P E T Ő F I ÉS A D Y *

P E T Ő F I

É S

A D Y *

Irta: L U K Á C S GYÖRGY Mi a magyar tragédia? Petőfi és A d y , a magyarság igazi költői jól tudták: a feudalizmus maradványainak fennállása és makacs védelme; Magyarország kiszakadása a kialakulóban levő uj, európai demokratikus kulturából. Tudták azt is, mi innen a kivezető ut: a régen anakronizmus­ sá vált magyar középkor erőszakos sirbatétele és ezzel a magyar nép belépése a civilizált, demokratikus népek közösségébe. Petőfi és A d y azért lettek egészen nagy költőkké, mert ők gondolták és érezték végig, élték végig a legmélyebben, féluton való megállás, megalkuvás nélkül, nemzetük, népük nagy tragédiáját, Herder és Hegel óta mindenki tudja, hogy a költők igazi nagyságát a nemzeti élettel való összeforrottság teszi. D e Hegel kis utódjai ellapositották és az ellapositással kompromittálták, gyanussá tették ezt a gon­ dolatot. A német és a magyar politikai élet fejlődése 1848 után a kom­ promisszumok jegyében játszódott le. A polgárság végleg lelép a polgári forradalom utjáról és az értelmiség tekintélyes része követi és hiven ki­ szolgálja az i g y létrejövő anyagi, szellemi és erkölcsi korrupciót. A nem­ zeti gondolat képviselete, a nemzettel való szellemi és érzelmi egység, az 1867 utáni magyar irodalomban a 67-es kompromisszum fenntartás nél­ küli dicsőitését jelentette. A magyar uralkodó osztályok lemondását a nemzeti függetlenségről, amely lemondás fejében a földbirtok feudális maradványainak épségben tartását, a nemzetiségek szabad elnyomatását, a kapitalizmus fejlődését (az osztrák ipar megengedte keretekben és megfelelő függésben az osztrák finánctőkétől) a kettős monarchia ha­ talma garantálta. A háború utáni fejlődés még mélyebbre züllesztette a nemzet gondo­ latát. A faji miszticizmus tudománytalan és reakciós demagógiája csak arra való volt, hogy a földbirtokviszonyok maradjanak a régiben. Ez a majdnem évszázados történelemhamisitás sokak előtt teljesen kompro­ mittálta Herder és Hegel gondolatát. A lapos és vulgáris szociologizálás szemében, amely semmivel sem lesz jobb, ha „marxista" frázisokkal ken­ dőzi ürességét, nemzeti fejlődés, nemzeti sajátosság egyáltalában nem lé­ tezik, csak — szárazan, elvontan, sematikusan skatulyázott — osztályok, rétegek és alrétegek vannak. A z igazi marxisták másképpen gondolkodnak. Amikor Uljanov Tolsz­ toj szociális és művészi fiziognómiáját körülhatárolta, a jobbágy-felszabaditás és az első forradalom (1861-1906) közötti korszak alapvető parasztproblemáiból indul ki és Tolsztoj nagyságát abban látja, hogy ennek a válságokban gazdag, átmeneti korszaknak alapvető ellentmondásait mé­ lyen átélte és nagy művészi erővel ábrázolta. Uljanov tehát Tolsztojt, mint orosz nemzeti költőt tartja klasszi* R é s z l e t e ke g yn a g y o b bt a n u l m á n y b ó l . KORUNK 14. évf. 721-810.

kusnak: szerinte Tolsztoj, mint orosz nemzeti költő jelent e g y lépést elő­ re a világirodalom fejlődésében. Persze a nemzeti jelentőségnek ilyen fel­ fogása szöges ellentétben áll a reakciós korszak rosszhiszemű legendái­ val; persze ez a felfogás a herderi és hegeli koncepciók jelentékeny to­ vábbvitelét és elmélyitését hordja magában. Mert a nemzeti jelleg most már világosan és határozottan egyet je­ lent a dolgozó nép sorsával. (Nemzet és nép szembeállitása, a nemzet sor­ sának elválasztása a nép sorsától: egyik ideológiai tükröződése a 67 utá­ ni magyar kultura mélyreható visszásságának, az uralkodó osztályok ama nemzet- és népéilenes politikájának, mely Magyarországot már egy­ szer katasztrófába sodorta és amely most ujabb katasztrófa felé visz.) A tudományos szocializmus klasszikusainak felfogásában „csak" annyi az uj, hogy nem éri be a népélet nemzeti jelentőségének általános elismeré­ sével, hanem a nemzet nagy történelmi válságait és sorsfordulatait a dolgozó nép cselekedeteiből és szenvedéseiből vezeti le. Ezért a nagy költők jelentőségének titka éppen abban keresendő, hogy legszemélyesebb emberi és irói élményeikben a nemzeti válságok nagy, történelmi ellentmondásait fogják be és fejezik ki. Minél nagyobb valamely iró, annál kevésbé „privátak" az élményei és az alkotásai. Ez a megállapitás nem elszemélytelenedést jelent. Ellenkezőleg. A közügyek és a személyes élmények merev szembeállitása mindig a hanyatlás, a bel­ ső felbomlás szimptómái. Ha az intelligencia eltompult és közönyös a köz­ ügyekkel szemben v a g y nem mer azok reakciós fejlődésének nyiltan és határozottan ellenállni, akkor terjed el az a tévhit, mintha az emberek (és pláne az irók) legszemélyesebb élményei tisztán egyéni élmények len­ nének, mintha volna a személyes, a privát exisztenciának olyan szférája, mely objektive nincs összefüggésben a szociális és politikai élet meneté­ vel. A z objektiv valóságban nincs ilyen „függetlensége" a személyes lét­ nek, az egyéni élményeknek, csakis a dekadens ideológusok elképzelésé­ ben van. De ezek az elképzelések nagyonis valóságos befolyást gyakorol­ nak az irodalomra. N e m abban az értelemben, mintha ott most már lét­ rejöhetne egy a közélettől valóban „független" birodalma az élmények­ nek és azok költői kifejezésének, hanem kizárólag abban az irányban, hegy az ilyen ideológia hatása alatt létrejövő irodalom a társadalmi élet periférikus problémáit dolgozza fel és azokkal is csak felületesen birkó­ zik meg, azokat is csak véletlenszerű és nem lényeges összefüggéseiben ragadja meg. A z igazi nagy iró élményeinek mélysége és átfogó ereje éppen abban nyilvánul meg, hogy az objektiv összefüggést, amely az egyén ( p r i v á t ) sora és korának döntő problémái között a valóságban fennáll, napvilág­ ra hozza, tudatositja, közkinccsé teszi. Minél mélyebben egyeznek ezek az élmények, annál bonyolódottabb, rejtettebb, érdekesebb összefüggések kerülnek ilyen módon a kézzelfogható felszinre. Ha Shakespeare és Goethe, Balzac és Tolsztoj művei valóban koraik enciklopédiáit tartal­ mazzák, akkor ez nem abban az értelemben veendő, mintha okvetlenül minden egyes fontosabb történelmi eseményt közvetlenül megtalálnánk bennük, ez legfeljebb Balzacról áll és róla sem százszázalékosan, hanem ugy értendő, hogy a nagy költői erővel és következetességgel ábrázolt egyéni sorsokban meglátjuk, megéljük a korukbeli társadalmi lét leg-

mélyebb, az emberiség történelme számára sulyos lés tartós jelentőséggel latbaeső, igazán döntő problémáit. A marxizmus tehát nem tagadja sem a nagy egyéniség, sem a nemzeti lét fontosságát a történelemben. Éppen azáltal, hogy szalut azok izoláló tulbecsülésével, válik képessé eme törté­ nelmi faktorok társadalmi szerepét konkréten kijelölni. Ismételjük, A d y nagysága abban áll, hogy ő a magyar tragédia nagy lirikusa. A tragédia szót alá kell huzni, mert benne nyilvánul meg az alapvető különbség Petőfi és A d y között. Mindkettő a magyar nép leg­ mélyebb vágyainak, legmélyebb fájdalmainak, legigazibb reményeinek adott kifejezést. Mindakettő az egyedül helyes kivezető utat kereste a ma­ gyar tragédiából és mindakettő ugyanazt az utat találta meg és ment rajta emberileg, politikailag és irodalmilag — következetesen végig. Ugyanazt az utat, mert bár az igazság megnyilvánulásának történelmi formái nagyon különbözők: a magyar nemzet önállóságának, független­ ségének igazi utját: a dolgozó nép felszabadulása, a demokratikus for­ radalom utját. Petőfi utjának végén a lángban álló, levert forradalmi Magyarország egy tragikusan befejezett szakaszt jelent. De ez a tragikus vég egyrészt hősies harcok hősi bukását mutatta, ahol is a magyar nemzet volt az egyetlen forradalmi demokrácia Európában, amely még képes volt nyilt küzdelemben szembeszállni az összefogott nemzeitközi reakcióval. Más­ részt ez a korszak volt az, amelyben a demokratikus Magyarország elő­ ször találkozott a nyugati forradalmi fejlődéssel, amelyben először vált az európai szabadságmozgalmak aktív és számottevő szövetségesévé, amelyben tehát először szűnt meg a magyar nép elszigeteltsége és magá­ ra-hagyatottsága a nyugati fejlődésben. Akárhogy végződött is ez a harc, előkészületeinek, megindulásának nagy és jogosult reményei adják meg Petőfi költészetének világos, bátor és bizakodó pátoszát. A felszabadulás előestéje, a kulturközösségbe való beolvadás perspektívája, a nyomasz­ tó mult biztosra vett összeomlása; innen Petőfi költészetének egyszerü nagyvonalusága, innen optimizmusának tartalmassága és ereje. A d y ugyanezért és ugyanez ellen harcolt, mint Petőfi. De a feudális mult a 67-es kompromisszum óta nem izolált maradék már Magyarorszá­ gon, amelyet muszkavezető áruló arisztokraták és rajtuk kivül csak a nép elmaradt és félrevezetett elemei védelmeznek, ami ellen a haladás összes erői végeredményében e g y táborban állanak, ha célkitűzésben és taktikában nem is egyértelműleg. A d y Magyarországában a gazdasági modernizálás f ő ereje, a kapitalizmus szövetséget kötött a hűbériség maradványaival. A haladás tempóját és jellegét politikai, szociális és kul­ turális vonalon ennek a szövetségnek, a 67-es kompromisszum betartásá­ nak, biztositásának keretei határozták meg. Tehát: minden politikai párt lojálisan végrehajtotta a nemzetiségek kiszolgáltatását a magyar elnyomatásnak. Tehát: minden politikai párt tabunak tekintette a fennálló földbirtokviszonyokat. Tehát: minden poli­ tikai párt egyértelműleg kizárta a parlamentből, az, aktív politikai élet­ ből a dolgozó nép széles tömegeit, a szegény parasztságot és a társadal­ mi haladás most kifejlődő uj előharcosát, a munkásosztályt. Objektive az i g y létrejött erőegyensuly nagyon ingadozó volt. A dol­ gozó nép többségében mély elégedetlenség élt az uralkodó rendszerrel

szemben. Nemcsak az alföldi parasztzendülések, nemcsak a budapesti v é ­ res munkástüntetések tanusitják ezt; a 48-as párt népszerűsége az alföldi parasztság között, a Tisza-kormány bukása az 1904-es választásokon azt mutatják, hogy az elégedetlenség azokat a magukban véve viszonylag keskeny rétegeket is elfogta, amelyeket a 67-es kompromisszum „az al­ kotmány sáncai" közé beengedett. De éppen ezek az események tanusitják, hogy az országosan széles és sokféle elégedetlenségeknek nem voltak vezetői, csak levezetői. A hiva­ talos pártok, bármilyenek voltak is felirásaik, visszarettentek a 67-es kompromisszum fölboritása elől ( a Tisza-ellenes koalició szégyenteljes sorsa világosan mutatja ezt a helyzetet). És a „nem hivatalos" pártok sem mertek kemény kézzel hozzányulni a dolgozó nép sulyos kérdései­ hez. A szociáldemokrata párté lett volna a feladat, hogy vezére legyen a parasztság és munkásság felszabadulási harcának, Magyarország de­ mokratikus megujitásának, a hűbériség maradványai likvidálásának, az elnyomott nemzetek béklyói összetörésének. A munkásság számos uccai harcban megmutatta erre való készségét. A szociáldemokrata vezetőség azonban mindig csak olyan messzire ment, amennyire az a baloldali pol­ gárságnak megfelelt. Annak cselekvési körét viszont a szövetkezett nagy­ birtok és finánctőke határozta meg — tehát végeredményében a 67-es osztálykompromisszum. Objektive a demokratikus forradalom összes feltételei meg voltak Magyarországon. Szubjektive a 48 óta beállt sajátos fejlődés következ­ tében — egyetlen feltétel sem volt meg. A d y Endre — épugy, mint Petőfi — több mint a demokratikus for­ radalom lirai rajongója. A m i Petőfit olyan magasra emeli a negyvenes évek német politikai lírikusai (Herwegh, Freiligrath) fölé, annak gyökere politikai éleslátásában van. Ő nemcsak lelkesedik a demokratikus forra­ dalomért, hanem mélyen megérti annak összes döntő problémáit, kitünő taktikai érzékkel birálja el fontos napi kérdéseit és teendőit. Azáltal, hogy ez a gazdag és konkrét tartalom fogyaték nélkül kapott lirai kifeje­ zést költészetében, vált Petőfi — Heine mellett, akiben ugyanezek a kva­ litások megvoltak — a korszak legnagyobb költőjévé. Ezek a képességek megvoltak A d y Endrében is. A mai olvasó sok­ szor csodálattal látja, milyen éles elmével, mélységgel és finomsággal itélte meg A d y verseiben és cikkeiben korának magyar és nemzetközi po­ l i t i k a i és speciális problémáit. Mennyire ő volt, mint gyakran Petőfi is, nem e g y esetben az egyetlen, aki az eseményeket helyes és következetes demokratikus perspektívából, a dolgozó nép igazi nagy érdekeinek pers­ pektivájából itélte meg. Petőfi is sokszor szemberült a többséggel, helyes megitélései követ­ keztében. D e sohasem maradt egészen magára. Mindig része, mindig ka­ tonája maradt az akkori magyar demokrácia szélső, jakobinus balszárnyá­ nak. A d y egészen egyedül állt. Persze: a dolgozó nép milliói ugyanazt szenvedték, amit ő. De közte és ezek között a szervezetlen v a g y szerve­ zeteik révén a kompromisszum igájába hajtott tömegek közt nem volt és nem lehetett közvetlen kapcsolat, közvetlen együttmüködés. A d y aki­ nek politikai okosságát nem lehet eléggé kiemelni — minden lehetőt és lehetetlent megpróbált, hogy ennek a magányosságnak a keritését áttör-

j e . Justh Gyulától Garamiig, Jászi Oszkártól a Galilei körig mindenkivel megpróbálkozott; mindenkivel, akiben csak a legkisebb hajlandóságot látta, fegyverbarátiságot kötött. Hiába. Igy A d y magányossága nem gőgös elzárkózottságból, nem, szektárius szűkkeblűségből származott, hanem — a 67 utáni Magyarország körül­ ményei között — annak következménye, hogy egyedül látta világosan, hogy Magyarország megmentése érdekében a demokratikus forradalom elkerülhetetlen és szükségszerü. Egyedül ő látta és szerette annyira a dolgozó népet, hogy igazán bizhatott benne, hogy a forradalomban nem látott „káoszt", hanem megujhodást, hogy nem félt a forradalomtól, ha­ nem hitt benne, hivta és várta. Ezen az uton nem ment vele senki, se Ga­ rami, se Jászi Oszkár, — se irodalmi baráti és tisztelői. Különleges és sajátságos magányosság A d y é : magára marad, egye­ dül áll e g y országban, ahol egyedül ő fejezi ki a nép igazi keserveit, vá­ gyait és reményeit; egyedül áll e g y irodalomban, amelynek ő nemcsak legnagyobb, hanem legnépszerűbb költője is. Objektiv társadalmi szükségesség volt az A d y t oly gyakran elfogó sötét kétségeesés. A z okos politikus A d y , a magyar élet mély ismerője látta, hogy forradalom nélkül vesztébe rohan a magyar nép — és a gozó nép többsége. N e m j ő és akiknek siettetni kellene, hátráltatják. Cso­ da-e ha akkor a tehetetlen Adyban csodavárással elegy kétségbeesés ural­ kodik? H a csodavárását és kétségbeesését az Isten szimbólumába öltöz­ teti? A k i Isten-szimbólumát bármilyen egységben akarja látni feloldha­ tatlan ellenmondások tömkelegében vész el. A k i a magyar tragédia szim­ bólumokba torzult tükörképét keresi bennük, megérti ezeket az ellent­ mondásokat i s : Rákóczi, akárki Jőjjön valahára... A d y Istene a forradalomra hiába váró forradalmár kétségbeesett menedéke: ... s az életbe belehazudunk egy kis harmóniát. Sötét világ A d y világa. N e m A d y „veleszületett" pesszimista hajlandó­ ságai miatt; nem a nyugati költészet hatásai következtében, hanem mint a tragikus összeomlást megelőző időnek sulyos és nyomasztó atmoszférá­ ja. A d y „pesszimizmusa" okos előrelátása volt az elkövetkezőnek; kétség­ beesése mögött e g y világosan tudott kivezető ut ismerete állott, amelyen a magyar nép akkor nem volt képes elindulni. Ilymódon különös és mély társadalmi összefüggés nyilvánul meg Pe­ tőfi és A d y származási ellentétében. A megujhódást váró kor még töret­ len bizalma az alulról jött, plebejus Petőfiben kapott adekvát formát: őbenne testesülnek meg azok a legjobb népi erők, amelyek 48-ban oly re­ ményteljesen csaptak össze az európai reakcióval. A megujhódás hajna­ lán Petőfi onnan jött, ahonnan a társadalmi megujhódás jönni készült. A d y ennek a kulturának lefele vivő utját járta. Nagysága, hogy ren­ dületlenül kitartott a demokratikus, a forradalmi kivezető ut mellett. Nagysága, hogy a kor legsötétebb oldalait, felbomlott kulturáját, emberi széthullását ugyanazzal az erővel és őszinteséggel foglalta dalba, mint a

forradalom

kimenekülés lángoszlopát, a forradalmat. A pusztulás, a hanyatlás köz­ pontjából jött. A z , hogy éppen benne fut össze az egész magyar nép szen­ vedése és problematikája: a legszorosabb összefüggésben áll azzal, h o g y nem alulról jött, hogy a fent és lent minden kérdését egyforma fájdalma­ san átélte, hogy a magyar történet minden kérdésével — gyűlölve v a g y szeretve — egynek érezte magát, hogy „népért siró, bús, bocskoros ne­ mes" volt. Petőfi egy versében különös erővel van kifejezve ez a két tipus, a sajátja és Adyé, világosabban, mint bárhol másutt: Minden, Minden, Dalodban, Minden, Minden, Dalodban,

A R A T Ó MÓDOS

mi világos, mi virágzó, ó koldusok őse Homér! mi sötét, mi sivár, királyi utód Osszián!

A N D R Á S :

V E R S E K

PARASZT...

Pénzed mellett hasalva befekszel a hazaiba. Rothadsz, akár az alma.

Nem Nem Nem

Kövér földed kapálod. Kövér füved kaszálod. Szegény embert nem állod.

Dús a répa, szép a tök. Nincs messze a csütörtök. Ne félj, elvisz az ördög.

KAMPÓT

hordsz vizet vederbe. nyom ángyod keserve. fog rajtad vecsernye.

VERNI...

Sokat esznek, sokat isznak. Jó a hurka, jó ha véres. Hogy csámcsognak, télire majd hátuk, hasuk jó kövér lesz.

Bizony kampót kéne verni, nem a falba, nem a fába. Máshová kéne azt verni; holnap talán, ha nem máma

Jó kövér lesz, szép kövér lesz. Kampót verni mindenfelé, ahol kemény, ahol puha. Bundát tesznek a hasukra. nyonoruság, Bólogatnak, úgy szuszognak: Szegre véled rongyos zubbony, parasztgunya. más dolgozik a hasznukra. KARJÁBA

KAPJA...

Bolyong a nyár. Vigyorgó szél ül a nádason. A kerék nyoma felsir. A tarló eloson...

Foszlik a kender szála, rozoga lesz a vágy. Fondorkodik a bánat. A dombok öle lágy.

Párjáért rí a fűszál. Csipog a gyenge rét. Karjába kapja Isten szomoru gyermekét...

A

BOLDOGOK... A hernyók és a ők, talán ők a

szunyogok, boldogok.

S a földet hasitó A hal, a tavak

eke. gyermeke.

A vödör A szellő,

mikor mikor

megmerül. szenderül.

A nap, mikor nyugodni tér. Ha elfolyik: a szolga vér.

S a harang, mikor zengetik. A búza, mikor elvetik...

AZ ASSZIMILÁCIÓ A MAGYAR IRODALOMBAN Irta: B Ö L Ö N I G Y Ö R G Y N a g y vita folyik Magyarországon e g y könyv felett, melyet az aszszimiláció koráról a magyar irodalomban irt Farkas Gyula, a berlini Collegium Hungaricum igazgatója. A kiegyezéstől a háborúig akarná Farkas lemérni a magyar irodalmi életet, de ez csak ürügy arra, hogy szétverjen az asszimilálódott irók között. Tétele az, hogy a magyarságba befurakodott svábok, szlovákok és zsidók az okai a magyar irodalom századvégi hanyatlásának. Azzal magyarázza ezt, hogy a 49 után jövő nemzeti elnyomatás alatt elgyengült és elparlagiasodott a fajtabeli ma­ gyarság ujabb generációja. Igy történt, hogy amikor a kiegyezés után megnyilt az ut a munkára, a fajtabeli magyarok és a nemesi osztály le­ származottjai helyett az elnyomatás ideje alatt gazdaságilag és szellemi­ leg is megerősödött asszimilált magyarok vették át a vezetést az iroda­ lomban s Vörösmarty és A r a n y utódlásából kizárták a magyarságot. Annak, aki hosszú évek óta Magyarországtól távol él, enyhén mond­ va csömör ez a könyv. Számomra, aki már csak A d y oldalán is résztvevő­ je voltam annak, ami a háború előtti magyar irodalmi élet kohójában történt, ennél is sokkal több, a történelem tudatos hamisitása. Ellen­ könyvet lehetne irni csak arról, hogy tételei mennyire hazugok; hogy nem­ csak az irók egyénisége, értékelése, szellemi kisugárzása mennyire nem valódi mérték szerint, de senki sincs és semmi sincs, ami valóságot ábrá­ zolna e görbe tükörben. M é g az eszmék és befolyások egymásutánja sem igazi, az okok felcserélődnek az okozatokkal és elvetélt elszólások igye­ keznek kiformálni az irók „valódi" arcát és „valódi" célját. A századeleji magyar irók kortársa vagyok és igy inkább meg tudom itélni e kor irodalmi életének folyását, melybe tartozom, mint az, aki könyvekből és papirhalmazokból rosszindulatúan akarja feléleszteni az akkori időket. Farkas szemén át minden eltorzul. H a valaki az ő könyvét olvassa, csak ez ötven esztendőről, annak számára dögvészes az 1914 előtti magyar irodalmi levegő. Farkasnak egyformán pestises és nemzet­ rontó Rákosi Jenő rakciója és magyarositása és a Nyugat nyugatisága, vagy a Huszadik Század radikalizmusa. A z irányt és az értékmérőt az mutatja, hogy Szabolcska Mihályt lovagolja ki ujra és ujra nemzeti ér­ téknek és e g y szava sincs törpesége ellen. De ugyanakkor fricskákat kap Makai Emil, Heltai Jenő és mások — csaknem mindannyian irók, — akik

a könnyed városi irodalmi nyelvet megteremtették. A m i g K i s s József költői jelentőségét tulozva felfujja, ugyanakkor nem a versek pelyvasze­ rűsége fáj neki, hanem ez is ürügy arra, hogy a gettó-szagot szaglássza rajtuk Senki nem vonja kétségbe, hogy e g y periódusban tultengő volt a magyar irodalomban a zsidó eredetű irók befolyása. Irói válogatták, hogy kik voltak a nemzeti életnek hasznára v a g y kárára, de ugyanez áll a faj­ tiszta magyarokra is. D e kár a részletekbe belemenni! Egyszerűen fel kell állitani a há­ ború előtti magyar irodalom világképét. N e m lehet svábokra, szlovákok­ ra, stb. osztani a magyar irókat. A z igazság az, hogy legtöbbször a tehet­ ségek és haladók azonosak voltak a zsidó asszimiláltakkal, a tehetségte­ lenek és reakciósok a svábokból eredt magyarosodókkal. És mig a nem­ zetiségekből jött uj magyarok igyekeztek az uralkodó rendhez simulni és a hadállásokba jól beásni magukat, addig a zsidó asszimiláltak javarészt ellenzékben voltak és kivülről rohamozták meg a poziciókat. Nekik nem a meglévő magyar élet kellett, hanem az eljövendő. (Rákosi Jenőnek nem ve­ tette soha szemére az uralkodó osztály, hogy sváb eredetü, még kevésbé Herczeg Ferencnek, mert hiszen asszimilálódott fajtájuk velük együtt a fennálló rend ispánja volt. D e nem volt zsidó eredetű magyar iró, akire rá ne bökte volna valamelyik „törzsökös" az uralkodó osztályból — aki­ nek egyszer utjába akadt és akivel az iramot tehetsége nem birta szuszszal, — hogy „zsidó". Csak természetes, hogy ezek után A d y szerepét is helytelenül itéli meg Farkas tanár ur, akit minden magyarkodása ellenére szelleme sze­ rint inkább illenék Herr Prof. Wolfnak nevezni. Adynak nem, az fájt, hogy Rákosi asszimilálódott, hanem az, hogy ez a magyarkodó sváb a reakció oldalán magyarabb akart lenni a magyarnál és a vélt nemzeti ér­ dekeket szegte szembe mindenfajta reformmal és mindenfajta haladás­ sal. I g e n : a svábok belül kerültek és a poziciókat tartották, a történelmi középosztályt, az „urakat" szolgálták, a zsidók pedig kivül álltak s az uralkodó osztály irodalmi szellemét ostromolták. De sem a svábok, sem a zsidók nem voltak okai az irodalmi hanyatlásnak. Ennek okozója a feu­ dális uri osztály volt, mely rabságban tartotta a népet és nem engedte meg az igazi népi gyökerekből a nemzeti utánpótlást. N e m a zsidók és nem a svábok okozták, hogy csökkent az Akadémia, v a g y a Kisfaludy Társaság tekintélye, hanem maguk ezek az intézmények, mert kizárták falaik kö­ zül a fejlődést, a szabad generációs cserét és a tehetségeket. Ezek a tu­ dományos és irodalmi intézmények tartották a magyar szellem veszedel­ mes és nemzetölő konzervativ vonalát és a reakció, — nevezzük csak iga­ zi nevén — az uralkodó osztály éppoly kétségbeesetten és konokul véde­ kezett az irodalomban is, mint a politikában és a nemzeti lét minden te­ rén. Sehol sem engedte, hogy frontját áttörjék az uj idők uj dalaival. Vannak korok, amikor a hivatalos kultura elszakad a társadalomtól. Franciaországban sem Richelieu szelleme árad az Institutből, nem a Goncourtoké, a Sacha Guitryt tagul választó Goncourt-Akadémiából. I t t sem a hivatalos irodalom kebelén belül virágzik az igazi irodalom. Igy volt ez már Zolánál, Flaubertnél, Baudelairenél, v a g y ha tetszik ma Romain Rollandnál, Malrauxnál v a g y Montherlantnál. A z is csak kivételes, eset, hogy például a Comedie Francais igazgatói székében ma egy igazi drá­ mairó ül. A kultura mindenütt terebélyesedik, az irodalomnak sem céljai.

sem eszközei nem lehetnek a száz év előtti élettel azonosak és az irodal­ mi testületeknek számolniuk kellett a változásokkal. M e g az országnak is. De visszatérve a magyarokhoz, ma szemforgatóan és bűnbánóan meakulpáznak, amiért nem engedték fel magukhoz a népet, de lám még ma is ebek harmincadjára hányják a zsidó asszimiláltakat, akik velünk, „törzsökösökkel", fajtabeliekkel és keresztényekkel szövetségben akarták megreformálni a magyar életet. A d y t szellemmé varázsolják, neki megbocsájtják a zsidókkal való barátkozás bűnét is, az ő bálvány voltáról még a mikve-viz is lepereg, de kardélre hánynák körülötte a zsidókat és nem zsidókat, akik a magyar népi és szellemi felszabadulást sürgették. Farkas kikaparja az irodalmat a magyar életből és nem vizsgálja, hogy mennyire politikai és szociális mozgalmak hordozói voltak az irók. Észre­ veszi Jászi Oszkárt a Huszadik Századnál, Bokányit Bródy Sándor Jö­ vendőjében, Kunfit a Nyugatban, de azt már nem akarja tudomásul ven­ ni, hogy ekkor már a magyar polgárság és munkásság szövetkezése, zsi­ dók és nemzsidók összefogása megkezdődött. Herr Wolf ismeri a Párisrajongó Justh Zsigmondot, e nagyszándékú, emelkedett, de mégis inkább csak amatőrösködőn mozgó népimádót, de nem ismeri a pozitiven harcos, rok reakciós koaliciója ellen. Meg volt az oka, hogy miért neevzte A d y a zsi­ dóságot kovásznak, miért találta első lelkes olvasóközönségét leginkább a kuruc és radikális Justh Gyulát, akivel pedig a született magyarok és zsidós magyarok harcbaszálltak a feudális magyarok és svábból lett magyazsidós középosztályban és miért vivta meg az uj magyar irodalom, me­ lyet Farkas Adyban, Babitsban, Móriczban ünnepel érvényesülési harcát a zsidóság támogatásával. Farkas rosszul forgatja a kor irodalmi folyóiratait és napilapjait, ha, azt olvassa ki belőlük, hogy a zsidó eredetű irók és a zsidó eredetű olvasók támogatása A d y kárára volt és ugy tünteti fel, hogy A d y és nemzedéke megvivta harcát e zsidós „támogatás" dacára is. Ebben az uj irodalmi harcban nem volt különbség zsidó asszimiláltak v a g y fajmagya­ rok közt: egyformán lobban fel a lélek A d y , Babits, Móricz v a g y Kaffka felé, mert ők benne voltak a fejlődés és a haladás vonalában. És mert e vonalba soha bele nem estek, Herczeg Ferenc v a g y Tormay Cecil soha sem is tettek szert ilyen lelkes és odaadó közönségre. E g y megujuló Ma­ gyarország, e g y reformokat akaró Magyarország irodalma jelentkezett ekkor és irói azonnal elvesztették volna jelentőségüket, ha eltértek volna ettől az iránytól. Minthogy Babits épp ezért törpült mára el, ezért lett jelentéktelenné a Nyugat, hiába állitották be az ugynevezett nemzeti koncentráció vonalába. Hajdanában a számitó fiatal Kosztolányi is jól megszimatolta ezt és a haladó zsidó szellemet fogta maga elé, hogy da­ gassza népszerűsége vitorláit a zsidó Budapesti Naplónál, a radikális és nem fajtiszta Világ hasábjain v a g y a szabadkőműves páholyokban. De hogyan jutott el a magyar szellem odáig, hogy komoly viták tá­ madnak egy hasonló könyv körül? A trianoni békével megkisebbedett M a ­ gyarország. D e nemcsak kisebb lett, hanem nemzeti élete is kényszerű át­ formálódáson ment keresztül. A kis Magyarország elvesztette más nem­ zetiségű területeit, de ezen felül még visszavándorló hivatalnoki karával, átköltözött földbirtokos és értelmiségi osztályával is magyarabb lett. A z ellenforradalom első idejében ez az egyszerre telitett uri magyar poten­ cia akart az óhajtott szociális változásokért visszafizetni a forradalmas

zsidóknak és nem zsidóknak. A fellépett antiszemitizmus és a lekapcsolt nemzetiségek elszakadása azt is magával hozta, hogy a magyarosodó f o ­ lyamat megállott. A z összeszorult országban az elhelyezkedni akaró ma­ gyarság mind erősebbben érezte az eddigi asszimiláltak nyomását, a hi­ vatalokban a németségét, a szabad szellemi pályákon a zsidóságét. A ma­ gyar uralkodó osztály igy két tűz közé szorult. Erre Ausztria megszállá­ sa és Csehszlovákia feldarabolása után a hitlerizmus Duna-menti pöffeszkedése ujabb és ujabb zsidóellenes törvényeket hozott Magyarországon. Farkas könyve nem is egyéb, mint e zsidó törvények indokolása, mert ilyen alapon szinte megérti a „fajmagyar", hogy miért kellett kidobni az iró-, ujságiró-, szinész és mit tudom én milyen kamarákból a zsidós aszszimiláltakat. tékesebb asszimilált rétegét, a zsidóságot, a német kisebbségnek pedig meg­ adja népi érintetlenségét, hogy ezzel le is mondjon további aszszimilálódásáról. Farkasnál, ha nem mondja is, a tiszta fajvédelem dik­ tálja a célokat és gondolatokat. Ha már az irodalomtörténetben is ilyen könyvek iródnak, ujabb Trianon sem kell, hogy szétdarabolódjék a nem­ zeti összetartás még megmaradt magyar egysége és szétomoljék az or­ szág az eredendő fajtákra. Erre ágyaznak még mindig a Farkaséhoz ha­ sonló könyvek. Züllött kor termékei ezek. És amikor a magyarságról leszaggatják az egybeforrt faji részeket, ezt az őrületet elnevezik nem­ zetmentésnek.

U R B É R E S E K

D O M B J A

Irta: K Ö V E S M I K L Ó S A boltos Darkó Károly pult-porolóval a legyeket hajtja ki az ajtóm A m i g ő odabenn a hordókat forrázta, amig ebédelt és feleségével a sür­ gős teendőkről beszélgetett, a boltba nagyon begyűltek a legyek. A z t á n soká áll az ajtóban, néz át a téren, a legyek után, menjenek, vissza ne j ő j jenek. Felesége hangját hallja a ház mögül, a Pálos-ucca felé nyiló kony­ haablak felől. Elől a boltajtóban minden szót, minden hangot hallani. — Betyár gyermek! Jaj de betyár! A testvére otthon bőg, s ő né, az anyja Istenit, a Vajna urak kertjébe fut be a testvére ebédjével. Jó, hogy ő jóllakott, az a kicsi meg várhatja estig! A kutba vetném, ha az anyja volnék! De az anyja se jobb az ilyennek! — Irmuci! — kiált oda hátra a boltos az ajtóból — Irmuci! Mit be­ széltünk? Irmuci ott hátul nem hallja. Társasággal van, de a boltos, aki egye­ dül áll elől a nagy csendben, azt is hallja, hogy az asszony most az ujsá­ gokat veszi elő, amiket eladásra hoztak még délben, az ujságcsomagot bontja, teriti, a cimeket olvassa fel látogatójának: „Katonai felkelés Spanyolországban" — „Franco tábornok Marok­ koból irányitja a mozgalmat". — N o lássa! N e m hiába ment Dimitrof Spanyolországba! Megcsinálta... — Irmuci édes! H á t ezt beszéltük? — kiált megint a boltos. Sürgős, életbevágó dolgokat beszélt meg a boltos ebéd után a fele­ ségével:

Igy

nyes

A rádió, amely tegnap este Pestről szeleket, esőiket jósolt, ma reg­ gel Brassóból változatlan hőséget, sőt, várható hőemelkedést jelzett, ujabb hőhullámot. Délelőtt itt járt Darkó Károly legénykori barátja, Ge­ reblyés Áki Szentiványról s bizalmasan elmondta — nem akart a faluban pánikot kelteni — hogy Szentiványon, az egész iványi sikon két nap alatt kiégett az alig érő buza; mire észrevették, fele ki is hullott — v é g e ! Tengerinek sincs sok reménye, burgonya alig mogyorónyi... A m i odalenn egy héttel később megtörtént, idefenn is bekövetkezhetik. Kökössy urék, — ezt is Ákitől tudták meg — Szentivány környékén aratókat béreltek jövő hétre. Nem mintha nem volna Dánoson elég em­ ber, hanem, hogy ha kell, hirtelen, két-vagy három nap alatt, mindent learathassanak, gyorsan behordhassanak. És titokban tartják: nehogy má­ sok is megijedjenek, idő előtt felverjék az aratók árát, urbéreseiket elcsa­ logassák. H a pedig Kökössyék hirtelen aratni kezdenek, helybeli adósai­ kat is egyszerre munkába szólitják, a többi gazdák is rögtön utánuk iga­ zodnak, a nagyobbak minden napszámost magukhoz csalnak, a kisebbek a sajátjukat kezdik aratni és semmi pénzért nem lehet majd munkást kapni. Darkóéknak pedig e g y négyholdas kaszálóján máris sárgul a fű; két holdon a lóherének eljött az ideje; ha ezek aratás utánig maradnak, gyökerestől kipusztulnak! Amint Áki elment, elhatározták, hogy még ma este kaszásokat fo­ gadnak. Ebédnél azonban ugy határoztak, hogy nem, estig se várhatnak, most mindjárt hozzáfognak. A falu már látja a közeledő bajt, ingerült, minden fülét nyitva tartja... Sürgős teendő: Irmucinak akárhogy is, fel kell mennie a faluvégi köves­ dombra, ahol urbéresek és napszámosok laknak, ott valami otthonmaradtakkal kell beszélni, hogy este, amint a dolgosok megjönnek s még mielőtt mások elszerzik őket, holnap reggelre két j ó kaszást és forgató-asszonyo­ kat fogadjanak nekik. Roppants Biri kis Gyurkájától, aki fazekával ép­ pen ablakjuk alatt, az udvar felé haladt el, megtudták, hogy otthon v a n éppen a golyvás Ferenc, aki a boltosnak sokkal adósa és szótartó ember: hozzá kell csak menni, ő a többit majd intézi. — Irmuci! Hallja, mit mondok? — Hallom, hallom! — felel most már az asszony. — Most mind­ járt!... Cipőt váltok! A boltos bemegy, jól becsukja az ajtót s a pult mögé vonul. V é g i g ­ megy, visszaindul, rakosgat, töröl, porol... Mindenütt járt már a keze, mindent elrakott, leporolt, megtörült már egyszer. A fiókok feliratain fut végig a szeme; (négy sor fiók, kettő elől, kettő o l d a l t ) : Mandula. Csi­ riz. Kék-por. Sik-por. Fahéj. Szegfűszeg. Cinkvájsz. Igen, ez a helyes sorrend. Mindet tudja, s mindnek a helyét is. Olvasás nélkül, keresés nélkül mindig odanyul, ahova kell. Volt már ugy is, hogy a feliratokat le kellett venni, mert e g y tulbuzgó csendőrőrmester azt követelte, hogy a feliráso­ kat román nyelven is tegyék ki. Akkor ő levette a magyar felirásokat is, amig az a rossz őrmester el nem ment a faluból, felirás nélkül állott a. négy sor fiók és nem tévesztette össze őket akkor se. Hanem a felesége most is, amikor mindennek ott áll a neve, sokszor téved, a cinkvájszot összetéveszti a mazsolával, a faszeget a kávéval. A fiókokat, amikor t e ­ szi vissza, összecseréli őket, más sorrendben teszi vissza. De most min-

den a helyén van: Gyömbér. Mazsolaszőlő. Babérlevél. Kávé. Faszeg. Cukorsip. Bors. Kékgálic. Só. Anyalevél. Fédervájsz. Szerecsendió. Citromsó. Gyapjufestő. Gyanta. Gipsz. Kakaó. Büdöskő. Timsó. Parafadugó. Sütőpor. Zöldpor... Hátul az ivóban, lenn a pincében, a kirakatban — sehol, sehol sem­ m i dolog. És dolog nélkül nem birja. Veszi a porolót, porol, veszi a tör­ lőt, rakosgat, üti a legyeket... Dél óta alig jött valaki, a fél kezén megszámolhatja. Dél alatt igen, ecetért voltak itt v a g y hárman. A z ecetet nagyon fogyasztják ilyenkor. Most jön valaki. A suszter. Váratlan dolog: K i csináltat lábbelit ilyenkor? — Talpat kér. Darkó ur kirakott a pultra minden talpat s a szo­ kása szerint többször igen alázatosan felteszi a kérdést: „Uj-alávalót tet­ szik v a g y talpalásnak?" A végin a suszter kihuzott a zsebéből e g y kis bőr topánkát, annak a sarkáról rajzol le két gyűszűnyi darabkát. A boltos ráismer a cipőre: — A tiszteles asszonynak? — A suszter hümmög. — A papné, mondta, ünnepre készül... Kintről a szomszédos szövetkezeti bolt udvara felől, a falun át kurjantást hallani. — Megjöttek a cigányok — ujságolja a suszter — a földhányók. — Igen — bólint a boltos szomorúan. Igen: a cigányok, akik e g y hó­ nappal ezelőtt földmunkára mentek s neki adósai, ma reggel pénzzel jöt­ tek meg s nem hozzá jöttek, hogy Valamit törlesszenek, hogy legalább nála igyák le pénzüket. A szövetkezeti boltba mentek be, ott ittak egy darabig, onnan, mert, igen hangoskodtak, kitelepitették őket a kuglizóba. — Haszontalan cigányok! — kiált fel. — A pénzüket isszák, most e g y hétig is, az biztos. Hivtam őket dologba holnapra. N e m ! N e m akar­ nak többet dolgozni. Hirtelen kirohan a bolt elé, valakit látott elmenni: — Á l l j csak meg, Andris! Mi van? — Semmi... Sándor-bánál voltam. — A lovakat eladtad, Andris? — El.... E l kellett... — S pénzed van sok... S e g y kendőt, nem sok, nálam nem vettél. — Kinek kendőt, Darkó ur, még a tehenet es el kell, hogy adjuk, hogy az adósságot fizessük. Miből kendőköt? Gyolcsot akartunk, ezidén semmit se szőhettünk. S azt se vehettünk. A fuvarozással nagyon nem jól jártunk.... A drága zabot fizettük idei áron, ők meg a tavalyelőtti fuvart fizetik... — U g y e ! Már te is panaszkodsz... Eddig csak tréfáltál. A községtől mit kapsz majd? — Ezer lejt, Darkó ur. — N e m sok. — Dehogynem, Darkó ur, — tréfál már Andris, — sok! Adjon Isten másnak még kevesebbet... — S a mezei munka... ha valahova hinak... — ...nem szabad! Ha megtudják... — N e m tudják meg... De ne fuss már!

— De kell, hogy fussak, megigértem az irnok urnak, hogy amig pol­ gárt nem választanak, a községi bikákat etetem. Szivesség... — Szóval polgár leszel? K i segit? Andris az égre néz fel: — A k i odafent ül. Most, mintha az is a dologhoz tartoznék, a ház oldalán álló régi ver­ ses felirást kezdi le olvasni: — „Felejtsük a multat. — Jövőnk talán jót mutat". — N o menjek. A bikák várnak. Még megneheztelnek... A választáson másra szavaznak... Isten áldja meg... Darkó ur sóhajt, bemegy. A suszter is elkészült a vágással, le is mérte a talpdarabokat, az árát is tudja. Fizet-mehet. A boltos alig várja, kisiet a konyhára. — Irmuci... — Igen, Károly — siránkozik az asszony, — de ugye csakugy ci­ gánymódra nem indulhatok a Kövesdombra. Oda j ó cipő kell, i g y is meg­ látja, mind feltörik a lábam azokon a rossz köveken. Egyszer voltam o t t , egy hétig papucsban jártam utána... S kitudja, honn kapom-e még Feren­ cet? A z t se tudom, hol keressem. Ha abban a rossz Gyurkában bizni le­ hetne! Megkértem, szóljon Ferencnek, küldje erre. A betyár csak meg­ igérte, de ahelyett, hogy rögtön hazament volna, a Vajna urék kertjébe futott be... Kénytelen vagyok... A boltosné kénytelen végre mégis indulni a gyilkos melegben, port és köveket tapodva átgázolni a nagy térségen, felhágni a templom domb­ jára, ahonnan leereszkedve indulhat a hosszu Kövesúton a Kövesdomb fe­ lé. Felfelé alig birja lábbal, lélekzettel, gömbölyűbb részei, mint meganynyi homokzsák sulyosodnak el rajta, minden tizedik lépésnél meg kell pi­ hennie; lefelé minden része mintha leszakadnék róla a sietségtől, a rázkódástól. Poros lábakkal, kifülten. izzadságban fürödve ér oda, a kanyarhoz, ahonnan már látni a kövesdombi házakat. Nem ismer rá: azelőtt nem volt ennyi ház és házacska ezen a dombon. — E z itt a Kökössy ur dombja? — fordul e g y asszonyhoz, aki e g y árnyékos házpriccsen ülve zsákot foltoz... E z feláll, kijön az utra: — K e i t csókolom, tetszik látni ott azt a kicsi sirülőt! A z az ők uccájuk. — Megcsalt a Roppants Biri kölyke! — panaszolja a boltosné. — E l ­ küldtem a golyvás Ferencért, nem ment el. N e m menne fel néni?... N e m birom már... — Jaj lelkem, tekintetes asszonyom, nem hagyhatom a házat... Min­ den kihordva... S a golyvás Ferencet éppen most láttam elmenni... N a g y bosszuság. Átkozott Gyurkája! Ha ő rögtön hazajött volna. — És Bár P i s t i ? — A z udvarban, istállom. — És Gábor Peti? — Lovakkal, a Talpason. — És Géza ? — Elvették. Azétt a tavalyi talpétt, amit a szövetkezettől a szekérről elloptak. A j ó asszony, bár mindig otthon ül, mindenkinek minden ügyét tudja.

A boltosné mindnyájakat névszerint és arcról ismeri, de mit tudja, melyik, melyik viskóban lakik? Egyszer se ment fel hozzájuk. — N e m volt ennyi, háza itt Kökössy-urnak, — kezdi a boltosné, reménytelen pillantást vetve a domb felé, — egypár viskó állott csak. — Igaz, — felel az asszony — csak amióta a törvény kimondta a há­ zatlan telkek kisajátitását. Jól járt az ur, a lakók rójják a házbért, min­ dig kéznél vannak és a föld is megmaradt. De addig, mig az uraság szólitja őket — gondolja a boltosné, eljö­ hetnének ketten-hárman nekik is kaszálni. — V e t ő János? Ambruska? — kérdezte tovább. — A pap erdőjét vágják. — Kelemen Páli... — A z otthon lesz, ha igaz... Megcsikkant a lába. Bajka Jaki is fek­ szik, fészi ment a lábába. De — jut már eszibe az öregasszonynak — Ge­ deon az éjjel részegen feküdt le, nem ment el... — Ha vóna itt e g y gyerek — siránkozik a boltosné. — A k i t felküldenék odáig. A m i sok, az sok... Gyerek itt, — ilyenkor! — A z öregaszszony ezekről is tud e g y pár verset. Gyerekek itt bizony alig vannak kéz­ nél. A nagyobbacskákat szülőik munkába küldik, a kicsinyeket bezárják. K é t év óta sok mérges burján lett itt az ösvények mentén, a z éhes gye­ rekek nem válogatják, tavaly ősszel több gyerek ebbe pusztult. A ker­ tekben is kárt tesznek, kihuzogatják a murkot, petrezselymet. H á t inkább zárva tartják őket. N o , esetleg Bár Pistiék leánykái, ha kinnjárkálnak... okos, j ó gyerekek, szüleik megbiznak bennük. — D e ezek i s : ha idegenek jönnek, hazafutnak, bezárják az ajtót és nem nyitják ki!... N e m , csak a Biri Gyurkája van olyan, akit küldhetne. — Ördögfia! — sóhajtja a boltosné. — Tetszik látni azt a négyablakos házat, ahol a domb utja sirül fel? Ott laknak. Bár Pistiékkal. K é t ablak az övéké, kettő a Pistiéké. A boltosné arra indul. A z asszony hátulról is szóval tartja: — Ott szokott bőgni egész nap a Biri leánykája az ablak vasra hág­ va — kiáltja a távozó után — Gyurka, ugy tartja bezárva. De most nem hallom a száját, talán bizony megjött a bátyja is az ebéddel Megjött volna Gyurka? Merre haladt el? Persze a rövid uton vá­ gott fel, futva, birja a lába. Ott is találja a fiut házuk ablaka alatt és válóban: az ablakrácson át eteti a hugát. De hogy? Csipetenként adja be szájába a krumpliskenye­ ret a gonosz, közben maga is jókat harap le belőle. A kislány ki-kinyul a rácson, a kenyérhez kap, de bátyja mindanynyiszor kezére csap: „Ciba t e ! Majd kapsz!" — T e disznó bitang! Majd kapsz te tőlem! — ijeszt rá hátulról a boltosné. Gyurka elugrik az ablaktól, hátrarohan, megáll a keritésnél, amely a ház elejétől az utig a ház udvarát kettéválasztja. A kerités közepén nagy nyilás, a nyilásban a közös kut; ha kell, Gyurka a keskeny kut-káva fe­ lett átveti magát a tulsó udvarra, Bár Pistiékhez. — Voltál-e Ferencnél? — közeledik, a boltosné. — T e Sobri Jóska... Gyurka nem felel, jobbra-balra szemlél, ha kell, kővek hevernek ott jobbra-balra...

— N o , jöszte ide, mondjak valamit — fogja kérlelőre a boltosné. — Ha most elfutsz gyorsain Gedeonhoz, nem bántlak, cipóit kapsz. Felköltöd, megmondod, jőjjön azonnal, Darkó ur sürgősen hivatja... A fiu kapva-kap a békitő inditványon, nyilsebesen elrohan. A boltosné az ablakhoz megy, a rácson át a kislány fejéhez nyul, hogy megsimogassa. A gyermek vadul hátraveti a fejét leugrik, a sarok­ ba rohan, bőgni kezd. — Nincs eszed — véli a boltosné és elfordul az ablaktól. A házpriccs közepén kis léckapu nyilik a ház másik felére, Bár Pistiékhez. Átmegy a kapun, benéz az ajtón. Három kislány, a Bár Pisti leány­ kái, ül ott. földretett nagy tál felett, amelyből zab és lencseszemeket vá­ logatnak ki, kétfelé. Anyjuk hagyta igy rájuk, hogy el ne kószálhassa­ nak: egy kupa zabot lencsével összeöntött, odaültetette a szófogadó leánykákat és megparancsolta, hogy azt válogassák széjjel, addig onnan el ne mozduljanak, amig mind egy szemig külön nem tették... N e m is mozdulnak onnan, de kérdésekre se felelnek a látogató ide­ gennek. A boltosné fejét csóválja, otthagyja őket, kimegy az utra. Lepihen egy árnyékszögben. Szomorúan vizsgálgatja a dombra vivő utat, amelyen a várt embernek kell érkeznie. A z ut! Mély esőárok medre, kanyaros, kőves, döckös. Régebben csak a kecskék járták, az egész domb kecskeetető cserjés volt akkor. Most még szekerekkel is felmennek, a kanyarnál az árok agyagos falán látszik az odasurlódó tengelyek nyoma. De hiába vár... Se Gyurka, se Gedeon. A cipó igérete se fogott. V a g y Gedeon, az a részeges, engedetlenkedik! A felnőttek se jobbak a gyere­ keknél! Tulsoká nem is várhat. Ma minden perc drága. És annyiba se hagy­ hatja, nem mehet haza semmivel. Neki indul maga. Lassan küzdi magát felfelé, folyton félrecsetlik a cipő magas sarka; vékony bokája alig birja a terhet, széles, husos testét; tüdeje tiz lépésig se állja megállás nélkül... Most füttyött hall a háta megett. Rövid, éles fütty volt. Neki fütyül­ tek? Csufot űznek belőle? Nem látni senkiit. Tovább hág, tovább töri ma­ gát, már nem is tudva, hova, miért... Persze: Gyurka fütyült egy közeli bokorból. Odáig ment csak, ott megbujt. Orra előtt, tőle alig egy méternyire libbent el a bosszus urinő szok­ nyája. Elül, a térdeközt, a divatos hasadékon, sárga inge alja is jól lát­ szott. Gyurka odáig nyulhatott volna a vesszejével, amit az uton vett fel. A cipó sem kellett most; a krumplis kenyérből egy darab még a ke­ zében maradt, amikor rajtacsaptak, azt a bokorban még megeszi — elég lesz egyelőre... Kielégülten nyeldekelve les a finom nő után: — Mehetsz! Gedeonhoz! Gedeon a domb közepén lakik, hosszu kert-közön juthat csak az em­ ber a házához, a kert-köz végén kapu, a kaput Gedeon felesége, aki nap­ számba ment, lezárta, nehogy még valaki a részegen alvó emberre ront­ son. Onnan pedig, a zárt kaputól kiálthat a boltosné oda a messzi házba be, este is lesz, amig az alvó ember odabenn meghallja... Hát még ha tudná, hogy a golyvás Ferenc, aki nemrég ment el ha-

zulról, — Gyurka a templom ösvényén találkozott vele — éppen hozzájuk a Darkó-boltba ment be — s ha igaz — most is ott ül, a pálinkáját issza...?

* De Ferenccel nem sokra megy a boltos. Rosszkedvű ma, betegség bántja. Igy-ugy megigérte, hogy este beszél a dombi dolgosokkal, de so­ kat nem remél holnapra. A legtöbb ember most a sajátját dolgozza, hogy ha az udvar hirtelen szólitja, félbe ne maradjon. Ő maga pedig ezen a hé­ ten betegeskedik, semmire se j ó . Hascsikarása van. A szilva-pálinkát issza minden délben-délután féldecit borssal, ahogy Bot Petiné ajánlotta. Mint amolyan mindig kedvetlen, mindig szótlan ember, (köszönés nél­ kül jött be az ajtón i s ) kérdezés nélkül letelepedett a pult elé kitett szódazsákra, s ott ül azóta. A boltos közben kiment a hátsó-ajtón, az elülsőn pedig bejött egy ur: Makkay tanár ur. E z is hiába várja Ferenctől a köszönést... — Van szerencsém tanár ur! Julcsa, egy tiszta poharat a tanár ur­ nak! Gyorsan... — kiált a boltos odabenn — és már hozza a tanár urnak a málnási borvizet, amit inni szokott. — A tiszteles urat tetszett látogat­ ni a tanár urnak?... E g y tálcát is Julcsa! T e g y e tálcára... A m i g tölt, ünnepélyesen hallgat. A m i g a vendég a vizét issza, ugy­ szintén vár, nem zavarja. Aztán: — Rosszkedvűnek tetszik ma lenni, tanár ur... — Igaz — felel a vendég, — ma nincs j ó kedvem. A boltos zavartan hallgat, aztán csendesebben kérdi: — E z még semmi, — vigasztalja a boltos megértően — de amit a tiszteletes urral művelnek. Tessék elképzelni: az este sötétben megálli­ tották, megfenyegették.... De tanár ur jobb, ha nem is tudja ezeket. Jobb, ha nem is kérdez semmit... Rossz hely.. Rossz emberek... Több mondanivalójuk nem volt. De a zsákon ülő Ferencnek a hallot­ tak ugylátszik a begyére mentek. V a g y a hascsikarása ingerli? A szilva­ pálinka? — H á t ha olyan rosszak, — szólal meg kérdezetlen — az urak miért jönnek ide? A boltos megütközve néz rá: — Ejszen magához jönnek... N e m magához jönnek... — Akihez! Mindegy. A tanár ur métt jött? A pap métt j ö t t ? N e jöttek vóna. — Maguk választották! — Mert a képéről lemondott! De a birtokot tartja! H a ő nem jött vóna, az a birtok megmaradt vóna, abból sokan kaptak vóna. A rossza­ ság egyszeribe nem lett vóna! Idejött, s a birtok reja ment! S a rossza­ ság es megvan. S meg lesz! A m i g Sütő ur el nem takarodik! — Mért takarodjék Ferenc? M é r t ? Ő a hibás, ejszen? — Ő! N e jött vóna! S ne jönnének! Lássák, mink es alig férünk! A h o g y egy kicsit hely ürül, futva jönnek, reja ülnek. H á t persze, hogy csak rosszaságot hallanak! De ez még semmi... Jőjjön csak el egyszer Darkó ur oda a Dombra, meghallja, mit mondanak... — K i ? Bokor Lőrinc? — Nem Lőrinc. A z inkább csak hallgat már... — Tudjuk! Elég volt! — torkolta le a boltos.

— Elég. Nekem es. Mindketten, mintegy a hevességet restelve, az idegen urra néznek s hallgatnak. A tanár elvörösödik fuj, köhög, topog — hallgat. A zsebébe nyul, fizet, távozik. — Mi bajod ma, Ferenc! E g y idő óta nem tudom, mi van veletek. Czakó Sándor ur, hallom, ma szinte megverte a feleségét. S a lovát ugy kergette Szentivány felé, mindenki csak sajnálta. A z t mondják, fejszét vitt, hogy az ügyvédjét kettévágja... — Czakó! — legyint Ferenc. — Csak őt, hogy kettőbe ne vágják egy­ szer... — Menj, Ferenc, elég volt ebből — inti le a boltos. — E l é g hát — felel Ferenc és feláll. — Megyek hát — és köszönés nélkül kimegy a nyitvamaradt ajtón.

AZ UJ MAGYAR TÖRTÉNETIRÁS SZELLEME Irta: K O V Á T S ÁGOSTON A következő tanulmány önálló részlet a még Ady nemze­ dékéhez tartozó szerző nagyszabásu vitairatából, mely több köteten keresztül az utolsó két magyar évtized ugy­ nevezett reform-szellemiségét birálja, mindenekelőtt az uj magyar „szellemtudományi" történetirást, melyet szociá­ lis kilengései ellenére a tudománytalan faji, vérségi szel­ lem hat át, aztán a szociográfiát, mely radikálisan szociá­ lis szelleme ellenére minduntalan rasszista utvesztőkbe téved. Kétféle

szabadelvűség

„Vajjon van-e egyáltalán kilátás arra, hogy a politikai történetirás az objektivitás nagyobb fokára emelkedjék?" — kérdi a politikai törté­ netirásról szóló tanulmányában Szekfű Gyula, akinek épp elég oka van, hogy a lelkiismeret furdalja, mert ami az objektivitást illeti, annak ma­ gasabb fokra emelése ellen mindent elkövetett. E z t különben maga is be­ vallja, igaz ugyan, hogy egy lélekzetben le is tagadja. Mert egyrészt nyilt őszinteséggel, mint képmutatást veti el a tacitusi „harag és kedvezés" nélkül való történetirást s fölényesen cinikus nyiltsággal jelenti ki, hogy „a közösségekbe tördelt emberi természetnek" az a történelemszemlélet felel meg leginkább, mely nemcsak nemzeteket hanyagolhat el, „hanem a saját népe bizonyos irányával szemben is igaztalan"... Másrészt nem ke­ vesebbet követel a politikai történetírótól, minthogy birjon azokkal a tu­ lajdonságokkal, „melyeket neki csak a pártszervezetektől való teljes füg­ getlenség s a műveltségnek magasabb, univerzálisabb foka kölcsönözhet." Szóval, hogy a történetíró legyen egyszerre pártos és pártatlan, szubjek­ tiv és tárgyilagos, függő és független, igazságos és igaztalan. A k i ezek­ nek a teljesithetetlen, mert egymásnak ellentmondó feltételeknek megfe­ lel, az nem régimódi történetírói, aki csak a politikai jelenségekre volt te­ kintettel, hanem az ujmódi szellemtudománynak s a nacionalizmus mai korának hisztorikusa, kinek „legmagasabb történetírói törekvése oda irá-

nyul, hogy ne politikai, hanem nemzeti történetiró legyen..." Már pedig a nemzeti történetiró, „mint a Széchenyi-féle nacionalizmus embere, nem fogja a nemzet részeiben keresni a nemzeti gondolatot, hanem mindenkor az egészre tör, az egész nemzeti életet szemléli s az egyes részekben az egésznek csak esetleges és időleges megjelenési formáit fogja látni". E z a program nem volna eléggé helyeselhető, ha csupán a politikai történetirásnak s nem a nemzeti történetirás nevében egyszersmind az egész emberiséget átfogó, humánus történetszemléletnek üzenne hadat. Igaz viszont, hogy Szekfű a nemzeti történetírást humánus magas­ latra emeli, midőn annak első követelményeként állitja föl, hogy ne te­ gyen különbséget erdélyi szabadsághős és dunántuli aulikus közt, hanem egyikben és másikban is egyaránt az emberi erkölcsnek és művelődésnek tükörképét keresse. Mégis, midőn az uj történetiró az igaztalan részrehaj­ lás jogát követeli magának s evvel a joggal az aulicizmus javára s az er­ délyi v a g y magyar szabadságmozgalomnak rovására visszaél, mintha ismét megtörné az egyetemes emberi és nemzeti gondolatot s ismét csak részrehajló politikát csempészne a szellemtudományi történetírásba. A k i a szellemtudományi gondolatvilág folytonos körforgásába nem akar beleszédülni, annak előbb szét kell fujnia Szekfű műszavai és ellent­ mondásai fölött misztikusan füstölgő dodonai gőzöket. S ha ez megtör­ tént, ha a homályos mondatok világos értelembe kaptak, akkor kiderül, hogy Szekfű lelkét éppen nem csodás ellentmondások dulják s hogy az ir­ racionalizmus felé is fölöttébb racionális meggondolások vezetik. Mert az európai léleknek nemzeti közösségekbe való széttördelése épp oly opportunusan időszerű, mint az egész nemzet ugynevezett egyetemességének fikcióján belül a részérdekek csoportjainak, tehát az osztályoknak s ép­ penséggel ez osztályok harcának tudomásul nem vétele, illetve meg- és letagadása. Mégis, midőn Szekfű a hagyományosan magyar, tisztán politikai történetirás hibáinak korrekturájára vállalkozik, mintha a szellemtudo­ mány eszményi módszerének alkalmazása közben j ó hasznát venné a föld­ höz tapadt materializmusnak is. Mert a szellemtudós Szekfű csakis az anyagelvűségnek köszönheti, hogy ráeszmélt a politikai és szellemi jelen­ ségek anyagi kapcsolataira s hogy azoknak háttere és gyökere kimutatá­ sát tűzi ki céljául. A m i viszont nem igen történhetik az osztályok harcá­ nak tudomásul vétele nélkül. Szekfű szellemtudományát legföllebb az kü­ lönbözteti meg a szocialistáétól, hogy amazok a szociológia törvényeit, amennyire embertől kitelik, tárgyilagos elfogulatlanságban alkalmazzák a társadalmi jelenségekre, ellenben Szekfű a pártszervezetektől való álli­ tólagos függetlenségét s a műveltsége magasabbnak vélt univerzalitását, arra használja föl, hogy bizonyos szellemirányokkal, értsd: az elnyomott osztályok és fajok szellemirányaival szemben, teljes tudatosságban, szin­ te szellemtudományos programszerűséggel legyen és lehessen is igaztalan. A m i nagyon is érthető Szekfű részéről, aki a maga fölöttébb gya­ korlati szellemiségében, nem annyira a multat dolgozza fél, mint inkább a jelent dolgozza meg. Neki egy nemzeti, de ugyanakkor szociális reform­ programra van szüksége, mely lehetővé teszi számára, hogy megnyerje magának az egyházi és feudális nagybirtokosokkal s a tőkés nagyburzsoákkal együtt a földosztó szociográfusokat és némileg még a szocialis­ tákat is.

A m i a szociográfusokat illeti, kik a tudást lendülettel helyettesitik, misem érthetőbb, minthogy könnyen mennek a szellemtudományi lépre, — de ha még a szocialisták is félrevezettetik magukat, annak csak két oka lehet. A z első, hogy járatlanok a társadalomtudományban, a második, hogy já­ ratlanok a szellemtudományban. Mert, aki nem felejtette el a marxista leckét, annak tisztában kell vele lennie, hogy a szocialista reformprogramnak nincsenek, nem is lehetnek érintkezési pontjai, az uralkodó osztályok szolgálatában reformjelszavak­ kal szemfényvesztő játékot üző szellemtudománnyal. V a g y csak ugy ten­ nének szocialistáink, mintha nem tudnák, amit igen jól tudnak s szán­ dékkal vezettetnék magukat félre, hogy a szellemtudomány tudorainak ravasz elismerésével, kapcsolatot teremtsenek a „nemzeti" társadalomtól idegen szocializmus és a nemzeti társadalom által kegyesen jóváhagyott hisztoricizmus között? Mintha bizony a szocialisták, Szekfüékre dusan pazarolt magasztalások árán, csupán egy-egy reform megvalósitása ér­ dekében, akár csak alkalmi szövetségre is léphetnének eredendő ellenfe­ leikkel, — s mintha szavukon foghatnák v a g y éppenséggel aszellemtudomán lósitására bírhatnák a nem ok nélkül kétértelműen fogalmazó „nemzeti" történettudósokat ? Szocialistáink nem volnának szocialisták, ha magukat hitegetnék, — s ezért jobban szeretnők hinni, hogy csak épp lapozgattak Szekfűék köny­ veiben s bedültek a szellemtudomány speciális, sőt mi több, helyenként valósággal szocialista látszatának. Szekfű ugyanis nem az állami, politikai és kulturális jelenségeket te­ szi a társadalmi és gazdasági körülményektől függővé, mint azt a marxis­ ták cselekszik, hanem — s épp ez által válik a materialistákkal ellentét­ ben, idealista szellemtörténetiróvá, — az állami és politikai jelenségeket tünteti fel a társadalmi, gazdasági és kulturális „momentumok" függvé­ nyeként. Azazhogy suttyomban véghezvitt, ügyes fogással, a kultura szó­ nak helyét kicserélve, felszabaditja a kulturát s vele együtt a szellemet, azoknak társadalmi és gazdasági kötöttségeitől, hogy a materialista tör­ ténetirást racionális és világos alapjairól, az idealizmusként fölkinált ir­ racionalizmusnak ködburkolta ormaira lenditse fel. Mert csak igy élhet a materialista módszer eredményeivel anélkül, hogy ugyanakkor egyszersmind a gazdasági kérdések ismeretéből önként kinálkozó szociális következtetéseket is levonni volna kénytelen. A m i v i ­ szont azt is lehetővé teszi számára, hogy gyöngéd kézen fogott ellenfeleit a szabadelvűségnek, a felvilágosodásnak, a radikalizmusnak, sőt még egyes esetekben a szocialista és materialista történetfelfogásnak is megfelelő kiindulópontokból, szinte észrevétlenül vezesse a maradiság, rendiség, rassizmus, klerikalizmus és a monarchiát tulélő aulicizmus felé. Szekfű munkásságra jellemző idézeteinket, mint e g y bacillustenyészetben a kórokozókat, a társadalomtól, a gazdaságtól, logikától szellem­ tudományosan felszabadult történésznek a politikai történetirásról szóló programcikkéből meritjük, hogy mintegy gyökerén ragadjuk meg mód­ szerét, mely szociális felismerésekből, mindég egyforma sikerrel vonja le az aszociális következtetéseket. Igaz, hogy a szellemtudományos tör­ ténetirás nem leplezi le önmagát oly nyilvánvalóan, mint a szabadelvű,

melyet Szekfű főleg azért ró meg, amiért elsősorban a „liberalizmus szempontjait alkalmazta, a szabadságideák sorsát kutatta s öntudatlanul is elmellőzte a nemzeti élet más megnyilvánulásait", ugy hogy a mult század végén akadt hisztorikus, ki a liberális elvek irányadó alkalmazá­ sával, elég „naivul" még kérkedett is. E z a szemrehányás alighanem Bal­ lagi Gézát éri, aki a magyar politikai irodalomról szóló művének elősza­ vában fogadkozik, hogy elsősorban a liberalizmus szempontjait alkalmaz­ ta, de a jeles forrásmunka szövegében oly kevéssé tartja magát fogadal­ mához, hogy egyformán mérő igazságos tárgyilagossággal ismerteti a radikális és konzervativ, az aufklärista és a klerikális irókat... S ha f ö ­ löttébb mérsékelt, magyar „uri" szabadelvűségében mégis több szeretet­ tel viseltetnék egy-egy liberális, mint egy-egy konzervativ vagy éppen­ séggel klerikális iró iránt, azt mindenesetre öntudatlanul cselekszi és eszében sincs, hogy a részrehajló igaztalanságot, mint Szekfű a szellem­ tudomány nevében a történetiró jogaként követelje. Mégis föltéve, bár meg nem engedve, hogy a Ballagi-féle régi vágásu történetiró, éppen nem öntudatlanul, hanem nagyon is tudatos program­ szerűséggel tartaná magát akár a legszélsőségesebb liberalizmushoz, ez a magatartás, bármily méltatlan volna is igazi tudóshoz, nem csupán be­ csületesebb, hanem tudományosabb, mint a szellemtudomány professzo­ ráé. Ballagi legalább bevallja, hogy liberális, Szekfű ellenben agyon­ hallgatja, hogy reakciós, sőt mi több, még el is itéli azokat a liberális, ra­ dikális vagy materialista történetirókat, akiknek tanait azért veszi át és használja fel, hogy a maga középkorba visszaeső szellemtudományának up to date haladó szinezetet adjon. Szekfű eljárását két példán szeretném szemléltetővé tenni. A d v a van mindenekelőtt a nemzet fogalma, melynek meghatározása okából, Szekfű abból a materialista alaptételből indul ki, hogy a liberalizmus szétszaki­ totta a feudális államalakulatokat s egyes polgári nemzeteket emelt ki be­ lőlük, — de alighogy eljutott idáig, máris szellemtudományos óva­ tossággal tartózkodik minden további társadalomtudományi analizistől. Nem is ok nélkül. Mert a szociális elemzés, a mai nacionalizmus korában, avval a veszéllyel fenyeget, hogy a nemzet fogalmát megfoszthatná an­ nak abszolut értékétől és örök jellegétől s azt esetleg netán, mint válto­ zó, viszonylagos értelmű fogalmat leplezhetné le. Ugyanezt az óvatosan duhaj eljárást követi Szekfű a liberalizmusra vonatkozólag is, midőn előbb materialista módra mutat rá, hogy a fran­ cia forradalomból kifejlett liberalizmus mennyire különbözik attól a sza­ badelvűségtől, mely a porosz junkereknek a német birodalom felé törő hatalmi törekvéseit takarja, de azért mégsem különbözteti meg az 1789-es és 1848-as elvi, tiszta liberalizmust, a mai imperialista és kapitalista álliberalizmustól. Ami pedig a nemzet és szabadelvűség kapcsolatait illeti, azokra vo­ natkozólag Szekfű csak épp annyit hajlandó elismerni, hogy volt idő, mi­ kor a szabadelvűség olyan hatalmas lökőerőt adott a nemzeti törekvések­ nek, melyeket „más világnézleti és politikai irányoktól" nem kaphattak, — ellenben manapság, mikor a liberálizmus elvesztette univerzális jelle­ gét, „ahol róla még szó van, mint pl. a franciáknál, ott nem egyéb önáltatásnál; a valóságban a liberalizmus kialakitván az öncélu nemzetteste-

ket, önmagát feltördelte és bezárta az egymás ellen induló, nemzeti kö­ zösségekbe." Mintha bizony a liberalizmus, mely elvesztette univerzális és felsza­ baditó jellegét, még igényt tarthatna a liberalizmus nevére? S mintha bi­ zony a liberalizmust, már t. i. az igazit, nem kötelezné forradalmi szár­ mazása, hogy politikai felszabaditó hivatását fölváltsa szociálisan felsza­ baditó hivatással? S ha ezt nem teszi, mintha bizony nem tagadná meg önmagát? S mintha a nemzet, melynek valaha a liberalizmus lökőerőt adott, nem a feltörekvő harmadik rendnek nemzete lett volna? S mintha a ki nem elégitett, tehát követelő és támadó polgárság elvi liberalizmuson alapult nemzeti szemléletnek akármi köze lehetne a kielégült s ezért de­ fenzivába szorult polgárság álliberális reakción alapult nemzeti szem­ léletéhez? Különösen, ha a konzervativ vagy reakciós középosztály s ha éppenséggel — mint Magyarországon Tiszáék korában — a történelmi középosztály függeszti ki. A m i pedig éppen Franciaországot illeti, ahol a liberalizmus még egy­ néhány év előtt nem volt önáltatás, — vajjon nem a felülkerekedett álliberalizmus taktikázta-e el a szociális Franciaország megteremtésére, va­ lóban a francia nagy forradalomnak szellemében kialakult népfrontot? Nyilvánvaló, hogy Szekfű csakis a nemzet mai fogalmának multba vetitésével, illetve a mai nemzet fogalmának multban, jelenben és jövőben való megrögzitésével, a liberalizmus és álliberalizmus fogalmi különbsé­ gének számba nem vételével vagy legalább is elkenésével éri el, hogy eze­ ket a sulyos sorskérdéseket nem kell fölvetnie s hogy éppenséggel nem kell rájuk választ adnia. A m i viszont lehetővé teszi a szellem-tudor számára, hogy a mai illiberális nacionalizmus kedvéért az álliberalizmus bűneiben az elvi s éppenséggel szociális liberalizmust marasztalja el. Kényes operáció A dinasztikus kapcsolatokkal összefogott feudális état-ból, az ál­ lamból a polgári nation-t, a nemzetet tudvalevőleg a francia forradalom, tehát egy letagadhatatlanul szabadságra törő mozgalom bontakoztatta ki. A szabadság és a nemzet fogalmai ezek szerint immár másfél század óta elválaszthatatlanok. S ha Szekfű mégis felbontja a nemzeti eszmének és a liberalizmusnak a francia forradalom óta összetartó „eszmekomplexu­ mát" s evvel a műtéttel kioperálja a szabadelvűséget a vele összeforrott nacionalizmusból, ezt csak azért teheti, mert csupán e kényes szellemi műtét által válik számára lehetővé, hogy a liberalizmus másfél százados működésének bekoronázásaként, „a lezárt, öncélu, egymásnak induló nemzeti közösségeket" tüntesse fel. Ellenben a liberalizmustól megtisz­ tult nemzetek — ha hihetünk a szellemtudománynak — „magasabb tör­ ténelmi értelemben véve, az egyetlen formát jelentik, melynek keretében élve az ember a földi humanisztikum magaslatára emelkedhetik." Lehet, hogy irracionális világban ez az igazság, mert a mi racionális világunkban eddig az volt, hogy a földi humanisztikum legtökéletesebb formáját azok a liberális demokráciák jelentették, melyekben a szabadelvűség nem tagadja meg forradalmi eredetét s melyekben a szabadver­ seny kinövéseit, a szabadelvűségnek logikus folyományaként, szociális rendszabályok korlátozzák. Aminthogy a mi földhöz tapadt, racionális felfogásunk szerint, csakis a csökönyös álliberalizmusban megrekedt nem­ zetek fajulhattak el autarkiákká s evvel a közigazgatásnak erőszakos ap-

parátusává vagy éppenséggel a hadianyaggyártásnak s vele az egypárt-nak kiszolgáltatott, folytonos háborúval fenyegető parancsural­ makká. Egy röpke szóban mennyi

gyűlölet

A m i a magyar liberlizmust illeti, annak a „betörése", — igy mond Szekfű — „nem ok nélkül esik össze a magyar nacionalizmus hatalmas, szárnyrakapásával. A liberális európai mozgalmaknak a reformkorszak folyamán Ma­ gyarországba való áldásos kiterjedésére alkalmazott szó ( ( „ b e t ö r é s " ) , mintha elárulna valamit Szekfünek eleve elfogult, gyűlölködő véleményé­ ből a liberális szellemirányról. Mintha csak evvel az egyetlen kifejezéssel az olvasó tudtára akarná adni, hogy a liberalizmus is egyike a „saját né­ pe" azon irányainak, melyekkel szemben a programszerűen tudatos igaz­ talanságnak jogát követeli az ugynevezett „nemzeti történész" számára. Mégis a szellemtudományi módszer megtévesztő tételei, nemcsak ál­ talánosságban a liberális ideákra vonatkozólag indulnak ki megcáfolha­ tatlanul igaz kiinduló pontokból, hanem speciálisan a magyar szabadel­ vűségre vonatkozóan is. Szekfű ugyanis, eléggé nem helyeselhetően, K o s ­ suth Lajosban ismeri fel „a szimbolikus alakot", kiben a liberális és na­ cionális elv összeforrtak, ami „egymagában is bizonyitja, mi mindent köszön e kezdő korszakában a magyar nemzetiség hatalmi kifejlés dolgá­ ban a liberális szabadságideáknak." E kezdő korszak multával azonban Szekfű, magyar vonatkozásban is elfelejti megkülönböztetni Kossuth szo­ ciális elvi liberalizmusát a kiegyezés utáni közjogi álliberalizmustól, mert teljes általánosságban állapitja meg, hogy: „a magyar nemzetiideával egyesült liberalizmus nem a jabbágyosztály multbeli elnyomott volta iránt érdeklődött, mint pedig azt tette a francia liberalizmus, lévén ott a rendiség megszüntetése a nemzeti liberalizmusnak egyik nagy tradiciója." Itt félbeszakitom az idézetet avval a kikivánkozó kérdéssel, hogy képzelhető-e francia, angol, német... mit tudom én, skandináv vagy por­ tugál „nemzeti" történész, aki ily tökéletlenül fejezze ki magát nemzete nyelvén??... E filológiai és stilisztikai kérdést kellett mindenekelőtt fel­ vetnem, hogy felvethessem utána a lelkiismereti kérdést i s : Igaz-e, hogy a magyar nemzeti ideával egyesült liberalizmus nem érdeklődött a job­ bágyosztály iránt? Tudtunkkal a reformkor szabadelvűségének igazi tar­ talma a jobbágyosztály elnyomott volta iránt való folytonosan éber és tevékeny érdeklődés volt, ugyhogy minden azóta alakult ugynevezett li­ berális párt v a g y mozgalom, melyből e legemberibb, résztvevő érdeklődés hiányzik s mely a ma is még élő rendiség beszüntetésének követelményét elmulasztja felállitani, csak bitorolja a liberális nevet. E z az, amit Szekfűnek nem kell magyarázni, mert ha teszem a liberális és álliberális tör­ ténetirásnak különbségeiről van szó, érzékeny dobhártyával hallja ki a mult századvégi és századeleji ugynevezett liberális történészeink művei­ ből az álliberális mellékzöngéket. Mégis Szekfű a reformkorszaknak libe­ rális és a millenáris mámornak álliberális történetirását egy kalap alá fogva, az egyes irókat és műveiket számba sem vevő általánositásban kockáztatja meg a könnyen megdönthető elméletet, mely szerint a sza­ badelvű hisztoricizmust „nálunk nem az egyének v a g y osztályok szabad­ ságának, a társadalmi szabadságoknak érvényesülése érdekelte, hanem

kizárólag a közjogi szabadságok sorsa, győzelme vagy elnyomott volta". A m i a mult századvégi hisztoricizmusra vonatkozólag sem áll, hát még a reformkorszakbelire, melyet tudvalevőleg semmi sem érdekelt jobban, mint az egyének és osztályok szabadsága. Mindazonáltal a századvég sza­ badelvű hisztoricizmusának maga Szekfű is kénytelen-kelletlen érdeméül tudja be, hogy a nemzet, mint politikai (tehát éppen nem, mint szociális) közösség „zabadságküzdelmeire ráirányitva a figyelmet s azokat lelke­ sitő formában előadva... hozzájárult a nacionalizmus századvégi nekilen­ düléséhez." A m i annyit jelent, hogy Szekfű nem csupán a századvég álszabadelvűségének, hanem a millenáris sovinizmusnak is ugyanazokat az érdemeket tulajdonítja, mint a mult századeleji „kezdő" korszakbeli libe­ ralizmusnak és a reformkorszakbeli nacionalizmusnak. Miért tesz ugy, mintha nem tudná, hogy az elvi szabadelvűséggel karöltve járó reform­ korszakbeli nemzeti eszme a rendiségnek megsemmisitésére törekvő szo­ ciális mozgalom volt, ellenben a talmi szabadelvűségnek s a multszázadvégi nacionalizmusnak népképviseleti álruháiba bujt rendiség, ugyan liberális cégér alatt, de tisztán politikai jelszavakkal, csakis a maga jogcim nél­ küli, időszerütlen és igaztalan hatalmának meghosszabbitása okából élt vissza a szabadelvűségnek közjogi-vivmányos értelemben használt hamis jelszavaival. Nincs az a szociálista, aki evvel annyira tisztában volna, mint Szekfű Gyula. Aminthogy minden szellemtörténeti idealizmusa mellett, mint a marxizmust visszájára forditó marxista, tisztában van avval a kiközösitéssel is, mely mindenkire vár, aki valaha szembeszállt a politikai nemzet tagjainak érdekeiből kialakitott nemzeti közvéleménnyel. Ezért van, hogy Szekfű mindig követett megtévesztő módszeréhez hiven, csak annak lát­ szatát akarja kelteni, mintha az uralkodó közvéleménnyel felvenné a küz­ delmet. Valóban, valahányszor kenyértörésre kerül a sor s a tudományo­ san helytálló igazságok v a g y a szociálisan erkölcsös követelések és a bi­ torló rendiségnek erkölcstelen követelményei közt választania kell, min­ dig az utóbbiakat választja. Igy például, mint valami szociológus, sőt mi több, mint valami szo­ cialista, szigoruan elitéli a rendeket, amiért „ a magyar nemzet fogalmát és kiterjedési körét a rendi előjogok birtokához kötötték s mindazt, ami ezen kivül esett, sem a rendi államokhoz, sem a magyarsághoz nem szá­ mították", — mégis, a rendeknél is sulyosabban, vétkezett „az anacionális irányban haladó radikálizmus, mely az egyéni és osztályszabadság kérdé­ seit", — Szekfű saját bevallása szerint, az összes pártok közt egyedül ismerte fel. Ugyan kik azok, akiknek felfogása szerint anacionális az egyéni- és osztály-szabadság felismerése? Bizonyára csak is azok, akiknek kárára van ez a felismerés s éppenséggel a belőle folyó radikális haladás prog­ ramja. Tehát csakis azok, akik a nemzet fogalmát és kiterjedési körét a rendi előjogok birtokához kötötték. A m i kétségtelenül anacionális felfo­ gás. Ellenben igenis nacionális az a felfogás, melynek alapján a rendi érdeken és az uralkodó osztályokon kivül eső rétegeit. S ha Szekfű lejtetőre állitja a logikát, hát mert a feudális nemzeti érzés elitélésében kisajátitja ugyan a radikalizmus igazságait, de mégis ugyanakkor a feu­ dális nemzeti érzés, nevében tör pálcát a radikalizmus fölött. Azazhogy a

radikálisok

szellemtudomány, mintha csak azért tenné magáévá a társadalomtudo­ mány tanitásait, hogy azok ellen az uralkodó osztályok értékitéleteit al­ kalmazza. N e m ok nélkül. Mert csak ez az amabilis, illetve opportunus confusio teszi lehetővé, hogy Szekfűék ugy vethessék föl az egyéni és osz­ tályszabadság kérdéseit, hogy azért ne rontsák el a maguk dolgát a ren­ di jogokhoz kötött nemzettel sem. E célból Szekfű mindenekelőtt a nemzetnek a maga felfogása sze­ rinti „modern" fogalmát, illetve a fogalom befolyását akarja éreztetni nemzeti történetében... A konfekciós árjegyzékéből történelmi tudomá­ nyos koncepció megjelölésére alkalmazott, nem minden komikus mellékiz nélkül való „modern" jelzővel Szekfű alkalmasint a szellemtudományos koncepciónak relativ értékű és muló mivoltát akarja kifejezni. Mégis ugyanakkor, mintha ez a muló érték örök érték volna, mert Szekfű a ma­ ga „legmodernebb" szabásu szemlélete alapján, „szent komolysággal" gyürközik neki, hogy megvizsgálja a magyar nemzet fogalmi körét, ab­ ból átvegye az örök, valódi értékeket s könyörtelenül vesse ki „ a talmit, pillanatnyit, esetlegeset". A történész szerint, kinél a mai antiliberális idők szavát senki job­ ban meg nem érti, a pillanatnyi és esetleges jelenségek közt első sorban és az élen, vezető helyen áll a liberalizmus. Ezért kell „ a magyar nacionalizmus... igazi képét... a liberális ideák teljes akcióba lépése előtt", tehát mintegy a liberális fejlődéstől mentes nemzeti érzésben keresni, — ahogy azt „Kölcsey, Vörösmarty, Deák, leg­ részletesebben Széchenyi, minden időkre érvényesen megrajzolták..." A m i t viszont csak azért vihettek véghez oly sikerrel, mert „egyikük sem a szabadságideát kereste", hanem „az emberi erkölcs és művelődés tük­ röződését az egész nemzet történetében". Szerény véleményünk szerint, ennek épp ellenkezője igaz. Mert Köl­ csey, Vörösmarty és Deák minden genialitása sem lett volna elegendő, hogy a polgárosodó Európában nemzetként fogadtassák el a privilégizál­ tak szűk nemzetét, melyet csakis a liberalizmus szélesithetett ki egész nemzetté, azazhogy minden egyenjogositott polgár hazájává. A m i pedig Széchenyit illeti, aki a humort nem nélkülöző szekfűi jelző szerint: leg­ részletesebben rajzolta meg a nemzeti eszményt, csak a legnagyobb ma­ gyarban megtestesült eszményi nemzet iránt való áhitatunk tiltja kimu­ tatnunk, hogy Széchenyi szemlélete épp oly kevéssé modern, mint örök­ érvényű, hanem ellenkezőleg tarthatatlan és megvalósithatatlan, mert csak egy feudális főurnak részben még főuri, részben már demokratikus s épp ezért geniális ellentmondásainál fogva paradox és izgató, átmeneti felfogása volt. Mindazonáltal tagadhatatlan, hogy Széchenyi a maga arisztokratikus gátlásai ellenére, épp ugy, mint a reformkor többi nagyjai, akár költők voltak, akár politikusok, az ihlet és cselekvés embereinek szokása sze­ rint, a maguk liberális szemléletét vetítették a multba. A z elmult száza­ dok nem is voltak számukra egyébre valók, mint hogy verseikben, szó­ noklataikban, ujságcikkeikben és jogi v a g y közgazdasági műveikben egye g y multból kiragadott esetet a szabadelvűség példázataiként a maguk nemzetnevelő céljaira használjanak fel s egy-egy, szabadságeszmét meg­ tagadó egyént v a g y korszakot, ugyancsak liberális nemzetnevelő célzat­ tal állitsanak pellengérre. A m i pedig a történetírókat illeti. Szekfű nem

először kavarja-keveri össze a szabadelvűséget az álszabadelvűséggel, hogy ezt is, azt is csak egész általánosságban, mint liberális történetirást helyezze vád alá, mert: „a perspektiva elferdülését" okozta s mert „a szabadságideák sorsának kutatását helyezte a történeti érdeklődés kö­ zéppontjába... Utóvégre is..." — fakad ki átlátszó ravaszsággal a szofista — „lehet, hogy egy rabszolganép történetében a szabadság az állandó és legfontosabb kérdés, de a magyar nem volt rabszolganép, életében tehát kiterjedt korszakokkal találkozunk, amelyekben a szabadság kérdése cse­ kély vagy semmi szerepet nem játszott." Micsoda léha játék ez a nép és a nemzet s a szabadság és a rabság fogalmaival? A magyar rendiség nemzete valóban sohasem volt rabszol­ ganemzet, — de mivelhogy ebben a nemzetben, épp Szekfű szerint, nem számitott, aki a rendiségen kivül talált születni, tehát ennek a nemesi al­ kotmány szempontjából szabad nemzetnek igenis volt a nemzetbe be nem fogadott s ezáltal, — mint Horváth Mihály már ezelőtt száz évvel meg­ irta — szinte rabszolgasorsba taszitott népe. M á r pedig ennek a népnek szabadságkövetelése, akár a rabszolganépeké, igenis összeesik a nemzeti követeléssel. Mégis Szekfű el szeretné hitetni, ha nem is épp magával, de annál inkább mással, hogy a mai nacionalizmus korában, mint e kornak szellemében való történetiró, ugy tölti be legméltóbban nemzeti hivatá­ sát, hogy a „nemzetietlen korokban is észrevegye a nemzeti élet lükteté­ sét", s hogy az emberi méltóságuktól megfosztott tömegek nemzeti sza­ badságharcának történetét a magyar történelemből. lehetőleg kiküszöböl­ ve, a történetirást lehetőleg azok felé a tényezők felé forditsa, melyek a szabadságideát nem szolgálják s ezért „háttérbe szorultak, elszintelenedtek és lassanként quantité negligeable szerepére jutottak." Már most ki ez a Szekfű, aki ugy szociális, hogy a szabadságeszmét tagadja meg s ugy nemzeti, hogy a nemzetietlen korokat igazolja? M i ­ kor, mit higyjünk neki? Ha elválasztja az olajat a viztől? A nemzetet a rendiség kereteitől? S a nemzetet mindannyiunk hazájának értelmében használja? V a g y ha ez elválasztás ellenére, a nemzetben mégis a dinasz­ tiák és feudálisok államát látja csupán? A Magyar Tudományos Akadé­ mia szótári bizottsága a magyarságnak és tudománynak tenne vele szol­ gálatot, ha pályadijat tűzne ki, hogy Szekfű szóhasználatában hány külön­ böző fogalom rejlik egy-egy szó mögött? S egyszersmind annak a fogas kérdésnek megfejtésére is, hogy az emberiségnek és a nemzetnek miféle igaza rejlik, illetve, rejlik-e általában akármiféle igazság ennek a nemzeti történetirásnak és szellemtudománynak folytonos ellentmondásokban bugyborékoló zavaros alján? Mégis, mikor Szekfű az uri kasztnak szolgálatát ily nyilvánvalóan vállalja, a nemzeti történetíró szerepéiben tetszeleg, aki, mint az egész magyar nép szószólója kihivja maga ellen a liberalizmus „nemzeti szem­ pontból kifejezett rosszaló kritikáját". Vajjon micsoda liberalizmus s ugyan micsoda nemzeti szempont lehet az, mely Szekfűt, amennyiben iga­ zán a nép szószólója volna, ilyen rosszaló kritikával illethetné? Bizonyára csak az álliberalizmus, mely akkor is ál marad, ha a népképviseleti fele­ lős kormányzat libériáját ölti magára, — s csakis az a nemzet, melynek fogalmát a kiváltságosak a maguk érdekköréhez kötötték. De viszont igaz-e, hogy Szekfű, mint az egész nemzet hisztorikusa hivta ki azoknak a társadalmi rétegeknek kritikáját, akik magukat a nemzettel jogtalanul

azonositják? Bizonyára: nem. S ha az uralkodó osztályok mégis időnként megütköztek a maguk hisztorikusán, hát mert az álorcás liberalizmus a maga merev rutinjában nem vette időben észre, hogy Szekfű csak a szo­ ciális veszedelem levezetésére dolgozza ki a reformot csupán emlegető, de voltaképpen a reakciót szolgáló, önmagát önellentmondásaiban megsem­ misitő programját. A faji

szellem

tudománya

A nemzet történetirója azonban korántsem elégszik meg a nemzet rogalmának a rendiségre való megszoritásával, mert a feudális önkeny­ nek kiszolgáltatott szellemet arra is fölhasználja, h o g y a rosszul értel­ mezett s evvel a mindannyiunk édes hazájától megkülönböztetett nemzet­ nek fogalma köré vetett hurkon, még egyet szoritson. Szekfűnek nem elég, hogy az ő szavaival élve, a nemzetet: „ a kultura, gazdaság, bizton­ ság" által összetartott hatalmi csoport számára rezerválja, hanem m é g hozzáteszi azt is, hogy ezekbe „az egyént nemzeti keretekben más egyé­ nekkel összefoglaló csoportokba", csakis az „átörökitett gondolkodás és vérbeli leszármazás kiváltságoltjai" kerülhetnek bele. Misem természetesebb, mint hogy a határaikon kivül egymásnak in­ duló, határaikon belül feudális és kapitalista, rendi és faji privilegizál­ tak részére lefoglalt nemzeti közösségek, melyeknek o l y kevés közük v a n az egyenjogu polgárok igazi nemzetéhez, a hazához, éppen nem arra ren­ dezkedtek be, hogy a humanisztikum hordozójának a homo-nak életét ki­ méljék, hanem ellenkezőleg, hogy az emberrel együtt kiirtsák a huma­ nizmust is. Mégis a gazdaságon-társadalmon-logikán-tuli szellemnek tu­ dora azt az állitást is megkockáztatja az embereket származásuk szerint megkülönböztető, de azért minden fajtáju és felekezetű embert egyfor­ mán „hősi" halálra szánó közösségekre vonatkozólag, hogy azokból kisza­ kitva „lehetetlenség emberi életet élni". Mintha ugyan — mint egyné­ mely szomszédos szerencsétlen országnak riasztó példája mutatja, — azokon belül lehetne? Szekfűt azonban vigan karikázó logikátlanságában, még ezek a nem a művészi életről is azt állitja, hogy „sem alkotás, sem hatás nem. adatik" a szellemtudománynak tükéletlen meghatározása szerinti nemzeteknek kereteiben való együttműködés nélkül, lévén „ a nemzet az éltető levegő, mely nélkül nem lélegezhetünk, sem a képzőművész, sem a zenész, sem a szellemi tudományok emberei". Már most mit tegyen az, aki ugyan a nemzet polgára, de annak kulturális, gazdasági és biztonsági kereteiből s éppenséggel annak átörökitett gondolkodásából és vérbeli leszármazásából, születése szerint ugy ki van zárva... mint például a jött­ ment szláv mészáros fia, Petőfi Sándor? Mit tegyen az, ha szippantani akar az éltető nemzeti levegőből ? Mi jogon tagadja meg tőle Szekfű a lélekzés jogát? M é g jószerencse, hogy a zseni és talentum nem akadnak fenn semminemű szofizmán s megkaparintanak minden jogot, melyet szá­ mukra a magát tulélő rendiségnek, az elaggott kapitalizmusnak s az uj­ szülött rassizmusnak abszurd elmélkedői megtagadnak. A z emberiség ér­ zi ezt. Ezért nem tisztelik világszerte a földi humanisztikum magaslatát a szellemtudomány apostolaiban, hanem igenis Thomas Mann-ban pl., k i ­ nek az alkotás legfrissebb lehetőségeivel, a hatásnak százszorosan felfo-

döbbenetes

kozott lehetőségei épp ezért adattak, mert mint hazájának legigazibb fia, volt ereje magát kiszakitani a német nemzetből, melynek nem csupán s amelynek a Szekfű-féle szellemtudomány legalább is Magyarország értel­ miségi rétegeiben akarva-nemakarva, bizonyára egyik legkártékonyabb szálláscsinálója volt.

F O R G Á C S ÉJSZAKAI

A N T A L :

V E R S E K

STRÓFÁK 1.

A lélek egy halványkék villanás, lomha szavak mozdulnak a sötétben, vallani mind az édes bűnöket, ezt kellett volna megtanulni régén. De most már késő! Hasitsd fel idő zárt sorsomat. Pihend a multat lélek! Panaszkodnak a fák, a csillagok, de én azt hiszem hiába beszélek.

2. Nem tudhatom honnan e büntetés, és jaj miért ez a szaggató szégyen? Hiszen rossz lenni nem tudtam soha, köszönöm néked kancsal gyengeségem. A tömör léten nincs egy csöppnyi rés, meg ne csufolj te tehetetlen jóság, ne vond meg számtól gyenge melledet, örök éltetőm, egyetlen valóság. 3.

Hüs hang suhan a barna csenden át. Hová sietsz? A rombadölt pokolba? Önerejét méri az indulat, a levelek zörögnek kunkorodva. Mint vénasszony, simogatja bőrén az aggastyán, a lágy mosolyával

a lottyanó gyümölcs a sárga ráncot, kényes elmulás őrzi a világot. 4.

Te kemény éjszaka, maradj velem! A tárt kékségben csüngnek a világok, cél nélkül élni te tanits meg éj, s céllal szeretni, akár csak a lányok.

fogalmi,

földra

Csörömpölnek akönnyücsillagok, a hold akár egy kósza, sárga felhő. Szorits magadhoz élet, ne eressz! Had szántsak rajtad végig drága lejtő! 5. Ott kint az illatkönnyühusa száll, a függönyön piros kigyók gyürüznek, ó hogy vágylak vibráló könnyüség, kacsintgató, fodros lelke a tüznek. Legalább árnyad lenne az enyém, hisz úgy szeretlek könnyü-testü semmi, vad oldatodban fürdess meg botor, ne tudjak véled sohase betelni. VERS A SZÓHOZ Az oldó szót, hogy tudom megtalálni, a szót, amelynek fénye van csupán, de az értelme szétomlik puhán a láztalan csendkönnyühajlatán. Ó szép a villanás, a tiszta játék, de szebb a munka és a változás, a becsült kin, a száraz tartozás, a vállalt világ, mint a látomás. A valóság csak része az emléknek, multat jövőhöz te köss, tiszta szó, lebegtető, csititó, biztató, a sérthetetlen rendről hirt-adó. A NÉPIESEK

KÜLPOLITIKÁJA

Irta: SZEKERES GYÖRGY A magyar társadalomismeret nagyot fejlődött az utóbbi években. A falukutatók irásai számos uj, eddig észrevétlen maradt v a g y mellőzött vo­ nást rajzoltak ki a parasztság arculatán. Helyzetjelentéseik nyomán a Márciusi Front programján tulmenő demokratikus irányzatok is valóbb, rugalmasabb álláspontra helyezkedtek az agrár kérdésben. A népiesek érdeme az is, hogy a magyar mult döntő eseményeit s számos vezéralak­ ját segitették megtisztitani az uri történelemmásitás iszapjától. Törté­ nelmünk átértékelése csak ujabban került törekvéseik homlokterébe. Amióta a külső veszély a nemzet nyakára nőtt s a magyarság besorozása a Mitteleuropába elkerülhetetlennek látszik a pesszimisták s a fizetett né­ metbarátbarátok szemében, iróink a multba fordulnak nagy példákért a tespedés ellen s az ellenállás buzditására. Féja Géza, Szabó Zoltán és Er­ dei Ferenc Dózsáról, Zrinyiről, illetve Kossuthról most megjelent köny-

veikben e téren is szép munkát végeztek. Ha másért nem, ugy azért is örömmel kell fogadnunk ezeket az irá­ sokat, mert részben megcáfolnak bizonyos kósza hireket: a népiesek leg­ jelentősebb publicistáinak „jobboldali kilengései" nem oly méretűek, mint egyes szerencsétlenül megfogalmazott polemikus cikkeik alapján sokan hitték. Véres Péter esete nem mérvadó a többiek elbirálásánál... Féja, Szabó, Erdei változatlanul hűségesek azokhoz az alapelvekhez, me­ lyeknek jegyében fejlődésük elindult. Véleményünk szerint éppen azt le­ hetne szemükre vetni, hogy tulságosan hűségesek. A népiesek világnéze­ tében kezdettől fogva igen ellentmondó elemek keveredtek. Féja és t á r ­ sai nem lettek jobboldaliak, csak ma sem jutnak tul a régi ellentmondá­ sokon. Ragaszkodnak indulásuk tehertételeihez is, a magyar politikai helyzet jelentős rosszabbodása közepette sem mondanak le bizonyos el­ képzelésekről, melyeknek tévességét a helyzet kritikus fordulatai szá­ munkra eléggé kidomboritották. Ezek a csökevények, nem semlegesitik a népiesek érdemeit a magyar szabadság multjának felkutatásában sem, de véleményünk szerint lényegesen tompitják szellemi s politikai átütőerejüket s növelik elszigetelődésük veszélyét. Mindez terjedelmesebb tanul­ mányt is megérdemelne. A z itt következő futó megjegyzések keretében. ujabban megjelent könyveikkel kapcsolatban — csak nemzetvédelmi koncepcióik egyoldaluságára és hibáira kivánunk rámutatni. A z első megjegyzés a népiesek külpolitikai gondolkodásának kezdet­ legességéről szól. A z t hiszem ingadozásaiknak egyik oka az, hogy nem tudnak európai viszonylatokban látni. N e m kis mértékben magyar „lo­ kálpatriotizmusuk" eredményezi, hogy viszonyuk bizonyos külföldről irá­ nyitott „népmozgalmakhoz" nem eléggé tisztázott. Visszás ez a hiány, hiszen Féja és társai jól látják, hogy a nemzeti függetlenség ügye mindenekfelett áll és minden más kérdést ma a nem­ zetvédelem feladatának kell alárendelni. Mostanában megjelent irásaik mind a magyarság szabadság-tradicióit kutatják s elemzik azokat a kö­ rülményeket, amelyek a multban a függetlenség megsemmisülését okoz­ ták, illetőleg lehetővé tették az ország eredményes védelmét. Féja meg­ győzően bizonyitja, hogy az urak Temesvárnál Dózsa György pórhadai­ nak megsemmisitésével vesztették el a mohácsi csatát. Szabó Zoltán ar­ ról az emberfeletti küzdelemről ir, amelyet Zrinyi Miklós, a költő vivott Magyarország véderejének növeléséért s a török elleni harcok függetlenitéséért a Habsburgok birodalmi érdekeitől. Erdei Kossuth Lajos üzene­ tét közvetiti: szociális igazságtétel nélkül nincsen nemzeti egység, nem­ zeti egység nélkül nem lehet eredményes ellenállás. Mélységesen s fájón igazuk van, midőn a magyarság belső bajaiban a nép visszamaradottságában s a vezető osztályok vakságában látják a régi vereségek legfőbb okát. Helyes a történelmi elemzések középpontjában álló gondolat, hogy a magyar függetlenség megmentésének ma is belülről, a magyarságból kell kiindulni; a nemzet nem bizhatja jövőjét nagyhatalmi játékokra s a nemzetközi diplomácia pillanatnyi konstellációira. A közelmultban Csehszlovákia példája szomoruan bizonyitja, hogy minden nemzet elsősorban önmagára számitson — csak igy nyerheti el mások támogatását. Közép­ európa utolsó demokráciája nem Münchenben, a zöld asztalnál bukott el, hanem abban a pillanatban, amidőn alávetette magát a nagyhatalmi al-

kunak g nem kisérelte meg a végső elkeseredett ellenállást saját erőivel. A magyar nemzet szabadsághagyományai parancsolják, hogy belsőleg felkészüljön erre a végső ellenállásra. Még ha egy ideig egyedül is állna szemben a tizszeres germán tulerővel. De ezen az első alapigazságon tul a népiesek között talán Erdei az egyetlen, akinek soraiból érezni, hogy szembe mer nézni a második alap­ igazsággal: a magyar kisnemzet, erői, legfeljebb csak egy hősi elbukásra telnek, ha összecsap mai főellenségével. Szabadságharcának győzelmét csak az ellenfél tulerejét kiegyensulyozó szövetségesek biztosithatják, te­ hát oly külpolitika, amely a jelenlegi helyzetben le tudja kötni, meg tud­ j a nyerni a számbajövő hatalmakat. Tehát a mai hivatalos iránnyal hom­ lokegyenest ellentétes külpolitika. Ma nemcsak minden belső kérdést kell a nemzetvédelem feladatai alá rendeni; a belső ellenálást előkészitő demokratikus munkával összhangba kell hozni Magyarország magatar­ tását az európai politikával s főként a szomszéd államokkal s a határnemzetekkel szemben. A legujabbkori történelemben elszenvedett sérel­ meknek nem szabad elfeledtetni, hogy a régi Magyarország (más szem­ pontokból is maradi) vágyálmának kergetése a mai Magyarországot süllyeszti gyarmati rangra. A népiesek az ellenállás belső feltételeit j ó l látják. De eddig még kisérletet sem tettek arra, hogy megtörjék a reak­ ció külpolitikai monopóliumát, amely a szentistváni birodalom visszaálli­ tásának jelszavával husz év óta elszigetelte Magyarországot a nemzetközi demokráciától s az ujabb területi nyereségek ellenére, hónapról-hónapra ujabb darabot áldoz föl a magyar szabadságból. A z elmult őszutó izgal­ mas eseményei alatt a soviniszta láz őket is magával ragadta. Senki sem akadt közöttük, aki vállalta volna az „ünneprontó" nehéz szerepét, hogy figyelmeztesse a nemzetet a Felvidék és Kárpátalja árára. Arra, hogy a területi megnagyobbodással egyidejüleg az ellenállás lehetőségei kiseb­ bedtek. A népiesek küpolitikai látásának alacsony szinvonalára persze ment­ séget is találhatunk. Hiszen nemcsak ők, de a nagy legális munkáspárt vezetősége is alávetette magát a döntő pillanatokban az uralkodó osztály külpolitikai „vezetésének", noha a szociáldemokrácia feladata lett volna szembehelyezkedni a felkorbácsolt lelkesedéssel. A magyar közéletben — Cs. Szabó László uj naplójegyzetei érzékeltetik — nem volt egyetlen szi­ lárd pont sem, amelyhez az ingadozók igazodhattak volna. N e m akadt senki, aki arra intette volna a népieseket, hogy itt nem az utódállamok magyarjainak önrendelkezési jogáról van szó az utódállamok többségi népeivel szemben, hanem az anyaországi magyarság s a Dunamedence más népeinek önrendelkezési jogáról a német imperializmussal szemben. A z is a népiesek mentségére szól, hogy helyes magyar külpolitikai irány kidolgozása, tehát a maradiság monopóliumának megtörése a magyar történelem bizonyos hiányosságai miatt egyáltalán nehéz feladat. íróink vajmi kevés utmutató példát találhatnak a multban. Magyarország évszá­ zadokon keresztül a Habsburg birodalom tartozéka v o l t ; külpolitikai ha­ gyományaink igen soványak. Csak a szabadságmozgalmak alatt történtek kisérletek önálló magyar külpolitikai tájékozódásra sajnos nem min­ d i g nagy sikerrel. 1848 nagy hibákat követett el ezen a téren. (Másodla­ gos jelentőségű és hamar visszaszivott engedmények fejében hagyta, hogy Bécs magyar csapatokkal verje le szövetségesünket, az olasz sza-

badságharcot. N a g y Sándor tábornok Bécsujhely közelében táborozó csa­ patai tétlenül nézték a bécsi felkelés vérbefojtását...) A világháborút kö­ vető forradalmak sem tündököltek nagy diplomáciai rátermettséggel. Arról a külpolitikai stilusról pedig, amit a békekötés utáni Magyarország kormányai teremtettek, jobb nem beszélni. De mindezek a mentő körülmények addig érvényesek, ameddig a né­ piesek tevékenységének csak bizonyos korlátozott irodalmi jelentőséget tulajdonitunk. Féjáék ennél nyilvánvalóan nagyobbra törnek. Már pedig e g y nemzet kifejezését s ellenállásának szellemi irányitását vállaló tö­ rekvés számára nincsenek mentségek — ilyen nagy szándéknak: csak eredmény lehet a mértéke. H a a népiesek nem akarnak elmaradni a nagy feladatok mögött, tul kell jutniuk nemzetvédelmi elképzeléseik egyolda­ luságán. Legalább az első lépéseket kellene megtenniük azon az uton, amely a reakció külpolitikai monopóliumának megtörésén keresztül kive­ zethetné Magyarországot mai európai elszigeteltségéből. A magyarság belső megujulásának követelése mellett vállalni kell azokat a feltételekét is, amelyek szövetségeseket szereznek a magyar függetlenség ügyének. Er­ dei is leszögezi, hogy Kossuth Lajos a dunai népek összefogásában látta a német előretörés feltartóztatásának biztositékát. Mondani sem kell, hogy ez a kossuthi megállapitás ma is érvényes, ha hozzáfűzzük, hogy a dunai népek szövetkezése sem állhatna elszigetelten a haladás és vissza­ hatás világerői között. De miként képzelik el egyes népiesek a közép­ európai népek egységét, ha ragaszkodnak a magyar „birodalmi" gondo­ lathoz, tehát akarva, nem akarva támogatják az uralkodó osztályoknak a régi nemzetiségek visszahóditására irányuló törekvéseit? Hogyan tud­ ják összeegyeztetni a feudális maradványok s a német imperializmus el­ leni harcukkal a szentistváni birodalom feudális éredetű s ma ugyancsak Imperialista érdekeket takaró eszméjét? Ezekkel a kérdésekkel elérkeztünk cikkünk másik, főbb megjegyzésé­ hez. A r r a kivánunk utalni, hogy a külpolitikai problemákkal ma oly szo­ rosan összefüggő nemzetiségi kérdés is egyik legsebezhetőbb pontja a né­ piesek elképzeléseinek. A régi magyar bűnök s a reakciós-soviniszta fer­ tőzés veszedelme itt is kisértenek. A népiesek ragaszkodnak a „birodalmi" gondolathoz. Bármily demok­ ratikusnak álmodják meg az uj birodalmat, abban a magyarságnak az ál­ lamnemzet szerepét szánják; a kisebbségek, melyeket évezredes szálak fűznek sorsunkhoz, ismét élvezhetik majd a magyarság nagylelkűségét, igazságosságát. Ennek az elképzelésnek — bármily jóhiszemű is legyen — ma csakis ez lehet az értelme: akarjuk a magyarság felbuzdulását a I I I . Birodalom ellen; követeljük a magyar nemzet önrendelkezési jogá­ nak biztositását a germán hóditás ellen — de nem ismerjük el a magyar szent korona volt nemzetiségeinek ugyanezt a jogát a magyar imperia­ listák terjeszkedési étvágyával szemben. Sőt, ezen is tulmegyünk: kiván­ juk, hogy azok a nemzetiségek, melyek a világháború következtében ön­ állósultak v a g y máshová csatlakoztak, térjenek vissza a magyar államba s nyugodjanak bele másodlagos szerepükbe a Dunavölgyén. H a most min­ den egyéb szemponttól el is tekintünk (könnyű volna bizonyitani a szó­ banforgó kisnépek nemzeti törekvéseinek történelmi jogosultságát), el­ képzelhető-e, hogy ezen az alapon bármiféle szövetségi viszony is létre jöhessen magyarok, szlávok és románok között Németország megfékezé-

sére? N e m bizonyos-e, hogy ezt a magyar magatartást a volt nemzetisé­ gek s anyanemzeteik kereken visszautasitják s táborukban olyan irány­ zatok is támadnak, amelyek inkább Hitlerhez fordulnak „segitségért" ? A . szlovák nacionalisták i g y cselekedtek... Kárpátalja példája sem nagyon alkalmas arra, hogy megszilárditsa a bizalmat irányunkban azoknál a nemzeteknél, amelyek természetes szö­ vetségeseink lehetnek függetlenségi küzdelmeinkben. Ortutay Gyula a ruszinokról szóló (ethnográfiai szempontból igen érdekes) könyvében sajnos nem j ó szolgálatot tesz a magyar ügynek, midőn a kárpátaljai ukránság problémáját a „birodalmi" gondolat kaptafájára huzza s még a rosszizű „magyar-orosz" kifejezést is átveszi a hivatalos közlemények nyelvezetéből. A népiesek nem tudnák alárendelni ezt a kérdést a nemzet­ védelem központi feladatának? H a már egyszer a baj megtörtént s a ma­ gyar haza gondjai ujabb félmilliós kisebbséggel szaporodtak, az igazi de­ mokratáknak s a függetlenség következetes harcosainak feladata az len­ ne, hogy szembeszálljanak a „magyar-oroszositási" kisérlettel s program­ jukba besorozzák Kárpátalja népének teljes nemzeti egyenjoguságát. Ez­ zel nemcsak az utódállamok felé mutatnának j ó példát, hanem 500.000 fővel, a Csehszlovák köztársaság husz éve alatt javarészben harcos de­ mokrata pártokban iskolázott harcossal gyarapitanák a szabadság és függetlenség magyarországi táborát.

URAK,

ÉRTELMISÉGIEK... (Naplómból)

Irta: N A G Y I S T V Á N

Tárgyaltain, vitáztam, tusakodtam fiatalabbjaival sokszor az utóbbi évek folyamán. N e m tagadom, magamfajta, asztalosból vedlett irót: érde­ keltek szokásaik, képességeik s főleg értékük, a közösség mérlegére téve. Majdnem mindig késnek, — szólt az első megfigyelésem róluk. Akaratla­ nul is eszembejutott anyám szoptatós dada emlékeiből e g y alaposan meg­ késett, kilenc és félhónapra született tanár ivadék... S ha ebből n e m is nőtt jelkép előttem, az emlék anyám és más egykori cselédnépek beszédtöredé­ keit kavarta elém. Ezekből a beszédtöredékekből értesülhettem, hogy bi­ zony a legtöbbjét dada szoptatta, akinek állandóan rimánkodnia kellett előtte, hogy legyen olyan kegyes pontos időben szájba venni a „didit" és méltóztasson megszabaditani a dadát a sok tejtől. Ez a körülmény lélekta­ nilag bizonyára ugyanolyan döntő volt náluk, mint nálunk, munkáscsecsemőknél, hogy egész nap vacak violagyökéren rágódtunk s este munkából jövő anyánk mellének olyan kéretlen mohósággal estünk neki, hogy nem egyszer a csukottbluz gombjait faltuk be siettünkben. N e m lehetett kevés­ bé elhatározó, jellemformáló adottság az sem, hogy mig uri, értelmiségi kortársunk felett — ha mindjárt paraszt szülők gyermeke is volt, — leg­ alább egy kis „pengős" cselédke őrangyalkodott, addig minket a felfordi­ tott konyhaszék lábai közé állitottak be v a g y odakötöztek az ágy lábához, hogy ne mászkáljunk szét a nagyok lába alá.

Szivósságuk, ellenállóképességük hiánya s önállótlanságuk magyaráza­ tát keresve már személyes élményeim figyelmeztettek, hogy őket nem en­ gedték iskolába, ha nagy volt a hideg vagy erősebben fujt a szél v a g y mit tudom én, belékotorásztak apjuk dohányos skatulyájába s az orrukba szált tubák portól tüsszentettek egyet, mert akkor már ágyba dugták és hőmérőzték őket. Hiányozhattak ilyesmik miatt az iskolából, amennyit akartak, a mulasztást a házitanitók, tanárok munkája behozta. A magamfajta hiába prüszkölt, köhögött,hiába szakadt a hó és szaggatta le fülét a fagy, nem volt szabad „kényeskedni", nehogy megbukjon. Nekünk csak az evésnél nézték el a mulasztásokat. Ha délben esett a zápor, „urfi" társunkat az is­ kola előtt esernyővel várta a cseléd, minket pedig bottal! fogadtak otthon, mert az éhség pontosan haza kergetett ebédre és nem álltunk be az eső etől kapuk alá. A z urfiak nyitott esernyővel is kapuk alatt huzódtak meg. Ők nem siettek. Nélkülük nem ebédelt a család. Késhettek: a „papa" csak há­ romra vagy négyre ment „hivatalba". A mi édesapánk sokszor haza sem jött, mert „egykor" már „fujtak". Ő a világháború kitörésekor gimnázium­ ba iratkozott és idegen nyelveket tanult. Mi a negyedik elemiből berukkol­ tunk a gyárba vagy az ekeszarva mellé, apánk helyére, csakhamar elfe­ lejtettük a nagybetűket s az alany és állitmány törvényeit. Bizony már a háború elején vereséget szenvedett magyarságunk. Ő ha rosszul tanult, az­ zal fenyegették, hogy inasnak adják. Nekünk hadiözvegy édesanyánk meg­ igérte, hogyha egész évben tulórázunk a gyárban, jövő tavaszra inasnak mehetünk, hogy becsületes iparossegéd váljon belőlünk. Ő a család szeme­ fénye volt, akire vigyázott a cseléd, a nagybácsi, a mama és a „pucer", meg a nagyapa és végül a Jóisten. M i a család keze-lába-cselédje voltunk s daj­ kája, kenyérkeresője a kisebbeknek. Mindig felelősek voltunk valamiért. Ő még magáért sem felelt. Legfeljebb mindig parancsolt valakinek. Mi vi­ szont mindig azok közt álltunk, szenvedtünk és lázadoztunk, akiknek állan­ dóan parancsoltak. A mi apánk bizony nem éljenezte a háborút s mégis mi lakoltunk később, mert nem tudtunk románul. S mikor mi elesettek, agyon­ hajszoltak, elbutultak, kisebbségi és többségi munkások egymás gyámolitására önkéntes nyájba, szakszervezetekbe tömörültünk és ujra megtanul­ tunk olvasni magyarul és vezetőinket, oktatóinlkat a legokosabbakból, a legbátrabbakból és legodaadóbbakból választottuk meg, a mi uri, értelmiségi kortársunk együtt dohogott az öregeivel, hogy rossz magyarok vagyunk, zsidó vezetők martalékául dobtuk oda magunkat. Igen, fájt neki, hogy nem őt választjuk bálványul. Mert ő, ha mindjárt szegény falusi családból ke­ rült is a középiskolák közösségébe, az ösztöndijakkal az anyatejtől máig egyetlen hatalmas vágyat szitt magába: ugy ahogy levizsgázni valami fő­ iskolán, hogy azután parancsoló ur, liberálisabb megfogalmazásban, vezető, a mi vezetőnk lehessen, akinek nemcsak joga megvárakoztatni minkét, a népet, hanem a tekintély növelése érdekében ajánlatos is késnie. Talán mo­ solygott is rajtunk, ha ugyan tudomásul vette, hogy mi bizony a mi össze­ jöveteleinken már e g y j ó félórával korábban megjelentünk, mint hivtak. El sem képzelheti, hogy mi olyan sóvár türelmetlenséggel vártuk az ilyen napokat, hogy valami „ j ó t " lássunk és halljunk, hogy már e g y héttel a gyűlés előtt arról álmodtunk éjszakánként. Utána hetekig is arról beszél­ tünk s rombolni tudtunk volna dühünkben, amikor valami okból elhalasz­ tották ezeket a gyűléseket. Nekünk ünnep volt, életbevágóan fontos min­ den gyűlés. Mindeniken tanultunk valamit, közben szabadon kibeszélhet

tűk magunkat, esetleg tetszést arattunk társaink előt s odáig voltunk el­ addig senki emberkék a boldogságtól, ha kiirták nevünket és idézték egye g y mondatunkat szaklapjainkban. S mindezek tetejébe ezek a gyűlések mindig eredményeztek pár bani fizetésjavitást, jutányos gőzfürdő v a g y mo­ zijegyet. S ki tudná leirni büszkeségünket, mikor könyvtárainkból tudomá­ nyos könyveiket vehettünk ki olvasni s azzal büszkélkedhettünk, hogy ilye­ neket csak egyetemen tanitanak. Sokszor szombat estétől vasárnap este tizig, tizenkettőig egyfolytában olvastunk. Télidőben szinte többet költöttünk petróleumra, mint kenyérre. •Nekünk ezek a könyvek egy szebb és igazabb világ képét mutatták. Azt vallottuk, hogy a tudás hatalom; uri, értelmiségi kortársunkkal ellentét­ ben azonban mi nem az egyéneket, hanem az emberi közösséget akartuk ha­ talmasnak látni. M i ezt a szebb ós igazabb világot szabad és független munkásszervezeteink mintájára próbáltuk felépiteni s az önfegyelmen nyugvó összetartást emeltük a szabadság törvényévé. Közülünk nem egy Vállalt mártirságot is ezért a hitért, amikor értelmiségi kortársunk még csak ahhoz a gondolathoz jutott el, hogy tenni kellene valamit a középosz­ tálynak az arisztokráciával szemben vezető osztállyá való emelése érdeké­ ben. Ezért kezdett el azután aggódni a nép szervezetlensége fölött s azóta habozva falut kutat, statisztikát jegyez, kesereg az e g y k e miatt, feljajdul a szociális nyomor láttára, könyvet ir róla, versbe szedi, felolvasásokat tart, óvatosan kritizálja a vagyonos magyarság önzését, áldozatosságot sür­ get s végül kinnal-bajjal megszervezi a Vásárhelyi Találkozót, majd a fia­ tal irók találkozóját, de munkájának alig mariad valami látható nyoma, mert mindez csupa szóbeszéd, irás alakjában történik. U g y j á r vele, mint­ ha a rátótiak ügyefogyottságával, tarisnyával hordaná be a világosságot az ablak nélküli házba. S mégis mindig attól fél, hogy tul merész. Álmatlanul hánykolódik ágyában és lelkiismeretfurdalások kinozzák, vajjon nem igérte többet a népnek, mint amennyit adhat, ha tényleg vezető lesz... Ő, akinek mindig háta mögött álltak a szülők, keze ügyében a cseléd, fölötte a Jóisten, vagyis az ösztöndij, riadtan néz szét a családon kivüli közösség vadidegen tájain. Mihez kezdjen, hogy ne vétsen önmaga ellen? Elsirja, hogy nincs végrehajtó államhatalom mögötte s erősitgeti, hogy enélkül nem lehet tetteket parancsolni. Mivel pedig cselekvőn kezdeményez­ ni csak igen ritkán mer, ezért gyanakodva néz minden más irányból jövő kezdeményezést. Ha kényelemszeretete nem gátolná, márcsak ezért is le­ késné vagy elmulasztaná a „fontos" megbeszéléseken való megjelenésit. Kü­ lönösen azokat, ahol munkás értelmiségiekkel kell találkoznia. Emlékezete egyszerűen kihagy, bár még noteszébe is fejegyezte a találka időpontját, helyét. De felháborodik, ha az ember ráolvassa, hogy azért késik, mert fél a munkás értelmiségi szótól is. Pedig ez a szó arra emlékezteteti szün­ telen, hogy a nép saját erejéből, esetleg még a középosztály nélkül is meg tudná állni a helyét, ha alkalmat adnának neki, hogy társadalmi szerveze­ teket épitsen ki és kiváltságok nélküli vezetőket neveljen. Általában a ve­ lük való érintkezés roppant kinos számára. Mindig attól fél, hogy ha tár­ g y a l ó félként asztalhoz ül vele, már e puszta ténnyel megtagadja önönmag a létjogosultságát. Ezért ezek a találkozások inkább surlódások, mert egyetlen e g y sem mulik el dörgésekkel kiisért villamos kisülések nélkül. E g y anyanyelven beszél amazokkal s ha nagyon nagy benne az egyetértésre való buzgóság akkor elismeri, hogy mindnyájan magyarok vagyunk, de ha rög-

tön meg nem fut v a l a m i sürgős dologra való hivatkozással, akkor látszólag csak ugy véletlenül mindjárt közéjük csap a villám e g y igénytelen kis „ d e " szócskával. A szervezett munkásság szerinte egyenként lehet j ó munkás, de rossz magyar és uniformis lelkületű. H o g y ne kelljen elismernie, hogy ho­ gyan lehetne az összmagyarságot ugy is vezetni, ahogy a munkásság ve­ zeti önmagát, kijelenti, hogy a munkásságnak nincs lelki közössége a ma­ gyar néppel. Hajlandó őstehetségnek elismerni a magyar munkásirókat, csakhogy ne kelljen belátnia, hogy azok egy egyetemesebb gondolkodás leté­ teményesei. Ezért azutáni tiltakozik, hogy azok munkás iróknak nevezzék ma­ gukat, mondván: „egyszerűen iró és nem lobogó" s el akarja hitetni, hogy a munkás jelző kicsinyit, elszigetel, pedig titokban kétség gyötri, hátha a munkásértelmiségi alkat tényleg egyetemesebb széliemet és a jövőt hordja magában. D e ő irtózik ettől az egyetemességtől. Állandóan a multban ke­ resgél emlékei közt, homályosan ott motoz a maga és az ősei dadája, akit ugy hivtak, hogy „ M a g y a r Állam". És a nyál összefut a szájában. A z t csak szivni kellett s ha ez a „dada" most is meg volna, lám, hivatalos órák alatt törné fejét az egykén, — mert ez a probléma a legkedvencebb témája. D e ez a munkásértelmiségi, brr... - rázkódik össze, — roppant fárasztó mód oldogatja a problémák csomóját. Mindenekelőtt ellensége a kiváltságoknak. A z értelmiségieket a népparancsok végrehajtóinak és nem vezetőinek állitaná be! Szerinte az ember fel kellene áldozza hivatalos óráin kivül a szün­ idejét, vasárnapját. Nap, mint nap képes lenne őt kihurcolni a kaszinók, klubok langymelegéből sivár külvárosokba, nyakig sáros falvakba, hogy ott tudja Isten, munkáskönyvtárakat szervezzen, felolvasson... Elkivánná, hogy ő ( Ő ! ) lecsipjen valamit közcélokra költséges szórakozásaiból. Elvárná pél­ dául, hogy nyáron magánszorgalomból fülledt szobákban felhivásokat szer­ kesszen, mit tudom én, napközi otthonok teremtése érdekében v a g y a népek közti megbékélés előmozditására. Egyszóval tagadja meg eddigi életét? Nyiltan, fennszóval leplezze le az irodalmi körök klikkpolitikáját, bankok uzsorakamatait? Sürgessen re­ formokat a felekezeti iskolai nevelés terén? Legyen haragban mindenkivel ? Már pedig ő nem szeret haragban lenni a hatalmasokkal, hiszen együtt ül­ tek az iskolapadokban, egyetemeken. Most is tegező viszonyban cimbo­ rálnak, ha csak nem hivatalbeli alárendeltje v a g y jószágigazgatója. Grófi kastélyokba hivatalos ő, szereti a „történelmi levegőt", az antik csecsebe­ cséket. Széplélek és vadászni jár. Lényét igazán nem tagadhatja meg. Szentségtörés tőle eféléket kivánni. Ő hajlandó megmenteni a népet vala­ mi csodával, de hagyjanak békét a feketéjének. Meghatottan összetegező­ dik a munkásiróval, mi több, mély rokonszenvet érez iránta, ha ráadásul egy hónapban születtek és vele egy vallásunak keresztelte a pap. Kész még komaságot is vállalni vele, ha cserében tiszteletben tartja az ő „érzelmeit" és nem foglalja irásba külpolitikai véleményét. Bár meg kell adni, egyéb­ ként hive a szólásszabadságnak. S ha ebben ellentmondás látszik, azért sen­ k i se tegyen szemrehányást neki, mert nem tehet róla, ha azt a sok tudást ifjui hanyagsággal egyre-másra préselte koponyájába, de logikai sorrendbe rakni, az összefüggéseket tisztázni már nem volt ideje. Végül még az sem hagyható figyelmen kivül nála, hogy neve a telekkönyvben is szerepel, ha csak e g y kis falusi ház vagy öt-tiz-husz hold föld v a g y városi parcella erejéig. Igaz, nyugdijra nem számithat, de sohase „lehessen" tudni, mikor huzzák k i a sorsjegyét v a g y nyeri el a Baumgarten-dijat. Idővel — reméli

félrekuporgat valamit a fizetéséből is. Szerény és keskeny, kurta, kicsi. polgári gyékény ez, vigyáznia kell tehát, nehogy kirántsák a lába alól. Utóvégre ő t se prófétának, se apostolnak nem nevelték. A z ő lábai, izmai nincsenek felkészülve a sziklás, göröngyös Golgota-járásra, csak az egyen­ letes sima arany-középuton való csoszogásra. Ne feledjük: egykor gyerek­ kocsiban taszigálták s azután ma még az arany-középuton járni se könnyű, minduntalan bonyolult keresztutak ágazatához ér. Bor mellett olykor ki­ kotyogja; tudja ő, ha balra tér, az egy másik uj arany-középutba torkol s ott talán boldogságot és igazságot lel, de jobbra nyerserőt és hatalmat lát. Mit tegyen? Ő már kicsi korában megszerette nézni a különböző meccse­ ket s ha a legyőzött nem volt magyar, igen szivesen tapsolt a győzőnek. A futballmeccsekért még ma is él-hal, ha egyébért nem, már csak ezért rá­ diót tart, hogy hallgassa a nemzetközi futbalmérkőzéseket s ugy melléke­ sen hátha, hátha uj müncheni egyezmény, azaz „vérnélküli" ujabb hóditás eredményeit mondják be, persze a magyarok javára. Bizony az utóbbi esz­ tendőben már többnyire csak a rádió előtt ül, felfüggesztette a falukuta­ tást, keveset i r és igen megfontoltan. Mintha nem tudná már pontosan, hogy merre igazodjék. A zsidókkal szemben, már az első magyar zsidótör­ vény óta rezerváltan viselkedik. Világnézetileg pedig ide-oda csapong. Ha a. Véletlen a klubban a Korunk munkatársainak asztalához sodorja, a Népkö­ zösség vezetőit birálja, hogy nemsokára átüljön azok valamelyikéhez, sza­ pulva az előbbieket. A Helikon törzsasztalánál a „döglődőben" levő Enciklo­ pediáról beszél, az Enciklopedisták körében viszont a Helikon klikk-szelle­ mét csipkedi. Á m , ha haza megy, önönmaga vagy a meg­ hittjei előtt, bevallja, hogy csömöre van az egésztől. Á l ­ mában aztán megjelenik a munkásiró gunyos arca és egy, a valóságban is lefolyt vita ismétlődik meg kettőjük közt s ő ujból a munkásiró szemére veti, hogy „mindent tagadó érvein rikit a materialisa máz", vegye foglalt gondolatok nem egyeztethetők össze a sajátságos magyar gondolko­ dással, idegen szellemi termék, zsidó koholmány. A munkásiró ujra neki szegezi válaszát, hogy a fizika törvényeinek felfedése sem a magyar gondolkodás eredménye s mégis kitünően haszno­ sitható a magyarság javára, sőt nélküle elképzelhetetlen tudományos élet, bár egykor máglyán égették meg azokat a vakmerőket, akik efélét mertek emlegetni. Mire ő álmában is megismétli asztal mellől való felpattanását és zavart válaszát: — Veled nem vitázom tovább, nem akarom, hogy kételyeim támadja­ nak.

DARVAS SZILÁRD: HIR A DZSUNGELBŐL (Martialis

uj

strófáiból)

Kokó, a főmajom s az esnapuri tigris, akik Hamburgban bámulták a rácsot, az őserdőbe tegnap visszaszöktek s egybehivták az ormányfőtanácsot. Kezdete reggel, a vége végtelen, a gyűlés tárgya: embervédelem.

tudomásul,

MAGYAR

S Z O C I O G R Á F I A (Elmélet

és

gyakorlat)

Irta: R O B O T O S I M R E A nagy történelmi háborgások elfojtották a magyar szociográfia lángolását, leszoritották füstjét és vitássá tették eredményei értékállá­ sát. A szociográfus élgárda, mely jeles komolysággal fürkészte a társa­ dalom kórtüneteit, megrekedt és még azokat a tapasztalatokat sem hasz­ nositotta, melyekre nemes pátosszal ő hivta fel a magyar társadalom f i ­ gyelmét. N e m kell tulságosan messzi hatolnunk, ha elakarunk jutni mindezek okáig. Talán csak azt idézzük emlékezetünkbe, hogy e lázadó hevü­ lettel kutató mozgalom milyen eszmei tájékozódással indul a népi erők megujitása és oltalmazása felé, — s az emlékezés megmutatja, hogy tá­ volról sem szociális lobogás v a g y lelkiismereti kényszer vitte e fiatal tár­ sadalomkutató nemzedéket a falvak népei közé, hanem forditva: a nép­ és valóságismeret formálta ki bennük a felelősséget s tette őket „rebellis sekké". E nemzedék első szociálpolitikai ösztönzését a Gömbös-féle kör­ vonalazatlan „reformkorszaktól" kapta. A „Márciusi Front", bár utóda volt ennek az irodalmi-szellemi csoportosulásnak, már szabadabb, tisztá­ zottabb és gyökeresebb politikai tervadással jelentkezett: a 48-as már­ cius valóranemváltott programjának megvalósitását követelte. Darvas József, a magyar szociográfiai irodalom legkiegyensulyozot­ tabb művelője, már a falukutatás kezdetén helyesen értékeli a szociográ­ fiai-felvételezéseket végző jobboldali fiatalság szerepét. „ — A parasztkérdést, — irja tulajdonképpen az ellenforradalmi kurzus tette divatos­ sá politikai okokból, ugyanis a parasztság ,nemes konzervatizmusában' látta azt az erőt, melyre bizton támaszkodhatik e g y esetleges ujabb for­ radalom esetén. A z ő számára azonban csak a jobbmódu földesparasztok: a kisgazdák' jelentették a parasztságot s ...szociális alkotásokkal alá nem támasztott ,népies' politikájukat kritika nélkül parasztimádattá misztifikálták... A fiatalság érdeklődése azonban nem állt meg a kurzuspolitika megszabta határoknál, hanem egyre mélyebbre ásott és fölfedez­ te a ,hárommillió magyar koldust': az agrárproletárság széles rétegét." (Gondolat, 1936. 6-7. sz.) Kétségtelenül: a fiatal kutatók nem voltak eléggé „óvatosak" s mi­ alatt a valósággal kötöttek ismeretséget, az igazság is szivükig hatolt... E magatartás feltétlenül erkölcsi bátorságra és jellemszilárdságra vall, mégis némi fenntartásra int. A szándék és a tett, a hitvallás és a politi­ kai gyakorlat között u. i. olykor akaratlan ellenmondások mutatkoznak. Tagadhatatlan, hogy az elmult esztendők magyar közéletére, irodal­ mi és szellemi világára a magyar nép döbbenetes sorsának feltárulkozása sütötte bélyegét. A szociográfiai irodalom nyomán támadt vihar ré­ szint a méltatlankodás érzületéből fakadt, részint pedig háborgó ellenér­ zés volt a falukutatók felderitő munkájával szemben. Nincs tudomásunk róla, hogy e nyugtalanság szele eljutott volna az érdekelt népi rétegek so­ rai közé s hogy milyen mértékben érintette őket? Maguk a szociográfusok váltig bizonygatták, hogy ők nem a néphez s nem a lázadásért szóltak, sőt a társadalmi feszitőerők engesztelésére intették a politikai és gazda­ sági hatalom birtokosait. M é g Féja Géza is, aki pedig a legkegyetlenebb

őszinteséggel deritette fel az „uri Magyarország" mulasztásait s aki a „legméltóbb emberi élnivalónak: a cselekedetet" tartja még ő sem a nép­ hez szólt s a néptől várta a cselekedetet, hanem felülről „ a szellem fügletlen és hősi csapatától". Á m még ezeknek a negativ megoldásoknak i s — minden társadalmi-történeti eredménytelenségük ellenére — kiváló és el­ határozó a jelentőségük, mert tisztáztak és időszerüsitettek, kikutattak és lelepleztek tényeket, melyek a népi társadalom fejlődésének örök megkö­ tői voltak. A szociológiai értelemben vett társadalomkutatás kikerülhe­ tetlenül érintkezik a politikai hatalom gyökereivel s nem menekülhet az értelmezés elől. A magyar szociográfus fiatalságnak is értelmeznie kel­ lett a feltárt valóságot; a szunnyadó lázadást, szektázást, egykézést, ki­ vándorlást, ellátatlanságot, elnyomást: a teljes és végzetes romlást, ami­ kért mind felül viselték a felelősséget. S bár ez az értelmezés arról ta­ nuskodott, hogy a „történelmi osztály" vetélte el a nemzet multját és tartja megkötve jövendőjét, mégis a falukutatók vérmérsékletük szerint szenvedélyesen, v a g y kimértséggel, keserűen vagy fájdalmas lemondás sal, reformra sürgetve v a g y vésztjóslóan csak szózatokat intéztek, jobbbelátásra intettek, cselekedetre serkentettek, de ennél tovább nem jutot­ tak. Felemás élet, felemás népmentés volt ez: megmaradni azon az eszmei sikon, amit a latifundiumok birtokosai is magukénak vallanak, — és szolgálni egyidőben a népet, — ez nem volt lehetséges még a falukuta­ tók számára sem. E r r e is, arra is tullépték a határokat, de egyfelé sem elégitették ki a várakozásokat és semerre sem oldották meg a megoldás­ ra váró problémák seregét. Kovács Imre nyilt levele (Korunk 1939. 2. sz.), melyet gróf Teleki Pál (akkor m é g ) közoktatásügyi miniszterhez intézett, ki „komisz tanitványoknak" bélyegezte a falukutatókat, jellem­ ző fényt vet arra a kettősségre, mely a szociográfus fiatalság lebegését a történelmi osztály és a nép szolgálata között meghatározta. „ A cser­ kész feltétlenül és minden körülmények között igazat mond, — irja K . I . nyilt levelében. — . . . A cserkésznek igazat kell mondania a politikai, gazdasági, szociális és társadalmi kérdésekben is." Mily megható az a politikai romlatlanság és társadalmi tájékozatlanság, mely ime a cser­ készi igazmondás igényét állitja szembe az osztályérdekek rideg tényei­ vel! Kétségtelenül voltak pillanatok, mikor ugy tűnhetett, hogy az „el­ szabadult szellemeket" nem lehet többé felülről fogságba parancsolni, hisz' hatalmas erő felett rendelkeztek már: a valóság ismerete volt birto­ kukban. E feltevést azonban már kezdetben kétségekkel fogadta az a szellemi tábor, amely a paraszti sors kietlen utjait és a nagybirtokok „ha­ lálgyűrűjét" még a falukutatás előtti „hisztorikus" időkből ismerte és sűrű idézésével nyugtalanitotta a társadalom egyensulyát. A borulátásnak volt igaza. A falukutató mozgalom nem, mutatja je­ lét, hogy önerejéből ujra képes lesz megerősődni és tovább járni — most már csak a nép oldalán, — a megismerés és feltárás utjait. S bár a falukutatás irodalma még nem nyujt lezáró összegezésre le­ hetőséget, mert hihetőleg maga a folyamat sem zárult el egészen, mégis lehetséges bizonyos hullámvonal felvázolása, mely némileg tájékoztat a szociográfiai mozgalom utjáról és természetéről.

*

A z első szembetűnő vonás, hogy a falukutatók bizonyos tájakat előnyben részesitettek, mig más vidékekkel mostohán bántak. A Du­ na-Tiszaköze tájrajzát pl. egészében (Erdei Ferenc: Futóhomok) és rész­ leteiben (Szabó Zoltán: Tardi helyzet, Cifranyomoruság; Remenyik: Bűn­ tudat) is feldolgozták. Hasonlóan az Alsó-Tiszavidék is több munkában jelentkezik (Féja Géza: Viharsarok; Darvas József: Orosháza, Egy pa­ rasztcsalád története.) A Nagyalföld már csak általánositó vázlatokat kap, (Veres Péter: Az Alföld parasztsága; Kiss Lajos: A szegény ember élete) mig a Dunántul egésze teljességgel felderitetlen. Igaz, Illyés Gyula: Puszták népe c. munkája, amely a magyar ifjuság önismeretre való törekvésének első ösztönzését adta, a dunántuli uradalmak cselédjei­ nek életét eleveniti, de a táj történeti és természeti világa még közvetve is alig jelenik meg. A munka nem is lép fel ezzel az igénnyel. (Illyés Gyu­ la legujabb kötetének, a Magyarok-nak lapjain is felbukkan a magyar élet- és sorsproblémák egyetemes veszélyérzete mellett a dunántuli ma­ gyarság pusztulása fölött való külön aggódás, anélkül azonban, hogy a szerző a magyar-német viszony kendőzetlen feltárását megközelitené vagy erre vállalkozna.) A P r o Christo Diákok Háza munkaközössége a Dunántul e g y „elsüllyedt falujáról" (Kemse) irt figyelemreméltó mun­ kát. De ez csak egyetlen falu elszigetelt ábrázolása s szükségszerűen nem idézi a táj egész arculatát. Kovács Imre munkáiban (A néma forradalom, A kivándorlás) találkozunk legsűrűbben szociológiai és politikai utalá­ sokkal a Dunántul birtok- és társadalomviszonyaira. Kimagasló a jelentő­ sége ennek, mert egyedül ő mutatott rá arra a drámai élethalálharcra, mely Dunántult a magyar és német nép között folyik.

„Itt gyűrűként szerepel a németség... és komor lélekkel, lábhoz tett fegy­ verrel állnak a magyar falvak előtt... hogy a kellő pillanatot kihasználva, megadják a kegyelemdöfést a vonagló dunántuli... magyarságnak... A Magyarország területén élő németek... (mint) határmenti németek az Anschluss fogalomkörébe beletartoznak... A német tudósok a magyarokat alacsonyabb kulturáju népként kezelik és a németek legnagyobb ellenségének tartják... A hitleri Németország világosan és nyiltan megfogalmazott tervei között a du­ navölgyi imperialista politika is szerepel... A nagy német birodalom gondola­ ta... már bent ég a lelkekben. Határait, amelyet eleinte a Balatonnál, azután

a Dunánál (!) vonták meg, már térképekre rajzolják. A történelem tanusága szerint ezt a gyakorlati megvalósulás szokta követni". ( A néma forradalom.) Ezek az elhatározó jelentőségű felismerések azonban csak a Dunán­ tulról, mint a nagybirtok és egykézés „hirhedt hazájáról" szólnak. Sulyos hiánya ez a magyar szociográfiának. A társadalomkutatók bejárták a fél országot, mindenütt felidézték a megrázó szociális nyomoruságot, de köz­ ben a legnagyobb veszélyről, az ország másik feléről, a Dunántulról, alig beszéltek. A dunavölgyi német imperialista politikát már 1936-ban vilá­ gosan ismeri fel K . I . D e szélesen és alaposan a magyar társadalmat nem ismertették meg a Dunántult végbemenő német eszmeterjesztés hóditó céljaival és nem világositották fel méreteiről. N e m született meg máig sem a Dunántul „Viharsarka" ( s ki tudja, megszülethet-e ezután), mely felébresztette volna a magyar lelkeket. 1938 szeptembere, a német imperialista politika döntő lépése a Dunavölgye felé, Magyarországot Németország oldalán találta. S az elégtelen valóságismeret ekkor még a magyar szellemnek jobbjai közül is számossal felejtette a Dunántult és azt, hogy a német istápolás a fojtogató öleléssel mily közel rokon... Tulzás lenne mindezt a szociográfiai irodalom mulasztásainak terhére ir-

ni. Annyi azonban bizonyos, hogy a nemzetmentő felelősségvállalással je­ lentkezett szociográfiai mozgalom nem járult hozzá az időszerű történel­ mi összefüggések láttatásával a magyar politikai sorstudat tisztázásá­ hoz. A z ó t a a tények változott légkört teremtettek, de ez is inkább a tö­ megek önerejű felismeréseiből, mintsem a tudatos, megvilágositó propa­ gandából táplálkozik.

* Kovács Imre érdemeit idéztük az imént, — hozzá kell még tennünk, hogy már a Márciusi Front tervadásában is ő hirdette a magyar ifjuság nevében: „ A ...pángermán imperialista törekvésekkel szemben a dunavöl­ g y i öncéluság és konfederáció gondolatának megvalósitását." Á m ez a lendület — hogyan és miért? — elakadt, sőt éppenséggel elmerült a nemzetféltés sodrában. A m i A néma forradalom soraiban m é g félreért­ hetetlen és elferdithetetlen utjelzés, az e g y esztendővel később, A kiván­ dorlás oldalain már átértelmezett és megmásitott hang. A dunavölgyi konfederáció eszméje alámerült, hogy helyet adjon a dunavölgyi elrende­ ződés olyan értelmezésének, mely csak „ellenséges érzületű nép"-et és „ellenséges érzületű szomszéd"-ot tud megközelíteni. A z „ellenséges"-nek itélt népek sorából azonban hiányzik a német. A népességszaporulat fel­ vázolásának egyik táblázatánál jegyzi meg, hogy „szomszédaink alatt csak a cseheket, szerbeket és románokat értjük; a németeket nem, mert ha azokat is odaszámitanánk, akkor még félelmetesebb volna a helyzet..." (A kivándorlás 135. o.) Lidércet pedig nem akar Kovács Imre felidézni. E könyvében különben sűrűn bukkannak fel ellentmondó képletek, alapjaikban elhibázott társadalmi és történelmi értelmezések. A magyar­ ság jövendőjének alakulásában pl. a magyar anyáknak tulajdonitja a „legnagyobb" szerepet. „Ezen a földön a magyarság sorsa mindig a böl­ csökben dőlt el és ott i s f o g eldőlni!" (117 o.) — irja, noha mi sem teszi indokolttá e szózatot, még könyvének tanusága szerint sem. „ A z ország hatalmi berendezkedése... a tőkének és nem a munkának kedvez... - Ma­ gyarországon e g y millió ember él feleslegesen és bármely pillanatban ki­ vándorlásra készen." (116 o . ) Ime, ő maga szögezi le, hogy a „bölcsők" teljesitménye nem elegendő, mert a bajok gyökere, „ a termelő eszközök igazságtalan birtoklásából folyó politikai, gazdasági és társadalmi beren­ dezkedés". (15. o . ) A század elején még bőséggel ontották a bölcsők a nemzet életerejét s mi lett belőlük? „1899-től 1913-ig 1.390.525 egyén vándorolt ki Magyarországról." K . I . mégsem ok nélkül szól a magyar anyák lelkiismeretéhez, az egymillió „felesleg" és a „hatmillió" magyar proletár tengődése ellenére sem. Önmagát is arról szeretné meggyőzni, hogy a mennyiségi tulsuly lehet csak egyetlen biztositéka a nemzet fejlő­ désének és a dunavölgyi szomszédnépekkel való sikeres „szembenézés" feltételének. ( H o g y önmagát mily mértékben sikerül meggyőzni erről, az tisztázatlan, de az olvasónak és a magyar „bölcsőknek" nem kell egyebet tenniük, mint Kovács Imre érveivel szembeállitani Kovács Imre érveit.) K . I . tudatában igy villámfényes meglátások ölelkeznek homályos és el­ mosódott látomásokkal s i g y elhajlik a Márciusi Front tiszta eszmevi­ lágától. Merre hajlik? Hová érkezik? Ismerősen csengő fogalmazások sza­ badulnak fel tolla alól, amelyek a zsidóellenes mozgalmak „szélma­ lomharc-jellegéről" és tehetetlenségéről panaszkodnak. (191 o.) De ama kétarcú, diabolikus erő itt sem hagyja nyugton lelkiismeretét: „ A z t nem

lehet elvitatni a zsidóktól, hogyha ők nem teremtik meg a magyar ipart és kereskedelmet, akkor nem csinálja meg senki". Ha elemez, látása pontos és elfogulatlan. Olykor azonban elemzés helyett megokolatlan ki­ jelentéseket tesz, melyek vészesen idézik a regressziós eszmék sugalmazásait. „A

g a z d a s á g iv o n a t k o z á s o k n á l sok t e k i n t e t b e n t a l á n még f o n t o s a b b a r é s z e az s i d ó k é r d é s n e k . Egy v é k o n y zsidóréteg m a g a s intellektusá­ tól é s k o m o l yk u l t u r á j á t ó l eltekintve, a t ö b b s é gah á b o r ú u t á n i d e k a d e n c i a h i n á r j á b a a k a d t .G y ö k é r t e l e n ,s z ü r k e ,e r ő s z a k o s a n szexuális-izű, eredetiséget n é l k ü l ö z ő és o l c s ó h a t á s o k r a v a d á s z ó szellemiséggel fertőzték meg a m a g y a r életet... V e l ü k s z e m b e n az igazi m a g y a r k u l t u r á t kell k i m ű v e l n i . B a r t ó k B é l a és Kodály Zoltán már példát mutatott erre. Sajnos azonban a Bartók-Kodályk u l t u s z n e h e z e n t e r j e d s ebben is i n k á b b a z s i d ó s á g a s s z i m i l á l ó d ó , intelligen­ sebb rétegeinek van nagy érdeme, akik nagyobb lelkesedéssel fogadták Bartók Bélát é sK o d á l y Zoltánt, m i n t am a g y a r középosztály". (193. o.)

kulturális

Könnyű volna részekre boncolni e sorok értelmének benső ellenmondásait, de fölösleges. K . I . maga szolgáltat meggyőző érveket ahhoz, hogy voltakép' nincsen kulturális zsidókérdés sem. A zsidó értelmiségek érték­ megoszlása éppen olyan sokrétű, mint a keresztény magyar értelmiségie­ ké. A z elemzést mégis ez a „kijelentés" követi: „...véget (kell) vessünk az idegen szellemiség elhatalmasodó uralmának". (Vajjon annak-e, amely felkarolja a Bartók-Kodály-kultuszt?) A néma forradalomtól A kivándorlásig vezető ut igy semmikép' sem biztató, sem a szociográfiai mozgalom, sem Kovács Imre szempontjából.

* A fejlődési görbe kedvezőbb Erdei Ferenc munkáinak vizsgálatánál, noha könyvei mellett meglehetős részvétlenséggel haladt el a közvéle­ mény. Talán azért, mert sem a Futóhomok, sem a Parasztok nem kinált „nyomorszenzációt", nem elevenitette aprólékos részletességgel a parasz­ ti lét gyötrelmeit, nem gyűjtötte a leszoritott népi élet adatszerű töredé­ keit. E vonakozásban a Futóhomok, mely a Duna-Tisza köz életéről való számadást igéri, nem is tölti be a várakozásokat s meg kell elégednünk annyival, hogy E . F. néhol sulyos biráló szavakat ejt a nép alacsony élet­ szinvonala felől, a méltatlan helyzet megjelenitése nélkül. A szerző tul­ ságosan őrködött tolla hüvösen tárgyilagos vezetésére, nehogy kilendülj ö n a részrehajlatlan ábrázolás sinpárjai közül. A lefojtott lendület azon­ ban utat követelt s a Parasztok oldalain drámai hangu kiteljesedést nyert. A szemlélettel, amely a Parasztok eszmei gerincét adja, már a Futó­ homokban is találkozunk, elszórt utalásokban ugyan, de érezhetően in­ nen indult ki a második könyv vezérelve. A Futóhomokban a tudós szo­ ciográfus beszél, elemez és jegyzi az összehasonlitó számadatokat; a Parasztok-ban: „paraszt beszél parasztokról", nem részvétlenül és elfogu­ latlanul, hanem az egykori sorsközösség keserűségével és lázadásával. E. F. u. i. paraszti sorból szakadt ki és ifjusága „lesujtó élményei" ott tartják ma is a parasztok között. N e m felülről néz: hangja a parasztból szól s belülről álcázza le a paraszti létformát eszményesitő elméleteket és innen bizonyitja félreérthetetlen szavakkal: „parasztként élni nem érde­ mes". A Parasztok voltakép' már nem is szociográfia s csak közeli rokon­ ságot tart e műfajjal. A szerző történeti-társadalmi kérdéseket vet fel, ugyszólván bölcseleti problémákat feszeget: örök időkre megalkotott em-

ber-e a paraszt, v a g y csak történelmi kategória? A válasza: „ A parasztság maga nem örök. Emberi társadalom szülte s a természet törvényeinek csak ártatlan szerepe van, hogy megszületett... Éppen most vál­ tozik a parasztság... Akit öröknek itélt elhamarkodott itélet és természetinek gondolt nem is nagyon ártatlan társadalom, a szemünk előtt változik és har­ cot folytat; fegyvere a sztrájk, a menekülés, az elszánt könyöklés és a láza­ dás. Ennék a harcnak kimenetele nem kétséges, az öröknek hitt parasztság el fog tűnni a történelem porondjáról... A harc olyan okokból és olyan célok­ ért folyik, amik nem, kendőzhetők és többé hatalommal sem szorithatók viszsza". (ö8. o.)... „Szinte érthetetlen... miért parasztok még mindig az embeerk, amikor semmi okuk sincsen már rá?" (84. o.) A kérdés ilyen fogalmazása elüt a szociológia tárgyilagos módszerei­ től, bár nem ellenkezik az egész művön végiigvonuló, hol fojtott, hol pedig kitörő szenvedély hangjával. Eléggé nem hangsulyozható érdeme azonban a szerzőnek, hogy, nem fonja át a paraszti létformát erkölcsi igazolások­ kal, az ősi kultura elhivatottságának hamis mázával. Marasztalóak a pa­ rasztkultura legbensőbb értékeiről való megfigyelései is. — A pa­ rasztkultura csak arra képes — irja, — hogy kiterjedjen, de sem arra, hogy magas kulturára fejlődjék, sem arra, hogy ilyenné átalakuljon, nem való. E g y egész korszak hamis eszmeiségét szaggatja szét E . F . A z é t a korszakét, melyben az uralkodó osztály a társadalmi igaztalanságok bű­ nét kivánta a szolgaság és primitivség felmagasztositásával kiegyenlite­ ni. D e : „ N e m szabad parasztnak maradni. Kevés és méltatlan ez a sors akkor, mikor ut nyilik rá, hogy más legyen belőle és minden ok megvan arra, hogy kövesse is az ember ezt az utat." Jóllehet, a könyv végső kö­ vetkeztetéseivel arra utal, hogy a parasztság csak ugy emelkedhet fel kötött és alacsony állapotából, ha hisz erejében és ezt az erőt fel is, használja, mégis vét amikor a polgárosodás lehetőségeinek ábrándképeit rajzolja fel mindkét művében. (Féja Viharsarka hasonló eszmeiséggel telitett) s nem ismeri fel, hogy nemcsak a megmerevedett paraszti létforma, de a polgári lét alapjai is bomlásnak indultak s igy a parasztság aligha keresheti a polgárosodás utjain a felszabadulása felé vezető megoldásokat. Különben a paraszti létforma merev és általánositó tagadása szükségképpen tulzá­ sokba hajtja a szerzőt és felejteti vele a parasztságon belül fennálló el­ választó tagodzódásokat, sőt egyenesen azonosnak hirdeti azokat. E. F . ugy véli, mintha a birtokos és birtoktalan paraszt életszinvonala között sem­ mi különbség sem volna s csupán erkölcsi, állapotuk növelése és méltósá­ guk biztositása felé törekednek osztályviszonyaik kedvezőbb kiharcolása által. Erdei Ferenc könyve, eszmei elhajlásai és tulzásai ellenére is, a szo­ ciográfiai irodalom jelentős munkája, mert a felmagasztositott paraszti lét legendáitól terhes időben járult hozzá, legalább a parasztság történeti helyzete tisztázásának feltételeihez. A tisztázás feltételeinek sikeresen tesznek eleget Szabó Zoltán mun­

kái is. (A tardi helyzet, Cifranyomoruság.) Nem szabad azonban figyel­ men kivül hagynunk, hogy a szociográfiai irodalom bevallott célja a tisz­ tázó feltárást csak a megoldást sürgető szándékok segédeszközének te­ kintette. A megoldások mégis elvesznek a társadalomrajzi segédeszközök szertárában és a „tisztázott" valóságot továbbra is tisztátalan társadalmi állapotok burkolják. Jóllehet Szabó Zoltán már „ A tardi helyzet" olda-

dalain leszögezi, hogy: N e m cselekedni a megismerés után, végzetes kö­ vetkezményekkel járhat, —e megállapitást nem követi gyakorlati utjelzés. Illyés Gyula Puszták népé-nek befejező mondataira emlékezünk, ahol a cselekedet-elháritás szellemes formájával találkozunk: „ L á t o m a baj nagyságát, előre látom következményeit is. E g y nép élete forog kockán. Mi az orvosság? A z az olvasóra is tartozik annyira, mint az iróra, hisz ő is tudja már, amit az iró tud. Akik a ,megoldás' nélkül a könyvet csonkának érzik és folytatását várnák, — folytatást várok azoktól én is." Sz. Z. és a többi szociográfus nyilván ezzel az illyési kitéréssel értettek egyet, mikor olvasóik tettigényeinek néma sürgetését viszontigényekkel parirozták ki. Ebben az elháritásban azonban több az álszerénység, mint a példamutatás. E hasábokon Gaál Gábor fejtette ki (Korunk 1938. 9. sz.) Sz. Z. munkáinak birálata kapcsán, hogy a reformokért támadt szociográfia, mint akadt el és mint torkolt iróasztalszociológiába, elvont, általános társadalomrajzba, amit pedig a szociográfus szükségszerűen tagad. S no­ ha a Cifranyomorúság „irodalmi" kifejezésben és irói „teljesitmény" dolgában magasan A tardi helyzet fölött áll, nem haladta semmivel sem meg ennek szociális szintjét, sőt megkerülő fogalmazásaiban alatta marad. A salgótarjáni és rimamurányi bánya- és iparvidék munka- és munkásviszonyairól való megfigyelései éppen csak madártávlatból idézik fel a munkásosztály életformáit, sokkal kevesebb elmélyüléssel, mint ar­ ra mód lehetett. A munkásság életét Sz. Z. egészen kivülről közelitette meg s szellemvilágáról alig tájékozott, inkább látható megnyilvánulásai azok, miket feljegyez. Kiválóan élesek viszont megfigyelései az értelmi­ ségiek jellem-, élet- és képzeletvilágáról. A zsidókérdéssel foglalkozva, tiszta logikával elemzi ki az antisze­ mitizmus alapjául hangoztatott elvi, faji és felekezeti ködképekből „az osztályindulat jellegű ellenszenvet." A lábrakapott zsidóellenes eszme­ áramlattal — noha ez szerinte kivül esik könyvének feladatkörén — v i ­ tába száll, mert a német mintára meghonositott zsidóellenesség a „ma­ gyar társadalmat e g y eddig példátlan történelmi lefekvésre ingerli." A Németországból meghonositott árja-antiszemitizmus — irja — „ V e s z é l y e s e b bam a g y a r s á gs z á m á r a , m i n t nép s z á m á r a , m i n t a z s i d ó s á g s z á m á r a , m i n tn é p s z á m á r a . Mert; a z s i d ó k a tc s a k elkülöniti, de a m a g y a r ­ s á g b a egy á r j a g e r m á n t u d a t o t plántál... A n é m e t ö n t u d a t ez e s z k ö z é n e k m a ­ g y a r o r s z á g it e r j e d é s e nem am a g y a rö n t u d a t r a é b r e d é s t ,h a n e m a zu j n é m e t h a t a l m is z e l l e m m a g y a r o r s z á g i g y a r m a t o s i t á s á t szolgálja..." (211. o.)

Szabó Zoltán irói fejlődése és magatartása biztat a legtöbb igérettel a jobbról elindult fiatal magyar értelmiségiek közül, ha egyelőre (a saját szavai ezek!) a cselekedetnélküli „végzetes" utat is járja.

* A szociográfiai irodalom szeszélyes hullámvonala, amely eddig egyet­ len munka keretében is hol lefelé, hol felfelé görbült, Kiss Lajos A sze­ gény ember élete c. könyvében ingadozás nélkül lefelé halad. Bármerről is közelitjük meg e könyvet, zavar és mértéktelenség fogad. Már a beve­ zető oldalak után az a benyomásunk, mintha a tudós sehogyan sem tu­ dott volna összemelegedni az irodalmárral, rendszerező aprólékossága (sőt: kicsinyessége) nem fért meg a társadalomkutató erkölcsi lángolá­ sával.

A szerző a kiadó könyvszéli jegyzete szerint, „uttörő munkát végzett a magyar tudományban, megalkotta az első magyar tipológiai művet". A műfaj valóban figyelemreméltó s épp ezért joggal igényelhet jobb szépirói tolmácsolást, mert a legdicséretesebb tudományos részletezés is csak a tipus „anyagi" elemeit vázolhatja, legbensőbb lényegét viszont az ada­ lékokon tul már csak irói lélekalakitás közvetitheti. K . L . ehelyett in­ k á b b a szegény ember életének külső formáit és megnyilatkozásait idézi, igen sűrűn olyan tulzó részletességgel, ami már inkább bagatellizálás, mintsem pontosság. Kinosan iskolás módszeréből, a szemléltetés kedvéért idézzünk talán: A béres; „Két kézre fogja a z ostornyelet. Balkézzel a csapószij kezdeté­ nél fogja alul a nyelet, a jobbat annyival feljebb, amennyivel kinyujtott kar­ ral eléri, ahogy az öle engedi". S ha az olvasó most már szakszerűen veheti alkalomadtán kezébe az ostort, megismerheti a kubikus talicska pontos méreteit i s : „ A talyicska oldala és szarva egy darabból készül, hossza 1 0 5 - 1 1 0 cm. kerékfelüli szélessége 32 cm. A z eleje 60 cm. magas, hátulja 36-37 cm. egy­ mással szemben, vályogalaku düléssel, melyek szöge a rendelő kívánsága sze­ rint változik... Kerékátmérő 16 bécsi zoll ( 4 2 cm.), a lábak magassága csak fele". Ez azonban csak formai s egyben a kisebbik hiba. A szegény em­ ber életének értelmezése körül viszont az iró magatartása legjobb eset­ ben is zavaros v a g y vulgáris, ha nem akarjuk feltételezni, hogy K . L . szemléletét tudatosan a „gazdag ember" erkölcsi mértékei irányitják. Óvakodik attól, hogy tipusainak életét társadalmi létük körülményeiből vezesse le, inkább azzal a „közvetlen" módszerrel él, hogy a szegény em­ ber erkölcseit a szegény ember erkölcseiből magyarázza. Már a bevezető sorokban ezzel a sajátosan egyedülálló kategórizálással találkozunk: „ A szegény ember legáltalánosabb tipusa az, amely tisztességes ember­ hez illően, komoly oldaláról veszi az életet... a szegény ember másik tipusa... csak a törvény szigorától fél, igyekszik azt kijátszani, de legtöbször raj ta­ veszit".

E sommás elemzés után bőséges izelitőt kapunk a tisztességes és tiszteségtelen szegényember-tipusok magaviseletéről. A „ j ó " és a „rossz" uralja tudományos elemzéseit, gazdákat és dolgozókat egyaránt jó és rossz emberekre osztályoz, a társadalmi és gazdasági inditékokat erköl­ csi sikra vetiti. A szegényember ellenállását a sorvasztó munka iránt pl. „lustaságnak" vagy „rossz gondolkozásnak" itéli. A „ j ó " béres vállvetve, szorgalommal, elégedetlenség nélkül látja el a dolgát, a „rossz" kanász még el is szökik az elviselhetetlen bánásmód elől. „Rossz belátásu" az a szülő, aki serdülő gyermekét e lázitó szavakkal bocsátja szolgálatba, „ K a nem jól bánnak veled, majd elgyüssz." „ J ó " gazda gondját viseli a szegény embernek, a „rossz" kihasználja őket. „Jó helyen, j ó koszt, jó bánásmód... rossz helyen gyenge táplálék mellett szigoru bánásmód". „Jó cselédnek" „ j ó gazda" vásárfiát is vesz. „Rossz helyen ütik, verik, szid­ ják..." Voltaképpen tehát nem társadalmi, hanem erkölcsi reformokra van szükség; a gazdákat és dolgozókat egyaránt meg kell nemesiteni. Sajnos K . L . nem ajánl semmiféle erkölcsnemesitő módszert...

* H a Féja Géza Viharsarok c. legnagyobb hatásu szociográfiájára csak utalásokat tettünk, noha érdem és jelentőség szerint a legrészletesebb elemzést megérdemelné, az éppen kiterjedt és bő irodalma miatt történt.

Nem tartozik e vázlat keretébe mérlegelni, hogy miként értelmezte Féja a „cselekedetet", s hogy milyen ellentétes a Viharsarok mélyen szo­ ciális szellemével az a politikai és szerkesztői szereplés, amelyet könyve megjelenése óta betöltött. Csak annyit állapitunk meg, hogy Féja is, mint szociográfus társai, nem követte könyvének szociális igehirdetését és azoknak az erőknek tett engedményeket, amelyek ellen a Viharsarokban hősi elszántsággal harcot hirdetett. Illyés Gyula Puszták

népe

c. szociográfiával átszőtt önéletrajzának e

keretbe való illesztése sem mutatkozott célszerűnek. Mert ha Illyés mun­ kája jelentős ösztönzője volt is a szociográfiai kutatásnak, maga soha nem kapcsolódott e mozgalomba és főként eszmei tájékozódás tekintetében sem tartozott e falukutató ifju nemzedékhez. Ezért nem

tértünk ki Remenyik

Zsigmond:

Bűntudat-ára

sem,

mely

egyszerre több is és kevesebb is, mint szociográfia: önéletrajz és társa­ dalmi feltárás, szociális vád és raszkolnyikovi önmarcangolás. Sem R e menyiket, mint a magyar haladás egyik legtisztultabb s legcéltudatosabb szellemét, sem könyvét, mint e szellemnek megalkuvásnélküli példamu­ tatását, nem iktathatjuk a szociográfia idézett képviselői és munkáik so­ rába, melyeknek még értékálló szociális felismerései is csak tájékozódá­ sok olyan régiók felé, ahol Remenyik Zsigmond jár. Darvas József csiszolt történelmi látásával, érett módszereivel ugyan­ csak távol állott mindig a szociográfus „reformnemzedéktől", sőt olykor szembe is szállt velük. N e m együtt haladt velük, hanem birálójuk volt. S ha végül összefoglaló képet akarnának nyerni a szociográfiai iro­ dalom szerepéről, hatásáról és utjáról, iróinak magatartásáról, kézenfek­ vő e g y analógia a Cifranyomoruság lapjairól. Sz. Z. a vidéki értelmisé­ giek népszemléletét vizsgálva, megállapitja, hogy még azok a rétegek is, kiknek szivében őszinte népszeretet szunnyad „a dolgok végső követ­ keztetésének levonásától a szakadék partjára érő paripa riadalmával hő­ kölnek vissza." „Valahányszor beszéltem velük erről hallgató magyar tájak közt, elnyuló éjszakákon, mindig előtört ez a visszahőkölés és megriadás. Olyanfélék vol­ tak, mint egy hallgató, aki bólogat a premisszáknál és elismeri az azokban lévő igazságot. D e hallgat, m a g á b a huzódik és hitetlen lesz, ha az ember a szükségszerűen és logikusan eredő konkluziót levonja előttük. ,Szegény a nép, gyengül a magyarság' — mondja nekik az ember és bólogatnak piros arccal és szomoruan a haza sorsán. Önállóvá kell tenni őket és megadni ne­ kik a részt, ami az országból j á r nekik" — folytatja tovább az ember s ők el­ sápadnak, dermedten és megmerevedve s a percnyi döbbenet után ömlik belőlük a szó. Arról, hogy a nép nem érett a politikai jogokra, csak a magáét nézi, hogy a hazáról való fogalma primitiv, nem h a g y j a m a g á t vezetni... és igy to­ vább... H a aztán megint bizonykodik az ember, hogy mind e bizalmatlanság­ nak sommás okai vannak ,haj-haj' — mondják m a g u k b a esve és megint bólo­ gatnak, de ha ujra levonod a konkluziót és azt mondod, hogy ,tehát nem, ve­ zetni kell a népet, hanem utat engedni neki, hogy fejlődjék a m a g a erejéből'... ujra megdermednek, mint némely bogarak, ha veszélyt sejtenek... E téren fo­ kozottan érvényes rájuk a tétel; hajlandók látni a jót, de nem hajlandók e szerint cselekedni..." Hajlandók

látni a jót, de nem

hajlandók

e szerint cselekedni. Ennél

találóbban mi sem fogalmazhatjuk meg a szociográfus fiatalság társada­ lompolitikai szerepét. A „népszerető" magyar értelmiségiek magatartásá­ nak birálata olyan élesen és olyan sikerülten rajzolódott ki a szociográ­ fiai fotocella lemezén, hogy önfelvételnek, önbirálatnak is helytálló.

E Irta:

M

L

GEREBLYÉS

É

K LÁSZLÓ

Némán siettél. Lépteid nyomán megremegett az esteli homály, mosoly perdült az örvény peremén, és ördögpille szállt felém: remény. A puszta parton szellő futkosott, fejem öledbevontan nyugodott, akár a lenn elszunnyadt csónakok, miket a Szajna híven ringatott. Te messze néztél... túl a városon, oly tájra, mely merő üszök, korom, amerre csak iszony, ragály terem, hol holt sziven hevert: a tetemem.

E R D É L Y I

F A L U K U T A T Á S

Irta: K O V Á C S K A T O N A J E N Ő Ha általánosságban helytelen valamely társadalmi vonatkozású mozgalmat elszigetelten és csak elsőrendű megnyilvánulási sikján szemlélni, fokozottan érvényes ez az erdélyi falukutatásra, melyet rövid élete alatt ,és után, kivülről és belülről oly sokféleképpen itéltek meg. Nem kielégitő tehát sem tárgy, sem idő tekintetében előzmények nélkül, önmagában vizs­ gálni ezt az érthető sorsu mozgalmat, ha célját és hatását illetőleg nem akarunk kétségbevonható következtetésekre jutni. A z államfordulat utáni első magyar szervezkedési kisérlet eszmei alapját jelentő röpiratból (Kós Károly, Zágoni István, Paál Árpád: K i ­ áltó szó, Magyarság utja, A politikai aktivitás rendszere, 1921.), a pon­ tosan meg nem határozott munkára való felhiváson tul, csak a még alig ocsudó s a kisebbségi élet különleges követelményeivel természetszerűleg nem számoló magyar szellemiség csökönyös törekvése olvasható ki, va­ lami olyan ideál megteremtésére, mely a változott viszonyok között a le­ hanyatlott magyar állameszme hatékony pótszeréül szolgálhatna. A Fel­ vidék esetével ellentétben, az erdélyi mult erre valóban kinált is lehetősé­ get s formailag határozottan támogatta a röpirat kijelentéseit: „...mi nem az egységes magyarságból elszakasztott egyszerű lélekszám va­ gyunk, de külön históriai egység ezer esztendő óta, saját, külön erdélyi öntudattal, önálló kulturával, önérzettel". A valóságban azonban a „his­ tóriai egység" mindent átfogó egyetemességéből csak egy politikai szer­ vezet felületi, látszat-egységére telt, aminek rendeltetése pillanatnyilag kizárólag a létezés, az erdélyi magyar létezés bizonyitása volt s ami a ve­ zetők számára annál kevésbé jelentett erejüket meghaladó kötelezettsé­ geket, mert a gyulafehérvári határozatok tekintetében még érhető volt

a várakozási álláspont. Minthogy pedig az ilymódon létrejött szervezet fi­ gyelmét és erejét, kisebbségi gyakorlat hijján, elsősorban a politikai s kisebb mértékben a kulturális célkitűzések teljesen lekötötték s nem igyekezett munkájába segitőleg bekapcsolni a rendelkezésre álló erdélyi magyar tőkét is, melyet a tömegek sorsa nemzeti hovatartozásra való te­ kintet nélkül, alig érintett saját érdekein tul — a kisebbségi magyarságot szükségszerűen csak addig elégithette ki, mig az teremtett és vállalt szervezetével szemben kizárólag politikai igényeket támasztott s elégte­ lensége nyomban nyilvánvalóvá lett, amint gazdasági téren kellett cse­ lekednie. A világgazdasági válság első szelére, az államalkotó elem gazdasági térfoglalásának államilag szerveződő megvalósitása következtében, a ki­ sebbségi magyarság exisztenciális megrendülése valójában gyorsabban következett be, mint általánosságban. A válságnak a román gazdaságra és közéletre gyakorolt nyomását ugyanis az államgépezet a rendelkezésé­ re álló, részben meglevő, részben megteremtett eszközök segitségével, ki­ sebbségeire igyekezett átháritani. A kisebbségi magyar gazdaság gyen­ gülése pedig az addig jórészt tagdijakból fenntartott politikai szervezet erejét és tekintélyét is megtöri, amelyről mostmár az is kiderül, hogy gyakorlati értéke egy az övénél sokkal kisebb költséggel fenntartható gazdasági szervezet hasznosságával is aligha lenne összemérhető. A hely­ zet nem volt bonyolult s a felismerés sem volt nehéz. A végső következ­ tetések levonását azonban a vezetők részéről lehetetlenné tette az a kö­ zelség és azonosság, ami a kisebbségi magyarság politikai vezetői s az er­ délyi magyar tőke birtokosai között kimutathatóan fennállott. „Örök érdélyiségről" s a „vallásszabadság klasszikus földjéről" regélő szólamok simogatják és csititják az adósságaiban fuldokló vagy állásából kitett jámbor magyar borzongó lelkiismeretét s vezetői, tehetetlenségükkel mentegetőzve, makacsul védett őrhelyeikről szinte űzik a tettbénitó hon­ fibú és nosztalgia felé. A z ilyen előzmények után megindult és a tanulságokat helyesen le­ vonó falukutatás feladata i g y nem lehetett más, mint elvekben és tettek­ ben szakitani az erdélyi magyarság addigi vezetőinek gyakorlatával. K i ­ emelni a közirás eszmei kelléktárából a népek, esetünkben az erdélyi nem­ zetiségek egymásrautaltságának szükségszerüségét, felszinre hozni az en­ nek megvalósitását sürgető valódi indokokat s egy szűkebb gazdasági ki­ bontakozás szellemi alapjává tenni. H o g y a „transzilvanizmus" sikerte­ lenül kisérelte meg egy feltételezett közös szellemiség fikciójával élet­ szemlélet- és érdek-azonosságot teremteni az erdélyi népek között, annak oka elsősorban azokban a fenntartásokban keresendő, melyeket magyar hirdetői soha ki nem mondtak ugyan, de sosem is tévesztettek szem elől. Másrészről: az „erdélyi szellemtől" idegen, ókirályságbeli hivatalnokok és előljárók jelenlétén kivül, abban a tényben, hogy az igazság és méltá­ nyosság hangoztatását, mint társadalmi viszonyaink mellett előnytelen terhet az „erdélyi szellemű" románság is szivesen dobta ki kosarából. Ilyenformán az erdélyi falukutatásnak, melynek elvben gyors gyakorlati eredményeket kellett volna felmutatni, szakitania kellett a transzilvaniz­ mus ködös misztifikációjával és keresni a koordinációt és együttműködé­ si lehetőségeket az itt élő népek hasonló szellemiségeivel. Ebben a tö­ rekvésében azonban nemcsak a viszonosság elmaradása gátolta s az, hogy

a többségivé lett románság szivesen feledkezett meg az egymásrautalt­ ság elvéről és Bărnu iu balázsfalvi beszédéről, hanem az is, hogy a gaz­ daságilag ugyancsak erősen érintett Magyarország felől a zsidóság gaz­ dasági háttérbeszoritásával egyidejüleg olyan magasra lobogott a fajiság mitosza, hogy a határon inneni magyar falukutatók nem tudták kivonni magukat hatása alól. Kétségtelen, hogy ennek a Szabó Dezső-féle ideológiának átplántálása, szeparatizmusa folytán itt Erdélyben visszaesést jelent az előző, ál­ landóan többségi pártokkal paktáló, liberálisabb felfogással szemben. Gyakorlatban azonban mégis haladás, mert mig ez a liberalizmus s az ezt aláfestő „erdélyi szellemiség" mindig csak a felsőbb vezető magyar ré­ tegek alibije volt, a kezdeti falukutatás, ha elszigetelten és az itt együtt­ élő népek egymás közötti viszonyának tekintetében csak negativumokban nyilatkozva is — kifejezetten az alsóbb magyar rétegek ügyét kivánta szolgálni, ha nem is önzetlenül s ha épp ezért a faji eszmények letétemé­ nyesének tekintettel is magát. Ime, a nép nevelésére és szervezésére inditott falumunka pragmatiz­ musát és lendületét már kezdetben igy töri meg a fajistenités mágiája, melyről egyébként ebben az időben nemcsak a falumunkások, de a kivül­ állók közül is igen kevesen tudják, hogy kiteljesedésében tökéletes taga­ dása annak a nevelésnek és szervezésnek, amire vállalkoztak. Ennek kö­ vetkeztében természetesen teljesen háttérbe szorul az a meggondolás, hogy az erdélyi népek legjobb szellemiségeinek őszinte és egymás mellé rendelt munkája nélkül lehetetlen eredményt elérni, lehetetlen a magyar falut, a magyar parasztságot elszigetelten képessé tenni arrra, hogy kó­ kadozó középosztályát eltartsa. A valóságban a magyar falu oly módon való megszervezése, hogy, ha eredménytelenül is, de gazdasági egység­ ként álljon szembe az Erdélyben élő románsággal és szászsággal, szétszórt­ sága következtében lehetetlennek látszott. A z egy tömegben élő székelységet ugyan gyakran állitották be magként, mely körül az erdélyi ma­ gyarság gazdaságilag és kulturálisan is felfejlődhet, de ez a székelység előnyére sosem nélkülözött valami mithikus, megkülönböztető vonást, ami minden tiltakozás ellenére, bizonyos mértékben támogatta az erdé­ lyi magyarság megosztását célzó törekvéseket. A fajiság vizein vitorlá­ zó falukutatók azonban sem ezt nem vették észre, sem azt, hogy kitűzött céljuktól egyre távolodnak. Mert, hogy a cél minden idealizmuson, vetitő­ gépes előadásokon és csürdöngölőkön tul a középosztálybeli falukutató nemzedék exisztenciájának megteremtése és biztositása volt, azt a moz­ galom szigorúan a tételt tekintő tagjai (pl. Balázs Ferenc) kifejezetten elismerték. H o g y ezen tul mellékes, v a g y egyenrangu szempont volt-e, ha ebből a nép is hasznot lát, az elmélet és gyakorlat között soha be nem következett egyensulyi állapot hiányában, nem lehet megitélni. Ilyen körülmények között csoportosult az Erdélyi Fiatalok körül az ujabb erdélyi nemzedék minden olyan eleme, akinek csak valódi, vagy vélt köze volt az alsóbb magyar néprétegek, elsősorban természetesen a parasztsághoz, mint a faj értékeinek legfőbb letéteményeséhez. Részben azonban a más körülmények között egy felszabadultabb szellem felé hala­ dó felvidéki Sarló hatása alatt, részben a Magyarországon is megindult szociográfiai mozgalom modorán felbuzdulva, a fiatal falukutatók álcázottan, bizonytalankodva és határozatlanul ugyan, de egyre radikálisabb

hangokat ütnek meg: „Célunk a jövő demokratikus társadalmának kiala­ kitása az osztályöntudatok megszerzésén keresztül". „ A falusegitésnek... rá kell irányitani az erdélyi magyar ifjuság figyelmét arra, hogy a ma­ gyar jövőt a dolgozó osztályok feltörekvésében lássa". „...arról a nagy­ képű, felülről való feltétlen társadalomvezetési hajlamról kell már egy­ szer végképpen leszokni, hogy a nép s általában az ugynevezett ,alsóbb társadalmi réteg' vezetése feltétlenül a középosztályra tartozik." Jóllehet az erdélyi falukutatás feladatai még a nagyjából azonos helyzetben létrejött és dolgozó Sarlóétól is, de különösen a magyarorszá­ gi szociográfiai irány célkitűzéseitől igen elütöttek, nem tudott soha tel­ jesen felszabadulni befolyásuk alól s tevékenységét kizárólag a konkrét erdélyi tennivalókra szoritani. N e m vette észre, hogy mig a magyaror­ szági szociográfia egy ország vélt vagy való megmentése érdekében a feu­ dalizmus ellen v a g y mellett tulajdonképpen az ország egész lakosságát mozgósitja, addig nálunk, idegen keretek között, a gyakorlatilag koránt­ sem tökéletes földreform után egy kisebbségi néptest egyre csökkenő élet­ nivójának felemelésén kell munkálkodni s egy, a nép szempontjából elég­ telennek bizonyult kisebbségi szervezet kereteit kell kitágitani az állam­ szervezet részvétlensége, v a g y a megmerevedett szervezet iránt inkább megnyilvánuló rokonszenve mellett. S ha az előző erdélyi nemzedék kép­ viselői nem láttak tul a falu pedagógiai módszerekkel történő megmen­ tésén s a ,falu és a végtelen' ködös és könyvszagú párhuzamán (Imre L a ­ jos), a falukutatók közelebb kerültek a valósághoz, mert saját bőrükön vélték érezni a nép gazdasági elcsenevészesedésének sulyát. De haboz­ tak, nem merték, nem tudták v a g y végül, soraik megbomlása után, a kis­ sé már éledező intézményekbe való felszivódásuk idején, nem is akarták végiggondolni a tulajdonképpeni feladatot. H o g y ez i g y kezdeti állapotában nem jelentett és szükségszerűen nem is jelenthetett egyebet folklornál és általánosságoknál, melyek a falu­ kutató fiatal nemzedék révén e g y — nyugodtan állithatjuk — szűkkörű városi érdeklődő réteg elé kerültek s a nép igen keveset látott belőle, annak oka nemcsak az volt, hogy a mozgalom nagyot botlott mielőtt a diagnózis megállapitásán tul juthatott volna, hanem az is, hogy mikor egyházi és hivatalos magyar oldalról nyilvánvalóvá vált a gyakorlati parasztfelsegités iránti ellenszenv, a falumunkások, minthogy eszközeik nem voltak gazdaságilag szükségesnek látott reformjaik keresztülvitelére, egyre szivesebben elégedtek meg a helyzet puszta megmutatásával. Bár egyelőre nem fogadták el a népfelsegités egyetlen módjának az Imre La­ jos-féle elvet, mely a pedagógia egyetemes érvényű törvényeinek leg­ messzebbmenő szemmeltartásával kivánta rendezni a nép ügyét és nem falaztak eléggé a neobarokk szellemnek, melyet Szekfű szerint az első magyar földreform sikertelenségéért okolni lehet s főleg észrevettek olyan tényeket, mint a rugonfalvi tejszövetkezet esete, mely kénytelen volt szász bankkölcsönt igénybeveni, mert a magyar kölcsön drágább volt, — lendületük határozottan megtört. A z Erdélyi Fiatalok szerkesz­ tői jegyzeteiben elszórt, jobb és bal felé azonos mértékkel mért csapá­ sok, kétségtelenül a törés mellett bizonyitanak. A z erdélyi magyarság hivatalos veztői s a z erdélyi tőke, mely faji együvétartozásra való tekin­ tet nélkül negyvenszázalékot megközelitő kamatot és illetményt szedett fel az egyre gyakrabban bankkölcsönre szoruló magyar paraszttól és kis-

embertől, kezdettől fogva nem nézték j ó szemmel a faji együvétartozás tulzott kihangsulyozását. Hisz ez még ebben a közvetett formában is en­ gedményekre akarta birni őket, ha nem is olyan nyiltan, ahogy e g y elvét­ ve felemlitett osztálynélküli kisebbségi magyar társadalom érdekében kö­ vetelnie kellett volna. S ha egyelőre nem akarták a mozgalmat elfojtani, azzal, hogy semmit sem tettek munkája megkönnyitésére, hatékonyan te­ relték a tárgytalan megismerés utjára. Ennek a szemérmesen és illedel­ mesen palástolt ellenérzésnek komikuma az volt, hogy a magyarság veze­ tői a falukutatásnak ebben a periódusában már rég nem azt a mozgal­ mat támadták, melynek kedvezőtlen és gyanus elemeire a kezdeti stádium „alulról fölfelé" való szervezést sürgető hadakozásaiban döbbenettel is­ mertek rá, hanem egyszerüen egy kialakuló konkurrenciát. E g y csoportot, mely hozzájuk hasonlóan szintén jogot formált arra, hogy a parasztság eltartsa, következéskép ki akarta szélesíteni az alsóbb magyar népréte­ gekből való megélés monopóliumát. Helyesen látták át, hogy politikai befolyásuk szükségszerű csökkenésén tul a mozgalom térhóditása a gaz­ daságilag egyre lejjebb csuszó magyar parasztság teherbirását csak ro­ vásukra tenné próbára. Közben azonban a konverzió a parasztság gazdasági helyzetének helyrebillentésével egyidejüleg a magyar tőkét is meggyöngitette s vesz­ tenivaló hijján keresni kezdte a kapcsolatokat a „fiatal közéleti nemze­ dék" felé. N y i l t egyezkedésre annál kevésbé kerülhetett sor, mert az egy­ házak, eltekintve a mozgalom belső ellentéteitől, már előzőleg sikerrel disszimiláltak. S ha végül a falukutató csoport teljes felbomlása mégsem belső, ideológiai okok miatt, hanem külpolitikai események hatása alatt történt, nem sokat változtat. A felekezetileg megbolygatott falukutatók­ nak csak egy része marad tultengő fajszeretetével a régi vonalon s akarja szolgálni faját, a másik része, amelyet sikerrel asszimilál a kisebbségi magyarság hivatalossága, részt igér neki munkából és haszon­ ból egyaránt, rátalál a nemzet magasabb egységére és vezetésére törek­ szik. A kettészakadást az ebben az időben erőre kapó harmadik irányzat csatlakozása egésziti ki, melynek célja a nép közügyek iránti érdeklődé­ sét felébreszteni és saját sorsának irányitására birni. Igy polarizálódik végül százegynéhány falusi előadással, kulturesttel, táncmulatsággal, né­ hány nyilvános kolozsvári beszámolóval, különböző erdélyi városokban rendezett irodalmi felolvasásokkal, vándormozielőadással, egy csomó őszinte lelkesedéssel és segiteni akarással, de kevés számitással is háta mögött az erdélyi falukutatás, anélkül, hogy nagy szorgalommal gyűjtött adataiból a végső következtetéseket levonhatta volna. A m i ez után következik, jóllehet egyrészt a kezdetben oly veszélyes­ nek hitt, fiatal nemzedék csinálja, már nem tartozik szorosan a falukuta­ táshoz, melynek módszerei egyébként is differenciálódnak és v a g y szigorú szociográfiai munkák, v a g y irodalom formájában jelentkeznek. A jószándéku hibriditás hitelét veszti. A z erdélyi falukutatást meginditó csoport fajszeretetével, bizonytalankodásával, gyanakvásával és az arany középuthoz való makacs ragaszkodásával természetszerűleg felmorzsolódik a belőle kivált disszidensek s az időközben fellépett „baloldal" „világnézeti" torzsalkodásai között. Irtózik minden együttműködéstől s a mindenütt „trójai falovat" sejtő magatartásával megmereviti, klasszikussá teszi gya­ nakvását. E z az oka, hogy a későbbi, együttműködési lehetőségeket kere-

ső Vásárhelyi Találkozón már részt sem vesz. Tárgytalan menteni akará­ sában nem vette észre, hogy az időközben határozottan kirajzolódott el­ lenpólusok között Mohamed koporsójaként lebeg s bár magatartása lehet tiszteletre méltó emberi teljesitmény, a sorsának javulását váró nép szem­ pontjából nem célravezető és teljesen terméketlen.

A Vásárhelyi Találkozó gyakorlati célkitűzéseinekmegvalósithatatlanságáhozés elsül tött marsrutája döntően járult hozzá. Mig ugyanis a résztvevők többségét valóban csak a jószándék és menteni akarás hozta össze s minthogy fel­ fogásbeli különbségeiket kizárólag elvi indokok határozták meg, az ügy érdekében őszinte megegyezésre hajlamosak is voltak, addig a másik ol­ dalon a Találkozón valójában részt nem vett s azt eleve ellenérzéssel kisé­ rő magyar erők képviselői álltak s valóságos szervezeteik valóságos érde­ keinek védelmében nyiltan vagy hátsó gondolatokkal a Találkozó szelle­ métől idegen eszmeiséget szolgáltak. E z a csoport volt az, mely később a nép felemelésének sürgető szükségességét passzivitásával és inszinuációival alárendelte szervezetei érdekeinek s minden tevékenysége kimerült ab­ ban, hogy a Találkozó szándékosan tehetetlenné tett állandó bizottságát feloszlassa. Kimondta ugyan a Találkozó határozataiban, hogy tűnjenek el az osztályok közötti válaszfalak, de ezt nem programnak, hanem va­ rázsigének tekintette s mindenki fajáruló, bérenc s a magyarságétól ide­ gen célok eszközévé lett szemében, aki nem követte ezen az uton. Talán mégis sulyos lenne az a vád, hogy a falukutatóból „fiatal köz­ életi nemzedékké" lett erdélyi magyar ifjuság olcsón adta el és ildomta­ lan haszonlesésből tagadta meg hivatását, hogy elszigetelten és kisebbségi sorban egy olyan magyar társadalom megteremtésén munkáljon, amely példaadó lehet. A magyarországi szociográfia külső okokra visszavezethető fordulásán kivül Makkai kisebbségi non possumusa is bizonyára nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az ábrándok kisebb ellenállása felé terelje őket a kemény és tántorithatatlan közelharc területéről. Bizonyos azonban, hogy a nép i g y már semmiképpen sem kaphatja meg tőlük azt, amit kez­ detben igérgettek s aminek teljesitését joggal követelheti.

R

É

M

Ü

L

E

T

Irta: S Á N D O R JÓZSEF Nem, a spanyol inkvizició semelyik más ország inkviziciójához nem v o l t hasonlatos. Mindenki láthatta ezt, aki még tudott gondolkozni, ha be­ szélni, ellentmondani nem is mert. E z t kellett csak megnézni, a cordobai nagy auto da fét, hogy láthassák, de tudtuk mindnyájan, mi mórok, tud­ ták a conversok és az egész zsidók végig a spanyol birodalomban, Toledóban, Valladolidban, Madridban, Ciudad-Realban és nagyon tudtuk itt Cordobában. Már régen ott tartottunk gyalázatban, hogy a halottak sem halhattak meg eléggé az eretnekség, a hitetlenség, a zsidósághoz való szítás vádja elől. Már minden tartomány, minden inkvizitora ráeszmélt az első főinkvizitor, a „ n a g y " Torquemada bölcsességének hasznára, hogy: „...az élők mellett a halottakról se feledkezzetek meg!" N e m feledkeztek meg senkiről. Ó, az inkvizió mindent be tudott bi­ zonyitani, ha akarta, ha vagyonelkobzásról lehetett szó. Különösen a f a j -

tiszta mórok és conversok, azaz félzsidók, mint leginkább eretnekséggel vádolhatók vagyonáról. Ötven éve porladó, javakban megerősödött ivadédokat hátrahagyott, becsületben megholtakról bizonyult be eretnekségük. Tanu mindig, mindenre, mindenütt volt. Mi sem bizonyitja jobban az Is­ ten végtelen irgalmát, rémületes türelmét, mérhetetlen elnézését, mint az, hogy élő tanu akadt mindenre. Ott voltunk mind mi barátok az auto da fén, mind, akik még biztunk egymásban, j a j lett volna nem ott lenni végig. Ott voltam én, Alonso, Pedro, Vinzenzio, Francesco, Diego. Mind ot voltunk, akiknek élete bi­ zonyság volt, h o g y van még barátság, becsület, emberség a keresztény mórok közt Cordobában. Csak Jüan hiányzott, Jüan Ribera barátunk, a költő, nem láttuk még aznap. Sajnáltuk, hogy nem láthatta a braseron. előbb megfojtott harminc bünbánó, a negyvenhét elevenen elégetett sét a szurkos máglyákon és szétszóratását a vak szél által a béna, tehetet­ len földeken. Sajnáltuk, hogy nem látta, hogy nem volt ott, csaknem szántuk őt a gyanu árnyékába jutottan. Igaz, az utóbbi időben már nem. voltunk vele együtt szivesen. Már ugy beszélt, ugy viselkedett, hogy mindnyájunkat bajba vihetett volna. Már ugy beszélt és ugy viselke­ dett, mint akinek tisztára elment az esze. Olyanokat mondott: bolond, aki hiszi, hogy az inkvizició a vallás tisztaságáért dolgozik, könyvben fogja majd bebizonyitani, hogy miért fujják fel nagy, szent dolognak a „limpiezát", a vér tisztaságát, éppen azért mért vádolhatók a megkeresztelkedettek, a conversok és a mórok eretnekséggel és a zsidósághoz való szitással. Bebizonyitja majd, hogy a legelőkelőbb spanyol családok is conversokkal és zsidókkal házasodtak régtől fogva. H o g y Juan de Torquemada, san Sisto kardinalisa zsidó származású volt és igy termé­ szetesen unokaöccse is, az első főinkvizitor, szintugy Diego Deza, a má­ sodik főinkvizitor, éppugy, mint Hernando de Talavora, Granada hercegér­ seke. — Másról van itt szó, nem a vallás tisztaságáról! — mondotta indu­ latosan. — Tudjuk, tudjuk... — csillapitottuk ilyenkor hunyorgatva, — hallgass már, szerencsétlen! Róla elmélkedtem éppen szorongással telve és nem volt még vége mindennek, mikor ott, a tömeg közt egy kéz nyult a köpenyem alá és e g y kicsire hajtott levelet éreztem a kezemben. Hiába nézegettem körül óva­ tosan, már senkit sem láttam. Barátaim, kedveseim! — irta Juan. — N é várjatok többé otthonai­ tokban, a templomban, vagy Zofery korcsmájában, sehol se várjatok m á r rám. N e m tekinthetünk már egymás tiszta szemébe, nem lehetünk többé egymás meleg közelében. Elmegyek m é g ma, holnap talán már késő, elme­ gyek, mert még élni akarok. Érzem és tudom is, hogy a sötét kezek már kinyultak utánam, figyelnek, már csak e g y szó kell, annyi se és a bör­ tönök legundokabb férge is irigylésreméltóbb lesz nálam. T i őrizzétek magatokat, ha érdemesnek tartjátok az őrködést az élet számára, amit él­ hettek. Éppen azért ne emlékezzetek rám semmiben, sem szavatokban, sem dolgaitokban. Égessétek el mindgyárt e levelem is. Emlékszem, még több levelem és Írásom van nálatok, mindent égessetek el, nehogy elérjen a. gyanu és vád benneteket. A z istenre kérlek titeket, mindent égessetek el, amiből kiolvasható, hogy szerettelek benneteket! És nehogy megmarad­ janak nálatok költeményeim, a kedves szerelméről, fényben ázó mezők-

negativo

ről és hegycsúcsokról, a mélységes, igaz áhitatban zúgó erdőkről, a tisztavizű, vidám forrásokról, az ódák a könyvekhez és a szabadsághoz. Ő, kü­ lönösen kérlek benneteket, életetek és vagyonotok miatt, hogy a szabad­ ságról való irást elégessétek! Tépjetek, pusztitsatok, égessetek el mindent magatok körül, ami j ó és érdemes, hogy nyugalmatok legyen, én pe­ dig elbujdosom oltalomért talán a medvék barlangjába, talán a tevehaj­ csárok közé, talán a mezitlábas koldusok közé, talán az utonállók közé, mert én élni, élni akarok! Béke veletek Barátaim, Manuel, Alonso, Pedro, Vincenzio, Francesco, Diego... Estére Zofery kocsmájában találkoztunk mi, barátok, akik ott vol­ tunk a tömegben elvegyülve az auto de fén. A m i n t jöttünk egyenként és egymásra néztünk, hamuszinű arcainkon m é g ott vonaglottak a halott ja­ j o k , szemünkben még égtek a máglyák. H o g y rendes, megbizható, gyanu­ ra se érdemes embereknek lássunk, mingyárt kockát kezdtünk vetni szor­ galmasan. És hogy még rendesebb, még megbizhatóbb, gyanutól még mentesebbnek lássunk, hát közben ittunk veszettül és csuf szidalmakat kiáltoztunk, csalónak, rühes kutyának, utolsók legaljának neveztük egy­ mást. Á m későn, mikor már csaknem magunkban voltunk és a bor és a fájdalom már nagyon megszállt, elővettem Juan levelét, hogy elolvassam nekik és elégessem. De ekkor a többiek is elővettek egy-egy levelet, ugyan­ azt olvasták róla, ugyanugy mondták, hogy e g y kéz nyult a köpenyük alá. — Igen, Juan keze volt. Ujjunk kijózanultan reszketett a kis levélke sulyától, e g y pillanat alatt számbavettük, mind itt vagyunk-e. — Alonso nincs itt! — Alonso hol van?... — néztünk össze rémül­ ten. Pedig mindnyájan láttuk, hogy ő is ott volt a máglyáknál. — Talán ő nem kapott levelet... — Ugylehet, hogy ő már megfogadta, megtette Juan intelmét és nyu­ godtan alszik... N e m gondolod, Manuel — kérdezte Vincenzio. — Hiszen tudjátok, hogy Alonso mindenben milyen elővigyázatos. — Igen, igazad van, tegyünk m i is ugy, — mondtam, de gyilkos gyanakvással néztem barátaimra. Megfogadtattam velük Juanhoz való szent barátságunkra, Krisztus keresztjére, az élő Istenre, hogy most rögtön hazamegyünk és mindent, mindent megsemmisitünk. Otthon előkerestem Juan dolgait, minden irását és a tüzhelyhez ké­ szitettem. Éjfél volt és iszonyatosan egyedül éreztem magam, igy ültem ott, minden nesztől riadozva. Igy ültem magamban, riadozva és elmél­ kedve, hogy beleizzadtam. Elmélkedve az életről, barátságról, becsületről és mindennek mulandóságáról, elmélkedve Juanról, aki már biztonságban van az utonállók v a g y a medvék közt. Súlyos léptek dobbantak el abla­ kom alatt, halálos veriték lepett el, mig ráeszméltem, hogy Cordoba fegy­ veresei járják a várost, az uccákat. Aztán megint csak csend, irtózatos, őrjitő csend. Egyszerre felugrottam, mint a szimatot kapott vadállat, gyorsan ru­ hámba rejtettem a tüznek szánt dolgokat. Hamar kint voltam házamból és futni kezdtem az Alcazar felé, ahol az inkvizició székelt. M é g lihegtem, mikor az alcalde beengedett. — Tehát ön, Manuel Garcia, feljelentést tesz Juan Ribera ellen eret­ nekség és a Szent Hivatal elleni gyűlölség miatt?... — nézett rám Valdes

főinkvizitor dicsérőleg. — És ezekkel a dolgokkal bizonyitja... L á m ! — Megvizsgáljuk a bizonyitékait, addig menjen a tanuk szobájába! A z alcalde vezetett és kinyitotta az ajtót. N e m emlékszem már, hogy csodálkoztam-e mikor ott láttam benn ülni mély suttogásban egymással Alonsot, Pedrot, Vincenziot, Francescot, Diegot. H o g y beléptem, mind rámnéztek. — Manuel... De arra emlékszem, semmi restelkedés nem volt szemünkben, csak a borzalom kuporgott benne: mi lett volna, ha én, én! nem teszek feljelen­ tést. Hajnalig ültünk együtt a tanuk szobájában, igen hamar kimagya­ ráztuk magunkat, igen hamar megértettük egymást, örültünk, hogy ba­ rátságunk tuljutott ezen a próbán. — Juan már ugyis biztonságban van! — mondogattuk. Aztán még szóbahoztuk, hogy igaz, egymáshoz való barátok szó nélkül is megértik egymást és hajnalig dicsérgettük egymás eszejárását és éleselméjűségét. Hajnalig, amikor is elbocsátottak és az alcalde megmondotta, hogy Juan Riberát már el is fogták. Azon a napon, mikor bűneit számbavették, és felelnie kellett az in­ kvizitorok kérdéseire, nekünk is meg kellett jelenni, a kémlelő lyukon át figyelni és bizonyitani, hogy ő az. Rettenetes é g i és földi kárhozatokra in­ tettek előtte, de nem rendült meg, vallomása semmilyen itéletre nem volt elég. Ekkor kinvallatást rendeltek el és elvezették. Ekkor és a következő órákban hittük azt, hogy meg fogunk őrülni. Szinte láttuk a pribékeket dolgozni a garottessel, a trampával, a garruchával, láttuk a kinyujtóztatást a potrón és csaknem hallottuk, hogy Juan mindent bevall. Bevallja, hogy kik a barátai, akik ugyanugy gondolkoznak a Szent Hivatalról, az igaz kereszténységről, Istenről, a világról, a becsületről, mint ő. De min­ den tortura sem tudta ezt kideriteni. Nem, mert Juan őrült meg, ami igen gyakran előfordult a kinzókamrában. A z orvos, aki mindvégig jelen volt, utána feljött hozzánk és elmondta, hogy mindössze a zsidósághoz való szitást lehetett rábizonyitani. Bevallotta, hogy étkezés előtt kezet szokott mosni és szombatonkén fehérnemüt szokott váltani. Megőrült, mert leta­ gadta, hogy barátai lennének, akik ugyanugy gondolkoznak, mint ő és gyilkosoknak, rablóknak nevezte a Szent Hivatal szolgáit. Mikor pedig, mint konok tagadót, minden vagyonának elkobzására és elevenen elége­ tésre itélték, veszettül nevetni kezdett és azt kiáltozta, hogy mióta az in­ kvizició intézménye, eszméi, zsarnoksága uralkodnak az országban, azóta az emberek élete, születéstől a halálig elevenen való égés. — Kórházba vitetem... — mondta még az orvos, izzadó homlokát törülgetve, — vala­ mi megszakadt benne a potrón. Jött a főinkvizitor az alcaldeval és nem tudtuk miért néz ugy ránk? Olyan gunyosan, olyan sandán. És nem tudtuk mit akart elérni azzal, hogy intett az alcaldenak és az Juanhoz vezetett minket, a kamrába. Ahogyan ott vergődött e g y pokrócon, amennyi erő volt öklei csapkodásában, hogy bármelyikünket leüthetett volna, abból láttuk, h o g y mingyárt meg fog halni. Legbizonyosabban abból tudtuk, hogy mondta is: nem akarok meghalni!... Nemsokára nyugodtabb lett esztelen csapkodása, ellankadt, ijesztő kinja derűs, békés komolyság lett az arcán. E k ­ kor lett vége. Mi pedig ekkor ott mellette nagy nyugalmat éreztünk szi­ vünkben, mintha lelkifurdalásunk szűnt volna meg. Örültünk, örültünk,

mást nem tehettünk, örültünk, hogy vége, nem kell a szemébe nézni. Most már nem kell rettegni, igaz, becsült, tisztességes emberek lehetünk, hibát­ lan keresztények az inkvizició és mindenki előtt. Élhetünk, élhetünk!... Busra faragott képpel néztünk még rá e g y ideig, aztán jólesett, hogy jöt­ tek és elkergettek bennünket mellőle.

PORTA

HUNGARICA

Irta: F Á B R Y 1. Kell még

Tegnapról

ZOLTÁN

hiv tanu...

A magyar békeévek zsiros pátoszát a század elején vihartjelző éles sirályhang bodrozta. Amikor a felszin-Magyarország megelégedetten „a Kárpátoktól az A d r i á i g " élvezte és énekelte önmagát, magányos, dacos hang csattant: „Szabad-e sirni a Kárpátok alatt?" Különvélemény volt ez a szó szoros értelmében. N e m csoda, ha megkiáltóját elnevezték bolond­ nak, betegnek, perverznek és megtették hazaárulónak, magyargyalázónak és nemzetveszedelemnek. Mára a kérdés krisztusi kort ért el. A különb­ ség mindössze annyi, hogy nem különvélemény többé, de nem is dacos, harsány kiáltás. Ma némuló csüggedt ajakkal mondjuk: szabad-e szólni, szabad-e sirni? Van-e még értelme könnynek, dalnak, szónak? Van-e még hitele tolnak, miértnek? Ma népek és nemzetek, államférfiak: és alattva­ lók, felelősek és felelőtlenek flottákban gondolkodnak, hadosztályokkal érvelnek és ólomban, aszbesztben számolnak. Lassan nem lesz hivatás és munka — reglama, és ember — uniformis nélkül. Amikor hadosztályok százai, bombavetők ezrei és a háború nyersanyagforrásai határozzák meg a történelmet és formaruhák az embert, micsoda botorság és micsoda bá­ torság költőt idézni, vállalni és továbbadni: szabad szót, emberségben fogant gondolatot?! L é g y botor és légy bátor: költők is vannak a világon! Hallgatásra itéltettél? Beszélj azokkal, kiket nem lehet elhallgattatni, halottaiddal. Nem jutsz uj költőkhőz, el vagy vágva könyvektől? Lapozd fel a régieket és üditő forrásokra bukkansz: a kezdet tanulságához és makulátlanságához. Flottákban gondolkodnak! Mi nem ezt akartuk! A mát érleltük, de nem a mi vetésünk virul. Embert faragtunk magunkból, másokból és ál­ lat-hős igék győztek felettünk. A magyarságot európai humanizmussá dajkáltuk, de az éljen barbár törzsfőnököknek szól és a hang mikrofónból kelve öblösödik paranccsá, hurrává! Vissza! Vissza az igéhez, az emberi szóhoz, a költőhöz, a kezdethez! Költőkben gondolkodunk! Halott, tegnapi költőkbein. 1988 őszén Kölcseyt idéztük Szlovenszkón, 1989 pünkösdje már Adyt orozza. Halott, tegnapi költőkben gondolkodunk: ez a válaszunk, kincsünk és üzenetünk. Nem könnyű dolog ez. De nem is menekülés. A helyzet látszatra paradox és reménytelen: akik a holnap szálláscsinálóinak tudtuk magunkat, e kriti­ kus órán szinte halálos tehetetlenséggel zuhanunk A d y mellé: Mert

nem

Mint

a Tegnapba

S átkozni

tehetnék silány

ugyse

jobbat,

élni belé emberségünk

Kit éltettünk és mégse jobbad S ki ha lobbad: rosszabbra készül. Költőkben gondolkodunk, halott tegnapi költőkben és ime máris el­ jutottunk a mához, mert ez és ennyi a ma rettenete: a lobbadva rosszabbra készülő emberiség! A költő egyetlen szava itéletet mond. Tegnapi a szó, de máig érő. 1914-ben fogant, de 1914-nek még csak most van szüretje. A halott A d y friss szituációt rögzithet, mert a tegnap változatlan szimptomái most futnak csak a maximumra. I t t kalauz, cáfolhatatlan és megvesztegethetetlen csak a Tegnap próbáját kiálló költő lehet. A h o l fegyver beszél, a szó értelmét kell megkeresni, ahol flottákban gondolkodnak, az ember helyét kell megállapitani. A k i embertelenség idején máig tündök­ lőn ember maradt, annak fontos mondanivalója lehet az antihumánum megszervezett kiteljesedése idején. L é g y botor és légy bátor: költő is le­ het mérték! A költő a mérték! 1914-ben a politikus felszabadultan ugrott fejest a bizonytalanba. „ V é g r e " — kiáltotta Apponyi és „Ferencz Ferdinánd j á r a hadak élén": énekelte Gyóni. Csak a magabiztos, mértékbiztos köl­ tő látott tisztán fájdalmasan: „Sohse volt még kisebb az ember". A z „él­ jen a háború" részeg mámor volt, legjobb esetben kétségbeesett lelkese­ dés; miértjét és mikéntjét a véres-toll, a szolga-toll igazolta és szabá­ lyozta. Költőnek, igaznak itt nem lehetett mondanivalója, csak itélete. A d y itélve különitette el magát és céhét mértéknek és értéknek. Háborús mottója a rezignáció szomorú elégtétele: 8 ha késlekedik az okosság Nem poéta fajták okozták. Csoda-e, ha költőkben gondolkodunk? Amikor Ligetfalu, München zsákmánya lett, nem a régi magyar szálláshely — Ungarau — elherdált sorsa döbbent belénk. M i Kölcseyt idéztük, aki ott a pozsonyi liget fái közöt eszmélt a magyar demokrácia viziójára: a megváltó és megtartó jövőre. Száz év mulva visszájára fordult minden: Kölcsey ma elérhetet­ len utópiának látszik, a haladás és szabadság magyar emberségét elföl­ delte a hatalom csizmaritmusa. Kölcsey Ligetfalun nincs többé, az emlék­ nek ott többé nincs talaja. Ahol halott emigrál, ott az élőkön fordul meg sorsa. M i a ligetfalusi számüzöttet a pozsonyi hidon átmentettük, ma­ gunkba loptuk és azóta mondjuk, védjük, éltetjük a be nem váltott Teg­ nap nagyobb igazát. Aztán jött Dévény: A d y Endre megcsufoltatása és számonkérő feltámadása. K i tud róla? A kérdéssel messzebb kell kikötnünk, hogy a mához érhessünk... A d y ­ ról csak az tudhat, az összekuszált magyar mához csak az érhet, aki A d y v a l és A d y n át tört be Dévénynél uj idők uj dalaival. A k i ezt kike­ rülte, elmulasztotta, az mértéket téveszt. A magyar sorsvállalás alfája: Ady vállalása. A d y t azonban csak az vállalhatja, aki Dévényt, mint nyu­ gati kaput és a költőt, mint magyar jakobinust vállalja. A nyugati kapu elesett, a magyar jakobinus igéit elemésztette az ellenforradalom. Ime dióhéjban a X X . század magyar történelme. Tudjuk: az egyszerűsités problémakönnyités és lehet felelőtlen léhaság. A d y és Dévény esetében a leegyszerüsités: felfokozás, villámfényes összegezés, mert a magyarság sorsa nem kis mértékben itt dőlt el: Dévénynél és Adyval. K i tud i t t cá­ folni? A kérdésre — „szabad-e Dévénynél betörnöm uj időknek uj dalai­ val?" — a szorongásra — szabad-e sirni a Kárpátok alatt?" — máig sem

hangzott el döntő magyar felelet. A d y Dévénynél hiába döngetett kaput, falat, Pusztaszer válasza harsogó „nem" volt, kacaj, átok és rágalom. És az eredmény? 1939 pünkösdje: az dunamedencei élettér német jogigényé­ nek betörése — dalban elbeszélve. Dévényi uj idők uj dalai! Akik nem engedték be A d y t Dévénynél, azok most — amikor a mindent a maga képére terrorizáló német expanzió eredményesen döngetett kaput és fa­ lat — kénytelenek a játékhoz j ó képet vágni. Pusztaszer ujra néma, nincs kacaj és nincs átok. A z ellenség több és nagyobb, mint A d y Endre. Tény­ leg országveszedelem és nem lelkiismeretnyugtató rágalom. A szó a ma­ gyar pátosz torkán akad, Dévény i g y lesz történelem: bűn és bűnhődés! Dévény jelzője — porta hungarica — magyar történelmet igazol. A kapu a valóságban 1918-ban esett el. A z ó t a : kirándulóhely. A pozsonyi­ akat kitűnő ribizlibora vonzotta, a szerelemben csalódottakat a magas várorom. Kvaterkaélet és ostoba halál! E z t a Dévényt csak közvetlen környéke ismerte. De a magyar tájakon három évtizeden át, kikapcsolva és zavarva nagy körökben más Dévény hullámzott. És ez a Dévény szim­ bólum és valóság volt egyszerre. A z emberséges magyarság megéléséhez szükséges nyugati kulturkapu, mely A d y szövegezésében kategorikus for­ radalmi értelmet kapott. A visszájára fordult valóság most magával rán­ totta a szimbólumot is. Nincs többé. Más Dévény van, A d y nélküli, Nyu­ g a t nélküli, emberség nélküli, mi több: magyar nélküli! Ma Dévény az ellenforradalmi németség által barbárizált N y u g a t betörő kapuja. Ebben az uj viszonylatban Dévény nemcsak portyakapu, de egyben elrekesztő, lezáró gát Nyugat felé, az európai tudat felé. Minden azon fordul meg, mennyi Európa rekedt itt meg a lezárás pillanatában, micso­ da szellemkészlet és erkölcstöbblet halmozódott fel A d y Nyugat-betöré­ s é v e l ? ! Növeltük-e a tőkét v a g y feléltük? Alap-e m é g : lényeg, vagy elapróztuk és játék csupán, v a g y ennél is csunyább: kisajátítás, alibiiga­ zolás?! A z uj dévényi portyakapu: a Nyugat kirekesztése, A d y kisemmizése. A szinjáték szivdobogtatón idézi a magyar halál képét. De a halál, a megcsufoltatás pillanatában a feltámadás példáját és a feltámasztás kötelességét i s : A d y Endrét. A némává és szolgamondanivalóvá dermesz­ tett életben büntetlen és makulátlan feleletet csak a halottak adhatnak. Halottak, kiket minden portyán poroszlók vetnek sirba és hiába, mert bennük a szent sir biztonsága: Hős emberségem, várakozz, Szép álmokat aludj, lefénylett Jós és jó magyarságom, Hivni fog az élet S föltámadások örök Rendje. Ady a magyar feltámadás, mert A d y a magyar halál kuvikja, jósa, megkiáltója, magyarázója és — elriasztója. Minden azon fordul meg: m i t kezdünk vele? Soha költő pontosabb diagnózissal nem szolgált, soha magyar biztosabb gyógyszert nem hozott. A diagnózis bevált, de a gyógy­ szer megváltó nehézsége elzápult. Felcserek és kuruzslók, percemberkék és hatalmasságok rontották hitelét, átkozták erejét és hamisitották igaz­ ságát.. Dévény a halál képét idézi, de magyar tájakon sohse énekeltek és szónokoltak annyit „magyar feltámadásról", mint e pillanatban. Ezen a ponton A d y ujra bolond és perverz, magyargyalázó és hazaáruló lesz, mert a Dévénnyel reflektorozott A d y nem dalolhat boldog idők elé. Ő a maga

gyászát vállalta „ s azt a vétket, hogy, eljövendő bánásokat előre élek s jajgatok, hogy ti biztok". E z az A d y nem lehet mai halleluja és angyali üdvözlet, de lehet — számonkérés. Harmincegynéhány elvesztegetett, meghamisított, eltékozlott, megbicsaklott év számadása. A magyar élet süketen fordult el Dévénytől, Adytól. Akiknek nem kellett a magyar ja­ kobinus, azok elértek a „fegyverbarátság" frázisán át a Landsknecht-va­ lósághoz. Nincs ennél logikusabb, nincs ennél tragikusabb következmény. A d y elvesztette a magyar csatát. Ember volt az embertelenségben, ma­ gyar az űzött magyarságban, itt csak idegenek arathattak, itt csak szol­ gák tapsolhatnak. Hosszu ütközet volt, csuf és rut, konok és dacos, se­ bes, halálos. Évekig tartott, krisztusi időt ért meg. Most Dévény pontot tett, A d y t befalazták. És a magyar tájakon feltámadást ünnepelnek, A d y nélkül, Dévény nélkül, Golgotha és N y u g a t nélkül. 2. Magyar jakobinus

dala

Mi történt Dévényben? Semmi különös és semmi szokatlan. Egy népünnepély keretében a német dinamika ujra kinyilatkoztatta közép­ európai jogigényét: „ahol németek élnek, ott Németország van". H a ez nem Dévényben történik, eleresztjük a fülünk mellett. De Dévény nekünk: A d y és A d y a magyar sorskomplexum. Ahol visszájára fordul minden, ott a szem és fül kisérteties élességgel lát és hall. M i történt Dévényben? A dunamedencei német népcsoportok természetes élettérré manifesztál­ ták településeiket és nagynémet küldetéssé önmagukat. Ehhez a gomb­ hoz aztán odavarrták a kabátot, az ebben az élettérben élő többi népeket: a szlovákokat, magyarokat, cseheket, románokat és szerbeket. A települé­ sek „német sejtek és i g y a német élet támpontjai. De épp ez a szétszóródás ad nekünk lehetőséget arra, hogy az egész életteret elárasszuk német élettel." Világosabban nem lehet beszélni. A szin az uj és modern „közép­ európai rendnek" és az „uj európaiasságnak" megfelelően változott. A Dunamedence, ez a „félemberek, fél-nemzetecskék részére készült szégyen-kaloda" uj fogalmazást kapott és Dévény másult, most már egyér­ telmű német üzenet: „Entflamme uns — deutsches Blut!" A bujtogatásra a visszhangot marciális öntudatossággal verik vissza az uj és kivált­ ságos kulturhordozók: a pozsonyi és szepesi németek, az erdélyi szászok, a bánáti és egyéb svábok: „ W i r stehen in deutschem Land... W i r warten schon lange auf die grosse Tat... Nehmt uns mit! Lasst uns nicht liegen, wir helfen Euch siegen, mit unserm Schritt!" Lángolj fel bennünk német vér: ime a dévényi pünkösdi üzenet. L é ­ lek szent ünnepén vér üzent: „uj idők uj zászlót üdvözölnek". K i emlék­ szik még Góg és Magóg fiára, a halott magyar költőre?! Róla nem tud­ nak, nevét nem emlitik, A d y nem lehet botlató kavics. Itt fegyver és vér beszél, hatalmi tudat és hóditás, természetes tehát, hogy az ünnepi szó­ nok i g y kezdi beszédét: „Ott, azokon a sziklákon, még néhány év előtt Árpád szobra állott, jeléül annak, hogy ez a föld örök időkre magyar ma­ radjon. A szobor már nem áll ott". Tény: a szobor már nem áll ott. Á r ­ pád szobrát a csehek döntötték le. E g y friss, mohó imperializmus puber­ tás tette volt ez. Amikor ezt a tényt Karmasin gunyos elégtétellel nyug­ tázza, akkor kivilágosodik előttünk az értelem: a dunai népek egymást szaggatják, egymás szobrait döntik, egymást ócsárolják és gyengitik és a végén jön a német és nyugtázva tisztáz a maga javára. De ez a nyugtá-

zás nem tép szemeket, ez az önelégült tertius gaudens a legjobban érde­ kelteknél süket fülekre talál, sőt tapsot arat. Mert Dévény nemcsak por­ tyakapu és lezáró gát, de ennél veszélyesebb: a dunamedencei szerviliz­ mus dicsérete! Pünkösd ünnepén Dévény a Dunamedencét német élettér­ ré manifesztálta, rá egy hónapra pedig e servilis-népek egyikével di­ csértette e tisztázó kizárólagosságát. Mesteri rendezés, melyre csak ha­ talmi cinizmus képes. A vendégjogon Dévénybe invitált külföldi szlávság, szláv nyelven már a német uj idők uj dalait hallhatta: „Amikor itt állunk Dévényben, két nemzet egymáshoz való viszonyának kitünő példájára akarunk rámutatni... A nagy német nemzet magatartása velünk szemben szép és igazságos... Hisszük, hogy az igazság és valóság, amelyik már rendet kezdett teremteni Középeurópában, egyszer egész Középeurópá­ ban is uralkodni f o g . " Mi a szervilizmus kritériuma? Hölderlin világosan megmondta: „Und es ehret der Knecht nur den Gewaltsamen". Ime a dolgok uj rend­ j e ! A d y ujra csatát vesztett: dunamedencei mértékben először és v é g z e ­ tesen ott, ahol arra nem is gondoltunk. A modern északszláv lira legna­ gyobb ihletője A d y volt és hiába volt. A kérdésre: „Vajjon fölébred va­ lahára a szolga népek Bábele", a sürgetésre: „Miért nem találkozunk sü­ völtve az eszme-barrikádokon", a parancsra: „Mikor fogunk már össze­ fogni? Mikor mondunk már e g y nagyot mi, elnyomottak, összetörtek, ma­ gyarok és nem magyarok!" — másult Dévény felelt: hatalom és szerviliz­ mus dicsérete! N e törjünk pálcát valami olyan felett, ami itt a Dunamedencében oly végzetesen természetes. Schöpflin A d y „Duna vallomását" Bismarck mondásához kapcsolja: „ N e m tudok elképzelni nagyobb szerencsétlensé­ get, mint kis nemzet fiának lenni". A d y ezt a nyomasztó érzést etikai maximummal paralizálta hatalmi tudatot kiküszöbölő erkölcsi küldetéssé. Ezzel a nehezitő, de egymást etikai sikon humánummá, szolidárissá gazda­ gitó módszerrel szemben áll a könnyitő, kapituláló módszer, melyet csak konjunkturatudat realizál. Ha nem vagyok nagy nemzet, leszek egy nagy nemzet vazallusa és kész a hatalmi illuzió. E g y nagy közösség, nagy ha­ talom részese, függvénye lenni: eloszlatja az alacsonyrendűségi tudatot és hasonulási, sőt azonosulási érzetet teremt. A tengely dinamikáját érezni, sikereitől „szövetségesi." önérzetre gyulni: kell ennél ma nagyobb bol­ dogság? A dévényi vendégszlávok külügyminisztere a legnagyobb természe­ tességgel és a magától értetődés hangján jelenti ki: „Minden a német ál­ lam ellen intézett támadás, államunk elleni támadás". Nincs ennél ter­ mészetesebb és végzetesebb szituáció. „Ezer zsibbadt vágyból, mért nem lesz végül e g y erős akarat?" ime a felelet. Mintha csak Balogh Edgár iratlan történelme rögzitené a dunai népsorsot: „idült nemzeti surlódá­ sokat, közös népérdekek bárgyu nemlátását". Micsoda szegényes és mégis nagyszerű, micsoda naiv és mégis felemelő epizód ebben a mos­ tani „kifejlet"-ben a Sarló Dunanépek szalagjával diszitett pesti Petőfi koszoruja! „ N e maradjon az eszme ifjukori kalandos emlék, mulandó puszta tüntetés": könyörög történelmet a volt Sarlós vezér. De hallják-e ezt a hangot az ifjukori kalandos emlék cimborái, megértik-e még az ön­ magukat mulóepizóddá bélyegző volt Sarlósok, hogy ez és ennyi a gör­ csöt feloldó történelmi hang: „Magunkért szólunk majd és elrendeltetésünk ezt a hangot a béke s emberi összetartás egyetemes szózatává eme-

li." I m e : Adynak a Sarlóban kiért hangja! Árva összecsendülés ez, a be nem váltott örökség számonkérő hangja. Magyar hang az egyformán elnyomottakért és összetörtekért, magyar bánat, mely a Dunamedence bánata, magyar hang, melyet nem hatalmi tudat determinál, de emberi szolidaritás. A d y Endre: az emberjogok dunamedencei megkiáltója. A cim: történelem. Kiradirozhatatlan, cáfolhatatlan: „Magyar jakobinus dala". 1789-hez értünk, de 1914-re döbbenünk. 3. Utolsó

staféta

1789 és 1914 nem játékosan kiragadott évszámok, Dévény és A d y nem kapásból leirt nevek: a mai kalandorvilágtörténelem keretében pon­ tos magyar történelmet rögzitenek. 1789-nek ma nemcsak jubileuma van, de sikkasztó itélete is. A z emberi jogok magna chartáját a teutoburgi erdő állatbőrös tradiciójának modem „forradalma" akarja és tudja multtá avatni. A z ellentétek összehozhatatlanok. Ime egy szerény pél­ da: Franciaországban a zsidó hősi halottak tavaly szobrot kaptak, az ünnepi szónok a tengerészeti miniszter volt: „ A francia forradalom ki­ nyilatkoztatta, hogy embereket nem szabad vérségük szerint megitélni, de szellemi és erkölcsi értékeik szerint. M i nem hiszünk abban, hogy egész népeket le kell igázni, sőt eltüntetni. M i hisszük, hogy az ember­ nek joga van az életre, akármilyen is az arca és a bőre. M i a szabad em­ ber méltóságát valljuk. M i nem kételkedünk, mert tudjuk, hogy a tör­ ténelem türelmes és eljön a nap, amikor látni fogjuk, hogy eszménk az egész világ ideálja". Erre a beszédre a feleletet Rust német kultuszmi­ niszter adta meg: „Franciaország görcsösen ragaszkodik régi szellemé­ hez, hitet tesz mellette és egyre jobban vonakodik, hogy a faj mindent felülmuló jelentőségét elismerje. A z egyenlőség és szabadság eszméje, m e l y a csalhatatlan autoritás helyébe az észt helyezi, végeredményében a puszta semmihez vezet." D e e „semmi" ellen még ma is, 150 év mulva is világot kell moz­ gósitani. A francia 1789-es eszmének a német tizennégyes eszme az ellen­ lábasa. A z emberi nem egyetemes érdekét felváltotta a német faj v i ­ láguralmi igénye. 1789 a főbünös: „minden baj eredete a francia for­ radalom", itél a faji mitosz pápája Rosenberg. A z indokolást e fikció­ nak megfelelően Gernard Utikal „Der jüdische Ritualmord" c. könyvé­ ben olvassuk: „ A francia forradalom a zsidók forradalma, mert ezer és e z e r árját végeredményében csak azért kellett legyilkolni, hogy a zsidók egyenjoguságot és szabadságot nyerjenek Európa országaiban". Egy Hegel, de még egy Fichte is párhuzamot látnak a francia politikai for­ radalom és a német szellemi forradalom között, ugyhogy a francia Cousin e német szellemi forradalom hatása alatt definiálja a történelem fo­ galmát: „ A történelem mindvégig a szabadság szinjátéka, az egész em­ beri nem tiltakozása minden és mindenki ellen, aki azt béklyóba akarja verni. A történelem: a szellem felszabaditása, a lélek uralma. H a a sza­ badság eltűnik e földről, véget ér a történelem". Ma a francia forrada­ lom felett a német tudomány Streicherjei itélkeznek. És ez igy van rend­ jén. A hatalmi principium: a történelemkivüliség állapota. És ha Croce Bismarckról i r v a megállapithatta: „B. műve nem akart mást, mint a hatalom bizonyitékát", akkor ma ez a hatalmi tudat — a tizennégyes sikertelenség revánsvágyától hajtva — a tekintetnélküliség maximumá-

ra futott: a háborús világnézeti proklamálására, a német világuralmi igény megvalósitására. A német nemzetiszocializmus minden megnyilvánulása 1914-ből in­ dult ki. A nemzetiszocializmus az első sikertelen tizennégyes alldeutschroham második, végleges javitott kiadása: népi, faji imperializmus, ka­ szárnyaszocializmus, „feldgrauer Socialismus". Közösségi forma, me­ lyet csak a fegyver, csak a háború realizálhat. Szellem, mely csak paroxizmust engedélyez. Ime a fiatal irónemzedék szava: „A totális állam végcélja: a totális háború előkészitése. Utálom a demokráciát, mint a pestist... Nekem és fiatal társaimnak az, ami ma van, még mindig nem eléggé diktatórikus és abszolut. Kell, hogy háború legyen, mert a há­ ború: Németország!" ( E . Jünger) Németország: háború, de régi érte­ lemnél, katonanemzetnél, imperializmusnál több. A háború ma világné­ zet, alfa és omega, lényeg, forma és tartalom: végre elért nemzeti egy­ ség! A m i tegnap még csak állampolgári kötelesség volt, „hadkötelezett­ ség", kivételes állapot, az ma bölcsőtől sirig tartó elkötelezettség. A né­ met háborús világnézet: a fajelmélet fegyveres világigényessége, a né­ met imperializmus messzianizmussá futtatása. Rosenberg tisztán for­ muláz: „ A cél: életteret biztositani jövendő németek millióinak". A z emberi nem egyetemes érdekét", 1789 eszméjét felváltotta a német faj világuralmi kizárólagossága, a tizennégyes szellem. A haladás kétség­ telen! 1789-től, az európai kultura bombavetős értelmezőinek jóvoltából, messzebb vagyunk, mint valaha! 1789-nek a szabadság egyenlőség, test­ vériség eszméjének a 19. században voltak nagyszerű fellobbanásai, em­ beriséget rázó fejezetei, a 20 században már csak „srapneles igazságok" tündökölnek: 1914 egyedül üdvözitő világmisszióvá emelt permanenciája. Meg akarod tudni, hogy hová jutottunk? Lapozz vissza Horváth Mihályhoz, aki 75 évvel 1789 után és 75 évvel mai jubileuma előtt igy rögzitette az eredményt: „Századunk miveltségének egyik legszebb ered­ ménye, hogy a népek már nem egyedül önmagunkkal foglalkoznak; ha­ nem figyelmök az emberi faj legtávolabbi családjaira is kiterjed: a régi közöny helyébe érdekeltség, a hajdani elkülönzöttség, szertehuzás he­ lyébe szolidaritás lepett a népek között... Közös értelemmel karolják fel a szabadság, miveltség, emberiség érdekeit". Ezzel a hajszálpontos mér­ legnyéllel a haladás utját csak a mult félé mérhetjük le. Ezen a magyar mérlegen csak 1789-nek van igazolása, de a mai Magyarországon csak 1914-nek van érdeme! E két évszám ellentétéből adódik az ujabb ma­ gyar történelem minden eredménye. A h o g y a magyarság kulturális és politikai felemelkedése, lelki és szellemi nagysága, európai értelemmel telitődött szabadságtudata, negyvenkilences bukottságában is példakép­ pé magasodó jakobinizmusa 1789-hez fűzödik, ugy minden lelki és szel­ lemi eltörpülése, részvételen tizennyolcas bukása, minden mai félelme borongása és szolgamuszája a tizennégyben kicsucsosodott német csiz­ maszellemhez fűződik. Bizonyiték kell, példa? Ha meg akarom határoz­ ni 1789 és 1914 helyét a magyar sikon, akkor A d y Endrét idézem. A d y tudatában volt küldetésének páratlan jelentőségével. A sze­ rénynek látszó célkitűzésben ( „ e g y poéta-Széchenyi vágytam lenni") m á r csirájában fellelhető a legmagasabb célkitűzés, a tragédiáig exponáltság tudata, mely az egyedülvalóság gőgfokán harsányan manifesztálja ön-

magát: „Magyarországnak, a magyarságnak ennyire exponens valakije még nem volt, mint én". A d y tudatában volt eredő-voltának, elrendeltetésének — jövőhatásában. „Ifju szivekben élek", „Nekem tilalom a vé­ nülés", „ M a g hó alatt": egész külön tanulmányt igényelne e tudat tel­ jes kimutatása. Senki magyar költő feltámadását nem azonositotta anynyira a magyar dies irae kikerülhetetlenségével: Sokan S

sirnak

Alkonyulnak, S

majd

elsiratják, amit igazaimat

mire majd

Érzik

majd

Hová

befutottak

Sokan

sirnak majd

S

akkor

még

virradtam riadtan

egy véres

szabad

miattam

sirattam.

piacban,

inatlan: még csak

miattam. nekem

menni.

A dévényi kapubontás magyar kudarca csak a dies irae-ben teljesed­ het ki — bűnhödéssé. A kérdésre: „szabad-e sírni a Kárpátok alatt" nem jött felelet. A sorsdöntő különvéleményre csak a költő árva visszhang­ ja felelt önmagának: „sokan sirnak majd még miattam, s elsiratják, amit sirattam". És ennyi a magyar itélet, ez a magyar helyzet. A d y megvál­ tatlan, Dévény megvívatlan. A d y ittrekedt rab: biró, aki itéletének fog­ lya, a megváltatlan magyarság tragikus továbbélője, példa, mementó, muszájherkules, aki nem élhet, de nem is halhat, aki nem mehet, mert, ha sok minden el is végeztetett, bizonyos, hogy semmi sem tisztázódott. Ady el nem mulhat, el nem mehet, amig feltámadása csak számonké­ rés és nem beteljesedés és — igy megváltás. Ady

a magyar

probléma

megváltatlan

exponense.

Félremagyarázása,

kikerülése, hamis értékelése csak a probléma mellékvágányra tolatását eredményezheti, a nehéz és kötelező örökség kisemmizését. A magyar élet torzók egymásutánjából, felhigitásából élősködik. Befejezetlen tet­ tek és megemésztetlen problémák ez idült állapot konzerválására csábi­ tanak és i g y a kezdeti csirák, szándékok és eredmények meghamisitására. Csak ami torzó, csak ami befejezetlen, lehet lelkiismeretnyugtató Örökösök kezében önigazolás és multherdálás. A mult század világfelfigyeltető magyar fellobbanásai elválaszthatatlanok 1789-től. A szabad­ kőmüves kezdet, Bacsányi párizsi iránymutatója, a vérmezei nyakazás, Kazinczy, a reformkor, az irodalmi aranykor, Petőfi és negyvennyolc: csupa beteljesedés, megváltás nélküli torzók — visszájára fordult érte­ lemmel a méltatlan utódok kezében! Petőfi 1848 juniusában a pesti Egyenlőségi, Klub programját i g y kezdi: „ A szabadság, egyenlőség, test­ vériség eszméi valósággá nem lettek". Ma 1789: kezdete minden rossz­ nak. Már pedig ami Rosenberg szerint igaz, az kell, hogy magyar v o ­ natkozásban is helytálló legyen. 1914 német programja, a német-ma­ gyar fegyverbarátság csak i g y lehet megváltó magyar probléma! 1789nek ma van itélete és próbája. E l akarják temetni, hamis itélettel likvi­ dálni és elfelejtik, hogy vele temetődik minden, ami szép, nagy és sza­ bad volt, minden, ami vádol, ami megváltatlan és megemésztetlen. N a g y temetés készül i t t : a páholyok már rég becsuktak, a vérmezei mártirok árokszélre kerülnek, Bacsányi figyelő szemeit kitolják, a vakság a lovasberényi rádióra van beállitva, Petőfi destruktiv komédiás, az uj re­ formkor „ v i g munkást" prezentál Ley-módra és negyvennyolc befut a

Jaross-Milotay akolba. 1914 világterrorizáló szelleme ma statáriumot tart 1789 felett. Temetik, földelik a magyar jakobinusokat Bacsányitól A d y i g . És ezt a műveletet magyar feltámadásnak nevezik. K i mai ma­ g y a r tud elképzelni feltámadást A d y nélkül, 1789 háború előtti utolsó magyar stafétája nélkül?! A d y volt a nagy hitető: „végre befuthat a mi kis stációnkra is az eddig csali stafétákat küldő szent francia forra­ dalom". A dévényi uj idők dalai, 1789 dalai voltak, a soha végig nem énekelt, ki sem dalolt dalok. A d y addig dalolta, mig fel nem engedett a közöny és harc indult körötte, miatta, mellette és kisértett Dózsa, ál­ modott a proletár, fészket, célt lelt az értelem, szláv, román, magyar bá­ nat eggyé készült, de az utolsó staféta egy szép nap különös nyáréjsza­ kára döbbent. 1789 utját végzetesen elrekesztette 1914 és A d y fejezet­ zárón, történelmet összegezőn hagyta ránk utolsó üzenetét, végzetes igazát: Baljóslatu bús nép a magyar. Forradalomban élt s ránk hozták Gyógyitónak a Háborút, a Rémet Sirjukban is megátkozott gazok. A d d tovább... Óh add tovább az igazságot a mának, amikor ez a gyógymód már vallás és forradalom, erkölcs és szellem, törvény és vi­ lágnézet, hurrá és megváltás!

BERT BRECHT: A M A NAPON SZEPTEMBER KÉK H A V Á B A N . . . Forditotta:

FALUDY

GYÖRGY

Ama napon szeptember kék havában csendesen egy kis szilvafa alatt úgy tartottam kezembem őt, a sápadt szerelmei, mint legszebbik álmomat, bámulva azt a messze-messze felhőt, melyet felettünk úsztatott a menybolt: fehéren szállt és végtelen magasan, s mikor megint az égre néztem, nem volt. Ama nap óta hónapok és holdak eveztek él fakón és mereven, a szilvafákat rég a tűzre dobták, s ha megkérdeznél: hol a szer élem? azt válaszolnám: nem emlékszem rája, csak azt sejtem: rég volt, sok év előtt, de arcát, lám, azt már csak elfeledtem, s csak azt tudom, hogy megcsókoltam őt. És azt a csókot is feledtem volna, ha az a felhő nem lett volna ott: de azt nem tudtam s nem tudom feledni, olyan fehér volt, olyan fenn u s z o t t . A s z i l v a már talán megint virágzik és az a lány már hitveságyból kél fel: de a felhő csak egy percig virágzott, s mikor felnéztem, tovatűnt a széllel.

KULTURKRÓNIKA 1789

E S Z M É J E

A forradalom soká készült, nagy kerülőutakon és sok közbülső tag bekapcsolásával alakult ki, s hogy ez i g y van, az elmult 150 esztendő el­ méleti és gyakorlati világa igazolja. Descartes racionalizmusa pl. sokkal pontosabb kifejezése az uj világnak, mint Voltaire gunyos kritikája, Rousseau szentimentális lelkendezése vagy Montesquieu államszerkezeti elgondolásai. Ezek valamennyien csak a felületet látták, az élet számukra az állam funkciója és az emberi tartalom az egyesnek az államhoz való viszonya volt. Ezzel szemben a descartesi elvi kételkedés és az elvont-lo­ gikai észtan az uj, polgári világ egyetemes összefogását, kifejezését j e ­ lenti. A feudalizmusnak a történelmileg kialakult észszerűtlenségei, a va­ dászterületek ápolása a mezőgazdálkodás elhanyagolásával, a kezdetle­ ges földműveléssel, sőt ugartartással szemben, a jobbágyság által termelt javak mind nagyobb hányadának elvétele a termelés intenzivebbé tételé­ vel szemben, a céhekbe szoritott ipari termelés megakadályozása a pro­ dukció kiterjesztése helyett, az adómegoszlás anarchiája, az államjöve­ delmek udvartartásra és sikertelen háborúkra való forditása, stb. stb., — a polgári common sense számára felfoghatatlannak, értelmetlennek, os­ tobának kellett, hogy tűnjenek, melyek megszüntetése tehát „általános érdek", az emberi ész követelménye. A polgári lét érdeke éles világot ve­ tett ezekre az észszerűtlenségekre és egyetemessé hiposztazálta magát, hogy az fezszerűség alapján váljék a siéyési tiers état, mely eddig sem­ mi volt, mindenné. Ugyancsak döntőbb, általánosabb és mégis konkrétabb megismerést nyujt a francia forradalom társadalmi-termelési alapját illetőleg a tudo­ mány matematikai alapelveinek kiépülése, mint az udvari pazarlás legdörgedelmesebb ostorozása.. A polgári termelés egyfelől elveszti személyi kötöttségét, a közvetlen szükségletekre való termelést felváltja a piaci árutermelés, mely a termelés folyamatát eldologiasitja, másfelől megszűnik a minőségi termelés is a mennyiségi termelés előnyomulásával. A z árunak, mint a Galilei-féle tárgyaknak, nincsen szine, szaga, milyen­ sége, csak nagysága, formája és mozgása. A z áru mennyiségi határozmányai fejeződnek ki a polgári filozófiában, mely az érzéki tulajdonságok volóságát tagadja, illetve szubjektivvé deklarálja. A mozgás pedig, amely­ nek törvényeit megint csak Descartes teszi meg leghatározottabban a leg­ magasabb természettörvénnyé, a feudális statikus termelési állapottal szemben az áru és pénz forgásának, állandó dinamizmusának principiumát szolgáltatja. E mozgás azonban, nem véletlen, hanem szigorú, örök törvények sze­ rint megy végbe: kiszámitható. E kalkulációképesség az ideálja a pol­ gári társadalomnak, hiszen ezen mulik a termelt áruk elhelyezésének, az­ az a haszon realizálásának a lehetősége, a termelés célja. S hogy léte két­ ségbevonhatatlan, világa abszolut legyen, ez a világ: a newtoni világ­ egyetem, mely „csoda és önkény nélkül, cél és szándék nélkül való, az ő köröző pályáin önmagában szilárdan nyugodva és önmaga által fenntart­ va: az ész és igazság világa, az örök és csendben működő törvényszerű­ ség világa."

E z az időtlenség, történelmietlenség azonban nemcsak azt célozza, hogy a polgári társadalom öröklétűnek, véglegesnek deklarálja magát. Támadás is van benne a multtal szemben: a feudalizmus privilégiumai, állami és társadalmi berendezkedései, intézményei történelmi jogon, szo­ kásjogon alapultak, fennmaradásuk szankciója nem az alkotmány v a g y törvény, hanem a mindenkori tényleges hatalom volt. Megokolásuk is a történelmi tényekkel történt — hogy pl. Bretagneban a só (a francia forradalom e szinte szimbólummá növekedett támadási tárgya) ára más­ fél livre, a szomszédos Normandiában pedig 51 livre volt, mivel az előbbi tartomány már korábban nagy összeggel váltotta meg a pénzzavarban levő koronától a sóadót s igy nem kellvén adót fizetni, az árát alacsony­ ra szabhatták, mig a másik tartományban nem — s igy, hogy ezek a za­ varó körülmények a polgári termelés utjából eltávolittassanak, semmis­ nek kellett deklarálni minden történelmi jogot, illetve minden jogot, mely hagyományon, szokáson alapult. A véletlen történelmiséget fel kellett, hogy váltsa az egyetemes törvényszerűség, amely, mint a polgári filozó­ fusok és tudósok kimutatták, a természetben örökérvénnyel uralkodik; s ugyanez az örökérvényü törvényszerűség uralkodik a társadalomban is: ez a természetjog igazi értelme. A természeti j o g nem tételez fel kialakulást, történelmi fejlődést, — egyszerűen van és nem kérdezi, hogy hogyan jött létre. „Hogyan jött lét­ re e változás?" — kérdi Rousseau a Contrat socialban és nyugodt lelkiis­ merettel felel rá: „ N e m tudom". A természetjog a francia forradalom polgárságának történetfilozófiája. A feudalizmus történelmi-tradicióshatalmi, azaz singuláris elveivel szemben egyetemes elvet állitott fel, axiomákat, melyeket nem lehet bizonyitani, de amelyek igazsága éppugy világos és tiszta, azaz evidens, mint Descartes axiomái. Ezek az axiomák fel-feltünedeznek a forradalom előtti irodalomban többé-kevésbé pontos formulában, hogy aztán egyre tökéletesbüljenek a forradalom nemzetgyűlési tagjai között szétosztott cahierkben, melyek­ ből aztán kikristályosodott a végső forma: az 1789-es Declaration des droits de l'homme et du citoyen. E nyilatkozat 17 pontjában hiába keres­ nénk rendszert, logikai összefüggést, nem foghatjuk fel sem, mint egy ujonnan alakult állam alkotmányát, sem pedig, mint egy tudós társaság alapprincipiumainak összefogását. Kezdve Rousseau Contract socialjának préludiumával: „ A z ember szabadnak született", — folytatva a négy kardinális emberi joggal (szabadság, tulajdon, biztonság és az elnyomás elleni ellenszegülés j o g a ) , befejezve a tulajdon csak kártérités ellenében való kisajátitásának kinyilvánitásával, taxativ felsorolással található meg ezekben a pontokban mindaz, ami az 1789.-i forradalmi polgárság nak fáj és amire vágyakozik. 150 év történelmi távlatában azt kell mondanunk, hogy jogos volt e nyilatkozat első kritikusának X V I . Lajosnak a birálata, ha csak a nyilat­ kozat szövegét vesszük: „Nagyon jó elveket tartalmaz, amelyek alkalma­ sak arra, hogy az Önök munkáját irányitsa. Azonban vannak olyan elvei is, amelyek magyarázatra szorulnak, sőt egymástól eltérő értelmezéseket is megengednek, és ezeket csak abban a pillanatban lehet helyesen megitél­ ni, amelyekben valódi értelmük meg van határozva azokban a törvények­ ben, amelyeknek a nyilatkozat alapjául szolgál." Sőt bizonyos tekintetben azt a kortársi gáncsoskodást is megokoltnak

kell látnunk, amely szerint a nemzetgyülésnek ilyen nyilatkozatot tenni teljesen felesleges és értelmetlen, — a nemzetgyűlés ne filozofáljon, hanem adjon uj alkotmányt és hozzon törvényeket. Azonban képzeljék el azt a történelmi helyzetet, amelybe a harmadik rend került: évtizedek gazdasági, elméleti, politikai harca után elkövet­ kezik a pillanat, amikor ugy érzi, hogy győzött, hogy „minden lett", hogy — mint későbbi forradalmakban azután ugyanez az érzés konkrétabban kifejezésre jutott — „minden a miénk". Ebben a makrokozmikus pilla­ natban tennie kell valamit, valami nagyot, amely évszázadokra szól és megremegteti az egész világot. Csak ebben a hangulatban jöhet létre olyan elvi kijelentés is, amelyet a nemzetgyűlés határozatának első cik­ kelye tartalmaz: „ A nemzetgyülés az egész hűbéri rendszert eltörli", — amikor ez a hűbéri rendszer még Franciaországban is nem e g y adut tar­ togatott, Európa többi része pedig még, mint Kropotkin irja a Francia forradalom történetében, „alaposan benne volt a mindenható királyság és a hűbéri terhek éjszakájában." Viszont, ha rendszert nem is, de pontos osztályöntudatot mutat ez a deklaráció, — és ebben van a mi számunkra a döntő jelentősége és törté­ nelmi szerepe. H o g y nemcsak a gyakorlati alkalmazás, — amely az egyen­ lőség és testvériség jelszava alatt mindjárt aktiv és passziv állampolgá­ rokat csinált, csak az előbbieket, akik legalább 3 munkanapnyi egyenes adót fizetnek, engedvén be az alkotmány sáncaiba, — hanem már maga az elvi nyilatkozat is pontosan megjelölte azokat a határokat, amelye­ ken tul a győztes polgárság nem hajlandó menni, olyan magasfoku osz­ tályöntudatra mutat, amelyből a későbbi korok uj osztályának sokkal többet kellett volna tanulnia, mint amennyit a világ legtöbb helyén ta­ nult. N e m elég, hogy az emberi jogok másodika mindjárt a tulajdon, a nyilatkozat utolsó pontja e tulajdont még külön szentté és sérthetetlenné is avatja; s ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a girondisták a későbbi ünnepségeken a körülhordozott szobrok talapzatára nem a szabadság, egyenlőség, testvériség szentháromságát vésték, hanem a liberté, égalité, propriété szavakat. S amig az amerikai függetlenségi nyilatkozat, ame­ lyet példamutatónak szoktak beállitani 1789 számára, minden megkötött­ ség nélkül deklarálja a sajtó- és gondolatszabadságot, addig a francia nyilatkozat 11. pontja ahhoz, hogy minden polgár szabadon beszélhet, ir­ hat és nyomtathat, — gyorsan hozzáfűzi: ha a törvény által meghatáro­ zott esetekben felel az ebből a szabadságból folyó visszaélésekért. Hegel, mint csodálatos napfelkeltét üdvözölte ezt a napot (Phil, der Geschichte). „Ebben a korszakban — irja — minden gondolkodó lény ün­ nepelt. Felséges meghatódottság uralkodott ezekben az időkben, a szellem nagyszerű lelkesedése remegett át a világon, mintha az isteninek és a v i ­ lágnak a kibékülése érkezett volna el." De ez a nagyszerű lelkesedés sem törte át még az ünnepi pillanatok­ ban sem az osztálykorlátokat. 1789 polgársága a maga társadalmában termeim akart, a termelt árut eladni akarta, s mivel mindez nem volt le­ hetséges a feudális állam megkötöttségei miatt, — szabadságot akart. A szabadság pedig ebben a viszonylatban csak negáció, akadályok eltünte­ tése, a pozitiv tartalmat nem sikerült megtalálnia, illetve ,amikor a forra­ dalom izzásában a gyors tempóban kialakuló alsóbb osztályok kezdték meg-

találni a tulajdoniban, helyesebben a tulajdon megszüntetésében, — akkor egyszerre sietve kénytelen volt visszafordulni arról az utról, amelyen ő már nem járhatott. Mert amikor ezek az alsóbb rétegek a tulajdon Szent Bertalan éjsza­ kájáról kezdtek beszélni, a nemzetgyűlés határozatainak sorában (augusz­ tus 5, 6, 8, 10, 11-én) hatálytalanitotta előbbi intézkedéseit. Választójo­ g i korlátozás, a gyülekezési szabadság megsemmisítése, a parasztok po­ litikai jogoktól való megfosztása, stb. — minderről joggal irhatta a dia­ dalmas forradalom teljében Marat az ő A m i du Peuplejében, hogy „a nép... ma béklyóba van verve a törvény nevében, zsarnokoskodnak felette az igazságosság nevében és szolgaságba van döntve az alkotmány nevében." S aztán lassankint az Ész Istennője is leszállt oltáráról, és a történe­ lem „lovagló világszelleme" beköltözött e g y fiatal tábornokba, hogy azon keresztül likvidálja mindazt, ami a polgárság uralmának kiépitéséhez szükségtelen, biztositásához pedig káros volt. Igy lett az ész birodalmá­ ból konventeken, direktóriumon, konzulátusokon, császárságokon keresz­ tül végeredményben a polgárság demokratikus köztársasága, a szabad­ ságból szabadversenyes kapitalizmus, az egyenlőségből a törvény előtti egyenlőség. A testvériségből pedig? Ebből tulajdonképpen semmi sem lett. Konkrét formáit egyelőre birói itéletek takarják és valószinüleg sok tinta és sok vér fog még elfolyni, amig olyan relativ megvalósulás stá­ diumába is eljut, mint a másik két jelszó. E g y fontos körülmény azonban máris nyilvánvaló: hogy a fraternité a szentháromságban a propriété helyét foglalta el és ebben az összefüg­ gésben, mint alapelv a másik kettő is uj megvilágitásba kerül. Különösen akkor, amikor a társadalmi fejlődés olyan helyzeteket teremt, amelyek­ ben a szabadság és egyenlőség is lassankint kikerül a polgári rész-megva­ lósulás béklyóiból és nem mint támadók, hanem mint megtámadottak visszakapják eredeti fényüket és uj cselekvésekre ösztönöznek. 1789 tizenhét pontjának majd mindegyike ismét aktuálissá vált. Olyanná, amelynek megvalósitásáért, helyreállitásáért, érvényesitéséért megint küzdeni kell. Ennek a küzdelemnek azonban ma már mások a har­ cosai, ellenfelei, mások a feltételei és perspektivái. A történelmietlenség megbosszulta magát. A francia 150 év előtti polgárság azt hitte: az egész mult értéktelen, a világ becsapás és előitéletek áldozatává vált. Minden, ami volt, elvetendő, most valami egészen uj következik, csak e g y roppant erőfeszités kell, aztán deklaráció kell, s leomlanak Jerichó falai: megvalósult az abszolut igazság, az ész birodalma, a tökéletesség és boldogság: hogy jelszó és valóság — egy. S hogy minden máskép' tör­ tént — a csalódottságot, a hitvesztést, elernyedtséget, kilátástalanságot ügyesen le tudták számitolni másfél századon keresztül mind a mai napig azok, akiknek érdekükben állott, hogy az elv és valóság között antagonizmus keletkezzék. Viszont ez az antagonizmus mások számára is tanulságossá vált; akik rájöttek, hogy társadalmi feladatok megoldását nem lehet kieszelni. H o g y konkrét tények konkrét feladatokat hordoznak magukban és ezeket csak burkukból ki kell fejteni. H o g y nem feltalálni, hanem felfedezni kelt a valóságot, annak mozgását figyelemmel kisérni. H o g y a jelenben benne a mult és elmult korok elméletei, jelszavai, elvei is segitő eszközök lehet­ nek a felfedezésben és megváltoztatásban.

1789 eszméje csak bizonyos szempontból avult e l : ha bárhol is, bár­ mikor is lezártnak tekintjük a történelmet és azt nézzük: m i valósult meg a célkitűzésekből és hogyan. De, ha azt vesszük, hogy ,a szabadság­ nak ma több ellensége van, mint valaha, az egyenlőség pedig, nem a jogi, hanem a termelőeszközökhöz való viszony egyetemes egyenlősége még. mindig a legfőbb eszköz arra, hogy az emberiség a testvériség állapotába eljusson, akkor meg kell állapitanunk, hogy sem 1789, sem előzői, sem utódai nem végeztek hiábavaló munkát és a történelem mai borus hori­ zontja csak egyesek alkonyát jelenti. Igazában azonban a hegeli „csodá­ latos napfelkelte" még csak ezután következik. (Sándor Pál)

u z e u mN é p r a j z iT á r a és M A G Y A RNÉPDALOKG R A - Történeti M a M a g y a r T u d o m á n y o s A k a d é m i a M O F O N L E M E Z E K E N . N a p ­ j a i n k b a n

is

s o k a n v a n n a km é g

o l y a n o k , a k i k u g yg o n d o l j á k , a c i g á n y o k által játszott

h o g y

„ m a g y a r

n é p z e n e i b i z o t t s á g a e g y ü t t e s e n gezte. A felvételeket e g y e s t e k é s m a g á n o s o k

vé­

intéze­

á l d o z a t k é s z s é g e

n ó t á k " a z o n o s a ka m a g y a r n é p z e n é ­

tette lehetővé,

vel.

k o z o t t a M a g y a r R á d i ó t á r s a s á g

N a g y n e v ű n é p z e n e k u t a t ó i n k

a l a p v e t őm u n k á i rávilágitottak er­ re a k é r d é s r e sm a

m á r t u d j u k ,

h o g ya c i g á n y o k által játszott n ó ­ t á k n e ma z o n o s a k a m a g y a r

n é p ­

a m e l y e k h e z csatla­ is

azáltal, h o g y a felvételekhez s z ü k ­ s é g e st e c h n i k a ib e r e n d e z é s e k e t és a helyiséget i n g y e nb o c s á j t o t t a a fel­ vételek szolgálatába. E za

s o r o z a t

d a l o k k a l .E n ó t á k szerzőit g y a k r a n

n é g yl e m e z b ő l áll, r a j t u kt ö b b s é g ­

i s m e r j ü k ; vidéki m a g y a ru r a k e z e k

b e n régi s t i l u s u ,g a z d a g o n ékesitett,

a s z e r z ő k ,a k i k e t k e z d e t b e n a leg­

d u n á n t ú l id a l l a m o k és h o s s z u f u r u -

n e m e s e b b s z á n d é k o k vezettek,

l y á ne l ő a d o t td a l l a m o kv a n n a k .

a m i ­

A

k o re z e k e ta d a l o k a t irták. E n n e k

felvételek z e n e ir é s z é t B a r t ó k B é l a ,

f e l i s m e r é s e ó t a ezt a c i g á n y o k ál­

K o d á l y Z o l t á n és L a j t h aL á s z l ó irá­

tal játszott z e n é t

nyitották,

n é p i e s m a g y a r

m ű z e n é n e k n e v e z z ü k ,a m e l y — ze­ n e ik ü l ö n b s é g e k e n k i v ü l

—

főleg

a m e n n y i b e nő k válogat­

t á k ki a l e m e z r e k e r ü l t d a l l a m o k a t an é p ié n e k e s e k „repertoárjából". E

a b b a n tér el a m a g y a r n é p z e n é t ő l ,

felvételsorozat u t á n am u n k a egy-

h o g y m i n d ö s s z es z á z é v e s a

i d ő r e

m u l t j a

a n y a g i

n e h é z s é g e k m i a t t

és egy t á r s a d a l m i réteg: az uri osz­

m e g a k a d t .E k k o r lépett k ö z b e Koz­

tály zenéje.

m aM i k l ó s ,a m a g y a rr á d i ó e l n ö k ­

Ezzel s z e m b e n a m a ­

gyar n é p z e n e ,

a n n a kf ő k é n t régi

igazgatója, a k if e l i s m e r t e e m u n k a

s t i l u s a l e g a l á b b m á s f é l e z e re s z t e n ­

f e l b e c s ü l h e t e t l e n ü l

dős, és h a m an e m is, d e v a l a m i k o r

jelentőségét, és i n t é z k e d é s e i v e lm e g ­

a z o s z t a t l a n m a g y a r k ö z ö s s é g

t e r e m t e t t e

n é j e volt.

E z taz e n é t

n é p h a g y o m á n y

ze­

a m a g y a r

tartotta m e g n a p ­

a

n a g y k u l t u r á l i s

t o v á b b i

felvételek

a n y a g i alapjait. Ettől a pillanattól k e z d v ear á d i ó vette k e z é b e a fel­

jainkig és m o s t v a n az u t o l s ó a l k a ­

v é t e l e k ügyét.

lom

kiszélesitették, n a g y a r á n y ú tervezet

a r r a ,h o g y eredeti e l ő a d á s m ó d ­

Am u n k a kereteit

ját g r a m o f o n l e m e z u t j á n m e g r ö g ­

k é s z ü l t , a m e l y t ö b b s z á z l e m e z r e va­

zítsük, m e r t f a l v a i n k elproletarizá­

ló felvételt

l ó d á s ae l p u s z t i t j a vagy a l a p o s a n el­

I l y e n m e g a l a p o z á s mellett

változtatja a n é p m ű v é s z e t e t é s k ö ­

válik a m a g y a r n é p z e n e ö s s z e s m ű ­

z ö t t ü k an é p z e n é t is.

f a j a i n a k g r a m o f o n l e m e z r e való fel­ vétele.

Az

e l s őt u d o m á n y o sé r t é k ű

gyar n é p z e n e ig r a m o f o n l e m e z vételeket

m a ­ fel­

B a r t h aD é n e s k e z d e m é ­

n y e z é s e készitette elő.

E z e k e t

e l s ő felvételeket a z O r s z .

a z

M a g y a r

tűzött

ki feladatául.

É n e k e s e k e n k i v ü l

l e h e t ő v é

d u d á s o k ,

h e g e d ű s ö k és e g y é bh a n g s z e r e s n é ­ pi e l ő a d ó k játékát is felveszik, és e z e k mellett a m a g y a r n é p h a g y o m á n y p r ó z a ir é s z e is l e m e z r e kerül..

A felvételi tervezet á l t a l á b a n g á b a n foglalja

m a ­

a n é p h a g y o m á n y

s z ó b e l i részét; m i n d a z o k a t a m ű f a ­

h o s s z a b bb a l l a d á k ( B o d o r Katalina, F e h é r László), sirató é n e k e k ,

egy­

h á z i n é p é n e k e k stb. S z á m o s

f u r u ­

sh e g e d ü f e l v é t e l egészitette ki jokat, a m e l y e kg r a m o f o n l e m e z út­ lya é e n e i részt. Ide t a r t o z n a km é g a ján való m e g r ö g z i t é s r e a l k a l m a s a k , a z y e r m e k j á t é k o k , a ze g y e s s z o k á s o k l e g y e na z dal, d u d a s z ó ,m e s e , játék g v a g ym á s egyéb. „E n é p r a j z i felvé­

d a l l a m a i ; a z u. n. a l k a l o m h o z

t e l e z é s e k részletes m u n k a t e r v é n e k

tött d a l l a m o k . R ö v i d e b b h o s s z a b b

és v é g r e h a j t á s i t e r v é n e k

m e s é k e tt a r t a l m a z ó l e m e z e k e n „dal­

elkészité-

sével a R á d i ó dr. O r t u t a y

G y u l á t

k ö ­

betétes" m e s e is v a n . Az e d d i g el­

é s z ü l tl e m e z e k etnikai s z e m p o n t b ó l bizta m e g . Azzal akikötéssel t e r m é ­k u n á n t u l r ó l régi s z e t e s e n , h o g y m u n k á j á b a n a m a ­ is változatosak. D gyar n é p r a j z t u d o m á n y e

a l l a m o k , Z o b o r v i d é k r ő l la­ t e r ü l e t e i n , stilusu d k o d a l m a s é n e k e k , S z a b o l c s b ó l m e ­

d o l g o z ók u t a t ó i n a kt a n á c s a i té s tá­

é k , N ó g r á d b ó l h e g e d ű s z ó l ó k stb. m o g a t á s á tn y e r j em e g se za m u n ­s é p v i s e l i kak ü l ö n b ö z ő e t n i k a i egy­ k an e c s a ke g y é n i eröfeszités, h a ­ k ségeket. Az e l k é s z ü l tl e m e z e k jórén e ma m a g y a rf o l k l o r e n a k k ö z ö s z e m á r üzleti f o r g a l o m b a n is m e g ­ m u n k á j a legyen".1)K ü l ö n b ö z ő s z a k ­s z e r e z h e t ő . t u d ó s o k mellett a N é p r a j z i M ú z e u ms is t á m o g a t j a

ezt a

m u n k á té l é n

B a r t u c zL a j o s igazgatóval. S z ü k s é g

A n é p r a j z i l e m e z e k t u d o m á n y o s é s gyakorlati célt e g y f o r m á n szol­

is v a nt ö b b o l d a l u segitségre, m e r t a

g á l h a t n a k . An é p h a g y o m á n y i l y m ó é s e g y d o n való m e g r ö g z i t é s e i g e n n a g y e g y felvétel s o k i r á n y u é s a l a p o s m é r t é k b e nk ö n n y i t i m e ga s z a k t u ­ előkészitést igényel. P é l d á u le g y ze­ d ó s o km u n k á j á t ,n o h aa g r a m o f o n ­ n e i felvételt ak ö v e t k e z ő m u n k á k l e m e z e s felvétel s e m p ó t o l j a a k ö z ­ előzik m e g . E l ő s z ö r fel kell k u t a t n i vetlen h e l y s z i n i megfigyelést. M é g i s a m e g f e l e l őn é p i e l ő a d ó k a t , a k i k ér­ a kiejtésbeli é sz e n e i f i n o m s á g o k t é k e s d a l l a m o k a t t u d n a k é s felvé­ t a n u l m á n y o z á s á r a i g e n a l k a l m a s telre a l k a l m a s ah a n g j u k v a g y jő e s z k ö zag r a m o f o n l e m e z ; általa ér­ h a n g s z e r j á t é k o s o k . E z e k m e g b e s z é l t z é k e l h e t ő v év á l n a k o l y a n s a j á t o s s á ­ i d ő p o n t b a nf e l u t a z n a k B u d a p e s t r e , a g o k , a m e l y e ke m b e r if ü l s z á m á r a r á d i ó felvételi t e r m é b e . Itt m e g k e z ­ e g y é b k é n th o z z á f é r h e t e t l e n e k .„ M a d ő d i k a felvételre s z á n t d a l l a m o k m á r ah a n g r ó l h a n g r aü g y e l ő f o n e ­ kiválogatása. U g y a n e k k o ram u n k á t t i k u s l e j e g y z é s i m ó dsa d a l l a m o k n a k vezető s z a k t u d ó s o k k ü l ö n ö s g o n d o t m i n d e n cifrázatát, c s ú s z á s á t f e l t ü n ­ f o r d i t a n a k a r r a is, h o g ya d a l l a m tető b a r t ó k iz e n e i i r á s m ó d a s z a k ­ életét jellemző ö s s z e s k ö r ü l m é n y e ­ e m b e rs z á m á r am a j d n e m e l e g e n d ő k e t a d a l l a m o k előadóitól m e g t u d ­ eligazitást n y u j t , d e al a i k u s n a k e z ják, m e r t e z e k e ta za d a t o k a ta d a l ­ a lejegyzés é r t h e t e t l e n " . Ö r ö m m e l l a m o k lejegyzéseit é s szövegeit tar­ v e t t ü k hirét a n n a k , h o g y B a r t ó k t a l m a z óu g y n e v e z e t tk i s é r ő f ü z e t e k l e g u j a b b a n t u d o m á n y o sé r t é k ű le­ b e nm i n d közzéteszik. A végleges jegyzései mellett a n e m s z a k e m b e r l e m e z r e rögzités előtt p r ó b a f e l v é t e ­ é r d e k l ő d ő ks z á m á r a is k ö n n y e n ért­ lek f o l y n a k , a m e l y e k a z e l ő a d ó k h e t ő , e g y s z e r ű l e j e g y z é s m ó d o t is „ m i k r o f o n l á z " á t i g y e k e z n e k e l t ü n ­ közöl. tetni. An é p h a g y o m á n y m e g i s m e r t e t é s é ­ m u n k a is t ö b b f e l é á g a z ó ,

e k egyik kiváló e s z k ö z e a n é p r a j z i M á ra z e d d i g i felvételek is i g e n n r a m m o f o n l e m e z . N e m z e t i ö n t u d a t ­ v á l t o z a t o s a k , m e n n y i s é g b e n is k e d ­ g n e v e l é s s z e m p o n t j á b ó l f e l b e c s ü l h e ­ v e z ő e r e d m é n y t m u t a t n a k . D a l l a ­ m o k a t t a r t a l m a z ó l e m e z e k e n2 0 0 -

t e t l e n ü l é r t é k e ss z o l g á l a t o k a t t e h e t

n á l t ö b bd a l l a mv a n ,k ö z ö t t ü k régi

a zi s k o l á b a n ,

és u j a b bs t i l u s ú d a l l a m o k mellett

k o né sm i n d e n h o l ,

n é p m ű v e l ő

e l ő a d á s o ­

a h o lm é g n e m

eléggé i s m e r e t e s e k a m a g y a r 1)M a g y a rS z e m l e 1 9 3 8 .

h a g y o m á n yg a z d a g kincsei.

n é p ­

T u d j u k

azt,

h o g yav á r o s im a g y a r b e s z é d

gyar k u l t u r a volt,

l e g t ö b b s z ö r

az.

k i e j t é s b e l i s a j á t o s s á g a i elváltoztak

igazi m a g y a r h a g y o m á n y o k o n

é sn y e l v ü n k e t á l t a l á b a ni d e g e n h a ­

p u l ó .M e n n y i s é g i l e g igy a c s e h s z l o ­

t á s o k

veszélyeztetik.

A m e s é k e t

t a r t a l m a z ól e m e z e k jó szolgálatot

ala­

vákiai m a g y a r v i t a t h a t a t l a n u l t ö b b k u l t u r á t

k a p o t t

é s fogyasztott,

i n ta m a g y a r o r s z á g i .E z t a hiva­ t e h e t n e ke z e n a téren; t a n u l ó k , tani­ m z e l l e m iv i s s z a c s a t o l ó k is haj­ t ó k e g y a r á n tb ő v e no k u l h a t n a k be­ talos s a n d ó km ae l i s m e r n i é sc s u p á n azt lőlük: h o g y a n kell s z é p e né s helye­ l h o z z á k fel, alig é r t h e t ő ellenérv­ s e nm a g y a r u l beszélni.

k é n t ,h o g y ac s e h s z l o v á k i a i m a g y a ­ An é p h a g y o m á n y b a né l ő eredeti o kn e m „felülről" k a p t á k a k u l t u r m a g y a r z e n eésb e s z é d m ó d m e g ő r ­r l e t h e z s z ü k s é g e s e k e t , h a n e mmagukt e r m e l t é k ki, zése, t o v á b b a d á s ao l y a ne r ő k n e k a d é z e m p o n t b ó l m e s s z ee l m a r a d n a k a z utat, a m e l y e k n e kh a t á s aé s s z e r e p e s a n y a o r s z á g b e l is z e l l e m i élet m ö g ö t t . egyelőre b e l á t h a t a t l a n f o n t o s s á g u l e h e t am a g y a r s á g f e n n m a r a d á s á ­ b a n .

(Bartók János)

Am i n ő s é g i k é r d é s ilyen beállitását n e m f o g a d h a t j u k el. T u d j u k n a ­

A

y o n jól, m i l y e nk i c s i n ya z a z in­ F E L V I D É K S Z E L L E M I VISZ- g e l ya m a g y a r S Z A C S A T O L Á S A A Felvi­ tellektuális réteg, m

r o d a l o m c s u c s t e l j e s i t m é n y e i n e k fo­ d é ks z e l l e m i v i s s z a c s a t o l á s a k o r á n t ­i g a s z t ó j asm e n n y i r en e m i r o d a l o m s e m e g y s z e r ű feladat. N e m is azért ,y m ia k i s p o l g á r s á g , m u n k á s s á g m e r t a felvidéki m a g y a r s á g ideoló­ az, a sp a r a s z t s á g átlagos s z e l l e m i t á p ­ giája é s s z é k e s e b b látóköre m e r ő b e né lálékát teszi, m á s h o l is, M a g y a r ­

k ü l ö n b ö z i k a z a n y a o r s z á g b e l i m a ­

r s z á g o n is. S h a a felvidéki iroda­ gyarokétól, h a n e m m e r ta s z e l l e m io o mn e m is alkotott o l y c s u c s é r t é ­ v i s s z a c s a t o l ó k t a n á c s t a l a n u l á l l n a k l i n t a m a g y a r o r s z á g i , szo­ a F e l v i d é ks a j á t o s k u l t u r p r o b l é m á i - keket, m r o sk a p c s o l a t b a n állt a n é p p e l s a z val s z e m b e n . i n t e g y alulról jövő m e g r e n d e ­ Ak i s e b b s é g i helyzet v o n á s a , h o g yiró m z i s m e r t s z ü k s é g l e t e k n e k m i n d e n ü t t ,a h o l m e g t u d k ü z d e n i alésre, a e g f e l e l ő e n alkotott. N e m véletlen, r á n e h e z e d ői d e g e n n y o m á s s a l , s o k ­ m o g y a felvidéki p r o b l é m á k , a z otkal i n t e n z i v e b b kulturéletet él, m i n th t a n i i r o d a l o m m i n d e n m e t s z e t é b e n é l n e a n y a o r s z á g á b a n . A felvidéki m a g y a r s á gm é g i d e j é b e n rájött ar­

jelentkeztek.

As z l o v e n s z k ó i m a ­

ra, h o g yk u l t u r á j á n a k á p o l á s a , fej­

gyar r e g é n y ,

s z o c i o g r á f i a és lira

lesztése é s terjesztése

n e m z e t p o l i t i k a i célzata k é t s é g b e v o n ­

fegyvere

h a r c á n a k .

h a t a t l a n . Iró é so l v a s ók ö z t n e m

m a j d n e m m i n d e n

volt távolság. A c s e h s z l o v á k i a i d e ­

n e m z e t i s é g i

C s e h s z l o v á k i a m a g y a r j a ,

l e g e r ő s e b b

a s z ól e g j o b b é r t e l m é ­

m o k r á c i a

s a m a g y a r k u l t u r é l e t

b e n ,k u l t u r é l e t e t élt. T a g j a volt va­

s z ü k s é g s z e r ű e n d e m o k r a t i k u s

l a m i l y e n m a g y a r

vezettsége

k u l t u r e g y e s ü l e t -

m i n d u n t a l a n

szer­

ö s s z e h o z t a

z irót é s olvasót. Ily k ö r ü l m é n y e k n e k ,m e l y e tl e g t ö b b s z ö rc s a k a m a ­a k ö z t a c s e h s z l o v á k i a i m a g y a r m é ­ g a á l d o z a t k é s z s é g é v e l t u d o t tf e n n ­ tartani,

e l ő a d á s o k a t

m e r t a z a z o k o n való k ö t e l e s s é g é n e k érezte,

látogatott, m e g j e l e n é s t m a g y a r la­

p o t olvasott, m e l ya zől a p j a volt.

l y e b b és é r t é k e s e b bs z e l l e m i

életet

élt, m i n t am a g y a r o r s z á g i . I l y k é p p e n k á r p ó t l ó d o t t

g a z d a s á g i

és t á r s a ­

d a l m i h á t t é r b e s z o r i t o t t s á g a ;

k ü l ö n ­

e l y z e t e k ö v e t k e z t é b e n p e d i g N e m volt a zo r s z á g b a nm a g y a r ta k ­ leges h é s z b e nac s e h és a s z l o v á k k u l t u ­ ta hely, a h o l n e lett v o l n a erőtelje­r s e n m ű k ö d őm a g y a r let.

á b a n is részesült. k u l t u r e g y e s ü ­ r

E z e ka ze g y e s ü l e t e k Prágától

H u s z t i gh á l ó k é n tf o n t á k át a z or­

A c s e h s z l o v á k i a i

m a g y a r l a p o k

h a s á b j a i n a s z e l l e m i élet a r á n y t a ­ s z á g o t sh a ; ah á l ó s z ö v é s i m ó d j a l a n u l b ő h e l y e t foglalt el. A m ű v e ­ g y a k r a n pártpolitikai a s p i r á c i ó k l ő d é s e l s ő r a n g u ü g y volt e l a p o k célját szolgálta is, a n y a g aa m a ­ s z á m á r a . Az öt jól p r o s p e r á l ó n a g y

n a p i l a p ( k ö z t ü k a félfasiszta Prá­

togatott, s z i n h á z a t játszott, szerve­

ö n y v e t , la­ gai M a g y a r Hirlap, a k o r m á n y p á r ­ zett, tagdijat fizetett, k o t terjesztett é s b e l é p ő j e g y e k e t ti M a g y a r Ujság é s a szocialista p M a g y a r N a p ) e g y m á s t f e l ü l m u l n i ,

n e m a

i g y e k e z t e k

hirszolgálat

árult. Itt t a n u l t szavalni,

é n e k e l n i ,

irott b e t ű t szeretni. Ide járt a p a ­

sm u n k á s s z ó r a k o z n i : k o r c s ­ h a n e m k u l t u r r o v a - raszt é a helyett k ó r u s p r ó b á r a é s e l ő a d á s ­ t u k m i n ő s é g é b e n .A M a g y a r N a p é m e h a g y j u k ezt! Félő, h o g y a a zé r d e m ,h o g ye za l é g k ö r létre­ ra. D

p o n t o s s á g á b a n ,

lirai v á g y a k o z á s s á jött. A M a g y a r N a p m e g j e l e n é s é i g tárgyilagosság a j u l m i n d a z u t á n , a m i te g y k i s e b b ­ pl. egyik lap s e m foglalkozott a f m a g y a r o r s z á g is z e l l e m i élettel. A

s é g b e n é l őn e m z e t

e l k é p z e l h e t e t l e n

l d o z a t o k á r á nm e g t e r e m t e t t m a ­ M a g y a rN a pm u t a t t ab e l e g e l ő s z ö r á á n a ks a m i m a n i n c s . N e k u t a s ­ M a g y a r o r s z á gd e m o k r a t i k u s a n g o n ­ g d o l k o d ó iróit,

a k i k e t k ö t e l e s s é g e

i s m e r n i és t á m o g a t n ia

k i s e b b s é g i

s u k ,h o g y k i n e kv a g yk i k n e k a m u ­ l a s z t á s a ez, á m s z ö g e z z ü k le, h o g y

a g y a rk u l t u r é l e t b eb e ­ m a g y a r s á g n a k .AM a g y a r N a p fi­ a felvidéki m a t a l m a sv i s s z a e s é s n é l k ü l el­ g y e l e m m e l kisérte a m a g y a r k u l t u ­ álló h ra m i n d e nm e g n y i l v á n u l á s á t , p o l i t i k a m e n t e s hirdetett

é p z e l h e t e t l e n a s z e l l e m i v i s s z a c s a ­ n a p i - k tolás. M á r p e d i g ez n e m l e h e t cél...

m a g y a r k u l t u r á t

é s ezzel m é g a z ellentá­

b o r b a n is s o k hivet szerzett m a g á ­ n a k . A M a g y a r N a pé r d e m e h o g ya

m é g ,

„ s z l o v e n s z k ó i s z e l l e m i s é g "

m e s t e r k é l tf o g a l m a helyett, a „kö­ z ö sm a g y a r

s z e l l e m i s é g " h e l y e s

A felvidéki é s a n y a o r s z á g b e l i m a ­ g y a r s á g s z e l l e m i é l e t é n e k h a r m o n i ­ k u se g y b e o l v a d á s a lehetetlen a m a ­ gyar n é ps z e l l e m ié l e t é n e k a felvi­ d é k im a g y a r s á g m ű v e l ő d é s i n a l á r a való

színvo­

e m e l é s e sa z o k n a k a

e s z m é j é tp r o p a g á l t aé s e l s ő n e k vet­

k u l t u r i n t é z m é n y e k n e k a visszaálli­ te fel a k ö z v e t l e n k a p c s o l a t o t a m a ­ t á s an é l k ü l ,a m i k e t a felvidéki m a ­ gyarországi é s erdélyi m a g y a r s á g g y a r s á g s a j á t e r e j é b ő l létesített és s z e l l e m i képviselőivel. tartott f e n n . (Fejér István) A k ö z v e t l e n k u l t u r m u n k a t e r m é ­ s z e t e s e n a z

e g y e s ü l e t e k b e n folyt.

A P O L L O . A v i l á g h á b o r úr e n -

P e r s z e m i n d e n politikai i r á n y z a t n a k

gései u t á ne s z m é l k e d ő ifjú

m e g volt a m a g a kulturszervezete.

m a g y a r s z e l l e m i s é g

E z e ka n n y i r aj e l l e m z ő e kv o l t a k a

sai k ö z é kell s o r o z n i a zApolloc i m ű

c s e h s z l o v á k i a i

é v n e g y e d e sf o l y ó i r a t b a n j e l e n t k e z ő

m a g y a r

s z e l l e m i

életre s azt oly m é r t é k b e n b e f o l y á ­

t u d o m á n y o s

m e g n y i l v á n u l á ­

m u n k á t .

A zu t ó b b i

solták, h o g yv a l ó d is z e r e p ü k kiraj­

é v e k b e n m i n d e n f e l é n a g yp o r t fel­ z o l á s am é g e g yn a g y o b b c i k k k e r e ­vert t á r s a d a l o m r a j z i k u t a t ó m u n k a t é b e n is lehetetten. d á u l ,

J e l l e m z ő pél­ mellett a z Apollo s z e r e p v á l l a l á s a

h o g y e z e k as z e r v e z e t e k

k é t s é g t e l e n ü l jelentős é s értékes. A z

a r á n y l a g s z a b a d o n

f o g l a l k o z h a t t a k

e l l e n f o r r a d a l o m u t á n

a k u l t u r a t e r j e s z t é s

m i n d e n e g y e s

k ü l ö n f é l e i d e g e nm i n t á j ú

f e l b u r j á n z o t t

b a j t á r s i m ó d j á v a lsb e n n ü k őszinte, c s e l e k v őe g y e s ü l e t e k b et ö m ö r ü l t l é h a é s ta­ m u n k a t á r s k é n t találkozott iró é s n u l m á n y a i te l h a n y a g o l óm a g y a r if­ olvasó, u r és proletár, ö r e gé s fia­ j ú s á g o ta3 0 a s é v e kk ö r ü le g y fetal. A felvidéki m a g y a r s á g k u l t u r ­ l e l ő s e b b ,k o m o l y a b b é sn a p j a i n kk é r ­ élete e z e k k e la z e g y e s ü l e t e i k k e l a n y d é s e i v e l foglalkozó n e m z e d é k vál­ n y i r aö s s z e n ő t t , h o g yh i á n y u k m a totta fel. U js z e l l e m ic s o p o r t lépett e r ő s e né r e z h e t ő .E z e k b e n a z egye­ ap o r o n d r a , a m e l y e t j ó z a n h a n g , s ü l e t e k b e n vált m i n d e ne g y e s c s e h ­ tisztult l á t á s m ó dé sm é l y t á r s a d a l ­ szlovákiai m a g y a r k u l t u r á j a aktiv m ié r z é k jellemzett. E g y r é s z t a z r é s z e s é v é . Itt lett a z iró e g y kolleko r s z á g felfedezését, t á r s a d a l m i lét­ t i v u m tagja s a z ,o l v a s ó kritikus. f o r m á n k k i e l e m z é s é t ( M á r c i u s i Itt k a p c s o l ó d o t t b e l e am a g y a r n é p F r o n t , V á l a s z , Szolgálat é s Irás a s z e l l e m i életbe. E l ő a d á s o k a t lá­ M u n k a k ö z ö s s é g e ) s k a l l ó d ó n é p m ű -

vészeti k i n c s e i n k feltárását (Szege­

h e l y z e t ü k b e n .H a a z Apollot k ü l ö n ­

di F i a t a l o k M ű v é s z e t i K o l l é g i u m a

leges

s o r s h e l y z e t ü n k

é s h á b o r g ó

a p j a i n k s z e m s z ö g é b ő l vizsgáljuk, m a g u k elé, n l s ő s o r b a na r r a kell r á m u t a t n u n k , m á s r é s z t ah o s s z ú ideig tartó b e g u -e o g y a l a p a k ö z é p e u r ó p a i k é r d é s b ó z k o d á su t á n k e z d t e k s z é j j e l n é z n i h k u t a t á s ak a p c s á n n a g y b a n h o z z á j á ­ K ö z é p k e l e t E u r ó p á b a n , ki-kitekint­ zé b r e d e z őd u n a v ö l g y i t u d a t gettek a h a t á r o k o n t ú l r a és k e ­ rult a stb.)

t ű z t é k

ki c é l u l

f e l s z í n e n t a r t á s á h o z .

r e s t é k as z e l l e m ik a p c s o l a t o k a t a d u n a m e n t i kis n é p e k k e l .

M á s i k é r d e m e ,h o g y f ó r u m a tu­

o t t l e n n in a p j a i n k egyik l e g n é p Az, Apollo ez u t ó b b i m u n k á t vál­ d s z e r ű t l e n e b b s z e l l e m p o l i t i k a i irá­ lalta. A l a pk ö r éf e l s o r a k o z o t t fia­ y á n a ka h u m a n i z m u s n a k . tal t u d ó s és e s s z é i r ón e m z e d é k vál­ n lalta a k ö z é p e u r ó p a i s o r s i k ö z ö s s é g i H a á t l a p o z z u k a z Apollo e d d i g g o n d o l a t n a k é sah u m a n i z m u s kér­ m e g j e l e n t k i l e n c v a s k o s kötetét, d é s é n e k felvetését. E z e k e ta p r o b ­ m e g á l l a p i t h a t j u k at ö b b ik ö z ö t t azt l é m á k a t a

k l a s s z i k u s antikvitás

is,

szolgálata, a m a g y a r antikvitás k u ­ t a t á s a és a k ö z é p e u r ó p a i

h o g y a lap h a s á b j a i n egyrészt

egy jól f e l k é s z ü l t fiatal m a g y a r tu­

ö s s z e h a -

d ó s g á r d a v o n u l t fel, m á s r é s z t ifjú

sonlitó t u d o m á n y o k m e g i n d i t á s a ré­

e s s z é i r ó

vén k i v á n j a m e g v i l á g i t a n i és felszi-

tagjai tettek

n e n tartani.

geikről. A közölt t a n u l m á n y o k zö­

n e m z e d é k ü n k t e h e t s é g e s t a n ú s á g o t k é p e s s é ­

e a f o r r á s m u n k á k é r t é k é v e l bir. U g y é r e z z ü k ,h o g y a zA p o l l oe d ­m K ü l ö n é r t é k ea z A p o l l o n a k B a r t ó k

dig végzett m u n k á j á n a k f e l m é r é s e

é p z e n e g y ű j t é s é s K o d á l y k a p c s á nn i n c ss e m m i s z ü k s é g arra, Béla: N i a m a g y a r z e n é b e n ? c. h o g y a lap c é l k i t ü z é s e i n e ké s m u n ­ Zoltán: M t a n u l m á n y a .

k a v á l l a l á s á n a ks z e l l e m t ö r t é n e t i gyö­ kereiu t á nk u t a s s u n k és igy esetleg

Az, Apollo, m e l y fiatal t u d o m á ­ tetszetős, d e h a m i s k ö v e t k e z t e t é s e ­ n y o sk u t a t ó i n k é s e s s z é i r ó i n k ta­ ket v o n j u n k le. M é g k e v é s b é é r e z z ü k n u l m á n y a i mellett a zi d ő s e b b iró­ s z ü k s é g é t a n n a k ,

h o g ya z Apollo

m e g l e h e t ő s e nh e t e r o g é n

m u n k a t á r s i

n e m z e d é kb e c s e s i r á s a i n a k is teret a d , v é g e r e d m é n y é b e n

m e g l e h e t ő s e n

k ö r e é s n é m e l y téves s z e m l é l e t e t

e x k l u z i vf ó r u m . Az i r ó k és s z e l l e m i

t ü k r ö z ő

m u n k á s o k folyóirata ez, i r á s t u d ó k

c i k k e

v a g y t a n u l m á n y a

k a p c s á n a l a p p a l s z e m b e n

kifogá­

s o k a ts o r a k o z t a s s u n k fel. As z e l l e m t ö r t é n é s z e k k i m u t a t h a t ­

i r j á k al a p o t

as z e l l e m választott

e m b e r e i n e k ,

a k i k

a

felvetett

e s z m é k e t é sk é r d é s e k e ts a j á t h a t ó ­

u g a r u k o n b e l ü l kivetitik m a g u k b ó l , ják, h o g y ah u m a n i z m u s a r o m a n t i ­s o g y ilyen f o r m á b a n is e l ő m o z d i t ­ k á v a l m a j d n e m a z o n o s g y ö k e r e k b ő l h á k a k ö z é p e u r ó p a i ö s s z e t a r t o z a n h o g y s ó s á gs o k s z o r megkiáltott, d e eled­ ah u m a n i z m u s n e m t e r e m t s z e l l e m id o n d o l a t á n a k ter­ á t f o g ó k ö z ö s s é g e k e ts s z ű k k ö z ö s ­ dig elsikkasztott g f a k a d . K i m u t a t h a t j á k azt is,

s é g e k r e , e x k l u z i v c s o p o r t o k r a

szo­

jesztését. ( S á n d o r László)

ritkozik c s u p á n . Á m m i n e mf o g a d ­ h a t j u k el ezt a s e m a t i k u s s z e m l é ­ leti m ó d o t ,m e l y a b b a n éli ki m a ­

A

Ţ A R A N O U Ă É S A

M A -

G Y A R K É R D É S . E r d é l y b e n

gát, h o g y v i z s g á l ó d á s a i k a p c s á n a m a g y a rs a j t ó t e r m é k e k n e k m i n d i g előszeretettel k e r e s ú j j e l e n s é g e k h e zn a g y s z á m úr o m á n o l v a s ó j a volt s az k é s zp é l d á k a t am u l t b ó l . D en e m u r a l o m v á l t o z á s ó t a m i n dt ö b b m a ­ f o g a d h a t j u k

el a b i r á l a t n a k azt

s z ő r s z á l h a s o g a t ó m e l yk é p t e l e n

b i z o n y o s s z e l l e m i

m e g n y i l a t k o z á s o k a t n a g y o b b t o k b a n

n é z n i

távla­

s c s a k r é s z l e t e i b e n

t u d j a a z o k a t érzékelni, d i n a m i k u s

a

m ó d s z e r é t s e m ,

v o n a l á b ó l

a fejlődés kiszakitott.

g y a r kiséri sajtót is.

f i g y e l e m m e l

a r o m á n

N e m lehet ezt c s u p á n a

h a t a l o mt é n y é n e kb e t u d n i ,a z egyé­ n i t á j é k o z ó d á s k é n y s z e r ü s z ü k s é g ­ letének.

H i s z e n a z erdélyi r o m á n

o l v a s ó km a m a g y a r

m á r

n e ms z o r u l n a k

s a j t ó k i a d v á n y o k r a ,

s

a

m a g y a ro l v a s ó k is b ő v e n t á j é k o z ó d ­ tegét, h a t n a k s a j á t l a p j a i k b a n a z

o r s z á g

m i n t v a l a m is z á n a l m a t ér­

d e m l ő ,k i h a l ó b a n lévő fajtát. A fel­

dolgairól, E l l e n b e né s z r e v e h e t ő e n n ő h o z o t t p é l d á k a z o n b a nn e ma a z é r d e k l ő d é s , folytan,

e g y m á sb e l s ő t á r s a d a l m i

k é r d é s e i vezető

a k ö l c s ö n ö s f ü g g é s

a

k ö z é p r é t e g e k l e s z e g é n y e d é s é r e

e g y m á s k ö z v é l e m é n y é n e k v a l l a n a k

e s z m é i iránt.

A r o m á n s á g ság,

s z á m á r a a világpolitikai

f o r d u l a ­

m a ­

gyar p o l g á r s á gk i h a l á s á r a , h a n e m s a m a g y a r n a g y p o l g á r ­

t ő k é s e k é s n a g y b i r t o k o s o k ,

n a g y o n is jelenvaló,

sőt e g y e s ro­

tok m i n ds ü r g e t ő b b é teszik a z or­ m á n vezető k ö r ö k r e is k i h a t ó szere­ s z á gk i s e b b s é g e i n e k k é r d é s é v e l való p é r ő l b e h a t ó b b részről

foglalkozást,

s m a g y a r

e g y á l t a l á n

c i k k b e n .

n e m e s i k szó a

H a s o n l ó

g o n d o l a t m e n e t e t

is egyre t ö b b e n f i g y e l n e k

é s z l e l ü n k , m i k o r e g y o l d a l ú a n felso­

m i n d e nm e g é r t ő b bh a n g o t , a m e l y

rakoztatott a d a t o k k a la z itteni m a ­

r o m á n részről u t a t tör a k i s e b b s é g ig y a r t ö m e g e k k e d v e z ő b b

életfeltételéi­

n e k m e g t e r e m t é s é r e .

t ö m e g e k n e k

a r o m á n o k é n á l

e l ő n y ö s e b b helyzetére következtet­ n e k . (jun. 1 8 is z á m . )

Ezt a h a n g o tn é l k ü l ö z t e jó ideje

Igaz lehet,

h o g y E r d é l y b e n a z e g y e s ü l é s

u t á n

7m a g y a rh i t b i z o m á n y t ért k i s a j á a z erdélyi r o m á n sajtó. A z u t ó b b i 9 6e z e r m a g y a r p a r a s z t k a ­ n é z v e titás és 7

i d ő b e n a z o n b a n a z o r s z á g r a f e n y e g e t ő külpolitikai

a l a k u l á s o k

tak.

Af a s i z m u s ú t j á te g y e n g e t ő

r o m á n e s z m e h i r d e t ő k

pott földet, a m ie zu t ó b b i a k a t két­

é g t e l e n ü l j o b bg a z d a s á g i h e l y z e t b e m ó d o s i t o t ­ s

b e l f ö l d ö n is s o k m i n d e n t

k é n y t e l e n e k

juttatta

m a g y a r o r s z á g i t á r s a i k n á l ,

d e olyat v i s z o n t t u l z á s állítani, h o g y

a g y a rp a r a s z t o k„ m i n d f ö l d t u ­ voltak m e g t o r p a n n i , h a n e m a k a r ­ a m tak teljesen s z e m b e h e l y e z k e d n i

a j d o n o s o k " l e n n é n e k R o m á n i á b a n . lé­ l

M e g g o n d o l k o z t a t óa z is, h a a leg­ n y e g e s n e m z e t i é r d e k e i k k e l . A Ţ a r ă N o u ă c. K o l o z s v á r tm e g j e l e n ő heti-

ú j a b b statisztikák s z e r i n t

s z e m l en a g y ürt töltött be, a m i k o r

f ö l d ö n a p a r a s z t i t é g l a h á z a k

hivatalos

k e r e t e k közt, —

S z é k e l y ­

a 5 8 % r ae m e l k e d e t t , m i g a m e g ­ m

s z á ­ 1 9 1 2 -

e n p é l d á u l C s i k b a n alig volt ö s s z e ­ s z ü n t erdélyi r o m á nd e m o k r a t a la­ b p o k e s z m e k ö r é t i g y e k s z i k feleleve­

s e n3 6 és H á r o m s z é k b e n 9 9 . V i s z o n t

zá l t a l á n o s h á b o r úu t á n i iparo­ n i t e n ia t á m a d ó i m p e r i á l i z m u s o k t ó l ez a l e g j o b b a nf e n y e g e t e t t o r s z á g r é s z b e n .

s o d á s é sab é r m u n k á i b a n való p é n z ­

AŢ a r ăN o u ă b a na n n a ka zi f j u ér­

k e r e s e t javára irható. S n e m h a g y ­

t e l m i s é g n e k

a t ó f i g y e l m e n k i v ü la k ö z v a g y o n á ­ e g yr é s z e szólal m e g „ h a n m e g c s o r b i t o t t , f e l a p r ó z ó d ók e ­ d e m o k ­ b

a m e l y azelőtt a z ellenzéki

rata p á r t o ks o r a i b a n foglalt helyet.

vés f ö l d j é b ő l l a s s a n k é n tk i e s ő

s a

á j u kn e h e z e d e t tk ö z i g a z g a t á s i n y o ­ H a l a d ó á l l á s p o n té s hivatalos k ö v e ­r t e l m é n y e k i g y e k e z n e k igy e g y e n ­ s u l y b a jutni h a s á b j a i n ,

m á s t ó lm e n e k ü l ős z é k e l y e k s z é t s z ó ­

ó d á s a ,p r o l e t á r i z á l ó d á s a s e m . a m e l y e k n e k r

kritikai é l t e jórészt kifelé, a

h á b o ­

rús, t á m a d óh a t a l m i politika

ellen

irányul.

Az a n a l f a b é t i z m u s c s ö k k e n é s é t il­ l e t ő e n

s z i n t é n

f i g y e l e m r e m é l t ó

a d a t o k a tk ö z ö l a ară N o u ă .H á ­

Am a g y a rk é r d é s s z á m o k i b a nf e l m e r ü l .

m á r

a z e l s ő r o m s z é k e n

E l ő s z ö r

vetve, k ö n n y e d elintézéssel,

3 1 % r ó l

( 1 9 1 0 i n é p ­

o d a ­ s z á m l á l á s ) 1 1 % r a esett. C s i k b a n

n é h o l

4 3 r ó l 2 0 % r a , U d v a r h e l y e n

3 1 % -

a l a p á l t a l á n o s ideológiai k é r d é s e k ­ ról 9 % r a a z irni-olvasni n e m t u d ó k b e n elfoglalt á l l á s p o n t j á t ó l is e l ü t ő

s z á m a .E za z o n b a nc s a ke g y i k ol­

h a n g o n . D e u t ó b b e n n e kak é r d é s n e k d a l aa zé r e m n e k ,m e r t n e m h a g y ­ a t á r g y a l á s á b a n ,

ú g y t e r j e d e l e m ,

m i n t a l a p o s s á g t e k i n t e t é b e n ,

h a t óf i g y e l m e n kivül,

h a t á ­ m a g y a r

rozott f o r d u l a t állott be. Am á s o d i k s z á m b a n ( m á j u s

n e m z e d é k e k

h o g y e g é s z n ő t t e k fel,

a k i k n e ká t l a g ar o m á n u ls e m , m a ­ 28.)

g y a r u l s e mt u d jól irni-olvasni, s

m é gs z í n e s n e k r o l ó g intézi el a z er­m e g n e m értett s z ö v e g e k b e t a n u l á ­ délyi m a g y a r s á g p o l g á r i v e z e t ő

ré­ s á v a l „ m ű v e l ő d ö t t "a z

a n y a n y e l v e n

való o k t a t á sh i á n y a i folytán. N e t é r j ü n k ki

m o s t

k é p t e l e n állitásra,

d e m o k r á c i a é s a k i s e b b s é g i

a zo l y a n

g e k ü g y é n e kf e l k a r o l á s a

h o g ya h á r o m d ü l im ó d j a

s z é k e l y m e g y é n e kt ö b b s é g e

a politikai v é d e k e z é s ­

r o m á n n e k .S z e r e t n ő ka z o n b a n , h a a ara

e r e d e t ű ( j u h 2 i szám). Aki ezt ir­ N o u ă k i e g é s z i t e n é e d d i g i ta,

t u d t u n k k a l n e m is

l a p

g á r d á j á h o z .

t ö m e ­

a z egye­

b e s z á m o ­

tartozik a lóit, s z e m előtt tartva, h o g y a ki­

E g é s z e n m á s ­

s e b b s é g it ö m e g e k szociális jobblété-

h o g y érinti a k é r d é s tJ i n g a á l l a m ­ h e zn e m c s a ka b i z o n y o s v i s z o n y l a ­ titkár, a l a p alapitója, s z é k e l y f ö l d i

t o k b a n k i m u t a t h a t ó ,

k ö r u t j á n

t ö r t é n e l m i e r e d e t ü ) m a g a s a b b

tartott

e l ő a d á s á b a n :

„ E z e nav i d é k e ns o h a s e m voltak é ss z i n v o n a l m o s t s e m i d e g e n e ka r o m á n o k . s z o k á s o k b a i r t ,

tartozik,

( l e g t ö b b s z ö r élet-

h a n e m az is,

A h o g ya k i s e b b s é g im u n k á s ,

f ö l d m i -

e g y é n i m e g j e l e n é s e n ves, d o l g o z ó p o l g á r á l l a m i é s m a ­

é s ö l t ö z k ö d é s e n tul k ü l ö n b ö z ő

v é r g á n j e l l e g űm u n k a l e h e t ő s é g e i b e n s z a ­

és biológiai p r ó b á k is azt bizonyit­

b a d o né r v é n y e s ü l h e s s e n , k é p e s s é g e

ják, h o g y ar o m á n s á g h o z e g é s z k ö ­ a r á n y á b a n .

H o g y e s e t l e g e s nyelv-

zel átló n é p lökik itt". ( B r a s s ó i La­n e m t u d á s á é r t n e r ö v i d ü l j ö n m e g p o k , a u g . 16.). J i n g a

államtitkár­ k ö z i g a z g a t á s b a n é s a z

n a k igaza v a n . D e e n n e k a k é r d é s g ­á l t a t á s n a k m á r k e z d ő n e kh e l y e s beállitására ki kell m o n -( c s e n d ő r s é g stb.).

f ó r u m a i n á l

H o g y

k u l t u r á j a

d a n i a teljes igazságot: e g é s z d é l k e ­g y a k o r l á s á b a n n e a k a d á l y o z á s , let E u r ó p aő s f o g l a l k o z á s ú n é p e i n é l

h a ­

n e mt á m o g a t á s érje k ö z t e h e r v i s e l é ­

a n é p r a j z i t u d o m á n y és a n t r o p o l ó ­ sével a r á n y o s a n .H o g yá l t a l á b a n gia

u g y a n a z o k a t

a változatokat

a

k i s e b b s é g i t ö m e g e kn é p i m e g n y i l ­

leli fel, n o h a m a g y a r ,r o m á n , o r o s zv á n u l á s á t stb.,

a

igazságszol­

(öltözék,

m ü k e d v e l é s ,

t e h á t k ü l ö n á l l ón é p i ö n t u d a ­ nyelv, é n e k stb.) s e n k is e t e k i n t s e

t o k k a l áll s z e m b e n .

r o m á n részről s é r t ő n e kn e m z e t i ér­

zéseire, sőt i n k á b bb ü s z k e l e g y e n H i á b a v a l ó é s k á r o s d o l o gs o k s z á z rá, s a k i s e b b s é g it ö m e g e k e t elke­ éves, v a g y a n n á l is r é g i b b f a j k é r d é ­s e r e d e t t s é g ü k o k a i n a k m e g s z ü n t e t é ­ s e k k e l m a i n e m z e t i h o v a t a r t o z á s t

sével n ee n g e d j e i m p e r i a l i s t a c é l o k N o u ă e s z k ö z é v é válni. szögzi le v i l á g o s a n jul. 2 3 i s z á m á ­ b i z o n y g a t n i .

É p p e n a Ţ a r ă

b a nm i n d e n o l y a n felfogással s z e m ­ Jól e s i ko l v a s n u n k aarăN o u ă b e n , a m e l y t ö r t é n e l m ié r v e k k e l a k a rb a n a Petőfi g é n i u s z á tü n n e p l ő m e ­ területi h o v á t a r t o z á s t elintézni, leg s o r o k a t a azt a z elvi kijelentést, h o g y

„ m i is

é s am a g y a r o k is é s h o g y„ ag y u l a f e h é r v á r i h a t á r o z a t o k h o g y értse:a l a p j á n áll". E z m an e m c s a k b á t o r

m i n d e n n é pm e g kell,

a n é p v á n d o r l á so l yg y a k o r i volt a

hitvallás, h a n e m elkötelezettség is. multban, h o g ym a m á ri g a z á n n e m M i n é lt ö b b irást v á r u n k tőle G y u ­ szolgáltathat v i s z á l y k o d á s r a ,

gyülö­ l a f e h é r v á r s z e l l e m é b e n ,

letre o k o tan e m z e t e k között".

a k k o r

is,

h a ezért g á n c s é r n é talán. A h a l a d ó

o m á ns z e l l e m i s é g e l s ő s o r b a n s a j á t A Ţ a r ă T o u ăm a g a is a z o k a t a r é p é n e kt e s z szolgálatot azzal, h a t ö r t é n e l m i h a g y o m á n y o k a t eleveniti n k e d v e z őv i s s z h a n g r a lel a m a g y a r ­ fel, a m e l y e k a z itt élő k i s e b b s é g i tö­ á g s o r a i b a n .E r r e a találkozásra, m e g e k k e l való együttérzésre s e r k e n ­s zö s s z e f o g á s r avanujras z ü k ­ tik a r o m á n k ö z v é l e m é n y t ,m i n t pl. erre a i n tn a g yt ö r t é n e l m i i d ő k b e n . a b á b o l n a i r o m á n m a g y a r p a r a s z t ­ ség, m g ya h o g y a l a ps z e r k e s z t ő j e , Vicszövetség. A r e v i z i o n i z m u s is m i n tU a n c u irta „Atestvériesülésje­ a zu r a l k o d ór é t e g e k i m p e r i á l i z m u s a tor I y é b e n " s z e r e p e lh a s á b j a i n ,n e mp e d i g m i n t g T u d j u k , e g ye g é s zn e m z e tt e r m é s z e t é b ő l fo­ „ lyó u r a l m i t ö r e k v é s ,m i n ta h o g y azt

c. c i k k é b e n

(aug.

13.):

h o g ya n e h é z s é g e k n e m

c s u p á n am a g y a r s á g részéről á l l n a k

e n né s k é s z e k v a g y u n ktestvérik e ­ m á s o k s z e r e t n é k beállitani, s a j á t el-f zet n y u j t a n i m i n d a z o k n a k k ö z ü l ü k , n y o m ós z á n d é k a i k igazolására. AŢ a r aN o u ă felismerte,

h o g y a

a k i k lojálisan t ö r e k s z e n e k e g y

ily

h a t á r o z á s á r ó l , illetve a z afrikai fa­ h o g y v e l ü n k együtt u életéről, a b o l g á rK i n k e lK ö z é p d ö n t s e n e k le m i n d e n a k a d á l y t e b b e nl é sK e l e t e u r ó p a , v a l a m i n t a keleti a zi r á n y b a n " . ( B á n y a i László) k ö z e l e d é s r e ,

s z l á v világ v á r o s a i n a k k e l e t k e z é s é ­ á r o mc s e he l ő a d óa k i s v á r o s N E M Z E T K Ö Z I ről, h e n t a l i t á s á r ó l , a c s e h s z l o v á kf a l u S Z O C I O L Ó G I A I K O N G R E S Z - m á r s a d a l m i helyzetéről é s P r á g a S Z U S .A u g u s z t u s2 9 e és s z e p t e m ­ t ö r n y é k é n e k u r b a n i z á l ó d á s á r ó l ; h é t b e r 1 3 ak ö z ö t t zajlik le B u k a r e s t ­ k r a n c i aa f r a n c i af a l ué s v á r o s hely­ b e n a XIV. n e m z e t k ö z i szociológiai f

A

B U K A R E S T I

se g y m á s h o z való v i s z o n y á t , k o n g r e s s z u s . Ak o n g r e s s z u s előké- zetét é a l ué s a v á r o s szociológiai jelleg­ szitési m u n k á l a t a i té s m e g s z e r v e z é ­ af r o b s t B i r a b e n a z sét G u s t i D u m i t r u dr. e g y e t e m i ta­ zetességeit, J. H. P s z a k a f r i k a i m u z u l m á nf a l v a k szo­ nár, a ze u r ó p a ih i r űr o m á n szocio­ é i z e n e g y n é ­ l ó g u s irányitja. A k o n g r e s s z u s elő­ ciográfiáját ismerteti. T m e te l ő a d á s foglalkozik a z ipari é s k é s z ü l e t e i r ő l részletes b e s z á m o l ó t m e z ő g a z d a s á g i v i d é k e k szociális k ö z ö l aG u s t i D u m i t r u dr. s z e r k e s z ­ helyzetével, a p a r a s z t s á g n a k a v á ­ t é s é b e n m e g j e l e n ő Sociologie R o m â r o s o k b a való b e v á n d o r l á s á v a l , K o n n e a s c ă c i m ű t á r s a d a l o m t u d o m á n y i tze W e r n e rp e d i g a lengyel f a l v a k folyóirat l e g u t ó b b i s z á m a , h o n n a n t u l n é p e s e d é s é v e l . A jugoszláviai k i d e r ü l , h o g yak o n g r e s s z u s iránt J a n k o v i c h „ H a i d u c i z m u s— a b a n ­ k ü l f ö l d ö n is é l é n k é r d e k l ő d é s m u ­ d i t i z m u se g y i k f o r m á j a S z e r b i á ­ tatkozik s n e m c s a ke u r ó p a i álla­ b a n " c i m m e l tart e l ő a d á s t , m i ga m o k b ó l , h a n e ma zE g y e s ü l t Álla­ t ö b b i e k a j u g o s z l á v f a l v a k s z o c i á ­ m o k b ó l ,A r g e n t i n á b ó l , Braziliából, lis felépitését, a f a l u s i m u n k a k ö z ö s ­ I n d i á b ó l , M e x i k ó b ó l is é r k e z t e k ségeket, a z e g y h á z h a t á s á t a f a l v a k j e l e n t k e z é s e k a k o n g r e s s z u s előké­ életére s a h o r v á té ss z l o v é n vidé­ szitő b i z o t t s á g á h o z . k e k szociológiai k u t a t á s a i n a k e r e d ­ A k o n g r e s s z u sp r o g r a m j á n sze­ m é n y e i tm u t a t j á k be. Az a m e r i k a i ­ r e p l őe l ő a d á s o kh a t tárgykört ölel­ a kk ö z ü l J. C a r m o d y af a l v a k elekn e k fel: 1 . Af a l ué s a város. A fat ­ r i f i k á l á s á n a k szociális kihatásairól, l u és a v á r o st á r s a d a l m i rétegező- M a xS a l v a d o r i e g y é s z a k a m e r i k a i d é s é n e k ,

é l e t é n e k ,

l a k o s s á g á n a k

o l a s zf a l u életéről beszél. H i l m iZ i a

helyzete é ss a j á t o s s á g a i . 2. A tár­ s a d a l m i c s o p o r t o k . Ac s a l á d , kor, n e m ,t á r s a d a l m i osztály, felekezet v a g y n e m z e t i s é g

U l k e nt ö r ö k k i k ü l d ö t t a z O t t o m á n élet­ b i r o d a l o m v á r o s a i n a k keletkezésével, párt, W e i s s István m a g y a r k i k ü l d ö t ta

szerinti m a i m a g y a rf a l uk é r d é s e i v e l foglal­

e l k ü l ö n ü l é s e ka t á r s a d a l o m k u t a t á s

kozik.

m e g v i l á g i t á s á b a n .3 .A t á r s a d a l o m ­ á r s a d a l m i c s o p o r t é r d e k e s e b b k u t a t á s m ó d s z e r e i . 4 . A szociológiai A t l ő a d á s a i : E m i l i o Villes (Brazilia): o k t a t á s kérdései. 5 . A szociológia e s z o m s z é d s á g o k "s z e r e p e a b r a ­ gyakorlati a l k a l m a z á s a . 6 . A szocio­A „ ziliai falvak é l e t é b e n . M a n n h a r d t lógiai vizsgálatok m e g s z e r v e z é s e . Ak o n g r e s s z u s előkészitő bizott­ s á g a1 , 1 6 5m e g h i v ó tk ü l d ö t t szét s

(német): A n é m e tp a r a s z t s á g Dél­ a m e r i k á b a n . R o n t e (német): A p o ­

o s zp a r a s z t s á g f e l s z a b a d i t á s a .B e r ­ e d d i g3 2 4é r d e k l ő d ő jelentette b e r a r d od eL u c a (olasz): A n e m z e t , részvételét, b á ra j e l e n t k e z é s e k m é gn i n t a z e m b e r i t á r s a d a l o m e g y s é ­ n e m z á r u l t a k le. A j e l e n k e z ő kk ö z ü lm 1 0 0 r o m á n , 2 2 4 p e d i g külföldi. Az e d d i g ij e l e n t k e z é s e k szerint a

ge. V i n s k iZ d e n k o (jugoszláv): A s z e r b „ n a g y c s a l á d " ,

a

„ z a d r u g á " .

u k o s a v l j e v i c i S . (jugoszláv): A r o m á n V falu, m i n t k ü l ö n l e g e s t á r s a d a l m i és 1 1 4 k ü l f ö l d i tart felolvasást. csoport. E r n e s t M o w r e r (USA): A A „falu é s város" c s o p o r t b a n ö s z v á r o s ic s a l á da zE g y e s ü l t Államoks z e s e n6 9 k ü l f ö l d i e l ő a d ó s z e r e p e l , m o k b a n .D é k á n y I s t v á n( M a g y a r ­ k ö z t ü kab e l g aD y k m a n né s S m e t s ország): A t á r s a d a l m i k ö z ö s s é g e k af a l u é sav á r o s szociológiai m e g ­ k o n g r e s s z u sk e r e t é b e n

1 0 3

a z o n b a n h o s s z ús z á z a d o k i g váratott m a g á r a . Az i r á n y t ű , m e l y v a l ó j á b a n A gyakorlati t á r s a d a l o m k u t a t á s l s ő gyakorlati a l k a l m a z á s a volt a c s o p o r t j á b a n : A. F a r o u h a r s o n (an­ e m á g n e s n e k ,c s a k a 1 2 .s z á z a d k ö ­ gol): A L a Play H o u s e kisérleti u r ó p á b a n , jóllehet a m ó d s z e r e i . A. Freyer (német): Meg­ rül terjed el E i n a i a k e z e r évvel ezelőtt m á r j e g y z é s e k a z a u t o r i t á s e l m é l e t é h e z . k a s z n á l t á k . E z t e r m é s z e t e s e n a S. D ' O r s i n i R o s e n b e r g (lengyel): A h á g n e st u l a j d o n s á g a i n a k m ó d s z e r e ­ m ó d s z e r e sk u t a t á sr e n d s z e r e z é s e é s m s e b b t a n u l m á n y o z á s á h o z vezet s törvényei. n g o l fizikus ( 1 5 4 0 1 6 0 3 ) A szociológiai o k t a t á s c s o p o r t j á ­ Gilbert, a 6 0 0 b a n m e g i r j a a d e l e j e s s é g r ő l b a n : C. B o u g l é (francia): A szocio­ 1 ö n y v é t . B a c o n n a lé s G a ­ lógiai o k t a t á s és a t á r s a d a l o m k u t a ­ szóló első k ó d s z e r tás m e g s z e r v e z é s e . A l e s s a n d r o Le- lileivel együtt a kisérleti m egyik e l ő f u t á r á n a k t e k i n t h e t j ü k . vy (olasz): T á r s a d a l o m t u d o m á n y é ss z e r e v e z e t e k elmélete.

és bölcselet. De. G r a n g e (USA): A A j e l e n s é gt a n u l m á n y o z á s a h o s z t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k s z e r e p e é s s z ú ideig a n y i l v á n v a l ó gyakorlati­ o k t a t á s a a z a m e r i k a i k o l l é g i u m o k ­ a s s á g i r á n y á b a n történt s a föld d e ­ b a n . l e j e s s é g é n e k t a n u l m á n y o z á s á b a n e r ü l t ki. A h a j ó s o k s z á m á r a lehe­ A gyakorlati szociológia c s o p o r t ­ m tővé vált a z i r á n y t ű segitségével jában: W. G i e r l i c h s (német): A z n a g y o b b b i z t o n s á g g a l e l i n d u l n i ekológiai k u t a t á s o k jelentősége a h s s z a b b u t a k r a , d e c s a ka 1 8 . s z á ­ b ü n t e t ő p o l i t i k á b a n é s a r e n d ő r i gya ­o a d b a n a ze l e k t r o m o s s á gt e r é n tett k o r l a t b a n .O k i n s k iW l a d y s l a w (len­ z a l a d á sk ö v e t k e z t é b e ns a 1 9 . s z á ­ gyel): Szociológiai k u t a t á s a falvak h a d b a n jutott el a t u d o m á n y a d e ­ e g é s z s é g ü g y é n e k s z o l g á l a t á b a n . Vé­ z e l e n s é g e kg y o r s a b b felismeré­ gül a szociológiai k u t a t á s o k szerve­ lejes j é h e z . z é s é n e k c s o p o r t j á b a n k é t e l ő a d á s t s e m e l h e t ü n k ki: P a u l D e s c a m p s O e r s t e d , d á n fizikus fedezte fel, (portugál): A m o n o g r á f i k u s k u t a ­ h o g y h a a m á g n e s t ű t f é m h u z a l m e l ­ tásésF. Z. Fabri (török): A t á r s a d a ­lé h e l y e z z ü ksa h u z a l b a e l e k t r o m o s l o m k u t a t á sm ó d s z e r e i n e k o k t a t á s a é s m e g s z e r v e z é s e T ö r ö k o r s z á g b a n .

á r a m o tb o c s á t u n k ,a t ű m e g v á l t o z ­ tatja i r á n y á t si s m é t visszatér ere­ deti i r á n y á b a a m i n t a z á r a m o t A k o n g r e s s z u sm u n k a r e n d j é n az e g s z a k i t j u k . E z z e l v o l t a k é p p e n eddigi j e l e n t k e z é s e k szerint 1 0 8 ro­ m ö s s z e f ü g g é s b e k e r ü l t e k a m a g n e t i ­ m á ne l ő a d ó is szerepel, e z e k n e k u s é s e l e k t r o m o s jelenségek. O e r ­ n é v s o r á t a z o n b a n ezideig m é g n e m . k s t e d felfedezéséről 1 8 2 0 julius 2 1 é n tették közzé. (Köves József) leirást k ü l d a zö s s z e s s z á m o t t e v ő i z i k u s o k n a k , m i r e Arago m e g i s ­ A M Á G N E S S É G .A N é p s z ö v e t - f r a n c i a T u d o ­ s é g mellett m ű k ö d ő S z e l l e m i métli a kisérletet a f á n y o sA k a d é m i a előtt. A t e r m é ­ E g y ü t t m ű k ö d é s N e m z e t k ö z i Inté­ m z e t t u d o m á n y o k l e g e m l é k e z e t e s e b b zete a F r a n c i a T u d o m á n y o s K u t a ­ s é n y e ik ö z ét a r t o z n a ka z A k a d é m i a t á s o kK ö z p o n t j á v a l k ö z ö s e n n e m r é ­ t k ö v e t k e z ő ülései, m e l y e k e n A m p é r e g i b e n hivta ö s s z ea m a g n e t i z m u s e r s t e d k i s é r l e t é n e k elméleti m a ­ első k o n g r e s s z u s á t . Az ö s s z e g y ű l t O y a r á z a t á t a d j a s kiegésziti azt h a r m i n c fizikus a ze m b e r i i s m e r e t ­ g g ys e r e g u j felismeréssel. K i m u ­ k ö r egyik legrégibb k i n c s é n e k m a i e m p é r e ,h o g ys o k h a s o n l ó s á g állapotát vizsgálta m e g . N e m ér­ tatta A sa n a l ó g i a áll f e n n a z e l e k t r o m o s d e k t e l e n e b b ő l a z a l k a l o m b ó l a é r a m m a l töltött f é m d r ó t é 3 a m á g ­ m a g n e t i z m u s történetét érinteni. A á e sk ö z ö t ts h o g y e g ys z a b a d o n fel­ t e r m é s z e t e sm á g n e s t m á r a legré­ n é m t e k e r c s (szolenoid). g i b bk o r b a ni s m e r t é ks h a m a r rá­ függesztett f h ae l e k t r o m o sá r a m o tv e z e t n e k b e ­ jöttek a r r a a t u l a j d o n s á g á r a is, g y a n u g yh e l y e z k e d i k el, m i n t h o g ya v a s a tm a g á h o z v o n z z a . E n ­le, u a m á g n e s t ű .S ő tt o v á b bm e n t . Kin e ka f e l i s m e r é s n e k h a s z n o s i t á s a

sérleti l e h e t ő s é g e i t jóval m e g h a l a d ó

zett f e r r o m a g n e t i k u s a n y a g o k .E z

intuicióval h i p o t e t i k u s a n kijelentet­

u t ó b b i a k t a n u l m á n y o z á s a

te,

t e s e n s o k k a l b o n y o l u l t a b b .A k o n ­

h o g ym i n d e nd e l e j e s s é g érzékel­

h e t ő e n

v a g y

e l e k t r o m o s

é r z é k e l h e t e t l e n ü l

á r a m b ó l

s z á r m a z i k .

M i n d e n m á g n e se l e k t r o m o s h o r d o z áram),

m a g á b a n m e l y n e k

á r a m o t

( m o l e k u l á r i s

m e g k ü l ö n b ö z t e t é ­

t e r m é s z e ­

f e r e n c i a megállapitott b e n n ü k bizo­ n y o s d e m a g n e t i z á l tg ó c o k a t , de e z e k t e r m é s z e t é n e k nem

jutott el.

f e l i s m e r é s é i g m é g M i n t e g yh a r m i n c éve

folytat m ó d s z e r e s k u t a t á s t a ferro-

s é r en i n c s e n e ke s z k ö z e i n k — jelen­

m a g n e t i z m u s

tette ki —

e r e d m é n y e k e t PierreC u r i e n e kk ö ­

s ez

am a g y a r á z a t a a

s z ö n h e t j ü k

s z ó b a n f o r g ó m a g n e t i z m u s n a k . C s a k jóval k é s ő b b , 1905-ben, a z a t o m e l m é l e t

világa m e l l e t t

k e r ü l t

terén,

a h o la z e l s ő

— Pierre

W e i s s , a

s t r a s s b u r g i d e l e j e s s é g i l a b o r a t ó r i u m alapitója

é s igazgatója.

Az

ő és

Am­

m u n k a t á r s a i n a kd o l g o z a t a i e l s ő h e ­

p é r e f e l i s m e r é s e i n e k m e g v i z s g á l á s á ­

l y e ns z e r e p e l t e kak o n g r e s s z u s tár­

ra s e zb e b i z o n y i t o t t a ,h o g y m e n y ­

g y a l á s a i n .

i s m é ts o rP a u l L a n g e v i n r é v é n

nyire h e l y e s e n látta meg

a m á g n e ­

s e sj e l e n s é g e kl é n y e g é t és s o k d o s i t á s s a lu g y a n ,

mó­

d ea d e l e j e s s é g -

Ha

f e l e m i i t j ü k

n e s e sm e z ő e l é r é s é n e kk é r d é s é t (is­

n e k általa felállitott e l m é l e t e

tette

m e r e t e s ,

a l a p j á t a m o s t a n is t r a s s b u r g i

k o n -

e l e k t r o m á g n e s e

g e r s s z u s n a k is. Az i g e n

m i a

u t o l s ós z á z a d b a na d e l e j e s s é g

t e r é n elért

kisérleti

f e l f e d e z é s e k

m e g s z a p o r o d t a k .

B i z o n y o s

a n y a g o k a t , a b i s m u t o tp é l d á u l ta­

a k o n g r e s s z u s

a n y a g á b ó lal e h e t ől e g e r ő s e b b m á g ­

van),

h o g y a világ l e g e r ő s e b b a F r a n c i a

m e u d o n i

a z e l é r h e t ő

h ő m é r s é k l e t

A k a d é ­

l a b o r a t ó r i u m á b a n l e g a l a c s o n y a b b

k é r d é s é t

m ó d s z e r e k k e l s i k e r ü l t egy

(delejes e z r e d

k ü l ö n b ö z e t i g m e g k ö z e l i t e n i a z

fok a b ­

szitja a m á g n e s e s r á c s ,e z e k e t d i a -

s z o l u t zérót), azt h i s s z ü k , r á m u t a t ­

m a g n e t i k u s

t u n k a k o n g r e s s z u s jelentőségére,

v o n z ,

t e s t e k n e k ,

m á s o k a t

e z e k é t p a r a m a g n e t i k u s o k n a k

n e v e z z ü k .

E zu t ó b b i a kk ö z t talá­

l u n k o l y a n o k a t ,

m e l y e k

k é p p e nd e l e j e z ő d n e k , igy

k ü l ö n ö s ­

a z acél, a

n i k k e lé s kobalt. E z e ka z u g y n e v e ­

a h o lk ü l ö n b ö z őo r s z á g o k s z a k e m b e ­ rei

vetették

ö s s z e

o l y a n tárgy k ö r ü l ,

i s m e r e t e i k e t

a m e l y i k

i g e n

a l k a l m a sa z a n y a g r ó lvalói s m e r e ­ t e i n k kibővitésére. (I. S.)

V I L Á G S Z E M L E A NÉMET-OROSZ MEGÁLLAPODÁS Ha nem az irányitott és érdekelt sajtóügynökségek bóditó verziói után igazodunk, hanem az események mögött rejtőző igazságot keressük, nem kételkedhetünk abban, hogy az orosz-német megnemtámadási szerződés, amely az európai helyzet legkritikusabb napjaiban a Szovjetuniónak a ké­ szülő konfliktusban tanusitandó semleges magatartását jelképezi, egye­ dül és kizárólag annak a következménye, ami egy évvel ezelőtt a münche­ ni katasztrófát előidézte, illetve Ausztriát, Csehszlovákiát és Albániát a a német-olasz imperialista terjeszkedésnek kiszolgáltatta. Mindennél többet mond erről maga az a tény, hogy az angol és fran­ cia kormányokat és diplomáciát mind a mai napig ugyanazok a maradi befolyások alatt álló, minden antidemokratikus áramlatot támogató egyé­ nek és csoportok képviselik, akik Münchenben a kollektív biztonság elvét feláldozták és nagy sikerhez juttatták az erőszakos támadás és hóditás

hirdetőit, abban a reményben, hogy sikerül a német-olasz támadást kelet, illetve a Szovjetunió ellen forditani. Mind a mai napig a „müncheniek", Angliában a Chamberlain-Halifax-John Simon-Sir Samuel Hoare-négyes, Franciaországban Bonnet és Daladier felelősek a nagy nyugati államok külpolitikájáért. E z a körülmény magában is elegendő lett volna ahhoz, hogy a szovjet diplomácia csalódottan mondjon bucsut a demokratikus tőkés államok diplomáciájával való együttműködés politikájának. De nemcsak ennyiből áll a szovjetsegitségre apelláló nyugati demok­ ráciák kétfélesége és kétszinűsége. Ugyanakkor — már München után és München óta, mind máig — amikor a szovjetekkel a németellenes „békefrontba" való bevonásáról tárgyaltak, következetesen félreállitották és teljes mértékben kisemmizték a megegyezés igazi hiveit, a müncheni po­ litika tényleges ellenzőit. Mit várhatott volna egy állam az olyan vezetők­ kel kötött szövetségtől, még ha az betű szerint a legelőnyösebb feltétele­ ket is biztositja, amit pedig a legkevésbé sem célzott!), akik az agreszszióra törő állammal szemben, ha nem is baráti, de legalább is egyezke­ dő, jóakaratú magatartást tanusitottak. De nemcsak a vezető személyek magatartásában nyilvánult meg a müncheni béke- és demokrácia-ellenes retorgrád szellem. Ugyanazok az ál­ lamférfiak, akik Moszkvában a Szovjetekkel való szövetkezésről tárgyal­ tak, Burgosban és Madridban tervszerűen előkészitették és előidézték a demokratikus és szovjetbarát köztársaság bukását és győzelemhez segi­ tették a német-olasz barát Francot; ugyanők Franciaországban a szovjet­ gyűlölő jobboldal segitségével szakadást idéztek elő a német-ellenes, szovjetbarát népfrontban és kiméletlen hajszát inditottak a nemzeti el­ lenállást valóban képviselő csoportok ellen; több, mint passziv magatar­ tásukkal elősegitették Japán akcióját Délkina ellen, mindaddig, mig a japán hadsereg közvetlenül az angol hatalmi érdekek ellen támadt stb., stb. Maguk a feltételek, amelyek alapján és amelyek között a „münche­ niek" az angol-szovjet-francia tárgyalásokat folytatták, inkább ellensé­ gesek voltak, mint barátságosak. A z angolok által prezentált első felté­ telek, (szovjet-segély — ellenszolgáltatás nélkül), amelyek olyan politiku­ sokat is felháboritottak, mint Eden és Churchil, kérdésessé tették, vajjon nem csak az-e a céljuk az angol-francia diplomatáknak, hogy saját köz­ véleményüknek port hintsenek a szemébe, hogy időt nyerjenek a fegyver­ kezésre s ugyanakkor a tengelyhatalmakat megijesztve rábirják őket ar­ ra, hogy azok ellen inditsák meg a háborút, akikkel ők közös békefront­ ról tárgyalnak. Ugyanebben a tipikusan müncheni szellemben folytak a tárgyalások tovább is, amikor az angol-francia tárgyalók fokozatosan „enyhitették" feltételeiket. Minden ellenjavaslat után, amellyel a szovjet képviselők az ő javaslataikra reagáltak, az angol-francia válasz napokig, sőt hetekig váratott magára, amely idő nemcsak arra kellett, hogy ezál­ tal is minél tovább huzzák ki a határozott válaszadás végleges időpont­ lát, hanem arra is, hogy időközben hivatalos, félhivatalos és magán kül­ dötteik Berlinben és Rómában „kitapogassák a hatást" s ujabb kisérleteket Burckhardt és megannyi hasolnó ügynök látogatása Hitlernél és ennek embereinél, megannyi állomásai a müncheni politika ujabb változatának... Végül is a legfőbb kérdésben, a Balti-államoknak nyujtandó

garan-

tegyene

ciák kérdésében, végleg meg is akadtak a tárgyalások. Arról, hogy a Balti-államokon át Anglia továbbra is szabad utat akart hagyni a német terjeszkdésnek és a leendő szövetségesük elleni háborúnak, mindenkit meggyőztek arról, hogy politikájuk legmélyén él továbbra is az a munchenista reménység, h o g y a készülő megegyezés végül mégis csak rákényszeriti a tengelyhatalmakat az általuk óhajtott utra. A müncheni „négyes" egyezség eredménye volt a veszélyeztetett kis­ államok és a kijátszott szovjetkormány bizalmatlansága a ChamberlainDaladier-féle angol-francia diplomáciával szemben. A német-szovjet meg­ nemtámadási szerződés erre a diplomáciára, erre a szellemre válaszolt. A ratifikálásra váró megállapodás közvetlen és pillanatnyi haszna N é ­ metországnak kétségtelen, ugyanakkor a nemzetiszocialista tudat mély megalázása, mert rendszerfenntartó elveit saját magával tagadtatta meg. A Komintern-ellenes, immár világméretekben kisugárzó Oroszország elle­ ni gyűlöletének feladásával azonban korántsem csak a nemzetiszocialista agitáció szótárán változtat, de rendszere alapjait ingatja meg, miután a nemzetiszocialista állam és társadalomépités nem a társadalmi lét struk­ turális anyagából, hanem propagandisztikumokból épül az erőszak segit­ ségével. D e lényegesen változtat a megállapodás törekvései körén is. Fel kell adnia minden olyan eddigi törekvését, pl. mely közvetve vagy köz­ vetlenül Oroszországot érinti. Más politikára kényszerül a keleteurópai kisállamokkal s a megállapodás kioltja a Drang nach Osten annyi láng­ gal égő mitoszát. Ezentul ez még álcázva és közvetve sem jelentkezhet törekvéseiben, mert a szerződés harmadik pontja szerint, — melyen nyeges akciója előtt kötelező a kölcsönös megbeszélés, Oroszország érdekeit ott érvényesitheti, ahol azok épp szóhoz jutnak. S ha ez a pont lényege­ sen befolyásolja Keleteurópa jövőbeli alakulását, a megállapodás abban a vonatkozásban is uj fejezet, hogy Németország kelet helyett nyugatra, a kisállamok helyett a gyarmatok felé tereli s igy épp azzal a gyarmattartó Angliával állitja szembe, amely eddig maga felől a gyengébbre háritotta át Németország agresszióját. A k á r összecsap ezzel az Angliával Német­ ország, akár megegyezik vele, Oroszország semlegességével kikapcsoló­ dik mindenféle anyagi és hatalmi érdekekért folyó vetélkedésből vagy háborúból. S ha a megállapodás nyugat felé tisztázza Oroszország hely­ zetét, hasonlókép tisztáz Japán felé is, amikor Japánt elválasztja Német­ országtól s i g y kilátástalanná teszi Japán Oroszország felé irányuló ag­ resszióját. M i t ad mindezért Oroszország? Lealkudott vajjon valamit is eddigi fazonjából? Letért valamiben is eddigi utjáról? Megállapodást kö­ tő magatartásában az az elv érvényesült most is, mely eddig is a vele semmiben sem konformis államokkal való megállapodások kötésébe vitte. Békepolitikája is nyilvánvalóan változatlan. Belső országépitését, elveit a megállapodás láthatólag nem érinti s minthogy támadó háborúra soha­ sem készült, lényegében csak olyasmire kötelezte magát, amit minden meg­ állapodás nélkül is vallott, hirdetett és tanusitott. Igy tehát az egész megállapodás nem Oroszországra, hanem Németországra kényszerit ma­ gatartásváltoztatást. A m i pedig a megállapodás révén Oroszország kül­ politikai vonalvezetésében változásnak látszik, az valójában csak a jelen­ legi nyugati kormányok magatartása következtében beállott módszerbeli változás. Miben nyilvánul ez a módszerbeli változás? Kétségtelenül a tá-

nyilvánvalóan

madóval való megállapodás tényében. Viszont Oroszország a münchenista nyugati kormányok támadót támogató magatartásával szemben csak igy őrizhette meg a kollektiv biztonság elvének megvalósitására irányuló alapvető törekvését. Semmiképpen sem állt tehát Oroszország „ellenke­ ző" oldalra, csak épp a maga vonalán követni volt kénytelen a nyugati demokráciák kormányainak mozgását. M i g azonban ezek a kollektiv biz­ tonságtól a támadó megsegitéséhez és erejének megnöveléséhez jutot­ tak addig az orosz külpolitika hasonló mozgását a támadó lefékezésére s a kollektiv biztonság elvének változatlan érvényesitésére használta fel. A z angol-francia diplomáciától függ, hogy a német-orosz megnemtáma­ dási megállapodás után ne a tengelyhatalmak ujabb térhóditása és hábo­ rús kedvének megnövekedése, hanem e g y őszinte békevédő front kialaku­ lása következzék. De ehhez az kell, hogy a müncheni szellem, a münche­ niek politikája valóban és teljesen likvidáltassék.

SZEMLE, B I R Á L A T O K 1789

ÉS KELETEURÓPA

1789 A népek ébredése cimen szerény köntösű könyvecske jelent meg a párizsi Voix Européennes kiadásában a francia forradalomnak a közép­ európai és balkáni népekre gyakorolt befolyásáról. A kiadó rövid beveztője után, melyben az 1789-es eszmék korszerűségére utal, hiszen a „francia f o r a d a l o m hagyománya élő politikai program lehet a dunai és balkáni né­ pek számára", a mai francia republikánizmus egyik legkiválóbb képviselő­ je, Albert Bayet vázolja fel az egyenlőség és a szabadság eszméinek utját a görög bölcselők utópiáitól, Ulpianus természetjogának egyetemes ember­ fogalmától egészen a 18. századbeli kiteljesedésükig. Herriot, Benes és I o r ga rövid, hitvallásszerű sorai után szóhoz jutnak maguk „ a középeurópai és balkáni népek" képviselői. A cseh, török, görög, román, bulgár, szerb, hor­ vát, szlovén, osztrák és magyar szerzők hevenyészett, láthatóan alkalmi rendelésire készült rövid irásaiból, ugy, ahogy a könyv lapjain rendszertele­ nül egymás után következnek, megkapó képe bontakozik annak a fejlődés­ nek, amelynek magunk is cselekvő részesei és szenvedő szemlélői vagyunk és amely Délkeleteurópában az elmult évszázad folyamián virágzó nemzeti művelődésnek, önálló állami létnek örvendő és szabadságuk fölött féltéke­ nyen őrködő népekké alakitotta a szétbomló török birodalom volt tartomá­ nyainak nemzetiségeit. 1789. A folyton gyengülő török birodalom, amelyet szüntelenül támad, marcangol, ront a terjeszkedésre vágyó habsburgi Ausztria és a cári Orosz­ ország, balkáni területein kegyetlen hűbéri elnyomás alatt tartja a görögö­ ket, szerbeket, bulgárokat, montenegróiakat, horvátokat és szlovéneket. A román fejedelemségeket valamivel lazább kapcsok fűzik a török birodalom­ hoz, de nemzeti és gazdasági elnyomottságuk éppen olyan terhes, mint a többi balkáni népeké. A bojárok, akik hol idegenek, hol pedig őslakók, a bejekkel, basákkal és katonai helytartókkal közösen tartották rabszolga-

sághoz hasonló jobbágyi sorban a lakosság tulnyomó részét tevő parasztsá­ got. A különben is tarka néprajzi alakulatokat itt-ott még mesterségesen ideplántált német gyarmatok is szinesitették. Ezek előjogaik birtokában se­ hol sem rokonszenveztek a jobbágyok felszabadulási törekvéseivel. Ellenke­ zőleg. Balkán népei, amelyeknél a modern nemzeti tudat hiányában is éltek a törökök ellen vivott évszázados szabadságharcok hagyományai, az osztrá­ kok és az oroszok hóditó háborúi folyamán, a háborúk tényleges célkitűzé­ seit félreértve, a két keresztény nagyhatalomtól várták sorsuk megjavitá­ sát. Igen hamar kiábrándultak, hiszen ugy az osztrákok, mint az oroszok saját maguk vették birtokukba a „felszabaditott" területeket és a meghóditott várakra kitüzött zászló nem az addig elnyomott kisnépek felszabadu­ lását, hanem a mérhetetlen étvágyú nagyhatalmak gyarapodását jelké­ pezte. Még mielőtt sor került volna arra, hogy a Balkán népei saját maguk vegyék kézbe sorsuk irányitását, — ennek előfeltételeként — a 18. század derekán fejlődésnek indult művelődésük az addig csupán a köznéptől be­ szélt nemzeti nyelveken. Ehhez polgárságra volt szükség és a polgárosodási folyamat elsősorban a görögöknél jelentkezett. A görögök különben már az ozmán birodalomban is nagy szerepet játszottak. Mint kereskedők ők köz­ vetitették Kelet ós Nyugat között az áruforgalmat, már pedig tudott do­ log, hogy az eszmék láthatatlan csempészáruként mindig a kereskedelmi uta­ kat követik. A görögök, mint diplomáciai ügynökök is képviselték a tö­ rök érdekeket és ilyen módon különösen a hagyományos francia-török szö­ vetségi politika hatásaként, nemcsak a franciák ismerkedtek meg a török­ országi állapotokkal, hanem a görögök is betekintést nyertek a francia iro­ dalomba és müvelődésbe. Forditani kezdték a felvilágosodás iróit; a fordi­ táshoz a nemzeti nyelvet megfelelő fejlődési fokra kellett emelni és az után­ zást igen hamar eredeti művek követték. A z uj-görög irodalmi nyelv kialakulásával párhuzamosan folyt a szerb irodalmi nyelv fejlődése is. A z egyházi nyelvvé merevedett ó-szláv, amelyet a köznép nem értett, hosszu ideig akadályozta a művelt szerb irodalom megszületését. A népköltészet kincseire csak Herder tanulmányai hivták fel a figyelmet. Jovan Rázsics még az ó-szláv és a népi szerb nyelv keveré­ séből alakitott nyelven irta meg „Szerbia története" cimű hatalmas kotott és önéletrajzával, forditásaival, népköltészeti gyűjteményeivel, tan­ könyveivel, nevelői működésével megérdemelte, h o g y a modern szerb iroda­ lom atyjának nevezzék. A franciás szellem terjedése, amely pedig a világpolgáriság eszméit hintette el, ilyenformán nemcsak hogy nem akadályoz­ ta a nemzeti tudat kifejlődését, hanem éppen egyik legfontosabb elősegitőj e volt. A z 1789-es franciaországi eseményekről elsősorban a nyugati városok­ ban letelepedett görög kereskedők adtak hirt a balkáni népeknek. Adamantius Korai szülővárosába, Szmirnába küldött leveleivel nemcsak a szabad­ ság eszméket terjesztette, hanem az uj-görög irodalmi nyelvet is megte­ remtette. És ezen az uj nyelven irta meg a tesszáliai román származásu Rhigas, akit az osztrákok letartóztattak és a törököknek kiszolgáltattak, a görög Marseillaiset. Rhigast a törökök lefejezték Belgrádban, de a balkáni

munkáját,

népek megértették ébredésre és szabadságharcra buzditó szenvedélyes felhivásait. A közös érdekek olyan magas tudatáig, amely a közös és ezál­ tal sikeres fellépés biztositéka lenne, sajnos mind a mai napig sem jutottak el Keleteurópa népei, holott történetük egyetlen tanulságaként, fennmara­ dásuk döntő feltételeként, erre inti őket. A balkáni városokban és falvakban megindult a forrongás. A keleties közélet főhelyei, a kávéházak vitatkozó férfiakkal teltek meg; titkos tár­ sulatok, szövetségek alakultak mindenfelé Elképzelhetjük, milyen mély ha­ tást tett az elnyomott népek e zsibongó hangyabolyára a Konvent 1792 no­ vember 19.-i határozata, amely kijelenti, hogy a francia nemzet „testvéri segitséget nyujt minden olyan népnek, amely szabadságának visszaszerzé­ sére törekszik." „ A végrehajtó hatalom letéteményeseit utasitjuk, — foly­ tatta a konvent rendelete, — hogy ezen népek megsegitésére, a szabadság­ ért vivott küzdelmük miatt üldöztetéseknek kitett polgáraik megvédésére szükséges parancsokat tábornokainkkal közöljék." Napoleonra várt az a szerep, hogy a Konvent igéretét valóra váltsa. Otthon már a maradivá lett nagypolgárságot képviselte, de Közép és Kelet­ európa elmaradt vidékein a haladás szolgálatában állott, amikor a seregei­ től megszállott országokiban, Németországban éppen ugy, mint Illyriában és a Jón szigeteken, bevezette a polgári törvénykönyvet, a törvény előtti egyenlőséget, a modern közigazgatás elveit és a kötelező népoktatást. Na­ poleon seregében számos g ö r ö g önkéntes küzdött. A z angolok blokádjától elzárt egyiptomi seregét a zárlaton átsurranó görög kereskedők látták el élelemmel. A z angolok bevezette tengeri blokád és a válaszként Napoleon­ tól elrendelt szárazföldi zárlat mindkét fél mellett és ellen való kijátszásá­ val pedig szintén görög kereskedők szereztek mesés vagyonokat, amiknek nagy szerepe lett nemsokára a görög felkelés folyamán. A balkáni népek első ujkori szabadságharcát a szerbek vivták meg. 1804-ben a janicsárok vérengző uralma ellen lázadtak fel és csak a harc fo­ lyamán tűzték ki célul a teljes felszabadulást. Napóleonhoz fordultak se­ gitségért, aki hosszú ideig hitegette őket és végül is, világpolitikai meg­ gondolásokból elejtette ügyüket. Ugyancsak ezt tette az orosz cár is, aki egyideig támogatásban részesitette a szerb szabadságharcosokat, végül azonban Napoleon elleni döntő háborújára készülve békét kötött a szultán­ nal. A szerb felkelés vérbefojtásának eltürése volt a béke ára. A szerb felkelés elszigetelt maradt és alig keltett szélesebb visszhan­ got. N e m igy a görög szabadságharc. A görögök 1821-ben adták meg a vá­ laszt a franciák 1792.-i felhivására. Anyagi eszközeik, hála a görög hadseregszállitók emlitett gazdagságának, jelentékenyebbek voltak. Mindjárt kezdettől fogva nagy rokonszenvnek örvendtek Európaszerte, hiszen ők in­ ditották meg a metternichi Szent-Szövetség eliten az első nyilt hadjáratot. Metternich „jakobinusoknak" bélyegezte a görög felkelőket. De ez nem akadályozta meg a francia szabadelvűeket, akik otthon ás heves küzdelmet vivtak a hazatért Bourbonok „semmit sem felejtő és semmit sem tanuló" uralma ellen, abban, hogy fegyverrel, pénzzel, önkéntesekkei támogassák őket. Byron halála Missolunghi alatt jelképévé lett a megujhódó európai szabadságakaratnak. A görög felkelés igy előjátéka volt 1830-nak, a „népek tavaszának". M i sem jellemzőbb arra a mély hatásra, amit a különben nemzeti-keresztény jellegű, papoktól és költöktől hirdetett görög szabad-

ságharcra a francia forradalom eszményei gyakoroltak, mint az a tény, hogy az első g ö r ö g alkotmány, a hires Augusztus 4.-i éj példájára, kimond­ ta a nemesi cimek és kiváltságok eltörlését. Maga a „beteg ember", a halódó török birodalom sem maradt mentes a franciáktól terjesztett ujitó szellemtől. A francia forradalom ötvenedik évfordulóján, 1839-ben tette közzé Abdul-Medzsid szultán gulhânéi nyilat­ kozatát, amelyben a török birodalom polgárainak elemi jogait szögezte le és pecsételte meg, önként felajánlott esküjével. Elődje I I I . Szelim életével fizetett változtató kisérleteiért. Mindezek ellenére Törökországot mégis csak az Ifjutörökök 1908-as forradalma és végső fokon Kemál diktatorikus eszközökkel végrehajtott, de lényegükben a polgári forradalom eszméit képviselő reformjai tudták idült betegségéiből gyökeresen k i g y ó g y i t a n i A görögök és a szerbek fejlődéséhez hasonló utat tettek meg a bulgá­ rok, horvátok, szlovének is, azzal a különbséggel, hogy ezeknek a népcso­ portoknak saját uralkodó rétegeik még nagyobb ellenkezésével kellett meg­ küzdeniük, m i g a modern állami és társadalmi élet utjára térhettek Eddig csak a tulajdonképpen vett balkáni népekről beszéltünk, a könyv azonban igen helyesen, a Dunavölgy népeivel i s foglalkozik, hiszen ha a csehek, magyarok és románok magasabb művelődési szinvonalon állottak balkáni szomszédaiknál, tényleges helyzetük, ami nemzeti életformáikat illeti, azonosnak, vagy legalább is igen hasonlónak mondható. A francia forradalom hatása náluk természetesen közvetlenebb, mint Délkeleteurópában. A bécsi rendőrségnek meggyűlt a baja a forradalmi propagandával a cseh vidékeken, amiket a 18. század hetvenes éveiben elkeseredett parasztlá­ zadások dultak fel. De ugyancsak erős lökést adott a nemzeti törekvések­ nek a franciaországi események ideérkező hire. A „ m a g y a r jakobinusok" történetére, melyet a könyvben hosszabb tanulmány tárgyal fölösleges bő­ v e b b e n kitérnünk. Ami a román népet illeti, Iorga professzor elvi megállapitásai után Constantin Graur tanulmánya rámutat arra, hogy Horia, Clo ca és Cri an mélyen társadalmi jellegű felkelése az európai; egyensuly megbomlásának és a változtató erők felgyülemlésének egyik jelző állomása. A szorosan vett forradalmi időkben a román Fejedelmségek polgárosztálya tul gyenge volt ahhoz, hogy közvetlenül résztvegyen az európai megmozdulásokban. Akár­ csak Görögországban, 1789 eszméi itteni is bizonyos késéssel váltották ki a megfelelő hatást. A század elején a bojárok már Franciaországba küldték fiaikat, akik ott magukba szivták az ujraéledő szabadelvűség tanitásait és hazájukba visszatérve az 1848-as forradalom vezéreivé és később a pol­ gári állam, a földreform, a népképviseleti rendszer megvalósitóivá lettek A keleteurópai olvasó kielégitetlenül és szégyenkezve teszi l e ezt a lé­ nyegében a nyugati érdeklődéshez szabott könyvet, miután együltében, mo­ hó érdeklődéssel olvasta végig. A kielégületlenség érzését az idézi elő, hogy a vázlatos és hiányos ismertetések helyett szivesebben vett volna mélyeb­ ben szántó tanulmányokat. A szégyen pedig saját tudatlanságának szól. Mennyit teszélünk és olvasunk ma a Dunamedence és Keleteurópa sorskö­ zösségéről és milyen kevéssé ismerjük azt a közös multat, amelyből a mos­ tani, sajnos sokszor elfelejtett közös érdekek és egymással rokon, mégis egymástól szinte teljesen elszigetelten élő dunavölgyi népkulturák szület­ tek.

(Csehi

Gyula)

ÖSSZEGYÜJTÖTT A DYVELLÁI. A költő

NOAdy Endre mellett a novellát és egyebet iró Ady Endre eddig csak ugy mel­ lékesen számitott. Ismerték, elol­ vasták versein kivül egyéb irásait is; lázas, inzurgens publicisztikáját, bonyolult mély esszéit. Emlékeztek novelláira is. De senki sem vetett ezekre gondoskodóbb figyelmet. Prózai irásaiból jórészt csak azokat emlegették, melyek kulcsul szol­ gáltak összetett dus egyéniségé­ hez, betegségéhez vagy kiállásai­ hoz. Évekkel ezelőtt, amikor vezér­ cikkeit kiadták, akkor sem e műfaj különös mestere volt a figyelemé, hanem a vátesz, aki az ujságirói ro­ bot munkában oly csalhatatlan biz­ tonsággal mormolta maga elé Ma­ gyarországa romlását. De nemcsak az utódok, de a kortársak szeme­ ben sem volt felötlőbb a prózát, novellát iró Ady Endre. Holott irt, szinte napról-napra, irói pályája kezdetétől, végig, ugyanolyan belső és külső muszájból, mint verset a amint kiderül most a kitűnő Földessy Gyula gyűjteményéből, ko­ rántsem elhivatatlanabbul. Különös pazarlása irodalmunknak hogy Ady novellái s velük Ady Endre, a no­ vellairó (lappanghattak eddig s most ugy érkeznek meg husz-harmincnegyven év után az olvasó elé, mint valami felfedezés. Mert az! Egy uj magyar iróval gazdagodott a két haza magyar irodalma s főleg talán az erdélyi. Az eddigi uj magyar erdélyi irodalomban összevéve nincs annyi őszinte ihlettel kiformált ro­ mán figura (hatalmas szál papok, finom, fehérbőrű lányok, hajszolt, dolgos parasztok), mint itt s nem kerül annyiszor epikai (kiformált) szóba románok és magyarok együttélése, mint Ady Endre no­ velláiban. A fajából kinőtt magyar erdélyi prózairó, mondhatnók most mutatkozik be igazán ezzel a no­ vellás uj Ady Endrével. Természetesen bemutatkozik más is. Elsősorban az eddig ismert köl­ tő. Ami érthető is. A novellákat ugyanaz az ember irta, aki sem az

idegeit, sem a szemét nem cserélte föl a „tárca" versnél mérsékeltebb lázu műfaja miatt. Annyira nem, hogy ebben a józanul kimért for­ mában is ugyanazok a mákonyos, orfikus lázak égetik, mint a ver­ sekben, — ugyanaz a felfokozott ihlett a fogantatójuk. Nem valami száraz „próza" tehát ezek a novel­ lák. A napilapok vonalalatti szállá­ sát, ahol ezek a novellák eredetileg megjelentek, Adynál bizony nem elönti, de leigázza a verseiből is­ mert Ady-egyéniség. Akárhol éri a szem ezeket az irásokat, akár alka­ tukban, akár szövegezésükben, alakjaikban vagy konfliktusaik­ ban, mindenen, mindenütt rajt az Ady-bélyeg. Ugyanaz az élet- és sors-érzés, ugyanaz a megszállott­ ság, izgalom és félelem, ugyanazok a tájak, lázas és hideglelős pillana­ tok, ugyanazok az éjszakák és fé­ nyek, játékok és szenvedélyek, ugyanaz az esendőség és élet-ét­ vágy, mint a verseiben. Annyira ha­ sonlókép, hogy a szabályos vonal alatti novella kevés is a gyűjte­ ményben, ellenben sok a versnél ol­ dottabb és szellősebb, de mégis sti­ lizált, több-kevesebb homállyal zsu­ folt, kihagyásos (tehát vers techni­ kájú) magamutogatás, melyekben az olvasót ugyanolyan ráeszmélések és áramok viszik, emelik és ámitják el, mint egy-egy Ady-versben. Mondhatni a novellás Ady Endrénél a vers és a próza kétféle megnyilat­ kozása között a határ igen sokszor elvész, elsülyed, főleg azzal, ahogy fabuláit, figuráit megmártogatja legmagamagában s kiöltözteti önönmagával. Addig szinte nem is tudja elmondani meséjét s nem is egészen az övéi azok még, amig nem itatódnak át ugyanannak a mély lelki szövődménynek a nedveivel, mint a versei. Ezért bukkanhatunk itt té­ mákra, mondanivalókra, amikből másnap vagy később versek lettek. A novelláknak, mint szövegnek ezért Ady-versű az izelése a legtöbb he­ lyen. Novellái mintegy azon a pon­ ton jelentkeznek, ahol a formálás módját Ady éppenhogy eldöntötte

d a h a z a , a S z i l á g y s á g b a n . S z á ­ a m i k o r m é g o u n k r a e z e k a novellái a l e g b e c s e vers is l e h e t n e . I g e ns o k a kiszöve- m e b b e k e z e ka z a n e k d ó t á si z e i k b e n gezésével, a stilusával a z is l e s z s A b b a nap i l l a n a t b a n ,

m é g itt,

o r t á r se l b e s z é l ő k l e g y ő z é s e igé­ c s a ké p „prózaian", sze­ a k y é nf o g a n t m a g y a r t ö r t é n e t e k , b ő k e z ű s é g g e l n

szélyes, d u s , t r o p i k u s

m e l y e k b e n a s z ü l ő f ö l d j eb o m l a d o z ó s n e m is c é l o zm á s t , m i n t u g y a n a z t d v a r h á z a i b a nk a l l ó d ó félig uri, fé­ a g y ö n y ö r ü s é g e t ,u g y a n a z ta h a t á - u a r a s z t ik i s n e m e s s é g elesettsér o l h a t a t l a n b e n y o m á s t ,m i n t a ver­ lig p é n e k őszi h a l d o k l á s á t fogja m e g s se. N i n c s is a m o n d a t s t i l u s at e k i n ­g u j a , italos, g ő g ö s férfiak é s alt e t é b e n k ü l ö n b s é ga zA d y v e r s é s a b a t o ss z é p , é d e st e r e m t é s e k e p é v e l a k ss z e n v e d e l e m m e l teli, h o l h a n g o s , i n v e r z i ó k - é o l c s e n d e sk o n f l i k t u s a i b a n A d y a kal telt h ö r g ő , d a d o g ó , b u j k á l ó , h a v a r o s ,k o l d u s ,b e t e g m a g y a r tár­ i s m é t l é s e s , e l l e n t é t e k e n k e r e s z t ü l z a d a l o m n a k a lirikussal e g y i v á s ú , k a p c s o l ós u l y o sf o l y o n d á r a m o n d a t s ő t a r t á s u és s z a v a j á r á s u itt is, m i n t av e r s e k b e n . „ P r ó z á b a n " eredeti f az A d y n o v e l l a között. U g y a n a z d a r a b o s , s o h a s e ms i m a ,

p i k u s a . Az a p r e r e v o l u c i o n á r i s M a ­ persze, d ea h o g ya zA d y v e r s m e t ­ e g y a r o r s z á g z s u f o l ó d i k itt a novelliz e n e i k i a l a k i t á s a eredeti,

rikai,

i n d e n s z o c i o l ó g u s t e k i n t e t é n u g y a n u g ya n o v e l l á kp r o z ó d i a ik é p ­ záló m l e s s é g b e n tultevő, t á r s a d a l m i t ü n e ­ lete is. A d y n o v e l l á i n á ls a j á t o s p r ó ­ é l k a p ó h e l y z e t , k o n f l i k t u s é s za p r o z ó d i á r ó l l e h e t b e s z é l n i , a n y - teket e nyiraf é l u t o n tart a vers felé. S o k ­

é l e t é r t e l e m l á t á s á b a n , a m ia

t ü z e t

a k t a a költő alá. A d y világa tulaj­ m e s é l é s r d o n k é p p e n e z e k k e la n o v e l l á k k a l m ó d j a m á r e g é s za z ö n f e l e d t s é g i g egész. A k á r p a r a s z t , a k á r zsidó-, f o k o z ó d i k ,o l d a l a k o n át h a j t v a ,k e r ­ a k á rp o l g á r s o r s históriát a d , v a g y , getve, u g y h o g y a v é g é n azt m o n d j a o rs a j á t o sK r i s z t u sé sB i b l i a él­ ő m a g a ,m e r tm á sn e m is történ­ a k s z o r a m o n d a t s t i l u sé s a

het:

„ d a l o l j u n k " (A Tilala tó). S

m é n y é n e k ö s v é n y é r e lép,

é l m é n y e i ,

l b e s z é l é s e i j e l e n t ő s é g e történelmi. is e An o v e l l á k e r ő s e ná r t i k u l á l th a n g o n j e l l e m e z h e t ő m á s k é n t : é n e k e l . M e r t sf o r m á b a na zA d yk ö r ü l i m a g y a r v a l ó j á b a n é n e k l é s az, a m i k o ra p r ó ­é t á r s a d a l m i t ö r t é n e l m i b o n y o l u l t s á ­ z á b a k é n y s z e r ü l t ,d e v e r s s é is l e h e ­ o ka z o n o s a n m e g g y ő z őe r e j ű m e g tett volna anyagból az egész m e s e g tényleg:

s z á m o sn o v e l l á j a n e m

tárgyára, m o n d a n i v a l ó j á r a , h a n g u ­

jelenitései, m i n tav e r s e k . (G. G.)

latára jellemző s z ó l a m o tn e m a k a r ­ ja e l l v e s z i t e n i s egyre ismétli viszi p r ó z á j a r i t m u s á n tova, végig. Iz­ g a l m a se za t e c h n i k a a z o l v a s ó r a , o l v a s ó t

az iró s a j á t o s ,

K I S E B B S É G B E N .

„ E u r ó p a ré-

a z

gi n y u g a l m i h e l y z e t e m e g ­

a t é m á j a

b o m l o t ts e b b ő ll a v i n a s z e r ű e n gör­

u g y a n a k k o r a z o n b a nb e is lepi

izét, s u l y á t a l á h u z óé l e t h a n g u l a t á -

d ü le g yu j felé. A lavina f ő á r k a —

i n ta z előrelátható volt — a Né­ a m e l ya z o n o s „esett", „szép", m e t o r s z á g és O r o s z o r s z á gk ö z é e s ő „ s z o m o r ú "a l a k j a i és. esetei „ n a g y " m é p e k öve' — irja N é ­ „ b u s " , „ b o l o n d " életérzésével. Álta­ tér, a ,kis n val,

e t h L á s z l ó „ K i s e b b s é g b e n " c. u j his­ m ö n y v é b e n . — Am a g y a r s á g a l i g h a tóriák a n o v e l l á k is, m i n ta v e r s e k , k állt n a g y o b bm e g p r ó b á l t a t á s előtt, c s a ké pf i g u r á k b a n , h e l y z e t e k b e n , l á b a n „nagy", „ b u s " , „ b o l o n d "

s o r s p i l l a n a t o k b a n kiteregetve; titve m i n t e g y t a b b ,

i n t m o s t " . E s o r s d ö n t ő p i l l a n a t b a n kive­ m

a v e r s n é l k i b o n t o t -

s z é t s z e d e t t e b b

m e g o l d á s o k b a

A d y e r e d e n d ő világát,

a z a k k o r i

M a g y a r o r s z á g o t és E u r ó p á t . M e r t

an é p e s o r s á é r ta g g ó d ói r ó b ó l a fe­ l e l ő s s é g izzó f e s z ü l é s e s e r e g s z e m l é t

vált

ki.

h a r c előtti Az i r ó n a k

m o s t s u m m á z n i a kell, h o g ya m e g ­

a n o v e l l á im i n d e n ü t t m e g f o r d u l n a k nyiló h a r c b a felértékelt v a g y o n n a l t é m á i k k a l ,a h o lA d yE n d r e testileg i n d u l h a s s o n t u d a t á b a n a n n a k , ésk é p z e l e t i l e g járt, d e l e g i n k á b b m i tv é dsé r e z v é n ,m i é r tk ü z d . A h a r c előtti felvillanás

é g ő

t ü z é n é l

m e g m u t a t k o z ós o r s , kilátás a d j a m e g

t ö r t é n e l e m

é s

a zu j m a g a t a r ­

tást.

K o d á l y k i b á n y á s z t a m a g y a r n é b ő lk i c s e n d ü l őh a n g .

n é p z e ­

E s z e l l e m ­

m e l s z e m b e n k e m é n y ellenállás volt.

N é m e t hL á s z l ó u ji r á s á h o z Far­

m i n d e n oldalról s a z iró, aki ezért k a sG y u l á n a k a za s s z i m i l á c i ó k o r á ­k ü z d ö t t ,k i s e b b s é g b e n érezte é s ér­ ról irt k ö n y v ea d t am e g a z a p r o - zi m a g á tm é g m a is. Az idő válto­ post. M i c s o d ak é p l e t is a m a g y a r ­ z á s tk i v á né s as v á b o k b ó l v a g y zsi­ ság, m i c s o d a vérségi, faji ö s s z e t é ­ d ó k b ó l lett „ j ö t t m a g y a r o k " n a k el tel, m i c s o d a a z a s s z i m i l á c i ó n a k a z kell fogadniok a m a g y a r i g a z s á g o t a h o r d a l é k a ,m e l y a m a g y a r s á g b ó l é s el kell ö l n i ö km a g u k b a n a k á r o s , k i v e t e n d ő— h a n g z i kak é r d é s . Az m a g y a r e l l e n e sö s z t ö n t .A k é t s é g b e ­ i s m e r t e t őc s a ks ú r o l h a t j a a p r o b l é ­ ejtő h e l y z e t b e n as z e l l e m i m e g e r ő ­ m á t ,m e l y n e km é l y é r ea z iró léleg­ s ö d é s lehet a z e g y e t l e n vigasz. „Egy zetállitó t e m p ó v a l é s súllyal

száll

n é pv é g ü l is c s a kl e l k é b e n b u k h a t A m e g sn e m as t a t i s z t i k á k o n , s h a v a n n a ko l y a n m é ­ s z á z e z e r r e leolvadt, d ea k k o r m a ­

le. Az értékelés n á l a vertikális. m a g y a r s á g n a k l y e n fekvő,

rejtett t u l a j d o n s á g a i ,

g á m talál, é p o l y a nn é p el e h e t a vi­ a l á g n a k , m i n ta k á r m e l y i k " . A ki­ felületi, h i g m a g y a r s á g v a g y a b e ­ s e b b s é g b e n élő m a g y a r iró n e m o p ­ s a j á t s á g a i és értékei,

m e l y e k e t

szivárgott, a k á rn é m e t ,a k á r zsidó­

t i m i s t aa n e m r e m é l n a g y v i s s z h a n b ó l lett „ j ö t t m a g y a r s á g "n e m é r s z got. „ V a n óra, a m e l y b e n szólni: re­ és fel n e mm u t a t .E m é l y m a g y a r - m é n y t e l e n , d e b e c s ü l e t .E z ilyen". s á g a 1 8 .s z á z a d t ó l k e z d v e rejtett,

M i n d e n s ú l y o s v e s z é l y k ö z t m e g kell

földalatti ú t a k o nk é n y s z e r ü l járni s

h i r d e t n ia zu j m a g a t a r t á s t : a maK e ­ gyariró l e g y e n a s z k é t a , m e r t két­ m é n y , V a j d a ,A d y v a g y M ó r i c z t u d ­ s z e r e ss z e m é l y iá l d o z a t o k a t kell el­ c s a ke g yB e r z s e n y i ,C s o k o n a i ,

n a kl á v a s z e r űr o b b a n á s o k k a l a fel­

viselnie; l e g y e n s z ó s z ó l ó j a a m é l y ­ és m a g y a r s á g n a k ; l e g y e nm ü v e i t , tart­ F a r k a s , h a azt hiszik, h o g ye m é l y ­ s o nas z e g é n y e k k e l ;h aa s o r s ú g y s z i n r e törni.

T é v e d n e k S z e k f ű

m a g y a r s á ge l n y o m á s aé sa m a g y a r h o z z a , m a r a d j o n e g y e d ü l , s e m m i n t életből k i l ú g o z á s a 1 8 6 7 b e n k e z d ő ­ h i g m a g y a r o k k a l l é p j e n b ű n ö s s z ö ­ dött; s o k k a le l ő b b kell k e r e s n i a z vetségre. e l s ő l é p é s e k e t , v a l a h o l a

K a z i n c z y

A s z o c i o g r á f u s g á r d a f e l l é p é s e m a g y a r óta a m é l y m a g y a r i r ó kc s o p o r t j a s z e l l e m e t a m a g y a r életből r é g ó t a egyre n ő ;é r d e k l ő d é s ü k a m a g y a r ­ körüli p u s z t u l á s o k n á l .

A

s z á m ű z t é k ; ez a s z e l l e me d d i g n e m s á g k ü l s ő életéről egyre m é l y e b b r e c s i n á l h a t t a a m a g y a r politikát, d e n y ú la m a g y a rk é r d é s b e . M i a m a ­ a j e l e n s é g n e m vált é s z r e v e h e t ő v é gyar? — k é r d i Illyés G y u l aé s k e ­ m i n d a d d i g , m i g „a s z e l l e m

h i b á j a resi r e á a feleletet e g é s z g e n e r á c i ó . at ö r t é n e l m e n is ki n e m ütött". Ide ­ ( S o r s d ö n t ő ó r á k v é s z e s ö s s z e g e z é s e g e n s é gm i n d e n ü t t ,d ef ő k é p a m a ­ ez. A m a g y a r l á b a s kicsi, m o n d j a gyar i r o d a l o m b a n , állapitja m e g a z N é m e t h László, k ö n n y e n felforr iró e n e m z e t k a r a k t e r o l ó g i a i é s tár­ k ü l s ő , i d e g e nh ő t ő l v a g y m e g f a g y s a d a l o m á b r á z o l á s s á f a j u l ó i r o d a l o m ­ a k ö r n y e z ő jégtől. A k ö z é p e u r ó p a i e l e m z é ss o r á n . C s a km o s t , a leg­ kis n é p e ks o r s á t féli itt a m a g y a r ­ u t ó b b ii d ő b e n szólal m e ge g y r e in­ s á g , an a g yn e m z e t it ö m b ö k szori­ k á b b a zu j m a g y a rh a n g , m o s t törtó ö l e l é s é b ő la k a rk i b u j n i a s z e l l e m át t ö m e g e s e nah i g m a g y a r o k és a m e g f o g h a t a t l a n j ö t t m a g y a r o k szigetelődő r é t e g é n

a n y a g t a l a n s á g á v a l .

é s

t ö r h e t e t l e n

A kis n é p e k

a m a g y a r szellem.

H o g ym ie z a k é r d é s e i , félelme, kisérletezése s z ó l m a g y a rs z e l l e m ,a r r ac s a k u t a l á s o k a s z e n v e d é l y e ss z a v a k b ó l . E z ö n ­ m u t a t n a k :K e m é n yZ s i g m o n d n e m ­ f e n n t a r t ó h a r c b a nk i m é l e t l e n ü l h u l ­ zeti k l a s s z i c i z m u s a ,g o n d o l k o z ó ere­ l a n a ka z ü t é s e k . A s z e m t ö b b é n e m je, a m a g y a rp a r a s z t s á g m é l y é n vizsgál h i d e g e n , a z a g yn e m g o n ­ rejtőző

s a j á t s á g o k ,

a B a r t ó k - és

d o l k o z i k r e n d s z e r e k b e n , a z életösz-

s a b bs i k ú k é p v i s e l ő j e a z

t ö n s z ó lé sv e s z é l y m a g a t a r t á s t ki­

á l t a l á n o s

ü r e l m e t l e n s é g n e k .V a n n a k a z o n b a n v á n ;e g y s é g e t ott, a h o l a k i s n é p s é gt l a p f o g a l m a k , m e l y e k felértékelésé­ n e me n g e ds o k s z i n ű ,ö s s z e t e t t k u l ­ a turát. A m a g y a rs z e l l e m e t ,e s a j á t

re a l é g k ö r n e m k e d v e z ő s m e l y e k r e

f o g a l m a z á s u k

a feleletet é pm o s tk é s z ü l m e g a d n i

szerinti

s z e l l e m e t

ö r t é n e l e m .V a nm a g a t a r t á s , m e ­ m e g m e n t e n ia k a r ó kp a r a n c s a h a n g ­ a t lyet s z o r g a l m a z n i lehet, m e l y kivá­

zik a m á se l k é p z e l é s ű e k felé: v a g y e l f o g a d j á t o k a m ii g a z u n k a t p u s z t u l n o t o k

kell.

a t o s és e g y é n é s k ö z ö s s é g , hig-, v a g y n jött- é s m é l y m a g y a r s á g e g y a r á n t

K é t i g a z s á g

ea ze s z k ö z ö ké s m ó d s z e ­ együtt.vágyja; d e l y e k ezt a m a g a t a r t á s t Azidős ü r g e t ,n i n c s m ó d tisztázás­rek, m k a r j á k g y o r s a n m e g v a l ó s i t a n i , ra, n i n c sh a l a s z t á sl a s s ú , s p o n t á n , a n i n c s , illetve n e m fér m e g

ö n k é n t e l e n a l a k u l á s r a . Igy s z ó l

r ő s z a k o s a k ,ö n k é n y e s e k ,s u j t ó a k é s a e a m é l y m a g y a r s á g l é n y e g é v e l s e m

k i s e b b s é g b e n lévő m a g y a r iró a z u j

e g y e z ő k . ( S z a b ó Imre)

m a g y a rm a g a t a r t á s t illetően. N é m e t h itt m a g a t a r t á s t O k o k a tn e m vizsgál, m e n t s é g e tn e m ad.

diktál.

— irja,

— E R D E I

M i t felelhet a

F E R E N C : M A G Y A R

V A R O S( A t h e n a e u m )

j ó z a n s á g á t m é g m e g ő r i z n ia k a r ó a

c i m ű

u n k á j á t s o k k a li n k á b ba v á r o s t u ­ l á z a s s z a v a k r a ? M i ts z ó l h a t a fi­ m d o m á n y is z a k s z e r ű s é g , m i n t a szo­ gyelő a f o r g a t a g b a k e r ü l t h ö z ? A ciográfiai feltárás jellemzi, n o h a h i d e g s z ó n e m fog, a tárgyi i g a z s á g m n d k e t t őe r é n y e i t egyesiti. E g é ­ n e m m e g g y ő z ő . E g y é n i s o r s itt m e gi z e n kivételes f e l k é s z ü l t s é g g e l e l e m ­ n e me n g e d e t t ; m á sn é p i h á n y a t o t t - s a g y a r v á r o st e l e p ü l é s f o r m á ­ s á gs a j á t k á r am i n d e n k i n e k . A tár­ zi a m á n a ks a j á t o s a n e g y e d ü l á l l ó jellegét h au g y a n ezt a s z ó t le j so l y a ne l h a t á r o z ó t ö r t é n e l m i ér­ l e h e t irni e m a g a t a r t á s s a l k a p c s o ­ é e l m e z é s e k r e jut a m e l y e k n e m c s a k l a t b a n a n é l k ü l ,h o g y a t u d á k o s s á g t s a d a l o m —

eredetivé, d ef ö l ö t t é b b b e c s e s s é n e v o n j a m a g a u t á n — u t a t á s a i t . d z s u n g e l ,s a j á t törvényeivel; e tör­ teszik k v á d j á t

v é n y e k n e kv e s s ea l á m i n d e n k i m a ­ gát. Ujat, m á s a th o z n i , eltérőt val­

is

E. F. m i n d e n e k e l ő t ta z z a l a z „ide­ g e n "v á d d a l vitázik, m i n t h aa m a ­

lani: b ű n , d em i n d e n e k f e l e t t : m a ­ g y a r t a l a n s á g .H o n n a na z a l a p k o r a e g y s z i n ű s é g e t feltételezni

gyar n e m v o l n a v á r o s é p i t őé s vá­ e k ­ r o s l a k ó n é p .E l i s m e r i u g y a n , h o g y e g y a m a g y a rv á r o s k é pan y u g a t i vá­

n é p r ő lé s k i v á n n i ezt tőle? H o n n a nr o s k é p h e zm é r v e ,e l m a r a d o t té s sze­ a jog a k ö r n y e z e té s k e v e r e d é s lágg y ,n é y e s , d ee zn e m k i s e b b é r t é k ü s é é s z r e v é t l e n g y ú r á s a helyett

szolgai

alávetést k ö v e t e l n ie g yk u l t u r as u ­

gére

v a g y elhibázott t e l e p ü l é s r e n d ­

s z e r é r e utal.

Ellenkezőleg: a m a ­ h o n n a n a g y a rv á r o s „olyan f e j l ő d é s r e képes, lelkiismeret, k ü l s ős z o r i t á s o kf e n y e ­ a m i l y e n r ea n y u g a t i r e n d s z e r k é p ­ getéseit b e l s őr é t e g e k n e kt u l a j d o n i ­ telen", — a l a p v e t ő e nm á s r e n d s z e r ű g á r k ö r é b e kerültjétől? S

tani? d u l á s t :

H o g y a n lehet g y o r s pálfor­

t e l e p ü l é s i g y a k o r l a t a miatt. E. F. k ö v e t e l n i n e ma m a g y a rv á r o s r ó l á l t a l á b a n v é g ü l talán: b e s z é l , h a n e m k i z á r ó l a g arról a

g e r i n c t e l e n s é g e t

ő s z i n t e s é g helyett? S

h o g y a n l e h e t é g ő m e g g y ő z ő d é s s e l

„ k ü l ö n l e g e s e n m a g y a rt e l e p ü l é s f o r ­

u g y a n ,

m á r ó l ,

d ek e v e s e b b a l a p o s s á g g a l

a m e l y m e g o l d o t t a azt a f o g a l m a k a t f e l d o b n i , m e l y e k n e k tu­ m e g o l d h a t a t l a n n a k hitt k é r d é s t , d o m á n y o s hitele m é gn e m n y i l v á n ­ h o g y f ö l d m ű v e l ő k is l e h e t n e k v á r o s ­ való? l a k ó k , s ő t e g y e n e s e n f ö l d m ű v e l ő k N é m e t h László

k ö n y v e r e m e k

s z á g u l d á sa m a g y a rm u l t o nk e r e s z ­ tül é s l o g i k u s k ö v e t k e z m é n y e k

le­

v o n á s a a z ö n k é n y e sp r e m i s s z á k b ó l . Őm a g ak ö n y v é v e l e g y i k l e g m a g a ­

t e r e m t h e t n e kv á r o s o k a t " . Az alföldi m a g y a r

m e z ő v á r o s o k r ó l

m e l y e k t ő l

v a n s z ó

m é g as z a k t u d o m á n y is

g y a k r a nm e g t a g a d j a a városi jelle­ get, n o h aö s s z e t é t e l ü k b e nm a is in-

k á b bv a l ó s i t j á k m e ga z o k a t a k ö ­

n e l m i

v e t e l m é n y e k e t ,a m e l y e k e t am o d e r n

h o g y a s z e n t i s t v á n i v á r o s a l a p i t á s

n y u g a t i v á r o s é p i t é s z e t

s z e l l e m e a m a g y a r h a g y o m á n y o k

—

h a n g o z t a t .

K é tv i t a t h a t a t l a n u l

t e l j e s i t m é n n y e l

n a g y s z e r ű

d i c s e k e d h e t

a ta­

o k f e j t é s e k

v i l á g i t a n a k rá,

e l l e n é b e n é r v é n y e s ü l t , e r ő s z a k o s a n n y u g a t o s i t o t t és i d e g e n e k k e l

n é p e ­

e a m a g y a r v á r o s o k a t . A m i ­ m e g t e ­ sitette b o ra z o n b a n a t ö r ö kd u l á s o ka z or­ r e m t e t t e a z ő s t e r m e l ő k városát, a k z á g n a g y r é s z é b e n e l p u s z t i t o t t á k a m á s i k ; föloldotta a v á r o s v i d é k ket­s z e n t i s t v á n i o r s z á g é p ü l e t e t , a lap­ t ő s s é g é tő s av i d é k e t is v á r o s i t e r ü ­s a n g óm a g y a r települési h a g y o ­ letté tette. M i n d k é tm ü v e tökéletes p n y á s m e z ő v á r o s . A z egyik:

á n yu j r aerőre k a p o t t é sa z ide­ igazolást n y e r t a m o d e r n v á r o s é p i ­ m g e n h a t á s ú s z e n t i s t v á n i s z e l l e m o.)

tési t ö r e k v é s e k b e n " . ( 2 1 0 .

E. F. a b b ó li n d u l ki, h o g y a vá­ ros,

m i n tak u l t u r a és civilizáció

f e j l ő d é s é n e k m e g t e r e m t ő j e és

h o r ­

m e l l ő z é s é v e l

visszaállitotta a z

m a g y a rs z á l l á s r e n d s z e r t

ő s i

s m e g v e ­

tette alapjait a m e z ő v á r o s o k n a k .

d o z ó j a ,m i n tak ö z ö s s é g i e g y ü t t m ű ­

A városi é l e t f o r m a— o l y k o r m á r k ö d é s fejlettebb k é p v i s e l ő j eé s m i n tp a t e t i k u s s á g b al e n d ü l ő— d i c s é r e t e , e m b e r i b b életszintet biztositó (vagy é r t h e t ő e ne l m é l e t it u l h a j t á s o k r a ve­ biztositható) t á r s a d a l m i közület, —

zet. N e m s z ó l v a av á r o s é s f a l u n e m l e h e t c s a k a z e m b e r i s é g e g y „ o s z t á l y h a r c á n a k " erőszakolt, in­ kis h á n y a d á n a k osztályrésze, m i g k á b bc s a kk u r i o z i t á s r a t ö r e k v ő té­

a m á s i kr é s z ea l a c s o n y r e n d ű(vidé­ teleiről, a v á r o si r á n y á b a ns z e r z ő a ki) életre k á r h o z t a t v a ,ö r ö k k é c s a k f a l v a kn é p e i v e l is r a j o n g ó értékelést s ó v á r o g j o n av á r o s u t á n . . . — „a vá­ f o g a d t a t el. Kirivó p é l d á j a e n n e k , r o s n e m lehet c s a k a v á r o s i a k é , szó ­g h o y af a l t u s i r é t e g e k v á r o s felé h a n e m a v á r o s n a k ö z ö n l é s é t E. F. t u d a t o s v á r o s s ó v á r e g y a r á n t a v á r o s i a k é n a k é s vidé­ g á s n a k ,h ó d i t óu t n a k tekinti, n o h a

val ö n m a g á é , k i e k é n e k ,

e g y s z ó v a l m i n d e n k i é n e k

kell l e n n i (191. o.) ...Az a település,

a

v a l ó s á g b a n

a z

k é n y s z e r ű é s

a válság­ és v i d é k b a k e r ü l t é s b o m l á s n a k i n d u l t k e t t ő s s é g é tésh e l y é b ee g y s é g e s vá­ p a r a s z t é l e t f o r m a elől. rosi területet t e r e m t o l y a n m e g o l ­ V é g e z e t ü l E. F. felsorolja a z o k a t d á s t valósit m e g , a m e l y m i n d a z ér­ a z alapelveket, a m e l y e k m e g v e t h e ­ t é k k ö v e t e l m é n y e k n e k ,m i n da f e n n tik egy m e z ő v á r o s o k r a alapitott or­ álló t á r s a d a l m i s z ü k s é g l e t e k n e k a szágterv alapjait, b á r siet m e g j e ­ l e g t e l j e s e b b e n megfelel". ( 2 0 5 . o.) gyezni, hogy a terv akármilyen he­ — Az alföldi t a n y á s m e z ő v á r o s p e ­ lyes és i n d o k o l t legyen, j á m b o r dig, m i n t ősi m a g y a r h a g y o m á n y o k ­ ó h a j t á s m a r a d , m e r ta m e z ő v á r o s b a n g y ö k e r e d z őt e l e p ü l é s f o r m a , ezt (és a z o r s z á g is) c s a k u g y virágoz­ valósitotta m e g . hat, h a„ g a z d a s á g i jólét és t á r s a ­ a m e l y eltünteti

k e s e r ű

n é p v á n d o r l á s

av á r o s

E. F. k i m u t a t j a , h o g ya z

a l m i s z a b a d s á g lesz osztályrésze". ö s s z e s d Sb á rs z e r z ő érzi, h o g ya k o r s z e r ű

m a g y a rv á r o s o k tanyáit t e k i n t e t b e v é v e ,

h e t v e ns z á z a l á k a

n é p e s s é g é n e k

v á r o s i

a g y a rv i s z o n y l a t o k b a nm ü v e c s a k e t a n y á k m „ e l m e j á t é k " , m é g i ss z ü k s é g é t érzi

l a k á s s a l is

a n u s á g t é t e l n e k , h o g y l e g a l á b b bir. A t a n y á sm e z ő v á r o s két-szál- a t a g yf e l h á b o r i t ó á l o m le­ lás r e n d s z e r eá t h i d a l j a a v á r o s é s lelkesitő, v y e n belőle... a m e d d i gv a l ó s á g n e m v i d é k s z a k a d é k a i t , városi l a k o s s á g a g y a rt á r s a d a l o m lét­ teszi a ző s t e r m e l ő p a r a s z t o té s m e ­ lehet..." A m é r d é s ec s e l e k e d e t r es ü r g e t és m e g z ő g a z d á t , a k i n e k s z á m á r aa t a n y a k n e m

ö r ö k

kitaszitottság, h a n e m

c s a k m u n k a h e l y ü k . A „szentistváni o r s z á g é p i t é s " is u j értékelést k a p a m a g y a r m e z ő ­ v á r o s r e h a b i l i t á l á s a s o r á n . Törté­

kell érlelnie a zu j o r s z á g é p i t é s fel­ tételeit, —

ezzel a hittel z á r u l E r d e i

F e r e n ck é t s é g t e l e n ü lj e l e n t é k e n y és é r t é k e s s z e m p o n t ú m u n k á j a . (Ro­ b o t o s Imre)

r á d o n a „Királyasszony k e r t j é b e n " ÁPRILY LAJOS: A LÁTHAb o l y o n g vagy é p pb o n y o l u l t „ S k ó t TATLAN IRÁS. (Erdélyi h a n g u l a t " á t a k a r j a kifejezni. D e S z é p m i v e s Céh). Áprily s z i g o r ú a n á r h o l jelenik meg v e r s e i b e n , ez zárt, g o n d o s a n csiszolt, n é h a f e h é r b i n d i gt i p i k u s a n r o m a n t i k u s vizió­ i z z á s ú , kizárólag esetleges liraiságú m a n i m b o l y o g föl. L e g j e l l e m z ő b b verseit az erdélyi m a g y a r i r o d a l o m b i n d u n t a l a n vég­ egyik c s o p o r t j a a v e r s e k t á j a i b a n , erre a viziójára a m zetes, vészes, b a b o n á s felnagyitás. k é p e i b e n jelentkező „erdélyiség" e d v e n c helye: a „hősi tető"; miatt a „transzilván lira" jellegze­ Áprily k m i k o r a z tes m e s t e r v e r s e d n e k tartja. N a g y o n ideje: a sorsteli pillanat, „ r n y é k n a g y r a nő liláin" v a g y „a jellemző ez, m e r tÁprilyl e g u j a b b á r d ő lelkét rázza-rázza", v e r s e i n e k tája, k é p k i n c s esa z ezzel szél az e egyszer pedig, a m i k o r „a far­ a tájjal, k é p k i n c c s e l jelentkező táj- nem a s o k a z I s t e n s z é k e n o r g o n á z n a k " és k é p é r z é s a régi, jóllehet a költő k s „a d o r o n g u t o n a vihar eszelős egy évtizede nem itt, h a n e m Ma­ pásztorlányt danoltat". Kétségtele­ g y a r o r s z á g o n él. Versei z ö m é b e n ü lm e g k a p ó ez a táj, de — kere­ ma is a „ m o r a j o s sziklaország" z u ­ n e h o l s e található. gói, h a v a s a i , rigói, fái, esztenái, sett, kivételes és s a táj-érzése é s táj­ k o s b o r j a i é se n c i á ia zö r e g e d ő , k e ­ „Erdélyisége", h o n á s a i t e g y b e v e t j ü k irodal­ vés változaton b u g ó lira kulisszái s rajza v u n k v a l ó s á g o s táj-érzőivel é s táj­ n e m c s a ka z o k b a n , a h o l a vers tárgyam r é l d á u l Petőfivel, telje­ a költő i d e h u z ó szive v a g y régi ö n ö n -ajzolóival, p e nm i n i m á l i s . Petőfi b á r m e l y i k tájm a g ae m l é k e i b eo m l á s a ,h a n e m ott s e s s z ü k , egyik s e m v a l a m i is, a h o l a régi köteteiből i s m e r t h e - versét v a n e m roizáló p á t o s z n é m i e l é g i k u s tartás­elvont poetizálás változata, h egy-egy t é n y l e g e s táj k o n k r é t d a ­ sal teljesen elvont, s p e k u l a t i v té­ rabja. B á r m e l y i k tájverse m e g r a ­ m á k b a törik. A k i e g y e n s u l y o z o t t a d h a t ó tájfelülethez kötött s szinte f o r m á j u , h i b á t l a n Aprily-vers kiöl- g o n t o s a n lerögzitett („Ott, a h o l a töztetése s e m m i ts e változott. M á s p siet beléje".) Petőfi tájver­ tájra, m á ss z i n e z é s ű k é p r e m a s e kis Tur s e i b e nak a t o n a , h a beléveti m a g á t , lel befelé n é z ő s z e m e . T á j a i b a n , k é ­ eligazodhat, m i n t a t é r k é p e n , p e i b e n ma is a régi „ b a b o n á s k é k ugy holott se nem térkép, se nem fotog­ h o m á l y t " keresi. Tája, k é p v i l á g a ráfia a verse. Hiteles é s valódi. Az ma is e l v o n t és irreális. Még m i n ­ é l m é n y e reális, a táj nem á l t a l á n o s dig a régi k i f e j e z é s r o m a n t i k u s . f o g a l o m ,m i n tÁprilynál,a k i n é l még „ K ő k , idők", „ k é k v a s á r n a p o k " , o g y a táj t ö b b n y i r e „ j é g m a d á r k é k l e p k é k "m o d o r o s v a ­ az is jellemző, h p r e h i s z t o r i k u s és üres. N i n c s se n é ­ r á z s l a t a i b a s z e r e l m e sm o s t is. A s e t á r s a d a l m a , legfeljebb a föld, a h o v a vágyik, s e m igazi föld, pé, b e n n e : e z e k de „ k ü l ö n ö sm á sp l a n é t a " , k o z m i ­ meghittjeit tűri meg k ö z ü l is főleg a holtakat. E l e v e n , k u s irrealitás. H i á b a lett egysze­ é g véletlenül r ű b b ,h i g a b b , b o n y o l u l t s á g n é l k ü - reális „erdélyiség" m s i n c s technikailag k ü l ö n b e n ma is libb: tája változatlanul elvont, nem r t i s z t i k u s a n k o m p o n á l t v e r s e i b e n . a kivülvaló, d e egy belőle v e t ü l ő a G.) táj. S h a ezt a tájat e r d é l y i n e k n e ­
S Z I L Á R D :

DARVAS

S Z I G E T . m á s o d i k kötete. g y ü j t e m é n y t az

Az

első,

ifjukori

i d ő k s z e l é n é l k ü l ö n b

s o d r á s feledteti: költő

ÖRDÖG-

A fiatal költő

a „ n a g y r a nőtt"

m a g á v a l r a g a d ó

lendülete.

„Jegyzetek Istenről, a S z e r e l e m r ő l , a Világról és

R ó l a m , a k ie v i l á g b a n

élek". —

m o n d j a m é g ac i m u t á n .

M i ó t ak ö l t ő k

t ú l e s n e k

Az i l y e n s t r ó f á k f e s z ü l t s é g eé s a

a s z ü l e t é s

m o n d a n i v a l ó teszik „nagy"

v e r s s é

f á j d a l m á n , m i n d e g y i ke m e példátla­

a M o n o l ó g o t , m e l y b ő l a fenti n é ­

n u l r e n d k i v ü l i és n a g y s z e r ű ,

h á n yt a k t u s való, a K ü l d e t é s t ,

illetve

É v s z a k o kb a l l a d á j á t ,

d o l g o k b a kötött bele,

forgószél-t, a N e k r o l ó g o t é s

e z e k k e l

élt

b é k é b e nv a g yh a s o n l o t tm e g tragi­

a z

a z

Áprilisi

h a l l a t l a n u l m i n d e n n a p ié s e g y s z e r ű

m é g

n é h á n y a t . D ek i s e b b irásai is a ké­

k u s a n . Istennel, a világgal, a szere­ p e k , h a s o n l a t o k , r i m e k ötletes já­ l e m m e lé sö n m a g á v a l .D a r v a s Szi­ t é k a ,k o m o l y , n a g y o b b c é l ú játéka. lárd m i n d e n s o r á b a n költő é s t a l á n( M a g a s i s k o l a , Av i l l a m o s b a l l a d á ­ felesleges is volt igy h a n g s ú l y o z n i , ja, ö r ö kh e g y e k , Martialis u j stró­ h o g y a b b a n ar e m é n y t e l e n ü lh ő s i pil­fái, stb.) V a nn é h á n y s a n z o n s z e r ű l a n a t b a n , m i k o r kötetét n y u j t j a , é sk ö n n y űi r á s a is a k ö t e t b e n ,d e a n e m p i n g p o n g r ó l

v a n

szó.

M é g k ö n n y ű s é g e t is m i n d i g

c s a kn e m is k r a m p u s z o k r ó lé s n e m

értékesiti.

is e g é s z e na f r a n c i á k k i t ű n ő e n b e ­ kell i d é z n i egyet, vált fegyenctelepéről, a z ördögszi- z ő b b e t : getről,

b á r egyik v e r s é n e k

c i m e ;

t e l m e i b ő l ködlik, t e r j e n g fel a kötet költő fölé:

Ördögsziget.

s z a b a d s á g

s z á m ű z v e él a m e g v e t é sh e g y é n ,

k é p e i b ő l , átvitt h a s o n l a t a i b ó l és ér­ fölé, a világ fölé, a m a i élet fölé, a

m i n t legjellem­

Az e g y k o r n é p s z e r ű

É n e k a zö r d ö g s z i g e t e n .E n n e k r é m ­

k o r s z e r ű e n

Martialis u j strófáiból

aj o b bt á r s a s á gb en e mf o g a d j a , állitólag b ö r t ö n v i s e l t e g y é n . D a r v a sS z i l á r d e kötetével

m e g ­

g y ő z ő erővel jelentette b em a g á t a

a g y a r i r o d a l o m b a . N e m , n e m Azt l e h e t n em o n d a n i , h o g y k ü l d e -m p e s s z i m i s t a költő. I n d u l a t a i a p e r ­ költő, h a

t é s s z e r ű e n p e s s z i m i s t a

e s z t e sh á b o r g á s a ,a k i t u d j a , h o g y v e r s e i n e ki g e n változatos h a n g j á v a l , v v a n igazság, c s a ke l ü t ö t t é k tőle. m o n d h a t n ik ö t e t é n e kö s s z h a n g j á v a l ö t e t é n e k t u d a t o sh i á n y o s s á g a i a n e m az evvel é p p e n ellentétes elszá- K o r á n a k— n e m é l e t k o r á n a k s z i n ­ költő k

n á s t m o n d a n á . Lirája f o n t o s ,

— tökéletlenségei. T o v á b b i fejlődé­ te s ü r g ő sm o n d a n i v a l ó k k a l terhes, a g y o b b m é l y s é g e k felé és a ki­ n e ma za k ö l t é s z e t ű z é s ,m e l y s o k ­ sét n fejezés e l m é l y ü l é s e felé e g é s z e n k ü ­ rétű, felelőtlen s z a v a kk ö z tb u j k á l ­ ö n ö s e n e g y n e m is j e l e n t é k e n y , hat, kerget v a l a m i l y e n c s e n e v é s z l r o t i k u sl á z ú verse, a D é m o n o k c. értelmet. A m e g l á t t a t ó é r t e l e m fé­ e m u t a t j a . S o k a ta d ,m é gt ö b b e t igér n y é v e l siet o l y k o r Isten n e v é b e n , o l y k o r s z e r e l m e s e n a sötét,

sn a g y o n s o k a t v á r h a t u n k s z e m - é S á n d o r József) vi­ tőle. (

m é g

k ö n n y e z t e t ő e ns ö t é t világon át, l á g o s s á g a

n é h a a szatira

é s ö n ­

g ú n ym é l y s é g e i t éri. L e g n a g y o b b ereje

a

m e g l e p ő e n

N A G Y

friss, ü d eh a n gé sv é r p e z s d i t ől e n ­ d ü l e t ,

m e l l y e l

ISTVÁN:

K Ü L V Á R O S

(Erdélyi E n c i k l o p é d i a ki­

k ü l ö n ö s e n

n é h á n y adás). „A k ü l v á r o s s o k a k t u d a t á ­ ü t e m e i ver­ b a nb i z o n y o s f o k ú t á r s a d a l m o n k i v ü n e k .P o m p á z ó a n ,k ö n n y e d é n , n a g y liséget jelent. A b e l v á r o s i jól á p o l t n a g yv e r s é n e k rimei,

m e g j e l e n i t ő erővel fejezi ki

m a g á t l é n y m o s d a t l a n s á g r a , s z e n n y r e g o n ­ az ilyen, p é l d á n a kas o k k ö z ü l alig dol é sm e g b o r z o n g . Az o r v o s járvá­ k i v á l a s z t h a t ó s o r o k b a n : n y o k r a , speciális n é p b e t e g s é g e k r e . ...A régi m á g l y am é g vöröslik

A j ó t é k o n y sziv e l h a g y a t o t tá r v á ­

k e r e s z t ü la n n y i s z á z a d o n

kat,

sa ző s ib a r l a n gá r n y a r e s z k e t

m o n d j a a s z e r z ő

az é g b e n y ú l ó h á z a k o n ,

b a n . „Ilyen t ü n e t e k—

az időt m o s ts e mp a n a s z o l j a

t é n y l e g é s z l e l h e t ő k a k ü l v á r o s

kit a s o r s t e n y e r é b e visz

t é b e n ,d e igazi j e l l e m v o n á s a i t keve­

sk i b em e n n y k ő v a g yb i c s k a vágott orditott e z e r é v e is.

siró ö z v e g y e k e t vizionál" —

s e ni s m e r i k " .

b e v e z e t ő szavai­ folytatja

— éle­

M i l y e n a k ü l v á r o s

igazi, ő s z i n t e a r c a ,„ m i l y e na h a n g -

m á sé s m á sh a j s z á l e r e k e n érintke­ k e v e s e né r t e n e k ö r z s t e l e p ü l é s s e l sm á s é s m á s s av á l a s z ?A v á ­ zik a t e d v e k b ő l táplálkozik, h a n e m , m e r t lasz f o r m á j a a k é r d é s t e r m é s z e t é ­ n z e k k ö v e t k e z m é n y e k é pm á sa k ö ­ h e zm é r t e n adott. B e m u t a t á s t é s e ja"

a m i t

„oly

m e g " kérdi, —

ö s s é g i képlete. b i z o n y i t á s t v á r a z o l v a s ós i n k á b b z a t á r s a d a l o m k u t a t ó érvelését, a z

iró

jelenitését.

A ze g y i k n e k

m á r

m i n t m e g v a ne z e nav o n a l o na z egyéni­

N a g y István

s é g e s m i n t m i n d e ne g y é n i s é g éli elevenitő, ö n ö n m a g á t ,k e z d e m é n y e z ,a m á s i k é f o r m á l ó s z óh a t á s o s a b b , m e g g y ő ­ m é gk i a l a k u l a t l a n . Ám b á r h o l áll a z o n b a n iró, a k i érzi a z

z ő b b erejét.

K ü l ö n b e n i s ,m i n t iró­ m é gt á r s a d a l m ié l e t k o r á b a n — b o ­ n a ká l l a n d ó tárgya a k ü l v á r o s i élet nyolult. N a g y István m ó d s z e r e itt, s ak ü l v á r o s ie m b e r . U g ya z é l m é ­a k ü l v á r o se g y é n i s é g k i k e r e s é s é n e k , nyeivel, m i n t a kifejező e s z k ö z e i v e l e z e n a téren, o d a h a z av a n . h a irói,

m e g k ö z e l i t é s é n e k , v i s s z a a d á s á n a k h o g yu g y m o n d j u k , p o n t j á n k e r ü l p r ó b á r a . N e mm e g l e p ő t e h á t M il e h e t e g y e g y ilyen település-

e l b e s z é l ő i

é r z é k e n y s é g g e l

e g y é n i s é g a k t u á l i s k i r a j z o l á s á n a k n a p , a z igazi m ó d j a ? A z átlag erdélyi é s z r e v e h e t ő l e g n y á r o n , k é z e n f o g j a iró b i z o n y á r a m e g e l é g e d n e— k ü l ­ a zo l v a s ó ts e l i n d u l h a z u l r ó lé s s o r ­ v á r o s r ó ll é v é ns z ó— a n y o m o r r i r a veszi K o l o z s v á r külvárosait. p o r t v a g y a zi n s é g s z o c i o g r á f i a n é ­ M e g t e h e t i . I s m e r i v a l a m e n n y i t . Itt z ő p o n t j á v a l é se s z k ö z e i v e l s legfel­ született. Élt, lakott v a l a m e n n y i ­ j e b b c s a k a b b a n l e n n e j o b b v a g y b e n , ott él m o s t is. D o l g o z o t t gyá­ r o s s z a b ba m e g o l d á s a , a h o g y irói r a i b a n , kallódott, e p e k e d e t t u c c á i n . k é p e s s é g e szerint m e g i r n á . N a g y Elete, é l m é n y e i ,ö n t u d a t a , világa ez. István n e m ilyen e g y s z e r ű e n veszi N á l as e n k i s ej á r h a t n á b i z t o s a b b a n , a dolgát. E za m ó d szerinte k ü l s ő i s m e r ő s e b b e n . S u g y is járja, s o r r a , rajzra, s z á r a z a d a t o l á s r a vezet, a m i K o l o z s v á rk ö r ü l . A kis k ö n y v m i n d ­ b á r m e n n y is z á m o té sa d a l é k o t ö s z egyik f e j e z e t é b e n a zé l m é n y e i tö­ s z e h o r d is, m i n d v é g i gm e r e v állo­ m e g é b ő l r ö g t ö n z ő e m b e r beszél. m á n y á b a n kerülgeti c s a ka z élet M ó d s z e r e igy friss é s gyakorlati. m i n d e n k o r m o z g ó t ö r e k e d é s é t . Ezért M i n d e nr ö g t ö n z é sa z o n b a n k é n y s z e ­ v á g n e k if e l a d a t á n a k

s e g y

r ű e n zsufolt é s gyors. N á l a m é gf o k o z o t t a b b a n . H i s z jéről,

é g r ö g t ö n z őt e c h n i k á j a e l l e n é r e is s z i n t e m a k ü l v á r o s „igazi h a n g j á t " k ö z ö s ­

s z ü l ő f ö l d ­

á r s a d a l m is z e r e p é b e n , lehető­ o t t h o n á r ó lé sü g y é r ő l b e s z é l ségi, t b b e l if u n k c i o n á l á s a k ö z b e n k e ­ a z o k k a l n e m c s a k leg e

s a m i k e tm o n d ,

z u t á nag é n i u s loci elke­ rehabilitál, d e felfedez is: a m a g y a r resi.Igya r ü l h e t e t l e n k i e m e l é s é nk i v ü l a lé­ i r o d a l m it u d a t b a n é l őf ő r a n g ué s h ű v ö sK o l o z s v á r r a ls z e m b e n , hely­

n y e g e s előtte a z e g y e s

k ü l v á r o s o k

e l s ők ö z ö s s é g iv i s z o n y a i n a k , m ű ­ ben Kolozsvárt, e g yp l e b e j u s i , a z b ö d őv a g y p a n g ó szociális e r ő i n e k élét m e l e gt e n y é s z e t é b e na d o t t m á ­ k sikat, m a g a

m e l ya k á rm o s t t ö r t é n e l m é t ,

c s i n á l j a a

a k á r

t ö r t é n e l e m előtti m é ga z

t e l j e s e n

a k i t a p i n t á s a .E z é r t é r d e k l i k d e n ü t t a k ü l ö n b ö z ő

i s é g e k b e l s ő állapota, n

m i n ­

k ü l v á r o s e g y é ­

szociális s z e l l e m é r e

életjeleiben, é l e t m ű k ö d é s é b e n u g y a n ­ u t a l ó v o n a t k o z á s o k : a jelek, figu­ c s a k eredeti é s s a j á t o s .A m i n t k i d e ­ rák, v o n a t k o z á s o k , m e l y e k elaléltrül, a k o l o z s v á r ik ü l v á r o su g y egé­ ságát, elesettségét v a g y a r á n e h e ­ s z é b e n ,

m i n t r é s z l e t e i b e n (Kerek­

d o m b ,L u p s a ,M o n o s t o r , Fellegvár

z e d őn y o m á s ellen való v é d e k e z é s é t illusztrálják. A z érdekli, m e l y i k m i ­

stb.) m á r azért is m e r t k ü l ö n b ö z ő l y e ns p o n t á n erőt h o r dm a g á b a n az i d ő b e n , k ü l ö n b ö z ő feltételek között e g é s z s é g e sé s ö n k é n t e s t á r s a d a l m i létesült é sk ü l ö n b ö z őé l e t s o r s o n át­

ö s s z e m ű k ö d é s r es e z e k e t h o l

m e n tt e l e p ü l é s ,

n y e i e g y m á s m e l l é s o r a k o z t a t á s á -

k ü l ö n k ü l ö n e g y -

é l m é ­

e g yk ü l v á r o s e g y é n i s é g . N e m c s a k azért,

m e r tm á s o k l a k j á k

val v a g y a k á r c s a k pillanatnyilag, s m i n d lirailag (Fellegvár), h o l é r t e k e z ő e l b e s z é l é s s e l (Lupsa) r a g a d j a m e g .

A könyvnek ez a közösségi összeműködést prosperálásában vagy el­ akadásában figyelő, visszaadó tö­ rekvése a legtermékenyebb, mert ez a külvárosba szorultaknak, a külvá­ roson tul, az egész társadalomra kiható, azzal szembe állító vagy egybevető öntudatát hozza előtérbe s igy nemcsak a külvárosi állapo­ tot, helyzetet rajzolja ki, de az ab­ ban jelentkező akaratot és az irányt is, amely felé, ha előre, ha hátra, de mozog. Ez a felfogás Nagy Ist­ ván helyes irodalmi realizmusából még akkor is természetszerűen kö­ vetkezne, ha csak irodalmi beálli­ tásra törne. Mint látjuk, követke­ zik is, de megjegyeztük egyuttal, hogy központi mondanivalóit hol lirailag, hol elemzőleg ragadja meg s ez a megkülönböztetés kiemeli, hogy az irodalmi kialakitás s a tár­ sadalomkutatói elemzés nem min­ den fejezetében kerül formai egyen­ sulyba. A kétféle formálás suly­ pontja ide-oda tolódik: hol az iró formál e itt literáris, hol a társada­ lomkutató összegez s itt értekező. A célkitűzés társadalomkutatói su­ lya s az iró élménybeli tultelitettsé­ ge elöntik egymást. Annak az elő­

D

I

S

P

adónak az izgalma, aki közölnivalói tömegéből és közben még ezt is és azt is, ha sebtiben is, de el akarja mondani, ezért érezhető ki a könyv­ ből. A könyv, minden helyes felfo­ gása s tárgyának a kutatott mon­ danivaló mentén és mélyén vezetett tartalmassága ellenére, több helyen elsietett s majdnem egészen vázlat­ szerű. Erre a vázlatszerűségre azon­ ban elsősorban ő maga figyelmez­ tet — a felkészültségével. Ez, bár­ mennyi jót jelent is, alakitási, kom­ ponálási hiba. Lépten nyomon érez­ hető, hogy figurák, esetek, monda­ nivalók zöme, serege, tára reked el a tollában. Figurák, esetek, mondanivalók, melyek pedig irása formai kielevenülését emelnék. Fogta vol­ na tehát rövidebbre a gyeplőt, ér­ lelte volna tovább az élményét. Ezért bár az iró és a társadalomku­ tató szempontjából az egyedül he­ lyes ponton ragadta meg tárgyát s igy igen lényegesen mélyitett ugy az erdélyi szociografizálás, mint az irodalmi probléma-felvetés módján — egyáltalán nem tette fölösleges­ sé az általa felfedezett virág tartal­ mainak bőségesebb kiaknázását s főleg kiformálását. (G.G.)

U

T

A

VÁLASZ SZEKERES GYÖRGYNEK Tulajdonképpen nincs értelme vitatkozni. Tulsokat vitatkoztam már s az olvasók számára nem sült ki belőle semmi, mert nem tudták figye­ lemmel kisérni a mondanivalóimat, mivel csak az összes irásaim ismerete adhatott volna nekik biztos alapot az itélkezésre. De ki ismeri az én öszszes irásaimat, amikor kénytelen vagyok a legkülönbözőbb helyeken meg­ jelentetni, csak azért, hogy utat törjek magamnak és hátam mögött álló osztályomnak! ? Ebben az esetben még nehezebb a helyzetem, mert a Korunk olvasói közt aligha van nehány ember, aki olvasta a könyvet s i g y fejezetről-fejezetre kellene idéznem, hogy bizonyitsam: az a nacionalizmus, amit én hirdetek, ugyanaz a demokratikus népi nacionalizmus, amit Szekeres G y ö r g y követel rajtam s amit más országok munkássága, de különösen az orosz és francia már régen elfogadott, A mai német v a g y bármilyen sovinizmust és imperializmust, ugyancsak a nemesi és polgári osztályna-

cionalizmust pedig egész fejezetekben utasitom vissza. Mondom, tudom, hogy nem intézzük el a félreértéseket, de mégis, hogy ne mondhassák, hogy „tultengő önbizalmam", „rögeszmés bogaras­ ságom" már még a Táncsicsét is meghaladja, aki tudtommal nem szen­ vedett intellektüelgőgben, sem irói álfölényességben — igy hát megpróbá­ lok védekezni. Azonban nehéz dolog ez is, mert Sz. Gy. tulajdonképpen nem a könyv hamis tételeivel foglalkozott, hanem velem, aki — szerinte — a kontár­ ság felé menetelek. — M i t tegyek hát? — Vitassam azt, hogy nem va­ gyok kontár, s hogy nem vagyok bogaras! Ha ezt tenném, azzal azt bizo­ nyitanám, hogy csakugyan az vagyok, mert tudvalevő, hogy a bolondok nem önmagukat tartják bolondnak. Igy az irása személyi részéhez csak azt mondom, hogy egészségesnek, frissnek, ébernek és hajlékonynak ér­ zem magam s remélem, ebben az állapotomban még sokáig meg maradok. Ha már az eddigieket kibirtam szellemileg s valamennyire testileg is, a többit is majd csak kibirom. Ha nem birom, leteszem, de a szellemi öszszeroppanástól, amitől Sz. fél, én nem félek. Ellenben jól látom, h o g y van egy nagy bünöm v a g y hibám, amit Sz. nem lát, s az, az, hogy valami aranyjánosian magyaros józan mértéktartás van bennem, ami bizony az én egyéni és osztályhelyzetemben gyávaságnak látszik. Holott nekem és az osztályomnak ma nem erre volna szükségünk, nem is a Táncsics tudá­ kos és izgékony bogarasságára, hanem a Petőfi izzó, de mégis világos forradalmiságára. Dehát tehetek én róla, hogy ilyen vagyok? Tehetek én róla, hogy nem izzó forradalmár, hanem csak okoskodó paraszt vagyok? A k i ráér, kutassa ki, hogy családi örökség, v a g y faji tulajdonság-e ez, avagy csak egyéni és osztályhelyzetemből ered. De térjünk a tárgyra! Szekeres György megrovásaiból két konkrétumot tudok megragadni. A z egyik az, hogy én hosszu munkásmozgalmi inaskodásom alatt még az alapfogalmak megértéséig sem tudtam eljutni, mert még mindig a Weitling előtti primitiv egyenlősitő állásponton állok. Idéznem kellene a könyv egész vonatkozó szakaszát, de ez lehetetlen, ezért csak ennyit: Én a tö­ megek közt éltem és élek és nemcsak az érdekel, amit az ujságokból és a szónokoktól átvettek, hanem sokkal inkább az, amit „lelkünk" mélyén őriznek. Vagyis azt, ami az átlagdolgozóban örök. És igenis megtaláltam azt a primitív egyenlősitő logikát, amelyet i g y próbáltam tömören kife­ jezni: „ H a nem lehetünk mindnyájan gazdagok, akkor legyünk mindnyá­ jan szegények". Ez, magasabb fogalmi sikra emelve, azt jelenti, hogy a gazdagság megszüntetése csak a magántulajdon megszüntetése és a köz­ tulajdon bevezetése révén lehetséges, vagyis, ha nem lesznek gazdagok, akkor mindnyájan szegények leszünk, ennélfogva már nem is leszünk sze­ gények, mert az ellentét feloldódik. Van olyan jóhiszemü szocialista, akiezt nem i g y érti? H o g y ez primitiv leegyszerüsitése a bonyolult emberi vonatkozások­ nak, azt én is tudom, ilyesmit feltételezni évtizedes irodalmi mult után már egy kicsit furcsa — de azt is tudom, hogy a tömegember ilyen pri­ mitiv kifejezésekbe rögziti társadalmi felfogását. Nehányat közlök ebből a könyvben, pl.: „senki sem születik sarkantyus csizmában a világra", „aki nem dolgozik, ne is egyék" stb. s t b . K i merné állitani, hogy nem ezekre a primitiv tömegérzésekre épültek mindenkor a nagy társadalom­ változtató mozgalmak?

A m i pedig ugyanennek a politikai sikon való, szintén primitiv meg­ fogalmazását illeti s amely ugy szól, h o g y „ha nem lehetünk mindnyájan szabadok, akkor legyünk mindnyájan és egyformán kötöttek", ez nem más, mint amit Engels közismert meghatározása i g y fejez k i : „ a szabad­ ság a tudatosult szükségszerűség". Hát lehet ezt félreérteni, miután a könyvben ismételten fejtegetem ezt a kollektivista szabadságfelfogást? A másik sulyos megrovás, hogy én a földosztás ellen foglalok állást. Honnan veszi ezt? A z egész könyvben egy szó sincs arról, hogy én ellen­ sége vagy hive vagyok-e a földosztásnak. Ahol a parasztságról irok, egyebek közt ez áll: „Ugyanazok a földmunkástömegek, amelyek 191820-ban a 10 hold földért rajongtak, 1930-32-ben és azóta nem adtak ko­ moly visszhangot a földreform propagandára. Többre vágynak, mert sze­ mük előtt a példa a koldussá lett kisparasztságban, hogy nem elég a föld birtoklása, társadalmi hatalom is kell hozzá." (60. o.) A könyvnek ez a része egyébként szószerint megjelent a Korunkban pár évvel ezelőtt. Bárki ellenőrizheti: pontosan ugyanaz a szöveg. Azonban Sz. Gy.-nek mégis igaza volna, ha azt irná, hogy engem nem elégit ki az egyszerű földosztás, amint ezt számtalan cikkben megirtam már. A földosztás a társadalom teljes átszervezése nélkül nemcsak hogy keveset ér, de már nem is haladás, hanem visszafejlődés. De azt soha sem irtam, hogy ezért tehát ne osszuk fel a földet, hanem hagyjuk meg a mai földbirtokosok kezén. Szomoru dolog, ha éppen haladó embertől ka­ pok megrovást következetes agrárkollektivista álláspontomért. Arról pedig, hogy a szociális felszabadulás és a nemzeti független­ ség, hogyan függenek össze, egész fejezetek szólnak a könyvben. „Gazda­ sági egyenjoguság", „politikai egyenjoguság", „szellemi szabadság" „tár­ sadalmi szelekció" ezek a fejezetcimek jelzik, hogy a nacionalizmusnak nem mai német v a g y olasz értelmezést adok. De idézhetek e g y monda­ tot is, amelyben minden meg van: Mert a nacionalizmus önmagában üres szó, a tartalom v a g y szociális benne vagy semmi..." (127. o.) De hagyjuk a további részletezést, mert aki a könyvet eleve beállitott elfogultság nélkül olvassa, az ugyis látja, hogy ezekben a kérdésekben ugyanazt mondom, mint a többi szocialista. Legfeljebb, hogy másképpen, v a g y mondjuk, rosszabbul fogalmazom meg. (Szekeres szerint a „stilusom is hanyatlik"). A k i nem olvasta, annak meg az egész könyvet idézni kellene, hogy értelme legyen. Ellenben mondjuk meg csak őszintén, ezek csak másodrendü kifogá­ sok, mert az ellentét a fajkérdésben van. Én ugyanis azt mondom, hogy az emberiség nemcsak szociológiai sikon oszlik számtalan tagozatra (osz­ tályok, foglalkozások), hanem biológiai sikon is. (Fajok, fajták, alfajok, tipusok, stb. Csak j ó és pontos szavak nincsenek a megjelöléshez.) Ebben a biológiai tagozódásban vannak bizonyos nagyobb összefog­ laló tagozatok, amelyek már nemcsak biológiai, hanem szociológiai egy­ séget, (gazdasági és politikai közösséget) nemzetet képeznek. A nemzet igy nem csupán történelmi és természeti környezethatások eredménye, de nem is tisztán biológiai képződmény, hanem e kettő összeolvadása. A z t azonban, hogy minden nemzetnek van biológiai alapja, hogy van „vértör­ zse" és „faji ideáltipusa", „embertani izlésvonala", nem lehet letagadni. Minden nemzet, még ha sok törzsből v a g y akár teljesen idegen fajták ke­ veredéséből alakul is, bizonyos idő mulva a keveredés viszonylagos zárt-

sága és egyiránysága következtében, ugyancsak a tudatos nemzeti kul­ tura és nemzeti izlés hatása folytán faji irányvonalat alakit ki... Én ezt a faji irányvonalat a magyarságban is felismertem és azt hirdetem: vál­ laljuk! Ettől éppolyan j ó nemzetköziek lehetünk, mint akár a franciák, oroszok vagy kinaiak, akiknek szintén vállalniuk kell, mert hiszen a bő­ rükből nem bujhatnak ki csak azért, mert — teszem azt — az angolok v a g y a németek őket csunyáknak, alacsonyabbrendű fajtáknak, v a g y akár korcsoknak érzik. Azon legyünk, hogy egyetemes emberi területeken, sza­ badságban, igazságos berendezkedésben alul ne maradjunk. Ennek a — szerintem — egészséges faji felfogásnak a bizonyitására a könyvben nagyon szerényen, mint nem szakemberhez illik — főleg egyé­ ni tapasztalatokon alapuló megjegyzéseket irtam. Ezzel hivtam. ki egyfe­ lől azt, hogy bogaras, rögeszmés vagyok és hogy tulnagy az önbizalmam, másfelől azt, hogy elfogadtam a hitleri faji gondolatot. Holott hosszu fe­ jezeteken át próbálom bizonyitani, hogy a fajtisztaság, a faji elzárkózás, amit Hitlerék hirdetnek és a zsidók gyakoroltak a multban beltenyész­ téshez s a faj egészsége helyett a faj romlásához vezet. Ugyancsak azt is, hogy a mai német fajnemesités antihumánus gondolat és logikai képte­ lenség. És a magyar faji álláspont nem alaptalan misztikus handabandázás. hanem komoly dolog, vagyis Sz. Gy. azon megállapitása, hogy én a faji és nemzeti kérdésekben való járatlanságom ellenére tanitani: merészelek másokat — legalább is igazságtalan tulzás. Legyen szabad ehhez megje­ gyeznem, hogy igenis vannak bizonyitékok is a magyar fajta létezése mel­ lett. Nemrégiben hallottam, hogy régi magyar dalaink mennyire egy tő­ ből fakadtak, sőt e g y részében még ma is azonosak a török-tatár és a finn-ugor népek dalaival. De még döntőbb bizonyiték, megbizható képek­ kel és táblázatokkal a Bartucz Lajos könyve ( A magyar ember), amely mai és régi kutatások után megállapitja, hogy igenis van magyar tipus, hogy a turanid-alföldi vagyis török-tatár és a keletbalti vagyis finn-ugor törzsek 25 és 20 százalék arányban, ehhez 5 százaléknyi kifejezetten mon­ golod magyarság a mai magyar nemzet embertani alapanyaga. E z a foly­ ton épülő magyar nemzet törzse s ebbe olvadnak bele a dinári, alpi, nordikus és a többi szórványos tipusok. A vércsoportokkal való bizonyitást azonban ő is elveti, mert nem lehet rajta eligazodni. Igaz — bevallom őszintén, — hogy én ezt csak azóta olvastam, amiután a könyvet már megirtam. Igy bizony a könyvben foglalt faji megál­ lapitásokat valóban „ujjból szoptam". E z tényleg a kontárhajlam felé mutat. Most ez egyszer szerencsém, volt, izlésem és ösztönöm — „intuició"-m — nem csalt meg, mert utólag igazolt a tudományos megismerés, de ezt nem teszem többet. Szolgáljon mentségemre, hogy az egész köny­ vem annak a bizonyitására szolgál, hogy bár a biológiai-faji-adottságok is igazi valóságok s nem csupán kitalált különbségek — mégis az embe­ riség életében a szociológiai törvényszerüségek, a társas élet törvényei, gazdasági, történelmi stb. tényezők a sorrendben az elsők. Éppugy, mint ahogy az önfenntartás is előtte áll a fajfenntartásnak, bár a társas munka a fajfenntartási ösztön érvényesülésének a kikerülhetetlen előfel­ tétele. De azt is megirtam, h o g y éppen ezért a birtokon belüli osztályok a biológiai (nemzeti-faji) tényeket tartják az elsőnek, a birtokon kívüliek

meg a szociológiát, vagyis osztálytényeket. (93. o. 1-20 sor.) M i t akar hát. Sz. Gy. tőlem? Ennyi elég egyszer. Csak még azt füzöm hozzá, hogy a szerénység, a. mások emberi és szellemi munkájának a gondos vizsgálása és lelkiisme­ retes elbirálása nemcsak reám ,az „őstehetség"-re kötelező, hanem a ta­ nult irodalmárra is. Sőt, ha jól vesszük, az még érthető volna, ha én nem ismerném a szellemi harcok törvényeit, de a tanult ember tulzásait nem: mentheti semmi. (Veres Péter)

MEGJEGYZÉS AZ ELŐBBIEKRE Veres Péter azt veti szememre, hogy birálatomban nem a könyve, a, „Szocializmus-nacionalizmus" egyes hamis tételeivel, hanem személyével foglalkoztam. Tudatosan tettem! Veres Péter téves nézeteit mások már oly kimeritő alapossággal elemezték, hogy e régebbi kritikai megállapitásokhoz vajmi kevés ujat tudnék fűzni. ( A balmazujvárosi parasztiró fenti válaszában sem mond lényegesen ujat: dióhéjban foglalja össze ed­ digi tévedéseit.) Egyébként sokaltam is, keveseltem is a régebbi birálatokat. Sokaltam, mert olykor Veres Péter egyes irásainak jelentőségével arányban nem álló terjedelmet szenteltek az eszmecserének; keveseltem, mert rendszerint csak az egyes téves nézeteket elemezték s elhanyagolták Veres Péter irói és közirói egyéniségének, szellemi összképének bemuta­ tását. Már előző irásomban hangsulyoztam, hogy a „Szocializmus-nacio­ nalizmus" megjelenése után „nem szoritkozhatunk kisebb-nagyobb téve­ dések és elirások kiigazitására", mert a „tévedésekből s az elirásokból rendszer lett..." A r r a vállalkoztam tehát, hogy utaljak Veres Péter sajá­ tos magatartásának gyökereire a mai magyar helyzetben s bemutassam azt az eszmei felkészültséget, amely csak megkönnyiti a parasztiró sajná­ latos fejlődését. Itéljék meg Veres Péter ujabb irásait ismerő olvasóink, vajjon — az adott szerény keretekben — sikerrel oldottam-e meg ezt a feladatot. ítéljék meg azt is, vajjon indokolt-e Veres Péter méltatlankodása cikkem hangja felett. A z a benyomásom, hogy a Számadás szerzője félreérti szándékaimat. H a Veres Pétert szellemi összeroppanástól fél­ tem, ugy csakis azokra a veszedelmes tünetekre utalok, amelyek — fékezetlenül — előbb-utóbb komolyan vehető irodalmi munkára alkalmatlan­ ná tehetik az irót. V a g y Veres Péter itélőképességét már annyira befo­ lyásolnák „biológiai" elméletei, hogy ne tudna különbséget tenni az irói csődbejutás s a megbolondulás között? M é g azt sem állitottam, hogy e veszedelmes tünetek csak Veres Péter jellemalkatából erednének. Utal­ tam arra, hogy ily eltévelyedések számára a mai magyar légkör sajnos nagyon kedvező. Hiszen Veres Péter „csak" azokat a tévhiteket rögziti le, amelyek átmenetileg, a mai német nyomás hatásaként, az átlagos dol­ gozók e g y részében is meg vannak. Mi Veres Pétertől nem azt kivánjuk, hogy vesse el „aranyjánosian magyaros józan mértéktartását", hanem azt, hogy tudjon felülemelkedni muló hangulatokon s irói feladatának magaslatán legyen. A z t szeretnők, ha kedvezőtlen körülmények között is meg tudná őrizni a humanista ideálok integritását — a mai német ideo­ lógiának tett engedmények nélkül. Egyszóval: azt kivánjuk, hogy tudjon az ár ellen uszni. (Szekeres György)