The Impact of the EU Common Agricultural Policy on Hungarian Agriculture Némethné Pál Katalin
DISCUSSION PAPER OCTOBER 2014
2
The Impact of the EU Common Agricultural Policy on Hungarian Agriculture
New Direction discussion papers are designed to encourage debate on public policy in a European context. They do not reflect the views of New Direction or its members. New Direction receives funding from the European Parliament and is also required to raise a proportion of its funds from additional sources. The views expressed in this publication do not necessarily reflect those of the European Parliament.
October 2014 Printed in Belgium ISBN: 978-2-87555-073-6 Publisher and copyright holder: New Direction Foundation Rue d'Arlon 40, 1000 Brussels, Belgium Phone: +32 2 808 7847 Email:
[email protected] www.newdirectionfoundation.org
3
Bevezető ....................................................................................................................... 4 Az EU közös agrárpolitikájáról ....................................................................................... 7 Magyar agrárpolitika a rendszerváltástól az uniós csatlakozásig ................................... 10 Agrárhelyzet a csatlakozási tárgyalások idején ............................................................. 15 A magyar mezőgazdaság az unióban ............................................................................ 21 A Fidesz-kormányok agrár ügyei .................................................................................. 26 Az új földtörvény és fogadtatása .................................................................................. 34 A földtörvény várható következményei ....................................................................... 40 A magyar mezőgazdaság jelenlegi és várható versenyképessége .................................. 42 Következtetések .......................................................................................................... 48 Hivatkozások ............................................................................................................... 52 Tárgymutató ............................................................................................................... 56 Ábrák jegyzéke .............................................................................................................. 0 Táblázatok jegyzéke ...................................................................................................... 1
4
Bevezető A mezőgazdaság a fejlett világban szinte mindenhol stratégiai ágazatnak számít és sokféle támogatást, kedvezményt élvez. E mögött ma már idejétmúlt indokok húzódnak meg. A világ mezőgazdasága régóta képes előállítani a Föld lakosai számára szükséges élelmiszert, a tömeges éhezés oka nem a mennyiség hiánya, hanem egyenlőtlen jövedelmek eloszlása. Ehhez a fejlett világ agrártámogatásai is hozzájárulnak.
Az Európai Unió közös agrárpolitikája (KAP) is a II. világháború utáni élelmiszerhiány leküzdésére jött létre. Az 1980-as évek óta azonban már a túltermelés okoz gondokat. A KAP reformjai ezért a termelési támogatások csökkentését és a vidék népességmegtartó erejének javítását szolgálják.
A magyar mezőgazdaság sikertörténete az 1968-as reformmal kezdődött és a rendszerváltással ért véget. A tervutasításos rendszer felváltása a viszonylag önálló gazdálkodással hatalmas növekedési lendületet adott a szocialista kor agrárszektorának. A rendszerváltás idején a valódi piacokkal való találkozás és az üzemszerkezet politikai szétverése azonban sokkot okozott az ágazatban. Mivel az agrárpolitika a szektort elzárta a valódi piaci viszonyoktól, az új rendszerben nem alakult ki az alkalmazkodás képessége. Így a gazdaság többi szektorától eltérően, a transzformációs válságból késve és nehézkesen indult meg a kilábalás. A földforgalom korlátozása és a termelőknek juttatott támogatások nem járultak hozzá a magyar agrárium versenyképességének javulásához, sőt kimondottan hátráltatták.
1. ábra A magyar mezőgazdaság bruttó termelése, 1960-2013 volumenindex, 1960 = 100 200 180 160 140 120 100
1960 1962 1964 1966 1968 1970 1972 1974 1976 1978 1980 1982 1984 1986 1988 1990 1992 1994 1996 1998 2000 2002 2004 2006 2008 2010 2012
80
5
Forrás: KSH STADAT
Az uniós csatlakozáshoz nagy várakozások fűződtek, hiszen a szabad piacra lépéstől és a támogatási verseny megszűnésétől joggal lehetett azt várni, hogy a viszonylag kedvező magyar klíma- és talajadottságok előnyös helyzetet teremtenek a szektor számára. A kudarc oka, hogy a vevőkért folyó verseny helyett a támogatásokért zajló harc vette kezdetét, amiben a politika minden kormány alatt aktív szerepet játszott. Mivel az uniós támogatások egyre inkább a földhasználathoz kötődnek, a földtulajdon és földbérlet szabályozása erős politikai nyomás alatt volt és maradt is.
A szabad földforgalom alóli felmentés (derogáció) lejárta és az új uniós költségvetési periódus kezdete azonos időszakra esett. Ez még inkább felerősítette a pozíciókért folyó harcot, most már a 2010 óta kormányzó erőkön belül. A területalapú támogatások szerepének növekedése és a külföldiek földvásárlási tilalmának megszűnése lehetővé tette volna, hogy bármely uniós polgár földhöz és földtámogatáshoz jusson az országban, ezt saját érdekeik sérelmeként élték meg a szubvenció-bizniszben érdekeltek. Az állami földbérleti pályázatok, majd a föld adásvételét és haszonbérletét szabályozó új törvény igyekezett megteremteni annak feltételeit, hogy az uniós források a politikai szempontoknak megfelelő helyekre kerüljenek.
Miközben a támogatásokért zajlott a harc, a magyar agrárszektor lassú leépülésbe kezdett. Fejlődése elmaradt a Magyarországgal egy időben társult tagországokétól, termékei kiszorulnak az uniós piacokról, termékszerkezete a legegyszerűbben megtermelhető szántóföldi növények felé tolódik, a hozamok elmaradnak az uniós átlagtól is. A mezőgazdaság foglalkoztatási szerepe csökken, a vidék népességeltartó képessége romlik. A földtulajdonlás és forgalmazás korlátozása megakadályozza, hogy azok műveljék meg, akik a legnagyobb eredményt tudnának rajta megtermelni.
Magyarország ásványkincsekben szegény ország, a mezőgazdálkodás természeti adottságai azonban jók. Az agrártámogatások rendszerével így sikerült megvalósítani a „nyersanyagkincsek átkának” nevezett (Auty 1993) jelenséget. Ennek lényege az, hogy egy ország bőséges természeti erőforrásai nem járulnak hozzá az általános jóléthez, az ország gazdagodásához, sőt inkább akadályozzák azt.
Az Európai Unió közös agrárpolitikájának fenntartásához valójában nem Magyarországnak és nem is az ország lakosságának fűződik érdeke, csupán a gazdálkodók azon részének, akik a támogatásokhoz hozzáférnek. Amíg a területalapú támogatási rendszer fennmarad, a hazai termelők szubvencionálása nem szűnhet meg, egyébként is hátrányba kerülnének az uniós versenytársakhoz képest. Az egész felszámolásával, a versenyviszonyok európai
6
térnyerésével a magyar termelőknek persze nehéz alkalmazkodási folyamaton kéne átmenniük, de a végén már kedvező helyzetbe is kerülhetnének az unió piacain, ahonnan most lassan kiszorulnak.
A magyar nemzeti érdek tehát az volna, hogy a közös agrárpolitika megszüntetését szorgalmazó államokhoz, nézetekhez csatlakozzunk, az ellenkező álláspont a járadékvadászokat szolgálja.
7
Az EU közös agrárpolitikájáról Az emberiség egyik legősibb félelme az éhezéstől való rettegés. Gyűjtögető, vadászó őseink nagyon rendszertelenül jutottak táplálékhoz, ezért ma is génjeinkbe van kódolva a tápanyag felhalmozásának parancsa, ez okozza ma – amikor a fejlett világ lakói rendszeresen megfelelő mennyiségű táplálékhoz jutnak – az oly gyakorivá vált túlsúly problémákat.
Az állam- és gazdaságtudományok mindig is fontos feladatnak tekintették, hogy az ország biztosítani tudja a lakosai számára szükséges élelmet. Az éhínségtől való rettegés tudományos megjelenését a legtöbben talán Malthus (1789) művéből (vagyis inkább a rá történt hivatkozásokból) ismerik. A népesedés elvéről szóló írásában kifejtette, hogy az élelmiszertermelés mennyisége számtani, az emberiség létszáma pedig mértani haladvány szerint növekszik, így elkerülhetetlenül tömeges koplalás, majd éhhalál vár a Föld lakosságának nagy részére. Természetesen Malthus maga sem gondolta, hogy mind kihalunk, de nyomatékosan felhívta a figyelmet arra, hogy e téren teendője van a tudománynak és a kormányzásnak is. Meg is születtek minden korban a megfelelő válaszok.
Az 1960-as években végbement ún. „zöld forradalom” eredményeként a világ megtermeli a bolygó népessége számára szükséges kalóriamennyiséget. „A "zöld forradalom" alapvető tényezője volt azon gabonafélék előállítása, amelyek intenzív műtrágyázás és öntözés mellett jelentős termésnövekedéssel enyhítettek a világ élelmezésének gondjain. A világ élelmezéséhez szükséges nyersanyagot Földünk összterületének mindössze csak 6%-át kitevő mezőgazdaságilag művelt terület állítja elő.” (Balázs 2000) Természetesen a zöld forradalom alapvetően felforgatta a hagyományos mezőgazdasági térségeket, az új technikák már meghaladták a családok, kis közösségek által megvalósítható földművelés, állattenyésztés kereteit. Technológiára, szaktudásra volt szükség ahhoz, hogy az adott földterületen megtermelt hozamok megugorjanak. Megszületett az iparszerű mezőgazdaság, ahol – csak úgy, mint a gyártóiparban – a nagy sorozatok – jelen esetben egyben művelhető nagy táblák, nagyméretű állattartó telepek stb. – a nagy befektetési igény dacára is előnyt élveztek a kisgazdaságokkal szemben.1
1
Mivel az írás témája nem a zöld forradalom, csak érintőlegesen térünk ki arra, hogy ez a radikális változás nem csak pozitívumokat hozott. Az öntözés talajeróziót, a műtrágyázás a felszíni és felszín alatti vizek nitrát szennyezését, az egyéb vegyszerek felhalmozódása káros egészségügyi következményeket okozott. A gépesítés, a nagyüzemi termelés miatt a mezőgazdaságból felszabaduló munkaerő a városokba áramlott, ahol nem mindig talált megélhetést az iparban, vagy a szolgáltató szektorban. a harmadik világban hatalmas nyomornegyedek jöttek létre ezekben az évtizedekben. A nagyüzemi termeléssel, az új növény és állatfajták létrehozásával együtt járt a monokultúra terjedésének és a régi fajok eltűnésének veszélye is.
8
2. ábra Élelmiszertermelés a világban kcal/nap/fő 2900 2850 2800 2750 2700 2650 2600 2550 2500 2011
2010
2009
2008
2007
2006
2005
2004
2003
2002
2001
2000
1999
1998
1997
1996
1995
1994
1993
1992
2450
Forrás. FAOSTAT élelmiszermérlegek
Az éhezés ma elsősorban elosztási kérdés: nem mindig ott állítják elő a táplálékot, ahol szükség van rá és – ami még nagyobb baj – a szűkölködőknek nincs elég jövedelmük a szükséges mennyiségű élelmiszer megvásárlására. E helyzet kialakulásában nem kis szerepe volt a fejlett országok – és az Európai Unió – mezőgazdasági támogató gyakorlatának, hiszen a behozatali akadályokkal a szegényebb országok termékeinek piacra jutását nehezítette meg, az exporttámogatással pedig a világpiaci árakat törte le. Ezzel megakadályozták, a főleg mezőgazdasági tevékenységből élő térségekben a jövedelemképződést és a tőkeakkumulációt.
A malthusi gondolatok mély gyökeret eresztettek a közgondolkodásban. Ez meg is felel annak a hétköznapi tapasztalatnak, hogy a természeti erőforrások, a föld termőereje nem végtelen, az erőforrásokkal, természeti kincsekkel gazdálkodni kell. Az éhezést már meg nem tapasztalt generációk tagjaiban is él az ettól való félelem. Az élelmiszertermelés stratégiai ágazatnak számít csaknem minden nemzetgazdaságban. Fertő (1996) három fő indokot – piaci kudarcot – ismertet, amivel az agrártámogatásokat indokolni szokták: az agrárjövedelmek diszparitását (árrugalmatlan kereslet és kínálat), a nagyfokú jövedelmi instabilitást, valamint az agrár kutatás-fejlesztés a gazdálkodók lehetőségeit meghaladó finanszírozási igényeit. Ezeket mindjárt cáfolja is. A fejlett országokban az 1980-as évektől a mezőgazdasági háztartások jövedelme meghaladta a más háztartásokét, az instabilitást leginkább a politika változásai viszik az agrárüzletbe, az állami kutatás-fejlesztés megtérülési számításai pedig vitathatók.
9
Ez magyarázza azt is, hogy az európai országok társulása miért kezeli kitüntetően a mezőgazdasági termelést, holott annak súlya a bruttó társadalmi termelésben igen csekély. A második világháború hatalmas rombolást végzett a mezőgazdasági kapacitásokban is. Az ötvenes években Nyugat-Európa lakosai még élelmiszerhiánnyal, jegyrendszerrel, bizonytalan ellátási láncokkal éltek együtt. A formálódó gazdasági közösség fő feladatának tekintette az élelmiszerlánc biztonságának megteremtését – ide értve a megfizethető fogyasztói árakat is. Ezt az agrártermelékenység növelése, a piacok stabilizálása és a mezőgazdaságból élők jólétének növelése révén kívánta elérni. Ezek lettek a közös agrárpolitika (KAP) alapjai. Az első időszakban ártámogatásokkal, importkorlátozással, exporttámogatással ösztönözték a termelőket, pénzügyi segítséget nyújtottak a birtokstruktúra átalakításához és a beruházásokhoz. Ezzel előmozdították a gazdaságos birtokméret, a menedzsment, technológia és szaktudás fejlődését.
A közös agrárpolitika igen sikeresnek bizonyult. Nem csupán az európai önellátást sikerült biztosítani, de az 1980-as évekre az Európai Unió már szinte az összes fontosabb mezőgazdasági termékből túltermeléssel küzdött. Egyre inkább megnőtt az exporttámogatás, illetve a közösségi felvásárlás és raktározás szerepe. Mindez persze komoly kritikákat is életre hívott, hiszen hatalmas költséget jelentett, zavarta az élelmiszerek világpiacát. Különösen a fogyasztók és az adófizetők körében vált népszerűtlenné a KAP, de a mezőgazdasági termelők sem érezték úgy, hogy jól szolgálja érdekeiket. továbbá időközben a környezetvédelmi szempontok is egyre nagyobb figyelmet nyertek.
A közös agrárpolitika két alapvető reformon ment át, az 1990-.es és a 2010-es években. A folyamat lényege az volt, hogy a politika a termékek támogatásától a termelők támogatása felé fordult. Az ártámogatásokat, termelési és felvásárlási kvótákat csökkenteni kezdték, megjelentek és nőni kezdtek a gazdálkodókhoz menő közvetlen kifizetések (területalapú támogatások). Megjelent egy második pillérnek nevezett új elem is, a vidékfejlesztés. Ez részben a termelés diverzitásának megőrzését, a tájgazdálkodást, természetes élőhelyek megőrzését szolgálta, részben pedig a gazdálkodók struktúraváltását, marketing tevékenységet. 2014 után megkezdődik a maradék terméktámogatások leépítése (lejár a tej és a cukorkvóta), de a közvetlen kifizetéseken belül is a speciális helyzetű gazdálkodók – pl. fiatal gazdák, kis farmok, kedvezőtlen adottságú, illetve természetvédelmi területeken működők) támogatása nyert nagyobb súlyt. Ugyanakkor erős érdekek mozdultak meg a régi támogatási szerkezet fenntartása mellett is, így a kompromisszumos végeredmény az egyszerűsítés helyett inkább kivételekkel bonyolított lett.
3. ábra A Közös Agrárpolitika története
10
Korai évek
• Élelmiszerbiztonság • Termelékenység növelése • Piaci stabilizáció • Terméktámogatás
Válságévek
Az 1992-es reform
• Túltermelés • Felszökő kiadások • Nemzetközi feszültségek • Struktúra átalakítás
• A túltermelés csökkentése • Környezet • Jövedelem stabilizálás • Költségvetés stabilizálása
Agenda 2000 • A reform elmélyítése • Versenyképesség • Vidékfejlesztés
KAP reform 2003 • Piaci orientáció • Fogyasztói szempontok • Vidékfejlesztés • Környezet • Egyszerűsítés • Igazodás a WTO-hoz
Felülvizsgálat 2008 • A 2003-as reform megerősítése • Új kihívások • Kockázatkezelés
KAP reform 2013 • Közvetlen kifizietések • Piaci mechanizmusok • Vidékfejlesztés
Forrás: Európai Bizottság 2010, saját kiegészítés
A felemás reformfolyam eredményként az Európai Unió súlyánál lényegesen nagyobb arányban támogatja a mezőgazdaságot, illetve 2007 óta már a kimondott agrártámogatás mellett a vidékfejlesztés és a zöld gazdálkodás támogatása is ide tartozik.
1. táblázat Az agrárszektor részesedése az Európai Unióban, 2004-2012 százalék GDP-ben
Foglalkoztatásban
EU költségvetésből
2004
2
6,2
47,3
2005
1,8
6,1
50,4
2006
1,7
5,7
51,1
2007
1,7
5,5
51,1
2008
1,7
5,4
49,6
2009
1,5
5,4
49,2
2010
1,7
5,4
50,2
2011
1,7
5,2
47,6
2012
1,7
5,2
45,8
Forrás: Eurostat és Európai Bizottság Költségvetés
Magyar agrárpolitika a rendszerváltástól az uniós csatlakozásig
11
A magyar mezőgazdaságról – csakúgy, mint a legtöbb gazdasági ágról – illúziók, tévhitek sora él a társadalomban.
Az egyik legmakacsabb nagyjából úgy szól, hogy a szocialista korszak második felében a magyar mezőgazdaság igen termelékeny volt, világszínvonalú termékeket állított elő nagy mennyiségben és e stratégiai cikkek fejében jutottunk a magyar földön sajnálatosan hiányzó energiához, illetve ipari nyersanyagokhoz a Szovjetuniótól. A tervgazdaságnak – és a tagországok közötti gazdasági együttműködésnek, a KGST-nek – épp az volt a lényege, hogy az állam mindenféle szempontok szerint beavatkozott az árak, árfolyamok alakulásába és ellehetetlenítette a gazdasági kalkulációt. Költségszámítás persze történt, még szofisztikáltabb (trükkösebb) módszerekkel is, mint a mai gyakorlat, csak éppen sem a bekerülési, sem az eladási árak nem voltak valósak, így senki nem tudhatta igazán, hogy amit csinál, az jövedelmet termel, vagy apaszt. Mai szemmel például úgy tűnik, hogy az egységnyi területre eső fajlagos munkaerő-felhasználás magas volt, tehát túlfoglalkoztatás jellemezte a magyar mezőgazdaságot. (Oros 2002) Az, hogy lényegében bármennyi élelmiszert el tudtunk adni a Szovjetuniónak, az nem a magyar mezőgazdaság dicsősége volt, hanem annak a rendszernek a szégyene, amely a világ legjobb termőföldjén a polgárai millióit küldte az éhhalálba.
Ugyanakkor azt sem mondhatjuk, hogy a rendszerváltás előtti magyar mezőgazdaság ne lett volna sikeres. A zöld forradalom eredményeit a hazai agrárüzemek is hasznosították, az iparszerű mezőgazdaság meghonosítása kiemelt szempont volt az állandó élelmiszerhiánnyal küzdő szocialista táborban. Az 1968-asreform nem csak a vállalati gazdálkodás önállóságát növelte meg, de a termelőszövetkezetit is. A magyar tsz-rendszer messze eltért a kolhozoktól és társaiktól, a gazdálkodás igen nagyfokú önállóságot élvezett, a termés nagyobb része piacon talált gazdára. A termelőszövetkezetek mellett működő háztáji rendszer igen szerencsésen kombinálta a nagyüzemi gazdálkodás – szaktudás, korszerű szaporító és segédanyagok, vegy- és tápszerek, piaci fellépés – előnyeit az egyéni erőfeszítésekkel (fóliasátor, haszonállat-nevelés) eredményeként elérhető gyarapodást ösztönző erejével. De még a bőséges agrártermés és biztos felvevőpiac is kevés volt a vidék megtartó erejéhez. A termelőszövetkezetek melléküzemágaknak nevezett ipari egységeket is működtettek. Ezek egy része a helyi termést dolgozta fel, de szép számmal akadtak ruhaipari, fém- és műanyag feldolgozó, összeszerelő, stb. – tehát a mezőgazdasággal már távoli viszonyt sem ápoló – üzemek is, amelyek a hiánygazdaság réseit kihasználva látták el a piacokat, sokszor akár tőkés exportra is termeltek. A rendszerváltás előtti magyar vidék sem volt már kizárólagos agrártermelő, határozottan vegyes gazdaság biztosította az itt élők megélhetését.
A nyolcvanas években, a tervgazdaság kifulladásakor megindult a magyar mezőgazdaság hanyatlása is, elsősorban a KGST fizetőképes keresetének zsugorodása miatt. A rendszerváltás programjából pedig az agrárium valahogy kimaradt. Lényegében a Földmunkás- Kisgazda- és Parasztpárt reszortjává vált a kérdés. Ők az 1945-48 közötti
12
programjukat folytatták: földosztásban gondolkodtak. 1350 mezőgazdasági termelőszövetkezet és 130 állami gazdaság földje került privatizálásra. A termőföldek magánkézbe adása a kárpótlási jegyekkel lebonyolított árverések útján valósult meg. Ennek eredményeként katasztrofális struktúra jött létre, elaprózott földbirtokok, gyakran a helytől távol élő örökösök tulajdonában. Az 1948 előtti viszonyokat nem lehetett helyreállítani, az új földtulajdonosok közül csak kevesen fogtak gazdálkodásba – dacára annak, hogy a transzformációs válság miatt az gazdaság egyéb szektoraiban munkahelyek százezrei szűntek meg. Mindez a mezőgazdasági teljesítmények – más nemzetgazdasági ágakhoz hasonlóan – drámai zuhanásával járt.
4. ábra Mezőgazdasági bruttó termelés Magyarországon Volumenindex, 1960=100% 200 190 180 170 160 150 140 130 120 110 100
Forrás: KSH STADAT
A termelőszövetkezetekből újtípusú agrártársaságok jöttek létre, ezek részben a tagok tulajdonában levő földeket hasznosították, részben bérbe vették a gazdálkodással foglalkozni nem kívánó új tulajdonosok, kárpótoltak földjeit. Oros (2002) adatai szerint 1994-ben már az egyéni gazdaságok földterületének 41%-át vállalatok, szövetkezetek bérelték. (Ezek már más típusú szövetkezetek voltak, mint a rendszerváltás előttiek. A szövetkezés a fejlett gazdaságú európai országokban is bevett, egyesekben igencsak elterjedt együttműködési forma a farmerek, magángazdálkodók körében.) A saját részre történő földvásárlástól hamar eltiltották ezeket a szervezeteket. Gyorsan megszületett a külföldiek földvásárlásának tilalma is. A hivatalos magyarázat persze az volt, hogy meg kell akadályozni a föld drágulását, mert az felnyomja az élelmiszerárakat. (Ez az az időszak, amikor az éves inflációs adatok kétszámjegyűek voltak és az első számjegy gyakran nem egyes volt.) A folyamat végeredményeként a politika rombolását sikerült helyreállítani, nagyjából működőképes birtokszerkezet alakult ki, amelyen megindult a mezőgazdálkodás talpraállása is.
13
E korszakban születtek a sokszor elátkozott zsebszerződések. A külföldiek földvásárlási tilalmát határon túli – legtöbbször osztrák – gazdák úgy kerülték meg, hogy a frissen földhöz jutott, de azt művelni nem kívánó magyar tulajdonosoktól formálisan bérletbe vették a földet, de ezt kiegészítette egy nyilvánosságra nem hozott, be nem jegyzett (zsebben tartott) megállapodás arról, hogy a tilalom megszűnése után a föld a bérlő tulajdonába megy át. Ennek realizálást a későbbi kormányok a forgalmi korlátozások megújításával, elővásárlási és bérleti szabályokkal kívánták megakadályozni. Ezt szolgálta a gazdálkodó szervezetek földvásárlási tilalma is, hiszen egy társaságban részesedést szerezve – ezt nem lehetett megtiltani – külföldi magán- és jogi személyek is tulajdonosaivá válhattak volna a magyar földnek. (A nem teljesen korrekt jogi fogalom értelmezéséről és az alkalmazott módszerekről ld. Kozma 2012). A Fidesz szakértőinek becslése szerint 700 ezer, a Jobbiké szerint több mint egymillió hektár termőterület került így külföldi kézbe. A dolog jellege miatt hiteles adat nem létezik. „Míg Európa a mezőgazdasági üzemekre helyezi a hangsúlyt, addig Magyarországon még mindig a tulajdonjog lényeges. Míg Európában a művelés a fontos, addig hazánkban az „enyém”. A zsebszerződések megmutatták, hogy átfogó, a gazdasági élethez igazodó szabályozás nélkül jogellenes állapotokat lehet csak létrehozni, - és a gazdaságot nem lehetett megállítani.” zárja írását Kozma Ágota.
2. táblázat Agrárgazdálkodók Magyarországon 1981
1991
2000
Vállalat (tsz, állami gazdaság), db 1499
2594
8530
Egyéni gazdaság (háztáji), db
1529585
1395753
958534
10 ha alatti
12,1
14,7
11,5
10-50 ha
0,1
15,2
13,9
50-100 ha
0,1
5,9
7,1
100 ha felett
87,7
64,7
67,5
Összesen
100
100
100
Földhasználat megoszlása, százalék
Forrás: KSH évkönyvek, idézi Sadowski és Takács-György (2005)
A piacvezérelt gazdálkodásra való áttérés sajátos módon a magyar mezőgazdaságban a támogatási igények felfutásával járt. Míg a klasszikus szocialista rendszer inkább elvonta a jövedelmeket az agrárnépességtől, az érett pedig egy részét ott hagyta a szektorban megtermelt jövedelmeknek, a rendszerváltás utáni kormányok úgy gondolták, hogy Magyarországnak be kell szállnia az agrártámogatási versenybe a magyar mezőgazdaság
14
versenyképességnek megőrzése érdekében. Ebben valószínűleg igazuk is volt, hiszen – mint korábban kifejtettük – az Európai Unió saját gazdálkodóinak nyújtott támogatásával erősen rontotta a közösségen kívüli termelők pozícióit.
5. ábra Mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatások Magyarországon milliárd forint 160 140 120 100 80 60 40 20 0 1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
Forrás: Oros (2002) 688 old.
Messze nem volt azonban mindegy, hogy a posztszocialista államok mennyi és milyen szerkezetű támogatást nyújtottak gazdálkodóiknak. „Azok az országok, ahol a termelőknek nyújtott különböző agrártámogatások alacsony szinten maradtak (pl. Lengyelország), összességében jobban jártak, mivel a csatlakozás nyilvánvalóan ösztönözte a termelést, ami a kereskedelmi egyenleg javulásában is megmutatkozott. Ezzel szemben a kezdetben magas és rendszertelen elosztású ár- és piactámogatásokat nyújtó országok (pl. Magyarország, Románia) a csatlakozás után rosszabbul jártak, mivel itt a csatlakozást alig kísérte áremelkedés. Hibás volt az a politika, amely nem részesítette előnyben a versenyképesség javítását szolgáló intézkedéseket, és így az EU-csatlakozás felkészületlenül érte a termelők jelentős részét.
A különböző módon megvalósított föld- és farmpolitika is eltérő hatást gyakorolt a csatlakozás utáni agrárteljesítményekre. A csatlakozás előtt meglévő restriktív földpolitika és a föld- és farmkonszolidáció hiánya több ország esetében (pl. Magyarországon) visszavetette a csatlakozásból és a kibővült piacokból származó előnyök teljes mértékű kiaknázását, mivel
15
akadályt gördített a mezőgazdaságba áramló tőke elé. Azok az országok, ahol liberális földpolitika érvényesült (pl. a balti országok), jobban ki tudták használni a csatlakozásból származó előnyöket, teret engedve a mezőgazdaságba áramló külső forrásoknak.
A csatlakozásra felkészítő alapok (SAPARD, ISPA, PHARE) forráslehetőségeinek eltérő kihasználása szintén meghatározta az országok csatlakozás utáni teljesítményét. A versenyképesség és a termelés feltételeinek javítására összpontosító országok előnyhöz jutottak ezekből a forrásokból, valamint számos tapasztalatra tettek szert az uniós pályázati rendszer működésének kapcsán. Ezzel szemben a közös agrárpolitika megvalósítását lebonyolítani hivatott intézményrendszer kialakításában késedelmet és kezdeti működési zavart mutató országok több esetben kimaradtak az uniós támogatási forrásokból is.” (CsákiJámbor 2012. 905. oldal)
A magyar agrárpolitika tehát – minden jó szándék dacára – kedvezőtlen kiindulási feltételeket teremtett az agrárszektorban az uniós csatlakozás idejére.
Agrárhelyzet a csatlakozási tárgyalások idején A mezőgazdasági termelés az ezredfordulót követő gyors ütemű növekedéssel az uniós csatlakozás idejére nagyjából megközelítette, elérte a rendszerváltás előtti teljesítményét, ahogy azt fentebb is láttuk. Mindez azonban nem jelentette azt, hogy a nemzetgazdaságon belüli szerepe ne csökkent volna. Az agrárágazat súlya a GDP-termelésben az 1995. évi 8,5%ról 2003-ban 4,6%-ra apadt. A foglalkoztatásban hasonló arányt foglalt el, az alkalmazásban állók 3,7%-a dolgozott a mezőgazdaságban. A nemzetgazdasági áruexport 6,5%-a származott az élelmiszerkivitelből.
A két fő tevékenységi ág nagyon eltérően teljesített. Az állattenyésztés leépülését a rendszerváltás és az uniós csatlakozás súlyos következményeként szokás beállítani, azonban a folyamat korábban elkezdődött. A lenti ábrán a lefelé mutató piros egyenes az állattenyésztés, a felfelé mutató zöld pedig a növénytermesztés bruttó termelésének trendvonala. Az 1970-es évek végétől ez utóbbi növekedett gyorsabban.
6. ábra Bruttó termelési érték a két fő agrárágban előző év = 100
16
150
125
100
1961 1963 1965 1967 1969 1971 1973 1975 1977 1979 1981 1983 1985 1987 1989 1991 1993 1995 1997 1999 2001 2003
75
Növénytermesztés
Állattenyésztés
Lineáris (Növénytermesztés)
Lineáris (Állattenyésztés)
Forrás: KSH STADAT
A mezőgazdaságilag hasznosított területek aránya kissé csökkent a rendszerváltás és az uniós csatlakozás között. Az ország 9,3 millió hektárnyi földterületéből a mezőgazdaságilag hasznosított terület az 1990. évi 6,5 millió hektárról 2003-ban 5,8 millióra csökkent. Valamelyest megnőtt az erdők, halastavak aránya, de leginkább a művelés alól kivett területeké.
17
7. ábra Földhasználat Magyarországon, 1990, 2003 Megoszlás
Forrás. KSH STADAT
A szántóföldi termelés szerkezete meglepő stabilitást mutatott az eltelt időszak alatt. Határozott változás csak az ipari növényeknél figyelhető meg, ahol az olajos magvak (napraforgó, repce) termőterülete jelentősen megnőtt, a cukorrépáé pedig csökkent. Bár a 2003-as termésátlagok sok növénynél nagyon rosszak, ez az az évi forró időjárás (és hiányzó öntözés) következménye.
3. táblázat Fontosabb növények vetésterülete és termésátlaga, 1990-2003 Vetésterület, ha 1990
2003
Termésátlag, kg/ha 1990
2003
Búza
1 221 633 1 116 756
5 050
2 640
Kukorica
1 147 563 1 178 601
4 090
3 950
Árpa
297 480
349 489
4 570
2 380
Rozs
91 142
47 348
2 500
1 460
Zab
47 696
71 222
3 310
1 490
Burgonya
44 169
32 416
16 920
15 660
Szójabab
41 634
30 262
1 240
1 650
346 340
513 865
1 950
1 900
Napra-forgómag
18
Repcemag Dohány Cukorrépa
59 840
81 733
1 740
1 490
9 113
5 424
1 300
2 120
131 336
53 157
36 090
35 120
Forrás: KSH STADAT
Az állattenyésztés naturális mutatói is jelzik, hogy az ágazat sokat zsugorodott a rendszerváltás után. Ez a folyamat sem akkor kezdődött, a szarvasmarha és a sertésállomány az 1970-es és az 1980-as évek fordulóján volt a legmagasabb, de az állatszám csökkenése gyorsult a mezőgazdaság átalakítását követően. Legeltetéses állattartással (marha, juh, ló) főtevékenységként csak nagyon kevés gazdaság foglalkozott, a sertés- és baromfitartás viszont elterjedt volt, a gazdálkodók 17%-a mind növénytermesztéssel mind állattenyésztéssel foglalkozott.
4. táblázat Állatállomány 1990-2003 ezer darab Szarvasmarha Sertés Juh
Baromfi
1990 1 571
8 000
1 865 50 011
2003 739
4 913
1 296 47 268
Forrás: KSH STADAT
2003-ra már kialakult az új szervezeti struktúra is a mezőgazdaságban. Az egyéni gazdák száma magas volt – több mint 760 ezret jegyeztek be – de az általuk használt földterület többnyire igen kicsi maradt. A gazdálkodó szervezetek voltak a nagy földhasználók. A kisméretű gazdaságok között nagy számban fordultak elő szőlő- és gyümölcstermesztéssel, állattartással, illetve vegyes gazdálkodással foglalkozók. Az egyéni, családi gazdaságok között jóval kevesebb volt a csak a földjük műveléséből élők aránya, Pete (2003) becslései szerint ez 25-30 ezer család lehetett. Az egyéni gazdálkodók csaknem 40%-a 10 hektár alatti földterülettel rendelkezett, ami messze nem volt elég a megélhetéshez. A gazdaságok 83%-a évi bruttó 600 ezer forint alatti (bevallott) jövedelmet ért el, ami nyilvánvalóan kevés volt egy család számára. Nagyjából 50 hektáros birtokhatárt tekintenek olyannak, amiből már meg tud élni egy családi gazdaság. (A nagyon intenzív művelési ágak persze kivételt jelentenek, de kertészettel főtevénységként csak a gazdaságok nagyon csekély hányada foglalkozott.)
5. táblázat Gazdálkodók száma, földje, 2003
19
Gazdálkodók száma Gazdasági szervezetek
Átlagos földterület
Földterület
megoszlás
ha
megoszlás
ha/gazdaság
7 813
1,0%
3 472 092
59,6%
444,4
Egyéni gazdálkodók
765 608
99,0%
2 357 689
40,4%
3,1
Összesen
773 421
100,0%
5 829 781
100,0%
7,5
Forrás: KSH Agrárcenzus 2003
Részben a kárpótlási folyamat jellegéből, részben az utána korlátozott földforgalomból adódóan az egyéni gazdálkodók ekkor már kezdtek elöregedni. A fiatal gazdák aránya drámaian alacsony volt. Egészséges szerkezetnél a legaktívabbnak tekinthető 35 és 50 év közötti csoport aránya lenne a legmagasabb, de nálunk az ezt követő korcsoport létszáma volt a nagyobb.
20
8. ábra Az egyéni gazdák megoszlása korcsoportok szerint, 2003
65 felett 30%
35 év alatt 7%
50-65 év 38% 35-50 év 25%
Forrás: KSH Agrárcenzus 2003
A volt szocialista országok első csoportja akkor lépett be az Európai Unió tagjai közé, amikor a közösség épp az első nagy közös agrárpolitikai reform felemás megvalósulásával szembesült. A jelöltek gazdaságában az agrárszektor súlya a nyugat-európainál magasabb volt, így belépésük nem csupán az eddig (a csatlakozási folyamat során leépülő korlátozások és felzárkóztatási programok miatt egyre kevésbé) kívül tartott konkurensek belső piacra kerülését jelentette, de nyilvánvaló volt, hogy a közös agrárbüdzsére is óriási nyomást gyakorolnak támogatási igényeikkel. Az ezzel járó többletterheket viszont a nettó befizető régi tagállamok nem akarták vállalni.
Hosszas tárgyalások után az az egyezség született 2002 decemberében Koppenhágában, hogy az új tagállamok csak fokozatosan, kilenc év alatt növekvő mértékben kapják meg a régieknek járó közvetlen mezőgazdasági támogatásokat. A 2004. évi 25%-ról 2013-ra értük volna el a 100%-ot. Ehhez járult a nemzeti támogatás lehetősége, tehát az unió alapelveivel szögesen ellentétesen engedélyezték az átmeneti időre, hogy az államok saját (adófizetői) forrásokból továbbra is támogatásban részesítsék a magángazdákat, sőt, az engedélyezett nemzeti keret kihasználását az uniós támogatások gyorsabb felfuttatásával még jutalmazták is.
6. táblázat A termelők tervezett támogatása a koppenhágai megállapodás szerint százalék az elméleti keret arányában 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013
21
EU-forrás
25
30
35
40
50
60
70
80
90
100
Nemzeti forrás
30
30
30
30
30
30
30
20
10
0
Összesen
55
60
65
70
80
90
100
100
100
100
Forrás: Pete (2003) 14. oldal
Emellett különféle magyar kedvezményeket is sikerült elérni. Ezek egy része a termékkvóták kedvezőbb mértékére vonatkozott, bizonyos közösségi szabályok betartása alól is felmentést kaptunk átmeneti időre. Ilyenek voltak – többek között – a vágóhidak szerkezeti átalakítása, a baromfitartásra vonatkozó rendelkezések, a tokaji borok cukorral történő javítása. Sikerült felmentést kapni a szabad földforgalom alól is. „Külföldi magán- és jogi személyek a csatlakozást követő hét évig nem vásárolhatnak termőföldet Magyarországon. Amennyiben bizonyítjuk, hogy ez alatt a hét év alatt a földárak nem érték el az EU szintjét, a tilalom további három évvel meghosszabbítható lesz. E rendelkezés nem vonatkozik azokra az EUállampolgárokra, akik Magyarországon letelepedtek, és főfoglalkozásként mezőgazdasági termelést folytatnak. Ők három évet követően jogosultak lesznek termőföld vásárlására.” (Pete 2003, 16. oldal)
Ahogy az említett derogációk (átmeneti szabályfelfüggesztések) lejáratáig nem sikerült a védett tevékenységeknek önállóan megerősödni, versenyképessé válni, úgy a földhelyzet sem lett jobb tíz év után. 2009-ben a magyar földbérleti díjak nagyjából az osztrák harmadát érték el, így tehát volt indokunk a szabad földforgalmazás derogációjának meghosszabbítására. Ugyanakkor a csehországi díjaknak a dupláját, a szlovákiainak és a lengyelnek durván négyszeresét tették ki a magyar bérleti díjak, tehát a régióhoz képest kimondottan magasak voltak, még a minőségi különbségek figyelembe vételével is.
A magyar mezőgazdaság az unióban Az uniós csatlakozástól szinte mindenki a magyar mezőgazdaság felfutását várta. Arra lehetett számítani, hogy a jó klimatikus és termőföld adottságaink, a korábban megszerzett tapasztalatok, az egységes piachoz való szabad hozzáférés és a támogatási hátrány leépülése hatalmas lendületet ad majd a magyar gazdálkodóknak és kihasználjuk a potenciális versenyelőnyeinket. Ma már tudjuk, nem sikerült. Nem csupán az Unió egészétől maradt el a mezőgazdaságunk teljesítménye, de a velünk egy időben csatlakozó visegrádi országokhoz képest sem szerepeltünk jól. Az Unió összes élelmiszerimportjából való részesedésünk a 2004. évi 0,5%-ról 2013-ban 0,3%-ra csökkent. Csehország megőrizte 0,5%-os részesedését, Lengyelország 1,7%-ról 2,3-ra növelte, Szlovákiáé hozzánk hasonlóan csökkent, 0,25-ról 0,1re.
22
9. ábra A mezőgazdasági bruttó termelés volumene 2003= 100 130,0
130,0
120,0
120,0
110,0
110,0
100,0
100,0
90,0
90,0
80,0
80,0 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012
HU
2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012
EU 28
HU
CZ
PL
SK
Forrás: KSH STADAT
A korábbi agrárpolitika következményeként az uniós csatlakozás idejére a magyar mezőgazdaság sokat veszített versenyképességéből. Ebben szerepe volt a korábbi szocialista nagyüzemek szétszedésével együtt járó tudásveszteségnek, a re- és direkt privatizáció módjának, az elaprózott birtokstruktúrának és a földforgalom, földtulajdonlás korlátozásának, a mezőgazdasággal foglalkozók kedvezőtlen korösszetételének is. A versenyképesség romlása a csatlakozás után folytatódott.
7. táblázat Az agrárszektor részesedése Magyarországon, 2004-2012 százalék EU költségvetésből GDP-ben Foglalkoztatásban 2004
8,5
5,1
8,8
2005
48,0
4,4
8,3
2006
45,6
4,2
8,0
2007
39,4
4,2
7,5
2008
34,0
4
7,1
2009
35,9
3,5
6,9
2010
38,9
3,6
6,9
2011
28,1
4,6
7,1
2012
38,4
4,7
7,3
Forrás: KSH és Európai Bizottság Költségvetés
23
A 2013. folyamán a KSH által végrehajtott mezőgazdasági Gazdaságszerkezeti Összeírás szerint 2013-ban 8442 gazdasági szervezet és 485 ezer egyéni gazdaság folytatott mezőgazdasági tevékenységet. A gazdasági szervezetek átlagos területe 308 hektár volt. 48%-uk növénytermesztéssel, 6%-uk állattartással, 46%-uk vegyes gazdálkodással foglalkozott. Az egyéni gazdaságok átlagos földterülete 5,4 hektár volt, de kétharmaduk egy hektárnál kisebb földet használt.
A magyar földbirtokrendszerrel kapcsolatban kétféle kifogással szoktunk élni. Az ismertebb szerint a nagybirtokok (zöldbárók, oligarchák, stb.) elfoglalják a földet, kiszorítják a kisbirtokokat. A másik szerint a birtokszerkezet túlságosan elaprózott. Az Európai Unió többi tagállamához viszonyítva sem a kicsi, sem a nagy birtokok aránya nem kiemelkedő.
10. ábra Kis- és nagybirtokok által használt földek aránya az összes területből 2 ha alatt 100 ha felett 18,0% 16,0% 14,0% 12,0% 10,0% 8,0% 6,0% 4,0% 2,0% 0,0%
2005
2007
SI CY NL AT PL EI FI BE IT EL LT LV RO LX EU26 SV DE ES PT FR HU DK EE UK BG CZ SK
SV DK UK FI EI CZ DE LX FR EE BE NL SK LV AT ES LT EU26 HU BG PL PT SI IT EL RO CY
100,0% 90,0% 80,0% 70,0% 60,0% 50,0% 40,0% 30,0% 20,0% 10,0% 0,0%
2005
2010
2007
2010
Forrás: EUROSTAT
Az egyéni gazdaságok 47%-a kizárólag saját fogyasztásra termelt, 19%-uk a saját fogyasztás feletti felesleget értékesítette, 34%-uk termelt elsősorban értékesítési célra. Több mint a felük csak növénytermesztéssel foglalkozott, 21%-uk állattartással, vegyes gazdálkodást 27% folytatott.
A mezőgazdaságilag hasznosított terület aránya tovább csökkent az uniós tagság tíz éve alatt. Ez persze nem feltétlenül baj, sőt, a zöld felületek arányának növekedése kedvezőnek is tekinthető a környezet szempontjából. A művelésből kivett területek aránya erőteljesen növekszik a rendszerváltás óta, az 1990-es 11%-ról 2013-ban már 21%-ra emelkedett.
11. ábra Földhasználat Magyarországon, 2003, 2013 Megoszlás
24
Forrás: KSH, STADAT
A szántóterület hasznosításában is eltolódás figyelhető meg az olajos magvak irányába. Számottevően csökkent a cukorrépa-termelés, ahol a kiharcolt uniós kvótákat sorra visszaadták a termelők.
8. táblázat Fontosabb növények vetésterülete, 2004-2012 hektár 2004
2012
Búza
1 176 435 1 063 658
Kukorica
1 207 809 1 279 873
Árpa
336 423
279 011
Rozs
46 764
36 527
Zab
70 617
56 200
Burgonya
31 162
25 264
Szójabab
27 390
41 458
Napraforgómag
481 415
620 548
Repcemag
103 779
167 408
6 029
5 504
61 824
17 930
Dohány Cukorrépa
Forrás: KSH STADAT
25
A gazdasági szervezetek 78,4 ezer fő állandó és 37,9 ezer fő időszaki alkalmazottat foglakoztattak 2013-ban. Éves munkaerőegységben ez 85 ezer teljes munkaidős alkalmazottnak felel meg. Az egyéni gazdaságokban főként a tulajdonosok és segítő családtagok dolgoznak, 2012-2013-ban összesen 987 ezren, ami 317,3 ezer fő teljes munkaidős dolgozónak felel meg. Fizetett munkaerőként 12 ezer főről, azaz nagyjából 10 ezer teljes munkaidős alkalmazottról beszélhetünk..
Az egyéni gazdálkodók korösszetétele tovább romlott: már 31%-uk 65 év feletti, a 35 év alattiak aránya maradt 6%. 2003-ban az egyéni gazdálkodók 2%-ának volt felsőfokú mezőgazdasági végzettsége, ez az arány tíz év alatt 3%-ra kúszott fel. A középfokú szakmai végzettségűek aránya tíz év alatt szintén csak egy százalékot tudott nőni. 6-ról 7%-ra. A KSH agrárcenzusa szerint elsősorban azoknak a gazdaságoknak a száma csökken, ahol a gazdálkodó még gyakorlati tapasztalattal sem rendelkezett.
A mezőgazdasági bruttó termelést bemutató 9. ábra vonalait nézve feltűnő, hogy a magyar teljesítmények nagy ingadozást mutatnak még a környező (azonos klímájú) országokhoz képest is, az Európai Unió átlagához képest pedig különösen nagy a volatilitás. Ez a hazai agrotechnika elmaradottságát tükrözi. Ennek oka részben a fent ismertetett szakképzett(len)ségi helyzet, az időjárásnak jobban ellenálló korszerű vető- és szaporító anyagok kerülése, a nem megfelelő talajkezelés, az öntözés és az erózióvédelem elhanyagolása és a többi, hozzá nem értésből adódó hiba.
A stagnálást mutatja, hogy az eltelt időszakban lényegében csak az időjárás változásai szerint alakult a fontosabb növények hozama, trendszerű fejlődésnek nyoma sincs.
12. ábra Termésátlagok 2004-2012 kg/hektár
26
gabonák, olajos magvak
burgonya
8 000
30 000
7 000
25 000
6 000 20 000
5 000 4 000
15 000
3 000
10 000
2 000 5 000
1 000 0
0 2004 Búza
2005
2006
Kukorica
2007
2008
2009
Napra-forgómag
2010
2011
Repcemag
2012 Burgonya
Forrás: KSH STADAT
A Fidesz-kormányok agrár ügyei Az első – 1998-ban hatalomra került – Fidesz vezette kormány ráhagyta a mezőgazdaságot a koalíciós partner Független Kisgazda- Földmunkás- és Polgári Pártra. A koalíciós partner kiszorítása után került az agrárpolitika is a kormányzópárt kezébe. Mivel a Fidesz az első kormányzati ciklus közepén fordult el a konzervatív gazdaságpolitikától és kezdett etatista gazdaságélénkítő akciózásba, érthetően szüksége volt arra, hogy ezen a területen is meghatározó befolyása legyen. Tulajdonképpen ekkor kerültek érdeklődési körébe a föld- és a mezőgazdálkodásban rejlő lehetőségek. Hogy ebben mennyire játszottak szerepet a vezetők személyes ambíciói, érdekeltségei és mennyire a mindent irányítás alá vonni kívánó új ideológia, azt nehéz megmondani.
Agrárügyekben az első Fidesz-kormány azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy az elveszített választások után, de a hatalom átadása előtt meglehetősen homályos eljárással adott hirtelen magánkézbe 12 állami gazdaságot. Valójában a történet már az első MSZP-SZDSZ kormány alatt kezdődött, amikor a privatizációs törvényben 19 erdőgazdaságot és 28 állami gazdaságot tartós állami tulajdonban tartandónak jelöltek ki. Ez utóbbiak közül emelt ki és tett eladhatóvá 19-et a következő kormány 2000 végén. Ez még meg is felelt volna a piacgazdaság logikájának, hiszen ilyen sok agrárgazdaság állami tulajdonban tartását nyilvánvalóan nem gazdaságon kívüli közérdekek (externáliák) léte és piaci kudarcok veszélye indokolta. Viszont a kiemeltekből végül 12 gazdaságot a privatizációs törvény nyílt pályáztatásra vonatkozó előírásait megkerülve értékesítettek. A hirtelen lebonyolított privatizáció dolgozói- és menedzsment-kivásárlással történt, a gazdaságok által használt földterületet 50 éves bérletre kapták meg a tulajdonosok, a szokásos 20 éves gyakorlattól
27
eltérően. A vásárlást az állami tulajdonban álló Magyar Fejlesztési Bank hitele finanszírozta. A gazdaságok ezt követően rövid idő alatt különféle magánbefektetők kezébe kerültek.
A második Fidesz-kormány lényegében az első gazdaságpolitikáját folytatta. A gazdaság minden területét az állami irányítás alá kívánta vonni. Erre elsősorban a 2008-2009-es válság kezelése szolgáltatta az ürügyet. (2010-ben, a kormány hivatalba lépésekor ugyan már felszálló pályán volt a magyar gazdaság, de ez még nem érződött a mindennapokban, azután gyorsan sikerült is permanenssé tenni a válságérzetet.) A 2011 januárjában közreadott Új Széchenyi Terv (MK 2011) alapos átalakításokat hirdetett meg a versenyképesség visszanyerése érdekében, de a mezőgazdaság itt még csak elvétve, egyes nagy programok részeként jelent meg. Az egészségturizmus jegyében például az eredetvédelem (ebből nőtt ki a későbbi hungarikum mozgalom), a termálkincs-hasznosítás részeként a növényházi kertészet és a gyógynövény termesztési alprogram ígért kitörési lehetőséget és támogatást. A Zöldgazdaság nevű programcsoportban már mezőgazdasági energiatermelés, biogazdálkodás és zöld tájgazdálkodási mintaprogram szerepelt.
A 2011 végén vitára bocsátott Magyar Növekedési Terv (NGM 2011) Magyarország újraiparosítását tűzte ki célul. Az élelmiszeripar szerepel is a növekedés motorjait jelentő vállalatcsoportok között, illetve a perspektivikusnak tartott új exportrelációkba is kitűzték a mezőgazdasági kivitel növelését, az inputokat megtermelő agrárszektorról azonban ebben a műben nem esett szó. Ezeket pótolta a 2012 középre megszületett Nemzeti Vidékstratégia (VM 2012/a). Ez a dokumentum így vázolta fel a kezelni kívánt problémát:
„Mezőgazdaságunkat csökkenő termőterület, szétesett üzemi és torz gazdálkodási szerkezet jellemzi. A tömegtermelő, iparszerű gazdálkodás emelkedő energia- és forgóeszközigénnyel jár, emiatt megnövekedett kiszolgáltatottságunk a bankok, az energetikai piacok és a beszállítói iparágak felé. Az alacsony hozzáadott érték, a csökkenő fajlagos nyereség következménye egyfelől a kényszeres birtokkoncentráció és a nagyobb élőmunka-igényű állattartás föladása, másfelől a családi gazdálkodás felszámolása és a föld eladása. Mind-ezek következtében rohamosan csökken a mezőgazdaság élőmunkaerő igénye, és ezzel egyidejűleg a föld, a vidék népességeltartó és népességmegtartó képessége.” (i.m. 3. oldal)
Ez a helyzetértékelés nyilvánvalóan nem a gazdaság, a versenyképesség szempontjait helyezte a centrumba, sőt, a modernizációt, a korszerű mezőgazdálkodás egyes elemeinek megjelenését kimondottan negatívumnak tekintette. Különösen súlyos fenyegetésként lehetett értékelni a más gazdasági szektorok irányába kialakult „kiszolgáltatottság” emlegetését, hiszen ez arra utalt, hogy a stratégia kidolgozói nem a munkamegosztás elmélyítésében látják a magyar agrárium fellendülésének útját. Később részletesen ki is fejtik az iparszerű mezőgazdasággal kapcsolatos ellenérzéseiket – természetesen a fenntarthatóság jegyében – és egyértelművé teszik, hogy valami olyan idilli állapothoz való
28
visszatérést tartanak szükségesnek, amely állapot egyébként soha nem létezett a nagybirtok dominálta régi Magyarországon (és az 1945 utáni földosztást követően sem volt ideje megszilárdulni). „Ez az élet-képes mezőgazdaság az egyéni, családi kis- és középbirtokok meghatározó szerepére épül, mely biztosítja a tulajdonosi szemléletből fakadó „jó gazda gondosságát”, az egymást követő generációk közti felelős viszonyt. Emellett megvalósítja az össznemzeti jelentőségű igényeket: a foglalkoztatás növekedését, a minőségi élelmiszertermelést és a fenntartható környezet szempontjainak érvényesítését.” (i.m. 7. oldal, eredeti helyesírás) Az egész dokumentum a retrográd szűklátókörűség, a bezárkózás apoteózisa. A globalizáció veszélyei között egyedül az európai uniós agrártámogatási rendszer nem kap bírálatot. Tanulmányunk szempontjából a földdel, birtokszerkezettel kapcsolatos állítások érdemelnek figyelmet.
13. ábra Szántóterületek aranykorona értéke, 2009
(Forrás: VÁTI) Idézi: VM 2012, 18. oldal
Itt került meghirdetésre a gazdaságok, a mezőgazdasági nagyüzemek elleni hadjárat, nagyon nem is rejtik véka alá ennek okát: „A nagygazdaságok veszik igénybe a közvetlen támogatások zömét. 2009-ben a területalapú támogatást igénylő közel 185 ezer gazdaságból nagyjából 16 ezer (8,6%) használja a bejelentett mezőgazdasági terület 72%-át és élvezi a támogatások zömét.” (i.m. 27. oldal) A gazdatársadalom elöregedését, együttműködési készségének alacsony voltát és ebből adódó kiszolgáltatottságát rögzítve a Nemzeti Földalap
29
1,9 millió hektárjának e csoport számára való felosztását javasolják. Mindezt a nagyobb foglalkoztatás, a termékszerkezeti diverzifikáció és persze az ökológiai gazdálkodás erősítése jegyében. Előjönnek a dolgozat elején emlegetett állami beavatkozást indokoló toposzok is: „Az élelmiszer a lakosság egészségét és életminőségét leginkább befolyásoló tényező, stratégiai cikk. Ezért nemzeti érdek, hogy képesek legyünk a lakosság biztonságos, jó minőségű, értékes, szermaradvány-mentes élelmiszerrel történő ellátását elsősorban hazai forrásokból biztosítani, az élelmiszer-önrendelkezés elvének megfelelően.” „Az agráriumban képződő jövedelmek összességében elmaradnak az elvárható szinttől, főleg a teljes „agrobiznisz” alsóbb, a gazdálkodás, az élelmiszeripari alapanyagok előállításának szintjén.” (i.m. 34. oldal)
A stratégia természetesen tartalmazza (a célok, alcélok, célcsoportok ismertetése után) az alkalmazandó eszközöket is. Ugyan csak a harmadik helyen szerepel, de ez bizonyult a legfontosabbnak: „A földbirtok-politika az agrárpolitika kulcseleme, amely magában foglalja a földtulajdonnal, földhasználattal, földforgalommal, haszonbérlettel, elővásárlási jogosultsággal, az állami földterületekkel, továbbá az üzem-szabályozással és a birtokrendezéssel, örökléssel kapcsolatos tennivalókat. Aktív földbirtok-politikával elő kell segíteni az életképes gazdaságok, középüzemek létrejöttét, az önálló gazdálkodást vállaló, a jövőjét falun, az agrár- és élelmiszergazdaságban elképzelő fiatalok elindulását, a kiegyensúlyozott földtulajdoni és földhasználati szerkezet kialakulását, az indokolatlan földkoncentráció elkerülését.” És egy fontos mondat: „A földbirtok-politikában is alapkövetelmény az átláthatóság biztosítása.” (i.m. 72. oldal) A részletezés megint csak a családi és a helyben lakó, illetve hazai gazdálkodók preferálását hirdeti meg. Ennek része a 2014-ben lejáró földvásárlási moratórium okozta probléma kezelése, illetve ehhez kapcsolódóan a zsebszerződések realizálásának megakadályozása. Mindez persze elvész a dokumentum számos egyéb programja között, lényegében azonban itt megtalálható a következő két év összes kormányzati intézkedésének az előképe. Még a földalapú támogatások átalakítása is:
„A KAP reform kapcsán érvényesítendő magyar agrár- és vidékpolitika stratégiai szempontok az alábbiakban fogalmazhatók meg: a Közös Agrárpolitika kétpilléres szerkezetének megtartása; a támogatások méltányosabb megosztása a gazdálkodók között; a közvetlen támogatások felső határának bevezetése, abban az esetben, ha a visszatartott közvetlen támogatási összeg nemzeti hatáskörbe kerül, illetve a támogatás elvonása foglalkoztatás bővítéssel részben vagy egészben kompenzálhatóvá válik; ezzel összefüggésben a birtokmérettel arányos, degresszív támogatás; … „ (i.m. 114. oldal) A birtokszerkezetre vonatkozó átalakítási szándékok már csak azért sem keltettek túl nagy feltűnést, mert e folyamatot a hatalom már korábban elindította. A földtörvény 2011. augusztus 1-jén életbe lépő módosításának már kimondottan a családi gazdaságok
30
megerősítése, a spekuláció és a zsebszerződések megelőzése volt a célja. Ennek lényege az volt, hogy a Nemzeti Földalapnak nem kell alkalmaznia a földtörvényben (akkor) rögzített elővásárlási és előhaszonbérleti szabályokat, hanem a pályázatok kiírásakor maga határozza meg a szempontrendszert a földbirtok-politikai irányelvek érvényesülése érdekében. Ezzel a korábbi tilalmak dacára valamilyen módon földtulajdont szerzett külföldiek nem érvényesíthették a társaság tagjait megillető elővásárlási, előbérleti jogaikat. Mivel a földmoratórium lejárta vészesen közeledett és húsz év alatt összesen egy zsebszerződést sikerült leleplezni (Nagy 2012), a földtörvény módosítását követően nagyszabású zsebszerződés-vadászatot hirdetett a kormány. Az akkori földművelésügyi államtitkár, Buday Gyula állt a feljelentéseket gyűjtő mozgalom élére, a leleplezésekhez való anyaggyűjtésben a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége és a Jobbik is. A négy leginkább érintett osztrák határ menti megyében tárcaközi bizottság is alakul az ilyen ügyletek feltárására. A szerény eredmények után 2013 végén újabb földtörvény-módosítás született, ami néhány alkotmányossági aggály elhárítása után 2014 májusában életbe is lépett.
A hivatalos agrárpolitika tehát egyértelműen a földdel „együtt élő” (helyben lakó, gazdálkodásból élő) családi gazdaságok mellett tette le a voksot, ezekre kívánt alapozni a vidéki Magyarország átalakítását. Ezt hirdette a Darányi Ignác Terv (VM 2012/b) is, ami a vidékstratégia végrehajtásának keretprogramja volt. Lényegében a még le nem kötött uniós pénzek és a még adható kiegészítő nemzeti források kiosztásának programja volt. Formailag illeszkedett a vidékfejlesztési stratégiához, mert szerepelt benne tanyafejlesztési program, fiatal gazdák induló támogatása, falumegújítás és vidéki örökség fejlesztése is. Emellett megjelentek bizonyos modernizációs törekvések: állattartó telepek korszerűsítése, kiegészítő, nem mezőgazdasági tevékenységek támogatása, GAZDANET program és sokféle természetvédelemhez kapcsolódó pályázat is.
A terveknek azonban viszonylag szerény gyakorlati jelentősége volt, más események nyertek nagyobb hangsúlyt a magyar agráriumban. A 2000-es évek közepétől felfutott a bioüzemanyagok iránti kereslet. Ezt részben a felszökő olajárak indokolták, részben a fosszilis energiaforrások további kiaknázását ellenző környezetvédelmi mozgalmak érték el. Az újabb eljárásokkal a bio-ethanolt már búzából és kukoricából is elő lehetett állítani, ami jelentősen megnövelte a gyártási lehetőségeket és a gabonák árát. Az árrobbanás komoly élelmezési gondokhoz vezetett a világ szegényebb térségeiben, majd a válság kitörésével ez a buborék is kipukkadt. A történet azonban nem az árak régi szinthez való visszatérésével folytatódott, hanem azzal, hogy az általános fellendüléssel ismét megnőttek a gabonaárak és egy jóval magasabb szint körül kezdtek hullámzani. A megnőtt takarmányárak beépültek az állati termékek áraiba is, 2010 után az élelmiszerárak magas szinten látszanak stabilizálódni.
31
14. ábra Élelmiszerár indexek a világban, 2005-2014 2002-2004 átlaga = 100
2005.01 2005.07 2006.01 2006.07 2007.01 2007.07 2008.01 2008.07 2009.01 2009.07 2010.01 2010.07 2011.01 2011.07 2012.01 2012.07 2013.01 2013.07 2014.01
280 260 240 220 200 180 160 140 120 100 80
Élelmiszer összesen
Gabona
Hús
Forrás: FAO
2011-től a gabonatermesztés jó üzletté vált Magyarországon is. Időközben megkezdődtek az Európai Unió előkészítő tárgyalásai a 2013-ban lejáró költségvetést követő új tervezési periódusról, ennek részeként a közös agrárpolitika megújításáról. Bár ez elhúzódó folyamat volt, azt elég korán tudni lehetett, hogy a változás iránya a korábbi reformok folytatása lesz és a terméktámogatástól még inkább a közvetlen, terület alapú támogatások, illetve a vidékfejlesztés felé fog elmozdulni. Magyarországon megnőtt a földéhség. Ekkor kezdődött a korábban húsz évre kiadott állami földbérletek megújításának időszaka is. A Nemzeti Földalap (NFA) 2011. évi mentesítése az előhaszonbérleti szabályok alól nemcsak a zsebszerződések realizálásának megakadályozását, hanem azt a célt is szolgálta, hogy az állami földek megfelelő kezekbe kerüljenek.2 2
Az állami földbérleti pályázatok történetét Ángyán József tárta fel. A neves agrárszakember földművelésügyi államtitkárként meghatározó szereplője volt a vidékstratégia kidolgozásának és a kis családi gazdaságokra épülő mezőgazdaság közismert híve, a vidékstratégia szellemi szülője volt. Felismerve, hogy a gyakorlat szöges ellentétben áll mindazzal, amit képvisel, elhagyta a kormányzati pozíciót és aprólékos munkával nekilátott feltárni a történteket.
32
A földbérleti pályázatok kiírását magas szintű háttértárgyalások előzték meg, majd a nyilvános kiírás után a NFA többször is módosította. (Ángyán 2013, 25. oldal) A végső pályázati feltételek közé bekerült néhány, a kisebb helyi gazdálkodók érdekeit védő kikötés: tevékenység megkezdése 2011 előtt, 20 km-en belüli helyben lakás, max. 1200 hektár összes terület birtoklása, állattartási kötelezettség előírása. A pályázatra kapható pontok 40%-át „a gazdálkodási terv szakmai és gazdasági megalapozottsága” értékelési szempontra lehetett elnyerni, ami jelentős mértékű szubjektivitás lehetőségét vitte a döntésekbe. Nem minden földre írtak ki pályázatot (illetve volt, ahol a kiírást érvénytelenítették), többször is a korábbi bérlővel kötöttek megbízási szerződést a földhasznosításra. (Ángyán 2013, 27. oldal)
9. táblázat Földbérleti pályázatok összesítése, 2011-2013
Eredményes
Pályázatszám
Földterület
db
összes, ha átlag, ha/pályázat
Föld érték összes AK*
átlag, AK/ha
1 582
32 306
20,4
555 209
17,2
Eredménytelen
508
3 979
7,8
54 477
13,7
Visszavont
179
6 005
33,5
135 065
22,5
4 292
155 639
36,3
2 217 262
14,2
1 001
64 238
64,2
618 337
9,6
6 561
197 925
30,2
2 962 013
15,0
Folyamatban ebből: NPI** Összesen *AK: aranykorona
**: Nemzeti Parkok Igazgatósága Forrás: Ángyán 2013, 57. oldal
Feltűnő, hogy a visszavont pályázatokban viszonylag nagyobb és jobb minőségű területek szerepeltek. A kiírt pályázatok mindössze 17%-ára hirdettek eredményt, és igen magas volt a határidőn túl még folyamatban levő pályázatok aránya. Az összesítések azt mutatják, hogy valóban kis birtokok kerültek kiosztásra, de azt már nem, hogy egy-egy személy hány pályázatot nyert meg. Sőt, a hazai nyilvántartásokból nem is lehet egyértelműen azonosítani,
33
hogy egy-egy család valójában mekkora földterületen gazdálkodik. A családonkénti 1200 hektár korlát tehát automatikusan nem ellenőrizhető.
Ezt a munkát Ángyán József végezte el, megyénként végigvizsgálva a földbérleti pályázatokat és a nyerteseket. A hivatkozott jelentés e munka 2013 őszi összesítését tartalmazza. A jelentés legfontosabb megállapítása az, hogy a pályázatok nyomán néhány családi érdekeltség tetemes földterületek használatához jutott hozzá, a helybeli gazdálkodók ellenben szerény mértékben jutottak állami földek bérletéhez.
15. ábra A helyi lakosok részesedése a bérbe adott egységekből és területekből
Forrás: Ángyán 2013, 312. oldal
A nyertesek és kapcsolataik vizsgálata azt az eredményt hozta, hogy két érdekcsoport esetén nem sikerült az 1200 hektáros korlátot tartani, ezek ráadásul az átlagnál jobb minőségű földekhez jutottak hozzá. A pályázók több mint fele pedig olyan kicsi (20 hektár alatti) földterülethez jutott hozzá, ami önálló gazdálkodásra nemigen alkalmas.
10. táblázat Az állami földbérleti pályázatok eredményeinek méretkategóriák szerinti megoszlása Me.
10 ha alatt
10-20
20-50
50-100
100300
3001200
1200 ha felett
Összesen
Érdekeltség
(db)
456
158
160
77
53
12
2
918
Pályázó
(db)
457
165
165
87
66
26
13
979
34
Szerződés
(db)
533
246
267
178
192
111
55
1582
Terület
(ha)
2279
2290
4826
5428
8201
6126
3156
32306
Aranykorona érték
(AK)
46223
40777
78316
93327 128329
96451
71786
555209
Forrás: Ángyán 2013, 304. oldal
•
•
„A 300 ha-nál nagyobb állami földbérlethez jutott 14 érdekeltség (1,5%) 40 pályázója (3,9%) 170 nyertes pályázattal (10,5%) az összes bérbe adott terület közel 29%-át, az összes Aranykorona értéknek pedig több mint 30%-át megszerezte. Közülük 6 db B.A.Z., 4 db Fejér, 2 db Veszprém, 1-1 db pedig Csongrád illetve Somogy megyében található. Tegyük gyorsan azt is hozzá, hogy a pályázati úton megszerzett fenti területeken túl e 14 legnagyobb érdekeltség pályáztatás nélküli megbízási szerződéssel további 495! db állami földrészlet bérleti jogát is megkapta a földalaptól.” (Ángyán 2013. 310 oldal.)
A földbérleti pályázatok lebonyolítási rendje az időközben kidolgozott földtörvény működési főpróbájának is tekinthető.
Az új földtörvény és fogadtatása A „2013. évi CXXII. törvény a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról” nehezen született meg, ahhoz képest, hogy a földtörvényt korábban szükség szerint módosítgatták, most pedig a kétharmados parlamenti többségen általában akadály nélkül csúsztak át az előterjesztések. A földforgalmat szabályozó törvénytervezetet még 2012 nyarán nyújtotta be a tárca az Országgyűlésnek, ami az elhúzódó viták és tömeges módosító indítványok miatt a döntést 2013 tavaszára halasztotta. Fellángoltak a társadalmi viták, tiltakozások is. 2013. májusban a Vidékfejlesztési Minisztérium új tervezetet nyújtott be. Ez ellen is folytatódtak a tiltakozások, majd a törvény zárószavazása után a köztársasági elnökre nehezedett nyomás az aláírás megtagadása érdekében. Mivel azonban korábban – az alaptörvény harmadik és negyedik módosítása során – sikerült már „gránitba vésni” a tervezett földstruktúra kereteit, az államfő nem talált hivatkozási alapot az aláírás megtagadására. A 2014. május 1-jétől hatályos szabályok azóta is súlyos támadások kereszttüzében állnak.
A törvény előírja, hogy ki nem szerezhet földtulajdont Magyarországon: (9.§) a.) külföldi (nem uniós tagállami) természetes személy, b.) az államon kívül más állam, vagy annak bármely szerve,
35
c.) jogi személy A jogi személyek földszerzési tilalma a szervezeti átalakulással létrejövő jogi személyekre is vonatkozik, egyházakra viszont nem. Átmeneti időre jelzáloghitel intézet is földtulajdonos lehet. Szerezhet földet önkormányzat is településfejlesztés és közfoglalkoztatás céljára. Belföldi természetes személy és tagállami állampolgár csak 1 hektár alatti földet vehet, ha nem minősül földművesnek. Az 5.§ szerint:
„földműves: Magyarországon nyilvántartásba vett belföldi természetes személy, illetve tagállami állampolgár, aki e törvény végrehajtására kiadott rendeletben meghatározott mezőgazdasági vagy erdészeti szakirányú képzettséggel rendelkezik vagy ennek hiányában igazoltan legalább 3 éve a) mező-, erdőgazdasági tevékenységet, illetve kiegészítő tevékenységet saját nevében és saját kockázatára folyamatosan Magyarországon folytat, és ebből igazoltan árbevétele származott, vagy az árbevétel azért maradt el, mert a megvalósult mezővagy erdőgazdasági célú beruházás még nem hasznosulhatott, vagy b) a legalább 25%-ban tulajdonában álló, Magyarországon bejegyzett mezőgazdasági termelőszervezet olyan tagjának minősül, aki mező-, erdőgazdasági tevékenységet, illetve mező-, erdőgazdasági és az azokat kiegészítő tevékenységet személyes közreműködésként végzi;” Korábban nagy kereslet volt az ezüstkalászos gazdatanfolyamok iránt, ezeken iskolai végzettség nélkül 10 hónap alatt mezőgazdasági szakképzettséghez lehetett jutni. Ez a lehetőség már megszűnt, aránykalászos gazda viszont befejezett nyolc általánossal, nyolc hónap alatt, vagy akár távoktatásban is bárki lehet. Mezőgazdasági iskolát végzettek még az aranykalászos tanfolyamokat nem tartják sokra, ezek elvégzése azonban már szakirányú képzettségnek számít.
A földműves 300 hektárig szerezhet földtulajdont, birtokot (haszonbérletet) összesen 1200 hektárig. Az állattartó telep üzemeltetője, vetőmagtermelő kedvezményt élvez, az ő birtokuk 1800 hektár lehet. Kivéve, ha a föld kényszerhasznosítójaként jelölik ki (mint az a visszavont földbérleti pályázatoknál is történt), ekkor nem érvényesek a korlátok, a korábban felsorolt jogi személyekre sem.
A tulajdonban tartható föld nagyságának korlátozása mellett a föld eladását is korlátozza a törvény.
„18. § (1) A föld eladása esetén az alábbi sorrendben elővásárlási jog illeti meg:
36
a) az államot a Nemzeti Földalapról szóló törvényben meghatározott földbirtok-politikai irányelvek érvényesítése céljából, valamint közfoglalkoztatás, illetve más közérdekű cél megvalósítása érdekében; b) a földet használó olyan földművest, ba) aki helyben lakó szomszédnak minősül, bb) aki helyben lakónak minősül, vagy bc) akinek a lakóhelye vagy a mezőgazdasági üzemközpontja legalább 3 éve azon a településen van, amelynek közigazgatási határa az adás-vétel tárgyát képező föld fekvése szerinti település közigazgatási határától közúton vagy közforgalom elől el nem zárt magánúton legfeljebb 20 km távolságra van; c) az olyan földművest, aki helyben lakó szomszédnak minősül; d) az olyan földművest, aki helyben lakónak minősül; e) az olyan földművest, akinek a lakóhelye vagy a mezőgazdasági üzemközpontja legalább 3 éve azon a településen van, amelynek közigazgatási határa az adás-vétel tárgyát képező föld fekvése szerinti település közigazgatási határától közúton vagy közforgalom elől el nem zárt magánúton legfeljebb 20 km távolságra van. … (4) Az (1) bekezdés c)-e) pontjában, valamint a (2) és (3) bekezdésben meghatározott jogosulti csoportokon belül az elővásárlásra jogosultak sorrendje a következő a) a családi gazdálkodó, illetve a gazdálkodó család tagja, b) fiatal földműves, c) pályakezdő gazdálkodó.”
Közös tulajdonban levő föld eladásakor az állam utáni jogosultakat megelőzi a tulajdonostárs és közeli hozzátartozók között sem kell érvényesíteni az elővásárlási jogokat. A földet megszerző személynek viszont nyilatkozatban kell vállalnia, hogy a föld használatát másnak nem engedi át, hasznosítja és öt évig nem is használja másra. Nem lehet földhasználati díjtartozása sem a szerzés időpontjában. Mint látható, a törvény súlyosan korlátozza a magántulajdonhoz való jogokat, mind a használat, mind az adásvétel tekintetében.
Földet venni nem egyszerű procedúra. Az adásvételt okiratba kell foglalni, megküldeni a jegyzőnek, aki kifüggeszti és hirdetmény útján közli az elővásárlásra jogosultakkal, de a tulajdonosnak közvetlenül is közölnie kell velük. Ha minden simán bonyolódik (a szerződést nem támadják meg, a szükséges jognyilatkozatok is rendben vannak) a jegyző megküldi az illetékes mezőgazdasági igazgatási szervnek az iratokat. Itt is van egy csomó bukási lehetőség, de ha ezeket is sikerült elkerülni, akkor a jegyző megkeresi a helyi földbizottságot
37
az állásfoglalásának beszerzése céljából. Ez olyan új ellem, hogy érdemes megint pontosan idézni:
„24. § (1) A helyi földbizottság - a mezőgazdasági igazgatási szerv megkeresésének a beérkezésétől számított - 15 napon belül adja ki az adás-vételi szerződés jóváhagyásának megtagadásához, vagy a jóváhagyás megadásához szükséges állásfoglalását. (2) A helyi földbizottság az adás-vételi szerződést a köztudomású tények és legjobb ismeretei alapján, különösen a következő szempontok szerint értékeli: a) az adás-vételi szerződés alkalmas-e a tulajdonszerzési korlátozás megkerülésére; b) megállapítható-e, hogy a felek már e törvény hatálybalépése előtt megállapodtak a tulajdonjog átruházásában, de az adás-vételi szerződést csak a jelen eljárás keretében léptetnék egyikük nyilatkozatával, illetve harmadik személy jognyilatkozatának megtételével hatályba; c) az adás-vételi szerződés jóváhagyása esetén az adás-vételi szerződés szerinti vevő, illetve a jegyzék szerinti, az első helyen álló elővásárlásra jogosult, vagy ha több elővásárlásra jogosult áll az első helyen, akkor valamennyi első helyen álló elvásárlásra jogosult ca) alkalmas-e az adás-vételi szerződés és a 13. §-ban, illetve a 15. §-ban meghatározott kötelezettségvállalások teljesítésére, cb) elnyer-e olyan jogi helyzetet, amelynek révén a jövőben az elővásárlási jogát visszaélésszerűen gyakorolhatja, vagy cc) indokolható gazdasági szükséglet nélkül, felhalmozási célból szerezné meg a föld tulajdonjogát; d) az ellenérték a föld forgalmi értékével arányban áll-e, s ha nem, az aránytalansággal a vevő elővásárlásra jogosultat tartott távol az elővásárlási jogának gyakorlásától.”
A helyi földbizottság tehát felülbírálhatja a vevő személyét, az árat, sőt minősíti az egész tranzakciót is. Támogathatja az elővásárlásra jogosultak valamelyikét is, ha többen vannak. A helyi földbizottság a törvény szerint a területen földet használók választott képviseleti szerve lett volna. Ezek felállásáról nem születtek meg időben a szabályok, így az időközben szintén elég vitatott módon létrehozott helyi agrárkamarák kapták meg a feladatot. A szerződésről döntést – a földbizottsági állásfoglalást figyelembe véve – a jegyző hoz, ez ellen bírósági felülvizsgálatra van lehetőség. Ugyanez a lehetőség a földbizottsági állásfoglalással szemben nincs a törvényben, az viszont köti a jegyzőt, tehát a bíróság sem másíthatja meg az az alapján hozott döntést. A rendszer lényegében biztosítja, hogy a földek a helyi véleményvezérek szempontjainak megfelelő tulajdonosokhoz kerüljenek. Szabad piacgazdaság helyett visszatérés a törzsi rendhez.
38
Valójában a földtulajdon megszerzése nem alapvető érdeke a gazdálkodónak. Tőkelekötést igényel, aminek megtérülése kockázatokat rejt. A földhaszonbérlet éppen elég lehetőséget biztosít a gazdálkodásra, a földbérleti díj pedig folyó kiadásként beépül a ráfordítások közé. A földtörvény kidolgozói a bérleti viszonyokat is szükségesnek tartották szabályozni.
A földbirtokméret korlátozása a bérelt földek használatára is vonatkozik. Itt annyi engedményt tettek, hogy a termelőszövetkezet a legalább egy éves tagsággal rendelkező tagja tulajdonában álló földet a méretkorláton felül is használhatja. A haszonbérlet előírt időtartama minimum egy, maximum húsz év. Függetlenül attól, kinek a tulajdonában van a föld. (Az erdőknél viszont van némi lazítás.) A földvásárláshoz hasonlóan itt is előírták az előhaszonbérleti sorrendet, az állam már nem élvez primátust. A haszonbérleti szerződést az adásvételhez hasonlóan kell jóváhagyatni. Itt tehát a tulajdon hasznosításának ugyanolyan korlátozásáról van szó, mint fentebb.
A földtörvényt megszületése idején és azóta is sok bírálat érte. A hangosabbak érdekes módon nem a piac és verseny alapelveit sértő rendelkezések miatt emelnek kifogást, hanem azért, mert a középméretű családi gazdaságokat preferálja a törvény. A családi gazdálkodó Magyarországot megálmodó Ángyán József (2013, 24-25. oldal) szerint az alábbiak fő problémák vele:
•
•
•
•
„A törvény már az elején rögzíti, hogy rendelkezései nem vonatkoznak az alaptörvényben rögzített integrátorokra valamint az NFA törvény által szabályozott állami földterületekre, vagyis az előrevetített integrációs törvény valamint az állami földbérleti pályázati rendszer élesen bírált elemeit megerősíti. Bevezeti ugyan a földszerzési maximum (300 ha), a birtokmaximum (1.200 ha) sőt az állattartó telepek és a vetőmagtermelő cégek számára a kedvezményes birtokmaximum (1.800 ha) fogalmát, ám ennek – azon túl, hogy semmi köze az európai és saját hagyományos birtokméreteinkhez – várhatóan semmilyen tényleges méretkorlátozó hatása nem lesz. Ennek pedig az az egyszerű oka, hogy a családon vagy érdekeltségen belül nincs összeszámítási kötelezettség, együttes plafon, méretbeli korlát, így adott család valamennyi - a feltételeknek megfelelő „földműves” – tagja, illetve adott érdekeltség valamennyi cége egyenként jogosult lesz ekkora terület megszerzésére. Ráadásul nemcsak az integrátorokra, vagyis az alaptörvénybe iktatott integrált mezőgazdasági termelésszervezés alanyaira, várhatóan nagy tőkés társaságokra továbbá az NFA által kezelt állami földterületek hasznosítására, hanem a hitelintézetekre, a mezőgazdaságot hitelező bankokra, továbbá az egyházakra és az önkormányzatokra sem fog még ez a méretbeli korlátozás sem vonatkozni, sőt a várható üzemszabályozási törvény is akár felfelé eltérhet ezektől a birtokmaximumoktól. A térmértékbeli korlátok meghatározásánál sem a művelési ág, sem az aranykorona érték vagy más földminőségi paraméter nem szerepel, így pl. az intenzív kertészetek
39
•
•
és az extenzív gyepek, továbbá az 5 aranykoronás futóhomokon és a 40 aranykoronás kiváló mezőségi talajon fekvő birtokok azonos megítélés alá esnek. Fenntartja azáltal is a nagybirtok dominanciáját, hogy a szabályozás a 15-20 – vagy, mint pl. a „piszkos 12” esetében akár 50 - évre előre megkötött földbérleti szerződéseket nem érinti. Sőt a nyilvánosság elől elzárt, méretbeli és egyéb korlátozó kikötések nélküli „kényszerhasznosítás” bevezetésével továbbá az által, hogy azonos településen belül az egy érdekeltség által megszerezhető 25 %-ban maximált korábbi földterületi korlát is eltűnt, elősegíti a további birtokkoncentrációt, a nagybirtokrendszer erősödését, monopolhelyzetek kialakulását. Fenntartja azt a szabályozást, hogy a „kényszerhasznosítás” keretében, nyilvános pályáztatás nélkül juttatott, méretében nem korlátozott földterület után fizetendő igen kedvezményes bérleti díjból a „kényszerített” költségeit levonhatja, a terület után járó támogatás viszont – mint földhasználót – őt illette meg.”
A professzor még hosszan sorolja a kifogásokat, ezek főként a vidékstratégia szempontjainak hiányára irányulnak. Ezek bekerülése további tulajdonhoz fűződő jogokat sértene. És persze sérelmesnek tartja az uniós tagállamok polgárainak ki nem zárását is, elismerve, hogy ahhoz magát a csatlakozási szerződést kéne módosítani, ezt azonban szükségesnek tartaná. Az idézett pontokban is tetten érhetőek a nagyobb méretű agrárgazdaságokkal szembeni előítéletek, azonban felhívják a figyelmet arra, hogy a szabályok valóban lehetőséget adnak a kibúvókra és, hogy ezek léte, kihasználása gyakran az apparátustól függ. Az állami földpályázatok tapasztatai alapján valóban elképzelhető, hogy preferált személyek, csoportok helyzetbe hozása céljából tudatosan építették be ezeket a lehetőségeket.
A bírálatok másik csoportja pedig épp az ellenkező oldalról jön. Az agrárvállalkozásokat, szövetkezeteket képviselő Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége elsősorban a tagszervezeteket érintő korlátozásokat kifogásolja. Ezek a szervezetek nagy arányban gazdálkodnak bérelt földeken, a kárpótoltak, illetve örököseik nem kis része nekik adta át használatra a földjét. A méretkorlátozások, az engedélyezési eljárások miatt azt feltételezik, hogy jóval kevesebb föld bérlésére lesz módjuk, a földbérleti díjakat a helyi földbizottságokat helyettesítő szervezetek leszorítják, ami a kis földterületek tulajdonosainak jövedelmét csapolja meg. „A fizetendő haszonbér intézményes csökkentésének, helyi szintjének közvetve való meghatározásának érdekében például lehetősége van a haszonbérleti szerződés elutasítására azon az alapon, hogy a szerződésben szereplő haszonbér mértéke túl magas a helyben lakó előhaszonbérleti joggal rendelkezőknek ahhoz, hogy éljenek ezzel a jogukkal. Ezzel közhatalmi eszközzel támogatja a törvényben preferáltakat abban, hogy minél olcsóbban jussanak a föld használatához, hasonlóan ahhoz, ahogy az arra érdemesnek tartottak kedvezményes díjakkal használnak állami földeket.” (MOSZ 2013) Mindez persze a tevékenység csökkentésével is együtt jár majd a gazdálkodó szervezetek részéről.
40
A földtörvény várható következményei Az Antall-kormány Földművelésügyi Minisztériumának államtitkára, majd mezőgazdasági vállalkozó ismert agrárközgazdász Raskó György (2014) úgy ítéli meg, hogy a földtörvény mintegy 25 ezer családi gazdaság megerősödését, életképessé válást segíti elő. Főleg a gabona és olajos mag termelése nőhet, a föld ára pedig alacsony marad. A mezőgazdasági foglalkoztatás csökken, a preferált családok gazdagodnak, a vidéki népesség nagyobb része szegényedik, a társadalmi különbségek nőnek az új törvény hatására. A gazdasági társaságok várható birtok- és vagyonvesztését is jelzi.
A sötét jövőkép magyarázata a következő: egy hektár földre az euró árfolyamától függően 60-65 ezer forint földalapú támogatás kapható. Ehhez valamilyen művelést kell teljesíteni, de nincs előírva, hogy mit kell előállítani. A gabona- és olajosmag-termelés igen egyszerűen megoldható: megfelelő munkagépet bérelve egy évben háromszor-négyszer kell kimenni a földre (szántás-vetés, növényvédelem, aratás). A magas árak miatt különösebb hozzáértés, piacismeret és minőségi szint nélkül is elérhető annyi bevétel, amiből a költségek megtérülnek. Egy 300 hektáros birtokon az uniós támogatásból már megvan a család megélhetéséhez szükséges jövedelem, ha még nyereség is lesz a termés eladásán, az már bónusz. Különféle egyéb jogcímeken – pl. beruházásra, foglalkoztatásra, állattartásra, tájgazdálkodásra – ma is kaphatók kiegészítő források, ezért alakult úgy, hogy a nagyobb méretű gazdálkodó szervezetek több uniós pénzt kaptak, mint a kicsik és a családi gazdaságok, hiszen ők végeztek olyan tevékenységet, amire ezek jártak. Az állattenyésztés jóval több emberi munkát és hozzáértést követel meg, a ráfordítások is magasak, az árak azonban nyomottabbak, mint a gabonánál. Sőt, a magas gabonaárak felhajtják a takarmányárakat, ezért is kell saját terület az állattartók számára. Csak piacon megvenni a táplálékot túl drágává teszi az állattartást. Uniós támogatás épp a nálunk leginkább elterjedt sertés- és baromfitenyésztésre nincs. A gabonatermesztők tehát kevés munkaerővel biztosan jó jövedelemhez jutnak, az állattartók több munkaerőt használnak fel és nagyobbak a kockázataik. Ezért tolódik el olyan rohamosan a magyar mezőgazdaság termékszerkezete.
41
Egyes agrárágak kibocsátása, 2003-2012 volumenindex, 2003 = 100 250 200 150 100 50 0 2003
2004
2005
2006
Gabona
2007
2008
Állatok
2009
2010
2011
2012
Olajos mag
Forrás: KSH STADAT
A 2013-as mezőgazdasági összeírás szerint a csak növénytermesztéssel foglalkozó családi gazdaságok aránya 52% volt, míg a nagy szervezetek körében 48% szakosodott csak növényekre. 46%-uk vegyes gazdálkodást folytatott, 6% pedig csak állattartással foglalkozott. Az egyéni gazdaságokban magasabb volt az állattartók aránya: 21%, de alacsonyabb a vegyes gazdálkodást folytatóké: 27%. Összességében tehát 2200 gazdálkodó szervezet és 312 ezer családi gazdaság foglakozott állattartással. A két üzemfajta másképp szakosodott, a nagy szervezetek 27%-a tart szarvasmarhát, 38%-a sertést. A családi gazdálkodóknál a baromfi (26%), a juh, kecske (11%) és az egyéb állat a jellemző. Az ország állatállományának a zöme azonban a nagyobb szervezeteknél található.
16. ábra Decemberi állatállomány megoszlása, 2003-2013
42
100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%
egyéni gazdaság gazdasági szervezet
Forrás: KSH STADAT
A nagy szervezetek korlátozása tehát azzal a veszéllyel jár, hogy tovább zsugorodik a hazai állattenyésztés és az ezzel járó foglalkoztatás is. Mivel az állattenyésztésben foglalkoztatottak 44%-a ebben az ágazatban dolgozik, leépülése a saját földből megélni nem tudó vidéki népesség körében jelent majd súlyos szociális problémákat.
A várható gondokat a kormány is felismerte és sajátos kezelési módot talált rá. Egyelőre azt lehet tudni, hogy az uniós támogatások olyan átalakítását tervezik, amely szerint 1200 hektárnál korlátozzák a földalapú támogatásokat. (MK 2014) Az így felszabaduló forrásokat sajtónyilatkozatok szerint az állattenyésztés, kertészet és vetőmagtermesztés, tehát a munkaigényes ágazatok támogatására fordítanák ennek szabályai, mértékei azonbankésőbb kerülnek kidolgozásra. Azt viszont már bejelentették, hogy 50-70 ezer új munkahely létrejöttét várják a konstrukciótól, ami igen komoly teljesítmény volna, hiszen alkalmazottként 2013-ban összesen 28 ezer fő dolgozott az állattenyésztésben, 2500 a gyümölcstermesztésben és háromezer a kertészeti szakágakban.
A magyar mezőgazdaság jelenlegi és várható versenyképessége A versenyképesség olyan dolog, amiről sokat beszélnek, de a fogalom maga sok esetben tisztázatlan. A közgondolkodásban Michael E. Porter, a Harvard Business School tanára terjesztette el 1980-ban megjelent, „Versenystratégia” című művében. (Porter, 1980) Ez a mű a vállalat versenyben elfoglalt helyének megállapításáról és az alkalmazandó stratégia kiválasztásáról szól. Porter később az elméletet továbbfejlesztette (Porter 1990) és
43
kiterjesztette a nemzetgazdaságok versenyképességének értelmezésére. Az ún. gyémántmodell szerint egy ország adott gazdasági szektorának versenyképességét négy tényezőcsoport határozza meg: a tényezőellátottság, a keresleti viszonyok, a kapcsolódó és beszállító iparágak, a vállalati struktúra és verseny. Egy-egy iparág nemzeti versenyképességének elemzése eszerint csak igen komoly, munka- és időigényes elemzéssel állapítható meg. Az ennél gyorsabb és nemzetközi összehasonlításra alkalmasabb módszerek iránti igény a globalizáció kiteljesedésével mind nagyobb lett. Török Ádám több munkában is foglalkozott a nemzetközi versenyképesség értelmezési és mérési kérdéseivel. (1996, 2003) A vizsgálatok egy csoportja a külkereskedelmi áruszerkezetet (keresletoldali versenyképesség), illetve a termékek előállítási fajlagos költségeit (kínálatoldali versenyképesség) hasonlítja össze. A kétféle elemzés alapján számíthatóak az értékelés alapjául szolgáló mutatók, de az eltérések kezelése nem könnyű, az elemzési munka ilyen esetekben sem hagyható el.
A keresleti típusú mutatók azt világítják meg, hogy mutat-e valami piaci fölényt, vagy hátrányt az adott termékcsoport külkereskedelmi forgalma. Magyarország aránya az Európai Unión belüli élelmiszerforgalomban alacsonyabb, mint az összes termékében. Tehát nem élvezünk komparatív előnyt az élelmiszertermékeknél, mert az EU összes uniós tagállamokból származó behozatalában a magyar élelmiszerszállítás aránya az összes terméké alatt maradt, de hátrányt sem, mert az EU összes kivitelében a magyar élelmiszerszállítás aránya hasonlóan alakult.
17. ábra A magyar részesdés az EU-n belüli áruforgalomból, 2004-2013 százalék, uniós arányok és irányok Import
Export
2,5
2,5
2
2
1,5
1,5
1
1
0,5
0,5
0
0 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 Élelmiszerimport
2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013
Teljes import
Élelmiszerexport
Teljes export
Forrás: EUROSTAT
Az is látszik az ábrán, hogy a Magyarországról történő élelmiszervásárlás aránya csökkenő, míg a hozzánk irányuló szállításoké emelkedő, ami egyértelműen piaci versenypozíció romlását jelenti.
44
Nem alakult jól az élelmiszer-külkereskedelmünk termékszerkezete sem. Bár azt vártuk, hogy nálunk nem előállítható termékekből fogunk többet behozni és azokból fogunk kivinni, amelyekben versenyelőnyünk van, mind az export-, mind az importforgalom zöme ágazaton belüli forgalom, vagyis ugyanolyan fajta áruból szállítunk és vásárolunk is nagyobb mennyiségeket. (Ld. Fertő 2007, Jámbor 2014.) A 2001 és 2008 közötti exportnövekedés tényezőkre bontásával Juhász és Wagner (2013) azt találta, hogy a magyar élelmiszerkivitel növekedését 41%-ban az uniós piac méretének bővülése magyarázta. 4%-ot az áruszerkezet változása és 55%-ot a versenyképesség magyarázott meg. Azonban nem minden piacon bizonyultunk versenyképesebbnek a hazai szállítóknál. Jók voltak a pozícióink: Németországban, Romániában, Olaszországban, Szlovákiában, Hollandiában és Franciaországban. Versenyképességi lemaradás csökkentette az élelmiszerexportunkat Ausztria, Lengyelország és Csehország felé. Még rosszabb a helyzet, ha a termékek feldolgozottságát nézzük. Jámbor (2011) számításai szerint az Európai Unió régi tagországaiba irányuló magyar agrárkivitelben az alapanyagok, behozatalban pedig a feldolgozott termékek súlya nőtt meg. De még az alapanyagokon belül is megfigyelhető a gabonaexport arányának megnövekedése a kertészeti és állati termékek rovására. Keresletoldali versenyképességünk határozottan romlónak tekinthető. Az agrárpolitika ismertetett intézkedéseitől az várható, hogy a kedvezőtlen folyamatok felerősödnek.
11. táblázat A régi tagállamokba irányuló magyar élelmiszerexport szerkezete, 2003-2013 megoszlás, százalék 2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010
2011
2012
2013
5,0
5,2
5,7
5,8
3,8
4,3
4,9
4,1
2,8
2,7
2,9
36,1
31,5
28,4
26,0
22,5
21,0
20,1
20,2
20,5
18,3
16,9
Tej, tejtermék
2,7
2,6
2,8
3,7
4,4
5,6
5,3
5,0
5,2
5,2
5,3
Hal
0,4
0,3
0,9
0,2
0,1
0,1
0,1
0,2
0,2
0,2
0,2
Gabona
9,6
14,3
21,0
23,2
35,6
29,2
30,9
30,5
29,9
29,2
24,9
Zöldség
25,2
20,6
17,8
19,2
16,1
18,8
18,1
17,4
16,4
17,6
17,4
Cukor
5,6
6,1
7,1
6,6
3,1
4,3
4,1
5,2
4,8
5,3
5,2
Kávé, kakaó
2,9
2,1
1,8
2,3
2,1
1,8
2,0
2,4
2,2
1,9
2,8
Takarmány
10,9
10,2
9,9
7,9
5,7
7,4
7,9
7,6
7,8
9,3
11,9
1,6
7,2
4,5
5,1
6,5
7,7
6,6
7,5
10,2
10,2
12,6
Élőállat Hús
Egyéb
Forrás: EUROSTAT
45
A kínálati oldalon a versenytársakhoz viszonyított költségeket szokás összehasonlítani. Itt is vannak gondok. Az agrártermékek termelői árai (hozzáadott értékadó nélkül) Magyarországon nőttek a leggyorsabban, ami a növénytermesztés magas arányának köszönhető. Az állattenyésztés termelői árai elmaradtak az uniós átlagtól.
12. táblázat Termelői árak alakulása, 2012 2005 = 100 Európai Unió Magyarország Teljes agrártermelés
114,1
139,2
Növénytermesztés
118,5
165,3
Állattenyésztés
109,7
106,0
Forrás: Európai Bizottság (2014)
A növénytermesztést sem nevezhetjük igazán sikerágazatnak. A magas árak elsősorban annak köszönhetőek, hogy a magyar termékszerkezet erősen eltolódott a bioüzemanyagkereslet növekedése miatt megdrágult gabonák és olajos magvak irányába. Mivel ez a piac már nem nő tovább, hanem beállt egy nagyjából stabilnak tűnő szintre, (illetve új generációs üzemanyagok jelentek meg, amelyek más agrárinputot igényelnek) a fellendülés évei valószínűleg véget értek az ágazatban. A magyar termelékenység viszont nem alakult jól ez idő alatt, tehát már egy kisebb árcsökkenés is gondot okozhat a gazdálkodók jelentős részének. Ilyen árcsökkenést pedig akár a kedvező időjárás, akár a világpiaci események, akár a technológiaváltás bármikor előidézhetnek. Mivel az új földtörvény és támogatási szabályok épp a nagyobb és hatékonyabb gazdálkodó szervezeteket sújtják, valószínű, hogy a magyar terméseredmények romlani fognak.
46
18. ábra Néhány fontosabb növény terméshozamai 100 kg/ha Búza
Kukorica
60
140
50
120 100
40
80
30
60
20
40
10
20
0
0 2005
2006
2007
2008
2009
EU
HU
2010
2011
2012
RO UK HU SK SI DK BG SV PL HR CZ LT IT AT FR PT DE LX NL ES BE EL 2003
Repce
2013
Napraforgó
45 40 35 30 25 20 15 10 5 0
50 45 40 35 30 25 20 15 10 5 0 RO BG LT HU LV ES HR PL FR AT SV LX CZ DK NL SK IT EE FI SI DE EI UK BE 2003
PT
ES
SI
EL
RO
IT
2013
PL 2003
SK
HU
DE
FR
CZ
HR
AT
BG
2013
Forrás: EUROSTAT
Az uniós tesztüzemi rendszer arra is módot ad, hogy a gazdaságok jövedelemtermelő képességét összehasonlítsuk. A fő termék szerinti bontásban egyértelműen látszik, hogy a magyar gazdálkodóknak a növénytermesztésben van versenyelőnyük az unió átlagához képest. Az állattartás ösztönzése megint csak versenyképesség romláshoz vezet majd, ha nem jár együtt nagyon komoly szakmai és technológiai korszerűsödéssel.
13. táblázat Nettó hozzáadott érték a gazdaságonként, a tevékenység jellege szerint ezer euró Egységnyi területre Egységnyi nem fizetett munkára 2010
2011
2010
2011
Összes tevékenység Európai Unió
14,9
15,5
15,9
15,8
Magyarország
15,9
23,1
17,5
26,8
Szántóföldi kultúrák Európai Unió
22,1
22,3
24,6
23,0
Magyarország
20,4
33,1
20,8
36,9
47
Kertészet Európai Unió
16,9
14,2
28,2
19,0
Magyarország
23,8
26,6
38,1
37,2
Szőlészet Európai Unió
14,7
16,4
18,1
20,8
Magyarország
3,7
7,8
0,8
13,4
Ültetvények Európai Unió
12,7
12,9
17,7
16,4
Magyarország
14,4
8,8
20,1
17,3
Tejgazdaságok Európai Unió
19,0
20,9
18,2
19,5
Magyarország
10,1
15,2
13,1
17,0
Legelő haszonállatok Európai Unió
12,1
12,9
10,7
11,5
Magyarország
12,4
12,4
14,3
14,8
Sertés és baromfi Európai Unió
24,5
23,9
17,1
21,2
Magyarország
3,4
6,1
8,5
9,2
Vegyes gazdálkodás (növény és állat) Európai Unió
7,2
7,8
6,2
7,0
Magyarország
10,4
14,3
10,4
15,4
Forrás: Európai Bizottság (2014)
Végül a kis- és nagybirtok hatékonyságának kérdését is érdemes áttekinteni. Az uniós farmstatisztika nem egyszerűen területhasználat, hanem éves bevétel szerint különbözteti meg a méretkategóriákat. Eszerint a kis gazdaságok jövedelemtermelő képessége Magyarországon jobb volt, mint az unióban, a nagyon nagyoké pedig rosszabb. Az új támogatási szabályoktól az várható, hogy ez utóbbiak hatékonyága tovább romlik, míg a középbirtokoké megerősödik. Bevallottan ez is a célja az intézkedéseknek. A verseny győzteseit előre kijelölik.
14. táblázat Nettó hozzáadott érték a gazdaságonként, a bruttó kibocsátás nagysága szerint ezer euró
48
25 ezer € alatt
25-50 ezer €
50-100 ezer €
100-5000 ezer €
500 ezer € felett
Átlag
Egy hektárra 2010
2011
Európai Unió
6,7
15,0
27,3
45,6
62,5
14,9
Magyarország
12,4
29,4
28,7
29,6
24,5
15,9
Európai Unió
7,5
13,9
28,2
46,5
63,3
15,5
Magyarország
18,1
36,2
43,1
49,7
31,1
23,1
Egységnyi nem fizetett munkára 2010
2011
Európai Unió
6,5
12,5
27,2
50,9
123,3
15,9
Magyarország
12,3
33,0
38,0
46,8
22,3
17,5
Európai Unió
7,4
7,7
27,2
48,5
135,8
15,8
Magyarország
19,4
39,6
56,1
82,3
8,8
26,8
Forrás: Európai Bizottság (2014)
Következtetések A magyar mezőgazdaság utóbbi hatvan évének története akár Daron Acemoglu és James A. Robinson híres „Miért buknak el a nemzetek?” című könyvének példatörténete is lehetne. A tervgazdasági tervutasításos rend felváltása néhány befogadó intézménnyel jelentős teljesítménynövekedéshez vezetett, majd a rendszerváltás után az újabb kirekesztő intézmények megerősödése megakadályozta a szektorban meglévő potenciál kihasználását.
A folyamatok ennél természetesen sokkal összetettebbek. A magyar agrárteljesítmény felfutásában jelentős szerepet játszott a világméretű agrártechnika fejlődés (zöld forradalom) és az is, hogy az ipar extenzív fejlődési szakasza rengeteg friss dolgozót igényelt, aminek forrása az intenzívvé váló mezőgazdaságból felszabaduló munkaerő volt. A rendszerváltás utáni korszerűsödési szakasz viszont a szolgáltató szektor fejlődésén alapult, ami csak korlátozottan tudta felszívni az iparban és a mezőgazdaságban felszabaduló munkaerőt, hiszen másfajta kompetenciákat igényelt.
Az agrárpolitika nyilvános megszólalások szintjén ezt a problémát akarta a kisgazdaságok preferálásával kezelni, ettől remélte a vidéki népesség megélhetésének biztosítását. Azonban a kor, amiben élünk nem az önellátó kisgazdaságok kora. Az árutermelés pedig egészen másfajta üzemmérteket és üzemszervezési megoldásokat követel meg, a
49
szaktudásról és technológiáról nem is beszélve. A kis családi gazdaságok erőltetése csak a mezőgazdasági versenyképesség súlyos romlásához vezetett és vezetne, ha a Vidékstratégia megvalósulna.
Ugyanakkor egy másfajta játszma is zajlott és zajlik ma is. A földtulajdon a nyomott magyarországi árak várható emelkedése miatt nagy nyereség lehetőségét rejtette magában, ami az uniós csatlakozás után kiegészült a felvehető földalapú támogatások megszerzésében való érdekeltséggel is. A rendszerváltás után tehát politikai harc indult a földdel járó hasznok megszerzésért is. A zöldbárózás, a zsebszerződésezés, az oligarcházás mind ennek a populista megjelenítése.
Szabad földforgalom és földbérlet híján nem alakulhatott ki az optimális birtokszerkezet Magyarországon és a legfontosabb termelőeszközök zavaros viszonyai miatt a termelési struktúra sem alkalmazkodott a piachoz és a versenyhez, sőt az alkalmazkodóképesség megléte is erősen kérdéses az ágazatban. Ezért nem csak a magyar agrárpolitikát lehet hibáztatni, az Európai Unió egyre nehezebben indokolható és fenntartható agrártámogatási rendszere, a közös agrárpolitika maga is erős torzító hatásokat visz a szektorba.
15. táblázat Az uniós csatlakozás óta kapott agrártámogatások millió euró
2004
2005
2006
2007
2008
2009
Közvetlen támogatások
0,0 316,0 373,4 471,5 542,8 682,6
Exporttámogatás
0,2
Intervenció
0,0 143,0 147,4
29,7
31,2
Egyéb piaci
Egyéb Összesen
2011
817,4
953,7
2012
20042012 összesen
1 078,3 5 235,7
17,4
6,9
2,2
1,5
1,1
102,5
-51,1 -100,3
2,1
64,8
28,0
-3,1
230,9
42,3
53,5
52,9
70,9
66,5
69,5
355,7
2,0
2,1
3,2
3,9
4,2
3,5
18,9
60,2 136,4 233,1 476,0 160,3 525,7
455,3
432,7
441,4
2921,2
6,5
5,5
13,3
14,7
131,1
60,7 651,5 840,9 956,2 681,1 1279,9
1420,1
1500,0
1605,4
8995,8
Állatjólét Vidékfejlesztés
12,2
2010
0,3
26,4
55,8
3,2
5,3
Forrás: Európai Bizottság Költségvetés
50
A libertárius gondolkodás természetesen elfogadhatatlannak tartja az önálló agrárpolitikát a gazdaságpolitikán belül, mint ahogy mindenféle ágazati politikát elutasít. A katallaxia – Mises és Hayek ezt a szót a csere és a specializáció teremette spontán társadalmi-gazdasági rendszerre használta – akkor működik a leghatékonyabban, ha a gazdaság egyes részterületei a saját lehetőségeiknek és kihívásaiknak megfelelve fejlődnek. Ez azonban olyan elméleti ideálkép, amelynek megvalósulása Európában a közeljövőben nem várható. A liberális agrárpolitika elsősorban arra törekedhet, hogy a normatív támogatások rendszerét mindinkább a piac által nem, vagy csak nagy társadalmi veszteség árán kezelhető gondok megoldásával váltsa fel. A termelési és földalapú támogatások helyett az orosz embargóhoz hasonló politikai okokból keletkező piaci turbulencia például ilyennek tekinthető. Az uniós megoldás – a piacon felhalmozódó többlettermék raktározásához, tárolásához, szociális célú felhasználáshoz nyújtott támogatás – versenybarát megoldás. Elfogadható a mezőgazdasági és élelmiszeripari kutatások támogatása is, ami ha például a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást célozza, kimondottan a piacon túli társadalmi érdeket szolgál. A biodiverzitás megőrzése, árvízvédelmi területek, természetvédelmi területek, kísérleti gazdálkodás folyatása szintén belefér ebbe a keretbe.
Az uniós agrárpolitika reformcéljai azonban egyre inkább elszakadnak a mezőgazdasági termeléstől és a vidék népességmegtartó erejének, az életkörülmények javításának lesz egyre nagyobb súlya. Ez már kilép a gazdaságpolitika tárgyköréből. Nyilván ott van rá szükség, ahol a vidéki életkörülmények jelentősen rosszabbak, mint a városiak. Magyarország ilyen hely, a legtöbb rurális térségben többféle mutatószám, mérési rendszer szerint is komoly leszakadás mutatható ki a lakosság életszínvonalában. A magyar agrárpolitikának tehát erőteljesen abba az irányba kellene elmozdulnia, hogy e térségek lakói számára is biztosítsa az esélyegyenlőséget, a társadalom és a gazdaság vérkeringésbe történő bekapcsolódást, a fejlődés trendjeihez való csatlakozást.
A mezőgazdaság egyelőre pont arra nem vált alkalmassá, aminek jegyében a beavatkozások folytak: nem járult hozzá a vidéki népesség jólétéhez, a magyar gazdasági teljesítmények javulásához (egy-egy roppant kedvező időjárású évet kivéve), de még a regionális különbségek tompításához sem (erről ld. pl. Monasterolo-Benni 2013). Egyedül talán az élelmiszerellátás-biztonság tekinthető eredménynek, az viszont már régóta nem volt veszélyben.
A környezetvédő mozgalmak minden erőfeszítése dacára biztosra vehető, hogy az agrárinnováció újabb hulláma előtt állunk: a genetikailag módosított termékekre szükség lesz a világ növekvő népességének élelmezéséhez. Az ez ellen való küzdelem pedig bukásra van ítélve, a jelenlegi uniós tilalom dacára máris egyre több ponton szivárognak be a GMO áruk a közösség piacaira. A mezőgazdaság védelme az új eljárásoktól és az általuk teremtett versenytől az uniós mezőgazdaság versenyképességének további romlását fogja okozni az (észak- és dél-)amerikai termelőkkel szemben, de talán mások is sikerrel termesztik majd a
51
genetikailag módosított terményeket, illetve tenyésztik az ilyen állatokat. A közösség büdzséjébe befizető tagállamok körében a válság óta egyre erősebb az igény arra, hogy a költségvetés negyven százalékát felemésztő és a teljesítmény pár százalékát adó agrárium támogatását mérsékeljék. Várható, hogy a KAP egyre inkább szociális programmá válik, mértéke pedig csökkenni fog. Ez volna Magyarország érdeke is.
Amíg ez nem következik be, addig Magyarországon fennmarad a földekkel való rendelkezésért folyó küzdelem. Erősen gyanítható, hogy ahogy a közműveknél, bankoknál, médiában, építőiparban stb. a kormány jelöli ki a verseny nyerteseit, úgy ezt az agráriumban is meg fogja valósítani. Az emlékezetes államilag szervezett dinnyekartell óta törvényes lehetőség van bármilyen agrárpiaci beavatkozásra, csak stratégiai célokra kell hivatkozni. A biztos nyerés pedig rontja a piachoz való alkalmazkodás képességét, ahogy ezt a magyar mezőgazdaság eddigi történetében láthatjuk is. De az érdekeltség nem is a piaci bevételre irányul, hanem a felvehető támogatásokra. Valószínűsíthető, hogy e téren belátható időn belül nem lesz változás, még egy esetleges következő kormányváltás esetén sem. (Az eddigiek is csak a preferáltak csoportjában hoztak változást.)
A magyar mezőgazdasági versenyképesség érdemi javulása csak a gazdálkodás szabadságának javításától volna várható. Ezen egyrészt értendő a szabad földforgalom és földbérlet, másrészt az uniós támogatások szétosztásának minél semlegesebb rendszere. Sem mérethez, sem tevékenységhez nem kellene kötni a kifizetéseket. A nemzeti hatáskörben elosztható forrásokat inkább táj-, víz- és talajvédelemre, környezetvédelmi programokra, és képzésekre kellene fordítani, az uniós fórumokon pedig a KAP megszüntetéséért, de legalábbis jelentős csökkentéséért fellépőkkel kellene együttműködni. Továbbá elő kellene mozdítani azt, hogy a vidéki élet ne jelentse feltétlenül azt a kényszert, hogy a mezőgazdaságból kell megélni. A modern infrastruktúra lehetővé teszi, hogy a szolgáltató tevékenységek egy részét távoli helyeken – akár tanyákon – végezzék el. A szocialista idők nagyüzemhez kapcsolódó háztáji gazdaságai, melléküzemágai fontos szerepet játszottak a falusi népesség életkörülményeinek javulásában, korszerű változataiknak ma is van létjogosultsága. De működő szövetkezeteket, egyéb formációkat nem lehet úgy létrehozni, hogy TÉSZ-ek (termelési és értékesítési szövetkezetek), illetve integrátorok támogatásával kényszerítik együttműködésre a gazdálkodókat. A kényszert egyedül a piac jelentheti. Az oktatás, a telekommunikációs infrastruktúra fejlesztése viszont előmozdíthatja az alkalmazkodást.
A magyar mezőgazdaság már soha nem lesz a gazdaság húzóágazata. De teljesíthetne jobban. Nagy tömegű ember megélhetését nem fogja biztosítani, de a belőle élők számára biztosíthatna piacról származó tisztes bevételeket.
52
Az Európai Unió közös agrárpolitikája fenntartásához valójában nem Magyarországnak és nem is az ország lakosságának fűződik érdeke, csupán a gazdálkodók azon részének, akik a támogatásokhoz hozzáférnek. Amíg ez a rendszer fennmarad, a hazai termelők támogatásáról nem lehet lemondani, mert hátrányba kerülnének az uniós versenytársakhoz képest. Az egész felszámolásával, a versenyviszonyok európai térnyerésével a magyar termelőknek persze nehéz alkalmazkodási folyamaton kéne átmenniük, de a végén már kedvező helyzetbe is kerülhetnének az unió piacain, ahonnan most lassan kiszorulnak.
Hivatkozások
1. 2013. évi CXXII. törvény a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról. Letölthető: http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1300122.TV. Letöltve: 2014. augusztus 6. 2. Acemoglu, Daron – Robinson, James (2013): Miért buknak el a nemeztek? A hatalom, a jólét és a szegénység eredete. HVG könyvek. HVG Kiadó Zrt. Budapest, 2013. Eredeti: Why Nations Fail: The Orogin of Power, Prosperity and Poverty. Crown Business, New York, 2012 3. Auty, Richard M. (1993). Sustaining Development in Mineral Economies: The Resource Curse Thesis. Routledge. London és New York, 1993. 4. Ángyán József (2013): V. jelentés a földről. Föld- és birtokpolitika alulnézetből. (Megyei esettanulmányok az állami földbérleti rendszer értékeléséhez). Gödöllő, 2013. december 22. Letölthető: http://greenrblog.x3.hu/%C3%81ngy%C3%A1n%20J%C3%B3zsef%20%20V.%20jelent%C3%A9s%20a%20f%C3%B6ldr%C5%91l.pdf. Letöltve: 2014. augusztus 6. 5. Balázs Ervin (2000): Egy új "zöld forradalom" küszöbén. A géntechnológia tudományos eredményei és társadalmi hatásai. Magyar Tudomány 2000/5. Letölthető: http://epa.oszk.hu/00700/00775/00018/573-578.html. Letöltve: 2014. augusztus 6. 6. Csáki Csaba–Jámbor Attila (2012): Az európai integráció hatása a középkelet-európai országok mezőgazdaságára. Közgazdasági Szemle, LI X. évf., 2012. július–augusztus (892–910. o.)
53
7. Európai Bizottság (2010): Situation and Prospects for EU Agriculture and Rural Areas. Brüsszel, 2010. december. Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság L.2. Economic analysis of EU Agriculture. Letölthető: http://ec.europa.eu/agriculture/publi/situation-and-prospects/2010_en.pdf. Letöltve: 2014. augusztus 6. 8. Európai Bizottság Költségvetés: http://ec.europa.eu/budget/figures/interactive/index_en.cfm 9. Európai Bizottság (2014): EU agriculture - Statistical and economic information – 2013. Letölthető: http://ec.europa.eu/agriculture/statistics/agricultural/2013/index_en.htm. Letöltve: 2014. augusztus 18. 10. Fertő Imre (1996) A mezőgazdaság a piacgazdaságban. Közgazdasági szemle XLIII. évf. 1996. 2. sz. 114-127. oldal 11. Fertő Imre (2007): Intra-industry trade in horizontally vertically differentiated agrifood products between Hungary and the EU. Acta Oeconomica, Vol. 57. No. 2. 191208. oldal. 12. Jámbor Attila (2011): Az agrárkereskedelem változása Magyarország és az Európai Unió között a csatlakozás után. Közgazdasági Szemle LVIII. évf., 2011. szeptember 775–791. oldal 13. Jámbor Attila (2014): A horizontális és vertikális ágazaton belüli agrárkereskedelem meghatározó tényezői az EU új tagországaiban. Közgazdasági Szemle LXI. évf. 2014. május. 544-565. oldal. 14. Juhász Anikó – Wagner, Hartmut (2013): An analysis of Hungarián agri-food export competitiveness. Studies in Agricultural Economics 11. (2013.) 150-156. oldal 15. Kozma Ágota (2012): Zsebszerződések. Glossa Iuridica – III. évfolyam 1. szám. 72-77. oldal. 16. Malthus, Thomas Robert (1789): An Essay on the Principle of Population. London: J. Johnson, in St. Paul's Church-yard 17. Oros Iván (2002): A birtokszerkezet Magyarországon. Statisztikai Szemle, 80. évfolyam, 2002. 7. szám. 674-694. oldal 18. Magyarország Kormánya (2011): Új Széchenyi Terv. A talpraállás, megújulás és felemelkedés fejlesztéspolitikai programja. Budapest, 2011. január. 19. Magyarország Kormánya (2014): A Kormány 1437/2014. (VII. 31.) Korm. határozata az egységes területalapú támogatás összegéhez kötött támogatás felső szintjének megállapításáról és a mezőgazdasági munkahelyteremtés elősegítéséről. Magyar Közlöny 2014. évi 107. szám, 11843-11844. oldal 20. Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (2013): Alkotmányos tulajdonelvonás? MOSZ Sajtó, Budapest, 2013. július 29. Letölthető: http://www.mosz.agrar.hu/termfoeld/741-alkotmanyos-tulajdonelvonas. Letöltve: 2014. augusztus 6.
54
21. Monasterolo, Irene – Benni, Federica (2013): Non parametric methods to assess the role of the CAP in regional convergence in Hungary. Studies in Agricultural Economics. No. 115. 134-142. oldal 22. Nemzetgazdasági Minisztérium (2011): Magyar Növekedési terv. Budapest, 2011 december. 23. Nagy Gergely (2012): Földtörvény: Az osztrák vircsaftnak sose lesz vége. hvg.hu, 2012. október 16. letölthető: http://hvg.hu/gazdasag/20121016_Miert_baj_hogy_kulfoldiek_muvelik_a_magya 24. Pete Nándor (2003): A magyar mezőgazdaság és az Európai Unió. Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma, Budapest. Letölthető: http://www.bmeip.hu/download/engemiserint/A%20magyar%20mezogazdasag%20e s%20az%20EU.pdf. Letöltve: 2014. augusztus 6. 25. Porter, Michael (1980): Competitive Strategy. The Free Press, New York 1980. Magyarul: Versenystratégia. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2006 26. Porter, Michael (1990): The Competitive Advantage of Nations. Free Press, New York, 1990. 27. Raskó György (2014): A mezőgazdaság kevesebb embernek ad megélhetést. Világgazdaság Online, Vélemény, 2014. 2. 25. Letölthető: http://www.vg.hu/velemeny/rasko-gyorgy-a-mezogazdasag-kevesebb-embernek-admegelhetest-422261- Letöltve: 2014. augusztus 16. 28. Sadowski, Adam – Takács-György Katalin (2005): Results of Agricultural reforms: Land use and land reform in Poland and in Hungary. In: Studies in Agricultural Economics No. 103. Agrárgazdasági Kutatóintézet, Budapest, 2005. 29. Somai Miklós: World’s Agricultural Production and Trade: Food Security at Stake? International Journal of Biotechnology for Wellness Industries. 20132. 182-195. oldal 30. Török Ádám: (1996): A versenyképesség-elemzés egyes módszertani kérdései. Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, Vállalatgazdaságtan tanszék. “Versenyben a világgal” - kutatási program. Műhelytanulmányok 8. kötet. Letölthető: http://edok.lib.uni-corvinus.hu/229/1/MT_8_T%C3%B6r%C3%B6k.pdf. Letöltve: 2014.augusztus 19. 31. Török Ádám: (2003): Mit mérünk mivel? A versenyképesség értelmezéséről és mérési problémáiról. In: Fogarasi J. (szerk.): EU-csatlakozás és versenyképesség. Európai Tükör Műhelytanulmányok; 93. Miniszterelnöki Hivatal stratégiai elemző Központ, Budapest, 73-106. oldal 32. Vidékfejlesztési Minisztérium (2012/a): Nemzeti Vidékstratégia 2012-2020 („a magyar vidék alkotmánya”). Budapest. 33. Vidékfejlesztési Minisztérium (2012/b): Darányi Ignác Terv, a Nemzeti Vidékstratégia (NVS 2012–2020) végrehajtásának keretprogramja. Budapest, 2012. 2 félév. Letölthető: http://videkstrategia.kormany.hu/download/4/ae/40000/DIT2_magyar_t%C3%B6rde lt_120910.pdf. Letöltve: 2014. augusztus 6.
55
56
Tárgymutató agrárpolitika, 1, 2, 4, 8, 11, 16, 19, 21, 22, 33, 38 állattenyésztés, 5, 12, 13, 30, 31, 32, 34 Ángyán, 23, 24, 25, 28, 41 Balázs, 5, 41 birtokszerkezet, 9, 17, 22, 39, 42 Csáki, 11, 41 Darányi Ignác Terv, 22, 43 egyéni gazdák, 14, 15 Európai Unió, 2, 3, 6, 7, 10, 15, 17, 19, 23, 33, 34, 36, 38, 39, 40, 41, 42 Fertő, 6, 33, 41 földalapú támogatások, 22, 39 földbérlet, 39 földbizottság, 27 földforgalom, 2, 3, 15, 16, 39 földtörvény, 22, 25, 28, 29, 34 gazdálkodó szervezetek, 9, 14, 29 gazdálkodó szervezetek földvásárlási tilalma, 9 iparszerű mezőgazdaság, 5, 8 Jámbor, 11, 33, 41 KAP, 6, 7, 22 KGST, 8 Kozma, 10, 42 Közös Agrárpolitika, 3, 4, 6, 7, 22, 23, 39 külföldiek földvásárlásának tilalma, 9 Malthus, 5, 42 Nagy, 22 Nemzeti Vidékstratégia, 20, 43 növénytermesztés, 12, 34 Oros, 8, 9, 11, 42 Pete, 14, 15, 16, 42 Raskó, 29 reform, 8, 15, 22, 42 Sadowski, 10, 42 szántóföldi termelés, 13 Takács-György, 10, 42 terméktámogatások, 7 terület alapú támogatások, 7 Török, 32, 42, 43 versenyképesség, 11, 16, 20, 32, 33, 35, 38, 39, 42, 43 vidékfejlesztés, 7 zöld forradalom, 5, 8, 41
zsebszerződések, 9, 22
Ábrák jegyzéke 1. ábra A magyar mezőgazdaság bruttó termelése, 1960-2013 ................................................ 4 2. ábra Élelmiszertermelés a világban........................................................................................ 8 3. ábra A Közös Agrárpolitika története ..................................................................................... 9
1
4. ábra Mezőgazdasági bruttó termelés Magyarországon ...................................................... 12 5. ábra Mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatások Magyarországon ............................. 14 6. ábra Bruttó termelési érték a két fő agrárágban ................................................................. 15 7. ábra Földhasználat Magyarországon, 1990, 2003 ............................................................... 17 8. ábra Az egyéni gazdák megoszlása korcsoportok szerint, 2003 .......................................... 20 9. ábra A mezőgazdasági bruttó termelés volumene .............................................................. 22 10. ábra Kis- és nagybirtokok által használt földek aránya az összes területből ..................... 23 11. ábra Földhasználat Magyarországon, 2003, 2013 ............................................................. 23 12. ábra Termésátlagok 2004-2012 ......................................................................................... 25 13. ábra Szántóterületek aranykorona értéke, 2009 ............................................................... 28 14. ábra Élelmiszerár indexek a világban, 2005-2014 .............................................................. 31 15. ábra A helyi lakosok részesedése a bérbe adott egységekből és területekből .................. 33 16. ábra Decemberi állatállomány megoszlása, 2003-2013 .................................................... 41 17. ábra A magyar részesdés az EU-n belüli áruforgalomból, 2004-2013 ............................... 43 18. ábra Néhány fontosabb növény terméshozamai ............................................................... 46
Táblázatok jegyzéke 1. táblázat Az agrárszektor részesedése az Európai Unióban, 2004-2012 .............................. 10 2. táblázat Agrárgazdálkodók Magyarországon ....................................................................... 13 3. táblázat Fontosabb növények vetésterülete és termésátlaga, 1990-2003.......................... 17 4. táblázat Állatállomány 1990-2003 ....................................................................................... 18 5. táblázat Gazdálkodók száma, földje, 2003 ........................................................................... 18 6. táblázat A termelők tervezett támogatása a koppenhágai megállapodás szerint .............. 20 7. táblázat Az agrárszektor részesedése Magyarországon, 2004-2012 ................................... 22 8. táblázat Fontosabb növények vetésterülete, 2004-2012 .................................................... 24 9. táblázat Földbérleti pályázatok összesítése, 2011-2013 ...................................................... 32 10. táblázat Az állami földbérleti pályázatok eredményeinek méretkategóriák szerinti megoszlása ........................................................................................................................ 33 11. táblázat A régi tagállamokba irányuló magyar élelmiszerexport szerkezete, 2003-2013 . 44 12. táblázat Termelői árak alakulása, 2012 .............................................................................. 45 13. táblázat Nettó hozzáadott érték a gazdaságonként, a tevékenység jellege szerint .......... 46 14. táblázat Nettó hozzáadott érték a gazdaságonként, a bruttó kibocsátás nagysága szerint47
1
