Parányi létünk Parányi létünkhöz rendelsz nagy fájdalmakat bírjuk e vagy összeroppanunk a jó percek és órák átcsapnak egymás fölött keresztezve a rettenetes gyengeséget a parányi örömmel melyik a maradandóbb ez a próba mit ha kiállunk talán máskor könnyebb súlyokat kapunk ostoba véletlen vagy sors rendelése ki tudja rajta kívül senki csak érzem a rendkívüli megmérettetést alázattal viselni kell majd jön a csöndes nyugalom úgy az égben mint itt a földön is
Most nyílik Most nyílik a világra a szem mielıtt lecsukják majd az angyalok a vége felé látja a megtett utat megy tovább nem keres új távlatokat csak kapaszkodik múltjába a földi mennyországba a család melegébe a teljességbe nagy kegyelem hogy apró keresztjeink megtanítják a szenvedés stációit járni percenként tudatosul bennünk parányi földi létünk milyen gyengék is vagyunk és mégis mindig újra remélünk mert ez a krisztusi ajándék hogy vele szenvedhetünk szerethetünk
Édesanyám már életében angyal volt …tegnap megpusziltam parányi arcát, csukott szemeit elmondtam mennyire szeretem s hogy a világon İ a legfontosabb nekem. - egész életedben jó voltál mindenkihez. félned nem kell, akármi is vár itt én örülök neked, ott túl Jancsi és Apa azt kérdezted – ık mondták ? nem tudom. sejtésem mondatta, hogy ha jön az idı nyugodtan indulj ; ne törıdj velem kezemet fogtad, mint egész életedben hisz angyal voltál már itt a földön is vigyázóm segítım szárnyalásomhoz. hiányodtól reszketve fázom de a sok szép emlék átmelegíti lelkemet. szívembe költöztél mindörökre így maradsz és maradok veled
Napba nézve A napba nézve felfénylett torony tetején a kereszt részese lehettél e csodás pillanatnak mikor élettel telítıdik az élettelen és újra felolvad a fényben a fém és folyékony aranya üzenetet hozva átömlik rajtad is aki nézed és már tudod semmi sem történik véletlenül akár együtt akár védtelenül egyedül várod a feltámadást
Megváltás Gyenge latorként függeni a párás forróság keresztfáján tikkadtan várni valamit csak ez az érzés múljon el bármi jöhet akár a megváltó halál errıl itt mellettem azt mondják ı az igazi ı tényleg az akinek látszik fénylik tiszta arca így véresen is áttőnik rajta a jóság tisztasága de miért került ı is ide mert én tudom hogy tisztátalan és bőnös is vagyok akár ott túl az a másik sötétedik múlik az idı és az erım is már nem látom meg a hajnalt a napot hogy felragyog de ı szinte világít mellettem valami sugár ragyogja körül csak én látom így vagy más is talán már elindultam a fénylı úton hív menjek vele én a lator a bőnös kezét nyújtja pedig az elıbb még láttam oda volt szögezve a kereszthez most meg hívón felém nyújtja köszönöm megyek veled uram Mint kiscsikó a réten Mint kiscsikó a réten szabadon úgy élnék boldogan veled zöld selymő főben fényözönben féktelen örömben felhıket nézve víztükörben természet adta sok gyönyörben hemperegve virágok között esıben ázva napon szárítkozva szeretve szeretni egymást sose unva mennynek alsó szélén pokolnak tetején a gyönyörő szép élet pengeélperemén hol szivárvány születik eget körbeérve veled boldogan élnék ott szabadon mint kiscsikó a réten
Sánta vers Ott valahol messze tudom is hogy merre mégsem járok arra tiltva vagyok tıled virág szirma hullik a falevél mellé sárba tapos az ısz megkopik az emlék itt jártál még tegnap ma már nem is ismersz a sok idegen közt el is mégy mellettem tudom ha visszajössz ide a szívembe itt majd megpihenhetsz itt már nyugalom van Hóesésben (Színek) Szeretlek tiszta fehérben bujaságom izzik lángoló vörösben hiányod gyászolom talpig feketében szemed zöld tavában van minden reményem Távoli hívás Három hívás volt és egyszer sem szólalt meg senki én mondtam hogy így nem segíthetek csak semleges és felismerhetetlen háttérzajokat hallottam kicsit bosszantott aztán elgondoltam hogy milyen nagyszerő lenne ha ti hívtatok volna odaátról nem szólalhattok de hallani szeretnétek a hangomat boldog forróság járt át és már nagy hálát éreztem az ismeretlen telefonáló iránt
Jó estét Jó estét kíván a szeretet jó éjszakát az álom hol minden sikerülhet mire ébren vágyom Jászoltól töviskoronáig közeledik az égi a földi léthez nem a részecskéhez de az egészhez húzza vonzza a delej a földhöz ragadók közé vegyül istállóból indul földi útjára a király szelíd jószágoktól a vérengzı barmokig hosszú az út a rövid földi életben jászoltól töviskoronáig Most ideje van Most ideje van a teliholdas éjszakának mikor az égben sem hozsannáznak a tintakékre festett angyalok zöldcsütörtök van és holnap nagypéntek spenótszínő a remény nem világít más csak a hold kerek arca a halandók harca most megpihen míg az igazi dráma zajlik hívı és hitetlen érzi hogy ilyenkor nem lehetetlen a múlt kútjába látni ahogy ott áll megtörten fájdalommal de sugárzó arccal tövis glóriában véresen dacolva a gıggel a gúnnyal mindannyiunk helyett istenként is emberien A sötét csöndben A sötét csöndben egyedül ahol forró nap után didergı csillagfény világítja meg az ismerıs szobát távolban lovak neszei és egy korai tücsök muzsikája tapogatóznak az éjszakában ló-tánc a párás katlanban tapadó veríték és fürészpor ködén át jön az álom triciglis bohóc izzadt arcán elcsúszott kifestett mosollyal integet
Álom Parázsló tőzliliomok selymes zöld alkonyatban pikkelyes fenyıtobozok halomba fekszenek tüskés alomban hővös kavicsok markomban kocognak hajigálom ıket a tegnapok tavába feltörı emlékek zuhannak utána könnyes fénylı szemmel közelít az álom mi eddig elveszett itt most megtalálom
Színes képek Csíkos napernyı szél táncára forog két éhes kandúr egymásra morog cseresznye piros húsa ropog az érett meggy vörös vére csorog
SZÁRNY az idı száguld el mellette hullámzó háttal lobogó sörénnyel megélt évek ménese vágtat napra nap megállást csak
az idı száguld el mellette hullámzó háttal lobogó sörénnyel megélt évek ménese vágtat napra nap megállást csak
álmom ad álmom ad megállást csak vágtat napra nap megélt évek ménese lobogó sörénnyel hullámzó háttal száguld el mellette az idı
megállást csak vágtat napra nap megélt évek ménese lobogó sörénnyel hullámzó háttal száguld el mellette az idı
Holnapvárás Rajzold szebb színekkel a reggelt ne ilyen borúsra mikor mozdulatlan minden csak madárdal hirdeti a jót hogy ébredj új napra bár a nap most rejtve esı permetez mossa arcodról az álmot ne hidd a rosszat a jót keresd estig megtalálod ha nem jön új vetítés mit fáradt agyad forgatott addig nincs nagy baj míg várod a holnapot
Esti magány Bezárkózik magányába az este fázósan reszket védtelenül a csönd indaként körülfon nappal csodái gyönyörő asszonyok bırömön illatuk itt maradt kezemben a simogatás zsongnak még bennem a szavak oldások és kötések vonzanak és taszítanak hogy elhiggyem ez így volt nézem a képeket a megkövült valót hővös kezével megsimít az álom újra velem vagytok magányom elrepült ébren megtalálom
Tücsök a kéményben Tücsök a kéményben nekünk húzza már kormos kis hegedős vígan muzsikál szél rakta oda mert a kertben unta hogy a csöppnyi prímás egész éjjel húzza jobb neki itt nem ázik nem fázik saját zenéjére cifrázva bokázik
Kitárja karját Kitárja karját röppenjen szélbe kapaszkodva Mint dallam ha madár énekli tiszta szép dalát Zöldbıl a felhıs tiszta kékbe lentrıl távoli égbe onnan a messzeségbe látnám ahogy senki más csak szálló felhı tányéros napraforgók glóriája mint millió gyerek arc tekint utánam merre szállok lent színes kártya már csak a látható mi nem tudható sejthetı csak a megtörtént rejthetı minden jövı pillanat jelen már a nap az északára vár én rád Alvó angyal Vizes kertben angyal alszik fenyıfa alatt a padon szuszog tücsök hangon unalmas monoton dallamot álomra szenderült borostyán folyondár terít rá takarót álmodik szépet egyedül
Idıhatározók Közeledik már a lesz mögötte kullog a volt a nyár elmúlt itt sem volt igazán csak színes emlék mint gyümölcs a fán bár már egyet sem rejt ág vagy levél szívem titokban remél még vérszínő borokat jókedvő dalokat szépívő farokat mézíző csókokat
Fura madár Milyen fura az a madár ki éjszaka dalolni jár mikor a kertre telepedı sötét kalapját szemébe húzta rég csillagtalan mélykék ég fáradt szemem könnytıl ég nem szól már a riadt madár ki éjszaka dalolta már mit csak reggel szabadna van hogy a szív már szaladna elıre míg visszahúz a való mi bennem zeng érzés és dal szemembıl olvasható
İsz vörös arany fák között gesztenyét rugdalva kóborol az ısz
A szılıben A szılıben már ott az ısz lassan a városba sétál még jó hogy csak ballag és nem buszra száll levelek színesednek gyümölcsök levesednek röppenı szikrák tüzes parázs lángarcú sötét éjszínő varázs vonz a láng öleli a didergı fát ne fázzon mint a pıre lélek rossz álmú éjszakán dalok és csillagok borok és sóhajok búcsúzó nappalok szárnyaló angyalok nyerítı hajnalok
Álom bánat Álom bánat egy testvér vagy vélem együtt csuda vén vagy kıtözhetné fiatalba elhagyhatná magányimba álom bánat mégis gyütté szép életem szarrá letté nem hittalak idejütté mostmá maraggy maj menek én álom bánat bakancsával gyomrum lépi vasmarkával kettétépi elszakítja szerettemet bánat öli a szővemet Vágy Van hogy a vágy csendes várakozik sorára mint aki biztos benne ı nem veszít semmit azzal a pár órával mikor más foglalja el a gondolataimból neki épített kis fészket néma sírás a veszteség görcsösen rángó zokogása a vázákba virág kerül az ıszi kert szép színeibıl mindenedre a gyönyörőtıl az izgatóig titkos rajongással már újra rád gondolok
Napszakok ágyba bújt már a nappal kint az éjszaka sétál a sajttálon csak egy szelet Hold van az is elfogyóban mint az élet szép dolgai órák percek pillanatok morzsolódik az idı sápadt angyal alszik piros levelő bokorban álma múlt jelen jövı ködös füstös este a fák alatt leste jön e velem angyal aki megvigasztal aki megsimogat aki előzi a vagány magányt ki most már azt gondolja örökké ı lesz rajtam az úr lassan az életbıl is kitúr ha hagyom de nagyon téved talán még jönnek szép évek és hónapok no meg napok és vidám órák szerelmes pillanatok amikért érdemes élni ezt kell hinni és remélni
Nem tudni Nem tudni talán jobb vagy ismerni kellene mindent mi sejthetı ki tudja de az érzés nem kérdez soha csak elborít és nem törıdik józansággal tiszta ésszel ébren is álmodik szenvedéllyel aztán szenved éjjel mikor az álom elkerül és a mennyezetre vetíti a valót azt a színdarabot amiben szerepem sincs csak gondolom hogy játszom pedig ez egyszeri egyszerő életem amit megszépítesz azzal hogy vagy és szemedben látszom
Az angyal bár kıbıl faragták - s ha most odamész mint annyi más bámész látnád megvilágítva mint a többi faragványt istenest és világit mégis itt van a szobámban glóriája világít ı a lámpa csámpás mosolya megnyugtat okos szép szeme mint egy túlvilági tükör benne vagytok mind akik ott és itt laktok a szívemben Kert februári reggelen cinke száll a kertemen átsuhan az ágakon nem ül most a vállamon a gond. pici smaragd üveghegye az orgona ezer rügye verébcsapat kicsit gügye ághegyeken gyülekezik etetınél tülekedik csivitel sok tavaszváró surranva tovaszálló parányi kis tollas csoda szárnyaló hóvirág és csacsogó ibolya Míg vártam rád míg vártam rád meglepett az álom madárszárnyon repültem messzi pusztaságon ott ahol a szél születik csillagoknak bölcsıje ring réten ültél egy tó partján tükörképed felnézett rám ahogy fent suhantam leszállni már sosem tudtam csak repültem, mint az idı elmúlt emlék tovatőnı mint vízbeli tükörképed mit hullám tör szét s alkot újra szebbre jobbra boldogabbra… talán egyszer majd leszállok ha kerestek, rám találtok
