példa és fölemelő gondolat nélkül?

V I. évfolyam .

8. szám.

assisi szent Ferenc tiszteletének és harmadrendjének terjesztése a katholikus valláserkölcsi és társa­ dalmi élet ápolására. M e g le le n ik m in d e n hónap első n a p ja ib an . X n i. L e ó Pápa Ő s z e n ts é g e 1903. jú n iu s 1 7 'é n Z ic h y ű y u la g r ó f p. t. ka m a rá s pécsi p ü s p ö k Ú r Ó m é ltó s á g a á lta l a p o s to li á ld á * s á t k ü ld ö tte fo ly ó ira tu n k n a k .

Augusztus.

Főszerkesztő: T réfán Leonard, sz. ferencrendi áldozár Kolozsvárt. Tirsszerkesztők : Kiss A risztid, szentferencrendi áld. Nagyatádon. U nghváry Antal, szenferencrendi áldozár Baján. • N e g á ld o m S z e n t F e re n c H írn ö k é t, szer* k e s z tő it és m u n k a tá rs a it, s m in d a z o k a t, k ik e la p o t olvassák. ^ (X. P lus pápa szavai 1904. o k tó b e r 6*án a sze rke sztő h ö z.)

SU R SU M CORDA! M áriát az Istenanyaság, szeplőtelenség és szüzesség magaslatain megdicsőiti az isteni Jóság. Égbe emeli, hogy megkoronázza Őt dicsőséggel és tisztelettel. Amint fölemelkedik a magasba, lelkünk epedő sóhajtása száll utána, s dicsőséges koro­ nájának fénye szívünk mélyéig hat. És ennél a látomásnál vigasztaló gondolat, fölemelő érzés járja át egész valónkat. Hogy is lehetne tagadásba venni Mária megdicsőitését ? S mit ér vele az ember, ha elhomályosítani törek­ szik a szeplőtelen Szűz szépségének elragadó fényét? A földi zarándoklás borús, sötét éjszakájának szende holdfényét miért rejtenők el arcunk elől? Az élet borús, sötét rejtélyei között mindig van szükségünk a vigasztalás szende fényére. Mivé lenne a földiek között küzködő ember egy-egy ragyogó példa és fölemelő gondolat nélkül?

f.

✓ %

4 394

A porig tehetetlenedett, sorvadó embernek eleven példák kellenek, hogy gyarlóságának és emberi gyöngeségének pusztuló rom jai közül kiszabadíthassa magát. És előttünk a példa, a szeplőtelen Szűz dicsőséges alakja, am int fényes kíséretével bevonul a mennyei Jeru­ zsálembe. Hadd lássuk hát, nem tör-e elő keblünkből a h a l­ hatatlanság és örök élet gondolata? Oh milyen sokszor hallgattatja el az ember ezt a hangot?! M ikor szenvedélyeinek h ullám sírjába temetkezik, s rövidlátó tekintete csak a m úló dolgok [szemléletébe mélyed. M ikor a test és vér bűnös gerjedelm ei hatalom m á lesznek benne, s az isteni ember nemtelen szenvedélyei­ nek megalázó rabszolgaságába sűlyed. M ert erre nevel a világ. Azt hirdeti gyermekeinek, hogy az emberben úr az ösztön. Az emberben nincs akarat, hanem van állati erő és ösztön. Legyőzhetetlen ösztön, mely elé hiába emel az ész és szív korlátokat. Az ember anyagi összetétele kizárja azt, hogy erkölcsi fölfogásnak, erkölcsi törvényeknek engedelmeskedjék. H a ta ­ lom benne az anyag és annak ösztönszerű erőkifej­ lődései. Tehát lefelé. Ne keress ragyogó csillagot az égen, hanem turkálj a sárban. Ne kutass a föld keblében rejlő forrásvíz után, hanem elégedj meg iszapos m ocsárral. Minek neked ragyogó napsugár, jól meglehetsz te bűzös, penészes odúban is. Aranynak és a tenger gyöngyének nincs többé értéke, sokkal többet ér egy darab agyag. A világ szelleme erre nevel. Valóságos visszafejlődés az elfajulás és nemtelenség végzetes útjain. H o l m ár csak zörgő csontvázakat, s öntudat nélküli vadállatokat találunk. A mindig sóvárgó kapzsiság, s kielégítetlen élvezetvágy járják örjöngő táncukat, s m illiókat ragadnak az önkívület mámorába.

395

És az ösztön embereivel lesz tele a világ. Kiknek nincsenek magasban járó törekvéseik. Egész világuk a test, ez a gyarló, törékeny agyagedény. Istenem ! hová is aljasul a teremtés koronája Becsülés és becsület, személyi érték és lelki nagyság, eszményi gondolkozás és tiszta öntudat, nincsenek már a modern ember szótárában. Helyettük azonban ott találju k az önérdeket a maga telhetetlenségében, majd a kéjvágyat és a mindenre erőtlen puhaságot. M intha a puhányok családjához tartoznék az ember, az értelem parancsa, s a szív nemesebb érzelmei nélkül . .. íme, ezért van szükségünk a megdicsőülés ragyogó példaképére. Exaltata est sancta Dei Genitrix. Mária fölmagasztaltatott. Pedig Ő is Isten teremtménye mint mi. Test a m i testünkből, vér a mi vérünkből. És ennél a gondolatnál forduló ponthoz jutunk: vájjon nem jobb volna-e nekünk is fölfelé törekednünk? Nem jobb volna-e az iszapos ingovány, élötveszélyes ösztönei helyett az örökkévalóság ösztöneit ápolni? A bennünk rejlő anyagi erőt, a test és vér forradalmában elfecsérelt tehetségeket, nem jobb volna-e arra fordítani, hogy ápoljuk bensőnkben az örökkévalóság eszméjét? Magasztosítani egyéniségünkben az ösztön érzetét azzal, hogy utat engednénk a lélek törekvéséinek, s szabad­ ságvágyának . . . A lélek szabadságvágya az örökkévalóság. A végtelen Isten szépsége és nagysága. Az örök romlatlanság gon­ dolata és a halhatatlan örök ifjúság. Mégis csak jobb volna ilyen gondolatokkal adni lendületet a fejlődésnek, mint mocsárban mászkálni. A modern ember szótárában ilyen fogalmak is talál­ hatók volnának: erény, becsület, becsülés, önmegtagadás, önfeláldozás, szeretet . . . S talán a pusztulás világának

%

4 I

f

é :-

396

helyét viruló élet foglalná el, hol a szabadság érzete adna erőt a lankadó szerveknek. Az enyészet rom jain u ral­ kodnék az élet, s a sárba tiport ember fölemelkednék a megdicsőülés napfénnyel övezett orm aira . . . Ismétlem, ezért száll epedő lelkünk sóhajtása győzedelmes Szűz égbe em elt dicsőséges alakja felé. A mi lelkünk is fölmagasztalódik, s legyőzhetlen erővel tör ki belőle az örökkévalóság vágya. Föl a szívekkel! Sursum c o rd a ! A ureus. m

A H O Z SZÁLL LELKEM . . . A Í)oz s z á ll lelkem kil)e z a könnyek : B ú szom orúság az im á d s á g o m ; V ala ho l messze bűnbánók sírn a k Én odam egyek, én odavágyom . Bűnösök szíve, bűnbánók lelke É l a lelkem ben e lre jtve mélyen, Könnybe fü rö s z tik a szívem lelkem Sol)se b ^ ljo n m eg örökké éljen. M e rt azok élnek ö rö k életet A k ik i t t sírnak, re m é n yt tem etnek, A z ijdvösségnek édenkertjében N in cs b^lye m ásnak csak a keresztnek. A bűnbánóknak m e g n y ílik a m enny B űnbánó szívek az égbe tőrnek, L e lk e t fe h é rre mos a b ű n b á n a t És üdvösségbe viszik a könnyek. A könnyek m ike t bűnbánók s írn a k A könnyek m ik k e l tele van lelkem M ió ta i t t lenn, a boldogságnak D e rű je fé n ye e lfö d ö tt engem . . . A. D obay M ariska.

K O R SZER Ű ISM ERETEK. Irta : F o rsch n e r Károly. ELSŐRÉSZ. — HARMADIK FEJEZET.

A z e m b e r v a llá s o s é rz ü le te és a k a th o lik u s egyház. !ok em ber m ondotta már, fókép felvilágosult ( !? ! ) , hogy a vallás csakugyan ke ll az embernek, de határozott vallásfele­ kezethez tartozni, az fölösleges; istentiszteletre és papságra nincs szükség ; minden ember m aga lép az Istennel össze­ köttetésbe, nincs szükség közvetítőre. Hogy m it értenek ezek a tudós (? ) em berek vallás alatt, igazán nem tudom . M inden em berben él bizonyos vallásos érzés, azaz a tudásvágy m e lle tt van az em berben még egy vágy: Istennel összeköttetésben lépni. E szó re lig io (va llá s) tulajdonkép annyit jelent, m in t össze­ köttetés az Istennel. A zért m ondották m ár a régiek, hogy az ember nem pusztán eszes, hanem egyúttal vallásos lény. Ezen általános vallásos érzés, vagy m ondjuk világvallás, nem fe le l meg sem az Isten parancsainak, sem az em beri szív vágyódá­ sának. Az em ber természetes vallásos érzületének egész botározott követelm ényei vannak és csak az a vallás elégíti ki tökéletesen az e m be ri szívet, csak az az ig a z i vallás, m ely e vallásos érzületnek és követelm ényeinek legtökéletesebben megfelel. Ez pedig a katb> vallás. I. Ha az em ber a létező dolgok első oka után kutat, úgy a legfőbb lé n yre akad, ki m in d e n t te re m te tt; ebből aztán természetszerűleg következik, hogy e legfőbb lénynek, kit az egész világ Istennek mond, az em ber magát aláveti. Ő t tiszteli, szereti és imádja. Ennek megfelel az em beriség történelm e is. m ely bebizonyítja, hogy az ember sosem v o lt iste n tiszte le t és vallás nélkül. Így Plutarcbosz, Görögország egyik pogány tö rtö n e tíró ja Krisztus után az első században így ír : ,H a bejárod az egész világot, találhatsz városokat, falak, paloták, törvények,

i

pénz és írás n é lk ü l; de nem ta lá ls z népet Isten, im ádság, eskü, v a l­ lásos szertartások és á ld o za to k nélkül,*' A vilá g b ö lcs P lá tó pedig, ki m á r 428-ban született K risztu s e lő tt, ezt m o n d ja ; «M inden eszes em ber cselekedetei előtt, főkép ha fontosak, az Istenséghez fo ly a m o d ik ." Az egész földkerekségen, a h ol em berek laktak, m in d ig v o lta k áldozatok s áldozati helyek, a m űveltség derengésével szentélyek és te m p lo m o k. A m űveltek hatalm as építkezéseitől egész azon kőig, m elyen a m űve­ letlen pogány áldozatát le ö li, s azon összetákolt ku nyhóig, m e ly e lő tt a vadem ber bálványát fe lá llítja . Igaz, hogy a zsidó népet kivéve az emberiség általában term észetim ádó vo lt, az egyik a napot, a m ásik a holdat, ism ét m ások a csillag oka t, vagy a tü z e t im á dtá k, ném elyek a tehenet, m ások a gyíkot vagy kig yó t im ádták, ism é t m ások egy darab fát, de a vallásos érzés m in d e n ü tt [határozott a la kb a n n ye rt kifejezést. M á r m ost honnét e vallásos érzület, eme tagadhatatlan té n y ? Vagy általános term észettörvényt ke ll benne lá tn u n k , vagy kénytelenek vagyunk e lism e rn i, hogy az e m be r vallásos érzülete az e m be ri nem öröksége az em beriség tö rté n e lm é n e k kezdetétől, m id ő n Isten az em bert barátságára m éltatta. B á rm in t legyen, tény az, hogy a vallásos érzés az egész em beriségnek

sajátossága,

m it a le g d urvá bb

lelkek,

m in t a fa na tikus istentagadók sem m e rn e k te lje se n tagadni. M á r m ost az a kérdés, m iben á ll tu la jd o n k é p ez a vallásos é rzü le t és m it kíván ? E vallásos

é rz ü le t

m in d e n e k e lő tt

m egkívánja

az

e m b e re ktő l,

hogy Istennel összeköttetésbe lépjenek, de csak valóságos, é lő Istennel. Egy Isten, ki csak képzeletben létezik, vagy va la m e ly egész d o lo g n a k csak egy részét képezi, az nem elégíti ki az e m b e rt, hanem igenis o ly Isten, ki maga a le g fő bb lény, a lé t és é le t forrása, ki m in d e n n é l előbb létezett, k itő l m in d e n függ, s k it m isem akadályoz a világ k o r­ mányzásában. Az e m be r továbbá o ly Is te n t kiván, ki m in t a v ilá g ­ mindenség k irá ly a az égben tró n o l, a szolgálatkész szellem ek m illió itó l környezve, s ki az e m be r im á já t m e g h a llg a tja , ő t m u n k á já b a n m eg­ áldja és bajában vigasztalja. O ly Isten, ki e lké p ze lh e te tle n távolságban lakik, s az em berekkel nem tö rő d ik , nem b ir e lő ttü n k értékkel. A zért írták m ár a pogányok is az istenségnek sze nte lt o ltá r r a : «Deo o p tim o m a xim o.* , A leg job b és legnagyobb Iste n n e k.* Az e m b e r Isten a k a ra tá t ó h a jtja ism e rn i, s fél Ó t m egbántani, a tő le való függés érzetében pedig kényszerítve érzi m agát Istennel m e g b é k ü ln i. Az e m b e ri szív nem elégszik meg azzal, hogy az Iste n t a m agányban tis z te lje és im ádja, hanem nyilvános te tte ke t k iv á n : szent cselekm ényeket és

399

áldozatokat. Végre számít az ember arra, hogy Isten megjutalmazza, s így az égi boldogságot elnyeri. M indezek oly kívánalmak, melyek létezését az emberek vallásos szertartásaikkal bizonyítják. M ily gyakran to r elő az ember kebléből e rövid fohász: „Ó h Is te n e m !" M ily gyakran kulcsolódnak össze az em ber kezei, s m ily gyakran irányúinak szemei az ég fe lé ! Majd elfogja az em bert az örökös büntetés félelm e, majd a mennyei b ol­ dogság gondolata erősíti meg. Bátran m ondhatjuk tehát, hogy az em ber m ár term észetétől fo g v a vallásos, sőt m in t TertuWán mondja, term észetétől fogva keresztény. Csak az embernek van vallásos érzülete s ezáltal nagyon is m egm utatja, hogy a többi terem tm ényektől kü lö n ­ bözik. Ha még is akadnak oly tudós (? ! ?) emberek, kik azt állítják, hogy nem létezik általános vallásos érzület, úgy letagadják emberi term észetüket, s ezzel az esztelen teremtmények, az állatok közé sorozzák m agukat. Ez istentelen és vallásnélküli emberek végered­ m ényben tehát csak önm agukat csalják meg. Az imádság és istentisztelet, m ikép a történelem bizonyítja, ép o ly régi, m in t az em beri nem. Isten szeretete és gyűlölete, Isten fé le lm e és az Istenben való remény képezik a nemzetek történetét, s úgy a társadalm i, m in t a magán élet mozgatói. Ezt el kell ismernie m inden gondolkozó főnek. E bből azonban szükségkép az következik, hogy csak az az igazi vallás, m ely az em beri szív eme vallásos érzü­ letének teljesen megfelel. II. Hogy az ó -ko ri pogányság sok istenhivésével, az emberek bűneivel felékesített istennel és istennőivel nem nyugtatta meg az ember szívét, az közism ert tény. A kko r gaztettekkel és gyilkosságokkal tisz­ te lté k az isteneket, m ié rt is az egész korszak az emberiség gyászos tévedése volt, azért e rrő l többet nem is akarunk szólani. Semmivel sem javította a helyzetet az indusok jó és rossz istensége, sem a m oham edánizm us az ő végzettanával (fatalizm us.) Maga Averroes, az arab bölcselő m ondja, hogy Mohamed vallása a disznóknak való. M indez nem igen érdekel bennünket. De annál inkább érdekel ben nü nke t a modern pogányság,' úgynevezett természetvallásával, m e lyn e k

egyedüli

forrása az ész. s mely az ember életében,

m int

%

' Modern pogányok azok, kik az egyház tanítását elvetve, saját eszük belátása szerint alkotnak maguknak új vallási elveket. él

i

400

.becsületesség" ju t kifejezésre. A m odern pogányok szerint a hit, istentisztelet, imádság, szentségek m in d sem m i, s ha erényes é le trő l van szó, úgy azalatt nem értenek mást, m in t bölcs életm ódot, m elyet az egészségtani és á llá sb e li szabályok sz e rin t rendeznek be. Az 6 vallásukban (? ) term észetfeletti, Isten á lta l k in y ila tk o z ta to tt igazságok nem léteznek. S z e rin tü k az Isten nem tö rő d ik a m i ügyeinkkel, b a ja in kka l és szükségleteinkkel, azért az im á n a k sem m i értéke nincs. Az ő iste n ü k maga is a term észeti törvények hatása alatt áll, m elyek a ló l nincs kivétel, m e rt az m á r csoda volna, csodának pedig nem szabad léteznie. S z e rin tü k e m e lke d jé k b á r az e m b e r az Istenhez, a m ily magasan csak akar, Isten sosem fog hozzá le szá lln i, hogy valam ikép szeretetét kim utassa. Az is te n tis z te le t fölösleges, m ert észellenes, s ezért nincs szükség sem o ltárra , sem papra. Az em ber szabad, s így ő maga in té zh e ti el ü gye it istenével, a m in t s a m ik o r neki tetszik. A leg job b is te n tis z te le t a „b e c s ü le te s " élet. Ez a m odern pogányok vallási rendszere és összes vallási tudásuk. Kedves T e s tv é re im ! K érdelek benneteket, m i len n e a társada­ lo m b ó l, ha egy ily vallás lenne az em beriség nevelője és ve zetője? A ttó l azonban nem ke ll ta rta n u n k, hogy ez bekövetkezik, m e rt az emberiség szive és esze meg fogja e vallás m in de nko r. Az Isten az em beriség gondozója.

terjesztését

a k a d á ly o z n i

, Istennek, a term észet U rának

kötelessége a term észet á lta l belénk o lto tt vallásos é rz ü le t vágyódását kielégíteni. E zért n yila tko zta tta ki m agát az em beriségnek és ezért ra k ta le ig a zsá gá t és kegyelem eszközeit a K ris z tu s á lta l a la p íto tt katfyoUkus egyfyázban. Ezért a k a tb o lik u s va llá s e lé g íti k i legtökéle­ tesebben az em ber eszét és szívét, s fe le l vallás érzületének, vágyódásának. Szabadjon

ezt

kissé

bővebben

m eg

teljesen

az

em ber

fe jte g e tn i. A katlyoUkus

va llá s

elsősorban benső összeköttetésbe i)oz bennünket az élő Istennel, a m ennyiben Ő t m in t m in d e n é le t forrását, s m in d e n létező dolo g alapokat á llítja elénk. Isten lá tb o ta tla n ugyan és fe lfo g h a ta tla n , de azért lé te z ik ; létének bizonysága pedig a vilá g terem tése, fentartása és kormányozása, m ely u tó b b it iste ni gondviselésnek m o n d ju k . N in c s tá v o l tőlünk, m ert m in d e n ü tt jele n van. T ö rő d ik is ve lü n k, am ennyiben m eghallgatja könyörgéseinket, s m indenhatóságával m in te g y szolgájává lesz a hozzá könyörgőnek. A term észettörvények e lő tte nem titk o k , s m in t törvényhozó azok a ló l k iv é te lt is telyet, m id ő n csodákat m ivel. Isten megadja nekünk szent kegyelm ét, m ely e lle n á llh a ta tla n erővel

401

hatói át ra jtu n k , elviselésére.

s fe lb á to rít

az

élet

nehézségeinek

és

bajainak

Isten azonban nem csupán szellem i és láthatatlan m ódon akart terem tm én ye ih e z közel le n n i, hanem Idtf)otó és észrevehető módon is. E zért em berré le t t ; felvette term észetünket s term észetünkkel együtt gyengeségeinket. Szegény és megvetett, g y ű lö lt és üldözött, meggya­ lá z o tt és b á n ta lm a zo tt v o lt s sebekkel borítva a kereszten f)alt meg. M in d e n k in e k , ki fö lte k in t hozzá a keresztre, azt m o n d ja : „Szenved­ te m , hogy m egtanítsalak arra, hogyan kell szenvedni, Te sosem fogsz úgy szenvedni, m in t én szenvedtem. A zért szenvedtem, hogy megsze­ rezzem szám om ra a dicsőséget; de a te számodra is, ha megtanulsz szenvedni, m in t én szenvedtem ." — De ez még nem m inden. A vágy, Istennel egyesülni, a k a th o liku s egyházban még jobban nyer kielégítést. Négyezer évig sóhajtozott az emberiség a Megváltó után. Végre m e g jö tt az id ő k telje, m id ő n „az Ige testté lön s m i közöttünk lakozék.® M it B a ru k próféta m egjövendölt, az b e te lje se d e tt: „Isten az em berek között já r." K risztus, az Isten em berré le tt Fia, igazi Isten, k i u tá n mélységes vallásos érzületünk vágyakozik. Krisztus nem mese­ beli, hanem tö rté n e lm i személy, hisz is m e rjü k az időt, m elyben élt; tu d ju k , h ol rin g o tt b ö lc s ő je ; élete, halála és feltámadása m ellett bizonyságot tesznek az egykoruak úgy, m in t a későbbi korok emberei. Isten F iá na k b izo n yíto tta magát csodái által, m it az apostolok és evangélisták bizonyítanak, kiknek kortársaik nem m ertek e lle n m o n ­ dani. A legnagyobb csoda pedig, m ely még napjainkban is szemünk e lő tt fo ly ik s m ely a leg job b és legtagadhatlanabb Krisztus istensége m e lle t t : a v ilá g á ta la kítá sa . K risztus egykor testben já rt itt a földön, de m ost m á r ily alakban nincs k ö z tü n k ; de azért köztünk él tanítása a la p ítá s a által. M ost egyháza á lta l tanít és parancsol, m elyet ieronthatatlan alapra épített. Az egyháznak beszélt az apostolokhoz intézett sza va iva l; „ K i téged hallgat, engem h a llg a t; ki téged megvet, engem vet meg. V eled leszek egész a világ végezetéig.* Ezért aki az egy­ háznak hisz s néki engedelm eskedik, biztos lehet afelől, hogy Isten gondviselő keze a la tt á ll. — Ha azonban valaki letévedt az igaz útról, nem k e ll hiába sóvárognia a bocsánat után. A szegény bánkódó bűnös­ nek az egyház a keresztet m u tatja s a kereszten az Isten bárányát, ki áldozatával elveszi a világ bűneit. — M ily fönséges a m i istentisz­ te le tü n k, m elyben K risztu s m in t az egész emberiség fe je je le n ik m eg! Közbenjárása által im á n k és tiszte le tü n k az égbe száll, Isten kegyelme és áldása pedig le a földre. K risztus a szent misében a m i örök fő ­

402

papunk és egyúttal á ld o za tu n k le t t ; a szent ostyában a lk a lm a t ta lá lt arra, hogy ezer meg ezerszeresen ú jíth a ssa meg áldozatát szenvedés és vérontás nélkül ; a szentségekben pedig a lk a lm a t ta lá lt arra, hogyan hárítsa reánk végtelen érdem eit. — Végezetül a k a th o lik u s egyház az ég ju ta lm á t m u tatja n e kü n k „É n m agam akarok a ti nagy ju ta lm a to k le n n i", m ondá egykor K risztus. A feltám adásra és az ö rö k életre g on­ dolva m ár a zsoltáros is így é n e k e lt: „S z iv e m és testem az éI5 Is te n ­ ben ingadoznak." íme, testvéreim , ez a m i szent, kat(?oIikus vallásunk.

N e m sze­

rencse az, hogy m i a k a th o lik u s egyház gyerm ekei v a g y u n k ? A k a tj)olikus vallás m egadja m in d a zt és p e d ig a legtökéletesebben, m it az ember természetében re jlő vallásos érzület, vágyódás követel. A tö b b i úgynevezett vallás erre nem képes, sem a régiek sokistenhívése, sem az eretnekek tagadása, mégkevésbé a m odern pogányok term észet- és önistenitése. Az em beriség nevelése és vezetése egyedül a k a ti)o lik u s egytfáz jo g a , m e rt ez n y ú jtja a legtökéletesebb összeköttetést Istennel, a le g ­ tökéletesebb im át, a legtökéletesebb á ld o za to t s a legtökéletesebb üdveszközöket. Jaj azoknak, írja S zent P é te r apostol, k ik e ta n ítá stó l eltérnek, m iu tá n m á r előzőleg ism e rté k azt. Jo b b volna szám ukra ha sosem ism e rté k volna a helyes u ta t, m e ly n e k ő k e t az igazi istentiszteletre k e lle tt volna vezetnie, m e ly tő l m o st e lté rte k ama tanítás elvetése által, m e lye t a ze lő tt elfogadtak. V a ló b a n sokan vannak e szerencsétlenek, főkép nap jain kba n, k ik szent va llá s u n k vigaszthozó ta n a it elvetve, a k a th o lik u s egyházon k iv ü l keresik le lk ű k m e g n yu g ­ tatását. Testvéreim , ki után vágyakozunk

m i?

Én

nem

lá to k

senki

szívébe, de meg vagyok róla győződve, hogy igazat m o n d o k, m id ő n azt á llíto m , hogy m i csak K risztu s után vá gya ko zu n k s nem keresünk mást, m in t — hogy S zent P á l a p o sto l szavait

idézzem

—

„Jé zu s

K risztust, és p ed ig a m egfeszítettet.'^ (Folytatása következik.)

G a la m b o s K á lm á n .

A LK O H O L. ^Ikohol, te fö ld i átok, m ennyi szenvedésnek, nyom ornak, fá j­ d a lo m n a k vagy okozója. M ennyi pusztulás, gonoszság, bűn jár nyom odban napról-napra. M ert o tt vagy te m indenütt, ahol a terem tés koronája m egfordulhat. Benézünk a vendéglőkbe, ko rcsm á kb a ? O tt vagy. B etérünk a gazdagok palotáiba, a szegények k u n y h ó ib a ? E gyaránt o tt ta lá lu n k. B e já rju k a városokat, falvakat? O tt vagy te m in d e n ü tt. 5 honnan van ez? M ondd, m ily jeles tulajdonságokkal hódítád m eg a nn yira az em beriséget? A boldogság forrása vagy ta lá n ? N yo ­ m odban csak derű, ö rö m k é l? A szegényt gazdaggá teszed? A gaz­ dagot m egelégedetté, boldoggá? Vagy ta lá n o ly szép vagy, szeretetrem éltó, kivánatos, hogy előtted m in d e n a jtó fö ltá ru l, hogy o ly öröm est fogadnak, sőt annyira keresnek az e m b e re k? N e m ! Ezerszer nem ! Csúnya vagy. U nd o rító

vagy.

Szörnyeteg

vagy. Az ördög le g m é ltó b b szolgája, derék katonája vagy ! Fejeden nincs egy hajszál. Kopasz le tté l korán. H om lokodon rá n c-rá n co n . Szem eid réveteg m erednek a távolba. Tekinteted fagyasztó, rémes. A rcod halovány, élettelen. Lábaid meg-meginognak, kezeid reszketnek. Tested szikár, aszott. Csontváz csak. Ruhád megtépett, szaggatott, piszokkal, m ocsokkal tele. N yom odban kiállhatatlan bűz árad. P fu j ! á tko zo tt a lko h o l, m ily rú t vagy, a kim ondhatatlanságig rú t. Légköröd a nyom or, szenvedés, fájdalom , a gonoszság, a bűn, a pusztulás, s a boldogtalanság m inden rémes bacillusaival tele. S m égis keresik b a rá ts á g o d ! Még sem kerülnek a b a lg á k ! Keblükre ölelnek, m in t a jó c im b o r á t: kedvtelésednek így könnyen élhetsz. M o solyo gsz? Magad sem hiszed, m ily hatalmas, m ily derék barát, jó cim b ora vagy? J ö jj! M egm utatom . A bölcsőhöz vezetlek, hol egy élet gyönge csirája mosolyogva szendereg. D erék m unkád gyakorta itt szoktad megkezdeni. Az a balga anya, ki bálványozza drága magzatját, m inden fö ld i kincsnél drágább szü lö ttjé t, balhitében, tudatlanságában, m ár o tt megmételyezi

404

gyermeke vérét. Csak egy csöppel. És ez a csöpp hányszor élesebb a halál kaszájánál . . . Ig e n ! Nem sír a gyerm ek m ár. A ls z ik csöndesen . . . E la lu d t ö r ö k r e . . . m ert behízelegted magad, s m egcsaltad azt az a n y á t: e l­ hitetted, hogy altató szer vagy. S ha játékod nem is ér m in d ig ily ham ar véget, de a gyönge szervezetbe b e p lá n tá lta tta d magával az édes szülővel azt a csirát, am ely o ly gyakran végzetes szenvedélylyé növi ki magát. N em hiszed ? M egm utatom . Nézd e szegény anya szerencsétlen gyerm eke h o ltte sté n é l m in t zokog szívettépő fá jd a lo m m a l. H a llo d a rémes á tk o t a jk a iró l ? „T e igazságos Isten ! M ive l vétettem ellened ? E n á rta tla n vagyok. M ag­ zatom még e világra se jö tt, é lté t m ié rt vetted m á r e l? Ó h Istenem m it v é te tte m ? " ✓

Az atya szava ajkára fa g y o tt: óh ha az a csöpp, a bölcsőben akkor nem é rin ti ajkam . . . ifjú k o ro m b a n nem leszek az ivási szen­ vedély rabja . . . nem m ételyezem meg vérem : ma nem zokog szív­ szaggató fá jd a lo m m a l e szegény anya, s le lk e m nem tépdesi a fu rd a ló le lk iis m e re t szava: M ia ttad a csapás! Te v é te tté l! S jö jj to v á b b ! látod o tt azt az if jú t ? O ly a n v o lt

egykor,

m in t

a fe lke lő napsugár, szirten á lló délceg fenyő. V iru ló , pezsgő é le te rő ­ tő l duzzadott egykor. M o st m ily halovány, e rőtlen, k ié lt. M ió ta barátja lettél ! I . . . A h alá l rémes árnya o tt ül az arcán . . . M egm ételyezted testét . . . Leperzselted a le lk é t . . . N ehéz neki m á r az élet . . . a lig bírja. Nézz be e szegény kunyhóba. Beteg ágyban fekvő édes a nyjá t 4 apró jószág veszi k ö rü l. K enyeret könyörögve, sírva. Az anya fe l­ sóhajt : ^V á rja to k gyerm ekeim . Haza jö n édes a tyá to k . . . hátha hoz kenyeret." 5 az anya szavára e lh a llg atna k. N ézd ép jö n is a tyjok. M ost lépett be. Az a jtó t durván becsapta. T ántorogva lépked előre. Haja kuszáit. R uhája sáros. T o rk á b ó l a p álinka u n d o rító szaga gőzö­ lög. Kezében még görcsösen szorongatja az üveget . . . Ó h dehogy hozott kenyeret. A zt neked adta m á r v a la m e ly ik félreeső kocsm ában. Hasztalan kérnek az apróságok m ost kenyeret. K e n yé r helyett, nézd, ütleget kapnak. E l is rugdossa m agától őket. M o st csak téged szeret, te gond, n yo m o r fe le jtő A lk o h o l! M a jd az anyára tám ad. Az k é rle li, c s itítja : „Ó h ne ká rom o ld az E g e t!" „M e g ve r az I s te n ! " « K i? Az Is te n !" ü völt . . . s valam i m e g villo g kezében . . . Az anya fö ls ik o lt . . . A kunyhóban csak a m écsvilág pislog, tom pa hörgés h a llsz ik. Az

405

angyalok könnyezve takarják be szemfödövel egy anya s négy ártatlan gyerm ek holttetem ét. N em in d u ls z meg ra jta ? Hisz ez is a te te m űved volt.

m unkád!

Egyedül

a

. . . Itt is ravatal van. A ki itt fekszik Önkezével oltá ki életét. Pedig méltóság, gazdagság övezte. Jövedelm e rengeteg. De te meg­ irig y e lte d . K ifosztád m in de né bő l. A m ib ő l a pórok ezren éltek volna meg, te fölem észtéd, hogy aztán g y ilk o t adj kezébe. Ne tagadd. A te műved ez is. Vagy látod o tt azt a kopott ruháju, d ú lt arcú fé rfiú t, hom lokán á tko zo tt je g ye d d e l? Vagyonát, m inden javát neked áldozta. Egykor boldog hitvese, ki m in t gyönge hajadon egymás után tagadta meg kezét az érte versengőktől, m ik o r e fé rfiva l átlépte a házasság küszöbét, azt h itte m in d e n rózsás álm a valóra válik. S talán valóra vált volna, ha te fö l nem d ú lo d e boldog fészket. A férj in n i kezdett. Állását elvesztette. Vagyona ham ar elúszott. S a gyönge hitves, kit az e ld u r­ v u lt fé rj az ütlegektől sem k im é it meg, m ost maga szerzi meg apró gyerm ekeinek a kenyeret, s tá p lá lja fé rjé t . . . különben éhen halnának. Még m in d ig nem in d u lsz m eg? J ö jj a kórházakba.

M enj

végig

a betegek

között.

Hánynak te

vetetted meg it t a szenvedés ágyát. J ö jj a börtönökbe. A te áldozataid vannak o tt is legtöbben. E lvetted józan eszüket, talán egy pillanatra, hogy közülök nem egy életh oszig lan a fö ld sötét gyom rában sóhajtó rab legyen. A jóbarát, jó b a rá t gyilkosa le tt általad. Testvért testvérre úszítottál. G y ilk o t adtál a fiú kezébe apja ellen. Az apát fia gyilkosává tetted. És a jó Isten tu d ja m e n n yi bűn szenvedés jö n még tőled : m ert a börtönök m indig telve tanúságot tesznek róla, hogy sohasem pihensz. Vagy jö jj tovább ! Hadd vezesselek egy más börtönbe, az élők temetőjébe. Itt vagyunk m á r . . . Ismered e h e ly e t? . . . Az ő rü lte k háza e z ! H a llo d áldozataid jajveszékelését? Azok a rémes á tko k neked szólnak. A te kezed j^munkája itt m inden. Te tem etted ide őket az élők tem etőjébe. Vagy jö jj oda, hol sírh a n to t sírhant takar. S kérd azoktól ismernek-e té g e d ? Ó hogyne? Hányat hántoltál itt is te fÖl hamarább, m in t k e lle tt volna. Kegyetlen zsarnok, a ki m in d ig hamarább vágod el az élet fonalát, m in t azt a halál is akarná! Az új sírt még fö l se h á n to ltá k : még h a llszik az ásó-kapa csöngése a tem ető magányában,

.

*

—

-—

— — ------------------------

ji

«

. i

,

406

s te m ár úja b b áldozatra leselkedsz. E m b e rg y ilk o s ! A llj m e g ! M eg­ m u tattam útad, m in t vezet a b ö lcső tő l a sírig, de az még o tt sem ér véget. Útad a b ö lcső tő l a p o ko lig ta rt. M e rt te m e g g yilko lo d a lelke ket is, a h a lh a ta tla n életre te re m te tt lelkeket. A b ö lc s ő tő l a sírig kergeted, hajszolod áldozatod és átkod a síron tú lra száll. Neked nem elég a fö ld i pusztítás, rom bolás. Neked ennél is tö b b kell. E lrabolod a le lke ke t az ö rö k üdvösségtől is. A pokol tüzére taszítod. H álód kiveted, hogy a testet a mélységbe ragadd, összezúzd, mérges n y ila id szétlöveled, hogy megsebezd a lelkeket. H atalm as ú r vagy valóban. L u c ife r szolgája t e : A lk o h o l. És mégsem ke rü ln e k az em berek, pedig útad a b ö lc s ő tő l a p o ko lig vezet. T rm á l

Rezső.

GONDOLATOK. H a az emberek a (hasznosat nem ú g y ta n u ln á k, m in t fö lö sle g e st és a fölöslegest nem m in t (hasznosat, több és alaposabb tu d á s volna a világon.

*

N e a k a rd a jo b b a t m egtenni, m e rt a k k o r még a j ó t sem teszed meg.

H a az em ber egyesek szava és erkölcstana és nem tudná.

élete

kö z t p á rh u z a m o t

tette,

elm élete

a k a rn a

vonni,

és g y a k o rla ta , a ká rh á n y s z o r

A b o l fé n y nincs, o tt á rn yé k sem leidet.

M in é l inkább szenvedünk, a n n á l égetőbb szükségét érezzük annak, bogy egy m ásik szívüböz b o jó lju n k vigaszért.

A k i sóba fá jd a lm a t nem érzett, az nem tu d ja m i a z öröm akinek sóba nem vo lt gondja, b á n a tja , a n n a k vigasz u tá n sincs ó b a ja és a k i sóba keservesen nem sírt, az még nem is nevetett sóba szívből.

V

407

A zo k az emberek, kikne k nincs ön- és felebarátuk irá n ti bizalmuk, olyanok, m in t a mesebeli k irá ly , kinek a kegyetlen ellenség kitépte á szívét és k i ezért so^a többé nem tu d o tt ö rü ln i és mindenfyol csak könnyeket és g y á s z t lá to tt. * A szeretet olyan, m in t az üvegbázi növények.- a b^deg, fa g y m e g ö li őket, s csak a meleg és szeretet képes nekik életet adni.

N éf)o az ősz bozza meg azt, m it a tavasz e lm u la szto tt: bimbót és virágot, a v á g y a t és sze re te te t! h o g y bervadás és száradás, bánat, kínlódás és b o lá l az ily őszi virágzásnak és szeretésnek a következ­ ménye, — k i g o n d o l a rra , m íg a virá g o t n yíln i és szívet szeretni lá t ja ? !

N em azok a könnyek fá jn a k , m elyek végigperegnek arcunkon, de azok, m elyeket sóba e ls írn i nem tu d tu n k és m elyek m in t tűz égetik lelkünket. « G ya kra n az, m it sokan unalm asságnak, gyávaságnak mondanak, nem más, m in t igazi, tis z ta nőiesség. J. Józsa.

K IC S I M E S É K

N A G Y DOLGOKRÓL.

A MI URUNK. H á ro m remete ta lá lko zo tt a pusztában. M in d a három élete nap­ jaiban az Ú rró l elmélkedett, k i m egváltotta a világot. A legíönsegesebb, a leghatalmasabb Ú r neve szentelte meg példabeszédes szavaikat akkor is, m ik o r ta lá lko zta k az elhagyatott puszta közepén. A z első mondá, m ig a tenger felé n é z e tt: Egyszer egy hatalmas hajó in d u lt el a tengeren. Rengeteg kincset hozott messze fö ld rő l. Kedvező szelek h a jto ttá k a közeli kikötőbe. Es a k ik ö tő előtt szerencsétlenség érte. Szirtbe vágódott, m ely léket vert rajta. A z tá n a hatalmas hajó sülyedni kezdett. És mindenfelől jöttek az emberek, hogy bevigyék a kikötőbe. H a jó k jöttek segítségére, de nem tu d tá !i megmenteni. V a la h o l a parton egy árva gyerm ek sirt, k i atyját

408 9

v á rU a sülycdó hajóról. N a g y bánatában az Ú rh o z fo rd u lt, k i ímádságát meghallgatta. Rcánczett az U r a hajóra és a kikö tő b e ért, megme­ n e kü lt a pusztulástól. És a m ásik kettő h allga to tt. N e m v o lt szavuk rája. A ztá n megszólala a második^ k i messze a világba n é z e tt: V a la h o l a földön élt egy hatalm as nép, m e ly m eghódította a fél­ világot. A z ó történelm e világtörténelem m é fejlődött. N e m v o lt hozzá hasonló nagy nép sehol a földön. Eszével, hősiességével ö rö k életet bíztositott m agának. Egyszer aztán nagy b ű n t követett el az U r törvényei ellen. És azért az U r kivetette a gondolatából. G ondviselő szeretetének sugarait elvonta tőle és a m ia tt elpusztult az egész nép, ro m b a d ö lt m inden alkotása. Es nem v o lt szavuk most sem. A zu tá n pedig a h a rm a d ik szólala meg, k i k ö n n y e t h u lla to tt a za la tt: V o lt egyszer egy bűnös ember k i az U r tö rvé n ye it a sárba tip orta . E g y n y o m o ru lt bűnös élt a világban, k in e k b űn v o lt a lélekzete is. K ig ú n y o lta a hitet» az erényt, m ely a legdrágább kincs a világ on . B ű n t bűnre halm ozott. Egyszer aztán k á ro m ló a ja k k a l közeledett az oltárhoz, h ol az irgalom Istene la k o tt. És az irg alo m Jstene üdvösséget ígért neki, ha letér a b űn ű tjá ró l. H ite t adott a bűnösnek és az m egállította az örvény szélén. B űnbánatot fakasztott a szívében, m e ly le lk é t fehérre mosta. A z U r irgalmassága tökéletes embert a lk o to tt a ká rho zat emberéből. Es m ondák m ind a h á rm a n : O a m i Istenünk, O a m i U r u n k . . .

G A ZD A SÁ G I

K É R D É S E K A H IT

Anka János.

V IL Á G ÍT Á S Á B A N

I I . M u n ka. izsgálva a gazdasági

é le t

jelenségeit,

kezünkben a m i

é rté k ­

m érőnkkel, m e lyn e k segítségével m in d e ze ke t a jelenségeket egy magasabb célhoz való viszonyukban a k a rju k sze m lé ln i, a leg ­ tanulságosabb képeket tá rja e lénk a m unka vizsgálata. A dologtalan gazdag, a ki puha párnáin á lm a tla n u l heverész, a fö ldh öz ragadt szegény, a k it durva fekvőhelyén a tú lfe s z íte tt m u n ká tó l lázas tagjai

nem hagynak p ih e n n i, arra a kérdésre

keresik

409

a feleletet, m i hát a m unka ? M ié rt rossz egyform án ha dolgozunk is, ha nem dolgozunk is ? Úgy tu d ju k , hogy az ősszülők vétkeiért büntetésül szá llo tt ránk a kényszerűség, hogy arcunk verejtékével keressük k e n y e rü n k e t! T e h á t a m unka büntetés, átok és mégis nem d o lg o zn i rosszabb, m in t d o lg o z n i! És mégis dalokban zengjük a m unka dicsőségét és tisztelettel vagyunk harcosai ir á n t! S ő t! N em tu d ju k-e , hogy az emberek nagy töm ege kizárólagos és egyedüli értéket tu la jd o n ít és uralm at követel a m unkának! M ásfelől meg lá tju k önké nyte len ü l m egnyilvánulni a munka megvetéséi, g y ű lö le té t és a törekvést, tőle m indenáron megszabadulni. I t t igazán helyén való fö le m e lke d n i a h it magaslatára és onnan sze m lé ln i ezt a b o n y o lu lt kérdést, m e rt különben sehogy sem látunk tisztán. B izonyos az, hogy az em ber m unkára van te re m tv e ; testi egész­ sége, le lk i békéje kívánja a m unkát. K e ll-e ezt b iz o n y íta n i? ! Nézzétek azt a barna arcú, széles vállú, erős ízmú munkás e m b e rt és ezt a csenevész, zörgő csontú városi fic s u rt! Nézzétek m ik o r napi m u n ká ja után megelégedetten te k in t végig, nézi annak e red m é nye it és a m ásikat, a ki a té tle n ü l tö ltö tt nap u na lm ait mámorban akarja fe le d n i, e lű z n i! Az egyiknek egészsége, életkedve, a m ásiknak gyöngesége, blazirtsága ta n ú sko d ik a m unka szükségessége m e lle tt. A m unka tehát term észeti szükséglet, bizonyos fokig. M i hát mégis, a m i a büntetés je lle g é t m egadja? Az, hogy sokan kényszerítve vannak arra, hogy a ke llő m értéken tú l dolgozzanak, a m ik o r az m ár nem a test előnyére, hanem kizsarolására, a korai tönkem enésre vezet. Itt ta lá lju k m agunkat szembe a m unka gazdasági helyzetével, a m it tu la jd o n ké p e n vizsgálni a k a ru n k ! M ié rt van sok em ber kényszerítve, hogy a ke llő m értéken tú l dolgozzék, m iért, hogy piszkos, füstös m ű h e lye kb e n , m iért, hogy m unka közben lassan mérgezze magát, m ié rt, hogy

niég

o lyan

m u n ká já é rt

sem kapja meg azt, a m i élete

fönntartására szükséges? íme, it t vagyunk a m odern élet óriási nagy problém ájánál, a a szociális k é rd é s n é l! Ez az a sötét pont, m ely kö rü l száz és száz­ ezrek tülekedése, vad törtetése za jlik, a m elyet a tudósok hosszú sora ip a rk o d ik m egfejteni, a m ely k ö rü l a különböző elm életek vívják csatájukat. „M é ltó a m unkás az ő bérére* — m ondja a szentírás, s ebben van leszögezve az az álláspont, ahonnan nekünk kell a kérdést

410

szem lélnünk. Igen, m é ltó a m unkás arra, hogy verejtékes fáradsága meghozza neki a m in d e n n a p i kenyeret, s ha azt lá tju k , hogy ez sokszor nem sike rü l neki, úgy tu d h a tju k , hogy a gazdasági élet m ai berendezkedésében hiba van, végzetes hiba, a m e lyn é l fogva az a kereszténység álláspontjával szembe helyezkedik, hiba, m e ly legnagyobb részt a kereszténység szellem étől való e lp á rto lá sb ó l keletkezik. E lfe le jte tte a világ a m o de rn élet lázas tülekedésében, hogy m unkálkodásának sikere nem az ő kezébe van le té v e ; m o h ó n tö rte t anyagi javak után, letiporva m in d e n t és m in d e n k it; kihasználva és kizsarolva, a k it csak lehet, nem tu d szeretetről, nem tud m é ltá n y o s ­ ságról, nem ism e ri az áldozatkészséget és önfeláldozást. D o lg o z ik ő és nem im á d k o z ik ! Ez az ily e n m unka azonban m ényt !

nem

hoz

áldást, nem

hoz e re d ­

Az em bernek it t a fö ld ö n arra ke ll tö re ke d n ie , hogy kifejlessze összhangban tehetségeit, hogy m in é l alkalm asabbá tegye le lk é t a mélységes, benső életre és egész életét úgy ke ll berendeznie, hogy ezt m in é l sikeresebben előm ozdíthassa. T e h á t gazdasági törekvéseinek, m unkájának szintén arra ke ll irá n y u ln ia , hogy ezen benső le lk i életre szükséges anyagi e lő fö lté te le k e t m in é l tökéletesebben m egterem thesse a maga és m ások számára. De beszélhetünk-e le lk i é le trő l annál az e m b e rn é l, a ki napi m unkájának elvégzése után a nn yira ki van m e rülve , hogy le d o b ja magát és sem m ivel nem gondol ? Vagy a kin e k m in d e n festi és szellem i energiája k im e rü l abban a törekvésben és gondban, hogy m agának és esetleg családjának csak a m in d e n n a p i kenyeret tu d ja egyik n a p ró l a m ásikra b izto síta n i. N em szólok azokról a a kik még ily e n helyzetben is le tu d já k rázni

szerencsés le lk e k rő l, m a g u kró l a fö ld i élet

ezen sivárságainak b ilin c s e it és le ik ö k szabadon szárnyal fe l a m a g a s b a ! Az élet arra ta n ít b en nü nke t, hogy ezek a kivá la szto tta k kevesen vannak és hogy igen-igen sok e m b e rt a tú lfe s z íte tt m unka, az anyagiak terén való túlságos fáradozás nem csak te stile g tesz tö n kre , hanem le lk ű k e t is elcsenevészesíti, e ld ú rv ítja , m e g ö li! Hány szom orú példáját lá tju k ennek nap-nap után ! M á r pedig a m i é rté km é rő n k sze rin t az o lyan gazdasági rendszer, a m elyben az ily e n s ű rű n e lő fo rd u l, sőt m o n d h a tn á m b e lő le az ilyen esetek szükségszerűen következnek, é rtéktele n, sőt káros és fö lté tle n ü l meg ke li változnia, m e rt az ö rö k cél elérését, s le lké n e k fe le m e l­ kedését sok em ber számára leh e tetle nn é teszi.

411

Ily következm ényekkel a m unka lesűlyed. N incs rajta az Isten áldása, fe l ke ll hát e m e ln i arra a magaslatra, amelyen á llo tt egykor o tt N azareth kis k u n y h ó já b a n ! Hogy segítse az em bert előre, maga­ sabbra, m in t segítette azokat a szorgos szerzeteseket, a kik serényen m u n k á lk o d ta k a k o lo s to r falai k ö z ö tt! Hogy szárnyat adjon a léleknek, nemes törekvéseinek ; hogy megadja az ép testet, az ép lélek számára . . . a S zent Lélek te m p lo m á u l! I f j. R adnai József.

ÉBRESZTŐ. E gym ást v á ltjá k f ő t em beröltők Es ezredévek telnek e l ; LefjúUó fő re n d e k nyomában. Ú j rendek fris s csirá ja k e l . . . E lü n k e nagy tény légkörében. Elünk. — de nem gondolkozunk ; K üzdünk a vérünk érdekében. S a f ö ld r ő l a z t véljük : Ilonunk . .

De, boj, te ember m indbiába ! . . . M ám or borong bár az agyon. Nem boldogít, nem — Istenem re! Sem pezsgő, sem kéj, sem vagyon. Igen, ig e n : k e ll a szívbe, S a szív is akkor lángra gyűl, S boldog tud a tb a rin g a lélek. Hogy egy Istenség i t t az U r ! . . .

Ú gy él, m iké nt az o k ta la n vad. Ez esztelen k o r embere . . . Rejtély, ö rö k ta lá n y az élet A z embernek, ffa nincs bUe. Ú gy él, tengődik, m in t az á lla t, A melyben nincsen gondolat, S a lé ttő l szfvszorongva k é rd i: Legelső rügye fjo l fa k a d t ? ! . . .

Az ezredeknek óraművét, Fölhúzza minden korszakán ; O tt van. bo létünk éjre válik. S fog a nta tá su nk bojnalán. Hogy égre-földre célszerűség M osolygó istenterve süt. M e rt á ll az Ú rnak szent Valója, A zé rt van így ez — m in d e n ü tt! . . .

K i szabta lé tün k tiszta rendjét, M ifé le titk o s kéz vezet ? S virágkeb^lybe — c é ltu d a tta l — K i az. k i illa to t lehelt ? . . . A c silla g bonnan vette fényét. A z első kis rost kezdetét ? Nebéz problém ák . . . I t t a v á la s z : D u rro g j. te p e zsg ő ! s f ó r r j : ebéd!

F öl bát a szívve l! Föl a d a lla l! Z engjünk az Ú rnak é n e k e t!! Úgy^e, m i vérerünkbe lüktet. M e g in t a Krisztus vére l e t t ? ! . . . Szeressük I s t e n t ! ! . . . S bo fö lö ttü n k Tizenkettőre kondula, Á gyunk fejéb^z ang ya l á ll majd. A k it követként kü ld Ura . . . (1908.)

A S S IS I S Z E N T KLÁRA. laszország az Örök tavasz, a kedves viru lá s, s a költészet és művészet hazája. A kék é g b o ltró l arany sugarakat szétszóró nap kellem es m eleget áraszt és ö rö k ifjú sá g o t, s annak üde b á já t varázsolja a term észetre. A lég m in d ig balzsam árral telt, s h allan i benn a kedves kis zenészek a n d a lító , bájos d a lla m á t. A gyönyörű o la j és narancsfák lo m b ja i lágyan suttognak, s ligeteket, erdőket alkotva, az alatta sétálónak kellem es árnyat adnak. A gazdagon

váltakozó

növényzet

vakító

színpom pája,

a hegy­

csúcsok kékelése, hegynek a völggyel, e rdő ne k a rónasággali v á lta ­ kozása, a vidám an csörgedező patakocskák kedves csevegése, a rónaságot keresztül szeldelő fo ly ó k lassú m éltósága, ezek m in d -m in d a gyönyör, s a csodálkozás

é rze lm e it

é b re sztik fö l az e m b e r lelkében.

Lehetetlen, hogy ez a term észeti

szépséggel

pazarúi

m e gá ldo tt

ország ne sz ü ljö n kö ltő ke t, s m űvészeket, k ik eltelve szent ihletséggel, meg ne örökítenék költészetük, s m űvészetükben e fe stő i ország vég­ telen hatalm ú, s bölcsességű A lk o tó já t. 5 ha m e gg on d oljuk, hogy e bájos O laszhon te rm é ke n y fö ld jé t a vértanúk m illió in a k p iro s vére öntözé egykor, nem c s o d á lk o z u n k azon sem m it, hogy Olaszország a szenteknek is hazája. A m á rtíro k vére term ékeny ta la jra ta lá lt, m ely a szentek gyön yörű v irá g a it — term é. A szent Ágnesek és C ecíliák,

P on g ráco k és S ebestyének még

egészen nem h alta k ki, . . . de n y o m u k a t követőkre ta lá lta k . . . k ik szintén a le lk i élet magas fokára ju tva , ők is eszm ényeinkké l e t t e k . . . E rrő l beszél nekünk az egykor hatalm as Sasso-R osso várkastély ma is látható ro m ja U m b ría ékében. A ssisiben. N agyon sokat beszél­ nek nekünk a rom falak,

m elyek

ném a

ta n ú i

valának

egy

előkelő,

ősnemes sarjának, s egyházunk ragyogó csillagának, K lára é le té n e k ... Lélekben o tt látom a várkastély egyik kissebb, nem esen egyszerű szobájában a feszület e lő tt térdelve, buzgó im á tó l egészen á tsze lle ­ m ülve Klárát, a bájos leánykát. Magasan dobog szívében lángszerelm e Jézusa iránt, m elyet o ly igazán tü k rö z n e k vissza a gyön yörű azúrkék szemek, a m in t a feszületre te kin te n e k. Csupa kedvesség és báj ö m lik el a leányka egész alakján. A rca piros, m ik é n t a n y íló rózsa, h o m lo ka

413

fehér, m in t a lilio m . A jka bíbor, haja arany, m ely hosszú fürtökben o m lik alá. J u n ó i term etét díszes ruha födi, de m ely alatt durva ruhát visel, hogy gyönge testét sanyargassa.

S ugyan m ié rt — kérdi a világ — egy vénuszi szépség ahelyett, hogy ragyogtatná magát, hogy megcsodálnák, s tÖmjéneznének neki b á m u ló i, rnég gyönge ta g ja it sanyargatja ? . . . igen, igen, hitetlen világ, ezt te nem érted, de érti Kiara, ki bölcs

Salam onnal m o n d ja :

/i

414

^H iúságok hiúsága és m inden csak h iú sá g ". T u d ja 6 nagyon jó l, nem érdemes a világ csábszavaira h a llg a tn i, s gyengeség annak g ú n y­ m osolyától fé ln i. E lm é jé t csak egy g o n d o la t fo g la lko zta tja , az 5 sze­ reim ét b írn i m in d ö rö kre . M íg a szülők azzal vannak elfoglalva, hogy le á n yu kn a k hozzám éltó fé rje t keressenek, azalatt K lára ta lá lt m á r m agának vőlegényt, a lilio m o s le lke k jegyesét, a M egfeszítettet. Az iste ni G ondviselés, kin e k tervei vo lta k K lárával, a lk a lm a t ad neki a szeráfi S zenttel ta lá lk o z h a tn i, s g yö n yö rű beszédét h a llh a tn i, m elynek m in d e n egyes szava Klára le lk é t át meg á tjá rja , s erős m eg­ győződés él lelkében, hogy e fé rfiú az Ú rn a k kivála szto ttja, ki leg ­ jobban vezethetné őt a le lk i életben. A zé rt rokona társaságában é jnek idején a legnagyobb tito k b a n elhagyja a várkastélyt, szü lő in e k házát, s a P o rc iu n k u lá ra siet. M icsoda találkozás le h e t az, m id ő n két szeráfi lélek ta lá lk o z ik egymással, s egyik a m á s iktó l kér ta ná csot a le lk i életre. A szeráfi

Atya

a tiszta,

szűzi

é le trő l

beszél

K lárának,

m ely

annyira hasonlóvá teszi az e m b e rt az angyalhoz. A rró l az e ré n yrő l, m ely Isten e lő tt m in d e n k o r a legkedvesebb, s legbecsesebb v o lt ; m e ly rő l maga Jézusunk m o n d ja : „ B o ld o g o k a tiszta szívüek, m e rt lá tn i fo gjá k Istent.* S van-e

vőlegény, ki

a nn yira szeretné

szüzek Vőlegénye az ő jegyesét. legnagyobb boldogság. A m in t h a llja Klára, hogy

Az 0

szerelm e

a szeráfi

A tya

az

ő aráját,

m in t a

örök, s azt

b írn i a

m in d e n e k e lő tt a szü­

zesség erényét a já n lja , a legnagyobb boldogság tö lti el szívét, s azzal az erős elhatározással távozik, hogy nem fo g ja m agát Jézustól e ltá n to rítta tn i soha . . .

Virágvasárnap é jje le van. M illió meg m illió c s illa g ragyog az égen, m in t m egannyi mécses az é ji h o m á lyb a n . A hold szelid fénye gyöngén vilá g ítja meg a fö ld e t, s két női a la ko t lehet lá tn i a SassoRosso várkastélyból k ijö n n i. Az egyik idősebb ; a m ásik magas, gyö­ nyörű ju n ó i alak, te rm e té t gazdagon é kíte tt ruha fö d i. A h o ld halvány fénye gyöngén vilá g ítja meg kedves rózsás arcát, m e ly rő l a szelidség, le lk i béke, s valam i titk o s ö rö m sugárzik. G yorsan h a la d n a k azon az úton, m ely a p o rc iu n k u la i zárdába vezet. Ném a csönd b o rítja a te rm é s z e te t; nem h a lla n i sem m i zajt, még a m adárkák danája, s víg csevegése sem h a llik a légben, csöndes álom ban szendereg a világ. M in d e n ü tt tito k z a to s csend h o n o l az é jh o ­

415

m ályban, csak a gyertyafényben úszó p o rciu nku lai tem plom ból hallani a zsolozsm át, m it a szeráfi Atya fia iva l im ádkozik. Egyszer csak m e g n yílik a tem plom ajtó, s két nő lép azon be. A szerzetesek sz. Ferenc atyával elé jük sietnek, kezükben égó gyer­ tyával, s e kkor Klára, az ifja b b hölgy a főoltárhoz megy, s letérdel annak zsám olyára. B íb o r ajka hő im á t rebeg, mely jó illa tú tö m jé n ­ ként száll az ég Urához. M in th o g y Klára a világról, s annak m inden ö rö m e irő l és g yö n yö re irő l lem ond ez órában, sz. Ferenc levágja K lárának hosszú arany fü rtje it, dúrva daróc ruhába öltözteti, kötelet kö t derekára, s fejére a szüzesség fá tyo lá t borítja, s azután a szent Szűz szobra e lő tt a tize n n yo lc éves gyönyörű hajadon leteszi a szeráfi Atya kezébe a hármas szerzetesi fogadalm at. Ezután a szentpáli ko lo sto rba vo nu l, h ol a vilá g tó l elzárva, a szent falak között egyedül Istennek szenteli életét. Nagy az ijedtség a Sasso-Rosso várkastélyban Klára kolostorba vonulása fö lö tt. Föl van háborodva m indenki, s még a falak is vissz­ hangozzák az atyának haragját, az anyának jajveszéklését. A vár ura lóra űl, s a szentpáli zárdába lovagol, hogy leányát visszavigye. M egtudja ezt Klára, a tem plom ba siet, leborul az oltár e lő tt, s kéri is te n i Vőlegényét, védelmezze meg ő t az atyai harag, s h a ta lo m m a l szemben. F avorino a m in t a tem plom ba lép, ott látja leányát az o ltá rn á l, durva daróc ruhába öltözve, a harag e lfu tja s odarohan az oltárhoz, hogy Klárát, ha ke ll erőszakkal elvigye. E kkor K lára az o ltá r oszlopaiba kapaszkodik, s levágott haját m utatja atyjá­ nak, je lé ü l annak, hogy ő m ár Jézusáé. De m indez nem hat az atyára, erőszakkal akarja leányát az o ltá rtó l elragadni, de Klára m oz­ d íth a ta tla n . E zt látva Favorino, nagy búsan és félig bosszúsan, ott hagyja őt, s távozik. De sz. Ferenc, sa n t-a n g e ló i zárdába

hogy

Klára

nagyobb

k ü ld i, hol erényes

biztonságban

szent életével

legyen, a

m in t kedves

virág illa to z ik . . . G yönyörű á p rilis i nap reggele van. Az égen nem rég tű n t fö l a nap ; a levegő üde és kellem es, a virágok és fűszálakon még ott rezegnek a harm atcseppek. Ezen a. reggelen egy előkelően öltözött ifjú hölgy csönget a sant-angelói zárda kapúján, K lárá t h ív ja ; a zár­ dába fö lv é te lé t kéri. A m in t Klára m eglátja Ágnes gadtatva á tö le li, szeretettel

nővérét, az ö rö m tő l

üdvözli, s hálát ad Istennek,

rének megadta a kegyelm et a tökéletesebb életre.

egészen elra­ hogy nővé­

I’ 416 T

A két nővér boldogságban úszik, de nem a bánatos szülők, kik másodszor érzik m ár az elválás fá jd a lm a it, s h u lla tjá k kö nnyeiket gyerm ekeik távozása fö lö tt. Favorino fájdalm a, s haragjától annyira elhagyja m agát ragad­ tatni, hogy bosszút fo rra l saját gyerm eke e lle n , s ha m áskép nem, hát halva hozza vissza Ágnest a szü lő i házba. F a vo rin o barátai közül egypáran vá lla lko zn a k arra, hogy segítségére lesznek a fe lb ő s z ü lt at\’ánakIszonyú d ű h v e l rontanak a kolostorba, hogy Á gnest m agukkal viszik ők. M id ő n m á r egy közeli hegy lábáig h u rc o ltá k . Ágnes vissza­ fo rd u l, lá tja nővérét K lá rá t utána sietni, segítségül hívja őt. K lára a leg fo rró bb im á t rö p íti a M in d e n h a tó h o z, m ajd erős hangon Ágnest nevén szólítja. E rre Ágnes m egáll, s hiába a lovagok m in d e n e rő l­ ködése, m in th a gyökeret ve rt volna Ágnes lába, m o z d íta n i sem b írjá k ✓

helyéről. A lovagok látva tehetetlenségüket, elszégyenülve távoznak. Favorino Isten akaratát látva, m ost is épp úgy, m in t m ik o r K lárá t akará akaratába.

a k o lo s to rb ó l

e lv in n i,

la ssa n kin t

b e le n y u g o d o tt az Ú r

F avorino bold og kim ú lá sa után H o rtu lá n a , K lára édes anyja és kissebb nővére B e a trix és még nagyon sokan K lára n y o m d o k a it követve, kolostorba lépnek. Igazi le lk i béke, boldogság, s szívbéli ö rö m

honol

a sze nt-d ö m jén i k o lo s to r la k ó i között, k ik n e k — a szeráfi A tya rendelete fo lytá n —- Klára az a p á tnő jük, ki igazi példával já r m in d e n k o r nővérei előtt, s m egtanítja ő ket úgy szóval, m in t cselekedettel a szeráfi Atya szellem ében és szabályzata sz e rin t é ln i. K ü lö n ö se n a szent szegénységban igazi tanítványa K lára sz. Ferencnek. M ég fekvő vagyont sem b írh a t a zárda a legnagyobb szegénység és a legszom o rub b időkben sem. Ha valaki vagyonnal akarja a zárdát m e g a já n ­ dékozni, Klára m in d a n n y is z o r visszautasítja azt. E bben is teljesen hasonló akarván le n n i is te n i M esteréhez és a szeráfi A tyához.

Nagy veszély fenyegeti A ssisi városát. R é m ü le t és b o rza lo m fog el m in d e n kit, m integy 20.000 szaracén láttára, k ik m e g szá lljá k a várost. Leírhatatlan pusztítást és m észárlást visznek végbe m in d e n ü tt, ahol csak m egjelennek. M á r a zárdát tű z ik ki c é lp o n tu l, hogy é jn e k idején m egtám adják. E lhatározásukat te tt követi. N agy lárm a és szitkozódás, éktelen károm kodás közt m á r kezdik a fa la ka t m ászni. E zt észreveszik a nővérek, m egijednek, s K lárához sietnek o lta lo m é rt, k it m á r hosz-

I,

ft 4to4

i

%

417

szabb idő óta a leghevesebb fá jd a lm a k és kínok gyötrik. A m in t hallja Klára a veszélyt, e lfe le jt m inden szenvedést, s a tem plom ba siet, kiveszi az O ltáriszentséget, s a zárda falára viszi, hol nővéreivel térdre borulva a leg fo rró bb im ában kér isteni Jegyesétől segítséget és o lta lm a t. M íg im ádkozik, arca egész átszellem ül, gyönyörű kék szem eiből, m elyeket az O ltáriszentségre szegez, forró könnyek pereg­ nek alá. A m in t buzgó im á já t elvégzi, fölem elkedik, s az Oltáriszentséget a szaracén katonák felé ta rtja ; a katonák eszeveszett futásnak erednek, m e rt ragyogó fénysugarak lövelnek szét a szentségtartóból. A zárda és város megvan mentve

V erőfényes augusztusi nap van. Az a ragyogó, gyönyörű nyári nap, m e ly Itá lia derűs égőve alatt m in d e n ko r oly bájos és vonzó. A s z e n t-d ö m jé n i zárda rácsos ablakán behatol a napsugár, s m egvilá­ gítja a h a ld o kló Klára halavány arcát, m elyet a hosszas szenvedések egészen m egviseltek. N em fél a h a lá ltó l, a félelem és aggódás semmi je le sincs szelid arcán. T ekintetében öröm és megnyugvás, emésztő, égő vágy sugara lángol. Fehér lelke nagyon vágyódik m ár oda, hol ö rö k re egyesülhet iste ni Vőlegényével, k it m in d ig oly áhítattal, s szent buzgósággal ve tt magához a legszentebb Oltáriszentségben. Nem fáj neki az elválás a vilá g tó l, hisz m ár negyvenkét éve örök búcsút m on­ d o tt annak, s azóta a lem ondás, önmegtagadás, legszentebb sze­ génység, s a szűzi tisztaság erény virágait szedé, m elyet m ost koszo­ rúba kötve, ö rö m m e l adhat át Jézusának. K im o n d h a ta tla n fá jd a lo m van kö rü lö tte á lló nővéreinek szivében, k ik tu d já k , még egy-két perc . . . s szeretett apátnőjök elkö ltö zik közülök. Az elválás fá jó könnye c s illo g szemeikben s nagy cseppekben h u lln a k alá bánatos, sápadt arcukra. „M ié rt keseregtek kedves nővéreim , — vigasztalja őket szelid hangján Klára — hisz nemsokára v is z o n tlá tju k egym ást." M ajd magához veszi utravalóul a Legszentebbet s utána fo rró h á la im á t rebeg halvány ajka. Még egy szelid, szerető te k in te t kesergő nővéreire, arca m egdicsőül, ajka lecsukódik . . . örökre. L ilio m o s lelke fehérbe ö ltö z ö tt szüzek kiséretében fölszáll az égbe.

S zent K lára dicső a la kját glóriás fé n ytő l ragyogva látom , m in t egy ideált, kihez szent áhítattal em elkedik könyörgő im ánk, de pél­ d á já t követni, óh m ié rt nincs e rő n k ? Csak m egbám uljuk, megeső-

418

d áljuk, de nem igyekszünk e lé rn i őt, m e rt m agasban á ll . . Úgy vagyunk m i a szentekkel, m in t az a tu rista, ki útjában egy gyönyörű, fölséges képet lát, de m ert fenn a magasban van, nem p ró b á lk o z ik fö lju tn i hozzá, fél, nincs elég ereje, s akarata. És a képet, a fÖlséges kilátást el nem éri soha . . . Szent Klára dicső alakja te tszik nekünk, de hozzá fö le m e lk e d n i nincs erőnk, nincs akaratunk . . . Szeráfi A ty á n k szellem e m ik é n t őt, m ié rt nem leng m in k e t is úgy k ö rü l? . . . O h ez nagyon szom orú kép, m e ly tő l szívünk fá jó n ö s s z e s z o rú l! T im á r M á ria K lá ra .

A S Z E R A F IK U S IFJÚ S Á G P É L D A K É P E . N e kü n k is van szent A la jo su n k , a m agyar vé rb ő l szárm azott to u lo n i szent Lajos püspök. K irá ly i vé rb ő l szárm azott, s a szeplőtelen élet tisztaságos ö ltö zé ké t hordta m in d ig testén. M é ltó arra, hogy a szerafikus ifjú s á g úgy tiszte lje , m in t példaképét. Rendi életünkben, a g o n d ja in kra b iz o tt ifjú sá g nevelésében m ié rt nem e le ve nítjü k fö l k u ltu s z á t? V a la m ik o r réges-régen főképpen it t hazánkban

to u lo n i

szent

Lajos

püspök nagy tis z te le tn e k

A zért is m e rt m agyar származású, s m e rt fényéből e lő tő r a lilio m o s é le t fénysugára.

örvendett.

életszentségének ragyogó

A tyja II. K á ro ly s z ic ília i k irá ly, anyja pedig V. István m agyar kirá ly leánya, M ária vo lt. Zsenge gyerm ekkorában és a se rd ü lő korban a k irá ly i udvar fényes pom pája kö zött és a püspöki széken — k im a ­ gasló erénye a tisztaság volt. A sok szenvedés, m e ly g ye rm e kko rá tó l kezdve osztályrésze vo lt, csak növelte ártatlanságát. S ő t hogy lilio m o s ke rtje még jo b b a n védve leg ye n: a tövisekből készült kerítést önm aga is erősítette, szigorú önmegtagadása, ártatlan vezeklése és testének szüntelen Önsanyar^a íísa által. Kora ifjúságában szent Ferenc atyánk zászlója alá sorakozik, az evangélium i élet k irá ly i m u nká jára . M egérti a szerafikus é le t szellem ét, 5 az assisi Pátriárka virágos kertjébe szépséges lilio m o t ü lte t, szent A ntal, Klára, Ágnes, B onaventura m e llé . . .

I

♦V i

♦

>

A \

/

**1

*•J.

420

A to u lo n i püspöki széken, m elyet engedelm ességből fogad el, megmarad szegénynek, s a v iru ló ifjú n a k legnagyobb ékessége a tisztaság. Szebb ez m in t a k irá ly i bíbor, s a püspöki udvar fénye, hol a k irá ly i ifjú darócruhában jár, c ilic iu m o t hord, kem ény desz­ kán alszik. Ism étlem , nekünk is van szent A la jo s u n k , kin e k élete költőiesen vonzó, fö lem e lő és m é ltó arra, hogy a m agyar ifjúsá g ga l m egis­ mertessük. M agyar nem zeti szem pontból és re n d ü n k irá n ti te k in te tb ő l is hálára érdemes m u n k á t végezne az, ki vonzó alakban, a ta n u ló ifjúság, s a m i rendi növendékeink á lta l élvezhető m ó d o n m egírná a m i szent A la jo su n k, to u lo n i szent Lajos püspök életét. E sorok Írója a fo rrá s m u n k á k beszerzése és a kiadás te k in ­ tetében szívesen n y ú jt segédkezet. Á lljo n elő, ki v á lla lk o z n i akar, s m ondhatom , gyönyörűséges m u n k á t fog végezni. Terjesszük a m i nagy szentünk tiszteletét, ki a szerafikus ifjú sá g példaképe, az erényes hősi é le t pártfogója. P. L e o n á rd .

S Z IK R Á K . Az örökbéke megalkotásán törik fejüket a nagyhatalmak, s ugyanakkor százezernyi szaporulattal kívánják erösbiteni hadseregeiket. Céltól eltekintő kishituek, menjetek a klastromok szűrke falai közé, s hallgatag nézéssel vegyetek leckét az igazi örök békéről . , . Drága a kenyér, a hús, az emberek munkája, — minden drága. Egy dolognak az értéket nem licitálták még azokkal egy színvonalra: — a becsületét.

Veterán.

i

H A R R E W E LD I SZER ÁFI ISKOLA 4*

R endi iskola H arrew eldben. I

endünknek H o lla n d ia Harreweld nevű városában van egyik leghíresebb iskolája : a szent Lajos kollégium , m elyet képünkön is b e m u ta tu n k. Az iskola fe n n kö lt szelleme, a tanítás m in ta ­ szerűsége, utolé rhe te tlen könnyed módszere, s a ferencrendi atyák szeretetrem éltósága m in d több s több ta n u ló t vonz a rendi iskolába. így m á r a következő iskolai évre is igen sokan jelentkeztek,

— írja tu d ó s ító n k H arrew e ldb ól. — De á lljo n itt a tudósítás a maga egészében : A harrew eldi

ferencrendi

iskolában

a

felvételre

jelentkezők

száma évról-évre nagyobb. Az 1908 909-ik iskolai évre sokan kérték fö lvé te lü ke t. A kérelm ezők javarészt Rheiland, Westfal, Eichsfeld és O ld e n b u rg b ó l ke rüln ek ki.

•i'

422

Az utolsó té li szem eszterben a k o llé g iu m n a k régi óhaja m ent teljesedésbe. Ugyanis a húsz év óta tervezett és ig é rt „É sza k G eld e rs c h -*i vasútvonal m á rcius havában elkészülvén, azt a fo rg a lo m n a k átadták. A harrew eldi állom ás a lig 5 percre fe kszik a^ k o lo s to rtó l. Ezután m ár az idegenek, az atyák és ta n u ló k nem kénytelenek zim ankós havas időben, vagy az égető hőségben a jó ko ra távolságban fekvő lic h te n v o o rd i állom ásra g ya lo g o ln i. M ily je le ntősé gte ljes ez a rendi iskolára, m u tatja az, hogy a húsvéti ünnepnapokon a ta n u ló k n a k 62 ismerőse, rokona s a zo n kivü l tö b b rendi fé rfiú látogatta m eg a ko lo sto rt. Az ú j iskola évad (908— 909.) m á ju s 7-én ke zdő dö tt ünnepi istentiszte lettel, s a S ze n tlé le k U r Isten segítségül hivásával. Az istentiszte le t után a P. R ektor a le k to ro k je le n lé té b e n m egható beszédet intézett a ta n u ló kh o z, le lkiism e re te s fig y e le m re az e lő írt rend pontos megtartására, s a tanulásban való ernyedetlen szorgalom ra búzdítván őket. Ezután pedig a ta n u ló k ta n te rm e ik b e m entek, s az előadás m inden osztályban m egkezdődött. A h a rre w eld i rendi iskola jó hírneve, jó

hírnevének elterjedése,

hódítása m in k e t is ö rö m m e l tö lt el h a rm a d re n d ie ke t, m e rt az a szeráfi rend büszkesége, dicsősége, m e rt az a szeráfi szellem te rm é ­ sze tfö lö tti hatása, m in t ez a rövid h a rre w e ld i hirecske b e m u ta tja . Az öröm m e lle tt lelkesedéssel tö lth e t el, s kitartásra is b ú z d íth a t m in d ­ nyájunkat, kiket m e g íh le te tt sz. Ferenc lelke, k ik a magasba tö rü n k , hogy fö l is e m e lje n a szeráfi szellem . T . R. (ö

Valakit megkérdeztek, m ié rt nem hiszi, hogy van pokol? ,H a hinném , fele lt a kérdezett, magam is oda jutnék, azért inkább nem is hiszem ." Hitetlen gazdag szólt egy szegény szerzeteshez, ki darócruhában, s télennyáron cipók nélkül já r t; «Szentatyám, nagyon sajnállak, hogy rád nézve nem létezik egy jobb világ.* ,M i lesz azonban a te sorsod, ha csakugyan létezik a földi életnél egy jobb Wlág?* — volt a felelet.

KOLOSTOR

A GVÁRBÓL.

Regény: Anka Jánostól. (Folytatás.)

H A T O D IK F E JE Z E T . A tudós tragédiája. diójában pedig

nem tudta m it

csináljon.

Napokig

tépelődött

a sorsán. És a sok tépelódés búskom orrá tette. A lelkesedése, a m unkakedve em észtődött, amíg tehetetlenül tépelődött magában. A kárm erre nézett maga kö rű i — m in de nü tt szomo­ rúságot lá to tt. A k á rm ire is gondolt, szom orú jövendője á llo tt előtte. Tettvágya egyre sarkalta, hogy lépjen m ár a tettek útjára. Férfias elhatározással vessen véget a bizonytalanságnak. Vagy a szociálista-párt élére á lljo n , vagy pedig egészen a tudom ánynak éljen. O m indakettőnek akart szolgálni, azért — nem használhatott egyiknek sem. A tu d o ­ m ányát m egölte a — p o litika . A népgyülésektől, a demagogpolitik á tó l pedig visszatartotta — a tudom ánya. M űvelt Ízlése, tudományos készültsége irtó z o tt attól, hogy a sötét töm egek e lő tt színészkedjen. P edig másképpen nem hallgattak a szavára, csak úgy, ha hizelgett a „felséges* népnek. És a tömegek ereje nélkül őneki sincs ereje. Szavának, tanainak — nincsen súlya. Ilyen körülm ények között egyre halasztgatta a döntést, nehogy elham arkodja. És a sok halogatás m in ­ denféleképpen á rto tt neki. N em csak tetterejét, becsvágyát emésztette, hanem m egtépte a népszerűségét is. M á r kiírták az újságokban, hogy nagyon ingadozó em ber. N in cs elég tetterő benne. Sem m i férfias határozottságot nem tud fö lm u ta tn i. Aztán a kritika hangja mindegyre m erészebb kezdett le n n i. E nnek folytán az ellenségei is fölbátorodtak aközben. M e g in d u lt a gyanúsítás, am ely erényeit is befeketítette. Erre aztán m egharagudott. Összepakolta írásait és hazautazott a gyár­ városba. B arátainak úgy magyarázta az elm enetelt, hogy nehány hétig p ih e n n i akar. V alójában pedig m e nekült a fővárosból. O tth o n aztán bezárkózott palotájába és nem akart tu d n i sem m iről. M ert m indjárt

&

424

másnap hazaérkezése után a gyári m unkások egy küldöttsége kereste, m ely beakarta je le n te n i a sztrájkot. Aztán meg a tu la jd o n o s o k jö tte k panaszkodni a m unkások ellen, Ő a kü ld ö ttsé g e kn e k kiűzente, hogy nem fogadja őket. A m ia tt a köldöttségek — megsértve érezték m agukat és hangosan szidalm azták — az ablaka alatt. Ő a függ ön y m ögül nézte a haragos em bereket. A két tá b o r összegyűlt és úgy tárgyalták a nagy sérelm et. Az iránta való g y ű lö le t — egyesítette őket. És ő m indezt látta az ablakból. A zon n al át is értette a helyzetet. H irte le n arra gondolt, hogy e lu ta z ik a gyárvárosból. De hová m e n je n ? A fővárosból ide m e ne kült, inn e n pedig hová m e n e k ü ljö n . Ú gy lá tszik m inden összeesküdt ellene. H a z u lró l is e lkívá n ko zo tt. N ehány napig id ő zö tt csak o tth o n . H irte le n fővárosba. E lhatározta o tth o n , Ezen elhatározásra a p o litik a i

elhatározta m agát és visszautazott a hogy beleveti m agát a p o litik a árjába. viszonyok bírták, m elyek nagyot v á l­

toztak rövid idő alatt. A ház fö lo s z lá s á ró l beszéltek m in d e n fe lé az újságokban. B efejezett d o lo g n a k nézték azt, hogy a ko rm á n y fö lo s z ­ latja a házat. Az egyik k e rü le tb ő l m á r kérdezősködtek is nála, hogy elfogadja-e a je lö lts é g e t? A barátai fig y e lm e z te tté k az Ígéretére. A ztán m egírták neki egész őszintén, hogy elvesztett népszerűségét csak úgy szerezheti vissza. Azzal tu d já k e lh a llg a tta tn i a békétlenkedőket, hogy a p o litik a színterére, a párt élére fog á lla n i az ú j választás után. M ost it t a határidő, meg az u to lsó a lk a lo m . Ha nem v á ltja be Ígéretét, a nép igaznak

fogja

ta lá ln i

a gyanúsításokat.

te rje sztik m indenfelé, hogy meg van job b an rája.

M o s t azt a rágalm at

vesztegetve. És ez h a to tt a leg ­

— M ajd e lh a llg a tta to m én a h itv á n y rágalm at — írta barátainak — ha életem be ke rü l is. És visszam ent a fővárosba, hogy elném ítsa a rágalm at. És ezen útjával e ld ő lt a sorsa. (Folyt, köv.)

H IS Z C SA K EGV M U N K Á S LEÁNV . . . W. és társa cég igazgatója napjában végig járta a gyárat. Bete­ k in te tt a gépházakba. Megvizsgálta a dolgozó szobákat. Végigsétált a csom agoló term eken. N em kerülte ki figyelm ét a legkisebb fülke sem, h ol em beri kéz dolgozott. Nem tetsző észrevételeinek azután m in d ig hangos szavakban összetalálkozott.

a d o tt kifejezést,

ha a m unkafelügyelővel

Egy ilyen vizsgálatkor észrevette, hogy a zakatoló gép m ellett egy fia ta l leány hangosan zokogott. A rcát kötényébe temetve sírt. S nem dolgozott. A zakatoló gépek pokoli m ódon zúgtak. Rémítő sebességgel fo ro g ta k a nagy hajtókerekek. Villám gyorsasággal siklottak tova a kerekeket á töle lő szíjak. A süketítő lá rm á t még zavarosabbá tette a m u nká sok hangos kiabálása, s egy-egy pajkósabb leány sikító nevetése. M in d e z nem zavarta a lázas m unkát. A m unkás kezek gépies gyor­ sasággal végezték feladatukat. Csak az a síró leány nem dolgozott. Ezek kö zött a megszokottság nyugalm ával já rt fel s alá a m unka­ fe lüg yelő . E m berszerető szíve nem zaklatta a m unkásokat, akik ism er­ ték, s m á r te k in te té b ő l

olvastak : m ely többet beszélt m inden feddő

szónál. A tom pa, zűrzavaros, fü ls ik e títő zsivajon is átharsogott az igaz­ gató éles hangja, a m in t m e gp illa n totta az ép arra tartó m unkafelügyelőt. — M it sír ez a leány? M e gin t e lro n to tt v a la m it!? Ismerem az ily e n k ro k o d ilu s könnyeket . . . — Bocsánat W. uram — fe le li nyugodtan igazsága tudatában a m u n ka fe lü g ye lő — ez a leány nem okozott sem m i kárt. Szorgalmas, jó ra v a ló m unkásnő. A tegnap azonban édes anyját szerencsétlenség érte, azért sír m ost o ly keservesen. Ismerve szorgalmát, elnéztem ez egyszer, hogy . . . szakítja félbe a gyárigazgató — A hh o z sem m i közöm, m a rad jon a kkor odahaza, míg kisírja magát. Itt csak a munkának van helye, s nem a fájdalom enyhítésnek, sírásnak.

426

— De azt h itte m — kísérli meg még egyszer a leány érdeké­ ben kö zbe njá rni a derék m u n ka fe lü g ye lő — bogy a fe lebaráti szeretet részvétéből nagyságod e lfog ja nézni e nehány p illa n a tn y i m unkavesz­ teséget, m it e kü lö n b e n derék, szorgalm as m unkásnő nagy fá j­ dalm a okoz . . . — E j ! — riva l reá durván a fékevesztett ú r — , hogy m o n d h a t nekem ily e t? Ú gy beszél, m in th a Isten tu d ja k irő l volna szó. H is z ’ csak egy m unkás leány ! P

A kegyetlen szívü ú r erre sarkon fo rd u lt, s to váb b m ent. Az utolsó szavakat pedig, akárhogyan za ka to lta k a gépek — o ly hango­ san, s nyom atékkai m ondta, hogy a szegény leány tisztá n m e g h a llo tta . — Jó — m onda, s könnyei még jo b b a n m egeredtek — in ká b b hazamegyek, m íg kisíro m magam, nehogy a k ö n n y e im m e l m egká­ rosítsam a gyárat, ha a m u n k a fe lü g ye lő ú r h áro m napi szabadságot ad. Kérését nyom ban, szivesen te lje s íte tte a nemes szívü fe lüg yelő . E lbocsátotta a m u n ká b ó l a síró leányt. Résztvevő szavakkal igyekezett fá jd a lm á t enyhíteni, s megígérte, hogy b á rm ik o r visszaveszi a m unkába. — Az igazgató ú r engem még soha meg nem feddett. Egy rossz szava nem v o lt hozzám — zokogja a távozó leány. B izon yára m ost sem érzett úgy, a m in t beszélt. felügyelőnek, — eltávozott. « ♦

N eh á n y *

hálás

szót

rebegve m ég a

»

♦

O t év te lt el a fö n n e b b i eset óta. A kem ényszívü gyárigazgató ifjú neje egyszerre súlyos betegségbe esett. Az aggodó fé rj tanács­ ta la n u l á llo tt. m itevő legyen.

Beteg Végre

nője

n é lk ü lö z te

a közeli

a gondos

ápolást. N e m tu d ta

k o lo s to r fő n ö k n ő jé h e z fo rd u lt. Kérve

kérte őt engedjen ki egy nővért neje gondos ápolására. Kérése te lje s ü lt. Lucia nővér m á r huzam osabb idő óta odaadó szeretettel, e m b e rfö lö tti áldozattal gondozta, ápolta a beteg nőt. A beteg lábbadása egyre biztatóbb. Az igazgató h ite tle n szíve sehogysem tu d ta m egérteni ezen apáca Önfeláldozó, odaadó fáradozását. A cso d á la tta l nem tu d o tt sehogyan betelleni. — Lucia n ő v é r! — szó lítja meg egy a lk a lo m m a l az apácát — Ön nemde magas család g ye rm e ke ? N em es vonásai arra engednek k ö v e tk e z te tn i! ? P iru lv a suté le szem eit L u cia n ő v é r: Bocsásson meg uram — fe le lte halkan — é le tü n k vilá g i részéről keveset szabad beszélnünk. É n egy szegény m unkás család

427

leánya vo ltam . A nyám at egy szerencsétlenség alkalm ával korán elve­ szítettem . Édes atyám még azelőtt m eghalt. Négy éve, hogy belép­ tem a rendbe. A gyáros a nővér elbeszélésére m élyen elsáppadt. Az önfeláldozó apácában, neje m egm entőjében felism erte azt a munkásleányt, akit egykor, Öt éve annak, o ly szívtelenül m egbántott. Szégyenkezve látta m ost be akkori helytelen eljárását, megra­ gadta a nővér kezét, s bűnbánólag, engesztelő hangon így s z ó lt: — Lucia n ő v é r! Meg tu d nekem bocsájtani? — U r a m ! — viszonzá a nővér szeliden — egy apáca szíve nem ism e r szem rehányást. N em neheztelek önre. Az egyszerű m unkásleány nemes szíve, tiszta lelke a hitehagyott gyárost m egm entette az Istennek. Az igazgató, a m in t neje fölgyógyult, m egtért. H iv ő lelke m ost m ár m egértette az apáca önfeláldozó szeretetét. Leó János után ném etből szabadon : ő.

LEVELEM OTTHON. I. Édes anyám otthon, levelemet várja . . . „H a nem jö tt a tegnap, jön ma bizonyára . . Édes reménységgel vár, de levél nem jön S bánatos arcáján végig fu t egy csepp könny . . Az anyai szívben aggodalom támad, Az anyai szivet gyötri a nagy bánat. Keresi az okot, m ért nem jön a levél? „Édes jó gyermekem, falán e lfe le d té l? ! Nem hiszem én soha, nem hiszem el r ó la ; Hogy édes anyjára m ár ne is gondolna . . . Óh, de jó Istenem, fiatal még nagyon, Nem tett-e tán rosszat, nem tévedt el vájjon? Hátha a távolba’ elfeledte szavam S erőt vett a lelkén rosszra való hajlam. M ert csak ettől féltem s ha ez igaz lenne, Megszakadna nyomba’ egy anyának szíve.* II. Édes anyám otthon, levelem megkapta, Nézi a címlapját s gyönyörködik rajta. ó irta . . . Ismerem . . . Ez az Ő írása . . .

1; 428

Nézi, nézi hosszan s könnye is h u ll rája . . Eloszlik a bánat, el az aggodalom: „M egjött, am it vártam, meg a boldogságom. Nem feledt el engem, rossz útra se tévedt, Nem is tudom, hogy én attól minek félek. Hisz’ a lelkem öntém bele a leikébe S azzal bátran nézhet a rossznak elébe. Meg aztán Valaki éppen úgy vigyáz rá, M intha itthon volna, a szülői háznál. Nem félek hát többé, inkább fe ls ó h a jto k : Vigyázz Uram reá, akkor nyugodt vagyok ; S ha Te meghallgatod buzgó imádságom, Legboldogabb anya leszek a világon . . .“ Bardocz József.

EGyRŐL-MÁSRÓL. E lm ondogatja: az Ö reg.

B e lé p tije g y a m e n y o rs z á g b a . A n n a k nagy becsben á llo tt sz. Ferenc re n d je tu d o m á su l a következő

esemény.

bizonyságául,

X III. Leó

B ilio

pápánál,

k a rd in á lis

1878.

hogy

m in ő

szo lg á ljo n ju n iu s

hó

10-én m e gje len t O szentségénél, hogy egy kongregáció ügyében re fe ­ ráljon. M á r e lin té zést n y e rt a kérdéses ügy s a k a rd in á lis távozásra gondolt, m id ő n Őszentsége m e g s z ó la lt: •

E m in e n c iá d !

N ekünk

volna

4

még valam i az O n részére és pedig egy biztos b e lé p ti jegy a m e n y ­ országba. E lfo g ja -e azt fo g a d n i? — M egütközve a kérdésen, m osólyogva válaszolt a k a rd in á lis : Szentséges A t y a ! Ha egy b e lé p ti-je g y rő l van szó a m enyországba, azt ö rö m e st e lfog ad om , a n n y iv a l is in ká b b , m e rt azt K risztus h e ly ta rtó já n a k kezéből kapom . — N o h á t jó l van. M i k in e ­ vezzük O n t ezennel sz. Ferenc szeráfikus re n d jé n e k P rotektorává. — M id ő n a következő h é tfő n ezen h iva ta l ünnepélyes átvétele az A ra co eli-b en m egtörtént, a re n d i G ene ra lis üdvözlő beszédjére válaszolva B ilio K a rd in á lis örvendve em léke zett meg a fe n ti esem ényről. K o p o rs ó v á n k o s . Csak néhány évvel e ze lő tt h a lt meg egyik n é m e t­ országi városban egy gazdag fé rfi, k it köznyelven „a szegények ügyvéd­ jé n e k* és .a szükségben szenvedők g yá m o lá n a k" hivtak. M ily szép c i m !

429

Egy napon tö b b barátjai látogatták meg. Beszélgetés közben szóba jö tt az 5 jótékonysága is. — „H á t nen\ tagadom, teszem pedig ezt két okból. E lőször is Isten kegyelm éből az adakozás pillanatában m indig egy kü lö n ö s jóleső érzés fog el, másodszor pedig úgy sem teszem egé­ szen ingyen, hanem m egkövetelem a ju ta lm a m a t." „M ifé le ju ta lm a t ?" kérdezték m in d n yá ja n . „H á t jö jje te k és nézzétek meg." Bevezette őket egy kis kam rába, h ol egy asztalon virágok voltak szétszórva, legfelül frissek, alább fonnyadtak, legalul száradtak. „L átjátok, ez az a jutalom , m elyet jó cselekedeteim ért megkövetelek. A hányszor segítek valakin, ta rto z ik az ille tő viszontszolgálat fejében nekem legalább egy szál virá g o t hozni, s végrendeletem értelm ében ezekkel kell koporsóm fe jp á rn á it k itö m n i." A lig negyedév m úlva m eghalt s kívánságát teljesí­ tették, de m ie lő tt ravatalra helyezték volna, m egjelentek a város őszszes szegényei, s m egtöm ték az üres koporsó a ljá t könnyekkel öntö­ z ö tt virágokkal, hogy „p u h á n pihenjen a szegény gazdag" ! I. N a p o le o n és P itt. M id ő n Napoleon még csak konzul volt, egy napon m e gje len t nála P itt angol m in iszte r m egbizottja, ki A ngol­ ország békeajánlatát o ly fe lté te l a la tt helyezte biztos kilátásba, ha N apoleon Francziaországban a protestantizm ust terjeszteni fogja. De N apoleon így v á la s z o lt; Én katholikus vagyok és Francziaországban a k a th o lic iz m u s t fenn fogom tartani, m e rt ez az igazi vallás, az anyaszentegyház vallása, Francziaország vallása, atyám vallása és az én vallásom is, eszem ágában sincs azt fe ld ú ln i, sőt inkább m indent el fo go k követni, hogy azt m egszilárdítsam . De — viszonzá az ügynök élénken — ha Ö n így cselekszik, akkor széttéphetlen bilincseket fog önm agának kovácsolni, s ezernyi akadályokat terem teni, m ert m in d ­ addig, m ig ön R óm át elism eri, Róma fog önön uralkodni, a papok fognak ön fe le tt dönteni, az ön akarata az egyházéval m indig e lle n ­ tétbe ju t, azoknál sohasem lesz önnek igaza, s tekintélyének köre sem fog egész terjedelm ében soha kibontakozni, sőt ellenkezőleg az á lla n d ó akadályok kö zött ön el fog m e rü ln i. — Jelenleg, mondá Napoleon, két te k in té ly létezik és pedig a világ i ügyekre nézve — kardjára ü tö tt — ez itt, s ez éppen elegendő nekem hatalm am kifejtésére, a le lk i ügyekre nézve pedig o tt van Róma, s Róma fog azokban dönteni megkérdezésem n é lkü l. — És ebben igaza is van, hiszen ehhez te ljh a ­ ta lo m m a l b ir. De ön sohasem lesz tökéletes uralkodó, még a világi ügyekben sem addig, m ig ön nem lesz az egyház feje. s hogy az legyen, azt javaslom : R eform álja Franciaországot, alapítson egy vallast saját akarata szerint. ~

V allást alapítani . . . k iá lto tt hangosan

nevetve

450

U ram ! a ki va llá st akar alapítani, annak a K á lv á riá t Napoleon kellene végig járja, ahhoz pedig egy csöpp kedvem sincs . . . Így beszélt a kkor a későbbi vilá g h ó d ító és hogyan cselekszik a mai Franciaország ?

S Z E N T F E R E N C V IR Á G O S K ER TJE. Baylon sz. Paskál. Az eu karisztiku s egyesületek pátronusa. 111. P a ská l b e sze g ő d ik b o )tá rn a k . S ze rzetb e készül. (Folytatás.)

askál társai, k ik k e l

tö b b

évig

e g yü tt

p ásztorkodott, még sok

csodás d o lo g ró l tu d ta k m esélni. A következő tö rté n e te t is ők beszélték el. Egy é jje l m in d n y á ja n fe n n m a ra d ta k, hogy n yá ­ ja ik a t va la m i garázda farkas betörésétől m egőrizzék. Paskál azonban nem úgy tett. M íg nyája szabadon fu tk o s o tt a m ezőn, addig ő a k o lo s to r kapujában im á d k o z o tt Szűz M á ria védelm e alatt, k it szakadatlanul tiszte lt, segítségül h iv o tt és m ások tiszte le té re a já n lo tt. És c s o d á la to s : bárányaiban a farkas ká rt nem tett. Az olvasót nagyon szerette im á d k o z n i. D icsé re té b ő l és magasztalásából sohasem fo g y o tt ki. Ha az áveharang az ég k irá ly n é ja h á ro m ­ szoros

köszöntésére

b u z d íto tt,

a te m p lo m

felé

fo rd u lva ,

ájtatosan

le té rd e lt és fo rró im ába m e rü lt. A pásztorok sokszor m ég h a jn a lb a n is o tt ta lá ltá k ragyogó arccal és a n n yira m a g á n kivü l, hogy kem ényen meg k e lte tt rázniok, ha azt akarták,

hogy m agához

té rje n és a fö ld i

gondokból kivegye részét. G yó n ta tó a tyja , egy szentéletü fe re n cre n d i barát, bizonyságot te tt a rró l, hogy soha egy „M ia ty á n k n á l" és „Ü d v ö z légynél* tö b b e t fe l nem a d h a to tt neki p e n itc iá u l, m e rt azonnal e lra ­ gadtatásba esett, ha huzam osabban im á d ko zo tt. A kö rn yé kb e li szerzetesek sem tu d tá k eléggé d ic s é rn i barátságos v o ltá t és őszinte fe le b a rá ti szeretetét. N em csak e llá tta a saját k ö lt­ ségén a zárda betegeit te jje l, hanem m in d ig a la m izsn á t is v itt magával, hogy legyen m it adnia a tö b b i szegényeknek is, k ik m egszólították, vagy vele csak épen ta lá lko zta k. M égis ezen szeretetadom ányokkal még nem vé lt eleget te n n i az igazságosságnak, ha ju h a i vagy kecskéi

431

— u tó b b ia ka t azért csak ke lle tle n ü l is őrizte — valamiben kárt tettek. Egyszer valam ely pásztornál bizonyos gazda neve után tuda­ kozódott, kinek b irto ká n a ju h a i kárt tettek volt, m ivel pedig tö rté ­ netesen éppen nem v o lt tin tá ja és attól tartott, hogy a nevet elfeledi, bevágott egy ju h fülébe, a vért szalmaszállal kiszívta és azzal írta fel a nevet, úgy a hogy lehetett. M áskor fa lán k védencei tetemes kárt tettek egy gabona földben, Paskál e lm e n t és bevádolta magát azért a gazdák és pásztorok valami együttes gyülekezete előtt. Ezek a fö ld e t megnézték és a kárt egy vékára becsülték f e l ; de a végleges döntéssel gabonaérésig akartak várni. De im e ! a m ik o r m e gin t eljöttek, az egész határban szebb gabonát nem találtak, m in t épen azon a helyen, hol a szent pásztor nyája p u sztíto tt volt. „Is te n áldásától függ m in d e n ," erről Paskál teljesen és szentül meg v o lt győződve. S hogy ezen áldást megszerezze, keresztény és á lla p o tb e li kötelességét a leggyöngédebb lelkiismeretességgel teljesítette m in d ig . Hogy n a p im u n ká já t szabályszerűen végezhesse, napórát hordott magával, hogy vasár- és ünnepnapokot el ne felejtsen, naptárt tartott. Az ünnepek előestéjén m inden dolgát elvégezte, hogy aztán másnapra sem m i se m aradjon. A b ö jtö ke t kenyéren és vizen ta rto tta ; különben is keveset evett és b o rt sohasem ivott, m indazonáltal nagyon örült, ha pásztortársait bőven lá ttá k el. Ha megkérdezték, m ié rt eszik oly keveset, rendesen ezt m ondta : „A zé rt, m ert így jobban érzem magam." A rra a kérdésre, hogy lá b a it m ié rt fu tja véresre tüskön, tövisen, kövesúton, s m in e k hord vezeklőővet, így fe le lt; „íg y legalább valam it teszek b ű n e im bocsánatára és a mennyország megszerzésére." Szavai és jó példája m élyen hatottak azokra, kik ismerték. Ezt könnyen követke zte the tjük a következő tanúvallom ásból is : „M in d ig o ly összeszedett v o lt," m ondja felügyelője Lopez István, „hogy beszédei és te tte ib e n soha illetlenséget nem találtam , de még haszontalan szót sem, annál bevésbé hazugságot, szitkot vagy átkot . . . Többszőr fig ye lm e zte te tt, hogy gyónjam meg bűneim et, m ert illő , mondá, hogy Istennel rendben legyünk és le lkü n k e t elkészítsük a halál órájára, jö jjö n az a m ik o r tetszik. M ik o r oly nagy erővel hallottam az isteni d o lg o k ró l szólani, sokszor m ond ottam magamhoz és társaim hoz is : „H a ez az ifjú szerzetes ta lá l lenni, hatalmas prédikátorrá lesz." Így és hasonlóképen nyila tko ztak még sokan róla. A zt m o n d ja továbbá ugyanazon pásztor a buzgó ifjú r ó l: „L e g ­ in ká b b csodáltam tökéletes tisztaságát, m elyet féltékeny gonddal

432

őrzött m indig. Egy a lk a lo m m a l nehéz kisértések zaklattak. E lm e n te m a szenthez, hogy elpanaszoljam nyom orúságom at. Beszéd közben megkérdeztem, hogy érzi-e ő is a ro m lo tt term észetnek ily nem telen gerjedelm eit. „B iz o n y egyszer-m ásszor én is érzem azokat,” v o lt alázatos felelete, de azonnal vesszőt tépek és a d d ik ütöm vele tes­ temet, míg az aljas ingerek, a szerfeletti fá jd a lo m tó l legyőzve, e ltű n n e k ! H atáro zott időben vastag k ö té lle l ostorozta m a g á t; nővére v é le tle n ü l szem tanúja v o lt egy ily e n ostorozásnak. A kko r, a m ik o r Paskál m eg­ látogatta, észrevette, hogy hátát véresre verte, s még sem szű n t meg testének fenyítésével, m íg csak tovább nem b irta . És ezt fáradságos vándorút után tette. M in th a az apostol szem eit ta rto tta volna m in d ig szem e lő tt: „T a rts á to k t i is m a g a to k a t í)o lta k u l a bűnnek, é lő k ü l p e d ig az Istennek a m i U ru n k Jézus K risztusban. N e u ra lk o d jé k tef^át a bűn halandó testetekben; de ta g ja ito k a t se a d já to k gonoszság eszközeiül a bűnnek, b<^nem . . . iga zsá g eszközeiül az Is te n n e k /' (R o m . 6, 11— 14.) M in d erősebb és erősebb le tt Paskál vágya, m agát Istennek tökéletesen fe lá ld o z n i a szerzetesi hárm as fo g a d a lo m á lta l. A n n y ira kívánta a ko lo sto ri életet, hogy még o ly e lő n y rő l is le m o n d o tt, m e ly e t más bizonyára nagy ö rö m m e l ragadott volna meg. A m ik o r tu d n iillik ura, Garzia M á rto n egy reggel azt m o n d o tta neki, hogy fiává és örökösévé szeretné fogadni, „s z e n t pásztorának" szájából e csodálatos fe le le te t h a llo tta : «Jó uram , nem tu d o m eléggé m egköszönni kegyét, m e llye l engem m é lta tla n u l e lh a lm o z ; n a g yle lkű a já n la tá t azonban el nem fogadhatom , m e rt e lhatároztam , hogy szegénységben fo g o k Istennek szolgálni. N em csak tá vol á llo k a ttó l, hogy b irto k o t és gaz­ dagságot kérjek, hanem azon képességtől is kivá n o m m agam megfosztatni, hogy valaha ily javakat

szerezhessek.

hogy szerzetes legyek és szeretném e kedvenc m egvalósítani és a szent ru h á t fö lv e n n i."

L e g fo rró b b te rve m e t

óha jom ,

m ár

m ost

IV. A tö k é le te s szerzetes.

Nem ta rto tt soká és Paskál m e g in t ko p o g ta to tt a zárda kapuján fölvételért. M ost m ár könnyen bocsátották be a szerzetesek, m e rt jó l ism erték. R endjükbe fö lv e tté k és a fo rró n ó h a jto tt szent ru h á t is fö l­ adták. A dicséretesen k iá llo tt próbaév után 1565-ben, M ária tis z tu lá s i ünnepén nagy öröm ére az összes testvéreknek, k ik e ré n ye it eléggé csodálni nem tu d tá k letette a fo ga da lm a t a „L o re ttó i M ia s s z o n y u n k ró l”

433

nevezett M o n te fo rte i kolostorban, s így véglegesen belépett a rend köte­ lékébe. H abár írn i és olvasni jó l tudott, mégis csak egyszerű laikus frá te r akart le n n i. E lö ljá ró i megengedték, hogy a klerikusok karimáján résztvehessen, 6 azonban megköszönve a kitüntetést, azt vélvén, hogy egyébre nem való, m in t legfölebb a zárda folyosóinak söprésére. Leg­ magasabb célja, m elyre egész szerzetesi életében törekedett, az volt, hogy szent Ferenc nagy fiá na k és követőjének alkantarai szent Péter n yom d oka iba lépjen, szabályaikat és m ondásaikat a legnagyobb le lk i­ ismeretességgel megtartsa és hősies áldozatkészségüket és bűnbánó sze lle m ü ke t m in d magában, m in d másokban fölélessze. Ugyan szerzetes társai is erre törekedtek, de Paskál, ki hosszabb ideig benső termém é sze tfö lö tti barátságban é lt boldog hibernon Andrással és factor M ikló ssa l, olyan előhaladást te tt a tökéletesség útján, hogy még a legöregebb szerzetesek is példaképül választották. N agyon érdekes volna szentünknek m inden lépését követni, hogy m e g fig ye ljü k, m in t valósította meg erénygyakorlataival az isteni Ü dvözítő sza vait: „Ü g y világoskodjék a t i világosságtok az emberek e lő tt, hogy lássák jó cselekedeteiteket és dicsőítsék Atyátokat, ki m ennyekben vagyon." (M á té 5, 19.) A helyszűke azonban csak azt engedi meg, hogy P. Xim enes János, Paskál egykori provinciálisának és első é le tíró já n a k fontos tanúságát id é zzü k: „M indazok,*' mondja, „ k ik vele éltek, egyhangúlag vallják, hogy rendünkben soha tökéletesebb szerzetest nem láttak. S ő t m ások még azt is állítják, hogy soha és sehol szentet nem ism ertek, ki a szentség magasabb fokán á llo tt volna,*^mint Paskál, m e rt nemcsak hogy senkisem látta vétkezni — még bocsánatosán sem — hanem még haszontalan szót m ondani vagy hangos nevetésre fakadni sem h a llo ttá k ." „H a b á r tö b b zárdában laktam vele, s elkisértem két nagy útra, m elyek alkalm ával az em ber könnyebben megenged magának egy-egy hibát, hogy fáradságát és una lm át eloszlassa, mégis még a legkissebben sem te tt kihágást. E llenkezőleg, oly alázatos, engedelmes, önsanyar­ gatott, tiszta, irgalm as, szorgalmas, ájtatos, kom oly, szerény, szelid, szegénységre és szeretetre törekvő, élŐ h itte l teljes, az imádságban k ita rtó v o lt és végre m inden erénnyel úgy meggazdagodva, hogy nem tu d ta m m e g kü lö n b ö zte tn i, m e ly ik erény tü n d ö k ö lt jobban rajta. M ert m ost szegénységében a legmagasabb tökeletesség tényeit lá tta m , m áskor le lk i szem eim nek m elegítő fényes napnak tű n t föl szeretete és e lh o m á lyo síto tta tö b b i erényének ragyogását, m in t m indm egannyi csillagát. Ha alázatosságához fo rd u lta m , nem tudtam fölfogni végét.

434

m ert végtelen volt. Ha elnéztem bűnbánatának szigorúságát tú lh a jto ttn a k tetszett, m e rt sem m i e m be ri okosság szabályától nem lá tta m k o r­ látolva ; sőt annyira m ent, hogy m é rté kn é lkü lisé g e m ia tt in k á b b megrovandónak, m in t dicséretre m é ltó n a k ta rto tta m . (Folytatás.)

F ra

A privia.

G Y A K O R LA TI K E R E S Z T É N V . A szent mise. (Folytatás.)

Az em beriség va llá stö rté n e lm e o tt van a szent m isében. K risztus e ljö vetele e lő tt az em beriség érezve a b űn súlyát, kereste a kiengesztelődést, az Istennel való kibé kü lé st. K önnyeket és vért á ld o zo tt N e ki csakhogy m egbocsásson. Ezt a képet eleveníti fe l a pap, m id ő n m ise e lő tt m élyen m eghajolva b ű n b o csá n a té rt esedezik.

kezdetén az o ltá r

A bűnös em beriség panasz szavaiból végre G lo ria a la k u l; angyalok jö n n e k az égből, h ird e tik az ö r ö m e t: K risztu s az em beriség üdvözítője m egszületett. M egbocsátott az Ú r, m e rt fe ln y ito tta az eget . . . A m isében ezt a tö rté n e lm i je le n e te t fejezi ki a G lo ria . A karácsonyi angyalok G ló riá já n az ó -k o r la ssa n kin t az ú j-k o rb a k ö ltö z ik át . . . Egyesül az ó- és új te sta m e n tu m , egyesíti az ú r Jézus, a ki nem jö tt tö rvé n yt o ld a n i, hanem azt tö ké le te síte n i. átm enetnek kife je ző je a m isében a szent lecke. A G lo ria csak születést h ir d e te tt; e va n g é liu m o t, a h a rm in ch á ro m éves K risztu s m ond.

E n n e k az

ö rö m h irt

csak

M ie lő tt ta n íta n i kezdene egy e m b e rt választ ki, a ki Istenségéről vallom ást tegyen. Keresztelő sz. János, a k it m á r anyja m éhében kiválasztott, azt m o n d ja : ím e az Isten Báránya, a ki elveszi a világ bűneit. Az ó-szövetség u to lsó prófétája b e m u ta tta az em beriségnek az iste n fiát, va llo m á st tesz m e lle tte . . . Azután jö n n e k a tö b b i a p o sto lo k is. De m ie lő tt a nagy tito k b a , m elyekre kiválasztva vannak, beleavatná is te n i M esterük, m egkérdi tő lü k kin e k ta rtjá k Ó t. „ T e vagy az élő Isten fia " — m o n d ja Péter

435

a választottak nevében. H itv a llá s t kér, s m iután látja hitüket azt m o n d ja : Rátok bizom országom terjesztését, m enjetek tanítani, keresztelni s bocsátani bűnöket. M id ő n Pétert az anyaszentegyház fejévé akarta tenni, háromszor k é r d i: Péter szeretsz-e engem, jobban m ind ezek? (a többi apostolok.) h itv a llá s t követel az egyház is az új püspöktől és paptól . . M in é l nagyobb a megbízatás, m in é l m egtisztelőbb a bizalom, szükség, hogy a Credo annál határozottabb, erősebb, s a szeretet hangja annál m élyebb legyen. Ezt kivánja az is te n ; az egyház, s jelen tő lü n k a szerkesztő bácsi is.

esetben ezt követeli

O tt vagyunk a tu la jd o n ké p e n i mise előtt. A mise előkészítő része a C redóig ta r to tt; ez v o lt a h itu jo n c o k miséje. Credónál távozniok k e lle tt a m iséről. M e rt nem vo ltak még eléggé oktatva a hitben, a m ise titk o k n á l nem v o lt szabad jele n le n n i: elküldötték a Credónál. A bűnösöknek is távozniok kellett. A bűn, a m elyet elkövettek, gyönge szeretetüket igazolta, s ez az Isten nagy dolgaira m éltatlanokká tette őket. „E x ite , q u i in poenitentia estis/" Távozzatok, kik bűnben vagytok — kiá lto tta a szerpap. H át k. olvasóm , olyan érzelm eim vannak, hogy egy porcikája sem m o n d h a tó m indennapinak . . . Kapu e lő tt állok, nagy impozáns kapu e lő tt. M ögötte az egek angyalai gyönyörű összhangban éneklik a a Sanctus, sanctus, sanctus, d icső ítik a három egy Istent . . . Virág illa t, tö m jé n fü s t illa ta em eli lelkem et, s én térdre hullva fényözönben lá to m a k a p u fe lirá s t; „ tia e c est p o rta coeli, Justi intrab un t in ea.“ „E z az ég ka p u ja , ig a za k mennek be a z o n /' A C redónál vagyunk, ez a tulajdonképeni

misének

a

kapuja,

m ögötte az ég . . . o ltá ro n az Isten . . . O ltá r m ysterium a, szívünk lángszerelme te vagy édes K risztusunk! E m b e r ne közeledj Hozzá, old le saruidat, á llj meg a kapu J

e lő tt: ju s ti, ig a za k m ennek be azon. Exite catechumeni, exite qui in p o e n ite n tia estis: hitujo nco k és bűnösök, nektek nem szabad bem enni . . . Csak az igazak, a k ik h is zn e k és szeretnek. így v o lt ez régen, s így kivánja a szerkesztő bácsi beszélni,

írn i (p lá n é )

olvasni

sem

4 ✓

«

%

is.

Még

szabad a m iséről, ha az a lélek

hitetlen és bűnös. F őtisztelendő szerkesztő bácsi én csupán írni akarok róla. T u d o m első szava is az lesz: „O ktatva van-e a h itb e n ? “ Igen, oktatva vagyok, s nyilvánosan és hivatalosan igazolom, hogy jó kath.

í

436

szü lő ktő l származtam. (H o g y h ol és m ik o r azt hiszem m e llé ke s.) Meg is kereszteltek . . . M in t jó k a th o lik u s törekszem é ln i; az em berek g únyjai és üldözése m e lle tt is bátran va llá st m e rek te n n i k a th o lic iz m usom m e lle tt. Ü ldöztetésem közepette úgy szeretnék egy jó katholik u s t ta lá ln i, de hiába. N in c s e n ! vagy nem ta lá lo k . . . É rintkezésbe szeretnék lépni azzal a nagy ka th o liku ssa l, a ki (ta lá n ) a m á rciu s és á p rilis i H irn ö k b e n o ly érdekes d o lg o k a t m o n d o tt a m ai k a th o lik u s o k ró l. Legalább vigasztainók és le lke síte n ő k egym ást . . . T em plom ba is szeretek já rn i. N em csak vasárnap, hétköznap is m isére megyek, s azt, ha kívánja ftd ő atyám egy jó ra v a ló gyerekkel és két öreg nénikével igazolhatnám . T ehát h ite m van, kü lö n b e n m it keresnék a m isén, a g y ó n ta tó ­ székben s az o ltá ro n m id ő n á ld o z o m ? (m a jd n e m e lfe le d e m ) H is z e k cselekvő é l e t t e l ! ! Hogy szeretetem ért m agam at ig a zo lja m , kérem fe lm e n té se m e t az egyházjog ezen p rin c ip iu m a alapján : „E c c le s ia non ju d ic a t de in te rn o ." Szív dolga e z ; engedje el nekem a szerkesztő képen a n n y it írh a to k : törekszem szeretni is.

bácsi. M egnyugtatása-

E légelje meg kérem , hogy k e llő le g oktatva vagyok a h itb e n . . . (A m it fönnebb h ite m rő l m o n d é k ne tessék dicsekvésnek ve n n i . . . Kénytelen vo lta m vele, k ü lö n b e n nem engedett volna b e m e n n i a tu la jd o n ké p e n i m isébe.) A h itv a llá s t letettem , kérem ka pu t n y itn i, a nagy tito k ró l . . .

hogy

b em enjek, írja k

O lv a s ó im tó l is követelje a h itv a llá s t . . . N ehogy valaki b e to la ­ kodjék a szent berkekbe, h ol is te n i vér fo ly a patakokban, s angyali lelkek énekelnek Istennek. A pap is e lm o n d ja a C re d ó t hitvallást.

úgy d u k á l, hogy más is letegye a

Oda csak cselekvő, igazán hivő k a th o lik u s t engedjen, ftd ő a ty á m ! P. P iu s .

BUBORÉKOK A TENGEREN. A tengeren já rta m az e lm ú lt hónapban is. A világ folyásának b u b o ré k ja it figyeltem . És az é le t m in d e n jelensége, a tenger m in d e n jelensége, a tenger m inden b u b o ré kja egy-egy bizonyság a m i igazaink

437

m e lle tt. M e rt a m i igazságunkat bizonyítja a világ, az élet, az ég. a fö ld . A kereszténység nem a szellem i légvárak, lehetetlen elméletek összessége, hanem a való élet diadalmas igazságainak egész világa. Term észeti törvények a kereszténység tanai, amelyek ereje fentartja az em beriséget. A kereszténység szelleme, erkölcse nélkül megsem­ m is ü l az egyén, a nemzet, a társadalom . M ert a kereszténység a m indenséget fe nta rtó világrendnek — megnyilatkozása.

A dem okrácia uralm a m ajdnem m inden országban em elt egyegy dem agogot — a m in isz te ri székbe. Franciaországban pedig az egész ko rm á n yt 5 ültette a hatalom ba. És rendkívül jellem ző dolog a dem agogok szerepe a — hatalom ban. Itt van m indenekelőtt Clemenceau, a francia m in isztere lnö k, aki a szabadelvű eszmék világhírű apostola. M in t író, képviselő egy em beröltőn át küzdött azok élén, a kik a rom lásba v itté k Franciaországot. És nagy állam férfinak bizonyult a hatalom ban, ki az ország érdekét, fennmaradását szolgálja. És ugyan m it tesz, am i m u ta t? Az álla m h ata lom egész erejével lépett fö l a nem zetrontó, társadalom fölforgató eszmék ellen, melyeknek jelszavaival ő is kü zd ö tt egykoron, még a szuronyt is mozgósította azok ellen, k ik k e l együtt kü zd ö tt régen. A közelm últban m egtartott választások alkalm ával pedig egyenesen fö lszólította a népet, a polgárságot, hogy egyesüljön a d ön tő harcra — a szociálizm us ellenében. Egészen sza­ k íto tt egykori fegyvertársaival, hogy megmentse az állam ot, a társa­ dalm at. H asonló eset tö rté n t A ngliában is. Itt is, ott is a forradalm i szellem polgári törekvéseket szolgál, ha használni akar. A világese­ m ények ezen jelensége — az erkölcsi világrend diadala . . .

Nagy izgatottságban tartotta a kiváncsi világot a napokban a korm ányozható léghajó problém ája. A világ szeme függött Zeppelin grófon, m ik o r b e le ü lt hatalm as léghajójába. A sajtó napokon keresztül cikke ze tt róla. O lyan hang is em elkedett, m ely világtörténelm i jele n ­ tőséget a d o tt Z e pp e lin léghajójának. M indenki más-más eredményt várt tőle, de a kísérlet nagyfontosságát m indenki elism erte. Az egyik a harcászat átform álását várja. A másik a közlekedés új korszakát rem éli. A h a rm a d ik a tudom ány szem pontjából lelkesedik érte. De m in d e n k i arra az esetre — ha sikerül a kísérlet. Ha . . . Ebben van a bökkenő. Ebben a körülm ényben van a modern em ber tragédiája. A rra építi életét, am i nincsen. Vágyait, reményeit, törekvéseit arra

ij 438

alapítja, am inek teljesülését — a lig re m é n yli. És aztán Z e p p e lin sorsa vele is. Egy kicsiny kis csavar e ltö rt a hatalm as léghajóban és rom badőlt, re Tiényeinek világa. A hozzáfűzött vágyak, rem énységek le h ű lte k, hogy az úja b b kísérlet a lka lm á va l ú jra kig yú lja n a k. Az em berek szá­ m ításaiban, rem ényeiben, törekvéseiben is m in de gyre e ltö rik — egy kis csavar és oda van egész é le tü k m in d e n fáradsága . . . A

Ú jra szélhám os bankárok e m elkedtek ki a fe lszín re az ü zle ti élet m ocsarából. M á r a n n yiszo r lá z íto ttá k fö l ezek a gazfiak e rk ö lc s i érzé­

>1

sünket, hogy nem tu d ju k m á r fo k o z n i az u n d o rt, az ú tá la to t. És a legtöbbször n á lu n k szerepelnek. Tessék e lg o n d o ln i m i van o tt a m élyben, ahol ily e n a felszín. M ily e n az a ta la j, a m e lyb ő l ily e n m ákvirágok nőnek. De a tanulságok sugarát ne a társadalom ra vetítsük, hanem a fe kete lelkű gazfiakra. Fényesen élnek, palotában laknak. És tö b b n yire vigan vannak. N em b á n tja le lk iis m e re tü k e t, ju tta tn a k koldusbotra. M ások e lő l veszik el a fa la to t,

< %

K

lakom át rendeznek. Egyszer

aztán

k itu d ó d ik a sok

hogy ezreket a m e ly b ő l ők

bún és a b ö rtö n

t

t

♦

e lő l a halálba m enekülnek. V á jjo n m i adja kezükbe a fegyvert, m ely életüket k io ltja ? Az az e rk ö lc s i törvény, m it sárba tip o rta k é le tü kb e n . . . I

Egy tu d ó s ró l írták a lapok a napokban, hogy m e g ije d e tt egy — kisértettől. A nevét nem íro m le, Ez a tudós fé rfiú az egyháznak, ellensége. Azon

m u n ká iva l

szerzett

hogy ne szégyenitsem m eg vele. a va llá sn a k egyik m e g á ta lk o d o tt m agának

hírnevet,

m e lye kke l a

vallást tám adta. M ost aztán a hírneves tu d ó sh o z b e n y ito tt a — kisértet. Egy kicsit meg is ijesztette. M ic s o d a ? Az a tu d ó s fé rfiú fö lv ilá g o ­ sodott em ber, ki nem

hisz a sze lle m i

lényekben, a te rm é s z e tfö lö tti

világban — fé l a kisé rte ttő l. Az Istentagadó h ite tle n tu d ó s — hisz a kísértetekben. A h ite tle n elm e babonás le tt. M e rt az az ő sorsa. Ha a szívből, az e lm é b ő l k ik ö ltö z ik a h it, b e k ö ltö z ik a babona . . .

A világ folyásának szélnek . . .

b u b o ré k ja i

a kereszténység

igazságairól be B úvár.

4

439

R EN D I ÉLET. S zen t Ferenc a külföldön. Róm a. M últ számunkban (389. o.) em lítettük, hogy május 18-án a kapucinu­ sok egyetemes káptalant tartottak. Most még a következő adatokkal szolgálunk. A gyűlésen 150 káptalani tag vett részt. Általános rendfőnökké P. Pacificus a Seggiano le tt megválasztva. P. Pacifikus toszkánai születésű, javakorbeli ember. Mostani m él­ tóságára a Szentatya egyenes kívánságára választották meg. Elődjét, P. Bernardus ab A n d e rm att. az egyház és a rend körül szerzett nagy érdemeinek eíismeréseül. Őszentsége kinevezte stau rop o lisi érseknek in partibus infidelium . — Tiszteletreméltó P ostel J ú liá t május 25-án boldoggá avatták. Postel Julia harmadrendi volt. 1798. Febr. 13-án vette volt föl a rendbe egy Patrik nevezetű kapucinusatyaValoguasban(Franciaország.) T is z te le tre m é ltó C estac E d uá rd Lajó s, a „M ária szolgák" kongregáció alapí­ tójának és buzgó harmadrendinek boldoggáavatási pőrét megindították. Ú j fe re n c re n d i p üsp ö k. A mostan oly sokat em lített Marokkó, hol a ferencrendiek m ár szent Ferenc kora óta apostolkodnak, megkapta első apostoli helytartóját P. Franciscus M a ria Cevera O. F. M. sze­ mélyében, ki a spanyol szent Jakabhoz nevezett rendtartományhoz tartozik. A spa­ nyol király kifejezett óhajára Marrokkó első apostoli helytartóját püspökké szen­ telték május 24-én a m adridi udvari ká­ polnában. Jelen volt a király, a királyné egész udvarával, azonkívül még sok gránd (nemes.) A consecrator (fölszenteló) tisztét a m adridi apostoli nuncius végezte. X lll. Alfonz király maga akart oltáratya lenni. Az újonnan fölszenteltnek értékes gyűrűt és mellkeresztet adott ajándékba. Adjon Isten hosszú és áldásos életet az új egy* háznagynak, hogy sok eltévelyedett juhot terelhessen vissza az isteni Pásztor aklába. K lsázsia. A tavalyi év folyamán tizen­ kétezer szakadár té rt vissza a katholikus anyaszentegyház kebelébe. Vájjon m ikor térnek a szakadárok mind vissza édes anyjukhoz, ki oly epedve várja őket?!

S zen t Ferenc hazánkban. Sz. F erenc I I I . re n d je hazánk fő vá ­ ro sá b a n . örvendetes fejlődésnek indul

hála a Mindenhatónak és főt. Páter Havas Kapisztrán fáradságot nem ismerő lángbuzgalmának — a főváros budai olda­ lán székelő sz. Ferenc Ili. rendje. Folyó évi junius hó 29-én, sz. Péter és Pál apostolok napján, ismét lélekemelő szép ünnepségek színtere volt a II. kér. sz. Ferenc-rendi plébánia kedves temploma. Kettős ünnepély folyt ott le az előírt szer­ tartások közt; t. i. beöltöztetése 10 újonc­ nak (8 nőnek, 2 férfinak) és fogadalomtétele 4 rendtagnak. Az ünnepség délután pont­ ban 4 órakor vette kezdetét. Harangzúgás és orgonaszó kísérete mellett vonuitak^be impozáns hosszú sorban sz. Ferenc bűn­ bánó rendjének gyermekei a fényesen k i­ világított és zsúfolásig megtelt templomba. Gyönyörű zászlójuk, rendi keresztjük után haladtak a jelöltek elöljáróikkal és a főt. papsággal. Az ünnepélyes ^Jézus sz. Neve' litánia után, melyet főt. Páter Havas Kapisztrán, a rend agilis igazgatója mon­ dott, kezdetét vette a megható aktus, melyet azonban egy hasonlatokban és gon­ dolatokban egyaránt gazdag, gyújtó beszédje a főt. rendi Igazgatónak előzött meg. Magas szárnyalású beszédében gyönyörűen ecse­ telte sz. Ferenc III. rendjének célját, ren­ deltetését. Szép kar-dalok kisérték és fe­ jezték be a lélekemelő ünnepélyt. Adja az Ég» hogy sz. Ferenc hadserege fővárosunk­ ban így tovább gyarapodjék és tagjai a szent alapító szellemétől áthatva, jó pél­ dával és igazi keresztény életmóddal épü­ letességére legyenek embertársainak, a Mindenhatónak pedig mindenkoron leg­ magasabb dicsőségére szolgáljanak. K arolina nővér. 111. r. t. Levél A b a lig e trő l. Főtisztelendö Páter! . . . Első szent misémet 1908. jun. 28-án vasár­ nap reggel hat órakor mondtam Pécsett, az irjjalmas nővérek kórházi kápolnájában. Dacára annak, ho?y a kápolna oly pici, miszerint abba 80 iiál többen nem férnek, mégis háromszázötvenen voltak jelen (az utcán és udvaron!) Jelen voltak az összes irgalmas nővérek, s az összes rendi test­ vérek, kik mind a szent áldozáshoz járul­ tak (150 áldozó!) Mise után a rendi test­ vérek által ajándékozott stólában osztottam ,az áldást, s közben csupán szent Ferenc atyánk képeit osztogattam . . . Testvéri szeretettel: Galambos K. Imre, pécsegyházmegyei áldozár. — Testvéri szívvel oszto­ zunk e levél írójának, dz újmisésnek, a mi

440 kedves, munkatársunknak örömében. A jó pécsi tcrciáriusok annál az első zsönge ál­ dozatnál mindnyájunkat képviseltek, s a mi nevünkben is előadták a szentségi Jé­ zusnak mindazt, a m it a Hirnök olvasói és munkatársai, az összes magyar terciáriusok a jó Fráter Emerikusnak kívánnak. Hogy )api életét tegye áldásossá önmagára és a nvőkre, hogy leendő lelkipásztori fáradal­ mai között, a jó l teljesített kötelesség tu ­ datában mindig leljen vigasztalást. 5ok lelki örömet és minél kevesebb csalódást. Vége­ zetül a hála és szeretet köszöntő szavát küldi a szerkesztő egyik legbuzgóbb munka­ társának, a ki értékes dolgozataival a Hírnök minden számát gazdagította! Bízunk az Úr fölkentjében cs a buzgó terciáriusban, hogy a jövőben sem fog minket elhagyni. Adja Isten ! Terciáriusnap Kolozsvárt. Julius 19-én szépen sikerült terciárius napot rendeztek a kolozsvári terciáriusok. Reggel a 8 órás szent misén nagyon sokan járultak a szent áldozáshoz, az ünnep maga azonban dél­ után volt. Fél 4 órakor litánia v o lt Jézus szentséges Szívének tiszteletére, mely után többen beöltöztek és szent fogadalmat tet­ tek. Beöltöztek összesen 15-en, fogadalmat tettek 10-en. A templomi ünnepség után a ko­ lostor régi nagytermébe vonult az óriási kö­ zönség, hol terciárius ünnepély volt. V olt ének, szavalat, zongorajáték, melyeknek szereplői: CrmÖssy Evelin, Blázsi Ilonka, Nikldsz Ilon és Irén, P. Jdnossy Béla, Novák Erzsi, Bidlő Ódon, AJtay Gizella és Polldk Karolin. Mindnyájan sikeresen oldották meg fölada­ taikat és pompás lelki élvezetben részesí­ tették a nagyszámú hallgatóságot. A ter­ ciárius ünnepély fénypontja mindenesetre Komáromy Dezső kegyesrendi theologia! tanár előadása vo lt szent Ferencről és főképp harmadrendjéről. M int szent Ferenc egyéni­ ségének alapos ismerője és tanulmányozója megbecsülhetetlen értékű lelki élvezetet n yú jto tt előadása által hallgatóinak. Pécs. Junius 28-án Jézus szentséges Szívének vasárnapján szent Ferenc atyánk oltára előtt a lll-ad rendnek ruháját tel­ venni szerencsés valék. A legforróbb kö­ szönet Jézus sz. Szívének, édes Szűzanyánk­ nak és sz. Ferenc atyánknak, hogy e nagy kegyelemben részesülhettem. Kérem a rendi testvéreket, imádkozzanak értem, hogy h i­ vatásomnak megfeleljek és az Istentől reám bizott növendékeket krisztusi és szeráfi szellemben nevelhessem, s hogy ne legyek méltatlan tagja a szeráfi rendnek. Tintdr Mária Kldra, 111. r. nővér.

Jánoshalma. Forró hálát rebegek az isteni Szívnek, hogy amiért naponkint hőn esedeztem hozzá, évvégi vizsgálatom m int egész évi fáradozásomgyümölcse jó l sikerült. Egy képzőintézeti tanuíő. Nagylégh. Hálaérzetemnek kifejezést nem találva, csak ennyit mondok, áldva legyen Isten az ő szentjeiben, mert érdemeik által megengedte, hogy a sz. fogadalmat én érdemetlen bűnös is letehettem. F. J u lia Erzsébet, 111. tag. Újpest. Bár megkésve, Jézus és Mária szent Szívének örök hála, hogy sz. József közbenjárására meghallgatta kérésemet. Szegény beteg édes atyánkért, ki már évek óta a bűnbánat szentségéhez nem já ru lt, s most szélütés érte szent Józsefhez ta rto t­ tam kilencedet. E dicső Szent A/yOé'í két égő gyertya közé téve úgy esedeztem előtte, hogy eszközölné ki néki a vágyat szívébe, hogy sz- gyónás által kibékülhessen Teremtőjével. És e dfága szent várakozáson felől meghallgatott, első ízben csak álldogált a gyónószék körül, de a sok gyónó miatt nem birta bevárni, mert betegsége miatt igen gyönge volt, míg a sor reá kerül. Azt hittem talán türelmét is elveszti már, de talán egy hét múlva, mégis sok várás után elvégezte szent gyónását sz. áldozását, ami nagy lelki örömünkre, most o ly jó szelid és türelmes, pedig azelőtt nagyon veszekedő és kegyetlen volt. Szent Józsefnek örök hála. M drta Joldn. Kőrösbánya. ígéretünk kötelez, hogy nyilvános köszönetét mondjunk Jézus szent­ séges Szívének és szent Ferencnek. A közös ima bőséges csőt hozott. Hála a sz. Szívnek és sz. Ferencnek, köszönet a harmadrendiek­ nek. M i is imádkozunk szándékaikra. A kőrösbányai iskolások nevében Isky Róza. Szigetvár. Nyilvánosan mondok hálát a boldogságos szűz Anyának és sz. Anna asszonynak, hogy közbenjárásuk által, nehéz állapotomban elkerültem az orvosi műtétet. Hála, dicséret és dicsőség az édes Jézus sz. Szivének végtelen irgalm áért! Hálát mondok páduai sz. Antalnak is, sokféle ügyben való meghallgattatásomért, valóban ki e nagy szentben bizik, sohsem csalatkozik! fiartungné K ldra, 111. r. nővér. Teljes búcsút nyerhetnek a terciáríusok augusztus havában : 2-án Porciunkula napjdn. 12-én Szent K ldra (!!. r.) ünnepén. 15-én Nagyboldogasszony napján. 16-án 5^^«/ Joachim ünnepén. 19-én Szent Lajos pk- (I. r.) ünnepéB, 23-án M dria héí őrömének ünnepén. 35 én Szent Lajos király (111.) r. ünnepén.