Pap Norbert Magyarország a Balkán és a Mediterráneum vonzásában Magyarország dél-európai kapcsolatainak politikai- és gazdaságföldrajzi értékelése
Pap Norbert
Magyarország a Balkán és a Mediterráneum vonzásában Magyarország dél-európai kapcsolatainak politikai- és gazdaságföldrajzi értékelése
Publikon Kiadó Pécs, 2010
A kötet kiadására az OTKA T 49291 számú, (2004) „A magyar-olasz kapcsolatok területi aspektusai” című kutatási projekt keretében került sor
A kéziratot lektorálta: Dr. Dövényi Zoltán Technikai szerkesztés: IDResearch Kft./Publikon Kiadó Borítóterv: Glied Viktor A borítón lévő illusztráció az Aquileia-i dóm altemplomában látható, hátrafelé nyilazó, kalandozó magyar lovast ábrázolja. Ábrák: Balassa Bettina, Mérei András, Kovács Gábor Kiadó: IDResearch Kft./Publikon Kiadó Nyomdai munkálatok: Bornus 2009 Kft. ISBN: 978-615-5001-06-2
tartalomjegyzék Előszó
Köszönetnyilvánítások
7 9
1. Bevezetés
11
2. Néhány gondolat a földrajzi térről és az emberi társadalomról – radikális változások A földrajzi tér sajátosságai A tradicionális térkategória-rendszerek kérdőjelei A politika és a földrajzi tér
17 17 20 24
3. A Balkán, Dél-Európa és a Mediterráneum területi kategóriáinak érték- és strukturális tartalma Térképző faktorok, nevezéktani problémák a topográfiai Dél-Európában Dél-Európa, Mediterráneum, Balkán … Délkelet-Európa (a Balkán) az Európa probléma keretében Európa külső és belső határai, törésvonalai Az „európaiság” és a „balkániság” ismérvei Dél-Európa történeti-földrajzi változásai
29 29 29 34 36 39 43
4. A dél-európai államok és Kis-Ázsia gazdaság- és politikai földrajzi sajátosságai Az államiság a mediterrán térségben Az Ibériai-félsziget és államai Az Appennini-félsziget és államai A Balkán-félsziget és államai Kis-Ázsia/Törökország A mediterrán szigetállamok A dél-európai államok politikai földrajzi tipológiája
55 55 62 70 75 121 134 139
5. A Dél-Európa kutatás a magyar földrajzban Dél-Európa szemlélete a magyar földrajzi gondolkodásban Az olasz-magyar viszonylat a magyar geográfiában
141 141 145
6. Magyarország külkapcsolatainak politikai- és gazdaságföldrajzi jellege A helyünk Európában és a Földön Magyarország külkapcsolatainak politikai földrajzi problematikája Dél-európa megjelenése a geopolitika néhány klasszikus elméletében – birodalmi percepciók A tengerektől mért parttávolság kérdése Dél-Európa a magyar külpolitikai gondolkodásban Az államterület egyes egységeinek (város, megye, régió, kistérség) külkapcsolati szerepe
151 151 156
7. A magyar gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatok a dél-európai térséggel Politikai és kulturális kapcsolatok napjainkban Intézményi és politikai kapcsolatok Kulturális és civil kapcsolatok A legjelentősebb gazdasági partner-államokkal létesített kapcsolatok
191 192 192 194 197
165 175 182 186
Más dél-európai államokkal létesített gazdasági kapcsolatok jellege Kapcsolati rendszerünk súlyponti államai
210 217
8. A magyar-olasz viszony és a délnyugati korridor sajátosságai Itália társadalom-, gazdaság- és politikai földrajzi értékelése Az itáliai félsziget földrajzi képe Centrifugális és centripetális erők Itáliában Területi-gazdasági differenciák Államterület erősen polarizált, kettős „core area”-val A határok Nemzeti kisebbségek Az olasz nemzeti egység kérdése Szecesszionista mozgalmak és napjaink politikai rendszere A nagytérségi hely problémái A magyar-itáliai/olasz kapcsolatok változó jellege és szemlélete Eltérő földrajzi szemlélet a magyar és az olasz geográfiában A magyar és olasz középiskolai földrajz tankönyvek térszemlélet-különbsége A mental map-es vizsgálatok a magyarok olaszország képéről A kapcsolatban résztvevő területek (utak, közlekedési pályák, közvetítő városok, a korridor) Kapcsolati területek, földrajzi dimenziók – a Dunántúl szerepe Magyar szárazföldi kijárat a tengerre A Dél-Dunántúl mint potenciális közvetítő terület adottságai és gateway funkciója Napjaink és a közelmúlt reálkapcsolatainak sajátos mintázata A magyar-olasz kapcsolatok napjainkban A magyar megyei jogú városok itáliai kapcsolatai A Dél-Dunántúl olasz gazdasági kapcsolatai A magyar-olasz kapcsolatok területi inténzitása
223 223 223 224 225 226 226 227 227 228 229 232 237 237 240
9. Pécs, a délnyugati kapcsolati irány lehetséges kapuvárosa Pécs a magyar megyei jogú városok körében A dél-dunántúli régió és Pécs Magyarország és Dél-Európa – Pécs szerepe A város intézményesült külkapcsolati rendszere Az országhatáron túli, települési és térségbeli kapcsolati rendszer Pécs potenciális külkapcsolati helye
263 263 266 268 270 272 274
10. A főbb következtetések
277
Felhasznált irodalom és a hivatkozások
281
Mellékletek
301
A szerzőnek a könyv témakörében írt publikációi
309
A szerző szakmai pályafutása
315
Jegyzék
317
241 241 242 248 251 252 256 257 260
előszó Mi az én földrajzom? Nos, biztosan nem az, amelyik halálra untatott bennünket az általános, vagy középiskolai földrajzórán. Nem is az, ami végtelen hosszan írja le, szedi számba, hogy mi, hol és mennyi. Úgy vélem, ha az efféle földrajznak egykor volt is valami haszna, ma már biztosan nincs. A 12 éves lányom az őt érdeklő helyeket, az arra vonatkozó információkat percek alatt varázsolja elő a számítógépén. Megkeresi a Wikipedián, utánajár a forráshivatkozásoknak és szemügyre veszi a Google Earth-ön, képeket keres róla és megnézi mit írtak róla az arra járók. Észreveszi, hogy a dolgok nem csak úgy vannak, hanem olvasataikon keresztül léteznek. Régebben örültünk, ha valamiről volt bármiféle adatunk, akkor is, ha tudtuk, az nem okvetlenül hiteles. Ma az a fő probléma, hogy túl sokféle adat létezik. Melyik a helyes? Erről döntést csak akkor tudunk hozni, ha tudjuk, hogy hogyan született és milyen érdekek szerint történt a felvétele. Ehhez a hely és a kultúra sokkal alapvetőbb és az eddigiektől eltérő ismerete szükséges. Nem elegendő az egyetem egyik kényelmes irodájában ücsörögni és a könyvtárból kihozatott nemzeti statisztikákat böngészgetni. A leíró, regionális földrajznak végleg bealkonyult. Olyan paradigmaváltást élünk meg, amely újraírja szakmánk szabályait, eszközeinket és feladatainkat is. Nem a könyveinkből, cikkeinkből ismerik meg a felnövekvő generációk a Földet, maguk fedezhetik fel azt, amennyiben persze érdekli egyáltalán még őket. Ennek ugyanakkor számtalan veszélye lehet, hiszen tele van a világ manipulációval, könnyű eltévedni benne. Térképre, tájékozódási jelekre, kritikus gondolkodásra nagyobb szükség van, mint valaha. Így aztán hála Istennek, van még feladatunk is. Az én földrajzom ilyen próbál lenni. Egy kritikus, oknyomozó földrajz. Igyekszik eligazítani a manipulációk közepette, iránytűt adni, rámutatni a fontosra és a kevésbé jelentősre, olyan, ami kritikus a múlttal, fürkészi a jövőt. Segít végiggondolni a helyünket és személyes, közösségi, nemzeti érdekeinket. Pap Norbert
7
köszönetnyilvánítások
Nagyon sok intézménynek és magánszemélynek szeretném kifejezni hálámat a kapott támogatásért. A Janus Pannonius Tudományegyetemnek, illetve 2000-től jogutódjának a Pécsi Tudományegyetemnek az intézményi háttérért, hogy egyetemi oktatóként biztosították megélhetésemet és munkám egyes feltételeit. A Külügyminisztériumnak és a Magyar Honvédségnek intézményesen, az ott dolgozó diplomatáknak és tiszteknek pedig személyesen is, itthon és külszolgálatban a tanácsokért, a háttéranyagokért, a tartalmas beszélgetésekért. Köszönet az OTKA-nak, hogy két kapcsolódó kutatási projektemet is támogatta. Fontos szerepet játszott, hogy Békésy- és Bolyai-ösztöndíjas lehettem, ezen kutatási periódusok eredményei pedig alapul szolgálhattak a jelen kötetben szereplő megállapításokhoz. Ösztöndíjas tartózkodásaimat, tanulmányútjaimat és konferenciarészvételeimet számos pályázat, többek között a Magyar Ösztöndíj Bizottság, a Tempus, a Regionális Operatív Program és a Humánerőforrásfejlesztési Operatív Program is támogatta. Hóvári János barátomnak, aki a kezdetektől ösztönözte, segítette kutatásaimat és akivel ha nem is mindenben értettünk egyet, de vitáink nélkül bizonyosan kevesebb lett volna ez a könyv. Köszönet munkahelyi feletteseimnek, Tóth Józsefnek és Dövényi Zoltánnak, a PTE Földrajzi Intézetének két, egymást követő igazgatójának támogatásukért és biztatásukért, időnként pedig türelmükért. Tanszékvezetőmnek és egyik legrégebbi tanáromnak, Hajdú Zoltánnak, aki segített megalapozni a politikai földrajzi látásmódomat. Hálás vagyok kollégáimnak a Politikai Földrajzi és Területfejlesztési Tanszéken, László Máriának, Kitanics Máténak, M. Császár Zsuzsának, Reményi Péternek, Végh Andornak, akik mindvégig támogatták munkámat, szakértői társaságot nyújtottak a kutatási térségbe tett közös utazásaink alatt, és tanácsokkal is segítettek, időnként pedig átvettek feladatokat tőlem, hogy a kutatásra koncentrálhassak. Köszönet asszisztenseimnek, Sonkoly Borinak, Bátori Gizellának és György-Dávid Anitának kedvességükért, türelmükért és professzionalizmusukért, továbbá Kovács Gábornak és Balassa Bettina térképésznek, akik a térképek végleges formába öntésében segítettek. Ugyancsak köszönet illeti tanítványaimat: Kurilla Annamáriát, aki a szöveg igen alapos, kritikus javításában és észrevételeivel segített, Mérei Andrást, aki az ábraanyag színvonalas megjelenítésében működött közre, továbbá Vati Tamást a Törökországot érintő egyes adatok tisztázásáért. Köszönet opponenseimnek, elsősorban Frisnyák Sándornak és Fischer Ferencnek a szöveg részletekbe menő bírálatáért, támogatásukért és elismerésükért.
9
magyarország a balkán és a mediterráneum vonzásában
Hála az értékes észrevételékért és pályám korai szakaszán a támogatásért Harsányi Ivánnak, Golobics Pálnak és Kőszegfalvi Györgynek. Köszönet mindazoknak, akiket itt nem neveztem meg, de szintén segítettek, végtelenül hálás vagyok nekik is. A szeretetteljes családi légkörért, ami munkám alapvető feltétele volt, a feleségemnek, Mariannának, és gyermekeimnek, Lucának és Kristófnak szeretnék köszönetet mondani. Nélkülük egészen biztosan nem készült volna el ez a könyv.
10
1. bevezetés A vizsgálat keretei, módszertana és előzményei Az utóbbi két-három évtizedben, a megélénkülő utazási kedv nyomán a Földközi-tenger partjaira évente magyarok százezrei jutnak el, és társadalmi méretű tapasztalat, illetve tudás alakult ki erről a tagolt és sokszínű világról. Hasonlóságokat, különbözőségeket tudnak megállapítani, ugyanakkor nem könnyű rendet tenni a fejekben a „Balkán”, a „Mediterráneum”, és a „Dél-Európa” fogalom földrajzi (de nem csupán földrajzi) kategóriái között. Az egységesülő Európa struktúráiba integrálódva, új térközösségeket fedezhetünk fel, és esetenként nehezen fogadjuk el, hogy a „Nyugat”, vagy „Európa” bennünket magyarokat sok tekintetben a kontinens egy déli, illetve délkeleti kosarába tett. Ha elemzés alá vesszük az Isztambultól a Roca-fokig terjedő térséget, meglepő következtetésekre juthatunk helyünk, szerepünk és lehetőségeink terén. A fentiekből kiindulva a jelen könyv alapjául szolgáló kutatás célja Magyarország dél-európai térséggel kialakított kapcsolatainak feltárása és azok bemutatása volt. Elsősorban a reál- és intézményi szférát illető dimenziókat vizsgáltuk, külgazdasági, kulturális és politikai szinten egyaránt. Mennyire kiegyensúlyozottak, esetleg asszimmetrikusak ezek? Melyek a térséggel kialakított viszonyrendszer súlyponti állami, illetve szubnacionális területi egységei, a közvetítő, illetve kapcsolati területei? Mely országkör az, amellyel a kapcsolatok valós súlyuk alatt kezeltek? Csupán néhány a legfontosabb kérdések közül. Igyekeztünk ezen vizsgálatokat a statisztikai adatok elemzésén túl a térséggel foglalkozó szakemberekkel (külkereskedők, diplomaták, katonák stb.) lefolytatott számtalan beszélgetés révén pontosítani. Áttekintést adtunk arról is, hogy a magyar földrajzi gondolkodásban és nem csak a szaktudományos irodalomban, hogyan és milyen súllyal jelent meg a dél-európai térség. A mi magyar földrajzi szemléletünk mennyiben különbözik, esetleg hasonlít a dél-európai társadalmakéhoz? A hipotézisünk az volt, hogy nem összehasonlíthatóak. A fő kérdés az volt, hogy mennyire tekinthető kulcskérdésnek a szárazföldi, vagy a tengeri szemlélet (és részben a légi) érvényesülésének kérdése? Éppen ezért a történelmi magyar tengeri kijárat, mely szűk nyaktaggal kapcsolta 1918-ig az államterületet az Adria térségéhez, kiemelt figyelmet kapott vizsgálatunkban. Nem csupán történetiségében, hanem napjaink reálfolyamataiban is. A térségi kapcsolatokat illetően a nagytérségi dimenziókból szűkítettük le a vizsgálatokat. Kiindulási alapként a kontinensközi, nagytérségi kapcsolatokat vettük figyelembe, és ebben a dimenzióban kerestük a kapcsolatok kereteit, az azokra ható fő folyamatokat, földrajzi tényezőket. Különös figyelmet szántunk a
11
magyarország a balkán és a mediterráneum vonzásában
kapcsolati területek jellegének, milyenségének megállapítására, főleg a magyar szempontból kiemelkedő jelentőségű itáliai és balkáni térség vonatkozásában. A hasznosítható tapasztalatok néha meglepő helyekről származnak. A kialakuló új világ új szereplői Magyarországon számosabban vannak, mint korábban és nem csupán szűk kormányzati környezetben léteznek. Önkormányzatok, vállalkozások, civil szervezetek, és a nemzetközi dimenziókban aktív magánszemélyek hálózatai is tényezőkké váltak a rendszerváltozás óta eltelt időszakban. Figyelembevételük nélkül aligha nyerhetünk valós képet nemzetközi kapcsolatainkról, mozgásterünkről. Ezek a szereplők sajátos érdekletségűek és a nemzetközi mozgásukat nem a hagyományos dipomácia, hanem saját intézményeik hagyományai, megoldási módjai révén érthetjük meg. Így vissza kellett nyúlnunk a településfejlesztési, területfejlesztési gondolatkörhöz. Az elmúlt években általunk folytatott kutatások jelentős részben ezek komplex problematikájához kötődtek. Ennek során a kialakuló magyar regionális struktúrákat, a régióközpontok feladatait, vizsgáltuk, főként a Dél-Dunántúlon különös tekintettel a megyék, a kistérségek, városok szerepére. Eközben mindig fontos viszonyítási pontot képeztek számunkra a nemzetközi dimenziók, akár a határmenti együttműködéseket, akár a városok, kistérségek államhatáron átnyúló kapcsolati rendszereit illeti. Az érdeklődésünk gyújtópontjában főként a globalizáció viszonyaihoz történő alkalmazkodás, a nemzetközi struktúrák keretei között folyó verseny állt. A kezdetektől hipotézisként kezeltük a térségi kapcsolatok körében az olaszmagyar reláció kiemelkedő súlyát. Ezzel a kérdéssel a dolgozatban is kiemelten foglalkoztunk. Vizsgáltuk a kapcsolatok mineműségét, a sajátos földrajzi mintázatot, a területi koncentráció jelenségeit, valamint a közvetítő területek sajátosságait is. A már hosszabb ideje kutatott Dél-Dunántúl esetében, a kapcsolati terület jellegből fakadó jelenségeket és azok súlyát törekedtünk megállapítani. Ezen belül Pécs szerepét az egész délnyugati kapcsolati irányban vizsgáltuk. Igyekeztünk a lehetőségek adta kereteken belül többféle módszerrel eredményre jutni. Idő- és térbeli lehatárolás A kutatás keretében igyekeztünk feltárni az érintkezési pontokat, a meghatározó folyamatokat. Megközelítésünk geográfiai és nem kultúrtörténeti. Nem eseteket kerestünk, hanem a térbeli folyamatokat elemeztük, a földrajzi mintázatokat igyekeztük megrajzolni, mellette pedig a térben kapcsolódó társadalmak (elsősorban a kitüntetett figyelmet kapott olasz és a magyar) eltérő térélményét, percepcióját is összevetettük. Szükséges volt időbeli kereteket is szabni. A legszűkebben vett vizsgálat a gazdasági folyamatokat illetően mintegy 20 évet fogott át, 1986-tól 2005-ig terjedően. Így a magyar rendszerváltozás, valamint az euro-atlanti integ-
12
bevezetés
rációs folyamat időszakában tudtunk képet kapni, illetve adni a változásokról. A politikai, kulturális kapcsolatrendszer elemzése természetesen jóval jelentősebb időtávú áttekintést kívánt. A könyv megállapításaiban egy hosszabb időszak, mintegy másfél évtized kisebb-nagyobb vizsgálatainak eredményei tükröződnek. Ezek alap és alkalmazott kutatások voltak, hazaiak és nemzetköziek, továbbá a tanácsadói tapasztalatok lenyomatai1. Az alábbi könyv születésének körülményeiben szerepet játszottak a térséget illető utazási tapasztalatok, külföldön folytatott tanulmányok és kutatóutak, forrásfeldolgozás, primer, empirikus kutatás, szekunder források értékelése és statisztikai elemzés egyaránt. Ösztöndíjas tanulmányok Itáliában, az Egyesült Királyságban és Görögországban, kutatómunka Máltán, Rómában és a Balkán több országában adtak személyes tapasztalatot a vizsgálathoz. Tanulmányutak sorát vezethettük Szerbiába, Bulgáriába, Bosznia-Hercegovinába, Albániába, Montenegróba, Horvátországba, Szlovéniába és Itáliába, ahol egyetemi hallgatók kisebb-nagyobb csoportjainak mutathattuk meg a térséget és helyünket annak rendszereiben. Egyetemi kollégákkal közös tanulmányutakon vettünk részt Egyiptomban, Törökországban, Cipruson, Tunéziában, több esetben Olaszországban, továbbá Spanyolországban. A könyv létrejötte során több kiterjedt felmérésre is támaszkodhattunk. Ilyenek voltak az OTKA által finanszírozott két vizsgálat, és a Regionális Operatív Programból finanszírozott kutatásunk, mely a jelen dolgozat legközvetlenebb alapjául szolgált. Ez utóbbiból jött létre a „Balatontól az Adriáig” kötet (Pap N. szerk. 2006: Balatontól az Adriáig. Lomart, Pécs, 349 p.). Ebben fogalmaztunk meg számos olyan hipotézist, melyek igazolása során alakultak ki jelen könyv keretei. A két OTKA kutatás keretében elsősorban a szükséges szekunder források összegyűjtése és a nemzetközi tudományos kapcsolatok kiépítése valósult meg. A vizsgálatok módszertani alapjait, illetve a területi lehatárolás kérdéseit „A mediterrán térség integrációjának földrajzi kérdései” című kutatás során állapítottuk meg. A statisztikai adatgyűjtést és feldolgozást mintegy felerészben „A magyarolasz kapcsolatok területi aspektusai” című vizsgálat keretében végeztük el. A két OTKA kutatás eredményeit könyvben jelenítettük meg. A mediterrán térségbeli kutatási eredményeket az első vizsgálat végén magyarul, (Pap N. 2001: Törésvonalak Dél-Európában. PTE KMBTK, 181 p.) a másik után olasz nyelven, (Pap, N. 2008: L’Ungheria ed il Mediterraneo. Imedias Editore, 206 p.) adtuk közre. A kutatás részben szekunder források feldolgozása, korábbi felmérések másodelemzése és statisztikai elemzés módszerével zajlott, továbbá interjúk sorát készítettük és a terepbejárásokon gyűjtöttünk tapasztalatokat. Jelen vizsgálatok módszertani megalapozásánál alapvető jelentősége volt a fentebb jelzett kötetben, 2001-ben publikált modellnek, mely az államföldrajzi vizsgálatok szempontrendszerét szolgáltatta. Az 1999-ben megvédett PhD-disszertációm legfőbb elméleti tudományos eredménye volt ez a modell-fejlesztés (az ún. Hartshorne-modell aktualizálása, fejlesztése). A ROP-kutatás a délnyugati korridor bejárását és egy széleskörű empirikus vizsgálat lefolytatását is lehetővé tette. Az interjúk és a kérdőíves felmérés önkormányzati és vállalati kört fogott át a magyar-olasz kapcsolatok, a magyar-horvát határmenti kooperáció, a magyar-montenegrói, a magyar-bosznia-hercegovinai és magyar-szerb vonatkozásban. 2001 óta a Kelet-Mediterrán és Balkán Tanulmányok Központja munkatársaival együtt kis országmonográfiák sorát készítettük el, melyek a Balkán Füzetek periodika keretében jelentek meg. Ezek a vizsgálatok helyszíni bejárásokat követően, a gyűjtött források, tapasztalatok, helyszíni interjúk feldolgozásával készültek el. A szerb-magyar kapcsolatok vonatkozásában 2007 végén kezdődött egy vizsgálat a Miniszterelnöki Hivatal megbízásából, mely a könyv végső formába öntése során részben hozzájárult a szerb vonatkozások egyes részleteinek kidolgozásához.
1
13
magyarország a balkán és a mediterráneum vonzásában 1. ábra: Az államföldrajzi Dél-Európa
Szerkesztette: Pap N.
A vizsgálati térség lehatárolása – mint általában az ilyen kutatásoknál – kényes. A Dél-Európa fogalom összetett és ellentmondásos voltát a könyvben igyekeztünk körüljárni és ezzel is egy a jelen célok szempontjából elfogadható lehatárolást elérni (1. ábra). A három dél-európai félsziget és a szigetvilág kevéssé vitathatóan tartozik ebbe a körbe, de a kontinentális törzsterülethez széles nyakkal kapcsolódó Balkán-félsziget már kérdéseket vet fel. Főként két állam okozott problémát, Románia és Szlovénia. Az elsőt nem, a másodikat viszont bekapcsoltuk a vizsgálati körbe, holott mindkettőnél voltak jelentős, közismert ellenérvek. Románia Magyarország számára nem tölt be dél-európai szerepet, bár kötődései Dél-Európa (a Balkán és a Pontus vidék) felé jelentősek. Szlovénia számunkra ebben a déli kapcsolatrendszerben elsőrendű közvetítő terület, bár hármas osztatúságán belül a mediterrán jellegű a legkisebb. A dél-dunántúli vizsgálatok több ütemben, hosszabb időszakon keresztül zajlottak. A régió komplex felmérését 1998-2000 között végeztük el első ízben a Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács megbízásából, majd 2006 során ezt részlegesen megismételtük. Ezen túl Tolna megye vonatkozásában végeztünk kiterjedt vizsgálatokat 2003-2004-ben. Ekkor 520 fős reprezentatív mintán vizsgáltuk a lakosság, a teljes sokaságon a 108 önkormányzat, és nagyszámú (150-et meghaladó) mintán a vállalkozások sokirányú tevékenységét, attitűdjeit terület- és településfejlesztési szempontból. Az eredmények két kötetben jelentek meg (Pap N. szerk. 2005: Terület- és településfejlesztés Tolna megyében. Babits Kiadó, Szekszárd, 427 p. továbbá Pap, N. ed. 2007: Tolna – a rural area in Central Europe. Regional and local development in Tolna County, Hungary, LOMART Publisher, 164 p.). A vizsgálatok e dél-dunántúli rurális térséget nemzetközi dimenzióban helyezték el. Ezentúl pedig számos alkalmazott kutatás során végzett szakértői tevékenység segített megalapozni a kötet mondanivalóját.
14
bevezetés
Törökország területének mindössze 3%-a fekszik Európában, de mint egy fontos eurázsiai középhatalmat megkerülhetetlennek találtuk egy sor probléma vizsgálatában. Nem értelmezhető nélküle a Balkán kapcsolati- és közvetítői terület jellege, továbbá a ciprusi probléma és a balkáni konfliktusok megértése sem volna lehetséges. Franciaország kezelése jelentett még egy további problémát. Európában centrális jellegű elhelyezkedése, illetve hármas klímaterületi, kulturális és geopolitikai osztatúsága miatt minden európai nagytérségi vizsgálatban figyelembe kell venni. Ugyanakkor az állam súlyponti területei nem a mediterrán térségben fekszenek, így szerepeltetése a kapcsolatrendszerben súlyosan torzította volna az eredményeket. Hatását a történeti földrajzi és a geopolitikai elemzésben figyelembe vettük, de az ország-kapcsolatok vonatkozásában már nem szerepeltettük. Ugyanakkor elismerjük, hogy az államterülethez tartozó Korzika-probléma viszont megkerülhetetlenül dél-európai kérdés. Bár döntően csak Dél-Európára irányult kutatási vállalásunk, a mediterrán térség a három kontinens (Európa, Ázsia és Afrika) szerves összekapcsolódásának is kerete. Így, ugyan erősen elhatároltuk a kutatási területet, de egyetlen pillanatra sem felejthettük el azt az összefüggésrendszert, amiben az csupán a rész szerepét tölti be. Módszertani szempontból szükségesnek láttuk a dél-európai államok összességén belül bizonyos csoportok, típusok megállapítását is. A típusokat történeti, fejlődési, genetikus elv alapján különítettük el, az államterület kialakulása és jellege, fejlődésének meghatározó sajátságai szerint.
15
