pályázat keretében végzett A.1 és E.3 akcióhoz

Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság

Jelentés a LIFE08 NAT/H/000289 pályázat keretében végzett „A.1” és „E.3” akcióhoz

Alapállapot felmérés és monitoring (2013)

Sarród 2013

Pályázat azonosítója LIFE08 NAT/H/000289 Pályázat címe Kiemelt fontosságú Pannon homoki élőhelyek helyreállítása és megőrzése katonai használatú területeken a Kisalföld térségében Restoration and conservation of priority-listed Pannonic sand land habitats in military owned area of the Hungarian Little Plain

Szerkesztette Takács Gábor projekt koordinátor Szerzők Ambrus András Dr. (FHNPI) Dankovics Róbert (Tölgy Természetvédelmi Egyesület) Endrődyné Király Nikolett (FHNPI) Kenyeres Zoltán Dr. (Acrida Bt.) Király Gergely Dr. (Mohos-Csitri Ökológiai Kutató Kkt.) Kovács Péter (Locart Bt.) Kozma László (Geo-Natura Bt.) Szabadfalvi András Szinetár Csaba Dr. Takács Gábor (FHNPI)

© Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság 2013

Ez a dokumentáció a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében szerzői jogvédelem alatt áll. A dokumentáció nyilvános, a megfelelő hivatkozások mellett szabadon felhasználható és terjeszthető!

2

1.Tartalomjegyzék

1. Tartalomjegyzék 1.Tartalomjegyzék....................................................................................................................................................................3 2.Összefoglalás.........................................................................................................................................................................5 3.Bevezetés.................................................................................................................................................................................9 4.A vizsgált terület általános bemutatása........................................................................................................................11 4.1.A vizsgálati terület elhelyezkedése.......................................................................................................................11 4.2.Időjárási viszonyok 2012-ben és 2013-ban...........................................................................................................11 5.Az alapállapot felmérés mintavételi helyeinek botanikai felmérése......................................................................14 5.1.1.Anyag és módszer.............................................................................................................................................14 5.1.2.Eredmények........................................................................................................................................................15 5.2.Felhasznált irodalom.................................................................................................................................................29 6.Zoológiai alapállapot felmérés........................................................................................................................................30 6.1.Célkitűzések................................................................................................................................................................30 6.2.Anyag és módszer......................................................................................................................................................31 6.2.1.Mintavételi helyek............................................................................................................................................31 6.2.2.Mintavételi időpontok.....................................................................................................................................32 6.2.3.Felmérési módszer............................................................................................................................................32 6.3.Eredmények.................................................................................................................................................................34 6.3.1.A projektterületen kimutatott fajok bemutatása......................................................................................34 6.3.2.Az egyes mintavételi területek felmérési eredményei.............................................................................45 6.4.Értékelés.......................................................................................................................................................................78 6.4.1.A pókfauna értékelése.....................................................................................................................................78 6.4.2.A bogárfauna értékelése..................................................................................................................................86 6.4.3.A hangyafauna értékelése..............................................................................................................................92 6.4.4.Az egyenesszárnyú fauna értékelése...........................................................................................................94 6.5.Felhasznált irodalom.................................................................................................................................................98 7.Lepkefauna változásának vizsgálata............................................................................................................................101 7.1.Összefoglalás............................................................................................................................................................101 7.2.Anyag és módszer....................................................................................................................................................102 7.2.1.Mintavételi helyek..........................................................................................................................................102 7.2.2.Mintavételi időpontok és körülmények....................................................................................................102 7.2.3.Felmérési módszer..........................................................................................................................................103 7.2.4.Időjárás értékelése..........................................................................................................................................104 7.3.Eredmények és értékelés........................................................................................................................................104 7.3.1.Fajösszetétel.....................................................................................................................................................104 7.3.2.Várt /remélt fajok...........................................................................................................................................104 7.3.3.Védett, illetve ritka nagylepkék..................................................................................................................105 7.3.4.A területről kimutatott fajok listája (2013.december 31.).....................................................................108 7.4.Felhasznált irodalom...............................................................................................................................................118 8.Kétéltű és hüllő fauna változásának vizsgálata........................................................................................................119 8.1.Anyag és módszer....................................................................................................................................................119 8.1.1.Mintavételi helyek..........................................................................................................................................119 8.1.2.Mintavételi időpontok...................................................................................................................................120 8.1.3.Felmérési módszer..........................................................................................................................................120 8.2.Eredmények..............................................................................................................................................................121 8.2.1.Kétéltűek...........................................................................................................................................................121 8.2.2.Hüllők................................................................................................................................................................122 8.3.Értékelés.....................................................................................................................................................................122 8.3.1.Fajösszetétel.....................................................................................................................................................122 8.3.2.Egyedszám viszonyok....................................................................................................................................123 3

1.Tartalomjegyzék 8.3.3.Korarány...........................................................................................................................................................123 8.4.Felhasznált irodalom...............................................................................................................................................123 9.Fészkelő madárfauna vizsgálata...................................................................................................................................124 9.1.Anyag és módszer....................................................................................................................................................124 9.2.Eredmények..............................................................................................................................................................125 9.3.Értékelés.....................................................................................................................................................................126 9.4.Felhasznált irodalom...............................................................................................................................................127

4

2.Összefoglalás

2. Összefoglalás A Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság a Honvédelmi Minisztérium Infrastrukturális Ügynökségével, a HM Budapesti Erdőgazdaság Zrt.-vel és az Aquaprofit Zrt.-vel közösen, a Környezetvé delmi és Vízügyi Minisztérium támogatásával, Life+ pályázatot nyert el a HUFH20009 Gönyűi ho mokvidék kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület katonai használatú területeinek természetvédelmi célú rehabilitációjára. A Restoration and conservation of priority-listed Pannonic sand land habitats in military owned area of the Hungarian Little Plain (LIFE08 NAT/H/000289) Life+ pályázat célja a Natura 2000 területen megmaradt pannon homoki gyepek állapotának megőrzése, illetve javítása. Az E.3 akció (Monitoring) feladata a Life+ pályázat keretében végzett beavatkozások eredményességének vizsgálata és visszajelzés a tényleges helyreállítási tevékenységet végző szervezetek felé. Fontosabb célkitűzések: • A jelölő élőhelytípusok kiterjedésének és állapotának nyomon követése • Az indikátor fajok és taxonok állományváltozásának nyomon követése • A beavatkozások következtében kialakuló nyílt homokfelszínek szukcessziójának vizsgálata Az alábbi összefoglaló jelentés a Kisalföldi Life projekt keretében 2013. évi vizsgálatok (egyes ta xonok esetben csak a tavaszi mintavételek eredményeit, a téli minták feldolgozása ugyanis még nem fejeződött be) fontosabb eredményeit tartalmazza. A 2012-es mintavételek során már nem volt lehetőség a zoológiai alapállapot felmérés mintavételei helyeinek botanikai felmérésre. Az idei évben ezt elvégeztük, mintavételi terület jellegétől függően 10 vagy 20 darab 1x1 méteres kvadrátban készítettünk cönológiai felvételt. A cönológiai felvételek alapján elvégeztük a mintaterületek rövid szöveges jellemzését. A talajfelszíni fauna vizsgálatát a 2012-ben kijelölt 11 mintavételi helyen végeztük Barber-csapdák segítségével. A gyűjtött anyagból a legnagyobb mennyiségben előforduló pókok (Araneae), hangyák (Formicidae) és futóbogarak (Coleoptra) kerültek feldolgozásara. A tavaszi (április-május) 30 napos szinkron mintavételezés során befogott 1208 (adult) pók 92 fajt képviselt. A téli gyűjtéskor előkerült fajokkal együtt ez eddig 103 pókfaj előfordulását jelenti a projekt területén. A család, illetve nem szintig határozható taxonok még hozzávetőlegesen mini mum tíz további fajt képviselnek. A téli időszak gyűjtése során előkerültek a homokspecialista ritka fajok mellett (Parasyrisca arrabonica, Improphantes geniculatus) a tavaszi gyűjtés is jelentős taxonómiai eredményeket hozott. Több faunisztikai ritkaság mellett (pl. Metopobactrus prominulus), Közép-Európa faunájára nézve is új pókfaj megkerülése emelendő ki (Zodarion zorba). A tavaszi és nyári időszakban aktív, homoki kötődésű (psazmmofil) fajok közül a ritka Theridium uhligi első dunántúli adatait szolgáltatta a vizsgálat. A felmért 11 mintavételi hely reprezentatívnak tekinthető a projekt egészére nézve. A közösségi vizsgálatok alapján jól felismerhetők azok a fajegyüttesek, melyek a jobb, természetközelinek tekinthető homoki gyepekre, a degradált száraz gyepekre, a jelenleg még erdősült (élőhelyrekonstrukcióra váró, erdészeti ültetvényekre), továbbá az üdébb, jobb vízellátású élőhelyekre jellemzőek. A bogarak vizsgálata során 60 bogárfaj 539 példánya került elő a tavaszi gyűjtés alatt. Több, mint fele (38 faj) a futóbogarak (Carabidae) családjából került ki. Két védett fajt is fogtak a csapdák. A fokozottan védett magyar futrinkát (Carabus hungaricus) és az ugyancsak a futrinkák családjába tartozó ragyás futrinkát (Carabus cancellatus). Előbbi fajnak lárvája került elő, mivel a téli ivarérésű, ezért tavasszal csak a lárvája kerülhet a csapdákba. Az egyik legjobb állapotú homok pusztáról volt egy fogásunk (VII. mintavételi hely). A ragyás futrinka a legnedvesebb mintavételi helyről került elő (VI. mintavételi hely), mely a 66 példánnyal a teljes fogási eredményt figyelembe véve do5

2.Összefoglalás mináns fajnak tekinthetjük. A dominancia rangsort a Bambidion mannerheimi futóbogár vezeti, mely 142 példányával a legmagasabb egyedszámú faj volt a mintákban. A harmadik domináns faj az előző két bogárral szemben gyakori. A sároshátú gyászbogár (Opatrum sabulosum) 113 példánya került elő. A tágtűrésű faj nyolc mintavételi helyről is előkerült. Ezek közül ötön volt domi náns. Frekvencia értéke is magas, jelen esetben jól mutatja a generalista tulajdonságát. A fajok között több ritkaság is előkerült, melyek a teljes vizsgálati terület jó természetességét, homoki jel legét mutatják. A természetesebb, meleg homoki gyepek gyakori lakója a homoki fémfutó (Harpalus servus), és a pusztai tarfutó (Calathus erratus). Ugyancsak a terület természetességét mutatja a gödörkés gyökérfutó (Syntomus foveatus), mely ritka hazai futóbogarunk. Főleg homokos talajon a gyérebben borított gyepeken fordul elő, de nedvesebb helyekről, illetve cseres-tölgyesekből is ismert adata. Ritkának mondható faj a kétgödrös trágyabogár (Diastictus vulneratus), mely az alföldi homokos területek lakója. Európai elterjedésű hazánkban többfelé megtalálható, de ritka. A hangyák vizsgálata során 24 hangyafaj több mint 21 ezer egyede lett meghatározva. Ez a fajszám a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság területéről publikált hangyafauna durván egyharmada, a teljes magyarországi fauna durván ötöde. Két védett fészkű faj került elő, igaz mindkettő minimális egyedszámban, tehát a mintaterületek hangyaközösségének felépítésében érdemben nem vesznek részt. Három további, ritkán előkerülő fajt érdemes kiemelni faunisztikai szempontból, a Myrmica gallieni-t (bár konkrétan a mintaterületen ez sem érdemi közösségalkotó), a Myrmica schencki-t és a Temnothorax interruptus-t. Mindhárom említett faj a jó természetességi állapotú gyepekből került elő, Az idei év orthopterológiai mintavételezései a 2012. évben kijelölt és vizsgált 11 lokalitásban tör téntek (kvantitatív adatrögzítés minden kvadrátban négy alkalommal: június, július, augusztus, szeptember). Az orthopterológiai adatgyűjtést alkalmanként a kijelölt 50×50 méteres kvadráton belül végrehajtott 300 fűháló-csapással végeztük. Az ily módon gyűjtött egyedeket tekintettük egy mintának, melyeket egyeléssel kiegészítettünk (a mintákba nem, vagy csak ritkán kerülő fajok jelenlétének rögzítése, egyszerű hozzáadással). A nyílt, gyér növényzetű, vagy magaskórós jellegű növényzetben a mintavételezést az előforduló állatok teljes körű egyelő gyűjtésével végeztük. Az egyes mintavételi területek egyenesszárnyú-együtteseinek alapállapot-feltárása során a következő változókat határoztuk meg: • egyenesszárnyú fajok száma, • védett egyenesszárnyú fajok száma, • egyenesszárnyú-együttesek életforma-típus összetétele, • egyenesszárnyú-együttesek ökológiai preferencia-típus összetétele, • karakterfajok relatív gyakorisága, • egyenesszárnyú-együttesek természetességi mutatója. 2013-ban a 11 mintavételi területről 30 egyenesszárnyú faj előfordulását mutattuk ki. Ez a térségből ismert fajoknak 70%-os előkerülését jelenti. Az alapállapot feltárás két évében összesen 34 egyenesszárnyú faj került elő, ami a térségből ismert fajok közel 80%-a. A mintaterületekről ismert egyenesszárnyú fajok közül továbbra is egy védett státuszú (Calliptamus barbarus). A korábban kimutatott homoki karakterfajok (Platycleis montana, Calliptamus barbarus, Dociostaurus brevicollis, Euchorthippus pulvinatus, Myrmeleotettix maculatus) mindegyikének ismételt fogásán túl 2013-ban további homoki karakterfajok kerültek elő a kvadrátokból (Myrmeleotettix antennatus, Stenobothrus fischeri). Ezzel a kimutatott fajok közel negyede a homoki egyenesszárnyú karakterfajok közé tartozott. Az összevont minták egymáshoz való viszonyának főkoordináta-analízissel, ökotípus- és életformatípus-elemzéssel történő vizsgálata a 2013-as adatsorok esetében is nagy vonalakban az előző évben tapasztaltakat mutatta, több tekintetben azonban tisztább kép rajzolódott ki. (A) A két kimagaslóan jó természetességi állapotú gyepben található mintavételi terület együttesei (ZOOAP6

2.Összefoglalás 2 és ZOOAP-7) a teljes szezonos felvételek alapján is különálltak. Egyediségük mind a psammop hil és pseudopsammophil fajok, mind a thermophil fajok kimagasló részarányában, mind a homoki karakterfajok magas relatív gyakoriságában megmutatkozik. (B) Ugyancsak különállást mutatott 2013-ban is a két üde gyepterületről származó összevont minta (ZOOAP-5 és ZOOAP-6). Ez utóbbiak egyedisége továbbra is az üde gyepekhez kötődő Conocephalus discolor, illetve a mesophil fajok markáns jelenlétére, a xerophil fajok hiánya épül. (C) A jelen állapotukban legrosszabb természetességi állapotot mutató egyenesszárnyú élőhelyek (ZOOAP-3 és ZOOAP-4) együttesei ugyancsak elkülönülnek a többitől. Esetükben a fajkészletben és a mennyiségi viszonyokban fennálló különbségeken túl az ökológiai igény tekintetében feltűnő a thermophil fajok (homoki, ill. szárazgyepi) alacsony részaránya. (D) A további mintavételi területek egyenesszárnyú-együttesei (ZOOAP-1, ZOOAP-8, ZOOAP-9, ZOOAP-10, ZOOAP-11) a szerkezeti jellemzőik alapján egy la zább összetételű, a referencia-területekhez különböző mértékben hasonló mintákból álló csoportot alkotnak. A csoport heterogenitása, a befoglaló gyepek eltérő természetességi állapotával, különböző fokú bolygatottságával magyarázható. Természetvédelmi szempontból kiemelendő, hogy bár a vizsgált területről kimutatott védett fajok száma nem nőtt, de védett faj 2013-ban már nem csak a kettő referencia-területről, hanem azokon túl további négy, így összesen hat mintavételi területről került elő. A vizsgált együttesek természetességi állapotáról ennél többet mond a természetességi indexek értékeinek alakulása. A ZOOAP-2 és ZOOAP-7 mintavételi területek természetességi indexe továbbra is kiemelkedő, ahogy az üde gyepek természetessége (ZOOAP-5 és ZOOAP-6) az egyenesszárnyúak jelzései alapján ugyancsak magasnak, de a szárazodás miatt csökkenő tendenciájúnak tekinthető. Azon kvadrátok területén, ahol 2012-vel szemben 2013-ban változó relatív gyakorisággal homoki karakterfajokat, ill. védett fajt találtunk (ZOOAP-1, ZOOAP-5, ZOOAP-8, ZOOAP-9, ZOOAP-10) nyilvánvaló következményként a természetességi index az idei évben magasabbnak mutatkozott mint tavaly. A jelenleg még zavartabb, gyomosabb gyepek természetességi állapotának javulása/javítása esetén számos vizsgált lokalitásban várhatók orthopterológiai módszerekkel megfogható pozitív változások (főképp a psammophil és pseudopsammophil fajok részarányának növekedése, homoki karakterfajok és védett fajok fajszámának emelkedése). Az alapállapot Macrolepidoptera faunisztikai felmérése 2012 júniusának végén kezdődött, így ez csak 2013 júniusának végén zárult le. A vizsgált területen időközben már komoly beavatkozások történtek (akác és egyéb nem kívánt fafajok nagy területeken való letermelése, stb.), ám e beavatkozások, valószínűsíthetően, nagy mértékben nem befolyásolták az alapállapot faunisztikai összetételét (e hatások pár év múlva kell, hogy markánsan jelentkezzenek). Mostani tapasztalataink összefoglalásaként elmondható, hogy a korábbi jelentésben megfogalmazott tendenciák és területi sajátosságok (kettős hatás) további megerősítést nyertek. A terület összességében nappali nagylepkékben viszonylag szegényes (bár több védett faj is előke rült), viszont az éjszakai nagylepkéket tekintve már jóval gazdagabb. Mindent egybevetve, a faunalista az előző jelentésben szereplő adatokhoz képest több mint 90 új éjszakai, illetve 3 új nappali nagylepke fajjal gazdagodott. Folytatódott a kétéltű és hüllő taxonok aktuálisan előforduló fajainak és állományainak felmérése is. A hét mintavételi napon megtörtént meg a 2013-tól vizsgálandó hét kétéltű mintavételi hely és a négy hüllő mintavételi transzekt vizsgálata. A terepbejárások során a 2012 évben kimutatott öt kétéltű (Hyla arborea, Pelobates fuscus, Bufo bufo, Rana dalmatina, Pelophylax kl. esculentus) fajon felül további öt faj, a pettyes gőte (Lissotriton vulgaris), a vöröshasú unka (Bombina bombina), a zöld varangy (Bufo viridis), az mocsári béka (Rana arvalis) és a tavi béka (Pelophylax ridibundus) jelenléte volt bizonyítható. A legmagasabb egyedszámmal a vöröshasú unka, a barna ásóbéka és a tavi béka képviselte magát a mintavételi 7

2.Összefoglalás területen. A téli és tavaszi csapadéknak köszönhetően jó állapotú vízterekben az észlelt kétéltű faj és egyedszám is emelkedett az előző évben megfigyeltekhez képest. A tavaly kimutatott három hüllő – az európai lábatlangyík (Anguis fragilis), fürge gyík (Lacerta agilis), vízi sikló (Natrix natrix) – közül a lábatlan gyík 2013 évben nem került meg. A hüllők faj és egyedszáma a tavalyi állapotnak közel megfelelően alakult. A fészkelő madárfajok vizsgálata csak 2013-ban kezdődhetett meg, mert 2012-ben a szerződéskö tések elhúzódása miatt a fészkelési időszak vizsgálatára már nem volt lehetőség. A területen a 2012-es év végén és a 2013-as év elején, még a téli, kora tavaszi időszak alatt az élőhelyekben je lentős beavatkozások történtek. A korábban a területen tenyésző telepített fenyőállományokat, özönnövényeket, tájidegen fa- és cserjeállományokat teljesen kiirtották, az őshonos cserje- és facsoportokat megritkították, a homokpuszta és az erdőssztyepp élőhelyek átmeneti élőhelyévé alakították. A fenti beavatkozások a területen minden bizonnyal jelentősen befolyásolták a fészkelő madárfajok állományviszonyait. A fészkelő egyedszám a korábbiakhoz képest valószínűleg kevesebb lett, hiszen a madárfajok döntő többsége nem a földön fészkel, tehát az aljnövényzet, cserjék és fák ki irtásával, gyérítésével, egyes madárfajok esetében a mesterséges tereptárgyak eltüntetésével a fészkelő helyek száma jelentősen csökkent. Az előforduló fajok száma azonban valószínűleg nem változott. A fészkelő madárfajok vizsgálata során a Mindennapi Madaraink Monitoringja (MMM) során használt módszertant követtük, a terület jellege miatt kisebb módosításokkal. A 16 mintavételi ponton, 3 különböző időszakban 5-5 perces akusztikai és vizuális megfigyelés történt. A vizsgálat során 33 fajt sikerült megfigyelni a területen, melyek közül 21-28 fészkelése vehető biztosra.

8

3.Bevezetés

3. Bevezetés A Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság a Honvédelmi Minisztérium Infrastrukturális Ügynökségével, a HM Budapesti Erdőgazdaság Zrt.-vel és az Aquaprofit Zrt.-vel közösen, a Környezetvé delmi és Vízügyi Minisztérium támogatásával, Life+ pályázatot nyert el a HUFH20009 Gönyűi ho mokvidék kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület katonai használatú területeinek természetvédelmi célú rehabilitációjára. A Restoration and conservation of priority-listed Pannonic sand land habitats in military owned area of the Hungarian Little Plain (LIFE08 NAT/H/000289) Life+ pályázat célja a Natura 2000 területen megmaradt pannon homoki gyepek állapotának megőrzése, illetve javítása. A pályázat A.1 akciójának (Monitoring terv készítése és a jelenlegi állapot felmérése) keretében elkészült a monitoring terv (Takács & al 2012), ami a négy év kutatási és monitorozási tevékenységnek az alapja. A vizsgálat célja a területen előforduló, ill. megjelenő ritka, védett, valamint a meszes homoki gyepekre jellemző indikátorfajok feltérképezése, populációik monitorozása. Az alapállapot felmérés (A.1 akció) és monitoring (E.3 akció) keretében gyűjtött adatok a helyreállítási munkák tervezése, a megvalósítás során, illetve az eredmények értékelésekor kerülnek felhasználásra.

A monitorozás keretében vizsgálandó Life+ akciók: C1 akció: Özönnövények eltávolítása

Az akció keretében a projekttel érintett 248 hektáron történik meg az akác (Robinia pseudoacacia), a bálványfa (Ailanthus altissima), a selyemkóró (Asclepias syriaca) és a magas aranyvessző (Solidago gigantea) eltávolítása mechanikai és kémiai beavatkozásokkal. C.2 akció: Felhalmozódott szerves anyagok eltávolítása

Az elhalt szerves anyagok túlzott felhalmozódása tápanyag-feldúsulást eredményezhet, ami a gyep záródásához és gyakran egyes özönfajként viselkedő honos fajok (Pl. Calamagrostis epigeios) vezet, ezzel alkalmatlanná téve azt a nyílt homokpuszta gyepeket kedvelő fajok számára. A területen mozaikosan, 1-2 hektáros területeken leégetjük a gyepet a túlzott fűavar-felhalmozódás megakadályozására és a gyep felújulásának elősegítésére. Az égetés mellett kaszálás sal és a gyep gereblyézésével is történnek kísérletek a fűavar-felhalmozódás csökkentésére. C.3 akció: Bányató és partfal helyreállítása

Az akció a pályázat módosítása során törlésre került. C.4 akció: Természetes domborzat helyreállítása és gyepesítés

Az akció keretében a bolygatott területeken megkíséreljük a természetes terepi formák helyreállítását. A rehabilitáció összesen 14 hektáros területet érint, de eltérő mértékben. A simára dózerolt területeken 2-3 db 1-2 hektáros területen próbálkozunk a helyreállítással míg a használaton kívüli katonai objektumokat és egyéb mesterséges terepformákat (pl. vízelvezető árkok, lövészárkok, sáncok, fedezékek, betonlétesítmények) 9-10 hektáron kívánjuk felszámolni. A kialakuló csupasz talajfelszíneket a területről gyűjtött fűmaggal vetjük be a gyomosodás megelőzése érdekében. Az akciók területét a projekt második és harmadik évében évente kétszer kaszáljuk a füvesedés elősegítése és a gyomosodás megakadályozása érdekében.

9

3.Bevezetés C.5 akció: Illegális hulladék eltávolítása

A C.5 akció keretében felszámolásra kerülnek a nagyobb illegális hulladéklerakók, lebontásra kerülnek a használaton kívüli katonai létesítmények és összegyűjtésre kerül a területen elszórtan előforduló nagy mennyiségű betonlétesítmények (akadályok, árkok stb.) Az épületek és hulladéklerakók helyén a természetes domborzathoz hasonló felszín kerül kialakításra és gyepesítésre a C.4 akció keretében.

A monitorozás általános célkitűzései: A monitoring feladata a Life+ pályázat keretében végzett beavatkozások eredményességének vizsgálata és visszajelzés a tényleges helyreállítási tevékenységet végző szervezetek felé. Fontosabb célkitűzések: • A jelölő élőhelytípusok kiterjedésének és állapotának nyomon követése • Az indikátor fajok és taxonok állományváltozásának nyomon követése • A beavatkozások következtében kialakuló nyílt homokfelszínek szukcessziójának vizsgálata • Know-how kidolgozása a területen előforduló fontosabb özönnövények irtására és publikálása a nagyközönség felé. • A projekt eredményei tudományos szaklapokban történő publikálása (5-10 cikk)

10

4.A vizsgált terület általános bemutatása

4. A vizsgált terület általános bemutatása 4.1. A vizsgálati terület elhelyezkedése

1. ábra: A projektterület áttekintő térképe

4.2. Időjárási viszonyok 2012-ben és 2013-ban A régióban az évi középhőmérséklet 10,0°C körül alakul, a vegetációs időszak sokévi átlaga 16,0°C. A fagymentes időszak a területen április 14-16. és október 16-18. közé esik, hossza átlagosan 185188 nap. Az évi abszolút hőmérsékleti maximumok és minimumok sokévi átlaga: 33,5-34,0°C és – 16,0 - –16,5°C. A térségben (az országos tendenciákkal összhangban) az év leghidegebb hónapja a január (-0,5°C-os havi középhőmérsékleti értékkel), a legmelegebb pedig a július (20,5°C-os havi középhőmérséklettel). Bár jelentős az évről-évre változékonyság, a hőmérséklet emelkedő tendenciája a térségben az utóbbi 50 évben egyértelműen kimutatható. A monitoring elmúlt két évének hőmérsékleti viszonyai nagyjából megfelelnek a sokévi átlagnak, de a nyári maximum hőmérsékletek mindkét évben 30°C felett voltak, ami eltér az átlagtól.

11

4.A vizsgált terület általános bemutatása

3. ábra: Évi középhőmérsékletek (Forrás: OMSZ)

2. ábra: Havi átlagos középhőmérsékletek (Forrás: OMSZ)

4. ábra: Havi középhőmérsékletek (2012)

5. ábra: Havi középhőmérsékletek (2013)

12

4.A vizsgált terület általános bemutatása A térség az ország csapadékosabb régiói közé tartozik. A legtöbb csapadék nyáron hullik, azon be lül is június a régió legcsapadékosabb hónapja. A régióban megfigyelhető emellett egy igen határozott késő őszi, novemberi másodmaximum is. Az évi csapadékösszeg kb. 580-620 mm, ebből 330360 mm eső hull a vegetációs időszakban. A hótakarós napok átlagos száma 35-38 nap, az átlagos maximális hóvastagság 27 cm körüli. A monitoring elmúlt két évében a lehullott csapadék összege jóval alacsonyabb volt, mint az átla gos évi csapadékösszeg. A rendkívül aszályos 2012-ben mindössze 288mm, 2013-ban valamivel több, 462,2mm csapadék hullott a térségben.

6. ábra: Átlagos havi csapadékösszegek (Forrás: OMSZ)

7. ábra: Éves csapadékösszegek (Forrás: OMSZ)

9. Ábra: Havi csapadékösszegek (2012)

8. Ábra: Havi csapadékösszegek (2013)

13

5.Az alapállapot felmérés mintavételi helyeinek botanikai felmérése

5. Az alapállapot felmérés mintavételi helyeinek botanikai felmérése 5.1.1. Anyag és módszer 5.1.1.1 Mintavételi helyek A jellemző élőhely-típusok állatvilágának felmérése a 2012. évi állapotot rögzítő élőhelytérkép és az előzetes bejárások alapján kijelölt 11 lokalitásban folyt 2013-ban is. Azon

Élőhely-típus

EOV X

EOV Y

1

Zárt homoki sztyeprét és nyílt homokpusztagyep (Referencia1)

555569

263621

2

Nyílt homokpusztagyep (Referencia2)

555035

264180

3

Aranyvesszős, kis csenkeszes maradványfoltokkal

553313

264460

4

Akácos-selyemkórós

554296

264717

5

Kékperjés láprét Salix rosmarinifoliaval

554475

263703

6

Jellegtelen üde gyep

553484

263530

7

Jó állapotú zárt homoki sztyeprét (Referencia3)

555364

264075

8

Nyírrel és nyarakkal spontán erdősödő zárt homoki sztyeprét

553652

264538

9

Jellegtelen száraz gyep

554417

263880

10

Másodlagos zárt homoki sztyeprét

554702

264383

11


553907

264154

5.1.1.2 Mintavételi időpontok A vegetációtérképezés kivitelezésére a 2013-as vegetációs periódus állt rendelkezésre. A terepi kutatások során áprilisban tájékozódó jellegű bejárásokat végeztünk, szemrevételezve a homoki nö vényközösségek korai aszpektusait. A tényleges cönológiai felvételezésre 2013. május 15-25. kö zött került sor (ez a felvételi sorok jól reprezentálják a tavaszi és kora nyári aszpektust, fajösszetétel és dominanciaviszonyok tekintetében egyaránt). Ezen kívül ugyanezen év augusztusában (1520. között) kiegészítő bejárásokat végeztünk, a nyári – kora őszi aszpektusok (jellemzően egyéves vagy hagymás) fajainak észlelése érdekében.

5.1.1.3 Felmérési módszer A felvételezés során mindegyik mintahelyen egy-egy, zoológiai és restaurációs szempontból kiemelt élőhelyfolton belül jelöltünk ki 50×50 m-es mintaterületeket. Ezek sarkait akáckaróval állandósítottuk, valamint GPS-szel 1 m-es pontossággal rögzítettük koordinátáikat. A mintaterületek kijelölésénél szempont volt minél több jellemző élőhelytípus felmérése, így nem törekedtünk arra, hogy a mintaterületek növényzete homogén legyen (ez a homokpusztai vegetáció változatosságát ismerve amúgy is problémás lett volna). A felvételezés során a mintaterületeken belül 20-20 db, 5×5 m-es négyzeteket jelöltünk ki (kivéve a 2. területet, ahol a domborzati okból kisebb alapterületen belül csak 10 négyzetet). A négyzeteket a „nagy” négyzet területén belül véletlenszerűen, de nagyjából egyenletes eloszlásban jelöltük ki. Csak olyan mértékben állandósítottuk őket, hogy az éven belüli ismételt bejárás során még felke reshetők legyenek. A felvételezés során a négyzeteken belül az egyes edényes növényfajok borí tásértékeit becsültük, 1%-os borítás alatt 0,1%, 1-15% között 1%, afelett 5% pontossággal. Ameny14

5.Az alapállapot felmérés mintavételi helyeinek botanikai felmérése nyiben egy faj mindkét felvételi ellenőrzés során szerepelt, táblázatunkban a nagyobb értéket sze repeltetjük.

5.1.2. Eredmények 5.1.2.1 1. mintavételi hely: Zárt homoki sztyeprét és nyílt homokpusztagyep (Referencia1) Fajgazdag zárt homokpusztagyep/sztyeprét és (egy homokdombon) nyílt homoki gyep. A két élőhelytípusban a Stipa pennata (sztyeprét) és a Festuca vaginata (nyílt homoki gyep) dominanciája jellemző. A pannon érdekességek (Gypsophila fastigiata, Dianthus serotinus) jelentős szubpopulációja ismert a területen, további kiemelendő erdőssztyep-fajok az Aster linosyris, Chamaecítisus austriacus és Pulsatilla pratensis ssp. nigricans. A mintaterület minimális mértékben zavart, taposottabb pásztákon a Calamagrostis epigeios és Poa angustifolia pontszerű előfordulása érdemel említést. Az egész térségben ritka pionír faj a kvadrátban előforduló Odontites lutea. Faj

1

2

3

4

5

6

Achillea millefolium agg. Allium sphaerocephalon

0,1

Alyssum montanum

0,5

1,0

7

8

3,0

1,0

9

10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20

0,1

1,0

0,5

2,0

2,0

0,2 0,1

Arenaria serpyllifolia

0,1

Artemisia campestris

2,0

Asparagus officinalis

2,0

2,0

1,0

Aster linosyris

0,5 2,0

0,5

15,0

15,0 30,0 10,0 10,0

Astragalus onobrychis

1,0

Calamagrostis epigeios

5,0

Carex liparicarpos

2,0

Centaurea scabiosa

2,0

2,0 5,0

8,0

3,0

15,0 5,0

Cerastium semidecandrum

0,5

Chamaecytisus austriacus Dianthus serotinus

8,0 1,0

3,0

5,0

2,0

3,0

2,0

25,0

0,5

Dorycnium germanicum

10,0 5,0

12,0 30,0

0,5

2,0

3,0

2,0

6,0

2,0

5,0

3,0

5,0

1,0

4,0

4,0

0,5

Falcaria vulgaris 2,0 10,0 40,0 30,0

Galium verum Gypsophila arenaria

5,0

15,0

5,0 0,5

5,0

2,0

30,0 25,0 15,0

8,0

12,0

3,0

Helianthemum ovatum

20,0 60,0 50,0 10,0

3,0

60,0 20,0 40,0 30,0

5,0

20,0

4,0

3,0

2,0

2,0

0,5 15,0

3,0

1,0

Hieracium umbellatum

10,0 10,0

Inula salicina

40,0

Jurinea mollis

2,0

Koeleria sp.

6,0

4,0

5,0

5,0

1,0

4,0

2,0

2,0

5,0

2,0

2,0

Odontites lutea

1,0

Oxytropis pilosa Peucedanum oreoselinum

4,0 8,0

Festuca rupicola Festuca vaginata

4,0

10,0

Eryngium campestre Euphorbia seguierana

2,0

5,0

2,0

1,0

5,0

20,0

20,0

15

6,0

3,0

5,0

0,5

2,0


Faj

1

2

3

4

Phleum phleoides

7

8

9

1,0

Potentilla arenaria

0,5

10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 5,0

10,0

Poa bulbosa

pratensis

6

3,0

Poa angustifolia

Pulsatilla nigricans

5

2,0

5,0

20,0

10,0

5,0 1,0

1,0

3,0

ssp.

Scabiosa ochroleuca

1,0

Seseli annuum Stipa pennata

25,0 10,0 30,0 70,0

Teucrium chamaedrys

2,0

2,0

2,0 10,0

5,0

3,0

2,0

2,0

5,0

20,0 10,0 10,0 30,0 20,0 30,0

1,0

3,0

2,0

50,0

5,0

20,0 20,0 15,0 20,0

0,2

Tragopogon orientalis

0,5

5.1.2.2 2. mintavételi hely: Nyílt homokpusztagyep (Referencia2) Markáns, feltehetően természetes eredetű homokdomb, pionír, részben csupasz meszes homokfelszínekkel; a növényzet borítása csak néhány mikrokvadrátban haladja meg a 80%-ot. A fajkészlet ben sok efemer faj található (pl. Arenaria serpyllifolia, Cerastium semidecandrum, Polygonum arenarium), de ezek borítása csekély. Ahol t-k. összefüggő borítás alakult ki, ott a Stipa pennata és/vagy a Festuca vaginata jellemző. Különösebb bolygatásjelzők a nyílt felszín ellenére, az extrém száraz termőhelynek köszönhetően nincsenek, a taposásra utal az Artemisia campestris és Chondrilla juncea. Faj

1

2

3

4

5


6

7


1,0

Calamagrostis epigeios Camelina microcarpa

2,0

3,0

10

5,0

1,0

Cynodon dactylon

1,0 30,0

1,0

0,5 1,0

Festuca vaginata

5,0 5,0

60,0

Galium verum

0,5

1,0

Peucedanum oreoselinum

1,0

15,0 5,0

60,0

2,0

5,0

1,0

3,0

30,0

0,5

2,0

5,0

5,0

Potentilla arenaria

1,0

20,0 10,0 5,0

Scabiosa ochroleuca

3,0

1,0

1,0

10,0 15,0 25,0

0,5

15,0

Koeleria sp.

Phleum phleoides

1,0

40,0 5,0 2,0

0,5

Solidago virgaurea

0,5

6,0

60,0 5,0 5,0

Gypsophila arenaria

1,0

1,0

Euphorbia cyparissias Euphorbia seguierana

9

1,0

Carex liparicarpos

Eryngium campestre

8

0,1

5,0

5,0

50,0 40,0

5,0

Stipa pennata

50,0 10,0 30,0

5,0

60,0 20,0

10,0 20,0

Poa bulbosa

1,0

0,5

5,0

2,0

1,0

Silene conica

1,0

Aster linosyris

5,0

15,0 2,0

3,0

0,5 4,0

3,0

5,0

16

2,0


Faj

1

2

3

4

5

Alyssum montanum

1,0

0,1

Chondrilla juncea

5,0

Cerastium semidecandrum

6

7

8

9

10

3,0 0,1

Polygonum arenarium

0

2

5.1.2.3 3. mintavételi hely: Aranyvesszős, kis csenkeszes maradványfoltokkal Száraz-félszáraz másodlagos homoki gyep, amelyben a magas aranyvessző (Solidago gigantea) elszórtan mindenütt jelen van. A gyep tk. közepes természetességi állapotú, amelyben a Calamagrostis epigeios és Poa angustifolia dominanciája a degradáció jele, ahogy a Solidago gigantea 550% közötti borítása is jelentősnek nevezhető. A természetesebb foltokon a jellemző fűféle a Festuca rupicola, a nyíltabb felszíneken Koeleria gracilis is megjelenik. A pannon homoki növényzet specialista fajai a felvételi helyen nem fordulnak elő. Érdekes fajok a kvadrátban: Hieracium auriculoides, Stipa pennata. Faj

1

2

3

4

Achillea millefolium agg. Acinos arvensis

1,0

Arabis hirsuta

5

6

7

0,5

1,0

0,5

8

9

10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 0,5

5,0

1,0

3,0

15,0

1,0

5,0

3,0

5,0

5,0

0,5 5,0

Carex hirta

1,0

1,0

Carex liparicarpos

1,0 1,0

1,0

Cerastium glutinosum

5,0

Convolvulus arvensis

1,0 12,0

0,1

0,1

0,5

0,5

1,0

0,1

0,5

0,1

1,0

0,5

4,0

0,5 15,0

5,0

0,5 0,5

0,5

3,0

1,0

15,0

Coronilla varia Crepis rhoeadifolia

20,0

0,5 1,0

20,0 30,0

Camelina microcarpa

Carlina vulgaris

0,5

1,0 1,0

Asclepias syriaca

Carex flacca

0,5

0,5

0,5

Arenaria serpyllifolia Calamagrostis epigeios

0,5

1,0

0,5

1,0

0,5

Cynodon dactylon Dactylis glomerata

10,0 5,0

5,0

3,0

3,0

1,0 15,0

5,0 10,0

0,5 20,0

Daucus carota

1,0 0,5

Elymus repens

10,0

Erigeron annuus

5,0

0,5

3,0

2,0

0,5

1,0

6,0

0,5

0,1

0,5

Eryngium campestre Euphorbia cyparissias

1,0

Euphrasia stricta

0,1

Falcaria vulgaris

1,0

Festuca pratensis Festuca rupicola

3,0 3,0

50,0 25,0

1,0

5,0 30,0

30,0 60,0 30,0

Galium aparine Galium verum

45,0

4,0 0,5

2,0

1,0

2,0

Hieracium auriculoides Hieracium pilosella

1,0 12,0

5,0

0,5 1,0

2,0

0,5

1,0 5,0

17

4,0

30,0


Faj

1


2

3

4

6

7

8

9

10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20

4,0

Hypericum perforatum Koeleria sp.

5

1,0 2,0 1,0

1,0

Lamium amplexicaule

0,1

Lathyrus tuberosus

5,0

Lepidium campestre

1,0

1,0 1,0

0,5

0,5

1,0

30,0 40,0

10,0

10,0

1,0

1,0

Linaria genistifolia

1,0

Linum austriacum

0,5

1,0

0,5

1,0

0,5

Meliotus albus

0,50

Muscari comosum

0,5

Ononis spinosa

1,0

Oxytropis pilosa

1,0

Picris hieracioides

0,5

Poa angustifolia

1,0

2,0

0,5

1,0

1,0

4,0 10,0

3,0

5,0

1,0 12,0

3,0

0,5

2,0

1,0

1,0

2,0

0,5

2,0 10,0 20,0

5,0

0,5

1,0

Rapsitrum perenne

2,00

0,5

10,0 15,0 10,0

Podospermum canum

2,0 20,0

8,0

1,0

1,0

0,5

1,0

0,5

1,0

1,0

2,0

1,0

0,5

1,0

5,0 3,00

1,0

1,0

0,5 5,0

6,0

2,0

0,5

1,0

Scabiosa ochroleuca

1,0

1,0

Senecio jacobea

1,0

1,0

Seseli annuum

5,0

1,0

0,5

Silene otites

1,0

1,0

1,0

Solidago gigantea

0,5

1,0

Luzula campestris

Pimpinella saxifraga

6,0

2,0

3,0

1,0

1,0

4,0

1,0

1,0

1,0

0,5 2,0

10,0 25,0 50,0 20,0 40,0 40,0 15,0

7,0 5,0

1,0

2,0

4,0

1,0

1,0 2,0

1,0

2,0

3,0 1,00

1,0

1,0 3,0

1,0

1,0

1,0

5,0

1,0

1,0

0,5

1,0

0,5 1,00

2,0 50,0 40,0 40,0 15,0 30,0 10,0 20,0 15,0 15,0 40,0 20,0

Stipa pennata

1,0

Taraxacum officinale

0,5

0,5

Teucrium chamaedrys Thesium arvense

0,5

0,5

0,5

1,0

0,5


0,5 2,0

Tunica prolifera

0,5

Verbascum lychnitis

1,0

0,1

0,5

1,0

0,5

1,0

0,5 0,50

0,5

0,1

0,5 0,5

1,0

1,0

1,0

1,0

1,0

4,0

Verbascum phlomoides

5,00

4,0

1,0

1,0

Veronica praecox Vicia angustifolia

3,0

0,5 1,0

0,5

0,5

3,0

0,5

Viola kitaibeliana

0,1

0,5 0,1

5.1.2.4 4. mintavételi hely: Akácos-selyemkórós Zárt, sarj eredetű akácos helyén kialakult nitrofil vágásnövényzet, amely még számos fajt őriz az erdősült állapotból. Fő gyepalkotók a Bromus sterilis és Elymus repens, az egykor ligetesebb állományrészek alatt jelentős a Poa angustifolia és Falcaria vulgaris aránya. Részben a korábbi akácos, részben a vágás utáni tápanyagfelhalmozódás következtében számos nitrofil gyomfaj találha tó a területen, bár jelentősebb borítással egyik sem bír (pl. Stellaria media, Bilderdykia convolvulus, Viola arvensis), ide sorolhatók a hagymás fajok is (pl. Allium scorodoprasum). A pannon homoki gyepek jellemző fajai hiányoznak.

18


Faj

1

2

3

4

5

6

7

8

9

Allium scorodoprasum

1,0

Anthriscus cerefolium

3,0

2,0


0,1


0,5

Bilderdykia convolvulus

0,5

0,5

Bromus sterilis

5,0

60,0 80,0 30,0 30,0 10,0

Capsella bursa-pastoris

0,5

Chenopodium album

0,5

Coclhicum autumnale

5,0

0,5

0,5 90,0 50,0 5,0

1,0

0,5

Conyza canadensis Elymus repens

0,5 60,

40,0

10,0 40,0 70,0 60,0 2,0

Euphorbia cyparissias

80,0

0,5

Falcaria vulgaris

5,0

Galium spurium

1,0

2,0

25,0 20,0

3,0

2,0

25,0 0,5 10,0

Galium verum

1,0

Geranium pusillum

0,1

Geum urbanum 3,0

Lamium amplexicaule

0,5

Lamium purpureum

0,5

0,5

0,5


1,0

Poa angustifolia

0,5

Silene latifolia

2,0

1,0

1,0

15,0 5,0

15,0 5,0

0,5

Solidago gigantea

2,0

15,0 5,0

5,0

5,0

20,0

Taraxacum officinale

0,5

Thlaspi perfoliatum

0,5

Valerianella locusta Viola arvensis

2,0

1,0

Humulus lupulus

Stellaria media

10

0,5

2,0

0,5

0,1 2,0

10,0 10,0 0,5

0,5

15,0 8,0

3,0

2,0

5.1.2.5 5. mintavételi hely: Kékperjés láprét Salix rosmarinifoliaval Egykori kékperjés láprét, amely kiszáradása következtében jelentősen átalakult, és az eredeti generalista társulásalkotók (Molinia caerulea agg. és Salix rosmarinifolia) csak kisebb foltokon, leginkább a közeli erdő árnyékában található sávon maradtak meg. A kiszáradás következtében egy részt bolygatásjelzők (főként Calamagrostis epigeios és kis mértékben Solidago gigantea) hatoltak be a területre, de jelentős a viszonylag jellegtelen száraz gyepet meghatározó Festuca rupicola szerepe is. A kékperjés rétek fajai közül ma is megvan a kvadrátban a Tetragonolobus siliquosus és Inula salicina, fontosabb homoki fajok a Globularia punctata és Euphorbia seguierana. Érdekesértékes kosbor a területen az Orchis coriophora. Faj

1

2

3

4

5

6

7

8

Achillea millefolium agg. Anthyllis vulneraria Asperula cynanchica

9 0,5

1,0

1,0 0,5

19

10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20


Faj

1

2

3

4

5

6

7

8

Avenula pubescens

10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20

3,0

Briza media

15,0


2,0

0,5

1,0 10,0

0,5 2,0

Carex caryophyllea

3,0

4,0

2,0

2,0 2,0 60,0

5,0

3,0

Carex flacca

0,5

Carex liparicarpos

1,0

Carlina vulgaris

1,0

3,0

1,0 5,0

2,0

0,5

0,5

2,0

2,0 1,0

0,5

5,0

0,5

20,0 20,0 0,5

0,5

0,5

1,0 0,5

2,0

0,5

0,5

0,5

0,5

Cerastium glutinosum Cynoglossum officinale Dactylis glomerata

1,0

5,0

0,5

1,0


0,5 5,0


4,0

0,5

3,0 15,0

25,0

5,0

0,5

0,5

6,0 12,0

0,5

5,0

2,0

3,0 15,0

2,0

0,5

0,5

1,0

0,5

6,0 10,0

0,5 2,0

3,0 1,0 40,0 30,0 10,0 1,0

0,5 20,0 4,0

1,0

Genista tinctoria

0,5 4,0

Globularia punctata

2,0 3,0

1,0

20,0 30,0 5,0

0,5

Helianthemum ovatum

4,0

4,0

2,0

0,5

0,5

0,5

5,0 25,0 10,0

8,0

0,5

2,0 2,0

0,5 0,5

Gypsophila arenaria

70,0

5,0

5,0

3,0

Hieracium bauhinii

2,0

0,5

6,0

2,0

0,5

0,5

0,5

0,5

Hieracium umbellatum Inula salicina

4,0

10,0

0,5

0,5

Koeleria sp.

0,5

0,5

2,0

0,5

5,0

0,5

Linum austriacum

1,0

0,5 1,0 1,0

2,0

Lotus corniculatus

1,0

Molinia caerulea

90,0

Ononis pusilla

30,0

5,0

30,0 40,0

0,1 0,5

Orchis coriophora

60,0

0,5

Ononis spinosa

0,5

5,0

4,0

3,0

0,5

3,0

0,5

0,5

Oxytropis pilosa

0,5

Peucedanum oreoselinum Phleum pleoides

3,0

4,0

0,5

0,5

6,0

0,5 2,0

1,0

5,0 10,0

Polygala comosa

Salix rosmarinifolia

2,0 3,0

2,0

3,0

Galium verum

Ranunculus polyanthemos Rubus caesius

5,0

0,5

20,0 15,0

Falcaria vulgaris

Poa angustifolia

0,5

2,0

Euphorbia seguierana Festuca rupicola

1,0 0,5 3,0

Dianthus pontederae Elymus repens

5,0

1,0

austria0,5

1,0

5,0

0,5

Centaurea jacea Chamaecytisus cus Coronilla varia

9

1,0

3,0 0,5 5,0 80,0 25,0

0,5 60,0

0,5

1,0

5,0

2,0 20,0

5,0

40,0

20

3,0

2,0

0,5

2,0

10,0

5,0 8,0

50,0 40,0


Faj

1

2

Scabiosa ochroleuca

3

4

5

6

7

8

9

10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20

1,0

1,0

3,0

2,0

Senecio jacobea Seseli annuum Solidago gigantea

1,0 10,0

Stipa pennata

3,0

2,0 25,0 1,0

0,5

0,5

2,0 4,0

Tetragonolobus siliquosus Teucrium chamaedrys Tragopogon orientalis

0,5 1,0

40,0

1,0 10,0

1,0

8,0

0,5

0,5

3,0

0,5

3,0

0,5

1,0

2,0

1,0

4,0

6,0 6,0

0,5 0,5

0,5

6,0 1,0

10,0

0,5

5,0 12,0

0,5

Turritis glabra

0,5

0,5

1,0 0,5

Viola rupestris

0,1

0,1


0,1

0,5

0,1

0,1

0,5

Thymus odoratissimus

5,0

Arabis recta

0,5

Viola hirta

1,0

0,5

0,5

Daucus carota

0,5

Poa compressa

0,5

Brachypodium sylvaticum Linum catharticum

4,0

Scorzonera purpurea

0,5

Mentha aquatica

0,5

0,5

0,1

Solidago virgaurea

0,5 1,0

Thlaspi perfoliatum

0,5

Viola arvensis

0,1

Medicago minima

0,5

5.1.2.6 6. mintavételi hely: Jellegtelen üde gyep Magaskórósodó-nádasodó egykori magassásos, ill. szélén mocsárrét jellegű állomány. A területet korábban hosszú ideig nem kaszálták, így részben becserjésedett, részben a magaskórós fajok tör tek elő, réti specialista fajai pedig visszaszorultak. Jelenleg a Phragmites australis és Typhoides arundinacea a meghatározó fajok, a magaskórósok közül az Althaea officinalis, Scutellaria galericulata és a pannon endemizmus Cirsium brachycephalum említendőek. A magassásos állapotra a Carex riparia, míg a mocsárrétre a Deschampsia cespitosa máig meglévő néhány kis csoportja utal, míg a viszonylag jó vízellátottság miatt a Calamagrostis epigeios és Solidago gigantea aránya csekély. Faj

1

2

Althaea officinalis

3

4

5

6

7

2,0 20,0

1,0

2,0

5,0

2,0

5,0

8

9

10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 2,0


5,0

Calystegia sepium

5,0

Carex riparia

5,0

Cirsium arvense

5,0

5,0

10,0 25,0

90,0

5,0

20,0 20,0

3,0

1,0

3,0

20,0

5,0

5,0 90,0 95,0 10,0

25,0 25,0

Cirsium brachycephalum

5,0 1,0

1,0

1,0

8,0 20,0

5,0

5,0 50,0

5,0

Deschampsia cespitosa

15,0

21

15,0

3,0


Faj

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20

Festuca pratensis

5,0

Galium verum

1,0

Humulus lupulus

5,0

Lycopus europaeus

6,0

8,0 10,0 60,0 70,0

Lysimachia vulgaris

5,0

5,0

Lythrum salicaria

2,0

3,0 1,0

5,0

1,0

3,0 10,0 20,0

5,0 20,0 20,0

1,0 2,0

1,0

3,0

5,0 5,0

Mentha aquatica Phragmites australis

1,0 5,0

5,0 70,0

5,0

Polygonum amphibium

15,0

5,0 30,0 90,0 80,0 80,0 20,0

3,0

1,0

Rubus caesius

8,0

Scutellaria galericulata

2,0

1,0

Solanum dulcamara

5,0

Solidago gigantea

5,0

Stachys palustris

5,0

3,0

1,0

2,0

2,0 10,0 5,0

1,0 3,0

3,0

10,0 10,0

3,0

2,0

1,0

1,0

3,0 10,0 15,0 70,0

5,0

3,0

1,0 10,0 15,0

1,0

3,0

2,0

50,0 60,0

Teucrium scordium Typhoides arundinacea

3,0

1,0 80,0

8,0

40,0 80,0

5,0 10,0

60,0 10,0

Urtica dioica

5,0

3,0

1,0

1,0

Valeriana officinalis

2,0

5.1.2.7 7. mintavételi hely: Jó állapotú zárt homoki sztyeprét (Referencia3) Viszonylag jó állapotú homoki gyep és homoki sztyepprét, ahol a bolygatástűrő fajok aránya csekély, de a legérzékenyebb homoki specialisták sincsenek még meg. Meghatározó a Festuca vaginata és a Stipa pennata szerepe (10-50%, ill. 10-70% közötti borítással az egyes mikrokvadrátokban), említésre méltó a nyíltabb homokfelszíneken a Gypsophila fastigiata, Oxytropis pilosa és különösen a Dianthus serotinus számottevő állománya. A korábban erős taposásra, némi leromlásra utal néhány Bothriochloa ischaemum és Cynodon dactylon-folt, de a jelentősebb gyomok a száraz termőhelyen nem tudnak/tudtak megtelepedni (kivéve egyetlen Asclepias-sarjtelepet). Faj

1

2

3

4

5

6

7

8

Agrostis cf. vinealis

9

10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20

10,0

Allium sphaerocephalon

1,0

Alyssum montanum Asclepias syriaca Asparagus officinalis

0,5

0,1

2,0

2,0

4,0

2,0

1,0 1,0

0,5

0,5

0,5

Bothriochloa ischaemum

1,0

2,0 30,0

Camelina microcarpa

3,0 60,0 60,0 1,0

Carex liparicarpos

Cleistogenes serotina

4,0

5,0

Aster linosyris

Cerastium semidecandrum Chamaecytisus austriacus Chondrilla juncea

0,5

0,2

1,0 1,0

30,0

0,5

1,0

1,0 2,0

3,0

2,0

4,0 15,0

22


Faj

1

2

3

4

5

6

7

8

Cynodon dactylon Dianthus serotinus

8,0 12,0

6,0

3,0

3,0 10,0

4,0

6,0

3,0

0,5

5,0

10,0 10,0

1,0

15,0


1,0 5,0

6,0

6,0

5,0

0,5

3,0

2,0

Falcaria vulgaris Festuca vaginata

10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20

5,0

Eryngium campestre Euphorbia seguierana

9

30,0

3,0

0,5

0,1

1,0

2,0

60,0 40,0 10,0 10,0 15,0

20,0

5,0

Fragaria viridis

10,0

Galium verum

0,5

Gypsophila arenaria

5,0

0,5

0,5

12,0

5,0

8,0

Helianthemum ovatum

2,0 0,5 12,0

0,5

0,2

5,0 0,5


1,0

Koeleria sp.

2,0 10,0

Melica transsilvanica

6,0

5,0 15,0

5,0 2,0

Peucedanum oreoselinum Phleum phleoides

0,5

1,0

5,0

0,5

10,0

1,0

5,0

5,0

25,0

Poa angustifolia

0,5 1,0

0,5

Poa bulbosa

3,0

2,0

2,0

3,0

3,0 8,0

Salsola kali

2,0 25,0

5,0

5,0 15,0

1,0

1,0

1,0

2,0

1,0

8,0

2,0 1,0

Sanguisorba minor

1,0 2,0

Scabiosa ochroleuca

1,0

3,0

0,5

2,0

Silene otites Stipa pennata

5,0

2,0

Oxytropis pilosa

Potentilla arenaria

1,0

1,0

0,5

1,0

2,0 10,0 10,0 50,0 60,0 20,0

Teucrium chamaedrys

40,0 25,0 4,0

60,0 60,0 50,0 10,0 60,0 10,0 50,0 50,0 10,0

5,0 70,0

30,0


1,0

5.1.2.8 8. mintavételi hely: Nyírrel és nyarakkal spontán erdősödő zárt homoki sztyeprét Változatos, száraz homoki gyep, néhány kisebb mélyedéssel, egyes részei cserjésedő-erdősödők. A kvadrátban a nyílt, pionír foltoktól a Festuca vaginata-gyepeken át a homoki sztyeprétekig terjed a vegetációs spektrum, a degradáció nem jelentős. A nyílt pionír talajfelszínekre jellemző az Ononis pusilla, Gypsophila fastigiata, szálanként efemer gyomok is fellépnek (pl. Crepis rhoeadifolia). A záródó homoki gyeprészben uralkodó a Festuca vaginata és a Carex liparicarpos. A sztyeppesedő foltokon már az Inula salicina, Hieracium umbellatum is megjelenik, a Salix rosmarinifolia pedig az egykori jobb talajvíz ellátottságra utal. Az egész kvadrátban megtalálható elszórtan az Oxytropis pilosa. Faj Achillea millefolium agg.

1

2

3

4

5

6

7

8

9

0,5

10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20

0,5

Agrostis cf. vinealis

40,0

20,0

10,0

0,5 0,5

5,0

5,0

0,1

Anchusa officinalis

1,0

Anthyllis vulneraria

1,0

Artemisia campestris Asparagus officinalis

6,0

4,0

0,5 1,0

0,5

23

6,0 0,5

1,0

30,0


Faj Asperula cynanchica

1

2

3

4

5

6

7

8

9

0,1

Astragalus onobrychis Calamagrostis epigeios

10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20

0,5 3,0 1,0

0,5

2,0

Camelina microcarpa

10,0 15,0

0,1

Carex liparicarpos

5,0 30,0

Chamaecytisus austriacus Carlina vulgaris

3,0

1,0

2,0

4,0

3,0

0,5

0,5

3,0

0,5

5,0

4,0 10,0

0,1

0,5

5,0

3,0

6,0

8,0

15,0

5,0

0,5

0,5

0,5

Coronilla varia

1,0

Crepis rhoeadifolia

0,5

0,5

0,5 4,0

0,5 1,0

0,1

Cynodon dactylon

1,0

5,0

Dactylis glomerata

1,0

1,0

0,5 1,0

3,0

Daucus carota

0,5

0,5

1,0

3,0

3,0


10,0

Eryngium campestre

0,5


0,5

0,5

Euphorbia seguierana

1,0 15,0 12,0

1,0

Festuca vaginata Galium verum

0,5

Gypsophila arenaria

0,5

5,0

0,5

3,0

5,0

2,0 30,0

5,0

1,0

0,5 3,0

10,0

2,0

0,1

8,0

3,0

2,0

2,0

0,1

2,0

0,5

0,5

0,5

0,1

0,5

0,5

4,0

8,0 12,0

20,0

6,0

5,0

0,5

4,0

1,0

0,5

5,0

0,5

0,5

0,5 0,5

Hieracium pilosella

2,0 5,0

2,0

1,0

1,0

0,5

0,5

0,5

1,0

0,5

0,5

0,5

3,0

1,0

3,0

0,5

5,0 20,0

0,5 10,0

2,0

0,5

0,5

0,5

1,0

0,5

0,5

0,5 10,0

1,0

0,5

5,0

5,0

0,5

Linum tenuifolium

0,1

Lotus corniculatus

0,5

2,0

Meliotus albus

3,0 1,0

Ononis pusilla

0,1

0,1

Ononis spinosa

0,1

0,1

2,0

2,0

0,5

0,1 0,5

0,5

0,5


3,0

2,0

0,5

1,0

0,5

2,0

1,0

0,5

2,0

0,5

1,0

0,5

1,0

0,1

3,0

0,5

0,5 5,0

Picris hieracioides

0,5

1,0 2,0


0,5

1,0

4,0

1,0

0,1

0,5

0,5

0,5

0,5

Polygala comosa Potentilla arenaria

3,0

0,5 20,0

1,0

Linum austriacum

Podospermum canum

2,0

1,0

1,0

0,5

Inula salicina

Oxytropis pilosa

5,0 15,0

0,5

0,1

Hypericum perforatum Koeleria sp.

5,0

3,0 1,0

Hieracium auriculoides Hieracium umbellatum

1,0

0,5

Gypsophila paniculata Helianthemum ovatum

6,0 20,0

0,1 10,0

Ranunculus polyanthemus Salix rosmarinifolia 30,0

0,5

6,0 10,0

1,0

0,1 0,5

1,0

0,1

2,0

0,1 1,0

5,0

2,0 5,0

2,0

24

6,0

5,0


Faj Sanguisorba minor

1

2

3

4

5

6

7

1,0

1,0

0,5

0,5

3,0

0,5

8

9

2,0

4,0

10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20

0,5

Scabiosa ochroleuca

0,5

Seseli annuum

0,5

Solidago gigantea

1,0

0,5

5,0

0,5

0,5

0,5

0,5

Thesium arvense

1,0

1,0

3,0 30,0

6,0

0,5

Stachys recta Teucrium chamaedrys

0,5

0,5

10,0 30,0

Solidago virgaurea Stipa pennata

0,5

0,5 2,0

5,0 20,0 10,0

20,0

8,0

1,0

10,0 15,0

20,0 15,0

20,0

1,0

2,0

2,0

15,0 15,0 0,5


0,5

0,5

2,0

2,0

0,5

Viola rupestris

0,5 0,1

0,1

0,5

0,5

0,5

0,5

0,1

5.1.2.9 9. mintavételi hely: Jellegtelen száraz gyep Fajgazdag, de viszonylag degradált félszáraz homoki gyep, több, különböző állapotú dominancia típus mozaikjával (valószínűleg egykor nedvesebb termőhely kiszáradásával keletkezett). A fűfélék közül az egyes foltokon meghatározó lehet a Calamagrostis epigeios, Festuca rupicola, Poa angustifolia és Stipa pennata szerepe, a mélyben még elérhető talajnedvességre utal néhány Salix rosmarinifolia-polykormon. A pannon homoki fajok jórészt hiányoznak, bár a Festuca vaginata, Oxytropis pilosa, Gypsophila arenaria kis számban előfordulnak. Különös színfolt a Jurinea mollis felbukkanása. Faj Achillea millefolium agg.

1

2

0,5

3

4

5

0,5

6

7

8

9

10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20

0,5

0,5

0,5

Acinos arvensis Alyssum alyssoides

0,1

0,5

0,5

0,1

0,1

0,1

Alyssum montanum

1,0

2,0

0,5

Anthyllis vulneraria Arenaria serpyllifolia

0,1

Asclepias syriaca

1,0


1,0


0,5

2,0

Avenula pubescens

1,0

Briza media Calamagrostis epigeios

0,1

10,0 20,0 40,0

8,0

60,0 40,0

30,0 10,0

5,0 70,0 50,0 20,0 20,0

5,0 70,0 25,0

Carex caryophyllea

10,0

Carex flacca

0,5

Carex liparicarpos

5,0

Cerastium glutinosum

1,0

0,5

Chamaecytisus austriacus Convolvulus arvensis

5,0

2,0

0,5 0,5

4,0 12,0 0,5

1,0

4,0

0,5 0,5

2,0

2,0

2,0

0,5

3,0

0,5

0,5

2,0

1,0

Coronilla varia

4,0

2,0

2,0

Cynodon dactylon Dactylis glomerata

3,0

5,0 1,0

5,0

1,0

1,0

3,0

60,0

15,0

Daucus carota

0,5

0,5

5,0

5,0 25,0 1,0

25

1,0

15,0

1,0 3,0


Faj

1

2

3

4

5

6

7

8

9

Dianthus pontederae

10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 0,5


1,0

3,0

8,0

Eryngium campestre

30,0

40,0 10,0

1,0

0,5


5,0

4,0

20,0 20,0

0,5

1,0

0,5

5,0 15,0

2,0

0,5

2,0 25,0

5,0

12,0


8,0

Festuca rupicola

5,0

5,0

3,0

2,0

0,5

8,0

3,0 25,0

6,0 40,0

Festuca vaginata

8,0

Galium verum

3,0

Gypsophila arenaria

0,5

Helianthemum ovatum

1,0

4,0

0,5

3,0

1,0 0,5

Hieracium bauhinii

20,0 40,0

1,0

0,5

4,0 2,0

2,0

4,0

0,5

1,0

8,0

6,0

3,0

Leucanthemum vulgare

1,0

Linum austriacum

3,0

2,0

30,0

1,0

5,0

3,0

1,0

2,0

Medicago falcata

1,0

Melilotus sp.

6,0

Ononis spinosa

3,0

2,0

3,0

0,5

2,0

Ornithogalum umbellatum Oxytropis pilosa

2,0

1,0

0,5

0,5

0,1 4,0

Phleum phleoides

2,0

Poa angustifolia

1,0

0,5 20,0

Ranunculus polyanthemus Salix rosmarinifolia 80,0

3,0

8,0

30,0

3,0 5,0 25,0

0,5

5,0

3,0

0,5 20,0

Saxifraga tridactylites

0,1

Scabiosa ochroleuca

0,5

Seseli annuum

0,5

2,0 1,0

0,5 1,0

0,5

1,0

2,0

1,0

0,5

0,5

3,0

0,5

0,5

Solidago gigantea

60,0

Stachys recta

1,0 1,0

5,0 2,0

5,0 2,0

2,0

25,0 0,5

0,5

0,5 1,0 10,0

10,0

2,0

Taraxacum officinale Thesium arvense

15,0 2,0

1,0

Lithospermum officinale

Teucrium chamaedrys

2,0 0,5

Koeleria sp.

Stipa pennata

0,5

12,0

Jurinea mollis

Stellaria media

0,5

0,5

Inula salicina

Silene otites

8,0

50,0

0,5

5,0 10,0 10,0 40,0

0,5 10,0 15,0 15,0

1,0 10,0

1,0

3,0

2,0

4,0

5,0

0,5

4,0

0,5 12,0

8,0

2,0

2,0

Thlaspi perfoliatum

5,0 10,0

4,0

0,5

0,5

Verbascum lychnitis

2,0

Viola arvensis

0,1

Viola rupestris

0,1

2,0 0,1 0,1

0,1 0,1

26

0,1


5.1.2.10 10. mintavételi hely: Másodlagos zárt homoki sztyeprét Viszonylag jó állapotú nyílt homoki gyep és homoki sztyepprét, ahol a bolygatástűrő fajok aránya csekély, de a legérzékenyebb homoki specialisták sincsenek még meg. Meghatározó a Festuca vaginata szerepe (40-80% közötti borítással az egyes mikrokvadrátokban), említésre méltó a nyíltabb homokfelszíneken a Gypsophila fastigiata, Oxytropis pilosa és különösen a Dianthus serotinus jelentős állománya. A korábban erős taposásra, némi leromlásra utal néhány Calamagrostis epigeios és Cynodon dactylon-folt, ill. az Artemisia campestris megléte. Faj

1

2

3

4

Achillea millefolium agg.

5

6

7

8

9

10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20

1,0

Alyssum montanum Anthyllis vulneraria Arenaria serpyllifolia Artemisia campestris

2,0

1,0

1,0

1,0

0,1 1,0

2,0


1,0

1,0

5,0

5,0

1,0

3,0

2,0

3,0

2,0

4,0


4,0

Calamagrostis epigeios Camelina microcarpa

15,0

1,0 10,0

4,0

Coronilla varia

0,5

Crepis rhoeadifolia

1,0

1,0

Cynodon dactylon

6,0

2,0

2,0

Dianthus serotinus

10,0 10,0

4,0

2,0 20,0

Eryngium campestre

10,0

8,0

1,0

5,0

2,0

1,0

1,0

4,0 20,0

6,0 10,0

0,5

3,0 15,0

3,0

1,0

Euphorbia cyparissias Euphorbia seguierana

0,1 1,0

5,0

1,0

5,0

1,0 5,0

4,0 10,0

1,0

5,0 3,0

12,0 1,0 10,0

2,0

1,0

1,0

3,0

2,0

0,5

2,0

2,0

1,0 1,0

Falcaria vulgaris Festuca vaginata

60,0 60,0 70,0 40,0 50,0 50,0 40,0 10,0 60,0 80,0 50,0 45,0 70,0 70,0 70,0 70,0 60,0 80,0

Fragaria viridis Galium verum Gypsophila arenaria

1,0 2,0

4,0

Hieracium umbellatum Koeleria sp.

4,0 10,0

1,0

1,0

2,0

2,0

1,0

0,5

0,5

5,0

2,0

5,0

5,0

4,0

1,0

1,0

6,0

2,0 10,0 8,0

2,0

5,0

2,0

2,0 2,0

5,0

8,0

3,0

3,0

1,0 10,0

15,0 5,0

6,0


5,0

2,0

3,0

1,0

6,0

Medicago minima

0,5

1,0

0,5

Meliotus albus

0,5

Onosma arenaria

0,5

Oxytropis pilosa Peucedanum oreoselinum Phleum phleoides

2,0 8,0

5,0

10,0 2,0

1,0

15,0 5,0

1,0 2,0

1,0

6,0

25,0

3,0

1,0

2,0

20,0 1,0

3,0 10,0

Scabiosa ochroleuca 1,0

1,0

1,0

1,0

10,0

1,0

1,0

Syrenia cana

0,5

1,0

3,0 1,0 3,0

1,0

1,0

30,0 15,0 1,0

0,5

1,0

Solidago virgaurea Stipa pennata

0,5

1,0

3,0

1,0 1,0

27

1,0

1,0

1,0

30,0 15,0

Potentilla arenaria Silene otites

3,0

5,0

4,0

2,0

10,0

0,5

1,0

1,0


Faj

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20


1,0

Tunica saxifraga

1,0

1,0

5.1.2.11 11. mintavételi hely: Jellegtelen száraz gyep Fajgazdag, változatos, de közepesen leromlott száraz-félszáraz homoki gyepkomplexum, nehezen kategorizálható másodlagos élőhelyfoltokkal. Meghatározó a felnyíló gyepkomponens, Koeleria gracilis és Gypsophila fastigiata dominanciájával, kisebb területen jellemző a Festuca vaginata- és Stipa pennata-típus. Az erősebben leromlott foltokon a Calamagrostis epigeios, Cynodon dactylon és Solidago gigantea szerepe emelhető ki. Faj

1

Achillea millefolium agg.

2

3

4

5

6

7

8

9

10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20

0,5

0,5


0,1


5,0

5,0

12,0

Asclepias syriaca Asparagus officinalis

0,5


4,0

Bothriochloa ischaemum

6,0


3,0

Carex liparicarpos

0,5

5,0

5,0

0,5

18,0

4,0

5,0 1,0

2,0

0,1

0,5

5,0 0,5

2,0 20,0

0,5

0,5

2,0

1,0 0,5

Elymus repens

2,0

Equisetum ramosissimum Eryngium campestre

0,5

0,1

0,5

5,0 10,0

5,0 10,0

1,0

5,0

1,0

0,5

2,0

2,0

5,0

2,0

3,0

25,0 0,5

1,0

0,5

1,0

0,5 8,0

0,5

5,0

1,0

0,5 8,0

Falcaria vulgaris

2,0

Festuca rupicola

30,0 25,0

5,0

2,0

0,5

10,0

1,0 5,0

3,0

0,1

0,5

0,5

0,5

1,0

3,0

8,0

8,0

4,0 30,0

1,0 2,0 2,0

15,0 3,0

0,5

2,0

5,0

Gypsophila arenaria

0,5

1,0

Festuca vaginata 2,0

6,0

2,0

4,0 50,0

4,0

1,0

8,0

2,0

1,0

0,5 15,0

4,0

2,0

0,5

1,0

Holosteum umbellatum

0,5 30,0 30,0

0,5


Koeleria sp.

0,5

0,5


Hypericum perforatum

5,0

3,0

Erysimum diffusum

Galium verum

2,0 2,0

2,0

1,0

0,5

Dactylis glomerata


4,0

2,0

5,0

Crepis rhoeadifolia Cynodon dactylon

2,0

10,0

3,0 0,5

austria-

0,5

0,5

2,0

3,0

Cerastium glutinosum Chamaecytisus cus Coronilla varia

0,5

0,5

2,0

2,0

1,0 20,0

1,0

6,0

0,5

8,0

2,0

0,5

0,5

4,0

1,0

5,0

8,0

5,0

0,1 0,5

0,5

10,0 10,0 10,0 30,0

3,0

0,5 10,0


0,5

Medicago minima

0,5

8,0 12,0

5,0

0,5

0,5

28

5,0 10,0

1,0 5,0

5,0 0,1

1,0


Faj

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20

Ononis pusilla

0,5

Ononis spinosa

5,0

Oxytropis pilosa

0,5


4,0 12,0 0,5

10,0

3,0 20,0 20,0

3,0

3,0

5,0 15,0 50,0

0,5

2,0 30,0 15,0

2,0 15,0 10,0

Poa compressa

0,5

Salvia nemorosa

2,0

Scabiosa ochroleuca

4,0

0,5

1,0

0,5

0,5

0,5

4,0

5,0

3,0

0,5

0,5

2,0

Senecio jacobaea Silene otites

5,0

0,5

0,5 0,5

0,5

Solidago gigantea

15,0

Solidago virgaurea

2,0

Stipa pennata

10,0 50,0

5,0

2,0

2,0

5,0 15,0

2,0 10,0 10,0

60,0 20,0 5,0

5,0

Thesium arvense

2,0

0,5

1,0

1,0 5,0

0,5

2,0 1,0

3,0

0,5

Thlaspi perfoliatum Tragopogon orientalis

1,0

Verbascum lychnitis

1,0 1,0

Veronica praecox

0,1

0,1

5.2. Felhasznált irodalom Borhidi, A. (1956): Die Steppen und Wiesen im Sandgebiet der Kleinen Ungarischen Tiefebene. – Acta Bot. Hung. 2: 241–274. Polgár S. (1912): A győrmegyei homokpuszták növényélete. – Győri Áll. Főreálisk. 1911/12. évi értesítő:1–41. Polgár S. (1941): Győrmegye flórája. Flora Comitatus Jaurinensis. – Bot. Közlem. 38: 201–352. Schmidt D. (2011): Kiegészítések a Kisalföld flórájához és vegetációjához. – Kitaibelia 15: 109–117. Schmidt D. & Bauer, N. (2005): Adatok a Kisalföld flórájának ismeretéhez II. – Bot. Közlem. 92: 43–56. Schmidt D. (2010): Adatok a Kisalföld flórájának ismeretéhez II. - Bot. Közlem. 97: 79–95. Simon T. (1962): A Kisalföld természetes növénytakarója. – Földr. Közlem. 86: 183–193. Takács G. (ed.) (2003): A Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet komplex botanikai állapotfelmérése. FHNPI Adatár, Sarród, Mscr.

29

6.Zoológiai alapállapot felmérés

6. Zoológiai alapállapot felmérés A zoológiai alapállapot felmérés 2012 őszi és téli mintavételeit követően 2013-ban elvégeztük a ta vaszi és kora nyári aszpektus vizsgálatát, így a területen jellemző élőhelyek tekintetében teljes felméréssel rendelkezünk a vizsgált taxonokról. A 2013. évi őszi gyűjtések értékelése a 2014. évi je lentésben fog szerepelni. 6.1. Célkitűzések • • • •

A területre jellemző élőhely-típusok faunalistájának megismerése. A terület természeti állapotát jellemző kép regisztrálása különös tekintettel a talajfelszíni fauna természetességére, illetve a homoki élőhelyeket jelző fajok jelenlétének kimutatására. A terület egyenesszárnyú faunájának megismerése, különös tekintettel a homoki élőhelyek karakterfajaira. A terület természetességi állapotának vizsgálata az egyenesszárnyúak jelzései alapján.

8. ábra: Az orthopterológiai mintavételezésekkel érintett 50×50 méteres kvadrátok középpontjainak elhelyezkedése és koordinátái

30


6.2. Anyag és módszer

6.2.1. Mintavételi helyek A jellemző élőhely-típusok állatvilágának felmérése a 2012. évi állapotot rögzítő élőhelytérkép és az előzetes bejárások alapján kijelölt 11 lokalitásban folyt 2013-ban is. (10. ábra). Azon

Élőhely-típus

EOV X

EOV Y

1

Zárt homoki sztyeprét és nyílt homokpusztagyep (Referencia1)

555569

263621

2

Nyílt homokpusztagyep (Referencia2)

555035

264180

3

Aranyvesszős, kis csenkeszes maradványfoltokkal

553313

264460

4

Akácos-selyemkórós

554296

264717

5


554475

263703

6


553484

263530

7

Jó állapotú zárt homoki sztyeprét (Referencia3)

555364

264075

8

Nyírrel és nyarakkal spontán erdősödő zárt homoki sztyeprét

553652

264538

9


554417

263880

10

Másodlagos zárt homoki sztyeprét

554702

264383

11


553907

264154

10. ábra: A zoológiai alapállapot felmérés mintavételi helyei

31


6.2.2. Mintavételi időpontok A 2013-ban tervezett mintavételezések a monitoring terv szerint sikerült elvégezni. Mintavételi időszakok Tavasz

Talajcsapda Tervezett

Fűháló Tényleges

Tervezett

Tényleges

április közepétől má- 2013.04.20.jus közepéig 2013.05.20.

Nyár eleje

június második-har2013. június 21. madik hete

Nyár közepe I.

július második-harma2013. július 24. dik hete

Nyár közepe II.

augusztus második2013. augusztus 9. harmadik hete

Ősz

szeptember hete

Tél

novemberi időszakban

második

2013. szeptember 5.

Kiértékelés folyamatban

6.2.3. Felmérési módszer 6.2.3.1 Talajcsapdás gyűjtések A felmérés során a módisított duplaedényes Barber-féle talajcsapdát alkalmaztuk. Mintavételi területenként 5-5 csapda üzemelt. A talajcsapdák két egymásba csúsztatott tíz centiméter átmérőjű, 2,5 dl űrtartalmú műanyag pohárból állnak. Az alsó pohár alja ki van lyukasztva úgy, hogy az esetlegesen felgyülemlő esővíz elvezetése biztosított legyen. A belső pohárba ölő- és tartósítószerként 70%-os etilén-glikolt alkalmaztunk. Az oldat felületi feszültségét literenként 1 ml detergens hozzáadásával csökkentettük. A csapdák fölé 20x20 centiméteres rozsdamentes fémlapot (csapdatetőt) helyeztünk az ölőfolyadék felhígulása, illetve szél által szállított avar, homok stb. kizárása érdekében. A csapdatetők és a talajfelszín közötti 1-1,5 cm-es rést hagytunk, a monitorozni kívánt ízeltlábúak szabad mozgásá nak, a kisemlősök, kétéltűek, hüllők lehetőség szerinti kizárása érdekében. A vadállatok károsító (taposás, kitúrás stb.) kizárását vadriasztó vegyszer kihelyezésével biztosítottuk. Minden csapdasor esetén a „Vadóc” nevű vadriasztó szert alkalmaztuk, mely tapasztalásunk szerint a kisebb vadmozgás ellen nyújt védelmet, de a nagyobb vadsűrűségű területeken már kevésnek bizonyult a vadriasztó hatása. Tanulságos volt ebből a szempontból is a gyűjtés. A csapdák ürítése az ölőfolyadékkal együtt történt csapdánként egyedi műanyag tárolóedényekbe. Az edénybe a lézernyomtatóval kinyomtatott azonosító címke kerül még, melyen a következő információk voltak feltüntetve: gyűjtőhely (mintavételi terület azonosítója), csapdaszám (1-5), év, hó, nap (a csapdaürítés napja). A csapdaanyagok válogatása laboratóriumban történt, a szétválogatott anyagot alkoholban, a taxonok méretéhez, mennyiségéhez igazított fiolatípusokban készítettük elő determináláshoz. A pókok esetében megadjuk az egyes fajok magyarországi gyakoriságát, valamint az élőhelyi preferenciáját (T), annak természetessége szerint. A gyakoriság (Gy) esetében ritka (R), közepesen 32

6.Zoológiai alapállapot felmérés gyakori (KGY) és gyakori (GY) típusokba soroltuk a fajokat. A fajok besorolását az alábbiak alapján végeztük el: A) SAMU ÉS SZINETÁR (1999) faunalistájában szereplő hazai publikált adatok száma. B) LOKSA (1969, 1972, 1984) munkáiban használt gyakorisági tipizálás. C) BUCHAR (1992) csehországi gyakorisági kategória rendszere. d) Az MTA Növényvédelmi Kutatóintézet adatbázisa alapján számolt globális gyakoriság érték, mely az intézet arachnológiai adatbázisában szereplő mintegy húsz éves hazai gyűjtések összesített adatai alapján mutatja meg az adott faj előfordulási gyakoriságát a teljes mintavételben. E) HÄNGGI ÉS MTSI (1995) a közép-európai pókokra kidolgozott művének hivatkozásai, annak a figyelembevételével, hogy a jelzett élőhelyek előfordulnak e Magyarországon. f) A pókok hazai taxonómiai törzsadattárában szereplő gyakorisági típusok (SZINETÁR 2005). Megjegyezzük, hogy ismereteink bővülésével jelen tanulmányban megadott gyakorisági besorolások számos faj esetében módosulhatnak a későbbiekben. A fajok természetességének tipizálásához elsődlegesen BUCHAR ÉS RUZICKA (2002) munkáját vettük alapul, de figyelembe vettük a fajok hazánkban tapasztalt élőhelyválasztását is, tekintettel arra, hogy egyes fajok élőhelypreferenciája eleve változhat eltérő földrajzi területen. Azoknál a fajoknál, amelyek nem szerepelnek a fenti munkában, eleve csak a hazai tapasztalatok alapján adtuk meg a faj természetességre vonatkozó besorolását. BUCHAR ÉS RUZICKA (2002) nyomán négy kategóriát alkalmaztunk: Természetes (T); Féltermészetes (FT); Bolygatott (B); Mesterséges (M). Természetszerű, hogy számos faj több természetességi fokozatú élőhelyen is előfordulhat, így az idézett szerzők javaslatát követve mi is fel tüntettük valamennyi típust, ha az jellemző a fajra, függetlenül attól, hogy eltérő gyakorisággal lehet képviselt egy faj a különböző mértékben bolygatott élőhelyeken.

6.2.3.2 Fűhálós gyűjtések Az orthopterológiai adatgyűjtést alkalmanként a kijelölt 50×50 méteres kvadráton belül végrehaj tott 300 fűháló-csapással végeztük. Az ily módon gyűjtött egyedeket tekintettük egy mintának, melyeket egyeléssel kiegészítettünk (a mintákba nem, vagy csak ritkán kerülő fajok jelenlétének rögzítése, egyszerű hozzáadással). A nyílt, gyér növényzetű, vagy magaskórós jellegű növényzetben a mintavételezést az előforduló állatok teljes körű egyelő gyűjtésével végeztük. Az állatok meghatározásához Harz (1957, 1975) munkáit használtuk. A jelentésben az egyenesszárnyú fajok nevezéktana Nagy (2003), a fajok életforma- és ökotípus besorolása pedig Ingrisch & Köhler (1998) munkáját követi. Az egyes mintavételi területek egyenesszárnyú-együtteseinek alapállapot-feltárása során a következő változókat határoztuk meg: – egyenesszárnyú fajok száma, – védett egyenesszárnyú fajok száma, – egyenesszárnyú-együttesek életforma-típus összetétele, – egyenesszárnyú-együttesek ökológiai preferencia-típus összetétele, – karakterfajok relatív gyakorisága, – egyenesszárnyú-együttesek természetességi mutatója. Az utóbbi időszak eredményei azt mutatják (KENYERES 2010), hogy INGRISCH & KÖHLER (1998) tipizálása a Magyarországon általánosan alkalmazott rendszerhez (VARGA 1997, RÁCZ 1998) (thamnobiont: főképp cserjéken, fákon, magaskórós növényzeten élő fajok; chortobiont: gyeplakó fajok; geobiont: nyílt felszínekkel is bíró gyepekhez kötődő fajok – ill. ezek átmeneti formái, pl. geo-chortobiont) képest árnyaltabbnak tekinthető. Ennek megfelelően jelen monitoring során is az alábbi élőhelyválasztási karakterisztikákat alkalmazzuk az életforma-besorolásoknál (ld. 10. táblázat): arboricol 33

6.Zoológiai alapállapot felmérés – fatermetű elemek uralma; arbusticol – cserjetermetű elemek uralma; silvicol – gyepszinttel is rendelkező erdei élőhelyek; pratinicol – magasfüvű gyepek; graminicol – alacsonyfüvű gyepek; geophil – nyílt felszínekkel is bíró gyepek; pseudopsammophil (ld. még KRIŠTÍN ET AL. 2009) – gyepek homok alapkőzeten, vagy ahhoz hasonló szerkezetű rendzina talajokon. A fajok hőigény szerinti tipizálása során a következő öt kategóriát különböztettük meg: thermop hil, mérsékelten-thermophil, mesophil, mérsékelten-hygrophil, hygrophil (VARGA 1997, RÁCZ 1998, INGRISCH & KÖHLER 1998). Az együttesek természetességi mutatójának meghatározása során KENYERES & BAUER (2001) által javasolt módszert alkalmaztuk. Az egyes fajok természetvédelmi értékét és az együttes dominanciaviszonyait is figyelembe vevő index jelzőszámainak meghatározása során RÁCZ (1998) gyakorisági kategóriáit vettük figyelembe (ld. fajleírásoknál) (az I-gyel jelölt ritkának számító fajok természet védelmi jelzőértéke 5, a II-vel jelölt szórványos előfordulású fajok természetvédelmi jelzőértéke 4, stb.). Az összevont egyenesszárnyú mintavételek statisztikai vizsgálatát főkoordináta-analízissel végeztük (PCoA), a PAST (HAMMER ET AL. 2001) program-csomag alkalmazásával.

6.3. Eredmények

6.3.1. A projektterületen kimutatott fajok bemutatása 6.3.1.1 Pókok (Araneae) A kiemelt figyelmet érdemlő pókfajok bemutatása Metopobactrus prominulus (O.P.-Cambridge, 1872) Holarktikus elterjedésű, nyílt füves élőhelyekre jellemző talajfelszíni vitorláspók. Az élőhelyének vízellátására nézve kifejezetten tágtűrésű faj. A sík-, illetve hegyvidéki lápoktól (pl. tőzeglápoktól) a közepesen nedves erdőszélekig, esetleg száraz gyepekig roppant eltérő habitatokból került eddig elő. Kevés kivételtől eltekintve természetes élőhelyek faja. Kifejezetten ritkának tekinthető. A hazai faunából eddig csupán egy korábbi publikált adatát ismerjük a Felső-Tiszavidékről (LOKSA 1981). Egy hím példánya a 10-es mintavételi helyen került elő ( 11. ábra). Az irodalmi adatai alapján elsősorban az valószínűsíthető, hogy valamely közeli vizes élőhelyről (pl. Szentiváni zsombékos) származhat a példány. (A vitorláspókok hímjeire adult állapotukban különösen jellemző a fonálrepítés.) Theridium uhligi Martin, 1974 Európai elterjedésű, száraz homoki élőhelyekről ismert faj. Magyarországról csak az elmúlt tíz évből vannak adatai, de eddig kizárólag csak az Alföldről volt ismert. Előkerülése várható volt, de alacsony abundanciája folytán nehéz kimutatni. Két hím példányát fogtuk ( 12. ábra), a jobb állapotúnak ítélt nyílt homokpuszta két különböző konkrét élőhelyén (2, 7)

34


11. Ábra: A hím tapogatólába külső (balról) és belső oldal (jobbról) felől (GH LIFE X.2013.)

12. ábra: Theridium uhligi

35

6.Zoológiai alapállapot felmérés Zodarion zorba Bossmans, 2009 Európai elterjedésű ritka búvópók. A rokonsági köre elsősorban Dél-Európában mutat kiemelkedő fajgazdagságot. Magyarországról, korábbról csupán a német búvópók (Zodarion germanicum) volt ismert. Ez a faj változatos élőhelyeken, erdőkben és gyepekben országszerte gyakori. A múlt század utolsó évtizedétől egyre több helyről került elő a sárga búvópók (Zodarion rubidum) (15. ábra), mely nagy valószínűséggel az északi irányú expanziója révén jelent meg hazánkban és elsősorban a városi zöldterületeken, ruderális élőhelyeken, továbbá agrár-élőhelyeken fordul elő növekvő gyakorisággal. Az görög búvópók előkerülése váratlan eredmény. Látható a fogási adatokból, hogy két élőhely esetében is magas példányszámban gyűjtötték a csapdák hím példányait. A LIFE projekt közelében a Gönyűi erdő két keletebbre eső helyén is előkerült ebben az évben, de szintén csak hím példányokkal képviselve. A faj vizsgálata több szempontból is indokolt. Továbbra sem ismerjük a nőstényét. Komoly esélyünk van rá, hogy 2014-ben azt is megtaláljuk, és így leírásra kerülhet. A másik kutatási irány, a hangyapartner, vagy partnerek megtalálása, lévén hangyakövető fajról van szó. További szokatlan jelenség (legalábbis hazai körülmények között), hogy azonos élőhelyen, egyidejűleg két búvópók faj is magas abundanciával szerepelt. A sárga, illetve görög búvópók együttesen több mint a felét tette ki az I-es élőhely mintavételének ( 15. ábra). Sitticus zimmermanni (Simon, 1877) Palearktikus, euro-turáni elterjedésű ritka faj. Száraz, nyílt élőhelyek ugrópókja ( 14. ábra). Hazánkból viszonylag kevés adata ismert. CHYZER ÉS KULCZYNSKY (1918) Kecskemétről és Lelléről (Balatonlelle) jelzik. Balogh János a Budai Sas-hegyről mutatta ki (1935). Erre az adatra utaltak több későbbi munkában (BALOGH 1938, LOKSA 1958, 1977). Később a Kiskunságból Bugacról KEREKES (1988) jelezte még. 2012-ben a Szentendrei szigeten, illetve a Dél-Alföldön vált ismertté egy-egy új lelőhelye, minden esetben jó állapotú nyílt homokpusztai gyepben. A LIFE projekt területén négy példányát gyűjtöttük a 3-as mintavételi helyen.

13. ábra: Zodarion zorba

14. ábra: Sitticus zimmermanni

36


15. ábra: Zodarion rubidum és a Zodarion zorba

Védett pókfajok A gyűjtések során eddig két védett faj került elő. A pokoli cselőpók (Geolycosa vultuosa (C. L. Koch, 1838) egy példányát fogta a csapda az 1-es mintavételi helyen. A faj jelenléte korábbról is ismert volt. Az egész területen előfordulhat a felnyíló száraz gyepekben. Igazán azokban az esetekben érdemel külön figyelmet, ahol a természetes nyílt gyepek kísérőjeként láthatjuk tipikus tárnáit. A Gönyűi erdő területének több pontjáról is ismert a szintén védett kövi torzpók ( Atypus muralis Bertkau, 1890). Az I-es mintavételi hely közelében korábban is több esetben megfigyeltük, illetve gyűjtötték csapdáink. A mostani vizsgálat során két fiatal példánya került az 1-es lelőhely csapdáiba, illetve lakott szövedékét figyeltük meg a májusi csapdázás során a 4-es mintavételi helyen, közvetlenül az egyik talajcsapda közelében. A projekt területén eddig ugyan nem figyeltük meg a szintén védett skarlát bikapókot ( Eresus kollari Rossi, 1846), de a környező területeken való ismert előfordulásai alapján biztosan előfordul. A későbbiekben élvefogó csapdázással szeptember-október folyamán igazolandó az előfordulása.

6.3.1.2 Bogarak (Coleoptra) Magyar futrinka (Carabus hungaricus) Fabricius, 1792 A fokozottan védett futrinkának az I. mintavételi hely kivételével korábbról nem ismertük adatát a vizsgált területről, de a teljes homokvidékre vonatkozó előfordulása több párhuzamosan is futó kutatási eredményekből valószínűsíthető volt. A faj imágó formában ősszel aktív a későbbi időszakokban leginkább a lárvájával találkozhatunk. A 7. élőhelyről került elő egy lárvája.

37

6.Zoológiai alapállapot felmérés Bembidion mannerheimi Sahlberg, 1827 Magyarországon ritka faj, a mocsaras talajú erdőkben él (Kutasi 1994). Ritkaságának egyik oka lehet, hogy a posztglaciális felmelegedés következtében hazánkban nagyon megfogyatkoztak a faj számára alkalmas élőhelyek (Horvatovich, 1992). 142 példánya került meg a 6. élőhelyről. Ragyás futrinka – Carabus cancellatus Illiger, 1798 Védett faj csak a 6. mintaterületről került elő, összesen 66 példánya. Élőhelyekben kevésbé válogatós, de csak az egyenletes páratartalmú és megfelelően nedves területeken tenyészik. A síkságon keményfa- és puhafa ligeterdőkben él, de a bükkös zónáig is felhúzódhat. A száraz területeket elkerüli. Gödörkés gyökérfutó - Syntomus foveolatus (Dejean 1831) Euroszibériai elterjedésű futóbogár, mely hazánkban szórványosan fordul elő, ritkának tekinthető. Főleg homokos talajokon a gyérebben borított gyepeken fordul elő, de nedvesebb helyekről, illetve cseres-tölgyesekből is ismert adata (Merkl és mtsai 2011). Az 1. és 2. mintaterületünkről került elő egy-egy példány. Homoki fémfutó - Harpalus servus (Duftschmid, 1812) Hazánk ritka futóbogara, mely a nyíltabb felszínű homokpuszták és sztyeppterületek tipikus faja. Elsősorban az alföldre jellemző, de a Gönyűi-homokvidéken párhuzamos futó egyéb kutatások is kimutatták a térségből. Az összes jó természetességű, homoki gyepről megkerültek példányai. Kis simakarmúfutó - Olisthopus sturmi (Duftschmid, 1812) Palearktikus faj, areája szaggatott. A száraz és nyílt helyeket kedveli. Hazánkban kimondottan ritka, elsősorban sziklagyepekről ismerjük a fajt. Főként Dunántúli adatai ismertek, illetve a csévharaszti pusztai tölgyesből is előkerült egy példánya (Szél, Kutasi 2011). 9. élőhelyről került elő egy példány. Kétgödrös trágyabogár – Diasticus vulneratus (Sturm, 1805) Európai elterjedésű hazánkban többfelé megtalálható, de ritka. Az Alföldi homokvidékek és a dolomitgyepek egyik jellemző faja. A 2. mintavételi helyről egy, a 8-ról öt példány került meg. Pusztai tarfutó - Calathus erratus (Sahlberg, 1827) A nyílt száraz homokos gyepekre jellemző faj az 1. 9. és 11. mintavételi területekről került elő egy-egy példánya.

6.3.1.3 Hangyák (Formicidae) Formica rufa Linnaeus, 1761 Üde erdőket kedvelő, védett fészkű faj. Dolgozói a rendszerint erdőben található fészektől több száz méterre eltávolodhatnak táplálékkeresés közben (a többi nagytermetű Formica fajhoz hasonlóan), ezért erdőkhöz közeli gyepekből is előkerülhetnek. A hazai hangyák között higrofil karakterűnek és szűkebb élőhelyspektrumú fajnak számít. A Nagyalföldön kifejezetten ritka, a Kisalföldön szórványos, itt sem gyakori. Formica polyctena Förster, 1850 Nyugat- és észak-európai elterjedési súlypontú, a hűvösebb és üdébb mérsékeltövi erdők rovarközösségeiben jelentős szerepet betöltő, ragadozó faj. Nagy földfeletti fészkeket épít, amik hazánkban védettek. Az Alföldön ritka, különösen annak szárazabb és melegebb régióiban. A Fertő-Hanság Nemzeti Park hangyafaunáját kutató korábbi terepi felméréssorozatban negyven élőhely közül négyben került elő. Üde lombhullató és fenyőerdőkben egyaránt él, legnagyobb kolóniái az utóbbiakban alakulnak ki.

38

6.Zoológiai alapállapot felmérés Myrmica gallieni Bondroit, 1920 Az Alföldön elég ritka, higrofil, a hangyafajok többségéhez képest szűkebb élőhelyspektrumú faj. a magas talajvízszintet és időszakos elárasztást leginkább tűrő hangyák közé tartozik. Euroszibériai elterjedésű. Üde rétek (magassásosokat is beleértve), folyómenti ligeterdők a legjellemzőbb élőhelyei, elég erősen kötődik a folyóvölgyekhez. Myrmica schencki Viereck, 1903 A ritkább hangyafajok közé tartozik. Előfordulási helyei is szórványosak, és a hangyaközösségeken belül mennyiségi értelemben is csak alárendelt, vagy legfeljebb szubdomináns szerepig jut. Inkább a mezofil, szélsőségektől (szárazságtól és erős vízhatástól) mentes élőhelyeket kedveli. Jobbára gyeplakó, bár néha erdei élőhelyeken, így pusztai tölgyesben is megjelenik. Temnothorax interruptus (Schenck, 1852) Az Alföldön ritkán előkerülő, fás vegetációhoz kötődő faj, nemzetségének leggyérebben talált tagja. Kis, rendszerint 100 egyed alatti kolóniái fásszárú vegetációhoz kötődnek (ágakban, kéreg alatt, stb. építik fészküket, gyakran lehullott faanyagban). Mennyiségi értelemben rendszerint alárendelt szerepet tölt be a talajfelszínen mintázott hangyaközösségekben. Igaz, azt is figyelembe kell venni, hogy a talajcsapdázás nem alkalmas a Temnothorax fajok igazán reprezentatív kimutatására, hiszen a fán lakó kolóniák egyedei gyakran le sem jönnek a talajszintre.

6.3.1.4 Egyenesszárnyúak (Orthoptera) A kimutatott fajok elterjedésére, életformájára, ökológiai igényeire, természetvédelmi jelentőségére vonatkozó legfontosabb alapinformációkat a 1. táblázatban és a fajok alábbi rövid jellemzéseiben összegezzük. Utóbbiak keretében feltüntetjük azt is, hogy az adott faj mely mintavételi területeken került elő. Védett és homoki karakterfajok Platycleis montana (Kollar, 1833) (Homokpusztai szöcske) Kelet-európai elterjedésű, pseudopsammophil faj. A hazai előfordulási adatai nyílt és zárt homokpusztagyepekből, homoki legelőkről, löszpusztagyepekből származnak. Nem védett a hazai relatív gyakorisági adatok alapján ritka faj (I.). Lokális előfordulás (mintavételi terület): 9,10 (ZOOAP-9 és ZOOAP-10, továbbiakban: 9,10) Calliptamus barbarus (Costa, 1836) (Homoki olaszsáska) Ponto-mediterrán elterjedésű, psammophil faj, mely rendkívül szoros kötődést mutat a jó természetességi állapotú homokterületekhez. Magyarországon a Duna-Tisza-közén kívül csak kevés előfordulása ismert. Az elterjedési adatai alapján feltételezik, hogy a melegkedvelő alföldi sztyepfajok DK–ÉNy irányú vándorlása által juthatott el a Kisalföld homokterületeire. Védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján ritka faj (I.). Lokális előfordulás (mintavételi terület): 1,2,5,7,8,10 Dociostaurus brevicollis (Eversmann, 1848) (Rövidnyakú sáska) Európai–kis-ázsiai elterjedésű faj morfológiai és élettani okok miatt (pseudopsammophil életforma) erősen kötődik a nyílt talajfelszínnel is rendelkező gyepekhez. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján mérsékelten gyakori faj (III.). Lokális előfordulás (mintavételi terület): 2,7 Euchorthippus pulvinatus (Fischer de Waldheim, 1846) (Karcsú rétisáska) Euroszibériai sztyepréti faj, számottevően ritkább, mint fajtársa az Euchorthippus declivus. Előfordulásai nem kizárólagosan, de leggyakrabban homokgyepekhez kötődnek. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján ritka faj (I.). 39

6.Zoológiai alapállapot felmérés Lokális előfordulás (mintavételi terület): 2,7 Myrmeleotettix antennatus (Fieber, 1853) (Homoki bunkóscsápúsáska) Euroszibériai elterjedésű, graminicol, thermophil faj, a Kárpát-medencében az elterjedése alapján a homok alapkőzet indikátorfajának tekinthető. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján ritka faj (I.). Lokális előfordulás (mintavételi terület): 2 Myrmeleotettix maculatus (Thunberg, 1815) (Kis bunkóscsápúsáska) Palearktikus elterjedésű faj, mely homokgyepekben gyakorinak számít, de rendszeresen előfordul alföldi területekkel érintkező dombvidéki területeken is – főképp a homokhoz hasonló szerkezettel bíró dolomitrendzina talajú gyepekben. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján szórványosan előforduló faj (II.). Lokális előfordulás (mintavételi terület): 2 Stenobothrus fischeri (Eversmann, 1848) (Fischer rétisáska) Dél-Európai–Ázsiai elterjedésű rovar. Homokpusztákon szórványosan előforduló psammophil sáska, mely inkább a zártabb gyepfoltokban jellemző. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján ritka faj (I.). Lokális előfordulás (mintavételi terület): 1,7,10 További fajok Conocephalus discolor Thunberg, 1815 (Kis kúpfejűszöcske) Palearktikus elterjedésű, hygrophil faj, mely elsősorban a sásosokban, dús növényzetű lápréteken él. Fenológiai sajátosságaiból adódóan élőhelyein leginkább a késő nyári, őszi egyenesszárnyú-együttesek jellemző, nagy egyedszámmal megjelenő faja. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján gyakori faj (IV.). Lokális előfordulás (mintavételi terület): 5,6,9 Leptophyes albovittata (Kollar, 1833) (Közönséges virágszöcske) Dél-Európai, ázsiai elterjedésű euriök, mesophil rovar, mely a vertikálisan strukturáltabb gyepekből, cserjésekből ismert elsősorban. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján mérsékelten gyakori faj (III.). Lokális előfordulás (mintavételi terület): 3,8 1. táblázat: Az alapfelvételezés mintavételi területeiről 2012-ben és 2013-ban kimutatott egyenesszárnyú fajok földrajzi elterjedése, faunaelem és életforma-típus, valamint hőigény szerinti besorolása (Ingrisch & Köhler 1998 munkája alapján) Taxon

Elterjedés

Faunaelem

Életforma

Hőigény

Conocephalus discolor Thunberg, 1815

Pale

Tr

pra

hyg

Conocephalus dorsalis (Latreille, 1804)

Eu-Szib

Tr

pra

hyg

Ruspolia nitidula (Scopoli, 1786)

Paleo-Tr, Med Tr

pra

m-hyg

Leptophyes albovittata (Kollar, 1833)

Po

Po

arbu

ther

Phaneroptera falcata (Poda, 1761)

Eu-Szib

Tr

arbu

ther

Phaneroptera nana Fieber, 1853

Circ-Med

Tr

arbu

ther

Metrioptera bicolor (Philippi, 1830)

Eu-Szib

An

pra

m-ther

Metrioptera roeselii (Hagenbach, 1822)

Eu-Szib

An

pra

m-hyg

Decticus verrucivorus (Linnaeus, 1758)

Eu-Szib

An

pra

mes

Platycleis montana (Kollar, 1833)

Ke-Eu

An

psps

ther

40


Taxon

Elterjedés

Faunaelem

Életforma

Hőigény

Platycleis albopunctata (Goeze, 1778)

Eu

An

pra

ther

Oecanthus pellucens (Scopoli, 1763)

Pale

Tr

pra

m-ther

Calliptamus italicus (Linnaeus, 1758)

Pale

An

gra

ther

Calliptamus barbarus (Costa, 1836)

D-Eu,É-Af,KiÁ Ir-Tur

ps

ther

Chorthippus biguttulus (Linnaeus, 1758)

Eu-Szib

An

pra

m-ther

Chorthippus brunneus (Thunberg, 1815)

Eu-Szib

An

pra

m-ther

Chorthippus dichrous (Eversmann, 1859)

D-Ke-Eu-Szib

An, Po

pra

mes

Chorthippus dorsatus (Zetterstedt, 1821)

Eu-Szib

An

pra

mes

Chorthippus mollis (Charpentier, 1825)

Eu-Szib

An

pra

mes

Chorthippus parallelus (Zetterstedt, 1821)

Pale

An

pra

mes

Chrysochraon dispar (Germar, 1834)

Eu-Szib

An

pra

m-hyg

Dociostaurus brevicollis (Eversmann, 1848)

Eu

Po

psps

ther

Euchorthippus declivus (Brisout de Barneville, 1848)

D-Eu

Po

gra

ther

Euchorthippus pulvinatus (Fischer de Waldheim, 1846)

Eu-Szib

An

gra

ther

Euthystira brachyptera (Ocskay, 1826)

Eu-Szib

An

pra

mes

Myrmeleotettix antennatus (Fieber, 1853)

D-Eu, Szib

An

gra

ther

Myrmeleotettix maculatus (Thunberg, 1815)

Pale

An

gra

ther

Omocestus haemorrhoidalis (Charpentier, 1825)

Eu-Szib

An

pra

ther

Omocestus rufipes (Zetterstedt, 1821)

Pale

An

pra

mes

Stenobothrus fischeri (Eversmann, 1848)

Pale

Po

pra

ther

Stenobothrus lineatus (Panzer, 1796)

Eu-Szib

An

pra

m-ther

Stenobothrus nigromaculatus (Herrich-Schäffer, 1840)

Eu-Szib

An

gra

ther

Stenobothrus stigmaticus (Rambur, 1838)

Ny-Pale

Neo-At

pra

m-ther

Oedipoda caerulescens (Linnaeus, 1758)

Pale

Holo-Med

geo

ther

[arbo: arboricol; arbu: arbusticol; sil: silvicol; pra: pratinicol; gra: graminicol; geo: geophil pseudopsammophil; ther: thermophil; m-ther: mérsékelten-thermophil; mes: mesophil; m.hyg: hyg: hygrophil; Á: Ázsiai; Af: Afrikai; An: Angarai; At: Atlantikus; Cos: Kozmopolita; D: Holarktikus; Ir: Iráni; Ke: Kelet; KiÁ: Kis-Ázsiai; Kö: Közép; Med: Mediterrán; Ny: Nyugat; Policentikus; Po: Pontuszi; Szib: Szibériai; Tr: Trópusi; Tur: Turkesztáni]

ps: psammophil; psps: mérsékelten-hygrophil; Dél; Eu: Európai; Ho: Pale: Palearktikus; Pc:

Phaneroptera falcata (Poda, 1761) (Zöld repülőszöcske) Euroszibériai elterjedésű, thermophil faj. Cserjés, bokros területek, erdőszegélyek lakója, ennek megfelelően az ún. arbusticol életforma képviselője. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján gyakori faj (IV.). Lokális előfordulás (mintavételi terület): 3,5,10 Phaneroptera nana Fieber, 1853 (Pontozott repülőszöcske) Cirkummediterrán elterjedésű, fajtársánál melegigényesebb faj. Szintén meleg cserjésekben, ill. xerotherm erdőszegélyekben fordul elő. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján mérsékelten gyakori faj (III.). Lokális előfordulás (mintavételi terület): 9 41

6.Zoológiai alapállapot felmérés Metrioptera bicolor (Philippi, 1830) (Halványzöld rétiszöcske) Az euroszibériai elterjedésű faj pratinicol életformájának és mérsékelten-thermophil ökológiai igényeinek a vertikálisan jól strukturált szerkezetű, xerotherm állományklímájú gyepek felelnek meg. Élőhelyén főképp a kora nyári aszpektusban érhet el jelentős egyedszámot. Relatív gyakoriságértékei a Metrioptera roeselii-vel ellentétes tendenciákkal jellemezhetők. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján mérsékelten gyakori faj (III.). Lokális előfordulás (mintavételi terület): 1,3,4,5,9,11 Metrioptera roeselii (Hagenbach, 1822) (Roesel-rétiszöcske) Euroszibériai elterjedésű, főképp mocsár- és láprétek jellemző szöcskefaja, a közepes vízellátottságú, vertikálisan jól strukturált növényzeti típusokhoz kötődik. A hűvösebbnedvesebb mikroklímájú gyepekben számít dominánsnak, a hygrophil jellegű együttesek egyik karakterfaja. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján mérsékelten gyakori faj (III.). Lokális előfordulás (mintavételi terület): 6 Decticus verrucivorus (Linnaeus, 1758) (Szemölcsevő szöcske) Euro-szibériai elterjedésű, pratinicol, mesophil faj. Elterjedésében különösebb élőhelypreferencia nem fedezhető fel, de a zártabb, mesophil jellegű gyepekben jellemzőbb előfordulása. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján mérsékelten gyakori faj (III). Lokális előfordulás (mintavételi terület): 7 Platycleis albopunctata (Goeze, 1778) (Szürke rétiszöcske) Eurázsiai elterjedésű, thermophil faj. A közepesen gyakori, sztenök rovart elsősorban lejtősztyepréteken, sziklagyepekben találjuk, de előkerült nyílt homokpusztagyepből is. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján mérsékelten gyakori faj (III.). Lokális előfordulás (mintavételi terület): 1,9,10 Oecanthus pellucens (Scopoli, 1763) (Pirregő tücsök) Pontomediterrán elterjedésű, sztenök, mérsékelten-thermophil faj. Számos élőhelytípusban előfordul, legnagyobb denzitást az életforma-típusának leginkább megfelelő vertikálisan gazdagon strukturált gyepekben éri el. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján szórványosan előforduló faj (II.). Lokális előfordulás (mintavételi terület): 8,9,11 Calliptamus italicus (Linnaeus, 1758) (Olaszsáska) Palearktikus elterjedésű, hipereüriök, xero- és thermophil faj. Graminicol, így a nyílt, kis növényzetborítású gyepekben tömeges. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján mérsékelten gyakori faj (III.). Lokális előfordulás (mintavételi terület): 1,2,3,4,5,6,7,8,9,10,11 Chorthippus biguttulus (Linnaeus, 1758) (Zengő tarlósáska) Európai, pratinicol, mérsékelten-thermophil faj. Gyomos száraz gyepekben, taposott gyomvegetációban, száraz réteken, legelőkön, homoki gyepekben egyaránt előfordul. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján gyakori faj (IV.). Lokális előfordulás (mintavételi terület): 3,4,6,9,10,11 Chorthippus brunneus (Thunberg, 1815) (Közönséges tarlósáska) Euroszibériai, hipereuriök, közönséges faj. Gyomos száraz gyepekben, taposott gyomvegetációban, száraz réteken, legelőkön, homoki gyepekben egyaránt előfordul. Napos, száraz, gyér növényzetű helyeken országszerte gyakori. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján közönséges faj (V.). Lokális előfordulás (mintavételi terület): 3,4,6,7,8,9,10,11

42

6.Zoológiai alapállapot felmérés Chorthippus dichrous (Eversmann, 1859) (Vállas rétisáska) Kelet-európai–szibériai elterjedésű, mesophil igényű, vertikálisan strukturáltabb gyepekhez kötődő faj. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján ritka faj (I.). Lokális előfordulás (mintavételi terület): 8,11 Chorthippus dorsatus (Zetterstedt, 1821) (Hátas rétisáska) Euroszibériai, meso-hygrophil sáska. Több gyeptípusban megtalálható változó egyedszámban. Fő habitatjának a hegyi rétek, az erdőtisztások, erdőszegélyek tekinthetők, de nagy egyedszámot érhet el dús növényzetű kaszálókon, mérsékelten legeltetett gyepekben is. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján gyakori faj (IV.). Lokális előfordulás (mintavételi terület): 6 Chorthippus mollis (Charpentier, 1825) (Halk tarlósáska) Euroszibériai, pratinicol, mesophil faj. Gyomos száraz gyepekben, taposott gyomvegetációban, száraz réteken, legelőkön, homoki gyepekben egyaránt előfordul. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján gyakori faj (IV.). Lokális előfordulás (mintavételi terület): 1,2,3,4,6,7,8,9,11 Chorthippus parallelus (Zetterstedt, 1821) (Közönséges rétisáska) Euroszibériai elterjedésű, pratinicol, a nedves rétekre, meso-hygrophil élőhelyekre jellemző faj. Leggyakrabban mikropter alakjával találkozunk. Olykor zavart élőhelyeken is megjelenhet, de a dús üde réteken éri el a legnagyobb denzitást. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján gyakori faj (IV.). Lokális előfordulás (mintavételi terület): 3,4,5,6,9,10,11 Chrysochraon dispar (Germar, 1834) (Aranyos sáska) Euroszibériai, euriök, mérsékelten-hygrophil faj. Nedves réteken gyakori, de kis egyedszámban előkerül félszáraz jellegű gyepeken is. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján szórványosan előforduló faj (II.). Lokális előfordulás (mintavételi terület): 5,6 Euchortippus declivus (Brisout, 1848) (Rövidszárnyú rétisáska) Közép- és dél-európai, nyugat-ázsiai elterjedésű, thermophil faj. Száraz réteken, legelőkön számít gyakorinak, de rendszeresen előfordul homoki gyepekben is. Élőhely-választása során – graminicol fajként – mind az összetettebb gyepszerkezetet, mind a szabad talajfelszínt igényli, bár előbbihez mutat erősebb vonzódást. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján gyakori faj (IV.). Lokális előfordulás (mintavételi terület): 1,2,3,5,7,8,9,10,11 Euthystira brachyptera (Ocskay, 1826) (Smaragdzöld sáska) Euroszibériai elterjedésű faj. Hazánkban – az ökológiai igényeinek megfelelően – a mesophil állományklímájú gyepekben ér el magas egyedszámot, így a félszáraz gyepek, mesophil kaszálórétek tipikus rovara. Kis egyedszámban előfordulhat erdőirtásokon, erdőszegélyekben, nagyon szórványosan xerophil gyepekben, karsztbokorerdőkben is. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján szórványosan előforduló faj (II.). Lokális előfordulás (mintavételi terület): 3,4,5,6,7,9 Omocestus haemorrhoidalis (Charpentier, 1825) (Barna tarlósáska) Euroszibériai elterjedésű, xero-thermophil egyenesszárnyú faj. Száraz réteken, legelőkön, homoki gyepekben egyaránt előfordul. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján gyakori faj (IV.). Lokális előfordulás (mintavételi terület): 8 Stenobothrus lineatus (Panzer, 1796) (Jajgató rétisáska) Euroszibériai elterjedésű faj. Pratinicol életformája mérsékelten-thermophil ökológiai igénnyel párosul. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján mérsékelten gyakori faj (III.). Lokális előfordulás (mintavételi terület): 3,4,5,7,8,9,10 43

6.Zoológiai alapállapot felmérés Stenobothrus nigromaculatus (Herrich-Schaeffer, 1840) (Sztepréti sáska) Ponto-mediterrán elterjedésű, thermophil élőhelyigényű faj. Főképp a sztyeplejtőkön fordul elő jelentős egyedszámban. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján mérsékelten gyakori (III.). Lokális előfordulás (mintavételi terület): 1,10 Oedipoda caerulescens (Linnaeus, 1758) (Kékszárnyú sáska) Palearktikus elterjedésű, geophil és thermophil faj. Élőhelyi igényeinek megfelelően elsősorban nyílt talajfelszínekkel is rendelkező gyepekben jellemző előfordulása. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján gyakori faj (IV.). Lokális előfordulás (mintavételi terület): 1,3,11

44


6.3.2. Az egyes mintavételi területek felmérési eredményei 6.3.2.1 I. mintavételi hely Mintavételi terület kódja:

ZOOAP-1

Élőhely-típus:

Zárt homoki sztyepprét és nyílt homokpuszta

Talajfelszíni állatközösségek Pókok

19 faj 90 egyedét (88 adult és két elemzésbe bevont fiatal Atypus példány) gyűjtötték a csapdák (2. táblázat). 2. táblázat: Az I. mintavételi területről kimutatott pókfajok és fogási értékeik (5csapda/30 nap) Pókfajok GH_LIFE_I (2013.04.20-05.20.) Zodarion zorba Bossmans, 2009 Zodarion rubidum Simon, 1914 Zelotes electus (C. L. Koch, 1839) Talavera aequipes (O. P.-Cambridge, 1871) Alopecosa cuneata (Clerck, 1757) Aelurillus v-insignitus (Clerck, 1757) Atypus muralis Bertkau, 1890 Xysticus kochi Thorell, 1872 Zelotes longipes (L. Koch, 1866) Zora spinimana (Sundevall, 1833) Agyneta rurestris (C. L. Koch, 1836) Arctosa lutetiana (Simon, 1876) Euophrys frontalis (Walckenaer, 1802) Geolycosa vultuosa (C. L. Koch, 1838) Hahnia nava (Blackwall, 1841) Pardosa bifasciata (C. L. Koch, 1834) Phrurolithus faestivus (C. L. Koch, 1835) Thanatus formicinus (Clerck, 1757) Zora pardalis Simon, 1878 Összes egyedszám:

Egyedszám 29 23 10 6 3 2 2 2 2 2 1 1 1 1 1 1 1 1 1 90

A téli mintavételben kimutatott hat fajból három csak akkor került elő, így az eddig kimutatott fajszám 22-re emelkedett. A területre továbbra is igaz, hogy jelenlegi állapotában zavartabbnak tűnik, mint a 2006-ban végzett gyűjtések idején. Mindemellett ezúttal is hozott új eredményt a vizsgálat. Domináns fajként került elő a faunánkra és egyben Közép-Európára is új görög búvópók (Zodarion zorba), melyről a beszámolóban külön is szólunk. Roppant sajátos a közösség szerkezet, mivel a dominancia-rangsor második helyén egy másik búvópók (Zodarion rubidum) szerepel. E két faj teszi ki a teljes minta 56%-át, mely egészen egyedülálló jelenség. A búvópókok hangyakövető, un. mirmekofil fajok, így a tapasztalt jelenség pontosabb megismerésez a két taxon együttes elemzése szükséges. A fenti sajátosság magyarázza, hogy az elvégzett szimilaritási vizsgálatokban a többi hasonló vegetációjú és természetességű gyeptől látványosan elkülönül az I-es mintavételi hely. Figyelmet érdemel a védett kövi torzpók két fiatal egyedének megkerülése is. A fajt 2006-ban már megfigyeltük ezen a területen. 45

6.Zoológiai alapállapot felmérés 3. táblázat: A 2012. évi téli mintavételezés (I. mintavételi hely) eredménye (Pókok) Pókfajok (2013.04.20-05.20.) Centromerus sylvaticus (Blackwall, 1841) Sintula spiniger (Balogh, 1935) Meioneta rurestris (C. L. Koch, 1836) Araeoncus humilis (Blackwall, 1841) Stemonyphantes lineatus (Linnaeus, 1758) Hahnia nava (Blackwall, 1841) Összesen:

Egyedszám 2 3 11 3 2 1 22

Bogarak

Mindössze öt faj került kimutatásra az élőhelyről ( 4. táblázat). Ebből két faj degradáltságot mutató mely mindegyike a gyászbogárfélék (Tenebrionidae) családjába tartozik. A sároshátú gyászbogár (Opatrum sabulosum) a család egyik leggyakoribb tagja. A másik gyászbogár a hosszúlábú bűzbogár (Blaps mortisaga), annak egy példánya került elő. A faj a száraz élőhelyeket kedveli, de élőhelypreferenciát kevésbé mutató, az emberi környezetben is gyakori bogár. A természetesebb, meleg homoki gyepek gyakori lakója a homoki fémfutó (Harpalus servus), és a pusztai tarfutó (Calathus erratus). Mindkét fajnak egy-egy példánya került a csapdákba. Jelenlétük tipikusnak mondható a nyílt száraz homokos gyepekre jellemző bogarak. Ugyancsak a terület természetességét mutatja a gödörkés gyökérfutó (Syntomus foveatus), mely ritka hazai futóbogarunk. Főleg homokos talajon a gyérebben borított gyepeken fordul elő, de nedvesebb helyekről, illetve cseres-tölgyesekből is ismert adata. Egy példánya került elő, hasonlóan a 2012-es téli mintavételezéshez. 4. táblázat: Az I. mintavételi területről kimutatott bogárfajok és fogási értékeik (5csapda/30 nap) Bogárfajok (2013.04.20-05.20.) Opatrum sabulosum (Linnaeus, 1761) Blaps mortisaga Linnaeus, 1761 Harpalus servus Duftschmid, 1812 Calathus erratus (Sahlberg, 1827) Syntomus foveatus (Fourcroy, 1785) Összes egyedszám:

Egyedszám 2 1 1 1 1 6

A téli mintavételezés során három faj került elő. Ebből a Syntomus foveatus és a Harpalus servus jelen volt tavasszal is. A harmadik faj szintén jó természetességű egyben a homoki élőhelyek vé dett karakterfaja is. A magyar futrinkának (Carabus hungaricus) két példánya került meg. Az őszi ivarérés fajnak tavasszal legfeljebb véletlenszerűen áttelelt példányaival találkozhatunk. Hangyák

Természetközeli állapotú, típusos, átlagosnak tekinthető kisalföldi homokpusztai hangyaközösség (5. táblázat). A duna-tisza közi (kevésbé fásodott) homoki gyepeknél, illetve a kisalföldi homoki gyepek legjobb állapotú reprezentánsainál valamivel kisebb fajszámú, és – a kevéssé egyenletes eloszlású egyedszámoknak is köszönhetően - kisebb diverzitású hangyaközösség. (Ugyanakkor a nem túl nagy csapdaszám torzíthatja az eredményeket, mert a fészeklakó hangyapopulációk ész lelhető eloszlása bír bizonyos aggregált jelleggel, tehát a csapdákhoz közeli fészkű fajok felülrep46

6.Zoológiai alapállapot felmérés rezentáltak, a távolabbi fészkűek alulreprezentáltak lehetnek. Mivel a fészkek mintázata nem állandó, a hosszabb idősoros monitorozási adatokban csökken az ilyen típusú adattorzulás mértéke, és a fajszám is egyre inkább közelít a ténylegeshez.) Igen jellemző a Lasius psammophilus (mennyiségi értelemben vett) dominanciája. A szubdomináns Plagiolepis vindobonensis ugyancsak típusos, karakterisztikus faja a kisalföldi természetes homoki szárazgyepeknek. A Temnothorax interruptus előkerülése a fásszárú növények, a higrofil Myrmica scabrinodis megjelenése pedig az üdébb élőhelyek közelségére utal. A további csapdázási helyszínek adatai is egyértelművé teszik, hogy a hangyák által száraznak, illetve nedvesebbnek indikált (markánsan különböző hangyaközösségek által lakott) élőhelyfoltok meglehetősen heterogén mozaikja jellemzi a monitorozott térséget, és elég sok a szegélyjellegű, eltérő környezeti igényű fajok találkozási zónáját biztosító élőhely. Megjegyzendő, hogy ez a tagolt domborzatú, gyors csapadéklefolyással jellemzett homoki élőhelyek természetes sajátossága - ezt a Kisalföld csapadékosabb éghajlata fel is erősíti a Nagyalföldhöz képest -, amely sajnos a kiszáradó, süllyedő talajvízszintű, és egyébként is szárazabb időjárású Duna-Tisza közén egyre inkább elveszik. (Utóbbi helyen sokfelé homogenizálódnak a homoki élőhelyek, elvesztik az üdébb élőhelyrészeket és a higrofilabb fajokat). 5. táblázat: Az I. mintavételi területről kimutatott hangyafajok és fogási értékeik (5csapda/30 nap) Hangyafajok (2013.04.20-05.20.) Lasius psammophilus Seifert, 1992 Plagiolepis vindobonensis Lomnicki, 1925 Tapinoma madeirense Forel, 1895 Myrmica scabrinodis Nylander, 1846 Camponotus vagus (Scopoli, 1763) Formica rufibarbis Fabricius, 1793 Lasius paralienus Seifert, 1992 Temnothorax interruptus (Schenck, 1852) Összes egyedszám:

Egyedszám 628 58 5 3 1 1 1 1 698

Egyenesszárnyúak A kvadrát területén előforduló egyenesszárnyú-együttes szerkezete a felvételezés második évében is a 2012-ben feltárt jellemzőket mutatta, azonban a két év eredményeit együttesen értékelve egy az előzetesen feltételezettnél számottevően fajgazdagabb és jobb természetességi állapotú együttes rajzolódott ki. A közösséget 2013-ban is a nyílt szárazgyepekre jellemző módon a Calliptamus italicus és az Euchorthippus declivus dominanciája jellemezte, azonban – szemben a 2012-ben tapasztaltakkal – ismét előkerült és számottevő részesedéssel fordult elő a nagy természetvédelmi és állatföldrajzi jelentőséggel bíró Calliptamus barbarus. Ez alapján a faj előző évben tapasztalt visszaszorulása átmenetinek tekinthető. 2012-ben az együttes domináns fajai mellett csak alárendelten fordultak elő tágtűrésű szárazgyepi fajok (Platycleis albopunctata, Chorthippus brunneus, Chorthippus mollis). Az idei évben a kísérőfajok között homoki karakterfaj (Stenobothrus fischeri), ill. jó természetességi állapotú szárazgyepekre jellemző fajok (Stenobothrus nigromaculatus, Metrioptera bicolor, Oedipoda caerulescens) is előkerültek. Az életforma-összetétel 2013-ban csak kis mértékben tért el a 2012-ben tapasztalttól. A graminicol fajok erőteljes jelenléte már az első évben is nagy mértékben nyíltnak minősítette az élőhelyet, részarányuk a teljes szezonos felvételezéssel gyűjtött adatok esetében még kiemelkedőbbé vált. Az 47

6.Zoológiai alapállapot felmérés ökológiai igények összegzett relatív gyakorisága alapján a mintavételi terület 2013-ban is – a xerofil élőhelyi jellemzőinek megfelelően – a thermophil fajok csaknem monodominanciáját hozta. A gyep kezelésében az egyenesszárnyú-együttes szerkezetét befolyásoló kezelés a vizsgálati időszak ideje alatt nem történt. A gyep jó természetességi állapotú, foltokban változó intenzitással akácosodik.

6.3.2.2 II. mintavételi hely Mintavételi terület kódja:

ZOOAP-2

Élőhely-típus:

Nyílt homokpuszta


20 faj 49 egyedét gyűjtötték a csapdák ( 6. táblázat). A terület csapdái a téli mintavételezésnél megsemmisültek (vaddisznók kitúrták), így ez a teljes fajlistánk erről a helyről. A közösségszerkezet erőteljesen eltér az előző helytől. A fajok egyedszám-eloszlása lényegesen egyenletesebb. Itt is jelen volt a görög búvópók, de a másik búvópókkal együtt mindössze a 15%-át teszik ki a mintá nak. Több ritka faj közül kiemelendő a tipikusan homoki élőhelyekre jellemző Theridion uhligi, melyet eddig csak a Duna-Tisza-közéről ismertünk, és onnan is mindössze a múlt század kilencvenes éveinek intenzív kutatásai során került elő. 6. táblázat: Az II. mintavételi területről kimutatott pókfajok és fogási értékeik (5csapda/30 nap) Pókfajok (2013.04.20-05.20.) Alopecosa cuneata (Clerck, 1757) Xysticus kochi Thorell, 1872 Thanatus arenarius L. Koch, 1872 Zodarion zorba Bossmans, 2009 Aelurillus v-insignitus (Clerck, 1757) Euryopis quinqueguttata Thorell, 1875 Thanatus formicinus (Clerck, 1757) Zelotes electus (C. L. Koch, 1839) Zodarion rubidum Simon, 1914 Alopecosa accentuata (Latreille, 1817) Xysticus cristatus (Clerck, 1757) Alopecosa pulverulenta (Clerck, 1757) Callilepis schuszteri (Herman, 1879) Cheiracanthium campestre Lohmander, 1944 Euophrys frontalis (Walckenaer, 1802) Hahnia nava (Blackwall, 1841) Ozyptila scabricula (Westring, 1851) Talavera aequipes (O. P.-Cambridge, 1871) Theridium uhligi Martin, 1974 Trochosa terricola Thorell, 1856 Összes egyedszám:

48

Egyedszám 8 5 4 4 3 3 3 3 3 2 2 1 1 1 1 1 1 1 1 1 49

6.Zoológiai alapállapot felmérés Bogarak

Az élőhelyről télen nem sikerült mintát gyűjtenünk. Előzetesen jó természetességet vártunk az élőhelytől. Hét bogárfaj került elő ( 7. táblázat). Ezek közül a sároshátú gyászbogár (Opatrum sabulosum) volt a leggyakoribb faj hat példánnyal. A dominancia sorban a homoki fémfutó (Harpa lus servus) következik (6 példány), mely jelenléte a természetesebb homoki gyepekre utal. Kétgödrös trágyabogár (Diastictus vulneratus), az alföldi homokos területek lakója. Európai elterjedésű hazánkban többfelé megtalálható, de ritka. Az Alföldi homokvidékek és dolomitgyepek egyik jellemző faja. Egy példánya került elő. Ugyancsak ritka, homoki fajunk a gödörkés gyökér futó (Syntomus foveatus), mely az előző élőhelyről is megkerült. Jelenléte egyértelműen mutatja az élőhely tó természetességű, homoki jellegét. A bársonyos kiscserebogár (Maladera holosericea), az előző fajokénál gyakoribb, homokhoz köthető, főleg a Duna-Tisza közén megjelenő faj. Az élőhely homoki jellegét mutatja a pontusi bűzbogár (Blaps halophila), mely hazánkban a dombvidék és az Alföld homokos élőhelyeinek lakója. 7. táblázat: A II. mintavételi területről kimutatott bogárfajok és fogási értékeik (5csapda/30 nap) Bogárfajok GH_LIFE_II (2013.04.20-05.20.) Opatrum sabulosum (Linnaeus, 1761) Harpalus servus Duftschmid, 1812 Harpalus serripes (Quensel, 1806) Diastictus vulneratus (Sturm, 1805) Maladera holosericea (Scopoli, 1772) Syntomus foveolatus (Fourcroy, 1785) Blaps halophila Fischer, 1822 Összes egyedszám:

Egyedszám 6 5 1 1 1 1 1 17

Hangyák

Természetközeli állapotú, típusos kisalföldi homokpusztai hangyaközösség. Fajszáma és diverzitása is átlagos (15. táblázat). Jellegzetes a Lasius psammophilus erős (mennyiségi értelemben vett) dominanciája és a Plagiolepis vindobonensis szubdomináns közösségi pozíciója. A Formica fusca és a védett fészkű Formica rufa – alárendelt pozíciójú – megjelenése a közeli erdei habitat hatása (fészkeik minden bizonnyal ott találhatók). Faunisztikailag érdekes a higrofil Myrmica gallieni megjelenése, de előkerült nősténye nyilván élőhelykereső migrációt végzett, tehát csupán a faj térségbeli – nem mintaterületi – jelenlétére szolgáltat bizonyítékot. A Tetramorium caespitum a térségbeli homokbeli élőhelyeken csupán gyéren fordul elő. Mennyiségi értelemben szubdomináns jelenléte a mintaterületen (ami nem jellemző általában a környék homoki gyepjeire) nem feltétle nül emberi zavarásnak, fizikai bolygatásnak köszönhető (mint ahogy sehol máshol sem obligát jel zője az emberi zavarásnak, tájhasználatnak, lásd a fajjellemzést). A térségben jobban kötődik a nyíltabb – többnyire tájidegen – erdőkhöz, mint a pusztagyepekhez, így a közeli erdőterület szegélyhatásának is betudható relatíve jelentősebb fogott mennyisége. 8. táblázat: A II. mintavételi területről kimutatott hangyafajok és fogási értékeik (5csapda/30 nap) Hangyafaj GH_LIFE_II (2013.04.20-05.20.) Lasius psammophilus Seifert, 1992 Plagiolepis vindobonensis Lomnicki, 1925 Tetramorium caespitosum (Linnaeus, 1758) 49

Egyedszám 2068 137 64


Hangyafaj Egyedszám GH_LIFE_II (2013.04.20-05.20.) Tapinoma madeirense Forel, 1895 6 Myrmica sabuleti Meinert, 1861 2n Formica rufibarbis (Fabricius, 1793) 2 Formica fusca (Linnaeus, 1758) 2 Camponotus vagus (Scopoli, 1763) 1n Formica cunicularia Latreille, 1798 1 Formica rufa Linnaeus, 1761 1 Myrmica gallieni Bondroit, 1920 1n Összes egyedszám: 2281 Jelmagyarázat: A táblázatban ’n’ jelzéssel a fogott nőstények jelöltek. Az alkalmas fészekrakó helyet kereső, jól repülő nőstények képezik a hangyapopulációk nagyobb távolságra is elvándorolni képes részét, ám jelenlétük nem bizonyítja a tartós megtelepedést.

Egyenesszárnyúak A kvadrátról már 2012-ben megállapítottuk, hogy a vizsgálati terület kiemelkedően jó természe tességi állapotú egyenesszárnyú-együttessel bíró részterülete. A 2013-ban feltárt egyenesszárnyúegyüttes mind fajkészlet, mind mennyiségi viszonyok tekintetében az előző évi képet mutatta. A számottevő részesedéssel előforduló fajok szinte kivétel nélkül homoki karakterfajok közül kerül tek ki (Calliptamus barbarus, Euchorthippus declivus, Dociostaurus brevicollis, Euchorthippus pulvinatus, Myrmeleotettix maculatus). A kis egyedszámmal előkerült fajok között vannak ugyan olyan általános nyílt szárazgyepi fajok, mint a Calliptamus italicus, vagy a Chorthippus mollis, de lokálisan ritka homoki színezőelemek is (Myrmeleotettix antennatus). A fentieknek megfelelően a gyep egyenesszárnyú-együttesének életformatípus-összetétele is konzervatívnak tekinthető, azt a psammophil és pseudo-psammophil fajok magasan uralják és rajtuk kívül csak a rövidfüvű száraz gyepekhez kötődő fajok fordulnak elő területén. Ökológiai igény tekintetében (28. ábra) szintén továbbra is rendkívül magas a thermophil fajok részaránya. A vizsgált gyep területén beavatkozás nem történt, annak környezetében azonban nagy kiterjedésben kezdődött el gyepesítés akácosok helyén. A második vizsgálati évben a tágabb élőhelyszerkezetben a degradált gyomos gyepek uralma alakult ki.

6.3.2.3 III. mintavételi hely Mintavételi terület kódja:

ZOOAP-3

Élőhely-típus:

Aranyvesszős, kis csenkeszes foltokkal


34 faj 145 egyedét gyűjtötték a csapdák (9. táblázat). A vizsgálatunk során már kezelésben részesülő terület (szárzúzózás) kiemelkedő fajszámot muta tott a 11 vizsgált mintavételi hely viszonylatában. A fajlista egyértelműen mutatja, hogy több élőhelytípus fajai szerepelnek egy fajegyüttesben. A közepes zavarásnak tekinthető kezelés diverzitást növelő hatása lehet az egyik nyilvánvaló háttértényező. A terület közelében található vizes élőhely (időszakos vízfolyás) hatása is jól érzékelhető (pl. Pardosa maisa), de az erdők illetve fa50

6.Zoológiai alapállapot felmérés csoportok közelségét is jól jelzi néhány faj (pl. Pardosa alacris, Agroeca cuprea, Panamomops latifrons). A fentiek mellett a kezelés hatásának is szerepe lehet abban, hogy a jó homoki gyepekre jellemző fajok közül is kerültek elő értékes fajok. Ezek közül a Sitticus zimmermannit külön is ér demes hangsúlyozni. A fajról külön is szó esik a beszámolóban. 9. táblázat: A III. mintavételi területről kimutatott pókfajok és fogási értékeik (5csapda/30 nap) Pókfajok GH_LIFE_III (2013.04.20-05.20.) Alopecosa cuneata (Clerck, 1757) Hahnia nava (Blackwall, 1841) Haplodrassus signifer (C. L. Koch, 1839) Arctosa lutetiana (Simon, 1876) Panamomops latifrons Miller 1959 Alopecosa pulverulenta (Clerck, 1757) Clubiona diversa O-P-Cambridge, 1862 Sitticus zimmermanni (Simon, 1877) Zelotes electus (C. L. Koch, 1839) Zelotes latreillei (Simon, 1878) Pardosa bifasciata (C. L. Koch, 1834) Phrurolithus festivus (C. L. Koch, 1835) Silometopus bonessi Casemir, 1970 Talavera aequipes (O. P.-Cambridge, 1871) Agroeca cuprea Menge, 1873 Alopecosa sulzeri (Pavesi, 1873) Drassodes pubescens (Thorell, 1856) Pardosa alacris (C. L. Koch, 1833) Trochosa robusta (Simon, 1876) Zora spinimana (Sundevall, 1833) Crustulina guttata (Wider, 1834) Drassylus pusillus (C. L. Koch, 1833) Micaria dives (Lucas, 1846) Ozyptila scabricula (Westring, 1851) Pardosa maisa Hippa & Manilla,1802 Pholcus opilionoides (Schrank, 1781) Phurolithus minimus C.L. Koch, 1839 Steatoda phalerata (Panzer, 1801) Thanatus arenarius L. Koch, 1872 Thanatus formicinus (Clerck, 1757) Thenuiphantes flavipes (Blackwall, 1854) Xysticus kochi Thorell, 1872 Zelotes longipes (L. Koch, 1866) Zodarion rubidum Simon, 1914 Összes egyedszám:

Egyedszám 44 24 7 6 6 4 4 4 4 4 3 3 3 3 2 2 2 2 2 2 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 145

A téli mintavételben kimutatott hat fajból három csak akkor került elő, így az eddig kimutatott fajszám 37-re emelkedett.

51

6.Zoológiai alapállapot felmérés 10. Táblázat: A 2012. évi téli mintavételezés (III. mintavételi hely) eredménye (Pókok) Faj (Téli mintavétel) Centromerus sylvaticus (Blackwall, 1841) Sintula spiniger (Balogh, 1935) Meioneta rurestris (C. L. Koch, 1836) Hahnia nava (Blackwall, 1841) Thanatus formicinus (Clerck, 1757) Tenuiphantes flavipes (Blackwall, 1854) Csak télen

Egyedszám 2 1 2 1 1 1 8

Bogarak

A 2012. évi téli mintavételezés során mindössze két fajt mutatunk ki a területről. A fokozottan vé dett magyar futrinkának (Carabus hungaricus) lárváját csapdáztuk, illetve a mindenhol gyakori és közönséges hétpettyes katicát (Coccinella septempunctata). Ez utóbbi faj idén is megfogásra került (11. táblázat). Ugyancsak a nagyon gyakori, közönséges fajok közé sorolhatjuk a májusi cserebogarat (Melolontha melolontha), mely idén a rajzási évének köszönhető kimondottan tömeges volt a tölgyesekben vagy soliter tölgyfákon. A gyakori és zavart területekre jellemző faj még az sá roshátú gyászbogár (Opatrum sabulosum), illetve a piroslábú közfutó (Amara aenea), mely élőhelyigényét tekintve széles tűrésű gyakori fajunk. A gyakori hazai faj a pontsoros fémfutó (Harpalus rubripes), előszeretettel fordul elő száraz gyepekben, így homokon is találkozhatunk vele. Ugyancsak a száraz élőhelyek faja a keskeny fémfutó (Harpalus subcylindricus), melyből a legtöbb került elő a csapdákból. Inkább sztyeppterületekre jellemző, többnyire ritka fajunk, mely a rövidfüvű szikesedő területekről is ismert. A bársonyos kiscserebogár (Maladera holosericea), az előző fajokénál gyakoribb, homokhoz köthető, főleg a Duna-Tisza közén megjelenő faj. 11. táblázat: A III. mintavételi területről kimutatott bogárfajok és fogási értékeik (5csapda/30 nap) Bogárfajok GH_LIFE_III (2013.04.20-05.20.) Harpalus subcylindricus Dejean, 1829 Harpalus rubripes (Duftschmid, 1812) Amara aenea (De Geer, 1774) Coccinella septempunctata Linnaeus, 1758 Maladera holosericea (Scopoli, 1772) Melolontha melolontha (Linnaeus, 1758) Opatrum sabulosum (Linnaeus, 1761) Összes egyedszám:

Egyedszám 5 3 2 1 1 1 1 14

Hangyák

Erősen zavart hangyaközösségre utal a természetes állapotú élőhelyekénél sokkal alacsonyabb fajszám, illetve diverzitás, és egyetlen faj, a Lasius paralienus (mennyiségi értelemben vett) szuperdominanciája (19. táblázat). Utóbbira jellemző a térségben és a Nagyalföldön egyaránt, hogy nem szélsőséges adottságú (tehát nem extrém száraz és nyílt) száraz- és mezofil gyepekben, ame lyek akár emberi területhasználat (legeltetés, taposás), akár özönnövények terjedése, tájidegen fa ültetvények létesítése miatt nem természetközeli állapotúak, domináns alkotójává válhat a hangyaközösségnek, egyéb fajokénál szélesebb ökológiai tűrőképessége miatt (kompetíciós előnyhöz 52

6.Zoológiai alapállapot felmérés jut a természetestől eltérő élőhelyi adottságoknak köszönhetően). A területről kis egyedszámban előkerült másik két faj szintén a legszélesebb tűrőképességű hangyák közé tartozik, mindenféle – nem extrém adottságú – alföldi gyeptípusban elterjedtek. Az élőhely természetességét növelni szándékozó természetvédelmi kezelés (inváziós növényirtás) várhatóan jól észlelhető változásokat fog okozni a hangyaközösségben, annak természetességét, fajszámát, diverzitását egyaránt növelve. 12. Táblázat: A III. mintavételi területről kimutatott hangyafajok és fogási értékeik (5csapda/30 nap) Hangyafajok Egyedszám GH_LIFE_III (2013.04.20-05.20.) Lasius paralienus Seifert, 1992 3037 Formica rufibarbis (Fabricius, 1793) 2 Formica cunicularia Latreille, 1798 1 Összes egyedszám: 3040 Jelmagyarázat: A táblázatban ’n’ jelzéssel a fogott nőstények jelöltek. Az alkalmas fészekrakó helyet kereső, jól repülő nőstények képezik a hangyapopulációk nagyobb távolságra is elvándorolni képes részét, ám jelenlétük nem bizonyítja a tartós megtelepedést.

Egyenesszárnyúak A vizsgálat első évében a kvadrát területén nagyon gyenge természetességi állapotú egyenesszárnyú-együttest találtunk. 2013-ban már – köszönhetően a területkezelések okozta élőhelyszerkezet-változásoknak – egy jóval nagyobb egyedszámú egyenesszárnyú-együttes fordult elő a területen. A közösségnek ugyanakkor igazi karaktere még nincs, abban a nyílt szárazgyepek (Calliptamus italicus), a gyomvegetáció-foltok (Chorthippus mollis), a jó állapotú mesophil sztyeprétek (Stenobothrus lineatus) fajai egyaránt számottevő részedéssel vannak jelen. A további kísérőfajok körében a tágtűrésű fajok előfordulása továbbra is jellemző (Chorthippus brunneus, Chorthippus biguttulus), de megtalálhatók közöttük a magas (Metrioptera bicolor), ill. rövidfüvű (Euchorthippus declivus), vagy extrém nyílt (Oedipoda caerulescens) szárazgyepek, ill. a mesophil gyepek (Euthystira brachyptera, Chorthippus parallelus) és erdőszegélyek (Leptophyes albovittata, Phaneroptera falcata) fajai is. A fentieknek megfelelően az életformák tekintetében 2013-ra a pratinicol életforma uralma csökkent, a graminicol fajok pedig markánsan megjelentek. Az ökotípusok-eloszlások terén az eltérés kisebb mértékű, a thermophil fajok részesedése idén magasabbnak mutatkozott – a mesophil fajok részesedésének csökkenése mellett (28. ábra). A részterület kezelése (vágás, szárzúzás, szegélyeken vegyszeres irtás) megkezdődött ez azonban egyelőre még számottevő növényzetszerkezet-változást nem idézett elő, a gyepterületnek még mindig jelentős részét fedi gyomos, magaskórós jellegű növényzet.

53


6.3.2.4 IV. mintavételi hely Mintavételi terület kódja:

ZOOAP-4

Élőhely-típus:

Akácos-selyem kórós


24 faj 143 egyedét gyűjtötték a csapdák (13. táblázat). A téli mintavétel négy fajából csak egy közös, így a fajszám 27-re emelkedett ( 14. táblázat). A fajlistából egyértelműen látható, hogy egy tipikus erdei erdei fajegyüttesről van szó. A dominanciarangsor első két faja egyértelműen erdei faj, ezek teszik ki a mintavétel egyedszámának 54%-át. A füves élőhelyek fajai alárendelt szerepet töltenek be. A letermelést követően markáns változás várható. A csapdázások során a torzpók lakócsövet figyeltünk meg a területen. 13. táblázat: Az IV. mintavételi területről kimutatott pókfajok és fogási értékeik (5csapda/30 nap) Pókfajok GH_LIFE_IV (2013.04.20-05.20.) Pardosa alacris (C. L. Koch, 1833) Zelotes apricorum (L. Koch, 1876) Hahnia nava (Blackwall, 1841) Hahnia ononidum Simon, 1875 Arctosa lutetiana (Simon, 1876) Alopecosa sulzeri (Pavesi, 1873) Alopecosa cuneata (Clerck, 1757) Panamomops latifrons Miller 1959 Trochosa terricola Thorell, 1856 Alopecosa pulverulenta (Clerck, 1757) Centromerus sylvaticus (Blackwall, 1841) Ceratinella brevis (Wider, 1834) Zelotes latreillei (Simon, 1878) Alopecosa aculeata (Clerck, 1757) Aulonia albimana (Walckenaer, 1805) Cozyptila blackwalli (Simon, 1875) Drassodes lapidosus (Walckenaer, 1802) Drassylus pusillus (C. L. Koch, 1833) Enoplognatha thoracica (Hahn, 1833) Ero furcata (Villers, 1789) Harpactea rubicunda (C. L. Koch, 1838) Heliophanus cupreus (Walckenaer, 1802) Panamomops mengei Simon, 1926 Zelotes electus (C. L. Koch, 1839) Összes egyedszám:

54

Egyedszám 62 15 14 11 7 6 3 3 3 2 2 2 2 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 3 143

6.Zoológiai alapállapot felmérés 14. táblázat: A 2012. évi téli mintavételezés (IV. mintavételi hely) eredménye (Pókok) Faj (Téli mintavétel) Centromerus sylvaticus (Blackwall, 1841) Sintula spiniger (Balogh, 1935) Meioneta rurestris (C. L. Koch, 1836) Thanatus formicinus (Clerck, 1757) Összesen:

Egyedszám 6 6 1 1 14

Bogarak

A téli mintavételezés során nem mutattunk ki bogárfajt a területről. A tavaszi gyűjtés során 11 faj 33 példányát fogták meg a csapdák ( 15. táblázat). Az akácos, selyemkórós jelzőkkel illetet területen többségben vannak a gyakori, közönséges fajok. A zafír közfutó (Amara saphyrea) nagyon sokszor tömeges mezőgazdasági területeken. Ugyancsak gyakori faj az impozáns megjelenésű tavaszi ganéjtúró (Geotrupes vernalis). A sárgatérdű holyva (Ontholestes haroldi) fátlan területeken, legelőkön, réteken fordul elő. A terület zavart állapotát mutatja a ligeti fémfutó (Harpalus tardus) és a kis kockáspattanó (Prostemon tesselatum) is. Mindkét faj tágtűrésű gyakori tagja a hazai bogárfaunának. 15. táblázat: A IV. mintavételi területről kimutatott bogárfajok és fogási értékeik (5csapda/30 nap) Bogárfajok GH_LIFE_IV (2013.04.20-05.20.) Geotrupes vernalis Linnaeus, 1761 Amara saphyrea Dejean, 1828 Harpalus tardus (Panzer, 1796) Pseudocypus mus (Brulle, 1832) Ocypus opthalmicus (Scopoli, 1763) Ontholestes haroldi (Eppelsheim, 1884) Harpalus pumilus Sturm, 1818 Lacon murinus (Linnaeus 1758) Lixus ochraceus Boheman, 1843 Ocypus biharicus (Müller, 1926) Prostemon tesselatum (Linnaeus, 1758) Összes egyedszám:

Egyedszám 10 6 5 3 2 2 1 1 1 1 1 33

Hangyák

A természetes, jó ökológiai állapotú erdőknél, de az idősebb – hangyaközösségek számára relatíve kedvező feltételeket nyújtó – tájidegen erdőknél is kisebb fajszámú és diverzitású, összességében „gyenge közepes” minőségű hangyaközösség jellemzi ( 16. táblázat). A Camponotus vagus, Formica fusca, Lasius plathythorax, Temnothorax unifasciatus, Myrmecina graminicola és Myrmica sabuleti a térségbeli nyíltabb tájidegen erdőkben jellemzően előkerülő fajok (utóbbi kettő nem kötődik szorosabban a fás növényzethez), ebben az értelemben tehát típusos, habitatra jellemző a hangyaközösség. Ritkább (magasabb természeti értékű erdőkre jellemzőbb) erdőlakó fajok egyelőre nem kerültek elő. A védett fészkű Formica polyctena egyetlen nősténye egyelőre csak a térségbeli jelenlétét mutatja, nem bizonyíték a mintaterület stabil populációjára.

55

6.Zoológiai alapállapot felmérés A Tapinoma madeirense alapvetően gyepi faj, a környékbeli homokpusztákon elterjedt, gyakori. Érdemi jelenléte utalhatna a gyepekkel mozaikoló élőhelyszerkezetre is, ám ez esetben inkább an nak következménye lehet, hogy az erdőlakó fajok kompetíciós nyomása kisebb a „szokásos”, beállt erdei közösségekéhez képest. Az ilyen típusú kompetíciós viszonyok általában a fiatalabb faállo mányokra jellemzők, amelyek élőhelyi paraméterei még nem kedveznek igazán a típusos erdőlakó fajoknak (kevés a fészkelési céllal elfoglalható, heverő és lábon álló holtfa, gyér az általuk igényelt táplálékkínálat, stb.) Amennyiben az élőhely át lesz alakítva a természetvédelmi kezelések során, az várhatóan érdemi, jól értelmezhető hangyaközösség-szerkezeti változásokat fog eredményezni (attól függően, hogy milyen irányú – homoki gyepek, vagy természetes erdők felé mutató – az átalakítás). 16. Táblázat: A IV. mintavételi területről kimutatott hangyafajok és fogási értékeik (5csapda/30 nap) Hangyafajok GH_LIFE_IV (2013.04.20-05.20.) Tapinoma madeirense Forel, 1895 Temnothorax unifasciatus (Latreille, 1798) Formica fusca (Linnaeus, 1758) Myrmecina graminicola (Latreille, 1802) Myrmica sabuleti Meinert 1861 Camponotus vagus (Scopoli, 1763) Formica polyctena Foerster, 1850 Formica rufibarbis (Fabricius, 1793) Lasius plathythorax Seifert, 1991 Összes egyedszám:

Egyedszám 66 11 7 5 4 1 1n 1 1 96

Jelmagyarázat: A táblázatban ’n’ jelzéssel a fogott nőstények jelöltek. Az alkalmas fészekrakó helyet kereső, jól repülő nőstények képezik a hangyapopulációk nagyobb távolságra is elvándorolni képes részét, ám jelenlétük nem bizonyítja a tartós megtelepedést.

Egyenesszárnyúak A 2012-ben degradált, akáccal, selyemkóróval, aranyvesszővel erősen fertőzött élőhelyen az előző évben csak két extrém tágtűrésű, magas denzitást főképp gyomvegetációkban elérő faj (Chorthippus mollis, Chorthippus brunneus) néhány példánya fordult elő. Ehhez képest 2013-ban még mindig gyér egyedszámú, de már valamivel fajgazdagabb együttes jelenlétét rögzítettük a területen. Utóbbit továbbra is a fenti eüriök fajok (Chorthippus mollis, Chorthippus brunneus) dominálják, de az idén kis egyedszámmal jelen voltak benne a jobb természetességi állapotú szárazgyepek (Stenobothrus lineatus, Metrioptera bicolor), ill. mesophil gyepek (Euthystira brachyptera, Chorthippus parallelus) fajai is. Az életforma-típusok tekintetében a pratinicol életforma részesedése valamelyest csökkent, de az még mindig magasan domináns (28. ábra). Ökotípus-összetétel tekintetében számottevően nagyobb a változás, ugyanis az együttes diverzitása jelentős mértékben növekedett e paraméter tekintetében (28. ábra). Az élőhely állapotában számottevő változás egyelőre nem állt be, területén a Solidago és a se lyemkóró borítása még mindig nagyon jelentős.

56


6.3.2.5 V. mintavételi hely Mintavételi terület kódja:

ZOOAP-5

Élőhely-típus:



15 faj 144 egyedét gyűjtötték a csapdák. Degradáltnak tűnő (zoológus számára) kékperjés rét, sű rű rozmaringlevelű füzes foltokkal (17. táblázat). A téli mintavétel teljes egészében megsemmisült. A kapott eredmények alapján egyértelműen megállapítható, hogy a terület jelen állapotában már nem tekinthető láprétnek, de még üde élőhelynek sem. Teljesen hiányoznak azok a fajok, melyek a szűkebb tájegység tipikusan nedves élőhelyein karakterfajok. (pl. VI. mintavételi hely zsombékosa). A tágtűrésű, főleg száraz gyepekben domináns dagadtlábú farkaspók (Alopecosa cuneata) áll a dominancia-rangsor második helyén. A sort a többnyire bolygatást jelző hangyakövető Zodarion rubidum vezeti. A fajegyüttes többi területhez való viszonyát az elvégzett ordinációs és klaszteranalízis ábrák is egyértelműen mutatják. A neve(besorolása) ellenére a közeli un. „jellegtelen száraz gyephez” áll legközelebb. A közeli erdő, és annak magas fáinak árnyékoló hatását néhány erdei faj jelenléte szépen mutatja (Panamomops latifrons, Pardosa alacris, Agroeca cuprea). 17. táblázat: Az V. mintavételi területről kimutatott pókfajok és fogási értékeik (5csapda/30 nap) Pókfajok GH_LIFE_V (2013.04.20-05.20.) Zodarion rubidum Simon, 1914 Alopecosa cuneata (Clerck, 1757) Zelotes latreillei (Simon, 1878) Arctosa lutetiana (Simon, 1876) Hahnia pusilla C. L. Koch, 1841 Panomomops latifrons Miller 1959 Phrurolithus festivus (C. L. Koch, 1835) Zelotes electus (C. L. Koch, 1839) Alopecosa sulzeri (Pavesi, 1873) Pardosa alacris (C. L. Koch, 1833) Trochosa terricola Thorell, 1856 Agroeca cuprea Menge, 1873 Hahnia nava (Blackwall, 1841) Haplodrassus signifer (C. L. Koch, 1839) Pardosa bifasciata (C. L. Koch, 1834) Összes egyedszám:

Egyedszám 47 39 17 14 6 4 4 3 2 2 2 1 1 1 1 144

Bogarak

A téli mintavételezés során az összes csapda megsemmisült, így nem volt bogár adatunk a terület re vonatkozóan. A 2013. évi tavaszi mintavételezés során mindössze négy fajt mutattunk ki ( 18. táblázat). A vártakkal ellentétben - a kimutatott fajok alapján - a területet nem tekinthetjük jó ál lapotúnak és a várt nedvességkedvelő, esetleg ritka lápi fajok sem kerültek elő. A keskeny fémfutó (Harpalus subcylindricus), kimondottan száraz élőhelyeket részesít előnyben. A leginkább termé57

6.Zoológiai alapállapot felmérés szetes élőhelyekre jellemző fajból mindössze egy példányt fogtunk. Inkább sztyeppterületekre jellemző, többnyire ritka fajunk, mely a rövidfüvű szikesedő területekről is ismert. A sároshátú gyászbogár (Opatrum sabulosum) három példányával volt a domináns faj. Kimondottan bolygatást jelző, ahogy a vörösnyakú tarfutó (Calathus melanocephalus) is, mely közönséges gyakori faja a hazai bogárfaunának. A két példánnyal jelenlévő közönséges sutabogár (Hister quadrimaculatus) ugyancsak közönséges, hazánkban mindenfelé elterjedt. 18. táblázat: Az V. mintavételi területről kimutatott bogárfajok és fogási értékeik (5csapda/30 nap) Bogárfajok GH_LIFE_V (2013.04.20-05.20.) Opatrum sabulosum (Linnaeus, 1761) Hister quadrimaculatus Linnaeus, 1758 Calathus melanocephalus (Linnaeus, 1758) Harpalus subcylindricus Dejean 1829 Összes egyedszám:


Hangyák

Közepes fajszámú (a Duna-Tisza közi serevényfüzes buckaközök jellemző fajszámát el nem érő), nem igazán karakterisztikus hangyaközösség, amelyet a széles ökológiai tűrőképességű Lasius paralienus ural (19. táblázat). Mellette kis egyedszámban a térségbeli homokpuszták jellemző fajai találhatók (Myrmica sabuleti, Plagiolepis vindobonensis, Tapinoma madeirense), de a homokpusztagyepeken mennyiségi értelemben domináns Lasius psammophilus nélkül. Ezen kívül a nyíltabb, szárazabb erdőket kedvelő Formica fusca, alárendelt szerepben néhány széles ökológiai tűrőképességű, határozott élőhely-indikációs értékkel nem bíró további faj (Formica rufibarbis, Chthonolasius sp.) került elő, és a faunisztikailag legérdekesebb Myrmica schencki, amely az Alföldön ritka, és a mezofil élőhelyekhez vonzódó, a többinél higrofilabb karakterű faj. Ez a közösségkép leginkább arra utal, hogy az élőhely nem eléggé lápréti jellegű ahhoz, hogy az utóbbiakra jellemző, több és abundánsabb higrofil fajjal rendelkező hangyaközösség alakuljon ki. Valójában nem elsősorban arról lehet szó, hogy a talajtani, hidrológiai adottságok nem volnának buckaközi láprétre jellemzőek, hanem inkább/valószínűleg az élőhelyfolt mérete nem elég nagy ahhoz, hogy elegendő életteret biztosítson a láprétekre jellemző higrofil fajoknak. Egy olyan átmeneti jellegű habitatfoltról lehet szó, amelyet, mivel erdei környezet veszi körül, táplálékkeresésük közben megjelenő homokpusztai fajok sem uralhatnak, de erdei fajok sem válnak dominánssá benne, hanem az ilyen helyzeteket – a gyengébb kompetíciós nyomást – jellemzően kihasználó, széles ökológiai tűrőképességű Lasius paralienus válik dominánssá (miként sok más szegélyélőhelyen, vagy zavartabb habitatban). Kiterjedtebb lápréten egyértelműen higrofilabb hangyaközösség alakulna ki (erre most csak a Myrmica schencki jelenléte utal), ha pedig nem erdei, hanem homokpusztai környezetben lenne a habitat, akkor fészkeiket a környező szárazgyepekben kialakító hangyafajok vonnák be táplálkozóterületükbe. (Ez jellemző a kisebb kiterjedésű Duna-Tisza közi buckaközökre is. A nagyobb buckaközi láprétek szegélyzónái viszont közös táplálkozóterületei és ütközőzónái a higrofil és a szárazságkedvelő hangyaközösségeknek, ezért fajgazdag, diverz fogási eredményeket produkálnak.).

58


19. táblázat: Az V. mintavételi területről kimutatott hangyafajok és fogási értékeik (5csapda/30 nap) Hangyafajok Egyedszám GH_LIFE_V (2013.04.20-05.20.) Lasius paralienus Seifert, 1992 1369 Myrmica schencki Viereck, 1903 8 Formica fusca (Linnaeus, 1758) 8 Plagiolepis vindobonensis Lomnicki, 1925 4 Tapinoma madeirense Forel, 1895 4 Tetramorium caespitosum (Linnaeus, 1758) 3 Formica rufibarbis (Fabricius, 1793) 1 Myrmica sabuleti Meinert, 1861 1n Összes egyedszám: 1397 Jelmagyarázat: A táblázatban ’n’ jelzéssel a fogott nőstények jelöltek. Az alkalmas fészekrakó helyet kereső, jól repülő nőstények képezik a hangyapopulációk nagyobb távolságra is elvándorolni képes részét, ám jelenlétük nem bizonyítja a tartós megtelepedést.

Egyenesszárnyúak A kvadrát területén az első vizsgálati évben jelen voltak a láprétek együtteseinek karakterfajai (Conocephalus discolor, Conocephalus dorsalis, Ruspolia nitidula), valamint a szegély-élőhelyek mesophil fajai (Chorthippus parallelus, Euthystira brachyptera). Ekkor még a kvadrát egészét tekintve számottevő mértékben voltak jelen az üde gyepekhez kötődő fajok. 2013-ra a helyzet – részben a több, hosszú aszályos időjárású periódusnak is köszönhetően – megváltozott. A kifejezetten hygrophil fajok száma csökkent (nem került elő a Ruspolia nitidula és a Conocephalus dorsalis), a lokális együttes mesophil jellege erősödött. Ez utóbbi faj szinten a Chrysochraon dispar, a Chorthippus parallelus, az Euthystira brachyptera dominanciájában öltött testet. A részterületről előkerült további fajok – a zártabb, mesophil foltokat is magába foglaló gyepekben jellemző Stenobothrus lineatus kivételével – zömmel xerophil igényűek, úgy mint a vertikálisan strukturált szárazgyepekhez kötődő Metrioptera bicolor, vagy a meleg erdőszegélyekben jellemző Phaneroptera falcata. A kvadrát együttesében 2013-ban markánsan jelentek meg a nyílt homokpusztagyepek együtteseiben karakterisztikus fajok, úgy mint az Euchorthippus declivus, a Calliptamus italicus, vagy a védett, homoki karakterfajként számon tartott Calliptamus barbarus. Életforma-típus összetétel tekintetében a fenti fajkészletbeli változások egyelőre még csak a graminicol életforma számottevő mértékű, a psammophil életforma előfordulás szintű megjelenését idézte elő. A arbusticol életforma jelenlétében továbbra is megmutatkozik a fás vegetációfolt tal való érintkezés hatása is, de az együttest 2013-ban is a pratinicol gyeplakó fajok uralták ( 28. ábra). Az ökológiai preferencia terén egyelőre csak kisebb változások láthatók. Még mindig ezen az élőhelyen érik el a legmagasabb részesedést a hygrophil és mérsékelten-hygrophil fajok, de részesedésük – a thermophil és mérsékelten-thermophil fajok részesedésnövekedésével párhuzamosan és mértékében – némiképp csökkent (28. ábra). A terület természetességi állapotában számottevő változás nem következett be, a kvadrát területén belül az üde jellegű gyepterületek kiterjedése túlságosan alárendelt ahhoz, hogy az azokra jellemző, önálló egyenesszárnyú-együttessel rendelkezzen.

59


6.3.2.6 VI. mintavételi hely Mintavételi terület kódja:

ZOOAP-6

Élőhely-típus:



30 faj 245 egyedét gyűjtötték a csapdák ( 20. táblázat). A három télen kimutatott fajjal együtt 33 faj fordul elő az eddigi gyűjtésekben, mely lényegesen nagyobb az átlagnál. A terület az erőteljes aranyvessző fertőzöttség ellenére kifejezetten jó állapotúnak tekinthető. A láprétek jó karakterfajai jellemzik a fajegyüttest. A viszonylag ritka, hazánk ban elsődlegesen a Bakonyalja értékes láprétjeire jellemző Pardosa maisa vezeti az egyedszám rangsort. Rajta kívül több figyelmet érdemlő faj is szerepel még a listában ( Pocadicnemis juncea, Crustulina sticta, Mysmenella jobi). 20. táblázat: A VI. mintavételi területről kimutatott pókfajok és fogási értékeik (5csapda/30 nap) Pókfajok GH_LIFE_VI (2013.04.20-05.20.) Pardosa maisa Hippa & Manilla,1802 Piratula hygrophila (Thorell, 1872) Pardosa paludicola (Cleck, 1757) Liocranoeca striata (Kulczynsky, 1882) Arctosa lutetiana (Simon, 1876) Ozyptila simplex (O.P.-Cambridge, 1872) Zelotes latreillei (Simon, 1878) Pardosa alacris (C. L. Koch, 1833) Micaria pulicaria (Sundevall, 1831) Pardosa prativaga (L. Koch, 1870) Trochosa terricola Thorell, 1856 Crustulina sticta O.P.-Cambridge, 1861 Pachygnatha clercki Sundevall, 1823 Trochosa ruricola (De Geer, 1778) Zora spinimana (Sundevall, 1833) Agroeca brunnea (Blackwall, 1833) Drassodes pubescens (Thorell, 1856) Trichoncus affinis Kulczynski, 1894 Alopecosa pulverulenta (Clerck, 1757) Arctosa leopardus (Sundewall, 1833) Aulonia albimana (Walckenaer, 1805) Clubiona diversa O-P-Cambridge, 1862 Euryopis flavomaculata (C. L. Koch, 1836) Hahnia pusilla C. L. Koch, 1841 Ozyptila trux (Blackwall, 1846) Phrulolithus festivus (C. L. Koch, 1835) Pocadicnemis juncea Locket & Millidge, 1953 60

Egyedszám 49 44 43 22 17 13 8 6 5 4 4 3 3 3 3 2 2 2 1 1 1 1 1 1 1 1 1


Pókfajok GH_LIFE_VI (2013.04.20-05.20.) Trachyzelotes pedestris (C. L. Koch, 1837) Zelotes apricorum (L. Koch, 1876) Mysmenella jobi (Kraus, 1967) Összes egyedszám:

Egyedszám 1 1 1 245

21. táblázat: A 2012. évi téli mintavételezés (VI. mintavételi hely) eredménye (Pókok) Faj (Téli minta) Centromerus sylvaticus (Blackwall, 1841) Bathyphantes gracilis (Blackwall, 1841) Zora armillata Simon, 1878  Csak télen

VI. 17 1 1 19

Bogarak

A mintavételi helyek közül ezt a területet tekinthetjük a legnedvesebb élőhelynek. A téli csapdázás során 5 faj került elő, mellyel a leggazdagabb volt a terület. A tavaszi gyűjtéskor is itt fogtuk meg a legtöbb fajt (26) ( 22. táblázat). A többi, főként szárazabb klímájú mintaterületektől teljesen eltér az élőhely fajszerkezete. Gyakorlatilag alig van átfedés a többi terület taxonjával. Egyértel műen a nedvesség határozza meg a bogarak előfordulását. Igazán bolygatást jelző faj a zafír közfutó (Amara saphyrea), mely sokszor mezőgazdasági területeken fordul elő, ahol tömeges is lehet. Gyakori faj még a közönséges hangyászholyva (Drusila canaliculata), mely hangyabolyok közelében él, ahol mohában, kövek alatt, lehullott levelek alatt tartózkodik. A nedvességet jelzik az Agonum fajok, melyek mindegyike vizenyős helyeken mocsarakban, lápokban, folyó vagy patakpartok menti élőhelyeken fordulnak elő. A ragyás futrinka (Carabus cancellatus) a második a dominancia rangsorba. A védett faj csak itt került elő, összesen 66 példánya. Élőhelyekben kevésbé válogatós, de csak az egyenletes páratartalmú és megfelelően nedves terü leteken tenyészik. A síkságon keményfa- és puhafa ligeterdőkben él, de a bükkös zónáig is felhú zódhat. A száraz területeket elkerüli. A terület nedvességét jelzi az atlaszfutó (Drypta dentata) előkerült három példánya is. A nemzetség egyetlen hazai faja a nedves rétek gyepszintjének jellegze tes tagja. Az ásófutrinkák leggyakoribb tagja az apró ásófutrinka (Dyschirius globosus), mely szintén a nedves élőhelyeket kedveli. 11 példánya került meg. 22. táblázat: A VI. mintavételi területről kimutatott bogárfajok és fogási értékeik (5csapda/30 nap) Bogárfajok GH_LIFE_VI (2013.04.20-05.20.) Bembidion mannerheimi Sahlberg, 1827 Carabus cancellatus Illiger, 1798 Oxypselaphus obscurus (Herbst, 1784) Silpha tristis Illiger, 1798 Phosphuga atrata (Linnaeus, 1758) Dyschirius globosus (Herbst, 1784) Drusilla canaliculata (Fabricius 1787) Pterostichus vernalis (Panzer, 1795) 61

Egyedszám 142 66 21 17 11 11 9 6


Bogárfajok GH_LIFE_VI (2013.04.20-05.20.) Pterostichus strenuus (Panzer, 1796) Poecilus versicolor (Sturm, 1824) Bradycellus caucasicus (Chaudoir, 1846) Amara communis (Panzer, 1797) Drypta dentata (P.Rossi, 1790) Pterostichus melanarius (Illiger, 1798) Agonum elongatum Fischer von Waldheim 1823 Agonum viduum (Panzer, 1796) Badister sodalis (Duftschmid, 1812) Trichocellus placidus (Gyllenhal, 1827) Agonum afrum (Duftschmid, 1812) Agonum duftschmidi J. Schmidt 1994 Amara convexior Stephens, 1828 Amara saphyrea Dejean, 1828 Bradycellus csikii Laczó, 1912 Pterostichus diligens (Sturm, 1824) Pterostichus leonisi Bonelli 1810 Stenolophus teutonus (Schrank, 1781) Összes egyedszám:

Egyedszám 6 5 3 3 3 2 2 2 2 2 1 1 1 1 1 1 1 1 321

Hangyák

Kevés fajú hangyaközösség, amelyet három jellemzően higrofil faj (Lasius niger, Myrmica rubra, Myrmica scabrinodis) ural, mennyiségi értelemben kiegyenlített módon (egyik sincs szuperdomináns pozícióban) (23. táblázat). Utóbbi általában régóta fennálló kompetíciós kölcsönhatásrendszerre, tartósabban beállt hangyaközösségre utal. A folytatódó monitorozás során további fajok is előkerülhetnek. A fenti fajhármas gyakran természetesebb növényzetű üde réteken is hasonló kö zösségi szerepet tölt be, vagyis az abiotikus élőhelyi (különösen hidrológiai) paraméterek által itt erősen befolyásolt hangyaközösség szerkezetére nem gyakorol jelentős hatást az özönnövény (aranyvessző) jelenléte. A természetvédelmi kezelés várható hatásáról: ideális esetben a jól sikerült özönnövényirtás nem jelent komoly zavarást a hangyaközösség számára, így annak – mivel az abiotikus környezeti paraméterek erős hatása továbbra is hasonló marad - nem változik jelentősen a szerkezete. 23. táblázat: A VI. mintavételi területről kimutatott hangyafajok és fogási értékeik (5csapda/30 nap) Hangyafajok Egyedszám GH_LIFE_VI (2013.04.20-05.20.) Lasius niger (Linnaeus, 1758) 123 Myrmica rubra (Linnaeus, 1758) 117 Myrmica scabrinodis Nylander, 1846 66 Camponotus vagus (Scopoli, 1763) 2n Lasius psammophilus Seifert, 1992 1 Összes egyedszám: 307 Jelmagyarázat: A táblázatban ’n’ jelzéssel a fogott nőstények jelöltek. Az alkalmas fészekrakó helyet kereső, jól repülő nőstények képezik a hangyapopulációk nagyobb távolságra is elvándorolni képes részét, ám jelenlétük nem bizonyítja a tartós megtelepedést. 62


Egyenesszárnyúak 2012-ben az erősen nádasodó és aranyvesszővel fertőzött, jellegtelen üde gyepen kis egyedszámú meso-hygrophil igényű egyenesszárnyú-együttest találtunk. 2013-ban – egy megváltozott növényzetszerkezetben – a láprétek együtteseinek karakterfajaira, ill. mesophil fajokra épülő együttes fordult elő a területen. A domináns fajokat idén is a Conocephalus discolor, a Chrysochraon dispar és a Chorthippus parallelus jelentette, de mellettük több más hasonló igényű faj (Metrioptera roeselii, Chorthippus dorsatus, Euthystira brachyptera) is előfordult. Xerophil fajok (Chorthippus brunneus, Calliptamus italicus, Chorthippus mollis, Chorthippus biguttulus) is előfordultak, de csak alárendelten, ami azt jelzi, hogy az élőhely egyenesszárnyú szempontú ökológiai állapota javulni látszik. Életforma-típus összetétel tekintetében 2012 és 2013 mintavételi eredményei között nincs számottevő különbség, mindkét évben a pratinicol fajok uralták magasan az együttest, 2013-ban a graminicol fajok kismértékű jelenléte is érzékelhető volt ( 28. ábra). Ökotípus-összetétel tekintetében számottevő különbség nem mutatkozott a két év adatsorai között ( 28. ábra). A területkezelésben jelentős változás volt tapasztalható a vizsgálati időszakon belül. A 2012-ben kezeletlen gyomos üde gyepen 2013-ban kezelések (kaszálás az augusztusi mintavételi időszakot megelőzően) kezdődtek.

6.3.2.7 VII. mintavételi hely Mintavételi terület kódja:

ZOOAP-7

Élőhely-típus:

Nyílt homokpusztagyep)


15 faj 26 egyedét gyűjtötték a csapdák ( 24. táblázat). A téli mintavételek megsemmisültek, így ez a szerény mintanagyság áll rendelkezésünkre. A faj-, és egyedszám egyaránt elmaradt a várakozástól. „Ránézésre” többet ígért a terület. Az egyedszá mok egyenletessége, illetve több tipikus homoki faj megléte alapján mindenképpen további vizsgálatra érdemes. Nem zárható ki, hogy a hasonló gyepekben tapasztalt magasabb fajszám a mér sékelten nagyobb mértékű zavarásnak köszönhető. Ez a gyep viszonylag távol esik az utaktól és az egyéb zoológiai megfigyelések alapján jó referenciaterület lehet a későbbiekben. A kimutatott fajok közül elsősorban a Theridion uhligi emelendő ki, de a Kisalföldön relatív ritka Berlandina cinerea, mint psammofil faj is jó adat. 24. táblázat: A VII. mintavételi területről kimutatott pókfajok és fogási értékeik (5csapda/30 nap) Pókfajok GH_LIFE_VII (2013.04.20-05.20.) Alopecosa cuneata (Clerck, 1757) Zelotes electus (C. L. Koch, 1839) Thanatus arenarius L. Koch, 1872 Xysticus kochi Thorell, 1872 Pardosa alacris (C. L. Koch, 1833) Alopecosa sulzeri (Pavesi, 1873) Berlandina cinerea (Menge, 1872)

63

Egyedszám 4 4 3 3 2 1 1


Pókfajok GH_LIFE_VII (2013.04.20-05.20.) Callilepis nocturna (Linnaeus, 1758) Malthonica campestris (C.L. Koch, 1834) Micaria coarctata (Lucas, 1846) Micaria dives (Lucas, 1846) Pardosa bifasciata (C. L. Koch, 1834) Theridion uhligi Martin, 1974 Zelotes longipes (L. Koch, 1866) Zora spinimana (Sundevall, 1833) Összes egyedszám:

Egyedszám 1 1 1 1 1 1 1 1 26

Bogarak

A hetedik mintvételi területen a téli mintavétel teljesen megsemmisült. Így a 2013. évi tavaszi minta az első adatközlés a területről ( 25. táblázat). Előzetesen jó természetességű homoki élőhelyet feltételeztünk. A dominanciasor első tagja a sároshátú gyászbogár (Opatrum sabulosum), mely három területet leszámítva mindenhol jelen volt és a legtöbb helyen a domináns fajok között szerepel. A dominancia sorban a homoki fémfutó (Harpalus servus) a második, melynek jelenléte a természetesebb homoki gyepekre utal. A 11 mintavételi terület közül egyedül innen került elő a fokozottan védett magyar futrinka ( Carabus hungaricus). Jelenléte a terület természetességét vetíti elő. Ritka megkerülése elsősorban az állat fenológiájára vezethető vissza. Az őszi ivarérésű fajnak tavasszal legfeljebb véletlenszerűen áttelelt példányaival találkozhatunk. A száraz élőhelyeket kedvelő faj a keskeny fémfutó (Harpalus subcylindricus), melyből egy példány került elő. Inkább sztyeppterületekre jellemző, többnyire ritka fajunk, mely a rövidfüvű szikesedő területekről is ismert. A bársonyos kiscserebogár (Maladera holosericea), az előző fajokénál gyakoribb megjelenésű, homokhoz köthető, főleg a Duna-Tisza közén fordulnak elő. Egy példánya került elő a közönséges pejbogárnak (Omophlus proteus), mely elsősorban a déli kitettségű szárazabb klímájú hegy- és dombvidékek galagonyáin, tölgyein és kőrisein él. 25. táblázat: A VII. mintavételi területről kimutatott bogárfajok és fogási értékeik (5csapda/30 nap) Bogárfajok GH_LIFE_VII (2013.04.20-05.20.) Opatrum sabulosum (Linnaeus, 1761) Harpalus servus Duftschmid, 1812 Carabus hungaricus Fabricius, 1792 Harpalus subcylindricus Dejean, 1829 Maladera holosericea (Scopoli, 1772) Omophlon proteus Kirsch 1869 Parophonus maculicornis (Duftschmid, 1812) Strophosoma faber (Herbst, 1784) Összes egyedszám:

Egyedszám 14 7 1 1 1 1 1 1 27

Hangyák

Természetközeli állapotú, típusos, átlagosnak tekinthető kisalföldi homokpusztai hangyaközösség (26. táblázat). A duna-tisza közi (kevésbé fásodott) homoki gyepeknél, illetve a kisalföldi homoki 64

6.Zoológiai alapállapot felmérés gyepek legjobb állapotú reprezentánsainál valamivel kisebb fajszámú, és – a kevéssé egyenletes eloszlású egyedszámoknak is köszönhetően - kisebb diverzitású hangyaközösség. Ezzel kapcsolatban a mintavételezés fogási eredményekre gyakorolt esetleges hatásáról lásd az I. mintaterületnél írottakat. Igen jellemző a Lasius psammophilus (mennyiségi értelemben vett) dominanciája. A szubdomináns Plagiolepis vindobonensis ugyancsak típusos, karakterisztikus faja a kisalföldi természetes homoki szárazgyepeknek. Fás növényzet közelségére utal a Formica fusca és a Camponotus vagus megjelenése. 26. táblázat: A VII. mintavételi területről kimutatott hangyafajok és fogási értékeik (5csapda/30 nap) Hangyafajok GH_LIFE_VII (2013.04.20-05.20.) Lasius psammophilus Seifert, 1992 Plagiolepis vindobonensis Lomnicki, 1920 Camponotus vagus (Scopoli, 1763) Formica fusca Linnaeus, 1758 Solenopsis fugax (Latreille, 1798) Tetramorium caespitosum (Linnaeus, 1758) Összes egyedszám:

Egyedszám 2142 121 3 1 1 1 2272

Egyenesszárnyúak A 2012-es vizsgálatok is azt mutatták, hogy a lokális egyenesszárnyú-együttes jó állapotú zárt homoki sztyeprétet jelez. Számottevő különbséget az előző évben feltárt fajkészlethez képest 2013ban sem tapasztaltunk. Ezúttal is homoki karakterfajok, ill. nyílt homoki gyepekben tipikus fajok dominálták az együttest (Calliptamus barbarus, Euchorthippus declivus, Dociostaurus brevicollis). A kísérőfajok között is több homoki karakterfaj került elő (Euchorthippus pulvinatus, Stenobothrus fischeri), de kis egyedszámban fogtunk általános szárazgyepi (Calliptamus italicus), félszárazgyepi (Euthystira brachyptera, Stenobothrus lineatus, Decticus verrucivorus), ill. tág ökológiai valenciájú (Chorthippus brunneus, Chorthippus mollis) fajokat is. Az életforma-összetétel tekintetében – hasonlóan az előző évben tapasztaltakhoz – ezen a részterületen az idei évben is megmutatkozott a psammophil és pseudo-psammophil fajok erőteljes dominanciája (28. ábra). Ökotípus-összetétel tekintetében sem látható különbség a két év között: thermophil fajoknak csaknem monodominanciája nyilvánul meg mindkettőben (28. ábra). A kvadrát területén a beavatkozások néhány facsoport, ill. cserje eltávolítására korlátozódtak, a környező területek erdőátalakításainak egyik közelítő útja ugyanakkor a gyepterületen át húzódott, így az taposási és degradációs károkat hagyott maga mögött egy 5-10 méter széles sávban.

65


6.3.2.8 VIII. mintavételi hely Mintavételi terület kódja:

ZOOAP-8

Élőhely-típus:

Spontán erdősödő zárt homoki sztyepprét


23 faj 111 egyedét gyűjtötték a csapdák ( 27. táblázat). A talajfelszíni pókok jól mutatják az élőhely erdősült jellegét. A döntően nyírből és erdeifenyőkből álló fásszárú vegetáció kellően nyílt ahhoz, hogy fejlett gyepszint jellemezze az területet. A faj készletben a tipikus erdei és gyepi fajok egyaránt jelen vannak. A sárgafoltos gyászfarkaspók (Pardosa alacris) viszonylag magas egyedszáma jelzi az erdősültséget, de kisebb egyedszámmal más erdei fajok is kísérik (Panamomops latifrons, Zelotes apricorum, Harpactea rubicunda). Egyedszámukat tekintve kisebbségben vannak a gyepi fajok. 27. táblázat: A VIII. mintavételi területről kimutatott pókfajok és fogási értékeik (5csapda/30 nap) Pókfajok GH_LIFE_VIII (2013.04.20-05.20.) Pardosa alacris (C. L. Koch, 1833) Alopecosa cuneata (Clerck, 1757) Panomomops latifrons Miller 1959 Arctosa lutetiana (Simon, 1876) Zora spinimana (Sundevall, 1833) Silometopus bonessi Casemir, 1970 Alopecosa sulzeri (Pavesi, 1873) Zodarion rubidum Simon, 1914 Alopecosa accentuata (Latreille, 1817) Drassylus praeficus (L. Koch, 1866) Harpactea rubicunda (C. L. Koch, 1838) Ozyptila scabricula (Westring, 1851) Centromerus sylvaticus (Blackwall, 1841) Crustulina guttata (Wider, 1834) Euryopis quinqueguttata Thorell, 1875 Evarcha laetabunda (C. L. Koch, 1846) Hahnia pusilla C. L. Koch, 1841 Haplodrassus signifer (C. L. Koch, 1839) Mangora acalypha (Walckenaer, 1802) Phrurolithus minimus C.L. Koch, 1839 Thanatus arenarius L. Koch, 1872 Zelotes apricorum (L. Koch, 1876) Zelotes latreillei (Simon, 1878) Összes egyedszám:

Egyedszám 45 11 10 7 7 5 4 3 2 2 2 2 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 111

A téli mintavétellel egy közös faj, így összesen eddig 25 faj ismert erről az élőhelyről.

66

6.Zoológiai alapállapot felmérés 28. táblázat: A 2012. évi téli mintavételezés (VIII. mintavételi hely) eredménye (Pókok) Faj Centromerus sylvaticus (Blackwall, 1841) Sintula spiniger (Balogh, 1935) Tegenaria agrestis (Walckenaer, 1802) Összes egyedszám

Egyedszám 3 1 1 5

Bogarak

A 2012. évi téli mintavételezés során nem mutattunk ki bogarakat a területről. Az idei tavaszi gyűjtés során négy fajnak 9 egyedét fogták a csapdák ( 29. táblázat). A fajok közül öt példánnyal a kétgödrös trágyabogár (Diastictus vulneratus), volt a domináns faj. A bogár az alföldi homokos területek lakója. Európai elterjedésű hazánkban többfelé megtalálható, de ritka. Az Alföldi homokvidékek és dolomitgyepek egyik jellemző faja. A 11 mintavételi terület közül csak itt, illetve a II. mintavételi helyről a nyílt homokpusztáról került elő. A sároshátú gyászbogár (Opatrum sabulosum) két példányával a második a dominancia sorban. Kimondottan bolygatást jelző faj, ahogy a közönséges sutabogár (Hister quadrimaculatus) is, hazánkban mindenfelé elterjedt. Ugyancsak gyakori faj a közönséges hangyászholyva (Drusila canaliculata), mely hangyabolyok közelében él, ahol mohában, kövek alatt, lehullott levelek alatt tartózkodik. 29. táblázat: A VIII. mintavételi területről kimutatott bogárfajok és fogási értékeik (5csapda/30 nap) Bogárfajok GH_LIFE_VIII (2013.04.20-05.20.) Diastictus vulneratus (Sturm, 1805) Opatrum sabulosum (Linnaeus, 1761) Drusilla canaliculata (Fabricius 1787) Hister quadrimaculatus Linnaeus, 1758 Összes egyedszám:


Hangyák

Természetközeli állapotú kisalföldi homokpusztai hangyaközösség. Kiegyenlített közösségszerkezetben uralja (mennyiségi értelemben értve az „uralást”, nem kompetíciós kölcsönhatás jelzőjeként) négy, homokpusztákra jellemző faj (Lasius psammophilus, Myrmica sabuleti, Plagiolepis vindobonensis, Tapinoma madeirense) (30. táblázat). A fátlan homokpusztákon jellemzően a Lasius psammophilus a legabundánsabb faj, itt viszont, jól értelmezhetően az erdősödés következtében, felzárkózik mellé a Myrmica sabuleti. Utóbbi az olyan nyílt erdőket is kedveli, amelyekből a Lasius psammophilus már kiszorul, a fás növényzet jelenléte tehát jósolhatóan növeli kompetíciós erejét. Amennyiben beavatkozás nélkül folytatódik a beerdősödés, az erdei fajok fokozódó jelenlétére, a Myrmica sabuleti egyedszámának további gyarapodására, a nyílt homoki gyepek fajainak lassú visszaszorulására lehet számítani.

67


30. Táblázat: A VIII. mintavételi területről kimutatott hangyafajok és fogási értékeik (5csapda/30 nap) Hangyafajok Egyedszám GH_LIFE_VIII (2013.04.20-05.20.) Myrmica sabuleti Meinert, 1861 75+1n Lasius psammophilus Seifert, 1992 75 Tapinoma madeirense Forel,1895 45 Plagiolepis vindobonensis Lomnicki, 1920 35 Tetramorium caespitosum (Linnaeus, 1758) 2 Camponotus vagus (Scopoli, 1763) 1 Lasius paralienus Seifert, 1992 1 Solenopsis fugax (Latreille, 1798) 1 Összes egyedszám: 160 Jelmagyarázat: A táblázatban ’n’ jelzéssel a fogott nőstények jelöltek. Az alkalmas fészekrakó helyet kereső, jól repülő nőstények képezik a hangyapopulációk nagyobb távolságra is elvándorolni képes részét, ám jelenlétük nem bizonyítja a tartós megtelepedést.

Egyenesszárnyúak 2012-ben a nyírrel és nyarakkal erdősödő zárt homoki sztyepréten általános elterjedésű, zártabb gyepekhez kötődő (pratinicol) fajokra épülő együttest találtunk, melynek elemei főképp tágtűrésű szárazgyepi fajok voltak (Chorthippus brunneus, Chorthippus biguttulus, Chorthippus mollis). A 2013-as teljes szezonos adatgyűjtés alapján lokális egyenesszárnyú-együttesként egy extrém mértékben nyílt szárazgyepekben jellemző fajok (Calliptamus italicus, Euchorthippus declivus) által dominált együttes rajzolódott ki, amelyben azonban jelentős számmal fordulnak elő kísérőfajok is. Ezek között találunk a korábban említett tágtűrésű fajok közé tartozókat (Chorthippus mollis, Chorthippus brunneus, Omocestus haemorrhoidalis). jó természetességi állapotú sztyeprétekre jellemzőket (Stenobothrus lineatus, Chorthippus dichrous), vertikálisan strukturált gyepekhez, erdőszegélyekhez kötődőket (Leptophyes albovittata, Oecanthus pellucens), de természetvédelmi és állatföldrajzi szempontból jelentőset is (Calliptamus barbarus) is. A két év közötti fenti különbségek az együttes életforma-összetételében is jelentkezik. A vertikáli san strukturált gyepekhez kötődő pratinicol fajok részaránya csökkent, a nyílt száraz gyepek graminicol fajai előrenyomultak (28. ábra). Az ökológiai igények tekintetében is látható változás: a mérsékelten-thermophil fajok visszaszorulása és a thermophil fajok korábbi mértéknél is jóval számottevőbb részesedése vált jellemzővé (28. ábra). Az élőhely állapotában változás az alapfelvételezés időszakában nem volt tapasztalható.

68


6.3.2.9 IX. mintavételi hely Mintavételi terület kódja:

ZOOAP-9

Élőhely-típus:



22 faj 126 egyedét gyűjtötték a csapdák ( 31. táblázat). 31. táblázat: Az IX. mintavételi területről kimutatott pókfajok és fogási értékeik (5csapda/30 nap) Pókfajok GH_LIFE_IX (2013.04.20-05.20.) Alopecosa cuneata (Clerck, 1757) Arctosa lutetiana (Simon, 1876) Zodarion rubidum Simon, 1914 Hahnia nava (Blackwall, 1841) Zelotes electus (C. L. Koch, 1839) Zelotes latreillei (Simon, 1878) Alopecosa sulzeri (Pavesi, 1873) Phrulolithus festivus (C. L. Koch, 1835) Silometopus bonessi Casemir, 1970 Talavera aequipes (O. P.-Cambridge, 1871) Trochosa ruricola (De Geer, 1778) Clubiona diversa O-P-Cambridge, 1862 Trichoncus hackmani (Millidge, 1956) Alopecosa accentuata (Latreille, 1817) Drassylus pusillus (C. L. Koch, 1833) Pardosa alacris (C. L. Koch, 1833) Thanatus arenarius L. Koch, 1872 Trachyzelotes pedestris (C. L. Koch, 1837) Trichoncus affinis Kulczynski, 1894 Trochosa terricola Thorell, 1856 Xysticus kochi Thorell, 1872 Zelotes longipes (L. Koch, 1866) Összes egyedszám:

Egyedszám 34 31 10 9 6 6 4 4 3 3 3 2 2 1 1 1 1 1 1 1 1 1 126

A téli mintavétel négy fajából nem fogtunk a tavaszi gyűjtésnél, így együttesen 26 pókfajról van adatunk (32. táblázat). A vizsgált gyep a „jellegtelen száraz gyepbe” sorolása kissé méltatlan. Bár igazán ritka fajok nem kerültek elő, de egy jól szintezett, csaknem teljesen zárt, természetközeli gyepről van szó. Megjegyzendő, hogy 2012-ben mind lárva, mind pedig imágóként megfigyeltük a magyar futrinkát is ebben a gyepben. A fakészlet és az abundancia értékek alapján egyaránt a jobb gyepek közé érde mes sorolni.

69


32. táblázat: A 2012. évi téli mintavételezés (IX. mintavételi hely) eredménye (Pókok) Faj Centromerus sylvaticus (Blackwall, 1841) Sintula spiniger (Balogh, 1935) Bathyphantes gracilis (Blackwall, 1841) Walckenaeria capito (Westring, 1861) Összes egyedszám:


Bogarak

A téli mintavételezés során két fajt mutattunk ki a területről ( 33. táblázat). A fokozottan védett magyar futrinka (Carabus hungaricus) lárvája került elő, illetve a kis simakarmúfutó (Olisthopus sturmi), ami a tavaszi csapdákból is megkerült. Ez a faj a magyar futrinkához hasonlóan a száraz, nyílt helyeket kedveli, hazánkban kimondottan ritka, idáig főként sziklagyepekből volt ismert. Ez idáig a Gönyűi-erdő területén belül is csak innen vált ismertté. A dominancia rangsor élén a sároshátú gyászbogár (Opatrum sabulosum) áll, mely az előző fajjal szemben inkább a degradáltabb élőhelyeket részesíti előnyben. A faj gyakorisága a mintaterületeken, inkább az alacsony fogási eredmények miatt szembetűnőbb. A két Harpalus faj a száraz gyepek lakója, a pontsoros fémfutó (Harpalus rubripes), előszeretettel fordul elő száraz gyepekben, így homokon is találkozhatunk vele. A keskeny fémfutó (Harpalus subcylindricus), kimondottan száraz élőhelyeket részesít előnyben. A leginkább természetes élőhelyekre jellemző fajból mindössze egy példányt fogtunk. Inkább sztyeppterületekre jellemző, többnyire ritka fajunk, mely a rövidfüvű szikesedő területekről is ismert. Ez utóbbi faj volt gyakoribb a mintavételi helyeken. Élőhelyváalsztását tekintve a pusztai tartfutó (Calathus erraticus) jelenléte is kivánatos, mivel a száraz, homoki gyepeket részesíti előnyben. A piroslábú közfutó (Amara aenea) és a rezes gyászfutó (Poecilus cupreus), már kevésbé mutat élőhelypreferenciát. Tágtűrésű fajok, melyek eltérő környezeti igényű élőhelyeken is tömegesen megjelenhetnek. 33. táblázat: A IX. mintavételi területről kimutatott bogárfajok és fogási értékeik (5csapda/30 nap) Bogárfajok GH_LIFE_IX. (2013.04.20-05.20.) Opatrum sabulosum (Linnaeus, 1761) Harpalus subcylindricus Dejean, 1829 Harpalus rubripes (Duftschmid, 1812) Amara aenea (De Geer, 1774) Calathus erratus (Sahlberg, 1827) Olisthopus sturmi (Duftschmid, 1812) Poecilus cupreus (Linnaeus, 1758) Összes egyedszám:

Egyedszám 26 3 2 1 1 1 1 35

Hangyák

Viszonylag fajszegény, a természetes homokpusztákétól eltérő összetételű hangyaközösség ( 34. táblázat). Az a széles ökológiai tűrőképességű Lasius paralienus uralja (mennyiségi értelemben) szuperdomináns pozícióban, amely gyakran más fajok gyengülő kompetíciós nyomását kihasználva képes ebbe a közösségszerkezeti pozícióba jutni. Versenyelőnyének oka egyaránt lehet az élő70

6.Zoológiai alapállapot felmérés hely (abiotikus vagy egyéb fontos paramétereket illetően) átmeneti jellege, vagy az élőhelyet érő valamilyen (emberi vagy természetes) zavarás. Mellette a Formica sanguinea szintén széles ökológiai tűrőképességű, nemzetségében meleg- és szárazságtűrőnek számító, erős kompetíciós képességű faj. A harmadik érdemi közösségalkotó a Tapinoma madeirense, a nem extrém abiotikus adottságú (nem szélsőségesen nyílt, száraz és forró) szárazgyepek általánosan elterjedt lakója, a térségbeli homokpuszták jellemző hangyája. Amennyiben a jövőben nő az élőhely természetessége, hangyaközössége várhatóan közeledni, hasonulni fog a környékbeli természetesebb homokpusztai élőhelyekéhez. 34. táblázat: Az IX. mintavételi területről kimutatott hangyafajok és fogási értékeik (5csapda/30 nap) Hangyafajok GH_LIFE_IX. (2013.04.20-05.20.) Lasius paralienus Seifert, 1992 Tapinoma madeirense Forel,1895 Formica sanguinea Latreille, 1798 Solenopsis fugax (Latreille, 1798) Formica rufibarbis Fabricius, 1793 Myrmica sabuleti Meinert, 1861 Összes egyedszám:

Egyedszám 5853 80 78 2 1 1 6015

Egyenesszárnyúak A 2012-es alapállapot-felvételezés során inkább a nyílt száraz gyepekre jellemző egyenesszárnyúegyüttest találtunk a kvadrát jellegtelen száraz gyepén. Ehhez képest a 2013-as, teljes szezont fel ölő vizsgálatok egy jobb természetességi állapotú, fajgazdagabb együttest tártak fel. A közösséget ezúttal is a nyílt száraz gyepekre jellemző Calliptamus italicus és Euchorthippus declivus dominálta, de számottevő részesedéssel volt jelen benne a félszáraz gyepekre jellemző Euthystira brachyptera is. További fajok – 2012-höz hasonlóan – az idei évben is csak nagyon alárendelten voltak jelen, viszont változatos mikroklímával rendelkező mikroélőhelyhálózat lokális jelenlétére utalnak: a korábban is jelzett tágtűrésű fajok (Chorthippus biguttulus, Chorthippus mollis, Chorthippus brunneus) és újonnan kimutatott homoki karakterfaj (Platycleis montana) mellett a hygrophil (Conocephalus discolor), a mesophil (Stenobothrus lineatus, Chorthippus parallelus), a gazdag vertikális növényzeti-sruktúrához kötődő (Phaneroptera nana, Oecanthus pellucens, Metrioptera bicolor, Platycleis albopunctata) élőhelyigény is megjelenik az együttesben. Az életforma-típusok tekintetében a két év között számottevő különbség nincs, a pratinicol és graminicol fajok részesedése továbbra is kiegyensúlyozott, a graminicol fajok részaránya kissé nőtt, ill. megjelent a pseudopsammophil életforma-típus ( 28. ábra). Ökológiai igény tekintetében a thermophil és a mérsékelten-thermophil fajok továbbra is magasan uralják az együttest ( 28. ábra). A gyep természetességi állapotában számottevő változás nem következett be, 2013-ban is leginkább gyomos száraz gyepként minősíthető ez az egyenesszárnyú-élőhely.

71


6.3.2.10 X. mintavételi hely Mintavételi terület kódja:

ZOOAP-10

Élőhely-típus:

Zárt homoki sztyeprét (másodlagos)

Talajfelszíni állatközösségek Pókok 23 faj 84 egyedét gyűjtötték a csapdák ( 35. táblázat). A téli gyűjtés során ez az élőhely bizonyult a legmagasabb fajszámúnak és fajkészlete is kimon dottan értékes volt. Az akkor kimutatott 8 fajjal (nincs közös) a kimutatott fajok száma 31. A szá raz gyepek között ez a legmagasabb érték (36. táblázat). 35. Táblázat: A X. mintavételi területről kimutatott pókfajok és fogási értékeik (5csapda/30 nap) Pókfajok GH_LIFE_X (2013.04.20-05.20.) Zelotes longipes (L. Koch, 1866) Alopecosa cuneata (Clerck, 1757) Zelotes electus (C. L. Koch, 1839) Hahnia nava (Blackwall, 1841) Pardosa bifasciata (C. L. Koch, 1834) Drassodes pubescens (Thorell, 1856) Talavera aequipes (O. P.-Cambridge, 1871) Arctosa lutetiana (Simon, 1876) Phrurolithus festivus (C. L. Koch, 1835) Alopecosa accentuata (Latreille, 1817) Alopecosa sulzeri (Pavesi, 1873) Berlandina cinerea (Menge, 1872) Callilepis nocturna (Linnaeus, 1758) Ceratinella brevis (Wider, 1834) Crustulina guttata (Wider, 1834) Drassodes lapidosus (Walckenaer, 1802) Haplodrassus signifer (C. L. Koch, 1839) Metopobactrus prominulus (O.P.-Cambridge, 1872) Micaria dives (Lucas, 1846) Pardosa alacris (C. L. Koch, 1833) Phlegra fasciata (Hahn, 1826) Silometopus bonessi Casemir, 1970 Thanatus formicinus (Clerck, 1757) Összes egyedszám:

Egyedszám 19 16 10 9 5 4 3 2 2 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 84

A nyári mintavétel is hozott faunisztikai szempontból kiemelhető eredményt. A Metopobactrus prominulus egy hím példányát érdemes említeni. Magyarországról eddig csak a Felső-Tiszavidékről volt adata. Nagyon ígéretes, hogy a projekt újragyepesítési kísérletei a közelben vannak, így a fajok betelepülése szempontjából is jelentős lehet ennek a jó természetességű gyepnek a szerepe. 72

6.Zoológiai alapállapot felmérés 36. táblázat: A 2012. évi téli mintavételezés (X. mintavételi hely) eredménye (Pókok) Faj (Téli minta) Centromerus sylvaticus (Blackwall, 1841) Sintula spiniger (Balogh, 1935) Meioneta rurestris (C. L. Koch, 1836) Araeoncus humilis (Blackwall, 1841) Improphantes geniculatus (Kulczyński, 1898) Stemonyphantes lineatus (Linnaeus, 1758) Parasyrisca arrabonica Szinetár & Eichardt, 2009 Trichopterna cito (O. P.-Cambridge, 1872)  Csak télen

X. 1 1 6 2 2 1 1 1 15

Bogarak

A téli mintavételezés során innen is előkerült a magyar futrinka (Carabus hungaricus) lárvája, illetve a nagyon gyakori közönséges fürgebogár (Anthicus anthericus) (37. táblázat). Ennek a fajnak tavasszal is megkerült egy példánya. Közönséges fajként a legtöbb füves élőhelyen találkozhatunk vele. Ugyancsak tágtűrésű faj a piroslábú közfutó (Amara aenea) egy példánya került elő. A jobb fajok közé sorolhatjuk a pusztai tarfutót (Calathus erraticus) és a homoki fémfutót (Harpalus servus), melyek a természetesebb homoki gyepeket részesítik előnyben. 37. táblázat: A X. mintavételi területről kimutatott bogárfajok és fogási értékeik (5csapda/30 nap) Bogárfajok GH_LIFE_X. (2013.04.20-05.20.) Harpalus servus Duftschmid, 1812 Amara aenea (De Geer, 1774) Anthicus antherinus Linnaeus, 1761 Calathus erratus (Sahlberg, 1827) Összes egyedszám:


Hangyák

Egyelőre a térségbeli természetes homokpusztagyepeknél fajszegényebbnek bizonyuló (ebben tehát gyenge adottságú), de egyébként természetes összetételű hangyaközösség ( 38. táblázat). Ezzel kapcsolatban a mintavételezés fogási eredményekre gyakorolt esetleges hatásáról lásd az I. mintaterületnél írottakat. A környék homokpusztáinak karakterisztikus faja, a Lasius psammophilus (mennyiségi értelemben) szuperdomináns pozícióban uralja, mellette a Tapinoma madeirense szintén a kisalföldi természetes homoki szárazgyepekben gyakori, jellemző faj. A Formica cunicularia mindenféle típusú gyepben általánosan elterjedt, széles tűrőképességű faj, határozott élőhely-indikációs tulajdonság nélkül. A fákhoz kötődő Temnothorax interruptus faunisztikai érdekesség (lásd a fajjellemzést). A folytatódó monitorozás fogási eredményeiből kiderülhet, hogy a fajszegénység valós (és ennek akkor nyilván van valamilyen ökológiai magyarázata), vagy csak mintavételezési torzítás, amit a hosszabb idősoros fogási adatsor segít korrigálni.

73


38. táblázat: Az X. mintavételi területről kimutatott hangyafajok és fogási értékeik (5csapda/30 nap) Hangyafajok GH_LIFE_X. (2013.04.20-05.20.) Lasius psammophilus Seifert, 1992 Tapinoma madeirense Forel,1895 Temnothorax interruptus (Schenck, 1852) Formica cunicularia Latreille, 1798 Összes egyedszám:

Egyedszám 2567 8 3 2 2580

Egyenesszárnyúak A kvadrát területén előforduló másodlagos zárt homoki sztyeprét a 2012-es felvételezések alapján a gyomos száraz gyep jellemzőit mutatta. A 2013-as teljes szezonos vizsgálat inkább már egy gyomos homoki gyep egyenesszárnyú-együttesét tárta fel, több homoki karakterfaj stabil, de kis egyedszámú állományával. Az együttest a Calliptamus italicus és az Euchorthippus declivus uralja, de benne számottevő részesedéssel fordulnak elő tágtűrésű, gyomvegetációra jellemző fajok (Chorthippus brunneus, Chorthippus biguttulus). Az említetteken túl a 2013-as vizsgálatok során számottevő részesedést ért el a jó természetességi állapotú sztyepréteken tipikus Stenobothrus lineatus, a félszáraz gyepekhez kötődő Chorthippus parallelus, valamint több homoki karakterfaj (Calliptamus barbarus, Stenobothrus fischeri, Platycleis montana). Életforma-típusok tekintetében a pratinicol fajok uralma, de a graminicol fajok markáns jelenléte (28. ábra) továbbra is fennáll, viszont idén számottevő részesedéssel fordult elő a psammophil és a pseudopsammophil életformatípus. Az ökológiai igények szerinti összetétel tekintetében 2013-ban is a thermophil, a mérsékelten-thermophil és mesophil fajok kiegyensúlyozott előfordulása jellemezte az együttest, de a thermophil fajok részaránya magasabb, a mesophil fajok részaránya ala csonyabb volt, mint az előző évben (28. ábra). A gyep természetességi állapotában számottevő változás nem következett be, 2013-ban is leginkább jó természetességi állapotú zárt homoki gyepként minősíthető ez az egyenesszárnyú-élőhely.

74


6.3.2.11 XI. mintavételi hely Mintavételi terület kódja:

ZOOAP-11

Élőhely-típus:



16 faj 44 egyedét gyűjtötték a csapdák ( 39. táblázat). A téli mintavétel fajait is beszámítva 22 fajt mutattunk ki eddig ebből a gyepből. 39. táblázat: Az XI. mintavételi területről kimutatott pókfajok és fogási értékeik (5csapda/30 nap) Pókfajok GH_LIFE_XI (2013.04.20-05.20.) Alopecosa cuneata (Clerck, 1757) Zodarion rubidum Simon, 1914 Zelotes electus (C. L. Koch, 1839) Aerulillus v-insignitus (Clerck, 1757) Alopecosa accentuata (Latreille, 1817) Haplodrassus signifer (C. L. Koch, 1839) Pardosa bifasciata (C. L. Koch, 1834) Thanatus arenarius L. Koch, 1872 Alopecosa sulzeri (Pavesi, 1873) Berlandina cinerea (Menge, 1872) Callilepis nocturna (Linnaeus, 1758) Micaria dives (Lucas, 1846) Pardosa alacris (C. L. Koch, 1833) Phylaeus chrysops (Poda, 1761) Xerolycosa miniata (C. L. Koch, 1834) Xysticus kochi Thorell, 1872 Összes egyedszám:

Egyedszám 19 4 3 2 2 2 2 2 1 1 1 1 1 1 1 1 44

40. táblázat: A 2012. évi téli mintavételezés (XI. mintavételi hely) eredménye (Pókok) Faj Centromerus sylvaticus (Blackwall, 1841) Sintula spiniger (Balogh, 1935) Agyneta (Meioneta ) rurestris (C. L. Koch, 1836) Araeoncus humilis (Blackwall, 1841) Improphantes geniculatus (Kulczyński, 1898) Pachygnatha degeeri Sundevall, 1830  Csak télen

Egyedszám 1 1 1 2 1 1 7

Egészében egy átlagos kisalföldi homoki gyepről van szó. Nagy valószínűséggel ebből van jelenleg területileg a legtöbb. Bár messzebb esik az utaktól mégis bolygatottságot mutat.

75

6.Zoológiai alapállapot felmérés Erre utal a tavaszi, illetve téli mintavétel során előkerült néhány tipikus bolygatást jelző (részben agrobiont) faj megléte (Zodarion rubidum, Xysticus kochi, Pachygnatha degeeeri, Agyneta rurestris Araeoncus humilis). Jelen vannak a tipikus „jó” homoki fajok is, mint például a Pardosa bifasciata, Aerulillus v-insignitus és a Berlandina cinerea. Említést érdemel a piros ugrópók (Phylaeus chrysops) egy nőstényének megkerülése is. A Kisalföld homoki gyepjeiben viszonylag ritka, tipikus mediterrán fauna elem. (A középhegységek sziklagyepjeiben és lejtősztyeppjeiben hasonlóan jellemző, „közös faj”.) Bogarak

A téli mintavételezés során nem mutattunk ki fajt. A 2013. évi tavaszi csapdák is csak két fajt fog tak meg (41. táblázat). A homoki fémfutót (Harpalus servus), mely a mintavételi helyek felében is jelen volt. Nem ritka fajunk, de homoki fajként kívánatos jelenléte. A sároshátú gyászbogár (Opatrum sabulosum) a másik előkerült faj. Az összes fogást figyelembe véve a leggyakoribb és a legtöbb élőhelyen jelenlévő bogár. Igazi generalista faj. A 49 előkerült példányával ezen az élőhelyen volt a leggyakoribb. 41. táblázat: A XI. mintavételi területről kimutatott bogárfajok és fogási értékeik (5csapda/30 nap) Bogárfajok GH_LIFE_XI. (2013.04.20-05.20.) Opatrum sabulosum (Linnaeus, 1761) Harpalus servus Duftschmid, 1812 Összes egyedszám:

Egyedszám 49 1 50

Hangyák

A természetes élőhelyekre jellemzőnél egyelőre fajszegényebbnek mutatkozó, érdekes összetételű hangyaközösség (42. táblázat). Három meglehetősen eltérő karakterű faj fordul elő benne erősebb abundanciával, elég kiegyenlített tömegességi viszonyok mellett: a természetes homokpusztákra jellemző, meleg- és szárazságkedvelő Lasius psammophilus, a lényegesen higrofilabb karakterű Lasius niger, amelynek jellemző élőhelyspektruma mezofil zárt gyepektől (üdébb sztyepprétektől) a kifejezetten erős vízhatás alatt álló élőhelyekig terjed, valamint a legszélesebb ökológiai tűrőképességű és élőhelyspektrumú, meglehetősen jó zavarástűrő Lasius paralienus. Az alárendelt szerepű Myrmica rubra ugyancsak higrofil karakterű, a Formica sanguinea viszont széles ökológiai tűrőképességű, nemzetségében mindazonáltal inkább meleg- és szárazságtűrőnek számító faj. A pohárcsapdák fogási eredményeit egyenként is áttanulmányozva látható, hogy a leginkább eltérő ökológiai igényű fajok - Lasius psammophilus és a higrofil karakterű Lasius niger és Myrmica rubra - nem fordultak ugyanazon csapdákban elő. Előbbi faj a csapdasor (sorszámozás szerinti) elejénél volt jelen, utóbbiak a csapdasor végén kerültek elő. Elég valószínű tehát, hogy heterogén élőhelyszerkezet, hangyák szempontjából eltérő adottságú élőhelyrészletek találkozási zónája lett megmintázva, amely találkozási zónák száma meglehetősen nagy a természetes állapotú, érdemi domborzati változatossággal bíró homoki élőhelyen, lásd az I. és V. mintaterületnél írottakat is. Ebben a konkrét „ütközőzónában” három, domináns közösségi szerepet betölteni képes faj is nagy egyedsűrűséggel képviselteti magát, vélhetően közeli fészkeiknek köszönhetően. Az általuk kialakított – könnyen csak a fészkek véletlenül kialakult közelségének köszönhető – erős kompetíciós nyomás elegendő magyarázatul szolgálhat arra nézve, hogy a szegélyzónákra általában jellemzőkhöz képest miért fajszegényebb, kevésbé diverz a közösség, a gyengébb kompetitor fajok miért nem kerültek elő nagyobb számban (ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy egyáltalán nincsenek is je76

6.Zoológiai alapállapot felmérés len, de mindenesetre legfeljebb az igen gyengén kimutatható sűrűségtartományban „tartózkodnak”). Az észlelt közösségszerkezeti kép nem tekinthető tipikusnak (sokfelé hasonló módon megjelenőnek), és nem is biztos, hogy sokáig fennáll. Ha bármelyik domináns faj közeli kolóniája meggyengül, kipusztul valamilyen okból, a mutatkozó egyensúly felborulhat, és jelentős közösségszerkezeti változásokra kerülhet sor. (Ezért bár hangyaközösségek tipizálására kevéssé alkalmas is a mintaterület, ökológiailag mindenképpen érdekes a vizsgálati szituáció.) 42. táblázat: A XI. mintavételi területről kimutatott hangyafajok és fogási értékeik (5csapda/30 nap) Hangyafajok Egyedszám GH_LIFE_XI. (2013.04.20-05.20.) Lasius niger (Linnaeus, 1758) 1013 Lasius psammophilus Seifert, 1992 999 Lasius paralienus Seifert, 1992 380 Myrmica rubra (Linnaeus, 1758) 4 Camponotus vagus (Scopoli, 1763) 1n Formica sanguinea Latreille, 1798 1 Myrmica sabuleti Meinert, 1861 1n Összes egyedszám: 2397 Jelmagyarázat: A táblázatban ’n’ jelzéssel a fogott nőstények jelöltek. Az alkalmas fészekrakó helyet kereső, jól repülő nőstények képezik a hangyapopulációk nagyobb távolságra is elvándorolni képes részét, ám jelenlétük nem bizonyítja a tartós megtelepedést.

Egyenesszárnyúak A 10-es mintavételi területhez hasonlóan 2012-ben ebben a kvadrátban is azt tapasztaltuk, hogy a lokális egyenesszárnyú-együttes a jellegtelen száraz gyepekben előforduló együttesek jellemzőit mutatja. Azonban már ekkor is számottevő részesedéssel voltak jelen olyan fajok a közösségben, amelyek előfordulása a természetközeli együttesekben is jellemző (Euchorthippus declivus, Calliptamus italicus). A 2013-as felvételekben már ez utóbbi fajok dominálták a lokális faunát, hozzájuk képest az összes többi faj lényegesen kisebb részaránnyal fordult elő. A kisebb részaránnyal előforduló fajok között főképp tágtűrésű (Chorthippus mollis, Chorthippus biguttulus, Chorthippus brunneus), félszáraz gyepekhez kötődő (Chorthippus parallelus, Chorthippus dichrous), ill. nyílt (Oedipoda caerulescens) és vertikálisan strukturált szárazgyepek (Oecanthus pellucens, Metrioptera bicolor) általános előfordulású fajait találtuk. A pratinicol fajok 2012-ben tapasztalt uralma 2013-ban nem jelentkezett, ezzel szemben a grami nicol fajok előretörése volt jellemző (28. ábra). Az ökológiai igények szerinti összetétel tekintetében továbbra is a thermophil, a mérsékelten-thermophil és mesophil fajok kiegyensúlyozott előfordulása jellemző, 2013-ban a thermophil fajok részaránya (a mérsékelten-thermophilok visszaszorulása mellett) jelentős mértékben nőtt (28. ábra). A gyep természetességi állapotában számottevő változás nem következett be, 2013-ban is leginkább gyomos száraz gyepként minősíthető ez az egyenesszárnyú-élőhely.

77


6.4. Értékelés

6.4.1. A pókfauna értékelése A teljes mintavétel (11 X 5 csapda 2 X 2 hetes gyűjtési időszakban) összesen 1689 darab pók begyűjtését eredményezte. A befogott példányok közül 1208 egyed volt faji szinten determinálható (adult) pók. A csak nem(zetség) (genus) vagy család szinten determinált példányokat nem vettük figyelembe az élőhelyek jellemzésénél, illetve összehasonlításánál. (Kivételt képeztek a Mysmenella jobi, az Atypus muralis, valamint a Mangora acalypha, melyek együttesen 4 példányát bevontuk az elemzésekbe és az élőhelyek jellemzésébe is. Ezeknél a fajoknál a fiatal (juvenilis) állapot (illetve a korábbi gyűjtések ismerete) alapján is eldönthető a faji be sorolás.) Az 1208 pók 92 fajt képviselt. A téli gyűjtéskor előkerült fajokkal együtt ez eddig 103 pókfaj előfordulását jelenti a LIFE projekt területén. A család, illetve nem szintig határozható taxonok még hozzávetőlegesen minimum tíz további fajt képviselnek. A továbbiakban először azokat a fajokat ismertetjük, melyek természetvédelmi jelentőségük, ritkaságuk, vagy valamely egyéb szempontból kiemelést érdemelnek. Ezt követően élőhelyenként tárgyaljuk a fajegyütteseket. Végül az egyes mintavételi helyek faunájának hasonlóságát és néhány közösségi karakterisztikáját tárgyaljuk. A pókok fogási adatait és fő jellemzőit az alábbiakban közölt részletes adattábla tartalmazza. A táblázat elve és kategóriái megegyeznek a téli mintavételezésnél alkalmazottakkal. Az első két oszlopában megadtuk a faj magyarországi gyakoriságát, valamint az élőhelyi preferenciáját (T), annak természetessége szerint. A gyakoriság (Gy) esetében ritka (R), közepesen gyakori (KGY) és gyakori (GY) típusokba soroltuk a fajokat. A fajok besorolását az alábbiak alapján végeztük el: 1. Samu és Szinetár (1999) faunalistájában szereplő hazai publikált adatok száma. 2. Loksa (1969, 1972, 1984) munkáiban használt gyakorisági tipizálás. 3. Buchar (1992) csehországi gyakorisági kategória rendszere. 4. Az MTA Növényvédelmi Kutatóintézet adatbázisa alapján számolt globális gyakoriság érték, mely az intézet arachnológiai adatbázisában szereplő mintegy húsz éves hazai gyűjtések összesített adatai alapján mutatja meg az adott faj előfordulási gyakoriságát a teljes mintavételben. 5. Hänggi és mtsi (1995) a közép-európai pókokra kidolgozott művének hivatkozásai, annak a figyelembevételével, hogy a jelzett élőhelyek előfordulnak e Magyarországon. 6. A pókok hazai taxonómiai törzsadattárában szereplő gyakorisági típusok (Szinetár 2005). Megjegyezzük, hogy ismereteink bővülésével jelen tanulmányban megadott gyakorisági besorolások számos faj esetében módosulhatnak a későbbiekben. A fajok természetességének tipizálásához elsődlegesen Buchar és Ruzicka (2002) munkáját vettük alapul, de figyelembe vettük a fajok hazánkban tapasztalt élőhelyválasztását is, tekintettel arra, hogy egyes fajok élőhelypreferenciája eleve változhat eltérő földrajzi területen. Azoknál a fajoknál, amelyek nem szerepelnek a fenti munkában, eleve csak a hazai tapasztalatok alapján adtuk meg a faj természetességre vonatkozó besorolását. Buchar és Ruzicka (2002) nyomán négy kategóriát alkalmaztunk: Természetes (T); Féltermészetes (FT); Bolygatott (B); Mesterséges (M). Természetszerű, hogy számos faj több ter mészetességi fokozatú élőhelyen is előfordulhat, így az idézett szerzők javaslatát követve mi is feltüntettük valamennyi típust, ha az jellemző a fajra, függetlenül attól, hogy eltérő gyakorisággal lehet képviselt egy faj a különböző mértékben bolygatott élőhelyeken. A 2013-as tavaszi mintavételben kimutatott pókfajok fogási adatait, valamint néhány jellemzőjét a 46. táblázat tartalmazza.

78

6.Zoológiai alapállapot felmérés A legmagasabb egyedszámban (a relatív gyakorisági rangsor első 10 faja), illetve a legtöbb minta vételben előkerült (a frekvencia rangsor első 12 faja) pókfajok a LIFE projekt területén ( 43. és 44. táblázat). 43. táblázat: A10 legnagyobb egyedszámban kimutatott pókfaj 10 legnagyobb egyedszámban kimutatott faj Alopecosa cuneata (Clerck, 1757) Pardosa alacris (C. L. Koch, 1833) Zodarion rubidum Simon, 1914 Arctosa lutetiana (Simon, 1876) Hahnia nava (Blackwall, 1841) Pardosa maisa Hippa & Manilla,1802 Piratula hygrophila (Thorell, 1872) Zelotes electus (C. L. Koch, 1839) Pardosa paludicola (Cleck, 1757) Zelotes latreillei (Simon, 1878) 

pi 0,15 0,1 0,075 0,007 0,05 0,041 0,036 0,036 0,036 0,032 0,563

44. táblázat: A vizsgált élőhelyek legalább feléből kimutatott pókfajok A vizsgált élőhelyek legalább feléből kimutatott pókfajok Alopecosa cuneata (Clerck, 1757) Pardosa alacris (C. L. Koch, 1833) Zelotes electus (C. L. Koch, 1839) Zodarion rubidum Simon, 1914 Arctosa lutetiana (Simon, 1876) Alopecosa sulzeri (Pavesi, 1873) Hahnia nava (Blackwall, 1841) Zelotes latreillei (Simon, 1878) Phrurolithus festivus (C. L. Koch, 1835) Pardosa bifasciata (C. L. Koch, 1834) Xysticus kochi Thorell, 1872 Thanatus arenarius L. Koch, 1872

Frekvencia 0,91% 0,81% 0,81% 0,72% 72% 72% 64% 54% 54% 54% 54% 54%

6.4.1.1 A mintavételi helyek pókegyütteseinek közösségi karakterisztikái Az alábbi táblázat bemutatja a 11 mintavételi terület talajfelszíni pókjainak legfontosabb jellemzőit. Az adatok kizárólag az ivarérett példányokon alapulnak ( 45. táblázat). 45. táblázat: A mintavételi helyek pkegyütteseinek karakterisztikái I. Fajszám 19 Egyedszám 90 Shannon diverzi- 2,125 tás Egyenletesség 0,7216

II. 20 49 2,769

III. 34 145 2,721

IV. 24 143 2,168

V. 16 145 1,954

VI. 30 245 2,512

VII. 15 26 2,525

VIII. 23 111 2,274

IX. 22 126 2,341

X. 23 84 2,493

XI. 16 44 2,154

0,9243

0,7715

0,6822

0,7049

0,7386

0,9323

0,7251

0,7574

0,7951

0,777

79


6.4.1.2 A mintavételi helyek összehasonlítása a talajfelszíni pókfauna alapján A vizsgált területek fajegyütteseinek hasonlósági viszonyait szemlélteti az 16. és 17. ábra. Az alkalmazott szimilaritási indexek a fajkészletet és annak egyedszám-viszonyait egyaránt figyelembe vették. Az előzetes várakozásnak megfelelően néhány élőhely erőteljesen „elüt” a többitől. Ebben leglátványosabb a VI-os „jellegtelen üde gyep” többitől elkülönülő pozíciója. Az élőhely fajkészletének elemzésekor már utaltunk rá, hogy a vizsgált lelőhelyek közül ez az egyetlen tipikus vizes élőhely. Az élőhely jelentősen gazdagítja a projekt területét. Feltételezhető, hogy a magasabb talajvízszint esetén, a mélyebb területeken, például a buckaközökben hasonló fauna élhetett. A két erdős élőhely (akácos, illetve erdősülő sztyepprét (nyíres)) viszonyában látható még jelentősebb elkülönülés a többi élőhelytől. A várakozással ellentétben a kékperjés jelenlegi állapotában már inkább a jellegtelen száraz gyepek közé sorolható, és ezt mutatja a helyzete is a klaszteranalízis, illetve ordináció ábráin egyaránt. Roppant érdekes az I-es nyílt homokpuszta helyzete. A két domináns hangyakövető búvópók kimagasló abundanciájának következtében ez az élőhely „kilóg” a homoki gyepek közül. A fajegyüttes szerveződését jelen esetben a hangya-közöséggel együtt érdemes továbbiakban vizsgálni és elemezni.

Jelmagyarázat: sárga háromszög: I., II., VII., X. Jó állapotú nyílt (részlegesen záruló foltok) homoki gyepek; piros kereszt: III., IX., XI. Zavart, illetve jellegtelen száraz gyepek; zöld négyszög: V. Kiszáradó kékperjés láprét; zöld kereszt: IV., VIII. erdősülő sztyepprét (nyíres), illetve akácos; kék négyszög: VI. zsombékos, aranyvesszős nádas

80

16. ábra: A 11 mintavételi hely hasonlósága BrayCurtis index alapján (GH LIFE talajfelszíni pókfauna felmérés, 2013. 04.20-05.20.)

17. ábra: A 11 mintavételi hely ordinációja (NMDS Bray-Curtis index). (GH LIFE talajfelszíni pókfauna felmérés, 2013. 04.20-05.20.)


18. ábra: A mintavételi területek fajszám értékei (pókfaj/5csapda/30nap) (2013.04.20.-05.20.)

19. ábra: A mintavételi területek egyedszám értékei (pók/5csapda/30nap) ( (2013.04.20.-05.20.)

81


20. ábra: A mintavételi területek pók-együtteseinek fajdiverzitásai (2013.04.20.05.20.)

21. ábra: A mintavételi területek pók-együtteseinek egyenletesség-értékei (2013.04.20.-05.20.)

82


46. táblázat: A 2013-as tavaszi mintavételben kimutatott pókfajok fogási adatait, valamint néhány jellemző értéke Kimutatott pókfajok Aerulillus v-insignitus (Clerck, 1757) Agroeca brunnea (Blackwall, 1833) Agroeca cuprea Menge, 1873 Agyneta rurestris (C. L. Koch, 1836) Alopecosa accentuata (Latreille, 1817) Alopecosa aculeata (Clerck, 1757) Alopecosa cuneata (Clerck, 1757) Alopecosa pulverulenta (Clerck, 1757) Alopecosa sulzeri (Pavesi, 1873) Arctosa leopardus (Sundewall, 1833) Arctosa lutetiana (Simon, 1876) Argenna subnigra (O. P.Cambridge, 1861) Atypus sp. (muralis Bertkau, 1890) Aulonia albimana (Walckenaer, 1805) Berlandina cinerea (Menge, 1872) Callilepis nocturna (Linnaeus, 1758) Callilepis schuszteri (Herman, 1879) Centromerus sylvaticus (Blackwall, 1841) Ceratinella brevis (Wider, 1834) Cheiracanthium campestre Lohmander, 1944 Clubiona diversa O-P-Cambridge, 1862 Cozyptila blackwalli (Simon, 1875) Crustulina guttata (Wider, 1834) Crustulina sticta O.P.-Cambridge, 1861 Drassodes lapidosus (Walckenaer, 1802)

Gy

T

R

T

I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. Fogás

pi

Frekvencia

2 3

0

0

0

0

0

0

0 0

2

7 0,006

27%

GY T, FT 0 0 GY T 0 0 T, GY FT, B 1 0

0 2

0 0

0 1

2 0

0 0

0 0

0 0 0 0

0 0

2 0,002 3 0,002

9% 18%

0

0

0

0

0

0

0 0

0

1 0,001

9%

0

0

0

0

0

2

1 1

2

8 0,007

45%

T 0 0 0 T, GY FT, B 3 8 44 T, GY FT, B 0 1 4

1

0

0

0

0

0 0

0

1 0,001

9%

3 39

0

4

11 34 16 19

181 0,15

0,91%

2

0

1

0

0

0 0

0

8 0,007

45%

KGY T, FT

0 2

KGY

KGY

0 0

2

6

2

0

1

4

4 1

1

21 0,017

72%

KGY T, FT

0 0

0

0

0

1

0

0

0 0

0

1 0,001

9%

KGY T, FT

1 0

6

7 14 17

0

7 31 2

0

85 0,007

72%

KGY T, FT

0 0

0

0

1

0

0

0

0 0

0

1 0,001

9%

2 0

0

0

0

0

0

0

0 0

0

2 0,002

9%

GY

T T, FT, (B)

0 0

0

1

0

1

0

0

0 0

0

2 0,002

18%

KGY

T

0 0

0

0

0

0

1

0

0 1

1

3 0,002

27%

0 0

0

0

0

0

1

0

0 1

1

3 0,002

27%

T 0 1 T, GY FT, B 0 0

0

0

0

0

0

0

0 0

0

1 0,001

9%

0

2

0

0

0

1

0 0

0

3 0,002

18%

GY T, FT

0 0

0

2

0

0

0

0

0 1

0

3 0,002

18%

R

T

KGY T, FT KGY

R

FT

0 1

0

0

0

0

0

0

0 0

0

1 0,001

9%

KGY

T

0 0

4

0

0

1

0

0

2 0

0

7 0,006

27%

R

T, FT

0 0

0

1

0

0

0

0

0 0

0

1 0,001

9%

KGY T, FT

0 0

1

0

0

0

0

1

0 1

0

3 0,002

27%

0 0

0

0

0

3

0

0

0 0

0

3 0,002

9%

0 0

0

1

0

0

0

0

0 1

0

2 0,002

18%

R

T

GY T, FT

83


Kimutatott pókfajok Drassodes pubescens (Thorell, 1856) Drassyllus praeficus (L. Koch, 1866) Drassyllus pusillus (C. L. Koch, 1833) Enoplognatha thoracica (Hahn, 1833) Ero furcata (Villers, 1789) Euophrys frontalis (Walckenaer, 1802) Euryopis flavomaculata (C. L. Koch, 1836) Euryopis quinqueguttata Thorell, 1875 Evarcha laetabunda (C. L. Koch, 1846) Geolycosa vultuosa (C. L. Koch, 1838) Hahnia nava (Blackwall, 1841) Hahnia ononidum Simon, 1875 Hahnia pusilla C. L. Koch, 1841 Haplodrassus signifer (C. L. Koch, 1839)

Gy

T


pi

Frekvencia

GY T, FT

0 0

2

0

0

2

0

0

0 4

0

8 0,007

27%

KGY T, FT T, GY FT, B T, GY FT, B GY T, TF

0 0

0

0

0

0

0

2

0 0

0

2 0,002

9%

0 0

1

1

0

0

0

0

1 0

0

3 0,002

27%

0 0 0 0

0 0

1 1

0 0

0 0

0 0

0 0

0 0 0 0

0 0

1 0,001 1 0,001

9% 9%

GY T, TF

1 1

0

0

0

0

0

0

0 0

0

2 0,002

18%

GY T, TF

0 0

0

0

0

1

0

0

0 0

0

1 0,001

9%

0 3

0

0

0

0

0

1

0 0

0

4 0,003

18%

T 0 0 T, KGY FT, B 1 0

0

0

0

0

0

1

0 0

0

1 0,001

9%

0

0

0

0

0

0

0 0

0

1 0,001

9%

1 1 24 14

1

0

0

0

9 9

0

59 0,05

64%

0 0

0 11

0

0

0

0

0 0

0

11 0,009

9%

0

0

6

1

0

1

0 0

0

8 0,007

27%

7

0

1

0

0

1

0 1

2

12 0,01

45%

0

1

0

0

0

2

0 0

0

3 0,002

18%

0

1

0

0

0

0

0 0

0

1 0,001

9%

0

0

0 22

0

0

0 0

0

22 0,018

9%

0

0

0

0

1

0

0 0

0

1 0,001

9%

0

0

0

0

0

1

0 0

0

1 0,001

9%

0

0

0

0

0

0

0 1

0

1 0,001

9%

0 1

0 0

0 0

0 0

1 1

0 0

0 0 0 1

0 1

1 0,001 4 0,003

9% 36%

0

0

0

5

0

0

0 0

0

5 0,004

9%

0

0

0

1

0

0

0 0

0

1 0,001

9%

1

0

0

0

0

2

0 0

0

4 0,003

27%

0

0

0 13

0

0

0 0

0

13 0,01

9%

R

T

GY

GY T, FT KGY T, FT

KGY T, FT 0 0 T, GY FT, B 0 0 T, Harpactea rubicunda (C. L. FT, Koch, 1838) GY M 0 0 Heliophanus cupreus (Walckenaer, 1802) GY T, FT 0 0 Liocranoeca striata (Kulczynsky, 1882) GY T, FT 0 0 Malthonica campestris (C.L. Koch, 1834) GY T, FT 0 0 Mangora acalypha (WalckeT, naer, 1802) GY FT, B 0 0 Metopobactrus prominulus T, (O.P.-Cambridge, 1872) R (FT) 0 0 Micaria coarctata (Lucas, 1846) R T 0 0 Micaria dives (Lucas, 1846) R T 0 0 Micaria pulicaria (Sundevall, 1831) GY T, FT 0 0 Mysmenella jobi (Kraus, (R)KG 1967) Y T, FT 0 0 Ozyptila scabricula (Westring, 1851) KGY T 0 1 Ozyptila simplex (O.P.Cambridge, 1872) KGY T, FT 0 0

84


Kimutatott pókfajok Ozyptila trux (Blackwall, 1846) Pachygnatha clercki Sundevall, 1823 Panamomops latifrons Miller 1959 Panamomops mengei Simon, 1926 Pardosa alacris (C. L. Koch, 1833) Pardosa bifasciata (C. L. Koch, 1834) Pardosa maisa Hippa & Manilla,1802 Pardosa paludicola (Cleck, 1757) Pardosa prativaga (L. Koch, 1870) Phlegra fasciata (Hahn, 1826) Pholcus sp. (opilionoides) (Schrank, 1781) Phrurolithus festivus (C. L. Koch, 1835) Phrurolithus minimus C.L. Koch, 1839 Phylaeus chrysops (Poda, 1761) Piratula hygrophila (Thorell, 1872) Pocadicnemis juncea Locket & Millidge, 1953 Silometopus bonessi Casemir, 1970 Sitticus zimmermanni (Simon, 1877) Steatoda phalerata (Panzer, 1801) Talavera aequipes (O. P.Cambridge, 1871) Thanatus arenarius L. Koch, 1872 Thanatus formicinus (Clerck, 1757) Thenuiphantes flavipes (Blackwall, 1854) Theridium uhligi Martin, 1974

Gy

T I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. Fogás pi Frekvencia T, GY FT, B 0 0 0 0 0 1 0 0 0 0 0 1 0,001 9% T, GY FT, B 0 0 0 0 0 3 0 0 0 0 0 3 0,002 9% R

T, FT

0 0

6

3

4

0

0

10

0 0

0

23 0,019

36%

R

T, FT

0 0

0

1

0

0

0

0

0 0

0

1 0,001

9%

GY T, FT

0 0

2 62

2

6

2

45

1 1

1

122

0,1

0,81%

KGY

T

1 0

3

0

1

0

1

0

0 5

2

13 0,011

54%

R

T T, FT, B T, FT, B T, FT T, FT, M

0 0

1

0

0 49

0

0

0 0

0

50 0,041

18%

0 0

0

0

0 43

0

0

0 0

0

43 0,036

9%

0 0 0 0

0 0

0 0

0 0

4 0

0 0

0 0

0 0 0 1

0 0

4 0,003 1 0,001

9% 9%

0 0

1

0

0

0

0

0

0 0

0

1 0,001

9%

GY T, FT

1 0

3

0

4

1

0

0

4 2

0

15 0,012

54%

GY T, FT T, KGY (FT)

0 0

1

0

0

0

0

1

0 0

0

2 0,002

18%

0 0

0

0

0

0

0

0

0 0

1

1 0,001

9%

GY T, FT

0 0

0

0

0 44

0

0

0 0

0

44 0,036

9%

KGY T, FT

0 0

0

0

0

1

0

0

0 0

0

1 0,001

9%

GY GY GY

GY

R

T(?)

0 0

3

0

0

0

0

5

3 1

0

12 0,01

36%

R

T

0 0

4

0

0

0

0

0

0 0

0

4 0,003

9%

GY T, FT

0 0

1

0

0

0

0

0

0 0

0

1 0,001

9%

GY T, FT

6 1

3

0

0

0

0

0

3 3

0

16 0,013

45%

0 4

1

0

0

0

3

1

1 0

2

12 0,01

54%

1 3

1

0

0

0

0

0

0 1

0

6 0,005

36%

0 0

1

0

0

0

0

0

0 0

0

1 0,001

9%

0 1

0

0

0

0

1

0

0 0

0

2 0,002

18%

0 0 0 0

0 0

0 0

0 0

1 2

0 0

0 0

1 0 1 0

0 0

2 0,002 3 0,002

18% 18%

KGY

T

GY T, FT GY T, FT R

T T, Trachyzelotes pedestris (C. L. FT, Koch, 1837) GY (B) Trichoncus affinis Kulczyns- KGY T, FT

85


Kimutatott pókfajok ki, 1894 Trichoncus hackmanni (Millidge, 1956) Trochosa robusta (Simon, 1876) Trochosa ruricola (De Geer, 1778) Trochosa terricola Thorell, 1856 Xerolycosa miniata (C. L. Koch, 1834) Xysticus cristatus (Clerck, 1757) Xysticus kochi Thorell, 1872 Zelotes apricorum (L. Koch, 1876) Zelotes electus (C. L. Koch, 1839) Zelotes latreillei (Simon, 1878) Zelotes longipes (L. Koch, 1866) Zodarion rubidum Simon, 1914 Zodarion zorba Bossmans, 2009 Zora pardalis Simon, 1878 Zora spinimana (Sundevall, 1833)

Gy

T

R

T, FT


pi

Frekvencia

0 0

0

0

0

0

0

0

2 0

0

2 0,002

9%

KGY T, FT 0 0 T, GY FT, B 0 0 T, GY FT, B 0 1

2

0

0

0

0

0

0 0

0

2 0,002

9%

0

0

0

3

0

0

3 0

0

6 0,005

18%

0

3

2

4

0

0

1 0

0

11 0,009

45%

GY T, FT 0 0 T, GY FT, B 0 2 T, GY FT, B 2 5

0

0

0

0

0

0

0 0

1

1 0,001

9%

0

0

0

0

0

0

0 0

0

2 0,002

9%

1

0

0

0

3

0

1 0

1

13 0,011

54%

GY T, FT

0 15

0

1

0

1

0 0

0

17 0,014

27%

GY T, FT 10 3 T, GY FT, B 0 0

4

1

3

0

4

0

6 10

3

44 0,036

0,81%

4

2 17

8

0

1

6 0

0

38 0,032

54%

GY T, FT 2 0 FT, B KGY ! 23 3

1

0

0

0

1

0

1 19

0

24 0,02

45%

1

0 47

0

0

3 10 0

4

91 0,075

0,72%

T 29 4 0 0 0 0 FT 1 0 0 0 0 0 T, GY FT, B 2 0 2 0 0 3 90 49 145 143 145 245

0 0

0 0

0 0

33 0,027 1 0,001

18% 9%

7 0 0 0 111 126 84 44

15 0,012 1208 ~ 1

45%

0 0

R KGY

1 26

0 0 0 0

Jelmagyarázat: A gyakoriság (Gy) és természetesség (T) magyarázat a szövegben. Fenológia (F): A jelölt hónapokban gyűjthető ivarérett példány. Fogási egyedszámok mintavételi helyenként (I.-XI.); Fogás (Fo): teljes egyedszám; pi= rela tív gyakoriság; Frekvencia (Fr): a faj a mintavételi helyek hány százalékában fordult elő. Pirossal kiemelve: ritka, élőhely-specialista pókfajok.

6.4.2. A bogárfauna értékelése 60 faj 539 példánya került elő a tavaszi gyűjtés során. Több, mint fele (38 faj) a futóbogarak ( Carabidae) családjából került ki. Két védett fajt is fogtak a csapdák. A fokozottan védett magyar futrinkát (Carabus hungaricus) és az ugyancsak a futrinkák családjába tartozó ragyás futrinkát (Carabus cancellatus). Előbbi fajnak lárvája került elő, mivel a téli ivarérésű ezrét tavasszal lárvája kerülhet csak a csapdákba. Az egyik legjobb állapotú homok pusztáról volt egy fogásunk (VII. mintavételi hely). A ragyás futrinka a legnedvesebb mintavételi helyről került elő (VI. mintavételi hely). A 66 pél dánnyal a teljes fogási eredményt figyelembe véve domináns fajnak tekinthetjük ( 47. táblázat). A védett bogár kerüli a száraz élőhelyeket, így nem véletlen hogy csak itt fordult elő. A dominancia rangsort a Bambidion mannerheimi futóbogár vezeti, mely 14 példányával a legtöbb egyedszámú faj volt a mintában. Az összes egyed a VI. mintavételi helyről került elő. Hasonlóan a 86

6.Zoológiai alapállapot felmérés ragyás futrinkához ez a faj is a nedves élőhelyekhez kötődik. A frekvencia értéke ennek megfelelően a legalacsonyabb, miután egy területről került elő. Magyarországon ritka faj, a mocsaras talajú erdőkben él (Kutasi 1994). Ritkaságának egyik oka lehet, hogy a posztglaciális felmelegedés következtében hazánkban nagyon megfogyatkoztak a faj számára alkalmas élőhelyek (Horvatovich, 1992). A harmadik domináns faj az előző két bogárral szemben gyakori. A sároshátú gyászbogár ( Opatrum sabulosum) 113 példánya került elő. A tágtűrésű faj nyolc mintavételi helyről is előkerült. Ezek közül ötön volt domináns. Frekvencia értéke is magas, jelen esetben jól mutatja a generalista tulajdonságát. A fajok között több ritkaság is előkerült, melyek a teljes vizsgálati terület jó természetességét, homoki jellegét mutatják. A természetesebb, meleg homoki gyepek gyakori lakója a homoki fémfutó (Harpalus servus), és a pusztai tarfutó (Calathus erratus). Ugyancsak a terület természetességét mutatja a gödörkés gyökérfutó (Syntomus foveatus), mely ritka hazai futóbogarunk. Főleg homokos talajon a gyérebben borított gyepeken fordul elő, de nedvesebb helyekről, illetve cseres-tölgyesekből is ismert adata. Száraz gyepek, sztyepprétek és homoki élőhelyek gyakori fajai a pontusi bűzbogár (Blaps halophila) a bársonyos kiscserebogár (Maladera holosericea), a keskeny fémfutó (Harpalus subcylindricus) és a közönséges pejbogár (Omophlus proteus). Ritkának mondható faj a kétgödrös trágyabogár (Diastictus vulneratus), mely az alföldi homokos területek lakója. Európai elterjedésű hazánkban többfelé megtalálható, de ritka. Az Alföldi homokvidékek és dolomitgyepek egyik jellemző faja. A II. és VIII. mintavételi helyről kerültek elő példányait. A VIII. helyről az erdősülő homoki sztyeprétről 5 egyede is megkerült. 47. táblázat: A 2013-as tavaszi mintavételben kimutatott bogárfajok fogási adatait, valamint néhány jellemző értéke Faj Család Agonum afrum (Duftschmid, 1812) Carabidae Agonum duftschmidi J. Schmidt 1994 Carabidae Agonum elongatum Fischer von Waldheim 1823 · Carabidae Agonum viduum (Panzer, 1796) Carabidae Amara aenea (De Geer, 1774) Carabidae Amara communis (Panzer, 1797) Carabidae Amara convexior Stephens, 1828 Carabidae Amara saphyrea Dejean, 1828 Carabidae Anthicus antherinus Lin- Anthicidae naeus, 1761 Badister sodalis (Duftschmid, 1812) Carabidae Bembidion mannerheimi Sahlberg, 1827 Carabidae Blaps halophila Fischer, 1822 Tenebrionidae Blaps mortisaga Linnaeus, Tenebrionidae

I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. Fo Pi Fr - - - 1 - 1 0,18 % 9% - -

-

-

-

1

-

-

-

-

-

1

0,18 % 9%

- -

-

-

-

2

-

-

-

-

-

2

0,37 % 9%

- -

-

-

-

2

-

-

-

-

-

2

0,37 % 9%

- -

2

-

-

-

-

-

1

1

-

4

0,74 % 27%

- -

-

-

-

3

-

-

-

-

-

3

0,55 % 9%

- -

-

1

-

-

-

-

-

1

0,18 % 9%

- -

-

6

1

-

-

-

-

-

7

1,29 % 18%

- -

-

-

-

-

-

-

-

1

-

1

0,18 % 9%

- -

-

-

-

2

-

-

-

-

-

2

0,37 % 9%

- -

-

-

-

142 -

-

-

-

-

142 26,34 % 9%

1

-

-

-

-

-

-

-

-

-

1

0,18 % 9%

1 -

-

-

-

-

-

-

-

-

-

1

0,18 % 9%

87


Faj

Család

1761 Bradycellus caucasicus Carabidae (Chaudoir, 1846) Bradycellus csikii Laczó, Carabidae 1912 Bradycellus harpalinus Carabidae (Serville, 1821) Calathus erratus (Sahl- Carabidae berg, 1827) Calathus melanocephalus Carabidae (Linnaeus, 1758) Carabus cancellatus Illiger, Carabidae 1798 Carabus hungaricus Fabri- Carabidae cius, 1792 Coccinella septempunctata Coccinellidae Linnaeus, 1758 Diastictus vulneratus Scarabaeidae (Sturm, 1805) Drusilla canaliculata Staphylinidae (Fabricius 1787) Drypta dentata (P.Rossi, Carabidae 1790) Dyschirius globosus Carabidae (Herbst, 1784) Geotrupes vernalis Linnae- Geotrupidae us, 1761 Harpalus pumilus Sturm, Carabidae 1818 Harpalus rubripes Carabidae (Duftschmid, 1812) Harpalus serripes (Quens- Carabidae el, 1806) Harpalus servus Duftsch- Carabidae mid, 1812 Harpalus subcylindricus Carabidae Dejean, 1829 Harpalus tardus (Panzer, Carabidae 1796) Hister quadrimaculatus Histeridae Linnaeus, 1758 Lacon murinus (Linnaeus Elateridae 1758) Lixus ochraceus Boheman, Curculionidae 1843 Maladera holosericea (Sco- Scarabaeidae poli, 1772) Melolontha melolontha Scarabaeidae (Linnaeus, 1758) Ocypus biharicus (Müller, 1926) Staphylinidae

I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. Fo

Pi

Fr

- -

-

-

-

3

-

-

-

-

-

3

0, 55 % 9%

- -

-

-

-

1

-

-

-

-

-

1

0,18 % 9%

- -

-

-

-

5

-

-

-

-

-

5

0,92 % 9%

1 -

-

-

-

-

-

-

1

1

-

3

0, 55 % 27%

- -

-

-

1

-

-

-

-

-

-

1

0,18 % 9%

- -

-

-

-

66

-

-

-

-

-

66

12,24 % 9%

- -

-

-

-

-

1

-

-

-

1

0,18 % 9%

- -

1

-

-

-

-

-

-

-

-

1

0,18 % 9%

- 1

-

-

-

-

-

5

-

-

-

6

1,11 % 28%

- -

-

-

-

9

-

1

-

-

-

10

1,85 % 18%

- -

-

-

-

3

-

-

-

-

-

3

0,55 % 9%

- -

-

-

-

11

-

-

-

-

-

11

2,04 % 9%

- -

-

10

-

-

-

-

-

-

-

10

1,85 % 9%

- -

-

1

-

-

-

-

-

-

-

1

0,18 % 9%

- -

3

-

-

-

-

-

2

-

-

5

0,92 % 18%

- 1

-

-

-

-

-

-

-

-

-

1

0,18 % 9%

1 5

-

-

-

-

7

-

-

3

1

17

3,15 % 45%

- -

5

-

1

-

1

-

3

-

-

10

1,85 % 36%

- -

-

5

-

-

-

-

-

-

-

5

0,92 % 9%

- -

-

-

2

-

-

1

-

-

-

3

0,55 % 18%

- -

-

1

-

-

-

-

-

-

-

1

0,18 % 9%

- -

-

1

-

-

-

-

-

-

-

1

0,18 % 9%

- 1

1

-

-

-

1

-

-

-

-

3

0, 55 % 27%

- -

1

-

-

-

-

-

-

-

-

1

0,18 % 9%

- -

-

1

-

-

-

-

-

-

-

1

0,18 % 9%

88


Faj Család Ocypus opthalmicus (Scopoli, 1763) Staphylinidae Olisthopus sturmi Carabidae (Duftschmid, 1812) Omophlon proteus Kirsch 1869 Ontholestes haroldi (Ep- Staphylinidae pelsheim, 1884) Opatrum sabulosum (Lin- Tenebrionidae naeus, 1761) Oxypselaphus obscurus Carabidae (Herbst, 1784) Parophonus maculicornis Carabidae (Duftschmid, 1812) Phosphuga atrata (Linnae- Silphidae us, 1758) Poecilus cupreus (Linnae- Carabidae us, 1758) Poecilus versicolor (Sturm, Carabidae 1824) Prostemon tesselatum Elateridae (Linnaeus, 1758) Pseudocypus mus (Brulle, Staphylinidae 1832) Pterostichus diligens Carabidae (Sturm, 1824) Pterostichus leonisi Bonelli Carabidae 1810 Pterostichus melanarius Carabidae (Illiger, 1798) Pterostichus strenuus Carabidae (Panzer, 1796) Pterostichus vernalis (Pan- Carabidae zer, 1795) Silpha tristis Illiger, 1798 Silphidae Stenolophus teutonus Carabidae (Schrank, 1781) Strophosoma faber Curculionidae (Herbst, 1784) Syntomus foveolatus (Fo- Carabidae urcroy, 1785) Trichocellus placidus (Gyl- Carabidae lenhal, 1827)

I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. Fo Pi Fr - - 2 - - 2 0,37 % 9% - -

-

-

-

-

-

-

1

-

-

1

0,18 % 9%

- -

-

-

-

-

1

-

-

-

-

1

0,18 % 9%

- -

-

2

-

-

-

-

-

-

-

2

0,37 % 9%

2 6

11

-

3

-

14

2

26

-

49 113 20,96 % 72%

- -

-

-

-

21

-

-

-

-

-

21

3, 89 % 9%

- -

-

-

-

-

1

-

-

-

-

1

0,18 % 9%

- -

-

-

-

11

-

-

-

-

-

11

2,04 % 9%

- -

-

-

-

-

-

-

1

-

-

1

0,18 % 9%

- -

-

-

-

5

-

-

-

-

-

5

0,92 % 9%

- -

-

1

-

-

-

-

-

-

-

1

0,18 % 9%

- -

-

3

-

-

-

-

-

-

-

3

0, 55 % 9%

- -

-

-

-

1

-

-

-

-

-

1

0,18 % 9%

- -

-

-

-

1

-

-

-

-

-

1

0,18 % 9%

- -

-

-

-

2

-

-

-

-

-

2

0,37 % 9%

- -

-

-

-

6

-

-

-

-

-

6

1,11 % 9%

- -

-

-

-

6

-

-

-

-

-

6

1,11 % 9%

- - -

-

-

-

17 1

-

-

-

-

-

17 1

3,15 % 9% 0,18 % 9%

- -

-

-

-

-

1

-

-

-

-

1

0,18 % 9%

1 1

-

-

-

-

-

-

-

-

-

2

0,37 % 18%

- -

-

-

-

2

-

-

-

-

-

2

0,37 % 9%

33

7

321 27

9

35

6

50 539

6 16 24

Jelmagyarázat: Fogási egyedszámok mintavételi helyenként (I.-XI.); Fogás (Fo): teljes egyedszám; pi= relatív gyakoriság; Frekvencia (Fr): a faj a mintavételi helyek hány százalékában fordult elő. Pirossal kiemelve: ritka, élőhely-specialista pókfajok.

89


48. táblázat: A mintavételi helyek bogáregyütteseinek karakterisztikái Fajszám Egyedszám Shannon -H Egyenletesség

I. 5 6 1, 561 0, 9697

II. 7 16 1,598 0,8211

III. 7 14 1,73 0,889

IV. 11 33 2,045 0,8529

V. 4 7 1,277 0,9212

VI. 26 321 1,998 0,6133

VII. 8 27 1,423 0,6843

VIII. 4 9 1,149 0,8289

IX. 7 35 1,001 0,5146

X. 4 6 1,242 0,8962

XI. 2 50 0.098 0,1414

A 11 mintavételi terület közül a legdiverzebbnek a IV. és VI. élőhely bizonyult ( 48. táblázat), míg a IX. élőhelyen kaptuk a legkisebb értéket ( 22. ábra). Ez utóbb élőhelyen mindössze két fajt mutattunk ki. Annak a lehető legrosszabb eloszlását láthatjuk, mivel egy példánya került elő a Harpalus servus-nak és a fennálló 49 példány az Opatrum sabulosus-hoz tartozott. Az egyenletesség szempontjából az I. mintavételi helyet emelhetjük ki, mely a leginkább megközelítette az elméleti nullát.

22. ábra: A mintavételi területek bogáregyütteseinek fajdiverzitásai

90


23. ábra: A 11 mintavételi hely bogár-hasonlósága Bray-Curtis index alapján (jelmagyarázat: lásd 9. ábra)

A 11 mintavételi hely közül a jobb állapotú, természetes homoki élőhelyeknek tekintjük az I., II., VII., és X. sorszámú területeket. Mindkét hasonlósági ábrán ( 23. és 24. ábra) látható a területek közelsége (sárga színekkel jelöve). Ezeken a területeken találhatjuk a ritkább homoki fajokat is. Az I. és II. területen fogták a csapdák a Syntomus foevatus-t. Az I. és X. élőhelyen a Calathus erratus volt jelen, mely az előző fajhoz hasonlóan jellemző a homoki élőhelyekre. A természetesebb, meleg homoki gyepek gyakori lakója a homoki fémfutó (Harpalus servus), mely az I., II., VII., és X. mintaterületről is megkerült. A III. IX. és XI. élőhelyeket zavart, illetve jellegtelen száraz gyepekként aposztrofálhatunk. A szimilaritás ábrákon láthatjuk, hogy a területek közel állnak egymáshoz. A három terület közös fajait a főként széles környezeti tűrőképességgel és a zavarást jobban elviselő taxonok képezik: Opatrum sabulosum, mely mindhárom területen ott volt, illetve az Amara aenea. A bolygatást jelző fajokon túl több faj a száraz, sztyepprétek jellemzője: Harpalus subcylindricus, Harpalus rubripes, Harpalus servus. A következő hasonlóság a V. és VIII. mintaterület között látható. A területek a zavartabb élőhelyek közé sorolhatók. A VIII. erdősülő homoki sztyeprét, míg az V. kékperjés láprét. Mindkét élőhelyre jellemző, hogy fajszerkezete nem stabil. A láprét erőteljesen szárad, ami miatt eredeti fajkészletét elvesztette, míg a sztyeprétre egyre nagyobb takarás a jellemző. Az előzetesen vártakhoz képest ezt a két élőhelyet nem számítottuk hasonlónak.

91

6.Zoológiai alapállapot felmérés A VI. élőhely egyértelműen elkülönül a többitől. Ez a terület nedvességével függ össze. A legtöbb faj- és egyedszám innen került elő. Természetesen a többi élőhelytől leginkább elkülönülő fajszerkezettel.

24. ábra: 11 mintavételi hely ordinációja (NMDS Bray-Curtis index). Bogarak. Jelmagyarázat: sárga: I., II., VII., X. Jó állapotú nyílt (részlegesen záruló foltok) homoki gyepek; piros: III., IX., XI. Zavart, illetve jellegtelen száraz gyepek; zöld: IV., VIII. erdősülő sztyepprét (nyíres), illetve akácos; fekete: V. Kiszáradó kékperjés láprét VI. zsombékos, aranyvesszős nádas

6.4.3. A hangyafauna értékelése A talajfelszíni ízeltlábúak monitorozása keretében 2013. április 20. - 2013. május 20. közötti időszakban került sor mintavételezésekre. 24 faj több mint 21 ezer egyede lett meghatározva. Ez a fajszám a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság területéről publikált hangyafauna durván egy harmada, a teljes magyarországi fauna durván ötöde. Két védett fészkű faj került elő, igaz mindkettő minimális egyedszámban, tehát a mintaterületek hangyaközösségének felépítésében érdemben nem vesznek részt. Három további, ritkán előkerülő fajt érdemes kiemelni faunisztikai szempontból, a Myrmica gallieni-t (bár konkrétan a mintaterületen ez sem érdemi közösségalkotó), a Myrmica schencki-t és a Temnothorax interruptus-t. Mindhárom említett faj a jó természetességi állapotú gyepekből került elő, részletesebben lásd a fajjellemzéseket és a mintaterületek jellemzéseit. A hangyák szimilaritás vizsgálata során is a vártaknak megfelelően az I., II., VII., és VIII. mintavételi területek voltak a legjobb természetességű élőhelyek ( 25. ábra). A III. és IX. élőhelyek a jelleg92

6.Zoológiai alapállapot felmérés telen zavart gyepek szintén több hasonlóságot mutatnak. A XI. hely inkább a jó természetességű területekhez hasonul. Minden élőhelytípustól határozottan elkülönül a jellegtelen üde gyep, mely a legnedvesebb terület. A IV. és VIII. területek szintén hasonlóságot mutatnak. Mindkét terület a többihez képest erősebb borítású, árnyékoltabb élőhelytípus (26. ábra).

25. ábra: A 11 mintavételi hely hangya-hasonlósága Bray-Curtis index alapján (jelmagyarázat: lásd 26. ábra)

93


26. ábra: A 11 mintavételi hely ordinációja (NMDS Bray-Curtis index). Hangyák.

Jelmagyarázat: sárga: I., II., VII., X. Jó állapotú nyílt (részlegesen záruló foltok) homoki gyepek; piros: III., IX., XI. Zavart, illetve jellegtelen száraz gyepek; zöld: IV., VIII. erdősülő sztyepprét (nyíres), illetve akácos; fekete: V. Kiszáradó kékperjés láprét VI. zsombékos, aranyvesszős nádas

6.4.4. Az egyenesszárnyú fauna értékelése Az összevont minták főkoordináta-analízise a 2013-as adatsorok esetében is nagy vonalakban az előző évben tapasztaltakat mutatta, több tekintetben azonban tisztább kép rajzolódott ki ( 27. ábra). A két kimagaslóan jó természetességi állapotú gyepben található mintavételi terület együttesei (ZOOAP-2 és ZOOAP-7) a teljes szezonos felvételek alapján is különállnak. Ezek tekinthetők szerkezet és természetesség alapján a lokális homoki gyepek egyenesszárnyú-együtteseket megtestesítő referencia-közösségeinek. Ugyancsak különállást mutatott 2013-ban is a két üde gyepte rületről származó összevont minta (ZOOAP-5 és ZOOAP-6). Ez utóbbiak egyedisége továbbra is az üde gyepekhez kötődő Conocephalus discolor, illetve a mesophil fajok markáns jelenlétére, a xerophil fajok hiánya épül. A fenti különállások az életforma- és ökotípus-összetételekben is markánsan kirajzolódnak ( 4. ábra). A psammophil és pseudopsammophil fajok részaránya az összes mintavételi terület közül messze a ZOOAP-2 és ZOOAP-7 kvadrátok területén a legmagasabb – ugyanez igaz az ökotípusösszetétel tekintetében a thermophil fajok részarányára. A ZOOAP-5 és ZOOAP-6 mintavételi területek esetében mindkét együttest a pratinicol fajok dominálják, az ökotípus-spektrumok tekin tetében pedig hasonló mértékben mint a fenti száraz gyepek esetében a psammophil életformák, az üde gyepeknél a hygrophil és subhygrophil életformák részesedése kimagasló a többi együttessel való összevetésben. A további mintavételi területek egyenesszárnyú-együtteseinek egymáshoz való viszonya a 2013-as eredmények alapján sokkal tisztábban értelmezhető, mint pusztán az előző évi adatokra építve. A korábban a ZOOAP-8 és ZOOAP-10 mintavételi területekkel egy cso94

6.Zoológiai alapállapot felmérés portba sorolt, jelen állapotukban a legrosszabb természetességi állapotú egyenesszárnyú élőhelyeknek tekinthető ZOOAP-3 és ZOOAP-4 kvadrátok együttesei a 2013-as felvételek alapján teljesen külön állnak a többitől. A fajkészlet és mennyiségi viszonyokban fennálló különbségeken túl az életforma-összetételben komolyabb egyediséget nem találunk (a pratinicol fajok dominálják őket), viszont az ökológiai igény tekintetében kitűnnek a thermophil fajok (homoki, ill. szárazgyepi) alacsony részarányával (28. ábra).

27. ábra: Az összevont egyenesszárnyú mintavételek főkoordináta-analízisének eredménye(fent: 2012, lent: 2013)

95

6.Zoológiai alapállapot felmérés A további mintavételi területek egyenesszárnyú-együttesei (ZOOAP-1, ZOOAP-8, ZOOAP-9, ZOOAP-10, ZOOAP-11) a szerkezeti jellemzőik alapján egy lazább összetételű, a referencia-terü letekhez különböző mértékben hasonló mintákból álló csoportot alkotnak. A csoport heterogenitása, a befoglaló gyepek eltérő természetességi állapotával, különböző fokú bolygatottságával ma gyarázható. Az életforma-típusok tekintetében a mintacsoporton belül a graminicol és pratinocol fajok részaránya meglehetősen variál – az adott minta minél távolabb áll a ZOOAP-2 és ZOOAP7 mintavételi területek szerkezetétől, úgy billen a részesedés egyre jobban a pratinocol fajok felé (28. ábra). Hasonló mondható el az ökotípus-preferenciák kapcsán is: minél nagyobb mértékben bolygatott és gyomos az adott gyep, annál kevésbé dominálja azt a thermophil igény, és annál nagyobb részesedést ér el benne a mérsékelten-thermophil és a mesophil életforma ( 28. ábra).

28. ábra: A vizsgált mintavételi területek egyenesszárnyú-együtteseinek életforma- (a, fent)és ökotípus-spektrumai (b, lent) (2012-2013)

[ps: psammophil; psps: pseudopsammophil; geo: geophil; gra: graminicol; pra: pratinicol; arbu: arbusticol; ther: thermophil; m-ther: mérsékelten-thermophil; mes: mesophil; m-hyg: mérsékelten-hygrophil; hyg: hygrophil]

96


29. ábra: A vizsgált mintavételi területekről kimutatott egyenesszárnyú (azon belül védett) fajok száma (a, fent), a feltárt egyenesszárnyú-együttesek természetességi mutatója (b, lent) (2012-2013)

A kimutatott fajszám tekintetében egyértelmű különbség mutatkozik a 2012-es és 2013-as évek között. A referencia-területként kezelt ZOOAP-2 és ZOOAP-7 jelű mintavételi területek kivételével minden mintavételi területen magasabb fajszám volt tapasztalható 2013-ban, mint 2012-ben. Ez részben annak köszönhető, hogy idén a teljes vegetációs periódusra kiterjedtek a vizsgálatok, másrészt több részterületen is az élőhelyek természetességi állapotát javító beavatkozások történtek. A magasabb fajszámok detektálásának ténye egyedül a ZOOAP-5 mintavételi terület esetében nem tekinthető pozitívnak, ugyanis az üde gyepek tipikusan alacsony fajszáma ez esetben a szárazodási folyamat következtében betelepülő xerophil fajok miatt emelkedett. Természetvédelmi szempontból kiemelendő, hogy bár a vizsgált területről kimutatott védett fajok száma nem nőtt, de védett faj 2013-ban már nem csak a kettő referencia-területről, 97

6.Zoológiai alapállapot felmérés hanem azokon túl további négy, így összesen hat mintavételi területről került elő ( 29. ábra). A fajszám tekintetében a szárazgyep jellegű élőhelyek között számottevő különbség 2013-ban már nem mutatkozott, a gyepek természetességi állapotának javulása/javítása által az egyes fajok mennyiségi viszonyai, ill. az együttesek egyéb paraméterei terén várhatók orthopterológiai módszerekkel megfogható pozitív változások. A homoki karakterfajok relatív gyakorisága a ZOOAP-2 és ZOOAP-7 jelű mintavételi területeken továbbra is kimagasló ( 30. ábra). A 2013-as vizsgálatok során – változó relatív gyakorisággal – további öt mintavételi területről (ZOOAP-1, ZOOAP-5, ZOOAP-8, ZOOAP-9, ZOOAP-10) kerültek elő homoki karakterfajok. Az említettek közül a ZOOAP-10 kvadrát területén a homoki karakterfajok összegzett egyedszáma olyan relatív gyakoriság értéket adott, hogy az alapján a gyep egyenesszárnyú-együttese jó természetességi állapotú homoki közösségnek tekinthető.

30. ábra: A védett és homoki karakterfajok relatív gyakorisága a mintavételi területeken feltárt egyenesszárnyú-együttesekben (2012-2013)

A feltárt együttesek természetességi indexének egymáshoz való viszonyában csak kisebb eltérések tapasztalhatók a két év között ( 29. ábra). Ez főképp annak a fent már részletezett ténynek köszönhető, mely szerint az együttesek mennyiségi viszonyait is figyelembe vevő paraméterek tekintetében még viszonylag kisebb különbségek voltak tapasztalhatók, az eltérések főképp a fajkombináció szintjén jelentkeztek. A ZOOAP-2 és ZOOAP-7 mintavételi területek természetességi indexe továbbra is kiemelkedő, ahogy az üde gyepek természetessége (ZOOAP-5 és ZOOAP-6) az egyenesszárnyúak jelzései alapján ugyancsak magasnak, de a szárazodás miatt csökkenő tendenciájúnak tekinthető. Azon kvadrátok területén, ahol 2012-vel szemben 2013-ban változó relatív gyakorisággal homoki karakterfajokat, ill. védett fajt találtunk (ZOOAP-1, ZOOAP-5, ZOOAP-8, ZOOAP-9, ZOOAP-10) nyilvánvaló következményként a természetességi index az idei évben magasabbnak mutatkozott mint tavaly. 6.5. Felhasznált irodalom BALOGH, J. I. (1935): A Sashegy Pókfaunája. Faunisztikai, Rendszertani és Környezettani Tanulmány. – Sárkány-Nyomda Rt., Budapest, 60 pp.

98

6.Zoológiai alapállapot felmérés BUCHAR, J. (1992): Kommentierte Artenliste der Spinnen Böhmens (Araneida). – Acta Univers italis Carolinae Biologica, 36:383-428. BUCHAR, J. - RŮŽIČKA, V. (2002): Catalouge of spiders of the Czech Republic. − Peres Publis hers, Praha, 349 pp. CSŐSZ, S. – MARKÓ, B. – KISS, K. – TARTALLY, A. – GALLÉ, L. (2002): The ant fauna of the Fertő-hanság National Park (Hymenoptera: Formicidae). - In: Mahunka, S. (szerk.) (2002): The Fauna of the Fertő-Hanság National Park I. II. - Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest 617-631 pp. FORRÓ, L. – FARKAS, S. (1998): Cheklist, preliminary distribution maps, and bibliography of woodlice in Hungary (Isopoda Oniscidae). – Miscellanea Zoologica Hungarica, 12: 21-44 pp. HÄNGGI, A. - STÖCKLI, E. - NENTWIG, W. (1995): Habitats of Central European spiders. – Misc. Faun. Helvet. 4:1- 460. KÁDÁR, F. - SAMU, F. (2006): A duplaedényes talajcsapdák használata Magyarországon. – Növényvédelem 42:305-312. KÁRPÁTHEGYI, P. (2007): Chek list of the Hungarian Pseudoscorpiones. – Folia Historico Naturalia Musei Matraensis, 31: 91-97. KORSÓS, Z. – DÁNYI, L. (2002): Millipedes (Diplopoda) and centipedes (Chilopoda) of the FertőHanság National Park. – In: Mahunka, S. (szerk.) (2002): The Fauna of the Fertő-Hanság National Park I. II. - Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest 183-191 pp. KORSÓS, Z. (1997): Az ikerszelvényesek (Diplopoda) feunisztikai és taxinómiai kutatásának hely zete és irányai Magyarországon. – Folia Historico Naturalia Musei Matraensis, 22: 85-98. KOVÁCS, G. - SZINETÁR, Cs. - TÖRÖK, T. (2010): Adatok a Magyarországon előforduló bikapók fajok biológiájához (Eresus kollari Rossi, 1846, Eresus moravicus Rezác, 2008, Araneae: Eresidae. – NYME Savaria Egyetemi Központ Tudományos Közlemények XVII. Természettudományok 12: 139-156. KOVÁCS, P. - SZINETÁR, Cs. - SZŰTS, T. (2012): A Nyugat-magyarországi peremvidék (GyőrMoson-Sopron, Vas és Zala megyék) pókfaunája. NYME Savaria Egyetemi Központ Tudományos Közlemények XIX. Természettudományok 14: 165-229. KOVÁCS, P. (szerk.) (2012): Természeti értékek leltára. Győr Nagytérségi Komplex Biológiai Monitorozó Rendszer. Tanulmánykötet, Győr 172 pp. KUTASI CS. (2006): Fénycsapdával gyűjtött futóbogarak (Col.: Carabidae) a Keleti-Bakonyból — Folia Musei Historico-naturalis Bakonyiensis 23 : 53-69. LENGYEL, G. D. (2007): A Magyarországon élő kaszáspókok (Arachnida: Opiliones) faunisztikai vizsgálata. – Szakdolgozat, (M.Sc. thesis) ELTE Természettudományi Kar, Budapest 84 pp. LOKSA, I. (1969): Pókok I. - Araneae I. − In: Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae). 97. – Akadémiai Kiadó, Budapest, 133 pp. Loksa, I. (1972): Pókok II. - Araneae II. − In: Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae). 112. – Akadémiai Kiadó, Budapest, 112 pp. LOKSA, I. (1984): Pókszabásúak. − In: Móczár, L.(szerk): Állathatározó II. Tankönyvkiadó, Buda pest, pp. 502-572. MAHUNAK, S. (szerk.) (2002): The Fauna of the Fertő-Hanság National Park I. II. – Magyar Ter mészettudományi Múzeum, Budapest 822 pp. MERKL, O.- SZÉL, GY. – TALLÓSI, B. (2011): Adatok a „Nagykőrösi pusztai tölgyesek” Natura 2000 terület bogárfaunájához (Coleoptera). – Rosalia 6: 139-201. MURÁNYI, D. – KONTSCHÁN, J. (2002): Pseudoscorpions from the Fertő-Hanság National Park. - In: Mahunka, S. (szerk.) (2002): The Fauna of the Fertő-Hanság National Park I. II. - Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest 191-195 pp. 99

6.Zoológiai alapállapot felmérés MÜLLER-MOTZFELD, G. (szerk.) (2004): Band 2. Adephaga 1: Carabidae (Laufkäfer). ― In: Freude, H., Harde, K. W., Lohse, G. A. & Klausnitzer, B. (eds.): Die Käfer Mitteleuropas. – Spekt rum-Verlag (Heidelberg/Berlin), Elsevier, 2. Auflage., 521 pp., PLATNICK, N. (2013): The World Spider Catalog, Version 13.0. http://research.amnh.org/iz/spiders/catalog/INTRO1.html SAMU, F. - SZINETÁR, CS. (1999): Bibliographic check list of the Hungarian spider fauna. Bull. of Br. Arachnol. Soc. 11 (5): 161-184. SZÉL, GY. – BÉRCES, S. (2002): Carabidae (Coleoptera) from the Fertő-Hanság National Park. In: Mahunka, S. (szerk.) (2002): The Fauna of the Fertő-Hanság National Park I. II. - Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest 379-401 pp. SZÉL, GY. – KUTASI, CS. (2011): Bogarászat kutatások Csévharaszt és Vasad térségében (Coleoptera). – Rosalia 6: 303-353. SZINETÁR CS. (2006): A Kisalföld pókfaunájának rövid jellemzése. In Fekete, G. – Varga, Z. (2006): Magyarország tájainak növény és állatvilága. MTA Társadalomkutató Központ, Budapest. SZINETÁR, CS. - EICHARDT, J. - HORVÁTH, R. (2005): Data on the biology of Alopecosa psam mophila Buchar 2001 (Araneae, Lycosidae). Journal of Arachnology Volume: 33(2): 384-389. SZINETÁR, CS. - EICHARDT, J. - SZŰTS, T. (2009): The first lowland species of the Holarctic alpine ground spider genus Parasyrisca (Araneae, Gnaphosidae) from Hungary. ZooKeys 16: 197-208. VÖRÖSHÁZY T. (2006): Nyílt homokpusztagyep talajlakó pókjainak (Araneae) vizsgálata a Kisalföldön (Gönyűi-erdő, 2004-2005). Berzsenyi Dániel Főiskola, Állattani Tanszék, Szombathely. Szakdolgozat (M.Sc. thesis). 54 pp.

100

7.Lepkefauna változásának vizsgálata

7. Lepkefauna változásának vizsgálata 7.1. Összefoglalás Az alapállapot Macrolepidoptera faunisztikai felmérése 2012 júniusának végén kezdődött, így ez csak 2013 júniusának végén zárult le. Épp ezért jelen időközi jelentés a már leadott korábbi alapállapot jelentés kiegészítéseként értelmezendő, az abban már leírtakat nem ismételjük meg. A vizsgált területen időközben már komoly beavatkozások történtek (akác és egyéb nem kívánt fafajok nagy területeken való letermelése, stb.), ám e beavatkozások, valószínűsíthetően, nagy mértékben nem befolyásolták az alapállapot faunisztikai összetételét (e hatások pár év múlva kell, hogy markánsan jelentkezzenek). Mostani tapasztalataink összefoglalásaként elmondható, hogy a korábbi jelentésben megfogalmazott tendenciák és területi sajátosságok (kettős hatás) további megerősítést nyertek. A terület összességében nappali nagylepkékben viszonylag szegényes (bár több védett faj is előke rült), viszont az éjszakai nagylepkéket tekintve már jóval gazdagabb. Mindent egybevetve, a faunalista az előző jelentésben szereplő adatokhoz képest több mint 90 új éjszakai, illetve 3 új nappali nagylepke fajjal gazdagodott.

31. ábra: Lámpázóhelyek, terepi bejárás útvonala és Macrolepidoptera-élőhelytípusok

101

7.Lepkefauna változásának vizsgálata 7.2. Anyag és módszer

7.2.1. Mintavételi helyek A felvételezés metodológiája nem változott a korábbi jelentésben leírtakhoz képest – így a mintavételi helyek (éjszakai nagylepkék esetében) és a nappali terepi bejárás útvonala (nappali nagylepkék észlelése) sem. Az 1. lámpa (LEPKE_LAMP-1) pontos helyén részben gyakorlati megfontolásokból – pl. szélviszonyok –, részben a közelében található nedvesebb biotóp – pionír nyíres, mellette lápmaradvány rozmaringlevelű fűzzel (Salix rosmarinifolia) – célzott felmérése érdekében né mileg változtattunk (lásd 1. ábra). A légifotón jelölt állandó lámpázóhelyek mellett, eseti jelleggel, újra próbálkoztunk más lámpázó pontokkal is, melyek eredményei – önálló mintavételezési egységként – az eseti jelleg valamint technikai problémák miatt ezúttal sem értékelhetőek. Ezek az esetei helyek olyan eddig külön nem vizsgált mikroélőhelyek voltak (a már említett lápmaradvány, valamint fekete kökörcsines és héricses foltok), ahonnét értékes új fajok előkerülése remélhető.

7.2.2. Mintavételi időpontok és körülmények Az egyes mintavételek időpontját, az alkalmazott lámpatípust és az időjárási körülményeket az alábbi táblázatban adjuk meg: Dátum 2013.03.09.

Időjárás

LAMP-3 (=REF)

hőmérs: +8>>10Cfok, enyhe; szél: 0>>pici; égbolt: borult>>eső 20:40-től; hold: 0

óra: 18:40-21:30

*LAMP-1/B 2013.04.17.

hőmérs: +15>>7Cfok(>>4Cfok óra: 19:35-23:20 reggelre), hideg; szél: 0; égbolt: derült; hold: 1/2+ *LAMP-1/B

2013.05.03.

hőmérs: +17>>12Cfok, hűvös; szél: 0; égbolt: 0>>felh.; hold: ?

óra: 20:40-24:00

*LAMP-3/b óra: 20:00-22:50

LAMP-2 óra: 19:50-23:45

LAMP-3 (=REF) óra: 21:00-22:20

LAMP-3 (=REF) óra: 20:00-01:00

LAMP-3 (=REF) 2013.05.16.

hőmérs: +23>>15>>18Cfok, meleg; szél: pici; égbolt: borult, esős>>többször elered; hold: 0

óra: 21:00-04:30

*LAMP-1/B 2013.06.06.

hőmérs: +18>>13Cfok, eső utáni óra: 21:30-01:30 hűvös; szél: 0; égbolt: felh./0; hold: pici

102

*LAMP-1/C óra: 21:30-01:00

LAMP-3 (=REF) óra: 21:00-02:30


Dátum

Időjárás

LAMP-3 (=REF) *LAMP-1/B

2013.07.03.

hőmérs: +22>>12Cfok, langyos; szél: 0>>pici; égbolt: 0; hold: 02:00-tól(-)

óra: 20:30-01:30

*LAMP-2/B óra: 20:50-01:00

*LAMP-3/B 2013.08.06.

hőmérs: +25>>19Cfok, meleg; szél: 0; égbolt: derült; hold: 0>>03:30: vihar szele: erős szél, villámlás

óra: 22:30-00:30

LAMP-3 (=REF) óra: 21:10-04:30

LAMP-3 (=REF) óra: 21:00-03:35

7.2.3. Felmérési módszer Az éjszakai nagylepkék esetében a mintavétel elsődleges módszere a lámpázás volt. Az állandó mintavételi helyek (lámpázóhelyek) kiválasztása terepi bejárás után, a jellemző élőhelytípusok és társulások alapján történt. A mintavétel teljesebbé tétele érdekében, kiegészítő csalétkezést (főleg egyes bagolylepke fajok észlelésére) és éjszakai hálózást (főleg a mézelő növényeket látogató bagolylepkék, így csuklyás- és szegfűbaglyok észlelése érdekében) is végeztünk. 32. ábra: LEPKE_LAMP-3 =Referenciahely (125W HGL)(2013. május) A nappali nagylepkefauna felmérése terepi bejárás során történő hálózással és észleléssel történt. Ennek során törekedtünk a terület minél teljesebb bejárására, természetesen itt is szem előtt tartva az eltérő biotópokat. A beérkező/megfigyelt fajok mindegyike feljegyzésre került, szinte minden egyedről készült fény kép. Eltevésre, a beérkezett/megfigyelt példányok begyűjtésére nem került sor, minden egyed sza badon lett engedve a felmérés végeztével. Az állandó mintavételi helyeken kívül, speciális mikroélőhelyeken végzett lámpázások során értékes új fajokat kerestünk eseti jelleggel, mint a Perigrapha i-cinctum (i-betűs fésűsbagoly), amely a meleg, száraz és nyílt gyepeken fordul elő, és hazánkban kifejezetten ritkának mondható. A lepke kora tavasszal (március eleje) igen rövid ideig rajzik, rajzásának ideje nagyban függ az adott tél időjárásától. A mesterséges fényre igen jól, csalétekre viszont kevésbé reagál. 2013 márciusában e faj érdekében próbálkoztunk két új, eseti lámpázási ponttal, ám sajnos a fajt nem észleltük. Ezt azonban okozhatta a már említett kora tavaszi havazás és lehűlés is, amely miatt a lepke tavalyi rajzása más biztos élőhelyén (pl. Naszály-hegy) is meglehetősen kurtán-furcsán zajlott, észlelése nehéz volt. Épp ezért további célzott kutatása feltétlenül szükséges. 103

7.Lepkefauna változásának vizsgálata A fent említett, éjszakai nagylepke fauna szempontjából érdekesebb mikroélőhelyekre a jövőben vödörcsapdák kihelyezése mindenképpen célszerű volna.

7.2.4. Időjárás értékelése Az éjszakai lámpázásnak/csalétkezésnek és nappali terepi bejárásoknak ezúttal is kedvezett a száraz, meleg későtavasz és nyár. A március eleji felmelegedésre jött kései (áprilisi!) hótakaró és lehű lés viszont komoly zavaró tényező volt, hisz emiatt bizonyos fajok rajzása későbbre tolódott, illetve rendkívül gyorsan zajlott le, ráadásul számos, rendszerint egymás után rajzó faj repülése egy másba csúszott. Szerencsére a rövid március eleji meleget sikerült „elcsípni”, ezen időszakban is lámpáztunk a területen. Összességében tehát az alapállapot-felmérés betervezett mintavételeit maradéktalanul sikerült elvégezni. A lámpázások alkalmával ezúttal is többször sikerült zivatar előtti állapotot kifogni, ami részben növelte egyes fajok vagilitását, részben viszont hátráltatta is a felvételezést. 7.3. Eredmények és értékelés

7.3.1. Fajösszetétel A fauna tekintetében továbbra is jól megfigyelhető volt a korábbi jelentésben már említett kettős hatás: 1. a terület zömét kitevő, egyértelműen száraz, melegebb, főként pusztai élőhelyhez köthető fajok (Drymonia querna, Synopsia sociaria, Narraga fasciolaria, Setina roscida, Valeria ole agina, Egira conspicillaris, Calophasia lunula, Catephia alchymista, Cryphia fraudatricula, Deltoe deceptoria, Lacanobia aliena, Hadena perplexa, Hadena compta, Hadena irregularis stb.); és 2. kisebb arányban, üdébb, nedvesebb erdei illetve fás-bokros élőhelyekre jellemző fajok (Zerynthia polyxena, Arctornis l-nigrum, Gluphisia crenata, Notodonta ziczac, Clostera anastomosis, Pelosia muscerda, Miltochrista miniata, Amata phegea, Deltoe bankiana, Eucarta amethystina stb.), illetve akadt kifejezetten lápos, vizes biotópokon élő lepke is, pl. Chilodes maritima. Annak pontos eldöntése, hogy a nedvességigényes fajok jelenléte milyen mértékben tudható be a Duna-menti nedves élőhelyek közelségének (területre berepülő, de főként nem ott tenyésző fajok), és milyen mértékben a terület nedvesebb élőhelyfoltjainak, néha igen nehéz. A gyengébben repülő lepkék (főként araszolók) minden bizonnyal állandó lakói a területnek; a jól repülők (bagolylepkék, szenderek stb.) viszont messzebbről is jöhetnek, és egy-egy fajnál nem mindig elegendő a tápnövény jelenléte. Ehhez járul, hogy a 2013-as év, a kezdeti csapadékosabb időszak után, újra extrém meleg és száraz esztendőként jellemezhető, ami nyilván kedvezőtlenül hatott a nedvesebb biotópokra és az azokon tenyésző lepkékre. A kifejezetten száraz homokterületeket kedvelő, fajok – beleértve a mobilisabb fajokat is – szinte biztosan a vizsgált területhez köthetők.

7.3.2. Várt /remélt fajok A korábbi jelentésben említett további várható fajok közül az általánosan elterjedt tavaszi és kora nyári lepkékből szép számmal bővült a faunalista (Antocharis cardamines (hajnalpírlepke), Agriopis marginaria, Agriopis leucophaearia, Theria rupicapraria, Trichopteryx polycommata, Biston strataria, Orthosia cruda, Orthosia incerta, Valeria oleagina, stb.). Ám pl. a mindenütt gyakori 104

7.Lepkefauna változásának vizsgálata Macroglossum stellatarum (kacsafarkú lepke), vagy az erdősebb-bokrosabb vidékeken hazánkban általánosan elterjedt Hamearis lucina (kockáslepke ) továbbra sem került elő – utóbbi talán azért nem, mert túl nyílt a terület. Szintén nem észleltük az esetlegesen remélt Arctia festiva (=hebe)(díszes medvelepke)(VK) és Cucullia argentea (ezüstfoltos-csuklyásbagoly)(Nat2000) jelenlétét, és a további Cucullia fajok közül is csak egyik leggyakoribb csuklyásbaglyunk – amint azt magyar elnevezése is jelzi –, a Cucullia umbratica (gyakori csuklyásbagoly) jött be a lámpákra. A terület nedvesebb foltjain 2013-ban sem akadtunk a Lycaena dispar rutila (nagy tűzlepke)(VK, Nat2000) nyomára. Kicsi az esélye, hogy megtalálható a területen, s ha esetleg mégis, az extrém száraz időjárás igen rosszul érintette. E fajnál viszont reményre adhatnak okot a viszonylag közeli, Duna menti nedvesebb élőhelyek, ahonnét a második, kóborlásra hajlamos nemzedék egyedei esetleg újrakolonizálhatják a vizsgált terület megfelelő részeit. Sajnos, úgy tűnik, nem él a területen a nagyon remélt és kifejezetten erre az élőhelyre való Hipp archia statilinus (homoki szemeslepke) sem. A faj egyébként észlelhetően nagyon visszaszorult az elmúlt tíz-húsz évben, s egy Gönyűhöz viszonylag közel található másik élőhelyéről is eltűnt.

7.3.3. Védett, illetve ritka nagylepkék A projekt-területen eddig észlelt nagylepkefajok listáját rendszertani bontásban az I. melléklet táblázata tartalmazza. A már a korábbi jelentésben is tárgyalt, nyári időszakban (is) rajzó ritka és/vagy védett nagylepkék – Vörös Könyvben (VK) szereplő, valamint Natura 2000-es (Nat2000) fajok – legtöbbjével 2013-ban is találkoztunk:

33. ábra: Vasvirág-csuklyásbagoly (Cucullia xeranthemi)

105


7.3.3.1 Csíkos medvelepke (Euplagia quadripunctaria) Az Euplagia quadripunctaria (csíkos medvelepke) (Nat2000) kifejezetten nagy számban fordul elő a területen (volt, hogy egyszerre 6 példány is ült a lepedőn), populációja stabilnak látszik. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy – mint azt korábban megjegyeztük – e lepke, védettsége ellenére, egyáltalán nem ritka.

7.3.3.2 Vasvirág-csuklyásbagoly (Cucullia xeranthemi) A Cucullia xeranthemi (vasvirág-csuklyásbagoly)(VK) mindkét nemzedékét szintén szép számmal észleltük (többször bejött egyszerre 4 példány is egy-egy lámpára), ami igen örvendetes.

34. ábra: Letermelt akácos alatti farkasalma állomány

7.3.3.3 Farkasalmalepke (Zerynthia polyxena) A Zerynthia polyxena (farkasalmalepke)(VK, Nat2000), ahogy a korábbi jelentésben is írtuk, jellemzően nem a száraz, pusztai élőhelyekre jellemző pillangó. Kizárólagos tápnövényének, az Aristolochia clematitis-nek mindenképp szüksége van megfelelő nedvességre. Ugyan felhagyott, szárazabb domboldalakon lévő gyümölcsösökben és mezsgyéken is tenyészik (a lepkével együtt), ám itt rendszerint az út menti fák és a magasabb fűfélék biztosítanak számára megfelelő árnyalást és így megfelelően nedves talajt. A lepkét 2012 tavaszán látták, de azon a helyen mi tápnövényét nem találtuk, viszont a terület más részein, kisebb foltokban (két erdősebb útszakasz mentén, árkokhoz 106

7.Lepkefauna változásának vizsgálata közel) előkerült a farkasalma. Így a lepke pontos élőhelyét a vizsgált területen belül nem ismertük, míg 2013 májusának első napjaiban sikerült behatárolni. A terület észak-keleti csücskében, az éppen letermelt akácos alól került elő egy nagyobb farkasalmás folt, és magát az imágót is sikerült megfigyelni (6-7 példány). Az árnyaló fák eltávolítása miatt a farkasalma hirtelen tűző napra került (lásd fotót alább), így valószínűleg innét vissza fog szorulni mind a növény, mind a lepke (a lárva sem bírja a direkt tűző napot, hisz itt magas fű sincs), így tehát a Z. polyxena is jó eséllyel az élőhelyrehabilitáció „vesztese” lesz, a nymphalidákhoz hasonlóan.

7.3.3.4 Foltos medvelepke (Chelis maculosa) 2013-ban nem láttuk a területen a faj egyik nemzedékének egyedeit sem, további kutatása mindenképp célszerű.

7.3.3.5 Szalmasárga csuklyásbagoly (Shargacucullia lychnitis) 2013-ban nem találkoztunk vele. E faj kapcsán szeretnénk megjegyezni, hogy a Cuculliák – bár eddig is kerestük hernyóikat is – további célzott vizsgálatot (hernyókeresés, éjszakai hálózás a mézelő növényeket felkereső egyedek észlelésére) igényelnek, hiszen – a terület jellegéből fakadóan –több fajuk előfordulását várnánk.

7.3.3.6 Homoki szegfűbagoly (Hadena irregularis) Nagy számban, rendszeresen jön a lámpákra, ahogy a H. compta (foltos szegfűbagoly) is.

7.3.3.7 Sárga molyszövő (Setina roscida) Ugyan már 2012-ben is észleltük, ám az előző jelentésben részletesebben nem foglalkoztunk vele, így most megtesszük, mivel hazánkban csak szórványosan fordul elő, és mert a területre kifejezetten jellemző lepke. Melegkedvelő,,így meleg, hegyi lejtőkön, száraz réteken él, az Alföld számos pontjáról is 35. ábra: Sárga molyszövő (Setina roscida) ismert. Ugyan szórványos előfordulású faj, ám ahol megtalálható, ott akár tömeges is lehet. A területen mind 2012-ben, mind 2013-ban jelentős számban figyeltük meg mindkét nemzedékét (május közepétől-június közepéig és július végétőlaugusztus végéig). Hernyója főként talajon tenyésző zuzmókkal táplálkozik. Fentieken túl, több ritkább és/vagy lokális, bár jelenleg (még) nem védett, az előző jelentéshez képest új fajjal találkoztunk a területen 2013-ban (2013.03.09–2013.08.07.), melyek közül említést ér demelnek: Lithostege griseata (szürke-araszoló), Peridea anceps (füstös púposszövő), Dysauxes ancilla (üvegpettyes álcsüngőlepke), Cryphia fraudatricula (szürke zuzmóbagoly), Chilodes maritima (keskeny nádibagoly).

107


7.3.4. A területről kimutatott fajok listája (2013.december 31.) 7.3.4.1 Nappali lepkék (Diurna) SSz

Család

Genus

Species

Magyar név

Védettség

1

Hesperiidae

Pyrgus

carthami

nagy busalepke

2

Hesperiidae

Hesperia

comma

vesszős busalepke

3

Hesperiidae

Ochlodes

sylvanus (venatus)

erdei busalepke

4

Hesperiidae

Thymelicus

sylvestris

barna busalepke

5

Hesperiidae

Erynnis

tages

cigánybusalepke

6

Papilionidae

Papilio

machaon

fecskefarkú lepke

védett

7

Papilionidae

Iphiclides

podalirius

kardoslepke

védett

8

Papilionidae

Zerynthia

polyxena

farkasalmalepke

Nat.2000,RDB

9

Pieridae

Anthocharis

cardamines

hajnalpírlepke

10

Pieridae

Colias

crocea

sáfránylepke

11

Pieridae

Pontia

edusa

rezedalepke

12

Pieridae

Colias

hyale/alfacariensis

kéneslepke

13

Pieridae

Pieris

napi

repcelepke

14

Pieridae

Pieris

rapae

répalepke

15

Pieridae

Gonepteryx

rhamni

citromlepke

16

Pieridae

Leptidea

sinapis/reali

kis mustárlepke

17

Lycaenidae

Glaucopsyche

alexis

nagyszemes boglárka

18

Lycaenidae

Cupido

argiades

kóbor ékesboglárka

19

Lycaenidae

Celastrina

argiolus

benge-boglárka

20

Lycaenidae

Plebeius

argus

ezüstös boglárka

21

Lycaenidae

Plebeius

argyrognomon

csillogó plebejusboglárka

22

Lycaenidae

Polyommatus

coridon

ezüstkék boglárka

23

Lycaenidae

Polyommatus

icarus

közönséges boglárka

24

Lycaenidae

Cupido

minimus

törpeboglárka

25

Lycaenidae

Callophrys

rubi

zöldfonákú lepke

26

Lycaenidae

Satyrium

spini

kökény farkincás-boglárka

27

Nymphalidae

Argynnis

adippe

ezüstös gyöngyházlepke

28

Nymphalidae

Vanessa

atalanta

atalantalepke

29

Nymphalidae

Polygonia

c-album

c-betűs lepke

30

Nymphalidae

Vanessa

cardui

bogáncslepke

31

Nymphalidae

Boloria

dia

kis gyöngyházlepke

32

Nymphalidae

Melitaea

didyma

tüzes tarkalepke

33

Nymphalidae

Apatura

ilia

kis színjátszólepke

108

védett


SSz

Család

Genus

Species

Magyar név

34

Nymphalidae

Inachis

io

nappali pávaszem

35

Nymphalidae

Issoria

lathonia

közönséges gyöngyházlepke

36

Nymphalidae

Araschnia

levana

pókhálós lepke

37

Nymphalidae

Argynnis

paphia

nagy gyöngyházlepke

38

Nymphalidae

Melitaea

phoebe

nagy tarkalepke

39

Nymphalidae

Melitaea

trivia

kis tarkalepke

40

Satyridae

Arethusana

arethusa

közönséges szemeslepke

41

Satyridae

Brintesia

circe

fehéröves szemeslepke

42

Satyridae

Minois

dryas

fekete szemeslepke

43

Satyridae

Melanargia

galathea

sakktáblalepke

44

Satyridae

Coenonympha

glycerion

közönséges szénalepke

45

Satyridae

Aphantopus

hyperantus

közönséges ökörszemlepke

46

Satyridae

Coenonympha

pamphilus

kis szénalepke

Védettség védett

7.3.4.2 Heterocera SSz

Család

Species

Genus

Magyar név

1

Lasiocampidae

Dendrolimus

pini

fenyőpohók

2

Lasiocampidae

Gastropacha

populifolia

nyárlevél-pohók

3

Lasiocampidae

Euthrix

potatoria

szomjas pohók

4

Lasiocampidae

Odonestis

pruni

szilvafa-pohók

5

Lasiocampidae

Gastropacha

quercifolia

tölgylevél-pohók

6

Lasiocampidae

Lasiocampa

quercus

tölgyfaszövő

7

Lasiocampidae

Macrothylacia

rubi

málnapohók

8

Lasiocampidae

Phyllodesma

tremulifolia

nyárfalevél-pohók

9

Lasiocampidae

Lasiocampa

trifolii

lóhereszövő

10

Sphingidae

Deilephila

elpenor

szőlőszender

11

Sphingidae

Hyles

euphorbiae

kutyatejszender

12

Sphingidae

Hyles

galii

galajszender

13

Sphingidae

Sphinx

ligustri

fagyalszender

14

Sphingidae

Hyloicus

pinastri

fenyőszender

15

Sphingidae

Laothoe

populi

nyárfaszender

16

Sphingidae

Deilephila

porcellus

piros szender

17

Sphingidae

Mimas

tiliae

hársfaszender

18

Drepanidae

Watsonalla

binaria

tölgyfa-sarlósszövő

19

Drepanidae

Drepana

falcataria

nyárfa-sarlósszövő

109

Védettség


SSz

Család

Species

Genus

Magyar név

20

Drepanidae

Cilix

glaucata

törpeszövő

21

Thyatiridae

Thyatira

batis

rózsafoltos szövő

22

Thyatiridae

Tethea

ocularis

pápaszemes pihésszövő

23

Thyatiridae

Tethea

or

bélyeges pihésszövő

24

Thyatiridae

Habrosyne

pyritoides

fehérsávos szövő

25

Geometridae

Eupithecia

absinthiata

üröm-törpearaszoló

26

Geometridae

Ligdia

adustata

barna levélaraszoló

27

Geometridae

Hemithea

aestivaria

nyír-zöldaraszoló

28

Geometridae

Mesoleuca

albicillata

tarka fűzfaaraszoló

29

Geometridae

Perizoma

alchemillata

árvacsalán-araszoló

30

Geometridae

Epirrhoe

alternata

galaj tarkaaraszoló

31

Geometridae

Macaria

alternata

gyakori szürkearaszoló

32

Geometridae

Cyclophora

annularia

gyűrűs pettyesaraszoló

33

Geometridae

Tephrina

arenacearia

lucerna-araszoló

34

Geometridae

Eupithecia

assimilata

komló-törpearaszoló

35

Geometridae

Ematurga

atomaria

barna rétiaraszoló

36

Geometridae

Idaea

aversata

nagy sávosaraszoló

37

Geometridae

Comibaena

bajularia

foltos zöldaraszoló

38

Geometridae

Pareulype

berberata

sóskafa-tarkaaraszoló

39

Geometridae

Biston

betularia

szürke pettyesaraszoló

40

Geometridae

Perizoma

bifaciata

fogfű-araszoló

41

Geometridae

Camptogramma

bilineata

kétvonalas sávosaraszoló]

42

Geometridae

Lomographa

bimaculata

kétpontos araszoló

43

Geometridae

Operophtera

brumata

kis téliaraszoló

44

Geometridae

Eupithecia

centaureata

búzavirág-törpearaszoló

45

Geometridae

Rheumaptera

cervinalis

őzbarna araszoló

46

Geometridae

Hemistola

chrysoprasaria

kékes zöldaraszoló

47

Geometridae

Cleora

cinctaria

körfoltos faaraszoló

48

Geometridae

Chiasmia

clathrata

rácsos rétiaraszoló

49

Geometridae

Chlorissa

cloraria

sárgászöld araszoló

50

Geometridae

Timandra

comae

piroscsíkos csipkésaraszoló

51

Geometridae

Pelurga

comitata

nagy tarkaaraszoló

52

Geometridae

Ectropis

crepuscularia

avararaszoló

53

Geometridae

Catarhoe

cuculata

csuklyás tarkaaraszoló

54

Geometridae

Idaea

degeneraria

barnasávos apróaraszoló

55

Geometridae

Stegania

dilectaria

feketenyár-araszoló

56

Geometridae

Epirrita

dilutata

szürke ősziaraszoló 110

Védettség


SSz

Család

Species

Genus

Magyar név

57

Geometridae

Triphosia

dubitata

kutyabenge araszoló

58

Geometridae

Crocallis

elinguaria

sárga sávosaraszoló

59

Geometridae

Idaea

emarginata

csipkés sávosaraszoló

60

Geometridae

Cabera

exanthemata

pettyes fűzfa-araszoló

61

Geometridae

Hylaea

fasciaria

fenyő sávosaraszoló

62

Geometridae

Narraga

fasciolaria

kis barna-tarkaaraszoló

63

Geometridae

Thalera

fimbrialis

csipkésszélű zöldaraszoló

64

Geometridae

Scopula

flaccidaria

alföldi sávosaraszoló

65

Geometridae

Xanthorhoe

fluctuata

közönséges tarkaaraszoló

66

Geometridae

Idaea

fuscovenosa

szürkeszélű apróaraszoló

67

Geometridae

Heliomata

glarearia

bőrszínű araszoló

68

Geometridae

Lithostege

griseata

szürke-araszoló

69

Geometridae

Eupithecia

gueneata

téglavörös törpearaszoló

70

Geometridae

Lycia

hirtaria

közönséges tavasziaraszoló

71

Geometridae

Apocheima

hispidaria

borzas tavaszi-araszoló

72

Geometridae

Idaea

humiliata

vörösszélű apróaraszoló

73

Geometridae

Eupithecia

icterata

rozsdafoltos törpearaszoló

74

Geometridae

Scopula

immorata

szürkesávos rétiaraszoló

75

Geometridae

Scopula

immutata

réti fehéraraszoló

76

Geometridae

Thera

juniperata

boróka-fenyőaraszoló

77

Geometridae

Jodis

lactearia

fehéres zöldaraszoló

78

Geometridae

Agriopis

leucophaeria

tölgy tavaszi-araszoló

79

Geometridae

Siona

lineata

vonalas fehéraraszoló

80

Geometridae

Opisthograptis

luteolata

citromsárga-araszoló

81

Geometridae

Campaea

margaritata

gyöngyházfényű araszoló

82

Geometridae

Agriopis

marginaria

sárgás tavaszi-araszoló

83

Geometridae

Lomaspilis

marginata

szegélyes nyárfa-araszoló

84

Geometridae

Tephrina

murinaria

egérszínű araszoló

85

Geometridae

Scopula

nigropunctata

feketepettyes araszoló

86

Geometridae

Macaria

notata

foltos szürkearaszoló

87

Geometridae

Thera

obeliscata

gesztenyeszínű fenyőaraszoló

88

Geometridae

Cosmorhoe

ocellata

szemes galajaraszoló

89

Geometridae

Idaea

ochrata

okkerszínű sávosaraszoló

90

Geometridae

Scopula

ornata

díszes fehéraraszoló

91

Geometridae

Apocheima

pilosaria

zöldes tavaszi-araszoló

92

Geometridae

Aplocera

plagiata

szürke csíkosaraszoló

93

Geometridae

Hypoxystis

pluviaria

hegyesszárnyú lápiaraszoló 111

Védettség


SSz

Család

Species

Genus

Magyar név

94

Geometridae

Trichopteryx

polycommata

kőrisfa-lebenyesaraszoló

95

Geometridae

Costaconvexa

polygrammata

soksávos araszoló

96

Geometridae

Cyclophora

porata

körös pettyesaraszoló

97

Geometridae

Melanthia

procellata

hullámos tarkaaraszoló

98

Geometridae

Angerona

prunaria

sárga kökényaraszoló

99

Geometridae

Cyclophora

punctaria

sávos pettyesaraszoló

100

Geometridae

Hypomecis

punctinalis

pettyes faaraszoló

101

Geometridae

Lythria

purpuraria

bíborsávos araszoló

102

Geometridae

Epione

repandaria

narancsszínű csücskösaraszoló

103

Geometridae

Peribatoides

rhomboidaria

ékköves faaraszoló

104

Geometridae

Cataclysme

riguata

hullámos araszoló

105

Geometridae

Hypomecis

roboraria

nagy tölgyfaaraszoló

106

Geometridae

Catarhoe

rubidata

piros tarkaaraszoló

107

Geometridae

Idaea

rufaria

vörhenyes sávosaraszoló

108

Geometridae

Cyclophora

ruficiliaria

vörösrojtú pettyesaraszoló

109

Geometridae

Theria

rupicapraria

tavaszi kökényaraszoló

110

Geometridae

Ascotis

selenaria

holdas faaraszoló

111

Geometridae

Thetidia

smaragdaria

smaragd-zöldaraszoló

112

Geometridae

Synopsia

sociaria

ürömaraszoló

113

Geometridae

Idaea

straminata

egyszínű sávosaraszoló

114

Geometridae

Biston

strataria

barnasávos tavasziaraszoló

115

Geometridae

Idaea

subsericeata

ötvonalas apróaraszoló

116

Geometridae

Idaea

sylvestraria

szürke sávosaraszoló

117

Geometridae

Horisme

tersata

fakó iszalagaraszoló

118

Geometridae

Philereme

transversata

varjútövis-araszoló

119

Geometridae

Chloroclystis

v-ata

zöldes törpearaszoló

120

Geometridae

Philereme

vetulata

levélsodró araszoló

121

Geometridae

Rhodostrophia

vibicaria

pirosszegélyű araszoló

122

Geometridae

Phibalapteryx

virgata

sárgásszüke galajaraszoló

123

Geometridae

Scopula

virgulata

vesszős sávosaraszoló

124

Geometridae

Horisme

vitalbata

tarka iszalagaraszoló

125

Notodontidae

Clostera

anastomosis

barna levélszövő

126

Notodontidae

Peridea

anceps

füstös púposszövő

127

Notodontidae

Spatalia

argentina

ezüstfoltos púposszövő

128

Notodontidae

Furcula

bifida

kis púposszövő

129

Notodontidae

Phalera

bucephala

sárgafoltos púposszövő 112

Védettség


SSz

Család

Species

Genus

Magyar név

130

Notodontidae

Gluphisia

crenata

kormos púposszövő

131

Notodontidae

Clostera

curtula

rövidszárnyú levélszövő

132

Notodontidae

Cerura

erminea

hermelin-púposszövő

133

Notodontidae

Stauropus

fagi

bükkfa-púposszövő

134

Notodontidae

Harpyia

milhauseri

pergament-púposszövő

135

Notodontidae

Pterostoma

palpina

csőrös púposszövő

136

Notodontidae

Clostera

pigra

kis levélszövő

137

Notodontidae

Drymonia

querna

tölgyfa-púposszövő

138

Notodontidae

Drymonia

ruficornis

cserfa-púposszövő

139

Notodontidae

Pheosia

tremula

nyárfa-púposszövő

140

Notodontidae

Notodonta

tritophus

tarajos púposszövő

141

Notodontidae

Notodonta

ziczac

zegzugos púposszövő

142

Lymantridae

Lymantria

dispar

gyapjaslepke

143

Lymantridae

Arctornis

l-nigrum

L-betűs szövő

144

Lymantridae

Calliteara

pudibunda

hamvas gyapjaslepke

145

Lymantridae

Leucoma

salicis

fűzfa-szövő

146

Lymantridae

Euproctis

similis

sárgafarú szövő

147

Arctidae

Dysauxes

ancilla

üvegpettyes álcsüngőlepke

148

Arctidae

Eilema

complana

közönséges zuzmószövő

149

Arctidae

Phragmatobia

fuliginosa

füstös medvelepke

150

Arctidae

Tyria

jacobaeae

jakablepke

151

Arctidae

Spilosoma

lubricipeda

tejszínű medvelepke

152

Arctidae

Eilema

lurideola

fakó zúzmószövő

153

Arctidae

Eilema

lutarella

narancsszínű zuzmószövő

154

Arctidae

Spilarctia

lutea

sárgás medvelepke

155

Arctidae

Chelis

maculosa

foltos medvelepke

156

Arctidae

Miltochrista

miniata

piros medvelepke

157

Arctidae

Pelosia

muscerda

hamvas zúzmószövő

158

Arctidae

Pelosia

obtusa

acélszínű zuzmószövő

159

Arctidae

Amata

phegea

fehérpettyes álcsüngőlepke

160

Arctidae

Eilema

pygmaeola pallifrons

halvány zuzmószövő

161

Arctidae

Lithosia

quadra

négypettyes zúzmószövő

162

Arctidae

Euplagia

quadripunctaria

csíkos medvelepke

163

Arctidae

Setina

roscida

sárga molyszövő

164

Arctidae

Diacrisia

sannio

vörösszélű medvelepke

165

Arctidae

Eilema

sororcula

sárga zuzmószövő

166

Arctidae

Arctia

villica

fekete medvelepke 113

Védettség

jell.Nat2000


SSz

Család

Species

Genus

Magyar név

167

Nolidae

Nola

aerugula

barnacsíkos pamacsosszövő

168

Nolidae

Meganola

albula

fehér pamacsosszövő

169

Nolidae

Meganola

strigula

hamvas pamacsosszövő

170

Nolidae

Meganola

togatulalis

kökény-pamacsosszövő

171

Noctuidae

Acronicta

aceris

vadgesztenyebagoly

172

Noctuidae

Mesogona

acetosellae

madársóskabagoly

173

Noctuidae

Cosmia

affinis

kis lombbagoly

174

Noctuidae

Mythimna

albipuncta

fehérpettyes rétibagoly

175

Noctuidae

Simyra

albovenosa

halvány lápibagoly

176

Noctuidae

Catephia

alchymista

fekete övesbagoly

177

Noctuidae

Cryphia

algae

sárgászöld zuzmóbagoly

178

Noctuidae

Lacanobia

aliena

sötét homokibagoly

179

Noctuidae

Moma

alpium

tarka zöldbagoly

180

Noctuidae

Hoplodrina

ambigua

szürkésbarna fűbagoly

181

Noctuidae

Eucarta

amethystina

ametisztbagoly

182

Noctuidae

Helicoverpa

armigera

gyapottok-bagolylepke

183

Noctuidae

Trachea

atriplicis

nyári zöldbagoly

184

Noctuidae

Acronicta

auricoma

kökénybagoly

185

Noctuidae

Deltoe

bankiana

ezüstös apróbagoly

186

Noctuidae

Amphipyra

berbera

rezesszárnyú bagoly

187

Noctuidae

Hoplodrina

blanda

sötét fűbagoly

188

Noctuidae

Mamestra

brassicae

káposztabagoly

189

Noctuidae

Pseudeustrotia

candidula

fehéres apróbagoly

190

Noctuidae

Hadena

capsincola

szürke szegfűbagoly

191

Noctuidae

Staurophora

celsia

buckabagoly

192

Noctuidae

Tholera

cespitis

sötét fésűsbagoly

193

Noctuidae

Agrochola

circellaris

világosbarna őszibagoly

194

Noctuidae

Earias

clorana

fűzfa-zöldbagoly

195

Noctuidae

Xestia

c-nigrum

c-betűs fűbagoly

196

Noctuidae

Noctua

comes

kis sárgabagoly

197

Noctuidae

Hadena

compta

foltos szegfűbagoly

198

Noctuidae

Macdunnoughia confusa

csepfoltú ezüstbagoly

199

Noctuidae

Mythimna

conigera

fehérjegyes fűbagoly

200

Noctuidae

Egira

conspicillaris

változékony szürkebagoly

201

Noctuidae

Colocasia

coryli

mogyoróbagoly

202

Noctuidae

Lygephila

craccae

bükkönybagoly

203

Noctuidae

Orthosia

cruda

kis tavaszi-fésűsbagoly 114

Védettség


SSz

Család

Species

Genus

Magyar név

204

Noctuidae

Deltoe

deceptoria

tölgy-apróbagoly

205

Noctuidae

Tholera

decimalis

közönséges fésűsbagoly

206

Noctuidae

Eugnorisma

depuncta

őszi földibagoly

207

Noctuidae

Auchmis

detersa

sóskaborbolya-bagoly

208

Noctuidae

Mythimna

ferrago

rozsdaszínű rétibagoly

209

Noctuidae

Noctua

fimbriata

szélessávú sárgafűbagoly

210

Noctuidae

Panolis

flammea

fenyőbagoly

211

Noctuidae

Laspeyria

flexula

csipkés zúzmóbagoly

212

Noctuidae

Cryphia

fraudatricula

szürke zuzmóbagoly

213

Noctuidae

Catocala

fraxini

kék övesbagoly

214

Noctuidae

Catocala

fulminea

kökény-övesbagoly

215

Noctuidae

Mesoligia

furuncula

kétszínű dudvabagoly

216

Noctuidae

Athetis

furvula

homoki vacakbagoly

217

Noctuidae

Autographa

gamma

gammabagoly

218

Noctuidae

Euclidia

glyphica

közönséges nappalibagoly

219

Noctuidae

Herminia

grisealis

ligeti karcsúbagoly

220

Noctuidae

Agrochola

helvola

barna őszibagoly

221

Noctuidae

Catocala

hymenaea

galagonya-övesbagoly

222

Noctuidae

Xanthia

icteritia

nyárfa-őszibagoly

223

Noctuidae

Orthosia

incerta

változékony fésűsbagoly

224

Noctuidae

Agrotis

ipsilon

nagy fűbagoly

225

Noctuidae

Hadena

irregularis

homoki szegfűbagoly

226

Noctuidae

Noctua

janthe

lappangó sárgafűbagoly

227

Noctuidae

Noctua

janthina

tarka sárgafűbagoly

228

Noctuidae

Mythimna

l-album

L-betűs fűbagoly

229

Noctuidae

Oligia

latruncula

feketa dudvabagoly

230

Noctuidae

Athetis

lepigone

könnyűszárnyú vacakbagoly

231

Noctuidae

Athetis

lepigone

fényesszárnyú lápibagoly

232

Noctuidae

Scoliopteryx

libatrix

vörös csipkésbagoly

233

Noctuidae

Craniophora

ligustri

fagyalbagoly

234

Noctuidae

Amphipyra

livida

zsírfényű bagoly

235

Noctuidae

Minucia

lunaris

nagy foltosbagoly

236

Noctuidae

Calophasia

lunula

gyújtoványfű-apróbagoly

237

Noctuidae

Conisania

luteago

sárgás szegfűbagoly

238

Noctuidae

Shargacucullia

lychnitis

szalmasárga csuklyásbagoly

239

Noctuidae

Chilodes

maritima

keskeny nádibagoly

240

Noctuidae

Acronicta

megacephala

nagyfejű szigonyosbagoly

115

Védettség


SSz

Család

Species

Genus

Magyar név

241

Noctuidae

Phlogophora

meticulosa

zöldes csipkésbagoly

242

Noctuidae

Euclidia

mi

lóhere-nappalibagoly

243

Noctuidae

Caradrina

morpheus

szulák-vacakbagoly

244

Noctuidae

Simyra

nervosa

pusztai lándzsásbagoly

245

Noctuidae

Catocala

nupta

piros övesbagoly

246

Noctuidae

Catocala

nymphagoga

kis sárga-övesbagoly

247

Noctuidae

Leucania

obsoleta

pontozott rétibagoly

248

Noctuidae

Xanthia

ocellaris

szürkés sárgabagoly

249

Noctuidae

Valeria

oleagina

tavaszi zöldbagoly

250

Noctuidae

Lacanobia

oleracea

salátabagoly

251

Noctuidae

Noctua

orbona

szélessávú sárgafűbagoly

252

Noctuidae

Litophane

ornitopus

közönséges fabagoly

253

Noctuidae

Mesogona

oxalina

hegyesszárnyú bagoly

254

Noctuidae

Allophyes

oxyacanthae

galagonyabagoly

255

Noctuidae

Mythimna

pallens

sápadt fűbagoly

256

Noctuidae

Athetis

pallustris

mocsári vacakbagoly

257

Noctuidae

Hadena

perplexa

olajbarna szegfűbagoly

258

Noctuidae

Melanchra

persicariae

fehérfoltos kertibagoly

259

Noctuidae

Ochropleura

plecta

fehérszegélyű fűbagoly

260

Noctuidae

Actinotia

polyodon

soksugarú bíborbagoly

261

Noctuidae

Pseudoips

prasinana

bükkfa-zöldbagoly

262

Noctuidae

Hypena

proboscidalis

ormányos karcsúbagoly

263

Noctuidae

Noctua

pronuba

nagy sárgafűbagoly

264

Noctuidae

Acronicta

psi

szürkés szigonyosbagoly

265

Noctuidae

Mythimna

pudorina

vörös rétibagoly

266

Noctuidae

Eublemma

purpurina

bíborbagoly

267

Noctuidae

Axylia

putris

vonalkás apróbagoly

268

Noctuidae

Protodeltoe

pygarga

fehérsávos apróbagoly

269

Noctuidae

Cosmia

pyralina

tölgyfa-lombbagoly

270

Noctuidae

Sideridis

reticulata

fehéreres kertibagoly

271

Noctuidae

Ipimorpha

retusa

vörösbarna mocsáribagoly

272

Noctuidae

Hypena

rostralis

közönséges karcsúbagoly

273

Noctuidae

Conistra

rubiginea

vörös őszibagoly

274

Noctuidae

Conistra

rubiginosa

télibagoly

275

Noctuidae

Acronicta

rumicis

sóska-bagoly

276

Noctuidae

Colobochyla

salicalis

háromsávos apróbagoly 116

madársóska-

Védettség


SSz

Család

Species

Genus

Magyar név

277

Noctuidae

Mniotype

satura

őszi porfírbagoly

278

Noctuidae

Dypterygia

scabriuscula

szurokbarna nyáribagoly

279

Noctuidae

Agrotis

segetum

vetési bagolylepke

280

Noctuidae

Polyphaenis

sericata

selyemfényű bagoly

281

Noctuidae

Rivula

sericealis

sárga apróbagoly

282

Noctuidae

Apamea

sordens

kalászrágó dudvabagoly

283

Noctuidae

Diachrysia

stenochrysis

rejtőző aranybagoly

284

Noctuidae

Oligia

strigilis

apró dudvabagoly

285

Noctuidae

Acronicta

strigosa

kis szigonyosbagoly

286

Noctuidae

Apamea

sublustris

rozsdás dudvabagoly

287

Noctuidae

Parastichtis

suspecta

rozsdás lápibagoly

288

Noctuidae

Polypogon

tentacularia

sötétaljú karcsúbagoly

289

Noctuidae

Polypogon

tentacularia

sötétaljú karcsúbagoly

290

Noctuidae

Episema

tersa

hármasjegyű liliombagoly

291

Noctuidae

Calyptra

thalictri

öblösszárnyú csipkésbagoly

292

Noctuidae

Emmelia

trabealis

zebrabagoly

293

Noctuidae

Cosmia

trapezina

sárgás lombbagoly

294

Noctuidae

Calamia

tridens

zöld fűbagoly (fradibagoly)

295

Noctuidae

Acronicta

tridens

barnás szigonyosbagoly

296

Noctuidae

Hadula

trifolii

lóherebagoly

297

Noctuidae

Charanyca

trigrammica

háromsávos vacakbagoly

298

Noctuidae

Abrostola

triplasia

barnás ezüstbagoly

299

Noctuidae

Euclidia

triquetra

háromszöges nappalibagoly

300

Noctuidae

Paracolax

tristalis

sárgás karcsúbagoly

301

Noctuidae

Euxoa

tritici

búzabagoly

302

Noctuidae

Mythimna

turca

félholdas bagoly

303

Noctuidae

Cucullia

umbratica

gyakori csuklyásbagoly

304

Noctuidae

Elaphria

venustula

tarka törpebagoly

305

Noctuidae

Earias

vernana

nyárfa-zöldbagoly

306

Noctuidae

Agrotis

vestigialis

őszi földibagoly

307

Noctuidae

Phytometra

viridaria

pirossávos apróbagoly

308

Noctuidae

Heliothis

viriplaca

szapora veteménybagoly

309

Noctuidae

Lacanobia

w-latinum

rekettyebagoly

310

Noctuidae

Xestia

xanthographa

tarka fűbagoly

311

Noctuidae

Cucullia

xeranthemi

vasvirág-csuklyásbagoly

117

Védettség

7.Lepkefauna változásának vizsgálata 7.4. Felhasznált irodalom MÉSZÁROS, Z. & SZABÓKY, CS. (2005): A magyarországi molylepkék gyakorlati albuma. Növényvédelem különszám GYULAI, P., LÁSZLÓ, GY. M., PEKARSKY, O., PEREGOVITS, L., RONKAY, G., RONKAY, L., SZABÓKY, CS., VARGA, Z. & WITT, T. (2010): Magyarország nagylepkéi – Macrolepidoptera of Hungary (ed. VARGA, Z.). Heterocera Press Kiadó: 254p ČERVENKA, V., DVOŘÁK, J., MACEK, J., PROCHÁZKA, J., TRAXLER, L. (2007): Motýli a housenky střední Evropy: Noční motýli (vol. I-II-III.). Academia Praha. NOWACKI, J. (1998): The Noctuids of Central Europe. Bratislava: 144p HORVÁTH, GY.J. (1993a): Adatok a Szigetköz lepkefaunájának ismeretéhez (Lepidoptera). Data to the knowledge ofihe Lepidopterous fauna of Szigetköz. Folia Entomologica Hungarica, 54:170185. HORVÁTH, GY.J. (1993b): Magyarország faunájára új molylepkefaj a Szigetközből: a fagyalsodrómoly - Clepsis consimilana (Hübner, 1817) (Lepidoptera: Tortricidae).Folia Entomologica Hungarica, 54:169-170. HORVÁTH, GY.J. (1997a): A magyar faunára új lepkék a Szigetközből (Lepidoptera). Lepidoptera new to the fauna of Hungary from the Szigetköz - Folia Entomologica Hungarica, 58: 237-238. HORVÁTH, GY.J. (1997b): Újabb adatok a Szigetköz lepkefaunájának ismeretéhez - New data to the knowledge ofthe Lepidoptera fauna ofthe Szigetköz (Lepidoptera).Folia Entomologica Hungarica, 58: 238-247. http://www.macrolepidoptera.hu (a Szalkay József Magyar Lepkészeti Egyesület honlapja) http://www.lepiforum.de

118

8.Kétéltű és hüllő fauna változásának vizsgálata

8. Kétéltű és hüllő fauna változásának vizsgálata 8.1. Anyag és módszer

8.1.1. Mintavételi helyek A mintavételi hely kiválasztás szempontjai:  A kijelölés történjen a már korábban ismert szaporodóhelyeken és a faj igényeinek megfe lelő élőhelyeken,  a mintavételi terület legyen könnyen megközelíthető és áttekinthető  a várható állomány nagysága a területre jellemző átlagértéket érje el.

8.1.1.1 Kétéltűek A kétéltűek mintavételi helyének az ismert hat, jelenleg száraz víztér (AMPHI-1 – AMPHI-6) és a projekt területen potenciálisan kialakítandó új víztest lett kijelölve. (1. ábra) A mintavételi helyek felülete, a 7. kivételével normál csapadékeloszlású években is 100 m2 alatt marad, ezért a protokoll szerint a teljes vízteret ellenőrizni kell a mintavételek során. Jellemző átlagos vízmélységük 1 m-nél sekélyebb, vízterük növényzettel és növényi üledékekkel tagolt.

36. ábra: Kétéltű kijelölt mintavételi helyek (AMPHI-1 - AMPHI-7 sárga alapon kék ponttal jelezve) egyben szaporodóhelyek is a projektterületen

119


8.1.1.2 Hüllők A hüllők esetében négy monitoring mintavételi szakasza (HULLO-1 – HULLO-4) az alapállapotfelmérés során került kijelölésre. (ábra) A kijelölt mintavételi transzektek a projektterületre jellemző élőhelyeken haladnak át, hosszuk 1000m és 1500m között változik.

37. ábra: Hüllő mintavételi transzektek (HULLO-1 – HULLO-4 sárga vonallal jelezve) a projektterületen

8.1.2. Mintavételi időpontok Az elhúzódó tél miatt áprilisban folytatódott a terület 2012 augusztusában megkezdett állapotfelmérése. A kijelölt mintaterületeken hét napon (2013.04.07., 2013.04.30, 2013.05.19., 2013.06.20., 2013.07.06., 2013.08.17., 2013.08.22.) történt mintavétel.

8.1.3. Felmérési módszer 8.1.3.1 Kétéltűek monitorozása Átalakult és lárva egyedek, valamint a barnabékák esetében petecsomó számlálás vizuális megfigyelésel, sávmintavételezéssel, part mentén, nappal és sötétedés után, elsősorban a párzási időszakban (március – május hónapokban), de faunisztikai jellegű mintavétel esetében a vegetációs periódus bármely szakában. A módszer hatékonyan alkalmazható kis kiterjedésű, jól belátható vízterek esetében. A kiegészíthető akusztikus felvételezéssel azokon a helyeken, ahol a vegetáció a vizuális megfigyelést akadályozza. Az akusztikus megfigyelést a sávmintavételezésre kijelölt terü leten, több ponton megállva végezzük. A mintavételi szakasz a terepi adottságoknak megfelelő vízpart mentén áttekinthető 5-10 m és a vízben még belátható szélességű sáv. A kijelölt mintavételi terület – javasolt a NBmR mintavételei során megállapított (250 m2) alap területegység egész számú többszöröse (Lehetőség szerint 50 m hosszú, 5 m széles sáv. Ettől el lehet térni, ha a part120

8.Kétéltű és hüllő fauna változásának vizsgálata szegély vegetációja nem teszi lehetővé a sáv beláthatóságát). A mintavételek a tavaszi – március közepétől május közepéig – időszakban zajlanak. A mintavételek minimális száma 5/év. A megadott időszakon belül a konkrét mintavételi időpontok, elsősorban adott év időjárása miatt előre nem tervezhetők. Felvett adatok:  faj  ivar – ahol az az egyedek befogása nélkül megállapítható volt  kor  a megfigyelés dátuma Az adatok rögzítése Excel adattáblában történt.

8.1.3.2 Hüllők monitorozása Vizuális megfigyelés nappal, transzekt mentén. A tavaly bevált „forgatásos módszert” (a talajon fekvő lapos tárgyak elmozdítása után, azok alatt rejtőző állatok megfigyelése) ez évben is alkal maztuk. Tavasztól őszig a teljes vegetációs periódusban. A mintavételeket a tavaszi nászidőszakra, illetve a fiatalok kikelését követő kora őszre kell csoportosítani. A mintavételek minimális száma 5/év. A megadott időszakon belül a konkrét mintavételi időpontok előre nem tervezhetők, a megfigyeléseket az időjáráshoz és az állatok napi aktivitásához kell igazítani. Mintavételre általában a reggeli és késő délutáni órák alkalmasak, amennyiben napos, szélcsendes az időjárás, vagy az eső utáni felmelegedő időszak. Kora tavasszal és késő ősszel egész nap, nyáron a kora délelőtt mellett a késő délutáni-kora esti időszak is alkalmas lehet monitorozásukra. A mintavételi egység „kiterjedését” transzekt hosszban (méter) kell megadni. A transzekt szélességét a terepszakasz beláthatósága határozza meg, ami a gönyűi élőhelyeken 2-5 m között változik. Felvett adatok:  faj  ivar – ahol az az egyedek befogása nélkül megállapítható volt  kor  a megfigyelés dátuma Az adatok rögzítése Excel adattáblában történt. 8.2. Eredmények A 2012 évben megkezdett a kétéltű és hüllő monitoring vizsgálatokat előkészítő alapállapot felvétele folytatódott 2013 tavaszán, továbbá megtörtént a kijelölt mintavételi egységek monitoring vizsgálata.

8.2.1. Kétéltűek A csapadékos tél és tavasz eredményeként a kijelölt kisvíztereken felül is kialakultak időszakos vízállások, ahol a területen jelenlévő kétéltűek lerakhatták petéiket, és jó állapotú vízterekben az észlelt kétéltűek faj- és egyedszám is emelkedett az előző évben megfigyeltekhez képest. A terepbejárások során a korábban kimutatott öt kétéltű a zöld levelibéka (Hyla arborea), a barna ásóbéka (Pelobates fuscus), a barna varangy (Bufo bufo), az erdei béka (Rana dalmatina), a kecskebéka (Pelophylax kl. esculentus) fajokon felül további öt faj, a pettyes gőte (Lissotriton vulgaris), a vöröshasú unka (Bombina bombina), a zöld varangy (Bufo viridis), az mocsári béka (Rana arvalis) és a tavi béka (Pelophylax ridibundus) jelenléte volt bizonyítható. A legmagasabb egyedszámmal a vöröshasú unka, a barna ásóbéka és a tavi béka képviselte magát 2013-ban a mintavételi terüle ten. A vízterek többsége május végéig kiszáradt, így az ott fejlődő kétéltűlárvák nem alakulhattak át. 121


8.2.2. Hüllők A 2012-ben megfigyelt három hüllő – az európai lábatlangyík (Anguis fragilis), fürge gyík (Lacerta agilis), vízi sikló (Natrix natrix) – közül a lábatlan gyík 2013 évben nem volt kimutatható. A hüllők faj és egyedszáma – a korábbi adatok ismeretében a területen leggyakoribb gyíkfaj és siklófaj – a tavalyi állapotnak közel megfelelően alakult. Az észlelt egyedek a tavaly is bevált „forgatással” (a talajon fekvő lapos tárgyak elmozdítása után, azok alatt rejtőző állatok megfigyelésével) került elő. 8.3. Értékelés

8.3.1. Fajösszetétel 8.3.1.1 Kétéltűek A közel ideális vízellátottságú szaporodási időszaknak köszönhetően a területen potenciálisan elő forduló kétéltűfajok egy – dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus) – kivétellel előkerültek. A 2000 évtől drasztikusan jelentkező szárazodási periódust megelőző időszakban volt utoljára ennyi faj együtt kimutatható a gönyűi élőhelyen. A területen észlelt magas fajszám bizonyítja, hogy a kétéltűek képesek hosszabb szárazperiódust (3-5 év) is átvészelni, majd amennyiben az élőhely fennmarad, a jó vízellátottságú években, ki használva a szaporodási lehetőséget, állományaik regenerálódhatnak. A kimutatott kétéltűfajok:  Pettyes gőte (Lissotriton vulgaris)  Vöröshasú unka (Bombina bombina)  Zöld levelibéka (Hyla arborea)  Barna ásóbéka (Pelobates fuscus)  Barna varangy (Bufo bufo)  Zöld varangy (Bufo viridis)  Erdei béka (Rana dalmatina)  Mocsári béka (Rana arvalis)  Tavi béka (Pelophylax ridibundus)  Kecskebéka (Pelophylax kl. esculentus)

8.3.1.2 Hüllők A területbejárás során, a tavaly észlelt európai lábatlangyík hiányában két hüllőfajt mutattunk ki. Az irodalomból ismert zöld gyík (Lacerta viridis), a rézsikló (Coronella austriaca) és az erdei sikló (Zamenis longissimus) jelenlétét idén sem tudtuk bizonyítani. Az európai lábatlangyík előfordulásának hiánya az idei mintavételek során rejtett életmódjának tudható be, jelenléte biztosra vehető az élőhelyen.

122

8.Kétéltű és hüllő fauna változásának vizsgálata A kimutatott hüllőfajok:  Fürge gyík (Lacerta agilis)  Vízi sikló (Natrix natrix)

8.3.2. Egyedszám viszonyok A kétéltűek egyedszáma a száraz periódus hatására jelentősen visszaesett minden hazai élőhelyen, így a gönyűi területen 2013 évben észlelt egyedszámok a vöröshasú unka, a barna ásóbéka és a tavi béka esetében meglepően magas volt. A gőték egyedszáma a 2002-2004 közötti időszakban megfigyelthez képest csökkent (a dunai tarajosgőte nem is volt megfigyelhető). Amennyiben a kialakítandó víztestek feltellnek a tél folyamán, 2014 tavaszán akár nagyságrenddel több egyed lesz kimutatható az élőhelyen. A hüllők alacsony egyedszáma nem indokolható a vízviszonyok alakulásával. A Kiskunság hasonló élőhelyein több nagyságrenddel magasabb egyedszámú gyík figyelhető meg.

8.3.3. Korarány A mintavételek során elsősorban adult és subadult kétéltű egyedek voltak megfigyelhetők, ami a kimaradt szaporodási ciklusoknak tudható be. Amennyiben tartós víztestek alakulnak ki, néhány éven belül normalizálódhat a korstruktúra. A hüllők korstruktúrája az alacsony észlelt egyedszám miatt nehezen értékelhető. A fürge gyík minden korosztálya kimutatható volt. A vízi sikló feltehetően nem szaporodóhelyén volt megfigyelhető, csak a feldúsult kétéltű állomány hatására volt jelen a területen. 8.4. Felhasznált irodalom Dankovics R. (2002):A Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság kétéltű és hüllő faunájának monitoring vizsgálata – kutatási jelentés, Szombathely 24 p. Dankovics R. (2003):A Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság kétéltű és hüllő faunájának monitoring vizsgálata – kutatási jelentés, Szombathely 20 p. Dankovics R. (2004):A Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság kétéltű és hüllő faunájának monitoring vizsgálata – kutatási jelentés, Szombathely 24 p. Dankovics, R. - Kovács, P. (2012): A vizsgált területről előkerült kétéltűek (Amphibia) és hüllők (Reptilia) bemutatása. - In: Kovács, P. (szerk.) Természeti értékek leltára. Győr Nagytérségi Komplex Biológiai Monitorozó Rendszer. Tanulmánykötet, Győr 122-131 pp.

123

9.Fészkelő madárfauna vizsgálata

9. Fészkelő madárfauna vizsgálata 9.1. Anyag és módszer A fészkelő madárállományok felmérése során a nagyobb testű és ritkább ragadozó madarak és a fekete gólya felmérését a szokásos kora tavaszi fészekkereséssel, majd az így megtalált fészkek késő tavaszi visszaellenőrzésével végeztem, míg az általában apróbb termetű és gyakoribb énekesmadarak felmérésére a területre adaptált MMM (Mindennapi Madaraink Monitoringja) protokollt alkalmaztam. Az eredeti protokoll szerint a 25 db megfigyelési pont a 2.5x2.5 kilométeres UTM négyzetem belül 5x5-ös hálóban szabályosan van elosztva. Esetünkben szabályos ponthálót a területfolt szabálytalan formája miatt nem tudtam kialakítani, de ügyeltem arra, hogy a pontok egymáshoz viszonyított távolsága az eredeti protokoll szerinti 2500m/6=416m körüli legyen. A terület közepén ez nem jelentett gondot, de a szélein muszáj volt torzítani a hálón. Eközben arra tö rekedtem, hogy a célterület széleitől minél messzebb kerüljenek a megfigyelési pontok, főleg azokon a részeken, ahol a vizsgált terület szomszédságában erdősült élőhelyek találhatóak (déli, délkeleti, ill. északi határon), hogy az ott élő fajok és egyedek minél kevésbé torzítsák el az eredeti célunknak megfelelőn a gyepterület madárállományainak vizsgálatát. Az amőbaszerű keskeny nyúlványokba ezért nem is került megfigyelési pont. A kijelölés során azt is számításba vettem, hogy bár a terület nagy része madár-élőhelyek szempontjából közel homogénnek (pusztai területek bokros-cserjés foltokkal) tekinthető, a középső északi mintegy 15-20 ha nagyságú részen egy zártabb, fás-cserjés élőhely típus terül el, melyben olyan fajok is fészkelnek, melyek a nyíltabb ré szeken nem. Végül összesen 16 db megfigyelési pontot ( 1. táblázat; 1. ábra) határoztam meg úgy, hogy az előbb említett kétféle élőhely típust arányosan reprezentálják. Ennek megfelelően a zár tabb élőhelyre összesen 1 db megfigyelési pont (2-es sorszámú) került. 49. táblázat: Állandó madár-megfigyelési pontok a homokpusztai rekonstrukciós területen Sorszám 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16

EOV Y 555256 555582 554718 554304 554901 554521 554104 553688 553271 554938 554521 554104 553688 553271 554104 553271

EOV X 263756 263487 263822 263786 264085 264085 264052 263997 264000 264414 264414 264414 264414 264414 264748 264830

A továbbiakban ezekről a pontokról végeztem a „számolásokat”, úgy, hogy minden ponton 5 percet töltöttem el, mely alatt feljegyeztem minden a megfigyelési helytől számított 100 méter sugarú körben látott és hallott madárfaj egyedeit. A megfigyelés körülményeiből pedig azonnal következtettem arra is, hogy a kérdéses egyed milyen minőségben lehet jelen a területen, vagyis hogy fészkel-e, vagy csak táplálkozik, esetleg csak átrepült a területen. 124

9.Fészkelő madárfauna vizsgálata A számolásokat a reggeli órákban végeztem, hiszen a madarak ekkor a legaktívabbak. A felmérést 2013-ban három különböző időpontban végeztem: április 19., május 20. és június 14-én.

38. ábra: Állandó mintavételi helyek

A felmérések végeztével az adatokat összesítettem, melyből megbecsültem a 2013-as évre a fész kelő fajok minimum és maximum számát, illetve az egyes fajok területre eső minimum és maximum állománynagyságait, különös tekintettel a közösségi jelentőségű és NATURA2000-es jelölőfajokra. A nagy számban fészkelő, általánosan elterjedt fajok esetében a becslést úgy végeztem el, hogy a 16 pontról 100 méter sugárban felmért területnagyságon (50.26 ha) talált állományadatokat arányosítottam a teljes projekt területre (247.79 ha). Mivel 2012-ben kicsúsztunk az időből és nem volt alapállapot felmérés, és korábban sem történt részletes madár-faunisztikai felmérés a területen, ezért az idei év tekinthető a kiinduló állapotnak. A felmérést a további években ugyanezen módszerrel végrehajtva a kérdéses területen, megbecsülhető lesz a fészkelő és átvonuló (táp lálkozó) madár-állományokban végbement változás milyensége és mennyisége is. 9.2. Eredmények Az eredményeket egy összefoglaló táblázatban adom meg, vastagon szedve a közösségi jelentőségű és NATURA2000-es jelölő fajokkal (2. táblázat). Az adott faj megfigyelés számánál a terület minden felmérési pontján, összesen megfigyelt egyedet értem, nem zárva ki azt, hogy egy bizo nyos egyedet akár többször, több helyen is láthattam. Ahol a megfigyelt példányszám többszöröse a becsült fészkelő párok számánál, ott a megfigyelés körülményeiből, a faj szokásait figyelembe véve következtettem arra, hogy mely egyedek lehettek fészkelők és melyek csak táplálkozó/átmozgó példányok a kérdéses területen, lehetőleg kizárva a dupla számba vételt. Annál a fajnál, ahol a becsült maximum fészkelő párok száma a táblázatban 0, ott vagy biztosan kizárható, vagy nem valószínűsíthető a fészkelés a vizsgált területen, tehát az adott faj megfigyelt egyede(i) vagy táplálkozás céljából kereste fel a területet, vagy csak átmozgott rajta/felette.

125

9.Fészkelő madárfauna vizsgálata

50. táblázat: Megfigyelt madárfajok és becsült állományadataik a homokpusztai rekonstrukciós területen Észlelt egyedek száma Fajnév egerészölyv darázsölyv vörös vércse kabasólyom fácán örvös galamb vadgerle kakukk búbos banka gyurgyalag zöld küllő nagy fakopáncs mezei pacsirta erdei pacsirta búbos pacsirta erdei pityer barázdabillegető vörösbegy hantmadár cigánycsuk mezei poszáta barátposzáta csilp-csalp füzike őszapó széncinege sárgarigó tövisszúró gébics holló seregély mezei veréb tengelic kenderike citromsármány

április 19.

május 20.

június 14.

1 1 0 0 1 2 0 1 1 0 1 1 3 1 2 3 1 2 1 4 0 2 2 2 2 0 1 1 2 0 2 3 6

1 0 1 0 0 2 4 2 1 4 0 1 4 1 0 5 1 2 0 4 1 3 1 0 2 1 8 0 2 0 0 2 5

0 0 0 1 0 0 7 0 3 0 0 0 2 0 0 3 0 1 0 8 2 2 1 0 7 1 14 0 68 24 6 5 4

Becsült min. fészkelő párok száma 0 0 0 0 0 1 15 0 1 0 1 2 15 1 0 15 0 4 0 15 5 6 3 1 3 2 30 0 3 0 3 8 25

Becsült max. fészkelő párok száma 0 0 0 0 1 5 18 2 2 2 1 3 18 2 1 20 1 6 1 20 7 8 5 2 5 3 35 0 5 2 5 10 30

9.3. Értékelés A területen a 2012-es év végén és a 2013-as év elején, még a téli, kora tavaszi időszak alatt, a projekt tervei alapján az élőhelyekben jelentős beavatkozások történtek. A korábban a területen te nyésző telepített fenyőállományokat, özönnövényeket, tájidegen fa- és cserjeállományokat teljesen kiirtották, az őshonos cserje- és facsoportokat megritkították, a homokpuszta és az er dőssztyepp élőhelyek átmeneti élőhelyévé alakították. Az illegális hulladékkupacokat és a korábbi építményeket, épületmaradványokat is eltávolították. Fenti beavatkozások a területen minden bizonnyal jelentősen befolyásolták a fészkelő madárfajok állományviszonyait. A fészkelő egyedszám a korábbiakhoz képest nagyon valószínűen kevesebb lett, hiszen a madárfajok döntő többsége nem a földön fészkel, tehát az aljnövényzet, cserjék és fák kiirtásával, gyérítésével, egyes madárfajok esetében a mesterséges tereptárgyak eltüntetésével a fészkelő helyek száma jelentősen csök kent. Természetesen ezzel párhuzamosan néhány – de persze nem jelentéktelen – kifejezetten 126

9.Fészkelő madárfauna vizsgálata gyephez/parlaghoz köthető faj egyedszáma valószínűleg növekedett a homokpusztai rekonstrukciós területen. A további évek során vélhetően bizonyítható lesz, hogy a gyep- és erdőssztyepp rekonstrukciók elérik a projekt célját, és az ezekre az élőhelyekre jellemző fajok faj- és egyedszáma növekedni fog a madárfajok tekintetében is. Közösségi jelentőségű madárfajból kettő fészkel biztosan a területen. Ebből a tövisszúró gébics (Lanius collurio) hazánkban még általánosan elterjedt, a számára alkalmas élőhelyeken – mint ez a terület is – kifejezetten gyakori fészkelő. Az erdei pacsirta ugyanakkor erős állománycsökkenést szenvedett az elmúlt évtizedben, hazánkban ritka fészkelő. Jelenléte kifejezetten örvendetes. Említésre méltó még a környéken ritkaságnak számító hantmadárral kapcsolatban, hogy a korábbi adatok alapján rendszeresen fészkelt néhány pár a területen, ugyanakkor 2013-ban nem sikerült fészkelését minden kétséget kizáróan bizonyítani. Áprilisi megfigyelése és a korábbi adatok alap ján feltételezhető esetleg 1 pár fészkelése, de nem valószínű. A mesterséges tereptárgyak felszá molása kedvezőtlenül befolyásolta ennek a fajnak a fészkelési lehetőségeit. A jövőben az amúgy sem nagy fészkelő állomány csökkenése várható. Nem sikerült a biztos fészkelést bizonyítani a gyurgyalag (Merops apiaster) esetében sem, de a májusi megfigyelés és a korábbi adatok alapján feltételezhető, hogy néhány pár megbújt valahol. Kifejezett partfal - mely a faj tipikus fészkelőhelye - nem található a területen, de a számára egyébként kedvező élőhelyen megtelepedhet ritkás növényzettel borított, laza kötésű, dimbesdombos, akár közel vízszintes kiterjedésű talajban is. Például a Hanságban is ismert ilyen fészke lése a fajnak. Ezek alapján nem elképzelhetetlen a fészkelése, a terület adottságai alapján a jövő ben akár nagyobb számban is fészkelhet. A rekonstrukciós munkálatok következményeként az állomány növekedését várjuk. Az alábbiakban összesítettem a megfigyelt és fészkelt madárfajok számát, illetve a fészkelő madárfajok esetében a becsült minimum és maximum fészkelő párok a számát: 51. táblázat: Madárfajok összesítő adatai a homokpusztai rekonstrukciós területen Megfigyelt fajok száma

Fészkelő fajok min. száma

33

21

Fészkelő fajok max. Becsült min. fészkeszáma lő párok száma 28

159

Becsült max. fészkelő párok száma 220

9.4. Felhasznált irodalom Haraszty László (szerk.) (2010): Magyarország madarai, 2. javított kiadás – Mezőgazda kiadó, Bu dapest mmm.mme.hu

127

pályázat keretében végzett A.1 és E.3 akcióhoz

Recommend Documents