extra 45.
KalászosoK termesztése
az integrált védelem lehetőségei az őszi búza betegségek elleni védelmében Dr. Békési Pál ny. osztályvezető Szentendre Integrált védekezésről akkor beszélünk, ha a betegségek elleni védekezés lehetséges útjait-módjait okszerűen hangoljuk össze a minél eredményesebb védelem érdekében. Mivel szinte az egész szakmai pályafutásomat a növényfajták betegségekkel szembeni rezisztenciavizsgálatával töltöttem, számomra természetes módon a betegségekkel szembeni rezisztencia vagy korlátozott fogékonyság a betegségek elleni védekezés alapja. Különösen fontosnak tartom annak hangsúlyozását, hogy nemcsak a rendszerint főgének által determinált ellenállóságot tartom értékesnek, hanem az ún. szántóföldi rezisztenciát, vagy akár a közepesnél kisebb fogékonyságot is. Ez a nemesítői munkával létrehozott genetikai védelem döntő jelentőségű a betegségekkel szembeni védelem rendszerében. Ezt szeretem úgy megfogalmazni, hogy a növény betegségektől való megvédése a fajtaválasztással kezdődik. Szerencsés voltam abban a tekintetben, hogy nagyon régóta végezhetek termelő üzemek részére növénykórtani szakértői munkát. Ennek a munkának volt egy nagyon fontos hozadéka: azt tapasztaltam, hogy az agrotechnika minden egyes eleme befolyásolja azt, hogy termesztett növényeink megbetegednek vagy sem. Természetesen nem minden agrotechnikai elem hat jelentős mértékben a növényegészségügyi helyzetre, vannak jelentéktelen, alig mérhető hatások, az esetek többségében azonban az agrotechnika igen nagy mértékben kihat a betegségek fellépésére vagy távolmaradására. Azt a szemléletet, mely célul tűzi ki az agrotechnika legfontosabb elemeinek olyan megválasztását, melyek a minél egészsé-
70
gesebb állomány kialakulását segítség elő, agrotechnikai védelemnek nevezzük. Nagy gazdasági kár okozására képes kórokozók esetében igen sokszor ez a két védelmi mód sem elegendő az eredményes védelemhez és rákényszerülünk a vegyi (kémiai) védelem alkalmazására. (Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy ez utóbbi esetben sem volt „falra hányt borsó” a genetikai és agrotechnikai védelem felhasználása, hiszen a közepesnél kevésbé fogékony fajta és a jól megválasztott agrotechnika következményeként az elkerülhetetlen kémiai védekezés lényegesen hatékonyabb lesz, mintha egy nagyon fogékony fajta és növénykórtani tekintetben elhibázott agrotechnika következtében kellene kémiai védelemmel helyrehoznunk azt, amit elhibáztunk. Ugyanis a tapasztalat azt mutatja – az esetek túlnyomó többségében –, hogy ha a közepesnél fogékonyabb fajták kitettségét agrotechnikai hibával tetézzük, akkor már a kémiai védelem sem képes eredményes hatást biztosítani.) Tehát számba vettük a lehetséges három alapvető védelmi módot: genetikai (rezisztenciális), agrotechnikai és kémiai védekezés.
Miért nevezem ezeket alapvető védelmi módoknak? Azért, mert a fajtaválasztással már eleve (jól vagy rosszul) genetikai védelmet gyakoroltam, az agrotechnika minden esetben befolyásolja a kórokozók fellépését vagy távolmaradását, továbbá, ha a környezeti tényezők nagymértékben támogatnak egy jelenlévő támadóképes kórokozó tömeget, akkor sort kell kerítenünk a kémiai védekezésre. Melyek a nem alapvető védelmi módok? Ilyen például a biológiai védekezés, ami a védelemnek egy rendkívül értékes útja-módja, de az esetek (gazda-parazita kapcsolatok) többségében nem áll rendelkezésünkre. Mivel nem az üzemszerű termelés részeként valósul meg, az üzem szempontjából nem tekintem alapvetőnek az egyébként rendkívül fontos karantén rendszabályok alkalmazását. (Az EU-országhatárokon alkalmazott zárszolgálati vizsgálatok megszűnésével kitettségünk sajnos nőtt. Ugyanígy, az országon belüli karantén felderítést és következményeit logikailag nem sorolom az „üzemszerű” termelés fogalom körébe.) Az alapvető és nem alapvető védelmi módokon kívül vannak olyan területei a növényvédelemnek, melyek nem védelmi módok ugyan, de óriási jelentőséggel bírnak valamelyik védelmi mód hatékonyságának támogatásával. Tipikusan ilyen tevékenység az előrejelzés, ami a védekezési idő megválasztásával hatékonyan támogatja a kémiai védekezés hatékonyságát. Az előzőekben a növényvédelmi tevékenység legfontosabb módozatairól igyekeztem áttekintést adni. Tettem ezt annak érdekében, hogy növénykórtani vonatkozásban is áttekintsük a növénytermesztésnek 2012. március
extra 45.
mint termelő tevékenységnek az alapvető irányait. A növénytermesztésnek ma két alapiránya létezik. Az egyik az – üzemszerű – tömegtermelés, ami a szükségletek messze túlnyomó többségét (97 %-át?) fedezi. A másik az ökológiai termesztés, amely kis tömegben állít ugyan elő terméket, de a termelés a természetes anyagok felhasználásával történik, növényvédő szereket csak nagyon korlátozottan alkalmaz. Kétségtelen, hogy az ökológiai termesztés eredményeként egészségesebb élelmiszer kerülhet az asztalra és ehhez még azt is hozzátehetjük, hogy a jövőben egyre nagyobb területen folyik ökológiai gazdálkodás. Másrészről hangsúlyoznunk kell, hogy a megtermelt élelmiszer túlnyomó többsége mind Magyarországon, mind a világban, nem ökológiai termelésből származik. Egyik oldalról kétségtelen, hogy a növénytermesztésben a termék nagy részének előállítása elképzelhetetlen kémiai anyagok felhasználása nélkül, másrészről a tömegtermelésben is az integrált termesztés általánossá válása a cél, az a törekvés, hogy egy-egy növény védelmében minden lehetséges utat-módot felhasználjunk és a kémiai védelmet csak akkor alkalmazzunk, ha az egyéb védelmi módok már nem bizonyulnak elegendőnek az állomány hatékony védelméhez. Tehát lehetőség szerint az ellenállóság, az agrotechnikai védelem, a biológiai védekezés által nyújtott lehetőségeket igyekszünk kihasználni. Más szavakkal: a kémiai védelemre, felhasználására – mint kétélű fegyverre – akkor van erkölcsi alapunk, ha már minden más lehetőséget maximálisan felhasználtunk. De mindehhez hangsúlyozottan hozzá kell tennünk: a megfelelő szaktudás a kémiai növényvédelemben rejlő veszélyeket is csökkenti.
Kalászosok termesztése
1. kép Vörösrozsda tünetei az őszi búzán rizoktóniás tőkorhadás stb.) iránti magatartásáról nem rendelkezünk a gyakorlat számára is felhasználható ismeretekkel. A levélfoltosság okozók (fahéjbarna foltosság, ún. DTR, szeptóriás levél- és pelyvafoltosság stb.) elleni nemesítés nem tekint vissza túl nagy múltra, ennek ellenére már minden kórokozó tekintetében figyelemre méltó különbségek tapasztalhatók a fajták betegségek iránti fogékonyságában. A rozsdabetegségek ellen a nemesítés rendkívül eredményes volt. A
búzafajták fogékonyságában mind a nagyon gyakori vörösrozsda, mind a sárgarozsda iránt igen nagy különbségek tapasztalhatók, ami jól felhasználható a védelem megalapozásában. A fekete-, más néven szárrozsda iránt termesztett fajtáink többsége gyakorlatilag rezisztens. Ugyanakkor a rozsdagombák rendkívüli változékonysága miatt a nemesítők állandó „versenyfutásra” kényszerülnek velük szemben. 1999-ben, Ugandában éppen a legnagyobb kártétel létrehozására képes szárrozsdának jelent meg egy új
Az ellenállóság szerepe a búzabetegségek elleni védelemben A búzafajták (torzsgomba, 2012. március
szártőbetegségek szártörőgomba,
2. kép Feketerozsda uredotelepei az őszi búza szárán
71
extra 45.
Kalászosok termesztése
3. kép Feketerozsda teleutó- (téli) telepei az őszi búzán rassza (Ug. 99), ami hozzánk eljutva a jelenleg termesztett fajtáinkat is veszélyeztetné (1-4. kép). A fajták lisztharmat iránti fogékonyságában is igen nagy különbségek tapasztalhatók. Az ősz búza kalászfuzáriózis elleni nemesítésben figyelemre méltó eredmények vannak. Ugyanakkor a fajtákban kialakított ellenállóképesség még nem elég hatékony, nagy fertőzési nyomás és a kórfolyamatra nagyon kedvező körülmények között ez a rezisztencia „sérülékenynek” bizonyul. Ez esetben az okoz nehézséget a nemesítés számára, hogy nem egy, hanem több – egyenként is nagyon heterogén – Fusarium-fajjal szemben kell kialakítani az ellenállóságot. Meggyőződésem, hogy a növény védelmében minél kiterjedtebben kell felhasználni az ellenálló-képességben rejlő lehetőségeket, ehhez bővíteni kell a fajtákra vonatkozó ismeretek körét. Az agrotechnikai védelem lehetőségei őszi búzában A következőkben néhány fontosabb agrotechnikai elem betegségek elleni alkalmazásáról szeretnék említést tenni.
72
4. kép Feketerozsdával mesterségesen fertőzött állomány, jobbról védett, balról kezeletlen állomány. (Egy új termesztett fajtáink rezisztenciáját áttörő rassz magyarországi megjelenése esetén kémiai védelem nélkül az itt látható kép kezeletlen állományához hasonlót produkálna, a termés ezermagtömege rendkívül alacsony volna, esetleg csak ocsut teremne.) Növényi sorrend Sajnos ezen a téren mozgásterünket piaci jelenségek korlátozzák: a szántóföldi növénytermesztés szerkezetét a termék eladhatósága határozza meg. A jelenlegi körülmények között a kalászosok és a kukorica együttes területe abszolút mértékben uralja a szántóterületet, annak kb. 65 %-át teszi ki. Tekintettel arra, hogy a Fusarium-fajoknak mind a kalászosok, mind a kukorica gazdanövényei, ez rendkívüli mértékben megnehezíti a kalászfuzáriózis elleni védelmet. A helyzet érdemi javulását jelentené, ha a jelenleg nagyon visszaszorult állattenyésztésünk felfejlődne a gazdaságilag optimális szintre, ami magával hozná a pillangós szálastakarmányok és hüvelyesek termőterületének növekedését. A vetésszerkezetnek ez a változása segítene korlátozni a monokultúra, illetve bikultúra növénykórtani tekintetben rendkívül káros hatását, a szántóföldi növénytermesztés vetésszerkezete „egészségesebbé” válna. Talajművelés Általánosan elfogadott, hogy az a talajművelés, melynek eredményeként jó minőségű magágyat kapunk,
elősegíti a gyors és egyenletes kelést, ez pedig csökkenti a csírakori és fiatalkori megbetegedés mértékét. Ezen az általános szabályon túl növénykórtani tekintetben van egy vitatottabb terület. Az egyik álláspont szerint a fertőzött növényi maradványok minél tökéletesebb leforgatásával kell gyéríteni a fertőzési forrásokat. A másik álláspont szerint a növényi maradványok minél alaposabb felaprításával, illetve baktérium készítmények felhasználásával kell elősegíteni a tarlómaradványok lebomlását és így előmozdítani a fertőzési források csökkentését. Úgy gondolom, hogy amennyiben ez utóbbi módszerrel sikerül a fertőzési forrásokat eredményesen felszámolni, úgy a növénykórtani elvárások teljesültnek. A talajművelés címszó alatt érdemes foglalkoznunk a tarlóápolás kérdésével. A tarló gondos ápolásával több célt is elérhetünk: túl azon, hogy korlátozhatjuk a gyomok megjelenését és szaporodását, korlátozhatjuk a lisztharmat és a rozsdagombák terjedésének valószínűségét is. A lisztharmat és főleg a vörösrozsda felszaporodhat az árvakeléseken, ahonnan nagymértékben betelepedhet az őszi búza kelő állományába, ahol enyhe teleken áttelel és 2012. március
extra 45.
tavasszal igen korán felszaporodik. Ezekből a korai gócokból a kórokozók hirtelen járványos mértékben felszaporodhatnak. Amennyiben az áttelelést az árvakelések irtásával és a korai vetések kerülésével megakadályozzuk a helyben történő korai gócképződést, úgy a kórokozók csak külső forrásból, déli tájakról és rendszerint később telepedhetnek be. (Ezek a kórokozók általában főként külső forrásból támadnak. Nevezetesen: a tőlünk délebbi vidékekről – a Balkánról, Észak-Afrikából, a Közel-Keletről – a hosszabb rövidebb ideig tartó légáramlattal kerülnek be a Kárpát-medence légtérébe és indítják el a fertőzést. Ez általában április-májusban szokott bekövetkezni és esetleges: a veszélyeztetés mértéke függ a szél irányától és a fertőzőanyag betelepedésének irányától. A helyben történő áttelelés nyilván korábbi veszélyeztetést jelent.) Tápanyag-visszapótlás Kétségtelen, hogy a harmonikus táplálásnak alapvető jelentősége van a betegségek megelőzésében, tehát a makroelemeken kívül a mezo-, a mikro- és a nyomelemek pótlásáról is gondoskodni kell. A harmonikus táplálás jelentőségének bizonyítására nem rendelkezem semmiféle kísérleti bizonyítékkal, mégis élénken él emlékezetemben egy eset, ami az 1960-as évek végén történt. A kukorica fuzáriumos szártő-korhadása az idő tájt igen súlyos károkat okozott: az akkor termesztett hibridek rendkívül fogékonyak voltak. Kukoricatáblák egész sora dőlt le: az alsó 1-3. internódium táján eltörtek a növények. A tsz-ek 1959/60ban történt megjelenését követően a korábbi istállótrágya használatára alapozott tápanyag-visszapótlással szemben szinte kizárólag a N-, P- és K-műtrágyák használata dívott. Egy gyümölcsöst repülőgépről Wuxallal kezeltek és a fordulóknál a permetlé a gyümölcsös melletti kukorica állományára jutott. A kukorica súlyos szártő-korhadás fertőzést kapott és a tábla állománya szártörést szenvedett – kivéve a gyümöl2012. március
Kalászosok termesztése csös melletti véletlenül Wuxal-kezelt növényeket –, ahol félkör alakú foltokban egészséges maradt az állomány. (Felmerül a kérdés: vajon egy istállótrágyát is kapó forgóban a búza kevésbé lenne fogékony a fuzárium fertőzésre? Képzeljünk el egy „kukorica – hüvelyes – őszi búza – ipari növény” forgót, ahol az istállótrágyát a kukorica alá adnák. Na igen, megfogyatkozott állományunk okán vajmi kevés istállótrágya áll rendelkezésre. Amennyiben optimális állatállományunk lenne, úgy megjelenne az igény a pillangós szálastakarmányok és a nagy fehérjetartalmú hüvelyesek termesztésére, és mindjárt „egészségesebbé” válna a szántóföldi növénytermesztés vetésszerkezete. Mert ugye, minden mindennel összefügg.) Vetés A vetés idejének és minőségének egyaránt hatása van az állomány egészségi állapotának javítására. A megkésett vetésekkel azt kockáztatjuk, hogy az állomány nem megfelelő fejlettségi állapotban megy a télbe és ennek rendszerint kisebb termés a következménye. Azonban a túl korai vetések is nagy kockázattal járnak. Az előzőekben már említett lisztharmat és a rozsdagombák mindig a legkorábbi vetéseket fertőzik a legnagyobb mértékben. Ennél is nagyobb problémát okoz azonban, hogy az extrém korai vetések esetében igen nagy a gabona-vírusok támadásának veszélye. Egyszerűen arról van szó, hogy a vírusokat terjesztő rovarvektorok tömegesen települnek be a korán megjelenő vegetációba. A vetés jó minősége az egyöntetű és gyors kelést biztosítva hamarabb ad fejlettebb, azaz ellenállóbb állományt.
hetnek gazdanövényei az egyszikű gyomok. Magyar kutatók és integrátorok úttörő munkát végeznek a precíziós növénytermesztés, precíziós növényvédelem területén. Az integrált szemléletű növényvédelem célja, hogy a tevékenység eredményességének megtartásával minél kevesebb peszticid felhasználásával tegyen eleget feladatának. A GPS-technológia alkalmazása kiválóan eleget tesz ennek az elvárásnak: a gyomösszetétel és a fedettség felmérését követően, csak ott juttatja ki a gép a megfelelő herbicidet, ahol szükséges. Ezzel jelentős költségmegtakarítást érhetünk el és igen nagymértékben lehet csökkenteni a környezet terhelését. Betakarítás A betakarításra érett gabonát minél előbb be kell takarítani és ezt a célt minden eszközzel – így minél jobb munkaszervezéssel – támogatni kell. Sajnos gyakran előfordul, hogy a már érett, de még le nem aratott búzatábla kiadós esőt kap, olyat, aminek következtében még napokig nem lehet géppel rámenni a talajra. A következmény: a mag megduzzad, rosszabb esetben csírázásnak indul és ez a minőség súlyos károsodásával jár. Ezt a károsodást tetézik rendszerint a kórtani következmények: korompenész gombák jelennek meg, sőt egy hazai kutatás igazolta, hogy számottevő mértékben megnő ilyenkor a mikotoxin szen�nyezettség. Még valamit érdemes szemmel tartani: amennyiben nem sikerült a vegetációban távol tartani a kalászfuzáriózist, megfelelő tisztítással a fertőzött, kisebb ezerszemtömegű frakció jó hatásfokkal kitisztítható a betakarított termésből.
Növényápolás Tárolás Őszi búza esetében a legfontosabb növényápolási munka a gyomirtás, gyomszabályozás. A gyomok igen sok esetben kultúrnövények kórokozóinak is gazdanövényei. Gabona esetében főként a vírusok és a torzsgomba kórokozójának le-
A betakarítást követi a termény tisztítása, szükség esetén szellőztetése vagy szárítása, majd a megfelelő nedvességtartalomra (9-11 %) leszárított termény betárolása. Az optimálisnál nagyobb nedves-
73
extra 45.
Kalászosok termesztése ségtartalom, vagy túl magas tárolási hőmérséklet esetén mikrobiológiai károsodás a következmény. A biológiai védekezés lehetőségei őszi búzában Sajnos jelen pillanatban a biológiai védekezés lehetősége nem áll rendelkezésre a gyakorlati termesztés számára. Ugyanakkor érdemes figyelembe venni a tudomány eddig elért eredményeit, melyek megcsillantják annak reményét, hogy ez az értékes, környezetkímélő védekezési mód előbb utóbb elérhető, reális út lehet a betegség elleni védelemben. Hazai kutatások folynak hiperparazita gombák kórokozók elleni felhasználására. Lisztharmat ellen Ampelomyces-izolátumokkal adott a védekezés lehetősége. A hazai búzafajták vörösrozsda ellenállóság vizsgálata során Martonvásáron rozsdagombákon élősködő Sphaerellopsis filum nevű piknídiumos gombát izoláltak. A torzsgomba kórokozóját (Gäumannnnomyces graminis) egy Phialophora-faj képes parazitálni. A kémiai védekezés lehetőségei őszi búzában Már az előzőekben is hangsúlyoztam, a kémiai védekezés szükséges rossz, ugyanakkor az emberiség igényeinek (növényi táplálék, állati takarmány, ipari nyersanyag) kielégítése lehetetlen a kémiai növényvédelem alkalmazása nélkül. A kémiai védekezés két alapvető formája a vetőmag (szaporítóanyag) csávázása és az állománykezelés. A csávázás környezetterhelés szempontjából kedvezőbb megítélés alá esik, mint az állománykezelés. Általában a területegységre kevesebb hatóanyag kerül a csávázásnál, mint az állománykezelések során, ugyanakkor a modern, szisztémikus, vagy szisztemikuskontakt hatóanyagú kombinációban forgalomba kerülő készítmények igen jó hatásfokkal védenek mind a vetőmaggal, mind a talajból fertőző kórokozókkal szemben. Amennyiben sikerül jó minőségben – egyenletes eloszlásban és jó tapadással
74
– felvinni a hatóanyagot a vetőmag felületére, az eredmény nem marad el. A szisztemikus hatásmódból kifolyólag nemcsak a mag felületén, hanem a mag belsejében megbúvó kórokozók is elpusztíthatók, másészt a talajból kiinduló fertőzést is képes a kezelés csírakorban, illetve a növény fiatal korában hosszabb-rövidebb ideig megakadályozni. Az állománykezelés rendszerint már több problémát vet fel, végrehajtása során több hibát követhetünk el. Amíg a csávázásnál nem egy vagy két konkrét kórokozót veszünk célba (hanem minden vetőmaggal vagy talajból fertőző kórokozó célszervezetnek minősül), addig az állománykezelésnél rendszerint egy (esetleg két) célszervezet van. Ez azzal a következménnyel jár, hogy a gyakorlati végrehajtás során több lehetséges hibaforrás létezik. A leggyakoribb hibaforrások a következők: • tévedés lehetősége a betegség felismerésében (diagnózisban), • a védekezés idejének hibás megválasztása, • a hatóanyag célba juttatásának nem megfelelő minősége. A betegség felismerésének jelentősége Ez a hiba ritkán szokott előfordulni, hiszen rendszerint szakképzett
növényvédős irányítja a védekezést és ilyen esetben a tévedés gyakorlatilag kizárható. A betegség pontos felismerése részben a növényvédő szer kiválasztása, részben pedig a védekezési idő megválasztása okán bír jelentőséggel. (Mondhatná valaki, hogy például a gabonafélék esetében ugyanazokkal a hatóanyagokkal vagy hatóanyagcsoportokkal védekezünk például a helmintóspóriumok, a szeptóriák és a lisztharmat avagy a rozsdák ellen, és ez igaz is. Leggyakrabban az azol származékok, strobilurinok, illetve ezek kombinációi szerepelnek a palettán. Részletekbe már csak azért sem megyek bele, mert egy-másfél oldalnyi táblázatot kellene közölnöm, ugyanakkor részben az engedélyezett növényvédő szerek jegyzéke, részben a gyártók és forgalmazók tájékoztatói bőséges információkkal látják el a termelőket. Viszont a betegség felismerése már elvezet a következő fontos kérdéshez, a védekezési idő megválasztásához. Arról van szó ugyanis, hogy a hatóanyagok sok kórokozó ellen – többé-kevésbé – univerzális hatásúak, tehát több betegség ellen is hatékonyak, ugyanakkor a védekezési idő megválasztása szempontjából már nem közömbös, hogy melyik kórokozót vettem célba, mert eltérő, vagy eltérő lehet a biológiájuk.
5. kép DTR korai, primer fertőzésének tünetei
2012. március
extra 45.
A védekezési idő megválasztásának jelentősége A védekezés idejének megválasztásakor azt az általánosnak tekinthető szabályt kell szem előtt tartanunk, hogy a kijuttatás előzze meg a kivédendő fertőzést, azaz a védekezés preventív legyen. – Igen ám, de ezen nem azt értem, hogy naptári időhöz kötöm a kezelési idő megválasztását. Sőt, azért is jól kell megválasztanom a kezelés idejét, mert a kezelés védőhatása nem korlátlan. Hatóanyagtól, készítménytől függően a hatás a második-harmadik héttől(?) fokozatosan csökken. (Eltérőek a vélemények, tapasztalatok, ezen kívül a hatáscsökkenés számos tényezőtől függ: környezeti tényezők, gazdanövény fejlődése stb.) Mikor kell tehát védekeznem? A várható fertőzés előtt egy-két nappal. Tehát azt kell „kitalálnunk/eltalálnunk”, hogy mikor „robban be” a fertőzés. Kétségtelenül nagy előny, ha a betegség várható fellépésére előrejelzés figyelmeztet. Azonban az előrejelzést is „apró pénzre kell tudni váltani”. Ez viszont azt is jelenti, hogy például a búzatábla gyakori, kritikus időszakban szinte naponkénti megfigyelése szükséges annak megállapítására, hogy mikor várható a fertőzés. Az alapos szakmai tudás még előrejelzés hiányában is segít a védekezési idő megválasztásában, de ilyen esetben a kritikus időszakokban naprakészen kell tájékozódnunk a növények egészségi állapotáról. (Egy gyakorlati példa a diagnózisra és a várható fertőzési időre. Egynóduszos őszi búza állomány szemléje: 1. eset: Kisebb-nagyobb sötétbarna foltok az alsó leveleken. – Valószínűsítés: egy helmintóspórium fajjal van dolgom, valószínűleg Helminthosporium sativum, újabb nevén Bipolaris sorokiniana. Teendő: azonnali beavatkozás nem szükséges, de kétnaponta megvizsgálom az állományt; védekezni csak intenzív terjedés esetén szükséges. 2. eset: Az alsó leveleken középbarna vagy fahéjbarna foltokkal, a foltokat klorotikus, tehát sárga udvar szegélyezi. Valószínűsítés: szintén helmintospórium, de egy másik faj: Helminthosporium tritici-repentis, újabb nevén Drechslera tritici-repentis (DTR) – feltehetően primer fertőzés. Teendő: mielőbbi védekezés (5. kép).
Kalászosok termesztése liter vízben juttatom ki a készítményt, megfelelő fúvókákat használunk-e a megfelelő cseppméret elérése érdekében. Annak ellenére, hogy az állománykezelések általában földi géppel történnek, sürgősségi esetekben nem zárható ki a légi kijuttatás, ahol a megfelelő fedés érdekében újra kell gondolni a permetlé mennyiségének kérdését. Lényeges kérdés a permetezés meteorológiai feltételeinek megléte. Igen fontos, hogy a megfelelő növényi testtájra és egyenletes eloszlásban vigyük fel a hatóanyagot. Amikor elkezdtem ezt a cikket írni, célom az volt, hogy megpróbáljak az őszi búza betegségeivel szembeni integrált védekezésről, annak lehetőségeiről – messze a teljesség- igénye nélkül – véleményt formálni. Most a leírtakat olvasva rá kell döbbennem, hogy ez – még a teljességigénye nélkül – sem sikerült. A cikk egyes részei nagyon is elnagyoltak. Csak abban reménykedek, hogy talán sikerült a témáról néhány figyelemfelkeltő gondolatot elmondanom (leírnom). Fotó: A szerző felvételei n
Indoklás: a B. sorokiniana ritkábban okoz súlyos fertőzést, várható terjedése nem robbanásszerű, terjedése esetén még időben beavatkozhatok. A második esetben az ún. DTR jelenlétét valószínűsíthetem. Aszkospórás eredetű, primér fertőzése csak az alsó levelekre korlátozódik, de a következő generációkat az igen könnyen terjedő konídiumok okozzák, párás, melegedő időjárás esetén robbanásszerű terjedése várható. Természetesen ez egy nagyon leegyszerűsített döntési modell, a valóságban több körülményt is mérlegelnem kell, például elővetemény, veszélyes szomszédság stb.). A kijuttatás minőségéről Természetesen ez az alcím is számos részletet takar. Lényeges, hogy a megfelelő fedés érdekében hány 2012. március
75
