Jennifer Cruise
Pasivadászat
Kate vonzó és sikeres üzletasszony, mégis magányos. Három kudarcba fulladt jegyességét követően belátja, hogy létre kell hoznia a bombabiztos tervet, amelynek egyetlen célja van, a nagy Ő megtalálása. A Cabins üdülőhelyen csak úgy nyüzsögnek a lehetséges jelöltek: csupa előkelő származású, gazdag, törekvő, facér úriember Ám a szépreményű férfiak egy idő után hullani kezdenek, mint a legyek... Legalábbis Jake, az üdülőhely tulajdonosának bátyja így értékeli a helyzetet. Amikor rá hárul a feladat, hogy egy erdei baleset után megmentse a lány legutóbbi választottját, már világosan látja, hogy Kate a végzet asszonya, aki csak veszélyt jelent a férfiakra őt is beleértve...
1. fejezet - Ugrani készülsz? A helyedben nem tenném. A vér igen nehezen jön ki a selyemből. - Csak nézem, milyen az idő - felelte Kate Svenson türelmesen, és továbbra is rendületlenül bámult kifelé lakása ablakán. Ismerte Jessie-t, és jól tudta, hogy ha elég sokáig nem vesz róla tudomást, lemond a faggatózásról, és folytatja női magazinja olvasását. Elhúzta a vastag függönyt, hogy beengedje a kora reggeli, augusztusi napfényt. Bár legjobb barátnője ült mögötte a kávéját kortyolgatva és az újságjával bíbelődve, mégis magányosnak érezte magát, és félt, hogy kétségbeeséséből még Jessie gyakorlatiassága sem tudja kirángatni. Semmi értelme ábrándokat kergetni, gondolta magában. El is lépett az ablaktól, és leült az étkezőasztalhoz. Próbált reggeli kávéjára és a vasárnapi újság üzleti rovatára összpontosítani, de gondolatai újra és újra szánalmas magányosságára terelődtek. Hát, annyira azért nem szánalmas, vigasztalgatta magát. Voltaképpen egyáltalán nem az. Ragyogó pályát futott be az egyik legmenőbb menedzsmentkonzultációs cégnél. Persze jobban venné ki magát, ha nem az apja lenne a tulajdonos, és néha tényleg unalmas a munka, de ettől ez még ragyogó karrier... de legalábbis elfogadható kis karrier... Némi erőfeszítéssel elterelte a gondolatait szakmai előmenetelétől, és folytatta a listázást, miért is nagyszerű az élete. Merthogy az. Egészséges, jól keres, csodálatos barátai vannak, közülük a legjobbal éppen együtt reggelizik egy pazar lakásban, amelyet rusztikus francia bútorokkal rendezett be... De ez akkor is kevés. Sóhajtott, és lemondó pillantást vetett az újságjába mélyedő barna lányra az asztal túloldalán. Jessie Rogers felkapta a fejét.
- Hm? - Semmi - mélázott Kate. - Épp a jó dolgokat listázom az életemben. Az első hely közelében állsz. - Az első helyen állok, ebből is látszik, milyen tetves az életed - felelte Jessie, majd ismét az újságjába temetkezett. Jessie sosem kerülgeti a forró kását, állapította meg magában Kate. Úgy ül itt velem szemben, mint Audrey Hepbum tizenkét éves korában, én ellenben úgy, mint Grace Kelly ötvenévesen. Holott mindketten nemrég töltöttük be a harmincötöt. Őt talán nem zavarja, hogy elúszik az életünk, miközben olyan karriert építünk, amelyet egyikünk sem akar igazán? Jessie-t természetesen nem zavarta. Tőle nem úszott el az élete, ö élte azt. Ráadásul semmi baja nem volt a karrierjével, már ha a tortadíszítést annak lehet nevezni. Jessie hagyta, hogy arra sodorja az élet, amerre akarja, nem tervezett előre soha. Kate fejében megfordult, hogy talán követnie kellene a példáját, és új életet kezdenie. Elég! - figyelmeztette magát. Jól végezte a munkáját, és jól is keresett vele. Ha őszinte akart lenni magához, nem a karrierje zavarta, hanem kiüresedett magánélete. Nem csoda, hogy Jessie jobban érzi magát a bőrében - neki nem volt három elpuskázott jegyessége az elmúlt három évben, mert őt, cseppet sem zavarta, hogy harmincöt éves, és még egyedülálló. Csak engem zavar, gondolta Kate. Nekem van bűntudatom, én érzem nyomorultul magam emiatt. Tudta, hogy nem kellene ekkora ügyet csinálnia belőle, de hiába. Ráadásul nem tehetett semmit. Igenis szánalmas vagyok, összegezte a dolgot, majd sóhajtott, és ő is az újságjába mélyedt. Jessie egy idő után felnézett, és fürkésző pillantást vetett rá. - Mindennek az édesapád az oka. Kate meglepetten felvonta a szemöldökét. - Minek? A gazdasági visszaesésnek? Az éhezésnek Afrikában? Lora Palmer halálának, vagy minek? - Ne játszd az értetlent! - figyelmeztette Jessie, majd karba fonta a kezét maga előtt. – A boldogtalanságodnak. - Boldog vagyok - ellenkezett Kate bizonytalanul, és magára erőltetett egy mosolyt. - A társkereső rovatot olvastad, ugye? Mondtam, hogy ne tedd, csak felhúzod magad a rengeteg magányos ember miatt, és végül engem is elszomorítasz. Köszönöm, jól vagyok. Lapozz a sportrovathoz! Jessie nem adta fel ilyen könnyen. - Jól, persze! Naphosszat csak sóhajtozol. Zavarsz az olvasásban. - Nem sóhajtozom. - felete Kate, és sóhajtott. - Csak rosszul veszem a levegőt. Jessie összevonta a szemöldökét. - Csak nem a miatt a szélhámos Derek miatt emészted magad még mindig? - Ugyan már! - felelte a lány fel sem nézve az újságjából. - Nem emésztem magam szélhámosok miatt. Felesleges időpocsékolás. Lapozz a sportrovathoz! Jessie előrenyúlt, és mutatóujjával lejjebb tolta Kate újságját, hogy láthassa barátnője szemét. - Férjhez akarsz menni. - Még szép, hogy férjhez akarok menni - felelte a lány kimérten. -Egyszer. Majd valamikor. - Most akarsz - állapította meg Jessie, és szánakozó pillantást vetett rá. - Ketyeg a biológiai órád, vagy mi? - Repedezik a körömlakkod - mutatott rá Kate. - A színe is ronda, de ezt inkább nem teszem szóvá, mert semmi közöm hozzá. - Háromszor jegyezted el magad az elmúlt három évben - kezdte Jessie. - Egyikük sem tudott megtartani. Mindháromnak hagytad, hogy eljegyezzen, aztán dobtad őket. Miért is? Kate felsóhajtott. - Derek ragaszkodott a házassági szerződéshez. Pault zavarta, hogy többet keresek nála, és közölte, ha összeházasodunk, nem szabad ilyen keményen dolgoznom. Terence azért akarta, hogy hagyjam ott a munkám, mert a feleségeként túl sok társasági kötelezettség hárult volna rám. Szerinted ilyen pasikhoz kellett volna hozzákötnöm az életem? - Hogy őszinte legyek, szerintem már találkákat sem lett volna szabad adnod nekik - felelte Jessie. - Csakhogy édesapád miatt rossz minta épült az agysejtjeidbe a férfiakról és a házasságról.
Boldogtalan vagy, és emiatt én is boldogtalan vagyok. Márpedig én utálok boldogtalan lenni, szóval meg fogjuk húzni benned a megfelelő csavarokat. Kate letette az üzleti lapot. - Nem, nem fogjuk. - Dehogynem - bólintott Jessie. - Feljavítjuk az életed. Addig állítgatjuk a kapcsolóidat, amíg nem hasonlítanak az enyéimhez. A lány elnevette magát. - Ki mondta, hogy olyan akarok lenni, mint te? Jessie negédes mosolyt vetett rá. - Úgy érted, boldog? - Tortákat díszítesz, szívem - magyarázta Kate. - Van érzéked hozzá, ehhez nem fér kétség, de... - Igazi művész vagyok! - vágott közbe Jessie. - Buggyant vagy - ellenkezett Kate. - Csakhogy szeretlek, ezért elnézem neked. - Lehet, hogy buggyant vagyok, de én szeretem a munkámat, ellentétben veled - mutatott rá Jessie. - Emlékszel, amikor a Kisvállalkozások Keltetőjénél dolgoztál? Rengeteget meséltél azokról a vállalkozásokról, amelyeket segítettél beindítani. Elemedben voltál, emlékszel? - Pocsék fizetést kaptam, és az előmeneteli lehetőségeim egyenlők voltak a nullával - felelte Kate, és újra felvette az újságját, de Jessie visszaszegezte az asztalra egy ujjával. - Akkor embereknek segítettél, ma viszont hiénáknak dolgozol. Kate igyekezett megőrizni a nyugalmát. - Rendben, megállapodhatunk abban, hogy egyikünk sem tartja nagyra a másik munkáját. - Korábban nem volt semmi bajod a munkámmal - mutatott rá Jessie. - Sőt segítettél, hogy ne kelljen otthagynom. A lány megrázta a fejét, és elmosolyodott. - Már hogyne segítettem volna, miután megjelentél a KK irodájában kiborulva, hogy te készíted a világ legszebb tortáit, és mégis döcög az üzlet? Még soha nem találkoztam senkivel, aki olyan lett volna, mint te. Jessie visszamosolygott rá. - Ezt én is elmondhatom. Úgy festettél, mint akit kipolíroztak. Mint valami Wall Street Barbie. Akárhogyan is, de megmentetted a boltot. - Meg kellett mentenem. Tényleg te készíted a legcsodálatosabb tortákat a civilizált világban. - A civilizálatlan világban is - felelte Jessie. - Ezzel vissza is kanyarodtunk korábbi témánkhoz: a férfiakhoz. - Jessie - sóhajtotta Kate -, te még nálam is kevésbé értesz hozzájuk. Puhány, cél nélküli pasikkal randizol, akik gondoskodásra szorulnak, mint a gyerekek, és te ki is szolgálod ezt az igényüket. - Igen, mert szeretek anyáskodni, de egyikükért sem vagyok oda úgy igazán. Ha majd találkozom a nagy Ő-vel, vele igazi nő leszek. - Azaz ráérek megfogadni a tanácsaidat akkor - felelte Kate, és megpróbálta felvenni az újságát, de Jessie rátenyerelt. - Tudod mit? Közelítsük meg a dolgot a te módszereddel! - Az én módszeremmel? - Pontosan. Legyünk gyakorlatiasak és ésszerűek! - jelentette ki Jessie színpadiasan, majd fancsali képet vágott. - Az ösztönös hozzáállás persze sokkal hatékonyabb, de be kell érnünk a hozott anyaggal. Férjhez akarsz menni, ugye? - Igen - felelte Kate óvatosan. Jessie bólintott. - Mit csináltál egész életedben, ha el akartál érni valamit? - Tervet készítettem? - kérdezte Kate még óvatosabban. - Pontosan! - vágta rá a barátnője. - Most is ezt tesszük. Ugyanolyan jó tervet készítünk, mint amilyennel megmentetted a boltomat. A két fő szempont a hatékonyság meg az, hogy közben jól érezd magad. - Jessie... - kezdte Kate, de barátnője leintette. - Lássunk is hozzá! Ööö... mi is az első lépés ilyenkor? Kate sóhajtott, és beadta a derekát.
- Az első lépés a célok kitűzése. - Helyes - felelte Jessie, majd hímzett tarisznyájáért nyúlt, hogy elővegyen egy ceruzát. Miközben benne turkált, Kate felállt, az íróasztalához ment, felvett egy arany töltőtollat, és Jessie kezébe nyomta. - Köszönöm - vette el tőle a lány hálásan, és visszadobta a tarisznyát a földre. Máris megtakarítottak öt percet. - Ideje lenne rendet raknom a tarisznyámban. Majd szólj, hogy ne felejtsem el visszaadni, rendben? Gyakran nálam marad mások tolla. - Tudom - mosolygott Kate, és visszaült a helyére. - Tehát: mi a célod? Hogy megtaláld Mr. Igazit, és hozzámenj feleségül, ugye? - Pontosan - felelte a lány, és odébb tette Jessie újságját, hogy megtalálja a kávéját. - Melyek a szempontjaink? Jessie újságjának széle belelógott Kate csészéjébe. A lány óvatosan kivette, és megtörölgette egy szalvétával, hogy ne legyen pecsétes a terítő. - Először is szögezzük le, hogy tönkreteszed a térítőmet, ha még egyszer belelógatod az újságot a kávémba. - Ezer bocsánat - szabadkozott Jessie, majd elkezdett írni az egyik hirdetés szélén. - Első szempont: legyen gazdag! - Nem létkérdés - ingatta a fejét Kate. - Nem vagyok haszonleső. Jessie türelmes pillantást vetett rá. - Csakhogy önkéntelenül is édesapádhoz fogod hasonlítani, márpedig ő gazdag... A mostohaanyád pedig csinos. Ilyen az élet, szívem. Többet kell keresnie, mint amennyit te örökölsz. - Janice nem is olyan csinos. Ráadásul ő fog örökölni, nem én - felelte Kate. Hacsak apa be nem újít egy hatodik feleséget, tette hozzá gondolatban. Jessie legyintett. - Csak azért vagy féltékeny rá, mert tíz évvel fiatalabb, mint te. Mindegy. Második szempont: legyen idősebb nálad, mondjuk tizenöt évvel! - Tessék? - kérdezte Kate elhűlve. - Ugyan miért? - Mert nyilvánvalóan apapótlékot keresel. - Nem és nem! Add ide azt az újságot! - Ezzel elvette barátnőjétől, és kihúzta mind az egyes, mind a kettes pontot. - Rendben, hajlandó vagyok eljátszani a kedvedért a gondolattal. Ebben az esetben az első szempont: legyen okos! Nagyon-nagyon okos. - Okos fiú, fincsi - vigyorgott Jessie. - De ne tudálékos, hanem... józan és talpraesett. Értékelje a minőséget! Továbbá legyen előkelő és udvarias! - folytatta Kate. Egyre inkább belejött a játékba. - Olyasvalaki, akivel el lehet menni az operába. - De hiszen utálod az operát! Kate legyintett. - Nem baj. Legyen rámenős! Aki tudja, mit akar, és mindent meg is tesz, hogy megkapja. - Csupa fül vagyok - vette fel Jessie a kávéját. Miután üres volt a csészéje, kicserélte Kate-ével. - Végül pedig legyen sikeres. Az nagyon fontos. - Kinek a szemében? - Tessék? - nézett fel a lány értetlenül. - Tudod - magyarázta Jessie, mintha egy óvodással beszélne -, a siker mindenkinek mást jelent. - Legalább négyszer annyit keressen, mint a vele egyidős pasik, és négyszer annyija legyen értékpapírokban - vágta rá Kate ösztönösen, anélkül hogy felnézett volna. - Ezt úgy mondtad, mint valami idézetet - sóhajtott Jessie. - Kitől van? Shakespeare? Kétlem. Mark Twain? Ugyan... Várj, várj, megvan! Bertram Svenson, az év apukája! - Hogy kerül ide apa? - kérdezte Kate szórakozottan. Jessie lemondó pillantást vetett rá. - Mikor érünk már az igazán fontos tulajdonságokhoz? - Mire gondolsz? - Humorérzék. Egyenlőként bánik a nőkkel. Isteni az ágyban. Őrülten szerelmes beléd. - Persze, persze - bólintott Kate, majd fürkésző pillantást vetett a listájára. - Azt említettem már, hogy legyen sikeres? - Mást sem említettél - fintorgott barátnője, és visszavette tőle az újságot. - Ennyi elég is lesz,
pontosan körvonalaztuk az állatfajtát. Mi a következő lépés? Hogy hogyan lehet megtalálni, ugye? - Így van - bólintott Kate. Felvette a csészéjét, és amikor látta, hogy üres, összevonta a szemöldökét. - Megittad a kávémat? - Igen. Rámenős voltam, aki tudja, mit akar, és mindent meg is tettem, hogy megkapjam. Ami a tervet illeti, a következő lépés a vadászmező kiválasztása. - Jessie, én nem... Barátnője felemelte a kezét. - Már tudom is, melyik legyen - jegyezte meg, majd óvatosan kitépte listát az újságból, és átnyújtotta Kate-nek. -Ezt tedd el, most pedig ide süss! Ezzel fellapozta az utazási rovatot. Kate megnézte a hirdetést, amelyet Jessie az orra alá dugott. Egy jóképű, magas, golfruhás férfi mosolygott vissza rá egy golfpályáról, amely egy erdős domboldal közepén terült el. „Amerika legkeményebb pályája a természet lágy ölén" - szólt a szöveg. „Cabins pihenőhely". - Golfpálya Kentuckyban? - Sokkal több annál - ellenkezett Jessie. - Ha tovább olvastad volna, tudnád, hogy lehet lovagolni, kirándulni, természet így, szabad levegő úgy. Tavuk is van, természetesen. Pancsikázhatsz meztelenül... Kate utálkozó pillantást vetett rá. - J ó, rendben, nem pancsikázol meztelenül. Azt csak az életvidám emberek szeretik. A lényeg úgyis a golfpálya - tette hozzá sokatmondóan, és előrehajolt. - Még én is hallottam róla. Többnyire cégvezetők járnak oda, ugyanis egy vagyonba kerül. - Hátradőlt, és fölényesen elmosolyodott. - Én a magam részéről nem vágódnék hanyatt tőlük, de szerintem ott találod a nagy Ő-det. Olyan lesz, mint egy hallal teli hordóban horgászni. - Hát, elég... jól hangzik - ismerte el Kate a hirdetést méregetve. - Csakhogy... - Kitűztük a célt, és megszültük a tervet - vágott közbe Jessie. - Minden mást, amit valaha akartál életedben, már megkaptál. Most ezen a sor. Kate egyre jobban beleélte magát barátnője elképzelésébe. Szinte látta maga előtt álmai előkelő férfiját, amint együtt építik saját üzletbirodalmukat, négyszer annyit keresnek, mint kortársaik, mindezt kéz a kézben... - Igen. Szeretnék férjhez menni, közös vállalkozásba fogni, és virágzó üzletet kiépíteni... - Üzlet?! - csattant fel Jessie oly undorral, hogy majdnem maga elé köpött. - Az isten szerelmére, ne üzleti, hanem párkapcsolatban gondolkodj végre! - Képtelen vagyok rá - ismerte el a lány. - Egyedül az üzleti életben ismerem ki magam. - Tévedés! - tiltakozott Jessie, és felsóhajtott. - A lelked mélyén kedves, megértő lány vagy, aki szeret segíteni másokon. Legalábbis régebben szerettél. - Előrehajolt, és barátnője karjára tette a kezét. - Régebben ledolgoztad a nyolc órát, és hús-vér emberekkel foglalkoztál. Miután kevesellted a fizetést, átpártoltál az öltönyös hiénákhoz. Azóta sokat keresel, de egyedül mégy haza mindennap. Semmi értelmét nem látod, nem csoda, hogy megutáltad. Máig fel nem foghatom, hogyan hagyhattad, hogy a pénz és a siker így beszippantson! - Nos, isteni volt együtt reggelizni veled - mosolygott Kate negédesen. - Már mégy is? Jessie vett egy mély lélegzetet. - Kate, hallgass rám! Menj el a Cabinsbe, keress egy pasit, akiben megvan az összes tulajdonság a listádról, és meg is tud tartani maga mellett, s légy boldog! Csak annyit kell termed, hogy a boldogságot választod. Szerintem képes vagy rá. Kate újabb pillantást vetett a hirdetésre. Tulajdonképpen még járt neki pár hét szabadság a nyáron, és miután augusztust írtak, legfőbb ideje volt kivennie. Ráadásul évek óta nem golfozott... és kétségbeejtően magányos volt. Olyan magányos, hogy néha már a csontjaiban is érezte. - Rendben - hallotta magát mintegy kívülről. - Rendben, elmegyek. - Ez már beszéd! - mosolygott Jessie, és barátnője méregdrága, múlt századi készülékről másolt telefonjára mutatott. - Gyerünk, foglalj szobát magadnak! - Majd később - felelte Kate. - Még egy kicsit szeretnék gondolkodni a dolgon. - Szó sem lehet róla! - fonta karba a kezét Jessie, és hátradőlt. - Nem megyek el addig, amíg fel nem hívod őket! - Mondtam már, hogy bejelentkezem - sóhajtott Kate. - Nem bízol bennem? - Nem hát - felelte a lány. - Ha van valaki, aki még egy ilyen tökéletes lehetőséget is képes
kihagyni, az te vagy, de én nem hagyom, hogy elszalaszd a boldogságod. Most pedig fogd szépen azt a kagylót, és tárcsázz! Kétszáz mérfölddel odébb, Kentucky állam Toby's Comers nevű kisvárosában Jake Templeton öccse nyaralójának hátsó verandáján üldögélt. Feltette lábát a rusztikus fakorlátra, elgyönyörködött a napkeltében a tó felett, és igyekezett elégedettnek érezni magát. Talán elégedett is volt - azt a jelentéktelen kis sajgást leszámítva, amely azt súgta neki, hogy hiányzik valami az életéből. Első, válásba fulladt házassága azonban megtanította rá, hogyan ne vegyen tudomást erről a sajgásról. Minden más tekintetben gondtalan életet élt. Negyvenhektárnyi üdülőterület volt a birtokában, és csak arra kellett ügyelnie, hogy rendszeresen vágják és locsolják rajta a füvet. Hozzá jártak a keleti part legnagyobb sznobjai golfozni, és a befolyó összegből jócskán jutott a helyi közösségnek is. Nem csoda, hogy Jake-et mindenki szerette, ráadásul szinte semmi felelősség nem nyomta a vállát. Öccse ebben a pillanatban hátrált ki a verandára két csésze gőzölgő kávéval a kezében. Will öltönyben volt, vendégei fogadására készen, akik már meg is érkeztek, és lassan szállingóztak befelé a Cabins faragott, szárnyas ajtaján. A bátyjára nézett, aki kopott farmert meg flanelinget viselt, és megcsóválta a fejét. Jake felnézett a székből öccse „sikeres üzletember" öltözetére, és elnevette magát. - Szörnyű vagy - torkolta le Will. - Ezúttal mit tettem? - kérdezte Jake közömbösen. - Nem az a baj, hogy mit tettél, hanem az, hogy mit nem - felelte az öccse, majd átnyújtotta neki a kávéját, és leült mellé. - Nem értelek. A Cabins szebb, mint valaha - mutatott rá Jake, és gondtalan pillantást vetett Willre. - A fű frissen lenyírva és kigyomlálva, a pályák olyanok, mintha műgyep lenne rajtuk, az istállók... - Nem a területfenntartásról beszélek, tudod jól - fintorgott Will. - Te vagy a fűnyírótraktor avatatlan királya. Az életedről van szó. - Úgy szeretem az életem, ahogyan van - fordult vissza Jake a tó felé, és óvatosan kortyolt egyet a forró kávéból. - Mellesleg nem én vezetem a fünyírótraktort, hanem a diákok, akiket felveszel nyáron. - Sokkal gazdagabb is lehetnél - jegyezte meg Will rosszallóan. - Minek? Azzal, hogy a Cabins fele az enyém, máris többet keresek, mint amennyire szükségem van. Will megcsóválta a fejét. - Elvégezted a jogot. Adójogi kérdésekkel foglalkoztál, az isten szerelmére, erre beállsz az öcsédhez füvet nyírni! Fényes karrier, mondhatom! Minek léptél ki? - Nem tetszett nekik a bajszom, és nem hagyták, hogy kalapot viseljek - felelte a bátyja. - Aggódom érted - vonta össze Will a szemöldökét. - Persze örülök, hogy hazajöttél, de nézzünk szembe a tényekkel: itt nem tudod kihasználni a képességeidet. - Még szükségem van egy kis időre, amíg kitalálom, mihez kezdjek magammal. - Már öt éve találgatod - mutatott rá az öccse nyersen. - Ha így folytatod, egy idő után már nem nagyon lesz választásod. Rendben, balul sült el a házasságod, de ez azért még nem a világvége. Jake csak bámulta a tavat, majd elismerően sóhajtott. - Ilyen napkeltét nem mindennap lát az ember. Will rosszallóan behunyta a szemét. - De te igen! - Így van - felelte Jake, és hasonló rosszallással az öccsére nézett. - Te viszont nem. Túlságosan elvette az eszedet, hogy Mr. Hotelt játszol. Ha tudtam volna, hogy ilyen komolyan veszed ezt a dolgot, soha nem adtam volna kölcsön, hogy megvedd a Cabinst. Nem félsz, hogy szívrohamot kapsz a sok idegeskedéstől? - Miután mi vagyunk a Cabins tulajdonosai, egyikünk kénytelen felnőttként viselkedni - mutatott rá az öccse. - Will, térj a lényegre! Elszalasztom miattad a napkeltét. Will kényelmetlenül fészkelődni kezdett a székén. - Nézd - bökte ki végül -, tudod jól, hogy mindig te voltál az én... - Példaképed? - próbálkozott Jake. - Ideálod?
- Kétségtelen, hogy kamasz koromban olyan akartam lenni, mint te. Egy idő után hozzászoktam, hogy utánozzalak. A baj csak az volt, hogy mindenben te voltál a jobb. - Tévedés - ellenkezett Jake dühösen. - Csak azért hitted ezt, mert te vagy a kisebbik. - Akárhogyan is, az elmúlt öt évben nem csináltál semmit. Jake megpróbált védekezni, de Will a szavába vágott: - Tudom, te végzed a területfenntartást, de az ördögbe is, ehhez még csak ki sem kellene kelned az ágyból! Ha már itt tartunk, nem is kelsz ki. - Lassan a testtel! - fenyegette meg Jake a mutatóujjával. - Nagyon sokat segítesz, de nem bírom nézni, ahogyan elfecsérled a tehetségedet. Vissza kellene menned a városba. - Nem megyek vissza - jegyezte meg Jake határozottan. - Nincs benned semmi ambíció - kezdte Will, de ezúttal bátyja vágott a szavába. - Nincs, és én így szeretek élni - felelte. - Jól érzem itt magam. Will más taktikához folyamodott. - Eszedbe jutott már, hogy újra megnősülj? - Nem - felelte Jake. - Miért? - Mert ha netán eszedbe jutott, itt ugyan nem találsz hozzád való lányt. Újabb nyomós érv, miért kellene visszamenned a városba. - Nem megyek vissza a városba - közölte a bátyja. - Elárulnád végre, mire ez a nagy felhajtás? - Egek! - dőlt hátra Will a székében, és a tenyerébe temette arcát. - Gyerünk, ki vele! - kérte Jake nyájasan. - Megkönnyebbülsz, meglátod. - Anya aggódik érted - vallotta be öccse. - Valerie pedig azt hiszi, hogy kihasznállak, és lehet, hogy igaza is van. Fogalmam sincsen, mihez kezdenék nélküled. - Újabb ok, amiért nem megyek el innen - felelte a bátyja. - A fő ok azonban az, hogy jól érzem itt magam. Amúgy mióta aggódik értem Valerie? Will sokatmondó pillantást vetett rá. - Ezt magam is kissé különösnek találtam. - Én viszont már vártam, mikor lépi meg a dolgot. Öccse felvonta a szemöldökét. - Ezt hogy érted? - Valerie úgy gondolja, a Cabins társas vállalkozás. - Jól gondolja - nézett rá Will értetlenül. - A tiéd és az enyém. - Hát éppen ez az! - bólintott Jake. - Jobban örülne, ha a tiéd, és az övé lenne. Útban vagyok neki. - Szóval innen fúj a szél... - bólintott Will. - Tudhattam volna. Az a nő kezd veszélyessé válni. - Kezd? - vigyorodott el Jake. - Tisztában vagyok vele, hogy együtt éltek, és ez feltehetően elfogulttá tesz vele kapcsolatban. Azt is tudom, hogy jól végzi a munkáját, mint fő programszervező, azaz még elfogultabb lehetsz vele, de én őszinte leszek. Az a nő egy katasztrófa. Amióta idejött, ott fúr mindenkit, aki az útjában van, ahol éri. -Ne hidd, hogy nem vettem észre! Már nem sokáig teheti - biztosította Will. - De anya ettől még aggódik érted. Értem is, de főleg érted. Már benne jársz a korban, nem gondolod? - Mi a fene! - kuncogott Jake. - Mit vár tőlünk? - Hogy nősüljünk meg, természetesen. Unokákat akar. Jake vállat vont. - Tied a pálya. - Nem vagyok házas - mutatott rá Will. - Nem is leszek soha. Jake felvonta a szemöldökét. - Ezt Valerie is tudja? Will megrázta a fejét. - Nem, de szerencsére olyan tervei vannak a jövőre nézve, amelyekben nem szerepelek, hála isten - felelte Will, majd kortyolt a kávéjából, és hallgatott egy sort. - Az egyik nagy szállodalánc már udvarol neki egy ideje. Komoly pénzeket ajánlanak majd, hogy legyen a keleti parton vagy valamelyik másik felkapott területen a programszervezőjük, és biztos vagyok benne, hogy nem fog tudni ellenállni. Azaz hamarosan elmegy. Jake kíváncsi pillantást vetett az öccsére. - Ennyire hidegen hagy a dolog? -Az igazat megvallva, nagyon megkönnyebbültem. Nem mintha Valerie nem lenne jó nő, és ne
értékelném nagyra, amit programszervezőként a Cabinsért tett, de kezd az idegeimre menni. Hogy őszinte legyek, azt sem tudom, hogy jutottunk el az együttélésig. - Én tudom - vigyorgott Jake. - Szex! Hatalmas erő, és a nők élnek is vele. - Ezért nem csapod a szelet senkinek? - kérdezte Will együtt érzőn. -Inkább a cölibátus, mint hogy behálózzanak? - Fogalmad sincsen, hány nő akart megkaparintani magának, de én átláttam rajtuk - jegyezte meg Jake őszintén. - Ne haragudj meg rám, de szerintem Valerie is hasonló játékot játszik veled! Kérdés, hogy sikerül-e neki. - Senki sem kaparintott meg magának - nyugtatta meg az öccse. - Az én igazi szerelmem a munkám. Jake olyan pillantást vetett rá, mint egy buggyantra. - Legalább egyikünknek fontos a karrier - védekezett Will. - Egyébként sem vagyok még felkészülve egy komolyabb kapcsolatra. - Az, hogy három éve együtt élsz Valerie-vel, nem elég komoly neked? - Anya is ezzel jön állandóan - sóhajtott Will. - De térjünk vissza rád! Kell valami cél az életedben, valami, aminek már előre örülsz a napkeltén kívül is. Ha nem akarsz visszaköltözni a városba, hát nem költözöl vissza, de ettől még megnősülhetnél. - Már megtettem - jegyezte meg Jake, és visszafordult a tó felé. -Maga volt a pokol. Most rajtad a sor, hogy elszúrd az életed. Én már elszúrtam az enyémet. - Ne akard bemesélni nekem, hogy boldog vagy a magányos kis villádban annak a magányos kis útnak a legvégén! Hogy élvezettel fekszel be esténként a nagy, hideg ágyadba! - Öcskös, ha elfogadsz egy jó tanácsot, ne menj pszichológusnak! Olyan finomak az utalásaid, mint egy házaló ügynöknek. Will eleresztette füle mellett a megjegyzést. - Soha nem vágytál az igazi nőre? - Dehogynem - ismerte el Jake. - El is képzeltem magamban: százhatvan centi, lehetőleg tizennyolc és húsz között, mindössze akkora IQ-val, mint a testsúlya, és azt hiszi, hogy én vagyok az isten. Öccse felnyögött. - Ahhoz, hogy elhiggye az utóbbit, tényleg ekkora IQ kell... Komolyan kérdeztem, ha nem tűnt volna fel! Jake elmélázott, majd bólintott. - Az a baj a nőkkel - szólalt meg egy idő után -, hogy túl gyorsan lettek egyenjogúak. Nem volt idejük megtanulni egyenesen viselkedni, mert évezredekig csak kerülő úton tudták rávenni a férfiakat, hogy megtegyék nekik, amit akarnak. Azóta is csak manipulálnak bennünket, ahelyett hogy megmondanák, mit szeretnének, ezért férfi legyen a talpán, aki pontosan tudja, éppen hányadán áll velük. - Kortyolt egyet a kávéjából, és megrázta a fejét. - Egy életre elegem lett az okoskodó, hataloméhes nőkből! - Akkor ne végy nőül még egy Tiffanyt! - javasolta öccse. - Találd meg életed tyúkeszű tinitörpéjét, és vedd feleségül! Kezdj el élni végre, mielőtt cserepes virág leszel, és locsolni nem kezd a személyzet! Jake eleresztette füle mellett a tippet. - Ha valaha is újra összejövök egy nővel, amit őszintén kétlek, szóval töröld le a reménykedő vigyort a képedről, az olyan valaki lesz, aki szerint a fűnyírás, mint munka maga a földi paradicsom, és aki csakis észérvek alapján hány fittyet arra, amire kérem. - Attól tartok, Donna Reed már meghalt - vélekedett Will. Jake lejjebb csúszott a székében. - Ebben az esetben nem nősülök meg újra. Rajtad a sor, öcskös! Ebben a pillanatban megszólalt a telefon. Will felállt. - Újabb sznob, aki egy vagyont akar fizetni, hogy függőleges pályán golfozhasson - dünnyögte Jake. - Azt hittem, elment az eszed, amikor a domboldalra építtetted azt a pályát, ehhez képest az a legnépszerűbb. - Te csak a nősüléssel foglalkozz, és azzal, hogy kamatoztasd a parlagon heverő képességeidet! szólt vissza Will a válla felett. - Mellesleg ki tudja? Az is lehet, hogy a leendő feleséged telefonál éppen. - Csókoltatom - dünnyögte Jake, majd visszafordult a napkelte felé.
2. fejezet
Kate csak akkor vette észre, milyen bájos kisváros Toby's Comers, ahol a Cabins felépült, miután csaknem teljesen áthaladt rajta. A négyórás út alatt idefelé végig ijedt, egyben izgatott gondolatok gyötörték. Jessie egyszerűen nem ismert kegyelmet, még egy istentelenül kihívó alsóneműre is sikerült rábeszélnie őt. A régi utcáknak mindenütt öreg, lombos fák adtak árnyékot, a patinás kis boltok az őket nemzedékek óta működtető családról kapták aranybetűkkel felírt nevüket. A levegőben lonc illata terjengett. Csodálatos lett volna itt felnőni, gondolta a lány. Vajon milyen felnőtté érik egy olyan gyerek, aki már az anyatejjel napfényt, fákat és szépséget szív magába? Lemondóan sóhajtott. Szedd össze magad, Kate! Határozott céllal jöttél ide, és egy tökéletes tervvel a tarsolyodban. Összpontosíts! Az út lassan az erdőbe kanyarodott. Az árnyékban kellemesen hűvös volt, Kate élvezettel magába szívta a fák illatát. Egyszer az életben olyan leszek, mint Jessie, aki nem fél semmitől, fogadkozott magában. Holnap felkelek korán reggel, megkeresem a tavat, és megfürdök meztelenül. Mez-te-le-nül! Ekkor befordult az üdülőhelyre, és nagyot nyelt. Talán mégsem. A Cabins sokkal, de sokkal nagyobb volt, mint amekkorának a brosúrában látszott. A fából épült kis villák hosszas fürtökben kapaszkodtak felfelé a domboldalon, és ami még ennél is rosszabb volt, legalább ezren nyüzsögtek a környéken. Ha meztelenül pancsikázna reggel, belekerülne középnyugat összes üdülőhelyének propagandafüzetébe, az tuti. Sóhajtott, és megállt a főépület előtt. Amikor belépett az ajtón selyemkosztümjében, olyannyira igyekezett a hűvös, sikeres, érdektelen üzletasszony benyomását kelteni, hogy észre sem vette egyik lehetséges áldozatát, aki előzékenyen megtartotta neki az ajtót. Később. Szépen sorjában. Az ügyvezető mosolyogva figyelte, ahogyan aláírja a bejelentkezési lapot. - Isten hozta a Cabinsben, Miss Swanson! - Svenson. - Elnézést. A nevem Will Templeton. Nagyon örülünk, hogy megérkezett. A lány lopva végigmérte a férfit, és elfojtotta a késztetést, hogy rákérdezzen, ugyan miért örül ennyire... Szóval Will Templeton. Magas, sötét hajú és jóképű, továbbá örül az érkezésének. Volt egy olyan érzése, hogy e pillanatban a Visa kártyájának örül a leginkább. - A 9A villa a magáé. Hajtson fel a teniszpályák mellett, ott találja közvetlenül a krokettpályán túl. Parkoló a villa mögött. - 9A villát mondott? - kérdezte egy magas, fiatalos lányhang Kate mögül. - Igy van, Miss Craft - felelte Will. Kate megfordult. Miss Craft fiatal, szőke Barbie baba volt, búzavirágkék szemmel, fitos orral, telt ajakkal, amely őszinte mosolyra húzódott. Úgy tizenkilenc éves lehetett. Pompás, gondolta Kate. Már riválisom is van. Neki még feszes a melle, hogy csapna le rá a ménkű... Le merem fogadni, hogy nincs rajta alsónemű. - A nevem Penny Craft - nyújtotta a kezét a Barbie baba. - Szomszédok leszünk, enyém a 9B. - Nagyon örülök. - Megkérhetlek, hogy vigyél el a villámig? A hordárok nagyon elfoglaltak, és annyi csomagom van... - Természetesen - felelte Kate. - Örömmel - tette hozzá, majd elvette a kulcsát az ügyvezetőtől, és elindult kifelé. - Ne felejtsék az ismerkedési estet! - szólt utánuk Will.
- Ott leszünk! - biztosította Penny egy csábmosoly kíséretében. A csomagok mindent elárulnak egy emberről, gondolta Kate, miközben segített Pennynek bepakolni a csomagtartójába. Neki magának mindössze egy acélszürke bőröndje és egy aktatáskája volt. Pennynek három rózsaszín sporttáskája. A felfelé vezető úton többször is meg kellett állnia, annyi volt a gyalogos. Kate szemügyre vette az egyiket. - Túl sok itt az ember - dünnyögte. - Ó, dehogy! - csicsergett Penney, - Imádom az embereket! Amúgy azt mondták, a villák környékén már jóval nyugalmasabb. Kate kíváncsi pillantást vetett rá. - Gondolom, egy szállodának jobban örülnél. - Ugyan, dehogy! - felelte Penny, miközben integetett egy férfinak, aki miatt lassítaniuk kellett.Úgy terveztem, hogy annyi pasival ismerkedem meg itt, amennyivel csak lehet, és hát egy szállodában túlzottan kotnyelesek az emberek. - Milyen értelemben szeretnél ,,megismerkedni" velük? -Tudod... táncolnánk, beszélgetnénk, nevetnénk... Szórakoznánk, amennyire csak lehet magyarázta Penny derűsen. - Jövő hónapban férjhez megyek. Ez az utolsó alkalom. - Ó! - bökte ki Kate egy idő után. - Gratulálok! - Köszönöm-mosolygott Penny, és Kate felé fordult. - Te miért jöttél? - Azért, hogy megfojtsam az olyanokat, mint te, futott át a lány fején a gondolat. - Ugyanazért: táncolni, beszélgetni, nevetni. - Elgondolkodó pillantást vetett a nyüzsgő emberekre. - Esetleg meztelenül fürödni a tóban. - Megengedik?! - kérdezte Penny megrökönyödve. Kate behunyta a szemét. Leendő szomszédja nemcsak úgy festett, mint egy Barbie baba, de annyi esze is volt. - Ha idejekorán megy az ember, biztosan. - Ó! Azt hittem, útikalauzt írsz, vagy valami ilyesmi. - Útikalauzt? Ezt hogy érted? - Mi másért jönne ide egy ilyen sikkes üzletasszony, mint te? - Például, hogy férfiakkal ismerkedjen - vetette fel Kate. - Á, vagy úgy... - csillant fel Penny szemében a megértés, és kuncogni kezdett. A kilences villa jóval a krokettpályán túl volt, és Kate örömmel látta, mennyire nyugalmas és különálló. Öröme csak fokozódott, miután belépett a saját lakrészébe. Fenyőlambériás hálószoba, foltvarrásos takaró a franciaágyon. Minden nagyon otthonosnak és kényelmesnek tűnt. Pihenésre volt szüksége, és biztos volt benne, hogy, még ha nem ismerkedik meg egyetlen férfival sem, akkor is jól fogja érezni magát. Visszasétált az autóhoz, és épp Penny utolsó táskáját vette ki a csomagtartóból, amikor észrevette, hogy egy férfi tart feléjük zsebre tett kézzel. - Segíthetek? - kérdezte a fickó hanyagul. Kate szemügyre vette. Magas volt, széles vállú, lassú mozgású. Egyszerű farmeringet és pamutvászon nadrágot viselt. Sűrű, sötét hajára már ráfért volna a vágás, barnásfekete szeme álmatagon fénylett. Orra feltehetőleg betört valamikor, talán nem is egyszer: kissé balra ferdült vastag, ápolt bajsza felett. Kate számára mégis nagy, krémszínű stetson kalapja tűnt fel először. Egy cowboy. Hihetetlen. A férfi rámosolygott - barátságosan, nem kihívóan -, és Kate csaknem visszamosolygott rá, de ekkor észbe kapott. Szó sem lehet róla, mondta magának. Nem cicázunk jóképű, de ostoba macsókkal. Tartjuk magunkat a tervhez, és ez a pasi nem szerepel benne. Nem érdekel bennünket egy cowboy, különösen nem itt, Rio Grandé északi részén. - Köszönöm, boldogulok - felelte, majd visszafordult a csomagtartóhoz, és kivette a saját bőröndjét is. - Azért köszönöm. - Szép napot! - csicsergett Penny a veranda lépcsőjéről. Karcsú volt, és bájos, hangjából érződött, mennyire örül, hogy férfit lát. - Penny, az úr itt... - kezdte Kate, majd a férfihoz fordult.
- Jake - felelte az, majd üdvözlésképpen megérintette egy ujjával a kalapját. - Jake, ő Penny - mutatta be Kate a lányt. - Jake felajánlotta, hogy segít cipelni a csomagjainkat. - De aranyos! - turbékolt Penny. - Hálásan köszönöm. Az én táskáim azok a rózsaszínűek. - Már viszem is - hajolt le a férfi a táskákért, és felemelte mindhármat. - Elbírja mindet? Nagyon erős lehet - bólogatott Penny elismerően. - Nem, csak túl lusta vagyok, hogy kettőt forduljak - magyarázta Jake, és elindult felfelé a lépcsőn. Egy csodálatos kapcsolat kezdete, füstölgött magában Kate, majd megfogta a bőröndjét, és elindult vele saját lakosztálya felé. Percekkel később Jake elgondolkodva sétált visszafelé az ösvényen. Nem egy barátja bőszen hangoztatta, hogy minden nő egyforma, és olykor igazat is adott nekik. Aznap nem. Két ennyire különböző nőt, mint Penny Craft és Kate Svenson még életében nem látott. Amikor megpillantotta a két csinos szőkét százméternyi távolságból, azt hitte, testvérek. Amikor azonban közelebb ért, már azt is kétségbe vonta volna, hogy távoli rokonok, és öt perc együttlét után azon is csodálkozott, hogy ugyanazon a bolygón élnek. Penny minden kalandra vágyó férfi álma volt: kedves, barátságos és igénytelen. Könnyen a kedvében lehetett járni, bár röpke negyedórás csacsogással próbára tette volna minden férfi türelmét. Az övét legalábbis próbára tette. Lehet persze, hogy más férfiak mosolyogva elhallgatták volna Pennyt napestig, csak hogy bámulhassák formás idomait, de neki valahogyan nem volt kedve hozzá. Nyilván öregszem, állapította meg magában. Míg Penny csupán a türelmét tette próbára, Kate olyan volt, mint valami rémálom. Nincs az az épeszű nő, aki selyemkosztümben parádézna vidéken. Ami pedig a lekicsinylő pillantását illeti... nem szívesen ment volna be a lakosztályába, miután legalább tíz fokkal lehűlt a levegő a jelenlétében. Megborzongott. Kate leginkább volt feleségére, Tiffanyra és Will szeretőjére, Valerie-re emlékeztette. Az ilyen nők mindig megkapják, amit akarnak, függetlenül attól, hány emberre kell rátaposni érte. Nyilván hatékony, számító és manipulatív. Feltehetőleg azért jött, hogy tovább csiszolja a golftudását, lebarnuljon, elcsábítson nős férfiakat, és újabb részvénytippeket gyűjtsön a meglévők mellé. Isten óvjon az ilyen nőktől! Penny hatkor átkopogott, hogy együtt mehessen Kate-tel az ismerkedési estre. Kate erőt vett magán, bár fogalma sem volt, hogyan éli túl az előtte álló megpróbáltatást. Szükséges rossz, ha férfiakkal akarok ismerkedni. Mit is mondott Jessie? Engedd el magad, hagyd abba a nyavalygást, és légy nő! Penny nem vesződött túl sokat az öltözködéssel: türkizkék, virágmintás szárit csavart leheletnyi, sárga bikinijére, s már kész is volt. Fülbevalóján sárga, valódi tollból készített papagáj hintázott türkiz rúdon. Kissé rikító volt rajta minden, de sugárzó, szinte tapintható életkedve miatt jól állt neki. Én képtelen lennék így öltözni, ismerte el magában Kate. Kivéve tökrészegen. - Jobb, ha fürdőruhát veszel - jegyezte meg Penny. - Lehet, hogy bedobnak bennünket a medencébe. - Mondasz valamit - motyogta Kate, és előhalászta fekete, alig használt fürdőruháját, amely már évekkel korábban kiment a divatból. Fehér nadrágot és pólót vett fölé, utóbbit megcsomózta a hasán. - Ennyi? - kérdezte Penny. - Ennyi. - Kissé szimpla, nem gondolod? - Szimpla, mint én - felelte Kate. - Mehetünk. Penny összevonta a szemöldökét. - Legalább a hajadat kibonthatnád! Végtére is ismerkedési estre megyünk! - Én jobban szeretem így. - Igazán elengedhetnéd magad egy kicsit - tette hozzá a lány, majd Kate tekintete láttán vállat vont. - Ahogy gondolod. Pár koktél után megjön a kedved, majd meglátod! - Ebben nem lennék ennyire biztos - sóhajtotta Kate.
Az est pontosan olyan volt, amilyennek Kate viszolyogva elképzelte, vagy még rosszabb. A seregnyi enyhén vagy erősen becsípett sznob úgy öltözött, ahogyan az öltönyös-kosztümös üzletemberek és üzletasszonyok öltöznek, amikor hivatalból lazának akarnak tűnni. A hawaii ing és a szári volt a legnépszerűbb, de akadt fűszoknya is - ez utóbbit sajnos egy férfi viselte formásnak éppen nem, ellenben visszataszítóan szőrösnek joggal nevezhető lábán. Mindenki csacsogott, harsányan nevetett mások viccein, a párok pedig lagymatagon, de fülig érő mosollyal ringatóztak a Beach Boys zenéjére. Amikor megérkezett a várva várt hatalmas, halott állat előfőzött, majd roston megsütött teteme, az emberek kígyózó sorokban várták, hogy megkaphassák a nekik kijáró túlfőtt darabkát a húsából. A levegőben napolaj és égett hús illata terjengett. - Csúcs, mi? - bazsalygott Penny, és csak úgy ragyogott az izgalomtól. - Állítólag a nyár minden hónapjának harmadik szombatján tartanak egy ilyen estet. Odanézz! - súgta bizalmasan. - Látod azt a magas, barna hajú pasit a sült malac mellett? - Az egy malac?! - Will az. A recepcióról, nem emlékszel? Azt hittem, csak portás, de ő a tulajdonos. Szerintem dögös. - Hajts rá! - tanácsolta Kate, majd körülnézett, hol találja a bárt. Biztos volt benne, hogy a közelben kell lennie valahol, elvégre alkohol nélkül nem viselkedhet ennyi ember ilyen röhejesen. - Az a másik barna fiú piros pólóban Eric Allingham. Tele van pénzzel - tette hozzá Penny sokatmondóan. - Hajts rá! - javasolta Kate a változatosság kedvéért. Kell lennie egy bárnak valahol, hajtogatta magában makacsul. - Sajnos nem az esetem. - Zavar, ha valakinek sok pénze van? - Miért érdekelne, mennyi pénze van? - kérdezte Penny meglepetten. - Jövő hónapban férjhez megyek. Kate nyelt egyet. Penny igazi szent, gondolta. Nem a pénze miatt fog randizni tucatnyi pasival, de nem ám... egy hónappal az esküvője előtt... istenuccse, egy szent! - Ne haragudj, kiment a fejemből - szabadkozott. - Az a szőke fiú is egész helyes az Izod pólóban. Valamilyen Lance-nek hívják. - Honnan tudsz ennyi mindent? - Amíg vártam a boyra az előtérben, leültem, és beszélgettem az itteniekkel. Nagyon barátságos népség. - Azt nem tudod véletlenül, hol van a bár? - A medence mögött. - Odakísérnél? A hosszú, gyékénnyel díszített bárpult mögött egy vörös hajú, fehér inges egyetemista fiú állt, nyakában rózsaszín virágfüzérrel. Ránézésre látszott, hogy egészen jól érezné magát ez utóbbi nélkül. Fő vevőköre középkorú férfiakból állt, akik olyan örömmel üdvözölték Penny érkezését, mintha egy nagy, száraz Martini lenne. - Mit kérnek, hölgyeim? - kérdezte a pultos, és szélesen Pennyre mosolygott. - Én dupla skót whiskyt. Hogy Penny mit szeretne, mindjárt megmondja maga. - Kérhet bármit, amim csak van - biztosította a fiú. - Aranyos vagy! - csicsergett a lány. - Az bizony - hagyta jóvá a srác. - A nevem Mark. Egy újabb csodálatos kapcsolat kezdete, gondolta Kate, és megcsóválta a fejét. Talán leckéket kellene vennie ettől a tinitől. Fogta az italát, és a medencéhez ballagott. Leült a szélére, belelógatta a lábát, és mélyen beszívta a levegő klóros illatát. Nyilván a hozzáállásommal van baj, gondolta. Pennyvel ellentétben én nem akarok itt lenni. Nem azért, mert továbbra is egyedül akarok élni, hanem mert nem tetszik ez a „vadásszunk le hidegvérrel egy pasit!" játék. Hol vannak a régi szép idők, amikor megjelent a mesebeli királyfi, levette a lányt a lábáról, és magával vitte a palotába... Egy modem herceg ugyan hová vinné? A lakására, amely nevezett herceg virágzó vállalkozásának tőszomszédságában található, természetesen. Ennyit a modem romantikáról.
Épp gúnyosan elmosolyodott, amikor egy férfi jelent meg a semmiből, és leült mellé a medence szélére. Túlsúlyos volt, kopaszodó és tökrészeg, hat virágfüzérrel a nyakában. - Jó estét, szép hölgy, aki csak üldögél itt magában, egyedül! - Jó estét! - viszonozta Kate a köszöntést, és kissé odébb ült. - A nevem Frank - mutatkozott be a férfi, és a vállára tette a kezét. - Svájci? - kérdezett vissza a lány szórakozottan, miközben lefejtette magáról a kezét. A szeme sarkából látta, hogy a pultosfiú int valakinek, feltehetőleg egy biztonsági embernek. - Már mindenütt kerestem, szivi. - Hogyhogy? - érdeklődött a lány. - Találkoztunk már valahol? - Csak álmomban. - Akkor ideje felébrednie, attól tartok - sóhajtotta Kate, majd felállt. Hiába próbálta meg óvatosan, mégis határozottan ellökni magától a férfit. Frank megragadta a kezét, és ő is felállt. - Tudja, mi kell magának? - kérdezte a férfi, zihálva az erőlködéstől. -Egy virágfüzér - felelt saját kérdésére, majd harsányan elnevette magát. Meg is próbálta levenni az egyiket a nyakából, és csaknem megfulladt. - Kedves, de nem kérem - ellenkezett a lány, és kiszabadította a kezét Frank szorításából. - Csak nem akar nemet mondani nekem? - De igen. Újra és újra - biztosította Kate. - Remek. Imádom a makrancos hölgyeket. A lány pillantása metszővé vált, mint a penge. Jake látta, amikor Mark intett, és azonnal a pult felé indult. A medencéhez érve megértette a jelzés okát. Frank részegségében Kate-tel próbálkozott. Sóhajtva mögéjük lépett, épp abban a pillanatban, amikor Frank azt mondta, imádja a makrancos hölgyeket. - Szeretne szopránban énekelni? - kérdezte a lány negédesen, de ekkorra Jake közbeavatkozott. - Mi újság. Frank? - veregette meg a férfi vállát, és határozottan elkormányozta Kate mellől. - Jake, cimbora! - dőlt rá a férfi. - Tudhattam volna, hogy amint megjelenik egy csinos nő, rögtön itt teremsz. Megpróbálta ő is vállon veregetni Jake-et, de elhibázta pár centiméterrel. Értetlenül nézett maga elé, mire Jake a roston sülő malac felé fordította. - Rengeteg csinos nő van arrafelé, Frank. - Bocs, Jake, nem tudtam, hogy a hölgy hozzád tartozik - biccentett Frank Kate felé, majd lemondóan sóhajtott, és eldülöngélt a malac irányába. - Köszönöm - jutalmazta meg Jake-et egy mosollyal a lány. - Ilyen tapintatos kidobóemberrel még nem találkoztam. - Ügyelünk rá, hogy a vendégeink jól érezzék magukat - vont vállat Jake. - Már attól féltem, kárt tesz szegény Frankben. - Nem sok hiányzott - ismerte el a lány. - Maga azonban megoldotta a helyzetet. Sokkal jobban, mint én tettem volna - tette hozzá hálásan. Jake döbbenten figyelte, milyen emberiek a vonásai. Tett egy lépést hátrafelé, de Kate addigra elfordult, és a távolodó Frank után nézett. Penny ebben a pillanatban kezdett integetni a lánynak. - Kate! Gyere, szeretnélek bemutatni pár szívdöglesztő pasinak! - Az érem másik oldala - jegyezte meg Jake vigyorogva. - Várnak a szívdöglesztő pasik - jegyezte meg Kate némi éllel. Búcsúzóul megjutalmazta Jake-et egy újabb mosollyal, majd elindult Penny irányába. A férfi figyelte, amint csatlakozik a társasághoz. Penny talán kedves lány, mégis sikerült kifognia a két legnagyobb szélhámost az egybegyűltek közül. Nincsenek előítéletei, ellentétben Kate-tel, akinek talán több is a kelleténél. Jake megrázta a fejét. Ez már Kate baja, gondolta. Nem rá tartozott, az ismerkedési est azonban igen, így hát elindult, hogy tegyen egy kört, és megnézze, minden rendben folyik-e. Penny bemutatta Kate-nek a két „szívdöglesztő pasit", Chadet és Lance-et, akik társak voltak egy ohiói ingatlanügynökségnél. Percek elteltével Kate azon kapta magát, hogy vadul győzködi az alattomos kis hangot a fejében, mennyire helyes fiú Chad és Lance. Kissé túlzásba viszik ugyan a
széptevést és a macsó modort, ráadásul Lance időnként átkarolta a derekát, és sokatmondó pillantást villantott felé... Kate már csaknem leírta magában a fickót, de ekkor észbe kapott. Ezért jöttél ide, mondta magának. Légy kedves Lance-hez! Ismerd meg! Talán csak azért játssza a Tuskókirály szerepét, hogy leplezze belső bizonytalanságát és sebezhetőségét. Lehet, hogy csupán szüksége van valakire, aki megérti őt. Légy kedves hozzá! Kate megfogadta, hogy így is tesz, sőt kedves lesz mindenkivel, és felhagy az előítéletekkel. Legjobb formáját hozta, és megengedte Lance-nek, hogy meghívja vacsorázni. Még azt is megkísérelte hősiesen, hogy legalább feleolyan lelkesnek tűnjön, mint Penny volt Chaddel. Félóra hiábavaló küzdelem után, hogy tapintatosan lefejtse magáról a férfi kezét, elfogyott a türelme. - Mindjárt jövök! - mosolygott Lance-re. - Elkísérem - ajánlkozott a férfi. - Köszönöm, de felesleges - lépett hátra Kate, majd fürgén megfordult, és eltűnt a tömegben. Megszaporázta távolodó lépteit, és csak akkor állt meg, amikor egy hozzá hasonló, sikeres üzletasszonynak tűnő szőke hölgy megfogta a karját. - Kate Svenson, ugye? - kérdezte a nő mosolyogva, majd kezet rázott vele. - A nevem Valerie Borden, én vagyok itt a programszervező. - Üdvözlöm, Miss Border! - mosolygott vissza Kate, majd lopva hátrasandított, hogy Lance a nyomában van-e. - Borden, de hívjon csak Valerie-nek! Itt, a Cabinsben mi mind barátok vagyunk. Csodás, gondolta Kate. Valerie felé fordult, és ezúttal alaposan megnézte magának. Magas, elegáns, előkelő lány volt. Kate úgy érezte magát egy pillanatra, mintha tükörbe nézne, azzal a különbséggel, hogy Valerie mosolygott. -Nagyon örülünk, hogy a körünkben üdvözölhetjük! - jegyezte meg a szőkeség. - Szívesen beszélgetnék magával valamikor, ha lesz kedve. Szerintem rengeteg közös van bennünk. - Úgy érzi? - De mennyire! Ez azonban nem a megfelelő alkalom. Ismerkedési est van, és nem szeretnénk, ha egyedül lenne. - Ezzel megragadta Kate kezét, és a medence melletti tömeg felé húzta. - Hadd mutassam be néhány barátunknak! Van valaki, akivel különösen szeretne megismerkedni? Kate érezte, hogy csapdába esett, és úgy döntött, belemegy a játékba. - Magas, előkelő, gazdag üzletemberekkel - felelte. Valerie egy pillanatig szóhoz sem jutott, de végül magához tért, és bólintott. - Rendben - felelte, és elindult, hogy eleget tegyen a kérésnek. Az első úriembert Ricknek hívták. Kate megvitatta vele a környezetszennyezési kérdéseket, Ricknek ugyanis saját környezetvédő cége volt, amely az ökológiai hatások vizsgálatával foglalkozott. Őt a konzultáns Eric követte, akinek a lovaspóló volt a szenvedélye. Donald a piaci helyzetről értekezett. Hogy mivel foglalkozott pontosan, az nem derült ki a szavaiból. A reklámcéges Peterrel egyetértettek abban, hogy a golf az egyetlen civilizált játék, meg is beszélték, hogy a következő nap délutánján játszanak egyet. Kate végül ismét Lance oldalán találta magát, akiről kiderült, hogy ingatlanügynök. Miután erősen italos állapotban volt, még a korábbinál is nehezebben lehetett elviselni. Testsúlyfölényét kihasználva sikerült Kate-et a sült malacért sorba állók közé terelnie. A tömeg miatt szorosan mögé állt, és a lány vállára tette lapáttenyerét. Ezt követően a karjára. Majd a derekára. Amikor ujjai még lejjebb tévedtek, Kate a kezébe nyomott egy tányért. - Hozna nekem is? Én addig elmegyek italért. Leültek négyesben Pennyvel és Chaddel az egyik kerek, vörösfenyő asztal köré. Kate számára kínzó lassúsággal telt az este, a tömeg ellenben visított és kurjongatott jókedvében. Lance mondott egy disznó viccet, mire Penny jóízűen nevetni kezdett. Kate beérte egy visszafogott mosollyal, de Lance-t ez cseppet sem bátortalanította el. - Kér még valaki skót whiskyt? - kérdezte Kate, csak hogy ismét elszabadulhasson pár percre, és már ott sem volt. A bárhoz érve fáradtan a pultra támaszkodott. - Á, Mark! - Üdvözlöm, Kate - mosolygott rá a fiú. - Jól érzi magát? - Ne is kérdezze! Mark felé hajolt. - Az a Lance egy csúszómászó. Miért nem keres másik társaságot?
- Hosszú - sóhajtotta Kate. - Adna még egy skót whiskyt? - Biztos benne? - Kate, kedvesem - szólalt meg Lance a lány háta mögül. - Már mindenhol kerestem... - Biztos vagyok - felelte Kate Marknak, aki megcsóválta a fejét, és töltött neki. Kate elvette a whiskyjét, és elindult a medence felé. Lance követte. A lány látta a szeme sarkából, hogy Mark megint int valakinek. Vajon miért? - tűnődött, de nem sokáig, mert hamarosan ismét védekeznie kellett Lance ellen. Percekig ügyesen kitért a keze elől, majd úgy döntött, véget vet a dolognak. Nem volt értelme. Ihatna annyi whiskyt, amennyi belefér a medencébe, akkor sem állna le egy ilyen alakkal, mint Lance. Látványosan beleöntötte a whiskyjét a medencébe. - Mit művel? - kérdezte a férfi. - Kijózanodom. - Csak azt ne, szivi! - kérte Lance, és a hátsójára tette kezét. - El a kezekkel, Lance! A férfi engedelmeskedett, aztán tenyere a lány mellére siklott. -Ugyan, bébi... - Magánál rátermettebb emberek is vesztették már el a karjukat így -figyelmeztette Kate, majd lefejtette a kezét magáról. - Kívánom magát, Kate - zihálta Lance, és ezúttal belemarkolt a lány hátsójába. - Én ellenben nem kívánom magát, Lance - felelte Kate, és belelökte a férfit a medencébe. - Nem kellett volna - jegyezte meg Jake a háta mögül. - Hát maga hogy kerül ide? - kérdezte a lány, miközben figyelte, hogyan próbál meg Lance feljönni a felszínre. - Mark mindig szól, ha baj van. Ma már kétszer is aggódott magáért. Először Frank, most pedig Lance miatt. - Mark egy angyal. - Élvezettel figyeltük, ahogyan Lance-szel bánt. - Ha már itt tartunk, megfullad? - Még kap egy lehetőséget - felelte a férfi. - Szerintem hamarosan sikerül felküzdenie magát. - És ha nem? - Akkor kimentem - sóhajtotta Jake, majd leguggolt a medence szélén. - Látja? Már jön is. Lance nagyokat köpködve feljött a felszínre. Jake odanyújtotta neki a kezét, és elkezdte felhúzni. Lance ekkor meglátta Kate-et. - Átkozott riba... Jake határozott mozdulattal visszanyomta a férfit, fél percig a víz alatt tartotta a fejét, és csak ezután húzta ki. - Bocs, Lance, megcsúszott a kezem. A férfi elnémulva eloldalgott. - Nos, csodálatos este volt, de most már mennem kell - mosolygott Kate Jake-re. - Másodszor is köszönöm. Jó éjt! Búcsút intett Marknak, és elindult a villája felé. Még hallotta, amint Jake Lance-hez fordul. - Szerintem nem az eseted, Lance, A jelek szerint még az olyan nagyszerű fickókat sem értékeli, mint amilyen te vagy... A szobájába érve Kate gondosan becsukta maga mögött az ajtót, és megnyugodva készülődött a lefekvéshez. Minden kezdet nehéz, vigasztalta magát. Lance aprócska baki volt csupán, a következő nap azonban az övé. Golfozni fog Peterrel, a reklámosok ászával, halálosan szerelmesek lesznek egymásba, és boldogan, sikeresen élnek, amíg meg nem halnak. Valamiért mégis kényelmetlen érzéssel bújt ágyba. Lehet, hogy hiba csúszott tökéletesnek tűnő tervébe? Nyugtalansága az álmára is rányomta bélyegét: egy túlsúlyos szőke férfit látott, aki virágfüzérrel próbálta meg magához láncolni, miközben ő keresett valakit. Hogy kit, arra már nem emlékezett másnap reggel, amikor felkelt, és kikászálódott az ágyból. A baj csak az volt, hogy ébren még jobban utálta a tervét, mint álmában. Igazi férfira vágyott, akit nem kell behálózni, hanem önként és dalolva leveszi őt a lábáról. Akivel első pillanatban észreveszik egymást egy emberektől nyüzsgő teremben, és úgy beleszeretnek egymásba, úgy kívánják egymást, hogy az már fáj. Szerelmet akart első látásra, amely örökké tart. Nem sok esélyt látott rá. Józan esze hamar lebeszélte róla. Nem akarhat szerelmet első látásra,
mert éppen az ilyen nem tart soká. Nem, ő gyakorlatias szerelmet akart egy előkelő, sikeres férfival, amelyet két hasonló hátterű ember gondosan és megfontoltan fenntart és ápol. Ilyen az élet. Felvette az egyik új csipkés bugyit, amelyet Jessie választott neki, majd bézs rövidnadrágot és fehér ujjatlan blúzt húzott fölé. A konty túl hivatalos lett volna a sorthoz, ezért egyszerűen hátrafogta a haját egy csattal. Elégedett pillantást vetett magára a tükörben, majd kilenc órakor elindult reggelizni a főépületbe. Az ösvényen összefutott más későn kelőkkel, többek között Valerie-vel. A lány azonnal kiszúrta magának, és lecsapott rá. - Rengeteg ajánlatom van mára! - lelkendezett Valerie. - Tenisz, krokett, golf, lovaglás, úszás... mihez van kedve? Meghalni, gondolta Kate, de ekkor észrevette Jake-et, aki katonai zsákkal a hátán, horgászbotokkal és hűtőtáskával a kezében jött szembe velük. Levágott szárú farmert viselt, amely valaha szebb napokat láthatott, továbbá egy régi, szakadt, kockás inget és a szokásos cowboykalapját. Amikor meglátta őket, biccentett, majd az erdő felé vette az irányt. - Valamivel el kell foglalnia magát - kötötte Valerie az ebet a karóhoz. - Nem ülhet a villájában egész nap! Kate elmosolyodott. - Nem is fogok. Horgászni megyek Jake-kel - felelte, majd megfordult, és a férfi után indult. Tudta, hogy Jake hallotta, amit mondott, ezért amikor beérte, megköszörülte a torkát. - Igazából nem kell magával vinnie - súgta a férfinak. - Csak hadd maradjak magával, amíg be nem érünk az erdőbe, és biztonságban nem érzem magam! Jake belement a játékba. Kate kezébe nyomott egy horgászbotot, és töretlenül ballagott tovább. - Bőven van hely a csónakban kettőnek - jegyezte meg. Kate értetlen pillantást vetett rá, de amikor hátranézett, látta, hogy Valerie figyeli őket. Mint egy börtönőr... És én még vagyonokat fizettem, hogy itt lehessek! Ha hazaérek, kitekerem Jessie nyakát. Sóhajtott, és követte Jake-et a tóhoz.
3. fejezet
A tó kicsi volt, félreeső és zöld. Köves partján egy széles, nem túl mély csónak feküdt, amelyről talán már azelőtt lepattogzott a festék, hogy Kate megszületett. - Fenn marad a vízen? - Hogyne - bólintott Jake, majd belehajította a katonai zsákot. - Azért nem ajánlatos ugrándozni benne, de szépen fekszi a vizet. - Miért nincsen benne ülődeszka? - Egyszer régen valaki kitépte belőle, hogy legyen mivel eveznie - felelte a férfi, majd beletolta a csónak mintegy kétharmadát a vízbe. -Hoztam párnát, használhatja, ha úgy dönt, hogy mégis bejön velem. A lány hátranézett. Nem látta Valerie-t sehol, de nem akarta megkockáztatni, hogy összefusson vele. Óvatosan belépett a csónakba, és kinyitotta a katonai zsákot. Vagy fél tucat vízálló kispárna és pár megfakult kanapépárna volt benne. Maga alá gyűrt párat, leült, és összekulcsolta a kezét maga előtt. Jake ellökte a csónakot, majd beugrott, és leült vele szemben. Miután siklottak pár métert, lustán evezni kezdett. Kate lopva megbámulta az alkarján megfeszülő izmokat. Jake a túlpart egyik fűzfája alá evezett, és kikötötte a csónakot egy ághoz. Ő is maga alá gyűrt néhány párnát, majd kézbe vette az egyik botot, behajította a horgot, és beakasztotta a bot végét a szegély deszka meg az evezővilla közé. Mindezt egyetlen felesleges mozdulat nélkül. Miközben a lány elismerően figyelte gyakorlott mozdulatait, lerúgta magáról a cipőjét, és levette az ingét.
Kate nyelt egyet. A meglepetés csak akkor érte, amikor a férfi felé hajolt. Eszébe jutott Lance, és megrezzent, de Jake csupán a kezébe nyomta a másik botot. - Sör a hűtőtáskában - jegyezte meg a férfi, majd hátradőlt a párnára, és úgy az arcába húzta a kalapját, hogy csak a bajszát meg a száját lehetett látni. A lány a botra sandított. - Jake - kezdte halkan -, nincs csali a horgomon. - Akkor tegyen rá - felelte a férfi türelmesen -, feltéve, hogy halat is akar fogni. Kate várt, hátha Jake mond még valamit. Hiába. A jelek szerint a pecázás azt jelentette a számára, hogy ledől aludni félmeztelenül egy csónakban. Amikor jobban belegondolt a dologba, rájött, hogy nem is akkora ostobaság. Amúgy sem szerette a halat. Behajította a horgot, a férfi botja mellé tette a sajátját, majd kényelmes kis fészket épített a maradék párnákból. Jólesően kinyújtotta a lábát a férfié mellett, ügyelve, hogy ne érjen hozzá. Felbámult a fűzfára, hallgatta a víz kotyogását a csónak oldalán, a szellő susogását a levelek között. Zsongító muzsika volt a fülének. Egy idő után azon kapta magát, hogy ellazul - életében először úgy igazán. Mintha idekint nem múlna az idő, gondolta lustán. Az idő nem múlik, a dolgok nem számítanak. Isteni. Felmosolygott a felhőkre. Egy idő után Jake-re pillantott. A férfi mellkasa egyenletes ritmusban süllyedt és emelkedett. Kate önkéntelenül is felvette légzésének ütemét, és érezte, hogy a feszültség utolsó csomói is kioldódnak a lelkéből. Milyen kár, hogy nem az esete ez a pasi. Nem mintha nem lett volna jóképű, még a törött orra ellenére is, de egyáltalán nem illett a tervébe. Egyetlen előkelő vagy rámenős porcikája sem volt. A városi élet elevenen felfalná. A változatosság kedvéért mindenesetre jó volt együtt pihenni vele. Még így is, hogy Jake félálomban szendergett. Kate horgászzsinórja ekkor megfeszült. A lány felült, elkapta a tekeredni kezdő orsó fogantyúját. Egyértelműen kapása volt. - Jake - szók a férfinak halkan. Semmi válasz. - Jake! - szólt hangosabban, ám hiába. A hal nagyot rántott a botján. - Jake! - kiáltotta most már a lány, és megbökte a férfi lábát a talpával. - Igen? - sóhajtotta Jake a kalapja alól. - Kapásom van. - Nagyszerű. - Csakhogy fogalmam sincs, mi ilyenkor a teendő... - Akkor hagyj a elmenni! - Jake... A férfi ásított, majd lassan felült, és feltolta a kalapját. - Ha tudtam volna, hogy nem képes nyugton maradni, nem hozom magammal. - Bocsánat - szabadkozott Kate, majd dacosan tekerni kezdte az orsót lesz, ami lesz alapon. Egy idő után apró naphal csillant meg a víz felszínén. - Van otthon akváriuma? - kérdezte Jake. A lány nem felelt. Felhúzta a halat, amennyire tudta, majd megpróbálta elkapni. Két sikertelen próbálkozás után a férfi laza mozdulattal elkapta a halat, kiszedte a horgot a szájából, és visszadobta. - Köszönöm. - Nincs mit - vont vállat Jake. - Van kése? - Attól függ, mire kell. - Hogy levágjam ezt az átkozott horgot, még mielőtt egy újabb hal próbálna öngyilkosságot elkövetni rajta. A férfi elvigyorodott, és odaadta neki a zsebkését. Kate elvágta a zsinórt a horog felett, majd a késsel együtt visszaadta Jake-nek. Ezután visszadobta a zsinórt a vízbe, majd elégedetten hátradőlt. - Köszönöm - mosolygott a férfira. - Elnézést, hogy háborgattam. - Semmi baj - dőlt hátra Jake is, és többé meg sem moccant. - Mikorra kell visszaérnie?
- Kettőkor golfozni fogok egy bizonyos Peterrel - felelte a lány. - Ha lehet, közvetlenül előtte szeretnék csak elindulni, mert félek, hogy Valerie meglát, és beszervez valami idétlen játékba. Nem sietek, elhiheti. - Nem érdemes ujjat húzni vele, az már biztos - hagyta jóvá a férfi. -Szóval maga is szereti a függőleges golfot? - Tessék? Úgy érti, a dombon? Egyáltalán nem - rázta meg a fejét Kate. - A kezdőpályán játszunk, a főépület mögött. - Nem is fogadnak majd? - kérdezte Jake. - Tud valamit, amit én nem? - Az a Peter, akire én gondolok, csaló - magyarázta a férfi. - Márpedig sokkal egyszerűbb a nehéz pályán csalni. A lány rosszalló pillantást vetett rá. - Biztosan nem csal - ellenkezett. - Elég ránézni. Lerí róla, hogy feddhetetlen úriember. Mint arról a férfiról a likőrreklámban. - Igen, az ilyenek szoktak csalni általában - bólintott Jake. - Ne fogadjon vele pénzben... sem semmi másban, amit nem szívesen vesztene el! - Nagyon vicces - fintorgott Kate. - Nem hiszek magának. Ki állít ilyesmit róla? - Az ütőhordó fiúk - felelte a férfi, és kényelmesen végignyúlt a saját csónakrészében. - Az ütőhordók imádják. Penny szerint könyörögnek neki, hogy vele mehessenek. - Még szép - vont vállat Jake. - Busás borravalót ad nekik, hogy ne árulják el senkinek. Az ütőhordók fejenkénti bevétele jelentősen megnőtt azóta, hogy a jó öreg Pete bejelentkezett hozzánk. - Továbbra sem hiszek magának - ingatta a fejét a lány, és ő is ledőlt. - Nem az a fajta. Jake elnevette magát, mire Kate behunyta a szemét, és nem vett róla tudomást. Érezte, hogy a férfi figyeli, de a csónak falának csapódó víz hangja olyan zsongító volt, hogy megfeledkezett Jakeről, és álomba szenderült. A férfi feltolta a kalapját, és elnézte a lányt álmában. Sokkal sebezhetőbbnek látszott így, mint egyébként. Majdnem, mint egy kislány. Még így is kissé hűvösnek és érinthetetlennek tűnt hátrafogott hajával, ruhájának fád, unalmas színeivel. Mintha semmi tűz nem lett volna benne. Ennek voltaképpen csak örülhetett, mert ha nem így lett volna, akár még vonzónak is találná. Csakhogy már átesett egy házasságon egy hozzá hasonló nővel. Tiffany számtalanszor lehordta azért, hogy túl könnyen veszi az életet. Sokáig tartott, mire rájött, mi az asszony igazi baja vele: hogy nem ugyanolyan karrierista, törtető és sikeres, mint ő. Pár hónap házasság után Tiffanynak rá kellett jönnie, hogy az élet Jake számára olyan, mint egy játék, és minden eszközzel be akarta bizonyítani neki, hogy téved. Még az első évfordulójuk előtt elváltak. A szomorú az volt, hogy egyikük sem hazudott a másiknak egy pillanatig sem. Magukat adták mindvégig, csak nem látták a másik jellemét tisztán a tomboló fizikai vonzalom miatt, amelyet egymás iránt éreztek. Jake elnézte a csónak másik végében békésen, magzatpózban szunditó lányt, és emlékeztette magát, hogy a fizikai vonzalom kevés. Nem mintha Kate nem bizonyult volna jó társaságnak. Csendben maradt, a hallal való küzdelmét leszámítva. Ráadásul elviselte az ugratást minden hiszti nélkül, nem várta el tőle, hogy szórakoztassa, egyszerűen ledőlt a párnára, és elaludt. Egy nyugodt nő - hihetetlen. Nyugodt, de nem unalmas. Az ismerkedési esten történtekkel Jake jól elszórakoztatta a szüleit és a nagybátyját. Nagyokat kacagtak Franken és Lance-en. Will többször is a lány védelmére kelt. - Olyan hangon utánozod Kate-et, mintha ő lenne a Terminátor - jegyezte meg nevetve. - Az is - tette hozzá Jake a móka kedvéért. E pillanatban azonban cseppet sem tűnt veszélyesnek. Inkább... nemtelennek. Mintha a húga lett volna. Nem mintha valaha is lett volna húga. Talán kölcsönveszi Kate-et húgnak, amíg itt van. Jó volna összebarátkozni egy nővel, és talán Kate sem bánná. Teljes biztonságban lenne mellette, hiszen a lányt csak az üzletemberek érdeklik. Vetett még rá egy pillantást, majd megrázta a fejét, fejébe húzta a kalapját, és ő is álomba merült.
Amikor Kate felébredt, már tizenegy felé járt. Álmában a másik oldalára fordult, és összegabalyodott a lába a férfiéval. Erre akkor jött rá, amikor kinyújtózott, és érezte, hogy talpa végigsiklik a férfi combján. Enyhén elpirulva visszahúzta a lábát, és felült. Váratlanul farkaséhség tört rá. Valerie még azelőtt rászállt, hogy reggelizett volna, az ebédig azonban még legalább egy órát várnia kell. Kinyitotta a hűtőtáskát, de csak sör volt benne. Állítólag tápláló, gondolta. Komló és gabona... Kivett egy üveget, majd hátradőlt. Milyen kellemes az élet egy tavon, tűnődött. Még így is, hogy Jake vele van. Miközben beleivott a sörbe, el kellett ismernie, részben éppen azért kellemes ez az állapot, mert Jake ott van. A változatosság kedvéért jólesett egy olyan férfi társasága, aki nem akar tőle semmit. Elnézte, ahogyan a csónak másik végében szendereg. Olyan volt, mintha a bátyja lett volna. Nem mintha valaha is lett volna bátyja. Talán kölcsönveszi bátynak, amíg itt van. Nyugodt, könnyed, jó vele beszélgetni, méltó a bizalmára. Azért ennél biztosan több, ezek a tulajdonságok ugyanis egy tacskóban is megvannak. Neki persze soha nem lesz tacskója. Milyen kár! Kiitta a sört, majd egy másodikat is. Amikor kivette a harmadik üveget, észrevette, hogy Jake ébredezik. Odanyúlt a férfi kalapjához, és megemelte egy ujjával. Jake álmosan nézett vissza rá. - Hahó! - mosolygott Kate a férfira. - Kér egy sört? - Jólesne. A lány átnyújtotta az üveget, amely a kezében volt, majd kivette magának a táskából a következőt. Időközben a nap lassan átkúszott az ég másik oldalára, így Kate csónakrésze kikerült az árnyékból. A lánynak melege lett. Megitta a sörét, és irigy pillantást vetett Jake-re, aki ing nélkül hűsölt az árnyékban. A harmadik sör még a másodiknál is gyorsabban lecsúszott a meleg miatt. Kate érezte, hogy a fejébe száll, talán azért, mert éhgyomorra itta, talán a meleg miatt. Felült, és előhúzott egy újabb üveget. Amikor levette a kupakot, a férfi fürkésző pillantást vetett rá a kalapja alól, majd vállat vont. Kate eltűnődött az élet igazságtalanságán. Szörnyen meleg volt a napon, de vajon leveheti-e a blúzát? Ó, nem. És miért nem? Mert nő. Igazságtalanság. Jake-re nézett, majd úgy döntött, lő egy gólt a férfiak ellen a világ összes nője nevében, akinek e pillanatban vele együtt melege van. Levette a blúzát. Úgy gondolta, fehér csipkés szegélyű, baracksárga selyem melltartója sokkal többet takar, mint egy bikinifelső. Máris jobban érezte magát. Blúzát a csónak közepébe hajította, majd hátradőlt, hogy megigya a sörét. Amikor Jake érezte, hogy a lábára esik a blúz, feltolta a kalapját. - Jobb? - Sokkal. - Mást már ne vegyen le, még elijeszti a halakat! A lány bólintott, majd vízbe mártotta a kezét. - Halacskák, ide, ide! - Kate, reggelizett? - Nem - rázta meg a fejét a lány, és nagyot húzott a söréből. A férfi belenézett a hűtőtáskába, majd elvette Kate keze ügyéből, és a lány felé hajolt. - Adja csak ide azt az üveget! - szólt rá. A lány engedelmeskedett, és miközben előrehajolt, a férfi érezte, hogy mellkasa a selyemhez simul. Nagyon kellemes volt. Jake elvette a sört. - Szép a melltartója. - Köszönöm. Nemrég vettük Jessie-vel. A férfi elnevette magát. - Jobb, ha alszik még egy keveset, kislány. Miután felébredt, visszamegyünk. Ennyit a nemtelenségről, gondolta Jake, miközben Kate-et figyelte. Nagyon is nőies jelenség volt a blúza alatt. A jelek szerint rosszul ítélte meg, nem hitte volna ugyanis, hogy a csipkés selymet viselő nők közé tartozik. Ha megkérdezik, egészen biztosan sima, fehér pamutra tippelt volna. Elfojtásai vannak, gondolta. Elegáns, hivatalos kosztümje érzéki fehérneműt takar. Az elfojtás talán nem is a megfelelő szó. Mi van, ha a lány tudathasadásban szenved? Ez megmagyarázná, hogy az olyan fickók, mint Lance, miért repültek rá azonnal, mint molylepkék a lángra. Kate úgy tett ugyanis, mintha zöld lenne a lámpa, de amikor Frank és Lance rálépett a gázra,
kiütötte őket. Jake dühösen megcsóválta a fejét, ugyanakkor önelégültséget érzett, amiért ő maga érzéketlen tudott maradni a lány bájaival szemben. Azért ügyelt rá, hogy ne bámulja túl sokáig, amint édesdeden alszik a csónak másik felén. A végén még túlfeszítette volna a húrt. Egy óra elteltével Jake megrázta a lány lábát, hogy felkeltse. Kate felült, és álmatagon nyújtózott egyet, a férfi pedig odahajította neki a blúzát. A lány először nem talált bele a karkivágásába, de végül sikerült felvennie. - Ideje mennünk - jegyezte meg Jake. - Kár, hogy nem hoztunk ebédet magunkkal - sóhajtott Kate. - Hogy érzi magát? A lány fontolóra vette a kérdést. Kissé szédült ugyan, de el volt lazulva, és érzéki vágyak környékezték. - Becsíptem. - Sejtettem. Gombolja be a blúzát! - javasolta a férfi, majd elkötötte a csónakot, és evezni kezdett a part felé. Odaérve rásiklottak a kövekre, majd Jake kiszállt, és a lánnyal együtt kihúzta a csónakot a partra. Kate kilépett, majd esetlenül visszanyúlt a horgászbotokért meg a hűtőtáskáért. - Ki tanította magát öltözködni? A lány lenézett, és látta, hogy több helyen is mellégombolkozott. Nagy ügy. Odalépett a férfihoz, és hagyta, hogy az megigazítsa a gombjait. Amikor Jake ujjai megérintették a bőrét, ösztönösen közelebb hajolt hozzá. A férfi abbahagyta az öltöztetését egy pillanatra. - Álljon egyenesen! - kérte, majd befejezte a gombolást, elfordította magától Kate-et a vállánál fogva, és gyengéden az ösvény felé ösztökélte. - Ne menjen túl gyorsan! Közvetlenül maga mögött leszek. Ezzel felvette a horgászfelszerelést, és elindultak a rövidebbik ösvényen, amely közvetlenül a villáknál lyukadt ki. - Hol van a kulcsa? - kérdezte Jaké a lányt. - A melltartómban - felelte Kate, és nyomban kutatni is kezdett utána. Kissé mélyebbre csúszott a kelleténél, de végül meglelte, és Jake kezébe nyomta. Meleg volt a bőrétől. Besétáltak a hálószobába, ahol a lány megpördült maga körül, intett a férfinak, hogy megköszönje a segítségét, majd háttal az ágyára huppant. Jake megfogta a bokáját, és a lábát is az ágyra emelte, majd Kate hóna alá nyúlt, és felhúzta a párnához. A lány felnézett rá, és rettenetesen aranyosnak találta, ahogyan fölé hajol a kis bajuszával. Átkarolta a nyakát, és közelebb húzta magához. - Mindig szerettem volna, hogy legyen egy ilyen bátyám - jegyezte meg meghatottan. - Nem is hinné, mennyire jólesik, hogy ezt mondja - felelte a férfi. Kate egy szemvillanás alatt álomba zuhant. Jake fejcsóválva ment vissza a főépületbe. Ennek a nőnek egy őrangyalra van szüksége, aki persze lehet bárki, csak nem ő. Kissé zavarba jött, amikor arra gondolt, ahogyan Kate átkarolta a nyakát. Olyan puha volt, olyan meleg... Ne feledd, gondolta magában, a teste meleg ugyan, de a szeme olyan, mint egy jégkocka, a szíve helyén pedig üzleti tervek rejlenek. Ekkor eszébe jutott, ahogyan a lány rámosolygott a csónakban, még mielőtt becsípett volna. Talán mégiscsak több ennél. Egészen barátságos is tud lenni. Ráadásul jó társaság. Érezhetően semmi hátsó szándéka nem volt vele kapcsolatban. Az is emellett szól, hogy a bátyjaként gondolt rá. Ez Jake-et örömmel, egyszersmind keserűséggel töltötte el, végtére is Kate roppant vonzó nő. Talán távolról sem olyan hideg, mint ő gondolta. Mindegy. Távol fogja tartani magát tőle. így lesz a legjobb mindkettejüknek. Nagylány már, tud vigyázni magára. Délután például golfozni megy. Ugyan milyen galibába keveredhet? Ekkor eszébe jutott, kivel megy golfozni, és sóhajtott. Kate-nek tényleg szüksége van egy őrangyalra.
A lány egy órával később felébredt, továbbra is kissé pityókásan a sörtől, és némi ennivaló után nézett, hogy kijózanodjon. A nagy, üvegfalú ebédlő teli volt, amikor odaért, ezért meglepetten látta, hogy Penny egyedül ül egy kétszemélyes asztalnál. - De örülök, hogy látlak! Ülj ide, Kate! Kérlek, ülj mellém! Volt valami jóleső a lány meleg fogadtatásában, ezért Kate elmosolyodott, és leült vele szemben. Ha nem is túlzottan okos, őszintén kedves és nyitott teremtés volt. Nyilván rengeteg tapasztalattal rendelkezett a férfiakkal kapcsolatosan, és Kate csak csodálni tudta, hogy továbbra is megbízik bennük. - Hol van Chad? Penny megrázta a fejét. - Chad volt a szombat. Ma már vasárnap van. - Mint az új bugyik a hét minden napján? - Ühüm - kuncogott Penny. - Biztos, hogy férjhez akarsz menni? - Igen. Kate várt, hátha a lány bővebben is kifejti a dolgot, de Penny csak mosolygott rá melegen és nyitottan, mint a nap. A pincér ekkor hozta ki a salátáját. - Te is salátát eszel, ugye? Greg, volnál olyan édes, és hoznál egy ugyanilyet Kate-nek is? - Még szép, drága Penny - vigyorgott a pincér szélesen, és elsietett a konyha felé. - Szégyen, hogy kilépsz a nemek harcának arénájából - vélekedett Kate. - Annyi örömöt szerzel annyi pasinak... - Gyereket szeretnék szülni - magyarázta Penny, és elmosolyodott a gondolattól. -Ó! Ehhez férj is kell? - Hát persze hogy kell - sóhajtotta a lány. A jelek szerint sokkal kevésbé lelkesítette a férj, mint a baba gondolata. - Penny, nem akarok tolakodó lenni, de szerelmes vagy a férfiba, akihez hozzámész? - Allanbe? Hát persze. - Mondd csak, ööö... tudja, hogy itt vagy? - Igen. Tudja, hogy szeretek táncolni meg ilyesmi, de nagyon elfoglalt. Üzletember. Tudja, hogy nem csalom meg, sem semmi ilyesmi. Csak táncolok és beszélgetek... tudod. Örül, hogy jól érzem magam. - Vagy úgy. Greg már vissza is ért Kate salátájával, és miközben letette elé, egy másodpercre sem vette le a szemét Pennyről. Kate-nek az utolsó pillanatban szinte vezetnie kellett a kezét, hogy ne az ölében kössön ki a tányér. - Köszönöm. - Szívesen, kisasszony. Kér még valamit? - Ebédet - bólintott Kate megértően. - Persze, persze - szabadkozott Greg, és felé fordult. - Mit parancsol? - Az étlapot. - Ó, hát hogyne! - bólintott Greg. Elcsent egyet egy másik asztalról, és tekintete ismét Pennyre tapadt, mint vasreszelék a mágnesre. - Pulykás szendvicset kérek - döntött Kate. Greg csak bámulta Pennyt, és mosolygott. - Pulykás. Szendvicset. Kérek - tagolta Kate. Greg továbbra is csak bámulta a lányt, és mosolygott. - Pulykás szendvicset szeretnék! - jegyezte meg Kate hangosabban. - Igen, igen, már hozom is - kapott észbe Greg, majd elsietett a konyha felé. - Allan megbízik bennem - folytatta Penny. - Azért előfordul, hogy féltékeny. - Nem is értem, miért. - Az egyetlen, amit nem szeretek a férfiakban, hogy néha azt hiszik, birtokolhatnak téged. - Ez az egyetlen, amit nem szeretsz bennük?
- Miért, mi van még? - Majd írok neked egy listát. - Szerintem a férfiak szórakoztatóak - vélekedett Penny, majd játszadozni kezdett a salátájával. Gondoskodnak rólunk, és ez kedves tőlük. - Allan gondoskodik rólad? - Ó, igen! - sóhajtotta Penny. Kate fürkésző pillantást vetett rá, majd összevonta a szemöldökét. - Penny, mi a baj Allannel? A lány habozott egy ideig, majd letette a villáját, és bizalmasan Kate-hez hajolt. - Unalmas. Néha, amikor hozzám beszél, elkalandoznak a gondolataim ruhákra, kisbabákra vagy egy filmre. Aztán eszembe jut, hogy éppen beszél hozzám, és próbálok újra figyelni. Kate eddig nem látta Pennyt ennyire csüggedtnek, még ha ez nála csupán annyit jelentett is, hogy egy-egy pillanatra halványabban ragyogott a boldogságtól. - Ez persze nem olyan nagy baj, mert soha nem veszi észre, de... Katenek eszébe jutottak a hosszú csendek saját jegyességei során, és összerezzent. - Nekem is volt már dolgom ilyen férfiakkal. Hárommal jegyben is jártam. Annyira elfoglalta őket a saját karrierjük és a saját gondolataik, hogy engem észre sem vettek. Penny, hallgass rám, és ne menj hozzá! - De hát feleségül kell mennem valakihez, ha gyerekeket akarok! Tudod, Allant már azóta ismerem, hogy hatodikos koromban a szomszédunkba költöztek - sóhajtotta. - Okos, sikeres, sok pénze van, tud gondoskodni rólam és a gyerekeinkről. Egyetlen férfi sem tökéletes, de Allan majdnem az. - Ismét kezébe vette a villáját. - Ne hidd, hogy ostoba vagyok! Tudom, hogy nem vagyok szerelmes belé, és hogy a házasságunk nem tartozik majd a „boldogan éltek, míg meg nem haltak" házasságok közé. De én más vagyok, mint te. Nem akarok karriert csinálni. Házasságot, gyerekeket szeretnék. - Rágcsálni kezdte a salátáját. - „Főállású" anya akarok lenni, de ha olyan valakihez megyek hozzá, akinek nincsen elég pénze, akkor nem lehetek az. Akkor dolgoznom kell. Úgy értem, a legtöbb férj nem engedheti meg, hogy a felesége ne dolgozzon. Allan igen. Egyenesen szeretné, ha otthon maradnék. Ezúttal Kate sóhajtott. - Vagy úgy. Hát... - Tudom. Szerinted ez borzasztó - jegyezte meg Penny. Nem – füllentette Kate. - Ha tényleg ezt akarod, akkor nem. - Ezt akarom - bólintott Penny, és az ajkába harapott. - Előre elterveztem mindent, menni fog. Allant sem csapom be. Bizonyos értelemben szeretem, gondját fogom viselni, jó felesége leszek. Ezt a két hetet azonban megérdemlem. Ennyi. - Kate szemébe nézett. - Gondolom, szerinted ez ostobaság. - Nem tartalak ostobának - jegyezte meg Kate őszintén, amivel magát is sikerült meglepnie. - Én egyszerűen nem merem mindezt így bevallani magamnak, mint te. Pedig én is hasonló házasságot szeretnék. Megtervezett, gyakorlatias házasságot. Az egyetlen különbség közöttünk, hogy én még nem találtam meg a saját Allanemet. - Szóval ezért vagy itt - mosolyodott el Penny. Körülnézett, majd ismét közelhajolt a lányhoz. Itt csak úgy hemzsegnek a megbízható pasik. Könnyen találhatsz egyet magadnak. - Eddig a csúszómászó a legmegfelelőbb jelző azokra a pasikra, akikkel találkoztam - vallotta be Kate -, de nem adom fel. Találok magamnak egy sikeres férfit, aki méltó a bizalmamra, és megszerzem, még ha belehalok is. - Bár ne hangzana annyira unalmasnak mindez! - csóválta a fejét Penny. - Miért unatkozik az ember, ha biztonságban van? - Mert a biztonságban nincsenek izgalmak - felelte Kate. - Szóval gazdag férfit keresel? - Nem is tudom - vont vállat a lány. - Nem, nem kell, hogy gazdag legyen. Nem érdekel a pénze, jól keresek. Az a fontos, hogy sikeres legyen. - Szóval gazdag - bólintott Penny, és eszegette tovább a salátáját. - Talán igazad van - ismerte el Kate. - Kicsit utálom is magam. Nagyon számítónak hangzik ez az egész. Talán, mert az is.
- Igen - hagyta rá Penny. - Csakhogy soha többé nem leszel már fiatal. Igazán jól nézel ki a korodhoz képest, de érdemes addig találnod magadnak valakit, amíg még tudsz. - Ez kedves - fintorgott Kate. Greg ebben a pillanatban érkezett vissza az ebédjével. Csirkesalátát hozott. - Még valamit? - kérdezte, és közben majd felfalta Pennyt a tekintetével. - Nem, köszönöm - felelte Kate. Megvárta, amíg elmegy, majd visszafordult Pennyhez. - Mától csak azután ülj az asztalomhoz, miután rendeltem, rendben? Penny kuncogni kezdett. Valerie ebben a pillanatban lépett az asztalukhoz. Zöld kosztümjében hűvösnek, elegánsnak és roppant hivatalosnak hatott. - Hogy vannak? - kérdezte. - Remekül - felelte Kate. - Minden rendben. - Pompás - bólintott Valerie. - Will-lel éppen ebben reménykedtünk. - Will? - Will Templeton. A főnököm - magyarázta Valerie, majd önelégülten elmosolyodott. - Egyben a vőlegényem. - Gratulálok! - mosolygott Kate. - Üljön le, és meséljen róla! - kérte Penny. - Will igazi főnyeremény. Nem is tudtam, hogy eljegyezték egymást. - Senki sem tudja - rázta meg a fejét Valerie, majd leült az egyik üres székre. - Néha úgy érzem, mintha Will sem tudná - nevetett kurtán. - Férfiak! - sóhajtott Penny együtt érzően. - Fogalmuk sincsen, mit jelent egy kapcsolat. - Azért ennyire nem rossz a helyzet - ellenkezett Valerie. - Illünk egymáshoz. Három éve vagyunk együtt, de még egyszer sem veszekedtünk. Jézusom! - álmélkodott Penny. - Három teljes éve? Valerie fölényesen elmosolyodott. - Will beletörődött, hogy általában én tudom, mi a legjobb. - El sem bírom képzelni, milyen lehet három évig jegyben járni -folytatta Penny. - Miért várnak ennyit, hogy összeházasodjanak? Valerie nyelt egyet. - Én is három évig jártam jegyben - sietett Kate a nő segítségére. Igaz, három különböző férfival. - Három év nagyon hosszú idő - vélekedett Penny. - Will-lel keményen dolgoztunk, hogy ez a hely ennyire sikeres legyen - felelte Valerie végül. Időnk sem volt rá, hogy fontolóra vegyük a házasságot. - Szóval együtt dolgoztak - bólintott Kate, és felidézte saját tervét. A jelek szerint Valerie valami nagyon hasonló tervvel érkezett ide és neki bevált. - Nagyszerű. Én is éppen ilyen házasságra vágyom, egy társra, akivel együtt gyámkodunk közös vállalkozásunk felett. Csodálatos érzés lehet. Valerie megnyugodott Kate nyilvánvaló elismerésétől. - Igen, természetesen az, de vannak hátrányai is. Ide köt a hely, és szinte nincs is kivel beszélgetnem a személyzeten kívül, ők pedig... értik. Kate és Penny egymásra néztek, majd vissza Valerie-re. - Ők pedig? - kérdezte Kate. - Nos, vidéki emberek - fintorgott Valerie. - Nem értik az olyan nőket, akiknek fontos a karrier. Azaz az olyanokat, mint mi. - Vagy úgy - jegyezte meg Kate, és kissé sértve érezte magát. - Mint mi? - kérdezte Penny. Valerie nem vett róla tudomást, és továbbra is Kate felé fordult. - Azért is szerettem volna magával beszélgetni, mert tudtam, hogy meg fog érteni engem. - Megérteni? Vajon mennyire csíptem be ma reggel? - tűnődött Kate. Mikor józanodom ki végre? Miért nem értem, mire akar kilyukadni ez a nő? - Már tegnap felfigyeltem magára az ismerkedési esten. Már akkor úgy éreztem, hogy hasonlítunk egymásra, amikor bejelentkezett. Ismerősnek tűnt valahonnan, és végül rá is jöttem, honnan. Benne volt a képe a Business Week múlt havi számában. Előkerestem az újságot, és meg is találtam benne. - Valerie felvonta a szemöldökét. - Le vagyok nyűgözve.
- Felesleges - legyintett Kate. - Csak azért vagyok benne, mert édesapám mellett álltam, amikor a fotó készült. - A képaláírás szerint maga az örököse. Csodálatos lehet egy ennyire befolyásos emberrel dolgozni. - De mennyire! - jegyezte meg Kate némi iróniával. - Különösen, ha a magazinok kezdenek az örököseként emlegetni. Apa imádja az ilyesmit. - Visszatérve Willre, mikor házasodnak össze? - kérdezte Penny. - Hamarosan - felelte Valerie. - Egy nagy keleti parti szállodalánc nemsokára ajánlatot tesz nekem. Amikor ez megtörténik, azonnal szólok majd Willnek. Will becsületes ember. Nem fogja elvárni tőlem, hogy itt maradjak mellette anélkül, hogy elkötelezné magát. Márpedig nélkülem jóformán képtelen fenntartani ezt a helyet. Kate és Penny ismét egymásra nézett. - Üzlettársak talán? - kérdezte Kate zavarodottan. - Attól tartok, nem értem teljesen, mit mond. Valerie érezte, hogy megfogták, és bosszúsan összevonta a szemöldökét. - A vállalkozást Will indította el tíz évvel ezelőtt. Öt éve beszállt mellé valaki csendestársnak, de neki jóformán semmi szerepe nincsen a menedzselésben. Én három éve jöttem ide, amikor Will kezdett beleőrülni a munkába. Megmentettem őt is és ezt a helyet is azzal, hogy a golf mellé egyéb szabadidős tevékenységeket szerveztem ide. Emlékszik a tegnapi ismerkedési estre? Kate gyomra már az említésétől is összerándult. Bólintott. - Az például az én ötletem volt. Sok ilyen ötletem van, ettől ennyire népszerű ez a hely. Nélkülözhetetlen vagyok. - Jó magának - jegyezte meg Kate színtelen hangon. Legszívesebben elmenekült volna Valerie mellől, mintha a lány valami ragályt hordozna, amelyet elkaphatna. A könyörtelen törtetés és az emberségesség teljes hiányának ragályát. Szélesen elmosolyodott, majd felállt. - Sajnos most mennem kell. Golfozom ma délután, és máris késésben vagyok. - Kivel golfozol? - kérdezte Penny. - Valami Peterrel. - Gazdag pasinak tűnik - mutatott rá Penny. - Sok szerencsét! - Sok szerencsét? - kérdezte Valerie sokatmondó pillantással. - A játékhoz - magyarázta Kate. - Minden szerencsémre szükségem lesz. - Nos, ebben az esetben én is sok szerencsét kívánok! – csatlakozott Valerie Pennyhez. - Később még beszélgessünk, rendben? Annyi közös van bennünk. - Rendben - bólintott Kate, és igyekezett leplezni vonakodását. - Maga sokak példaképe lehetne - mosolygott Valerie. - Köszönöm - felelte Kate, és visszatolta a székét az asztal alá. - El sem tudom mondani, milyen érzéssel tölt el, hogy ezt mondja.
4. fejezet
Semmi közös nincsen bennem és ebben a nőben, bizonygatta magának Kate, miközben átsétált a Cabins előcsarnokán. Nem lehetek a példaképe, sem semmi ilyesmi. Ekkor észrevette a rá várakozó Petert, és megdöbbent, mennyire ismerősnek tűnt. Vajon kire hasonlít? Derekre? Terence-re? Paulra? Rá kellett jönnie, hogy mindhármukra. Magas volt, előkelő, kissé őszült a halántéka. Látszott rajta, mennyire eltökélt, és hogy mindig megkapja, amit akar. Amikor észrevette a lányt, hosszú léptekkel odament hozzá, átkarolta a derekát, és mosolyogva lenézett rá. Kate utálta, amikor a férfiak ezt tették vele, kicsinek érezte magát. - Nagyon csinos - bókolt Peter. - Büszke leszek, hogy együtt látnak bennünket.
A lány felnézett rá, és egy pillanatig szóhoz sem jutott az ellenszenvtől. Nem a férfi közelsége zavarta, és nem is az, hogy hasonlított azokra, akik eljegyezték. Sokkal inkább az, ahogyan mozgott, ahogyan fölé tornyosult, és sugárzóan mosolygott le rá. Mintha Kate csupán egy elért teljesítmény lenne. Jake azt állította róla, hogy csal. Váratlanul belátta, hogy igaza lehet. Több hitelt adott egy vidéki cowboy szavainak, mint Peternek a méretre szabott öltönyében. Hirtelen indíttatásból magához intette Willt a recepciós pultnál. - Van távcsövük? - Csak ez a kisebb fajtájú - felelte a férfi, és elővett egy összecsukható, kétcsöves látcsőt. Madárfigyeléshez nem elég jó, sajnos. Ha nem siet nagyon, szerzek nagyobbat. - Köszönöm, ez is jó lesz - felelte a lány. - Szerencsére jó nagy a madár, amelyet szeretnék megfigyelni. Ezzel zsebre tette a látcsövet, és visszatért Peterhöz. Elindultak a pálya felé, közben a férfi mindvégig birtoklón Kate hátán tartotta a kezét, és nagyokat bólogatott jobbra-balra, ha ismerőssel találkoztak. Mintha a lány lenne a belépője egy különösen előkelő kutyaszépségversenyre. - A sík pálya nagyon jó kezdőknek - jegyezte meg Peter, amikor a domboldali pályához értek. Intett egypár labdaszedő fiúnak. - Ha azonban van már némi gyakorlata a golfban, ezt a pályát ajánlom - mosolygott a lányra atyáskodóan, egyben kihívóan. Kate óvatosan visszamosolygott rá. - Sokan azt hiszik, hogy lehetetlen megcsinálni, de ez nem így van -heherészett a férfi, majd átnyújtotta mindkettejük táskáját a huszonéves labdaszedő fiúknak anélkül, hogy rájuk nézett volna. Azok egymásra pillantottak, és lopva elvigyorodtak. A vörös hajú ismerősnek tűnt a lánynak, aki egyre biztosabbá vált Jake igazában. Csak magamat okolhatom, gondolta magában. Magas, előkelő, sikeres és gazdag férfit kerestem. A baj csak az, hogy a „becsületes" lemaradt a listáról. - Mit szólna, ha fogadnánk egy jelképes összegben? - kérdezte a férfi jámboran. - Hajlandó vagyok tíz pont előnyt adni. Apja mosolygott így, amikor megkötött egy üzletet. Mindig utálta ezt a mosolyt. Hogyan vethetne véget ennek a találkának? - Játszott már korábban? - Párszor - felelte Kate. Legalábbis az egyetem óta, ahol benne voltam a golfválogatottban, tette hozzá magában. Az egyetlen, ami aggodalomra adhatott okot, hogy ez tizennégy évvel ezelőtt volt. - Mit szólna ötven dollárhoz? Nem hiszem el, gondolta a lány. Megpróbál átverni, aztán feltehetőleg elcsábítani. A pokolba veletek, Peter-Derek-Paul-Terence! Elegem van belőle, hogy kihasználnak az olyanok, mint ti. Ezúttal én nyerek, és nem csak a golfban! - Mit szólna százhoz? - mosolygott vissza kedvesen. -Pompás! A vörös hajú lopva megcsóválta a fejét. Kate rákacsintott, mire a srácnak elkerekedett a szeme, és sokatmondó pillantást váltott a társával. Péter első ütése egy közeli réten kötött ki. Miközben az egyik labdaszedő fiúval a labda keresésére indult, Kate elővette zsebéből a látcsövét, de egyelőre nem emelte a szeméhez. Amikor Peter a réthez ért, intett neki, majd elindult a labdája után. A lány ekkor emelte fel a látcsövet, és látta, hogy a férfi kirúgja a labdát a hepehupás részről. - Mintha felröppent volna az ellenfelem labdája - mormogta a mellette álló labdaszedő fiúnak. - Az ellenfele labdája hajlamos az ilyesmire - felelte a srác. - Nocsak. A nevem Kate - nyújtott kezet a fiúnak. Kezet ráztak. - Mark. - Te voltál a múltkor a bárpult mögött! - emlékezett vissza a lány. -Van olyan munka itt, amelyet nem csinálsz? - Nem sok - felelte Mark mosolyogva. - Szállodamenedzselést tanulok, és Will azt szeretné, ha első kézből szereznék tapasztalatokat. Kate fürkésző pillantást vetett a dombra. - Ez a pálya valóban meredek.
- Annál egyszerűbb csalni rajta - mutatott rá a fiú. A lány szúrós pillantást vetett maga elé, majd bólintott. - Sajnos ez az igazság. Attól tartok, száz dollárral kevesebbel tér vissza a szobájába. - Nem biztos - mosolyodott el Kate. - Nem először játszom meredek pályán, ráadásul apa győztesnek nevelt. Nem érte be kevesebbel. Ezzel megütötte a labdát, amely a pálya füves részén landolt. - Van egy olyan érzésem, hogy élvezni fogom ezt a játszmát - bólintott Mark elismerően. - Hát még én - jegyezte meg a lány. Hamar kiderült, mennyivel jobban játszik Peternél, de a férfi csalásai kiegyenlítették a küzdelmet. Kate nem volt meglepve. Peter nyilván az élet egyéb területein is így érte el, amit elért. A gazdagok többsége nem úgy jutott vagyonhoz, hogy lelkiismeretesen elutasította volna a kiskapukat, sokkal inkább úgy, hogy kihasznált minden lehetséges alkalmat. A lány még kedvelte is e tulajdonságukat hogy rámenősek voltak. Ütőképesek. Én bezzeg játszom itt a becsületest, gondolta. Peter leereszkedő mosolyt villantott felé. - Lehet, hogy becsületes, de nem ostoba. Visszamosolygott a férfira, és úgy döntött, felveszi a kesztyűt. Amikor a negyedik ütésnél hepehupás részre pottyant a labdája, minden lelkiismeretfurdalás nélkül visszarúgta a fűre. Peter alaposan meglepődött, amikor meglátta a labdát. - Mintha a hepehupás részre érkezett volna, nem? - Szerencsésen pattant - felelte Kate mosolyogva. Mark ünnepélyesen bólintott. Peter összevonta a szemöldökét, de aztán saját labdájához ballagott, és folytatta a játékot. - Kezd eldurvulni a dolog - jegyezte meg Mark. - Ami engem illet, élvezet nézni. Kár, hogy Jake nincs itt. A lány felvonta a szemöldökét. - Jake? Miért lenne? Mark kinyitotta a száját, de aztán be is csukta nyomban. - Halljam! - utasította Kate, mire a fiú vállat vont. - Jake küldött ide, hogy vigyázzak magára - vallotta be. - Úgy érezte, hogy nem hisz neki, ezért... - Te lettél a bébiszitterem. - Kérem, ne szóljon neki, hogy elmondtam! - Nem hallottam semmit - tárta szét a kezét a lány színpadiasan, majd intett Marknak. - Most pedig állj el az utamból, fiam. Teljesítenem kell a küldetésemet. A játék egyre inkább hasonlított egy CIA-akcióhoz - titkos műveletek bevonásával. Mindketten akkor szerettek ütni, amikor a másik éppen hátat fordított. Minél inkább belemelegedtek a játékba, annál égbekiáltóbb csalásokhoz folyamodtak. Kate kibontotta a kontyát, és elnevette magát, Peter pedig egyre kétségbeesettebb ábrázatot öltött. - Csak így lehet golfozni - súgta oda Kate Marknak. - Kár, hogy erre ilyen későn jöttem rá. Hálás is vagyok érte ennek a szélhámosnak, örömmel viszem el vacsorázni ma este. - Szerintem nem jut el a közös vacsoráig - ingatta a fejét Mark, majd fürkésző pillantást vetett Peterre. - Még nem vesztett senkivel szemben. Az arca sem volt ilyen lila soha. - Túléli - biztosította a lány. - Már csak egy lyuk van hátra. Peter ismét elszúrt egy ütést, labdája egyenesen a bokrok között kötött ki. Elindult utána, maga mögött hagyva saját labdaszedő fiúját Kate-tel és Markkal. Az egyetlen baj az olyan férfiakkal, mint Peter, az volt, hogy mindig megúszták következmények nélkül kisded játékaikat. Nem igazság. Tenni kellett valamit ez ellen. - Menjünk, és nézzük meg, mit művel! - javasolta a lány. Csendesen a férfi után indultak mind a hárman. Épp akkor érkeztek a pálya széléhez, amikor Péter dühösen visszarúgta a labdáját a fűre. - Na de Pete! - kiáltott rá Kate derűsen. - Ez csalás! A férfi megrezzent a lány hangja hallatán. Megfordult, vonásai aggodalmat tükröztek, arca elszürkült. - Á, Kate! - jegyezte meg rekedten, majd elájult.
- Peter! - sietett hozzá a lány. - Peter! - hajolt le mellé. - Ez csak egy ostoba játék... nem nagy ügy. A férfi szájához hajolt, és érezte, hogy nem lélegzik. - Hívjatok mentőt! - utasította a fiúkat, majd mesterséges légzést adott Péternek. Félórával később ott álltak Jake-kel a pálya füvén, és figyelték, ahogy a mentőautó elhajt. A férfi megcsóválta a fejét. - A múltkor Lance, most meg Peter... - Elsősegélyt adtunk neki. Túléli - biztosította Kate. - Az orvosok legalábbis ezt mondták. - Mindig ilyen halálos találkákat ad a férfiaknak? - kérdezte Jake. Kate értetlen arcot vágott. - De hiszen senki sem halt meg! - Még nem. A lánynak már a nyelve hegyén volt a csípős válasz, de ekkor eszébe jutott, hogy Jake küldte mellé Markot, hogy vigyázzon rá. Az olyan férfiakhoz már hozzá volt szokva, akik szépeket mondanak neki, de aztán ráhagyják, hogy megvédje magát. Olyan férfival azonban, aki kész katasztrófának értékelte, közben mégis vigyázott rá, még nem volt dolga. - Kivételesen megbocsátom a megjegyzést - felelte végül. - Maga rendes ember - tette hozzá, majd megveregette a férfi karját, és elindult a villája felé. - Tessék? - kérdezte Jake értetlenül, de akkorra a lány már messze járt. - Látnotok kellett volna - mondta Mark Jake-nek és Willnek valamivel később. - Ennek a nőnek annyira van szüksége védelemre, mint Rambónak testőrre. - Úgy éreztem, hogy nem hallgat rám - szabadkozott Jake. - Az én hibám. - Nem hinném, hogy egyáltalán szüksége lenne bármire - tette hozzá Mark. - Nos, ebben az esetben el ne áruld neki, hogy én küldtelek! - kérte Jake. - Nem szeretném, ha téves következtetéseket vonna le belőle. - Rendben - bólintott Mark, majd sietősen elfordult. - Hallgatok, mint a sír. Most mennem kell vetette még hátra furcsán elvékonyodott hangon.. - Hát ezt meg mi lelte? - kérdezte Jake meglepetten, miután Mark becsukta maga mögött az iroda ajtaját. - Téged mi lelt? - kérdezett vissza az öccse. Mit értesz azon, hogy nem szeretnéd, ha az a nő téves következtetésekre jutna? Ahelyett, hogy örülnél neki... - Megcsóválta a fejét. - Néha aggódom érted, bátyus. Kate Svenson átkozottul csinos nő, neked viszont mintha ez fel sem tűnt volna. Kezdesz úgy viselkedni, mintha halott lennél. - Akkor leszek igazán halott, ha Kate-nek sikerül felkeltenie az érdeklődésemet. Ez rád is igaz. Ö az, aki a múltkor belökte Lance-t a medencébe, emlékszel? - Jól tette - vont vállat Will. - Nos, nem szeretnék a következő áldozata lenni. - Nem is tudom... - jegyezte meg Will elgondolkodva. - Különleges nő. Egy próbát mindenképpen megér. - Mondod te, miután hagytad, hogy Valerie rád akaszkodjon. Ha bármi történne veled, az én nyakamba szakad ez az egész kóceráj. - Egy kis szerencsével Valerie hamarosan leakasztja magát rólam -felelte Will. - Az az idióta Donald Prescott, aki el akarta hitetni mindenkivel, hogy tőzsdeügynök, valójában az Eastem Hotels embere. Mindent megpróbál, hogy rávegye Valerie-t a szerződés aláírására. Jake felvonta a szemöldökét. - Hogyan jöttél rá? Will undorodva megrázta a fejét. - Találkoztam vele tavaly a New Orleans-i konferencián. Ő persze nem emlékszik rám, mert az agya akkora, mint egy szúnyogé. Jake elvigyorodott. - Nem zavar, hogy ez a szúnyog el akarja csípni a szeretődet? Will visszaült a székébe, és megdörgölte a halántékát. - Épp ellenkezőleg... Tudod, mi Valerie legújabb vesszőparipája? Hogy nyissunk egy új bárt, és tegyük tönkre Nancyét! Jake felhorkant.
- Gondolom, közölted vele, hogy eszed ágában sincs belemenni a dologba. - Még szép. - Mit felelt? - Rám villantotta a szokásos „majd meglátjuk" mosolyát, mint mindig, ha nem értek egyet vele. - De utálom, amikor úgy mosolyog! - sóhajtotta Jake. - Nézd, én nagyra értékelem, amit a Cabinsért tett... - Én nem. - ...de kezd az idegeire menni - tette hozzá Will habozva. - Tegnap, miután beszélgettünk, elgondolkodtam azon, amit mondtál. Azt hiszem, igazad van. Be akarja kötni a fejem. Hitted volna? - kérdezte zavarodottan. Jake lemondóan intett. - Nem hittem, tudtam. Három éve együtt éltek, szerinted mit akarna tőled? - Megépíteni közép-nyugat legnagyobb üdülőhelyét - felelte az öccse. - Mindig csak erről beszélt. Ha valaha is megemlítette volna, hogy gyereket akar, hamarabb rajtakapom. - Egy percig sem állítom, hogy örülnék, ha összeházasodnátok, de jó pár éve szeretők vagytok, nem? - Na és? - nézett rá Will értetlenül. Jake behunyta a szemét. - Mindegy. Imádkozz, hogy Donald Hogyishívják elcsábítsa még azelőtt, hogy rájönne, eszed ágában sincs feleségül venni! A végén még bosszút állna, és a fejedet venné. - Valerie nem ragadtatná el magát ennyire - ellenkezett Will. - Szerintem kevered Kate-tel. - Soha nem keverném Valerie-t Kate-tel. A két nő ég és föld. Kate visszatért a villájába, és próbálta szégyellni magát azért, amit tett. Nem sikerült. Talán nem is akar igazán férjhez menni. Akkor hagyta volna Petert nyerni. Megrázta a fejét. Ennyire azért nem volt kétségbeesve. Lance és Peter csúfos példája még nem volt ok arra, hogy feladja a keresést. A következő jelölt biztosan jobban szerepel majd, már csak a valószínűség-számítás törvényei miatt is. Talán jobban kellene összpontosítania a tervére. Esetleg bővítenie a kitételek listáját. Olyan embert akart, aki jó családból való, sikeres, de emellett gondoskodó és becsületes. Azaz legyen olyan, mint az édesapja és Jake keveréke. Megpróbálta elképzelni, hogyan nézne ki egy ilyen keverék, de nem sikerült. Kicsit olyan volt, mintha keresztezni próbált volna egy cápát meg egy plüssmacit. Feladta a hiábavaló erőlködést, és éppen zuhanyozni indult, amikor megcsörrent a telefonja. - Szia, Kate! - szólt bele Jessie a kagylóba. - Eljegyeztek már? - Természetesen nem - felelte a lány. - Miért hívsz? - Már huszonnégy órája ott vagy, gondoltam, ideje megsütni az esküvői tortát. - Nagyon vicces vagy. - Pedig már azt is elképzeltem, milyen lenne: lépcsősen egymás fölé helyezett, államkötvénynek tűnő tortalapok, a tetején pedig művészien hajtogatott, rózsa formájú százdolláros bankjegy. - Jessie, ha csak a pénz érdekelne, összejöttem volna mind a két férfival, akivel először találkoztam itt. - Mindent hallani akarok! Kate az ajkába harapott. - Inkább megkíméllek. Szörnyű volt. De ha már így felhívtál... Mondd csak, Jessie, voltak valaha is kétségeid a céljaidat illetően? - Miféle célokról beszélsz? A célok a fasisztáknak valók. Örülök, hogy végre kétségeid vannak a céljaidat illetően. - Nos, én csak... - kezdte Kate, de Jessie a szavába vágott. - Várj, hadd találjam ki! Találkoztál néhány előkelő, gazdag üzletemberrel. Kiderült, hogy unalmasak, és be kellett látnod, hogy tévedtél. - Nem egészen - sóhajtotta Kate. - Volt két találkám, nem mondanám unalmasnak őket, de tényleg tévedés volt mind a kettő. - Te persze kedves voltál, és odaadó, ugye? - kérdezte Jessie hallható rosszallással. - Annak ellenére, hogy sekélyesek és unalmasak voltak, mosolyogtál, mint egy úrihölgy.
- Nos, ezt talán túlzás lenne állítani - felelte Kate. - Az egyiket belöktem a medencébe, a másik szívrohamot kapott a golfpályán. - Tessék? - Nagyon hasonlított azokra, akikkel jegyben jártam. - Szívrohamot kapott? Meghalt? - Nem. Jake kihívta a mentőket, még időben odaértek. - Ki az a Jake? - Senki. A lényeg az, hogy Peter életben van. - Mitől kapott szívrohamot? - Attól, hogy én voltam jobb a golfpályán. - Ezek szerint tényleg olyan, mint akikkel jegyben jártál. - Olyan. Amúgy megérdemelte, mert csalt. - Te pedig rajtakaptad. Nagyon helyes. - Jake előre figyelmeztetett, hogy csalni fog. Így is... - Ki az a Jake? - Senki. Aztán persze én is csaltam... - Csaltál? Te? - Így volt igazságos. Ő kezdte. - Egy pillanat. Kate Svensonnal beszélek, ugye? - Talán csak a sör miatt történt. Kicsit becsíptem reggel. - Sört ittál reggelire? - Jake csak sört pakolt be, és hát ott ragadtam a tó közepén egy vacak csónakban... - Ki az a Jake? - Nem lényeges. - De én tudni akarom! - Ő afféle mindenes itt - magyarázta Kate, majd habozni kezdett. -Voltaképpen fogalmam sincsen, pontosan mit csinál. Hosszú csend a vonal túloldalán. - Jessie, itt vagy? - Az egész délelőttödet egy csónakban töltötted a tavon, sört iszogatva egy férfival, ehhez képest fogalmad sincsen, mit csinál pontosan. - Így van. - Azt hiszem, érted megyek. Valami nincs rendben nálad - jelentette ki Jessie. - Jól vagyok - biztosította Kate. - Két ilyen szörnyű randi után már csak jobbra fordulhatnak a dolgok. - Téves következtetés - ellenkezett Jessie. - Ha ez igaz lenne, már régen Harrison Ford felesége lennék. - Akkor sem adom fel! - sóhajtotta Kate. - Talán csak módosítom kissé a tervet. - Helyes! - biztatta Jessie. - Ráfér. Ha bizonytalan vagy valamiben, beszéld meg velem! - Mert te olyan jól ismered a pasikat, mi? Elfelejted, hogy kívülről ismerem a szánalmas szerelmi kalandjaidat. - Nekem legalább vannak szerelmi kalandjaim - jegyezte meg Jessie negédesen. - Te továbbra is a tökéletes üzleti egyesülésről álmodozol, pedig egy csipetnyi szerelem mérhetetlenül jót tenne neked. Miért nem dobod ki a tervedet a szemétbe, és egyszerűen hagyod, hogy szerelmes légy? - Hogy valami született vesztes oldalán találjam magam, mint... - Mint? - Felejtsük el! - Mesélj még erről a Jake-ről! - Felesleges. Nincs esélye nálam. Már csak hárman maradtak talonban: Donald, Eric és Rick, gondolta magában Kate. - Nagyon különösen viselkedsz - jegyezte meg Jessie. - Biztos, hogy ne menjek le? - Biztos. Talán éppen ezért érzem jól magam...
Kate a medencénél talált rá Pennyre valamivel később a délután folyamán. A lány citromzöld bikinit viselt, és fürtökben lógtak körülötte a férfiak. Kate elnyúlt mellette az egyik nyugágyon, és elégedetten bámészkodni kezdett. Mark kinyitotta a bárt, és lassan szállingózni kezdtek az emberek, akik némi társaságra vágytak a lusta vasárnapi délutánon. A levegőben napolaj, klór és szesz szaga keveredett. Ugyanazok az emberek voltak, akiket Kate annyira bosszantónak talált az ismerkedési esten, mégis rájuk mosolygott, ők pedig visszamosolyogtak rá. Jake és Will a bárpult távolabbi végében ült, és iratok felett vitatkoztak. Jake szakadt farmert és ócska fehér pólót viselt, amelynek kilógott a címkéje a nyakánál. Igencsak jól állt neki mindkettő, és Kate pillanatnyi sajnálatot érzett, hogy a férfi nem illik a tervébe. Will szokásos eleganciáját hozta. Különös, hogy két ennyire különböző férfi ilyen jól összebarátkozott, bár ekkor, ahogy jobban megnézte őket, mintha hasonlítottak volna egymásra egy kicsit. Frank piros fürdőnadrágban és pólóban kövérebbnek tűnt, mint egyébként. Épp két egyetemista lánynak tette a szépet a medence túloldalán. A lányok udvariasan nem vettek róla tudomást, és egyikük, a karcsú, alacsony barna időnként Jake és Will felé pillantott. Kate elmosolyodott, és remélte, hogy a lány Jake mellett dönt. Valerie nem venné jó néven, ha valaki megpróbálná elhalászni előle a jövőjét. Igaz, a gondolat, hogy a kis barna összejön Jake-kel, egy pillanatra bosszúsággal töltötte el, de még mielőtt utánajárhatott volna, miért, Penny egyik lovagja, egy magas szőke fickó, akire halványan emlékezett az ismerkedési estről, csatlakozott hozzá. - Calvin Klein fürdőruha - jegyezte meg elismerően, Kate öltözékét mustrálva. Kate lejjebb tolta a napszemüvegét, és fürkésző pillantást vetett a férfira. Szarukeretes szemüveget viselt, amely nagyon jól állt neki. Rövidnadrágja tökéletes szabású volt, és a kezét is maga mellett tartotta. Kate annak örült leginkább, hogy a hangjában nem volt semmi kihívó. Kezet nyújtott a férfinak. - Kate Svenson. - Donald Prescott - fogadta el a férfi a felé nyújtott kezet, és elmosolyodott. Ezt követően könnyed beszélgetésbe elegyedett vele arról, hogy nem messze a Cabinstől van egy Donna Karan diszkont, ahová érdemes ellátogatni. - Az ő nőifürdőruha-kollekciója a legjobb - vélekedett. - De ezt nyilván maga is tudja. - Igen - bólintott Kate, közben a szeme sarkából figyelte, amint az alacsony barna egyetemista lány céltudatosan a bár felé indul. Donald a városi árakkal folytatta, végül azzal, hol érdemes leginkább ékszereket vásárolni. Ez a Donald kedves férfi, ráadásul jóképű is, futott át Kate agyán. Arra kellene összpontosítania, amiért idejött. Miért érdekli, mit művel az a kis barna? Will ásványvizet töltött a lánynak, rámosolygott, majd visszafordult Jake-hez és a papírokhoz. A lány csak női szem számára észrevehető tudatossággal riszálta a fenekét, miközben visszalejtett a nyugágyához, de sem Jake, sem Will nem vett róla tudomást. Remek. Amúgy is túl idősek hozzá. Jake a pultra hajolt, és rámutatott valamire az egyik lapon. Will közel hajolt, kis híján összeért a fejük. A hajuk színe majdnem teljesen ugyanolyan sötétbarna volt. - Most látom csak, mennyire hasonlít egymásra Jake és Will - jegyezte meg Kate Pennynek. Akár testvérek is lehetnének. - Azok - felelte Penny. - Bár lenne egy kalapom! Kate döbbent pillantást vetett Jake-re. - Jake a saját testvérének dolgozik mint mindenes? - Jake valójában könyvelő. Olykor-olykor besegít az öccsének, cserébe Will megengedi neki, hogy ingyen lakjon a leghátsó villában. Kate összevonta a szemöldökét. - Jake könyvelő? - Úgy tudom, korábban adóügyvédként dolgozott Bostonban, de aztán hazaköltözött. Most már csak Will meg az itteni dolgozók adóügyeit intézi. Jól áll neki a cowboykalap, ugye? - Jake adóügyvéd volt? - Igen. Állítólag sok pénzt keresett, aztán visszavonult - magyarázta Penny, majd elővett egy tükröt a táskájából, és ellenőrizte a sminkjét. - Nincs kedved eljönni velem Nancy bárjába? Tudod, amelyikről Valerie beszélt. - Vasárnap van, szerintem zárva - felelte Kate, és ismét Jake-re bámult. - Jake adóügyvéd volt?
- Igen, de mit számít ez? Már rég nem az - felelte Penny, és elővette a rúzsát. - Akkor menjünk Nancyhez holnap este! Valakinek figyelmeztetnie kellene, hogy Valerie tönkre akarja tenni a bárját. - Nem is tudom. Penny - ingatta a fejét Kate, továbbra is Jake-et fürkészve. - Talán jobb nem beleütni az orrunkat. - Akkor csak menjünk el, és nézzünk körül! - kérte Penny. - Amúgy is szeretnék találkozni ezzel a Nancyvel. Mindenki azt mondja, hogy nagyon kedves nő. Eljössz velem? - Persze - felelte Kate szórakozottan. Jake és Will egymásra bólintott, majd Will a bárpult közelebbi végéhez ment, hogy kiszolgálja a vendégeket. Jake továbbra is a papírokat bámulta, közben jegyzetelt egy külön lapra. Kate látta egy pillanatra, milyen lehetett korábban: összeszedett, éber, okos és hatékony. Túl fiatal volt ahhoz, hogy visszavonuljon, mégis hazaköltözött, és adóügyvéd létére füvet nyírt. Lusta volt, minden életcél híján, Will mégis úgy hallgatott rá, mintha a társa lenne. Laza modorával, hanyag öltözködésével határozottan nem Kate esete volt, mégis sokkal fesztelenebbül érezte magát a jelenlétében, mint bármelyik férfiéban, akivel eddig találkozott. Különös alak. Donald ismét a figyelmét követelte. - Van egy bolt a faluban, ahol lehet olyan kalapokat venni, mint Jake-é -jegyezte meg kettejük felé fordulva. - Remek! - nézett fel Penny Donaldra. - Remek! - nézett fel Kate Jake-re.
5. fejezet
Másnap reggel kilenckor Kate lement a tóhoz, hogy Jake-kel találkozzon, annak ellenére, hogy úgy érezte, jobban tenné, ha a tervére összpontosítana. - Valerie felhívott, hogy beszervezzen egy kirándulásra - magyarázta. - Kérem, mentsen meg tőle! Hoztam könyvet magammal. Nem fogom zavarni. - Nem zavar - biztosította Jake. - Szálljon be! A férfi ismét átevezett a túloldalra a fűzfa alá, levette a pólóját, majd hátradőlt a párnára, ahogyan előző reggel. - Ebből áll az élete? - kérdezte Kate, miközben kinyitotta a könyvét. - Tessék? - Hogy szunyókál egy csónakban? Jake feltolta a kalapját az arcán, és fürkésző pillantást vetett rá a csónak másik végéből. - Fél hatkor kelek, és agyonhajszolom magam, hogy a gyep kifogástalan legyen az olyan előkelő vendégek számára, mint maga, és ez a köszönet? - Sajnálom - szabadkozott Kate. Jake biccentett, majd visszatolta a kalapját az arcára. - Pontosan mit is csinál itt? Jake ismét feltolta a kalapját. - Ha egész végig csacsogni fog itt nekem, kiteszem a partra. Kate vállat vont. - Egyszerűen kíváncsi vagyok. Penny szerint maga adóügyvéd volt korábban. - A kulcsszó az, hogy korábban. Most a területfenntartás a feladatom - felelte a férfi, és visszatolta a kalapját. - Úgy érti, a fűnyírás? - Nem, hanem a fűnyírást végző diákok felügyelete. Hagyna aludni végre?
Kate kinyitotta a könyvét, de azon kapta magát, hogy ábrándozik. Olyan békés volt a tavon, semmi nyomás, semmi stressz. Eszébe jutott közös tervük Jessie-vel, és elmosolyodott. Ha elmesélné Jake-nek, biztosan azt gondolná, hogy elment az esze. A férfira pillantott, és fülelni kezdett. Még nem lélegzett elég mélyen, tehát ébren volt. - Észrevette már, hogy a valóság attól is függ, hol van az ember? - kérdezte. - Nem. - Amikor a városban voltam, határozott elképzelésem volt arról, hogyan kellene lennie a dolgoknak. Ott és akkor teljesen logikusnak látszott. Most azonban, hogy itt vagyok a Cabinsben, az elképzelésem... nem tűnik helyesnek. Ezen a tavon pedig, ebben a csónakban egyenesen ostobaságnak gondolom. Mókás. Érti, mire gondolok? Jake olyan sokáig nem felelt, hogy a lány azt hitte, elaludt. - Igen - felelte váratlanul. - Tessék? - kérdezte Kate meglepetten. - Igen, értem, mire gondol - felelte a férfi, és feltolta a kalapját újra. - Ezért nem járok a városokba, és ezért töltök itt a tavon ennyi időt. - Ó! - bólintott Kate. - Mi volt a maga ostoba városi elképzelése? - Hogy a pénz a legfontosabb, és hogy milyen jó lesz sokat keresni. A lány habozott egy ideig. - Mi olyan ostobaság ebben? - Bostonban semmi - felelte Jake. - Ott azt hitték, én vagyok a követendő példa. - Itt nem? - Hát... - nyújtózott Jake - az ittenieknek igen gyakorlatias elképzelésük van a pénzről. Arra való, hogy kifizessük vele a rezsit, meg hogy ennivalót vásároljunk belőle. A városban azonban a pénz tesz valakivé. - Nem lehet, hogy azért, mert ott több van belőle? - kérdezte Kate. - Nem - ingatta a fejét a férfi. - Vegyük például Clara nagynénémet. A helyi viszonyokat tekintve gazdagnak számított, és miután meghalt, Will-lel örököltük a vagyonát. Fejenként húszezer dollárt. Ez itt tényleg sok pénznek számít, de Bostonban nem. - Jake a hűtőtáskáért nyúlt. -Iszom egy sört, maga pedig kap egy doboz narancslevet - jegyezte meg, majd a lány kezébe nyomta az innivalót, és hátradőlt. - Köszönöm - bólintott Kate, és lenyelte a mondandóját, hogy hallhassa a történet végét. - Aztán? - Elváltam, és többet kerestem, mint amennyit el tudtam költeni. Éltem a városiak életét, kicsit olyan volt, mintha Monopolyt játszottam volna. Évekig tőzsdéztem. Vesztettem egy keveset, nyertem sokat, megint vesztettem egy keveset, megint nyertem sokat. Jó móka volt, mint valami játék. Jake elhallgatott. A lány egy idő után megbökte a lábával. - Igen? - Ezalatt idehaza Will elvégzett egy szállodamenedzseri tanfolyamot. Azt tervezte, hogy megnyitja az akkor még nyolc villából álló Cabinst, amely időtlen idők óta elhagyatva állt. így is tett, de városi mérce szerint csak aprópénzt keresett vele. - Szóval maga haladt az autópályán, ő pedig egy mellékúton. - Mi ketten Will-lel mindig mások voltunk - felelte Jake. - Az igazat megvallva többnyire én voltam a gyalogos, ő pedig a sprinter. Én azonban alig vártam, hogy elszabaduljak innen, ő viszont itt érezte otthon magát. - Akkor miért jött vissza mégis? Füvet nyírni? - Mindjárt elmondom, feltéve, hogy tényleg érdekli. - Érdekel - biztosította Kate. Jake kortyolt egyet a söréből. - Hol is tartottam? Ó, igen. Will felvett pár embert a faluból, és még több villát építtetett. Hamarosan ő lett a helyi nagytőkés. Így miután minden rosszra fordult, az itteniek hozzájöttek. - Hogyhogy rosszra fordult? - A helyiek többsége a tuttle-i gyárban dolgozott - magyarázta a férfi. - Kisváros, tizenöt mérföldnyire északra.
A lány halványan emlékezett rá, elhaladt mellette az idevezető úton. Elhagyatott, szürke, üres boltokkal és házakkal teli település. - Mi történt? - A tulajdonosok bezárták az üzemet, és áttelepítették mindenestül Mexikóba. - Ajjaj - sóhajtott Kate. - Hányan vesztették el az állásukat? - Körülbelül háromszázan. Az emberek lassan szállingózni kezd. Willhez, de ekkora létszámnak persze nem tudott munkát adni. Mégis ismeri Willt. Pontosabban nem ismeri - nézett Jake a lányra. A helyzet az, hogy azt gondolja magáról, ő mindenki apukája. - Értem. Mi történt azután? - Will azt tette, amit gyerekkorunkban mindig, ha bajba került: szó nekem. - Maga pedig megmentette az egész falut. A férfi felhorkant. - Nem egészen. Hogy őszinte legyek, nem volt ötletem, és ezt be is vallottam neki. Azt felelte, nem ötletre van szüksége, hanem pénzre, méghozzá sokra. Megkért arra is, hogy mutassam be pár befektetőnek, hogy olyan üdülőhelyet építhessen, amely tartós megélhetést biztosít a helyieknek. - Elképesztő. Máris más szemmel nézek a Cabinsre. - Pontosan - bólintott Jake. - Ahányszor a rengeteg sznobot látom, a munkahelyekre gondolok, és befogom a szám. - Szóval talált neki támogatókat. - Nem - ingatta a fejét a férfi, és ismét kortyolt a söréből. - Egyszerűen nekiadtam az összes pénzem, és hazajöttem. - Nyilván rengeteg pénze volt. - Will mindenesetre le volt nyűgözve - felelte Jake. - Ezek szerint ma már háromszázan dolgoznak a Cabinsnek? - Amíg épült, ennyi ember dolgozott itt - felelte a férfi. - Amikor pedig megnyitottuk a kapukat, és jönni kezdtek a vendégek, a városi üzletek is szépen beindultak. Antik holmi, helyi művészet, ilyesmi. Amikor Valerie előáll valamelyik szörnyű ötletével, mint amilyen például az ismerkedési est volt, felveszünk mindenkit mérföldes körzeten belül, hogy segítsen. Összességében tehát elmondható, hogy Will megmentette a falut. - Will és maga. - Nem - húzta vissza a kalapját Jake. - Csak Will. Szerencsés véletlen volt, hogy ennyi pénzem összejött a tőzsdén. Ha egy kicsivel később szól, talán szegényebb vagyok, mint a templom egere. - Eszébe sem jutott visszamenni a városba? - kérdezte Kate. - Nem. - Érthette a dolgát - jegyezte meg a lány. - Mármint, hogy ennyi pénzt sikerült összeszednie. Jake oldalra biccentette a fejét. - Most már semmim sincs, szóval jobb, ha nem kezd ábrándozni. - Ábrándozni? Miről? - kérdezte Kate meglepetten. - Hogy én is egy vagyok a lehetséges gazdag, ambiciózus jelöltjei közül. A lány egy pillanatig szóhoz sem jutott. - Ismerem a fajtáját, hölgyem - folytatta Jake. - Az olyan férfiakat, mint én, megeszik reggelire. Nos, felejtsen el! Csóró vagyok. Ezzel visszabújt a kalapja alá. Kate fontolóra vette, hogy belerúgjon-e, de úgy döntött, az nem lenne hölgyhöz méltó. - Tudja, elképesztőnek találom, hogy ez a csónak nem süllyed el a tonnás egója alatt. - Aha. - Az egyetlen, amiért érdekelhetne engem, az az, hogy segített az öccsének megmenteni ezt a falut. De miután nem így történt, semmi vonzót nem találok egy ilyen szőrös, lusta, pimasz, macsó hencegőben, mint maga. - Szőrös? - Mikor látott fodrászt a haja és a bajsza? - Látja? - kérdezte Jake. - Ez az a hozzáállás, amely miatt otthagytam a várost. - A cowboy kalapja is nevetséges.
A férfi feltolta a kalapot. - Willtől kaptam. Egyáltalán nem nevetséges. - Miért adott magának épp egy ilyen ostoba kalapot? - Azt mondta, megérdemlem, mert hős vagyok - dünnyögte Jake. - Tessék? - Azt mondta, miután megmentettem mindenkit, mint egy hős, fehér kalapot kell hordanom. Kate halkan elnevette magát. - Szóval ezért hordja állandóan. Szélhámos. - Tessék? - Imád itt élni abban a tudatban, hogy a hős Templeton fivérek egyike, akik megmentették a helyieket. Közben persze azt hangoztatja, hogy „Ugyan, hölgyeim, semmiség, semmiség", majd sértegetni merészel olyan ártatlan városiakat, mint én. - Hogy maga tényleg ártatlan-e, afelől vannak kételyeim. - Pedig az vagyok - sóhajtotta a lány. - El sem hiszem, hogy képes azt gondolni rólam, kikezdenék magával, csak mert van pénze. - Nincs pénzem - ellenkezett Jake. - Nekem viszont van - felelte Kate. - Sok. - Mennyi? - kérdezte a férfi. - Ideje lenne beszállnia a sör árába. - Amíg csak narancslét ad, nem fogok - ingatta a fejét a lány. - Tényleg azt hitte, hogy a pénzére hajtok? - Biztos forrásból tudom, hogy azért van itt, mert találni szeretne magának egy gazdag üzletembert - felelte Jake. - Én nem tartozom közéjük. - Miféle biztos forrásból? - kérdezte Kate döbbenten. - Valerie elmondta Willnek. - Egek! - sóhajtott a lány. A férfi megcsóválta a fejét. - Nők... - Nos, ez volt az az ötlet, amelyről beszéltem - vont vállat Kate. - A városban még nagyszerűnek tűnt... itt viszont ostobaságnak. - Kerülje a városokat! - javasolta Jake. - Rosszabb hatással vannak az agyára, mint az enyémre. - Azért nem teljesen ostoba az ötlet - mutatott rá a lány. - Harmincöt éves vagyok. Szeretnék férjhez menni, és hiába mondták, hogy egyszer csak megjelenik a nagy Ő, nem így történt. Ezért döntöttem úgy, hogy saját kezembe veszem a dolgot. - Így hát idejött, hogy jegyességet kössön egy öltönnyel - vélekedett a férfi. -Nem, öltönyökkel már jártam jegyben. Hárommal is. Azért jöttem, hogy találjak valakit, akivel komolyan fontolóra vehetem a házasságot. - Fürkésző pillantást vetett a férfira. - Maga szóba sem jöhet, szóval eressze el magát nyugodtan, és igya a sörét! - Háromszor eljegyezték? - kérdezte Jake, és halkan elnevette magát. - Miért bontották fel a jegyességet? -Nem ők bontották fel, hanem én - felelte Kate. Próbált szenvtelennek látszani, de nem sok sikerrel. - Képtelen voltam rávenni magam, hogy végigcsináljam velük a dolgot. - Akkor nem értem, miért jött ide. Miért nem ment inkább egy nagy befektetési céghez, és őgyelgett a férfimosdó körül addig, amíg egy jóképű férfi ki nem jön onnan? - Nevessen csak ki! - vont vállat a lány. - Én legalább próbálok kezdeni valamit az üres életemmel ahelyett, hogy füvet nyírnék, és egy tavon ringatózva menekülnék az emberek elől. -Nem én nyírom a füvet - vetette ellen Jake. - Felügyelem azokat, akik nyírják. Ez vezető állás. Emellett tulajdonjogilag enyém a Cabins fele, de ez nem mozgósítható tőke, szóval nem tarthat számot a maga érdeklődésére. - Az sem érdekelne, ha mozgósítható lenne. Nem is fog érdekelni soha - füstölgött Kate, és a férfira bámult. - Nem hiszek a fülemnek... Miért kell ezt hallgatnom? - Van még valami. Mondhat bármit, maga is rejtőzködik ezen a tavon, kislány. Mi, hogy úgy mondjam, egy csónakban evezünk. - Lehet, csakhogy a délután folyamán én újabb lépést teszek a tervem megvalósításáért, míg maga ott fog rohadni az azáleák közt. - Itt nincsenek azáleák - jegyezte meg Jake. - Milyen programja van délutánra?
- Vásárolni megyünk a városba Donald Prescott-tal. Tőzsdeügynök... és talán álmaim hőse. - Ebben téved - sóhajtott Jake. - Már elnézést - mosolygott Kate -, de az álmaim csak rám tartoznak. Mellesleg maga nem szerepel bennük. - Donald nem tőzsdeügynök - dünnyögte a férfi. - Szépen beleválasztott megint. - Azt mondta, az. Jake szomorkodó pillantást vetett a nőre. - Nem kell mindent elhinni, amit a férfiak állítanak, kedvesem. Donald az Eastern Hotels ügynöke. Azért van itt, hogy elcsábítsa Valerie-t Will mellől. A lány sűrűn pislogni kezdett. - Will mit szól ehhez? - Reménykedik, hogy Donald érti a dolgát - felelte a férfi. - Nem jegyezték el egymást? Jake felhorkant. - Kitől hallotta ezt a mesét? - Valerie-től. A férfi behunyta a szemét. - Még szerencse, hogy figyelmeztettem. - Kit? Mire? - Felejtsük el Willt és Valerie-t! Inkább mondja el a tervét, hogy biztosan el tudjam kerülni magát. - Maga a „futottak még" kategóriában sem szerepel - biztosította Kate. - Magas, előkelő, sikeres férfira vágyom. - Én is magas vagyok - mutatott rá Jake. - Igen. Egy lomha melák - bólintott a lány. - Felejtse el! - Miért épp idejött vadászni? Annyi más üdülőhely van. - A legjobb barátnőm tanácsára. Igaz, személyesen még nem volt soha, ezért nem tudhatta, hogy a végén egy tavon kötök ki egy olya maflával, mint maga. - A barátnője szakértő a férfiak terén? -Jessie? Isten ments, dehogy! Még annál is reménytelenebb vesztesekkel randizik, mint amilyenekkel én. - Fürkésző pillantást vetett Jake re. - Kedvelné magát. - Ennyi kedvesség hallatán elálmosodtam - jegyezte meg a férfi. Keltsen fel, ha mennie kell a Donalddal való találkájára! - Feltétlenül - bólintott Kate. - Csodálatos lesz, nem hagynám ki egy pillanatát sem. Délután kettőkor Kate, Donald, Penny és Penny új barátja, Brian együtt bekocsikázott a városba. A város csodálatos volt. Donald gusztustalan. Pedig magas volt, előkelő, a parfümje izgató, de nem hivalkodó, a haja mértani pontossággal vágva. Tetőtől talpig a legnevesebb ruhatervezők darabjait viselte, minden porcikája sikerről és pénzről árulkodott. Hűvösen, tartózkodóan viselkedett, járatos volt a világ dolgaiban. A délután végére Kate értékelése mégis egyetlen jelzőben összegződött, amely nem tűrt nyomdafestéket. Az első bolt, amelybe betértek, egy kis ajándékbolt volt, padlótól a mennyezetig telizsúfolva az anyatermészet minden színében pompázó áruval. Kate egy pillanat alatt felmérte, hogy bóvli mind, de nem szólt. Penny választott magának egy rózsaszín, bólogató kutyát, amelynek nyakában a Toby felirat volt olvasható. Brian megvette neki, mire ő hálából megölelte. A férfi visszaölelte, és látszott rajta, hogy a hetedik mennyországban érzi magát. Donald látszólag türelmesen figyelte, ahogyan nézelődnek, majd határozott hangon kijelentette, hogy a bolt csupán egy méregdrága turistacsapda. A boltos kis öreg megbántódott, ezért Kate vett egy neonlila pólót Jessie-nek, amelyen az a felirat állt, hogy Egy ismerősöm Toby's Cornersben járt, de nem hozott mást, csak ezt a nyamvadt pólót, és vett egy hamutartót is édesapjának, amely egy kutyát ábrázolt, amint éppen leáll egy fa mellett pisilni. - Nagyon helyes kis bolt ez - közölte az öregemberrel, hogy megvigasztalja Donald megjegyzéséért, mire a férfi rámosolygott, megköszönte a kedvességét, és elmesélte, hogy a feleségével közösen nyitották, hogy kiegészítsék a nyugdíjukat. Ezt követően ellátogattak a helyi művészeti galériába, és végignézték a kissé giccses tájképeket. Donald szemügyre vette az egyiket közelről, és kijelentette, hogy amatőr ecsetkezeléssel készült. A
pult mögött álló fiatalemberen látszott, hogy kész akár az öklével is megvédeni a galéria alkotásait, ezért Kate megkérdezte tőle, kapható-e olyan festmény, amely a tóról készült. Azt vette meg, amelyen látszott a fűzfa is, a zöld lágy árnyalataiban. - Nagyon tetszik - biztosította a fiatalembert. - Ezt a részét szeretem legjobban a tónak, és most már emlékem is lesz róla. - Édesanyám festette - mosolygott a fiatalember. - Boldog lesz, ha elmesélem neki, amit mondott. Donald felhorkant. A helyi kézimunkaboltban Penny kiszúrt magának egy rikítóan sárga ágytakarót. - Azt hiszem, ez nagyszerűen mutatna az ágyamon... Brian Penny ágyának puszta említésétől elsápadt. - Ócska az anyaga - jegyezte meg Donald. - Műszálat használnak pamut helyett. Az ablakban varrogató idős asszonynak könnybe lábadt a szeme. Donald ezúttal nem csupán rosszindulatú volt, de tévedett is. Kate vigasztalásképpen vett magának egy baracksárga és kék steppelt ágytakarót a lakásába. - Még soha nem volt igazi foltonfolt takaróm - mondta az asszonynak. - Ez alatt nem fogok fázni még télen sem. - Abban biztos lehet - mosolyodott el az asszony, és megpaskolta kezét. Donald gúnyosan fintorgott. Cline farmerboltjában Penny nagy örömére igazi cowboykalapot is találtak. Penny felpróbált egy kéket, amelyet aranyszínű tollak díszítettek. - Mintha neked készült volna - nevetett Kate. - Meg kell venned! - Próbálj fel te is egyet! - nógatta a lány. Mrs. Cline elővett egy piros kalapot, amelyen fehér gyöngyök voltak. - Ezt javaslom - fordult Kate felé. - Piros ruhában, ezzel a fején olyan lenne, mint egy festmény. Kate habozott. Penny pedig megrázta a fejét. - Inkább azt vegye le! - mutatott egy fekete kalapra, amelynek fejrésze körül ezüst medálok lógtak. - Az férfikalap, kedvesem - mutatott rá az asszony, de azért levette. Kate Penny mellé állt a tükörnél. - Ma este ez lesz rajtunk! - jelentette ki Penny ellentmondást nem tűrő hangon. Donald ekkor Kate mögé lépett, leemelte a kalapot a fejéről, és megnézte az árcédulát. - Százhuszonöt dollár? Nevetséges. Mrs. Cline elvörösödött. - Nem az - jegyezte meg Kate, bár ő is így vélte, majd visszavette kalapot. - Ez egy igen jó minőségű kalap. A városban sokkal többet kellene fizetnem érte. Megveszem. Pennyét is. - Ó, Kate, komolyan? - Komolyan - felelte a lány. Elsétáltak Dickerson kifőzdéjébe. Kate-nek már elege volt a vásárlásból, valamint abból, hogy olyasmire költse a pénzét, amire valójában nem volt szüksége. Még a végén betérnek egy autókereskedésbe, és Donald csípős nyelve miatt kénytelen lesz megvásárolni egy 69-es Chevyt! - Mit parancsolnak? - kérdezte az alacsony, kövérkés pincérnő. - Hamburgert és sült krumplit sok-sok ketchuppel - felelte Penny. - Hamburgert és sült krumplit sok-sok ketchuppel - csatlakozott hozzá Brian azonmód. - Rostonsültjük van? - kérdezte Donald. - Tört burgonyát kérek szafttal - szólalt meg Kate, majd felnézett az étlapból. - Van? - Hát persze hogy van! - mosolygott rá az asszony. - Én magam készítem. - Nagyon szeretem, különösen, ha házilag készítik. Két adaggal kérek szépen! - tette hozzá Kate. Amikor megérkezett a burgonya, a szaft sötét volt rajta, és teli apró húsdarabkákkal. - Meghaltam, és a mennyországba kerültem! - mosolygott Kate. Az asszony elnevette magát. - Kate - jegyezte meg Donald, miután a hölgy visszasétált a pult mögé -, ez fagyasztott burgonyából van. A lány értetlen arcot vágott.
- Lehetetlen - felelte, majd megkóstolta az egyiket. Igazi vajból és burgonyából készült. - Nem, nem, ez házi koszt. - Egy ilyen hely nem engedheti meg magának, hogy rászánja az időt igazi tört burgonya készítésére - ellenkezett Donald. - Hadd kóstoljam meg! Ezzel Kate tányérja felé nyúlt, éppen akkor, amikor a lány bökött a villájával. Hogy pontosan hogyan történt a baleset, nehéz lett volna megállapítani. Igen, Kate-nek talán lett volna ideje megállítania a villáját, de talán erőt vett rajta a düh egy pillanatra amiatt, hogy Donald nemcsak a napját, de az étvágyát is tönkre akarja tenni. Bárhogyan történt is, beledöfte a hegyes, keskeny, régimódi villát a férfi kézfejébe, és eltalált vele egy eret. Donald felnyüszített, a lány pedig ellökte a kezét, nehogy véres legyen a tört burgonyája. - Annyira sajnálom, Donald - szabadkozott megértően, majd folytatta az evést. Egy órával később Kate letette a házában mindazt, amit vásárolt, majd visszasétált a medencéhez. Miután két adaggal is megevett Mrs. Dickerson tört burgonyájából, máris megszépült a világ. Donald, amint az asszony bekötötte gézzel a kézfejét, megpróbálta rávenni őket, hogy távozzanak az étteremből. - Még befejezem - ellenkezett Kate. - Már úgysem vérzik a keze, vagy igen? Amikor leült a medence mellett, látta, hogy Donald a bárnál áll, bal kézzel iszogat valamit, és nem vesz róla tudomást. Egyértelmű volt, hogy aznap este nem próbálkozik nála. Még szerencse, gondolta a lány magában. A végén még közölné, hogy a selyem hálóingem műszálas, és színlelem az orgazmust. Igaz, csak az előbbivel kapcsolatban tévedne. Penny intett neki, és mosolyogva leült mellé. Kate visszamosolygott rá. - Köszönöm, hogy rábeszéltél a városi kiruccanásra! - mondta Pennynek. - Nagyon jól éreztem magam. - Hosszú még a nap. Nem felejtetted el, hogy Nancyhez megyünk ma este, ugye? - Amihez csak kedved van - biztosította Kate, majd hátradőlt a székében, és élvezte a késő délután békéjét. Jake figyelte, amint Kate elnyúlik a széken, majd szándékosan elfordult. A lány nem tűnt feldúltnak, mégis egyértelmű volt, hogy aznap délután nem jól sültek el a dolgok. Ha más nem, az mindenképpen erre utalt, hogy Donald, a szúnyogagy kötést viselt a kezén. Jake-nek volt egy olyan sejtése, hogy Kate miatt. Elvigyorodott, és próbálta elképzelni, mivel próbálkozott a lánynál a szerencsétlen. Érezte, hogy valaki megérinti a könyökét, és megfordult. Kate volt az - Ásványvizet kérek szépen - közölte a lány. - Bármilyet. Szomjan halok. - Már adom is - bólintott Jake. -Nos, hogyan vált be a terve ma délután? Kate lopva Donaldra pillantott, aki épp a kezét pátyolgatta, és közben őt bámulta. - Sehogy. Miért? - Csak kíváncsi voltam, a jó öreg Donald miért visel kötést a kezén. Az első tippem maga volt. Mit művelt szegénnyel? Megharapta? - Nem úszta meg ennyivel - felelte a lány. - Leszúrtam. Jake elismerő mozdulattal átnyújtotta az ásványvizét. - Kérem, ezután már ne bántson senkit, jó? - Megérdemelte - vont vállat Kate. - Ebben biztos vagyok, ám ha minden egyes férfit megbüntetne itt, aki megérdemli, nem maradna vendégünk. - Majd próbálok viselkedni - ígérte a lány. - Ma este egyébiránt nem is leszek itt. Penny elvisz Nancy bárjába. - Majd figyelmeztetem Nancyt - bólintott Jake. - Nagyon vicces - fintorgott a lány, és visszament a székéhez. Jake figyelte. Már nem vonzódom a fajtájához, győzködte magát. Ami kapóra jött, mert ha csak egy kis esélyt is adna neki, most komoly bajban lenne. Penny pontban hétkor bekopogott Kate ajtaján, majd belépett. - Indulhatunk?
Karkötő nagyságú, fehér karika fülbevalót viselt, az új cowboykalapot és neonkék, mélyen kivágott, pamut nyári ruhát, amely jóval a térde felett végződött. Bájos térde volt. Leült Kate ágyára, így a ruhája még feljebb csúszott. A combja is bájos volt. - Imádni fogod Nancy bárját. Mindenki szerint a legjobb a környéken - igazi countrybár. Mindenki odajár. - Nem kell győzködnöd, már eldöntöttem, hogy megyek - mosolygott Kate. - Csak adj egy percet! Fogalma sem volt, mit vegyen fel. Egyre jobban kedvelte Pennyt, de lehangoló volt együtt mennie vele bárhová. Semmi térd- és combmutogatás! - gondolta magában. Nem versenyezhetsz vele. Elővette fehér, nyakpántos selyemruháját a szekrényből. Kissé túl elegáns volt mély hátkivágásával egy bárba, de legalább a bokájáig ért. Újabb pillantást vetett Penny combjára, majd bólintott. Ez az a ruha. Kontyba fogta a haját, és felvette aranygyűrűit. - Leengedve kellene viselned a hajad - jegyezte meg Penny. - Nagyon szép vagy úgy. - Kócos lesz - ellenkezett Kate, és szigorúan a füle mögé simított egy kiszabadult tincset. - A férfiak szeretik a kócos hajat. Szeretik kisimítani. Kate elnézte Penny vállra omló, kócos haját. Bájos volt. - Nem az én stílusom - felelte, és újabb hajtűt tett a hajába. Penny sóhajtott, és kimentek a kocsihoz. Kate-nek meglepő módon tetszett a bár. Pontosan olyan volt, amilyennek egy countrybárt képzelt: félhomály, összekarcolt asztalok, neonfényben izzó zenegép, amelyből country- és westernzene szólt. A háttérben hallani lehetett a biliárdgolyók koppanását- férfiak játszottak lelógó lám pák alatt. Valaki valahol tivolizott. Igazi bár, sehol egy szobanövény. Épp egy csinos vörös lány állt a fehér erezetű márványpult mögött. A többi pincérlányhoz hasonlóan fekete mellényt viselt - amely megfeszült telt keblén -, alatta rózsaszín blúzt. Velük ellentétben azonban nyugodt volt, és harminc feletti. Kate érezte, hogy ő lesz Nancy. - Fehérbort kérek - ült le az egyik bárszékre. A vörös hajú lány töltött neki. Penny háttal állt a pultnak, és a helyiséget tanulmányozta. - Nancy vagyok - jegyezte meg a vörös hajú. - Ha bármire szüksége van, csak kiáltsa a nevemet. Mint mindenki. Kate elmosolyodott. - Az én nevem Kate, ő pedig itt Penny. - Tetszik a bárja - közölte Penny, miután megfordult. - Hiteles. - Köszönöm - felelte Nancy. - Mi ilyennek szeretjük. Kate még a korábbinál is nagyobb érdeklődéssel fordult felé. - Hogyan sikerült megteremteni ezt a hangulatot? - Nem nagy ügy - mosolygott Nancy. - Fel kell bérelni néhány kockás ingű fickót, hogy biliárdozzon, és köpjön a padlóra. - Úgy bérelte fel őket? - kérdezte Penny. - Nancy csak viccelt - sóhajtotta Kate. - Nos, az a férfi kék skót kockás ingben ott hátul a férjem. Kate visszafordult a biliárdasztal felé. Nevezett kék skót kockás inges férfi szőke volt, és tagbaszakadt. Szomorúan figyelte, amint egy magas, fehér cowboykalapos férfi kíméletlen pontossággal belökdösi a golyókat a lyukakba. - Az ott nem Jake? - álmélkodott Penny. - Ismerik Jake-et? - kérdezte Nancy, majd elmosolyodott. - Épp most söpri le az én jó uramat az asztalról. Öt éve egyfolytában játszanak, de Ben még egyszer sem nyert ellene. - Akkor miért játszik még mindig? - kérdezte Kate. - Azt hiszi, egyre jobban megy neki. - Csak tisztelni lehet az olyan férfit, aki nem adja fel. - Jake ellenben azt hajtogatja, hogy egyre rosszabbul játszik. - Jake egy álmodozó. - jegyezte meg Penny. - Menjen oda, és mondja meg neki! - javasolta Nancy. - Talán sikerül elvonnia a figyelmét, és végre Ben is nyer egyszer.
- Talán később - mosolygott Penny. - Előbb megnézzük, hogyan játszanak, igaz, Kate? - Felőlem - vont vállat a lány. - Mit iszol. Penny? Én fizetek. - Eperkoktélt. Nancy sóhajtott. - Mit szólnál inkább a sörhöz? Az ilyen bárokban a férfiak azt szeretik, ha egy lány sört iszik sietett Kate Nancy segítségére. - Biztos? - Nem láttad a Városi cowboyt? - Nem - ismerte el Penny. - Akkor sört kérek. - Köszönöm - mosolygott Nancy Kate-re, majd kihozta Pennynek a sörét. Ben felnézett a biliárdasztalnál. - Odass', Jake! Két nehézsúlyú a pultnál. Jake hátrasandított a válla felett, és egy pillanatig csak bámult mereven. Ezt követően visszafordult az asztal felé. - A fehér ruhást Kate-nek hívják. - A jégkirálynőt? - kérdezte Ben, és alaposan megnézte magának. -Félelmetesen jól áll rajta az a gönc. - Ühüm - dünnyögte Jake. - Attól tartok, ezt a kört is elvesztetted, komám. Ben kétkedő pillantást vetett rá. - Azt mondtad, kedves kislány. -Az is - bólintott Jake, és tanulmányozni kezdte a maradék golyókat. - Csak azokban tesz kárt, akikkel randizik. Ellőtte az utolsó előtti golyót. Ben ránézett, és megcsóválta a fejét. - De nem kislány. Jake belőtte az utolsó golyót. - Hát nem. Mellesleg nyertem. Akarsz még egyet játszani? - Még szép! Most kezdődik a nyerő szériám - vélekedett Ben, majd visszafordult Kate felé. Nem természetes szőke. - Nem a fenét! - Húsz dolcsiba, hogy festi a haját! Jake lemondó pillantást vetett rá. - Mégis hogyan derítsük ki, kinek van igaza? - Megtalálod a módját - jegyezte meg Ben kaján vigyorral. - Találd meg te! - sóhajtotta Jake, majd megkerülte az asztalt, és kirakta a golyókat. - Csak el ne felejtsd megadni a húszasomat! A halál sem lehet elég jó ok arra, hogy elsumákold az adósságod. - Remek kis hely ez. Penny - mosolygott Kate. - Köszönöm, hogy elhoztál. Annyira tetszik, hogy úgy döntöttem, én fizetem a következő kört is. - Felesleges - legyintett Penny. - Nem kell több sört venned. Erre valók a pasik. Látod azt ott, abban a fekete stetsonban? Nevezett férfiú tokától bokáig cowboyutánzat volt. Csupán az öltözete egy vagyonba kerülhetett nyilván fogorvos volt Detroitból, vagy valami ilyesmi. Miután Pennynek szemmel láthatóan tetszett, Kate úgy döntött, nem lesz sznob. - Helyes fiú. - Épp ránk mosolyog - jegyezte meg Penny, és visszamosolygott. A fogorvos lassan hozzájuk sétált. - Szép jó napot, kisasszony! - érintette meg a kalapját üdvözlésképpen. - Meghívhatom egy italra? - Természetesen - felelte Penny. - Ő a barátnőm, Kate. - Épp indulni készültem - jegyezte meg Kate, és hátrébb ült pár székkel, az italával a kezében. A fogorvos hálásan mosolygott. Miért van az, töprengett Kate, hogy Pennyn és Jake-en remekül áll cowboykalap, míg ez a férfi reménytelen vesztesnek tűnik benne? A csizmáján zörgő sarkantyúról már nem is beszélve. Rémes.
Miközben hátrált, beleütközött valakibe. Megfordult, hogy elnézést kérjen, de előbb alaposan megnézte magának a férfit, akivel összekoccant: magas volt, vékony, szőke és szívsajdítóan jóképű. - Üdv, szépfiú! - gondolta Kate. Nem illett kimondottan a tervébe ugyan... de amúgy sem lehetett túl jó az a terv, hiszen mindeddig nem vált be. - Vehetek mag... ának v'ömi piát? - kérdezte a férfi akadozó nyelvvel, és megragadta a karját. A kísértés pillanata elmúlt. Kate nem kedvelte a fogdosódó férfiakat, különösen a részegen fogdosódókat nem. - Köszönöm, de nem, köszönöm - mosolygott kedvesen, és próbált elhúzódni, ám a férfi útját állta, és nem eresztette el. - Hátrébb az agarakkal, Brad! - szólt rá Nancy a pult mögül. - Nem vagy az esete. - Majd al'leszek. Csak... idő kérdése - vélekedett Brad, és megpróbálta megcsókolni a lányt. Kate elhúzódott, így a szája helyett a fülét érte a csók. - A szeme sarkából látta, hogy Nancy int valakinek, majd igyekezett kiszabadulni Brad szorításából. A helyiség másik végében Ben észrevette Nancy intését, és figyelni kezdte a pultnál kibontakozó kis drámát. - Ó-ó! - sóhajtotta. - Brad rámozdult a kis barátnődre. Szeretnéd megmenteni? Jake felnézett. - Nem - felelte, majd lemondóan letette a dákóját. - De Bradet igen. Kissé visszataszító alak, de még így sem érdemli meg, amit Kate tenne vele.
6. fejezet
- Figyelmeztetem - szólt rá Kate Bradre -, hogy jobban teszi, ha elenged, különben egy életre megemlegeti, amit kap. - Szeretem a harcias pipiket - vigyorgott a fickó, és megpróbálta közel húzni magához. - Üdv, Brad, hogy ityeg? Kate megfordult, és látta, hogy Ben mosolyog rájuk. Jake mögötte állt. - A helyedben nem kezdenék ki vele, Brad - jegyezte meg Jake. Hallgass rám! - Én láttam meg először - ellenkezett Brad, és maga mögé húzta lányt. - Szerintem a hölgy szeretne hazamenni - mutatott rá Nancy. - Velem hazajöhet - felelte Brad. - Én másképp gondolom - jegyezte meg Ben, és tett egy lépést felé. Brad felvett valami karatepozíciót, és szúrós szemmel, ökölbe szorított kézzel a két férfi felé fordult. Jake sóhajtott. - Már megint tévét néztél, igaz, Brad? Kate érezte, hogy Brad megrándul. - Még ez is - sóhajtotta, majd elvett egy hosszú nyakú sörösüveget a bárpultról, és összetörte Brad fején. Jake elkapta az összeroskadó férfit. - Muszáj volt? - kérdezte Jake a lánytól. - Meg akarta ütni magát - felelte Kate. - Megmentettem, maga hálátlan. - Hó' van az a szőke? - kérdezte Brad elképedve. - Tényleg nem hiszem, hogy az eseted lenne - segítette fel Jake, majd leültette egy székre a legközelebbi asztalnál. - Az ilyen harcias szőkék az első adandó alkalommal leütnek hátulról egy üveggel. - Nagyon vicces - jegyezte meg Kate. Jake felvonta a szemöldökét. - Most már tudja, miért nem fordítottam hátat magának soha.
- Ha bármikor munkára lenne szüksége, hölgyem - jegyezte meg Nancy vigyorogva -, csak szóljon! - Köszönöm az ajánlatot - mosolygott Kate negédesen. - Nagyszerű kis hely ez. A részegek és a tehetetlen kidobófiúk paradicsoma. - Nem vagyok kidobófiú - nézett rá Jake méltatlankodva. - Te talán az vagy, Ben? - Én? Dehogy. Bár szeretek bunyózni. Mindenesetre, ha nem lesz bunyó, visszamegyek biliárdozni. Bármelyik percben elkezdődhet a nyerő szériám. Jössz? - Egy perc - felelte Jake, és leült a pulthoz. - Nan, egy sört, légy szíves, továbbá egy italt a hölgynek a törött üveggel a kezében! - Köszönöm - mondta Kate, majd leült a férfi mellé, és a pultra tette az üvegnyakat. - Hálából, amiért megmentett Bradtől - mosolygott Jake. - Én sört iszom, maga természetesen gyümölcslevet. - Én is sört kérek - közölte Kate. Nancy mosolyogva eltüntette a sörösüveg nyakát a pultról. - Tudom, hogy nem volt szüksége a segítségemre Braddel szemben - jegyezte meg Kate, miután megkapta a sörét. - Nem tudom, mire készült, de nem láttam aggodalmat az arcán. - Ó, Brad nem rossz fiú. Csak próbálta a legjobb formáját hozni maga előtt. - Roppant hízelgő. - Az - bólintott Jake, majd ivott a söréből. - Brad csak a legcsinosabb nőkre hajt. - Járt már sikerrel valaha? - Az esetek többségében igen. Szerintem éppen ez volt a baja magával. Nem akarta elhinni, hogy kikosarazza. Szegény nem tudhatott a tervéről - vigyorgott kajánul, Kate azonban nem akart vitába bonyolódni. - Mindenesetre köszönöm a segítő szándékot. Mire ideértek Bennel, akár meg is vacsorázhattam volna. Mennyi a pulzusa általában? Tizenkettő? - Régebben gyorsabb voltam - szabadkozott a férfi. - Tudja, a kor teszi. - Nem, nem a kor. Hogy mi, azt nem tudom, de nem a kora. - Nos, ha megtudja, szóljon, hogy megjavíttassam magamban! - kérte Jake. - Szeretné, hogy hazavigyem? Kate összevonta a szemöldökét, és eltűnődött, vajon a férfi meggondolta-e magát, és úgy döntött, mégis fel akarja csípni, de aztán rájött, hogy Jake valójában arra kíváncsi, fél-e egyedül hazamenni a sötétben. - Nem kell, köszönöm - felelte. - Boldogulok. - Van egyáltalán valami, amivel nem boldogul? - kérdezte a férfi, nem várt rá választ. - Hogyan halad a tervével? - Ma éjjelre szabadságot vettem ki - felelte a lány. - Mint mondtam reggel, itt elég ostobának tűnik az egész. - Ezt örömmel hallom. Már attól tartottam, hogy Brad a lehetséges jelöltek közé kerül. - Igyekeztem nem sznob lenni - vont vállat Kate, és eszébe jutott Donald. - Barátságos volt velem, hát én is barátságos voltam vele. - Nos, helyén volt a szíve, de egy kicsit talán barátságosabb volt a kelleténél. Ilyen viselkedéssel csak felbátorítja a férfiakat. Kate szúrós pillantást vetett rá. - Szóval az én hibám volt, ugye? - Nem - felelte Jake. - Csak arról van szó, hogy egy kis barátságosság a maga részéről ekkora hatással van a férfiakra. Különösen ilyen ruhában. - Mi baja a ruhámmal? - Nincs háta - sóhajtotta a férfi. - Nem mintha bánnám, félre ne értse! Csupán nem vagyunk hozzászokva, hogy ennyi meztelenséget lássunk egy nőtől. Hevesebben kezd verni egy férfi szíve, már ha érti, mire gondolok. Kate megpróbált egy pillantást vetni a hátára. - Miről beszél? Ennek a ruhának igenis van háta, csak ki van vágva egy kicsit! - Mint mondtam, cseppet sem bánom. Annyit tegyen csak meg a kedvemért, hogy ne mosolyogjon részegekre! Kate nagy nehezen lett csak úrrá az indulatain.
- Köszönöm a pompás tanácsot - jegyezte meg végül. - Majd igyekszem észben tartani. Jake elvigyorodott. Ha nem tudnám, milyen veszélyes, most azt mondanám, nagyon jól áll magának, amikor dühös. - Szerencsére tudom - vont vállat, majd kiitta a sörét, megérintette a kalapját, és visszasétált a biliárdasztalhoz. - Mindig ilyen volt? - kérdezte Kate Nancytől, amikor az asszony odajött, hogy összeszedje az üres üvegeket. - Milyen? - Katatón. Nancy felhorkant. - Már hogy lenne katatón? Az egyik legjobb pasi a környéken. Nem hiányzik belőle semmi. - Kicsit lassú, nem gondolja? - Csak tartalékolja az energiáját. Tetszik magának? - Nem - felelte Kate. - Nem az esetem. És én sem vagyok az övé. - Nem hinném, hogy neki lenne esete - tűnődött Nancy. - Szerintem minden fajtájú nőt szeret. Kate hátranézett, és látta, amint a kis barna egyetemista lány a Cabins-ből a biliárdasztalra hajol, és Jake-kel beszélget. A férfit szemmel láthatóan nem zavarta a lány érdeklődése. Pedig túlságosan fiatal volt hozzá az a fruska. De tényleg. Férfiak. - Kér még egy sört? - kérdezte Nancy. - A ház számlájára. - Köszönöm szépen - sóhajtotta Kate, majd az est hátralévő részében végig Nancyvel beszélgetett, és sorra lerázta a reménykedő férfiakat, akik meg akarták hívni egy italra. Nancyvel hamar megtalálták a közös hangot. Megvitattak emberi sorsokat, jellemeket, és hamar kiderült, hogy nagyon hasonló a világnézetük. Mindketten érezték, hogy új barátra leltek, akire egész életükben számíthatnak. Nem telt el félóra sem, és Kate már a tervébe is beavatta Nancyt. - Tudom, ostobaságnak hangzik - szabadkozott. - Annál mindenesetre jobb, mint otthon ülni és várni, hogy arra járjon a nagy Ő - vélekedett Nancy. - Ráadásul hiba csúszott a számításomba - folytatta Kate. - Annyira csak az járt a fejemben, hogy a választottamnak sikeresnek kell lennie, hogy elfelejtettem kikötni, szélhámosok kíméljenek. Látnod kellett volna Petert, akivel golfoztam. - Ő az, aki szívrohamot kapott a domboldalon? - kérdezte Nancy. - Hallottam róla. - Aztán ott volt Donald, akivel ma délután vásárolni mentünk. Életemben nem találkoztam még ilyen felfuvalkodott hólyaggal. - Róla is hallottam - bólintott Nancy. - Azt is tudom, hogy nagyon kedves vagy, és mindenki értetlenül figyelte, miért töltöd vele az idődet. - Mindenki? - kérdezte Kate. - Ez a város nagyon kicsi - vont vállat Nancy. - Máris kedvelnek. - Ó! - lepődött meg Kate. - Én is kedvelem őket. - Remek - mosolygott Nancy. - Talán a helyi fiúk között kellene körülnézned ahelyett, hogy az üzletemberekre hajtanál. Kate megrázta a fejét. - Olyan férfira vágyom, aki szereti a városi életet. Aki amellett, hogy sikeres, emberséges is. - Szerintem érdemes nyitva hagynod a lehetőségeket - vélekedett Nancy. - Lehet, hogy a nagy Ő itt áll egy karnyújtásnyira. - Nem hinném - sóhajtotta Kate. - Amilyen az én szerencsém, a hozzám illő férfi éppen műléggyel pecázik Alaszkában. Tízkor Penny elment a fogorvossal, Kate pedig beállt a pult mögé segíteni Nancynek. Üvegeket nyitott, újratöltötte a perectartót, és két vendég között továbbra is Nancyvel beszélgetett. Amikor Nancy épp nem ért rá, a fényképeket bámulta a falon. Látható volt ott Toby's Corners apraja-nagyja: dolgos asszonyok, büszke férj hatalmas pisztránggal a horgászbotján, esküvői képek különböző időkből, amelyeken remekül látni lehetett az esküvői ruha divatjának változását. Tucatnyi gimnáziumi kép a szurkolócsapatról, tanárokról, amint kezet ráznak versenyeken jeleskedő diákjaikkal. Nagyon különböző képek voltak, különböző időkből, mégis volt rajtuk valami közös. Kate eltűnődött, mi lehet az, és rájött, hogy a mosoly. Olyan emberek mosolya volt, akik jól érezték magukat ott, ahol voltak, ahová tartoztak.
- Honnan vannak ezek? - kérdezte Nancyt. - Ismerősöktől, barátoktól, családtagoktól - felelte Nancy. - Jake is köztük van. - Hol? - kérdezte Kate, mire Nancy rábökött egy rögbijátékosra, aki épp a hóna alatt dédelgette a labdát, és szúrós pillantást vetett a fényképészre. Tizenkét évesnek tűnt. - Édes kisfiú - jegyezte meg Kate nevetve. - Pedig már végzős volt, amikor készült - mutatott rá Nancy. - Ő volt az egyik legjobb. Abban az évben megdöntötte az egy szezonban lőtt gólok számát. - Hány góllal? - kérdezte Kate. - Néggyel - mosolygott Nancy. - Rögbiben rendszeresen kikaptunk mindenkitől. Kate megértően mosolygott. - Még mindig ő a csúcstartó? - Már nem - ingatta a fejét Nancy. - Négy évvel később megdőlt a rekord - tette hozzá, és rábökött egy másik vérszomjas tekintetű rögbi-játékosra, aki még egy tizenkét évesnél is kisebbnek tűnt. Kate szemügyre vette a képet. - Ez a fiú is ismerős valahonnan. - Will - bólintott Nancy. - Öt gólt lőtt. Majdnem belepusztult, de sikerült neki. Kate felvonta a szemöldökét. - Versengő testvérek? Nancy megrázta a fejét. - Bálványozás. Jake volt a példaképe, mint sokaknak. - Nancy összevonta a szemöldökét. - Néha arra gondolok, talán éppen ez a baja Jake-nek. Emiatt lett olyan, amilyen. - Miért, mi a baja? - kérdezte Kate zavarodottan. - Nincs benne semmi ambíció - felelte Nancy. - Nem kezd az életével semmit. Nem mintha ez itt ritkaságnak számítana, de Jake esetében meglepő. Talán belefáradt, hogy istenítik. - Elgondolkodva oldalra biccentette a fejét. - Amikor Will belőtte az ötödik gólját, Jake felugrott a lelátón, és ujjongott, mint egy félkegyelmű. Az emberek azt hitték, ez csupán afféle nagylelkű gesztus a részéről... Én viszont láttam, hogy őszintén megkönnyebbült. Kate visszafordult Jake fényképe felé, és próbálta összebékíteni a kíméletlen kisfiút a léha felnőtt férfival. - Hihetetlen, hogy egy és ugyanaz a személy - csóválta a fejét. - Nem is az - jegyezte meg Nancy, miközben elindult, hogy kiszolgáljon egy vendéget. - Teljesen megváltozott. Éjfél körül Sally és Thelma, Nancy két pincérnője hazament. Ben beállt a pult mögé, így Nancy és Kate pihenhetett egyet. - Gyere el holnap este is! - kérte Nancy. - Húzz rövid fekete szoknyát, megtanítalak, hogyan kell kiszolgálni! - Azon hasznos képességek egyike, amelyeket nem lehet az egyetemen elsajátítani - jegyezte meg Kate. - Örömmel. Egyébként... tudnod kell valamit. Nancy felvonta a szemöldökét, és várt. Kate habozott egy ideig, majd részben talán az alkohol hatására, megoldódott a nyelve: -Will jegyese azt tervezi, hogy nyit egy hasonló countrybárt a Cabinsben, és akkor talán be kell zárnod a tiédet. - Valerie csak szeretne Will jegyese lenni - mosolygott Nancy. - Éppen ezért nem lesz az ötletből semmi. Ha Will tönkre akarna tenni, már régen megtehette volna. Ö volt a kezesem, amikor kölcsönt vettem fel, hogy újjáépítsem a bárt. - Csakhogy Valerie... - Will és Jake olyanok, mintha a testvéreim lennének. Toby's Comers egy nagy család, még ha nem is vagyunk vérrokonok. Persze sokan azok vagyunk. Jake szerint ezért olyan furák itt a népek... - Most jól megy a bár? Nancy vállat vont. - Jobban is mehetne, de nem panaszkodhatunk. Toby's Cornersben szeretnek bennünket. -Több vendéget is idecsalogathatnátok a Cabinsből - jegyezte meg Kate. - A többség sznob ugyan, de teli a zsebe. Imádnák az itteni légkört, köpködés ide vagy oda.
Nancy megrázta a fejét. - Ki kellene bővítenünk a helyiséget, nagyobb tételben kellene vásárolnunk, csupa üzleti dolog. Én viszont nem vagyok üzletasszony. Egyszerűen szeretek felszolgálni, és beszélgetni az emberekkel. Kate ivott a söréből, és eltűnődött, ami nem volt egyszerű, mert sikerült kissé becsípnie. - Én ellenben üzletasszony vagyok - felelte végül. - Segíthetnék. - Tessék? - Sokkal nyereségesebbé lehetne tenni ezt a helyet, viszonylag kis ráfordítással - folytatta Kate. Először is túl olcsón adod az italokat. Kicsi az árrésed. - Kate, a helyiek nem dúskálnak a pénzben. - Akkor csak a Cabins vendégeinek add drágábban, a városiaknak pedig adj törzsvendégeknek kijáró kedvezményt! Össze kell gyűjtened némi tőkét, és be kell fektetned. - Kate, már mondtam, hogy... -Tudom, tudom. Nem vagy üzletasszony. Azt is elhiszem, hogy Willnek esze ágában sincsen tönkretenni téged, de talán alábecsülöd Valerie-t. Ki kellene dolgoznod egy tervet. Nancy megcsóválta a fejét, de látszott rajta, hogy elgondolkodik a dolgon. - Tényleg segítenél? - kérdezte. - Ez a munkám - felelte a lány. - Általában pofátlanul sok pénzt kérek érte, de neked megcsinálom úgy is, ha életem végéig ingyen kapom az italt nálad. - Megegyeztünk - bólintott Nancy, és felé nyújtotta a kezét. - Dolgozd ki a tervet, aztán eldöntöm, belevágok-e! - Rendben - fogadta el Kate a felé nyújtott kezet. - Nagyon fogom élvezni a dolgot. Még soha nem mentettem meg egy bárt sem. - Miért ijedek meg, amikor azt látom, hogy kezet ráztok? - kérdezte egy hang mögöttük. Jake volt az. - Mert gyáva - felelte Kate, és álmatagon hátrafordult. -Soha ne hagyd, hogy ez a nő becsípjen! - figyelmeztette Jake Nancyt. - Nem bírja az italt. -Ne kötözködj a cimborámmal! - mosolygott Nancy, majd felállt, hogy segítsen Bennek. Komoly terveink vannak. Beállnál a pult mögé, amíg Bennel lezárjuk a kasszát? - Persze - bólintott Jake. - Azt hiszem, visszamegyek a Cabinsbe - jegyezte meg Kate, és bizonytalanul lecsúszott a székéről. - Még a söröspoharát sem tudja megtartani - vetette ellen Jake, majd hozzálépett, és segített neki. - A maga helyében nem innék többet, és megkérnék valakit, hogy vigyen haza. Például engem. - Haza tudok menni egyedül is - bizonygatta a lány, ami oly nyilvánvaló túlzás volt, hogy mindketten figyelmen kívül hagyták. Kate visszaült a székére. - Adna nekünk valaki még pár üveg sört? - kérdezte egy férfi a pult túloldaláról. - Megyek - felelte Jake, és átsétált a pult másik végére. - Én is kérek egyet - szólt utána Kate. - Még csak az kellene - sóhajtotta Jake, majd töltött a lánynak egy csésze kávét. - Maga nem túl szórakoztató társaság - kötözködött Kate. - Csak igyekszem megvédeni a máját, legalább addig, amíg nálunk nyaral. - A májam kiváló formában van. - Volt. Jake visszament kiszolgálni a többi vendéget, a lány pedig kortyolgatta a kávéját, és figyelte. - Utolsó ital, fiúk - közölte Jake, majd adott egy sört egy férfinak, egy kávét pedig egy másiknak. - Sört kértem! - acsargott az utóbbi. - Tudom - vont vállat Jake. - Ez van. - Értem - szomorodott el az illető, és kortyolgatni kezdte a kávéját. - Hogyan csinálja? - kérdezte Kate Jake-et, amikor az visszasétált hozzá. - Mit? - Nem egy keményfiút sikerült felhergelnie, aki már-már magának rontott, de végül mégsem tette.
- Henryre céloz? Henry McCrum nem ártana a légynek sem - felelte a férfi, majd törölgetni kezdte az elmosott poharakat. - Henry volt a biológiatanárom a gimiben. Még ma is ott tanít. Nagyszerű ember. A felesége, Millie vezeti a pékséget. - Tanár létére iszik? - Éppen ezért iszik. Huszonnyolc éve biológiát tanít kamaszoknak. Kész csoda, hogy nem bolondult meg. Ha állandóan józannak kellene lennie, talán megbolondult volna. - És a másik férfi? Jake odafordult. - Az ott Early, a nagybátyám. Hazasétál. - Kate döbbenten megcsóválta a fejét. - Mindenkit ismer idebent? - Nagyjából. Itt nőttem fel. - Aztán a városba költözött. - Igen. - Aztán visszajött, és megmentette Toby's Comerst. Jake összevonta a szemöldökét. - Nem. Már mondtam, hogy Will tette. Kitől hallotta ezt a marhaságot? - Nancytől - felelte a lány. - Egyébként munkát ajánlott nekem. Megtanítja, hogyan kell csaposlánynak lenni. - Elissza a bár összes hasznát. - Nem iszom el! - Kislány, még csak két napja ismerem, de már háromszor láttam becsípve - mutatott rá a férfi, majd megcsóválta a fejét. - Nem hinném, hogy a csaposi karrier magának való lenne. - Csak kétszer - mutatta fel Kate két ujját. - Csak kétszer látott becsípve. Próbáltam ugyan az ismerkedési esten is berúgni, de nem sikerült. Teljesen józan voltam, amikor belöktem Lance-t a medencébe. Most is azt tenném. - Jó tudni, hogy magának nincsen bűntudata semmi miatt. - Úgy beszél, mintha valami léha nő lennék, pedig évek óta ez a második alkalom, hogy becsíptem. - Történetesen jelen voltam mindkét alkalommal. - Sajnálom. - Semmi baj. Próbáljon meg nem elájulni, mielőtt ágyba viszem! A lány kezéből kiesett a kávéscsésze. - Hadd fogalmazzam újra! - nyelt egyet a férfi, majd feltörölte a kiömlött kávét. - Elcipelni a maga eszméletlen testét a villájáig, és ágyba fektetni egy nálam fiatalabb férfinak is megerőltető lenne. - Nem vagyok olyan nehéz! - Ha eszméletlen, akkor igen. Kate méltóságteljesen felállt. -Nem fogok elájulni! -Remek. Ismételgesse magában! - kérte Jake, majd Henryhez és Earlyhez ment, hogy elvegye tőlük a fizetséget. - Valerie tényleg tönkre akarja tenni a bárt? - kérdezte Kate, amikor a férfi visszaért. - Teljesen mindegy, mit akar Valerie, mert ez nem fog megtörténni. - Valerie... - csóválta meg a fejét a lány. - Azt hiszi, hasonlóak vagyunk. Állítólag én vagyok a példaképe. Maga szerint én olyan vagyok, mint Valerie? - Nem - felelte Jake őszintén. - Távolról sem. Kate behunyta a szemét. - Köszönöm - bólintott mosolyogva. - Nagyon nem örültem volna, ha úgy gondolja, hogy hasonlítunk egymásra. A férfi elgondolkodó pillantást vetett rá. - Ezek szerint elmondta Nancynek Valerie ötletét, ugye? - Penny szólt, hogy figyelmeztetnünk kellene Nancyt. Először úgy gondoltam, jobb, ha nem ütjük bele az orrunkat, de aztán megismerkedtem Nancyvel, beszélgetni kezdtünk, és hát...
- Értem. Nancy hogyan fogadta a hírt? - Nem aggódik túlzottan. Úgy gondolja, Will és maga afféle szentek, vagy valami ilyesmi, és sosem tennének ilyet. Jake elvigyorodott. - Maga mit gondol? Kate tűnődő pillantást vetett rá. - Willt egyáltalán nem ismerem, de maga határozottan nem szent. Fogalmam sincsen, hogy milyen valójában. Talán akkor vagyok a legőszintébb, ha azt mondom, hogy zavaró. Valahogyan mégis megbízom magában. Nancy joggal érezheti biztonságban magát. Ettől még jó lenne, ha valaki leállítaná Valerie-t végre. - Valaki le is fogja - biztosította a férfi kedvesen. - Mit ért azon, hogy zavaró? - Nem is tudom - felelte a lány Jake-et tanulmányozva. - Még nem jöttem rá. Én nem zavarom magát? - Dehogynem. Állandóan - tette hozzá a férfi. - Sosem kedveltem a részegeket. - Nem válaszolt a kérdésemre - mutatott rá Kate, majd vállat vont. -Mindegy, annyira fáradt vagyok, hogy nem érdekel. Búcsúzzon el szépen, és vigyen haza! Jake hazavitte a lányt, segített neki kinyitni a villa ajtaját, majd elment. Kedves ember. Kate lassan lehámozta magáról a ruhát. Tudta, hogy van valahol pizsamája, de túl nagy erőfeszítés lett volna végiggondolnia, hol is, a felöltözésről nem is beszélve. Meztelenül az ágyra dőlt, mire az megnyikordult alatta. Kellemes hang. Bebújt a takaró alá, és begubózott az alváshoz. Istenien érezte magát a bárban. Annyi jó emberrel találkozott. Kíváncsi volt, milyen lesz következő nap, amikor segíteni fog Nancynek a pult mögött. Jól ellesznek, efelől nem volt kétsége. Mennyivel egyszerűbb egy ilyen kisvállalkozás élete, mint a nagy cégeké! Talán vesz magának egyet, miután visszatért a városba. Holnap megmentem Nancy bárját, gondolta magában. Behunyta a szemét, és elmosolyodott. Amikor újra kinyitotta, kora hajnal volt, a nap még fel sem kúszott a látóhatár alól. Milyen jó itt! gondolta. Itt bármire képes lennék. Akár puszta kézzel is megmenteném Nancy bárját! Eszébe jutott, milyen büszke lenne rá Jessie, majd az, hogy Jake is büszke lenne rá, bár nem említené soha egy szóval sem. Jake-ről eszébe jutott a tó, a tóról pedig Jessie ötlete, hogy csak azok fürdenek meztelenül egy tóban, akik szeretik az életet. Nagyon korán volt még, a tó ilyenkor elhagyatott és hűvös, nagyon hűvös. Olyan lenne a vize, mintha selyemmel simogatnák a bőrét. Szeretem az életet, mondogatta magában. Most megmutatom Jessie-nek! Pamut nyári ruhát húzott magára, és elindult az ösvényen a tóhoz. A fák közt hideg volt, Kate kissé fázott. Belélegezte az erdő, a szél, a tó illatát - ez utóbbit már azelőtt megérezte, hogy megpillantotta volna a víztükröt. Hajnalban még szebb volt, mint amilyennek eddig látta - kicsit olyan, mint a foncsorozott üveg. Megérkezett. Vett egy mély lélegzetet, majd lerúgta a szandálját, kibújt a ruhájából, és meztelenül a vízbe ereszkedett, mintha a szeretőjéhez igyekezne. Hideg volt, de ő csak lépkedett előre. Érezte, hogy feszessé válik a bőre, és összerándul a hasizma. Amikor a csípőjéig ért a víz, belevetette magát. Siklott egy darabig, majd heves karcsapásokkal igyekezett felmelegíteni magát. Lebukott a víz alá, és amikor feljött, a hátára fordult, hogy érezze a kora reggeli nap bágyadt sugarait az arcán. Ezután újra meg újra lebukott, játékosan és szabadon, mint egy tízéves, és úgy átjárta az életerő, mintha szeretkezne. Pillanatokra úgy érezte, hogy soha többé nem akar ruhát húzni magára. Félóra elteltével megfordult, hogy visszaússzon a partra, és észrevette, hogy Jake ül a ruhája mellett. Még szerencse, hogy legalább felismerte. Egy biztos, a férfi a parton Jake kalapját viselte. Addig úszott, amíg a válláig nem ért a víz, ekkor megállt, és a férfire nézett. Jake kényelmesen üldögélt, átkulcsolta a térdét a kezével, és lányt figyelte. - Jó reggelt! - köszönt Kate. - 'Reggelt! - köszönt vissza a férfi vigyorogva.
Menekülés! - gondolta a lány, de ehelyett visszamosolygott Jake-re és igyekezett gondtalannak látszani. -Bámészkodni jött? - Nem, úszni jöttem. - Jöjjön bátran! - javasolta Kate, és maga mögé mutatott. - Rengeteg hely van. - Nem is tudom - mélázott a férfi, és feljebb tolta a kalapját. – Meztelen? - Igen. - Akkor még sincs annyi hely - rázta meg a fejét Jake. - Majd bemegyek, miután maga kijött. A lány már majdnem megkérte, hogy húzza a szemébe a kalapját. Tudta, hogy megtenné, de ha már egyszer volt bátorsága meztelenül fürödni, akkor ahhoz is elég bátornak kell lennie, hogy vállalja a meggyőződését. Végtére is csak Jake az. Csakhogy Jake előtt is szégyellte magát. Miközben ezen tépelődött, a férfi mosolygós szemmel figyelte. Pokolba veled! - gondolta magában Kate. No, akkor ezen vigyorogj, öcskös! - Rendben - vont vállat. - Magáé a tó. Ezzel úszni kezdett Jake felé, míg a derekáig nem ért a víz, majd felállt, és kisétált. A férfi nem mozdult. Sőt mintha megdermedt volna. Kate odasétált mellé, majd lehajolt, hogy felvegye a ruháját. Jake centiméterekre volt tőle, mégis felé fordult, és figyelte, ahogyan a lány lehajol. Kate ezután felegyenesedett, és nyújtózott, hogy belebújjon a ruhájába. A pamut rátapadt nedves bőrére, ezért jóval tovább tartott lehúznia a ruhát a csípője alá, mint szerette volna. - Nos... kétségtelenül megszépítette a reggelemet - vallotta be Jake. - Örülök, hogy szívességet tehettem - vont vállat a lány, majd felvette a törülközőjét, és belebújt a szandáljába. - Kellemes úszást! - tette hozzá, és vadul kalapáló szívvel elindult az erdő felé. Miután Kate elment, a férfi egy ideig csak ült sápadtan. Olyan mókás volt, amikor a lány kifelé úszott, észrevette őt, és az ajkába harapott, nem tudván mitévő legyen… Erre, épp amikor ő felállt volna, hogy hátat fordítson neki, felcsillant a szeme, és kisétált a tóból, egyenesen felé. Bennek igaza volt. Ez a nő már nem kislány. Jake úgy érezte magát, mint egy nyúl a reflektorfényben. Képtelen volt levenni a szemét Kate nőies, a hideg víztől feszes testéről. A lány úgy sétált ki a vízből, mint valami istennő, és ha csak egy másodperccel tovább tart magára húznia azt a ruhát, felé nyúl. Behunyta a szemét. Egy hajszálon múlt. A legjobb az lenne, ha távol tartaná magát tőle, mert nála zavarba ejtőbb nővel még életében nem találkozott. És még azt hitte, hogy ő is csak egy üres kosztüm a sok közül... A csónakban is Kate volt eddig a legjobb társasága. Azt hitte, sznob, mégis megvédte Nancyt Valerie-vel szemben. Azt hitte, érzéketlen, mégis meztelenül úszott a tóban, és az arckifejezéséből ítélve rettenetesen élvezte. Azt hitte, vonzó nő csupán, de az utóbbi időben Kate szépsége eszmei magasságokba emelkedett álmaiban. Amit aznap látott, csak súlyosbította a helyzetet. Sóhajtott, majd levette a ruháját, és besétált a tóba. Olyan volt, mint egy hideg zuhany - és éppen erre volt szüksége. Amikor Kate visszaért a villájába, becsapta az ajtót maga mögött, és elpirult zavarában. Megtette. A baj csak az volt, hogy hamarosan találkoznia kell vele újra. Minél többet gondolkodott a dolgon, annál bátrabbnak érezte magát. Nagy ügy. Jake látta meztelenül. Ö döntött így. A férfi talán rá sem hederített. Minél hamarabb találkozik vele, annál hamarabb elmúlik az ezzel kapcsolatos félelme. Úgy tesz majd, mintha mi sem történt volna. Nem nagy ügy. Voltaképpen minél többet gondolt a történtekre, annál büszkébb volt magára a bátorságáért, a szabadságáért. Jessie odalesz meg vissza, amikor elmeséli neki. Reggelire szalonnás tojásrántottát evett ünneplésképpen, majd felvette fekete fürdőruháját, túlméretes fehér pólót húzott fölé, és megpakolta vászontáskáját könyvekkel meg almákkal. Feltette új fekete kalapját fejére, és elindult, hogy találkozzon Jake-kel a csónaknál.
7. fejezet
- Szép kalap! - Jake csak ennyit mondott, amikor meglátta a lányt. Kate megkönnyebbülten sóhajtott. Még mindig a barátom, gondolta. Hiányzott volna. Beszállt a csónakba, a férfi pedig a fűzfához evezett. Mindketten levették a pólójukat, bevetették a horgot, majd kényelmesen hátradőltek. Fesztelenül kinyújtották a lábukat, és a lányt már cseppet sem zavarta, ha egymáshoz értek. Szórakozottan a férfi lábára tette a lábát, élvezetét lelve bőrének melegében, majd elővette a könyvét, és olvasni kezdett. Jake figyelte, ahogyan olvas. Örült, hogy Kate visszatért, hiányzott volna neki. Semmi baj nem történt, hiszen bár roppant vonzó nő volt, egyértelműen az értésére adta, hogy nem szerepel a terveiben. Nem fenyegette veszély egyiküket sem. Azzal, hogy megjelent újra, mintha mi sem történt volna, helyreállt a barátság közöttük. Jó volt a társaságában lenni, és azzal, hogy látta meztelenül, nem vesztett semmit - azt a pár agysejtet leszámítva, amely kiégett, amikor közvetlen közelről bámulta a mellét. Felnézett a fűzfára, és hallgatta a csónak oldalának csapódó hullámokat. Az élet szép, gondolta, majd a fejébe húzta a kalapját, és elaludt. Félórával később Kate még mindig mélyen a könyvébe temetkezett, olyannyira, hogy észre sem vette Jake botjának rángatózását mindaddig, amíg az csaknem a vízbe hajlott. - Jake! - szólt oda a férfinak. Miután amaz nem válaszolt, megbökte a lábát a talpával. Jake mogorván ébredt. - Mi van? - Kapás. A férfi feltolta a kalapját, majd sietve felült, és megragadta a botot, mielőtt a vízbe esett volna. - Fenébe! - morogta, majd küzdeni kezdett a hallal. Nagy lehetett, mert csaknem elhúzta őket csónakostól, holott ki voltak kötve. Egy idő után lanyhult a küzdelem, és Jake feltekerte a zsinórt A hal még csapott párat - sikerült is képen törölnie a férfit -, de Jake végül megragadta. Kate eközben a saját csónakfelében heverészett, figyelte a férfi küszködését, és a második almáját eszegette. Jake kiakasztotta a horgot a hal szájából, visszadobta a vízbe, majd visszaült a csónakba, és a lányra nézett. - Sokat segített - jegyezte meg. - Ha tudtam volna, hogy ennyire izgága lesz, nem hoztam volna magammal - felelte a lány, majd nagy ívben bedobta az almacsutkát a vízbe. - Most pedig vágja le a horgot a zsinórjáról! Az itteni halak határozottan hajlamosak az öngyilkosságra. Jake rosszallóan megcsóválta a fejét. - Ugyan milyen lelki problémája lehet egy halnak? - Nekem mindegy - vont vállat Kate. - Felőlem aztán felpofoztathatja magát egy másik hallal is jegyezte meg negédesen, majd hátradőlt, és felvette a könyvét. - Szóljon, ha megint kapása van! Nem szívesen hagynám ki a műsort. Pár pillanattal később hallani lehetett a férfi késének nyisszantását A lány elvigyorodott. - Kérek egy almát! - szólt oda Jake, mire Kate letette a könyvet, és oda hajított neki egyet. A férfi hátradőlt, és beleharapott. - Hol vette a kalapot? - Cline boltjában. - Nagyon jól áll. - Tudom. Érzéki, mi? A férfi kritikusan méregette egy ideig, majd megrázta a fejét. - Nem - felelte végül. - Nem érzéki, de jól áll. A lány önelégülten elmosolyodott. - Pedig érzéki, és ez kapóra is jön ma délután. Megint randim lesz. - Egek! - sóhajtotta Jake, majd behunyta a szemét. - Ezúttal kit tesz el láb alól?
- Tessék? - A Cabins nagyra értékelné, ha egyszerűen kiköpné azokat a férfiakat, akik nem kellenek magának, anélkül hogy megcsonkítaná őket. - Nem csonkítottam meg senkit... - Kis híján megfullasztotta Lance-t, Peterre szívbajt hozott, Donaldot leszúrta egy villával, Bradet pedig leütötte egy sörösüveggel - vette sorra Jake az áldozatokat, majd megcsóválta a fejét. Csodálom, hogy egyáltalán van még valaki, aki találkát mer kérni magától. - Lance-szel nem tehettem mást. Peter csalt. Donaldot véletlenül szúrtam meg, Bradet pedig a maga védelme érdekében ütöttem le, ha már itt tartunk. Azóta is bánom. - Volt olyan férfi az életében, akivel sikerült befejeznie egy találkát? Kate bőszen felült. - Még viszonyt is! A férfi bólintott. - Mondta, hogy többször is eljegyezték, de hol vannak azok a férfiak most? A lány értetlen pillantást vetett rá. - Miért fontos ez? Jake vállat vont. - Csak egy bátor férfi mer együtt lenni magával. - Maga minden reggelt együtt tölt velem. - Igen, de csak mert tudom, hogy a saját térfelén marad. Ha közeledni próbál, istenuccse kiugrom! - Ne aggódjon, biztonságban van! - fintorgott Kate. - Nem szoktam puhányokra támadni egy csónakban. - Örülök, hogy vannak elvei. Nos, ki a mai áldozata? - Eric Allingham - felelte a lány, és várta, hogy Jake közölje vele, Allingham egy náci. A férfi azonban nem szólt, csak összevonta a szemöldökét, és harapott az almájából. - Nos? - Nos, mi? - Nos, mi a baj vele? Jake vállat vont. -Leszámítva az öngyilkossági hajlamát, amelyhez kétség sem férhet azok után, hogy randevúzik magával, nem tudok semmi hibájáról. Rendes fickónak tűnik - tette hozzá, majd a szokásosnál nagyobb hévvel ismét az almába harapott. - Nekem is úgy tűnt - felelte Kate bizonytalanul. - Örülök, hogy így lelkesedik - morogta a férfi. Azok után, hogy végignézhettem, amint megküzd egy pisztránggal, nehéz elhinni, hogy Eric felveheti a versenyt magával a szórakoztatásomban - vélekedett a lány. - Egy ilyen mutatványt nehéz felülmúlni. Jake megrázta a fejét. - A mai nap kivétel. Ne higgye, hogy minden alkalommal, amikor unatkozik, felpofoztatom magam egy hallal, mert ez nem fog megtörténni! - Holnapra is van találkám - büszkélkedett Kate. - Úgy tűnik, kezd valóra válni a tervem. - Nem lehet ennyire buta - sóhajtotta a férfi, de a lány nem vett róla tudomást. - Méghozzá nem is akárkivel. - Értem - bólintott Jake. - Egy pillanat, csak harapok egyet. Kiért hívjuk ki a mentőt holnap? - Rick Robertsért, a környezetvédőért. Kirándulni megyünk. Miután Jake nem mondott semmit, Kate felvonta a szemöldökét. - Ismeri? - Igen - bólintott a férfi kissé keserűen. - Fejlődik az ízlése. Rick nagyszerű ember. - Örülök, hogy helyesli az ötletet. - Nem helyeslem. Kerülje a sziklákat és a forgalmas utakat! - javasolta Jake, majd a fejébe húzta a kalapját. - Mindig nézzen a lába elé! Ne bolygassa meg a vadont! Ha engem kérdez, jobban tenné, ha a Cabins-ben maradna. Egész biztos, hogy hamarosan bajba sodorja valamelyiküket, ezért jobb lenne, ha csak olyan helyre mennének, ahol van térerő, és ki lehet hívni a mentőket... - Nagyon vicces - dőlt hátra a lány is, és szemébe húzta a kalapját. - . Csak tudnám, miért ilyen nyugodt, hiszen magával töltöm az időm java részét. A valószínűség-számítás alapján magáért kellene jönnie a mentőnek.
- Értem ugyan nem - ásított a férfi. - Túl öreg és túl óvatos vagyok ahhoz, hogy kárt tehessen bennem. Többet nem szólt, és Kate egy idő után hallotta, amint mélyen, egyenletesen kezd lélegezni. Ki kellene löknöm a csónakból, gondolta a lány. Még hogy túl öreg és óvatos! Vén csataló, mondaná Jessie. Hamarosan őt is elnyomta az álom. Együtt szenderegtek a fűzfa alatt, majd álmukban egymáshoz bújtak, és összegabalyodott a lábuk. Tizenegy órakor Kate véletlenül felébresztette Jake-et, miközben a hűtőtáskáért nyúlt, hogy kivegye a gyümölcslevet. - Régebben mintha békésebb lett volna - morogta a férfi. - El sem hiszem, hogy valaha nős volt - sóhajtotta a lány, miközben kinyitotta az üveget. - A feleségének egész nap a sarokban kellett állnia vigyázban? - kérdezte, majd ivott egy keveset. - Tiffany nem az a fajta nő volt, aki képes lett volna a sarokban állni -dünnyögte Jake. Kate akkorát nevetett, hogy ráköpte a gyümölcslét a férfira. Jake felült, és mogorva pillantást vetett rá. - Magát meg mi lelte? - A feleségét Tiffanynak hívták? - vihorászott a lány. - Nem hiszem el! - Én legalább csak egyetlen hibát követtem el a múltban - fintorgott a férfi, miközben letörölgette magáról a gyümölcslevet Kate pólójával. -Maga viszont mellényúlt Tudorral, Vidorral és Morgóval is. - Paul, Derek és Terence - segítette ki a lány. Ezúttal Jake fogta a hasát nevettében, amelybe nem kevés megvetés vegyült. - Atyaég! Hol szedte össze őket? Egy melegbárban? - Rendes férfiak voltak - füllentette Kate, majd gúnyosan lebiggyesztette az ajkát. - Tiffany viszont bizonyára az a fajta nő volt, aki kis szívecskét rajzol az i fölé pont helyett. - Tiffany a kerületi ügyész helyettese volt - mutatott rá a férfi. - Ne játssza meg a sznobot! - Ha Tiffany olyan menő volt - vágott vissza a lány sértetten -, miért nincs még mindig vele? - Mert nem vagyok elég menő hozzá - felelte Jake. A lány nyelt egyet. - Ó! Sajnálom. - Félreért, kislány - sóhajtotta a férfi türelmesen. - Nem ő dobott engem. Egyszerűen olyan körökben forgott, ahová én nem akartam belépni. Kölcsönös megegyezéssel váltunk el. - Ó! - jegyezte meg Kate a változatosság kedvéért. - Az jó lehetett. - Pokoli volt - ellenkezett Jake, majd összevonta a szemöldökét. - Jó? Elment az esze? - Nem - felelte a lány, és ő is összevonta a szemöldökét. - Én még soha nem szakítottam senkivel kölcsönös megegyezés alapján. Mindig menekülnöm kellett, miközben valaki görcsösen kapaszkodott a bokámba. - Nehéz elhinni, hogy egy tartós viszony után még volt bennük annyi élet, hogy kapaszkodni tudjanak bármibe - tűnődött a férfi. - Szerintem nem is belém kapaszkodtak annyira - ismerte el Kate, és a semmibe bámult. - Hanem a pénzbe. Jake a hűtőtáskához hajolt, és kivett egy sört magának. - Talán olyan sok pénze van? - kérdezte félvállról. A lány felnézett. - Nekem nem, de apámnak igen. Jake ivott egy kortyot, és felvonta a szemöldökét. - Ismerem az édesapját? - Talán igen. Bertram Svensonnak hívják. - Atyaég! - sóhajtotta a férfi. - Találkoztam vele egyszer. - Sajnálom - szabadkozott Kate. - Nem úgy értem, csak... a maga édesapja nagyon... - Semmi baj. Ismerem. - Nagyon... erélyes. - Utálta mindhárom jegyesemet - jegyezte meg a lány. - Az édesapja nagyon értelmes ember - vélekedett Jake. - Miatta hagyta ott őket? - Nem - rázta meg a fejét Kate. - Én is utáltam őket.
A férfi ivott a söréből. - Próbálok tapintatosan tájékozódni, de ebben az esetben ez elég nehéz, ezért egyenesen megkérdezem: Miért hagyta, hogy eljegyezzék, ha utálta őket? - Csak azután utáltam meg őket, miután eljegyeztek - felelte a lány. - Mindig eltartott egy ideig, amíg rájöttem, hogy csak a pénz érdekli őket, nem én. - Ennyire nem lehettek vakok - bukott ki Jake-ből. Kate meglepetten felnézett. - Ne értsen félre, nem az esetem! - folytatta a férfi. - Egyszerűen nincs olyan egészséges férfi, aki ha magára néz, azt mondaná: „Ebben a nőben csak a pénze érdekes". - Igen, talán az is érdekelte őket, hogy jól nézzek ki, amikor együtt fotóznak bennünket. Ennyi. Valójában nem érdekeltem őket, és nem is ismertek. - Az ő bajuk. - Köszönöm - mosolygott a lány hálásan, majd az ajkába harapott. -Tiffany sem lehetett túl értelmes, ha elengedte magát. - Tiffany rendkívül értelmes volt - ellenkezett Jake. - Ráadásul nem engedett el. Csupán kinyitotta az ajtót, én pedig elfutottam. - Ennyire elfajultak a dolgok? - kérdezte Kate, majd megcsóválta a fejét. - El sem tudom képzelni, milyen lehet, amikor fut. - Nagyon vicces - fintorgott a férfi. - Akkor még fiatalabb voltam. - Akkor sem tudom elképzelni - felelte a lány őszintén. - Nem nézek ki magából ennyi energiát. - Ha ma hasonló helyzetbe kerülnék, ugyanúgy megtalálnám az energiát a futáshoz, mint akkor biztosította Jake, majd kiitta a sörét. - Az az átkozott nő úgy viselkedett, mintha gondolatolvasó lennék. Állandóan csak utalásokat tett, én viszont nem értettem, mire akar kilyukadni. Hamarosan elszabadult a pokol. Ráadásul azt hitte, hogy valami nagytőkés vagyok, és hogy együtt felépítjük majd saját kis üzletbirodalmunkat. Mire rájöttem, mit akar, már fél éve ott szúrt belém, ahol tudott. Kate meglepett arcot vágott. - Csak fél évig voltak házasok? - Tiffanyval fél év - felelte a férfi nyomatékosan - iszonyúan hosszú idő. - Ó! - bólintott a lány. - Nem is sejtette, mi a terve magával, amikor elvette feleségül? - Az egyetlen, amit észrevettem, hogy isteni teste van, és hogy remekül megértjük egymást az ágyban - vallotta be Jake. Kate valamiért elszomorodott. - Ó! Hány éve is ennek? A férfi töprengő arcot vágott, miközben számolgatta magában az éveket. - Hét. Talán nyolc. Hányat írunk? A lány együttérzése elpárolgott egy pillanat alatt. - Azóta kerüli a nőket?! Szép... Én legalább próbálkozom. Jake felhorkant. - Csak meg kell nézni, kikkel! Én legalább nem randizom Tiffany-klónokkal, és nem próbálom eltenni őket láb alól a bosszú kedvéért. - Senkit sem akarok eltenni láb alól - füstölgött Kate. – Egyszerűen csak szeretnék találni valakit, de akikbe eddig belebotlottam, önpusztó hajlammal rendelkeznek. - Talán fel kellene hagynia a próbálkozással, hogy találjon valakit - vélekedett a férfi, majd hátradőlt. - Téved! - csattant fel a lány, maga is meglepődve saját harciasságán. - Elegem van már az egyedüllétből. Szeretnék valakit, akivel beszélgethetek éjszaka. Akivel jókat nevethetünk. Akivel jókat... Jake felvonta a szemöldökét. - Igen? - Semmi. Udvariasan hallgattak, közben mindketten elképzelték azt a bizonyos semmit. Jake kivett még egy almát Kate táskájából, és úgy döntött, jobb, ha témát vált. - Mit csinál ma éjjel, miután kivégezte Allinghamet? - Nancy bárjába megyek. Megtanít, hogyan kel! felszolgálni.
-Remek - bólintott a férfi, majd harapott az almájából. - Fontos, hogy egy nőnek is legyen karrierje. - Ez igazán haladó gondolat, Jake. - A kilencvenes évek gondolkodásmódjával azonosulok leginkább -jelentette ki a férfi, majd felnézett a napra, és sóhajtott. - Ideje mennünk. - Felült, megette az almát, behajította a csutkát a tóba, majd odébb tolta a hűtőtáskát, hogy evezni tudjon. - Tudja mit? Ha már végeztek Nancyvel, jöjjön a biliárdasztalhoz, és megtanítom játszani! - Rendben - bólintott a lány meglepetten. - Még soha nem biliárdoztam. - Pompás. Akkor pénzben játszunk. - Jake elkötötte a csónakot, és az evezőért nyúlt. - Miért van az, hogy mindig nekem kell eveznem? - kérdezte. - Mert én az ötvenes évek gondolkodásmódjával azonosulok leginkább - felelte a lány, és az arcára tolta a kalapját. Amikor Kate visszagondolt Eric Allinghammel töltött délutánjára, rá kellett jönnie, mennyire sorszerüek egyes események az ember életében. Egyszerűen elkerülhetetlenek. Olyan erők veszik át ilyenkor az irányítást, amelyek felett nincsen hatalmunk. Eric minden kitételnek megfelelt: magas volt, előkelő, megfontolt, sikeres, becsületes, kedves, megértő, tiszta, bátor és tiszteletteljes. Kissé unalmas is, de a lány hamar lehurrogta magában azt a hangot, amely ezt ismételgette a fejében. Eric jó ember. Ennyi elég. Türelmes volt vele, és gyengéd a lovakkal. - Igazán kedves, hogy megtanít lovagolni - hálálkodott a férfinak. - Nagyon szívesen - felelte Eric, és látszott, hogy komolyan is gondolja. Egy igazi úriember, gondolta Kate. Végre működik a tervem. Ekkor azonban a lány kancája térden rúgta a férfit, mire az hangtalanul a földre zuhant. - Bármi történjék is - mondta a lány Willnek, amikor az kihívta az orvost -, Jake-nek egy szót se! Jake egész délután kényelmetlenül érezte magát Kate újabb randevúja miatt. Hogy miért, azt nem tudta. Allingham igazán rendes ember. A kezdeti szélhámosok után nyilván kellemes meglepetés lesz a lány számára. Talán ő lesz a befutó az ostoba kis tervében. De valamiért mégsem derítette fel túlságosan ez a gondolat. Amikor meglátta az istállók felé siető mentőautót, annál jobb kedvre derült. Persze lehet, hogy semmi köze a randevúhoz, de ha jól ismeri Kate-et, akkor szegény Erichez kellett kihívni az orvost. Márpedig, gondolta magában önelégülten, jól ismerem Kate-et. A lány a sürgősségi osztályon töltötte a délutánját. Miután visszatért a villájába, igyekezett megfeledkezni a balesetről, és arra gondolt, milyen lesz majd Nancyvel a pult mögött. Előző este több üveg sörrel a szervezetében remek ötletnek tűnt a dolog, de aznap, tizennyolc óra elteltével már kétségei voltak. Egyszerre csak megcsörrent a mobiltelefonja. - Tessék! - Eljegyeztek már? - Jessie, még csak kedd van. Négy napja vagyok itt. Nem, nem jegyeztek el. Nincs jobb dolgod, mint óránként felhívni a friss hírekért? - Nincs - felelte a lány. - Mi újság? Milyenek voltak az új pasik? - Az új pasik? - kérdezte Kate mosolyogva. - Nem bírták túl sokáig - felelte nevetve, majd eszébe jutott szegény Eric, és lehervadt a mosoly az ajkáról. - Sikerült eltenned még egyet láb alól? - Hagyj már! Úgy beszélsz, mint Jake. - Ó, igen, Jake. Hogy van az öregfiú? - Egyre utálatosabb. - Igen, és? Mesélj még! - Miért? - nyúlt végig Kate az ágyán, és felkészült lelkileg, hogy barátnője kedvére tegyen. - Mert szerintem érdekes alak - felelte Jessie. - Nos, nem az. Én viszont igen. Büszke lennél rám, ha tudnád, mi mindent műveltem.
- Például? - kérdezte Jessie kétkedő hangon. - Például megállapodtam Nancyvel, hogy megmentem a bárját. - Ezt örömmel hallom - jegyezte meg Jessie. - Szükség van a hangulatos helyekre. Szóval találtál valami értelmes feladatot végre. Mint a régi szép időkben. - Igen. Ma este is elmegyek hozzá, és megtanít, hogyan kell kiszolgálni a pultnál. - Csaposlány leszel? - nevetett Jessie. - Mindig mondtam, hogy szakmát tévesztettél. - Szerintem jó móka lesz - tiltakozott Kate. - Minden bizonnyal - vélekedett Jessie. - Már nem is emlékszem, mikor csináltál valamit utoljára csak a móka kedvéért. Mindig az üzleten jár az eszed. - Azért nem mindig - mutatott rá Kate. - Ma reggel például meztelenül fürödtem a tóban... - Csak ugratsz! - hitetlenkedett Jessie. Hallatszott a hangján, hogy mély benyomást gyakorolt rá a dolog. - Anyaszült meztelenül? - Igen. Isteni volt. - Találtál egy elhagyatott helyet? Azt hittem, az egész üdülőhely hemzseg a vendégektől. - Van itt egy kis félreeső tó - magyarázta Kate. - Ráadásul kora hajnalban mentem. - Szóval egyedül voltál - sóhajtotta Jessie álmatagon. - Lehet, hogyj meglátogatlak egyszer. Miután Kate nem válaszolt, gyanút fogott. - Egyedül voltál? - Hát, kezdetben igen - felelte Kate. Nem volt túlzottan ínyére a beszélgetés iránya. - Most milyen tortán dolgozol? - Hogy érted azt, hogy „kezdetben"? - Sehogy. Épp egy tortán dolgozol, ugye? - Igen. Esküvőre lesz. Szóval mi történt? - Semmi. Kinek az esküvőjére? - Kate! A lány sóhajtott. - Túl sokáig fürödtem, és amikor elindultam kifelé, Jake már ott ült a parton. Jessie nevetni kezdett. - Találkoznom kell ezzel a Jake-kel! Aztán? Ne, várj! Tudom. Rászóltál, hogy fordítson hátat, és ő így is tett, mert egy úriember. - Nem egészen - felelte Kate zavartan. - Egyszerűen kisétáltam, felvettem a ruhám, és visszamentem a villába. - Hagytad, hogy lásson meztelenül?! - visította Jessie a telefonba. - Nem ő volt az első - szabadkozott Kate. - Anyaszült meztelenül parádéztál fényes nappal egy idegen pasi előtt?! - Csak Jake előtt. - Csak Jake előtt... - hüledezett Jessie, majd hallgatott egy sort. - Mondott valamit? - Igen - felelte Kate. - Azt mondta, hogy megszépítettem a reggelét. Most mesélj a tortáról! Jessie ismét elnevette magát. - Hogyan nézel a szemébe ezek után? - Vele voltam egész reggel a tavon - vont vállat Kate. - Ma este megtanít biliárdozni. Ő csak egy jó barát, Jessie. Ennyi. Nem része a tervemnek. Ha már itt tartunk, délután lovagolni mentem egy nagyon kedves férfival. Lehet, hogy ő lesz a befutó. - Fel mertél ülni egy lóra? - Még szép - büszkélkedett Kate. - Eric megmutatta, hogyan kell. Nagyon türelmes volt velem. - Kilovagoltatok? - Hát, nem egészen - felelte Kate. Miután Jessie nem mondott semmit, sóhajtott. - A lovam megrúgta a térdét, ezért be kellett vinni a kórházba. - Mivel Jessie ismét nevetni kezdett, csak egy idő után tudta folytatni. - Jaj, hagyd már abba! Eric csodálatos ember. - Lebénult, de szerencsére még él - vihorászott Jessie. - Mesélj még Jake-ről! - Nem érdekel Jake - jelentette ki Kate. - Engem talán igen. Abból, amit meséltél róla, jó fejnek tűnik. Hány éves? - Nem tudom - felelte Kate bosszankodva. - A harmincas évei vége felé járhat. - Nős?
- Elvált. A kerületi ügyész helyettesét vette feleségül. Tiffanynak hívták, és jó volt vele az ágyban. - Nocsak, nocsak! - áradozott Jessie. - Mesélj még! - Nem - ellenkezett Kate. - Nem az eseted. Most mennem kell. Lassan indulok Nancyhez. Ericet is fel kell hívnom, hogy megkérdezzem, hogy van. Komoly esély van rá, hogy ő váltja valóra a tervemet. Holnap egyébként egy környezetvédőnek adok találkát. Ricknek hívják, és még Jake szerint is nagyszerű fickó. - Már megint Jake. Biztos vagy benne, hogy nem az esetem? - Teljes mértékben. - Van testvére? - Egy öccse - felelte Kate. - Will. Jóképű, kedves, elegáns, ő menedzseli a Cabinst csaknem egyedül, és ő a falu hőse. Sok embert megmentett a munkanélküliségtől. Gyere le, bemutatlak neki! - Egy öltönynek? Nem, köszönöm. Ellenben a beszámolód alapján ö a tökéletes pasi a számodra mutatott rá Jessie. - Menedzselhetnétek együtt a Cabinst. - Will? - tűnődött Kate, majd megrázta a fejét. - Nem. Kedves férfi, de nem az esetem. - Miért nem? - Nem is tudom - felelte Kate, és érezte, hogy ismét elönti a düh. - Gyakorlatilag eljegyzett egy nőstény hiénát, akit Valerie-nek hívnak. Emellett Will nem... Nem is tudom. - Pedig úgy hallom, nála tökéletesebb alanyt keresve sem találhatsz a terved számára - vélekedett Jessie. - Ha a helyedben lennék, ráhajtanék, már ha továbbra is tartod magad egy olyan tervhez, amelyet én már napokkal korábban kidobtam volna a szemétbe. - Pedig be fog válni - bizonygatta Kate. - Most mennem kell. Csaposlány leszek ma este. - Hívj fel holnap! - kérte Jessie. - Kíváncsi vagyok, hogy ment Ronnal. - Rick. - Mindegy. Add át Jake-nek az üdvözletem! Mondd meg neki, hogy már alig várom, hogy találkozzunk! - Mondtam már, nem az eseted! - füstölgött Kate, majd Jessie nevetésének hallatára letette a kagylót. Csak tudnám, mit talál ennyire viccesnek, tűnődött magában, majd úgy döntött, megfeledkezik Jessie-ről, és kiválasztja aznap esti öltözetét. Nancy tanácsát megfogadva miniszoknyát húzott, leengedte a haját, és felvette a cowboykalapot. Amikor kilépett a villából, rájött, hogy a kocsiját Nancynél hagyta előző este - nem is ülhetett volna volán mögé annyi sör után. Egy pillanatig nem tudta, mitévő legyen. Felhívja Nancyt? Sétáljon el a bárig? Rövid tanakodás után leült a lépcsőre, és várt. Nem tartotta Jake-et sem előkelőnek, sem megfontoltnak, sem sikeresnek, megbízhatónak azonban igen. Biztos volt benne, hogy a férfinak eszébe jut, nincs itt az autója, és érte jön. Fél nyolckor Jake beszállt az autójába, hogy elinduljon Nancyhez, és Kate egyik cipőjét találta az első ülésen. Egek! Lent maradt a lány kocsija a bárnál, villant rögtön az agyába. Sóhajtott, majd Kate házához hajtott. A lány már ott ült a lépcsőn miniszoknyában, és amikor meglátta, integetett neki. Formás, hosszú lába van, állapította meg magában Jake. Szép kis summát összeszed majd a borravalókból. Egy-két megjegyzést is talán. Egy pillanatig aggódott - a helyi férfiakért. Kate szó nélkül beszállt, és rámosolygott. - Tudtam, hogy eljön. Hálás vagyok érte. Ígérem, soha többé nem iszom, és ma este már nem kell hazahoznia. - Ugyan - vont vállat a férfi. - Csak egy szívességet tegyen meg nekem: ne randizzon senkivel a helyiek közül! Így is elég kicsi a lakosság. - Nagyon vicces - fintorgott Kate. Jake elvigyorodott. - Ha már a férfiaknál tartunk, mit művelt szegény Allinghammel ma délután? - Semmit - felelte a lány. - Láttam a mentőautót az istállónál.
- Megrúgta a ló. - Mondja csak - érdeklődött Jake -, miután szakított a három férfival,, akivel jegyben járt, megtalálták a tetemüket? - Csak vezessen! - javasolta Kate. Amikor megérkeztek, Nancy átnyújtotta Kate-nek a rózsaszín blúzt és a fekete mellényt. - Tessék! Ez az egyenruhánk. A lány felöltözött a raktárban. - Úgy érzem magam, mint Debra Winger a Városi cowboyhan - közölte Nancyvel, miután visszatért. - Csak kicsit magasabbnak, kövérebbnek, öregebbnek és szőkének. - Ezt leszámítva szakasztott mása vagy - bólintott Nancy, majd átnyújtott neki egy tálcát, rajta hat korsó sörrel. - Jól áll a kalap. Ez a sarokasztalhoz megy, elöl. Légy óvatos a tarka inges férfival! Szeret fogdosni. Ó, a feljegyzések a tervedhez ott vannak hátul. Ma éjjelre hazaviheted a villába, ha akarod. - Köszönöm - bólintott Kate. - Már alig várom. Szeretem az üzleti tervezést. - Én inkább főbe lőném magam - mosolygott Nancy. - Izlések és pofonok. Kate hozzálátott a munkához. Arca kipirult a melegtől és a szaladgálástól, haja lazán a vállára hullott, mellét előnyösen kihangsúlyozta a szűk blúz. A férfiak kivétel nélkül megnézték maguknak, ő pedig feltolta a kalapját, és visszamosolygott rájuk. Szebbnek érezte magát, mint valaha. - Ha tolakodó valamelyikük, kerüld el! - javasolta Thelma, az egyik pincérnő. - Ha ennek ellenére hozzád érnek, öntsd le őket egy kis sörrel! Sally, a másik pincérnő előre megmutatta neki a legtolakodóbbakat. - Jobb, ha nekik az asztal túloldaláról szolgálod fel az italukat. Belebámulnak ugyan a melltartódba, de legalább nem tudnak megfogni. Nancy megtanította neki, hogyan kell koktélokat keverni, sört csapolni, számlát vezetni. Kate úgy figyelt, mint az egyetem óta még soha. Nemcsak az italok nevét tanulta meg pillanatok alatt, de a vendégekét is. Amikor Jaké nagybátyja, Early a pulthoz lépett, és kért „még egyet", Kate mosolyogva bólintott, és töltött neki gint. Nancy le volt nyűgözve. Kate már a harmadik ital után tudta, ki mit fog kérni. - Hogyan csinálod? - kérdezte. - Mondókával - felelte a lány. - Kiagyalok egy mondatot, amelyben összehozom a vendég nevét az italával. Early egy jó szellem, olyan, mint egy dzsinn, itala a gin. - Elképesztő - bólintott Nancy, majd kezébe nyomott két üveg sört. - Jake-nek és Bennek. Már rájuk fér. Kate hátrasétált a biliárdasztalhoz. Jake önkéntelenül is megbámulta a mellét, majd elvette a sörét, és félrenézett. - Jól áll az egyenruhája - jegyezte meg. - Kit sebesített meg legutóbb? - Senkit - mosolygott rá a lány leereszkedően. - Nem mindenki olyan puhány, mint maga. - Tényleg. El is felejtettem - bólintott a férfi, majd adott Kate-nek öt dollár borravalót. - Ezt meg mivel érdemeltem ki? Jake felvette a dákóját, és megkrétázta a végét. - Azzal, hogy segített eldönteni egy fogadást Bennel. - Miféle fogadást? - Hogy természetes szőke-e, vagy festett. A tónál látta, ma reggel! Kate elvörösödött, és visszaindult a pulthoz. Félúton megfordult, és visszasétált a férfihoz. - Melyikük nyert? - kérdezte Jake-től. A férfi belőtte a golyóját a lyukba. - Én. Ben volt a hitetlen. Tíz órára a bár csaknem kiürült, így mindenki láthatta, ahogyan Sally nagy ívben elkerüli Brad kezét, megcsúszik némi kiömlött sörön, és kificamítja a bokáját. Jake Kate-hez fordult. - Figyelmeztettem magát - jegyezte meg. - Kértem, hogy mást már ne nyomorítson meg! - Jake, nem hiszem el! - sóhajtotta a lány. - Azt akarja mondani, hogy ez is az én hibám? - Csak ugratom - ismerte el a férfi. - Természetesen nem a maga hibája.
Ezzel elment, hogy segítsen Bennek beemelni Sallyt Thelma kocsijába. Nancy magához intette Kate-et. - Az állásajánlatom ezzel komollyá vált. Helyettesítenéd Sallyt pár éj szakára? - Persze - felelte Kate. - Hattól tizenegyig kellene beugranod szerdán és csütörtökön. Sally bokája péntekre sem lesz jobban, az kicsit megnehezíti a dolgot, mert pénteken hajnali egyig nyitva vagyunk. - Semmi gond - biztosította Kate, majd kisétált, hogy letakarítsa egyik asztalt. Fáj ugyan a lábam, de jól érzem itt magam, gondolta magában. Jövök eggyel Jessie-nek az ötletért!
8. fejezet
Tizenegy órára Kate lába már nem fájt. Hasogatott. Jake-hez sétált, hogy közölje vele, aznap éjjel semmi esély rá, hogy biliárdozni tanuljon, de amikor odaért hozzá, a férfi melegen rámosolygott, és ettől elmúlt minden fáradtsága. Jake megmutatta neki, hogyan tartsa a dákót, hogyan csináljon a másik kezével hidat neki, és elmagyarázta a szabályokat. A lány lehajolt, hogy meglökje élete első golyóját, minek következtében még feljebb csúszott a combján amúgy is rövid szoknyája. - Legközelebb másik szoknyában jöjjön játszani - sóhajtotta a férfi. -Most már értem, mitől kapott szívrohamot szegény Peter. - Nagyon vicces - mosolygott Kate, és lejjebb húzta a szoknyát a hátsóján, ettől azonban kiszabadult belőle rózsaszín blúza. - Megmutatná, milyen szögben tartsam a dákót a lökéshez? - Persze - bólintott Jake, majd a lány mögé lépett, és a kezére tette a kezét. - Ilyenben. Kate összpontosítani próbált a lökésre, de ekkor észrevette, hogy a férfi megmerevedett mögötte. - Jake? - kérdezte, de aztán rájött, amire a férfi is, nevezetesen, hogy voltaképpen teljes testével hozzásimult hátulról, és fogja a kezét. Ő is megmerevedett. Jake lassan felegyenesedett. - Csak lökje meg, és kész! A továbbiakban a férfi a biliárdasztal túloldaláról tanította neki az alapokat. Ezzel csak az volt a baj, hogy minden egyes alkalommal, amikor a lány lehajolt a lökéshez, blúzának kivágására tévedt a tekintete... és tovább. Előfordult, hogy ismételte magát, máskor pedig elfelejtett válaszolni Kate kérdésére. A lány élvezte a helyzetet, volt valami részegítő Jake zavarában. Leheletnyit feljebb emelte az állát, hogy a férfi még lyebb belátást nyerjen. Jake nyelt egyet, és az asztal Kate melletti oldalához sétált. - Jó kisjáték - közölte a lány egy órával később, amikor befejezték az első leckét. - De mennyire - bólintott a férfi, majd elindult a pult felé. - Innom kell valamit. Kate hátrament, és előhozta Nancy feljegyzéseit. - Hát ezek? - kérdezte Jake. - Szükségem van rájuk, hogy megmentsem a bárt egy sakáltól... mellesleg egy jenki ismerősöm öccsének a szeretője. - Vigyázz a szádra, asszony! - figyelmeztette a férfi. - Mindenki tudja a westernfilmekből, hogy a rosszfiú az, amelyik bajszot visel - mutatott rá a lány. - Azt ugyan még nem láttam, hogy megpödörte volna, de szerintem csak idő kérdése a dolog. Jó éjt, Nancy, jó éjt. Ben! Köszönöm a biliárdleckét, Jake. Egy perc múlva már ott sem volt. Jake Nancyhez fordult, aki szélesen vigyorgott. - Bosszantó egy fehérnép - sóhajtotta a férfi.
Kate és Penny egyszerre ért vissza a villához. Penny ezúttal Markkal karöltve. - Már régóta szerettem volna elmondani, mennyire tetszett a múltkori golfjátszma - jegyezte meg Mark. - Azért nem kellett volna megölnie szegényt. - Nem öltem meg - ellenkezett a lány, és próbált ártatlannak tűnni. -Az orvos szerint holnap már vissza is jöhet. - Ha netalán ismét játszanának egymással, ingyen a labdaszedője leszek. - Köszönöm, de elegem van a golfból. Túl veszélyes - tette hozzá Kate, majd búcsút intett nekik, és bement a villájába. Mark és Penny kiült a lépcsőre, Kate hallotta a beszélgetésüket és a nevetésüket. Akkor először érezte úgy, hegy Penny jól választott - Mark jóképű volt, okos és vicces. Ő személy szerint ugyan nem vonzódott Markhoz... de valakihez igen. Elég ebből! - torkolta le magát. Gondolj olyasmire, amiben jó vagy! Például Nancy bárjának megmentésére. Hajnali kettőig dolgozott az iratokon, majd ágyba bújt. Megállapította, hogy pár egyszerű művelettel szépen jövedelmezővé tehető a bár, de igazi aranybányát csak komoly tőkebefektetéssel és nagyobb változtatásokkal lehetne varázsolni belőle. Nancy azonban kijelentette, hogy nem akar nagy változásokat. Úgy szerette a bárt, ahogyan volt mint ahogyan Jake is úgy szerette az életét, ahogyan volt. Reggelente a tavon ringatózva, délutánonként az eget bámulva. Jake-ben nem volt ambíció, és Kate-nek volt egy olyan érzése, hogy nem is lesz. Kedves ember... de élhetetlen. Mégis, miután elnyomta az álom, Jake karjában találta magát, és mire másnap reggel felébredt, kétségei voltak afelől, okos ötlet-e a férfival töltenie a délelőttjét a tavon. Túl sokat voltak együtt. Nyilván azért álmodott róla, mert jóformán nem is találkozott más férfival. Felhívta Ricket, és megbeszélték, hogy már kilenckor elindulnak kirándulni. Ezután üzenetet hagyott Willnél Jake számára, hogy aznap reggel nem csónakázik ki vele, mert találkája van. Jake újra és újra elismételte magában, hogy cseppet sem bánja, amiért Kate mással tölti a délelőttöt. Az, hogy háromszor együtt voltak, még nem hagyomány, még nem kötelezi semmire. Talán még vállat is vont volna, ha a lány nem Willnek hagy üzenetet. Így azonban az öccse szélesen elvigyorodott, amikor találkoztak, és oldalba bökte. - Te és Kate Svenson? - Nem - felelte azonnal, és távozott. Még hogy ő és Kate Svenson! Még elképzelni is rossz. Szerencsére a lány már csak egy hétig marad. Utána nem lesz szem előtt, és minden visszatér a régi kerékvágásba. Egy cseppet azért zavarta, hogy éppen Rick Robertsszel kirándul. Be kellett ismernie, a férfi tökéletes alany Kate terve számára: könnyed, mégis gyakorlatias, elkötelezett ember, aki tényleg szeretné megmenteni a környezetet. Mindenki kedvelte, még őt is beleértve. Egy nyűggel kevesebb, gondolta aztán magában. Isteni lesz egyedül heverészni a csónakban, ha másért nem, hát a változatosság kedvéért. Kievezett a fűzfa alá, ledőlt a párnára, arcára tolta a kalapját, és megpróbált elaludni. Kate hamar belátta, hogy Rick a tökéletes alany a terve számára, és próbált örülni ennek. A férfi hozzáigazította a lépteit, és nem fogta meg a karját, hogy átsegítse nevetséges akadályokon. Nem szuszogott a fülébe, és nem próbálta meg lehengerelni a környezetről való tudásával, szellemességével vagy fizikai erejével. Udvarias volt, vicces, kedves, érdekes és lovagias. Amikor a lány a munkájáról kérdezte, inkább a környezetről beszélt, és arról, mennyi mindent lehet tenni a fold, a víz és a levegő érdekében némi érdekegyeztetéssel. - Nyilván untatom - jegyezte meg egy idő után. - Nem, dehogy! - felelte Kate őszintén. - Irigylem magát. Bár az én munkám is ennyire hasznos lenne! - Ha gondolja, betársulhat - ajánlotta a férfi. - Mindig jól jön valaki, akinek olyan éles az esze, mint magának - mosolygott rá minden hátsó szándék nélkül. - Ha bármikor szeretne csatlakozni a céghez, csak egy szavába kerül. Ő az, mondta a lány magában. Ennyi volt. Soha nem talál Ricknél jobbat. A férfi megállt az egyik meredély szélén mélyen az erdőben, Kate vállára tette a kezét, és az ajkához hajolt, hogy megcsókolja. A lány viszonozta a csókot. Kellemes volt.
Amikor elhúzódtak egymástól, Rick elmosolyodott, hátralépett, hogy teret adjon Kate-nek, majd egy pillanat alatt eltűnt. - Rick! A férfi a semmibe lépett hátra, és legurult a meredélyen. A lány óvatosan leereszkedett utána facsemetékbe és az aljnövényzetbe kapaszkodva. Rick ott feküdt a meredély legalján kábultan. - Jól van? - Csak a büszkeségemen esett csorba - sóhajtotta a férfi, és hagyta, hogy Kate felsegítse. A lány megcsókolta újra, amiért ilyen aranyos. Ez a csók is kellemes volt. - Most már bármilyen veszéllyel szembe merek nézni - mosolygott Rick. - Remek - bólintott Kate megkönnyebbülten. Egy pillanatra azt hitte. Jake jóslata valóra válik, de a férfinak nem esett baja. A jelek szerint ki fogja bírni találkájuk végéig. Elindult felfelé. - Szerintem vissza tudunk mászni, ha belekapaszkodunk a növényekbe. Rick tett egy lépést, majd kifordult a bokája, és összecsuklott. - Sajnálom, Kate - zihálta. - Attól tartok, kificamodott a bokám. Csak semmi pánik! - gondolta a lány. Nem vagyok elátkozva, Jake egy idióta, Rick pedig hamar rendbejön! - Támaszkodjon rám! - kérte a férfit. - Kell itt lennie egy ösvénynek, amelyen felmehetünk! Miután elindultak, Kate visszanézett a helyre, ahová Rick esett. Sűrű volt ott az aljnövényzet, és mindegyik száron három levél csüngött. Jake-re gondolt, és elhatározta, ha a férfi ki meri nevetni, megfojtja a csónakban, és belöki a holttestét a tóba. Egy idő után ráleltek egy lankás ösvényre, és a lány felsegítette Ricket egy tisztásig. A férfi időnként vakarózott egy sort. Istenem, add, hogy visszajussunk a Cabinsbe, még mielőtt más bajt is hoznék a fejére! imádkozott Kate. Amikor felértek a tisztásra, találtak egy elhagyatott kocsiutat, de nem tűnt ismerősnek, és a lánynak fogalma sem volt, melyik irányba forduljanak. Pompás. Nem elég, hogy Rick kificamította a bokáját, és szömörcébe esett, még el is tévedtek. Éhen fog halni az erdőben. Mindketten éhen halnak. Jake viszont mégiscsak tévedett egy dologban: ha együtt halnak éhen, Rick akkor is az első férfi lesz, aki kibírta mellette a randevújuk végéig. - Üljön le itt! - kérte Ricket. - Hozok segítséget. A férfi vakarni kezdte a bokáját. - Magával kellene mennem. Lehet, hogy nem biztonságos az út. - Maga mindenesetre nagyobb biztonságban van itt, mint velem lenne - sóhajtotta Kate. Visszajövök. A lány ösztönösen a tó irányába fordult, és útközben visszagondolt mindarra, ami a városból való távozását követően történt vele. Valamiért nem működött a terve, és fogalma sem volt, miért. Pedig tökéletes volt - és tessék. Minél többet törte a fejét, annál világosabban látta, hogy ő is és a terve is el van átkozva. Nagyobb erők voltak földön és egen, mintsem bölcs elméje álmodni volt képes. Úgy érezte, ideje feladnia a hiábavaló küszködést, és hazatérnie. Követte az ösvényt, és a tóhoz érve meglátta Jake-et a csónakban, amint a fűzfa alatt ringatózott. - Hahó! - kiáltott felé, és integetni kezdett. A férfi felült, és amikor meglátta, eltakarta a száját a kezével. Kate így is ttadta, hogy fülig ér a szája. Leült a parton, és megvárta, amíg Jake kievez hozzá. - Hol van Rick? - Balesetet szenvedett. A férfi öblösen felröhögött. - Maga olyan, mint a Bermuda-háromszög - jegyezte meg egy idő után, amikor már ott állt mellette a parton. - Elmennek találkára magával, de egyik sem tér vissza. - Ez most cseppet sem vicces! Jake lenyúlt, és felsegítette a lányt. - Még életben van? - Igen. - Mennyire súlyos? - Kificamította a bokáját, és szömörcébe esett.
Jake megcsóválta a fejét, majd elengedte Kate kezét. - Hozom a kocsit. Hamarosan felvették Ricket. Jake óvatosan besegítette az első ülésre, majd a Cabinsbe hajtottak. - Egy ideje nem tett rám megjegyzést - álmélkodott a lány, miután kettesben maradtak. - Mi történt? - Nem jutok szóhoz. Nincs jobb ötletem, mint az, hogy isten így akarja a tudtára adni, hagyjon fel a randevúkkal! Kate sóhajtott. - Én is erre a következtetésre jutottam. Higgye el, nem löktem meg, sem semmi ilyesmi! - tette hozzá. Szörnyen, igazán szörnyen érezte magát. Jake felsegítette Ricket a szobájába, és jeges borogatást rakott a bokájára. Ezután visszament a hallba Kate-hez. - Jól van? - kérdezte a lány. - Nagyon szégyellem magam. Már épp ideje volt, hogy szert tegyen egy kis bűntudatra – jegyezte meg a férfi, de miután látta, hogy Kate őszintén aggódik, bólintott. – Jól van. Jöjjön ki a tóra, ott majd visszatér a jókedve! Ma kivételesen még sört is ihat. Egyet. Szép lassan. Kate még a tavon sem tudott teljesen úrrá lenni a lehangoltságán. Ideje volt feladnia a küzdelmet. Pár napig még jól érzi magát Nancyvel, Pennyvel és Jake-kel, majd hazamegy. A házasságnál is vannak fontosabb dolgok. - Mi baja? - kérdezte Jake. - Úgy döntöttem, hogy nem randizom többet. Túl veszélyes. - Ezek szerint a tervének lőttek, ugye? - Igen - felelte a lány komoran. - Valószínűleg soha nem megyek férjhez. - Én a magam részéről nem is értettem, miért akar férjhez menni egyáltalán - vont vállat Jake. Szép karrierje van, barátai... - Kérem, ne! - állította le Kate. - Semmi szükség erre. Jessie-től éppen eleget hallom. - Jessie-nek igaza van. Hallgasson rá! - Nem értem, hogy ő miért nem érti - értetlenkedett a lány. - Azt viszont értem, hogy maga miért nem érti. Maga soha nem érzi magányosnak magát, és nincsen szüksége senkire... - Egy pillanat... - Én viszont magányos vagyok. Ezért mondtam igent Dereknek, aztán Paulnak, végül... - Terence-nek - segítette ki Jake. - Én is tudom! - csattant fel Kate. - Egyszerűen szerettem volna közös életet valakivel. Olyan életet, amely nem a munkámmal kezdődik. Szerettem volna olyasvalaki mellett felébredni, akivel közösek a céljaink, akivel együtt dolgozhatok napközben, és akivel szívesen bújok ágyba éjjel vallotta meg. Feje hátrahanyatlott az egyik párnára a csónakban. - Végigéltem, ahogyan apa megnősül... ötször egymás után. Ahogyan elválik ötször egymás után, anyát is beleértve. Mindig azért, mert egyik felesége sem tudott a társa lenni. - Oldalra fordult, hogy láthassa a férfit. Bocsánat, nem akarom untatni. - Semmi gond - vont vállat Jake, majd kinyitott egy sört, és felé nyújtotta. - Igya meg, ettől jobb kedvre derül! - Igya meg maga! - ellenkezett a lány. - Nem vagyok szomjas. - Nem érdekel, hogy szomjas-e, vagy sem - ingatta a fejét a férfi. - Az alkohol oldja a rosszkedvet. Igya meg! Kate elvette a sört. - Soha nem gondolt rá, hogy megnősül újra? - kérdezte. - Soha nem hiányzott, hogy legyen valaki maga körül? - Megnősülni? Nem - felelte Jake. - Hogy legyen körülöttem valaki, az talán. Mondjuk egy tizennyolc éves, alacsony bombázó, aki felnéz rám, és istenít. - Mint az a kis barna egyetemista lány itt, a Cabinsben, ugye? - kérdezte Kate lemondóan. A férfi sört tartó keze megállt félúton a szája előtt. - Tessék? - Az a kis barna, aki mindig maga körül legyeskedik - magyarázta a lány.
- Jake értetlenül nézett rá. - Az, amelyikkel a biliárdasztalnál beszélgetett múltkor éjjel - tette hozzá Kate türelmesen. - Barbara Ann? - kérdezte a férfi zavartan. - Ő csak egy kislány. - Akár húszéves is lehet, nagypapa - mutatott rá Kate. - Úgy beszél, mintha nem épp az előbb mondta volna, hogy a fiatal, alacsony butuskákra bukik. - Butuskát nem mondtam. - De utalt rá - ellenkezett a lány. - Mellesleg nem hiszem, hogy tényleg ilyen nőre vágyik. Egyszerűen csak undok. Milyen nőre vágyik valójában? - Azt nem tudom, azt viszont tudom, hogy milyen nőre nem. Nem vágyom olyan nőre, aki állandóan rágja a fülemet, hogy legyek az, ami nem vagyok. Olyanra sem, aki azt hiszi, jobban tudja, mi a legjobb a számomra, és aki addig eszi a lelkemet, amíg úgy nem ugrálok, ahogyan ő fütyül. Kate összevonta a szemöldökét. - Ezzel nem lettem okosabb. Senki nem vágyik ilyen társra. Ezzel az erővel azt is mondhatta volna, hogy „nem vágyom olyan nőre, aki szemen szúr egy villával". Még egyszer megkérdezem: milyen nőre vágyik? - Nem tudom - ismerte el Jake. - Talán olyanra, akinek van humora. Akinek nem feszélyez a társasága. Akinek van saját élete, és hagyja, hogy nekem is legyen. - Fürkésző pillantást vetett a lányra. - Aki épp az ellenkezője annak, mint akire maga vágyik, ha jól sejtem. Nem akarok közös birodalmat építeni senkivel. Egyszerűen csak jól akarom érezni magam, és szeretném, ha éjjel sem kellene fáznom az ágyban. - Jake, nyert ügye van - vélekedett Kate. - Bármelyik nő hajlandó lenne megtenni ezt a kedvéért. Hová tette a szemét? - Sehová. Nem kerestem új társat magamnak - felelte a férfi, és rábámult. -Az igazat megvallva, még csak eszembe sem jutott a dolog mindaddig, amíg maga fel nem hozta a témát. Tényleg, beszélhetnénk valami másról? - Persze - sóhajtott a lány, majd bánatosan felnézett a szomorúfűz leveleire. - Ma este is segít Nancynek a bárban? - kérdezte Jake jobb híján. - Igen - felelte Kate. - Sally nem jön be egy hétig. - Nagyszerűen dolgozik - jegyezte meg a férfi. - Többen is említették a múltkor, mennyire elégedettek a munkájával. - Köszönöm. - Ha gondolja, ma este is biliárdozhatunk. - Köszönöm, de nem érek rá. Átnézzük a könyvelést Nancyvel - felelte a lány. - Vagy úgy - bólintott Jake, és nagyot húzott a söréből. - Szóval kitalálta, hogyan mentse meg a bárt a sakáltól... aki mellesleg egy jenki ismerőse öccsének a szeretője. - Nancy egy pillanatig sem aggódik a sakál miatt. Egyszerűen örülne, ha több pénzt hozna a bár a konyhára, és nekem van pár ötletem, amellyel nyereségesebbé tudná tenni. - Értem. Szóval ezen a héten már nem megy férjhez senkihez. Inkább keres egy szélhámost a városban, és még év vége előtt elcsavarja a fejét. - Nincs kedvem feleségül menni egy szélhámoshoz! - sziszegte Kate, és úgy pattant fel, mint a rugó. - Miért kötözködik velem? Meg akar szabadulni tőlem? - Eszemben sincsen megszabadulni magától. Még sört is kapott, vagy nem? - nézett rá Jake értetlenül. - Tulajdonképpen miért veszekszünk? - Nem is tudom - sóhajtotta a lány, és visszadőlt a párnára. - Talán Penny áll a legjobban a kérdéshez. - Penny hogyan áll hozzá? - kérdezte a férfi, és kinyitott egy újabb üveg sört. - Férjhez fog menni, szül egy tucat gyereket, és nem lesz munkája. - Szóval ő is azért jött ide, mert férfit akar? Talán szólnom kellene Willnek. Új fejezetet nyithatna a reklámbrosúránkban. - Nem, Pennyt már eljegyezték - ingatta a fejét Kate. - A férje még biztatja is, hogy ne dolgozzon. Ilyen pasikat én is találok. Talán csak sokat várok tőlük. - Azt hittem Penny az a szőke lány, aki fűvel-fával randevúzgat Cabinsben - jegyezte meg Jake zavartan. - Ő az. - És jegyben jár?
- Igen, de nincs ezzel semmi baj. A jegyese tud a dologról. A férfi összeráncolta a szemöldökét. - És én még azt gondoltam, csak maga hagyja, hogy félnótások eljegyezzék. - Azért nem voltak olyan rosszak - sóhajtotta Kate, és felbámult az égre. - Terence-t például azért hagytam el, mert nem akarta, hogy dolgozzam. - Mondom, hogy félnótás - kötötte Jake az ebet a karóhoz. - Engem ugyan nem zavarna, ha egy nő támogatni akarna anyagilag... - El sem hiszem, hogy Penny nem akar dolgozni - csóválta meg a fejét a lány, majd árnyékot tartott a szeme elé a kezével, és a férfi felé fordult. - Háziasszony akar lenni. - Na és? - biccentette oldalra a fejét Jake, majd ivott a söréből. - Azért ez még nem prostitúció. Hagyja békén szegényt! - Nők nemzedékei harcoltak évtizedeken át, hogy nekünk is lehessen karrierünk - jegyezte meg Kate. - Ő pedig fütyül az egészre. - Én úgy tudom, hogy a választás lehetőségéért harcoltak, azaz hogy dolgozhassanak, ha akarnak vélekedett a férfi. - Nem a karrier állt a középpontban. - Maga ezt nem értheti - legyintett a lány. - Dehogynem - ellenkezett Jake, majd ő is hátradőlt a párnájára. – A régi csúnya időkben a férfiak nem hagyták a nőket dolgozni. Az új csúnya időkben a nők nem hagyják a nőket, hogy háziasszonyok legyenek, ha akarnak. - Kate szóra nyitotta a száját, de be is csukta nyomban. - Gyerünk! - biztatta a férfi. - Mondja nyugodtan, hogy hímsoviniszta disznó vagyok! - Én vagyok a feminista disznó - sóhajtotta a lány. - Ráadásul sznob is. Agyam sincs túl sok. - Nézzenek oda! - morogta Jake. - Sokkal jobban szeretem, amikor engem szapul, nem saját magát. - Úgy tűnik, fejlődöm - dünnyögte Kate. - Ne tegye! - kérte a férfi. - Eddig is jó volt úgy, ahogyan volt - tette hozzá, majd letolta a kalapját az arcára. A lány figyelte, ahogyan Jake aludni próbál. A férfinak igaza van. Az önsajnálat unalmas. Noha nem egy hibát elkövetett az elmúlt napokban, még mindig előtte áll egy teljes hét nyaralás. Együtt nevethet Pennyvel, tervezgethet Nancyvel, és együtt ringatózhat a tavon Jake-kel. A csónakban. Minden reggel. Megbökte a férfit a lábával. - Mi van? - kérdezte Jake. - Holnap is kijöhetek magával a tóra? A férfi feltolta a kalapját. - Attól függ. Kiheveri addigra a „szegény én" ficamát? - Már kihevertem. Kösz az együttérzést. -Annyi szüksége van együttérzésre, mint Derekre, Terence-re és Paulra. Biliárdozik velem ma éjjel, vagy nem? - Legyen! - állt rá Kate. - De figyelmeztetem, hogy meg fogom verni. - Nocsak - vigyorgott Jake derűsen. - Miből gondolja? A lány megrebbentette a pilláit. - Abból, hogy nem lesz rajtam bugyi. A férfi nyelt egyet, majd visszahúzta a kalapját a szemébe. - Nem baj. Rajtam sem. Szerda este lévén nyugodt estéjük volt a bárban. Kate jót beszélgetett Nancyvel katasztrófába torkolló találkáiról a rég- és közelmúltban, nagyokat nevettek, és Kate bűntudata Rickkel kapcsolatban lassan múlni kezdett. Tíz óra tájban már csak a törzsvendégek maradtak, és Kate azon kapta magát, hogy minden jelenlévőt ismer név szerint. Szóba került a bárt nyereségesebbé tevő terv is. - Apró dolgokról van szó - magyarázta Kate. - Például eszedbe jutott már, hogy Will-lel együtt vásárold a likőrt? - Nem - rázta meg a fejét Nancy. - Miért kellene vele együtt vásárolnom?
- Nagy tételben olcsóbban adják. Mindketten csak nyertek rajta. Nézd! - Ezzel elővette a jegyzeteit, és letette a számítását Nancy elé. - Honnan veszed ezeket az adatokat? - kérdezte Nancy. - Willtől - bökött a mutatóujjával Kate a bár hátsó terme felé, ahol Will ült. - Neki tetszik az ötlet. Azt is mondta, hogy nyugodtan tárolhatsz nála bármit, ha megtelik a raktárod. - Beszéltél vele a tervedről? - Nem kellett volna? - kérdezte Kate kényelmetlenül. - Neki voltak meg a számadatok. Persze ez csak egy javaslat. - Semmi baj, sőt. Jól hangzik - biztosította Nancy. - Remek. Ha gondolod, szólok is Willnek, és együtt kitalálhatjátok, mit hogyan. - Egy pillanat - fogta meg Nancy a karját. - Előbb mutasd meg, mi van még! Ismét a terv fölé hajoltak. Félóra elteltével Nancy a pultra könyökölt, és mosolygott. - Elképesztő. - Ha a kisebb változtatások tetszenek, megnézhetnéd ezt is - jegyezte meg Kate, és elővette a nagy átalakítási tervet. - Ha kibővítenéd a bárt kétszer ekkorára, mint most, csinálnál egy színpadot és táncparkettet, továbbá beszereznél újabb húsz asztalt, a nyereséged... - Egy pillanat! - állította le Nancy nevetve. - Ugyan honnan vegyem a pénzt hozzá? És hogyan birkóznék meg egy ekkora hodállyal egyedül? Kate sóhajtott. - Sejtettem, hogy ezt mondod, de jogos. Gyakran csak a profit oldaláról nézem a dolgokat, és nem számolok az emberi oldalukkal. - Azért belekukkantok, jó? - kérdezte Nancy. - Tessék - adta át a lány a feljegyzéseit, majd bólintott. - Egyébként igazad van. Egyedül nem birkózol meg vele. Ben esetleg... nem tudna segíteni? - kérdezte habozva. - Csak a holttestemen keresztül - felelte Nancy szórakozottan. - Az egyik ok, amiért még húsz év után is házasok maradtunk, az, hogy neki is megvan a saját élete, és nekem is megvan az enyém. Ha huszonnégy órát együtt lennénk, pillanatok alatt benyújtanánk a válókeresetet. Arról nem is beszélve, hogy szeretem egyedül vinni a bárt. Nincs szükségem senkire, csak összezavarna. - Értem - bólintott Kate. - Csak egy ötlet volt. Megyek, idehívom Willt, hogy megbeszélhessétek a likőrdolgot. - Tudod, ha lenne pénzem... - kezdte Nancy, de addigra Kate már elment. Fél tizenegykor Nancy bejelentette, hogy eljött az utolsó ital ideje, Kate pedig ledobta a tálcáját a pultra. - Meghalok, úgy fáj a lábam - vallotta be. - Ha nem kirándultál volna reggel... - mosolygott Nancy. - Van valami, amit nem tudsz rólam? - kérdezte Kate. - Nincs - biztosította Nancy. - Ki van soron holnap? - Senki - felelte a lány. - Így is éppen elég kárt okoztam már. Visszavonulok. Mellesleg Ben és a te példádat látva feljebb tettem a lécet. Nem érem be kevesebbel a szerelemnél, és attól tartok, ez nem volt része a tervemnek. Fáradtan nekitámaszkodott a pultnak a hátával. - Dolgoztok is, vagy csak pletykálkodtok? Kate megfordult, és látta, hogy Jake áll a pult túloldalán, karba font kézzel. - Igazán nem akarlak megzavarni benneteket, de már jó ideje jeleztük ott hátul, hogy ránk férne egy kis sör. A férfi mosolya meleg volt, és ismerős. Egy rendes pasié. A barátom, gondolta a lány. Ő is karba fonta a kezét Jake-et utánozva, és hasonlóképpen előrehajolt, míg csupán centiméterek választották el az arcukat egymástól, és összeért a kalapjuk. - Talán csak nem a megfelelő jeleket küldted, szívem - felelte Kate mély, búgó hangon. Kate még inkább elpirult, a férfi mosolya pedig még szélesebbé vált. - Nancy, két sört, légy szíves! - folytatta Jake, és közben egy pillanatra sem vette le a szemét a lányról. - Ha lehet, sietve! Már régóta vágyom rá. Miután a férfi elment, Nancy Kate-hez fordult.
- Öntsek egy kis jeges vizet a fejedre? - kérdezte, a lány azonban szóhoz sem jutott. Nancy megértően elmosolyodott. - Helyben vagyunk. - Mi történt? - kérdezte Kate elfúló hangon. - Úgy érzem magam, mint akin átgázolt egy kamion. -Már ideje volt. Az elmúlt napokban többen vártuk már, mikor fekszetek le egymással, hogy túl legyetek végre a dolgon. Csak úgy izzik körülöttetek a levegő, és ez valahogyan mindenkire átragad. - Hogy érted, hogy izzik a levegő körülöttünk? - kérdezte a lány. -Csak barátok vagyunk. - Csak barátok, mi? Majdnem szétloccsantál itt a pult mögött, amikor rád nézett! - mutatott rá Nancy. Kate volt annyira bölcs, hogy nem nézett Jake után. Félt, hogy összecsuklik a térde. Atyaég, hogy is lehetett ennyire ostoba? - Ezt nem hiszem el... Én jöttem rá utoljára, ugye? - Igen, bár Jake is csak nemrég kapcsolt. Évekig gondosan kerülte a nőket, erre jössz te, és letaglózod hátulról. Nem is hinnéd, mennyire élveztük a műsort. - Kik? - Ben és én, természetesen - felelte Nancy nevetve. - Soha nem fogom elfelejteni, amikor Jake elmesélte az első találkozásotokat, és majd megszakadt a nevetéstől, amikor az ismerkedési esten történtekre került a sor. Azt mondta, olyan vagy, mint egy aranyos kislány. Elképzeltünk magunknak, mint egy huszonéves, fiús, kissé szétszórt lányt. Erre megjelenik a bárban egy érett, hűvös, szőke bombázó... - Nancy ismét elnevette magát, ahogy felidézte az emlékeket. - Bennek elég volt egy pillantást vetnie rád, már jött is hozzám. „Ami Jake-ünk nagy bajban van, és még csak nem is tud róla". Igaza volt. Mi persze már régóta vártuk, hogy Jake végre komolyan vegyen egy nőt, és szorítottunk nektek. Mindenki tudta, hogy ti ketten végül össze fogtok jönni. - Honnan? - álmélkodott Kate. - Miért? - Ez egy kis város - vont vállat Nancy. - Időtlen idők óta figyeljük, hogyan leszünk szerelmesek egymásba, és hogyan szeretünk ki egymásból. Jobb, mint a tévé. - Én nem vagyok szerelmes Jake-be - jegyezte meg a lány bizonytalanul. - És ő sem szerelmes belém - tette hozzá sóhajtva. - Ezt ismételgesd magadban egy ideig! - vigyorgott rá Nancy. - Nem lesz kellemes érzés, de legalább tartod magad még egy kicsit. Kate nyelt egyet, és továbbra is ügyelt rá, hogy ne nézzen Jake irányába. - Bajban vagyok... - Bajban bizony - bólintott Nancy, majd kedvesen a vállára tette a kezét. - Menj hátra a raktárba, és hozz egy üveg olajbogyót! Nem kell sietned. Vegyél pár mély lélegzetet, esetleg tedd a fejed a két lábad közé... - Olajbogyót - bólintott Kate. - Hozom.
9. fejezet
Jake visszament biliárdozni, de állandóan csak Kate járt a fejében. Kate az a fajta nő, amelyik veszélyt jelent rá. Sebezhető, okos, jó humorérzékű, vonzó - de még milyen vonzó! A végén még képes lesz utánamenni a városba, és egyszer csak azon kapja magát, hogy eltűnt a kalap a fejéről, és borotválja a bajszát. Ekkor eszébe jutott, ahogyan a lány rámosolygott. Talán megérné... Próbált csak a játékra figyelni, de nem ment. Újabb és újabb közös emlékek jelentek meg lelki szemei előtt. Kate, amint ránevet a csónakban. .. Kate csipkés selyem melltartóban, miután levette a blúzát a meleg miatt... Kate, amint hozzásimul alulról, miközben ő biliárdozni tanítja. .. Kate, amint kisétál a tóból... Annyira félreütött, hogy a golyó leesett az asztalról. - Ez még sokba kerül neked, pajtás! - figyelmeztette Ben, és sorra kezdte belőni a golyókat.
Kate, amint kisétál a tóból... Kate, amint felé hajol a bárpult mögül, és szívemnek szólítja... - Gyerünk, öregem! Rajtad a sor. Jake szórakozottan megkrétázta a dákóját. Kate, amint végignyúlik a csónakban, lábuk összefonódik... Kate, amint végignyúlik az ágyán, majd felé nyújtja a kezét... Kate, amint álmatag pillantással arra kéri, hogy a megfelelő jeleket küldje... Kate, amint kisétál a tóból... Megint mellélőtt. Ben értetlenül bámulta. - Hol jársz, barátom? - Tessék? - kérdezte Jake valahonnan nagyon messziről. - Semmi - vont vállat Ben, és vigyorogva megkrétázta a dákóját. Kate nekidőlt a polcoknak a raktárban, és próbálta logikusan végiggondolni a helyzetet. Gyakorlatilag semmi esélyt nem látott kettejüknek. Lehetetlen. Jake csak a barátja. Jó barátja. Igazi barátja. Eszébe jutott, milyen jól érezték magukat a csónakban, milyen érzés volt magán éreznie a tekintetét, amikor kisétált a tóból. Milyen érzés volt, amikor összeért a lábuk a csónakban, amikor hozzáért a karjához, a hátához... Elég volt kiejtenie a nevét magában, máris szaporábban vette a levegőt. Harsogó örömujjongást hallott a bárból. Valaki épp megnyert egy biliárdjátszmát. Jake egy lehetetlen, mámorítóan lehetetlen alak. Kate érezte, hogy bajban van. Ebben a pillanatban Jake lépett a raktárba, és becsukta maga mögött az ajtót. A lány felé fordult, tekintete felforrósodott. - Ben megvert biliárdban! - támadt rá a férfi csípőre tett kézzel. - Atyaég! - álmélkodott Kate. - Mi történt? Eltört a dákód? - Nem tudtam összpontosítani - felelte Jake, majd a polchoz lépett, és rátámaszkodott, csapdába ejtve a lányt két karja közé. Kate hirtelen nyelni sem tudott. - Kicsit lassan kapcsoltunk, nem gondolod? - kérdezte, majd lehajolt, hogy megcsókolja Megállt az idő. A lány érezte, hogy Jake ajka az ajkára tapad. Valahonnan tudta, hogy a férfi meg fogja csókolni, és azt is, hogy ilyen lesz. Ez Jake, gondolta magában. Jake. Atyaég! - Attól tartok, az én tervem is kudarcot vallott - ismerte el a férfi egy idő után. - Gondoltam - bólintott Kate. - Akkor már ketten vagyunk. De kit érdekel? Csókolj meg újra! Jake két keze közé fogta a lány arcát, és gyengéden megcsókolta az ajkát egyszer, kétszer, majd a nyakát és a vállát is. Kate megremegett a vágytól, ujjai a férfi inge alá kúsztak, és cirógatni kezdték a hátát. - Mindjárt megőrülök! - zihálta. - Abba kellene hagynunk. - Igen - sóhajtotta Jake, és levette a kezét a lány arcáról. - Igen. Ujjai véletlenül Kate mellére siklottak. A lány lélegzete elakadt, majd összeszorította az állkapcsát, és reszketni kezdett. - Baj lesz - figyelmeztette a férfi. Kate feleletképpen megharapta Jake karját az ingén keresztül. A férfi tekintete elsötétült. - Baj van - nyöszörögte. - Szerelmeskednünk kell egymással. Két hétig. Kezdjük! Nancy kopogtatott az ajtón, majd belépett. - Menj el, Nancy! - kérte Jake szorosan átölelve a lányt. - Kate végzett mára - felelte Nancy. - Vidd haza az asszonyt! - Jó ötlet - adta meg magát a férfi. - Megyek, hozom a kocsit. Lassan elengedte Kate-et, megérintette az arcát, majd kisétált a hátsó ajtón. - Jól vagy? - kérdezte Nancy. Kate kinyitotta a nagy hűtőszekrényt, és beledugta a fejét. - Hosszú távon nagy bajban vagyok - felelte a hűtő mélyéről. - Rövid távon minden rendben lesz, mihelyt Jake újra megérint. - Rövid távban gondolkodj! - javasolta Nancy. Kate azt hitte, zavarban lesz, miután beszáll a férfi mellé az autóba, de csak vágyat érzett. Nehezen vette a levegőt. - Szeretném, ha velem lennél egész éjjel - közölte Jake. - Nálam. A lánynak még a maradék levegője is elakadt. - Jó - felelte elfúlva, és csodálkozott, hogy ennyire is futotta tőle.
- Minden rendben? - kérdezte a férfi ijedten. - Érints meg! - kérte Kate, és a combjára tette Jake kezét. A férfi nyelt egyet. - Ha akarod, lehúzódhatunk az út szélére is... - javasolta fojtottan. - Jól hangzik - búgta a lány. Jake halkan elnevette magát, és elvette a kezét a combjáról. - Erre várunk egy hét óta. Tíz percet csak kibírunk hazáig. A villához érve felvezette Kate-et a lépcsőn, majd becsukta az ajtót. Odabent hevesen csókolózni kezdtek. - Nem kell ma este bepótolnunk az egész hetet - vélekedett. A lány megrázta a fejét. - Dehogynem - felelte, majd háttal az ágyra zuhant, magával rántva Jake-et is. Küszködni kezdtek egymás ruhájával, és jókat nevettek vágytól reszkető kezük esetlenségén. Miután anyaszült meztelenek lettek, abbamaradt a nevetés. Amikor Kate másnap reggel felébredt, Jake még aludt. A lány a férfi mellkasára hajtotta a fejét, és az elmúlt éjszakára gondolt. Szerelmeskedtek, beszélgettek, nevettek, aludtak, majd szerelmeskedtek újra és újra. Jake szinte a végletekig kimerült, ezért nem akarta most felébreszteni. Mosolyogva kikászálódott az ágyból, felvette a férfi köntösét, és kisétált a tóhoz. Még nem kelt fel a nap, csupán halvány rózsaszín pírt festett az ég aljára. A partra érve levetette a köntöst, és besétált a vízbe, amelynek hidege életre keltette bágyadt idegeit. Ó, Jake... Belevetette magát a fodrozódó hullámokba, majd beúszott a tó közepére. Addig tempózott, búvárkodott, míg fáradtsága és a víz hidege ki nem mosta belőle a telhetetlen sóvárgást. Amikor megfordult, hogy kiússzon, Jake ugyanott ült, mint a múltkor, de ezúttal csak a farmernadrágja volt rajta. A lánynak melege lett a puszta látványától. Ismét csak addig úszott, amíg a válláig nem ért a víz, majd megállt. - Jó reggelt! - 'Reggelt! - felelte a férfi. - Leskelődni jöttél? Jake olyan aranyosan mosolygott, meg kellett zabálni. - Ezt fejezd be, de azonnal! - kérte Kate. - Mindjárt elolvadok itt, a hideg vízben. A férfi megrázta a fejét. - Úszni jöttem. - Akkor gyere be! - javasolta a lány. - Elég hely van itt mindkettőnknek. - Meztelen vagy? - Ó, igen. Látod? - kérdezte Kate, majd lassan elindult kifelé a tóból. Jake egy pillanatra sem vette le róla a szemét. - Majd bemegyek... miután kijöttél - felelte a férfi. A lány elnevette magát, és elindult felé. Amikor mellé ért, ráállt a takaróra. Centiméterek választották el őket egymástól, akárcsak a múltkor, de ezúttal Jake előrehajolt, és Kate hasához szorította a fejét. A lány cirógatni kezdte a haját. - Valójában ezért jöttem - ismerte el a férfi, majd lehúzta Kate-et maga mellé. - Te vagy a legszebb nő, akit életemben láttam. Cirógatni kezdte a lány hasát egy ujjával. - Nem is értem, hogyan lehettem ennyire ostoba. - Én is ostoba voltam - vigasztalta Kate. - A tervemről nem is beszélve. - Soha nem találtál volna senkit, aki megfelelt volna a tervednek - mosolygott Jake. - Az igazat megvallva, találtam - ellenkezett a lány. - Rick Roberts tökéletesen megfelelt. A férfi összevonta a szemöldökét. - Ha ő volt a tökéletes alany, mit keresel az ölemben meztelenül? Kate elvigyorodott. - Rick tökéletesen illett a tervembe, te pedig tökéletesen illesz hozzám. Egyéb kérdés? Jake megrázta a fejét, majd gyengéden megcsókolta.
- Mennem kellene dolgozni - jegyezte meg bizonytalanul. - Vagy vegyek ki szabadnapot? A lány kibontakozott az öleléséből, és felállt. - Menj dolgozni! - felelte. - Akkor is itt leszek, miután végeztél. Amikor Kate visszatért a villájába, Penny a lépcsőn ült, és boldogtalannak tűnt. - Beszélhetnék veled, Kate? - kérdezte. - Persze - felelte a lány értetlenül, majd leült mellé. - Mi a baj, szívem? - Markkal voltam az éjjel. - Örömmel hallom. Mark nagyon rendes fiú szerintem. - Szerintem is - felelte Penny komoran. - Csakhogy egész éjjel vele voltam. - Az jó - mosolygott Kate, majd hirtelen megértette, mire is utal a lány. - Ó! Az nem jó. - Olyan aranyos volt, és annyiszor megnevettetett... - Mint egy jó barát - bólintott Kate, és Jake-re gondolt. - Ráadásul teljesen elvesztem a fejem mellette az ágyban. - Mint egy igazi jó barát - bólintott Kate, és Jake-re gondolt. - Azt hiszem, szerelmes vagyok belé. - Szerintem ez csodálatos - mosolygott Kate, majd lopva Pennyre pillantott. A lány cseppet sem tünt boldognak. - Vagy nem? - Nem - ingatta a fejét Penny. - Jövő hónapban hozzámegyek Allan-hez, emlékszel? - Igen, emlékszem - kezdte Kate óvatosan -, de az új fejlemények tükrében nem gondolod, hogy Mark jobban illene hozzád, mint Allan? Penny megrázta a fejét. - Mark még csak egyetemista. Évekig várnom kellene a babára. - A baba fontos, igen - bólintott Kate -, de nem élvez elsőbbséget a fontossági sorrendben a férfinál. - Nem is tudom - sóhajtott Penny. - Szörnyen érzem magam. Még soha nem csaltam meg Allant. - Talán mert még soha nem szerettél bele senkibe - vélekedett Kate, és próbált nem úgy fogalmazni, mint a szerelmi tanácsadó rovat valamelyik női lapban. - Mi lenne, ha együtt töltenél pár napot Markkal, hogy jobban megismerjétek egymást? Talán kiderül, hogy csak pillanatnyi fellángolás volt, és minden visszatér a régi kerékvágásba. - Gondolod? - kérdezte Penny. - Van esély rá - bólintott Kate, és Jake-re gondolt. - Ha nem, mindketten nagy bajban vagyunk. Megpaskolta Penny lábát. - Gyere, ebédeljünk meg, aztán teniszezzünk, és feledkezzünk meg a pasikról egy időre! Kate csaknem az egész délutánt átteniszezte Pennyvel, mert mozogni akart. Csak ütögették a labdát anélkül, hogy pontra játszottak volna, nevettek, és élvezték a délutáni napsütést. Több férfi leállt a pálya mellett, és csak bámulta őket. Penny ezúttal egyikre sem mosolygott rá. - Nagyon jól érzem magam - közölte Kate-tel, amikor pihenőt tartottak. - Én is - bólintott a lány. - Szerintem egyre jobbak vagyunk. - Miután rosszabbak már nem nagyon lehetünk - felelte Penny, és elnevették magukat. Három órakor betértek a bárba egy hideg italra. Nevettek, beszélgettek, és lengették az ütőjüket csak úgy. Kate intett Marknak a pult mögött. - Két kólát kérünk. Ne a diétásat, a cukrosat! Pennyvel halálra teniszeztük magunkat. Mark kitöltötte a kólájukat, és mindkettejükre rámosolygott. Penny elpirult. Amikor Mark észrevette a dolgot, ő is elpirult. - Leülünk egy asztalhoz - jegyezte meg Kate, és próbálta leplezni a derűjét. - Túl fáradtak vagyunk ahhoz, hogy bárszéken egyensúlyozzunk. Penny az egyik sarokasztalt választotta. - Most mi lesz? - kérdezte megtörten. - Van választásod? - kérdezett vissza Kate. - Képes lennél visszamenni Allanhez, miközben így érzel Mark iránt? - Talán csak fellángolás - vélekedett Penny. - Talán - vont vállat Kate -, de...
- Szép jó napot! Leülhetek? - kérdezte Valerie, majd a választ meg sem várva leült mellettük az asztalnál. - Megőrülök a mai naptól. - Ó! - sóhajtotta Kate bosszúsan, amiért megzavarták. Még Penny is összevonta a szemöldökét. Igencsak nagy adag tapintatlanságra volt szükség ahhoz, hogy Pennyt fel lehessen bosszantani, de a jelek szerint Valerie-be épp ennyi szorult. - Mi a baj? - kérdezte Penny udvariasan. - Mi lenne? Férfiak! - nevetett Valerie. - Mark! - kiáltott anélkül, hogy hátranézett volna. - Egy gin-tonikot! Penny szúrós pillantást vetett rá. - Kiről van szó? - kérdezte Kate sietve. Remélte, Pennynek nem jut eszébe, hogy a pohara is használható fegyverül. Csak el kell törnie az asztal szegélyén, és máris elvághatja Valerie torkát... A biztonság kedvéért elhúzta a poharat Penny keze ügyéből. - Willről! - felelte Valerie mérgesen. - Nem értem, hogyan lehet ennyire ostoba. - Nekem nem tűnt ostobának soha - ellenkezett Kate. - Pedig az. Nem hajlandó beszélni az új bárról, pedig minél tovább halogatjuk a dolgot, annál több pénzt vesztünk. Ráadásul kerek perec megmondtam neki, hogy egy másik szállodalánc alkalmazni szeretne, de ő egyszerűen nem vesz tudomást a dologról. Mintha nem érdekelné - tette hozzá nyüszítve. - Talán tényleg nem érdekli - vetette fel Penny. Mark ebben a pillanatban hozta meg Valerie gin-tonikját. Lopva Pennyre kacsintott, majd visszasétált a pult mögé. - De nekem tervem van vele! - csattant fel Valerie. Kate összerezzent. - Tudja - kezdte Penny, miközben figyelmeztetően Kate-re pillantott -, van egy barátnőm, aki eltervezte, hogy hozzámegy egy hűséges, gazdag férfihoz, hogy háztartásbeli feleség és anya lehessen sok-sok gyerekkel, mert ez minden vágya. Érti? - Nem - felelte Valerie - de ha tényleg ez minden vágya, úgy kell neki. - Meg is találta a tökéletes férfit - folytatta Penny komoran. - Csakhogy szerelmes lett egy szegény fiúba, akinek soha nem lesz sok pénze, és egészen biztos, hogy még évekig egyáltalán nem vállalhatnak gyereket. - Hol itt a baj? - kérdezte Valerie. - Tessék? - nézett rá Kate értetlenül. Valerie vállat vont. - A gazdag férfival kell maradnia. A szerelem nem tartós, a pénz viszont az, ha az ember tudja, hogyan bánjon vele - magyarázta Pennynek. - Mondja meg a barátnőjének, hogy ejtse a szegény fiút, menjen hozzá a gazdag férfihoz, és jelentkezzen egy esti befektetési tanfolyamra! Én ezt tenném a helyében. - Valerie, nem egészen értem - ismerte el Kate. - Talán nem szereti Willt? - Dehogynem szeretem - értetlenkedett amaz. - És ha nem ő lenne a Cabins tulajdonosa? - vetette fel Kate. - Ha mondjuk vaskereskedő lenne? Valerie eltűnődött. - Attól függ, mekkora vaskereskedése. És hogy mit tudnék kihozni belőle. Kate oldalra biccentette a fejét, és fürkésző pillantást vetett rá. - Nem is a pénz a lényeg, ugye? - Tessék? - nézett rá Valerie értetlenül. - Magának nem a pénz a lényeg, bár az is fontos. Inkább a Cabins, az irányítás, az ügyvezetés, a tervezés. Ez vonzza magát. - Talán - vont vállat Valerie. - Miért? - Mert engem is ez vonz - felelte Kate. - Szükségem van a kihívásokra. Képtelen lennék egy tavon ringatózni, és a halakat bámulni egész hátralévő életemben. Benne akarok lenni a játékban - tette hozzá, és az ajkába harapott. - Utálom, de ilyen vagyok. - Miért utálja? - vetett rá Valerie olyan pillantást, mintha a lány megörült volna. - Félelmetes tehetsége van hozzá. - Igen, de e pillanatban megakadályoz abban, amit igazán akarok -felelte Kate. - Nem hiszem, hogy valaha is hagyná, hogy bármi az útjába álljon -vélekedett Valerie. - Ezt csodálom magában leginkább.
- Köszönöm, Valerie - bólintott Kate, majd felállt. - Hozok még egy kólát. Ezúttal rumosat, azt hiszem. Aznap éjjel őrültekháza volt Nancynél, és Kate addig dolgozott, amíg meg nem szédült. Három napja még vendég volt. Aznap már szakmabeli. Egészen jó vagyok, gondolta magában boldogan. Történetesen a biliárdasztal mellett haladt el. Jake éppen egy golyó fölé hajolt, Kate pedig rácsapott a fenekére örömében. A férfi mellélőtt. - Remélem, örökre itt maradsz nálunk - jegyezte meg Ben vigyorogva, és krétázni kezdte a dákóját. Jake minden alkalmat kihasznált, hogy figyelje a lányt. Látta, amint rámosolyog mindenkire, és ahogyan visszamosolyognak rá. Olyan volt, mintha közéjük tartozna. Közéjük is tartozott. Hozzá tartozott. Ekkor azonban lelkébe hasított a kétely. Ugyan mit kezdene itt magával ez a nő? Nincs itt semmi. Ugyanaz történne, mint legutóbb, amikor beleszerettél egy okos, jó testű szőkébe. Eleve halálra ítélt dolog. Miből gondolod, hogy ezúttal jól sülne el? - Játszol? - kérdezte Ben. - Persze - felelte Jake, majd elhessegette a jövővel kapcsolatos gondolatait. Kate-re pillantott, aki épp Brad mellett haladt el. A férfinak még azelőtt sikerült a fenekére tennie a kezét, hogy a lány kitérhetett volna az útjából. A lány leöntötte egy kis sörrel, mire Brad elnevette magát. Jake letette a dákóját. - Egy perc, és jövök - közölte Bennel, majd Bradhez ballagott. Egyik kezét a férfi székének támlájára tetté, a másikat az asztalára. Közel hajolt hozzá. Brad felnézett. - Üdv, Jake! - jegyezte meg derűsen. - Ne érj hozzá Kate-hez! - vetette oda a férfi. Brad mosolya lehervadt. - Értjük egymást? - kérdezte Jake nyájasan. - Igen - bólintott Brad sietve. - Ne haragudj! - Semmi gond - veregette meg a vállát Jake, majd visszaballagott a biliárdasztalhoz. Ben a dákójára támaszkodott, és szélesen vigyorgott. - Hol vannak a régi szép idők, amikor megbélyegezhettük őket! - sóhajtotta. - Akkor még mindenki tudta, ki kinek a nője, és kivel nem illik babrálni. - Pofa be, és játssz! - morogta Jake. - Nem hittem volna, hogy valaha is jogot formálsz egy nőre Tiffany után - folytatta Ben. - Az egész bár szeme láttára, meg minden... - Egyszerűen csak nem szeretném, ha Kate állandóan ki lenne téve ilyesminek - felelte Jake bosszúsan. - Játszol, vagy nem? - Játszom - vigyorgott Ben, és megkrétázta a dákóját. - Érdekes, az sosem zavart, hogy Thelmát és Sallyt fogdossák. - Theima és Sally tud vigyázni magára. - Kate talán nem? - érdeklődött Ben kedélyesen. - Szerintem igen, sőt nemcsak magára, de még ránk is... Ha egyenruhát adnánk rá, nem lenne szükség a haditengerészetre. - Nancy is tud vigyázni magára. Ha Brad megfogná a fenekét, mit tennél? - Ugyanazt, amit te, komám - felelte Ben. - Épp erről van szó. Jake elhallgatott, majd behunyta a szemét. Megfogott a pimasz. Ördög és pokol! - Törődj a magad dolgával! – közölte Bennel. – Dákó, golyó, lyuk. Ilyen egyszerű. Tízkor Nancy kivette Kate kezéből a tálcát. - Tarts szünetet! – utasította. – A nehezén túl vagyunk. - Honnan tudod? – kérdezte a lány. Továbbra is telt ház volt, cseppet sem csitult a zaj. - Onnan, hogy van időm hozzád szólni – felelte Nancy. Beszélgettek egy keveset, majd észrevették, hogy Jake int a biliárdasztal mellől. - Majd én viszem – jegyezte meg Kate, és elővett két sort a hűtőszekrényből. - Megpaskolnád a fenekét a kedvemért? – kérdezte Ben, miután a lány odaért hozzájuk a tálcával. Majdnem nyertem az előbb.
- Ha csak majdnem nyertél, mi értelme? - kérdezte Kate. - Akkor találj ki valami mást! - javasolta Ben. - Úgyis csak minimálbért fizetünk neked, hát vedd el, ami neked jár! A lány elmosolyodott, majd beleakasztotta az ujját Jake farmerjának övébe, magához húzta, és megcsókolta. Valaki tapsolni kezdett a háta mögött. Kate azt várta, hogy a férfi elhúzódik, de tévedett. Jake rádöntötte a biliárdasztalra, és elnyújtotta a csókot. Egy idő után megengedte ugyan, hogy levegőhöz jusson, de nem engedte fel az asztalról. - Meséltem már a biliárdasztalos álmomat? - kérdezte. - Nem - ingatta a lány a fejét, majd elvörösödve kicsusszant alóla. Jake vigyorogva visszatette Kate fejére a kalapját. -Ne kezdj bele olyasmibe, amit nem akarsz befejezni! - figyelmeztette a férfi, majd elfordult, és kinyitotta a sörét. Ben megcsóválta a fejét. - Már ki akartunk tenni egy táblát a pultra, hogy JAKÉ TEMPLE-TONT VÉGRE ELKAPTA EGY NŐ, de látom, most már semmi szükség rá. - Hogy érted azt, hogy „végre"? - kérdezte Jake megjátszott sértettséggel. - Nem volt égető nőhiányom. Tanulmányozni kezdte a golyókat, majd rájött, mit kell meglőnie. Lehajolt, és eszébe jutott, hogyan feküdt alatta a lány másodpercekkel korábban. Mellélőtt. - Komám, neked annyi - összegezte a helyzetet Ben, és önelégülten megkrétázta a dákóját. - Szép volt - jegyezte meg Nancy elismerően, miután Kate visszatért a pult mögé. - Belém bújt az ördög - sóhajtotta a lány, és lejjebb húzta a kalapját a szemére. - Inkább Jake, nem? - Nagyon vicces vagy. Hangos éljenzés vette kezdetét a bár végéből. - Kate, imádlak! - kiáltotta oda Ben. - Ben már másodszor nyert a héten - álmélkodott Nancy. - Ha ez lehetséges, minden lehetséges. Éjfélkor bezárták a bárt, és kisétáltak négyesben a hátsó parkolóhoz. - El sem hiszem, hogy nyertem - jegyezte meg Ben, újra és újra megfürödve saját dicsőségében. Már másodszor a héten. - Elvonták a figyelmemet - ölelte át Jake Kate-et. - Fizetésemelést kellene adnod neki. - Meglehet - mosolygott Ben, és ő is átölelte Nancyt. Érezhetően felforrósodott körülöttük a levegő. - Húsz éve házasok vagyunk - értetlenkedett Nancy -, mégis úgy nézel rám, mint aki le akar nyelni. - Ha zavarunk, csak szóljatok! - tárta szét a karját Jake. - Ha nem, maradunk, és végignézzük a műsort. - Jó ötlet - bólintott Ben. - Legalább tanulsz valamit. - Ha olyan vagy az ágyban, mint a biliárdasztalnál, akkor erre nem sok esélyt látok. - Hé, ma én nyertem! - Gyerünk! - rángatta meg Kate Jake karját. - Fáradt vagyok, és tiszta sör a ruhám. Én is megérdemlem, amit Nancy. Ezzel ellentmondást nem tűrően maga után vonszolta a férfit a kocsihoz. Másnap reggel Kate ismét a villa lépcsőjén találta Pennyt. A lány ezúttal kétségbeesetten zokogott. Kate behívta magához, és lemosta az arcát hideg vízzel. - Mi a baj? - Döntöttem - pityergett Penny, majd lenyelte a körmyeit, és leült az ágyra. - Úgy éreztem, az egyetlen bölcs választás, ha Allannel maradok, ezért megmondtam Marknak, hogy egy hónapon belül férjhez megyek. Kiborult... - Nem csodálom - ült le mellé Kate. - Te hogyan éreznéd magad az ő helyében? Ha mondjuk lefeküdtél volna vele, és róla derült volna ki, hogy jegyben jár egy lánnyal? - Azt hittem, a pasiknak ez nem számít. Hogy őket csak a szex érdekli, érted.
- Nem hinném, hogy Mark csak egy „pasi". Mark érző ember, akinek fontos vagy... és ő is fontos neked - tette hozzá. Penny továbbra is csak zokogott. - Most mit tegyek? - Hívd fel Allant, és mondd meg neki, hogy nem mehetsz hozzá! - Lehetetlen. Már meg van szervezve az esküvő. Lesz svédasztal, megvettük a ruhámat is. - Egész hátralévő életedet egy olyan férfival akarod tölteni, akit nem szeretsz, csak mert kifizettétek a svédasztalt, és megvan a ruhád? Elment az eszed? - Igen - bólintott Penny, és sírt egy sort. - Mit vársz tőlem, Penny? - Hogy hozd rendbe a dolgot! - kérte Penny, és úgy nézett Kate-re, mint egy kislány. - Nem tehetem - ingatta a fejét Kate. - Neked kell rendbe hoznod. Döntened kell egyikük mellett. - Allan mellett döntöttem. - Rendben, de ha így van, mit érdekel téged, hogy Mark kiborult? Úgysem látod többé soha. Penny felnyüszített, és végigvetette magát az ágyon. - Ugyan már. Penny - paskolta meg Kate a lány hátát. Mókás. Nem hitte volna, hogy valaha is paskolós lesz. - Te ezt nem érted - szipogott a lány. - Jake melletted lesz örökké. - Nem, ez nem így van - felelte Kate, és nagyot nyelt. - Egy hét, és visszamegyek a városba. Egy hét. Hét nap. Penny felemelte a fejét az ágyon. - Miért? - Mert a városban dolgozom, és... - Képes vagy elhagyni Jake-et a munkád miatt, és még te mondod, hogy elment az eszem? - Nem járunk egy cipőben - jegyezte meg Kate bizonytalanul, és felült. - Jake tudja? - Igen. Tudnia kell. Nem beszéltünk ugyan róla, de tudnia kell. - Fogadjunk, hogy nem tudja! - szipogott Penny, majd letörölte a könnyeit a kézfejével. - Megőrül érted. - Annyira azért nem - sóhajtotta Kate komoran. Penny felült mellé - Mindketten elszámítottuk magunkat. - Attól tartok - bólintott Kate -, de még nincs vége a játéknak. Szerintem gondold át még egyszer ezt a dolgot! Penny nyelt egyet. - Képzeld el, hogy Allannel éled le egész hátralévő életedet! - javasolta Kate. - Képzeld el, hogy soha többé nem látod Markot! - Szerinted Markkal kellene maradnom, ugye? - szipogott Penny. - Szerintem nincs más választásod - bólintott Kate. - Ha ennyire boldogtalanná tesz már az is, hogy kiborult, hogyan éreznéd magad, ha soha többé nem láthatnád? Penny visszavetette magát az ágyra, és zokogott tovább, Kate pedig sóhajtott, és időnként odanyújtott neki egy zsebkendőt. Vajon én hogyan fogom érezni magam Jake nélkül? - tűnődött, miközben Penny hátát paskolta. Legszívesebben én is az ágyra vetném magam, és nyüszítenék. Bajban vagyunk, de most nincs kedvem ezen tépelődni. Élvezni akarom a nyaramat, a pokolba is! Ráérek töprengeni a j övőmön később. Jóval később.
10. fejezet
Kate vakációjának hátralévő része kellemesen és lustán telt. Reggelente együtt ringatózott a csónakban Jake-kel, délután együtt játszott Pennyvel, este felszolgált Nancynél, éjjel pedig oly szenvedéllyel szerelmeskedett Jake-kel, mintha elfelejtette volna, hogy rajtuk kívül más is létezik a világon. Nem gondolkodott a jövőről, és elhatározta, nem is fog szombatig, amikor elmegy innen. Donald Prescott rendszeresen megkörnyékezte Valerie-t üzleti ajánlataival, amelyeket a lány azonmód Will arcába is vágott, de a férfi úgy tett, mint aki nem vesz róla tudomást. Valerie egyre elszántabb lett, Jessie pedig rendszeresen telefonált. - Eljegyeztek már? - A „Szia, hogy vagy?" mikor ment ki a divatból? - érdeklődött Kate. - Szia, hogy vagy? Eljegyeztek már? - Nem, és nem is fognak - felelte a lány. - Szerelmes lettem egy férfiba, aki allergiás a házasságra. - Jake allergiás lenne egyetlen balul sikerült házasság után? Ennél keményebb pasinak írtad le. - Honnan tudtad, hogy Jake-ről beszélek? - Ugyan már - jegyezte meg Jessie lekicsinylően. - Egyértelmű volt. Miután elmesélted, hogy együtt söröztél vele egy csónakban, tudtam, hogy csak idő kérdése. Megfelel minden egyes kitételnek a tervedben? - A fontosabb kitételekről beszélsz? -Igen. Jó humorérzék, női egyenjogúság elismerése, szexisten az ágyban, és őrülten szerelmes beléd. Kate eltűnődött, majd meglepetten bólintott. - Igen - felelte lassan. - Mindegyik megvan! Nem semmi. - Remek - felelte Jessie. - Menj hozzá! - Nem olyan egyszerű - sóhajtotta Kate. - Nem hinném, hogy valaha is újra megnősülne. - Miért? - Nem ismered. - Őt nem, de téged igen - mutatott rá Jessie. - Megtalálod a módját, hogy bekösd a fejét. Mit szeretnél az esküvői tortátokra? - Egy halat - felelte Kate felvidulva Jessie meggyőződésén. - És egy csónakot. - Meglesz - felelte Jessie. - Még ma kitalálom, milyen legyen. Csütörtökön egy átteniszezett és átbeszélgetett délutánt követően Kate meggyőzte Pennyt. A lány felhívta Allant - Kate közben mindvégig fogta a kezét -, és könnyes szemmel felbontotta a jegyességüket. - Azt tettem, amit tennem kellett, ugye? - kérdezte, miután letette a kagylót. Kate egy zsebkendővel törölgette Penny könnyeit az arcáról. - Miért nem keresed meg Markot, és beszéled meg vele? - kérdezett vissza. - Majd mellette megtudod, milyen érzések élnek benned. - Gondolod, hogy szóba áll még velem? - Biztosan - felelte Kate. - Kezdd mondjuk azzal, hogy felbontottad a jegyességedet, mert szereted, és szeretni fogod az idők végezetéig. - Rendben - bólintott Penny. - Egyébként akár szóba áll velem, akár nem, örülök, hogy felbontottam a jegyességemet. Allan nagyon piszkosul beszélt velem a telefonban. Most már akkor sem mennék hozzá, ha Mark elutasítana. - Ezt jó tudni - sóhajtotta Kate. - Gyere, lekísérlek! Úgyis beszélnem kell Jake-kel. Jake épp a recepciós pultnál beszélgetett Will-lel, így Kate megállt a bárhoz vezető ajtóban, és figyelte, mire jut Markkal Penny. Amikor Penny belépett, a fiú gyanakodva méregette, de aztán a lány odahajolt hozzá, és mondott valamit. Mark kezéből kiesett a pohár, majd átugrott a pult felett, és hevesen átölelte Pennyt. Kate elvigyorodott. Szeretem a boldogan végződő történeteket, gondolta magában. Vajon Jake is képes így átugrani a pultot? Elindult Jake felé, de ekkor Valerie lépett mellé.
- Már mindenütt kerestem - közölte, és Kate vállára tette a kezét. - Beszélnem kell Jake-kel - felelte Kate sietve. - Ma nem tudok vízilabdázni menni, sem máshová. Valerie elnevette magát. - Nem ezért kerestem. Beszélni szeretnék magával kettőnkről. - Kettőnkről? - kérdezte Kate zavartan. - Ezt hogyan érti? - Magáról és rólam - felelte Valerie. - Sok időt fogunk együtt tölteni a jövőben, és én ennek nagyon örülök. Most, hogy Jake megállapodik... - Tessék? - nézett rá Kate értetlenül, és próbálta kiszabadítani magát. - Nem is tudom... - Ne legyen már ilyen szemérmes! Mindenkinek világos, hogy maga és Jake... - Remek - sóhajtotta Kate. - Természetesen megértem, hogy korai lenne még időpontot kitűzni... - Valerie, én... - Will-lel nagyon rövid időn belül bejelentjük a dolgot - közölte Valerie, és nagyon elégedettnek tűnt. - Nem is értem, miért voltam ennyire izgatott a múltkor. Mostanra már tudhattam volna, hogy Will ilyen, és kész. Kate fürkésző pillantást vetett Willre a recepciós pult mögött. - Valerie, beszélt egyáltalán Will-lel a dologról? - Bizonyos értelemben igen, természetesen - felelte a lány. - Bizonyos értelemben? - érdeklődött Kate. - Azaz leültek, maga felvetette, hogy össze kellene házasodniuk, és ő azt felelte, hogy rendben? Valerie megrázta a fejét. - Will és Jake nem ilyen - magyarázta. - Nem szeretik, ha sarokba szorítják őket. Mindketten igen önfejűek - tette hozzá halkabban. - Tudom - bólintott Kate. - Mégis úgy gondolom... Valerie megveregette a karját. - Bízzon bennem, ismerem a Templetonokat! - mosolygott. - Nemsokára én is az leszek. Ha jól játssza ki a kártyáit, akkor maga is. Kate felnézett, és látta, hogy Jake feléjük tart. Ami azt illeti, ő sem beszélt még a férfival, ahogyan Valerie sem Will-lel. Semmivel sem vagyok jobb, mint Valerie, gondolta. Márpedig Jake csak az őszinte, egyenes viselkedést tartja elfogadhatónak. - Jake nem ilyen - közölte Valerie-vel. - Majd meglátja! - mosolygott a lány fölényesen. - Minden férfi ilyen. - Itt vannak a megrendelőlapok Nancynek - jegyezte meg Jake, amikor odaért hozzájuk. - Átfutod őket most, vagy majd csak este? - Inkább este - felelte Kate, aztán vett egy mély lélegzetet. - Jake, beszélnünk kell. - Miért? - kérdezte a férfi gyanakodva. Valerie figyelmeztetően intett az ujjával. - Én szóltam - közölte, majd odament Willhez. - Mondd, hogy semmit nem terveztek Valerie-vel közösen! - kérte Jake. - Semmit nem tervezünk Valerie-vel közösen - biztosította Kate. - Mondd, Jake, mit csinálunk mi ketten? - Épp a hallban állunk - felelte a férfi. - Ez valami kvízjáték? Kate a sarkára állt. - Nem. Te és én. Mi ez kettőnk között? - Mármint mi? - A kapcsolatunk - felelte a lány. Jake sóhajtott, és tett egy lépést hátrafelé. - Nem szeretem ezt a szót. Kate vetett egy pillantást a pult felé. Valerie Will mellett állt, de őt figyelte, és mosolyogva megrázta a fejét. Jake meghátrálása ezek szerint még a hall túlsó végéből is nyilvánvaló volt. - Rendben - bólintott Kate, és elfordult, Jake azonban elkapta a karját, és visszafordította maga felé. - Nézd, szerintem nem ez a megfelelő hely és idő, hogy ezt megvitassuk. - Ez igaz - bólintott a lány. - Hol és mikor?
- Később - felelte a férfi, és körülnézett a hallban. - Sokkal később. Máshol. - Holnapután hazamegyek - jegyezte meg Kate. Jake hirtelen visszafordult felé. - Szombaton? A lány bólintott. - Szombat reggelig foglaltam szobát. Délben el kell mennem. Jake megkönnyebbült. - Ó, hát csak ez a baj, költözz át hozzám! Gyakorlatilag már meg is tetted. - Jake - sóhajtott Kate -, dolgom van. Munkám. Nem játszhatok veled örökké. - Szóval erre vágysz? - kérdezte a férfi. - Hogy te és én... örökké? Kate elhallgatott egy pillanatra, majd vett egy mély lélegzetet. - Igen. - Ó! - Köszönöm a választ - bólintott a lány, és ismét elfordult. - Azt hiszem, ezzel tisztáztuk a dolgot. - Nem, még nem - fogta meg a karját Jake újra. - Befejeznéd, hogy állandóan faképnél akarsz hagyni? Szükségem van egy kis időre, hogy gondolkodjam. - Eddig egyáltalán nem gondolkodtál el rajta? - kérdezte Kate mérgesen. - Egyszer sem jutott el az agyadig az elmúlt héten, hogy egyszer vége lesz ennek is? - De, eszembe jutott - felelte a férfi. - Csak próbáltam nem rágódni rajta. - Tudod, mi a legbosszantóbb ebben az egészben? - kérdezte Kate a foga között szűrve a szavakat. - Mi? - kérdezte Jake kényelmetlenül. - Hogy Valerie-nek igaza volt - felelte a lány, és elsietett, mielőtt a férfi megállíthatta volna. - Várj! - kiáltotta Jake, és követte a recepciós pulthoz. - Sajnálom, Valerie - jegyezte meg Kate. - Legközelebb hallgatok magára. Ezzel megfordult, hogy elmenjen, de Jake útját állta. - Várj egy percet! - kérte, de Kate megrázta a fejét. - Nem várok - felelte a lány, majd kinyitotta a legközelebbi ajtót, és bevágta Jake orra előtt - Az ott az én irodám - közölte Will Jake-kel. - Nemsokára szeretnék visszamenni. Tudnom kellene valamiről? - Nem - felelte Jake. - Megoldom. Ezzel kinyitotta az iroda ajtaját, belépett, majd bezárta maga mögött. Kate az íróasztal előtt állt, és láthatóan igyekezett nyugodt maradni. Nem sok sikerrel. - Rendben, hülye voltam - kezdte Jake. - Beszélgessünk! - Inkább ne! - füstölgött Kate. - Legszívesebben megfojtanálak. Tűnj el, amíg meg nem nyugszom! - Ha elfutnék, az gyáva dolog lenne - ellenkezett a férfi. - Én nem vagyok gyáva. - Ha elfutnál, az bölcs dolog lenne - vélekedett a lány. - Hát, bölcs sem vagyok - vont vállat Jake, és elindult felé. Kate addig hátrált, amíg neki nem ütközött az íróasztalnak. Ekkor kirobbant. - Azt mondtad, hogy ki nem állhatod azokat a nőket, akik titokban próbálnak befolyásolni. Erre én naivan őszinte vagyok, és egyenes, te pedig kitérsz előlem! - Mondtam már, hogy hülye voltam - szabadkozott a férfi. - Túl váratlanul dobtad a labdát, és én melléütöttem. - Kinyújtotta a kezét a lány felé. - Gyere ide, jóváteszek mindent! Kate kitért előle. - Hogyan? - Gondoltam, csókolózunk - vigyorgott Jake. - Ezt nem gondolhattad komolyan - jegyezte meg a lány fagyosan, és az ajtó felé oldalazott. - Pedig komolyan gondoltam - felelte a férfi, majd megragadta Kate karját. A lány felé rúgott, mire Jake kitért, és megbotlott a szőnyeg szegélyében. Elesett, és magával rántotta Kate-et is. - Aú! - nyögött fel a lány, és próbált elgurulni, de a férfi fölégördült, és ránehezedett. - Hallgass meg végre! - kérte Jake. - Igazad van, beszélnünk kell. Sajnálom, hogy így viselkedtem
- Nem sajnálod eléggé - zihálta Kate, és próbálta lelökni magáról. A férfi karja megfeszült körülötte. - Annyira sajnálom, amennyire csak akarod. Csak mondd, hogyan csináljam! Próbálta kitalálni, mit vár tőle a lány, de Kate olyan puha volt, olyan forró, miközben ott fickándozott a karjában... Önkéntelenül is cirógatni kezdte, és az ujjai a mellére tévedtek. A lány szeme elkerekedett. - A bocsánatomért esedezel, és közben a mellemet fogdosod?! - A megszokás nagy úr - vigyorgott Jake. Kate dühösnek látszott, de a szeme melegen csillogott. Ismerjük a céget, gondolta a férfi. Tudom milyen, amikor tényleg dühös, és milyen, amikor csak megjátssza. Most csak játszik. A lány kigurult alóla. - Szép kis bocsánatkérés! Jake vele gurult, míg végül ugyanúgy fölötte kötött ki. - Nem is vagy dühös. - Fogadunk? - füstölgött Kate, és megpróbálta megütni. A férfi elkapta az öklét, majd a másik kezét is, és mindkettőt a lány feje fölé szorította a padlóra. - Will bármikor bejöhet - jegyezte meg Kate társalgó hangon. - Ennyire ő sem hülye - felelte Jake hasonlóképpen, majd belecsókolt a lány blúzának kivágásába. Kate teljes erejével meglökte, és sikerült kiszabadulnia alóla. Felpattant, mielőtt a férfi visszaszoríthatta volna, és elhúzódott a kezétől. - Mennem kell dolgozni! Jake felkönyökölt a szőnyegen. - Jobban érzed magad? - kérdezte mosolyogva. - Igen - bólintott a lány, és megigazította a blúzát. - Most, hogy nem tehénkedsz rám, még levegőt is kapok. Sokkal jobban érzem magam, igen. - Elég szívtelen tudsz lenni néha - sóhajtotta a férfi, és ő is felállt. - De legalább a tested gyönyörű. - Nagyon vicces - vetett rá Kate lesújtó pillantást, majd elindult az ajtó felé. Jake megfogta a karját, és hirtelen komollyá vált az arca. - Később érted megyek a villához, és elviszlek Nancyhez. Munka után, bármennyire is nem fűlik a fogam hozzá, beszélünk. Igazad van. Beszélnünk kell. Kate az ajkába harapott. - Köszönöm - bökte ki végül. - Sajnálom, hogy hisztiztem. Sokáig halogattam a témát, és amikor végre összeszedtem a bátorságomat, hogy felhozzam, ki akartál térni előlem... - Átölelte a férfit. Sajnálom. - Az jó - simogatta meg a hátát Jake. - Mert én is. Ha már mindkettőnket egyenlően mardos a bűntudat, nem akarsz mégis csókolózni? A lány elnevette magát, majd elhúzódott. - Később. Ezzel kilépett az irodából, és átvágott a hallon. Amikor a kijárathoz ért, hátrafordult, és látta, hogy a férfi az iroda ajtajának dől, és őt bámulja. Kate ringó csípővel kilépett az ajtón. Ez nekem szól, gondolta Jake. Nekem ringatja a fenekét. Az egyik érkező vendég megfordult Kate után, majd megbotlott a lépcsőn. Ne reménykedj, pajtás! - gondolta a férfi. A hölgy velem tölti az éjszakát. A bárban hétköznap estéhez képest sokan voltak ugyan, kilenc órára azonban enyhült a forgalom, így Nancy, Will, Jake és Kate leülhetett egy sarokasztalhoz, és átnézhette a végső tervet. Jake elismeréssel hallgatta a lányt. Will és Nancy nemcsak a likőrön, de az üvegárun és a szállításon is rengeteget megtakaríthat majd, ha összefognak. Miközben Kate lelkesen magyarázott, Jake eltöprengett, ugyan milyen jövő várhat egy ilyen vérbeli üzletasszonyra Toby's Cornersben? Márpedig vagy a lány költözik ide, vagy ő költözik vissza a városba - és ez utóbbi cseppet sem csábította. Nem csoda, hogy nem akart a jövőn gondolkodni. - Jól vagy? - kérdezte Kate büszke, mégis aggodalmas mosollyal.
- Ühüm - felelte a férfi nem túl meggyőzően. Valerie ebben a pillanatban lépett be a bárba Donalddal az oldalán. - Hol voltál? - kérdezte Willtől. - Már mindenütt kerestelek. - Itt - vont vállat a férfi. - Beszélnem kellett Nancyvel. - Miről? - kérdezte Valerie gyanakodva. - Mától együtt rendelünk mindent, amire a bárban és a Cabinsben is szükség van - felelte Will, és nem vett tudomást a lány egyre szúrósabbá váló pillantásáról. - Rengeteget megtakarítunk így mindketten. Egyébként Kate-től származik az ötlet - mosolygott Will, és Kate felé fordult. Hihetetlenül vág az esze. - Engem meg sem kérdeztél - jegyezte meg Valerie fagyosan. - Miért kellett volna megkérdeznem? Nagyszerű ötlet, és meg is fogjuk csinálni. - De mi lesz a mi bárunkkal? - kérdezte Valerie színtelen hangon. - Semmi szükség rá, hiszen itt van Nancyé. - Hallgatnia kellene Borden kisasszonyra - vetette közbe Donald. -Én biztosan hallgatnék rá, ha az alkalmazottam lenne. - Üdvözlöm, Prescott. Mit akar? - Ha már így rákérdez, a programszervezőjét - felelte Donald ideges vihogással. - Bár én azt mondtam mindenkinek, hogy tőzsdeügynök vagyok, valójában... - Tudom - intette le Will fáradtan -, az Eastern embere. - Te tudtad? - kérdezte Valerie elhűlve. - Ezek szerint nyílt kártyákkal játszhatunk - bólintott Prescott. - Nemrég igen nagylelkű ajánlatot tettem Ms. Bordennek, de ő ragaszkodott hozzá, hogy előbb megbeszélje a dolgot önnel. Will felnézett Valerie-re, majd visszafordult az asztaltársaihoz. - Az öné - jegyezte meg közömbösen. - Ó! - bukott ki Kate-ből. Még Jake is összerezzent egy pillanatra. - Tessék? - bámult rá Valerie értetlenül, majd a vállára tette a kezét, és maga felé húzta, hogy a szemébe nézzen. - Áldásom rá - tette Will a lány kezére a kezét, majd lefejtette a válláról. - Mi lesz kettőnkkel? - kérdezte Valerie összeszorított foggal. - Nem állok az utadba - felelte Will. - Sőt sok szerencsét kívánok! Az Eastern nagy előrelépés a karrieredben. Ne szalaszd el! Ezzel visszafordult Nancy felé. - Nos, megegyeztünk? - Természetesen - felelte Nancy, és lopva Valerie-re sandított. - Alá kell írnunk valamit? - Ugyan - legyintett Will. - Bizalmi alapon folytatjuk, ahogyan eddig. - Három tetves éve együtt vagyunk, és te csak annyit mondasz, sok szerencsét?! - csattant fel Valerie, majd megfogta a férfi sörét, és az arcába borította. - Sejtettem, hogy ez lesz - sóhajtott Nancy, majd felállt, és elment törülközőért. - A kéthetes felmondási időt sem kell ledolgoznod - közölte Will Valerie-vel csendesen, miközben folyt az arcáról a sör. - Csak add meg az új címedet, hogy továbbíthassam a leveleidet! - Csak ennyi? - kérdezte Valerie. - Val, köztünk mindig csak ennyi volt - felelte Will, majd elvette a törülközőt, amelyet Nancy nyújtott neki. - Soha nem kértél többet. - Három év! - füstölgött Valerie. - Azt hittem... - Nem, nem hitted - vágott közbe Will. - Soha nem mondtam, hogy szeretlek, és te sem mondtad nekem. Az egyetlen, amit a javunkra írhatunk, hogy őszinték voltunk egymással. Maradjon is így! Fogadd el Prescott ajánlatát, és írd alá a szerződést, amelyre egész életedben vágytál! Ez a hely úgyis túl kicsi volt a számodra. Nem érezted itt jól magad. - Hiányolni fogsz. Minden értelemben - sziszegte a lány. - Így van - bólintott Will, majd visszafordult az asztalhoz, Valerie pedig Donalddal a nyomában elviharzott. - Elnézést - szabadkozott Will. - Hol is tartottunk? - Három évig együtt élt vele - jegyezte meg Kate. - Nem is sejtette, hogy elvárásai lesznek? Ráadásul joggal? - Ami engem illet, nagyon megkönnyebbültem - ismerte el Will.
- Azt látom! - csattant fel Kate. - Ez az egyetlen, amit nem becsülök magában. - Hé! - kelt Jake az öccse védelmére. - Valerie magának kereste a bajt. - Nem egészen - csatlakozott Nancy Kate-hez. - Sosem kedveltem Valerie-t, de be kell vallanom, most sajnálom egy kicsit. - Csámcsogjatok a magánéletemen, csak tessék! - tárta szét a karját Will. - Azok után, hogy három évig együtt éltek, többel tartozott neki annál, mint hogy sok szerencsét kíván, és az útjára bocsátja! - vélekedett Kate. - Nem, nem tartozott többel - ellenkezett Jake. - Egyébként is, maradj ki ebből! - Megsértette - folytatta Kate, és Will szemébe nézett. - Nem volt szép magától. - Nem hiszek a fülemnek - dőlt hátra Jake mérgesen. Will sóhajtott. - Valerie-vel kedvesnek lenni időpocsékolás - magyarázta. - Csak azt hallja meg, amit meg akar hallani. Nem volt más választásom. - Talán - vont vállat Kate -, de ez akkor is embertelen volt. Will Nancyre pillantott, aki bólintott. - Rendben - sóhajtott Will, majd felállt. - Bocsánatot kérek tőle. - Elment az eszed? - kérdezte Jake. - Nem azt mondtam, hogy visszakönyörgöm magamhoz - biztosította Will. - Attól még nem dől össze a világ, ha bevallom neki, hogy szívtelenebb voltam a kelleténél. Talán így is volt. Tényleg együtt éltünk három évig... Ennél szebb búcsút érdemel. - Nem, nem érdemel - jelentette ki Jake. - Valerie egy kígyó. Megpróbálta megfúrni Nancyt, téged pedig bele akart rángatni egy házasságba. Pontosan azt érdemli, amit kapott. - Senki nem érdemli azt, amit Valerie kapott - ellenkezett Kate. Jake szúrós pillantást vetett rá. - Ti legalább beszéltek egymással - jegyezte meg Will lassan elvigyorodva. - Ez már most több, mint ami Val és köztem valaha volt. - Ilyen beszélgetésre nincs szükségem - jegyezte meg Jake, majd hátratolta a székét, és elindult a pult felé. Will megcsóválta a fejét, majd utánament. Mondott neki valamit, megveregette a vállát, aztán kiment, hogy megkeresse Valerie-t. - Mi a baja Jake-nek? - kérdezte Nancy. - Soha nem láttam ennyire feszültnek, mint ma éjjel. - Rossz napunk volt - felelte Kate. - Holnapután elmegyek, és még meg kell beszélnünk egyet s mást. Például, hogy látjuk-e egymást valaha. - Holnapután? - dőlt hátra Nancy a székében. - Ilyen hamar? - Vár a munka - sóhajtotta Kate. - Nem mintha annyira szeretném, amit csinálok, de ebből telik francia rusztikus bútorokra és vakációra Kentuckyban. Nancy elkedvetlenedett. - Mikor jössz vissza? Kate megrázta a fejét. - Abból ítélve, ahogyan Jake rám néz e pillanatban, soha. - Jake nem ostoba - mutatott rá Nancy. - Túl fogja tenni magát ezen az összezördülésen. Kate a férfira pillantott, aki a pultra görnyedve iszogatta az italát. Látszott a tartásán, hogy még most is forr benne a düh. - Egyhamar nem - jegyezte meg Kate. - Hacsak nem segítek neki. - Akkor segíts neki! - tárta szét a karját Nancy. - Lehet, hogy mégis elég ostoba ahhoz, hogy eltaszítson magától, te viszont biztosan okosabb vagy ennél. Kate nem válaszolt. Nancy fürkésző pillantást vetett rá. - Ugye? Kate lopva Jake hátára sandított. - Igen - felelte végül. - Ennél okosabb vagyok. Tízkor Jake szótlanul elindult hazafelé Kate-tel. - Gyere le velem a tóhoz! - kérte a lány. - Fáradt vagyok.
- Nem, nem vagy! - ellenkezett Kate, és érezte, hogy elönti a harag. - Csak dühös vagy rám Valerie miatt. Ennek semmi értelme. Gyere le velem a tóhoz! - Nem - rázta meg a fejét a férfi, majd adott egy puszit az arcára. - Jó éjt! - Rendben - szállt ki a lány a kocsiból, majd bevágta maga mögött az ajtót. - Én lemegyek. Ha majd reggel rátalálsz a felpuffadt tetememre a parton, csak magadat hibáztathatod! Ezzel elindult a tóhoz vezető ösvényen. Pillanatokkal később hallotta, hogy Jake elindul utána. Na azért, gondolta Kate. Majd én megmutatom, hogyan kell igazán duzzogni, kiskomám! Lerúgta magáról a cipőjét, levetette a kalapját, majd betolta a csónakot a vízre, és belemászott. Már az evezőket is a helyére tette, de ekkor a férfi megfogta a csónak orrát. - Hová mész? - A fűzfához. Szeretném látni, milyen éjjel. Jake bemászott mellé. - Ide az evezőkkel, különben itt dekkolunk egész éjjel! Amikor a fa alá siklottak, a férfi leengedte az evezőket, de nem kötötte ki a csónakot. - Meddig akarod nézni a fűzfát? - Nem sokáig - felelte Kate, majd felállt, és levetette a mellényét. - Istenem, ne most! - sóhajtotta Jake. - Ülj vissza, még felborulunk! - A helyzet az - folytatta a lány zavartalanul -, hogy ha férfi lennék, egyenesen a szemedbe mondanám: „Jake, ostoba vagy, mert én nem vagyok sem Valerie, sem Tiffany, és semmi okod és jogod nincs rá, hogy hozzájuk hasonlíts!" Ezzel levette a blúzát is. A csónak kissé megbillent. - Nagyon vicces vagy - sóhajtotta a férfi. - Ülj már le, a fenébe is! Kate felé nyúlt, hogy lehúzza, de a lány hátralépett, amitől a csónak még inkább megbillent. - Továbbá te is ugyanolyan jól tudod, mint én, hogy volt abban valami, amit Valerie mondott a bárban. Csak nem akarod elismerni. Ha férfi lennék, most azt mondanám, hogy duplán ostoba vagy. - Hé! - rázta felé Jake a mutatóujját fenyegetően. - De nem vagyok férfi - vont vállat Kate. - Nő vagyok, ezért ahelyett, hogy szemedbe mondanám az igazságot, manipulálni foglak azzal, hogy levetkőzöm meztelenre, és elcsábítalak. Ezzel lehúzta a cipzárt a szoknyáján, felhúzta a testén, majd hátrahajította a csónak végébe. - Kate, nem fog menni. Nem vagyok abban a hangulatban. A lány nyújtózott egyet a holdfényben. Nem volt más rajta, csak fekete csipkés melltartója és bugyija. A férfi feladta. - Veszélyes játékot űzöl - jegyezte meg. - Azzal, hogy nyújtózni merek egy csónakban? - Azzal is - felelte Jake. Kate érezte, hogy megnyerte a játszmát. Elvigyorodott. - Tudtam, hogy megadod magad. Mi, nők mindig megkapjuk, amit akarunk, egy kis manipulációval. - Kikapcsolta melltartója elülső kapcsát, és elkezdte levenni magáról, majd megállt. - Nem! - jelentette ki erényesen. - Ez nem helyes. Nem szép dolog manipulálni a férfiakat, még akkor sem, ha hatökörként viselkednek. Bekapcsolta a melltartóját. - Kate... A lány csípőre tette a kezét, és szigorú pillantást vetett Jake-re. - Inkább egyenes leszek, a szemedbe mondom, hogy marha vagy, és megkérlek, hogy evezz vissza velem a partra! - Na persze! - sziszegett a férfi, majd magára rántotta Kate-et. A csónak vadul megbillent, mire a lány felsikoltott, és belekapaszkodott Jake-be. A férfi cirógatni kezdte a hátát. - Igazából nem is akartál visszamenni a partra, ugye? - kérdezte. - Persze hogy nem - felelte Kate. - Nem én vagyok a hatökör ebben a csónakban. - Tudod, eltöprengtem azon, engem hogyan fogsz kikészíteni - kezdte Jake fesztelenül. - Felrúg-e a ló, vagy lezuhanok-e egy meredélyen... Aztán megértettem, mi okozza a vesztemet. A szex. Vadul egymásnak estek. Szeretni fogom, míg meg nem halok, gondolta magában a lány. Kit akartam átverni? Pokolba a tervvel! Csak ő számít.
Kate körül forogni kezdett a világ. Távolról hallotta, amint megreccsen valami szeretkezésük közben, de nem törődött vele. Együtt értek fel a csúcsra. - Csodálatos vagy - suttogta a férfi bágyadtan. - Tudom, hogy megölsz, de ettől még az vagy. Majd mondd meg anyámnak, hogy rá gondoltam a végén! - Tessék?! Te anyádra gondoltál, amikor...?! - Úgy értem, életem végén. Azt inkább ne mondd meg neki, hogy mibe haltam bele... - Nem halsz meg, te buta - mosolygott a lány, majd megcirógatta Jake fejét. Felnézett egy pillanatra, és látta, hogy a fűzfa eltűnt fölülük. Mivel a férfi nem kötötte ki a csónakot, besodródtak a tó közepére. - Ó, de szép! - sóhajtotta. - Nézd, a hold! - Aztán lassan megértette, hogy valami nincs rendben. Jake, észrevetted, hogy nagyobb a nedves folt, mint szokott? - Hm? - Jake, nedves vagyok. Léket kaptunk. A férfi a párnák közé dugta a kezét, és érezte, hogy a csónak megtelik vízzel. - Hallottam valami reccsenést, de azt hittem, a derekam az - jegyezte meg tűnődő hangon. Szerencsére a csónak volt. - A csónak? - kérdezte a lány ijedten, és felvette a blúzát. - Igen - bólintott Jake, majd bágyadtan, de boldogan hanyatt dőlt a párnákra. - Tévedtem, mégsem a szexszel fogsz megölni. Megfulladok. - Jake, süllyedünk! A férfi lassan felült. - Mit vársz tőlem? Mondjak el egy Miatyánkot? - Ostoba - nevette el magát Kate. - Hol van a bugyim? Egy vagyonba került. A víz már öt centiméter magasan állt a csónakban. Jake kihalászta a lány bugyiját és melltartóját belőle. - A szoknyádat nem találom. - Úgysem tudnék úszni benne - legyintett a lány, és keresni kezdte a mellényét. - Ezt nem hiszem el. A férfi a nadrágjáért nyúlt. - Jó kis öreg csónak volt. Hiányozni fog. Nézd, megtaláltam a szoknyádat! - Jake! - Jól van, nyugalom! - sóhajtotta a férfi, majd a fejébe nyomta a kalapját. Szerelmes vagyok egy elmebajosba, gondolta Kate. Fülig. Mire kiúsztak a partra, a csónak eltűnt a víz alatt. A lány agyába villant, hogy ez afféle jelképes esemény, amely a viszonyukat tükrözi, és reszketni kezdett. Félelmetes időzítés. Hiába volt tökéletes a kapcsolatuk testileg, egy ideje már érezte a vég közeledését. Aznap éjjel össze is vesztek a bárban és továbbra sem beszéltek a jövőről egy szót sem. Talán mert nem volt közös jövőjük. Jake-re pillantott, aki a tavat bámulta ott, ahol a csónak elsüllyedt. Nem, aznap éjjel nem akart a jövőről beszélgetni vele. Talán gyávaság volt a részéről, de szeretett volna egy utolsó, meghitt éjszakát, mielőtt szembenéznének a valósággal. A férfi Kate felé fordult, és észrevette, hogy nézi. - Minden rendben? - Igen - bólintott a lány, és felvette a bugyiját, aztán a melltartóját. - Megölted a csónakomat - jegyezte meg Jake, és ő is felvette az alsónadrágját. A farmerja vizes volt, ezért a vállára vetette Kate szoknyájával együtt. - Nem én heveskedtem annyira, hogy meghasadtak a keresztbordák -vetette ellen a lány. - Sőt mélyen együtt érzek a csónakoddal. Pontosan tudom, min megy most keresztül. - Jó ügy érdekében áldozta fel magát - vont vállat a férfi, majd átkarolta a lányt. - Menjünk, még mielőtt valaki itt találna bennünket egy szál alsóneműben! Ezúttal Kate-hez mentek. Mark és Penny a villa lépcsőjén üldögélt. - Most nyilván meg vagytok botránkozva, amiért nincsen rajtunk ruha - vigyorgott Jake. - Én ugyan nem - ingatta a fejét Mark, és jól megbámulta a mellette elhaladó Kate lábát.
- De én igen - jegyezte meg Penny kislányosan. Mark azonban betapasztotta a száját a kezével. - Nem, ő sincs - közölte Mark. - Kösz, kölyök. Majd tárgyalunk a fizetésemelésedről - kacsintott rá Jake, és követte Kate-et a villába. - Mark és Penny? - kérdezte meglepetten, miután becsukták maguk mögött az ajtót, és levették a vizes fehérneműt. - Igen. Jó, mi? - mosolygott rá Kate, majd lehúzta maga mellé az ágyra, és hozzábújt. - Elhagyta a jegyesét Markért, és össze fognak házasodni. Annyira boldogok... Penny szerint Mark egy isten az ágyban. Jake büszkén kihúzta magát. - Egy csónakot biztosan nem tud elsüllyeszteni... - Aludjunk! - jegyezte meg a lány fintorogva, majd a vártnál hevesebben magához ölelte a férfit. Jake megcsókolta a homlokát, és addig ölelgette, amíg Kate nyugtalan álomba nem merült. Másnap reggel, amikor a férfi felébredt, a lány nem volt sehol. Jake gondolkodás nélkül felvette a farmerját, és lesétált a tóhoz. Már messziről látta, hogy Kate ott ül a köves parton, és a zöld vizet bámulja. - Ez a fetisiszta hozzáállás a tavamhoz kezd megijeszteni. Hozassak egy akváriumot a hálószobádba? - kérdezte, amint odaért hozzá. Kate felnézett rá. - Azt hiszem, visszamegyek a városba. Jake hosszú pillantást vetett rá. - Tudom - felelte végül, majd óvatosan leült mellé, és ő is bámulni kezdte a tavat. - Gondolom, nem jössz velem - tette hozzá a lány, igyekezve, hogy a hangja könnyednek tűnjön. - Nem. Kate nyelt egyet. - Akkor itt maradok. Mármint, ha te is akarod. - És mihez kezdesz magaddal? - fordult felé a férfi. - Még ha az összes vállalkozás felkérne tanácsadónak Toby's Comersben, akkor is végeznél egy hét alatt. Legfeljebb két hét alatt. - Megrázta a fejét. - Ezen gondolkodtam tegnap este, miközben figyeltelek, ahogyan Nancyvel és Will-lel tárgyalsz. Elképesztő, milyen érzéked van az üzlethez. Olyan boldognak tűntél... - Szomorkásán a lányra mosolygott. - Nem szívesen mondom ki, de nincs itt számodra semmi. - Itt vagy te - vetette ellen Kate. Jake elnevette magát. - Igen, itt vagyok én - bólintott, majd elfordult. - De ez kevés. - Majd én eldöntöm, mi kevés nekem, és mi nem! - csattant fel a lány. - Rendben - fordult felé a férfi. - Elég ennyi? Gondolj azokra a hosszú napokra, amikor nem lesz semmi dolgod! - Ha a hosszú, veled töltött éjszakákra gondolok, nem bánom. - Na igen - bólintott Jake, majd belebámult a napba. - Csakhogy a fizikai vonzalom nem tart örökké. Felkapott egy követ, és kacsázott vele a vízen. - Tessék? - vetett rá szúrós pillantást Kate. - Több van köztünk puszta fizikai vonzalomnál, nem? - Egy hete ismerjük egymást. Ezt nem tudhatjuk még. - Szóval te csak úgy gondolsz rám, mint egy jó kis nőre?! - Természetesen nem - felelte Jake. - De ettől még úgy vélem, túl korai lenne feladni a munkádat... - Vagy neked elkezdeni újra dolgozni? - vágott közbe a lány mérgesen. - Tessék? - Öt éve visszavonultál már. Nem gondolod, hogy itt az ideje ismét beszállni a ringbe? - Nem akarok beszállni a ringbe - felelte a férfi. - Itt szeretnék maradni, és... - Ringatózni a tavon? Késő. Elsüllyedt a csónakod - füstölgött Kate. Érezte, hogy minden korábbi elfojtott indulata felszínre tör. Csak nyugalom! - mondta magában. Semmi értelme felhúzni magad. Ez egy civilizált beszélgetés két civilizált felnőtt között. - Sokszor eszembe jut, amit Will Valerienek mondott a múltkor. - Ezt most hagyjuk! - morogta Jake. - Nem akarok veszekedni.
- Valerie azt kérdezte: „Csak ennyi?" Will pedig azt felelte: „Köztünk mindig csak ennyi volt" idézte fel Kate, majd a férfira pillantott. - Rólunk szólt, ugye? - Nem - ingatta a fejét Jake. - Szeretlek - bukott ki belőle, majd nyelt egyet. - Azt hiszem. Egyszerűen csak... Elnémult, mint aki keresgéli a szavakat. - Tudom - bólintott Kate, és összeszorította az állkapcsát. - Nem akarsz visszamenni dolgozni. Nem akarsz vitatkozni. Nem akarsz megnősülni. Minden mondat, amely a jövődről szól, úgy kezdődik, hogy „Nem akarsz..." - Soha nem játszottam meg magam előtted - felelte a férfi feldúltan. -Tudtad, hogy ilyen vagyok. - Will is nagyjából ezt mondta tegnap este. Most az a rész jön, hogy „az egyetlen, amit a javunkra írhatunk, hogy őszinték voltunk egymással". - Mit vársz tőlem, Kate? - kérdezte Jake fáradtan. - Karriert és férjet. Illetve - kezdte, mielőtt a férfi megszólalhatott volna -, a karrieremet és téged mint a férjemet. Egyiket sem szeretném mással helyettesíteni. - Nem fog menni - sóhajtotta Jake. - Nem költözöm városba, és nem folytatom a munkámat. Te pedig nem találsz itt annyi munkát, amennyi boldoggá tenne. - A lányra nézett, és fanyarul elmosolyodott. - Valaki hazudott neked, kislány. Nem kaphatsz meg mindent, csak a mesében. - Én legalább megpróbálok megkapni mindent - mutatott rá Kate. - Nem csak heverészek, mint egy élőhalott. - Kate... - Az az igazság - vágott a szavába a lány -, hogy a nagy dumád arról, hogy egyszerű életre vágysz itt vidéken, önáltatás. Nem vágysz egyszerű életre, mert valójában nem vágysz semmire. Azért nem vágysz semmire, mert félsz attól, hogy bármire is vágyj. Biztonságra törekszel, és csak azt tudod, mi az, amire nem vágysz. - Kicsim - jegyezte meg a férfi gúnyosan -, tudtommal te sem érzed úgy, hogy a munkád lenne az életed értelme. - De én legalább próbálkozom! - vágott vissza Kate. - Én még a ringben vagyok. Nem csoda, hogy Will védelmére keltél tegnap este. Aranyérmes teljesítményt nyújtott kedvenc sportágadban, a menekülésben. - Ezzel felállt, és leporolta a fenekét. - Annyira haragszom rád, hogy meg tudnálak ölni. Ugyanakkor annyira szeretlek, hogy az már fáj. - Megrázta a fejét, és úgy elöntötte a harag, hogy alig tudott megszólalni újra. - Eljöhetnél velem, és dolgozhatnál a városban, ha akarnál. Gyerekjáték lenne munkát találnod. Nagyon élveznéd, ezt te is tudod. Láttam, hogyan csillogott a szemed, miközben a tervet hallgattad tegnap este. Mindenki látta. Megkaphatnánk mindent, a fenébe is! Összeszorította az állkapcsát, mert nem akart sikítani dühében. - Szerintem akkor folytassuk ezt a beszélgetést, miután lecsillapodtál! -javasolta Jake higgadtan. A lánynak több sem kellett. Sikított. - Legyen, ahogy akarod! - csitította a férfi. - Mit vársz tőlem, mit tegyek? - Azt, hogy válaszolj! - ordította Kate. - Mondd el, mit érzel, légy dühös, vagy csinálj bármit, csak ne ülj ott, mint valami Buddha, aki mindenre tudja a választ! - Miért kell mindenből szappanoperát csinálni? - tárta szét a karját Jake tehetetlenül. - Nem lehetne, hogy csak úgy együtt legyünk, te meg én? - Nem - felelte a lány. - Fogalmad sincsen, mit jelent az, hogy te meg én. Fogalmad sincsen, hogy ki vagy valójában. Vagy hogy kivé szeretnél válni, miután felnőttél. - Tekintetében ismét gyűlni kezdett a harag. - Pedig ideje lenne döntened Jake, mert hamarosan felnősz. - Kezdesz kísértetiesen emlékeztetni valakire - jegyezte meg a férfi. Látszott a vonásain, hogy ő is kezdi elveszteni az önuralmát. - Hadd találjam ki! - tette csípőre a kezét Kate. - Tiffanyra? Valerie-re? Minden nőre, aki a képedbe vágta, hogy „Jake, csak gratulálni tudok, hogy elvesztegetsz egy ilyen briliáns agyat, hogy nem használod ki a diplomád adta képesítést, és csak ringatózol egy tavon a felhőket bámulva"? Minden nőre hasonlítok, aki azt merte mondani, hogy csak vegetálsz, és kezdesz olyan lenni, mint egy istenverte növény? Tudod, miért utálsz bennünket ennyire Jake? - Mert erőszakos, áskálódó, manipulatív, hisztérikus bestiák vagytok? - Nem - felelte a lány nyájasan. - Mert tudod, hogy igazunk van.
Ezzel sarkon fordult, és visszacsörtetett a villába. - Egy fenét! - kiáltott utána a férfi, de Kate addigra messze járt. Jake fizikai munkával igyekezett levezetni dühét. Nekiesett egy gazos területnek a Cabins déli részén, amelynek rendbetételét már régóta halogatta. Az ásás és csákányozás kellemesen elfárasztotta ugyan a testét, lelki szemei előtt azonban újra és újra lepergett a lánnyal folytatott beszélgetése. Kate-nek nem volt igaza, ennek ellenére megsajdult a szíve, ha arra gondolt, hogy a lány nem mosolyog majd rá, amikor legközelebb találkoznak. Nem fog örülni neki pusztán csak azért, mert újra láthatja. Végül feladta a hiábavaló őrlődést, és elballagott a lány villájáig. Kate éppen akkor csukta le a kocsija csomagtartóját. Azt a selyemkosztümöt viselte, amelyet először látott rajta, haját gondosan kontyba fogta. - Kate! A lány megfordult, és megjutalmazta egy mosollyal, amely kissé szélesebb volt a kelleténél. - Úgy döntöttem, már most hazamegyek - mondta, majd vállat vont. - Semmi okom, hogy maradjak, és talán a forgalom sem lesz akkora, mint szombaton. Jake érezte, amint összeszorul a szíve, és tett egy lépést Kate felé. - Kate, nézd, én... - Ne! - vágott közbe a lány, majd az ajkába harapott. - Én... nem volt semmi jogom... nem lett volna szabad... amiket reggel mondtam... - Összevonta a szemöldökét, és keresgélte a megfelelő szavakat. - Sajnálom. Jogod van azt kezdeni az életeddel, amit csak akarsz. Nyilvánvaló, hogy tökéletesen boldog voltál mindaddig, amíg fel nem bukkantam, és az is leszel, miután elmentem, szóval... - Elmosolyodott, majd vállat vont. - Elmegyek. - Ó! - nyögött fel a férfi. - Tényleg ezt akarod? - Nem - ingatta a fejét Kate. - De ez jutott nekem. - Vett egy mély lélegzetet. - Talán igazad van. Alig ismerjük egymást, hiszen minden olyan gyorsan történt. Lehet, hogy ez tényleg csak valami fizikai... - Nyelt egyet. - Ráadásul túlságosan fájdalmas itt maradnom - összegezte. Mindkettőnknek könnyebb, ha most megyek. Jake csak állt tehetetlenül, és szeretett volna kicsiholni magából valami értelmes választ, de nem volt ilyen. A lány várt egy ideig, majd hozzáhajolt, és megpuszilta az arcát. Ezután beszállt az autóba, és elhajtott, a férfi pedig csak állt az úton, és bámult utána. Jobb így, gondolta, de nem sikerült meggyőznie magát. - Jobb így - mondta ki hangosan is, majd elindult a saját villája felé. De továbbra sem volt meggyőződve erről.
11. fejezet
Egy hónappal később Jake az öccse nyaralójának hátsó verandáján üldögélt egy széken. Feltette lábát a rusztikus fakorlátra, elgyönyörködött a napkeltében a tó felett, és igyekezett elégedettnek érezni magát. Nem sikerük. A régi sajgás, amely azt súgta neki, hogy hiányzik valami az életéből, lavinaként felerősödött a lelkében, és nem hagyta nyugodni azóta, hogy Kate elment. Nyűgössé, feszültté vált tőle, és egy idő után kerülni kezdték az emberek. Még Ben is elvesztette a türelmét vele szemben. - Ha ennyire boldogtalan vagy, csinálj valamit! - kérte előző éjjel, és ledobta a dákóját a biliárdasztalra. - Elmegy tőled az ember életkedve. Jake is ledobta a dákóját, és kiviharzott a bárból. Dühösnek, egyúttal ostobának érezte magát. Az érzés vele maradt egész éjjel, sőt másnap reggel is. Ugyan már, Jake! - feddte meg magát gondolatban. Szabad országban élsz, nem tartozol felelősséggel semmiért, nem kell aggódnod semmi és senki miatt. Ennél jobb életet nem is kívánhatnál magadnak. Valamiért mégsem érezte teljesnek.
- Ennél jobb életet nem is kívánhatnék magamnak - mondta ki azért is hangosan. Will ebben a pillanatban lépett ki a verandaajtón, két gőzölgő kávéscsészével a kezében, és megvetően felhorkant. - Szánalmas vagy - jegyezte meg, és lenézett rá. - Ezúttal mit tettem? - kérdezte Jake. - Kezdjük azzal, hogy összevesztél mindenkivel a városban! - felelte Will. - Hihetetlen, hogy még Mrs. Dickersonnal is szemtelen voltál. - Nem voltam szemtelen - ellenkezett Jake. - Csak annyit mondtam, hogy a cowboykalap hülyén áll a nőkön. - Épp cowboykalap volt rajta. - Tényleg? - vonta össze Jake a szemöldökét. - A fenébe... Észre sem vettem. - Élénkvörös színű - tette hozzá Will, majd sóhajtott. - Kate miatt van az egész, ugye? Jake rábámult. - Nem is kell felelned, nyilvánvaló. Amióta elment, úgy viselkedsz, mint Godzilla - mutatott rá Will. - Hívd fel! - Nem Kate miatt van - bizonygatta Jake, majd felállt, a korláthoz sétált, és onnan figyelte a napkeltét. - Na persze - fintorgott Will. - Tényleg nem - vont vállat Jake. - Őrülten hiányzik, de nem ez a baj. Úgy értem, részben ez a baj, de ennél többről van szó. - Megcsóválta a fejét. - Már azelőtt baj volt, hogy találkoztunk volna. Ő csak súlyosbította a helyzetet. - Miről beszélsz? - kérdezte Will, majd leült, és hallgatott. Jake végiggondolta magában a lehetőségeket, majd erőt vett magán, és kimondta az igazat: - Unatkozom - ismerte el. - Halleluja! - csapta össze a kezét Will. - A halott felkelt, és jár! Jake megfordult, majd nekidőlt a korlátnak, és öccsére nézett. - Nem megyek el Toby's Comersből. Szeretek itt élni. Ide tartozom. - Tévedtem - vont vállat Will. - A halott nem jár, csak tántorog, de kezdetnek megteszi. Jake belekortyolt a kávéjába, és elgondolkodott. - Van pénzünk? - kérdezte, figyelmen kívül hagyva Will szarkazmusát. - Persze. Gazdagok vagyunk. - Nem így értem - felelte Jake türelmesen. - Készpénzünk. Nem ingatlan, hanem zöld hasú bankók. Will bólintott. - Lekötöttem némi pénzt vészhelyzet esetére. Nem sokat, csak tizenötezer dollárt. - Szükségem van rá - jegyezte meg Jake. Will már éppen akart valami szellemeset mondani, de végül bólintott. - Rendben. Viszontlátom ezt a pénzt valaha? - Ki tudja - vigyorgott rá bátyja. - Erre azelőtt kellett volna gondolnod, mielőtt cserepes virágnak neveztél, és bemutattál egy rámenős szőkének. - Ha már rámenős szőkékről van szó - kezdte Will, de Jake megrázta a fejét. - Nem akarok beszélni róla. - Mindjárt gondoltam - bólintott öccse. - Pedig nem ártana eldöntened, akarsz-e tőle valamit. - Nem tudom - rázta meg a fejét Jake, és visszafordult a tó felé. - De végig fogom gondolni a lehetőségeket. - Újabb húsz év az életedből - jegyezte meg Will rosszallóan. - Öt éve mást sem csinálsz, mint számba veszed a lehetőségeket, az isten szerelmére! Jake összevonta a szemöldökét. - Kezdesz úgy beszélni, mint Kate. - Kate okos nő - mutatott rá Will. - Sok közös vonásunk van. - Elgondolkodó pillantást vetett a bátyjára. - Nem érdekel a pénz, és az sem, mihez kezdesz vele. Ha azonban azt hiszed, egy kis befektetős játékkal boldog leszel, nagyon tévedsz. Kate a te bajod, és ezt te is tudod.
- Az a különös - sóhajtotta Jake -, hogy boldog volt itt, csak nem volt semmi dolga. De boldog volt. Te nem így láttad? - De. Könyörögd vissza! - Hogyan? - Például úgy, hogy felveszed a telefont, tárcsázod a számát, és könyörögve kéred, hogy jöjjön vissza - vélekedett Will. - Nem jó - ingatta a fejét bátyja. - Itt nincs számára semmi. Nem kérhetem, hogy jöjjön ide csak az én kedvemért. - Szánalmas vagy - sóhajtotta Will. - Annyira nem, hogy elvárjam tőle, adja fel az életét, csak mert szeretném, ha visszajönne ellenkezett Jake. - Kell valami más indok is, amiért idehívom. Ez itt a lényeg. - Mondd azt neki, hogy teherbe estél, és ő az anya! - javasolta az öccse. - Szórj kenyérmorzsákat a háza elé úgy, hogy egészen idáig vezessenek! - Sokat segítettél, köszi - morgott Jake. -Nincs mit - vont vállat Will. - Nagyfiú vagy, egyedül is rájössz - biztatta bátyját, majd felállt, és visszament a házba. - Kate azt szereti a legjobban, ha rendbe teheti mások ügyeit - dünnyögte Jake magában. - És az enyémeket - tette hozzá egy idő után. Hirtelen egész más színben tűnt fel a kérdés. Kiitta a kávéját, és elgondolkodva a tóra bámult. Ezt követően letette a csészét a korlátra, és elindult Nancyhez. Két héttel később Kate az irodájában ült, és türelmesen magyarázott a telefonban Chester Vandenburgnek, aki annak a cégnek volt a meglehetősen megvesztegethető alelnöke, amelynek megmentésén már hat hete fáradozott. A lány ennek ellenére megtett minden tőle telhetőt, hiszen a cégnek hatszáz alkalmazottja volt, és nem akarta, hogy munka nélkül maradjanak. A baj csak az volt, hogy egyre jobban utálta a városi életet, egyre kevésbé szerette a munkáját, a hiéna ügyfeleket, és egyre jobban hiányzott neki Jake. Valaki kopogtatás nélkül benyitott az ajtaján. - Csak én vagyok - jegyezte meg Jessie, majd betolatott két viaszfehér papírzacskóval a kezében, és letette őket Kate asztalára. Megvárta, amíg barátnője befejezi a beszélgetést, aztán rámosolygott. Cukor és koffein, jelesül bundás alma és kávé. Pocsékul nézel ki. - Köszönöm - fintorgott Kate. - Pocsékul is érzem magam. Mindig tudtam, hogy szélhámosokkal dolgozom, de soha nem tűnt fel, hogy ennyire súlyos a helyzet. - Előhúzta az egyik műanyag poharat a zacskóból, és levette a fedelét. - Jó illata van. Debbie-től hoztad? - Igen. Üdvözöl, és azt üzeni, jól megy a bolt, és örökké hálás lesz a tanácsaidért. - Több Debbie-re és kevesebb Vandenburgre lenne szükségem - sóhajtotta Kate. - Sajnos, ez egy Vandenburg-jellegű város, és én kezdek belefáradni ebbe, Jessie. Barátnője kiejtette a bundásalma-szeletet a kezéből, annyira meglepődött. - Most viccelsz? Ez nagyszerű! Lehajolt, hogy felvegye, amit leejtett. - Nem, nem az. Ez a munkám. - Milyen tiszta itt a padló! - álmélkodott Jessie, fürkésző pillantást vetve a bundás almára a földön. - Egy picit sem lett koszos. - Minden további nélkül bekapta, majd bólintott. - Akkor folytasd a munkád valahol máshol! Mondjuk Kentuckyban... - Nem. - Visszamennél, ha Jake nem lenne ott - kötötte Jessie az ebet a karóhoz. - Hiányzik neked az a hely. - Talán - vont vállat a lány, majd maga felé húzta a bundás alma zacskóját, és szomorú pillantást vetett rá. - Olyan nyűgös vagyok, az étvágyam sem a régi. - Mert Jake is hiányzik - jegyezte meg Jessie. - El sem hiszem, hogyan lehettél ilyen gyáva vele kapcsolatban. - Nem vagyok gyáva! - tiltakozott Kate. - Hat hete váltunk el, azóta nem hívott. Talán a nevemet is elfelejtette már. - Kímélj meg a hülyeségeidtől! - kérte Jessie.
- Szerintem azt is elfelejtette, hogy egyáltalán létezem. Hat hete! - vetett Kate fájdalmas pillantást a barátnőjére. - Hat hete egy szót sem hallottam felőle. Már a rögzítőmet sem ellenőrzöm. Eldugtam a szekrénybe, mert ahányszor hazaérek, vagy nem villog a lámpája, vagy ami még rosszabb, villog, mert valaki más el akar adni nekem valamit. - Megrázta a fejét, és körbemutatott az irodájában. - Ez mindenem, Jessie. A baj csak az, hogy utálom. A titkárnő becsengetett hozzá. - Tim Davis keresi a Davis Vállalattól a kettesen. - Újabb gazember - sóhajtotta Kate, majd felvette a kagylót. - Üdvözlöm, Tim! - Mi a fenének javasolják azt, hogy ne zárjam be a princetoni üzemet? - Túl költséges - felelte Kate. - Az a pénz, amelyet az elbocsátásokkal megtakarít, kevesebb, mint amennyit az újbóli megnyitásra és az új munkaerő kiképzésére kell fordítania. Ráadásul igen rossz visszhangja lenne elbocsátani olyanokat, akik már húsz éve önnek dolgoznak - magyarázta összeszorított fogakkal. Nem sok hiányzott, hogy sikítson. - Ha már a rossz visszhangnál tartunk, a nyugdíjalap megnyirbálását sem tartom jó ötletnek. Arról nem is beszélve, hogy igen érdekes számadatokra bukkantam e téren. - Maga kinek dolgozik úgy mégis? - Apukámnak - felelte Kate. - Ő is megéri a pénzét, de özvegyektől és árváktól még nem lopott soha. Azt javaslom, minél előbb tegye rendbe a dolgait, Tim! A férfi bontotta a vonalat, Kate pedig visszatette a kagylót a helyére, és Jessie-re bámult. - Utálom, utálom, utálom, utálom! - Tudod, mire van szükséged? - kérdezte Jessie. - Egy tervre. A jegyzettömbért nyúlt Kate íróasztalán, és barátnője orra elé tolta. - Na nem - ingatta a fejét Kate. - Miért nem? - kérdezte Jessie. - A legutóbb is bevált. - Ó, igen - jegyezte meg Kate gúnyosan. - Remekül bevált. Ezért vagyok itt, magányosan és nyűgösen... - Első lépés a cél kitűzése, ha jól emlékszem - folytatta Jessie zavartalanul. - Úgy sejtem, ezúttal az a célod, hogy hozzámenj Jake-hez. - Jessie... - Nos, mi tart vissza attól, hogy hozzámenj? - Például, hogy nem beszél velem? - kérdezte Kate gúnyosan. - Azt nem tudjuk, hogy nem beszél veled - mutatott rá Jessie. - Csak annyit tudunk, hogy nem telefonál. Nem ugyanaz. Más? - Jessie... - kezdte Kate ismét, de barátnője ezúttal is félbeszakította. - A pasi szerelmes beléd, és te is belé. Össze foglak hozni benneteket újra, és kész. Nos? - Csak azt hiszi, hogy szerelmes belém - helyesbített Kate. Jessie szorgalmasan jegyzetelt. - Más? - Nos - sóhajtott Kate komoran -, nem szereti, ha a szemébe mondják az igazat, de az olyan nőket sem szereti, akik tudtán kívül befolyásolják. Azaz csaknem lehetetlen bárminemű emberi érintkezés vele, a szexet kivéve. - Hogyan áll a szexhez? - Erősen a pártján van - felelte Kate, és eltűnődött, vajon képes-e a férfi mással folytatni ott, ahol vele abbahagyta. - Értem - bólintott Jessie, majd a listára nézett. - Az első három pontunk tehát: 1.: Nem telefonál. 2.: Azt hiszi, hogy szerelmes beléd. 3.: Nem szereti az egyenes bírálatot, és azt sem, ha befolyásolják. - Ráadásul - folytatta Kate - nem dolgozik. Elvesztegeti a tehetségét, és ettől megőrülök. - Az ő élete... - kezdte Jessie, de ezúttal Kate szakította félbe. - Súlyos veszteség a világnak, és ezt ő is tudja. Egyszerűen elmenekül mindenfajta kötöttség elől. A legnagyobb baj az, hogy hasonló érvvel tart távol magától. Azt mondja, semmilyen karrier nincs kilátásban számomra odalent, ezért ne költözzek hozzá. Persze számára sincsen semmilyen lehetőség erre, ő mégis ott marad.
- Az biztos, hogy megőrülnél, ha nem dolgozhatnál - szögezte le Jessie, majd folytatta a jegyzetelést. - 4.: Nem dolgozik. 5.: Elmenekül a kötöttségtől. 6.: Azt hiszi, nincs ott számodra munka. - Rendben, olvasd fel a teljes listát! - kérte Kate, Jessie pedig engedelmeskedett. - Van még valami - sóhajtotta Kate. - Nem akar házasságban élni, én viszont igen. Mindent akarok. Elköteleződést, gyűrűt, templomi esküvőt. Mindent. - Értem - bólintott Jessie, és jegyzetelt. - 7.: Nem akar nősülni. Gyerekjáték lesz - nyújtotta át a listát Kate-nek. Barátnője hitetlenkedő pillantást vetett rá. - Jessie, ez rettenetes! Hogyan gondolhatod, hogy gyerekjáték? - Nos, talán kompromisszumot kell kötnöd egyvalamiben - vont vállat Jessie. - Ha Jake nem akar karriert, hát nem akar karriert. Kate összevonta a szemöldökét. - Még hagyján, de mi a helyzet a többivel? Jessie visszavette a listát. - Az egyes pofonegyszerű. Ha nem hív, hívd fel te! - Hogy hallgassam a zavart csendet a vonal másik végén? Azt már nem. - Akkor látogasd meg személyesen! Négy óra az út kocsival, nem? Nancyhez is beugorhatsz, és Penny is ott él már. Egy hónapja nem láttad őket. Menj! - Nem is tudom... - Vissza akarod kapni Jake-et? Igen vagy nem?! - csattant fel Jessie. - Igen - ismerte el Kate. - Remek - nyugtázta Jessie elégedetten. - Kettes pont, azt hiszi, hogy szeret. - Felnézett Kate-re. Eltelt egy hónap. Most már biztosan tudni fogja, hogy szeret-e, vagy nem. - Nem szeret, különben hívott volna - nyavalygott Kate. - Utálom ezt a listát! - Te szereted? - kérdezte Jessie. - Igen - felelte Kate, majd nyelt egyet. - Pedig te sem hívtad - érvelt Jessie. - A hallgatás nem feltétlenül jelenti az érdeklődés hiányát. Lehet, hogy ő is ugyanolyan nyuszi ebben a kérdésben, mint te. - Nyuszi? - nézett rá Kate értetlenül, de Jessie már a következő pontot tanulmányozta a listán. - Ami a hármast illeti, Jake kénytelen lesz beadni a derekát. Úgy értem, vagy hagyja, hogy egyenesen a szemébe mondd a véleményedet, vagy manipulálnod kell. Én személy szerint az egyenes beszéd pártján állok, ezért azt javaslom, menj el hozzá, mondd meg neki, hogy szereted, és hogy ragaszkodsz a házassághoz. - És ha azt feleli, hogy „halványan emlékszem rád, hogy is hívnak?", akkor bújjak a legközelebbi szikla alá? - Fejezd már be! - torkolta le Jessie. - Nagyon jól tudod, hogy tisztán emlékszik minden egyes veled töltött percre. Négyes pont... ezt már megbeszéltük. E tekintetben neked kell beadnod a derekad. Ha Jake nem akar karriert, nem kényszerítheted rá. Az ötös pont a heteshez kapcsolódik, egyelőre félretesszük. A hatos pofonegyszerű: ha teljes idős állást akarsz Toby's Comersben, vállald el az összes helyi kiskereskedés menedzselését, és társulj be Nancy mellé a bárba! - Tessék? - meresztette Kate barátnőjére a szemét. - Azt nem lehet. Nancy egyedül akarja vinni a bárt. Nem lenne helyes... - De igen, helyes lenne. Jót tenne a bárnak is, Nancynek is, neked is, és Toby's Comersnek is. Ne légy már ilyen pipogya! Toby's Comers teli van Debbie-kkel, és nagyon kevés a Vandenburg meg a Davis, kivéve a golfpályán. Segíthetnél a kisvállalkozásokon, és híressé tehetned Nancy bárját. - Lehet, hogy Nancy nem örülne, ha híres lenne a bárja - vetette fel Kate. - Pedig az lesz. Ezzel el is érkeztünk a heteshez - mosolygott Jessie. - Házasság és elköteleződés. Kate összerezzent. - Ez kissé nagy falat, nem gondolod? Egyébként is, biztos, hogy az első haton túl vagyunk? - Csend! - utasította rendre Jessie. - Neked kell megtenned az első lépést. - Azt már nem - ellenkezett Kate. - De igen! - kötötte Jessie az ebet a karóhoz. - Ha el akarsz érni valamit az életben, tenned kell érte ezt-azt. Lehet, hogy Jake allergiás a házasságra, így viszont neked kell rámenősnek lenned.
- Ha ismernéd, tudnád, hogy kikosarazna - sóhajtotta Kate. - Jake-et nem ismerem, de téged igen. Márpedig téged egyetlen épeszű férfi sem kosarazna ki. - Hát épp ez az! Jake nem épeszű. - Mégis szerelmes beléd. - Talán - tárta szét a karját Kate, mire Jessie felmordult. - Idehallgass! Vagy úgy döntesz, hogy boldogan élsz Jake-kel, Nancyvel és Pennyvel délen, vagy itt fogsz nyavalyogni holmi Vandenburgök és Davisek miatt életed végéig. - Ha maradok, még mindig itt vagy nekem te - mutatott rá Kate. - Tévedsz - vigyorgott Jessie. - Ha ugyanis megfutamodsz Jake elől, soha többé nem állok szóba veled. - Hadd nézzem azt a listát! - sóhajtotta Kate. Jessie átnyújtotta neki. Kissé cukros volt a bundás almától. Kemény dió, gondolta Kate, de nem lehetetlen. - Rendben - bólintott. - Benne vagyok. Jessie feléje tolta a telefont. - Hívd fel Nancyt, hogy társtulajdonos akarsz lenni! - Most? - Persze hogy most - felelte Jessie. - Hadd fizessen a cég a hívásért... Gyerünk! Kate habozott egy pillanatig, majd felvette a kagylót, és tárcsázott. - Nancy, te vagy? - Kate? Na végre! - sóhajtotta Nancy megkönnyebbülten. - Ha tudnád, hányszor hívtalak! - Hogyan? - álmélkodott Kate. - A titkárnőm nem... - Nem tudtam a munkahelyi számodat. Az otthoni számodon hívtalak az elmúlt két napban, és legalább öt üzenetet hagytam. Soha nem jársz haza? - Mostanában csak aludni - ismerte el Kate. - Mi a baj? Jake jól van? - Nincs jól - felelte Nancy. - Elmondtuk neki, hogy nem válaszolsz a hívásainkra. Most azt hiszi, hogy vagy meghaltál, vagy összejöttél egy másik férfival, és nem tudja eldönteni, melyik a rosszabb. Will-lel próbáltuk meggyőzni, hogy a „másik férfi" elmélet a helyes. - Miért? - kérdezte Kate zavarodottan. - Hogy ösztökéljük egy kicsit - felelte Nancy. - Nyamvadtul érzi magát nélküled, de cselekedni már nem mer, ezért reméltük, hogy a féltékenység megadja neki a kezdő lökést. Ha esetleg megjelenne a lakásod ajtajában, és azt üvöltené: „Hol van az a szemétláda?", azt nekünk köszönheted. Kate elnevette magát. - Hiányzom neki? Komolyan? - Még önmagának sem vallaná be, de higgy nekem, a „hiányzol neki" enyhe kifejezés! Még Mrs. Dickersonnal is összeveszett. Mogorva, és teljesen ki van fordulva magából. Jobban tennéd, ha lejönnél, és megmentenéd szegényt! - Nos, az igazat megvallva ezért telefonáltam - ismerte el Kate. - Mármint nem azért, hogy megmentsem, hanem mert szeretnék lemenni. Arra gondoltam - itt vett egy mély lélegzetet -, hogy társtulajdonos lehetnék a bárban. Csak csendestárs - tette hozzá sietve. - Nem szólnék bele a dolgodba, én csak... - Szólj csak bele a dolgomba! - vágott közbe Nancy. - Szerintem ez remek ötlet. Átnéztem a nagy átalakításról szóló tervedet, és tetszik. Gyere vissza, és megcsináljuk! - Átnézted? - kérdezte Kate meglepetten, és Jessie-re pillantott. - Én megmondtam - súgta a barátnője bundás almával teli szájjal. - Jake ötlete volt - ismerte el Nancy. - Jake-é? - Igen. Az elmúlt hetekben minden este azzal rágta a fülemet, menynyivel jobb lenne az életem, ha itt lennél - magyarázta Nancy nevetve. - Hallottam már átlátszó ürügyeket korábban, de ez annyira átlátszó volt, hogy gyakorlatilag nem is létezett. Szeretné, ha visszajönnél. Kegyetlenül. - Ha így van, miért nem hívott egyszer sem? - kérdezte Kate dühösen. - Nem tudom - felelte Nancy. - Gyere ide, és kérdezd meg tőle! És hozz sok pénzt magaddal! Ha be akarsz társulni, az nem lesz olcsó. Kénytelen leszel annyit befektetni, hogy többé el se mehess innen.
- Nem is akarnék elmenni - ismerte el Kate. - De ha én hat hétig itt szenvedtem, miközben Jake hat hétig ott szenvedett, csak mert nem akart felhívni, hogy bevallja, hibázott, annak pokoli ára lesz! - Előbb nekem fizess! - javasolta Nancy. - A bár felének is pokoli ára van... Amikor Kate pár perccel később letette a kagylót, Jessie az utolsó szelet bundás almát majszolta a barátnője részéből. - Ha gondolod, segítek csomagolni - ajánlkozott. - Sötétedés előtt indulhatsz is akár. - Azért ennyire nem egyszerű a dolog - rázta meg a fejét Kate. - Előbb át kell passzolnom Vandenburgöt, Davist és a hasonló gazember ügyfeleimet valaki másnak. Aztán el kell faxolnom apámnak a lemondásomat, holott azt sem tudom biztosan, hol van éppen. Talán Hongkongban. Fel kell hívnom egy ingatlanügynököt, hogy eladjam a lakásomat, és a befektetéseim többségét készpénzre kell váltanom. Továbbá ki kell találnom, mihez kezdjek ezzel a listával... azaz Jake-kel. - Mire vársz még? - kérdezte Jessie kíváncsian. - Csak semmi visszakozás! - Már nem visszakozhatok - sóhajtotta Kate, és próbálta eldönteni, mit érez: megkönnyebbülést vagy rémületet. - Épp most vettem meg egy bár felét. Egy héttel később Jake a Cabins irodájában ült a számítógép előtt, és miközben ujjai a billentyűkön táncoltak, elmélyülten tanulmányozta a képernyőt. Annyira belefeledkezett abba, amit csinált, hogy meg sem hallotta, amint benyit valaki az ajtaján. Kate egy pillanatig csak állt az ajtóban döbbenten. Eddig csupán egyetlen tevékenységben látta a férfit ennyire elmerülni, jelesül akkor, amikor szeretkezett vele. Erről eszébe jutott, miért is van ott. Becsukta az ajtót, és leült az íróasztal előtti székre Jake-kel szemben. Minden erejével belekapaszkodott abba, amit Nancytől hallott - hogy a férfi vissza szeretné kapni, és hogy Jessie szerint ehhez nem kell mást tennie, mint hogy szemtől szemben megvitassák közös dolgaikat. Azaz a listát. Fürkésző pillantást vetett Jake arcára. Nem akart vitatkozni vele, legszívesebben az ölébe ült volna. A férfi nagynak, erősnek és biztonságosnak tűnt... a vele való együttlét pedig az egyetlen dolognak, amit igazán akart életében. Jake egyelőre még azt sem vette észre, hogy ott van. - Szia! - köszönt a lány halkan. A férfi felnézett, és elakadt a lélegzete. Egy ideig csak bámulták egymást, közben Kate azt várta, Jake mikor vonja kérdőre, voltaképpen mi az ördögöt keres itt. - Szia! - bukott ki a férfiból végül. Úgy tűnt, mondani akar még valamit, de inkább hallgatott. Egy idő elteltével a lány megtörte a csendet: - Gondolom, most azon tűnődsz, mit keresek itt. Jake megrázta a fejét. - Nem. Egyszerűen csak örülök, hogy itt vagy. Nagyszerűen nézel ki. - Köszönöm - mosolygott rá Kate. - Te is. Megint bámulták egymást egy ideig. Ugyan már! - gondolta a lány. Térj a tárgyra! - Társtulajdonos lettem Nancy bárjában - jegyezte meg. - Tudom - bólintott a férfi. - Mondta. Még a múlt héten. Örülök neki. - Ó! - lepődött meg Kate. - Akkor gondolom, azt is tudod, hogy ideköltözöm. Az igazat megvallva, már meg is tettem. - Örülök neki - felelte Jake a változatosság kedvéért. Ismét bámulták egymást egy darabig, végül Kate feladta. A jelek szerint sajnos Jessie tévedett. Semmi értelme nem volt szemtől szemben leülniük egymással. A férfi csak nézett, és azt hajtogatta, hogy „örülök neki", mint valami robot. - Akkor most megyek - állt fel dühösen Kate, mire Jake azonnal felpattant a helyéről. - Várj! - kérte. - Már hat hete várok! - csattant fel a lány. - Eleget vártam. - Még csak tíz perce jöttél - csitította a férfi. - De már hat hete elmentem! - füstölgött Kate. - Egyszer sem hívtál. Egyáltalán feltűnt, hogy elmentem? - Jóformán nem is tűnt fel más - felelte Jake. - Szörnyű volt nélküled.
- Hat hét! - sóhajtotta a lány. - Hat nyűgös, magányos, szörnyű hét...! - Dettó. - Akkor miért nem hívtál?! - förmedt rá a lány. - Öö... gondolkodtam - felelte a férfi. - Gondolkodtál? Hat hétig mást sem csináltál, csak gondolkodtál? Tudod, milyen pokoli volt nekem ez a hat hét? - Látod? - tárta szét a karját Jake védekezően. - Ezért viszolygok az ilyen... dolgoktól. Kate oldalra biccentette a fejét. - Van fogalmad arról, mit éltem át? Sírtam utánad, a fenébe is! Pedig soha nem sírok. - Kate...- kezdte Jake ijedten. - Hat hét! - nyüszítette a lány. - Mellesleg ne hidd, hogy azért jöttem, mert be akarlak hálózni! Megutáltam a városi életet, jól érzem itt magam, és akkor is ideköltöznék, ha nem volnál itt! - Még valami, ami közös bennünk - bólintott a férfi. - Semmi közös nincs bennünk! - csattant fel Kate, majd sarkon fordult, és elindult az ajtó felé. Jake utánairamodott, és útját állta. - Tévedsz - ellenkezett. - Nem, nem tévedek - füstölgött a lány. - Állj félre az utamból! - Képtelen vagyok - rázta meg a fejét a férfi, és kinyújtotta felé a kezét. - Nem tudnálak még egyszer elengedni. Ráadásul szeretsz engem. Sírtál miattam... Az előbb mondtad. - Túl fogom tenni magam rajtad - biztosította Kate. - Talán már túl is tettem. - Nem, nem tetted - vélekedett Jake, majd átölelte a lányt, és megcsókolta. Kate megmerevedett, de egy idő után felengedett, és viszonozta a csókot. Amikor a férfi megérezte ezt, megkönnyebbült. A csókot követően még sokáig ölelték egymást. - Mondd, hogy még nem tetted túl magad rajtam! - kérte Jake. - Még nem tettem túl magam rajtad - ismerte el a lány a mellkasához szorítva az arcát. - Soha nem is teszem túl magam rajtad. Meg vagyok átkozva egész életemre. - Ne ijessz rám így még egyszer! - kérte a férfi. - Már azt hittem, tényleg kisétálsz az életemből újra. - Ki is akartam - bólintott Kate, majd sóhajtott, és elhúzódott Jake-től. - Meglehet, hogy ki is sétálok... írtam ugyanis egy listát a követeléseimről. - Mindent megadok - felelte a férfi habozás nélkül, és visszahúzta a lányt. - Teljesítem mindegyiket. Amit csak akarsz. - Nem fognak tetszeni. - De legalább életben maradok - mosolygott Jake. Kate érezte, hogy olvadni kezd, ezért sebtében elővette Jessie listáját a zsebéből. - Íme, a követeléseim. Utálni fogod őket. A férfi tanulmányozni kezdte a listát. - Elképesztően ronda a kézírásod - vélekedett. - Jessie-é - ismerte el a lány, és ostobának érezte magát. - Tudod mit? Add vissza! Butaság az egész. - Egy pillanat - intette türelemre Jake, majd olvasni kezdett. - Első pont: nem telefonál. Zavart pillantást vetett Kate-re. - Nem hívtál - szabadkozott a lány. - Hívni foglak. Reggel, délben, este. Szóban is jó, vagy csak telefonon szabad? - Add vissza a listát! - könyörgött Kate, és a cédula felé kapott, de a férfi ügyelt rá, hogy ne kaparinthassa meg. - Kettes pont: Azt hiszi, hogy szerelmes beléd - olvasta Jake. - Egek... ennek a listának semmi értelme! - Azt mondtad, csak hiszed, hogy szeretsz - magyarázta a lány. - Aggódtam. - Hölgyem, aggodalmának ezennel véget vetünk - jegyezte meg a férfi, és olyan pillantással méregette Kate-et, hogy a lány halmazállapota közelíteni kezdett a cseppfolyóshoz. - Megőrülök magáért. - Ó! - bukott ki Kate-ből. Jake folytatta az olvasást.
- Hármas pont: Nem szereti az egyenes bírálatot, és azt sem, ha befolyásolják. Ez igaz. Mi a gond ezzel? - Döntened kell valamelyik mellett, különben nem nagyon fogunk beszélni egymással - felelte a lány. - Mit szeretnél jobban? Ha egyenesen a szemedbe mondanám a véleményemet, vagy ha titokban befolyásolnálak? A férfi sóhajtott. - Az előbbit. Úgyis ezt fogod tenni, bármit mondok. Lássuk a következőt! Négyes pont: Nem dolgozik. - Felvonta a szemöldökét. - Akarsz fogadni? Ezt nézd meg! - Maga után húzta az íróasztal túloldalára a lányt, majd leült a képernyő elé, és az ölébe vonta. - Rendben, nem dolgozom túl keményen, az igaz, de már van egy csúcskategóriás számítógépem, látod? - Látom - bólintott a lány. - Újra tőzsdézem - közölte Jake. - Ez ugyan nem nevezhető munkának a szó igazi értelmében, de... - Tessék? - álmélkodott Kate, és előrehajolt, hogy lássa a képernyőt. - Igazad volt - ismerte el a férfi. - Kezdtem növénnyé válni. A mókuskerékbe azonban nem akarok visszatérni. Úgy döntöttem, itt maradok, és lassú mókus leszek. Ha jól számítom, pár év múlva talán megalapítom a saját cégem, a Templeton Gazdasági Irodát. Hogy tetszik? - Le vagyok nyűgözve - felelte a lány. Jake ismét magához ölelte, majd folytatta a listát. - Ötös pont: Elmenekül a kötöttségtől. Ez már a múlté. Elkötelezett vagyok. Hatos pont: Azt hiszi, nincs ott számodra munka. Erről én magam gondoskodtam, amikor megemlítettem Nancy-nek a bár ügyét. Hetes pont: Nem akar nősülni. - Én viszont házasságot akarok - jegyezte meg Kate. - Gyűrűt, templomi esküvőt, mindent. - Ennek örülök - bólintott Jake. - Egy vagyont költöttem rá ugyanis... Ezzel vett egy mély lélegzetet, és kihúzta az íróasztal egyik fiókját. Egy apró gyűrűsdoboz lapult benne. - Gyűrűk? - csillant fel a lány szeme. - Már meg is vetted a gyűrűket? Hat hétig nem hívtál, de megvetted a gyűrűket? - Ha az ember meg akarja kérni egy lány kezét... - vont vállat a férfi zavartan. - Azt ugyan nem tudtam elképzelni, mi lenne az ideális helyszín és viselkedés, de gondoltam, elég, ha csak odaadom a dobozt, talán attól is boldog leszel... - Boldog vagyok - ismerte el Kate, és felnyitotta a dobozt. Két vésett jegygyűrű volt benne, és egy köves gyűrű. - Van még valami - folytatta Jake. - Megvettem a villát. - A villát - bólintott Kate ellágyulva. - Jegygyűrűket és a villát. - Csak egy régi ház a tónál - szabadkozott a férfi. - Megint elszúrtam valamit? - Mit kezdesz a gyűrűkkel és a házzal, ha nem mondok igent? - kérdezte a lány. - Ez még viccnek is rossz - komorodott el Jake. - Voltak ilyen rémálmaim. - Kérd meg a kezem! - mondta Kate. - Hozzám jössz feleségül? - Igen - felelte a lány, és ujjára húzta a köves gyűrűt. - Köszönöm - ölelte magához a férfi oly megkönnyebbülten, hogy Kate szíve majd kiugrott a helyéből. - Szóval tényleg akarod - jegyezte meg a lány elérzékenyülten.
