Kedves Utazó! Üdvözöljük vidékünkön, ahol lelke megpihenhet, amint körüllengi a tájon lakozó béke. Itt, Magyarország északi peremvidékén olyan évszázados harmóniája honol természetnek és embernek, mely feledteti az ide látogatóval mindennapjai hajszoltságát, ahol a máig élõ hagyományok segítenek felébreszteni a szívében szunnyadó örökséget, és felfedezheti azt, ami a régi idõkbõl ma is tovább lüktet.
Ha bebarangolja a tájat, a hegyeket-völgyeket, az erdõket, az apró patakok völgyeit, épp úgy találkozhat a vadonnal, mint a vele együtt élõ emberrel. A természet itt nem arra törekedett, hogy lenyûgözõ magas hegyekkel, vad szurdokvölgyekkel, hatalmasan hömpölygõ folyókkal kápráztassa el az idelátogatót. Barátságos lankákon, csörgedezõ patakok partján, csöndes falvakban pihenhet meg. A völgyekben, medencékben megbúvó falvak képén tükrözõdik, hogy az itt élõ ember mindig is tiszteletben tartotta a természetet, mely ölén hordozza. Az erre járó vándor felfedezheti az apró részletekben is megmutatkozó egységet: egy-egy fûrészelt tornácdíszt, finoman díszes ablakkeretet, virágos csipkefüggönyt, piros muskátlit, a kertben illatozó rózsát. Lassan csordogál erre az élet, minden megy a maga útján. Gyümölcsöt teremnek az öreg fák, halkan szól a legelõ jószág kolompja, a kolostorok romjait évszázadok titkai lengik körül. Erre a tájra várjuk Önt is, szagolja, ízlelje meg ezt a sajátos hangulatot, tekintse meg a természet és az ember közös kincseit!
1
Patak ok, vizek, égerligetek A magyarországi Gömör legdélebbi részén fekvõ Sajó-vidék teraszait sok apró vízfolyás szabdalja kisebb-nagyobb völgyeivel. A folyót végigkísérik az égerligetek, szelíd füzesek. A sebes folyóban a figyelmes szemlélõ megpillanthatja a védett kövi csíkot és a nyúldomolykót is. Gyors folyása miatt a Sajó nagyszerû alkalmat nyújt a vízitúrák szerelmeseinek is. A holtágak gazdag élõvilágnak adnak otthont, partjukon fészkel a ragyogó jégmadár és a függõcinege, gyakran járnak erre büszke gémek és kócsagok is. A sóderszigeteken költ a kis lile és a billegetõ cankó, a szakadó partfalakban a gyors röptû partifecskék fészkelnek.
Várak, dombok A VADNA mellett emelkedõ Vártetõn egykor a cseh husziták árkokkal, sánccal megerõsített kõvára állott, innen pusztították és rabolták a környéket. Mátyás király parancsára Rozgonyi Sebestyén 1458-ban a várat ostrommal elfoglalta és lerombolta, a várrom azonban ma is áll, mellõle szép kilátás nyílik a környékre. A középkori eredetû HÉT község valamikori kisnemesi jellegét a Sajó partján fekvõ része ma is õrzi. Temploma a XVIII. században épült. Az egykori kavicsbánya tava idecsalogatja a horgászokat, vízbarátokat. A Putnoki-dombság homokköves-agyagos lankáin dús erdõk zöldellnek. A természeteshez közeli állapotú gyertyános-tölgyes erdõk sûrûiben egykori földvárak emelkednek. IMOLÁNÁL a Bakbány vára, SAJÓGALGÓCON huszita vár romja áll, KELEMÉREN pedig a Mohos várát láthatjuk a védett Mohos-tavak határában.
2
Szõnyeg tõzegmohából A Piroska-hegy oldalában fekvõ Mohos tavai önmagukban is kiemelkedõ értéket képviselnek, hiszen a természeti tényezõk véletlen együttállásának köszönhetõen ezen a tájon egyedinek számító tõzegmohás lápszemek alakulhattak ki vastag tõzegmohaszõnyeggel és gazdag jégkorszaki növényzettel. Kialakulásukat suvadás okozta: az egymásra halmozódott különbözõ kõzetrétegek megcsúsztak egymáson az átázás hatására. Az így formálódott mélyedésekben gyûlt meg a csapadékvíz. A sajátos élõvilág kialakulásához azonban ez nem lenne elég, feltétele a speciális mikroklíma és a környezõ vizek alacsony sótartalma is. Mindezek eredménye az a hazánkban szinte egyedülálló természeti együttes, mely itt rejtõzik a Szörnyûvölgy erdejében.
Er dõk, tisztások, ligetek Az erdõk tisztásain és a hagyományos, külterjesen mûvelt gyümölcsösökben védett orchideák, nõszirmok pompáznak. A nyári melegben a rétek zsongnak az ezernyi bogártól. A méhek szorgosan végzik munkájukat, a megpihenõ vándorra pedig rászállnak a levegõ gyöngyszemei, a tarkán libegõ lepkék. A tájon sok egyedi öreg fa áll, amelyeket gyakran titokzatos legendák szõnek körül; ilyen a Kisasszony fája a Mohos-tavak mellett és a több évszázados Tompa fája GÖMÖRSZÕLÕSÖN. RAGÁLY és ZUBOGY között áll a védett 400 éves tölgy. A Putnoki-dombság vadban gazdag erdei csalogatók a természetbarátok és a vadászok számára egyaránt. Nem csak a nyári hónapokban érdemes ide látogatni, hiszen telente a dombok vastag fehér dunnába takaróznak.
3
Medalion A környék református templomait járva feltûnõen sok templombelsõben találunk festett kazettás mennyezetet, bútorzatot. A sokfelé munkát vállaló festõasztalosok által díszített templombelsõket ma csak a magyar nyelvterület protestáns templomaiban találhatjuk meg. A XVIII. sz. végétõl - nem tisztázott, hogy tiltó rendelkezések hatására-e, vagy az általános szegénység miatt - a délgömöri templomok korábbi virágos-madaras díszesebb festésmódját egy egyszerûbb, ún. medalionos stílus váltotta fel. Jellemzõje, hogy a kazetták mindegyikét azonos és viszonylag egyszerû, keretbe foglalt motívumokkal, medalionokkal díszítették.
Gömöri települések PUTNOK az egykori Gömör vármegye magyarországi részének egyetlen városa. Itt található a Serényi család klasszicista kastélya, melyet az egykori végvár romjaiból építettek. Érdemes meglátogatni a Gömöri Múzeumot, mely helytörténeti és természeti értékeket egyaránt bemutat. Az 1986-ban megalakult múzeum helytörténeti, néprajzi gyûjteménye ma már közel 3000 tárgyból áll, jelentõs az adattári és fotógyûjteménye is. Kiállításain Gömör kistáj értékeit mutatja be. A Holló László Galériában a képzõ- és iparmûvészet emlékeit, jelenkori alkotásait láthatjuk. Az egykori Árpád-kori templomot lebontották a XIX. században, a mai barokk római katolikus templomot 1832-ben építették a helyére. A szomszédos SERÉNYFALVA mai elnevezése a Serényi családhoz kötõdik, akik a XVIII. század elején építették újjá az elnéptelenedett falut, és trencséni szlovákokat telepítettek ide. Ez a katolikus szláv hatás a mai napig érzõdik a falu jellegén. A domboldalba
4
épített barokk katolikus templom messzirõl magára vonja a figyelmet. A faluban található régi és új alkotások is nagyon szépek: ilyen Nepomuki Szent János szobra, a Millenniumi emlékmû és a felújított községháza. KELEMÉR régi Árpádkori település, a honfoglalás idején a Hanva nemzetség szállásterülete, melyet királyi adományként a nemzetséghez tartozó gömörök, gyepûvédõ katonanépek szálltak meg. Késõbb királyi birtokként a sváb Gudkeled nemzetség birtokrésze lett. A falu fõterén, a kis község legszebb pontján emelkedik a megragadó épületegyüttes: a református templom és a Tompa Mihály Emlékház. A templom XIV. századi eredetû, de a XVIII. század végén, majd a XX. század elején is átépítették. A szabadságharc leverése után a nemzet panaszának és reménységének hangot adó költõ és lelkész, Tompa Mihály prédikált itt. A kelemériek máig õrzik az õ emlékét a kis falu megható egyszerûséggel berendezett emlékmúzeumában. Még láthatók a századforduló után épült díszes fatornácos házak. A fûrészelt díszítõmûvészet motívumkincse, formagazdagsága a keleméri ácsmesterek gazdag teremtõkészségérõl és képzelõerejérõl tanúskodik. Az apró GÖMÖRSZÕLÕSÖN meglepõ gazdagságú helytörténeti és néprajzi gyûjteményt találhatunk, valamint itt mûködik a miskolci Ökológiai Intézet oktatóközpontja is, mely érdekes programokkal, képzésekkel szolgál. 1805-ben épült kazettás mennyezetû református templomában ma kamarakiállítás látható a gömöri faasztalosság hagyományairól. SZUHAFÕT egyetlen domb választja el Gömörszõlõstõl, közvetlenül azonban csak gyalogszerrel lehet átjárni egyik faluból a másikba. A kis medence tenyerében meglapuló falu természetessége
5
egyedi hangulatot áraszt, barátságos lakóival hamar belopja magát az ember szívébe. ZÁDORFALVA névadója, Zádor a XIII. század elsõ felében élt. Jellegzetes kisnemesi falu, lakosságának nagyobbik része még a XVII. században is Zádor leszármazottja volt. A falut megközelítõknek már messzirõl szemébe ötlik a középkori eredetû templom és a parókia klasszicista épülete, mely ma vendégházként szolgál. A faluban igen sok kisnemesi kúria és mûemlék lakóház látható. RAGÁLY mûemléke az 1743-ban barokk stílusban épült BalassaRagályi-kastély ("sárga kastély"), amelyet a XIX. század végén eklektikus stílusban építettek át. Jelenleg a polgármesteri hivatalnak és a helytörténeti gyûjteménynek is helyet ad. A XIII. században épült román kori templomot a XVIII. században barokk stílusban már a reformátusok alakították át. A templombelsõben érdemes külön odafigyelni a festett fakarzatra és szószékre, illetve a míves fapadokra is, hiszen 1790. körül készült festett bútorzata a népies barokk stílus szép példája. A gyülekezet a mai napig õrzi az 1548ban készült úrasztali terítõt, ami a legrégibb ilyen jellegû díszítõmunka Magyarországon. Az Árpád-kor óta lakott ZUBOGY leégett középkori templomát régi alakját megõrizve újították fel a XVIII. században. Faberendezése régi jolsvai asztalosok munkája, mely jellegzetesen magán viseli a gömöri templomok díszítõmotívumait. A magyarországi Gömör református templomai közül a zubogyiban látható az egyik legszebb festett virágos mennyezet és bútorzat. A templom szép egységet alkot a XVIII. században állított fa haranglábbal.
6
A különös hangzású TRIZS a kora középkorban fontos helyszíne volt a vasolvasztásnak és a mészégetésnek. Bucakemencéjét eredeti állapotában emelték ki a régészek, s a rudabányai bányamúzeumban állították ki.
A mészkõ csodája A hegyvidéken a legtöbb látnivalót a gazdag karsztos formakincs nyújtja. A mészkõterületek szinte valamennyi jellegzetességét megtalálhatjuk itt: karrmezõket, töbröket, víznyelõket, búvópatakokat, forrásokat és barlangokat. A karszthegységekben ritkák a felszíni vízfolyások, hiszen a mészkõ repedésein a víz leszivárog, és a föld alatt üregeket, barlangokat alakít ki. Ahol a vízzáró réteget felváltja a karsztos felszín, ott víznyelõben tûnik el a víz. Mikor a barlangokból elõbukkannak a patakok, kristálytiszta hideg vizükbõl akár inni is lehet. Ilyen a Jósva- és a Ménes-patak, ezek völgyében megjelenik a sûrû árnyat adó égererdõ, mélyén megtelepedõ mohával és buja páfránnyal. A Ménes-patak sûrûn kanyarog itt-ott kiszélesedõ, majd újra összeszûkülõ völgyében. Az északi területen egészen az országhatárig (és azon túl is), Aggtelek, Jósvafõ és Szögliget vidéke a mészkõ világa, a maga gömbölyded formáival, lekerekített dombtetõivel, töbreivel. Legelterjedtebbek a gyertyános-tölgyes, elegyes erdõk. Az erdõk jellegzetes lakói az orchideák, fõleg a nõszõfüvek, de elõbukkan a sarkvirág is. Az aprók népe közül gyakoriak a futrinkák és több lepkefaj is, így a nagy színjátszólepke, a nyárfa- és a lonclepke. A sziklaerdõk mélyén bújik meg a tavasszal virító kakasmandikó.
7
A töbrökben sajátos mikroklíma alakul ki, emiatt akár nyáron is elõfordulhat nulla fok körüli hõmérséklet. Ennek megfelelõen növényzetük is eltér környezetükétõl, érdekes hidegkedvelõ fajokkal találkozhatunk. A fedetlen karszt felszínén különleges kõzetformák alakultak ki. Sajátos látványt nyújt a talaj alól nagy területen kibúvó gyökérmarta és oldott mészkõ (karr), melyet a népnyelv ördögszántásnak hív - az ilyen hegyoldalon felmenni pedig valóságos kihívást jelent!
Vad és szelíd érték ek A természetvédelem nem csak a vadon élõ állatokra és növényekre terjed ki, fontos feladata az is, hogy a hagyományos háziasított fajták fennmaradását is biztosítsa. Jósvafõ határában, a gergéslápai legelõn tekinthetõ meg hazánk egyetlen hucul ménese. A lovak szabadon legelnek, lovagolni is lehet. A hucul ló erõs, kemény, érzékeny és tanulékony fajta, a Lengyelországban egészen a legutóbbi idõkig fennmaradt tarpán leszármazottjának tekinthetjük. A Kárpátokból származik, ahol évezredekig sok hasonló vadló létezett. Közeli rokonságban áll honfoglaló eleink lovával, sokáig jellegzetesen munkalóként használták. Gergésre a kék túra útvonaláról,
8
illetve a Tohonya-Kuriszlán tanösvényen lehet eljutni. A Haragistya, a Nagy-oldal és az Alsó-hegy délies fekvésû lejtõi mediterrán jellegûek, erre utal növényzetük is: molyhos tölgy, som, sajmeggy, cserszömörce tenyészik rajtuk. Az Alsó-hegyen bükkös-gyertyános erdõ rezervátuma tenyészik, a hegytetõt karros töbrök vigyázzák. A fennsík feledhetetlen látványt nyújtó déli pereme meredeken szakad le; a kopár cserjés hegyoldal nyári délutánokon fullasztó melegben reszket.
Föld alatti mûhely és lakói A föld gyomrában sorakoznak az Aggteleki-karszt barlangjai, melyek óriási méretükkel és rendkívüli formagazdagságukkal tettek szert világhírükre. Mindegyikõjük közül a legismertebb a Baradla, mely a megvont határral mit sem törõdve képez rendszert a Domicával. Kiemelkedõ értékek a Vass Imre, a Kossuth-, a Szabadságés a Rákóczi-barlangok is, melyek mind egy-egy sajátos világot képviselnek, ahol a föld alatti mûhelyben a mester ma is új és új formákat alkot. A folytonosan csepegõ, csorgó víz szinte észrevétlenül oldja a mészkövet, kitartóan építi a hatalmas cseppkõoszlopokat, -függönyöket, -zászlókat, apró szalmacseppköveket. A kõzettani formák mellett komoly értéket képvisel a barlangok állatvilága is. Barlangkedvelõk közé tartoznak a közönséges és a hosszúfülû denevér, valamint a patkósorrú denevérek is. A patkósorrú denevérek jól megkülönböztethetõk a többi denevértõl, mivel orrukon jól látható furcsa lebeny alakul ki. Másik ismertetõ jegyük az, hogy függeszkedés közben szárnyukat egészen magukra borítják, míg a többi faj egyszerûen csak maga mellé húzza összezárt szárnyait.
9
A denevérek nyáron is megtalálhatóak a barlangokban, ám télen jóval többen összegyûlnek, téli álmot aludni. Fontos, hogy nem szabad felébreszteni ezeket az állatokat, mert ez nagyon kimeríti õket, és csökken annak az esélye, hogy megérik a következõ tavaszt. A barlangi élõlények másik csoportját képviselik azok az állatok, melyek nem csak idõszakosan tartózkodnak a föld gyomrában, hanem egész életüket ott töltik. Ilyen a szemercsés vakrák és a pokoli vakrák, valamint a magyar vakfutrinka. Ezek az állatok természetes körülmények között soha nem hagyják el a barlangot. Mivel az állandó sötétben nincs szükségük látószervre, és szemük elcsökevényesedett. Ezt a tényt fontos bizonyítékként használták az evolúciós elmélet igazolására.
Mészkõhegyek árnyékában AGGTELEK területén található a Káposztáskerti- és a Vörös-tó is. Mindkettõ víznyelõ töbör volt egykor, melyek aztán eltömõdtek, és meggyûlt bennük a víz. A mészkõn gyakran élénkvörös talajok alakulnak ki, melyek mezõgazdasági termelésre nem igazán alkalmasak, ámde különleges, ritka növényeknek adnak otthont. Aggtelek nevét leginkább a Baradla tette ismertté, így már az 1700-as években sok látogatója volt. A falu magányosan álló barokk õrtornyát 1800. körül megkapta az egyház, itt helyezték el a harangokat. A község nem csupán természeti értékeivel várja vendégeit, az érdeklõdõknek akár kézmûves foglalkozásra is lehetõségük nyílik. JÓSVAFÕ még most is õrzi a tornai falvak sajátos báját adó egységes építészeti örökséget. A falu dísztelen középkori templomát 1793-1794-ben nagyobbították meg szentélyének elbontásával és kitoldásával. (A bõvítéskor még egy ajtót nyitottak a templomon.) A
10
régi ajtón kovácsoltvas zár van, mely érdekes tollú kulcsának is csak akkor engedelmeskedik, ha a nyitás fortélyát ismerõ ember próbálkozik vele. 1994-ben nyílt meg az azóta több gyûjteményi egységgel büszkélkedõ Jósvafõi Tájház, melyet egy hagyományos portából alakítottak ki. Az 1992-tõl évente - napjainkban a Gömör-Tornai Fesztivál keretében - szervezett Falunapok rendezvénye a vidék egyik legjelentõsebb turisztikai eseménye. SZÖGLIGET, mint ahogy azt a neve is mutatja, igazi liget. A völgykatlanban megbúvó települést három irányból dús növényzettõl ékes magas hegyek veszik körül, egyedül dél felõl övezik lankás dombok, melyek között az oda vezetõ út húzódik. A környezõ mészkõhegyek rengeteg barlangot, víznyelõt rejtenek, oldalukban kristálytiszta vizû karsztforrások fakadnak, ivóvízzel ellátva a térség településeit. A település közepén bõvizû langyos források fakadnak, melyek vize télen sem fagy be. A község határában a Ménes-patak szurdokszerû részénél a sziklás hegycsúcson áll a Szádvár. A középkorban Magyarország egyik legnagyobb vára volt, de 1685-ben felrobbantották, így ma már csak romjai állnak. Mégis, aki végigmegy a tanösvényen, és megmássza Szádvár hegyét, annak felemelõ látványban lesz része. DERENK romközség Szádvártól nyugatra fekszik. A kicsiny falu szegény lakossága a favágás és szénégetés mellett néha az orvvadászat és csempészet eszközével talált megélhetést (a csempészárut pedig olykor a közeli Csempész-barlangban rejtették el a fináncok elõl). Ez azonban nem volt kívánatos, hiszen a vadban ma is gazdag Szelcepuszta jelentõs kormányzói vadászterület volt. Mivel a lakosságot nem sikerült rábírni arra, hogy önként elköltözzenek, 1943-ban kitelepítették õket, lerombolva a házakat és a falu templomát is.
11
Galyasági tájak on A Galyaság felszíne erõsen tagolt; északi része tipikus karsztvidék, míg déli fele fedett karszt. Régebben szinte minden falva határában mûködtek kisebb-nagyobb kõfejtõk. Felszínét valamikor összefüggõ erdõség borította, amely napjainkra alaposan megfogyatkozott, de még így is jelentõs kiterjedésû erdõk találhatók a vidéken, gazdag vadállománnyal: gímszarvassal, õzzel, vaddisznóval. A rejtettebb életmódot élõ ragadozók - a vadmacska, nyuszt, borz - is megtalálhatók erre. A déli fekvésû sziklás domboldalak jellegzetes növénytársulása a ritkás karsztbokorerdõ. A völgyekben dúsfüvû, vizenyõs rétek zöldellnek. Itt folyik a Telekes-patak, mely középsõ szakaszán a mészkõágyba meredek szurdokvölgyet vágott, ebben fut az Ördöggát sziklát elhagyva egészen a Bódva völgyének kinyílásáig. A Galyaság aprócska falvainak múltidézõ utcáit járva, tiszta levegõjû erdõin, rétjein bolyongva, magaslatairól a messzeséget kémlelve, vagy éppen földalatti titkain eltûnõdve táj és ember egymásra találásának ritkán adódó, meghitt pillanatait élhetjük át. A népi építõmesterek keze nyomát viselik magukon a régi motívumokat hordozó házak; a temetõkben a komor, bálványszerû fejfák õrködnek méltóságteljesen. Különös érzés megfejteni a fejfák jelentését, hiszen mindegyik jellemzõ halottjára, messzirõl elárulja a lenn porladó korát, nemét és családi állapotát is. A Galyaság jellemzõ fejfás temetõi közül is kiemelkedik TERESZTENYE és SZÕLÕSARDÓ temetõje, hiszen ezek õrzik leghívebben az egykori formákat és hangulatot. Teresztenye a Galyaság
12
közepén egy gyönyörû völgykatlanban fekszik. Bõvizû forrása még néhány évtizede is malmot hajtott. Temetõje mellett kiemelt figyelmet érdemel kazettás karzatú mûemlék református temploma. TORNAKÁPOLNA a Galyaság többi településétõl eltérõen hegytetõre épült. Ez adja a faluból nyíló csodálatos kilátást a nemzeti park környezõ hegyeire, fennsíkjaira. Ebben a faluban már valóban csak maroknyi ember lakik. Ma is álló késõ barokk XIX. század eleji református templomának medalionos mintázatú berendezése a templommal egyidõs. ÉGERSZÖGÖN is késõ barokk mûemlék templom és fejfás temetõ idézi fel a múltat. Az utcák, régi házak híven õrzik az egykori arculatot. A természet ezen a helyen is hihetetlen kincseket rejt a föld alatt, hiszen itt nyílik a nagyközönség számára még nem látogatható Szabadság-barlang. A középkorban alapított PERKUPÁN a házak sajátos homlokzattal épültek: a perkupai építõmesterek híresek voltak, sokfelé (kúriák, kastélyok, templomok építésekor) keresték õket, ezáltal megismerkedtek a kor stílusirányzataival, és vegyítették a népi építészet díszítõmotívumaival. Így a barokk, copf és klasszicista elemek a virágokkal, szõlõfürtökkel, szívekkel vegyesen jelennek meg a falu védett lakóházain. Külön érdekességnek számítanak a patak felett átívelõ öreg kõhidak.
Az Alsó-hegy lábánál, Bódva partján A bõvizû BÓDVA Hidvégardónál lép be Magyarország területére, és Bódvaszilast elhagyva tér dél felé. Partját füzesek, égeresek övezik. Égeres holtágainak fontos védett lakói a fürge mozgású
13
réti csík és a lápi póc. A folyó széles völgytalpán kaszálók, rétek zöldellnek. A Szalonnai-hegység északi részén, a Bódva kanyarulatában emelkedik az Esztramos-hegy, mely már geológiailag is egyedinek számít hazánkban. Szemmel is jól elkülöníthetõk az egymásra halmozódott változatos kõzetrétegek. Érdekessége, hogy a földtörténet során lezajlott mozgások (tektonikai folyamatok) során a rétegek átbuktatott helyzetûvé váltak, vagyis a legidõsebb réteg most legfelül található. Az Esztramoson ismert vasérc-elõfordulásokat már a középkorban ismerték és termelték. Az érc kitermelése eleinte külszínen folyt, majd megkezdték a mélyszíni bányászatot is. Ennek során leltek rá az Esztramos mélyén fekvõ barlangokra. Keletkezésüket a bennük található borsókövek alapján egykor hévizesnek gondolták. Ma úgy gondoljuk - bár ez sem bizonyított -, hogy a borsókövek nem víz alatt, hanem a légtérben keletkeztek, s a barlangüregek létüket a hideg karsztvíz oldó hatásának köszönhetik. Az Esztramos lábánál fekszik TORNASZENTANDRÁS. A falucska arculata alig változott az elmúlt századok óta. Füstlyukas, kontyolt nyeregtetõs népi lakóépületei csereháti építõízlésrõl tanúskodnak, de találunk oromfalas, a perkupai kõmûvesmesterek kézjegyeit magukon viselõ lakóházakat is. Árpád-kori katolikus temploma messze földön híres. Az egyedi ikerszentélyes román stílusú templomot még a XII. század végén kezdték építeni, mai formáját három építési szakaszban nyerte. Benne a szentély diadalíve alatt és középen szentek gyönyörûséges képei és az Isten báránya látható. A román kori szentélyeket elválasztó pilléren Szent István freskótöre-
14
déke, fölötte az Utolsó Ítélet, a déli szentély ülõfülkéjében egy püspök képe van. Az ikerszentélyes térben látható az a XVIII. századi barokk, festett Madonna-szobor, melyet a helyi hagyomány szerint abból a hársfából faragtak, amely a tetõ nélküli romos templomban állt. Az északi hajófalra került a barokk Mária-oltár, mely a néphagyomány szerint az 1686. táján lerombolt Szádvár várkápolnájából származik. A szószék és a karzat képeit XVIII. század eleji barokk munkának tartják, és talán a jászói kolostorban készülhettek. Távolról figyelve az Alsó-hegy fennsíkján gazdag mikrodomborzat jelenik meg, töbrök, zsombolyok követik sûrûn egymást. Itt található Magyarország második legmélyebb aknabarlangja, a Vecsembükki-zsomboly. Kiemelkedõ botanikai értékünket, a tornai vértõt azonban csak a figyelmes szemlélõdõ veheti észre. BÓDVASZILAS az Alsó-hegy lábához közel húzódik meg. A festõi fekvésû falu egykor jelentõs szõlõ- és bortermõ vidék volt. A község közepén lévõ kis sziklagerincen emelkedik a házak fölé erõdszerû falakkal övezett, szép homlokzati tornyos római katolikus temploma. BÓDVARÁKÓ szinte érintetlen fõutcája napjainkig õrzi a vidék népi építészeti emlékeit, a két világháború közötti építõízlést rövid ideig meghatározó körtornácos lakóházak itt maradtak meg a legszebben. A faluban és határában több szép útszéli kereszt található.
15
KOMJÁTI legszebb népi mûemlékei a református templom felé vivõ utcán állnak. A kõfallal kerített református templom 1804-ben épült késõ-barokk stílusban. Alaprajza és keletelése arra enged következtetni, hogy középkori templom átépítésével készült. BÓDVALENKÉN látható a napjainkban is lakott mûemlék Lenkeikúria, a völgyszakasz legkorábbi nemesi udvarháza. Az épület szobái csehsüveg-boltozatosak, árkádos folyosója a fõfallal párhuzamos. A település népi építészeti emlékei szépen példázzák a helyi gazdák két világháború közötti jómódját. Festett fakazettás mennyezetû, mûemlék református temploma 1785-86-ban épült. Fából készült berendezése és a mennyezetdeszkák gömöri festõasztalosok keze munkáját dicsérik. TORNANÁDASKA látványossága a barokk kastély és parkja, melyet 1879-ben gróf Hadik Béla ellentengernagy vásárolt meg. A Hadik-kastély 1945. után tífuszkórházzá, népfõiskolai gazdatanfolyamok színhelyévé, majd 1948-tól a megye elsõ gyógypedagógiai intézetévé alakult át. Angolparkjában ma is számos különleges lombhullató és örökzöld díszfa található, külön látványosság a messzirõl szembetûnõ mamutfenyõ. HIDVÉGARDÓ orsóforma eredeti magja gyönyörû népi mûemlékeket õriz, melyeken a legszembetûnõbb a vízvetõs-füstlyukas nyeregtetõ oromdeszkázatának egyedi mintázata. A faluban több útszéli keresztet, kápolnát találunk, valamint a Magyar Millennium tiszteletére átadott téren a Szentháromság-szobrot, mellette a hõsi
16
emlékmûvet és a történelmünk fõbb eseményeire emlékeztetõ két oszlopsort. Római katolikus temploma XIV. századi eredetû, jelenlegi formáját az 1777-es barokk átépítéskor nyerte el. A copf stílusú Gedeon-kastély a XVIII. században épült. Nagyterme kiállítások és tanácskozások színhelye. Kívülrõl a kastély egésze fehérre meszelt, homlokzatán az ablakai fölött vakolatdíszek láthatók: copf füzérek, oszlopok, többlépcsõs párkányok, a timpanonon Istenszem-motívum.
A Tornai-dombság lankáin TORNASZENTJAKAB régi szerkezetében alig találunk változást, egykori patakparti fõutcáján több jellegzetes népi lakóépület maradt meg. Határában maradt fönn talán a legtöbb útszéli kereszt, kápolna, ezek között az egyik legérdekesebb, legrégibb az 1824-ben állíttatott, egyetlen riolittufa-tömbbõl faragott kereszt, mely a katolikus templom elõtt áll. A templom egy része még a középkorban épült, barokk stílusban építették át. TORNABARAKONY ruszin lakossága igen jelentõs, ez a falu képén is meglátszik: a görög katolikusokra jellemzõ "pléhkrisztusok" nagy számban bukkannak fel a faluban és határában. Népi építészeti emlékei figyelemreméltók, a falu fõutcáján álló házak a Cserehát vízvetõs-füstlyukas nyeregtetejû lakóházait idézik. RAKACASZEND Árpád-kori település, templomát a XII. században emelték a Boldogságos Szûz tiszteletére a patak kanyarulatával ölelt dombon. A kis zsindelytetõs, huszártornyos református templom kedves mûemléke a pompás fekvésû falunak. Rakacaszend határában is bányászták az úgynevezett rakacai márványt, mely valójában értékes szürkés árnyalatú kristályos mészkõ.
17
Ver esbarátok, kékfestõk Szalonna és Meszes között alakult ki a Rakaca-patak visszaduzzasztásával a RAKACA-VÍZTÁROZÓ, ahol horgászparadicsom és üdülõtelep is létesült. A tó kellemes lágy vizével és szép fekvésével vonzza a látogatókat. MARTONYI nevezetessége a pálosok, a népnyelv szerint a “veresbarátok” Háromhegyen épült mûemlék kolostortemploma, melynek rekonstrukciója jelenleg is folyik. A falakon kivehetõ gótikus bordaindítások, csúcsíves ablakok, diadalívek romos állapotukban is lenyûgözõk. A szentély a kolostor celláival, kerengõjével együtt még fölújításra szorul. Még az Árpád-házi királyok korában, a XI. században épült Szalonna körtemploma, melyet a XIII. században négyszögletû hajóval bõvítettek. A boltívben láthatóak a XV. századi András mester prófétafestményei az Isten bárányával. Fából ácsolt népies barokk haranglábát 1765-ben építették. A Telekes-patak völgye mélyen vágódik be a gyertyános-tölgyes hegyoldalba. Dél felé a táj jóval nyitottabb, a Bódva teknõje szélesen terpeszkedik, szántók, rétek húzódnak az alján, a távolban feltûnik Szendrõ városa.
18
1966. óta mûködik SZENDRÕN a megye nagy múltú ipartörténeti emléke, az úgynevezett Kékfestõház. A város XVII. századi falának egyik tornyát az 1850-es években építették át népies barokk stílusban kékfestõmûhellyé. Az azóta kialakított múzeumban a kékfestésrõl és a vár, a város történetérõl is átfogó képet kaphatunk. Bemutatja a XVIII. századtól elterjedt kékfestõ mesterség régi eszközanyagát, s azokat a termékeit, amelyek a XIX. századtól mind nagyobb szerepet kaptak a paraszti viseletben is. Az idelátogatók megismerkedhetnek az anyag mintázásával és a kész termékekbõl is láthatnak ízelítõt. A rudabányai Érc- és Ásványbányászati Múzeum a hazai bányászat egyik legjelentõsebb gyûjteménye. Bányászati és technikatörténeti emlékeivel, ásványgyûjteményével, fénykép-, film- és hangarchívumával mutatja be a hazai érc- és ásványbányászat történetét. A látogató az õskortól napjainkig követheti nyomon a bányamûvelés szerszámait, az ércek felszínre hozásának munkafázisait. Betekintést nyerhet a sajátos társadalmi réteget alkotó bányászok hétköznapjaiba és ünnepeibe. Világhírû kincsei Rudabányának az egykori vasércbánya külszíni fejtése során elõkerült õsmaradványok. Ezek közül kiemelkedik a 10-12 millió évesre becsült õsmajom, a Rudapithecus hungaricus koponyájának másolata, mely Európa legteljesebb leletegyüttese ebbõl a korból.
19
Eredjen útnak az ember akár gyalogosan akár kerékpárral, mindenképpen sok élménnyel gazdagodhat, ha bepillant Gömör-Torna sajátos, a rohanástól elzárt kis világába, és megismerkedik természeti és kulturális
kincseivel. Az országos kéktúra útvonala átkanyarog a térségen, rendkívül sok érdekességet, látnivalót tartogatva a túrák szerelmeseinek. A szelíd lankák, kisebb-nagyobb dombok kellemes alkalmat nyújtanak a kerékpárosoknak, a leküzdhetõ emelkedõk mögött szerényen várakoznak a völgyekben a falvak, hogy az utazó felfedezze csodáikat.
KIADTA
MEGJELENT
AZ
ÖKOLÓGIAI INTÉZET
A
FENNTARTHATÓ FEJLÕDÉSÉRT ALAPÍTVÁNY
(3525 MISKOLC, KOSSUTH U. 13.) SZERKESZTETTE: SZILÁGYI ZSÓFIA FELELÕS KIADÓ: DR. GYULAI IVÁN IGAZGATÓ KÖZREMÛKÖDÖTT: KOLESZÁR KRISZTIÁN FOTÓK: SZILÁGYI ZSÓFIA, KISS JÓZSEF NYOMDAI MUNKÁK: MICROPRESS "A FENNTARTHATÓ VIDÉKFEJLÕDÉS ELÕSEGÍTÉSE AZ AGGTELEKI KARSZT MAGYARORSZÁGI C. PROGRAM KERETÉBEN, AZ UNDP TÁMOGATÁSÁVAL 2005-BEN.
RÉSZÉN"
