A
M A G Y A R K I R Á L YI H O N V É D S É G
„ E G YÉ V ES ”
Ö N KÉ NT ES EI
HADTÖRTÉNELEM Paál Gergely A MAGYAR KIRÁLYI HONVÉDSÉG „EGYÉVES” ÖNKÉNTESEI
Az „egyévi önkéntes” – így írták nagyapáink, dédapáink annak idején,- az osztrák- magyar monarchia haderejének kétségtelenül furcsa intézménye volt. Napjainkban úgy hívnánk: tartalékos tiszti képzési rendszer. Ma már szinte alig ismert, leginkább életrajzokban, visszaemlékezésekben lehet olvasni róla. A cikk a magyar királyi honvédség egyéves önkéntesi intézményét és annak előzményeit tárgyalja.
Előzmények Deák Ferenc 1865-ben megjelent „Húsvéti cikke” indította el azokat a tárgyalásokat,- melyek következtében jött létre 1867-ben a kiegyezés /1867 évi XXII. törvény/ Ausztria és Magyarország közt. A kiegyezés a 48-as alapokon adta vissza hazánknak a belső önállóságot és a parlamentális felelős kormányzatot. Dualista állam alakult meg- de közös ügyekkel. Ezek voltak a kül-, a had- és az ezek fedezetét biztosító pénzügy. A monarchia haderejének gerincét a „közös” hadsereg képezte. A mi fogalmaink szerinti osztrák honvédség volt a „Landwehr”. Háború esetén az idősebb korosztályok Ausztriában a „Landsturm”-ban, Magyarországon a „népfelkelő” egységekben szolgáltak. A kiegyezés értelmében a haderővel kapcsolatos ügyek intézésére hozták létre a m. kir. Honvédelmi Minisztériumot.
H A D TÖ R TÉN E LEM
5
A
M A G Y A R K I R Á L YI H O N V É D S É G
„ E G YÉ V ES ”
Ö N KÉ NT ES EI
A minisztérium gyakorlati tevékenysége azonban csak az 1868. évi XL. /a véderőről/ és XLI. /a honvédségről/ törvények alapján a Magyar Királyság állampolgáraiból felállított, a Magyar Királyság területén elhelyezett, magyar vezényleti nyelvű,- akkor másodvonalbeli haderőnek számító- m. kir. Honvédség megalakulásával kezdődött. A honvédség „...háború idején a hadsereg támogatására és a belvédelemre, béke idején pedig kivételesen a belrend és biztonság fenntartására is van hivatva”. A magyar királyi honvédség súlyának, fontosságának növekedését mi sem bizonyítja jobban, hogy a honvédelmi tárca költségvetése 1900-ban 37 millió korona, 1913-ban /utolsó békeév/ már 88 millió korona volt. A honvédség az első világháborút 8 gyaloghadosztállyal és két lovashadosztállyal kezdte meg. A m. kir. Honvédelmi Minisztérium -mint a legfelső magyar katonai hatóság- készítette elő a honvédséggel kapcsolatos törvényjavaslatokat és képviselte a honvédséget a parlament előtt, továbbá a minisztérium feladata volt a honvédség szervezetének kiépítése, személyi, anyagi és szellemi szükségleteinek biztosítása. A közös hadsereg ügyeire a m. kir. Honvédelmi Minisztérium nem gyakorolt hatást. A közös hadsereg /K.u.K.- császári és királyi/ vezényleti nyelve a német, parancsnoksága az uralkodó joga volt. A közös hadsereg mozgósításának elrendelése az uralkodó elhatározásától függött - míg a honvédség mozgósítása részben vagy egészben- bár a király rendeletére, azonban csak a felelős honvédelmi miniszter ellenjegyzése esetén történhetett meg. A császári és királyi hadsereg hadilétszámát 800 ezer, béke létszámát pedig 250 ezer főben állapították meg. Magyarországnak évente átlagosan több mint 40 ezer újoncot kellett kiállítania /újoncmegajánlás/. A honvédségnél béke idején csak a törzsek és a századkeretek álltak fenn. Feladatuk a tényleges állomány kiképzése, a katonai bel- és helyőrségi szolgálat ellátása és a hadikészletek gondozása volt. Létszámuk csekély volt és időközönként változott. Az 1869-ben megszervezett gyalogzászlóaljak /közülük 4 horvát-szlavón/ mindegyikében béke idején a törzs mellett csak egy ún. állandósított század alakult, létszáma 103 fő volt. A gyalogosszázadokhoz hasonlóan szervezték a lovasszázadokat, amelyek keretszáma századonként 40 fő és 35 ló volt.
6
H A D TÖ R TÉN E LEM
A
M A G Y A R K I R Á L YI H O N V É D S É G
„ E G YÉ V ES ”
Ö N KÉ NT ES EI
A m. kir. Honvédség 1873-as békehadrendjében a hét honvédkerület területén 92 gyalogzászlóalj, 40 lovasszázad és 20 „szórlöveg” osztag volt. A „szórlöveg” osztagokat a honvéd tüzérség felállítása helyett engedélyezte a közös hadügy minisztérium. 1912-ig a honvédség kizárólag gyalogsággal és lovassággal rendelkezett, a tüzérség megszervezésére csak 1913-ban kerülhetett sor. Tiszti kar A magyar honvédség megszervezésénél a tisztikar kérdése volt az egyik legnehezebb feladat. Az 1868 évi XLI. törvény megszabta azok körét, akikből kialakítható volt a tisztikar. Ezek lehet t ek: o a közös hadsereg szolgálatra még alkalmas tartalékos vagy nyugállományú tisztjei o az 1848/49-es honvédsereg egykori tisztjei, o rangjuk megtartásával a hadseregből kilépett olyan tisztek, akik életkoruknál fogva a hadsereg tartalékába tiszti minőségben már nem tartoztak, o olyan közbecsülésben álló polgári egyének, akik hadkötelezettségüknek eleget tettek és kellő képességük volt a tiszti pályára, o továbbá számításba jöhettek azon altisztek, akik a tiszti követelményeknek megfeleltek és tiszti vizsgát tettek le. Meglehetősen vegyes katonai értékű elemekből kellett tehát a legelső tisztikart megszervezni, amelynek azonban vitathatatlan érdemei voltak az első honvéd csapatok megszervezése nehéz munkájában mind a formaszerű megalakulás, mind az újoncok kiképzése terén. Az azonban biztosnak látszott, a tiszti szükségletet tisztképzés, tiszti iskolák nélkül megoldani nem lehetett. Az első újonckiképzés elteltével már 1869-1870 telén mindegyik honvédkerületben szerveztek egy-egy három hónapos tiszti és hat hónapos tisztképző iskolát. A kétféle iskolának egyenkint körülbelül annyi hallgatója volt, ahány zászlóalj tartozott az illető honvédkerülethez. Az egész honvédlovasság számára Székesfehérváron állítottak fel egy tiszti és tisztképző iskolát, ugyanolyan kiképzési időtartammal, mint a gyalogságnál. H A D TÖ R TÉN E LEM
7
A
M A G Y A R K I R Á L YI H O N V É D S É G
„ E G YÉ V ES ”
Ö N KÉ NT ES EI
Az igazi megoldást azonban az jelentette, hogy a magyar honvédség tisztképzésének bázisául az 1872 évi XVII. törvény alapján megkezdte működését a Ludovika Akadémia, majd az 1890 évi XXIII. törvény rendelkezett a képzés továbbfejlesztéséről.
1. ábra Paál Lajos közös hadseregbeli egyéves tüzér önkéntes. Érdekesség, hogy az oldalán az 1877M. könnyített lovassági kard tiszti változata van,- melyet a lovasított tüzértisztek is viseltek, ámbátor az illető soha sem szolgált a lovasságnál illetve a lovasított tüzérségnél
Az „egyéviönkéntesi” - Einjahrig Freiwilliger - rendszer Az egyéves önkéntesi rendszer a XIX. század második felében egész Európában általánosan elterjedt volt, így pl. Franciaországban, Olaszországban, Romániában, Bulgáriában, Szerbiában, Görögországban, sőt még az ebben az időszakban feltörekvő Japánban is meghonosodott. 8
H A D TÖ R TÉN E LEM
A
M A G Y A R K I R Á L YI H O N V É D S É G
„ E G YÉ V ES ”
Ö N KÉ NT ES EI
Az Osztrák- Magyar monarchia a katasztrofális végződésű poroszosztrák háborút követően 1868-ban szánta rá magát a haderőreformra. Sok minden mellet ekkor hozták létre az egyéves önkéntesi rendszert a tartalékos tiszti karral egyetemben. Az önkéntesség meglehetősen népszerű intézmény volt a társadalom polgári elemei számára, - elsősorban presztízs okokból volt fontos a tartalékos tiszti rang megszerzése. A közös hadsereg esetében a következő csapatnemeknél képeztek ki egyéves önkénteseket: a gyalogsági ezredeknél, a tiroli vadászezrednél, a tábori vadász-zászlóaljaknál, a lovasezredeknél, a tüzérezredeknél, a vártüzérségi zászlóaljaknál, az utász ezredeknél, a vasúti- és távírdai ezredeknél valamint az egészségügyi csapatoknál. Speciális terület volt a haditengerészet, hol az egyéves önkéntesek kivétel nélkül államköltségén szolgáltak, csakis az lehetett önkéntes, aki tengerészeti iskolán nyert végbizonyítvánnyal rendelkezett, hosszújáratú vagy partjáratú nagy hajón legalább egy évet dolgozott, mint tengerész. A haditengerészet gépépítészeti s gépüzemi szakára csak olyan önkéntes jelentkezhetett, aki valamely felsőbb műszaki intézetben a gépészeti szak rendes hallgatója volt, vagy aki felsőbb ipariskola gépészeti műszaki osztályának elvégzéséről kielégítő érettségi (vég-)bizonyítványt tudott felmutatni. Az egyéves önkéntesi szolgálat a magyar királyi honvédségnél csak 1883-tól létezett, ugyanis az 1882 évi XXXIX. törvény intézkedett: „az egyévi önkéntes intézmény a honvédségnél”. Az önkéntes 12 hónapos szolgálatot és 11 évnyi tartalékosságot vállalt. Egyéves önkéntes az lehetett, aki testi és szellemi alkalmasság és feddhetetlen előélet mellett valamely középiskola legfelső osztályát, vagy azzal egyenlő értékű valamely más iskolát sikerrel elvégezte, vagy általános műveltségét katonai és polgári tagokból álló vegyes bizottság előtt bebizonyította. Ilyen vizsgát minden hó (augusztust kivéve) utolsó hétfőjén valamennyi hadosztály parancsnokság székhelyén tartottak. A vizsga tárgyai: anyanyelv és még egy nyelv, földrajz, történelem, természetrajz, természettan, vegytan és mennyiségtan; valamennyi tantárgyban gimnáziumi szintű járatosságot követeltek. A vizsgadíj 8 frt. volt. Ez a vizsga csak azon év február végéig volt letehető, amelyben az illető a 21. életévét betöltötte.
H A D TÖ R TÉN E LEM
9
A
M A G Y A R K I R Á L YI H O N V É D S É G
„ E G YÉ V ES ”
Ö N KÉ NT ES EI
A vizsgára jelentkező állandó lakhelyéhez legközelebb állomásozó hadosztály-parancsnoksághoz benyújtott kérvényében kellett megjelölni, hogy milyen nyelven akarta a vizsgát letenni s mely nyelvet választott a vizsga tárgyát képezendő második nyelvnek. Mellékelni kellett a keresztlevelet vagy a születési bizonyítványt s a tartózkodási hely közigazgatási vagy rendőri hatósága által kiállított személyazonossági bizonyítványt. Rögtön a vizsga letétele után a vizsgázó a vizsga eredményéről írásbeli értesítést kapott. Ha a vizsgabizottság a jelentkezőt az egyéves önkéntesi szolgálatra képesítettnek nyilvánította, akkor ezzel az okmánnyal az illető bármikor besoroztathatta magát egyéves önkéntesnek, de csakis saját költségén való szolgálatra. Tartalékos tiszt csak az lehetett, aki az előírt középiskolák valamelyikét elvégezte. Az önkéntesi tanfolyam sikeres elvégzésén kívül igazolnia kellett, hogy megfelelő polgári állással és jövedelemmel rendelkezik. Az első világháború előtt a tartalékos tisztek általában főhadnagynál magasabb rendfokozatot nem érhettek el. Az „egyévi önkéntességet” elvileg mindenki a saját költségén tartozott teljesíteni. A törvény azonban lehetőséget biztosított, hogy aki a középiskola legfelső osztályát jeles eredménnyel végezte el, vagy az érettségi vizsgát sikerrel letette és vagyontalanságát hatóságilag igazoltaa kincstár költségén szolgáljon. A sajátköltséges önkéntesek a fegyverzet és a felszerelési cikkek használatáért bizonyos összeget tartoztak fizetni a kincstárnak, ruházatukról, élelmezésükről és elhelyezésükről maguknak kellett gondoskodni. Az államköltséges önkéntes a kincstártól mindent térítésmentesen kapott, még zsoldot is,- ami megegyezett a közlegény napi 6 krajcárnyi, majd később /1900-tól, ekkor álltak át a forintról a koronára/ 16 fillérnyi illetményével. Úgy a gyalogságnál, mint a lovasságnál lehetett államköltségen szolgálni az önkéntesi esztendőt, ám a lovasságnál csak kevesen éltek ezzel a lehetőséggel. A magyar királyi honvédség összes egyéves önkéntesét kezdetben központilag képezték ki, a gyalogosokat 1890-ig a Ludovika Akadémián, a lovasokat pedig a Központi Lovasiskolán. Az 1889 évi VI. véderőtörvény eredményeképpen megnövekedtek az önkéntesek száma, - ezért mindegyik honvédkerület székhelyén, az ott levő honvéd gyalogezredeknél külön egyévi önkéntesi iskola létesült. 10
H A D TÖ R TÉN E LEM
A
M A G Y A R K I R Á L YI H O N V É D S É G
„ E G YÉ V ES ”
Ö N KÉ NT ES EI
A honvédhuszárok kiképzése mindvégig a Központi Lovas Iskolában történt, kivéve a horvát szolgálati nyelvű 10. honvédhuszár ezredbelieknek, - akiket ezredük állomáshelyén - Varasdon képezték ki. A korabeli szabályzás szerint egy-egy iskolán legalább 20, de legfeljebb 60 egyévi önkéntes lehetett. Az évi lemorzsolódás átlagban 20% volt. Az első katonai kiképzés -alapkiképzés- szeptember elejétől november 30-ig tartott, az önkéntesek ekkor kapták meg a „címzetes őrvezető” /Titular- Gefreiter/ rangot. Ezt követően kezdődött az önkéntes iskolai oktatás- mely négy hónapig tartott. A március végén megtartott vizsgánál szolgálati szabályzat, gyakorlati szabályzat, harcászat, és fegyverismeret tantárgyakból legalább „jó” osztályzatot kapott hallgatók „címzetes tizedes” /Titular-Korporale/ rendfokozatot kaptak. A gyalogos önkéntesek április 1-én vonultak be ezredeikhez, ott pedig századoknál kaptak beosztást, ahol szeptember végéig maradtak. Október elsejével nevezték ki őket „tartalékos hadapródjelölteknek” /Reservekadetaspirant/. Az egyébként szükséges feltételek teljesítése esetén egy évvel később léptették elő „tartalékos hadapródnak” /Reservekadett/. Az önkéntes behívás esetén egy hadgyakorlat sikeres teljesítését követően léphetett elő „tartalékos zászlóssá” /Reservefanrich/, három éves tartalékos szolgálatot követően léptették elő „tartalékos hadnaggyá” /Leutnant in der Reserve/. 1908-tól módosították a kiképzést- a március végi vizsgákat követően az állomány még hat hétig együtt maradt, ekkor történt a gyakorlati kiképzés. Az önkéntes iskolát olyan helyre küldték, ahol gyakorlótábor állt rendelkezésre és esetleg két vagy több iskola állománya közös gyakorlaton vett részt. Az 1912 évi XXX. „a véderőről” törvény alapján az egyéves önkéntesi iskolák tartalékos tiszti iskolákká alakultak át. A honvéd tüzérséget csak 1913 tavaszán állították fel. A háború kitörésekor a honvédség állományában mindössze 8 „ágyús” ezred volt /2-2 osztállyal/ és 1 lovas tüzérosztály. A háború folyamán e fegyvernemnél volt tapasztalható a legdinamikusabb fejlődés. A tüzér egyéves önkéntesek számára Budapesten létesült tartalékos tiszti iskola, ennek befejeztével a hallgatók június végéig még gyakorlati kiképzésben részesültek,különösen tüzérismeretből, és csak ezután kerültek csapatbeosztásba. Itt kapták meg a „címzetes tizedes” rangot. H A D TÖ R TÉN E LEM
11
A
M A G Y A R K I R Á L YI H O N V É D S É G
„ E G YÉ V ES ”
Ö N KÉ NT ES EI
2. ábra. Tartalékos hadapród /Reservekadett/ rangjelzés
A századnál, illetve az ütegnél az önkénteseknek úgy az altiszti, mint az „alantas tiszti”- beosztott tiszti- szolgálatot el kellett sajátítaniuk. Az ezred, vagy zászlóalj egyik tisztje hetenként egy- két délután, leginkább a terepen- átismételte velük az iskolában tanultakat és felkészítette őket a szeptember második felében sorra kerülő tartalékos tiszti vizsgára. Az őszi gyakorlatok befejeztével történtek meg a tartalékos tiszti vizsgák, melyek írásbeli és szóbeli részből álltak. A vizsga eredménye alapján és a tartalékos tiszti állás feltételeinek megfelelése esetén a következő év január 1-el történt meg a kinevezésük. Mindaddig, amíg a honvédség hadiállományában tiszthiány mutatkozott, általában mindegyik sikerrel vizsgázott egyéves önkéntest azonnal tartalékos hadnaggyá neveztek ki.
12
H A D TÖ R TÉN E LEM
A
M A G Y A R K I R Á L YI H O N V É D S É G
„ E G YÉ V ES ”
Ö N KÉ NT ES EI
A múlt század utolsó évtizede közepétől azonban már csak a legjobbak kapták meg rögtön a hadnagyi rendfokozatot, míg a többiek- rangsor szerint- tartalékos hadapród tiszthelyettesek /illetőleg 1909-től tartalékos zászlósok/ vagy tartalékos hadapródok lettek és csak későbbi évek folyamán léptek elő tartalékos tisztekké.
3. ábra Tartalékos zászlós /Reservefanrich/ rangjelzés
Az egyes fegyvernemek tartalékos tisztikarának pótlására még más egyéves önkéntesei is voltak a honvédségnek - mégpedig azok, akik a gazdászati tisztikarban akartak tartalékos tisztek lenni, továbbá az orvosok, a gyógyszerészek és az állatorvosok. Azok a katonai állományú egyéves önkéntesek, akik tartalékos katonai élelmezési vagy katonai építészeti, számvivőségi hivatalnokok akartak lenni, nyolcheti katonai alapkilépés után a választott szolgálati ágaknak megfelelő kiképzésben részesültek. Orvosi minőségben teljesített egyéves önkéntesi szolgálatra csakis az orvosi karok hallgatóit vették fel. Az egyéves önkéntes orvosnövendékek és orvosok kötelesek voltak egy félévet a katonai állományban, a másik félévet pedig orvosi oklevelük megszerzése után, mint helyettes segédorvosok ténylegesen szolgálni. A gyógyszerészek és állatorvosok egyévi tényleges szolgálatukat csakis a gyógyszerészi, illetőleg állatorvosi oklevél megszerzése után teljesítették.
H A D TÖ R TÉN E LEM
13
A
M A G Y A R K I R Á L YI H O N V É D S É G
„ E G YÉ V ES ”
Ö N KÉ NT ES EI
4. ábra Közös hadseregbeli „Reservekadett” tábori egyenruhában. Az illető 1915-ben vonult ki a frontra, 1917-ben főhadnagy, a Danella különítmény I. zászlóalj 1. század parancsnoka lett. 1918 októberben esett angol fogságba.
Rangviszonyok a közös hadseregben A közös hadseregben és a honvédségben eltérőek voltak a harcoló állomány és a nem harcoló állomány rang megnevezései, a haditengerészeti rangok azonban hagyományosan eltértek a többi haderőétől. A harcoló állományon belül további eltérések voltak a tisztesek és altisztek rangjai közt- így más volt az elnevezés a gyalogságnál, a tüzérségnél, a lovasságnál és a vadászcsapatoknál. Így például a gyalogságnál: „Feldwebel” /őrmester/, vadászoknál: „Oberjager” /fővadász/, tüzérségnél: „Feurwerker” /tűzmester/, lovasságnál: „Wachmeister” /őrmester/ kifejezéseket használták.
14
H A D TÖ R TÉN E LEM
A
M A G Y A R K I R Á L YI H O N V É D S É G
„ E G YÉ V ES ”
Ö N KÉ NT ES EI
A nem harcoló állományhoz tartozott a hadbiztosi, a tábori lelkészi, az állatorvosi, az orvosi, a gyógyszerészi, a tisztviselői, a számvevőségi, az igazságügyi, és a hadmérnöki kar. Itt az állományt „rangosztályokba”- magyarul talán fizetési osztályokba- sorolták, és rangnak megfelelő címeket kaptak például: „Militarbauoberingenieur”- katonai-építő főmérnök, „Oberstabarzt 2.Kl.” – másodosztályú főtörzsorvos. A nem harcoló állományúak egyenruhái, illetve oldalfegyverei /kardjai/ is eltértek a harcoló állományúkétól. A hadapródjelölt, a hadapród tiszthelyettes és a zászlós tisztjelölti rangok voltak a törzsőrmester –altiszti- és a hadnagy- tiszti - rang között. Tartalékos tisztek, zászlósok az I. világháborúban Jelen cikk kereteit messze meghaladja annak értékelése, hogy „éles” helyzetben vajon hogyan vált be az egyéves önkéntesi rendszer. Ezért csak idézni szeretnék Nónay Dezső: A volt m. kir. Szegedi 5. Honvéd gyalogezred a világháborúban című visszaemlékezésének azon részéből, melyben a Przemysl-i erődben történtekről írt: „A négy évnél hoszszabb ideig tartó világháborúban, a tényleges tisztekben beállott nagy veszteségek következtében nemcsak tartalékos tisztek, hanem tartalékos zászlósok is századok élére kerültek. A várban a második ostromzár alatt 1914-ben, a szakasz parságok az 5. honv. gy. ezd-ben, kizárólag tart. tisztek és zászlósok kezébe kerültek, sőt a zlj. segédtiszti állások is velök töltettek be, mert az összes tényleges tiszteket század és géppuskás osztag parnoki helyeken kellett alkalmazni. A dec. 20-22-iki véres közelharcokban nemcsak tartalékos tisztek, hanem zászlósok is vezették rohamra az ezd. alosztályait, halált megvető vitéz magatartásukkal a teljesen kimerült legénységet energiája végső megfeszítésére serkentve. Ezekben a harcokban a tart. tisztek és zászlósok nagy önfeláldozással teljesített, öt hónapi harctéri teljesítményeinek eredménye tükröződött vissza. Az V. védőkerület 7 védműve közül 5-ben az ezd. tartalékos tisztjei, 2-ben tényleges tisztek voltak parancsnokok. A tartalékos tisztek és zászlósok a tényleges tisztekkel együtt, az előtér állások vizes árkaiban, a legénységnek nemcsak elöljárói, hanem atyai gondviselői is voltak.”
H A D TÖ R TÉN E LEM
15
A
M A G Y A R K I R Á L YI H O N V É D S É G
„ E G YÉ V ES ”
Ö N KÉ NT ES EI
Az 1868- évi haderőreform által elrendelt egyéves önkéntesi rendszert már nem alkalmazták hazánkban az első világháborút követően. A tartalékos tiszti állomány pótlásának egyik útja volt a „karpaszományos” intézmény, mely csak távolról emlékeztet az „egyévi önkéntességre”. Felhasznált irodalom o Berkó István /szerk./: A magyar királyi honvédség története. Budapest 1928. o Barcy Zoltán: Királyért és hazáért. Budapest 1990. o Hajdú Tivadar: A hadkötelezettség és a haza védelmének eszménye a soknemzetiségű monarchiában. Hadtörténeti közlemények 2003. 1 sz. o Balla Tibor: Ernst Zehetbauer Die „Einjahrigen” in der alten Armee. Das Reserveoffizierssystem Österreich- Ungrn 1868- 1914. Hadtörténeti közlemények 2000. 4 sz. o A Pallas Nagy Lexikona Budapest 1893. o Hugo Schmid: Heerwessen der Össterreichisch- ungarischen Monarchie. Wien 1914. o www.austro-hungarian-army.co.uk/badges/badges.htm. o www.bibl.u-szeged.hu /bibl/mil/ww1/nonay/fejezet 25.html
16
H A D TÖ R TÉN E LEM
