OSZTRÁK-MAGYAR MUNKAÜGYI KONFERENCIA MUNKAERŐ-PIACI NYITÁS ÖNKÉNTESSÉG A MUNKAVÁLLALÁS MOTORJA?

OSZTRÁK-MAGYAR MUNKAÜGYI KONFERENCIA 2011. május 18-20. Stadtschlaining/Városszalónak; Szombathely

MUNKAERŐ-PIACI NYITÁS ÖNKÉNTESSÉG – A „MUNKAVÁLLALÁS MOTORJA”?

3

4

OSZTRÁK-MAGYAR MUNKAÜGYI KONFERENCIA 2011. május 18-20. Stadtschlaining/Városszalónak; Szombathely

MUNKAERŐ-PIACI NYITÁS ÖNKÉNTESSÉG – A „MUNKAVÁLLALÁS MOTORJA”? A konferencia védnökei Rudolf Hundstorfer szövetségi munkaügyi, szociális és fogyasztóvédelmi miniszter Czomba Sándor foglalkoztatáspolitikai államtitkár

A konferencia szervezői L&R Szociális Kutató Intézet Vas Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja

A konferencia támogatói Európai Unió: Európai Regionális Fejlesztési Alap Szövetségi Munkaügyi, Szociális és Fogyasztóvédelmi Minisztérium, Osztrák Köztársaság Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, Magyar Köztársaság Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata

5

Szerkesztette Trender-com Bt. Fordította és lektorálta L&R Szociális Kutató Intézet PIROSPONT 2000 Kft. (dr. Mátyás Gyöngyi, Szatmári József)

ISBN 978-963-87116-9-4

Felelős kiadó Simon Zoltán Péter, igazgató Vas Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület Szombathely

Nyomdai előkészítés DTPeRINT Bt.

Nyomdai munkák DTPeRINT Bt.

6

TARTALOMJEGYZÉK ELŐSZÓ..........................................................................................................9 A KONFERENCIA PROGRAMJA ………….................................................11 MEGNYITÓ BESZÉDEK, KÖSZÖNTŐK.......................................................15 Roland Hanak osztályvezető, VI/INT/ST Bilaterális Munkaügyi Együttműködés, Szövetségi Munkaügyi, Szociális és Fogyasztóvédelmi Minisztérium, Osztrák Köztársaság..........................................................15 Jáczku Tamás főosztályvezető, Foglalkoztatás Irányítási Osztály, Nemzet gazdasági Minisztérium, Magyar Köztársaság.........................................20 Rimányiné Somogyi Szilvia igazgató, Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja...............................................................................22 Roland Hanak osztályvezető, VI/INT/ST Bilaterális Munkaügyi Együttműködés, Szövetségi Munkaügyi, Szociális és Fogyasztóvédelmi Minisztérium, Osztrák Köztársaság..........................................................24 Molnár Miklós alpolgármester, Szombathely Megyei Jogú Város..........26 Dr. Takátsné Dr. Tenki Mária tanácsnok, Szombathely Megyei Jogú Város........................................................................................................26 KEREKASZTAL: HATÁROK NÉLKÜLI MUNKAERŐPIAC – FOGLALKOZTATÁSPOLITIKAI KIHÍVÁSOK..............................................28 Helene Sengstbratl tartományi ügyvezető igazgató, Burgenlandi Munkaerő-piaci Szolgálat.........................................................................28 Rimányiné Somogyi Szilvia igazgató, Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja...............................................................................28 Peter Rezar tartományi tanácsnok, Burgenlandi Tartományi Kormányzat............................................................................................................29 Roland Hanak osztályvezető, VI/INT/ST Bilaterális Munkaügyi Együttműködés, Szövetségi Munkaügyi, Szociális és Fogyasztóvédelmi Minisztérium, Osztrák Köztársaság..........................................................29 Harangozó Bertalan kormánymegbízott, Vas Megyei Kormányhivatal...30 Jáczku Tamás főosztályvezető, Foglalkoztatás Irányítási Osztály, Nemzet gazdasági Minisztérium, Magyar Köztársaság.........................................31 SZAKMAI ELŐADÁSOK..............................................................................34 Peter Huber, Osztrák Gazdaságkutató Intézet, WIFO, Bécs..................34 Moskó Mónika osztályvezető, Nemzetgazdasági Minisztérium, Magyar Köztársaság.............................................................................................37 Arno Heimgartner, Nevelés- és Képzéstudományi Intézet, Karl-FranzensEgyetem, Graz.........................................................................................44 Genoveva Brandstetter, 3 S Vállalkozási Tanácsadó Kft., Wien...........56 Kovács Sándor koordinátor, Ötlet program.............................................64

7

BEMUTATOTT MODELLEK, PROJEKTEK, SZAKÉRTŐI BESZÉLGETÉSEK.......................................................................................67 Németh Zsolt, a Szombathelyi Kirendeltség és Szolgáltató Központ vezetője, Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja Josef Kurta, az Üzemi Tanács elnöke, Osztrák Vöröskereszt, Burgenlandi Tartományi Szervezet Christian Koller, Önkéntes Tűzoltók, Gänserndorf Kovács István, Nyugat-dunántúli Régió Önkéntes Centrumának vezetője Gregersen-Labossa György, „Kapu program“, Magyar Köztársaság MEGLÁTOGATOTT PROJEKTEK ..............................................................83 Caritas Burgenland, Rohonc..................................................................83 Hegypásztor kör, Oszkó..........................................................................86 A KONFERENCIA ZÁRÁSA ........................................................................89 Rodler Tamás igazgatóhelyettes, Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja..................................................................................................89 A KONFERENCIA RÉSZTVEVŐI................................................................91

8

ELŐSZÓ Kedves Olvasó! A XVII. osztrák-magyar foglalkoztatási konferencia kiadványát tartja a kezében. Az évente megrendezésre kerülő foglalkoztatási konferenciák hozzájárultak a magyar nemzeti foglalkoztatási szolgálat fejlődéséhez, eszközeinek és eljárásainak korszerűsítéséhez. Segítettek abban, hogy az Európai Unióhoz történő 2004. évi csatlakozásunkat követően a magyar munkaerőpiacnak az európai munkaerő-piacba való integrálódása gyorsulhasson, az európai foglalkoztatási stratégia keretében új eszközökkel és forrásokkal gyarapodjon. Magyarország számára különös jelentősége van az osztrák-magyar munkaerő-piaci és intézményi kapcsolatoknak. Az Európai Unió egyik legfőbb alapelve a szolgáltatásnyújtás és a munkaerő áramlás szabadsága az Unió határain belül. Mivel 2011. május 1-én megszűntek az átmeneti korlátozó intézkedések az osztrák munkaerőpiacon, a konferencia első napjának súlypontja a munkaerő-piaci nyitás témaköre volt, valamint az ezzel kapcsolatos esélyek és kihívások. A 2011-es tematikus évet az Európai Unió az önkéntesség témájának szenteli. Az „Önkéntesség Európai Éve” Magyarország számára is lehetőséget teremt arra, hogy egyrészt összegyűjtsük és bemutassuk eddigi – nemzetközi szinten is példaértékű – jó gyakorlatainkat az önkéntesség terén, másrészt minél szélesebb körben, minél több társadalmi réteget megszólítva tudatosítsuk az emberekben az önkéntes tevékenységek és az aktív állampolgárság pozitív következményeit. A konferencia második felében munkaügyi szakértők vitatták meg az önkéntes munka kérdését. A téma foglalkoztatáspolitikai jelentősége különböző szemszögekből került megvilágításra, pl. az önkéntes munka, mint a „munkavállalás motorja”, mint „foglalkoztathatósági” tényező, vagy fizetés és szociális biztosítás az önkéntes munkáért. Reméljük, hogy az olvasók számára a konferencia kiadványa kellőképpen érdekes és igazán hasznosítható lesz. A kötetből kitűnik, hogy a megjelenített témák segítséget nyújthatnak a döntéshozók és közreműködők számára a gyors és megalapozott munkához.

9

Ezúton is köszönjük minden támogatónak, hogy lehetővé tette a konferencia megrendezését és minden közreműködőnek, hogy megvalósította azt.

Szombathely, 2011. szeptember Rimányiné Somogyi Szilvia igazgató Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja

10

Program 2011. május 18., szerda 12:00-13:00 Regisztráció Szombathelyen a Hotel Claudiusban 13:00 óra: Indulás autóbusszal Szombathelyről Stadtschlainingba/Városszalónakra vagy 13:00-14:00 Regisztráció Stadtschlainingban/Városszalónakon a Várban

Munkaerő-piaci nyitás: esélyek és kihívások Köszöntés és a konferencia megnyitása Moderáció: Barbara Zuschnig, Bécs 14:00-15:30 Roland Hanak osztályvezető, VI/INT/ST Bilaterális Munkaügyi Együttműködés, Szövetségi Munkaügyi, Szociális és Fogyasztóvédelmi Minisztérium, Osztrák Köztársaság Jáczku Tamás főosztályvezető, Foglalkoztatás Irányítási Osztály, Nemzetgazdasági Minisztérium, Magyar Köztársaság

Kerekasztal: Határok nélküli munkaerőpiac – foglalkoztatáspolitikai kihívások Helene Sengstbratl tartományi ügyvezető igazgató, Burgenlandi Munkaerő-piaci Szolgálat Rimányiné Somogyi Szilvia igazgató, Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja Peter Rezar tartományi tanácsnok, Burgenlandi Tartományi Kormányzat Harangozó Bertalan kormánymegbízott, Vas Megyei Kormányhivatal Roland Hanak osztályvezető, VI/INT/ST Bilaterális Munkaügyi Együttműködés, Szövetségi Munkaügyi, Szociális és Fogyasztóvédelmi Minisztérium, Osztrák Köztársaság Jáczku Tamás főosztályvezető, Foglalkoztatás Irányítási Osztály, Nemzetgazdasági Minisztérium, Magyar Köztársaság 15:30-16:00 Kávészünet

11

A munkaerőpiac megnyitása: prognózisok, esélyek és kihívások 16:00-16:45 Peter Huber, Osztrák Gazdaságkutató Intézet, WIFO, Bécs Kérdések, hozzászólások 17:00

Indulás Szombathelyre a Hotel Claudiusba

19:30

Ünnepélyes fogadás a Hotel Claudiusban

2011. május 19., csütörtök

Önkéntesség – a munkavállalás motorja? A konferencia résztvevőinek köszöntése – Hotel Claudius, Szombathely Moderáció: Rimányiné Somogyi Szilvia igazgató, Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja 09:00-09:30 Kovács Ferenc elnök, Vas Megyei Közgyűlés Molnár Miklós alpolgármester, Szombathely Megyei Jogú Város Roland Hanak osztályvezető, VI/INT/ST Bilaterális Munkaügyi Együttműködés, Szövetségi Munkaügyi, Szociális és Fogyasztóvédelmi Minisztérium, Osztrák Köztársaság Takátsné Tenki Mária tanácsnok, Szombathely Megyei Jogú Város

Önkéntes munka – problémák és trendek Magyarországi és ausztriai helyzetjelentés 09:30-10:30 Moskó Mónika osztályvezető, Nemzetgazdasági Minisztérium, Magyar Köztársaság Kérdések, hozzászólások

10:30-11:00 Kávészünet

11:00-12:00 Arno Heimgartner, Nevelés- és Képzéstudományi Intézet, Karl-Franzens-Egyetem, Graz Kérdések, hozzászólások

12

12:00-13:30 Ebéd a Hotel Claudiusban

Önkéntességgel felkészülni a munkavállalásra? Moderáció: Mészárosné Németh Lívia igazgatóhelyettes, Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja 13:30-14:00 Genoveva Brandstetter, 3 S Vállalkozási Tanácsadó Kft., Wien Kérdések, hozzászólások 14:00-14:30 Kovács Sándor koordinátor, Ötlet program, Szombathely Kérdések, hozzászólások 14:30-15:00 Kávészünet

Szakértői beszélgetések Moderáció: Németh Zsolt, a Szombathelyi Kirendeltség és Szolgáltató Központ vezetője, Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja 15:00-16:30 Josef Kurta, az Üzemi Tanács elnöke, Osztrák Vöröskereszt, Burgenlandi Tartományi Szervezet Christian Koller, Önkéntes Tűzoltók, Gänserndorf Kovács István, Nyugat-dunántúli Régió Önkéntes Centrumának vezetője Gregersen-Labossa György, „Kapu program“, Magyar Köztársaság

A konferencia összefoglalása és zárása 16:30-17:00 Rodler Tamás igazgatóhelyettes, Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja 19:00

Vacsora a Hotel Claudiusban

13

2011. május 20., péntek

Fakultatív program: szakmai tanulmányutak 09:00-13:00 Szakmai tanulmányút magyar konferenciavendégek számára Ausztriába: Caritas Burgenland Cím: 7471 Rechnitz/Rohonc, Klostergasse 1-3, Burgenland Caritas Idősek Lakó- és Ápolási Központja Caritas bölcsőde Jótékonysági futófesztivál burgenlandi fiatalok számára • Prezentáció: Önkéntesek bevonása • Az intézmények meglátogatása

Szakmai tanulmányút külföldi konferenciavendégek számára Magyarországon: Hegypásztor kör Cím: 9825 OSZKÓ, Petőfi Sándor utca 1 Közösségi Ház és Teleház Erdei Iskola • Prezentáció: Önkéntesek bevonása • Az intézmények meglátogatása 13:00

14

Ebéd a Hotel Claudiusban

MEGNYITÓ BESZÉDEK, KÖSZÖNTŐK

Roland HANAK beszéde az Osztrák-Magyar Munkaügyi Konferencián 2011. május 18-án, a schlainingi várban. Jó napot kívánok! Tisztelt JÁCZKU TAMÁS főosztályvezető úr, tisztelt HELENE SENGSTBRATL tartományi ügyvezető igazgató asszony, tisztelt RIMÁNYINÉ SOMOGYI SZILVIA igazgató asszony, tisztelt PETER REZAR tartományi tanácsos úr, tisztelt HARANGOZÓ BERTALAN kormánymegbízott úr, kedves magyar és osztrák kollégák, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretettel köszöntöm Önöket itt, a schlainingi várban a 2011. évi Osztrák-Magyar Munkaügyi Konferencia megnyitója alkalmából. Megtiszteltetés számomra, hogy átadhatom Önöknek RUDOLF HUNDSTORFER miniszter úr üdvözletét, aki parlamenti kötelezettségei miatt ma sajnos nem tud jelen lenni. Jómagam az osztrák Szövetségi Munkaügyi, Szociális és Fogyasztóvédelmi Minisztériumában töltök be vezető szerepet a kétoldalú munkaügyi együttműködésért felelős részleg élén, és ezzel együtt hozzám tartoznak azok a bilaterális projektek, amelyek az Európai Regionális Fejlesztési Alapból támogatott Európai Területi Együttműködési Program – korábban Interreg – keretében valósulnak meg. E projektjeink egyike az Osztrák-Magyar Szakértői Akadémia, röviden EXPAK, egy munkaerő-piaci fórum, amely osztrák-magyar partnerségi együttműködésben, változó szervezeti keretek között ugyan, de immár 16 éve működik. Ma, amikor magyar kollégámmal, Dr. Jáczku Tamás főosztályvezető úrral együtt megnyitom az idei Osztrák-Magyar Munkaügyi Konferenciát, elmondhatom, hogy ez a 17. a hasonló konferenciák sorában. Hölgyeim és Uraim, képzeljék csak el ezt az időtávlatot! Az első OsztrákMagyar Munkaügyi Konferencia évében, 1995-ben, még csak néhány év telt el a keletet és nyugatot elválasztó határ megnyílása óta. Most egy olyan időszakról beszélek, amely számomra mindig Magyarországhoz, különösen Budapesthez fog kötődni. Ennek oka pedig, és itt engedjenek meg egy kis személyes kitérőt, hogy tanulmányaim végeztével, 1989-ben és 1990-ben első munkahelyem az Eötvös Loránd Tudományegyetemen volt, ahol a német nyelv, valamint az osztrák irodalom és országismeret lektora voltam. Az egyetemi kar épülete a Váci utcában, Pest turisztikai és üzleti központjában állt, és ezek után bizonyára elhiszik nekem, hogy azóta is a legnagyobb érdeklődéssel követem Magyarország fejlődését – különösen, ami az osztrák és az európai vonatkozásokat illeti.

15

Ausztria maga is csak 1995-ben, első közös munkaügyi konferenciánk évében lépett be az Európai Unióba. Kilenc évvel később, 2004. május 1-én Magyarország, és további tíz állam is az Unió tagjává vált. Az EU-10 érintett országa Németország és Ausztria viszonylatában csak további 7 év elteltével, 2011. május 1.-én – nem egészen három hete - vált hivatalosan is az Unió egyenjogú tagjává. És, hölgyeim és uraim, azt kell, hogy mondjam, sok osztrák állampolgárral együtt nagyon örülök, hogy ez végre megtörtént, hogy az úgynevezett munkaerő-piaci nyitás ténylegesen megvalósult. Az EXPAK projekt az évek során mindkét országban figyelemmel kísérte és támogatta a munkaerő-piaci folyamatokat, valamint jelentős mértékben hozzájárult a két ország közötti kölcsönös párbeszédhez és tudástranszferhez. Amint az Önök előtt is ismeretes, a munkaerőpiac megnyitásához a határ mindkét oldalán nagy reményeket és várakozásokat fűztek a polgárok, a munkavállalók és a munkaadók is. Mára a négy alapszabadság közül a személyek és szolgáltatások szabad áramlása is megvalósult Magyarország, a Cseh Köztársaság, Szlovákia, Szlovénia, valamint Észtország, Lettország és Litvánia számára Ausztria és Németország vonatkozásában. A négy alapszabadság az Európai Unión belüli békét és prosperitást hivatott előmozdítani. Ma már szerencsére mindez magától értetődőnek tűnik számunkra, 25 évvel ezelőtt azonban még teljességgel elképzelhetetlen volt. Az EU 2004. évi bővítését és az utána következő átmeneti munkaerő-piaci korlátozó intézkedéseket tekintve az osztrákok többségéhez hasonlóan mi is úgy gondoljuk, hogy Ausztria számára kizárólag a fokozatos nyitás volt a járható út. Engedjék meg, hogy rávilágítsak ennek okaira: 2004-ben az újonnan csatlakozó és a régi tagországok között húzódó határ nem csak politikai, hanem gazdasági jellegű is volt: az egy főre eső jövedelem az új tagországokban jelentősen alacsonyabb volt, a bérszintbeli különbség pedig jelentős. Akkoriban az Unió tagállamai közül Ausztriában volt az egyik legmagasabb az EU-n kívüli országokból bevándorlók aránya. Ez önmagában még nem jelentett volna nagy problémát, azonban valamivel korábban, a 90-es években rövid idő alatt nagyszámú munkavállaló áramlott az országba, családjaik letelepedése 2004-ben még javában folyt, és a külföldi munkavállalók integrációja még nem zárult le. Nem lehetett kizárni, hogy az azonnali nyitás rövidtávon a munkaerőpiac egyensúlyának felborulását eredményezi. Hogy ez mit jelent, azt itt nem szükséges magyaráznom. Röviden: munkanélküliséget és a munkahely elvesztésétől való félelmet. Felelősségteljesen kellett tehát az új helyzetet kezelnünk, nem vállalhattunk kiszámíthatatlan kockázatokat. Az összes előrejelzés, tanulmány, felmérés, és a tudomány által kínált – általunk hálásan fogadott és felhasznált - egyéb anyagok ellenére – nem tudhattuk teljes bizonyossággal, hogy mi fog történni, ha azonnal megnyitjuk a munkaerőpiacot.

16

Ennek szellemében nem tettünk mást, mint hogy létrehoztunk egy biztonsági védőgátat, az átmeneti korlátozások ugyanis nem megszorítási célzattal kerültek bevezetésre. Szabályozó mechanizmusként működtek akkor, amikor a munkaerőpiacon túlkínálat jelentkezett, de megnyitották a kapukat, amikor új munkavállalókra mutatkozott igény, valamint – és ez számunkra különösen fontos – általuk garantálni lehetett a munkavállalók számára a bérezési és egyéb munkafeltételek betartását. Összességében nézve elmondható, hogy nemzetgazdaságunk és országunk munkaerőpiaca az EU-bővítésből jelentős mértékben profitált. Azzal együtt, hogy az új EU-tagországokból érkező munkaerő beáramlását Ausztriába az elmúlt évek során az átmeneti munkaerő-piaci korlátozások szabályozták, 90.000 új tagországbeli munkavállaló és családjuk lelt munkára és egzisztenciára Ausztriában, ami egy ilyen kis ország esetében mindenképpen figyelemre méltó. Azok, akik letelepedtek, társadalmunk részévé váltak, de a nagyszámú ingázó is munkaerő-piaci potenciált képez. Ők munkajogilag a belföldiekkel azonos elbírálás alá esnek, és teljes mértékben integráltak a társadalombiztosítási rendszerbe. Nálunk Ausztriában a legtöbb uniós tagországhoz képest alacsony a munkanélküliség, az EUROSTAT adatai szerint 2011. március végén a munkanélküliségi ráta 4,3 % volt, és már sorozatban tizennegyedik alkalommal mutatott csökkenést. A foglalkoztatás szintje Ausztriában a majdnem 3,4 millió munkavállalóval rekordot döntött. Ráadásul a Munkaerő-piaci Szolgálatnál regisztrált betöltetlen álláshelyek száma is 15,7 %-kal nőtt. Az EU-bővítés új piacokat nyitott meg Ausztria előtt; fellendítette a szolgáltatások és áruk exportját. Az osztrák befektetések új gazdasági impulzusokat adtak. Figyelemre méltó mértekben járultunk hozzá az új tagországok gazdasági növekedéséhez. Ez fordítva is igaz: mi is jelentős mértékben az uniós bővítésnek köszönhetjük saját gazdaságunk növekedését, valamint foglalkoztatási adataink javulását. A valamikor hátrányos helyzetű peremrégiók gazdasága fellendült, így ezek ismét prosperáló térségekké váltak. Ami a szakképzett munkaerőt illeti, egyes ágazatokban eddig is hiány volt belőle és jelenleg is ez a helyzet: ha e tekintetben nem meríthettünk volna az EU-8 munkaerőpiacairól, akkor egyik-másik termékek gyártására és bizonyos szolgáltatások nyújtására nem kerülhetett volna sor, és ezzel esélyeket szalasztottunk volna el. A szakmunkásrendelet 67 szakmában jelentősen megkönnyítette az ausztriai munkavállalást. A szakképzett egészségügyi dolgozók is jöhettek az egészségügybe és gondozóként a magánháztartásokba is. Mindeközben maguk a bevándorlók is fontos tényezőnek számítanak a gazdaság dinamizálása szempontjából, hiszen van jövedelmük, lakásokat bérelnek, vásárolnak, fogyasztanak, ezáltal élénkítik a gazdaságot, ugyanúgy, mint bármelyikünk.

17

Az összes tanulmány azt igazolja, hogy egyelőre még kiszorító hatás vagy a bérszerkezetre gyakorolt kedvezőtlen befolyás nem volt tapasztalható. Ez bizonyára másként alakul, ha nem irányítottuk volna a munkaerő-áramlást a keresletnek megfelelően, a munkaerőpiac szükségleteihez igazodva. Az átmeneti korlátozások másik célja a bérdömping megakadályozása volt. Hogyan tekintünk tehát a 2011. május 1. óta egyelőre eltelt két és fél hétben végbement változásokra? Válaszom: aggodalmaktól mentesen. A munkaerőpiac alaposan felkészült a nyitásra. Az új tagországok azon munkavállalói, akik számára lehetővé tettük Ausztriában a munkavállalást, jól képzettek és megfelelően integrálódtak. A munkavállalást speciális kritériumokhoz kötő új engedélyezési rendszer, a piros-fehér-piros kártya (Rot-WeißRot-Card) célja, hogy a jövőben az EU-n kívüli országokból érkező munkavállalók közül szigorúan csak magasan képzettek, illetve szakmunkások jöhessenek Ausztriába dolgozni. Az új uniós állampolgárok számára így továbbra is biztosított az elhelyezkedési lehetőség bármely szakterületen. Nem szabad azonban a problémák felett sem szemet hunynunk. A bevándorlók sérülékeny csoportot képeznek a munkaerőpiacon: rendszeresen viszszatérő jelenség a hátrányos megkülönböztetés, az alulfizetés, sőt a kizsákmányolás. Az engedélyezés korábbi, a továbbiakban már nem alkalmazott eszközrendszerét alkalmas intézkedésekkel kellett helyettesíteni. A szociális partnerek egyeztetését követően új, a bér- és szociális dömping megakadályozását célzó törvényt terjesztettük be az országgyűlés elé. Ennek lényege a hatékony bérkontroll megvalósítása. Az új törvény a feketemunkáért, valamint a munkavállalókat megillető munkabérek biztosítása és könnyebb érvényesíthetősége érdekében elég súlyos büntetéseket irányoz elő. Ezzel egyidejűleg ébernek kell lennünk a „kreatív megoldások” tekintetében is: nem engedhetjük, hogy a határon átnyúló munkaerő-kölcsönzés, a munkavállalók kiküldetése valamint az adó és a társadalombiztosítás körében fennálló mozgástérrel való visszaélés révén egyes munkaadók tisztességtelenül gazdagodjanak! Végül, ami az aktuális helyzetet illeti: a munkaerő-piaci korlátozások megszűnését követően a munkavállalók számának kezelhető mértékű növekedésével számolunk. A munkaerőpiac felvevőképessége ugyanis adott. Itt emlékeztetek arra, hogy 4,3 %-kal Ausztria rendelkezik az egyik legalacsonyabb munkanélküliségi rátával Európában; a foglalkoztatás mértéke rekordokat dönt, holott a válság még nem múlt el teljesen. Felelősségteljesen mértük fel a május elsejét követő bevándorlás várható intenzitását. Egy sor tanulmány elkészítésére adtunk ki megbízást abból a célból, hogy képet kapjunk a bevándorlási hajlandóság becsült nagyságrendjéről. Az eredmények természetesen nem pontosak, és a tudomány sem képes garantálni őket – az előrejelzések problémája mindig is az volt, hogy vizsgálatuk tárgya a jövőben következik be –, de nagy vonalakban a következő hely-

18

zetkép bontakozik ki: Aki szeretett volna Ausztriába bevándorolni, már megtette ezt. Az átmeneti korlátozások megszűnését követően további munkavállalók megjelenésével számolunk, azonban nem volt és nem is lesz kimondott roham tapasztalható. Tehát a potenciális bevándorlók nagy része már Ausztriában van. Az egyéni elbírálás alapján történő engedélyezés, a szakmunkásrendeletek, a határmenti ingázókra vonatkozó egyezmények már korábban is a keleti szomszédos országok körülbelül 90.000 uniós állampolgárának tették lehetővé a bevándorlást és a foglalkoztatást a gazdasági élet azon területein, ahol munkaerőhiány volt tapasztalható. A jövőben csak azok fognak bevándorolni, akik vonzó munkalehetőséget találnak. Ezen új bevándorlók száma azonban kezelhető, a tanulmányok és felmérések alapján további 15.000-25.000 olyan munkavállalóról beszélhetünk, akik a munkaerő-piaci nyitás következtében fognak Ausztriába jönni. Mindannyiunk felelőssége, hogy az Unió szabadságelveire ne veszélyforrásként, hanem esélyként tekintsünk. Ezzel kívánok Önöknek, mindnyájunknak, sikeres és érdekfeszítő konferenciát, és ezzel a hagyományosan jó magyar-osztrák kapcsolatok továbbfolytatását – nem csak a munkaügy területén! Konferenciánk másik témájáról, az önkéntességről, holnap reggel Szombathelyen szeretnék majd beszélni. Köszönöm szépen a figyelmet!

Konferencia-megnyitó Stadtschlainingban: Rimányiné Somogyi Szilvia igazgató, Helene Sengstbratl tartományi igazgató, Jáczku Tamás főosztályvezető, Roland Hanak osztályvezető, Harangozó Bertalan kormánymegbízott és Peter Rezar tartományi tanácsnok (balról jobbra)

19

JÁCZKU TAMÁS „Munkaerő-piaci nyitás Önkéntesség – a „munkavállalás motorja”? 2011. május 18. 14:00 óra Stadtschlaining, Ausztria

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy osztrák partneremmel közösen megnyithatom az immár 17. alkalommal megrendezésre kerülő osztrák-magyar munkaerő-piaci konferenciát. Immár hagyomány, hogy minden évben ezen a fórumon fontos és aktuális kérdéseket vitatunk meg egymással. A Munkaerő-piaci nyitás és Önkéntesség – „a munkavállalás motorja”, az idei év mottója. 2011. május 1. fontos dátum Magyarország számára: ez az Európai Unióhoz való csatlakozásunk 7. évfordulója, és ez évtől egybeesik azzal a nappal is, amikor a munkavállalók szabad mozgása, mint az alapító Szerződések által garantált egyik alapvető szabadságjog már nem esik semmilyen korlátozás alá a 2004-ben csatlakozott nyolc érintett tagállam, köztük Magyarország számára. Külön örömömre szolgál, hogy a munkavállalók szabad mozgásának kiteljesedése éppen a magyar Elnökség idejére esik, hiszen számunkra ez a kérdés, az uniós tagságból fakadó jogok és kötelezettségek teljessége mindig is kulcsfontosságú volt. De ne szaladjunk még ennyire előre. Engedjék meg, hogy egy pár mondat erejéig felidézzem a közelmúltat. Az Európai Unió 2004-es és a 2007-es bővítése előtt az EU -15 tagállamaiban félelmeket keltett az új tagállamokból várhatóan beáramló, akkori feltételezések szerint tömeges és olcsó munkaerő. Ezek a félelmek az idő múlásával azonban összességében véve alaptalannak bizonyultak – olyannyira, hogy a legtöbb EU-15 tagállam már az átmeneti időszak lejárta előtt megnyitotta munkaerőpiacát az EU-8 munkavállalói előtt. Magyarország a kezdetektől fogva a munkaerő teljesen szabad áramlásának híve volt, az európai versenyképesség javítása és az új tagállamok minél hamarabbi integrációjának teljessé tétele érdekében. Ugyanakkor ismerve az adott munkaerő-piaci körülményeket, tudomásul vettük azt is, hogy több tagállam, így Ausztria is úgy érzékelte, hogy nincs abban a helyzetben, hogy ezt a – számunkra kiemelkedően fontos – lépést az átmeneti időszak lejárta előtt megtegye. Becslések szerint eddig hozzávetőlegesen 70-80 ezer magyar munkavállaló fordult már meg az EU különböző tagállamaiban. A statisztikai adatok a

20

jelenleg Ausztriában dolgozó magyar munkavállalók számát mintegy 25 ezerre teszik – ami másként megfogalmazva azt jelenti, hogy az összes Ausztriában dolgozó külföldi munkavállaló mintegy 6 %-a magyar állampolgár, illetve az EU-10 tagállamokból származó, Ausztriában dolgozó munkavállalók mintegy 40 %-a magyar. Ez a viszonylag magas arányszám elsősorban történelmi okokra, de Ausztria földrajzi elhelyezkedésére is visszavezethető. Köztudott, hogy igen nagyszámú határon át ingázó munkavállaló érkezik ide a környező országokból, így Magyarországról is. Másik oldalról viszont a migráns munkavállalók olyan munkaerő-piaci igényeket, hiányosságokat töltöttek be az osztrák munkaerőpiacon, amit a fogadó állam máshonnan nem tudott volna pótolni. És arról sem szabad elfelejtkezni, hogy ezek a migráns munkavállalók mindeközben természetesen hozzájárultak a befogadó állam gazdaságához is. A magyar állampolgárok ausztriai munkavállalása azonban a magyar-osztrák gazdasági kapcsolatoknak csupán egy vetülete. Ausztria a harmadik legnagyobb befektető Magyarországon, Magyarország Ausztria hetedik legfontosabb exportpiaca, miközben a magyar gazdaság számára Ausztria a negyedik legfontosabb felvevőpiac. A két ország közötti kereskedelem volumene 2008-ban 7,3 milliárd eurót tett ki. A másik uniós alapszabadság, de elsősorban a tőke szabad áramlása segítségével megvalósuló gazdasági kapcsolataink tehát mindkét fél számára gyümölcsözőnek bizonyultak. 2011. május 1-én tehát fontos mérföldkőhöz érkeztünk a 2004-ben csatlakozott tagállamokra nézve: magunk mögött hagyunk egy „átmeneti” időszakot, amelyben komoly jogállásbeli különbségek állhattak fenn az Európai Unió állampolgárai között, attól függően, hogy melyik tagállamból származnak. A munkaerőpiaci nyitás fokozatossága miatt ez a pillanat számos tagállam viszonylatában inkább szimbolikus, mint gyakorlati jelentőségű. Ugyanezen okból meggyőződésem, hogy tömeges munkaerő-beáramlásra nem kell számítani idén május 1-től. Az osztrák kormány – a nyitás esetleg káros következményeitől, és a szociális dömpingtől tartva - jogszabályt kezdeményezett a bér- és szociális dömping megakadályozása érdekében, amely időközben hatályba is lépett. Ennek értelmében egyrészt a munkavállalók szélesebb körére terjed ki a kollektív szerződések által garantált védelem, másrészt a szabályozást megszegő munkáltatók szigorúbb szankciókra számíthatnak. A szabályozással kapcsolatban köszönettel vettük az osztrák félnek egyeztetésre vonatkozó javaslatait. Fontosnak tartom, hogy ez a kérdés megnyugtató módon legyen rendezve, és ezért (az uniós elnökségi periódus lejárta után) nyitottak vagyunk a témakörben a szakértői szintű egyeztetésre.

21

A munkaerő-piaci nyitásnak – különböző találkozókon, mint például a 2011. február 25-én megrendezésre került bécsi konferencián, amelyet Andor biztos úr, Hundstorfer szövetségi miniszter úr és a magyar kormány képviseletében Dr. Czomba Sándor államtitkár úr is megtisztelt jelenlétével – több aspektusát sikerült megvitatni. A mai és holnapi konferencia témaválasztása azonban ezen túlmutat. A munkaerő-piaci nyitás témaköre mellett a konferencia az önkéntességet, az önkéntes munka fontosságát is be kívánja mutatni. A kérdésnek további aktualitást ad, hogy 2011 az Önkéntesség európai éve. Az önkéntes tevékenységeknek mindenki hasznát látja: közelebb hozza egymáshoz a különböző közösségeket, az önkénteseknek pedig lehetőséget teremt arra, hogy munkájuk révén visszafizessenek valamit a társadalomnak, és egyúttal új készségeket sajátítsanak el. Az önkéntes tevékenység számos formát ölthet: segítségnyújtás sportklubban, iskolában, kórházban, jótékonyság, hogy csak néhány példát említsek. Jelenleg az európaiak kb. 20%-a végez önkéntes munkát. Az önkéntes tevékenység, illetve akár a külföldön töltött önkéntes munka hasznos eszköze lehet a munkaerő-piaci integrációnak. Az önkéntesség a munkatapasztalat szerzés fontos eszköze. Egy fiatal esetében az önkéntesség az első lépés lehet a munkába állás felé. Az önkéntesség során a fiatalok társadalmi érzékenysége is fokozottabbá válhat. A magyar Kormány lépéseket tett annak érdekében, hogy a jövőben a felsőbb évfolyamos középiskolás diákok mindegyike önkéntes munkát végezzen tanulmányai kiegészítéseképpen. Remélem, hogy a mai és holnapi konferencia hasznos iránymutatásként szolgálhat majd minden résztvevő számára. A konferenciához, a közös munkához, az együtt gondolkodáshoz sok sikert kívánok! Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

RIMÁNYINÉ SOMOGYI SZILVIA igazgató, Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja Kedves résztvevők, kollégák! Megkezdjük konferenciánk második napját. A tegnapi nap kicsit a szabadság ünnepe volt, hiszen elkezdődött az a munka, amely a határ megszűnésével, a munkavállalási engedély megszüntetésével indult, s megjelentek a gondok, örömök, remények is. Azt gondolom, hogy azokról a feladatokról, amelyek tegnap elhangzottak, még szakmai berkekben is sokszor fogunk beszélni.

22

A mai nap egy érdekes témát tárgyalunk, mégpedig az önkéntesség témakörét. Szeretettel köszöntöm Kovács Ferenc elnök urat, a Vas Megyei Közgyűlés elnökét. Szeretném megköszönni, hogy minden évben megtisztel minket a jelenlétével és ez a konferenciának nagyon fontos. Köszöntöm Molnár Miklós alpolgármester urat, Ágh Ernőné főigazgató asszonyt, Roland Hanak urat a Szövetségi Munkaügyi, Szociális és Fogyasztóvédelmi Minisztériumból, Helene Sengstbratl kolléganőmet, az AMS Burgenland tartományi ügyvezetőjét, valamint Dr. Takátsné Dr. Tenki Mária tanácsnok asszonyt. Sok szeretettel köszöntöm kolléganőmet, Moskó Mónikát, aki előadó lesz a mai napon, ő a Nemzetgazdasági Minisztériumból érkezett Budapestről. Az ő témája az önkéntes munka, problémák és trendek, magyarországi és ausztriai helyzetjelentés. Ausztriából ugyanebben a témakörben köszöntöm Arno Heimgartner urat, aki a grazi egyetemről érkezett hozzánk. Ez lenne a délelőtti nap programja. Az Európai Tanács határozata értelmében 2011. az önkéntesség éve. A programtól azt várják, hogy növelje az önkéntesség népszerűségét, tudatosítsa ennek társadalmi értékét, növelje az állampolgárok részvételét ezekben a programokban és természetesen segítsen a gazdasági válság leküzdésében. Az Eurobarométer tanulmánya szerint minden 10 emberből hárman önkéntes munkát végeznek. Becslések szerint az önkéntesség fél és 5% között járul hozzá az Európai Unió GDP-jéhez, tehát ez azt jelenti, hogy 100 millió ember végez önkéntes munkát. Fontos az önkéntesség értékeinek elismerése, ami javítja és erősíti az önkéntes szervezeteket és nem utolsósorban jutalmazza ezt a tevékenységet, erősíti a szolidaritást és a társadalmi kohéziót. Az önkéntesség hagyományai országonként eltérőek, fontos a fiatalok nevelésében, a pályaválasztásnál, ennek a segítésében. Tenki Máriával a tegnap esti vacsoránál elbeszélgettünk, ő a nők helyzetét hozta fel és elmondta, hogy milyen szervezeteket alakítottak ki itt Vas megyében annak érdekében, hogy ezt a feladatot koordinálják és sok sikeres történetet mesélt el. Az önkéntesség mellett az összefogás is meghatározó. Nemzeti Koordinációs Testület alakult erre az évre, amely meghatározta a célcsoportokat, a fiatalokat és az 50 év felettieket, akik részt vesznek ebben a feladatban. Természetesen nekünk, munkaügyeseknek nagyon fontos kérdés az, hogy akik leszakadtak, egyéb gondokkal küszködnek, rehabilitációra szorulnak, tartós munkanélküliek, őket segítsük. Fontos lenne, hogy a nyugdíjasok se a betegségbe meneküljenek, hanem vegyenek részt ebben a tevékenységben. A statisztikák Európában mérik, hogy melyik országban milyen szintű az önkéntes munka. Mi magyarok nem tartozunk az élvonalba a statisztika szerint, én mégis nagyon örültem ennek a mai címnek, mert itt Magyarországon is történik valami. Tiszteletem fejezem ki azoknak, akik milliárdos értéket teremtettek és nemzeti összefogást hoztak létre Devecser és környéke katasztrófájánál, vagy a minden évben minket sújtó árvizeknél. Ez mindenképpen tiszteletreméltó tevékenység. Ennek jegyében kívánok sok sikert a mai tanácskozáshoz.

23

ROLAND HANAK beszéde az Osztrák-Magyar Munkaügyi Konferencián 2011. május 19-én, Szombathelyen Jó napot kívánok! Tisztelt KOVÁCS FERENC elnök úr, tisztelt PUSKÁS TIVADAR polgármester úr, tisztelt TAKÁTSNÉ TENKI MÁRIA képviselő asszony, kedves magyar és osztrák kollégák, tisztelt hölgyeim és uraim! Még egyszer is köszöntöm Önöket osztrák oldalról itt, az Osztrák-Magyar Munkaügyi Konferencián, ezúttal Szombathelyen. Megtiszteltetés számomra, hogy tolmácsolhatom RUDOLF HUNDSTORFER miniszter úr üdvözletét, aki parlamenti kötelezettségei miatt ma sajnos nem tud jelen lenni. Jómagam az osztrák Szövetségi Munkaügyi, Szociális és Fogyasztóvédelmi Minisztériumban töltök be vezető szerepet a Kétoldalú Munkaügyi Együttműködésért felelős részleg élén, élén, és ezzel együtt hozzám tartoznak a bilaterális projektek, amelyek az Európai Területfejlesztési Alapból támogatott Európai Területi Együttműködési Program – korábban Interreg – keretében valósítunk meg. Engedjék meg, hogy pár szót szóljak konferenciánk második témaköréről, amely az „önkéntesség, mint a munkavállalás motorja”. Az Európai Unió a 2011. évet az Önkéntesség Európai Évének nyilvánította. Definíció szerint az önkéntesség „olyan munka, amelyet önként, díjazás nélkül, a háztartásunkon kívül eső személyek javára végzünk”. Ez a definíció kizárja a jövedelemszerzés lehetőségét. Talán meglepő, de EU-szerte 94 millióan vállalnak önkéntes munkát, ami a 15 évnél idősebb népesség 23 %-át jelenti. Ausztriában ennél is többen aktívak, ugyanis 15 év távlatában a népesség 44 %-a végez önkéntes munkát, ami nélkül sok mentőszervezet, szociális, és egészségügyi szolgálat, illetve a közösségfejlesztési kezdeményezések nagy része működésképtelen lenne. Az önkéntességnek emellett a lakosság foglalkoztathatósága (Employability) szempontjából is óriási szerepe van: a tiszteletbeli, illetve önkéntes munkavégzés során az emberek kompetenciákat szereznek, képességeket sajátítanak el, melyeket aztán a munkabérért végzett munkájukban hasznosítani tudnak. Ez többek között a pályakezdők és munkanélküliek szempontjából lehet érdekes. További fontos szempont lehet a hálózatépítés (Networking): az önkéntes munkavégzés során informális hálózatok, kapcsolatrendszerek jönnek létre, amelyek ugyancsak a fizetett állás keresésekor lehetnek segítségünkre. Annak érdekében, hogy az informális keretek között szerzett szaktudást igazolni lehessen a munkaerőpiacon, intézményünk, azaz a Munkaügyi, Szociális és Fogyasztóvédelmi Minisztérium, valamint a Hill Személyzeti Tanács-

24

adó cég közösen kifejlesztett egy speciális képesítési igazolást, az ún. önkéntes-igazolást, amelynek célja az önkéntesek támogatása abban, hogy álláskeresésük során a megszerzett képességeket, mint például a szociális kompetencia, a terhelhetőség, a felelősségtudat, a vezetési és menedzsment kompetenciák, eredményesen igazolhassák. Összességében tehát az önkéntesség egy a számos, az életben szerzett tapasztalat közül, amelyek növelik az esélyeket a munkaerőpiacon. Az is egyértelmű azonban, hogy az önkéntességhez kapcsolódó problémákat és veszélyeket sem hallgathatjuk el. A túl nagy önkéntes munkaerő-kínálat természetesen tendenciájában ronthatja az azonos munkát végző szakképzett munkavállalók pozícióját a bértárgyalások során. Arról is gondoskodnunk kell, hogy ezen a téren se jöhessen létre bérdömping, és hogy csak ott alkalmazzanak önkénteseket, ahol hiányzik a képzett munkaerő. A munkaügyi igazgatási szervek részéről mi mindig is a szakképzett munkaerő alkalmazásában és a fizetett munkahelyek teremtésében leszünk érdekeltek, ezt azonban, mint már sok esetben láthattuk, természetesen nagyban elősegítheti az önkéntes aktivitás. A cél tehát az önkéntes és a fizetett munkavégzés oly módon való szabályozása, hogy általa optimális haszon legyen kinyerhető a társadalom javára. Köszönöm szépen a figyelmet!

A konferencia résztvevőinek egy része

25

MOLNÁR MIKLÓS alpolgármester, Szombathely Megyei Jogú Város Engedjék meg, hogy Szombathely Megyei Jogú Város nevében szeretettel és tisztelettel köszöntsem Önöket a mai konferencián. Nem igazi köszöntőt szeretnék mondani, hanem inkább rögtön arra a kérdésre keresem a választ, hogy az önkéntesség segíthet-e a foglalkoztatásban, akár a fiataloknak, akár más munkaerőszegmensekben. Azt gondolom, hogy a válasz egyértelmű igen. Ez természetesen rajtunk is múlik, meg azon is, hogy az önkéntességet mennyire tudjuk hatékonnyá tenni, tehát ne egymás mellett, párhuzamosan működő tevékenységek legyenek, hanem szervezett keretek között folyjanak a dolgok. Az is egyértelmű, hogy egy pénzügyi válság után vagy még benne, mikor minden egyes országnak a gazdaság felpörgetése a célja, ez csak akkor lehet sikeres, ha a foglalkoztatás is bővül. Ez javítja az adott ország pénzügyi helyzetét is, és annak valóban lehet egyik eleme az önkéntesség. Az önkéntesség célja, hogy az önkéntes munkát végzők kapcsolatokat építsenek, barátokra tegyenek szert, vagy akár munkahelyeket keressenek. Ha tehát mindez szervezett formában történik, akkor ez valódi lehetőség. Az önkéntes munkavégzés során pedig meg lehet ismerni azokat az embereket, akik nem rendelkeznek munkával vagy fiatal pályakezdők. Kiemelnék egy-két területet, mint pl. a szociális szférát, ahol sok karitatív szervezet működik akár önkéntes alapon is, vagy a katasztrófavédelmet, ahol egy-egy adott esemény kapcsán van szükség arra, hogy sok ember álljon rendelkezésre és dolgozzon. Egy lehetőség maga ez a konferencia is, hiszen többről van szó, mint egy adott ország ilyen típusú tevékenységének bemutatása. A résztvevők ugyanis megpróbálják átvenni más országok tapasztalatait is. A rendezvényhez csak gratulálni tudok, és sok sikert kívánok hozzá. Kívánom egyúttal, hogy amiért létrejött, az a tevékenység is sikeres legyen.

Dr. TAKÁTSNÉ Dr. TENKI MÁRIA tanácsnok, Szombathely Megyei Jogú Város Sok szeretettel köszöntöm én is a résztvevőket. Nagy öröm számomra ez az önkéntességgel foglalkozó konferencia, hiszen az önkéntesség évét Szombathely Önkormányzata is egy rendezvénnyel tisztelte meg. Mihelyt megalakult Vas megyében az Önkéntes Centrum, rögtön felvettük vele a kapcsolatot és a városházán rendeztünk egy fórumot, amelyre meghívtuk az önkormányzati támogatásban is részesülő civil szervezeteket, az önkormányzat intézményvezetőit, az iskolák vezetőit, és tájékoztattuk őket arról, hogy mit jelent az európai önkéntesség éve, melyek azok a lehetőségek, amelyekre oda lehet figyelni. 26

Az ország vezetése azt szeretné, hogy 2014-ben Magyarországon az érettségi bizonyítvány megszerzésének egyik feltétele a tanuló által végzett társadalmi, önkéntes munka legyen. Erre fel kellene készülni és felszínre hozni olyan civil szervezetek munkáját, amelyeket eddig láttunk a rendezvényeiken keresztül. Lehetőleg úgy, hogy igazolást is adjanak annak, aki ezekben a munkákban részt vesz. Ezek a dokumentációk a diákok részére biztosítanák azt, hogy érettségi bizonyítványukhoz hozzájussanak. Nem feltétlenül az iskola lesz felelős azért, hogy ezt megszervezze, azért viszont igen, hogy a fogadó szervezeteket a gyerekek részére bemutassa. Ez az egyik fontos feladat, amit a városban meg kell oldani, a másik pedig a munkanélküliek segítése. Ők lehetőséget kaptak arra ebben az évben, hogy az előírt 3 hónapos munkavégzés helyett önkéntes munkát végezzenek, ez a jövőre juttatandó támogatásuk feltétele. Az önkormányzatunk segítséget nyújt ahhoz, hogy létrejöjjön egy önkéntességi pont, így ha a fogadószervezet leigazolja az önkéntes munkát, akkor a munkavégző a támogatáshoz hozzá tud jutni. Az önkéntességi pontot a Polgármesteri Hivatal földszinti ügyfélfogadó részlegében szeretnénk létrehozni és tájékoztatást adni az odaforduló munkanélkülieknek. A továbbiakban az önkormányzat abban kíván előrelépni, hogy a karneválunkon, a város legnagyobb rendezvényén ne legyen olyan sok a fizetett szolgáltatás. Biztatjuk az alapítvány kuratóriumát, hogy jelöljenek ki olyan pontokat, ahol önkénteseket lehet bevonni és ahova az Önkéntes Centrum fiatalokat, egyetemistákat, felnőtteket és időseket tud közvetíteni. Mindenkit bíztatok arra, hogyha munkát keres, akkor az önéletrajzába írja be, milyen civil szervezetnél végez önkéntes munkát. Az igazolások kiadása, a pontok gyűjtése mind olyan feladat városunkban, amelyben az önkormányzat szeretne előre lépni, ezért a májusi közgyűlésen valószínűleg együttműködési megállapodást fog kötni az Önkéntes Centrummal. Mindez segítséget fog nyújtani ahhoz, hogy jól működjön városunkban az önkéntesség. Köszönöm szépen a figyelmüket!

27

KEREKASZTAL: HATÁROK NÉLKÜLI MUNKAERŐPIAC – FOGLALKOZTATÁSPOLITIKAI KIHÍVÁSOK Résztvevők: • Mag. Helene Sengstbratl, a Burgenlandi Munkaerő-piaci Szolgálat (AMS) tartományi ügyvezetője • Rimányiné Somogyi Szilvia, a Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központjának igazgatója • Dr. Peter Rezar, tartományi tanácsos, Burgenland Tartományi Kormányzata részéről • Harangozó Bertalan, kormánymegbízott, Vas Megyei Kormányhivatal • Mag. Roland Hanak, a bilaterális munkaügyi együttműködési részleg vezetője az Osztrák Köztársaság Szövetségi Munkaügyi, Szociális és Fogyasztóvédelmi Minisztériumban • Dr. Jáczku Tamás, főosztályvezető Magyarország Nemzetgazdasági Minisztériuma Foglalkoztatáspolitikai Államtitkársága részéről Az osztrák munkaerőpiac 2011. május 1-ei megnyitására két héttel a konferencia előtt került sor. A Helene Sengstbratl által képviselt AMS aggódástól mentesen várta az eseményt, és mint utóbb kiderült, ez a hozzáállás nem volt alaptalan: az AMS regionális kirendeltségein a nyitás utáni első két hétben nem tapasztaltak rohamot: csak kisszámú magyar érdeklődő érkezett tájékozódás céljából, vagy regisztráltatta magát munkanélkülinek. Helene Sengstbratl hangsúlyozta, hogy a munkanélküliség 2011. áprilisában csökkent (-6,9%), és ez a csökkenés májusban tovább fog folytatódni. Emellett elmondható, hogy Burgenland gazdasági élete virágzik. Az illetékes osztrák miniszter előzetes véleménye az volt, hogy „mindenki, aki Ausztriában akart dolgozni, már itt van“. Helene Sengstbratl nem osztja teljes mértékben ezt a nézetet, mivel az osztrák munkaerőpiac a korlátozások miatt az alacsony végzettségűek számára szinte hozzáférhetetlen volt, és a magasabb végzettségűek sem mozoghattak szabadon. Tény, hogy azok közül, akik Ausztriában vagy Európa más részén szeretnének dolgozni, nem mindenkit lehetséges végzettségének megfelelő munkakörben foglalkoztatni, illetve nem fog mindenki annak megfelelő állást találni. Azok viszont, akik keresett képzettséggel rendelkeznek, és felismerik az adódó lehetőségeket, élni is tudnak majd ezekkel. Az AMS számára elsősorban az alacsony végzettségű munkanélküliek jelentenek a jövőben kihívást, mivel körükben nőni fog a versengés. Az AMS feladata lesz a közvetítés, a támogatás, és a megfelelő képzési kínálat biztosítása. Rimányiné Somogyi Szilvia: Furcsa lenne, hogyha mást mondanék, mint Helena kolleganőm, hiszen mi már 7 éve készülünk erre a május 1-jére és nagyon sok olyan közös munkánk volt, amikor kicsiben megpróbáltuk elgondolni, hogy hogy is lesz, milyenek lesznek a lehetőségek, mik lesznek a nehézségek. A jelenlegi hely-

28

zet az, amit mi vártunk. Mind a két országban azonosak a hiányszakmák, mindenhol a minőségi munkaerőt keresik. Ami érdekesség, hogy lassan több munkaerőkölcsönző cég jön a nyugati végekre, de azt hiszem hasonló a helyzet kicsit Ausztriában is. Akár hiszik akár nem, Győr-Moson-Sopron megyében 56, Vas megyében 22 munkaerő-kölcsönző cég működik, tehát mindenki ezzel a feladattal próbál foglalkozni. Az ország nyugati részében az Opel, az Audi letelepedésétigényeit szolgáljuk ki, ide gyűjtjük a munkaerőt, ami minőségi munkaerő. Akik először elindultak volna nyugat felé, zömében képzetlenek és olyanok, akikre az osztrák munkaerőpiacnak sincs szüksége. Akire meg szüksége van, arra nekünk is nagy szükségünk van, mi is nagyon rá vagyunk utalva. Azt gondolom, hogy közöttünk kialakult már egy olyan barátság, hogy bizonyos kérdéseket tudunk kezelni és segítjük a határ mindkét oldalán azokat a vállalatokat, cégeket, akik munkaerőt akarnak felvenni vagy esetleg átmenetileg próbáljuk ezt a munkaerő-áramlást irányítani. Úgy gondolom, hogy magyar részről csak azoknak az embereknek szabad elindulni, akik erre felkészültek. Eures tanácsadóink is vannak, akik nem csak munkavállalással, hanem életvitellel kapcsolatos tanácsot is adnak és a felkészülés alatt értem, hogy mindenkinek nyelvet kell tanulni ehhez. Roland Hanak a munkaerő-piaci szereplők osztrák-magyar határtérségben zajló együttműködését bevált gyakorlatnak nevezte, mégpedig annak ellenére, hogy a magyarok számára az ausztriai munkavégzés a munkaerő-piaci korlátozások miatt – más uniós országoktól eltérően - bizonyos területeken engedélyhez volt kötve. Bár ez a tény akadályozta az együttműködést, a különféle projektek segítségével mégis sikerült az időt jól kihasználni a munkaerő-piaci nyitásra való felkészülésre. Ilyen példa többek között az IGR projekt, amelyet Nyugat-Magyarország és Kelet-Ausztria szakszervezetei közösen valósítanak meg. A projekt keretében jogi jellegű információkat és jogi tanácsadást nyújtanak magyar munkavállalóknak. De az EXPAK AT.HU projekt is bevált gyakorlat a bilaterális együttműködés körében. A határon átnyúló tudástranszfer ötlete 17 évvel ezelőtt született meg az osztrák-magyar határrégióban, és azóta sikeresen folyik ennek az elképzelésnek a gyakorlati megvalósítása. Ezt a modellt más régiók, pl. Csehország, Szlovénia, Szlovákia, Románia, Bulgária ill. a balti országok is átvették. Ami a munkaerőpiac-politika leendő feladatait illeti, Peter Rezar az előrejelzés szerinti dinamikusan stabil gazdaság keretében történő továbbfejlődésére utalt. Az egyik legnagyobb kihívás a szakmunkásképzés lesz, ugyanis a szakmunkásokra minden európai országban szükség van, és így a jövő egyik kulcskérdése lesz képzésük és továbbképzésük. A helyzet tovább súlyosbodik a csökkenő születésszámok és az ezzel összefüggő demográfiai törés miatt. Ezért a jövőben nagyon kell majd ügyelni az ifjúság megfelelő képzésére. Burgenlandban a nemzetközi gazdasági és pénzügy válság során is forszírozták a (szakmunkás)képzéseket. Ezáltal nem csak a munkanélküliséget si-

29

került jelentősen az osztrák átlag alatt tartani és a fiatalok munkanélküliségét csökkenteni, hanem a foglalkoztatás is magas szinten maradt. Az osztrák-magyar határrégiónak azonban a jövőben is tanuló régióként kell látnia magát, ugyanis a munkanélküliség elkerülésének kulcsa a képzés és továbbképzés. Ez nagy kihívást jelent az oktatási és képzési ágazat számára, és ezért e területen a jövőben még intenzívebb együttműködésre lesz szükség. Ezen túlmenően felmerül majd a határon átnyúló képzések és azok elismerésének kérdése. A fennálló kooperációk optimalizálása ezért fontos alapköve a sikeres jövőnek. Harangozó Bertalan: Szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy ezen a tanácskozáson részt vehetek, immáron a 17. munkaügyi konferencia nyitónapján vagyunk. A Vas Megyei Kormányhivatal vezetőjeként vagyok itt, a Kormányhivatal a magyar területi államigazgatás átszervezése nyomán január 1-jével a korábban működő Közigazgatási Hivatal jogutódjaként jött létre. Emellett 16 szakhatóságot is magába integrált, többek között a Munkaügyi Központ is a Hivatal integráns részévé vált. Szeretném elmondani és visszaidézni, hogy igen nagy utat tettünk meg az együttműködés területén a határ menti térségben. Én a határ mentén nőttem fel és volt olyan időszaka az életemnek, amikor erre az oldalra nem is volt szabad ránéznem. Eszembe jut 1990, amikor a rendszerváltást követően megpróbáltuk új alapokra helyezni ezt az együttműködést és eszembe jut Rácz Mihály, Oberwart polgármestere, aki az elsők között nyújtott kezet nekünk magyar partnereinek és 1990 novemberében a két város testvérvárosi együttműködést írt alá. Ezek fontos momentumai voltak annak az együttműködésnek, amiről itt most beszélünk. Szeretném az örömömet kinyilvánítani Önöknek, hogy Magyarország az Európai Unió tagja lett 7 évvel ezelőtt és ma arról beszélünk, hogy a személyek- és a munkaerő szabad áramlása korlátai leomlani látszanak. A magyar munkavállalók adott körülmények között tehetségük, kvalifikációjuk, nyelvtudásuk alapján elviekben szabadon vállalhatnak munkát Ausztria területén vagy akár az unió más térségeiben. Az osztrák partnerek kifejezték azon álláspontjukat, hogy aggály nélkül tekintenek a május 1-jei munkaerőpiaci nyitás elé. Mi bizonyos aggodalmakkal is bírunk, amiatt, hogy bizonyos területeken közösek a gondjaink, hogy a kvalifikált munkaerő a munkaerőpiac mindkét oldalán jelen van. Az Audinak, az Opelnak és számos más magasan kvalifikált munkaerőt foglalkoztató munkáltatónak ma már Magyarországon is meg kell küzdenie azért, hogy megtalálja azt a munkaerőt, akire szüksége van. Van egy másik terület is, ahol magyar oldalon már közszolgáltatások kerülnek veszélybe amiatt, hogyha jelentősebb munkaerő elvándorlás történne, például az egészségügyről beszélek, ahol az orvos elvándorlás az elmúlt években már elindult. Ezek ellen magyar oldalon sokat kell tennünk. Jelentős bérkülönbség van a két ország között, ez pedig jelentős vonzást gyakorol a magyar munkaerőre és nem gondolom, hogy egy jelentős elvándorlás indulna meg, de egy folyamatos mozgás biztos, hogy lesz valamennyi uniós állam irányába. Ezek a kihívások előttünk állnak, keressük azokat a lehetőségeket, amelyek a magyar gazdaság megerősítését szolgálják.

30

Rimányiné Somogyi Szilvia: Azt gondolom, hogy elindult egy olyan folyamat, amit már az eleink is csináltak, hiszen valamikor fontos volt, hogy a fiatalok elindultak más munkakultúrát tanulni és mikor visszajöttek, sikeresek voltak. Ez a folyamat, ha nem is olyan formában, de most is elindult, örülök, hogy a fiatalok vállalkoznak arra, hogy nyelvet tanuljanak és tapasztalatokra tegyenek szert. A mi munkánkat megkönnyíti, hogy ismerjük egymás jogszabályait, munkamódszereit. Fontosnak tartom ezt az együttműködést, hiszen rengeteg lehetőséget rejt magában. Ilyen együttműködést folytattunk mi északi szomszédjainkkal, ahol nem volt az EU-s csatlakozás után semmi korlátozás, ki tudtuk egymást segíteni. Ennek a folyamatnak úgy gondolom, hogy továbbra is a munkaügyi szervezet lesz az irányítója, természetesen együtt dolgozva a vállalatokkal és a szakszervezetekkel. Helene Sengstbratl az AMS jövőbeni feladataiból 5 központi jelentőségű elemet emel ki: • Ami a közvetítést illeti, a feladat az AMS pozíciójának további élesítése. Ennek során az olyan kérdések állnak előtérben, mint a határon átnyúló munkaközvetítés és a magán munkaközvetítő cégekkel való együttműködés. • A jövő fontos témája a már többször is említett képzés és továbbképzés, miközben épp itt rejlik a kihívás az alacsony végzettségű munkanélküliek képzettségi szintjének emelésében, hogy ezáltal növelhetők legyenek a munkaerő-piaci esélyeik. • Az IGR-projekt keretében igazolódott a határon átnyúló kérdésekben szolgáltatott információ és tanácsadás nagy fontossága. Az Ausztriában foglalkoztatott magyar munkavállalók információ iránti szükséglete óriási. Ebben az IGR-projekt fontos szerepet játszott eddig is és ez nyilván a jövőben is így lesz, miközben a munkaadók (pl. gazdasági kamara) oldaláról is nagyobb mértékű eszmecserére és fokozott kooperációra van szükség. • A bér- és szociális dömping elleni törvény jelentős szerepet játszott abban, hogy a munkaerőpiac megnyitása után garantált legyen az igazságosság, a korrektség és a legalitás. A feladat most már az, hogy a törvény betartását ellenőrizzük is. • Az utolsó pont az emberiességet illeti. Nem szabad, hogy „a külföldiek“ témakört érzelmi alapon közelítsük meg. Nem hunyhatunk szemet az olyan tények előtt, mint hogy pl. Bécsben a lakosság 40 %-a migrációs háttérrel rendelkezik. A cél az, hogy megtaláljuk a tárgyilagos eszmecsere útját-módját, és hogy a migrációs háttérrel rendelkező személyeket és a külföldieket egyenrangúan kezeljük. Egyben meg is ragadnám az alkalmaz, hogy mindenkit a határokon átnyúló emberiességre kérjek. Jáczku Tamás: Nagyon örülök, hogy szóba került a fiatalok és a szakképzésnek a helyzete. Április elején volt egy elnökségi rendezvényünk, amely a „Mozgásban az ifjúság” elnevezésű rendezvénysorozathoz kapcsolódott. A fiatal munkavállalók helyzetét és képzettségi problémáit próbáltuk vizsgálni, különböző tagál-

31

lami problémákat és jó példákat láttunk. A konferencia levonta a következtetést, hogy a gazdasági világválságnak a fiatalok voltak a legnagyobb károsultjai. Hiszen a válság hatására az a tendencia jelentkezett, hogy már a régóta dolgozó és szakképzett munkaerő is munkanélkülivé vált. Egyrészt a válság hatása, másrészt a munkatapasztalat hiánya és a harmadik tényező a rossz végzettség. A konferencia megállapította, hogy bár látunk jó példákat, de szükség lenne egy olyan előrejelzést kidolgozni, ami megjósolhatná azt, hogy 5 év múlva vélhetőleg milyen munkakörök lesznek keresettek, hogy a szakképzést is ebbe az irányba próbáljuk terelni. Ha erre még nincs is bevált módszer egyelőre, de ezek a határ menti együttműködések és az információcsere nagyban elősegítik, hogy határon belül és kívül is rálássunk azokra a folyamtokra, amelyek ebben az előrejelzésben segítséget nyújthatnak. Többször is előjött a munkaerő-kölcsönzés problematikája. Hamarosan átvesszük az ideiglenességnek az Európai Uniós irányelvét, amely reményeink szerint már a nyáron hatályba fog lépni. Ez alatt azt értjük, hogy valakit a végtelenségig nem lehet kölcsönzött munkavállalóként alkalmazni. Mi úgy fogjuk átvenni ezt a jogszabályt, hogy a hatálybalépést követően maximálisan 5 évig lehet valakit ilyen formában alkalmazni. Annak a munkaerőnek, aki például munkatapasztalattal nem rendelkezik, pont az atipikus foglalkoztatási formákban van lehetősége tapasztalatot szerezni. Roland Hanak hangsúlyozta, hogy a jövő a fiataloké, mivel ők fogják elsőként elfelejteni, hogy az átmeneti munkaerő-piaci korlátozások miatt nem volt teljesen szabad a munkaerőpiaci mozgás. A nyitott munkaerőpiac teljesen új esélyeket nyit meg a fiatalok számára Közép-Európában. A szabad munkavállalás lehetősége épp itt a határtérségben nagy előrelépés. Természetesen ebben az összefüggésben a jövő szempontjából a képzés kérdésköre nagy jelentőségű. Az osztrák Munkaügyi, Szociális és Fogyasztóvédelmi Minisztérium ezen túlmenően törekszik rá, hogy a Duna-stratégia keretében jó együttműködést építsen ki és mélyítsen el az unió újabb leendő tagjaival. Ide tartozik Moldávia, Ukrajna, Horvátország, Szerbia, Bosznia-Hercogovina és Montenegro. Peter Rezar záró gondolatai körében még egyszer hangsúlyozta a képzés és továbbképzés szerepét. Ezen túlmenően utalt Burgenland sajátos földrajzi helyzetére, hiszen ez a tartomány három új uniós tagországgal is határos. Hangsúlyozta, hogy a politika egyik legfontosabb feladata a negatív érzelmek és félelmek keletkezésének megelőzése. Ezért fontos a szóba jövő közös eszközökkel, pl. a bér- és szociális dömping elleni törvény vagy a munkavédelem keretében közösen élni. A Burgenlandban a magyar partnerekkel közösen megvalósított projektek az unión belül példaként szolgálnak, és szeretnénk, ha ez így is maradna. Minél erősebbre, jobbra és intenzívebbre sikerül az együttműködés, annál nagyobb az esély rá, hogy az adódó közös lehetőségek tényleg meg is valósulhatnak, mégpedig nyer-nyer helyzetben, tehát anélkül, hogy valaki vesztessé válna. A feladat az, hogy erre a közös munkára intenzíven felkészüljünk.

32

Harangozó Bertalan: Én a magam részéről, ahogy előttem is kiemelték az együttműködést, szeretném hangsúlyozni, legyünk eltökéltek és állhatatosak az együttműködés építésében. Ahogy az elmúlt két évtized is mutatja, számos megoldhatatlannak látszó akadályt is képesek vagyunk legyőzni és eljutottunk a régóta áhított célig, hogy megvalósuljon a szabad munkaerő-áramlás. Az együttműködésnek a kölcsönös előnyökön kell alapulnia és azt gondolom, hogy mind a két fél számos előnyt regisztrálhat a maga számára. Előttem hangsúlyozták, hogy az osztrák gazdaság is sokat profitál abból, hogy a kvalifikált és a kevésbé kvalifikált magyar munkaerő szerepet kaphatott az osztrák munkavállalás során. A magyar munkavállalók számára pedig szintén hasznos volt, hogy a 90-es évek gazdasági válsága nyomán munkához juthattak osztrák oldalon, amikor Magyarországon súlyos munkanélküliséggel kellett megküzdeni. A magam részéről szeretném megköszönni mindkét oldalon azon partnerszervezeteknek, akik az elmúlt 17 év folyamán erőfeszítéseket tettek azért, hogy ez az együttműködés szervezett keretek közt fennmaradjon. Ami a konferencia témakörét illeti, az Európai Önkéntesség éve van, reményeink szerint számos kiváló előadó előadását hallhatjuk az önkéntes munkavállalásról és ezen a területen is sok tapasztalatot és gyakorlati példát ismerhetünk meg.

Az ünnepélyes fogadáson Harangozó Bertalan kormánymegbízott (középen) mondott pohárköszöntőt

33

SZAKMAI ELŐADÁSOK PETER HUBER Az újonnan csatlakozott tagországokból érkező migránsok Ausztria munkaerőpiacán Az előadás egyrészt áttekintést nyújtott a migránsok és a migrációs háttérrel rendelkezők helyzetéről Ausztriában, különös tekintettel az új tagországok állampolgáraira. A prezentáció második részében egy felmérés eredményeit ismertette, amely határtérségekben élő összesen 20.000 fő megkérdezésével Szlovákiában, Csehországban és Magyarországon készült. A felmérés a migrációs szándékra, az ezzel kapcsolatos várakozásokra, és az EU országaiba történő kivándorlás motivációinak felkutatására vonatkozott. Az ausztriai migráció története Ausztriában az 1960-as és 70-es években munkaerőhiány alakult ki, ami miatt Törökországban munkások toborzására került sor. Azóta azonban a helyzet gyökeresen megváltozott. Így a nem osztrák állampolgárságú lakosok aránya az 1980-as években viszonylag stabil volt, 4 %-ot tett ki. Ez az arány azonban 1989-ben 4 %-ról ugrásszerűen megemelkedett 9 %-ra, és főként

Peter Huber, a WIFO munkatársa a munkaerőpiac megnyitásáról tartott előadást

34

az 1990-es évek elején még tovább nőtt. Ennek két történelmi esemény állt a hátterében: a vasfüggöny lebontása és az egykori Jugoszlávia területén kialakult háborús helyzet. Mindkét esemény menekülthullámot indított el Ausztria és Nyugat-Európa irányába. Ez idő tájt kezdődtek a viták is arról, hogy Ausztria bevándorlói célországnak tekinthető-e, vagy sem? 2000 óta Ausztriának új bevándorlási hullámmal kellett szembenéznie, amely ezúttal az EU-ból indult ki, mégpedig főként az új uniós tagországokból és Németországból. Jelenleg az új tagországokból származó migránsok a lakosság 2,7 %-át teszik ki, ami megegyezik a régi uniós országokból bevándoroltak arányával. Ennél lényegesen magasabb - 4,3 % - az egykori Jugoszláviából származó bevándorlók aránya. A migránsok helyzete Ausztriában A legutóbbi mikrocenzus adataiból kivehető, hogy az osztrák lakosság mintegy ötödénél mutatható ki migrációs háttér. Ezt példázza az a tény is, miszerint a Bécsben élők 40 %-a külföldi születési hellyel rendelkezik. E körben viszont azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a bevándorló külföldiek csoportja nagyon heterogén. Az új tagországokból bevándorolt külföldiek túlnyomó része például nő, ill. középfokú végzettségű: 60 %-uk rendelkezik szakmunkás képesítéssel vagy érettségivel. Ez a csoport nagymértékben különbözik a török bevándorlókétól, akik főként férfiak, és mindössze általános iskolai végzettséggel rendelkeznek. Ezek az eltérések ugyanúgy megjelennek a migránsok gyermekeinek iskolai végzettségénél is. Eszerint az új tagországokból származó szülők gyermekeinek részvétele az iskolai oktatásban 15-19 éves koruk között 80,7 %-os (a szakmunkástanulókat nem számítják ide – a ford.), míg ugyanez az arány a török szülők gyermekei esetében csak 60,06 %. A 20 és 24 év közöttieknél is tapasztalható különbség e tekintetben a migráns háttérrel rendelkezők vagy nem rendelkezők között, itt azonban csekélyebb az eltérés, mivel főként Németországból érkezik sok hallgató az osztrák főiskolákra és egyetemekre. Ezzel szemben az egykori Jugoszláviából és Törökországból bevándorolt szülők gyermekeinek részvétele a felsőoktatásban elenyésző. Ennek egyik oka, hogy azokból a küldő országokból érkező migránsok esetében, ahonnan az ő szüleik is érkeztek, túlnyomórészt alacsony volt a bevándorlók képzettsége, és ebből kifolyólag a következő generációk hajlandósága is alacsonyabb a magasabb iskolai végzettség megszerzésére. Hasonló képet mutat a foglalkoztatottak és munkanélküliek csoportjának összetétele is. A migrációs háttérrel nem rendelkezők körében a munkanélküliség 3,3 %, miközben az új tagországokból származó bevándorlók esetében 7,5 %, és például a török bevándorlók esetében 13,8 %. A migrációs háttérrel nem rendelkező osztrákok munkavállalási aránya 73,7 %. Az új tagországokból érkezett bevándorlók esetében ugyanez 66,9 %, a törökök esetében pedig lényegesen alacsonyabb, csupán 56 %. Jól látszik tehát, hogy a migrációs háttérrel rendelkezők hátrányos helyzetben vannak mind az oktatásban, mind a munkaerőpiacon. Az osztrák né-

35

pességen belüli magas aránya miatt e problémák megoldása kihívást fog jelenteni a jövőre nézve is, főként a migránsok integrálása a munkaerőpiacon és az oktatási rendszerben. Az új tagországok állampolgárainak migrációs várakozásai Egy ERFA forrásból támogatott projekt (www.famo.at) keretében hét éven keresztül, összesen négy alkalommal, 20.000 fő megkérdezésével vizsgálták a polgárok migrációs hajlandóságát Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon. A felmérés egyik legfontosabb eredménye, hogy a vizsgált időszakban jelentősen csökkent a megkérdezettek kivándorlási kedve. Így az első megkérdezésnél 9,5 % mondta, hogy gondolkodik a kivándorláson, a negyedik megkérdezésénél pedig már csak 5,1 % nyilatkozott ugyanígy. Azok aránya is csökkent, akik lépéseket is tettek már ez ügyben (2,3 %-ról 1,9 %-ra). A megkérdezettek nagy része Ausztriát nevezte meg kivándorlási desztinációként, de Németország és Nagy-Britannia is kedvelt célországok. A kivándorolni szándékozók 32 %-a Ausztria határtérségében szeretne dolgozni. Körülbelül egy-egy ötödük vállalna a fővárosban, illetve a vidéki térségben munkát. Elsősorban az 50 év felettiek választanák inkább a (napi) ingázást. A legtöbb megkérdezett nem azonnal, hanem belátható időn belül szeretne kivándorolni (kb. 30 % egy éven belül, és 26 % 1-2 éven belül), ők nagyrészt rendelkeznek középfokú végzettséggel és német nyelvtudással. A külföldi munkavállalás időtartamára vonatkozóan kiderül, hogy a megkérdezettek 40 %-a 1-től 5 évig terjedő időszakra vállalna munkát, azonban 33 % akár a nyugdíjazásig is szívesen dolgozna külföldön. A megkérdezettek körében a szezonmunka is számításba jön; 31 % választaná ezt a lehetőséget. A munkakeresés módjának tekintetében sokan a kapcsolataikra támaszkodnak, pl. 52 % a barátok, ismerősök és rokonok, 39 % a már a célországban dolgozók segítségével próbál munkát találni. A megkérdezettek csupán egyötöde veszi igénybe a munkaügyi központok segítségét az álláskeresés során. Általánosságban elmondható, hogy a célországban élő barátok és ismerősök is fontos ösztönző tényezőt jelentenek a külföldi munkakeresés kapcsán. Ők azok, akik információkat adnak, keresési stratégiákat javasolnak, és akik biztos pontot jelentenek az adott országban. A kivándorlás legfőbb indítéka azonban az esetek többségében gazdasági természetű. Az is látszik, hogy azok érdeklődnek leginkább a kivándorlás iránt, akik alacsonyabb jövedelemmel vagy csupán csekélyebb vagyonnal rendelkeznek. Ennek megfelelően a külföldön keresett pénzt otthonteremtésre, a gyerekek taníttatására fordítanák, vagy hazaküldenék a családnak. A legnagyobb esélyt a külföldi elhelyezkedésre a vendéglátás, a turizmus, valamint az ipar és az építőipar területén látják a megkérdezettek. Mindezzel együtt a külföldi munkavállalási lehetőségét reálisan ítélik meg.

36

Ezek szerint csupán a megkérdezettek 40 %-a gondolja úgy, hogy jó eséllyel találna állást külföldön. Az is említést érdemel, hogy 61 % nem vállalna el a képzettségénél alacsonyabb színvonalú munkát. Ehhez kapcsolódik az a fontos tényező, hogy a bérek magasabbak, mint a küldő országokban.

MOSKÓ MÓNIKA A közérdekű önkéntes tevékenység Az önkéntesség európai éve 2011 Bevezetés Az önkéntesség olyan érték, melynek hasznosságát, konstruktív jellegét és társadalmi kohéziós szerepét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Az Európai Unió méltán gondolta úgy, hogy a 2011-es évet az önkéntességnek szenteli. A jelenlegi európai év témájának szimbolikus jelentősége van: az ENSZ 2001-et az önkéntesek nemzetközi évévé nyilvánította, és a tízedik érfordulón az Európai Tanács határozata alapján 2011 az önkéntesség európai éve.

Moskó Mónika osztályvezető az önkéntes munka magyarországi helyzetéről beszélt

37

Előzmények A hazai önkéntesség szabályozásával először egy civilek és kormányzati szakemberek alkotta munkacsoport foglalkozott, ezt pedig egy széleskörű társadalmi majd kormányzati egyeztetés követte, mely folyamat eredményeképp 2005. október 1-én hatályba lépett a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló 2005. évi LXXXVIII. törvény (továbbiakban: Köt.) Ezt követően az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány indította 2005ben az első hazai hosszú távú programot „ÖTLET” névvel (Fiatalok munkaerő-piaci beilleszkedését támogató, önkéntesek foglalkoztatását elősegítő kísérleti program) A Társadalmi Megújulás Operatív Program keretében meghirdetett „Önkéntesség elterjesztése” című projekt az önkéntesség megyei szinten történő fejlesztését célozta meg, az önkéntes tevékenység társadalmi megbecsültsége, ismertsége és népszerűsége megnőtt. A 2005 június – 2006 szeptemberig lezajlott INVOLVE-project hat ország (Ausztria, Franciaország, Hollandia, Spanyolország, Nagy-Britannia és Magyarország) együttműködésén alapult, koordinátor a brüsszeli székhelyű CEV (the European Volounteer Centre), a projectet az Európai Unió az INTI-n keresztül finanszírozta. A project célja az volt, hogy feltárja az Unión kívülről érkező bevándorlók önkéntes foglalkoztatáson keresztüli integrációjának lehetőségeit. A résztvevő országokból érkezett szakértők nemzetközi szemináriumokon mutatták be eddigi eredményeiket, és vitatták meg a felmerülő nehézségeket. Fontos volt, hogy a jól működő gyakorlatokat átvehessék egymástól a résztvevők, illetve a rendelkezésre álló tapasztalatokkal segítsék egymást a témában érintettek. A Kapu Program a Békés megyei Béthel Alapítvány és a brightoni (angliai) székhelyű Social Care Initiatives Network közös munkájának köszönhetően lett létrehozva 1996-1998 között. A program elsősorban pályakezdő munkanélküli fiatalok számára nyújtott képzést és szakmai támogatást, melynek következtében a fiatalok szakképesítéshez nem kötött, önként vállalt segítséget nyújtottak többnyire otthonukban élő, rászoruló idős és bajba jutott emberek számára. A program fejlesztési időszakában a magyar önkénteseknek és szakembereknek lehetőségük nyílt tapasztalatcserére is - az önkéntesség területén nagy hagyományokkal rendelkező - Angliában, ahol megismerkedhettek az önkéntes munka jogi, szervezeti és gyakorlati kereteivel. Napjainkban a programban részt vevők széles körű tevékenységet végeznek, pl.: idős és bajba jutott emberek kisegítése, hátrányos helyzetű társadalmi csoportok támogatása, pályakezdők társadalmi beilleszkedésének elősegítése, munkanélküliek támogatása stb.

38

A közérdekű önkéntes tevékenység fogalma Közérdekű önkéntes tevékenység a fogadó szervezetnél a törvényben meghatározott tevékenységi körben ellenszolgáltatás nélkül végzett munka, kivéve, ha a tevékenység jogszabályon, jogerős bírósági határozaton, illetve hatósági kötelezésen alapul, vagy a felek között más jogviszony áll fenn. Az önkéntes tevékenységek mind az önkéntesnek, mind a közösségnek és a társadalom egészének a javára szolgálnak. Olyan európai értékeket helyez át a gyakorlatba, mint a szolidaritás, a megkülönböztetés-mentesség, és hozzájárul a társadalom harmonikus fejlődéséhez. Fontos tanulási lehetőség is, hiszen az önkéntes munkában való részvétel új képességekkel ruházza fel a polgárokat, és erősítik bennük a társadalomhoz való tartozás érzését. Az önkéntes jogviszony keletkezése A fogadó szervezet és az önkéntes között megkötött önkéntes szerződéssel jön létre. Alapvetően szóbeli megállapodás, amit a törvényben meghatározott esetekben kell írásba foglalni. A szerződésben meg kell határozni az önkéntes tevékenység tartalmát, ellátásának helyét, a tevékenységre fordítandó időt és pihenőidőt. A kötelező írásba foglalás esetei: - az önkéntes szerződést határozatlan időre vagy legalább tíz napra kötötték, 18. életévét be nem töltött önkéntes, illetve korlátozottan cselekvőképes nagykorú önkéntes esetén legalább két napra kötötték, - az önkéntes tevékenységet külföldön végzik vagy az önkéntes harmadik országbeli, - az önkéntes juttatásban részesül, - az önkéntest engedélyköteles építési munkában való részvételre foglalkoztatják, - bármelyik fél azonnali hatályú felmondási jogát korlátozzák, - az önkéntes kéri, - jogszabály elrendeli. Az önkéntes jogviszony alanyai A) Önkéntes Önkéntes az lehet, aki tízedik életévét betöltötte. Tehát önkéntes lehet bármely cselekvőképes, korlátozottan cselekvőképes vagy a tízedik életévét betöltött, kiskorúsága miatt cselekvőképtelen személy is. Korlátozottan cselekvőképes és kiskorúsága miatt cselekvőképtelen önkéntes esetén az önkéntes jogviszony létesítéséhez a törvényes képviselő hozzájárulása szükséges.

39

A munkaidőre és pihenőidőre a Munka Törvénykönyvétől eltérő szabályozás található a tizennyolc évet be nem töltött önkéntesekre vonatkozóan. A tizenhatodik életévüket be nem töltöttek esetében maximum napi három óra fordítható az önkéntes tevékenységre, a tizenhatodik életévét betöltött, de tizennyolcadik életévét be nem töltött önkéntes által a közérdekű önkéntes tevékenységre fordítható idő nem haladhatja meg a napi négy és fél órát és a heti tizennyolc órát. A tizennyolcadik életévét be nem töltött önkéntes részére a közérdekű önkéntes tevékenység befejezése és másnapi megkezdése között legalább tizennégy óra pihenőidőt kell biztosítani. B) A fogadó szervezet Fogadó szervezet lehet többek között: - helyi önkormányzat, kisebbségi önkormányzat, - költségvetési szerv, - közhasznú, kiemelkedően közhasznú szervezet, - egyházi jogi személy, - szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi szolgáltató, illetve intézmény. Az önkéntesnek biztosítható juttatások köre Nem minősül ellenszolgáltatásnak a fogadó szervezet által: - az önkéntesnek adott munkaruházat, védőfelszerelés, - utazás, szállás, étkezés biztosítása, - védőoltás, szűrővizsgálat és más betegségmegelőző szolgáltatás, - iskolarendszeren kívüli képzés költségei, - az önkéntes tulajdonában álló, az önkéntes tevékenység ellátásához szükséges állat élelmezésének, elhelyezésének biztosítása, - az önkéntes tulajdonában vagy használatában álló eszköz - közérdekű önkéntes tevékenység ellátása érdekében történő - működtetéséhez szükséges feltételeknek az önkéntes részére történő biztosítása, - élet-, balesetbiztosítás, felelősségbiztosítás, - az önkéntesnek külföldön végzett közérdekű önkéntes tevékenység esetén, illetve a Magyarországon lakóhellyel nem rendelkező nem magyar állampolgár által végzett közérdekű tevékenység esetén adott napidíj, ha annak egy hónapra számított összege nem haladja meg a kötelező legkisebb munkabér mindenkori havi összegének húsz százalékát, - az önkéntesnek a közérdekű önkéntes tevékenységéért nyújtott jutalom, feltéve, hogy annak éves összege nem haladja meg a kötelező legkisebb munkabér mindenkori havi összegének húsz százalékát. Amennyiben a fogadó szervezet olyan szolgáltatást nyújt, amelyre kötelező biztosítást kötni, csak akkor foglalkoztathat önkéntest, ha az önkéntes által okozott kár megtérítésére is felelősségbiztosítást köt.

40

Az önkéntes szerződés megszűnése Megszűnik a jogviszony: - az önkéntes halálával, cselekvőképtelenné válásával, - a fogadó szervezet jogutód nélküli megszűnésével, természetes személy esetén halálával, - a vállalt közérdekű tevékenység teljesítésével, - a szerződésben meghatározott idő lejártával, feltétel teljesülésével, - közös megegyezéssel történő megszüntetéssel, - felmondással, - az önkéntesek foglalkoztatásának - a 13. (3) bekezdés szerinti - megtiltásáról rendelkező határozat jogerőre emelkedésével. Az utolsó megszűnési ok arra az esetre vonatkozik, amikor a fogadó szervezet a bejelentési kötelezettségét elmulasztotta, majd a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium felhívta, hogy kötelezettségét harminc napon belül teljesítse, és a határidő eredménytelenül telt el. Ekkor legfeljebb egy évre megtiltja a fogadó szervezetnek az önkéntesek foglalkoztatását. Nyilvántartás A fogadó szervezet a bejelentési lapon köteles előzetesen bejelenteni az önkéntesek foglalkoztatását, illetve az adatokban bekövetkező változásokat. Ha az előzetes bejelentésre nincs lehetőség, a bejelentési kötelezettségnek a közérdekű önkéntes tevékenység megkezdésétől számított tizenöt napon belül kell eleget tenni. A bejelentett adatokról a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (a továbbiakban: KIM) a fogadó szervezetek nyilvánossága és az önkéntesek védelme érdekében nyilvántartást vezet. A nyilvántartásba vételről a KIM kizárólag az iratok alapján dönt. A nyilvántartásban szereplő adatokat a KIM által működtetett honlapon közzéteszi. A KIM a nyilvántartásban szereplő adatokat átadja a munkaügyi hatóságnak és a munkavédelmi hatóságnak az önkéntesek jogszabályszerű foglalkoztatásának ellenőrzése céljából. A KIM megtagadja a bejelentő vagy a bejelentésben meghatározott tevékenységi kör nyilvántartásba vételét, illetőleg törli a nyilvántartásból a fogadó szervezetet, illetve tevékenységi kört, ha - nem felel meg a fogadó szervezet a kritériumoknak - a megjelölt tevékenységi körben önkéntes nem foglalkoztatható

41

Európai Év EU szintű prioritásai és eszközei A Tanács Határozata (2009. november 27.) 2010/37/EK – az aktív polgárságot előmozdító önkéntes tevékenységek európai évéről (2011) - alapján a célkitűzések a következők: - önkéntességet támogató környezet kialakítása az EU-ban - az önkéntes tevékenységek szervezőinek megerősítése - önkéntes tevékenységek elismerése - az önkéntesség értékének és fontosságának a tudatosítása. A célkitűzések eléréséhez megfelelő eszközök szükségesek: - a tagállamok közti mélyrehatóbb és strukturáltabb párbeszéd, - helyes gyakorlatok átadása, - tanulmányok és kutatások végzése, - konferenciák és rendezvények szervezése, - konkrét tagállami kezdeményezések, - tájékoztatási és promóciós kampány. Az Európai Év nemzeti prioritásai, a Nemzeti Program A Nemzeti Program célja - összhangban a Közösség célkitűzéseivel és intézkedéseivel -, hogy felhívja a magyar társadalom figyelmét az önkéntesség jelentőségére és hozzájárulására az össztársadalmi célok megvalósításához és közös problémáink megoldásához. A nemzeti prioritások ennek tükrében: - az önkéntesség motivációinak megteremtése, fejlesztése, tudatosság növelése, - az önkéntesség szerepe a kompetenciák fejlesztésében (valamennyi korosztály) és a munkaerőpiacra való beilleszkedésben (különösen fiatal pályakezdők, 50 éven felüli munkanélküliek), - önkéntesség a társadalmi kohézióért, az értékek (társadalmi, kulturális, környezeti stb.) felismeréséért, megmentéséért és népszerűsítéséért, - kiemelt figyelmet szükséges fordítani a környezeti fenntarthatóság érvényesítésére, különös tekintettel a parlagfű- és szemét-mentesítésre. Statisztikailag kimutatható, hogy elsősorban az 50 év feletti nők és a 25 év alatti férfiak mutatnak nagyobb elkötelezettséget az önkéntesség iránt, ezért az elsődleges célcsoport a 14 és 39 év közötti magyarok. A Nemzeti Koordináló Testület Magyarország Nemzeti Programjának végrehajtásáért és az Európai Év kommunikálásáért felelős hazai, szakmai testület. Működtetésének első számú felelőse a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, a feladatokat a Tár-

42

sadalmi és Civil Kapcsolatok Főosztály látja el, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium, a Külügyminisztérium, valamint civil szervezetek képviselőinek a bevonásával. Az eredmény az Önkéntes Stratégia lesz, mely középtávon (5-10 év), az érintettekkel egyeztetett módon határozza meg a fejlődés irányait, ezzel is erősítve a társadalmi kohéziót és a közös célok megvalósulását. Az Európai Év magyarországi honlapja A honlap kialakítása a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium és a KopintDatorg Zrt. közreműködésével valósult meg, a belföldi kommunikáció a www. onkentesseg2011.hu, a nemzetközi kommunikáció a www.eyv2011.gov.hu oldalon elérhető. A honlapok legfontosabb tartalmi elemei: - az Európai Év, a Nemzeti Program és az NKT bemutatkozását szolgálják, - jogszabályok, nemzetközi dokumentumok gyűjteménye közvetlen eléréssel, - kapcsolódó pályázatok gyűjteménye kereshető és rendezhető adatbázisos formában, - naptár, mely az Európai Év eseményeit, a társult rendezvényeket, pályázati határidőket tartalmazza, - TÁMOP 5.5.2. konstrukció kedvezményezett önkéntes centrumok elérhetősége, - jó gyakorlatok gyűjteménye - Köt. információk és nyilvántartás megjelenítése. Az Európai Évhez kapcsolódó rendezvények A) TEszedd 2011 - Önkéntesek a tiszta Magyarországért - Egy napos akció 2011. május 21-én. - Koordináló szervezet a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium. - Középtávú cél a környezettudatos magatartás erősítése. - Együttműködő partnerek: Önkéntes Központ Alapítvány, Nemzeti Erőforrás Minisztérium, egyházak. B) Önkéntesek napja Elsődleges célja, hogy bemutatkozási lehetőséget teremtsen olyan szervezeteknek, melyek önkéntesekkel végzik a mindennapi tevékenységüket. Az érdeklődök kipróbálhatnak különféle önkéntes tevékenységeket, informálódhatnak a szervezetekről, szorosabbá válik a kapcsolat a szervezetek és a magánszemélyek között. Országszerte több városban zajlott.

43

C) Szomszédünnep Magyarországon elsőként Pécs csatlakozott 2010-ben az EKF évében a Franciaországban már 10 éve elindított mozgalomhoz, amely kis lakóközösségeket aktivizál egymás megismerésére. A soros elnökség alatt országos szinten került megrendezésre.

D) Parlagfű irtás 2011. június - szeptember között kerül megrendezésre. Célja az egész ország mozgósításával, társadalmi szolidaritás erősítésével csökkenteni a parlagfű-szennyezettséget, elősegítve az egészségmegőrzést, illetve hosszabb távon a megbetegedések drasztikus csökkenését. E) Téli szomszédolás 2011. január - április között került megrendezésre. Rövid távú célja volt a lakások fűtetlensége miatti megbetegedések és elhalálozások megelőzése, a középtávú cél pedig az összegyűjtött információk alapján prevenciós program előkészítése. Koordináló szervezete a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, végrehajtó szervezete a Nemzeti Erőforrás Minisztérium volt.

ARNO HEIMGARTNER A közösségért tenni önkéntes munkával Ausztriában a 2001. évi kommunikációs munka gyümölcse az Önkéntesek Tanácsa 2003. évi megalapítása volt, amely ma 55 tagot számlál. Különböző ernyőszervezetek, közintézmények és civil szervezetek képviseltetik magukat a Tanácsban, és végzik az önkéntességi politikát alakító tervező és kezdeményező munkát. Ez alapján 2004-ben egy akcióprogram keretében kilenc kiemelt, különös jelentőséggel bíró ajánlást tesznek közzé, illetve javasolnak megvalósítani (vö. Heimgartner, 2009.). 1. Az önkéntesség és a tiszteletbeli munka definíciója 2. Az önkéntes tevékenységének támogatását célzó intézkedések vizsgálata Ausztriában 3. Önkénteseket közvetítő ügynökségek 4. Igazolás az önkéntes tevékenységről 5. Oktatási és továbbképzési alaptanterv 6. Önkéntes-menedzsment alapprogram 7. Jelentés az önkéntességről Ausztriában – mélységi és mennyiségi

44

típusú kutatás az önkéntes munkavállalásról Ausztriában 8. Controlling alapprogram 9. A gazdaság és az önkéntesség összehangolását szolgáló szerv Forrás: „Önkéntes akcióprogram“, Osztrák Önkéntesek Tanácsa 2004 Fogalmak használata Ez a lista a 2004. évi tartalmi megközelítést szemlélteti. A pontos definíciók meghatározása előtt azonban még ki kell választani a használandó (szak) kifejezéseket, mivel régebben is és ma is megfigyelhető, hogy nem egységes a szóhasználat e területen. Ausztriában rokonértelmű fogalmak vegyes használata jellemző. A Munkaügyi, Szociális és Fogyasztóvédelmi Minisztérium által legtöbbször használt „önkéntes elkötelezettség” (freiwilliges Engagement) mellett a következő kifejezések használatosak az önkéntesség megjelölésére: „önkéntes vagy tiszteletbeli munka” (freiwillige vagy ehrenamtliche Arbeit), ritkábban „társadalmi munka” (bürgerschaftliche vagy zivilgesellschaftliche Arbeit), illetve ”Volunteering”. Különböző szokások, valamint a másodlagos jelentéstartalmak is befolyásolják a mindenkori szóválasztást. Az elkötelezettség (Engagement) és a munka (Arbeit) kifejezések közötti jelentéskülönbség például kimondottan a fizetett munka és az ellentételezés nélküli tevékenység közötti különbségre utal.

Dr. Arno Heimgartner egyetemi professzor az önkéntes munkavégzés ausztriai problémáit és trendjét elemezte

45

Definícióalkotás Az önkéntesség fogalmának meghatározása gazdaságtudományi, jogtudományi és neveléstudományi területen alkotó szerzők nevéhez köthető (vö. More-Hollerweger, Sprajcer és Eder, 2009). Két definíciót szeretnék kiemelni: (a) Az önkéntesség „olyan munka, amelyet önként (azaz nem jogszabályi kötelezettség alapján), pénzbeli ellentételezés (azaz bérezés, díjazás) nélkül, a háztartásunkon kívül eső személyek javára végzeznek. (Badelt/More- Hollerweger, 2007., 503-504. o.; Badelt, 1985., 60. o.)” 2009. évi beszámoló az önkéntességről, 6. o. (b) „Az önkéntes ill. tiszteletbeli munka végzése ingyenesen és a közjavára történik. Az ingyenesség más, pénzbeli ellentételezéssel egyenértékű ellenszolgáltatást is kizár. Ez nem érinti az indokolt költségtérítés adását. Az önkéntesek munkájukat intézményi keretek között, állami kötelezettségvállalástól mentesen, nem valamilyen képzés vagy továbbképzés kötelező részeként végzik. Egy adott szervezeten belül önkéntes tevékenységet folytató személy nem végezheti ugyanazon munkát díjazás ellenében is.“ Heimgartner 2004., 209. o. A következő alapvető tartalmi elemek egységesen voltak jelen valamenynyi definíció esetében: „önkéntes vállalás”, „a köz javára“ és „pénzbeli ellentételezés nélkül“. Ehhez jön még a formális, azaz szervezeti keretek által szabályozott és az informális, azaz szervezeti keretek nélküli önkéntes tevékenység szétválasztása. . Az önkéntes vállalás mint szempont alapján több olyan tevékenységi területet is ki kellett zárni, ahol valamilyen központi jogszabályi (pl. polgári szolgálat), vagy valamilyen képzéssel, oktatási intézménnyel kapcsolatos (pl. szakmai gyakorlat) kötelezettség áll fenn. Külön kiemelendő, hogy abban az esetben sem beszélhetünk önkéntességről, amikor – több európai ország gyakorlata szerint – munkanélküliek bizonyos ellátásait közhasznú munkához kötik. A definícióalkotó munka ellenére még 2011-ben is akadnak fogalmi tisztázatlanságok, illetve pontatlanságok. A „háztartáson kívül eső személyek javára” kifejezés használatával csak részlegesen sikerült a családon belüli munkavégzéstől való elhatárolás. Amennyiben valaki pl. ápolásra szoruló szülők1

A Heimgartner és Anastasiadis által írt cikk, melyből idézünk Heimgartner, Anastasiadis, Kittl-Satran és Wrentschur „A szociálpedagógia hatásai“ című könyvében jelent meg a LIT Kiadó gondozásában, 2011ben. A tanulmány eredményeit az osztrák Munkaügyi, Szociális és Kulturális Minisztérium által készített „ önkéntességről szóló 1. jelentés“ tartalmazza, a projektet More-Hollerweger (NPO Intézet, Bécs) és Heimgartner (Grazi Egyetem Nevelés- és Képzéstudományi Intézet, Szociálpedagógiai Tanszék) vezették.

46

kel él közös háztartásban, akkor nem beszélünk önkéntes munkavégzésről. Tényleges tartalmában azonban ez a munka nem különböztethető meg a külön háztartásban élő szülők gondozásától. Önsegítő szervezetek és kórusok esetében is keveredik a saját magunk érdekében/kedvére, illetve mások részére végzett tevékenység. Heimgartner definíciójában (2004) az olyan csere-alapon folyó tevékenységtől való elhatárolást is megtaláljuk, amelyek esetében a szolgáltatás időbeli érték-egységek szerint dokumentálásra kerül. Továbbá meg kell még említenünk a túlórák és az önkéntes munkavégzés megkülönböztetését. Jelenleg azonban még ritkán vetik fel az önkéntes munka fogalmát olyan szervezet keretében, ahol az érintettet díjazás ellenében foglalkoztatják. A definíció tartalma szerint, de konszenzusos alapon értelmezhetjük az igazolt költségtérítést, amely nem mond ellent a díjazás nélküliség követelményének. Ebben a vonatkozásban speciális szabályozások alakultak ki. Jelenleg a Minisztérium többek között egy, az önkéntes munkavállalást szabályozó törvény kidolgozásán fáradozik. A törvény a fogalommeghatározás eddig elért szintjén alapul, és tágabb lehetőségeket fog tartalmazni a nagyobb biztonság biztosításkötés révén való elérése tekintetében. Példák az önkénteseket is foglalkoztató létesítményekre: a hitzendorfi könyvtár (http://www.hitzendorf.at/cms/beitrag/10000291/53746), a deutschfeistritzi kaszagyár (http://www.sensenwerk.at/), és a Volkshilfe Steiermark (http://www.stmk.volkshilfe.at/26). További példa a points4action (http://points4action.at/), amely egy ifjúsági csereprogram. Az önkéntesség szervezeti háttere Az önkéntes központokra jellemző, hogy azok az utóbbi tíz év során bár tartományonként eltérően, mégis folyamatosan fejlődtek. E központok fő feladatai az önkéntesek és az őket foglalkoztató szervezetek toborzása, közvetítése, kísérése, valamint az önkéntességgel kapcsolatos PR-tevékenység. Az Osztrák Önkéntes Központok Érdekképviselete (Interessengemeinschaft der österreichischen Freiwilligenzentren , IGFÖ) nevű szervezet koordináló szerepet tölt be. Az önkéntes központok fenntartói háttere változó. Vannak közpénzből fenntartott (pl. Vorarlbergben), és adományokból fenntartott (pl. Innsbruckban) központok is. Linzben független tartományi önkéntes centrum létrehozásán dolgoznak (a neve is erre utal: ULF, amely a Független Tartományi Önkéntes Központ német nyelvű rövidítése - http://www.ulf-ooe.at/index.php), annak érdekében, hogy minden érintett szervezet számára hatékony támogatást nyújthassanak. Grazban is hasonló koncepció megvalósítása van folyamatban. Ezen kívül 1998-ban ún. lakossági irodák (Bürgerbüros) jöttek létre, azért, hogy az önkéntességet, különösen a generációk közötti szolidaritást, önkormányzati szinten is elő tudják mozdítani (vö. Heimgartner, 2009., 163. o.).

47

Ezek a lakossági irodák az ún. GEMA-központokká (GEMA, Gemeinsam Aktív, azaz Közösen Aktívan) alakultak át (vö. u.o., 166. o.). Ezek tevékenységi köre központonként eltérő, a paletta a szolgáltatások (pl. gyermekfelügyelet) és képzések közvetítésétől a kulturális események és rendezvények szervezésén keresztül a tanácsadásig (pl. pénzügyi dolgokban) terjed. Az önkéntesség egyik fontos eleme a közösségfejlesztés (vö. Sing és Heimgartner, 2009.), amely az élet legkülönbözőbb területein és a legkülönbözőbb szakmákban hívja életre a társadalmi aktivitást (vö. Hinte, 2010.), amely aztán különféle munkakörökben, szomszédi segítésben és politikai szerepvállalásban teljesedik ki. Sok internetes felület is alkalmas az önkéntes aktivitás feltérképezésére. (pl. Felső-Asztria: www.boerse-ehrenamt.at; Salzburg: www.hilfeundhobby.at; Vorarlberg: www.freiwilligenboerse.vol.at). A www.freiwilligenweb.at minisztériumi portál átfogó médium szerepét tölti be.

Az önkéntességet vizsgáló kutatások Ausztriában az önkéntes aktivitás láthatóvá tételének egyik fontos állomása volt az osztrákok önkéntes tevékenységét vizsgáló kvantitatív kutatás, valamint az annak eredményeit leíró tanulmány (Az önkéntességről szóló 1. jelentés) (More-Hollerweger és Heimgartner, 2009.). A felmérés célja többek között az önkéntes aktivitást mérő mennyiségi jellemzők nagyobb mintavétellel történő megállapítása (n = 11.661), valamint egy olyan módszertani eszköztár létrehozása volt, amely további kutatások kiinduló pontjául szolgálhat. Ennek alapján a jövőben lehetővé válik az önkéntesség területén bekövetkező változások empirikus vizsgálata. A tanulmány másik célja, hogy lehetőséget biztosítson az önkéntesség tartalmi kérdéseinek vizsgálatára, valamint az önkéntesség struktúrája feltárására, a különböző társadalmi csoportok közötti eltérések, az önkéntesség és más munkavállalási formák közötti átmenetek, vagy éppen a fejlődési folyamatok elemzésére és széles körben történő megvitatására. Különösen 2011-ben, az Önkéntesség Európai Évében biztosítottak erre alkalmat különféle intézmények. A korábbi, önkéntességet vizsgáló osztrák tanulmányok sok esetben az egyes tartományokra vonatkoznak. Jelentősnek mondható Zapotoczky felmérése Felső-Ausztriában (1996) és Salzburgban (1998), Strümpel, Pleschberger és Riedl felmérése Alsó-Ausztriában (1999), továbbá több különböző vorarlbergi tanulmány (pl. Bachstein és Hollerweger, 1999, Denz és Battisti, 2005; Fredersdorf, Roux és Lorünser, 2010). Országos felmérést Badelt és Hollerweger (2001) készített, valamint Heimgartner a szociális területről (2004). Számos szakdolgozat a neveléstudományok, a szociológia

48

és pszichológia területéről is foglalkozik kapcsolódó témakörökkel, mint például motivációs tényezők (pl. Az önkéntesek motivációi és életcéljai, Metul (2006), A kríziselhárító csoport önkéntes munkatársainak motivációi, Rosanits (2007), Az eggenbergi vincés egyházközösség önkénteseinek ösztönző tényezői, Siller (2008)), önkéntes és főállású munkatársak együttműködésének tapasztalatai (pl. Kremsner, 2006), továbbképzéssel kapcsolatos témák (pl. Önkéntesek továbbképzése, Steinberger, (2006), képzés és továbbképzés a stájer tűzoltóságnál, Pfleger (2008)), önkéntes szociális munka (Jaklitsch, 2002), az önkéntespotenciál az idősebbek körében (pl. Gross, 2009), vagy országok közötti összehasonlítások (pl. Önkéntesség Ausztriában és Ausztráliában, Gross (2006), Brandl (2006)). Európai viszonylatban az Európai Önkéntes Központ (European Volunteer Center, CEV) végez jelentős érdekképviseleti tevékenységet. A GHK egyik európai tanulmányából (2010) kiderül, hogy Európa-szerte igen eltérő az önkéntesség értelmezése, ez pedig megnehezíti a mennyiségi jellemzők összehasonlítását. Még az egyes országokon belül is igen különböző eredményeket mutatnak a vonatkozó tanulmányok. E tekintetben a módszertani eltérésekre kell különös figyelmet fordítani. (pl. szervezeti szintű, illetve személyes adatgyűjtés). A baltimore-i Johns Hopkins Egyetemen működő Civil Társadalmi Tanulmányok Központja (Center for Civil Society Studies) aktuálisan az önkéntesség nagyszabású európai szintű felmérésére (European Volunteer Measurement) törekszik, s eközben Gaskin et al. (1996) nyomán mennyiségi összehasonlításra tesz kísérletet. Ezen kívül azonban számos, európai viszonylatban ugyanolyan jelentőséggel bíró téma létezik, s melyek az önkéntességet alulról szerveződő, a társadalmat alakító jelenségként határozzák meg. Az önkéntességre vonatkozó mennyiségi adatok Ausztriában A legfrissebb ausztriai adatok More-Hollerweger és Heimgartner egész országra kiterjedő tanulmányában (2009) kerültek összefoglalásra. A vonatkozó felmérést a Munkaügyi, Szociális és Fogyasztóvédelmi Minisztérium megbízásából az Osztrák Statisztikai Hivatal (Statistik Austria) végezte (mikrocenzus kiegészítő adatfelvétel; n = 11.661). Az önkéntes aktivitás aránya a lakosság egészén belül A 15 évnél idősebb osztrák népesség 27,9%-a végez szervezett formában, tehát intézmények keretében önkéntes tevékenységet. Jelenleg csak egyesületből is mintegy 116.000 olyat tartanak nyilván, amelyben valamilyen önkéntes tevékenység folyik. A nem szervezeti keretek között, azaz informálisan végzett önkéntes munka nagyságrendje hasonló (27,1%). A behatárolás nehézségei ellenére tehát szükséges lenne ennek az informális önkéntességnek a felmérése és fokozottabb elismerése.

49

Tevékenységi területek közötti megoszlás E körben kilenc társadalmi cselekvési területet különböztetünk meg. A százalékos megoszlás szerint első helyen a kultúra áll (7,5%), amelyet a sport (6,9%), a vallás (6,2%), a katasztrófavédelem (6,0%), a politika (3,5%), a szociális ügyek (3,3%), a környezetvédelem (2,6%), a képzés (2,5%) és a közösségfejlesztés (2,1%) követ. Nők és férfiak aránya Férfiak szervezett keretek között gyakrabban végeznek önkéntes tevékenységet, mint a nők (33% : 23%). Ezt az adatot azonban a társadalmi hasznosságú ingyenes tevékenységek teljes körének figyelembe vételével kell értékelnünk (főként ami az informális önkéntességet, és a családon belüli munkavégzést illeti). Az egyes ágazatokat vizsgálva beszélhetünk „férfidomináns” (katasztrófavédelem, sport, politika), és „feminizálódott” területekről (képzés, vallás). Egyértelműen megfigyelhető a vertikális szegregáció, azaz a nők alulreprezentáltsága a férfiakkal szemben a vezető pozíciókban. Az önkéntes tevékenységen belüli ezen megoszlások és sajátosságok az életrajzi és társadalmi viszonyokat tükrözik vissza. Ezzel szemben az informális önkéntesség esetében a férfiak és nők közti arány kiegyensúlyozott. Ha megnézzük a nők nem szervezett formában végzett önkéntes tevékenységre fordított munkaóráit, akkor láthatjuk, hogy a nők heti 4,4 órát töltenek ilyen tevékenység gyakorlásával, ami lényegesen több, mint a férfiak időráfordítása, ami csupán heti 2,7 óra. A fiatalok önkéntes aktivitásának foka A fiatalokra vonatkozó jellemzők hasonlók a felnőttekéhez. Ez ugyanúgy vonatkozik az aktivitás mértékére (szervezetten végzett önkéntes munka aránya 30%), mint a működési területekre. Csak a sport és a katasztrófavédelem terén tapasztalható némi pozitív előjelű eltérés. Ebből az adatból levezethető, hogy a mindenkori hagyományok és struktúrák továbböröklődnek a következő generációkra. Az idősebb korosztály önkéntes tevékenysége

-

Alapvetően a 65. életév után tapasztalható csökkenés az önkéntesség mértékében. Ez alól a tendencia alól csak a szociális, vallási és kulturális területen kifejtett önkéntesség képez – akár jelentős mértékű – kivételt, mivel az idősebb emberek elsősorban ezeken a területeken végeznek ilyen tevékenységet.

50

Az urbanizáció hatása Megállapítható, hogy minél erősebb egy település városias jellege, annál inkább csökken az önkéntességre valói hajlandóság (főként Bécsben). Ez a fizetett állások bővebb kínálatával (pl. a tűzoltóságnál, könyvtárakban, múzeumokban), valamint a kevésbé urbanizálódótt területeken tapasztalhatónál fokozottabb szolidaritással magyarázható. Fizetett munkát nem végző férfiak önkéntes aktivitása Az adatok azt mutatják, hogy a fizetett munkahellyel nem rendelkező férfiak körében a szervezett formájú önkéntes tevékenységre való hajlandóság meglehetősen alacsony. Az aktivitási arány ezen csoport esetében csupán 10,9%. Ez az eredmény azonban nem köszön vissza a nem szervezett formában végzett önkéntes munka (23,3%), illetve a fizetett állással nem rendelkező nők esetében (22,2%). Feltételezhető, hogy ennek ok-okozati összefüggései (pl. kevés elérhető információ a formális önkéntes munkáról) és háttere (pl. elfordulás a szervezett keretek között való munkavégzéstől) összetettek. Politikailag az a releváns, hogy mindez milyen mértékben alapozza meg az önkéntesség szankciókkal történő kikényszerítését, avagy hogy inkább az a törekvés áll-e előtérben, hogy az embereket helyi kezdeményezések útján az érdeklődésüknek és a bennük rejlő potenciálnak megfelelő módon szólítsák meg. Az önkéntes munka elutasításának indokai Arra a kérdésre, hogy miért nem végeznek önkéntes munkát, a megkérdezettek leggyakrabban a családon belüli munkát (nők 73,4%, férfiak 62,7%) említik. Ezt követik a „soha nem hallottam róla” és az „ezen még nem gondolkodtam” típusú válaszok, amelyek egyben igazolják a tájékoztatási és közvetítői rendszer szükségességét. Feltehető, hogy az önkéntesség kiterjesztéséhez szociális közelség (pl. a lakókörnyezetben folyó szervező munka), az önkéntesség hasznosságának tudatosítása, illetve megfelelően egyszerű munkák lennének szükséges. A munkahelyi kötelezettségek mértéke is szerepet játszik abban, hogy ha valaki nem vállal önkéntes munkát. Ebből következik, hogy az időigény miatt az emberek életében a formális önkéntes munka lehetősége konkurál a családi feladatokkal, az informális önkéntes tevékenységgel és az érintett fizetett munkavégzésével. Perspektívák (megoldandó problémák) Az önkéntesség a társadalom életében a szolidáris gondolkodást és cselekvést testesíti meg, egyidejűleg a társadalmi realitás és a változások befolyásolója, miközben ugyanezeknek ki is van téve. Ebből kiindulva folynak bizonyos vizsgálatok az önkéntesség csökkenő mértékére nézve, amely je-

51

lenség a rendelkezésre álló tanulmányokból kiindulva, a módszertani fogyatékosságok miatt csak nehezen vezethető le. A visszaszorulás oka lehet a társadalmi szolidaritás csökkenése, amely az individualizálódott életideálok elterjedésére vezethető vissza. Az időbeosztás eltolódásához szintén nagy mértékben hozzájárul a munkaerőpiac, azaz a fizetett munkahelyek elszívó hatása, ami részben egzisztenciális kérdésekre, de bizonyos ideológiai hatásokra is visszavezethető. Eszerint a fizetett munkát mélyebb értelmének, hasznosságának vizsgálata nélkül, az életstílust korlátozó mivolta ellenére is általában értékesnek és kívánatosnak tartják. Az igazságosság, a közreműködés és a státusz kérdései ezért gyakrabban kötődnek a fizetett, mint az önkéntes munkához. Jóllehet, a fizetett munka egy részéről feltételezhető, hogy olyan piaci, pénzügyi jellegű törvényeknek (pl. termékdominancia) van alárendelve, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a társadalmi hasznossággal (pl. a fogyasztói szemlélet), ennek ellenére a nem anyagi természetű értékek (pl. a közösség és a társadalom életminősége) elismerésére irányuló eszmecserék folytatása nehézkesnek tűnik. Nem meglepő tehát, hogy számos, az önkéntes tevékenységhez kapcsolódó törekvést jellemez a fizetett munkavégzés felé való orientáltság. Ez történik például abban az esetben, ha az önkéntes munka irányultsága az olyan kompetenciák szerzése és igazoltatása, melyek aztán hasznosíthatók a szakmai előmenetelben. Ilyen értelemben pozitív példaként kerül említésre, ha korábban önkéntes tevékenységet sikerül főállásúvá és fizetetté változtatni. Ezzel szemben állnak azok a hivatkozások, melyek szerint a közösség javára végzett tevékenységek szélesebb rétegek általi hordozása minőségjavulást (pl. tűzoltóság, pártfogói felügyelet), és aktívabb részvételt (pl. rádió, kultúra) eredményez. Az önkéntesség melletti általános érvelés problémás mivolta azon egyének helyzetén keresztül érthető meg, akiknek egzisztenciája bizonytalan. Ezekben az esetekben nem tudni, hogy az önkéntesség mögött kirekesztett társadalmi csoportok kizsákmányolás-jellegű viszonyai, vagy a társadalom kapcsolati- és pénzügyi tőkéjéhez való közeledés segítése áll-e. Ha megvizsgáljuk a munkavállalói jogokkal kapcsolatos tradicionális szakszervezeti törekvéseket, azt láthatjuk, hogy ezek mindig is a munkavégzés megfizetésére és a különböző biztosítékok (pl. betegség-, balesetbiztosítás, munkanélküli segély, nyugdíj) garantálására irányultak. Másik oldalról nézve azonban dupla kirekesztést jelentene, ha a fizetett munkával nem rendelkezőket egyben az önkéntességtől is távol tartanánk. Az még kérdés, hogy hogyan lehet különböző módszerek (pl. munkaprofilok, tanácsadás) segítségével egészséges középutat kialakítani, illetve hogy helytálló-e az az állítás, miszerint az önkéntesség sajátos életforma, amely a fizetett munkavégzéssel minden esetben konstruktív, és semmi esetre sem kiszorító jellegű viszonyban áll. Nem mellékesen az önkéntes munka kritériumai közé tartozik az adott tevékenység megfelelő színvonalon történő végzése is. Egy szakosodott társadalomban nem csupán a munka elvégzése a lényeg, hanem annak minősé-

52

ge is nagyban befolyásolja a megvalósítási lehetőségek hierarchiájában elfoglalt helyét. A fentiek leginkább olyan foglalkozások esetében nyilvánvalóak, amelyeket megfelelő végzettség nélkül nem lehet betölteni. Amúgy az iskolázottság és képzettség alapvetően nem tartozik az önkéntes munka végzésének feltételei körébe. Mindazonáltal az önkéntességnek számos területe van, amely csak megfelelő képzés után űzhető. Ilyenkor professzionalizált önkéntességről beszélünk. Különösen a szociális munkakörökben kell azonban a képzéshez kötöttséget, mint feltételt újra meg újra érvényesíteni. Arra a kérdésre, hogy milyen mértékig sikerülhet bizonyos szociális területek szakmai felhígulásának megakadályozása, jelenleg nincs tapasztalati alapon adható válasz. Nyomasztó továbbá azon döntés felelősségének súlya, hogy bizonyos támogatásokat egyszerűen a finanszírozástól tegyük függővé, vagy minden esetben cselekedni kell-e. Néhány szociális tevékenységi forma esetében tehát felvetődhet a kérdés, hogy melyik a kisebbik rossz: a szakmaiság felhígulása vagy a közreműködők számának, és ezáltal az ellátott munka mennyiségének csökkenése. Az alapvető tények közé tartozik továbbá, hogy az önkéntes munkavégzés észlelésének intenzitása eltér a fizetett munkáétól. A többség nagy valószínűség szerint fizetett munkához társítja a „Dolgozik Ön?” kérdést, ami arra utal, hogy az önkéntességről, különösen annak szervezeti hátteréről, sajátosságairól és eredményeiről alkotott reflexiók erősödése jelenleg még folyamatban van. Ráadásul az sem jelenthető ki egyértelműen, hogy szélesebb körű dokumentáció vagy a vonatkozó szabályozás kiépítése előmozdítaná az önkéntesség terjedését. Az önkéntesség lényege olykor éppen a spontán cselekvés, valamely felmerülő probléma megoldása vagy valamilyen korrekció érdekében. Az önkéntesség előnyeinek kihangsúlyozása bizonyos tématerületeken a terjesztés célzatával ezért sokszor a külső kiaknázás veszélyét hordozza magában. Ezzel szemben állnak az önkéntes munkavégzés feltételeinek könnyítésére (pl. kockázatok csökkentése a biztosítás egyszerűsítése által), a szervezeti struktúrák erősítésére (pl. önkéntes központok létrehozása) és az önkéntesség fejlődési lehetőségeinek kibővítésére (pl. hálózatok, konferenciák, publikálások, kutatások) irányuló törekvések. A számos előrelépés (pl. csereprogramok létrehozása, önkéntes kezdeményezések, elektronikus formában való részvétel) mindenesetre arra utal, hogy a társadalom javára fordított munkaidőnknek a nemek egyenjogúsága szellemében való elosztása, a munkavégzés és a munkának nem tekintendő tevékenységek közötti határvonal meghúzása, valamint az idő eltöltésének olyan kategorizálása, miszerint az szabad akaratból, illetve külső hatásokra történt-e, továbbra is a jövő izgalmas kérdései közé fognak tartozni. Irodalomjegyzék Anastasiadis, M., Pangerer, K. & Perner, B. (1999). Freiwilligenzentrum (Önkéntes Központ). Éves beszámoló 1998. október –1999. október. Graz:

53

közzé nem tett beszámoló. Bachstein, W. & Hollerweger, E. (1999). Ehrenamtliche Arbeit in Vorarlberg (Önkéntes munka Vorarlbergben). Projektjelentés. Bécs: NPO-Intézet. Badelt, C. & Hollerweger, E. (2001). Das Volumen der Freiwilligenarbeit in Österreich (Az önkéntesség kiterjedése Ausztriában). 6. számú munkaanyag, Bécs: Gazdasági Egyetem, Szociálpolitikai Intézet. Brandl, Chr. (2006). Freiwilligentätigkeit in Österreich und Australien im Vergleich (Az önkéntesség összehasonlítása Ausztriában és Ausztráliában). Szociológiai szakdolgozat. Grazi Egyetem. Denz, H. & Battisti, M. (2005). Sozialkapital in Vorarlberg – Forschungsbericht (Társadalmi tőke Vorarlbergben – kutatási jelentés). Dornbirn: A jövő kérdéseit vizsgáló iroda (Büro für Zukunftsfragen). Fredersdorf, F., Roux, P. & Lorünser, D. (2010). Bürgerschaftliches Engagement und Sozialkapital in Vorarlberg 2010 – Soziales Monitoring für Sozialkapital und Engagement. Forschungsbericht (Társadalmi munka és társadalmi tőke Vorarlbergben 2010 – a társadalmi tőke szociális monitoringja, kutatási eredmények.). Dornbirn: FH Vorarlberg. Gaskin, K., Davis Smith, J., Paulwitz, I. et al. (1996). Ein neues bürgerliches Europa. (Egy új, polgári Európa) 10 ország önkéntes aktivitására, és annak szerepére irányuló vizsgálat. Freiburg: Lambertus Kiadó. GHK (2010). Volunteering in the European Union. (Önkéntesség az Európai Unióban) Kutatási jelentés. Brüsszel. Gross, M. (2006). Freiwilligentätigkeit in Österreich und Australien im Vergleich (Az önkéntesség összehasonlítása Ausztriában és Ausztráliában). Szociológiai szakdolgozat. Grazi Egyetem. Gross, M. (2009). Chancen, Potentiale und Restriktionen ehrenamtlichen Engagements im höheren Lebensalter (Az időskori önkéntes aktivitás esélyei, lehetőségei és gátjai). Gerontológiai szakdolgozat. Grazi Egyetem. Heimgartner, A. (2004). Freiwillige bzw. ehrenamtliche Arbeit in Einrichtungen Sozialer Arbeit (Önkéntes, illetve tiszteletbeli tevékenység a szociális munka intézményeiben). Frankfurt am Main: Peter Lang Kiadó. Heimgartner, A. (2009). Strukturelle Rahmenbedingungen für Freiwilliges Engagement (Az önkéntesség szerkezeti keretfeltételei). Megjelent: E. MoreHollerweger & A. Heimgartner (kiadó), Freiwilliges Engagement in Österreich – 1. Freiwilligenbericht (Önkéntesség Ausztriában – Első beszámoló az osztrákok önkéntes tevékenységéről). (162-176. o.). Bécs: Munkaügyi, Szociális és Kulturális Minisztérium (BMASK). Heimgartner, A. (2009b). Komponenten einer prospektiven Entwicklung der Sozialen Arbeit (A szociális munka prospektív fejlődésének elemei). Bécs: LIT Kiadó. Hinte, W. (2010). Von der Gemeinwesenarbeit über die Sozialraumorientierung zur Initiierung von bürgerschaftlichem Engagement (Közösségfejlesztés, „társadalmi tér”-orientáció, társadalmi önkéntes kezdeményezések). Megjelent: W. Thole (kiadó), Grundriss Soziale Arbeit (A szociális munka alapkoncepciója) (663-676. o.). Wiesbaden: Társadalomtudományi Kiadó.

54

Jaklitsch, Chr. (2002). Ehrenamtliche Sozialbegleitung aus sozialpädagogischer Perspektive (Az önkéntes szociális munka szociálpedagógiai aspektusai). Neveléstudományi szakdolgozat. Grazi Egyetem. Kremsner, M. (2006). Bedingungen und Erfahrungen der Zusammenarbeit beruflicher und ehrenamtlicher Mitarbeiter und Mitarbeiterinnen in Einrichtungen Sozialer Arbeit (A szociális munkát végző főállású és önkéntes munkatársak együttműködésének feltételei és tapasztalatai). Neveléstudományi szakdolgozat. Grazi Egyetem. Metul, S. (2006). Motivation zum ehrenamtlichen Engagement und allgemeine Lebensziele von MitarbeiterInnen verschiedener Vereine (Az önkéntesség motivációi és a szervezett formában önkéntes tevékenységet végzők általános életcéljai). Pszichológiai szakdolgozat. Grazi Egyetem. More-Hollerweger, E. & Heimgartner, A. (2009) (kiadó). Freiwilliges Engagement in Österreich – 1. Freiwilligenbericht. (Önkéntesség Ausztriában – Az önkéntességről szóló 1. jelentés). Bécs: Munkaügyi, Szociális és Kulturális Minisztérium (BMASK) More-Hollerweger, E., Sprajcer, S. & Eder, E. M. (2009). Definition und Abgrenzung von Freiwilligenarbeit (Az önkéntes munka definiciója és elhatárolása). Megjelent: E. More-Hollerweger & A. Heimgartner (kiadó), Freiwilliges Engagement in Österreich – 1. Freiwilligenbericht (Önkéntesség Ausztriában – Az önkéntességről szóló 1. jelentés). (1-12. o.). Bécs: Munkaügyi, Szociális és Kulturális Minisztérium (BMASK). Osztrák Önkéntes Tanács (2004). Önkéntességi akcióprogram. Bécs: Munkaügyi, Szociális és Kulturális Minisztérium (BMASK). Rosanits, K.. (2007). Empirische Untersuchung über die Motive der Mitarbeit im Kriseninterventionsteam des Landes Steiermark (Stájerország Tartomány Kríziselhárító Csoportjánál dolgozó munkatársak motivációinak empirikus vizsgálata). Szociológiai szakdolgozat. Grazi Egyetem. Pfleger, TH. (2008). Die Aus- und Weiterbildung in Nonprofit Organisationen am Beispiel des steirischen Feuerwehrwesens (Nonprofit szervezetek oktatási és továbbképzési gyakorlata a stájer tűzoltóság példáján keresztül). Gazdaságpedagógiai szakdolgozat. Grazi Egyetem. Siller, R. (2008). Freiwilligenarbeit in den Einrichtungen der Vinzenzgemeinschaft Eggenberg in Graz (Az eggenbergi vincés egyházközösség keretében végzett önkéntes munka). Szociológiai szakdolgozat. Grazi Egyetem. Sing, E. & Heimgartner, A. (2009). Gemeinwesenarbeit in Österreich (Közösségfejlesztés Ausztriában). Graz: Leykam. Steinberger, G. (2006). Weiterbildung ehrenamtlicher Mitarbeiter/innen am Beispiel der Bewährungshilfe in der Obersteiermark (Önkéntesek továbbképzése a felső-ausztriai szociális szolgálat elítéltek számára példáján keresztül). Neveléstudományi szakdolgozat. Grazi Egyetem. Strümpel, Ch., Pleschberger, S. & Riedel, B. (1999). Freiwilliges Engagement in Niederösterreich (Önkéntesség Alsó-Ausztriában). Bécs: Jó-

55

léti Politika és Társadalomkutatás Európai Központja (Europäisches Zentrum für Wohlfahrtspolitik und Sozialforschung). Zapotoczky, K., Kranewitter, R. & Wagneder, B. (1998). Ehrenamtlichkeit im Land Salzburg (Önkéntesség Salzburg tartományban), kutatási jelentés. Linz: Johannes Kepler Egyetem, Betegápolás- és Egészségügykutatási Intézet. Zapotoczky, K., Pirklbauer, B. & Pass, C. (1996). Gesellschaftliche Bedeutung von Ehrenamtlichkeit (Az önkéntesség társadalmi jelentősége), kutatási jelentés. Linz: Johannes Kepler Egyetem, Betegápolás- és Egészségügykutatási Intézet.

GENOVEVA BRANDSTETTER Önkéntes munka, informális tanulás és kompetenciaszerzés – az öncél és az elismerés tengelyén Áttekintés: __európai és nemzetközi oktatási diskurzus az informális tanulás és az informális kompetenciák témakörében __önkéntes munkavégzés __tanulás – kompetenciák __kompetenciák felismerése és elismerése __a tevékenység igazolása Ausztriában __a Képző Intézmények Osztrák Körének (Ring Österreichischer Bildunsgwerke) igazolása önkéntesek számára __az önkéntesek kompetenciái rögzítésének hozama __a nem formális és informális módon szerzett kompetenciák rögzítésének hozama általánosságban __esélyek, problémák, paradoxonok Európai és nemzetközi oktatási diskurzus az informális tanulás és az informális kompetenciák témakörében: Az informális tanulás jelentőségéről zajló vita nem új keletű. Már 1972-ben úgy gondolta az UNESCO Faure-bizottsága, hogy a tanulás 70%-ban informális folyamatok keretében zajlik. 1996-ban az UNESCO Delors-bizottságának jelentésében paradigmaváltás érhető nyomon, nevezetesen az, hogy le kell térni a tisztán tudás-orientált tanulás útjáról, a kompetenciafejlesztő tanulás felé. 1996-ban az OECD oktatási miniszterei kiadják az “élethosszig tartó tanulás” mindenki számára - oktatáspolitikai irányelvet. 2000-ben európai viszonylatban megszületett a Lisszaboni Stratégia, amely cselekvési és politikai ajánlásokat tartalmaz, és fontos célként fogalmazza meg a következőket: „…Az EU 2020-ig váljon a világ legdinamikusabb és legversenyképesebb

56

gazdasági térségévé“. Ezt követően a témához kapcsolódóan a következő prioritások, illetve intézkedések kerültek meghatározásra: __foglalkoztathatóság (employability) __a végzettségek átláthatósága és összehasonlíthatósága – a mobilitás támogatása __Európai Felsőoktatási Térség – Bologna 1999 (ECTS) __kreditrendszer a szakképzésben – Kopenhagen 2002 (ECVET) __Európai Képzési Keret az Élethosszig Tartó Tanulásért (2008) – nemzeti képzési keretek __a tanulási eredmény-orientáltság, mint a képzettségek jellemzésének eszköze Az élethosszig tartó tanulás/Lifelong Learning (LLL) a Lisszaboni Stratégia központi eleme. A képzési rendszer nyitott kell, hogy legyen mindenfajta tanulási tapasztalat előtt. Az emberek élete során elsajátított mindenfajta kompetenciát láthatóvá kell tenni és el kell ismerni, mindegy, milyen úton szerezték. Ahhoz, hogy ezeket a tanulási tapasztalatokat kompetenciaként lehessen figyelembe venni, tehát a nem formális és informális tanulás érvényesítése, illetve képzettségként (a formális képzési rendszeren kívül) való elismerése érdekében feltételeket, azaz a tanulási eredményeken alapuló, a kompetenciák és képzettségek elismerésére vonatkozó szabványokat kell megfogalmazni. A következő dokumentumok kapcsolódnak ehhez folyamathoz: _A nem formális és informális tanulás elismerésének európai vezérelvei (Cedefop 2009) _ A nem formális és informális tanulás elismerésének európai eszköztára (European Inventory on validation of non formal and informal learning) (2010) _A kulcskompetenciák meghatározása és kiválasztása /DeSeCo (OECD 2003) (általános emberi kulcskompetenciaként pl. a sikeres életvezetés, a jól működő társadalom kerül említésre) _Az élethosszig tartó tanulás kulcskompetenciái (Európai Parlament és Európa Tanács) (pl. foglalkoztathatóság, önmegvalósítás, szociális inklúzió, aktív állampolgári lét) Önkéntesség: Az önkéntesség olyan munka, amelyet önként és díjazás nélkül végzünk a saját háztartáson kívül eső személyek részére. Nagyságrendje: __a 15 évnél idősebb osztrák lakosság 43,8% -a végez önkéntes munkát

57

__27,9% formális, 27,1% informális keretek között (2009. évi jelentés az önkéntességről) __14,7 millió óra önkéntes munka a szomszédi segítés, a katasztrófavédelem és a mentőszolgálatok, a művészet, a kultúra, az oktatás és szabad idő, a szociális ügy, az egészségügy és sok más területen (Statistik Austria 2006) Az önkéntesség, illetve a tiszteletbeli tevékenység az informális tanulás fontos színtere, ami a holisztikus tanulást, valamint a szakmai és a mindennapi élethez szükséges (kulcs)kompetenciák megszerzését jelenti, mindez azonban sokban kevéssé tudatosul. Tanulás-kompetenciák: A tanulás alábbi fajtáit különböztetjük meg: __formális tanulás: a nemzeti képzési rendszer „fő áramlatai” keretében elsajátított tanulás, a hivatalosan elismert képzettség megszerzésére irányul (pl. iskolarendszerű szakképzés vagy felsőoktatási tanulmányok) __nem formális tanulás: pl bizonyítványt adó továbbképzés formájában __ informális tanulás: sokféle módon kerülhet rá sor: a családon belül, a foglalkozás vagy valamilyen hobbi keretében, vagy éppen az önkéntes tevékenység során A kompetenciák megszerzésének előtérbe helyezése a tudásalapú megközelítéssel szemben az ember holisztikus(abb) szemléletét teszi lehetővé. Ehhez kapcsolódik a következő idézet J. W. von Goethe-től: „Nem elég valamit tudni, azt alkalmazni is kell; nem elég akarni, de tenni is kell.“ A kompetenciaelmélet többféle megközelítést alkalmaz, de lényegében mindegyik három-négy emberi alapkompetenciából indul ki: __szakmai-módszertani kompetencia __szociális-kommunikációs kompetencia __személyi kompetencia __(aktivitási és cselekvési kompetencia - önszervezési készség) Kompetenciák felismerése és elismerése Miért fontos ill. célszerű a kompetenciák tanúsítása az önkéntes munka területén? Alábbiakban felsorolunk néhány példát az elismerési eljárások/igazolások okaira, illetve céljaira: __reflexiók a saját tevékenységről __a saját képességek és motivációk tudatosítása és láthatóvá tétele

58

__személyiségfejlesztés, az identitás specifikusabbá tétele __célmeghatározás __továbbfejlődés a tevékenység során, újraorientálódás __kapcsolódási lehetőség képzések és továbbképzések vonatkozásában __tájékozódás a munkaerőpiac tekintetében __igazolások a munkaerőpiac számára __az önprezentációs készség erősítése állásinterjúkhoz Az önkéntesek kompetenciáinak igazolására szolgáló jelenleg alkalmazott eljárások során mindenfajta ismeretszerzést figyelembe vesznek, így az önkéntesekre jellemző azon különleges hozadékot is, hogy az egyik tanulási helyszínről magukkal hozott kompetenciákat életük egy másik területén is hasznosítani tudják. A tevékenységekről és tanultakról alkotott reflexiók célja – és a tapasztalatok alapján eredménye is – hogy a megszerzett kompetenciák tudatossá/tudatosabbá váljanak, és így a saját élet, valamint a társadalom számára hasznosíthatók legyenek. Tevékenység-igazolások Ausztriában … célcsoport: az önkéntesek __ A Munkaügyi, Szociális és Fogyasztóvédelmi Minisztérium igazolása az önkéntes tevékenységről. Ezt az igazolást az önkénteseknek maguknak kell elkészíteni, online kitöltési útmutató az interneten elérhető (www. freiwilligenweb.at) __ a Ring Österreichischer Bildungswerke kompetenciaigazolása – kísért önminősítés, portfólió-módszer (www.ring.bildungswerke.at) … célcsoport: minden érdekelt __ a Linzi Népfőiskola (VHS Linz) kompetenciaprofilja – workshopok (www.kompetenzprofil.at) __a tiroli „Zukunftszentrum“ kompetenciamérlege – coaching-eljárás (www.zukunftszentrum.at) __kompeteciák igazolása a megfelelő tiszteletbeli tevékenység megtalálásra: SLIC-workshop idősebbek részére (www.slic-project.eu) A „Ring Österreichischer Bildungswerke“ kompetenciaigazolása önkéntesek számára Példaként a „Ring Österreichischer Bildungswerke“ (RÖBW) kompetenciaigazolását mutatjuk itt be közelebbről.

59

Az RÖBW az általános felnőttképzés területén működő szövetségi állami szintű szövetség, amelynek keretei között kb. 2.200 önkéntes képzési műhely-vezető, és kb. 10.000 további munkatárs dolgozik. Az önkéntes képzési műhely-vezetők tevékenységüket a saját településükön fejtik ki, ahol például képzéseket szerveznek, vagy településfejlesztési intézkedéseket kezdeményeznek. Szabadon döntenek arról, hogy hogyan gyakorolják társadalmi tevékenységüket, ennek során ernyőszervezetektől kapnak segítséget és támogatást. Az önkéntessé válás fő motivációi a tevékenység gyakorlásának szabadsága és a fejlődési lehetőségek. A kompetencia igazolásának alapja a RÖBW kompetencia-portfóliója. Ez a kompetencia-portfólió két uniós projekt keretében került kialakításra (Brandstetter/Kellner: Sokrates: 1998-2000, ehhez kapcsolódóan, együttműködésben más önkéntes-szervezetekkel és vállalkozásokkal a módszer továbbfejlesztésre került az Európai Szociális Alap forrásaiból támogatott projekt keretében: ESZA: 2003-2005). A kompetencia-portfólió elkészítése során alkalmazott módszer a kísért önminősítés. Ez azt jelenti, hogy kompetenciáik feltárása során tanúsított kísérők támogatják az önkénteseket. A portfólió-készítési folyamat fő részei a kompetenciákról való beszélgetés, amelynek időtartama 1,5-2,5 óra, valamint a közös értékelés. Utóbbi vezérfonalak, kérdőívek, ellenőrző listák segítségével történik. Az előzetes kiértékelést a kísérő végzi, a portfólió elkészítése pedig az önkéntes feladata. A portfólió struktúrája (6-8 oldal) __tevékenységi portré Ez a portré szemlélteti a tevékenységhez kapcsolódó indítékokat, várakozásokat, sikereket, kulcsélményeket és változásokat. __személyes kompetenciaprofil Ez a profil 5-15 kompetenciát nevesít, és vázol egyenként 3-5 sorban, hogy világossá legyen, hogy ezeket hol és hogyan szerezték, vagy fejlesztették tovább, illetve hol kerültek felhasználásra. Ezek a rövid leírások nagyon fontosak, mivel rávilágítanak arra az összefüggésre, amelyben a képességek elsajátításra kerültek, és ezáltal érthetővé válik e képességek mibenléte. __akcióterv A tevékenységi portrét és a személyes kompetenciaprofilt akcióterv követi. Minekutána az első két rész egyértelműsíti a tevékenységeket és a személyes életberendezkedést, itt a továbbképzésre, munkaerő-piaci állások megpályázására vagy az önkéntes tevékenységen belüli új hangsúlyok helyezésére irányuló elképzelések vázolhatók fel. 60

Kompetenciák igazolása: A kompetenciaigazolás elkészítése többféle változatban lehetséges. Az egyik választható opció például az, ha az önkéntes a társadalmi tevékenység során megszerzett kompetenciáit a munkaerőpiacon szeretné kamatoztatni. Az igazolás a portfólió két oldalas, rövidített összefoglalását tartalmazza, és az álláspályázási szándékot és célkitűzéseket szem előtt tartva kerül megfogalmazásra (a konkrét álláspályázatra és cégre nézve releváns kompetenciákra fókuszál, és nem tér ki azokra a szempontokra, amelyek ott esetleg negatívan tűnnének fel).

Az önkéntesek kompetenciái nyilvántartásának hozama – A Ring Österreichischer Bildungswerke portfóliója Mit nyújt végső soron a kompetencia-portfólió az önkénteseknek, milyen konkrét előnyöket jelent számukra? Ehhez kapcsolódóan végzett az Európai Jólét-politikai Centrum telefonos felmérést azon önkéntesek körében, akik kísérő segítségével kompetencia-portfóliót állítottak össze maguknak. A felmérés legfontosabb eredményei: __igen nagyfokú elégedettség __annak felismerése, hogy a tevékenység révén sokat tanulunk __a saját kompetenciák tudatosodása __a saját kompetenciák jellemzésének képessége __önbizalom növelése (Empowerment) __a megkérdezettek 2/3-a portfólióikat személyes újra-orientációra, továbbképzés tervezésére vagy tevékenységük új súlypontjainak meghatározására használják __a megkérdezettek 1/3-a álláspályázatokra használja a portfólióját a munkaerőpiacon __a megkérdezettek 4/5-e elengedhetetlennek értékeli a kísérést (különösen a kompetenciákról folytatott beszélgetést) __bevezetés a kompetenciákkal kapcsolatos szakkifejezésekbe A nem formális és informális kompetenciák rögzítésének hozama A különböző célcsoportok (munkavállalók, munkanélküliek, munkaerőpiacra visszatérők stb.) számára végzett kompetencia-feltárás, illetve az arra irányuló különféle intézkedések értékelése az alábbi előnyöket jelentették az intézkedések alanyai számára (Brandstetter, Luomi-Messerer 2010): __jobb problémamegoldó és stresszkezelő képességek __új perspektívák kifejlesztése és a munkaügyi helyzet javítása

61

__a munkafeladatok aktívabb megközelítése és kreatívabb megoldása __116 munkanélküli nőből, aki készített portfóliót, 2/3 utána talált munkahelyet (VHS Burgenland) __a kompetenciaprofil-intézkedés résztvevőinek 63%-a ezt követően talált munkahelyet (Kompaz Linz) __nagyobb önbizalom __tanulási stratégiák kifejlesztése __informális módon szerzett kompetenciák célzott bevetése a munkahelyen __a magasabb formális végzettséggel rendelkező személyek többet profitálnak – az alkalmas továbbképzések találásában is Esélyek, problémák, paradoxonok az informálisan szerzett kompetenciák látható tételével és elismerésével kapcsolatosan A tapasztalat és a különböző tanulmányok – amint feljebb bemutatásra is került – egyaránt alátámasztják, hogy az informális tanulás az élethosszig tartó tanulás egyik fontos eleme, amelynek jelentősége egyre inkább elismert. Számos kezdeményezés irányult régebben is és ma is az informálisan megszerzett kompetenciák láthatóvá tételére és elismerésére. Alábbiakban az ehhez kapcsolódó néhány esélyről, problémáról és paradoxonról lesz szó: A portfólió összeállítása jelentős kompetenciaigényt támaszt mind a kísérést végzővel, mind a kísért személyekkel szemben. Elengedhetetlen a reflexió és az önminősítés képességének bizonyos foka, illetve az ezekre vonatkozó hajlandóság. A kompetencia-elismerési folyamatok beszéd-, írás- és reflexió-központúak. Bizonyos mértékű áttételi képességet igényelnek (hogy tevékenységből kompetencia váljon). Azok a képzett személyek, akik a kísérést végzik, nagyon segítőkészek, de felmerül a kérdés, hogy az alkalmazott módszerek alkalmasak-e hátrányos helyzetűek esetében is? Ezen kívül ez a folyamat idő és anyagiak tekintetében is jelentős forrásokat igényel. A társadalmi munka sokrétű lehetőségeket kínál a tanulás és képzés számára. Nagy esélyt jelent ennek az óriási (adott esetben politikai jellegű) tanulási potenciálnak a láthatóvá, valamint az egyén és a társadalom számára hasznosíthatóvá tétele. Azonban egy pillanatra sem szabad szem elől téveszteni, hogy az önkéntes munkavégzés az egyén saját döntése és motivációja alapján történik, meghatározó sajátossága az abszolút szabad elhatározás. A személyes fejlődés, az önkéntes saját érdekei, önállósága, vagy éppen a tevékenységébe történő beleszólás alapvető tényezők az önkéntes munka értékének kibontakoztatása, és a társadalom javára történő hasznosulása szempontjából. Az önkéntesség nem a hibás oktatáspolitika korrigálására szolgáló módszer, és nem is a munkaerőpiac szolgálatába állítható eszköz. Ahhoz, hogy az informális úton szerzett ismeretek is igazolhatók legye-

62

nek, ki kell fejleszteni a képzési tanácsadás és pályaorientáció rugalmas formáit (a felnőttképzés, munkaerő-piaci szolgálat terén stb.). Ezzel az informális módon szerzett kompetenciák is elismerhetőkké válnak (ez többek között azon hátrányos helyzetűek számára jelentene esélyt, akik nem rendelkeznek iskolai végzettséggel). Ausztriában a fentiek előremozdítására már megszülettek az első intézkedések. Az RÖBW egy ESZA-projekt keretében kísérleti tanfolyamot bonyolított le képzési tanácsadók és pályaorientációs szakemberek részére „Informális módon szerzett kompetenciák nyilvántartásba vétele tanácsadási és kísérési folyamatok során” címmel. Fontos cél lehet az önkéntes munkára jellemző tanulási kultúra (holisztikus, a személyiség és a közösség fejlődését is szolgáló tanulás) integrálása az élethosszig tartó tanulásról folyó európai diskurzusba.

Válogatott irodalom: Brandstetter, Genoveva & Luomi-Messerer, Karin (2010): A nem formális és informális tanulás érvényesítésének európai eszköztára, Ausztria országjelentése (European inventory on validation of informal and non-formal learning: Country Report: Austria). Online: http://libserver.cedefop.europa.eu/ vetelib/2011/77444.pdf Brandstetter, Genoveva & Kellner, Wolfgang (kiadó): Önkéntesség és felnőttképzés. Az informális tanulás beazonosításának és értékelésének lehetőségei (Freiwilliges Engagement und Erwachsenenbildung. Wege der Identifikation und Bewertung des informellen Lernens), Bécs 2001 Brandstetter, Genoveva & Kellner Wolfgang (kiadó): Önkéntesség, tanulás és demokrácia. Adalékok egy polgári jellegű Európához: példák hat európai országból (Freiwilliges Engagement, Lernen und Demokratie. Beiträge zu einem bürgerschaftlichen Europa: Beispiele aus sechs europäischen Ländern), Bécs 2000 Brandstetter, Genoveva: Az aktív népesség informális tanulási folyamatai: a „Tanulás és önkéntesség települési szinten” c. EU-projekt (Informelle Lernprozesse aktiver BürgerInnen: das EU-Projekt „Lernen und Engagement in der Gemeinde“), itt: Schaurhofer, Brix, Brandstätter, Kellner (kiadó): A civil társadalom színterei Ausztriában (Räume der Civil Society in Österreich), Bécs 2000 Kellner, Wolfgang: Elbeszélés, átültetés, leírás: a kompetenciák megszerzésének metodikai megközelítései az önkéntesség területén (Erzählen, Übersetzen, Beschreiben: methodische Annäherungen an den Kompetenzerwerb im freiwilligen Engagement), itt: Baden Württemberi Tar-

63

tományi Politikai Képzési Központ (kiadó): Határtalanul előre! Önkéntesség Németországban, Ausztriában és Svájcban (Grenzen-Los! Freiwilliges Engagement in Deutschland, Österreich und der Schweiz), Stuttgart, 2009. 104-107. o.

KOVÁCS SÁNDOR Hosszú távú önkéntesség ÖTLET program Önkéntesség. Ezt a szót hazánkban már egyre többet emlegetik. Európában az önkéntesség áll most a fókuszban, hiszen a 2011 –es év, az Önkéntesség Európai Éve. „Nyugaton” már bevált gyakorlat, és szinte már természetes a közjó szolgálata, a fiatalok részvétele önkéntes tevékenységekben. Hazánkban azonban ez még nem annyira természetes, és sokszor a szó hallatán még fogalmi zavarokkal, félreértelmezésekkel is találkozhatunk. A magyar önkéntesség fejlesztésében, népszerűsítésében két évtized alatt több nonprofit szervezet vett részt, és odaadó, kitartó munkájuknak köszönhetően már több meghatározó mérföldkövön vagyunk túl. Talán az egyik és legfontosabb a 2005-ös év, mikor az állam elismerte az önkéntesek munkáját a Közérdekű Önkéntes Tevékenységről szóló törvény megalkotásával és elfogadásával. Ezzel mintegy alapvető, megbecsülendő értékként állítja a társadalom elé az önkéntességet. Az önkéntesség korábban kisebb nagyobb volumenű akciókban merült ki, nem is igazán volt példa hazai hosszú távú önkéntes szolgálatra. Ha itthon egy fiatal hosszú távú önkéntes programban kívánt részt venni, csak az Európai Önkéntes Szolgálat (EVS) adta lehetőségek álltak a rendelkezésére. 2005- től elindult az EVS-hez hasonló mintán alapuló hazai önkéntes szolgálat is, az ÖTLET program azzal a kiemelkedő lehetőséggel, hogy a program nem kizárólagosan a fiatalok számára nyújt tanulási és fejlődési lehetőséget. Hazánkban a fiatalokat érintő munkanélküliség egyre nagyobb méreteket ölt, évről évre egyre több pályakezdő küzd a munkavállalás nehézségeivel, annak ellenére, hogy ma jóval több a szakképzett, érettségivel és diplomával rendelkező fiatal, mint akár egy évtizede. Hasonlóan nehéz helyzetben vannak a 45 év feletti álláskeresők, hisz a munkaerő-piaci lehetőségek korlátozottak, és az álláskereséssel eltöltött idővel arányosan egyre csak tovább szűkülnek. A fiatalok esetében a megfelelő munkatapasztalat és szakmai gyakorlat hiánya, míg a 45 év felettiek esetében gyakran a nem piacképes végzettség, a tartós munkanélküliség okozta reményvesztettség vagy éppen a munkaadók részéről tapasztalható ódzkodás miatt egyre nehezebb állást találni. A kezdeti munkakeresési lelkesedést hamar letörhetik a sorozatos visszautasítások, az álláskeresők elveszíthetik munkával kapcsolatos motivációju-

64

kat, eddigi tanulmányaikat, munkatapasztalatukat is feleslegesnek érezhetik, értéktelennek élhetik meg önmagukat. A tartós munkanélküliség pszichés hatásai ma már nem ismeretlenek, az önbecsülés elvesztése, a társas kapcsolatok beszűkülése, a családi és társadalmi függőség kialakulása tovább nehezíti a munka világába való visszavezetést. A Nyugat - Európában és az Egyesült Államokban már évtizedek óta létező hosszú távú (3-6-12 hónap) önkéntes szolgálat jó lehetőséget nyújt mind a fiatalok, mind a 45 év feletti tartós álláskeresők számára a gyakorlati tudás megszerzésére, illetve felfrissítésre valamint tapasztalatszerzésre és újszerű munkahelyi szerepek kipróbálására. Az ÖTLET program tulajdonképpen arra vállalkozik, hogy megteremtse a hazai hosszú távú önkéntes szolgálat kereteit, feltételeit és kísérleti jelleggel integrálja azt az álláskeresőket támogató egyéb programok közé. Az ÖTLET programot az Országos Foglalkozási Közalapítvány (továbbiakban: OFA) 3 ciklusban (2005-2010) támogatta. A program szakmai koordináló szervezete az Önkéntes Központ Alapítvány volt. Mivel a program országos hatókörű volt, a program megvalósítását régiós szintre kellett lebontani. A programot minden régióban az önkéntesség területén több évtizedes gyakorlatot szerzett civil szervezetek koordinálták. A nyugat- dunántúli régióban e téren több mint 20 éves tapasztalattal rendelkező Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület koordinálta a programot. Az ÖTLET nem tízezreket magába tömörítő program, de nagyon jól példázza, hogy az önkéntesség hogyan segíthet a foglalkoztatás számainak pozitív alakításában, hogyan működhetnek általa együtt szervezetek, közösségek. A programban 10 hónapos, napi 6 órás önkéntes szolgálatra volt lehetőség. A civil, egyházi, állami fogadószervezetek vehettek részt a programban, akiket különböző csatornákon (személyes megkeresés, konferencia, média stb.) értünk el. Az álláskeresőket pedig főként a Munkaügyi Központok kirendeltségein keresztül értük el. A program 3 ciklusában a 18 és 26 év közötti illetve a 45 év feletti tartós munkanélküliekre koncentrált a program. A fiatalok szempontjából előnyös, ha első munkahelyi tapasztalatukat támogató környezetben szerzik meg, ahol a felelősséget nem kell teljes egészében egyedül viselniük. A 45 év feletti tartós álláskeresők számára az önkéntes tevékenység egy olyan biztonságos út lehet, amely a tartós állástalansából a munka világába segíti az embert. A fogadószervezetek toborzása után, az önkéntesek kiválaszthatták, hogy melyik szervezetnél szeretnének tevékenykedni. Nagy értéke még a programnak, hogy ez nem egy gyakornoki program, hanem más területtel is megismerkedhettek az önkéntesek, kipróbálhatták magukat. Minden fogadószervezetnél egy mentor segítette az önkéntesek munkáját, hozzá fordulhattak szakmai vagy akár személyes kérdéseikkel, problémáikkal. A fogadószervezeteket, a fogadószervezetnél az önkéntes segítésére kijelölt mentort és az önkénteseket több napos képzésen készítették fel szakemberek. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat, mint regionális koordináló szervezet a 10 hónap alatt az önkéntesek munkaerő-piaci esélyeinek javítását tűzte ki célul. Ennek érdekében állapotfelmérés tartottunk, amely alapján elkészítettük az

65

önkéntesek egyéni fejlesztési tervét, valamint havi szinten különféle tréningeket, találkozókat szerveztünk. Törekedtünk arra is, hogy mindemellett közösséggé váljon az egy hajóban evező csapat. Örömmel jelenthetem, hogy ezt mind a 3 ciklusban sikerült elérni. Az önkéntes tevékenység során felmerülő költségeket az önkéntes törvény alapján megtérítettük az önkénteseknek az OFA pályázata alapján. Étkezési utalványt, mobilfeltöltő kártyát, utazási költségtérítést (helyi és helyközi bérlet), albérleti támogatás, iskolarendszeren kívüli képzés támogatását kapták az önkéntesek, melyek értéke meg is haladta a minimálbér 75%-át. Az elhelyezkedési adatokkal elégedettek lehetünk. Országos szinten több mint 600 fiatalnak nyújtott tapasztalatszerzési lehetőséget a program. A csatlakozó fogadószervezetek száma is meghaladja az 500-at. A fiatalok 60%-a az önkéntes szolgálat után elhelyezkedett. Az önkéntesek egyharmadát a saját fogadószervezet alkalmazta. A nyugat-dunántúli régióra vonatkoztatva a 3 ciklus alatt összesen 87 önkéntes került bevonásra, ebből 53 fő helyezkedett el. 47 fogadószervezet csatlakozott a programhoz. Az önkéntesek szemszögéből egyértelműen hasznos volt az önkéntes szolgálat, hiszen a munkaerőpiaci esélyek javítására, kapcsolati tőke növekedésére, munkatapasztalatszerzésre, új, versenyképes végzettség megszerzésére stb. adott lehetőséget a program. A fogadószervezetek szemszögéből nézve fontos kiemelni, hogy egy társadalmilag hasznos programhoz csatlakozhattak. Megtanultak hálózatban együttműködni, elsajátíthattak önkéntes menedzsment ismereteket, hogy a program után önállóan is képesek legyenek önkénteseket fogadni, önkéntes stratégiát kialakítani. 2010-ben a program 3. ciklusa véget ért, és most jelenleg is szünetel. Bízom benne, hogy a program eredményeinek publikálásával, értékeinek előtérbe állításával, akár az Önkéntesség Európai Évének hatására is újraindulhat ez a hiánypótló és a maga nemében egyedülálló program.

66

BEMUTATOTT MODELLEK, PROJEKTEK, SZAKÉRTŐI BESZÉLGETÉSEK Szakértői beszélgetés Németh Zsolt: Szeretettel köszöntök mindenkit. Nagyon színvonalas és sokrétű előadásokat hallottunk és azt gondolom, megérte emiatt itt maradni. És bízom abban is, hogy a mostani kerekasztal beszélgetésünk is megéri az itt maradást. Engedjék meg, hogy először is bemutassam szakértőinket: Josef Kurta úr, a Vöröskereszt Burgenlandi Tartományi Szervezet Üzemi Tanácsának elnöke, Christian Koller úr, a Gänserndorfi Önkéntes Tűzoltók munkatársa, Kovács István úr, az oszkói Hegypásztor Kör elnöke, de itt a Vas Megyei Önkéntes Centrum vezetőjeként van jelen, Gregersen-Labossa György úr, evangélikus lelkész, aki itt a Kapu program képviseletében van jelen. Ahogy már említettem nagyon sok és sokrétű elméleti tapasztalatot, ismeretet kaptunk, illetve jó néhány statisztikai jellegű adatot az önkéntességről. Akárhogy is nézzük, az önkéntesség egy régi hagyomány, de az által, hogy ez az év az önkéntesség éve, mindenképpen célkeresztbe állította ezt a fajta foglalatosságot. Én azt gondolom, hogy meg is érdemli ezt a szerepet, hiszen az önkéntesség fontos akár munkaerő-piaci, akár társadalmi szempontból. Úgy gondolom fontos, hogy a gyakorlati tapasztalatokról is beszéljünk és a ma itt ülő szakemberek mindannyian ebből a szempontból közelítették meg a témát, szervezők és önkéntesek is egyben. Egy olyan kérdéssel kezdeném, amivel kicsit provokálnám az itt lévőket. A szabályozás mennyivel teszi jobbá a tényleges társadalmi munkát, az önkéntességet, figyelembe véve, hogy Magyarországon lassan 10 éve létezik az önkéntességet szabályozó program? Először a magyar szakértőkhöz fordulnék a magyar jogi környezetről? Kovács István: A magyar törvényi szabályozás alapja a 2005. évi önkéntes törvény, aminek a használata, alkalmazása az utóbbi években került előtérbe. Ha önkéntes tevékenységnél egy szervezet, egy formalizált viszonyt akar kialakítani és van arra lehetősége, hogy költségtérítéssel is segítse az önkéntes munka elvégzését, akkor a törvény alkalmazása ezt megkönnyíti, hisz ha ő ezt betartja, akkor különösebb gond nélkül tudja igazolni, hogy ez valóban önkéntes tevékenység volt, nem burkolt feketemunka. Szervezetek részéről idegenkedés van, hogy akkor most regisztráljanak, önkéntessel megállapodást kössek, nyilvántartásokat vezessek. Hosszútávon a szervezet és az önkéntes szempontjából is fontos, hogy tisztázottak a körülmények, de nyilván túladminisztrálni ezt a dolgot sem célszerű. Gregersen-Labossa György: 2005-ben ez a civil szféra egyik vívmánya volt. Most, amikor az önkéntes-

67

ség éve van, önkéntes hálózat épül ki Magyarországon, most teszteljük ezt a törvényt és biztos vagyok benne, hogy módosítani kell, de mindenképpen a rendszerváltás utáni parlamenti demokrácia erénye. Menet közben jönnek elő azok a problémák, amelyre egyéb szabályokat kell hozni, ez érintheti akár a szociális törvényt, akár más törvényt és minden olyan területet, ahol az önkéntesség megjelenik. Magyarországon egy gazdag önkéntes hagyomány van, ezt egy 40 évnyi diktatúra megtörte, de a rendszerváltozás után eljött az ideje annak, hogy a Nyugat-Európában már újabb és újabb fejlődési irányokkal működő önkéntesség egyre inkább elterjedjen a társadalomban. Bízom benne, hogy ennek a munkának nagy lendületet ad pl. az Önkéntes Központok hálózatának működése. Németh Zsolt: Nem okoz-e az vajon problémát például, hogy be kell jelenteni az önkéntes munkát? Megvan ennek ma már az ismereti illetve technikai feltételrendszere? Gregersen-Labossa György: Egyik oldalon a fogadó szervezeteknek fontos az, hogy magukat regisztrálják, ha önkénteseket foglalkoztatnak vagy a jövőben foglalkoztatni kívánnak. Az önkéntesek regisztrálásának az a jelentősége, hogy ma Magyarországon sokan végeznek önkéntes munkát, de sok esetben meg sem tudják fogalmazni, mert hozzák családi, szocializációs, egyházi, vallási, egyéb hagyományok révén ezt a kultúrát. Nyilván a kormányzatnak és az Európai Uniónak is az a

A pódiumbeszélgetés résztvevői Kovács István, Christian Koller, Gregersen-Labossa György, Josef Kurta és Németh Zsolt szakértők voltak (balról jobbra)

68

célja, hogy minél inkább tudatossá váljék, hogy hány ember és mit végez úgy, hogy ehhez adja a saját szabadidejét, a saját tehetségét, tudását és ezzel segítséget nyújt. Németh Zsolt: Annyit kérdeznék még én ehhez Istvántól, hogy az Önkéntes Centrumnak ebben milyen felelősségét látja, illetve mennyire tud ebben a fajta információnyújtásban segítséget adni a Centrum? Kovács István: Sokszor civil szervezeteknél is félreértéshez vezet, amikor bemutatjuk a közérdekű önkéntességre vonatkozó törvényt. Ez a törvény nem kötelező, ez egy lehetőség azokban a helyzetekben, amikor egy szervezet közérdekű, közhasznú tevékenységre akar önkénteseket foglalkoztatni, de ha ezt megteszi, akkor sok esetben előbbre lép a saját munkájában. A törvény is elismeri az egyéb viszonyokon alapuló önkéntességet és nem abból kell kiindulni, hogy regisztrálniuk kell, hanem először mozgassák meg a közösségüket és próbáljanak meg tényleg a közösségük érdekében tenni. A második kérdésre azt mondanám, hogy megpróbálunk praktikusan egy olyan hálózati együttműködést kiépíteni a megyében, ami azon alapul, hogy minél több szervezetet összekapcsoljunk magában az információadásban is és lehetőleg a megye minden pontján legyen egy olyan szervezet, ahol információt kaphatnak az önkéntesek vagy a szervezetek, akik önkénteseket akarnak fogadni. Már eddig is kb. 15 szervezettel van partneri együttműködés. Gregersen-Labossa György: Ugyanakkor az önkéntes centrumoknak az is célja, hogy a fogadó szervezeteket arra biztassuk és támogassuk, hogy kössenek szerződést, mert ezáltal az önkéntesség kultúrájának a minősége a magyar társadalomban nő. Németh Zsolt: Köszönöm szépen. Egy picit nézzünk most Ausztriába, osztrák kollégáink hogy látják: az őnáluk lévő szabályozás a jelenlegi formában elég, sok, kevés? Egy kicsit talán régebbi kultúrája van ennek Ausztriában.

Christian Koller: Először is szeretném megköszönni a meghívást. Magamról annyit, hogy 25 éve önkéntes tűzoltó vagyok, de ez idő alatt végig dolgoztam is. Azt nem tudom, hogy Magyarországon pontosan hogyan értelmezik az önkéntességet, nálunk, Ausztriában ez úgy van, hogy van, aki önkénteskedik a munkája mellett, van, aki nem. A jogi szabályozás kérdése nálunk is téma, mivel viszont nem ismerem az önkéntességre vonatkozó magyar jogszabályokat, nem is nagyon tudok hozzászólni az első kérdéshez. A diplomamunkámat azonban az önkéntességről írtam, és így általánosságban elmondhatom, hogy a nyugat-európai országokban – ezt a fogalmat Ön

69

használta az előbb – megfigyelhető, hogy az önkéntesség nagyon magas szintre fejlődött, és ez annál inkább érvényes, minél nagyobb a jólét az adott országban. Eszerint például a legtöbb önkéntes munkát végzővel a skandináv országokban találkozhatunk. Ami Ausztriát illeti, én ezt a kérdést csak a katasztrófavédelem szemszögéből tudom megválaszolni: vizsgálódásom a tűzoltóságra és a mentőszervezetekre terjedt ki. A tűzoltóság terén az önkéntesség a háború után kezdett kialakulni, hiszen a II. Világháborút követően nem maradt meg semmi, a lakosságnak viszont igénye volt valamiféle biztonságérzetre. A közösségeknek egyáltalán nem volt pénze. Mondanék egy példát a saját családomból: a nagyapám a szülőfaluja első tűzoltókocsijáért a saját házát zálogosította el. Ezt a nagymamám csak 5 évvel ezelőtt vallotta be nekem. Rajta kívül senki sem tudott erről, senkinek nem merte elmondani, hiszen ez kész őrültség volt. Nagyapám annyira elszánt volt e téren, hogy még a saját otthonukat is kockára tette. Egyébként itt egy akkoriban 500 lakosú faluról van szó. A tűzoltóságnál a munkánkért alapvetően csak egy meleg kézfogást kapunk a polgármestertől, évente egyszer. Ez minden köszönet, minden „fizetség”, és itt részemről szándékos az irónia. Viszont ha a pozitív oldalról közelítem meg, akkor elmondható, hogy ha az emberek ilyesmire vállalkoznak, emögött valódi motiváció és valódi tenni akarás rejlik. Hiszen tényleg nulla euró, illetve nulla forint, egyáltalán semennyi pénz nem jár érte. Szóval a motiváció nem anyagi természetű, a tevékenység valóban karitatív. Németh Zsolt: Köszönöm és mielőtt Kurta úrnak adnám át a szót, annyit talán, hogy Koller úr egy tanulmányt készített és annak a kivonata található meg a mappában. Megadnám a szót Kurta úrnak. Josef Kurta: Ausztriában létezik az egyesületi törvény, amely szabályozza a tisztségviselők szerepét, feladatait és felelősségét. Ha ma valaki önkéntesként részt vesz egy egyesület munkájában – és itt a burgenlandi, illetve osztrák Vöröskeresztről beszélek – akkor, mint minden dolgozót, nyilvántartják és elismerik a szervezetben. Jelentkezni az egyesületnél lehet. Aki önkénteskedni akar, az jön, regisztráltatja magát, és nyilvántartásba veszik az adatait. Az önkéntesek a mentőszolgálatnál vagy egyéb területen – hiszen a Burgenlandi Vöröskereszt nem csak a mentőszolgálatot foglalja magába, hanem ide tartoznak a szociális és segítő szolgálatok, a véradás, a képzések stb. – biztosítással rendelkeznek. A biztosítás védi az önkéntest abban az esetben, ha például egy laptopon vagy más eszközzel dolgozik, ami ha leesik és tönkre megy, a kárt nem kell neki megtérítenie. Akkor sem kell fizetnie, ha például közlekedési balesetet okoz a mentőautóval, kivéve ha azt súlyos gondatlanságból követi el. Abban az esetben is érvényes a biztosítás, ha konkrétan őt éri valami, mondjuk, balesetet szenved, kórházba kerül, vagy orvosi kezelésre szorul. Mindezek munkahelyi balesetnek számítanak. Ezen a téren semmi-

70

lyen hátrányos megkülönböztetés nem éri az önkéntest egy normál munkavállalóval szemben. Christian Koller: A tűzoltóságnál is ugyanez a szabályozás érvényes, tehát ugyanolyan biztosításunk van, mint egy munkahelyi balesetnél. Azonban egyre többször okoz problémát nálunk a napközbeni önkéntes munka iránti hajlandóság. A tűzoltók bevetésére legtöbbször napközben, a nagyobb városokban kerül sor, és így ezeken a napokon az önkéntes hiányzik a munkahelyéről. Erre vonatkozóan Németországban évtizedek óta létezik egy modell, melynek alapján az önkormányzat köteles a kieső munkaerőt a vállalatok számára megvalósítani. Ez például Ausztriában nem működik. Évek óta harcolunk ezért, de még mindig nagyon messze vagyunk tőle. Alighanem nagy költség is lenne. Németh Zsolt: Köszönöm, én azt gondolom, hogy akkor itt egyértelműen el lehet mondani, hogy vannak olyan területek, ahol nagyon is fontos is ez a regisztráció, hiszen éppen itt az előbb említett szakterületeken pont a felelősség az, ami majdnem hogy kötelezővé teszi. Ezzel együtt azt gondolom, hogy azért lehetnek olyan területek, ami nem biztos, hogy feltétlenül teljes szabályozottságot igényel, de mindenképpen jó a szabályozás, hiszen segít kiterjeszteni a feladatot, illetve a társadalmi felelősségvállalást az egyének szempontjából, illetve a szabályozottság ebben a felelősségvállalásban segít. Gregersen-Labossa György: Egy gondolatot, ha szabad lenne megjegyeznem. Németországban, Ausztriában, Nyugat-Európában, az önkéntesség egészen odáig terjed, hogy a mentőautókban önkéntesek dolgoznak, ez Magyarországon szinte elképzelhetetlen, tehát itt óriási lemaradások vannak. Szemléletváltásra is szükség van, mert ezek a nagy szervezetek, mint a tűzoltóság vagy az érdekvédő szervezetek elég nehezen mozdulnak erre rá, nincsenek is meg a törvényi feltételei. A másik pedig a regisztrálással kapcsolatban, ha valaki egy idősotthonban önkéntes munkát végez, akkor pl. a Kapu program lehetővé teszi a maga minőségbiztosítási rendszerén keresztül, hogy szerződést kössünk, hogy mit vállal, ezt leírja, de ez nem egy hatalmas adminisztrációs teher. Az önkéntes identitásának is jobb, visszajelzés, illetve az intézvény is tudja, hogy ki mit végez. Fontos az, hogy valaki felajánl valamit, de utána ezt érdemes mederben tartani. Németh Zsolt: Egy picit más területre eveznénk. Sokat emlegetett téma volt, hogy az önkéntesség munkaerő-piaci vagy a szociális, karitatív irányultsága az, ami erősebb? Ezt nem is kell feltétlenül meghatározni, de az Ön tapasztalata szerint, akik önkéntességet vállalnak, mi az elsődleges irányultság, karitatív jelleggel akarnak foglalatoskodni, vagy az elhelyezkedés irányába próbálnak az önkéntesség révén lépni?

71

Gregersen-Labossa György: A mi programunk, amit 2008-ban az OFA támogatásával megvalósítottunk, azért volt izgalmas, mert előírta a pályázat, hogy a társadalom milyen rétegeiből kell embereket bevinni. Itt voltak GYES-en, GYED-en lévő kismamák, akik a piacra szerettek volna visszatérni, voltak inaktívak, frissen nyugdíjba vonultak, fiatalok, főiskolások és érdemes volt látni ezt a két szempontot. Nyilván a nyugalomba vonultak, de ugyanakkor energiával és aktivitással tele levő emberek számára ez a klasszikus, karitatív önkéntesség volt elsősorban vonzó. De egész más volt a helyzet egy munkanélküli vagy egy főiskolás esetében, aki lehet, hogy egy szociális intézményben dolgozott, de szociális munkát tanult és munkahelyi tapasztalatot, gyakorlatot jelenthetett neki, másrészt tudunk nem egyről, hogy éppen ennek a programnak köszönhetően, felszabadult egy munkahely és éppen egy megismert önkéntest hívtak be. A pályaválasztásban egy nagy segítség az önkéntesnek, de fogadó szervezetnek is a munkaerő kiválasztásnál és minőségi munkaerőhöz jutnak. A Vas megyei Munkaügyi Központtal kiváló együttműködés volt a programban is és most is, az Önkéntes Centrum esetében, hisz ott koncentrálódik pl. a munkanélküliség nagy tömege és ezeknek az embereknek a visszaintegrálásában az önkéntesség nagy szerepet jelent. Én a két válfaját az önkéntességnek nem választanám el. Ha egy átlag embert megkérdezünk, akkor többnyire a karitatív tevékenység jut eszébe, de egyre inkább el kell terjeszteni az újszerű önkéntességhez kapcsolódó fogalmakat, mint pl. a munkahelyi tapasztalatszerzés. Németh Zsolt: István, a ti célotok milyen irányultságú? Vagy nálatok sincs irányultság? Kovács István: Igazából mikor megfogalmaztuk a programunkat, akkor tettünk különválasztásokat, de most már, hogy így benne vagyunk jó pár hónapja a programban, én is azt mondanám, hogy teljesen szétválasztani nem lehet. Ott tennék egy szétválasztást, hogy mennyire vannak tudatos önkéntesek, akik tudják, hogy mit szeretnének kapni az önkéntes munkától és ez lehet tapasztalat, kapcsolat, egy területre való belelátás, egyfajta közösségi élmény, unaloműzés, szabadidő eltöltése. Ha valaki belekapcsolódik egy ilyen munkába, akkor minden irányba terjed az ismerete. A másik oldal, hogy ami látható, az is a munkának egyfajta átértelmezése zajlik, hisz a magyar társadalomban a munka is erősen összekapcsolódik azzal, hogy ez pénzszerző tevékenység, és hogyha pénzt valaki nem fizet érte, akkor semmilyen munkát nem vállalok. Az önkéntesség egy nagyon jó lehetőség, hogyha a közösségünk igényeihez kapcsolunk munkavégzést, azzal mennyire átalakulhat egy ember, mennyi plusz tudást, kötődést, kapcsolatokat kialakíthat.

72

Németh Zsolt: Osztrák kollégáink helyzete talán egy picit más, hiszen ők nem egy általában önkéntességet szervező szervezet képviselői, hanem mind a két szervezet önkénteseket alkalmaz. Josef Kurta: A Vöröskeresztnek Burgenlandban mintegy 2000 munkatársa van, ebből kb. 185 fő fizetett alkalmazott. Az önkéntesek egy része – kb. 400 fő – a mentőknél és a betegszállítóknál dolgozik. Nekik természetesen megvan az esélyük arra, hogy díjazás fejében alkalmazzák őket. A burgenlandi Vöröskeresztnél a fizetett dolgozókat ebből az önkéntes körből választják ki pályáztatás útján, vagy más egyéb módon. Ami Ausztriában még nem igazán indult el, az, azt hiszem, a munkanélküliek önkéntessé válása. Nem hiszem, hogy az önkéntesek tömegei lettek volna azelőtt munkanélküliek. Én személy szerint már 30 éve vagyok a Vöröskeresztnél. Korábban magam is önkéntesként dolgoztam, és tulajdonképpen önkéntes alapon vagyok az üzemi tanács tagja is, hiszen ezt nem lenne kötelező elvállalnom. Azt gondolom, hogy az önkéntes munkavégzés egyfajta hobbi. Ha szeretem a hobbimat, akkor másokat is meg tudok rá nyerni, képes vagyok az emberek érzelmeire hatni, kedvet csinálni, igényt támasztani stb. Magyarán mondva a „márpedig önkéntessé kell válnod” felszólítás nem működik. Éppen a hobbi felőli megközelítés, tehát az, hogy a szabadidőmet értelmesen töltöm valami olyasmivel, amit nagyon szeretek csinálni, a járható út. Egy olyan munkatárs, aki nálunk önkéntesként tevékenykedik, a munkahelyén pedig megkeresi a pénzét, szintén rendelkezik előnyökkel. Ausztriában bizonyos méret felett minden cégnek rendelkeznie kell elsősegélynyújtókkal, és ezt a képzést a Vöröskeresztnél segítők megkapják. A cégek törekednek arra, hogy ilyen képzettségű munkaerőt alkalmazzanak. Létezik nagyon sok olyan cég is, akik nagyra becsülik az önkéntességgel járó szociális kompetenciát, de vannak olyan vállalatok és vezetők is, akik nem nézik jó szemmel a dolgot. Ez sajnos tény. Korábban az egyik hozzászóló említette, hogy van, aki csak oda megy el dolgozni, ahol fizetnek érte. Az önkéntes viszont nem a pénzért dolgozik, hanem azért, hogy gyakorolhassa a hobbiját, barátokra találjon, hogy valami olyasmit csinálhasson, amit szeret, ami örömet és jó érzést okoz. Christian Koller: A kutatásom során az anglo-amerikai térséggel is foglalkoztam. Amiben mi osztrákok Önökhöz, magyarokhoz hasonlítunk, az tulajdonképpen az alapvető értékrend, miszerint bennünk, közép-európaiakban él egyfajta társadalmi felelősségérzet. Amerikában ez nem annyira jellemző, ott inkább akkor nő meg az önkéntesség jelentősége, ha valaki egy igazán csúcs állást szeretne megkapni. Ott erre esély sincsen, ha valaki nem tud felmutatni önkéntes karriert. Ismerünk egy prominens példát is: igaz, hogy akiről szó van, osztrák származású amerikai, de még neki, Arnold Schwarzeneggernek is számos önkéntes referenciát kellett felmutatnia ahhoz, hogy egyáltalán politikusi pá-

73

lyára léphessen. Kissé cinikusan azt is mondhatnám, hogy egy amerikai semmit sem tesz önös érdek vagy cél nélkül. Csak azért működik önkéntesként, hogy valamikor majd megkapja az állását. Vannak ott olyan kiváló végzős egyetemisták, akiknek az első két évben önkéntesként kell dolgozniuk, vagy mondhatjuk úgy is, hogy jómódú szüleiknek elő kell finanszírozniuk a gyermekük karrierjét. A legkeresettebb cégek fizetés nélkül alkalmazzák őket, és ott ezt is önkéntességnek nevezik. Először letesztelik, hogy az illető, aki az egyetemről érkezik, elég jó munkaerő-e, és csak azután alkalmazzák, akkor viszont valódi csúcsfizetésért. De ez is önkéntességnek van titulálva. Vissza Ausztriába: jelent az önkéntesség bármilyen szakmai előnyt? Úgy gondolom, hogy éppen az előbb említett szociális kompetencia az, amit az önkéntesség során el lehet sajátítani. Egyre nehezebben szerezhető meg ez a készség a munkahelyeken, mivel a szociális érzékenység egyre inkább kihal, csupán a számok diktálnak. Úgy hiszem, hogy ezt a készséget lehet fejleszteni az önkéntes munka által. Ezt látom a Vöröskeresztes munkatársaimnál is. Mondok egy példát a tűzoltóság területéről: ott egy szervezet tagja vagy ugyan, de ha felelős vagy egy csapatért, ott csak akkor fognak hallgatni rád, ha a csapattársak elismerik a képességeidet és a készségeidet. Nem azért, mert valaki ezt a szerepet osztja rád, ez nem működik, vagy nem sokáig. Vagyis ha valaki ott hosszabb időn keresztül csapatparancsnoki vagy csoportvezetői pozíciót tölt be, akkor ebből egy leleményes HR-vezető teljesen jogosan azt a következtetést vonhatja le, hogy „hát igen, ennek a fickónak valóban lehetnek vezetői képességei, különben nem lenne már olyan régóta ebben a pozícióban.” Az önkéntes tűzoltóságnál a vezetőket titkos szavazással választják, tehát ha a parancsnok már nem felel meg, akkor le is váltják. Németh Zsolt: Örömmel értékeltem, hogy itt egy kis európaiság előbukott mindenféle ösztönzés nélkül és azért az egész konferencia is erről szól, hogy az európaiságot és az együttműködést is előhozzuk. Walter Reiter: Nekem is lenne egy kérdésem, Zsolt kérdéséhez kapcsolódva: az Önök szervezeténél mit jelent a fizetett dolgozók számára, hogy az önkéntesekből fizetett dolgozó válhat? Ez nem vezet versengéshez és konfliktusokhoz? Annak, aki a szállítási, vagy bármely más területen dolgozik, tartania kell attól, hogy egy magasabban kvalifikált, jobban motivált munkatárs elveheti a kenyerét? Hiszen a fizetett munka azt is jelenti, hogy az ember esetenként megpihenhet, és ezt egy önkéntes valószínűleg nem teszi, éppen mivel önkéntes alapon és szívesen teszi a dolgát. Egyszóval hogyan szabályozza egy, az Önökéhez hasonló szervezet ezeket a kérdéseket? Illetve jelent ez egyáltalán bármilyen problémát? Aztán lenne még egy második kérdésem, mindkét osztrák kollégához: nálunk a hadkötelezettség megszüntetésével kapcsolatos viták során többször felmerült, hogy szükség lenne egy önkéntes évre. Ez már Önöknél is

74

minden bizonnyal intenzív eszmecsere tárgya. Engem az érdekelne, hogy milyen hatással lehet az önkéntesség éve az olyan szervezetekre, amelyek, mint az önkéntes tűzoltóság is Ausztriában, explicit módon, valamint mint a Vöröskereszt, implicit módon rá vannak utalva a nagyszámú önkéntesre? Ez jó vagy rossz? Nem vezet ez majd munkaerő-túlkínálathoz abból kifolyólag, hogy majd mindenkinek az önkéntes tűzoltóság vagy a Vöröskereszt jut eszébe az önkéntességről? Léteznek betegápolással foglalkozó önkéntes szervezetek és szociális szolgálatok, amelyek valószínűleg nem fognak túljelentkezést tapasztalni, tehát valójában milyen hatásokkal kell számolni? Josef Kurta: Az első kérdésre válaszolva, ami azokra a dolgozókra vonatkozik, akik az önkéntesből munkavállalói státuszba lépnek át, elmondhatom, hogy ezen a területen nem, vagy csak alig tapasztaltunk problémát, mivel a megüresedett álláshelyeket – főként azokban az esetekben, amikor egy fizetett dolgozó kiválik a szervezetből, pl. nyugdíjazás miatt – önkéntesek töltik be. Feszültség azokon a pontokon léphet fel olykor-olykor, amikor az önkéntesek és a fizetett munkavállalók együtt teljesítenek szolgálatot, ebben az esetben felmerülhetnek bizonyos kívánságok, és akár az is, hogy egyes önkéntesek, akik vállalták valamely szolgálat teljesítését, egyszerre csak elmaradnak és őket fizetett munkatársakkal kell helyettesíteni. Ilyen esetekben természetesen tapasztalható feszültség. Ami a hadkötelezettség megszüntetését illeti, ez nálunk, a Vöröskeresztnél is sok indulatot kavaró téma. A tűzoltóságról nem tudok nyilatkozni, de a Vöröskeresztnél nagyon fontos ez a kérdés. Azt hiszem, hogy a hadkötelezettség megszüntetése el tudja, illetve el fogja lehetetleníteni a mentőszolgálat és a betegszállítás működését. Burgenlandban 85 fizetett mentős van, emellett 135-140 polgári szolgálatos, akik a katonai szolgálat helyett jönnek oda. Ha a kötelező katonai szolgálat megszűnik, akkor nem lesznek polgári szolgálatot teljesítők sem. Az önkéntesség évével kapcsolatban: ez probléma, a végeredményt ma még nem lehet látni. Hogyan és mennyit fizessek ezeknek az önkénteseknek, és mit szól ehhez az önkéntesek azon csoportja, akik mindenfajta díjazás nélkül teljesítenek szolgálatot? Lehet, hogy azt fogják mondani: „most már vannak fizetett önkénteseitek, oldjátok meg a problémát azokkal. Aztán milyen színvonalú munkaerő lesz, milyen minőségű munkát fognak végezni ezek a fizetett önkéntesek? Ezt ma még nem lehet előre látni, de biztos vagyok abban, hogy óriási problémát fog jelenteni. Németh Zsolt: Itt nekem is lenne egy hozzászólásom, itt elhangzott a polgári szolgálatos terület megszüntetése, ezt Magyarország már átélte az elmúlt pár évben. Nálunk is, amikor megszüntették a hadkötelezettséget, előtte kb. 10 évig működött a polgári szolgálat intézménye és valóban éppen a szociális, egészségügyi területen óriásira nőtt a polgári szolgálatosok száma és az utá-

75

na következő 1-2 év nehéz volt a kórházaknak, szociális intézményeknek, amikor kiesett az a réteg, aki polgári szolgálatosként, önkéntesként dolgozott és néhány évbe beletelt, mire ez valamilyen formában rendeződött, illetve ez máig is hiányzik a szférának. Christian Koller: Igen, ez valóban égető probléma. Én magam egy olyan tűzoltó egyesülettől jöttem, ahol egyelőre csak önkéntesek dolgoznak. Gänserndorfi vagyok, amely egy közel 10.000 lakosú város, ahol évente kb. 300 bevetésre kerül sor. Ez azt jelenti, hogy átlagosan majdnem minden nap egyszer riasztást kapunk. Ehhez jönnek még a gyakorlatok, valamint egy 12 járműből álló járműpark, amelyet karban kell tartani, és amellyel próbabevetésen kell részt venni. Ezek csúcstechnológiával készült berendezések, úgyhogy a fenntartásuk és kezelésük nem egyszerű feladat. Ennek ellenére úgy gondoltuk a parancsnokságnál, hogy ameddig csak lehet, szeretnénk kizárólag önkéntesekkel működni, mert különben elkezdődik az ellenségeskedés. Vannak olyan tűzoltóságok is, amelyek nagyobbak, és nem tudják feladataikat – főként napközben – kizárólag önkéntesekkel ellátni. Itt már megjelentek a konfliktusok. Ezeken a helyeken legtöbbször egy főállású önkormányzati alkalmazott és két polgári szolgálatos van ügyeletben, általában egy riasztási központban, aztán, mondjuk, bevetésre kerül sor, ahol 3-6 tűzoltóra van szükség. És, mondjuk, a többi főállású éppen anyagbeszerző úton, vagy akárhol van, és kihúzza magát a bevetés alól. Az önkéntesek pedig erre azt mondják, miért mi menjünk, amikor a fizetett kollégák nem mennek? Ezek a szituációk valóban indulatos szóváltásokat szülnek. Valószínűleg a Vöröskeresztnél hasonló a helyzet. Ami a hadkötelezettséggel kapcsolatos aktuális vitát illeti, ellenmondásosak az érzelmeim: egyrészről nagyon jó dolognak tartom, ha a fiatalokat egy enyhébb hátsó fertályon billentéssel motiválni lehet arra, hogy kicsit önkénteskedjenek. Azt gondolom, hogy ennek már nem kell feltétlenül a katonaság keretein belül zajlania, Isten ments, hiszen ma már senki nem akar háborúzni, az EU-ban vagyunk, és mindenki szeret mindenkit – amíg stabil az euró. De azért a polgári szolgálatnak megvan a maga értelme, méghozzá az, hogy némi enyhe nyomásgyakorlással felhívjuk a fiatalok figyelmét arra, hogy a pénz nem minden, léteznek más értékek is az életben. Ezért gondolom, hogy a Vöröskeresztnél ezt a szolgálatot követően sokan válnak „főállású” önkéntesekké. Vannak, akik nem maradnak, és tényleg csak a pénzt nézik, vagy csak letöltik a szolgálati idejüket. De lényegében én nem látom rossznak azt a katonaidőt. Hogy a szóban forgó témával és a tűzoltósággal kapcsolatos konkrétumot is említsek: katasztrófahelyzetben – és itt nem a mindennapos közlekedési balesetekre és a kigyulladt lakásokra gondolok, hanem nagy katasztrófákra, mint egy árvíz, amikor a tűzoltók segítségnyújtási lehetősége behatárolt – csak a hivatásos katonákra tudunk támaszkodni, másképp ez nem menne. Mögöttük egy egészen más háttér van, ők másfajta kiképzést kaptak, más eszközeik, felszereléseik vannak, tehát mindez meghaladná a tűzoltóság

76

lehetőségeit. Természetesen lehet arról beszélgetni, hogy egyes katasztrófavédelmi egységeket más szervezethez csatolunk, például úgy, hogy ezt vagy azt a teherautót nem zöldre festem, mind a katonaság szokta, hanem pirosra, és ráírom, hogy tűzoltóság, és mindehhez a költségvetési sorokat is kissé átrendezem. Én mégis azt gondolom, hogy katasztrófahelyzetben egy katonai szervezeti forma mégiscsak hatékonyabb. A hadsereg a leginkább katonai típusú szervezeti forma, a tűzoltóság jellege is még viszonylag katonai, a Vöröskeresztnél meg már csak vitatkozik mindenki. Mihelyt háromnál több ember ül az autóban, elszabadul a pokol. Egy baleseti mentés 2 mentőssel és 6 vöröskeresztessel kész katasztrófa, mert senki nem tudja, mit kell csinálnia. Ez a tűzoltóságnál sincs másképp, még ott is több felesleges beszéd van, mint a katonaságnál. Katasztrófahelyzetben nincs idő eszmecserére, ott parancsra és hatékonyan kell cselekedni. Emiatt mondom, hogy lehetne talán még több katasztrófavédelmi képzést biztosítani, de én személy szerint nem tartom rossznak az egy év kötelező szolgálat fenntartását. Nem szükséges ma már mindenkinek fegyverrel a kezében rohangálnia, ezzel együtt én nem törölném el a kötelező szolgálatot. Josef Kurta: Szeretném talán még röviden megvilágítani az önkéntesek és főállásúak viszonyát a Vöröskereszt szemszögéből, itt ugyanis éppen az előbb elhangzottak ellenkezőjét tapasztaljuk. Nálunk nem mondja az önkéntes, hogy „miért menjek éppen én”, hanem pont fordítva. A tűzoltóságnál persze riasztás alapján vannak a bevetések, a Vöröskeresztnél azonban rögzített szolgálati idők vannak, például reggel 7-től este 7-ig. Ez alapján készülnek a beosztások az önkéntesek számára is, akik ilyenkor jelen vannak. Amikor bevetésre kerül sor, akkor az önkéntes azt mondja: „miért nem mehetek én, hiszen azért vagyok itt”. Erre pedig a főállású azt mondja: „na de én is itt vagyok, úgyhogy én is szeretnék menni”. Nálunk ez a feszültség forrása. Tehát nálunk éppen fordítva van. A Vöröskereszt szempontjából az önkéntesek és a főállásúak egymásra vannak utalva, egymást kiegészítve teljesítik feladataikat. Az önkéntességnek nagy itt a jelentősége, mivel a szociális foglalkozásokban egyre inkább előfordul a burnout-jelenség, azaz a túlterheltség következtében fellépő kiégés. Éppen ilyenkor nagyon kedvező, ha a főállásúak egy kicsit vissza tudnak vonulni, adott bevetések alól mentesülnek, és helyette esetleg más jellegű tevékenységet végeznek. Ezért az én meglátásom az, hogy önkéntesek nélkül a Vöröskereszt sok fontos feladatát nem tudná ellátni, és nem állhatna a lakosság rendelkezésére a jelenlegi formájában.

Gregersen-Labossa György: Csak szeretném jelezni, hogy a polgári szolgálatot, amin mi túl vagyunk már, én ezt nem tartanám az önkéntesség kategóriájában semmilyen értelemben. Igaz, hogy lehetővé teszi, hogy válasszon az ember a fegyver vagy a seprű között, de az, hogy valaki polgári szolgálatra megy egy szervezethez, az nagyon komoly törvényi keretek közt zajlik és ott nem ő mondja meg, hogy

77

mit vállal, hanem az előírás, hogy mennyi időt kell letölteni. Akár a tűzoltóság, de a mentés is egy nagyon speciális formája az önkéntességnek, egy nagyon erős elkötelezettséget feltételez, az önkéntesség ennél sokkal nagyobb kereteket jelent a társadalom egyéb területein. Éppen ezért nyilván konkurenciát is jelenthet egy önkéntes az adott munkahelyen. Nagyon fontosak a keretek, hogy ha egy önkéntes megjelenik egy szervezetnél, akkor az nem egy főállású munkást helyettesít, hanem ő valamit ad a saját tudásából, mi pedig adunk neki egy helyet, ahol ő hasznosan eltöltheti az időt. Az ott jelenlévő munkatársak kötelessége pedig, hogy ezt megköszönjék és a munkáját támogassák. Ehhez képezni kell mind a fogadót, mind a munkatársakat, mind az önkéntest és akkor sok konfliktust el lehet kerülni. Németh Zsolt: Nagyon egyetértek azzal, hogy most egy specializált irányba ment el a beszélgetés. Azért amiről az osztrák kollégák beszélnek, abból látszik, hogy több százas, több ezres nagyságrendű önkéntességről és speciális irányultságról is beszélünk. Mi a helyzet nálunk István? Milyen irányba vannak érdeklődések az egyének és a szervezetek részéről? Kovács István: Idén januárban kezdtük el a programot, most már a közvetítések is megindultak. Kb. 150-200 önkéntesünk van már, aki a Centrumon keresztül próbálja megtalálni azt a helyet, ahol leginkább ki tudják fejteni tevékenységét és 30-40 a szervezetek száma. Még fontos, hogy szervezetek esetében az, hogy közösségi célokat milyen erőforrásokkal tudunk megvalósítani, 100 szervezetből 90 első helyen azt mondaná, hogy pályázatok, költségvetési támogatások és ha ilyen nincs, akkor nem tudunk dolgozni és ez is egy óriási szakadék, azt beláttatni a szervezetekkel, hogy a saját közösségük az, ami erőforrásokat adhat. Ebben elsődlegesen önkéntes munka, mellette akár a környező cégeknek, szponzoroknak, adományozóknak a megszólítása a lényeges, tehát hogy használják a saját közösségi erőforrásaikat. Azt hiszem minden terület megjelent már, ahol önkénteseket akarnak fogadni, gyermek tek gondolkodni azon, hogy hol tudnák segíteni a munkájukat önkéntesek. Civil szervezetek esetében volt egy találkozó, ahol 150 szervezet képviselője vett részt. A szombathelyi Civil Kerekasztallal nagyon jó együttműködés van, a szabadidő, sport, kultúra, szociális segítség, környezetvédelem területét is behozza a civil szervezetek oldaláról. Ami nekünk célunk, hogy olyan hálózati együttműködést építsünk, hogy lehetőleg minden egyes szférában minél nagyobb mértékben erőforrásként és lehetőségként az önkéntesség teret hódítson. Németh Zsolt: A kétoldali igények mennyire vannak összhangban?

78

Kovács István: Még mindig kicsi ez a szám ahhoz, hogy igazán jól lehessen használni azt, hogy közvetítünk, keresünk, kínálunk. Tervünk az, hogy legyenek olyan adatbázisok, amik ezt automatizálják,de már most is látható, hogy ha egy adott szervezetnek adott dologra kell önkéntes, akkor is néhány napon belül sikerül, még ha nem is teljes létszámban, önkénteseket küldeni. A szervezet pedig maga dönti el, hogy őket alkalmazza-e. Németh Zsolt: Labossa úr! Van-e olyan tapasztalata az elmúlt évek során, hogy akik önkéntesként dolgoznak vagy akarnának dolgozni, azoknak ez alatt az idő alatt derül ki, hogy valamilyen képzésre lenne szükségük, vagy akár a programon belül lehet-e ilyet megszerezni? Gregersen-Labossa György: Igen, a Kapu program az önkénteseket igyekszik kiképezni és kiközvetíteni is. Ilyen értelemben kicsit más, mint az Önkéntes Centrum. Egyrészt arra vonatkozólag képezzük őket, hogy általában az elköteleződést erősítsük, itt van egy kis önismereti rész, munkavédelem, elsősegélynyújtás és sok más, ami egy önkéntes általános műveltségéhez hozzátartozik. Ugyanakkor a következő lépés, hogy egyfajta minőségi, hosszú távú önkéntességre készítsük fel őket, ahol már specializálódás van. Menet közben kiderülnek készségek, hiányosságok, a továbbképzésükben, fejlődésükben ez irányt ad, de ez egy következő lépcsőfok. Az elsődleges célunk az, hogy az önkéntesség kultúráját terjesszük el. Az a fajta klasszikus önkéntesség, amikor valaki a szabadideje egy részét arra szánja, hogy hasznos önkéntes munkát végez, azért ez a jóléti társadalmak jellemzője. Magyarország jelentős része ettől még messze van, mert nagyon sokan a napi gondokkal küzdenek és a hiteleikkel. Szép dolog az, hogy a nyelvvizsga után kapnak pontot a diákok, de jó lenne, ha az önkéntes munka is, mint Angliában, az egyetemre való belépéshez plusz pontot jelentsen. Németh Zsolt: Ez alapján eszembe jutott, hogy egy osztrák és egy magyar előadó egymás között még talán csodálkozását is fejezte ki, hogy a magyarok mennyire a foglalkoztatás irányába történő önkéntes munkát preferálják. Való igaz, hogy a jóléti társadalmakban meglévő önkéntesség egy egészen más szintet jelent és itt ez a némi ellentmondás, ami az osztrák és a magyar szakértők között megvan, az azért leginkább ennek tudható be. Bízunk benne, hogy azért efelé megyünk. Viszont az egy közös jellemző, hogy ezeknek az önkéntes munkáknak nem formális tanulási szerepe is van, amely a gyakorlatban óriási jelentőséggel bír. Koller urat kérdezem, hogy a tanulmánya kapcsán mire jutott ebben?

79

Christian Koller: Az önkéntesség során sor kerül informális tanulással ismeretek elsajátítására, ez tudományosan is igazolt. Azonban még hiányos ennek a tudásnak a láthatóvá tétele, azaz egyrészről kellene róla valamilyen oklevél vagy bizonyítvány. Aztán az, amit informális úton, vagyis nem az iskolában tanulok meg, elsősorban szociális kompetencia, na de hogyan mérhető ez? Bizonyára sokan mondanák itt, a teremben, hogy igen, én rendelkezem szociális készségekkel, mert nagyon jól kijövök a barátaimmal és a családommal. Azt gondolom, hogy saját magát mindenki szociálisan kompetensnek értékeli. Jó, de hogyan értékelhető ez bizonyítvánnyal? Már maga a szociális kompetencia kifejezés is túl általános. Konkrétabban kellene kategorizálni az egyes szociális készségeket, és így azt is meg lehetne határozni, hogy adott szervezetnél milyen kompetenciák szerezhetők meg. Ez lehetőséget teremtene a foglalkoztatás nélkül eltöltött időszak kihasználásához is. Ausztriában valóban előfordul, hogy az egyik házastárs tartja el a családot, miközben a másik végezhet valamilyen másfajta tevékenységet, foglalkozhat emberekkel, megszerezhet valamilyen új képesítést, és mindezt nem feltétlenül munkaviszony keretein belül. Németh Zsolt: István, szerinted Magyarországon ennek az informálisan megszerzett tudásnak a tanúsítása lehetséges? Kovács István: A saját gyakorlatunkból azt látom, hogy pl. a vállalkozások, akik munkatársat keresnek, elvesztették a bizalmukat az oktatási rendszerben, és sokkal inkább felértékelődik, hogy valakinek milyen a tényleges munkatapasztalata, azt milyen keretek között szerezte és az, hogy arról valamiféle referenciaigazolás legyen, pl. az önkéntes munkáról. Azt hiszem, hogy ennek mindenképpen van egy nagy jelentősége. Abba nem látok bele, hogy ennek valamiféle központosított tanúsítása a jövőben lehetséges-e. Az Önkéntes Centrum koncepciójában felmerült annak a lehetősége, hogy azok az önkéntesek, akik a Centrumon keresztül találnak helyet, a szervezetek részéről egyfajta visszaigazolást kapjanak a munkájukról. Egy automatikus igazolást arról, hogy mely területeken, hány munkaórát végzett, milyen kompetenciákra, tapasztalatokra tett szert, tehát egyfajta önkéntes ajánlólevélként tud működni. Josef Koller: Én megkérdeztem néhány személyügyi vezetőt és HR-est is, hogy vajon mit szólnak ahhoz, ha egy jelentkező az önkéntes munkája során megszerzett készségeire és képességeire hivatkozik. Az egyik oldal azt mondja, hogy nagyszerű, elismeri és elhiszi mindezt, míg a másik oldal csak mosolyog, és azt mondja, igen, tudjuk, hogy az önkéntesség során lehet készségeket szerezni, de ha mi ezt hivatalos oklevéllel alátámasztva elismerjük, akkor többet

80

kell az illetőnek fizetnünk. Vagyis az iskolai végzettség érvényesíthető a fizetés tekintetében, míg az informálisan megszerzett szaktudást nehéz igazolni, és ezért nem is törekszenek rá annyira cégek, hogy ezt az igazolást kiállítsák. Gregersen-Labossa György: Itt a minősítésnél és az informális tanulásnál ne egyszerűen a szakmai tudásra gondoljunk, hanem arra, hogy pl. egy 18 éves fiatal, aki elmegy fél évre önkéntes munkát végezni akár külföldön, akár Magyarországon, akkor a személyisége, tettrekészsége, kiállása és a pályaválasztásban az orientációja szempontjából is nagyon sokat számít. Angliában ez természetes dolog, ez által válik igazán felnőtté. Josef Kurta: Szeretném egy kicsit helyreigazítani a Vöröskeresztnél dolgozó önkéntesekről kialakult képet. Tudomásom szerint a Burgenlandi Vöröskeresztnél nincsen olyan női önkéntes, akinek a férje kifejezetten jól keres, és aki csak azért jött hozzánk, hogy elfoglalja magát valamivel, vagy hogy emberek között legyen. Ha visszatekintek 30 évvel ezelőttre, amikor elkezdtem önkéntesként dolgozni a Vöröskeresztnél, emlékszem, hogy az önkéntesek 20-30%-a 20 és 40 év közötti volt, a többiek 40 és 60 év közöttiek, vagy valamivel afölött. Mára ez a kép teljesen megváltozott. Az önkéntesek java része, 70 %-a polgári szolgálatos fiatal. Később ott maradnak ugyan önkéntesként a Vöröskeresztnél, de ha aztán változás áll be a családi vagy szakmai életükben, elmennek. Akik azonban nem mennek el, azok nagyon sokáig maradnak. Vannak nálunk olyanok, akik annak idején polgári szolgálatot teljesítettek, utána önkéntesként folytatták, és az évek során a Vöröskereszt főállású munkatársaivá váltak. Lenne viszont egy kérdésem: vajon hogyan toborozzák Magyarországon az önkénteseket? Ugyanis Ausztriában is egyre nehezebb jelentkezőket találni. Nálunk is nagyon sok a fiatalos nyugdíjas, de őket nem könnyű motiválni. A legtöbben a fiatalok közül jelentkeznek: ők a polgári szolgálatot teljesítők, vagy azok, akik a barátaik miatt csatlakoznak. Az idősebbek már nem annyira lelkesek. Munkanélküliek is igen ritkán jönnek azzal, hogy szeretnének önkéntesként tevékenykedni. Gregersen-Labossa György: Épp a legújabb magyar törvények alapján, ahhoz, hogy valaki bizonyos juttatást kaphasson, azt vagy közmunkával vagy önkéntes munkával válthatja ki, 30 óra/hónap. Ennek most történik a kipróbálása, nagy tapasztalat még nincs mögöttünk. Lehet erre azt mondani, hogy egyfajta orientáció előzi meg, de mégiscsak ő dönti el, hogy mit akar csinálni. Nálunk egy nagyon nagy probléma a munkanélküliség Magyarországon, probléma a gazdaság szempontjából a sok inaktív ember, akiket valamilyen módon a munkaerőpiacra vissza kell orientálni, ebben az önkéntesség nem abszolút értelemben, de mégis valamilyen út lehet. Hogyan motiváljuk őket? Lelkészként nekem első

81

sorban egyházi tapasztalataim vannak, illetve amikor az önkéntes képzéseket szerveztük, meglehetősen fogékonyak a megkeresésre. Ha egy hónapban 10 órát felajánl valaki valamilyen célra akár egy egyházi szervezetnek vagy civil szervezetnek, ennek van egy spirituális vetülete. Én adok valamit, ez által hasznosnak érzem magam, ez által kapok is valamit és erre van az emberekben fogékonyság. Nekünk sosem volt ezzel problémánk, hogy önkénteseket toborozzunk, a meghirdetések alapján jelentkeznek maguktól. Vannak önkéntes akciók, ahol ezreket, tízezreket mozgatunk meg, úgy érzem az embereknek van egy ilyen vágya. Az idősek közül, akiknek az élete egyik napról megváltozik az által, hogy inaktívak lesznek, ha megkeressük őket és értelmes programot tudunk számukra biztosítani, akkor szívesen részt vesznek ebben, mert tartalmassá válik az életük. Németh Zsolt: Azt gondolom, hogy az önkéntességben nagy szerepe van a bizalmi viszonynak és ez önmagában is az önbecsülést erősíti. Másrészt, amikor arról beszéltünk, hogy az informális tanulással megszerzett dolgokat továbbvinni, ez is egyfajta bizalmi viszonyt jelent, hiszen ha valaki leír valamit egy nála önkéntesként dolgozóról, akkor aki azt elolvassa, annak azt el is kell hinnie. Ugyan több témát nem érintettünk, amit kellett volna, többek között az általam előrevetített társadalmi felelősségvállalást, de ez ma már nem fér bele a mondandónkba. Egy dolgot mindenképpen megfogalmaztam magamban, hogy ha legközelebb ilyen témakörben leülünk, akkor le kellene ültetnünk magunk mellé egy gazdasági társaságot is, aki már alkalmazott olyan embert, aki előtte önkéntes volt és olyat is, aki talán még nem. A másik dolog, hogy kíváncsi vagyok, hogy ezeknek az akció-jellegű dolgoknak, mint az önkéntesség éve, önkéntességi centrumok, pár év múlva milyen hatásai lesznek az általános társadalmi önkéntességre. Köszönöm a szakértőknek az együttműködést és hogy végighallgattak minket!

82

MEGLÁTOGATOTT PROJEKTEK Tanulmányutak Burgenlandi Karitász (Caritas Burgenland), Rohonc Englbert Kenyeri, Rohonc község polgármestere üdvözölte a tanulmányút résztvevőit, és röviden bemutatta a települést. Ezt követően Günther Kroiss, a község plébánosa és a Burgenlandi Karitász Ifjúsági Tagozatának (YoungCaritas Burgenland) vezetője beszélt a Karitász rohonci tevékenységeiről. A Karitász ifjúsági csoportja a tanulmányút napján tartotta a LaufWunder2011 elnevezésű rendezvényét. Az akció keretében tanulók futnak valamilyen jótékonysági cél érdekében, miközben a szponzorok a támogatást a megtett körök után adják. A középiskolások előre eldönthetik, hogy kinek az érdekében teszik meg a lefutott kilométereket, így támogatáshoz juthat például a Karitász vecseházai árvaháza Romániában, a Kinder in Not nevű gyermekvédelmi egyesület Burgenlandban, a Karitász menekülteket segítő tagozata stb. A jótékonysági futáson 2011-ben Burgenlandban kb. 4000 diák vett részt, ebből 170 fő Rohoncon. 23 burgenlandi iskola csatlakozott az akcióhoz, és a tanulók összesen 17.477 kilométert futottak, és így 61.209 euró összegű támogatás gyűlt össze a rászorulók megsegítésére. Országosan 150 iskolából, egyesületből és egyházközségből több mint 22.000 fiatal vett részt a jótékonysági futáson. A Karitász Ifjúsági Tagozata feladatának tekinti, hogy megismertesse a fiatalokkal a társadalmi problémákat és a Karitász tevékenységét, ezzel is ösztönözve őket az önkéntes segítségnyújtásra. A Karitász együttműködési lehetőségeket kínál egyes tanulók, valamint iskolai osztályok és ifjúsági csoportosulások számára is. Ezen felül szorosan együttműködik tanárokkal és egyesületi vezetőkkel, akik részére többek között oktatóanyagokat biztosítanak, valamint előadásokat, workshopokat, a Karitász működését bemutató nyílt napokat és tanulmányutakat, illetve a LaufWunderhez hasonló jótékonysági akciókat szerveznek. Ezeket a kezdeményezéseket számos szponzor, cég finanszírozza, mindenekelőtt az Erste Bank, mint főtámogató. Néhány adat, amely a Karitász ifjúsági szervezetének növekvő népszerűségét támasztja alá:

az akciókba bevont tanulók száma az akciókba bevont tanárok, egyesületi vezetők száma megvalósított projektek száma akciók/ rendezvények száma képzések/ workshopok résztvevőinek száma „LaufWunder“ jótékonysági futás résztvevőinek száma

2009 49.889 3.518 99 23 718

2010 51.896 5.907 322 112 1.038 11.508

2011

22.000

Forrás: a Karitász Ifjúsági Tagozatának 2010. évi beszámolója, online médiából származó 2011. évi adatok

83

Erzsébet-ház és Karitász Bölcsőde Rohoncon a Karitász egy idősek otthonát és egy bölcsődét üzemeltet, mégpedig oly módon, hogy mindkét korosztály gondozását egyazon épületben oldották meg. Az Erzsébet-ház, amely idősek otthona és egyben gondozóközpont is, az idős emberek igényeire specializálódott. A létesítmény célkitűzése, hogy az érintettek részére együtt érző és szeretetteljes gondozást és ápolást biztosítson. A lakók önellátó képességének megőrzése érdekében a létesítmény sokrétű lehetőségeket kínál a szellemi és fizikai aktivitás gyakorlására, valamint a bölcsődével, óvodával, iskolákkal, azaz a fiatalokkal generációkon átívelő programokon való részvételre. Az idősek gondozásához nagy szükség van az önkéntesek közreműködésére is.

A konferencia magyar résztvevői a Caritas Burgenland rohonci intézményeit látogatták meg

84

A „2getthere“ Egyesület Az egyesület tevékenysége a gyermek- és ifjúságvédelem területére terjed ki, és elsősorban fiatalkorúak iskolai felzárkóztatásával foglalkozik, továbbá olyan 18 év feletti fiatalok számára biztosít elhelyezést Eisenstadtban és Mattersburgban, akik kikerültek a gyámügyi hivatal gondozása alól. A fiatalok a munkaerő-piaci integrációban is segítséget kapnak. A kapcsolódó projektek gazdái a Karitász és a Katolikus Ifjúsági Közösség. Időközben alapítottak egy burgenlandi ernyőszervezetet, amelynek regionális központjai Neusiedlben, Eisenstadtban, Mattersburgban és Oberpullendorfban működnek. Az egyesület fő feladatai: Az alsó tagozatosok korrepetálását heti rendszerességgel a felső tagozatosok látják el. Az 5 eurós óradíjat vagy a szülők fizetik, vagy az önkormányzat vállalja át szociális kiadásai terhére. Az elsődleges cél a rossz családi és szociális körülmények között felnövő gyerekekkel és fiatalokkal való törődés. A projekt sikerének záloga a tanulás folyamatos figyelemmel kísérése az adott tanév során, valamint a korrepetálást végzők és a projektkoordinátorok visszajelzései. Mindemellett az egyesület didaktikai és pedagógiai témájú előadásokat is szervez. A gyerekek tanulmányi eredményeinek javításán túl cél a szociális készségek fejlesztése, valamint a társadalmi rétegek közötti átjárhatóság növelése. Az egyesület épületében lehetőség nyílik a szabadidő hasznos eltöltését segítő foglalkozásokra is, például kulturális és sportprogramok keretében. Ezenfelül az egyesület a fiatalok találkozóhelyéül is szolgál, így nem kell

85

olyan helyre menniük, ahol fogyasztani, fizetni kell. Az egyesület igény szerint rövidebb időtartamú üdüléseket és kirándulásokat is szervez. A szervezetet különböző problémákkal is meg lehet keresni. A diákok iskolai, családi és a tipikusan fiatalokat érintő nehézségeik esetén gyors és egyszerű támogatást, szakmailag kompetens munkatársaktól tanácsadást kaphatnak. Amennyiben szükséges, az egyesület szakmai szervezetekkel mint például a gyámügyi hivatal, a gyermek- és ifjúsági jogvédelmi szervek, iskolapszichológusok - is együttműködik. Günther Kroiss az ifjúsági munka és az egyre nagyobb mértéket öltő kábítószer-fogyasztás hatására döntött úgy, hogy pap lesz. 2000-ben Burgenland ifjúságért felelős plébánosává nevezték ki. A 2001/02-es tanévben egy érettségi-projekt keretében az ő vezetésével alakult meg a „2getthere“ Egyesület. 2008-tól 2011-ig Rohonc lelkésze volt, 2011. szeptember 1-től Mattersburg város plébánosa. Számos ifjúsági projektben és kezdeményezésben vesz részt önkéntesként.

Értékek, hagyományok és innovativitás egy vidéki közösségben A Hegypásztor Kört 1985-ben helyi fiatalok alakították a Vas megyei Oszkó községben. A civil szervezet már alapításakor megelőzte korát, hiszen a nyolcvanas években még egyáltalán nem volt mindennapi dolog egyesületet létrehozni. Így a térség első társadalmi szervezeteként jegyezték be, mely innovativitását a mai napig megőrizte.

A konferencia osztrák résztvevői Oszkón, a Hegypásztor Kört látogatták meg.

86

Az alapítók célja az volt, hogy a faluhoz tartozó szőlőhegy műemléki értékű présházait dokumentálják, lehetőség szerint megmentsék, valamint kulturális programokat szervezve megpróbálják élénkíteni a falu életét, felelevenítve annak hagyományait. A célok tetteké váltak, a Hegypásztorok lelkesedése és tenni akarása ma is töretlen. Az eredeti elképzelések megtartása mellett az egyesület tevékenysége jelentősen kibővült az elmúlt 25 év alatt. Vidékfejlesztés, értékvédelem, turizmusfejlesztés, szőlészet-borászat, ifjúsági munka, teleház-szolgáltatások, helyi termékek felkarolása: csak néhány címszó a széles palettából. A klasszikus önszerveződés – közösségfejlesztő jellegét megőrizve – szociális foglalkoztatóvá, bizonyos értelemben non-profit vállalkozássá nőtte ki magát. A folyamatos pályázati munka mellett, ma már az egyéb, önálló bevételi források megteremtése is cél. A jelenleg 7 fiatalnak munkát adó szervezet a 650 lakosú Oszkó mellett már térségi, sőt néhány területen megyei és régiós hatókörű tevékenységeket végez. 2005-ben Oszkó központjában többfunkciós Közösségi Házat hoztunk létre. Az épület amellett, hogy közösségi tereket biztosít, helyet ad irodáknak, vinotékának és egy kerékpárkölcsönzőnek. Igazi közösségi színtérré vált az oszkói Teleház, melyet 2001-ben hozott létre a Hegypásztor Kör. A Teleház lehetőséget nyújt a kis falu lakói számára, hogy hozzáférjenek modern irodai és számítástechnikai eszközök használatához: számítógépek, nyomtatók, fénymásoló, fax, Internet-elérés és ezáltal próbálják leküzdeni vidéki létükből adódó hátrányukat. Hasonló okokból fontos a Teleházban elérhető munkaerőpiaci információs szolgáltatás is. Az oszkói szőlőhegy épített és természeti értékeinek védelmét a mai napig az egyesület fő feladatának tartják. Mivel a présházfelújításokhoz folyamatosan zsúpra volt szükség és a korábbi években az egyesület több tagja is kitűnően megtanulta a zsúpkészítés munkafázisait az idős mesterektől, elkezdtek nagyobb mennyiségben is foglalkozni a kézi aratással és a rozsszalma-feldolgozással. Ez a tevékenység lett az egyesület első önálló bevételi forrása, hiszen a saját felhasználás mellett egyre nagyobb lett az érdeklődés ezen ritka építőanyag iránt az ország különböző pontjairól. A zsúptető-készítést a mai napig művelik, évről-évre érdekes és értékes közösségi munkát teremtve az aratások és a zsúpelőállítás révén. Turizmusfejlesztési programjukat 1999-ben fogalmazták meg. Lényege, hogy a szőlőhegy értékeit úgy próbálják megmenteni, továbbéltetni, hogy bemutatható formára hozzák, a turisták számára elérhetővé téve azokat. A turizmus révén plusz források válnak elérhetővé a fejlesztésekhez és a he-

87

lyi lakosok számára – a vendégfogadásba való bekapcsolódásuk révén. Ez idővel jelentősen javíthatja a falu és a térség lakosságmegtartó erejét. 2000-ben elkezdtek építeni egy szállásépületet a szőlőhegyi területükön. A 25 fős Erdei Iskola és Turistaszállás ma már szép környezetben, széles programajánlattal várja vendégeit. A faluban található Közösségi Házban 70 fős, modern előadótermet kínálnak képzések, tájékoztatók, kisebb konferenciák szervezői számára. A kerékpárkölcsönzőben 30 db jól felszerelt bicikli várja a túrázni vágyókat, akik számára túrajavaslatokat kínálnak a térség megismerésére. A helyi és térségi turisztikai kínálat valamint a Vasi Hegyhát értékeinek bemutatására több igényes kiadványt is megjelentettek az elmúlt években.

88

A KONFERENCIA ZÁRÁSA RODLER TAMÁS igazgató-helyettes Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja Kedves Vendégeink! Kedves Kollégák! Az a tisztem, hogy összefoglaljam az elmúlt két nap eseményeit és egy részértékelést adjak a 17. szakértői akadémiáról, mivelhogy még nincs vége. Először is szeretném megköszönni a vendégeknek az érdeklődő részvételt rendezvényeinken. Az előadóinknak, a kerekasztal–beszélgetés szakértőinek köszönöm, hogy megosztották ismereteiket velünk: Ismét sikeresnek nyilváníthatom ezt az újabb szakértői akadémiát, minthogy az előzők is alapvetően azok voltak. Egy történelminek nevezhető dáRodler Tamás igazgató-helyettes zárszavával tumhoz kötődő munkaerő-piaci nyiért véget a konferencia tásról szóló témával kezdődött az akadémia a tegnapi napon. Ez a hozzászólókat, előadókat visszatekintésre sarkalta. A 90-es évek elejétől, az együttműködés kialakulásától a szakértői akadémia munkájának, illetve országaink uniós csatlakozásának különböző állomásait áttekintve vezették be mondanivalójukat. Néhány általam fontosnak tartott gondolatot idéznék tőlük. Roland Hanak osztályvezető úr megállapította és megvilágította számunkra, hogy az átmeneti időszakra szüksége volt Ausztriának a felkészülésre, hogy zökkenőmentesen tudja fogadni az unió újonnan, később csatlakozott országaiból a munkavállalókat. Megállapította, hogy az európai uniós bővülésből és az irányított nyitásból Ausztria profitált. Jáczku Tamás főosztályvezető úr közölte, hogy megérti Magyarország Ausztriának, mint fogadó országnak az aggodalmát a munkaerő beáramlással kapcsolatban, mert hasonló helyzet előállt magyar-román viszonylatban és hasonló aggodalmak fogalmazódtak meg, mikor ez kérdés volt. Egyúttal üdvözölte a bér és szociális dömping elleni osztrák intézkedéseket, mert ez az Ausztriában dolgozó magyarokat is védi. Helene Sengstbratl igazgató asszony elmondta, hogy nem tartanak nagyobb beáramlástól. Felkészültek a munkaerő-piaci nyitásra, nem fog ez problémát okozni.

89

Rimányiné Somogyi Szilvia igazgató asszony közölte, hogy mi is felkészültünk a határnyitásra. Problémát, feszültséget okozhat, hogy a határ két oldalán azonosak a hiányszakmák. Magyarországról osztrák munkahelyet keresőknek ajánlja, hogy csak felkészülten induljanak el Ausztriába. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert kollégái jelezték, hogy már nagyon sokan költöztek az ország keleti részéből pl. Mosonmagyaróvárra, Sopronba az osztrák munkavállalás reményében és tart tőle, hogy sokuk csalódni fog. Kérdésre válaszolva Roland Hanak úr megállapította, hogy a határon átnyúló együttműködés osztrák-magyar gyakorlata, a szakértői akadémia rendszer jó gyakorlat. Ezt bizonyította azzal, hogy további négy ország viszonylatában használja már ezt a módszert Ausztria. Harangozó Bertalan kormánymegbízott úr felhívta a figyelmet arra, hogy a kölcsönös előnyök figyelembe vételére kell törekednünk az együttműködésben Peter Rezar tanácsnok úr hangsúlyozta a képzés, szakképzés kérdésének fontosságát, ami korábban csak országhatáron belüli kérdés volt, de ma már ezzel az országhatárt átlépve is foglalkozni kell. Peter Rezar úr részletesen ismertette Ausztria bevándorlókkal kapcsolatos politikáját, az összetételüket és a létszámok alakulását. A délelőtt folyamán az önkéntes munka problémáit és trendeket mutatta be Dr. Moskó Mónika osztályvezető asszony, az önkéntesek és a fogadó szervezetek oldaláról az önkéntes munka előnyeit pedig Prof. Dr. Arno Heimgartner úr. Megismertük a magyar törvényi szabályozást, az önkéntes munka formális, informális kategóriáit és megfogalmazódott mindkét oldalról, hogy többféle definíció van használatban mindkét országban és ezek okozhatnak némi problémát. A munkavállalásra való felkészülésről, az önkéntesség kapcsolatáról a délutáni előadóink, Ausztriából több, Magyarországról egy példát mutattak be részletesen és sokszínűen. Genoveva Brandstetter előadásából az informális tanulás és kompetenciaszerzést, a végzettségek, képzettségek átláthatóságát, az országok között a foglalkoztathatóságot, a mobilitást emelem ki. Kovács Sándor az ÖTLET program eredményeinek bemutatásával két dolgot is szemléltetett. Továbbá az előadásokból megállapítottam: az osztrák statisztikai nyilvántartási rendszer ezen a területen is sokkal részletesebb információkat ad az érdeklődőknek, mint amit mi Magyarországon el tudunk érni. A szakértői beszélgetés nagyon izgalmasra sikerült. Közvetlen, jó hangulatban, életszerűvé tette az előadásokon elhangzott ismereteket és rávilágított arra, hogy a két ország tekintetében is, az önkéntes munkával kapcsolatban még komoly különbségek vannak a fogalom mögött, amire itt mi gondolunk. Nem akartam feszegetni a tűzoltók kérdését, és nem éreztem senkit illetékesnek a megválaszolásában. De nem tudom, hogy Magyarországon az önkéntes tűzoltókat önkéntesnek tekintjük-e ebben az értelemben, hiszen ők egyesületi törvény alapján működnek. A beszélgetés előtt nekem nem is jutottak eszembe ők, mint önkéntesek Magyarországon. Még egyszer köszönöm megtisztelő figyelmüket! A holnapi szakmai tanulmányútra jó időt kívánok magunknak és remélem, hogy tovább tudjuk tapasztalatainkat gyarapítani.

90

A KONFERENCIA RÉSZTVEVŐI Név/Name Dr. Ács Zoltán Ágh Ernőné Andrasek Beáta Babos Csaba

Balogh Katalin Dr. Banga Lajos Dr. Baracskai Józsefné Bartakovics Attila Dr. Bihary Pál Bíró Katalin Bicsák Jenő Bodorkós Ferencné Dr. Czetter Ibolya PhD Dr. Czomba Sándor Csákvári Bea Dankovits Nóra Dériné Horváth Zsófia

Dominek Judit Éder Géza Erős D. Zoltán Farsang Zoltán Dr. Fröschl Péter

Intézmény/Institution Vas Megyei Szakképzési-szervezési Társulás Vas Megyei Kormányhivatal Nagykanizsa Megyei Jogú Város Cigány Kisebbségi Önkormányzata Vas Megye és Szombathely Város Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítványa,Vállalkozói Központ Vas Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület Vas Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület Magyar Vöröskereszt Zala Megyei Szervezete Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központ Szentgotthárdi Kirendeltsége Budapesti Munkaerőpiaci Intervenciós Központ Fejér Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központ Körmendi Kirendeltsége Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ Nemzetgazdasági Minisztérium Főkefe Nonprofit Kft. Savaria Nett-Pack Gyáregység Polgármesteri Hivatal Tisztségviselői Osztály Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központjának Szombathelyi Kirendeltség és Szolgáltató Központja Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja Pannon Gazdasági Hálózat Egyesület Vas Népe Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség Nonprofit Kft. Békés Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja

91

Fehér Melinda Fejes Ágnes Forgács Károlyné Földváry Beáta

Gelle Mária Gombás József

Nemzetgazdasági Minisztérium SZÁM-PONT Kft. HÁROFIT Közhasznú Egyesület WIFI Hungária Oktató és Továbbképző Intézet Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja

Gregersen-Labossa György Dr. Gulrich Csaba Györe Boglárka Györe Zoltán

Szombathelyi Evangélikus Egyházközség Foglalkoztatási Hivatal Vas Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület

Hajba Ákos Hajbáné Csuta Ildikó Harangozó Bertalan Hegedüs Judit

KŐRIS Nonprofit Kft. KŐRIS Nonprofit Kft. Vas Megyei Kormányhivatal Vas Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület Szombathely MJV Polgármesteri Hivatala

Dr. Gálné Dr.Schulcz Erika

Henrikné Haklits Zsuzsanna Hollósi Szabolcs Horváth Eleonóra Dr. Jáczku Tamás Dr. Juhász Károly Kámán István Dr. Karaszi Andrea Keresztes Franciska Kiráylné Kerék Anikó Kiss Ambrus Kiss Gyula Kiss Ildikó Kiss Sándor Komlenecz Ildikó Kovács Andrea Kovács Ferenc Kovács Gábor Kovács István

92

BFH Európa Kft. Soproni Tudós Ismeretterjesztő Egyesület Nemzetgazdasági Minisztérium Foglalkoztatás Irányítási Főosztály Csongrád Megyei Kormányhivatal Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja Borostyánkő Tanácsadó és Marketing Kft. SchmidTeam Kft. OFA Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja BFI Magyarország Kft. Szombathelyi Regionális Képző Központ Vas Megye és Szombathely Város Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítványa,Vállalkozói Központ Vas Megye Önkormányzata Vas Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület Vas Megyei Önkéntes Centrum

Dr. Kovács Péter Kovács Sándor Kőris Tiborné Kuglics Gábor Kutasy Attiláné

Laki Edina Lengyelné Varga Nóra Lukács Mónika

Marótiné Nagy Helga Marton Zsolt dr. univ Merkei Attila Mészárosné Németh Lívia Mizda Krisztina Molnár Csaba Balázs Molnárné dr. Nagy Ágnes Dr. Molnárné Dr. Tógyer Edina Dr. Moskó Mónika Murai Adrienn

Nagy Erika

Nagy Lajosné

Dipl.-Ing. Nemes Zsolt Németh Judit Németh Nikoletta Németh Zsolt

Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja Ötlet Program Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központ Vasvári Kirendeltség Vas Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központjának Szombathelyi Kirendeltség és Szolgáltató Központja Foglalkoztatási Hivatal Foglalkoztatási Hivatal Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központjának Szombathelyi Kirendeltség és Szolgáltató Központja Változó Világért Alapítvány Keszthelyi Akadémia Alapítvány Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja Promen Tanácsadó Kft. Foglalkoztatási Hivatal Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja Nemzetgazdasági Minisztérium Foglalkoztatás Irányítási Főosztály Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi KözpontjánakSzombathelyi Kirendeltség és Szolgáltató Központja Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központjának Szombathelyi Kirendeltség és Szolgáltató Központja Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központjának Szombathelyi Kirendeltség és Szolgáltató Központja Botschaft der Republik Ungarn Außenwirtschafts- und Handelsabteilung Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja BFH Európa Kft. Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja

93

dr. Nyíri Györgyi Pálfy József Pásti Zsuzsanna Pelczmann Lászlóné Pintér Judit

Péterfalvi Árpádné Pogács Mónika Popovicsné dr. Tisza Edit Dr. Potyondi László Pölöskei János

Dr. Puskás Tivadar Rimányiné Somogyi Szilvia Rodler Tamás Schmidt József Selmeczi Zsófia Serman Lajosné Simon Józsefné Simon Zoltán Péter Sipos Mária Solymosi Zsolt Soós Zoltán Szalainé Rácz Kata Szatmári József Szekér Tamás

94

Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja Polgármesteri Hivatal Tisztségviselői Osztály Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központjának Szombathelyi Kirendeltség és Szolgáltató Központja Vas Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület Vasi Hegyhát Többcélú Kistérségi Társulás Hegyháti Foglalkoztatási Paktum Vas Megyei Kormányhivatal BETA Kutató Intézet Nonprofit Kft. Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központ Nagykanizsai Kirendeltség és Szolgáltató Központ Szombathely Megyei Jogú Város Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja SchmidTeam Kft. Zalai Falvakért Egyesület - Zala Megyei Önkéntes Centrum Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja Vas Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja Szombathely MJV Polgármesteri Hivatala Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja Szombathelyi “SOTER” Evangélikus Egyesület Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja Herényi Kulturális és Sportegyesület

Szépné Kiss Tünde Szijjártó József Takács Erzsébet Takács György Dr. Takátsné dr. Tenki Mária Tancsics Dóra MA Tancsics Ferenc Teleki András Teleki László Tilinger-Kecskeméti Edit Tóth Dezső Török Kinga Török Zoltán Vajda László Orfeusz Varga Péter Vass Péter Dr. Velics Gabriella PhD Vógelné Verdes Margit Wiktora Antal

Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja Remek Szombathely Megyei Jogú Város Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar Szombathelyi Képzési Központ Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja Nagykanizsa Megyei Jogú Város Cigány Kisebbségi Önkormányzata Hegypásztor Kör - Vas Megyei Önkéntes Centrum BFI Magyarország Kft. Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja Szombathely MJV Roma Kisebbségi Önkormányzata Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja Vas Megyei Kormányhivatal Nyugat-magyarországi Egyetem BTK Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja Vas Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület

95