PÁLYÁZAT Az Oktatási és Kulturális Közlöny 2009. december 28-i, 36. számában megjelent pályázati felhívás alapján pályázatot nyújtok be a Debreceni Egyetem rektori feladatainak ellátására. A Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék vezetője, emellett 2008. július 1. óta a Debreceni Egyetem Tudományegyetemi Karok elnöke, rektorhelyettes vagyok.
A pályázati kiírásban
megfogalmazott tartalmi és formai követelményeknek eleget teszek és bízom abban, hogy több évtizedes oktatói pályafutásom során, valamint egyetemi vezetőként szerzett tapasztalataim alkalmassá tesznek ennek a feladatkörnek az ellátására. Vállalom, hogy a rektori megbízás időtartama alatt tartós és rendszeres távollétet igénylő megbízást nem végzek. Pályázatomban ismertetem: -
szakmai, oktatási, kutatási munkámat
-
eddigi közéleti és vezetői tevékenységemet
-
az egyetem szervezetére, tevékenységére, valamint az egyetem vezetésére vonatkozó elképzeléseimet
Pályázatom mellékletei: -
nyilatkozat hozzájárulásomról, hogy pályázatomat a vonatkozó jogszabály és az egyetemi Szervezeti és Működési Szabályzat szerint erre jogosult bizottságok és testületek megismerhetik
-
szakmai önéletrajz
-
közleménylista
-
az elmúlt tíz évben végzett oktatási tevékenység listája
-
három hónapnál nem régebbi hatósági erkölcsi bizonyítvány
-
hitelesített másolatok a végzettséget, a tudományos fokozatot, az egyetemi tanári kinevezést, az idegennyelv-tudást tanusító okiratokról
Debrecen, 2010. január 28. Dr. Fábián István egyetemi tanár, tanszékvezető a DE Tudományegyetemi Karok elnöke rektorhelyettes
1
2
I. Szakmai, kutatási, oktatói munka Szakmai pályafutásom szorosan kapcsolódik a Debreceni Egyetemhez, illetve a jogelőd Kossuth Lajos Tudományegyetemhez. Másodéves vegyész hallgatóként 1976-ban Dr. Nagypál István témavezetésével kezdtem el a labilis átmeneti fémionok komplexeinek egyensúlyi és dinamikai sajátságaival kapcsolatos tudományos diákköri munkámat a Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszéken.
E témából készítettem diplomamunkámat
(1980), majd egyetemi doktori értekezésemet (1981). A diploma megszerzését követően 1980–1982 között tudományos továbbképzési ösztöndíjasként a Fizikai Kémiai Tanszéken dolgoztam, ahol bekapcsolódtam az ott folyó, nemlineáris dinamikai jelenségekkel kapcsolatos kutatásokba. Részben az itthoni koordinációs kémiai kutatásokat folytatva, 1983-tól több, mint egy évig Max-Planck ösztöndíjasként a göttingeni Max-Planck-Institute für Biophysikalische Chemie kutatóintézetben dolgoztam Manfred Eigen professzor osztályán. Itt lehetőségem nyílt néhány világviszonylatban is egyedülálló gyorskinetikai módszer megismerésére és alkalmazására. Az itthon és külföldön használt kísérleti technikák kombinációjával kapott eredmények alapján a korábbi értelmezéseknél lényegesen részletesebb leírását tudtuk adni a labilis réz(II) komplexek ligandumszubsztitúciós reakcióinak. Az eredményeket felhasználva 1988-ban állítottam össze kandidátusi értekezésemet, amit USA-beli tanulmányutamat követően 1991-ben védtem meg. 1988–1991 között a Miami University (Oxford, Ohio, USA) Kémiai Intézetében dolgoztam vendég kutatóprofesszorként (visiting research professor). Ekkor kezdtem az egyszerű szervetlen vegyületek összetett redoxireakcióinak mechanizmuskutatásával foglalkozni.
Amerikai kutatásaim legfontosabb eredményének azt tartom, hogy sikerült
rámutatni az oxiklórvegyületek és az ózon kémiájával kapcsolatos irodalmi eredményekben rejlő számos belső ellentmondásra. A témát Alexander von Humboldt ösztöndíjasként 1992 augusztusától egy évig az Universität Witten/Herdecke egyetemen folytattam, ahol speciális nyomásfüggő gyorskinetika vizsgálómódszerek alkalmazásával sikerült a korábban tanulmányozott redoxireakciók néhány további részletét feltárni. A
külföldi
tapasztalatok
elvezettek
egy
hosszú
távú
kutatási
program
megfogalmazásáig, melynek középpontjában a környezeti kémiában meghatározó jelentőségű redoxireakciók állnak. 1994-ben kezdtem el a téma itthoni kutatásához szükséges feltételek megteremtését tanszékünkön. Hazai és külföldi pályázati forrásokat felhasználva sikerült egy
3
nemzetközi összevetésben is jól felszerelt kinetikai laboratóriumot létrehoznom, ami új perspektívákat nyitott néhány, a tanszékünkön már korábban is művelt kutatási területen. Kutatócsoportom eredményei alapján sikerült számos összetett kémiai folyamat részleteit feltárni. Megállapítottuk, hogy az ózon, az oxihalogén-vegyületek és a szervetlen kénvegyületek redoxireakcióiban a változatos sztöchiometriai sajátságok kinetikailag kontrolláltak, a kísérleti tapasztalatok jól értelmezhetők reaktív köztitermékek gyors képződésével és továbbalakulásával. Számos korábban nem ismert reaktív köztiterméket azonosítottunk és jellemeztünk. Tisztáztuk, hogy ezekben a reakciókban a termékeloszlást az egymással versengő reakcióutak, illetve azok egymáshoz viszonyított kinetikai súlya határozza meg. Legújabb kutatási eredményeink alapján pedig igazoltuk, hogy több kémiai rendszer váratlan kinetikai viselkedése fotokémiai iniciáláshoz rendelhető.
Az összetett
redoxifolyamatok kutatása során kapott eredményeim alapján 2002-ben szereztem meg az MTA doktora címet. Meggyőződésem, hogy a leghatékonyabb egyetemi képzést a kutatómunkán keresztül lehet megvalósítani, ezért hallgatóinkat arra biztatom, hogy lehetőleg minél hamarabb kapcsolódjanak be valamely kutatócsoport munkájába. Ezzel összhangban örömmel veszem ha alsóbb éves hallgatók is csatlakoznak kutatásaimhoz. Oktatói pályafutásom során számos tudományos diákköri munka, 26 diplomamunka/szakdolgozat és 5 doktori értekezés témavezetője voltam.
Emellett belső tanszéki együttműködések keretében további PhD
hallgatók munkájának témavezetésében is közreműködtem.
Jelenleg két doktorandusz
hallgató munkáját irányítom. A Kémiai Tudományok Doktori Iskolában a Környezeti és műszeres analitikai kémia programot vezetem. A kutatócsoportommal elért eredményeket rendszeresen színvonalas nemzetközi folyóiratokban közöljük. Meghívott előadóként számos külföldi egyetemen és nemzetközi konferencián tartottam előadást. Kutatómunkám során több külföldi partnerrel alakítottam ki szakmai együttműködést. dolgozhatott
Ennek keretén belül az elmúlt években több hallgatóm
rövidebb-hosszabb
kutatócsoportokban.
ideig
USA-beli,
japán,
német
és
nagy-britanniai
Kutatásaimat döntően pályázati források fedezik, 1993 óta 17
jelentősebb pályázat témavezetője voltam, illetve vagyok. Az utóbbi tíz évben egyre intenzívebben kapcsolódtam be K+F+I projektek előkészítésébe és megvalósításába. Kezdeményezője, illetve témavezetője voltam egy 1999től 2004-ig tartó külső kutatási együttműködésnek, ami tanszékünk és az egyik nagy háztartásvegyipari vállalat között jött létre.
Témavezetője vagyok annak a GVOP
pályázatnak, ami 2005-ben lehetővé tette a Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszéken egy 4
környezetanalitikai szaktanácsadó és szolgáltató laboratórium létrehozását. Az akkreditált mérési szolgáltatásokat is kínáló laboratóriumot a szakmai befektetők által erre a célra létrehozott ANALAB Analitikai Laboratórium Kft. működteti. Ez az egyetem és a befektetők számára kölcsönös előnyöket nyújtó együttműködés sok vonatkozásban modellként szolgálhat hasonló projektek megvalósításához. 2005-től társtémavezetőként részt veszek a DE Biotechnológiai Mintainkubátorház létrehozására elnyert pályázat megvalósításában is. Az egyetem elvégzését követően két évig a Fizikai Kémiai Tanszéken dolgoztam, ahol bekapcsolódtam az oktatómunkába is: laboratóriumi gyakorlatokat és szemináriumokat vezettem. 1982 óta a Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék által oktatott valamennyi fő terület (általános kémia, szervetlen kémia és analitikai kémia) oktatásában részt vettem. Mintegy 15 éve a vegyészek és kémiatanár szakosok számára tartott Analitikai kémia című főkollégium előadója vagyok.
Emellett közel másfél évtizeden át az intézeti szinten
szervezett Analitikai kémia II. (műszeres analitikai kémia) gyakorlat vezető oktatója voltam. Részt vettem több analitikai kémiai tárgy tematikájának kidolgozásában is. A BSc képzésben az analitikai kémia tárgyak, valamint az MSc képzésben az analitikai kémiai szakvegyész szakirány felelőse vagyok. Az általam oktatott tárgyakhoz részletes oktatási segédanyagokat állítottam össze, hogy ezzel is segítsem a hallgatók felkészülését.
Rendszeresen tartok
kurzusokat PhD hallgatóknak is. Előadások tartásával és a záróvizsga-bizottság tagjaként részt veszek a vegyész – angol szakfordítóképzésben is.
5
6
II. Közéleti, vezetői tevékenység Kutatói pályám kiteljesedésével számos szakmai szervezet munkájába kapcsolódtam be az elmúlt évek során. Így tagja vagyok az International Ozone Association-nak, a Royal Society of Chemistry Inorganic Discussion Group-nak, az American Chemical Society-nek. Ez utóbbi szervezet magyar tagozatának alapító tagja vagyok. Aktívan részt veszek a Magyarországi Humboldt Egyesület munkájában. Felkérésre részt vettem több nemzetközi szakmai konferencia szervezőbizottságában is.
A kezdeményezésemre 1998-ban
Debrecenben megrendezésre került Royal Society of Chemistry Inorganic Reaction Mechanisms konferencia szervezőbizottságának elnöke voltam. Ellátom a Reaction Kinetics Mechanisms and Catalysis (korábban: Reaction Kinetics and Catalysis Letters) című folyóirat főszerkesztői feladatait, valamint tagja vagyok az Inorganic Reaction Mechanisms című folyóirat szerkesztőbizottságának. 1998–2008 között kezdetben szakértőként, bírálóbizottságok tagjaként, majd ezen bizottságok elnökhelyetteseként, illetve elnökeként rendszeresen részt vettem az EU FP5, FP6 és FP7 keretprogramokban meghirdetett tudományos és innovációs pályázatok bírálatában. 2004–2008 között tagként részt vettem az OTKA Kémia I. zsűri munkájában, jelenleg tagja vagyok az OTKA Műszaki- és Természettudományi Kollégiumának. Már hallgatóként aktívan bekapcsolódtam az egyetemi közéletbe.
Az egyetem
elvégzése óta többször voltam az Egyetemi Tanács választott tagja. 1998-ban alapító tagja voltam a Hatvani István Szakkollégiumnak.
A KLTE rektorának, majd az egyetemi
integrációt követően a TTK dékánjának felkérésére 1998–2005 között a külső kutatások felügyeletével kapcsolatos feladatokat láttam el. Ezzel összefüggésben meghatározó módon vettem részt külső kutatási szabályzatok összeállításában. A Kémiai Intézet képviseletében részt vettem a TTK Gazdasági Bizottságának munkájában is. 2005 óta vezetem a Természettudományi és Technológiai Kar Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszékét, ami a Tudományegyetemi Karok egyik legnagyobb tanszéke.
A
tanszéken 16 főállású oktató, 3-4 szerződéses munkatárs (posztdoktor), 10-12 PhD hallgató, számos diplomázó/szakdolgozó és tudományos diákköri munkát végző hallgató dolgozik. A tanszéken folyó kutatómunka sokrétű, szakmai kapcsolatrendszerünk szerteágazó Mindez a tanszéki oktatómunka feszes koordinálását teszi szükségessé. 2007. július 1-től egy évig a Debreceni Egyetem Tudományegyetemi Karok kutatási, fejlesztési és innovációs elnökhelyettese voltam. E funkciómból adódóan részt vettem több
7
egyetemi testület munkájában is.
Tagja voltam a Debreceni Egyetem Tudományos
Tanácsának, Doktori és Habilitációs Tanácsának és mind a mai napig tagja vagyok a Stratégiai Bizottságnak. 2008. július 1-től vagyok a DE Tudományegyetemi Karok elnöke, rektorhelyettes. Elnökként fontos feladatomnak tekintem a TEK nyolc kara közötti együttműködések fejlesztését és törekszem az AMTC-vel és az OEC-cel való kapcsolatok bővítésére is. Az elmúlt időszakban számos új oktatási programot akkreditáltattunk és növeltük az angol nyelvű képzésekben résztvevő hallgatók számát is. Elnökségem alatt jelentős mértékben javultak a pályázati munka feltételei, amiben meghatározó szerepe van a gazdasági apparátus felelősségteljes
munkájának
és
az
általam
létrehozott
Stratégiai
Igazgatóságnak.
Gazdálkodásunk feszesebbé és áttekinthetőbbé vált. Elemezve a TEK adottságait stratégiai célként fogalmaztuk meg az informatika területén a K+F+I tevékenység fejlesztését, és ezzel összhangban a TEK számos informatikai projekt indításában vett, illetve vesz részt. Külön is kiemelendő a Szilíciummező Regionális Informatikai Klaszter létrehozásában játszott vezető szerepünk, illetve a Debreceni Egyetem Kreatív Iparágak Inkubátorközpont létrehozása. Aktív szerepet vállaltam az egyetemi informatikai szervezet átalakításában és rektorhelyettesi minőségemben felügyelem az informatikai vezető, illetve az Informatikai Szolgáltató Központ munkáját. Jelentős előrelépést tettünk a TEK tanárképzésben betöltött szerepének erősítésére is, gesztorként részt veszünk egy regionális pedagógusképző és továbbképző hálózat létrehozásában. Úgy vélem az eddigi tudományos, alkalmazott kutatási, közéleti és vezetői tevékenységem során szerzett tapasztalataim egyrészt hozzásegítenek ahhoz, hogy reálisan meg tudjam ítélni a Debreceni Egyetem kvalitásait mind nemzetközi mind pedig hazai viszonylatban, másrészt ismerem azokat az egyetem belső viszonyai által meghatározott kereteket, amelyeken belül kell a Debreceni Egyetem szerteágazó feladatait megoldani.
8
III. Az egyetem szervezetére, tevékenységére vonatkozó program és az egyetem vezetésével kapcsolatos elképzelések 1. Bevezetés A több intézmény integrációjával 2000-ben létrejött Debreceni Egyetem az elmúlt tíz év alatt Magyarország egyik legtekintélyesebb felsőoktatási intézményévé fejlődött. Egyetemünk a hazai intézmények közül a legszélesebb képzési spektrumot kínálja a továbbtanulni szándékozók számára, kulturális- és tudásközpontként meghatározó regionális feladatokat lát el, kiemelkedő K+F+I tevékenységet folytat, tudományos műhelyei számos szakterületen nemzetközileg is elismert eredményeket érnek el.
Az integráció óta elért
sikerek döntően annak köszönhetőek, hogy kialakult egy olyan hosszú távú stratégia, amely közös jövőképet fogalmazott meg a különböző hagyományokkal, értékekkel és szakmai adottságokkal rendelkező egységek számára.
A folyamat nem volt konfliktusmentes,
bizonyos kérdésekben továbbra is vannak viták, de összességében az integráció által elindított folyamatok egyedülálló fejlődési pályára állították a Debreceni Egyetemet. Az Egyetem rektoraként ezeknek a folyamatoknak a kiteljesítésére, az Egyetem szakmai sokszínűségében rejlő további lehetőségek kihasználására kívánok törekedni.
Mindehhez a folyamatosan
változó külső feltételrendszer és a belső adottságok figyelembevételével az egyetemi központ, az AMTC, az OEC, a TEK (Centrumok), valamint a karok közötti feladatmegosztás, illetve a különböző döntési szintek kompetenciáinak egyértelmű tisztázására van szükség. Meggyőződésem, hogy számos területen tovább kell erősíteni a Centrumok és a karok közötti együttműködéseket, így a közös érdekek és célok mentén kialakítható az a konszenzus, ami az előrelépés záloga. Ebben a folyamatban a rektor és a rektori vezetés feladata a külső feltételekhez illeszkedő koherens egyetemi stratégia kialakítása, az ehhez kapcsolódó egyetemi programok irányítása, az egyetem működésének felügyelete, a célokkal összhangban lévő belső és külső kapcsolatrendszer kialakítása és ápolása. Olyan működési rendre van szükség, amelyben a tervezési egységek minél hatékonyabban és flexibilisebben ki tudják használni az adottságaikból fakadó lehetőségeket, ugyanakkor az is biztosított, hogy a
rektori
vezetés
érvényesíteni
tudja
az
össz-egyetemi
érdekeket
az
Egyetem
tevékenységében. Mindez folyamatos és tartalmi egyeztetést követel meg valamennyi érintett vezető részéről. A Debreceni Egyetem adottságai és lehetőségei jók ahhoz, hogy a következő időszak kihívásaira megfelelő válaszokat tudjon adni. Világosan látnunk kell azonban, hogy míg az
9
eddigi eredmények kiváló alapot teremtettek az Egyetem további fejlődéséhez, számos területen új megközelítésre, új módszerekre van szükség. Mindezeket a lépéseket úgy kell megtennünk, hogy sok esetben ma még nem láthatók világosan azok az oktatáspolitikai, jogszabályi, gazdasági és társadalmi feltételek, amelyek keretet adnak működésünkhöz. Ezen általános szempontokat szem előtt tartva a továbbiakban az egyetem főbb működési területeivel kapcsolatos konkrét elképzeléseimet ismertetem. 2. Képzés Az utóbbi években jelentősen bővült és összetettebbé vált a Debreceni Egyetem oktatási profilja. A hagyományos képzési formák mellett a bolognai folyamat eredményeként számos alap- és mesterképzési programot indítottunk. Emellett nagy számban jelentek meg azok a képzési formák, melyek célja speciális vagy részismeretek átadása (szakirányú továbbképzés, felsőfokú szakképzés, részismereti képzés stb.).
Az oktatási feladatok
bővülése jelentős többletfeladatokkal jár karaink számára. Ez önmagában szükségessé teszi, hogy rendszeresen áttekintsük oktatómunkánkat és feltárjuk mindazokat a lehetőségeket, amelyek az oktatási feladatok hatékonyabb ellátását és az oktatói kapacitások ésszerűbb kihasználását teszik lehetővé. A szükségtelen párhuzamosságok felszámolása, a túlságosan fragmentált tantervek átdolgozása jelentősen növelheti az oktatás hatékonyságát. Emellett a képzési költségek hatékony felhasználásának egyik kulcskérdése, hogy elsősorban a perspektivikusan fenntartható szakokat erősítsük, ezért szükségesnek tartom kari szinten annak vizsgálatát, hogy egy adott szakstruktúra mennyire van összhangban a hallgatói érdeklődéssel és a prognosztizálható munkaerő-piaci igényekkel. Ennek a folyamatnak az ösztönzésére célszerű egy olyan karközi forrásmegosztást kidolgozni, aminek alapját a tényleges képzési költségek, illetve azok aránya jelenti.
Ez a megközelítés egyben
kiküszöbölheti az átoktatással kapcsolatos anomáliákat is arra ösztönözve a karokat, hogy a képzési feladatokra a szervezeti hovatartozástól függetlenül a szakmailag leginkább kompetens oktatókat kérjék fel. A BSc/BA képzések esetében különösen időszerű egy átfogó elemzés, hiszen a közelmúltban végeztek az első évfolyamok, így a teljes képzési ciklusra vonatkozóan átfogó képet lehet kialakítani mindazokról a problémákról, amelyek a tantárgyi programok esetleges átalakítását, a követelményszintek módosítását stb. tehetik szükségessé. Figyelembe kell vennünk, hogy az egyetemre beiratkozó hallgatók motiváltsága és tudásszintje rendkívül heterogén. Vannak szép számban tehetséges, a szakmájuk iránt érdeklődő hallgatók, akiket lehetőség szerint minél hamarabb be kell vonnunk a tehetséggondozó programokba. Több 10
szakunk esetében viszont már az első évfolyamon jelentős a lemorzsolódás, aminek elsődleges oka az, hogy a hallgatók átlagos tudásszintje nem éri el az egyetemi tanulmányok megkezdéséhez szükséges minimumot. Fontosnak tartom, hogy az érintett szakok esetében az alapképzéshez kapcsolódóan, esetleg annak részeként felzárkóztatási programokkal segítsük a hiányos szakmai ismeretekkel érkező hallgatókat.
Tisztában vagyok azzal, hogy ez
alapjában véve nem egyetemi szintű feladat és a más területen jobban hasznosítható oktatói kapacitások lekötését jelenti. Mégis, a realitások arra kényszerítenek bennünket, hogy ilyen feladatokat is elvállaljunk, mert a lemorzsolódás csökkentése az Egyetem alapvető érdeke. E problémakör kapcsán ki kell emelni, hogy a közoktatás egyre kevésbé képes eleget tenni annak a feladatának, hogy felkészítse a diákokat a felsőfokú tanulmányokra.
Rektorrá
választásom esetén nagy hangsúlyt kívánok fektetni arra, hogy az egyetem elvárásai a középfokú képzés kimeneteli követelményeivel kapcsolatban minél markánsabban jelenjenek meg a különböző szakmai fórumokon. A mesterképzések többsége ebben a tanévben indult először, így azokkal kapcsolatban széleskörű tapasztalataink még nincsenek.
Az viszont már egyértelműen
látszik, hogy az eddigieknél is nagyobb hangsúlyt kell helyeznünk a beiskolázásra, mert több meghirdetett szakunk esetében a jelentkezők száma a keresztféléves jelentkezéseket is figyelembevéve lényegesen elmarad a várakozásoktól. Ennek okai részletes elemzést tesznek szükségessé.
A már akkreditált szakok mellett további MSc/MA programok oktatói
hátterének és technikai feltételeinek megteremtése, majd akkreditálása a közeljövő feladatai közé tartozik. Egyetemünk képzési stratégiájában több okból is központi szerepe van a mesterképzések és a velük egy kategóriába sorolandó osztatlan képzések fejlesztésének. A mester- és osztatlan képzések száma és minősége, valamint a rájuk épülő doktori programok jelentik ugyanis azt a minőségi többletet, ami meghatározza egy egyetem rangját, külső megítélését. Emellett a stabil MSc/MA programok teremtik meg azt a perspektívát is, ami vonzóvá teszi alapképzési programjainkat a továbbtanulni szándékozók számára. A kiadott diplomák értékének és versenyképességének növelése érdekében szorgalmazni kívánom minél több szakunk nemzetközi akkreditációját. A Debreceni Egyetem oktatási tevékenysége döntően regionális léptékű, a régió diplomás szakembereinek képzése jelentős részben egyetemünkön történik. Ebből fakadóan az alap-, mester- és osztatlan képzések tanterveiben, a kiegészítő képzési programok összeállításában hangsúlyosan figyelembe kell vennünk a gazdasági szféra szereplői által megfogalmazott igényeket, és fokozottan támaszkodnunk kell a régióban működő intézményekkel és vállalatokkal kialakított kapcsolatrendszerünkre. A karainkon működő 11
kihelyezett tanszékek meghatározó módon járulhatnak hozzá a gyakorlatorientált képzési programok kialakításához.
Ugyanez a kapcsolatrendszer lehetőséget kínál arra is, hogy
speciális igényeket kielégítő továbbképzéseket indítsunk partnereink munkatársai számára, illetve részt vegyünk a vállalati szférában elhelyezkedő kutatók, speciális szakemberek képzésében. A
Debreceni
Egyetem
regionális
szerepvállalásának
másik
elemét
az
a
viszonyrendszer jelenti, ami az Észak-Alföldi Régióban működő további két felsőoktatási intézménnyel, a Szolnoki Főiskolával és a Nyíregyházi Főiskolával, valamint a szomszédos régióhoz tartozó Eszterházy Károly főiskolával alakult ki. Mesterképzéseink nyitva állnak a főiskolákon végzett hallgatók számára és törekednünk kell arra, hogy az említett főiskolákon alapképzésben
diplomát
tanulmányaikat.
szerző
hallgatók
elsősorban
egyetemünkön
folytassák
Mindez szükségessé teszi hogy a három intézménnyel sokoldalú
együttműködéseket alakítsunk ki a kölcsönös érdekek mentén. Ugyanakkor egyértelművé kell tennünk, hogy vannak olyan területek is (pl. alapképzési programok), ahol komoly verseny is kialakulhat intézményeink között. A regionális szerepen túlmutató lehetőségünk a határon túli területekről érkező, döntően magyar anyanyelvű hallgatók képzése.
Ezekről a területekről nagy érdeklődés
nyilvánul meg képzéseink iránt. A határon túli kapcsolatok erősítése jelentős mértékben hozzájárulhat alap-, mester- és doktori képzési programjaink potenciális hallgatói bázisának bővítéséhez, az ebben rejlő lehetőségeket ki kell használnunk. Egyetemünk oktatási portfóliójában növekvő súllyal jelennek meg a térítéses angol nyelvű képzések. Ma már a közel 34000 fős hallgatói létszámnak 5–6 %-a külföldről érkező hallgató. Az OEC-en ennek a képzési formának komoly hagyományai vannak, a képzésben résztvevők létszáma folyamatosan nő. Néhány éve a TEK is meghirdette angol nyelvű programjait és remélhetően ezek a képzések rövidesen az AMTC-n is elindulnak. A külföldi hallgatók toborzásával, egyetemünkre történő felvételével, hallgatói státuszuk biztosításával kapcsolatos számos feladatot célszerű közösen, az egységek elvárásait szem előtt tartva egyetemi
szinten
kezelni.
Ugyanakkor
a
képzési
programok
kidolgozása,
az
oktatásszervezés, az oktatás technikai feltételeinek biztosítása stb. döntően a Centrumok szintjén megoldandó feladat. A TEK tapasztalatai alapján az angol nyelvű képzések iránti érdeklődés szakterülettől függően változatos képet mutat, ezért a beiskolázási statisztikák figyelembevételével a képzések gazdaságos fenntarthatóságának folyamatos elemzésére és szükség szerint egyes programok szüneteltetésére, vagy időszakos meghirdetésére van szükség.
Az angol nyelvű képzések iránti érdeklődés fokozásához bővítenünk kell 12
nemzetközi kapcsolatrendszerünket és törekednünk kell további, a hallgatói utánpótlás biztosítására
vonatkozó
szervezetekkel.
együttműködések
kialakítására
külföldi
intézményekkel,
További fontos feladat a képzésben résztvevő oktatók angol nyelvi
felkészültségének fejlesztése. A pedagógusképzésnek nagy hagyományai vannak a Debreceni Egyetemen, középiskolai
tanárok,
óvodapedagógusok
generációi
intézményünkben, illetve annak jogelődjeiben.
szerezték
meg
diplomájukat
Sajnálatos módon az utóbbi években
jelentősen csökkent a tanári hivatás iránti érdeklődés. Különösen fájó a hagyományos tanári szakokra történő jelentkezők számának drasztikus csökkenése. Országos léptékű problémáról van szó, melynek elsődleges oka a tanári pálya presztízsének rohamos csökkenése, amihez hozzájárulnak a tanárképzés jelenlegi rendszerének belső ellentmondásai. A színvonalas alsó- és középfokú oktatás zálogát a felkészült, az ismereteket tanítványaiknak élményszerűen átadni képes pedagógusok jelentik. Túlzás nélkül állítható, hogy az ország távlati fejlődése, a jövő generációinak boldogulása múlik azon, hogy a magyar felsőoktatás képes lesz-e kilábalni a tanárképzés általános válságából.
Megítélésem szerint az
elmozduláshoz a tanári pálya erkölcsi és anyagi megbecsülésének növelését célzó kormányzati intézkedésekre, valamint a pedagógusképzés mélyreható elemzésére és néhány kulcskérdés mielőbbi megválaszolására van szükség. Mindenek előtt tisztázandó, hogy a tanárképzés általános és konkrét céljai elérhetők-e a bolognai folyamat eredményeként létrejött többfokozatú képzési rendszerben, vagy elkerülhetetlenné válik a visszatérés az egyívű osztatlan képzéshez. A probléma megoldása messze túlmutat a Debreceni Egyetem lehetőségein, ugyanakkor a tanárképzésben nagy hagyományokkal és tapasztalatokkal rendelkező intézményként meghatározó módon kell részt vennünk a tanárképzéssel kapcsolatos kérdések tisztázásában, és képviselnünk kell a tanári szakma érdekeit az országos fórumokon. Emellett a pedagógusképzés szakmai és szervezeti kereteinek megőrzésével és lehetőségek
szerinti
fejlesztésével
megerősítésére ezen a területen.
törekednünk
kell
regionális
vezető
szerepünk
E cél elérése érdekében ki kell használnunk azt az
előnyünket, hogy gyakorló iskoláink a régió legkíválóbb közoktatási intézményei közé tartoznak. Az oktatási ügyekhez szorosan kapcsolódó kérdéskör a beiskolázási program, azaz a hallgatók toborzása. Egyfelől a sikeres beiskolázási program hozza létre azt a hallgatói bázist, ami lehetővé teszi egy sok lábon álló képzési struktúra fenntartását, másfelől a színvonalas képzések és a versenyképes diploma megszerzésének lehetősége teremti meg azt a vonzerőt, ami alapján a hallgatók egyetemünket választják továbbtanulásuk színteréül. Az 13
elmúlt években a hallgatói létszám ütemesen növekedett a Debreceni Egyetemen, azonban az ismert demográfiai trendek alapján ez a folyamat várhatóan már a közeljövőben lelassul. Fel kell készülnünk arra, hogy a felsőoktatási intézmények között egyre élesebb verseny alakul majd ki a hallgatókért, hiszen számos intézményben már ma is létkérdés, hogy kellő mértékben fel tudják-e tölteni képzési kereteiket. Az elmúlt években a Debreceni Egyetem komoly erőfeszítéseket tett a hallgatói létszám növelésére.
Elkészültek és folyamatosan frissülnek a képzéseinket népszerűsítő
kiadványok, rendszeresen részt veszünk felsőoktatási vásárokon, nyílt napokat szervezünk a továbbtanulni szándékozók számára. Ezt a tevékenységünket a jövőben is folytatnunk és erősítenünk kell.
Meggyőződésem, hogy a Debreceni Egyetem szakmai színvonalának,
diplomáink versenyképességének és egyetemünk hallgatóbarát környezetének bemutatása kellő muníciót szolgáltat ahhoz, hogy populáris ígéretek nélkül is sikeresek legyünk a beiskolázási versenyben. 3. Kutatás, fejlesztés, innováció A kiemelkedő tudományos tevékenység és alapkutatás az a fundamentum, amire az egyetem számos tevékenysége épül. Magas színvonalú szakmaiság nélkül nincs egyetem, hiszen az élvonalbeli, nemzetközi szinten is versenyképes kutatások biztosítják a hátteret a mély megismerésre alapozott képzési programokhoz, a társadalom és gazdaság igényeinek elébe menő fejlesztésekhez és a nagy hozzáadott értékű innovációs tevékenységhez. Ezt felismerve a Debreceni Egyetem korábban megfogalmazott stratégiai célja, hogy kutató egyetemmé váljon. Ez a cél most elérhető közelségbe került, hiszen hamarosan benyújtásra kerül a kutatóegyetemi cím elnyerésére vonatkozó egyetemi pályázat. A pályázati kiírás definiálja azokat a kritériumokat, amelyeket a kutatóegyetemi cím elnyeréséhez teljesítenünk kell. A várakozásoknak megfelelően magas minőségi követelményeknek kell megfelelni a cím elnyeréséhez.
Ugyanez a feltételrendszer lehetővé tette azt is, hogy felmérjük az
egyetem egyes egységeinek tudományos teljesítményét és a közelmúltban kidolgozott egyetemi K + F + I stratégiával összhangban kijelöljünk öt fejlesztendő fókuszterületet. A Debreceni Egyetem eddigi teljesítménye alapján jó eséllyel pályázik a kutatói egyetemi státusz elnyerésére.
Az egyetem oktatói–kutatói állományába tartozó 26
akadémikus és több, mint száz MTA doktor, az összességében több mint ezer minősített oktató, az egyetemen működő 11 akadémiai kutatócsoport és 24 PhD iskola kiemelkedő
14
szakmai potenciált képvisel. Döntően rajtunk múlik, hogy milyen hatékonyan tudunk élni ezekkel az adottságainkkal! A kutatóegyetemi cím elnyerésére vonatkozó pályázattal összefüggésben szintén a közeljövőben benyújtandó, a felsőoktatás minőségének javítását célzó pályázat komoly forrásokat biztosíthat az egyetemen belüli alapkutatások kiválósági helyeinek fejlesztéséhez. A program keretén belül lehetőség nyílik az ígéretes tudományos pálya előtt álló fiatal kutatók menedzselésére, illetve a külföldön már komoly szakmai sikereket elért kutatók hazatelepítésére. A kiemelt kutatási területek támogatása akkor éri el célját, ha szellemi megújulást, a tudomány élvonalához tartozó új kutatási témák meghonosítását és nemzetközi szinten versenyképes kutatócsoportok létrehozását eredményezi. Fontosnak tartom kiemelni, hogy az említett pályázatok egy hosszabb távon ható folyamatot indítanak el, aminek további eredménye lehet az egyetem egységein átívelő együttműködésekre és az egymást kiegészítő tudományos kompetenciákra épülő nagy kutatási programok létrejötte. Jelenleg az említett pályázatok előkészítését egy Koordinációs Testület végzi, melynek tagjai az egyes fókuszterületeket koordináló projektvezetők, valamennyien az MTA tagjai. Megválasztásom esetén az egyetem jövőjét hosszú távon meghatározó kutatóegyetemi program koordinálására az említett testületet kívánom megbízni, a testület vezetésére pedig egy, a tudományszervezésben nagy tapasztalatokkal bíró akadémikust kívánok felkérni. A rektor képviseletében a testület társelnökeként a tudományos rektorhelyettest kívánom delegálni.
A Koordinációs Testület munkájának segítésére célszerűnek tartom egy
nemzetközileg elismert kutatókból álló tanácsadó testület létrehozását. A kutatóegyetemi program az erőforrások egyfajta integrálását eredményezi, ami új dimenziókat nyit a résztvevő kutatócsoportok számára.
Hosszabb távon azonban ez a
program csak akkor lehet sikeres, ha nem rögzíti mereven a fókuszterületek határait és lehetőséget teremt a minőségi elvárásokat teljesítő további kutatócsoportok csatlakozására. Meglátásom szerint a Koordinációs Testület egyik feladata pontosan az, hogy az egyetem szakmai műhelyeinek teljesítményét folyamatosan figyelemmel kísérve karolja fel azokat az önálló kutatói elképzeléseket, melyek távlatilag kiemelkedő tudományos eredményekre vezethetnek.
Kiemelkedő teljesítmények az alkotói szabadságukban nem korlátozott,
tudományos elképzeléseiket szabadon megvalósító kutatóktól várhatók. Reményeim szerint a kutatóegyetemi program által létrejövő kutatói közösségek pályázati aktivitása is jelentős lesz. A hazai pályázati lehetőségek mellett kiemelkedő fontosságúnak tartom az EU-s és egyéb nemzetközi pályázatokban való részvételt is, különös tekintettel arra, hogy az Új
15
Magyarország Fejlesztési Terv 2013-ban történő lezárulásával várhatóan gyökeresen megváltozik a pályázati lehetőségek rendszere. Az egyetemen folyó kutatómunka elválaszthatatlan része a doktori képzés. A 24 doktori iskola szakmai adottságai eltérőek.
A közelmúltban lezajlott akkreditációs
eljárásokban a MAB által megfogalmazott kritikai észrevételek rávilágítottak azokra a tartalmi problémára, amelyekkel távlatilag foglalkoznunk kell.
Néhány iskola esetében
átgondolt stratégiai döntésekre van szükség a képzés személyi hátterének és hosszú távú fenntarthatóságának biztosításához. A Debreceni Egyetem alapvető érdeke a jelenlegi PhD képzési kínálat fenntartása, de ez nem történhet meg a minőségi elvárások feladása árán, mert csakis a teljesítményalapú és minőségelvű doktori képzés lehet sikeres. A következő időszak nagy kihívása a műszaki terület fejlesztése, tudományos potenciáljának erősítése és ezzel összhangban egy doktori iskola akkreditáltatása.
Gondot jelent a szükséges személyi
feltételek biztosítása, emellett alapvető probléma, hogy műszaki képzésünk túlságosan tagolt. Nehezen azonosítható egy olyan tudományág, ami alapját képezhetné egy szakmailag koherens műszaki PhD iskolának. Az elmúlt időszakban az Egyetemi Doktori és Habilitációs Tanács komoly erőfeszítéseket tett a PhD képzést egységes, a minőségi képzést hangsúlyozó elvek mentén történő szabályozására. Ennek ellenére még mindig jelentős különbségek vannak az egyes tudományterületeken megszerezhető PhD fokozatok minőségében.
A jövő feladata a
szabályozás finomítása, ami az adott szakterület sajátosságait figyelembe véve, de a nívós nemzetközi gyakorlatot és értékrendet alapul véve fogalmazza meg a fokozatszerzés követelményeit. A Debreceni Egyetem élen jár az egyetemi tudásbázis piaci hasznosításában.
E
folyamat részeként számos K+F+I projektben vesznek részt egységeink együttműködve a gazdasági szféra szereplőivel. E tevékenységhez kapcsolódóan külső partnerekkel egyetemi érdekeltségű cégek alapításában vettünk részt nagy projektek megvalósítására, illetve értékesíthető szellemi termékek és fejlesztési elképzelések piacosítására, inkubátorházakat hoztunk létre egyetemünkhöz kötődő kezdő és kis vállalkozások támogatására, továbbá egyetemi kutatók részvételével több spin-off vállalkozás alapítására is sor került. Az egyes szakterületek innovációs potenciálja eltérő, és az elindított programok megvalósulásának mértéke is különböző.
Jelentős eredményeink vannak az egészségiparhoz, az agrár- és
élelmiszeriparhoz valamint az informatikához kapcsolódó fejlesztések területén. A továbblépés lehetőségeit részletesen elemzi a szenátus által a közelmúltban elfogadott K+F+I stratégia. A következő rektornak ez a dokumentum komoly segítséget 16
nyújt a főbb fejlesztési irányokhoz kapcsolódó cselekvési program kialakításában. Meglátásom szerint az említett fókuszterületek mellett a közeljövőben elsősorban a műszaki és természettudományi területen meglévő kapacitásokra alapozva a szélesebb értelemben vett környezetiparral (környezeti technológiák, energetika, környezetgazdálkodás, biodiverzitás stb.) és az anyagtudománnyal kapcsolatos innovációs programok indítására van lehetőség. A két terület fejlesztése feltételezi a Centrumokon belüli és az azokon átívelő szakmai együttműködések erősítését. További lehetőségeink a regionális fejlesztéspolitikához, az oktatáspolitikához, a gazdasági és innovációs folyamatok elemzéséhez kapcsolódó alkalmazott társadalomtudományi kutatásokban, illetve a humánerőforrás-fejlesztésben vannak. Az egyetem K+F+I programjának megvalósításában, a tudás- és technológiatranszfer folyamatok menedzselésében és ehhez kapcsolódóan az innovációs szemléletmód erősítésében jelentős feladatokat vállal a Tudás- és Technológia Traszfer Iroda (TTI). Az elmúlt évben pályázati forrásból kialakított munkaszervezet megteremtette az alapot ahhoz, hogy a TTI érdemi módon hozzájáruljon a Debreceni Egyetem, valamint regionális szerepvállalásából következően a Nyíregyházi Főiskola és a Szolnoki Főiskola kutatási eredményeinek hasznosításához. A TTI akkor fog megfelelni a vele szemben támasztott elvárásoknak, ha szolgáltatásain keresztül erős partneri együttműködéseket tud kialakítani az akadémiai szférával. Amint eddig is, úgy az egyetem rektoraként is erősíteni kívánom ezt a folyamatot. A TTI tevékenysége mellett szükségesnek tartom azoknak a kapcsolatoknak az erősítését is, amelyek további csatornákat nyitnak a hatékony tudás- és technológiatranszfer számára. Megítélésem szerint komoly lehetőségek vannak a gazdasági szféra és az üzleti élet helyi és országos érdek-képviseleti szervezeteivel – pl. a kereskedelmi és iparkamarákkal, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségével, ágazati szakmai szövetségekkel stb. – való kapcsolatok erősítésének. Ezeken a kapcsolatokon keresztül megjeleníthetők azok a gazdasági szempontok és igények, amelyek piacképesebbé teszik nemcsak K+F+I tevékenységünket, hanem oktatási programjainkat is.
Ugyanezen előnyök várhatók a
közelmúltban az egyetem kezdeményezésére létrehozott gyógyszeripari, élelmiszeripari, informatikai és létesítményenergetikai klaszterekben való aktív részvételünktől is. Az egyetemi alapfeladatokon túlmutató K+F+I tevékenység kiemelkedő jelentőséggel bír az egyetem működése és működtetése szempontjából. Közvetlen haszna a saját bevételek növelése, ami nélkül a szűkös központi finanszírozás miatt az egyetem alaptevékenysége sem lenne fenntartható a jelenlegi színvonalon. 17
Emellett a projektekhez kapcsolódó
infrastrukturális fejlesztések javítják az oktatás és kutatás technikai feltételeit is, nem egy esetben hozzáférést biztosítva az egyébként elérhetetlen eszközökhöz. A gyakorlat közeli kutatások tapasztalatai beépülnek az oktatási programokba és ezáltal hozzájárulnak a munkaerő piaci igényeket jobban kielégítő szakemberképzéshez.
Számos esetben a
fejlesztések kézzel fogható módon hasznosulnak a gyakorlatban, ezáltal tevékenységünk “közérthetőbbé” válik a közvélemény számára, tovább erősítve az egyetem társadalmi megítélését, presztízsét.
Az egyetemi vezetés feladata, hogy a várható előnyöket és a
kockázatokat mérlegelve biztosítsa a feltételeket az arra érdemes innovatív projektek megvalósulásához.
Ennek részeként ápolja a kapcsolatokat a Nemzeti Fejlesztési
Ügynökséggel, valamint a különböző pályázati alapkezelőkkel és ezen kapcsolatrendszeren keresztül tárja fel a K+F+I pályázati lehetőségeket. 4. Általános infrastrukturális fejlesztések Az egyetem akkor tudja színvonalas módon megvalósítani vállalt felladatait, ha biztosítottak a munkavégzéshez szükséges általános infrastrukturális feltételek. Az elmúlt időszakban jelentős fejlesztések történtek az Egyetemen, számos új épület került átadásra és régen esedékes épületrekonstrukciók is megvalósultak. Emellett több nagyértékű fejlesztési program jelenleg is folyamatban van, melyek keretén belül többek között folytatódik a Klinikatelep rekonstrukciója, megépül egy új informatikai oktatási épület, megtörténik néhány, a mérnökképzést szolgáló laboratórium rekonstrukciója, sor kerül egy műszaki-agrár szaktanácsadási
és
továbbképzési
központ
kialakítására,
és
Debrecen
városával
együttműködve elkezdtük a természettudományos élménypark kialakítását a Botanikus Kertben.
További épületrekonstrukcióra vonatkozó infrastrukturális pályázataink bírálati
fázisban vannak. Az elért eredmények ellenére még számos területen válik szükségessé a stratégiai céljainkkal összhangban lévő további fejlesztési programok indítása.
A közeljövőben
megvalósítandó feladatok közé tartozik a következő fejlesztések anyagi hátterének megteremtése:
a Műszaki Kar épületének bővítése és rekonstrukciója, a Kémiai épület
rekonstrukciója, a Főépület rekonstrukciójának a folytatása, további kollégiumok felújítása, egy hallgatói sport- és kulturális központ megépítése, az egyetemi múzeum létrehozása, összegyetemi infokommunikációs fejlesztések. Az említett fejlesztések sok milliárdos költségét saját keretből nem tudjuk finanszírozni, döntően az ÚMFT keretén belül meghirdetett pályázatok biztosíthatják a szükséges forrásokat. Még ebben az esetben is csak a feltétlenül indokolt és szükséges 18
fejlesztéseket szabad elkezdenünk, hiszen egyrészt a pályázatok önrésze jelentős terheket ró az egyetemi költségvetésre, másrészt az új épületek létrehozásával hosszú távú anyagi kötelezettségeket vállalunk fenntartásukra. 5. Az egyetem külső kapcsolatrendszere A Debreceni Egyetemet kiemelkedő szakmai teljesítménye, mérete feljogosítja, de egyben kötelezi is arra, hogy meghatározó szerepet vállaljon regionális és országos feladatok ellátásában, részt vegyen nemzetközi szervezetek munkájában.
Egyetemünk külső
kapcsolatrendszere rendkívül sokszínű, a kapcsolatok változatos módon, az egyetemi hierarchia különböző szintjein jönnek létre. Csak akkor lehetünk sikeresek, ha stratégiai partnereinkkel folyamatosan fejlesztjük kapcsolatainkat és az egyetem vezetői, valamint az egyetem delegáltjai aktívan részt vesznek az országos és regionális testületek munkájában és felkészülten képviselik érdekeinket a döntéshozó fórumokon. A nemzetközi szervezetekben való képviseletünket is ezen elvek mentén kell megszerveznünk. A Debreceni Egyetem fő tevékenységi köreit tekintve közvetlen, gyakorlatilag napi kapcsolatban van az Oktatási és Kulturális, az Egészségügyi, továbbá a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési
Minisztériumokkal.
Alapvető
egyetemi
érdek,
hogy
ebben
a
viszonyrendszerben az egyetem képviselete proaktív módon a rektor, illetve az adott szakterületet képviselő centrumelnökök vezetésével történjen meg. Tudományos ügyekben magától értetődően szoros kapcsolat alakult ki a Magyar Tudományos Akadémia és a Debreceni Egyetem között. Oktatóink, kutatóink nagy számban vesznek részt a különböző akadémiai testületek munkájában, magas színvonalú műhelymunka folyik az MTA által támogatott egyetemen működő munkacsoportokban, helyi szinten pedig kifejezetten jó munkakapcsolat alakult ki a Debreceni Akadémiai Bizottsággal. Fontosnak tartom, hogy intézményi szinten is jelenítsük meg a Debreceni Egyetem tudományos értékeit az MTA fórumain. Várakozásaim szerint a kutatóegyetemi program kapcsán tovább fog erősödni az MTA és a Debreceni Egyetem közötti kapcsolatrendszer. Számos kérdésben a Debreceni Egyetem stratégiai partnere Debrecen városa, hiszen tevékenységeink több szálon is összekapcsolódnak.
A város fejlődése és gazdasági
lehetőségei szempontjából meghatározó az a több tízezer fős hallgatói és oktatói tömeg, amelyik itt él és nap mint nap igénybe veszi a városban hozzáférhető szolgáltatásokat. Az elmúlt években jelentősen megnövekedett külföldi hallgatói létszám ösztönző hatással volt a szolgáltatások színvonalának fejlesztésére, elsősorban a városnak az egyetemhez közeli területein érezhetően kezd kialakulni egyfajta multikulturális atmoszféra. Ugyanakkor az 19
egyetem számára is fontosak azok a szakmai és üzleti lehetőségek, amelyeket a város kínál különböző fejlesztési programjai kapcsán.
A város és az egyetem fejlődő kapcsolatát
fémjelzik azok a nagy projektek (pl. a gyógyszeripari klaszter megalapítása vagy a már említett
természettudományos
partnerekként
veszünk
részt.
élménypark
létrehozása),
Megválasztásom
esetén
amelyekben
együttműködő
rendszeres
konzultációkat
kezdeményezek Debrecen város polgármesterével az együttműködési területek lehetséges bővítéséről, fejlesztéséről. Kiemelkedő jelentőségűnek tartom kapcsolataink bővítését a régióhoz tartozó megyék és nagyobb települések önkormányzataival, valamint az Észak-Alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökséggel.
Ezen a kapcsolatrendszeren keresztül pontos képet nyerhetünk a régió
munkaerőpiaci igényeiről, illetve erősíthető szerepvállalásunk a regionális programok megvalósításában. Debrecen város, a régió és a Debreceni Egyetem stratégiai elképzelései a határon túli kapcsolatok építésében sok vonatkozásban összecsengenek, ezért kézenfekvő, hogy ezen a területen is erősítsük együttműködésünket. Nemzetközi viszonylatban elsősorban a Centrumok szintjén alakultak ki döntően oktatási és kutatási munkakapcsolatok külföldi partnerekkel. Az egyetem oktatói és hallgatói számos mobilitási programban (ERASMUS, CEEPUS, Atlantis, STAIR stb.) vesznek részt és jelentősek a bilaterális szakmai együttműködések is. Egyetemi szinten fontos feladat az EU tudományos és K+F+I programjaiban való minél szélesebb körű részvétel ösztönzése. Bár vannak sikeres EU-s pályázataink, aktivitásunk az FP7 keretprogramban nem kielégítő. Ezen a helyzeten változtatnunk kell, hiszen néhány év múlva jelentős források elnyerésére elsősorban közvetlenül az EU-s alapokból lesz lehetőségünk. Ezzel összefüggésben kiemelt jelentőségűnek tartom a brüsszeli szakmai és regionális képviseletekkel való kapcsolatok ápolását és újabbak kialakítását. A Debreceni Egyetem státusza, szellemi kisugárzása és az itt folyó munka sokszínűsége intézményünket az érdeklődés középpontjába helyezi helyi és országos szinten egyaránt. Érthető módon az írott és elektronikus sajtó napra készen követi az egyetemi eseményeket és meghatározó módon alakítja egyetemünk külső megítélését.
Kiemelt
jelentőségű ezért, hogy tudatosan formáljuk egyetemünk arculatát, nyilvános rendezvényeink és kiadványaink pontos képet adjanak elért eredményeinkről, szakmai sikereinkről.
A
sajtóval való kapcsolattartásnak az elmúlt években kialakult rendszerét alapvetően jónak tartom.
Ahhoz, hogy a közvélemény tájékoztatása elérje célját, a Központ, valamint a
Centrumok sajtómegjelenéseinek koordinálására van szükség. Rektorként nagy hangsúlyt kívánok fektetni a helyi, az országos és lehetőség szerint a nemzetközi sajtó képviselőivel 20
történő kapcsolattartásra. Meggyőződésem, hogy nem felszínes kommunikációra, hanem az elképzeléseinkről, eredményeinkről és céljainkról szóló hiteles tájékoztatásra kell alapozni PR tevékenységünket. 6. Az élhető egyetem Az egyetemi polgárok egyetemhez való viszonyát döntően az a szakmai, emberi és szellemi környezet határozza meg, amiben az oktatás, kutatás és bármilyen más tevékenység folyik. Kiemelt jelentőséggel bír a hallgatók és az oktatók közötti kapcsolatrendszer, aminek meghatározó, de nem kizárólagos eleme az oktatás. A képzés a hallgatóság és az oktatói kar szükségszerű együttműködésére épül, és mindkét fél részéről komoly áldozatvállalást követel.
Nyilvánvaló, hogy a hallgatók és oktatók közötti partneri viszony nem
szimmetrikus, ezért is fontos, hogy az oktatással, a vizsgáztatással és az ezen a körön kívül eső kérdésekkel kapcsolatos ügymenetet a megfelelő szabályzatok rögzítik. Időről időre előfordulnak azonban olyan esetek, amelyek ugyan nincsenek ellentétben a szabályzatokkal, de nem fogadhatók el az egyetem belső értékrendje alapján. Tipikusan ilyen eset, amikor az oktató igazságtalanul bánik a hallgatóval, vagy amikor a hallgató teljesítmény nélkül próbál jogtalan előnyhöz jutni.
Kívánatos, hogy ezeknek az ügyeknek a megítéléséhez a
közelmúltban elkészült Etikai Kódex szolgáljon zsinórmértékül. Olyan ösztönző környezetet kell kialakítanunk a képzésben, a mindennapi ügyintézésben, a szabadidős programokban, a kollégiumi elhelyezésben és általában az egyetemi viszonyrendszerben, ami megadja a hallgatók számára az egyetemi közösséghez való tartozás élményét, és büszkeséggel tölti el őket, hogy a Debreceni Egyetem polgárai lehetnek. Az elmúlt években komoly előrelépés történt ezen a területen, de vannak még fontos teendőink. Mindenek előtt szükségesnek tartom az egyetem által ellátandó oktatási és tanulmányi adminisztrációs feladatok áttekintését és ez alapján a hallgatói ügyintézés rendszerbe szervezését. Nyilvánvalóan a feladatok egy része kari hatáskörben oldható meg (tantárgyfelosztás, órarendek összeállítása stb.), egyéb adminisztratív ügyek (beiratkozás, diákigazolvány-ügyintézés, ösztöndíj-ügyek stb.) intézése viszont hatékonyabban szervezhető meg egy egységes hallgatói szolgáltatórendszerben. Lényegében ugyanezen elvek mentén át kell tekintenünk a kollégiumok működésével kapcsolatos feladatokat is, többek között tisztázva, hogy a kollégiumi felvételi rendszer és a hallgatói nyilvántartórendszer mely elemei egységesíthetők. Ezeknek a kérdéseknek a tisztázásában és egy egységes elvek mentén működő hallgatói szolgáltatórendszer kialakításában meghatározó szerepet szánok a Hallgatói
21
Kapcsolatok Igazgatóságának. Ugyanezen viszonyrendszerben kell átgondolni a pályakövető rendszer, és az alumni program működtetésével kapcsolatos kérdéseket is. Az egyetemmel szembeni elvárás, hogy minél szélesebb körű, nemcsak az alapfeladatok ellátásához kapcsolódó szolgáltatásokat nyújtson hallgatói számára.
Az
elektronikus ügyintézés egyes elemei már működnek, pl. a NEPTUN elektronikus nyilvántartó rendszer használata már általánossá vált.
Ugyanakkor az elektronikus
ügyintézési kör szélesítése hallgatói ügyekben további lehetőségeket kínál. Az intelligens hallgatói kártya tervezett bevezetése tartalmában és minőségében új alapokra helyezi a hallgatói szolgáltatásokat. A hallgatói képességek kiteljesítése jelentős mértékben a tehetséggondozó programokon múlik. A tehetségek felismerése és bevonásuk a speciális képzési programokba az oktatókra háruló feladat. A tehetséggondozás elsődleges terepe a tudományos diákköri munka és a szakkollégiumban végzett tevékenység.
Ezeknek a programoknak a
fenntartásához, a közös kutatómunkában rejlő lehetőségek kihasználásához elkötelezett oktatókra és hallgatókra van szükség. Az egyetemi vezetés kötelessége, hogy ösztönözze ezt a tevékenységet és megtalálja a módját a kiemelkedő teljesítményt nyújtó hallgatók és a gesztor oktatók elismerésének. Részletes elemzések és az elmúlt időszakban történt tragikus események jelzik, hogy nagyon sok frusztrált, labilis lelkiállapotú hallgató kerül be a felsőoktatásba, akiknek a száma az évek során növekvő tendenciát mutat.
A személyes problémák gyökerei sokrétűek,
elemzésük túlmutat pályázatom keretein. A stabil egyetemi hallgatói közösségek hiánya nagyban hozzájárult e helyzet kialakulásához. Az utóbbi évtizedekben a felsőoktatásban bekövetkezett változások eredményeként a hagyományos hallgatói közösségek szétestek, ugyanakkor új típusú közösségi formák nem alakultak ki.
Az egyetemi mentálhigiénés
program ugyan segítséget kínál a lelki problémákkal küzdő hallgatók számára, de esetleges, hogy ők igénybe veszik-e ezt a lehetőséget.
Szükségesnek látszik egy átfogó program
kidolgozása, ami lehetővé teszi, hogy a rászorulók megelőző jelleggel bekapcsolódjanak az említett programba.
Emellett szorgalmazom olyan programok elindítását, amelyek
különböző tevékenységi formákra szerveződve erős hallgatói közösségek kialakulását eredményezik. A hallgatói ügyekkel kapcsolatos kérdések megoldásában, de egyéb ügyekben is az egyetemi vezetés partnere a hallgatói jogokat gyakorló Hallgatói Önkormányzat (HÖK), illetve annak vezetői. Meglátásom szerint a HÖK jól szervezetten működik egyetemünkön. Vezetői korrekt tárgyalópartnerek, akik a hallgatói érdekeket határozottan képviselve, de az 22
egyetem távlati érdekeit is szem előtt tartva alakítják ki álláspontjukat a különböző kérdésekben. Konkrét ügyekben, de általános kérdésekben is számítok a HÖK-kel való harmonikus együttműködésre. Bízom abban, hogy partnerekként együtt tudunk működni a hallgatók és oktatók közötti kapcsolatrendszer minél színesebbé tételében és egy olyan normarendszer megszilárdításában, ami javítja az egyetemi campusokon a hallgatói életminőséget és a szó teljes értelmében az otthonukká teszi a Debreceni Egyetemet. Ezzel összhangban támogatni kívánom a HÖK színvonalas kulturális és szabadidős programok, valamint nagy hallgatói tömegeket megmozgató sportesemények szervezésére irányuló kezdeményezéseit. Az egyetemi viszonyrendszer hallgatói szférán kívül eső részének minősége szintén meghatározó az Egyetem jövőjét tekintve.
Az elmúlt években a felsőoktatásban
bekövetkezett változások az oktatói kar individualizálódását is eredményezték. Sok helyen foszlani látszik az oktatók szakmai összetartozásának szövete. Hiányoznak a hallgatók és oktatók közös részvételével szervezett rendezvények, illetve az oktatók kötetlen eszmecseréjét lehetővé tevő programok. Gyakran tapasztalható, hogy az információáramlás az egyetemi hierarchia különböző szintjei között nem kielégítő. Ezeknek a problémáknak a feloldására szorgalmazni kívánom olyan rendezvények (pl. kari szintű oktatói értekezletek, tematikus fórumok stb.) szervezését, ami hozzájárul az oktatói közösségek megerősödéséhez. A Debreceni Egyetem fennállásának 100. évfordulója alkalmából 2012-ben tartandó rendezvények minden bizonnyal elősegítik majd azt, hogy erősödjön az összetartozás érzése egyetemünk hallgatóiban és munkatársaiban.
A jeles esemény méltó megünneplésének
előkészítéséhez már most is sokan önzetlen munkájukkal járulnak hozzá. Kiemelt feladatot vállalt a szervezésben a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár, ami egyébként is különleges státuszt tölt be egyetemünkön, mert egyrészt országos feladatokat lát el, másrészt gondozza az egyetemi szakkönyvtárakat, gyűjteményeket és adatbázisokat.
A
létrehozandó egyetemi múzeum kiállítási anyagának összeállításában kulcsszerep hárul az egyetemi könyvtár munkatársaira. Feszítő gond, hogy a szűkös források nem teszik lehetővé a folyamatosan kiemelkedő teljesítményt nyújtó munkatársak méltó anyagi elismerését.
Nem várható, hogy a
közeljövőben megteremtődnek egy teljesítményalapú differenciált javadalmazási rendszer alapjai. Emiatt különös jelentőséggel bír, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel javítsuk a munkavégzés feltételeit, biztosítsuk a szakmai fejlődés, az okatói-kutatói ranglétrán való előrejutás lehetőségét és részesítsük erkölcsi elismerésben az arra érdemeseket. Fel kell karolnunk azokat a kezdeményezéseket, amelyek segítik önszerveződő közösségek 23
kialakulását és erősítik az egyetem oktatói, kutatói és alkalmazottai közötti szolidaritást. Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban rendszeres konzultációkat kívánok folytatni a három reprezentatív szakszervezet vezetőivel és a Közalkalmazotti Tanács tagjaival. 7. Az egyetem vezetése A Debreceni Egyetem belső tagoltsága egyedülálló a hazai felsőoktatási intézmények között. Sokan úgy vélik, hogy az egyetem működési és gazdasági stabilitását a tervezési egységekként működő Központ, AMTC, OEC és TEK közötti egyensúly és részben a decentralizált döntési jogosultságok teremtik meg. Más vélemények szerint ez a struktúra ugyan életképes, de elavult és az integrációs folyamat kiteljesítéseként jelentős szerkezeti változásokra van szükség. A helyzet megítélését bonyolítja, hogy a 2008. évi CV. törvény lehetővé teszi úgynevezett vállalkozói közintézetek létrehozását, amelyek a közintézmények részeként, de sok vonatkozásban önállóan gazdálkodva végzik tevékenységüket. Az AMTC és OEC esetében ez a törvényi szabályozás lehetőséget teremt arra, hogy az egyetemi alapfeladatok ellátásán kívül eső tevékenységüket az eddigitől eltérő szervezeti keretek között végezzék. Ezzel kapcsolatban a helyzetelemzés, a lehetőségek mérlegelése és a döntéselőkészítés elsősorban a két centrum vezetőtestületeinek a feladata. Az egyetemi szinten megfogalmazható elvárás az, hogy a Debreceni Egyetem általános érdekeit figyelembe vevő és az alaptevékenységek változatlan színvonalú fenntartását garantáló megoldások szülessenek. Az AMTC és az OEC esetleges szervezeti átalakulása új helyzetet teremthet, amiben minden bizonnyal újra kell majd gondolni a Centrumok funkcióit és egyéb szervezeti kérdéseket. A jelenlegi helyzetben a Debreceni Egyetem vezetési struktúrája leképezi az egyetem szerkezetét és mind az operatív feladatok, mind pedig a stratégiai kérdések tekintetében egyértelműen meghatározza a döntési kompetenciákat. A rektori vezetés összetételén nem kívánok változtatni.
Így a Centrumok elnökei rektorhelyettesként segítik majd a rektor
munkáját. Szükségesnek tartom, hogy továbbra is egy oktatási, egy tudományos és egy stratégiai rektorhelyettes vegyen részt a rektori vezetés munkájában, akik a három Centrumból kerülnek majd ki.
A szűk rektori vezetés tagja lesz még a Hallgatói
Önkormányzat elnöke, az egyetem főtitkára és a gazdasági főigazgató. A rektori vezetés összetétele biztosítja, hogy a Centrumok között a legfelsőbb vezetői szinten rendszeres egyeztetésekre kerüljön sor, illetve az egyetemi szintű döntésekben megjelenjenek a Centrumok, valamint a hallgatóság által megfogalmazott szempontok is. Emellett ez a testületi munka segíti a rektort abban, hogy az egyetemet és a Centrumokat 24
érintő ügyekben egyeztetett álláspontot képviseljen a regionális, országos és nemzetközi fórumokon.
Valamennyi döntést a pénzügyi, gazdasági lehetőségek és következmények
részletes elemzése kell, hogy megelőzze. Ezeknek az elemzéseknek a kidolgozása – adott Centrumot érintő ügyekben a megfelelő a gazdasági igazgató bevonásával – a gazdasági főigazgató feladata. A vezetői döntések előkészítésében a tartalmi vitáknak fontos szerepet szánok. Ezek a viták azonban nem válhatnak parttalanná és adott ponton világos döntéseket kell hozni, amikért a rektornak kell vállalnia a felelősséget. A Centrumok ellátják a hozzájuk tartozó karok képviseletét is. Ugyanakkor konkrét oktatási, kutatási és egyéb ügyek kapcsán szükséges a Centrumokon túlnyúló karközi együttműködések fejlesztése is.
Ezt a folyamatot a Dékáni Kollégium rendszeres
összehívásával kívánom elősegíteni.
A karok által felvetett problémák és az azokhoz
kapcsolódó javaslatok elősegítik egyfelől a stratégiai közös célok megfogalmazását, másfelől pedig javítják a napi operatív munka hatékonyságát. Hasonló okokból rendszeresen össze kívánom hívni a Szenátus hallgatói frakcióját és szükség esetén személyes találkozókat kívánok tartani az egyes karok Hallgatói Önkormányzatának vezetőivel. Az egyetem operatív feladatainak ellátásában meghatározó szerepe van az Egyetem főtitkárának, aki vezeti a rektori hivatalt, irányítja az elektronikus ügyintézést és az egyetemi honlap folyamatos frissítését, valamint felügyeli a különböző igazgatóságok munkáját. Az elmúlt időszak működési tapasztalatait figyelembe véve szükségesnek tartom az igazgatóságok tevékenységének elemző áttekintését és szükség szerinti szerkezeti átalakítását.
Alapvető szempontnak tartom, hogy az igazgatóságok lássák el az össz-
egyetemi szintű feladatokat és a hozzájuk tartozó területeken koordinálják a Centrumok munkáját. Ahhoz, hogy a feladatok ellátását hatékonyabbá és színvonalasabbá tudjuk tenni az operatív munka minden szintjén bővítenünk kell az elektronikus ügyintézés körét és fejlesztenünk kell az egyetem minőségbiztosítási rendszerét. A Debreceni Egyetem gazdasági stabilitása, és ehhez kapcsolódóan a gazdasági folyamatok elemzése és napi szintű követése alapvető jelentőségű az egyetem működése szempontjából. Az Egyetem fizetőképességének, kiegyensúlyozott likviditási helyzetének megőrzése megköveteli, hogy a költségvetésekben elfogadott kiadásainkat tervezett módon, a bevételek függvényében ütemezzük.
Ezeknek a feladatoknak az ellátásában fokozottan
támaszkodnunk kell a korábban bevezetett SAP rendszerre. Az azonos adattartalommal feltöltött egységesített gazdálkodási rendszer “automatikusan” biztosíthatja a Központ és a Centrumok gazdálkodásával kapcsolatos információkat az Egyetem vezetése számára. A hatékonyság
növelése
érdekében
szükséges, 25
a
felhasználói
rendszerek
közötti
“kommunikáció” erősitése, a szükséges adatok zökkenőmentes áttöltése, átvétele.
A
rendszerek ilyen módon történő összehangolása és fejlesztése lehetővé teszi a gazdasági-, az igazgatási- és a tanulmányi adminisztrációban meglévő tényleges párhuzamosságok kiszűrését és a szükséges információk biztosítását a vezetői és egyéb szintű döntések meghozatalához. A gazdasági ügyek kapcsán kiemelten kell foglalkoznunk a pályázatokkal. Az elmúlt időszakban megnövekedett eredményes pályázati tevékenység egyfelől örömteli, mert megteremti a feltételeit számos régóta tervezett egyetemi fejlesztésnek, forrásokat biztosít oktatáskorszerűsítési, kutatási, innovatív stb. projektekhez. Ugyanakkor a sikeres pályázatok jelentős mértékben terhelik az Egyetem költségvetését is, hiszen a pályázati önrészeket többnyire saját forrásból kell kigazdálkodnunk. Az egyetemi vezetés feladata, hogy segítse a pályázatok benyújtásához szükséges belső és külső források előteremtését, de annak folyamatos elemzése is, hogy milyen mértékű további pályázati kötelezettségeket tud vállalni az Egyetem. Rektori pályázatomat annak tudatában nyújtom be, hogy az egyetemi vezetői feladatok ellátása abszolút elsőbbséget élvez az egyéni kutatói és oktatói ambíciókkal szemben.
Ugyanakkor a lehetőségekhez képest továbbra is részt kívánok venni a
tanszékünkön folyó oktató- és kutatómunkában, mert meggyőződésem szerint többek között az ezen keresztül szerzett tapasztalataim és eredményeim tehetik majd hitelessé rektori tevékenységemet. Rektorrá választásom esetén arra törekszem majd, hogy egyetemünk minél magasabb színvonalon lássa el feladatait, és az alkotó munkához szükséges feltételek a lehetőségekhez képest a Debreceni Egyetem valamennyi hallgatója és alkalmazottja számára biztosítva legyenek. E feladat ellátásában támaszkodni kívánok vezetőtársaim, valamint a rektori és a gazdasági apparátusok szakértelmére, munkájára.
Az Egyetem fejlődéséért
dolgozni közös kötelességünk! Debrecen, 2010. január 28. Dr. Fábián István egyetemi tanár
26
