PARASZTI (MEZ(SVAROSI) KÉZMtUVESSI;G BIHAR MEGYÉBEN a XVIII, SZÁZAD KÖZEPÉN Bársony István
Bihar megye XVIII . századi adóösszeírásait kutatva, különösen a század közepétől egyre több olyan bejegyzést olvashatunk, amelyek a falvakban, mez ő városokban élő kézművesekről, iparosokról, bányászokról, salétromfőzőkről tudósítanak . Előfordulásuk gyakorisága, a mesterségek megoszlása, a jövedelmezőség kérdései, az iparosok gazdasági helyzete mind-mind olyan kérdéseket vetettek fel, amelyekre két okból is célszerűnek látszott válaszokat keresni ! A történeti irodalomban ismertek azok a nézetek, amelyek a XVIIL, de még a XIX . század elején is rendkívül elmarasztalóan szólnak a magyarországi ipari tevékenység különböző formáiról,l a falvak, mez ővárosok szintjéig hatoló elem zés pedig igen ritkának, esetlegesnek nevezhető? Más vonatkozásban szabad legyen csak a legutóbbi néhány évben megjelent megyei településmonográfiák iparral, kézművességgel foglalkozó részleteit idézni! Kismarja történetének feldolgozója a XVIII. században meghatározónak tartja a csizmadiák számát, megemlíti az ekkor többségükben még cigány kovácsokat, 1760 és 1850 között ott élt két lakatost, s állásfoglalása szerint is a kéz műves kisiparosok csupán színezték, de lényegesen nem befolyásolták a falu társadalmát"? Derecske kézműiparának fejlődését az 1728-as és az 1828-as összeírás adatainak összevetésével rajzolta meg Szendrey István, közölve egyúttal 1735 ., 1743., 1746. és 1750. évi iparos foglalkozásokat és számokat is, amelyek három és tizenkettő között ingadoztak 4 Nem tud számottevő kézműves rétegről Berettyóújfaluban Dankó Imre sem!5 Jelen tanulmányban arra teszünk kísérletet, hogy döntően a megyei adóösszeírásokra támaszkodva vázoljuk Bihar megye kézművességének főbb jellemzőit, s kíséreljünk meg képet alkotni annak méreteiről, összetételéről, területi
2 3 4 5
Schwartner Márton, Magda Pál nézeteit ismertetve ugyanígy foglal állást Thirring Gusztáv : Magyarország népessége II. József korában, Bp ., 1938 . c. művének 72 . és következő oldalain. Eperjessy Géza: Mez ővárosi és falusi céhek az Alföldön és a Dunántúlon 16861848 . Bp., 1976 . c. kötete számos Bihar megyei településsel kapcsolatos esetet említ, de minden esetben XIX . századit! Varga Gyula : Egy falu az országban (Kismarja életrajza a felszabadulásig .) Db., 1978. 120-122, old. Szendrey István-Nyakas Miklós: Derecske története. Db., 1980 . 186. old. Berettyóújfalu története. Szerkesztette : Varga Gyula. Beretyóújfalu, 1981 . Dankó Imre: Berettyóújfalu kézművessége, árucsereviszonyai c. fejezet . 325/ 6. old. 159
megoszlásáról, számszerű és szakmai koncentrációjáról és még jó néhány kérdésr ől c Els ő lépésként felmértük, hogy milyen szakmákat találunk, s azoknak hány művel őjük van a megyében . Egy foglalkozást, a molnárokét kizártuk vizsgálódásainkból . Ennek alapvető en az az oka, hogy szinte minden településen meg találhatóak, s annyira alapvető iparos tevékenységet fejtenek ki, hogy nélkülük még azok a települések is elképzelhetetlenek, amelyeknek még a környékén sincs egyébként kézm űves . Ha a molnárokat is számításba vennénk, szinte nem lenne település a megyében, ahol ne lenne iparos! A valóság, mint látni fogjuk, nem ennyire kedvező tárgyunkat tekintve ; s semmi nem indokolja, hogy bármerre eltérjünk a források adta tényleges adatoktól, s esetleg félrevezet ő értékelésbe bocsátkozzunk . Az egyes iparágak számszerű előfordulása, a jelentősebb számú iparost, kézművest foglalkoztató településeket feltüntetve az alábbiakat mutatja : Foglalkozás : aranyműves asztalos ács bognár borbély csizmadia ércbányász fazekas fésűs gombkötő
1743 : 1-
1763 :
1 . Belényes .
2- 5 . Várad 4, Belényes 1 . 2- 3. Váradolaszi 2. 6- 10 . Várad, Váradolaszi 3-3. 7- 14. Várad, Várad31- 60 . Váradolaszi 19, olaszi 4-4 . Briheny 7. 20- 29. Telegd, Bihar, 34- 71. Köbölkút 18, BélVárad 2-2 . fenyér 9. 1- 1 . Székelyhíd . 5- 5. Belényes, Diószeg, Telegd, Várad, Váradolaszi . 32-128. Belényes 35, Te34-218 . Belényes 66, Váradlegd, Váradolaszi 13-13, olaszi 24, Várad 23, Püsköki 9, Diószeg 7. Telegd 19, Szalonta 11. 7- 21. Fonáca 7, Rézbánya 5, Magura 3, Herzest, Kiskóh 2-2. 12- 82. Margita 27, Rév 24-143 . Margita 45, Telegd 14, Magyarcséke 11, Kerpe- 25, Kerpenyét 13, Rév 11; nyét 7. Tárkány 8. 2- 2. Belényes, Várad . 1- 8. Várad. 2- 6. Várad 4, Váradolaszi 2 .
6 HBmL. IV. A. 4/ b. Az 1743 . és 1763 . évi adóösszeírások köteteit használtuk kutatásunk során. A járásoknak megfelelő kötetszámok (elől az 1743 . évi!) : belényesi 47, 74 ., érmelléki 48 ., mivel ennek a járásnak az 1763 . évi (75) kötete rendkívül hiányos ; mindössze 11 település adatait tartalmazza, az 1767. évi 80. kötetet forgattuk . Sárréti járás : 49 ., 76 ; szalontai : 50 ., 77 . kötet. Sajnos a szalontai járás 1743 .
évi kötete csak a jövedelmeket tünteti fel az opificium rovatain; a mesterség, illetve foglalkozás nevet nem! Váradi járás 51 . és 78 . kötet. Itt kívánjuk megjegyezni, hogy éppen a szalontai járás 1743 . évi adatainál említettek miatt a részletekbe men ő kérdésekre az 1763 . évi kötetek alapján kísérelünk meg választ adni.
1so
kardműves kádár
10- 15 . Püsköki 5.
kesztyűs késcsináló kovács
1- 1 . Margita. 24- 50 . Felsőverzár 13.
kőfaragó kőműves kötélver ő lakatos mészáros (hentes) nyeregkészít ő nyomdász pék rézműves salétromfőző szabó szappanos szerszámkészít ő szénégető szíjgyártó szitás szűcs szűrszabó takács tímár üveges varga viaszöntő
1- 1 . Várad 3- 15. olaszi 5, 6- 7. 9- 12.
Várad 8, VáradSzékelyváros 2. Várad 2. Várad 3.
20- 23. Margita, Szeptimre, Várad 2-2. 2- 4. Várad, Váradolaszi 2-2. 1- 1. Várad.
1- 1. Várad. 11- 29. Váradolaszi 6, Várad 5, Püspöki 4, Árpád 3. 1- 2. Várad. 2- 6. Felsőverzár 5. 54-130. Felsőverzár 12, Kerpenyét 12, Diószeg 9. 2- 3. Váradolaszi 2, Várad. 7- 36 . Váradolaszi 22, Várad és Székelyváros 4-4. 3- 5. Várad 3. 9- 20 . Margita 5, Várad és Váradolaszi 4-4. 12- 44. Várad 22, Váradolaszi 13 . 1- 1 . Váradolaszi . 1- 1 . Váradolaszi. 2- 3. Várad 2, Váradolaszi .
1- 2. Várad. 2- 13. Vértes 8, Acsád 3- 19. Monostorpályi 10, 5. Acsád 6, Vértes 3. 18- 42. Várad 8, Belényes 31- 58. Váradolaszi 11, 6, Váradolaszi 4. Várad 8, Belényes 5, Diószeg 4. 1- ~ 1 . Várad. 1- 4. Várad. 1- 9. Árpád. 2- 5 . Fels őverzár 4. 14- 69. Fonáca 12, Lunkaurzest 12, Felsőverzár 8, Briheny 8 . 5- 6. Vajdafalva 2. 4- 9. Váradolaszi 5. 1- 1. Váradolaszi. 21- 32. Várad 5, Diószeg 14- 27. Várad 10, Várad3. olaszi 3. 3- 9. Margita 7. 3- 6 . Berekböszörmény, 7- 11 . Váradolaszi 3, Csatár, Diószeg 2-2. Diószeg, Szentjób 2-2 . 1- 4. Várad. 2- ' 2. Diószeg, Váradolaszi . 12- 26 . Margita, Püsköki 11- 43. Margita 15, Várad 7-7. 9, Belényes 5, Szalonta 4. 1- 2. Váradolaszi . 7- 22 . Belényes 11, Vá4- 10. Várad 5. rad 4. 1- 1. Váradolaszi.
Adataink rendszerezésére van egyéb lehetőségünk is, amellyel részben más szempontot veszünk figyelembe, részben pedig alátámaszthatjuk, kiemelhetjük
az előzőekben közölt anyagban kimutathatö tendenciákat. Járásonként és a településekben előforduló iparos, kézműves szakmák száma szerint a következ ő állapotokat vázolhatjuk : Belényesi járás
1 szakma : 36 településben ; Lunkauxzest 12 szénégető ; Tárleány 8 fazekas. 2 :8. Papmezőszelistye 6 fazekas ; Alsóverzár 11 kovács és 10 csizmadia. 3 :5. Segestel 7 szénéget ő ; Kerpenyét 13 fazekas és 12 kovács, Határ 6 szénégető. 4 :7. Felsőverzár 12 kovács ; 8 szénégető ; 5 késcsináló; Felsőkampány 6 szénégető; 4 csizmadia ; Lehecsén 9 fazekas, 3 csizmadia. 5 :3. Fonáca 12 szénégető, 7 bányász ; Gurány 4 ács. 12 :1. Belényes : 66 csizmadia ; 5-5 szabó és tímár. Érmelléki járás
1 :16 . 2 : 8. 3 : 5. 4 : 4. 5 : 1. 10 : 1 . 11 : 1. 13 : 2.
Almosd 3 csizmadia. Szalacs 3 kovács, 2 csizmadia. Ottománt' 4 muzsikus (!). Székelyhíd 4 kovács . Köbölkút 18 bognár, 4 kovács. Szentjób 2-2 csizmadia, varga és takács . Székelyváros 4 kőműves. Margita 45 fazekas, 15 tímár, 9 csizmadia, 7 szűrszabó. Diószeg 11 csizmadia, 9 kovács, 4 szabó.
Sárréti járás
1: 2: 3: 7:
6. 2. 1. 1.
Acsád 6 salétromfőző. Monostorpálya 10 salétromf őz ő. Berettyóújfalu 3 kovács .
Szalontai járás
1 :11 . Bélfenyér 9 bognár ; Magyargyepes 3 bognár. 2 :3.3: 2. Árpád 9 szerszámkészítő, 3 kádár, 2 bognár. 7: 1 . Szalonta 11 csizmadia, 4 tímár, 3 bognár.
Váradi járás
1 :13. Rév 7 fazekas ; Élésd 3 csizmadia. 2: 3. Hegyközpálya 2 csizmadia. 3: 1 . Püspöki 4 kádár. 8: 1 . Velence 3 csizmadia. 11 : 1 . Telegd 25 fazekas, 19 csizmadia. 23 : 1. Váradolaszi 24 csizmadia, 22 kőműves, 19 ács, 13 mészáros és hentes, 11 szabó, 6 kádár, 5 szíjgyártó, 4 gombkötő. 29 : 1. Várad 23 csizmadia, 22 mészáros és hentes 10 szucs, 9 tímár, 8 szabó, 5-5 kádár és varga ; 4-4 fazekas, kőműves és szappanos. 7 Az egyes típusoknál feltüntetjük az egy-egy szakmából jelentősebb számú foglalkoztatottat mutató településeket, a szakmák nevét és a mesteremberek számát! 162
A tíz, vagy annál több foglalkozást mutató települések tehát az alábbiak : Várad, Váradolaszi, Margita, Diószeg, Belényes, Telegd, Székelyváros, Szentjób : Az összeírás 1763 (1767). évi kötetei 146 olyan települést mutatnak, amelyekben iparost, kézm űvest is feljegyeztek a conscriptorok, s mint láttuk egytől huszonkilencig terjedt a feltüntetett foglalkozások száma. Az egy falura, mező" városra jutó átlag 2,62 ; ami soknak semmiképpen nem nevezhető. Az egyes já, rások adatai igen széles eltérést mutatnak : szalontai 1,76 ; sárréti 2 ; belényesi 2,03 ; érmelléki 4,02 ; váradi 4,42! Amint az a következőkből kiderül, meghatározóan magas azoknak a településeknek a száma, ahol mindössze 1-2 foglalkozás gyakorlóit írták össze! Foglalkozás száma
Település száma
1 2
82 24
3 4 5 7 8
14 11 4 2 1 1 2 1 2 (8) 1 1
10 I1 12 13 23 29
I
° ° _aba ~~ 56,16 72.59 16,43
Össze foglalkoztatott
° ° aban
82 48
21,57 12,63 34.2
9,58 7,53 2,73 1,36 0,68
42 44 20 14 8
11,05 11,57 5,26 3,68 2,10
0,68 1,36 0,68 5"44 1,36 0,68 0,68
10 22 12 26 23 29
2,63 5,78 3,15 6,84 32.08 6,05 7,63
A tíz, vagy annál több szakmát mutató mezővárosok igen nagyfokú koncentrációt mutatnak a megyén belül! A falvak közül 106-ban (!) alig valamivel van több kézműves, iparos összeírva, mint a 8 mezővárosban! Ez a tény is iga zolja a megyén belüli gazdasági, kereskedelmi körzetek létét, amelynek mi most csak egyik tényez őjét vizsgáljuk, de amelyik szervesen összefügg a piaci, az értékesítési lehetőségekkel, a városok számával és vonzáskörzetével egyaránt! A későbbi vizsgálódásoknak ki kell majd terjednie ezek mellett a nem paraszti (mez ővárosi) ipari jelleg ű termelésre (vas- és üveggyártás például!), valamint a mezőgazdasági termelés különböz ő, területaeg jól elkülöníthet ő régióira egyarám! Ez a szempontú megközelítés kiemelten aláhúzza az előfordulás gyakoriságánál tapasztalható sorrendet. Kiugróan meghatározó súllyal szerepel Várad és Váradolaszi ; de a váradi járásból mindenképpen megemlítend ő Telegd is. Vá= radhoz és Olaszihoz viszonyítva kevésbé tűnik meghatározónak Margita és Diószeg kézműves, iparos rétege, a megyei átlagból azonban messze kiemelkednek . A váradi és az érmelléki járáson kívül csak Belényes mutathat még számottevő foglalkozásbeli differenciáltságot. Mindenképpen megjegyzendő, hogy a sárréti és a szalontai járásban egyetlen olyan település sincs, amelyik ebbe a rétegbe tartozna; csupán Berettyóújfalu és Szalonta tekinthető egyfajta korlátozottabb jelent őségű és kiterjedtségű körzet központjának . Berettyóújfalu esetében nyilvánvalóan magyarázhatjuk a kialakult helyzetet azzal, hogy Várad és Debrecen gazdasági-kereskedelmi vonzáskörzetében élve lakói mindazon kézműipari ter163
mékre szert tehettek, amire szükségük volt egyrészről ;$ másrészt pedig nem rendelkezett olyan nyersanyaggal, amelyikre támaszkodva mindezek ellenére kialakulhatott volna valamilyen iparág! Ez utóbbi tényez őt látjuk érvényesülni Szalonta esetében is. Itt, amint láthattuk a hét iparágból a bőrfeldolgozáshoz és felhasználáskioz kapcsolódó csizmadia és tímár foglalkozások emelkednek ki ; amit egyébként a Sárrét kiterjedt sertéstartása kell ően indokolt is! Az összeírásunkban kimutatható tevékenységi formákat egyébként bizonyos szempontok alapján különböz ő csoportokba oszthatjuk . Az elsőbe a természeti tényez ő k, a nyersanyag előfordulás által meghatározott, s ezzel egyben erősen helyhez kötöttek tartoznak. Bányászokat csak a belényesi járásban írtak össze ; s szénéget őket is ! Salétromfőz őket csak három sárréti faluban találhatunk ! Fazekasok ugyan a megye minden járásában vannak, de 70%-uk Margita, Telegd, Kerpenyét, Rév és Tárkánt' lakosai közül kerül ki ; a többi előfordulás eléggé szórtnak és esetlegesnek nevezhető ! Három település (Felsőverzár, Kerpenyét és Diószeg) foglalkoztatja a kovács szakma képvisel őinek negyedrészét! A fazekas és a kovács szakma átmenetet jelent a második csoportba, amelybe az általánosan, széles körben jelentkező szülcségleteket kielégít ő iparágak, kézműipari tevékenységek tartoznak. Itt első helyen a csizmadiákat kell megem lítenünk ; ő k vannak a legtöbben az összeírtak között : 218-an . Az általánosan tapasztalható jelenség, hogy ti. számottevő koncentráció mutatható ki egy-egy tevékenységformát tekintve, jellemzi a csizmadiákat is. Az előz ő ekben közölt hat településen a csizmadiák 70%-a dolgozik ; hasonló arányban a fazekasokhoz! A létszámadatokat tekintve ezután a bognárok, ácsok és a szabók következnek ; szinte teljesen megegyez ő elterjedtséget, gyakoriságot mutatva! Az iparági koncentráció ezen foglalkozásoknál is természetesen megtalálható! E katebóriába tartozónak tekintjük a kádár, lakatos, szűcs, takács, tímár és varga szakmák képviselőit. A szükségletek és az azokhoz kapcsolódó tevékenységeket tekintve egyáltalán nem csodálkozhatunk azon, hogy a kádárok f ele, három település lakói közül kerül ki ; s éppen ott, ahol a legjelentő sebb a szőlőtermesztés és a bortermelés! (Várad, Váradolaszi és Püspöki.) Kategorizálásunk harmadik csoportját a fejlettebb településeken (els ősorban mezővárosok) létrejött tevékenységi és jövedelemszerzési formák aikotják . Ezek két részre oszthatóak : termel ő tevékenység : asztalos, fésűs, gombkötő, késcsi ináló, k őfaragó, kőműves, rézm űves, kötélver ő, nyeregkészítő, szappanos, szíjgyártó, szitás, tetőfedő. Ezek közül több foglalkozást csak minimális, vagy igen kis számban gyakorolnak, s kicsi az előfordulásuk is! Másrészt azonban éppen a kőművesek megoszlása igazolhatja e csoport létezésének jogosságát : a hét településen összeírt 36 kőművesbő l 30 Váradolaszi, Várad és Székelyváras lakója ; közülük is 22 Olaszié! Ellátás, szolgáltató tevékenység a mészárosok (hentesek), pékek és a borbélyok munkája . A 44 mészáros (hentes) közül 35 Várad és Váradolaszi iparosa ; pékek pedig csak e két településen találhatók! Csak emlékeztetni szeretnénk arra, hogy az öt borbélyt öt település lakói között írták össze ! A negyedik típust az igényesebb, csak kis számban gyakorolt iparágak alkotják megítélésünk szerint. Ezek a következő k : aranyműves, kardműves, kesztyűs, nyomdász, üveges és viaszöntő foglalkozásúak . Az egy belényesi aranymű ves kivételével csak Várad és Váradolaszi iparosait találjuk az említett szakmák művelői között . Mielőtt a kézművesek, iparosok gazdasági helyzetére vetünk néhány pillan8 Berettyóújfalu története i. m. 324. old. 164
tóst, talán nem érdektelen még azt megvizsgálnunk, hogy az adózónépesség hány százalékára terjed ki az általunk vizsgált réteg ; illetve, hogy milyen arányban képviseltetik magukat a jelentősebb számú kézművest foglalkoztató települések lakói között. A megyében az 1763 : (1767.) évi adóösszeírás 30 013 adózó háztartást írt össze, amelyek közül 1203 tartozón a paraszti (mezővárosi) iparosok, kézművesek közé: Arányuk az adózónépességhez viszonyítva 4%! A megye 466 települése közül 146-ban voltak kategóriánkba tartozó összeírtak! (31,33%) A kézművesek száma, járásonkénti bontásban; csak a tíz, vagy annál több iparost, kézművest foglalkoztató településeket figyelembe véve, arányukról a kö= vetkez őket mutatja : Adózónépesség Kézműves, iparos °~o Belényesi járás (69 .58)° Briheny 33 26 78,78 44 59,09 Felső verzár 26 Alsóverzár 42 21 50,00 Fonáca 59 27 45,76 28 Kerpenyét 43,07 65 Belényes 228 88 38,59 Szerbest-Foltest 29 10 34,48 32,25 Segestel 31 10 Felsőkimpány 52 13 25,00 Rézbánya 5S 11 19,64 19,44 Lehecsen 72 14 12 17,91 Lunkaurzest 67 Érmelléki járás (69 .23) Margita Székelyváros Köbölkút Szentjób Diószeg
209 90 173 110 589
93 19 25 13 39
44,49 21,11 14,45 11,81 6,62
Sárréti járás (61 .76) 1Vlonostorpályi Berettyóújfalu
131 276
11 10
8,39 3,62
Szalo~ttai járás (52:17) Árpád Szalonta
83 322
14 22
16,86 6,83
Váradi járás (89:42) Sonkolyos Telegd Váradolaszi Várad Telki Velence
49 154 437 548 5i 122
19 54 125 151 10 13
38 .77 35,06 28,60 27,55 19,60 10,65
9 A járások kézműcességémek ennyi százaléka él az itt felsorolt településeken! 185
Az egész megyét tekintve 75,14%-a dolgozott a kézm űveseknek a tíz vagy annál több kézm űvest foglalkoztató, azok számára megélhetést nyújtó településeken! A legnagyobb százalékos aránnyal képviselt települések mezőgazdasági termelési lehetőségeit és adottságait vizsgálva kitűnik, hogy egy részükben kimondottan rossznak nevezhet ők a földművelés és az állattartás feltételei . A kilenc kérdgpontra, adott válaszokbanl° visszatérően jelentkez ő panasz : szántóföldeink kevesen vannak, azok is soványok, kövecsesek . A trágyázást minden esztendőben megkívánják. A kaszálók, rétek állapotáról vallják : soványok, kövecsesek azok is ; s van amikor a szárazság miatt füvet is csak egyszer kaszálhatnák egy évben (Briheny, Fonáca, Kerpenyét). Fonácán az egész telkesnek tartott gazda is mindössze harmadfél köblöt vethet be őszib ől és tavasziból ugyanezen forrás sarai szerint! Brihenyben négy hold földje van az egész telkesnek, Kerpenyéten pedig öt hold. Ennyi föld pedig nyilvánvalóan kevés arra, hogy eltartsa a település lakóit! Valamivel jobb a helyzet Szerbest-Foltest esetében. Ők beérik a határukban levő szántókkal, legelőkkel. Tehetségükhöz képest elegendőnek tartják a szántók nagyságát Segestel lakói ; habár minőségükkel ők sincsenek megelégedve! A legkedvezőbbnek Felsőverzár helyzete tűnik, ahol egy jó gazda nyolc pozsonyi mérőt elvethet" ; szénát pedig két-három szekérrel csinálhat". Anélkül hogy túlbecsülnénk a megyei adóösszeírásoknak az állatállományra vonatkozó bejegyzéseit, jellegüket tekintve mindenképpen tanulságosnak látszanak . A jórészt kevésnek tartott föld mellett zömmel igen alacsony az igásállatok, különösen az ökrök száma is. 0 1 2 3 4 ökrös adózó Alsóverzár Briheny Felsőverzár Fonáca Kerpenyét Segestel Sonkolyos Szerbest-Foltest
30 27 30 41 45 17 41 19
1 2 2
11 6 12 18 20 12 3 10
5
Ezek alapján semmiképpen nem tekinthetjük véletlennek azokat a bejegyzéseket sem, amelyek egyéb irányú jövedelemforrások igénybevételére irányulnak. Arra a kézműves tevékenységre, amellyel dolgozatunk foglalkozik, illetve azokra, amelyek napszámonkénti munkavégzésre utalnak. ,.Rézbánya is közel lévén hozzánk, akinek tetszik kézi munkájával napszániját megkeresheti" (Felsőverzár) . Vaskóhval és Rézbányával határos lévén öl favágással és napszámmal keresnek pénzt Fonáca lakói. A vaskóhi hámorból vásárolt vasat feldolgozzák ; Váradra, Debrecenbe, Gyulára és Aradra hordják a kerpenyétiek . Brihenyben a vashámort bérlik a püspökségtől, az ott el őállított vasat adják el. A Segestelen lakók egyrésze Rézbányán szokott pénzért fát vágni és hordani . Szerbest-Foltestrő l is Rézbányára járnak, kézi munkával valami kis jövedelemre szert tenni. Úgy tűnik tehát, hogy ezen falvak lakói számára a természeti adottságok erőteljesebb igénybevételét jelentik a kézműves, iparos, bányász, napszá10 HBmL . IV . A. 1/ d. 1. - 26 . csomó.
~66
mos-kézimunkás megélhetési formáknak, mint a megye települései többségének. A viszonylag magas kézműves arány egyébként következménye annak is, hogy ezek a települések még a közepes nagyságúak közé is alig tartoznak ; így az ismertetett százalékszámok némileg torzítanak . A megye kézművessége szempontjából ezeknél egyértelműen jelentősebbnek, meghatározóbbnak tekintjük a mezővárosok szerepét . Differenciált kézműipari tevékenység jelent ős számú iparral ; az egész megyére, vagy annak egy részére, kiterjedő kereskedelmi központ funkció, jelent ős népességkoncentráció ; esetleg specializálódás a mezőgazdasági termelés vonatkozásában is azok a tényezők, amelyek együttesen meghatározzák Várad, Váradolaszi, Telegd, Belényes, Margita súlyát a megye gazdasági, kereskedelmi életében . Váradolaszinál a kilenc kérdőpontra adott válaszok között szerepel egyébként a következ ő mondat : a mesteremberek, minthogy marhás gazdák közöitiik igen kevesen vannak, a szolgálatuk redemptiójáért 3 Rft-ot fizetnek! Ha számszerű adatokat nem is közölnek, de számunkra jól hasznosítható feljegyzéseket tartalmaznak a most említett forrás lapjai . Ezek részben megerősítik az eddig általunk elmondottakat, részben pedig kiegészítik. A fiatárban olyan agyag van - írják Margitánál -, amiből valami harminc fazekas mindenféle cserépedényt szokott csinálni ; amelyeket részben helyben adnak el, részben pedig a Mezőségre, s más küls ő helységekre visznek, s búzát hoznak érte. Pósalakán pedig ezt jegyezték fel : nálunk is, Telegden még több fazekas mester ember lakik, akiknek a cserépedényét közülünk marhás emberek harmadából szokták a Mezőségre hordani! A lakosok feles cserépedényeket szoktak égetni, amelyeket pénzen eladnak (Rév). Lakosaik élelmel~et fazekas mesterségekkel szokták keresni (Magyarcséke). Lakosaink fazekas mesterséget is űznek, s azzal kereskednek (Lehecsén) . A határban olyan agyag van - jegyezték fel Bályogon, Berettyószéplakon, amelyb ől fazék- és egyéb cserépedényeket lehet csinálni, de egy-egy fazekasnál több mart nincs nálunk! A több szakma elő fordulásáról tanúskodnak a kerpenyéti bejegyzések : a helységben némelyek fazekasok, csizmadiák és kovácsok, kik maguk kézimunkája által mesterséggel keresik kenyerüket . Felsőverzáron nagyobb részt kovács mesteremberek laknak, kik mesterséggel táplálják magokat" . Vassal is kereskednek lakosaink, s sokan űznek kovács mesterséget - olvashatjuk Vaskóh válaszai között . A szénégetéssel foglalkozó falvaink számát gyarapíthatjuk a bejegyzések révén Nyárszeggel és Székelytelekkel . Mindkét helyen külön hangsúlyozzák, hogy a szenet eladásra égetik! Egész sor település adatai tudósítanak arról, hogy a la kóik mészégetéssel is foglalkoznak . (Hájó, Nagybáród, Rebegánylázur, Szentelek.) A harangmezőiek nem is a saját határukon, hanem Betfiáén végzik ezt a munkát, s más helységbeliekkel összefogva a kiégetett meszet Váradra szállítják értékesíteni . Hagymás, Kalocsa, Kislaka, Koroj, Krajova, Kumanyesd, Tagadómeggyes, Szakács lakói üveghuta szomszédságában élve, ha akarnak üveggel is kereskedhetnek ! Több településen foglalkoznal~ fafeldolgozással, szerszámkészítéssel is. Viszszatér ő kifejezés a bejegyzések között : vannak, akik a Körös (Gyepes} vizén lajpfákat. gerendákat, vályúkat és hajókat szoktak vinni, l~ a közel levő erdőkben 11 Erre vonatkozóan lásd : Dankti Imre : A dél-bihari síkság települési változásai . A szerző : Opuscula ethnographica, Db., 1977 . c. kötetében ; 206-209. old. 167
készítve azokat (Feketetót, Görbed, Kávásd). Az árpádiak mivel tűzi- és épületfából elegendő van, villacsinálásból és más efféle faragásokból is segítik magukat. A határban bőséggel megtalálható gyékény és rekettyevessz ő hasznosítása biztosít jövedelmet Bors, Furta, Gáborján és Nagykereki lakóinak.'2 Karbunáron az uraság fűrész mesterének darát ványoló malmában készítenek daróc posztót és azzal kereskednek ! Nem tartjuk feleslegesnek egy olyan vizsgálódás elvégzését, amelyik a kézműves, iparos réteg helyzetének más jellemzőit célozza ! Az első kérdés, amelyikre választ keresünk : milyen sajátos helyzetű kézműveseket találunk az özvegyek és a zsellérek között? A belényesi Mada Jánosné és Puch Mihályné az özvegyek között van feltüntetve, adózni azonban nem adóznak. Tarsolyi Mihályné (Margita) 1 sertés, 2-2 cubulus búza és kukorica vetés, 5 kapás szőlő, - méhkas és 2 ft jövedelem (tímár) birtokosa . A szalonfai Tóth Andrásné vagyona 2 ló és a csizmadia mesterségből származó 3 ft jövedelem. A legtekintélyesebb jövedelemmel rendelkező özvegyek kétségkívül Váradon találhatók. Körmendi Jánosnénak 18 kapás szőlője és 20 ft jövedelme van, Pálfi Jánosnénak pedig 40 forintos jövedelem biztosít az átlagot jóval meghaladó anyagi helyzetet. Az özvegyeket jóval meghaladják számukban a zsellérek . Előfordulásuknak két típusát lehet elkülöníteni . Az egyikben a zsellér önállóan dolgozva fejti ki kézműves tevékenységét. Ezen belül is meghatározó azoknak a zselléreknek a száma, akiknek a mesterségbeli jövedelmen kívül nincs más kereseti forrása ; legalábbis az adóösszeírás adatai szerint. Belényesen Máté Mihálynak (ács) csak 4 forint jövedelme van ; Diószegen Murai Istvánnak, Cseresznyeki Mihálynak, Vámosi Andrásnak nincs más, ami után adót fizetne, mint az opificiális jövedelme! Margita tizenkét zsellére közül hat csak a mestersége jövedelméb ől él! Váradolaszi harminc zsellére közül huszonöt teljesen a mestersége után él! Várad huszonegy zsellére közül tizenöt van ugyanebben a helyzetben! Igen kevés azoknak a zselléreknek a száma, kiknek a szakmájuk nyújtotta keresetük mellé szőlőbirtoklás is biztosított némi jövedelmet . (Telegden Papp János 1 kapás szőlő és 1 ft jövedelem, Váradolasziban Úveges Kis István .) Nagyobb azoknak a zselléreknek a száma, akiknek némi vetésterületük van a mesterségbeli jövedelmük mellett. Szabó István (Diószeg) 2-2 cubulus búza és kukorica, 2 ft jövedelem. Váradolaszi négy kézműves zsellére is rendelkezik eltérő nagyságú búzavetéssel . Varga Mihály Érfancsikán ugyanakkor adóalap után adózik, mint a diószegi Szabó István . Nem tekinthető jelentősnek az az igásjószág, illetve állatállomány, amit zselléreknél írtak össze. A berettyóújfalui Varga Mihály 1 tehene és 2 lova ; Fekete István 1-1 lova és sertése; a szőllősi Gőde József 1-1 növendéke és te hene ugyancsak a kivételt jelenti. Váradolaszi harminc zsellérénél egyetlen jószágot sem írtak össze! A zsellérek másik típusát azok alkotják, akiket valamelyik kézművesnél, annak háztartásában írtak össze. Az ilyen mesteremberek anyagi, gazdasági helyzete igen eltérő skálán mozog. A Gurányban élő Gyugye Vaszilének csak 1-1 tehenet és sertést, 3 cubulus kukoricát és 2 ft szénégetésbő l származó jövedelmét 12 Berettyóújfalu története i. m: 325. old.
írtak össze a zsellére mellett! A szabó Ungvári Ferencnek Váradon a 12 forint jövedelem mellett semmi egyebe nincs összeírva! A kocsubai Csohota Ferenc 1 ökör, 2 tehén, 1 ló, 4 sertés, 10 juh ; 4 cubulus búza, 1 zab és 2 kukoricavetés birtokosa, valamint 3 ft bognár szakmából származó jövedelemé. Kotor Tornának Lunkaurzesten 2-2 növendék állata és tehene, 1 lova, 3 sertése és 16 juha ; 3 cubulus búza, 2-2 zab és kukorica vetése volt. Emellett szénégetéssel is foglalkozott, ami 2 ft jövedelmet hozott számára. A következ ő probléma a kézművesek jövedelmi viszonyainak elemzése ; mi a helyzet ezen a téren? A szélső jövedelemhatárokat tekintve megállapítható, hogy alkalmasint igen nagyok lehetnek. A legszéls őségesebb példát Várad és Váradolaszi nyújtja; ahol a két szélső határ 4 és 150 forint! Az ezt követő felsőhatár azonban már mindössze 20 ft! (Belényes, Püspöki). Annak a nagyfokú koncentrációnak egy újabb bizonyítékául, amelyik Várad és Váradolaszi kézművességének, iparosságának helyzete jellemzi, szabad legyen feltüntetnünk e két település esetében a 20 ft, vagy annál nagyobb opificiális jövedelem számszerő megoszlását! Jövedelem Várad Váradolaszi (forint) 20 25 30 35 40 50 60 80 90 100 150
17 4 12 6 13 8 3 1 1 1
17 1 7 1 8 2 4 1
Ezektől a jövedelmi viszonyoktól az összes többi település nagyságrenddel marad el! Úgy tűnik, megyénkre, de legalábbis Váradra és Olaszira nem érvényes, vagy csak fenntartásokkal, amit Vörös Károly állapított meg Vas megye 2744. évi adóösszeírása kapcsán. Az egy iparos háztartásra jutó átlagjövedelmet a falun és a mezővárosban csekély különbségűnek látja ugyanis az ottani adatok alapján.'B Elképzelhető természetesen, hogy két településünk valóban a kivételt jelenti, súlyuk azonban akkora, hogy így is meghatározó jelent őségűek a megye egészét tekintve . A már említett Belényes és Püspöki után Margita, Telegd, Szalonta, Sonkolyos, Telki már csak 15, Diószeg, Velence, Kerpenyét és Vértes pedig 12 forintos felső határral szerepel ; az összes többi pedig 10 forinttal, vagy annál is kevesebbel . Települések egész sorát tekintve látszik óriási vagyonnak a váradi Avar András 3 lova, 30 kapás szőlője és a kovács mesterségből származó 150 forintos jövedelme ; vagy pedig Swarch Fülöp vagyona. (Váradolaszi, 2 tehén, 3 ló, 60 kapás szől ő és szintén kovács szakmából nyert évi 150 forintja .) Érdekes sajátosság, hogy a salétromfőzők jövedelme egy-egy tele13 Vörös Károly : Van megye 1744 . évi adóösszeírása. (Történeti Statisztikai Kötetek, Bp., 1962 .) 120. old. 169
pillésen azonos . (Vértes 12, Acsád és Monostorpályi 10-10 ft.) Találkozunk még másutt is egyenlő nagyságú jövedelmekkel, ezeknek azonban a szintje igen alacsonynak tekinthető. Bélfenyér kilenc bognára mind 3-3 forint, Lunkaurzest 12 szénégetője pedig 2-2 forint jövedelmet mondhat magáénak . Remete három kézművese 4-4 forint után adózik! Minimális jövedelmi különbséget mutatnak egyebek között Tárkány, Papmezőszelistye (2-3 ft) ; vagy Rézbánya (3-4 ft) adatai . A jövedelmek megoszlásához hasonlóan igen változatos kép rajzolható a kézm űvesek állattartásáról is. A települések etéren mutatkozó jellegzetességeiből az alábbiakat látjuk célszerűnek ismertetni . Belényesen összesen 6 ökör van kézm űvesek kezén, domináns a tehén-, ló- és sertéstartás, de azok is kis számmal. A felsőverzári iparosok közül tizenegynek ökre is van (2X1, 9X2) ; tehén, sertés is gyakori, kevés a ló. Fonácán az eddig ismertettekhez egyszer tíz, egy esetben pedig tizenhat juh tartása csatlakozik. Diószegen ökör egyáltalán nincs összeírva mesterembernél ; tehén és ló is igen kevés, s csak valamivel több a sertés . Szabó Ferenc (szabó) 1 tehene, 2 lova, 3 sertése messze kiemelkedik az átlagos jószágszámból! Margitón mindenből kevés jószágot írtak össze ; 14 gazdánál viszont 42 méhkast jegyeztek fel! Köbölkúton viszonylag jelentősnek mondható ökör- és sertésállomány, viszont mindössze három tehén és két ló! De van, akinek 4 ökre van ; másnak pedig 6 sertése. Szalontat mindössze 2 ökör, viszonylag kevés tehén (9) ; jelent ősebb számú ló (15) az összeírás rovataiban feljegyezve. Árpádon szintén kevés az ökör és a tehén, ló egyáltalán nincs ; a leggyakoribb a sertés. Telegden mindössze négy gaz dánál írtak össze ökröt, közülük is egy zsellér! Kicsi a lovak száma is, a leggyakoribb a tehén. Igen korlátozott a sertéstartás . Két kézművesnek van nyolc kas méhe is! Velencén mindössze 1-1 növendék és tehén került összeírásra! Váradolasziban ökröt egyáltalán nem írtak össze, inkább a ló-, valamint a tehéntartás a jellemző ! Juhot (hatvanat!) is egyedül a hentes Nagy Mihálynál jegyeztek fel! A legtöbb ló (2X6) két görög kereskedőé! Váradon szintén a tehén- és a lótartás a meghatározó. Ökröt csak Stájer János (kőműves) tartott, egyébként messze neki volt a legtöbb jószága . (Hat ökör, öt növendék, egy tehén, négy ló és ötven sertés!) Bélfenyér kilenc bognárjának mindnek van legalább kétféle jószága ; az élesdi három csizmadiának viszont semmiféle nincs! Kismarja három iparosa közül egynek három lova, a másiknak egy tehene van, a harmadiknak nincs jószága. Püspökiben a kézm űvesek felénél nincs jószág összeírva! Az acsádi hat salétromfőző közül öt tehenet és sertést tart, a hatodik pedig csak tehenet. Hasonlóak Monostorpályi és Vértes salétromfőzőinek állattartási viszonyai is! Berettyóújfaluban a tíz iparosból négynek semmiféle jószága nincs, ökröt egyet sem írtak össze ; kevés tehén, ló és sertés jellemző egyébként is! Ottományban, Szalacson szintén igen kevés a jószág! Szentjób 14 iparosánál feljegyzett jószágszámok : ökör 2 (!), tehén 9 ; ló 2 (!), sertés 6. Lunkaurzest minden szénégetőjének van tehene és sertése ; többnek ökre és lova . Mertse Györgynek 18, Kotor Tornának pedig 16 juha is! A jövedelmek nagyságának vizsgálatakor láthattuk, hogy igen tekintélyes azoknak a kézműveseknek a száma, akiknek a megélhetés biztosításához növények termesztésével is kell foglalkozniuk! Most a kézművesek által művelt földek kiterjedésére, s azok hasznosítási formáira vetünk néhány pillantást . Belényesen meghatározó a kevés búza és kukorica vetésterület, néhány esetben fordul elő a 170
zab, minimálisan az árpa! Fels őverzáron, Fonácán búzát, kukoricát és zabot termesztenek az iparosok. Diószegen a búza és a kukorica mellett, csak egy-egy esetben fordul elő árpa, illetve zab ! Köbölkút kézművesei döntően búzát termesztenek (2-3, illetve 1-6 cubulus) ; általában van egy-egy köböl kukoricájuk is! Nyolcnak (a huszonötből) semmiféle vetésterülete nincs összeírva! Árpádon megjelenik a búza és a kukorica mellett a dohány is, Telegden pedig a köles. Váradolasziban 14 kézm űves termel búzát! Váradon harmincnál búza, egynélegynél árpa és zab is! A már említett Stájer János 50-50 köböl búza- és árpavetéssel szerepel ! Berettyóújfaluban a kézm űvesek felének nincs vetése, egyébként domináns a búza! Monostorpályi : a leggyakoribb a rozs, zab, kukorica, dohány együttes termesztése. Bályog öt kézm űvese közül csak kettőnek van vetésterülete! A hét mesterségbeli jövedelemmel rendelkező közül csak egynek van két cubulus búzavetése Ottományban. Püspöki mesterség után is adózói közül kettő nek nincs vetése : Bődi János mészárosnak és Orbán István zsellérnek. A vértesi salétromfőzők rozsot és dohányt, s egy esetben kukoricát is termesztenek . A mezőgazdasági termelésben mindig külön hely illette meg a szől ő termesztést . A kézmű vesek, iparosok tekintélyes része rendelkezett különböz ő nagyságú szőlővel, amely - esetenként - a vagyoni koncentráció egyik igen lényeges eleme lehetett. Belényes harmincöt kézm űvese mondhat magáénak 1-2 kapás szőlőt. A nyolc kapással összeírt Varga István gazdaságában zsellér is élt! Diószeg 42 iparosából 22-nek volt szől ője. Közülük Krausz Gáspár (kádár) emelkedik ki húsz kapás szőlőjével, de neki van a legnagyobb vetésterülete és jövedelme is! Margítán 93 mesteremberb ől 67-nek volt 1-10 kapás közötti nagyságú sző lője . Megjegyezzük, hogy a 12 zsellér kézműves közül csak egynek írtak össze 3 kapás szőlőt! A köbölkúti iparosok közül 15 1-3 kapás szőlőt mondhat magáénak, Telegden 25 kézművesnél 1-6 kapást jegyeztek fel. Váradolaszi : 42 kézművesnél 2 és 60 kapás közötti szőlő ! Váradon 92 iparos 2 és 40 kapás közötti szőlővel. Ez utóbbi két településen nem ritka a 15, 20, 30 kapás szőlő sem. A Püspökiben élő hét iparos közül négynek, a szentjóbi tizennégyb ől hatnak, a szalacsi ötből pedig csak egynek van szőlője! Szalonfán mindössze 2X1 kapás szőlő kézm űvesé ugyanekkor. Néhány olyan elemét érintjük még a kézművesek problémakörének, amelyik különböz ő okok miatt sajátos helyzetű mesterembereket hozhatja közelebb kutatóhoz. Ezek közé tartoznak azok, akiknek a mesterségük feltüntetésén túlmenően semmijük nincs összeírva. A belényesi Fazekas István, a szőllősi Sz űcs István volt ebben a helyzetben például. Berendi Pál Váradon miserabilis, semmi sincs nála feltüntetve, csak a foglalkozása : szűcs! Susuly János és Trinka Kratsum novus hungarus"-ként összeírva Belényesen ; 1-1 ft jövedelemmel ; egyébként kovácsok . Váradon Sajó Mihály zsellér árváit (így!) jegyezték fel a conscriptorok 4 kapás szőlővel és 6 ft csizmadia mesterségből származó jövedelemmel. Obsitos kafona is folytatott kézm űves tevékenységet. Erről tanúskodik a széplaki Konrád János (1 sertés és 5 ft jövedelem, csizmadia), valamint az álmosdi Kővári János (3 ft jövedelem; szintén csizmadia) . A Bályogban élő Albert János ács neve utáni megjegyzés : betegesked ő. Murza János (Felsőverzár) pedig vak ; 1 tehene és 2 ft kovács szakmából származó jövedelem feljegyezve. A széplaki Koncz János idős, agg (decrepitus) . Több esetben előfordult, hogy a katolikus vagy protestáns harangozó is kéz-
műves, iparos volt egyébként! Margitón például tímár volt, Éradonyban pedig takács . Brihenyben, Fels őkimpányban, Topliza-Kárándon iparos mesterségből élt az egyházfi is! A velencei Szegedi József konvenciós mészáros 12 ft jövedelemmel! A bíró két esetben tű nik fel a kézmű vesek között . Váradon Martin András {1 tehén, 10 köböl búzavetés, 20 kapás szőlő , 80 ft jövedelem ; tímár) ; Váradolasziban pe dig Lüberstrog Mátyás a kőművességb ől eredő 3fl ft jövedelemmel. Sz űcs a váradi egyik subiudex, Csiszár János 2 kapás szőlő, 6 ft jövedelem! Arra már láthattunk példát, hogy többen kizárólag a mesterségükb ől éltek meg ; természetesen vannak olyan esetek is, amikor a kézművesség kiegészít ő tevékenység, illetve jövedelemforrás . Elegendő talán, ha erre vonatkozóan Faur Tamás (Gyapjú) és Vince István (Monostorpályi) összeírt javait soroljuk fel . Faur Tamásnál az alábbiakat jegyezte fel az összeíró : 6 ökör, 2 tehén, 17 juh ; 46 közöl búza-, 6 zab-, 3 kukoricavetés és 4 ft kovács mesterségből származó jövedelem! Ő a legmódosabb gazda az egész faluban . Vince István 2 ökör, 1 tehén, 6 ló, 7 sertés, 1 -méhkas, 25 köböl rozs-, 14 zab- és 12 kukoricavetés ; 600 csomó dohány és 10 ft opificiális jövedelemmel szerepel az összeírásban . The Handicraft Industry of the Country Towns in Bihar County in the Middle of the 18th. Century by István Bársony The assessment of taxes in the 18th century in Bihar county contains a number of facts on the basis of which a survey of the handicraft industry of the county can be attempted. The number of craftsmen, the distribution of crafts, the issues of value in wage - terms, and the economic situation of the craftsmen are al included in the scope of the present paper. It has been found that the handicraft industry was largely concentrated in the country towns . Most significant were the activities of the craftsmen of the districts of Várad and Érmellék, whereas the most important settlements in this respect were Várad and Váradolaszi . The activities were divided into several groups. The first group includes those forms of handicraft activity which were determined by natural factors, namely the presence of raw material that caused them to be fixed to a certain place (e . g. mining, salpetre processing; and pottery). Crafts belonging to the second group met the demands of a general, wide-ranging need (bootmakers, coopers, locksmiths, fur-traders, etc .). Those Kinds of activities and professions which were established in more developed settlements represent new types : these were partly productive activities (joiners, comb-makers, button-makers, stone-carvers, etc .), partly services such as (butchers, bakers, and barbers) . The last group includes the more demanding crafts which were carried out by only a few craftsmen (goldsmiths, sword-cutlers, glaziers, wax chandlers) . A separate section is devoted to the analysis of the economic situation of the craftsmen . The handicraft activity of the cotters is also touched upon . It has also been found that the extensive concentration of crafts is also characteristic of the incomes : the incomes of the craftsmen of Várad and Váradolaszi were far higher that those in the same crafts of other settlements . Finally an attempt has been made in the paper to establish to what extent handicraft industry can be considered an independent source of income and to what extent it coas only a complementary activity.
] 72
