Pénzügyi modellek stabilitásvizsgálata Szakdolgozat
Írta: Árendás Ákos Tuzson Matematika BSc Alkalmazott matematikus szakirány
Témavezet®: Pröhle Tamás egyetemi tanársegéd Valószín¶ségelméleti és Statisztika Tanszék
Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar 2010
Köszönetnyilvánítás Ez úton szeretnék köszönetet mondani témavezet®mnek Pröhle Tamásnak, akinek a legvégs® tisztázásig terjed® rendszeres útmutatásai, tanácsai, értelmezést segít® példái segítették szakdolgozatom elkészülését.
Szeretnék
köszönetet mondani mindazoknak is akik segítettek kiküszöbölni a fogalmazásbeli összeférhetetlenségeket és a helyesírás ingoványos vizein is segítettek átevickélni.
Budapest, 2010. június 14.
Árendás Ákos Tuzson
Tartalomjegyzék
1. Bevezet®
3
2. Közgazdasági környezet
6
2.1.
Értékpapírok
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
7
2.2.
T®zsde . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
9
2.3.
Feltételes követelések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
11
2.4.
Befektetések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
12
3. Opciók
14
3.1.
Alaptulajdonságok
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
3.2.
Egyperiódusos opcióárazási modellek
. . . . . . . . . . . . . .
4. Binomiális modell
14 20
24
4.1.
Egyperiódusos binomiális modell
. . . . . . . . . . . . . . . .
24
4.2.
Több periódusos binomiális modellek . . . . . . . . . . . . . .
31
4.3.
Binomiális modell martingálokkal
40
. . . . . . . . . . . . . . . .
5. Konvergencia és stabilitás
51
5.1.
Binomiális modellek közelítése . . . . . . . . . . . . . . . . . .
52
5.2.
A CRR-t®l a Black-Scholes-ig
. . . . . . . . . . . . . . . . . .
53
5.3.
Trinomiális modellek
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
56
Irodalomjegyzék
60
1. fejezet
Bevezet®
Legyen
F1
egy búzatermel® farmer, aki már télen szeretné eladni a kilenc hó-
nap múlva megterm® búzáját (révén nem szereti a kockázatot), ezért elmegy a t®zsdére. Tegyük fel, hogy talál ott egy vev®t magának, egy molnárt (M1 ), aki úgy kalkulál, hogy nyárra éppen kiürül a raktára. Jó esetben megegyeznek,
T
id® bekövetkeztével a farmer szállít, a molnár zet, és az üzlet be
is fejez®dik. Azonban a való életben helyzet nem feltétlenül ennyire földhöz ragadt. A legtöbb esetben arról van szó, hogy a farmer nem is farmer és a molnár sem molnár, hanem t®zsdei spekulánsok, akik csak az említett pl.
gabona
árfolyamváltozásából ered® nyereségre játszanak. Az eladó az árak csökkenésében, a vev® pedig fordítva, az árak emelkedésében bízik. A farmer abban bízik, hogy lemennek az árak, mert akkor egy másik farmert®l (F2 ) olcsóbban tud ugyanannyi búzát venni a szállítási határid® a
T
T
teljesítési id®pontra, mint amennyi búzáról
ben szerepel. Tehát
F1 -nek
id®pontja el®tt, ugyanarra
M1 -gyel
kötött szerz®désé-
jelen pillanatban két szerz®dése van, egy eladási
és egy vételi, amelyek minden feltételükben megegyeznek csak az árukban nem. Ekkor az
F2 -vel kötött vételi szerz®dését (amely a búzaszállításra szóló 3
1. fejezet Bevezet®
követelés) átadja gondolta,
T
M1 -nek,
így kiszáll az üzletb®l (zárja a pozícióját). Ha jól
el®tt, hogy az árak csökkenni fognak, akkor nyereséggel száll ki
az üzletb®l. Azonban
M1
sem tétlenkedik, gondolván, hogy az árak majd emelkedni
fognak ® is köt egy szerz®dést, méghozzá egy eladási szerz®dést ugyanúgy szállítási határid®vel, ugyanannyi búzára, mint amennyir®l az szerz®dés szól, csak éppen magasabb áron, egy
M2
F1 -gyel
molnárral.
T
kötött
Ekkor ® is
olyan helyzetben van, hogy két szerz®dés van a kezében, egy eladási és egy vételi.
Így
M1
molnár is bezárta a pozícióját ebben az ügyletben, ha jól
kalkulált az áremelkedéssel, akkor nyereséggel. Ez a folyamat folytatódhat az új szerepl®kkel, akár a végtelenségig. Ez a kis történet egy tipikus példája a
t®zsdei spekulációs ügyleteknek.
A
határid®s t®zsdei ügyletek (akár valódi - amikor tényleg búzát adunk el, akár spekulációs) legfontosabb változatai az
opciók.
Az opciós ügyletek minden
t®zsdefajtánál megtalálhatók, és ezek esetében az egyik fél (az, hogy melyik, az függ az opció fajtájától) a határid®s ügylet lejártakor teljesíti-e az ügyletet, vagy eláll attól.
eszköz
hogy
Így a veszteség maximumát az op-
ció költsége korlátozza. Az opciós megállapodást köt®k egy vagy értékt®zsdei) termék/
eldöntheti, S
(lehet az áru-
(például egy részvény) kés®bbi árfolya-
mát tippelik meg, az elképzeléseiknek megfelel®en jogot vásárolnak, hogy egy meghatározott jöv®beli
S -t
(egy el®re rögzített
K
T
id®pontban eladhassák
S -t , vagy megvehessék
kötési áron).
A feltételes követelések (mint például az opciók, pontosabb deníció kés®bb) vizsgálatához szükséges apparátust a valószín¶ségszámítás biztosítja: az
(St ) kockázatos eszköz (pl.
részvény) árának alakulására vonatkozó tökéle-
tes informáltság hiányában bármely jöv®beli
(Ω, F, P )
T
id®pontban értékét valamely
valószín¶ségi mez®n értelmezett valószín¶ségi változóval lehet mo-
4
1. fejezet Bevezet®
dellezni (itt minden
St az eszköz értékét jelzi a t ∈ [0, T ] id®pontban).
(ST )
(vagy általánosabban
(St ))
Hasonlóképpen
függvényeként kifejezhet®
teles követelés nem-negatív valószín¶ségi változó
H
felté-
(Ω, F, P )-n.
Dolgozatomban bemutatom az európai típusú opciók méltányos árazására megalkotott
binomiális modellek
modell konvergenciáját.
CRR modellt, majd vizsgálom ezen
közül a
Ki fog derülni, hogy ez a folyamat konvergens és
határértéke a kés®bb bemutatásra kerül®
Black-Scholes formula.
Az opciókra vonatkozó árat több féle megközelítésben tárgyaljuk. Az els® megközelítésben a
fedezeti portfóliókon
alapuló közgazdasági környezetben
vezetjük le az opciók árára vonatkozó méltányos árat. Ekkor az említett sztochasztikus jelleg¶ folyamatot beleültetjük a közgazdasági fogalmak közé. A másik levezetésben a
martingálok játszanak nagy szerepet.
Ez a megközelítés
több szempont miatt is el®nyös. Az egyik, hogy a martingálok tulajdonsága miatt lineáris funkcionálokkal tudunk számolni, amik a múltra nézve mérhet®k. Természetesen régi információk alapján nem tudjuk a jöv®beli értéket. Azonban fontos, hogy a martingáloknak meg van az a tulajdonságuk, hogy a feltételes várható értéke az egymás utáni tagoknak konstans. Azzal, hogy a martingálok fogalomrendszerébe bele tudjuk ékelni a szóban forgó gazdasági problémát, azt is nyerjük, hogy az egyes állítások és tételek bizonyítása könyebbé válik. A martingálmértékkel megadott árazása az opcióknak alkalmas lesz arra, hogy vizsgáljuk a binomiális modell konvergenciáját. Az els® fejezet megírásához f®leg a [2], [3] és [4] forrásokból merítettem. A dolgozat második és harmadik fejezete f®leg az [1], [3] és [4] alapján készült. A jelölésrendszer a negyedik fejezetet kivéve az [1] könyvbeli jelölésekre épül. A negyedik fejezetben felhasználtam még [5] cikket. Az ábrákat f®leg a [4], [7], [1] alapján készítettem, kivéve a 4.2 ábrát.
5
2. fejezet
Közgazdasági környezet
Ebben a fejezetben alapvet® közgazdaságtani fogalmakat részletezünk, amelyek a szakdolgozat f® témájához, az opciók világához vezetnek el bennünket.
Azon keretekre összpontosítunk, amelyek között pillanatnyilag is
kereskednek az opciókkal, illetve segítik a szemléletalkotást, b®vebb kifejtés található [2], [3] és [4] könyvekben. Az
értékpapírok
alapvet® fontosságúak a közgazdasági fogalomalkotás-
ban, hiszen az ezekkel való kereskedelem az, ami a legtöbb számolásra okot ad (árazás, várható hozam stb.).
Az értékpapírokkal általában a
t®zsdén
kereskednek, azonban itt csak a legfontosabb tulajdonságait említjük ezen kereskedési helyszínnek.
Szót ejtünk még a
feltételes követelésekr®l,
hiszen
mint ahogy látni fogjuk az opciók is ilyen jelleg¶ értékpapírok. Mivel nagy részben a befektet®k igényei indukálják a különböz® értékpapírok, piacok létrejöttét, ezért fontos nagy vonalakban áttekinteni az alapvet® befektetési környezetet a
befektetések folyamatát.
6
2.1 Értékpapírok
2.1.
2. fejezet Közgazdasági környezet
Értékpapírok
Az értékpapírok az elmúlt évszázadban rengeteg változáson mentek keresztül és folyamatosan növeked® mértékben kereskedtek velük. Számtalan új formája jött létre, hatalmas vagyonok létrejöttét segítették el®. Az értékpapírok a
pénzb®l fejl®dtek ki,
és annak helyettesítésére szolgál-
nak, keletkezésük hátterében a hitelügylet áll, e révén vagyonhoz kapcsolódó jogokat testesítenek meg. Az értékpapírokat az áruforgalom, a kereskedelem szükségletei hívták életre, kés®bb a vagyongyarapodás eszközeiként jelennek meg, els®ként a vállalkozók és az állam hozták létre. A következ®kben az értékpapírok nagyon rövid történelmét tekintjük át, a teljesség igénye nélkül. Az
els®, mai értelemben vett értékpapírok
valószín¶síthet®en a fejlett ke-
reskedelemmel rendelkez® (észak-)itálilai városokban fejl®dtek ki már a XIIXIII. században. Ennek emlékét ®rzi a lombardhitel kifejezés, amely kézizáloggal (valós, dologi átadást jelent, ez rendszerint a keresked® áruja volt) és értékpapírral fedezett hitelt jelentett.
Ez volt a kés®bb igen elterjedtté
vált áruváltó (kereskedelmi váltó) ®se. Hátterében az állt, hogy az árucsere technikai problémái ne akadályozzák az áruforgalom b®vülését (pl. városok közötti valutakülönbségek, sokféle forgalomban lév® pénz, tilalmak, hiányos jogrend stb.).
Ilyen technikai problémát jelentettek még a rablók is, akik
ellen a keresked®k úgy próbáltak meg védekezni, hogy a városokban a pénzváltóknak (nemesfém-)pénzt adtak, ® err®l az összegr®l elismervényt kapott, ami egy másik városban jogot biztosított neki egy másik pénzváltónál a papír beváltására (ilyen szempontból a pénzváltók a mai bankok el®deinek tekinthet®k). A kés®bbiek során, a XVII-XVIII. században, ahogyan fejl®dtek a vállalkozások, a t®kéhez jutás lehet®ségei tovább b®vültek.
7
Ez id®kben jelentek
2.1 Értékpapírok
2. fejezet Közgazdasági környezet
meg valószín¶síthet®en a
jelzálogok, melyek a hitelez®knek biztosítékul szol-
gáltak arra az esetre, ha az adós nem zetett a megállapodás szerint. Erre az id®szakra tehet®k az els®
részvények megjelenései is.
A már bankárként funk-
cionáló pénzváltók, illetve más vagyonos emberek a felmerül® problémákra egy új megoldást találtak ki, a jól men® vállalkozásoknak úgy adtak pénzt, hogy a vállalkozásokból részesedést kértek. Mai jelentése is hasonló, minden részvény felhatalmazza birtokosát arra, hogy a vállalatirányítás kérdéseiben szavazhasson, illetve, hogy osztozon a tulajdonjogból fakadó pénzügyi el®nyökön (osztalék). Végezetül az értékpapír születése vonatkozásában a XVII-XIX. század háborúskodó uralkodói hatalmas szerephez jutottak, ugyanis a háborúhoz Montecuccoli közismert megfogalmazása szerint három dolog szükséges: pénz, pénz, pénz.
A gond azonban abban áll, hogy az adók által besze-
dett állami vagyon véges. Megoldásképp az állam értékpapírt, ún.
kötvényt
bocstátott ki. Ezeket a bankokban, illetve a t®zsdén lehetett megvásárolni. A következ® történet méginkább segíti a helyes szemlélet kialakítását az értékpapírokkal kapcsolatban és mutatja azok valós erejét.
A legen-
dás Rothschild-vagyont a Napoleon felett gy®zelmet arató brit birodalom nagy vállalkozása, a waterlooi csata alapozta meg. Nathan Rothschild nagyon jó információs kapcsolatai miatt nyolc órával hamarabb tudta meg a gy®zelem hírét, mint az angol t®zsde és az állami értékpapírt nem venni, hanem mintha az angolok vereséget szenvedtek volna eladni kezdte. Mivel megbecsült bankár hírében állt, ezért mindenki elkezdte szintén eladni értékpapírjait, és a bankár megbízottai nagyon alacsony áron fel tudták vásárolni azokat, így mire a valós hír, miszerint az angolok gy®zedelmeskedtek, megérkezett a t®zsdére, addigra az államkötvények többsége már a bankár tulajdonában voltak, ami a hirtelen bekövetkezett árfolyam-emelkedés miatt
8
2.2 T®zsde
2. fejezet Közgazdasági környezet
hatalmas nyereséget biztosított neki. Az évszázadok során nagyon sok fajta értékpapír alakult ki igazodva a piac igényeihez, azonban lényegi tartalmuk nem változott, az értékpapír kifejezetten vagyonnal kapcsolatos jogot testesít meg, fogalmilag pedig forgalomképes okiratként, vagy számlán megjelen® összegként jelenhet meg. Kibocsátói az államkincstár a bankrendszeren keresztül, illetve a vállalkozói szféra a t®zsdén keresztül. Az értékpapírok és a pénzintézetek a befektet®i igényekre való reagálásként jöttek létre, ugyanekkor a piacok is fejl®dnek, hogy kielégítsék az igényeket. Manapság négyféle piacot küldönböztetünk meg. A
közvetít® nélküli
piac lényegében, amikor feladunk egy hirdetést a saját eszközünk (pl. tógép) eladására.
Ügynöki piacok
számí-
például az els®dleges piacok, ahol az új ér-
tékpapírkibocsátások kerülnek a nyilvánosság elé. A
keresked®i piacon, amit
másodlagos piacnak is nevezünk, a már kibocsájtott értékpapírokkal folyik a kereskedés. Legjobb példája a t®zsdén kívüli (OTC) piac. A legösszetettebb piac az
aukciós piac.
Ezek tulajdonképpen azok a piacok, amikben a keres-
kedés a t®zsdén zajlik. A közvetít® nélküli piacok kivételével mindegyiken árusítanak értékpapírokat.
2.2.
T®zsde
A t®zsde kifejezés kereskedési helyszínt jelent, ahol bármivel lehet üzletelni, ezek alapján megkülönböztetünk például áru-, értékpapír-, valuta-, nemesfém- stb. t®zsdéket. A t®zsde egy koncentrált piac, nagy mennyiség¶ kereslet és kínálat egymásra találásának színhelye. F®leg az értékpapírt®zsdei folyamatokkal fogunk foglalkozni. A t®zsdei ügyletek és m¶veletek célja kett®s, hosszabb lejáratú t®kebefek-
9
2.2 T®zsde
2. fejezet Közgazdasági környezet
tetés illetve spekulációs nyereség elérése. E célok elérése érdekében a t®zsdén sokféle ügylettípus alakult ki, s®t a gazdaság igényei manapság is alakítanak ki új formájú ügyleteket. Ezeket az ügyleteket különböz®képpen csoportosíthatjuk, például az esedékesség szerint történik: vannak
azonnali és határid®s ügyletek.
Az azonnali
ügylet esetében a zetés és a szállítás a szerz®déskötéskor azonnal esedékessé válik. A határid®s ügyletkor a teljesítés egy kés®bbi x id®pontban történik, viszont ellenértékét a vev®nek a mostani, a szerz®déskötés napján jegyzett árfolyamon kell kiegyenlítenie.
A határid®s ügylet azonban lehet spekulá-
ciós ügylet is azon felül, hogy jelenthet valódi ügyletet is, mint az azonnali ügylet (pl. megállapodás alapján fél év múlva valóban elhozom a korábban megvásárolt tíz tonna gabonát). Érdemes szót ejteni a indexr®l.
t®zsdei indexr®l
vagy pontosabban a részvénypiaci
Ez a szám összevontan fejezi ki az adott piacon, t®zsdén végbe-
men® folyamatokat, a piac teljesítményét méri. Az els® ilyen index a Dow Jones Industrial Average (DJIA), amit 1896 óta számítanak és a New York-i értékpapírt®zsde, a New York Stock Exchange indexe. Eredetileg úgy számolták, hogy vették a 20 leger®sebb, legbiztosabb befektetést jelent® vállalat részvényeinek az árfolyamát és ebb®l átlagot számoltak. Manapság ez a szám 30-ra emelkedett és az átlagolási technikát is módosították valamelyest. Híresek még a Nikkei Average of Tokyo és a Financial Times Index of London indexek is. Magyarországon a legrégibb a BUX (1995 január 1-t®l) index, de számos más index is jelen van a Budapesti Értékt®zsdén. A részvények árának meghatározását nem tárgyaljuk, de sok folyamat egymásra hatásaként alakulnak ki.
10
2.3 Feltételes követelések
2.3. A
2. fejezet Közgazdasági környezet
Feltételes követelések
feltételes követelés, derivatíva vagy származtatott értékpapír
(vagy ügy-
let) olyan eszköz, amely értékét egy vagy több alaptermék (áruk, kötvények, részvények vagy részvényindexek) értéke határozza meg. Az ilyen követelések helyes árára vonatkozó döntéseket az alaptermék árának viselkedését®l teszik függ®vé, és a származtatott termékek elmélete els®dlegesen ezekkel a kapcsolatokkal foglalkozik, nem pedig az alaptermék árát meghatározó közgazdasági folyamatokkal. Tehát a származtatott ügylet olyan pénzügyi megállapodás két fél között, amelynek jövedelme egy el®re rögzített dolog teljesítményén alapul, vagyis abból származik. A derivatívák tárgya lehet valuták, t®zsdei árucikkek, vállalati és államkötvények, lakásjelzálog-kötvények, részvények és más pénzügyi termékek árfolyama, illetve kamatlába, valamint ezek tetsz®leges kombinációja. Azonban az ilyen jelleg¶ szerz®déseket lehetetlen teljes kör¶en kategorizálni, mivel a pénzügyi innovációk olyan mértékben fejl®dnek, hogy azok nyomonkövetése is lehetetlen. Ezért itt a legismertebb származtatott ügyletek kerülnek felsorolásra.
Határid®s ügyletek:
Futures szerz®dések: t®zsdei határid®s ügylet; For-
ward: t®zsdén kívüli határid®s ügylet (OTC); Hedges
Opció:
Vételi (call), Eladási (put); más kategorizálás szerint: amerikai, eu-
rópai, ázsiai opciók
Opciószer¶ értékpapírok:
Visszahívható kötvények; Átváltható értékpa-
pírok; Opciós utalvány (warrant)
Csereügyletek (swap):
Kamatcsere; Devizacsere
Az imént felsorolt származtatott ügyletek mind értékpapírok.
11
2.4 Befektetések
2.4.
2. fejezet Közgazdasági környezet
Befektetések
Mit is jelent az értékpapírokba való befektetés? A befektetés folyamatát két részre oszthatjuk: az
értékpapír-elemzésre,
amikor azt vizsgáljuk, hogy
az értékpapír piaci ára megfelel®-e, vagyis a tévesen árazott értékpapírokat keressük; illetve a
portfóliókezelésre
(portfólió:
a befektet® által birtokolt
befektetési eszközök összességét jelenti, szó szerinti jelentése: tárca), amely folyamatban az értékpapírokat a befektet® igényeinek megfelel®en kombináljuk portfólióvá, gyeljük a portfóliót és értékeljük a teljesítményét. A befektet®k több fajta stratégia közül választhatnak. Dönthet úgy, hogy minden pénzét bankbetétben tartja.
Ennek a megoldásnak számos el®nye
van, biztonságos, nem igényel túl sok szakértelmet és er®feszítést a befektet® részér®l. Azonban, ha úgy dönt, hogy vállal némi kockázatot, akkor felmerül a magasabb hozam lehet®sége. Ekkor a befektet® kockázat-hozam stratégiát választ, mely egy portfólió kialakítását jelenti. A portfóliókiválasztás a modern portfólióelmélethez tartozik, amely a hatékony diverzikáció fogalma köré épül, amely azt az alapelvet hordozza magában, hogy minden kockázatelutasító befektet® (aki magasabb hozamot vár el azért, hogy nagyobb kockázatot vállal) jobban jár, ha úgy alakítja portfólióját, hogy a várható hozam további kockázat vállalása nélkül is n®jön. A pénzügyi piacok jellemz®je, hogy az értékpapírok árfolyamai gyakran szoros kapcsolatban vannak egymással.
Ezek alapján beszélhetünk
piaci
egyensúlyról, a legismertebb egyensúlyi árazási összefüggések a következ®k:
Értékpapírpiaci egyenes (várható hozam-béta) Put-call paritás Black-Scholes opcióárazási modell Spot-határid®s paritás Nemzetközi-kamatláb paritás 12
2.4 Befektetések
2. fejezet Közgazdasági környezet
Az a befektet®, aki felfedezi az összefüggés megsértését nagy protra tehet szert minimális, vagy nulla kockázat mellett. A származtatott ügyletek (pl.
opciók és határid®s ügyletek) piacának
létrejöttével rengeteg új befektetési stratégia vált megvalósíthatóvá.
A be-
fektetéseknél a felfedezés és a gyakorlati alkalmazás között nagyon rövid id® telik el. A Black-Scholes opcióárazási formulát 1973-ban fejlesztették ki és néhány év múlva már alkalmazták a gyakorlatban, a Chicago Board Option Exchange-en, ami a világ els® opciós t®zsdéje volt. A származtatott ügyletek a befektetési környezet (amely a három f® befektetési szektornak lakossági, üzleti és kormányzati az együttese) szerves részévé váltak. Els®dleges felhasználási területük a kockázatlefedés, ugyanakkor a származtatott ügyletekkel er®sen spekulatív pozíciókat is fel lehet venni. Egy fontos fogalomcsoport épül az egy megfogalmazása: kodásmód a t®zsdén.
arbitrázs
fogalma köré. Az arbitrázs
árfolyamkülönbségek kihasználására számító gondolNyerészkedést jelent, az arbitrazs®rök azok, akik
megvesznek egy eszközt egy bizonyos áron, majd azt vagy a megfelel®jét ugyanakkor el is adják egy magasabb áron. tesznek szert.
Ezzel kockázatmentes protra
Nagyon fontos a bemutatásra kerül® elméletekben az a fel-
tevés, miszerint a piacok
arbitrázs-mentesek.
Ez azonban nem azt jelenti,
hogy nincsenek olyanok, akik ne próbálnának meg kockázatmentesen protot realizálni számlájukon az adott piacon, hanem azt, hogy olyan piacokat tekintünk, ahol az arbitrazs®rök sem tudnak ilyen jelleg¶ jövedelemhez jutni. Dolgozatomban ezen gondolatmenetre alapozva mutatok be egy nagyon fontos opcióárazási modellt, a binomiális modellt, melyet általánosan, és egy bizonyos speciális esetben (Cox-Ross-Rubinstein modell) is tágyalok ([1] és [6] alapján).
13
3. fejezet
Opciók
A korábbiakban már többször említettük az opciókat. megvizsgáljuk az opciók
Ebben a fejezetben
alaptulajdonságait és megvizsgáljuk, hogy miben rej-
lik az opcióárazás problémája, illetve, hogy lehet-e és ha igen, akkor hogyan
racionális árat
felállítani egy opciónak.
1973-ban Chicagóban nyílt meg a világ els® opciós t®zsdéje és ugyanebben az évben jelent meg Black és Scholes forradalmi jelent®ség¶ cikke a preferenciáktól független opcióárazásról, melyet Merton továbbfejlesztve használható modellt adott a kereskedelemben részt vev® opciók racionális piaci árazására. A pénzügyi származtatott termékek piaca felé irányuló kutatások megn®ttek és még manapság is számos újító eredményt publikálnak.
3.1. Az
Alaptulajdonságok
opciós ügylet
(röviden:
opció) olyan szerz®dés, amely az egyik fél-
nek vételi/eladási jogot/kötelezettséget biztosít valamely mögöttes termékre (például deviza, értékpapír) vonatkozóan. Az opció vásárlója jogot kap, az eladója (kiírója) kötelezettséget a keletkezett megállapodás értelmében.
14
3.1 Alaptulajdonságok
3. fejezet Opciók
Put és Call opciók A részvényre szóló opció jogot biztosít tulajdonosának (de nem kötelezi) arra, hogy adott számú közkézen forgó részvénnyel, valamely jöv®beli pontban (lejárati dátum) rögzített árfolyamon kereskedjen. A vételi opció részvények vételére, a
put,
T
id®-
call, magyarul
magyarul eladási opció részvények
eladására biztosít jogot egy el®re rögzített
K
kötési árfolyamon.
Az opció
európai, ha csak a lejárat napján lehet lehívni (beváltani - élni az általa nyújtott jogunkkal),
amerikai
típusú, ha a tulajdonos a lejárat napjáig bármikor
élhet kereskedési jogával. Ezeken kívül az opcióknak is rengeteg fajtája terjedt el (például ázsiai, egzotikus opciók). Egy opciós ügyletben két fél vesz részt. Az egyik az opció kiírója, a másik, aki megveszi az opciót. Vizsgáljuk meg a felek szándékait a különböz® opciók esetében. Vegyük el®ször a call opciót. Ha valakinek van egy részvénye és azt el akarja adni, akkor kiírhat rá egy call opciót (tehát a vételi jog nem a kiíróra vonatkozik). A másik fél pedig megveheti ezt az opciót, így jogot vásárol arra, hogy a jöv®beli
T
id®pontban megvehesse az opció kiírójától a
szóban forgó részvényt (más kifejezéssel élve lehívhatja az opciót). A put opció esetében hasonló a helyzet, csak ott az opció kiírójának a szándéka a vétel. Kiír egy eladási opciót egy részvényre (ami tehát nem az ® tulajdona a
0
pillanatban) és várja, hogy ezt valaki megvegye. Ebben a szerz®désben
a másik fél a put oció vételével jogot vásárolt magának arra az esetre, hogy
T -ben
eladhatja az opció kiírójának a részvényét.
15
3.1 Alaptulajdonságok
3. fejezet Opciók
Kizetési függvények Vizsgáljuk meg, hogy mikor éri meg az opció tulajdonosának élni az opció adta jogával.
Ezeket olyan tekintetben vizsgáljuk, hogy mekkora az adott
opció esetében a különböz® pozíciókban lév® felek haszna, illetve vesztesége. Vezessük be a következ® jelöléseket:
S : ez K : az
jelöli a szóban forgó pénzügyi eszközt eszköz ára, lehívási árfolyam - kötési ár
(ennyi pénzért tudjuk megvenni, ezt a
T : az St : a
0
id®pontban rögzítjük)
eszköz szállítási id®pontja, a lejárat napja
részvény árfolyama a
t
id®pontban
A call opció esetében nyilván akkor fog élni jogával a lehívó, ha a részvény ár
T -ben,
magasabb, mint
K,
ellenkez® esetben nem hívja le az opciót. Ez
alapján megrajzolhatjuk az európai call opció vev®jének nyereség függvényét, amit a 3.1a ábra mutat.
Ennek megfelel®en az opció kiírója ugyanekkora
veszteséget könyvelhet el, amit a 3.1b ábrán láthatunk.
(a) Vev® (lehívó) szemszögéb®l
(b) Eladó (kiíró) szemszögéb®l
3.1. ábra. Európai call opció kizetési függvényei Megj. Fekete szín¶ függvény: ha nincs belépési díj; Kék szín¶ függvény: ha van belépési díj:
16
C0
3.1 Alaptulajdonságok
3. fejezet Opciók
A put opciónál ugyanez a gondolatmenet, a vev® akkor él az opció adta lehet®ségével, ha
T -ben
az
St
részvényár alacsonyabb, mint a
K
kötési ár
(mert ekkor el tudja adni az opció kiírójának a részvényét magasabb áron, mint amennyit az ér).
Ekkor a nyereségét a 3.2a ábra mutatja és ennek
megfelel®en ekkor az opció kiírója ugyanekkora veszteséget szenved (3.2b).
(a) Vev® (lehívó) szemszögéb®l
(b) Eladó (kiíró) szemszögéb®l
3.2. ábra. Európai put opció kizetési függvényei Megj. Fekete szín¶ függvény: ha nincs belépési díj; Kék szín¶ függvény: ha van belépési díj:
P0
Az opcióárazás problémája Az opcióárazás problémája abból áll, hogy meghatározzuk mekkora értéket rendeljünk az opcióhoz egy adott pillanatban (pl.
t = 0-ban).
Az
nyilvánvaló, hogy a vev® kockázatmentes protra tehet szert (ha nincs ináció), ha nem zet belépési díjat azért a lehet®ségért, hogy a lejárat napján az opciót kedvez®en lehívhassa, tehát a kiírónak érdemes egy bizonyos árat kérni a
0
id®pillanatban az opció megvételéért.
Ha ez az ár túl magas, és
a részvényárfolyam nagy valószín¶séggel közel marad a kötési árfolyamhoz, akkor egyetlen értelmes piaci résztvev® sem venné meg az opciót ezért az árért. Legyen ez
C0
a call opció-, és
P0
17
a put opció árának esetében. Ekkor
3.1 Alaptulajdonságok
3. fejezet Opciók
a kizetési függvények az 3.1, 3.2 ábrákon látható módon módosulnak (kék szín¶ függvények). A következ®kben az opció árának meghatározásával fogunk foglalkozni. Lényegében az opció árát úgy határozzuk meg, hogy megbecsüljük azt az összeget, amely racionálisan mindkét félnek kedvez®. Ezt az árat nevezzük
méltányos árnak.
A bevezet®ben említett fedezeti portfóliókon való opcióára-
zási megközelítést vizsgáljuk a következ®kben. Tehát a méltányos ár jellemzésének azt a módját nézzük, amikor azon portfólió árát adjuk meg, amely pontosan ugyanazt a jövedelmet adja hívjuk
fedezeti portfóliónak.
t
id®pillanatban, mint az opció és ezt
Általánosságban a vev® és az eladó opciójának
ára nem fog megegyezni, az egyezés csak a teljes piaci modellekre jellemz®. Olyan esetet vizsgálunk a következ®kben, amikor ez teljesül, tehát lehet az opció méltányos árára hivatkozni.
Ez a feltevés a kés®bbiekben pontosan
indokolva lesz.
Put-call paritás A következ® feltevés lehet®vé teszi számunkra, hogy csak a call opciókkal foglalkozzunk, az ezekre született tételekb®l egyértelm¶en következnek a put opcióval kapcsolatos problémák megoldásai.
Ehhez azonban fel kell
tenni egy fontos tényez®t, mely biztosítja a piaci egyensúlyt.
Ez pedig az
arbitrázs mentesség feltételezése, ami lényegében annyit takar, hogy olyan piacot képzelünk el, ahol az arbitrazs®rök nem tesznek szert kockázatmentes protra. Legyen
T
a lehetséges kereskedési id®pontok halmaza.
esetben vagy a
T = [0, T ]
T = {0, 1, 2, . . . , T }
intervalluma. Legyen
Ct
Ez a legtöbb
véges halmaz, vagy a számegyenes egy illetve
18
Pt
az
St
részvényre szóló európai
3.1 Alaptulajdonságok
3. fejezet Opciók
call illetve put opció értéke a kockázatmentes kamatláb
0,
t∈T
id®pontban. Tegyük fel eleinte, hogy a
azaz a pénz értéke mindvégig konstans. Ve-
zessük be a következ® jelölést:
x + x = 0
ha
x>0
ha
x≤0
Ezzel a jelöléssel az európai call opció kizetése: opcióé pedig:
(St − K)+ ,
a megfelel® put
(K − St )+ .
A deníciókból egyértelm¶en látszik (esetszétválasztással), hogy a
T
lejárati
id®kor:
CT − PT = (ST − K)+ − (K − ST )+ = ST − K Ahhoz, hogy ne keletkezzen arbitrázs, a call és put áraknak az egész
T-n
ki
kell elégíteniük ezt az összefüggést, azaz igaz a következ® összefüggés:
3.1. Tétel (Put-Call paritás). ∀t ∈ T − re
C t − Pt = S t − K
ahol: Ct a call opció -, Pt a put opció -, St a részvény t-beli ára, K pedig a kötési árfolyam.
Bizonyítás.
Azt mutatjuk meg, hogy ha ez nem lenne igaz, akkor a piacon
lehetséges lenne arbitrázs tevékenységre. Ha egy egy részvényt
St
értékben, egy put opciót
járatra, illetve egy eladunk egy call opciót és ugyanarra a
T
lejáratra. Ekkor a
vizsgálva kapjuk, hogy a
T −t
T
Mivel az
értékben
Ct -ért,
id®pontban veszünk
K
kötési áron
ugyanazon
K
T
le-
kötési áron
lejárati id®ben a különböz® eseteket
PT + ST − CT = K
id®szakot illet®en.
Pt
t∈T
r
19
kockázatmentes prothoz jutunk
kockázatmentes kamatláb az egész
3.2 Egyperiódusos opcióárazási modellek
id®intervallumon
0,
ezért minden
t
3. fejezet Opciók
id®pontra igaz az érvelés. Tehát, ha nem
állna fent a tétel, akkor lehet®ség lenne arbitrázsra, aminek nem létezését feltételeztük.
Feltettük, hogy az id®szakban a kockázatmentes kamatláb
r = 0.
A kö-
vetkez® állítás a put-call paritás egy természetes általánosítása, amikor ez az érték
r > 0.
3.2. Tétel. Legyen T = {0, 1, 2, . . . , T } ahol T ∈ N és tegyük fel, hogy az id®szakban érvényes kockázatmentes kamatláb r > 0, tehát az eszköz (a részvény) értéke β = (1+r)−1 diszkonttényez®vel diszkontálódik. Ekkor a put-call paritás a következ® bármely t ∈ T-re: Ct − Pt = St − β T −t K
3.2.
Egyperiódusos opcióárazási modellek
Vegyünk el®ször olyan piacokat, amelyek csak egyetlen kereskedési periódussal rendelkeznek, tehát a
H
T = {0, T }.
A bevezet®ben már említettük, hogy
feltételes követelés nem-negatív valószín¶ségi változó
(Ω, F, P )-n ((St )
függvényeként fejezhet® ki, ami szintén valószín¶ségi változó). A valószín¶ségi mez® lényegében a piac lehetséges állapotait írja le,
σ -algebra
az
Ω
hatványhalmaza és a
P
Ω
az eseménytér,
nemnegatív valószín¶ségi mérték
F
F-
en, ami tulajdonképpen azt fejezi ki, hogy a befektet®k milyen valószín¶nek tartják az egyes események bekövetkeztét. Az opcióárak valószín¶ségelméleti felfogása lehet®vé teszi számunkra, hogy más oldalról próbáljuk megtalálni az opció
H0
méltányos árát: mivel nem tudjuk el®re, hogy mi lesz az
téke, ezért célra vezet®
H -t E(βH)-val 20
becsülni, ahol
β
(ST ) ér-
egy diszkonttényez®
3.2 Egyperiódusos opcióárazási modellek
(lényegében, mivel
r
3. fejezet Opciók
függvénye, ami a pénz inációját fejezi ki, ezért ennek
a jelentése is hasonló), tehát
H -t
az átlagos diszkontált értékével becsüljük.
Ezt az átlagoló technikát évszázadok óta ismerik, és a biztosításmatematikai elméletben ekvivalencia elvnek nevezik. Ott azt az alapelvet tükrözi, hogy a jöv®beli bizonytalan bevételek diszkontált értékének meg kell egyeznie a jelenlegi kiadásokkal. Kérdés, hogy hogyan határozzuk meg a látszólag
P -t
P
valószín¶ségi mértéket. Mivel
az egyes befektet®k preferenciájától tettük függ®vé, ezért azt
gondolnánk el®ször, hogy a valószín¶ségi mérték függ a befektet® kockázati preferenciáitól (mennyire kockázatelutasító). Azonban vannak olyan esetek, amikor meg lehet adni az opció
preferencia független árát.
A Black és Scholes
munkája által (1973) kidolgozott matematikai modellb®l olyan elmélet született, melyben
P -nek
létezik természetes választása és ez egy olyan mérték,
amely szerint a (diszkontált) ár-folyamat martingál. Mint ahogy azt már említettük, egy opció árazásánál az opció méltányos árát keressük és fedezeti portfóliókon keresztül határozzuk azt meg. Vezessünk be néhány jelölést és elnevezést (már többet említettünk, de összefoglaljuk ®ket):
• β:
diszkonttényez®
• r:
kockázatmentes kamatláb (inátor)
• T = {0, T }:
kereskedési id®pontok halmaza (általánosan lehet
{0, 1, 2, . . . , T } • St : S
de akár
részvény ára a
• ∆S = ST − S0
T = [0, T ]
T =
zárt folytonos intervallum is).
t ∈ T = {0, T }-ben,
valószín¶ségi változó
(itt feltettük, hogy egyperiódusos a kereskedés, azonban
lehet általánosabban is értlemezni:
∆S = ST − ST −1
egymást követ® kereskedési id®pontok).
21
ahol
T
és
T −1
3.2 Egyperiódusos opcióárazási modellek
• Ht :
3. fejezet Opciók
egy feltételes követelés - opció ára a
t ∈ T = {0, T }-ben,
valószí-
n¶ségi változó
• (θ0 , θ1 ):
egy portfólió, amely csak készpénzb®l (ennek értéke:
részvényekb®l áll (ennek darabszáma
θ1 ).
Az opció kiírója a
θ0 )
és
(θ0 , θ1 )
portfóliót arra használja, hogy tökéletesen biztosítsa, vagy fedezze magát az opcióval járó összes kockázat ellen. Ennek a helyes megválasztása a
fedezeti stratégia.
• Vt = θ0 +θ1 St :
a portfólió értéke
t ∈ T = {0, T }-ben (a portfólió értéké-
ben bekövetkez® változások egyedül a részvény értékében bekövetkez® változásból adódnak, ha feltesszük, hogy a diszkontráta
• X = βX :
itt
X
egy valószín¶ségi változó, tehát
X
0, azaz β ≡ 0).
jelöli
X
diszkontált
értékét.
Ha
St csak két értéket vehet fel T
id®pontban, akkor igen egyszer¶en talál-
hatunk fedezeti portfóliót. Azonban általánosan három vagy több lehetséges részvényérték mellett sem lehetséges fedezeti portfóliót találni. A fedezeti portfóliókon alapuló megközelítését vizsgáljuk most az opciók árazásának.
Tegyük fel, hogy a részvényár a
0
id®pontban
ami ismert, a kereskedési id®szak végén pedig az fel tudjuk írni diszkontált értékben is: szín¶ségi mérték ismert. Ekkor
H(ω)
S 1 = βS1 .
S1
S0 -at
veszi fel,
értéket. Ezt az értéket
Tegyük fel, hogy a
összeg kizetését (ami az
1
P
való-
id®pontra
vonatkozó kötelezettségünk) szeretnénk fedezni. Legyen most a fenti deníciók értelmében:
η0 := θ0
és
θ := θ1 .
olyan portfóliót szeretnénk amelyre:
Ezekkel a jelölésekkel
V0 = η0 + θS0
és
V 1 = H.
Ha van lehet®ségünk a kereskedési id®pontokban küls® forrás bevonására (azaz például el tudunk helyezni valamennyi pénzt a számlán), akkor a
(θ, η)
fedezeti stratégia teljesen meghatározott, hiszen ilyen esetben csak annyi a
22
3.2 Egyperiódusos opcióárazási modellek
dolgunk, ha mindenképpen
0-ra
akarjuk csökkenteni a kockázatot melyet a
rizikós befektetés ad, hogy elhelyezünk a portfólió értéke: és
V0
3. fejezet Opciók
η0
helyett
η1 = H − θS1
V1 = θS1 + η1 = θS1 + H − θS1 = H .
értéket, így
Így valóban csak
θ
konstansokat kell megválasztanunk.
Az általános modellekben azonban nem lesz minden
H
feltételes követelés
el®állítható (elérhet®) valamilyen kockázatkiküszöböl® fedezeti stratégiával (nem mindig fog teljesülni az egyenl®ség). modellt
teljesnek
nevezzük.
23
Ahol erre van lehet®ség, ott a
4. fejezet
Binomiális modell
A következ®kben bemutatásra kerül az egyik legfontosabb opcióárazási modell, a binomiális-modell. Összefoglalóan olyan modellekr®l lesz szó, ahol a valószín¶ségek bináris fából származnak.
4.1.
Egyperiódusos binomiális modell
Tegyük fel, hogy
η0 = η1 = η ,
tehát az induló perióduson kívül nincs
lehet®ség további küls® források igénybevételére.
Tehát a portfólió kezdeti
értéke:
V0 = η + θS0 (itt
θ
a részvények darabszáma), amib®l az els® id®pontra:
V1 = η + θS1 = V0 + θ∆S lesz. Egy teljes modellhez jutunk, ha nak tekintjük, azaz
S1
∆S = ST − S0 -t
olyan valószín¶ségi változó az
24
binomiális (bináris) fá-
(Ω, F, P )
valószín¶ségi
4.1 Egyperiódusos binomiális modell
4. fejezet Binomiális modell
mez®n, melyre:
(1 + b)S p valószín¶séggel 0 S1 = (1 + a)S 1 − p valószín¶séggel 0 ahol,
a, b ∈ R,
r > b,
(ha
melyekre:
a < r < b,
(4.1)
hogy az arbitrázs-lehet®séget elkerüljük
akkor az azt jelentené, hogy a pénz jobban inálódik, mint a
részvény árfolyama, így egy ügyes portfólió összeállítással kockázatmentesen prothoz jutnánk), és
0 < p < 1.
Mivel a modell amit vizsgálunk teljes (tehát minden származtatott ügylet el®állítható (elérhet®) valamilyen kockázatot kiküszöböl® fedezeti stratégiával), ezért bármely melyekre:
H
feltételes követelés esetén található olyan
P (H = V0 + θ∆S) = 1,
θ
és
V0 ,
azaz mindig találunk olyan diszkontált
portfóliót, ami a származtatott ügylet diszkontált értékét adja meg az els® kereskedési id®pontban. Az opció árának meghatározását így visszavezettük a fedezeti portfólió árának a meghatározására, így meg kell határoznunk
θ
és
V0
értékét.
Eh-
hez vezessük be e következ® jelöléseket (fedezeti portfólió létezése révén ezek értelmesek):
S i = (1 + i)S0 ahol
i ∈ {a, b}.
Tehát lényegében
hi = V0 + θ(S i − S0 )
és
hi
jelöli
H
értékét, amikor
S1 = S i .
Ezeket a jelöléseket megtartva igaz a következ®
4.1. Tétel. A következ® általános binomiális árazási formula tetsz®leges derivatívának, származtatott, feltételes követelésnek megadja a preferenciáktól független és arbitrázs-mentes árazását a V0 fedezeti (kezdeti) portfólió árának
25
4.1 Egyperiódusos binomiális modell
4. fejezet Binomiális modell
megkonstruálásával. −1 b −1 S0 − S a S0 bβ aS − β V0 = β h +h Sb − Sa Sb − Sa
Bizonyítás.
Az eddigiek alapján úgy kell megválasztani
(4.2)
θ-t
és
V0 -t,
hogy
kielégítsék a következ®ket:
βhb = V0 + θ(β(1 + b)S0 − S0 ) = V1b
(4.3)
βha = V0 + θ(β(1 + a)S0 − S0 ) = V1a
(4.4)
Vonjuk ki egymásból a két egyenletet, több tag kiesik:
βhb − βha = θβS0 (b − a) Amib®l átrendezés után:
hb − ha hb − ha θ= = b (b − a)S0 S − Sa ahol az utolsó zárójeles kifejezés
V -nek,
. δV = δS
tehát a portfólió értékének a vál-
tozásának az ütemét mutatja a részvény árának változásához képest. Ezt a paramétert általában az opció deltájának nevezik (mi
θ-val jelöltük most ezt,
mert most a fedezeti portfólit szeretnénk megkapni). Ekkor, ha a kapott visszahelyettesítjük (4.4)-be és
V0 -ra
θ-t
rendezünk, akkor:
hb − ha V0 = βha − b (βS a − S0 ) = a S −S −1 b −1 β S0 − S a S0 b aS − β =β h +h Sb − Sa Sb − Sa Mivel a
θ
és
V0
fenti választásai tökéletes illeszkedés¶ lineáris becslést adnak,
26
4.1 Egyperiódusos binomiális modell
ezért a
H
4. fejezet Binomiális modell
származtatott ügylet méltányos árát
V0 -t
nem kell semmilyen koc-
kázati prémiummal korrigálni, és az ár egyértelm¶en meghatározott, tekintet nélkül a befektet® kockázatviselési hajlandóságára. Tehát az így konstruált binomiális modell lehet®vé teszi a arbitrázs-mentes árazását.
H
feltételes követelés preferencia független,
4.1. Következmény. Speciálisan, amikor β = (1 + r)−1 , akkor a b 1 b (1 + r)S0 − S a S − (1 + r)S0 V0 = h +h 1+r Sb − Sa Sb − Sa
(4.5)
Európai call opció az egyperiódusos binomiális modellben Tekintsük tehát azt a speciális esetet, amikor a egy
K
kötési árfolyamú európai call opció:
fel, hogy:
(1 + a)S0 < K < (1 + b)S0
konstans, tehát
H
feltételes követelésünk
H = (S1 − K)+ .
Továbbá tegyük
és a kockázatmentes kamatláb
r>a
β = (1 + r)−1 .
4.2. Tétel. Az európai call opció esetében a feltételes követeléssel egyenrangú fedezeti portfólió ára: V0 =
Bizonyítás.
1 r−a (S0 (1 + b) − K) 1+rb−a
Egyszer¶ behelyettesítéssel
H = (S1 − K)+ -ba
hb = (1 + b)S0 − K ha = 0 ebb®l pedig szintén behelyettesítéssel:
θ=
hb − ha S0 (1 + b) − K = (b − a)S0 S0 (b − a) 27
(4.6)
kapjuk, hogy:
4.1 Egyperiódusos binomiális modell
4. fejezet Binomiális modell
Végül (4.2)-b®l behelyettesítéssel és egyszer¶sítésekkel kapjuk az opció értékét:
V0 =
1 r−a (S0 (1 + b) − K) 1+rb−a
Volatilitás Ha az el®z® tételben kapott értéket deriváljuk külön-külön
a
és
b
szerint, ak-
kor látszik, hogy az érték el®ször (b szerinti deriválásnál) n®ni a másik esetben csökkenni fog. Ez egy fontos fogalom bevezetését indukálja. Esetünkben a
volatilitás
az árfolyamváltozás alsó és fels® lehetséges határ távolságát méri,
azaz a részvény következ® id®pontbeli feltételes szórását. Tehát értelemszer¶en, ha egy részvénynek nagy a volatilitása, akkor az azt jelenti, hogy a részvény ára nagy változékonyságot mutat. Az
S
részvény árfolyamának változékonyságát a következ® formulának a
szórásával mérjük:
S1 . S0
σ
Mivel binomiális modellt vizsgálunk, ezért
(1 + b)S p valószín¶séggel 0 S1 = (1 + a)S 1 − p valószín¶séggel 0 S1 = 1 + ξ , ahol a ξ valószín¶ségi változó Bernoulli-eloszlású, azaz S0 P (ξ = b) = p és P (ξ = a) = 1 − p. Ennek a hányadosnak a szórásából a tehát az
szórásnégyzet:
σ 2 = (b − a)2 p(1 − p),
ami tehát
(b − a)-val
n® a szóráshoz
képest. Az opció
V0
értéke nem feltétlenül n® a
σ
növekedésével.
példa is amely [1] szerint Marek Capinskit®l származik.
S0 = 1 = K .
Így a (4.6) képletbe behelyettesítve:
Ezt a következ® Legyen
r = 0,
ab . b−a
Ekkor,
V0 = −
ha: (1)
b = −a = 0, 05,
akkor
V0 = 0, 025
és
28
σ 2 = 0, 12 p(1 − p),
azonban ha
4.1 Egyperiódusos binomiális modell
(2)
b = 0, 01
és
a = −0, 19,
akkor
4. fejezet Binomiális modell
V0 = 0, 0095
és
σ 2 = 0, 22 p(1 − p).
A következ® állítás általánosabban azt mondja, hogy végtelen sok ilyen példát lehet konstruálni.
4.1. Állítás. Az esetek nagy részében tudunk olyan példát konstruálni, amely esetében a V0 nem n® a volatilitás, azaz a σ növekedésével. Akkor találhatunk ilyet, ha V0 folytonosan függ σ-tól, azaz b 6= a és k (ahol K = 1 + k, a kötési árnak az inációja) nem a V0 maximumát adja és fontos feltevés, hogy a < r = 0 < k < b továbbá, hogy S0 = 1. Bizonyítás.
Vegyünk egy tetsz®leges
a, b
−a((1 + b) − K) −a(b − k) = =: V0,1 b−a b−a
is.
értéket. Tehát itt
V0
függ még
Ekkor a szórást hagyjuk változatlanul és vegyünk egy olyan
amire a
V0
rögzített értékekhez tartozó
V0
értéke n®ni fog (ha nem abban a
k -ban
V0,1 < V0,3 < V0,2 .
Megjegyzés.
(b − a)
Ez a folytonosság miatt megtehet®.
V0 ,
ha feltesszük, hogy
b 6= a
és
V0
értéket,
V0,2 .
Ezek
értékét úgy, hogy
Az állításnak lényegében az az egyszer¶ oka, hogy
tonos függvénye
k -tól
vagyunk éppen, ahol a
a maximumát felveszi, akkor biztosan találunk ilyet), legyen ez
után csökkentsük le a szórást, tehát lényegében
k
V0 =
nem csak a
σ -nak folyσ -tól
függ,
hanem más paraméterekt®l is.
A (θ, η) kereskedési stratégia A kereskedési stratégiát is könnyen meghatározhatjuk a következ® módon.
29
4.1 Egyperiódusos binomiális modell
Helyettesítsünk vissza a
4.3
és
4.4
4. fejezet Binomiális modell
egyenletbe:
βhb = V0 + θ(β(1 + b)S0 − S0 )
/:β
hb = V0 β −1 + θ((1 + b)S0 − S0 β −1 ) = = θ(1 + b)S0 + (V0 − θS0 )β −1 Itt használjuk fel, hogy
V0 = η +θS0 , így kapjuk az alábbi egyenleteket (ha -ra
ugyanígy):
θ(1 + b)S0 + ηβ −1 = hb θ(1 + a)S0 + ηβ −1 = ha amib®l
θ-ra
azt az eredményt kapjuk, mint korábban (kivonjuk egymásból a
két egyenletet):
hb − ha (b − a)S0
θ= Ugyanígy behelyettesítéssel kapjuk:
η=β θ
és
η
(1 + b)ha − (1 + b)hb . b−a
meghatározásánál nem játszottak meghatározó szerepet
S1
valószín¶-
ségi változó értékére vonatkozó valószín¶ségek (4.1), azaz nem szerepel ebben a
P
valószín¶ségi mérték. Vezessük be a következ® jelöléseket:
q=
β −1 S0 − S a Sb − Sa
és
1−q =
S b − β −1 S0 Sb − Sa
Ezt behelyettesítve (4.5)-be:
V0 = β(hb q + ha (1 − q)). 30
(4.7)
4.2 Több periódusos binomiális modellek
4. fejezet Binomiális modell
Ekkor egyszer¶en a várható érték denícióját használva:
V0 = EQ (H) ahol
Q
a
Q(S1 = S b ) = q
ségi mérték. Ekkor
EQ (S 1 ) = S0 ,
Q
és
(4.8)
Q(S1 = S a ) = 1 − q
által deniált valószín¶-
szerint a diszkontált ár várható értéke konstans, azaz
tehát a diszkontált ár ingadozás
Q
szerint martingál.
Megmutattuk, hogy ebben a modellben minden feltételes követelést tudunk az arbitrázs elv (arbitrázs-mentesség feltételezése) segítségével árazni, azaz létezik olyan egyértelm¶
(θ, η)
önnanszírozó stratégia (nem kell küls®
er®forrsáokat igénybe venni az 1 id®pontban a fedezeti portfólió el®állításához), amelyik reprodukálja
H
értékét, tehát az árazási modellünk teljes.
Teljes modellben az optimális stratégia tökéletesen elt¶nteti a kereskedésben rejl® kockázatot, és rozza az optimális stratégia számolni
H -nak
a
Q
V0
H
H -val
való
méltányos árát egyértelm¶en meghatá-
kezdeti értéke, amit explicit módon ki lehet
kockázat-semleges mértékre vonatkozó várható értéke-
ként.
4.2.
Több periódusos binomiális modellek
Ebben a fejezetben általánosítjuk a modellt olyan irányban, hogy több kereskedési id®pontot veszünk be, tehát legyen dési id®pontok halmaza, ahol
S0 , S1 , S2 , . . . , ST
T ∈ N+ .
T = {0, 1, 2, . . . , T }
Ez azt jelenti, hogy a részvény az
értékeket veszi fel és minden
31
a kereske-
t ≤ T -re St
értékei a követke-
4.2 Több periódusos binomiális modellek
4. fejezet Binomiális modell
z®k lehetnek:
(1 + b)S t−1 p valószín¶séggel St = (1 + b)S t−1 1 − p valószín¶séggel El®ször megvizsgájuk az egylépéses kockázat-semleges mértéket, majd két periódusos kereskedésben megnézzünk az opció értékének alakulását, végezetül ezeket rekurzíve felhasználva bebizonyítjuk az európai call opciókra vonatkozó Cox-Ross-Rubinstein-féle binomiális opcióárazási képletet. Legyen most is a kockázatmentes kamatláb
β = (1 + r)−1 amit a
T
- melyre
a < r < b.
r>0
Legyen most is
H
- így a diszkonttényez® egy feltételes követelés,
id®pontban értékelünk.
Egylépéses kockázat-semleges mérték Vizsgáljuk meg
H
értékét a
T −1
id®pontban, tehát egy periódussal a lejá-
rat el®tt. Erre gondolhatunk most úgy, mint ha egy egyperiódusos modellt vizsgálnánk, melynek
T −1-ben van a kezdeti értéke.
vizsgáltuk, hogy létezik
{T − 1, T }
(θ, η)
fedezeti stratégia, amely el®állítja/lemásolja a
id®pontokban, és létezik
ki tudjuk számolni
βH
Erre az esetre már meg-
Q
kockázatsemleges-mérték is; ezáltal
pillanatnyi értékét mint a
Q
szerinti várható értéket
(4.8) alapján. Vizsgáljunk azt az esetet, amikor
H = (ST − K)+ ,
ahol
K
Ekkor
egy európai call opció, tehát legyen
a kötési árfolyam,
rábbi jelölésekkel élve jelölje ugyanígy
H
hb H
T
értékét, ha
pedig az opció lejárata. A ko-
ST = (1 + b)ST −1
és deniáljuk
ha -t. H
pillanatnyi értéke:
úgy, mint ahogy (4.7)-ban.
EQ (βH) = EQ
H , 1+r
ahol
Q = (q, 1 − q)
A (4.5)-ban megadtuk a fedezeti stratégiához
32
4.2 Több periódusos binomiális modellek
szükséges
V0
4. fejezet Binomiális modell
kezdeti befektetés összegét, melyet a
lószín¶ségi mértékkel felírva kaptuk, hogy
Q
kockázat-semleges va-
V0 = β(hb q + ha (1 − q)).
Ebb®l
most:
VT −1 =
1 (qhb + (1 − q)ha ). 1+r
Ugyanúgy (4.7)-be helyettesítve, felhasználva
q=
Si
(4.9)
denícióját kapjuk, hogy:
(1 + r)ST −1 − (1 + a)ST −1 r−a = (1 + b)ST −1 − (1 + a)ST −1 b−a
Ez újra szemlélteti, hogy
Q-t
miért hívjuk kockázat-semleges mértéknek.
Ugyanis az a kockázat-semleges befektet®, akinek közömbös, hogy egy befektetés adott hozama biztos, vagy bizonytalan, feltéve, ha a két lehet®ség várható értéke azonos. Ez pedig a martingál tulajdonság miatt egyértelm¶:
EQ (ST |ST −1 = S) = q(1 + b)S + (1 − q)(1 + a)S = (1 + r)S Ez pedig nem függ sem
a
sem
b
(4.10)
paraméterekt®l.
Két periódusos kereskedés Az el®z® módszert iterálhatjuk, lépjünk vissza még egy id®pontot, vizsgáljuk meg a Az
T
S
H
európai call opciónak a
eszköz (jelen esetben részvény)
VT −2
ST −2
értékét a
T −2
id®pontban.
értéke a két periódussal kés®bbi
id®pontban a következ® három lehetséges értéket veheti fel:
(1 + b)2 ST −2 Emiatt a
H
vagy
(1 + b)(1 + a)ST −2
vagy
(1 + a)2 ST −2
call opció is három lehetséges értéket vehet fel ebben az id®pont-
33
4.2 Több periódusos binomiális modellek
ban, jelöljék ezeket az értékeket
hbb , hab
4. fejezet Binomiális modell
haa
és
(tehát ugyanúgy deniáljuk
ezeket az értékeket, mint korábban az egylépéses kereskedésnél). Ekkor használjuk ismét az általános
q -t
a
(4.7)
(4.5)
képletet, ahova helyettesítsük be
denícióból. Ebb®l leolvashatjuk
V b = β(qhbb + (1 − q)hab )
és
VT −1
lehetséges értékeit:
V a = β(qhab + (1 − q)haa )
Mind a három esetben megtaláltuk az opció értékét a
T −1
id®pontban, és
ezért a korábbihoz hasonlóan ki tudjuk választani a fedezeti portfóliónkat. A
θ
és
η
paraméterek értékét minden egyes lépésben úgy kell meghatározni,
mint az egyperiódusos modellben. Tehát megkaptuk a ki tudjuk számolni a
(T − 1)-beli
(T − 2)-beli
lehetséges árait az opciónak. Ebb®l már
árat:
VT −2 = β(qV b + (1 − q)V a ) = = β qβ(qhbb + (1 − q)hab ) + (1 − q)β(qhab + (1 − q)haa ) = + + 2 = β q 2 (1 + b)2 ST −2 − K + 2q(1 − q) (1 + a)(1 + b)ST −2 − K + + + (1 − q)2 (1 + a)2 ST −2 − K Ebb®l a formulából kiderül, hogy a feltételes követelés értékét tökéletesen meghatározzák a befektet® által a
(T − 2)
id®pontban ismert mennyiségek.
A CRR-féle binomiális modell Az el®z®kben meggyelt rekurziót folytathatjuk, így minden kiszámolhatjuk a
V = (Vt )
fenti feltételezések.
t≤T
id®pontra
értékfolyamatot. Legyenek érvényesek most is a
Tehát a
H
európai call opció lemásolásához szükséges
34
4.2 Több periódusos binomiális modellek
4. fejezet Binomiális modell
kezdeti befektetés nagysága:
V0 = β
T
T X T t=0 T X
t
q t (1 − q)T −t (1 + b)t (1 + a)T −t S0 − K
+
=
! t T −t (1 + b) (1 + a) T t = S0 q (1 − q)T −t − T t (1 + r) t=A T X T t −T q (1 − q)T −t − K(1 + r) t t=A ahol
A
máshol
az els® olyan
0
k
egész, amelyikre
(1 + b)k (1 + a)T −k S0 > K
(4.11)
(mert
a kifejezés értéke).
Meg kell említenünk a következ®t. Azt tudjuk az el®z®ekb®l, hogy
q =
r−a (Q mérték kozkázatsemlegessége). Vezessük be a következ® jelölést: b−a 1+b 0 q 0 := q . Ekkor, mivel a < r < b, ezért q ∈ (0, 1), hiszen egyrészt 1+r pozitív, mert (r − a), (b − a), (1 + b) és (1 + r) is mindegyike pozitív, másrészt (r − a)(1 + b) pedig < 1 egyenl®séget átrendezve kapjuk, hogy (b − r)(a + (b − a)(1 + r) 1) > 0, ami pedig igaz. Ezekkel a jelölésekkel igaz a következ®
4.3. Tétel (CRR-féle binomiális opcióárazási képlet). A több periódusos binomiális árazási modellben az európai call opció értéke: 1. a 0-ik id®pontban: V0 = S0 Binom(A; T, q 0 ) − K(1 + r)−T Binom(A; T, q)
(4.12)
ahol: S0 a részvény ára a T = 0 id®pontban, K az opció kötési ára, T a lejárati id®, lényegében a periódusok száma, r a kockázatmentes
kamatláb, q a Q kockázat-semleges valószín¶ségi mértékb®l származó valószín¶ség és Binom a binomiális eloszlás függvény komplementere, azaz: 35
4.2 Több periódusos binomiális modellek
Binom(m; n, p) =
Pn
j=m
4. fejezet Binomiális modell
j p (1 − p)n−j .
n j
2. általában Vt érték a t ≤ T id®pontban: Vt = St Binom(At ; T − t, q 0 ) − K(1 + r)−(T −t) Binom(At ; T − t, q)
(4.13)
ahol At = {k ∈ Z : St (1 + b)k (1 + a)T −t−k > K} (máshol 0). A
(4.12)
formulát John Carrington Cox, Stephen Ross és Mark Edward Ru-
binstein javasolták el®ször 1979-ben az opciók méltányos árazására. Ehhez a képlethet fedezeti portfóliókon keresztül jutottunk el, azonban, a képlethez más útonis el lehet jutni.
A
H
opció értékét közvetlenül a
Q
kockázat-
semleges mérték szerinti várható érték kiszámolhatjuk, felhasználva, hogy a diszkontált részvényár eszerint a mérték szerint martingált alkot. A 4.1 ábrán meggyelhetjük a részvényekárak viselkedését a CRR modellben. Az eseményfában minden nyíl felfelé
(1 − q) az
y
q
valószín¶séggel mutat. Az ábrán az
valószín¶séggel, lefelé pedig
x
tengely az id®nek felel meg,
tengely pedig egy logaritmikus tengelyként fogható fel (nyilván a kocká-
zatmentes részvényár növekedés is egy hatványsor, ami az ábrán egy lineáris egyenesként szerepel).
Elhanyagoljuk az ábrán azt, hogy
a 6= b.
Minden
csomópontban csak két ág van, ez fontos, mert ez a tulajdonság biztosítja a modell teljességét, hiszen lehet®vé teszi, hogy minden csomópontnál a
θ
és
η
mennyiségek alkalmas megválasztásával lefedjük a két véletlen kimenetet. A fában a kék pontok a lehetséges részvényárakat mutatják az adott
Q
mérték
szerint. A piros csúcsok a kockázatsemleges részvényárat jelölik (x
r >0
ináció mellett), a (4.10)-ben beláttuk, hogy ez a kockázatmentes növekedés. Az opció értékével ekvivalens fedezeti portfólió árának meghatározásához a fában visszafele kell elindulnunk.
36
4.2 Több periódusos binomiális modellek
4. fejezet Binomiális modell
4.1. ábra. A CRR modell eseményfája
(θ, η)
kereskedési stratégia
Mivel ez a modell teljes, ezért megadható egy olyan fedezeti portfólió, amely pont az itteni feltételes követelés (opció)
(θ, η)
t ∈ T -beli
értékét adná meg.
A
kereskedési stratégiát a binomiális fában visszafele haladva kell meg-
határozni. Felhasználva az egyperiódusos binomiális modelleknél megkapott b a a b
(θ, η) stratégiát (θ =
h −h Sb − Sa
és
η=β
(1 + b)h − (1 + b)h b−a
) és hasonló gon-
dolatmenetet, mint ahogy a fedezeti portfólió értékét megkaptuk (iterálva az egy periódusra vonatkozó állításokat), kapjuk a következ®t.
37
4.2 Több periódusos binomiális modellek
4. fejezet Binomiális modell
4.4. Tétel. A (θt , ηt ) fedezeti stratégia explicit képlete a következ®: T −t X T −t θt = (q 0 )k (1 − q 0 )T −t−k k k=At T −t X T −t −(T −t) (q)k (1 − q)T −t−k ηt = −K(1 + r) k k=A
(4.14)
(4.15)
t
ahol At a szokásos módon értelmezzük.
Az iterált logaritmus, a nagy számok törvény és a centrális határeloszlás tétel Tegyük, fel hogy a valószín¶ségekre igaz, hogy egyenl®k, tehát
1/2 eséllyel
megyünk a fában fel és le egyaránt. Ekkor a fán bejárt út felfogható egy vé-
ξ1 , ξ2 , . . . valószín¶ségi változók, Pn legyen ηn = i=1 ξi. Ekkor igazak a
letlen bolyongás trajektóriájának. Legyenek melyere:
E(ξi) = 0
és szórásuk 1 és
következ®k:
4.2. Állítás. Egy bolyongás lényegében minden trajektóriája tetsz®leges, origó csúcspontú szög tartomány esetén egy, a tartománytól és a trajektóriától függ® index után a szögtartományon belül halad. A szögtartományon belül p a ± 2n log log(n) szinteket még végtelen sokszor eléri, és a trajektóriáknak a T = n-ben húzott függ®leges egyenessel való metszéspontja ezen a függ®leges √ tengelyen, közelít®leg a N (0, n) eloszlást követi. Az állításban szerepl® állítások a nagy számok törvényének, az iterált logaritmus tételnek és a centrális határeloszlás tételének a következményei. Ugyanis, legyen a
0) = 1. melyre
Eszerint
|ηω < nε|
ηn , ekkor a nagy számok törvénye miatt P ( lim αn = n→∞ n bármely ε > 0 esetén létezik olyan n > Nω küszöbindex, αn =
minden
ω
esetén
1
valószín¶séggel.
38
4.2 Több periódusos binomiális modellek
A centrális határeloszlás tétel szerint a Ez azt jelenti, ha felrajzoljuk a
√ (n, ± n)
nagy T értéket és vizsgáljuk, hogy az
4. fejezet Binomiális modell
ηn βn = √ ∼ N (0, 1) n
ha
n → ∞.
pontokat, és választunk egy elég
(n, ηn ) bolyongás a T -ben húzott függ®-
leges egyenest hol metszi át, illetve vesszük az átmetszések egyes pontokbeli gyakoriságát, akkor egy normális s¶rüségfüggvénynek megfelel® gyakorisággörbe alakul ki. A görbe két inexiós pontja a
√ √ (− T , T )-ben van (hiszen a
normális s¶rüség inexiós pontja éppen a szórásával egyenl® abszolútértékü pontokban található). Ezeket az összefüggéseket a 4.2 ábrán jól láthatjuk.
4.2. ábra.
Iterált logaritmus tétel, Nagy számok törvénye, Centrális határeloszlás
A piros függvények az iterált logaritmus, a kék fv-ek a nagy számok , a zöld fv-ek pedig a centrális határeloszlás tételéb®l származnak
Ez az ábra arra az esetre vonatkozik, amikor a valószín¶ségek egyenl®k.
Ha a valószín¶ségek nem egyenl®k, hanem például a
1/2, 1/2-del q > 1 − q,
tehát a binomiális fában nagyobb arra a valószín¶ség, hogy a részvényár a
39
4.3 Binomiális modell martingálokkal
4. fejezet Binomiális modell
nagyobb értéket vegye fel az egyes id®közök végén, akkor ez egy torzultságot fog okozni az ábrán, de ez a torzítás számolható. A normális eloszlás s¶r¶ségfüggvényéne eltolódik a nagyobb valószín¶ség¶ esemény irányába. Tehát ez alapján egy analógiát állíthatunk fel ezen állítás és a CRR-felé binomiális modell binomiális fája között. Így jó eséllyel meg tudjuk becsülni az opció árát egy távoli
4.3.
T
id®pontban (ami egy kereskedési id®pont).
Binomiális modell martingálokkal
Ebben a részben a már sokat említett másik úton, martingálokkal fogunk eljutni egy európai call opció méltányos árának meghatározásához.
Általánosított diszkrét piaci modellek Legyen a kereskedési (diszkrét) id®pontok halmaza
T
a gazdasági tevékenység befejezési id®pontja.
összes lehetséges állapota leírható a
(Ω, F, P )
T = {0, 1, 2, . . . , T },
ahol
Tegyük, fel, hogy a piac
valószín¶ségi mez®vel, ugyan-
olyan jelentéssel, mint ahogy azt a 3.2 szakaszban bevezettük. Ez egy általánosabb modell, sokszor azonban elég, ha csak olyan esetet vizsgálunk, amikor
F σ -algebra végesen generált, tehát Ω-nak létezik egy P = A1 , . . . , An tása, amely teljes eseményrendszert alkot.
modelleknek
re
Jelölje ezt
Itt feltettük, hogy
1
információk rendszere
Deníció szerint egy
Fn ⊆ Fn+1 .
vagy
véges piaci
nevezzük.
Vezessük be az
ltrációja.
Az ilyen modelleket
felosz-
és, hogy
F0
foglamát.
{Fn : n ∈ N}halmaz
Ez az
(Ω, F, P )
mez®
ltráció, ha minden
F = (Ft )t∈T , ami tehát a (Ω, F, P ) mez® ltrációja.
csak olyan halmazokat tartalmaz, amik mértéke
(Ω, F0 )
n-
0
teljes, azaz a nulla halmazok részhalmazai nulla
40
4.3 Binomiális modell martingálokkal
halmazok és
F0
tartalmaz minden
piaci modellekben is, mindegyik
4. fejezet Binomiális modell
P -nulla
halmazt. Ugyanez az eset véges
Ft σ -algebra
Ω
el®állítható
egy véges
Pt
felosztásával. Legyen
d ∈ N, melyet nevezzünk el a piaci modell dimenziójá nak.
S = {Sti : t ∈ T, 0 ≤ i ≤ d}
továbbá
egy
(d + 1)
dimenziós sztochasztikus
folyamat, amely az értékpapírok árának mozgását írja le. Itt
d
minisztikus áralakulású, kockázatmentes kötvény, a többi
S0
egy deter-
db értékpapír
pedig sztochasztikus áralakulású (kockázatos értékpapírok). Ez az
adaptált F-hez, ami azt jelenti, hogy minden i ≤ d-re Sti Fi Az imént deniált komponensekb®l el®áll egy Azt a modellt amit ezzel a rendszerrel jellemezhet®
Legyen
S
legyen
mérhet®.
(Ω, F, P, T, F, S)
rendszer.
értékpapír piaci modell nek
nevezzük. Ebben a modellben bevezethetük egy viszonyítási alapot, az kötvényt (célszer¶ ezt), melyet Ezekkel az
S 0, S 1, . . . , S d
ármércé nek hívunk.
értékpapírokkal a
kednek. Ez alapján egy befektet®nek a
(d + 1)
dimenziós
θt = (θti )0≤i≤d
amelyhez kapcsolódik egy
Vt (θ)
S0
t ∈ T
portfóliója
a
id®pontokban keres-
t≥1
id®pontban egy
valószín¶ségi vektorváltozóval adható meg, értékfolyamat:
V0 (θ) = θ1 · S0 Vt (θ) = θt · St =
(4.16)
d X
θti Sti
(t ∈ T, t ≥ 1)
(4.17)
i=0 Itt és a kés®bbiekben a
·
szimbólummal jelölt szorzás skaláris szorzást jelöl,
hiszen a mennyyiségek amikkel számolunk többnyire vektorok. Az értékfolyamat jelentése: a befektet®nek az induló készlete portfóliókat a befektet®k a
{Sti ,
A
t ≥ 1 id®pontbeli
(t − 1) id®pontbeli részvényárak alapján alakítják
ki és ezt nem változtatják a zett
V0 (θ).
[t − 1, t)
intervallumban,
t-ben
pedig a megszer-
i = 0, 1, . . . , d} árinformációk alapján változtathatnak, majd ezt a 41
4.3 Binomiális modell martingálokkal
korrigált
θt+1
portfóliót a
4. fejezet Binomiális modell
[t, t + 1) id®intervallumban szintén nem bolygatják.
Önnanszírozó stratégiák Az önnanszírozó stratégiák hasznosak, a teljes piaci modellek deniálásánál is használjuk ®ket. Lényegében olyan stratégiát jelölnek, amelyek nem igénylik az opció id®tartama alatt t®ke hozzáadását vagy kivételét.
Most
több ekvivalens deníciót adunk rájuk. A jelenlegi terminológiával a pontosabb deníció most következik. A diszkrét id®kre lebontott portfóliók megadják a kereskedési stratégiát:
θ = {θt : t = 1, 2, . . . , T }.
Azokat a befektetési stratégiákat, amelyek
Vt (θ)
értéke kizárólag a befektetésekb®l származó nyereségt®l (vagy veszteségt®l) függ,
önnanszírozó stratégiá nak nevezzük.
intervallumon a portfólió értéke
θt+1 · St .
Ez azt is jelenti, hogy a
[t, t + 1)
Ez által, ha nem vonunk ki t®két
és nem is b®vítjük a portfóliót, akkor bármely
t = 1, 2, . . . , T − 1 esetén igaz,
hogy
θt+1 · St = θt · St
(4.18)
A már korábban bevezetett jelölésekkel élve ezt az összefüggést át tudjuk írni a következ® alakra:
∆Vt (θ) = θt · St − θt · St−1 = θt · ∆St . A szorzás itt is skaláris szorzást jelöl
∆St
pedig az árnövekmény vektor.
(Rd+1 -ben), θt
∆Vt (θ)
(4.19)
az új portfólió vektor,
értelemszer¶en a portfólióértéké-
nek megváltozását jelenti az egymást követ® kereskedési id®pontokban (folytonosnak tekintve a
[t − 1, t]
szakaszon).
42
4.3 Binomiális modell martingálokkal
Legyen ekkor a
4. fejezet Binomiális modell
nyereséget megadó folyamat (θ függvényében):
G0 (θ) = 0
és
Gt (θ) =
t X
θt · ∆St .
(4.20)
i=1 Ezt és az önnanszírozó folyamat denícióját felhasználva kapjuk a következ® állítást:
4.3. Állítás. θ akkor és csak akkor önnanszírozó folyamat, ha minden t ∈ T-re: Vt (θ) = V0 (θ) + Gt (θ) ahol tehát
V0 (θ) az indulókészlet/indulót®ke és Gt (θ) pedig a nyereséget meg-
adó folyamat. Ebb®l az állításból következik egy újabb ekvivalens deníció az önnanszírozó stratégiára:
4.4. Állítás. θ akkor és csak akkor önnanszírozó folyamat, ha minden t ∈ T-re: ∆θt · St−1 = 0
Bizonyítás.
Minden
t ∈ T-re
igaz 4.17. Ekkor minden
θ
befektetési straté-
giára:
∆Vt = Vt − Vt−1 = θt · St − θt−1 · St−1 = = θt · (St − St−1 ) + (θt − θt−1 ) · St−1 = = θt · ∆St + ∆θt St−1
(4.21)
Ekkor fel kell használni (4.19) összefüggést, ami pont az állítást jelent. Itt mindenhol a jelölt szorzás skaláris szorzást jelöl és
∆θt
az állítás azt mondja, hogy önnanszírozó stratégia esetén a
43
θ
is vektor. Ez
portfólió meg-
4.3 Binomiális modell martingálokkal
4. fejezet Binomiális modell
változásának vektora ortogonális az egy id®ponttal korábbi
St−1
Rd+1 -beli
árvektorra. Ez azért jó, mert sokszor könnyeb ezt a tulajdoságot leelen®rizni, mint a (4.18)-et. Ha gyelembe vesszük a diszkonttényez®t (amely megadja egy
St
részvény árát,
S t = βt St ),
akkor a
θ
Rd+1 -beli
önnanszírozó voltára az alábbi
állítások tehetjük (4.18) és (4.20) alapján:
4.5. Állítás. θ akkor és csak akkor önnanszírozó folyamat, ha minden t = 1, 2, . . . , T − 1-re: θt+1 · S t = θt · S t
(4.22)
4.6. Állítás. θ akkor és csak akkor önnanszírozó folyamat, ha minden t ∈ T-re: Vt (θ) = V0 (θ) + Gt (θ). Ezek alapján a deniáljuk
osztálya
Θ-t,
ami legyen az
(4.23)
önnanszírozó stratégiák
lesz. Deniálunk még egy fogalmat: azokat az önnanszírozó stra-
tégiákat, melyekre
stratégiáknak
Vt (θ) ≥ 0, ∀t ∈ {0, 1, . . . , T }-re lehetséges/megengedett
nevezzük. Jelölésük
Θa .
Ezen keretek között is tudjuk deniálni az
arbitrázs
fogalomkörét, ehhez
kapcsolódnak a következ® deníciók, amelyeket a kés®bbiekben fel fogunk használni.
4.1. Deníció. Az arbitrázs olyan lehetséges θ stratégia, amelyre igaz, hogy V0 (θ) = 0 és ∀t ∈ T-re, és E(VT (θ)) > 0. Azaz megköveteljük, hogy θ ∈ Θa kezdeti érték 0 legyen , de értéke az id®szak végére pozitív valószín¶séggel pozitív legyen. 4.2. Deníció. A piaci modell életképes (megvalósítható), ha nincs benne olyan θ stratégia, amely arbitrázs lenne, azaz ha θ ∈ Θa és V0 (θ) = 0, akkor VT (θ) = 0 P − m − m. 44
4.3 Binomiális modell martingálokkal
4. fejezet Binomiális modell
4.3. Deníció. Legyen H egy T lejáratú származtatott termék. Ekkor a H az (Ω, FT , P ) valószín¶ségi mez®n értelmezett FT -mérhet® valószín¶ségi változó. A H derivatívát elérhet®nek (szintetizáló) mondjuk, ha van olyan θ ∈ Θa stratégia, amely létrehozza, vagyis amelyre VT (θ) = H , vagy ami ezzel ekvivalens, V T (θ) = βT H . Ehhez kapcsolódik egy állítás:
4.7. Állítás. Egy életképes piacon bármely elérhet® H derivatívához pontosan egy t id®pontbeli érték létezik. Megjegyzés.
Ha ez nem így lenne, akkor kockázatmentes prothoz lehetne
jutni az adott piacon.
Törvénnyel,
Ez az összefüggés összhangban van az
Egységes Ár
ami azt mondja, hogy egy hatékony piacon minden eszköznek
egy árának kell lennie.
Ekvivalens martingál-mérték A következ®kben az életképes piaci modelleket írjuk le és az arbitrázs ár meghatározására egy általános formulát adunk. piaci modelleket a diszkontált
S
A cél, hogy az életképes
ármeszhanizmus növekményei segítségével
jellemezzük. Ehhez szükséges apparátus a martingálelmélet. Ebben a pontban deniáljuk a
martingál
fogalmát.
4.4. Deníció. Legyen Xn egy Ω-n értelmezett valószín¶ségi változó (n ∈ N) és Fn σ-algebrája Ω-nak. Ekkor az (Xn , Fn ) sorozatot martingálnak nevezzük, ha • minden n-re Fn σ -algebra és az Xn valószín¶ségi változó Fn mérhet®. • minden n-re Fn ⊆ Fn+1 , amit úgy is szokás nevezni, hogy {Fn : n ∈ N}
halmaz egy ltráció. 45
4.3 Binomiális modell martingálokkal
4. fejezet Binomiális modell
• minden n-re E(|Xn |) < ∞, azaz Xn integrálható. • E(Xn+1 |Fn ) = Xn .
4.5. Deníció. Ha a negyedik tulajdonság helyett E(Xn+1 |Fn ) ≥ Xn , illetve E(Xn+1 |Fn ) ≤ Xn tulajdonság szerepel, akkor szubmartingálról, illetve szupermartingálról beszélünk. A negyedik tulajdonság miatt nagyon hasznos, ha valamir®l tudjuk, hogy martingál, hiszen ez azt jelenti, hogy minden tag várható értéke egyenl® és konstans. Az eddigi feltevéseink legyenek érvényben, annyi kivételével, hogy nem tesszük fel, hogy a piaci modell véges. Tegyük fel azonban plusszban, hogy az
S
diszkontált (βt
= 1/St0 ,
S i (1 ≤ i ≤ d)
és
kockázatmentes érték-
papírokat jelent) árvektorfolyamat martingál valamiylen E szerint
EQ = (∆S t |Ft−1 ) = 0
minden
θ = {θti : i ≤ d, t = 1, . . . , T } ∈ Θa
Q
t ∈ T, t ≤ 1-re.
mérték mellett. Legyen továbbá
egy lehetséges megengedett stratégia.
4.8. Állítás. A V (θ) diszkontált értékfolyamat martingál V0 (θ) kezdeti értékkel (ami konstans). Így E(V T (θ)) = E(V0 (θ)). Bizonyítás.
Számoljuk ki el®ször
(1)
d X
(3)
i=0 t X
V t (θ) = θt · S t = = θ1 · S0 +
θ
diszkontált értékfolyamatát.
i (2)
θti · S t = V0 (θ) + Gt (θ) θj ·
i (4) ∆S j =
j=0
Itt el®ször
d X i=0
θ1i
·
S0i
+
t X
i
θj ∆S j
j=1
(1)-ben felhasználtuk a (4.17) deníciót és a diszkontált megfelel®-
jére vonatkozó (4.22)-t. Majd felhasználtuk
(2)-ben a (4.23) az önnanszírozó
stratégia egy másik ekvivalens alakját. Ezután
46
(3)-ban (4.16) indulókészletre
4.3 Binomiális modell martingálokkal
4. fejezet Binomiális modell
és a (4.20) nyereségre vonatkozó (itt most diszkontált, de ez nem változtat semmin) deníciókat használtuk. Végezetül pedig náltuk (a skaláris szorzást bontottuk ki).
(4)-ben
a deníciót hasz-
4.2. Következmény. Az így felállított modellben nincs arbitrázs stratégia. Bizonyítás.
Le kell ellen®riznünk a (4.2) deníciót. Ha
0 (Q − m − m), (Q
akkor
E(V T (θ)) = 0,
amib®l pedig
V0 (θ) = 0 és VT (θ) ≥
VT (θ) = 0
következik
− m − m).
4.6. Deníció. (Ekvivalens mértékek) P és Q valószín¶ségi mértékek két osztálya ekvivalens, ha a P − 0-halmazok ugyanazok, mint a Q − 0-halmazok, azaz (P (A) = 0 ∀P ∈ P) ⇔ (Q(A) = 0 ∀Q ∈ Q). Jelölés: P ∼ Q. Az el®z® állítás nem csak
P ∼ Q.
Q − m − m,
hanem
P −m−m
is teljesül, így
Ekkor megállapíthatjuk, hogy ha létezik ilyen ekvivalens
akkor nem lehet
θ arbitrázs önnanszírozó stratégia a modellben.
Q
mérték,
Ezért ekkor
denícióból következ®en ez a piaci modell életképes.
4.7. Deníció. A Q ∼ P valószín¶ségi mérték S -hez tartozó ekvivalens martingál mérték (EMM), ha a diszkontált S ár(vektor)mechanizmus martingál a Q mérték és az F ltráció mellett. Ez azt jelenti, hogy minden i ≤ d i 0 esetén S diszkontált ármechanizmus (F, Q)-martingál (ahol S ≡ 1). A következ® tétel elégségességét lényegében már beláttuk.
4.5. Tétel. Egy értékpapírpiaci modell akkor és csak akkor életképes, ha létezik ekvivalens martingál mértéke S -nek.
47
4.3 Binomiális modell martingálokkal
4. fejezet Binomiális modell
Martingál árazás Az ekvivalens martingál mérték létezése általános módszert ad a származtatott termékek árazására. Tegyük fel, hogy adott egy életképes piacimodell és egy
Q
EMM. A
H
(Ω, F, P, F, S)
származtatott termék egy nemnegatív
mérhet® valószín¶ségi változó. Jelentése: olyan szerz®dés, melyre, ha akkor a
T
id®pontban
köznek, melyet a
0
H(ω)
pénzt zet. Legyen
π(H)
F-
ω ∈ Ω,
az az értéke az esz-
idpontban a befektet®k mindengyike méltányos árnak
tart. Ekkor igazak a következ®k:
4.6. Tétel. Bármely θ ∈ Θa -ra: Vt (θ) = β −1 EQ (βT H|Ft )
Bizonyítás. egy
Q
Tudjuk, hogy
H
elérhet® követelés (4.3) deníció alapján.
szerinti martingál, ezért bármely
t ∈ T-re V (θ) = EQ (βT H|Ft ).
pedig felhasználjuk a diszkontált forma denícióját és leosztunk az állításban szerepl® képletet adja.
V (θ)
β -val,
Itt ami
Ezek alapján egy speciális esetként a következ®t tételt kaphatjuk:
4.7. Tétel. Egy életképes piaci modellben π(H)értéke meghatározható és π(H) = EQ (βT H). Ez egy általános martingál árazást ad a származtatott termékek árának meghatározására. Azokat a piaci modelleket, amelyekben minden származtatott termék elérhet®, teljes piaci modellnek mondjuk. Ezek a modellek alkotják az opcióárazás legegyszer¶bb osztályát, mivel bármely származtatott termék ára a
48
4.3 Binomiális modell martingálokkal
4. fejezet Binomiális modell
diszkontált várható érték kiszámításával egyszer¶en származtatható egy modellbeli ekvivalens martingál mértékb®l.
A CRR modell martingálokkal kifejezve A CRR modellben
d = 1,
1 tehét egyetlen kockázatos értékpapír (S ) és egy
kockázat-mentes x kamatozású (r
> 0) S 0
kötvény van. Ha
S0t = (1 + r)t minden t ∈ T esetén, így βt = (1 + r)−t .
S00 = 1,
akkor
Az értékpapír egymást
követ® hányadosai Bernoulli-féle bolyongást követnek, vagyis:
(1 + b)S 1 t−1 St1 = (1 + a)S 1
t−1
ahol
−1 < a < b
és
S01
Ω = {1 + a, 1 + b}T\{0} . generálnak:
t>0
és
P
rögzített konstansok.
Az
F
Legyen az eseményterünk
ltráció legyen az, amelyet az értékpapír árak
F0 = {∅, Ω}, Ft = σ(Sj1 : j ≥ t) t > 0.
Legyen
Rt =
St , ahol St−1
olyan mérték, melyet ezek a hányadosok indukálnak. Ezekkel a
jelölésekkel érvényesek a következ®k
4.9. Állítás. A binomiális modellben az EMM létezéséhez a < r < b szükséges feltétel. 4.8. Tétel. b) Ha a binomiális modell életképes, akkor egyetlen Q EMM létezik S -re. S akkor és csak akkor Q-martingál, ha az (Rt ) valószín¶gi változó i.i.d (független, azonos eloszlásúak), és Q(R1 = 1+b) = q és Q(R1 = 1+a) = r−a 1 − q , ahol q = . b−a
Mivel
q ∈ (0, 1) ⇔ a < r < b,
ezért életképes binomiális modellben
egyetlen EMM létezhet és ez a tételben említett
49
Q
mérték.
4.3 Binomiális modell martingálokkal
4. fejezet Binomiális modell
Ekkor már le tudjuk vezetni a CRR-féle binomiális opcióárazási képletet (melyet (4.12)-ben kaptunk meg) az általános martingálformulából (4.7 tétel) úgy, hogy az értékpapírra (európai call opció) vonatkozó
Q-szerinti
várható
értéket számoljuk ki.
4.9. Tétel. Az X = (ST − K)+ európai call opció 0 id®pontbeli ára: −T
π(X) = (1 + r)
T X T u q (1 − q)T −u · (S0 (1 + b)u (1 + a)T −u − K) u u=0
ahol A = min{k ∈ Z+ : S0 (1 + b)k (1 + a)T −k > K}.
50
(4.24)
5. fejezet
Konvergencia és stabilitás
Az el®z®ekben kétféleképpen is levezettük ugyanazt a képletet, amellyel az európai call opció méltányos árát ki tudjuk számolni.
Ebben a fejezetben
megvizsgáljuk a binomiális modellek konvergeciáját, majd kimondjuk, hogy a binomiális modellek határértéke a Black-Scholes formula. Végezetül pedig kitekintünk a trinomiális modellekre, amelyekr®l kimondjuk, hogy lényegében ekvivalensek a bemen® adatok tekintetében a binomiális modellekkel. Ez által a trinomiális modellek is konvergálnak a Black-Scholes formulához, azonban ezek nem olyan gyorsan, mint a binomiálisak. A binomiális modell tartalmazza az össze olyan információt, amely szükséges a híres Black-Scholes képlet levezetéséhez.
A Black-Scholes formula
egy olyan folytonos piaci modellben adja meg egy európai opció árát, ahol az opció alaptermékéül szolgáló értékpapírok árának alakulása a Brown mozgásra épül (melynek matematikai modelljét a Wiener-folyamatok adják). A binomiális modellben létrejön egy véletlen bolyongás ahogy folyamatosan haladunk el®re a kereskedési id®pontok ütemében az eseményfában, ahol a csúcsok a részvényárak lehetséges értékeit jelzik.
Ennek a bolyongásnak a
megvizsgáltuk néhány diszkrét tulajdonságát, az iterált logatimus, nagy szá-
51
5.1 Binomiális modellek közelítése
5. fejezet Konvergencia és stabilitás
mok és centrális határeloszlás tételek segítségével. Azt fogjuk vizsgálni, hogy mi történik, ha ezeket a diszkrét id®közöket folyamatosan csökkentjük. Meg fogjuk mutatni, hogy ekkor a véletlen bolyngás a Brown mozgáshoz vezet, tehát bebizonyítjuk, hogy a CRR formula folytonos határértéke pontosan a Black-Scholes formula.
5.1.
Binomiális modellek közelítése T = [0, T ]
Egy véges, valós
id®intervallumon tekintsük az
S = (St )t∈T
árfolyamatot, és vegyünk egy erre a részvényre vonatkozó európai call opciót
fT = (ST − K)+
kizetési függvénnyel.
A folytonos modellt diszkrétté te-
hetjük, ha veszünk egy binomiális ármozgású és feltesszük, hogy
N
h = T /N
T = {0, h, 2h, . . . , N h} ⊂ [0, T ]
kezd®értékét jelöljük
részvényt
S0
db véges számú ármozgást végez adott
vallumban úgy, hogy az intervallumot hozva ezzel a
S
C0N -nel.
kezd®értékkel
(0, T ]
id®inte-
egyenl® részre bontja, létre-
id®ponthalmazt. A call opció
Alkalmazzuk árazására a martingál árazásnál
meghatározott (4.6 tétel) képletet a
(Vt (θ) = βt−1 EQ (βT H|Ft ) ∀θ ∈ Θa -ra)
mostani konkrét esetben (amihez (4.24)-at használjuk):
V0N
−N
= (1 + R)
EQ (S0
N Y
RnN − K)+
(5.1)
n=1
ahol
n≥1
esetén (ügyelve
RnN =
és
SN
az
N -edik
St1
korábbi deníciójára):
N Snh N S(n−1)h
(1 + b) = (1 + a)
binomiális árfolyamat.
Az
a, b
vagy
és
R
(most így jelöljük a
kockázatmentes kamatot) értékének meghatározásához használjuk
52
??
tétel
5.2 A CRR-t®l a Black-Scholes-ig
b)
5. fejezet Konvergencia és stabilitás
részét:
Q(R1N = 1 + b) = q = Legyen
R=
rT , N
ahol
mentes kamatláb a Legyen
σ >0
0-hoz
rögzített. Így, ha
tart és
N → ∞,
akkor a kockázat-
limn→∞ (1 + R)N = limn→∞ (1 +
rT N ) N
N -edik S N
N
rögzített.
közelít® binomiális ár folyamat esetén:
√ T =σ h 1+R N r 1+a √ T = −σ = −σ h log 1+R N log
Ezekb®l a formulákból Legyen
a
1+b
és
b
0,N Snh = (1 + R)n
r
=σ
5.2. Legyenek
q
(5.2)
(5.3)
értéke meghatározható. a kockázatmentes kötvény ára (n
diszkontált értékpapír árak hányadosai
√ h ξ1 = −√h
= ert .
az értékpapír árának id®egységre jutó folytonosan számított
volatilitása és legyen Az
r≥0
R−a b−a
eσξ
érték¶ek, ahol
≤ N ).
A
(ξn ) i.i.d, melyekre
valószín¶séggel
1−q
valószín¶séggel
A CRR-t®l a Black-Scholes-ig (YkN )k≤N
i.i.d változók, melyeknek
nek továbbá ezek olyanok, amelyekre 2
µN
(N µN )N
a várható értékük. Legye-
véges, ha
N →∞
és legyen
σ 1 + o( ) alakú. Ekkor a centrális határeloszlás tétel PNN N N d 2 alapján a ZN = k=1 Yk → Z , amire Z ∼ N (µ, σ ) (ahol az o a hibatag és 1 jelentés: ha n → ∞ ⇒ an ∼ o( ) esetén an → 0). n N Ezt az eredményt szeretnénk a (5.1)-ben V0 árra kapott összefüggésre
a szórásnégyzetük
felhasználni. Az el®bb láttuk, hogy
(1 + R)−N = (1 +
53
rT −N ) . Vigyük ezt be N
5.2 A CRR-t®l a Black-Scholes-ig
5. fejezet Konvergencia és stabilitás
a várható értékbe. Ezen kívül vezessük be a következ® jelöléseket:
YnN
RN n = log 1+R
és
ZN =
N X
YnN .
n=1
Így kapjuk a következ®t:
(1 + R)
−N
N Y
RnN = (1 + R)−N (1 + R)N e
PN
n=1
YnN
= eZn .
n=1
Ekkor ezeket az eredményeket behelyettesítve (5.1)-ba, kapjuk
V0N
V0N
h rT −N i+ Zn = EQ S0 e − (1 + ) K N
értékére:
(5.4)
Ezek alapján igaz a következ®
5.1. Tétel. Legyen Z ∼ N (− 12 σ2 T, σ2 T ), ekkor V0N értékére igaz: + V0N → E S0 eZ − e−rT K .
Black-Scholes formula A BS formulának van egy nagyon jó tulajdonsága, mégpedig nem tartalmazz az értékpapír
µ átlagos hozamát,
de értéke függ a kockázatmentes kamatláb-
tól és a volatilitástól. Az eddigiek alapján le tudjuk vezetni a sokat említett formulát. Jelölje a normális eloszlás elsozlásfüggvényét eloszlásfüggvényr®l, hogy szimmetrikus, azaz:
Φ.
Fontos tudni err®l az
Φ(−t) = 1 − Φ(t).
5.2. Tétel. Legyen S egy részvény , melynek 0 id®pontbeli ára S0 , t id®pontbeli ára St , és vegyük az erre a részvényre szóló európai call opciót a 54
5.2 A CRR-t®l a Black-Scholes-ig
5. fejezet Konvergencia és stabilitás
fT = (ST − K)+ kizetési függvénnyel (K az opció lehívási ára). Ekkor a call
opció 1. nulladik id®pontbeli (méltányoys) ára: V0 (C) = V0 = S0 Φ(d+ ) − erT KΦ(d− )
ahol d± =
(5.5)
log( SK0 ) + (r ± 12 σ 2 )T √ σ T
2. t ∈ [0, T ] id®pontbeli ára: Vt (C) = Vt = St Φ(dt+ ) − er(T −t) KΦ(dt− ) log( SKt ) + (r ± 12 σ 2 )(T − t) √ σ T −t
ahol dt± =
Bizonyítás. kifejezzük
(5.6)
Standardizálujk
√
Z -t, így jutunk X =
Z -t: Z = σ T X − 12 σ 2 T .
Ekkor
Z+ 12 σ 2 T √ σ T
V0N -re
∼ N (0, 1).
Ebb®l
alkalmazzuk 5.1 tételt
(felhasználva a standard normális eloszlás s¶r¶ségfüggvényét és a várható érték denícióját):
Z
∞
S0 eσ
√
T X− 12 σ 2 T
− e−rT K
−∞
+
x2 1 · √ e− 2 dx 2π
Ennek a függvénynek a tartója a (γ, ∞) intervallum (ezen kívül mindenhol log( SK0 ) + ( 12 σ 2 − r)T . Ekkor az integrált kiszámítva kapjuk, 0), ahol γ =
σT
hogy
√ V0 = S0 1 − Φ(γ − σ T ) − Ke−rT 1 − Φ(γ) .
Egy ügyes trükkel észrevehetjük, hogy
log( SK0 ) − (r + 12 σ 2 )T √ γ−σ T = . σ T √
55
5.3 Trinomiális modellek
Ekkor felhasználjuk
5. fejezet Konvergencia és stabilitás
Φ szimmetriáját és alkalmazzuk a d± -re adott deníciót,
amivel a tétel 1. részét igazoltuk. A második részhez pedig csak egy alkalmas helyettesítést kell elvégezni:
T −t
és
S0 := St .
Ezzel a tétel mindkét részét beláttuk.
T :=
Megjegyzés A Black-Scholes formula általánosabb (és a legtöbb helyen így szerepl®) alakja: dSt
= St µdt + σSt dWt
Ez egy sztochaszdikus dierenciálegyenlet, ahol
W
egy Brown-mozgással jel-
lemezhet® folyamat (egy Wiener-folyamat).
5.3.
Trinomiális modellek
Megismertük a binomiális modellek közül a CRR-féle binomiális modellt (1979). Azonban ez egy eléggé speciális modell volt (attól függetlenül, hogy nagyon hasznos és nagyon sok egyéb modell alapjául szolgál). Ezen a ponton érdemes megemlíteni, hogy a külföldi irodalomban a jelölések konvenciója más. A legtöbb helyen a
S0
uS0 -val
és
dS0 -val
jelölik azokat az értéket, amit az
részvény a következ® kereskedési id®pontban felvehet (
tékek). Itt hasonlóan
a
és
b
értékeihez, teljesül, hogy
up
u≥1
és
down
ér-
0 < u ≤ 1.
Ez
és
lényegében egy rövidített jelölés az ebben a dolgozatban használt (és [1]-b®l kölcsönzött)
(1 + b) = u, (1 + a) = d
jelölésekre.
Tegyük fel, hogy a részvény ár a következ® kereskedési id®pontban három lehetséges értéket is felvehet. Ezzel fogjuk kapni a bevezetett
trinomiális modellt
Kamrad és Ritchken
által
(1991). A valószín¶ségeket a következ®képpen
56
5.3 Trinomiális modellek
5. fejezet Konvergencia és stabilitás
(már a máasik fajta jelöléssel felírva) deniáljuk.
U S0 pU valószín¶séggel S1 = S0 1 − pU − pD valószín¶séggel DS p valószín¶séggel 0 D A folytonos modellb®l többféle módon le lehet vezetni a bináris fát.
Ezt
könnyen láthatjuk, vessük össze (5.5) (a folytonos opcióárazási Black-Scholes modellt) és (4.12) (diszkrét opcióárazási CRR-féle binomiális modell) által megadott opciók árára vonatkozó egyenleteket. Ez által az
a, b
és
r
értékek
meghatározhatók. A CRR féle modell paraméterezésénél azt kapjuk, hogy:
u = eσ
√
T
,
d=
1 , u
pu =
erT − d , u−d
pd = 1 − pu
Ezen kívül léteznek más fajta paraméterezés¶ binomiális modellek. például a
Jarrow-Rudd -féle binomiális modell (1983). 1
u = e(r− 2 σ
2 )T +σ
√
T
,
1
d = e(r− 2 σ
2 )T −σ
√
T
,
Ilyen
Itt a paraméterezés:
p=
1 2
A trinomiális modell általi paraméterezés:
U = eλσ
√
T
,
1 D= , U
√ λ2 + λ(r − 21 )σ T pU = , 2
√ λ2 − λ(r − 12 )σ T pD = 2
Az opciók árazására azonban nem csak ezekkel a binomiális és trinomiális módszerekkel adhatunk megoldást, hanem van egy ezekt®l eltér® árazási módszer is, a
véges dierenciák módszere.
Egy ilyen véges dierencia mód-
szer alapján felépített modell Brennan és Schwartz nevéhez köthet®. Itt Mark Rubinstein [5] cikke alapján igaz a következ® tétel.
5.3. Tétel. A Brennan és Schwartz-féle véges dierencia módszer és a Kam57
5.3 Trinomiális modellek
5. fejezet Konvergencia és stabilitás
rad és Ritchken-féle trinomiális módszer ekvivalens, azaz ugyanazt az opció értéket fogják adni ugyanolyan bemeneti adatokra. A tételben nincs említve, de fontos megjegyezni, hogy a Brannan-Schwartz modell egy logaritmikus transzformáció révén jut el a Kamrad-Ritchken modellig, de ez az értékeken nem változtat. Igaz a következ® tétel is (melynek bizonyítás Rubenstein a [5] cikkében biznyított).
5.4. Tétel. A véges dierencia módszer egy logaritmikus transzformációval (ami a Kamrad-Ritchken trinomiális modellel ekvivalens) ekvivalens a binomiális modellel. Ekkor a következ® paraméterezés¶ binomiális modellhez jutunk: √ p 1 2 2 2 1 + 2(log r)h, u = e σ h−µ h , d = , u s 1 1 1 µ√ p= + p 2h 2 2 2 2 2(σ h − µ h ) σ 2 h − µ2 h2 σ R=
ahol h = T − t, µ = log( dr ) − 21 σ2 . Ezen tétel következménye, hogy a binomiális és trinomiális modellek is ebben az értelemben ekvivalensek egymással. Ennek ellenére sokszor alkalmazzuk a trinomiális modellt, mivel annak paraméterei néha könnyebben értelmezhet®k,például a momentumok egyenl®sége alapján. Emellett a trinomiális modellnek nem elhanyagolható el®nye, hogy kisebb lépésszámban konvergál a Black-Scholes forumlához, mint a binomiális modell. A binomiális modell lényegében csak minden második lépésben tart a BS modellhez a trinomiálissal összehasonlítva. A binomiális, trinomiális és általánosságban véve egyéb multinomiális modellek az opcióárazásban még mindig fontos és napjainkban is alkalmazott
58
5.3 Trinomiális modellek
5. fejezet Konvergencia és stabilitás
gyakorlati szerepet töltenek be azon esetekben, amikor a Black-Scholes féle modellek (amik explicit megadják az opció értékét) nem alkalmazhatók. Ekkor ezen numerikus számítások nagyon hasznosak.
59
Irodalomjegyzék
[1] R. J. Elliott és P. E. Kopp:
[2] Kurtán Lajos:
Pénzpiacok matematikája
Piacgazdaságtan
[3] Bodie, Kane és Marcus:
, Typotex Kiadó, 2000
, ELTE Eötvös Kiadó, 2008
Befektetések
, Aula Kiadó, 2006
[4] Brealey és Myers:
Modern Vállalati Pénzügyek
[5] Mark Rubinstein:
On the Relation Between Binomial and Trinomial Option
Pricing Models
, PANAM Kft, 2005
, April 20, 2000
[6]
http://en.wikipedia.org/wiki/Binomial_options_pricing_model
[7]
http://en.wikipedia.org/wiki/Option_(finance)
1
1 Az említett internetes hivatkozások a dolgozat elkészítése folyamán és a leadáskor elérhet®ek voltak.
60