Pest megye
A magyarországi közigazgatás területi rendszere 3100 települést, ill. 19 megyét és a fõvárost foglalja magában. Az Európai Unio ötfokozatú szabályozási rendszerének (NUTS) megfelelõ területbeosztási rendszer az országot 7 statisztikai, tervezési régióba sorolta, amelynek egyikét, a Közép-Magyarországi régiót Pest megye a fõvárossal együtt alkotja. A régió 15 kistérségre tagolódik, amelybõl Budapest egésze egy kistérséget képez, 14 pedig Pest megyében található.1 Az ország területét lefedõ, megyehatárokat át nem lépõ, 150 kistérségbõl álló statisztikai rendszert 1997-tõl alkalmazza a KSH. A statisztikai kistérségek feladata, hogy a területfejlesztési célok és források egy részének megfelelõen elõkészített beavatkozási teret biztosítsanak, és segítsék a fejlesztési források területre szabott meghatározását, elosztását. A kistérségek határai nem egyeznek meg a különbözõ minõségû kapcsolatok alapján létezõ valóságos területi szervezõdésekkel, amit a statisztikai határoktól részben független mintegy 300 önkéntes térségi-települési társulás megalakulása is bizonyít.
Pest megye bemutatásakor a megye egészére jellemzõ és a többi megyével összehasonlításban közölt információkon túl, a megyén belüli területi sajátosságokat a statisztikai kistérségek szintjén tudjuk megragadni2, mivel megyén belüli területi adatok az említett bontásban állnak rendelkezésre. • Népesség és településszerkezet
Pest megye az ország középsõ harmadában helyezkedik el, területe (6393 km2) alapján az ország harmadik legnagyobb, a népesség számát figyelembe véve az ország legnépesebb megyéje. Az évtizedek óta növekvõ lakosságának száma 1998 végén 1 millió 18 ezer fõ volt. A népességszám növekedését a 90-es években az eredményezte, hogy az ország más területein élõ lakosok közül többen választották új lakóhelyüknek Pest megyét, mint ahányan innen elköltöztek. A megyébe
1
Pest megye kistérségei: Aszódi, Budaörsi, Ceglédi, Dabasi, Dunakeszi, Gödöllõi, Gyáli, Monori, Nagykátai, Pilisvörösvári, Ráckevei, Szentendrei, Szobi, Váci. 2 Forrás: Magyarország kistérségei Közép-Magyrország KSH Budapesti és Pest megyei Igazgatósága Bp. 2000
1
költözõk kétharmada Budapestrõl érkezett. A fõvárossal határos hét kistérség népessége 10,4 százalékkal, a másik hét kistérségé 2,1 százalékkal bõvült az 1990 és 1998 között. A megye népességének kor szerinti összetétele valamivel jobb a megyék átlagánál. A 0-14 évesek aránya 18,2% (megyék összesen 18%), a 15-64 éveseké 69,2% (megyék összesen 68%), a 65 évesnél idõsebbek aránya 12,6% (megyék összesen 14,1%) volt 1999. január 1-én.
A 2000. júliusi adatok szerint a megye településeinek 15 százaléka város, amelyekben a lakosság 47 százaléka él. (Az ország többi megyéjére jellemzõ városiasodás 7,8%, az itt élõ lakosság hányad 58%) Pest megye lényeges sajátossága, hogy önálló megyeszékhellyel nem rendelkezik, székhelye azonos az ország fõvárosával, továbbá, hogy Érd kívételével nincs 50 ezernél nagyobb lélekszámú települése. A megyében az 1000-4999 népességszámú települések az összes település 57 százalékát teszik ki – a többi megyére jellemzõ 35 százalékkal szemben -, ahol a lakosság 26 százaléka él. A népesség több mint 70 százaléka 5 ezer fõnél nagyobb lélekszámú településen lakott 1998 végén. A települések lakónépességének átlagos száma 2,3-szer magasabb az ország többi megyéjének átlagánál. Pest megye 14 kistérsége terület, lakosságszám, a városiasodás mértéke és a települések népességnagyság szerinti összetétele alapján nagyon különbözõ. Legnagyobb a területe a ceglédi kistérségnek 1234 km2, a legkisebb a dunakeszi kistérségé 103 km2. A legnépesebb kistérség ugyancsak a ceglédi a 116 ezer fõs lakosság számmal, legkevesebben, 12 ezren, a szobi kistérségben élnek. A települések száma a ráckevei és a váci kistérségben a legmagasabb (20-20 település), legalacsonyabb a dunaharaszti kistérségben, ahol 4 település van. A legnagyobb lélekszámú települések a budaörsi és a dunaharaszti kistérségekben találhatók, amelyekben az egy településre jutó népességszám 1998 végén meghaladta a 14 ezer fõt, míg a szobi kistérségben az ezer fõt sem érte el. A részletes adatokat az 1.sz. tábla tartalmazza.
2
1.sz tábla A kistérségek települései, területe és lakónépessége Kistérségek Aszódi Budaörsi Ceglédi Dabasi Dunakeszi Gödöllõi Gyáli Monori Nagykátai Pilisvörösvári Ráckevei Szentendrei Szobi Váci Összesen
Települések Terület száma km2 % 12 309 4,8 8 208 3,3 15 1234 19,3 10 499 7,8 4 103 1,6 15 450 7,0 10 433 6,8 6 236 3,7 19 779 12,2 18 380 5,9 20 628 9,8 14 343 5,4 13 315 4,9 20 477 7,5 184 6393 100,0
Lakónépesség fõ % 36356 3,6 115045 11,3 116366 11,4 40405 4,0 58575 5,8 107984 10,6 92016 9,0 37815 3,8 74064 7,3 79222 7,8 110440 10,8 66000 6,5 12424 1,2 71489 7,0 1018201 100,1
1990-98 között legjelentõsebben a Budaörsi, a Gödöllõi és a Pilisvörösvári kistérségekben emelkedett a népesség száma, ezzel szemben a Ceglédi és a Szobi kistérségekben csökkent a lakónépesség.
Az 1996. évi mikrocenzus adatai szerint Pest megyében a 18 éves és idõsebb népesség 31%-a legalább befejezett középiskolai, a 25 éves és idõsebbek 9,9%-a pedig felsõfokú végzettséggel rendelkezett. Az aktív népesség iskolai végzettség szerinti összetételérõl kistérségi adatok nem állnak rendelkezésre, így a munkaerõ kínálat képzettség szerinti összetételének térbeli eloszlásáról a megye versenyképességének jellemzésekor el kell tekintenünk.
1998-ban a megyében 24 szakmunkásképzõ és 71 középiskola mûködött, hárommal, ill 26-tal több, mint az évtized elején, ennek ellenére a Pest megyei lakóhelyû diákok növekvõ hányada, 1998-ban fele, a fõváros középiskoláiban folytatta tanulmányait. Az ország felsõoktatási intézményeiben a Pest megyei lakóhelyû hallgatók 1000 lakosra jutó száma az 1990 évi 4-rõl 1998-ban 11-re emelkedett.3 1990 óta a megyében mûködõ felsõoktatási intézmények száma és a hallgatók létszáma is nõtt. 1998-ban 5
3
kistérségben folyt felsõfokú képzés, de a hallgatók nyolctizede a Gödöllõi Agrártudományi (ma Szent István) Egyetemen és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen (pilisvörösvári kistérség) koncentrálódott. • Gazdaság
1999. végén 81 ezer vállalkozás mûködött a megyében. Az 1000 lakosra jutó vállalkozások száma 78, ami tizeneggyel meghaladja a többi megye átlagát.4 Az 1000 lakosra jutó mûködõ vállalkozások száma a megyei átlagot 6 kistérségben haladja meg - Szentendrei (135,9%), Budaörsi (133,3%), Pilisvörösvári (125,6%), Dunakeszi (121,8%), Ráckevei (106,4%), Gödöllõi (102,6%) -, s legkevésbé a Szobi (59%) és a Nagykátai kistérségben (61,5%) közelíti meg. 1996 és 1999 között a vállalkozások száma legdinamikusabban a Gödöllõi, a Budaörsi, a Pilisvörösvári, a Szentendrei és a Váci kistérségekben emelkedett. A mûködõ vállalkozások számának kistérségek szerinti alakulásáról a 2.sz. tábla tájékoztat
2.sz. tábla Mûködõ vállalkozások kistérségenként 1999. december 31. Kistérségek Aszódi Budaörsi Ceglédi Dabasi Dunakeszi Gödöllõi Gyáli Monori Nagykátai Pilisvörösvári Ráckevei Szentendrei Szobi Váci Összesen 3 4
Mûködõ vállalko- 1000 lakosra jutó 1996 év=100 zások száma vállalkozás 1999 55 114,5 12230 104 123,6 6630 57 107,4 2785 68 113,1 5647 95 114,7 8793 80 124,0 6539 70 113,2 2230 58 117,2 3606 48 116,2 7892 98 121,7 9350 83 117,5 7139 106 120,6 567 46 117,6 5378 75 119,7 80785 78 118,1
1990-1999 között a felsõoktatási intézmények hallgatóinak száma országos szinten 2,5-szeresére emelkedett Vállalkozássûrûség tekintetében Pest megyét Gyõr-Sopron-Moson, Zala és Csongrád megye elõzte meg.
4
Forrás: Magyarország kistérségei Közép-Magyarország KSH Bp. 2000
A vállalkozások 96,9 százaléka - az ország többi megyéjénél (96,3%) valamivel nagyobb hányada - kis szervezet, foglalkoztatotti létszáma 10 fõnél kevesebb. A foglalkoztatotti létszámot tekintve a kistérségek között 1999 végén nem volt számottevõ különbség. 1999 végén a 81 ezer vállalkozás 27%-a végzett termelõ tevékenységet, amelyek nagyobb hányadát az ipari és építõipari vállalkozások tették ki. A legfejlettebb iparágak a gépipar, a kõolajfeldolgozás, az élelmiszeripar, valamint a textilipar. A megye nagyvállalatai közül említésre érdemes a MOL Rt. Dunai Kõolajfinomítója Százhalombattán, az élelmiszeriparban a CEGLÉDTEJ Rt., a Nagykõrösi Konzervgyár Rt, a Dunakenyér Sütõipari és Kereskedelmi Rt. és a Coca-Cola Beverages Kft (mindkettõ Dunaharasztiban), Gödöllõn pedig a Humán Oltóanyagtermelõ és Gyógyszergyártó Rt. A megye mezõgazdasági és erdõgazdálkodási szervezeteinek 3,3%-os aránya 3,7 százalékponttal alacsonyabb az ország más területeire jellemzõtõl. A szolgáltatási gazdasági ágakba sorolható szervezetek (73%) között nagyobb részarányt a kereskedelem, javítás, továbbá az ingatlanügyek, gazdasági szolgáltatások területén tevékenykedõk képviseltek. A Pest megyébe települõ vállalkozásokat fõként a fõváros közelsége vonzotta, illetve az, hogy amíg Budapesten már nemigen nyílik lehetõség zöldmezõs beruházásokra, addig Pest megyében erre több helyen is kiválóak az adottságok. A helyi önkormányzatok is szívesen fogadták a munkaerõt helyben foglalkoztató cégeket, hiszen így némiképp csökkenthetõ a fõvárostól való függõség. Ugyanakkor az ide települõ cégek támaszkodhatnak a fõvárosi egyetemekrõl kikerülõ magasan kvalifikált munkaerõre és a fõváros kutatóbázisaira is. A vállalkozások között jelentõs helyet foglalnak el a részben, vagy teljes egészében külföldi tulajdonú szervezetek. Budapest után Pest megye vonzotta legtöbb külföldi tõkét, és a befektetések összege is itt a legmagasabb. Az 1998 végén a Pest megyében mûködõ 1720 külföldi érdekeltségû vállalkozás befektetett tõkéjének értéke összesen 250 milliárd forint volt. A külföldi érdekeltségû vállalkozások 42 százaléka a kereskedelem, javítás gazdasági ágban tevékenykedett, a külföldi befektetésekbõl legnagyobb arányban – 47% - azonban az ipar részesedett. A befektetett tõke 45 százaléka a budaörsi
5
kistérségben koncentrálódott, további 12 százaléka a ráckevei, 18 százaléka pedig a váci és a gödöllõi kistérségben összpontosult. Budaörsön és Törökbálinton jelentõs logisztikai központok jöttek létre, Budaörsön található pl. a Shell Gas, a United Telecom és a Pannon GSM központja., továbbá nagy bevásárló központok, mint az Auchan, a Cora és a Metro. Törökbálinton alapított központot többek között az Astra Continent és a Glaxo Wellcome gyógyszeripari vállalat, továbbá a Hungaroweiss szállítmányozási cég. A megye jellegzetes ipari központja Vác és környéke, ahol a Forte Fotókémia és a Dunai Cement és Mészmû mûködik. Pest megyében már hét ipari park várja a betelepülõ cégeket. Tököl, Cegléd, Szentendre, Fót, Pécel, Ráckeve, Páty nyújtanak különféle kedvezményeket a befektetõknek. A már mûködõ ipari parkok területén - az Airport Ipari Park Tökölön, az ÉTI Szentendre Ipari Park és a fóti Multimédia Ipari Park – korábban is gazdasági szervezetek mûködtek, így az infrastruktura adott volt, csak modernizálni, fejleszteni kellett. A Pátyon létesített kanadai érdekeltségû ipari park mellett a ceglédi, péceli és ráckevei ipari parkok létrehozásában a helyi önkormányzatok önállóan vagy közremûködõként vállaltak szerepet.
Pest megye gazdasági fejlettsége közepesnek minõsíthetõ. Az elõállított GDP értéke 1998-ban 782 milliárd forint volt, ami az ország GDP-nek 7,8%-a. Az egy lakosra jutó összeget tekintve a 19 megye rangsorában Pest megye a tizedik. 1998-ban a GDP elõállításában az ipar szerepe volt a legjelentõsebb. Az iparban foglalkoztatottak aránya 1000 lakosra vetítve a váci, a gödöllõi és a budaörsi kistérségekben a legmagasabb.
A nemzetközi összehasonlításhoz alkalmazott szélesebb bázisú, a 15-74 éves népesség munkaerõpiaci helyzetét tükrözõ KSH adatok5 szerint 1999-ben Pest megyében a foglalkoztatottak aránya 52,2%, amely valamivel kedvezõbb az országos aránynál (49,4%), s amellyel Pest megye a 19 megye és Budapest rangsorában a 7. helyet foglalta el. A 15-74 éves, gazdaságilag nem aktív népesség
5
A KSH 1992 óta negyedévenként, személyes kikérdezéssel gyüjtött adatai az ország felnõtt népességét reprezentálják
6
aránya (45,1%) is valamivel jobb az országos átlagnál (46,9%). A tavalyi év átlagában a megye munkanélküliségi rátája 5% volt, ami az országos átlagnál 2 százalékponttal alacsonyabb. A személyi jövedelemadó-alapot képezõ jövedelemnek a lakosság számához viszonyított aránya szerint Pest megye lakosságának jövedelmi viszonyai kedvezõbbek az országosnál. 1998-ban a megyében egy állandó lakosra 14 százalékkal több éves jövedelem jutott a megyék összességét jellemzõ átlagnál. A Pest megyei átlagot a Budaörsi (136%), a Dunakeszi (125,3%), a Pilisvörösvári (122,8%), a Szentendrei (119,5%) a Gödöllõi (110,3%) és a Váci (105,4%) kistérség állandó lakosainak jövedelme haladta meg. A megyei átlagot legkevésbé a Ceglédi (73,8%), a Dabasi (72,2%) és a Nagykátai (70,9%) térségben élõk jövedelmei közelítették meg. Az 1000 lakosra jutó személygépkocsik száma a megyében 225, ami 25-tel több az összes többi megyére átlagosan jellemzõ értéknél. 1998 végén a személygépkocsi ellátottság a budaörsi kistérségben volt a legjobb (1000 lakosra 283), átlag feletti a gödöllõi, a ráckevei, a pilisvörösvári, a szentendrei és a dunakeszi kistérségekben is. Legkevésbé a szobi kistérség közelítette meg az átlagot, ahol 1000 lakos közül csak 148 rendelkezett személygépkocsival. • Infrastruktura
Az ország közlekedési hálózatának fõváros központú, sugaras felépítése folytán Pest megyében az átlagot meghaladó sûrûségû az út- és vasúthálózat, s az úthálózat kiépítettsége magasabb szintû az országosan jellemzõnél. 1998 végén 3 község kívételével valamennyi település rendelkezett vezetékes ivóvízzel. A lakások 83%-a számára volt biztosított a vezetékes vízellátás, ami a megyék összességét jellemzõ 89%-os hányadnál lényegesen alacsonyabb. Jelentõsen bõvült a megye szennyvízhálózata is, ennek ellenére a csatornázottság változatlanul nagyon alacsony fokú. Pest megye 184 települése közül 77 rendelkezik szennyvízcsatornával. A szennyvízcsatorna-hálózatba bekötött lakások aránya 27%, ami a többi megye 37%-os arányánál kedvezõtlenebb. A közcsatornahálózaton elvezetett szennyvíznek a háztartások teljes vízfelhasználásához viszonyított aránya 1998-ban a váci (54%) és a pilisvörösvári (50%) kistérségekben volt a legmagasabb, a nagykátai kistérségben pedig a legalacsonyabb (2%).
7
Vezetékes gázzal egy község kívételével minden település rendelkezik. A gázt fogyasztó háztartások lakásállományra vetített aránya 75%, ami 14%-kal meghaladja a megyéket együttesen jellemzõ értéket. A megyében a villamos energia ellátottság teljes, a háztartások fajlagos villamosenergia-felhasználása kistérségenként eltérõ. A távközlés területén megvalósított nagyarányú fejlesztések eredményeként a lakosság telefonellátottsága jelentõsen javult, 1998 végén 1000 lakosra 330 távbeszélõ fõállomás jutott, 35-tel több a többi megye átlagánál. Pest megyén belül legnagyobb volt a telefonsûrûség ebben az idõszakban a Szentendrei kistérségben (443 fõállomás/1000 lakos), az átlagosnál jobban ellátott terület volt a Budaörsi és a Dunakeszi kistérség, az átlagosnál rosszabbúl ellátott pedig az Aszódi, a Ceglédi és a Monori kistérségek.
Pest megye lakásállományának növekedése a 90-es években meghaladta a népességszám növekedését. 1998 végén a megyében 100 lakásra 273 lakos jutott, néggyel kevesebb, mint az évtized elején, tizenkilenccel azonban több, mint az ország többi megyéjében átlagosan. A zsúfolt fõváros lakossága folyamatosan költözik ki környezõ zöldterületekre, ezzel függ össze, hogy a legtöbb lakás Pest megyében épül - 1999-ben az országban épített lakások több, mint egyötöde. A lakosságszámhoz mérten a legtöbb lakást a pilisvörösvári, a szentendrei és a budaörsi, a legkevesebbet a ceglédi és a szobi kistérségekben létesítették.
Összegzésképpen megállapítható, hogy a megye legfontosabb gazdasági, társadalmi folyamatait jelzõ számok alapján a területi különbségek képzeletbeli határvonal a budapesti agglomeráció térségei és a távolabbi területek fejlettségbeli különbségei között húzható meg. Igaz ez a megállapítás még akkor is, ha a KSH kistérségi besorolását alkalmazzuk, amely nyolc mutató - a térségi munkavállalók munkaerõpiaci és jövedelmi helyzetét, jövedelmi pozícióik változásait, a gazdasági fejlõdést leginkább befolyásoló külföldi mûködõ tõke jelenlétét, s a vállalkozói szféra aktivitását, alkalmazkodási készségét mérte - figyelembevételével a kistérségeket öt fejlettségi kategóriába sorolja.6 Pest megye dinamikusan
6
“Dinamikusan fejlõdõ” térségeknek nevezték azokat, ahol a jelzõszámok zöme több mint 10%-kal meghaladta a vidéki
átlagot, “fejlõdõ” térségek azok, ahol a mutatók zöme a vidéki átlag feletti, de a 10%-ot meg nem haladó mértékû. A “felzárkózó” térségek azok, ahol a mutatók zöme közelíti a vidéki átlagot és a növekedés jeleit is mutatják. A “stagnáló”
8
fejlõdõ térségei kivétel nélkül az agglomeráció övezetébe tartoznak, és a megye viszonylag kiegyenlített területi fejlettségét mutatja, hogy a kevésbé fejlett területek között sem találhatók „stagnáló” vagy „lemaradó”, hátrányos helyzetû térségek. Regionális gazdaságpolitika
Az átalakuló magyar gazdaság fejlesztéséhez igénybe vehetõ nemzetközi segítség feltételeként az EU irányelvei és ajánlásai alapján kialakított területfejlesztési rendszer alapjait az 1996. évi területfejlesztési törvény teremtette meg. A törvény a hagyományos megyei keretek és a települési önkormányzatok önállóságának ötvözésével Megyei Területfejlesztési Tanácsok létrehozását mondta ki, ugyanakkor projektre szervezõdõ és a hazai közigazgatási hagyományokhoz nem kötõdõ Területfejlesztési Önkormányzati Társulások és Regionális Fejlesztési Tanácsok létesítését is biztosította anélkül, hogy tisztázta volna az egyes szintek közötti funkciómegosztást és a közigazgatáshoz való viszonyt. A törvény 1999. évi módosítása létrehozta a területfejlesztési régiót, megváltoztatta a regionális és megyei területfejlesztési tanácsok összetételét, amely a kormányzati szerepvállalás erõsödését, a kistérségek súlyának csökkenését és a vállalkozói érdekek kiszorulását eredményezte, s továbbra is csak részben tisztázta a kompetenciákat és a munkamegosztás rendszerét. A térszemlélettel való azonosulás - annak elfogadása, hogy a tér szükségszerûen integrálja a társadalmigazdasági folyamatokat, így a területi megközelítésnek van egy sajátos integratív, koordináló funkciója ellenébe hat a területfejlesztési törvény módosításából érzékelhetõ centralizációs törekvés és a regionális politika formálódását közvetlenül megelõzõ „önkormányzatiság” megerõsödése.. A rendszerváltás során bevezetett önkormányzati rendszer megváltoztatta a területi irányításon belüli erõvonalakat. A rendszer központjába a települési önkormányzatokat helyezte, felszámolta a helyi és a megyei szintek közötti hierarchiát, kikapcsolta a területi integráció elemét. Az önkormányzatiság megvalósításával a települések szabaddá váltak, a korábban eröltetett közigazgatási összevonások felbomlottak, a települések méltányosabban jutottak központi forrásokhoz, komoly infrastrukturális programokat indítottak. Az évtized közepére egyfajta verseny bontakozott ki a települések között, amit térségek esetében a vidéki átlagtól való elmaradás a jelzõszámok zöménél eléri vagy megközelíti a 10%-ot, a “lemaradó” térségeknél a jelzõszámok többsége a vidéki átlagtól legalább 15%-kal marad el.6
9
az a felismerés alapozott meg, hogy az önkormányzatok eredményes mûködése nem az állami normatívákra alapozva, hanem a külsõ befektetések nyomán beáramló bevételek révén biztosítható hosszú távon. A polgármester és a képviselõtestület sikerességének mércéjévé vált a település vonzerejének növelése, a betelepülõ és helyileg adózó vállalkozások támogatása, az alternatív bevételek növelése. Az állami támogatástól függetlenedõ önálló fejlesztések városokban indultak el, a „vállalkozóbarát” önkormányzati politika a vállalkozások erõsítését is szolgálta. Modellértékûvé a Fejér megyei Székesfehérvár, ill. a Gyõr-Moson-Sopron megyei Gyõr vált, Pest megyében Budaörs, Ráckeve, Gödöllõ említhetõ meg.
Pest megyében az EU fejlesztési forrásaihoz való hozzájutás reményében, a SAPARD program elõkészítéseként összeállított kistérség fejlesztési programok kidolgozása a rászorultság mértékétõl függõen késztette a települési önkormányzatokat és a civil szervezõdéseket a közös munkára. Azok a települési önkormányzatok, amelyek kedvezõ adottságaikat jól kihasználva évek óta jelentõs pénzbevétellel rendelkeznek, fejlesztésekre módjuk van, többnyire kevéssé voltak aktívak vagy részt sem vettek a térség fejlesztési tervének kidolgozásában. Azokban a térségekben, ahol a viszonylagos elmaradottság, a felzárkózás a települések többsége számára hasonló mértékû problémaként jelentkezett, s az EU támogatása jelentõs bevételnek számítana, az érintett önkormányzatok teljeskörû részvételével, a gazdaság szereplõinek, a társadalmi szervezeteknek és a lakosság véleményének kikérésével, feldolgozásával konszenzusos programok készültek el. Az együttmûködések intenzitása és tartalma tehát térségenként változó volt, s elõfordult, hogy csak a feladat formális teljesítését jelentette. Az eltérõ fejlettségi szintû autonóm települések önkormányzatainak céljai és érdekei közötti eltérések, a kistérségi munkából származó nagyon lassan megtérülõ befektetés, haszon, a megyei szintrõl gyakran érthetetlen, rosszul lebontott feladatok késleltetik a térségi kapcsolatok formálódását. Pest megyében sajátos problémaként jelentkezik továbbá, hogy az agglomerációban nem alakulnak ki térségi központok.
A SAPARD programban lehetõséget látók a felkészülés keretében elkészített térségi fejlesztési programok gazdaságfejlesztési részének kidolgozásához, területi, települési adatok hiányában, a polgármestereknek címzett levélben, a vállalkozásoknak szóló felhívással láttak hozzá. Azoknak a 10
vállalkozóknak a jelentkezését kérték, akik forintban kifejezett saját erõvel rendelkeztek, mivel ez az egyik feltétele a program elbírálásának. Pl. a Galga-menti társulás 50-60 jelentkezõje 130 millió forint saját erõ hasznosulását kínálta fel, amelybõl három találkozó szûrõjén a vállalkozók részvételével zajló válogatás eredményeként kilenc javaslatot fogadtak el. Ezek a vállalkozásfejlesztési javaslatok egyelõre a vidékfejlesztési program illusztrációjaként szerepelnek, s a SAPARD pályázatának megjelenésekor jó eséllyel indulhatnak projekt javaslatként. Az önkéntes térségi társulások fejlesztési céljai egyébként igencsak sokfélék: egyesek szennyvíztisztításra, mások csatornázásra vagy regionális iparfejlesztésre szövetkeztek; ennek megfelelõen vannak települések, amelyek a megvalósítandó feladattól függõen egyszerre több kistérségi társuláshoz is csatlakoztak. A társulások fele kistérségi menedzsert is alkalmazott, aki összefogta a fejlesztési igénybõl fakadó feladatokat, és pályázatokon keresztül szerzett forrást a megvalósításhoz. A
regionális
szemlélet
elfogadottságát
a
területfejlesztés
intézményrendszerének
egyelõre
ellentmondásos mûködése is lassítja. Jelenleg folyamatban van a statisztikai kistérségek körzetei menedzsereinek kinevezése, amellyel az önkéntes társulások mellett egy párhuzamos fejlesztési hálózat egymás mellett élése teremtõdik meg. Ezeket a térségi menedzsereket a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium alá tartozó területfejlesztési tanácsok javaslata alapján bízzák meg, s feladatuk között szerepel majd a tanács munkájának elõkészítése is. Egyelõre ezt a tevékenységet Pest megyében a területfejlesztési tanács önálló munkaszervezete a Pest megyei Területfejlesztési Kht. látja el. A Kht. tavaly márciusban jött létre, feladata, hogy a Tanács munkáját segítse, üléseit elõkészítse, kapcsolatot tartson az Országos Területfejlesztési Tanáccsal és az ágazati minisztériumok területfejlesztéssel foglalkozó szervezeti egységeivel. A Kht.-nak a megyei önkormányzattal semmiféle kapcsolata nincs. Az operatív szervezet tevékenységének jelentõs részét a megyei területfejlesztési tanács évi 1 milliárd forintos, a területfejlesztés céljainak megvalósulását támogató pályázati keretének pályáztatással kapcsolatos teendõi teszik ki. Minden évben a következõ három támogatási lehetõség keretében lehet visszatérítendõ (lényegében kamattámogatást jelentõ) és vissza nem térítendõ támogatásokat elnyerni: • területfejlesztési céljellegû, decentralizált támogatás, amelyre az önkormányzati regionális beruházásokat megvalósító programokkal (víz, szennyvíz, csatorna, hulladékkezelés, gáz, út) lehet pályázni 11
• területi kiegyenlítést szolgáló forrás alap, ahol a pályázók köre a területfejlesztési szempontból kedvezményezett statisztikai térségbe tartozó települések önkormányzata, ill. a társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott, jelentõs munkanélküliséggel súlytott települések önkormányzatai • a területfejlesztési/vidékfejlesztési célelõirányzat, amelyre vállalkozások és önkormányzatok pályázhatnak. A pályázatok elbírálásakor a megyei állapotokkal, térségi fejlesztési tervekkel nem foglalkoznak, a pályázatoknak a kiírásban foglaltaknak kell megfelelniük. A Kht.-nak a térségekrõl, településekrõl rendszerezett információi nincsenek. Ezek alapján a megyei területfejlesztési tanács támogatása mind a kedvezményezettek körét, mind az értékelés módját tekintve kevéssé tekinthetõ a regionális hatású gazdaságfejlesztés, a térségi együttmûködés preferálása, elõmozdítása megfelelõ eszközének.
A vállalkozásokat segítõ intézményrendszer
Egy, a pest megyei viszonyokat ismerõ, területfejlesztési szakember véleménye szerint a térségfejlesztési programok leggyengébb része a gazdaságfejlesztéssel foglalkozó rész. Az önkormányzatok törvényben elõírt feladatai között nem szerepel a gazdaság fejlesztésével kapcsolatos elképzelések megfogalmazása, a helyi vállalkozók véleménye szerint pedig ezt el lehetne várni. Ritka példának tekinthetõ pl. Veresegyház, ahol a városfejlesztési terv része a gazdaságfejlesztési koncepció. Az önkormányzatok képviselõi általában úgy látják, hogy feladatuk a vállalkozások mûködési feltételeinek megkönnyítése, amibe beletartozik, hogy helyet adnak a vállalkozásokat segítõ szervezeteknek, akiknek a tevékenysége kiváltja az önkormányzatokkal szemben megfogalmazott elvárások egy részét, a vállalkozók problémáival való foglalkozást. Számos szakmai érdekképviseleti szervezet létezik, amelyeknek megyei szintû szervezõdései is ismertek,
vállalkozói kapcsolataik azonban csak részlegesek és idõszakosak. A gazdasági
érdekképviseleti szervezetek elszegényedtek, alacsony a taglétszámuk, erejükbõl alkalmi akciók szervezésére futja. A városokban mûködõ Ipartestületek lehetõségei még korlátozottabbak, mivel tagjai között elsõsorban olyan hagyományokkal rendelkezõ iparos családok képviselõi csoportosulnak, akik a
12
kamarai tagdíjat nem tudták fizetni, de szakmailag és emberileg szeretnének közösséget alkotni, ám egy szervezet fenntartását nem tudják finanszírozni. A következõkben a Pest Megyei Kereskedelmi és Iparkamara valamint a Pest Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány mûködési feltételeinek és tevékenységének példáján kíséreljük meg bemutatni - a teljesség igénye nélkül – a szervezetek és a vállalkozók közötti kapcsolathiány általunk tipikusnak tartott okait.
Az 1994-es a kamarai törvény elfogadása után minden megyében megalakultak a kereskedelmi és iparkamarák, az agrár- és a kézmûves kamarák. 1995-97 között a politika bizonytalankodása miatt vontatottan teremtõdtek meg a kamarák mûködéséhez szükséges tárgyi és a személyi feltételek, s a közfeladatokat is késve adta át a kormány. A kamarák 1998-ra váltak annyira stabillá, hogy a befizetett tagdíjakért valóságos szolgáltatási kínálattal tudtak megjelenni. A jelenlegi kormány is úgy látta, hogy ötödik hatalmi ágra nincs szükség, ezért döntött 1999-ben a kamarák átalakítása mellett, ami a kötelezõ kamarai tagság eltörlését, s az önkéntes alapon szervezõdõ kamarákká alakulást jelentette. (A változásokat követõen a Pest megyei ipar- és a kézmûves kamarák tavaly decemberben egyesültek.) A kötelezõ tagságon alapuló kamarai rendszert 2000 õszétõl váltja fel az önkéntes tagságon alapuló rendszer, a közfeladatok ellátása pedig az önkormányzatokhoz kerül. Jelenleg a Pest Megyei Kereskedelmi és Iparkamarának (PMKIK) 50 ezer egyéni és társas vállalkozó tagja van, akik 12 szakmai osztályt alkotnak. A kamara fõ feladatának a tagjai számára nyújtott szolgáltatások biztosítását tekinti. Ennek érdekében hozták létre a térségi kamarai klubok hálózatát azzal a céllal, hogy a vállalkozóknak legyen alkalmuk munkaidõn túl szakértõkkel és egymással találkozni. A vállalkozói klubok kínálatában eddig 32 téma szerepelt, pl. hitel, adó, vám, rendõrségi információk, fogyasztóvédelem, ÁNTSZ, telephely engedélyezés, támogatási lehetõségek. A vállalkozói jelenlét ezeken a rendezvényeken területenként, de témától függetlenül nagyon változó. Azt lehet mondani, hogy a kiküldött meghívók, tájékoztatók és a részvétel aránya 1:15-höz volt. A vállalkozói klubok mûködtetése költség- és idõigényes, jövõje bizonytalan. A kamara vállalkozás-fejlesztési tevékenysége pályázatok kiírását, kiállítások, vásárok és üzletember találkozók szervezését foglalja magában. A pályázatokon a kereskedelem fejlesztésére, gazdaságfejlesztésre és idegenforgalmi-turisztikai fejlesztésekre lehetett támogatásokat elnyerni. A 1013
15 millió forint pályázati keretbõl legfeljebb 1 milliós vissza nem térítendõ összegre lehetett pályázni. A kereskedelem fejlesztésen belül pl. promóciós anyag megjelentetése, minõségbiztosítási tanfolyamon való részvétel költségét támogatták. A gazdaságfejlesztés tulajdonképpen a termék elõállításhoz nyújtott támogatás, szabvány, know-how megvásárlása, fordítása. Az idegenforgalmi fejlesztéseken belül pl. szórólapok elkészítésének finanszírozása volt a pályázat tárgya. Az érdeklõdés néha igen alacsony annak ellenére, hogy a pályázati felhívások a kamara ingyenesen postázott lapjában megjelennek. A vállalkozók közül kevesen olvasnak, sokkal kevésbé tájékozottak, mint ami a lehetõségek révén elvárható. A PMKIK 1996-ban létrehozta a Pest Megyei Gazdaságfejlesztési Kht.-t, amelynek fõ tevékenysége az oktatás, az üzletember találkozók, kiállítások, vásárok szervezése, az újság kiadása. Ezeken a rendezvényeken való részvételhez eddig 50%-os támogatást tudtak nyújtani, de a jövõben erre nem lesz módjuk a tagdíjbevétel drasztikus csökkenése miatt. Szintén 1996-ban alapították a Kamarai Tagok Szolgáltató, Tanácsadó és Önsegélyezõ Szövetkezetét, amely önkéntes alapon jött létre azért, hogy egymás hiteleiért felelõsséget vállaljanak, ami a tagok esetében a hitelfelvétel legfeljebb 50 százalékáig terjedõ kezességvállalást jelent. Olasz mintára (Confidi Hiteltársaság) szervezték, tagok vannak, de a betétek összege szerény, csupán 1 millió forint. (A legkisebb részjegyzési kötelezettség 50 ezer forint) Garanciát éppen ezért még nem vállalt, állami támogatás nélkül mûködése kérdéses. A kamaráknak csak a gazdaság motivált szereplõivel sikerült kapcsolatot kialakítani, így azoknak nyújtott segítséget, azok érdekeit képviselte, akiknek már voltak ilyen tapasztalataik, vagy akiknek közjogi tanusítványuk függött a kamarától (pl. vendéglátósok, fuvarozók). A kamarák munkájában a vállalkozók többsége nem vesz részt, ami a korábbi évtizedek gyakorlatára adott válasznak, a kötelezõ tagságra vonatkozó reakciónak értékelhetõ, s egyben a kamarák alacsony szintû társadalmi elfogadottságát mutatja. A PMKIK apparátusa ma még 70 fõs, közülük elõre láthatóan 15 fõ alkalmazására lesz mód a következõ évtõl. A PMKIK a megye 10 városában és Budapesten mûködtet irodákat. Az irodahálózat fenntartására a jövõ évtõl nem lesz módjuk, de a tanácsadó hálózatot igyekeznek megtartani. Egyelõre még nem látható, hogy a megváltozott körülmények között a tagdíjat fizetõ vállalkozások képviseletén és a részükre nyújtott szolgáltatásokon túl, lesz-e erejük a nem kamarai tag kis- és középvállalkozói 14
körrel foglalkozni. Az önkéntes tagságon alapuló szervezõdés egyik következménye az lesz, hogy a mostani tagság kb. 10-15%-a marad meg, ami egyfelõl azt jelenti, hogy a kamarák lényegesen kevesebb pénzbõl gazdálkodhatnak majd, s tovább csökken a vállalkozásokról rendelkezésre álló információ.
A Pest Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány (PMVA) 1996-ban jött létre 71 alapító tag (kamarák, vállalkozók, gazdasági és civil szervezetek) és 14 csatlakozó önkormányzat, alapítvány és egyéb intézmény támogatásával. Az alapítvány létrehozásának célja a kis- és közepes méretû vállalkozások létrejöttének és mûködésének segítése, kedvezõ feltételek megteremtése a vállalkozások tõkeerejének növeléséhez, a hazai és külföldi pénzügyi források feltárása és kezelésükhöz szabályozott keretek biztosítása, valamint segítségnyújtás a helyi önkormányzatok vállalkozási programjainak kialakításához, a területfejlesztési és vállalkozásfejlesztési programok koordinációjához. Az Alapítvány 1997-1999. évi tevékenységének gerincét a Phare/GFC programok megvalósítása jelentette, amely a kezdõ és a növekedésben lévõ vállalkozások támogatását, tanácsadást, informatikai szolgáltatások nyújtását, oktatási programok szervezését foglalta magában. A PMVA gödöllõi székhelyén és a megye további hat városában mûködtetett irodáiban tanácsadóinak közremûködésével 1999. dcember 31-ig 672 vállalkozásnak nyújtott ügyfélszolgálati tanácsadást. Informatikai szolgáltatása a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány hálózatán elérhetõ alapvetõ információforrások (jogtár, cégtár, stb.) igénybevételének biztosítását foglalja magában. A PMVA Web szerverén mára 300-nál több vállalkozás adatait tartják fenn. Oktatási tevékenységük egyrészt rövid szemináriumok szervezésével vállalkozói alapismeretek oktatását, másrészt a mûködõ vállalkozások számára szakképzési programok szervezését jelentette ezer fõt meghaladó részvétellel. Az 1997 szeptemberében indult Mikrohitel Program lebonyolításában és az 1998 májusában indított Beszállítói Célprogramban is közremûködött az Alapítvány. Az utóbbi program elsõ szakaszában a potenciális beszállító kis- és középvállalkozások feltérképezése és technológiai átvilágítása érdekében kiküldött 879 kérdõívre beérkezett hetvenen válaszoló képezte az alapját az elkészített beszállítói adatbázisnak, amelyben jelenleg 85 vállalkozás szerepel. A program második szakaszában 10
15
vállalkozás auditálását végezték el, 30 cég számára juttattak el üzleti ajánlatot, amelybõl 20 üzleti lehetõség megvalósulására van esély. A PMVA stratégiai célkitûzése, hogy tevékenységét elsõsorban az Alapítvány segítségét igénylõ vállalkozók támogatására összpontosítsa. A korlátozott pénzügyi források miatt fokozatosan az erõsödõ vállalkozások javára csökkenteni kívánja a kezdõ mikro- és kisvállalkozások támogatását. Átfogó stratégiai célkitûzése a mikro- kis- és közepes vállalkozások fejlesztése területén mûködõ állami és civil szervezetek körében a munkakapcsolatok kiépítése, ill. meghatározó mértékû koordináló, és több tekintetben vezetõ szerep elérése. Pénzügyi forrásainak bõvítése szempontjából elsõrendû prioritásnak tekinti az EU és a kormányzati regionális és kistérség fejlesztési programokban való részvételt, s e programokban a kis- és közepes vállalkozások részvételének elõsegítését.
A szervezetek bizonytalan legitimációjának okai eltérõek, ami közös bennük, hogy -a vállalkozók meglehetõsen szûk körével van kapcsolatuk, a vállalkozások felõl nézve elfogadottságuk éppen ezért alacsony, - bevételorientált mûködésük a fizetõképes keresletet kielégítõ tevékenységek folytatására, ezek megtalálására ösztönzi öket, - az egyre inkább üzleti alapú mûködés a szervezeteket konkurenssé teszi, ami sem szakmai, sem pénzügyi szempontból nem javítja hatékonyságukat.
Összefoglaló helyett, a tapasztalatok alapján javaslat megfogalmazása látszik célszerûnek arra az esetre, ha a kutatás folytatására lehetõség kínálkozik. A vállalkozói együttmûködések feltárása, az együttmûködésben rejlõ lehetõségek elfogadtatása, egy kistérség kiválasztásával, a vállalkozók személyes megkeresésével, a települési önkormányzatok, térségi menedzser és a helyben elfogadott szakmai érdekképviseletek bevonásával kell elõsegíteni 1-2 hálózat kialakítását, amelyeknek példája követhetõvé válik a kisvállalkozók nagyobb köre számára.
16
