Pannon Egyetem Magyarnóta Kör. Nótaszövegek I

Pannon Egyetem Magyarnóta Kör

Nótaszövegek I.

1

A BUNDÁNAK NINCS GALLÉRJA ............................................. 14 A CIGÁNYOK SÁTORA, LADILADILOM, SÁRGA LILIOM .......... 7 A CSITÁRI HEGYEK ALATT RÉGEN LEESETT A HÓ............... 11 A FÜREDI ANNA-BÁLON SZÓL A ZENESZÓ .............................. 6 A HORGOSI CSÁRDA KI VAN FESTVE ..................................... 16 A JÓ LOVAS KATONÁNAK ........................................................ 19 A KANYARGÓ TISZA PARTJÁN ................................................ 12 A KÖRÖSI KERTEK ALATT, KATA ............................................ 10 A MINAP, HOGY AZ UTCÁBAN VÉGIG BALLAGTAM .............. 11 A PÉCSKAI CIGÁNYSORON NAGY A SÍRÁS - RÍVÁS.............. 28 A SZEGEDI SÜRGÖNYPÓZNA JAJ DE MAGOS ....................... 10 A TORONYBAN DELET HARANGOZNAK ................................. 23 A VIDRÓCKI HÍRES NYÁJA........................................................ 19 A VIRÁGNAK MEGTILTANI NEM LEHET................................... 24 ABLAKOMBA BESÜTÖTT A HOLDVILÁG (KALOTASZEG)..... 18 ABLAKOMBA BESÜTÖTT A HOLDVILÁG, (MEZŐSÉG) .......... 18 AHOGY ÉN SZERETLEK, NEM SZERET ÚGY SENKI ............... 17 AKÁCOS ÚT, HA VÉGIG MEGYEK RAJTAD ÉN ....................... 11 ALMA A FA ALATT, NYÁRI PIROS ALMA ................................. 13 ÁLTAL MENNÉK ÉN A TISZÁN LADIKON ................................. 14 ÁRAD A DUNA VIZE, ELFOLYIK A FEKETE-TENGERBE ........ 14 ÁRPÁD APÁNK, NE FÉLTSD ŐSI NEMZETED .......................... 18 ASSZONY, ASSZONY AZ AKAROK LENNI ............................... 12 AZ A SZÉP AZ A SZÉP.................................................................. 9 AZ EGRI MÉNES MIND SZÜRKE .................................................. 9 BADACSONYI KÉKNYELŰT ....................................................... 24 BALATONI LEGÉNYEK, RICA TE, SÁRI TE .............................. 25 BEFORDÚLTAM A KONYHÁRA ................................................. 22 BESOROZTAK ENGEM............................................................... 30 CUDAR EZ A VILÁG .................................................................... 24 CSAK EGY LITER KADARKA KELL............................................. 9 CSÍNOM PALKÓ, CSÍNOM JANKÓ ............................................ 31

CSITT CSAK RÓZSÁM, HALLOD ............................................... 26 CSORDA LEGELÉSZ................................................................... 21 CSÜTÖRTÖKÖN ESTE MENTEM HOZZÁD LESBE .................. 10 DARUMADÁR FENN AZ ÉGEN HAZAFELÉ SZÁLLDOGÁL ..... 18 DARUMADÁR ÚTNAK INDUL, BÚCSÚZIK A FÉSZKÉTŐL....... 18 DIÓFÁBÓL, SEJ, HAJ ................................................................. 30 ÉDESANYÁM MEGFOGTA A KEZEMET .................................... 15 ÉDESANYÁM, KÖSSE FEL A KENDŐT A FEJÉRE................... 13 EGER VÁROSA, PAPOK VÁROSA............................................... 5 EGY ASSZONYNAK KILENC A LÁNYA ..................................... 11 EGY CICA, KÉT CICA, SZÁZ CICA, JAJ! ..................................... 8 EGY, KETTŐ, HÁROM, NÉGY, ÖT, HAT, HÉT ........................... 13 EL, EL, ELMEGYEK, NEM MARADOK E TÁJON....................... 25 ELMENT A LIDI NÉNI A VÁSÁRBA, CSUHAJJA ......................... 5 ERDŐ, ERDŐ, ERDŐ, MAROSSZÉKI KEREK ERDŐ ................ 19 ERESZ ALATT FECSKEFÉSZEK................................................ 29 ERESZKEDIK LE A FELHŐ......................................................... 23 ESIK AZ ESŐ ÁZIK A HEVEDER ................................................ 33 ESIK ESŐ KARIKÁRA ................................................................. 30 ESIK ESŐ SŰRŰ CSÖPPJE ........................................................ 28 ESIK ESŐ, SZÉP CSENDESEN CSEPEREG.............................. 15 EZ A KISLÁNY MEGY A KÚTRA................................................... 5 EZÉRT A LEGÉNYÉRT ................................................................ 29 EZT A KEREK ERDŐT JÁROM ÉN............................................. 20 FA LESZEK, HA FÁNAK VAGY VIRÁGA ................................... 23 FÁJ A FÁNAK HA A FEJSZE BEVÁGJA.................................... 14 FEKETE TYÚK SZEMEZGETI A MEGGYET ............................... 16 FÖL, FÖL, VITÉZEK A CSATÁRA............................................... 31 FÖLSZÁNTOM A BORZAVÁRI TEMETŐT ................................. 15 FÜLEMBE CSENDÜL EGY NÓTA MÉG...................................... 31 FÜRDIK A HOLDVILÁG AZ ÉG TENGERÉBEN ......................... 23 GALAMB SZÁLL A HORTOBÁGYON......................................... 20 GALAMBSZÍVET ÖRÖKÖLTEM AZ ÉDESANYÁMTÓL ............... 9 2

GARIBALDI CSÁRDÁS KIS KALAPJA....................................... 31 GYERE VELEM AKÁCLOMBOS FALUBA ................................. 29 GYÖNGYVIRÁGOS KISKERTEDBEN......................................... 14 HA A KÚTBAN NEM VÍZ VÓNA .................................................. 11 HA ELINDUL AZ A GŐZÖS ......................................................... 15 HA MEGHALOK, CSILLAG LESZEK .......................................... 20 HA SZÍVEDBE ZÁRNÁL, SZEBB LENNE AZ ÉLET ................... 29 HAJLIK A RÓZSAFA, HAJLIK A LÁNY ...................................... 26 HALLJÁTOK CIGÁNYOK!............................................................. 8 HAT NAP ÓTA SZÓL A NÓTA .................................................... 26 HÁZASODIK A TÜCSÖK, SZÚNYOG LÁNYÁT KÉRI ................ 16 HEJ DUNÁRÓL FÚJ A SZÉL....................................................... 14 HOGYHA A VILÁGON BOR SE VÓNA ....................................... 24 HOGYHA ÍR MAJD ÉDESANYÁM, ÍRJON A FALUNKRÓL!...... 18 HUSZÁRGYEREK, HUSZÁRGYEREK SZERETI A TÁNCOT .... 32 ÍROM A LEVELEM BALOGH MÁRIÁNAK .................................. 21 JAJ, DE SZÉP KÉK SZEME VAN MAGÁNAK ............................ 12 JÁRTÁL-E MÁR ÖREGEM FÜREDEN SZÜRETEN.................... 11 JEGENYEFÁN FÉSZKET RAK A CSÓKA .................................. 21 JÓ BOR, JÓ EGÉSZSÉG SZÉP ASSZONY FELESÉG ................ 8 JÓ ESTÉT KÍVÁNOK ..................................................................... 8 JÓ ITAL A KADA-KADA-KADARKA,.......................................... 24 JÓL VAN DOLGA A MOSTANI HUSZÁRNAK ............................ 32 JUHÁSZLEGÉNY, SZEGÉNY JUHÁSZLEGÉNY!....................... 22 JULCSA, HA KIMEGY A PIACRA ............................................... 26 KECSKEMÉT IS KIÁLLÍTJA NYALKA VERBUNKJÁT............... 32 KÉK NEFELEJCS KÉK NEFELEJCS............................................ 8 KÉK SZIVÁRVÁNY DE KÉK SZIVÁRVÁNY................................ 15 KICSINY FALUM OTT SZÜLETTEM ÉN ..................................... 12 KIMEGYEK A DOBERDÓI HARCTÉRRE.................................... 32 KINEK VAN KINEK NINCS KÚT AZ UDVARÁBAN ...................... 8 KIS LAK ÁLL A NAGY DUNA MENTÉBEN; ............................... 22 KISKERÉKI BETYÁRCSÁRDA ................................................... 27 KONDOROSI CSÁRDA MELLETT, CSÁRDA MELLETT ........... 23

KOSSUTH LAJOS AZT ÜZENTE ................................................ 30 KOSSUTH LAJOS TÁBORÁBAN................................................ 30 KÖNNYEK NÉLKÜL ÉLNI KÖNNYEBB ...................................... 29 KRASZNAHORKA BÜSZKE VÁRA............................................. 31 KUKORICA, CSALÁN, CSALFA LETT A BABÁM...................... 26 KÜNN A PUSZTÁN, A PUSZTÁN, A PUSZTÁN ......................... 17 LAKODALOM VAN A MI UTCÁNKBA .......................................... 7 LÁNYOK A LEGÉNYT JÓL MEGBECSÜLJÉTEK ........................ 7 LEHULLOTT A REZGŐNYÁRFA EZÜSTSZÍNŰ LEVELE .......... 21 LENN A DÉLIBÁBOS HORTOBÁGYON ....................................... 7 LENN A TISZA PARTJÁN, OTT SZÜLETTEM ÉN ...................... 28 MAGAS JEGENYEFÁN SÁRGARIGÓ FÉSZEK ......................... 13 MARI NÉNI KÁPOSZTÁT FŐZ .................................................... 19 MÉG AZT MONDJÁK, NINCS BOSZORKÁNY SZÖGEDEN ...... 29 MEGÁLLOK A KERESZTÚTNÁL ................................................ 27 MEGLÖKTEM ÉN A HINTÁT ....................................................... 17 MEGYEN MÁR A HAJNALCSILLAG LEFELÉ ............................ 16 MIKOR ÉN MÉG LEGÉNY VOLTAM ............................................. 8 MINDIG MONDTAM, VESZEDELMES A LÁNY........................... 26 MOST KEZDŐDIK A, MOST KEZDŐDIK A ................................. 27 MOST SZÉP LENNI KATONÁNAK.............................................. 30 MUZSIKÁNÁL NINCS JOBB BARÁT .......................................... 20 NAGY A FEJE, BÚSULJON A LÓ!.............................................. 22 NEM JÓ MINDIG, MINDEN ESTE A FONÓBA ELJÁRNI............ 29 NEM VAGYOK ÉN RÉSZEG CSAK BOROS............................... 10 NEM ZÖRÖG A HARASZT .......................................................... 14 NINCS SZEBB ÁLLAT A KECSKÉNÉL ...................................... 10 NÓTÁS KEDVŰ VOLT AZ APÁM ................................................ 13 NYISD KI BABÁM AZ AJTÓT........................................................ 7 OTT, AHOL ZÚG AZ A NÉGY FOLYÓ ........................................ 17 PAPRIKA, SÓ, SZÓ, AMISZÓ...................................................... 27 PIROS LETT A PARADICSOM NEM SÁRGA ............................... 5 RÁD TEKINT EGY KISLÁNY ....................................................... 29 RÉGI NÓTA, HÍRES NÓTA CSENG FÜLEMBE .......................... 20 3

RÓZSABOKOR A DOMBOLDALON ........................................... 22 RÓZSABOKORBA’ JÖTTEM A VILÁGRA.................................. 12 RÚG A RIGÓ, VERJE DEVLA ..................................................... 25 SÁRGA A CSIKÓM, SÁRGA A NYEREG RAJTA....................... 32 SÁRGA CSIKÓ, SÁRGA CSIKÓ, SÁRGA NYEREG................... 14 SÁRGUL MÁR A KUKORICASZÁR .............................................. 5 SEJ, A DARUMADÁR BALATONRA LESZÁLLOTT .................. 15 SEJ, NAGYABONYBAN CSAK KÉT TORONY LÁTSZIK........... 32 SOHA NEM LESZ VÉGE.............................................................. 21 SOK IDEGEN FÖLDET BOLYONGTAM BE ÉN ......................... 28 SÖPRIK A PÁPAI UTCÁT............................................................ 33 SŰRŰ, SÖTÉT ERDŐ, VÉKONY HOLDVILÁG ........................... 20 SÜT A NAP A PARTI JEGENYÉKRE ............................................ 9 SÜVEGEMEN NEMZETISZÍN RÓZSA......................................... 33 SZEGÉNYLEGÉNY VAGYOK ÉN................................................ 16 SZÉKELY HIMNUSZ .................................................................... 13 SZÉLES A BALATON VIZE KESKENY A HÍD RAJTA ............... 10 SZÉP A RÓZSÁM, NINCS HIBÁJA ............................................. 21 SZÉP ASSZONYNAK KURIZÁLOK............................................. 25 SZÉP SZAKMÁRI LÁNYOK, ISTEN VELETEK........................... 16 TE VAGY A LEGÉNY, TYUKODI PAJTÁS.................................. 19 TÓTVÁZSONYI CSÁRDA ............................................................ 24 TÚL A TISZÁN FARAGNAK AZ ÁCSOK ...................................... 7 TÚLSÓ SORON ESIK AZ ESŐ .................................................... 15 ÚGY TETSZIK, HOGY JÓ HELYEN VAGYUNK ITT ................... 16 VAN EGY KUTYÁM, PULI ........................................................... 11 VAN NEKEM EGY IMÁDSÁGOM, NINCS PAPÍRRA ÍRVA......... 28 VAN NEKEM SZERETŐM EGYNEHÁNY .................................... 27 VAS MEGYEI GYEREK VAGYOK ................................................. 9 VÁSÁRHELYI HÍRES PROMENÁDON........................................ 27 VOLT EGYSZER EGY TÉVEDÉSEM........................................... 21 VÖRÖS BORT ITTAM AZ ESTE .................................................... 6 ZÖLDRE VAN A, ZÖLDRE VAN A RÁCSOS KAPUM FESTVE ... 6 ZSEBKENDŐM NÉGY SARKA...................................................... 6 4

Sárgul már a kukoricaszár, vadvirágos, madárdalos a határ. Szép galambom, pici tubicám, csipkés szélű jegykendõvel várj énrám. Csipkés szélű jegykendõvel, kicsi szíved szerelmével, légy az enyém, kis babám! Sárgul már a kukoricaszár, az én szívem, kis galambom, téged vár.

Elment a Lidi néni a vásárba, csuhajja. Batyut kötött a hátára, de csuhajja. A batyuba széna, szalma, De úgy ment a Lidi néni a vásárba, csuhajja.

Sárgul már a kukoricaszár, párosával költözik a kismadár. Árva fészek a ház ereszén, hét falunak legszebb lánya az enyém. Hét falunak legszebb lánya, szívem dalos csalogánya, fészket raknék véled én. Sárgul már a kukoricaszár, ugye babám, mi egymásé leszünk már.

Visszajött a Lidi néni a vásárból, csuhajja. Tüske ment a nagyujjába, de csuhajja. Mondta nékem, hogy piszkáljam ki, De én meg bele - bele nyomtam neki, csuhajja.

Piros lett a paradicsom nem sárga. Elhagyott a feleségem a Sára. Mit ér a te legénységed ihajla, Hogyha nincs szép feleségem csuhajla,

Ez a kislány megy a kútra nem talál a gyalogútra. Hajnalba, hajnal előtt, rózsafa nyílik a házam előtt.

Három hete, hogy a Tiszán halásztam, Könnyeimtõl még a vizet se láttam. Jaj-jaj-jaj-jaj-jaj, a szívem Istenem, Meghalok én, meghalok még megérem. Hej, te csávó, csóró csávó, minek vagy, Ha te mindig olyan nagyon beteg vagy. Gyere Rózsám súgok neked valamit. Gombold ki a selyem riglid elejit. Azt mondják a paradicsom rossz ízű, Pedig csak a gyökere volt keserű, Gyere babám súgok neked valamit, Gombold ki a selyem inged elejit… Eger városa, papok városa csuhások járnak fapapucsban, Szól a papucs kip-kop, in domine patris, reverenda alatt pálinkát visz. Nem vagyok én barát, szeretem a piát, odaadnám érte a reverendát. Odaadom érte a csatos imakönyvet, ölelem és csókolom a szeretőmet.

Ez a kislány olyan kislány, maga jár a legény után. Hajnalba, hajnal előtt, rózsafa nyílik a házam előtt. Ez a kislány azt akarja, hogy a legény megcsókolja. Hajnalba, hajnal előtt, rózsafa nyílik a házam előtt. Akármilyen öregasszony, ha férjhez megy, csak menyasszony. Hajnalba, hajnal előtt, rózsafa nyílik a házam előtt. Még azt mondják a legénynek, adjon Isten engem kendnek, Hajnalba, hajnal előtt, rózsafa nyílik a házam előtt. Elesett a lúd a jégen, majd felkel a jövő héten, Hajnalba, hajnal előtt, rózsafa nyílik a házam előtt. Elveszett a pince kulcsa, a szeretőm neve Julcsa. Hajnalba, hajnal előtt, rózsafa nyílik a házam előtt. Piros százas a zsebembe, húzzad cigány a fülembe. Hajnalba, hajnal előtt, rózsafa nyílik a házam előtt. Eresz alatt fecskefészek, ez a banda mindig részeg. Hajnalba, hajnal előtt, két kutya kupakol a házad előtt.

Totót asszonynak, totót a lánya, körül kacskaringós a szoknyája. Kerülj elébe, úgy nyúlj alája, tipi-tapogasd meg, hogy van-e MÁJA ( Van neki ! ) Tulajdonképpen, hogy ülsz a széken, ne rázd a rongyot, kérlek szépen, Mert tulajdonképpen úgy váglak képen, leesel a székről, kérlek szépen. 5

Zöldre van a, zöldre van a rácsos kapum festve, Várom a rózsámat minden este. Tegnap este nem győztem rá várni, Be kellett a, be kellett a rácsos kaput zárni. Bezárhatod, bezárhatod rózsám kis kapudat : Úgyse járom többé udvarodat. Vethetsz most már szegfűt, majoránnát, Nem taposom, nem taposom többé a virágát. Zsebkendőm négy sarka simára van vasalva. Mind a négy sarkába, a babám neve van varrva. Egyik szőke, a másik barna, a harmadik csudaszép. Megállj te, csudaszép, majd eszedbe jutok még. Majd eszedbe jutok babám, de mán akkor késő lesz, Majd, ha az én szívem nem a tiéd, de másé lesz. Békás tó, halas tó, jaj, de sáros a partja. Arra jár a rózsám, selyemkendő van rajta. Ráköltöttem a száz forintomat, azért olyan csodaszép. Megállj te, csodaszép, majd eszedbe jutok még. Majd eszedbe jutok babám, de mán akkor késő lesz, Majd, ha az én szívem nem a tiéd, de másé lesz. Vörös bort ittam az este, Angyalom, ragyogóm, szeretem a bort. Most is részeg vagyok tőle, Angyalom, ragyogóm, szeretem a bort. A lábamon alig - alig állok, Mégis szeretnek a lányok, Angyalom, ragyogóm, szeretem a bort. Azt mondják, hogy beteg vagyok, Ragyogó csillagom, galambom. Mint az égő gyertya fogyok, Ragyogó csillagom, galambom. Beteg az én szívem tája, Te vagy annak patikája, Ragyogó csillagom, galambom.

Újságárus lett belőle, Angyalom, ragyogóm, szeretem a bort. Másnak hordja az újságot, Nékem a szomorúságot, Angyalom, ragyogóm, szeretem a bort. A Füredi Anna-bálon szól a zeneszó, Van is ott nagy dínom – dánom, víg muzsikaszó. Ketten ültünk egy asztalnál, ő és jómagam, Nem is szóltunk mi egymáshoz, nem is volt szavam. Egyszer aztán asztalunkhoz jött a vén cigány, Megkérdezte: Mi a nótád, édes kicsi lány? De a lányka halkan, csendben csak annyit felelt : Nincsen nótám, de a nótát nem is szeretem. Ref: Akinek nótája nincsen, annak szíve sincs. Ha nem hiszel a nótában, szívedbe tekints! Lesz egy fiú, kinek nevét titkolni fogod, És ahol majd senki nem lát, meg is siratod. Egyszer aztán nagy hír járta be a falucskát: Gazdag úrfi vette el az édes kicsi lányt. Hatfogatos hintó állt a kapuja előtt, A világon nem volt még ilyen nagy esküvő. Kilencszobás palotába vitték az új párt, Körülöttük a sok szolga lábujjhegyen járt. De a lányka mégsem boldog, könnyes a szeme, Mert a kertben felhangzik a régi szép zene. Ref. Elmegyek én messze - messze elfeledni őt. Utoljára megállok egy fogadó előtt, Benézek a fogadóba, s mit látok – mit ám ! A zongoránál ül a kislány és zongorázik ám. És mit? - Azt, hogy: Ref.

Felment az én rózsám Pestre, Angyalom, ragyogóm, szeretem a bort. 6

Lakodalom van a mi utcánkba, Férjhez megy a falu legszebb lánya. /: Hivatalos vagyok oda én is, De nem mennék el, ha százszor izennék is. :/ Vége van már a lakodalomnak, Nagy bánata van a menyasszonynak, /: Forgatja a karika gyűrűjét, Sajnálja a régi szeretőjét. :/ Este viszik a menyasszony ágyát, Elvesztették a nyoszolya lábát. /: Addig asszony nem fekszel az ágyra, Míg, meg nem lesz a nyoszolya négy lába. :/ Megvan már a nyoszolya négy lába, Gyere asszony, feküdj föl az ágyra, /: Tedd a lábad V betű formába. Oszt had ropogjon, a nyoszolya négy lába. :/ A cigányok sátora, ladiladilom, sárga liliom. Leégett az éjszaka, ladiladilom, sárga liliom. Én a vajdát nem bánom, csak a lányát sajnálom, Mert a lánya a zimberi - zombori szép asszony, Jó asszony, ladiladilom, sárga liliom. A kisasszony Pozsonyban, ladiladilom, sárga liliom. Selymet lopott a boltban, ladiladilom, sárga liliom. De a boltos meglátta, így kiáltott utána : Hej, az anyád a zimberi - zombori szép asszony, Jó asszony, ladiladilom, sárga liliom. Lenn a délibábos Hortobágyon, Megakadt a szemem egy barnalányon. /: Hullámzott a göndör haja a sötétbe, Mikor belenéztem a szemébe. :/ El is megyek hozzá, meg is kérem, Legyen az én drága feleségem. /: Boldogságom tudom nála megtalálom, Lenn a délibábos Hortobágyon. :/

Túl a Tiszán faragnak az ácsok. Ide hallik a kopácsolások. Eridj lányom, kérdezd meg az ácsot, Ád-e csókért egy kötény forgácsot ? ( Egy pár csókért adnak-e forgácsot? ) Verje meg az Isten azt az ácsot, Méregdrágán méri a forgácsot. /: Kilenc csókot adtam neki érte, A tizediket ráadásul kérte. :/ /: Kilenc csókért, meg valami másért, Maradj lányom, én megyek forgácsért! :/ Kék a kökény, zöld a petrezselyem. Tótágast áll bennem a szerelem. /: Jaj Istenem, ugyan mit csináljak? Szeressek-e, vagy tótágast álljak? :/ Nyisd ki babám az ajtót, csendesen, hogy ne hallják a szomszédok, Ha meghallják, hadd hallják, úgyis tudja már a világ, hogy én téged szeretlek, hogy én téged soha el nem feledlek. Lányok a legényt jól megbecsüljétek, Ha beteg is, hazakísérjétek, Fektessétek zöld paplanos ágyba, Százezer csókot adatok az ajkára. Sárga a csikó, sárga nyereg rajta, Most akartam hozzád menni rajta. Most akartam véled beszélgetni, Itt van az idő, el kell masírozni. Hej anyám-anyám kedves édesanyám De szomorú vasárnap délután Házunk előtt szépen muzsikálnak Engemet pedig visznek katonának

7

Egy cica, két cica, száz cica, jaj! Kergeti az ici-pici egeret. Kis Teca, nagy Teca, Katica haj! Nem szeret mást, csak egyedül engemet. Jaj, de szép kis állat a cica, a cica, Hej, de még szebb lány a kis Teca, Katica. Egy cica, két cica, száz cica, jaj! Megfogja az ici-pici egeret. Halljátok cigányok! Valahogy ma oly jó kedvem van. Nótámat játsszátok, mert abban a szívem, lelkem van. Öröm, vagy bánat ér, idejön az ember mindig hozzátok, (mert) A jókedv sokat ér, s tetézni ti oly jól tudjátok Prímás, mi tagadás, tele van a szívem nótával. Lelkembe beleláss, gyere ide most a bandával. Húzzátok, húzzátok, szívetekből, ahogyan csak tudjátok! Cigányok, barátok, de csuda jókedvet csináltok! Jó bor, jó egészség, szép asszony feleség. . Szép asszonynak, jónak, jó járású lónak, kár megöregedni. Kerek ez a zsemlye, nem fér a zsebembe, Haragszik a rózsám, nem ül az ölembe, én sem az övébe.

Mikor én még legény voltam, A kapuba kiállottam, Egyet-kettőt kurjantottam, Mindjárt tudták, hogy én voltam. Amióta házas vagyok, A kapuba kiállhatok, Akárhányat kurjanthatok, Mégsem tudják, hogy én vagyok. Kék nefelejcs, kék nefelejcs, Virágzik a, virágzik a tó partján. Beteg vagyok, fáj a szívem, Nem sokáig, de nem sokáig élek már. Hanem azért, hanem azért, Koszorút, ha meghalok, A síromra, sírhalmomra, Nefelejcsből fonjatok! Hanem azért, lányok azért, Koszorút, ha meghalok, A síromra, sírhalmomra, De száz láda sört boríjatok!

Kerek ez a zsemlye, nem fér a zsebembe, Kétfelé kell vágni, úgy kell megpróbálni, hátha beleférne.

Kinek van kinek nincs kút az udvarában Terebély diófa pitvar ajtajába Terebély diófa csipkés a levele Mért nincs minden lánynak igaz szeretője

Jó estét kívánok, megjöttek a fehérvári huszárok! Jó estét kívánok, megjöttek a fehérvári huszárok! Jöttek, láttak, győztek, Sok kislányt megfőztek, Jó estét kívánok, megjöttek a fehérvári huszárok!

Jaj annak a fának kit apróra vágnak Jaj annak a lánynak kit mindig gyaláznak Engem is gyalázott egy semmire való Aki a csizmámba kapcának se való

Jó reggelt kívánok, elmentek a fehérvári huszárok! Jó reggelt kívánok, elmentek a fehérvári huszárok! Erre, arra jártak, Selyemágyban háltak, Jó reggelt kívánok, elmentek a fehérvári huszárok!

Zavaros a Nyárád nem akar megszállni Csalfa a szeretőm nem akar szeretni Megszáll ám a Nyárád a lovam megissza Csalfa szép szeretőm gyere hozzám vissza.

8

Galambszívet örököltem az édesanyámtól, A népdalos, nótás kedvet az édesapámtól. Ők neveltek, tanítottak minden szépre, jóra. Fehér lelkű kis galambom, szerelemre, csókra. Megbecsülöm édesapám, anyám örökségét, Szívem mélyén őrizgetem szerelem hűségét. Az én édes kicsi párom hasonlít anyámra, Én pedig a nótás kedvű édes jó apámra. Vas megyei gyerek vagyok, Vas megyében születtem, Kis koromtól nagy koromig, benne felnevelődtem. Kilenc zsandár kísér végig a szombathelyi főutcán, Még akkor is betekintek kisangyalom ablakán. Még akkor is utánam szól, barna legény gyere be, Adj egy csókot, egy utolsót, boruljál a keblemre. Nem mehetek kisangyalom, mert be vagyok sorozva, A szombathelyi nagykaszárnya nyitva áll a számomra. Süt a nap a parti jegenyékre Fülemüle szállt a tetejére. Onnan tekintget a magas égre Onnan lesi kicsi párja jön e végre Gomolyog a sok-sok kusza felhő Legyezi a fákat puha szellő Sárgul hervadoz a kerek erdő Fülemüle kicsi párja soha sem jő /: Az a szép az a szép, akinek a szeme kék Akinek a szeme fekete :/ Lám az enyém, lám az enyém sötétkék Mégsem vagyok a babámnak elég szép. Az a szép… Az is szép az is szép, hogy miénk a Felvidék Hogy miénk az egész Felvidék. Pozsony, Kassa, Komárom és Eperjes Ezer évig a miénk volt és miénk lesz. Az is szép…

Az az okos, az az okos, akinek a lába koszos Akinek a lába fekete. Lám az enyém, lám az enyém elég koszos Mégsem vagyok a babámnak elég okos. Az az okos… Az a stramm az a stramm kinek Kopasz feje van kinek kopasz feje van Lám az enyém lám az enyém elég tar Mégsem vagyok a babámnak elég stramm Az a stramm… Lám az enyém lám az enyém ovális Mégsem vagyok a babámnak normális Az a stramm... Az egri ménes mind szürke Az egri kislány mind büszke Ha büszke büszke van neki mire Az egri ménes mind szürke. Az egri ménes mind tarka Az egri kislány mind csalfa Ha csalfa csalfa a lelke rajta Az egri ménes mind tarka. Az egri ménes mind sárga Az egri kislány mind sánta Ha árva árva leszek a párja Az egri ménes mind sárga. Csak egy liter kadarka kell Hogy az ember ne törődjön semmivel Igyál vizet, majd ráfizetsz. Hisz az embernek megtiltani nem lehet Úgy szép az élet, ha semmi se zavarja Van még a hordóban száz liter kadarka Csak egy liter kadarka kell, hogy az Ember ne törődjön semmivel és senkivel. 9

A szegedi sürgönypózna jaj de magos Tetejében a porcelán jaj de poros Rá van csavarintva az a kutya derót Akár milyen magas leadja a szót.

Aztán pénteken este, esmet mentem a lesbe Láttam, hogy pájinkát mézeztél oszt Engemet bé nem eresztettél, pedig Jaj de szomjas voltam.

Zörög ez a kutya derót mint a haraszt De nem ér a masinája egy fagarast Tegnap küldött rajta csókokat a babám Egye fene most még szomjasabb a szám.

Aztán szombaton este, esmet mentem a lesbe Láttam, hogy üngöt cseréltél, oszt engemet Bé nem eresztettél, pedig Jaj de jó lett vóna.

Megüzentem a babámnak én a minap Nem bízom a derótra a csókjaimat Inkább el visz engem a pöfögő vonat Személyösen adom át a csókomat.

Aztán vasárnap este esmet mentem a lesbe Láttam, hogy csóréra vetkeztél oszt Engemet bé es eresztettél pedig Bár ne tetted vóna.

Nincs szebb állat a kecskénél A veszprémi menyecskénél Fehér lábát a patakban mossa Hideg a víz kikapdossa

A körösi kertek alatt, Kata De sok utak vannak arra, Kata Minden legény egyet csinál Melyen az babájához jár, Kata.

Nincs szebb állat a fecskénél A balatoni menyecskénél Fehér (retkes) lábát a Balatonban mossa Jön a csuka csiklandozza.

Még azt mondják mindegy néked, Kata Akit te előtted el megy, Kata Lehet szőke, lehet barna Megáll a te szemed rajta, Kata

Széles a Balaton vize keskeny a híd rajta Ne menj arra kis angyalom mert leesel róla Nem essek nem essek én a Balaton vizébe Inkább esek kis angyalom véled szerelembe.

Árok partján rakjál tüzet, Kata Főzzél nekem édes tejet, Kata Apríts bele zsemlyebelet Azzal kínáljál engemet, Kata.

Balatoni kikötőben megállt a gőzhajó Közepébe ki van tűzve a nemzeti zászló Fújja a szél fújja mindig arrafelé fújja Amerről a kis angyalom a gőz hajót várja.

Nem vagyok én részeg csak boros Nem keskeny az utca csak szoros. Nem tántorgok csak a lépést cifrázom Ez már nékem régi szokásom.

Csütörtökön este mentem hozzád lesbe Láttam, hogy fánkot sütöttél oszt engemet Bé nem eresztettél, pedig Jaj de éhes voltam.

Maros vize folyik csendesen Borulj a vállamra kedvesem Nem borulok van már Nékem szeretőm Szüret után lesz az esküvőm.

10

Jártál-e már öregem Füreden szüreten ahol nincsen vignyetta a boros üvegen. Nem messze van Badacsony, ahol a víz alacsony Kunkorodik a farok a kicsi malacon

/: Te csak dalolj, kacagj, nevess, Enyém a könny, számomra úgy sincs más öröm. Attól se félj, hogy a kacaj szívemen üt sebet, Te csak dalolj, nevess ki engemet. :/

Titty-totty totyogós az út Csopakon Litty-lotty lotyogós a kobakom, a kobakom. Jártál-e már…

A csitári hegyek alatt régen leesett a hó. Azt hallottam kisangyalom, véled esett el a ló. Kitörted a kezedet, mivel ölelsz engemet, Így hát kedves kisangyalom, nem lehetek a tied.

Ha a kútban nem víz vóna, de bor vóna de jó vóna Én a kútnál vödör lennék a fenékre le-le buknék le-le buknék S úgy mulatnék. Ha a kútban nem víz vóna, de bor vóna de jó vóna. Én a kútnál vályú lennék az ökörrel brúdert innék, brúdert innék és úgy mulatnék. A minap, hogy az utcában végig ballagtam Három asszonyt a kocsmában mulatni láttam, mulatni láttam. Az egyik az urát siratja, a másik jajgatja, A harmadik csak azt mondja: bárcsak meghóna, bárcsak meghóna. Nosza kedves komámasszony, igyunk hát rája Hogy az urunknak halálát meglássuk még ma, meglássuk még ma. Akácos út, ha végig megyek rajtad én, Eszembe jut egy régi szép regény, Nyáreste volt, madár dalolt a fán, Ott kóborolt, csavargott egy cigány. Megszólítám, de jó, hogy itt talállak én, A legszebb lány tudod-e hol lakik ? Ott lakik, túl az akácsoron, Ma este még, e ház elé osonj ! /: Egy ablaknál állj meg cigány, Úgy muzsikálj, hogy sírjon az a szép leány ! Olyan legyen, mint egy szerelmi könnyes vallomás, De csak csendesen, ne hallja senki más ! :/ Az éjmadár átsuhan a városon, Későre jár, s én az utcát rovom. A holdsugár deres hajamra süt, Kihalt, sivár csend honol mindenütt.

Amoda le van egy erdő, jaj, de nagyon messze van. Közepibe, közepibe két rozmaring bokor van. Egyik hajlik a vállamra, másik a babáméra, Így hát kedves kisangyalom, tiéd leszek valaha. Amott látok az ég alatt egy madarat repülni De szeretnék a rószámnak egy levelet küldeni. Repülj madár ha lehet vidd el ezt a levelet Mondd meg az én galambomnak ne sirasson Engemet Egy asszonynak kilenc a lánya, nem győzi számlálni. Minden este kiáll a kapuba, elkezd kiabálni : /: Erzsi, Piri, Sári, Mariska, Rozáli, Ella, Bella Juci, Karolina, gyertek vacsorálni ! :/ Végig megyek a debreceni utcán, kacagnak a lányok. Azt nevetik, hogy én mindig csak egyedül járok. /: Kacagjatok lányok, debreceni lányok, Ha meglátnátok a veszprémi babám, sírva fakadnátok. :/ Van egy kutyám, puli A tehenem Juli, Feleségem Zsuzsi, Magam vagyok Gyuri. Kölykezik a puli, Borjadzik a Juli, Babázik a Juli, Most vagy bajban, Gyuri!

11

Kicsiny falum, ott születtem én, Nincs ott gyertya, nincs ott lámpafény. Házunk előtt vén eperfa áll, Engem anyám mindig hazavár. De megírom majd jóanyám neked, Ne várj haza, többé nem megyek. Amikor a kisfalunkban nyugovóra térek, Anyám mondj el értem egy imát. De rendes ember én már nem leszek, Minden éjjel zülleni megyek. Várnak rám a züllött cimborák, A festett nők, a pezsgős vacsorák. Hogy mi lesz a vége nem tudom Meghalok egy részeg hajnalon. Amikor a kisfalumban kigyúlnak a gyertyák Anyám mondj el értem egy imát. Jaj, de szép kék szeme van magának, Nincs ilyen a világon senki másnak A szívem úgy dobog, mikor látom, Meghalok egy csókjáért, gyöngyvirágom! Nappal is álmodom mosolyával, Éjjel meg azt húzatom a cigánnyal, (hogy) Jaj, de szép kék szeme van magának, Nincs ilyen a világon senki másnak. Rózsákat ringat a szél a kertben, Érzem, hogy mindörökre rabja lettem. Hangjában tündérek muzsikálnak, Súgja meg: elfogad-e babájának? Rózsaszirom lesz a nyoszolyája, Két karom ölelése a párnája, Szívemmel bélelem kicsi fészkünk, Tartós lesz, nem kell másik, amíg élünk.

Rózsabokorba’ jöttem a világra, Nem dajkált az édesanyám hiába. Járt utánam három falu legénye, Én meg csak úgy hitégettem, Csalogattam, válogattam belőle. Hej, ha végig sétálok az udvaron, Nincsen, aki meg ne állna a soron. Azt suttogja fiatalja, öregje, Jaj, de csinos, de takaros, Ez a pici barna, piros menyecske. Már ezután nem hiszek a legénynek, Két színe van, mint a mályvalevélnek. Látom, rózsám, másfelé visz az utad, Eredj arra, vagy amarra, Akármerre, ha már erre meguntad. Asszony, asszony az akarok lenni, Ebben nékem nem parancsol senki, Sem apám, sem anyám: Azé leszek, kit szeretek igazán! A kanyargó Tisza partján, ott születtem, Oda vágyik egyre vissza az én lelkem. Pásztorsíptól hangos ott az árvalányhajt termő róna, Édesebb ott a madárdal, Kékebb az ég, hívebb a lány, szebb a nóta. Látlak-e még szőke Tisza fűzes partja? Kondulsz-e még csendes falum kis harangja? Vár-e még rám az a kislány, fájó szívvel, ahogy írja? Térdelek-e még előtted, Édesanyám kakukkfűvel benőtt sírja. Szülőföldem! Rád gondolok mindörökké, De úgy érzem nem látlak már soha többé. Ha itt ér el a halálom, Ne hagyjatok idegenbe! A kanyargó Tisza partján Temessetek akáclombos temetőbe! 12

Magas jegenyefán sárgarigó fészek. Édes kis angyalom! De szeretlek téged. Az a sárgarigó könnyen felszáll oda, De én tihozzátok nem mehetek soha.

Nótás kedvű volt az apám, átmulatott sok éjszakát, Nem sajnálta rá a napot, kettőt-hármat összetoldott De még azt is megduplázta, ha az anyám megdorgálta Ha a cigány rosszul játszott, a bőgőbe belevágott.

Magas a házatok, kunyhóban lakom én. Hogy járhatna hozzád ilyen szegény legény. Hej, pedig ha egyszer mihozzánk eljönnél, Magas házatokba vissza sose mennél.

Nótás kedvű édesapám réges-régen nem dalol már, A szívemet bánat rágja egy-egy régi nótájára. Az lett a sok nóta vége, kivitték a temetőbe: Búsan szóló kis madárka, szállj az apám fejfájára.

Alma a fa alatt, nyári piros alma, Engem gyaláz a szeretőm édesanyja, Engem gyaláz, engem tesz a, vesz a szóra, Szeretem a lányát, nem tehetek róla.

Édesanyám, kösse fel a kendőt a fejére, Menjen el egy barna lányhoz a falu végére. Édesanyám, azt a kislányt el szeretném venni, Kérdezze meg akar-e a feleségem lenni!

Ez a kis barna lány, ha bemegy a bótba, Megkérdi, hogy van-e vőlegénybokréta? A bótos úr sej-haj, azt feleli néki: Tán a szeretője el akarja venni?

Édes fiam, azt a kislányt verd ki a fejedből. Nem érdemli, hogy te szeresd szívedből, lelkedből! Azt üzente: szebb legény is, gazdagabb is kérte: Édesanyám, fáj a szívem, majd megszakad érte.

Székely Himnusz

Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét,

Ki tudja merre, merre visz a végzet, Göröngyös úton, sötét éjjelen? Vezesd még egyszer győzelemre néped, Csaba királyfi csillagösvényen, Maroknyi székely porlik, mint a szikla, Népek harcának zúgó tengerén, Fejünk az ár, jaj százszor elborítja, Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenem!

Asztalomon badacsonyi, hegyaljai, szomorodni, inni kéne, mulatni: Barna kislány az ölembe, cigány húzza a fülembe, mégse tudok vigadni. Hé fizető, ugrifüles! Boros üveg, sörös üveg, hány van üres? Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, Hogy a fene egye meg, már megint üres minden pohár, Hej, pedig de ihatnák.

Ameddig élünk, magyar ajkú népek, Megtörni lelkünk nem lehet soha; Szülessünk bárhol, földünk bármely pontján, Legyen sorsunk jó vagy mostoha: Keserves a múltunk – évezredes balsors, Tatár a török dúlt, labanc rabigált. Jussunk e honban, magyar-székelyföldön, Szabad hazában élni boldogan.

Böske, Terka, Anna, Panna, egyik szőke, másik barna, egyik szebb, mint a másik. No meg az a pösze Vica, kasszatündér, szobacica, mind a szívemmel játszik. Ki a csuda tartja számon, Fene tudja, hány lány volt már az én párom? Egy, kettő, három, négy öt, hat, hét, Verje meg a csillagos ég, igazira, ha akadnék, Mégis megházasodnék.

13

Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja, Virágos a kedvem, ha a cigány húzza. Hajlik szívem jobbra, balra: Mindegy neki ‘szőke, barna. Nem vagyok én olyan válogatós fajta.

Hej Dunáról fúj a szél, szegény embert mindig ér, Dunáról fúj a szél Hej Dunáról nem fújna, ilyen hideg nem volna Dunáról fúj a szél

Rólunk beszél már az egész világ szája, Azt mondják, hogy le vagy az én szívem párja. Tagadjuk, hogy igaz volna: Mégis azt mondja a nóta, Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja,

Sárga tyúknak a nyaka, adj egy csókot te, Kata, Dunáról fúj a szél Sárga tyúknak a bögye, adj egy csókot te, Bözse, Dunáról fúj a szél

Árad a Duna vize, elfolyik a Fekete-tengerbe. Furcsa egy nyavalya, ha zajlik a szerelem az emberbe. Árad is, zajlik is, fázik is, melege is van tőle, Ott benn a szíve körül száz fokot mutat a hőmérője. Dörmög az öregapánk, szidja is a bolondos népséget: Egyszer tán eszére tér, s vége lesz a fura betegségnek. Észre tér, véget ér, elfogy a szerelem az emberből, Majd, ha a Duna vize visszajön a Fekete-tengerből. Gyöngyvirágos kiskertedben mosolyog a napsugár is, Gyöngyvirágos kiskertedhez hasonlít a mennyország is. Temelletted úgy érzem én, gyönyörű szép álom ez az élet, A neveddel az ajkamon meg is tudnék halni érted. Gyöngyvirágok, kék ibolyák nyiladoztak a határban, Minden nyíló kis virágban a te fehér lelked láttam. Kis ibolyák, gyöngyvirágok, vigyétek el az én sóhajtásom: Hogy a neved, a te neved a legszentebb imádságom. Által mennék én a Tiszán ladikon, ladikon de ladikon Ott lakik a, ott lakik a galambom, ott lakik a galambom. Ott lakik a városban, a harmadik utcában Piros rózsa, kék nefelejcs, ibolya nyílik az ablakában. Által mennék én a Tiszán nem merek, de nem merek. Attól félek, hogy a Tiszába esek, hogy a Tiszába esek. Lovam hátán sejehaj, félrefordult a nyereg A Tiszának habjai közt elveszek a babámé nem leszek.

Hej Jancsika, Jancsika, mért nem nőttél nagyobbra, Dunáról fúj a szél Nőttél volna nagyobbra, lettél volna katona, Dunáról fúj a szél

Sárga csikó, sárga csikó, sárga nyereg Nem ül abba, nem ül abba minden gyerek. Sej, haj, aki felül csuhaj, a nyeregbe százas legyen a zsebébe. Árok, van itt, árok van itt, ugrani kell, Szép lány van itt, szép lány van itt, köszönni kell Sej, haj, köszönni kell, csuhaj, a szép lánynak, válasszon ki babájának. A bundának nincs gallérja, mégis bunda a bunda, Ihaj bunda, csuhaj bunda, mégis bunda a bunda, Ihaj bunda, csuhaj bunda, mégis bunda a bunda Kifordítom befordítom, mégis bunda a bunda, Ihaj bunda, csuhaj bunda, mégis bunda a bunda, Ihaj bunda, csuhaj bunda, mégis bunda a bunda Fáj a fának ha a fejsze bevágja Fáj a lánynak ha a legény gyalázza /: Engem is gyaláz egy semmirevaló A cipőmbe kapcának se volna jó. :/ Alig várom hogy a nap lenyugodjon Hogy az égen páros csillag ragyogjon /: Ragyogj csillag, páros csillag sokáig Kísérj el a szeretőm kapujáig. :/ Borzaváron kiöntött a kanális A lányokat mind elvitte az árvíz /: Minden legény fogja ki a magáét Ne szeresse egyik a másikáét. :/

14

Kék szivárvány de kék szivárvány koszorúzza az eget. Elrabolták de elrabolták tőlem a szeretőmet. /: Elrabolták, de elrabolták vagy az Isten elvette, annak adta de annak adta aki megérdemelte. :/

Sej, a darumadár Balatonra leszállott, Két szárnyával hátravágja a habot Két szárnyával hátravágja a habot, Sej, ez a jele, hogy a babám elhagyott.

Kék ibolya de kék ibolya búnak hajtja a fejét. Nincsen aki de nincsen aki megöntözze a tövét /: Szállj le harmat, de szállj le harmat a kék ibolya tövére, most találtam de rátaláltam egy igaz szeretőre :/

Sej a kaposvári templom tornya de magos, Rászállott egy darumadár, aranyos. Bal szárnyára rá van írva: Kaposvár, Sej, ki babája ez a göndör hajú lány?

Fölszántom a borzavári temetőt Vetek bele a lovamnak legelőt /: Adj Isten jó esőt, a lovamnak legelőt, nekem meg egy igaz szívű szeretőt. :/

Ha elindul az a gőzös, hadd menjen, Én utánam senki ne keseregjen, Keseregjen minden lány a babája után, Én is kesergek a magamé után Barna kislány jól meggondold magadat, Hová teszed le a leány sorsodat Részegesnek, csavargónak hogyha leteszed, Onnan többé soha föl se veheted.

Csak még egyszer húsz esztendős lehetnék Barna kislány szeretője nem lennék /: Mer a barna leány szívének a szerelme, az visz engem a gyászos temetőbe. :/ Esik eső, szép csendesen csepereg. Rózsa Sándor a kocsmába feszeleg /: Kocsmárosné, bort hozzon az asztalra Legszebb lányát állíjja ki strázsára. :/ Édesanyám, strázsa kislány nem leszek. Amott jönnek a fegyveres vitézek. /: Rózsa Sándor se vette ezt tréfára Fölkapott a sárga szőrű lovára. :/ Lova, lova, lova viszi messzire. Egyenest a kerek erdő mélyére. /: Lova lába megbotlott egy gödörbe Rózsa Sándort ott fogták el örökre. :/ Rózsa Sándort föltették a szekérre. Úgy vitték a városbíró elébe. /: Városbíró, üzeni a kapitány, Rózsa Sándor nem ül többé paripán. :/

Édesanyám megfogta a kezemet Hogy ne írjak a babámnak levelet Kivettem a kezéből a jobbik kezemet Mégis írok a babámnak levelet. Édesanyám sokat intett a jóra. Késő este ne járjak a fonóba. Nem hajlottam a jó anyám intő szavára Beleestem a szerelem-rabságba Édesanyám ki a lánya, ha én nem Ki fésüli fel a haját, ha én nem Felfésülöm göndörödött, göndör hajamat Leány vagyok, most élem világomat. Túlsó soron esik az eső, ne menj arra kislány, eleső’! Elsárosodik a tunikád, kiér’ megver az édesanyád. Túlsó soron van a mi házunk, van is nékünk eladó lányunk Esztendőre lesz az eladó, rajta is van már a foglaló. Túlsó soron nyílik a virág, ide is elérzem a szagát. Leszakítom egy-két levelét, ölelem a más szeretőjét. 15

Fekete tyúk szemezgeti a meggyet, De semmire való kislányt szeretek Mit bánom én ha semmire való is , Semmire való vagyok én magam is.

Szép szakmári lányok tyúkot ültettek, Egy tyúk alá harminchat tojást tettek. Harminchat tojásból csak egy kakas lett, Szép szakmári lányok mi lesz veletek.

Édesanyám most vagyok szép időbe, Most vagyok a tizenhatodik évbe Kár volna még engemet férjhez adni, Rózsa helyett bimbót leszakajtani.

Házasodik a tücsök, szúnyog lányát kéri, Csiszeg csoszog a tetű, násznagy akar lenni. Odaugrik a bolha, vőfély akar lenni, Mindenféle csúf bogár vendég akar lenni.

Komámasszony erisszen föl az ágyra, Hadd tegyem a jobb kezem a farára Nem csinálok semmi gorombaságot, Éjfél után megódom a gatyámot.

Gólya volt a szekundás, kis béka a flótás, Dongó darázs a brúgós, pulyka volt a prímás. Táncba ugrik a majom megjárja a polkát, Híres betyár a bagoly, lesi a hurkáját.

Szegénylegény vagyok én, Erdőn, mezőn járok én. Krajcárom sincsen, Elszakadt az ingem. Van egy lyukas nadrágom, Folt is rajt huszonhárom. Ég alatt hálok, Jobb időket várok. Úgy tetszik, hogy jó helyen vagyunk itt, Úgy tetszik, hogy máskor is voltunk itt. Mulassunk hát egy vagy két óráig, Végbúcsúnkat míg ki nem adják itt. Végbúcsúnknak hamar vége lészen, Szegénylegény akár merre mégyen. Akár merre fordítja kalapját, Szegénylegény így éli világát. Szép szakmári lányok, Isten veletek, Már én többet nem beszélek veletek. Nyíljon ki a bazsarózsa a kezetekbe, Három évig nem szakítok belőle.

Farkas volt a mészáros, hat ökröt levágott, A mellé még malacot ötvenet kirántott. Kecske volt a szakácsné, jó gulyáshúst főzött, Míg az ebéd elkészült, a tücsök megszökött. A horgosi csárda ki van festve, Odajár a cimbalmos a cimbalmával cimbalmozni minden este Kocsmárosné azt hiszi, hogy a lányát elveszi egy valaki Gyere ki az écsi tarka rétre! Ott dudál az öreg dudás, dudájával dudanótát minden este Dudaszóra vígan jár, botostáncot a bojtár, a kis bojtár. Megyen már a hajnalcsillag lefelé Az én kedves galambom most megyen hazafelé. Lábán van a csizmája, lagos szárú kis csizma Rásütött a hajnalcsillag sugara. Amerre mégy, édes rózsám, kívánom. Hogy előtted a rét is piros rózsává váljon! A zöld fű is előtted édes almát teremjen A te szíved holtig el ne feledjen

16

Künn a pusztán, a pusztán, a pusztán Rózsa terem a fűzfán, a fűzfán. Minden ágán kettő van, csuhaj, három van, De szeretőm igazán csak egy van. Künn a pusztán, a pusztán, a pusztán Elsárosult a csizmám, a csizmám. Megérdemli az a lány, csuhaj, az a lány, kiért sáros a csizmám, a csizmám. A múlt héten új csizmát varrattam A sarkába szerelmet rakattam. Kikopott a szerelem a csizmám sarkából, Jaj, de távol estem a babámtól. Ezt a kislányt ne vedd el, ne vedd el. Nem győzöd el selyem keszkenővel. Egyet tesz a fejére, csuhaj, nyakára, Harmadikat karcsú derekára. Borzavári halastó, halastó Beleestem kocsistól, lovastól Gyere babám, segíts ki, ne hagyj elveszni, Gyönge testem a halaknak megenni. Meglöktem én a hintát, a hinta megingott, Ijedtében egy kislány jajj de nagyot … Ffffff fillári halihó jajj de nagyot ugrott! A Gellért hegy oldala jajj de ki van fúrva, Az én édes galambom egy oltári … Kkkkkk kullári halihó egy édes kis angyal! Megmondtam én annak a vén büdös parasztnak, Ne menjen be a házba, mert odaben’ … Bbbbbb ballári halihó mert odaben’ vannak! Az én szobám közepén van egy magas kasztni, Azon szoktunk a babámmal minden este… Bbbbbb ballári halihó minden este enni!

Ott, ahol zúg az a négy folyó Most a rónán nyár tüzében ring a délibáb, Tüzek gyúlnak, vakít a fény, ragyog a világ, Dombok ormain érik már a bor, S valamennyi vén akácfa menyasszony csokor. Zöldarany a pázsit selyme, kékezüst a tó, Csendes éjen halkan felsír a tárogató… Ott, ahol zúg az a négy folyó, ott, ahol szenvedni jó, Ott, ahol kiömlott annyi drága vér, Egy ezredévről mond mesét a szél. (Zeng a dal, Kolozsvár visszatért.) Búg a kürt az ősi vár fokán, honvéd áll a Hargitán. S Erdély szent bércére zúgva száll, Visszaszáll a magyar turulmadár. Magyarföldről Székelyföldre szállnak fellegek, Kigyúlnak a magyar tüzek: lobogó szemek. Még az égen is Hadak útja jár, A legendák hős vezére paripára száll. Szebb lesz a nyár, szebb az ősz is, Szebben hull a hó, (hisz) Kolozsváron piros-fehér-zöld a lobogó. Ott, ahol zúg az a négy folyó, ott, ahol szenvedni jó, Ott, ahol kiomlott annyi drága vér, Egy ezredévről mond mesét a szél. (Zeng a dal, Kolozsvár visszatért.) Búg a kürt az ősi vár fokán, honvéd áll a Hargitán. S Erdély szent bércére zúgva száll, Visszaszáll a magyar turulmadár. Ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki, Ahogy én csókollak, nem csókol úgy senki, Így sose vártak, így sose kértek, Így még nem szerettek soha, soha Téged. Minden virág az én szerelmemből nyílik, Ez az én szerelmem elkísér a sírig. Minden nóta az én bánatomat zengi, Ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki. 17

Darumadár fenn az égen hazafelé szálldogál, Vándorbottal a kezében cigánylegény meg-megáll. Repülj, madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet, Mondd meg az én galambomnak, Ne sirasson, ne sajnáljon engemet. Ha még egyszer hamarjában veled együtt lehetnék, Violaszín nyoszolyában oldaladhoz simulnék. Szívemet a szívedre gyenge legény létemre Lehajtanám bús fejemet, fehér hattyú, fehér hattyú, kebledre. Hogyha ír majd édesanyám, írjon a falunkról! Küldjön egy szál virágot az öreg akácunkról! Írja meg, hogy az emberek sajnálják-e, hogy el kellett mennem, Írja meg, hogy magán kívül megsiratott-e valaki engem. Írja meg, hogy házunk előtt áll-e még a nyárfa, Írja meg, hogy arrafelé milyen nóta járja! Él-e még az öreg cigány, járnak-e a fonóba, mint régen, Mindenkiről írjon, anyám, csak egy lányról sose írjon nékem. Darumadár útnak indul, búcsúzik a fészkétől, Messze hangzik bús panasza, délre szálló felhőkből. Majd ha én is útra kelek, én még sokkal messzebb megyek, Nem jár arra a madár sem, nem jut el a sóhajtás sem odáig. Tavasszal ha a tópartján kék nefelejcs virágzik, Darumadár újra megjön, nem marad el sokáig. De ahová én elmegyek, ott nincs se tél, se kikelet, Nincs szerelem, nincsen féltés, nincsen onnan visszatérés sohasem. Árpád apánk, ne féltsd ősi nemzeted, nem vész el, ha eddig el nem veszett. Hervad régi búnk és bánatunk, sej-haj újra élünk és vigadunk. Ablakomba besütött a holdvilág (Kalotaszeg) Az én rózsám abban fésüli magát Göndör haját száz felé fújja ja szél Köszönöm babám, hogy eddig szerettél

Édesanyám, hol van az az édes tej Mivel engem katonának nevelt fel Adtad volna tejedet a macskának Ne neveltél volna fel katonának Tűzről pattant kismenyecske vagyok én Hogyha tőlem csókot kérnek adok én Adok biz én párosával százával Nem törődöm én a világ szájával Ha engem egy nagyságos úr elvenne Az én nevem nagyságos asszony lenne Nem bánnám ha minden nap is megverne Csak a nevem nagyságos asszony lenne. Ablakomba besütött a holdvilág, (Mezőség) Az én babám abba fésüli magát, Göndör haját százfelé fújja a szél, Köszönöm babám, hogy eddig szerettél. Nem is voltam én az oka semminek, Édesanyám volt az oka mindennek, Mert nem adott engem oda olyannak, Kit a szívem kiválasztott magának. De szeretnék az erőbe fa lenni, Ott is csak a hajnalcsillaggal járni, Éjféltájban megkerülném az eget, Hogy tudjam meg, hogy a babám ki szeret, De szeretnék az erdőbe fa lenni, Ott is csak a tölgyfa nevet viselni, Mer’ a tölgyfa kék lánggal ég füst nélkül, Az én szívem soha sincs bánat nélkül. Szép a csikó, ha szépen felnyergelik, Szép a babám, ha szépen felöltözik, Mikor megyen a templomba előttem, Az én szívem majd kirepül belőlem.

18

Mari néni káposztát főz Kontya alá ütött a gőz Hej, haj, bele teszi a kanálját Nekem adja a leányát.

A Vidrócki híres nyája Csörög-morog a Mátrába, Csörög-morog a Mátrába, Mert Vidróckit nem találja.

A szeretőm a tavalyi Megint akar hozzám jönni Hej, haj, talán meg nem bolondultam Hogy szeressem kit meguntam.

Megyen az nyáj, megyen az nyáj, Környes-körül a gaz alján. Úgyan, hol állok elejbe, Kerek erdő közepébe?

Jön a babám a tanyáról Ismerem a járásáról Hej, haj, járásáról, mozgásáról, A fekete kalapjáról.

Hozd ki babám szűröm, baltám, Hadd menjek az nyájam után, Mert levágják az kanomat, Keselylábú ártányomat.

Erdő, erdő, erdő, Marosszéki kerek erdő Madár lakik benne, madár lakik benne tizenkettő /: Cukrot adnék annak a madárnak, dalolja ki nevét a babámnak Csárdás kisangyalom, érted fáj a szívem nagyon. :/

Esteledik már az idő, Szállást kérnék, de nincs kitől. Sűrű erdő a szállásom, Csipkebokor a lakásom.

Erdő, erdő, erdő, Marosszéki kerek erdő Betyár lakik abba, betyár lakik tizenkettő /: Körül fogták aztat a zsandárok, káromkodnak benne a betyárok Csárdás kisangyalom, érted fáj a szívem nagyon. :/|

A Vidrócki sírhalmára Gyöngy hull a koporsójára. Hej Vidrócki, most gyere ki, Hat vármegye vár ideki! Mit ér nekem hat vármegye, Tizenkettő jöjjön ide!

A jó lovas katonának de jól vagyon dolga, Eszik, iszik a sátorban, semmire sincs gondja. /: Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb nem lehet, Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret! :/ Paripáját megforgatja, úgy megyen dolgára, Csillog - villog a mezőben virágszál módjára. /: Hej, élet ... Isten hozzád, apám, anyám, én édes szerelmem, Húgom, bátyám, sógor, komám, avagy jertek vélem. /: Hej, élet ...

Te vagy a legény, Tyukodi pajtás, Nem olyan, mint más, mint Kuczug Balázs, Teremjen hát országunkban jó bor, áldomás, Nem egy fillér, de két tallér kell ide pajtás! Szegénylegénynek olcsó a vére, Két-három fillér egy napra bére. Azt sem tudja elkölteni, mégis végtére Két pogány közt egy hazáért omlik ki vére! Bort kupámba, bort, embert a gátra, Tyukodi pajtás, induljunk rája, Verjük által a labancot az másvilágra, Úgy ad Isten békességet édes hazánkra. 19

Muzsikánál nincs jobb barát, Oly sok mindent megtalálunk benne! Muzsikában nem csalódunk, Nélküle a szívünk szegény lenne. Elkísér az életünkön, Velünk vígad, velünk fakad sírva, Édesanyánk dallal altat, Énekszóval tesznek le a sírba. Muzsikánál nincs jobb barát, Tőle minden percünk szebbé válhat. Muzsika a lelkünk tükre: Egy-egy dalból mennyi érzés árad! Benne csendül az életünk, Minden, amit szívünk mélyén rejtünk; Amit százszor eltemettünk. Feltámad a muzsikával bennünk. Régi nóta, híres nóta cseng fülembe, Régi cigány, híres cigány hegedülte. Ahány legény, ahány leány, mind dalolta, /: De szép is volt az a nóta, az a nóta! :/ Régi nóta, híres nóta elfeledve, Régi cigány, híres cigány eltemetve. Nincs, ki húzza, nincs, ki járja, más a nóta, /: A világ is más azóta, más azóta! :/ Galamb száll a Hortobágyon, Hortobágyi rónaságon. Viszi az én üzenetem, Mindennapi imádságom. Szállj le, szállj le egy kis házra, Hortobágyi nádas házra. Mondd meg a szép bojtárlánynak: Pünkösdig még várok rája. Galamb jött a Hortobágyról, Üzenet a bojtárlánytól: Ne várjak rá, s a nevét is Hagyjam ki az imádságból.

Ne szállj, ne szállj többé arra A pusztai kicsi házra! Nem viszed már üzenetem, Imádságom Hortobágyra. Ha meghalok, csillag leszek, Minden éjjel nálad leszek, Beragyogok ablakidon, Úgy őrködöm álmaidon. Mindenkinek azt ajánlom: Szerelemnél jobb az álom. Mert az álom nyugodalom, A szerelem szívfájdalom. Az én sírom nem lesz messze, Nem lesz, aki megkeresse, Nem lesz annak jártas útja, Rózsalevél beborítja. Sűrű, sötét erdő, vékony holdvilág, Járom az erdőnek gyöngyös harmatát. Zsivány módon járok, bokros utakon, Pedig csak szerelmes szívem hordozom. Harmatos a szűröm, nem sajnálom én, Harmatos a csizmám, azt se bánom én. Rövid az éjszaka, azt sajnálom én, EI kell válnunk, rózsám, csak azt bánom én. (Gárdonvi Géza) Ezt a kerek erdőt járom én, Ezt a barna kislányt várom én. Ez a barna kislány viola, Én vagyok a vigasztalója. Elvágtam az ujjam, jaj de fáj, Fügefalevelet tettem rá. Fügefa levele, gyógyítsd meg, Kedves kisangyalom, csókolj meg! 20

Csorda legelész a déli verőfényben, Látszik a délibáb a nagy messzeségben. Heverész a gulyás bokor ámyékába, Hű társa, a puli vigyáz a jószágra.

Elmúlt az ősz, el a zord tél, újra itt a kikelet, Újra hajtott az a nyárfa ezüstszínű levelet. Arra is volt egy üzenet éj-gyöngyharmattal írva: Isten veled, édes, Isten hozzád, kedves, visznek engem a sírba.

Alszik már a gulyás, mosolyog álmában, Julcsát ölelgeti a kiskamarában. Csettint a nyelvével, csókot kapott éppen: Jó volt, pedig csak a puli nyalta képen!

Jegenyefán fészket rak a csóka, Barna kislány tanított a csókra. Tüzes csókját jaj, de sokszor vissza-visszakérte, A szívemet, a lelkemet adtam neki oda érte.

Írom a levelem Balogh Máriának, Csongorád vármegye legszebb virágának. Ki vagyon fizetve billogja, pecsétje, Adják tisztelettel a saját kezébe, a saját kezébe!

Adtam csókot az Isten tudja, hányat, Csókolom a csókra termett szádat! De mióta elszakadt a mi szerelmünk lánca, A nagyvilágon nincsen olyan kovács, aki összekalapálja! De mióta elszakadt a mi szerelmünk lánca, Csak Veszprémben akad olyan kovács, aki összekalapálja!

Kedves kis galambom, mit is kezdjek ími? Mikor rád gondolok, jobb szeretnék sírni. Magas a kaszárnya száz szoba van benne, De az én bánatom mégse fér el benne, mégse fér el benne! Volt egyszer egy tévedésem, Megfizettem érte! Azt hittem, a szerelmünknek Soha nem lesz vége. Tavaszt hazudtál a télből, A vakító napsütéstől nem láttam a felhőt, Van az úgy, hogy a sok fától nem látni az erdőt. Volt egyszer egy nagy bánatom, Túl vagyok már rajta! Szerencsére nem vagyok én Búslakodó fajta. Beismerem, nem ment könnyen, A sok elhullajtott könnyem nem bántam meg mégse, Te voltál az életemnek legszebb tévedése.

Szép a rózsám, nincs hibája, Libe-libe-libegős ajárása. Huncut-adta csókos ajka Jaj de hamis a két szeme vágása! Ne csodálja, ha hibája nincs néki, Hisz én vagyok a szeretője, szívbéli! Szép a rózsám, nincs hibája, Libe-libe-libegős a járása. Régi nóta, bárki tudja: Két bolond a szerelemben is egy pár. Mért cicáztál a szívemmel, Hogyha úgyis az eszem elvetted már? A csepegő eresz alá kiállnék, Érted még a pokolba is sétálnék! Régi nóta, bárki tudja: Két bolond a szerelemben is egy pár.

Lehullott a rezgőnyárfa ezüstszínű levele. Hogy lehullott, elsodorta az őszi szél messzire. Egy levélre rá volt írva rózsámtól az üzenet: Isten veled, édes, Isten veled, kedves, élnünk együtt nem lehet. 21

Nagy a feje, búsuljon a ló! Egy kislányért búsulni nem jó! Gombház, sej, ha leszakad, Egy helyébe ezer is akad! Azt mondja a tízparancsolat: Szeresd a felebarátodat! Kisangyalom, szeress tehát, Én vagyok a felebarát! Juhászlegény, szegény juhászlegény! Tele pénzzel ez a kövér erszény; Megveszem a szegénységet tőled, Ráadásul add a szeretődet. „Ha ez a pénz volna csak foglaló, S ezerannyi lenne borravaló, S a világot adnák ráadásnak, Szeretőmet mégsem adnám másnak! Hogyha babád hozzád hűtlen lenne, Se szeretőd, se pénzed nem lenne. Akkor lennél csak igazán szegény, Szegénylegény, szegény juhászlegény. (Petőfi S.: Alku)

Mondjátok, hogy könnyeit ne öntse, Mert fiának kedvez a szerencse Ah, ha tudná, mily nyomorban élek, Megrepedne szíve a szegénynek! (Petőfi S.: Távolból) Rózsabokor a domboldalon, Borúlj a vállamra, angyalom, Súgjad a fülembe, hogy szeretsz, Ó, milyen jólesik nékem ez! Lenn a Dunában a nap képe, Reszket a folyó örömébe’, Ringatja a napot csendesen, Éppen mint én téged, kedvesem. Mit nem fognak rám a gonoszok, Hogy én istentagadó vagyok! Hej, pedig most is imádkozom... Szívednek dobogását hallgatom. (Petőfi S.: Rózsabokor a domboldalon...) Befordúltam a konyhára, Rágyújtottam a pipára Azaz rágyújtottam volna, Hogyha már nem égett volna.

Kis lak áll a nagy Duna mentében; Oh, mi drága e lakocska nékem! Könnyben úszik két szemem pillája, Valahányszor emlékszem reája.

A pipám javában égett, Nem is mentem én avégett! Azért mentem, mert megláttam, Hogy odabenn szép leány van.

Bár maradtam volna benne végig! De az embert vágyai vezérlik. Vágyaimnak sólyomszárnya támadt, S odahagytam őslakom s anyámat.

Tüzet rakott eszemadta, Lobogott is, amint rakta; Jaj de hát még szeme párja: Annak volt ám nagy a lángja!

Szép hazámba ismerősök mennek; Jó anyámnak tőlök mit izenjek? Szóljatok be, földiek, ha lészen Útazástok háza közelében.

Én beléptem, ő rám nézett, Aligha meg nem igézett! Égő pipám kialudott, Alvó szívem meggyúladott. (Petőfi S.: Befordúltam a konyhára...) 22

Fa leszek, ha fának vagy virága. Ha harmat vagy: én virág leszek. Harmat leszek, ha te napsugár vagy... Csakhogy lényink egyesüljenek.

Kondorosi csárda mellett, csárda mellett Gulya, ménes ott delelget, ott delelget: Csárdabeli szép asszonynál Bort iszik az öreg-bojtár, öreg-bojtár.

Ha leányka, te vagy a mennyország: Akkor én csillaggá változom. Ha, leányka, te vagy a pokol: (hogy Egyesüljünk) én elkárhozom. (Petőfi S.: Fa leszek, ha...)

Öreg-bojtár, kis-számadó, kis számadó A főcsikós után való, után való Leányokért élő-ható, Menyecskék kedvire való, kedvire való.

A toronyban delet harangoznak, A fejem tetejére süt a nap. Hej, ha olyan közel volna sírom, Mint amilyen rövid az árnyékom. Élet, élet, áldástalan élet! Számadásod velem mikor végzed? Mikor mondod: menj isten hirével, Porladozzál porló szeretőddel! (Petőfi: A toronyban delet harangoznak... - Arany János zenéje) Fürdik a holdvilág az ég tengerében, Méláz a haramja erdő közepében: Sűrű a füvön az éj harmatozása, De sűrűbb két szeme könnyének hullása.

Héj, kocsmáros, hova lett kend, hova lett kend? Furcsa rovás megy odabent, megy odabent Hiba van a kréta körül: Egyet felír, kettőt törül, kettőt törül. Héj, kocsmáros, eb az ingét, eb az ingét! Elszeretik a menyecskét, menyecskét! El van az már réges-régen, Afelől már alhatik ken’,alhatik ken’. (Arany J.: A betyár /részlet/) Ereszkedik le a felhő, Hull a fára őszi eső, Hull a fának a levele, /: Mégis szól a fülemile.:/

Baltája nyelére támaszkodva mondja: Mért vetettem fejem tilalmas dolgokra! Édesanyám, mindig javamat akartad; Édesanyám, mért nem fogadtam szavadat?

Az óra jó későre jár. Barna kislyány, alszol-e már? Hallod-e a fülemilét, /: Fülemile bús énekét?:/

Elhagytam házadat, földönfutó lettem, Rablók. fosztogatók közé keveredtem; Most is köztük élek magam szégyenére, Ártatlan útasok nagy veszedelmére.

Záporeső csak úgy szakad, Fülemile csak dalolgat. Aki bús dalát hallgatja, /: Megesik a szíve rajta. :/

Elmennék én haza, itthagynám ezeket, Örömest itt hagynám, de most már nem lehet: Édesanyám meghalt... kis házunk azóta Régen összeroskadt... s áll az akasztófa." (Petőfi: Fürdik a holdvilág az ég tengerében...)

Bama kislyány, ha nem alszol, Hallgasd, mit e madár dalol; E madár az én szerelmem, /: Az én elsohajtott lelkem! :/ (Petőfi: Ereszkedik le a felhő... - Egressy Béni zenéje) 23

A virágnak megtiltani nem lehet, Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet; Kikelet a lyány, virág a szerelem, Kikeletre virítani kénytelen. Kedves babám, megláttalak, szeretlek! Szeretője lettem én szép lelkednek. Szép lelkednek, mely mosolyog szelíden Szemeidnek bűvös-bájos tükrében. Ragyogj reám, boldogságom csillaga! Hogy ne legyen életem bús éjszaka; Szeress engem, szívem gyöngye, ha lehet, hogy az Isten áldja meg a lelkedet. (Petőfi: A virágnak megtiltani nem lehet... Egressy Béni zenéje) Hogyha a világon bor se vóna, akkor itten de rossz vóna! Így még valahogyan csak kiállom jóban-rosszban a világon, Mert ha beteg is a szívem tája, ott a patika a kiskocsmába. Még a receptjét, azt se kérik, orvosságom ha kimérik. Vízzel több ám a baj, mint a borral, várjunk sógor csak a sorral! Bár ha borözön is eljöhet még, arra aztán béfizetnék! Prédikálnak papok össze-vissza, végül a borocskát mind megissza, Mert ha a világon bor se vóna, akkor itten de rossz vóna! Cudar ez a világ, mindig keres hibát, azt a ragyogóját! Beszélik, hogy iszom, és gyakran húzatom hajnalig a nótát. Szememnek is van egy vétke: rákacsint a menyecskére. Nincsen egyéb hibám, szeret is a babám, azt a ragyogóját! Eddig minden babám az első csók után már a szívem kérte, De most a tizedik nem ád csókot, pedig ráz a hideg érte!

Azt mondja, a szíve fázik, mert a torkom bortól ázik. Megjavulok tehát, vizet iszom, nahát, azt a ragyogóját! Badacsonyi kéknyelűt, finom drága jó nedűt ittam este. Kilenc rajkó hegedült, egy kislány meg beleült az ölembe. A húr pattant, a csók csattant, a kéknyelű jókedvünket tetézte, három éjjel, három nap nékem meg a páromnak megérte. Megittunk mi minden bort, ami Badacsonyba vót a pincébe. Nem öntöttük kupába, se porcelánpohárba, sem iccébe. Csapról nyeltük a jó nedűt, az italtól megszomjaztunk csudára! Három hétig oltottuk, egymást addig csókoltuk utána! Jó ital a kada-kada-kadarka, Sej a gondom kizavarta! Jó ital a kada-kada-kadarka, Sej a gondom kizavarta! Más a párja, nem baj! Majd megbánja, sej-haj! Jó ital a kada-kada-kadarka, Sej a gondom kizavarta! Tótvázsonyi csárda, Nem az Isten háza Ott mulat a Bogár Imre Kilenced magával Kilenced magával Szivar a szájában Háromszor is körüljárta Mégsem gyújtott rája Kocsmárosné, hallja Van-e söre, bora? Söröm is van, borom is van Betyárok számára. Nem vagyunk betyárok Csak rabló zsiványok Szegényeket gazdagítunk Gazdagot rabolunk. 24

Balatoni legények, rica te, Sári te Libát loptak szegények, rica te, Sári te Nemjól fogták a nyakát elgágította magát Sári cinge-cungeráj, rica te, Sári te Balatoni legények, rica te, Sári te Mákot loptak szegények, rica te, Sári te Nemjól fogták a zsákot, mind elszórták a mákot Sári cinge-cungeráj, rica te, Sári te Balatoni legények,rica te, Sári te Halászni járnak szegények, rica te, Sári te Hazajönnek vizesen, adnak csókot szívesen Sári cinge-cungeráj, rica te, Sári te El, el, elmegyek, nem maradok e tájon Hogy a szívem a babámér ne fájjon Mer a szívem a babámér nagyon fáj Szőkét szeretek, mer a barna megcsalt már. Egyet ittam én a Balaton vizéből Kitagadott a babám a szívéből Ha mégegyszer a szívéből kitagad, Ez a magas ég csillagostul leszakad. Jó bort iszom én, diófával tüzelek Kökényszemű barna kislányt szeretek Olyan annak a két szemejárása, Mint az égen a csillagok ragyogása. Szép asszonynak kurizálok, Kurizálok, de kurizálok. Az urának fittyet hányok, Fittyet hányok, de fittyet hányok. Jaj,jaj,jaj,jajaszívem, Meg ne tudja senki se, Hogy én magát olyan nagyon szeretem. Csak a cigány egyedül, Aki nékem hegedül, Csak az tudja egyedül.

Házunk előtt van egy árok, Van egy árok, van egy árok. Minden este arra járok, Arrajárok, arrajárok. Jaj,jaj,jaj,jajaszívem, Meg ne tudja senki se, Hogy én magát olyan nagyon szeretem. Csak a jegyző, meg a pap, Aki minket össze ad, Csak az tudja egyesegyedül. Rúg a Rigó, verje devla. Nem ízlik a kemény széna, Ha rárakom az istrángot-szétrúgja. De ha rummal megitatom, A kordéba befoghatom, Úgyis tudja bedzsalunk a csárdába. Ref.: Hej, Rigó, Rigó, résuges ló, Megittuk a zab árát. Hej, Rigó, Rigó, sárga csikó, Együtt látjuk a kárát. Este, hogyha hazadzsalok, A sarokba lesemvelok. Hát a rányim azt vakerja - agyonver. De a roma igen fürge, Ugrik mint az öntött ürge, Gyere Rigó igyunk meg egy begrével Ref. Kiaveltam a vásárba, Igen jó vót a ló ára. A Rigómat rásóztam egy gádzsóra. Beaveltam a csárdába, alig néztem a pohárba, Hát a Rigó, réseges ló, nagypatájú rumoshordó, Utánamjött, mer a vizet nem bírja. Ref.

25

Hat nap óta szól a nóta, Nem pihentem én azóta. Átölelve tart a párom, Hatnak a fele három. A pici csókos szádat várom, Úgyis te leszel a párom. /: Félrerúgtam a csizma sarkát, Elhívattam a zirci vargát, Üsse jobban rája, Mig a banda muzsikálja. :/ Kukorica, csalán, csalfa lett a babám, Pista legyek, ha ez lesz a halálom. Nem sajnálom, nem én, leszek olyan legény, Találok egy tucatot is a nyáron. Aki akar keresni, az talál is. A lányokkal cicázott az apám is. Akad elég virág, nem búsulok tovább, A virágot ott szedem, hol találni. Kukorica, csalán, elhagyott a babám, Nem hullajtok egy könnyet sem miatta Rettenetes eset, de sokszor megesett, Bolond aki hűtlen párját siratja. Nem leszek én remete a magányba, Beleszeretek egy másik leányba. Kukorica, csalán, akad majd egy leány, Ki énbennem a párját megtalálja.

Sarkantyú peng, a szoknya lebben, Perdülj, fordulj a karomba párom, Ezt a csuda csárdást rogyásig járom. Hopp hát rózsám,járjad. Perdüljön táncra táncoslábad. Ég a talpam, tudd meg, Mig ezt a csárdást járja, dehogy halunk meg. Húzzad prímás, betyár a kedvem, Sarkantyú peng, a szoknya lebben, Perdülj, fordulj karomba párom, Ezt a csuda csárdást rogyásig járom. Hajlik a rózsafa, hajlik a lány, Táncra perdül, ha húzza a cigány. Hallod-e, hallod-e barna babám, Adsz-e csókot, szeretsz-e igazán? Hej, ha ez az éjszaka, Három teljes hétig tartana! Hajlik a rózsafa, hajlik a lány, Táncra perdül, ha húzza a cigány. Hajlik a rózsafa, hajlik a lány, Táncra perdül, ha húzza a cigány. Hallod-e, hallod-e kis csapodár, Miért futsz tőlem? Karomba gyere már. Hej, ha egyszer megfoglak, Édes rózsám jól megforgatlak! Jöjj ide, hallod-e, jöjj szaporán. Nékünk húzza a cigány, a cigány.

Julcsa, ha kimegy a piacra, A kosarát a karjára felakasztja, Lesz is abban anno-manna-csokoládé, Julcsa, sose leszek a magáé.

Mindig mondtam, veszedelmes a lány, reszketni kell tőle, Ha olyan szelíd, mint a kezes bárány, tigris lesz belőle. Isten tudja csak annak okát, Ha asszony lesz kimutatja fogát, Nem házasodom meg!

Csitt csak rózsám, hallod, Micsoda régi nótát hallok. Sej, haj, dínom-dánom, De csuda csárdást penget az én cigányom. Hozzad prímás, betyár a kedvem,

Mindig mondtam, veszedelmes a lány, nékem egy sem kéne, Lopva mégis bele-belenéztem egy kislány szemébe. Isten tudja csak annak az okát, Egyszerte csak nem reszkettem tovább, Így házasodtam meg! 26

Paprika, só, szó, amiszó, Én vagyok csak tehozzád való! Hű leszek én, csöndes, szerény, Édes rózsám légy hát az enyém! Jöjj ide bátran a karomba, Nem vagyok rabló a Bakonyban! Paprika, só, szó, ami szó, Én vagyok csak tehozzád való!

Van nekem szeretőm egynehány, Mint az égen a csillag, Szőke és fekete valahány, Mind szemembe kacsintgat. Hej, de én csak eggyel kezdek ki, A másik lesheti mi lesz a vége? Szombaton egy kicsit így, meg úgy, Hisz nem veszik azt észre.

Édesanyám, kedvesanyám, Elmék én a szeretőm után. Mért hiteget, hogyha szeret, Gyógyítsa meg fájó szívemet! Már nekem százszor is megmondta, Eljön a paphoz a templomba! Édesanyám, kedves anyám, Egyszer már csak igaz lesz talán!

Van nekem szeretőm egynehány, Mint az égen a csillag, Szőke és fekete valahány, Mind szemembe kacsintgat. Száz felé nevetek, húsz leányt ölelek, Míg egyet szeretek végre. Szombaton egy kicsit megcsalom, Hisz nem veszik azt észre.

Most kezdődik a, most kezdődik a, most kezdődik a tánc. Gombház sebaj, ha leszakad, ha leszakad, Lesz más, amelyik ott marad, ott marad, Rózsám, ha tudnád, amit én, amit én, Ki babája vagyok én, vagyok én?

Vásárhelyi híres promenádon, A rózsámat minden este várom, Minden este várom, Két karomba zárom Vásárhelyi híres promenádon.

Most végződik a, most végződik a, most végződik a tánc. Rózsám, de szédül a fejem, a fejem, Nótával teli a szívem, a szívem, A vérem is csak muzsikál, muzsikál, Kivilágos virrad’tig áll a bál.

Miért is van hát kék szem a világon, Ha a rózsám nem lehet a párom, Nem lehet a párom, Mégis mindig várom (a) Vásárhelyi híres promenádon.

Megállok a keresztútnál, ahol nyáron annyi fehér virág van. Visszaűz a szíven ide, mindhiába járok künn a világban. Vándordarvak búcsúznak fenn, dér csillog a levelen, Dér ütötte avar között, parányi kis lábad nyomát keresem.

Kiskeréki betyárcsárda zsandárokkal körülállva, de kár, de kár. Azok, akik körülállják, mind a betyárokat várják, de kár, de kár. Iszom a bort, rúgom a port, ölelgetem a szép asszonyt. Szép asszonynak ábrázatja vitt engem a gyalázatba, de kár, de kár, jaj, de kár.

Megállok a keresztútnál, itt borult rám a győnyőrű alkonyat. Mikor ajkad legelőször, visszaadta az én forró csókomat. Itt simultál a szívemre mosolyogva, remegve, Itt búcsúztál el éntőlem, hazug szóval, csalfa csókkal örökre.

Ha elfognak a zsandárok, nem siratnak meg a lányok, nem kár, nem kár. Kocsmárosné, édes lelkem, kend se sirasson meg engem, nem kár, nem kár. Ha meghalok, jó emberek, anyám mellé temessetek, Megbántottam életében, tán megbocsát lenn a földben, de kár, de kár, jaj, de kár!

27

A pécskai cigánysoron nagy a sírás - rívás. A pécskai cigánysoron haldoklik a prímás. Ezüst botján támaszkodva mellette a vajda, Nem látszik a nagy tisztesség, csak a bánat rajta

Adj, Uram Isten derűsebb jövőt, Harmatos rónán gazdag legelőt, Legyen boldog a szívünk, mint valaha rég, És legyen kék felettünk újra a nagy ég!

Kálmán fiam, hívjunk papot, mi a kívánságod? Mielőtt az Atyavajda trónusát meglátod. Nem kell a pap, minek a pap, csak az a kérésem A hegedűm, a hegedűm temessék el vélem.

Van nekem egy imádságom, nincs papírra írva, Szívem őrzi minden sorát, mert a honvágy írta. Akárhogy is fordul sorsom, mindig hazavágyom, Arra kérem a jó Istent, hallgassa meg az én kívánságom.

Megbocsájtja a nagy Isten tudom minden bűnöm, Ha a kedves nótáját majd el -elhegedülöm. Hátra fordul s lopva, titkon könnyet ejt a vajda Kálmán fiam az Istennek hegedül már nagyban !

De szeretnék hazatérni, megöntözni apám rózsafáját, Az estéli harangszónál meghallgatnám anyám halk imáját. Kiállnék a kiskapuba, úgy, mint régen, valakire várnék, De jó volna, hogyha otthon minden embert boldogabbnak látnék.

Esik eső sűrű csöppje sötét felhők alatt, Szomorúan verdesi a ragyás csárdafalat. Tört ablakán süvít a szél, benne csonka lámpa, Meg-meginog hosszú drótján, fustös már a lángja.

Ha meghallgat a jó Isten, megköszönöm néki Azt, hogy nem kell soha többé idegenben élni. Jók itt hozzám az emberek, szeretettel látnak, De a lelkem nem hágy nyugton, az álmaim mindig hazaszállnak.

Vendég ide hogy is jönne ily cudar időben? A csaplárné is alszik már benn a kármentőben. Hej, mert olyan jómadarak most már nem is járnak, Mind elpusztult, régen vége a betyárvilágnak. Ámde mégis ajtó nyílik, lassan belép rajta Őszült ember, meglátszik, hogy régi betyár-fajta. A csaplárné meg nagyot néz, hogy még egyszer hallja: „Száz szál gyertyát, száz icce bort ide az asztalra!" A vén betyár egyre ordít, fokosát forgatja: „Kocsmárosné, száz szál gyertyát, száz icce bort ide az asztalra!" Sok idegen földet bolyongtam be én, Messzi hegyek, völgyek kerültek elém. De mindenütt árván jártam a határt, És a zene szárnyán lelkem hazaszállt. Adj, Uram Isten, dús aranykalászt, Hozzon az új nyár gazdag aratást, Kapjon esőt a határ, virágot a rét, zengjen újra a madár, mint valaha rég.

De szeretnék hazatérni, erdőt-mezőt szabadon bejárni, Minden kedves gyermekarcon megint derűs, boldog mosolyt látni. Tisztességgel megkövetném, ha valakit megbántottam volna, És ha volt is egykor vétkem, feloldoz majd édesanyám csókja. Lenn a Tisza partján, ott születtem én, Nincs is szebb hely annál a föld kerekén. Zúg a harangszó, sodorja a szél, Száz édes emlék mind végig kísér. Ref. Magyarok szép hazája, te vagy az én hazám, Virágos réted, kéklő bérced vígan mosolyog rám, Tiszába hajló fűzfa, szelíd alföldi táj, A nagyvilágon bárhol járok, lelkem csak hozzád száll. Boldog gyermekkor, s a vén szülői ház, Hozzá fűz örökre édes emlék, száz. Zeng a harangszó, sodorja a szél, Ősrégi földről gyönyörűt mesél. Magyarok szép hazája... 28

Nem jó mindig, minden este a fonóba eljárni, Legényeknek a lányokkal, menyecskékkel cicázni. Én is jártam, addig jártam, addig, addig cicáztam, Ej haj, foglya vagyok, ej haj, rabja vagyok, Magamra nem vigyáztam. Erdő, mező, liget, berek megtermi a virágát, Páros galamb, vadgerlice csókkal éli világát. Csókolj te is, csókra csókot, aranyos szép kedvesem, Ej haj, fogságomat, ej haj , rabságomat Könnyebb szívvel viselem. Ezért a legényért nem adnék egy krajcárt, Aki a lány előtt összehúzza magát! /: Összehúzza magát, eltátja a száját, Az ördög vigye el a málészájúját! :/

Látlak-e még, fecskemadár, lesz-e tavasz, lesz-e még nyár? Ha én akkor már nem élek, azért nálunk rakjál fészket. Könnyek nélkül élni könnyebb, tűnjön el a bánat De jó is, ha az embernek vidám kedve támad. Ha valaki ölelheti a hűséges párját, Aki mindig hazavárja, Aki mellett megtalálja igaz boldogságát. Ha engem is megkedvelne ez a bolond élet, Lépteidet felém hozná, nekem adna téged, Soha többé nem dalolnék fájó szerelemről, Könnyek nélkül élni könnyebb, Letörölnék minden könnyet égő két szememről.

Rád tekint egy kislány, csókos szájú kislány, mikor férjhez akar menni. Ha barna, ha szőke, nem menekülsz tőle, mérget lehet arra venni! Tudja a lány, mi a dolog csínja-bínja, jó apám is egyre csak így tanítja: Ne csókolózz, János, mert az terád káros, hát vigyázz, fiam, János!

Ha szívedbe zárnál, szebb lenne az élet, Lábad elé szórnám a virágos rétet, Minden dalos madár csak nékünk dalolna, Ha szívedbe zárnál, milyen jó is volna.

Így a legény szépen legyen mindig résen, óvatosnak kall ám lenni, Mert a kislány végül a nyakadba szédül, le nem szedi onnan senki! Jól mondta az apám, hogy a csók bár édes, de túl sokat fogyasztani veszélyes. Könnyen lehet káros, és a vége gyászos, hát vigyázz, fiam, János!

Ha az enyém lennél, virágokon járnk, Télben, hóviharban én sohase fáznék, Mindig mosolyognék, mindig csak dalolnék, Fénylő két szemedhez hűtlen sose lennék.

Még azt mondják, nincs boszorkány Szögeden, Pedig, pedig mint a fűszál, úgy terem. Engemet is megrontott egy boszorkány, Egy szögedi kökényszemű barna lány.

Gyere velem akáclombos faluba, Oda viszlek ölelő két karomba, Édesanyám gondol majd rád, Rózsalevél lesz a párnád, Lábad nyomán kinyílik a virág is.

Vigyázz, pajtás, jól vigyázz a szívedre, Ne menj, ne menj a boszorkányszigetre! Odajár a szögedi lány, valahány, Ott ragad rá a boszorkánytudomány. Eresz alatt fecskefészek, fecskemadár, búsan nézlek. Te voltál itt a múlt nyáron, nem hagytál el, mint a párom.

Nézlek, nézlek, mint a nap a felleget, Hátha szíved valamikor megszeret. Hogyha látlak, hogyha nézlek, Sír bennem a fájó lélek, Szegény szívem úgy elfogja a bánat.

29

Kossuth Lajos azt üzente, EIfogyott a regimentje. Ha még egyszer azt üzeni, Mindnyájunknak el kell menni, Éljen a magyar szabadság, éljen a haza! Esik eső karikára, Kossuth Lajos kalapjára. Valahány csepp esik rája, Annyi áldás szálljon rája! Éljen a magyar szabadság, éljen a haza! Gyere pajtás, katonának, Jobb dolgod lesz, mint apádnak! Se nem kapálsz, se nem kaszálsz, Pesti kaszárnyában sétálsz. Éljen a magyar szabadság, éljen a haza! Kossuth Lajos táborában Két szép majoránna. Egy szép barna magyar huszár, Sej lovát karéjozza. Ne karéjozz, magyar huszár, Mert leesel róla. Nincsen itt a te édesanyád, Sej aki megsiratna. Ne sirasson engem senki, Jól vagyok tanítva, Sem lépésbe, de sem vágtába, Sej le nem esek róla. Mert a huszár a nyeregbe Lele van teremtve, Mint a rozmaring a jó földbe, Sej bele gyökerezve. Esik eső karikára, Kossuth Lajos kalapjára. Valahány csepp esik rája, Annyi áldás szálljon rája!

Esik eső karikára. A német csúf kalapjára. Valahány csepp esik rája, Annyi mennykő vágjon rája! Most szép lenni katonának Mert Kossuthnak verbuválnak. Kossuth Lajos nem lett volna, Katona sem lettem volna. Éljen, éljen a nemzet! Gyere, pajtás, katonának, Téged tesznek kapitánynak. Pár esztendő nem a világ, Éljen a magyar szabadság, Éljen, éljen a nemzet! Akkor megyek katonának, Ha leányok verbuválnak. Pántlikába kardot rántnak. Avval tudom le sem vágnak. Éljen, éljen a nemzet! Besoroztak engem, besoroztak engem, sej, magyar katonának. Lovat adtak alám, lovat adtak alám, hogy én gyalog ne járjak. Lovam szőrit, a bársony szőrit százfelé fújja a szél, Köszönöm galambom, csárdás kisangyalom, hogy idáig szerettél. Diófából, sej, haj, diófából nem csinálnak koporsót, A bakának, sej, haj, a bakának nem írnak búcsúztatót. Ágyúgolyó lesz annak a búcsúztatója, Barna kislány, sej, haj, barna kislány lesz a megsiratója. Százados úr, sej, haj, százados úr ha felül a lovára, Visszatekint sej, haj, visszatekint az elfáradt bakákra, Ugye, fiúk, szép élet a katonaélet? Csak az a baj, sej, haj, csak az a baj, hogy nehéz a viselet.

30

Krasznahorka büszke vára, Ráborul az éj homálya. /: Tornyok ormán az őszi szél Régmúlt dicsőségről mesél. Rákóczinak dicső kora Nem jön vissza többé soha :/ Harcosai rég pihennek Bujdosó fejedelemnek. /: A toronyban késő este Tárogató nem sír messze. Olyan kihalt, olyan árva Krasznahorka büszke vára. :/ Garibaldi csárdás kis kalapja, Nemzetiszín szalag lobog rajta. Nemzetiszín szalag lobog rajta, Kossuth Lajos neve ragyog rajta. Letörött a bécsi torony gombja, Ihatnék a Garibaldi lova. Szaladj, kislány, húzzál neki vizet, Garibaldi a csatába siet. Garibaldi csárdás kis kalapja, A Kossuth név büszkén ragyog rajta Lova után mennek a huszárok, Hírök, nevük járja a világot. Csínom Palkó, Csínom Jankó, csontos karabélyom, Szép selymes lódingom, dali pár pisztolyom. Nosza rajta, jó katonák, igyunk egészséggel, Menjen táncra ki-ki köztünk az ő jegyesével. Ne bánkódjék senki köztünk, menjünk az Alföldre, Megrontatik kezünk által a labanc ereje. Szabad nekünk, jó katonák, Tisza-Duna közi, Labancságnak mert nincs sehult ottan semmi közi. Darulábú, szarkaorrú, nyomorult ellenség, Fut előlünk, retteg tőlünk nyomorult németség.

Görbehátú, mert lenyomta füstös muskétája, Elfárasztott, elbágyasztott, dióverő pózna. A jó vitéz kurucoknak van szabott dolmánya, Sarkantyús csizmája, futó paripája, És a gyalog jó kurucnak van frissen járása, Mint a szárnyas Pelágusnak, van sebes futása. Föl, föl, vitézek a csatára, A szent szabadság oltalmára! Zeng, dörög az ágyú, csattog a kard, Ez lelkesíti csatára a magyart! Föl, föl, látjátok lobogómat, Indulj utánam, robogó had! Édes hazánkért hősi vérünk, Ontjuk, hullatjuk nagy bátran, míg élünk. Híres Komárom be van véve, Klapka György a fővezére, Büszkén kiáll a csatatérre, Hajrá, huszárok, utánam, előre! Fülembe csendül egy nóta még, Itt szunnyadott már a szívemben rég. A dajkanóták emléke kél, Egy árva népről bús dalt regél. A hársfák lombja szomorúan rezdül, Lassú sóhajtás száll miként a szél. Hazámba vágyom, Duna-Tisza partja vár, Szebb ott az álom, szebben dalol a madár. Csak most születtem, most érzem én, Csinált e jókedv, nem igaz e fény Latorca partján a nóta más Leányok ajkán galambsírás. Legények ajkán csatakürtök hangja Sodor, mint orkán vihar zokogás. Hazámba vágyom, Duna-Tisza partja vár, Szebb ott az álom, szebben dalol a madár. 31

Huszárgyerek, huszárgyerek szereti a táncot, Az oldalán, az oldalán csörgeti a kardot. Ha csörgeti, hadd csörgesse, pengjen sarkantyúja, Kossuth Lajos verbunkja a muzsikáltatója.

Amott sétál egy kisleány nagy vidámsággal, Utána egy Kossuth-huszár nagy bátorsággal. Ne siess úgy édes rózsám, drága angyalom, Fényes kard az oldalamon csillámlik nagyon.

Falu végén, falu végén szépen muzsikálnak, Odahívnak engemet is magyar katonának. Be is állok a verbunkba, ha már verbuválnak, Elmegyek a pajtásimmal vitéz regrutának.

Kimegyek a doberdói harctérre, Föltekintek a csillagos nagy égre. Csillagos ég, merre van a magyar hazám, Merre sirat engem az édesanyám?

Szép a huszár, szép a huszár, felül a lovára, Aranymente a hátára, kard az oldalára. Virágcsokor a csákóján, úgy megy a csatába, Ne sírj rózsám, megtérek még a szabad hazába.

Jaj, lstenem, hol fogok én meghalni? Hol fog az én piros vérem kifolyni? Olaszország közepében lesz a sírom Édesanyám, arra kérem, ne sírjon.

Jól van dolga a mostani huszárnak, Nem kell szénát kaszálni a lovának. Mert a széna porcióba van kötve, Van kötve, de van kötve, Gyere rózsám, tedd a lovam elébe!

Fölteszem a levelem a postára, Rátalál az édesanyám házára. Olvasd, anyám, vérrel írott levelemet, Doberdónál hagyom az életemet!

Édesanyám, ki a huszár, ha én nem? Ki nyergeli fel a lovat, ha én nem? Fölnyergelem aranyszőrű lovamat, Lovamat de lovamat, Lerúgatom véle a csillagokat. Kesely lovam nyerített a csatába, Mellső lábát éles golyó találta. Szállj le huszár, vedd le nehéz nyergedet, Nyergedet, de nyergedet, Szegény lábam nem bír tovább tégedet! Kecskemét is kiállítja nyalka verbunkját, Csárda előtt ki is tűzi veres zászlaját. Gyertek ide, fiatalok, tessék beállni, Nyolc esztendő nem a világ, lehet próbálni. A kardomnak markolatja tiszta ezüstből, Ki van rakva csillagokkal nem öntött rézből. Ha erre a nap reásüt, de szépen fénylik, Mellette sok édesanya sírva könnyezik.

Sárga a csikóm, sárga a nyereg rajta, Most akartam hozzád menni rajta. Most akartam véled beszélgetni, Itt van az idő, el kell már indulni. Hej, lányok, lányok, veszprémi híres lányok, Közületek csak egyet sajnálok. Ha az az egy tearózsa volna, Télen-nyáron (a) sapkám mellett volna. Lányok a legényt jól megbecsüljétek, Ha beteg is ágyba fektessétek. Mert ha egyszer megfújják a marsot, Mink elindulunk, ti meg itt maradtok. Sej, Nagyabonyban csak két torony látszik, De Majlandban harminckettő látszik. Inkább nézem az abonyi kettőt, Mint Majlandban azt a harminckettőt.

32

Söprik a Pápai utcát, Masíroznak a katonák. Tizenhatesztendős barna kislány Sétál a regiment után. Kérdi tőle a kapitány: Hova mész, te barna kislány? Mit kérdi azt tőlem a kapitány? Megyek a szeretőm után. El van zárva kalickába, A szegedi kaszárnyába. Kaszárnya ajtaja hasadjon ki, Te meg babám szabadulj ki! Süvegemen nemzetiszín rózsa, Ajkamon kedves babám csókja. Ne félj, babám, nem megyek világra, Nemzetemnek vagyok katonája. Nem kerestek engemet kötéllel, Zászló alá magam csaptam én fel. Szülőanyám, te szép Magyarország, Hogyne lennék holtig igaz hozzád! Esik az eső ázik a heveder Gyenge lábamat szorítja a kengyel Bársony lekötés szorítja a lovamat Nehéz karabély nyomja a vállamat. Megjött a levél fekete pecséttel Megjött a muszka százezer emberrel Négyszáz ágyúval áll a harc mezején Így hát jó anyám elmasírozok én.

33