket. A műbe A vádlott megszólal néhány gondolatát is beleépítette. Nevének megemlítése nélkül ír gróf Esterházy Jánosról, aki a szlovák parlamentben egyedül szavazott a zsidótörvények ellen: „És - kérdezhetném tovább – miért épp ez az egyetlen ember nem kapta még meg a neki kijáró történelmi elégtételt, jóvátételt?”101 A fejezet leghatározottabb része az, amelyben a kommunista törvénytelenségekről ír. „A sztálini csizma a magyarság asztalára került”. A diktátor szabadkezet adott a sovinisztáknak a magyarok kitelepítésére. Pedig ők a szocializmustól egyenjogúságot vártak. Az író felidézi A vádlott megszólal című levelének sorsát. Sérelmezi, hogy a cseh és szlovák címzettek nem nyújtottak segítséget, nem is vitatkoztak vele. – A hatvanas évek elején A vádlott megszólal megjelenése még mindig váratott magára. Fábry Zoltán azt kifogásolja, hogy a magyarok még nem kaptak elégtételt a jogfosztottság éveiért. Kimondja, hogy a magyar nyelv és kultúra csak papíron egyenrangú a szlovákkal. A szerző a magyar nyelvű irodalom gondjait így értelmezi: 1945 után évekig nem létezett szólásszabadság a kisebbség számára. Mire a költők a félelemmel teli légkörben újra megszólalhattak, a sematizmus elvárásaival kellett szembesülniük. Az 1937 árnyékában című fejezet indulata az Üresjárat című napló hangvételére emlékeztet bennünket. Az írót a szovjetunióbeli koncepciós perek megrendítették. Nem akart megfelelni a sematizmus elvárásainak, mert a harmincas években Sztálin tettei sokkhatásként érték. Nem volt hajlandó lelkes vezércikkeket írni, ezért számos írását késve adták ki. A kritika legendája című fejezetből megismerhetjük Fábry Zoltán őszinte vallomását régi tévedéseiről. A megbírált rossz költők a kritikusokat kiáltották ki bűnbaknak. Elismeri, hogy a múltban nagy hibákat is elkövetett. Jóvá akarta tenni, hogy a két világháború között többször is igaztalanul támadta meg Móricz Zsigmond művészetét. Úgy érzi, hogy a kritikus tévedése egész életére kihat. Ezért gondolja, hogy többé nem hibázhat bírálatával. Új gondolat tanulmányában, hogy az irodalmi mű elsődlegességét hangsúlyozza a kritikus munkájával szemben. A sematizmus túl sokáig húzódott a szlovákiai irodalomban. Lezárásához Fábry Zoltánnak tekintélyét kellett latba vetnie. Az író kijelentései dühítették a szlovákiai politikusokat. Pedig a XX. szovjet pártkongresszus határozata már évekkel korábban elítélte Sztálin tevékenységét és a személyi kultuszt.
101
FÁBRY Zoltán Összegyűjtött írásai, IX, Pozsony, Madách, 1990, 300.
58 Az esszét egy szlovák szerző, Juraj Zvara keményen megbírálta az Irodalmi Szemlében. Ez a pártos cikk azóta feledésbe merült. A történész az Irodalmi sematizmus ellen történelmi sematizmussal? című cikkében elfogultan érvel Fábry Zoltán művével szemben. Főleg a Csizma az asztalon című részt bírálja. Szerinte amikor Fábry Zoltán a nemzetiségi kérdésekről ír, akkor „szubjektív érzések” vezérlik. Zvara egész írását a kioktató és ironikus hang jellemzi. A fasizmusellenes Esterházy János grófról így nyilvánít véleményt: „Lehetetlenség nem látni, hogy az ún. szlovák állam alatt Esterházy gróf Horthy utasításait követte”. 102 A szerző a jogfosztottság éveiről torz képet ad. Nem hajlandó elismerni Fábry Zoltán igazát, hogy a magyarok „leírtak” voltak ekkor. A deportáltak munkáját cinikusan a „cseh határvidéknek nyújtott segítség”-nek nevezi. Szerinte elfogadhatatlan Fábry Zoltánnak az a kijelentése is, hogy a szlovákiai magyarság még nem kapott elégtételt. A cikk végén Zvara azzal vádolja az írót, hogy „eltorzítja” azokat az utakat, amelyek a szlovákokat és a magyarokat összekötik. A vádat ekkor is Turczel Lajos utasította el az Irodalmi Szemlében megjelent tanulmányában.103 Szerinte Zvara látja sematikusan a közelmúlt történelmi-társadalmi valóságát. Turczel Lajos védelmébe veszi Esterházy gróf Magyar Pártját, amely nyíltan fasizmusellenes volt, a keresztény eszmeiség jegyében. Úgy vélekedik, hogy a történész kisebbíteni akarja a szlovák kommunista párt magyarellenes döntéseinek jelentőségét. Turczel Lajos nyíltan leírja, hogy a „magyar kérdés” drasztikus lezárását Moszkvában döntötték el még a párizsi béketárgyalások előtt. A szerző többször is határozottan kijelenti, hogy Fábry Zoltán jól látja a jogfosztottság éveinek kérdéseit, bár hangvétele sokszor nem higgadt. A vitában olyan kérdések merültek fel, amelyeket a mai napig nem zártak le hivatalosan Szlovákiában. A jogaitól megfosztott magyarságot évtizedeken át nem követték meg. Európa elrablása A hatvanas években már ritkábban bírálta az irodalmi alkotásokat. Ehelyett újra antifasiszta művön dolgozott. A neofasizmus terjedése miatt készítette el összegző munkáját. Az új könyv fejezetei 1961-63 között már megjelentek az Irodalmi Szemlében. De a kötetet késéssel, 1966-ban adták ki. Ez tekinthető a legátfogóbb művének. Az esszék szerves egységet alkotnak benne. Könyvét az „emberséges világért” írta. Egyrészt a múltat idézi fel: Európa náci megszállását. Másrészt figyelmezteti az embereket a háborús veszélyre, és a változtatásra készteti őket. Egy újabb világégéstől rettegett akkoriban. 102 103
Juraj ZVARA, Irodalmi sematizmus ellen történelmi sematizmussal?, Irodalmi Szemle, 1964, 7. sz., 618. TURCZEL Lajos, Egy vita ütközőpontjainak vizsgálata, Irodalmi Szemle, 1965, I. sz., 39-43.
59 Az elévülés azonosulás című előszóban az író elismeri, hogy az egy témára összpontosítás magában hordja a túlzás veszélyét. A háborús bűnök elévülését a feladással és a közönnyel azonosítja. Könyvét vádiratnak szánja, számos dokumentum, idézet segítségével vádolja a hitlerizmust. Az idézeteket tapasztalatai alapján elemzi. A háború pártján állók nézeteit Goethe és Thomas Mann gondolataival cáfolja. Az esszék közös vonása, hogy írójuk a magyar költők háborúellenes verseit idézi. A magyarság huszadik századi sorsát jeleníti meg több írásában is. A kétféle németséget akarta bemutatni. A kötetnek a Szemérmetlen titkok címet adta. Ebben a német fasizmus eszmerendszerének kialakulását fedi fel. A következő könyv, a Szemérmes titkok az igazi németségről szólt volna. Ehhez szorgalmasan gyűjtötte az adatokat. Ez a kötet azonban nem készült el. Az Üresjárat és a könyv gondolataiban hasonlóságok figyelhetők meg. A titkos naplóban többször is hangsúlyozza, hogy a valódi antifasizmus főleg az erkölcsi magatartás ismérve. Eszméjét axiomákkal fejezi ki: „A szellem: erkölcs. Az erkölcs: felelősség. A felelősség: lelkiismeret.”104 Az Európa elrablása lapjain nagyon hasonlóan alkot véleményt az írástudó elkötelezettségéről:„A szellemi erkölcs, és rendeltetésének eredője és summája: a lelkiismeret. Az írói magatartás alapállása a lelkiismerettel egyenlített vox humana”.105 A Német-Európa ciklus a német militarizmus erősödését a középkortól elemzi. A katonai vezetés az Európa fölötti uralomra törekedett évszázadokon át. A „Rohanj, ha rongy is a mentéd!” esszé a második hadsereg voronyezsi pusztulását együttérzően mutatja be. Ady Endre A mesebeli János című 1914-es versét idézi, amely a szegény emberek értelmetlen küzdelmét tükrözi. Fábry Zoltán dokumentumok alapján igazolja: a német szövetségesek milyen kíméletlenül bántak a magyar csapatokkal. A Változatlanság ciklus a militarizmus szellemiségét kutatja. Az író úgy ítéli meg, hogy a kultúra elkötelezettsége és a tekintetnélküliség a huszadik században szembekerültek egymással. Az utolsó résznek a Katasztrófanihilizmus címet adta. Itt a félelem kerül esszéi középpontjába. Szerinte a német fasizmus a félelemre épít, amelyhez a terror társul. Különösen sokat foglalkozik az irodalom kérdéseivel e ciklusban. A Félek, tehát vagyok című írásában a világháborúk szörnyűségét idézi fel. A német vezetés az életet nem tartotta értéknek. A szerző Radnóti Miklósra hivatkozik, akinek művei a haláltól való félelemből származtak. Őt József Attila mellett a magyar antifasizmus legnagyobb költőjének tartja. Az altonai foglyok című esszéjének középpontjában az expresszionizmus és az egzisztencializmus áll. Fábry Zoltán szerint az expresszionizmus főleg a németek 104 105
FÁBRY Zoltán, Üresjárat = F. Z. Összegyűjtött írásai, XII, 475. Uő., Európa elrablása, Pozsony, Tatran, 1966, 18.
60 szükségletévé vált. E műve olvasásakor is érezzük, hogy mennyire ismeri, tiszteli az „igazi németség” kultúráját. Sodró lendületű mondatokkal, fokozással, felsorolással emlékezik vissza az expresszionista stílusra. Meggyőződése, hogy a művészek a békét akarták megteremteni a háború ellenében. A hangja személyessé válik, amikor pályakezdő éveit idézi fel. Akkor került a német expresszionizmus hatása alá. Az egzisztencialisták közül Jean-Paul Sartre munkásságát emeli ki. A német egzisztencializmus elutasította drámáját. Fábry Zoltán szerint Sartre a lelkiismeretet, a humánumot szólaltatta meg művében, és elhatárolta magát a nihilizmustól. 1948 után is hű maradt korábbi meggyőződéséhez, diktatúraellenességéhez. A hatalmi totalitást a későbbi években is elutasította. A humanizmus eszméjét mindvégig hirdette a legválságosabb időkben is. A vox humana kifejezést mindig emberséges hangként értelmezte.
Felívelő kor A hatvanas évek második felében az író figyelme ismét népe sorsa felé fordul. Hogyan jellemzi Duba Gyula a felívelő kort és Fábry Zoltán helyzetét? „A közgondolkodás forrong körülötte, eszmék vajúdnak és bálványok dőlnek, talán a demokrácia újjászületése és a társadalmi eszmék reneszánsza kezdődik.” 106 A cseh értelmiség gondolkodása fokozatosan változott meg a hatvanas években. A politikai nézeteltérések az 1963. évi nemzetközi Kafka-tanácskozáson éleződtek ki. A résztvevők felvetették, hogy a marxista ideológiát alkotó módon kell továbbfejleszteni. Fábry Zoltán reagált erre a tanácskozásra. Szembeszállt azokkal a kritikusokkal, akik bírálták a konferenciát. Két véleményre hivatkozik a Vallomás a rokonságról és akadályokról című írásában. Egy francia esztéta. Roger Garaudy a tanácskozást lelkesen prágai tavaszként köszöntötte. Fábry Zoltán dühösen bírálja Alfred Kurellát, aki a kelet-berlini Sonntagba írt cikket a konferencia ellen. A stószi író azért haragszik rá, mert szerinte Kurella elmaradott felfogása a bizonyíték rá: „a dogmatizmusnak, sematizmusnak, személyi fetisizmusnak nincs semmi köze a világirodalomhoz, a világrokonsághoz, a vox humanához.”107 Szlovákiában a kulturális élet lassabban alakult át. Ennek az volt az egyik fő oka, hogy a szlovák értelmiségieket inkább a nemzeti azonosság kérdése foglalkoztatta. Illyés Gyula, majd Németh László a Batsányi-kör révén találkozott személyesen Fábry Zoltánnal. A kör 1965 februárjában alakult meg Kassán, vezetői az 1945-ben felszámolt 106 107
DUBA Gyula, Fábry nem alkuszik, Irodalmi Szemle, 1999, 11-12. sz., 28. FÁBRY Zoltán, Stószi délelőttök, Pozsony, Madách, 1968, 289.
61 Kazinczy Társaság hagyományait akarták követni. Fábry Zoltán tanácsára Batsányi János nevét vették fel, mert a költő a városban írta A franciaországi változásokra című versét. Az első elnök Béres József lett. A szóbeli közléséből ismerem a találkozások részleteit és hangulatát. 1965. május 27-én emlékeztek meg Batsányi János halálának százhuszadik évfordulójáról a Művészetek Házában. Az estre meghívták Illyés Gyulát, Keresztúry Dezsőt és Forbáth Imrét. A következő napokban hosszú levelezés után Illyés Gyula végre ellátogatott Stószra. Fábry Zoltán nagy örömmel fogadta írótársát, aki mindig kiállt a kisebbségben élő magyarság jogai mellett. Illyés Gyula az Ingyen lakoma című dedikált könyvét vitte ajándékba. A felvidéki látogatás utolsó napján hosszabban nyilatkozott Béres József rádióriporternek. A két szomszéd nép kapcsolatát kritikusan szemlélte: „A magyar és szlovák népnek a viszonya sokkal bonyolultabb, mint hogy felelőtlenül ünnepi frázisokba foglaljuk itten.” De bízott benne, hogy a jövőben létre lehet hozni köztük az egységet. Fábry Zoltánt, a sokat támadott írót így jellemezte: „Boldogan jöttem ide, hogy a személyes találkozással is kifejezzem azt a nagy megbecsülést, amit mindig éreztem szelleme, egyenes, bátor humanizmusa, s konzekvens forradalmisága iránt.” 108 1966-ban Fábry kétszer is üzent Németh Lászlónak: szeretné őt Stószon köszönteni. Fodor András adta át a kassai Batsányi-kör meghívását is júliusra. A csehszlovákiai magyar ifjúsági klubok szervezői pedig előadásra hívták. Fábry Zoltán nagyon készült a vendég fogadására, az egészségét akarta erősíteni. A stószfürdői orvosok gondozták. Július végén Németh László néhány napot töltött a Felvidéken. Ágnes lánya vitte autóval Stószra. A két író találkozásáról fénykép készült Fábry Zoltán kertjében július 27-én. Németh László Irgalom című könyvét vitte ajándékba, amely utolsó regénye. Béres Józseffel beutazta Kassa környékét. Fábry Zoltán nem kísérte el a vendégét a magyar ifjúsági klubok táborába, a Bodrogközbe. Már nem szeretett nagy nyilvánosság előtt megszólalni. Németh László az Abara község határában felállított sátortáborban kereste fel az értelmiségi fiatalokat, akik kitörő örömmel fogadták. Az Új Nemzeték klubjai főiskolákon és kisvárosokban alakultak. Tagjaik a magyar származásuk iránt felelősséget éreztek. Németh László előadást tartott nekik és elbeszélgetett velük. Később Fábry Zoltán a Stószi délelőttök című kötetének előszavában felidézi, mit írt magyarországi vendége az Irgalom című kötetbe: „Az első embernek, akit irigylek.” A könyvben többször is hivatkozik rá. Kiemeli, hogy Németh László egyszerre esszéista és nagy regények írója. Számos művét olvashatják Nyugaton. 108
BÉRES József, Találkozások-emlékek, Keleti Napló, 1992. február 3.
62 Fábry Zoltán újra állást foglalt Mécs László művészete mellett. A költő hangos sikerei után a hallgatás nehéz esztendei következtek. A személyi kultusz éveiben 1953-ban ártatlanul letartóztatták, majd 1956 szeptemberében rehabilitálták. A hatvanas évektől a Pannonhalmi Főapátságban élt rendtársai körében. Művészete kezdett feledésbe merülni, húsz évig a nevét ki sem ejtették. Szalatnai Rezső azonban váratlanul megjelentette a Mécs László lírája című tanulmányát 1966-ban az Irodalmi Szemle második számában. Felidézi a költő magyarországi sorsát. A tanulmány szerzője arra biztat, hogy újra kell olvasni Mécs László verseit, mert a költő megbecsülést érdemel. Az Élet és Irodalom glosszaírója, (e-l) szélsőséges véleményt alkotott. Feleslegesnek tartotta Mécs László nevének felidézését. Azzal érvelt, hogy a költő a Vigília főszerkesztőjeként engedte egy olyan cikk megjelenését, amely a zsidó származású magyar írók ellen nyíltan uszított. Ezután Gály Iván az Új Szóban Fábry Zoltánt kérte meg, foglaljon állást a kérdésben. Így született meg a Vigyázzatok a nappalokra! című bátor hangú tanulmány, amelynek alcíme: A Mécs-probléma és tanulságai. A mű az Irodalmi Szemlében jelent meg 1966-ban. Fábry Zoltán kijelenti, hogy Mécs László nélkül a felvidéki magyar irodalom kezdete elképzelhetetlen. A szerző vállalja a korábbi véleményét évtizedek múlva is: Nem elegendő a szociális problémák felismerése, meg is kell változtatni az emberellenes életet. Elismeri a költő fasizmussal szembeni magatartását. Az Imádság a nagy Lunatikusért című verset emeli ki, amelyet a Vigíliában közöltek 1942 januárjában. Szerinte nagy bátorságra vallott, hogy Mécs László Hitler ellen írt költeményt. Nagyra értékeli, hogy a pap költő a vész napjaiban a valóságot ábrázolta. Ma jól tudjuk, hogy a német titkosrendőrség jelentésben számolt be arról, hogy a verset rendezvényeken szavalták nagy sikerrel. Fábry Zoltán összehasonlítja a Hajnali harangszó és az Imádság a nagy Lunatikusért című költemények hangütését és kiemeli a hold-motívumot. Gyakran vádolják azzal, hogy kritikáiban nem törődik az irodalmi művek esztétikai kérdéseivel – itt az egyik ellenpélda. De azt nehezményezi, hogy Mécs László nem vállalta „a nap egészét”, a teljes valóságot. A szerző így értelmezi a tanulmánya címét: „A nappal a béke – az emberhez méltó valósítás – egyetlen teremtő lehetősége”. 109 Mécs László úgy érezte, hogy Szalatnai Rezső és Fábry Zoltán szeretettel közeledtek felé. Levelében nagyra értékeli a felvidéki író bátorságát: „Zoli, mikor együtt éltünk ott 20 évig Te soha se féltél senkitől!”110 De a Vigyázzatok a nappalokra! című tanulmány néhány téves közlésére hívja fel az írója figyelmét. Kijelenti, hogy a Vigíliának nem volt szerkesztője, 109 110
FÁBRY Zoltán, Vigyázzatok a nappalokra! A Mécs-probléma és tanulságai, ISz, 1966, 7., 641-642. Mécs László levele Fábry Zoltánnak, Pannonhalma, 1966, dec. 4-én, Fábry-hagyaték, Csemadok.
63 tudta nélkül írták a folyóirat borítójára nevét. Az Élet és Irodalom „kis gyűlölködő” glosszájára így reagál: nem is olvasta a zsidó származású írókról szóló cikket. Beköszöntött az a történelmi idő, amikor az író az ország megújhodását segíthette. De a reformok meghirdetése idején a nacionalizmus is erősödött. Ez ellen tiltakozott Fábry Zoltán A kutya ugat – az ember beszél című írásával. Postázta a Smenának és a Csemadoknak, de válaszra sem méltatták. Végül elküldte a miskolci Napjaink főszerkesztőjének. 111 Gulyás Mihállyal az előző években jó kapcsolata alakult ki. 1965 őszén indult a Híd rovat, a szomszéd népek közötti megértést, barátságot akarták mélyíteni a szerkesztők. Fábry Zoltán szívesen támogatta a rovat készítését. A kutya ugat – az ember beszél című írást azonban Gulyás Mihály nem merte közölni. A szerzőt felháborította egy karikatúra, amelyet a Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetség lapjában, a Smenában látott. A rajz egy kutyát ábrázol, amelynek két oldalán ez olvasható egy táblán: „Štekám po nemecky, po mad’arsky”. (Németül, magyarul ugatok). Ha a magyarság érdekei sérültek, Fábry Zoltán mindig indulatosan szállt harcba. Védelmébe veszi a német nyelvet, amelyet Goethe, Brecht, Thomas Mann emelt világirodalmi rangra. A magyar líra is világszerte elismert. Az író jogos felháborodását számos kérdés és felkiáltás fejezi ki. Érzelmeinek erősebb fokát többször is az írásjelek halmozásával érzékelteti: „Radnóti Miklós versei nemsokára szlovákul is meg fognak jelenni. Kutya nyelvből fogják fordítani?!”112 A karikatúrát baljós előjelnek tartja: „a fajgyűlölet szítása volt és maradt az agresszív fasizmus kezdő lépése és fő lényege.”113 Közben a politikusok azt hirdették Csehszlovákiában, hogy a többségben élőknek és a nemzetiségeknek erősíteniük kell kapcsolataikat a „proletár internacionalizmus” jegyében. A kisebbségek egyenjogúsága már évek óta szerepelt a csehszlovák törvényben – papíron. Végül az Emberi hang címet adták a műnek, hogy meg tudják jelentetni a Vigyázó szemmel című kötetben. Az író állította össze a könyvet, de kiadását nem élhette meg.
111
GERENCSÉR Miklós: Feltámadt szóvitézek: Fábry Zoltán kiadatlan írása 1967-ből, Hitel, 1997. november 67. 112 FÁBRY Zoltán: Vigyázó szemmel: Fél évszázad kisebbségben, felelős szerk. TANYA Pál, Pozsony, Madách 1971. 285. 113 Ua., 286.
64
Művei visszhangja Csehszlovákiában és Magyarországon Eddig kevés figyelem irányult Fábry Zoltán műveinek recepciójára. Pedig érdemes foglalkozni a kérdéssel, hogyan fogadták üzenetét Csehszlovákiában és Magyarországon. Műveiből három olyan válogatás készült az ötvenes évek végétől, amelyekben a bevezetők szívélyesen méltatták alkotásait. Az író mindig visszhangra vágyott. Ez a Hidak és árkok című kötetének megjelenése után hangzott fel. Először
Milan
Pišút
figyelt
fel
műveire
Csehszlovákiában.
A
szlovák
irodalomtörténész, kritikus a harmincas évektől sokat tett azért, hogy a magyar és szlovák nép kultúrája közeledjen egymáshoz. A második világháború után a nemzeti előítéletek felszámolásáért harcolt. Fábry Zoltán írásai Pravda myšlienky a mieru címen jelentek meg szlovákul 1958-ban. Milan Pišút azokat a műveket választotta ki, amelyek az író humanista gondolatait tükrözik, a békéről szólnak, valamint a szlovák, cseh, orosz alkotók munkáit mutatják be. Pišút a Fábry Zoltán - a szocialista humanista író és gondolkodó címmel írta az előszót. Ahogy a cím is mutatja, stílusa az ötvenes évekre jellemző, a szocialista jelző és a politikai frazeológia átszövi az írást. De több igaz gondolatot fogalmaz meg az íróról. Kiemeli, hogy Fábry Zoltán a magyar irodalom haladó hagyományait képviseli. Tárgyilagosan állapítja meg, hogy a szlovákok és a csehek adósak az író műveinek megismertetésével. Ezért is hivatkozik rá, hogy Fábry Zoltán a felvidéki kisebbség írói közül elsőként kapcsolta össze a magyar, a szlovák és a cseh irodalom gondolatait. Elismerően szól a béke védelméről írt esszékről, amelyeket a humanizmus pátosza hat át. Fábry Zoltán hogyan fejezi ki gondolatait, érzéseit? Pišút találó módon ezt állapítja meg a kérdésről: „Stílusának értékeiről nem szükséges részletesen szólni, elegendő, ha felidézzük a Svejk contra Berchtold című ragyogó lélektani esszéjét vagy a Borzalmak éjszakáit, hogy elmondhassuk: stílusa nagymértékben egyesíti a mély és sokoldalú tudást, a célratörő logikát a művész eleven, képalkotó mesterségével.” 114 A felvidéki író igazán a hatvanas években vált ismertté és népszerűvé hazánkban. Magyarországi kiadó hetvenedik születésnapjára adta ki először könyvét, a Hazánk, Európa című kötetet. Simon István, a Kortárs főszerkesztője a jelentősebb tanulmányaiból válogatott. Az előszóban elismeréssel szól Fábry Zoltán fasizmusellenes harcáról, a veszélyt elemző bölcsességéről. Sajnos tévedések is előfordulnak a bevezetőben. A szerző azt állítja, hogy
114
Milan PIŠÚT, Fábry Zoltán – a szocialista humanista író és gondolkodó = Fábry Zoltán kortársai szemével, Pozsony, Madách, 1973, 55. Kövesdy János fordította a tanulmányt.
65 Fábry Zoltán sohasem járt Magyarországon és szülőfaluját soha nem hagyta el. Az elszólás azért különös, mert Simon István korábban interjút készített az íróval Stószon. Bemutatja Fábry Zoltán életútját, hogyan lett a kisebbségbe szorított magyarság egyik szellemi vezetője a második világháború előtt, majd az új irodalom szervezője a némaság esztendei után. Kabdebó Lóránt a tanulmánykötet kapcsán írt a szerző jelentőségéről a Napjainkban: „Folyóirataink mind többször közlik írásait, íróink gyakran érzik szükségét, hogy levelekkel és személyesen felkeressék. Az egységes magyar irodalom e közös társadalmi alapon létrejött igényét dokumentálja nagy öregjeink kézfogása, Németh László és Illyés stószi látogatása, egymást számon tartó levelezése.”115 Egy cseh nyelvű válogatás ugyancsak 1967-ben jelent meg. A Náše vlast Evropa című kötetet Rákos Péter szerkesztette, aki a cseh és magyar irodalmi kapcsolatok legjobb kutatója volt. De a könyv az alacsony példányszám miatt csak kevés olvasóhoz jutott el. Az előszóra Fábry Zoltán örömmel reagált a Stószi délelőttök című könyvében. Rákos Péter a „stószi remete” tévhitét oszlatja el. Így mutatja be a cseheknek az író hatását: „Fábry, a kritikus és publicista ma éppen azért legismertebb és legtiszteletreméltóbb alakja a szlovákiai magyar kultúrának, mert nem helyi érdekű jelenség.” 116 Fábry Zoltán hetvenedik születésnapját az Irodalmi Szemle különszámmal ünnepelte. Dobos László köszöntőjében méltatja műveinek jelentőségét. Tisztelettel szól arról, hogy az író mindig a kisebbségben élő magyarság ügyéért küzdött. Dobos László arra is gondol, Fábry-kultusszal fogják vádolni a szerkesztőséget. Erről így vélekedik: „Az emberi, a nemzeti méltóság, az emberiesség, a humanizmus igazáért érdemes vállalni bármiféle vádat.”117 A különszámból az utókor megismerheti, milyen volt műveinek fogadtatása Csehszlovákiában és hazánkban. Turczel Lajos az ünnepi számban feltűnően őszinte hangú tanulmányt publikált Fábry és a csehszlovákiai magyar irodalomtörténetírás címmel. Többen hiába várták a stószi alkotótól, hogy írja meg a magyar kisebbség irodalomtörténetét. A szerző nem tartja őt igazi kritikusnak. Bírálja Fábry Zoltánnak az 1925-36 között kiadott kritikáit, melyeket a szektás egyoldalúság jellemzett. A hontalanság évei után több segítő bírálatot közölt. Turczel Lajos úgy véli, hogy a Kevesebb verset – több költészetet című tanulmány és a Res poetica című irodalompublicisztikai esszé korszakos jelentőségű. De kritikáinak többségében az irodalmi műveket főleg erkölcsi szemszögből ítéli meg. 118 Az írások hatását fényképek és grafikák erősítik a különszámban. A fotók a tűnődő, magányos írót mutatják otthonában, vagy barátai, Illyés Gyula és Németh László 115
KABDEBÓ Lóránt, Hazánk, Európa: Fábry Zoltán tanulmánykötete, Napjaink, 1968, 11. sz. FÁBRY Zoltán, Stószi délelőttök, Pozsony, Madách, 1968, 15. 117 DOBOS László, Köszöntő, Irodalmi Szemle, 1967, 7. sz., 579. 118 TURCZEL Lajos, Fábry és a csehszlovákiai magyar irodalomtörténetírás, Uo., 609. 116
66 társaságában. A megdöbbentő, szomorú témájú grafikák is az ember megalázása ellen tiltakoznak, mint az író alkotásai. Fábry Zoltán az ünnepi számot meglepődve, örömmel fogadta, a szerkesztőségnek küldött levélben reagált rá. Czine Mihály Emberség és hűség című tanulmányával köszöntötte. Értékeli a megtett életutat, de a tévedéseket sem hallgatja el. A hatvanas években jellemző elfogult szemléletre hívja fel a figyelmet: „Az irodalomtörténet-írás, a szocialista irodalom hagyományait keresve Fábry Zoltán két világháború közötti munkásságát állítja többnyire a legerősebb fénybe. Pedig Fábry Zoltán második világháború utáni tevékenysége, ha lehet, még jelentősebb.” 119 Vegyünk egy ilyen túlzó tanulmányt szemügyre. Csanda Sándor A kritikus című írása az Irodalmi Szemle ünnepi számában jelent meg. Azt fejtegeti, hogy Fábry Zoltán kommunista publicista lett a húszas években, és marxista-leninista szemszögből bírálta a Nyugat íróit. Magyarországon a Kortárs és a Napjaink kapcsolódott be az ünneplésbe. A Kortársban Veres Péter köszöntötte az írót és A vádlott megszólal című alkotásból közöltek részletet. A 13. részből adtak ki több oldalt. Szalatnai Rezső, az egyik legkedvesebb társ Fábry Zoltán ablaka című tanulmányát tette közzé. Kiemeli a felvidéki író szülőföldhöz való hűségét, amely soha nem jelentett elszigeteltséget a világtól. E tanulmány eltér a többi méltatástól, mert részletesen bemutatja a Fábry-írások műfaját és stílusának fejlődését. Műveit igazi publicisztikának tartja. A magyar kisebbség történelme késztette „erkölcsi magatartásra”. Szalatnai Rezső az indulatos, retorikus bírálatot azzal indokolja, hogy az írót semmi sem gátolta az igazság kimondásában. Szerinte barátja írásai kezdetben az expresszionista költeményekre emlékeztettek. Elsősorban a gyakori hiányos mondatokra és az egyedi szóösszetételekre utal. Így látja az 1945 utáni megváltozott stílust: „A mai Fábry mint mondottam, hozzásimult a kisebbségi magyar néphez, tanító és magyarázó írástudó lett, tehát józan, egyszerűségre és megértésre törekvő, világos érvelésű, célszerűen stilizáló.”120 Kabdebó Lóránt tanulmányában a század nagy esszéistájaként méltatja az írót a Napjaink hasábjain. Így vélekedik az ünnepelt kritikai munkásságától: „Sohasem valamilyen esztétikai iskola mulandó értékrendje szerint ítél, hanem azt figyeli, mennyiben képes egy alkotás befolyásolni az embereket a történelem menetének irányában.”121 A Csemadok és a Batsányi Kör indította el 1967-ben a Kazinczy nyelvművelő napokat az egyre erősödő szlovák nacionalizmus ellensúlyozására. Az októberi országos értekezlettel kezdődött el a felvidéki magyar nyelvművelő mozgalom. Először Fábry Zoltán Kazinczy elkötelezettségében című írását olvasták fel. A stószi író szerint Trianon után a felvidéki 119
CZINE Mihály, Emberség és hűség = CZ. M., Kisebbség és irodalom, Pozsony, Madách, 1992, 28. SZALATNAI Rezső, Fábry Zoltán ablaka, Kortárs, 1967/8, 1239. 121 KABDEBÓ Lóránt, Fábry Zoltán kereső nyugtalansága, Napjaink, 1967/8, 2. 120
67 magyarságnak azon az úton kellett elindulnia, amelyen Kazinczy járt. A jelenről így vélekedik: „Népet csak nyelvében és nyelvével lehet felemelni, amiből logikusan következik, hogy nyelve megbénításával ki is lehet semmizni. Nyelv nélkül nincs szellem, nincs erkölcs.”122 Ünnepélyes hangon kimondja, hogy a nyelvet mindig a nép védi és viszi tovább.
122
FÁBRY Zoltán, Vigyázó szemmel: Fél évszázad kisebbségben, 294.
68
A PRÁGAI TAVASZTÓL A „NORMALIZÁCIÓ”-IG Remények és kételyek A
válságos
hónapok
után
1968
januárjában
reformfolyamat
indult
el
Csehszlovákiában. A CSKP főtitkárának a szlovák Alexander Dubčeket választották. A közéletet akarták demokratizálni, gazdasági reformot indítani, a csehek és a szlovákok viszonyát és a nemzetiségi kérdést rendezni. A vezetés bátorsága abból is adódott, hogy az országban nem állomásoztak szovjet katonák. A Központi Bizottság utasította a Csemadok vezetőit, hogy dolgozzák ki javaslataikat a nemzetiségi kérdések megoldására. A Csemadok Központi Bizottságának állásfoglalása március 15-én jelent meg az Új Szó című napilapban.
123
Lőrincz Gyula országos elnök és
munkatársai a két tagköztársaság föderációját javasolták. Elsősorban Dobos László véleménye érvényesült a javaslatok összeállításában. A dokumentum kijelenti, hogy a nemzetiségeknek egyenjogúaknak kell lenniük a két nemzettel. A nemzetiségeknek kulturális önigazgatást akartak. Szerintük elérkezett az ideje, hogy a jogfosztottság esztendeitől hatályos „diszkriminációs törvényeket” érvénytelenítsék. A nyilatkozat heves vitát váltott ki, főleg Dél-Szlovákiában. A pártvezetés azonban kezdetben méltányolta a javaslatok nagy részét. A forradalom alatt a Csemadok a felvidéki magyarok követeléseinek adott hangot. Először történt meg, hogy a társadalmi szervezet vezetői és a szlovákiai magyarok azonos módon érezték, gondolkodtak. Az új elnök, Dobos László személye erre biztosítékot jelentett. Az Irodalmi Szemle 1968-ban megjelent számai arról tanúskodnak, hogy a felvidéki magyar értelmiség lelkesen, cselekvően támogatta a forradalmi célkitűzéseket. Fábry Zoltánnak több művét jelentették meg ezekben a hónapokban. A Stószi előszót a harmadik számban adták ki. A terjedelmes írás a Stószi délelőttök című könyv előszava. A magyar kisebbség nyomorúsága és nagysága című esszéjével reagált az ellentmondásos politikai eseményekre. Az írás az Új Szó hasábjain jelent meg 1968 forró tavaszán, április 27-28-án, de nem merték teljes terjedelemben közölni. A sajtószabadságot azokban a napokban engedélyezték, ez a lakosságnak nagy örömet jelentett. Az őszinteség, a gondolatmenet A vádlott megszólal című alkotására emlékeztet bennünket. A magyar kisebbség igazáról akarja meggyőzni az olvasókat, azért alkalmazza a retorika érvelési technikáját. Az emberarcú szocializmus hirdetésével párhuzamosan elszabadultak a nacionalista indulatok. – Történelmi tény, hogy 1968-ban a szlovák soviniszták újra fölvetették a magyarok kitelepítésének gondolatát! 123
A CSEMADOK Központi Bizottságának állásfoglalása a CSKP KB és az SZLKP KB januári határozatához: Javaslat a nemzetiségi kérdés megoldására, Új Szó, 1968. március 15., 1.
69 A megváltozott politikai körülményeket tapasztalva többen is véleményalkotásra akarták bírni az írót. Végül a Smena kérdése szólásra készteti: „Életében, államunkban megélt sok jót és rosszat … Kíváncsiak vagyunk, hogy azokban az időkben, melyek az ön részére kedvezőtlenek voltak, miért nem hagyta el republikánkat és miért nem nyilatkozott ellene más államban?”124 Fábry Zoltánt bántja a kérdés, mert a felvidéki magyarok panaszaira adott fölényes válaszra emlékezteti. A magyar ősök szülőföldjét szeretettel szólítja meg. Az otthont legszentebb,
legkisemmizettebb
érvnek
nevezi.
Felidézi
az
1945-48
közötti
magyarellenességet, amelyet apartheidként említ. A kitelepítések mellett a beolvasztási kísérletet részletezi. „Otthontalanná tenni embert nem csak úgy lehet, hogy elűzzük földjéről, de úgy is, hogy kifüstöljük nyelvéből, szerves közösségéből.”125 A megfélemlített magyarok közül sokan adták föl nyelvüket. Visszatekint az elmúlt ötven évre. Művei nagy részében a felvidéki magyarok jogaiért harcolt. De csalódottan kell megállapítania, hogy sosem kapták meg az egyenlő jogokat. A kisebbségi helyzet azonban nemcsak hátrányt, hanem elkötelezettséget jelent – ezt Fábry Zoltán több művében is kiemelte. A gerinces magatartás tartotta meg a magyarságot a Felvidéken. „A kisebbség önmagánál többre van hivatva. Léte csak így kap értelmet, jogot – kötelességet és – nyugtát. A kisebbség e felfokozással paradoxmód több lesz önmagánál, nagy lesz, nagyság, küldetés.”126 Az író az elmúlt évtizedekhez hasonlóan most is a „közép-európai megbékélés, az európai gondolat” fontosságát hangsúlyozza, amellyel a felvidéki magyar közösség azonosult.
Rendkívül időszerű ez napjainkban és reménykednünk
kell
megvalósulásukban a Kárpát-medencében. Az író mindig az anyanyelv használatának jogát tekintette elsőnek a demokráciában. Megtörtént esetekkel érvel: akkoriban két üzemben megtiltották a magyar nyelv használatát. Az esszé címében szereplő főnév a mű kulcsszava, ismétléssel nyomatékosítja: „A kisebbség, mely önmagánál mindig több akart lenni, újra senki és semmi lett: a nyomorúság. Nyelve újra tilalom tárgya lett: kihágási objektum. Bűn! Nyomorúság!”127 Az író keményen bírálja ezért a szocialista rendszert, amely évtizedeken át nélkülözte a humánumot. A felvidéki magyarság a demokratikus változásokra azonnal reagál: először reménykedik – majd lemond a vágyról. Az író a szolidaritásért emeli fel szavát, amely ma az egységesülő Európa meghirdetett célja. De 1968-ban hiányzott az összetartás. Fábry Zoltán szerint az emberek elzárkóztak egymástól.
A sovinizmus megfékezését sürgeti, amelyet
kollektív önzésnek tekint. 124
FÁBRY Zoltán Összegyűjtött írásai, XI, Madách-Posonium, 1999, 267-268. Ua., 269. 126 Ua., 271. 127 Ua., 272. 125
70 A nacionalista indulatok okát abban látja, hogy a szlovák-magyar kapcsolatot még mindig nem rendezték 1918-tól. De hogyan lehetne az ellentéteket feloldani, megnyugvást találni? A válasz: létre kell hozni a valódi demokráciát és egyenjogúságot biztosítani a magyarságnak. A felvidéki magyarokat mindig az asszimiláció veszélye fenyegette. Küzdeniük kell, hogy ezt a sorsot elkerüljék. Az Új Szó szerkesztősége az érvelés lényeges mondatait nem merte közreadni. Ezért az író Illyés Gyulának május 19-én elküldte az újságot, a margón bejelölte a hiányt. A bekezdés a napilapban így kezdődik: „Többek lettünk és vagyunk önmagunknál, tehát önmagunknál kevesebbel be nem érhetjük….” A kihagyott rész így hangzik: „Ne legyenek illúzióink, mert nincs senki, senki, aki szót emelne értünk, sem Isten, sem ördög, sem csehek, sem szlovákok – sem magyarok. Egy szál magunk vagyunk, magunkra maradtunk! Mindenütt tehertételnek elkönyvelt népcsoport vagyunk.”128 Az író indulatát a senki általános névmás és a sem kötőszó ismétlésével fejezi ki. Felháborította, hogy a Cikkek a nemzetközi sajtóból című kiadvány művét bizalmasként kezeli. Érdemes szó szerint idézni a levél indulatos gondolatait. A szocialista Magyarország titkolózó tájékoztatáspolitikájára ismerhetünk belőle: „Egy magyar író cikkét << bizalmasnak >> kell kezelni, amikor az magyar vészharangot kongat, hogy ,jaj, ne jusson minden magyarok fülébe, hogy arról tudomást ne szerezhessen senki fia a bennfenteseken kívül. Gyalázat! A szlovák pofon, amit itt naponta kapunk, nem fáj annyira, mint ez a magyar gesztus!” 129 Az emberarcú szocializmus követelése és az újra elővett nacionalista jelszavak egy időszakban jelentkeztek. Ismét elhangzott a bántó mondat: „Mad’ari za Dunaj! („Magyarok a Duna mögé!”) Így írt erről Fábry Zoltán Németh Lászlónak tavasszal: „Azt hittük, hogy az új politikai folyamat nekünk is hoz valamit. De ehelyett provokációk, demagógia és uszítás csap felénk a másik fél részéről.” 130 A nyugati sajtó nagy figyelemmel kísérte a reformtörekvéseket. A csehszlovákiai eseményekkel
azonos
időben
zajlottak
az
1968
májusi
nyugati
diák-
és
munkásmegmozdulások. A vietnami háború és a belpolitikai gondok ellen tiltakozó hallgatók Franciaországban elfoglalták az egyetemeket. A rendőrök keményen támadtak a diákokra. Nyugat-Európában erőszakos diáklázadások törtek ki, az egyetemeken nagyobb önállóságot akartak kivívni.
128
Ua., 279. A kötet a teljes szöveget közli. Fábry Zoltán levele Illyés Gyulához, 1968. május 19-én, Illyés Gyula Archívum. 130 Fábry Zoltán levele Németh Lászlóhoz (1968. május 30-án,Németh László élete levelekben, III. Bp., Osiris, 2000, 280. 129
71 A magyarországi lakosság utazások és a rokonok révén hamar szerzett pontos ismereteket a csehszlovákiai törekvésekről. Gimnáziumba jártam akkor. Jól emlékszem: a kassai rokonok látogatásuk során milyen örömmel beszéltek a Kétezer szóról. Június 27-én jelent meg több csehszlovákiai lapban hetven értelmiségi nyilatkozata, amelyben többpárti demokráciát követeltek. Az augusztusi intervenció A Varsói Szerződés csapatai augusztus 21-én figyelmeztetés nélkül bevonultak Csehszlovákiába, hogy véget vessenek a reformoknak. A szovjet, bolgár, lengyel, német katonák mellett az akcióban egy magyar hadosztály vett részt. A magyar honvédek több várost foglaltak el, lefegyverezték a katonákat és tárgyaltak a vezetőkkel. A honvédeket meglepte az, hogy a magyar nyelvű lakosok feltűnően ellenségesen viselkednek.
131
Elítélték a katonai beavatkozást. Nyitrán és Érsekújváron
tömegtüntetés bontakozott ki. A megszálló szovjet katonák ennél nagyobb ellenállásba ütköztek. Pozsonyban több helyen barikádokat emeltek ellenük. Az eseményekről a magyarországi híradások nem számoltak be. A vádlott megszólal című alkotást a tragikus eseményeket követő napokban jelentette meg az Irodalmi Szemle hetedik és nyolcadik számában a Felvidéken először. A januárban elkezdődő megújhodási folyamat idején a felvidéki magyar kisebbséget a szlovákok „a köztársaság bomlasztásának” vádjával illették. Úgy tűnt, mintha a történelem ismételné önmagát. Ekkor határozta el a szerkesztőség, hogy kiadja a memorandumot. Úgy ítélte meg, hogy a magyar csapatok augusztusi bevonulásakor a felvidéki kisebbség bebizonyította a szűkebb pátriájához való hűségét. 132 Hogyan reagált a szerző arra, hogy a legkedvesebb műve végre megjelent a Felvidéken? Amikor a folyóiratban meglátta a memorandumot, könnybe lábadt a szeme. Hány esztendeig várta hiába a kiadását! Fábry Zoltán először hitt a megújulásban. De hamarosan csalódnia kellett. A megpróbáltatásokkal teli időszakban újra nyíltan írt a kisebbség helyzetéről. A Rang és hűség című alkotása az Irodalmi Szemlében jelent meg, az 1968. évfolyam tizedik számában. A politikai háttér, a váratlan intervenció nagymértékben meghatározza a mű hangulatát. Az 1956-ról írt Nagyon fáj című esszéjére emlékezik vissza, idézi az írói állásfoglalás
131
PATAKI Iván, A vonakodó szövetséges: A Magyar Népköztársaság és a Magyar Néphadsereg közreműködése Csehszlovákia 1968. évi megszállásában, Budapest, Zrínyi, 1996, 106. 132 FÁBRY Zoltán, A vádlott megszólal című memorandumához a szerkesztőség bevezetőt írt, Irodalmi Szemle, 1968, 7. sz., 577.
72 gyötrelmeit. Az írás szigorú logikára épül, a gondolatok középpontjában a magyarság jogai állnak. Az augusztusi bevonulást Ady után különös nyáréjszakának nevezi. Az író hisz abban, hogy a fegyvernél sokkal hatásosabb a szó, vagyis „a gondolat igazával érvelő humánum”. Az első világháború óta mindig a katonai erőszak ellen harcolt. A felvidéki magyarság kitartott a humánum mellett a fasizmus idején és 1945 után is. A szerző azt sérelmezi, hogy ennek ellenére a magyarokat bűnösnek kiáltották ki. Történelmi tény, hogy a felvidéki magyarság a prágai tavaszt felkészülten, reményekkel telve várta. Az értelmiségiek készítették fel rá. 1968 januárjában a politikusok meghirdették a demokratikus szocializmus politikai reformjait. Fábry szerint demokráciáról akkor beszélhetünk, ha a kisebbségi kérdés ügye rendezett. Visszatérő motívum a műben az, hogy 1968-ban ismét durva támadások érik a felvidéki magyarságot. Fábry Zoltán sérelmezi, hogy idegen hadseregek vonultak be Csehszlovákiába, testvéri segítség címén. A felvidéki magyarok attól féltek, hogy a magyar hadsereg megjelenése még jobban szítja a szlovák nacionalizmust. Az író kijelenti: a szlovákiai magyarok többsége ragaszkodik szülőföldjéhez. Így nyomatékosítja a cím szavainak ismétlésével a magyarság gondolatait: „Csehszlovák állampolgárnak lenni ma rangot jelent. Rangot, hűséget. És e rangban és hűségben most elismerten mi, szlovákiai magyarok is osztozunk.” 133 Az író demokráciát szeretne, ehelyett számos konfliktus feszül az ország népei között. A szlovákság államjogi törekvései megvalósulni látszanak, de a többség politikusai nem akarják megadni a magyaroknak az egyenlő jogokat. Szenvedélyesen érvel: a béke, a humanizmus csak akkor érvényesülhet, ha a soviniszta uszítások megszűnnek a Felvidéken. A mű az író reményeit és kételyeit egyszerre fejezi ki. Még a kisebbségi magyarok jobb jövőjébe vetett hite próbál felülkerekedni. A líraiság esszéire mindvégig jellemző maradt. Az expresszionizmus hatása az utolsó évek alkotásaiban is kimutatható. A logikus érvelés és az őszinte vallomás egységet alkotnak. Az axiómákat állandóan használta gondolatai kiemelésére. A Két levél nyomában Fábry Zoltán Összegyűjtött írásaiban sajnos nem jelent meg. Az alkotás jellemző példa arra, hogy a szerző nem volt hajlandó mindig azt mérlegelni, mennyit mondhat ki az igazságból. A nehéz történelmi időszakokban mindig következetesen kitartott eszméi mellett. Illyés Gyula vitaindítónak szánt Két levél című tanulmányára válaszolt. A költő felvidéki látogatása után ismét a Duna-táji népek kapcsolatáról gondolkodott el, és kért véleményeket jugoszláviai, valamint szlovákiai íróktól. 133
FÁBRY Zoltán, Rang és hűség, Irodalmi Szemle, 1968, 10. sz., 870.
73 A tanulmányban a nacionalizmust társadalmi és történelmi jelenségként vizsgálja a kiegyezés korától. Elítéli a nemzetiségi, nyelvi megkülönböztetést. A magyarok azonos jogot, szabadságot szeretnének kapni a szomszédos államokban. A vita nem alakult ki, mert a felkértek nem válaszoltak. Fábry Zoltán tanulmányában keserűen nyilatkozik arról, hogy 1945 után a szlovákok tehertételnek érezték a kisebbségben élő magyarokat. Azt fájlalja, hogy az együvé tartozás érzése hiányzik az emberekből. Ismét a gyermekek sorsa, jövője izgatja, mint a harmincas években. Megállapítása szerint a magyar iskolákban tanulók hátrányt szenvedhetnek a szlovák társaikkal szemben a továbbtanuláskor. Ezt a véleményt egy kassai perre alapozza. A nyelvjogtól jut el az emberjogig. Szerinte az anyanyelvről nem szabad lemondani a sovinizmus érdekében. „Akik megkívánják az áldozatot és elfogadják e megoldást, semmiképp sem lehetnek szocialisták, és velük sem erkölcsöt, sem lelkiismeretet nem cserélnék”.134
134
Uő., Két levél nyomában, Keleti Napló, 1992. február, 7. Máté László bevezetője szerint Fábry Zoltán 1968 őszén írta a művet.
74
Stószi délelőttök A könyv a forradalom évében jelent meg. A hosszúra nyúlt bevezetőben a visszavonultan élő Fábry Zoltán visszatekint küzdelmes sorsára, számvetést készít elvégzett feladatáról. A Stószi előszó (Pro domo – pro mundo) teljes képet ad a személyiségéről, írói szerepéről. A magánya kényszerűségből adódott: a fronton kapott betegségét a hegyek által körülvett szülőföldön kellett gyógyítania. A Szepességhez ezer szállal kötődő Fábry Zoltánt az újságírók hamar elnevezték stószi remetének. Őt magát is izgatta, hogyan alakul ki a remete kultusza az irodalomban. Sok tévhit született vidéki, elzártnak tűnő életformájáról, mert mozgásba hozta az írók fantáziáját. Egy illető „tömzsi bányászházról” számolt be. Végül az író elfogadta, hogy szülőföldje legenda lett. Stósz és személye eggyé vált a köztudatban. Szülőföldjét a szolidaritás őrhelyének tekintette. Az irodalmat mindig fontosnak tartotta, mert az a nemzetiség nyelvét élteti és meg tudja változtatni a valóságot is. Az előszóban a magány számos bekezdés kulcsszava. Az író és a közösség összetartozását így fogalmazza meg: „A stószi magányt nem utolsósorban a kisebbségi helyzet határozta meg, és valahogy tükörképe is az egésznek.”
135
A felvidéki
magyarság magára maradt Trianon után, de a későbbiekben tevékennyé vált, a humánumot hirdette. Az író a fronton szerzett tapasztalatai miatt fordult el a háborútól. Elítéli a katonák huszadik századi barbarizmusát. 1967-ben az amerikaiak vietnami háborúja ellen emel szót. A könyv olyan műveket foglal magában, amelyek kisebbségtörténeti szempontból jelentősek. A szerző főleg az irodalommal kapcsolatos műveit szándékozott megjelentetni a kötetben. Az Ady igaza című könyv tervét nem tudta megvalósítani. De a Stószi délelőttök Mag hó alatt ciklusába rendezte a költőről írt műveit. E cikkek, tanulmányok két mű kivételével az ötvenes években születtek. A korábbi Ady-képet egy-egy új vonással gazdagítják. Az Ady-kalendárium sokban eltér más tanulmányának felfogásától. Bemutatja a költőnek a kereszténység nagy ünnepeiről valamint a márciusról, májusról írt verseit. Az Ady májusi emléke című írásban megállapítja, hogy a költemények hasonlatai, képei az évszakokhoz fűződnek. Mégsem figyel a műfajukra, képeikre, hanem az üzenetükre hivatkozik. A szakirodalom nem foglalkozik a tanulmánnyal, pedig figyelemre méltó írás. Többségükben olyan műveket idéz, amelyekre korábban nem hivatkozott. A tűz ünnepén című írás 1951-ben készült. Idézi Prohászka Ottokár püspököt, aki érdeklődést tanúsított a nép szenvedése iránt. A középpontban a Szent Lélek karavánja című 135
Uő., Stószi délelőttök, Pozsony, Madách, 1968, 18.
75 vers áll. Fábry Zoltán kiemeli, hogy a költő változtatni akar az elesettek helyzetén. A Korparancsban megfogalmazott változni és változtatni gondolata e műben ismét érvényesül, új tartalommal telítődik. Az utolsó rész, a Március költője 1967-ben jelent meg az Új Szó hasábjain. Ady Endrét március szószólójának nevezi, aki a megvalósulatlan ígéreteket kéri számon. Demokratikus forradalmárként hirdeti gondolatait A márciusi Naphoz című ünnepi ódában. A Piros gyász ünnepén ódáját a Galilei Kör ifjainak írta a világháborút megelőző hónapokban. Fábry Zoltán hangsúlyozza, hogy a költő a sötét valóságot mutatja be, de még a remény, a hit kerekedik felül a versben. De a világégés a forradalom gondolatát legyőzte. Az író négy mondatát is anaforával kezdi: az ellenséggel azonosítja a háborút. Emberkisebbítőnek, ellenforradalomnak bélyegzi. A mosti március már a harcok idején, 1916-ban keletkezett. Ady Endre mégis kénytelen volt hinni régi eszméjében. Az író levonja a következtetést: március és az emberség összetartozik a háborúval szembeforduló költő gondolkodásában. Az Ady és Szlovákia a kisebbségi témájú írások egyik szép példája. A költő felvidéki tettét idézi fel: egy liptói szlovák falu lángjait sietett oltani. Fábry Zoltán e humánus cselekedettel bizonyítja, hogy a költő a Magyar jakobinus dala soraiban komolyan hitt. A tanulmány a harmincas évektől vezeti végig: hogyan hatott Ady a felvidéki ifjúságra. A fiatalok hűek maradtak műveihez. Ezek védték meg őket az irredenta gondolattól, valamint a német és szlovák fasizmustól. Fábry Zoltán a költő születésének hetvenötödik évfordulóján, 1952-ben előadást tartott Pozsonyban. Az Ady igaza című tanulmányban a költészete fejlődését követte nyomon. Ady Endre újságcikkeiből és verseiből párhuzamosan idézett. E művek a változtatást sürgették. Fábry Zoltán főleg Az Illés szekerén forradalmi verseire hivatkozott. Ezután a költő háborúellenes alkotásaival foglalkozott. Főleg e művek hatására alakította ki a vox humana gondolatát a harmincas években. Előadásában is a költő tiltakozását emelte ki: „Ady sose volt nagyobb: emberibb, mint a háború csábító vagy terrorizáló embertelenségében.”136 Az ismeretlen Ady című tanulmány a költő halálának negyvenedik évfordulójáról emlékezik meg. A Vér és arany című kötetet csak epizódnak tartja költészetében. Szerinte Ady Endre emberséges magatartása a világháború idején teljesedett ki. Fábry Zoltán a regényt a teljesség műfajának tekintette. Nagyon várta már az értékes felvidéki művek megjelenését. Dobos László Messze voltak a csillagok című kisregénye áttörést jelentett a sematikus művek után 1963-ban. Fábry Zoltán megelégedéssel fogadja a 136
Uo., 93.
76 művet A szlovákiai magyar regények című tanulmányában. Elsősorban azért dicséri, mert az alkotás emlékeztet a második világháború borzalmára, amit nem szabad elfelejteni. Dobos László a névtelen felvidéki kisember hiábavaló szenvedésének állít emléket. Még a tabunak számító málenkij robotról is nyíltan szól. A tanulmány írója a regény szerkezetét vizsgálja: a háborús múlt és a békeidő összekapcsolódását. Monodrámának nevezi a művet, mert a főhős vívódásának vagyunk tanúi. A főszereplő a háború igazságtalanságától a békeidőben sem tud megszabadulni. Fábry Zoltán a mű hangvételét lírainak gondolja. A könyvben újra olvasható a Mécs Lászlóról írt Vigyázzatok a nappalokra! című bátor alkotása. A „hosszúra nyúlt ötvenes évek” lezárását jelentette az Antisematizmus című esszéje. A vádlott megszólal a kötet függelékeként végre megjelent Szlovákiában. Kabdebó Lóránt így méltatta jelentőségét a szerzőhöz írt levelében 1968 karácsonyán: „Nagyszerű helytállás és keserű megcsalattatás dokumentuma ez. Hozzátartozik a magyarság önismeretét szolgáló legnemesebb írásokhoz.” 137 1970-ben jelent meg Koncsol László A cselekvő erkölcs című tanulmánya a könyvről. A szerző Tőzsér Árpádhoz hasonlóan szakított a „pedagógiai” kritikával. Írásában elmélyülten foglalkozik Fábry Zoltán stílusával. Elemzése ebben is eltér a kortársak tanulmányaitól. Azt a kérdést vizsgálja, hogy az író stílusa illik-e esszéi tartalmához. „Egyelőre annyit, hogy Fábry nyelve lázas, indulatos, darabos”138 – jelenti ki. Szerinte az esszéíró indulata abból származik, hogy évtizedek óta az embertelenséget tagadja. Koncsol László megállapítja: a szellem és erkölcs összekapcsolása, e két „fenomén” egysége adja Fábry Zoltán humanizmusának lényegét. Ezek alapján ítéli meg a társadalmat és a műalkotásokat. A kritikus a Mag hó alatt ciklusból kiemeli Az ismeretlen Ady című tanulmányt. Felfigyelt arra, hogy Fábry Zoltán a Vér és arany című kötetet bírálta, csak a későbbi háborúellenes költeményeket és a magyarság-verseket ismerte el, tartotta példának.
137
KABDEBÓ Lóránt, Egy életforma kiteljesedése: Fábry Zoltán: Stószi délelőttök, Napjaink, 1969/11,10. KONCSOL László, A cselekvő erkölcs (Kísérlet Fábry Zoltánról a Stószi délelőttök alapján), Irodalmi Szemle, 1970, 1. sz., 2. 138
77
A megtorlás kezdete
A nagy felvidéki alkotó utolsó levelét 1969 márciusában küldte el Németh Lászlónak. Két dedikált kötetet kapott barátjától. Elragadtatva ír a művek gazdagságáról. Arra panaszkodik, hogy ő már nem bír tanulmányt írni, betegségek gyötrik. Egy cikkgyűjtemény összeállítására maradt csak ereje. Az alcíme: Fél évszázad kisebbségben. Két antifasiszta könyve, a Korparancs valamint a Fegyver s vitéz ellen új kiadását várja. Az 1968-as katonai intervenció utáni időszakban a nemzetiségi törvényt nem alkották meg. 1969 áprilisában a CSKP új főtitkára, Gustav Husák megkezdte az ország életének „normalizálását”. A második világháború után ő volt az, aki a magyarok Sziléziába deportálását szervezte. A felvidéki magyarság vágya 1969-ben szertefoszlott, örömüket elorozták. Fábry Zoltán bátorságát mutatja az az eset, amikor egyedül állt ki Gulyás Mihály író védelmére. Béres József kérte meg, hogy segítsen. Gulyás Mihály Tétova gondolatok a hazáról címmel írta szokatlanul nyílt hangvételű esszéjét, amelyet a Kortárs 1969. májusi számában közöltek. A szerző először szeretettel ír Hernádszurdokról, ahol gyermekkorát töltötte. Majd az 1945 utáni Magyarországot mutatja be. Sokan nemzetietlen nevelési elveket vallanak az iskolákban. Szerinte a múlt hagyományait nem becsülik eléggé, ezzel károkat okoznak a közgondolkodásban. A családok jövőjét is félti, a válások száma emelkedik. Kimondja: az új nemzedék felneveléséhez sokszor méltatlanok a lakáskörülmények. Ezt a művet Rényi Péter, a Népszabadság főszerkesztő-helyettese lapjában durván megtámadta Megjelent egy hibás írás címmel. Szándékosan kicsinyítette a Napjaink főszerkesztőjének érdemeit. Ismeretlen szerzőnek tüntette fel, csak a monogramját közölte. A miskolci folyóiratról is lekicsinylően írt. Fábry Zoltán mélyen elítélte ezt a magatartást. Évtizedek alatt kiforrott nézeteit így összegezte: „A kritika az íróval folytatott párbeszéd – az olvasó okulására. Pedagógia és nem botbüntetés vagy sarokba állítás”. 139 Haszontalannak, károsnak nevezte Rényi Péter írását.
139
FÁBRY Zoltán, Kritikai jegyzet, Kortárs, 1969. szeptember, 1498.
78
Mi lett a Kritikai jegyzet következménye? A választ Béres József adja meg: „E. Fehér Pál, a Népszabadság kulturális rovatának a szerkesztője pedig felkereste Fábryt Stószon és megfenyegette, ha nem vonja vissza azt, amit leírt, több írása nem jelenhet meg sem itt, sem Magyarországon.” 140 Az író végrendeletét 1970 januárjában fogalmazta meg. Ebben úgy látta, hogy művészete és Stósz eggyé vált az évtizedek folyamán. Otthonát zarándokhelynek tekintették az anyaországi és felvidéki alkotók. „Stósz és a Fábry-mű realitását, egységét biztosítani kell mint hagyatékot, mint elkötelező örökséget.” 141 A hagyaték kezelésével a Csehszlovákiai Magyarok Kulturális Társadalmi Szövetségét bízta meg. A szlovákiai magyar kisebbség lényegének a vox humanát tartotta az író. E gondolat Stószon fejlődött ki. Fábry Zoltán azt akarta, hogy a műveiben megfogalmazott eszme maradjon fönn.
Vigyázó szemmel Az utolsó kötetét ötven év terméséből, a történelmi múltat felidéző írásokból nagy gonddal válogatta össze. Életművét különböző szakaszokra osztotta a könyvben. Különös, hogy az 1938-48 között eltelt évekből egyetlen művét sem foglalta bele. Az 1948-ból terjedő időszaknak adta a Vigyázó szemmel címet. A könyve kiadását már nem élhette meg. Ady Endrére ötven év távlatából tekint vissza a Ne sírj, kislány című írásában. Egy régi emlék jut eszébe: a téli Stószfürdőn egy leánytól tudta meg, hogy Ady nincs többé. A front és az egyetemi évek után még nem tudta felfogni a költő világirodalmi jelentőségét. Csak a betegség, a kényszerű pihenés idején döbbent rá háborús költészetének nagyságára. „És ez a találkozás lett életem, szellemfogantatásom, embervoltom döntő alapélménye.”142 Szerinte a felvidéki magyarság mindig őrizte Ady kincsét, örökségét. Így maradt meg a vox humana népének. Halála előtt egy hónappal, áprilisban írta a Nincs elveszett poszt című esszéjét. A kötet végén található Utószó a hűségről alcímmel. Ebben összefoglalja mindazt, amit a magyarság fennmaradásáért gondolt, tett fél évszázad alatt. Az esszé az író vallomása életéről. Pályafutása elején írt először a kisebbségben élő magyarság sorsáról, mert nem tehetett másként. Így vált íróvá. Mindig a kisebbségi lét határozta meg alkotásainak mondanivalóját, 140
BALASSA Zoltán, Magán Fábry-centenárium. A tanú megszólal, Szabad Újság, 1997. augusztus 27., 8. FÁBRY Zoltán, Végrendelet = F. Z. Összegyűjtött írásai, XII, 76. 142 Uő., Vigyázó szemmel: Fél évszázad kisebbségben, Madách, 1971, 318. 141
79 stílusát. Számtalanszor át kellett élnie a reményt és a bizakodást. A helyzetét, többszöri újrakezdését így látja: „Lesulykoltság és magasba vágyás, rezignációs mozdulatlanság és mentő, éltető kitörés itt egymásból és egymásba folyva, a fejlődés hogyanját és mértékét határozzák meg.”143 A mondatrészek halmozása művészetének mindvégig feltűnő vonása volt. Gondolatai így még erőteljesebben hatnak az olvasóra és rögzülnek emlékezetében. Az utolsó években merült fel az igény az íróban, hogy értékelje megtett útját. A kisebbség nevében mindig a többséghez akart szólni – és egész Európához. Az esszében fölveti: lehetséges, hogy a felvidéki magyarság elveszett poszton áll. De a fasizmus idején mindenki tapasztalhatta, hogy az elveszett posztoknak van becsületük. Itt az író a hűségre gondol. Ekkor mondja ki a mű legfontosabb gondolatát: „Nincs elveszett poszt, ha az őr egy nagyobb cél, egy nagyobb közösség – egy önként választott küldetés – elkötelezettjeként áll térben és időben.”
144
E gondolat az Egy ember meg akar szólalni című írására emlékeztet
bennünket. Újra Ady Endre alkotásaira hivatkozik. A költő művészete, az ember az embertelenségben gondolata jelentette a megtartó erőt a kisebbségbe szorult magyaroknak. A szétszóródás előtt című versében megjósolta a háború tragikus következményeit. Az író a kitartásra, az anyanyelv megőrzésére biztatja sorstársait. A magyar kisebbségnek egyszerre származása és az emberség mellett kell elköteleznie magát. Fábry Zoltán újra hitet tesz anyanyelve mellett. A ragaszkodását a tőmorféma ismétlése, fokozása érzékelteti: „A nyelvvédelem: szellemvédelem, embervédelem”145. A nyelvkorlátozás ellen tiltakozik. A kisebbség jelentős részét a beolvadás, azonosságtudata elvesztése fenyegette az utóbbi évtizedekben a Felvidéken. Ezért megszívlelendő Fábry Zoltán gondolata: „Csak magyarul beszélhetek hitelesen emberül, csak a magam legsajátosabb hozzájárulásával lehetek az emberiség része és az emberség részese: elkötelezettje.”
146
A magyar és szlovák nép kapcsolatában a kölcsönösség gondolatát hangsúlyozza, mint korábbi műveiben. A felvidéki magyarság feladatát a stílusára annyira jellemző hiányos mondatok fejezik ki: „Közvetítő! Híd!” A kisebbségben élők kíváncsiak a másik nép értékeire. Bartók Bélára hivatkozik, aki a szlovák népdalokért lelkesült.
143
Uő., 328. Uo., 330. 145 Uo., 333. 146 Uo., 334. 144
80 Az utolsó esszéje tükrözi az expresszionista stílus nem múló hatását. Egyéni szóösszetétel, a tőmorféma ismétlése fejezi ki a nemzetiséghez való ragaszkodást. E művében is a szavak önállósodnak, így késztetnek asszociációra. Az egyszavas felkiáltó mondatok nyomatékosítják a legfontosabb gondolatot. Az író a többséghez is üzenettel fordul. A jóindulattal közeledő magyarokat nem szabad megcsalnia, mert az egész nemzet károsodik akkor. A felvidéki magyarság elvárja a jóakaratot, mert békében szeretne élni. A vox humana gondolatára, hitvallására még ebben az utolsó nagy művében is utal, változatlanul a szlovákiai magyarság küldetésének tartja. Mindvégig azért küzdött, hogy a felvidéki kisebbség jogai csorbítatlanul érvényesüljenek. Még
tapasztalta,
hogy
Csehszlovákiában
megkezdődött
a
csöndes
terror.
Megrendítette, hogy a reformmozgalmat eltiporták. Felemelte szavát a Csemadok és az Új Szó hasábjain kialakuló vita ellen. Az újságban csak a visszarendeződés hívei közölték véleményüket a Csemadok forradalmi tevékenységéről. Lőrinc Gyula volt akkor újra a lap főszerkesztője. Fábry Zoltán a kulturális szervezet mellé állt az 1969. október 5-én keltezett levelében: „a Csemadok jelenti ma az összegező magyar fórumot.”147 Úgy ítélte meg, hogy a konfliktus árt a felvidéki magyarságnak. A levelét akkor nem adták ki. Megdöbbenve értesült a vele egyidős Veres Péter eltávozásának híréről. A népi író gondolkodását az 1937 novemberében írt biztató levele alapján idézte fel. Megemlékezésül a Kortársnak és az Irodalmi Szemlének küldte el a levelet közlésre. A magányosan élő Fábry Zoltánt a település népe nagyon tisztelte. A napirendjét jól ismerték. Reggel nyolc után ébredt, délután lepihent egy órára. Szívesen sétált a Bódva mellett a hársfák alatt. Az esti időszakban szeretett írni. A Schreiber család tagjai viselték gondját, ők gondoskodtak az étkezéséről is. Gyakran beszélgetett kedélyesen Schreiber Alízzal. A kislányt Csacsinak nevezte. Az utolsó napja a többihez hasonlóan telt. Akkor a szívrohamok nem gyötörték, jókedvű volt. Schreiber Idával és férjével abban állapodott meg korábban, ha éjfél után rosszul érzi magát, felgyújtja a villanyt a szobájában. Május 31-én éjjel a villany égve maradt… Az író olyan értékes szellemi, erkölcsi örökséget hagyott maga után, amelynek teljes feldolgozása, értékelése máig nem fejeződött be.
147
FÁBRY Zoltán, A Csemadok Központi Bizottságának = F. Z. Összegyűjtött írásai, XII, 34. Az író mint a Csemadok örökös díszelnöke foglalt állást a vitában.
81
FÁBRY ZOLTÁN MŰVEINEK FOGADTATÁSA A HETVENES ÉVEKTŐL Az írót 1970. június 4-én búcsúztatták a stószi temetőben. Turczel Lajos irodalomtörténész, Dobos László író, Győry Dezső, a barát és mások tartottak emlékbeszédet. Ezzel kezdett kibontakozni a lezárult életmű értékelése. Turczel Lajos az írónak a kisebbségbe szorult magyarságért folytatott harcáról így beszélt: „A provincializmust és a nacionalizmust mélységesen megvetette, de a jogainkért mindig bátran szót emelt, sérelmeink ellen félelmet nem ismerve tiltakozott.”148 Dobos László arról szólt, hogy írótársának küzdelmes életét sokszor keserítette a közöny: „Későn, sokára, az öregkor küszöbén ért el hozzád az annyira várt visszhang, az elismerés, a téged körülvevő szeretet és megbecsülés.”149 Győry Dezső új könyvét, az Emberi hangot vitte el búcsúzóul. Felolvasta belőle az Ezért még érdemes élni című versét, amelyet 1924-ben barátjának ajánlott. Ebben a szlovenszkói magyar irodalom számtisztesének nevezte, aki a baloldalon küzdött. A felvidéki származású Féja Géza lírai hangú megemlékezést küldött az Új Írás számára. Igaza van, amikor ezt írja barátjáról: „Műveinek értékelése immár elismerő ugyan, de felszínes és szólamszerű.”150 A szülőföldhöz, a népéhez fűződő hűségét emeli ki. Féja Géza erősen hisz benne, hogy az új nemzedékek meg fogják érteni az örökül hagyott alkotásokat. Az író hagyatéka Fábry Zoltán örökösévé a Csemadokot tette. A szövetség újította fel a házát 1975-ben, és megnyitotta a kutatók előtt. Az írót régi barátság fűzte Löffler Béla kassai szobrászművészhez. Fábry Zoltánt már 1938-ban megmintázta. A mellszobrát 1971-ben készítette el a halotti maszk alapján. Löffler Bélát rokonként gyakran kerestem fel, sokat segített nekem Fábry Zoltán tevékenységének megismerésében. 1975-ben mutatta meg nekünk a síremléket és felidézte barátja jellemét, tetteit. A mellszobor a hegyi temetőben a falura néz. A talapzaton ez a felirat áll a neve és az évszámok alatt: „Vox humana”.A szobra a szülőházán is látható, kétnyelvű felirat emlékezik meg antifasiszta tevékenységéről. A házra ma is a Bódva túlsó oldalán lakó szomszéd, Schreiber Ida ügyel. A bolthajtásos két szobát könyvek uralják. A gyakran nélkülöző író a könyvtárát szüntelen 148
Fábry Zoltánra emlékezünk, Összeállította BÉRES József, Napjaink, 1972. június, 6. Uo., 6. 150 FÉJA Géza, Temetés Stószon, Új Írás, 1970/8, 102. 149
82 szellemi kíváncsisággal gyarapította. A könyvek száma megközelíti a nyolcezret. Ebből 4399 a német nyelvű kötet. A magyarországi modern szerzők közül sokan jó kapcsolatban álltak az íróval, dedikált műveiket küldték el neki. A kisebbségi irodalom alkotásai közül több értékes eredeti kiadás fedezhető fel a polcokon. Számos újság és folyóirat érkezett címére. A német nyelvű példányokon kívül a Korunk minden számát és a magyarországi folyóiratokat gyűjtötte. Szőke József, a Csemadok levéltárosa ezt írta a hagyatékról: „A könyvállomány és a folyóirat-gyűjtemény értékét növeli, hogy a legtöbbjében ott találhatók Fábry Zoltán reflexiói, feljegyzései, megjegyzései, észrevételei, melyeket olvasás közben nagy hirtelen vetett papírra, leggyakrabban a könyv szabad hátsó lapjaira vagy margójára.”151 E gondolatokat részben beledolgozta műveibe, de más részüket soha nem nyomtatták ki. A dossziék, jegyzetek még számos meglepetést tartogatnak. Az Adyról írt tanulmányokat rendszeresen jegyzetelte. Külön füzetekben találhatók azok a versek, amelyekhez gondolatokat fűzött. A kutatók még nem vizsgálták behatóan, hogy leírt gondolatai közül melyek nem jelentek meg nyomtatásban. Az emlékmúzeum szerves része a környezete is. A kert kicsi, a házhoz közel már sziklafal magasodik. Az író a fekvőszékben szeretett pihenni, gondolkodni a kertjében, a természet virágai mellett. Levelezését Pozsonyba, a Csemadok központjába szállították, ahol páncélszekrényben őrzik. Szőke József 1972-től 1990-ig dolgozott a központ levél- és könyvtárosaként. Ő rendszerezte a terjedelmes hagyatékot. E levelek is fontosak az irodalmi kultúrában. Budapesten az író számos levelét őrzik Szalatnai Rezső és Veres Péter hagyatékában, a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában. Az Illyés Gyula Archívumban dedikált kötetei is megtalálhatók. A magyarországi meghívásoknak nem tudott eleget tenni, ezért a könyveit és fényképeit küldte el írótársainak. Betegségeiről a Magas-Tátrában feladott képeslapokon tájékoztatta őket.
151
SZŐKE József, Fábry Zoltán könyvtára, kéziratban maradt idegenvezetői prospektus, Pozsony, 1975. május.
83
Ellentétes recepció Az ellentmondásos kor, a forradalom utáni visszarendeződés nem kedvezett az életmű árnyalt bemutatásának. A hatalom érzéketlenül viseltetett a magyar kisebbség történelmével és sérelmeivel szemben. Ezért utasította el Fábry Zoltán műveit, amelyek az emberi jogokat követelték. Kovács Győző az íróról monográfiát készített, melyet a Magvető Kiadó adott ki 1971ben. A szerző a marxista irodalompolitika elvárásainak akart megfelelni. Így könyve eltorzítja az életmű tanulságait. A monográfia feltűnő vonása, hogy a szükségesnél sokkal többet idéz a tanulmányokból, esszékből. 1973-ban jelent meg Pozsonyban a Fábry Zoltán kortársai szemével című könyv. A kötetben zömmel korábbi írások találhatók, főleg a műveit méltató ismertetések. Friss tanulmányt írt a szerkesztő, Duba Gyula, melyben Fábry Zoltán emlékét akarta felidézni. Kár, hogy szocialista frázisokat is leír tanulmányában: „A már említett híd, amely Stószt összeköti Európával, a marxista világnézet talajába ágyazott tartóoszlopokon nyugszik.”
152
Abban
viszont igaza van, hogy az író művei még nem hatnak Európában és hazájában. A csehek részéről Jiří Hájek irodalomtörténész, a Tvorba főszerkesztője értékelte Fábry Zoltán jelentőségét. Megbecsüléssel szól az író felfogásáról: a magyar nemzetiségi jogok csorbítása ellen küzdött. Elutasította az emberellenes gyűlöletszítás minden megnyilvánulását. Hájek úgy látja, hogy a stószi író közvetítő szerepet töltött be a kulturális életben: „A szlovák és cseh irodalomnak szentelt tanulmányai különösen az ötvenes években számítottak értékes kezdeményezésnek, kedvezően befolyásolva a magyar könyvkiadás mindennapos gyakorlatát is.”
153
A szerző példaként szól arról, hogy a magyar író az elsők
közt ismerte fel Jaroslav Hašek Švejk című könyvének jelentőségét. Még a hatvanas években is egyedül védte meg a mű értékeit egy cseh támadással szemben. A Vox humana című szlovák nyelvű válogatás 1974-ben jelent meg Kassán. A könyvhöz Rácz Olivér írta az előszót. A válogatás az 1945 után kiadott Fábry-kötetekből készült. Az olvasók a Hidak és árkok című könyvből több művét is megismerhették, amelyek a szlovák és cseh irodalom iránti érdeklődéséről tanúskodnak. E kötetből való a József Attila ötven éve című tanulmánya is.
152
DUBA Gyula, „… tanú és tanulság én vagyok” (Hetvenöt évvel ezelőtt született Fábry Zoltán, Két éve halott.) = Fábry Zoltán kortársai szemével, szerk. DUBA Gyula, Pozsony, Madách, 1973. 282. 153 Jiří HÁJEK, Fábry Zoltán meg nem ért 75. születésnapja = Fábry Zoltán kortársai szemével, 126. KÖVESDI János fordította a cikket.
84 Egy évtizeddel később újabb szlovák vélemény jelent meg. Karol Tomiš A szlovák és cseh irodalom Fábry Zoltán írásainak tükrében címmel küldött hosszú tanulmányt az Irodalmi Szemlének. Írása tárgyilagos felfogásra vall. A kor „hivatalos” nézetével szemben kijelenti, hogy az író a húszas évek végétől néhány esztendeig ultrabalos nézetei alapján egyoldalúan ítélte meg az irodalmi műveket, az osztályharc fontosságát hangsúlyozta.
154
Tomiš kiemeli, hogy Fábry Zoltán a második világháború után a cseh és a szlovák művekkel szemben is szigorú eszmei és művészi követelményeket támasztott, a hiányosságokról nyíltan leírta véleményét. Elvárta, hogy a szerzők kerüljék a frázisokat. Tomiš meggyőződése, hogy Fábry Zoltán alaposan ismerte hazája kortárs irodalmát. A hetvenes években jelentek meg Koncsol László, Tőzsér Árpád, Turczel Lajos, Zalabai Zsigmond értékes műelemzései, amelyek szakítottak a korábbi pedagógiai kritikával, a tudományosság új korszakát indították. Tőzsér Árpád 1972-ben írta A műfaj neve: antifasizmus című időtálló tanulmányát. Írása azzal a kérdéssel foglalkozik, hogyan vélekedett Fábry Zoltán alkotásai lényegéről. Az Emberek az embertelenségben című kötet előszavában írásainak műfaját antifasizmusnak nevezte.
Ezt
a
kijelentését
többen
is
vitatták.
Az
antifasizmus
valójában
a
nemzetiszocializmus rendszerével, ideológiájával szembeni ellenállás vagy mozgalom. Tőzsér Árpád megfigyelése szerint az író a fasizmus elleni harcban különböző műfajokat szerepeltetett együtt a tanulmányaiban, esszéiben. Megszívlelendők a kritikus gondolatai, melyekkel a tanulmányát zárja: „Mondanivalónk szempontjából most egy a fontos: az elsősorban aktív antifasisztának, erkölcsembernek, néptribunnak ismert Fábry Zoltán ars poeticájában, törekvéseiben formaérzékeny, kísérletező író is volt . Summa summárum: nem a Fábryról szóló közhelyeket kéne unos-untalan mondogatnunk, hanem beható elemzésekkel bizonyítani (ha bizonyítható!) hogy életműve irodalomként sem elhanyagolható.” 155 1977 szeptemberében az Irodalmi Szemle Fábry Zoltán születésének nyolcvanadik évfordulóját ünnepelte. De ez a szám sem hozott újat a műve értékelésében. Sőt Duba Gyula főszerkesztő írása visszalépést jelentett. Az Így lett szocialista író Fábry Zoltán című tanulmányt a marxista elfogultság jellemzi már a húszas évek bemutatásától: „Írónk legforradalmibb korszaka ez, fordulópont, mely a múlttal való végleges szakítását és a jövő alakítóihoz való felelős társulását érleli.” 156
154
Karol TOMIŠ, A szlovák és cseh irodalom Fábry Zoltán írásainak tükrében, Irodalmi Szemle, 1984, 5. sz. 445-446. 155 TŐZSÉR Árpád, Fábry-problémák = T. Á.,A homokóra nyakában, Dunaszerdahely, Nap, 1997. 46-47. 156 DUBA Gyula, Így lett szocialista író Fábry Zoltán: Születésének 80. évfordulójára, Irodalmi Szemle, 1977., 7. sz., 588.
85 Valójában Fábry Zoltán a húszas évek végétől tévúton járt néhány évig, amikor a marxista eszmével azonosult. Elhitte, hogy a társadalmi kérdéseket csak a szocialista forradalom oldhatja meg. Kizárólag azokat a műveket ismerte el, amelyek a marxista világnézetet képviselték. Ezért türelmetlenül bírálta azokat a jelentős magyar írókat, akik nem így gondolkodtak. Az Ady igaza című kötetet adta ki a Madách Kiadó az évfordulóra. Ezzel egyben Ady Endre születésének századik évfordulójára emlékeztek. Turczel Lajos azokat a Fábrytanulmányokat, cikkeket gyűjtötte össze, amelyek a költőről szólnak, vagy rá hivatkoznak. A vox humana eszméjének formálódását így látja: „A fasiszta barbárság elleni harcában Adytelítettségének és Ady igézettségének megfelelően természetesen és egyre nagyobb mértékben támaszkodott Ady humanista jellegű háborúellenes költészetére, melynek elemeiből – főképp az >> ember az embertelenségben << formulájából – kialakította a vox humana koncepcióját”157 Egész életében Adyt idézte kritikáiban, fasizmusellenes és magyarságot védő publicisztikájában egyaránt. Mindig sajnálta, hogy az Adyról szóló kötetet nem tudta elkészíteni. Turczel Lajos ennek pótlására törekedett. A hagyatékban található Adyjegyzetfüzetekből is idéz több feljegyzést. Fábry Zoltán válogatott levelezését 1978-ban jelentette meg a Madách Könyv- és Lapkiadó. Ebben található az író Földes Sándornak címzett levele, amelyet 1946. február 9-én küldött el Pozsonyba. A válogató, Csanda Sándor megcsonkította, pontokkal jelölte a levél közepét. Kétszer is azzal érvelt, hogy a kihagyott rész gondolatai A vádlott megszólal című alkotásban megtalálhatók. 158 De a memorandumhoz 1978-ban nehezen lehetett hozzájutni. A teljes levelet Csanda Gábor közölte indulatos hangú írásában az Irodalmi Szemle 1991-es számában. Az 1945 utáni nehéz időkre, a némaságra ítélt felvidéki magyarságra utalnak a kihagyott sorok. Így kezdődik a bekezdés a levélben: „Ennek a háborúnak egyetlen áldozata, ismeretlen katonája: az antifasizmus. Ezt ölték meg a tegnapi gyilkosok és ezt likvidálták a mai győzők. A leggyalázatosabb történelmi paradoxon valósult meg: a fasizmust
157
TURCZEL Lajos, Fábry és Ady = FÁBRY Zoltán, Ady igaza, vál., elő- és utószó T.L., Pozsony, Madách, 1977, 20. 158 Fábry Zoltán válogatott levelezése 1916-1946, Pozsony, Madách, 1978, 233.
86
csak úgy lehetett legyőzni, hogy az antifasizmust likvidálták.” De a válogató a levél többi bekezdéséből jelölés nélkül hagyott ki szavakat. Példa rá e két mondat, a másodikból a vastagon szedett rész hiányzik: „Akik élünk, azért élünk, hogy várjunk. Hogy várjunk az első percre, mely szétfeszíti szánkat, hogy hang legyünk, változtató, emberségébresztő, a barbarizmus folytonosságára döbbentő jeladás.”159 A bevezető mondatok kis eltéréssel a memorandum tizenkettedik fejezetében olvashatóak.160 E gondolatot még 1978-ban sem lehetett nyomtatásban közölni! Nem csoda, hogy az író 1946 utáni levelezését nem adták ki a szocializmus idején, hiszen sok olyan gondolatot tartalmazott, amely „károsnak” vagy „problematikusnak” minősült a lektorok szemében. Műveinek alapos ismerete szellemi ellenállásnak számított. Görömbei András méltatta A vádlott megszólal jelentőségét A csehszlovákiai magyar irodalom 1945-1980 című könyvében. Szerinte Fábry Zoltán a memorandumával a kisebbségben élő magyarságnak magatartásmodellt adott. Kiemeli a mű érzékletes képeit és bőséges dokumentumait, amelyekkel az író sorstársait védi. Elismerően ír Fábry Zoltán következetes humanizmusáról.161 A Fábry Zoltán-életműsorozat ötödik kötetét 1985-ben jelentették meg. A vádlott megszólal című esszét nem közölhették a kommunista diktatúra időszakában. A címét még említeni is tilos volt. A hatalom megszabta, hogy a népnek milyen érveket nem szabad megismernie. A sorozat szerkesztője, Fónod Zoltán vállalkozott arra, hogy a Megmozdult világban című monográfiájában az író munkásságát a korábbi tanulmányoknál részletesebben dolgozza fel 1987-ben. Fábry Zoltán nem élt aszkétaként. Magánélete, érzései a leveleiből tárulnak fel. Ezekből Batta György közölt szemelvényeket Színek Fábry Zoltán portréjához című könyvében. Az író szerelemre utoljára az ötvenes években gyulladt. Arató Máriával, a kassai hölggyel 1956-tól levelezett. Gyakran találkoztak, és Fábry Zoltán rendszeresen írt levelet múzsájának, akit „Csacskám”-nak szólított. A levelek stílusa szépíróra jellemző. 1959. augusztus 15-én keltezett levelének visszatérő motívuma, kérdése: „Hogy gondolok-e Rád?” Így vallotta meg érzéseit: „Te ugyanúgy gondoltál rám, mint ahogy én gondoltam Rád. De Te vagy a szikraindító, Nélküled megszakad az áramkör, Nélküled nincs semmi. Te gyújtottál és Te gyújtasz. Te vagy a szerelem, Te vagy a csoda.” 162 159
CSANDA Gábor, A barbarizmus folytonossága, Irodalmi Szemle, 1991, 7. sz., 745. Vö: FÁBRY Zoltán Összegyűjtött írásai XII, Madách-Posonium, 2001, 323-324. 161 GÖRÖMBEI András, A csehszlovákiai magyar irodalom 1945-1980, Bp., Akadémiai Kiadó, 1982, 94-96. 162 BATTA György, Színek Fábry Zoltán portréjához, Pozsony, Madách, 1990, 71. Arató Mária az író kettőszázhetven fennmaradt levelét adta át Béres Józsefnek megőrzésre, nála ismerhettem meg azokat. 160
87
A titkos napló sorsa A magyarországi rendszerváltás utáni hónapokban lehetőség nyílt arra, hogy Fábry Zoltán gondolatait jobban megismerjék az olvasók. Lanstyák István és Repiszky Tamás az író addig ismeretlen naplójából, az Üresjáratból közölt részleteket a Magyar Hírlap mellékletében. Repiszky Tamás a nagyanyja, Simainé Madzsar Lili hagyatékát dolgozta fel. Az ott őrzött naplót az MTA Soros-alapítvány támogatásával kezdték sajtó alá rendezni. Így mutatják be a kutatók a noteszeket: „E teljes egészében máig kiadatlan, páratlan értékű naplóból közölt alábbi részletek a szlovákiai magyarság teljes jogfosztottságának első szakaszából valók.”163 A részletekből elénk tárul, a naplóíró hogyan vélekedett a magyarüldözésről. 1948 februárjában a kommunisták jutottak hatalomra, de a lakosságcsere még folytatódott. A reszlovakizációról így írt Fábry Zoltán e napokban: „Hogy a kommunizmus erre képes lenne, ki hitte volna?”164 A dolgozóknak a létfenntartásért a legdrágábbat kellett feláldozniuk: anyanyelvüket. Dusza István az Új Szó október 20-i számában rosszallását fejezte ki a megjelent naplójegyzetekkel kapcsolatban és számos kérdést tett fel. A legjellemzőbb így hangzik: „Miért hát ez a rettenetes nagy sietség, amellyel a Fábry Zoltán halála után majd két évtizeddel
>> feldolgozott << naplót Lanstyák István és Repiszky Tamás kutatók
közreadják?” 165 A szerző főként azt hiányolja, hogy a kutatók miért nem alkották meg a saját Fábry-képüket az író más művei alapján. Szerinte a naplórészletekből nem fog kitudódni több ismeret. Az Üresjárat részleteinek közreadói indulatoktól mentesen válaszolták meg a kérdéseket. A magyarországi rendszerváltás után eljött az igazság kimondásának ideje. A cikk bevezetője ezt sugallja. A kutatók azt hangsúlyozzák, hogy a szocialista rendszerben a cenzúra, a lektorok torzították el az író műveiről kialakított elképzelést. Az Üresjárat viszont őszinte alkotás, még A vádlott megszólal című esszénél is nyíltabban világít rá a történelmi valóságra. Dusza István rákérdezett arra, miért volt sürgős publikálni a napló szemelvényeit. A kutatók így reagálnak: „A válasz egyszerű: már most is majdnem késő!” 166
163
Fábry Zoltán a hontalanság éveiről, Részletetek az Üresjáratok című naplóból (I.), Magyar Hírlap melléklet, 1989. október 7., 3. 164 Ua., Magyar Hírlap melléklete, 1989. október 14., 2. 165 DUSZA István, Fábry Zoltán műveit is olvasni kell …, Magyar Hírlap melléklet, 1989. dec. 9., 3. 166 LANSTYÁK István, REPISZKY Tamás, A beteg fél az egészségtől? (A Fábry-napló védelmében), Uo.
88 1989. november 17-én kitört a „bársonyos forradalom” Csehszlovákiában. Ott is kártyavárként omlott össze a kommunista diktatúra. Az irodalmi alkotásokat végre tárgyilagosan, az esztétikai értékeiknek megfelelően lehet értékelni. A Regio-Madách-Kalligram gondozásában megjelent Üresjárat nagy feltűnést keltett. A könyv megjelenésének idején kezdődött a vita Fábry Zoltán munkásságáról. Tóth László a kötet előszavában részletesen bemutatja a naplót. Így foglal állást azokkal szemben, akik vitatják az író tevékenységét, írásainak műfaját, jellegét: „Fábry, s ezt naplója különös élességgel mutatja: elsősorban moralista, a szó jó értelmében; olyan erkölcsbölcselő, akinek minden mozdulata, műfaja, sőt még a tévedései és bizonyos értelemben a kompromisszumai is egy aprólékosan végiggondolt, éles kontúrokkal körvonalazható morálfilozófia felé mutatnak.” 167 Görömbei András tanulmányában szintén reagál arra, hogy Szlovákiában újra akarják értékelni Fábry Zoltán irodalmi tevékenységét. A vita hátterében tájékozatlanságot tapasztal. Meglátása szerint az Üresjárat megismerése is segíti a művek valós értékelését. Elismeri az író erkölcsi nagyságát. „Vallomásos meditációjának kiváltó, motiváló hátteréül természetesen a csehszlovákiai magyarság ekkori abszurd történelme szolgál, de ennek nem aprólékos bemutatását adja, hanem erkölcsi és politikai értelmezését.” 168 A Fábry-vita a kilencvenes években A rendszerváltás után nem sokkal vita bontakozott ki az író életművéről. Az Irodalmi Szemle 1991/7. számában két írás is megjelent alkotásaival kapcsolatban. Turczel Lajos irodalomtörténész Fábry Zoltán keresett igazságai és elzuhant reményei című tanulmánya az író munkásságát tárgyilagosan értékeli. A szerző tisztelte Fábry Zoltánt, azonban „kritikai úttévesztését” már a hatvanas években szóvá tette a folyóiratban. Szerinte az esztétikai szempont csak másodlagos maradt az író kritikáiban 1945 után is. De Fábry Zoltán antifasiszta műveit és a kisebbséget, anyanyelvet védő írásait mindig európai színvonalúnak tartotta. Úgy ítéli meg, hogy az író munkásságát újra kell értékelni. Végül bemutatja, hogy vált Fábry Zoltán igazi háborúellenes íróvá, főként a német expresszionizmus és Ady Endre költeményeinek hatására. „Ilyen alapon lett ő az erkölcsi érzékenységét irodalmi alkotómunkában vagy befogadásban kiélő erkölcsi fenomén, aki a
167
TÓTH László, „Visszatartott lélegzettel…” : A „hallgatás” évei és a naplóíró Fábry Zoltán = FÁBRY Zoltán, Üresjárat 1945-1948: Napló a jogfosztottság éveiből, Regio – Madách-Kalligram, 1991, 16. 168 GÖRÖMBEI András, Üresjárat 1945-1948: Fábry Zoltán naplója a jogfosztottság éveiből, Hitel, 1992/2, 107-112
89 többi alapelvet (így az esztétikait) is az erkölcshöz igazította, és ha társadalomszemlélete úgy kívánta, akkor Németh László-i értelemben felfogott erkölcsi szörnyeteg is tudott lenni.”169 A vitát Hizsnyai Zoltán Vízilovak és más tetemállatok című cikke váltotta ki. A szerző főleg azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy a szlovákiai magyar irodalom létezik-e vagy nem. A maróan gúnyos írásban egy bekezdésben kifejti véleményét Fábry Zoltánról, a „virágzások atyjáról”. A legjellemzőbb mondatát emelem ki: „Magával Fábryval tulajdonképpen nincs is különösebb bajom, amíg annak tartja magát, ami: egy viszonylag tisztességes (ezt az erkölcsi magatartására értem, s nagyvonalúan egy kevéssé csípős <
> elégtételt veszek tőle néhány ötvenes évekbeli bedőléséért) újságírónak”170 Elismeri, hogy a jogfosztottság idején Fábry Zoltán bátran kiállt a kisebbség mellett. Hizsnyai azonban alábecsüli az 1948 utáni tevékenységét. Szerinte Fábry Zoltán nem értett a műelemzéshez, így nem tudta megítélni, kik az igazán tehetséges írók, költők. A gúnyirat szerzője szerint a humanizmust hirdető író csak egyszerű strázsamester volt. Mi Hizsnyai Zoltán álláspontjának alapja? Büszkén kijelenti, hogy a közösségi szemlélet távol áll tőle. „A művészfajta eredendően szabadelvű és független” – vallja. Cikkéhez, majd következő két írásához több szlovákiai és magyarországi lap, folyóirat hasábjain szóltak hozzá, hónapokon keresztül. A vitában részt vevő személyek lényeges álláspontjait és a kritikák ellentmondásait mutatom be. A pamfletet a Magyar Hírlap mellékletében újraközölték. Mészöly Miklós azzal ajánlotta az olvasók figyelmébe a gúnyiratot, hogy „kiemelkedően tiszta hang” jellemzi. Tőzsér Árpád költő pedig a Húsz év múltán című cikkében dühösen fejtette ki véleményét az Új Szó hasábjain. Különösen a „viszonylag tisztességes” jelzőt kifogásolja. 171 Az első reagálásokra Hizsnyai Zoltán a Kihergelés című cikkével válaszolt. Ebben tovább gúnyolja Fábry Zoltán alkotásait. Rámutat a jogfosztottság éveiből származó Üresjárat őszinte hangja és az ötvenes években írt több kritika közötti ellentmondásra. Például Dobos László Messze voltak a csillagok című regényéről írt méltatásból részleteket emel ki és azokat gúnyolja. Így összegzi megállapításait: „A magánlevelekben és titkos naplójegyzetekben fölskiccelt újsütetű világkép a nyilvános megszólalás súlyos erkölcsi terhe alatt végül a legveretesebb bolsevik értékrendhez csiszolódva válik egyetemes érvényűvé”. 172 Cikke végén óva inti a fiatalokat: ne olvassák Fábry Zoltán műveit. Szerinte a „viszonylag tisztességes” írások kivételével alkotásaira kisebbségvédő messianizmus
169
TURCZEL Lajos, Fábry Zoltán keresett igazságai és elzuhant reményei, Irodalmi Szemle, 1991, 7. sz., 759. HIZSNYAI Zoltán, Vízilovak és más tetemállatok, Irodalmi Szemle, 1991, 7. sz., 681-682. 171 TŐZSÉR Árpád, Húsz év múltán, Új Szó, 1991/9, 26. 172 HIZSNYAI Zoltán, Kihergelés, Irodalmi Szemle, 1991, 11. sz., 1177. o. 170
90 jellemző. Hizsnyai támadja az írásművek stílusát, mert a szocialista rendszer terminológiája jellemző rájuk. Epeömlengés és egyéb ingóságok címmel még egyszer írt Fábry Zoltánról. A pamflet elején Gál Sándor bírálatára válaszol. A költő azt nehezményezte, hogy Hizsnyai „szinte egyetlen tollvonással kisöpörte” a felvidéki irodalomból Fábry Zoltánt (A Hét, 1991/11, 8.) A véletlen képzavarra a megbírált gunyorosan reagál. Kijelenti, hogy nem olyan a felfogása, mint Gál Sándoré. Megerősíti az előző cikkeiben leírtakat: ő nem tud közösségben gondolkodni. A homo aestheticus irodalmát tartja csak művészinek, ideológiától mentesnek a homo moralis felfogásával szemben. 173 Szerinte a Nyolcak néven megismert fiatal költőkre az ötvenes évek végén Fábry Zoltán egyáltalán nem hatott. Azokat a költőket emeli ki közülük, akik meglátása szerint Fábry moralizmusát nem ötvözték az esztétizmussal. Különös módon Tőzsér Árpádot dicséri, aki megbírálta előző cikkét. Fónod Zoltán Hová kell vinni a szerelmet? című tanulmányával szólt hozzá a kibontakozó vitához. Elsősorban azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy Fábry Zoltán milyen kritikus volt. A pályakezdő évektől vizsgálja a tevékenységét. A szerző részletesen ír a sematizmus koráról. Ekkor az író jóindulatú, egyben szigorú bírálataival segítette a fiatal művészeket. Fónod Zoltán az erkölcsi ítéleteit általában pontosnak tartja. Érvként hivatkozik Turczel Lajos megállapításaira is. A tárgyilagos írás végén indulatosan nyilatkozik Hizsnyai Zoltán cikkeiről. A hagyományok, a múlt értékei mellett emeli fel a hangját: „Nem hisszük, ezért nem is azonosulhatunk azzal a szándékkal, mely legszívesebben << romhalmaznak >> tekintené szellemiségünk azon hajlékát/hajlókat, mely az elmúlt évtizedekben – legjobb alkotóink, művészeink munkássága révén – mégiscsak felépült.” 174 Rákos Péter, a Prágában élő neves irodalomtörténész az addigi vita hozzászólásait teszi mérlegre. Többször idézi Tőzsér Árpádot, aki az író munkásságát mindig nagyra értékelte. Hizsnyai Vízilovak és más tetemállatok című pamfletjének az a mondata háborítja fel, melyben Fábrynak az „ötvenes évekbeli bedőléséért” fanyalog. Rákos Péter kijelenti, hogy „az ötvenes évek embertelen rendjének” az író egyáltalán nem hitt. A szerző azonban elismeri, hogy Fábry Zoltán nem tekinthető kritikusnak, mert mindig morális szempontból ítélte meg az irodalmi alkotásokat. Tévedései is ezzel magyarázhatóak. A homo moralis-homo aestheticus ellentéről is kifejti véleményét: „Fábry irodalomszemléletével senki sem köteles azonosulni, de önmagában véve legitim és 173
Uő., Epeömlengés és egyéb ingóságok, Irodalmi Szemle, 1992, 1. sz., 65. FÓNOD Zoltán, Hová kell vinni a szerelmet?, Hivalkodásainkról, bandzsításainkról, Fábry Zoltán ürügyén, Irodalmi Szemle, 1992. június, 111-112. 174
91 erkölcsileg makulátlan szemlélet.”
175
Rákos Péter felfogása szerint az esztétikum az etikum
nélkül nem létezik az alkotásokban. Kántor Lajos Erdélyből küldte írását az Irodalmi Szemlének. A Korunk kutatója a szerkesztőt, Gaál Gábort, a gyakran publikáló Lukács Györgyöt és Fábry Zoltánt együtt említi, összehasonlítja és elítéli a túlzó nézeteiket. Fábry, a Korunk hű munkatársaként sokszor esett túlzásba. A tanulmány szerzője a Kassák Lajost igaztalanul támadó kritikákat emeli ki, egy megdöbbentő idézettel. Kassák „a forradalmi hullámot szigetelve, az ellenforradalmi hullámot erősíti.” De Kántor Lajos teljes elismeréssel szól a felvidéki író 1948 utáni irodalmi érdemeiről. Így zárja gondolatait: „Fábry Zoltán számomra mégsem a Tíz szomorú magyar év, hanem A vádlott megszólal és az Antisematizmus szerzője. Akit ma is tisztelni tudok – ám nem kötelességem szeretni is életművét.” 176 Monostori Imre „És a világ hallgat” című tanulmányában Hizsnyai Zoltán gúnyiratát a felvidéki magyar irodalom körül zajló viták katalizátorának tartja. A hozzászólókhoz hasonlóan ő is úgy látja, hogy Fábry Zoltán kritikái morális alapra épülnek, mint más művei. De az író a magyar kisebbség fennmaradásáért küzdött – ezt senki sem vonhatja kétségbe. Monostori Imre részletesen elemzi az Üresjárat című naplót, amelynek 1991-es megjelenése igazi szenzációt keltett. Szerinte a noteszek alapján a szerző világnézetét árnyaltabban ismerhetjük meg. Sokszor végletes indulata azzal magyarázható, hogy mélységesen csalódott a kommunizmusban. A szlovák nacionalizmust többször is rendkívül dühös szavakkal ítéli el. Ezzel együtt Monostori Imre úgy érzi, hogy a napló „az újabbkori magyar írásbeliség egyik legmegdöbbentőbb kordokumentuma”. 177 Turczel Lajos végig figyelemmel kísérte a polémia kibontakozását. Vitazáró tanulmányában a hozzászólások többségére válaszol. Először Fábry Zoltán kritikusi tévedéseiről ír részletesen saját kutatásai alapján. Majd Hizsnyai túlzásait leszámítva elismeri, hogy az író 1945 után sem az esztétikai szempontokat helyezte előtérbe kritikáiban. A szerző tanulmányának második részében Hizsnyai ítéleteit veri vissza. Főleg azt veti a szemére, hogy nem méltányolja: milyen körülmények között kellett Fábry Zoltánnak helytállnia a jogfosztottság éveiben. Hizsnyai szélsőségesen ítélkezett az 1945 utáni kritikákról. Turczel Lajos az olyan nagyszerű irodalompublicisztikai esszéket említi ellenpéldaként, mint a Res poetica és az Antisematizmus. Ezután a Kihergelés című írásra reagál, annak kijelentéseit cáfolja. Főleg az bántja, hogy Hizsnyai a fiataloknak nem ajánlja Fábryt, publicisztikáját „kisebbségmentő 175
RÁKOS Péter, Fábry Zoltán speciális esete, Irodalmi Szemle, 1992. október, 1076. KÁNTOR Lajos, A kritikus felezési ideje (Fábry Zoltánról, távolból), Irodalmi Szemle, 1992. december, 1338. 177 MONOSTORI Imre, „És a világ hallgat”: Fábry Zoltán Üresjárat című naplójáról, Forrás, 1993/3, 87. 176
92 messianizmussal” vádolja. Az irodalomtörténész szerint a bíráló nem ismeri Fábry Zoltán nagyszerű tanulmányait, esszéit. A vitazáróban így értékeli a közíró stílusát: „A publicista Fábry szakmai hozzáértését, gazdag érvrendszerét, a gyakori germanizmusok ellenére is dús és árnyalt nyelvi és stilisztikai képességét s a nagyméretű tanulmányaiban bizonyított szerkezeti érzékét olyan értő kortársak – például Illyés Gyula és Németh László – is elismerték, akik ítészi túlzásai miatt nagyon viszolyogtak tőle.” 178 Turczel Lajos elutasítja az Epeömlengés és egyéb ingóságok című pamflet kategorikus kijelentését, hogy Fábry Zoltán nem hatott a Nyolcak költészetére. Az irodalomtörténész szerint Tőzséréket igenis befolyásolták az író akkor megjelent kötetei, A gondolat igaza, a Hidak és árkok és a vox humana eszméje. A tanulmány szerzője megdöbben azon, hogy Hizsnyai azért ítéli el a homo morális felfogását, mert a közösségi gondolatot nem lehet összeegyeztetni a művészettel. A vitában szemben állók véleményei nem közelítettek egymáshoz, nem született egyezség. 1945 utáni írásaiban az erkölcsöt és az esztétikumot nem külön vizsgálta, hanem a kettőt azonosította egymással. Ráadásul a morális kérdéseket mindig előtérbe helyezte ítéleteiben. Így a kritikái is erkölcsi indíttatásúak. Ez abból adódott, hogy a felvidéki magyarok kisebbségi sorsában osztozott. Tagadhatatlan érdeme, hogy írásaival 1945 után segítette a felvidéki magyar irodalom kibontakozását, megerősödését. A magyar kisebbség azonosságtudatát, önérzetét erősítette műveivel. Az Antisematizmus című esszében Goethe és Becher véleménye alapján a költészetet az individualizmus és a kollektivizmus kölcsönhatásaként jellemezte. A költő erkölcsi bátorságát, felelősségét hangsúlyozta. De tény, hogy a művésznek mindig csak azon vonásait ismerte el, amelyek szigorú erkölcsi, társadalmi elvárásaival egybeestek. Sokszor tapasztaltam felvidéki beszélgetéseim során, hogy tisztelet övezi Fábry Zoltán munkásságát. A kilencvenes években az egyszerű emberek is kiálltak az emléke mellett, hallatták hangjukat. A túlzó vélemények felháborították őket. A Fábry Napok hozzászólói is megvédték a támadásokkal szemben, elutasították az őt ért méltatlan vádakat. A rendszerváltás után Fónod Zoltán a Megmozdult világban című monográfiáját átdolgozta. A Perben a történelemmel (Fábry Zoltán élete és munkássága) című könyvet 1993-ban adta ki a Madách Kiadó. A mű újdonsága, hogy az Üresjárat című titkos naplót elemzi. Kiemeli, hogy az író a változó történelmi időszakokban milyen bátorságról tett tanúbizonyságot. A Mentségeink… című bevezetőben foglalkozik a rendszerváltás utáni vitával is. Név nélkül Hizsnyai Zoltánt említi, aki Fábry Zoltánt strázsamesternek titulálta. Így foglal állást a 178
TURCZEL Lajos, Régi és új türelmetlenségek, elfogultságok (Utóhang a Fábry-vitához), Irodalmi Szemle, 1993. 6. sz., 85.
93 vitában: „Ahhoz persze mindenkinek joga van, hogy maga válassza meg elődjét, ősét, mesterét, példaképét. S ahhoz is, hogy minősítsen, megítéljen korszakokat, embereket, életműveket. Fontos azonban mindig a mérték, s talán ennél is fontosabb az erkölcs és a tisztelet, mellyel egy életművet megkérdőjelezhetek.”179 A centenáriumtól napjainkig 1997-ben ünnepelték születésének századik évfordulóját. Ebből az alkalomból több jubileumi írás jelent meg a Felvidéken és Magyarországon. Mindegyik szerző korszerűnek tartotta az író humanista nézeteit. Dobossy László Egy nemzetiségi klasszikusunk címmel emlékezett rá a Hitel hasábjain. A szerző a Sarló egyik vezetőjeként tevékenykedett. Fábry Zoltán követőjének, társának tartja magát, ezért az írást jeladásnak szánja. Szerinte Fábry Zoltán 1948 után is a hagyományokat és a nyelvet képviselte esszéiben. Dobossy László bizonyságul említi a hozzá írt leveleket. Fábry Zoltánt bántotta, hogy Magyarországon nem méltányolják eléggé megszenvedett gondolatait. A Hazánk Európa című kötetet csak kevesen fogadták úgy, ahogy ő várta.180 Szlovákiában a megemlékezés alkalmat adott arra, hogy műveit, gondolatait korszerű módon értékeljék és továbbvigyék. Az Irodalmi Szemle hasábjain baráti kapcsolatait Illyés Gyula Az oltárőrző című írása és Forbáth Imre Fábry Zoltán című verse idézi fel. A tanulmányok szerzői közül Duba Gyula vet föl olyan kérdéseket, amelyek a rendszerváltás utáni időszakra jellemzőek. Állást foglal a kilencvenes évek elején lezajlott vitával kapcsolatban: „Írói munkásságának elfogult tagadására még találhatunk magyarázatot, a nyegle kiátkozásokon és becsmérlésen azonban csak mosolyogni lehet. Nem Fábryt minősítik, hanem önmagukat.”181 Duba Gyula felidézi az ötvenes és hatvanas éveket, amikor az írót azért bírálták, mert a vox humana eszméjéhez ragaszkodott. Értetlenül fogadták, hogy a szellemet az erkölccsel azonosította. A szerző szerint Fábry Zoltán folytatta korábbi gondolatait, amelyeket vívódva írt le naplójában. A stószi író hű maradt önmagához 1945 után is. Duba Gyula a szocialista rendszert átélt kortársakhoz őszinte kérdésekkel fordul: „Példája okán inkább magunknak tennék fel néhány kérdést! Meddig lehetséges és meddig érvényes a pálfordulás? Hogyan feledje az ember 179
korábbi önmagát, hogy hiteles maradjon? Meddig nem megalkuvás a korszakos
FÓNOD Zoltán, Perben a történelemmel: Fábry Zoltán élete és munkássága, Madách, 1993, 5. DOBOSSY László, Egy nemzetiségi klasszikusunk: Fábry Zoltán születésének századik évfordulójára, Hitel, 1997. augusztus, 20. 181 DUBA Gyula, Volt köztünk egy európai (Fábry Zoltán idézése), ISZ, 1997, augusztus-szeptember, 18. 180
94 változás?”182 Azért ír tisztelettel Fábry Zoltánról, mert nem volt hajlandó megalkudni, a szocialista rendszerben is az európai hagyományokat vitte tovább. Az évfordulón alig találunk utalást az író stílusára a tanulmányokban. Duba Gyula erre is figyelmet fordít: különösnek tartja a könyvek expresszív nyelvét és szóalkotásait. De úgy látja, hogy az „aktív szellemiség belső erői” révén az írások nem veszítenek időszerűségükből. A Fábry Napokat a hetvenes évek végétől tartják Kassán. Ezzel olyan fórumot hoztak létre, amely az anyanyelvi kultúrának egyik meghatározó tényezője a Felvidéken. Ezekre az irodalmi és kulturális napokra égető szükség van. A XVII. Fábry Napokon emlékeztek meg születésének századik évfordulójáról. Az előadássorozatot A vádlott megszólal, A gondolat igaza és a Hazánk Európa címmel tartották október 10-12-én, Kassán. A rendezvényt kiállítással nyitották meg. Koncsol László Az időszerű Fábry-röpirat (A vádlott megszólal) című előadásában a memorandum megírásáról és sorsáról nyíltan beszélt. Fábry Zoltán felismerte, hogy a csehszlovák kommunista vezetők a sztálini módszerekkel üldözték a magyarokat. Az előadó felidézte a röpirat utóéletét. Az 1968-as forradalom idején a cenzúra eltörlése után megjelenhetett, de a bukás után újra indexre tették. A szlovák értelmiségiek csak 1994-ben kaphatták kézhez az Obžalovany prehovorí című fordításban.183 Végre teljesült Fábry Zoltán szándéka. Koncsol László meggyőződése, hogy a szlovákoknak meg kell ismerniük a felvidéki magyarok szenvedéseit. Dobos László A protestáló ember című előadásában az emberiesség és az erkölcs kérdésével foglalkozott. „A vox humana a Fábry-életmű alaptétele. Életprogram. Ebből ágazik minden. Hatalomellenesség, lázadás, szembeszegülés, hagyományteremtő szándék, valóságlátás, erkölcsi mérték.”184 Az előadó visszaemlékezik arra, hogy az író a hatvanas években ismét szembefordult a hatalommal, viselkedésével számos fiatalt befolyásolt. Azonban Dobos László szomorúan tapasztalja, hogy Fábry Zoltán írásait sokan túlhaladottnak – nemzetinek és balosnak ítélik meg. Miért tartja időszerűnek a vox humana gondolatát? „Jó lenne szem előtt tartanunk, hogy a Kárpát-medence határon kívüli közösségeinek létküzdelme erőviszonyok kérdése. A feltámadt félelmet és gyávaságot ugyanis képes legyőzni a jogát védő, a jogáért küzdő erkölcsi magatartás.” 185 Fónod Zoltán Fábry megtalált igazságai című előadása a korábbi évek kutatásait, megállapításait összegezte. Az irodalomtörténész beszélt az író kritikusi tévedéseiről, de főleg az igazságát emelte ki. A tanulmány középpontjában az a gondolat áll, hogy Fábry Zoltán 182
Ua., 27. KONCSOL László, Az időszerű Fábry-röpirat (A vádlott megszólal), Irodalmi Szemle, 1997, 11-12, 61. 184 DOBOS László, A protestáló ember, Irodalmi Szemle, 1997, 11-12, 74. 185 Ua., 78. 183
95 mindig a humanizmusért küzdött és az erkölcs elsőbbségét hirdette. Osztozott a felvidéki magyarok sorsában és a joguk érvényesüléséért harcolt. Az előadó felidézte a hetvenes—nyolcvanas éveket. Az író a fiatalok körében azért volt hallatlanul népszerű, mert a hatalommal szemben más véleményt képviselt. Művei erősen hatottak Duray Miklós nemzedékére. De előadása végén megállapította, hogy a legfiatalabb nemzedék nem olvassa az író műveit, pedig minden lehetősége megvan a tárgyilagos megítélésükre.186 Pomogáts Béla a Hazánk: Európa című tanulmány gondolatait értékelte. Azt követte nyomon, hogyan alakult az író Európa-képe a húszas évektől. Elsősorban a közép-európai összefogás gondolatát hirdette Ady Endre és Jászi Oszkár hatására. Pomogáts Béla így értelmezte a tanulmányt: Trianon traumáját az elszakított magyarság akkor tudja kiheverni, ha egy közép-európai konföderációban újra nemzeti egységet alkothat. Az előadó Fábry Zoltán nézetét Németh László és József Attila felfogásával vetette egybe: mindannyian hittek a magyarok és a szomszéd népek kibékülésében. De ezek a szép elképzelések az utódállamok nacionalizmusa miatt nem valósulhattak meg. 1997-ben még sok volt a bizonytalansági tényező az európai integráció kérdésében. De Pomogáts Béla biztosan látta, hogy csak azon országok csatlakozhatnak az unióhoz, amelyek elismerik a kisebbségek jogait.187 A fiatalok alig érdeklődtek Fábry Zoltán munkássága iránt. Az évforduló alkalmából jelent meg Németh Zoltán Egy elfelejtett íróm című írása, amellyel gúnyos hatást akart elérni. A bevezető sorok már elárulják a szerzőnek a témához való viszonyát: „Fábryról azt kell tudni, hogy a legnagyobb szlovákiai magyar író (vagy csehszlovákiai magyar). Mindegy. Fábry pedig nem is író. Írni azt írt, de nem mintha szépprózát írna, irodalmat, hanem ilyen esszéket, tanulmányokat, olyan, mintha nem lenne irodalom, de azért mégis az. Azt szokták rá mondani, hogy határeset, olyan átmeneti műfaj, olyan se ide, se oda, sok ez az olyan.”
188
Az
írása végén kijelenti, nem biztos benne, hogy érti Fábry Zoltán műveit. A jubileum után megritkultak az író munkásságát méltató írások. De a kassai Fábry Zoltán
Napokon
évről
évre
megemlékeznek
munkásságának
jelentőségéről.
2004
decemberében Pomogáts Béla tartott újszerű előadást Fábry Zoltán öröksége a 21. század elején címmel. A tanulmánya bevezetőjében megállapítja, hogy a magyarság még nem tudta lezárni az elmúlt évszázadot, mert a nemzeti sorkérdések nyitottak maradtak. A szomszéd népekkel való kapcsolatot még rendezetlennek látja. Ezért tartja érvényesnek Fábry Zoltán örökségét 186
FÓNOD Zoltán, Fábry megtalált igazságai, uo., 86. POMOGÁTS Béla, Hazánk: Európa, avagy érvényesek-e Fábry Zoltán eszményei?, uo., 94. 188 NÉMETH Zoltán, Egy elfelejtett íróm, ISZ, 1997. augusztus-szeptember, 46. 187
96 több kritikus elutasító véleményével szemben. Nemzetstratégiai gondolkodását Ady Endre, Illyés Gyula, Németh László felfogásához hasonlítja. A stószi író szellemi és erkölcsi hagyatékából a magyarság, az európaiság és a kisebbség kérdéseire adott válaszait tartja legfontosabbnak. Hisz benne, hogy Fábry Zoltán eszméi a társadalmi változások és az uniós csatlakozás után is időszerűek. „Az európai integráció ugyanis - nem csupán gazdasági vagy hatalmi érdekeket fejez ki és hoz mozgásba, hanem szellemi és erkölcsi értékeket is. A többi között a nemzeti identitás, a szociális igazságosság, a kulturális örökség értékeit – nélkülük talán lehetünk sikeres üzletemberek vagy hatalomtechnikusok, de nem lehetünk európaiak, európai magyarok.”189 Milyen ember volt valójában Fábry Zoltán? Nem volt a hagyományos értelemben vett remete – ezt az állandó jelzőt a sajtó illesztette rá. A Stószi előszóban kollektív magányról írt. Háza a felvidéki magyarság iránt érzett írói felelősséget jelképezte. A törékeny testű, betegségekkel küzdő író megfeledkezett bajairól, ha a közösség ügyéért kellett szót emelnie. De rendkívül érzékeny embernek mutatkozott. Bántotta az egyre gyakoribb támadás és a mellőzés. A hatvanas években sokszor érezte úgy, hogy Szlovákiában és Magyarországon kevesen követik gondolatait. Mindig örömmel fogadta, ha írótársai vagy az olvasók értőn reagálnak műveire, törekvéseire.
A hagyatékából
kiemelem
Győry
Dezső
levelét,
amelyet
a Sarló
megalakulásának harmincötödik évfordulójára küldött. Így jellemzi Fábry Zoltánt: - „Etikus magatartás, hősi életmód és aszkézis és vállaló, bátor jellemesség dolgában nem volt és nincs vetélytársad: tudjuk, sejtjük, érezzük, hogy ezt Te is komolyan becsülöd magadban.”190 A volt sarlósok közül hatan írták alá a levelet, köztük Szalatnai Rezső. Fábry Zoltán értékes esszéket, kritikákat alkotott, és publicisztikai tevékenysége is rendkívül jelentős. A következőkben e művei sajátosságait összegzem, és arra a kérdésre keresem a választ, hogy az irodalomban hol helyezhetők el. Első maradandó esszéit a harmincas évektől írta. Szlovenszkói küldetés: 1938 című alkotása egy nemzedék törekvéseit, vágyait összegzi. A vádlott megszólal című esszéje évtizedeken át csak szamizdatként terjedt, és ez még növelte az író népszerűségét az olvasók körében. A védőbeszéd a magyar kisebbség antifasizmusát bizonyítja be, ugyanakkor vádolja azokat, akik ártatlan embereket fosztottak meg jogaiktól. Legegységesebb művének az Európa elrablása című könyvét tartják, amely nemzetközi szinten is jelentős alkotás. Az író a német rejtélyt Hitler megjelenésétől kezdve vizsgálta és riasztott a fasizmus veszélye ellen. A kérdésről vallott felfogása ebben a könyvben teljesedik ki. Fő műve is az „ember az embertelenségben” gondolatát sugallja. 189 190
POMOGÁTS Béla, Fábry Zoltán öröksége a 21. század elején Irodalmi Szemle, 2005/2, 9 Győry Dezső levele Fábry Zoltánnak, Budapest, 1962. december 28-án, gépirat, Fábry-hagyaték, Pozsony.
97 A második világháború utáni években egyik legfontosabb feladatának tekintette az újjászülető kisebbségi irodalom támogatását. Kritikáiban sajátos kategóriákat figyelhetünk meg. Az irodalmi alkotásokat egy általa megalkotott mérce, az erkölcsi realizmus alapján ítéli meg. Mit ért ezen a fogalmon? „Író a valóságot csak az igazság megsértése nélkül közvetítheti. E folyamatban a realizmus nem más, mint az igazság, az erkölcs és a becsület szinonímavalósága, egyértelműsége.”191 Bírálataiban nem használja a szocialista realizmus fogalmát. Mindvégig a szlovákiai magyar művek érdeklődő kritikusa maradt. A viszonyítási alap mindig a világirodalom volt a számára, ahhoz mérte a megszületett alkotásokat. De mivel kritikáiban a társadalmi hasznosságot kereste, az esztétikai elemzés eléggé háttérbe szorult. Megítélésem szerint kritikáival jelentős mértékben járult hozzá a szlovákiai magyar kulturális élet fejlődéséhez és az anyanyelv megőrzéséhez. Turczel Lajos a stílusának jellemző vonásait részletesen elemzi: „Publicistaként és esztétaként egyaránt az esszé a kedvenc megnyilatkozási formája. Hatalmas műveltségi anyaggal telített és szenvedélyes érzelmi állásfoglalással és érzelmi hatással hangszerelt esszéi kiemelkedő szépirodalmi értékkel és gondolati-filozófiai súllyal is bírnak. Szépirodalmi értéküket a remek szerkezeti érzék, a dúsan árnyalt stílus, képgazdagság és lírai erő alapozza meg, gondolati-filozófiai értéküket pedig a problémák mélyére hatolás, a dialektikus összefüggés meglátása és az impozáns érvelni tudás támasztja alá.”192 Fábry Zoltánt a publicisztika mesterének nevezhetjük. Szeberényi Zoltán így jelöli ki helyét portréesszéjében: „Fábry életművében a közíráson van a hangsúly, ezen a területen emelkedik az egyetemes magyar irodalom számontartottjai közé. Azon kevesek egyike, aki csorbítatlanul vitte tovább művei legjobbjaiban a magyar polgári radikalizmus örökségét, vagy ahogy ő fogalmaz: Ady igazát.”193 Fábry Zoltán hogyan ítélte meg az „írott beszéd” szerepét? „A publicisztikában az egyéni hang, az egyéni felelősség a döntő: ez biztosítja a frázismentességet, és zárja ki a sematizmus kaptafáját. A publicista a legmagasabb fokon az erkölcsi zsenit adja.”194 Úgy látta, hogy a közírás fénykorát az antifasizmus idején élte. Művei szónoki beszédre emlékeztetnek, az olvasókat az irodalom eszközeivel győzi meg és készteti cselekvésre. Ezért használ szokatlan, egyéni szóösszetételeket. Azok a mondatai az emlékezetesek, amelyekkel vallomását közvetíti. De mondatai sokszor bonyolult szerkezetűek - ezekkel érzelmi hatásra törekszik.
191
FÁBRY Zoltán, Főszerkesztő Kolozsvárott = F. Z. Összegyűjtött írásai, XI, 24. TURCZEL Lajos, Fábry Zoltánról = FÁBRY Zoltán, Emberek az embertelenségben, 326. 193 SZEBERÉNYI Zoltán, Magyar irodalom Szlovákiában (1945-1999): Portréesszék I, AB-ART, 2000, 46. 194 Stószi látogatóban Fábry Zoltánnál (Riporter E. FEHÉR Pál) = FÁBRY Zoltán Összegyűjtött írásai, XI, 67. 192
98 Írásait a humanizmus eszméje hatja át. A vox humana nézetét többen félreértelmezték a szocialista rendszer idején. Csanda Sándor még 1980-ban is bírálja felfogását. Először vitatja azt a módszert, hogy politikai aktualitásokat szerepeltet kritikáiban. „Másik nem következetesen használt kifejezése a vox humana, mely néha általános emberszeretetet, máskor szocialista humanizmust jelent.”195 Pedig az író humanizmusa következetes volt. Az emberséget várta el mindenkitől, akit ismert.
Az
embertelenség
minden
formáját
elutasította.
1936
után
csalódott
a
kommunizmusban a szovjet koncepciós perek miatt. A szörnyű valóságra André Gide Retour de l’URSS (’Visszatérés a Szovjetunióból’) című könyve döbbentette rá. Ezután már csak a vox humana eszméjét vallotta. A későbbiekben is keményen támadott minden olyan társadalmi rendszert, amely az emberi jogokat nem tartja tiszteletben. Határozottan elutasította a magyarellenesség minden szélsőséges megnyilvánulását, a demokráciával ellentétes cselekedetet. 1945 októberében ezt jegyezte föl naplójában: „Ha a magyarok utcán való nyílt pofozása, gettóélete, ha a magyar nyelv kihágási objektum lehet, ha a kassai dóm faláról a Rákóczi-emlékművet és a latin betűket vésővel és kalapáccsal kell letörni, ha mindez – antifasizmus, akkor mi a fasizmus?”196 1968-ban, a forradalom idején ismét elhangzottak a szlovákiai magyarságot sértő nacionalista jelszavak. Akkor Fábry Zoltán a sovinizmus megfékezéséért emelte fel szavát. Megszívlelendő a szomszédos magyar és szlovák nép kapcsolatáról kifejtett nézete is, amely a kölcsönösséget hangsúlyozta. Végre cselekednünk kell. Megbékélésre és kiegyezésre van szükség. Fel kellene számolni minden olyan problémát, amely a két népet megosztja. Magyarországon ma keveset beszélnek, írnak Fábry Zoltánról. Az olvasók egy része alig ismeri. Pedig az egyetemes magyar irodalom elképzelhetetlen a műve nélkül. Tanulmányai, esszéi középpontjában a demokrácia egyik legnagyobb értéke, a humanizmus áll. Igazi humanista író volt, akinek egyenességét, bátorságát példának lehetne tekinteni. Nemzetiségét féltő gondolatai ma is időszerűek. Írásai a sok keserű évet átélt felvidéki magyarságnak hitet adnak, az összefogásra biztatnak.
195 196
CSANDA Sándor, Fábry Zoltán, Pozsony, Madách, 1980, 169-170. FÁBRY Zoltán, Üresjárat = F. Z. Összegyűjtött írásai, XII, Madách-Posonium, 2001, 402.
99 IRODALOMJEGYZÉK BÉRES József, Találkozások – emlékek, Keleti Napló, 1992. február 3. CZINE Mihály, Emberség és hűség = Cz. M., Kisebbség és irodalom, Pozsony, Madách, 1992, 28. CSANDA Gábor, A barbarizmus folytonossága, Irodalmi szemle, 1991, 7.sz., 740-746. DOBOS László, A protestáló ember, Irodalmi Szemle, 1997, 11-12, 74. FÁBRY Zoltán, Korparancs, Pozsony, Madách, 1969. FÁBRY Zoltán, Fegyver s vitéz ellen, Pozsony, Madách, 1970. FÁBRY Zoltán, Üresjárat 1945-1948: Napló a jogfosztottság éveiből, vál., utószó LANSTYÁK István, REPISZKY Tamás, bevezető, szerk.: TÓTH László, Regio – Madách Kalligram, Bp. – Pozsony, 1991. FÁBRY Zoltán, A vádlott megszólal = F.Z., Stószi délelőttök, Pozsony, Madách, 1968. FÁBRY Zoltán, Hidak és árkok, Pozsony, Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1957. FÁBRY Zoltán, Palackposta, szerk. Ladislav MEISLINGER, Pozsony, Szlovákiai Szépirodalmi Kiadó, 1960. FÁBRY Zoltán, Európa elrablása, Pozsony, Tatran, 1966. FÁBRY Zoltán, Vigyázó szemmel: Fél évszázad kisebbségben, felelős szerk. TANYA Pál, Pozsony, Madách, 1971. FÁBRY Zoltán, Ady igaza, összeállította TURCZEL Lajos, Pozsony, Madách, 1977. Fábry Zoltán kortársai szemével, vál. DUBA Gyula, E. FEHÉR Pál, szerk., előszó DUBA Gyula, Pozsony, Madách, 1973. Fábry Zoltán válogatott levelezése 1916 – 1946, vál. dr. CSANDA Sándor, VARGA Béla, Pozsony, Madách, 1978. FILEP Tamás Gusztáv, A (cseh)szlovákiai magyar irodalom, tudományosság és könyvkiadás nyolc évtizede = A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918-1998, III, szerk. TÓTH László, Bp., Isler, 1999, 5-125. FÓNOD Zoltán, Megmozdult világban, Madách, 1987. FÓNOD Zoltán, Perben a történelemmel: Fábry Zoltán élete és munkássága, Pozsony, Madách, 1993. FÓNOD Zoltán, Fábry megtalált igazságai, Irodalmi Szemle, 1997, 79-86. GÖRÖMBEI András, A csehszlovákiai magyar irodalom 1945-1980, Bp., Akadémiai Kiadó, 1982, 71-119. GÖRÖMBEI András, Üresjárat 1945-1948: Fábry Zoltán naplója a jogfosztottság éveiből = G.A., A szavak értelme, Bp., Püski, 1996, 305-310.
100 KABDEBÓ Lóránt, Fábry Zoltán kereső nyugtalansága, Napjaink, 1967/8,2. KABDEBÓ Lóránt, Hazánk, Európa: Fábry Zoltán tanulmánykötete, Napjaink, 1968, 11. sz., 11. KABDEBÓ Lóránt, Egy életforma kiteljesedése: Fábry Zoltán: Stószi délelőttök, Napjaink, 1969/11,10. KONCSOL László, A cselekvő erkölcs (Kísérlet Fábry Zoltánról a Stószi délelőttünk alapján), Irodalmi Szemle, 1970, 1. sz., 2. MONOSTORI Imre, „És a világ hallgat”, Fábry Zoltán Üresjárat című naplójáról, Forrás, 1993/3, 87. Németh László élete levelekben, szerk. NÉMETH Ágnes, Bp., Osiris, 2001. POMOGÁTS Béla, Fábry Zoltán öröksége a 21. század elején, Irodalmi Szemle, 2005/2, 9. RÁKOS Péter, Fábry Zoltán speciális esete, Irodalmi Szemle, 1992. október, 1076. Karol TOMIŠ, A szlovák és cseh irodalom Fábry Zoltán írásainak tükrében, Irodalmi Szemle, 1984, 5.sz., 445-446. TÓTH László, Elfeledett évek (Eszék, cikkek, interjúk), Pozsony, Kalligram, 1993. TŐZSÉR Árpád, Fábry-problémák = T.Á. A homokóra nyakában, Dunaszerdahely, Nap, 1997, 40 - 47. TURCZEL Lajos, Fábry és a csehszlovákiai magyar irodalomtörténet-írás, Irodalmi Szemle, 1967. 7. sz., 609. TURCZEL Lajos, Fábry Zoltán keresett igazságai és elzuhant reményei, I. Előszó egy Fábry-tanulmánykötethez, Irodalmi Szemle, 1991, 7. sz., 747-759. TURCZEL Lajos, Régi és új türelmetlenségek, elfogultságok (Utóhang a Fábry-vitához), Irodalmi Szemle, 1993/5-6. TURCZEL Lajos, Kapcsolataim Fábry Zoltánnal = T.L., Irodalmi hódolások és szeretetnyilvánítások, Madách –Posonium 2000, 65-74. ZSILKA Tibor, Fábry Zoltán stílusáról, Irodalmi Szemle, 1967, 7. sz., 666 – 670. A disszertáció témakörében megjelent publikációk -
Fábry Zoltán irodalmi tevékenysége 1939-1948 között = Doktoranduszok fóruma, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának szekciókiadványa, szerk. dr. Lehoczky László, Miskolc, 2002, 92-98.
-
Németh László és Fábry Zoltán kapcsolata, Irodalmi Szemle, 2003/3, 90-94.
-
Fábry Zoltán nézete az európai összetartozásról, Kassai Figyelő, 2003/10, 9.
-
Mécs László emlékezete, Kassai Figyelő, 2004/9, 10-11.
101
Vezetőtanári vélemény Petővári Ákos: Fábry Zoltán humanizmusa című doktori értekezéséről
Petővári Ákos hiánypótló dolgozatát már jelentkezése idején nagy örömmel fogadtam. Fontosnak tartom a téma kidolgozását. Örülök, hogy elkészítette és kötetté szerkesztette egybe. Doktorandusz évei során sokszor szerepelt egyes részleteivel a dolgozatnak. Publikációi hazai és külföldi folyóiratokban és kiadványokban rendszeresen megjelennek. Mindezeket figyelembe véve a dolgozatot beadhatónak és munkahelyi vitára bocsáthatónak találom.
Miskolc, 2006. november 29.
Kabdebó Lóránt DSc. témavezető
102
ÖSSZEFOGLALÓ
Fábry Zoltán antifasiszta és kisebbséget védő publicisztikája európai jelentőségűvé vált. Az 1920-as évek elejétől rendszeresen írta cikkeit, esszéit, amelyekben a felvidéki magyarságot és a nyelvet védte. Az értekezés elsősorban e műveit és stílusukat elemzi. Az író 1936-ban fogalmazta meg alapeszméjét, a vox humanát, az emberséges hangot. Az értekezés azt vizsgálja, hogyan keletkezett eszméje, kiknek a művei befolyásolták gondolkodását. Érdemes egybevetni gondolatait Ady Endre háborúellenes verseivel, Márai Sándor Emberi hang című kötetével és Győry Dezső Kisebbségi Géniusz című költeményével. Fábry Zoltán a humanizmusból kiindulva foglalt állást a társadalmi, politikai és irodalmi kérdésekben is. A disszertáció értékeli azon irodalompublicisztikai esszéit is, amelyekben eszméjét kritikusként érvényesíti. Fábry Zoltán mindvégig ragaszkodott felfogásához. A dolgozat a következő kérdésre keresi a választ: A vox humana eszméje a különböző történelmi korszakokban milyen gondolatokkal bővült könyveiben? Az esszé műfaja a felvidéki magyar irodalomban mindig fontos szerepet játszott. Ezért Fábry Zoltán esszéinek műfaji és stiláris sajátosságait elemzem. E kérdésekkel eddig kevés méltatója foglalkozott behatóan. Inkább azt vizsgálták, hogyan befolyásolta a politikai helyzet esszéit. Pedig alkotásait érdemes szépirodalmi művekként vizsgálni. A disszertáció bemutatja írásai fogadtatásának történetét. Műveit többen eltérő módon értelmezték. Azon felvidéki és hazai szerzők munkáit emelem ki, akik a szocializmus idején is helyesen ítélték meg tevékenységét. A szlovákiai Koncsol László, Tőzsér Árpád, Turczel Lajos elemző igénnyel írták kritikáikat. Két ízben is jelentősebb vita robbant ki műveinek eltérő fogadtatása miatt: a szocializmus idején és nem sokkal a rendszerváltás után is. Az értekezés e vitákat is összegzi. A disszertáció első fejezete bemutatja a kortárs írókkal kialakult kapcsolatát, a róluk formált véleményét. Gondolkodása legjobban két felvidéki költő, Mécs László és Győry Dezső felfogásához hasonlítható. Peéry Rezső és Szalatnai Rezső tevékenységével is foglalkozom, mert az íróval tartós kapcsolatuk alakult ki. A fejezet tárgyalja a húszas évek végétől az 1936-ig terjedő időszakot, amikor Fábry Zoltán elvakult kritikáival megtámadta a legjobb szövetségeseit és a Nyugat íróit. Azért kell bemutatnom e korszak írásait, mert egyes irodalmárok a szocialista rendszerben mintává merevítették dogmatikus műveit vagy Az Út egyes cikkeit. A harmincas évek közepétől megváltozott felfogása: a kisebbségbe szorult magyarságot, a demokráciát védte műveiben.
103 Az új eszméje, a vox humana, a Szlovenszkói küldetés: 1938 című összegző esszéjében érvényesül, melynek stílusát elemzem. Az 1939-45 közötti életszakaszáról eddig elég keveset publikáltak. A Kisebbségi lét az „önálló” Szlovákiában című rész műveiből, visszaemlékezéseiből kísérli meg rekonstruálni: az elnémított író hogyan próbált írásaival küzdeni a fasizmus ellen. A hontalanság éveiben című rész kiemeli az Üresjárat jelentőségét. Művét soha nem láthatta nyomtatásban, de későbbi írásaiban többször épített a napló gondolataira. A közvetlen hatás A vádlott megszólal című vitairatban mutatható ki. E két alkotásából jobban, a valóságnak megfelelően ismerhetjük meg életét, gondolatait. Ezért részletesen elemzem őket. A vádlott megszólal írásával egy időben készült Peéry Rezső a Hét sovány esztendő gazdag termése és Szalatnay Rezső A csehszlovákiai magyarok 1918 és 1945 között
című
memoranduma. A disszertációban a három művet együtt tanulmányozom és szembetűnő hasonlóságaikat tárom fel. A Harc a sematizmus ellen című fejezet az író szemléletének folytonosságát mutatja be. A vox humana eszméjét A gondolat igaza című könyvben hirdette újra. A kötetben az Üresjárat hatása figyelhető meg. Az 1946 utáni levelezése a szakirodalomban kevésbé feltárt terület. Ezt kutattam a hagyatékában, valamint az Illyés Gyula Archívumban és a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában. A magyarországi írók közül Illyés Gyulával, Németh Lászlóval, Veres Péterrel való levelezését emelem ki. A Hidak és árkok című kötet a német és a szlovák irodalom iránti érdeklődéséről tanúskodik. A disszertáció főleg a német alkotásokról írt műveit tárgyalja. A Szemléleti gazdagodás a szlovákiai magyar irodalomban című rész kiemelten foglalkozik a cenzúrázott Palackpostával. A szocializmus évtizedei alatt műveiből több esetben jelölés nélkül hagytak ki mondatokat. Az idő igaza című esszéjéből eltüntették a keresztényi szeretetről szóló gondolatait. Egyes alkotásaiba bele is írtak. Ezzel meghamisították gondolatait. A változtatás mértéke eddig nem eléggé ismert. Illyés Gyulához írt levele és az Összegyűjtött írásai nyolcadik kötete alapján mutatom be a könyv megcsonkításának mértékét. Az Üresjárat gondolatai kimutathatóak az Antisematizmus című esszében és az Európa elrablása című könyvben – az értekezés e kapcsolatokat tárja fel.
104
A prágai tavasztól a „normalizáció”-ig című rész az író forradalom alatt és után írt műveit mutatja be. Az ellentmondásokkal terhelt politikai időszakban a kisebbséget és az anyanyelvet védte írásaiban. Azt vizsgálom, esszéiben hogyan érvelt annak érdekében, hogy a felvidéki magyarság jogai csorbítatlanul érvényesüljenek. Az utolsó fejezet műveinek 1970 utáni recepciójával foglalkozik. Az ideológiai korlátoktól mentes értékelésre csak a rendszerváltás után nyílt igazi lehetőség. A kilencvenes évek elején kibontakozott vitában főleg kétféle álláspont csapott össze: a morális és az esztétikai szempont. A disszertáció az eltérő véleményeket tekinti át és a tanulságait vonja le. A közösségi eszmeiség és a művészet egységet képes alkotni. Ma hazánkban nagyon keveset beszélnek Fábry Zoltánról. Az értekezés megírásának az egyik fő célja az, hogy hiteles elemzéssel segítse műveinek tárgyilagos megítélését Magyarországon.
* * * Az értekezés részleteit konferenciákon és egyes fejezeteit a Doktoranduszok Fórumán mutattam be. A konferenciákon Fábry Zoltánnak a magyarországi írókkal való kapcsolatáról tartottam előadásokat. Köszönöm a Németh László konferencia (Nyíregyháza, 2001. május 17.), a Móricz Zsigmond – magyar próza című konzultáció (Miskolc, 2004. április 16-17.) és a József Attila konferencia (Lillafüred, 2005. június 7-8.) résztvevőinek a segítő hozzászólásait, megjegyzéseit. Köszönöm a doktorandusz társaimnak, hogy a Doktoranduszok Fórumán és a szemináriumon a vitákban elmondták véleményüket munkámról. Köszönöm témavezetőm, dr. Kabdebó Lóránt, a Miskolci Egyetem Irodalomtudományi Doktori Iskola vezetője és tanáraim, dr. Ferenczi László és dr. Szili József szakmai segítségét, tanácsait.
105 SUMMARY Zoltán Fábry wrote essays and articles on the rights of Hungarian ethnic minority in Slovakia from the 1920s. The thesis analyses mainly these works and their style. He formulated his conviction, vox humana that is human voice in 1936. The thesis scrutinizes the genesis of his idea. I collate his thoughts with the anti-war poems by Endre Ady. The volume entitled Human Voice by Sándor Márai also affected his idea. He firmly believed in humanism. He searched for the ways of solving human problems in his essays and critiques too. He insisted on his belief from first to last. The thesis is seeking the answer for this question: How did the view of vox humana grow in different historical periods? He was always interested in the works of literature depicting social reality. The genre of essay has always taken a prominent part in Hungarian literature in Slovakia. So I analyse the stylistic features of his essays. It’s worth analysing his writings as works of literature. He made the form of the traditional essay wider and deeper. He explored the possibilities of language. The first chapter of the thesis presents his connection with contemporary writers. Two poets, László Mécs and Dezső Győry had similar mentality in Slovakia. Zoltán Fábry had a lasting friendship with them. But in the 30s his view of the writer’s purpose changed dramatically. He had a dogmatic attitude and he didn’t take account other opinions. He assaulted the best Hungarian writers of the journal Nyugat (West). In the middle of the 30s his notion changed: he defended democracy and Hungarian ethnic minority against fascism. Slovakian Mission: 1938 is one of his most characteristic essays, because he summarizes his thoughts about this topic. We don’t know too much about his activity between 1939 and 1945. I try to reconstruct it by the help of his works. Publication was prohibited for him but he wanted to combat against fascism by his essays and articles. He was imprisoned two times. I highlight the importance of his diary. It was written between 1945 and 1948. It wasn’t allowed to publish his essays. The Hungarian ethnic minority was deprived of all rights. We can get to know this historical period better from his diary, so I analyse it in detail. The book wasn’t published in his life, but he utilized some of its thoughts in other essays. His most famous memorandum entitled A vádlott megszólal (The Accused Begins to Speak) resembles the diary. So the thesis demonstrates the likeness of these works. The chapter Struggle against schematism shows the continuity of his view . During the socialist regime he advocated the idea of vox humana again. His correspondence after 1946
106 isn’t well-known. I did research on it in the Manuscript Archive of the Hungarian Academy of Sciences, Gyula Illyés Archives and his inheritence. An important debate broke out because of the different recepcion of his works during the socialist regime in 1958. It was the so called vox humana case. Two writes believed that his mental attitude was conservative. The thesis summarises the moral of this discussion. I deal with the censored book entitled Palackposta (Bottle Post). Strict censorship was introduced in the socialist Czechoslovakia. They removed some of his sentences which were considered „awkward”. They omitted his thoughts about Christian love in the essay entitled Az idő igaza (The Truth of Time). In this manner they falsified his thoughts. Zoltán Fábry wrote about the measure of mutilation in his letter to Gyula Illyés. The thesis describes the reception of his books. His essays and articles were interpreted in different ways. I highlight the authors’ opinions who judged his life-work correctly during the socialist regime. László Koncsol, Árpád Tőzsér, Lajos Turczel wrote their critiques without ias in Slovakia. The revolution of 1968 was full of contradictions, because Slovak chauvinism intensified. Zoltán Fábry argued for the Hungarians’ rights convincingly. He wrote his candid opinion about the political conflicts in his essays. The last chapter deals with the reception of his works after 1970. True assess of his books began only after the change of the regime. A debate broke out in the 90s. Two viewpoints blossomed out: a moral and an aesthetic stand conflicted with each other. The thesis reviews the different opinions. Nowadays Hungarian readers know little about his books. The goal of the essay is to analyse his essays authentically. So readers can judge Zoltán Fábry’s oeuvre correctly. I presented some extracts of the thesis in PhD students’ Forum and seminary. I delivered lectures about Zoltán Fábry’s connections with Hungarian writers in conferences. The participants of László Németh Conference (Nyiregyháza, 2001), Zsigmond Móricz – Hungarian prose Consultation (Miskolc, 2004) and Attila József Conference (Lillafüred, 2005) helped me with their remarks. I express my thanks to Dr. Lóránt Kabdebó, the leader of the Doctoral School for his professional help. I gratitude to my teachers, Dr. László Ferenczi and Dr. József Szili for their valuable counsels.
107
FÜGGELÉK
108
A stószi szülői ház
A nagyapa, Fábry János hársfái a Bódva mentén
109
Meditálás a fekvőszékben
110
A cenzúrázott Palackposta című könyv Fábry Zoltán javításával (Illyés Gyula Archívum és Műhely)
111
Veres Péternek 1964. X. 15-én küldött arcképe (Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára)
112
Stószi emlék 1965. V. 29-ről: Forbáth Imre, Törökné Erdélyi Ilona, Béres József, Illyés Gyula feleségével és Fábry Zoltán
113
Németh László és Fábry Zoltán a stószi kertben 1966. július 27-én
114
Mécs László levele Fábry Zoltánnak (Csemadok-központ, Pozsony)
115
Pihenő a hegyekben (Hevessy Zoltán felvétele)
116
Kedves József Attila-kötetének olvasása közben
117
Portré az íróasztalnál
118
Fábry Zoltán Schreiber Alizzal tréfálkozik
119
Az Irodalmi Szemle a 70 éves Fábry Zoltánt ünnepi számmal köszöntötte
A folyóirat megemlékezett születésének 80. évfordulójáról
120
Az író sírjánál 1975-ben: Löffler Béla szobrászművész, a szerző és felesége, Petőváriné Sélley Zsuzsanna
121
A síremlék (Löffler Béla alkotása)
