PEREN CES KÖZLÖNY M E G JE L E N IK M IN D E N H Ó N A P 15-ÉN

V. évfolyam 4^ik szám._______________ Budapest, 1925. április.

PEREN CES KÖZLÖNY M E G J E L E N IK M IN D E N H Ó N A P 15-ÉN

F E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő : P. B O R S Á N Y I B A L A E S O, F. M. S Z E R K E S Z T Ő S É G É S K IA D Ó H IV A T A L : BU D A PEST II, M A R G IT = K Ö R Ú T 23. P O S T A T A K A R É K í'É N Z T Á R I C S E K K S Z Á M L A : 51.581.

I

Hajnalodik.
I n a : K ö fn y e y Paula.

armatos áprilison a Kidron patak keskeny pallóján átsietve a Kálvária ^ - - felé mentem. Ott volt a sír, az új kősír, amelyben még nem nyu= godott senki. Tegnap egész napalkonyig ^Máriánál voltam s baU zsamot vittem neki, hogy újra megkenhessük az Ur testét. O — de nem volt nyugtom a szűk vacsorateremben, mely telve volt a Múlt sóhajaival s gyönge szívem nem bírta el Mária néma fájdalmát, mely ezer marcan* goló vádnál iszonyúbb volt. Eljöttem hát. A z éjt Getszemániban töltöttem a majorosék házában s alig pirkadt máris szálltam tova. Bontakozó tavaszi földek — pálma- és olajfaligetek illata töltötte meg a levegőt — s az ifjú világ ébredező kikeletdalát dalolta. És remegve, fázva siklottam tova a sírkert felé. . . . Minden éled, minden törekszik. . . . álmából felkel a föld — csak O ... O nem é l. . . . Lehetséges-e? A z életet osztó Jézus halott? Kinek egy szavára visszatért a mozgás, a szín, az erő — mozdulatlanul, fehéren, tehetetlenül feküdne a, sötét, hideg sírban? Aki azt mondta Mártának, Lázár sírja fölött: »Én vagyok a feltámadás és az é l e t — S aki a rothadót kihívta az élet világosságára ^ most a férgeké lenne?... Szívem, nyugtasd le lázas, cpedő verésedet. .. Jézus aluszik! És futok a sírhoz. A kövön egy fehérruhás ifjú ül s hangos szóval köszönt; — Nincs itt, feltámadott! Mint a harsonazúgás, úgy hullnak e hangok szívemre... Nincs itt, feltámadott... ismételgetem mámoros csendben. Megyek a kertből s nem nézek sehová. El fog valami édes szent orom. Va aki megszólít, visszafordulok. Fehér ruhában all előttem Jézus! Nmcs halai! Legyőzve a rút sandalelkű rém. . . nem borzaszt többe dogletes lehevel. Itt áll fehér ruhában a feltámadás és az élet. ^ Elsőszülött Testvérem köszöntelek Porom megnyugodva adom at neked, ha lehajlik életem, mert el ő a Husvetreggel rnrdon s.rom fölött szárnyas égi követ fog dalolni: Nmcs itt, feltámadott. 15J

KŐrnycy

Feltám adt, nincs itt

Békével megyek a kálváriadombról hazafelé. Mellettem keresztény temetők integetnek s belengi őket a feltámadás isteni illata... Sírok... holtak, mohos besüppedt kőkereszteken túl meggyujtja fáklyáját a Husvéthajnal s áprilisi földek szelíd álmodása felett, elring a feltámadt, názáreti Jézus fehér alakja. Nézem a 33 éves Jézust, erőteljes, feltámadt szépségében és meglengetem előtte/rissen szakított pálmaágát az Életnek!

Teítámacft, nincs itt! I r t a . K ö r n y e z P a u ía .

Jelentsétek a hefytartónak. Vigyétek h irü f a zsidóknak, A nnásoknak, Heródcseknck, A főpapoknak és véneknek: 7eftdm adt, nincs it t !

5 m ig szdzad’ szdzadra megépüf. A z os'ige mindegyre szépül, E fju t nagy, m esszi tengerekre. K icsiny fafukSü, z ő íd BegyekBe : Teftdm adt, nincs itt f

A sszony, m it sirsz 9 híitetfen bdnat A íenj, v id d h irű f apostofdnak £ s a sze íid asszonys^regnek, M iveinek s a gyermekeknek: Teftám adt, nincs it t /

E fju t északra, napnyugatra. K in cs emBer, a k i meg ne Baffja, E f/u t kefetre, efjttt défre. K ofdusok, kirdiyok szivéBe: Teftdm adt, nincs itt f

B ús (any ai G afifednak, H igyjetek az an g y af szavdnak. LegkedveseBBik tanitvdnya 3 Péter, GenezaretB B afdsza: Teftdmadt, nincs itt j

A z angyafének egyre hangzik. Századok keBfén dtviharzik A iinden Husvét-napon feféfed 5 dafofjdk m inden nemzedékek: Teftdm adt, nincs it t /

Pogány P ifdtus / Büszke Róm a / Jeruzsdfem / ha ü t az óra hiaffgassdtok m it énekeinek A szikíasir k ö rü f a kertek. . . Teftdmadt, nincs it t !

A főfdkerekség Barsondja A z A ffefujdt Barsondzza. M inden Barangok zúg n i kezdnek örvendenek a gySzefemnek: Teftdm adt, nincs it t !

M inden aBfakBa gyertyák gyúfnak. M inden kürtök Bozsanndt fú jn a k E s az egész vifdgon végig M indenütt a K risztust dicsérik; Teftdm adt, nincs it t !

,*

•j»

154

^ •

Margarita — Szgnt Fgfenc husvétía

Szent Ferenc husvétja. l'- p v ik o r pedig elérkezett az áldott Krisztus föltámadásának ünnepehusvet vasarnapja, Ferenc a sok böjtöléstől és testi sanyargatásoktói kimerülve es elgyengülve, megújult keserves szembajának fájdaU maitól gyotortetve a nap közepe táján kiült cellája ajtaja elé Istent dicsérni az angyali_ lelkületű Angeló testvérrel, kit igen nagyon kedvelt az ó szívének kiváló tisztasága miatt . . . Fölöttük csengett a madártestvérek szépséges éneke, mellettük apró kis mirtuszvirágok dugdosták ki fejecskéiket a füvek közül, mert már tavasz derűje mosolygott Assisi völgye fölött és lombokba öltöztek az erdők fái. így dicsőítették tehát ők a föltámadt Krisztus diadalát, melyet ezen a napon oly csodálatosan véghez vitt miértünk és nagy szívbéli örömmel zengték a zsoltárokat közel két óra elteltéig, amikoron Ferenc, ki a böjt óta még eledelt nem vett magához, és igen kimerült vala, kérte a nevezett testvért, hozna Őneki valami kevés táplálékot erősítésére. Angeló készséggel sietett el az étkező házba atyja óhaját teljesítendő, de mivel már jóval elmúlt az ebéd ideje, semmi táplálékot nem talált ott, mert a maradékokat a szegényeknek szokták mindig szétosztani. Angeló testvér nem hagyván annyiban a dolgot, kiment az erdei útfélre, hogy a netán arrajáróktól kéregetne alamizsnát Ferenc számára. Ott ült egész estig, de hasztalanul mert a város igen messze volt és az ünnep miatt nem jártak most emberek. Ennek okáért igen elbúsulta magát a jó testvér s letérdelvén az út mellé, hangos imádsággal könyörgött az Istenhez, jönne segítségére szorult helyzetében. És tudta, hogy ¡mája meg fog hallgattatni, mert igen nagy volt bizodalma mindenkor a föltámadt Krisztus irgalmas­ ságában. Elvégezvén fohászkodásait, lassú lépésekkel a cella felé indult. De Ferenc már nem ült a kunyhó előtt, miértis gondolván Angeló, hogy bent fogja megtalálhatni, benyitotta annak ajtaját. Nagy bámulatára azon­ ban, ahogy kinyitja az ajtót, nagy fényesség kiáradása marasztalta őt kint az ajtónyílásban, honnét tisztán hallotta a beszélgetést, mit Urunk — mert ő vala a kunyhóban — Ferenccel folytatott. Ott térdelt az alázatos Szent a kődarab mellett, mely éjjeli nyugalma alkalmával vánkosul szolgált, előtte kimondhatatlanul szelíd tekintetrel állott a föltámadt Krisztus dicső” séges sebhelyeivel, melyeknek tündöklése tűzhöz hasonló világossággal töltötte be a rozoga cella belsejét. Kezében friss, érett narancsokat tartott s Ferenc felé nyújtván azokat ekképen szólott; »íme szerelmetes szolgám, üdítsd fel kimerültségedet és lásd miként szeretlek téged, hogy föltámadásom után legott fölkerestelek rajtad szánakozván.« Ferenc mély leborulással, reszkető kezekkel vette át Urunk ajándékait, melyek sohasem látott szépségtől ragyogtak, hogy méltán lehetett gondolni, miként a paradicsomi édenből szakította azokat az Ur Krisztus őneki. De alighogy kezébe fogá ama gyümölcsöket, könnyek özöne tolult meg fájós szemeiben, arca a nagy belső kigyulladástól égni kezdett, mert 155

Marji'aríta

Szent Ferenc husvétja

Óh micsoda kegyelem ! — mindegyik gyümölcsön Jézus szent neve ragyogott feléje fényes vonalakkal . . . Urunk igen nagy szeretettel tekintett hűséges fiára s mintha a mennyei Jeruzsálem méze áradt volna ajkairól, olyan édesen csendültek meg vigasz­ taló szavai: ’^ Oh Ferenc, kedves fiam, ne sírj!« Kis idő múlva pedig, mikor a szent ismét ráemelte szemeit, kérdezte: >Oh Ferenc! mondd meg énnekem, mit tartasz e földön siratnivalónak?« A Szent mélyen meghajolva válaszolt: »Uram ! szentséges Megváltóm! ilyen nyomorultat kérdezesz-e? Jaj nekem! mert itt csak egy siratnivaló van: a vétek, merr ilyen jóságos Istent szomorít meg!« Ezeket mondva elkezdé mellér verni és igen nagy szomorúsággal bánkódni bűnei fölött. . . S Angeíó testvér látta, amint az Ur Szívének sebéből egy lángoló fénycsóvát bocsátott Ferenc mellét verő kezeire s azok hirtelen oly erősen kezdettek fényleni, mintha napok lettek volna s Angelónak néhány pillanatra le kellett csukni szemeit, mert attól tartott, hogy megN'akííja a nagy tündöklés. S ekkor megértette, hogy az Ur az alázatos Ferenc bűnbánata miatt megkegyelmez minden bűnösnek, akiért ^valaha könyörögni fog. Eltelvén némi idő, újra kérdezte az Ü r Ferencet: »O h Ferenc,, szerelmes fiam, mondd meg énnekem, mi van még siratnivaló ezen a földön ?« Ferenc Urunk szívsebére tekintve nagy hevülettel válaszolta : »Oh Uram Jézusom! a te sok keserves kínszenvedésed gyötrelmein bár soha se fogyna ki a könnyünk.* Es belső kényszerűségtől ösztönöztetve tiszteletteljes csókot lehelt az Üdvözítőnek áldott jobbjára, melyet feléje tárt s hangosan mondotta: »Imádunk téged Krisztus és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot.« S míg az imát mondotta, az angyaüelkű Angeló testvér előtt meg­ nyílott az ég és látta azt a dicsőséget, mely atyjára vár azon mély és gyakori részvétnek érdeméül, mellyel az áldott Krisztus szenvedéséről elmélkedni és sóhajtozni meg nem szűnt. Egyúttal megértette azt is, hogy nem adhat senki kedvesebb ajándékot az Istennek annál, ha Fia keserves szenvedéseit ajánlja fel neki áldozatul. Mikor Ferenc elhallgatott, gyönyörű zene és hárfaének kezdett el szólani a cellában s mintha igen messziről jönnének a hangok, fokozottan erősbödtek s Angelónak úgy tűnt föl, mintha minden gyönyörűség és édesség foglalatja lenne azon hangokban és csak nagy önlegyőzésébe került, hogy ne kiáltson a boldogságtól, amit érezett. Ferenc azonban, mintha semmit sem hallott volna, egészen el volr merülve a Krisztus szemléletébe, ajkai meg-megmozdultak, mintha mondani akart volna valamit, de mindannyiszor csak könny pergett végig haloyány arcán s ú ^ tűnt fel, hogy belső isteni erősítés nélkül nem tudná elviselni azt a bolaog gyönyörűséget, mely lelkét egészen elárasztotta. A z Ú r pedig harmadszor is kérdezte; »Ó h Ferenc, szerelmetes fiam, mondd meg énnekem, ezeken kívül van»e még valami siratni^^lo ezen a földön ?« Mire pedig Ferenc semmit sem szólott, mert^ nem tudta, mi van még azokhoz fogható, amiket mondott, mivelhogy ő csak ezek fölött tud siránkozni és a föld egyéb dolgai őt nem érdekeltek. 156 4l

István atya — Bocsáss meg nekik Atyám .. /

\ P^dig lehajolván Ferenchez, megölelé őt, mondván »Oh kedves fiam, van meg valami siratnivaló, az, hogy _ csak egy'as^sH Ferenc van ezen a viJágon!« ^ assisii Ezeket mondva hirtelen eltűnt a jelenés, csak az égi zene csengett tovabbra ,s . . . Ferenc pedig az Ur érintésétől meggyógyulva és me." erosodve, a mennye, örömöktől egészen megittasodva ük a cella köves talajan ^ a narancsokkal. Angeló nem tudván tovább tartóztatni örömét, berohant a cellába s hangosan kiaította ; »Atyám, Atyám, mint szeret téged az Isten!« A Szent roleszmelven elragadtatasabóI, csodálkozva nézett maga körül s hirtelen megértvén miről van szó, kérlelve mondotta: szóíiunk róla senkinek testverem, mert az Ur irgalmassága tette ezt velem, mivelhogy Igen kicsmy vagyok.« * * * f

^

^

^

S9

S Ferenc ettől az időtől fogva lelkében mindenkor érezte azt a kimonűhatatian édességet, melyet a föltámadás titka idéz elő a megdícsoültek szivében akkor, amikor majd megértik és fölfogják annak a í^zeretetnek a hatalmát, mely föltámadott nekünk husvét hajnalán üdvös­ ségünkre. Ámen.

ff

. . . Bocsáss meg nekik Atyám, mert nem tudják, mit cselekszenek ... áJ

Irta : István atya.

*I

* átod Uram, mi most az életfolyam hullámzásában iszonyú mélységbe I 1 zuhantunk, nagyon lesüllyedtünk. Emelj ki e rettentően sötét mély^ ségből, mert itt a bűnök kígyói nyüzsögnek. Végzett marásaik eléktelenítették már bennünk a teremtés díszét, virágát. Körülöttünk a kétségbeesés fekete éje és komor felhői kavarognak. Fölöttünk a lelki bajok, a lelki= ismeret-mardosások halálmadarai és tűzkeselyüi vijjognak-sikonganak. A kárhozottak hörgésével e mélységből kiáltunk tehát hozzád. Uram ,■ hallgasd meg jajszavunkat, ne neheztelj már, siess segítségünkre, mert rettenetesen elhagyottak, szegények és nyomorultak vagyunk. Atyánk bocsáss meg, mert valójában nem tudtuk, mit cselekszünk. Igaz, rettentően vétkeztünk. Fellázadtunk ellened. Elfordultunk tőled dacosan, mintha módunk és lehetőségünk volna nélküled is élni,- mintha a teremtett okozat önálló léttel bírhatna az ős teremtő októl függetlenül,mintha a teremtett maga is Teremtővé válhatnék. Meghibbant az eszünk, vagy egyelőre elhagyott az értelmünk, s ezért nem bírtuk megfontolni, hogy vétek a Te ellened való szertelen dacoskodás, amelyet az oktalan állatban —^ sőt gyermekeinkben is — mi magunk is nagy kitartással és fájdalomokozassaí megtűrünk. Elhomalyo* sodott értelmünkkel nem vetettünk ügyet sem rá, hogy a bún aha! alavalo hálátlansággal megvetjük a föld legcsodasabb, legértékesebb istenadományat: a megváltás nagy művét, s abban a te szent Fiadnak irántunk tanúsított 157

István atya

Bocsáss meg: nekik A tyám . . .

vcghetetlen szeretetét. Pokoli bűnfertőzet köde szállott agyunkra, mikor bűnt bűnre halmozva őrülctes ke'jjeí tobzódtunk abban, hogy szent Fiadat lihegő állatisággal, durva nyerseséggel újból százszor és ezerszer keresztre feszítsük és a Megváltó örök dicsőségének szent hagyatékát, mint a pelyvát^szemetet a tébolyodottság konokságávaí fölrúgjuk, eltapossuk és széjjelszórjuk. Nem, Uram, nem tudtuk, nem tudjuk, mit cselekszünk, mert aki így cselekszik, az magyarán mondva — kötözni való bolond. Őrületünk cselekedetei az égre kiáltanak, haragodat forralják, sújtó kezedet feszítik, megtorlást követelnek/ de Te nem vagy Uram a tüzes harag, a szenvedélyesen lobogó bosszú, a felejteni nem tudó, forrongó epéjű gyűlölet Istene, Te Atyánk vagy,- a szeretet, a könyörület, az irga­ lom Istene vagy. Te megbocsátod esztelenül viselkedett gyermekeid csele­ kedeteit, bűneit/ mert máskép a Te akaratodat oly mélyen és a maga teljességében ismerő Fiad ezt nem kérte volna tőled a mi számunkra akkor, amikor a legrosszabbat követtük el, amikor keresztre feszítettük az Igét, az Igazságot, a te egyszülött szent Fiadat, akit örök irgalmad éppen a mi megváltásunkra küldött. Te benned Uram nincs semmi emberi rossz, mert te tökéletes vagy / te tehát nem tartod a haragot, nem gyűlölködöl, hanem könyörületed puha kezével kiemelsz romlásunk mélyéből, fölemelsz magadhoz, meg­ tisztítasz, Szentlelkeddel meggyóg>^ítasz, magadhoz visszafogadsz, joga­ inkba visszahelyezel / segítsz abban, hogy bűnŐrüIetünk tombolásának szomorú romjain új életkultúrát hozzunk létre a magunk és utódaink bol* dogulására. Te Uram örök szövetséget kötöttél a föld gyarló fiával. Könyörületességed világdokumentuma napkelettől napnyugatig a szivárvány ragyo­ gásával hirdeti, hogy kegyes az Ur az ő megtévelyedett, de hozzá visszatért, megjavult gyermekeivel szemben. A z is igaz, hogy te Uram az Igazság Istene vagy, önmagadat tehát nem semmisítheted meg, lévén lényeged az alkotás és az abban rejlő, emberi értelemnek beláthatatlan szépség és boldogság. Ebből az következik, hogy a bűnnek, mint akciónak, elengedhetetlen következménye a reakció, — a szenvedés. A bűn bőszült kilengéseit a velejáró szenvedés terhe hozza lassan egyensúlyba, amely törvény. A szenvedés az olaj, amely a bűnyiharok hullámait lecsendesíti, máskép mindig volna vihar és soha sem látnók a béke napját. A szenvedés a gyógyszer, amely a fellépett heveny őrületet gyógyítja, a tisztitó tűz, amely a bűn fertőzött lomhegyeit megem^zri/ a kegyelem-folyam, amely a vétkek, piszkok, gyarlóságok Augiász isrállojat tisztára mossa / másképp e földön nem volna öröm, béke, nyugalom, szóval relatív boldogság sem soha egy pillanatig sem. Tehát a szenvedés az az erő, amely a sarkaiból kifordult világ* rendet helyreállítja. , De hisz akkor Uram, a szenvedés a te kimeríthetlen kegyelme leánya, akit javunkra küldtél, hogy újra emberekké, istenfiaiva 'T ha elmeclborulásainkban állatsorba, illetve annál is mélyebben süllyedtun • Most már értelek Uram: Igazságnak kell lennie, azért van levezeko és érdemszerző szenvedés, amelynek nehéz útjait a te kegyelmed szén 158

István atya — Bocsáss meg npfcifc Atya

k l f f i f í o v r c i r . " r ' ; ' í “ 's “ ' “ '"- ™ üS«™ i -. » » " „ ‘ h i í í Ísz ultak b o rd h ^rn i I Z kegyelemteljes szenvedésben meg. tisztultak borulhatnak azzal a boldog tudattal, hogy ott többé nincs az gyógyító, kiegyenlítő szenvedés. Uram, így hat^ most mar ez elmélkedés fényútjain megtisztult véres keresztjére borulva ™ ÍT s e k k L Ín f°'' . .., És a te Igazsagod azt a szemrehányást is teszi nekem, hogy aki őrületet maga szándékosan és azzal a rejtett célzattal okozza, hogy azutan bűnei feltetlenü! megbocsáttassanak, mert hisz állítólag nem tudta, mit cselekszik -- hogy az i!y csaló kétszeresen bűnös, mert vétkes fon-^ dorlatot haszna t bűnössége palástoíására, - akkor én szegény ember gyano eszemmel azzal védem ez oktalant, hogy a legnagyobb esztelenség az, ha valaki azt hiszi, hogy a Mindentudót megcsalhatja. Ilyen furfang is c§ak elborult elmében születhetik meg,- az ily csaló is csak magát csalja meg ,■nem téged Uram, aki a vesékbe látsz, s csak szánhatod az esztelen és felette együgyű cselszövőt, aki midőn fortéllyal él, — voU taképen nem tudja, mit tesz. A z ily esztelennek is kérte szent Fiad bocsánatodat! Kérte és méltán kérhette, mert ő annyit szenvedett értünk, hogy bűneinkért is eleget tett. Hát talán akkor szabadon vétkezhetünk, mert a bűn árát Megváltónk előre lerótta ? Ilyet gondolni is esztelenség. A bűnnek folyománya a szenvedés. Mi bűnösök itt, vagy ott meg=^ adjuk a bűneink árát. Ám mondtam, hogy az ember csak a bűnben nagy, mert segíti a Sátán ,■ az elégtételadásban, a szenvedésben, az ellenérték» adásban már túlszegény, túlerőtlen. A saját erejéből nem tudna eleget tenni, kiengesztelni, megtisztulni. Ezért halmozott föl a javára az isteni kegyelem óriási kincset Krisztus Urunk megváltási nagy művében. Szűz Mária a szentek és igazlelkűek Isten előtt kedves nagy érdemeiben. E kincstárba bevételként folyik be a szenvedés sáraranya, a könnyek gyöngyei, a fájdalom drágkövei, a szenvedés minden értéke,- de a bűn nagyobb ,mindezeknél / a bűn váltóját ezekkel egyedül nem lehetne kifizetni, mert az Ur jószívvel enyhíti, csökkenti a szenvedést, s így nem állana elő az egyensúly, az egyenleges mérleg,- azért kell pótolni a hiányt a kegyelem kincstárának készleteiből. Érted-e már balga ember, mi a megváltás nagy öröksége ? Érted-e már mit teszel, mikor a szenteket segítségül kéred? A z ő értékeikből kunyorálsz alamizsnát, mert különben mint bűn­ adós kiegyenlítetlen tartozásaid miatt a bűnadósok örök börtönébe, az örök kárhozatba kerülnél. Hrted-e már most együgyű. Isten Atyád végtelen bölcseségét és csodálatosan kimeríthetlen, leleményes kegyelmét, amely midőn az Igazság

159

P« M . S z o iin

A z u to lsó vacso rán

crinthetlen törvényét v^rehajtja, egyúttal az ember gyengeségére is van tekintettel, enyhítve és Fia, meg a szentek érdemeivel pótolva az eléetételadást ? Es érted-e végre bűnös ember miért keff szenvedned, miért inkább tw mint majd a túlvilágon? Világos-e végre előtted, hogy ha szenvedés nem volna, — menthetlenül el kellene kárhoznod, mert az örök Igazságot nem lehet meghamisítani, s a bűnt kiegyenlítetlenül nem szabad hagyni. Erted-e most léted problémáját, s azt az imádni való Kegyelmet, amely engedményeket tesz a bűnért való fizetésnél, valósággal idegen értékeket cédái rád, hogy megszabadulj terheidtől? Tudod-e végre, aki itt nem szenved, hanem csak gyönyörbe úszik, annak ne irigyeld^a sorsát, mert végnélküli az örökkévalóság, s olyan íészen oda át az ő szenvedése is? Ha megvilágosodott az agyad, annál megilletődöttebb lélekkel kell leborulnod a kereszt lábaihoz és a halódó Megváltóval szenvedő, minden keresztet vállaló lélekkel kell könyörögnöd az A ty áh o z: Bocsáss meg neJvünk, mert nem tudjuk, mit cselekszünk ,■ és mert nagy bűneink nagy testi-lelki szenvedései alatt imniár nyög, vonaglik testünk, lelkünk. Engesztelőd! ki Lírám ! Áraszd ránk bocsánatod napjának sugarait és mert senki Náladnál jobban nem tudja, hogy »kevés ember lesz töké­ letesebb és szentebb a nagy szenvedésektől, ha azok sokáig tartanak (Prohászka). Bocsásd meg hát bűneinket, s add testünknek-lelkünknek a te békédet, mely feltámaszt bűnhalálunkból, s mi új, jobb életútra térve. Te előtted leboruíva zengünk boldog Alleíuját. >

A z utofsó vacsorán. Ir ta : P. M . S zofán.

Vörös fényt szór a sercegó ftagy fóklya. .4 nagy terem o ly csendes, ünnepi, A mester két szemét Bús könny fepi. fA z drufó J u J d s még ezt se fdtja 9J Szent Péter, m int a nydrfa, úgy remeg, A lert aggott fdSdt a jó M ester mossa S hogy szent kezén fe fé rfik m dr az O sty a: M effig konyufnak a szefid fejek. A rany szentségtartó fesz m indnek fefke . . . ,E .s most m enjünk a G etszem dni kertSe.“ O fy m eghatottan m ondja ezt az IJ r S a töBBi megy utdna szótfan u f CA szennyes pénz m ost B uff Ju d d s markdBa S a nagy teremBen kiafudt a fd k fy a.)

160

Losady — A babarongy

A babarongy. Irta 1 Losády Erzsébet.

a p o g ó nyári virágzásban pompázott a kis falu. A magas, sziklás f 1 ^ 3 hegyek barátságosan mosolyogtak. A nap fényesen tűzött s melegét a hegy lábánál elterült tó hűsítette, fehér lótuszvirágok bimbói álmodoztak mozdulatlan tükrén s eljövendő életük kipattanását várták az erő csendes dobbanásaival. A parton — ahol a szomorú fűzek karcsú ágai árnyékot vetettek mély, hallgatag vizére — egy öreg ember lépegetett. Néha megállt. . . könnyezős, szomorú szemeit végigjártatta a csendes tavon, a hegyen, melynek csúcsai kékes derengésbe olvadtak, a falu egyforma, fehérre meszelt házain...., azután ismét folytatta útját. Lenge széláramlat szelíden megborzolta hófehér hosszú szakállát és sötét, seszínű ruhájának szétfoszló darabjait. Valamikor magas, szikár alakja összeesett, s amint így, remegő lábakkal, botjára támaszkodva járt, úgy festett, mintha a virágzó Jelent kísérteni jött volna a Múlt. Égés:: lényéből végtelen fáradság s mégis valami megbékéltség, szelíd beletörődöttség áradt. A falu népe szentként tisztelte ezt az aggastyánt, aki 40 év óta élt remeteéletet a hegyekbe vájt magános sziklabarlangban. Nagyon ritkán látták, mert nem igen mozdult ki természetalkotta börtönéből. Senkisem tudta kicsoda, honnét jött, miért élt itt teljes visszavonultságban s mégis egyszerű lelkűk megérezte benne a magasabbrendűt, a különállót és babonás tisztelettel adóztak neki. A faluba húzódó országútról hirtelen hangos kiabálás, sírás hallat« szott. A remete megállt s nyugodtan figyelte az előtte lejátszódó jelenetet. Egy juhászkutya iramodott a tó felé,- utána síró, szőkehajú kis^ leány szaladt. Valamivel mögöttük mezítlábas parasztfiúcska igyekezett utólérni őket. Végre sikerült. Keble zihált a gyors futástól, szemei kemény szikrát vertek s harsány hangon kiabált a kutyára. — Kuss, M urci. . . megállj te-- megállj! . . . Ide gyere. . . . ereszd el azt a rongyot. A bozontos bundájú juhászkutya sunyin meglapult és eleresztette a valamikor babaformáju kis tömeget. A szőkefüitös leányka gyorsan felkapta s könnyeitől maszatos arcocskájához szorította. Csakúgy fuldoklőtt a zokogástól s keservét dadogós szavakba öntötte. Úgy látszott, hogy alig bírja elviselni ezt az óriási fájdalmat, melyről azt hitte, hogy a világ legnag>'obb fájdalma. Hogyne, mikor ez a szemtelen pjszkos kutya elszaladt a szeretett babájával és meghurcolta, megtépázta. Éles fogainak nyomai még ott feketéiknek a szegény baba testén. Kis híja, hogy nem vágódott mélyebbre, mert akkor kihullott volna a durva vászonba varrt fűrészpor. Volt a kisleánynak szebbnél-szebb jatéka, mert ő a falu legtehetősebb gazdájának egyetlen, elkényeztetett gyermeke s mégis ez a rongybaba volt 3 kcdvcncc. Ejtesz nsp magaval hurcoífa, tclcaggaita színes cifra rongyokkal s gyermekszívének minden kis titkát a fülébe súgta. Szegényke___ szegényke — hallatszott ki újból és újból a szívettépő zokogásból. ri 4 i > t < A lármára utánuk szaladtak a falubeli vásott suhancok s amint megpillantották a síró leánykát, durva kacajra fakadt^. Gúnyt hajigaltak feléje,' nem is annyira rosszakaratbol, mint kárörömből. 161

Losády — A babarongy

A mezítlábas parasztfiú szótlanul állt előttük. Lábaihoz leheveredett a minden bajnak okozója, ez a bozontos bundájú Murci s figyelmesen nézte kis gazdáját. A fiú arca olyan volt, mintha vasból öntötték volna. Csak a szemei vittek életet bele. Ezek a szemek keményen, szinte kegyetlenül néztek a síró leányra. Szívében sajnálat dúlt,- de olyankor, ha valami bántotta, megkövültek arcvonásai a dactól s szótlanul tűrték az élet arculcsapásait. Zsenge gyermekkorától mostoháh bánt vele a sors. Mint apátlan, anyátlan árva, a falubeliek könyörületességének és a szív^ telenek gúnyjának kitéve, kereste meg betevő falatját. A falu jobbmódú gazdáinak juhait terelgette ki kora reggel a hallgatag, zöld tó mentén elhúzódó lankás hegyoldalra s mikor az esti harangszónál hazahajtotta őket, hol az egyik, hol a másik portán vetettek oda neki egy kis enni» valót. A z egyik ház pajtájába egy marék szalmán volt a fekhelye. Mikor este lefeküdt, szeretet, melegség nélkül, kis szíve fájdalmasan összerándult az eihagyatottságtól. Belefúrta a naptól bronzszínűre égett arcát a szaU mába s mint egy csodát várta, hogy ezek a szúrós, kemény szálak örökre eltemessek őt. Néha órákig elmerengett a sötét égen, melyen sokasok apró gyémántkő hideg fénye tündökölt. Ilyenkor megnevezhetetlen vágy lopakodott ki a szívéből s százkarú, tapadó ölelésével erősen hatalmába vette. A jégkéreg, melyet a keserűség, kitaszítottság vont rá, elolvadt s álmodozások ezerszínű ruhákkal merültek fel, mint egy álomködben. Néha egy csodaszép, fehérfátyolos nő alakját vette magára,- a holdfény ezüstös sziporkázást vetített rá s a szép nő szelíd arccal feléje hajolt, karjait kitárta s őt, a kis árva vadócot magához ölelte s hangtalanul, csendes simogatással becézte,- máskor meg egy öreg, jóságos arcú embert látott közeledni, megfogta erős szorítással a kezét s vezette sziklás, meredek úto n ___ közben vontatott halk hangon beszélt, de ő mindebből nem értett semmit. . . s egyszerre ezek az álomképek eltűntek s kiábrándultán, sajgó szívvel s megnevezhetetlen vággyal a lelkében bámulta újból a hidegtündöklésű csillagokat. Gyakran előfordult, hogy nyitott szemmel álmodta át az éjtszakát s csak akkor tért magához ábrándozásaiból, amikor a felkelő nap eljövetele előtt elöntötte az eget fehér fénnyel, amitől láthatadanná sápadtak a ragyogó csillagok. A kakasok éles kukorékolással felébresztették az alvó falut,- a kutyák vontatott ugatással felelgettek egy­ másnak. S mikor a nap bíborpalástjában felemelkedett a rózsásra pirult hegycsúcsok felé s pirosra festette a csendes tó tükrét, a kis pásztorfiú már csodálattól tág szemekkel üdvözölte őt s lehajolva a partra meg­ mosta arcát a hűvös, titkos, fénybeborult vízben. Azután, alig hogy kinyíltak a házak kapui már várta Murcival együtt a szelíd juhocskákat s ismét fogadta a nap-nap után feléje repülő fenyegetéseket és szitkozodásokat. Arca, mint egy védekezésül dacosra, merevre fagyott, amivel még inkább ingerelte maga iránt a roszindulatot. Szemeiből nem eltitkolni az elkeseredettség és gyűlölet szikráit s összeszorított szájjá hallgatagon indult el útjára. ^ <. t . l Most komoran nézte a síró leánykát. Nem bírta elviselni, hogy zokogásával mint táplálja a gyermekek durva derültségét. Odalépett hozza és kirántotta kezéből a babát. , — M it sírsz ez után a rongy után ? Nem szégyelled magad....... s hirtelen mozdulattal belevetette az álmodozó tóba. 162

Losady — A babarongy

A. kisleány fajdalmas sikolya epészen beleve<ízptr a fi^nn tésbe, amit ez a váratlan fordulat válfott ki a f 7kbll Ekkor az öreg fehérszakállú remete, aki eddig'egy bükkfa széles “s telve hatraltalt. h á t X k A z agpstyan roskadozo A permeknek h^i:teIe„\ S lépteivel közelebb lépetttém a kis f A elfelejtette bánatát a napy iiedséetől ahnovan csak kis labai bírták a többiek után szaladt. ahogyan A pasztorfiúcska ebedül maradt a fehérszakállú ember előtt. Annak kezei remegtek a f.u v^lan az arca szelíd fényben nézett rá. szemei az öreg konnyezos szemek, elérzékenyedtek... talán régen - régen letűnt gyermekkorának emlekei jutottak eszébe? S nt Mély rezgős hangon megszólalt. Nem jól tetted, édes fiam. Hát az élet már ilyen korán kiölte belőled a szeretetet....... Latod ennek a szegény kislánynak elvetted azt amit a legjobban szeretett. A fájdalom könnyeit ahelyett, hogy letörölted volna, meg inkább szaporítottad. Ha szeretet élne a szívedben a fájdalmat enyhítened, látod milyen szívtelenek^ voltak a többiek, kígúnyolták kinevettek s te nem védelmezted meg. Édes fiam, hát nincs benned szeretet ? Mély csend ékelődött közzéjük s a pasztorfiú nem mert megmoz­ dulni, nehogy a vélt álomkép eltűnjön. Egészen olyan volt a hangja, mint ábrándalakjának. Csak azt várta még, hogy megfogja a kezét és vezesse őt. ^ A remete hosszasan nézte a hideg, részvétlen arcot s mintegy magához szólva felreszketett a hangja. ^ Oh Istenem! — Milyen árat kellett fizetnem azért, hogy későn talált rám a szeretet. ^ — Fiam, vigyázz, hogy ne a sír szélén . . . vándorutad utolsó lépésénél jöjj rá erre, hogy szeretet nélkül elhibázott az élet. . . alakja összeesett s roskadozó lépteivel elindult az alkonyuló erdőbe. A fiúcska sokáig bámult utána még akkor is, mikor már eltűnt a messzeség homályában. Azután lassan hazafelé indult. Leheveredett a szalmára. Nem tudott aludni. A remete hangja, a szavai ott csengtek még a fülében. Nem értette őket teljesen, de a lelkében megmozdult valami. S most már sejtette, hogy az a megnevezhetetlen vágy, a szeretet utáni vágy. De kitől is vár szeretetet? Mikor nincs, senkije a világon. S ő kit szeressen, mikor mindenki elfordul tőle. — O , ha még egyszer megjelenne előtte az a szelíd arcú, jóságos szemű álomalak? S ha beszél­ hetne hozzá s megmondhatná néki, hogy senki sem szereti őt. — Ezen az éjjelen nagyon sokáig ragyogtak a csillagok. Másnap korán reggel ismét kiterelte a juhokat. Elhagyták a tavat, mely némaságával örökös titkokról mesélt s lassan emelkedtek felfelé a lankás hegyoldalon. A z idő gyorsan múlott. A nap sugarai egyenesen tűztek le a falura és elnyelték az árnyékokat. A falu tornyában delet harangoztak. A parasztfiúcska egy magas tölgyfa törzséhez kuporodott, elővette tarisznyájából a tegnapról megmaradt száraz, barna kenyeret s mohó étvággyal fogyasztotta. Murci elnyujtózkodott a lábaihoz s sóvár sze­ mekkel nézte a fiút. A z megosztotta vele utolsó falatját s aztán végig163

Losády — A babarongy

simogatta piszkos bundáját. Murcinak is ugyanaz volt a sorsa, mint a kis árvának. Gazdája sohasem vo!t ,• fiatal korában sokat kóborolt, de bárhogy mutatta is ki hűségét az embereknek, azok mindig eltaszították maguktól. Végre otthonra talált a pásztorfiúcskánál. Minden lépését elkísérte, vele étkezett, vele tűrte a parasztfiúk bántalmazását. Hűséges kutyaszemével fürkészve nézte a fiú arcát/ kinek gondolatai messze járhattak, mert a tekintete elmosódott messzeségbe tévedt. . . . Máskor mikor a déli hőség szétterpeszkedett a levegőben, lehajtotta fejét a mohos földre s a bágyadt» ságtól elszunnyadt. De most nyugtalan volt a lelke. A tegnapi események valószínűtlenségbe távolodtak tőle s mégsem bírta magát elszakítani az emlékétől. Mindig maga előtt látta a szelíd arcú remetét. Nyugtalansága eg>^re fokozódott ^ felkelt s álmodozó szemekkel elindult. Egészen meg­ feledkezett a juhocskákról, akik bágyadtan feküdtek a fűben. A nap kimé-letlenül keresztül tört a fák között s forró sugarakat tűzött rájuk. A parasztfiúcska felkapaszkodott a hegyen, Murci követte. A forród ság apró gyöngyszemeket csalt ki az arcából, de ő nem törödött vele. M ár jó magasan járt, amikor mély szakadékos út meredt rá. Ismeretlen volt a vidék, de azért tovább ment. A z erdő mindig jobban sűrűsödött, az utak ehűntek s a napsugár is csak nagynehezen talált rést, hogy keresztül törjön fényével. Hűvösebb levegő ölelte körül s a zord, meredek úton egyszerre csak egy barlanghoz ért. — Lábai a földbe gyökereztek a meglepetéstől. A z álomképnek vélt öreg, őszhajú ember nézett rá. Lassan felemelkedett fekhelyéről s a fiúhoz lépett. — Hogy kerültél ide?___ De miért nézel olyan ijedten édes fiam^ ilyen öreg embertől nem kell félni. A pásztorfiúcska merevsége eltűnt s bátortalanul megszólalt. — Úgy szerettem volna megmondani néked s most mégis csak megtaláltalak — dadogta elpirult arcai. ^ M it akarsz mondani fiam, beszélj csak egész bátran — behúzta a kis barlangba s leültette maga mellé a juhbőrre, amely fekhelyül szolgált, — Megbántad már a tegnapi tettedet ? — Igen ^ igen bácsi ! . . . . — Szólíts csak atyádnak ! — Atyám ■ — nekem nincsen senkim s nem szeret senki, az emberek mindig megszidnak, a fiúk megvernek s köveket dobnak utánam ........ egyszer az egyik kő, helyettem a juhocskára esett s szegény sántítva jött haza, . . . a gazdája a Berkó mester, dühösen felém rontott s a kaptafával úgy fejbevágott, hogy elfeketült előttem a világ. . . . másnapra a szemem bedagadt s a fiúk hangosan kinevettek. . . . s a pásztorfiúcska, mintha erezné, hogy végre megértő szívre talált, csak úgy öntötte magából a keservét, mely hosszú^hosszú fájdalmas napokon elszigetelve gyötörte a lelkét. A remete résztvevő szívvel hallgatta, azután mikor csend támadt, kezébe fo^ta napbarnított kezecskét s erősen megszorította. iátorság fiam, nem szabad elkeseredni. Minden embernek nagyon sok gondja, keserűsége van s ezek elvakultak s nem veszik észre másnak a bánatát. Nem akarnak törődni vele. De azért vannak jószívű emberek is s ha ilyenre találsz, akkor becsültesd meg magad, hogy érdemesnek találjanak a szeretette. Fiacskám, ne várj másoktól semmit. S ne tarts. 164

Losády — A babaroagy

a szívedben keserűséget és gyűlöletet. Bocsásd meg nékik a rosszaságukat s akkor meglátod, mennyire megkönyebbül a szíved. Atyám, hat sohasem fog szeretni senki ? — Édes fiam, ne várj az emberektől semmit, mondtam, még szere tetet setn, de ^ valaki megajándékoz vele, akkor becsüld meg, mint ei?y draga kincset. Hallgass csak meg, nem leszel azért teljesen elhagyatott, nézd csak ott az azúrkék ég fölött, az erdő rengetegében, a tó fölött, a faluban, az egesz természetben mindenhol - mindenhol van valaki aki szeret, aki csupa szeretet. Hallottál már a Jézuskáról? Voltál a templomban . Nem ? Latod édes fiam, oda elmehetnél mindig, amikor csak fa) a szivecsked, amikor bántalom és igazságtalanság é r ,... panaszolj ^ neki mindent, a jo Istennek, mert jegyezd meg, az »Isten szeret«. U meg fogia vigasztalni a lelkedet, megerősít az élet küzdelmeire s majd a másvilágon megjutalmaz minden jótettért.

h ű harangoznak — kiáltott fel hirtelen a pásztorfiú — s a nem tudom merre vannak! Hol hagytad őket? remete felállt, megmarkolta nagy görcsös botját s elindult. Erre, erre gyere fiam, tudok egy rövid utat, mely egyenesen a tohoz vezet, ott majd megtaláljuk a juhokat! Szótlanul mentek egymás mellett. Néma csend uralkodott az erdőben. A természet mélabúsan hallgatta a harangszó zúgását, mint egy édes altatódalt. Minden olyan szép, olyan békés, mintha az Isten láthatatlan ruhájával keresztülsuhant volna a néma tájon. Kiértek a tisztásra. Onnét el lehetett látni a sötéten csillogó tóra, amelynek partján a juhocskák legelésztek. — Most siess, s ha ügyes fiú vagy, ezen a kissé meredek úton egyenesen lejutsz a tóhoz, A pásztorfiú elfogultan állt a remete előtt. Hálás, ragaszkodó sze­ mekkel nézett az aggastyánra. Hirtelen lehajolt és megcsókolta reszketős kezeit. — Köszönöm Atyám — olyan jó voltál hozzám! — Isten veled édes, jó fiam, most csak igyekezz haza s este, ha nagyon szomorú a szíved, gondolj a jó Istenre, aki szeret téged. S jöjj el hozzám máskor is, és mondj el nékem mindent. Megfoglak tanítani az életre és a szeretetre. A pásztorfiú fürgén, mint egy kis gazella futott le a meredek úton. Előtte a Murci. Rövid idő alatt megkerülte a tó partját, s utolérte a juhokat, akik a szokás ösztönével lassan hazafelé bandukoltak a faluba vezető poros országúton. Alkonyi hangulat. A parasztok kiültek a házak előtti fapadkára s a napi eseményeket tárgyalták. A templom közelében volt a majorosgazda háza. A szőke kislány egy újabb babát altatott s magas, gyermekes hangján énekelgetett hozzá. Apja, a gazdag, gőgös majoros zsebretett kézzel járt az udvarban. Hangos zsörtölődése hol itt, hol ott hangzott fel. Amint a pásztorfiúcska behajtotta hozzá a juhokat, feléje rohant s ököllel fenyegetve ráordított. — juhok . . . — A

165

Losády — A babarongy

— Megállj, te haszontalan kölyök. Összetöröm a csontjaidat. Hogy merted a lányom babáját a tóba dobni! M i ? . . . A z ütések csak úgy zuhogtak a meglepett fiúra. — Te koldusfattyú, te éhenkórász, te, takarodj innét,- ha még egy* szer belemártod magad mások ügyeibe, hát pozdorjává törlek. A parasztfiúcska arca ismét megmerevedett, csak szemei tüzeltek a lealáró fájdalomtól. A z arcán néha átfutott a kín rángatódzása, amint az erős ütések levágódtak tehetetlen sovány testére. Utoljára egy nagy lökést érzett, s kirepült a kapun a poros útra. Némán feltápászkodott s sajgó tagjait nehezen vonszolta be a pajtába. A szőkefürtös kisleány szótlan tanúja volt a jelenetnek. Nagyon megsajnálta a fiút, s szívében részvét és gyengéd szeretet ébredt. Könnyes szemekkel nézett utána, s megbocsátott néki mindent. Erősen aíkonyodott. A szürkeség behúzódott a fák közé s lassan mindent betakart. A z égen egy csillag vakítóan ragyogott. Kékesen ezüstös fényét — mintha valami ismeretlen gyönyörűség remegtetné — kápráza­ tosán szórta szét. A remete nagynehezen lefejtette róla égő tekintetét s reszketős kezeibe hajtotta. A sötétség súlyosan átfogta s fájdalomtól kiszikkadt leikéből a hiába temetgetett múltat merítette elŐ. Szíve meg^ remeg az emlékektől. A fájdalom, a csalódások kelyhének keserű íze kísérti. Újból felvetette fejét s ismét azt a sziporkázó csillagot nézte az égen. — Isten! adj megnyugvást, adj feledést! — Mély imába merült a a lelke. A hold feltűnt, s széles fénysávot bocsátott az aggastyánra. A z ismét temetgette az emlékeit! — De régen volt, kiengeszthetetlen meg^ vetésével a szívében futott az emberek elől és ez ismeretlen messze vidék magányába rejtőzött. Mennyi lelki kínokon vergődött át megsebzett szíve^ míg az. erdő csendjében rá nem talált a szeretetre, az Isten szavára,- mely megbocsát mindent, mely visszaadja a nyugalom enyhítő köntösét! Kezei reszkettek! Testét valami húzta le a földre, valami mindent feledtető fáradtság. Erezte, hogy az élet, most veri benn utolsó, fáradt dobbanásait. Ajkai alig hallhatóan suttogják . . . . és bocsásd meg a mi bűneinket, miként mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek! ír # • Ragyogó napfény! Kristályos, illatos levegő, s a levegőn át rezdül csendülő harangszó. A hegyi úton hosszú menet halad. Legelői a pásztorfiú lépked s egy kis faragott egyszerű keresztet visz. Utána a pap és a falu népe. A harangszó cseng=bong és visszhangot ver a zöld fák közé. A madarak édesen dalolnak, trilláznak, az egész természetben duzzadó élet és öröm lüktet, mintha nem is az öreg, fehérszakállú remetét temetnék! A menet elérkezett a barlanghoz. Sírásók lépnek elő s gyors moz­ dulatokkal félre hányják a földet. Néhány perc alatt sötét mély űr tátong. A sírásók felkapják vállukra a gyalulatlan koporsót . . . tompa zuhanás . . s a főid hideg öleléssel magába zárja egy hosszú emberélet keserves titkát. A falubeliek némák a meghatottságról s szívükből imák peregnek utolsó útravalóul az idegen sírjára. A pásztorfiú mélyen a földbe szúrta a keresztet. Egy dátum van rajta, az idegen elföldelésének napja. Senkisem tudta meg ki volt, honnét jött, miért élt itt számkivetésben ? . . . 166

P. M . Szolan — V ífá g v a s á m a p ra

, ( gyermek Icborult a sírra s égő szemekkel tapadt a keresztre. A könnyeket elperzselte a szenvedés tüze. fagytál itt? Nincs most senkim, senkim a világon. Olyan jo voltai hozzam, s mégis itt hagytál. Ügy szeretnék én is oda menni, ahol te vagy, ott nem fognak bántani, s senki sem fog megütni, leste meg-meg vonaglott s kimerültén roskadt a sírra. Hosszú fájdalmas, szinte Önkívületi percek suhantak el mellette. Végre magához tért. ngyedül talalta^ magát. A menet már a folyó partján kígyózott. Meg» ^o r^to tta futását, de ekkor megbotlott egy éles kőben. Fel sem vette az égető fajdalmat, csak szaladt tovább vérző lábakkal sántítva. A faluba vezető országúton utolérte őket. Senkisem törődött vele. Elhagyottan vonszolta magát a pajtába s ledobta magát a piszkos szalmára. Még soha úgy nem érezte árvaságát s kitaszítottságát, mint most. Fejét beletemette isme't a szúrós szálak közé s mint egy csodát várta, hogy örökre eltemessék Őt/ fájdalinas könyörgése hangtalanul hánykolódott a szívében, — Atyám, atyám én is oda akarok menni, ahol te vagy! . . . Egyszer csak mintegy édes álomban átfonta valaki a nyakát. Meg» fordult, s szeme az aranysugárhajú kisleánykára kapcsolódott. Fáj? . . mutasd . . . nagyon fáj? — nefelejcskék szemeiből gyengéd sajnálat áradt, mert meleg kis szívéből a szeretet kiölte a fiú iránt érzett haragot. Most elhozta legszebb babaruháját s azt picinyke újjaival rákötötte a fiú vérző lábára. Azután némán ültek egymás mellett. A fiú szíve hálával telt meg. Lelkében hirtelen világosságot látott, mintha megértené az Isteni szeretetet, mely sohasem hagyja el az embert. — Ha az egyik teremtménye elfordul tőle, vagy megbántja, akkor a másikba oltja bele szeretetér, hogy mindig érezzük jóságos szerető vezetését. A mély csendet egy-egy kutyaugatás vágta el. A z erdő halk dudorászó dalt zengett s a tó fölött titokzatos sóhajtás suhant. — A z ég kékje lassan rózsásra pirult, mintha Őt is az örökké égő szeretet lángja hevítené, — mint ezt a két gyermeklelket, kik talán megérezték, hogy ez a szeretet örökre összefűzi az életüket.

Virágvasárnapra. Ir ta : P. M . S zoíán.

Szegény, íetőrt áis faráadg / . . . A z L lr szofgdja adta dt Tömjénfüstös szentéf^Scn nékem, ,H o zsanna“ énekeffék épen.

Tavasznak efso gyermeke. M ost m dr fégy ceffdm dísze te S hirdesd — kis drvdm / — éfve-^aíva: A szenvedő U rnák íyozsanna /

167

Stőhr — A S2ent kereszt teolói^iája

A szent kereszt teológiája. Irta : Stohr G éza Kér. János.

z egyházi évnek, különösen egy napján, nagypénteken^ fordul az egész keresztény emberiségnek figyelme a megváltás fája, a szent kereszt felé. A gyakorlati kereszténység azonban szükségesnek tartja, hogy ne csak az évnek egy szűkre szabott napján foglalkozzunk behatóbban e témával, hanem többször is évenkint. A z Egyház fejlődésmenetét szemlélve, felségesebbnéUfelségesebb példákra akadunk a szent kereszt méltatására. Gondoljunk csak hirtelenében az Egyház ősi, mélyérteimű, a hit­ tudomány e tételeit teljesen kimerítő és felölelő, szent kereszt hímnusra, amelyet nagy Cfjafderon, utolérhetlen módon, így adott vissza németül: >Ein herrlichcs H olr, ein H olz voti Hiraracisauen, M it sússcr Frucht, zu ihrer Zeit gcpfiűckt. W ird Gegengift für jenes erste tauen. Das Tod gab, während dies mit Leben schmückt.«

A kereszt szent tanításunk szerint, ama kínzófa, amelyre az Isten­ embert kifeszítve felmagasztalták, amelyen legtisztább és legszentebb vére cseppenként szétfreccsent a borzasztó kínzások következtében, a bűnbe süllyedt egész emberiség megváltása érdekében. Kereszthalála kiemeli az egész emberiséget azon átok nyomasztó súlya alól, amelyet annak idején az ősszülők bűne hozott a késő utodóknak osztályrészül. A z ókor íróit forgatv^a, lépten-nyomon találkozunk olyan adatokkal, amelyek a keresztre* feszítést, a kivégzés legborzasztóbb és legmegvetettebb formájának tekintik és amelyet csak a legnagyobb gonosztevők megbüntetésére használt azon kor igazságszolgáltatása. Nekünk keresztényeknek azonban, a megváltás fájává magasztosult az és mint ilyen, a legkeresztényibb szimbólummá vált ama golgotái gyásznap óta. Ezért tisztelet és különös megbecsüíes tárgya mindenütt, ahol a krisztianizálódást külsőleg is hirdetik. A keresztény családok és intézmények jelképévé vált az, az idők folyamán ahol az Istenember különös oltal­ mába ajánlják azokat. A z őskeresztény társadalom minden ténykedésében és cselekedetében a szent kereszt árnyékából indult ki. E zt mindenki természetesnek is találta. Hiszen a nevük is elárulta mivoltukat, ^risztiánusoá voltak nemcsak a templomban, hanem a mindennapi élet sok ezer bújában — bajában is, — de még milyen keresztények ! Erről az ősegyház évkönyvei regélnek és adnak példát az elernyedt, túlfínomult ( l !), blazírt, ideges, mondva-mondort, X X * ik századbeli modem keresztény híveknek. A z őskeresztény társadalom bőven használta a szent kereszt jelét. Használják ma is ?! Egyformán használja azt az egész keresztény társa­ dalom? Van-e valami hasonlatosság a mai és mondjuk az apostolok kora­ beli keresztény társadalom kereszt használata között, amelyet egy T ertufíián és Szent S afázs tanúsága szerint, igen gyakran használtak ? Sajnos, szégyenszemre be kell vallanunk, hogy nem így áll a helyzet. Latjuk 168

Stőhr — A szent kereszt teológiája

ugyan a megváltás szent fáját a katolikus intézmények csarnokaiban. Itt-ott a keresztény szekták helyiségeibenegynéhány katolikus családban is felleltem azt, mint a hálószobák száműzött rekvizítumár. De a dísz­ helyen, a »szalon«-okban, bizony nem leltem fel sehol sem. Nézetem szerint pedig ott kellene annak lennie, hogy az első pillanatra nyomban lássa a belépő idegen, hogy keresztény otthonba tette be a lábát. De ha a mai keresztény társadalom nem is használja a szent keresztet, — <elég helytelenül) olyan mértékben, amint azt az elődök tették, az Egyház megteszi azt annál buzgóbban. Nincs szertartás, ahol kellő tisz­ teletet ne nyerne a megváltás szent fája. A z őskeresztények semmit sem teltek, mielőtt a szent kereszt jelével ne illették volna homlokukat, ajkukat s mellüket. Erről a legrégibb egyházi író, a már fentebb említett Tertuffian is tesz említést. E z a kiváló férfiú, földi életében a legközelebb állott az apostolokhoz és a -SfDe orarionea. cimű iratában ezeket mondja felvett témánkról; »Minden lépésünket, amelyet teszünk, azaz, ha házainkból kilépünk, avagy oda visszatérünk, ha ruháinkat, vagy saruinkat felöltjük ,• ha fürdőbe lépünk, vagy ha az asztalhoz ülünk,- ha tüzet gerjesztünk,- ha világosságot gyujtunk,- ha )ihcnünk/ egy szóval minden cselekedetünket és szórakozásunkat avval tezdjük, hogy a szent kereszt jelével illetjük önmagunkat. Azt kérditek, hogy ki parancsolta és ki utasított hasonló cselekedetekre ? Szent könyveink­ ben nem találjuk ugyan ezek utasítását, amely köielezőleg előírja azokat. Keletkezésük egyedül a szent fjagyományo^Ban gyökereződik. A hívek jámborsága és tisztelete pedig napjainkig megőrizte azt számunkra.«^) Ugyanez a szefző pedig egy másik iratában^) így vélekedik a szent keresztről : » A keresztények igen gyakran felemelt és kereszt alakban srétterjesztett karokkal halkan imádkoznak, olyan emberek módjára, akik nem is mernek megszólalni s szemeiket a földre sütik,« Ezen jámbor gyakorlat, igen sokáig tartotta fenn magát és igen nagy tért hódított, különösen a keleti egyházban, a görögöknél, dacára annak, hogy nem egyszer a nevetségesség tárgyává vált az, az elfajult görög társadalmi erkölcsök korában. Mikor azonban, még nem mételyeződött meg a kelet társadalma, a kiváló, nagytudású jeruzsáfem i Szent C y rifí,
169

Stőhr — A szent kereszt teológiája

isztok, ha nyugovóra tértek, vagy üdítő áíoinból felébredtek,- ha úton vagy­ tok, vagy szórakoztok, egy szóval, ha bármit is tesztek.« Nlenjünk tovább fejtegetésünk folyamán! A keresztény ókor egyik legnagyobb szónoka, Syria legnagyobb keresztény tanítója, az ékesen beszélő Szent Ephrém, imigyen vélekedik a szent keresztről: »Fedjétek be magatokat Cde panopíia seu arm aturaj a szent kereszt jelével, a keresztények fegyverével pajzshoz hasonlatosan. Véssétek be tagjaitok és szíveitekbe. De ne elégedjetek meg azzal, hogy kezeitekkel teszitek azt, hanem inkább akaratotok cselekedete legyen az. Fegyverezzétek fel maga­ tokat ezen űdvjellel,- ha tanultok,- ha ki és bejártok házaitokban,- minden időben és minden alkalommal. Jelöljétek meg ezzel ágyatokat és, mindent, amit illettek. Mindent, amit használtok, szenteljétek az Atyának és a Fiúnak és a Szentlélekistennek. Ezen fegyverzettel valamennyien legyőzhetetlenekké váltok. Megtámadhatnak ugyan titeket, de sohasem, még a legcsekélyebb sérülést sem szenvedhetitek el. »A z életkeltő kereszt álljon a mi ajtóinkban ,• a mi homlokainkon / a mi mellünkön és valamennyi tagjainkon. Ezt akarjuk magunkon viselni / evvel óhajtunk felfegyverkezni. A híveknek ezen sérthetetlen páncélzatával, a halál le­ győzőjével, a hívek reménységével, a világmindenség e fényével, a para­ dicsom e kulcsával, a tévtanok e megfejtőjével, az igaz hit oltalmazójával, a hívek e nagy védőjével, az Egyház dicsőségének öregbítésére. Ezen keresz­ tet, ti keresztények, soha, még egy órára se feledjétek el minden helyen és időben viselni. Ezen kereszt nélkül semmit sem óhajtunk elkezdeni, hanem akár ébren vagyunk, vagy szunnyadunk,* dolgozunk vagy pihe­ nünk / eszünk vagy iszunk ,■akár a szárazföldön vagy a tengeren utazunk / tárgyainkat, ezen éltet adó szent kereszt jelével akarjuk ékesíteni. Nem félünk mi így semmitől«. Bizonyítékaink vannak arra nézve is, hogy már a legrégibb korban a szent keresztvetéssel kezdették és fejezték be hitbéli őseink az imákat. Használják azt a szentmise-áldozat bemutatásakor / szentelésekkor és egyéb liturgikus ténykedéseknél. Ezekre nézve egyik legjobb tanú. Szent Ágoston, Hippo nagynevű püspöke.^ »Ha esetleg elfeledjük a szent kereszt jelét az újszülött homlokára, avagy ama keresztvíz fölé tenni, amelyet újraéledése <újraszületése> céljából használunk, vagy pedig a szent Chrismához szük­ séges olajat feledjük el a szent kereszt jelével illetni, úgy ezen feledékenység a szent előírások elleni cselekedet«Hasonlóképen vélekedik Szent C/j/ysostom os :^} >Ha valaki a szent keresztség által újjá születik, úgy ez leginkább a Szent kereszt használata által történik. Ha a Mennyei eledel nyujtatik, amely a szent titoktartás, titokfegyelemben burkoltatik/ ha egy hívőt fel­ szentelünk / ha neki valamely kegyelem nyujtatik • T r a c t. J S S in J o a n . u *) LTV. H o rn ifia in M anS. L V . Tomes I. pag, 5 5 t.

170

Stohf — A szent kereszt teofógiáia

s ablakait / homlokunkat illessük vele és lelkünk megvédése érdekében ki­ tűnő fegyverül használjuk azt.«^> A már előbb említett Szent B afázs: -»LtBer de Spir. S anct,i című mü 27«ik fejezetében arra következtet, hogy már első századokban gomba módra elszaporodott tévtanitók közül egyetlenegy sem merte ezen jámbor szokást megtámadni és annak hathatós voltát kétségbe vonni, amidőn így ír : »Ha mi, a fel nem je lze tt, de az idők folyamán szokásjoggá vált dolgokat könnyelműen elvetjük, úgy csak ártunk evvel az Evangéliumnak, mert szent hitünknek hiú nevet adunk csupán. Melyik íegősiBS és íeqefterjedtebB szokás késztet, illetve tanít bennünket arra, hogy az Ur Jézusban bizakodókat a szent kereszt jelével illessük?« A z imént idézett legrégibb keresztény ókori írók tanúsága szerint, a szent keresztvetés eminens helyet foglal el nemcsak a szent szertartások­ nál, hanem a keresztény ókor mindennapi társadalmában is. A szent keresztvetés által, már az ókor keresztény híve is, a Szentháromság fen^ séges segedelmét kéri földi tevékenysége előmozdítására. A z imént elő­ hozott példákból világosan kitűnik, hogy a szent keresztvetést, már a keresztény ókor legrégibb időszakában is, a lélek épségének megóvása érdekében, mint a leghatalmasabb lelki fegyvert kezelték. EuséBius ókeresztény történetíró: 'i>LiBer 1. de Resurr. A z iménti idézet folyamán szóba került az első keresztények titokfegyefme, a híres arcandiscipíina. Ennek magyarázatára még reá icrünk egy külön cikksorozatban, -ahol bővebben lesz szó erről.

171

Kocsis — Útravaló, kolduló testvéremnek

oltárainál, ahol ama történeti nagycsütörtök óta, a mai napig bemutatják engesstelésül a legfölségesebb vémélküli áldozatot. Ha a szent kereszt jelével illetjük homlokunkat, ajkunkat s mellünket, úgy szenteljünk mindannyiszor egy röpke gondolatot a hármas Istenségnek is. A z Atyának, a világmindenség megalapítójának,* a Fiúnak, a sátán legyőzőjének s a megváltás fenséges műve végrehajtójának és a Szentlélekistennek, a minden dolgok megszentelőjének és hathatós előmozdító* jának. Végezetül pedig, ha önmagunkat nyilvánosan a szent keresztvetéssel illetjük, tegyük azt bátran, nyíltan, ne tétovázva, félve és szégyelve. Mutassuk meg, hogy igenis méltó harcosai vagyunk Annak, azon eszmék* nek és tanításoknak, aki nem szégyenkezett értünk egykoron meghalni a leggyalázatosabb halállal. A mai kor emberei szeretnek kitüntetésekben gyönyörködni és ilye* neket kapni, de mélységesen megfeledkeznek arról, hogy a legtöbb kitün­ tetés és érdemrendjei is a Megváltó keresztjének alakját és formáját viseli. Legyünk méltók a keresztény katolikus névre és sohase szégyeljük azt nyihan is hirdetni.

Vigyetek e í engem .. . ír ta : Kfem ent Jfonka.

Vigyetek e f engem fehérszárnyú áfmok. H a fkán, észrevétíen egy csendes este. . . O fthatatfan vágyak, emésztő tüzek Vigyetek ef, ó, vigyetek e f messze. Tisztaságtenger, örök fény után : É g ő vágyakat szít a ködhom áfy . . . Szívemben ha fkán fe fs ir az éfet. H aza, a végtefenSe visszafáj. Vigyetek ef, merítsetek e f engem Tisztaságtenger k ristáfy k aS jai. . . H ószin siráfyok h a d d fürdjenek Benned, P ihegő fefkem fehér áfm ai. Tefyérség, tiszta átfátszó csoda: M oss fe rófam m indent, m i nem te vagy, Ö rökifjan, da fosán, hófefyéren : K öszöntsön rám a végső afkonyat I

172

Az éneklő Passziflóra

Az éneklő Passziflóra, Irta : K iss Ferenc.

^ ^ T ^ in t

félelmes fekete sáv vonul az emberi életen á t: a szenvedés,

a küzdelem es a megpróbáltatás. Ez a félelmes fekete sáv az, nfilkül akart oly sokszor megmagyarázni a materialista tudos-v.lag, de keptelen volt rá. Ez a félelmes fekete sáv az, mely annyi €zer ember ejott gyűlölte teszi az egyház szenvedést hangoztató tanítását. A z clso renyt c fekete savra az édes Jézus vetette. ez a drága jó anya, szünet nélkül a lelkekre iranyozta e fényt, hogy annak világánál - a hit segélyével - megértsék a szenvedés mélységes titkát. vezetve merültek el a szentek a szenvedés

napy

misítériumába és lettek Szent Lőrincekké és Szent Teréziákká, kik a vasrostélyon is örültek a szenvedésnek, kik Krisztust csak arra kérték foly= ton-folyvást, hogy szenvedést küldjön nekik, mert szenvedés nélkül nem tudnak élni. Azonban vessünk egy pillantást a mi forrón szeretett Atyánknak aranyos, poétikus leikébe és kutassuk, hogyan férhetett meg lelkében az öröm és szenvedés egyszerre. llmbria kedves dalnoka, az örökké víg csalogány befutja Olaszhon hegyeit, völgyeit és városait, mindent és mindenkit fölhív a Teremtő dicsőítőére. Inti az embereket, a napot, a holdat . . „ hogy dicsérjék az Urat. Ö pedig lelke csodás buzgalmában leborul és az illatozó virág, a tovafutó gyík, a pajzánul csörgedező pici patakocska szemlélése folytán csodálja és imádja a jó Istent. Cirpel a tücsökkel, énekel a madárkákkal, versenyt fut a pajzán kis patakkal, örvend a vigadozókkal és együtt kacag a jókedvűekkeí. Nincs más vágya, mint dicsérni, imádni minden módon Azt, ki úgy szeret minket. Ily szent lelkülettel ment egy este imádkozni az erdő csendes ma­ gányába. Víg voh. Örült a néma csendnek, a hold szende fényének, az égi mécsek kedves villogásának, a csillagoknak. Most az erdőt keresztező úthoz ért és meglátja a hold szétáradó fényénél a szenvedő Krisztusnak vonagló, száz sebből vérző testét a kereszten. Lelke megremeg és könnyezve hull a kereszt tövébe és sír és sír,- majd így esdekel bocsánatért: — Bocsáss meg szenvedő Krisztusom, hogy daloltam, vigadoztam, mialatr te szenvedtél és drága véredet ontottad értem. Bocsáss, ó bocsáss meg Jézusom . . . és szava zokogásba full. De csodák-csodája ! a hold úgy ontja fényét, mint a nap, fényár­ ban úszik minden y bár éj van, a virágok mégis illatoznak, a madárkák enekelni kezdenek és az erdő kicsi patakja vígan csörgedez tova. Szent Ferenc föleszmél s szíve nagy fájdalmában így kiált: — Hold nővér, ne világíts,- virág, ne illatozz/ dalos madárkák ne e'nekeljetek/ kicsi patak ne csörgedezz oly vígan, mert Krisztus szenved. Krisztus vérzik. De a hold jobban világít, a virág csodásabban illatozik, a madárkák 173

Kiss — A z éneklő Passziflóra

éneke ezerszer fönségesebb, a pici erdei patak pedig pajzán csörgedezéssel kacag úgy, mint soha. Szent Ferenc szinte kétségbeesve hull a kereszt tövébe es zokog szíve nagy fájdalmában. A : édes Jézus azonban megkönyörült rajta, mert kész volt már lelke a nagy dolgok megértésére és befopdására. Vilagosságot adott lelkének és O kezdett mélyen, igen mélyen tekinteni a szenvedés misztériumába. A z édes Jézus lépésről-lépésre vezette és O megértette a szenvedés nagy titkát. Reggel van. — A nap csodás fönséggel borítja bi'borszínű fénypa­ lástját a tájra, a madárkák már vígan énekelnek. Szent Ferenc fölébred, föleszmél és csodás boldogsággal mond üdvözlő^imát a szenvedő Krisztus­ hoz és elkezd énekelni vígan, boldogan a kedves madárkákkal. O nagyon boldog, mert az édes Jézus megértette vele a szenvedés mélységes titkát. Ó tudja már, hogy bűneink miatt ér bennünket a szenvedés vagy pedig azért, mert az Ú r nagyon szeret, és a szenvedés füzében akarja kipró­ bálni” lelkünk szeretetének aranyát. De tudja azt is, hogy : »A z U r a vígan adakozót szereti.« Ó kész az új, a szent életre; imádni, dicsérni az Urat a szenvedés, a megpróbáltatás, a kísértés idején is. Kijegecesedik lelkében a szent elv, mely megoldja az élet legnagyobb problémáját, a szenvedés problémáját, és hirdetni kezdi, főleg életével, hogy az igazi élet : Énekelve szenvedni és szenvedve énekelni. Szent Ferenc újra kezd élni és élete — minden fájdalom és szen­ vedés ellenére is — víg, vonzó elet. Igen vonzó, mert ideális célt tűzött maga elé, mert ezen ideális célokért élt, küzdött és halt meg. Ő Krisztushoz akarta vezetni az egész világot, de' oly lelkülettel, mely nyíltan hirdeti életével, hogy az igazi élet: Énekelve szenvedni és szenvedve énekelni. Ezen ideális életcélt, ezen csodás eszmékért való lelkesülést akarta Szent Ferenc fiai és leányai szívébe plántálni, hogy az ott virágozzék és illata által másokat is ily krisztusi életre serkentsenek. S valóban hat és leányainak lelkében mindenkor csodálatosan illatozott e virágocska, oly csodálatosan, hogy szinte az egész világot elbájolta illata és niillia és millió lélek kezdett igazán élni, élni Krisztustól ihletett ferences életet és hirdették a világnak, hogy az igazi élet ; Énekelve szenvedni és szenvedve énekelni. Szent Klára, a mi drága jó Atyánk és eszményképünk hamsa alatt 27 éven át viselte, tűrte a legfájdalmasabb betegséget. Tűrte és visejte ör\'endez5, víg és imás lelkülettel és soha egy panasz- vagy ja jp o nem hagyta cl ajkát. Csodás volt ez élet és rabul ejtette a szemlelot. Leányai szent ámulattal szemlélték óriási lelkíerejét és az volt szívük legszentebb vágya, hogy ők is szenvedhessenek, édes anyjuk példajara, énekelve Krisztusért. O ly csodás volt Szent Klaranak e magasztos élete, hogy halála előtt a Szentatya ment hozzá négy^ bíboros kíséretében és épülve szent türelmén, lelkének kedves vígságán, áldását adta ra^ Ha belenéznénk az elmúlt 700 évbe és föltárulnának előttünk 32on könyvek, iratok, melyek magukban rejtik Szent Ferenc fia! és leányainak szent életét, ó, akkor egy végtelen hosszú sort kellene latnunk, mely sor* 174

D f. Magyar — Rege a Forrásról

p Ís zT fló Í"

“ °'*ásan illatozó éneklő

De hagyjuk ezt. Nézzünk magunk köré és kérdezzük, vájjon nem kelUe ezen tényre is ramondani azt a sokszor hangoztatott mondást: ja, az a vallasos középkorban történt. N em ! E z ellen a leghatározottabban llllf' '"annak ~ Szent Ferencnek oly csodás lelkű fiai es leanyai kik tudnak 10, 18 éven át szenvedni betegségben )a)- es panaszszó nélkül, kik tudnak dalolva nélkülözni, kik tudják életűk nehez keresztjet vígan viselni, kik tudnak nyugodtan a halál szemébe nézni, kik kepesek a halalos agyon is dalos lélekkel kitárni karjukat és a békecsokjat lehelni a megjelenő haláltestvérre, ki egy új, örökké boldog hazába VISZI okét. En tehat ezeknek alapján visszautasítom azt a vádat, hogy Szent^erenc csak a vallásos középkorban tanított fiai és leányai által: c.nekelve szenvedni és szenvedve énekelni. Elmereng most lelkem és szent áhítattal szemlélem azon drága éneklő >asszinoraknak életér, kiket a közel-multban ültetett át az Úr égi kertiébe hogy ott örökké illatozzanak s lelkem megtelik boldogsággal, oly boldog­ sággal, mely megoszt attól, hogy tovább írjak. Csak szívem röpít még két fohászt az eg felé. Egyet az édes Jézushoz a szent hivatás kegyelmeért es ep^et a mi aranyos jó Atyánkhoz, a legcsodásabban éneklő Passzió noranoz azért, hogy tanítson meg minket is ; Énekelve szenvedni és szenvedve énekelni.

Rege a Forrásról. Irta; D r. M agyar István.

rengeteg lakói a legnagyobb tisztelettel viseltettek a Forrás iránt. 1 ^ Uruknak ismerték el, nem azért, mintha féltek volna tőle, hanem azért, mert szerették tisztaságáért, jóságáért és nyugodt, vidám éleibölcseségéért, amely egyforma mértékben és önzetlenül rendelkezésére állott az őserdő minden állatjának. Nagy volt tehát a becsülete és tekintélye a Forrásnak, amely a rengeteg közepén egy pompás vonalú domb derekából fakadt föl kemény gránitban törve magának utat a föld titkos mélységeiből a csoda szép világra. A z erdő királyi dísszel ékesítette föl kedveltje környezetét. Szikla­ ágyát a legfinomabb erdei moha párnázta és bájos erdei virágok hímezték ki, amelyek ékes fejecskéik alázatos és mosolygó meghajtásával üdvözöl­ ték szeretett jóltevőjüket, szeretetreméltó jóságos urukat és hódoltak neki. A Forrást körülvette daliás testőrsége; a délceg növésű, ezüst derekú bükkök és a rücskös páncélú, vaserős tölgyek, amelyeknek gyökérzete a Forrásból szívta magába éltető erejét, vérét, — s amelyeknek minden levélkéje örömteli rezgéssel, zizegéssel adta tudtára háláját az éltető jó úrnak. 175

D r. Mairvar — Rege a Forrásról

A rengeteg állatlakói naponta kétszer jelentek meg a Forrásnál; hajnalban és amikor a nap vérvörös haraggal bukott le az ég pereméről. Ezt a percet a rendet tartó állatok ünnepiesnek tartották s úgy viseU kedtek, hogy a Forrásnak sosem volt panasza ellenök. Vizével felüdítette őket, kimosta netán szerzett sebeiket, felüdítette egész valójukat, de tűk» rcben megmutatta rosszaságukat is, amelyet csengő, csergedező szava megrótt, de javulást követelve meg is bocsátott. A Forrásra az égbolt nyájas kékje nevetett. S állandó mulattatói voltak : a kecses pillangók, amelyek körülrajongták ,• a kis énekes madarak, amelyek a sudár fákon csoportosulva zengték az erdő tündérének, jótevőjenek d ic s é r e té t — a különféle színes bogárkák, amelyek zümmögő helyesléssel járultak a dicsőítő kórushoz. Ennek andalító összhangja fölött csak magának a Forrásnak ezüsthangú csobogása uralkodott úgy, hogy a szorgalmas méhecske elkábulva a csodálattól egy percre abba hagyta szakadatlan munkáját és néma hódolattal adózott a Forrásnak, a rengeteg Lírának ! — S a gyönyörű zöldes-kék szitakötő elragadtatásában szétvitte a hírt az egész rengetegbe, hogy nincs a föld hátán sehol oly szeretett, bálványozott uralkodó, mint az őserdő kristály Forrása, amelytől maga a tisztaság tündére is megifjodnék. Ha pedig szétterítette csillagékes palástját az égre a rejtelmes éjtszaka, akkor megszólalt a Forrás mellett csoportosuló szép cserjék közé rejtőzve a Forrás szemcrmetes szerel­ mese ; a fülemile s egyremásra zengte, kiöntötte szerető epedő szívecskéje minden bánatát, örömét, baját és reményét, amíg a föld e legtisztább ¡dilijét a pirkadó hajnal meg nem zavarta. A tolakodó hajnalt a bagoly meg is rótta, mert szerinte ez a kacér megrontja az éj fenségét s az élet legbecsesebb részét: a nyugalmat, amelyet a fülemile édes széptevése s a Forrás suttogó vallomása szívetboldogító gyönyörrel tett tökéletessé. A tiszta Forrás tehát boldogságot árasztott, örömet aratott s uralma a rengeteg gyönyörűségére szolgált. A m a boldogság még sem volt teljes, mert sehol sem az. A Forrásnak voltak ellenségei .■a rengetegnek voltak békétlen lakói s ezek a kölcsönös megértést, a boldog élet zavartalanságát megbontották, A rengeteg e megférhetetlenjei voltak a vörhenyes szőrű majmok, a vaddisznó kondák és a fekete bivalyok. A z előbbiek fülsértő rikácsolása, eszeveszett nyugtalansága, szün­ telen veszekedése és parázna aljassága, — a kondák ronda szennye és durva dúlása, végül a bivalyok brutális vonulása, mindent eltaposó hem­ pergése napokra-hetekre véget vetett minden szépségnek s tisztátalanná tette a Forrást és vidékét, — ami miatt még a könnyelmű széncinkék is porszemnyi gyémántkönnyecskéiket ontották — a fülemile pedig telesírta jajjával a néma éjjeleket. A megpróbáltatás ily kegyetlen és az élet örömét széttaposó ocsmány napjait azonban a Forrás minden jó alattvalója arra használta fel, hogy minél gyorsabban feledtesse a szerencsétlenséget s újra boldognak, tisztának, édesnek lássa U rá t: a Forrást. A moha, mint szennyet eltüntető díszítő ezermester hihetetlen gyor­ sasággal takarta cl az undor nyomokat ,* a virágok félhoítra taposva is felemelték fejecskéiket és mosolyogtak az édes Forrásra / a fűszálak sze176

Dr. Magyar — Rege a Forrásról

relmesen simultak ezüstös habocskáihoz s titokban leszedték a kristálycsoppek mmden szennyét s leülepedésre kényszerítették a felzavart s bolondul kavargó feher iszapot amelynek kevés az értelmi ereje s csak akkor « el all a szaja, ha a meder fenekén, oldalain csendesen leülepedve bámul a fölötte e rohanó ezüst habokra s bennök a lubickoló pöttömnyi tunderkekre. . . . Van is mit bámulnia! A z ilyen rendcsináló munkánál a szükséghez képest a Forrás tündérhuga a szuztiszta Harmat, — néha még az öreg nagybácsi a Zápor is segített. ^ , M ^ Forrás kedvencei: az énekes madárkák pedig versenyezve vigasz­ taltak, szórakoztattak a beteg Forrást, amely halk bíztatással kérte is őket: »Hozzatok dalt emlékűi, a hajdan Lomb- s virággá! gazdag tájirul, Zengjétek meg a jövőt, ha majdan E kopár föld újra fcivirul. Dalotokra könnyebben derül fény. Hamarább kihajt a holt berek / A jelennek búját édesítvén : Fiaim, csak énekeljetek ! < Tom pa.)

Es az ártatlan szívű madárkák énekeltek, csicseregtek, trilláztak, bájos ügyeskedéssel addig-addig művészkedtek, míg a beteg Forrás gondja végre is elült, sebei begyógyultak, kedve újra felderült, a körülötte elte­ rülő hímes rétpalást minden virág drágaköve újra égett és illatozott, a selymes fűszálak odaadólag tapadtak a könnytiszta, szökdicselő habokhoz,s a füíemile újból elzenghette a szerető szívek égretörő dalát a szeretet Istenéhez, aki a hű szíveket megáldja és egyesíti. II. így élt az az édes, üde Forrás ezer évet nem aggulva, hanem erő* södve s mégis mindig ifjan, szeretve népét és élvezve alattvalói hódoló szeretetének rajongását. Á m egyszer a könyörtelen végzet, mintha halálra szánta volna a boldog Forrást s boldog népét. — A Forrás örömbirodalmában a vég­ ítélet napjának jelenetei játszódtak le ^ végromlást, pusztulást hozva. A Forrás országának eddig zavargó, de meglapuló és csak koron­ ként kikitörő ellenségei aggasztó módon elszaporodtak és elképesztően nagy erőre kaptak. Oka ennek az volt, hogy a világ rabló állatjai, ragadozó karvalyai és dögkeselyűi szövetségre léptek a célból, hogy a rengeteg népét meg­ tizedeljék, ha lehet megharmadolják, mindenöket magukhoz ragadják s azt magát is felfaljak. Hogy ezt a célt elérjék csirregő bolondos szarkákkal, amelyek mindenre kaphatók, továbbá a hulladék koncot meg nem vető, szüntelen patvarkodó csókákkal, sőt sok, önimádatban megőrült, hajlottcsőrű bagolylyal is szakadatlanul azt hirdettették az őserdő népének, hogy bolond, ha hódol a Forrásnak, amely önzŐ és mindent a saját képére formál, hogy mindeneken zsarnokoskodjék. Bolondok mindazok, akik egymásban bíznak, 177

D r. Maifyar — Pe/?e a Forrásró!

mert kiki önállóan megállva többre menne, leverné a fölötte uralkodókat, nem volna szolga s az úr is dolgoznék. Például, miért túrja a földet csak a vakondok, a díszes agancsú szarvas és a félénk tekintetű őzike pedig csak sétálgasson és legelje a puha édes füvet? Turkáljanak most már erek földi gyökereken át a rejtett férgek után — s majd most a vakondok uraskodik és sétálgat hegyesen az erdő hímes szőnyegén. S ti bolond méhek, darazsak, hangyák, stb„ mit alkottok ti titkos műhelyeitekben ? — rikácsolták kórusban a ködös értelmű baglyok, a fűtött fejű szarkák és a mérges nyelvű csókák. Nem szégyenlítek rabszolgaságtokat ? Mézeteket fölfalja a lomha medve, a kéjsóvárgó pille / — savatokat, erőtöket fölszívják a dologtalanok s amit ti szűk össze-vissza fúrtatok, faragtatok, azt felhasználja a tarkatollú harkályok, dologtalan mókusok és egyebek társasága, amely benneteket könyörtelenül elpusztít. Lázadjatok fel, támadjatok egymásra s mert aki erős és életképes, az úgyis uralkodni fog. ^ Pusztítsátok el a zsarnokokat és a dologtalanokat! Erre a hóbortos tanításra a dologtalan tücsök rögtön megírta a forradalom dalát. A rengeteg békés népe pedig elvesztette az eszét, halálos irigyévé lőn egymásnak és irtó háborút kezdett egymás ellen, amely annyira elfajult, hogy résztvettek benne a világ rengetegeinek összes lakói és vérdühtől kergetve ölték egymást rakásra, hogy sírva tallózott az is, aki életben maradt. . . S mikor ily sivárrá lőn a rengeteg, mikor az élet már úgyis csak lézengés volt, mikor a ragadozó madarak és a rabló nagy állatok már fulladoztak a sok prédától — akkor állottak elő a rengeteg meg\^etett rend::avarói: a vörösszőrű majmok és a vadsertés^kondák s rávetették magukat a föld szívéből kibuggyanó Forrás ezeréves országára. Legelőször is srétdúlták magát a Forrást. A . hazugságok mázsás köveivel és a hóbortok sok-sok salakjával betömték ág y át: medrét széttaposták, fölszaggatták, betemették, hogy — ha lehet a nyoma se maradjon. Aztán felemésztettek mindent, ami még meghosszabbíthatta volna az éhezők életét. Szétdúltak mindent, ami az életet széppé, vagy akárcsak tűrhetŐvé is teszi, nagy munkát, új világot, teremtő munkát hirdettek és rendszeresítették a teljes dologtalanságot. Fejjé tették a hasat s az értelmet kicserélték a tomboló gyűlölet pokoli sugallataival. A nemes érrések virágait kipusztították — s csak a farkasfüsijnek, az ökörfarkkórónak, a boíondító csalmatoknak volt joga virágozni. Végül elhallgattattak minden dalt, sírba szállott a művészet, hogy a halál ezzel is ocsmányabb legyen. S mikor a Forrás testőrei a délceg, ezüstös derekú bükkök és a rücskös páncélú vaserős tölgyek is elhullottak, amikor már úgy volt, hogy minden, minden párolgó vérbe fulladt, hogy nem maradt már más, csak a sár, a szenny — és a borzalmas éjjelek halál titkai, amikor a Forrás országán végig zúgott a halálba lököttek végső hörgése, s a reménységnek utolsó hajszálgyökere is sorvadni kezdett — akkor jött az új csapás: a fekete bivalyok nagy csordája s belefeküdt a mérhetetlen iszapba, a sárba . . . S talán ez okozta, hogy a Forrás országa végleg el nem pusztult. • bár ennek az új látogatásnak is borzasztóan megadta az árát. 178

.ik

D f. Magyar — Rege a Forrásróí 9

a- utolsó iszonyú fejbeverés, mintha öntudatra ébresztette volna a Forrás még megmaradt népét, mintha az életerőnek valami haU vany nyoma mutatkoznék az ezeréves Forrás környékén . , . , A romboló és raboló karmok okozta sivárság még nem enyhült a pusztaság könnyet fakaszt, a tündérek bájos berkei vigasztalan Tenyérré lettek, ahol rémek és gonosz szellemek viaskodva sikonganak a világtalan éjben, — de az édes anyaföld ereje új utat kezd nyitni az ezeréves Forrásnak, az ősi vízerecsjsék vékonyka repedéseken át már előcsillanak s az anyaföld mélyéből előtörő virük nem tisztább, mint a nagy szenvedés szomorú megmaradottjainak, a gyötrelmes élet szánalomra méltó örököseinek könnyzápora, amelyben a múlt bánata ködlik, de a jövő reménysége is csillog ... Somikor ily iszonyú viharok után és oly végtelenül borús, siralmas jövő előtt a Forrásnak még megmaradt, szomorú népe félénk nekibátorodással talpra állani próbál — a Forrás őserővel előtörő erecskéi az elébök rakott akadályokon átfúródva egyesülnek, tovább kígyózásuk suttogó hangját is hallják már azok, akik szívükkel is tudnak hallgatni és a szív* hangoknak értelmét is felfogják : a dalosok, a költők, a művészlelkek, az Isten teremtő mindenhatóságának e különös fénnyel, meleggel felruházott szikrái. Ezek hallják már, hogy az anyaföld lelke a kitörő s régi medrét kereső ezeréves Forrás kis erecskéi suttogásában is felsír s az árván, számyuktépetten megmaradt madárkákhoz szólva rimánkodik: »Száraz ágon, hallgató ajakkal Meddig ültök, csüggedt madarak ? Nincs talán még elfeledve a dal. Melyre egykor tanítottalak? V agy ha elmúlt s többé vissza nem jő A víg ének s régi kedvetek: Legyen a dal fájdalmas, merengő’...} Fiaim, csak énekeljetek I N agy vihar volr. Feldúlt berkeinken Enyhe, árnyas rejtek nem fogad / S ti hallgattok ? Elkészültök innen ? Itt hagynátok bús anyátokat ? M ás berekben másképp szól az ének. O tt nem értik a ti nyelvetek. . . . Puszta bár, az otthonos vidéknek. Fiaim, csak énekeljetek !«

C Tom pa.)

A magyar ének pedig ma egy trió: a megalkuvást nem ismerő kereszténység, az önzet en magyar hazafiság és a tiszta erkölcs triója: Fiaim, lányaim, ezt énekeljétek!

179

K riegS'A u — A z cn cletem

A z én életem. Irta : Krí€gs«Au B m íl.

orán reggel ott álltam az oltárnál. Friss, hideg, derült téli reggel volt. A szép színes üvegablakon bevetődött a napfény az oltárra es azt fénylő ezüstbe öltöztette. Ragyogott minden. Igazi lendü* letes, lettr^ sarkaló reggel volt. A z Ú r drága szent Testének vétele után behunyt szemekkel elmé­ lyedtem a csodálatos titokba. Ebben a boldog szemlőlédésben lehullottak a templom falai körülöttem, kitágult a láthatár előttem és a végtelen ten* ger vett körül. A z Isten végtelen szeretetét és jóságát és végtelen szép­ ségét, mely a szent áldásban szívembe szállt, melyben szívem elmerült, ebben a külső formában, ebben az érzékelhető képben láttam lelkemben. Képzeletben valósággal ott voltam a tenger előtt. Nem erőszakolt kép­ zelet volt ez, hanem egy képe a lelki folyamatnak, mely végbement bennem, melyet a jó Isten úgy engedett meglátnom, megfognom, átéreznem, átélveznem. A tengernek egész csodálatos panorámája előttem volt. O ly szép volt ez a látvány. Szebb, mint a valóság. Hiszen tudtam, hogy ez csak kép, ez csak szimbólum. De képe Isten szépségének, gazdag, kimeríthetlen szeretetének. Milyen beszédes, boldogító kép volt ez nekem. Gazdag kárpótlás helyhez kötöttségemért, hogy már ¿vek óta nem mehetek legkedvesebb földi gyönyörűségemhez, a tengerhez. Ereztem, ez az igazi tenger. E z az a tenger, melynek a világ minden tengere csak halvány tükröződése. Es ez a tenger az enyém. Innen nem tilthat el senki. E l nem veheti tőlem senki. Mindazt adja a léleknek, amit a valóságos tenger ád a test^ nek. Felüdülést, gyógyulást, erőt, vigaszt, örömöt, lelkesedést, bátorságot és vágyat ráereszkedni hullámaira, ringatózni hullámain, nekivágni hullá­ mainak és előre haladni benne az ismeretlen partok felé. A leghatalmasabb lelki kúra és életerőáramlás a szent áldozás. Elmerülés Istenben, meggyógyulás. Balzsamos erő. A legnemesebb vágyak felpezsdülése és végtelen megnyugvás és boldogság. M ár korán reggel egy egész végtelenséget ajándékoz az Ur övéi­ nek. Tengert ad, de^olyat, melynek habjai és végtelen hullámai: az Isten szeretete. Lehetne ennél szebb és boldogítóbb reggelt elképzelni ? Es mikor így látom magam előtt a tengert, akkor már nem tudok a partokon maradni, mert a tenger elbűvöl. Beszállok a hajócskába; ez a mindennapi élet. Hs ráereszkedek a tenger habjaira. A nap tűz, a tenger síma tükrén lágyan siklik a bárka. Vitorlámat kifeszítem, evezőimet bele­ mártom a vízbe és megyek előre. Néha alig kell küzködni. A kedvező szél előre visz. De nehézségek sem maradnak eí. Sőt fellegek is tornyo­ sulnak az égen. Viharok is tombolnak körülöttem. Ilyenkor emberül kell ám küzdeni! De ha nem volna küzdelem : clpetyhüdnék, izmaim elernyednének és oly tehetetlenné találnék válni, hogy a síma tengeren sem tudnék előre vergődni, Es a viharok, nem ugyanannak a tengernek erősebb meg-

K

ISO

Paionay — A hervadó ibolya emlékezése

mozdulásai, hatalmasabb hullámzása, mint amelyen elindultam repgel a naprenyben ? ^ 0 0 « Ha pedig a tenger nekem Istenem szeretetének s végtelen jóságának, ajandekozo bosegenek kepe, akkor a küzdelem, a szenvedés, a megprobaltatas IS , nem ugyanennek a végtelen jóságnak és szeretetnek újabb, más Iprmaban való hullámzása? így telik el az én életem. A nappal a küzdelemé, a munkáé. Mennyi valtozata van ennek a nappalnak. Bármennyi legyen is a munka és bár­ mily erős IS a küzdelem : mégis csak körül vesz a tenger. A tenger ölén vagyok. Latom a tenger habjait fölcsillogni a napfényben és föltornyo^ in i tajtekzo fehéren a viharban. Látom a viharban Is. Látom. E z az en boldogságom. Mindenben, mindig látom. Mindig velem van. És én vele akarok lenni, vele vagyok 1 És így lesz este. És elérkezek naponta egy szigetre. Mindig újabb szigetre. Misztikus szigetek ezek. Szépek, csendesek, titokzatosak. Itt kikötök, mepihenek. Bemegyek a szigetnek nagy, csodálatos ciprusai és virágáig közé. Leülök vizforrasaihoz. Leszáll a fehér Oalamb hozzám és én kitárom karjaimat és százszor és ezerszer is elmondom Neki, hogy szeretem, szeretem, szeretem . . .

A hervadó ibolya emlékezése. Irta : P aio nay Pál.

oldogult,^ jó anyámtól tanultam azt, hogy kenyérhulladékot és virágot a földről fel kell szedni, mert az előbbi Isten adománya, amelynek megadásáért mindennap imádkozunk, az utóbbi pedig az Isten végtelen jóságának egy-egy mosolygó jele, — egyik se való arra, hogy durván széltapossák. A múltkor a gyalogjáróról felszedtem s kabátom gomblyukába helyeztem el egy szál ibolyát, amelyet kábítóan erős illatszerek sűrű fel­ hőjétől körülvett, hihetetlenül divatos hölgy ejtett el. S minthogy gyermekkorom óta jó ismeretséget tartok az ibolyákkal, köztem és bájos, édes barátnőm között csakhamar meghitt beszélgetés keletkezett. IS ofya: A zt hiszed barátom, hogy az a píperkőc divatbáb akara^ tosan hullajtott a földre? Nem. Elszédültem rettenetes illatszerétől s élet­ telenül lehulltam. Eletsorvasztó merénylet az, amit ezek a festett álorcások önmaguk és feíebarátjaik ellen űznek. É n : Honnan tudod te azt te legbájosabb és legszerényebb kékszemű ártatlanság, hiszen ahol te születtél és éltél, ott az ózóndús levegőben csak hozzád hasonló finomságok illatoznak ? TBofya: Honnan tudom? Hát legelőször is, mikor csokorba szorított szegény testvérkéimmel, annak a festékjei és lim^Iomjai alá bújt nőnek keblén ájuldoztam, láttam, hogy egy pár finomabb szaglású úriember zsebkendővel fogta be az orrát, mikor mellettünk elhaladt / — egy nyelves mosóasszonyfélc pedig hangosan azt mondta : N o, ettől a bűztől meg a

B

181

Palonay — A hervadó ibolya emlékeiése

kandúrom is megdöglene, pedig az a földalatti csatornákban is jár pat­ kányzsákmány után. . . . Aztán ne gondold, hogy ma az erdőszéleken, bokrok alján megbúvó ártatlanságot sokasok csúnya dologgal meg nem botránkoztatják. _ /

S//.- Ugyan, ugyan te márciusnak dédelgetett szépsége, tehozzád csak nem juthatott szenny se -szóban, se tettben. Ki merne a tavaszi napsúgár elsŐ szülöttje, kedvence előtt rossz lenni, hisz előtted megszelídül még a kÖtélrevaló is. Ih o fy ü: Tévedsz. E z így volt régen. Így mesélik a könyvekben és így tudtam én is jóidéig. Mert hiszen tudod, hogy évelő család sarja vagyok s ha egy évszakban vagy magot termelve vagy meddőn leszakítva el is múlok, — a következő tavasz első édes lehellete új életre ébreszt s gyökereimben szendergő emlékeim, tapasztalataim felélednek. Hát igen, én is úgy tudtam, hogy akire én mosolygok, azt, ha gonosz is, lágy érzések szállják meg és illatom szerető, édes gondolatokat, emlékeket támaszt fel benne,- szóval hogy Teremtőm rendeléséből én jóvá teszem az embert, hacsak rövid időre is,- — de most ennek is vége. E li: Aliért? Hogyan? Miként jutottál erre a szomorú meggyőző­ désre ? H át oly Istentől elrugaszkodott lett már ez a világ, hogy még téged sem kímélnek, te erdős partok gyönyörűsége, szemek bája, szívek édes szeretethimöke? Oh^ ha így van, beszélj, öntsd ki hát panaszaidat,ez enyhít és szívem minden meleg részvéte, vigasztalása a tiéd. Ib o í^ a : Köszönöm, ez jót tesz azon megrázkódtatás után, amely annak a festéktégelynek kebléről való lezuhanásomkor ért. Most boldog vagyok, mert érzem szívednek dobogását, öntudatra tértem. S bár életem már rövid, kedvedért elmondom tapasztalataim egyikét-másikát, hogy lásd, mikép egy ibolyának, ha ember szeme elé kerül, — az élete rövid és szomorú vértanuság. E n : Behunyom szemem, bedugom fülem, hogy egyedül a szívemmel hallgassalak, te gyermekkorom édes, mosolygó testvérkéje. IB ofya: Kedves, jó vagy hozzám, kegynek tekintem az égtől, hogy nálad halok meg. Hidd el, a halál Isten áldása, nagy kegye, — ha az élet rossz, szomorú vagy gyötrelmesen kínos. A z élet szeretetéhcz, az élni vágyhoz az kell, ho?y az élet egészséges, szép legyen, hogy termő erőket működtessen és siKert arasson. Enélkül nincs rajta mit szeretni, kívánni. Hogy tűrjük mégis, az hitünk szent parancsa, ,amely az Llr akaratában való megnyugvást követel tőlünk, mert csak O tudja, hogy örök rendeltetésünk szerint mi jó nekünk. E n különben nem is panaszkodom, mert egy szebb élet nap* sugaras emlékeivel halok meg s ezzel elmenekülök a mostani élet utála­ tosságai előL ✓

_y

E n : Beszelj a szebb élet emlékeiről, mert én szépnek, nem szomo­ rúnak akarlak, szeretnélek látni, amikor megválni készülsz az élettől és tőlem. IB o íy a: Szívesen emlékszem a legragyogóbb tavaszi képre, mikor — nem is oly régen — napsugaras délutánokon kijött a bájos, szelíd és szoh'd, testben-Iélekben tiszta leány az ő ifjával, aki figyelmes volt, ille182

Paionay — A hervadó ibolya emlékezése

delemről beszélt szava, mozdulata. A párocskát messzibbről kísérte a gon­ dozó anya vagy a tisztes néni,* de arra alig volt szükség,- mert bár a fiatalok szeméből kiragyogott az egymás iránt való vonzalom tiszta hajnaU fénye, ^ de abban nem volt az érzékiség parázsló tüze. Itt a tisztaság angyala volt a^ garde-dame, a szüzesség édes, friss szellője suttogott szavaikban, az ártadanság delejes árama sugárzott belőlük,- s ha leszakítottak egy-egy szálat virágainkból - az örült a kiválasztásnak, mert két szép, értékes élet hűségének tanújává lett elsárgult lapu könyvekben akkor is, mikor az ibolyátcserélők már régen nem ékek. S most? Hát leszakíttatásom előtt egy nappal az erdő aljára tele^ pünkhöz jött egy nagyon lármás ifjú pár. Csúnya nyelven beszélhettek, mert perzselő érzékiség tüzelt belőle. A penészesképű nyegle ifjú drága i>istennőjének« nevezte hölgyét, aki az arcába kócosított borzas hajával feltűnően hasonlított az erdész úr puli kutyájához, amelyet nem akarok megsérteni azzal, hogy felemlítem, mikép a rendetlen, magát kellető, vihogó nő, nyirkos képű penészlovagját állandóan />drága kutyám«^nak nevezte. A z »istennő« a »drága kutyá«-val éppen telepünk mellett vágódott a földre,- vadul össze-vissza leszaggatták majd az egész családomat,- de rögvest el is vetették, mert valami pokoli erő hatása alatt oly rendetlenkedéseket vittek végbe, hogy az erkölcsrendészeti detektív: fekete rigó hirtelen megbotránkozásában nagy patáíiát csapott. A borz kidugta kíváncsi fejét lyukából, a róka jó falatot remélve kibújt a csalítbóí, mire egy nyúl pattant ki valahonnét és egy életmentő ugrással átvetette magát a szennyes páron. Ettől az »istennő« úgy megijedt, hogy »drága kutyá«jával megszaladt. E>n: Hát képzelem, hogy ez mélyen felháborított, de hát a szegény nép mégis csak megbecsül ? IB ofya: Oh, igen, vasár- és ünnepnaponként hozzánk jönnek üdülni, ami abból áll, hogy egész nap esznek^isznak, ordítoznak és az állatiaskodás minden ocsmány fajtáját szemérmetlenül űzik. Boldog voltam, ha egy hirtelen kerekedett vihar elűzte őket, lemosta rólam szennyüket, amelynek emlékeit: zsíros piszkos papírok alakjában az erdőőr, — az ezek nyomán támadt férgeket pedig a gavallér rigó szedte le róluk. É n : E z tényleg undorító emlék, de a kis gyerekekben csak volt örömöd ? IB oíya: Hisz azokat szeretem, de legtöbb alkalommal csak sajnál­ hattam őket, A műikor is, például egy részeg sváb paraszt félholtra verte kis fiát-leányát, hogy nem eleget szedtek belőlünk, hogy egészen ki nem irtottak bennünket s így nem eleget szereztek az ő torkának. Hidd el, a virág istenadta ösztöne folytán tudja, hogy feladata az is, mi okozzon az embernek színével-illatával tiszta gyönyört, de mily illat és színrontó az a nagy önzés, amely pénz, sok pénz formájában a ter­ mészet adománya és a tiszta öröm közé tolakodik. É n : Nem, nem, nem szép az élet — mihelyt a romlott emberi tulajdonságok irányítják és megmérgezik. Te kis haldoklóm szintén ez öíőméregnek vagy korai áldozata. JB ofya: Oh, én megnyugszom Isten rendelésében. Nem lázadozom. H át nem láttam-e sok szépet is és nem haldoklom-e egy nemes szíven: 183

A m on — Két veréb ........... . ■

♦♦♦ ' t

a te kebleden ? En nagyon boldog vagyok. Most tégy még egy kis üde vízbe, mert nagyon jól esik, ha utolsó tekintetemet rád vetem és utolsó ilíaterőmet te szívod be. Ha elhervadtam, tégy imakönyvedbe, amelyet majd veled a sírba tesznek. Imádkozva rám emlékszel majd s én a sírból kikelek, hogy az ibolyák csodabokrávaí mutassam ki irántad való hűsé­ gemet s az illat nyelvén hirdessem, hogy csak én szerettelek tisztán, önzetlenül és őszintén . . . E z a sírban is kedves lesz neked. . .

Két veréb. Irta: A m o n V iím o s n é .

*I ^

fiamnak négy éves korában volt az első keserves bánata. Úgy történt, hogy egyik kis pajtása, aki már akkora nagy ember volt, hogy minden nadrágocskáját összetépte madárfészek^f keresésben, valahonnan, egy félszemű, sánta verebet hozott ajándékba. Egy valóságos ugráló eleven »hús velebet.« Igaz, hogy csonka volt a szárnya ,• de legalább nem akart elrepülni és jól érezte magát a fog­ ságban. Mennyi boldogság költözött evvel a szürke semmiséggel a gyermek­ szobába. A kis fiam, a Betyár — erre a névre kezdett már figyelni a veréb — meg egy régibb barátja a kis házi zsarnoknak, egy tízhetes bernát­ hegyi, a legjobb barátságban éltek egymással. Csak néha^néha mordult^ egyet — Cézár, a bernáthegyi — mikor a kis betolakodó az orrahegyéről kapkodta le az odatapadt rizsszemeket. A z ő joga régibb volt kis gazdája szobájában. Hathetes korában került oda / még enni sem igen tudott szegényke. A gyermek vállalkozott, majd megtanítja. Tányérba öntötte a tejet és letette a földre. Mellé feküdt a kis csacsi s a kutyát csalogatta — Cezálkám gyele, én megtanítlak — és kis piros nyelvével belekóstolgatott a tejbe. A kutya oda somfordált és addig nézegette okos szemével a műveletet, míg egyszer csak megpróbálta. Milyen boldog volt, mikor látta, hogy az állat tud enni. Nem is hítta másképen csak: »az én túrámnak«. Most aztán megoszlott a szeretet a két barát között. A veréb meg volt a sorsával elégedve. Üres kis fejében nem termett bántó gondolat. Minden szögletben akadt egy kis morzsa ,• ugrált, röpködött, ahogy csonka szárnyaival bírta és így is szép volt neki az élet. Egyszer aztán nagy dolog történt, A Cézár — Cézár még kutyabőrben is — fellázadt a megosztott szeretet ellen s egy rossz pillanatban nyugodtan és előkelően rátalpalt hatalmas talpával a kis betolakodóra. A kis életnek egy perc alatt vége volt. A gyermek eleinte nem értette a dolgot, csak lábra akarta állítani a mozdulatlan madarat. Mikor nem mozdult a veréb, kezdte érteni, hogy mi is történt. Ütni, tépni, — kicsi gyönge lábával — rugdalni kezdte az állatot és sírástól elcsukló hangon kérdezgette: ^ Miéit tetted ? Miéit ? 184

WwW'

________

Am on — Két veréb

Cézár^nyugodtan tűrte az ütéseket ^ mintha csak simogatnák. — Nem is törődött vele. A fiúcska már hangot is alig tudott adni és még mindig azt kérdezte; — Miéit? Miéit? ^ Szegény, csöpp emberke, de sokszor fogod még te ezt a rettenetes kérdést feltenni, hogy: Miért ? A z ember nyilatkozott meg benned, nagy fájdalmadban. A z ember, aki kétségbeesésében az Eget is megostromolja, ha az E íetj — ez a^ kezetlen útonálló ^ elrabolja tőle azt, ami szívé­ nek kedves. Es a míg fajdalmaban tehetetlenül vergődik, az Élet megy feltartóztathatlanul a maga útján és senkinek sem ad feleletet az örök kérdésre, amellyel telve van a világ, hogy tulajdonképen: Miért? Miért kell minden kis boldogságért megszenvednünk, miért kell elveszítenünk lelkűnknek álmait, elsíratni szívünk szeretteit? Miért nincsen boldogság, mely a sírig kísér, (hit, mely még azon túl is él>. Miért? Elsiratta, eltemette a gyermek a kis madarat. Gyöngéd kezekkel puhára bélelte a kis koporsót és a kert legszebb helyén sírt ásott neki. Picike sírhalmot csinált, melyet ápolt, gondozott, O már ember volt. Volt neki egy szívéhez nőtt kedves halottja. . . az évek. Három, egymásután, A kis emberkéből nagy fiú lett. Es minden évnek meg volt a maga története, a maga halottja. Először a Mikulás halt meg. Aztán jött a karácsony a földre szálló angyalokkal, A kulcslyukon leselkedett a kis gonosz és a világ leg­ bájosabb legendája is el volt temetve. De most már nem sírt a gyermek, csak nem hitt a Mikulás meg a karácsony meséjében. Nem is várt tőlük ajándékot. Nem kellett neki már semmi, csak egy »lövőpuska«. Egy puska, amivel verebet is lehet lőni. Meglett az is, meg a veréb is. Egy igazi veréb, melyet a fiam lőtt. Kipirult arccal, örömtől lázasan, csillogó szemekkel, diadalkiáltással hozta elém a madarat. Anyukám, én lőttem. Húsz lépésről, a Feri is látta... És ki nem fogyott a beszédből, hogy állott, hogy bukott le, hogy vonaglott a szegény madárka. Elnéztem a gyermeket örömmámorában tobzódva és diadalmasan ragyogó szemeiben láttam a Jérfit*. A férfit, akinek csak az a veszteség fáj, amit epr erősebb^ elvesz tőle, míg maga hiúságból, önzésből a pusztítás ösztönös ősi vágyával könyörtelenül tud keresztül gázolni mindenen, ami egyszer nagyon is kedves volt szivének. Miért ?

185

Jorgensen — Kortonai Szent M arcit éícte

Kortonai Szent Margit élete. Irta

Jőr^ensen János* — M agyarra átdolgozta ; C ii r á k y Z o ltá n n é .

<12>

ádolom a rossz podestákat és uralkodókat, kiknek szemei nem az Istenre irányulnak, hanem saját nagy tisztességüket hajszolják vagy gazdagságot akarnak fölhalmozni. Száz között egy, amelyik ragasz­ kodik az igazsághoz s az ártatlant nem üldözi. Vádolom a jegyzőket. Engem sértenek, mikor a végrendeletekben, szerződésekben igazításokat csinálnak, hozzáadnak és levonnak özvegyet, atyát nem sajnálva, csupán pénzszerzésre gondolva. Vádolom a hamis városi tanácsosokat, akik fajukat vagy barátaikat a nyilvánosság kárára előnyben részesítik- A közjóért ritkán szónokolnak, ha egyszer-egyszer meg is teszik, csakis dicséretért, tiszteletért — főleg anyagi előnyökért! Vádolom a furfangos kereskedőket, kik mindenképen gazdagodn akarnak, portékájukon drágán adnak túl és szavaikkal a valóságot elfödik. Vádolom azokat, akik kenyeret, bort, viaszt, olajat, posztót és zöld­ féléket adnak el vegyest más kereskedelmi cikkekkel, mert csalják a vevőt, rossz portékát adnak jó helyett, romlott árut a friss helyén. Vádolom azokat is, akik rozsot és sót adnak el a mérlegnél elkövetett hamisságaikért. Vádolom leginkább azokat, kik a mások kereskedelmét nem jó szem­ mel nézik, kik másokat megszólnak, ha nem velők kereskednek. S ha bűneiket el nem hagyják, megsokszorozom az ő szükségeiket, hogy alig bírják majd elviselni. Mert ez kell nekik, mért cselekszik mind e sok rosszat ? »Miért nem tekintenek rám, miért nem akarják önmagukat a tükörben meglátni ? Szavamat nem becsülik, amit hirdet, arra süketek s inkább a megrögzött régi ellenség csaló módszerét utánozzák.-<í Margit kereszténységében gyakorlati, szociális jelleget veszünk észre. Ma sokat beszélnek vasárnapi kereszténységről, ezt a fogalmat a közép­ kor nem ismerte. A ki nem élt mindennap kereszténymódon, az a bűnö­ sök nagy sokaságához tartozott. Ismét és ismét látjuk ezt Krisztusnak Margithoz intézett panaszaiban : »Kevés mostanában a jó, gyermekem, kevés lélekben élek — szól az Ur, — Kevés a könny, az áhitat, a tisztaság, az alázat, igazságosság és szeretet és igen sok az írígykedés, hiúság, tisztátlanság s világi dolgokért való csengés. Sőt, akik szolgáimnak neveztet­ nek, az életről beszélnek s nem az Evangéliumról, hogy evvel szerezn^é* nek békességet az emberek között. Ha az égben is lenne könny, az U r megsiratná népet, mint földi életében, mikor Jeruzsálem fölött könnyezett. Sőt nemcsak sírna, hanem föl is kiáltana fájdalmában, hogy ilyen világnak gyermekei merészelnek szent asztalához közeledni! Ezek méltatlanul kcrcsztrcfcszitik újra s keserűbb italt nyújtanak neki, mint azelőtt a zsi­ dók. Es bensejökben úgy viszik őt el a templomból, mint őt a levegőben a sátán felvitte egy nagy hegy csúcsára s a toronynak csúcsára.« — »Mondd meg azért Giunta fivérnek az én nevemben, hogy egy nŐt se engedjen az oltárhoz lépni — kivéve, ha szcrzctbcli — míg meg nem ígéri, hogy lemond a hivalkodásról és legalább késznek nyilatkozik parancsaimat meg­ tartani s az én tetszésemre élni.«

V

186

liM IIIIIIIM IIM IM IiniM lllllllllllllllM tlIllltllltlIlllililllllH llllllllllillllllllliniM H IIM M II

REN DŰN K VILÁGKRÓN IKÁJA Rovatvezető : P. S chrotty Pál. R ó m á b ó l jelentik, hogy Mussolini kor­ mánya hosszú tárgyalások után végre hajlandónak nyilatkozott Rendünk ősfész* fészket, az Assisiben levő >Sacro Con* vento«*t, melynek hivatalos elnevezése: a Ferencrend fő- és anyaháza a Rend­ nek visszaadja. Mindjárt sz. Ferenc ha­ lála után, még IX . Gergely pápa ural­ kodása alatt épült. A korai Renaissancenak egyik elsőrangú műremeke. 1870-ben a kormány rátétté a kezét és árvaházat csinált belőle. A visszaadás fontos lé­ nyéről az egész világ franciskánusai nagy örömmel tudomást vettek. M ű n s te rb o l, a híres westfáliai egye­ temi városból dr. Kiiling Vilmosnak, a világhírű matematikus tanárnak halálát jelentik. Sok éven át az agilis münsteri harmadikrendű családnak elöljárója volt. Érdekes életére, mely a tudományos si­ kereknek fényes láncolata volt, a legköze­ lebbi >Közlöny<-számok egyikében vissza fogunk térni. A nem rég Saint-B ríene és T régníer p ü s p ö k é n e k kinevezett Msgr S ervand a harmadik Rendnek lelkes és buzgó tagja. A z ő indítványára tartották meg Rennesbeo (Franciaország) a terciáriusok tar­ tományi nagygyűlésüket, melyen az ő elnöklete alatt sok okos és praktikus ha­ tározatot hoztak. Baenos-Airesr Argentinia fővárosá­ nak érseke Msgr Epinosa meghalt. Szent­ életű terciárius volt, ki nagyszerű tevé­ kenységet fejtett ki különösen a szegények és elhagyatottak gondozásában. Hosszú betegsége alatt valóságos hősies türelmet gyakorolt a szenvedések elviselésében, hietírója kiemeli, hogy arcáról állandóan a lelki derültség sugárzott.

m A holland terciárius ií^ak Sittardb án országos nagygyűlést tartottak, mely alkalommal Vilm a királynőnek hódoló táviratot küldöttek, A királynő megható szavakkal köszönte meg a közel négyszáz terciárius Ifjúnak ragaszkodását.

A Szentatya Msgr F ran ce sco P ie rin i C o n ie b a m b a franciskánus püspökét L a PfataA (Délamerika) érsekké nevezte ki. P. Francesco a tudományos világban n a p tekintélynek örvend. Egyházjogi, erköícstani, egyház- és rendrörténeti könyvei és tanulmányai közkincsekké váltak.

P. Jorna holland franciskánus misszio­ nárius Hamarból (Norvégia) írja, hogy e régi püspöki város népe nagy szere­ tettel és ragaszkodással van irántuk, ami annál feltűnőbb, mert a reformáció óta most léptek először franciskánus szerze­ tes-misszionáriusok Norvégia földjére.

% A fra n c isk án u s fehér a p ác ák , kik­ nek már több mint 4C(X) tagjuk van, az elmúlt esztendőben az általuk elfoglalt missziós területen 23.257 pogányt keresz­ teltek meg/ közel 36 000 gyermeket vet­ tek fel missziós házaikba és 57.2C0 bete­ get ápoltak. 1924. évben 96 új nővér ment missióba.

$

K ö ln b e n is (Németország) élénk ifiú terciárius élet uralkodik. Hetenkint össze­ jönnek a »Terciárius Otthon«-ban, hol leginkább komr^ly dolgokkal, előadásokkal foglalkoznak. O k maguk is, az ifjú ter­ ciáriusok, tartanak fölolvasást sz- Ferenc­ ről és nagy egyéniségéről és azokról a kérdésekről, melyek sz. Ferenccel összefüggnek.i

☆

A n a p o k b a n m utatta be Beretvás H u g ó meghívott publikum előtt sz. Ferenc oratóriumát, melyről a Közlönynek e ro­ vatában már többször említést tettünk. A szinte klasszikus mestermű minden v á­ rakozást messze felülmúlt és meg fogja tenni diadalmasan világútját. A kiváló zeneköltőnek szívből gratulálunk és elis­ merésünk zászlaját meghajtjuk Lányt V ik ­ tor előtt is, ki a szöveget irta. A mű­ vel különben részletesebben foglalkozik e számban az enyémnél hivatottabb toll.

187

iH iiitH iM iiiin in tiiin iM iM iN iiiiiH in iM iiiM iiM iiiiH iitin iiiiiiin iiiiM iitM in iiin iin iiii

JUBILEUMI ÉV A srentév, különös kegyelmekkel telí­ tett év, a mcgigasulás, a megjavulás éve. Mindenki programmot tűz ki. A Ferences lelkek sem maradhatnak programm nélkül, kiknek ez az év kettő­ sen szent, mert éppen ebben az évben kezdődik szent Ferenc atyjuknak jubiíeuma is. A mi programmunk szent Ferenc érényelnek gyakorlása, az ő szépséges lel­ kének kopírozása. De vájjon. Te, csodálatos mélységekkel és magasságokkal, az erények szebbnél* szebb illatával telített szerafikus A tya, melyik erényedet kopirozzam ? Mert, mint gyarló földi vándor, nem vagyok képes csak egyiket is erényeid közül utánozni. Látlak, mint szeráfi szent, a szeráfok szépséges hat szárnyával az U r felé szállni. E nagyság elkápráztat, csak nézni tudlak, de követni még nem. Látlak ott állni a pusztában az Isten iránt való forró szeretettel telítve, kitárt karokkal az égre nézni,- csodállak, ki így fel tudsz emelkedni az A tyához, de ~ követni nem. Látlak, mint poverelíot. kinek az evan­ gélium szava szerint sem botja, sem tás­ kája, semmije sincs és mégis a szegény­ ség menyasszonyában bírod a világ min­ den boldogságát. Látlak Isten iránti lángoló szeretetből minden embert szeretve, apostollá lenni és vezetni az A ty át nem ismerő szegény lelkeket szeretettől átizott, lángoló szavaid ki örülni tudsz mindennek amivel az U r az emberek világát szere­ tetből felékesitette. S amint végig haladsz mosolyogva, daiosan, e mosoly végig suhog — mint egy boldog szellő — s illatot csal a rózsákból, csilingelni kezd minden kis virág a réten / a nap, az ég, a felhő mosolyog, boldogan csobog a kis csermely, versenyt dalolnak a madarak. 5 csak az ember maradna komor, bús ? . . . Csak az ember jajgatna mindig, mikor a természet is örül és dalol ? __ E zt, ezt a mosolyt akarom Tőled én is eltanulni, ezt az Istent dicsérő himnuszt akarom ajkadról ellesni!

E z tesz igazi emberré és méltóvá az U r által kijelölt természet koronájára ! O h , aki mosolyogni tudtál, ha derűs volt az ég és daloltál a madarakkal, ha az emberek jóságát láttad, de akkor is moso­ lyogtál, ha szidalmaztak és elkergettek, vagy kővel dobáltak meg téged, aki min­ dig és mindenért dicsérted az Istent,-kér­ lek tan íts meg erre engem is. E zt a mosolygós, dalos lelkedet akarom ebben az évben lekopírozni én. De necsak en­ gem, hanem mindnyájunkat taníts meg erre, akik körül állunk téged. S ha mindnyájan H ozzád hasonlóan majd örömben-bánatban, jóban és rossz­ ban ilyen mosolygós lélekkel, arccal, az U rnák dicséretet zengő ajakkal járunk, akkor élvezni fogjuk már itt az örök szépség és boldogság előízét, -mint Te élvezted azt. —y. R ó m a i z a r á n d o k la tu n k kidolgozott programmját csak 6*ika után tudjuk meg, azért arról e számban ismét csak vázla­ tos értesítést küldünk. — Október 13-án indulnánk, Trieszten, Velencén keresztül Assziszibe. Itt töltenénk kettő és fél napot, amely idő alatt az összes szenthelyeket meglátogatjuk. Innen Firenzén keresztül Róm ába megyünk, hol 6 napig tartóz­ kodunk. E z idő alatt, akik óhajtiák, N ápolyt és Pompeit is megnézhetik. Rómában együttes kihallgatáson jelenünk meg a Szent A tyánál a Szmrecsányi érsek úr által vezetett zarándoklattal. Róm ából Páduába megyünk, hol délelőtt misét hall­ gatunk és még aznap délben Velencében leszünk, honnan néhány órai tartóz­ kodás után Triszten keresztül jövünk haza. Ezek csak vázlatok, melyeket azonban a jövő számig teljesen kiépítünk. A propa­ gandát már most kezdjük meg.

e A F e re n c e s K ö z lö n y októbertől kezdve mellékletet ad ki, amely költségek fedezésére legalább előfizetők gyűjtését kéri.

fii

A R ó m á b a n tervezett szent Ferenc szoborra rendezzünk gyűjtéseket, mert az idő eljár. A ju b ile u m i bizottság körlevele nem­ sokára megjelenik.

188

%

Jubíleum t év

A z EK crben felépített lelkigyakoríatos n a zn a k kepe e számunkból tech­ nikai akadalyok miatt maradt cl lövő szamunkban azt is hozzuk, valamint a jovo szamok egyikében a Budapest-Pasareten epitendő szt. Ferenc jubileumi templom es zárda rajzát is. A fefáig^faáorfatos ház mar tejesen kész, csak a belső be­ rendezések hiányoznák. Ezért árusítjuk a jelen szamunkban is hirdetett »Keresztúti Ajtatosságot« raert részben ezeknek jovedelmeboí keli azokat felszerelnünk, b jubileumi alkotas júniusban lesz föl­ szentelve, tehát a Ferences szent évre mar megnyílnak a szobák az,elmélyedni kivano lelkek számára. — Értsük meg c szent c é lt! T e rc iá riu s bucsúnapofc felfüggesztése a szent év ta rta m ára . A szent év tartamára az Apostoli bzentszek a földkerekségére - Róma város kivetcIevel ~ az összes teljes és nem teljes búcsúkat felfüggesztette, kivételt képeznek: 1. az összes búcsúk, melyek a meg­ holtakra alkalmazhatók / sőt mindazok a búcsúk, melyek egyébként csak élők által nyerhetők el, a szent év tartama alatt a megholtakra alkalmazhatók, (vagyis a bú­ csúk felfüggesztése úgy értendő, hogy csak az élők által nem nyerhetők el, de a megholtak számára igen); csak a kö­ vetkezők nyerhetők el élők javára : 2. a halál pillanatára szóló búcsúk ; 3. az angyali üdvözlettel egybekötött búcsú / 4. a negyvenórai szentségimádás al­ kalmával a szeníséglátogatással nyerhető búcsú ; 5. a betegekhez vitt Oítáriszentséget kísérőknek és azoknak engedélyezett bú­ csúk, akik gyertyát adnak, hogy ilyen alkalmakkor mások vigyék / 6. a portiunkula búcsú, <de csakis Assisiban nyerhető el élők által/ máshol

mint minden más felfüggesztett búcsú — csakis holtak javára) / 7. az a búcsú, melyet bibornokok, nunciusok ersekek és püspökök főpapi funk­ ciók alkalmaval vagy áldásadással, vagy más szokásos módon szoktak osztani. ^ tehát minden ttíás, az dók javara engedélyezett búcsú fel van függesztve, /rretőíeg csak a Boftak ja v á ra nyerhető ef. így p|. missziók, lelkigyakor» latok vegen adható ugyan pápai áldás s vele kapcsolatosan teljes búcsú, de az csak a holtak javára nyerhető el.

A zok részére, kik a szent év folyamán Romaba vezetett zarándoklásokon részt nem vehetnek, különös módon gondos­ kodás történt, hogy még ez évben a jubileumi búcsút elnyerhessék. Ezek közé számítja a Szentatya a zárt (klauzura) rendhazakSan ~ továbbá eífenseges meg» száfíás alatt tartózkodókon, valamint bebörtönözetteken kívül a következőket: a) mindazon mindkét nembeli hívők, Betegseg vagy gyengeíkedes miatt a jubileumi évben sem Rómát vagy a négy főtemplomot meglátogatni nem tudják B j mindazok, kik kórházakban vannak alkalmazva vagy önkéntes betegápolással foglalkoznak ,• c ) munkások, kik napikeresetűk által szerzik meg a létfenntartáshoz szükséges anyagiakat s épen ezért huzamosabb ideig nem lehetnek távol munkahelyüktől ,• d ) végül mindazon aggok, kik 70-ik életévüket betöltötték. Mindezen hívek megnyerhetik a jubi­ leumi búcsút, ha bűnbánó lélekkel járul­ nak a szentgyónás és szentáldozáshoz, a Szentatya szándékára imádkoznak s ha mindazon jócselekedeteket elvégzik, melye­ ket a püspök előír a római szenthelyek látogatása helyett. A búcsúfeltételek meg­ ismétlésével a jubileumi búcsú másodszor is elnyerhető. CB. C.}

m

...................................................................................................... ..

RENDI ÉLET j

A lig, hogy feiszáradtak könycink, íme már megint meg* tehck. Meg be sem hegedt a szívseb s már újra vérzik. Jó egy hét alatt három halottunk van. Egyik HorvátB Józsefne — Anna nővér, aki messze ugyan a várostól ! de igazán III. rendi célt töltött be a Mecsek-hegy alján. A másik kedves jó testvérünk a még igen fiatal 19 éves hajtása szt. Ferenc családfájának Szaíay M ária - Ágnes nővér. Beteg volt már beöltözéskor, be sem tudta várni az egyévi ujoncévet cs már elment tőlünk, hogy fiatal életet, amelyet a betegség annyira meggyötört áldozatúl hozza az Urnák. Temetése március 22-én nagy részvét mellett ment végbe. A postadalárda énekelt az ő »dalos testvérkéjének« utolsó útjára. A testvérek igen szép számmal zászlóval testületileg vettek részt. A harmadik veszteségünk a sokat tűrt és betegeskedő Brezics Emma - AngeCa nővér. A szerénységnek, iga2 i jámbor­ ságnak és mosolygós türelmes szenvedés­ nek példája volt. M int Doraonkosrendi ujoncnővért a rend betegsége miatt szülei­ hez küldötte üdülés végett, de testileg nem sikerült, lelkileg azonban megérve elköltözött oda, ahol nincs többé betegség, sem halál. — Elment ahhoz, akit ő úgy szeretett. — Gyümölcsoltóboldogasszony napján szólította magához A z , aki ju­ talma lesz az ő nagy szenvedésének és vigasztalója édesanyjának, akit nemcsak anyjának, hanem szt. Ferencben testvérnek is ismert. H a majd megtisztultan odakerühök szt. Ferenc atyánkhoz, akkor könyörögjetek azért a Rendért, amelyet úgy szerettetek, hogy helyeteket hasonló buzgó és tevé­ keny testvér pótolja. Viszontlátásra

a

Testver.

K is k u n fé le g y h á z a . A legutóbbi feb­ ruár havi rendi gyűlésünkön szeretett rendi igazgatónk felhívására megválasz­ tottuk az új rendi elöljáróságot 3 évre. E ln ök k é : Koós A ntal — József test­ vért, elnöknővé: Bíró Istvánná — M ária nővért. Titkárrá : Hlavatky Béla ~ Ferenc testvért, titkárnővé: Pintér Ilona — M ária nővért. Ujoncmesterré: Biró István — Ferenc testvért. Pénztárnokká, ellenőrökké, beteglátogatókká több testvért és nővért. A megválasztottak nevében az ujoncmester meleg szavakkal köszönte meg a rendi

190

testvérek és szeretett rendi Igazgatónk bizalmát, egyben ígéretet tett, hogy a megválasztottak tisztüket hűen fogják tel­ jesíteni. E z alkalommal az ujoncmester az ősz« szes rendi tagok forró üdvözletét tolrnácsolta szeretett rendi igazgatónknak, főtiszt. Toldy Jenő pápai kamarás úrnak, abból az örömet okozó alkalomból, hogy megyés főpásztorunk őt az »Mésmonostori apát« címmel kitüntetni méltóztatott. A páturunk meghatva köszönte meg rendf testvérei üdvözletét és igazán kedves sza­ vakkal ígérte, hogy a legnagyobb kedvvel és buzgósággal fogja az ő III. rendi híveit ezután is vezérelni Szt. Ferenc atyánk szellemében. — B. I. Terenc testvér, ujoncmester. A süm e g i z á rd a ^ te m p lo m b a n a far­ sang három utolsó napjain szokásos szentségimádással kapcsolatban a városi nép és a ferences lll-ik rend kérésére — áis missió voft. Főtiszt, dr. Beöthy István sümegi esperes-plébános úr tanácsára a világi és szerzetes papsággal egyetemben igen ked/es napokká és a lelkek számára kellemes órákká váltak — a farsang ezen utolsó léhás napjai. Mivel a nép kérte ezt a kis missziót a kezdés első órájától az utolsóig igazán tüntetett a jelenlétével és sajnálta, hogy oly hamar vége szakadott a sok szép lelkes prédikációnak. Ezek csak beköszöntő napok voltak a közelgő nagy misszióra ! A kétféle papság változatos szónoklataival és konferenciái­ val három napon át igen sok és tartalmas beszédet mondott. — P. Kardos Odorik zárdafőnök és a Ill-ik rend igazgatója nyitotta meg kora reggel a lelkigyakorla­ tokat : M i a lelkigyakorlatok célja, mi az eredménye ? Beszélt az ember rendel­ tetése és végcéljáról. — P. T űz A lbin nagyatádi hitoktató a délelőtti díszbeszéd­ ben a lélek értékéről beszélt. U tána szent­ séges nagy mise asszisztenciával. Délután 2 órakor konferencia r litánia szűz A n y á ­ ról, utána lelkiolvasmány elmélkedő pon­ tok szerint. Este 6 órakor a második díszbeszédet tartotta főtiszt. Kovács Imre reáliskolai tanár úr, városunk kedvelt szónoka, szép beszédével a jó Istenhez emelgette a lelkeket. U tána litánia Jézus szívéről szentségeltétel volt teljes asszisztenciával. Második nap ugyanígy : Szentségkitétel, konferencia, délelőtti díszbeszédet tartotta:

Szent Kereszt hadseregének halottat főtiszt. Serák József csabrendeki plébános úr, megiclcntck hívei is nagy számmal, úgyszintén a közeli falvak népe is. A főtiszt, plébános lír beszédében a lelkek mélységébe szállt és ott ostorozta a bG* nőket, szavai felemelő hatással voltak. Este P. Markó Modest sümegi hitoktató méltatta a kenyérszinben jelenlévő jó Istent — célt ért, raert többen könnyes szem* mel néztek fel a Megváltó Jézusra! A z utolsó napot és annak végestéjét bearanyozták dr. Beöthy esperes*plébános

úr szép szavai. Koncentrálta az összes beszédeket, leszögezte azt a nagy gondo­ latot mily jól esik az Istenfiának az atforácíó, amikor oltára előtt látja e város népét és papjait. Kicsinyek és nagyok térdelve imára kulcsolt kezekkel, lángoló szívük Assisi szt. Ferenc atyánk érzelmeit és gondola« tait dobogja : ^Istenem es Mindenem /« Főtiszt, esperes tír volt kegyes meg­ tartani a Te Deumot is mindkét rendbeli papság asszisztenciájával. Testvér.

Szent K ereszt hadseregének halottat. 19 2 4 . oátóBer Bó. Czakó Julianna, Telek Am ália, Ferencz Julianna, Wéber A nna, Bozó A nna, Juhász Katalin, Kálmán Erzsébet, Sziták Ilona, Pomázi Margit, Nyolczas István, Lukácsi Erzsébet, Kun Zsuzsanna, Nyolczas Erzsébet, Tánczos M ária, A ntók Rozália, ifj. Pátas Borbála, Szücs Anna, Zombori Imréné, Nagygyörgy Etel, Elektopi Rozália, Tóth Terézia, Varga Terézia, Hajdú Sándorné, Tüske Anna, Mészáros Franciska, Harangozó Apollónia, Kiss Regina, Dekány Borbála, Vajda György. 1Q24. novemfjer Bó. Takács Rozália, Tóth Katalin, Kálmán Rozi, Magyi Erzsé* bet. Lázár A nna, Szalai Rozália, Barta István, Barta Istvánné, Kaszás Terézia, Nagy Julianna, Gom bár Jánosné, N agy Albertné, Gável lánosné, Tóth Ferenc, Uj Margit, Tóth Rózsa, Varga Rozália, Kruslik Borbála, Agócs Ágnes, Fiasz György, Ténta Anna. 19 2 4 . decemBer Bó. N agy Julianna, Bujtor Anna. Gondos Mária, Adorján Erzsébet, Végh Emil, Béga Terézia, M ártány Menyhért, Sindel Verona, Gelvanyics A nna, Boka Anna, Balog Mária, Masa Miklós, Kis Anna, Légrádi Anna, Fehér Anna, M olnár József, Héder Lajos, Rákosi Rózsa, Kocsis Erzsébet, Juhász Borbála, Juhász István, Pálinkás M ária, Balder M ária, Sziles Gábor, M áth Boris, Borda Terézia, Facsó József, Rákosi Klára, Barsi Eszter, Csuhaj Albert, Hermán Anna, Szabó Rozália. 1925- jan u ár Bó. Fizi Róza, Murányi A nna, Elekes Viktória, Varga Julianna, Krusocski Borbála, Horváth Katalin, Varga A nna, Kalmár Mária, Molnár Rozália, Szovák Rozália, Tóth A nna, Hederics Ilona, Juhász A nna, Rabi Anna, Garleacz József, Büki Rozália, Vas Terézia, N agy Rozália, ifj. Kanyó Erzsébet, Juhasz Ilona, Balla István, Schluka Rozália, Farkas Imre, Knizsek Ede, Varga Terézia, Bognár Mária, Kis Katalin, Kálmai Emerencia, István Emerencia, ^bestyén Mária, György Julianna, Lestá! M ária, Baki Zsuzsanna, Bartók A nna, Simko Ágoston, Lestál Franciska, Tóth Mária# Simko A m ália, Lestal Vass A nna, Seres Ferenc, Bodor Ferenc, Fehér Ilona, Köntös Piroska, Hajmási Mária, Bujtor Julianna, ScháfFer Róza, Bokor Terézia, Fekete Erzsébet, Illés M ária, K álm án Margit, Nyárfás Rozália, M olnár Julianna, Német Rózsa, Máté Erzsébet, Bencsik M ihály, Lenarics Julianna, Horváth János, Németh Rozália, Sziber Erzsébet, Dalos M ihály, Ganeler A nna, Mánok Mária, Káldi Rozália, Vincze M ária, Epinger Erzsébet, M olnár Erzsébet, Molnár Jánosné, Koháriné. 7P25. feSruár Bó. Bibarits A nna, Csizmadia Róza, Kovács Erzsébet, Ipacs Mia, Nyerges József, Braszkás Katalin, Hurta Béla terjesztő, Kalikin Margit, Fer­ Rozália in Katalin, Csokay Anasztázia, Mallikin Dominika, Koszilkov Katalin, Ruszi» medzin nov Petra, Lilia A nna, Kalikin Domonkos, Kalikin Mária, Fejes Ilonka, Varga Mária, Cserkész Józsefné, Németh Istvánné, A ntal Péter, Varga A nna, Tőzsér Borbála.

191

IMIMItlIMIHIinillHllllltMIIIIIIIHIIIIIIIIIIIMIMIIIIIIIIIIIIIIIIinilinilllillinillMIIMIIIIIt

SZEMLE

}

Bcrctvás Hugó oratóriuma, zokás különbséget tenni hatalmas és értékes akaratok között. A kettő nem azonos, mert az akaraterő nem jelent mindig tehetséget, viszont a tehetség sokszor nélkülözi az érvényesülési, alkotási akaraterőt. Nagy Frigyesnek hiába volt hatalmas akarata, ^ kiváló költővé még sem lehetett, mert nem volt hozzá megfelelő tehetsége, ellenben nagy had­ vezérré lett, mert e részben a tehetség értéke egyesült benne az akarat erejével. Beretvás Hugó testvérünk a zeneművészet terén a mí laikus felfogá­ sunk szerint értékes tehetségét megfelelő akaraterővel párosította, amikor Szent Ferenc Atyánkról szóló oratóriumát megalkotta. A szép eszme magja évekkel ezelőtt fogant meg lelkében. Ezt az eszmét kicsiráztatta, meggyökeresítette, sudárba szökkentette, megnövesztette, szétterebélyesítette, virágba borította, az ő kiváló tehetsége, zenei tudása, szárnyaló képzelete, a hangulatok bőségével termékenyített érzeíemvilága. S amikor lelkében már egészében és részleteiben élt a szép nagy mű, munkába fogott az erős akarat, amely ernyedetlen buzgósággal dolgozott, míg végre előttünk a pompás, gyümölcs, a Szent Ferenc oratóriuma, amelynek bőséges szépségeiben, megragadó erejében a folyó évi március hó 19*ikén történt bemutatáskor minden okoskodó kicsinyesség nélkül osztatlanul gyönyör­ ködtünk azzal az értelmi megalapítással, hogy Szent Ferenc jubileumának fényét értékesen megörökítő művészi ténnyel, önmagáért beszélő zenei alkotással állunk szemben. M i nem vagyunk sem elméleti, sem gyakorlati zeneszakértők, tehát e sorok nem jelentenek szakkritikát (bár tudomásunk szerint ez sem szavaz ellenünk), — de van érzékünk, nem ismeretlenek előttünk a művészet általános törvényei, a lelkünk»szívünk szomjas a szépre, a művészire, s ez a szív és lélek önzetlenül és elragadtatva ujjongja bennünk megelégedését, örömét, sugározza a szerző felé az elismerést, amelynek külső jelét, a bemutatáson jelenvolt művelt közönség lelkes tapsát a szerző őszinte megnyilat* kozásnak veheti s nemcsak udvarias külsőségnek. Nem csillogó, de szét­ pattanó szappanbuborék volt e taps, hanem az örvendő, az elismerő, a gyönyörködő emberek szeretetáramlása a szerző felé azért a sikeres alkotá-^ sért, amely mindnyájunk érzésvilágát megragadta, s amelynek szebbnél szebb részletei ragyogóan tiszta érzéseket váltottak ki bennünk épp úgy, mint ahogy fölemelő hatással volt reánk a szerkezet könnyed formája, az egység megnyugtató szépsége, s az egészből kiragyogó, nekünk oly bájos és oly drága szent ferenci meleg és termékenyítő életöröm, diadalmas világnézlet . . . Hogy az olvasó közönség minden tagja egy kissé közelebbről is megismerhesse a szép zenemű tartalmát, egy pár szerény sorban körül­ írjuk, hogy voltaképpen mi is az az oratórium, és hogy a mi kiváló szerzőnk ebbe a klasszikus zeneműkeretbe mit ültetett bele. Oratóriumon érteni kell oly zeneművet, amelyben a művész elő^ szeretettel bibliai, vallásos tárgyat dolgoz föl és pedig lendülettel, fönségre 192

Szemle — Beretvás Hugó oratóriuma

törekedve/ mert hiszen a mű célja rendszerint az Isten imádása az 5 csodatetteiben es szentjeiben. A Neri Fülöp részéről alapított »Oratórium papjai« nevű testvérület vetette eí e zenemű magvát. Ma az oratórium iegmkabb n a ^ terjedelmű témákat karol föl, amelyben lírai, epikai, sőt dramai tormák segelyével elsősorban a magasztos eszmék kifejezésére tör azon a zenei nyelven, amelynek egyeduralma az oratóriumban kétsée^ telen, amelynek patosza égre tör és lángol. Ma ilyen formában persze az oratorium nem templomi zene, amely az eszméknek ily terjedelmes nagymeretu kifejtését a liturgia kereteiben el nem helyezheti. Bár az oratorium eredetét tekintve a zenemű súlypontja a kórusokon volt és talán van is, mégis az egyhangúság elkerülése kedvéért a fejlődés sűrűn alkal­ mazza a maganszolamokat, a kettos-harmas énekeket. A, hangművészetben a legmagasabbra és a legmélyebbre talán az oratórium hatol és pedig tisztán a zene erejével úgy, hogy méltán illeti meg a zeneművészet biro­ dalmában a központi és uralmi helyzet. Kiváló oratóriumokat írtak _ az általánosan ismert zenernűírók közül - Händel, Bach, Haydn, nálunk Liszt, kiknek ilynemű művei a hangversenyzene legkimagaslóbb termekei. Történelmi ^adatként megjegyezhető, hogy a Virágvasárnapon és Nagy^ pénteken előadatni szokott Passió is voltaképpen oratórium. Beretvás Hugó oratóriuma — ha szabad cönnyebb érthetőség kedvéért magunkat így kifejeznünk — Szent Ferenc fönségesen szép életregényét mondja el három részletben. A z első rész felöleli a világrajöttét, ifjúkorát a magasztos hivatasara való elszolításáig/ a második rész az U r akaratának megértéséről és a három rend megalapításában történt megvalósításáról szól/ a harmadik részben az Ur munkása eléri a legcsodásabb kitüntetést: az öt szent sebhely jelét, s lángelméje tündöklő termékével; a Naphimnussal ajkán távozik az ő mindenéhez: Istenéhez. Itt ki kell emelnünk, hogy Lányi Viktor kitűnő szövege költői meg* érzéssel és zenei megértéssel válogatta ki Fioretti bűvös-bájos kertjéből azokat a jellegzetes és színes részleteket, amelyek e szent csodás életének lényegét alkotják, és amelyek egységbe forrva erős, szétfolyástól meg­ óvott alapot adtak a zeneköltőnek. A kerekdedség, a zárt egység mind^ kettőjük érdeme. Nos, hát ebben a keretben meséli el az Isten juhocskája: Leone testvér a nagy szent életét. Előadása, szavai nemcsak hű emlékezések, hanem őt magát is jellemzik. A z ártatlanság beszél itt zenei nyelven. Umbria minden bája szól hozzánk. Nem recitálás ez, hanem zenei virág=r szórás / meleg umbriai szellők susogása és Madárdal szól hozzánk elejétől végig tanúságot téve arról, mily benyomásokkal gazdagon, mily hangulat* bőséggel tért haza Umbria kies, daltelt vidékéről a zarándok zeneszerző. Ily keretben tündöklik az I. rész. Szent Ferenc himnusa, mint egy nyugodt hegyorom alpesi tündérfényben. Itt búgnak a basszus-szólók, mint a távoli vízesések, melyek közül kicsendü! a Salve Regina karéneke magyaros ütemével, fényével, zománcával. Ennek párdala lehetne a Pica asszony szólója, amely az Istenbe vetett bizalom és a szeretetből fakadó ékes alázatosság zenei,, megkapóan szép kifejezése. S ha az önfeláldozó alázatos szeretet jutalmat érdemel, akkor az ezen irányú égi kegyelem nyelvén szólnak a Mária válaszok, amelyek bájos Mária énekeink leikéből fakadtak, s amelyek körül a szoprán—alt —tenor^szólók s összefoglalásul a 193

Szemle — Beretvás H ugó oratónum a

kar fugája olyan, mint a Szűranya körül lebegő, égi éneket zengő angyal­ sereg / minden szavuk örömvirág lelkűnknek . . . S hogy az égi zengzetek vísszhangtalanul ne maradjanak, — a karok, <és pedig az egész műben) mint a föld válasza az égnek, hatalmas erővel, de mindig jellegzetesen, mindig az adott helyzetnek megfelelő színezésben hatnak, megrendítenek, gyönyörködtetnek és mindig fölmagasztalnak. A második részben — hogy helyszűke miatt csak a gyöngyökről beszéljünk — mély, megható és csodálatosan lélekbemarkoló Szent Ferenc és Krisztus zenei dialógja. A legfelsőbb helyről a biztatás forró igéi, Szent Ferenc szájából a megrendülő alázat és a hŐ óhaj zúg felénk, mint az élet sfinx rejtélyének megilletŐdést keltŐ megfejtése. Szinte megdöbbentene e fenség, ha Leone ártatlan csevegése nem hatna nyomban reánk ügy, mint az üdítő patak csörgedezése. Szent Ferenc jegyesének keresése, Leone festői jellemzései, a nép, a bölcsek válaszai értékes zenei problémák meg­ kapó megoldásai. A z stent s érte a Szent Szegénységet kereső hŐs lelki mélysége és tiszta szárnyalása, Leone finom, színes előadása, és a karok hol hányaveti, hol gúnyos, hol lenéző hetykesége fényes készséggel, művészi könnyedséggel jellegzetesen van kifejezve, festve, szinte szikrá­ zóra csiszolva. Végül Szent Ferencnek a Szent Szegénységgel való miszti­ kus összeolvadása a szent titkok sejtelmes nyelvén úgy szól hozzánk, hogy megihlet. A mű 3*ik része a művészi fokozás törvényének megfelelően meg­ tartva minden szépségüket túltesz az első két részen is. A 8 boldogságról szóló kar fokozódó zenei felépítése pompás hatásokat vált ki, amelyeknek egyháziasan komoly bevezetője a szép himnus, A Szent Klárával való találkozás és egymás megértése két angyali lélek egymásba ömlése, az égiekbe való oly édes elmerülés, amely méltán kiváltja a szerzetesek remek karának csodás lelkesedését és a népkar tűzvészt sejtő, zavart érzékeltető hatalmas megnyilatkozását. Igen, itt a zene is »vakító fényben tündököl« .. . Szeretnénk még megemlékezni a pompás szólókról, a madárdal változatoktól ékes női hármasról és a bájos madárprédikációról, de már csak annyi alkalmunk van, hogy még hódolattal meghajoljunk a Szent Stigmák részének fölséges szólói, hatalmas karai előtt, amelyekből hol magasztos erők áramlanak felénk, hol misztikus szélzúgás sejteti az Isten közellétét, hol finom báj gyönyörködtet, hol meg ismeretlen világok illata üdít. S mindezekben érezzük a zeneköltő szárnyaló művészi ihletét, elra^ gadtatását is, hogy e siker ormára még feltűzheti a lángoló színekben pompázó diadémet, a zenemű legméltóbb befejezéséi, koronáját: a Naphimnust! • •

•

A kiváló örömért, a pompás műélvezetért mi is hálásak akarunk lenni, azért szívből kívánjuk a kiváló zeneszerzőnek, hogy Isten erősítse meg mind abban, ami őt eddig boldoggá tette,- Szent Ferenc napja pedig úgy ragyogjon rá, családjára, művészetére, hogy boldogságát az élet felhői soha be ne árnyékolják. M

194

m

a

M

^

^

^

Szemle : A z újabb, szent Fereocfe vonatkozó ifodaíomról

Néhány szó az újabb. Szent Ferencre vonatkozó irodalomról. #• r^ndetcs cs egyben szomorú hírre! lepte meg az olvasóit Közlönyünk közkedvelt Kromkasa. Arról számolt be, hogy a 700 éves jubileum alkalmából a magyar könyvpiacon szinten több szent Ferenc életrajz fog megjelenni: Balanyí, P. Szerahm, Jorgensen, P. Fachinetti ,• de ezen örvendetes megállapításhoz aggodalommal fűzte h o zza: vájjon elbir-e egyszerre ennyit a sregényes magyar könyvpiacnak koldusbotra juttatott vevő es olvaso közönsége. vT'i külföldhöz viszonyítva minden bizonnyal nagyon szegény a mi könyvpiacunk. N álunk szó sincs meg konyvéhségről, mint a nyugati népeknél. H ozzá épp az az osztály szegényedett cl leginkább az utolso esztendők alatt, mely még valamennyire vásárolta a sajtótermékeket. Es mégis, mindezen lények dacára is feízva tekintünk a már meg­ jelent és a jövőben megjelenő szent Ferenc életrajzok elé/ mert meg vagyunk győződve, meg, sőt ellenkezőleg egyik a másiknak reklámul fog szolgálni. Idáig nagyon nélkülöztük a szent Ferencről szóló műveket, de épp azért a szent Ferenc-i öröméletet is. A külföldnek szent Ferenc irodalma mellett ugyan mit nyújtott a magyar könyvpiac ? Pálffy grófné hozza kedves Santarelli fordításában a magyar szent Ferenc irodalmat : két szt. Ferenc életrajzot, kél Fioretti fordítást s négy más kisebb munkát. H a ezek mellé soroljuk még az 1722-ben megjelent Szent Ferenc Atyánk szeniséges életét (egy klarissa n5vér szép fordítása), a Chavin-Kudlik szent Ferenc életet (1865.) és az utolsó évtizedeknek egyetlen szent Ferenc életrajzát Bohnert Mariántól, ki is merítettük a magyar szent Ferenc-irodalmat. Ezeken kívül csak kisebb dolgozatok jelentek meg magyar nyelven. (Kimerítő tájékoztatást nyújt róluk Kaposy Fioretti fordítá­ sának előszavában.)

O

M i e néhány munka egy ország szám ára: azon ország számára, mely annyi dicső és nagy, annyi gyászos és kemény napot élt ál ? S a mull napjaiban erőt és vigaszt nem a szent Ferenc-i szellem és é!et adotr-e, melyet a híres Ehrenfeld Kódexben plántáltak Pannónia földjére ?! A napjainki ködös, vergődéses világba, társadalmunknak kétségbeejtő reménytelenségébe újra a szent Ferenc-i több életnek kell beragyognia, vilá­ gosságot. meleget, életet árasztania. Azért kell az elkövetkező iubileumi évnek hatásaiban páratlannak lenni. S ezért kell a szent Ferencről szóló művekkel ellepni, elárasztani a magyar könyvpiacot s e művek terjesztésére minden erőt, eszközt, alkalmat felhasználni. S ha egyszer megízleli szegény és beteges társadalmunk e termékeket, újra fog éledni, mint a beteg állapota is, akkor fordul jobbra, midőn éhséget érez és étkezéssel csillapít. M ily bizakodó a külföldnek helyzete: mert gazdag szent Ferenc-irodalma van. Vegyük csak pl. az újabb német szent Ferenc-irodalmat, melyei valamennyire ismerünk. Schnűrer, Jörgensen, Christen stb. nagyobbszabású szent Ferenc életrajzai mellett egész raját bocsátotta ki a szent Ferencről szóló műveknek. Kűlőn-külön táborba sora­ kozva, egymásután jelennek meg a Franziskanische Lebenswerte, a Mehr Franziskus» geist, a Dríttordensapostolal és Dríttordensbücherei sorozatos kiadványaiban a szent Ferenc életét szellemét lehelő munkák. Sok lenne csak a címeket is elsorolni. Sok olvasója van a kiváló tollú Federernek. Nemrég jelent meg III. kiadásban K u n z Frigyes festményeivel díszített szent Ferenc élete. (München, 6 50 aranymárka.) Többi munkáiban is vissza*visszatér a szent Ferenc vonatkozású témákra. Egy dolgo­ zatát Közlönyünk mull száma is hozta. Nagyobbszabású munka s. freiburgi egyetem tanárának P. Felder O . Cap. könyve, mely 18 fejezetben, öt és félszáz oldalon szent Ferenc erényeit állítja elénk. (Die Ideale des hl. Franziskus.) Nemes élvezetet nyújt P. Meyernek franciskánus szívvel-lélekkel írt Brtider Franz c. munkája. A terciáriusok számára különösen ajánljuk a költői lelkű és nyelvezetü írónőnek A nn a v. Krane-nak : Isten énekese c. könyvét. (Der Sänger Gottes.) A szent Ferenc-űnnepélyekre bőséges anyagot nyújt P. Hammer, »König und Bettler« c. műve (ünnepi beszédek, vers, próza, színpad, élőképek stb.). És a sok franciskánus folyóirat (Franziskusstimmen, Tertiarzeiiung, Antoniusbote, Franzisci-Glöcklein, Ordens­ direktor, Sanr-Antonius) minden számában újabb szent Ferenc munkákról hozhat ismer* tctést. Megemlítésre méltó dr. F. Imle. ki már három szent Ferencről szóló munkát adott k i/ Terramara, kinek a napokban megjelent, egészen újszerű és a legmodernebb, váló-

195

Romeo és |ulía — Irodalom gatott nyelvezetben ín munká/át épp olvassuk. <»Am W egc«.) Igen megnyerő a neves leológusnak dr. Klugnak szent Ferenc életrajza s a minap P. Sasse-tól meg/elent »Vidám szentek« c. könyve, melyben kedvesen álIít/a elénk az öröm szentjének életét. A sok közül legalább Federer, Kranc, Mayer és Sasse műveinek kellene magyar nyelven megjelenniök. De meg kell ielenniök az eredeti magyar munkáknak is. H a szent Ferenc szél­ iemé meg tudta hódítani a vasas németeket, flegma angolokat, mennyivel inkább keli magával ragadnia a fogékonyabb és tüzesebb magyar karaktert s mennyivel inkább kellene ennek a rajongásnak irodalmi termékekben megnyilvánulnia. Régi magyar kódexeink mutatják, hogy irodalmi életünk kezdete telve van szent Ferenci vonatkozásokkal,a.napjainki letargikus állapotból új életre hasoníólag szent Ferenc-i szelleme támaszthatja. Ö rülünk, hogy Balanyi megjelent szent Ferenc életrajza csak előfutára annak a nagyobb munkának, melyet a jubileumi esztendőre készít el. Bízva tekintenek sokan a ^Rádióközpont« felé s remélik, hogy a sok szép hír mellett a K özlöny Krónikása saját lelkének középpontjából is fog juttatni egy kis lelki táplálékot a sok éhezőnek. Bár jelezné a jobb jövőnek hajnalhasadását az a pezsdülő élet, mely a K özlöny­ ben és a K özlöny által már a társadalmi életben is mutatkozik.

P. K önig Keíemen.

Romeo cs Julia. ■^"^emrégiben újította fel a Nemzeti Színház Shakespeare örökérlékű, halhatatlan tragédiáját, Romeo és Júliát. Öröm m el foglalkozunk lapunk hasábjain e régvárt O reprizzel, hiszen Közlönyünk fínomtollú, nagyértékű munkatársát, kedves poé­ tánkat, K örnyey P au ía művésznőt láthattuk a női főszerepben — aki ez alkalommal jutott az ország első színpadán jelentős szerephez és megérdemelt nagy sikerhez. Júlia egyike Shakespeare színészileg legnehezebben megoldható szerepeinek, mert hiszen egyesítenie kell a gyöngéd, kristálytiszta, törékeny ifjúság poézísét a kiforrott művészi erővel. Büszke örömmel állapítjuk meg, hogy e nehéz és kényes feladat meg­ oldása tökéletes volt, mert Környey Paula harmatgyönge leányosságával, szűzies bájával, gyermekes életörömével teljessé tudta tenni azt az illúziót, melyet Júlia bennünk joggal kelthet. N agy tehetsége színesen, mélységesen, gazdagon és finoman találta meg azt a Júliát, melyet képzeletben magunk elé festettünk. Választékos ízlése, finom tónusa, töké­ letes és tiszta beszédtechnikája, bensőséges hangja, szép megjelenése nagyban hozzá­ járultak ahhoz, hogy pompásan szólaltassa meg Júlia lelkére oly jellemző mélységes poézist és lírát. Játékának mindvégig egységes alakítása tökéletes hangulatát keltette a történet romantikájának s mi, akik szerencsések voltunk hallani a báli jelenet remek zarándok metaforáit s láthattuk a híres erkélyjelenetben halvány szőkeségével — az álomital bevevése előtti rémíátó jelenetben, tanúi lehettünk egy már sokat méltatott, nagy reményekre jogosító tehetség teljes virágzásának. Meglepően csodás volt nehéz feladatának ösztönös és tudatos átérzése, mellyel e súlyos témát kezelte s amellyel magába tudott olvasztani m indent. . . színt, érzést, harm óniát........ s tiszta lelkén keresztül újra visszaadni, kiönteni, szétszórni szíve-lelkénck színpompás v irág ait......... A z objektív, komoly művészi kritika egyhangú elismeréssel adózott magas szín­ vonalon álló tehetséges játéka előtt s midőn kedves Munkatársunkat hatalmas, meleg sikere alkalmából, egy a magasba ívelő pálya első jelentős állomásánál őszinte hódolattal, mélységes tisztelettel köszönt/ük, kívánjuk, hogy a Mindenható bőséges kegyelme kísérje továbbra is azon a művészi pályán, melyen eddig is oly sok-sok lelkiséggel, mélyen vallásos leikével haladt.

1

F

Irodaíom. Jézus Szíve ígéretei. Irta: 7iedíer L ip ó t S .J .íK Szív kis könyvtára. 1. szám. £ könyv rövid, tartalmas, meleg szavakkal ismerteti azokat az áldásokat, melyeket Jézus elküld azoknak, kik Szent Szívének buzgó tisztelői. Közvetlenül megmagyarázza a Jézus Szíve követésetiek helyes módját. Igen praktikus és mindenre megadja a magyará­ zatot, amit egy tökéletességre törekvő lélek csak kívánhat. Alkalmas magánolvasmánynak, de különösen^ ajánljuk egyesületek számára is lelkiolvasmány gyanánt. Á ra 4900 K . Megrendelhető a »Szív« kiadóhivatalában, Budapesten. (6B .J

196

M űveszet A z élet g ló riás m űvészetéről. Irta : A ndrássá K áfm án dr. A Szív könyvtára 1. szám. Az_ illusztris szerző, kinek gyakorlati kathoücizmusát, hitvalló működését már régóta örömmel kísérjük, a jelen alkalommal egy rendkívüli hasznos témát ültetett át a magyar könyvpiacra. O ly szegények vagyunk az ilyen aszkétikus, de mégis annyira az életbevágó kérdéseket tárgyaló irodalomban, hogy a legnagyobb hála és köszönet hangján kell megszólalnunk. A könyv két részből áll. A z első fejezet: A z éfet m űvészetéről a m ásik: A z éfet m űvészeirof szól. Végigvezet a társadalom különböző osztályain és diadalmasan mutatja be, hogy Jézus követése mindenkor és mindenütt kialakíthatja a békés és boldog embernek típusát. - A napjainkban annyira elterjedt kósza felfogások megszüntetésére annyira alkalmas könyvet melegen ajánljuk mindenkinek. CS6.) A S irá ly o k s z ik lá já n . Franciából átdolgozta : P. L aczika 7erenc S . /. A Szív könyvtára. 2. szám. Igazi gyermekregény. Érdekfeszítően rajzolja meg egy csapat kalandokra vágyó, meggondolatlan és engedetlen gyermeknek a viszontagságát. Megkapó a szegény, gyönge* elméjű Bibiának a szerepe. Nagyon mély nyomokat hagy ez a gyermek lelkében és szeretetre, megértésre neveli szívét. Bár minél több ilyen könyvet ta álhatnánk a könyv* piacon. — Gyermekkorom legboldogabb óráit a Franklin-társulat által kiadott ifjúsági olvasmányok mellett töltöttem. E z az illat érintett meg e könyv olvasásánál is. — M in* denkinek a kezébe oda szeretném adni. CBS.)

Művészet. A »Ferences K ö z lö n y « h a rm a d ik b öjti estélye. M á rc . 15. Igen előkelő és nagyszámú közönség hallgatta végig a »Ferences Közlönye har* madik böjti estélyét. P. Schrotty Pál plébános mély tudományú beszéde, melyben a katB. E g^B áz fiturgiájáS an rejtőző Bám uíatos erőforrást fejtette Bí. igen mély hatást tett hallgatóira. Ráczné Laurisin Irén igaz megértéssel énekelte el Tarnay Alajos két dalát a Szerző kísérete mellett. Őszinte nagy sikere volt, annyira, hogy a »Fehér ház« című dalt meg is kellett ismételnie. Tarnay Alajos az őt joggal megillető, szűnni nem akaró tapsok közt énekelte el öt finom dalát. Nagybánhegyesi Montagh Rózsa operaénekesnőt először hallottuk böjti estélyünkön s örömmel üdvözöltük benne kis művész* gárdánk egy végtelen bájos, előkelő megjelenésű művész tagját. A »Pillangó kisasszony«* áriát és a »Tavaszi dal«*t bensőséges művészettel énekelte. A beteg Zippernowsky Fülöpkc hegedűművésznő helyett Hegedűs Tibor, a Belvárosi Színház művészét sikerült megnyerni, ki néhány Petőfi*vers egyénien művészi előadásával még jobban beférközött hallgatói leikébe. A z est minden egyes száma a legmelegebb tapsok közt folyt le. A zongorakiséretet ifj. Környey Béla, a böjti esték művészi részének rutinos rendezője látta el. * OBuftus. A »Ferences K ö zlön y e negyedik bőjtí estélye. M á rc , 22, A z eddig is nagysikerű és meleghangú böjti esték egy újabb^ állomásához érkez­ tünk a negyedik böjti estéllyel, úgy/ hogy szinte sajnáljuk, hogy már csak két este van hátra. P. Bende Szaniszló ötletes, magával ragadó beszéde után, melyben az örömöt hangsúlyozta a böjt napjaiban is s a természet örök vidámságú Isten-dicséretét festette pattogó*ragyogó nyelvezettel. Mazgon Mária a »Ferences Közlönye estélyein már sokszor elismeréssel méltatott fiatal művésznő énekelte el Tomas Mignon-áriáját és Volkmann Csalogány-dalát. Minden egyes fellépése egy újabb állomást jelent azon az úton, amely az igazi, vérbeli művészet felé visz. Finom művészetével a mai esten is megtalálta az utat a lelkűnkhöz s a hálás publikum örömmel honorálta meleg tapsaival. Sonkoly Istvánt, H ubay mesteriskolájának c kiváló fiatal művészét, először hallottuk bojti estélyeinken. Igazi vérbeli muzsikus. Biztos, úgyszólván kész technikájú művesz s fiatal kora dacára sok elmélyedést és egyéni meglátást tapasztaltunk naia. Koiss IIus szavaló művésznő is először lépett ma elénk. Sudár nővésű, tavaszos jeleoseg. bzokesege a »Szénaillat« elmondásakor fényt sugárzott a »kusza szénaboglyák« közé. A Kosztolányi* vers minden rejtett báját kihozta s egyénisége a színes tinták tömkeleget ú| színnel

197

Művészet ~ opálos bái;a( ^ tarkította. A z olasz kóltőnőt ~ Ada Negrit — izzó szerelemmel szólaltatta^mcg. A vers utolsó akkordját, hallhatatlan csendességgel súgta cl s talán a legszebb hangjai ezek voltak a három vers elmondása közben. Öröm m el üdvözöltük úgy mi, mint a díszes közönség, mely szűnni nem akaró tapssal hívta maga elé. A műsor utolsó száma a közkedveltségnek örvendö, báios Pálffy M ária dalénekesnő volt, kit templomainkban már gyakran volt alkalmunk hallani. M űsorán klasszikusok szerepeltek, me­ lyeket gyönyörű hangján megértéssel és közvetlenül adott elő. A közönség ki nem fogyott tapsaiból. A zongorakísérctet művészi rutinnal ifj. Környey Béla látta el.

OHuftus.

A »Ferences K özlöny« ötödik böjti estelye. M árc. 29. A »Ferences K özlöny« közszeretetnek örvendő főszerkesztője P. Borsányi Balázs beszélt ma este, » A böjt tragikumáról, a szenvedésről«. Lelkűnkbe és szívünkbe vésődött minden egyes szava. Nem mehetünk el azonban szó nélkül ama tény mellett, hogy mikor P. Balázs, a »Ferences K özlöny« lelkes vezére, az összes böjti estélyek meg­ szervezője — tehát oly valaki, aki egy sorozatos igazán m űvészi éCményt szerzett a »Ferences K özlöny« publikumának ^ beszélt, ez a publikum, aki a legnagyobb hálával és köszönettel kellett volna, hogy adózzon, az annyira hangoztatott szeretetnek P. Balázs iránt, ez a publikum csupán egy fél házzal tudta magát képviselni azon a böjti estén, ahol a »Ferences K özlöny« főszerkesztője beszélt. N o — nem b a j! A kik ott voltak' annál inkább beszélhettek arról a felejthetetlen élményről, amit erről az estről haza vittek! A súlyos betegségből felépült Zippernow sky Fülöpke ismét teljes művészetével gyö­ nyörködtetett bennünket. Igaz vérbeli művészettel játszik Zippernowsky Fülöpke/ örü­ lünk, hogy a hatodik böjti estén újra hallhatjuk majd. A hirtelen megbetegedett Montagh Rózsa operaénekesnő helyett Schmidt Gizella, a böjti estélyünkön már ismert bájos fiatal művésznő vállalta el Rubinstein > A könnyek«, Leoncavallo »M attinata«, és Lavotta »Mezei bokréta« cím ű dalok eléneklcsét. G y ön y ö rű hangját, művészi ízlését, a dalok előadásában ma is hálás tapsaival honorálta a közönség. Hegedűs Tibort újból viszont láttuk a pódiumon. Szuggesztiv egyénisége, erősen fogva tartotta a közönséget. A » H a ­ bokon járó Jézus« és egy Petőfi-vers megkapó előadásával tomboló sikert aratott. Figyel­ meztetjük azonban valamire : az erős egyéniség nagy fegyver, de okvetlen hangosabban kell beszélnie máskor, mert megtörténhet, kevésbbé finom és halálos csendben ülni tudó közönségnél, hogy nem lesznek tekintettel bilincsbe verni tudó egyéniségére és felkiálta­ nak, hogy »h allju k !«. Intelligenciájához fordulunk, midőn kérjük, ne vegye zokon e figyelmeztetésünket. Ettől eltekintve, előadása európai szinten áll. Laurisin Lajos opera­ énekes »regős« ruhában lépett a pódiumra,- éneklését egy kis konferánsszal vezette be. Estélyünket megelőzőleg a M agyar Táv. Iroda most fölszerelt rádió leadó állomásán kellett énekelnie. Felszólításra elénekelte Párisnak. hogy : ». . . lesz még nagy Magyaro r s z á g ! « . . . Lelkes tapssal köszönte meg a közönség ezt az igazi, mindenütt meg­ nyilvánuló, a szívből jött hazaszeretetei. A két Kacsoh-dal eléneklése után a kevés, de annál nívósabb közönség szűnni nem akaró tapsai mellett a »regős« éneket meg kellett ismételnie. A z ének- és hegedűszámokat if). Környey Béla a tőle megszokott művészettel kísérte. O ^uírus.

198

A Szentföld 1924-ben, K ö z li; P. U n y i B ernárdin.

' y j "z 1924. esztendő a Szentföldre nézve igen nevezetes év volt. Elsőben azért, mert a háború sorompóia előtt megállni kényszerült zarándoklatok ^ ismét megindultak és mondhatni teljes békebeli számmal és tömeggel. A Szentföld különössége, politikamentes territóriuma és emlékhelyei, mint valami mágnes húzza-vonzza az embereket E urópa, Amerika különböző vidékeiről. Jeruzsá­ lem, Betlehem, N ázáreth stb. helyek nem egy nemzeté, országé, népé, hanem mind­ nyájunké, keresztényeké egyformán. A második nevezetessége a Szentföldnek, hogy az elmúlt évben számos új, értékes templommal gazdagodott. M ájus 28-tól június 18-ig a franciskánusok most már elhunyt protector bíbornoka — Oresti Giorgi jár ott a Szent A ty a megbízásából, hogy a táborhegyi és a Getsemánkerti hatalmas bazilikákat felszentelje. A z előbbi teljesen felépítve és mozaikkal díszítve június 1-én, a második a »M iatyánk« bazilikája pedig június 15-én lett ünnepélyes kere* tek közt a hívek használatára átadva. E két templom felépítésében a legnagyobb érdeme Diotallevi ferences atyának a Szentföld volt kusztosának van. A tetemes pén::összeget Eszakamerika katolikussága adta össze. M ind a két fejedelmi templom az első téglától az utolsó mozaikdarabig az ő áldozatosságukról fog az oda siető zarándokoknak hosszú időn keresztül dicséretet mondani. A harmadik templom az »Isten A nyjának
m

iiiiiifM iiiiiM iM iinM itiiin itiM iiiin iM tiiiiiitiiin iiiiiin iiiiin iiiiM iiiM liiiiiH iiiiiiiiiiiii

SZERK ESZT Ő I Ü Z E N E T E K Kedves ofvasóíntinaá, /nunáafársam k" Testvereir.ánek ^egyeíemtefjes H ú s­ verőt áii'd n u n á ! Jelen s z á m u n k újabb kiállításban ;elent meg. Nagy áldozatokba került ez, de mí mindent megteszünk a szent ügyünk érde­ kében. Viszonzásul csak azt kérjük kedves olvasóinktól, hogy vegyék pártfogásukba a lapot ezentúl nagyobb szeretettel és legyenek segítségünkre azáltal, hogy te­ vékenyebb munkálkodást fejtenek ki az előfizetők gyűjtésénél. H a minden elő­ fizető csak egy új előfizetőt szerez is, már ezzel is annyira megkönnyítik a kiadóhivatal munkáját, hogy mi sokkal többet tudunk adni és képeket is közöl­ hetnénk. M íg ellenben, ha az előfizetők száma nem gyarapodna a megfelelő szám­ aránnyal, úgy kénytelenek vag>"unk be­ jelenteni, hogy a következő neg>^edévben az árak emelkedése szerint az előfizetést is kénytelenek leszünk felemelni. M in d e n k in e k . M ár több esetben hal­ lottunk panaszokat, hogy olyanok is kap­ tak csekk^lapokat, akiknek előfizetése rend­ ben van ,• vagy a csoportvezetők pa^ naszkodnak, hogy egyesek is kapnak csekk-lapokat. Méltóztassanak egyszer s mindenkorra tudomásul venni, hogy a csekk-lapok egyszerűen a gépies ad m i' nisztrációs munka révén kerülnek a lapba. Nem néhány lapról, hanem ezrekr^ van szó, midőn az expedic'ó történik. Ovhatatlan, hogy azokhoz is ne kerüljön, akik­ nél a csekk-lap nem jogosult. A kiadóhivatal senkit megsérteni nem akar, senki­ nél zaklatást nem kíván rendezni, de képtelen a lappéldányokat külön-küíön átnézni, hogy a csekk-lapokat ellenőrizze / inkább legyen, mint hiányozzon. A csekk­ lapokat felhasználhatják bármikor és bár­ milyen célra. H a valakinél hátralék volna, azt a cimszalagon jelezzük. A z esetleges tévedéseknél azonban szíves elnézést ké­ rünk. Jelen s z á m u n k b ó l kimaradt a regény és a Pasaréti tempíomépítésre beérkezett kegyes adományok nyugtázása. P. J. Pécs. Csak 6. után tudok részle­ tesen válaszolni. A színdarab készül, tehát tessék csak beilleszteni a programmba. A zarándoklatra a legnagyobb propagan­ dát kell kifejtenünk. Nem lesz sok kiadás. P. L , G y ö d . Nem veszik azért kárba. jó a tartalék.

P. K . Szécsény, Igazán kapóra jött, mert nekem kellett volna ilyesfélét össze­ állítani. A k. kántor úr küldeménye meg­ érkezett és már hirdetjük is. P. H t G y . A jövőre maradt, mert most inkább szépirodalmi dolgokat hoztam be, hogy legyen az ünnepekre olvasnivaló. F . M ár régen nem volt semmi, de jön most egy kicsi. H . J. C a n a d a . Ú gy hiszem M . testvér megkapta azt a pamflettet. Nem érdemes reagálni. K ár a lélek nyugalmáért. Egyéb­ ként ment levél is. T . I. D e b re c e n . Nincs semmi baj. Husvét után bőven. Semmi nyugtalanság. B. O . D e b re c e n . A cikk igen szép/ ami késik, még nem maradt el. E z is jön. Csak bátran és többet. S e rafin sk e h r Sveta M a la c k a . Nem értem az egész rendszert. Nem tudom, hogy az önök kormánya miért fél annyira tőlünk, hogy még ezt az ártatlan lapot sem engedi át a határon. H . M . B udapest. Csak el ne némuljon a lant I B . M . M .* O v á r . A védencről haiíott-e valamit ? #1#

O z v . L..^né E g e r. A kis napló még megvan. Egyszer felhasználjuk. Z . B. B udapest. Csak A n y áé jött, mert a többit természete miatt — nem tudtuk még alkalmazni. S. K .^ n é R .«liget. Semmi munkaalka­ lom. Még a régi alkalmazottaknak sem tudunk munkát adni. A . K u n b a ja . A hallgatás még nem jelent semmit. D . B. G y ő r . M ég nem válaszolok, csak biztatgatom, hogy fejlessze magát. A kért számot küldik. M . D . B e rlin . A z É . nem közli, ne­ kem egy kissé hosszú. Különben tessék csak megnézni a legújabb számunkat és ha megfelel, esetleg részletekben hoznánk. Bár a folytatásos dolgok csak nehezek. N . B aja. M ajd megrendelést teszek.^ T. T . Z á k á n y , Akkorra a válasz is ott lesz. H .- n é R é v fü lö p . N agyon kedvesek, jönnek is, csak egy kissé kurtábbakat kérnék. Szt. M . E g e r. Csak bátran, ilyeneket mindig örömmel várunk és fogadunk.

l'esii Könyvnyom da Részvénytársaság. Budapest, V ., H old«utca 7.

200

s Vi