PÉNZÜGYI VÁLSÁG, KÖVETKEZMÉNYEK, BANKOK FELELŐSSÉGE, TÁRSADALMI FELELŐSSÉG FINANCIAL CRISIS, CONSEQUENCES, RESPONSIBILITY OF BANKS, SOCIAL OBLIGATIONS

PÉNZÜGYI VÁLSÁG, KÖVETKEZMÉNYEK, BANKOK FELELŐSSÉGE, TÁRSADALMI FELELŐSSÉG FINANCIAL CRISIS, CONSEQUENCES, RESPONSIBILITY OF BANKS, SOCIAL OBLIGATIONS DR. NOVOSZÁTH Péter1 1

Dunaújvárosi Főiskola, H-2401. Dunaújváros, Táncsics Mihály u. 1/a. email: [email protected]

Összefoglalás: A világ fejlett országainak többsége 2008-2009-ben mély gazdasági recesszióba esett. Előadásomban arra keresem a választ, hogy mekkora veszteségeket, milyen hátrányos gazdasági és társadalmi következményeket okozott mindeddig a világnak a kitört pénzügyi válság és a hatására kialakult gazdasági recesszió. Kiket terhel e veszteségekért elsősorban a felelősség. Milyen nyilvánvaló következtetések adódnak mindebből a jövő nemzetközi, regionális és lokális pénzügyi rendszerei számára. Előadásomban kiemelten kívánok foglalkozni a bankok és különösen a jegybankok felelősségének és társadalmi felelősségének ide vonatkozó kérdéseivel. Ezen túlmenően előadásomban a terjedelmi és időbeni korlátok szabta határok között az alábbi kérdésekre kívánok még választ adni: Mennyiben sérültek a hitelintézetek prudens működésének szabályai a válságot megelőzően és a válság során? Mit mondott Keynes a Bretton Woods-i rendszerről megalakulásakor? Miért lehet indokolt a banki különadó bevezetése? Érvek és ellenérvek a banki különadó mellett és ellen. Melyek a fő jellemzői az amerikai és az európai bankadóztatás gyakorlatának? Gyengítheti-e a gazdaság stabilitását és miféle láncreakciókat indíthat be a bankadó? Mennyibe kerültek a rendszerváltás óta a bankok a magyar adófizetőknek? A magyar jegybank és pénzügyi felügyelet mennyiben tett eleget feladatainak a pénzügyi, gazdasági válsággal kapcsolatban? Miért kell a felügyeletnek és a bankoknak is hozzájárulniuk a költségvetési hiány csökkentéséhez? Mekkora a hitelminősítők felelőssége a mostani válságban? A görög válság csak a kezdet? Ki fogja megfizetni egy újabb válság árát? Miért szükséges a pénzpiacok megrendszabályozása, lesz-e elszámolható Wall Street? Szigorúbb ellenőrzésre vagy nagyobb függetlenségre van-e szükség a jegybankok működésénél? Kinek jár ingyen ebéd? Viták a jegybank elnökök fizetése körül. Kell-e spórolnia a jegybanknak válság idején? Mi az a „kettős mandátum” és miért hatékonyabb, mint az egy mandátum? Mik azok a társadalmi vállalkozások és mi az alapvető különbség a társadalmi vállalkozások és a társadalmilag felelős vállalatok (CSR) között? Kulcs szavak: alternatív közgazdaságtan, a válság hatásai, banki külön adó, bankok és hitelminősítők felelőssége, globális válaszok a válságra, nemzeti tervek a válságból való kibontakozásra, nemzetközi, regionális és lokális pénzügyi rendszerek. társadalmi felelősség, társadalmilag felelős vállalkozások, társadalmi vállalkozások,

A Bretton Woods-i rendszer szellemi öröksége Az 1929-es Nagy Gazdasági Világ Válság következtében létrejött gazdasági és társadalmi hanyatlás mély benyomást tett az 1940-es évek gazdaságelméleti szakembereire, akik mindenképpen el akarták kerülni egy újabb nagy gazdasági világválság bekövetkeztét. Egy új nemzetközi gazdasági rend kidolgozása érdekében az Egyesült Államok, Nagy Britannia és fő szövetségeseik 1944-ben összeültek a New Hamphshire állambeli Bretton Woodsban. J.M Keynes és az amerikai H.D. White szellemi vezérletével ez a konferencia olyan egyezményt kovácsolt ki, amely a Nemzetközi Valuta Alap (International Monetary Fund – IMF), a Világbank és a Bretton Woods-i árfolyamrendszer létrehozásához vezetett. Ez a konferencia mai napig az emberi kapcsolatok fejlődéstörténetének egyik oszlopos mérföldkövének számít, mivel először történt meg, hogy országok közötti megállapodás született a nemzetközi pénzügyi rendszer szabályozását szolgáló rendszer megteremtéséről. Ez a rendszer 25-30 évig hibákkal ugyan, de kielégítően működött. Amikor az emberek elvesztették a bizalmukat a „mindenható dollárban” és emiatt Nixon elnöknek 1971 augusztusában hivatalosan meg kellett szüntetnie a dollár átválthatóságát, gyakorlatilag megszűnt a Bretton Woods-i árfolyamrendszer. A Nemzetközi Valuta Alap, amely – az eredeti koncepció szempontjából nézve – ekkor megbukott, de „bukása” ellenére szerepe a pénzügyekben nem csökkent, sőt – bár megváltozott feltételekkel, de inkább erősödött a pénzügyi bajba jutott országok kisegítésében és a nemzetközi adósságválság kezelésében. Ma ismét az előtérbe került. A 2008-?-as Nagy Gazdasági Recesszió következményeként ugyanis egyre több ország kényszerült az IMF-hez fordulni pénzügyi gondjainak megoldása érdekében. De hogyan is fest ma az IMF jellemző eljárása, amely sok tekintetben változatlan az 1980-as évek óta? Ruritánia kormánya temérdek pénzt költ a szükségesnél több alkalmazottra. Ez számos szociális előnnyel jár, de így azok is kapnak támogatást, akik nem szorulnak rá. Ruritánia adósságokat halmoz fel hiszen nem törleszt. Hosszú távon nem ez a megoldás. Ha Ruritánia nem tesz semmit, akkor a gazdaság motorja leáll. Jó hír, hogy Ruritánia az IMF-hez fordult és gazdasági reformterveket dolgozott ki. A különféle reformtervek általában a gazdasági növekedés serkentését, a piacok megnyitását a külföldiek felé, a piacok korlátjainak lebontását szorgalmazzák, mivel a hazai piac indokolatlan védelme a versenyképesség ellen dolgozik. Privatizálni kell a rosszul működő állami iparágakat. Fájdalmas lehet ez a folyamat, de ilyen helyzetben húzni kell a nadrágszíjon. Az erőfeszítések eredményeként Ruritánia gazdasága megerősödik. A Washingtoni Konszenzust három amerikai intézmény az amerikai kincstár, az IMF és a Világbank között jött létre. És a gazdasági fejlődés legjobb stratégiájáról szólt. Máig vitatják, hogy a gazdasági növekedés legjobb módja a liberalizáció, a kereskedelmi korlátok lebontása és a privatizáció lenne. Az elmúlt évek során az amerikai kincstár, az IMF és a Világbank mégis ezt a doktrínát erőszakolta rá a fejlődő országokra. Az IMF és a Világbank rengeteg kölcsönt helyezett ki a ’80-as években. Számos úgynevezett szerkezetátalakítási hitelt nyújtott. Ennek az volt a magyarázata, hogy a gazdaságoknak segítségre volt szüksége. A problémát a szigorú feltételek jelentették. A fejlődő országokat a pénzért cserébe kötelezték, hogy az oktatást, az egészségügyi ellátást, avagy más alapellátást privatizáljanak, amelyek rengeteg pénzt emésztettek fel a fejlődő országokban. A fejlődő országok gazdasági helyzete azonban nemhogy megerősödött volna, hanem éppen tartósan meggyengült. A Nemzetközi Valuta Alap ebben is megbukott, de ezt is túlélte. A Nemzetközi Valuta Alapot egykoron azzal a céllal hozták létre (ma is megtekinthető ez a hivatalos honlapján), hogy soha a jövőben olyan világméretű gazdasági összeomlás ne következhessen be, mint az 1929-es Nagy Gazdasági Világ Válság volt. A 2008-ban kirobbant és rövidesen világméretűvé vált pénzügyi válság kitörésekor a Nemzetközi Valuta Alap ebben a tekintetben is megbukott. A Nemzetközi Valuta Alap alapokmánya szerint a

Valutaalap legfőbb célja a nemzetközi monetáris együttműködés előmozdítása, valamint elősegíteni a kiegyensúlyozott növekedést, és ezáltal hozzájárulni a foglalkoztatottság és a reáljövedelem magas szintjének előmozdításához. A Nemzetközi Valuta Alap feladata a nemzetközi monetáris rendszer felügyelete annak érdekében, hogy biztosítsa hatékony működését. Mintha ez sem történt volna meg. A 2008- ? közötti Nagy Gazdasági Recesszió következményei A pénzügyi intézmények veszteségei A válság nagyon gyorsan szétterjedt a világban és hatására mindeddig több mint száz pénzügyi intézmény ment csődbe és jelentős azoknak a száma is, amelyek csak közvetlen állami juttatásokkal vagy államosítás révén tudtak fennmaradni [34]. A Bloomberg szakértőinek összesítése szerint a pénzügyi válság direkt következményeként mintegy 1780 milliárd dollárt bukott el a világ több mint száz pénzügyi intézménye (bankok, biztosítók és egyéb cégek és intézmények) [38]. A bankok és brókerek felelősek a veszteségek legnagyobb hányadáért 1281,3 milliárd dollárért, a biztosítók 229,2 milliárd dollárért, az államilag támogatott más intézmények pedig 269,5 milliárd dollárért. A legnagyobb összeget 151,4 milliárd dollárt a Fannie Mae (Federal National Mortgage Association) vesztett a pénzügyi válság következtében. Tekintélyes összeget bukott a Citigroup 130,4 milliárd dollárt, a Freddie Mac (Federal Home Loan Mortgage Corporation 118,1 milliárd dollárt a Wachovia Corporation 101,9 milliárd dollárt és a Bank of America is) 97,6 milliárd dollárt. A veszteségekbe a Bloomberg szakértői beleszámoltak minden 2007 eleje óta felhalmozódott, nem másodlagos jelzálogeszköz- és hitelveszteséget, hitelleírást, valamint tőkeáttételes hitelkötelezettséget (adózás előtti értéken, kivéve, ahol a vállalkozás csak adózás utáni eredményt publikált). A hitelveszteségekbe beleszámolták a rossz hitelek számában (a bedőlő jelzáloghitelek számának növekedése miatt) bekövetkezett emelkedést is. Egy másik kalkuláció, a Nemzetközi Valutaalap 2008 áprilisában közzétett számításai szerint a válság kezdete óta 2,8 trillió dollárra becsülték a nemzetközi pénzintézetek globális leírásra kerülő veszteségeit [1]. Érdekes módon egy évvel később a bankok és más pénzintézetek kumulált, leírásra kerülő veszteségei becslésük szerint már csupán 2,2 trillió dollárt tett ki [2]. Mindazonáltal a válság okozta veszteségeket a pénzügyi szektoron kívüli egyéb veszteségekkel mintegy 4 trillió dollárra becsülték összességében. A kereskedelem és az ipari termelés drasztikus csökkenése Az ipari termelés elsősorban azokban az országokban vált különösen jelentőssé, ahol korábban az exportvezérelte gazdasági növekedés vált jellemzővé [3]. Az angol Daily Telegraph összeállítása szerint például az alábbi országokban volt a legnagyobb az ipari termelés visszaesése 2008. január és 2009. január közötti időszakban: Japán –31 %, DélKorea –26 %, Oroszország –16 %, Brazília –15 %, Olaszország –14 %, Németország –12 % [4]. Teljes iparágak kerültek nehéz helyzetbe, elsősorban az autóipar és az építőipar, de a feldolgozóipar több kisebb ágazata termelése és a kereskedelem is ugrásszerűen visszaesett [30] és [34]. A munkanélküliség ugrásszerű növekedése A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (International Labour Organization - ILO) kezdetben 20 millió munkahely elvesztésével számolt 2009 végéig kizárólag a válság következményeként, elsősorban az építőiparban, az ingatlan bérbeadási és a pénzügyi szolgáltatók, valamint az

autóipar esetében [5]. Míg 50 millió munkahely megszűnését prognosztizálta e szervezet a globális recesszió elmélyülése esetén világszerte [6]. A protekcionizmus megerősödése és a globalizáció folyamatának megtorpanása Néhány elemző a világ országainak felgyorsult integrációjának leállásáról és a deglobalizáció és a protekció megerősödésének korszakának beköszöntéről tudósítanak [7] [8]. Többen a görög válság nyomán például az eurózóna szétesésének lehetőségét is felvetik. Az árfolyamingadozások felerősödése Egyértelművé válik a XXI. század legnagyobb gazdaságai számára is, hogy véget ért egy korszak, amelyet sokan egyenesen a Nagy Mértékletesség (The Great Moderation) periódusaként jellemeztek, amikor több gazdasági változó viszonylag stabilan viselkedett. Ellenben visszatért a termék piacok, az értékpapír- és valuta árfolyamok rendkívül hektikus ingadozásának korszaka végképp a feledés homályába söpörve a Nagy Mértékletesség korszakába vetett hamis hiedelmeket [9]. A befektetők menekülése a pénzügyi piacokról A világ tőzsdéin 2008. január különlegesen hektikus hónap volt, ami az amerikai S&P index alakulását illeti és a piaci ingadozások egyik jellegzetes mérőszáma. Ezt koronázta meg a nem amerikai tőzsdei árak 2008. január 21-én, hétfőn tapasztalt elképesztő esése [10]. Néhány akkori újság címlapja alapján azóta csak „Fekete Hétfőként” aposztrofált napon egyik piacról a másikra gyűrűzve drámai eladási hullám vonult végig a pénzügyi piacokon az egyes instrumentumok árának szabadesésszerű zuhanása közepette [11] [12]. Azóta több hasonló „fekete hétfő” követte ezt a januárit 2008 folyamán: egy augusztusban, egy szeptemberben és egy kora októberben. A pénzügyi piacokban való nagyfokú bizalomvesztés hatására a befektetők igyekeztek pénzüket jóval kézzelfoghatóbb és értékállóbb befektetésekbe átcsoportosítani. Az arany ára például ennek hatására a 2007 közepi szintjéről mintegy 30 százalékkal emelkedett 2008. végére. Ekkortól váltak további hasonló vonzó célpontokká a befektetők számára egyes különleges fémek, értékesnek tűnő földterületek, mint ahogy arról a média is nem egyszer beszámolt [13] [14]. Országok költségvetési- és fizetési mérleg hiányának, valamint eladósodottságának növekedése Egyik legjelentősebb hosszabb távú következménye a pénzügyi válság nyomán bekövetkezett gazdasági recessziónak a 2010-ben kitört európai szuverén hitel válság volt [39]. Ez elsősorban négy országot érintett, amelyeket újabban csak PIGS országokként említenek: Portugália, Olaszország, Görögország és Spanyolország, amelyek jelentős költségvetési és fizetési hiányt és adósságállományt halmoztak fel ekkorra. Ezek közül is kiemelkedően Görögországot, amely a kirobbantója volt ennek a válságnak. De valójában minden európai országot érintett így a legfejlettebb európai országokat is, az eurózóna tagjait, de azokra is komoly hatással van, akik nem tagjai az övezetnek. A vártnál mélyebb és tartósabb recesszió miatt a példátlanul felduzzadt államadóssággal is meg kell küzdenie a fejlett és feltörekvő nemzetgazdaságok majd mindegyikének. Az állami eladósodás terheit egyre többen a transznacionális bankokra hárítanák, mégpedig globális adó formájában. A közgazdasági tudományos fórumoknak, akadémiai szintű vitáknak évtizedek óta központi jelentőségű témája volt az elmúlt évtizedek során gigantikus méretűre növekvő

vállalatbirodalmak megadóztatásának kérdése. A közteherviselésből egyre csekélyebb mértékben részesedő, privilégiumai révén az adózás alól világszerte sikerrel kibúvó pénzügyi szféra azonban mindeddig sikerrel meggátolta, hogy akár szakmai viták tárgyává váljon megadóztatásának kérdése. A jólét és a fogyasztások csökkenése A világhírű Zagat idegenforgalmi cég 2009-es felmérése például az amerikai hotelek, szállodák és fürdőhelyek kihasználtságáról az üzleti utazások jelentős visszaeséséről számolt be az előző évhez képest a recesszió hatására [34]. Az üzleti utazások csökkenése miatt a szállásadók csökkentették áraikat, fokozták a reklám tevékenységüket és javították kínálatukat mind az üzleti utasok, mind pedig a turisták irányába. „A bankok kárt okoztak, fizessék is meg” A New York-i főügyész 2010. májusában vizsgálatot kezdeményezett nyolc nagybank ellen [15]. Elsősorban azt vizsgálják, hogy milyen adatokat küldtek a hitelminősítőknek, a más értékpapírokkal kombinált kockázatos jelzálog-kötvények ugyanis hozzájárulhattak a hitelválság elmélyüléséhez. A főügyész irodája a Goldman Sachs, a Morgan Stanley, a Citigroup, a Bank of America csoporthoz tartozó Merril Lynch, valamint több az Egyesült Államokban is működő európai bank, az UBS AG, a Crédit Suisse, a Deutsche Bank és a Crédit Agricle képviselőit idézte be meghallgatásra. A Dow Jones jelentése szerint több hitelminősítő ügynökség képviselői is idézést kaptak. Az ügyész azt vizsgálja, hogy milyen munkakapcsolatuk volt az érintett bankokkal. Az ingatlan piac fellendülése idején, a 2008-as hitelválság előtt a Wall Street nagy bankházai gyakran éltek azzal a technikával, hogy a kockázatos „subprime” jelzálogkötvényeket más értékpapírokkal kombinálva forgalmazták. Ezek a "mérgezett" termékek a legjobb minősítést kapták a hitelminősítő intézetektől, a beruházók pedig részben a kedvező minősítések alapján vásárolták meg ezeket a papírokat. A Standard&Poor, a Moody's és a Fitch hitelminősítő jelzéseit a befektetők arra használják, hogy felmérjék, mennyire kockázatos az adott befektetés. Amikor az ingatlanpiac összeomlott, a hitelfelvevők nem tudták időben törleszteni a részleteket, az ingatlanokra alapozott jelzálogpapírok értéke zuhanni kezdett. Sokan ezeket a pénzügyi termékeket tartják felelősnek azért, hogy a hitelválság súlyos méretűvé válhatott, és mind a befektetőknek, mind a bankoknak sok milliárd dolláros veszteséget okozott. A hitelminősítő intézeteket pedig azért bírálják, mert magasan értékeltek olyan pénzügyi termékeket, amelyek aztán elvesztették értéküket. A főügyész vizsgálatát megelőzően a szövetségi hatóságok már kutatni kezdték, vajon egyes bankok félrevezették-e a befektetőket ezeknek az értékpapíroknak bevezetésekor és eladásakor. A Reuters elemzése szerint a vizsgálat mellett az a kérdés, hogy a hitelminősítő intézmények miért vallottak kudarcot, miért nem tudták megakadályozni a pénzügyi válság kialakulását. A bírálók szerint lehetséges ugyan, hogy a bankok félrevezették a minősítőket, de az utóbbiaknak többet kellett volna tenniük, hogy ne csaphassák be őket. Ameddig a hitelminősítő ügynökségek rendszerével összefüggő problémákat nem orvosolják, újabb hitelbuborékok várhatók, vélik az elemzők. A húsz legnagyobb fejlett és fejlődő ország a G.20-ak pénzügyminisztereinek és jegybankárainak 2009. novemberi skóciai konferenciáján Gordon Brown akkori brit miniszterelnök kijelentette: a társadalom számára elfogadhatatlan, hogy ha a pénzügyi szektor jól működik, annak hozadékából csak kevesen részesülnek, a csőd költségeit azonban mindenki kénytelen viselni. A jelenlegi konzervatív-liberális brit kormány is hasonlóan

gondolkodik ebben a kérdésben, mint munkáspárti elődje és különadót tervez kiróni a brit bankokra, hogy megtérítesse velük a gazdaságnak általuk okozott károkat és egyúttal vizsgálja a lakossági és befektetési banki üzletág szétválasztásának lehetőségét. Gordon Brown a G-20-ak tanácskozásán még azt is felvetette, ha a különadó bevezetése nem nemzetközileg összehangolt módon történik, akkor a bankok a leglazább szabályozású piacokra fogják áthelyezni tevékenységüket. George Osborne brit pénzügyminiszter azzal számol, hogy a bankadóból évente akár egymilliárd font (hozzávetőlegesen 375 milliárd forint) bevétele is származhat a brit kormánynak. A Financial Times számításai szerint azonban, ha a brit kormány az amerikai bankadóztatási mintát követi, az akár ötmilliárd font (körülbelül 1 875 milliárd forint) többletbevételt is eredményezhet a brit kormánynak. Mint ismeretes az alapötletet még a hetvenes évek elején vetette fel a csaknem egy évtizede elhunyt Nobel-díjas közgazdász James Tobin [36]. A bankokra kivetendő nemzetközi adó ötletét felkarolta a közismert Nobel-díjas közgazdász Jeffrey Sachs és a Világbank ex-alelnöke, a szintén Nobel-díjas Joseph Stiglitz. Mindeddig marginális társadalmi mozgalmak, súlytalan politikai szervezetek, és neves, de hatalom nélküli tudományos közösségek képviselték csupán a pénzügyi intézmények fokozottabb bevonását az államok működésének finanszírozásába. A pénzügyi válság hatására ugyanakkor a második világháború óta nem látott mértékben eladósodó és visszaeső nagyhatalmak politikai elitcsoportjai is elkezdték magukévá tenni a nem is olyan rég még eretneknek számító gondolatot. Jegybankok függetlensége Ma már több mint egy évtizede jellemző trend a jegybankok függetlenségének növelése a hosszú-távú gazdasági teljesítmények fokozása érdekében. Azonban amíg jó néhány kutatás igyekezett kapcsolatot találni a jegybanki függetlenség és a gazdasági teljesítmények között, ezek eredménye egyáltalán nem meggyőző [32]. Ugyan számos olyan tanulmány született különböző szerzőktől, amely azt tűnnek alátámasztani, hogy a jegybankok nagyobb függetlensége alacsonyabb szintű inflációt eredményez pl.: [24]. [25]. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy ezek a tanulmányok nem tudtak kimutatni szoros kapcsolatot a jegybankok függetlensége és más fontos gazdasági változók, mint a gazdasági növekedés, a munkanélküliség vagy a reálkamatlábak nagyságának az alakulása között. Ellenben e tanulmányok is leszögezik, hogy amíg a jegybanki függetlenség pozitív hatást gyakorol az árszínvonal alakulására, addig semmilyen mérhető hatást nem gyakorolnak a tényleges gazdasági teljesítményekre (lásd pl.: [26]). Továbbá egyre több közgazdász veti föl, hogy néhány ország nagyon magas és egyre növekvő mértékű fizetési mérleg hiányáért éppen az Európai Központi Bank hibás gazdaságpolitikája okolható. Így azután egyes szakértők joggal vetik fel, hogy az igazi probléma nem az, hogy a jegybankok függetlenek a politikai befolyástól, hanem az, hogy sokkal inkább az, hogy a mindenek felett álló pénzügyi szektornak való megfelelés helyett a köz számára való átláthatóságukat kellene növelniük [27]. A bankadó A brit Pénzügyi Felügyelet (British Financial Services Authority) elnöke Lord Adair Turner még 2009 augusztusában nyilatkozott úgy a Prospect magazinnak, hogy boldog lenne, ha megfontolásra kerülne egy bankadó bevezetése, amely alkalmas lehet a bankárok túlzottan magas bónusz kifizetéseinek korlátozására [16]. Lord Adair Turner szerint a bankok tevékenységének jelentős része „haszontalan” a társadalom számára.

A G-20-ak 2009. szeptemberében folytatott tanácskozásán Pittsburghben felkérték a Nemzetközi Valutaalapot (IMF), hogy a következő találkozójukra készítsen egy dokumentumot, amely bemutatja a lehetséges alternatívákat, amelyeket az egyes országokban be lehetne vezetni annak érdekében, hogy a pénzügyi szektor igazságosan és lényegesen hozzájáruljon minden teherhez, amely a bankrendszer korszerűsítéséhez szükséges [17]. A Nemzetközi Valutalap, a G-20 csoport soron következő 2010. április 16-i ülésére, elkészítette a kért dokumentumot, amelyben három lehetséges alternatívát vázolt. Ezek az alternatívák teljes mértékben különböznek egymástól [18]: 1. Pénzügyi Stabilitási Hozzájárulás (Financial Stability Contribtion, FSC) vagy Bankadó [31]. A pénzügyi stabilitási hozzájárulás vagy bankadó lényege, hogy a pénzügyi intézmények mérlege (legvalószínűbb, hogy a kötelezettségei vagy az eszközei) után kerül kivetésre elsősorban abból a célból, hogy egy biztosítási alapot képezzenek általa azért, hogy a jövőbeni válságok kiadásait ebből az alapból és ne az adófizetők fedezzék. Ennek az adónak lehetne modellje az Obama elnök által javasolt Pénzügyi Válság Felelősségi Díj (Financial Crisis Responsibility Fee), amely 90 milliárd dollárra emelné 10 éven át az amerikai bankoktól származó állami bevételeket, más eszközökkel együtt, amelyek több mint 50 milliárddal. Ha az Amerikai Kongresszus elfogadja Obama javaslatát, akkor ezek a bevételek általános kormányzati bevételi forrássá válhatnának. Ugyanakkor valószínűleg a jelenlegi válság költségeinek fedezésére szolgálnának, mintsem egy jövőbeni válság következményeire biztosítékként [17] [19]. 2. Pénzügyi Tevékenységek Adója (Financial Activities Tax, FAT) [31]. A pénzügyi tevékenységek adója a FAT valójában a bankok profitjának és a bankárok rendkívül magas díjazásának általános kormányzati bevételé alakítása [20]. 3. Pénzügyi Tranzakciók Adója (Financial Transactions Tax, FTT) [33] [35] [40]. A pénzügyi tranzakciók adója a pénzügyi instrumentumok széles körére kerül kivetésre, beleértve az értékpapírokat, kötvényeket, valutákat és a származékos termékeket is. A pittsburghi G-20 találkozó után két hónappal 2009. novemberében a G-20 országok pénzügyminiszterei Skóciában egyeztettek a pénzügyi válságról. Azonban a résztvevők vonakodtak támogatni a pénzügyi tranzakciók adójára vonatkozó német javaslatot. Az Európai Unió vezetői sürgették az IMF-et, hogy mérlegelje egy a pénzügyi tranzakciókhoz kapcsolódó globális adónak a bevezethetőségét, az Egyesült Államok ellenére is és az IMF saját kételyeit is félretéve. Az Európai Unió 27 vezetője két napos tanácskozását követő rövid közleményében az úgynevezett globális Tobin adó, a pénzügyi tranzakciók adója bevezetésének átgondolása mellett érvelt [21]. A G-20-ak 2010. június 27-i torontói tanácskozásán a G-20-ak vezetői kijelentették, hogy a globális adó nincs terítéken és minden ország egyedileg döntsön arról, hogy megadóztatja-e a pénzügyi intézményeket. Mindazonáltal Nagy Britannia, Franciaország és Németország még a tanácskozás előtt megegyezett abban, hogy bevezeti a „bankadót” [22]. Új amerikai banktörvény Az amerikai képviselőház 2010. júliusában megszavazta az új banktörvényt, az amerikai bankok működési környezetét az 1930-as évek nagy depressziója óta nem látott mértékben

megváltoztató új pénzügyi törvényre. A jogszabály ezzel visszakerült a felsőház elé, amely azonban csak július közepén szavaz ismét a törvényről, amely ezt követően, ha elfogadják kerülhet Obama elnök elé. A változtatások – a Feden belül létrejövő fogyasztóvédelmi részleg, a kormány felhatalmazása a bajba került pénzintézetek felszámolására, a szabályozó hatóságok képviselőből összeálló, a gazdasági kockázatokat elemző testület létrehozása stb. körüli vitákban a republikánosok azzal vádolták ellenfeleiket, hogy állami gyámkodás alá akarják helyezni az amerikai embereket és intézményeket. Barack Obama ezzel szemben a nép nagy győzelmének nevezte a törvény elfogadási folyamatában elért újabb sikert, mivel szerinte az új szabályok korlátozzák azt a hanyagságot és felelőtlenséget, ami a pénzügyi válsághoz vezetett, és dollármilliárdos veszteségeket, állások millióinak megszűnését okozta az USA-ban. Néhány összegző gondolat A bankadó megvalósulása esetén pozitív költségvetési hatásain túl, az egyre inkább kezelhetetlenné váló mértékűre növekedett állami adósságok kezelésében is jelentős szerepet játszhat, valamint egyúttal akár a jó kormányzati működés egyik alapelemévé is válhat. A bankadót nem csupán az indokolja, hogy a 2008-ban végigsöprő válság a pénzügyi szektorból indult el, és megkövetelte az egyes államoktól, hogy megmentsék a bankokat a csődtől. A pénzügyi válság indirekt hatásai és következményei, ha lehet még súlyosabb következményekkel jártak, mint a közvetlen következmények. Az eurózóna adósságválságának kezelésére létrehozott 750 milliárd eurós stabilitási, biztonsági alap és a megszorító intézkedések csak átmeneti gyógyírt jelentenek a pénzügyileg csőd közelébe került országoknak, ám hosszú távon nem oldja meg, sőt elmélyíti a térség problémáit. A közgazdászok között ezért egyre szélesebb körben erősödik az a konszenzus, hogy olyan új szabályokra, olyan módon működő új pénzügyi rendszerekre, azokon belül új intézményekre van szükség, amelyek korlátozzák azt a hanyagságot és felelőtlenséget, ami a pénzügyi válsághoz vezetett, és több trillió dolláros veszteségeket, állások tíz millióinak megszűnését okozta a világon. Ugyanakkor a pénzügyi válság hatására egyre többen vélik úgy, hogy a jelenlegi pénzügyi rendszerek kisebb, nagyobb toldozgatása, foltozgatása helyett olyan kapitalizmusra van szükség, amely erkölcsi szempontokat is figyelembe vesz, és ahol a profittermelés csak eszköz és nem a végcél. Az így gondolkodók közül ma talán az egyik leghíresebb a Nobel-békedíjas Muhammad Yunnusz bangladesi bankár több mint negyedszázada dolgozik azon, hogy miként lehetne hitelhez juttatni a legszegényebbeket, akikkel szóba sem állnak a piaci alapon működő bankok [28]. A szegényekre szabott mikrohiteleket nyújtó Grameen projektbe 1976-ban vágott bele Yunnusz, és sikere elismeréseként 2006-ban neki ítélték a Nobel-békedíjat. Yunusz szerint minél több olyan társadalmi vállalkozást kell létrehozni, amelynek nem a profitmaximalizálás, hanem a társadalmi és környezeti haszon maximalizálás a célja. Felhasznált irodalom [1] International Monetary Fund. World Economic and Financial Surveys. Global Financial Stability Report. Meeting New Challenges to Stability and Building a Safer System. April 2010. http://www.imf.org/external/pubs/ft/gfsr/2010/01/pdf/text.pdf [2] International Monetary Fund. World Economic and Financial Surveys. Global Financial Stability Report. Responding to the Financial Crisis and Measuring Systemic Risk. April 2009. http://www.imf.org/External/Pubs/FT/GFSR/2009/01/index.htm [3] The collapse of manufacturing. Economist com, Feb 19th 2009. http://www.economist.com/opinion/displaystory.cfm?story_id=13144864

[4]

[5]

[6]

[7]

[8] [9]

[10] [11]

[12]

[13] [14] [15] [16] [17]

[18]

[19] [20]

Evans-Pritchard, Ambrose. Thanks to the Bank it’s a crisis; in the eurozone it’s a total catastrophe. Telegraph.co.uk. 08 Mar 2009. http://www.telegraph.co.uk/finance/comment/ambroseevans_pritchard/4958395/Thanks Financial crisis to cost 20 mn jobs: UN. expressindiacom, Oct 21 2008. http://www.expressindia.com/latest-news/Financial-crisis-to-cost-20-mn-jobsN/376061/ Mortished, Carl. Global unemployment heads towards 50 million. The Times, January 29 2009. http://business.timesonline.co.uk/tol/business/industry_sectors/banking_and_finance/arti cle5607656.eceto-the-Bank-its-a-crisis-in-the-eurozone-its-a-total-catastrophe.html Faiola, Anthony. A Global Retreat As Economies Dry Up. Washington Post. March 5, 2009. http://www.washingtonpost.com/wpdyn/content/article/2009/03/04/AR2009030404221.html Gjelten, Tom. Economic Crisis Poses Threat To Global Stability. NPR. February 18, 2009· http://www.npr.org/templates/story/story.php?storyId=100781975 Tett, Gillian. Insigth: Volatility returns with vengeance. FTcom, October 27 2008. http://www.ft.com/cms/s/0/d6527f50-a442-11dd-8104000077b07658.html?nclick_check=1 Markets, Uncertain Times. The Economist, February 4, 2008 http://www.economist.com/displaystory.cfm?story_id=10635708 MacMahon, Peter: Market falls continue as Ł84bn is lost on Black Monday. The Scotsman. (Johnston Press Digital Publishing), 22 January 2008 http://business.scotsman.com/economics/84bn-lost-on-Black-Monday.3695586.jp Wilson, Greg It is a Black Monday as stock markets tank in every corner of the globe. Daliy News. (NYDailyNews.com), January 22nd 2008 http://www.nydailynews.com/money/2008/01/22/2008-0122_its_a_black_monday_as_stock_markets_tank.html Hale, David There is only one alternative to the dollar. Financial Times. January 5 2009 http://www.ft.com/cms/s/0/5b21dafc-db5a-11dd-be53-000077b07658.html. Seized: The 2008 landgrab for food and financial security. Grain. October 2008. http://www.grain.org/briefings/?id=212 Index. Nagybankokat vizsgál a New-York-i főügyész. 2010. május 14. http://index.hu/gazdasag/2010/05/14/nagybankokat_vizsgal_a_new_yorki_fougyesz BBC. Turner defends bank tax comments. BBC August 30, 2009. http://news.bbc.co.uk/2/hi/business/8229500.stm. John Dillon. An Idea Whose Time Has Come: Adopt a Financial Transactions Tax. Kairos Policy Briefing Paper No. 24. Kairos. May 2010. http://www.kairoscanada.org/en/ecojustice/newslist/news/archive/2010/04/browse/1/article/an-ideawhosetime-has-come-adopt-a-financial-transactions-tax/?tx_ttnews International Monetary Fund. A Fair and Substantial Contribution by the Financial Sector Interim Report for the G20. April 16, 2010. http://www.globalprintmonitor.com/en/gpmblogs/financial-crisis/21750-a-fair-andsubstantial-contribution-by-the-financial-sector-interimreport-for-the-g-20 BBC. IMF proposes two big new bank taxes to fund bail-outs. BBC April 21, 2010. http://news.bbc.co.uk/2/hi/business/8633455.stm Peter Thal Larsen. Low FAT diet. Reuters Breaking News. http://www.breakingviews.com/2010/04/21/fat%20tax.aspx?sg=nytimes.

[21] Tony Barber. EU leaders urge IMF to consider global Tobin tax. The Financial Times December 11, 2009. http://www.ft.com/cms/s/0/aa162054-e65e-11de-bcbe00144feab49a.html [22] Madhavi Acharya-Tom Yew. Banks relieved as G20 backs off on bank tax. Toronto Star June 27, 2010. http://www.thestar.com/business/bank/article/829540--banks-relieved-as-g20-backsoffon-bank-tax. [23] Tóth Gergely. Pénz- és tőkepiacok prudenciális szabályozásának változásai Magyarországon. PhD. Értekezés. Nyugat-Magyarországi Egyetem. Széchenyi István Gazdasági Folyamatok Elmélete és Gyakorlata Doktori iskola. Sopron, 2009. [24] Alesina, Alberto. Politics and Business Cycles in Industrial Democracies. Economic Policy 8. (Spring 1989), 58-98. [25] Grilli, Vittorio - Masciandaro, Donato – Tabellini, Political and Monetary Institutions and Public Finance Policies in the Industrial Countries. Economic Policy 13 (October 1991), 341-92. [26] Alesina, Alberto – Summers, Lawrence H. Central Bank Independence and Macroeconomic Performance: Some Comparative Evidence. Journal of Money, Credit and Banking, Vol. 25. No. 2. May 1993. pp. 151-162 http://links.jstor.org/sici?sici=00222879%28199305%2925%3A2%3C151%3ACBIAMP%3E2.0.CO%3B2-T [27] Mark Weisbrot: Central Bank Indenpendence: From Whom? The Guardian Unlimited on February 15, 2010. http://www.huffingtonpost.com/mark-weisbrot/central-bankindependence_b_466... [28] Darázs László. A jegybanki függetlenség. Szakdolgozat. Budapesti Gazdasági Főiskola, Budapest, 2009. [29] Origo. Interjú a Nobel-békedíjas Muhammad Yunusszal. 2010. július 8. http://origo.hu/uzletinegyed/hirek/20100707-interju-a-nobelbekedijasmuhammadyunusszal Direct internet links: [30] Wikipedia – Automotive industry crisis of 2008-2010: http://en.wikipedia.org/wiki/Automotive_industry_crisis_of_2008-2010 [31] Wikipedia – Bank tax: http://en.wikipedia.org/wiki/Bank_tax [32] Wikipedia – Central Bank: http://en.wikipedia.org/wiki/Central_bank [33] Wikipedia – Currency transaction tax: http://en.wikipedia.org/wiki/Currency_transaction_tax [34] Wikipedia – Financial crisis of 2007-2010: http://en.wikipedia.org/wiki/Financial_crisis_of_2007-2010 [35] Wikipedia – Financial transaction tax: http://en.wikipedia.org/wiki/Financial_transaction_tax [36] Wikipedia – James Tobin: http://en.wikipedia.org/wiki/James_Tobin [37] Wikipedia – Late 2000s recession: http://en.wikipedia.org/wiki/Late_2000s_recession#cite_note-Guardian-Landgrab-74 [38] Wikipedia – List of writedowns due to subprime crisis: http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_writedowns_due_to_subprime_crisis [39] Wikipedia – Subprime mortgage crisis: http://en.wikipedia.org/wiki/Subprime_mortgage_crisis [40] Wikipedia – Tobin tax: http://en.wikipedia.org/wiki/Tobin_tax