P Szo V. V Genovéva, Benjámin

JANUÁR

Január

#

JANUÁR

2010 • JANUÁR • BOLDOGASSZONY HAVA 1 2

Volt ez a szmogriadó: páros napokon csak a páros, páratlanokon csak a páratlan rendszámú autók közlekedhettek. Gondolom, ha majd a helyzet fokozódik, akkor majd csak a prímszámok... *** Kedves barátaim! Ezennel tudatom veletek, hogy a 2009-re küldött jókívánságaitokból a világon semmi sem teljesült. Ezért megkérnélek benneteket, hogy 2010-re már csak pénzt és piát küldjetek. *** A4-es hófehér rajzlapomat hasonló típusú Audira cserélném. *** Végre olyan karácsonyi ajándékokat kaptam, amikre szívbõl, õszintén tudtam mondani: – Nem kellett volna...

P

Újév, Fruzsina

Szo Ábel

3

V

Genovéva, Benjámin

4

H

Titusz, Leona

5

K

Simon, Edvárd

6

Sze Boldizsár

7

Cs

Attila, Ramóna, Ramón

8

P

Gyöngyvér, Keve

9

Szo Marcell

10

V

Melánia

11

H

Ágota

12

K

Ernô, Tatjána, Ernesztina

13

Sze Veronika, Vera

14

Cs

Bódog

15

P

Lóránt, Loránd

16 Szo Gusztáv 17

V

Antal, Antónia

18

H

Piroska

19

K

Sára, Márió

20

Sze Fábián, Sebestyén

***

21

Cs

Ágnes

A szocializmusban is volt iwiw, csak akkor a belügyminiztérium mûködtette.

22

P

Vince, Artúr

*** Ne feledd: ha valaki felbosszant, az arcodon 42 izom rándul össze. De csupán négy izom kell ahhoz, hogy kinyújtsd a kezed, és pofán vágd! *** Ha egy férfi kinyitja a kocsi ajtaját egy nõnek, akkor vagy a kocsi új vagy a nõ.

$

23 Szo Rajmund, Emerencia 24

V

Timót

25

H

Pál

26

K

Vanda, Paula

27

Sze Angelika, Angyalka

28

Cs

Károly, Karola

29

P

Adél

30 Szo Martina, Gerda 31

V

Marcella

1000. január 1. (1010 éve történt) I. István fejedelmet a II. Szilveszter pápától kapott koronával Magyarország elsô királyává koronázták. (Egyes történészek szerint december 25-én.)

1690. január 14. (320 éve történt) A németországi Nürembergben feltalálták a klarinétot. 1535. január 15. (475 éve történt) VIII. Henrik bejelentette, hogy ô az anglikán egyház feje.

2000. január 1. (10 éve történt) A Magyar Millenniumi év kezdetén a Nemzeti Múzeumból ünnepélyes keretek között átszállították a Parlamentbe a Szent Koronát.

1910. január 17. (100 éve történt) Gróf Khuen-Héderváry Károly lett Magyarországon másodszor is a miniszterelnök, aki ezt a tisztséget 1912.04.22-ig töltötte be.

1980. január 1. (30 éve történt) Budapesten elhunyt Tamkó Sirató Károly József Attila-díjas író, költô, mûfordító.

1270. január 18. (740 éve történt) Meghalt Árpádházi Szent Margit, IV. Béla lánya.

1780. január 1. (230 éve történt) Megjelent Pozsonyban a Rát Mátyás által alapított elsô magyar hírlap, a Magyar Hírmondó. 1920. január 2. (90 éve történt) Megszületett Isaac Asimov orosz származású amerikai író és biokémikus, a sci-fi nagymestere, az Alapítvány-könyvek szerzôje. 1710. január 3. (300 éve történt) Lefejezték a „Rákóczi villáma“-ként ismert, késôbb mégis árulóvá vált Ocskay Lászlót. 1960. január 4. (50 éve történt) Meghalt Albert Camus francia író (A pestis, Közöny). 1610. január 7. (400 éve történt) Galileo Galilei felfedezte a Jupiter bolygó négy holdját, amiket Io, Europa, Ganimédész és Callisto neveken nevezett el. 1935. január 8. (75 éve történt) Megszületett Elvis Presley a rock and roll koronázatlan királya. 1620. január 9. (390 éve történt) A pozsonyi országgyûlés felajánlotta Bethlen Gábornak a királyi címet, de ô csak a 'Magyarország fejedelme' titulust fogadta el. 1890. január 10. (120 éve történt) Budapesten meghalt Wágner Dániel vegyész, botanikus, az elsô magyar gyógyszerészdoktor. 1800. január 11. (210 éve történt) Megszületett Jedlik Ányos István pap, fizikus, az elektromotor, a szódavíz-elôállító készülék és a dinamó feltalálója.

1270. január 20. (740 éve történt) Meghalt Özséb, az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálos rend alapítója. 1920. január 20. (90 éve történt) Megszületett Federico Fellini olasz filmrendezô és forgatókönyvíró, a filmtörténet egyik legnagyobb alakja. (Országúton, Cabiria éjszakái, Az édes élet, Nyolc és fél) 1910. január 21. (100 éve történt) Megszületett Takács Károly olimpiai és világbajnok sportlövô. 1938-ban jobb kezefejét elvesztette, ezután megtanult bal kézzel lôni, és 1939-ben önmûködô sportpisztollyal csapatvilágbajnoki címet szerzett. Az 1948-as londoni és az 1952-es helsinki olimpián gyorstüzelô pisztollyal olimpiai aranyérmet nyert. 1900. január 25. (110 éve történt) Megszületett Fekete István, József Attila-díjas író, a Tüskevár szerzôje. 1920. január 25. (90 éve történt) Meghalt Amadeo Modigliani olasz festô, ikonszerû, lírai hangvételû nôi aktok és arcképek festôje. 1860. január 27. (150 éve történt) Meghalt Bolyai János matematikus. Minden idôk egyik legeredetibb gondolkodású matematikusa. 1830. január 28. (180 éve történt) Megjelent Széchenyi István gróf Hitel címû munkája, melyben elsôként írta le a polgári átalakulás legfontosabb gazdasági és társadalmi feladatait. 1860. január 29. (150 éve történt) Megszületett Anton Pavlovics Csehov orosz drámaíró (Sirály, Cseresznyéskert).

%

JANUÁR

Évfordulók

JANUÁR

Lelki útravaló Kik boldogok?

I. Mit gondolunk, mit jelent boldognak lenni? Mit jelent, amikor egyházi tanítók idézik Jézus szavait: „...boldogok a lelki szegények...” (Máté 5,1) Sokan nem is tudják, hogy a Biblia szerint sok más ember is lehet boldog, nemcsak a szegény. Pl.: „Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba kerül, megmenti azt az Úr.” (Zsoltárok 41,2) Ma is van aktualitása! Mit jelent lelki szegénynek lenni, vagy akár szegénynek, ami mégis pozitív megvilágítást kap? A magyar értelmezõ szótár szerint a boldog: a „sorsával, körülményeivel való megelégedés érzésétõl teljesen áthatott” embert jelent. Ilyenek a lelki szegények is. Milyenek? A lelki szegény fogalom, állapot – mint a szegénység is. Jobb bibliai fordításban: a lélek koldusai. Koldus az, akinek nincs elég enni és ruhára való pénze, talán lakása sincs stb. Ma hajléktalannak hívjuk õket. Valami miatt lehetõsége sincs, hogy gondoskodjon magáról, tönkrement, kéregetésbõl élõ személy. Jézus idejében a koldus az ég felé tartotta két kezét és jelezte: nincs semmim, adjatok! A lelki szegények kifejezésnél ilyen lélek koldusaira gondoljunk, akik Isten felé emelik kezeiket, onnan kérik el, hogy mit adjanak. Nem az 50-100 Ft-ot autóból kiadó emberekre gondolok, ahhoz elég a pénztárcáig nyúlni. Ennél sokkal több anyagi vagy lelki szükséglet is hiányzik társadalmunkban, amihez nem elég pénzt adni, és valószínû ez nem tesz boldoggá sem. Gyakran van, amit felülrõl – belülrõl – adhatunk. Akik tudnak a lélek koldusai lenni, ilyen értelemben lelki szegények, akik kapnak és adnak, ezért „boldogok”. Sok esetben olyan valós szükséglet fejezõdik ki: szeretet hiánya, elfogadás hiánya miatt, talán éppen elutasítottság, kirekesztés miatt szenvednek, magányosak emberek. Emberileg nagyon korlátozott a lehetõségünk, képességünk. Lelki szegényként valamennyien rászorulók vagyunk, hogy kapjunk Attól, aki képes annyit és azt adni, amit továbbadhatunk. Boldoggá az által lehetünk, ha részesei vagyunk ilyen szükség betöltésének. És nemcsak azért, mert közremûködtünk, hanem ráadásul: „mert övék a mennyek országa”. *** II. Mit jelent ez: „Boldogok, akiknek szívük tiszta; mert õk az Istent meglátják.” (Máté 5,8) Van ma ilyen ember? Ma, amikor még a kezek sem tiszták sok esetben. Istent meglátni? Még az Istent félõ bibliai személy, Jób is azt mondja: „Bár tudnám, hogy hol találom Istent! Elmennék a trónusáig...” (Jób 23,3) Jézustól egyik tanítványa is ezt kérte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát.” (Ján.14,8) Mi Jézus válasza? „...aki engem lát, látja az Atyát.” Pál apostol ezt írja: „Õ a láthatatlan Isten képe.” Ha Istent meg akarjuk látni, elsõ feladatunk: Lássuk meg Istent Jézus Krisztusban! „Õ Isten dicsõségének kisugárzása és lényének képmása.” (Zsid.1,3) Mit jelent valójában „Jézust látni”? Õt csak hívõk láthatják? Akkor mit tehet, aki nem hisz? Mit, akit erre nem tanítottak? Sõt, aki nem is olvas bibliát? Jézust élethelyzeteinkben, szükségeinken keresztül láthatjuk. Elsõ lépés, hogy meglássuk Jézust – szükségeink beismerése. A büszke embernek nincs szüksége Istenre, legalábbis azt gondolja, boldogul nélküle is. Megpróbál saját lábra állva, „segíts magadon, az Isten is megsegít” elven élni. Mûködõnek is látszik sok esetben. Valóban ennyi a lehetõségünk?

&

Ferencvárosi emléktáblák BIHARI JÁNOS (1764–1827) zeneszerzõ, hegedûmûvész emléktáblája a Lónyay u. 36. alatt található A 19. század elejének legkiválóbb zeneszerzõje és elõadómûvésze, a verbunkos stílus legnagyobb képviselõje. Lavotta Jánossal és Csermák Antallal együtt a m. zenei romantika ún. virtuóz triászát alkotja. A neki tulajdonított kompozíciók nem mind hitelesek. 1801 körül Pestre jött s itt megalakította híressé vált bandáját, amely többnyire 5 tagból állott (cimbalmos és vonósok). 1811-ben az országgyûlés alkalmával Pozsonyban mûködött. Ez idõben Bécsben is járhatott, ahol mûveibõl több nyomtatásban megjelent. Beethoven Bécsben többször hallgatta játékát. Mûködésének fénykora az 1820-as évek elejére tehetõ. 1822-ben Liszt Ferenc is hallgatta játékát és nagy elismeréssel emlékezett meg róla. 1823-tól pályája már lassan hanyatlott. 1824-ben baleset érte; eltörte bal karját. Ez véget vetett virtuóz pályájának. Bár még továbbra is hegedült, a prímásságot kénytelen volt másnak átengedni. Alakját több nagy írónk, így Krúdy Gyula is megörökítette novelláiban.

'

JANUÁR

A szükség: egy helyzet. Megoldásában keresni Jézust, hogy vele együtt töltsük be. Ez a mi lehetõségünk! Errõl beszél Jézus: „boldogok, akiknek szívük tiszta, mert...” Mik a valós szükségeink? Gyakran, amikor a szükségeinkrõl beszélünk, a pénz, az anyagiak jutnak elsõként eszünkbe. Ezt a mostani válság idején sok embertõl hallani panaszként: „nincs semmire sem pénzem... ha lenne pénzem, máris boldogabb lennék.” A valódi szükség azonban gyakran nem az anyagiak terén jelentkezik, hanem sokkal inkább a szív mélyén. Hány milliárdos sztár vetett véget életének önként, mert sem célt, sem igazi nyugalmat nem talált? Valódi szükség, valódi szegénység, a szeretet, az elfogadás, a békesség, a megelégedés, a tiszta szív hiánya: egyszóval Jézus hiánya életünkben! Az ember elõször nem szíve tisztaságában látja meg Istent. Úgy kezdõdik, hogy Õ keres bennünket, megérint valamin, vagy valakin keresztül, vagy a biblia olvasása közben, talán egy prédikáción keresztül. Csak ha ekkor megalázzuk magunkat, büszkeségünket félretesszük és felismerjük bûnösségünket, „megtérünk” ...ez út vezet Isten meglátásához. „Bûn... hogy nem hisznek énbennem.” (Ján.16,9) Nem csak a törvénybe ütközõ életvitel a bûn. Ezt sokan nem is gondoljuk. A szív tisztasága megtérés, bûneink bevallása, Isten megbocsátása által lehetséges. Jézust behívni az életünkbe, a szükségeinkbe; ez egy egyszerû ima. Õ ad tiszta lapot, tiszta szívet, és meglátjuk Õt. Meglátni Õt, azt is jelenti, túllátni a dolgokon, az eseményekben felismerni Istent, hinni, bízni benne. Ez lehetséges, és bekövetkezik majd a színrõl színre látás is az örökkévalóságban. Boldogok lehetünk, ha életünk dolgaiban, történéseiben felismerjük, meglátjuk Istent. HARSÁNYI GÁBOR Forrás Baptista Gyülekezet

JANUÁR

Zenében élni Beszélgetés Devich Sándor hegedûmûvésszel – Kedves Tanár Úr, élek a lehetõséggel, hogy régebbi ismeretségünk alapján tegezõdve beszélgessünk. A kezdéstõl, tehát 1957-tõl másodhegedûsként tagja voltál a rövid idõ alatt világhírûvé lett Bartók Vonósnégyesnek, amelytõl huszonöt év után vettél búcsút. Most bizonyára arra is gondolsz, hogy a többiek változatlanul kitartanak, még mindig együtt vannak, immár több mint ötven éve. Kezdjük az elején: 1959-ben diplomáztam a Zeneakadémián, mint hegedûmûvész és tanár, vonósnégyesünk azonban már 57-ben, akadémista korunkban megalakult, az elsõ hegedûs Komlós Péter szervezte. Weiner Leóhoz jártunk órára, nagyszerû volt. A vonósnégyessel eltöltött huszonöt év nagy karriert jelentett, az egész világot beutaztuk a turnéink során, különösen azt követõen, hogy 1964-ben megnyertük a belgiumi Liége-ben a Nemzetközi Vonósnégyes Versenyt. Késõbb, 1970-ben Kossuth-díjasok lettünk, majd a centenáriumi Bartók-évben, 1981-ben Unesco-Díjat kaptunk. Abban az évben világszerte összesen ötvenszer eljátszottuk Bartók hat vonósnégyesét, két-két estén három-három kvartettet. Nagy visszhangja volt, itthon is honorálták, Kiváló Mûvész kitüntetést kaptunk. Ahol vonósnégyes és komolyzenei élet van, ott mindenütt nagy a Bartók-kultusz. Nagyon jó volt a legjobbak közé tartozni, a fényben lenni, és el kell mondanom, hogy én minden elismerést – szakmait, erkölcsit, anyagit, társadalmit – annak a huszonöt évnek köszönhetek. Jól éltünk, egyáltalán nem panaszkodhatom, de feleségemen óriási volt a teher, itthon minden gondot õ viselt, amivel persze számoltunk, amikor néha hónapokra is elutaztam. Engem a huszonöt év alatt soha nem kértek meg, hogy lépjek be a pártba, nem kérdezte senki, hogy kivel és mirõl beszéltem; arról sem tudtam – kizárni sem tudom –, hogy esetleg figyeltek volna, pedig ezek akkoriban általánosak voltak. – Helyzetünk különösen kiváltságos volt – ezzel tisztában is voltunk –, ugyanis az a rendszer nagyon fontosnak tartotta a mûvészek és a sportolók támogatását, mert ez propagandát jelentett, azon kívül mi sok dollárt is hoztunk az országnak. Oda utaztunk, ahova hívtak, és ahova a Nemzetközi Koncert Igazgatóság utaztatott. Ennek a kiváltságos állapotnak azonban voltak számomra hátrányai. Egyrészt már fárasztónak találtam a sok utazást és protokollt, másrészt hiányzott a családom – elsõ két gyermekem születésekor nem is voltam itthon, mert éppen turnéztunk –, harmadszor pedig úgy gondoltam, van még bennem valami tartalék, hogy mással is kellene már foglalkoznom. Úgy éreztem, megrekedtem, és nem tartottam elég jónak, amit és ahogy csináltam. Elhatároztam, új életet kezdek. Elég erõsnek éreztem magamat, még csak negyvenhat éves voltam. Persze mindenki azt hitte, hogy elment az eszem, igyekeztek lebeszélni, de én el voltam szánva. Társaimmal megállapodtam jó elõre, hogy az 1981-82-es szezont végigjátszom velük, azután abbahagyom. Ebben az utolsó szezonban a véletlen úgy hozta, hogy turnéink során majd mindenhová eljutottunk, ahol korábban is játszottunk – az USA-t, Kanadát, Japánt, Ausztráliát és Új-Zélandot is beleértve. Igazán szép búcsú volt.





JANUÁR

– Ezután kezdtél tanítani és brácsázni? Meglepve láttam, hogy ilyen felvételed is van. Van, méghozzá nem is egy. Még kamasz koromban beszélt rá hegedû tanárnõm, Ráth-Végh Istvánné Zipernovszky Mária, hogy tanuljak brácsázni is, mert alkalmasnak látott rá. Tudni kell, hogy a brácsa játékmódja némileg eltér a hegedûétõl, a hangszer is nagyobb. Szót fogadtam, amiben az is szerepet játszott, hogy volt egy brácsám – hogy honnan, arra már nem emlékszem –, egy ideig tanultam, és ez a Bartók kvartettbõl való kiválásom után nagyon jól jött. Némi gyakorlással felelevenítettem, és így többször volt módom brácsásként szerepelni nyilvánosan és lemezfelvételen is. Nagyon szerettem, az élet ajándékának tartom. Amikor a Bartók Vonósnégyes ötvenedik születésnapját ünnepeltük, szintén brácsán játszottam az együttessel, egy Mozart kvintett-tételt adtunk elõ. Ekkor játszottam utoljára brácsán, több mint húsz év lezárásaként. A hegedût már korábban letettem. Tanulóéveim óta kamarazenésznek éreztem magam, arra is készültem. Soha nem játszottam szóló hegedûmûvet nyilvánosan, mindig csak másokkal együtt szerepeltem. A tanárságot voltaképpen Mihály Andrásnak köszönhetem, ô sokat foglalkozott velünk, a Beethoven- és a Bartók-kvartetteket vele tanultuk meg, kiváló muzsikus és nagyszerû pedagógus volt. A 70-es évek közepén a kitûnõ zeneakadémistákból alakult Takács Vonósnégyes tagjait is õ tanította, és egyszer – még a Bartók Vonósnégyes tagja voltam – megkért, vegyem át a helyét. Ez nekem életre szóló élményt jelentett, egyrészt mert kitûnõen felkészült, tehetséges, céltudatos fiatal mûvészekkel ismerkedtem meg, másrészt rájöttem, hogy a tanítás nekem való. Felvételeiknél benn ültem a stúdióban, nagyon jóban voltunk, kölcsönösen tisztelve egymást. Ma is emlegetjük azokat az idõket. Ez a társaság egymás után nyerte a nemzetközi díjakat, majd kikerült Észak-Amerikába, ahol óriási karriert csináltak, Grammy-díjasok lettek, ma is ott élnek. Pontosabban: a kezdeti négyesbõl csak ketten, mert a brácsás évekkel ezelõtt hirtelen meghalt, a névadó Takács-Nagy Gábor pedig kivált az együttesbõl és hazajött. Remek muzsikus és dirigens, ma a genfi konzervatórium tanszékvezetõ tanára, néha meghív oda órát tartani. A Zeneakadémián huszonnyolc évig tanítottam. Januárban leszek hetvenöt éves, most nyugdíjban, óradíjasként oktatok. Amikor hetven éves lettem, az Egyetemi Tanács Professzor emeritus címmel tisztelt meg. – „Mi a vonósnégyes?” címmel megjelent egy könyved 1985-ben, meglehetõsen hamar el is fogyott, majd 2006-ban átdolgozott formában „A vonósnégyes egykor és ma” címen újból kiadták. Nagy merészen elolvastam, és be kell vallanom, hogy nem értettem meg mindent, mert a könyvben felhozott példák közül nagyon keveset ismerek, nemrég kezdtem csak érdeklõdni a kamarazene iránt. Tõlem legalább akkora bátorság volt ezt megírni. Azelõtt legföljebb megnyitók, ünnepi köszöntõk szövegét, egy-két cikket írtam. A könyv elõtörténete az, hogy korábban a kezembe került egy amerikai szerzõ könyve a vonósnégyesrõl, ami nagyon az ízlésem szerinti volt, rengeteg illusztrációval, és elvittem a Zenemûkiadóba azzal, hogy ezt meg kellene nálunk jelentetni. A nemrég elhunyt Révész Dorrit volt az illetékes részleg fõszerkesztõje, azt mondta, hogy egyetért velem, fordítsam le. Én könnyelmûen ráálltam, elkezdtem a fordítást, ám igen hamar kiderült, hogy nem elég ismerni a szakmát, a szavakat. Rövidre fogom: úgy éreztem, nem találtam meg a megfelelõ szókincset, és néhány fejezet lefordítása után visszaadtam a megbízást. A fõszerkesztõ bátorított, hogy írjak én a vonósnégyesrõl. Ezek után vágtam bele a könyv megírásába. Egyébként a két kiadás között nagy különbség nincs, de az újabb változat bõvebb lett, mind szövegben, mind példákban, tehát mindenképpen jobb. Na és idõközben eltelt jó húsz év, magam is változtam, nem csak korban, de tapasztalatban is. Az elsõ változat szinte kizárólag a Bartók Vonósnégyesben eltöltött negyedszázad alatt felgyülemlett ismeretek, felismerések, tapasztalatok alapján íródott, míg a késõbbi változatban már a közben eltelt idõ tanári gyakorlata is megjelenik. – Rokonok vagytok a Szegeden élt Devich Sándor festõmûvésszel?

JANUÁR

Annyira, hogy Õ az édesapám. A Képzõmûvészeti Fõiskola elvégzése után odahelyezték Õt rajztanárnak, nagyszerûen rajzolt, és Szeged híres portréfestõje lett. Gyönyörû arcképeket készített, lefestette az összes egyetemi tanárt, a bírói kart, a szegedi Ítélõ tábla tagjait. Megfestette Horthy Miklóst, Herczeg Ferencet és másokat. Mégis egész életében restaurátorságra vágyott. A háború elõtt Budapestre költöztünk, itt kapott munkát, valahol meghúztuk magunkat, majd a Lónyay utcában kaptunk egy szobát. Így én a háború után már a Bakáts téren folytattam az iskolát, de apámnak korábban is volt köze a kerülethez, mert fõiskolás korában itt, a Ráday utcában lévõ Szent Imre kollégiumban lakott. Gyerekeim ugyancsak a Bakáts téri iskolába jártak, ahol akkor minden nap volt énekóra. – Említett könyvedben egy fényképen népzenészként vagy látható. 1956 tavaszán a személyzetis nõ behívatott a Zeneakadémián: „Üljön le Devichke, csak azt akarom megkérdezni, hogy nem akar-e a Riviérán nyaralni”. Azt hittem, rosszul hallok, de nem. A következõ történt: volt akkor itt egy nagyszerû néptánc együttes, amelyet egy építész, egyben kiváló amatõr táncos, Falvay Károly vezetett (fia, Attila a Kodály kvartett elsõ hegedûse). Meg voltak híva Nizzába egy nemzetközi néptáncfesztiválra július tizennegyedikére, a franciák nemzeti ünnepére. Korábban mindig a Járóka Sándor vezette cigányzenekarral léptek fel, de õk nem kaptak kiutazási engedélyt, mert már elfogyott az évi utazási keretük. Ekkor Falvay berohant a Zeneakadémiára segítséget kérni, és mivel én a tanulmányi eredményeim szerint a jobbak közé tartoztam, rám is esett a választás. Összeállt egy hétfõs csapat, két hétig verejtékezve tanultuk az eljátszandó darabokat, mivel kotta nélkül kellett kísérnünk a táncosokat. Így jutottam ki 1956 júliusában elõször Nyugatra. Bécs, Milánó – vasutassztrájkkal –, Cannes, Nizza; voltam Picasso kerámia-mûhelyében, egyéb csodálatos helyeken, nagyon szép volt. Ez az én népzenész múltam. – Készítettél zenemû-átiratokat, és szerkesztettél kottakiadást is. Zeneszerzést is tanultam Sugár Rezsõnél, ami arra mindenképpen hasznos volt, hogy összhangzattani ismereteket szereztem. Vannak darabok, amiket hallgatva azt érzi vagy hallja az ember, hogy ez bizony más hangszeren, vagy más hangszerelésben is nagyon jól, netán jobban is hangzana. Ilyenkor jön a késztetés az átírásra. Emlékszem, elõször egy Bartók zongoradarabot írtam át vonósnégyesre, Takács-Nagy Gáborék el is játszották a Vigadóban. Késõbb Liszt Mefisztó-keringõjét írtam át kamarazenekarra. Nekem nagyon megtetszettek ezek a szarkasztikus valcerek, ezért vállalkoztam átírásukra. Tekintve, hogy én vonósnégyesben „nõttem föl”, tudom, hogy egy kombinációban melyik hangszernek mit kell játszania abból a mûbõl. Ezek szakmai dolgok, és engem izgatott, hogyan oldom meg. Nem volt könnyû, de jól fekszik, és nagyon jól szól mindkét darab. Átírtam egy érdekes hangzású Brahms-scherzót is, szeretik az elõadók. A kottakiadás Bach hegedû szólószonátáira vonatkozik. Még a 70-es években módom volt intenzíven foglalkozni e mûvekkel – szerencsére fennmaradtak az eredeti, gyönyörû kéziratok –, megtanultam, és a kvartettel töltött utolsó három év alatt gyakorlásként vagy ötvenszer átjátszottam õket. Ennek során újabb és újabb problémákkal találkoztam, és úgy találtam, hogy a használatban lévõ kották nem a szerzõi szándékot, hanem az ilyen-olyan elõadói gyakorlatot tükrözik, s én ezt kívántam korrigálni. El is végeztem, s a Zenemûkiadó el is fogadta, kiadta. Arról van szó, hogy korábban a zenemûveket nem a szerzõi kéziratok szerint, hanem a korízlésnek megfelelõen játszották, ha játszották, mert pl. Bachot több mint 50 évig nem is adták elõ, ugyanis idõközben a virtuozitás lett a divat. Késõbb, a 19. században ismét mûsorra került, de romantikus felfogásban, akkor az éneklés került elõtérbe még a hangszereken is. Természetes, hogy a kottákat is ennek az elõadói gyakorlatnak megfelelõen adták ki, mert senkit nem érdekelt, hogy a szerzõ milyen elõírásokat hagyott ránk. A mintegy ötven évvel ezelõtt indult „régi zene” mozgalom, amely egy megtisztulási folyamat, ezen kívánt változtatni, és hatására a kottakiadásban értékesebbé vált a zeneszerzõi szándék megjele-



!

JANUÁR

nítése, ami az utóbbi évtizedek nagy nyeresége, különösen Bach esetében. Egyébként Magyarországon ezt megelõzõen utoljára jó ötven éve Hubay Jenõ adott ki Bach hegedûmû-kottákat. – Hogyan éli meg egy zenetanár az iskolai ének-zeneoktatásnak az utóbbi években történõ látványos elsorvasztását? Nagyon fájlalom, hogy általában a mûvészeti, de kiváltképp a zenei oktatás ilyen hátrányos helyzetbe került. Éppen a napokban olvastam a Kodály-tanítvány Szokolay Sándor zeneszerzõnek e témában megfogalmazott gondolatait, amiket a magaménak is érzek, ezért legjobb, ha õt idézem: „Kodály azt mondta: »zene nélkül nincs teljes ember«. Ennek ellenére, az elmúlt évtizedekben azzal a riasztó jelenséggel kellett szembesülnünk, hogy az oktatáspolitika csaknem zene nélkül képzeli el az ifjúság nevelését. Aztán a XXI. század hajnalán bekövetkezett a gyalázat, Kodály neve nem szerepelt a Nemzeti alaptanterv zenei fejezetében. Kodály életmûve diadalútját járja világszerte. Pedagógiája olyan szegletkõ, amelyre generációk nevelését, oktatását, képzését építhetnénk. ... a kimûvelt emberfõ, a teljes életet élõ egyén egyre égetõbben hiányzik jelenünkbõl.” – Kérlek, beszélj a családodról és a Ferencvárosról. Feleségem, Körtvélyessy Klára mûfordító, lengyel, cseh, szlovák, és szlovén nyelvbõl fordít. Felvidéki, eperjesi származású, onnan a nyelvismeret. Az ötvenes években járt szlovák iskolába, ahol nem is beszélhettek magyarul. A lengyel azért ment könnyen, mert az Eperjes-környéki dialektus nagyon hasonlít a lengyelre, szlovénül itthon nyelvkönyvbõl, valamint nyaranta Szlovéniában nyelvtanfolyamokon tanult meg úgy, hogy már több szlovén mûvet is lefordított magyarra. Megszerette a nyelvet, a szlovénok pedig nagyon örültek annak, hogy egy jó mûfordítót kaptak. Elsõszülött Gábor fiunk elvégezte a Zeneakadémiát, szabadúszó klarinétmûvész, játszik a Liszt Ferenc Kamarazenekarral, a Budapesti Vonósokkal, más kamaraegyüttesekkel, néha külföldön is, azon kívül tanít a zuglói Szent István Konzervatóriumban. Felesége csellista az Operaház zenekarában, két kisfiuk van. Hanna lányom zongoramûvész, Hollandiában él. Nagy fia magyarul is jól beszél, szintén zenei pályára készül. A lányom tanít, és alakított egy együttest, Devich Trio néven. Klára lányom Brüsszelben él holland férjével és két fiával, az Európai Unió fordító irodáján dolgozik, korábban német nyelvet tanított Hollandiában. Az Unió minden tagországának van Brüsszelben iskolája, ottani unokáim magyar iskolába járnak. Õk is jönnek hozzánk, mi is utazunk mindegyikhez. – Testvérem, János szintén muzsikus, csellista, sokáig játszott a Kodály-kvartettben. Õ is tanít a Zeneakadémián. Felesége a nemrég elhunyt Durkó Zsolt zeneszerzõ húga, és az õ gyermekük az újságíró Márton. Én 1945 óta vagyok ferencvárosi polgár, kötõdöm a kerülethez, hosszan tudnék róla beszélni még azon túl is, amiket már elmondtam. A közel hatvanöt évi itt lakásból rengeteg emlékem van: a gyerekkorról, itt lakó közeli és távoli rokonokról, barátokról; itt volt szüleim gyászmiséje, itt volt az esküvõnk, itt születtek a gyerekeink, szinte minden sarokhoz, sõt házhoz, üzlethez köt valamilyen emlék. Ezek a szálak fontosak. Szeretek itt lakni, szép és kényelmes a lakásunk, bár néha nagy az utcai zaj, de én itt otthon vagyok, és ez együtt jár idõnkénti bosszúságokkal is. A Ráday utca a megújult formájában, mint „Kultucca” néha kissé lármás, viszont a külföldi látogatóktól és a sok fiataltól amolyan kellemes, bohém hangulata van. – Van kedvenc zeneszerzõd? Nincs. Illetve, Mozart nekem minden. Brahmsot növendék korom óta szeretem, Schubertet régebben nem kedveltem, de ez teljesen megváltozott, Beethoven fenséges, nagyon tud rám hatni, Chopin a primer romantikájával hat az érzelmeimre, de Mozart adott a legtöbbet. A kevés vigasz egyike azért, amiért meghalok, hogy talán találkozom vele. Azt mondják, hogy a mennyben az angyalok Bachot énekelnek, de Mozartot hallgatnak. KEÖVES FERENC

JANUÁR

Misleyek és a Ferencváros Három generáció a Ferencvárosért Ferencváros 20. századi történetében jónéhány személy élt, dolgozott a köz javára, a kerület hasznára, lakosainak testi-lelki épülésére. Sokuk neve feledésbe merült és merül, pedig tiszteletreméltó és példamutató volt életük, tevékenységük. Idézzünk közülük most egy családot, amely méltó a hálás utókor emlékezetére. A Belsô-Ferencvárosban élt 1912-tôl az 1980-as évekig a Misley család. A család három nemzedéke életének, munkásságának volt színhelye kerületünk. Történetük fonala meglehetôsen messzirôl kanyargott ide. Kazinczy Ferenc nagy magyar írónk nôvére, Kazinczy Klára dédunokája, Puchlin Róza dr. Misley Sándorhoz ment feleségül. Vas megyében laktak Németújváron (ma Güssing). Sándor bácsi foglalkozása kúriai bíró, vallása református. Gyôrbe helyezték, ahol 1894-ben harmadik gyermekük született, akit Károly névre kereszteltek. Azután Veszprémbe vezetett a család útja, ahol Misley Károly – református létére – a piarista gimnáziumot végezte el. 1912-ben Károly Pestre jött, hogy jogi egyetemre járjon, de egyik barátja unszolására a jogi kar helyett mégis az orvosira iratkozott be. A Ráday utca 28ban, a református teológia kollégiumában talált magának szállást. Misley Károly anyja 1914-ben, férje halála után Pestre költözött a Bakáts tér 9-be. Mint tudjuk, ez évben tört ki a világháború, s két év múlva, 1916-ban Misley Károlyt is behívták frontszolgálatra az olasz hadszíntérre. Nem volt még végzett orvos, és több vizsgáját a szabadságolásainak ideje alatt tette le Pesten. Mindazonáltal már doktorként szolgálta hazáját és gyógyította sebesült honfitársait. Sorsukban, szenvedéseMisley Károly doktorandusz (balról az elsô katona) ikben osztozott, éppúgy taposta az olasz fronton (1917) a lövészárkok sarát, átélte a Piave folyón dúló gáztámadásokat, s bújt kavernákban a srapnel és ágyútûz elôl. A háború végén 3 hónapos román hadifogság után Pesten letette vizsgáit, s általános orvos (med. univ.) lett. Édesanyja a keresztyén hitélet területén hasznosította írói vénáját a Ferencvárosban. A református egyház Vasárnapi Iskolai Szövetsége megjelentetett egy országos terjesztésû ifjúsági lapot „Örömhír” címmel, amelynek fôszerkesztôje, szerkesztôje és írója volt Róza néni. 1943-ban bekövetkezett haláláig számtalan bibliai történetbôl vett olvasnivalónak, versnek, jótanácsnak, üzenetnek volt szerzôje. Írásait „Róza néni”, „Nagymama”, „Nagyanyó” „Szerkesztô néni” aláírással szignálta. A Református Belmisszió lelkes tagja volt, és egy veszprémi árva lányt nevelt fel, Vaczkó Ilonát. Ili azután Hegyi-Füstös István református lelkészhez ment feleségül. (HegyiFüstös István a 60-as, 70-es évek rádiós szerkesztôjeként is dolgozott, s nevéhez fûzôdik a Kossuth Lajos hangját ôrzô fonográf-hengerek megtalálása).

"

#

JANUÁR

A friss doktor Misley Károly 1919-ben a Gyáli úti Fertôzôbeteg kórházban kezdett dolgozni, majd a Szent István kórház belgyógyászatára került. 1927-ben megnôsült, és feleségével a Bakáts tér 3. számú házba költöztek. A harmincas évektôl a Magán Alkalmazottak Biztosító Intézetének (MABI) doktora, s a Ferenc körút – Kálvin tér közötti Ferencváros lakosainak orvosa. Rendelôje saját lakásán volt, mint abban az idôben minden orvosnak. 1937-ben megszületett harmadik gyermekük, Károly, és az öt tagú család a Ráday utca 49be költözött át. Misley doktor sportként a kardvívást ûzte, majd szabadidejében bélyeget gyûjtött, és szenvedélyesen fényképezett. Fôleg színes diákat készített AGFA filmre, amelyek szerencsésen fennmaradtak, semmit nem vesztve eredeti színeikbôl. Az újra kitört háborúban ismét behívták a doktort katonának. Már éppen az obsitos kor küszöbén, az 50. évében járt, de a Misley doktor fotója Kati lányáról (1942) Gyáli úti katonakórház doktorgárdájához kellett csatlakoznia. 1944-ben, a budapesti bombázások miatt elrendelték a kórház vasúti vagonokba rakását és Németországba való evakuálását – természetesen az orvosokkal együtt. A kórház igazgatója, Bóka László az utolsó pillanatban kegyelmezett meg, és hazaengedte az obsitos Misley doktort. A kórházat aztán, mint katonai célpontot (!) lebombázták az angolszász repülôk. Doktor úrék lakóházát is bombatalálat érte, s át kellett költözniük a Ráday utca 34. elsô emeletére. Dr. Misley Károly azután mint civil, többízben visszatért a Gyáli úti kórház romjaihoz... Nem nosztalgiából, hanem 7 éves fiával, Karival együtt keresgéltek, túrtak a romok között, és minden épségben maradt kötszert, fertôtlenítôt, gyógyszert, ampullát bôröndökben hazacipeltek. Apja csak annyit válaszolt fia „– Miért, apám?” kérdésére, hogy „– Ezekre rövidesen szükség lesz!” Mint frontot járt ember Dr. Misley Károly fotója: A család kikocsikázása tudta, háborús körülmények kö(1944, középen a kis Misley Kari) zött a legkisebb, gyors orvosi segítség életet menthet. S valóban eljött 1944 ôszétôl Ferencvárosban a redszeres bombázások ideje. Misley doktor pedig nap mint nap járt házról házra, egyik légópincébôl a másikba, a golyózápor és bombaszilánkok természetét már ismerve, elnyomva hivatástudatával félelmét, s kötözte, gyógyította, reményteli szavakkal, tanácsokkal látta el a rászorulókat. Egy nôvér is került

JANUÁR

a házból: Vajdáné, Irmus néni, aki hûségesen kísérte Misley doktort. Sok ferencvárosi lakos – köztük az oroszok által megerôszakolt nôk, asszonyok – köszönhették életüket, egészségüket Misley doktor szakmai tudásának, bátor áldozatkészségének... A háború után testvére, Misley Sándor építészmérnök vezette a Kálvin téri református templom helyreállítási munkáit. Misley doktor továbbra is a Belsô-Ferencváros orvosa maradt az OTI-ban a szabad orvosválasztás következményeként. 1950-ben az SZTK vette át az egészségügyi ellátást, és hirtelen dr. Misley Károly B-listára került (az ifjabb nemzedék kedvéért: a B-lista a kommunista politika által rossz kádereknek tartott, elbocsátásra kijelölt közalkalmazottak névsora volt). Szerencsére nem sokáig, mert privát orvosként és az SZTK keretében is újra dolgozhatott. Az orvostársadalom által csak „kolhozosítás”nak titulált korszak ideje következett el ezután: körzeti rendelôket állítottak fel, s oda terelték a „szocialista Magyarországot építô dolgozó népet”. Így került Misley doktor a Közraktár utcai rendelôbe, a rendelô vezetôjének. Mint ô fogalmazott: „A gyógyítás mellett így az én feladatkörömhöz tartozott annak ellenôrzése, hogy a rendelôben állandóan legyen törölközô, szappan és WC-papír!” Életében még egyszer eljött, 62 éves korában, a harcok alatti orvoslás keresztje 1956. október 23-tól. A Ferencvárosban különösen erôs harcok dúltak, és Misley doktor újra járta a fegyveres összecsapások alatt és szünetében az utcákat, pincéket, s ápolta az orvosi ellátásra szorulókat. Volt, akin már nem tudott segíteni: például Kari gyermekének keresztanyján, Háry Minci nénin. Minci néni a Kálvin tér 3-ban lakott a III. emeleten. A forradalom egyik reggelén redônye felhúzása közben az a szovjet tank, amely a Baross utca végén állt, ijedtében belôtt Minci néni ablaDr. Misley Károly fotója: Önarckép (1942) kán. Másnap a téren emelt barikádok mögött fiával együtt átkúszva találta meg Minci nénit Misley doktor, szobája ablaka alatt, holtan. Nem tudott már segíteni a Kinizsi utcai „Vas-ház”második emeletén szintén szovjet tank belövése után meghalt Tagányi család tagjain, akik a vasárnapi ebédhez készülôdtek, s két gyermek és az anya lelte halálát a szobában. Ideiglenesen a házuk meletti Kinizsi (ma Markusovszky) téren temették el ôket egy szekrényben. Misley doktor november 4-e után harcokban sebesült fiatalokat vitetett át a Bakáts téri kórházból budai szanatóriumba, megmentve ôket a börtöntôl, a halálos ítélettôl. Idôközben felnôtt a harmadik nemzedék: Misley Kari, a doktor úr fia. A Bakáts téren végezte a 4 elemit, majd 1947-tôl a Lónyay utcai Református Gimnáziumot. 1956 szeptemberétôl a Kertészeti Egyetem (akkori nevén Kertészeti és Szôlészeti Fôiskola) hallgatója lett, akik szintén ott meneteltek október 23-án a Mûegyetemisták mellett a Bem térrôl az Országházig. Kari és baráti köre megtalálta a forradalom fegyvertelen támogatásának módjait. Például Dékány Tibi vidékrôl szállította fel az élelmet teherautón a pestieknek, Kari pedig röplapokat terjesztett a forradalom alatt és annak leverése után. Kari látta a Bakáts téren azt a fiatal halottat, akinek eredeti he-

$

%

JANUÁR

lyén most a bronzemlékmû áll. Ôutána is lôttek az oroszok a Bakáts téren, „– De mint látod, nem találtak!” – mondta beszélgetésünk alkalmával. Aztán november 4. után folytatódott a szocialista langyos leves politikája, gyilkos bosszúval fûszerezve. Misley doktor továbbra is a Közraktár utcai rendelôben dolgozott, s református létére a Knézits utcai Szegény Iskolanôvérek apácáit és Patrona Hungariae leánygimnázium növendékeit is orvosolta. Doktor úr 1968-ban, 74 éves korában ment nyugdíjba. 1977-ben, aranylakodalmukon Hegyi-Füstös István, a lelkész jóbarát köszönte meg s kérte továbbra is Isten szeretetének kegyelmét az örökifjú párra. Dr. Misley Károly 84 éves korában hunyt el, és a Kerepesi temetôben helyezték örök nyugalomra. Ifjabb Misley Károly 1961-ben végezte el a Kertészeti Egyetemet, utána 25 évig dolgozott egy helyen, a Városépítési Tervezô Intézetben (VÁTI). 1962-ig élt a Ráday utcai szülôi házban, majd megnôsült, és Budára költözött feleségével. 1967-ben ô is megszerezte doktorátusát „A kínai kertek hatása Japán és Európa kertmûvészetére” címû disszertációjával. Aztán a Környezet- és Természetvédelmi Hivatalban töltött be több fontos szakmai pozíciót. Mivel soha nem volt tagja a kommunista-szocialista pártnak, így igazi karrierje az 1989-es rendszerváltás után jött el: közigazgatási államtitkár volt 3 évig, majd 1994-tôl 1997-ig Magyarország (ferencvárosi születésû) nagykövete lett Dél-Amerikában, Argentina-Paraguay-Uruguayban. Fôleg a második világháborút követôen ott letelepült magyaroknak lett jószándékú patrónusa, az itthoni dolgokról ôszinte informálója és buzdítója. Egyéniségére jellemzô a három magyar könyv, amelyett magával vitt diplomáciai küldetésére: Károli Gáspár bibliáját, Madách: Az ember tragédiáját és Gyóni Géza verses kötetét. Hazatérése után hivatalosan nyugdíjas lett, és sok idôt töltött csongrádi nyaralójában. Tovább dolgozott azonban településrendezô szakmájában tanácsadóként az állandóan nevet Ifj. dr. Misley Károly a 2008-as Monte Grappa (Olaszország) változtató minisztériumok hivahegyén tartott I. világháborús ünnepségen a magyar küldöttség talaiban. Volt a Magyar Állatvébeszédét mondja dô Egyesület elnöke, a Magyar Kert- és Tájépítészek Szövetségének elnöke, és ma is az elsô világháborús magyar hagyományôrzô szervezet, a Magyar Monte Grappa Baráti Kör Egyesület alelnöke. 2003-ban részt vett az 1849-es szabadságharc bukása után kivégzett vértanú ôse, Kazinczy Lajos ezredes emléktáblájának avatásán Aradon. 2009-ben mondott búcsút a hivatalok világának. További jó egészséget kívánva, baráti szeretettel gondolunk rá, mint a Ferencváros jó hírét öregbítô Misley család harmadik generációjának képviselôjére! DINYÉS LÁSZLÓ

JANUÁR

Tavaly történt...

Idõközi országgyûlési választás Ferencvárosban 2008. szeptember 15-én Gegesy Ferenc polgármester lemondott parlamenti mandátumáról, és mintegy 20 éves tagság után kilépett az SZDSZ-bõl is. Döntését a párt reménytelen helyzetével indokolta. Gegesy Ferenc Budapest 12-es számú országgyûlési egyéni választókerületben (OEVK) szerzett parlamenti mandátumot 2006-ban, ezért idõközi választást kellett kiírni a megüresedett helyre. Ez az OEVK Belsõ- és Középsõ-Ferencváros területét öleli fel. Az Országos Választási Bizottság 2009. január 11-re írta ki az idõközi országgyûlési választás elsõ fordulóját, és január 25-re a második fordulót. Megkezdõdött a jelöltállítás. Szokatlanul sok, 11 jelölt szándékozott elindulni a megmérettetésen, azonban a december 19-i határidõig csak 8 jelölt tudta összegyûjteni a szükséges 750 ajánlószelvényt. Az ajánlószelvények gyûjtése során számos visszaélésre derült fény. A helyi választási bizottság Jobbik által delegált tagja december 20-án hívta fel a sajtó figyelmét arra, hogy álláspontja szerint az MDF ajánlószelvényeinek jelentõs része fénymásolt hamisítvány. Az Állami Nyomda szakértõi azt állapították meg, hogy az MDF, a Magyar Szociális Zöldpárt és a MIÉP által leadott összes ajánlószelvény 73 százaléka hamis. Ezután a helyi választási bizottság feljelentést tett az ügyészségen és elsõ fokon kizárta az indulók közül mindhárom párt jelöltjét. Egy rejtett kamerával készült felvétel szerint pedig az SZDSZ helyi elnöke – aki a helyi választási bizottság tagja is volt – pénzt kínált az ajánlószelvényekért aktivistáknak. Janás Ferenc végül lemondott választási bizottsági helyérõl. A helyi választási bizottság így hat jelöltet vett nyilvántartásba: a Humanista Párt, az SZDSZ, az MSZP, a Jobbik, a Magyar Kommunista Munkáspárt és a Fidesz-KDNP színeiben. A Political Capital (PC) az elsõ forduló elõtti napon kifogással élt, mivel egy 2005-ös alkotmánybírósági határozat szerint a választókerületi rendszer sérti az egyenlõ választójog elvét. A legkisebb magyarországi választókerületben ugyanis 27 ezer, míg a legnagyobban 67 ezer választópolgár él. Ferencvárosban is viszonylag kevés, mintegy 31 ezer választópolgár van. Külön érdekesség, hogy a választás elsõ fordulójának napján Budapest történetében elõször szmogriadót rendelt el Demszky Gábor fõpolgármester. Talán ezzel is magyarázható, hogy nagyon alacsony, mindössze 25,91% volt a részvétel január 11-én. Az érvénytelen fordulót azonban meggyõzõ fölénnyel, több, mint 58%-kal nyerte a Fidesz-KDNP jelöltje: dr. Bácskai János. Az MSZP közel 23%-ot szerzett. Talán a jobboldali kis pártok kiesése miatt történhetett, hogy a Jobbik még soha nem szerepelt ilyen jól, az SZDSZ-t megelõzve 8,5%-ot ért el, míg a Szabad Demokraták épp 5% fölött szerepeltek. Jelöltjük, a 9. hónapban lévõ várandós John Emese a második forduló elõtt vissza is lépett. Új szín volt a választáson a Humanista Párt, amely több, mint 3,5%-ot ért el. Bár félõ volt, hogy a második fordulóban, január 25-én nem lesz meg a szükséges 25%-os részvétel, és ezért új választások kiírására kerül sor, a választói aktivitás ekkor nagyobb volt, csaknem elérte a 30%-ot. A Fidesz-KDNP jelöltje: dr. Bácskai János a szavazatok 60%-át szerezte meg. Az MSZP színeiben induló Bánsághi Tamás alpolgármester pedig 27,5%-ot. Valójában a Fideszen és az MSZP-n kívül másik párt egyik fordulóban sem tudott annyi szavazatot sem gyûjteni, mint az induláshoz szükséges ajánlószelvények száma (750).

&

Idôközi 1. forduló

Idôközi 2. forduló

EP választás

választópolgárok száma

31061

31059

30686

választáson megjelent

8049

9196

12827

részvétel

25,91%

29,61%

41,80%

FIDESZ-KDNP

4698 (58,37%)

5519 (60,02%)

5276 (49,15%)

MSZP

1850 (22,98%)

2527 (27,48%)

2363 (18,49%)

JOBBIK

682 (8,47%)

702 (7,63%)

1761 (13,78%)

SZDSZ

419 (5,21%)

–

690 (5,40%)

–

–

772 (6,04%)

LMP-HP

296 (3,68%)

357 (3,88%)

794 (6,21%)

MUNKÁSPÁRT

63 (0,78%)

48 (0,52%)

95 (0,74%)

–

–

23 (0,18%)

MDF

MCF

Érdekes, hogy a két nagy párt által az elsõ és második fordulóban elért eredmény nagyon jó összhangban (mérési hibán belül) van a nagy közvéleménykutató cégek által ezen idõszakban mért országos pártpreferenciákkal. Ez azt jelenti, hogy Ferencváros – mint lakmuszpapír – nagyon jól reprezentálja az országban uralkodó politikai közhangulatot. Egy másik ábrán látható 1998-tól a Budapest 12es OEVK-ban az országgyûlési választások részvételi aránya, illetve a Fidesz által elért százalékos eredmény (az 1. fordulók adatai alapján). Bár a párt által elért százalékos eredmény egyre jobb, a jelenlegi arány nyilván annak köszönhetõ, hogy nagyon alacsony volt a részvétel. Az utolsó ábrán 2008. és 2009. idõközi parlamenti választásainak részvételi arányai láthatóak (elsõ és második forduló). Érdekesség, hogy június 7-én, Pécsett az Európai Parlamenti választásokkal egyidõben lebonyolított forduló még megemelte a részvételt, de aztán a második fordulóban ez lezuhant, sõt, az októberben megismételt választás még alacsonyabb érdeklõdés

'

JANUÁR

A két forduló részletes eredményei, valamint a szintén tavaly, június 7-én tartott Európarlamenti Választások ezen OEVK-ra vonatkozó adatai az alábbi táblázatban láthatók.

JANUÁR

mellett zajlott. A novemberi Csornai voksolás is nyilván csak a Fidesz óriási mozgósítása miatt lett érvényes, hisz ott a második fordulóban az MSZP csupán 4,5%-ot ért el. Ezek a számok bizony azt vetítik elõre, hogy az országban uralkodó fásultság azt eredményezheti, hogy a 2010-es rendes országgyûlési választásokon már az elsõ fordulóban is 50% alatt lehet a részvételi arány, ami 1990 óta soha nem fordult elõ; s a Fidesznek talán azért nem lesz minõsített többsége az új Parlamentben, mert akár 2 tucatnyi OEVK-ban is érvénytelen lehet a választás második fordulója. BOLDIZSÁR LÁSZLÓ

Emlékezz Weimarra!* 'Mindazok, akik elfelejtik saját történelmüket, arra ítéltetnek, hogy újra átéljék azt!' [Georges Santayana] A Weimari Köztársaság (1919-1933), pontosabban annak bukása az európai demokráciatörténet egyik legnagyobb kudarca. Nem felejthetjük el, hogy egy demokratikus rendszer lépésrõl-lépésre történõ meggyengülése hogyan eredményezte a világtörténelem egyik legõrültebb diktátorának hatalomra kerülését. Amikor a helyzet kilátástalannak tûnik, amikor az ország gazdasági, társadalmi, morális állapota elképesztõen rossz, amikor napról napra azt látjuk, hogy a politikusok a lehetõ legpofátlanabb módon a szemünkbe hazudnak, az adóinkból fenntartott rendõrség nõket erõszakol meg, békés tüntetõket ver eszméletlenre, és ártatlanok szemét lövi ki; az ország maradék vagyonát pedig milliárdszámra lopják el, miközben a legszegényebb gyerekek iskolai étkeztetését megszûntetetik... nos, ekkor talán érthetõ, hogy egyre többen azt mondják, hogy elegem van a politikából, és többé nem érdekel. Talán a legkönnyebb otthon maradni, és valami értelmes és hasznos elfoglaltság után nézni. A családunkkal és a munkánkkal foglalkozni. De ne felejtsük el, demokráciában a többség akarata dönt. Ha mi nem veszünk részt a döntésben, akkor mások akarata fog érvényesülni, esetleg olyan, egyébként kisszámú (talán egy ismeretlen érdekcsoport által irányított) ember akarata, akik jogos felháborodásból, naivitásból vagy tudatlanságból olyan radikális megoldásokat követelnek, amelyek következményeit õk sem látják, õk sem gondolták végig, és ami még jobban romba döntené az országot. Mindig lehet rosszabb, avagy, ahogy a 100 éve született misztikus filozófus, Simone Weil fogalmazott: 'Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.' Nem bújhatunk el a saját életünk elõl, és nem hajíthatjuk el az utolsó kis felelõsség-morzsát is, amelynek birtokába azáltal kerültünk, hogy beleszülettünk a magyar nemzet közösségébe, mert a gonosz gyõzelméhez elég annyi, hogy a jó emberek ne tegyenek semmit, és akkor lehet, hogy hamarosan nem lesz munkánk, és talán nem lesz családunk sem... BOLDIZSÁR LÁSZLÓ

 * 1836 márciusában Texas Mexikó ellen vívott függetlenségi harcában Alamo templomból átalakított erõdjébe 189 hazafi vette be magát és 13 napig álltak ellen Santa Anna mexikói tábornok 4000 fõs seregének. A védõk mind egy szálig elestek, ám ettõl kezdve a texasi függetlenségi háború jelszava lett: 'Emlékezz Alamóra!'. Texas még 1836-ban kivívta függetlenségét.

JANUÁR

200 éve született Erkel Ferenc Magyarországon a 19. század elsõ évtizedeit reformkornak hívjuk. A magyar nemzet a többévszázados, népirtás és birodalmi gazdasági és szellemi elnyomatás után kezdett ébredezni s magtalálta magában a saját erõt, adottságainak kibontakozását. Minden latinnémet klasszikus kultúrától való eltérés azonban már a forradalmár gyanújába keverhette mûvelõjét. S mégis megállíthatatlanul haladt és fejlõdött a magyar nyelvû irodalmárok, politikusok, képzõ és zenemûvészek munkálkodása. Ebben a helyzetben, a zene világában a legnagyobb egyéniség itthon Erkel Ferenc volt. Õ is hazafias céljának tûzte ki a magyar mûzenének, a zeneéletnek, sõt a magyar operának a megteremtését. Múlhatatlan érdeme, hogy fáradozása eredménnyel járt! Erkel Ferenc Gyulán született 1810. november 7-én. Apja Erkel József tanító és egyházi karnagy. Ferenc fia Nagyváradon, majd Pozsonyban tanult. Mestere Klein Henrik, kiváló képzettségû pozsonyi muzsikus volt. 17 éves korában házi zenetanárnak Kolozsvárra szerzõdõtt. Döntõ befolyással volt érzéseire, öntudatára, zenei fantáziájára a székelyföld mélyen magyar érzelmû világa. Kiváló zongoramûvészként kezdte a zenei életben való mûködését, de már ugyanebben az idõben kórusokat vezényelt és zeneszerzéssel is próbálkozott. 1834-ben mutatkozott be elõször Pesten zongoramûvészként, „...ritka ügyességgel, mind a jobb, mind a balkezének egyirányos fürgeségével” bûvölte el a hallgatóságot. 1835-ben véglegesen Pesten telepedett le a 25 éves mûvész. A pesti német színháznál, valamint a magyar színjátszó társaságnál is dolgozott karnagyként. 1837-ben a Pesti Magyar Színházhoz, a késõbbi Nemzeti Színházhoz került elsõ karmesteri minõségben, ahol mintegy három évtizeden át zenei vezetõ és szellemi irányító volt. A színházi munkája a zeneszerzõi vénáját inspirálta. 1840-ben elkészült elsõ operája, a Bátori Mária. Az opera a kritikusok és a közönség körében is tisztes sikert aratott. A szövegkönyvet Egressy Béni írta, aki ezután egészen haláláig segítõtársa volt operaszerzõi munkájában. Elsõ valóban kiugró sikere 1844-ben következett el. Ekkor mutatták be „Hunyadi László” c. operáját. Tökéletesen eltalált volt a magyar történelmi téma, egy magyar honfiú idegen király által való kivégeztetése.A „Meghalt a cselszövõ” kezdetû kórus azonnal slágerré vált... 1848. március 15én este a forradalmi Pest is e dalt énekelte! Mint ahogyan az egész forradalom és szabadságharc alatt csaták elõtt, után és közben lelkesítette a magyarokat az alig 4 éve, 1844-ben pályázat után született Erkel szerzemény, a „Himnusz”, amely Kölcsey Ferenc versére kiírt pályázat útján lett elsõ díjas. A szabadságharc bukása után Erkel fokozott erõvel folytatta a magyarság, a magyar kultúra életbenmaradásáért, felvirágoztatásáért való küzdelmet. Megalakította 1853-ban a Filharmóniai Társaságot, amelyet számtalan esetben vezényelt. 1861-ben, az osztrák elnyomó rendszer elsõ megroppanásakor mutatták be újabb operáját: a Bánk bán-t. A mû már jóval elõbb félkész állapotban hevert asztalfiókjában, szövegkönyvét még Egressy Béni írta (aki 1851-ben meghalt!) Erkel legmaradandóbb, legnagyobb sikerû operája lett ez, amelyröl azt írta a kritika: „sehol opera, a politikai világban még nem játszott oly fontos s kiható szerepet, mint e válságos idõszakban Erkel Bánk bán-ja...” Tiltakozás volt e mû minden zsarnoki erõszak ellen. A magyaros hang



JANUÁR

érdekében Erkel a verbunkos zene motívumait, jellegét szõtte operájába. További operák életmûvében: Sarolta (1862), Dózsa György (1867), Brankovics György (1874), Névtelen hõsök (1880, s amely már az 1849-es szabadságharcban játszódik), István király (1885). Operái a magyar nemzeti opera alappillérei lettek. Erkel az operák mellett a magyar zenei közéletben is komoly szerepet játszott. Közremûködött a Zeneakadémia. megalakításában (1875), amelynek ezután tíz éven át igazgatója és zongoratanára lett. Az 1884-ben megnyíló Magyar Királyi Operaház fõzeneigazgatói címmel tisztelte meg. Magánéletének legfontosabb dokumentumai, hogy 1839-ben nõül vette Adler Adélt, a házasságukból négy jeles képességû muzsikus fiú született: Gyula, Elek, László és Sándor. Idõs korában rendkívüli népszerûségben és állami ünneplésben volt része. Budapesten, 1893. június 15-én halt meg , 83 éves korában. A kései utódok Erkel emlékére 1952-ben állami díjat alapítottak, amellyel évente kiemelkedõ magyar zenemûveket és zenetudományi munkákat jutalmaznak. Gárdonyi Géza az „Aranymorzsák” c. mûvében riportszerûen írta meg a Himnusz születésének körülményeit. Erkelt barátja kényszerítette a komponálásra a következõképpen: „– ...Nem érted, és nem érzed, hogy ez a pályázat nem a nyomorult aranyaknak szól, hanem az örökkévalóságnak? Amelyik dalt megjutalmazzák, azt meg is szentelik. Egy hét mulva milliók ajka zengi vissza és az lesz a dalok dala, az örökkévaló, a halhatatlan, a szerzõjével együtt. – Ezt mondva – folytatta Erkel – betuszkolt engem a mellékszobába, ahol egy kopott zongora sárgállott. Odatett egy ív kottapapírost, melléje a szöveget. – Csináld meg rögtön. – De, bátyám, hova gondol! Nem cigarettasodrás ez, hogy csak úgy rögtön. – Meg kell csinálnod! – Nem lehet. Késõ már! Felelet helyet egyet lépett. Kifordult az ajtón, s rámfordította a kulcsot. És amint így elgondolkozom, eszembe jut az én elsõ mesteremnek a szava, aki Pozsonyban tanított. Azt mondta: – Fiam, mikor valami szent zenét komponálsz, mindig a harangok szava jusson elõször eszedbe. És ott a szoba csendességében megzendülnek az én fülemben a pozsonyi harangok. Áhítat száll meg. A kezemet a zongorára teszem és hang-hang után olvad. Egy óra nem telik belé, megvan a himnusz, úgy, amint ma ismerik. Akkorra már visszajött Bartay is. Eljátszottam neki. Szépnek mondotta. Hazamegyek. Leírom zenekarra. Másnap benyujtom. Elérkezik a döntés napja. A színház ünnepi díszben. Mert, hogy szavamat ne felejtsem, nem választott pályabírák döntöttek, hanem maga a közönség. Elkezdjük. A közönség feszült figyelemmel hallgatja ezt is, azt is. De nem melegszik. Végre az enyémre kerül a sor. Engem a harangszóra való gondolat annyira eltöltött, hogy a zenekari átiratban is harangszóval kezdtem. Ez már elõre hatott. Az eddigi dallamok mindenféle csiricsári nóták. Semmi mély érzés. Semmi himnuszi szárnyalás. Az én dallamom egyszerre áhítatra kelt mindenkit. Az arcok megmerednek. A szemek megtelnek könnyel. És alig, hogy az utolsó sor elhangzik, a tapsolásnak és éljenzésnek orkánja rázza meg a színházat. Az enyim volt a dicsõség.” Erkel Ferenc késõbb élete egyik megható élményeként mesélte, hogy az 1870-es években egy, az Alföldön kaszáló parasztembertõl kérdezte meg, ismeri-e a Himnuszt? Az egyszerû ember elénekelte Erkelnek, s kérdésére, hogy ezt ki írta, a parasztember azt válaszolta: „– Ezt senki! Ezt a honfoglaló magyarok hozták magukkal a Kárpát-medencébe!” VAS ÁGOTA

JANUÁR

Városrehabilitáció Zöldövezet a Középsõ-Ferencvárosban Az elmúlt évek során több könyv és kiadvány foglalkozott kisebb-nagyobb terjedelemben a Középsõ Ferencváros – az Üllõi út – Haller u. – Mester u. – Ferenc krt. által határolt terület – rehabilitációjával, bemutatva a közel 20 éve tartó folyamat eredményét, de egyik sem emelte ki a fejlõdésnek azon oldalát, nevezetesen a zöldterület igen jelentõs növekedését, mely a rehabilitáció lelke. Ennek eredményeként a városrész a lakásvásárlók körében Budapest egyik legkeresettebb területévé vált. Zöld, zöld és zöld, mely alapjaiban változtatta meg e kerületrész arculatát. Az, hogy az 1990-es évek elején megindult városfejlesztés 2010-re európai hírûvé vált, annak egyik záloga éppen az volt, hogy a rendkívül jól megfogalmazott „szabályozási tervben” rögzített elképzelések, a tömbbelsõkben kialakított zöldterületek folyamatosan megépültek, a hosszú távú célkitûzések között kiemelkedõ szerepet kaptak e kertek, parkok. E belsõ tág egybenyílt kertek, melyek oly csendesek, hogy a madarak csicsergése adja a „zajt”, összhatásként zöldövezetet alakítanak ki a belvárosban. A kiépített zöldterületek vonzóvá, szerethetõvé teszik lakókörnyezetünket, s ahogy folyamatosan alakulnak, épülnek köztereink, érezhetõen úgy változik a lakóközösség viszonya is azokhoz, érvényesül a kölcsönhatás. Látható a belsõ kertek, parkok lakók általi gondozása, élnek ezek a területek, s e zárt tereken elhelyezett játszóhelyek pedig a gyerekek számára nyújtanak biztonságos terepet.

!

JANUÁR

A városi ember számára a zöldterületek gyakorlatilag az élõ természettel való találkozás kizárólagos színterei. A zöldfelületek alapvetõ feladata a városrész ökológiai rendszerében betöltött szerep, a jól ismert környezetminõség javító hatáson belül a mikroklíma kedvezõbbé alakítása. Ugyanakkor a közterületek, zöldfelületek számos társadalmi szerepet is betöltenek. A tudatos helybiztosítás lehetõséget nyújt azonos és eltérõ korcsoportok idõtöltésére – legyen az játék, pihenés, sport, találkozás – a testi-lelki egészség megõrzésére-javítására, az ifjúság szocializációjára egyaránt.

A zöldfelületek haszna idõben és térben messze túlmutat területi kiterjedésén. Esztétikai értelemben beépül a mindennapokba, pszichés hozadéka (stresszoldás) jelentõs, gazdasági hatása mérhetõ. A felértékelõdött rehabilitációs terület gazdasági hatékonyságában jelentõs és piacképes tényezõ a közterületek arculata, a belsõ parkok nyugalma, a rehabilitációs terület közösségi pontjai egyaránt. A rehabilitáció sikerének egyik szereplõje a jól megalapozott, konzekvensen végigvezetett zöld politika. JORDÁN PÉTER

"

JANUÁR

Orvosi tanácsok Tél A tél a megfázások, légúti fertôzések, az influenzajárvány évszaka. Utóbbit influenza elleni oltással nagy valószínûséggel kivédhetjük. 60 év felett, vagy ha valakinek idült betegsége (krónikus légzési betegség – asthma, krónikus bronchitis, cukorbetegség, májbetegség, szívelégtelenség stb.) van, az oltás feltétlenül szükséges, és mivel a vírus változik, az oltóanyag is évente más, vagyis minden évben új oltás szükséges. Az oltóanyag az említett különösen veszélyeztetett csoport számára a háziorvosnál, ill. tüdôbeteg-gondozó intézetekben eddig ingyenesen állt rendelkezésre. Egészséges személyek influenza oltása is célszerû, mely a személyes védelmen túl a járvány méretét ill. a fertôzések számát csökkenti. Az influenza egyik szövôdménye a tüdôgyulladás, de – fôleg a téli idôszakban – ettôl függetlenül is kialakulhat. A súlyos, életveszélyes (Pál utcai fiúk: Nemecsek Ernô) tüdôgyulladás bizonyos kórokozói (Streptococcus pneumoniae fajták) ellen van 5 évig hatékony védôoltás. Ennek beadása indokolt a krónikus betegeknél, vagy immunrendszer elégtelenség (immunbetegség, lépeltávolítás) esetén. A légúti infekciók jelentôs része vírus eredetû, de nem influenza-vírus okozza. Náthával, torokfájással indul, majd kialakulhat légcsô- ill. hörghurut, köhögéssel. A tüneteket kísérheti láz. Légúti tünetek (köhögés, köpet, nehézlégzés, mellkasi fájdalom) melletti elhúzódó lázas állapotnál orvosi vizsgálat, mellkas röntgen indokolt, mert a háttérben veszélyes tüdôgyulladás állhat. A vény nélkül kapható paracetamol hatóanyagú lázcsillapítók több napos, javasolt maximális adagnál nagyobb mennyiségben való szedése súlyos májkárosodást okozhat. A tüdôgyulladás antibiotikummal gyógyítandó, de ritkán intenzív osztályos kezelést is igényelhet. A vitamindús táplálkozás és hômérsékleti viszonyoknak megfelelô réteges öltözködés segít a téli fertôzések megelôzésében. DR. LANTOS ÁKOS pulmonológus fôorvos

#

JANUÁR

D. L.

Országúti fakeresztek Ott, ahol a fájdalom gyökeret eresztett, sorjáznak az országút árkában fakeresztek. Ott, vagy itt valaki a lelkét lehelte ki, s a nem feledhetõt, aki itt por lett s port kavart, megjelölték a nyomtalant egy fakereszttel, hiszen nem állhat mindenütt templom, mint ahol történt Urunk mennybemenetele, és itt a nyomorultat nem az ég, az országút nyelte be. Most mûvirágok merednek lenn, ahol igazi vér freccsent, színes pántlika lógat a faágakra koszorút, hova tán egy ember teste beszorult, s a fájdalom ahol gyökeret eresztett sorjáznak az országút árkában fakeresztek. Gábriel arkangyallal ékes trombitaszó sem harsan fel majd itt, csak eljõ egy gereblyés útkaparó.

D. L.

Mária Meghalt a kisbabám – mondta a nõ maroktelefonjába, s kilépve a kórház kapuján a Körút felé indult. Arca darabokra hullt, szája torzult, szemgödrén könnyének árja, Pieta szobrok Máriája. Aztán tompán nyelte be cipõje koppanását, mint kisbabáját a nagyvárosi golgota forgataga.

$