PÁLYÁZAT a Szegedi Nemzeti Színház Főigazgatói munkakörének betöltésére
Balikó Tamás
2013. Január hó 2-án
Tartalom
1.
Felirat – mágia – személyes bevezető
2.
Tagozati egyensúly
3.
P. R. - Marketing tétel
4.
Műszaki elképzelések
5.
Műsorterv
6.
Beavató színház
7.
A színház és a fiatalok
8.
Gazdasági tétel
9.
Együttműködések
10.
Önéletrajz
11.
Invocatio és zárás
12.
Dokumentáció
2
1.
Felirat – mágia – személyes bevezető
Tizennyolc évig vezettem a Pécsi Nemzeti Színházat. Száztizenhat éve olvasható homlokzatán a felirat aranyozott, kőbevésett betűkkel : Magyar Nemzeti Színház. Ezt a három szót tizennyolc évem alatt egyetlenegyszer sem hagytam figyelmen kívül. A munka, amit színházvezetőként végez az ember, folyamatos.
Sikerek
és
kudarcok,
próbálkozások,
vágyak,
blöffök,
megszenvedett eredmények, váratlan örömök folyamatossága között sosem felejteni : Magyar Nemzeti Színház. Ez a három szó kötelez. Magyar Ez a hazánk, a nyelvünk, a kultúránk. Fiatal színészgenerációk nyelvbe zárt provinciális
világmegváltása,
ragaszkodása,
a
idősödő
középkorosztály
nemzedékek fájdalmas
hagyományőrző vagy
kirekesztő
identitáskeresése, mind mind a magyar nyelv. Naponta újul. Viaskodunk az utca egyre hígabb, egyre vulgárisabb de kézenfekvő és közérthető nyelvi célratörései, sokszor bravúros szófacsarásai és a klasszikus, veretes, sokszor rímbeszedett, felemelő textusok között ezer és ezer átmenetet kutatva a szent költészettől a trágárságig. És hol vagyunk még a kódoktól. Hiszen a magyar színháztörténet
túlnyomórészt
a
verbalitás
története.
Bár
tudjuk
és
gyakoroljuk a hatásmechanizmusok komplexitását, a látvány, ritmus, dinamika, nonverbális kommunikáció és egy sereg eszközön át, mégis be kell látnunk
a
szövegközpontúság
a
legmarkánsabb
felülete
színházkultúránknak. A legnyilvánvalóbb út, ahogy az ige testté lesz. Ugyanakkor sosem szabad eltekinteni attól, hogy a szöveg csak szolga. A gondolat szolgája. A színházi élményben két jelenség ismerszik meg a legkézenfekvőbben. A gondolat és a hiánya. De a gondolat is csak egy rávezető út, egy motívum, szakasz és összetevő a végső élményhez, a katarzishoz. A színházi élmény meg kell rendítsen. A szívnek nincs esztétikája. A gondolati színvonal, az igényes és aprólékos elemzés arra szolgál, hogy ezt a megrendülést kitépjük az olcsóság hatásvadász jelenségei közül. Hogy TUDJUK és ÉRTSÜK is amit ÉRZÜNK. És mindezt magyarul. A 3
magyar az anyanyelvünk. Mindez, amit eddig leírtam a prózai színház keretei közé szorítva érvényes és elsődleges. A pécsi színház megtanított arra, hogy a tiszteleten és rácsodálkozáson túl mennyit lehet tanulni azokból a színpadi műfajokból, melyek a mozgást, zenét és a nonverbális hatásaikat használják gondolataik és érzéseik kifejezésére, vagyis milyen erjesztő, izgalmas és hasznos olyan színházban élni és keresni a kitörési pontokat, ahol igényes és színvonalas szuverén társulatok élhetnek együtt a prózai színházat, a táncszínházat és az operai és zenés színházat illetően. Ha tovább szeretnénk lépni a korszerű színház irányába, mindenképp ki kell használni a műfajok egymásra való hatását. Nemzeti Persze ellenszenves számomra minden csoport, nép, csapat, együttes, közösség, amely az identitását az übermenschre alapozza, mégis a valahová tartozás kényszere az egyik legerősebb érzelmi motivációnk. Büszke vagyok a nemzetemre. Egy nemzet olyan erős, amennyire be- és elfogadó tud lenni. Archimedes törvénye itt is hat. Büszke vagyok a nemzetemre. Ezer év történelme,
diadalok,
szenvedések,
árulások,
háborúk,
forradalmak,
opportúnus politikák, kártékony vezetések, ostoba döntések, felemelő pillanatok és nagyszerű időszakok történelme. A mienk. Egy felnőtt ember világnézete folyamatos. Ahogy a világot nézi. Divat mostanában az emberek elfordulása és undora nyomán kijelenteni szakmám köreiben a politikával összefüggésben a teljes intaktságot. De lehet-e? Munkánk, alkotói fázisaink végtermékei nyilvánosak. Ha akarjuk ha nem, közszereplők vagyunk. Véleményformáló tényezők. A politika legmagasabb rendű formája a morál. A világirodalom morálisan elkötelezett. Nem lehet intaktnak maradni, mert ez azt jelentené, hogy megszűnik az igazságérzet és az empátia. Ezek nélkül pedig bajosnak látom belefogni bármilyen alkotói tevékenységbe, amelynek alapja a személyesség, a humánum és a szenvedély. Büszke vagyok a nemzetemre. Akkor is, ha médiaköntösbe bújt rosszakarók hasznot kívánnak húzni a megosztottságból és gyakrabban sikerül nekik, mint amit szó nélkül viselni tud egy értelmes, érzékeny ember.
4
És egy személyes vallomás. Folyamatos világnézetünk létrejöttét rengeteg hatás befolyásolja. Apám karaktere, édesanyám szeretete, az Isten léte,
az
olvasott
könyvek,
szenvedélyes
és
meghitt
beszélgetések,
eszmecserék, amelyek életre szóló nyomot hagynak, sorsom állomásai, elkövetett hibák, buta jóakarat lépremenése, bűnök, téveszmék bolyongásai, a munka, az élet csodás ajándékai és az ízlés. Én vagyok az ízlésem. Az ízlésem
én
vagyok.
Ennél
fontosabbat
mondani
színházcsinálói
szándéknyilatkozat kapcsán számomra alig lehetséges. Büszke vagyok a nemzetemre. Már csak az várat magára sorsom alakulásában, hogy a nemzetem is büszke lesz e rám. Színház A hatás – befogadás végtelen és csodálatos terepe. Hatalmas felelősség, játék, mámor, türelem és gyötrelem. Ha nem szereti valaki feltétel nélkül a szakmáját, ha nem imádja maradéktalanul a színházat, akkor lehetetlen kibírni az állandó utazást a megítélés révén a diadal és kudarc naponta ismétlődő hullámvasútján. Rengeteg féle színház létezik és működik sikeresen. Egy adott színház esetében kötelező figyelembe venni az adottságokat. Az értékteremtés és értékőrzés folyamatos dilemmájában a korszerű élő színház létrejöttéért folytatott erőfeszítéseket meg kell határozza a múlt, a hagyományok, feladatkör, szokásjogok, a közönség összetétele és elvárásai. De mindig és állhatatosan nap mint nap haladni a progresszió, az élő, valóságos problematikát érintő, esztétikájában megnyerő és meglepő úton,
hogy
művészi
vállalásunkat
ne
húzza
vissza
a
sok
alku,
nemtörődömség, lustaság, legyintgetés, mert azonnal fertőz a poros, idejétmúlt, múzeumi holt színház kliséje. Úgy kell vezetnünk közönségünket, hogy szinte ne is vegyék észre, hogy vezetve vannak, mert a mai kultúrmocsokkal túlbombázott közönség különös érzékenységet mutat az igénytelen szervilizmus iránt. Tehát felértékelődik a tematika, a mottó, lehetőség szerint minden műfajban, hogy mi is az a feszítő kérdés, amellyel foglalkoznunk kell. A műsortervről beszélek. Évek kellenek szerencsés esetben, hogy egy szellemi alkotó műhely kiérdemelje azt a figyelmet,
5
melynek
mentén
érzékelhető
és
értékelhető
ez
a
tematikai
mottó.
Ugyanakkor megítélésem szerint egy ilyen jellegű és jelentőségű kulturális erőd, mint a Szegedi Nemzeti Színház, mégis követni kénytelen bizonyos értelemben egy népszínházi jelleget. A kínálatban minél szélesebbre nyitott olló, a célcsoportokat illetően. Ezek között is különös jelentőséggel bír az ifjúsági illetve gyermekközönség érdeklődése. Különösen fontosnak tartom az alkotóművészek személyét, hogy szinte a saját generációjukból való törekvő rendező vagy rendezők szólítsák meg az egyetemista vagy egyetemista korú érdeklődőket az ő nyelvükön szólva hozzájuk, hogy értő és izgalmas kapcsolat alakulhasson ki. Ugyanúgy a gyermekek nyelvén szólni tudó igényes és szeretettel teli alkotók éljék meg valóságos művészi feladatnak a kicsik színházbajáró szokásainak kialakítását, hiszen lelkes és őszinte közönségükből válik majd a jövő közönsége is. Az evolúció győz a revolúció fölött. A társulatépítés sajátos és hosszantartó munka. Sok értékes művészt ismertem meg a szegedi társulatból. Emlékeim is messzire nyúlnak vissza. Hiszen itt kezdtem pályámat, az idők folyamán azóta is vissza – visszatértem színészként és rendezőként is egyaránt. Mondhatom, személyes kapcsolatom is van a szegedi társulattal. Értékes társulat. Bár együttesen szemlélve tagadhatatlanul vannak hiányosságai korosztályos, zsáner, képzettség és átgondoltság tekintetében. Egy lánc olyan erős, mint a leggyengébb láncszeme.
2.
Tagozati egyensúly
Miközben a színház, különösen egy háromtagozatú színház rendkívül összetett működési anomáliákat hordoz magában, a végeredmény, a mérce mégis maga a produktum. Az előadás. A néző és a színpadon végbement, komponált események találkozása. Ezért pályázati munkám ezen fejezetében eltekintek
a
gazdasági-,
műszaki,-
marketing,-
szervezési
teendők
6
kifejtésétől, röviden a háttérmunkától, annak fontosságának részletes taglalásától.
Ezen
a
ponton
a
művészeti
munkáról,
az
előadások
folyamatosan magas színvonalú létrehozásáról- és életben tartásáról, a társulati alkotói lét minőségéről, illetve az ezzel kapcsolatos elképzeléseimről, hitvallásomról szándékozom megnyilatkozni. Ebben az összefüggésben nincs jelentősége, hogy a „Szegedi Kortárs Balett” együttes gazdaságilag önálló egységként dolgozik a színházon belül, mint ahogy annak sem, hogy a színházi zenekar mostanra megszűnt az opera tagozat része lenni, és a „Szimfonikus Zenekar” látja el a színház zenés feladatait. A lényeg a mindenkori előadás, a folyamatosan- és kiszámíthatóan magas művészi színvonal. Mielőtt belekezdenék a konkrét elképzelések, a „művészeti koncepció” kifejtésébe, fontosnak tartom, hogy kitérjek a három tagozat szoros szimbiózisban történő együttélésének kérdésére. Akár volt- és van alapja a tagozatok között meglévő harmónia hiányának, az ezzel kapcsolatos szóbeszédnek, engedjék meg, hogy részben kívülállóként, aki egyébként 18 éven át vezetett egy háromtagozatú színházat, kifejtsem az ezzel kapcsolatos észrevételeimet. Az „opera” hihetetlen múlttal rendelkezik Szegeden. Vaszy Viktor nevének említése éppen ebben a városban teljesen fölösleges, mindenki tisztában van vele, hogy a szegedi operajátszás múltját ő pezsdítette fel, ő teremtette „anno” újjá, meghatározva ezáltal a jelent és a jövőt. A szegedi opera az egész magyar színházi- és különösen a zenés színházi közéletben elsőrangúként
elismert,
kimondott-
vagy
nem
kimondott
státusza
mindenképpen a legerősebb a „Magyar Állami Operaház” után. A Szegedi Kortárs Balett együttes önálló művészeti- és gazdasági egységként dolgozik a Nemzeti Színházban, mindazonáltal hosszú idő óta tartó, töretlenül magas színvonalú teljesítménye nemcsak Szeged városának, de a teátrum jó hírnevének hordozója szerte az országban, és határainkon túl.
Idén
negyed
évszázados
munkássága
méltán
emelte
az
ország
kiemelkedően nagyhírű táncegyütteseinek sorába. Nagyon fontosnak tartom, hogy miközben a „próza” és az „opera” esetében folyamatosan vezetőváltások
7
mentek végbe, Juronics Tamás a „Kortárs Balett” megalakulása óta a társulat vezetője, frontembere. A színház prózai tagozatának munkássága hosszú évek távlatában hullámzónak mondható. Voltak méltán elismert, országszerte jó hírnevet arató időszakai ennek a tagozatnak, amikor nemcsak egy-egy jól sikerült, vagy éppen kiváló előadás fémjelezte a szegedi színház színészeinek, rendezőinek, vagy az aktuális tagozatvezetőnek a munkásságát, hanem a társulat összteljesítménye volt stabilnak, magas színvonalúnak mondható. Sajnos – úgy érzem, ki kell mondanom – összességében ez a tagozat nem nyújtott az elmúlt évtizedekben ugyanolyan töretlenül magas színvonalat, mint ahogy ez a szegedi opera és a balett esetében egyértelműen megállapítható. Ennek véleményem szerint nem feltétlenül a szándék hiánya, vagy a társulat színészállományának gyenge mivolta volt az okozója, hanem sok olyan jelenség, amely nem segítette a szegedi drámajátszást, beleértve természetesen a tagozathoz tartozó egyéb műfajú előadások (operett, musical) elvárhatóan izgalmas, szakmailag magas szintű létrehozását. Sokat emlegetik a tagozatok között meglévő ellentéteket, de meggyőződésem, hogy ezeket a negatív anomáliákat sosem a művészek generálták, hanem a színház tagozatvezetőinek széthúzása, rivalizálása. Több olyan korábbi időszakkal lehetne példálózni, amelyet Szeged szerte jól ismernek, sőt a sajtón keresztül az esetenként botrányossá duzzadt ellentét országosan is köztudottá vált, de nem szeretnék ezekről a múltbeli hullámvölgyekről konkrétan megnyilatkozni pályázatomban. Ez részben az akkori művészekkel szemben sem lenne elegáns, különösen, ha adott esetben sokan jelenleg is tagjai a Szegedi Nemzeti Színháznak, részben a gyengébb, vagy éppen túl zajos korszakok analizálása nem célravezető, és nem is ildomos. Sokkal fontosabbnak tartom a jelen pozitívumait- és negatívumait mérlegelni, a jövő Szegedi Nemzeti Színházának művészi teljesítményét ennek eredményeként erősíteni.
A
prózai
tagozat
tevékenysége-
és
teljesítménye
bizonyos
értelemben nehezebben kiszámítható, a megfelelően magas szintű művészi munka fenntartása, annak stabilitása bonyolultabb kérdés, mint a másik két terület esetében. Nem beszélve arról, hogy a mindenkori igazgatóváltások a „próza”
színvonal-ingadozását
sokkal
könnyebben
eredményezik
–
8
eredményezték az elmúlt évtizedekben, mint ez akár a balettnél, akár az operánál tapasztalható volt. Még egy fontos tényező: Ez a tagozat nyújtja a legtöbb előadást, és természetesen az ezeket megelőző próbaidőszakokat, majd a bemutatókat. Ennek megvan a természetes ökonómiája, nyilvánvaló, hogy nagyobb előadásszámban kell a nézőket kiszolgálnia, mint a másik két területnek. Akik adott esetben az ellentétek szításában részt vesznek – vagy részt vettek a múltban, könnyen felhasználhatják ezt a körülményt, és könnyen hangoztathatják a prózai tagozat prioritását, a másik két tagozattal szembeni kiváltságait. Ez ellentétben látszó a fenti megállapításommal, miszerint a másik két tagozat (beleértve a „balett-et is, hiszen fennállásának kisebb részében dolgozik a tagozati státuszon kívül) harmonikusabb a hosszú távú működés vonatkozásában, de ezek komplex körülmények, így a két megállapítás közötti ellentét, csupán látszólagos. Összességében a legfontosabb feladatnak azt tartom, hogy miközben a prózai tagozat munkásságát jelentősen megerősítsem, még a látszatát is elkerüljem annak, hogy ez a másik terület rovására menjen. Mindent el fogok követni annak érdekében, hogy a tagozati rivalizálásról szóló – valós vagy alaptalan – hírek, mendemondák megszűnjenek. És most hadd fejtsem ki kicsit részletesebben a
három
művészeti
elképzeléseimet,
egyben
területtel, egy
annak
előzetes
munkájával
műsortervvel
kapcsolatos
szolgálok,
amely
természetesen elsősorban a prózai tagozat munkáját illeti. Ennek okairól az alábbiakban referálok. Opera: Előzetes megállapodásunk szerint Gyüdi Sándort kérem fel a tagozat művészeti-szervezési irányítására. Megbeszélésünk során elmondta, hogy ő maga is beadja pályázatát a színház főigazgatói tisztjének elnyerésére, de abban az esetben, ha a Tisztelt Közgyűlés mégis az én személyem mellett dönt, nagyon szívesen vállalja a közös munkát az elkövetkező időszakban. Válasza számomra nagyon megnyugtató és megtisztelő volt, és – engedjenek meg egy személyes jellegű megjegyzést – maga a beszélgetés igazán korrekt, baráti hangnemben zajlott. Az operaelőadások műsortervét azért nem tudom jelen pillanatban pályázatomban megjeleníteni, mert ez ebben a szituációban összeférhetetlen lenne. Ha Gyüdi Sándor lesz 2013. július 1-e után is a
9
Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója, nyilván a saját elképzeléseit fogja megvalósítani, de ha a döntés szerint én leszek, és a tagozatvezetői státuszát megőrzi, ugyanazt a programot fogja, fogjuk megvalósítani a jelenlegi tervei alapján.
Azt
azonban
elképzelhetetlennek
tartom,
és
teljesen
életszerűtlennek, hogy Sándor a rendelkezésemre bocsássa az opera 20132014-es évadját érintő elképzeléseit. Teljesen természetes, hogy a pályázati elbírálást követő szakaszban közösen valósítjuk meg az ő előzetes teveit, és nekilátunk
a
szervezési-előkészítési
munkáknak.
Ezt
a
fenti
gondolatmenetemet azzal az észrevétellel kívánom megerősíteni, hogy éppen a tagozatok közötti harmónia egyik alappillérének látom ezt a megközelítést. Művészi
értelemben
teljes
szuverenitást
kívánok
biztosítani
az
operatagozatnak, természetesen a lebonyolításban, a szükséges előkészületi, egyeztetési munkákban a tisztemnél fogva részt veszek. Nincs kétségem afelől, hogy Gyüdi Sándor szakmai tapasztalata, az operai és zenei téren szerzett rutinja megnyugtató, nyugodtan támaszkodhatok rá, azzal a biztonsággal, hogy – elsősorban anyagi jellegű- túlzásokba nem fog esni, illetve, hogy nem kényszerít ennek megakadályozására, amely óhatatlanul konfliktushoz vezetne. Véleményem szerint nem mellékes körülmény, hogy a Pécsi Nemzeti Színház igazgatójaként, az ebben a tisztségben elvégzett 18 éves munkám során az operajátszás terén megszereztem a megfelelő tapasztalatokat,
számos
anyaszínházamban,
operaelőadást
hanem
hazai-
és
rendeztem,
külföldi
nem
teátrumokban.
csak Azt
is
fontosnak tartom megemlíteni, hogy a jelenlegi szegedi magánénekesek jelentős részével volt alkalmam munkakapcsolatba kerülni. Összességében: Úgy vélem, bár a zenei képességem, és képzettségem természetesen nem vetekedhet egy szakképzett zenészével, mégis elmondhatom, hogy jól ismerem az opera műfaját. Kérem, ne vegyék szerénytelenségnek ezt a kijelentésemet. Gyüdi Sándorral, és az általa vezetett tagozattal, harmonikus és
eredményes
munkát
tudok
végezni,
ezt
a
kijelentésemet
alapos
megfontolás, és pozitív benyomások összessége előzi meg. Balett: Különös, és mégis reális státusza van a színházon belül a Szegedi Kortárs Balettnek. Ennek oka, hogy gazdasági szempontból kinőtte
10
magát a Szegedi Nemzeti Színház tagozati helyzetéből, mégis le kell szögezni, hogy munkájuk nagy részét a színház falain végzi a balett-társulat, és Szeged városának
őket
érintő
fenntartói
támogatása,
valamint
a
Központi
Költségvetésből érkező összeg a színház éves jóváhagyott költségvetésén keresztül érkezik. Tiszteletben tartom a teljes szuverenitását ennek a kiváló együttesnek, de azt is tiszteletlenségnek érezném, ha pályázatomban nem tennék velük kapcsolatosan egyetlen megjegyzést sem. Nyilván a megfelelő szervezési egyeztetés mellett, jó munkakapcsolatot kialakítva, a „Kortárs Balett” továbbra is öregbíteni fogja a Szegedi Nemzeti Színház, és Szeged városának jó hírnevét. Ezért a magam részéről mindent meg fogok tenni. Próza: Meggyőződésem, hogy megfelelő szakmai irányítás mellett ennek a tagozatnak is komolyabb, lenyomatosabb munkát kell felmutatnia. Anélkül, hogy bírálnám a jelenlegi tagozatvezető és művészeti vezető munkáját, különösképpen nem a főigazgatóét, meglátásom szerint a jelenlegi vezetői felállásban nincs esély a látható színvonal-emelkedésre. Talán túl agresszívnek tűnik ez a kijelentésem, de a legmélyebb tisztelet mellett sem akarok
mellébeszélni.
Mivel
nemrégiben
volt
alkalmam
rendezni
a
színházban, szereztem némi rálátást a viszonyokban rejlő hiányosságokra. A társulaton némi apátia uralkodik, és ez nem feltétlenül a fizetések lehetetlenül,
és
a
megélhetést
veszélyeztető
alacsony
mértékének
problémáinak tudható be. Természetesen ennek korrigálására nincs komoly lehetőség, de amit lehet, azt mindenképpen meg fogok tenni. Azonban azt látni kell, hogy az operatagozat lényegesen nagyobb létszámú tagjai teljes joggal emelnék fel a hangjukat a kis létszámú prózai tagozat „bérrendezése” miatt. Egy vezetőnek ezzel együtt elemi kötelessége, hogy a lehetőségek keretein
belül
a
dolgozók
elégedettségi
szintjén
próbáljon
javítani.
Mindazonáltal – és itt visszautalnék a fenti észrevételemre – a baj összetettebb. Valami hiányzik!!!! Az a pici plusz, hogy ezzel a közkeletű kifejezéssel
éljek.
És
a
mi
szakmánkban
ez
egy
olyan
nehezen
megfogalmazható többlet, ami a mindennapok kreativitásán, a jó gondolatok, alapötletek véghezvitelén múlik. A néző, a célszemélyek ezrei ezt pontosan nem érzékelik – nem is dolguk – de azt érzékelik, hogy mi ömlik le a
11
színpadról. Meggyőződésem, hogy az általam elképzelt alkotói kettősnek komoly esélye lesz ezen a helyzeten változtatni. Korognai Károly a prózai tagozat vezetőjeként megfelelő partner lesz ebben a munkában. Kiváló rendezőnek tartom, több alkalommal volt lehetőségem vele dolgozni – egyébként színészi minőségében is -, de ami talán ennél is fontosabb, hogy remek társulatszervezői- és vezetői képességekkel rendelkezik. A Szegedi Nemzeti Színházban 1999 és 2003 között kiváló társulatot hozott létre, országos hírű előadások születtek a vezetői munkássága alatt. Később a Veszprémi Petőfi Színház művészeti vezetőjeként szintén elismerést szerzett, majd a Kassai Thália Színház művészeti vezetőjeként hasonló érdemeket mutatott fel. Eközben számos színházban dolgozott, elsősorban rendezőként. Úgy gondolom, hogy mindemellett szegedi helyismerete, a színház minden négyzetméterével való személyes kapcsolata, a társulat szinte valamennyi dolgozójával meglévő kontaktusa, a városban meglévő ismeretsége sokat fog segíteni nekem. De talán ami a legfontosabb, - hogy magamat idézzem – az a társulatszervező- és társulatvezető képesség, amivel rendelkezik, és amit igazán kevesen tudnak felmutatni. Amit még fontosnak találok megemlíteni: döntésemben az is befolyásolt, hogy magam is elsősorban prózai területen dolgozom, így ketten ennek a tagozatnak a színvonal-emelkedését meg tudjuk oldani. Én ebben a vezetői kettősben látom a lehetőséget. Van egy kardinális kérdés, amit szeretnék tisztázni. Minden pályázati procedúra, és az azt megelőző „helyezkedés” során az egyik fő kérdés, hogy az új vezető (vezetők) végeznek-e tisztítást a társulat soraiban, hozzák-e a saját embereiket. Ez a felvetés természetesen elsősorban a prózai társulatot érinti. Előre kijelenthetem, hogy ilyen nem fog megtörténni. Korognai Károllyal történt
egyeztetésünk
alapján
az
elképzelésem,
hogy
egy
évadot
mindenképpen a meglévő társulattal dolgozunk, azt követően csakis olyan társulatépítő lépéseket fogunk végrehajtani, amelyek minden színház esetében megszokottak. Egyszóval nagyobb létszámú leépítést, és a társulat összetételén végrehajtott módosítást nem tervezünk. Úgy látjuk egyébként, hogy erre nincs is szükség, alapvetően jó a társulat összképe. Nyilván vannak kevésbé tapasztalt, és vannak kiemelkedő képességű színészek, de ez semmiben sem tér el a valamennyi színházban tapasztalható helyzettől.
12
3.
P. R. - Marketing tétel
Nem véletlenül kapta pályázatomban ez a terület a P. R. – Marketing megjelölést. A P. R. (Public Relations – Közkapcsolatok) nemcsak egyik meghatározója, hanem sarkköve egy jól működő, professzionális színház kielégítő működésének. E nélkül a marketing, az értékesítés nem tud kellő hatékonysággal létezni, megfelelő minőségben és mennyiségben eljutni a nézőkhöz, a város- és vonzáskörzetének lakosságához. A különböző síkon történő
kapcsolatépítés-
és
fenntartás
elemi
szükségszerűség.
Ez
természetesen napi aktivitást igényel, újabb és újabb ötleteket, a már jól működő, bevált csatornák folyamatos ellenőrzését, ápolását igényli. Sokat vitatott kérdés, hogy a kultúra árucikk-e, avagy nem. Nos, a válasz számomra egyértelmű igen. Más kérdés, hogy ez az árucikk nem csupán egy megfelelő reklámmal megtámogatott értékesítendő portéka, hanem annál sokkal összetettebb gondolkodást igénylő kérdés. Egységbe forrottan, koordinált módon kell működnie a színházi háttértevékenység valamennyi szegmensének.
A
jegy-
és
bérletértékesítésen,
a
reklámon,
a
sajtókapcsolatokon túl – bármennyire furcsán hangzik – „ebben a hajóban” együtt kell eveznie a műszaki, az adminisztrációs- és első helyen a művészeti,
nem
kevésbé
a
gazdasági
vonalnak.
Nem
szabad
külön
egységekként, párhuzamosan egymás mellett dolgozó részekként kezelni a színház különböző munkaterületeit, hanem egy bár szerteágazó, rendkívül sokrétű, de mégis homogén egészként kell irányítani. A Szegedi Nemzeti Színház közkapcsolati munkájának erősítése, minőségjavítása meglátásom szerint az alábbi területekre fókuszálva érhető el: -
Még mindig messze nem kielégítő a színház-látogatottság mértéke az
egyetemi hallgatóság részéről. Bizonyos törekvések vannak természetesen, és ez örök alaptéma minden egyes színházi direkció munkája során, de – úgy érzem – az egyetemi diákság felé megnyilvánuló kapcsolatteremtő szándék rutinszerű, nem pulzál, nem elég intenzív – ne kerüljük ki ezt a talán nem túl jól hangzó kifejezést – nem elég agresszív. Napi, heti szinten kell
13
frissíteni,
fenntartani
az
egyetem
irányában
megnyilvánuló
P.
R.
–
tevékenységet. Nem elég a bérlethirdetés, a plakátkihelyezés, az egyetemi lapban történő megjelenés, sokkal aktívabb, személyes- és folyamatos kapcsolati
munka
szükséges.
Ebbe
be
kell
vonni
a
főigazgatón,
a
marketingvezetőn, a művészeti vezetőn és a tagozatvezetőkön kívül az éppen aktuális
rendezőket,
díszlet-,
jelmeztervezőket,
zenei
vezetőket,
de
a
színészeket, énekeseket, a színház valamennyi művészeti területén dolgozó alkotókat. Kihelyezett előadásokat kell tartani. Természetesen olyan izgalmas szellemi alkotásokra gondolok, amelyek elérik az egyetemistákat, felkeltik e körben az érdeklődést. Ha ezekkel a módszerekkel közel tudunk kerülni az egyetemi fiatalsághoz, a jövő értelmiségi rétegéhez, több potens jegy- és bérletvásárlónk lesz. Ennek nemcsak gazdasági pozitívumai vannak, de fontos ifjúságnevelő hatása is. Nemcsak meghallanunk, de kérnünk is kell az egyetemisták véleményét, akárha azok egy része kritikai hangnemben fogalmazódik is meg. -
Az
ifjúság
irányában
történő
aktívabb
kapcsolatteremtésnek
a
középiskolások szintjén is fokozottabban kell történnie. Olyan, a színház által eddig nem használt csatornákat is be kell vonni, mint például az Ifjúsági Ház, vagy a SZIN. Még akkor is, ha utóbbi kifejezetten nyári program, ki kell vonulni egy-egy olyan előadással, amely eléri az ott megjelenő ifjúságot. Összességében el kell oszlatni azt a Nemzeti Színházzal kapcsolatos, az ifjúság részéről érzékelhető látásmódot, hogy idejétmúlt, szellemileg, kulturálisan lassan mozduló, begyöpösödött a kőszínházban látható kínálat. - A legkisebb nézők, a gyerekek, illetve az iskolák felé megnyilvánuló kapcsolattartás
kielégítőnek
mondható,
rendelkezik
a
megfelelő
automatizmusokkal, itt nem is az intenzívebb P. R. – munka erősítésére kell koncentrálni, hanem az előadások minőségére. Szép kiállítású, nagy sikerre számot tartó gyerekelőadásokat kell tartanunk, nem szabad csupán letudni a legkisebbeknek szánt kínálatot. Ezzel együtt a beavató színház létrehozása, és – első sorban az általános iskolákban - széles körben történő működtetése rendkívül fontos kérdés.
14
- A valós, hatékony városszerte kifejtendő P. R. - munkának van egy rendkívül fontos területe: a helyi cégekkel-, azok vezetőivel fenntartott kapcsolat figyelmesebb kiépítése- és folyamatos ápolása. Miközben a TAO befizetés célzott lebonyolítása a színházakat gazdaságilag pozitívan érintette az
utóbbi
években,
a
valós,
korábban
aktívabb
ilyen
irányú
kapcsolatteremtés némileg ellaposodott. Ma már a cégek nemcsak a sport-, de a színházak irányában is keresik ennek a támogatási formának a felhasználását, de ez a közös érdekekre épülő lehetőség nem eredményezheti azt, hogy a cégekkel való kapcsolat mechanikussá, érdeklődésmentessé váljon.
Nem
szabad
megfeledkeznünk
arról,
hogy
a
helyi
cégek
összességében nagy létszámú dolgozóinak tábora nemcsak különböző vállalatokhoz, vállalkozásokhoz, cégekhez tartozó embertömeg, hanem – civilben – a város lakosságának jelentős részét teszik ki, akik szegedinek vallják magukat, fontos nekik a helyi közélet, adott esetben a kulturális, színházi közélet minősége. - Szeged nagyon nagy létszámú földrajzi konglomerátummal büszkélkedhet. A környékbeli falvakkal, azok polgármestereivel, a helyi művelődési házak vezetőivel aktív kapcsolatot kell fenntartani. Kihelyezett előadásokkal, az ennek eredményeként létrejövő intenzívebb kommunikációval sokat lehetne segíteni az ezekeken a településeken megnyerhető nézők számának a növelésén. - Amennyiben a Szegedi Szabadtéri Játékok új vezetése partnernek mutatkozik a közös lehetőségek kihasználását illetően, a Szabadtéri hirdetési felületeit a saját programkínálatunk terjesztésében fel tudnánk használni. Például: valamennyi értékesített jegy mellé a színház következő évadi műsortervét,
bérlet-
és
jegyvásárlási
lehetőségeit
mellékelnénk.
Természetesen ez az együttműködés fordított irányban is fenntartható lenne, miszerint
a
színház
reklámcsatornáit
a
Szabadtéri
rendelkezésére
bocsátanánk. Úgy érzem, mindkét oldalon komoly gazdasági- és tartalmi hozadéka lehetne egy ilyen kooperációnak. Meglátásom szerint ezek azok a területek, ahol a közkapcsolatok javításával a nézőszám emelkedését érintően komoly eredményeket lehetne
15
elérni. Természetesen pályázatom pozitív elbírálása esetén a kinevezésemig történő időszakban alaposan fel kell mérni a konkrét állapotokat, és a fentiekben lefektetett alapcélkitűzések végrehajtásához szükséges gyakorlati teendőket.
4.
Műszaki elképzelések
Műszaki dolgozókra vonatkozó elképzelések A színház lelkét, a művészet mellett a 126 éves falak között dolgozó, élő, a kulisszák mögött tevékenykedő műszaki kollégák adják, akik a színházi szakképzés hiányában generációról generációra adják át egymásnak ezt a speciális tudást, a színházi háttérmunkát. Az előadások sikerét komoly mértékben befolyásolja az, hogy a műszak dolgozói mennyire motiváltak és anyagilag ösztönzöttek. Éppen ezért kívánatos lenne, ha minden egyes produkció keretében az érintett vezetők és felelősök egy több szempontra lebontott részletes értékelést, pontozást adnának a produkció műszaki hátteréről,
amelyben
személyre
szabottan
értékelnék
a
műszak
tevékenységét, amit aztán figyelembe lehetne venni a fizetéseknél, a jutalmazásnál, és a szerződéskötésnél. Összességében ez lehetne a módszer a műszaki kollégák olyan irányú ösztönzésére és megbecsülésére, mely aztán hatékonyabb munkavégzésre ösztönözné őket. Azt javaslom, hogy ez a módszer, valamilyen formában és konkrét pontrendszerrel kísérve, mindenképpen kerüljön bevezetésre ahhoz, hogy a műszak munkája mindenkor kellően ellenőrizhető és magas színvonalon tartható legyen.
16
A színház műszaki irányítása A Szegedi Nemzeti Színház műszakának irányítását a műszak egészéért egy személyben felelős középvezetőre bíznám. A műszaki vezető a felelős
minden
produkció
háttériparának
az
összehangolásáért.
A
produkcióra elköltött pénzek számláit ő gyűjti össze, annak tartalmi vizsgálata után adja oda a színház gazdasági vezetésének. A műszaki vezető felelőssége kiterjed: - a teljes produkciós területre - a forrásokkal való hatékony gazdálkodásra - a műszak működtetésének optimalizálására. Az egyes részfeladatok ellátásához indokolatlan további külön vezetők megbízása. E feladatkörök jól definiáltak, és csak az a fontos, hogy egyfelől ezek ellátására kellő tapasztalattal és elkötelezettséggel bíró műszaki dolgozókat bízzunk meg, másfelől pedig az, hogy e meglehetősen szerteágazó feladattömeg ellátásáért a műszaki vezető egy személyben legyen felelős.
A takarékosságról A
színházi
műszak
működésében
több
lehetőség
is
kínálkozik
a
takarékosságra a díszlet- és jelmez-készítés racionalizálásán, a működtetés kihasználásának optimalizálásán, az energiatakarékosság, illetve rövid- és hosszú-távú takarékossági koncepción át. A színházi műszak munkáján belül különösen az alábbi három feladatcsoportra hívom fel a figyelmet, mert ezek átszervezésétől várható a legtöbb megtakarítás. 1.
A díszlet- és jelmezgyártás kiszervezése vállalkozási formába, külső
gyártóval történő kivitelezése és ennek szervezése. Az igazgatóság az adott év műsorterve alapján meghatározná az egyes produkciónak pénzügyi keretét +, - tűréshatárok között. A fentiek betartásáért felelőssé és számon kérhetővé válik a díszlettervező illetve a műszaki vezető munkája, egyben anyagi
17
felelőséggel tartoznának az intézmény felé. A konkrét tervelfogadás akkor realizálódik, ha a tervek mögött valós árajánlat készül. Mindkettőjüknek figyelemmel kell kísérni az adott produkció díszletgyártásának folyamatát.
2.
Problémát látok abban, hogy a produkciós kellékek és eszközök
legyártásának nincs kellően, azaz teljes komplexitásában és sorrendiségében végiggondolt terve. Jelenleg a díszleteket asztalos -, lakatos -, kárpitos -, festőműhelyek, színházi nyelven a „tárak” készítik. A kellően át nem gondolt gyártási
terv
eredményeként
e
„tárak”
gyakran
üresjáratban
várnak
egymásra, majd ha sürget az idő, többletköltséggel járó túlórás hajrát igényelnek. A fentiek következtében és figyelembe vételével lényegesen nagyobb jelentőséget kell adni a tervelfogadási tárgyalásnak. A tervelfogadási tárgyaláson teljes felelősséggel meg kell állapítani a készülő produkció dologi kiadást igénylő körülményeinek pontosítását és tisztázását. Ez vonatkozik a készülő produkció esztétikai, művészi, ízlésbeli zálogára éppúgy, mint bekerülési keretszámaira, gyártási, beszerzési folyamataira éppúgy, mint a határidők betartására. 3.
Alapvető
fontosságú
feladat,
hogy
a
karbantartás
ne
csak
az
aktuálisan felmerülő hibák javítására terjedjen ki, hanem, ismerve a hibastatisztikát, az a hibák megelőzésére, a műszak működőképes állagának megtartására koncentráljon (TMK). További lehetőséget látok a racionalizálásra a díszlet-, jelmez- és kelléktár gazdaságosabb üzemeltetésében. Az évek alatt felhalmozódott, már használhatatlan díszletelemeket, tárgyakat, és jelmezeket kiselejtezném. A még
használható
elemeket,
jelmezeket,
kellékeket
leltárba
vetetném
digitalizált formában, hogy a díszlet és jelmeztervezők a költségmegtakarítás céljából azokat újrahasznosíthassák. Egy esetleges új díszlet megtervezésénél a
díszlettervezőt
ösztönözném
arra,
hogy
a
meglévő
elemek
figyelembevételével készítse el terveit, és az adott méretekhez próbáljon igazodni.
18
Digitalizált archívumot hoznék létre a színház tárgyi eszközeiről, különös tekintettel a díszlet, jelmez, és kellékekre. Ez a számítógépes archívum egyben leltár is lenne. Ennek működését úgy képzelem el, hogy a rendszerhez csak belépő kóddal lehessen hozzáférni. Az adott felelősök a nyilvántartásban lévő tárgyakat használat esetén onnan virtuálisan is kiemelik, illetve utána visszateszik. Így minden tárgy holléte nyilvántartva lenne. A használaton kívüli elemek, tárgyak felett, amikről ezáltal pontosan lehet
tudni,
hogy
hol
vannak,
a
színháznál
dolgozó
díszlet-,
vagy
jelmeztervezők szabadon rendelkezhetnének, vagy azok bérbe adhatóvá válnának. Más színházak számára is hozzáférhetővé tenném az archívumot, egy esetleges partneri kapcsolat reményében. A díszletek megtervezésénél elhanyagolhatatlan alapkövetelménynek tartanám a műszaki állapot és teherbíró képesség figyelembe vételét. Tervezném a tárvezetőkkel való egyeztetést az esetleges feladatok összevonására. Kikérném a véleményüket a változást igénylő kérdésekben azzal az ajánlattal, hogy az így felszabaduló anyagi forrásokat beépíteném a plusz feladatokat ellátó dolgozók bérébe. Gondolok például a takarítás kiszervezésére, amivel kapcsolatban felesleges kiadásnak tartom az állandó előadások alatti ügyeletet. Egy színpadon eltört pohár feltakarítását a műszaki állomány is el tudná végezni, amennyiben abban anyagilag is motivált. A megtakarításokat, amelyekben a dolgozók is aktívan részt vehetnek, a bérek növelésére fordítanám. A dolgozókat érdekeltté tenném a spórolásban. Gondolok itt a fölösleges fűtés, világítás, takarítás finanszírozására. Ha látják, hogy az összes megtakarítás a bérek, illetve jutalmak növelésére fordítódik, abban az esetben ez szemléletváltást eredményez. A takarékosságból, és erőforrásoptimalizálásból
származó
megtakarítások
kezelése
értelemszerűen
a
Gazdasági Igazgató hatáskörébe tartozik.
19
Felülvizsgálnám, hogy a jelenlegi gyártáskapacitás, a humán erőforrás valamint az anyagköltségek számszerűleg milyen összeget tartalmaznak. Ehhez
kapcsolódik
a
rezsiköltség
(
energia,
gépek
amortizációja,
raktárkészlet, stb.) A jelenlegi műhelyek más irányú hasznosítására is lehetőség nyílhatna. A fenti sarokszám adhatna útmutatót arra, hogy éves szinten milyen költségkerettel gazdálkodhat a színház gyártás tekintetében.
A Szegedi Szabadtéri Játékokkal való szoros együttműködés műszaki területen Gondolok itt többek között arra, hogy a Szabadtéri Játékoknak Európa színvonalú lámpaparkja van és szezonon kívül raktárhelységben vannak elhelyezve. A színházi szezon alatt ezeket az eszközöket a színház használhatná, cserébe a próbatermeket térítésmentesen a Szabadtéri Játékok használatába adná a nyári időszakban.
5.
Műsorterv
Fontosnak tartom, hogy a színházban megmaradjon a repertoár jelleg, sőt erősíteném is azt. Azok, akik vitatják ezt a rendszert, elfeledkeznek arról, hogy a példaként emlegetett külföldi országokban, ahol megszűnt, vagy ki sem alakult e működési forma, ennek főként gazdasági okai voltak. A Szegedi Nemzeti Színházban a darabok repertoáron tartása gazdaságilag is sokkal kifizetődőbb, mint az en-suite rendszer. Nem elhanyagolható az sem, hogy a gazdag repertoár a nézőknek választási lehetőséget biztosít, és a meghatározó
előadások
műsoron
tartásának
szellemi
hozadéka
felbecsülhetetlen érték. S ami a legfontosabb, egy kiegyensúlyozott, de változatos repertoár biztosítja a társulat fennmaradását, valamint azt, hogy a
20
színház tagjai széles skálán játszhatnak, nem kell belemerevedniük egyetlen szerepkörbe vagy műfajba. Figyelembe véve minden eddigi szempontot és tekintetbe véve a Szegedi Nemzeti Színház nem egészen két év alatt elszenvedett forráshiányát, szerkezetileg úgy képzelem el, hogy a Nagyszínpadon hat, a Kisszínpadon négy bemutatóra kerülhet sor egy színházi évadban költség tekintetében. Természetesen nem kell ehhez mereven ragaszkodni, de a jelenidejű átlag produkciós költségeket figyelembe véve ez a maximális lehetőség az alkotóműhely számára. A Nagyszínpadon két opera, egy balett, egy nagy zenés: operett, musical vagy zenés játék, egy klasszikus és egy magyar szerző műve. A Kisszínházban egy kortárs vagy kortárshoz közelítő világirodalmi, egy hasonló magyar, egy szórakoztató bulvár és egy balett előadás. De ehhez sem kell mereven ragaszkodni. Az évadonkénti három nagyszínpadi bemutatóból az egyik többnyire a klasszikus és modern világirodalom valamely nagy, katartikus története lehet akár a drámairodalom terméséből, akár adaptáció formájában. A nagy történetek az emberi természet, a gondolatok és a konfliktusok, alig-alig változó, örökérvényű voltáról tudósítanak, s ezeket a remekműveket nekünk újra meg újra fel kell fedeznünk, valahányszor csak alkalom nyílik rá. A klasszikusok csak akkor nem veszítik érvényüket, csak akkor maradnak modernek, ha olvassák, ha újraértelmezik és ha megnézik őket. Minden esetben kihívást jelent felfedezni, megtalálni egy klasszikus műben azt, amitől mai, amitől élő, amitől újra és újra megrendít, vagy cselekvésre sarkall. A kortárs külföldi művek tágítják gondolkodásmódunkat, szélesítik ismereteinket, miközben az alapvető emberi érzelmek és gondolatok univerzális érvényességét hirdetik. A másik premier, jellemző módon a klasszikus vagy kortárs magyar dráma valamely reprezentánsa lehet. Kifejezett szándékom, hogy összefogjak a kortárs magyar irodalom legjavával, hogy megszüntessem a kölcsönös gyanakvást és értetlenséget az irodalmárok és a színházcsinálók között, s ily módon elősegítsem olyan új, mai színpad-képes prózai és zenés darabok születését,
amelyek
a
nézőket
az
aktualitás
nagy
varázserővel
bíró
élményével ajándékozhatják meg.
21
A harmadik produkció lehet operett, zenés játék, musical. A
Kisszínház
évadtervét
az
aktuális
repertoár
és
nagyszínpadi
bemutatók jellegéhez kell igazítanunk úgy, hogy az általunk kínált választék a lehető legsokszínűbb legyen. Elképzelésem szerint a Kisszínház lenne a kortárs magyar dráma otthona. Szeretném ismét felébreszteni a becsvágyat fiatal íróinkban, költőinkben, és együtt létrehozni azokat a kortárs műveket, amelyek éppoly erőteljesek és sikeresek lehetnek, mint olyan elődeiké, akik ma már szinte klasszikusnak
számítanak:
Örkény
István,
Eörsi
István,
Szakonyi
Károly,Illyés Gyula, Füst Milán, Karinthy Ferenc, Csurka István, Gyurkovics Tibor, Székely János, Sütő András, Nádas Péter, Bereményi Géza, Kornis Mihály, Spiró György és Esterházy Péter, a teljesség igénye nélkül. Költőket és írókat kérek fel, hogy a szegedi társulatnak írjanak darabokat. Ez az, ami a
legizgalmasabb:
együtt
kitalálni,
közösen
gondolkodni
–
szerző,
képzőművész, zeneszerző, színész, rendező – s így színpadra segíteni olyan darabokat, amely új törvények uralta világunk sajátos, mai problémáiról beszél. Hogy
mindez
jól
tudjon
működni
kiemelt
szerepet
szánok
a
dramaturgiának, amely hosszútávra tervez. Az elmúlt századok klasszikus műveit is magában foglaló repertoár kialakítása mellett, sok nyelven olvasva és fordítva napra készen követik a világszínház aktuális eseményeit, figyelemmel kísérik a hazai irodalmi és színpadi törekvéseket, drámákat. A dramaturgia
feladata
az
is,
hogy
keresse
a
klasszikus
és
kortárs
regényirodalom olyan nagy történeteit, melyek színpadra alkalmazhatók, s megtalálják azokat az írókat, akik ezt a nehéz munkát – sokszor a rendezővel együtt
–
hozzáértően
szorgalmaznám,
hogy
a
és
invenciózusan
dramaturgia
olyan
elvégzik. új,
Hasonlóképpen
tehetséges
fordítókat
foglalkoztasson, akikből idővel kinőhet egy fiatal, friss hangú, mai nyelven fogalmazó fordítógeneráció. Például a dramaturgia feladata lenne, hogy a közelmúlt drámai terméséből
létrehozzon,
mai
írók
közreműködésével,
olyan
kortárs
darabokat, amelyek sikeresek lehetnek. (Példaként: Reményik Zsigmond: Vén Európa Hotel – ma hihetetlenül aktuális darab. Majdnem remekmű, a
22
„majdnemet” egy Hamvai típusú drámaíró megszüntethetné és akkor egy zseniális
dráma
kerülhetne
a
Szegedi
Nemzeti
Színház
színpadára,
remekbeszabott szerepekkel. Illyés Gyula: Tiszták című tragédiája szintén majdnem remekmű, a „majdnemet” egy Térey János típusú költő-drámaíró megszüntethetné.) Fragmentumok a műsortervhez: Magyar klasszikusok. Öt év alatt mutatjuk be Madách Imre: Az ember tragédiája, Katona József: Bánk bán, Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde című műveit, és valamilyen formában állandóan repertoáron tartjuk. Például Madách Tragédiája az első évadban bemutatásra kerül, még a második évadban repertoáron marad, majd a következő évadtól készül egy beavató színházi változat belőle, és attól kezdve az látható. De ez fordítva is működik, első évadban beavató előadás a Csongorból, és a harmadik évadban bérletes bemutató. További művek: Petőfi Sándor:
Tigris és hiéna
Madách Imre:
Csák végnapjai
Bornemissza Péter: Magyar Elektra Balassi Bálint:
Szép magyar komédia
Csokonai Vitéz
Mihály: Tempefői; Dorottya
Csiky Gergely:
Proletárok
Jókai Mór:
Bolondok grófja
Szigligeti:
II. Rákóczi Ferenc fogsága
Thury:
Katonák
Hunyadi:
Három sárkány
Móricz:
Nem élhetek muzsikaszó nélkül
Csepreghy:
A piros bugyelláris A sárga csikó
Bíró:
Sárga liliom
Tersánszky:
Kakukk Marci
23
Illyés Gyula:
Tiszták
Németh László:
Galilei
Gyurkovics Tibor: Nagyvizit Csurka István:
Házmestersirató
Sütő András:
Káin és Ábel
Sarkadi:
Oszlopos Simeon
Örkény:
Sötét galamb (Glória)
Shakespeare-ciklus. Évente egy Shakespeare bemutató, és az öt év alatt áll össze egésszé: Othello Athéni Timon Romeo és Júlia Tévedések vígjátéka Ahogy tetszik A bérletesek nagyon fontosak, hiszen ők tulajdonképpen bérletük megvásárlásával hiteleznek a színháznak. A bérlet-szisztéma lehetővé teszi, hogy egy-egy évadot lazán egy dolog köré szervezzünk, például ha az adott évadban a színház lenne a téma, akkor többek között, a teljesség igénye nélkül, az alábbi darabok közül lehetne választani: Jókai Mór:
Theszpisz kordélya
Molnár Ferenc:
Játék a kastélyban
Gádor Béla:
Othello Gyulaházán
Kálmán Imre:
Montmartre-i ibolya
Jean Anouilh:
Colombe
Alexander Dumas: Kean, a színész Luigi Pirandello: Hat szerep szerzőt keres Sommerset Maugham: Színház (Csodálatos vagy, Júlia!) Bulgakov:
Álszentek összeesküvése
Garcia Lorca:
A közönség
Tom Stoppard:
Valami bűzlik Dániában
24
Ivo Bresan:
Paraszt Hamlet
Michael Frayn:
Ugyanaz hátulról
Franz Schöntan:
A szabin nők elrablása
Bengt Alfhors:
Színházkomédia
Carlo Goldoni:
Szmirnai komédiások
Moliére:
Versailles-i rögtönzés
Charles Strouse: Taps Marvin Hamlisch: Chorus Line Francesco Cilea: Adriana Lecouvreur A műsortervben nagyon fontos helyen szerepelnek az úgynevezett „nagy történetek”, amelyek különös emberi sorsokat mutatnak be, ezek a művek leginkább regény-adaptációk lennének. Többek között, a teljesség igénye nélkül, az alábbi darabok közül választhatunk: Tolsztoj:
Anna Karenina
Jane Austen:
Büszkeség és balítélet
Jókai – Tolcsvay: A kőszívű ember fiai Krúdy Gyula:
A vörös postakocsi
Stendhal:
Vörös és fekete
Zola:
Nana
Mario Vargas Llosa: Pantaleon és a hölgyvendégek Dosztojevszkij:
Bűn és bűnhődés
Heinrich Mann:
Mephisto
Rideg Sándor:
Indul a bakterház
Robert Stolz:
A három testőr
Puccini:
Tosca
Diderot:
Az apáca
Garcia Márquez:
Száz év magány
Claude Michel Schönberg: Nyomorultak Mihail Bulgakov: Mester és Margarita Lionel Bart:
Olivér!
Emily Bronte:
Üvöltő szelek
25
Családi-, ifjúsági- és gyerek-darabok. Egy évadban két előadásból álló gyerekbérlet, egyik előadás a nagyszínházban, a másik a kisszínházban. Rachel Portman: A kis herceg (opera) Taylor:
Ali baba és vagy 40 gengszter
Strouse:
Annie, a kis árva
Bart:
Oliver!
Békés-Várkonyi: A félőlény Milne:
Micimackó
Korcsmáros:
Czizmás Kandúr
Lázár:
A hétfejű tündér
Csukás:
Ágacska
Szabó M.:
Sziget-kék
Szabó-Egressy:
Tündér Lala
Musical, operett, zenés játék: Fenyő:
Hotel Menthol
Várkonyi:
Sztárcsinálók
Szakcsi:
Cigánykerék
Presser:
A padlás
Dés-Geszti:
A dzsungel könyve
Dés:
Valahol Európában
King-Hall:
Pipifarm (Volt egyszer egy kupleráj)
Pam Gems:
Piaf
Willy Russel:
Vértestvérek
Jacobs:
Grease
Hermann:
Hello, Dolly!
Jule Styne:
Funny Girl
Jacobi:
Sybill
Ábrahám:
Viktória; 3:1 a szerelem javára
Kálmán:
Csikágói nagyhercegnő
26
Lehár:
A mosoly országa
Henderson:
Diákszerelem
Ábrahám:
3:1 a szerelem javára
Eisemann:
Handa Banda, egy női zenekar kalandjai Fiatalság – bolondság Őfelsége, a mama
Rejtő:
6.
Úrilány szobát keres
Beavató színház
Szót ejtettem a gyermek és egyetemi korú célközönségről. De mi van a köztük lévő korosztályokkal? Jól emlékszünk még a gimnazista bérletekre, de ma már egy iskola nehezen engedi meg a költségeket. A szülőkre intézményesen áthárítani nem lehet. Tehát mi van velük? Mégis fontos a tizenéves korosztály színházi kapcsolatra nevelése. Kötelező lehetőséget adni számukra, hogy megszokják, megismerjék, kedvet kapjanak. Mert színház nélkül lehet élni de nem érdemes… Az úgynevezett "beavató" profil nem újkeletű és nem is saját találmány, de a fentiek szempontjából kivételesen hasznos. Ismereteim szerint számos helyen remekül működik. Egy olyan habitusú, műveltségű, a félig - meddig moderátor, félig - meddig rendezői attitűdöt működtetni tudó, kiváló kommunikációs készséggel rendelkező szakembert bíznék meg a beavató színház ügyével, mint például Bodolay Géza vagy más hozzá hasonló rendező egyéniség, aki sikeresen tudja megszólítani a szóban forgó korosztályt, keresetlen pedagógiai érzékkel rendelkezik. Egy évad során két – két délutáni sorozatban a társulat választott közreműködőivel olyan klasszikusokhoz kerülhetnének közel az ifjak, mint Shakespeare, Madách, Brecht, Csokonai Vitéz Mihály vagy akár a görögök.
27
7.
A színház és a fiatalok
Hiszem és vallom, hogy a színházcsinálás sohasem lehet öncélú, kizárólag az alkotók önmegvalósításáról szóló, „túlesztétizáló” folyamat. Minden, magára valamit adó színháznak tudatosítania kell, hogy a kultúraközvetítés sokkal felelősségteljesebb „misszió” annál, mint a mindenkori előadások elkészítése, bemutatása. Hanyagságnak tartom, ha egy színház könnyedén „elengedi a nézői kezét”, és megelégszik alkalmi sikerekkel és eredményekkel. Sokszor tapasztalom, hogy miután egy színház hatalmas energia-befektetéssel „baráttá tette” közönségét, ezt a már-már bizalmas viszonyt nem építifejleszti tovább, és így a színház és közönsége közötti kapcsolat óhatatlanul egyoldalú marad. Az ilyesféle hozzáállás pedig nemcsak felelőtlen és önző, de veszélyes is – mert a színházba-járó ember lelkesedése igen könnyen csorbulhat, ha azt érzi, hogy „kedves színháza” méltatlanul bánik vele, elvárásait, igényeit figyelmen kívül hagyja, horribile dictu csupán bevételi forrásnak tekinti őt. Fontos cél tehát a közönség „bevonzása”, „megszólítása”, de legalább ennyire fontos a – jó értelemben vett, azaz nem oktrojált – nevelése, ápolása s a szó legnemesebb értelmében: tanítása is. Különösen fontos – és kiemelkedően felelősségteljes! – feladat a fiatalabb generációkkal való aktív kapcsolattartás és kommunikáció. Ma, amikor
a
média
a
legkülönbözőbb élményekkel bombáz minket,
egyre
nehezebb felkelteni egy fiatal figyelmét a – színvonalas! – művészet iránt. Gyermekeink hozzászoktak a gyors hatásokhoz, új vizuális és nyelvi kultúra bontakozik ki előttünk, illetve újul meg szinte pillanatok alatt. A történet, a „mese”, az „üzenet” iránti természetes vágy csökkent, aki hatásos akar lenni, arra törekszik, hogy minimális idő alatt maximális mennyiségű effektust és információt közvetítsen a befogadó felé. Persze,hátradőlhetünk és megelégedhetünk azzal, hogy ezek a jelenségek korunk szimptómái, hogy „ilyen világban élünk” – de legyünk korrektek: a fiatalok épp azért szoktak hozzá
ezekhez
a
rapid
élményekhez,
nemzedékek hozzászoktattuk őket. Ezért
mert nem
mi,
az
idősebb tartom
28
igazságosnak, amikor kizárólag
a
fiatalok
hozzáállását kritizáljuk, s
közben nem nyújtunk nekik alternatívákat, új ötleteket, új utakat, új történeteket. Bánjunk felnőttként a fiatalokkal, vegyük komolyan őket, legyünk nyitottak a kérdéseikre, problémáikra. Célom, hogy a Szegedi Nemzeti Színház olyan hely legyen, ahova nem kényszer belépni egy gimnazistának, és az előadás nem csak egy kipipálható, „rendhagyó irodalomóra” lesz, amiért potya 5-ös jár. Olyan hely, ahova egy egyetemista elhozhatja a barátnőjét „randira”, mert egyáltalán nem ciki színházba járni. Olyan hely, ahol az ő témáik, napi problémáik kerülnek terítékre
–
de
nem didaktikus
módon,
hanem
a
maguk
természetességében, folyamatosan magas művészi színvonalon, ugyanakkor a fiatalok nyelvén; nagy kísérletező- és még nagyobb játékkedvvel. Ehhez a célhoz olyan alkotótársakra számítok, akik – koruknál fogva is – jól beszélik ezt a nyelvet, otthonosan mozognak a klasszikus dráma- és színháztörténetben, de a legújabb trendeket is ismerik; markáns, önálló hangjuk és egyéniségük van, de nem zárkóznak el a nemzetközi jelenségektől sem, s azokat – ha kell – ötletesen, kreatívan tudják beépíteni saját koncepciójukba. Kiemelkedő tehetségű fiatal kollégám, Szőcs Artur, előbb színész szakon végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, majd a rendezői diplomát is megszerezte. Régóta követem pályafutását, színészként majd’ minden vígszínházi szerepében láttam, később rendezéseit is figyelemmel követtem. Pécsi színházigazgatóként 2008 őszén nagy hatással volt rám A folyami ló, avagy Zytiron, a tengeri katona című 5 részből álló poszt-reneszánsz előadás, melynek Csicsika című részét Artur állította színpadra – ez volt az első rendezői bemutatkozása. Később Színművészeti egyetemi rendezéseit is megtekintettem. 2010 decemberében a Vígszínházban az állandó dramaturgírótársával,
Deres
Péterrel
közösen
jegyzett
Period…megtekintése
után, örömmel hívtam rendezni Arturt a Pécsi Nemzeti Színházba. Bátran állíthatom, hogy előadása, Albert Camus Caligulája, a 2010/2011-es évad kiemelkedő produkciója volt – nemcsak Pécsett, hanem, azt hiszem, 29
országosan is. Azóta Artur a Pesti Színházban (Billy világa) és a Miskolci Nemzeti Színházban (Mi és Miskolc; A hideg gyermek) is nagy sikert aratott újabb bemutatóival. Szőcs
Artur
a
szegedi
közönségnek
sem
„ismeretlen”;
három
nagysikerű szabadtéri előadásban (Marica grófnő; Valahol Európában; János vitéz) játszott Szegeden, és igen gyorsan a helyi közönség egyik kedvence lett. Megválasztásom esetén mindenképpen hosszú távú együttműködést tervezek vele.
Szeretném,
ha
ő
„koordinálná”
a
fiatalokkal
való
együttműködést – természetesen új előadások létrehozásával. Mindenképpen fontosnak tartom, hogy Artur jövőbeli produkcióival egy új, kísérletezőbb stílus jelenjen meg a Szegedi Nemzeti Színházban; olyan előadások (és új magyar darabok!), amelyek fiatalokról, fiataloknak szólnak; bátran, explicit hangon, a legújabb világszínházi fejlemények jótékony felhasználásával, ugyanakkor mindig egyéni, eredeti, semmivel sem összehasonlítható módon. Ugyancsak szeretnék építeni Artur saját történeteire. A már említett munkakapcsolata Deres Péter dramaturggal két egészen kiemelkedő színházi produkciót szült az utóbbi években: a Period…, illetve a Mi és Miskolc című előadások olyasfajta valóságos, aktuális élmény-történeteken alapulnak, amilyeneket magam is várok az alkotópárostól. Szeretném, ha Szegeden is létrejönne egy olyan előadás, amely – a Mi és Miskolc alapkoncepciójához hasonlóan – Szeged városának, Szeged városáról szólna; az itt élők érzéseiről, hangulatáról, problémáiról, a szegedi színház/színészek, illetve a város és lakóinak
kapcsolatáról
látásmóddal;
ily
–
módon
friss, is
fiatalos,
közeledve
modern a
színházi nyelven
közönséghez.
A
és
„miskolci
példa” kiválóan bizonyította számomra, hogy valóban lehetséges egy intenzív, egymásra kölcsönösen figyelő, egymást partnernek tekintő kapcsolat Város és Színház között. Szeretném
továbbá, aktívabb
kapcsolatot
ápolnánk
Szeged
középiskoláival és felsőoktatási intézményeivel. Ez hogyan valósulhat meg? Például egy olyan
programsorozat
elindításával,
amely
nem csupán egy
színházi előadást helyez a fiatalok figyelmének középpontjába, hanem az adott előadás
köré
szerveződő
komplett,
összetett eseménysort. Azaz
a 30
(fiatalok problémáiról szóló) előadás „kísérő-rendezvényeiként” felolvasószínházi esteket, a szerző(ke)t bemutató közönségtalálkozót, a darabban bemutatott témára fűzhető konferenciát; hasonló tárgyú filmek levetítését stb. Így igazi párbeszéd alakulhat ki az adott témában, s sikerülne elkerülni azt, amitől a fejezet elején óva intettem, ti. a nézők méltatlan „elengedését”, a komoly téma, az ügy „elpazarolását”. Valóban érintetté kell tehát tenni a fiatalokat azokban a kérdésekben, amik őróluk szólnak, csak eddig senki sem tudta, vagy merte kimondani őket. Ezeknek a kísérőrendezvényeknek
a
kialakításában,
lebonyolításában
számítok
a
középiskolások, egyetemisták segítségére – mert úgy gondolom, hogy ezáltal még közvetlenebb és hatékonyabb kapcsolatba léphetünk velük, nem mellékesen pedig ők is betekinthetnek a színház napi működésébe, gyakorlatába. A
Szeged városával és
a
fiatalokkal kialakított élő
és
intenzív
viszony egyik feltétele az is, hogy a színház és a társulat ne csak a hagyományos
keretek
között
hanem rendhagyóalkalmakat
is
találkozzon
teremtsen,
a
mintegy
publikummal, az
idő
közös
„megélésére”. Ehhez kölcsönösen nyitnunk kell egymás felé. A nyitás egyik módja az lehet, hogy a színház „elhagyja az épületet”, és „birtokba veszi” a város egy-egy pontját, ahol formabontó jelleggel afféle happeninges, egyedi programokat
szervez
–
amelyek
szokatlanságukkal
újszerű
befogadói
attitűdöt kívánnak a nézőktől, illetve a megváltozott nézői igényekhez alkalmazkodnak egy mozgékonyabb, gyorsabb reagálású, a fiatalokat jobban megcélzó színházi formával. Másrészt
a
Szegedi
Nemzeti
Színház
olyan
eseményeket
is
kezdeményezhet a saját területén, amelyek ugyan lazábban kapcsolódnak a konkrét színházi munkához, de annál szorosabban a kortárs magyar (s ezen belül különösen a kortárs helyi!) kulturális élethez. A Szegedi Nemzeti Színház például a helyi írók, költők fórumává válhat – felolvasóesteket, közönségtalálkozókat
szervezhetünk
nekik,
drámaírásra
ösztönözhetjük őket, pályázatokat írhatunk ki a részükre stb.
31
Fontos lenne szorosabbra fűzni a kapcsolatot a városi (diák)színjátszókörökkel is. Ez nemcsak pedagógiai szempontból lényeges, hanem afféle „missziós” jelentősége is van: egy magára valamit adó színház követi és jó értelemben
„felügyeli”,
eseményeket.
Például
sőt
segíti
úgy
is,
a
városában
hogy
zajló
egyéb
a diákok és tanárok
színházi számára
workshopokat, előadások utáni beszélgetéseket szervez. S ki tudja, idővel akár színvonalas statisztériát, lelkes csoportos szereplőket is kitermelhet ez a kör, akik között akadhat nagyobb tehetség is. De ha néhány fiatal csak egyszerűen közelebb kerül a színházhoz, jobban megérti a működését és színházszerető
emberré
válik,
már
azt is
jelentős
eredménynek
kell
tartanunk. A fent említett tervek, projektek (és természetesen elsősorban az előadások) megvalósításánál számítok Szőcs Artur és alkotótársainak segítségére. Úgy érzem, hogy az ő dinamizmusukkal, tehetségükkel egy rendkívül hatékony és országosan is jegyzett alkotóműhely jöhet létre a Szegedi Nemzeti Színházban.
8.
Gazdasági tétel
Az intézmény működésének legintimebb része. Színházvezetői tapasztalatom szerint kívülről megítélni, beleszólni egy intézmény gazdasági működésébe rettentő veszélyes, kockázatos és megalapozatlan. Tudomásom van az elmúlt két évad változó sarokszámairól, amelyek a Szegedi Nemzeti Színházat érintik. Pályázatom sikeres elbírálása esetén elsőrendű feladatomnak tartom beleásni magam a színház gazdasági logisztikájába tekintettel arra, hogy a fenntartói és támogatási sarokszámokat is február tájékán tudja meg a
32
színház vezetése. Adalékként annyit szeretnék megemlíteni, hogy pontosan két évvel ezelőtt egy hasonló méretű intézmény igazgatói székéből álltam fel, ahol az éves költségvetés nem haladta meg a 650 millió forintot és távozásomkor
a
bevételből
és
épülethasznosításból,
támogatói
szerződésekből, reklám tevékenységből stb. származó bevételt illetően 138 millió
forintnyi
pluszbevételt
hagytunk
a
színház
számláján
munkatársaimmal.
9.
Együttműködések
Fölösleges leírni, de az egymásra utaltság cinkos összekacsintásán túl szemérmesség nélkül ki lehet jelenteni, hogy az együttműködés a kulturális társintézményekkel menedzsment művészi
elemi
érdek,
szempontjából,
tartalmuk
szerint
szinte
marketing is.
kötelesség.
kérdésekben,
2000–ben,
amikor
Logisztikailag, technikailag
Jordán
és
Tamással
létrehoztuk a POSZT–ot állandó pécsi helyszínnel, a fesztivál farvizén nagy munkával életre leheltük az akkor már hosszú évek óta szunnyadó Pécsi Nyári Játékokat. Közel tíz éven át működött rengeteg hasznot hozva a társulatnak, nyári közönségnek és mindkét intézménynek. Meggyőződésem szerint nem kell hozzá sok, hogy újra élő kapcsolat legyen a Szegedi Nemzeti Színház és a Szegedi Szabadtéri Játékok között. Láthassunk szegedi színészeket is a Dóm téren, hogy közös marketing stratégiával 25 – 30 %-os költségtakarékosságot koproduktíve
jöjjön
érjünk létre
a
el,
hogy
Színházzal
legalább és
egy
nyári
beépülhessen
a
előadás szezon
műsortervébe, hogy műszaki átfedések jöhessenek létre megkönnyítve és olcsósítva a működést.
33
A Filharmóniával történő együttműködés folyamatos, zökkenőmentes, tudomásom szerint az ország egyik, ha nem a legszínvonalasabb "nem budapesti" zenekaráról van szó. Pályázatom és személyem elfogadása esetén a már említett Gyüdi Sándor személye a garancia az együttműködés jövőjének biztosítására, akár fejlesztésére.
10.
Önéletrajz
1958. augusztus 25–én születtem Miskolc – Lillafüreden. Édesapám evangélikus lelkész, édesanyám háztartásbeli volt. Bátyám Dr. Balikó Zoltán tüdőgyógyász professzor. Nővéreim Dr. Balikó Márta mentálhygiénés vezető, egyetemi tanár, Balikó Katalin laboratórium vezető. 1959 nyarán Pécsre helyezték édesapámat, aki átvette az evangélikus egyház parókiáját. Így a család pécsi lett, itt jártam iskoláimat. Mátyás király úti Általános Iskola és a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma. Tizennyolc éves koromban az érettségi után felvételt nyertem a Színművészeti Főiskola színész szakára. Három gyermekem van. Fanni 18, Rozi 14, Benjamin 6 éves. 1977–ben
egy
év
előfelvételis
katonaság
után
megkezdtem
tanulmányaimat a színész szakon, ahol 1981–ben diplomát szereztem. Ezt követően hat éven át a Pécsi Nemzeti Színháznál voltam szerződésben. 1987– ben felvételt nyertem a Színművészeti Főiskola posztgraduális színház rendező szakra. 1990–ben kaptam meg színház rendezői diplomámat. Ezután három év szabadúszás következett. A Madách, a Nemzeti, a Víg, és a Radnóti Színház mellett az ország majd minden színházában játszottam és rendeztem. 1993–ban kineveztek a Pécsi Nemzeti Színház igazgatójává. Ez a megbízatásom 2010 februárjáig tartott. Közben 2001–ben megszereztem a színháztudományok doktorátusát, majd kineveztek egyetemi magántanárrá.
34
2000–2004–ig a Nemzeti Színházban művészeti vezetői posztot töltöttem be Jordán Tamás mellett. Tanítottam a Kaposvári Egyetem Színházi Tanszékén, a Marosvásárhelyi Egyetemen és a Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési Karán. 2010–től egy évig a Siklósi Várszínház ügyvezetője voltam. Jelenleg szabadúszó színházi szakember vagyok.
11.
Invocatio és zárás
Kérem a tisztelt véleményező bizottságot és a döntéshozó testületet a következőre.
Színházműködési
szempontból
nagyszerű
gesztus,
hogy
döntésüket, mely meghatározza a Szegedi Nemzeti Színház és Szeged város kulturális életének egy jelentős szegmensét február hónapra teszik. Ritkán tapasztalható figyelem, hogy számításba veszik a színházi évad keresztféléves jellegét, hasonlóan az oktatási intézményekkel. Ilyen módon február, márciusra tehető az az időszak, amikor eldőlnek a következő évad meghatározó
tételei,
úgy
hozzárendelt
költségvetés.
mint Ez
szerződtetések,
rendkívül
műsorterv
szerencsés.
De.
létrejötte,
Amennyiben
feltételezve de meg nem engedve úgy dönt az önkormányzat, hogy változást vagy átrendeződést enged meg a színház vezetői grémiumát illetően, az új felelős vezető részt kell vegyen a július elsejéig hivatalos kinevezéséig tartó munkában is. Van e erre elképzelésük, hogy amennyiben sikeresnek ítélnek egy olyan pályázatot, ahol a főigazgatói állás tekintetében új személy kerül kinevezésre, a hivatalos dátumig tartó munkában hogy vesz részt, hogy ismeri meg naprakészen és belülről e jelenlegi működési struktúrákat és hogy készül fel a következő évadok stratégiai építkezésére.
35
Néhány szó a támogatói ajánlásokról
Kérem senki ne értékelje pökhendiségnek vagy impertinenciának részemről, de úgy érzem nincs szükségem több mint harminc éves szakmai pályafutás után többé kevésbé blöff értékű drukker nyilatkozatok beszerzésére. A mai magyar színházművészeti közélet szinte minden képviselőjével személyes jó kapcsolatban állok. Színészpedagógusi gyakorlatom kimondatja velem, hogy az ifjú vagy éppen pályakezdő nemzedékekkel élő a viszonyom. Úgy gondolom és tapasztalattal is rendelkezem, hogy egy erős művészi vezetéssel bíró szellemi műhely egyrészt nyitva kell álljon tehetséges és progresszív alkotók
előtt,
másrészt
elég
ízlésbeli
záloggal
rendelkezik,
hogy
válogathasson. A társulati légkörnek jót szokott tenni egy markáns vezetés mellett új alkotói hangok megismerése, azon kívül a törzsközönség is egyértelműen pozitíve értékeli. Végezetül mindent együtt véve erőt és kedvet érzek a pályázatban felkínált
feladathoz.
Úgy
ítélem
meg
van
hozzá
tapasztalatom
és
szakértelmem. Nagyon szeretem és nagyra becsülöm Szeged városát. Életem különböző szakaszaiban mindig jó volt itt élni és még az a halvány öntömjénező remény is felébred bennem, hogy a szegedi színházkultúra múltbeli és jelenidejű értékei esetleges vezetésem alatt markánsabban és nyilvánvalóbban megnyilatkozhatnának és a Szegedi Nemzeti Színház azt a helyet foglalná el a magyar színházi palettán, amelyet megérdemel.
36
Nyilatkozatok • Nyilatkozom, hogy a Mt. 211. §-ában szereplő összeférhetetlenség személyemet illetően nem áll fenn. • Nyilatkozom, hogy a jogszabály által előírt vagyonnyilatkozat- tételi kötelezettség teljesítését vállalom. • Hozzájárulok, hogy a pályázatom teljes anyagát az elbírálásban résztvevők megismerhessék. • Hozzájárulok, hogy a közgyűlés nyílt ülés keretében tárgyalja a pályázat elbírálását.
Balikó Tamás
37
12.
Dokumentáció
Erkölcsi bizonyítvány kérelmének postai igazolása
38
39
40
41
42
43
