Our aim was to audit the financial situations of the Hungarian agricultural companies. The aim was based on the NAV database from 2002 until 2009

Közgazdász Fórum Forum on Economics and Business 15 (2), 53–80.

2012/2 7

Analyzis of the Hungarian agricultural company’s financial and financing situations ARANKA BARANYI – JÓZSEF CSERNÁK – LÁSZLÓ PATAKI – ZSUZSANNA SZÉLES Our aim was to audit the financial situations of the Hungarian agricultural companies. The aim was based on the NAV database from 2002 until 2009. With the help of the specialistliterature we introduced the main specialities and financial influencies of the agriculture. In the assets situation we analysed the invested and current asset’s with the help of assetsstructureindex’s. The financial situation we studied with licquidity-test, and we analysed assetsstructure-changes connection with it and the financing strategy. Keywords: agriculture, disponibility, profitability, financing strategy, mobility of asset’s, Hungary JEL-codes: Q10

Kiadó: Romániai Magyar Közgazdász Társaság és a Babes–Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Karának Magyar Intézete ISSN: 1582-1986 www.econ.ubbcluj.ro/kozgazdaszforum

53

A magyar mezõgazdasági vállalkozások vagyoni, pénzügyi helyzetének elemzése, összehasonlítva az erdõgazdálkodást folytató vállalkozások teljesítményével 1

2

3

BARANYI ARANKA – CSERNÁK JÓZSEF – PATAKI LÁSZLÓ – SZÉLES 4 ZSUZSANNA A magyarországi mezõgazdasági tevékenységet folytató társas vállalkozások vagyoni és pénzügyi helyzetének vizsgálatát, illetve annak az erdõgazdasági tevékenységet folytató vállalkozásokkal történõ összehasonlítását tûztük ki vizsgálatunk céljaként. A vizsgálat a 2002–2010 közötti idõszak NAV (korábban APEH) társasági adó adatbázisából származó adatokat elemezte kiemelten. Szakirodalmi források segítségével bemutattuk a mezõgazdaság sajátosságait és azoknak a jövedelemre gyakorolt hatásait. A vagyoni helyzet vizsgálatának keretén belül a befektetett és forgóeszközöket vizsgáltuk eszközszerkezeti mutatók segítségével. A pénzügyi helyzet feltérképezését likviditásvizsgálattal közelítettük meg, valamint elemeztük az ezzel szorosan összefüggõ forrásszerkezet alakulását és a finanszírozási stratégiát. Kulcsszavak: mezõgazdaság, diszponibilitás, jövedelmezõség, finanszírozási szerkezet, eszközök mobilitása, Magyarország JEL-kód: Q10

1. Bevezetés Vizsgálatunk alapvetõ célja, hogy a NAV adatbázisa alapján rávilágítsunk a mezõgazdasági vállalkozások vagyoni és pénzügyi helyzetében – az ezredfordulót követõen – bekövetkezett változásokra, az ezek mögött meghúzódó ok-okozati összefüggésekre. Vizsgálatunk kiterjedt a vállalkozások eszközeiben és forrásaiban bekövetkezett állományválto1

PhD, Károly Róbert Fõiskola, fõiskolai docens, [email protected] Károly Róbert Fõiskola, tanársegéd, [email protected] 3 PhD, Nyugat-magyarországi Egyetem KTK, egyetemi docens, lpataki@ktk. nyme.hu 4 PhD, Szent István Egyetem Gödöllõ, egyetemi docens, szeles.zsuzsanna@gtk. szie.hu 2

54

Baranyi et al.

zások vizsgálatára, valamint elemeztük az erdõgazdálkodással foglalkozó vállalkozások vagyoni-pénzügyi-jövedelmezõségi helyzetét, keresve az eltérések lehetséges okait. 2. Anyag és módszer A számszaki elemzések adatbázisát a NAV Társasági adóbevallásokra épülõ adóstatisztikáiból képzett idõsorok alkották. Az egyes évek kiemelt ágazatokra vonatkozó gyorsjelentéseinek adatait dolgoztuk fel. Összesített adatokról van szó, amelyek természetesen az egyes vállalkozások közötti eltéréseket elfedik. Az elemzés során felhasználtuk a Magyar Nemzeti Bank egyéb monetáris pénzügyi intézmények által nyújtott hitelstatisztikáit is. Agrárvállalkozásnak a mezõgazdasági, a halászati és az erdõgazdasági tevékenységet folytató, kettõs könyvvitelt vezetõ és társasági adóbevallást benyújtó vállalkozásokat tekintettük. A hitelstatisztikákból származó adatok a nemzetgazdasági ág egészére vonatkoznak, de mivel a hitelek meghatározó hányada a kettõs könyvvitelt vezetõ társas vállalkozásoknál található meg, ez az elemzés megállapításait érdemben nem torzítja. Vizsgálatunk a 2002 és 2010 közötti idõszakot öleli fel. Az eszközök és források elemzéséhez horizontális és vertikális mutatószámokat alkalmaztunk, egyrészt mutatószámokat képeztünk, másrészt összetétel-elemzést végeztünk. 3. Eredmények A mezõgazadasági vállalkozások – más vállalkozásokhoz hasonlóan – tárgyi eszközöket alkalmaznak termelési folyamataikhoz. E folyamatok eszközigényét meghatározzák a mezõgazdaságra jellemzõ sajátosságok, melyekbõl kiemelünk néhányat rangsor és preferencia nélkül: • A mezõgazdasági termelést alapvetõen befolyásolják a természeti tényezõk, adottságok. • A termelés biológiai folyamat, mely általában hosszú, több szakaszra osztható. • Alapvetõ termelõeszköz a termõföld, mely helyhez kötött, termõképessége korlátozottan javítható. • A mezõgazdaságban a megtermelt termékek kettõs célt töltenek

A magyar mezõgazdasági vállalkozások vagyoni...

55

be: egyrészt lehetnek áruk, ugyanez egy másik folyamatban alapanyag. (Miklósyné et al. 2006) 3.1 A vagyoni és a pénzügyi helyzet elemzése A következõ oldalon lévõ 1. táblázatban bemutatjuk, hogyan alakult a vállalkozások befektetett eszközállományának értéke, külön szerepeltetve az erdõgazdálkodással foglalkozó vállalkozások értékeit. A befektetett eszközök aránya az összes eszközön belül meglehetõsen alacsony szóródás (0,1247) mellett jellemzõen 51 és 53 százalék között mozgott. Ez alól kivételt képez a 2004-es év, amikor 54,21%-os értékkel találkoztunk, valamint a 2009-es év, amikor a mutató értéke hirtelen 56,15 százalékra ugrott. A forgóeszközök aránya az elõzõekben leírtak alapján 2003-ban, illetve 2009-ben vette fel a legalacsonyabb értékeit. Ugyanezekben az években figyelhetõ meg a hosszú lejáratú kötelezettségek állományában is jelentõsebb növekedés, vagyis a gyorsabb ütemû befektetett eszközbõvülés forrása – jellemzõen – éven túli lejáratú hitel volt. A befektetett eszközök értékében 2010-ben újabb 7,1%-os növekedés következett be, ez a növekedési tendencia az erdõgazdálkodással foglalkozókra is jellemzõ volt, de mindössze 3,6%-os mértékben. A növekedés alapvetõen a befektetett pénzügyi eszközökben és a tárgyi eszközök terén realizálódott. A tárgyi eszközök állománya mintegy 7%-kal bõvült, a befektetett pénzügyi eszközök pedig a 12%-os növekedést is meghaladták. Az erdõgazdálkodással foglalkozók esetén nem volt ilyen mértékû növekedés, sõt a befektetett pénzügyi eszközök terén több mint 10%-os csökkenést mutatnak az adatok, s a tárgyi eszközök bõvülése is 2%-kal elmarad az egész agrár ágazat adataihoz képest. Az immateriális javak esetén összességében egy 2,4%-os csökkenés következett be. Ez a negatív irányú változás az erdõgazdálkodással foglalkozókat még inkább érinti, ez a csökkenés közel 6%. A befektetett eszközök könyv szerinti értéke a vizsgált idõszakban összesen 76 százalékkal emelkedett. Legnagyobb mértékben az immateriális javak értéke nõtt meg – 104 százalékkal –, legkisebb mértékben pedig a befektetett pénzügyi eszközök értéke 66 százalékkal. A tárgyi eszközök növekedési üteme teljesen azonos a befektetett eszközök növekedési ütemével.

56

Baranyi et al.

Az elõzõ évhez viszonyítva legnagyobb mértékû növekedés mind a befektetett eszközök, mind ezen belül a meghatározó szerepet betöltõ tárgyi eszközök vonatkozásában 2002-rõl 2003-ra, illetve 2008-ról 2009-re vonatkozóan figyelhetõ meg. A befektetett eszközök értéke ekkor több mint 15, a tárgyi eszközök értéke pedig több mint 17 százalékkal emelkedett. A beruházások, felújítások mérleg szerinti értéke a vizsgált idõszak elsõ éveire jellemzõ 55–60 milliárd Ft közötti összegrõl 2007-ben 48 milliárd Ft alá esett vissza, majd ezt követõen dinamikus emelkedésnek indult (2008-ban közel 72, majd 2009-ben több mint 90 milliárd Ft-ot tett ki, 2010-ben 99 milliárd forintot ért el). A beruházási aktivitás növekedését és az ezt kö1. táblázat. Befektetett eszközök összetétele (MFt) Megnevezés Befektetett eszközök Erdõgazd. Befektetett pénzügyi eszközök Erdõgazd. Tárgyi eszközök Erdõgazd. Immateriális javak Erdõgazd.

2002 623 838 100% 44 612 100%

2003 710 484 100% 48 823 100%

2004 768 575 100% 50 881 100%

2005 818 077 100% 55 760 100%

41 452 6,64%

42 881 6,04%

51 122 6,65%

55 573 6,79%

2 736 6,13% 576 353 92,39% 41 296 92,57% 6 032 0,97% 580 1,30%

2 901 5,94% 658 650 92,70% 45 401 92,99% 8 952 1,26% 522 1,07%

2 435 4,79% 707 542 92,06% 47 989 94,32% 9 910 1,29% 458 0,90%

2 888 5,18% 752 830 92,02% 52 259 93,72% 9 674 1,18% 614 1,10%


57

vetõ tárgyi eszköz érték növekedést elsõdlegesen a hozzáférhetõvé vált újabb hitelkonstrukciók, a megnyíló támogatási jogcímek és az adórendszerben megjelenõ beruházásokhoz kötõdõ adókedvezmények motiválták. Az erdõgazdálkodással foglalkozó vállalkozások esetében hasonló beruházási tendencia figyelhetõ meg, 2010-re közel 20%-kal bõvültek a beruházások. Hasonló folyamatokat tárt fel Ficzeréné (2007) a mezõgazdasági kisvállalkozásokat vizsgálva, miszerint: „1994–2003-ig a gépvásárlást folyamatosan preferálták. Ezen folyamat leállt, mert a gazdák 2005-re rájöttek, hogy már az egyszerû újratermelést sem tudják megvalósítani a magas hitelállomány törlesztése mellett. Az eladósodottság maga után

2006 869 931 100% 59 822 100%

2007 908 475 100% 62 248 100%

2008 947 591 100% 66 611 100%

2009 1 095 620 100% 75 963 100%

2010 1 173 687 100% 78 703 100%

61 870 7,11%

65 183 7,17%

70 725 7,46%

68 673 6,27%

77 183 6,58%

3 129 5,23% 798 622 91,80% 56 059 93,71% 9 439 1,09% 633 1,06%

2 980 4,79% 833 380 91,73% 58 402 93,82% 9 912 1,09% 866 1,39%

6 078 9,12% 866 072 91,40% 59 481 89,30% 10 793 1,14% 1 052 1,58%

5 010 6,60% 1 014 651 92,61% 69 631 91,66% 12 295 1,12% 1 322 1,74%

4 464 5,67% 1 084 501 92,40% 72 992 92,74% 12 003 1,02% 1 247 1,58%

Forrás: NAV adatai alapján saját szerkesztés

58

Baranyi et al.

vonja a mezõgazdasági foglalkoztatás csökkenését és a földterületek koncentrációját.” A tárgyi eszközök értékének jelentõs növekedése annak ellenére következett be, hogy az idõszak során 61 százalékkal nõtt az elszámolt értékcsökkenési leírás összege is, az értékcsökkenés elszámolásának lehetõségét az idõközben megváltozott adójogszabályok is pozitívan befolyásolták. Az erdõgazdálkodást folytató vállalkozások tekintetében is a befektetett eszközök jelentõs részét a tárgyi eszközök adják. A 2002. évhez képest közel 70%-os növekedés figyelhetõ meg e mérlegtétel esetén, ez a növekedési aktivitás még nagyobb az egész agrárszektort figyelembe vé2. táblázat. Forgóeszközök értékének alakulása (MFt) Megnevezés Készletek megoszlás Erdõgazd. megoszlás Követelések megoszlás Erdõgazd. Pénzeszközök megoszlás Erdõgazd. megoszlás Forgóeszk. dinamika Erdõgazd. dinamika

2002 273 657 47,84% 8 988 30,38% 184 084 32,18% 11 475 38,78% 94 440 16,51% 6 342 21,44% 572 061 100% 29 588 100%

2003 269 628 45,95% 8 921 27,76% 204 112 34,78% 11 598 36,09% 95 578 16,29% 8 624 26,84% 586 825 102,58 32 138 108,62

2004 318 010 44,95% 9 179 24,8% 272 830 38,57% 13 727 37,1% 99 865 14,12% 10 155 27,4% 707 432 120,55 37 027 115,21

2005 310 936 41,78% 9 460 23,58% 306 727 41,21% 14 844 37,00% 110 084 14,79% 11 722 29,22% 744 229 105,20 40 114 108,34


59

ve (eléri a 76%-os értéket). Az erdõgazdálkodást folytató vállalkozások tekintetében az eszközök között a forgóeszközök kisebb arányt képviselnek, mintha ez egész agrárszektor vállalkozásait vennénk figyelembe. A vizsgált idõszak alatt folyamatosan 5–7%-kal alacsonyabb értéket mutatnak a forgóeszközök az erdõgazdálkodással foglalkozó vállalkozások tekintetében, ennek oka, hogy ezen cégeknél magasabb a tárgyi eszközök aránya, így magasabb befektetett eszközértéket generálnak. A 2002-es bázisévhez képest legjelentõsebb befektetett eszköz növekményt a 2009-es évben figyelhettük meg, az évben mintegy 75%-os volt a növekedés mértéke. Az erdõgazdálkodással foglalkozó vállalkozások tekintetében szintén ez az év volt a legdinamikusabb növekedést felmutató. A 2009-es év más tekintetben is kiemelkedõ, ebben az évben a

2006 307 548 41,18% 8 680 20,65% 298 409 39,96% 13 834 32,91% 119 956 16,06% 15 074 35,86% 746 784 100,34 42 032 104,78

2007 351 682 43,45% 8 204 20,15% 310 978 38,42% 13 227 32,49% 122 910 15,19% 15 941 39,15% 809 317 108,37 40 718 96,87

2008 369 454 45,20% 9 148 21,00% 316 425 38,71% 15 408 35,37% 108 496 13,27% 15 441 35,45% 817 383 101,00 43 561 106,98

2009 365 425 44,36% 11 510 24,78% 326 866 39,68% 18 486 39,80% 117 439 14,26% 14 054 30,26% 823 703 100,77 46 441 106,61

2010 355 589 40,89% 10 073 20,18% 348 503 40,07 17 512 35,08 148015 17,02 19242 38,55 869 637 105,58 49 918 107,49


60

Baranyi et al.

2008-as évhez képest is kiemelkedõ növekedés figyelhetõ meg mind a befektetett, mind a forgóeszközök tekintetében. Amíg 2002-ben a forgóeszközök értékébõl a követelések 32%-ot tettek ki, addig 2009-ben ez az érték már több mint 44%-ot képvisel, ugyan akkor a pénzeszközök aránya 16,5%-ról 14,3%-ra csökkent. Az ágazat likvid eszköz biztonsága nem javult, inkább a bizonytalan követelések állománya nõtt meg, melyet a vevõk állományában tapasztalható változás is mutat (2. táblázat, valamint 1. ábra). Az erdõgazdálkodással foglalkozó vállalkozások esetén a követelések arányának változása meglehetõsen változatos képet tár elénk. 2010-re a forgóeszközök értéke közel 6%-os bõvülést mutat, valamelyest alatta maradva a befektetett eszközök bõvülésének. A forgóeszköz-növekedést továbbra is a követelések növekedése határozza meg, ugyanakkor az erdõgazdálkodással foglalkozók esetén csökkent a követelések állománya 5,3%-kal. Mind arányában, mind pedig összegszerûségében jelentõs pénzeszköz-gyarapodás figyelhetõ meg a mezõgazdasági ágazatban tevékenykedõ vállalkozások esetén, mely akár a likviditásra is pozitív hatást gyakorolhat, azonban a rövid lejáratú kötelezettségek – minimálisan bár, de – szintén nõttek. A készletek állományának mérséklõdése folytatódott 2010-ben, a készletek zsugorodása az erdõgazdálkodással foglalkozók esetén 12,5%. Összességében a készletek és követelések a meghatározók állományukat tekintve a vállalkozások forgóeszközei között, az erdõgazdálkodással foglalkozók tekintetében egyetlen vizsgált évben sem éri el a készletek aránya az egész agrárszektor készleteinek az arányát, mely a tevékenység speciális jellegébõl fakadhat. A készletek tekintetében 2010-re jelentõs csökkenés következett be. A követelések aránya az erdõgazdálkodással foglalkozók esetén folyamatosan csökkent a forgóeszközökön belül, majd – feltehetõen a gazdasági válság begyûrûzésének hatására – itt is növekedés következik be 2009-re, a pénzeszközök arányának csökkenése mellett, mely a likviditási helyzetet tovább rontotta. A likviditási helyzet 2010-re javuló irányt mutat, a pénzeszközök aránya meghaladja a 38%-ot, s megközelíti az agrárvállalkozások egészénél kimutatott érték dupláját.


61

A társasági adóbevallást készítõ agrárvállalkozások esetében a vevõk és szállítók tekintetében meglehetõsen változatosan alakulnak a finanszírozási lehetõségek. Míg az erdõgazdálkodással foglalkozók tekintetében a 2002–2010 közötti idõszakban a vevõkkel szembeni követelések meghaladják a szállítókkal szembeni kötelezettségek állományát, addig az agrárszektor egészére ez nem mondható el, 2005-ben a szállítói kötelezettségek meghaladták a követelések értékét, ebben a folyamatban ellenkezõ irányú változás 2010-ben következik be, s a vevõi futamidõk meghosszabbodása miatt ez negatívan hat az ágazat likviditására.

Forrás: A NAV adatai alapján saját szerkesztés 1. ábra. Vevõk és szállítók értékének alakulása (MFt)

62

Baranyi et al.

Mint korábban említettük, a forgóeszközökön belül meghatározó jelentõséggel a készletek és a követelések bírtak. A készletállomány a vizsgált idõszakban mintegy 92 milliárd Ft-tal, azaz 34 százalékkal emelkedett. A legjelentõsebb növekedés 2003 és 2004 között, valamint 2006 és 2007 között figyelhetõ meg. A készletek napokban kifejezett forgási sebessége a vizsgált idõszakban rendre 90 és 100 nap között mozgott, viszont 2009-ben már meghaladta a 104 napot (Borbély et al. 2011). A követelés állománynövekedése gyakorlatilag folyamatos, a teljes idõszak vonatkozásában 78 százalékot tett ki. Mivel a követelés állománynövekedési üteme lényegesen meghaladta a készlet állományemelkedésének ütemét, így a forgóeszközökön belül a követelések aránya megnõtt, az idõszak végére eléri a 40%-ot. Az erdõgazdálkodást folytatók esetén is van némi növekedés, de az arány még így is csak 35% körüli értéket vett fel. Az agrárszektorban 2010-re a követelés állományban közel 7% a növekedés mértéke, azonban igen jelentõsen, 225%-kal nõttek a vevõkkel szembeni követelések, az erdõgazdálkodást folytatóknál a követelések összességében csökkentek és a vevõkövetelések is mérséklõdtek. Az agrárvállalkozások vevõállományának aránya lényegesen meghaladta az idõszak teljes hosszában a nemzetgazdaság egészében tapasztalható vevõállományszinteket. A 2010-es évben a vevõkövetelések értéke jelentõsen megnövekedett, ugyanakkor a szállítók értékében jelentõsebb változás nem következett be, valószínû, hogy a körbetartozások hatása ide is begyûrûzött. A jelentõs vevõkintlevõségek minimális pénzeszköz-realizálást tettek lehetõvé, ami kedvezõtlen likviditási helyzetet jelez. A vevõkövetelések 2010-ben újra meghaladják a szállítókkal szembeni kötelezettségek értékét. Az ÁFA-t is tartalmazó vevõállomány átlagos futamideje a 2003. évi 37 napról 2005-re 47 nap fölé emelkedett, majd ezt követõen 2008-ig 38 napra csökkent. 2009-ben ismét mérsékelt emelkedés volt megfigyelhetõ (közel 42 napra), azonban 2010-ben jelentõs futamidõ-növekedés következik be, ami 68 napot jelentett. Az erdõgazdálkodással foglalkozó vállalkozások esetén az átlagos futamidõ jóval kedvezõbb, mintegy 44 nap.


63

A pénzeszközök állományában a teljes idõszak alatt mindössze 24 százalékos növekedés következett be, miközben a pénzeszközök aránya csökkent. A pénzeszközök+ követelések és a rövid lejáratú kötelezettségek arányát (gyors ráta) mutatja be a 2. ábra, külön szemléltetve az erdõgazdálkodást folytató vállalkozások likviditását.

Forrás: A NAV adatai alapján saját szerkesztés 2. ábra: Gyorsráta értéke a mezõgazdasági és az erdõgazdasági tevékenységet folytató társas vállalkozásoknál A gyors ráta mutató azt vizsgálja, hogy a vállalkozás milyen mértékben tudna azonnal eleget tenni éven belüli kötelezettségeinek. (Bíró et 5 al. 2007). A mutató értéke a mezõgazdasági vállalkozások körében – a vizsgált idõszakban 2004-ig növekvõ értéket vett fel, késõbb jelentõsen csökkent, a mélypont 2008-ban következett be, majd 2009-re némi javulás történt. Az agrárvállalkozások – likviditási mutatókkal jellemzett – likviditási helyzete a kilencvenes évekhez képest valamelyest romlott. Az évtized elején tapasztalható kismértékû javulást az uniós csatlakozást 1

(Mérlegfõösszeg – Befektetett eszközök – Aktív idõbeni elhatárolások) – Készletek

Rövid lejáratú kötelezettségek

64

Baranyi et al.

követõen mérsékelt, de folyamatos rosszabbodás követte. A likviditási mutatók értékei így sem tekinthetõk kritikusnak, de a forgóeszközök között a készletek és a követelések magas részaránya a „látszat likviditást” valószínûsíti (Borbély et al. 2011). Az erdõgazdálkodást folytató vállalkozások likviditási helyzete kedvezõbb. Az agrárvállalkozások gyorsrátával jellemezhetõ likviditása 2010-re 88,77%-os értéket vett fel, az erdõgazdálkodással foglalkozók esetén ez 176,82%-os mutató értéket jelent. A jelentõs likviditáseltérés okai között említhetjük, hogy az erdõgazdálkodással foglalkozó vállalkozások rövid lejáratú kötelezettségeinek az aránya mintegy fele a mezõgazdasági vállalkozásokénak, másrészt a pénzeszközök aránya is az erdõgazdálkodással foglalkozók esetén kedvezõbb. A 3. táblázatban bemutatjuk, hogy a fizetõképességet a kötelezettségek és a pénzeszközök milyen arányban befolyásolták. 2010-re az ágazat likviditása látszólag kismértékben javult, ami a jelentõs vevõállomány növekedésnek is köszönhetõ, de mivel a vevõk 3. táblázat. A pénzeszközök és rövid lejáratú kötelezettségek arányának alakulása Arány a mérlegfõ-összegen belül Pénzeszk./összes eszköz

2002 7,84%

2003 7,29%

2004 6,67%

Erdõgazdálk.

8,46%

10,58%

11,41%

Rövid lejáratú kötelezett./ összes forrás

31,96%

28,10%

29,04%

Erdõgazdálk.

18,63%

16,79%

17,60%

Pénzeszközök/rövid lej. kötelezettségek Pénzeszközök/rövid lej. kötelezettségek (erdõ)

24,53%

25,95%

22,96%

45,43%

63,00%

64,83%

65


futam ideje jelentõsen meghosszabbodott, ezáltal kitolódik a pén zeszköz realizálásának lehetõsége, ami ténylegesen rosszabb likviditást eredményez.

Forrás: NAV adatai alapján saját szerkesztés 3. ábra. Az agrárvállalkozások forrásszerkezetének alakulása 2005 6,94%

2006 7,29%

2007 7,03%

2008 6,04%

2009 6,02%

2010 7,10%

12,02%

14,49%

15,30%

13,86%

11,31%

14,73%

30,97%

30,53%

32,66%

32,54%

29,16%

27,79%

16,38%

17,02%

16,72%

17,77%

16,90%

17,25%

22,42%

23,87%

21,54%

18,57%

20,64%

25,56%

73,40%

85,12%

91,48%

78,02%

66,93%

85,39%


66

Baranyi et al.

A vizsgált idõszakban a vállalkozások összes forrásállománya növekedett, jelentõsen nõtt a saját tõke, valamint a rövid lejáratú kötelezettségek összege is. Az erdõgazdálkodással foglalkozó vállalkozások esetén is fennáll ez a folyamat a 2006. év kivételével, amikor is egy 2%-os saját tõke csökkenés következett be. Az önfinanszírozás legfontosabb eleme a saját tõke, amely a vállalkozás vagyonának saját forrása (Penson–Lins 1980). A vizsgált idõszak alatt a cégek összesített saját tõkéje 65 százalékkal nõtt, és 2010-ben meghaladta az ezer milliárd Ft-ot (1087 milliárd Ft). A növekedésben az eredménytartaléknak meghatározó szerep jut, a vizsgált idõszak tekintetében az eredménytartalék közel 3,7-szeresére növekedett. A hosszú lejáratú kötelezettségek 89 százalékkal, a rövid lejáratú kötelezettségek 48 százalékkal növekedtek. Összességében a kötelezettségek növekedési üteme némileg meghaladta a saját tõke növekedési ütemét. Az idegen tõke és a saját tõke aránya (tõkeáttétel/tõkefeszültség mutató) kifejezi, hogy a saját tõkéhez képest milyen mértékben érvényesül a vállalkozásoknál a külsõ finanszírozás (Bíró et al. 2007). E mutató a 2002. évi 82 százalékos értékrõl kiindulva 2004-re már 104 százalékra emelkedett, majd még 2005-ben is 100 százalék feletti értéket vett fel. Ezt követõen csökkenõ tendencia volt tapasztalható, amelynek eredményeképpen 2010-re az érték 70 százalékra esett vissza. Az erdõgazdálkodással foglalkozó vállalkozások esetén igen szembetûnõ a kötelezettségek alacsony aránya a saját tõkéhez képest. 2002-ben az idegen tõke a saját tõke 35%-át sem éri el, de a mezõgazdasághoz hasonló romlás következik be 2006-ban, amikor is a kötelezettségek a saját tõkének a 42%-át is elérik. Kedvezõ, hogy az idõszak végére újra 33% körüli az arány. A hosszú lejáratú kötelezettségek 2003-ban és 2004-ben az elõzõ évhez képest jelentõsen (64, illetve 33 százalékkal) emelkedtek. Ennek hátterében az húzódik meg, hogy a rövid lejáratú adósságok egy részét hosszú lejáratúra konvertálták át, másrészt 2002-ben az ágazat mintegy 60 milliárd forint hitelkonszolidációban részesült, aminek hatása 2005ig tartott. Ezt követõen azonban 2005-tõl 2007-ig évente az elõzõ évi értékhez képest 8–9 százalékkal csökkent a hosszú lejáratú kötelezettsé-


67

gek értéke, majd a vizsgált idõszak végén következett be egy újabb mérsékeltebb (összesen mintegy 10 százalékos) növekedés. A rövid lejáratú kötelezettségek 2004 óta bár lassuló ütemben, de folyamatosan emelkedtek, s csak 2009-ben volt tapasztalható némi viszszaesés, de 2010-ben mind a hosszú, mind pedig a rövid lejáratú kötelezettségek növekedtek. Az elõzõek hatására a saját tõke aránya a 2002. évi 53 százalékról 2004-2005-re 47 százalékra esett vissza, majd az idõszak vége felé közeledve ismét mérsékelten emelkedett, s 2010-re meghaladta az 54 százalékos arányt. A mutató értékeinek szóródása viszonylag csekély, 0,1553. A saját tõke arányának növekedése biztonságosabbá tette az agrárvállalkozások tõkehelyzetét, de hátterében nem feltétlenül tudatos tõkeszerkezetre vonatkozó döntéseket, hanem inkább a hitelhez jutási lehetõségek beszûkülését lehet feltételezni. Az optimális tõkeszerkezet és a vállalatok pénzügyi eszközeinek stabilitása komplex probléma. A tényleges szerkezet és a pénzügyi források ára megmagyarázza a vállalatok összes fontos pénzügyi teljesítményét (Hercherova–Hulik–Pribilovicova 2003). A hosszú lejáratú kötelezettségek összes forráson belüli aránya az idõszak kezdeti, alig 11,5 százalékáról 2004-ben 20 százalék fölé emelkedett (20,20 százalék), majd ezt követõen fokozatosan csökkent, s az idõszak végére 13 és 14 százalék közötti értéket vett fel. A rövid lejáratú kötelezettségek aránya alacsony szóródás (0,1311) mellett az idõszak folyamán 28,10 (2003-ban) és 32,66 (2007-ben) szélsõértékek között ingadozott, tehát nagyságrendileg a tartós források és az átmeneti források aránya 2/3 – 1/3 volt a vizsgálat idõszaka alatt. Kedvezõtlen jelenségnek tekinthetõ, hogy a kötelezettségeken belül a rövid lejáratúak aránya 2004-et követõen jelentõsen növekedett a hosszú lejáratú kötelezettségek rovására. A hosszú lejáratú és a rövid lejáratú kötelezettségek aránya hektikusan változott (szóródás 0,3410). A legalacsonyabb értéket 2002-ben vette fel (35,94%), a legmagasabbat pedig 2004-ben (69,56%). 2004-et követõen gyors ütemû csökkenés következett be. 2007 és 2009 között 40,77 és 45,98 százalék között mozgott az érték. A „kényszerhitelezõknek” minõsülõ szállítóállomány aránya a rövid lejáratú kötelezettségeken belül a

68

Baranyi et al. 4. táblázat. Forrásszerkezet fõbb összetevõinek alakulása (MFt) Megnevezés Saját tõke s.t./összes forrás (teljes) Erdõgazd. s.t/összes forrás (erdõ) Hosszú lejáratú kötelezettség h.l.k./összes forrás (teljes) Erdõgazd. h.l.k./összes forrás erdõ Rövid lejáratú kötelezettség r.l.k./összes forrás(teljes) Erdõgazd. r.l.k./összes forrás (erdõ) Passzív idõbeni elhatárolás p.i.e/összes forrás teljes Erdõgazd. p.i.e/összes forrás erdõ

2002 638 330

2003 669 233

2004 707 776

2005 754 208

53,00%

51,06%

47,26%

47,56%

53 021

57 711

60 068

67 764

71,06%

71,19%

67,88%

69,96%

138 348

227 547

302 500

280 698

11,49%

17,36%

20,20%

17,70%

4 538

5 934

8 394

7 990

6,08%

7,32%

9,49%

8,25%

384 945

368 316

434 883

491 102

31,96%

28,10%

29,04%

30,97%

13 960

13 689

15 664

15 970

18,71%

16,89%

17,70%

16,49%

42 862

45 612

52 544

59 631

3,56%

3,48%

3,51%

3,76%

3 097

3 734

4 361

5 131

4,15%

4,61%

4,93%

5,30%


2006 843 767

2007 878 133

2008 938 689

2009 1 053 262

2010 1 087 463

51,27%

50,26%

52,29%

53,97%

54,29%

58 899

73 211

76 264

86 548

86 725

64,83%

70,86%

69,13%

70,58%

69,85%

256 223

235 970

238 166

261 631

274 315

15,57%

13,51%

13,27%

13,41%

13,69%

7 104

5 884

4 721

6 181

6 890

7,82%

5,70%

4,28%

5,04%

5,55%

502 435

570 647

584 200

568 999

589 647

30,53%

32,66%

32,54%

29,16%

29,44%

17 708

17 425

19 790

20 997

21 455

19,49%

16,87%

17,94%

17,12%

17,28%

43 436

62 501

34 248

67 512

51 628

2,64%

3,58%

1,91%

3,46%

2,58%

7 135

6 791

9 543

8 902

9 081

7,85%

6,57%

8,65%

7,26%

7,31%


69

70

Baranyi et al.

2002. évi alig 27 százalékos szintrõl 2004-re 32,27 százalékra emelkedett, majd az ezt követõ években a 29 és 31,5 százalék közötti intervallumban stabilizálódott. 2010-ben mind a rövid, mind pedig a hosszú lejáratú kötelezettségek növekedtek, az erdõgazdálkodással foglalkozók esetén ez a növekedés 7,3%-a az agrárvállalkozások egészét jellemzõ kötelezettségnövekedésnek, ugyanakkor az erdõgazdálkodással foglalkozók esetén a rövid lejáratú kötelezettségek kisebb mértékben emelkedtek. A céltartalékok szerepe a források között – annak ellenére, hogy a nagyobb mértékû tartalékképzés indokolt lenne – nem számottevõ, egyetlen évben sem haladta meg a 0,20 százalékot. Mivel a céltartalékképzést egyéb ráfordításként kellene elszámolni, ez tovább rontaná – már üzemi eredmény szinten is – az agrárvállalkozások amúgy sem kimagasló jövedelmezõségét. 2010-re viszont feltehetõen a rossz fizetési-gazdasági körülmények miatt mintegy 70%-os növekedés jellemzi a céltartalékokat, ami az erdõgazdálkodást folytatóknál eléri a 80%-ot. A hitelállományon belül a hosszú lejáratú hitelek aránya a vizsgált idõszakban – 2002 kivételével – rendre meghaladta a rövid lejáratú hitelek állományát. Fõként a kedvezõ kamatozású, államilag támogatott hosszú lejáratú hiteleknek köszönhetõen 2003 és 2006 között a 70 százalékos érték körül mozgott, 2004-ben meg is haladta azt. A növekedésben nagy szerepet játszhatott, hogy 2003-ban és 2004ben az agrárvállalkozások úgynevezett csatlakozási hitelt vehettek fel, amely 203 milliárd forintos nagyságrendjével 2004 decemberében valamennyi támogatott agrárhitel 43,72 százalékát, azon belül az éven túli hitelek 44,7 százalékát tette ki (Herczeg 2009). Természetesen abban, hogy 2003 és 2006 között a rövid lejáratú agrárhitelek állománya ennyire visszaesett, az is szerepet játszott, hogy az európai uniós csatlakozásunk óta a rövid lejáratú hitelekre már nem adható kamattámogatás. 2006-ot követõen azonban az tapasztalható, hogy a hitelállomány növekményének nagyobb részét a rövid lejáratú hitelek teszik ki, s így a hitelállományon belül a hosszú lejáratú hitelek aránya felülrõl közelít az 50 százalékos szinthez (Károlyné et al. 2009). Míg 2004-ben a nemzetgazdaság teljes éven túli forint-hitelállományának több mint 15 százaléka a mezõgazdaságban volt kihelyezve, ad-


71

dig 2009-re ez az arány 8 százalék alá csökkent. Ezzel párhuzamosan az agrárágazatba kihelyezett éven belüli forinthitelek aránya a teljes éven belüli forint-hitelállományon belül 6 százalékról 8,5 százalékra emelkedett. Egyébként az agrárágazat hitelállományának a nemzetgazdaság teljes hitelállományán belüli részesedése az elemzés alá vont idõszakban jelentõsen csökkent, a 2002. évi közel 6,5 százalékos szintrõl a 2009. évi 3,85 százalékos szintre. Az ágazat hiteleinek döntõ hányada forinthitel, amely – tekintettel a devizahitelekkel összefüggõ problémákra – kifejezetten kedvezõnek tekinthetõ. Megállapítható, hogy a vizsgált idõszakban a hitelek szerepe az agrárvállalkozások szempontjából (elsõsorban 2006 óta) csökkent, bár a hitelekkel való ellátás megoldott. A hitelek iránti igény visszaesése a némileg javuló jövedelmezõségi pozícióknak tudható be, amelyek javították a vállalkozások önfinanszírozó képességét. A hitelállomány szerepének csökkenésében feltételezhetõen szerepet játszott az is, hogy a kondíciók továbbra sem voltak megfelelõek az agrárágazat szereplõi számára. A saját tõke szerkezetében lezajlott változásokat a következõkben foglaljuk össze: A saját tõkén belül egyre kisebb szerep jut a jegyzett tõkének. Amíg az idõszak elején közel 46 százalék (45,87%) volt a jegyzett tõke aránya a saját tõkén belül, addig az idõszak végére ez 26 százalékra (25,99%) mérséklõdött, a teljes idõszak átlagában pedig 35,89%-os szintet ért el. A jegyzett tõke nem csak arányaiban, hanem 2004-tõl nominális értékben is csökkent, s bár 2009-ben minimális növekedés tapasztalható, ami 2010-ben is folytatódik, de az idõszak végén több mint 19 milliárd forinttal volt alacsonyabb, mint az idõszak elején. Az állami tulajdonban bekövetkezett 29 százalékos visszaesést a belföldi társasági és a külföldi tulajdon növekedése nem tudta kompenzálni. A vállalkozások átlagos jegyzett tõke állománya a vizsgált idõszakban 27 521 eFt volt. Az idõszak elején a fajlagos jegyzett tõke értéke még meghaladta a 30 millió forintot (2002-ben 33 235 eFt). Az igazán komoly visszaesés 2003-ról 2004-re következett be, amikor egyetlen év alatt a jegyzett tõke átlagos állománya 5230 ezer forinttal esett vissza. A jelen-

72

Baranyi et al.

ség értékelésénél figyelembe kell venni, hogy 2003-ról 2004-re a kettõs könnyvitelt vezetõ és TA bevallást benyújtó agrárvállalkozások száma 1883 darabbal, közel 20 százalékkal emelkedett. Ebben az idõszakban jellemzõen még a korábbiaknál is alacsonyabb jegyzett tõkével rendelkezõ vállalkozások kezdték meg mûködésüket, feltételezhetõen az európai uniós csatlakozással összefüggõ várakozások hatására. A magyar mezõgazdaság kitörési lehetõségeit vizsgálva Nábrádi és Ficzeréné (2008) szerint „az Európai Unióhoz történt csatlakozás következtében nagy hangsúlyt kaptak a támogatások, melyeket, ha jól használnak fel, fõként a magyar mezõgazdaság kiemelt ágazatai (állattenyésztés, kertészet) tekintetében megvalósítható a kínálati koncentráció.” Az ezt követõ években a jegyzett tõke átlagos értéke 25 és 26 millió forint között stabilizálódott, miközben a vállalkozások száma 2008-ig folyamatosan csökkent. 2004 és 2008 között 1436 vállalkozással lett kevesebb. 2009-ben 674 darabbal emelkedett az elõzõ évhez képest a vállalkozások száma. 2010-ben további gyarapodás tapasztalható, elérve a 10 722-es vállalkozásszámot. Kedvezõ jelenség a foglalkoztatás terén bekövetkezõ változás, melynek köszönhetõen 1800 fõvel nõtt az ágazatban foglalkoztatottak létszáma, de még így is, a 2002-es bázis évhez képest, mindössze 71,6%-t tesz ki. A fajlagos saját tõke értéke 2004-ig csökkent, majd erõteljes növekedésnek indult. 2009-ben az egy vállalkozásra jutó saját tõke állománya már megközelítette a 100 millió forintot (99 781 eFt), miközben az idõszak átlaga 78 748 eFt volt. A saját tõke növekedésében meghatározó szerepe a tõketartaléknak és az eredménytartaléknak, kisebb részben az értékelési és a lekötött tartaléknak volt. Valószínûsíthetõ, hogy a tulajdonosok kockázatkerülõ magatartása miatt nem vált jellemzõvé a tartalékok jegyzett tõkévé történõ átkonvertálása és cégbírósági bejegyeztetése. 2010-re a saját tõkében 3,2%-os növekedés figyelhetõ meg, ez a növekedés az erdõgazdálkodással foglalkozókra is igaz, bár kisebb mértékben. A tõketartalék aránya a saját tõkén belül az idõszak átlagában 22,61 százalék volt. A legmagasabb értéket (24,12%) 2004-ben, a legalacsonyabbat (20,51%) pedig mérsékelt, de folyamatos csökkenést követõen


73

2008-ban vette fel. Nominális értékben a tõketartalék közel 74 milliárd Ft-tal emelkedett, ami kereken 50 százalékos növekedésnek felel meg. A tõketartalék növekedésében meghatározó szerepet játszhatott az a tény, hogy a fejlesztési célú, visszafizetési kötelezettség nélkül kapott támogatásokat az agrárvállalkozásoknak a pénzmozgással, eszközmozgással egyidejûleg tõketartalékként kell kimutatniuk. (A támogatások többsége egyéb bevételként kerül kimutatásra.) Az egy vállalkozásra jutó vissza nem térítendõ fejlesztési támogatás értéke 2002 és 2004 között 8 és 9 millió Ft között mozgott, majd a csatlakozást követõen hirtelen 11,5 millió Ft-ra ugrott. A növekedés azóta is töretlen, s 2009-ben már a 13 millió Ft-ot is meghaladta a fajlagos érték, amely egyértelmûen az EU-csatlakozás révén megnövekedett támogatásoknak tudható be, 2010-ben folyatódott a támogatások bõvülése. Emellett a szövetkezeti üzletrészbevonás miatt képzett, fel nem osztható vagyon összegét is tõketartalékként kell kimutatni (a többi nemzetgazdasági ágba sorolt vállalkozás által is ide könyvelendõ tételeken felül). A tõketartalék részaránya a saját tõkén belül azért esett vissza az elõ zõekben leírtak ellenére is, mivel az eredménytartalék és az értékelési, valamint a lekötött tartalék ezt lényegesen meghaladó mértékben növekedett. Az eredménytartalék szerepe a saját tõkén belül – tendenciáját tekintve – számottevõ növekedést mutat, az idõszak átlagában kereken 20 százalékot tett ki. Ezen belül 2006-ig 20 százalék alatti szinteken mozgott, majd ezt követõen – a jövedelmezõség javulásával párhuzamosan – dinamikusabban növekedett, s 2009-ben már a 29 százalékos szintet közelítette (28,83%). Nominális értékben ez 3,7-szeres növekedést jelent. Összegszerûen ez több mint 154 milliárd forintnyi emelkedésnek felel meg, mely tendencia 2010-ben is fennállt. Szintén szembetûnõ változás következett be az értékelési és a lekötött tartalék együttes összegénél. 2002-tõl 2010-ig e tartalékok együttes állománya csaknem megháromszorozódott (2,97-szorosára nõtt). Az emelkedés nominális értékben is kiugró, hiszen meghaladta a 154 milliárd forintot.

74

Baranyi et al.

A lekötött tartalékok között mutatják ki – többek között – szövetkezeteknél a fel nem osztható vagyon értékét (tõketartalékból átvezetve), a gazdasági társaság tulajdonosánál (tagjánál) a veszteség fedezetére – az arra illetékes testület által megszavazott, de még nem teljesített – fizetendõ pótbefizetés összegét (eredménytartalékból átvezetve). Szintén lekötött tartalékként kellett kimutatni a társasági adó – feltételekhez kötõdõ 2 kulcsúvá válása után a – 10 százalékos mértékû adó megfizetése révén megtakarított adó összegét (eredménytartalékból átvezetve). A saját tõke összetevõi közül a mérleg szerinti eredmény a 2003-as – rendkívül aszályos – évtõl eltekintve összevontan végig pozitív elõjelet vett fel. A mérleg szerinti eredmény aránya a saját tõkén belül egyetlen évben sem lépte túl a 10 százalékot. A legmagasabb értéket – a 2004 és 2006 közötti folyamatos növekedés eredményeként (9,28 százalék) – 2006-ban érte el, azt követõen a mutató alakulásában tendencia nem fedezhetõ fel. A 4. ábrán bemutatjuk a mérleg szerinti eredmény alakulását, melyben a 2002-es évet 100%-nak tekintettük. Az erdõgazdálkodással foglal-

Forrás: NAV adatai alapján saját szerkesztés 4. ábra. Az agrárvállalkozások mérleg szerinti eredményének alakulása (%)


75

kozó vállalkozások valamennyi év tekintetében pozitív mérleg szerinti eredménnyel zártak. A bázis évhez képest a legjelentõsebb növekedés 2008-ban következett be. A válság hatása 2009-ben már tetten érhetõ, 2010-re a bázis évhez képest minimális mértékben növekedett a mérleg szerinti eredmény összege. 3.2 A jövedelmezõségi helyzet alakulása Nem csak a mérleg szerinti eredmény, valamint az adózott eredmény terén észlelhetünk pozitív irányú folyamatokat, hanem ezzel párhuzamosan a jövedelmezõségi mutatók is szembetûnõ növekedésnek 6 7 indultak 2004-et követõen. Igaz ez a ROE , a ROA mutatókra egyaránt. Ugyanakkor megfigyelhetõ, hogy az árbevétel-arányos adózott eredmény (ROS) értékei rendre (egyes években jelentõsen) meghaladták az eszközarányos adózott eredmény (ROA) mutató értékeit. Ennek oka, hogy az árbevétel elmaradt az összes eszközérték mögött, amely hatékonysággal kapcsolatos problémákat vet fel. A jövedelmezõség javulása növelte az agrárvállalkozások önfinanszírozó képességét, bár a vállalkozási pénzjövedelem (cash flow) nagyobbik részét – mintegy 2/3-át – továbbra is az értékcsökkenési leírás teszi ki, tehát az nem nyereségágon képzõdik. Az önfinanszírozó képesség javulásának hatására nõtt a vállalkozások tõkeerõssége, kevésbé szorultak rá az idegen forrásokra. Ennek volt köszönhetõ, hogy 2005-tõl kezdõdõen a fizetett kamatok és kamatjellegû kifizetések összege végig a 34–38 milliárd forint közötti sávban mozgott annak ellenére, hogy – fõleg az idõszak vége felé – a hitelkondíciók romlottak, a kamatok emelkedtek. A pozitívnak minõsíthetõ jelenségek ellenére nem szabad eltekintenünk egy olyan körülménytõl, amely a végsõ értékelést jelentõsen befolyásolja. Megfigyelhetõ volt ugyanis, hogy a számvitelileg az egyéb bevételek között elszámolandó visszafizetési kötelezettség nélkül kapott támogatások rendre jelentõsen meghaladták az üzemi eredmények összegét. 6 7

Sajáttõke-arányos nyereség (ROE) = Adózott eredmény / Saját tõke. Eszközarányos nyereség (ROA) = Adózott eredmény / Mérlegfõösszeg.

76

Baranyi et al.

A vizsgált idõszak átlagában az üzemi eredmény átlagos értéke megközelítõen 67 milliárd forintot tett ki, miközben a visszafizetési kötelezettség nélkül kapott – egyéb bevételként elszámolandó – támogatások átlagos éves volumene meghaladta a 113,5 milliárd forintot. A jövedelmezõség alakulását az értékcsökkenés sajátosan befolyásolja. Az ágazat a rendelkezésre álló uniós forrásoknak köszönhetõen jelentõs tárgyi eszköz bõvítést hajtott végre az elmúlt évek folyamán, melynek elszámolása hatást gyakorol az összes eszköz értékére, ezáltal a jövedelmezõségi mutatók alakulására is. A magasabb eszközérték megnöveli a ROA mutató nevezõjét, amely a mutató csökkenésének irányába hat. Ugyanakkor a magasabb eszközérték után több értékcsökkenési leírás kerülhet elszámolásra, ami viszont csökkenti a vállalkozások eredményét, s ezen keresztül csökkenti a ROA mutató értékét is. E hatások eredõjeként a vizsgált idõszakban összességében csökkent a ROA értéke. Az erdõgazdálkodással foglalkozó társas vállalkozások eszköz- és tõkearányos jövedelmezõsége 2008-ig viszonylag kedvezõ képet mutat, amely 2009-re romlik.

Forrás: A NAV adatai alapján saját szerkesztés 6. ábra. Nettó forgótõke értékének alakulása


77

Vizsgálatunk zárásaképpen az eszközök és a források közötti kapcsolatot a nettó forgótõke alakulásán keresztül értékeltük. A nettó forgótõke a forgóeszközöknek az a része, amelyet tartós forrásokkal finanszíroznak (BÍRÓ et al. 2007). A finanszírozási források a költségeken keresztül hatnak a vállalkozások hozamára. Ha egy vállalkozás viszonylag nagyobb arányban finanszírozza a forgóeszközeit rövid lejáratú hitelekkel, csökkentheti kamatkiadásait (ILLÉS I.-né 2007). A nettó forgótõke – tehát a nem átmeneti forrásokkal finanszírozott forgóeszközök értéke – minden évben pozitív elõjelû volt. 2002 és 2004 között jelentõsen, több mint 84 milliárd forinttal emelkedett, majd mérsékeltebb ütemben, de folyamatosan csökkent 2008-ig. A 2008. évi 233 milliárd forintot meghaladó érték a 2002. évihez képest mintegy 46 milliárd Ft-tal volt magasabb. 2009-ben 2008-hoz képest mintegy 21 milliárd Ft-nyi növekedés volt tapasztalható, ez a növekedés 2010-ben is folytatódik, így a nettó forgótõke értéke eléri a 279 990 millió forintos értéket. Arra vonatkozóan ugyan nem rendelkezünk konkrét számadatokkal, hogy az agrárvállalkozások forgóeszköz-állományán belül mekkorára tehetõ a tartós finanszírozásra szoruló eszközök értéke, mégis kijelenthetõ, hogy a vizsgált idõszakban a vállalkozások jellemzõen a konzervatív finanszírozási stratégiát valósították meg, tehát az átmenetileg finanszírozandó eszközeik egy részét is tartós forrásokkal fedezték (Borszéki 2008). 4. Összefoglalás A vizsgált vállalkozások eszközeinek összes értéke az elemzett idõszak alatt szinte töretlen növekedést mutatott, elsõsorban a befektetett eszközök terén lehetett a növekedést megfigyelni. A beruházási aktivitás növekedését és az ezt követõ tárgyi eszköz érték növekedést elsõdlegesen a hozzáférhetõvé vált újabb hitelkonstrukciók, a megnyíló támogatási jogcímek, illetve az adórendszerben megjelenõ beruházásokhoz kötõdõ adókedvezmények segítették. A beruházási aktivitás 2010-re az ágazat egészében 10%, az erdõgazdálkodással foglalkozók tekintetében 20%. A forgóeszközök között a pénzeszközök aránya csökkent, bár 2010-re né-

78

Baranyi et al.

mi javulás tapasztalható, továbbra is meghatározó a készletek és a követelések magas aránya. Az agrárvállalkozások vevõállományának aránya lényegesen meghaladta az idõszak egészében a nemzetgazdaság egészében tapasztalható vevõállomány-szinteket. A vevõkövetelések növekvõ tendenciát mutatnak, jelentõs problémát látunk abban, hogy a vevõk és szállítók közötti finanszírozhatóság folyamatosan romlik, a vevõkkel szemben támasztott követelések egyre kevésbé tudják a szállítói kötelezettségeket finanszírozni, miközben a követelésekbõl egyre kisebb valószínûséggel realizálható pénzeszköz. Az idõszak végére a vevõi futamidõk jelentõsen nõttek. Bár nõ a saját tõke állománya, a céltartalékok jelentõs növekedése a bizonytalan gazdasági-pénzügyi helyzetbõl adódik. Az erdõgazdálkodással foglalkozók összességében stabilabb tõke-, likviditási és jövedelmezõségi pozíciókkal rendelkeznek a mezõgazdaság egészéhez képest. Az uniós csatlakozást követõen – a bõvülõ támogatási lehetõségeknek köszönhetõen – javult az agrárvállalkozások jövedelmezõsége. A jövedelmezõség és ezen keresztül a nyereségági önfinanszírozás erõsen támogatásfüggõ. Az agrárvállalkozások – likviditási mutatókkal jellemzett – likviditási helyzete a kilencvenes évekhez képest valamelyest romlott. Az évtized elején tapasztalható kismértékû javulást az uniós csatlakozást követõen mérsékelt, de folyamatos rosszabbodás követte. A likviditási mutatók értékei így sem tekinthetõk kritikusnak, de a forgóeszközök között a készletek és a követelések magas részaránya a „látszat-likviditást” valószínûsíti. A vizsgált idõszakban a vállalkozások jellemzõen a konzervatív finanszírozási stratégiát valósították meg, tehát az átmenetileg finanszírozandó eszközeik egy részét is tartós forrásokkal fedezték. Irodalomjegyzék Bíró T. – Kresalek P. – Pucsek J. – Sztanó I. 2007. A vállalkozások tevékenységének komplex elemzése. Budapest, Perfekt Kiadó. Bíró T. – Pucsek J. – Sztanó I. 2010. Amit a mérleg mutat. Budapest, Saldo Kiadó. Borbély K. – Pataki L. – Vágyi F. R. 2011. Examination of the financi-


79

al position of Hungarian agricultural enterprises between 2002 and 2009. Agrár és Vidékfejlesztési Szemle, 2011. vol. 6. (1) supplement „Trath ditions, innovation, sustainability”. Hódmezõvásárhely, 5 May 2011. Conference Cd supplement. ISSN 1788-5345. Borszéki É.: 2008. A jövedelmezõség és a tõkeszerkezet összefüggései a vállalkozásoknál. Bulletin of the Szent István University. Special Issue. Part I. Ficzeréné Nagymihály K. 2007. A fejlõdéskövetõ vizsgálatok alkalmazhatósága és továbbfejlesztése a mezõgazdaságban. Tavaszi Szél 2007 konferencia, 2007. május 17–20. Budapest, 263–273. ISBN 978-963 87569-0-9, Pro Patria et Scientia Díj I. helyezett. Herczeg A. 2009. Társas mezõgazdasági vállalkozások forrás- és tõkeszerkezetének elemzése 2002 és 2006 között. DE AMTC PhD értekezés. Illés Ivánné 2007. Vállalkozások pénzügyi alapjai. Budapest, Saldo Kiadó. Károlyné Zdenkó I. – Illés B. Cs. – Pataki L. – Kozma T. 2009. The effect of the foreign capital and European subventions on the competitiveness of the Hungarian agribusiness enterprises int he last 15 years. Proth ceedings of the 113 EAAE Seminar, A resilient European food industry and food chain in a challenging world. MAICh Chania, Crete, Greece, CD, full paper, p.14 Miklósyné Ács K. – Siklósi Á. – Simon Sz. – Sztanó I. (szerk.) 2006. A mezõgazdasági vállalkozások számviteli sajátosságai. Budapest, Saldo kiadó, ISBN-10963638164 X Nábrádi A. – Ficzeréné Nagymihály K. 2008. Umweltgerechte Nutzung und nachhaltige Entwicklung des ländlichen Raumes; Forschungsberichte 1/2008. 167–185. ISSN: 1865-6897; ISBN: 978-3-86009-025-1 J. B. PENSON – D. A. LINS 1980. Agricultural finance an introduction to micro and macro concepts. PRENTICE-HALL Inc, Englewood Cliffs, N. J. (USA) 13–37. Z. HACHERROVÁ – R. HULÍK – I. PRIBILOVICOVÁ 2003. The state and development of financial structure in agricultural co-operatives. Agricultural Economics – Chech, 49 (8) 369–374.

80

Baranyi et al.

J. Jánsky – P. Novák 2002. The analisys of financial situation of agricultural enterprises in productive and marginal condition with the use of the non-fiancial indicators. Agricultural Economics – Chech, 48 (7) 417–423. Internetes források: http://www.mnb.hu/Statisztika/statisztikai-adatok-informaciok/ adatok-idosorok letöltés dátuma: 2012. 01. 04 http://www.apeh.hu/data/cms201941/Gyorsjelentes_2010_(kiemelt) .pdf, letöltés dátuma: 2012. 01. 06.

Our aim was to audit the financial situations of the Hungarian agricultural companies. The aim was based on the NAV database from 2002 until 2009

Recommend Documents