Peter F. Hamilton JÚDÁS ELSZABADUL I

Peter F. Hamilton

JÚDÁS ELSZABADUL I.





    



Peter F. Hamilton

Júdás elszabadul I.



  



   

    

 

   

Sophie Hazel Hamiltonnak Csak akkor jöttem rá, mennyire hiányoztál, amikor végre megjöttél.

Szerepl k Daniel Alster – Nigel Sheldon f tanácsadója Alessandra Baron – híres médiaszemélyiség Dudley Bose – a Gralmondi Egyetem újjáélesztett csillagásza Gore Burnelli – a Burnelli Nagy Család feje Justine Burnelli – fontos társasági személyiség a Földön, politikus Thompson Burnelli – a Nemzetközösség szenátora, újjáélesztés alatt áll Rafael Columbia – tengernagy, az rvédelem vezet je Paul Cramley – hekker Sötéttóvárosban Elaine Doi – a Nemzetközösség elnöke Adam Elvin – egykori radikális, az Emberi Öntudat rz i hadbiztosa Hoshe Finn – nyomozó Sötéttóváros rend rségénél Toniea Gall – az Emberi Lakosok Szövetségének elnöke a Mennyei Angyalon McClain Gilbert – a flotta kapitánya Crispin Goldreich – szenátor, Nemzetközösség Költségvetési Bizottságának elnöke Bernadette Halgarth – Isabella anyja, a Csillagutazó ügynöke Isabella Halgarth – a Csillagutazó ügynöke Victor Halgarth – Isabella apja, a Csillagutazó ügynöke A Mennyei Angyal – értelmes idegen rhajó Alic Hogan – rnagy a flotta hírszerzésénél Ozzie Fernandez Isaacs – a féregjárat technológia társfeltalálója; a T V társtulajdonosa Bradley Johansson – az Emberi Öntudat rz i szervezet alapítója Patricia Kantil – Elaine Doi f tanácsadója

Renne Kempasa – hadnagy, a flotta hírszerzésének nyomozója Natasha Kersley – a Seattle-projekt vezet je Anna Kime – Wilson felesége és vezérkari f nöke Wilson Kime – egykori NASA-pilóta, tengernagy, a flotta parancsnoka John King – hadnagy a flotta hírszerzésénél Edmund Li – a Peremvilág teherforgalmi ellen rz részlegének tisztje, az r Kapuja pályaudvarán Bruce McFoster – az Emberi Öntudat rz i egyik klánjának tagja Kazimir McFoster – az Emberi Öntudat rz i egyik klánjának tagja Samantha McFoster – az Emberi Öntudat rz je, a bolygó bosszújának mérnöke Olwen McOnna – az Emberi Öntudat rz i szervezet tagja Stig McSobel – az Emberi Öntudat rz i szervezet tagja, az armstrongvárosi osztag vezet je Michelangelo – híres médiasztár és közéleti személyiség Oscar Monroe – kapitány, az Emberi Öntudat rz i támogatója Morton – büntetett el élet kommandós Kaspar Murdo – a Sáfrány Klinika f gondnoka Paula Myo – a Szenátus Biztonsági Szolgálatának nyomozója Jim Nwan – alhadnagy a flotta hírszerzésénél Matthew Oldfield – alhadnagy a flotta hírszerzésénél Orion – árva fiú az Ezüstbolygóról Torkos Terka – feln tteknek szóló ÖI-filmek sztárja Quatux – egy raiel a Mennyei Angyalon Ramon DB – a Butta szenátora, az afrikai frakció vezet je Simon Rand – Randváros alapítója, az ellenállás vezet je az Elan bolygón Mellanie Rescorai – az uniszféra híressége, az ÉI ügynöke Gwyneth Russell – alhadnagy a flotta hírszerzésénél Vic Russell – alhadnagy a flotta hírszerzésénél Bruno Seymore – a Második Esély tudományos tisztje Nigel Sheldon – a féregjárat technológia társfeltalálója; a T V társtulajdonosa

Tunde Sutton – a Második Esély tudományos tisztje Tarlo – nyomozóhadnagy a flotta hírszerzésénél Tochee – ismeretlen származású idegen lény Ügynök – az Illuminátuson m köd , befolyásos alvilági közvetít Liz Vernon – biogenetikus, Mark felesége Mark Vernon – ezermester mérnök

Rövidítések CsI – Csillagászati egység ÉI – Érz Intelligencia fgyu – fénysebességnél gyorsabb utazás KI – Korlátozott Intelligencia OÁ – organikus áramkör ÖI – összérzékszervi interfész T V – Térhajlítású rközlekedési Vállalat

EL SZÓ

Renne Kempasa hadnagyot valamiért már az els pillanattól kezdve nyugtalansággal töltötte el ez a nyomozás. Tudatalattija akkor adta le az els csendes riasztást, amikor megpillantotta az áldozat fény z lakását. Korábban már vagy száz alkalommal járt hasonló lakóhelyeken. Pontosan az ilyen, minden elképzelhet földi jóval felszerelt, nagyvárosi álomlakásokban éltek az Összérzékszervi Interfész szappanoperáiban felt n , leny göz h sök. Ezek a gyönyör szinglik fenemód sokat kerestek, így aztán gond nélkül telt nekik arra, hogy egy túlfizetett bels építész által megálmodott, nagyjából ötszáz négyzetméteres, extravagáns lakásban tengessék hétköznapjaikat. A valódi világban persze az ilyesmi elképzelhetetlen lett volna, ám a forgatókönyvírók úgy vélték, hogy a gazdag fiatalok történetében rengeteg drámai vagy éppen mulatságos fordulat lehet sége rejlik. Renne most mégis éppen egy ilyen lakásban állt. Csupán egy nap telt el azóta, hogy az rz k egy repeszgránát-üzenetben árulással vádolták meg Elaine Doi elnököt. Azt állították, hogy a n a Csillagutazó ügynöke. A fény z eleganciával berendezett lakást egy újrahasznosított ipari épületegyüttes legmagasabb emeletén alakították ki Arevalo f városában, Darocában. A széles, osztatlan nappali tágas napozóerkélyben folytatódott. Innen csodálatos kilátás nyílt a város szívét átszel Caspe folyóra. Hasonlóan a legtöbb sikeres els generációs rbeli bolygók f városaihoz, Darocában is rengeteg elegáns épületet és a látóhatárig húzódó, széles sugárutat lehetett találni a parkok között. A bolygó jellegzetes, bronzárnyalatú, reggeli napsütésében az éles kék fényben ragyogó folyó csak fokozta a f város látképének leny göz hatását. Júdás elszabadul I.

11

Renne enyhe hitetlenkedéssel csóválta meg a fejét, amikor szétnézett a környéken. A flotta ugyan tisztességes fizetést adott, ám még ebb l a pénzb l sem tellett volna az itteni lakbér kifizetésére. Ráadásul a lakás bérleti díját három, huszonöt évnél is fiatalabb lány fizette. Ez volt a tényleges életkoruk, hiszen még nem fiatalították meg ket. A lányok egyike, Catriona Saleeb engedte be Renne-t és Tarlót. Az alacsony, huszonkét éves n hosszú, fekete haját csigákba tekerték. Egyszer , zöld ruháját er teljes, geometrikus, lila csíkok díszítették. Renne persze egyb l kiszúrta, hogy a házigazdájuk egy eredeti Fon márkájú ruhát visel. Egy ilyen „rongy” több mint ezer földi dollárba került. Ez a lány meg a legnagyobb lelki nyugalommal otthonkaként viselte. A hadnagy e-titkára kivetítette Saleeb adatait gazdája virtuális látómezejére. A házigazda a Morishi Nagy Család egyik ifjabb tagja volt. Daroca kiterjedt üzleti negyedében, egy bankban dolgozott. Két barátja közül Trisha Marina Halgarth a Veccdale alkalmazásában állt, termékelhelyez beosztásban. A Halgarth cég leányvállalata elegáns háztartási rendszereket tervezett. A harmadik lány, Isabella Halgarth a város egyik kortárs m vészettel foglalkozó galériájában dolgozott. Hihet nek t nt az összkép. A három jómódú hajadon közösen bérelt lakást a nagyvárosban. Együtt buliztak, míg végre amúgy isten igazából be nem indul a karrierjük, vagy a derült égb l el nem bukkan egy hozzájuk hasonlóan el kel és gazdag férjjelölt. A szerencsés illet akkor majd karjaiba zárja a kiválasztottat, hogy a kett jük pénzügyi alapjainak egyesítéséb l finanszírozott családi házban nekiálljanak a szerz désben rögzített számú gyermek el állításának. – Ez ám a men kégli! Valóságos palota – mondta Tarlo, amikor kicsit beljebb értek a nappaliba. Catriona a nyomozó felé fordult és rámosolygott. Arckifejezése egyértelm vé tette, hogy mennyire vonzónak találja a tisztet. – Igazán kedves. Tudja, a családunké a ház, így aztán nem túl magas a lakbér. – Gondolom, bulizhatnak, ameddig csak bírják. Igaz? A lány kihívóan ránevetett. – Elképzelhet . Renne felháborodott pillantást vetett a társára. Szolgálatban nem illett felszedni a lehetséges szemtanúkat. A férfi azonban csupán egy 12

Peter F. Hamilton

vigyorral válaszolt. Tökéletesen szabályos, hófehér fogsora kiragyogott kellemes, napbarnított arcából. Renne pontosan tudta, hogy ennek a vigyornak csak kevés n tud ellenállni a Párizs környéki klubokban és bárokban. Catriona átvezette a nyomozókat a konyhába. Ezt a részt csupán egy széles, márványlappal fedett pult választotta el a nappalitól. Az ultramodern konyhát minden elképzelhet háztartási berendezéssel felszerelték. A készülékeket a hattyúfehér, tojás alakú, falra szerelt modulokban helyezték el. A nyomozó valahogy nem tudta volna elképzelni, hogy a drága szerkezeteket túl gyakran használták volna. Ezek a lányok nem igazán szoktak f z cskézni. Valószín leg még a mindentudónak látszó szakácsbotoknak sem akadt túl sok dolguk. A másik két lány magas bárszéken ült a pult mellett. – Trisha Marina Halgarth? – kérdezte Renne. – Az én volnék – felelte az egyik lány, és lekászálódott a székér l. A szív alakú arc egészen halovány árnyalatú, olajbarna b rén parányi, sötétzöld OÁ-tetoválások látszottak. A pillangószárnyra emlékeztet alakzatok a mogyoróbarna szemekt l indultak el a halánték felé. Trisha védelmez vértezetként viselte túlméretezett, hófehér fürd köpenyét. Önkéntelenül is megmarkolta a bolyhos szövetet, igyekezett összehúzni magán. Mezítelen lába minden ujján ezüstgy r k csillogtak. – A flotta hírszerz szolgálatától jöttünk – mondta Tarlo. – Kempasa hadnagy és én azt próbáljuk kideríteni, mi történt önnel. – Igazából csak az érdekli, hogy lehettem ennyire naiv! – csattant fel a lány. – Nyugi, drága – figyelmeztette Isabella Halgart. Átkarolta Trisha vállát. – Ezek itt a jófiúk. Felállt és szembefordult a nyomozókkal. Renne azon kapta magát, hogy kénytelen felemelni a fejét, mert Isabella jó pár centiméterrel magasabb volt nála. Csupán egy kicsivel lehetett alacsonyabb Tarlónál. Rendkívül sz k farmere kihangsúlyozta karcsú lábát. Hosszú, sz ke haját egyetlen, egészen a csíp jéig leér fonatban fogta össze. Ez a fiatal n maga volt a testet öltött, könynyed elegancia. Tarlo most már majdnem fülig ér szájjal vigyorgott. Renne a legszívesebben beleverte volna a társa fejét a lakosztály falába, miközben Júdás elszabadul I.

13

hangosan üvöltve felhívja a figyelmét a megfelel viselkedést szabályzó el írásokra. Az sem ártott volna, ha közben a mutatóujját vádlón rászegezi a vigyorgó férfira. Ehelyett úgy döntött, az lesz a legjobb, ha nem tör dik azzal, hogy a szobában mintha mindenki a párzást felvezet násztáncra készülne. Nyugodt hangon szólalt meg: – Számos hasonló esetben jártam már el, Halgarth kisasszony. Azt tapasztaltam, hogy az áldozatokat csak a legritkább esetben lehet ostobasággal vagy naivitással vádolni. Az rz k hosszú évek kemény munkájával egészen elképeszt en körmönfont módszereket fejlesztettek ki. – Milyen hosszú évek?! – hördült fel Catriona. – Miért nem kapták már el ket? Renne továbbra is udvarias maradt. – Úgy gondoljuk, hogy közel járunk az ügy lezárásához. A három lány összenézett. Csak úgy áradt bel lük a kételkedés. Trisha ismét leült. Még jobban összehúzta magán a köntösét. – Tudom, hogy most rendkívül kellemetlenül érzi magát – nézett rá Tarlo. – Mi volna, ha kezdetnek elárulná, hogy is hívták azt a fickót? Már nem vigyorgott. Gyengéd, bátorító mosoly derengett az arcán. Trisha vonakodva bólintott. – Howard Liangnak hívták – mondta, aztán er tlenül elmosolyodott. – Ugye igazából nem is ez a valódi neve? – Nem – válaszolta a tiszt. – Viszont amikor ezt az álarcot viselte, közben jelent s adatforgalmat generált Daroca kiberszférájában. B nügyi szoftverelemz osztagaink kibányásszák majd a gyanúsítottal kapcsolatba hozható fájlokat. Rengeteg ilyen fájlt. Akkor majd ellen rizni tudjuk a felvett személyazonosságával kapcsolatos adatokat. Kiderül, hogy hol lépett be vele a rendszerbe. Talán az is, hogy kik vettek részt a hamisításban. Minden apróság számít. – Hogyan találkoztak? – kérdezte Renne. – Egy bulin. Elég sok meghívást kapunk – válaszolta Trisha, és segítségkér n két barátn jére pillantott. – Nagyvárosban lakunk – biccentett Isabella. – Daroca tehet s bolygó. Az embereknek van pénzük és persze idejük is a kikapcsolódásra. Jókedv pillantást vetett Tarlóra. 14

Peter F. Hamilton

– Trish és én ugyanazon dinasztia leszármazottai vagyunk. Catriona egy Nagy Család gyermeke. Fogalmazzunk úgy, hogy sokan rajonganak értünk. – Howard Liang vagyonos ember volt? – tudakolta Renne. – Nem volt pénzalapja – vágta rá Trisha, aztán elpirult. – … mondta, hogy nincs. A családja állítólag a Velainesr l származott. Azt is elmondta, hogy pár év telt el az els megfiatalító beavatkozása óta. Meglehet sen kedveltem. – Hol dolgozott? – A Ridgeon Pénzügyi Tanácsadónál, a befektetési tanácsadó részlegen. Édes istenem, lehet, hogy egy szó sem igaz az egészb l! – jajdult fel a lány, majd szabad kezével a fejéhez kapott, és vadul dörzsölni kezdte a homlokát. – Azt sem tudom, valójában hány éves! Semmit nem tudok róla. Még annál is kevesebbet. Ez a legrohadtabb az egészben! Nem az az igazi baj, hogy ellopta a személyi azonosítóm, és még csak az sem, hogy kitörölte az emlékezetemet. Hanem az, hogy… ilyen csúnyán átvert. Micsoda ostoba helyzet! A családunk biztonsági szolgálata rendszeresen küldi a figyelmeztet üzeneteket. Soha az életben nem gondoltam volna, hogy rám is vonatkozhat az óvaintés. – Kérem, ne hibáztassa önmagát – mondta Tarlo –, ezek a fickók elképeszt en ügyesek. Lehet, hogy még engem is átvertek volna! Inkább azt árulja el, mikor látta utoljára. – Három nappal ezel tt. Aznap este bulizni mentünk. Meghívtak a Bourne Clubba. Nagyszabású partit szerveztek. Egy új sorozatot indítottak útjára, azt kellett megünnepelni. Utána elmentünk vacsorázni, végül hazajöttem. Legalábbis azt hiszem. A lakás ellen rz rendszere szerint hajnali ötre értem haza. Semmire sem emlékszem abból, ami a vacsora után történt. Akkor kaptak el? – Valószín – felelte Renne. – Ez a Mr. Liang együtt lakott valakivel? – Nem. Övé volt a lakás. Találkoztam néhány cimborájával. Azt hiszem, ridgeoniak voltak. Csupán pár hét óta jártunk együtt. Sajnos már ez is éppen elég volt ahhoz, hogy óvatlanná váljak. – A lány dühösen megrázta a fejét. – Olyan rohadt helyzetbe kerültem! Az egész Nemzetközösség azt hiszi, hogy szerintem földönkívüli az elnökünk. Hogy nézzek a többiek szemébe bent a munkahelyemen? Vissza kell Júdás elszabadul I.

15

mennem a Solidade-re, hogy átszabassam az arcomat! Utána majd új nevet fogok használni. – Talán ez jelenti a megoldást – biccentett Tarlo, és lágy hangon folytatta –, el tte azonban el kell végeznünk önön néhány vizsgálatot. Odakint az el csarnokban várakozik egy igazságügyi-egészségügyi csoport. A vizsgálatokat elvégezhetik egy klinikán, de akár itt is. Amelyik jobban megfelel önnek. – Csinálják itt! – vágta rá Trisha. – Csak essünk már túl rajta! – Ahogy parancsolja. Egy másik osztag átkutatja azt a lakást. – Mégis mire számítanak, mit fognak ott találni? – tudakolta Isabella. – Megkeressük az elkövet DNS-ének lenyomatait – felelte Renne. – És ki tudja… mást is kideríthetünk. F leg akkor, ha azt a lakást használták harcálláspontként. Begy jtjük a Ridgeon Pénzügyi Tanácsadótól a személyes aktáit. Szeretném, ha Trisha megnézné, hogy azonosítsa. Nagy segítséget jelentene, ha lenne egy fényképünk róla. – Nem változtatta meg mostanra a személyazonosságát? – kérdezte Catriona. – De igen. Csakhogy a vizsgálatunk során els sorban a hátterére fogunk összpontosítani. A múltjára. Ott rejlenek a származására utaló apró jelek. Meg kell értenie, hogy le kell számolnunk ezzel az egész b nszövetkezettel. Liang csak akkor nyerheti el méltó büntetését, ha leleplezzük az rz ket. Nem személy szerint áll a célkeresztben. Még jó húsz percig id ztek a fény z lakosztályban. Felvették a lányok vallomását, majd átadták ket a igazságügyi-egészségügyi szakembereknek. Renne már félúton járt az ajtó felé, amikor megtorpant, és még egyszer körülnézett a nappaliban. Trisha éppen elindult a hálószobája felé, két egészségügyis társaságában. – Mi van már? – mordult fel Tarlo. – Semmi – felelte a társa, ám még egyszer alaposan megnézte magának Catrionát és Isabellát, miel tt távoztak. – Ki vele! – mordult fel a férfi, amikor a lifttel elindultak lefelé az el csarnok irányába. – Ismerlek. Látom, hogy valami nyugtalanít. – Dèjá vu. – Hogy mi? – Már láttam korábban is ezt a tetthelyet. 16

Peter F. Hamilton

– Én is. Valahányszor az rz k az uniszférára borítják a teli bilit, a f nök mindig minket zavar ki, hogy körülnézzünk. – Bizony. Úgyhogy neked is fel kellett volna ismerned. Emlékszel a Minilyára? Tarlo savanyú képet vágott, miközben kinyílt az ajtó. Kisiettek az el térbe. – Valami rémlik. Olyan négy évvel ezel tt lehetett. De ott négy fiatal srác lakott egy helyen. – És akkor mi van? Mi ez a szexista hozzáállás? Ez most talán azért volna más, mert itt csajok laknak? – Szállj le rólam! – Pontosan ugyanaz volt a helyzet, mint itt, Tarlo. Ezenkívül láttunk már jó pár lánycsapatot is. – A Nzegán. April Gallar Halgarthot. Nyaralni ment oda. – Aztán ott volt még a Buwangwa is. Nehogy kihagyd! – Na jó, mire akarsz kilyukadni? – Nem tetszik, hogy ismétlik önmagukat. Az rz k pontosan tudják, hogy sokkal könnyebben nyakon csípjük ket, ha görcsösen ragaszkodnak egy módszerhez. – Milyen módszerhez? Nem látom az ismétl dést. – Azt nem mondanám, hogy minden pontosan egyforma. – Akkor mir l van szó? – Nem vagyok egészen biztos a dologban. Mégis ugyanazokat a módszereket használják. Az ilyesmi nem jellemz rájuk. Tarlo ment el re az el csarnok forgóajtaján keresztül. E-titkárán keresztül hívott egy városi taxit. – Az rz k nem válogathattak ebben az esetben. Azt hajlandó vagyok elismerni, hogy galaxisunkban szép számmal élnek butuska ifjú Halgarthok, ám ami az életmódjukat és a társas kapcsolatrendszerüket illeti, nem túl nagy a változatosság. Nem az rz k ismétlik önmagukat, hanem a drágalátos Halgarthok. Renne komor képpel figyelte a lassító és megálló taxit. A társának igaza volt, ám a nyomozó egészen másfajta összefüggéseken töprengett. – Elképzelhet nek tartod, hogy a Halgarth család biztonsági szolgálata megpróbálta kelepcébe csalni a tettest? Lehet, hogy valójában csalinak használnák Trishát? Júdás elszabadul I.

17

– Nem! – vágta rá azonnal ingerülten a férfi. – Kizárt. Ha csapda lett volna, akkor már azon az éjszakán lekapcsolták volna Liangot, amikor el ször találkozott Trishával. A hamisított személyazonossága talán megtéveszthette a Ridgeon Pénzügyi Tanácsadó személyzetiseit, ám kizárt, hogy megúszta volna, ha a Halgarthok szeme elé kerül, miközben az elhárításuk éppen csapdát állít… elképzelhetetlen. – Egész biztos, hogy nem ülnek tétlenül. Ha én volnék a Halgarth család vezet je, akkor rohadtul ideges lennék, amiért a családomra újra és újra lecsapnak az rz k. Tarlo kényelmesen elhelyezkedett a taxi b rülésén. – A nagykutyák a maguk módján igencsak rászálltak a f nökre. Szorongatják rendesen. – Amúgy igazad van, én sem gondolom, hogy itt és most kelepcét állítottak volna. Biztosra veszem ugyanis, hogy ebben az esetben szóltak volna nekünk. – Tényleg? – Talán nem – ismerte be a n . – De mivel most nem állítottak kelepcét, ezért mindegy, hogy mit tettek volna. – Nem lehetünk biztosak abban, hogy ez nem kelepce volt. – Nem kapták el Liangot, és nem is szóltak nekünk az akciójukról. Az eljárás ezen szakaszában már mindenképpen jelezték volna. – Az sem kizárt, hogy ott lihegnek Liang nyakában, és nem akarják megriasztani azzal, hogy leadják nekünk a drótot. – Nem err l van szó! – hördült fel Renne, de közben nem nézett a társára. – Ez az egész valahogy nem klappol. Túlságosan kézenfekv minden. – Mi az, hogy túlságosan? A n összerezzent a társa hangjából kicsendül , hitetlenked döbbenet hallatán. – Jó, lehet, hogy túlzás… akkor is nyugtalanít. Ott ez a fény z lakás. Meg a három csaj. Mintha nagy bet kkel kiírták volna a falra: „Figyelem, figyelem! Itt ostoba, gazdag libák laknak, gyertek és kopasszatok meg minket!” – Dögöljek meg, ha értelek. Akkor ki bénázott ebben az ügyben? Az rz k vagy a Halgarthok? – Hát… Nem gondolnám, hogy a Halgarthok. Persze, ha rosszul állították fel a csapdát… 18

Peter F. Hamilton

A férfi elvigyorodott. – Te is kezdesz olyan szörnyen viselkedni, mint a f nök, ha felmerül egy összeesküvés lehet sége. Legközelebb már magát a Csillagutazót fogod vádolni. – El fordulhat – felelte a n bizonytalan mosollyal. – Ennek ellenére megírom a jelentésemben, hogy szerintem itt valami nagyon nincs rendben. – A karriered bánja. – Ugyan! Mégis milyen nyomozó vagy? Az álmoskönyv szerint nekünk a megérzéseinkre kell hagyatkoznunk. Nem szoktál b nügyi filmeket nézni? – Az uniszféra sorozatait csak olyanok nézik, akiknek nincs életük. Nekem viszont egyetlen szabad estém sem akad. – Azt meghiszem – vágta rá Renne mindentudó mosollyal. – Még most is a dögös haditengerészeti egyenruhádban feszítesz, amikor szétnézel a bárokban? – A flotta tisztje vagyok. Miért ne viselhetnék egyenruhát? Renne hangosan felkacagott. – Édes istenem! Tényleg bejön? – Az egyenruha csodákra képes, ha olyan lányokkal futsz össze, mint amilyen ez a három csajszi is. A n felsóhajtott. – Most komolyan – gy zködte Tarlo. – Mégis mir l tudsz beszámolni Myónak? Hogy megérzésed támadt? Egy pillanat alatt elhajt a fenébe. Ne is számíts arra, hogy segíteni fogok! Semmi rendkívülit nem tapasztaltam odafent. – A f nök kifejezetten nagyra értékeli, ahogy kivizsgáljuk az ügyeket. Pontosan tudod, mit szokott mondani. Hogy holisztikusabb módon kell a b ncselekményeket kezelnünk. – A holisztikus nem azt jelenti, hogy igazlátással kellene próbálkoznunk.

Még negyven perccel kés bb is vitatkoztak, amikor már visszaértek a párizsi irodába. Paula Myo irodája el tt öt egyenruhás tiszt várakozott. – Mi ez az egész? – kérdezte Tarlo Alic Hogant. Júdás elszabadul I.

19

– Columbia odabent van a f nökkel – válaszolta az rnagy. Úgy t nt, rosszul érzi magát a b rében. – Jézusom! – suttogta Renne. – Alighanem a Los Angeles-i balhé miatt. Eredetileg arról volt szó, hogy ma reggel kezdem el a nyomozást. Megnéztem volna, hova vezetnek a szálak. – Mindannyiunknak ez lett volna a dolga – felelte Hogan. Komoly er feszítésébe került, hogy el tudjon fordulni a bezárt ajtótól. – Találtak bármit is a Darocán? Renne lázasan töprengett. Nem igazán tudta, mit válaszoljon. Hogan elképeszt en vaskalapos volt. – Az rz k a szokásos módszereiket alkalmazták – szólt közbe Tarlo gyorsan. Szúrós pillantást vetett a társára. – Otthagytuk a b nügyi helyszínel ket, hogy mindent átnézzenek. – Rendben. Tájékoztassanak a fejleményekr l. – Igenis, uram. – Még hogy a szokásos módszereiket! – suttogta Renne vicsorogva, miközben bementek az irodahelyiségbe. – Inkább örülnél, hogy megmentettem a nyakadat! – vágott vissza Tarlo. – A f nöknek ugyan fecseghetsz mindenfélét a megérzéseidr l, de eszedbe ne jusson ilyesmivel fárasztani Hogant. Azt a faszfejt nem érdekli más, csak hogy kipipálhassa a dolgokat. – Jól van, na! Értem én – mérgel dött a n . Paula Myo ekkor lépett ki az irodájából. Egy jókora táska lógott a válláról, egyik a kezében azt az apró rabbakasz növényt tartotta, amely egészen mostanáig ott állt az ablakpárkányon. Rafael Columbia kivörösödött arccal állt az asszony mögött. A tengernagy szolgálati egyenruhát viselt. Renne még sosem volt tanúja annak, hogy Myót bármi is kihozta volna a sodrából. A fiatalabb n hátán végigfutott a jeges borzongás. Lehetetlennek t nt, hogy a f nököt bármi is ennyire felzaklassa. – Minden jót! – fordult Myo a teremben álló tisztek felé. Nem nézett egyik jükre sem. – Köszönöm, hogy olyan keményen dolgoztak. – Paula? – hördült fel Tarlo. A n alig láthatóan megrázta a fejét, mire a férfi elnémult. Renne némán figyelte Paula Myo távozását. Mintha csak egy temetési menet néz je lett volna. 20

Peter F. Hamilton

– Hogan parancsnok! – csattant Columbia hangja. – Bejönne velem egy pillanatra? A tengernagy visszasietett Myo szobájába. Alic Hogan szinte futva indult utána. Bezárta maga mögött az ajtót. Renne belerogyott a székébe. – Ez egyszer en lehetetlen! – suttogta hitetlenkedve. – Nem rúghatják ki csak úgy, hiszen Myo gyakorlatilag azonos az egész elcseszett Igazgatósággal. – Csakhogy ez itt már nem az Igazgatóság – figyelmeztette Tarlo halkan. – Többé már nem.

ELS FEJEZET

Az ionpisztoly lövéseinek hangja jól hallatszott a Los Angeles-i Galactic biztonsági szolgálatának irodájában. A fegyver zaját azonban azonnal elnyomta a hangos sikoltozás. Alic Hogan parancsnok halálra vált tehetetlenséggel bámulta a képerny ket, miközben a merényl távozott a tetthelyr l. Kazimir gyilkosa keresztülrohant a Carralvo terminál nagycsarnokán. Menekülés közben folyamatosan tüzelt. A halálra rémült utasok hasra vágták magukat, vagy megpróbáltak menedéket keresni a korlátok mögött. – A B osztag fent van a fels szinten – jelentette Renne a saját munkaállomása mögül. – Tisztán látják. – Kapcsolják le! – parancsolta Hogan. Feszült arckifejezéssel figyelte a kamera elmosódott képét. Az osztag mesterlövésze egy ionimpulzussal telibe találta az orgyilkost. A menekül alak körül egy pillanatra felragyogott a bíborszín szikrák dicsfénye. – A rohadt életbe! – hördült fel Hogan. A következ két lövés is célba talált. A téren mintha ragyogó szikrákat lövell szök kút m ködött volna. Az izzó részecskék beleégtek a falakba és a reklámtáblákba. Hangos sikoltozás és jajveszékelés támadt, amikor a statikus feszültség csápjai megérintették a rejt zköd k ruházatát. Csúnyán belemartak a kiabálók b rébe. A füst miatt m ködésbe léptek a vészjelz k. Elnyújtott, hangos vonyításuk csak fokozta az amúgy is elviselhetetlen hangzavart. – A célszemélyen er tér van! – kiáltotta Renne. – Ilyen távolságból nem tudják átütni. Júdás elszabadul I.

23

Hogan megnyitotta az általános kommunikáció ikonját virtuális látómezején. – Valamennyi osztag közelítse meg a célszemélyt! Addig üldözzék, amíg nyílt területre nem ér. Utána nyissanak tüzet! Túl kell terhelni azt az er teret. Miközben feszülten figyelte, ahogy az alárendeltjei azonnal engedelmeskednek az új utasításoknak, hirtelen vibrálni kezdtek a munkaállomások képerny i. Virtuális látómezején figyelmeztet vörös pontok villantak fel, jelezve, hogy súlyos nehézség támadt a pályaudvar hálózatában. – Zavarószoftverek léptek m ködésbe a helyi hálózat csomópontjain – jelentette az e-titkára. – Az irányító Korlátozott Intelligencia megpróbálja kisz rni ket. – A kurva életbe! – üvöltötte Hogan, és az öklével nagyot csapott a konzoljára. A helyiség túloldalán Burnelli szenátor felkelt a székéb l. A gyönyör , fiatal n arcán kétségbeesés látszott. Mintha csak valamilyen felfoghatatlan b ntudat gyötörte volna. A képerny kön jól látszott, hogy egymás után kihunytak a kamerák képei. A helyüket átvette a statikus zavar örvénylése. A menekül orgyilkost most már csupán egyetlen képerny n lehetett látni. A felvételt egy, a magasban, a tet n elhelyezett érzékel készítette. Hogan jól látta, ahogy a gyilkos végigfut a 12A peronra vezet járaton. Jó száz méterrel lemaradva a flotta két nyomozója rohant utána. Mind a hárman használták a fegyverüket. A kép lassan kihunyt. A pályaudvar képét elnyelte a szürke köd. Hogan felhördült. Ennek egyszer en nem lett volna szabad megtörténnie! Valóságos katasztrófa volt, amit az el bb átélt. Ráadásul a szerencsétlenség épp egy szenátor szeme láttára sújtott le rájuk. Nem akárki ült a szobában, hanem az a magas rangú politikus, akit l az els használható értesülésük származott. Végre sikerült az rz k nyomára bukkanniuk. Hogan semmiképpen nem akarta elveszíteni ezt a nyomot. A parancsnok virtuális keze egymás után gyorsan több ikont is megérintett. Ellen rizte az alárendeltjei gondosan rzött audiocsatornáit. Szerencse volt a szerencsétlenségben, hogy a zavar csupán csekély mértékben befolyásolta a flotta zárt rendszerének kommunikációját. – Kint van a peronon! Kint van a peronon! 24

Peter F. Hamilton

– Jövünk mi is. A második átjárón közelítjük meg a 12A peront. – Lövéseket hallok. – Várj! Ne! Civilek! – Vic, hol vagy? – Jön egy vonat. – Vic? Jóságos isten! – A rohadt életbe! Leugrott a peronról. Figyelem, megismételem! A célszemély a síneken van. A nyugat felé vezet síneken rohan. – Menjenek utána! – parancsolta Hogan. – Renne, ki van odakint? – A H osztag ott van a közelben – felelte a n . Kézi számítógépe képerny jén azonnal el hozta a környék térképét. Ezt a berendezést nem befolyásolta a körülöttük eluralkodó z rzavar. – Tarlo, ott vagy? El tudod kapni? – Igyekszünk – hallatszott a férfi ziháló válasza. A hangos lábdobogás jelezte, hogy a nyomozók rohannak. Hogan csupán a szeme sarkából látta, hogy a szenátor és a test rei távoztak a biztonsági szolgálat irodájából. Közben az e-titkára a virtuális látómezejére hozta a Carralvo terminál áttetsz , háromdimenziós térképét. A 12A perontól nyugat felé tartó sín hamarosan kiért egy kiterjedt, széles területre. Itt legalább száz sínpár haladt egymás mellett. Jó pár keresztez dést is látott. A gyilkos abba az irányba menekült, ahol a síneket egyformán használták a személyszállító szerelvények és a közeli teherpályaudvar vonatai. A legtöbb sín enyhe ívben kanyarodva észak felé fordult. Három kilométerre ott húzódott a féregjáratok bejáratának hosszú sora. – Soha az életben nem jut el odáig – morogta Hogan. Tulloch felé fordult. – Odakint vannak a maga emberei is? Térhajlítású rközlekedési Vállalat biztonsági szolgálatának összeköt tisztje bólintott. – Három osztag. Ebben a pillanatban már jönnek is. Ez a z rzavar ugyan bekavart egy kicsit, de nem befolyásolja az embereim közötti kommunikációt. Ne aggódjon, elkapjuk a fickót a sínek között! Esélye sincs a menekülésre. Hogan újra körülnézett a biztonsági er k irodájában. Az emberei ingerült kétségbeeséssel bámulták hasznavehetetlen képerny iket. Nem tehettek mást, mint hogy kivárják, amíg a KI megtisztítja az állomás Júdás elszabadul I.

25

hálózatát. Közben odakint az üldöz osztagok koordinátákat kiabáltak egymásnak. A beültetései azonnal megjelenítették ezeket a helyeket a térképen. A 12B platformból nyugat felé vezet sínpárt széles körben körülvették az üldöz k. Ez a kör azonban meglehet sen lyukacsos volt. Renne parancsokkal bombázta a többieket. Arra utasította ket, hogy próbálják meg bezárni a réseket. – Lemegyek hozzájuk – jelentette ki Hogan. – Hogy mondja, uram? – kérdezte döbbenten a n . Felkapta a fejét, és csodálkozó arccal fordult elöljárója felé. – Vegye át idefent az irányítást! – hangzott a válasz. – Lehet, hogy odalent tudok segíteni. Nem kerülte el a figyelmét a n arcán felvillanó kétely. Renne azonban engedelmesen rávágta: – Igenis, uram! Hogan persze tisztában volt azzal, hogy mostanában mennyire bizonytalannak t ntek az irányítása alatt álló tisztek. Nem számított túl sokat, hogy örökölte Paula Myo párizsi irodáját. A beosztottjai nem sokra becsülték. Columbia tengernagy helytartójának tartották, olyan politikai ejt erny snek, aki nem igazán ért a szakmához. Amikor belevágtak ebbe a megfigyelésbe, még abban reménykedett, hogy végre kivívhatja a beosztottjai tiszteletét. Úgy t nt azonban, hogy nem csupán az orgyilkos válik köddé, de semmivé foszlik ez a remény is. Az LA Galactic elektronikus rendszerében hatalmas z rzavart okozó szoftverek hatása a fizikai valóságban is jól érz dött. Hogan kénytelen volt a lépcs t használni, mert másként nem tudott volna lejutni a Carralvo irodaépületéb l a terminál el tti térre. M ködésbe lépett az összes lift biztonsági rendszere. Az épületben egyetlen olyan felvonó sem akadt, ami ne állt volna meg ott, ahol éppen volt a riasztás pillanatában. A parancsnoknak négyemeletnyi lépcs n kellett lerohannia a biztonságiak irodájából. A földszintre érve már enyhén lihegett. Odakint a téren a kétségbeesetten menekül emberek rendezetlen tömege fogadta. Az utazóközönségnek fogalma sem volt arról, hol kereshetne menedéket. Zavarba jöttek a helyi hálózat összeomlása miatt, és halálra rémültek a gyilkosság, majd az üldözés láttán. Az sem igazán segített, hogy valamennyi riasztó hangosan bömbölt. A leveg ben felragyogtak a vészkijáratok felé mutató, borvörös, holografi26

Peter F. Hamilton

kus nyilak. Ezek a legkülönfélébb, egymásnak tökéletesen ellentmondó irányokba terelték a tömeget. Hogan elszántan az emberek közé vetette magát. Nem tör dött a fellökött menekül k káromkodásával. A biztos kommunikációs csatornákon át az osztagokat hallgatta. Nem örült a jelentéseknek. Túl sokan bizonytalankodtak. Túl sokan tudakolták, merre kellene menniük. A környéket biztosító tisztek túlságosan is nagymértékben függtek a biztonsági szolgálat irodájában ül társaiktól. A fentieknek kellett volna irányítani a m veletet. Onnan bentr l kellett volna kialakítani az üldöz k hálózatát. Elméletileg az állomás szenzorján keresztül nyomon követhették az eseményeket. A parancsnok elméjén futás közben átvillant a gondolat, hogy meg kell változtatnia a kiképzési módszereket. A szeme el tt ragyogó térképen ugyanakkor jól látta, hogy a saját tisztjeib l és T V biztonsági szolgálatának embereib l álló szabálytalan alakú kör lassan összezáródik a gyilkos feltételezett tartózkodási helye körül. El húzta az ionpisztolyát, és teljes er vel rohant felfelé a 12A peronra vezet rámpán. Ezen a helyen mostanra csupán néhány utas maradt. A falak tövében és az oszlopok között lapultak. Rémülten figyelték a fegyveres férfit, ahogy elfutott mellettük és leugrott a peronról a sínek közé. Azonnal felragyogtak a figyelmeztet , borostyánsárga hologramok. Arra utasították, hogy azonnal álljon meg, és ne menjen tovább. Nem tör dött a vastag bet s feliratokkal, futott tovább a pályaudvar túlsó vége felé. A magasba ível tet alá a szabadból bet zött a ragyogó napsütés. Renne hangja továbbra is h vös és nyugodt maradt, miközben elmondta a többieknek, hogy kinek melyik irányba kell fordulnia vagy továbbmennie. A n minden er feszítése ellenére még mindig jókora nyílások tátongtak az orgyilkos körül egyre sz kebbé váló gy r ben. Hogan összeszorította a száját és csendben maradt, bár remegett a düht l. Az emberei csapnivaló módon tették a dolgukat. Csupán akkor értette meg a bénázásuk okát, amikor maga is kilépett a vakító kaliforniai napsütésbe. Virtuális térképe alapján azt hitte, hogy a vasúti csomópont könnyen átlátható, sima terep lesz. Valójában kietlen, holdbéli táj tárult a szeme elé. Minden irányban sok mérföldnyire húzódott a beton- és acélépítmények áttekinthetetlen útveszt je. Egyik oldalról a zömök raktárépületek és a teherpályaudvar rakodórámpái takarták el a látóhatárt. Azon a helyen pillanatnyi megállás nélkül Júdás elszabadul I.

27

nyüzsögtek a gépek és a botok. A parancsnok el tt azonban ebben a pillanatban is többtucatnyi szerelvény száguldott keresztül a csomóponton. Akadtak közöttük több mérföld hosszúságú, csordulásig megpakolt tehervonatok, melyeket hatalmas GH9 mozdonyok vontattak. Ott voltak aztán a transzföldi körvasút elegáns személyszállító szerelvényei, meg a pályaudvar húsz vagont vontató rendez mozdonyai. A legfélelmetesebbnek az elképeszt sebességgel száguldó, karcsú, hófehér expresszvonatok bizonyultak. Még fültép en éles, fémes rikoltozásuk sem tudta elnyomni a kerekek mennydörg dübörgését. A leveg remegett az iszonyatos hangzavartól. Id nként olyan hangos recsegés és ropogás támadt, mintha kisebb hajók ütköztek volna össze. A parancsnok eddig csupán az els osztályú személyvonatok hangszigetelt fülkéjében szelte át a pályaudvarok küls részét. Álmában sem gondolta volna, hogy idekint ilyen pokoli hangzavar uralkodik. A zavarószoftverek támadása a legcsekélyebb mértékben sem befolyásolta a vasúti csomópont forgalomirányító rendszerét. A T V mindig is megszállottan tartott a szabotázstól vagy egy esetleges természeti katasztrófától. Elképeszt en fejlett, független kódolási rendszerrel óvta a bels kommunikációját, és ugyanilyen k kemény módszerekkel védelmezte a vonatokat irányító rendszert is. Egyszer en lehetetlen lett volna megzavarni a közlekedést. A módszereik jól beváltak még a földönkívüliek támadása idején is, amikor az idegenek kezére jutott az a huszonhárom világ. Hogan megtorpant, amikor egy tehervonat alig ötvenméternyire süvített el bal kéz fel l mellette. A szerelvény légáramlata mintha pofon vágta volna. Innen már jól látta több alárendeltjét is. Egymástól egyenl távolságra, óvatosan haladtak a célpont felé. Lövésre készen tartották a fegyverüket, miközben megpróbálták egyszerre szemmel tartani mind a négy égtájat. Hogan megérintette azt a virtuális ikont, amelyik révén közvetlen kapcsolatba léphetett Tulloch-csal. – Isten szerelmére, állítsák már le a forgalmat idekint! Mindjárt eltaposnak minket. – Sajnálom, Alic, már megpróbáltam. A forgalomirányítás azonban addig semmit sem hajlandó tenni, amíg nem kapnak elnöki szint utasítást. 28

Peter F. Hamilton

– Kapják be! – hördült fel Hogan, mivel látta, ahogy az egyik embere hirtelen oldalra veti magát. A következ pillanatban egy GH4 mozdony nyomában kétszáz méter hosszú, tartálykocsikból álló kígyó száguldott el azon a helyen, ahol az el bb még állt. – Renne, kérje meg Columbia tengernagyot, hogy dobjon atombombát a T V-re. Azt akarom, hogy állítsák le ezeket a kibaszott vonatokat. Azonnal! – Rajta vagyok, uram. Sikerült felszámolnunk a káoszt. Már csak néhány percre van szükségünk ahhoz, hogy valamennyi kamera és érzékel m ködjön. – Édes istenem! – hörögte Hogan. Egy nap mégis hány szerencsétlenség történhet? Sietve lelépett a sínr l, amin egészen addig futott. Továbbra is gyorsan haladva megpróbálta utolérni az alárendeltjei szabálytalan vonalát. – Figyelem, emberek! Kapjuk már össze magunkat! Ki az, aki utoljára saját szemével látta a célszemélyt? – Pár perccel ezel tt ott ment kétszáz méterrel el ttem. Északnyugat felé tartott. A parancsnok virtuális látómezeje azonosította a beszél t. Bejelölte John King helyzetét a térképére. – Én is láttam t, uram. Ott volt a trélerszerelvény túloldalán – jelentette Gwyneth Russell. A n legalább fél kilométernyire lehetett Johntól. – De mikor? – förmedt rá Hogan. – Nagyjából egy perccel ezel tt t nt el a trélerek mögött, uram. – Ezt én is meger sítem – szólt közbe Tarlo. – Az osztagom pontosan északra van Gwynetht l. Az a tréler éppen most ért ide hozzánk. A célszemély a túloldalán van. Hogan gyors pillantást vetett a térképére. Megnézte, hol helyezkedik el Tarlo osztaga. A parancsnok és az alárendeltjei között fenyeget gyorsasággal egy henger alakú tartályokból álló tehervonat száguldott el. Úgy t nt, mintha a szerelvény túloldalán egy másik vonat is mozogna. Ezt a járm vet azonban csupán a tartályok közötti résen át pillantotta meg. Lehet, hogy éppen azt a bizonyos trélert látta. A tartályvonat miatt igazából semmit sem tudott kivenni. A háttérzaj mintha egy pillanatra elhallgatott volna. Jobb kéz fel l éles, zümmög hangot hallott. Itt egy nem túl mély betoncsatorna húzódott. Nagyfeszültség kábelek zúgtak benne. Hogan dühös Júdás elszabadul I.

29

arckifejezéssel a mélybe pillantott. Eddig azt hitte, hogy a nagyjából három méter széles és másfél méter mély, enzimekkel meger sített betonvájat csupán valamilyen hosszú es víz-elvezet csatorna lehet. A mélyedés szürke felszíne enyhén hullámzott. Nagyjából hat méterrel arrébb egy hasonló csatorna haladt párhuzamosan. De ezek a mágnesvasút sínjei! A f tiszt habozás nélkül a földre vetette magát. Nem tör dött azzal, hogy a kemény gránitdarabok belevágnak az arcába. Mindkét kezét a fejére szorította. Az expresszvonat olyan közel száguldott el mellette, hogy majdnem megsüketült a süvítését l. Mintha tornádóba került volna. Majdnem leszakadt a hátáról a zubbonya. Egy pillanatig komolyan tartott attól, hogy a száguldó vonat szele elég er s lesz ahhoz, hogy felemelje a földr l és beszippantsa. Önkéntelenül felüvöltött. Remegett az elemi erej , állati félelemt l. Az expressz azonban már el is t nt. Hátsó sztroboszkópfényeit elnyelte a messzeség. Vagy egy percbe is beletelt, mire a lába már nem remegett annyira, hogy rá tudjon tápászkodni. Lassan felállt. Ideges pillantást vetett a mágnesvasút sínjei felé. Félt, hogy bármelyik pillanatban ráronthat a következ expressz. – Nincs itt! – kiáltotta Tarlo. – Uram, elszalasztottuk. Hogan térképén jól látszott, hogy a kör bezárult. Alárendeltjei ott álltak egymás mellett. Tarlo volt középen. – Az lehetetlen! – tiltakozott Gwyneth. – Isten szerelmére, láttam a vonat mögött! – Erre akkor sem jött. – De hova a kurva anyjába mehetett? – Látja valaki? – kérdezte Hogan. – Akárki? – Itt nincs. Nem látom, uram – érkezett a válasz kórusban. Miközben bizonytalan lábakon elvánszorgott a mágnesvasút sínjét l, virtuális látómezején nyomon követhette, ahogy a pályaudvar hálózata lassacskán helyre áll. Renne id közben megszerezte a csomópont menetrendjét a forgalomirányítóktól, így riasztani tudta a társait, ha vonat közeledett. – Tartson mindenkit a jelenlegi helyén! – utasította Hogan a n t. – Gy r be kell zárnunk a csomópontot. Kizárt dolog, hogy a célszemély ennyi id alatt elérhette volna a pályaudvar határát. Egészen addig 30

Peter F. Hamilton

vesztegzár alatt tartjuk a környéket, míg magukhoz nem térnek az elektronikus megfigyel rendszerek. – Igenis, uram – válaszolta Renne. – Ó! Segítség érkezett. A csomópont felett néhány helikopter körözött. A hasukon virító LAPD felirat jelezte, hogy a városi rend rség állományába tartoznak. Hogan gy lölköd pillantással méregette az érkez ket. A kurva életbe, pont mint amikor elszúrtuk a tengerparti akciót. A zsaruk halálra röhögik majd magukat. Virtuális látómezején lassacskán bevillant a szenzorok hálózata. Sikerült felszámolni a z rzavart. A m szerek éles képeket közvetítettek. Dobhártyaszaggató sivítás hallatszott. Lefékezett egy vonat. A zaj pokoli mértékben feler södött, amikor egymás után lassítottak, majd megálltak a csomóponton áthaladó szerelvények. Végül halotti csend borult a sínek útveszt jére. Mindegyik vonat mozdulatlanságba dermedt. – Rendben, emberek! – kiáltotta Hogan komoly arckifejezéssel. – Most akkor szektorról szektorra átkutatjuk az egész kócerájt.

Két órával kés bb Alic kénytelen volt beismerni a vereséget. A csomópont minden talpalatnyi területét átkutatták. Vizuálisan is, szenzorokkal is. Az orgyilkost egyszer en elnyelte a föld. Senki sem próbált meg áttörni a flotta fegyvereseinek és a T V biztonsági szolgálatának vesztegzárán. A célszemély ennek ellenére mégis lerázta az üldöz it. Hogan a 12A platformon kialakított, átmeneti parancsnoki állásából figyelte a környéket. Nézte a fáradtan, elkeseredett arccal érkez beosztottjait. Semmit sem találtak. A sikertelenség meglehet sen rossz hatással volt az emberei lelkesedésére. Jól látta az arcukon. Amikor elmentek mellette, egyik jük sem volt hajlandó a szemébe nézni. Tarlo állt meg el tte. Inkább dühösnek, mint csalódottnak t nt. – Nem értem. Ott voltunk közvetlenül a nyomában. A többiek meg körbevették. Egyszer en nem osonhatott el mellettünk! Nem számít, mivel szerelték fel. – Valaki segített neki – figyelmeztette Hogan a helyettesét. – Komoly támogatást kapott. Ez már a zavarószoftverekb l is nyilvánvaló volt. Júdás elszabadul I.

31

– Igen. Így történhetett. Visszajön velünk Párizsba? Néhányan úgy döntöttünk, hogy elmegyünk és iszunk egyet. A bárok még nyitva vannak. Legalábbis a jobb helyek. Bármilyen más körülmények között Hogan nagyra értékelte volna a meghívást. – Köszönöm, de nem. Jelentenem kell a tengernagynak, hogy mi történt. Tarlo együtt érz en elhúzta a száját. – Ajaj! Bár… ezért kapja a nagyf nöki fizetését. – Ezért semmi pénz nem elég – morogta Hogan, miközben a magas kaliforniai lesietett a platformról, hogy csatlakozzon a társaihoz. A f tiszt mély lélegzetet vett, majd utasította az e-titkárát, hogy hívja fel Columbia irodáját.

Justine Burnelli szenátor akkor is a holttest mellett maradt, amikor a városi ravatalozó tisztvisel je utasításának engedelmeskedve az automata hordágy elindult a pincehelység szolgálati kijárata felé. A Carralvo alatt rengeteg pince húzódott. A pályaudvar jó id re m ködésképtelenné vált, de az LA Galactic lassacskán kiheverte a zavart kelt támadást. A fiatal n egész id alatt Kazimir mozdulatlan alakját bámulta. A férfi ott feküdt az állomás el tti tér fehér márványán. A T V alkalmazottai kerítettek ugyan valahonnan egy leped t, ám a vászondarab nem volt elég nagy ahhoz, hogy eltakarja a halott körül csillogó, egyre terjed vértócsát. Burnelli szerelmét mostanra már becipzárazták egy fekete hullazsákba. Kisebb rajnyi takarítóbot próbálta meg eltüntetni a vért. Felsúrolták a márványt, és er s szagú vegyszerekkel lemosták a szennyez dés leghalványabb jelét is. Egy hétnek sem kell eltelnie ahhoz, hogy már senki se emlékezzen arra, mi is történt ezen a helyen. A hordágy magától siklott be a halott elszállítására kijelölt ment autó hátsó ajtaján. – Mellette maradok – jelentette ki Justine. Senki sem tiltakozott, még Paula Myo sem. A fiatal n bemászott a halottas kocsi rakterébe, és leült a hordágy melletti, keskeny ülésre. Bezáródtak az ajtók. Myo a Szenátus Biztonsági Szolgálatának két test32

Peter F. Hamilton

rét osztotta be Justine mellé. Most mind a hárman beültek a ment autó mögött várakozó kocsiba. A járm belsejében csupán egy halvány fényszalag küzdött a félhomály ellen. Justine úgy érezte, mindjárt újra elsírja magát. Nem fogok b gni. Kazimir egészen biztosan nem akarná, hogy sírjak. Hiszen annyira régimódian állt az ilyen dolgokhoz. A szeme sarkából azért csak elindult lefelé egy magányos könnycsepp, miközben lassan lehúzta a hullazsák cipzárját. Még egyszer utoljára látni akarta kedvesét, miel tt a holttestet magába szippantotta volna az egészségügy hideg és érzéketlen gépezete. A zsák tartalmát hivatalosan is meg fogják vizsgálni, és elkerülhetetlen volt az is, hogy a nyomozó hatóság elvégezze a boncolását. A fiatalember testét gondosan megvizsgálják és elemzik majd. Ez azt jelenti, hogy a kórboncnok felvágja a hasát is, hogy elvégezhessék a bels részek átvilágítását. Ezzel megfosztják a holttestet a méltóság utolsó csöppjét l is. Annak a hullának már semmi köze nem lesz Kazimirhoz. Alaposabban is megnézte magának a kedvesét. Továbbra is meglep nek tartotta, hogy a fiatalember arcán ilyen nyugalom honol. – Jaj, szerelmem, tovább fogok küzdeni azért, amiért harcoltál – ígérte meg az elhunytnak. – Folytatom a küzdelmedet, és a végén gy zni fogunk. Legy zzük! Megsemmisítjük a Csillagutazót. Kazimir szeme vakon meredt a magasba. Justine arca megvonaglott, ahogy végignézett a halott véres mellkasán. Az ionimpulzus tépett szegély , megfeketedett lyukat égetett a dzsekibe és az ingbe. Összeszorított foggal arra kényszeríttette magát, hogy átvizsgálja a férfi zsebeit. Kazimirt azért küldték el a perui csillagvizsgálóba, hogy onnan begy jtsön valamit. A fiatal n pontosan tudta, hogy nem bízhat meg a flottában. Nem lehetett egészen bizonyos abban sem, hogy mi a helyzet Myóval. Egyértelm nek t nt viszont, hogy a nyomozó a maga részér l nem bízik benne. Megpróbálta kitapogatni a zsebek tartalmát. Semmit sem talált. Ekkor végigsimította a holttestet. Ellen rizte, nem rejt zik-e valami a szövet alatt. Megpróbált nem odafigyelni arra, hogy véres lett az ujja és a tenyere. Eltartott egy darabig, ám végül csak megtalálta a derékszíjban eldugott memóriakristályt. Halványan elmosolyodott. Kazimir a titkos küldetés során ugyanolyan rejtekhelyet használt, mint azok a turisták, akik attól tartottak, hogy útjuk során Júdás elszabadul I.

33

kirabolják ket. A lány megremegett a rátör gy lölett l. Szívb l utálta az rz ket, amiért így kihasználták a kedvesét. Lehetséges, hogy igaz ügyért harcolnak, ám ez még nem jogosítja fel ket arra, hogy gyerekeket szervezzenek be. Épp a kezét törölgette, amikor a járm lassított. A kristállyal együtt a kézitáskájába rejtette a véres zsebkend ket, és gyors mozdulattal felhúzta a hullazsák cipzárját. Kinyílt a két hátsó ajtó. Justine kilépett a kocsiból. Attól tartott, hogy nyilvánvaló a b ntudata. Egy kisebb raktárhelyiségbe érkeztek. A rámpa mellett várakozó vonat csupán két szerelvényb l állt. Fel kellett hívnia Campbell Sheldont, hogy ilyen gyorsan a rendelkezésére bocsássanak egy magánvonatot. Szerencsére a férfi együtt érz nek bizonyult. Bár barátok voltak, Justine pontosan tudta, hogy a szívességnek kés bb meglesz az ára. Minden szívességért fizetni kell. Például támogatni egy intézkedést, vagy megtenni valamit, amire Sheldon kéri. Így m ködött a rendszer. Ez a legcsekélyebb mértékben sem izgatta. Paula odaállt a védence mellé, miközben a hordágy kigördült a ment autóból, és elt nt a második szerelvény teherszállító részlegében. – Szenátor, ugye tisztában van azzal, hogy Columbia tengernagynak nem tetszik majd, amit tett? – Persze! – felelte Justine. A tengernagy sem érdekelte. – Ennek ellenére biztosra akarok menni. Nem bízhatom másra a boncolást. Semmi kifogásom az ellen, ha a Szenátus Biztonsági Szolgálata felügyelje az eljárást, ám ahhoz ragaszkodom, hogy a beavatkozást a családunk klinikáján, New Yorkban végezzék el. Az az egyetlen hely, amelyr l tudhatom, hogy nem lesznek kellemetlenségek vagy problémák. – Világos. A vonatút húsz percig tartott. Seattle-n, Edmontonon, Tallahasseen keresztül megérkeztek New Yorkba, a Newark vasútállomásra. A klinika jelzés nélküli ment autója két limuzin között parkolva már ott várta a holttestet. Justine most már nem kerülhette el, hogy beüljön Paula mellé, miközben kis konvojuk növekv sebességgel elindult a város szélén kialakított, zárt intézet felé. – Megbízik bennem? – kérdezte Paula. Justine úgy tett, mintha az elsötétített ablakon keresztül az elsuhanó tájat nézné. Bár még nem tért teljesen magához a gyilkosság okoz34

Peter F. Hamilton

ta, iszonyatos megrázkódtatásból és az azt követ érzelmi z rzavarból, mostanra eléggé összeszedte magát ahhoz, hogy gondosan áttekintse e kérdés jelent ségét. Azzal tisztában volt, hogy a nyomozó soha nem adja fel a küzdelmet. – Meggy z désem szerint számos közös célkit zésünk van. Mindketten el akarjuk kapni az orgyilkost. Ön is, én is szilárdan hiszünk a Csillagutazó létezésében. Tudjuk, hogy az ellenség beépült a flottába. – Kezdetnek ennyi is elég lesz – biccentett Paula. – Szenátor, véres maradt a körme. Feltételezem, akkor került a körme alá a vér, amikor átkutatta a holttestet. Justine érezte, hogy forróvá válik az arca. Ennyit a talpraesett, gyors cselekvésr l! Hosszú, töpreng pillantást vetett a nyomozóra, majd a táskájába nyúlt, és el vett egy újabb papír zsebkend t. – Talált valamit? – kérdezte Paula. – Még mindig azt hiszi, hogy a Csillagutazó elkapott, amikor kint voltam a Peremvilágon. – Ezzel kapcsolatban semmiben sem lehetünk bizonyosak. A Csillagutazónak rengeteg ideje volt arra, hogy a legcsekélyebb ellenállás nélkül, láthatatlanul kiépítse a hálózatát a Nemzetközösségben. De csupán csekély mértékben tartom valószín nek, hogy önt is beszervezték. – Ezek szerint akkor feltételesen szabadlábon maradhatok – biccentett a fiatalabbik n , miközben a papír zsebkend vel megpróbált a bal keze mutatóujjáról letörölni egy vérfoltot. – Jól látja a helyzetet. – Nem érzi magát magányosan odafent az Olümposz csúcsán, miközben ítéletet mond rólunk, közönséges halandókról? – Nem sejtettem, hogy ilyen súlyosan megviseli önt McFoster halála. Hétköznapi körülmények között nem számítottam volna arra, hogy egy Burnelli hajlandó lemondani akár csak a legcsekélyebb el nyr l is egy tárgyalás során. – Éppen megegyezünk valamiben? – Pontosan tudja, hogy err l van szó. – Kazimir a szeret m volt – jelentette ki ugyanolyan érzelemmentes hangon Justine, mintha egy t zsdei jelentést olvasott volna fel. Megpróbált h vösnek és távolságtartónak mutatkozni. Legbelül azonban már felszakadozott a bénultság, és a helyét átvette a fájdalom. Tisztában volt Júdás elszabadul I.

35

azzal, hogy miután a holttestet átadta a klinikának, visszamenekülhet a Tulipán kúriába, arra a helyre, ahol magányosan, szemtanúk nélkül kiadhatja magából a fájdalmát. Ott majd gyászolhat. – Erre magamtól is rájöttem. A Peremvilágon találkoztak. – Igen. Akkor még csupán tizenhét éves volt. Soha az életben nem gondoltam volna, hogy újra képes leszek beleszeretni valakibe. Csak az embernek nem igazán van beleszólása, amikor váratlanul rázúdul az igazi szerelem. – Nincsen – biccentett Paula, és elfordult. – Mondja, felügyel , volt már maga is ennyire szerelmes? Annyira, hogy a szerelem teljesen elvette a józan eszét? – Jó pár életnyi ideje már nem. – Gond nélkül el tudtam volna viselni, ha csak a teste pusztul el. Egyszer már átéltem ezt a testvéremmel. A legcsekélyebb fejfájás nélkül tudomásul vettem volna, ha elveszíti néhány napról az emlékeit. De ez itt maga a halál, felügyel . Kazimir visszavonhatatlanul távozott az él k sorából. És én vagyok az oka. Én árultam el. Lélekben semmi nem készített fel erre. Napjainkban ritka, hogy valaki visszavonhatatlanul meghal. Nem dughatjuk homokba a fejünket az ilyen elképeszt méret mulasztás el tt. – A primerek támadása során tízmillió számra pusztultak el emberi lények a huszonhárom elfoglalt bolygón. Soha többé nem lehet életre kelteni ket. Ön tehát nincs egyedül a gyászával. Többé már nincs. – Engem is csak egy gazdag kurvának tart, aki elveszítette az egyik kis bizsuját? Ezt gondolja rólam? – Nem, szenátor. Ön valódi fájdalmat érez, és a vesztesége miatt fogadja szinte részvétem. Ugyanakkor biztosra veszem, hogy túljut ezen a megrázkódtatáson. Csupán az önhöz hasonló korú, megfelel tapasztalatokkal rendelkez embereknek adatott meg az ehhez szükséges elszántság és tisztánlátás. Justine felhördült. – Úgy érti, tele vagyunk a lelki sérülések sebhelyeivel? – Szerintem inkább arról van szó, hogy már kifejl dött az ellenálló képességük. Éppenséggel azt is megkockáztatnám, hogy a mai események valójában azt mutatták meg, hogy ön igenis ember maradt. Ha másban nem is, ebben azért vigasztalásra találhat. 36

Peter F. Hamilton

Justine már nem dörzsölte a körmeit a zsebkend vel. Már semmivel sem lehetett volna rábizonyítani, hogy valaha is megérintette a holttestet. Megborzongott az elkeserít gondolat miatt. – Valóban ezt hiszi? – Pontosan. Feltételezésem szerint az elhunytat azért hozatta el a családja klinikájára, mert klónoztatni akarja. – Nem. Ezt egyszer en nem követném el ellene. A lelkiismeret-furdalásomat nem szüntethetem meg azzal, hogy újraalkottatom a testét. Az emberi lény jóval több a puszta testnél. Kazimir megkapja t lem az utolsó lehetséges ajándékot. Ennél kevesebbel semmiképpen nem érhetem be. – Értem. Azt kívánom, tegye boldoggá ez a döntése, szenátor. – Köszönöm. – Viszont továbbra is tudni szeretném, talált-e valamit. – Egy memóriakristályt. – Megnézhetem? – Igen, azt hiszem, ez lehetséges. Szükségem van az ön tapasztaltságára ahhoz, hogy leszámolhassak a Csillagutazóval. Az együttm ködésemnek megvannak a feltételei. Semmi olyat nem adok át a flottának, ami alapján megállíthatnák az rz ket. Nem érdekel, hogy ön menynyire le szeretné tartóztatni Johanssont. – Megértettem.

Adam személyesen bízta meg Kieran McSobelt Kazimir bevetésének támogatásával. Kieran szépen fejl dött azóta, hogy pár évvel korábban megérkezett a Földre. Könnyedén elsajátította titkos módszereiket, és meg rizte a hidegvérét a legveszélyesebb helyzetekben is. Mindezen tulajdonságai révén alkalmasnak t nt arra, hogy részt vegyen a mostanában szükségessé váló akciókban. Az rz k arra számítottak, hogy ez a bevetés a legcsekélyebb nehézséggel sem jár majd. Amikor Kazimir vonata megérkezett az állomásra, Kieran már a helyén volt odakint a Carralvo csarnokában. Felt nés nélkül elvegyült a szakadatlanul áradó utasok között. Egy jó titkos ügynökt l elvárható módon semmi sem különböztette meg a nyüzsg tömeg többi tagjától. Készen állt minden eshet ségre. Júdás elszabadul I.

37

Az rz k a hatalmas állomás túlsó végér l, a Lemule Max Transit irodáiból figyelték az eseményeket. Adam hátul állt, a fal mellett, szemmel tartotta a többieket. Nem akarta befolyásolni a munkájukat. Végül is a társai pontosan azt tették, amire megtanította ket. Ugyanakkor fontosnak tartotta, hogy a jelenlétével megnyugtassa és még magabiztosabbá tegye a csapatot. Mintha csak egy er skez apuka figyelte volna a gyermekeit. Komoly er feszítésébe került, hogy ne vágjon savanyú képet, ha ez a gondolat id nként felmerült benne. A mostani akció azonban életbevágóan fontos volt, ezért itt kellett lennie, hogy mindent ellen rzés alatt tartson. Bradley Johansson kétségbeesetten várta a Marsról érkez adatokat. Azzal, hogy a földönkívüliek megtámadták a második generációs r peremterületeit, csúnyán összezilálták a titkos szervezet nagy gonddal kialakított menetrendjét. Marisa McFoster a Carralvo hálózatát ellen rizte. Gondosan odafigyelt az arról árulkodó jelekre, hogy esetleg valaki követné Kazimirt. – Tiszta – jelentette a n . Biztonságos összeköttetésben állt Kierannal. – Indulhatsz. Az egyik képerny térképén jól látszott, hogy Kieran ikonja lassan mozgásba lendül. A férfi a téren keresztül a f kijárat felé tartott. Talán harmincméternyire járhatott Kazimir mögött. Gondosan szemmel tartotta a tömeget, és az esetleges követ ket figyelte. – Megállt! – csattant fel hirtelen Kieran hangja. – Mi az, hogy megállt? – kérdezte Marisa. Adam azonnal kihúzta magát. Na, ne! Már megint! – Odakiáltott valakinek – hallotta Kieran meglep dött hangját. – Az álmodó egek szerelmére… – Képet kérek! – utasította Marisa. Adam odasietett a n széke mögé. El rehajolva nézni kezdte a képerny t. A Kieran szemében m köd beültetés csupán bizonytalan képet közvetített. Nem láttak túl jól a tömegen keresztül. Közvetlenül a férfi orra el tt jó pár sötét, elmosódott alak imbolygott. A másik oldalon futott valaki. A képerny felizzott, amikor felvillant egy ionimpulzus. – A francba! – kiáltotta Kieran. A képerny n gyorsan váltakoztak a sötét foltok a ragyogó fény sávjaival, ahogy a követ oldalra kapta a fejét. Egy pillanatra jól látszott a karjával és lábával vadul kapálózva 38

Peter F. Hamilton

hanyatt zuhanó ember fekete-fehér képe. Kieran ekkor a másik alakra összpontosított. A fegyveres éppen fordult volna meg, hogy elrohanjon. – Bruce! – sikított fel Marisa. – Ki a fene az a Bruce? – förmedt rá Adam. – Bruce McFoster. Kazimir barátja. – A kurva életbe! Arról beszélsz, akit megöltek? – Igen. Adam a tenyerével hatalmasat csapott a homlokára. – Ezek szerint nem halt meg. A Csillagutazó már korábban is elbánt így más foglyokkal. A büdös, kurva életbe! A Kieran szemére kapcsolt képerny n csupán fehér ragyogás látszott. – Újra l tt – jelentette a fiatalember. A megfigyel k csupán egy pár cip t láttak. Tulajdonosuk hason feküdt a fehér márványpadlón. Kieran felemelte a fejét. A cip k lesüllyedtek a képerny aljára, mögöttük Bruce McFoster rohant keresztül a téren. Amerre csak elhaladt, az emberek rémülten kerestek fedezéket, mert folyamatosan lövöldözött. Nem egyedül futott. Két férfi és egy n rohant a nyomában. Pisztollyal a kézben azt üvöltötték, hogy álljon meg. Hétköznapi ruhát viseltek. – Nem a T V emberei – állapította meg Adam komoran. Kieran háta mögül a magasból valaki rál tt Bruce McFosterre. Eltalálta. A menekül er pajzsa egy pillanatra felizzott, de a futó alak még csak nem is lassított. – Édes istenem! Hányan tudtak Kazimir bevetésér l? Marisa képerny jén vörös ikonok kezdtek villódzni. – Valaki megtámadta a helyi hálózatot – jelentette a n . – Csúnyán odapörkölt nekik. Valamilyen k kemény szoftvert használnak. A KI alig tudja kordában tartani a fert zést. – Bruce az, vagy az irányítói – állapította meg Adam. – A z rzavarban így könnyebben le tud lépni. Ezek szerint tudták, hogy a flotta is figyeli Kazimirt. Vagyis többet tudtak, mint mi – gondolta elkeseredve. Már nem láttak Kieran szemén keresztül. Csupán a biztonságos hangkapcsolat maradt meg. – Most mit csináljunk? – kérdezte Marisa. – Kieran, oda tudsz menni Kazimirhoz? – kérdezte Adam mennydörg hangon. – Vissza tudod szerezni a memóriakristályt? Júdás elszabadul I.

39

– Nem is tu… ajaj, ez meg mi a… ott van valaki… fegyveresek… állnak mellette… kizárt dolog, hogy oda… egyre többen… megszólaltak a riasztók… – Jól van. Maradj, ahol vagy, és figyeld, mi történik! Derítsd ki, hova viszik! – Vétel… rendben… – Látod, hova ment Bruce? – …még mindig lövöldöznek… üldöz k… 12A peron… nyomában… ismétlem, 12A peron… Semmi szükség nem volt arra, hogy Adam ránézzen a kijelz térképére. Huszonöt éven át dolgozott az LA Galacticon. Még Nigel Sheldonnál is jobban ismerte az elképeszt méret vasúti csomópont alaprajzát. Leült a Marisa konzolja melletti munkaállomáshoz. Megnyitotta azokat a szigorúan titkos vezetékeket, melyeket az elmúlt néhány esztend során saját kez leg fektetett le. A csatornákba és a cs vezetékekbe robotokat küldött, amik optikai kábelt húztak maguk után. A láthatatlan hálózat fokozatosan beborította a hatalmas pályaudvar teljes területét. Mindegyik kábel összeköttetésben állt egy parányi, gondosan álcázott érzékel vel. Ezeket a magasban helyezte el, a falak legtetejére, a villanypóznákra, a hidakra, vagyis csupa olyan helyre, ahonnan jól lehetett látni a lenti eseményeket. A Carralvótól nyugatra fekv , kiterjedt csomópontot két kamera is befogta. A kép épp id ben jelent meg ahhoz Adam képerny jén, hogy megpillanthassa a pályaudvar boltíves betonteteje alól kirohanó Bruce-t. A Csillagutazó ügynöke éles szögben elkanyarodott, és átugrott a sínek fölött. Adam elakadó lélegzettel nézte, ahogy hirtelen felbukkan egy száguldó vonat. Majdnem eltaposta a menekül t. Bruce azonban tökéletes id zítéssel ellépett a süvít szörnyeteg el l. Átrohant az ellenkez irányba tartó, lényegesen lassabban haladó másik vonat mögött. Sikerült leráznia a nyomában liheg üldöz ket. Már nemcsak a flotta emberei látszottak, de a T V biztonsági szolgálatának emberei is felt ntek a képeken. Veszélyes közelségben futottak a vonatok mellett, miközben megpróbálták kitalálni, mi lehet az orruk el tt elsüvít kerekek túloldalán. Adam azonnal rájött, hogy a nyomozók közül senki nem áll összeköttetésben a forgalomirányítókkal. Bruce átugrott a mágnesvasút egyik sínén. Ismét irányt változta40

Peter F. Hamilton

tott. Az üldöz i most már lényegesen lassabban követték. Felfigyeltek arra, hogy a csomóponton keresztül száguldó vonatok minden el zetes figyelmeztetés nélkül váltottak síneket. Minden óvatosságuk ellenére is sikerült közelebb érniük. Egyszer kört alkottak. A hurok egyre szorult. Adam rádöbbent, hogy az üldöz k valahogy mégis tudnak kommunikálni egymással. Az egyik érzékel vel a flotta ügynökeire összpontosított. Ráközelített egy n re. Nem volt nehéz felfigyelni a karcsú alakból sugárzó, halvány elektromágneses mikroimpulzusra. Egészen más spektrumot használtak, mint a kiberszféra lakossági forgalmát szolgáló csomópontok. A gondosan titkosított, rendkívül er s kódolási rendszer a zavarás ellenére is lehet vé tette, hogy kapcsolatban maradjanak egymással. – A kurva életbe! – suttogta Adam alig hallhatóan. Nem csoda, hogy az osztaga kutatóprogramjai semmire sem bukkantak, amikor ellen rizték velük, hogy nem figyeli-e valaki Kazimirt. Pedig milyen komoly er feszítés árán sikerült csak behatolni velük az LA Galactic hálózatának csomópontjaiba. Ez azt jelentette, hogy a flotta elhárítói képesek voltak felmérni ellenfeleik technikai tudását. Persze ott volt még a másik lehet ség. Lehet, hogy Alic Hogan rendkívül er s üldözési mániában szenvedett. Az egyik tiszt már egész közel jutott Bruce-hoz. Két mozgó vonat között, egy keskeny folyosón rohant. Már csak néhány száz méter választotta el egymástól a két férfit. Úgy t nt, Bruce nem vette észre az üldöz jét. – …Paula Myo… – hallatszott Kieran hangja. – Ismételd! – dörrent rá azonnal Adam. – Látom… Myót… a téren… f nök… a szenátorral… beszél… Paula Myo! Szóval akkor nem ért véget a hajsza. A rohadt életbe! A rossz hír csupán egy pillanatra terelte el a figyelmét, de ez is éppen elég volt ahhoz, hogy Bruce egyszer en köddé váljon a két dübörg vonat közötti sávban. – Hova a pokolba lett? Az üldözött elt nése szemlátomást a nyomozókat is meglepte. Egy egész szakaszra való jött most már a sínek mellett, ahol az el bb még Bruce is állt. Látszott, hogy teli torokból kiabálnak és vadul gesztikulálnak. Körülöttük egymás után lassítottak és álltak meg a vonatok. Júdás elszabadul I.

41

Adam kénytelen volt háromszor is visszajátszani a szenzorok felvételeit, mire felfogta, mi történt. A lassított felvételen Bruce kinagyított alakja csupán az elmosódott, szürke pixelek felh jének látszott. A férfi egyszer en fejest ugrott a mellette sikló tehervonat oldalába. A homályos alakot elnyelte a vagon oldalán sötétl négyzet. Néhány másodperccel kés bb a jelenés elhalványult. Újra csak a vagon fémfala látszott. – A mocskos kurafi! – mérgel dött Adam. – Ezek a szarfaszúak aztán mindenre gondoltak. – Uram? – kérdezte Marisa értetlenül. – Mint a kiscserkészek, minden eshet ségre felkészültek.

A négy évszázad során gy jtött élettapasztalat és a h vös nyugalom mit sem ért, amikor megkezd dött az Ösvénykeres rémiszt zuhanása. Ozzie pontosan ugyanolyan hangosan üvöltött, mint Orion. Mind a kett jüknek sikerült túlharsogniuk a mélybe hulló tenger dübörgését. A meglehet sen rozogának t n járm körül elemi er vel kavargott a víztajték. Egy pillanat alatt elt nt az égbolt a szürke ködben. Ozzie úgy szorította az árbocot, mintha egyedül az menthette volna meg a biztos haláltól. Közben csak zuhant, zuhant, és mintha az örökkévalóságig tartott volna az esésük. Egyetlen pillanat is elég volt ahhoz, hogy a tajték átáztassa a ruháját. Szó szerint b rig ázott. Teleszívta a tüdejét leveg vel, és ismét felüvöltött. Amikor kifogyott a szuszból, megint megpróbált leveg t venni. Sikerült is a tüdejét félig megtölteni pezsg vízzel. Köhögött és öklendezett. Teste önkéntelen reakciója nem tette lehet vé, hogy a félelemnek engedve vadul tovább ordítson. Mihelyt azonban kitisztult a torka és újra m köd képessé vált a tüdeje, máris nyitotta a száját, hogy folytatódjon az elemi erej üvöltés. Persze biztosra vette, hogy meggondolatlansága miatt iszonyatos fájdalomban lesz része. Ugyanakkor az elméje legmélyén lassacskán testet öltött egy bizonytalan, meglep dött gondolat. Amikor áthaladtak a vízesés peremén, a mélységben megpillantotta az elképeszt er vel alázúduló víztömeg habzó falát. Egyszer en sehol nem látta a vízesés alját. Nyoma sem volt azoknak a borotvaéles szikláknak, amelyek összezúzhatták volna a hajót. A zuhanás nem ért váratlanul véget. Odalent egyszer en nem volt semmi. 42

Peter F. Hamilton

Ez az egész itt nem a természet m ve, te segg fej! Ozzie ismét vett egy mély lélegzetet. A leveg t remeg orrlyukain keresztül fújta ki, majd er nek erejével arra kényszerítette magát, hogy újra teleszívja a tüdejét. A teste megszállott makacssággal azt állította, hogy még mindig zuhannak. Ez a hiszti már hosszú másodpercek óta tartott. Az állati ösztönök pontosan tudták, hogy zuhanva elképeszt távolságot tettek meg. Nem férhetett kétség ahhoz sem, hogy esésük sebessége minden képzeletet meghalad. A légvételét szabályozva azonban valahogy sikerült lassabb dobogásra bírnia rülten zakatoló szívét. Gondolkozz már! Igazából nem is zuhansz. Itt nincs hatása rád a gravitációnak. Szabadesésbe kerültél! Biztonságban vagy… Legalábbis átmenetileg. Az rjöng ködpárán túl persze még mindig elsöpr er vel zúgott a vízesés. Továbbra is jól hallotta Orion jajveszékelését. A fiú már nem üvöltött olyan hangosan, inkább hörögve vinnyogott. Ozzie megtörölte a szemét, és körülnézett. Útitársa pár méterrel arrébb kapaszkodott a tutaj fedélzetébe. Borzasztó látvány volt az arcára kiül , iszonyatos rémület. Senkinek nem szabadna így szenvednie. – Semmi baj! – bömbölte Ozzie. – Igazából nem is zuhanunk. Csak úgy látszik. Olyan ez, mint a szabadesés. Tudod, mint az rhajósok. Ett l majd megnyugszik a fiú. Orion továbbra is rettegett, ám az arcán most már értetlenség is látszott. – Milyen jósok? Ó, az isten szerelmére! – Biztonságban vagyunk, érted? Nem olyan szörny a helyzet, mint amilyennek látszik. A fiú bólogatott, ám nem látszott rajta, hogy meggy zték volna a megnyugtatónak szánt szavak. Még mindig olyan er vel kapaszkodott a deszkákba, mintha csak a gyilkos erej becsapódásra várt volna. Ozzie alaposan megnézte a környezetüket. Közben kénytelen volt folyamatosan a vizet törölgetni az arcáról. Épp csak ki tudta venni a Napot. Az elken dött fénypacából remeg , töredezett szivárványok ragyogtak fel a tajtékzó vízben. Ezek szerint akkor arra lehetett a felfelé. A fuldokló világegyetem egyik fele némileg sötétebb volt, mint a Júdás elszabadul I.

43

többi része. Bizonyára az lesz a vízesés. Ez így nem volt rendben, mert ha súlytalanság állapotába kerültek volna, akkor a víz egyszer en nem zuhoghatott volna lefelé. Ennek ellenére pontosan ez történt. A férfi összerezzent, és önkéntelenül is még jobban megszorította az árbocot. Na szép! De mégis mi okozza, hogy a víz súlytalanság állapotában is folyik? Tököm tudja. Mégis hogy nézhet ki ez az átkozott kis világ? Kizárt dolog, hogy bolygó alakja legyen… Felidézte magában a gázfelh ködös, örökké változatlan égboltján lebeg vízfoltokat. Ez az elképeszt méret világ alighanem maga is közéjük tartozott. Egyszer en képtelen volt felfogni a dolgok valódi méretét. Az egyik oldalon tehát egy lapos óceán található. A víz ennek a peremén hullik a mélységbe. Ha viszont folyamatosan távozik az óceánból, akkor valahogy pótolni kell. Persze ennél valószín bb, hogy megvan a maga körforgása. Újra és újra végighalad ugyanazon a pályán. A világ alsó része valahogy összegy jti a lecsurgó folyadékot. Aztán meg visszaküldi az óceán oldalára. Ez rület! Ha viszont képes volnál nehézségi er t gerjeszteni és az irányát kényed-kedved szerint szabályozni, akkor ez a jelenség nem is volna teljesen elképzelhetetlen. Ozzie a szabályozható tömegvonzást alapnak véve megpróbálta elképzelni, hogyan is nézhet ki ez a kis világ. Ha pontosan ugyanolyan, mint a többi vízfolt, akkor a teljes felületét elborította a folyadék. Gravitációs sugarakat alkalmazva valahogy sikerült a vizet váratlan irányokba vonzani. Megpróbálta kitalálni, mindez hova vezethet. Nem tetszett a végkövetkeztetés. Bármilyen alakja is lehet ennek a világnak, egészen biztosan nincs egy olyan alsó része, ahol a tutaj kényelmesen továbblebeghetne. Amikor ismét körülnézett, úgy vélte, valamivel közelebb kerültek a vízeséshez. A tutaj körül továbbra is rjöng tajték lényegesen hígabbnak t nt, miközben nem s r södött be a félhomály. Úgy t nt, lassacskán beérnek az alsó rész árnyékába. Itt bizony m ködik a tömegvonzás, mégpedig derékszögben a fenti óceán felszínéhez képest. Talán nem is egészen kilencvenfokos az eltérés, hiszen a vizet valahogy körbe kell mozgatni. Be kell juttatni a világ alá. Ez viszont veszélyes lehet. Semmiképp nem engedhetjük meg, hogy magával ragadjon minket az áramlás. 44

Peter F. Hamilton

Egyel re még biztonságban voltak. Addig nem is lesz gond, amíg az alsó rész nehézségi ereje ennyire gyenge marad. Az óceán áramlata a járm vet vízszintesen kil tte a kis világ pereme fölé. Átmenetileg így lebeghettek a nagy semmiben. Az alsó rész mesterséges gravitációja azonban el bb-utóbb be fogja szippantani a zuhanókat. Hatása máris jól érz dött a vízcseppeken. Elkezdtek lassan elmozdulni viszszafelé, a f áramlat irányába. Addig kell lelépniük innen, amíg gyenge a gravitációs er . Ozzie hiába törte a fejét, csupán egyetlen módszer jutott eszébe. Gondosan ellen rizte, hogy a derekára kötött kötelet sikerült-e nagyon er sen rögzíteni az árboc aljához. Utána elengedte a gerendát. Orion felnyüszített a döbbenett l. Tágra nyílt szemmel követte Ozzie minden mozdulatát. A férfi régóta nem élte át a szabadesést. Sosem tudott igazán jól mozogni a súlytalanság állapotában. Egy könnyed mozdulattal mégis ellökte magát az árboctól. Jól emlékezett arra az alapvet szabályra, hogy ilyen helyzetben tilos a kapkodás. A vízfüggönyön keresztül különféle dolgok siklottak lefelé. Mindenekel tt elszabadult gyümölcsöket látott. Valahogy kiborult a fonott kosaraik tartalma. Utána kis neszesszere imbolygott el az orra el tt. Elkáromkodta magát, mérhetetlenül felb szítette ez a jelentéktelen veszteség. Szerencsére kézi m szereit gondosan rögzítette a hátizsákjához. A zsákot er s kötelek szorították a fedélzethez. El húzta a tokjából a csillogó fordítókészüléket. Utána nagy nehezen keresztülverekedte magát az Ösvénykeres fedélzetén, míg oda nem ért Tochee-hoz. A fedélzet borításának darabjai meggörbültek, mert a hatalmas termet földönkívüli lény valami elképeszt er vel szorította ket. Némelyik durván megmunkált fatörzsön már repedések is megjelentek. Ozzie megkapaszkodott a fedélzet borításának egyik darabkájában, és a készüléket Tochee guvadó szeme elé tartotta. – El kell t nnünk innen! – kiáltotta aztán. A szerkezet az emberi hangot táncoló, ibolyaszín napkitörésekké változtatta a képerny n. – Halálra fogjuk zúzni magunkat – válaszolta Tochee a fordítókészüléken keresztül. – Sajnálom. Szeretnék még élni. – Nincs id m részletekbe bocsátkozni – válaszolta Ozzie. Tisztában volt azzal, hogy a vízesés dübörgése már nem olyan iszonyatos erej , Júdás elszabadul I.

45

mint korábban. Az aláhulló víztömeg lassacskán elcsitult. – Bízz bennem! El kell vinned minket innen. – Barátom, nem tudok repülni. Sajnálom. – Már hogyne tudnál! Ússzál, Tochee, egyszer en ússz a leveg ben! Ez épp elég lesz ahhoz, hogy elhúzz innen bennünket. Semmiképp nem érinthetjük meg újra a vizet. – Nem értelek. – Nincs id nk. Bízz bennem! Majd tartani foglak, te meg úszol. El a vízesést l. Amilyen er vel csak tudsz. Ozzie ügyetlen mozdulatokkal felmászott Tochee mellett. A földönkívüli természetes testtakaróját alkotó, színes madártollakra emlékeztet réteg teljesen átázott, rátapadt érdes és ellenálló b rére. Ozzie nem mert túl er sen megkapaszkodni a pihékben. Félt, hogy kiszakítja valamelyiket, miközben feljebb mászik. Végül sikerült feljutnia Tochee nedves hátára. Kinyújtotta a karját, hogy er sen megkapaszkodjon a földönkívüli mozgószerveiben. Érezte, ahogy a gumiszer anyag elmozdul az ujjai alatt. A sarjadékok megduzzadtak és beborították a kézfejét. Így már nem szakadhatott le a társáról. Tochee teste egy hosszú pillanatig remegve megfeszült, aztán a lény váratlanul elrúgta magát az Ösvénykeres t l. Mind a négy mozgószervét kifeszítette. Bizonytalanul meglendítette az így kialakuló, széles uszonyokat. Ozzie közben érezte, hogy megfeszül a derekára kötött kötél. Miközben a földönkívüli egyre er sebben, egyre nagyobb lendülettel mozgatta az uszonyait, a kötél is egyre szilajabbul húzta Ozzie-t. Ha el bb gondolt volna arra, milyen nagy a tutaj tömege, akkor talán valamilyen más módszert talál ki. Miközben Tochee biztonságos távolságba vontatta a járm vet, a barátja teste volt az eleven lánc leggyengébb szeme. Az egész tutaj a szó szoros értelmében Ozzie derekáról lógott, miközben idegen társuk szilaj uszonycsapásokkal megpróbált minél távolabbra kerülni az égitest alsó részének csekély erej gravitációs mezejét l. A kapaszkodó összeszorította a fogát, mert úgy érezte, hogy menten kiszakad a karja. Tochee most már maga is belátta, hogy a módszer igenis m ködik. Egyre nagyobb lelkesedéssel csapkodott. Olyan er vel mozgatta az uszonyait, hogy szelet támasztott. A hatalmas lény átalakulása egy pillanatra sem állt meg. Elvékonyította a húsát, így az uszonyok egyre inkább szárnyak46

Peter F. Hamilton

ra hasonlítottak. Ozzie fejében közben az járt, hogy most már tényleg csak percek kérdése, és a karja kiszakad a vállából. Nem tudta volna megmondani, mennyi ideig tartottak a megpróbáltatásai. Végül azonban az rjöng tajték helyét átvette a híg köd. Utána az is eloszlott. Kikerültek a vízesést burkoló ködfátyolból. Immár a ragyogó napsütésben haladtak. Az utazókat minden oldalról körbevette a vakítóan kék égbolt. Egy pillanat alatt kimelegedtek. A vízesés rjöngése most már csupán halk mormogásnak t nt valahonnan a háttérb l. A természet ereje többé már nem fenyegette a hajósokat. Tochee abbahagyta a szárnyalást. Rugalmas szelvényeit visszahúzta, hogy azok újra felvegyék az oldalán húzódó, megszokott kitüremkedések alakját. Ozzie érezte, hogy barátja ormótlan teste enyhén megremeg. Amikor lepillantott a két lába között, látta, hogy kezdenek visszaereszkedni a tutaj irányába. Orion döbbent, de reményked arccal nézett fel két társára. A kötél már nem hasonlított feszül zongorahúrra. Lusta, kígyózó hurkokat alkotott a leveg ben. Persze még így is csak alig kerülték el, hogy mindkett jüket felnyársalja az árboc. Végül lesüllyedtek a fedélzetre. Tochee kinyújtotta egyik karcsú csápját, és er sen megragadta vele az egyik gerendát. Az Ozzie kezét tartó testred visszahúzódott. A férfi az árbocban kapaszkodott meg. A szíve olyan er vel dübörgött a mellében, mintha ki akart volna törni a bordái között. – Mi történt? – kiabálta Orion. A fiú továbbra sem merte elengedni a fedélzet gerendáit, azt a részt, ahova kikötötték. – Miért nem haltunk meg? Ozzie már nyitotta volna a száját, ám beszéd helyett jókora böfögés tört el a torkából. Végre volt egy pillanatnyi ideje, hogy önmagával foglalkozzon. A gyomra egyszer en fellázadt a végtelenbe tartó zuhanás érzése ellen. Az csupán fokozta a rosszullétét, hogy váratlanul mintha elkapott volna egy csúnya megfázást. Alig jutott leveg höz. – A szó hagyományos értelmében igazából nem is zuhanunk – mondta lassan, óvatosan. Tisztában volt vele, hogy Tochee a fordítókészülékre szegezi a szemét. A földönkívüli érdekl dve figyelte a képerny n hullámzó, bíborszín mintákat. – Ráadásul ez nem is valamilyen közönséges bolygó. Júdás elszabadul I.

47

Bizonytalanul hátramutatott az elképeszt méret vízesésre. A tutaj bal oldalán mindent eltakart a csillogó mozgás leny göz függönye. Három irányba is hiába fordultak volna, ha a végére lettek volna kíváncsiak. Csupán a kis világ pereme jelezte, hogy meddig tart a vízesés. Úgy t nt, egyre jobban eltávolodnak attól a ponttól, ahonnan lezuhantak. Az Ösvénykeres mostanra már több kilométernyire lesüllyedt az óceán szintje alá. A magasban tajtékzó víz rjöngve vetette magát a mélységbe. Ugyanakkor az utazók háta mögött, idelent már lényegesen nyugodtabbnak t nt az elképzelhetetlenül hatalmas víztömeg áradata. A leny göz , zabolátlan, zubogó tajtékfelh k egyetlen pokoli erej áramlatban egyesülve, iszonyatos sebességgel haladtak a mesterségesen létrehozott kis világ oldalfalait jelent sziklaszirt mentén. Ozzie azzal sem ment sokra, hogy a lehet legnagyobbra állította a szemében m köd beültetések nagyítását. Egyszer en képtelen volt kivenni, merre folytatódik a víz útja. Valahol a messzeségben, olyan távolságban, hogy halványan ugyan, de még épp ki tudta venni, a szikla mintha ívben elkanyarodott volna. Ha nem optikai csalódás áldozatává vált, akkor ez azt jelentette, hogy a kis világ félgömb alakú. Odafent a magasban, közvetlenül a fejük fölött a világ pereme egyértelm en ívelt vonalúnak látszott. Igaz, a görbületet épp csak ki lehetett venni. Ozzie gyors számítást végzett. Ha az óceánnal borított fels rész valóban kör alakú, akkor az átmér je nagyjából ezer mérföld lehet. Egy kicsivel még több is. A férfi elismer en füttyentett. – Mindjárt elhányom magam – mondta Orion letörten. – Figyelj, haver! – válaszolta Ozzie. – Tudom, hogy még nem éreztél ilyen különös dolgot, és készségesen elismerem azt is, hogy a látvány valóban durván kiakasztó, ám az emberi test igenis képes elviselni ezeket a körülményeket. Amikor annyi id s voltam, mint te, az asztronauták hónapokon keresztül lebegtek odafent a világ rben. – Mik azok az asztronauták? – kérdezte Orion némi hisztériával a hangjában. – Sosem hallottam még ilyen nev földönkívüliekr l. Ozzie legszívesebben a tenyerébe temette volna az arcát, ám egy ilyen heves mozdulathoz némi gravitációra lett volna szükség. – Én sem vagyok biztos abban, hogy kibírja ezt a testem – jelezte Tochee a fordítógépen keresztül. – Rendkívül kellemetlenül érzem ma48

Peter F. Hamilton

gam. Nem értem, miért gondolom azt, hogy zuhanok. Világosan látom, hogy nem ez történik velem, ám az érzékszerveim mégis err l akarnak meggy zni. – Tudom, hogy el ször meglehet sen nehéz elviselni ezt az állapotot – bizonygatta Ozzie. – Figyeljetek, barátaim! Bízzatok bennem! Csak id kérdése, és a testetek hozzá fog szokni. Figyelembe véve a múlt tapasztalatait, még az is megtörténhet, hogy kifejezetten csípni fogjátok ezt az érzést. Elhallgatott, mert Orion meggörnyedt. Az öklendez hangot hányás követte. – Annyira szeretnék hinni neked, Ozzie barátom – válaszolta Tochee. – Sajnos azonban nem bízhatom abban, hogy kell képpen tisztában vagy a testfelépítésem sajátosságaival. Így aztán nem megalapozott az állításod. Orion a tenyerével tisztára törölte az arcát, utána undorodó pillantással kezdte méregetni az orra el tt lassan, pörögve lebeg , ragadós, sárga hányásgömböcskéket. – Nem maradhatunk ezen a helyen! – kiáltotta kétségbeesetten. – Tochee, vissza tudnál húzni minket a szigetre? – Azt hiszem, menni fog. – Na ne már, gyerekek! – csattant fel Ozzie. – Jó volna, ha tartózkodnánk a meggondolatlan lépésekt l. Ha berepülnénk az óceán fölé, és lecsapna ránk a tömegvonzás, akkor egész biztosan csúnyán pofára esnénk. – Még az is sokkal jobb volna, mint ez – vinnyogta Orion. Hirtelen kiduzzadt mindkét orcája, és újra hányt. Ozzie visszafordult a távolban lebeg vízi világ felé. Lassan ugyan, de egyenletes ütemben, egyértelm en távolodtak t le. – A gázglórián belül más dolgok is vannak. Emlékeztek, mir l mesélt Bradley Johansson? Valamilyen fákkal borított, orbitális pályán mozgó, eleven zátonyon kötött ki idefent. Egész biztos az is, hogy vannak itt ösvények. Különben Johansson hogy a csudában juthatott volna vissza a Nemzetközösségbe? – Messze vannak ezek a zátonyok? – nyöszörögte Orion. – Nem tudom – felelte Ozzie türelmesen. – Várnunk kell, aztán majd kiderül, hogy legközelebb mire bukkanunk. Júdás elszabadul I.

49

Kinyújtotta a kezét. – Enyhe szell t érzek. Ez azt jelenti, hogy mozgásban vagyunk. Felfigyelt arra is, hogy a tutaj elfordult. A vízesés világa elt nt a járm alatt. – Annyira elegem van az egészb l! – méltatlankodott Orion. – Tudom. Gyerünk, álljunk neki, és rögzítsünk mindent olyan er sen, ahogy csak lehet. Semmiképpen nem engedhetjük meg magunknak, hogy további készleteket veszítsünk. És ami azt illeti, saját magunkra is vigyázni kell.

A Tulipán kúria tervez i szeme el tt alighanem egy üvegház álomképe lebeghetett, amikor kidolgozták az étkez részleteit. Az épület északi szárnyának keleti oldalából mintha csak egy jókora, nyolcszöglet hólyag türemkedett volna ki. A régimódi, magas üvegtet t öntöttvas oszlopok tartották. A falakat enyhén ível üveglapok alkották. A padlótól a mennyezetig semmi sem zárta el a bent lév k tekintetének útját. A klasszikus kialakítású padlót fekete és fehér márványcsempékkel borították. A korai napfény er s sugarai pontosan arra a helyre t ztek, ahol a hatalmas, kör alakú, központi tálaló mellett az ingatlan elkényeztetett tulajdonosai elfogyaszthatták reggeli étküket. Valamennyi oszlop tövébe jókora cserepeket állítottak. Ezekben különféle indás kúszónövények és fukszia n tt. A növények s r , zöld levéltakarója lágy árnyékokat vetett a mélybe. Hasonlóan valamennyi olyan, napfényben fürd helyiséghez, amelyben sok növényt helyeztek el és a földjüket folyamatosan öntözték, a leveg nek itt is enyhe pézsmaillata volt. Ez az alapszag különös egyveleget alkotott az egész évben nyíló, amúgy rövid élet virágok gyenge illatával. Mivel a Burnelli család jobban kedvelte az épületkomplexum kevésbé nyitott, nyugati szárnyát, és inkább ott reggeliztek, Justine gond nélkül kisajátíthatta a tágas csarnokot. Mintha csak ez lett volna az irodája vagy a fogadószobája. Kikerültek innen az étkez székei, és a helyükre jókora b rfoteleket és -hever ket állítottak. Nem feledkeztek el a képlékeny zselével teli ül zsákokról sem. A középs bárrészen mostanában csupán egyetlen dolog állt. Ez nem volt más, mint egy hatalmas, félhold alakú akvárium. A vízben úszkáló 50

Peter F. Hamilton

legkülönfélébb, színpompás földi és földönkívüli hal gyanakodva bámulta egymást. Az akvárium olyan terebélyes volt, hogy a m szaki személyzet két tagja épp csak elhelyezhette mellette a vadonatúj, igencsak nagy gépezetet. A m szerek alig fértek el a pult lapján. Justine az ajtóban állva figyelte, ahogy ellen rzik a berendezés m ködését, majd a szerel k összegy jtik a szerszámaikat. Természetesen fekete ruhát viselt, dísztelen, hosszú szoknyát és hozzáill blúzt. Tartózkodott attól, hogy túl divatos holmikat vegyen magára, ám a megjelenése nem volt túl komor sem. Úgy gondolta, helyénvaló, hogy ezzel fejezze ki az érzelmeit. A legtöbb ismer se amúgy is képtelen lett volna felfigyelni az ilyen finom árnyalatokra, hiszen a mai világban a gazdagok és az el kel k csupán a legritkább esetben szembesültek a halál és az elmúlás gondolatával. – A berendezés m ködik, asszonyom – jelentette a vezet technikus. – Köszönöm! – felelte a n alig odafigyelve. A két szakember udvariasan biccentett, majd távozott. A Dislan cég alkalmazottai voltak. Ez az elektronikai vállalat a család tulajdonában volt. Kizárólag a Burnellik számára készítettek elektronikus rendszereket. Justine odament a csiszolt gránitból készült bárpult tetején álló, komor külsej , ezüstszürke hengerhez. A berendezés legtetején parányi, vörös fény izzott. A bíbor ragyogása enyhén megvilágította a fémet. Paula Myo lépett be a csarnokba. Bezárta maga mögött a magas, kétszárnyú ajtót. – Biztonságos ez a hely, szenátor? – kérdezte. Némi kétkedés hallatszott a hangjából, miközben kipillantott a széles és magas ablakokon. A rózsakerten túl jól látszott Rye megye hegyvidéke. A csúcsokat beborították a feny erd k. A világosabb növénytakaró tengerében csupán helyenként látszottak a már rég elvirágzott rododendronbokrok sötétebb sávjai. Justine gyors utasítást adott az e-titkárának. A falakra és a mennyezetre mintha s r szövés , szürke függöny borult volna. Olyan volt ez a fény, mintha egy hologramkivetít vel a felh s, szi égboltot próbálta volna utánozni. A félhomály egy pillanat alatt elnyelte a külvilágot. Azt, aki klausztrofóbiában szenved, megviselte volna a látvány. – Most már az – felelte Justine könnyedén. – Ez a berendezés tökéletesen független. Még csak csomópontja sincsen, így nem lehet Júdás elszabadul I.

51

meghekkelni. Annyira el lettünk szigetelve, amennyire csak lehetséges a modern világban. Egy keskeny fémtokból el vette a memóriakristályt, és odaállt vele a m szer elé. A magányos, vörös fényforrás ragyogása smaragdzöldre váltott, amikor a fiatal n a berendezés tetejére szorította a tenyerét. – Szkenneld be ezt a kristályt, és utána mondd meg, milyen adatokat tartalmaz! – Igenis, szenátor! – felelte a Korlátozott Intelligencia. A henger tetején parányi, kerek nyílás támadt. Justine beletette a kristályt. – Kvantumszkennert használok – magyarázta Paulának. – Azzal képesek leszünk kideríteni, ha a molekuláris szerkezetben esetleg valamilyen beégetett csapda rejt zik. Mindketten leültek az egyik hever re. A barna b rhuzatot igencsak megviselte az üvegfalakon át folyamatosan bet z , er s napfény. Jó pár repedés látszott rajta. Justine kifejezetten örült annak, hogy a puha és kényelmes bútordarabon ilyen jól látszik az id nyoma. Úgy érezte, sikerült valamelyest a saját képmására formálni a sokszorosan milliárdos család makulátlan háztartásának egyik helyiségét. Apró gy zelem volt ez a megviselt bútordarab. – Mi derült ki a boncolás során? – kérdezte a házigazda. – Semmi különös – válaszolta Paula. – Megállapították, hogy az elhunytnak nem voltak memóriacella-beültetései. A többi beültetése viszonylag hétköznapi dolognak számít. A flotta elhárítói majd kiderítik, ki gyártotta ket. A gyártótól aztán eljuthatunk abba a kórházba, ahol beépítették mindezeket Kazimirba. Feltételezem, a m tétért vagy készpénzzel fizettek, vagy egyszer használatos számláról ment az átutalás. Adam Elvin nem szokott baklövéseket elkövetni, ám ennek ellenére talán szerencséjük lesz a nyomozóknak. – Ez minden? – nézett fel Justnie. Nem tudta volna megmondani, egész pontosan mire is számított. Talán valami olyasmire, ami jelzi, hogy elhunyt kedvese egészen különleges, párját ritkító férfi volt. – Lényegileg igen. Bebizonyosodott, hogy a halál kiváltó oka egy ionlövés volt. Az elhunyt nem fogyasztott semmilyen kábítószert. Ugyanakkor a nyomára bukkantak annak, hogy az elmúlt évek során rendkívül komoly mennyiség szteroidot és hormont kapott. Ez persze érthet olyasvalaki esetében, aki egy alacsony gravitációjú vi52

Peter F. Hamilton

lágon született. Tudnia kell, hogy Kazimir nem részesült sejtszint átalakításban. Justine kérd pillantást vetett a nyomozóra. – volt az – magyarázta Paula. – Nem egy hasonmást próbáltak önre sózni. – Persze – biccentett a lány. Ezt akár maga is megmondhatta volna a nyomozónak. Kétség sem férhetett Kazimir személyazonosságához. t egyszer en képtelenség lett volna utánozni. – Mi a helyzet a hotelszobájával? Rábukkantak valamilyen nyomra? – Nem igazán. Azonnal megkapom a flotta hírszerzésének adatbázisából a beérkez jelentéseket. Rögtön azután, hogy bekerülnek oda. A gondot legfeljebb csak az jelentheti, ha bizonyos dolgokat nem írnak le, hanem megtartják maguknak. – Ez elképzelhet ? – Sajnos. A szabályzat szerint mindenr l jelentést kell készíteniük. Mivel a Szenátus Biztonsági Szolgálata a legmagasabb helyen áll a biztonsági szolgálatok táplálékláncában, ezért mindent láthatunk, amit a flotta nyomozói feljegyeznek. Viszont ön és én is pontosan tudjuk, hogy az ellenség beépült a flottába. Lehetséges, hogy a Csillagutazó egyik ügynöke visszatartja a dolgokat. – Tételezzük fel, hogy nem ez a helyzet. Ebben az esetben sok mindent megtudhatunk, ha átvizsgáljuk a hotelszobát? – Nem igazán. Az rz k odafigyelnek a biztonsági rendszabályok betartására. Egyformán ügyelnek a saját otthonaikban, de akkor is, ha valahol másutt tevékenykednek. Az egyetlen valamire való jelentés nem más, mint az összefoglaló Kazimir anyagi helyzetér l. A pénzügyeit elemezve pontosan kiderül, mikor merre járt. Még azel tt, hogy ön felhívta volna rá az elhárítás figyelmét. Az emlék hatására Justine összeszorította a száját. Rátört a lelkiismeret-furdalás. – Mikor lesz kész az elemzés? – Pár nap kell hozzá. A flotta hírszerzésének párizsi irodája majd elemzi az adatokat. Én áttekintem, miután elkészültek vele. – Párizs? Az nem az ön régi irodája? – De igen, szenátor. – Gondolja, hogy oda épült be a Csillagutazó ügynöke? Júdás elszabadul I.

53

– Igen nagy a valószín sége, hogy az egyik ellenfelünk ott m ködik. Miel tt eltávolítottak volna, elindítottam több olyan eljárást is, amivel le lehetett volna leplezni. – Én meg csak besétáltam oda, és elárultam nekik Kazimirt! – csattant fel Justine keser en. Paula Myo tekintete megállapodott a henger alakú berendezésen. – Le fogom leplezni a Csillagutazót, szenátor. Az rz k is pontosan ezért küzdenek. Ez az a dolog, amiben Kazimir McFoster minden másnál jobban hitt. – Így igaz – bólintott Justine. – Befejeztem a memóriakristály elemzését – csendült fel a KI hangja. – Háromszázhetvenkét kódolt adatfájlt tartalmaz. Találhatók rajta bizonyos védelmi szoftverek is, amelyekkel az engedély nélküli hozzáférést kívánják megakadályozni. Nem okoz gondot a megkerülésük. – Remek – biccentett Justine. Figyelembe véve a berendezés képességeit, igencsak meglep dött volna, ha az elképeszt en hatékony rendszer nem tudott volna hozzájutni bármihez, amit a kristályban tároltak. – Meg tudod fejteni a fájlokat? – A feljegyzéseket ezerkétszáznyolcvan dimenziós geometria alapján kódolták. Nem rendelkezem az ilyen magas szint kódok megfejtéséhez szükséges számítókapacitással. – A fenébe! – morogta Justine. Egy pillanatig kifejezetten bizakodó volt. Ennél azért nagyobb segítségre számított volna attól a gépezett l, amiért több mint ötmillió földi dollárt kellett kifizetnie. – Ki képes rá? – Az Érz Intelligencia – válaszolta Paula. – És természetesen az rz k is. Justine csak nagy nehezen tudta feltenni a következ kérdést. – Megbízik az Érz Intelligenciában? – Úgy vélem, a földönkívüli primerek elleni küzdelemben megbízható szövetségesünknek tekinthetjük. – Ez óvatos válasz volt. – Er sen kétlem, hogy az emberek megérthetnék, mi mozgatja az ÉI-t. Még azt sem tudhatjuk, valójában mit érez a fajunk iránt. Azt állítja, hogy a barátunk, és mindeddig semmi olyat nem tett, ami ezt cáfolná. Ugyanakkor… – Igen? 54

Peter F. Hamilton

– A vizsgálódásaim során olyan információtöredékekre bukkantam, amelyek arra utalnak, hogy az Érz Intelligencia lényegesen nagyobb mértékben odafigyel ránk annál, mint amit hajlandó bevallani. – A hírszerzés és az információ gy jtése azóta foglalkoztatja a különböz kormányokat, amióta a trójaiak csúnyán pofára estek a görögök hátrahagyott ajándéka miatt. Egy pillanatig sem kételkedem abban, hogy az ÉI folyamatosan odafigyel ránk. – De vajon mi lehet a célja? Jó pár magyarázatot ismerek a viselkedésére, ám ezek nagy része még az összeesküvés-elméletek legmegrögzöttebb híveit is elborzasztaná. Ezek ugyanis kivétel nélkül mintha azt akarnák elhitetni velünk, hogy ez a földönkívüli lény hamarosan istenné válhat. – És ön mit gondol? – Véleményem szerint nagyjából-egészéb l úgy van velünk, mint ahogy mi tekintünk egy mérsékelten rokonszenves szomszédunkra. Azért figyel oda annyira ránk, mert nem akarja, hogy meglepjük valamivel. Mindenekel tt az olyan kellemetlenségekre ügyel, amelyek az egész szomszédságot fenyegethetik. – A viselkedését tekinthetjük akár fenyeget nek is? – Azt mondanám, nem. Kivéve persze azt az esetet, ha átállna a primerek oldalára. – A rohadt életbe, maga aztán gyanakvó! – Igyekszem úgy felfogni a dolgot, mintha egy hosszan tartó sakkjátszmába kezdtünk volna – válaszolta a nyomozó. – Ezt hogy érti? – Megpróbálom átgondolni, milyen logikus lépéseket tehet az ellenfelem. Igyekszem a lehet legjobban el relátni a húzásait. Ugyanakkor készséggel aláírom, meglehet sen valószín tlen, hogy az ÉI ellenünk forduljon. Ami személy szerint engem illet, sikerült korrekt munkakapcsolatot kialakítanom vele. Természetesen ez a lény rendkívül sok letöltött emberi személyiséget fogadott magába. k feltehet en számunkra kedvez módon befolyásolják. – Hát most már nem tudom, mi a fenét gondoljak err l az egészr l. – Elnézést, nem állt szándékomban még jobban növelni az önre nehezed terhet. Figyelembe véve a jelenlegi helyzetét, nem lett volna szabad ilyen megfontolatlanul cselekednem. Júdás elszabadul I.

55

– Tudja, azért az életkoromnak is megvannak az el nyei. Jelenleg persze csupán egyetlen ilyen el ny nyilvánvaló. Mégpedig az, hogy pontosan tudom, mikor nem szabad fontos dolgokban döntenem. Túlságosan is nagy a z rzavar a fejemben. Éppen ezért, ha nem bánja, akkor a következ lépést inkább önre bíznám. Megkéri az Érz Intelligenciát, hogy dekódolja a kristály tartalmát? – Az egyetlen szóba jöhet alternatíva az volna, hogy kapcsolatba lépünk az rz kkel, és ket kérjük meg az együttm ködésre. – Képes volna erre? – tudakolta Justine. – Nem. Ha olyan közel jártam volna az rz khöz, hogy kapcsolatba tudtam volna lépni velük, akkor már évtizedekkel ezel tt felszámoltam volna az egész bandát. – Értem. Virtuális látómezeje peremén tétlen élettelenséggel, ám annál csábítóbb módon ott lebegett az a szürkéskék ikon, amelyhez a kódot Kazimir küldte. Ám Justine tisztában volt azzal, hogy egyel re nem hozhatja meg ezt a döntést. Még azt sem tudta, beszámolhat-e err l a kódról a felügyel nek. Teljesen egyértelm nek t nt, hogy rendkívül súlyos következményekkel járna, ha a Nemzetközösség egyik szenátora kapcsolatba lépne egy egyértelm en politikai célokat követ terrorszervezetnek nyilvánított csoportosulással. Ösztönösen ódzkodott attól, hogy az ártatlan külsej kódot feltöltse az uniszférába. Ha a Csillagutazó leleplezése el tt kiderülne, hogy kapcsolatban áll a terroristákkal, azzal egy csapásra szertefoszlana a jó híre. Még az amúgy befolyásos családja sem tudná megvédeni. Ez azt jelentette volna, hogy ismét a Csillagutazó aratott diadalt. – Lehetséges, hogy nem kell segítséget kérnünk a memóriakristály adatainak megfejtéséhez – folytatta Paula. – A flotta már elkezdte a perui csillagvizsgáló ellen rzését. Valószín leg képesek lesznek rájönni, milyen fajta adatokat tartalmazott a kristály, még akkor is, ha esetleg nem nyúlnak a fájlok zárolásához. – Jó – biccentett Justine megkönnyebbülve. – Mindaddig várni fogunk, míg a flotta le nem adja a jelentését. Kivette a memóriakristályt az elemz b l, majd kikapcsolta a csarnok véd pajzsát. A hatalmas ablakokon át beáradó meleg, délutáni napsütést l pislognia kellett. 56

Peter F. Hamilton

A kúria f komornyikja az ajtó mellett várta. – Columbia tengernagy várja, hogy beszélhessen önnel, asszonyom – szólalt meg. – Márhogy itt van? – kérdezte Justine meglep dve. – Igen, asszonyom. Bevezettem a nyugati szárny fogadószobájába, és megkértem, hogy várakozzon ott. – Megmondta, mit akar? – Nem, asszonyom. – Maradjon itt! – fordult Justine Paula felé. – Majd én lerendezem a fickót. Elindult az északi épületszárny központi folyosóján. Menet közben kihúzta magát és megfeszítette a vállát. Ez annyira jellemz Columbiára. Megpróbál azzal valamilyen kis el nyt kicsikarni magának, hogy az otthonában csap le rá. De pofára fog esni, ha azt gondolja, hogy ilyen kezdetleges módszereket alkalmazva akár a legifjabb Burnellit is meg tudja szorongatni. A nyugati szárny fogadószobájának berendezése a francia királyság fénykorának legdics bb napjaira emlékeztetett. Justine mindig is utálta a falakat borító aranyozást és a sok csillogó keretet. Meglehet sen elégedetlen volt a rendkívül pazar díszítés , söreg székekkel is. Hiába t ntek annyira leny göz nek, huzamosabb id n keresztül csak komoly nehézségek árán lehetett ülni a kényelmetlen bútordarabokon. Rafael Columbia tengernagy a hatalmas kandalló el tt állva várakozott. Egyik lábát felrakta az alacsony márványpárkányra. Ahogy ott állt makulátlan egyenruhájában, már csak a hermelinprémes palást hiányzott a válláról, hogy úgy nézzen ki, mint egy let nt birodalom cárja. A kandallópárkányon álló, ónixtokos órát tanulmányozta elmélyülten. – Szenátor! – fordult enyhe biccentéssel a bejárat felé, amikor a fiatal n betaszította a kétszárnyú ajtót és besietett. – Leny gözve nézegetem ezt az órát. Eredeti darab volna? A két ajtószárny becsukódott az érkez mögött. – Feltételezem, hogy igen. Apám meglehet sen lelkes gy jt nek számít. – Az már igaz. Júdás elszabadul I.

57

Justine a tárgyalóasztal felé biccentett. Az asztallapot helyettesít vastag üvegbe a Burnellik címerét metszették. Egymással szemben ültek le a magas támlájú székekre. – Mit tehetek önért, tengernagy? – Szenátor, sajnálatos módon meg kell kérdeznem önt l, hogy miért avatkozott be a flotta hírszerzésének egyik m veletébe. Konkrétan azt akarom tudni, hogy mi célból távolította el egy terrorizmussal gyanúsítható személy testét a b ncselekmény helyszínér l. – Semmit nem távolítottam el, tengernagy. Csupán elkísértem a holttestet. – Ön döntött úgy, hogy ne egy hivatalos klinikára kerüljön be. – A családunk biotechnológiai központjába, így igaz. Ahol a boncolást a hatóságok teljes kör jelenléte mellett végezték el. – Szóval akkor miért is, szenátor? A fiatal n jeges mosollyal válaszolt. – Azért, mert a legcsekélyebb mértékben sem bízom a flotta hírszerz részlegében. A szemtanúja voltam annak, ahogy az egész megfigyel akció katasztrofális körülmények között teljes cs döt mondott. Nem akartam további hibákat. Kazimir holttestét megvizsgálva az elhárítók rendkívül fontos nyomokat találhatnak. Eddigi tapasztalataim szerint az ön emberei figyelemre méltó módon tehetetlennek bizonyultak. Ebben az ügyben többé már senki sem hibázhat, tengernagy. Semmilyen kifogást nem fogok elfogadni. – Szenátor, megkérdezhetem, honnan ismerte Kazimir McFostert? – Akkor találkoztunk, amikor nyaralni mentem a Peremvilágra. Egy darabig együtt jártunk. Aztán közvetlenül a primerek támadása el tt beállított ide, a Tulipán kúriába. Természetesen, amikor elmondta, hogy az rz knek dolgozik, azonnal értesítettem Hogan parancsnokot. Benne van a feljegyzésekben. – Mit akart Kazimir? – Számos dolgot. Meg akart gy zni arról, hogy a Csillagutazó valóban létezik. El akarta érni, hogy megszüntessük a Peremvilágra tartó teherszállítmányok vámellen rzését. Nemet mondtam neki. – Akkor már nem álltak annyira közel egymáshoz? – Nem. – Ha jól tudom, mégis rendkívül felzaklatta a halála. 58

Peter F. Hamilton

– Rendkívüli mértékben megrázott a pusztulása. Nem vagyok hozzászokva, hogy a visszavonhatatlan halál szemtanúja legyek. Függetlenül attól, hogy valakinek milyen a világnézete vagy hogy mivel foglalkozik, ilyen fiatalon nem lenne szabad meghalnia. – Az ön ötlete volt, hogy a hatóságokat is bevonja a boncolásba, szenátor? – Igen. – Ha jól tudom, akkor Paula Myo is elkísérte a holttestet. – Teljes mértékben megbízom Myo nyomozóban. Rafael elkomorodott. – szinte sajnálatomra nem oszthatom a véleményét, szenátor. A nyomozót rendkívül komoly felel sség terheli azért, hogy a flotta hírszerzésének még mindig nem sikerült megoldást találnia az rz k ügyére. Meglepett és nem csekély mértékben felzaklatott, amikor arról értesültem, hogy az ön családja állást szerzett Paula Myónak a Szenátus titkosszolgálatánál. – Minket az lepett meg, hogy elbocsátotta ezt a tisztet a flotta hírszerzését l. – Százharminc éven keresztül nem sikerült eredményt elérnie. Úgy véltem, ez a kudarc önmagáért beszél. – A Nemzetközösségben azért ismeri mindenki a nyomozót, mert eredményesen zárta le az ügyeit. – Nézze, szenátor, egészen szinte leszek magához. Ez a n elkezdett szétesni. H tlenséggel vádolta meg a saját tiszttársait. Engedély nélkül fogott küls akciókba. Ráadásul egyre nagyobb rokonszenvet tanúsított azok iránt a terroristák iránt, akiket állítólag üldözött. – Rokonszenvet? Milyen módon? – Arról beszélt, hogy hisz a Csillagutazó nev földönkívüli létezésében. – Ön talán nem? – Természetesen nem. – Ki ölte meg a testvéremet, tengernagy? – Nem értem a kérdést. Pontosan tudja, hogy ugyanaz az orgyilkos, aki végzett McFosterrel is. – Na err l van szó! McFoster ugyanis rz volt. Bárkinek is dolgozzon ez az orgyilkos, az egyaránt a Nemzetközösség és az rz k Júdás elszabadul I.

59

ellenfele. Úgy vélem, ez er sen lesz kíti a szóba jöhet gyanúsítottak számát. Nincs igazam? – Az rz k már régen belekeveredtek a feketepiaci fegyvercsempészek ügyleteibe. Az a csoport rendkívüli kegyetlenséggel szokta elintézni a vitás ügyeit. Úgy véljük, az orgyilkos az egyik érintett keresked nek dolgozik. – A fivérem egyszer en csak útban volt? – Ha valahol elakad egy fegyverszállítmány, rendkívül sok pénz kerül kockára. – Ez nevetséges. A Nemzetközösség szenátorait nem szokás valamilyen primitív vendetta miatt megölni. – Mint ahogy láthatatlan földönkívüliek sem vadásznak rájuk. Justine hátrad lt a székben, és dühös pillantást vetett a tengernagyra. – Bármilyen kellemetlen is elismernünk a tényt, szenátor, de a Nemzetközösségnek megvan a maga kiterjedt b nöz testvérisége – folytatta Rafael. – Pontosan ez az oka annak, hogy annak idején megalapították az eredeti Kiemelt B nügyek Csillagközi Igazgatóságát. Ha nem hisz nekem, akkor nyugodtan kérdezze meg Myo nyomozótól. Vagy akár el is gondolkodhatna azon, miért létezik a Szenátus Biztonsági Szolgálata. Éppen elég bajunk van a valóságban is létez ellenségeinkkel itt, a Nemzetközösségben. Semmi szükség rá, hogy újakat találjunk ki hozzájuk. – Tengernagy, ezt tekintsem figyelmeztetésnek? – Csupán felhívom a figyelmét arra, az ahogy viselkedik, nem felel meg ezeknek a nehéz id knek. Ebben a pillanatban mindenkinek öszsze kellene fognia, hogy közös er vel küzdjünk a valódi ellenségünkkel. – Teljes er mmel támogatom a flottát, és ez így lesz a jöv ben is. – Igazán köszönöm, szenátor. Még valami. Ez a terrorista McFoster valamilyen futár lehetett. Nem találtuk meg, ami nála volt. A lány kissé félrehajtotta a fejét, és elmosolyodott. – Ez ugye eléggé szokatlan. – Az, szenátor. Az jutott az eszembe, hogy esetleg ön észrevett valamit, miközben elkísérte. – Semmit. – Biztos ebben, szenátor? – Nem láttam, hogy mi volt nála. Már, ha volt. 60

Peter F. Hamilton

– Értem – válaszolta Columbia rezzenéstelen tekintettel. – Ugye tudja, hogy végül úgyis meg fogjuk találni? – Pont úgy, mint az orgyilkost, igaz? Ja, hogy t sem találták meg. Annyira gyerekes volt így visszavágni, Justine mégis élvezte a t rdöfést. Különösen azért, mert Columbia nyaka halványan elvörösödött az egyenruha gallérja fölött.

Gore Burnelli és Paula Myo a kopott b rkanapén ülve beszélgetett, amikor Justine visszatért az üvegházba. Az apja sima, arany arca visszaverte a fényt. Ha kicsit is megmozdította a fejét, a ragyogó foltok táncra keltek az oszlopokon és a padlón. Miközben belépett, a fiatal n ismét bekapcsolta a terem véd pajzsát. Kihunyt a nappali ragyogás. – Ez a McFoster fiú érzelg ssé és puhánnyá tett! – csattant fel Gore, mihelyt m ködött a hangszigetelés. – Úgy seggbe kellett volna rúgnod azt a Columbiát, hogy lefejelje a m holdakat. Annak idején felfaltad volna reggelire. Egyszer en nem hiszek a szememnek. Mikor lett az én kislányomból ilyen fene ette, vinnyogó, liberális puhány? – Azok az id k már elmúltak, apám – válaszolta Justine nyugodtan. – Nem én vagyok az, aki képtelen megfelelni az új kor elvárásainak. Magában dühöngött, amiért a férfi nyíltan kimondta a véleményét. Ráadásul éppen a nyomozó el tt alázta meg. Ezzel Paula Myo is tisztában lehetett, mert még az amúgy visszafogott és fegyelmezett aszszony is enyhe zavarral figyelte Gore kitörését. – Már pedig pontosan úgy van, ahogy mondom, te lány! Ha a halott barátod ennyire szétzilálja az érzelmeidet, akkor egyszer en töröltesd ki az emlékét az agyadból. Nem engedhetem meg magamnak, hogy gyenge legyen a lányom. Most semmiképp sem. – Biztosíthatlak, komolyan megfontolom, hogy kitöröltessek mindent, amit csak undorítónak találtam az életem során! – vágott vissza Justine. Közben az járt az eszében, hogy az apja vajon eléggé ember maradt-e ahhoz, hogy felfogja az olyan elvont dolgokat, mint amilyen a szeretet is. Gore testét iszonyatos mértékben átalakították már. – Na ez már tetszik! – vágta rá jókedv en a férfi. – Ugye tudod, hogy Columbia mindent megtesz azért, hogy kitekerje a nyakad, miután olyan irtózatosan pofára estek az LA Galacticon? Izzik a düht l. Júdás elszabadul I.

61

Örökre ki akarja csinálni Paulát. Ezenfelül, ha már úgyis lendületbe jött, akkor legszívesebben azt látná, ha a Szenátus átváltozna valamilyen régimódi, szovjet típusú parlamentté, amelyik azután egyetlen ellenszavazat nélkül, minden alkalommal úgy döntene, ahogy szeretné. – Nem Columbia miatt kell aggódnia – figyelmeztette Paula. Justine és Gore párharca azonnal abbamaradt, amikor mindketten a nyomozó felé fordultak. – Szinte biztosan tudom, mi volt Thompson meggyilkolásának valódi oka. – És mi a fenéért nem mondta még el nekem? – förmedt rá Gore. – Azóta, hogy bekerültem az Igazgatóságra, folyamatosan küzdöttem azért, hogy rend rségi, vagy hozzájuk hasonló képzettség ellen rök vizsgáljanak meg valamennyi, a Peremvilágra küldött szállítmányt. A javaslataimat minden esetben a legmagasabb szinten utasították el. Csakhogy Thompson végül keresztülverekedte a kedvemért. – A Csillagutazó megtorlásul meggyilkolta – biccentett Gore. – Ezt tudjuk. – Közvetlenül azel tt, hogy megölték volna, Thompson felhívott. Azt mondta, sikerült kiderítenie, ki blokkolta a kérvényeimet. Nigel Sheldon. – Ez képtelenség! – vágta rá Justine habozás nélkül. – Sheldon tette lehet vé, hogy egyáltalán létrejöjjön a Nemzetközösség. Esze ágában sem volna aláaknázni a m vét. – A saját jószántából nem is – vette át a szót Gore. Bár az arany b r lehetetlenné tette, hogy bármilyen emberi érzelem tükröz djön az arcán, nyilvánvaló volt, hogy ez a lehet ség felzaklatta. – De ha jól tudom, Bradley Johansson mindig is azt állította, hogy Sheldont leigázta az a földönkívüli. – Többször is lejátszottam magamnak a Kazimir utolsó percér l készült felvételeket – felelte Paula. – Úgy t nik, ismerte a gyilkosát. S t igazából örült, hogy találkoznak. Mintha régi, jó barátok lettek volna. – Na ne! – rázta meg a fejét Justine. Úgy, ahogy volt, az egész felvetést elutasította. – Képtelen vagyok elhinni, hogy bárki is elkaphatná Sheldont. A családunkat és a megfiatalító klinikáinkat is elképeszt er vel rizzük. Sheldon biztonsági rendszere még ennél is keményebb. 62

Peter F. Hamilton

– Az rz k állítása szerint Doi elnök is a Csillagutazónak dolgozik – figyelmeztette Paula. – Még ekkora marhaságot! – hördült fel Gore. – Ha az a kurva Csillagutazó ki tudná játszani a Szenátus Elhárítását meg Sheldon védelmi rendszereit, akkor semmi szüksége nem volna arra, hogy az árnyékban bujkáljon. Akkor már volna a Führerünk. – Akkor viszont miért gyilkolták meg az ön fiát? – kérdezte Paula. – Csak mert keresztülvitte a szállítmányok ellen rzését? Vagy mert felfedezte az összeköttetést? – Jól van – válaszolta Gore vonakodva. – Tegyük fel, hogy Thompson rábukkant egy olyan információra, ami miatt ezt gondolta. Elmondta önnek azt is, hogy ki vallott Sheldonra? – Nem. Arról beszélt, hogy ez az egész nagyon bizonytalan. A politikusok még a legmagasabb szinten is nyakig benne vannak. – A politikának nincs is magas szintje – morogta Gore. Utána Justine felé fordult. – Ezt az ügyet rád bízom. Ki kell derítenünk, honnan származott Thompson értesülése. – Apa, nekem nincsenek olyan kapcsolataim a Szenátusban, mint amilyenek neki voltak. – Jézus Krisztus! Ne alázd meg magad ennyire, te lány. Ha szívszorító vinnyogást akarok hallani, akkor elmegyek az Orleansra, és megkeresek egy emberi jogi ügyvédet. A fiatal n széttárta a kezét. – Jól van, ahogy akarod. Akkor majd kérdéseket harsogva elkezdek körözni, és meglátjuk, ki bukkan el , hogy jól fejbe l jön. – Ez a beszéd! – lelkesedett Gore. Fémajka úgy mozdult meg, mintha mosolyogni próbálna. – Na de mégis miért? – kérdezte Paula. – Ezt meg hogy érti? Hogyhogy miért? – Mit tesz majd, ha a szenátor megbizonyosodik arról, hogy valóban Sheldon akadályozta meg a javaslataim valóra váltását? – Ha ez igaz, akkor meg kell keresnünk a családja legbefolyásosabb tagjait, hogy tudassuk velük, mi is történt. Azt hiszem, ebben az esetben új testet kap, és helyreállítják az emlékezetét, mégpedig egy olyan biztonságos helyen rzött, tárolt memóriából, amit nem sikerült megrontania az ellenségnek. Bármikor is történt Sheldon beszervezése. Júdás elszabadul I.

63

– Úgy véli, hogy Sheldon családja támogatni fogja önt? – Kizárt dolog, hogy mind a Csillagutazó ügynökei lennének. – De honnan fogjuk tudni, ki kompromittálódott? – Ennyire azért nem kell el reszaladnunk – szólt közbe Justine. – El ször próbáljuk meg kideríteni, mi a helyzet. Utána már sokkal egyértelm bb lesz, mit kell tennünk. – Szükségünk lesz néhány megbízható szövetségesre is – biccentett Gore. – A politikai ellenállás hálózatára, amivel ellensúlyozni lehet a Csillagutazó befolyását. Majd én kezembe veszem a dolgot. – Figyeljen oda Columbiára! – figyelmeztette Paula. – A tengernagy már tisztában van azzal, hogy az önök támogatását élvezem. Így viszont a Burnelli család is célkeresztbe került. Columbiának egyre n a politikai befolyása. Háború idején mindenki hajlamos arra, hogy ne ragaszkodjon az alkotmányos elvekhez. A honvédelmi er feszítéseket irányító katonai vezet ként képes lesz olyan parancsokat is kiadni, amelyeket békeid ben soha és semmilyen körülmények között nem hajtanának végre. – Emiatt nem kell aggódnia. El bb fog befagyni a pokol, semhogy a Hallgarthok egyik bábuja túljárjon az eszemen.

A parányi Boeing 44044 helyb l felszálló repül gép elektronikus hajtóm vei valóságos forgószelet támasztottak, amikor a karcsú járm leszállt a csillagvizsgáló melletti pályára. A leveg ben homokkal kevert, okkersárga föld- és szürkés jégdarabkák kavarogtak. Ahogy elhallgatott a turbinák süvöltése, elcsendesedett a forgószél is, és a sok mocsok visszahullott a talajra. A stewardess kinyitotta az ajtót. Renne füle pattogott, ahogy körülötte rohamosan csökkent a légnyomás. 5200 méter magasban volt Sandiától északra, az Andok nyugati oldalán. Bármerre fordult is, mindenütt a leny göz , hóborította hegycsúcsokat látta. Elakadt a lélegzete, de nem a táj szépségét l. Hörögve teleszívta a tüdejét leveg vel. Semmit sem ért az er feszítés. Feltápászkodott az ülésb l, és tántorogva elindult kifelé. Vastag pulóvert viselt, és most a kabátját is becipzárazta. Kint elég er sen ragyogott a nap ahhoz, hogy a gép lépcs jének legtetején állva azonnal felvegye a napszemüvegét. A kellemetlenül híg leveg ben párolgott a lélegzete. Az arca el tt parányi, fehér felh pamacsok táncoltak. 64

Peter F. Hamilton

Lent, a gép mellett a flotta hírszerzésének két tisztje várta. A limai irodában szolgáló férfiak sötétzöld öltözéke sokkal inkább rruhára emlékeztette, nem hideg égövi felszerelésre. Mire leért az öt alumíniumlépcs n, már alig állt a lábán. Az egyik várakozó el rébb lépett, és felemelte a kezét. – Kempasa hadnagy, üdvözlöm az Antina állomáson. Phil Mandia vagyok. Én is abban az osztagban voltam, amelyik követte McFostert ide. – Nagyszer – nyögte a n . Az ormótlan, borostyánszín véd maszk miatt alig látott valamit Mandia arcából. A szíve közben rült ütemben kalapált a mellkasában. Csak egész lassan tudott elindulni a csillagvizsgáló épületei felé. A sötét m anyagból készült, alacsony, zömök dobozokon csupán l résre emlékeztet ablakokat látott. Egy kivételével sötét volt az összes. A három f rádióteleszkóp tányérjai az épületek mögött egy kiterjedt, sziklákkal borított, sík területr l fordultak az ég felé. A hatalmas, fehér csészealjakat zavarba ejt en karcsú fémoszlopok tartották a magasban. Az érkez némán figyelte, ahogy az egyik távcs valamelyest elfordul. Valamit követett az északi látóhatáron. – Hogy viselkedik a foglyom? – kérdezte Renne. – Cufflin? Azt állítja, semmit sem tud. Állítólag egy névtelen ügynökt l kapja a megbízását. Én a magam részér l hiszek neki. – Majd mindent kiszedünk bel le, ha visszavittem Párizsba. – Mit fognak vele csinálni? Leolvassák az emlékeit? – Igen. Bár Phil Mandia arcát jórészt eltakarta a maszkja, összeszorított ajka egyértelm vé tette, hogy nem tetszik neki a döntés. Renne talpa alatt hangosan recsegett a talajt borító hódara. Növényi életnek nyomát se látta. Még egy f szál se n tt idefent. Gondosan oda kellett figyelnie, hogy hova lép, mert a talajt mély, megfagyott keréknyomok barázdálták. Alighanem azok az éltes, sárgára festett járm vek jártak itt, amelyek most az épületek mellett sorakoztak. Ránézésre mintha traktorok és hóekék tiltott nászának gyümölcsei lettek volna. Az állomás járm vei mellett viszont két vörösesbarna, négykerékmeghajtású Honda várakozott. A korszer kocsik oldalát vastag, barna sárréteg borította. Júdás elszabadul I.

65

– Kocsival jöttek fel? – kérdezte Renne. – Igen – biccentett Phil Mandia a csillagvizsgálóhoz vezet , magányos, kanyarokkal teli út felé. – Kemény menet volt felautókázni ide. – Hogy a pokolba sikerült elkerülniük, hogy McFoster észrevegye az érkezésüket? – Elég nehezen. Renne nem tudta eldönteni, hogy a férfi viccel-e vagy sem. Odaértek a f épülethez. Odabent kellemes meleg fogadta ket. A h mérsékletváltozás azonban a legcsekélyebb mértékben sem befolyásolta Renne szívét. Érezte, hogy továbbra is rülten zakatol a mellkasában. Magatehetetlenül rogyott le az els irodában. Egyszer en képtelen volt felkelni a székb l. Végül ülve vette le a kabátját. Ez az egyszer mozdulat is elég volt ahhoz, hogy még rosszabbul legyen. Nem is akart belegondolni, miként fog visszajutni a repül höz. Lehet, hogy majd megkéri a tiszttársait, cipeljék vissza. – Önt nem zavarja ez a nagy magasság? – kérdezte Phil Mandiát. – Eltart egy darabig, amíg hozzászokik az ember – ismerte be a férfi. Renne most már világosan érezte a helyi kollégákból áradó ellenszenvet. Az itteni osztag tagjai azt gondolták, hogy a központból a nyakukba ültettek valami nagyágyút, aki tudni akarja, miért szúrták el a bevetést. Attól tartottak, hogy a hívatlan vendég ket teszi felel ssé. Jó lett volna elmondani nekik, hogy nem err l van szó. Csakhogy akkor azt gondolták volna, hogy Renne gyenge. Különösebben nem esett kétségbe. Elég tapasztalt volt ahhoz, hogy kezelni tudja az ilyen munkahelyi problémákat. – Az igazgatóval kezdem – szólalt meg végül. Jennifer Seitz alig öt éve esett át a megfiatalító kúráján. A rendkívül sötét b r , alacsony, ápolt n zöld szeme ragyogott. B , gesztenyebarna kardigánja olyan hosszú volt, hogy ruhának is beillett volna. Bár felt rte, a kardigán két ujja még így is lötyögött vékony karján. Renne úgy vélte, az igazgatón olyasvalakit l kérte kölcsön a ruhadarabot, aki legalább fél méterrel magasabb volt, mint . Az asszony szemmel láthatóan nem rémült meg, és nem is aggódott, de mintha felb szítette volna, hogy a flotta megszállta a csillagvizsgálóját. Határozott, enyhén lekezel módon beszélt a nyomozókkal. Csupán azért nem t nt 66

Peter F. Hamilton

ellenségesnek, mert közben elb völ en fiatalos mosoly fénylett az arcán. Felháborodott pillantást vetett Phil Mandiára, miközben a tiszt udvariasan bevezette az irodába. De még ez a pillantás is inkább csak ingerültnek és nem annyira haragosnak látszott. Renne a helyiség kerek ablakán keresztül a három hatalmas antenna felé mutatott. – Melyik az – kérdezte, de aztán kénytelen volt elhallgatni és leveg után kapkodni –, amelyik a Marsra irányul? – Egyik sem – válaszolta Jennifer Seitz. – A nagy távcsövekkel, rádióteleszkópokkal mély ri rádiócsillagászati vizsgálatokat folytatunk. A Marsról érkez jeleket az egyik kisebb jelfogónkkal fogadjuk, hiszen egy nem túl jelent s m veletr l van szó. – Biztosak lehetünk abban, hogy Cufflin a Marsról érkez adatokat juttatta el McFosterhez? – pillantott Renne Phil Mandiára. – A csillagvizsgáló hálózati memóriájában semmilyen nyoma nem maradt azoknak az adatoknak – válaszolta a flotta tisztje. – Cufflin feltöltött egy nyomkövet féregprogramot, hogy megsemmisítse az adás nyomait, miután McFoster átvette a másolatot. – Biztosan léteznek további másolatok is – figyelmeztette Renne, majd az igazgatón felé fordult. – Mióta gy jtik ezeket az adatokat? Jennifer Seitz szája szélén megrándult egy izom. – Nagyjából húsz éve. – Húsz éve?! Mégis mi a fenét m veltek velük? – Egy természettudományi kutatással foglalkozó társaság számára gy jtjük. Nem túl jelent s megbízatásnak számít. A költségvetésünk kevesebb, mint egy százalékát fedezi. Még csak emberi felügyeletre sincs szükség hozzá. A KI-nk gond nélkül vezérli az egész folyamatot. A jelek havonta egyszer jönnek. Feljegyezzük és tároljuk ket. A tudományos egyesület számára. A projekt hosszát harminc évre becsülték. Az igazgatón figyelmét nem kerülte el, hogy Renne szeme meglepetten megvillan. – Nehogy azt higgye, hogy ez hosszú id ! A vizsgálataink egy része egy teljes évszázadot vesz majd igénybe. Feltéve, hogy minden jól alakul. – Álljunk meg egy kicsit, és próbáljon meg mindent szépen, érthet en elmagyarázni nekem – válaszolta a nyomozó. – Én még csak arról Júdás elszabadul I.

67

sem tudtam, hogy a Nemzetközösség bármit is m ködtetne a Marson. Egész pontosan honnan is jönnek ezek a jelek? – Az Arabia Terrán van egy tudományos mér állomás. – És milyen méréseket végeznek ott? – Nagyjából-egészéb l mindent, ami érdekes lehet a bolygókutatás számára. Meteorológiai, földtani, vagyis marstani, napfizikai és sugárzáskutatási vizsgálatokat. Meglehet sen sokoldalú az az állomás. Nem igazán akad olyan résztudomány, amelyiknek a mér m szerei ne szorgoskodnának odafent. Ezeket a berendezéseket azonban nem mind az Arabia Terrán helyezték el. Szétszórták ket a Mars minden részén. Az állomáshelyükr l küldik a mérési eredményeket az Arabia Terrára. Az az állomás továbbítja az adatokat ide nekünk. Vannak aztán m holdak is odafent. Sarkvidéki, orbitális pályán jelenleg négy m ködik. Igaz, mindegyikre ráférne már a csere. – Nem is álmodtam volna, hogy bárkit érdekel a Mars. – Tényleg nem sokan vannak – válaszolta savanyú mosollyal Jennifer Seitz. – Hiszen csillagászatról beszélünk. Még Dudley Bose nagy dobása sem tett minket igazán népszer vé a Nemzetközösségben. Ráadásul a világegyetemben számos olyan bolygó létezik, amelyik lényegesen érdekesebb a Marsnál. Ám nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy csekély számú, de annál hosszabb id n át m köd érzékel kkel legalább olyan adatmennyiséghez juthatunk, mintha jóval több berendezést m ködtetnénk rövid ideig. Ami azt illeti, a hoszszú id n át begy jtött adatok lényegesen megbízhatóbbak. Jobban meg lehet ismerni bel lük a folyamatokat. Számos távirányítású mér állomás m ködik szerte a naprendszerben. Egészen kis adatmennyiségeket dolgoznak fel, amit aztán visszaküldenek nekünk és a többi csillagvizsgálónak. Igazából csak csöpögtetik a mérési eredményeket. A legtöbb földi egyetemnek és tudományos alapítványnak megvan a maga csillagászati részlege. A naprendszer minden egyes tagjával foglalkozik egy-egy kisebb tanszék. Csupán rendkívüli er feszítések árán képesek talpon maradni. Alig van pénzük arra, hogy rendszerezzék és elemezzék a begy jtött adatokat. Olyan berendezéseket használnak, amelyek nem kerülnek sokba a mai világ áraihoz képest. Igencsak jól megcsinálták ket, és az energiaszükségletüket többnyire a nap- vagy a talajh biztosítja. Évtizedeken át m ködhetnek. Ezek a m szerek 68

Peter F. Hamilton

nagyjából elegend információt küldenek, hogy legyen mivel foglalkoznia a Földön még m köd néhány bolygókutatónak. – Szükségem van ezen intézmények listájára. Ha lenne szíves. – A marsi állomás költségeit fedez egyesület Londonban m ködik. Azt hiszem, Lambeth Bolygóközi Társaság a nevük. Isten tudja, kik a támogatóik. Hiszen napjainkban nem igazán népszer a tudományos igény bolygókutatás. Alighanem sikerült kifogniuk egy olyan szponzort, aki komolyan a szívén viseli a természettudományok ügyét. – A Lambeth Bolygóközi Társaság valójában milyen kutatás elvégzéséért fizet? – Fogalmam sincs róla. – Nem tudja?! – kiáltotta Renne olyan hangosan, hogy utána kénytelen volt zihálva teleszívni leveg vel a tüdejét. Köhögött, ráadásul érezte, hogy nemsokára rátör egy durva fejfájás is. – Nem az én kutatási területem – magyarázta az igazgatón . – A szó sz kebb értelmében véve én rádiócsillagász vagyok. Azokkal a nagy rádiótávcsövekkel dolgozom, ott. A naprendszert átfogó kutatóprogram résztvev i vagyunk. A határvonalat a Plútó orbitális pályáján húztuk meg. Onnantól kiindulva elképeszt en nagy adatmennyiséget tudunk befogni. Ez az oka annak, hogy egy csomó átjátszó állomást és összeköt egységet is üzemeltetünk. Ezek tartják a kapcsolatot a legtávolabb m köd m szerekkel. Ebb l viszont az is következik, hogy engem aztán a legcsekélyebb mértékben sem érdekel a Mars pora vagy az Európán az árapályváltozás következtében fellép repedésmintázat a jégben, mint ahogy fütyülök arra is, hogy a Charonon milyen áramlások lépnek fel a szupervezet kéregben. Viszont ha önt esetleg az igazán érdekes dolgok foglalkoztatnák, például, hogy az srobbanással járó sugárzás visszaver désének milyen nyomait lehet még felfedezni, vagy esetleg azt szeretné tudni, hogy mir l árulkodik a kvazárok hangja, akkor ezekkel a témákkal kapcsolatban hosszú napokon át szórakoztatni tudom. – Van idefent akár egyetlen bolygókutató is? – Nincs. Itt csupán két rádiócsillagásszal szolgálhatunk. Az egyik ugye jómagam volnék, a másik a partnerem, Carrie. Van aztán velünk még négy technikus is, hogy zökken mentesen menjenek a dolgok. Már ha beszélhetünk zökken mentes m ködésr l, figyelembe véve, Júdás elszabadul I.

69

hogy mennyit garasoskodnak, ha a naprendszer kutatásának anyagi fedezetér l van szó. El tte sem volt egyhangú és unalmas az életünk, de a primerek támadása óta az Egyesült Szövetségi Nemzetek környezetvédelmi részlege kend zetlenül arról beszél, hogy meghatározatlan id re fel kellene függesztenünk a tevékenységünket. Azt várják t lem, hogy kidolgozzam a csillagvizsgáló lezárásának terveit. Komoly hibát követtem el, amikor az utolsó megfiatalításom során nem töröltettem az elmémb l ezt az egész csillagászati baromságot. Jó helyen lett volna egy biztonságos tárolómemóriában, miközben én valami olyasmivel kezdtem volna el foglalkozni, amivel sitty-sutty meggazdagodhatok. Jobban belegondolva kilátástalan ez az egész. Mégis ki a fene szeretné anyagilag támogatni az olyan fajankókat, akik csendes elszántsággal több emberölt nyi id n keresztül küzdenek azért, hogy az emberi faj egésze többet tudjon az t körülvev világegyetemr l? Abban biztos lehet, hogy a kibaszott kormányunk magasról tojik a fejünkre. Ráadásul most már maga meg az emberei is ránk szálltak. – Sajnálom, hogy ilyen kellemetlen helyzetbe került a csillagvizsgáló! – csattant fel Renne. – De ha nem tudná, háború dúl a világ rben, és a Nemzetközösség kénytelen a fontosabb dolgokkal foglalkozni. – Persze, világos. – Amúgy ez a Lambeth Bolygóközi Társaság megnézte valaha is mindazokat az adatokat, amelyeket önök gy jtöttek össze a számukra? – Nem. A naprendszerben m köd , távirányítású adatgy jt m szereknek a fele a Marson található. Az egyes projektek hosszú éveken át tartanak. Elismerem, hogy harminc év meglehet sen hosszú id a bolygókutatásban, de távolról sem tekinthet kivételesen hosszúnak. – Tulajdonképpen milyen mér m szerek m ködnek egyáltalán odafent a Marson? Jennifer Seitz megvonta a vállát. – Amikor a nyakunkba borult a szar, akkor természetesen megnéztem a szerz dést. Nem sok minden derül ki bel le. Olyan berendezések mérési eredményeit fogadjuk idelent, amelyek úgy nagy általánosságban vizsgálják a marsi környezetet. – Lehetséges, hogy az adatforgalomban kódolt szignálok is érkeztek? – Elképzelhet . De nem tudom, ki küldhetett volna ilyesmit. – Van legalább egy lista a fent m köd m szerekr l? 70

Peter F. Hamilton

– Persze. Nézze, hadnagy, valamit meg kell értenie. Ezeket a berendezéseket nem mi juttattuk fel a Marsra. Némelyik már eleve odafent volt. Korábbi kutatásokból maradtak ott. A többit hosszú évek alatt az Egyesült Szövetségi Nemzetek környezetvédelmi részlegének automatikus hajói helyezték ki. Nem irányítjuk, még csak nem is ellen rizhetjük ket. Nem tudom megmondani önnek, hogy voltaképp mit mérnek az egyes berendezések. Hiába közölték velünk valamikor, hogy az adatáramlat egy meghatározott csatornájában egy földrengéstani mér m szer eredményei jönnek, ez még távolról sem jelenti azt, hogy így van. Ezzel az er vel simán megkaphattuk volna a földönkívüliek támadóflottája célbavezetéséhez szükséges információt is. Vagy éppen a földi hader legféltettebb titkait. Egyszer en nem tudhatjuk, mir l gy jt adatokat egy adott m szer. Ezt csupán akkor deríthetnénk ki, ha felmennénk oda, hogy a helyszínen ellen rizzük a küld berendezést. Ez a csillagvizsgáló valójában alig több, mint egy személyzettel ellátott átjátszó állomás. Renne utálta, ha valaki eltereli a figyelmét, de… – A naprendszerben automata rhajók m ködnek? – Nem tudott err l? – Nem – ismerte be a nyomozó. – Pedig ez sajnos elkerülhetetlen. A csillagászat vagy a naprendszeren belüli bolygókutatással foglalkozó tudományok pénzes ben fürd világában senki sem akad, akinek a költségvetéséb l tellene arra, hogy igénybe vegye a T V egyik féregjáratát, mondjuk, ahhoz, hogy egy h mér t pottyantson a Szaturnusz légkörébe. Ehelyett alázatosan lehajtjuk a fejünket, és összetesszük azt a keveset, amink van. Egyesített er vel sikerülhet legyártanunk egy jó adag mér m szert. Amikor kell számú berendezés gy lt össze, akkor az egész kis motyónkat felpakoljuk a Tudományos Ügynökség egyik automatikus teherhajójára. Három ilyen m ködik a naprendszerben. Tehát felkerül a hajóra a sok m hold meg mér m szer. Mindaz, amire a pénzünkb l futotta. Kezdetét veheti a boldog, nyolcéves nászút keresztül a naprendszeren. Miközben az rhajó kint száguld a nagy semmiben, mi idelent önz módon azért imádkozunk, hogy a vén csataló csak azután dobja fel a talpát, hogy pályára állította a mi drágaságos kis mér m szerünket. Mondok én magának valamit, hadnagy. Ha szeretne bevágódni a földi Júdás elszabadul I.

71

csillagászoknál, akkor esze ágába se jusson akár csak egy szóval is megemlíteni a 2320-as mér m szer-kihelyez küldetést. Jó pár kollégám lett pályaelhagyó az után a kisebb katasztrófa után. Egy teher rhajó indítását ugyanis átlagosan tizenöt év er feszítés el zi meg. Ennyi ideig tart a kérelmek, a javaslatok, a státuszjelentések és a tervek megírása és elfogadtatása. Térden állva kell könyörögnünk a forrásokért, és el fordulhat, hogy els szülött gyermekünket is oda kell ígérnünk ahhoz, hogy a tervbe vett mér m szerek megkapják a hatóságok engedélyét. Amikor a megfelel pecsétek rákerültek a tervezetre, már csupán két apróság vár ránk. Pénzt kell szereznünk a m szerekre, és utána el kell készítenünk ket. Amikor bezáródik a teher rhajó ajtaja, igencsak feszült arcok figyelik az indulását. Rohadt sokat áldoztunk az életünkb l arra, hogy azok a m szerek kijussanak az rbe. – Világos – felelte Renne védekez n. A korábbi alattomos sajgás helyét rjöng fájdalom vette át a koponyájában. Biztosra vette, hogy hozott magával egy csomag fájdalomcsillapítót. Valószín leg ott lapult a zubbonya zsebében. Csakhogy ezt a ruhadarabot is odaakasztották a kabátja mellé. Egyszer en képtelenségnek t nt, hogy átszelje azt az iszonyatos távolságot. Többméternyire volt a faltól. – Ha jól értem, nem egy túlfizetett, csillogással teli szakmát választott magának. – Ezen a pályán csak az lehet men , akit Bose-nak hívnak. – Csak hogy összefoglaljam a dolgot: önnek tehát fogalma sincs arról, hogy az elmúlt húsz évben milyen adatokat kapott a Marsról. Jennifer Seitz bocsánatkér en elmosolyodott. – Nagyjából ez a helyzet. Ugyanakkor szeretném, ha feljegyezné, hogy csupán hét éve vagyok a csillagvizsgáló igazgatója. Két évem kimaradt közben, mivel fiatalító kúrán vettem részt. Nem én írtam alá a marsi szerz dést, és egyetlen munkatársamnak sem volt köze hozzá. Az egész dolgot a KI néhány szubrutinja intézte. – Kinek az idején kötötték a szerz dést? – Rowell kolléga volt az igazgató, amikor elkezd dött a Lambeth projektje. Azt hiszem, Rowell kivándorolt a Berkakra, ahol felajánlották neki az új egyetem dékáni posztját. – Köszönöm, majd t is kihallgatjuk – biccentett Renne, majd megpróbált a lehet legtöbb híg leveg t beszívni a tüdejébe. Az oxigénhiány miatt szétszórttá vált. A lebeg érzés nem volt különösebben kellemet72

Peter F. Hamilton

len, ám lelassult az elméje m ködése. – Egy dologra még kíváncsi volnék. Az ön véleménye szerint mégis mi olyasmi lehet odafent a Marson, ami érdekelhetné az rz khöz hasonló terroristákat? – Épp emiatt nevetséges ez az egész ügy. Semmi sincs ott fent. És ezt nem azért mondom, mert rádiócsillagászként lenézem a bolygókutatókat. Az a hely csupán egy fagyott, légkör nélküli sivatag. De most komolyan! Mint egy szemétdomb. Nincsenek titkai, semmit nem ér, és er sen kétlem, hogy bárki számára is fontos lehetne. Félig-meddig még most is azt hiszem, hogy a hatóságok tévedtek. – Akkor meséljen nekem err l a Cufflinról. Jennifer Seitz savanyú képet vágott. – Istenem, nem is tudom. Csupán az egyik segédtechnikusunk. Egy átlagos órabérben robotoló segéder , aki kénytelen volt elszeg dni a nyomorúságos fizetést kínáló tudományos ügynökséghez, hogy legyen mib l kifizetnie az M&Ú nyugdíját. Még tegnap is hajlandó lettem volna megesküdni rá, hogy többet tudok a fickó életér l, mint maga. Ezek a segédtechnikusok kivétel nélkül átkozottul unalmas alakok. A szolgálati beosztásunk miatt kénytelenek vagyunk három héten keresztül ebbe a dobozba zárva elviselni egymást, ami után egyheti áldott szabadság következik. Cufflint három és fél évvel ezel tt helyezték ide. Nem is akarok belegondolni, hogy azóta mennyi id t töltöttünk karnyújtásnyi távolságra egymástól. Itt éltünk, aludtunk és ettünk ebben az épületben. Erre most derült égb l villámcsapásként közlik, hogy a munkatársam a Nemzetközösség er szakos megdöntésére készül terroristák közé tartozik. Jézusom! De hiszen Dan Cufflinról beszélünk! Már csak hét évet kellett volna kihúznia a megfiatalító kezelésig. Kétségbeesetten retteg attól, hogy valahogy lemarad róla. Ezenfelül imádja a curryt, utálja a kínai konyhát és túlságosan sokat bámulja az ÖI erotikus sorozatait. Ebben az életében megházasodott, ám a kapcsolat csúnyán félresiklott. Egyetlen unokája van, akit minden évben meglátogat húsvétkor. Büdös a lába, az átlagosnál gyengébben tud programozni, átlagosan ért a gépekhez, és kivétel nélkül mindannyiunk idegeire ment azzal, hogy imád sztepptáncolni. Ráadásul még ez sem megy neki. De most szintén: milyen terrorista él-hal a sztepptáncért? – A csapnivaló – válaszolta Renne szárazon. – Képtelen vagyok elhinni, hogy igazak a vádak. Júdás elszabadul I.

73

– A jelek szerint mégiscsak b nös. Természetesen err l meg fogunk bizonyosodni. Számítsanak rá, hogy tanúként meg kell jelenniük a bíróság el tt. – Elviszi magával? – De még mennyire!

Renne valahogy mégis képes volt bizonytalanul visszaimbolyogni a helyb l felszálló repül géphez. Útközben nem is volt annyira felt n , hogy kénytelen Phil Mandiára támaszkodni. A flotta két tisztje felkísérte Dan Cufflint is a gépre. Renne-nel szemben belenyomták egy ülésbe a folyosó másik oldalán. Képlékeny fémb l készült bilincsek folytak a csuklójára és a lábszárára. A férfi mozdulatlanná dermedt. Eleve sem keltette azt a benyomást, hogy megpróbál kitörni a fogságból. Jennifer Seitznek igaza volt. Cufflinon látszott, hogy hamarosan szüksége lesz a megfiatalításra. A magas, sovány férfi beesett arcáról sugárzott az aggodalom és a letörtség. Mélyen ül szeme sötét foltnak látszott. A b re ugyanolyan holtsápadt volt, mint Renne-é. Úgy nézett ki, mint egy megrugdalt kutya. Kopott, sötétkék kezeslábasa csak kiemelte, mennyire szerencsétlen ez a fickó. Felszállás közben kibámult a parányi ablakon. Döbbent arccal nézte, ahogy a csillagvizsgáló elt nik odalent a mélységben. Renne fejfájása azonnal enyhült, ahogy bezáródott a repül gép ajtaja. A parányi kabinban n tt a légnyomás. Kinyitotta a feje fölött a légfúvóka szelepét, és boldogan elmosolyodott, amikor megérezte a sz rt leveg er s áramlatát. A stewardesst l kávét kapott. Ez éppen elég volt ahhoz, hogy megsz njön a rosszullét. Nem volt szüksége gyógyszerre. – A repül út nagyjából ötven percig fog tartani – fordult Cufflin felé. – Rióba tartunk. Utána vonattal megyünk tovább Párizsba. A fogoly néma maradt. Miközben a járm meredek szögben emelkedett a sztratoszféra irányába, a férfi egy kinti pontra szegezte a tekintetét. – Tudja, hogy mi történik önnel, ha odaértünk? – érdekl dött halkan a nyomozó. – Rögtönítél bíróság elé állítanak és agyonl nek. 74

Peter F. Hamilton

– Nem, Dan. Elvisszük a flotta egyik biotechnikai egészségügyi intézetébe, ahol leolvassák az emlékeit. Nem lesz kellemes élmény. Érezni fogja, ahogy kiszorítják a saját elméjéb l. Hirtelen mások jelennek meg a koponyájában. Mindent összetúrnak. Semmi nem maradhat titokban el ttük. Abba néznek bele, amibe csak akarnak. Látni fogják az ön érzelmeit, az álmait. Aztán az egészet kitépjük önb l. – Nagyszer . Mindig is hajlottam a magamutogatásra. – Ez nem igaz – csóválta meg a fejét a nyomozó, és együtt érz en felsóhajtott. – Átnéztem az adatait. Beszéltem a munkatársaival. Tulajdonképpen, hogy a fenébe keveredett bele ebbe az egészbe? A fogoly most már a nyomozó felé fordult. – Nem mondta még senki, hogy javítania kellene a vallatási módszerein? – Én nem vagyok olyan tapasztalt kém, mint ön, Dan. – Igazán vicces. Én aztán nem vagyok semmilyen kém. Nem vagyok terrorista. Áruló sem. Semmi ilyesmi. – Akkor mégis micsoda? – Elolvasta az adatlapomat. – Azért csak válaszoljon. – Miért is? – szinte leszek magával. Ha együttm ködik velem, ha kiönti a lelkét és elém tárja a szívét, akkor talán majd azt fogom javasolni, hogy ne túrjunk bele az elméjébe. Csakhogy ennek az az el feltétele, hogy elképeszt en jó legyen a meséje. – Na és a bíróság? – Nem ajánlom fel azt, hogy csökkentjük a büntetését, Dan. A dolgok nem így m ködnek. Mindenképpen bíróság elé kell állnia. Ha viszont segít nekünk, akkor – biztosra veszem – a bíró tekintettel lesz erre. A férfi csak egy percig töprengett, miel tt bólintott volna. – Van egy unokám, Jacob, nyolcéves. – És? – Pereskednem kellett azért, hogy találkozhassak vele. A kurva életbe, egyedül maradt meg nekem ebb l a kibaszott életemb l! Már úgy értem, hogy az egyetlen fontos dolog számomra. Belepusztulnék, ha nem láthatnám. Van magának gyereke, hadnagy? Júdás elszabadul I.

75

– Akad néhány. Persze egyik sem ebben az életemben született. Mindegyiknek vannak gyerekei. Elmondhatom magamról, hogy üknagymama vagyok. – És találkozik velük? Az összes unokájával? A családjával? – Ha id m engedi. Tudja, ez a munka… nem kilenct l ötig dolgozom. – Mégis találkozhat velük, és csak ez a fontos. A lányom az anyja pártját fogta. Az a baj, hogy mi mind itt születtünk a Földön. Ezen a bolygón már ahhoz is milliomosnak kell lenni, hogy egy ügyvéd fogadja az embert. Én meg ugye nem vagyok az. – Ezek szerint valaki pénzt ajánlott fel, annyit, hogy abból teljen egy ügyvédre, aki elintézte a láthatást? – Igen. – Ki volt az? – Sosem találkoztunk. Csupán egy cím volt az uniszférában. Ügynökként m ködik olyanok számára, akik a személyi rzésvédelem területén tevékenykednek. Egy barátom említette meg. Azt mondta, ez a fickó esetleg segíthetne nekem. – Nagyszer . Mi a neve? – Robin Beard. – És ez az ügynök aztán beszervezte? – Igen. – Mire is? – Az alapján, amit elmondott, igazából semmit nem kellett tennem. Féltem, azt akarják t lem, hogy megöljek valakit. Valószín leg attól sem riadtam volna vissza. Az ügynök viszont csupán azt akarta, hogy jelentkezzek a Tudományos Ügynökséghez. Vállaljak állást a csillagvizsgálóban. Mint karbantartó-technikus. A Marsról érkez adatokat kellett ellen riznem. Ügyelni arra, hogy ne legyenek nehézségek. Azt is a tudtomra adta, hogy egy napon majd jön valaki, és begy jti az adatok másolatát. Miután ez megtörtént, ki kell törölnöm az eredetit. Ez volt minden. Ennyit kellett tennem. Cserébe újra láthattam a kis Jacobot. Évente egyszer, húsvétkor. Úgy éreztem, semmilyen komoly b ncselekményt nem kell elkövetnem. Így aztán azt mondtam, egye fene. – Rendben, Dan. Most térjünk rá az igazán fontos kérdésre. Tudta, mir l szólnak az adatok? 76

Peter F. Hamilton

– Nem – felelte a férfi fejcsóválva. Az ajkát csücsörítve nézett maga elé. – Nem, esküszöm. Egyszer-kétszer megpróbáltam belenézni, mert nyilvánvaló volt, mennyire fontos az ügynöknek. De akárhogy néztem is, nem láttam mást, mint egy önm köd állomás teljesen hétköznapi jelentését. – Készített magának is róla másolatot, Dan? Például hogy szert tegyen egy kis mellékes jövedelemre? – Nem. Pontosan az történt, amit megígértek nekem. Újra láthattam Jacobot. Éppen ezért én is tisztességes voltam velük. Amúgy is nyilvánvaló volt, hogy ezekkel az alakokkal nem tanácsos szórakozni. Azt hiszem, jól ítéltem meg ket. Ön is azt mondta, hogy terroristák. A fogoly válaszai feldühítették Renne-t. Egyre inkább úgy érezte, hogy a fickó igazat mond. Dan Cufflin nem volt eléggé elvetemült ahhoz, hogy csak úgy, saját jószántából megpróbálja megzsarolni a megbízóit. Ez a gyenge, kétségbeesett ember ellenállás nélkül hagyta magát kizsákmányolni, amikor megbízói a megfelel módszert alkalmazták. Mégis ki a fenének jutna eszébe alvóügynököket keresni az Andok kell s közepén penészed rádiócsillagászati állomás alkalmazottai között? Bármit is m veltek az rz k odafent a Marson, sikerült rohadt jól elfedniük a tevékenységük nyomait. Csak aztán valaki meggyilkolta Kazimir McFostert.

Renne egy nappal kés bb is még mindig azon töprengett, mi köze lehet a gyilkosságnak az egyébként elképeszt precizitással megszervezett adatgy jtési akcióhoz. A párizsi iroda éjjel-nappal ezzel az üggyel foglalkozott. A flotta vezetése a legfontosabb besorolást adta a nyomozásnak. A könyvelés befogja majd a száját, és nem kezd el vinnyogni azért, hogy ki kell fizetni a nyomozók túlóráját. Már kora délel ttre járt az id , amikor a n ásítással küszködve megnézte a képerny jén felbukkanó, újabb információt az igencsak megfoghatatlan Lambeth Bolygóközi Társaságról. Az ember egyszer en nem ihatott bizonyos mennyiség kávénál többet azért, hogy valahogy ellensúlyozza a vérkeringésében felgy l toxinokat. Mostanra már iszonyúan kifáradt. Odakint szürke, es s tavaszi nap köszöntött Párizsra. Az ablakokon alig lehetett kilátni az es miatt. Bent sem volt Júdás elszabadul I.

77

sokkal szívet melenget bb a helyzet. A nyomozókat ingerültté tette az alváshiány, és az, hogy az LA Galacticon elszalasztották az orgyilkost. Aznap többször is üvölt veszekedés robbant ki az íróasztalok között. Az csak kifejezetten olaj volt a t zre, hogy kiderült, Alessandra Baron m sorában komoly figyelmet szenteltek az iroda tevékenységének. A gyönyör m sorvezet szemmel látható elégedettséggel vájkált a hatóságok sebeiben. Nem mulasztotta el felhívni néz i figyelmét arra, hogy a gyilkos akkor sújtott le áldozatára, amikor azt körülvették a flotta hírszerzésének ügynökei. Ráadásul sikerült elmenekülnie. Alessandra egy elejtett megjegyzése nyilvánvalóvá tette, hogy az LA Galactic gyilkosát a Burnelli-üggyel kapcsolatban is keresik. Az elhárítás ki akarja kérdezni a haláleset miatt. – Ezt meg mégis honnan vette? – mérgel dött Tarlo. – Ez szigorúan titkos információ. – Valószín leg a Burnelli családtól – felelte Renne. – Nem hinném, hogy ebben a pillanatban rülten kedvelnének minket, hiszen Justine kis játszótársát mészárolták le. A szenátor alighanem azon ügyködik, hogy az ügyet átvegye a Szenátus Elhárítása. Tarlo b ntudatosan körülnézett, majd, miután látta, hogy senki sem figyel rájuk, halkan így szólt: – Kiderítettem valamit, amíg Dél-Amerikában voltál. A f nök belelát minden adatunkba, amikor valamit beviszünk a rendszerbe. Hogan szép csendben meg fog rülni annak puszta tudatától, hogy Myo a válla fölött átlesve mindent szemmel tart. – Végre – suttogta a n . – Ez az els jó hír. Kapcsolatba lépett már veled? – Eddig még nem. És veled? – Nem. – Ha jelentkezik, mondd el neki, hogy mindenben számíthat a segítségemre. – Rendben. Úgy fordultak el egymástól, mint tiltott munkahelyi flörtöt folytató kollégák. Komoly er feszítésükbe telt, hogy ne kezdjenek el vigyorogni. * * * * * 78

Peter F. Hamilton

Alic Hogan parancsnok ebédid után érkezett vissza a párizsi irodába. Nemcsak, hogy rosszkedve volt, de tisztában volt ezzel a ténnyel. Azt is pontosan tudta, hogy a rosszkedvével könnyen alááshatja a hatékonyan m köd iroda munkáját. Erre persze magasról tett. Egészen eddig a Kerenszken volt, ahol egy teljes órán át magyarázta Columbia tengernagy irodájában, hogyan sikerült ennyire elbaszni az akciót az LA Galacticon. A tengernagy szó szerint ezt a kifejezést használta. Hogan körülnézett, és úgy döntött, semmi oka sincs arra, hogy ne tegye pokollá a beosztottjai életét. Amikor belépett a tágas, nyitott légter irodahelyiségbe, valamenynyi munkatársa felpillantott a képerny jér l. Jó páran azonnal elfordultak, hogy ne láthassa gúnyos vigyorukat. – Vezet i értekezlet tíz perc múlva a hármas tárgyalóban. Jelentést kérek az eredményekr l! – harsogta, miközben dübörögve elindult a saját irodája felé. Esze ágában sem volt odafigyelni a háta mögött felhangzó morajlásra. Lezökkent az íróasztal mögötti közönséges, fekete irodai székre. Ilyenben másutt a titkárn k szoktak ülni. Ezt is Paula Myótól örökölte. Még nem volt ideje lecserélni. Még semmit sem cserélt le az irodában. Az emberei is ugyanazok! Kihasználva a csendes magányt, a tenyerébe temette az arcát. Komoly er feszítéssel leküzdötte a dühét, és megpróbált összpontosítani. Elképeszt en nagyszer lehet ség volt, hogy átvehette a párizsi irodát. A flotta leny göz ütemben növekedett. Hogan a lehet legjobb helyen volt ahhoz, hogy a karrierje felívelhessen. Annak idején, az Igazgatóság napjaiban nem is tehetett volna bölcsebb dolgot annál, mint hogy beállt Columbia követ i közé. Keményen az igazgató keze alá dolgozott. Szinte valamennyi részlegr l készített neki jelentéseket. Teljesen természetes volt, hogy Rees távozása után t bízták meg Paula Myo felügyeletével. Mostanra azonban már sikerült felfognia, hogy arra a n személyre milyen hatalmas teher nehezedett a hosszú évtizedek során. Jézus Krisztus! Hogy tudta Myo elviselni százharminc éven át ezt a nyomást? Az LA Galaciton nem egyszer en elképeszt volt az orgyilkos szökése, hanem egyenesen sért . Az, hogy az a b nöz milyen tökéletesen megtervezte a pályaudvarról való kijutását, nyilvánvalóvá tette, hogy tudta, a flotta ügynökei megfigyelés alatt tartják McFostert. Na Júdás elszabadul I.

79

és ez mit jelent? Azt, hogy valaki szivárogtatja az információt! Sajnos épp ez volt az, amir l Alic semmilyen körülmények között nem tájékoztathatta a tengernagyot. Mindaddig nem, míg a kezében nem volt a megdönthetetlen bizonyíték… és persze egy minden részletre kiterjed vallomás sem ártott volna. Ezenkívül választ kellett találnia arra a kérdésre is, hogy kinek dolgozott a merényl . A legkézenfekv bb megoldást, azt, amit Myo javasolt volna, politikai okok miatt kénytelen volt kizárni. Képtelenség lett volna bárki el tt is felvállalni azt a lehet séget. Két mondattal derékba törhette volna a karrierjét. Nem maradt más hátra, mint hogy a lehet leghamarabb lerendezze az rz k kérdését. Kézzelfogható sikerekr l kell beszámolnia a tengernagynak. Ha nem képes – még pedig gyorsan – eredményeket produkálni, akkor Myóhoz hasonlóan is az ajtón kívül találhatja magát. Abban egy pillanatig sem kételkedett, hogy neki aztán senki nem fog egy jó kis zsíros állást felajánlani a Szenátus Elhárításánál. Másrészt viszont az LA Galacticon elkövetett gyilkosság következtében jó pár nyomon is elindulhattak. Jobban átlátták az rz k módszereit, és valamivel közelebb kerültek az embereikhez. Párizsi beosztottjai talpraesettek voltak, bár még nem múlt el a keser ségük, amiért kitették Myo sz rét. Alicnek csupán arról kellett gondoskodnia, hogy a rendelkezésükre álljanak a különféle vizsgálatok elvégzéséhez elengedhetetlen er források. Utána már csak a megfelel stratégiát kellett kidolgoznia. Hamarosan olyan eredményeket tesz le az asztalra, amelyek révén kemény csapást mérhetnek az rz kre. Ajánlom is, hogy így legyen. Felhajtott egy egész pohárnyi ásványvizet. Remélte, hogy ett l megnyugszik, és a kell lelkiállapotban ülhet le, hogy levezényelje az értekezletet. Lehet, hogy egyszer en csak kiszáradt. Durva volt az elmúlt huszonnégy óra. Amikor úgy érezte, hogy készen áll, elindult a tárgyaló felé. Renne Kempasa haladt el tte. Egy hatalmas bögre kávé volt a kezében. Tarlo és John King már odabent várakozott. John már a régi Igazgatóság idején is nyomozó volt. Pár hónappal ezel tt helyezték át a b nügyi helyszínel k részlegét l, amikor megkezd dött az intézmény átszervezése. Új beosztása miatt nem volt annyira ellenséges Alickel, mint a hivatal két másik, vezet beosztású nyomozója. 80

Peter F. Hamilton

– Eldurran az agyad a kávétól – förmedt Tarlo hangosan Renne-re, amikor a n leült. – Mi van veled? Ez már a nyolcadik pohár ma reggel. Renne gyilkos pillantással válaszolt: – Hagyj inni, különben rágyújtok. Döntsd el, mit akarsz. John elnevette magát, amikor látta a Tarlo arcára kiül , döbbent kifejezést. Alic Hogan bement, és leült az asztalf nél. – A tengernagy cseppet sem elégedett velünk – szólalt meg. – Ezt a tényt világosan az értésemre adta. Biztosra veszem, hogy ennek jelent ségével önök is tisztában vannak. Szóval akkor… remélem, most valaki közli velem, hogy végre sikerült azonosítanunk a merényl nket. – Sajnálom, f nök – válaszolta John King. – Az arca nem szerepel a Nemzetközösség egyetlen adatbázisában sem. Természetesen azért, mert átalakították. Valószín leg megvannak az adatai, de még a régi nevével és arcával. A mostani külseje azonban sehol nem bukkan fel. – Ez nem egészen így van – szólt közbe Renne. – McFoster ismerte. S t mi több, örült, hogy láthatja. Fülig ért a szája a boldogságtól. Lemerném fogadni, hogy a merényl nk a Peremvilágról jött. – A Peremvilágról mégis ki küldene orgyilkost a Nemzetközösségbe? – kérdezte John. A hadnagy megvonta a vállát. – Nem tudom. Viszont ha mást nem is teszünk, érdemes volna megnézni a T V feljegyzéseit arról, hogy az elmúlt néhány év során nem jött-e ez az alak keresztül az r Kapuja állomásán. – Rendben. Ráállítom az embereimet – biccentett John. – Foster Cortese ebben a pillanatban is a vizuális felismer programokat ellen rzi, úgyhogy simán beleveheti az r Kapuja adatbázisát is az elemzésébe. – Remek – biccentett Alic –, és mi a helyzet a felszerelésével? Mindannyian láttuk, mire képes ez az alak. A legkorszer bb csúcstechnológiát alkalmazta. Biztos létezik valamilyen feljegyzés az ilyen eszközökr l. – Jim Nwan már elindult ezen a szálon – jelentette Tarlo. – A Nemzetközösségben rengeteg olyan vállalat létezik, amelyik ilyen felszerelést vagy fegyverzetet gyárt. Err l korábban nem is tudtam. Rengeteg csúcstechnikás készüléket szállítanak a Nagy Családoknak és a Csillagközi Dinasztiáknak. A saját biztonsági szolgálataik használják a berendezéseket. Meglehet sen nehéz lesz rajtuk keresztül eljutni a Júdás elszabadul I.

81

végfelhasználóhoz, mivel nem szívesen m ködnek együtt velünk. Aztán ott van még az Illuminátus. Persze az ottani klinikák, ha ez lehetséges, még a biztonsági szolgálatoknál is barátságtalanabbak. – Ha valaki megpróbál az utunkba állni, azonnal értesítsen róla! – utasította Alic. – A tengernagy irodája majd kezelésbe veszi az akadékoskodókat. – Értettem. – Rendben. Renne, mit sikerült kiderítenie a csillagvizsgálóban? – Elég sok mindent. De nem vagyok biztos abban, hogy fontos dolgokat. – Azért csak mondja. A n belekortyolt a kávéjába, és elfintorodott, mert az ital rendkívül forró volt. – El ször is sikerült megállapítanunk, hogy mit vett át McFoster. Rendkívül nagy mennyiség adatot tároltak odafent. Úgy t nik, az egész a Marsról jött. – A Marsról? – értetlenkedett Alic. – Mi a franc van a Marson? – Ezen a ponton kezd dtek a nehézségeink. Nem tudjuk. Az adatok egy automata tudományos megfigyel állomásról származnak. Hivatalosan a Lambeth Bolygóközi Társaság szponzorálta a projektet, hogy többet tudjunk meg a marsi környezetr l. Az állomás húsz éve küldi a jeleket. Feltételezhet en az adatokat a bolygó felszínén szétszórva m köd , önm köd érzékel k biztosítják. – Húsz éve? – Igen – felelte a n savanyú mosollyal. – Kiderült, hogy a Lambeth Bolygóközi Társaság többé már nem létezik. Nyolc évvel ezel tt sz nt meg. Mára csupán egy cím maradt bel le, ami egy hasonlóan megfoghatatlan jogi céggel áll összeköttetésben. Egy adminisztrációs program ellen rzi a bankszámlájukat. Épp csak annyi pénz van rajta, amib l ki lehet fizetni a Mars-programot. A csillagvizsgáló innen kapja az éves járadékát, és ha valaki felhívja a társaságot valamilyen kérdéssel, akkor a program az el re felvett válaszok közül választ egyet. Egyértelm , hogy az rz k egyik jellegzetes, álcázott vállalkozásával van dolgunk. – Létezett valaha is ez a társaság? – tudakolta Alic. – Amikor m ködni kezdett, akkor igen. Londonban volt egy igazi irodájuk, ahol emberek dolgoztak. Gwynethet ráállítottam az iro82

Peter F. Hamilton

da múltjára. Megpróbálja megkeresni azokat, akik ott dolgoztak. Azt reméljük, hogy megtaláljuk az egyik titkárn jüket, vagy egy viszonylag vezet beosztású alkalmazottat. Nem várok sokat ett l a száltól. A cég összes fontos alkalmazottja valószín leg az rz k közül került ki. A többiek meg olyan külvilágiak lehettek, akik átlagos munkavállalási engedéllyel jöttek a Földre. Mivel a cégr l magáról nem maradtak fent feljegyzések, kénytelenek vagyunk átnézni az rb l érkez alkalmazottakat közvetít ügynökségeket. – Az rz k miért adták fel a társaság irodáját, ha a csillagvizsgáló még mindig gy jti számukra az adatokat? – kérdezte John. – A cég irodája akkor sz nt meg, amikor az utolsó m szereket is felküldték a Marsra – felelte Renne. – Rengeteg szállítmányt fizettek ki. Ezeket a m ködésük els tizenkét évében vitték fel oda. Az ilyesmit nem lehet teljes mértékben a kiberszférán keresztül intézni. Elkerülhetetlenek az értekezletek és az, hogy valódi emberek beszéljenek az Egyesült Szövetségi Nemzetek környezetvédelmi részlegének alkalmazottaival. El kellett vinni a partnereket ebédelni, szemináriumokon kellett részt venni, beszélni az érzékel ket tartalmazó csomagokat megtervez mérnökökkel, meg egy csomó ilyesmi. – Tehát akkor vannak feljegyzéseink arról, mit vittek fel a Marsra? – kérdezte Alic. Nem örült, hogy az rz k képesek ilyen nagyszabású akcióra. Ez azért elég komoly fenyegetést jelent. Ráadásul nagyon idegesítette, hogy képtelenek rájönni, mire is készülhetnek az ellenfeleik. Az eddig elért eredmények túl sok negatív tényez t rejtettek magukban ahhoz, hogy bármir l is beszámolhatott volna a tengernagynak. – Megszereztük az Egyesült Szövetségi Nemzetek Tudományos Ügynökségének rakodólistáit. Ezeket használták a szállítóhajókon – felelte Renne. – Azt viszont egyszer en nem tudhatjuk, hogy ténylegesen mi került fel a fedélzetükre. Ezek a járm vek beutazzák az egész naprendszert. A bolygókon alkalmazandó m szereket biztonságos konténerekben helyezték el. Ezeket egyszer használatos leszállóegységek vitték le az égitestek felszínére. Az rkiköt k egyetlen alkalmazottjában sem merült fel a gondolat, hogy rakodás közben ki kellene nyitni bármelyik lepecsételt konténert is. Egyszer en nem volt okuk rá. – Azt akarja mondani, hogy az rz k már húsz éve egészen pofátlan módon itt tevékenykednek az orrunk el tt a naprendszerben, Júdás elszabadul I.

83

nekünk meg halványlila g zünk sincs róla, hogy mit m velnek? – hördült fel Alic. Gyorsan észbekapott, és halkabban folytatta. Nem akart túlságosan durván bánni az embereivel, hiszen elkerülhetetlen volt, hogy közös er vel oldják meg ezt az ügyet. – Mi a helyzet a többi bolygóval? Megtaláltuk ott is az rz k keze nyomát? – Úgy t nik, sehol másutt nincsenek – rázta meg a fejét Renne. – Matthew Oldfield átnézi a Tudományos Ügynökség valamennyi ismert, naprendszeren belüli, a bolygókat érint projektét. Eddig mindegyik törvényesnek látszik. Csupán a Mars lógott ki a sorból. – Lehetetlen tudni, mit vittek fel oda? – Ez a helyzet. Akkor deríthetnénk ki, ha felmennénk a Marsra és megvizsgálnánk a felszerelést. A rendszer azonban már két évtizede gy jtötte az adatokat, és a tervek szerint további tíz évig m ködött volna. Nem igazán tudom elképzelni, milyen fegyver viselkedne így. szintén szólva, abban sem vagyok biztos, hogy érdemes további er t fecsérelnünk rá. Bármit is csináltak odafent, az már véget ért. – Kénytelen vagyok ellent mondani – szólt közbe Tarlo. – Húsz évvel ezel tt kezdték a projektet. Tehát fontos nekik. Ez viszont azt jelenti, hogy mindent meg kell tudnunk róla. – Az adatok voltak fontosak – figyelmeztette Renne. – Csakis az kellett nekik. Csakhogy a feljegyzéseknek nyoma veszett. Cufflin kitörölte ket a csillagvizsgáló memóriájából, és az információ nem volt McFosternél, amikor meggyilkolták. Alicnek cseppet sem tetszett, hogy ismét szóba került, McFosternél szemlátomást nem volt semmi. Közben az egész ügy igencsak komoly lépték politikai összecsapássá fajult a tengernagy és a Burnellik között. Még csak az kellett volna, hogy a párizsi iroda is belekeveredjen ebbe a küzdelembe. Igazából könnyedén egyet tudott volna érteni Renne-nel abban, hogy felesleges a Marsra fecsérelni az er iket. Csak hát… húsz év nagy id . Johansson egyértelm en fontosnak tartotta a marsi projektet. – És mi a helyzet ezzel a Cufflin nev fickóval? Belenéztünk már az elméjébe? – Nem tartom szükségesnek – válaszolta Renne. – Miközben Rióba repültünk, önként és dalolva mindent elmondott nekem. Ott aztán telenyomtuk igazságszérummal, de úgyis csak az el z vallomását ismételte meg. Ez az alak csupán egy fizetett cinkos. Nem sok vizet zavar. 84

Peter F. Hamilton

Azt javaslom, hogy b nszövetkezetben való részvétel vádjával adjuk át a bíróságnak, ami aztán majd gondoskodik róla. – Ha azt gondolja, hogy a fickóból már mindent kiszedtünk, akkor legyen – bólintott Alic, majd utasította az e-titkárát, hogy jegyezze fel a döntést. – Cufflin egyetlen hasznos nevet árult el – folytatta Renne. – Egy bizonyos Robin Beardr l beszélt. Ez a férfi volt a közvetít Cufflin és az egész üzletet nyélbeüt , névtelen ügynök között. Csak a megérzéseimre tudok hagyatkozni, de a Második Esély elleni támadás számos résztvev jét is egy olyan ügynök toborozta, aki fegyveres akciókra szakosodott. Az illet ráadásul rendkívüli mértékben odafigyelt arra, hogy névtelen maradjon. Talán csak a véletlen m ve, de mind a két akciót az rz k ügynökei hajtották végre. – Tudjuk, hogy ki ez a Robin Beard? – tudakolta Alic. Megpróbálta eltitkolni izgalmát. Nem viselkedett volna profi módon, ha meglátszik rajta, mennyire t zbe jött. De magában elismerte, hogy az ügynök ígéretes nyomnak látszik. – Vic Russellt bíztam meg azzal, hogy mindent félretéve derítse ki az ügynök személyazonosságát. Az utolsó általunk ismert címe a Cagayn volt. Vic már felült az oda tartó expresszvonatra. A helyi rendrség összeköt je várni fogja. – Nagyszer . – De mit tegyünk a Marssal kapcsolatban? – tudakolta Tarlo. – Nem engedhetjük meg magunknak, hogy semmibe vegyük. – Volna még itt valami – vette át a szót Renne. – Cufflin soha semmit nem küldött fel a Marsra a csillagvizsgáló rendszerén keresztül. Nem parancsolta meg valamilyen kóddal, hogy álljon le odaát a m szer. Így legalább elméletileg fennáll a lehet sége, hogy az az automata állomás, benne mindazzal, amit az rz k odaraktak, még ebben a pillanatban is m ködik. Nyolc nap múlva várható a következ szignál érkezése. A Tudományos Ügynökség már kijelölte azokat a bolygókutatással foglalkozó szakembereket, akik elemezni fogják a beérkez adatokat számunkra. El fogják mondani, ha azokat a környezetet vizsgáló szenzorok küldték. – Nyolc napot várjunk?! – kiáltotta Tarlo ingerülten. – Nehogy már! Parancsnok, az rz k kétségbeesetten várták ezeket az adatokat. Most rögtön ki kell derítenünk, hogy mi a helyzet! Júdás elszabadul I.

85

Alic szeretett volna egyetérteni a beosztottjával. Csak hát elképeszt en sok pénzbe került volna egy b nügyi kutatócsoport felküldése a Marsra. Sok milliót kellett volna fizetniük azért, hogy áthelyezzék oda a T V egyik féregjáratát. Még akkor is, ha ehhez a kutatórészleget vették volna igénybe. Az ilyen nagyságrend döntéseket egyedül a tengernagy hagyhatta jóvá. – A csillagvizsgáló miért nem lép már ma kapcsolatba a Marson m köd automatikus állomással? Biztosan megvannak a maguk kommunikációs rendszabályaik. Csak van mód arra, hogy innen lentr l is elemezni lehessen az odaát m köd m szereket. Az sokkal olcsóbb és valószín leg gyorsabb is volna. Renne megvonta a vállát. – Ez elképzelhet . Megkérdezem Jennifer Seitzet, az igazgatót. – Helyes. Értesítsen az eredményr l – mosolyodott el elégedetten a parancsnok. Sikerült világos és helyes döntéseket hoznia. Határozottan irányította az embereit. Az értekezlet mindenki hasznára vált. – Ez csak természetes – biccentett a n , és ismét belekortyolt a kávéjába. – Van azért pár jó hírünk is, f nök – mondta Tarlo. Gonosz vigyorral odakacsintott Renne-nek az asztal fölött. – Hadd halljam! – Sikerült továbblépnünk McFoster pénzügyi feljegyzéseivel kapcsolatban. Szükségem van egy engedélyre, hogy megnyithassuk a Pacific Pine Banknál lév titkosított számláit. Ha sikerül kielemeznünk a pénzköltési mintáit, abból kikövetkeztethetjük, hogy merre járt. Ezenfelül megállapíthatjuk, honnan jött a pénze. – Egyszer használatos számlákról vagy készpénzben fizették be – vágott vissza Renne. Rosszmájúan vigyorgott a bögréje fölött. – Csakis ilyeneket használnak. Kizárt dolog, hogy visszafejtsétek ket. Tarlo bemutatott neki a középs ujjával. – Egy órán belül meglesz a felhatalmazás – ígérte Alic. – Rendben. Nem is olyan szörny a helyzet, mint amilyennek kint, a pályaudvaron gondoltam. A tökükre lépünk. Sikerülni fog.