SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM Természettudományi és Informatikai Kar Ökológiai Tanszék Környezettan BSc szak
SZAKDOLGOZAT A Maros-völgy tájtörténeti értékelése Makó térségében
Cseh Viktória
Témavezető: Dr. Körmöczi László
2010.
Tartalmi összefoglaló Dolgozatomban Makó térségét vizsgálom a Maros folyó völgyében. A CORINE Land Cover 2000-es adtabázisa alapján készítettem egy elemzést a terület közelmúltbeli állapotáról, és ennek az állapotnak a kialakulását vizsgáltam az I., II. és III. katonai felmérés térképei alapján. Megállapítottam, hogy a táj jelenlegi állapota jelentős antropogén hatás következtében alakult ki. A vizsgált terület az elmúlt 200-300 évben jelentősen átalakult, főként a mezőgazdaság megváltozása miatt, illetve a folyószabályozás hatására, így a terület nagy részén jelenleg ún. kultúrsivatagot találunk. A vizsgálat „Az élőhelyminősítési rendszer és az ökoszisztéma szolgáltatás becslés kiterjesztése a Maros és a Körös völgyében” nevet viselő pályázathoz kapcsolódik, mely az Európai Unió által támogatott Magyarország – Románia
határon
átnyúló
együttműködési
program
(2007-2013)
meghirdetésre. Kulcsszavak: tájmintázat, tájszerkezet, tájtörténet, felszínborítás
keretében
került
Tartalomjegyzék 1. BEVEZETÉS
2
2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS
3
3. ANYAG ÉS MÓDSZER
4
3.1. A CORINE program........................................................................................................................... 4 3.2. Az ArcView ......................................................................................................................................... 5 3.3. Magyarország katonai felmérései (Jankó Annamária könyve alapján) ............................................ 6 3.3.1. Az első katonai felmérés ..................................................................................................................... 6 3.3.2. A második katonai felmérés ................................................................................................................ 7 3.3.3. A harmadik katonai felmérés .............................................................................................................. 8 3.4. A Maros folyó...................................................................................................................................... 8 3.4.1. A Maros jelenlegi hidrológiai jellemzői .............................................................................................. 9 3.4.2. A Maros jelenlegi élővilága ................................................................................................................ 9 3.4.3. A Maros múltja ................................................................................................................................. 10
11
4. EREDMÉNYEK
4.1. Jelenlegi állapot ................................................................................................................................ 11 4.2. A vizsgált terület az I. katonai felmérés idején (1780-1784) ............................................................. 19 4.3. A vizsgált terület a II. katonai felmérés idején (1806-1869) ............................................................. 21 4.4. A vizsgált terület III. katonai felmérés idején (1872-1884) .............................................................. 23
5. ÉRTÉKELÉS, MEGVITATÁS
24
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
25
IRODALOMJEGYZÉK
25
MELLÉKLETEK
28
1
1. Bevezetés Dolgozatom az Európai Unió által támogatott Magyarország – Románia határon átnyúló
együttműködési
program
(2007-2013)
keretében
meghirdetett
pályázathoz
kapcsolódik, amely „Az élőhelyminősítési rendszer és az ökoszisztéma szolgáltatás becslés kiterjesztése a Maros és a Körös völgyében” nevet viseli. A projekt célja olyan kutatási program kidolgozása, amely kialakít egy közös élőhelyminősítési rendszert és becsli az ökoszisztéma javakat és szolgáltatásokat a célterületen, vagyis a Maros és a Körös völgyében a Nagyalföldön. A kutatást az aradi "Vasile Goldis" Nyugati Egyetem Természettudományi Karának Ökológiai és természetvédelmi Tanszéke és a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Karának Ökológiai Tanszéke közösen végzi. Napjainkban egyre nagyobb hangsúlyt kap a környezet- és a természetvédelem, és a különböző tevékenységek során fontos, hogy az élőhelyeket egységesen tudjuk rendszerezni. Magyarország növényzetének és élőhelyeinek térképezésére jött létre az Általános Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer (Á-NÉR), melynek első változata 1997-ben jelent meg (Fekete és mtsai, 1997) a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozási Rendszer fejlesztéseként (a továbbfejlesztések miatt több változata is létezik, a legújabb a 2007-es). Azonban az élővilág nem ér véget és a környezeti problémák nem állnak meg az országhatároknál, így felmerült az igény egy olyan élőhelyminősítési rendszer kidolgozására, amely az egész Kárpát-medencére, mint természeti egységre érvényes lenne. Ennek első lépése a jelen kutatás, mely Magyarország Romániával határos területeit vizsgálja. Mivel közvetlenül a határ két oldalán csak a tájhasználati típusok különböznek (más szemlélet, módszerek, eszközök, vegyszerek használata, stb.), ezért először azt kell megvizsgálni, hogy a különböző tájhasználat milyen hatással van az élővilágra (a táj szerkezetére, a fajösszetételre, stb.), a megmaradt természetes élőhelyekre. Ez alapján el lehet dönteni, hogy a minősítési rendszer kiterjeszthető-e ezekre a területekre. Ehhez két-két mintaterületet választottak ki a Fehér-Körös és a Maros partján, a határ két oldalán, melyek fő földrajzi adottságaik szempontjából egységesek, így elkülönítve lehet vizsgálni a tájhasználat hatását. Az alföldi folyóvölgyek élőhelytípusairól, tájhasználati mintázatáról viszonylag sok ismeretünk van, ezek azonban alig vannak feldolgozva teljes regionális összefüggéseikben. A határ menti régiók táji szerkezetének egymásrahatásáról pedig jóformán semmit sem tudunk, csak e hatásokat feltételezzük. Ez a projekt jelentős új lehetőségeket teremt nagyobb térségek összehangolt vizsgálatához és a régiók természeti adottságainak, működésének megértéséhez. A közös kutatás lehetővé teszi a tájhasználatok, ökoszisztéma javak és szolgáltatások határ menti különbségeinek az értékelését és következtetések megfogalmazását, valamint a 2
működésüket befolyásoló, illetve kezelésükkel kapcsolatos döntéshozatali folyamatok támogatását. A gazdasági növekedés és az életminőség a természeti javak ésszerű használatától függ, így a régió hasznára válik, ha a kutatás eredményeit beépíti fejlesztési terveibe. Az Alföld lakossága az elmúlt évszázadokban változó intenzitással és változó módon hasznosította a művelhető területeket, és az alkalmazott művelési módok, eszközök és anyagok a biodiverzitást bizonyosan többféleképpen befolyásolták, így napjainkban különböző környezeti és gazdasági fejlődést tapasztalhatunk a két határ menti régióban. Az alföldi folyók mentén régóta zajlik tudományos feltárás, így ezek a vizsgáltatok jó alapot és számos rendszerezett ismeretet nyújtanak egy tájléptékű élőhelytérképezési munkához. A térségben meg kell találni a hatékony, ugyanakkor fenntartható tájhasználati módokat, amelyek hosszútávra biztosítják és erősítik a határ menti lakosság megélhetését, ugyanakkor a természeti tájat is meg tudják őrizni. Ugyanis a tájhasználat fenntarthatóságát jelentősen befolyásolja a természetközeli tájelemek biodiverzitása és a tájidegen fajok dinamikája. A Körösök és a Maros menti területek tájtörténete és tájhasználata nagyrészt hasonló, de jellegzetes különbségeket is mutat. A két folyó a határ menti megyék népességét összeköti és meghatározza gazdálkodási lehetőségeiket. A fenntartható tájhasználat erősítése érdekében meg kell ismernünk a természet közeli tájak és életközösségek működését és a folyók, mint összekötő és közvetítő tájelemek szerepét. A két partner egyetem által elvégzendő közös program, a régióban szerzett megállapítások jobb megértéséhez fog vezetni, mint a határ két oldalán egyenként végzett egyoldalú megközelítések. Dolgozatomban a Maros menti mintaterület közelmúltbeli állapotáról készítek egy elemzést a CORINE Land Cover 2000-es adatbázisának adatai alapján, és ezen állapot kialakulásának nyomon követéséhez elkészítem a terület tájtörténeti értékelését az I., a II. és a III. katonai felmérés térképei alapján.
2. Irodalmi áttekintés Napjainkban a természet védelmével párhuzamosan előtérbe került a természeti folyamatok felismerése és megértése, amelynek egyik fontos lépése a múlt megismerése. A tájtörténet vegetációkutatásban betöltött fontosságát felismerve az utóbbi évtizedekben egyre több tájtörténeti, illetve tájtörténeti rekonstrukciós publikáció, tanulmány jelent meg (pl. Christensen 1989, Molnár, Biró 1996, 1997, Biró, Tóth 1998, Molnár 1998, Pärtel és mtsai. 1999, Tóth 2004, Lukács és mtsai. 2004, Molnár, Varga 2006, Türke és mtsai. 2006, Molnár és mtsai. 2008, Kenéz és mtsai 2008, Szirmai 2008, Herring 2009). A különböző munkákban a 3
tájtörténeti elemzés különféle kutatások részeként és önálló kutatásként is megjelenik. Ezek a történeti kutatások az írásos és térképi források hozzáférhetősége miatt a 18. századig nyúlnak vissza. A kutatás során a táj múltbeli (és ezáltal jelenlegi) viselkedéséről, átalakulásának mértékéről, irányáról és okairól gyűjtött adatok sokféle kutatási, tájtervezési, tájértékelési célra felhasználhatók. Így a történeti kutatások egyrészt helyettesíthetnek, másrészt indukálhatnak hosszú távú vizsgálatokat, illetve segíthetik azok tervezését (Pickett, 1989). Ezen kutatások módszertanáról több publikációban is lehet olvasni (pl. Sheail 1980, Kienast 1993, Molnár 1997, Király 1999, Biró 2006, Skalos, Engstová 2010). Hazánkban Biró Mariann és Molnár Zsolt foglalta össze a történeti tájökológiai kutatások módszertanát (2010). Cikkükben megadják a tájtörténet definícióját: a megnevezett táj múltjának dokumentált, történetbe rendezett része (és megjegyzik, hogy ez a gyakorlati korlátok miatt általában a táj néhány kiragadott tulajdonságának története). Tehát a kutatások célja a táj fejlődésének, változásának feltárása. A dolgozatomban vizsgált területről még nem jelent meg részletes tájtörténeti értékelés. A terület múltjával egyéb szempontból foglalkozik: Marjanucz László (2000) Magyarcsanád község öröksége kapcsán és Kovácsné Bodzsár Zsuzsanna (2000) Makó helytörténete kapcsán. A Maros folyó múltjáról, a szabályzások hatásairól több publikáció is megjelent (pl. Somogyi 2000, Sipos 2003, Sipos, Kiss 2004, Fiala és mtsai. 2006).
3. Anyag és módszer
3.1. A CORINE program A CORINE (Coordinaton of Information on the Environment) programot 1985-ben indította az Európai Közösség Miniszterek Tanácsa. A programnak az alábbi három fő célkitűzése volt:
Információgyűjtés a környezet állapotáról,
a tagállamok nemzeti kezdeményezéseinek koordinálása és az információk javítása nemzetközi szinten, valamint
a definíciók, szakkifejezések egységességének biztosítása, illetve az adatok összehasonlíthatóságához szükséges feltételek megteremtése (www.ktm.hu). A
CLC
(CORINE
Land
Cover)
célkitűzése
kvantitatív,
megbízható
és
összehasonlítható felszínborítási információ biztosítása az Európai Unió területére. Felszínborításnak nevezzük a földfelszín megfigyelhető, 1 évnél hosszabb periódussal változó 4
biofizikai jellemzőit. Az évszakos vagy annál rövidebb változásokat ebben a programban nem térképezik (Maucha, 2004). A felszínborítás és változásának ismerete segíti az összehangolt európai környezeti politika kialakítását, mely elengedhetetlen ahhoz, hogy környezetünket és természeti örökségünket megfelelően kezeljük. Dolgozatomban a CLC2000-es adatbázisból származó adatokat használom. A CLC2000-es (CORINE Land Cover 2000) adatbázist az Európai Környezeti Ügynökség (EEA) hozta létre az Európai Környezeti Információs és Megfigyelő Hálózat (Eionet) keretein belül. Az EEA az Európai Unió ügynöksége, feladata megbízható, független tájékoztatást adni a környezetről, és célja az EU döntéshozóinak időszerű és pontos környezeti információval történő ellátása (www.eea.europa.eu). Magyarországon a Földmérési és Távérzékelési Intézet (FÖMI) vesz részt a CORINE felszínborítási projektekben. A CLC2000Magyarország projekt 2004 nyarán fejeződött be (Maucha, 2004). A térképezés alapjául a Landsat 7-es műhold ETM+ (Enhanced Thematic Mapper Plus) szenzorával készült műhold képek szolgáltak, melyek 2000-ben készültek (±1 év). Az űrfelvételek értékelése számítógéppel segített fotóinterpretációval történt segédadatok (pl. térképek, légifotók) használatával és terepi ellenőrzéssel. A folyamat eredménye egy digitális adatbázis lett, melyben a legkisebb térképezett foltméret 25 ha, a legkeskenyebb térképezett vonalas elem (pl. út, folyó) szélessége 100 méter (ami 1:100 000 térképezési méretaránynak felel meg). Minden folt egy 3 jegyű kóddal van ellátva, mely megadja a felszínborítási típust. A nómenklatúra hierarchikus felépítésű, 44 kategóriát tartalmaz öt csoportba sorolva, melyek a következők: mesterséges felszínek, mezőgazdasági területek, erdők és természetközeli területek, vizenyős területek, vizek (http://www.fomi.hu/corine/).
3.2. Az ArcView Az ArcView egy teljes földrajzi információs rendszer (GIS) szoftver a földrajzi adatok megjelenítéséhez, kezeléséhez, létrehozásához és elemzéséhez, melyet egy amerikai cég, az ESRI (Environmental Systems Research Institute) fejleszt. Lehetővé teszi számos adatformátum közvetlen olvasását (vektortípusokat és raszteres adatokat is), metaadatok létrehozását, szerkesztését, megjelenítését és keresését, táblázatos adatok integrálását és létrehozását is (www.esri.com). Dolgozatomban az ArcView 3.2. segítségével megjelenített adatokat használom.
5
3.3. Magyarország katonai felmérései (Jankó Annamária könyve alapján) Magyarország első részletes topográfiai térképezése az ún. első katonai felmérés keretében történt a 18. század második felében (1763-1787), majd ezt követte a második (1806-1869), illetve a harmadik katonai felmérés (1869-1887). Mint a megnevezés is mutatja, a térképezés katonai szervezéssel és irányítással történt. Ennek oka, hogy a térképek iránti igény leginkább a katonaság részéről merült fel és a végrehajtáshoz szükséges apparátussal is a katonaság rendelkezett. Mivel az első, második és harmadik katonai felmérés idején Magyarország az Osztrák Birodalom, majd az Osztrák-Magyar Monarchia része volt, közös hadüggyel, a katonák által végzett térképezés is közösen zajlott, bécsi irányítással. A hadseregben használt nyelv a német volt, ezért a térképeken található minden kereten kívüli szöveg német nyelvű (pl. cím, jelkulcs). A térképeken található települések neve a helyben használt név, az egyéb földrajzi nevek írása változó, a közneveket általában németül adták meg, az előtagokat pedig helyi néven. (A felmérést végző tisztek többnyire nem beszélték a helyi nyelvet, ezért a nevekben előfordulnak elírások.) A következőkben bemutatom az említett három felmérést.
3.3.1. Az első katonai felmérés Az első katonai felmérés, más néven jozefiniánus felmérés 1763-1787 között készült el a Habsburg Birodalom területén, nagyrészt Mária Terézia uralkodása idején, de befejezésekor már II. József volt az uralkodó. Ennek egyik szakasza volt az 1782-85 közötti magyarországi felmérés. Ez az első olyan térképmű, amelyik településszint alatt (utcák, házak, dűlők, stb.) ábrázolja a teljes országot. 1:28800 méretarányú topográfiai térkép, ábrázolja a domborzatot, utakat, építményeket, vízhálózatot, települések és földrajzi alakulatok nevét, és tájékoztató jelleggel a mezőgazdasági területek művelési ágát. Elkészítésének közvetlen előzménye az volt, hogy a 18. században a hadseregek igénye megnőtt a topográfiai térképek iránt, mivel a terepviszonyokhoz alkalmazkodó, tagolt hadtestek alakultak ki, és a harcvezetésben kihasználták a csatamezők terepadottságait. A térkép ezért a hadmozdulatok, a hadsereg szállítása és vonulása, a hadtáp mozgatása céljából készült, és a harcrend kialakításának is fontos eszközévé vált. (A térképezés célját és szempontjait fontos figyelembe venni a térképek használatakor, értelmezésekor.) Az első katonai felvétel nem volt összefüggő, egységes eljárás, hanem az országok, országrészek és tartományok önálló részletfelvételeinek a sorozata, ezért minőségükben és kivitelezésükben, sőt tartalmukban is különbözőek. Az önálló szakaszoknak nem volt 6
geodéziai előkészítése, és a felvétel módja nem volt egyöntetű, országonként változott aszerint, hogy az adott körülmények között mi volt a legmegfelelőbb. A felmérés során nem történt magassági mérés vagy szintezés, a térképek nem tartalmaznak magassági adatot. A térkép vetületi rendszer nélküli, a háromszögelésből és a belső részletmérésből származó, közvetlenül mért adatokból nyert távolságokat redukció nélkül szerkesztették fel a térképre. Ez a módszer az egyes szelvényeken belül viszonylagos pontosságot eredményez, de a szelvénycsatlakozásoknál akár 200 méteres hiba is előfordulhat. A bécsi ölrendszeren alapuló, 1:28800-as alapméretarány annak következménye, hogy így a térképi 1 bécsi hüvelyk a valóságban 400 öl. A tréképezés során 5400 szelvény készült el, ebből 965 darab az Erdély és Temes nélküli Magyarország. Egy ilyen szelvény mérete 24 × 16 hüvelyk, azaz 63,2 × 42,1 cm, az ábrázolt terület a terepen 18, 2 km × 12,1 km, vagyis körülbelül 222 km².
3.3.2. A második katonai felmérés Magyarország második katonai felmérése 1806-1869 között zajlott le, eredményét franciskánus térképnek is nevezik (bár befejezésekor már nem I. Ferenc, hanem I. Ferenc József volt az uralkodó.) A jozefiniánus térkép tapasztalatai alapján, annak aktualizálásával, újra mérésével, hibáinak kiküszöbölésével történt. Ezzel párhuzamosan fektették le Magyarország második háromszögelési alapponthálózatát, összekötve a térkép részletmérési munkáit az alappontok állandósításának munkáival. Tehát a rétképezéskor magassági mérést is végeztek, de magassági főalappontot nem állandósítottak (erre csak 1875-ben került sor). A térkép készítését részben a napóleoni háborúk hatására, részben az I. katonai felmérés hibáinak kijavítása végett rendelte el I. Ferenc császár. A felmérés végrehajtására speciális szervezeteket hoztak létre (pl. Felmérő testület, Topográfiai Intézet, Háromszögelő Osztály), mely egységesebb és pontosabb térképezést eredményezett. Olyan térképet kívántak előállítani, amin a birodalom teljes területe összefüggően látható. Ennek elősegítésére a Cassini-féle szelvényezést és vetületrendszert alkalmazták, ami szög- és távolságtartó vetület, szelvényei pedig mindig merőleges és párhuzamos határúak. (Bár a vetületi rendszer alkalmazásakor a gömbi és síkbeli hosszak eltérésének korrigálását nem végezték el, ezért helyesebb vetületrendszer nélkülinek tekinteni ezt a felmérést is.) Szelvénybeosztása a jozefiniánus térképhez hasonló, kisebb módosulások a vetületi rendszer eltéréséből adódó eltérések és a pontosítások miatt vannak, számozása azonban jóval bonyolultabb az előzőnél. A teljes Habsburg birodalom több mint 3300 szelvényből áll, ebből a történelmi Magyarország területére 1630 esik. A történelmi Magyarország felmérésénél (Horvátország, Szlavónia és a Horvát-Szlavón Határőrvidék kivételével) megtartották a 7
jozefiniánus térkép 24 × 16 bécsi hüvelykes méretét. (A birodalom egyes részeit 20×20 hüvelykes szelvényeken ábrázolták.)
3.3.3. A harmadik katonai felmérés Magyarország harmadik katonai felmérése két részletben, 1869-1873 között Erdélyben, 1872-1885 között Magyarországon és a Partiumban valósult meg, az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó nagy térképészeti vállalkozásának részeként. A térképmű egészét, mely 1869 és 1887 között készült el, ferencjózsefi térképnek is szokták nevezni. 1869-ben több szempontból is felmerült az igény az új térképezés megkezdésére: a II. katonai felmérés hiányosságainak pótlására, és a tartalmi szempontból elavult szelvények új felmérésére, valamint egységes, nem tartományok szerinti, hanem összefüggő ábrázolásra volt szükség a Monarchia területén. Ezen kívül a geodézia is sokat fejlődött a II. katonai felmérés megkezdése óta, így I. Ferenc József császár elrendelte a Monarchia új, részletes térképének elkészítését. A térképek már a méterrendszer bevezetése után készültek, ezért méretarányuk eltér a korábban (a jozefiniánus és a franciskánus térképnél) alkalmazott 1:28800 méretaránytól, helyette bevezetve a katonai topográfiai térképeknél azóta is használatos 1:25000 méretarányt. A poliéder vetületet alkalmazták, melynek előnye, hogy elhanyagolható a vetületi torzulás mértéke és bármely irányban, bármely mértékben kiterjeszthető. (Hátránya, hogy nincs az egész térképezési területre kiterjedő, egységes síkkoordináta-rendszer.) A térkép magassági adatokat is tartalmaz. (A magasságmérések részletessége már alkalmas volt arra, hogy 1875ben országos főalappontot létesítsenek Nadap település határában.) A történelmi Magyarország területét 1354 szelvény fedi le, egy szelvény mérete 76 × 56 cm, a szelvényen ábrázolt terület nagysága pedig 264 km². Magyarország felmérésekor az elsőrendű háromszögelési hálózatot használták fel, megfelelő alappontsűrítés mellett. A térkép ábrázolási módjában eltér az első két felméréstől, mivel a domborzatra és vízhálózatra vonatkozó grafikus adatok kisebb jelentőségűek, ugyanakkor megjelennek rajta a fontosabb dűlőnevek, és a jelkulcsokkal ábrázolt műtárgyak.
3.4. A Maros folyó A Maros folyó alapvetően meghatározza a táj arculatát és az itt élő emberek tájhasználatát, valamint jelentős antropogén hatás érte az elmúlt 200 évben, ezért fontosnak tartom a részletes jellemzését.
8
3.4.1. A Maros jelenlegi hidrológiai jellemzői A folyó a Keleti-Kárpátokban, a Gyergyói-havasokban, Marosfő közelében ered és Szegednél a Tiszába torkollik. A Tisza legnagyobb mellékfolyója, 768 km hosszú (Hamar, Sárkány-Kiss, 1995), melyből hazánk területére 28,3 km-nyi hossza esik teljes szélességében, míg 22 km hosszan (Apátfalvától Nagylakig) a magyar-román határt alkotja. Vízgyűjtőterülete hozzávetőleg 30 000 km2, a Tisza vízgyűjtőjének közel 20 %-a (Sipos, 2004). Alsó szakaszán sok szigetet épít (pl. Magyarcsanád szomszédságában az ún. „Senki szigete”), a medrét kismértékben napjainkban is változtatja, igen intenzív zátonyképződés jellemzi (Sipos, 2004). Esése Magyarország térségében 27 cm/km, míg középvízkor átlagos sebessége 0,6 m/s. Heves vízjárású folyó, vízhozama Makónál árvízkor 1600-2500 m3/s, közepes vízállásnál 161 m3/s, míg kisvízkor csupán 21 m3/s. Hordalékszállításának mértéke jelentős, a durva fenéküledék mellett a lebegtetett hordalékának töménysége is igen nagy (650 g/m3, a Tiszáénak a duplája (Bogárdi, 1974)). Tehát jelentős mederformáló erőkkel kell számolnunk a hirtelen változó vízhozamok és a szállított hordalék mennyisége kapcsán (Fiala, Sipos, Kiss, 2006).
3.4.2. A Maros jelenlegi élővilága A Maros magyarországi szakaszának ártéri erdői a Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartoznak, és a folyó román oldalának ártéri erdői is védettek (Maros-ártér Natúrpark). A magyar oldalon 2852 hektár esik védelem alá. A hullámtér néhol egészen vadregényes, a legszélesebb szakaszainál található kiterjedt erdőkkel különleges tájképi és élőhelyi viszonyokat teremtve hazánk fontos természeti értéke. Tájképi értékei közé tartozik a folyó meredek fala, homokzátonyai, az évszázados öreg füzek, fekete és fehér nyárak és a legelőkkel váltakozó erdőfoltok. Mivel a folyó átszeli Erdélyt és a hegyektől kisebb-nagyobb erdők kísérik, nemcsak az árvizek sodornak ide élőlényeket, de a parti zónában a folyamatos migráció is zajlik. A folyó élővilágának meghatározó tényezője, hogy az árvizek gyorsan és bővizűen érik el hazánkat, így gyakran telepednek meg ideiglenesen vagy véglegesen szubmontán állat- és növényfajok. A védett területen a Maros hullámterének legfőbb értékei a nagy kiterjedésű fűz-nyár ligeterdők, melyek közé sajátos módon keményfaligetek ékelődnek. Az erdők 75%-át teszi ki keményfa-ligeterdő (Fraxinus excelsior, Fraxinus pannonicus, Quercus robur, Ulmus sp.), 15%-a természetesen felújult puhafás társulás (Salix sp., Populus sp.). A halak közül védett, bennszülött fajok is megtalálhatók, a holtágak és kubikok a kétéltűek és hüllők számára
9
nyújtanak ideális élőhelyet. A fészkelő és az átvonuló madárállomány is jelentős (kmnp.nemzetipark.gov.hu).
3.4.3. A Maros múltja A 16-18. században megindult módszeres mederszabályozási, gátépítési munkák a 19. század végére világszerte teljes mértékben megváltoztatták a tájszerkezetet, a tájháztartást és a tájképet (Csemez, 1996). A kanyarulatok levágása miatt a folyók hossza jelentősen megrövidült, a lefolyás sebessége pedig megnőtt, így a meder egyre mélyebben bevágódik. Az alacsonyabbra került kisvízszint miatt a talajvízszint is csökkent, viszont az árvizek szintje egyre magasabb lett, mivel a folyó árvízvédelmi töltések közé szorult. Ezek a beavatkozások jelentősen megváltoztatták a folyóhoz kötődő élővilágot. A folyó menti hullámtér drasztikusan lecsökkent, az ármentesített területek pedig kiszáradtak és mezőgazdasági művelésbe vonták őket. Hazánkban a medence jellegből adódóan a vízrendezés rendkívüli módon elterjedt, a Maros szabályozására az 1800-es évek második felében kerület sor. A szabályozások előtt a Maros alsó szakasza meanderekkel, erekkel, szigetekkel tagolt vízrendszert alkotott, jól fejlett kanyarulatok jellemezték, melyet elsősorban átvágásokkal szabályoztak. A kanyarulat-átmetszések miatt az esés megduplázódott, 14 cm/km-ről 28 cm/km-re nőtt (Somogyi, 2000). A megváltozott energiaviszonyok hatására a korábban meanderező, illetve anasztomizáló folyón a meder helyenként kitágult (300-350 méterre), és fonatos mintázatot mutató egységek jöttek létre szigetekkel és zátonyokkal. Viszont az 1950-es évektől a kiszélesedett meder szűkülni kezdett (18-20 %-kal, 0,3 m/év), a mederközepi szigetek száma csökkent és a fonatos jelleg visszaszorult. A folyamat hátterében elsősorban a kisvizes időszakokban az oldalzátonyokat stabilizáló növényzet áll (Sipos, 2003). A mesterséges medermintázat átalakulását az is elősegítette, hogy a folyó egy része 1920-tól magyar-román határszakasszá válva „magára maradt”, s természetes úton fejlődött tovább. (Határfolyói státuszából következően mintegy 90 éve vízügyi beavatkozás alig történt rajta.) A magyarországi szakaszon a megszokottól eltérően, a medermintázat megváltoztatása vonta maga után az üledék felhalmozási és mederalakítási folyamatok módosulását (Sipos, Kiss, 2004).
10
4. Eredmények 4.1. Jelenlegi állapot A vizsgálathoz kiválasztott terület (1. ábra) az Alföldön, a Tiszántúl déli részén, a Maros mentén található, átnyúlik Románia területére, és a projekt mintaterületeit magába foglalja. (A terület az UTM vetület rendszer 34. szelvényén található, a koordináták a térképen láthatóak.)
1. ábra. A dolgozatomban vizsgált terület, mely az Alföndön, a Maros mentén található, átnyúlik Románia területére és a HURO/0801/194 számú projekt mintaterületeit magába foglalja. (A jelmagyarázat a bal oldalon található.) A térkép és a jelmagyarázat a CORINE Land Cover 2000-es adatbázisából származik.
11
A vizsgált 91 837,9 ha-os területen 13 felszínborítási típust különít el a CORINE adatbázisa, és mind az öt kategória képviseltetve van. A területen a szántóföldek uralkodnak, és többnyire nagy, összefüggő foltokat alkotnak, bár közvetlenül a Maros mentén inkább a természetközeli növényzettel alkotott komplexek jellemzőek. A lakott területek és az ipari létesítmények, vagyis a mesterséges felszínek területe 6 070 ha. A különböző mezőgazdasági területek 81 555 ha-t fednek le, ennek 81%-át adják a szántóföldek. A rizsföldek és a gyümölcsösök jelentősége elenyésző, csupán egy-egy foltban vannak jelen. A szőlőtermesztés korábban jellemző volt a területre, ma már viszont csak a határ túloldalán fordul elő viszonylag jelentős kiterjedésben. A rétek, legelők és a vegyes mezőgazdasági területek (komplex művelésű
területek,
és
elsődlegesen
mezőgazdasági
területek
jelentős
természetes
növényzettel) tartoznak még ebbe a kategóriába. Az erdők és természetközeli területek (1 595 ha) közül csak a lomblevelű erdők és az átmeneti erdős-cserjés területek vannak jelen. Mindezek mellett még kis kiterjedésben szárazföldi mocsarakat (2 480 ha) és állóvizeket (138 ha) találunk. A felsorolt típusok közül részletesen jellemzem a szántóföldeket, a mezőgazdasági/féltermészetes komplexeket, a legelőket és a lomblevelű erdőket. A
(nem-öntözött)
szántóföldeken
(2. ábra)
a
CORINE
definíciója
szerint
gabonatermesztés, szántóföldi zöldségtermelés, takarmány-termelés vagy kapásnövények termesztése történhet. Ide tartoznak a parlagterületek is, illetve a szántóföldi, üvegházi és fólia alatti virágtermesztés és zöldségtermesztés területei, a gyógynövények, illóolaj-tartalmú és fűszernövények termesztésére használt területek és az erdészeti csemetekertek. (A rétek, legelők nem ebbe a kategóriába tartoznak.) Az adatbázis 22 szántóföldfoltot különít el, melyek területe összesen 65 831,9 ha. (A szántóföld foltok esetében fontos megemlíteni, hogy a CORINE adatbázisa nem különít el mindent táblát, ha nincs jelentősebb kiterjedésű természetközeli, vagy más jellegű folt a szántóföldek között, akkor összefüggő területként kezeli őket, és ez néhány kiugró értéket eredményez.)
2. ábra. Nem-öntözött szántóföldeket bemutató műholdfelvétel. Példa a CORINE Land Cover program nomenklatúrájához. (www.fomi.hu/corine) 12
A mezőgazdasági/féltermészetes komplexek (3. ábra) elsődlegesen mezőgazdasági területek, jelentős (fél)természetes formációkkal, vagyis a művelt területeket természetközeli foltok (facsoportok, tavak, stb.) szabdalják fel. A vizsgált területen 32 ilyen folt található, területük összesen 2 484,8 ha.
3. ábra. Mezőgazdasági/féltermészetes komplexeket bemutató műholdfelvétel. Példa a CORINE Land Cover program nomenklatúrájához. (www.fomi.hu/corine) A legelők (4. ábra), melyek féltermészetes területeket jelentenek, nagy produktivitású, fűvel sűrűn benőtt területek, ahol a Fűfélék (Gramineae) családjába tartozó fajok uralkodnak. Elsősorban legeltetéssel, illetve kaszálással hasznosítják. E területeken nem alkalmaznak vetésforgót, de alkalmazhatnak felülvetést, műtrágyázást, vízszabályozást, öntözést. Az adatbázis szerint 59 foltban találhatók, területük 8 959,8 ha.
4. ábra. Legelőket és réteket bemutató műholdfelvétel. Példa a CORINE Land Cover program nomenklatúrájához. (www.fomi.hu/corine) Az erdők (5. ábra) elsősorban lomblevelű fákból állnak, és a növényzetet a legtöbb esetben cserjeszint és gyepszint egészíti ki. Ezzel a típussal csak a Maros folyó mentén 13
találkozhatunk, 15 foltban, 1 356, 6 ha kiterjedésben. A részletezett típusok kiterjedésére jellemző további adatokat az 1. táblázat tartalmazza.
5. ábra. Az erdőket bemutató műholdfelvétel. Példa a CORINE Land Cover program nomenklatúrájához. (www.fomi.hu/corine) 1. táblázat. A vizsgált területen belül a szántóföldek, mezőgazdasági/féltermészetes komplexek, legelők és az erdők kiterjedését jellemző adatok: az elkülönített foltok száma (db), az összkerület (m), a kerületek átlaga és szórása, az összterület (m2), a területek átlaga és szórása, valamint a kerület/terület arányok átlaga. Az adatok a CORINE Land Cover 2000-es adatbázisából származnak. foltok száma
K (m)
átlag
szórás
T (m2)
átlag
szórás
K/T arányok átlaga
szántóföldek
22
924 117,5
42 005,3
85 443
658 319 456,4
29 923 611,7
73 539 080,5
0,001404
mezőgazdasági/ féltermészetes komplexek
32
165 639,6
5 176,2
2 456,6
24 848 018,4
776 500,6
532 864,6
0,006666
legelők
59
428 004,9
7 254,3
6 283,5
89 598 480,1
1 518 618,3
1 750 558,7
0,004777
erdők
15
106 521,6
7101,4
5262,5
13 566 055,4
904403,7
864957,8
0,007852
A foltok alakjának jellemzésekor a terület és a kerület arányából indulhatunk ki. Referenciaként tekinthetjük a tömör alakzatokat (pl. kör, négyzet), amelyeknek kevesebb élük/határuk van, így nagyobb a védettebb, belsőterületük (ahová már nem, illetve kevésbé érnek el a zavaró hatások), ezért ellenállóbbak, mint az elnyúló, keskeny alakzatok, ahol szinte nem is találunk a zavarásoktól védett belső területet, annak ellenére, hogy a teljes területük nagy is lehet. A kerület/terület arányát két fő tényező növeli meg. Egyrészt minél összetettebb, szabálytalanabb alakú egy folt, annál nagyobb a kerülete, így nagyobb a kerület/terület aránya. Másrészt az élőhely feldarabolódása csökkenti a folt területét, és így növeli a kerület/terület 14
arányt. (A fragmentáció hatására nő a szegélyhatás, ami kedvezőtlenül hat az élővilágra, ugyanis a szegélyben mások az abiotikus feltételek, nagyobb a külső zavarás, és nagyobb az invázió veszélye.) Tehát a foltok alakját az emberi tevékenység jelentősen befolyásolja. Általánosságban igaz az, hogy a szabályos, kevéssé komplex foltok humán eredetűek, míg az elnyúlt lekerekített formák természetes úton alakultak ki (Mezősi, Fejes, 2005). Ha egy referencia alakzathoz viszonyítjuk a folt alakját, és az attól való eltérést számítjuk, az eredményt nem befolyásolja a folt mérete, ami nagy előnye a módszernek (Mezősi, Fejes, 2005). Ilyen index például az alaki index (McCarigal, Marks, 1995), mely a folt kerület/terület arányát hasonlítja egy bizonyos alakzat – általában négyzet – konstans kerület/terület értékéhez. Dolgozatomban ezt a logikát követem. A szántók (6. és 7. ábra) esetében a legkisebb a kerület/terület arány, vagyis ezen foltok alakja a legszabályosabb, ami összhangban van a várt eredményekkel. Ezen kívül a kisebb foltok jobban közelítik a négyzet alakot, mint a nagyobbak. Ezzel szemben a legelők nagyon szabálytalan alakúak (bár van néhány kifejezetten négyzet alakú folt is), ami a térképen is jól látszik. A mezőgazdasági/féltermészetes komplexekre is a szabálytalan alak a jellemező, szabályosabb foltokat alig találunk, ami miatt a kerület/terület arányuk kisebb, mint a legelőké. Az erdő foltok kerület/terület aránya a legkisebb, ami a szabálytalan alak mellett a kis terület következménye. (Az utóbbi három típusra vonatkozó diagramok a mellékletekben találhatók.)
1 1 000,00 K/T arány
10 000,00
100 000,00
1 000 000,00
0,1 y = 0,1273x-0,379 R² = 0,6508
0,01
terepi adatok 0,001
ideális eset
0,0001 0,00001
y = 16x-1 R² = 1 kerület
6. ábra. A vizsgálati területen a szántóföldek kerület/terület aránya a kerület függvényében, összehasonlítva a kerület alapján számolt ideális, négyzet alakú foltok adataival, logaritmikus skálán ábrázolva, és feltüntetve a hatványos trendvonalakat.
15
1 100 000,00
1 000000,00
10 000000,00
100 000000,00
1 000000000,00
K/T arány 0,1 y = 0,3428x-0,303 R² = 0,8235
0,01
terepi adatok ideális eset
0,001 y = 4x-0,5 R² = 1 0,0001
terület
7. ábra. A vizsgálati területen a szántóföldek kerület/terület aránya a terület függvényében, összehasonlítva a terület alapján számolt ideális, négyzet alakú foltok adataival, logaritmikus skálán ábrázolva, és feltüntetve a hatványos trendvonalakat.
foltok száma (db) 20 18 16
szántóföldek
14
legelők
12
mezőgazdasági/féltermészetes komplexek
10 erdők 8 6 4 2 0
terület (ha)
8. ábra. A szántóföld, legelő, mezőgazdasági/féltermészetes komplex és az erdő foltok területének eloszlása a vizsgálati területen. Az adatok a CORINE Land Cover 2000-es adatbázisából származnak. 16
A különböző típusok területének eloszlását a 8. ábra szemlélteti. A szántóföldek a vizsgálati terület 71,7%-át teszik ki, a táblák mérete igen változatos, de 81%-uk 800 ha-nál kisebb, és a leggyakoribbak (23,8%) az 50-100 ha-os táblák. 5 darab 1000 ha-nál nagyobb folt van, melyek valószínűleg több kisebb táblából állnak, csak a CORINE adatbázisa nem különítette el őket. A legelők jelentős kiterjedésben vannak jelen a területen, a szántókon kívüli 28,3%-ból 9,8%-ot tesznek ki. Alapvetően a kisebb foltok a jellemzőek (a foltok 56%-a 100 ha-nál kisebb), de a legnagyobb összefüggő legelő területe kis híján eléri az 1000 ha-t. A mezőgazdasági/féltermészetes komplexek csupán 2,7%-át teszik ki a vizsgált területnek. A foltok is kicsik, 72%-uk kisebb, mint 100 ha, és a legnagyobb folt területe sem éri el a 300 hat. Az erdők kiterjedése a legkisebb (a vizsgált terület 1,5%-a), és az egyes foltok is aprók (ráadásul többnyire elnyújtott alakúak). A foltok 73,3%-a 100 ha-nál kisebb, és a legnagyobb folt területe is csak megközelíti a 300 ha-t. Összességében tehát táj mai képe (9. ábra) igazodik az általános trendekhez, az ember szinte tejes egészében átalakította ezt a területet is. A folyószabályozás hagyatékaként rengeteg az elmocsarasodott, feltöltődött morotva, szinte minden művelésre alkalmas területet beszántottak. (Az utóbbi években néhány szántóföldet felhagytak, de még nem lehet pontosan tudni, hogy ezeknek a parlagoknak mi lesz a sorsa.) A szántóföldek között elvétve találunk néhány természetközeli foltot, erdők csak a Maros környékén maradtak meg, és a féltermészetes formációk nagy része is a folyóhoz kötődik. A továbbiakban megkísérlem feltárni, hogy hogyan alakult ki a mai tájszerkezet.
17
9. ábra. Műholdfelvétel a dolgozatomban vizsgált területről, mely az Alföndön, a Maros mentén található, átnyúlik Románia területére és a HURO/0801/194 számú projekt mintaterületeit magába foglalja. A kép a Google Earth programból származik.
18
4.2. A vizsgált terület az I. katonai felmérés idején (1780-1784)
10. ábra. Részlet az I. katonai felmérés térképeiből, melyen a vizsgált terület középső része látható, a Maros folyó mentén. A folyó menti települések balról jobbra: Makó, Apátfalva, Csanád (a későbbi Magyarcsanád). Ez a térkép (10. ábra) még a folyószabályozás előtti állapotot ábrázolja. A szabályozásokat közvetlenül megelőző időszakban a Maros Apátfalva és Nagylak között elhelyezkedő szakasza a meanderező és az anasztomizáló medermintázatok határán mozgott. Vagyis a jól fejlett meanderek határozták meg a folyó futását, de a fattyú ágak által körülhatárolt szigetek közül többnek a szélessége elérte, és meg is haladta a meder szélességének háromszorosát, ami Schumm (1985) alapján az anasztomizáló folyók alapvető jellemzője (Sipos, Kiss, 2004). A vízfolyások mellett kisebb tavakat és nagyobb mocsaras területeket is találunk. Az ártéren mocsárrétek (pl. Szecső rét) és erdők alkotják a jellemző vegetációt. A folyó mentén és a kisebb-nagyobb szigeteken is összefüggő erdőket találunk, és több helyen láthatunk a tájban ligetes fás területek, még közvetlenül a falvak mellett is. A folyó menti települések (Nagylak, Csanád, Apátfalva) közvetlenül a folyó partján helyezkedtek el, rétekkel, mezőkkel körülvéve. Ezeket a területeket legelőként és kaszálóként 19
hasznosították. Apátfalvától északkeletre terült el a Szállásföld, ahol mezőgazdasági művelést folytattak és itt már tanyákat is jelöl a térkép. A művelés leginkább kis parcellákon folyt, a gabona és a kapásnövények termesztése volt a legelterjedtebb (Marjanucz, 2000). Ebben az időben jelentős volt a szőlőtermesztés, Apátfalva és Makó határában is nagy kiterjedésű szőlőket találunk. Ezen kívül jellemző volt a falvakban a háztáji gyümölcstermesztés és kertgazdálkodás is. Összességében a szántóföldek és a rétek aránya kiegyenlített volt, és többnyire elkülönült foltokban helyezkedtek el, bár Makó határában, a településtől ÉK-re láthatunk fel nem szántott területeket a művelt területbe ékelődni, illetve Makótól távolabb, északi irányban volt egy kiterjedt szántó-gyep mozaik. Több ilyen szántók közé ékelt mezőnél jeleztek mocsarat vagy időszakos vízfolyást, ami megmagyarázza, hogy miért nem vonták művelésbe ezeket a foltokat. Ebben az időben jelentős kiterjedésben voltak jelen a természetes formációk, az ember még nem változtatta meg drasztikusan a tájat. (Az I. katonai felmérés során a Bánságot nem térképezték, ezért a mai romániai területekről nincsenek információim, de vélhetően hasonló képet mutatna, mint a mai magyarországi területek.)
20
4.3. A vizsgált terület a II. katonai felmérés idején (1806-1869)
11. ábra. Részlet az II. katonai felmérés térképeiből, melyen a vizsgált terület középső része látható, a Maros folyó mentén. A folyó menti települések balról jobbra: Makó, Apátfalva, Németcsanád, Nagylak. A területet ábrázoló térképlapok (11. ábra) 1863 és 1865 között készültek. Ekkor már elkezdődött a folyószabályozás, melynek eredményeképp elkülönült egy kiegyenesített és egy meanderező szakasz, de a munkálatok még nem fejeződtek be. A folyó medrét elkezdték kiegyenesíteni, több kanyarulatot levágtak, melyek egy része elmocsarasodott, és néhány már annyira feltöltődött, hogy vizet nem is jeleztek bennük, de a folyó még több helyen a régi medrében folyt. A korábbi árterület jelentősen összezsugorodott. Bár még találunk egybefüggő mocsaras területeket, de kiterjedésük jelentősen csökkent, a lecsapolás után ezeket a területeket is beszántották. Az erdők kiterjedése is csökkent, a folyó jobb partján alig találunk erdőket, név szerint egyedül a Buzsáki erdőt tüntették fel, mely egy vízzel borított területen helyezkedett el, ahová még kiáradhatott a folyó. (Valószínűleg a folyónak ezt a szakaszát ekkor még nem érte el a szabályozás.) A mai romániai oldalon jóval több erdőt láthatunk (pl. Telek erdő, Szécső erdő, Csanader Wald), de ezek sem alkotnak összefüggő erdőséget, és a térkép több helyen jelöl ligetes foltokat ezekben az erdőkben. Néhány telekhatáron fasorokat találunk. A települések kiterjedése jelentősen megnőtt. Magyarcsanádot 1793-ban északabbra telepítették, egy vonalba Apátfalvával, így ezen a térképen már nem a Maros partján, hanem a 21
mai helyén látható. A település szerkezet is átalakult, kiterjedt tanyavilág alakult ki Magyarcsanádtól és Apátfalvától északra, viszont a folyó bal partján nem jellemzőek a tanyák. A folyó mindkét oldalán jelentős területen zajlott szőlőtermesztés, a Makó környéki szőlők kiterjedése még növekedett is a korábbiakhoz képest. A mezőgazdasági területek kiterjedése is nőtt, sok új területet művelés alá vontak, így jóval kevesebb rétet, mocsárrétet találunk, mint az 1700-as években, a korábban rétekkel mozaikos területek is egybefüggő szántófölddé változtak. Ezen kívül a mezőgazdasági területeken az egyes parcellák kiterjedése is megnőtt. Apátfalva és Magyarcsanád mellett megmaradt egy nagyobb rét, melyen továbbra is legeltettek vagy kaszáltak, de összességében a természet közeli területek kiterjedése csökkent, míg az ember által átalakított területek kiterjedése nőtt.
22
4.4. A vizsgált terület III. katonai felmérés idején (1872-1884)
12. ábra. Részlet az III. katonai felmérés térképeiből, melyen a vizsgált terület középső része látható, a Maros folyó mentén. A folyó menti települések balról jobbra: Makó, Apátfalva.
Ezen a térképen (12. ábra) a Maros képe már nagyon hasonlít a mai állapothoz, vagyis ekkor a szabályozás már befejeződött. A folyó alsó szakaszát csaknem teljesen kiegyenesítették, így esése 14 cm/km-ről 28 cm/km-re nőtt, ami gyökeres változásokat idézett elő a medermintázatban (Somogyi, 2000). A korábban meanderező, illetve anasztomizáló folyón fonatos mintázatot mutató egységek jöttek létre szigetekkel és zátonyokkal. Rengeteg elkeskenyedett, (részben) feltöltődött morotvát láthatunk, és a folyó mentén sehol sem jelöltek olyan mocsaras terültet, ahová ki tudna áradni a víz. Az erdők még jobban visszaszorultak, 23
több helyen csak erdősávok maradtak belőlük a szántók és kaszálók határán, vagy a helyükön fás legelőket találunk (pl. Tárnoki és Szécső erdő). Viszont a Magyarcsanádtól délre található Békai erdő (a korábbi Buzsáki erdő) megőrizte korábbi kiterjedését, bár ez sem maradt változatlan, a korábbi tisztásokat itt kaszálórétként jelölik, ami valószínűleg a víz eltűnését is jelenti. A Békai erdővel átellenben, a folyó bal partján található a Vér erdő, mely ekkor már erdészeti kezelés alatt állt, az erdőtagokat elkülönítették a térképen. A települések nagysága tovább nőtt, a tanyás szerkezet megmaradt, és a tanyavilág kiterjedése is nőtt, bár a mai romániai oldalon továbbra sem jellemezőek a tanyák (csak néhányat jelöl a térkép). Jelentős különbség még a folyó két oldalán, hogy a mai román oldalon a folyó közelében kisebbek a szántóföldek parcellái és több helyen jelölnek közöttük kaszálót és legelőt. A szőlők kiterjedése és elhelyezkedése nem változott, a mezőgazdasági művelésbe vont területek kiterjedése viszont tovább nőtt, a folyótól távolabb szinte minden érintetlen terület eltűnt. A folyó közelében leginkább kaszálók (pl. Kőszegi kaszállas) és legelők (pl. Csigai külső járandó, Itató legelő) találhatók, a nagyobbakat névvel is jelzi a térkép. Magyarcsanádtól délre két nagy összefüggő folt van, amelyet nem szántottak föl, az egyik a Közlegelő, a másik a Lapos nevű kaszáló. Makótól keletre a szántóföldek között nagyon szabálytalan és elnyújtott alakú legelők és kaszálók vannak a korábban vízhatás alatt álló területek helyén, de a korábbi mocsarak teljesen eltűntek. Lényegében kialakult a jelenlegi tájszerkezet.
5. Értékelés, megvitatás A vizsgált terület az elmúlt 200-300 évben jelentősen átalakult az egyre fokozódó antropogén hatás következményeként. A 18. században még jelentős volt a természetes tájelemek kiterjedése, az extenzív mezőgazdaság és az állattartással összefüggésben a rét/legelő gazdálkodás volt a jellemző, ami mellett a természetes populációk is megtalálták az életlehetőségeiket. A 19. században viszont drasztikusan lecsökkent a természetes tájelemek kiterjedése, az élőhely foltok feldarabolódtak, bizonyos élőhelyek pedig teljesen eltűntek, amihez az új területek beszántása mellett a folyószabályozás is hozzájárul. A növekvő népesség miatt egyre több mezőgazdasági területre volt szükség, így a mocsarakat lecsapolták és beszántották, és több korábbi legelőn és kaszálón is művelésbe kezdtek, valamint előtérbe került az intenzívebb gazdálkodás. Ez nem kedvezett a vadon élő élőlényeknek, azok a fajok, melyek nem tudtak alkalmazkodni az új viszonyokhoz, eltűntek a területről. A folyóhoz kötődő élővilág is jelentősen átalakult, az ártéren kialakult zonáció a folyószabályozás következtében 24
átrendeződött. A gátak közé szorított hullámtérről a kisebb vízigényű, elárasztást nem tűrő fajok eltűntek, míg a mentett ártér kiszáradt. Ez az átalakulás viszont lehetőségeket teremtett az invazív fajok megjelenéséhez és elterjedéséhez. A 19. század végére alapvetően kialakult a jelenlegi tájszerkezet: a szántóföldek uralják a tájat, míg alig találunk erdőket és természetes gyepeket, vagyis a terület nagy része ún. kultúrsivataggá alakult. Az ezután történt változások (a tanyavilág elnéptelenedése, a szőlőtermesztés háttérbeszorulása) nem befolyásolták jelentősen a tájszerkezetet, bár a természet- és környezetvédelem előtérbe kerülésével történtek pozitív előrelépések is. Például a 20. század végén a megmaradt erdőket természetvédelmi oltalom alá helyezték. Ezen kívül az utóbbi években nőtt a felhagyott szántók száma, így a természetes életközösségeknek lehetősége nyílt a terjedésre, de egyelőre ezeken a parlagokon nem alakult ki a korábbival egyenértékű élővilág.
Köszönetnyilvánítás Ezúton szeretnék köszönetet mondani témavezetőmnek, Dr. Körmöczi Lászlónak szakdolgozatom elkészítésében nyújtott segítségéért és útmutatásáért. Köszönettel tartozom még Dr. Margóczi Katalinnak és Nagy Viktornak, akik szintén hozzájárultak a szakdolgozatom elkészüléséhez. Ez a dolgozat a HURO/0801/194 számú Európai Uniós támogatású pályázat segítségével jött létre.
Irodalomjegyzék Biró M. (2006): A történeti térképekre alapuló vegetációrekonstrukció és alkalmazásai a DunaTisza közén. Ph.D. értekezés. Pécs, Pécsi Tudományegyetem, Biológia Doktori Iskola. Biró M., Tóth T. (1998): A 18-19. század vegetációjának rekonstrukciója az elmúlt ezer év tájhasználatának tükrében a Hármas-Körös mentén. Crisicum I. Kőrös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság Időszaki Kiadványa, Szarvas, pp. 18-34. Bogárdi J. (1974): Sediment transport in alluvial streams. Akadémiai Kiadó, Budapest. Christensen N. L. (1989): Landscape history and ecological change. Journal of Forest History, 33: 116-124. Csemez Attila (1996): Tájtervezés – tájrendezés. www.tankonyvtar.hu/tajrendezes/tajtervezestajrendezes-080906-23 Fekete G., Molnár Zs., Horváth F. (szerk.) (1997): A magyarországi élőhelyek leírása, határozója és a Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer. A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer Kézikönyvei II. Természettudományi Múzeum, Budapest, 374 pp. Fiala K., Sipos Gy., Kiss T. (2006): Szabályozások hatására bekövetkező morfológiai változások a Tisza és a Maros alsó szakaszán. In Kiss A. – Mezősi G. – Sümegi Z. (szerk): Táj, környezet 25
és társadalom. Ünnepi tanulmányok Keveiné Bárány Ilona professzor asszony tiszteletére.203-213. Herring, P.C. (2009): Framing Perceptions of the Historic Landscape: Historic Landscape Characterisation (HLC) and Historic Land-Use Assessment (HLA). Scottish Geographical Journal, Volume 125, Issue 1, 61 – 77. Jankó Annamária (2007): Magyarország katonai felmérései 1763-1950, Argumentum Kiadó, Budapest Kenéz Á., Szabó M., Saláta D., Malatinszky Á., Penksza K. (2008): A pénzesgyőr-hárskúti hagyásfás legelő tájtörténete és vegetációja.Folia Musei Historico-Naturalis Bakonyiensis 25. pp. 7-18. Kienast, F. (1993): Analysis of historic landscape patterns with a Geographical Information System – a methodological outline. Landscsape Ecology, Volume 8, Issue 2, 103-118. Király G. (1999): Táj- és erdőtörténeti adatok felhasználásának lehetőségei és jelentősége vegetáció-értékelési és erdőművelési kérdések tisztázásában. Doktori Szigorlati Dolgozat. Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron, 22 pp. Kovácsné Bodzsár Zsuzsanna (2000): Az én városom. Makói Nyomda, Makó, 100 p. Lukács A., Szigetvári Cs., Botos I., Rév Sz. (2004): Tájtörténeti vizsgálatok és a tájrehabilitáció lehetőségei a Nyírségben. Ifjú Botanikusok Baráti Köre és az E-misszió Természet és Környezetvédelmi Egyesület, Nyíregyháza, 24 pp. Marjanucz László (2000): Magyarcsanád, Száz Magyar Falu Könyvesháza Kht., Budapest, 217 p. Maucha Gergely (2004): Magyarországi CORINE felszínborítás adatbázisok, www.otk.hu/cd04/1szek/Maucha%20Gergely.htm McCarigal, K., Marks, B.J. (1995): FRAGSTATS: spatial pattern analysis program for quantifying landscape structure. US Department of Agriculture, Forest Service, General Technical Report PNW-GTR-351. 89. pp. Mezősi G., Fejes Cs. (2004): Tájmetria (A tájak ökológiai foltjainak kvantitatív elemzése). In: Dövényi Z, Schweitzer F (szerk.): Táj és környezet. Tiszteletkötet a 75 éves Marosi Sándornak. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, pp. 233-243. Molnár Zs, Biró M. (2010): A néhány száz évre visszatekintő, botanikai célú történeti tájökológiai kutatások módszertana. A tájváltozás értékelési módszerei a XXI. században, digitális konferenciakötet – megjelenés alatt Molnár Zs. (1997): The land-use historical approach to study vegetation history at the century scale. In Tóth E. (szerk.): International conference on Research, Conservation, Management. Aggtelek, Conference Proceedings pp. 345-354. Molnár Zs. (1998): Interpreting present vegetation features by landscape historical data: An example from a woodland-grassland mosaic landscape (Nagykőrös-wood, Kiskunság, Hungary). 241-263 p. In KIRBY K. J. & WATKINS C. (eds.): The Ecological History of European Forests. Wallingford: CAB International, 373 p. Molnár Zs., Fekete G., Biró M., Kun A. (2008): A Duna-Tisza közi homoki sztyepprétek történeti tájökológiai jellemzése. In: Kröel-Dulay Gy., Kalapos T., Mojzes A. (szerk): Talajvegetáció-klíma kölcsönhatások. Köszöntjük a 70 éves Láng Editet. MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, Vácrátót, pp. 39-56. Molnár Zs., Varga Z. (2006): A Dunai Alföld növényzete és tájtörténete. In: Fekete G. (szerk.): Magyarország nagytájainak növényzete. MTA, Budapest, 460 pp. Pärtel M., Mändla R., Zobel M. (1999): Landscape history of a calcareous (alvar) grassland in Hanila, western Estonia, during the last three hundred years. Landscape Ecol., 14: 187-196.
26
Pickett, S.T.A. (1989): Space-for-Time Substitution as an Alternative to Long-Term Studies. In: Likens, G.E. (szerk.): Long-term Studies in Ecology: Approaches and Alternatives, Springer, pp. 110-135. Schumm, S. A. (1985) Patterns of Alluvial Rivers. – Annual Review of Earth and Planetary Sciences 13. pp. 5-27. Sheail, J. (1980): Historical Ecology: The Documentary Evidence. Institute of Terrestrial Ecology, Cambridge. Sipos Gy. (2003): A meder stabilitásaának vizsgálata a Maros alföldi szakaszán. – XXVI Országos Diákköri Konferencia, Miskolc Sipos Gy. (2004): Medermintázat és zátonyképződés homokos medrű síksági folyószakaszon (Maros 31-50 fkm). Geográfus Doktoranduszok VIII. Országos Konferenciája, Szeged. CDkiadvány ISBN: 963-482-687-3. Sipos Gy., Kiss T. (2004): Meder és mederformák recens fejlődése a Maros magyarországi szakaszán. In: A magyar földrajz kurrens eredményei (II. Magyar Földrajzi Konferencia kiadványa. ISBN: 963-482-687-3). 1458-1484. Skalos, J., Engstová, B. (2010): Methodology for mapping non-forest wood elements using historic cadastral maps and aerial photographs as a basis for management. Journal of environmental management, Volume 91, Issue 4, 831-843. Somogyi, S. (szerk.) (2000) A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon. MTA FKI, Budapest, p. 301. Szirmai O. (2008): Botanikai és tájtörténeti vizsgálatok a Tardonai-dombság. Ph.D. értekezés, Gödöllő, Szent István Egyetem, Környezettudományi Doktori Iskola. Tóth Z. (2004): A Kerca-patak melléki rétek jelene és múltja (esettanulmány a természetvédelmi célú kezelések megalapozásáhaoz). Tájökológiai Lapok 2(2): 313-339. Türke I., Varga A., Biró M., Horváth D. (2006): Az elmúlt 250 év tájtörténeti eseményei a KözépTisza vidékén. Környezettörténet 2006 konferencia előadásainak összefoglalói. ELTE, Hantken Kiadó, Budapest, pp. 94-95. kmnp.nemzetipark.gov.hu/index.php?pg=menu_1136 A Maros-ártér www.eea.europa.eu/about-us/who The European Environment Agency www.esri.com/software/arcgis/arcview/index.html ArcView – Desktop GIS Mapping Solution www.fomi.hu/corine/ CORINE Land Cover www.ktm.hu/index.php?pid=9&sid=50&cid=291 A CORINE (Coordinaton of Information on the Environment) program
27
Mellékletek
legelők 0,1 1 000,00
10 000,00
100 000,00 y = 0,0656x-0,278 R² = 0,1585
0,01
terepi adatok
K/T arány
ideális eset
0,001 y = 16x-1 R² = 1 0,0001
kerület
1. melléklet. A vizsgálati területen a legelők kerület/terület aránya a kerület függvényében, összehasonlítva a kerület alapján számolt ideális, négyzet alakú foltok adataival, logaritmikus skálán ábrázolva, és feltüntetve a hatványos trendvonalakat.
legelők 0,1 100 000,00
1 000 000,00
10 000 000,00 y = 1,0297x-0,374 R² = 0,5877
K/T arány
0,01
terepi adatok ideális eset
0,001
y = 4x-0,5 R² = 1 terület
2. melléklet. A vizsgálati területen a legelők kerület/terület aránya a terület függvényében, összehasonlítva a terület alapján számolt ideális, négyzet alakú foltok adataival, logaritmikus skálán ábrázolva, és feltüntetve a hatványos trendvonalakat.
28
mezőgazdasági/féltermészetes komplexek 0,1 1 000,00
K/T arány
10 000,00
100 000,00
y = 0,0523x-0,232 R² = 0,1223
0,01
terepi adatok ideális eset
y = 16x-1 R² = 1 0,001
kerület
3. melléklet. A vizsgálati területen a mezőgazdasági/féltermészetes komplexek kerület/terület aránya a kerület függvényében, összehasonlítva a kerület alapján számolt ideális, négyzet alakú foltok adataival, logaritmikus skálán ábrázolva, és feltüntetve a hatványos trendvonalakat.
mezőgazdasági/féltermészetes komplexek 0,1 100 000,00
1 000 000,00
10 000 000,00
y = 0,8269x-0,354 R² = 0,5397 K/T arány
terepi adatok
0,01
ideális eset y = 4x-0,5 R² = 1 0,001
terület
4. melléklet. A vizsgálati területen a mezőgazdasági/féltermészetes komplexek kerület/terület aránya a terület függvényében, összehasonlítva a terület alapján számolt ideális, négyzet alakú foltok adataival, logaritmikus skálán ábrázolva, és feltüntetve a hatványos trendvonalakat.
29
erdők 1 1 000,00
10 000,00
0,1
K/T arány
100 000,00 y = 0,0322x-0,147 R² = 0,055 terepi adatok
0,01
ideális eset 0,001 y = 16x-1 R² = 1 0,0001
kerület
5. melléklet. A vizsgálati területen az erdők kerület/terület aránya a kerület függvényében, összehasonlítva a kerület alapján számolt ideális, négyzet alakú foltok adataival, logaritmikus skálán ábrázolva, és feltüntetve a hatványos trendvonalakat.
erdők 0,1 100 000,00
1 000 000,00
10 000 000,00
y = 0,6443x-0,319 R² = 0,4387 K/T arány
terepi adatok
0,01
ideális eset y = 4x-0,5 R² = 1 0,001
terület
6. melléklet. A vizsgálati területen az erdők kerület/terület aránya a terület függvényében, összehasonlítva a terület alapján számolt ideális, négyzet alakú foltok adataival, logaritmikus skálán ábrázolva, és feltüntetve a hatványos trendvonalakat.
30
Nyilatkozat Alulírott, Cseh Viktória, Környezettan BSc szakos hallgató, kijelentem, hogy szakdolgozatomat a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Karának, az Ökológiai Tanszékén készítettem, a Környezettan BSc diploma megszerzése érdekében. Kijelentem, hogy a dolgozatot más szakon korábban nem védtem meg, saját munkám eredménye, és csak a hivatkozott forrásokat (szakirodalom, eszközök, stb.) használtam fel. Tudomásul
veszem,
hogy
szakdolgozatomat
a
Szegedi
Tudományegyetem
könyvtárában, a kölcsönözhető könyvek között helyezik el.
2010. 05. 04. ….…………………………………. aláírás
Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Kar
31
