PÉNZMOSÁS ELLENI KÜZDELEM AZ EURÓPAI UNIÓBAN **

*

DR. UDVARHELYI BENCE

PÉNZMOSÁS ELLENI KÜZDELEM AZ EURÓPAI UNIÓBAN** 1. Bevezetés Kriminológiai értelemben pénzmosásnak minősül minden olyan eljárás, amely arra irányul, hogy lehetetlenné tegye az illegálisan szerzett – bűncselekményből származó – pénz eredetének azonosíthatóságát, és azt legális forrásból származónak tüntesse fel. 1 A definíció jól mutatja, hogy a pénzmosás egy járulékos bűncselekmény, vagyis mindig van egy olyan alapcselekmény, amelyből az elkövetőnek illegális jövedelme származik. A pénzmosás célja, hogy az alapcselekményből származó illegális jövedelmet visszajuttassák az alapbűncselekmény elkövetőjéhez oly módon, hogy az legális jövedelemnek tűnjön. A pénzmosás napjainkra hatalmas méreteket öltött. Az IMF szerint a pénzmosás mértéke a Föld összes országa egyesített GDP-jének 2-5%-át teszi ki. Ez évente legalább 590-1500 milliárd USD-t jelent.2 A pénzmosás elleni fellépés az 1970-es években kezdődött. A pénzmosás elleni küzdelem őshazájának az Amerikai Egyesült Államokat tekinthetjük, mivel az USA-ban született először olyan törvény, amely a pénzmosással kapcsolatban is rendelkezéseket tartalmazott. A pénzmosás elleni fellépés fő indoka az a felismerés volt, hogy eredményesebben lehet fellépni a kábítószerrel kapcsolatos és más súlyos bűncselekmények ellen, amikor azt a tevékenységet is büntetéssel fenyegetik, ha valaki az abból származó jövedelem eredetét eltitkolja, azt legális forrásból származónak tünteti fel. A szervezett bűnözés ellen csak akkor lehet eredményesen fellépni, ha a bűnszervezetek anyagi bázisát kísérlik meg elvonni. Az illegális jövedelem nyomon követése és elkobzása hatékonyabb fegyver lehet, mint a bűnelkövetők bebörtönzése, hiszen az elkövetők számára I. évf. nappali tagozatos doktorandusz, ME ÁJK, Büntetőjogi és Kriminológiai Jogi Tanszék, Témavezető: Dr. Jacsó Judit PhD egyetemi docens. ** A tanulmány a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0008 jelű projekt részeként – az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében – az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg. 1 7002/2003. (PK 8.) PM irányelv 2 Gál István László: A pénzmosás (KJK-Kerszöv, Budapest 2004.) 9. o. *

456

UDVARHELYI BENCE

nem jelent igazi visszatartó erőt pár év börtönbüntetés, ha közben tudja, hogy kiszabadulásakor a bűnösen szerzett pénz biztonságban várja, és így élvezheti „munkája” gyümölcsét.3 A bűnözők a bűncselekmény elkövetése előtt minden esetben mérlegelik, hogy a bűncselekményből várható haszon meghaladja-e az elkövetés költségeit, ideértve a lebukás kockázatát és az egyéb szükséges költségeket.4 Ez tehát azt jelenti, hogy a büntetés mértékének megemelése, és a vagyonelkobzás alkalmazásának lehetősége nagyobb elrettentő erőt biztosít, és eredményesebben visszatarthatja az elkövetőt a cselekmény elkövetésétől. Mivel a pénzmosásra jellemző, hogy gyakran több országot érintve követik el, ezért az ellene való küzdelemhez nem elég a nemzeti szintű fellépés, nemzetközi együttműködésre van szükség. Ettől a felismeréstől vezérelve az 1980-as és 90-es évek során egyre erősödött a nemzetközi kooperáció és koordináció, és több olyan nemzetközi dokumentum született, amely célja a pénzmosás leküzdése. Ezek között gyakoriak az ún. soft law szabályok, vagyis jogi kötőerővel nem rendelkező, iránymutatásokat megfogalmazó ajánlások, de több olyan dokumentumot is elfogadtak, amelyek kötelezettségeket írnak elő a ratifikáló tagállamoknak, így sokszor hazánknak is. 5 Az ENSZ és az Európa Tanács mellett az Európai Unió is keményen fellép a pénzmosás ellen, aminek keretében a következő fontosabb dokumentumok születtek: 1. A Tanács 91/308/EGK irányelve (1991. június 10.) a pénzügyi rendszerek pénzmosás céljára való felhasználásának megelőzéséről.6 2. Az Európai Parlament és a Tanács 2001/97/EK irányelve (2001. december 4.) a Tanács a pénzügyi rendszerek pénzmosás céljára való felhasználásáról szóló 91/308/EGK irányelvének módosításáról.7

Auer Katalin – Osváth Piroska: Törvény a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról (Pénzügyi Szemle 1994/5.) 384-385. o. Jacsó Judit: Az osztrák Btk. pénzmosásra és vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezései (In: Lévay Miklós – Farkas Ákos (szerk.): Tanulmányok Horváth Tibor professzor emeritus 75. születésnapjára, Bíbor Kiadó, Miskolc 2002.) 55. o. 5 A soft law dokumentumok közé tartozik az Európa Tanács 1980-ban elfogadott ajánlása, a Bázeli Bankfelügyelet Nyilatkozata, a Wolfsbergi Alapelvek, valamint az FATF 40 ajánlása. A kötelező erejű dokumentumok közül érdemes kiemelni az ENSZ keretében 1988-ban elfogadott Bécsi és a 2000-ben elfogadott Palermói Egyezményt, illetve az Európa Tanács 1990-es Strasbourgi és 2005-ös Varsó Egyezményét. 6 HL L 166, 1991. 06. 28. 7 HL L 344, 2001. 12. 28. 3

4

PÉNZMOSÁS ELLENI KÜZDELEM AZ EURÓPAI UNIÓBAN

457

3. Az Európai Parlament és a Tanács 2005/60/EK irányelve (2005. október 26.) a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről.8 4. Együttes fellépés (98/699/JHA, 1998. december 3) a pénzmosásról, az elkövetéshez használt eszközök, valamint a bűncselekményekből származó jövedelmek azonosításáról, felkutatásáról, zárolásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról.9 5. A Tanács 2001/500/IB kerethatározata (2001. június 26.) a pénzmosásról, valamint a bűncselekményhez felhasznált eszközök és az abból származó jövedelmek azonosításáról, felkutatásáról, befagyasztásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról.10 6. A Tanács 2005/212/IB kerethatározata (2005. február 24.) a bűncselekményből származó jövedelmek, vagyon és az elkövetéshez használt eszközök elkobzásáról.11 A felsorolásából jól látható, hogy a pénzmosás elleni küzdelem jegyében elfogadott jogi aktusokat két csoportba lehet osztani. Ez alapján beszélhetünk egyrészt I. pilléres (a három pénzmosási irányelv), másrészt III. pilléres jogforrásokról (együttes fellépés és kerethatározat). A megkülönböztetés abban rejlik, hogy a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése előtt a büntetőjogi együttműködés a III. pillérbe tartozott. A pénzmosás elleni küzdelemben azonban a büntetőjogon kívüli eszközök is fontos szerepet játszanak. Az I. pilléres irányelvek ezért elsősorban adminisztratív eszközökkel lépnek fel a pénzmosás ellen. Ezen jogforrások célja annak megakadályozása, hogy a pénzügyi szektort pénzmosás céljára felhasználják. A III. pilléres jogforrások viszont már a tagállamok büntetőjogára bírnak közvetlen befolyással, például a büntetési tételek felső határainak vagy az elkobzás részletes szabályainak meghatározásával.12

8

HL L 309, 2005. 11. 25. HL L 333, 1998. 12. 09. 10 HL L 182, 2001. 07. 05. 11 HL L 68, 2005. 03. 15. 12 A 2009. december 1-jén hatályba lépett Lisszaboni Szerződés megszüntette a pilléres rendszert. A Lisszaboni Szerződés értelmében a már meglévő III. pilléres jogforrások érvényben maradtak, de a jövőben új jogi aktust főszabály szerint kizárólag rendes jogalkotási eljárás keretében, rendelet, irányelv vagy határozat formájában lehet elfogadni. 9

458

UDVARHELYI BENCE

2. Az I. pénzmosási irányelv Az Európai Közösség hamar felismerte, hogy az áruk, a szolgáltatások, a munkaerő és a tőke szabad áramlásból származó előnyöket nemcsak a törvénytisztelő állampolgárok, hanem a bűnözők is ki tudják használni illegális jövedelmük legalizálására. A közösségi jogalkotók felismerték azt is, hogy az összehangolt fellépés hiánya veszélyeztetné a belső piac létrejöttét, hiszen a tagállamok a pénzügyi rendszerük védelme érdekében olyan intézkedéseket fogadnának el, amelyek nem állnának összhangban az egységes piaccal. Továbbá felismerték azt is, hogy a pénzmosás elleni küzdelem nem korlátozódhat a büntetőjog eszközeire, mivel abban a pénzügyi rendszer is fontos szerephez jut.13 Ennek eredményeképpen a Tanács 1991. június 10-én elfogadta a 91/308/EGK irányelvet, amely rendelkezéseit a tagállamoknak 1993. január 1-jéig kellett a saját jogrendszerükbe átültetni. Az irányelv három fő célkitűzést fogalmazott meg. A legfontosabb célkitűzés annak megakadályozása, hogy az egységes piacból származó előnyöket a bűnözők pénzmosásra használják fel, mivel ez a Közösség pénzügyi rendszerének stabilitását veszélyezteti. Második cél annak megakadályozása, hogy a tagállamok a pénzmosás elleni küzdelem jegyében az egységes piaccal ellentétes intézkedéseket tegyenek. A harmadik alapvető cél pedig a szervezett bűnözés és a kábítószerkereskedelem elleni fellépés.14 A szervezett bűnözés elleni fellépés tehát csak másodlagos, az irányelv által kitűzött elsődleges cél a belső piac védelme. A sorrend azzal magyarázható, hogy az Unió első pilléres jogalkotási hatásköre nem terjedt ki a tagállamok büntetőjogára. 15 Az irányelv rendelkezett a pénzmosás általános tilalmáról [2. cikk], és meghatározta a pénzmosás fogalmát. Eszerint pénzmosás, ha szándékosan követik el: a) vagyontárgy cseréje vagy átruházása, annak tudatában, hogy az bűnözői tevékenységből vagy abban való részvételből származik, azon céllal, hogy eltitkolja vagy leplezze a vagyontárgy jogellenes származását, vagy segítséget nyújtson a cselekmény elkövetésében Jacsó Judit: Legújabb fejlemények a pénzmosás szabályozás terén az Európai Unióban (In: Gál István László (szerk.): A pénzmosás elleni küzdelem aktuális kérdései, PTE-ÁJK, Pécs 2005.) 99. o. 14 Fejes Eleonóra: A pénzmosás hazai és nemzetközi tapasztalatok alapján (MNB Műhelytanulmányok 5, Budapest 1994.) 26. o. 15 Jacsó Judit: A pénzmosás (In: Kondorosi Ferenc – Ligeti Katalin (szerk.): Az Európai Büntetőjog kézikönyve, Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Budapest 2008.) 514. o. 13


459

résztvevő bármely személynek abban, hogy cselekménye jogi következményei alól kibújjon, b) vagyontárgy valódi jellegének, forrásának, elhelyezkedésének, elrendezésének, mozgásának, a hozzá fűződő jogoknak vagy tulajdonjognak az eltitkolása vagy leplezése, annak tudatában, hogy az bűnözői tevékenységből vagy abban való részvételből származik, c) vagyontárgy megszerzése, birtoklása vagy használata, az átvétel időpontjában annak tudatában, hogy az bűnözői tevékenységből vagy abban való részvételből származik, d) az előbbiek elkövetésében való részvétel, elkövetésére való szövetkezés, elkövetésének megkísérlése, elkövetésének támogatása, pártolása, elősegítése és ajánlása [1. cikk].16 Pénzmosásnak kell tekinteni azt is, ha a pénzmosásra kerülő vagyontárgyat létrehozó tevékenységet valamely más tagállam területén vagy egy harmadik ország területén követték el [1. cikk]. Alanyi oldal szempontjából minden esetben feltétele az elkövetésnek, hogy az elkövető tudata átfogja, hogy a vagyon bűncselekményből vagy abban való részvételből származik. Az első fordulatban megfogalmazott magatartásnál az irányelv ezenkívül eredetleplezési célzatot is megkíván. 17 A definíció a Bécsi Egyezmény fogalmával áll összhangban, vagyis csak a kábítószerkereskedelemből származó jövedelem tisztára mosása volt büntetendő. Az irányelv ugyanakkor felhatalmazta a tagállamokat, hogy szigorúbb szabályokat is fenntarthatnak, és egyéb cselekményeket is alapcselekmények közé sorolhatnak [15. cikk].18 Az I. pénzmosási irányelv a pénzintézeti rendszer teljes egészét lefedte, hatálya kiterjedt a hitelintézetekre és a pénzügyi szervezetekre, továbbá a biztosító társaságokra, a pénzváltókra, az építőszövetkezetekre, a takarékpénztárakra, az értékpapír-kereskedő cégekre, a lízingcégekre, valamint azokra a fiókintézetekre, amely központja a Közösség területén kívüli hitel- és pénzintézet.19 Az irányelv továbbá lehetővé tette a tag„Vagyontárgy”: mindenfajta vagyontárgy, legyen az anyagi vagy nem anyagi, ingó vagy ingatlan, testi vagy eszmei, továbbá mindazon jogcím vagy eszköz, amely bizonyítja az ilyen vagyontárgyakban megtestesült jogcímet vagy érdekeltséget [1. cikk]. 17 Jacsó Judit: Az Európai Unió III. pénzmosási irányelve és a magyarországi gyakorlat tapasztalatai (Rendészeti Szemle 2009/7-8.) 225. o. 18 Jacsó Judit: A pénzmosás (In: Kondorosi Ferenc – Ligeti Katalin (szerk.): Az Európai Büntetőjog kézikönyve, Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Budapest 2008.) 516. o. 19 Korona Lajos: A pénzmosás elleni harc eszközei a nemzetközi büntetőjogban (Kriminológiai és kriminalisztikai tanulmányok XXXVI., ORKl, Budapest 1999.) 296. o.; Sántha Ferenc: Az Európai Közösségek Tanácsának irányelve a pénzügyi rendszer pénzmosás céljára történő felhasználásának megelőzéséről, figyelemmel egyes európai országok és hazánk jogi szabályozásra (In: Lévay Miklós – Farkas Ákos (szerk.): 16

460

UDVARHELYI BENCE

államoknak, hogy az irányelv hatályát olyan szakmákra és vállalkozásokra is kiterjesszék, amelyeknél különösen valószínű, hogy azokat pénzmosási célra használják fel [12. cikk]. Az irányelv két alapvető kötelezettséget írt elő: a banki ügyfelek azonosítását és a gyanús ügyletek bejelentését. 1. Azonosítási kötelezettség. A pénzügyi- és hitelintézeteknek az üzleti kapcsolatok megkezdésekor, különösen számla vagy takarékszámla nyitása, vagy letétbe helyezési szolgáltatás igénybe vétele esetén, továbbá minden 15.000 ECU-s (1999. január 1-je óta euró), vagy azt meghaladó egyszeri tranzakció, vagy egymással látszólag összefüggő több tranzakció során meg kell állapítani az ügyfél személyazonosságát [3. cikk (1)-(2)]. Pénzmosás gyanúja esetén összeghatártól függetlenül azonosítani kell az ügyfelet [3. cikk (6)]. Amennyiben kétség merül fel arra vonatkozóan, hogy az ügyfél saját nevében jár-e el, vagy bizonyossá válik, hogy nem saját nevében jár el, a hitelintézeteknek és a pénzügyi szervezeteknek azonosítaniuk kell azokat a személyeket is, akik nevében az ügyfél eljár [3. cikk (5)]. Különös figyelmet kell fordítani minden olyan ügyletre, amely jellegénél fogva különösen valószínű, hogy pénzmosással kapcsolatos lehet [5. cikk]. Az azonosító okmányokat 5 évig meg kell őrizni [4. cikk]. 2. Bejelentési kötelezettség. A hitel- és pénzintézeteknek együtt kell működniük a pénzmosás leküzdésért felelős hatóságokkal, és tájékoztatniuk kell őket minden olyan tényről és információról, amely pénzmosásra utalhat. A hatóságok tájékoztatásáig nem bonyolíthatóak le azok az ügyletek, amelyekről gyanítható, hogy pénzmosással kapcsolatosak, valamint a hatóságok is utasíthatják a pénzintézeteket, hogy az adott műveletet ne hajtsák végre [6-7. cikk]. Adatszolgáltatás nem hozható az ügyfél vagy harmadik személy tudomására [8. cikk]. Mivel a bejelentési kötelezettség teljesítése formálisan banktitoksértést valósít meg, a felelősség kizárása miatt az irányelv kimondta, hogy a jóhiszeműen történő információtovábbítás nem alapozza meg a hitelintézet vagy a pénzügyi szervezet, annak igazgatói vagy alkalmazottjai büntetőjogi vagy egyéb felelősségét [9. cikk].20

Tanulmányok Horváth Tibor professzor emeritus 75. születésnapjára, Bíbor Kiadó, Miskolc 2002.) 140. o. 20 Sántha Ferenc: Az Európai Közösségek Tanácsának irányelve a pénzügyi rendszer pénzmosás céljára történő felhasználásának megelőzéséről, figyelemmel egyes európai országok és hazánk jogi szabályozásra (In: Lévay Miklós – Farkas Ákos (szerk.): Tanulmányok Horváth Tibor professzor emeritus 75. születésnapjára, Bíbor Kiadó, Miskolc 2002.) 141. o.


461

Az irányelv értelmében a pénz- és hitelintézeteknek megfelelő belső ellenőrzési és tájékoztatási eljárásokat, illetve speciális képzési programokat kell bevezetniük [11. cikk]. Az irányelv továbbá rendelkezett egy kapcsolattartó bizottság felállításáról, amely elősegíti a tagállamok közti párbeszédet és információcserét [13. cikk]. 3. A II. pénzmosási irányelv A 2001 decemberében elfogadott 2001/97/EK irányelv jelentős mértékben módosította az eredeti irányelvet. A legfontosabb változás a tárgyi hatály kibővítése volt. Míg az I. pénzmosási irányelv csak a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményekből származó jövedelem tisztára mosását tilalmazza, addig a II. irányelv az összes súlyos bűncselekményt az alapcselekmények közé sorolta.21 A II. irányelv az 1991-es irányelv személyi hatályát is jelentősen kiterjesztette. A módosítás alapján az irányelvet a hitelintézetek és a pénzügyi szervezetek mellett alkalmazni kellett a könyvvizsgálókra, külső könyvelőkre, az adótanácsadókra, az ingatlanügynökökre, a kaszinókra, a közjegyzőkre és más független jogi szakmák képviselőire, továbbá a nagy értékű ingóságokkal (drágakővel, ékszerrel, műkinccsel) kereskedőkre és az aukciós házakra, amennyiben az ellenérték kiegyenlítésére készpénzben kerül sor, és a készpénz értéke 15.000 eurót eléri vagy meghaladja.22 Az ügyvédekre és közjegyzőkre azonban csak meghatározott tevékenységek folytatása során terjedt ki az irányelv hatálya. Ilyen tevékenységnek minősül az ingatlan vagy üzletrész adásvételében történő közreműködés; az ügyfél pénzének, értékpapírjainak vagy más vagyoni eszközeinek kezelése; bank-, takarék- vagy értékpapír-számlák megnyi-

„Súlyos bűncselekmény”: a) a kábítószerek és pszichotróp anyagok tiltott kereskedelme elleni 1988. évi ENSZ egyezmény [Bécsi Egyezmény] 3. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott bármely bűncselekmény; b) az Európai Unió tagállamaiban a bűnszervezetben való részvétel bűncselekménnyé nyilvánításáról szóló, 1998. december 21-i 98/733/IB tanácsi együttes fellépés 1. cikkében meghatározott bűnszervezetek tevékenységei; c) az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezmény 1. cikke (1) bekezdésében és 2. cikkében meghatározott, legalább súlyosnak minősülő csalás; d) korrupció; e) azon bűncselekmények, amelyek jelentős haszonnal járnak, és amelyek a tagállamok büntetőjoga szerint hosszú szabadságvesztéssel büntetendőek. [1. cikk e)]. 22 Kaszinók esetében az ügyfél azonítása akkor kötelező, ha legalább 1000 euró értékben vásárolnak vagy cserélnek szerencsejáték-zsetont [3. cikk (5)]. 21

462

UDVARHELYI BENCE

tása és kezelése; társaságok létesítéséhez, működtetéséhez vagy vezetéséhez szükséges anyagi eszközök megszerzése; vagyonkezelő társaságok, társaságok vagy hasonló szervezetek létesítése, működtetése és vezetése; illetve az ügyfél nevében eljárva pénzügyi- vagy ingatlanügyletben való részvétel [2a. cikk (5)]. A bejelentési kötelezettség nem vonatkozik a közjegyzőkre és a független jogi szakmák képviselőire olyan információ tekintetében, amelyet az ügyfél védelmének vagy képviseletének ellátása folyamán bírósági eljárásokban vagy azokkal kapcsolatosan az ügyfelüktől kaptak vagy róla szereztek [6. cikk (3)]. 23 4. A III. pénzmosási irányelv Az Unió 2005-ben fogadta el a jelenleg is hatályos III. pénzmosási irányelvet, amely az elődeihez képest sokkal részletesebb és differenciáltabb szabályozást tartalmaz. A korábbi irányelv helyébe lépett 2005/60/EK irányelv legfőbb újdonsága, hogy a hatálya a pénzmosás mellett már a terrorizmus finanszírozására is kiterjed.24 A tagállamoknak 2007. december 15-ig kellett átültetni az irányelv rendelkezéseit a belső jogukba. A tárgyi hatály körében az irányelv kibővítette az alapcselekmények körét a terrorizmus finanszírozása deliktummal, és pontosította a hosszú szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény fogalmát (maximálisan legalább egy év, legalacsonyabb büntetési tételt előíró államok esetén pedig legalább hathónapos szabadságvesztéssel vagy szabadságelvonással büntetendő cselekmény) [3. cikk 5.]. A személyi hatály is tovább bővült, már nem csak a jelentős értékű javakkal kereskedők tartoznak az irányelv alá, hanem bármilyen áruval kereskedő természetes vagy jogi személyek Az ügyvédekkel kapcsolatos bejelentési kötelezettséggel az Európai Bíróság is foglalkozott. A személyi hatály kiterjesztése miatt egy belga bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordult a Bírósághoz, és annak a megállapítását kérte, hogy az irányelv ügyvédekre történő alkalmazása sérti-e a tisztességes eljáráshoz való jogot. A Bíróság ítéletében megállapította, hogy az irányelvben előírt kötelezettség nem sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot, mivel az irányelv 6. cikk (3) szerint a bejelentési és együttműködési kötelezettség nem kapcsolódik a bírósági eljáráshoz, így az a tisztességes eljáráshoz való jog keretein kívül esik [C-305/05 Court d’arbitrage (Belgium) ügy]. 24 „Terrorizmus finanszírozása”: pénzeszközök bármely, közvetlen vagy közvetett módon történő rendelkezésre bocsátása vagy gyűjtése azzal a szándékkal vagy annak tudatában, hogy azt teljesen vagy részben a terrorizmus elleni küzdelemről szóló, 2002. június 13-i 2002/475/IB tanácsi kerethatározat 1–4. cikkében meghatározott bűncselekmények elkövetésére fogják felhasználni [1. cikk (4)]. 23


463

is 15.000 eurót elérő készpénzfizetés esetén, amely összeghatár egymással összefüggő műveletekkel is elérhető [2. cikk (1) 3. e)]. A kaszinóknál az azonosítási kötelezettség összeghatára 2000 euróra emelkedett [10. cikk]. A III. pénzmosási irányelv az elődeihez hasonlóan előírja az ügyfelek azonosítását és a pénzmosás-gyanús ügyletek bejelentését, azzal, hogy az előbbit az új irányelv már ügyfél-átvilágítási kötelezettségnek nevezi. Az irányelv megtiltja a hitelintézetek és pénzügyi szolgáltatók számára a nem névre szóló számlák vezetését vagy nem névre szóló takarékbetétkönyveket nyitását, és előírja, hogy a már meglévő névtelen számlák vagy takarékbetétkönyvek tulajdonosait és kedvezményezettjeit ügyfél-átvilágításnak kell alávetni [6. cikk]. Ügyfél-átvilágításra üzleti kapcsolat létesítésekor, legalább 15.000 eurós alkalmi ügyletek végrehajtása során, pénzmosás vagy terrorizmus finanszírozása gyanújának esetében, valamint akkor kerül sor, ha kétség merül fel a korábban kapott adatok valódiságáról vagy megfelelőségéről [7. cikk]. Az ügyfél-átvilágítási intézkedések körébe tartozik az ügyfél illetve a tényleges tulajdonos azonosítása és személyazonosságának ellenőrzése, az üzleti kapcsolat céljáról és jellegéről történő információszerzés, valamint az üzleti kapcsolat folyamatos figyelemmel kísérése [8. cikk]. Az irányelv előírja továbbá, hogy az ügyfél-átvilágítási eljárást időnként a meglévő ügyfelekre is alkalmazni kell [9. cikk (6)]. Az irányelv hatálya alá tartozó intézményeknek és személyeknek különös figyelmet kell fordítaniuk minden olyan tevékenységre, amelyről különösképpen feltételezik, hogy azok jellegüknél fogva pénzmosással vagy terrorizmus finanszírozásával állhatnak összefüggésben, így különösen az olyan bonyolult vagy szokatlanul nagy ügyletek és szokatlan ügylettípusokra, amelyeknek nincs látható gazdasági vagy nyilvánvalóan jogszerű céljuk [20. cikk]. Az irányelv egyik legfontosabb újdonsága, hogy bevezette a kockázatalapú szabályozási modellt. Ennek hátterében az a felismerés állt, hogy a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának kockázata nem minden helyzetben ugyanakkora. A jogalkotó ezért egy differenciált szabályozást vezetett be, amely által elkerülhető a rendszer felesleges terhelése. Ez azt jelenti, hogy az eddig egységes ügyfél-azonosítás háromszintűvé válik, az alapeljárás mellett megjelenik a fokozott és az egyszerűsített ügyfél-átvilágítás.25 Fokozott ügyfél-átvilágítást olyan helyzetekben kell alkalmazni, amelyek természetüknél fogva nagyobb 25

Jacsó Judit: A pénzmosás (In: Kondorosi Ferenc – Ligeti Katalin (szerk.): Az Európai Büntetőjog kézikönyve, Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Budapest 2008.) 513-514. o.

464

UDVARHELYI BENCE

kockázatot jelenthetnek: a politikai közszereplők, a távollevő ügyfelek, valamint a harmadik országokkal folytatott határon átnyúló levelező banki kapcsolatok esetében [13. cikk].26 Egyszerűsített ügyfél-átvilágítást tesz lehetővé az irányelv a tagállami tőzsdén jegyzett vállalatok, az ügyvédek és közjegyzők által vezetett letéti számlák tényleges tulajdonosai, a belföldi hatósággal folytatott üzleti kapcsolat, valamint egyes alacsony kockázatú termékek esetén [11-12. cikk]. Az egyszerűsített eljárás lényegében az azonosítási kötelezettség alóli teljes felmentést jelenti.27 Az irányelv rendelkezései értelmében minden tagállamnak létre kell hoznia egy pénzügyi hírszerző egységet (Financial Intelligence Unit – FIU), amely felel a pénzmosással illetve terrorizmus finanszírozásával kapcsolatos információk átvételéért, elemzéséért, felfedéséért, és az illetékes hatóságokkal való közléséért [21. cikk (1)-(2)].28 A hitel- és pénzintézeteknek pénzmosás vagy terrorizmus finanszírozásának gyanúja esetén haladéktalanul tájékoztatniuk kell az FIU-t, a bejelentés és információszolgáltatás teljesítéséig pedig az ilyen ügyletek nem hajthatók végre. [22, 24. cikk]. A jóhiszemű bejelentés és információtovábbítás nem vonja maga után a hitelintézet vagy a pénzügyi szervezet, annak igazgatói vagy alkalmazottjai büntetőjogi vagy egyéb felelősségét [26. cikk] Az irányelv hatálya alá tartozó intézmények nem tájékoztathatják sem az ügyfelet, sem más személyeket a bejelentésről, továbbá arról, hogy pénzmosással vagy terrorizmus finanszírozásával kapcsolatos nyomozás folyik, vagy arra kerülhet sor [28. cikk (1)]. Az irányelv előírja továbbá a hatálya alá tartozó intézmények számára a megfelelő és alkalmas ügyfélátvilágítási, bejelentési, nyilvántartási, belső ellenőrzési, kockázatértékelési és kockázatkezelési eljárások, valamint speciális képzési programok kidolgozását [34-35. cikk].

„Politikai közszereplők”: olyan természetes személyek, akik fontos közfeladatokat látnak vagy láttak el, továbbá az ilyen személyek közvetlen hozzátartozói vagy akikkel közismerten közeli kapcsolatban állnak [3. cikk 8.]. 27 Steiner Péter: Új EU direktíva a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása ellen (In: Gál István László (szerk.): A pénzmosás elleni küzdelem aktuális kérdései, PTE-ÁJK, Pécs 2005.) 51-52. o. 28 Hazánkban ezt a feladatot a Nemzeti Adó- és Vámhivatal keretén belül működő Pénzmosás Elleni Információs Iroda (PEII) látja el. 26


465

5. Pénzmosás elleni III. pilléres jogi aktusok A III. pilléres jogforrások között először az 1998-ban elfogadott 98/699/JHA együttes fellépést kell megemlíteni. Az együttes fellépés előírta a tagállamok számára, hogy az 1990-ben aláírt Strasbourgi Egyezmény egyes cikkei vonatkozásában ne tartsanak fenn fenntartásokat. Ezen rendelkezés értelmében pénzmosás előcselekményének kell tekinteni minden súlyos bűncselekményt, vagyis minden olyan bűncselekményt, amely büntetési tételkeretének felső határa legalább egy év. Olyan államok esetében, amelyek joga a bűncselekményekre vonatkozó büntetési tétel minimumát határozza meg, súlyos bűncselekménynek tekinthető, amelyek alsó határa hat hónapot meghaladja [1. cikk (1)].29 Minden tagállam köteles gondoskodik arról, hogy bűncselekményekből származó jövedelmek elkobzására vonatkozó jogszabályai és eljárási szabályai lehetőséget nyújtsanak az ilyen jövedelmek összegének megfelelő vagyontárgyak elkobzására [1. cikk (2)]. Az együttes fellépés előírta, hogy a tagállamok működjenek együtt a másik tagállamból érkező, a vagyontárgyak felkutatására, nyomozására, zárolására, lefoglalására, illetve elkobzására vonatkozóan érkező megkeresések teljesítése érdekében, valamint ösztönözzék a nyomozók, a vizsgáló tisztviselők, valamint az ügyészek közötti a közvetlen kapcsolatokat [3-4. cikk]. A tagállamok továbbá kötelesek gondoskodni arról, hogy a bírók és ügyészek megismerjék a bűncselekmények elkövetéséhez használt eszközök és a bűncselekményekből származó jövedelmek azonosítása, felkutatása, zárolása, lefoglalása, valamint elkobzása terén alkalmazott nemzetközi együttműködés legjobb módszereit [6. cikk]. Az együttes fellépés rögzítette, hogy a Tanács 2000 végéig köteles felülvizsgálni a dokumentumot [7. cikk]. Ez alapján a Tanács 2001-ben elfogadta a 2001/500/IB kerethatározatot, amely az együttes fellépés több pontját is hatályon kívül helyezte. A kerethatározat 1. cikke lényegében az együttes fellépés 1. cikkébe foglalt rendelkezéseket ismétli meg.30 A kerethatározat előírja, hogy a tagállamok tegyék meg a saját büntetési rendszerükkel összhangban álló szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a pénzmosás Sinku Pál: Nemzetközi büntetőjogi együttműködés a pénzmosás területén (In: Gál István László (szerk.): A pénzmosás elleni küzdelem aktuális kérdései, PTE-ÁJK, Pécs 2005.) 24. o. 30 Gál István László: Nemzetközi együttműködés a pénzmosás elleni küzdelem területén (In: Tóth Mihály – Gál István László: Gazdasági büntetőjogi tanulmányok, PTE-ÁJK, Pécs 2005.) 91. o. 29

466

UDVARHELYI BENCE

olyan szabadságvesztés-büntetésekkel legyenek büntethetők, amelyek büntetési tételének felső határa nem lehet kevesebb négy évnél [2. cikk]. A kerethatározat rendelkezik a vagyonelkobzásáról is, ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a tagállamok kizárják az elkobzását abban az esetben, ha a bűncselekményből származó jövedelem értékével egyenértékű vagyontárgyak értéke a 4000 eurót nem haladja meg [3. cikk]. A 4. cikk pedig az együttes fellépés 3. cikkében foglaltakkal lényegében megegyezően rendelkezik a kölcsönös jogsegélykérelmek teljesítéséről. A III. pilléres jogforrások közül ki kell emelni még a bűncselekményből származó jövedelmek elkobzásáról szóló 2005/212/IB kerethatározatot. A kerethatározat értelmében a tagállamok megteszik a szükséges lépéseket az egy évet meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmények elkövetési eszközeinek, illetőleg a bűncselekményekből származó jövedelmeknek vagy az ilyen jövedelmekkel megegyező értékű vagyonnak az elkobzására [2. cikk (1)]. A tagállamok kötelesek a bűnszervezet keretében elkövetett taxatíve meghatározott bűncselekmények, köztük a 2001/500/IB tanácsi kerethatározatban meghatározott pénzmosás miatt elítélt személy tulajdonában álló vagyont egészben vagy részben elkobozni [3. cikk (1)]. A tagállamoknak lehetővé kell tenniük az elkobzást legalább az esetben, ha egy nemzeti bíróság meghatározott tények alapján teljes mértékben meg van győződve arról, hogy a kérdéses vagyon az elítélt személy elítélését megelőzően elkövetett azonos vagy hasonló bűncselekményeiből származik, illetve ha megállapításra kerül, hogy a vagyon értéke nincsen arányban az elítélt személy jogszerű bevételével és a nemzeti bíróság meg van győződve arról, hogy a kérdéses vagyon az elítélt személy bűncselekményeiből származik [3. cikk (2)]. A tagállamok fontolóra vehetik az érintett személy legközelebbi hozzátartozói által szerzett, valamint az olyan jogi személy részére átruházott vagyon részben vagy egészben történő elkobzását, amelyben az érintett személy meghatározó befolyással rendelkezik [3. cikk (3)]. A kerethatározat garanciális okokból előírja, hogy a tagállamok kötelesek hatékony jogorvoslati lehetőségeket biztosítani az elkobzással érintett érdekelt feleknek jogaik megőrzése érdekében [4. cikk].


467

6. A jövő: útban a IV. pénzmosási irányelv felé? A III. pénzmosási irányelv 42. cikke kimondja, hogy az Európai Bizottság köteles legalább háromévenként jelentést készíteni az irányelv végrehajtásáról. Ezen cikk alapján a Bizottság 2012-ben jelentést nyújtott be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben részletesen megvizsgálja, hogy szükség van-e a jelenlegi jogi keret módosítására.31 A Bizottság a dokumentumban utal arra is, hogy az FATF 2012 februárjában módosította a 40 ajánlását, és mivel az uniós szabályok elsősorban az FATF által elfogadott nemzetközi előírásokra épülnek, ezért szükség van az irányelv felülvizsgálatára.32 Jelentésében a Bizottság számos módosítást javasolt, amelyek közül a következők a fontosabbak.  A Bizottság javasolja az irányelv személyi és tárgyi hatályának további bővítését. A jelentés szerint a pénzmosás alapcselekményei közé az adózási bűncselekményeket is be kellene venni, személyi hatályt pedig az online szerencsejátékokra, a tagállami központi bankokra és a pénzügyi szolgáltatók nevében eljáró megbízottakra is ki kellene terjeszteni.  Az új FATF ajánlásokkal összhangban nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a kockázatalapú megközelítésre, és kötelezővé kellene tenni a tagállamok számára a kockázatértékelések elkészítését és naprakésszé tételét. Az irányelv hatálya alá tartozó intézmények és személyek által kidolgozott kockázatalapú eljárásoknak arányban kell állniuk a kockázatok méretével és természetével.

A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló 2005/60/EK irányelv alkalmazásáról (COM (2012) 168.) 32 A Nemzetközi Pénzügyi Akciócsoportot (Financial Action Task Force on Money Laundering – FATF) 1989-ban alapította a hét legfejlettebb ország (G7 – USA, Kanada, Franciaország, Németország, Egyesült Királyság, Olaszország, Japán). Az FATF jelenleg 34 országból és két nemzetközi szervezetből (köztük az Európai Bizottságból) áll. A szervezet elsődleges feladata a pénzmosás elleni küzdelem preventív eszközökkel történő elősegítése, a pénzmosás során alkalmazott módszerek megfigyelése, elemzése, és az így megszerzett tapasztalatok közreadása. 1990-ben az FATF kibocsátotta a pénzmosás elleni 40 ajánlását, amit azóta többször is módosított. Bár az ajánlások jogi kötelezőerővel nem rendelkeznek, az FATF politikai nyomásgyakorlással kényszeríti az országokat az ajánlások betartására. Ha egy állam szabályozása nem áll összhangban a 40 ajánlással, felkerül a nem együttműködő országok és területek feketelistájára. Mivel ebben az esetben az FATF fokozatos, arányos és rugalmas intézkedések bevezetését is elrendelheti, ezért a legtöbb ország törekszik arra, hogy a szabályozását az ajánlásokhoz igazítsa. 31

468

UDVARHELYI BENCE

 Az ügyfél-átvilágítási kötelezettséggel kapcsolatban a Bizottság szerint érdemes lenne megfontolni az alkalmi ügyletekre vonatkozóan meghatározott 15.000 eurós összeghatár csökkentését, és az ügyfél-azonosítás megkönnyítése érdekében jegyzéket kellene készíteni az egész EU-ban elismert azonosító okmányokról. Egyértelművé kell tenni, hogy az egyszerűsített ügyfél-átvilágítás nem jelent az ügyfél-átvilágítás alóli teljes mentességet.  A harmadik pénzmosási irányelv enyhébb ügyfél-átvilágítási intézkedéseket engedélyez az uniós tagállamban vagy EGT-ország területén található pénzügyi szolgáltatók esetében. A jelentés szerint érdemes lenne felülvizsgálni, hogy a kockázatalapú megközelítés felé történő egyre határozottabb elmozdulás fényében szükség van-e az egyenértékűség rendszerére az új irányelvben.  Az új FATF ajánlások egyik legfontosabb sajátossága, hogy szigorúbb követelmények vonatkoznak a politikai közszereplőkre. Az Unió pénzmosási szabályait vizsgáló külső szakértői tanulmány (Deloitte-tanulmány) szerint a politikai közszereplő fogalmának meghatározása az irányelvben túlzottan általános, a legtöbb nehézséget a közvetlen hozzátartozók és a politikai közszereplőkkel közismerten közeli kapcsolatban állók tágabb értelmezése okozza. Kétség merült fel azzal kapcsolatban is, hogy az irányelv azon rendelkezése, miszerint többé nem tekintendő politikai közszereplőnek az a személy, akinek jogviszonya egy éve megszűnt, megfelelő módon biztosítja-e a politikai közszereplők jelentette kockázatok kezelését. Ezen problémák orvoslása érdekében a Bizottság szerint érdemes lenne az FATF politikai közszereplőkre vonatkozó előírásait beépíteni az irányelvekbe, valamint egyértelművé kellene tenni, hogy a politikai közszereplők esetében a jogviszonyuk megszűnését követő egy éven túl is kockázatalapú megközelítést kell alkalmazni.  A bejelentési kötelezettséggel kapcsolatban a jelentés kiemeli, hogy meg kellene erősíteni azokat az intézkedéseket, amelyek előírják a FIU-k számára, hogy a gyanús ügyletekről szóló jelentésekkel kapcsolatban, időben adjanak visszajelzést. Érdemes figyelembe venni a 40 ajánlás legújabb módosításait, amelyek előírják, hogy a FIU-k számára biztosítani kell a hozzáférést a kötelezett intézmények és személyek által a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem követelményeinek teljesítése érdekében gyűjtött információkhoz. Tekintettel az EU sajátos jellegére, érdemes lenne megfontolni az EU és a FIU-k


469

közötti együttműködésnek a megerősítését, összehangolni a pénzügyi hírszerző egységek nemzeti szinten biztosított hatásköreit és átgondolni a pénzügyi hírszerző egységek együttműködésére vonatkozó rendelkezések beillesztését a majdani pénzmosási irányelvbe. A Bizottság összegezve arra a megállapításra jut, hogy a jelenlegi szabályozás általában véve megfelelő, és a vizsgálat nem tárt fel olyan alapvető hiányosságokat, amelyek indokolttá tennék a harmadik pénzmosási irányelv számottevő módosítását. Az irányelvet azonban az új FATF ajánlásokkal összhangban felül kell vizsgálni és ki kell igazítani. A Bizottsághoz 2012. június 13-ig kellett megküldeni a felvetett kérdésekhez, valamint a harmadik pénzmosási irányelv esetleges módosításainak várható hatásához fűződő észrevételeket. Ezt követően várhatóan még ebben az évben megkezdődik a IV. pénzmosási irányelv kidolgozása, amely Magyarország jogharmonizációs kötelezettsége miatt a nemzeti szabályozásra is hatással lehet.

SUMMARY Fight against money laundering in the European Union Money laundering can be described as a process, during which the perpetrator tries to convert or transfer property deriving from criminal activity, for the purpose of concealing or disguising the illicit origin of the property. Because money laundering is usually committed in more countries simultaneously, international cooperation is needed in order to combat against it efficiently. The European Union also recognized that money laundering could jeopardize the functioning of the internal market, because the lack of Community action against money laundering could lead Member States, for the purpose of protecting their financial systems, to adopt measures which could be inconsistent with completion of the single market. Because of this the Union adopted the fallowing legal acts against money laundering: 1. Council Directive 91/308/EEC of 10 June 1991 on prevention of the use of the financial system for the purpose of money laundering 2. Directive 2001/97/EC of the European Parliament and of the Council of 4 December 2001 amending Council Directive

470

UDVARHELYI BENCE

91/308/EEC on prevention of the use of the financial system for the purpose of money laundering 3. Directive 2005/60/EC of the European Parliament and of the Council of 26 October 2005 on the prevention of the use of the financial system for the purpose of money laundering and terrorist financing 4. Joint action 98/699/JHA of 3 December 1998 on money laundering, the identification, tracing, freezing, seizing and confiscation of instrumentalities and the proceeds from crime 5. Council Framework Decision 2001/500/JHA of 26 June 2001 on money laundering, the identification, tracing, freezing, seizing and confiscation of instrumentalities and the proceeds of crime 6. Council Framework Decision 2005/212/JHA of 24 February 2005 on Confiscation of Crime-Related Proceeds, Instrumentalities and Property While the three directives prescribe administrative obligations in order to prevent money laundering, the joint action and the framework directly influence the criminal law of the Member States, e. g. establishing rules concerning confiscation or determining the minimum amount of the deprivation of liberty. The currently effective money laundering directive shall apply to credit institutions, financial institutions, auditors, external accountants and tax advisors, notaries and other independent legal professionals, trust or company service providers, real estate agents and casinos. The directive prescribes two main obligations: customer due diligence obligation and reporting obligations. The institutions and persons covered by the directive shall apply customer due diligence measures when establishing a business relationship, when carrying out occasional transactions amounting to EUR 15.000 or more, when there is a suspicion of money laundering or terrorist financing and when there are doubts about the veracity or adequacy of previously obtained customer identification data. When the institution or person covered by this directive knows, suspects or has reasonable grounds to suspect that money laundering or terrorist financing is being or has been committed or attempted, he shall immediately inform the national authorities (Financial Intelligence Union). In 2012 the European Commission submitted a report to the European Parliament and the Council on the application of directive 2005/60/EC. The purpose of this report was to consider the need for possible changes to the money laundering directive. The report stated that the existing framework appears to work relatively well, but the directive will have to


471

be revised in order to update it in line with the revised FATF Recommendations. So the adoption of the new Money Laundering Directive is on the way.

PÉNZMOSÁS ELLENI KÜZDELEM AZ EURÓPAI UNIÓBAN **

Recommend Documents